Prof. Dr. Schwendtner Tibor könyvajánlója
Boros Gábor: A hetvenes évek filozófiai lehetıségei és valósága (L’Harmattan Kiadó, 2010. 324. oldal)
Azért örültem különösen a felkérésnek, hogy A hetvenes évek filozófiai lehetıségei és valósága címő, Boros Gábor szerkesztésében a L’Harmattan Kiadónál 2010-ben megjelent könyvrıl ismertetést írjak, mert olyan közönséghez címezhetem szavaimat, amelynek nagy többsége – az 50-es évektıl a 80-as évekig – betonszilárdságú marxizmus-leninizmust volt kénytelen tanulni filozófia elnevezés alatt, amely persze éppen a valódi filozófiai gondolkodás helyett került a tanrendekbe és a tételjegyzékekbe. E kitőnıen szerkesztett, több mint 25 szerzı
közremőködésével
elkészült
könyv
gazdag
anyag
felvonultatásával,
visszaemlékezések, interjúk, elemzések, áttekintések segítségével ábrázolja, hogy a kívülrıl és távolról monolitnak, s meglehetısen unalmasnak tőnı ideológiai tömb valójában mennyi kezdeményezést, a legkülönbözıbb filozófiai irányzathoz kapcsolódó iskolát, gondolkodói kört rejtett magában. A „rejtett magában” kifejezést szó szerint kell érteni, hiszen e korszakot publikálási tilalmak, elhallgat(tat)ások, sıt párthatározatokkal való kiutasítások, kirúgások, emigrációba kényszerítések is jellemezték. Jellemezı e korra, hogy lenyőgözı mőveltséggel és naprakész tudással rendelkezı tanáregyéniségek úgy fejtenek ki nehezen túlbecsülhetı hatást nemzedékekre, hogy közben alig publikálnak néhány tanulmányt egész életükben: Vidrányi Katalin és Munkácsi Gyula két olyan, a szó tulajdonképpeni értelmében vett professzora a magyar filozófiának, akik még tudományos fokozatot sem voltak hajlandóak szerezni – több kiváló tanulmány idézi föl alakjukat. A rejtekezı életmódra jellemzı, hogy a legjobb szemináriumok jelentıs része
1
magánlakáson, vagy legalábbis nem hivatalos helyeken vagy idıben zajlottak, s itt ne csak az ellenzéki jellegő repülı egyetemekre gondoljunk, hanem más, nem feltétlenül ellenzéki tudósok is sok esetben a hivatalos világon kívülre helyezték közösségi tevékenységük súlypontját. Tipikus élethelyzet például, hogy Altrichter Ferenc a Vas utcai általános iskolában, Vidrányi Katalin pedig Ruttkay Helga lakásán tartott szemináriumokat, s ide tartozik, hogy egyes kéziratok, pl. Bence György és Kis János tanulmánya az ökológiai szemléletmódról megjelenés nélkül, stencilezett formában is komoly hatást gyakorolt a kor nem csak filozófus tudósaira. További, számomra meglepı vonása a hetvenes évek magyar filozófiai kultúrájának, hogy az milyen sokrétő volt, mennyiféle irányzat volt már akkor jelen, még ha csak kezdemény formájában is. Ha áttekintjük a megjelenı irányzatok sokféleségét, feltőnı, hogy az elzártság, a könyvtárak korlátozott állománya, az erısen korlátozott külföldi tanulmányutak ellenére is kortárs nyugati irányzatokhoz kapcsolódik mindegyik iskola: például Ruzsa Imre köre, akik a modern szimbolikus és matematikai logika magyarországi meghonosításában
játszottak
kulcsszerepet,
Fehér
Márta
köré
csoportosuló
tudományfilozófusok, a már említett Munkácsi Gyula, aki filológiailag igényes, önmagához reflexív módon viszonyulni tudó és a kortárs vitákra figyelı filozófiatörténet-írásra nevelte tanítványait, Vidrányi Katalin és köre, akik a patrisztikát és a skolasztikus filozófiát a II. Vatikáni
Zsinat
szellemiségét
meghatározó
teológusok
gondolatai
felıl
próbálták
újraértelmezni, az Altrichter-kör, amely az angolszász analitikus filozófia legújabb eredményeihez kapcsolódott, s a sort még lehetne folytatni – a kötet szemléletes áttekintést nyújt e sokszor rejtekezı életmódot folytató filozófus-körök tevékenységérıl. A hetvenes évek vízválasztó jellegő eseménye kétségkívül a ’73-as, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Márkus György, Márkus Mária, Hegedős András, Kis János, Bence György elleni – állásvesztéssel járó – párthatározat volt, amely alapvetıen megváltoztatta a magyar filozófia szellemi arculatát és struktúráját. A kötet jó néhány írása érinti és értelmezi a „filozófus per” elızményeit, lefolyását és hatását a magyar filozófiai életre. Nagyon érdekesek a kötet azon tanulmányai is, melyek a 60-as évek végén, hetvenes évek elején a marxizmus reneszánsza jegyében született, a kor állapotaival, de a marxizmussal magával szemben is kritikus – többek között Heller Ágnes, Vajda Mihály, Márkus György, Kis János, Bence György tollából származó – írásmővekrıl tudósítanak, de igen tanulságosak magáról a határozatról, annak elıkészítésérıl és következményeirıl szóló szövegek is. Amint Weiss János kiváló tanulmányában megfogalmazta: „tulajdonképpen a filozófia maga lett elítélve” –
2
megjegyzendı, hogy Weiss ezeket a sorokat még a legújabb, 2011-es filozófia elleni hecckampány elıtt vetette papírra. A kötetet tehát bátran ajánlom a Professzori Klub tagjainak figyelmébe, amely olyan perspektívából nyújt rálátást a 70-es évek filozófiájának nyilvános és rejtızködı életére, amely e korszakban nevelkedı vagy már tevékeny, más tudományágakban aktív tudóskollégák nagy többsége számára akkoriban nem volt hozzáférhetı.
Schwendtner Tibor
A szerzık bemutatása Boros Gábor tudományos életrajza 1959. július 13-án született Tatán. 1984-ben szerzett filozófia-magyar szakos diplomát az ELTÉn. 1984-1987-ig TMB-ösztöndíjas volt az ELTE BTK Filozófia II. tanszékén. 1989-ben védte meg kandidátusi értekezését (CSc). 2003-ban védte meg akadémiai doktori értekezését (DSc) 1987-tıl folyamatosan az ELTE BTK Filozófiatörténet tanszékén tanít. 1999-ben habilitált az ELTÉn. Oktatói pályája eddigi fı feladatai: újraindította a középkori filozófiatörténet-oktatást; folyamatosan tart kurzusokat a XVII-XVIII. századi filozófia körébıl; az érzelmek filozófiája körében Magyarországon úttörı jelleggel tart kurzusokat; Az oktatás szintjei: nem filozófia szakos bölcsész és doktori kurzusok; filozófia szakos elıadások és szemináriumok; a filozófia doktoriskola keretén belül tartott kurzusok; 1994-tıl 1997-ig a Miskolci Egyetem Filozófiatörténet tanszékén is tanított. 1997-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 1999 májusában Dijonban az Université de Bourgogne Filozófia Intézetében tartott vendégprofesszori kurzust. 2001-tıl 2010-ig a Szegedi Egyetem Filozófia tanszékén is tanított. 2006. szeptember 1-tıl egyetemi tanár. 1999-2000-ben Humboldt-ösztöndíjas Berlinben s Wolfenbüttelben.
3
2005-ben hat hónapig Brüsszelben a Királyi Flamand Tudományos és Mővészeti Akadémia meghívására s támogatásával. 2000 szeptemberétıl az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék vezetıje. 1995 és 1998 között elnöke volt az OTKA Filozófia Zsőrinek. 2002-tıl folyamatosan tagja az MTA Filozófiai Bizottságának, 2006-tól közgyőlési doktorképviselı, 2010-11-ben a Bizottság elnöke volt. 2004-tıl az OKTV Filozófia zsőri elnöke. 2004-tıl 2006-ig a MAB Nyelvészeti és Filozófiai Albizottságának társelnöke. 2007-tıl a Német-Magyar Filozófiai Társaság elnöke. 2009. március 15-én Széchenyi Díjat kap. Publikációk listáját lásd: minerva.elte.hu/gaboros ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Schwendtner Tibor szakmai életrajza
Schwendtner Tibor (1962) egyetemi tanulmányait az ELTE TTK-n és az ELTE BTK-n folytatta; 1986-ban okleveles vegyész, 1989-ben pedig filozófia – tudománytörténet szakos végzettséget
elıadói
disszertációjával
a
szerzett.
1999-ben
a
filozófiatudomány
„Heidegger kandidátusa
tudományfelfogása” fokozatot
címő
nyerte
el.
Tudományhermeneutikai témából habilitált a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2004-ben. Az MTA doktora címet 2010-ben nyerte el „Husserl és Heidegger. Egy filozófiai összecsapás analízise” címő könyvével. 1993-tól folyamatosan a Miskolci Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozik; jelenlegi beosztása egyetemi tanár. Különbözı doktori iskolákban tevékenykedett az elmúlt években tanárként, konzulensként, opponensként és a bíráló bizottság tagjaként: a Miskolci Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, az ELTÉ-n a filozófiai, a Pécsi Tudományegyetemen a pszichológiai,
a
Budapesti
Mőszaki
és
Gazdaságtudományi
Egyetemen
pedig
a
tudományelméleti doktori iskolában. Fı
kutatási
területe
a
filozófiai
hermeneutika,
a
fenomenológia
és
a
természettudományok hermeneutikája. E témakörökben számos könyv szerzıje, illetve szerkesztıje. Néhány ezek közül: Tudomány megértı módban. Hermeneutika és tudományfilozófia, L’Harmattan, Budapest, 2003 (szerkesztés Margitay Tihamérral közösen), Die Wissenschaftsauffassung Martin Heideggers, Peter Lang Verlag, Wien, 2005, Husserl és Heidegger. Egy filozófiai összecsapás analízise, L’Harmattan, Budapest, 2008, Verstehen
4
nach Heidegger und Brandom, Phänomenologische Forschungen Beiheft, Meiner, Hamburg, 2009 (szerkesztés Barbara Merkerrel és Gedı Évával közösen). Több magyarországi ösztöndíjat nyert el: 1990-93-ban TMB-ösztöndíjat, 1994-95-ben „A Magyar Tudományért” Alapítvány ösztöndíját, 1998-2001-ben és 2006-2009-ben Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, 2003-2006-ban Széchenyi István Ösztöndíjat. Több hosszabb külföldi tanulmányúton vett részt: több hónapot töltött 1991/1992-ben Heidelbergben (DAAD-ösztöndíj), Bécsben (Osztrák-Magyar Akció Alapítvány) 1995-ben, Wuppertalban (Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj) 1999/2000-ben, Frankfurtban (DAAD-ösztöndíj) 2004ben., Bécsben (Collegium Hungaricum)/ 2004-ben. Tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Magyar Daseinanalitikai Egyesületnek, a Magyar Fenomenológiai Egyesületnek és az International Society for Hermeneutics and Science-nak.
5
