Boromisza Zsombor. Tájhasználati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére *

Boromisza Zsombor Tájhasználati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére *

M helytanulmány

A m helytanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 azonosítójú projektje Élhet települési táj címet visel alprojekt 9. témakör kutatási tevékenysége eredményeként készült.

*

Tájhasználati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére

Boromisza Zsombor, BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék) 1118 Budapest, Villányi út 35-43. ([email protected]) Kulcsszavak: állóvíz, parti sáv, tájértékelés, tájtervezés, Velencei-tó Kivonat

A tópartok optimális tájhasznosításának és további tájhasználati konfliktusok megel zésének alapja a tájsáv speciális tulajdonságait figyelembe vev , a part állapotát egyértelm en jellemz vizsgálati – értékelési módszer kidolgozása. Mivel az állóvizek parti sávja számos, ökológiai és társadalmi szempontból meghatározó funkciót lát el, a tópartok értékelési módszerének meghatározása során összetett szempontrendszer kialakítására van szükség. A kutatás során áttekintettem a Velencei-tó parti sávjának változási tendenciáit, illetve a parti sávok vizsgálatának, értékelésének, tervezésének hazai és nemzetközi gyakorlatát. Ezekre az eredményekre alapozva a meghatározott értékelési szempontok els sorban a parti sáv terhelésének – terhelhet ségének, pufferképességének, „érzékenységének és értékességének”, rehabilitációra alkalmasságának meghatározására irányulnak; illetve az eltér tájrendezési, szabályozási, kezelési feladatokat jelent part-típusok lehatárolását szolgálják.

Bevezetés Az állóvizek parti sávjára vonatkozó kutatások jelent ségét egyrészt a tájsávok által betöltött számos funkció (biofilter funkció, fajkészlet meg rz funkció, él hely, ökológiai hálózati elem, üdülési-turisztikai célpont és vonzástényez stb.) indokolja. Másrészt, a parti sávok számos társadalmi érdek metszéspontjában állnak, a fokozott hasznosítási igények sok esetben a fentiekben említett funkciókat korlátozhatják, megsz ntethetik, pl. vízszint-szabályozás, part- és mederszabályozás, a parti sáv beépítése következményeként. A témakör jelent ségét mutatja, hogy számos, országos szint terv is nevesít állóvizek partjához kapcsolódó feladatokat: Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, Duna-vízgy jt magyarországi részének vízgy jt gazdálkodási terve, Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014). A fentiekben említett folyamatok jelenleg is dinamikusan változó egyensúlya aktuálissá teszi Magyarország egyik legnagyobb, els dlegesen üdülési hasznosítású állóvizére, a Velencei-tóra irányuló kutatási, tervezési folyamatokat. A Velencei-tó parti sávjában koncentrálódó igények, tájhasználati konfliktusok, környezeti problémák, természeti és táji értékek megfelel kezeléséhez a tájsáv tudományosan megalapozott értékelési, tervezési módszereinek kidolgozása szükséges. A tópartok speciális tulajdonságait jól tükröz tájértékelési folyamat során komplex szemlélettel, tájökológiai és tájhasználati szempontok együttes figyelembe vételével határozható meg a parti sáv állapota, illetve határolhatók le a tájrendezési, kezelési, szabályozási szempontból eltér -jelleg part-típusok. A kutatás további célja az állóvizek parti sávjának tervezési elveit meghatározni. Anyag és módszerek A kutatás els dleges módszere az irodalomkutatás volt, melynek során feltártam a parti sávok funkcióira, veszélyeztet tényez ire, tervezési gyakorlatára vonatkozó hazai és nemzetközi forrásokat. Áttekintettem a Velencei-tóhoz kapcsolódó ökológiai, vízmin ségi kutatásokat, továbbá a tó környékének területi tervezési el zményeit. Kiemelten foglalkoztam a tószabályozási folyamatokhoz készült vízügyi tervdokumentációkkal. Történeti térképek és korábbi tervek segítségével áttekintettem a parti sáv állapotában végbement változásokat az elmúlt 50 év távlatában. A parti sáv jelenlegi állapotának vizsgálatát légifotók, topográfiai térképek elemzésével, és terepi felmérésekkel végeztem el. Eredmények A kutatás els fázisában áttekintettem a parti sávokra vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmat. Ennek során

feldolgoztam a parti sáv funkcióira, veszélyeztet tényez ire vonatkozó forrásokat, illetve a vizsgálati, értékelési, tervezési módszereket. A parti sávokhoz kapcsolódó források között egyaránt jelen vannak tudományos kutatások, felmérések, tervek, szabályozási módszerek. A tájépítészeti gyakorlat szempontjából is meghatározóak Sebestyén (1963) és Felföldy (1981) kutatásai, amelyek a parti sávok ökológiai jelent ségét fogalmazták meg, illetve átmeneti jelleg él helyként, tájsávként értelmezték a partot. Szintén a parti sáv ökológiai szemlélet vizsgálatára mutat példát Lakatos és munkatársainak (2009) Balaton parti övéhez kapcsolódó munkája. A hazai szabályozási gyakorlatban a parti sáv, mint a vízügyi szakigazgatási feladatok ellátására szolgáló 3-10m-es területsáv jelenik meg (21/2006. Korm.rend.). A hazai tópart vizsgálati, értékelési módszerek közül legjelent sebbek a balatoni vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek (283/2002. Korm.rend.), de a Kiskörei-víztározóhoz (A Kiskörei-tározó víztereinek és partjainak környezethasználati terve és szabályzata 1998) és a Velencei-tóhoz (VÁTI 2001) kapcsolódóan is készültek a parti sávra koncentráló tervek. A nemzetközi kutatásokban a parti sáv fejlesztésének ökológiai hatásait feltáró vizsgálatok (EngelPederson 1998, Ostendorp et al. 2004) mellett kiemelkednek a tópartok állapotának értékelésére vonatkozó források. Az Egyesült Államokban több évtizedes hagyományai vannak az állóvizek felmérésének, ezek közül is érdemes kiemelni az állóvizek ökológiai állapotának, rekreációs célú hasznosítottságának – hasznosíthatóságának megismerésére irányuló „nemzeti tófelmérési programot” (USEPA 2007), illetve a Minnesota állóvizeire kidolgozott „érzékeny tópart azonosítási módszert” (MDNR 2009). Egyes kutatások az érvényben lév tervezési, szabályozási folyamatokhoz kapcsolódnak. A Massachusettsi Egyetem kutatása során a rendelkezésre álló adatbázisok, korábbi kutatások eredményeit összegezve hasonlította össze a hatályos szabályozás által kijelölt puffersávot, illetve a parthoz köt d állatfajok tényleges él helyi igényeit, migrációjukat a szárazföld irányába (Boyd 2001); Leduc megyében parti puffersáv meghatározási módszert dolgoztak ki (White 2010). Szintén tervezési eszköz az Ontario állóvizeire kidolgozott „tópart-terhelhet ségi vizsgálat” (MNR 2007). Németországban a Bodeni-tóhoz kapcsolódóan számos kutatás, terv készült, a konstanzi kutatócsoport a parti sáv veszélyeztet tényez it, jelenlegi állapotát a tájsáv védelmi és rehabilitációs lehet ségeinek figyelembe vételével dolgozta fel (Ostendorp 2004). A kutatás következ fázisában áttekintettem a Velenceitóhoz kapcsolódó kutatási, tervezési el zményeket. Megállapítottam, hogy a tóhoz kapcsolódó els jelent sebb

tudományos kutatások a két világháború (Sédi 1936) között indultak meg. Az 1960-70-es évekt l a tó üdülési hasznosítására irányuló nagyszabású beavatkozásokhoz számos tudományos kutatás született, többek között a tó vízrajzi adottságaira (Szilágyi-Baranyi 1972), él világára, vízmin ségére (Tóth 1970) vonatkozóan. A megindult tervezési folyamatok els sorban a hasznosítási igényeket szolgálták, jellemz en m szaki-gazdasági szemléletet tükröztek (KDTVZIG 1974, Andorkó 1978). Az 1980-as évekt l már jóval nagyobb hangsúlyt kaptak az ökológia, tájvédelmi szempontok a tervekben, illetve a korábbi beavatkozások felülvizsgálatai során (Csima et al. 1996, Szilágyi et al. 1989, Tombách 1993, Víz-Inter 1995). A Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékén a Velencei-tóhoz kapcsolódó kutatás az elmúlt években els sorban a parti sáv vizsgálatára és értékelésére irányult (Boromisza-Csima 2008, Boromisza 2009). A Víz Keretirányelv teljesítése, hazai alkalmazása érdekében újabb ökológiai kutatások indultak meg a tóhoz kapcsolódóan (Pomogyi 2005). A mintaterület kutatása során megállapítottam, hogy a parti sáv természetes állapotának megváltozását a tó vízszintszabályozása indította el. A hasznosítási érdekek miatt minimálisra redukált vízszint-ingadozás következtében a parti sáv számos, alapvet jellemz jét elveszítette, az él világ életfeltételei alapvet en módosultak, ezáltal biodiverzitása is csökkent. A közvetlen vízparti sáv természeti adottságai hasonlóvá váltak a távolabb es szárazföldi területekhez, ami többek között a beépítéseknek is utat adott. A fenti folyamat számos problémát vethet fel vízkészlet-gazdálkodási, természetvédelmi, halgazdálkodási és üdülési szempontból egyaránt. Az ezt követ tószabályozási folyamatok (mederkotrás, parti területek feltöltése, partvéd m vek kiépítése) következtében megváltozott a part vonalvezetése, tájképi jellege, hullámzásnak kitettsége, elérhet ségemegközelíthet sége, a parti nádasok aránya jelent sen lecsökkent. A parti területek beépítésével jelent s kommunális szennyez források jelentek meg puffer-funkciót ellátó természetközeli területek helyén, az állóvíz öntisztuló képessége romlott, nyitottabbá vált a küls terhelésekkel, szennyezésekkel szemben, számos parti-partközeli él hely sz nt meg (Tombách 1993, Tóth 1970). Számos, vázolt folyamat esetében megfigyelhet ok a megfelel szabályozási rendszer hiánya. Ez egyaránt értelmezhet a nem kell képpen koordinált tóhasználati, parthasználati tevékenységekre (pl. egymást is zavaró turisztikai formák), és a fenntartási kötelezettségekre. A helyi építési szabályozás jellemz en nem veszi figyelembe a parti

sávok jellegzetességeit, nem képes kell en differenciáltan kezelni különböz megjelenési formáit, az eltér part-típusokat. Számos esetben jelent további veszélyeztet tényez t a parti sávok nem megfelel kezelése – fenntartása. A fenntartási folyamatok során jelentkez problémák oka ugyanakkor sok esetben a korábbi beavatkozások következtében alakul ki, pl. a Velencei-tó esetében a feltöltött parti területek nem megfelel vízelvezetése, roskadása, partvéd m vek romló m szaki állapota, csónakkiköt k feliszapolódása (Víz-Inter 1995). A fenti problémák jelent s részének ugyanakkor alapvet oka, a parti sáv állapotát befolyásoló társadalmi réteg (lakosság, gazdálkodók, hatóságok) környezettudatosságának hiánya, a parti sáv funkcióihoz, jelent ségéhez, megfelel kezeléséhez kapcsolódó kevés ismeret; a használat – környezeti állapot – életmin ség összefüggései nem tudatosultak kell en az emberekben (Boromisza 2009). A tájalakulás-történet, tájhasználati konfliktusok és témakörre vonatkozó kutatások alapozták meg a Velencei-tó parti sáv értékelési módszertanát. A kutatás jelenlegi fázisában Sukoró és Velence közigazgatási területére es partszakaszon hat szempont alapján készült vizsgálat és értékelés: partvédelem jellege; vízben található, mocsári növényzettel borított sáv szélessége; szárazföldön található növényzet jellege; aktuális területfelhasználás; feltöltéssel érintett partszakaszok; partszakasz elérhet sége. A fenti szempontok szerint 44 db, tájhasználati, ökológiai, tájképi szempontból eltér jelleg partszakaszt határoltam le. A legmeghatározóbb típus a „mer leges vasbeton partvéd m - 0-0,8m széles vízben található, mocsári növényzettel borított sáv - gyepes part - zöldterület területfelhasználás - szabad elérhet ség – feltöltött terület” kombináció (1. ábra). Szintén gyakori, és térben jól elhatárolható típust jelent a „rézs s k burkolatú part - 0,8-6m széles mocsári növényzet - gyepes part – zöldterület területfelhasználás - szabad elérhet ség - feltöltésen” kombináció (2. ábra). Ez jellemz csónakkiköt k környezetére, illetve Velence közigazgatási területén más szituációkban is megfigyelhet . Nagyobb, összefügg egységet képeznek a „természetközeli part - 6-20m széles vízben található, mocsári növényzet - különleges terület - szabad elérhet ség - feltöltött területen” területegységek is, amelyek a sukorói partszakasz nyugati felén koncentrálódnak. A további típusok els sorban Velencén igen mozaikosan, kis szakaszokra szakadva jelennek meg. Ez a fajta szabdaltság a mocsári növényzet változatosságára vezethet vissza.

1.ábra. A sukorói evez spálya a kutatási terület legjellemz bb part-típusára példa. 2.ábra. Els sorban a tó déli és keleti partszakaszának jellemz part-típusa. Figyelemre méltó, hogy az igen változatos elrendez désben megjelen , jelent sen különböz ökológiai jelent ség partszakaszokat a településrendezési tervek szabályozási kategóriái csak igen kis mértékben képesek követni. Eredmények értékelése A kutatás eddigi eredményei alapján megállapítható, hogy az értékelési módszer a készítés céljától, az állóvíz típusától (pl. víztározók, holtágak, bányatavak), táji-természeti

adottságaitól (partmorfológia, használat, állvíz nagysága stb.) jelent s mértékben függ. A Velencei-tó esetében a partszabályozás során kialakult, feltöltött területen elhelyezked , m vi partvédelemmel rendelkez partszakaszok dominanciája határozza meg az értékelés módszerét. Számos nemzetközi példához hasonlóan jelen kutatás esetében is meghatározó a terepi helyszínelés, adatgy jtés, ami a parti sávra vonatkozó információ hiányt jelzi. A feltárt tájhasználati konfliktusok összetettsége igazolja, hogy a parti sáv tudományosan megalapozott tervezéséhez a

tájértékelést komplex módon, tájökológiai és tájhasználati szempontok együttes figyelembe vételével kell elvégezni. A kutatás jelenlegi fázisában elhatárolt partszakaszok igen nagy változatosságot mutatnak egyedi jellemz ik, gyakoriságuk, területi kiterjedésük és térbeli eloszlásuk tekintetében egyaránt. A további kutatás során figyelmet kell fordítani a part-típusok kialakulásának okaira is. A kutatás folytatásaként további értékelési szempontok meghatározása szükséges, többek között mélység/mélyülés, hullámzásnak kitettség, tulajdonviszonyok, tájhasználat formái, tájképi jelleg. A partértékelési módszer segítségével lehatárolhatóak a természetközeliség/átalakítottság, a tájterhelhet ség, a pufferképesség szempontjából eltér jelleg partszakaszok, illetve az eredmények felhasználhatóak tájrehabilitáció szempontjából jelent s egységek meghatározásához. További kutatási feladatot jelent az értékelés kiterjesztése a Velencei-tó teljes partvonalára, illetve a módszer alkalmazhatóságának vizsgálata más, els dlegesen üdülési hasznosítású, természetes állóvizek esetében. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Csima Péternek (BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, tanszékvezet ), és Pomogyi Piroskának (Közép-dunántúli környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) a cikk megírásához nyújtott segítségükért. Készült a TÁMOP-4-2.1.B-09/1/KMR2010-0005 támogatásával. Irodalom

Andorkó Sándor (1978): A Velencei-tó szabályozásának fejl dése és helyzete. pp. 521-529. In. Kovács Dezs (szerk.): Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon. Országos Vízügyi Hivatal. Budapest. Boromisza Zsombor (2009): Állóvizek parti sávjának jelent sége és veszélyeztet tényez i. pp. 129-134. In. Szabó Valéria – Fazekas István (szerk.): Települési Környezet. DE Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék. Debrecen. Boromisza Zsombor, Csima Péter (2008): A Velencei-tó parti sávjának értékelése a partalakítás és a táj-terhelhet ség összefüggése szempontjából. pp. 125-132. In. Csima Péter, Dublinszki-Boda Brigitta: Tájökológiai kutatások. BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék. Budapest. Boyd, Lynn (2001): Buffer zones and beyond. Wildlife uses of wetland buffer zones and their protection under the Massachusetts Wetland Protection Act. Department of Natural Resources Conservation. University of Massachusetts. Amherst. 148 p. Csima Péter, Bugyi Ildikó, Csihar László, Kabai Róbert, Kincses Krisztina, Kosztolányi István, Sólyom Rudolf (1996): A Velenceitavi térség üdülési alkalmasságának és terhelhet ségének vizsgálata. Megbízó: KTM Területi Tervezési F osztály. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék. Budapest. 36 p. Engel, Sandy – Pederson Jr., Jerry L. (1998): The construction, aesthetic and effects of lakeshore development: a literature review. Research report 177. Wisconsin Department of Natural Resources. Madison. 48 p. Felföldy Lajos (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mez gazdasági Kiadó. Budapest. pp. 73-80. Gárdony tópart hasznosítási tanulmányterve (2001). VÁTI Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Budapest. 20 p. A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) víztereinek és partjainak környezethasználati terve és szabályzata. I. ütem (1998). Kulturmérnöki Szolgáltató Iroda Bt. Budapest. 117 p. Lakatos Gyula, Varga Éva, Tóth Albert, Mészáros Ilona (2009): A változatos balatoni parti öv (litorális) ökológiai állapota. In.: Csorba P. – Fazekas I. (szerk.): Tájkutatás – Tájökológia. Meredián Alapítvány. Debrecen. pp. 193-197.

Lakeshore capacity assessment handbook (2007). Ministry of the Enviornment, Ministry of Natural Resources (MNR), Ministry of Municipal Affairs and Housing. Ontario. 52 p. Minnesota’s Sensitive Lakeshore Identification Manual: a conservation strategy for Minnesota lakeshores (2009). State of Minnesota, Department of Natural Resources (MDNR), Division of Ecological Resources. St.Paul. MN. 62. p. Ostendorp, Wolfgang (2004): New approaches to integrated quality assessment of lakeshores. Limnologica 34. pp. 160-166. Ostendorp, Wolfgang, Schmieder, Klaus, Jöhnk, Klaus (2004): Assessment of human pressures and their hydromorphological impacts on lakeshores in Europe. International Journal of Ecohydrology & Hidrobiology 4. pp. 379395. Pomogyi Piroska (2005): Makrofitonok felmérése a Velencei-tavon az EU-VKI szempontjainak megfelel en. Zárójelentés. (kézirat). Keszthely. 49 p. Sebestyén Olga (1963): Bevezetés a limnológiába. A belvizek életér l. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp. 123-125. Sédi Károly (1936): A Velencei-tó vízrajza. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest. 12 p. Survey of the nations lakes. Field operations manual (2007). United States Environmental Protection Agency (USEPA), Office of Water, Office of Environmental Information. Washington. WA. pp. 48-66. Szilágyi József, Baranyi Sándor (szerk., 1972): A Velencei-tó és vízgy jt je. Vízrjazi Atlasz sorozat 12. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Budapest. 26 p. Szilágyi Ferenc, Szabó Szabolcs, Mándoki M. (1989): Restoration of Lake Velence. pp. 529-545. In. Saláni János – Heródek Sándor (szerk.): Conservation and Management of lakes. Symposia Biologica Hungarica Vol. 38. Akadémiai Kiadó. Budapest. Tombácz Endre (témafelel s, 1993): Velencei-tavi fejlesztés értékelése, program javaslat. Öko Rt. Budapest. 101 p. Tóth László (témafelel s, 1970): A Velencei-tó átfogó kutatási terve. Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet. Budapest. 60 p. Velencei-tavi partvéd m vek felülvizsgálata (1995). Víz-Inter Mérnökiroda Kft. Székesfehérvár. 75 p. A Velencei-tó part és mederrendezés munkáinak általános terve (1974). Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Székesfehérvár. 36 p. White, Jay S. (2010): Riparian setback matrix model. Draft setback reccomendations for Leduc County’s Pigeon Lake and Wizzard Lake Area structure plans. Aquality Environmental Consulting Ltd. Edmonton. AB. 33 p. 21/2006. (I.31.) Korm. rendelet a nagyvízi medrek, parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról. 283/2002. (XII.21.) Korm. rendelet a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeir l

Land-use and landscape-ecological viewpoints to evaluate the shore-zone of Lake Velence Zsombor Boromisza, Corvinus University of Budapest, Department of Landscape Preservation and Reclamation 1118 Budapest, Villányi út 35-43. ([email protected])

Abstract: To have an optimal land-utilisation and prevent further land-use conflicts of lakeshores, it is essential to elaborate a surveyevaluation method that considers shore-zones’ special features and characterizes the shore’s condition unambiguously. As standing waters’ shore-zones perform many functions, being of high importance as to ecology and society, alike, you need a complex approach to define proper evaluation method for them. In my research on Lake Velence I looked over the changing tendencies of its shore-zone, as well as the Hungarian and international practice concerning survey, evaluation and planning of shore-zones. On basis of these results the evaluation’s aspects focus mainly on defining shore-zones’ burden, their carrying-capacity, buffer-function, “sensitivity and value”, as well as the suitability for rehabilitation. In addition, these results serve for confining shore-types which vary as to landscaping-, regulating- and managing tasks. Keywords: standing water, shore zone, landscape-evaluation, landscaping, Lake Velence