BORDÁS JÓZSEF INTERJÚK BORDÁS JÓZSEF STEVE SMITH AGEAN CINTÁNYÉROK KICKPORT AMATI DREAMDRUMS TAMA SUPERSTAR CUSTOM YAMBU

X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2009. augusztus-november

450 FT

INTERJÚK BORDÁS JÓZSEF STEVE SMITH AGEAN CINTÁNYÉROK KICKPORT AMATI DREAMDRUMS TAMA SUPERSTAR CUSTOM YAMBU

BORDÁS JÓZSEF

« 2009 » 02

BORDÁS JÓZSEF INTERJÚ

T A R T A L O M J E G Y Z É K

3

4.

AMIKOR A DOBNAK MÉG GYÖKERE VOLT

8

DOBHÁRTYA

10

ÖTLETTÁR

12

AGEAN CINTÁNYÉROK

14

GENERÁCIÓVÁLTÁS

17

KICKPORT

18

AMATI

20

KREATÍV OLDALAK

22

LÁBGÉPEK

24

LEJEGYZÉSEK

26

STEVE SMITH INTERJÚ

28

4

14

17

ÁLMODTAM EGY DOBOT MAGAMNAK 30 FELVÉTELI VIZSGA

31

DOBSHOW

32

TAMA SUPERSTAR CUSTOM

36

KELETI SZÉL

38

ROCKDOBOLÁS KÉT LÁBDOBBAL

40

A YAMBU

42

MAGASISKOLA

43

IV. DOB-BAN RITMUSFESZTIVÁL

44

RÉGI SZÉP IDÔK

45

20

28

30 36

IMPRESSZUM»

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef • Címlapfotó: Talmaier Gábor • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: [email protected] • Telefon: 30/261-8826, 94/331783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

«

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

Bordás József, az elôadómûvész és zenetanár

(de mindenekelôtt családapa) A dobiskolájában találkozunk, amelynek ajtaja egyenesen a Budai Vár egyik utcájáról nyílik. Az ülôgarnitúrával berendezett elôtérben le lehet ülni, itt várakozhatnak a tanítványok, a belsô, hangszigetelt helyiség pedig maga a doboktatás színtere két dobszereléssel, ahogy kell. A falon a fényképrôl Jávori Vilmos és Bordás József néznek le együtt: mester és tanítvány. – Úgy tudom, hogy Jávori Vili bácsi meghatározó volt az életedben, és a mai napig hûségesen ápolod az emlékét. Hogyan kerültél kapcsolatba vele? – Jóval korábbról kell kezdenem, mert annyira egymásból következnek a dolgok, és minden mindennel összefügg. Apám zenészcsaládból való, ô tánczenész dobos, nagyapám azonban még prímás volt, és a többi felmenôim is mind zenészek. Engem kezdettôl fogva erôsen tiltottak a zenéléstôl, mert apám úgy gondolta, hogy ez a fajta megélhetés igen bizonytalan, és nekem valami biztosabbat szánt. Csakhogy ô zenészként állandóan figyelte a rádió és a tévé zenei mûsorait, és jobbnál jobb, igényes zenéket hallgatott (jazzközeli és fekete zenéket például), és én is néztem, illetve hallgattam ezeket vele. Az akkori tévémûsorokban Jávori Vili bácsi sokat szerepelt, és számomra ô már akkor valamiféle viszonyítási alap lett. Hamar megfertôzôdtem. Egyszóval hét végén, amikor a szüleim elmentek együtt a piacra, én lekaptam apám zöld gyöngyház Amati dobját a szekrény tetejérôl, összeszereltem, és gyakoroltam, amíg haza nem jöttek. A szomszéd meg beárult, hogy „Már megint dobolt a gyerek…”. Tízéves voltam, amikor a születésnapomra megkaptam Louis Armstrong életrajzát, és onnantól kezdve végleg a jazz bolondja lettem. Úgy 13-14 éves lehettem, amikor a zeneiskolában trombita szakra kerestek embereket, és – máig sem értem, hogy miért – a szüleim azt mondták, hogy ez rendben van, és beírattak oda. Csakhogy az elsô

» alkalomkor a nagy kontyú zenetanár néni rám nézett, és eldöntötte, hogy ez a kis köpcös pont jó lesz vadászkürtösnek, és ekkortól számomra egy év kiábrándító küzdelem kezdôdött, mert semmi közöm nem volt a vadászkürthöz, ami, ugye, nem egy tipikus jazzhangszer… Egyébként szakácsnak tanultam, és amikor végeztem, az unokabátyámmal közösen nyitottunk éttermet, pont szemben a miskolci konzival. Az akkor ott tanulók (például Pusztai Csabi, Zana Zoli és mások) odajártak hozzánk sült krumplit enni az órák között, és én lassacskán összebarátkoztam velük. Akkoriban Szendôfi Péter és Dave Weckl ôrületben éltem, és ha csak lehetett, belopóztam Szendôfi Péter kurzusaira a konziba. Zana Zoli döbbentett arra rá, hogy autodidakta módon, rendszeres képzés nélkül nem megyek semmire, döntenem kell tehát, hogy mit akarok. Ekkor költöztem fel Pestre 18 évesen. Késôbb a Sportminisztérium szállodájának konyhaigazgatója lettem, és tizenöt ember dolgozott a kezem alatt. Egy rendezvényre készülve épp a lecsót kavargattam, a rádióból pedig jazz szólt, nekem meg majd’ leszakadt a szívem! Választanom kellett: szakács maradjak, vagy legyek zenész? – Ekkor mentél elôször dobtanárhoz?

– Igen, elôször a Postásban tanultam három évet Berdisz Tominál, és itt ismertem meg Cumót, meg Horváth Plutó Józsefet, akivel idestova tíz éve szilárd ritmusszekciót alkotunk. Utána ismét csak Zana Zoli szólt nekem, hogy menjek el az OSZK-ba tanulni, ahol már Jávori Vili bácsi lett a tanárom. Innen nagy küzdés árán bekerültem az akkoriban induló Kôbányai Zenei Stúdióba, és ott végeztem el a három plusz egy évet Vili bácsinál. – Miért volt rád nagy hatással? – A személyisége, az aurája miatt. Olyan volt nekem, mintha a második apám lenne, és az az érdekes, hogy minden tanítványa ezt érezte. Ô azt vallotta: minden tanítványhoz, minden emberhez más és más kulcs való, és ha azt sikerül megtalálnia, akkor nyílik meg a fejlôdés útja. A hozzám való kulcsot megtalálta, és én onnantól kezdve, hogy elkezdett tanítani, mindent úgy csináltam, ahogy ô mondott, és napi hat-nyolc órát gyakoroltam, ami a többi Jávori-növendékre is jellemzô volt. Abban az idôben egy albérletben laktam másik három tanítványával: Oláh Gabival, Kéki Gergôvel, és Dési Tamással, és a napjaink nagy részében, ha otthon voltunk, a gumilapot ütöttük, míg ki nem esett a kezünkbôl a verô. Már játszottam is akkor, mert Vili bácsi beajánlott Esze Jenô zenekarába dobolni, és tanítani is kezdtem: amikor Vili bácsi Svájcba ment (akkoriban elég gyakran), én helyettesítettem az órákon. A kôbányai iskolában nagyon sokat tanultam, és nemcsak Vili bácsitól, hanem Fogarasi Jánostól, meg Stark Tibi bácsitól, a zeneelmélet „professzor úr”-tól, illetve Babos Gyulától, aki zenei hozzáállásával sokat alakított rajtam. Mostani partnereim (Nagy Laci, Nagy Lajos, Balogh Zoli és Balogh Roland) megtalálásában is ô segített. Babos Gyula azt mondta: a zenélést úgy kell elképzelni, hogy ott vagyunk négyenöten a színpadon, ahol egymásba kapaszkodva egyszer csak felszállunk – és ez olyan, mintha lélekben szeretkeznénk. Ha ezt együtt sikerül elérni, akkor mindegy, hogy hol muzsikálunk,

« 2009 » 02

egy sportarénában vagy akár egy kaszinóban, az emberek még a rulettasztal mellôl is fel fognak figyelni a zenére, és tapsolni fognak. – Említetted mostani partnereidet. Milyen formációkban játszotok? – A jazz, pop, soul, funk és R&B határmezsgyéjét feszegetem. Az iskola elsô három évében a jazz játszotta a fôszerepet az életemben. Nagy Lacival és Horváth Plutó Józseffel trióztunk évekig, akkor amolyan hátrazselézett hajú figura voltam. Laci nyitott a popzene felé, és én sodródtam vele együtt. Havas Lajos Chico zenekarának dobosa lettem, és Gáspár Laci elsô lemezbemutató turnéjának elején is részt vettem, illetve Emiliónál is helyettesítettem. A swing egy idôre háttérbe szorult. Jól jött a váltás, mert szükségem volt a környezetváltozásra, hogy kinyílhassak a füstös jazzklubok után valami másra. A popzene csillogása magával ragadott, a napilapok, klippek, fotók rólunk szóltak, és én elhittem magamról, hogy vagyok valaki. De rövid idôn belül ennek épp az ellentéte igazolódott be: hogy sehol sem vagyok, mert az egész csak látszat és színház. Rájöttem, hogy az igazi értéket és mûvészetet nem ez jelenti számomra. Ez a kinyílás és tapasztalatszerzés nagyon jó volt arra, hogy elinduljon a karrierem a nagyszínpados bulikon, és a turnék során sportcsarnokokban, hatalmas szabadtéri rendezvényeken több ezer ember elôtt játsszam. Ami viszont igazinak bizonyult, és máig tartó hatása van, hogy a fent említett emberekkel (Chicoval, Nagy Lacival, Horváth Plutó Józsival) létrehoztuk a Chico Unplugged Jazz zenei formációt, és ezzel behoztunk egy új vonulatot és divatot. A Dob utca sarkán, a Kulacs étterem Vera Jazz Caféjában rendszeresen adtunk telt házas (utcán sorakozós) koncerteket. Kialakult egy törzsközönségünk, akik lejártak minket hallgatni. Hogy mi volt a titka? A popzene vidámságát, pozitív gondolkodását ötvöztük a jazz zene harmóniavilágával, dallamíveivel és intimitásával. Ma már van olyan tanítványom, akit akkoriban az anyukája hordott a bulijainkra, most pedig az egyik legreménytelibb növendékem. Mostanában több zenekar is van, ahol egyik-másik elsô zenészpartneremmel együtt játszom, de Plutóval

I N T E R J Ú «

rendszeresen: Jáger Bandi barátom zenekaraiban például. Bandi a latin és a jazz zongorázás egyik kiemelkedô hazai figurája, és egyben remek zeneszerzô. Öt éve játszom vele, és Plutónak köszönhetô a találkozásunk. Zenei formációink a Jáger Soul, a latin jazzt játszó Salsa Cubano és az eredeti jiddis dalokat új köntösben elôadó Jazzreál. Szívem egyik csücske a Pluto Fusion Collection, amiben Plutó saját jazzrock dalait játsszuk, illetve másik csücske a Balogh ikrek Finucci Band nevû zenekara. Utóbbi produkcióval részt vettünk a Jazz Szövetség

»

három éve a Patricio Baeza Salsa Bandben is, ami egy salsa romantico stílusban játszó zenekar. Itt Szendi Gábor a fôguru, de ô fél évet van csak itthon, fél évet pedig egy hajón tölt, ezért betanította nekem a mûsort, és megtanulhattam tôle, hogy hogyan szólaltassam meg a dobszerelésen a zenekarban eredetileg szereplô nem kevés ütôhangszert. Néha, amikor teljes létszámban tudunk fellépni, akkor ott vagyok én a dobszereléssel, ott van Szendi Gábor timbalesen és ott van még Perger Guszti is kongán – és akkor a legjobb! Kisebb-nagyobb szü-

a ceglédi dobmúzeumban

által meghirdetett jazzcombo versenyen, és az Ikerhatás címû dallal : Horváth Plutó József lett a legjobb szólista, illetve mi lettünk a második legjobb zenekar. Balogh Roland és fivére, Zoltán a 2009 -es Montreux-i jazzfesztivál versenyének résztvevôi voltak. Roland megnyerte a gitárversenyt. Igazán örülök sikerüknek, hisz munkásságukat az iskola óta követem, és azóta van szerencsém együtt játszani velük. Benda Gábor zongoristával is van egy közös produkciónk: ô kitalált egy olyan világot, amit nehezen tudok besorolni, mert ô a klasszikus zenébôl jött, és ezt ötvözi a jazz-zel, és még egy Apple számítógép segítségével földönkívüli hangokat és effekteket is rendel hozzájuk. Játszom ezen kívül

netekkel, de már 2003 óta játszom Rácz Kati mûvésznôvel. Ô egy igazi díva, egy nagy egyéniség, amilyenbôl ma nem sok van! A legújabb projektem az Oláh Gáborral közösen létrehozott dobshow illetve hip-hop táncosokkal kiegészülô performance. A gospel R&B zenei alapokra doboló és táncoló formáció hamarosan debütál. – Az állandó zenekarok mellett vannak-e session munkáid is? – Eddig a legnagyobb szabású produkció, amiben részt vettem, a Váradi Roma Café három koncertje volt 2007ben és 2008-ban. Az elsô a MÜPÁ-ban zajlott, a második a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, és a harmadik 2008 tavaszán a Budapest Sportarénában. Mindegyik koncertet sok-sok pró-

5

6 »INTERJÚ ba elôzte meg, mert több mint harminc dal szólalt meg tizenhat tagú zenekarral, fúvósokkal, vokalistákkal, vendégmûvészekkel és harminc táncossal kiegészülve a színpadon. Kihívásnak éreztem a feladatot, mert zenéjük nagyon érdekes, és a lemezre feljátszott dobgépek groove-jait kellett újragondolni, azokat nagy színpadon, nagy plénum elôtt elôadni. Régi álmom volt, hogy a Budapest Sportarénában felléphessek, és ez 2008-ban így megvalósult. Igazán felemelô érzés, akárhányszor elmegyek az épület elôtt. – Mi a fontosabb neked: a zenélés vagy a tanítás?

– Én zenész vagyok, aki tanít, és mindkettô ugyanolyan fontos. Muzsikálás nélkül szerintem nem lehet hitelesen tanítani, mert azt semmi nem pótolja, ha a bulin a növendék ott ül az elsô sorban, és felcsillanó szemmel veszi észre: „De hiszen pont ezt tanultam az elôzô órán!”. Ha nagyon meg kellene fogalmaznom, azt mondanám, hogy Bordás József elôadómûvész és zenetanár, de mindenekelôtt családapa… mert a feleségemre és a két gyermekemre nagyon büszke vagyok! Nekem a béke szigete a családom, és amióta együtt vagyok a feleségemmel, nagyon sok minden a helyére került bennem. Ô lelki békét, hátteret adott nekem, és mindent megbeszélek vele, ô a kontrollom. Úgy hívom: a menedzserem. – Beszélj egy kicsit arról, hogy hogyan tanítasz! – Azt szoktam mondani a növendékeknek, hogy nem én tanítom ôket, hanem Vili bácsi tanítja ôket, csak rajtam keresztül. És ez nem csak duma, mert az ô módszerével tanítok, az ô kottáiból… még olyan könyvem is van, amin rajta van a keze írása! Fontosnak

D O B O S M A G A Z I N

tartom megtanítani: mi az, egy zenekarban zenésznek lenni; hogy kívülrôl halljam az egész zenekart és benne saját magamat. A lényeg ez, a kézrendek meg a technika csak eszköz. Három napot tanítok, ennél nem vállalok többet, mert az már favágás volna, és azt nem akarom. Ha valaki nem készül, és nem gyakorol egymás után két órára, akkor nem kell jönnie tovább, elbúcsúzunk. Ezt a kardot ott tartom minden növendék feje fölött, hiszen az ô érdeke, hogy ha már befizette azt a tandíjat, akkor vegye is hasznát! Általában úgy épül fel egy óra, hogy az elején történik a számonkérés, aztán az új anyag, egy kis technika, majd azok a gyakorlatok, amelyek a hallás és a muzikalitás fejlesztését szolgálják („play along” felvételek, függetlenítési gyakorlatok). Az utolsó tíz perc a kívánságmûsor, amikor kívánság szerint csinálhatunk bármit, amit a növendék kitalál, amire épp szüksége van (stúdióra felkészítés, dalok lejegyzése, stb...). De elôfordul, hogy már amikor a tanítvány belép az ajtón, látom rajta, hogy valami baja van. Akkor bizony van, hogy meg sem fogjuk a verôt egész órán, mert ha valami gáz van, azt ki kell beszélni – és a következô órára ugyanez a tanítvány megtáltosodva fog jönni, új erôkkel telve! (Hát ez a Jávori-féle örökség...!) – Hogyan sikerült ezt az elôkelô helyen lévô dobiskolát létrehoznod? – Ehhez is kicsit korábban kell kezdenem: ott, hogy a kôbányai iskola elvégzése után a Kodály Zoltán Kórusiskolába kerültem dobtanárnak, ahol hamarosan sikerült a dobtanításnak nagy népszerûséget szereznem. Ám ott nem kifejezetten dobszerelésre gondoltak dobtanítás címszó alatt, hanem kisdobra illetve vibrafonra. Az elképzeléseket nem sikerült összehangolnunk, ezért két év után nem maradtam ott tovább, hanem magánúton kezdtem tanítani, részben az ottani tanítványaimat. Eleinte az IBS egyik pincehelyiségében tanítottam, majd a Damjanich utcában egy próbahelyen. Van egy tanítványom, aki saját gyakorlásának színteréül választotta és vásárolta meg ezt az ingatlant, és az én oktatási sémámhoz igazodva rendezte be. Mozart óta nem igazán vannak a mûvészeknek mecéná-

sai, de 2007 óta én elmondhatom magamról, hogy életem legnagyobb karácsonyi ajándékában oktathatom a felnövekvô generációt. Ezúton is szeretném megköszönni neki ezt a csodás lehetôséget. – Mesélj a hangszereidrôl! – A dolog apám zöld Amatijával kezdôdött, de az az ô hangszere volt és maradt. Dave Weckl-korszakomban nekem egy olyan piros, 1985-ös Tama Royalstar volt az álmom, amilyet Szendôfi Péter használt – és sikerült is egy ugyanolyat vennem, azt használtam 2005-ig. Közben Vili bácsi szerzett nekem fél áron egy Premier jazzdobot is. Kôbányán még csak elsôéves voltam, amikor Nagy Lajossal és Nagy Lacival részt vettünk az ATEC cég ôszi hangszerbemutatóján, mi mutattuk be a különbözô, szintetizátor formájú új Hammond orgonákat. Odajött a színpadhoz a szegedi Csermák Hangszerüzlet képviseletében Volent Zsolt, és azt mondta, van itt egy Istanbul nevû új cintányérkészlet, és megkért arra, hogy azon csapkodjak, hadd szóljon. Úgy is lett, és rám ezek a kézzel készített, teljesen egyéni hangzású tányérok akkora hatással voltak, hogy (kicsit félve) kezdeményeztem egy együttmûködésrôl szóló megállapodást. Két hónap csend után felhívott Zsolt, és közölte: Csermák úr látni szeretne, látogassam meg hangszerbirodalmát. Még aznap vonatra ültem, és elmentem Szegedre, Csermák Istvánhoz, beszélgetni… Álmomban sem gondoltam volna, de a dolog vége az lett, hogy miután egy egész napom ráment a cintányérok kiválogatására a szegedi üzlet süketszobájában, aláírtam Csermák István úrral egy ötéves szerzôdést, és megkaptam tôle a tizennégy darabos cintányérkészletet. Megelôlegezte nekem a bizalmat, és én igyekeztem ennek megfelelni. Csakhogy a cintányérok mindössze egy hónapig voltak nálam, mert szilveszter elôtt két nappal ellopták ôket! Se élô, se holt nem voltam, de Csermák István kisegített a bajból, adott gyorsan pár cintányért, olyat, ami épp raktáron volt, és fél évig azokon játszottam. Majd fél év után, amikor az új szállítmány megérkezett, új tizennégy darabos készletet kaptam. Kilenc éve használom a tányérokat, és mondhatom, igen jó választás volt, és azóta Ist-

« 2009 » 02

vánhoz és Zsolthoz is baráti szálak fûznek. Csermák István hozott össze az akkor még Atlantisz Yamaha, most Atlantisz Kft.nevû cég vezetôivel, Edittel és Izabellel, akiktôl aztán 2004-ben, amikor a Tama Royalstar már kezdett kiesni alólam, igen jutányos áron megkaphattam álmaim hangszerét, egy bordó Yamaha Oak Customöt. Máig megdobban a szívem, amikor a dobiskolába érve kinyitom a dobszoba ajtaját, és meglátom odabent! Kicsit olyan ez, mint amikor este hazaérek, és a már alvó gyerekeimet megnézem… De ezzel még nincs vége, mert a FonTrade-tôl hosszú együttmûködésünk után megkaptam a kempingdobomat, egy pici, ezüst színû Premiert, ami kinézésre kicsit a 20-as évek hangszereit idézi, a lábdobnak például nem létezôen kicsi a mélysége, de a hangja, az nagyon nagy! Van egy masszív, Sonor Designer lábcinállványom, amit a 22. születésnapomra kaptam Vili bácsitól. Sôt, van egy filcverôm és egy kolompom is, ami az övé volt. Ezekre az ereklyékre különösen büszke vagyok, és muzsikálás közben kicsit úgy érzem, hogy ott van velem Vili bácsi is. Hat éve Vic Firth dobverôket használok, amiket a Csermák Hangszerüzletnek köszönhetek, a dobjaim pedig sok kísérletezés után Evans bôrökkel szólalnak meg igazán jól. Aztán mostanában lett elôször dupla lábgépem, amin igyekszem szorgalmasan gyakorolni. Úgy gondoltam, hogy teljes a hangszerparkom, de még egy lábkolompot kénytelen voltam bevenni a csapatba, és nagyon kacérkodom a nagy Tama támlás dobszékkel. Lehet, hogy soha sincs vége? – Dave Weckl neve már elhangzott, mert ô volt az, akire kezdetben erôsen felnéztél. Hogyan formálódott késôbb a zenei ízlésed, kik lettek még a kedvencek? – Mellette hamarosan bejött a képbe Jack DeJohnette és Elvin Jones, majd megszerettem Steve Gaddet és a Dennis Chambers-féle ízes, robbanékony dobolást. Utána következett a popzenei korszak, amikor a Kool and the Gang meg az Earth Wind and Fire lettek a nagy kedvenceim. Megszerettem még a soul zenét, Whitney Houstont, Stevie Wondert, Michael Jacksont, Beyoncét, a Rootsot, Brian McKnightot.

I N T E R J Ú «

Késôbb rátaláltam a mostani fiatal feketékre, például az R&B-t doboló Aaron Spearsre, és ezen keresztül jutottam el a gospel zenéhez és a gospel doboláshoz. A soul és az R&B zenék a gospel spirituális zenei hagyományokból építkeznek, csak ezekben a szöveg nem vallási, hanem világi mondanivalójú. A gospelben rendkívül erôs belsô töltés van, és ez az, amitôl azok az emberek akkorát tudnak muzsikálni, énekelni… Nem egyszer elôfordul, hogy ettôl a zenétôl egészen a könnyekig elérzékenyülök! – Mik a terveid, merre szeretnél tovább haladni? – Egyrészt várom „a produkciómat”, azt a jól kitalált, koncepcióval rendelkezô formációt, aminek összhatása kisugárzik, és aurája van, mert én ebben hiszek, és egy ilyenben szívesen részt

vennék. Másrészt formálódik bennem egy könyv anyaga, amelyben Jávori Vilmos tanítványait szólaltatnám meg arról, hogy Vili bácsi milyen nyomot hagyott bennük, és ôk hogyan élték meg a vele való viszonyukat. A dobtanítást tovább szeretném folytatni, mert az életem részévé vált. Az elmúlt évben több felkérést kaptam zeneiskoláktól, hogy tartsak kurzust a Jávori-féle módszertanról, a könnyûzenei doboktatás metodikájáról, és a jövôben szeretnék minél több helyre eljutni, és terjeszteni ezt az örökséget. Ezen kívül szeretném, ha valamilyen módon létrejöhetne egy olyan zeneiskola, amelyik Jávori Vilmos nevét viseli, és az ô szellemiségét képviseli. Jó volna, ha ilyen módon fennmaradhatna a neve. Marczell Katalin Fotó: Talmaier Gábor

7

8 »AMIKOR A DOBNAK MÉG GYÖKERE VOLT

D O B O S M A G A Z I N

Hangadó fák: a nyírfa „Áll egy ifjú nyírfa a réten…” szólt a nóta, mikor még piros nyakkendôben törtük az utat (a fiatalabbak ebbôl a buliból már kimaradtak). Ekkor még nem gondoltam, hogy ez a fafaj dobbá formálva késôbb jelentôs akusztikai élmény lesz az életemben. A cikksorozat elején ígért minôségi ív végére értünk, innentôl a két „maradék” fafajt, amelyekrôl írni szeretnék, együtt is lehetne tárgyalni, mert köztük minôségi különbség szerintem nincs, inkább ízlés vagy felhasználási cél kérdése, hogy valaki a nyírt vagy a juhart kedveli. Az ezüst nyír Finnország nemzeti fája. A szaunában gyakran nyírfalevelekkel, gallyakkal csapkodják magukat nyelvrokonaink. A nyírfakivonatok szappanokban és samponokban is megtalálhatóak. Az amerikai indiánok körében kedvelt volt könnyen lehántható fakérge, melyet könnyû testû kenuk készítésére, sátraik (wigwam) fedésére is használtak. Vékony, de sok lemezbôl álló rétegelt fáját a modell repülôgépek építésében is szívesen alkalmazzák. A Balti-tenger térségébôl származó

nyír (Baltic birch) a minôségi hangfalgyártás anyaga, a hangfaldobozok gyakran készülnek ebbôl a fából. Kiemeli a magas és mély tartományt, és kiegyenlíti a hangszórók hangzását. A dobkészítésben betöltött szerepérôl a lap terjedelmét meghaladóan lehetne értekezni. Már a 70-es évektôl kezdték alkalmazni, 1979-ben a Yamaha a 9000-es modell bevezetésével használt elôször 100% nyír testet a dobkészítésben. Ez volt a legendás, a mai napig minimális változtatásokon átesett Recording Custom elôdje. Más neves cégek is etalont teremtettek nyírfatestû hangszereikkel a minôségi dobgyártásban (a továbbiakban csak néhány kedvencet emelnék ki a teljesség igénye nélkül). A Pearl CZX a 90-es évek elejének profi modellje volt, juhar testtel is készült, annyi anyagból, amibôl manapság két felszerelést ki lehetne hozni (lábdob 12,5 mm, tamok 10 mm). A Sonor Force 3000-es, a Tama Starclassic nyír testû változata a Premier Artist Birch vagy a nyír Gretsch modellek mind a profi kategória jeles képviselôi.

Tudományos név: Betulaceae család (rengeteg fajjal) Egyéb név: birch, birke Élôhelye: szinte minden kontinensen megtalálható, hazánkban mint díszfa ismert (Betula pendula), a savanyú talajokat kedveli. Leírása, habitusa: levele ferde négyszögletû vagy szívforma, fogas v. fûrészelt. Hím és termô virága is barkavirágzat. A hazai dísz változatot jellegzetes fehér, felrepedezett kérgérôl könnyen megismerni. 140 évig is élhet, 18–20 m-es magasságot ér el Felhasználása: A bútoripar, asztalosipar és a belsô építészet szép mintázata és stabil, nem vetemedô fája miatt szívesen használja, épületen kívüli felhasználása nem javasolható. Könnyen leváló vékony kérgét a régi idôkben Indiában és Oroszországban papírnak használták.

Biztosan sokaknak feltûnt, hogy nagy különbségek mutatkoznak egyes nyírfa dobok árában (ez a juharra is érvényes). Van, hogy egy komplett szett állványokkal annyiba kerül, mint ugyanattól a gyártótól egy másik mo-

« 2009 » 02

dell lábdobja. Meghatározó a faanyag akusztikai tulajdonságaiban az, hogy mely területrôl származik. A drága profi kategóriába tartozó nyírfa dobok a hideg égövi térségbôl származó alapanyagból készülnek. Itt a fák évenkénti növekedése csekély, víztartalmuk kicsi, a faanyag tömör és szilárd. A középkategóriás nyírfadobok testeinek alapanyaga a trópusi vidékekrôl származik, ahol sok az esô és meleg van, a fák hirtelen nônek, nagy a víztartalom és a fa szerkezete lazább, könnyebb. Természetesen az árban erôsen megjelenik az, hogy az egyik esetben 100-150 évig kell várni, amíg dobtest készítésére alkalmas alapanyag képzôdik, míg a másik esetben akár 30 éves távlatban is letermelhetô az erdô faanyaga.

A M I K O R

A

D O B N A K

Nyírfa dobok újonnan ma is készülnek, talán nincs is olyan gyártó, aki ne kínálna valamelyik árkategóriában nyírfa dobot. A katalógusokat lapozgatva vagy a neten böngészve a „birch shell” kifejezéssel gyakran találkozunk. Érdemes még megemlíteni, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország elsô egyedi dobkészítô mestere, Perger István „Guszty” szintén nyírfa lemezeket alkalmaz a dobgyártáshoz (nekem is van tôle egy pergôm, nagyon ütôs…!). A profi nyírfadobok hangja erôteljes, a mélyek döngenek, a magasak élesek, szóval akár stúdióba, akár kihangosítani, vagy csak szobadísznek a nappaliba is ideálisak. Turán Tamás Levente

M É G

G Y Ö K E R E

V O L T

«

1074 Bp., Rákóczi út 60. (a Blaha L. térnél)

NYITVATARTÁS: H–P: 10–18, SZO: 10–13 DOBSZERELÉSEK: TAMA, LUDWIG, YAMAHA, PEARL, SONOR, GRETSCH, MAPEX, PREMIER, PLATIN, DUMP ELEKTROMOS DOBSZERELÉSEK: YAMAHA, ROLAND, PADTECH, D-TRONIC CINTÁNYÉROK: PAISTE, SABIAN, ZILDIJAN HARDVEREK, KIEGÉSZITÔK: GIBRALTAR, PEARL, TAMA, SONOR, PLATIN, STAGG DOBBÔRÖK: EVANS, REMO, AQUARIAN DOBTOKOK, HARDVERTOKOK, CINTÁNYÉRTOKOK VERÔK: VIC FIRTH, NOVA, BIG STICK, CSIBI, ARTBEAT PERCUSSION: MEINL, STAGG, LP

INTERNETES MEGRENDELÉSNÉL, EGYEDI ÁR LAKOSSÁGI HITEL, CSOMAGKÜLDÉS

MINDEN HÓNAPBAN AKCIÓK e-mail cím: [email protected]

9

10 » D O B H Á R T Y A

D O B O S M A G A Z I N

» QUIMBY

AJJAJJAJ

» TOM-TOM RECORDS » 2009

A Quimby Kilégzés címû albuma óta eltelt néhány év, amely a zenekar életében sok-sok koncertturnéval, fesztivállal, díjjal és elismeréssel járt. A hattagú csapat azóta is folyamatosan dolgozott, amelynek eredményeként március végén egy csokornyi friss Quimby-dalt tartalmazó kislemez jelenik meg. Az Ajjajjaj címû öt számos maxi+ csak a zenekar koncertjein, a webshopján, illetve a Tom-Tom Records honlapján érhetô el. A kísérletezô kedvû Quimby idén nem egy 10-15 számos nagylemez elkészítését helyezi elôtérbe, hanem a legkisebb egységet, magát a dalt szeretné hangsúlyozni. Így született meg a kísérleti sorozat elsô állomásaként az Ajjajjaj címû maxi+, amelynek öt dala az elmúlt idôk újonnan írt számai közül a legjobbnak ítéltettek. A kislemezen két magyar nyelvû és három angol nyelvû szerzemény kapott helyet. A maxi lemez megjelenésével egy idôben a zenekar honlapja is megújult, ahol megtalálhatók az új lemezzel kapcsolatos információk, sajtófotók, de természetesen a zenekar koncertidôpontjai is mindig naprakészek. A 2009-es „Quimbyszett” elsô darabja március végétôl „kísérletezô” áron kapható a Quimby webshopban és a Tom-Tom Records honlapján, illetve minden Quimby koncerten. A folytatás pedig kísérletezés alatt. M.E.

» TÓTH JÁNOS RUDOLF:

BOLDOG – SZOMORÚ BLUES TRENDETLEN

» TOM-TOM RECORDS » 2009

A daloknak, miként a könyveknek, megvan a maguk sorsa. Tóth János Rudolfnak például esze ágában sem volt, hogy valaha szólólemezt készítsen. Megszokta, hogy csapatjátékos. Az volt a Bergendy együttesben is, az volt a Hobo Blues Bandben, a Magyar Atomban és akkor is, amikor a Macskafogó címû kultusz rajzfilm Négy gengszter címû dalához kölcsönözte nem mindennapi hangját. De hogy ô álljon a fénykör közepébe... Az ötlet Hetesi Péter Pál/G3 szövegíróban fogalmazódott meg, amikor a Magyar Atomban Tóth János Rudolf elénekelte a Black & Blue Café címû dalát, melyet Tátrai Tibor a Tátrai Band 1999-es Mexicano címû lemezére szánt, és csak próbaképpen adta elô ez említett formációval. Két évvel késôbb összeállt annyi dal, amennyi pont kitett egy egész lemezanyagot. Az eredeti tervekben egy szál gitáros lemez szerepelt, de amint híre ment, hogy Tóth János Rudolf saját albumot készít, csatasorba állt a hazai blues – rock – jazz világ színe-java. Tiszteletét tette az egész Magyar Atom (Tátrai Tibor – gitár, Solti János – ütôhangszerek, Jamie Winchester – vokál, Zsoldos Tamás – basszusgitár). Hozzájuk csatlakozott kürtön és trombitán Fekete István és Fekete–Kovács Kornél, Szabó Tamás szájharmonikán, Bizják Gábor angolkürtön, Gyöngyösi Gábor Hammond orgonán, Marosi Zoltán tangóharmonikán. A munkába bekapcsolódott Tóth János Rudolf Evelyn lánya (ének, borítótervezet) és Henrik fia (ének, gitár) is. A Boldog – szomorú blues címre keresztelt album elkészültét sok-sok szeretet és baráti támogatás segítette, amely mai szemmel nézve messzemenôkig „trendetlen” vállalkozás volt a zenészek részérôl. Ezek a dalok magukért beszélnek. Szabálytalanságuk legnagyobb erényük. Ott vibrál bennük mindaz, ami a hatvanas évek kincsestárából igazán fontos. A megszólalás mégis nagyon XXI. századi. Ez a zene a maga útját járja, és vele az is, aki hajlandó igazán odafigyelni rá… Kellemes utazást! A dalok szövegét és a lemezajánlót Hetesi Péter Pál/G3 jegyzi. M.E.

« 2009 » 02

D O B H Á R T Y A «

» LAKATOS KRISZTIÁN

CSILLAGOK ALATT

» TOM-TOM RECORDS » 2009

A Megasztár tévés tehetségkutató negyedik szériájának döntôse Lakatos Krisztián. A döntôk során elhangzott versenydalaiból megjelent válogatás albuma után 2009 nyarán elkészült bemutatkozó lemeze Csillagok alatt címmel a TomTom Records gondozásában. Erre a lemezre Lakatos Krisztián az általa tisztelt és nagyon nagyra tartott hazai csillagok dalaiból válogatott össze egy albumra valót. Énekel Máté Péter, Demjén, Cserháti Zsuzsa dalokat, de felkerültek szerzemények Presser Gábortól, Balázs Fecótól vagy akár Lerch Istvántól, ám mindezt vadonatúj, izgalmas – Krisztiánra leginkább jellemzô – elegánsan swinges stílusban prezentálja közönségének. Néhány dalban a Budapest Jazz Orchestra kiváló mûvészei kísérik, néhánynál pedig a Starhill Szimfonikus zenekar játékával egészül ki a különleges hangszerelés Pejtsik Péter vezényletével. A kiadvány zenei producere és a felvételek vezetôje Dorozsmai Péter (Korál), aki dobokon és ütôhangszereken közremûködôje is lemeznek. Az elkészült Csillagok alatt címû lemez zenészgenerációk közös munkájának fantasztikus eredménye: a legkedveltebb magyar dalok szólalnak meg vadonatúj hangszerelésben egy különlegesen egyedi hangú fiatal énekes, Lakatos Krisztián elôadásában. V.P.

» LÁSZLÓ ATTILA ÉS BARÁTAI

BABEL

» TOM-TOM RECORDS » 2009

Hazánk egyik legkiválóbb gitármûvésze és zeneszerzôje, László Attila elkészítette Babel címmel sorrendben ötödik szerzôi lemezét, ami 2009 májusában jelent meg a TomTom Records gondozásában. László Attila az elmúlt három évtizedben fôként elektromos hangszerekben és formációkban gondolkodott, ezen a lemezen viszont intimebb, akusztikus kamarajazz hallható. A túlnyomórészt saját szerzeményeket tartalmazó felvétel olyan közremûködôkkel készült, mint például a Berlinben élô, de hazánkban is gyakran koncertezô Snétberger Ferenc, vagy a fiatal tehetséges énekesek, Harcsa Veronika és Emilio, Oláh Kálmán (zongora), Borbély Mihály (szaxofon, tárogató), Csanyi Zoltán (zongora), vagy a ritmusszekció tagjai, Lattmann Béla (basszusgitár), Lakatos Pecek Krisztián (bôgô), Borlai Gergô (dob) és Födô Sándor (percussion). László Attilától megszokott módon ez a lemez is mentes mindenfajta kompromisszumtól, a felvételeken saját egyéni zenei világát mutatja be. A kompozíciókban nem egy stílushoz kívánt igazodni, szerzeményeit közremûködô zenészbarátainak egyéniségéhez alakította. A felvételen tíz, különbözô generációt képviselô és különbözô zenei környezetbôl érkezô mûvészbarátjával találta meg a közös hangot. A sokféle felfogás, értelmezés és érzelemvilág egysége ez a lemez, amire az album címe, a Babel is utal. Az elkészült zenei anyag harmóniákban gazdag, ritmikus, akusztikus zene, lüktetését csak egy számban segíti dobkíséret. A zenészek „time”-ja jellegzetes és biztos, a többi szerzeményben a ritmus további része nem a dobon, hanem tulajdonképpen a hallgató fejében születik meg. Több számban László Attila jellegzetes, öblös L5 Gibson jazzgitárhangzása hallható, de megszólaltat emellett akusztikus gitárt és lapgitárt is. A lemezre az instrumentális szerzemények közé egy különleges énekkettôs is felkerült Harcsa Veronika és Jellinek Emil Emilio tolmácsolásában, Harcsa Veronika dalszövegével. A Babel különleges borítója Szûts Miklós festômûvész festménye. V.P.

11

12 » Ö T L E T T Á R

D O B O S M A G A Z I N

Permutációs gyakorlatok I. A permutáció sokáig rossz emlékû kifejezés volt számomra, annak okán, hogy elôször a matematika órákon találkoztam ezzel a fogalommal, amely tárgy enyhén szólva nem tartozott a kedvenceim közé. A matekórákon elkövetett permutálásokat sikerült is kitörölni az agyamból, így azt nem tudom, van-e valami fogalmi hasonlóság a matematikai és a dobjátékbeli permutáció között, mindenesetre ez utóbbi számomra jóval barátságosabbnak tûnik. A dolog lényege nagyon egyszerû, dobolásban azt nevezzük permutációnak, amikor pl. egy háromutas függetlenítésben zajló kíséret három szólamát (nagydob, pergô, lábcin), három sávként felfogva valamelyik sáv hangjait idôlegesen eltoljuk a többi, helyén maradó sávhoz képest, ezáltal érdekes hatásokat, hangzásokat létrehozva. Az elsô kottapélda kiindulópontja egy egyszerû nyolcados rock kíséret, e közkeletû kíséret nagydob és pergô sávjának ütéseit fogjuk hátulról indulva fokozatosan egy nyolcaddal késôbbre „csúsztatni”, míg végül a 6. sorban a teljes nagydob-pergô sáv egy nyolcaddal eltolódik a lábcinhez illetve az alaplüktetéshez képest. (Ez már tulajdonképpen egy teljes „groove elmozdítás” – groove displacement – legalábbis a nagydob-pergô vonatkozásában, a lábcinsávot ugyanis felfoghatjuk úgy, hogy a helyén maradt.) A gyakorlás módja a következô legyen: elôször az elsôvel indulva rakjunk össze, gyakoroljunk be egy-egy permutált válto-

CRASH DOBSTÚDIÓ PESTEN ÉS BUDÁN ZENEKÖZPONTÚ DOBTANÍTÁS A LEGKORSZERÛBB MÓDSZEREKKEL A GONDOLKODÓ, KREATÍV DOBOSOK MÛHELYE VEZETÔ TANÁR: KASSAI LÁSZLÓ

INFO: 06 30/495-7470

zatot! Következô lépésként az adott sort mindig játsszuk folyamatosan felváltva a kiinduló, eredeti groove-val, hiszen az érdekesség éppen az, hogy mihez képest történt az „eltolás”, permutálás. Ha így eljutottunk az utolsó, 6. sorig, induljunk el a kiinduló taktussal, és játsszuk folyamatosan összekötve, egymás után az 1-6. sorokat, nyolcadik taktusként ismét a kiinduló groove-val zárva! Utána ugyanezzel a módszerrel induljunk el elölrôl, de most nyolcados helyett negyedes legyen a lábcin szólam! A második kottapélda kiinduló taktusa azonos az elsôével, most azon-

ban csupán egy tizenhatoddal kerülnek odébb a nagydob-pergô szólam hangjai. Ez jóval feszesebb, izgalmasabb hangzású permutált grooveokat eredményez, melyek hangzásukban már funk stílusbeli megoldásokra emlékeztetnek, ott gyakori például a „2–4”-hez képest elcsúsztatott, tizenhatod felütésekre kerülô pergôjáték. A második kottapélda gyakorlásának lépései természetesen azonosak az elôzôével, itt se feledkezzünk meg a negyedes lábcinhez játszott változatokról! Jó gyakorlást, jó szórakozást kíván: Kassai László

« 2009 » 02

Ö T L E T T Á R «

Megjelent Korompay Zsolt: Rock Blues és Funk ritmusok címû kottájának 1., 2. és 3. kötete. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy a 06-30/904-7876-os telefonszámon

13

14 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Agean cintányérok Felütés

Ismét egy igazi meglepetéssel, újdonsággal jelentkezem, kedves ütôs kollégák! Azt a lehetôséget kaptam, hogy az Ayotte dobok mellett a török Agean (ejtsd: édzsiön) cintányérok hazai képviselôje és forgalmazója legyek. A két, csúcsminôséget képviselô márka együtt aztán igazán pazar összeállítás, mondhatom! A dobolás azóta egy folyamatos fület gyönyörködtetô alkotássá változott. Ezzel a hangzásélménnyel vált teljessé az a fajta muzikális dobmûvészet, amire mindig is törekedtem. Jelen cikkem célja, hogy bemutassam ezeket a remek cintányérokat, és képet alkothasson az olvasó az egyes szériák tulajdonságairól, illetve segítsek útmutatást adni, hogy a különbözô zenei mûfajokhoz melyiket érdemes választani.

»

custom

Eredet, technológia

Vizsgálódásunk tárgyai természetesen a jó öreg Isztambulból származnak, amely város a török arany- és rézmûvesség hazájaként már annyi kiváló cintányért adott a világnak. Itt a mesterség és a tradíció apáról fiúra száll, kis családi vállalkozások eldugott mûhelyekben ôrzik a titkot. Nincs ez másként az Agean esetében sem. Történt, hogy Halil Kirmizigül, aki jó három évtized óta készít hangszereket, elôbb a darbukagyártásban jeleskedett, majd 1996-ban társult Mustafa Er mesterrel, és megalapították az Ageant. Azóta fiaik is, felnôve, beszálltak a cégbe. Az idei frankfurti zenei vásáron találkoztam velük, és akkor próbálgattam elôször nagyszerû termékeiket. Aztán a friss hangzásélménnyel a fülemben végigszaladtam elôbb a már ismertebb török márkák standjain, majd a nagynevû termékekre szabadultam rá összehasonlítás végett. Nem csalódtam, nem volt egyáltalán minôségbeli különbség, az Agean tányérok állták a versenyt a világ legjelentôsebb cégeit felvonultató óriási csarnokban. Visszamentem, és megemeltem a

»

legend

nem létezô kalapom a standnál asszisztáló tulajdonosoknak, majd eltöltöttem még vagy két órát náluk. Ott, akkor elhatároztam, hogy váltok, és a tíz éve jól bevált Sabian HH-knak mennie kell. Nagy súlyú döntés volt, de az eltelt pár hónapban beigazolódott, hogy megérte a váltás, játékom azóta friss lendületet kapott, zenéim új színekkel gazdagodtak. Elmondták, hogy alapvetôen az általuk is használt alapanyag 8o% réz és 20% ón. Ez a B20 ötvözet, illetve ezen kívül van a B25 is. Ezt öntik, formázzák, aztán jön a kovácsmester, és jól megkalapálja a kívánt méretre, formára és vastagságra. A végsô fázis a felületkezelés, köszörülés és fényesítés, bár vannak olyan szériák, melyeket a maguk naturális, durva kinézetû valóságában hagynak meg. Magáról a készítés fázisairól és rejtelmeirôl bôvebben olvashatunk, gazdag képi és videó illusztrációt is találunk, sôt egyes tányérok hangmintáit meg is hallgathatjuk a www.ageancymbals.com honlapon. Szériák

Az Agean cintányéroknak tíz különbözô kinézetû, és eltérô tulajdonságokat mutató sorozata van, elképesztôen gazdag méretbeli elérhetôségekkel. (A legkirívóbb példák egy 24-es ride vagy akár egy 6-os splash.) Érdekesség, hogy a ride-ok között csinálnak jazz-és light rideokat is egyaránt, majdnem mindegyik szériában. A crash cintányérok palettája rendkívül színes, a 17-es dark crashtôl a 19-es crash ride-ig sokféle létezik. A 13-as lábcsinek

»

stoned

« 2009 » 02

»

H A N G S Z E R «

silver

összességében rövidebb hangon zárnak, és harapósabbak 14 colos társaiknál. A maga nemében és mûfajában mindegyik csoportra jellemzô egyfajta felhangdús, fényes hangzás, megütéskor a magabiztosan nyíló majd kontrollált hang, és a nagyfokú zeneiség. Személyes kötôdésemen és elfogultságomon túl azért a sokat próbált szakmai fül is szigorúan tesztelte a több tucat fémdarabot. Ezekbôl a szériákból mutatok be hatot, mindnek önálló megjelenési és hangi karaktere van, a teljes kínálat megtekinthetô a cég honlapján a „cymbals” menüpontban. Custom

Fényesre csiszolt kivitelezésû, mutatós, általánosan sok mindenre használható tányérok. Egyaránt alkalmasak pop vagy rock zenére, de metálra és jazzre nem, ezekhez a zenékhez megvannak a spéci sorozatok. A ride-ok korrekten teljesítik motorikus feladatukat, a crasheknél a vékonyabbak igazán szépen tónussal muzsikálnak. A képen is látható 18as kínainak meg akkora hangereje van, hogy szabadtéri koncerteken az elsô két sor nézô biztos halláskárosultként megy haza, ha egyáltalán a feje a nyakán marad a detonációtól. A széria egyik különleges darabja számomra a 14-es lábcsin, melynek az alsó tányérja lyukas, ilyenem már volt is, viszont nincs kúpja. A lábcsinpár alja tehát egy flat tányér, ilyet viszont még nem láttam. Nagyon konkrét hangja van, egy tanítványom hamar el is vitte.

»

extreme

Legend

A speciális jazz széria mellett a kedvenc sorozatom. Itt érzem igazán tettenérhetônek azt a tradíciót, amit a török kézzel kovácsolt tányéroktól elvárhatunk. Szinte univerzális széria, hagyományos jazztôl a jazzrockon át, a fúziós világzenéken keresztül a latin muzsikákig mindenre jó. Nagyon megszerettem a 22-es medium rideot, amely koppan is és finoman terít is egyszerre. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi lágyság rejlik egy ilyen nagy méretû tányérban. Stoned

Igazi „kemény legények” mind a hangzás, mind a megjelenés tekintetében. Én „kövecselt”-nek fordítom nevüket, de illik is a sorozatra, lehet ütni-vágni, meg sem látszik rajta, garázsrockra ideális. Silver

Csak „leopárdmintás”-nak hívom ôket a különleges kinézetük miatt. Inkább fúziós zenékre valók. Érdekes, hogy van sizzle ride is, ami hangzás és megoldás tekintetében hagyományosan a jazzre jellemzô, de hát ízlések és pofonok…

A széria egyik különlegessége a 19-es flat ride. Kopogós, száraz, leheletfinom selymes hang. Extreme

Ha rockzenérôl van szó akkor ideális választás, bár a Rock Master széria nem kerül terítékre ebben a tesztben. Az alap 20-as ride biztos motorja a groove-nak, érdemes a ping ride-ot beszerezni mellé, azzal lesz teljes az arzenál, hogy minden hangzásbeli történést elô lehessen állítani. Mindegyik ride kiváló, telt kúphanggal rendelkezik. Bár alapjában nem annyira meghatározó darabja a splash tányér a cintányér szettnek, de mindenképpen szót érdemel az Extreme 12-ese. A széria karakteréhez illeszkedôen erôteljes, ugyanakkor szép tónusú hangot produkál, mely jól egészíti ki és színezi a nagyobb testvér crashek hangzásvilágát. Nagyon egységes széria, minden eleme kiváló, jól szólnak együtt, nem érdemes vegyíteni. Nekem velük kapcsolatosan Mike Portnoy és a Dream Theater jut eszembe. Jazz

Végül, de közel sem utolsó sorban következzenek a tányérok, amiket magam is használok. Elôször, míg

15

16 » H A N G S Z E R nem ismertem meg ôket, azt gondoltam, hogy nem kell nekem azt a sztereotip gondolkodást követnem, hogy ha ez a jazz széria, akkor nekem, aki fôleg ebben a mûfajban tevékenykedem, csak ezt lehet használni. De pedig így lett, annyira stimmelt. Elég specifikus ez a hangzás, jól eltalálták, ötvözvén a vintage jazz tányérok matt hangszínét a mai hangzás kívánalmainak megfelelô több magassal. Nem tudom, hogy csinálták, de minden darabja tökéletes muzsika. Nagy becsben tarthatják a gyártók is ezt a szériát, mert még a külsô megjelenés, a feliratozás is egyedi a többi sorozat-

D O B O S M A G A Z I N

hoz képest. Egy viszonylag sok magas frekvenciával bíró 20-as sizzle ride-ot használok a baloldalon (4 szegecs gyárilag) és szintén 20-ast a jobbon, 14-es light lábcsinnel téve teljessé a szettet. Ez az alap felállás, amely ideális halkabb klub környezetben, és a múltkor jól vizsgázott szabadtéri koncerten is. Legutóbb a stúdióban egy szám erejéig feltettem a 21-es ride-ot, hogy nagyobb tere legyen a nyolcados kíséretnek, és használtam különleges effektként a 17-es dark crasht is. Aki finom, lágy hangzású tányérokat keres zenéjéhez, még ha az nem is jazz, ebben a szériában biztos nem fog csalódni. Összegzés, árak:

Számomra meghatározóan fontos, hogy az Agean képes egységet teremteni a hagyomány és a mai hangzás között, temékei igen széles skálán mozogva mûfajtól függetlenül mindenki igényét és ízlésvilágát ki tudják szolgálni. Amondó vagyok, hogy nem szabad a kínai ipar minden tradíciót és komoly szakértelmet nélkülözô termékeit vásárolni, de ugyanakkor nem érdemes rongyrázásból és felvágósdiból nehezen összekuporgatott kis pénzünket hangzatos nevû márkákra költenünk. Itt egy tányér sincs 50 ezer Ft felett, egy ride (szériától füg-

»

jazz

getlenül, tudniillik itt csak a méret számít, az okozza az árkülönbséget) 41-48 ezer Ft, a lábcsinek 40 alatt, a crashek 30-35 körül, a splashek bôven 20 alatt vannak bruttó. Rendelés indítása 50% elôleg befizetésével, szállítási idô általában 4 hét. A meglévô készletet jelentô kb. 40–50 tányér bevezetô áron fut most, 3db-os szettek is elérhetôek többféle szériából is 20% kedvezménnyel. Az Agean cintányérok igazi felhasználóbarát alternatíva a minôség és a pénztárca összefüggésében. Aki nem hiszi, járjon utánam... Bágyi Balázs www.balazsbagyi.com Fotó: Juhász Attila (fotography.hu)

ÚJDONSÁG! A hamarosan megjelenô VERÔFOGÁS címû könyvben a dobosoké a fôszerep.

ILYEN MÉG NEM VOLT! Tizenkét magyar dobos szólal meg benne: BERDISZ TAMÁS, BORLAI GERGÔ, JÁVORI VILMOS, KISVÁRI FERENC, KÔSZEGI IMRE, MARECZKY ISTVÁN, MARTONOSI GYÖRGY, MÁDY KÁLMÁN, MOHAY ANDRÁS, NESZTOR IVÁN, PUSZTAI CSABA, SZENTMIHÁLYI GÁBOR. MAJD MEGLÁTJÁTOK:

nemcsak a verôkkel bánnak ügyesen, de a szavakkal is.

„A cintányérokkal és a nôkkel mindig szerencsém volt!” Nesztor Iván

„Azt tanítja a zene, amire a kutyák tanítják az embert: szeretni.” Martonosi György

„Nem szabad beszûkülni, nem szabad szakbarbárnak lenni.” Kôszegi Imre

„Meghatározó élmény volt Peter Erskine-nel játszani.” Pusztai Csaba

„Merni kell belehalni.” Borlai Gergô

H-9700 szombathely, Hollán Ernô u. 9. Tel.: +3694/506-940 • Fax: +3694/506-941 Mobil: 0630/3376-829 E-mail: [email protected]

« 2009 » 02

Ú J

G E N E R Á C I Ó «

Generációváltás a jazz-ütô tagozaton Ez év szeptemberétôl új tanárok tanítják a fiatal tehetségeket a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem jazzütô tagozatán. Kôszegi Imre és Nesztor Iván helyett Berdisz Tamás és Jeszenszki György lesznek az ütôtanárok a 2009–2010-es tanévben.

»

»

nesztor iván

A nyugdíjkorhatárt már korábban átlépett két „öreg harcos” munkásságát megköszönve az egyetem vezetôsége úgy döntött, hogy munkajogi és szakmai szempontból ideje a változásnak, illetve változtatásnak. Az állami intézmények közalkalmazotti létszámának csökkentése illetve a nyugdíjasok túlfoglalkoztatásának szûkítése voltak azok a pénzügyi, társadalompolitikai szempontok, amelyek miatt erre a döntésre sor került, és nem csak ezen az egyetemen. A másik ésszerû ok nyilván a fiatalabb tanárgeneráció szakmai lehetôségeinek „tágítása”.

jeszenszky györgy

Kôszegi Imre és Nesztor Iván természetesen továbbra is meghatározó részei lesznek a jazz-pedagógiának. Mindketten folytatják közismert magánpraxisukat, illetve tanítanak más zeneiskolákban. Berdisz Tamás a sokoldalúan képzett, szinte minden mûfajban otthonos elôadómûvész és tanár munkássága talán a big-band játékban a legismertebb a szakmai körökben. Mindemellett kiváló session-zenész, stúdiómuzsikus, aki jó humoráról is híres. Hatékony szervezô és kommunikátor, ami kifejezetten elônyös a zenekultúra bonyolult, szövevényes, egyéni és csoportérdekekkel átszôtt mai dzsungelében. A napjainkra már nagyjából kialakult alap-, közép- és felsôfokú szintek szakmai integrációja, illetve kontrollja az állami és magániskolák munkájával kap-

»

berdisz tamás

csolatban egyre idôszerûbbé válik. Rá itt fontos feladatok várnak! Jeszenszki György az elmúlt évtized során a legjobb magyar jazzdobosok közé került a szakmai közvélemény szerint. Mindemellett jelentôs pedagógiai tevékenységet is folytat. Igen érzékeny, szenzibilis muzsikus, és ami nem mellékes ritka tulajdonság, szerény és jólelkû ember. Ôk ketten remélhetôleg tovább építik, segítik, javítják az elôzô generációk által elindított, kialakított fôiskolai, egyetemi munkát, hozzátéve azt a tehetséget és ambíciót, ami minden új generációnak lehetôsége és kötelessége. Mindehhez tiszta fejet, érzô szívet és becsületes, erkölcsös emberi tartást kívánok! Sok szerencsét! Nesztor Iván

GUSTAVITO PERCUSSION Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

»

kôszegi imre

Perger István 06 30/9926-793 www.gustavito.hu

17

18 » B E M U T A T J U K

D O B O S M A G A Z I N

Kickport A Future Percussion Concepts (FPC) cég Kickport nevû termékérôl elôször a neves dobkészítô mester, Ron Dunnett fotóriportjából értesültem, melyben a januári NAMM show újdonságairól számolt be. Mint az rövid kommentárjából kiderül, a találmány ugyanazt az elsô reakciót váltotta ki belôlünk: „átverés/kamu/gagyi/stb.” Azonban Mr. Dunnett következô mondatában már lelkesen számolt be a kellemes meglepetésrôl, melyet az eszköz használata során tapasztalt. Rövid online nyo-

mozás után ráleltem egy amatôr videóra, melyen valóban annyira meggyôzô eredményt produkált a Kickport, hogy úgy döntöttem, megér egy próbát a dolog. Az FPC sajtóanyaga szerint a Kickport, melyet az elsôbôrbôl kivágott lyukba kell helyezni, két alapvetô módon hivatott befolyásolni lábdobunk hangját. A mélynyomókból ismerôs forma feladata az, hogy összegyûjtse és fókuszálja a dobból kiáramló levegôt, ezzel megnövel-

je a mélység érzetét, de ugyanakkor erôsítse az indulóhangot is. Másodsorban az eszköz tompításként szolgál az elsôbôrön, így feleslegessé téve a klasszikus „bôrtôl bôrig” fektetett párnákat, törölközôket, macskákat (utóbbit már Martonosi György egyik könyve is túlzásnak tartja). Mindkét ígéretet hallottuk már számos cégtôl egy-egy új termék kapcsán, így különösen kíváncsi voltam, hogy a logikusnak tûnô elképzelés mutathat-e jobbat, mint a számos bôr- és tompításkonfiguráció, amit az évek során kipróbáltam. Röviden: igen, mutathat. Kicsit bôvebben: mutathat, de nem mindenkinek fog. Számomra szimpatikus módon az FPC nem állítja, hogy a Kickport egy minden alkalomra illô csodaszer, és ezt nagyon fontos szem elôtt tartanunk. A különbözô fórumokat böngészve az ember ugyanúgy találkozhat csalódott vevôkkel, mint olyanokkal, akik már el sem tudják képzelni lábdobjukat a termék nélkül. Ennek legfôbb oka az, hogy a Kickport hatása nagy mértékben függ attól, milyen bôröket használunk, és erre az FPC is felhívja a potenciális vásárlók figyelmét. Az ütôbôrt tetszôlegesen lehet variálni, elöl viszont a vastagabb, lehetôleg kétrétegû bôrök adják a legmeggyôzôbb hatást. A tájékoztatón külön fel van tüntetve, hogy a filc tompítógyûrûvel felszerelt bôrök, mint pl. az Aquarian Regulator modellje, elveszik a Kickport elônyeit, így ezekrôl érdemes leszedni a gyûrût, vagy inkább más bôrtípusra váltani. Az én 18x22es nyírfa dobom szerencsére többé-kevésbe ideálisan volt felszerelve a teszthez: Powerstroke 3 elöl-hátul. Korábban próbálkoztam kizárólag az ütôbôrre korlátozni a tompítást, de az így elszabaduló felhangok és a kényelmetlenebb játékérzet miatt inkább a fent említett klasszikus megoldást alkalmaztam az

« 2009 » 02

utóbbi idôben. Most azonban a teszt kedvéért megszabadultam a tompításra használt párnától (csak az ütôbôrnél hagytam egy vékony felgöngyölt törölközôt a jobb játékkényelem végett), majd felhelyeztem a Kickportot. Örömmel jelentem, hogy azóta is így használom a lábdobomat. A faanyag és a bôrök típusa miatt eddig is elég kemény, ütôs tónusa volt a dobnak, de mindig is kicsit zártnak, rövidnek találtam a hangját. Sejtettem, hogy az indulóhangot mégjobban felerôsíti majd a szerkezet, de mikor szembôl meghallottam a cuccomat, amíg egy kollega játszott rajta, akkor vettem csak észre, mennyit változott a hangzás. Ott volt az az agresszív csattanás, ami a keményebb modern rockzenéhez elengedhetetlen, de megjelent mellette egy erôteljes, kerek, zenei rezonancia, amelyet eddig elérhetetlennek tartottam egy (két helyen is) kivágott elsôbôrrel ellátott dobnál. A hangerô terén is észlelhetô volt némi növekedés, valamint a lábdob használható dinamikai skálája is kiszélesedett: finomabb játéknál is megmaradt hang teltsége, sôt, a dob pontos hangmagassága is jobban kivehetô volt. Egyszerûen több hang jött ki a lábdobomból, mint

B E M U T A T J U K «

elôtte. Mindez úgy, hogy nem a gyártó által ajánlott kétrétegû bôrrel kísérleteztem. Véleményem szerint bármilyen stílusban, ahol a lábdob prominens szerepet játszik, legyen az kemény rock vagy akár funk, jelentôs pluszt adhat a Kickport. További nagy elônye még, hogy az igen könnyû eszközt egy szivacsréteg és egy gumigyûrû tartja stabilan a helyén, így az bármikor eltávolítható és újra felhasználható. Ez szerencsés dolog, mivel a már említett „bôrérzékenységen” kívül a Kickport legnagyobb hátrányának az árát tekintem. Forgalmazó híján itthon jelenleg csak közvetlenül a gyártótól lehet beszerezni a terméket, postaköltséggel és egy öntapadós bôrkivágó gyûrûvel együtt nagyjából $72ért. Tekintettel arra, hogy esetlegesen még új elsôbôrt is venni kell ahhoz, hogy igazán kihasználhassuk a találmány elônyeit, sokaknak egyszerûen nem érnek meg ennyit a cikkben említett hangtulajdonságok. Remélem, hogy hamarosan elérhetôbb lesz hazánkban is a Kickport, és az FPC csapata biztosított róla, hogy dolgoznak az ügyön. Addig is melegen ajánlom a közelebbi ismerkedést minden kísérletezôbb hajlamú dobosnak és

mindazoknak, akik folyamatosan a lehetô legjobb hangzást keresik. A gyártó weboldala: http://www.fpcdrums.com/kickport.html

+ Rock, funk, és R’n’B-jellegû tónusokhoz kiváló + Nagyobb mélyek, több zenei rezonancia, erôsebb indulóhang + Tetszôlegesen újra felhasználható – Drága – A hatás erôsen függ az ütôbôrtôl Pálmai Zsolt

Megjelent: ALAPISMERETEK NEM CSAK KEZDÔKNEK • több mint 240 perc videóanyag • a dobfelszerelés, és összeállítása • ritmikai gyakorlatok • kéztechnikai gyakorlatok • lábtechnikai és kéz-láb koordinációs gyakorlatok • rock-funk kíséretek nyolcadokkal és tizenhatodokkal • rock-funk fillek nyolcadokkal és tizenhatodokkal • rock-blues kíséretek triolákkal • rock-blues fillek triolákkal • swing, rock ’n’ roll és jazz kíséretek • jazzkíséretek seprûvel • latin-amerikai ritmusok alapfokon • példák zenével 654 db kottapélda 22 oldalon, PDF formátumban extrák (werkfilm, bakik, zenék dob nélkül mp3 formátumban…) Kapható a nagyobb hangszerüzletekben Megrendelhetô: www.korompayzsolt.hu

19

20 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Amati a letûnt korok hangszere Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném a „mesét”, ami most nem úgy folytatódik, hogy az Óperenciás tengeren is túl, hisz itt a szomszédunkban, egy olyan országról írok, ami már a régi formájában nem is létezik. Úgy hívták egykoron, hogy Csehszlovákia. Hajdanában volt egy hangszerkészítô, aki úgy döntött, hogy fúvós instrumentumokat kezd készíteni. Számos trombita, harsona, tuba hagyta el a kis mûhelyt, késôbb, miután a piac úgy kívánta, elkezdett dobokkal is foglalkozni. A mese itt véget is érhetne, de nem ér, hisz a „keleti blokk” hangszergyártása változatlanul ontotta a termékeket a közép-keleteurópai piacra. Ez idô tájt a nyugati hangszerek alig, vagy egyáltalán nem voltak beszerezhetôek, még a hivatásos zenészek is alig juthattak hozzá egy-egy nyugati dobfelszereléshez. Szinte pár nyugatról behozott dob, néhány NDK-ban készült (Trowa, Tacton) és számos magyar (Medveczky, Kozmosz, Dubán, Finkey, Hetesi) hangszer képviselte a hazai kínálatot. Ki az Magyarországon, aki ne ismerné a régi Amati dobokat? Sok profi produkcióban megfordultak, de fellelhetôk voltak éttermekben, bárokban, klubokban is. Nagy elterjedtségét viszonylag kedvezô ára, a piac kínálatának szûkössége, a hangszer tartóssága, használhatósága, és számos variációs lehetôsége okozta. A dobot kezdetben Lignatone-ként gyártották, szinte azonos szerkezeti felépítésben, nyílván eléggé kezdetle-

ges hardverrel, persely nélküli babákkal, durva racsnikkal. Az 1960-as években keresztelték át a számos fejlesztésen átment Lignatone dobokat Amatira. Új kapszlis babákat kapott a hangszer, igényesebb celluloidborításokat, vastagabb testeket, üzembiztosabb, ám még mindig eléggé gyengécske állványokat. Kezdetben szürkés színû, „bádoghangú” cintányérok jellemezték a szettet fémnyomott logókkal, majd utána rézbôl kezdtek gépi kovácsolással cineket gyártani. A dobok az akkoriban divatos 20-as lábdobbal, 12-es, 16-os tamokkal és 14-es pergôdobbal készültek. Többek között ilyen felszerelés volt látható a legendás 1967-es táncdalfesztiválon is. A dobok faanyagát elvileg ugyanabból a bükkfaerdôbôl vásárolták, ahonnan a Sonor cég is elôszeretettel rendelt a Star szériájához. A rétegeket mûanyag alapú ragasztóval ragasztották össze, a testek vastagsága általában 8 mm, de készültek erôsítôgyûrûvel is testek 4 mmes vastagságban. Gyakran variálták a kétféle testet egy setupon belül, mondhatni, teljes véletlenszerûséggel. A nagydobra nagy valószínûség szerint Conrad márkájú, fehér, fényes felületû egy-, illetve kétrétegû bôrök kerültek, de kezdetben a gyártó saját bôreivel is szerel-

te. Külsejére jellemzô volt a gyöngyházas, a csillámos és a koncentrikusan haladó csíkos bevonat is, de gyártották egyszerûbb verzióban is, egyszínû celluloidborítással. Bizton állítható, hogy elég idôtállónak és erôsnek bizonyultak ezek a bevonatok, hisz a mai napig védik az instrumentumokat, amik még eredeti formájukban megmaradtak. Sajnos két fô ellensége volt ezeknek a csillámos celluloid fóliáknak. Az egyik a napfény, mivel idôvel, úgy 20-30 év múlva kissé megfakultak, besárgultak; a másik a pára, netán a víz. Olyan a szerkezete a borításoknak, hogy ha nedvességet kap, pontokban megfakul, vagy épp ellenkezôleg: megsötétedik, megpöttyösödik, talán emiatt is vontak be tapétával vagy festettek le sok ilyen felszerelést. A hardware már nem sikerült olyan jól véleményem szerint, mint a dobtestek, hisz meglehetôsen vékony, kihúzható rugós lábú, alumínium öntvény tuskókkal készült állványok jellemzik, amik a nagyobb súlyú tányérok alatt sajnos, kissé labilisnak bizonyultak. Finom játékmód esetén természetesen megállták helyüket, de mondjuk, rockzenére nem ajánlott. Az állványok és a fémrészek krómozása messze felülmúlta korát. Így kb. 30 év távlatából is szebbek, mint számos új, alsó vagy alsó-közép kategóriás felszerelés fémrészeinek galvanizálása. A hardware szetthez kapott a vásárló egy lábcinállványt, egy egyenes cinállványt, egy pergôdobállványt, és

« 2009 » 02

egy nagydobra szerelhetô cintartó szárat. Létezett Amati koktél setup, de olyan is, amely egy nagydobot és egy pergôdobot tartalmazott, továbbá 2 db pici bongót, esetleg néhány cintányért. A setup vásárolható volt 2 felsô tammal, melynek mindegyike 12 inch átmérôjû, de eltérô hosszúságú, és kaphattunk hozzájuk 6–8-as bongókat is. Sajnos, ez utóbbi dobok káváinak átmérôje nem a nemzetközi szabványnak felelt meg, és csak a saját bôreivel volt használható. A kávák vastagsága kb. 1,6–1,8 mm, mely meglehetôsen jó hangolhatóságot és pregnáns hangzást biztosított a szerelésnek. A gyári bôröket lecserélve hosszú jazzes soundot tud produkálni. Hangja meleg, de a nagydobtól az igazi „bálnaszív” mélyet ne várjuk! Minden dobtestre elmondható, hogy viszonylag jól hangolható, és sokszínû hangképpel rendelkezik. Pergôdobjának sodronyváltója nagyon egyszerû, egy oldalon állítható, a sodronyt egy zsineg rögzíti. Véleményem szerint megérdemelt volna egy jobb váltót, hisz a 60-as 70-es években már készültek nagyon jó kisdobváltók. Pedálja korszerûnek volt mondható a maga korában,

H A N G S Z E R «

Sajnos, mára nagyon kevés ilyen dob maradt meg eredetiben, hisz a vállalkozó kedvû dobosok átalakították, hardvert cseréltek rajta, átfestették, letapétázták, lelakkozták, módosították a jobb hangzás illetve a tartósabb felhasználás érdekében, több-kevesebb sikerrel. A jazz-zenészek a mai napig használnak ilyen dobokat, illetve néhány Amati kísérô tányér legendásan jól sikerült, ezek is megfordulnak birtokukban. Hogy a gyûjtôk mennyire kedvelik ezt a szériát, ha eredeti formájában fellelhetô, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyes külföldi internetes árveréseken kész kis vagyonokat képesek adni egy-egy szép darabért. Bár sokan használtuk évekig, nálunk sajnos, nem volt nagy becsülete ezeknek a hangszereknek, mert mindenki a nyugati, „márkásabb” instrumentumok után vágyakozott. Aki mégis kíváncsi ezekre a dobokra, az kérem, látogasson el Ceglédre a dobmúzeumba, keresse meg Róza Ricsit, Csapó Józsit, és nálam is talál pár ilyen felszerelést eredeti formájában. Hamarosan pár fotó kerül fel a www.vintagedrums.extra.hu-ra mindkét általam birtokolt setupról. Goóz László

hisz kétoszlopos, rugóerô állítós, fa- vagy filc ütôfejes, gumitaposós, csúszásgátló tüskékkel ellátott darabok voltak ezek. Minden dobtestre, de még a pedálra is rákerült a cég írott (script) logója mûanyagból. Ennek rögzítése nem ragasztással történt, hanem a test nyolc helyen 3-as fúróval át lett fúrva, melybe pontosan illeszkedtek a logó ugyanilyen nagyságú tüskéi. Sajnos, ez nem a legjobb rögzítési módszer, mert a sok furat kedvezôtlenül befolyásolja a hangzást.

HANGSZERTOKGYÁRTÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. 8790 Zalaszentgrót, Malom u. 16.

Tel.:

06 20 06 30

981-5027, Fax: 06 83/360-126

Webáruház hamarosan! V E I G E R . H A N G S Z E R T O K . @ T - O N L I N E . H U

•

W W W . V E I G E R . H U

21

22 » K R E A T Í V O L D A L A K

D O B O S M A G A Z I N

Dobolás és matematika: „három a négyben” 2. RÉSZ Ez alkalommal ismét hármasával csoportosított tizenhatodokat fogunk alkalmazni, de nem fillekben, hanem kíséretekben. Ezeket a különleges hangzású kíséreteket, amelyek olyan hatást keltenek, mintha nem négynegyedben játszanánk, vagy megváltoztattuk volna a tempót, olyankor használhatjuk eredményesen, amikor egy zeneszámban az a cél, hogy a dobkíséretünk hangzása ne a megszokott legyen egy bizonyos idôtartamig. Az 1.a kottapélda a legegyszerûbb triolákra épülô kíséretet mutatja be. Hogyan használhatjuk fel ezt a ritmust, miközben nyolcadokat játszunk? Két ütem nyolcad tizenhat hangból áll. Megtehetjük azt, hogy eljátsszuk a kíséret mind a tizenkét hangját, és a maradék négy nyolcadban valamilyen gyakori, nyolcadokra épülô kíséretet játszunk (1.b kottapélda). Ha szükséges, gyakorolhatjuk a kíséret elsô- és második ütemét külön-külön is. Miután képesek vagyunk eljátszani a kétütemes kíséretet, alkossunk belôle négy- és nyolcütemes periódusokat, vagyis játsszunk két vagy hat ütem nyolcadokra épülô kíséretet, és utána játsszuk el az 1.b példát, ugyanis a valóságban nem valószínû, hogy egy zeneszámban végig ilyen megtévesztô hangzású kíséretre lenne szükség. A triolákra épülô kíséretünket felhasználhatjuk akkor is, amikor tizenhatodokat játszunk. Játsszuk el a kíséret tizenkét hangját, a maradék négy tizenhatodban pedig egy tizenhatodokra épülô kíséret negyedik részét (1. c kottapélda)! Miután képesek vagyunk ezt a kíséretet eljátszani, járjunk el ugyanúgy, mint az elôzô esetben: alkossunk négyés nyolcütemes periódusokat, azaz játsszunk három, vagy hét ütem tizenhatodokra épülô kíséretet, és a negyedik, illetve a nyolcadik ütemben alkalmazzuk az 1. c példát! Megtehetjük azt is, hogy két ütem hosszúságú kíséretet állítunk elô ti-

zenhatodok alkalmazásával. Ebben az esetben kétszer játsszuk el a triolás kíséret hangjait tizenhatodokként, majd egy tizenhatodokra épülô kíséret második felével tegyük teljessé a két ütemet (1.d példa)! Ha szükséges, gyakoroljuk elôbb külön az elsô, majd a második ütemet, majd ha már nem okoz gondot a kétütemes kíséret, alkossunk négyés nyolcütemes periódusokat ezzel a kísérettel is a fentiek szerint! A 2.a példa a legegyszerûbb shuffle kíséretet mutatja be. Ezt a kíséretet is alkalmazhatjuk arra, hogy eltérô tempót érzékeltessünk, de mivel a lábcintányéron nem folyamatosan játszunk, hanem megszakításokkal (kihagyjuk a triolák második hangjait), ezért valamivel nehezebb a dolgunk. A nyolcadokkal játszott változatot a 2.b példa mutatja be. Szerintem akkor a legkönnyebb a dolgunk, ha nem akarjuk rögtön az egészet eljátszani, hanem elôször csak az elsô ütem lábcintányéron játszott hangjait gyakoroljuk, majd ezután hozzáadjuk a lábdobon és a pergôn játszott hangokat, hasonlóan járunk el a második ütemmel is, végül eljátsszuk a teljes, kétütemes ritmust. Ha ezzel megvagyunk, járjunk el a fentiek szerint: alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a példa alkalmazásával! A 2.c példa a tizenhatodokra épülô változatot mutatja be. Elôször ismét a lábcintányéron játszott ritmust gyakoroljuk, majd ha ez már nem okoz gondot, azután adjuk hozzá a ritmushoz a lábdob és a pergô hangjait, valamint alkalmazzuk a ritmust variációként a fentiek szerint! A 2.d példa a tizenhatodokból álló kétütemes változat. Ugyanúgy gyakoroljuk ezt a ritmust is, mint az elôzôeket. A 3.a példa a legegyszerûbb dobszerelésen játszható kíséret, de most a negyedekre gondoljunk úgy, mint az elsô triolahangokra. A 3.b példa a nyolcadokból és negyedekbôl álló variációt mutatja be. Minél kevesebb hangot játszunk, annál fontosabb, hogy számoljunk, külön-

ben nem fogjuk tudni, hogy hol tartunk! (Pl. e-gyet, ket-tôt, hár-mat, né-gyet, a vastag betûvel jelölt szótagokkal együtt ütünk az elsô ütemben.) Ha ezt nem tesszük, és „érzésre” próbáljuk a ritmust eljátszani, akkor nagy valószínûséggel összevissza fogunk dobolni! A 3.c és a 3.d példa két, tizenhatodokra épülô változatot mutat be, ezekkel is úgy járjunk el, mint az elôzô ritmusokkal: elôször értsük meg, azaz ismerjük fel, hogy hányadik tizenhatodokon kell üssünk, majd gyakoroljuk csak a lábcintányéron játszott hangokat, aztán adjuk hozzá a lábat és a pergôt, végül alkalmazzuk a ritmusokat variációként! A 4.a példa egy egyszerû „rock’n’roll swing” kíséretet mutat be. Természetesen ezt a kíséretet is felhasználhatjuk arra, hogy egy pillanatra a hallgatóság ne tudja, hogy mi is történik a ritmussal, de mivel a lábcintányéron játszott ritmus ebben az esetben sem folyamatos, ezért ebben az esetben is lépésrôl lépésre gyakoroljuk a nyolcadokra (4.b példa) és a tizenhatodokra épülô kíséreteket (4.c, 4.d példa)! Az 5. a példa egy egyszerû, triolákra épülô lineáris kíséretet mutat be, a lábcintányéron csak akkor játszunk, amikor nem szólal meg sem a lábdob, sem pedig a pergô. Az 5.b példa a nyolcadokra, az 5.c és az 5.d pedig két, tizenhatodokra épülô variációt mutat be. Végül néhány fontos dolgot szeretnék megemlíteni! Az elsô: csak akkor használjunk ilyen motívumokat, ha nem rontjuk el, hiszen dobosként az a legfontosabb feladatunk, hogy szilárd alapot adjunk a zenének! Másodszor: ha a zenésztársainkat megzavarjuk ezzel, hogy egy eltérô tempóra emlékeztetô ritmust játszunk, akkor inkább ne erôltessük! Harmadszor: akkor használjunk ilyen ritmusokat, ha beleillenek a zenébe! Ha nem, akkor se erôltessük! Sok sikert, jó dobolást kívánok! Korompay Zsolt

« 2009 » 01

K R E A T Í V

O L D A L A K «

megjelent korompay zsolt:

ritmikai gyakorlatok címû kottája. kapható a tam-tam dobcentrumban. megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy a 30/904-7876-os telefonon.

23

24 » B E M U T A T J U K

D O B O S M A G A Z I N

Lábgépek Amíg a nagydobot a janicsárzenekarokban és a menetelô katonazenekarokban a dobos a mellére erôsítve hordta, addig gondtalanul tudta használni két kezét a játékhoz. A XIX. század végi elsô jazz-zenekarokban a nagydob a földre kerül. Megszólaltatásához ún. lábitót használnak, ahol egy primitív emeltyûszerkezet hozza mozgásba a dobütôt. Ez szinte teljesen azonos azokkal a famechanikás-madzagos dob- és cintányérütôkkel, melyeket már a XVII. század utcai mutatványosai és zenebohócai használtak. Ôk többnyire a hátukra szerelték a dobot és a tapsantó cintányért. A két lábhoz erôsített zsinórok lépéskor hol az egyik, hol a másik hangot szólaltatták meg.

vitt energiát tárolja. Lábunkat felengedve a tárolt rugóerô ellentétesen dolgozik: visszafordítja a tengelyt – vele együtt az ütôt is – a kiindulási helyzetbe. A fent említett százötven fotóból választottam ki tizenhatot, ezeket szeretném bemutatni a Dobos Magazin olvasóinak. Ludwig Professional 1909 William F. Ludwig elsô acélpedálja. Bármilyen hihetetlen, ezen a szerkezeten már majdnem minden lényegeset kitaláltak. A világhírû cégalapító így emlékszik erre a pedálra: „1908-ban a chicagói Auditórium színházban dolgoztam. A dob részek a partitúrában nagyon nehezek voltak, és én a régi cirkuszi fapedálommal nem tudtam ezeket a bonyolult, szinkópás ritmusokat eljátszani. Meg kellett próbálnom készíteni egy pedált, amellyel megtarthattam a tempót, és ezzel együtt az állásomat. Ez a modell nem csak a fából készült pedálok korszakának intett búcsút, de – gondolva az utazó zenészekre – összecsukható kivitelben készült.”

»

halfarok 1920

Halfarok (amerikai) 1920 Funkció és forma harmonikus egységben. Ez sem klasszikus duplázó, hanem egy sokoldalúan használható pedál. A farok egyik ága a filcütôt mozgatja és a nagydobot szólaltatja meg. Másik ága egy dob szélére erôsített cintányért üt, a középsô nyelv lenyomásával pedig mindkét funkció mûködésbe hozható. Szép példája a húszas évek igényes amerikai öntöttvas tárgykultúrájának.

Háromszáz darabos pedálgyûjteményembôl százötvenet lefotóztunk, amelyek hamarosan felkerülnek a dobmúzeum honlapjára. Ez a mechanikus szerkezet, (ami önmagában nem hangszer, de a nagydobot nem tudnánk nélküle lábbal megszólaltatni) hihetetlen mûszaki és esztétikai fejlôdésen ment át az elmúlt száz évben. Generálta ezt a zene igényesebbé, bonyolultabbá válása, mely egyes dobosok lábát szinte a kézügyesség szintjére felhozta. Mûködését tekintve a lábgép kétkarú emelô, melynek egyik karját a rugóhoz, másikat a pedálhoz kötik. A láb lépô mozdulatára a tengely elfordul és vele együtt fordul a hozzáerôsített ütô is. Ezzel egyidôben a rugó kimozdul nyugalmi (elôfeszített) helyzetébôl, és a be-

Jedson „Union” pedál 1920 Angol különlegesség a lemeztalpra épített gázpedál-ihletésû szerkezet. A végére erôsített fakocka feltehetôleg a jobb lábhelyzetet segítette elô. Ütôjének szokatlan hossza erôs hangot biztosított, ugyanakkor kissé lomhává tette a mozgását. Három különbözô Jedson pedálom közül kettôt szerelésekkel vásároltam, egyet pedig Sir Alan Buckley angol gyûjtô ajándékozott nekem.

Leedy „ Fraser” pedál 1920 (amerikai) Azok a hangszergyárak, amelyek már túl vannak a századik évükön, mind ehhez hasonló pedállal kezdték. Az öntött vagy lemezbôl sajtolt oszlop felül „Y” formában szétnyílik. Ennek furatában tengelyezték azt a himbát, melyhez a húzórugó és a pedál kapcsolódott. Maga a pedál polírozott vagy krómozott – áttörésekkel díszített – rézöntvény volt. Báránybôr ütôfejjel, és az oldalcintányért is megszólaltató acélbajusszal szállították. Egyetlen szembetûnô hibája az alsó összekötô rúd volt. Ez ugyanis a nagydobra való felerôsítés és a padlózat szintkülönbsége miatt az oszlop tövében rendre eltörött.

»

»

»

ludwig professional 1909

jedson „union” 1920

leedy „fraser” pedál 1920

« 2009 » 02

B E M U T A T J U K «

A másik lábat idônként csak színezésre használták, a két láb folyamatos egymásmellettisége fárasztó is lett volna.

»

hócipô 1920

Hócipô 1920 (amerikai) Elsô próbálkozás a cintányérok lábbal történô összeütésére. Két fapapucsszerû formát zsanérral összekötnek, közéjük rugót helyeznek. A felsô talprész kap egy bôrszíjat, hogy a láb ne tudjon kicsúszni. Kevés jó állapotú példány maradt fenn. A képen látható darab is rekonstrukció. Duplázó 1920-1930 (amerikai) A basszusdob bôre középtájon jobban szól, mint a szélén. A korai mûszaki

Slingerland Roy Duncan pedál 1928 (amerikai) Kezdetben úgy gondolták, hogy a két tányért – ahogy a katonazenekarban is – csak vízszintes tengely mentén lehet összeütni. Ezt az elvet követi a Duncan pedál is, melynek minden porcikája állítható, utazáshoz szétszedhetô, ritka szép darab. Duplex 1930 (amerikai) A pedál felszerelése a nagydob teljes felületét igénybe vette. Felül volt egy híd a rugóval, innen tengelyezték a szokatlanul hosszú ütôt, melyet a pedál lépô mozdulatára egy bôrszíj nekiütött a dobnak. Az acélbajusz ebben az esetben is az oldalcintányér megszólaltatására szolgált. Lefima „Ideal” lábcsin 1930 (Germany) Ez az alacsony pedál olyat tudott, amit egyik társa sem. Mûködtetéséhez nem volt rugóra szükség. Normál esetben a pedál lenyomása a felsô tányért ráhúzza az alsóra. Itt azonban a pedál – mûködésbe hozva egy íves emeltyût – az alsó tányért dobja fel, mely a pedál elengedésével saját súlyánál fogva visszaesik. Valószínûleg érzéketlenebb volt, mint a normál mûködésû rugós társaik, ezért nem terjedt el szélesebb körben.

»

»

nesztor1930 duplex iván

szerítik, hogy a pedál lenyomásakor ill. felengedésekor elforduljanak és ezáltal hangot adjanak.

»

megoldások úgy gondolták, hogy egymás mellett lévô ütôk mozgatását csak egymás mellett lévô pedálokkal lehet megoldani. Valószínûleg az átlag lábméretek is kecsesebbek voltak – erre utal a talpak finom vonalú kiképzése is.

Cha-cha pedál 1930 (amerikai) Egy jó ötlet és egy még jobb mûszaki megoldás! Feltehetôleg az egyszemélyes elôadók (gitáros, tangóharmonikás) gerjesztették az igényt a lábbal kezelhetô ritmus-szerkezetekre. Két maracast (rumbatököt) közös tengelyre fûztek, és rafinált áttétellel arra kény-

Art deco 1940 (amerikai) Minden mûködés a pedál alatt zajlik! Szellemes felépítése miatt szinte elnyûhetetlen. Ha nem ismerném, én sem gondolnám húszévesnél többnek ezt a közel hetvenéves

»

»

»

duplázó 1920–1930

slingerland roy duncan 1928

lefima „ideal” 1930

cha-cha 1930

art deco 1940

25

26 » B E M U T A T J U K szerkezetet. Napjainkban is elôvették ezt az alsórugós megoldást, amit pl. a Gibraltár cég „Catapult” néven kínál. Medveczky lábgép 1958 (magyar) Igencsak megelôzte korát ez a míves lakatosmunka, mely Bányai Lajos tanár úr felszereléséhez készült.

D O B O S M A G A Z I N

Trixon „Exquisit” 1958 Ha valami, akkor ez látványos arculcsapása volt a fölöslegesen bonyolított mûszaki megoldásoknak! Szinte érthetetlen, hogy erre korábban nem jöttek rá. A pedál alá helyezett csukló a lépô mozdulatra bebicskázik, így a felsô részhez erôsített ütô kénytelen elôrelendülni. A speciális rugót a talpon rejtették el.

dekessége, hogy már nyilvánvaló igény a két láb kényelmes távolsága, de még nem gondolkodnak kardánban, hanem hosszú nyelvek viszik át a nyomatékot a pedálok és az oszlopok között. Furcsa külleme ellenére a legmagasabb mércének megfelelô tökéletességgel mûködik. Will Calhoun a mai napig ilyet használ. Jacques Capelle 1970 Agyafúrt francia észjárás! Az egész pedál vázát egy négyzetvasból hajtott oszlop képezi. Ezen állítható az agyrész, melyen a nyomatékátvitelt és a rugók mozgását is lánckerekek végzik. A két rugó kiegyensúlyozó hatása miatt könnyed játékot tesz lehetôvé. A nagydobhoz szorító csavar megoldása legalább tíz évvel elôzi meg a Tama és a Sonor hasonló kísérleteit.

»

medveczky 1942

Medveczky mester személyesen vitte be 1942. február 2-án az Arizonába, ahol Bányai játszott. A golyóscsapágyas tengelyezés, az állítható rugóerô, a gyors szétszedhetôség mind szívmelengetô gondosságról és szaktudásról árulkodnak. Ha igaz a legenda, néhány darabja lelôtt német repülôgép-alkatrészbôl lett kimunkálva.

»

trixon „exquisit” 1958

»

sleishman 1965

Rose-Morris (angol) 1980 A modern, kardános erôátvitelû dupla lábgépek közül bizonyosan az elsô,

A hamburgi Trixon gyár a dobosok nagy örömére folyamatosan ontotta zseniális újításait. Sleishman duplázó pedál 1965 Ausztráliában készült kézi munkával, ezer körüli példányban. A dobosok és a gyûjtôk körében egyaránt közkedvelt, nem beszélve a speciálisan pedálgyûjtôkrôl! Ér-

»

»

ami a nyolcvanas években Magyarországra került. Debreczeni Csaba, a Bergendy kitûnô dobosa rendelte a Triálon keresztül az angol Shaftesburg cégtôl. Érdekessége, hogy a pedál a tengely karját lefelé nyomja, és a nyomaték átviteléhez zsinórt használtak. Olyan masszív felépítésû, hogy az elmúlt negyed század használata képtelen volt nyomot hagyni rajta. Kármán Sándor

jacques capelle 1970

rose-morris 1980

Lejegyzések Omar Hakim a 80-as évek elején, a nagy „groove-robbanás” idején vált ismertté. Azon kevés mûvészek közé tartozik, akik különleges technikai adottságaik mellett kiváló arányérzékkel rendelkeznek. Mindig annyit dobol, amennyit a zene megkíván. Nem lett megalomániás, a sebesség megszállottja. John Scofield 1983ban megjelent „Still Warm” címû le-

meze a fúziós jazzrock egyik mérföldköve. John Grolnich billentyûs fantasztikus szólóira hívnám fel a figyelmet. Ô sajnos, fiatalon meghalt. Scofield mint zeneszerzô is meglepte a zenészvilágot. Újszerû, harmonikus és dallami gondolkodást alkalmazott, amely azóta is jellemzô rá. Omar Hakim igen ésszerû, sallangmentes technikát alkalmaz. Érde-

mes jól megfigyelni DVD felvételeken. Az itt bemutatott lejegyzésben jól érzékelhetô ennek a viszonylagosan egyszerû alapnak a zenei történéssel összefüggô, apró elemekkel történô variálása, úgy, hogy az eredeti séma lényegében nem változik. Érdemes hasonló folyamatot rögtönözni és komponálni. Nesztor Iván

« 2009 » 02

L E J E G Y Z É S E K «

27

28 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Steve Smith – Egy doboslegenda ünnepel… Steve Smith a XX.század talán „leghasznosabb” dobosa. Az élô legenda a dobolás utazó nagykövete már legalább húsz éve. Gary Chaffee minden gondolatát, szisztémáit megvalósította, mellyel generációknak mutat új utakat. A legképzettebb dobosok közé tartozik, technikája szinte tökéletes. Sokoldalúsága is példamutató és ez a mûfaji sokszínûség emelte a csúcsra. – Vadonatúj a Sonor dobfelszerelésed, ami nagyon szép és nagyon jól is szól. Tudvalévô, hogy nálad a hangzás mindig lényeges volt. Mennyire inspirál téged, hogy szinte tökéletesen szólnak a dobjaid? – Természetesen a hangzás különösen fontos, és növeli a komfortérzetemet, hogy profi a hangszerem, de a hang elsôsorban belülrôl a dobosból és nem a hangszerbôl jön. Viszont a hangzásod függ attól is, hogy hogyan használod a verôket, hogyan fogod ôket, és hogy milyenek: nehéz és hosszú verôk vagy könnyûek és vékonyak. A sound az önálló, egyéni játékmódból fejlôdik ki, lényeges, hogy hogyan ütöd meg a hangszert, milyen szögbôl, milyen erôséggel találod el a bôröket, a cineket, és az is nagyon fontos, hogy milyen lábtechnikával dolgozol. Roppant fontos a dinamikai összhang a nagydob, a pergô, a tamok és a cintányérok között. A hangzás másik lényeges eleme pedig magában a hangszerben, a test minôségében, a hangolásban és a rezonanciában van. Akármilyen furán is hangzik, teljesen máshogy szól az én Sonor dobfelszerelésem az én verôimmel akkor, ha egy másik dobos játszik rajta. A felszerelés egy bizonyos lehetôséget nyújt a jó hangzásra, de csak a doboson múlik, hogy ezt a potenciált hogyan használja ki. – 30 év közös munka után a Sonor cég egy tetszetôs szerelést hozott ki a neved alatt. Összesen száz darab készült ebbôl a modellbôl. Mennyire vettél részt a fejlesztésben? – Amikor 1977-ben elkezdtem Sonor dobokon játszani, akkor már többféle márka volt a piacon: Tama, Pearl,

Yamaha, Ludwig. Mindegyik gyártónak megvoltak a maga endorserei, mint pl. a Tamának Billy Cobham vagy a Yamahának Steve Gadd. Én pedig a Sonor dobosokhoz tartoztam, ami egészen máig így van. Akkor még bükkfatestû dobokat használtam, amik fantasztikusak voltak és amik néhány Journey-albumon hallhatók. Tradicionális méreteket használtam – kisebb, rövidebb testeket – pontosan olyanokat, amelyeket az új szerelésnél is használok. Klasszikusnak mondhatók a filccsíkos tompítók is az ütôbôrökön és a nagydob rezonánsbôrén. Régebben ezek a tompítók voltak általánosak, de valamikor kimentek a divatból, és én pont erre a klasszikus tompításra akartam visszatérni. Hogy a retró hatás még erôsebb legyen, elöl is egy nyers fehér frontbôr van a nagydobon, ellentétben a mai fekete, sima felületû bôrökkel. Ezenkívül pedig a nagydobra a jó öreg T-alakú csavarok vannak felszerelve, amikhez nem kell dobkulcs, ez sokkal kényelmesebb, mint a dobkulccsal való babrálás. Hogy az ötleteim maradéktalanul megvalósuljanak, négy napig voltam Bad Berleburgban a Sonornál. Tulajdonképpen Karl Heinz Meinzellel való közös munkánk eredménye a cucc. Különösen a testek vastagsága

foglalkoztatott minket nagyon. A tamoknál és a 12” oldalpergônél kilencrétegû bükkfát használtunk, ezek a testek eléggé nehezek. A nagydobnál különbözô vastagságú testeket próbálgattunk, de aztán kiderült, hogy a legjobb egy vékony test, hogy megkapjuk a mély alapcsengést. A nagydob szintén kilencrétegû lett, de ez lényegesen vékonyabb, mint a tamok. A 20” x 16” méret elég rugalmas ahhoz, hogy jazzt, rockot vagy fusiont lehessen vele játszani. A 20-as méretnek még az is az az elônye hogy mellette a tamokat lejjebb lehet állítani. Szintén új a nagydobon a tamfelfüggesztés. A „Suspension System” tartó elôbbre van hozva, tehát a frontbôr felé. A tamok nem nyúlnak át a nagydobon, ezzel lehetôvé válik egy összetettebb játékmód, közelebb húzhatom az álló tamot a nagydobhoz és a pergôt is, ami egy jó nehéz 14”x5,5”-ös karbonból készült darab. Amúgy az egész szerelés a régi és a mai modern kor elegyének mondható. – Szintén kivételes ötlet, hogy minden egyes dobhoz jár a „Personal Steve Smith mp3 Player”, e különleges bonusz. – Ez Karl Heinz Meinzel ötlete volt, az mp3, úgymond, plusz extra a dobhoz. A dalok az mp3-on (mint például Jean–Luc Ponty, a Journey vagy a Vital Information nóták stb.) visszatekintés mindarra, amit az elmúlt 30 évben csináltam, természetesen mindet a Sonorral. Az elsô profi album, amit a Sonorral 1977-ben vettem fel, az az Enigmatic Ocean volt Jean-Luc Pontyval. Az elsô dal a lejátszón az „Enigmatic Ocean, Part I–IV”. Aztán jön a Journey, majd a Vital Information, a Steps Ahead, Tony MacAlpine, és így tovább. Ezek a számok kronológiailag adnak ízelítôt a munkásságomból, az összes dobfelszerelést lehet hallani, amiket ezekben a különbözô együttesekben használtam. Ezek között vannak olyan felvételek is, amelyeken az általam ritkán használt 24”-es nagydobokon játszom.

« 2009 » 02

– A bonusz végén pedig egy DVD felvétel található. A DVD mintha stílusanalízist mutatna be a te személyes példaképeidrôl. – Ez egy betekintés Art Blakey, Max Roach, Philly Joe Jones, Elvin Jones, Tony Williams és még jó néhányuk világába. Mindannyian nagy hatással voltak rám. De összességében azt is mondhatom, hogy minden dobosra nagy hatással voltak. Ha a mai fiatal dobosokat megkérdezik, hogy kik a kedvenceik, akkor olyan nevek jönnek elô, mint Mike Portnoy, Neil Peart, Vinnie Colaiuta vagy Terry Bozzio. De ha megnézzük, hogy ôrájuk kik hatottak, akkor az út automatikusan olyanokhoz vezet, mint Art Blakey és így tovább. Vegyünk csak egy példát: Dennis Chambersre nagy hatással volt Billy Cobham, Billy pedig Art Blakey-t tanulmányozta. A korai dobosok voltak az ôsapák, akiket mai hôseink hallgattak. Az ilyenek fejlôdéséhez pedig olyanok járultak hozzá, mint Ringo, Charly, Carmine Appice, John Bonham és Ginger Baker. Ez egy generációs tény. Közülük mindegyikük-

I N T E R J Ú «

nek egy adott muzikális karaktere volt, amibôl ma élünk. Art Blakey például különleges módon játszott swinget, és ezzel megalapozta a be bopot és a hard bopot. Gene Krupa és Buddy Rich a swinget játszó big bandjeikkel már egy lépéssel tovább mentek. Aztán jött Max Roach, aki szintén nagyon egyénien játszott, és a swing ritmusokat a pergôdobon egyedülálló módon valósította meg. Abban az idôben ez radikális és szenzációs volt! Philly Joe Jones pedig az ötvenes években felhasználta ezeket az ötleteket annak ellenére, hogy neki sokkal kidolgozottabb technikája volt. Meg azok a „stick on stick” ötletek is tôle származnak. Aztán olyan dobosok jöttek, mint Elvin Jones a hatvanas években, akik a TIME, a lüktetés érzetét újradefiniálták. Nem számított már a szigorú metronómkontroll, hanem meg volt engedve a rugalmasság, elasztikusság az idôben. Tony Williams egyesítette ezeket az újításokat, összevonta Philly, Max és Elvin karakteres játékát, és ebbôl alkotta meg a maga identitását a hatvanas években. Tonynak mindig rugal-

29

mas volt a kapcsolata az idô érzetével, és szívesen valósított meg absztrakt ötleteket a dobon, ami az ô idejében teljesen forradalmi volt. Játékával lerakta a késôbbi fusion dobolás alapjait. Hogyha ezt a fejôdést szemügyre vesszük, akkor megfigyelhetünk benne egyfajta rendszert. – Lehet-e a zenei életrajzod alapján azt mondani, hogy két szív dobog a mellkasodban? A jazz- és a rockdobosé? – Kilencévesen kezdtem el jazzt dobolni. Nem azért, mert akkor annyira szerettem a jazzt, hanem mert egy olyan tanárhoz jártam, aki jazzt játszott. A hatvanas években kamaszként Jimi Hendrixet meg Creamet hallgattam, és én is ezt a fajta zenét játszottam, de játszottam big bandekben és jazz-együttesekben is, teljesen különbözô stílusirányzatok vettek körül, és ez még azelôtt volt, hogy megjelent a fusion. A hetvenes évek közepén átéltem a jazz-rock születését, amelyet olyan zenekarok és elôadók fémjeleztek mint pl. a Weather Report, a Return to Forever, Billy Cobham, Tony Williams. Amikor a Journey-hez beszálltam, teljesen a rockdobolás felé fordultam. A Journey-vel való játék nagyon sok örömet okozott, de egy idô után ez a fajta zene már nem volt kihívás számomra. Mindig is a jazz és a fusion területén akartam közremûködni, ami lényegesen izgalmasabb volt. Így kerültem a Steps Aheadbe, majd a Vital Informationbe. Hogy a kérdésedre visszatérjek, nem hinném, hogy két szív dobog bennem. A jazz és a rock egyaránt hozzám tartozik, ám a gyökereim a jazzbôl jönnek. Köszönet: Apró Daninak és Martonosi Györgynek

Megjelent Korompay Zsolt: Rock ritmusok két lábdobbal (1.) címû kottája. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô a 06 30/904-7876-os telefononszámon és a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címeken.

30 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Álmodtam egy dobot magamnak… A zenész és hangszere között különleges a kötôdés. Ki ne gondolt volna még közülük arra, hogy egy egészen egyedi küllemû hangszere lehessen? Érdekes színû, avagy grafikákkal díszített, ördögi vagy éppen elegáns, esetleg saját kezével aláírt, hibátlan felületû dobot a legtöbb dobos is szívesen birtokolna. A Dreamdrums által ezek az elképzelések, álmok valóra válthatóak.

Néhány évvel – na jó, inkább néhány évtizeddel – ezelôtt kis hazánkban igazán jó dobfelszereléshez jutni csak nagyon keveseknek lehetett. A rendszerváltás elôtt leginkább csak a televízióban láthattunk minôségi hangszereket. Híre ment még annak is, ha egy üzletbe új dob érkezett, hiszen ritkaságnak számított. A vasfüggönyön átszivárgott néhány csepp a jóból, ügyesen hozzájuthattunk egy-egy nyugati – kissé ugyan már lelakott cucchoz, de a felülete, színe már nem nagyon lehetett szempont. A világ mára megváltozott. Talán nem úgy, ahogyan szerettük volna, de mégiscsak nagyot fordult. A hangszerboltok jól felszereltek, a választék igazán bôséges. Sokan azt is megengedhetik maguknak, hogy többféle dobfelszerelésük lehessen, más-más méretben, stílusban, színben, különféle márkáktól. A gyártók katalógusaiból bármi megrendelhetô, a felület viszonylatában azonban alig bôvült a lehetôségek köre. A 8-10 alapszín mel-

lett megjelent jó pár éve néhány többszínû, színátmenetes „újdonság”, de a design világában sokaknak támadnak ezeken a kereteken túlmutató elképzeléseik is. Nagy a választék, és nagy a kereslet is, a piac mozgásából következôen rengeteg használt hangszer is újra értékesítésre kerül. Gyakran kínálnak régi mesterhangszereket elképesztôen alacsony áron a kopott külsejük miatt. Hiszen ma, amikor szinte bárki hozzájuthat csillogó-villogó, szemre hibátlan, alacsony árú, tömeggyártott, hangszernek tûnô tárgyakhoz, nem sokan mernek viseltes küllemû dobokkal mutatkozni. A felsô kategóriás szériák újonnan ma is rettentô drágák. Jó néhány lelkes és bátor kolléga esett már neki ezért a hangszerének, szedte darabokra, és újította fel többféle technikával a felületét, de a remélt minôség közelébe csak ritkán jutottak el. Ezen a rögös úton indult el annak idején a két jó barát is; Nagy Zoltán (ex Prognózis, Pandora, illetve ô a BiG Stick) és Czébely Csaba (Philadelphia, Pokolgép). Rengeteg volt a buktató a dologban, kezdve azzal, hogy a gyári fóliák alatt szép fafelület helyett csúnya meglepetésekkel találkozhatunk. Nem könnyû az emblémákat sértetlenül levenni és visszahelyezni, és soksok egyéb probléma adódik az elkészítés közben. Jól jött a dobverôgyártásban szerzett 10 éves felületkezelési tapasztalat, majd hosszas kísérlete-

zés eredményeképpen létrejött az álomdob, a Dreamdrums. A két dobos minden problémát feltérképezett és megoldott, a dobtestek felülete gyönyörû, az ötrétegû lakkozás és az azt követô polírozás kôkemény tükörfényt képez. A díszítô motívumok tekintetében korlátlan lehetôségeket biztosít a digitális technika. Legyenek hangyák, pókok, csillagok az égbôl, bármi végigfuthat a testeken, ami egy monitoron létrehozható, azt láthatjuk majd a hangszerünkön is viszont. Az összhatás bámulatos, a felülete a gyáriakéval vetekszik, mégis egyedi és különleges a megjelenése. Kinekkinek a stílusa, egyénisége szerint. A Dreamdrums dobok valódi dísztárgyak, mégsem a vitrinbe valók. Színpadra termettek, üthetôk, használhatók, színesebbé teszik az egész zenekar megjelenését. Nem csoda, hogy

« 2009 » 02

H A N G S Z E R «

már Nyugat-Európából is felfigyeltek a Dreamdrumsra, hiszen a termék hozza az amerikai SPAUN cég minôségét, az ára viszont magyar. Az elsô komplett felszerelés a TamTam-os Tóth Kareszé lett (Takáts Tamás, Rúzsa Magdi), ô egy régies, pergamenszerû kottát álmodott meg, az aláírásával megszerkesztve. Remekül illik a blues kocsmák hangulatához, visszafogott, elegáns és különleges lett a hangszere. Lehet egy új dobfelszerelést extra külsôbe burkolni, avagy régi, szeretett, de már kopottas kedvencet újra divatossá tenni – egy kis fantáziára és bátorságra van szükség, és bármi megvalósítható! Elérhetôség: 20/359-0641, 20/364-9121 Nagy Ágnes

FELVÉTELI VIZSGA A LISZT FERENC ZENEMÛVÉSZETI EGYETEM JAZZÜTÔ SZAKÁN 2009. július másodikán lezajlott a jazzütô képzés fellegvárában a felvételi. Húsz jelentkezôbôl kilenc fô tett sikeres elméleti vizsgát, és jutott be a második fordulóba. Közülük hárman nyertek felvételt. Mivel a cikk írásának idôpontjában hivatalos döntés még nem született, ezért neveket nem írhatok. A felvételi gyakorlati részében elôször lapról játék a feladat. A mellékelt lapon látható három tételt kellett lejátszani, rövid áttekintés után, megadott játéksebességben. Ez körülbelül lépés tempóban történt. Néhány baki nem számít hibának, de nem szerencsés megállni! Elsô pillantásra nem tûnik nehéznek a három kis etûd, de egészen más egy vékony gerendán átlépni egy kisebb patakon, mint húsz méter magasan két ház között. A lámpalázat, feszültséget bizony hozzá kell számítani a felvételizônek. Meglepô, de a kilenc résztvevô közül mindössze ketten játszották hibátlanul, Gyárfás Attila és Urbán Marci. A kottajáték után zenekari jam session következett. Gitár-bôgô duó játszott legalább négyféle sebességû illetve

karakterû jazz számot, amelyeket megbeszélt szólókkal tarkítva – aktívan kísérni kellett. Mindezt a jazztanszak majdnem teljes tanári kara elôtt. Ezt követôen minden felvételizônek rövid, szabad dobszólót kellett játszania. A szabad szóló lényegében azt jelenti, hogy minden kötöttség nélkül lehet játszani. A javasolt játékidô maximum másfél perc. Egy jelölt felvételi vizsgája általában 15-20 percig tart. A zenélés során egy-két téma után két-három periódust játszik a zenekar. Ennyi idô alatt minden kiderül a szakértô fülek számára, és máris jön a következô nóta. És így tovább… Az elméleti és gyakorlati követelmények az interneten fellelhetôk, de nem árt tájékozódni rutinosabb tanároknál, illetve fôiskolásoktól a részletekrôl. A második körbe bekerült kilenc felvételizô az Egressy Béni, a Bartók konzi, az újpesti Erkel Zeneiskola, a miskolci jazz-konzi növendékei voltak, illetve a kôbányai suli egy korábbi növendéke, és néhány magántanár (Jeszenszky György és Nesztor Iván) tanítványai. Mint min-

den patinás intézmény, az egyetem is jó értelembe véve konzervatív szemléletû, ezért inkább az alkalmazkodóképesebb hozzáállást részesíti elônyben. Kedves fiatal barátaim! A zenei forradalmat általában az iskolák falain kívül kell megvívni, és semmiképpen nem a felvételi vizsgákon! Hallgassatok zenét az 50-es, 60-as évekbôl is!! Más: konkrét protekció a mai körülmények között nem lehetséges, de bizonyos kollegiális összebeszélés, csoportérdekek és egyéni érdekek érvényesítése ma is létezik. Ne legyenek illúziói senkinek! Mióta világ a világ, ez mindig így volt, így lesz. Sajnos vagy nem sajnos. Protekció ellen a legjobb megoldás: jónak kell lenni! Most, hogy már nem tanítok az egyetemen, nyilván kevesebb magánnövendék fog megkeresni felvételi elôkészítés ügyében. Ez természetes. És az is, hogy nyíltan senki nem kért protekciót. Mindig igyekeztem tisztességes, elfogulatlan maradni. A tanárt mindig a diákjai minôsítik. Semmiképpen nem a kollégák, de legfôképp nem saját maga! Nesztor Iván

31

32 » F E L V É T E L I V I Z S G A

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 02

O K T A T Ó «

Dobshow Martonosi György felkérésének eleget téve volt szerencsém Oláh Gáborral közösen fellépni a 2009-es Dobosok Farsangján. Kihívás volt a javából, hisz 500 dobosnak dobshow-t játszani nem mindennapi dolog. Az elôadás után több levelet kaptam telis-tele kérdésekkel. Most itt az alkalom, hogy megválaszoljam a kérdéseket, és kicsit bevezesselek benneteket a közös munkafolyamat részleteibe.

tozó, általunk megírt groove-okat. Mindegyik groove-ot negyvenes tempóban kezdtük el összejátszani úgy, hogy közben egymást figyeltük, hogy érzetben és a mozdulatsorokban megegyezzen játékunk. Ötösével emeltük a tempót az eredeti metrum eléréséig. A szinkron dobolás lényege, hogy hangrólhangra egyezzen az együtt játszó zenészek játéka. A négy rész különbözô tempóban van, ezek összekötésére kiállások, illetve arrange-ok szolgálnak.

Lehet, hogy két dudás nem fér el egy csárdában, de hogy két dobos igen, az biztos. A mi esetünk annyiban egyedi, hogy évekig gyakoroltunk és laktunk együtt. Hasonló a zenei identitásunk, dobolási stílusunk, gondolkodásunk a zenében és a zenérôl, tehát egy rugóra járunk.(Ráadásul Gábor a gyermekeim keresztapja.) Nagy Laci hangszerelô barátomat úgy kerestem meg, hogy szeretném, ha nyolctíz zenei alapot elkészítenénk, amelyek alapötletei már rég a fejemben motoszkáltak. Az elsô próba egy egyeztetô és ötletelô nap volt, amelynek célja a show koncepciójának kitalálása, zenei szerkezetének felépítése, közös pontok lefektetése volt a Gyuri bácsi által felkínált mûsoridôhöz igazodva. Négy részre osztottuk fel a produkciót: nyitány, Józsi szólója, Gábor szólója, és a végén Jávori Vilmosra emlékeztünk. Részekre osztva kidolgoztuk a mûsort, és dvd-re rögzítettük, hogy kielemezzük, csiszolgassuk, és a végén egységet alkotva létrehozzuk a produkciót. Példaként a nyitányt jegyeztem le arangement kottában, és mellékelem a magyarázatot. Hallgasd a hangzóanyagot (youtube), és kövesd a kottát! A négy részt külön érdemes megtanulni, különös figyelmet szentelve az arrange-okra, és az unisonókra. Negyvenes tempóról építkezve precízen felépítve gyakorold, és csak a végén a zenei anyaggal! A videót megtalálhatjátok az alábbi címen: www.youtube.com (és a keresôbe írjátok be a nevemet.)

I. rész: 18 taktusból áll, amelybôl az elsô kettôben nincs dob, csak „rap”. A groove négyütemes, tehát négy taktuson keresztül variálódik a dobszólam, és ez ismétlôdik négyszer. A teltebb hangzás érdekében Gábor 14”-es kisdobon, én 10”es jungle pergôn játszom az elsô részben. A tizenhatodik ütem második fele (hármasával, négyesével) felgyorsul a következô rész tempójára.

A nyitány: Kiválasztottunk négy különbözô tempójú, de lüktetésében kapcsolható zenei alapot, és kigyakoroltuk a hozzájuk tar-

II. rész 15 taktusból áll, és kétütemes grooveolású. Ebben a részben már mindketten 14”-es pergôn játszunk. Az ötödik ütemben a két hangszer unisonót (jelentése: egyszólamúság, tehát több hangszer ugyanazt muzsikálja) játszik, váltott kezes harminckettedeket négyes elosztásban. – egy: pergô, 10-es tom, – két: pergô, 14”-es oldal tom. – hár: egy negyed crashen – négy: negyedszünet A következô hét ütemben csak a groove hömpölyög, majd a tizenharmadik ütemben a hármasávalra két nagydob, négyen crash és pergô. Ezt egy ütem szünet követi, a tizenötödik ütemben két negyed szünet, és a hármasával utolsó két tizenhatoda nagydob, négyen egy kis éles ritmus: pergô, nagydob. A harmadik rész elsô ütemének az egyén crash szólal meg. A mellékelt kottát most érdemes nézni, hogy eligazodjunk egyszerûnek nem mondható mondanivalómon. III. rész 36 taktusból áll, és a zúzás jellemzi. Nyitott lábcines, két taktusos groove, imp-

rovizációs, szólisztikus válaszolgatásokkal dúsítva. Az elsô három ütem csak groove, a negyedik ütem végén unisonóban váltott kezes tizenhatodok szólalnak meg a kisdobokon. Az öt, hat, hét ütem groove, a nyolcadik ütem hármasávalján nagydob nyolcadon, két tizenhatod pergôn, a négyesévelen váltott kezes tizenhatodok szólalnak meg unisonóban. Ezt követôen négy taktus szinkron groove, négy szóló – húsz ütemen keresztül és utána két-két ütem szóló. A harmadik rész végén három ütem groove után az utolsó ütem unisonós fill…Hármat-on pergô, nagydob, négyet-en nagydob, pergô. IV. rész 32 taktusból áll, és a nyitány befejezô része. Az elsô két taktusban csak effektek szólalnak meg, majd a harmadik ütemben háromra négyre crashek hozzák be az eddigiekhez képest lassúbb tempót. Négy taktus szinkron groove után dupla érzetes szólók következnek nyolc-nyolc, majd két kétütemes felosztásban. A végén négyütemes unisonóval zárul a produkció. A szólisztikus részek váltott kezes tizenhatodok hármasnégyes elosztásokból, kvintolákból, szextolás kéz- illetve kéz-lábrendekbôl épültek fel. Ezzel a példával remélem, sokatoknak okoztam hosszas álmatlan éjszakát, és a nyári vakáció után jólesôen rohamozzátok meg a próbatermet, és gyakorlásba merültök. Szeretnék köszönetet mondani Martonosi Györgynek a lehetôségért, Oláh Gábornak a közös munkáért. A zenei hangzásról Nagy Laci Gitano gondoskodott. Köszönöm. Ha kérdésetek van a témával kapcsolatban, várom leveleiteket az alábbi címen. Email: [email protected] Bordás József Fotó: Horváth Tibor

33

34 » O K T A T Ó

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 02

O K T A T Ó «

35

36 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Tama Superstar Custom Manapság úgy tartják, hogy dúl a retro-ôrület. Lehet ebben a megállapításban némi igazság, hiszen a hangszergyártók egyre-másra porolják le a múltban elhíresült szériák elnevezéseit (lásd: a Dobos Magazin legutóbbi számát), ami lehetne annak a következménye is, hogy nem tudnak új dolgokkal elôrukkolni a nevek terén. Sokkal valószínûbb azonban, hogy a mára legendássá vált, 25-30 évvel ezelôtt zajos sikereket aratott modellcsaládokat új köntösbe öltöztetve a mai ifjak számára újfent hozzáférhetôvé kívánják tenni, természetesen a jelenkor összes technikai vívmányával megspékelve. A Superstar név azok elôtt is régóta ismert lehet, akik egyébként nem elkötelezett Tama-hívôk, és be kell valljam, én magam sokáig szkeptikusan szemléltem ezeket a régi név alatt futó XXI. századi dobokat. Kétkedésem a középkategóriában versenybe állított hangszerrel való elsô testközeli találkozás során percek alatt tovaszállt, a következô sorokban azt is kifejtem, miért… A testek

Kezdjük a kötelezô (és persze mindig dögunalmas) kódszámmal: SL52S a tesztelt shell-pack gyári megnevezése, amit csak azért írok le, hogy a szaküzletben való érdeklôdés esetére megkönnyítsem dobos kollégáim dolgát. A számok alatt megbúvó kézzelfogható termékek csoportja egy 22x18” lábdobból, 16x16” állótamból, 12x9, 13x10” felsôtamokból és egy 14x5,5” méretû pergôdobból áll, illetve kapunk még egy MTH900M típusú dupla tamtartót, valamint 3 db állótamlábat. Egy barátom tréfás megnevezése szerint ezek a dobok faanyag tekintetében „nem telivér” hangszerek, mivel kétféle fából készülnek: a testek külsô, és legbelsô rétegének anyaga hársfa, míg a köztes rétegeket nyírfából alakították ki. A lábdob 7 rétegû, 7 mm vastag, míg a tamok és a per-

gô 6 rétege 6 mm vastagságú. A nagyon egyenletes erezetû, és ezáltal könnyedén színezhetô hársfa borítóréteg lakkozása minden várakozást felülmúlóan gyönyörû, az általam használt szett a „Custom Amber Fade” színben pompázik, amely borostyánsárgából feketébe átmenô színkombinációt jelent. A testek színazonossága és köralakja tökéletes. A dobok belsô felülete simára csiszolt, leheletvékony matt védôlakk tartja távol a légköri nedvességet a fától. A második rétegnél kezdôdô felfekvô élek hibátlan kidolgozásúak, nagyon élesek, és a lehetô legkisebb érintkezési felületet nyújtják a test és a dobbôr között. A bôrök egyébként „Power Craft” jelzéssel ellátott nejlonok, a pergôn Ambassador Coated-nek illetve Snareside-nak megfelelô, a tamokon alul-felül Ambassador Clear hatású, míg a lábdobon tompítókarikával ellátott Powerstroke 3-at idézô Clear ütô-, és fekete (jókora Tama feliratos) frontbôrt adnak a gyári csomagban. A vasak

Dobos-körökben az az általános nézet, hogy a Tama nagyon masszív hangszereket gyárt. Természetesen a masszi-

vitás egyik – talán legfontosabb – feltétele a fémalkatrészek minôségébôl fakad. Nem hiába töltötték a japán mérnökök a tervezôasztal mellett az idôt, hiszen egyetlen gyártó sem kínál hasonló alkatrész-elemeket a középkategóriás dobjaihoz. Sok összetevô egyenesen a felsôkategóriás Starclassic cuccok öröksége, mint a Star-Cast felfüggesztés, az összes tamon és pergôn fellehetô 3mm-es cinköntvény kávák, és az a bizonyos, gyakorlatilag a végtelenségig variálható MTH900M tamtartó, valamint a lábdob kávafogó karmai, amelyek természetesen vastag gumibetéteket viselnek, a kávák lakkozását kímélendô. Azért egy kicsit megmaradt a régi idôk látványa is, mert a testeken végigfutó (szintén öntvénybôl készült) úgynevezett „Sound Bridge” babák erôsen idézik a levitézlett ’80-as éveket, ezzel együtt a modern design és funkcionalitás jegyében nagyban segítik a testek szabad rezonanciáját, hiszen mindössze két ponton érintkeznek a fafelülettel – és ott is mûanyag izolációs alátéteken keresztül. A lábdob lábai már ránézésre is brutálisan tartósnak tûnnek, és a gyakorlati alkalmazás során tucatnyi koncerten sem lehetett panaszt emelni elle-

« 2009 » 02

nük, az állótam pedig olyan stabilan áll jókora gumitalppal ellátott lábain, mint egy díszôrségben lévô szamuráj a császár neve napján. A hangok

Nem valószínû, de elôfordulhat, hogy egyetlen szóval kellene leírnom a Superstar Custom hangját. Ebben a helyzetben azt válaszolnám: tiszta. Ha két szóval kellene kifejeznem magamat: nagyon tiszta. A tréfát félretéve, az összes tam – azon kívül, hogy mennyire egységes hangképen keresztül – mindenféle felesleges mellékzönge nélkül szól, már a gyári bôrökkel is. Nyilván ebben a nyírfa (na jó, meg az a két réteg hársfa) testek, illetve az öntvény kávák is komoly szerepet játszanak, de ez a felhasználó szempontjából teljesen huszadrangú. Ami a lényeg: közepestôl feszes hangolásig minden tartományban szépen zengô, pont a fülnek (és a színpadi mikrofonoknak!) kedves tamhangokat kapunk, az attack gyönyörû, és a teltségrôl sem kell lemondanunk. Nincsenek elmosott, nehezen kivehetô reakciók, ütéserônk változásával csak a hangerô változik. Extrém laza hangolásnál persze kissé megfullad a hang, de a középkategória hangszereinél ezt senki nem veheti rossz néven. A lábdob úgy szól, ahogy kinéz: brutálisan. Bôdületes hangerô párosul tüdôzúzó mélyekkel, és ha lukat vágunk a frontbôrre, egy minimális tompítás behelyezése után olyan csattanós attack a jutalmunk, amitôl bizony fellebben a dobunkhoz esetlegesen óvatlan közelségbe merészkedô, könnyed öltözetû hölgyek szoknyája… A végére marad a desszert. A pergôdob egyszerûen minden igényt kielégítô hangtulajdonságokkal bír. Kristályos sodronyhangok felett maximálisan artikulált, minden hangerôtartományban (apropó, hangerô: az aztán van bôven!) tökéletesen kihasználható audioélményt kínál ez az ötésfeles mélységû kis méregzsák, az öntött kávák meg egyenesen sóvárognak a nehéz kezû kollégák hatalmas pofonjai után. A sodronyváltó rendkívül precíz, és felépítését látva vélhetôen évszázadokig üzemelhet problémamentesen.

H A N G S Z E R «

Összegzés

Idézném a híres (és igazán közhelyszerû) mondást: a puding próbája az evés. Esetünkben ezt az elkoptatott kifejezést a kedves kollégák bátorítása céljából ástam elô, mert (saját példámon okulva) csak úgy oszlathatjuk el adott hangszerekkel szemben felmerülô (esetleges) kételyeinket, ha adunk a jószágnak egy esélyt a bizonyításra. Személyes cinizmusom abból fakadt a Superstar széria piaci megjelenésekor, hogy végiggondoltam a következôket: ennyi felsô kategóriához tartozó alkatrész, és ennyire minôségi kidolgozás mellett hogyan lehetséges az, hogy a középkategória árszintjén kínálják? Mit

„felejtettek ki” az összetevôk közül, ami – illetve aminek hiánya – elérhetô áron tartja a Tama ezen termékeit? Nos, meggyôzôdhettem arról, hogy minden a helyén van. A külcsín, a belbecs, és a hang is, a pergô és a lábdob nyugodtan összemérhetô a felsôkategória legtöbb szereplôjével, a 300.000 forint körüli ár pedig (amiben benne foglaltatik az öt darabos HR5WN Roadpro állványszett is, melynek tesztelésére sajnos jelen esetben nem volt módom) igazán barátinak mondható. A forgalmazó a Tam-Tam Dobcentrum, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a kötetlen testközeli ismerkedést a Superstar Custom-mal! Indi

37

38 » K E L E T I S Z É L

D O B O S M A G A Z I N

4x3=6x2=3x4=7+5 ? A címben feltett kérdésre matematika órán (legjobb tudásom szerint) egyértelmû „igen”-nel kell felelnünk. Ritmikai (zenei) vonatkozásban viszont egészen más értelmet nyer a fenti kérdés. Hogy miért, arra mostani kottapéldáink igyekeznek majd választ adni. A címbôl azt is sejthetjük, hogy a tizenkét nyolcados ritmusok világában lubickolunk egy keveset. Ez a fajta fürdés nem hûsít, ezért azt javaslom, elôtte valóban mártózzunk meg valamelyik közelünkben lévô tóban, folyóban vagy medencében! Figyelmeztetés: a zuhany használata ilyen esetekben kötelezô! Mostani kottáink elején 12/8-os ütemmutatót találunk. Ez annyit jelent, hogy egy ütem 12 nyolcadot, vagy annak megfelelô értékû ritmust tartalmazhat. Többféle lüktetést kaphat egy 12/8-os ütem. Feloszthatjuk az ütemeket négy darab három nyolcados egységre (4x3), amit a lejegyzéskor úgy érzékeltetünk, hogy három nyolcadot kötünk össze egy „gerendával”. Az alábbi kottáink ilyen felosztásban közlik a ritmusokat. Azonban a hangsúlyozás és a különbözô „hangszíndallamok” nem mindig követik a 4x3-as (kottai) tagolást. Figyeljük meg, hogy a ritmusok belsô lüktetése mikor követi a 4x3-as tagolást és mikor „játszik ellene”, például 3x2 nyolcados vagy 3x4 nyolcados felosztással (2. kottapélda 10. sora)! A tizenkét nyolcados ritmusok

1. kottapélda

titka ebben a sokszínûségben rejlik. Sôt! Aszimmetrikus hangsúlyozással még izgalmasabb hatást érhetünk el A 2. kottapélda 11. sorának az elsô két üteme (már ismert) 7/8-os és 5/8-os figurákat „rejt” (7+5=12). A számolás most is segíti a pontos játékot. Számolhatunk a kottai felosztáshoz igazodva így: E-gyen-ként Ket-tôn-ként Hár-man-ként Né-

gyen-ként (minden szótag egy-egy nyolcadnak felel meg). Az 1. kottapélda technikailag készít fel bennünket a 2. kottapélda ritmusaihoz (aláhúzással jelöltem a szokatlan kézrendeket!). A második kottapéldában négyütemes ritmusokat találunk, amelyeknél primo-secundo jelölést használtam. Ez annyit jelent, hogy a második ütemek után megismételjük az elsô ütemeket, majd ugrunk a harmadik, befejezô ütemekre (tehát a sorrend minden sorban: 1. ütem 2. ütem 1. ütem 3. ütem). Mostani példáink hangzó anyagai is felkerülnek majd a www.darbuka.hu, valamint a www.keonchlaszlofarkas.hu honlapokra. Továbbra is várom a rovattal kapcsolatos észrevételeket! ([email protected]) Eredményes gyakorlást, jó játékot és sok sikert kívánok! Keönch László Farkas

DARBUKAOKTATÁS 06 30 352 81 88 [email protected] www.darbuka.hu wwwkeonchlaszlofarkas.hu

« 2009 » 02

2. kottapélda

K E L E T I

S Z É L «

39

40 » R O C K D O B O L Á S K É T L Á B D O B B A L

D O B O S M A G A Z I N

Fillek és szólók triolákkal Ez alkalommal három, négy, hat és nyolc hangból álló lineáris kéz-láb kombinációkból alkotunk egy ütem hosszúságú, triolákra épülô rock filleket. A kottapéldákban csak pergôdobon és lábdobon játszott hangokkal találkozunk, de fontos, hogy a kézzel játszott hangokat osszuk szét valamilyen módon a dobszerelésen! A cikk elôzménye, amelyben néhány, szerelésen szétosztott változat is szerepel, megtekinthetô a honlapomon (www.korompayzsolt.hu) a 2009. decemberi oktatóanyagok között, videókkal kiegészítve. Az 1. példában kétszer alkalmazzuk a hat hangból álló JBJBLL kéz-láb kombinációt. Az elsô teendônk az, hogy elôször lassú, kényelmes tempóban addig gyakoroljuk ezt az ütemet, amíg nem okoz gondot az eljátszása. Ezután próbáljuk meg a kézzel játszott hangokat szétosztani a dobszerelésen! Próbáljuk ki azt, hogy mind a négy, kézzel játszott hangot ugyanazon a dobon szólaltatjuk meg (pl. elsô tomon az elsô négy hang, a következô négy a másodikon, stb.), vagy osszuk szét kettesével a hangokat (pl. pergôn két hang, elsô tomon két hang, stb.), vagy azt, hogy a jobb kezünkkel bármelyik dobot megüthetjük, de a ballal csak az elsô tomot, vagy azt, hogy a jobb kezünkkel csak a harmadik tomon játszunk, de a ballal bármelyiket megüthetjük, végül pedig azt, hogy mind a négy hangot különbözô dobokon szólaltatjuk meg (pl. második tom, elsô tom, harmadik tom, pergô, stb.). Ha már nem okoz gondot az, hogy néhány kombinációt erôlködés nélkül eljátsszunk, akkor alkalmazzuk a példát fillként, azaz játsszunk három ütem triolákra épülô rock kíséretet, és a negyedik ütemben játsszuk el a gyakorlatot. A 2. példában négyszer alkalmazzuk az egy darab kézzel és két darab lábbal játszott hangból álló, összesen három hangot tartalmazó lineáris kézláb kombinációt. Elôször gyakoroljuk az ütemet úgy, ahogy a kottában látjuk! A pergôt üthetjük jobb és bal kézzel is, a két kezünkkel váltva, vagy

akár egyszerre is, sôt elôkéket is játszhatunk. Ezután a kézzel játszott hangokat osszuk szét a szerelésen! Ha csak a jobb, vagy csak a bal kezünket használjuk, akkor aránylag egyszerû a dolgunk, viszont ha a két kezünkkel váltva játszunk, akkor figyelnünk kell arra, hogy olyan sorrendben szólaltassuk meg a dobokat, hogy ne üssük össze a két verôt. Ha a két kezünkkel egyszerre ütünk, akkor megszólaltathatunk egyszerre két különbözô dobot, vagy egy dobot és egy cintányért is egyszerre. Ha már néhány változatot magabiztosan játszunk, akkor ismét tegyük meg azt, hogy három ütem kíséret után ezt a változatot alkalmazzuk fillnek. Egy ütem triola tizenkét hangból áll. Megtehetjük azt, hogy egyszer játsszuk el a hat és kétszer a három hangból álló kéz-láb kombinációkat, és így alkotunk egy ütemet. Háromféle kombinációt állíthatunk elô: 6-3-3 (3. kottapélda), 3-3-6 (4. kottapélda) és 3-6-3 (5. kottapélda). Ezekkel a variációkkal is úgy járjunk el, mint az elôzôekkel: elôször gyakoroljuk csak pergôn és lábdobon, majd osszuk szét a szerelésen, végül alkalmazzuk fillként! Alkalmazhatjuk a nyolc hangból álló JBJBJBLL és a négy hangból álló JBLL kéz-láb kombinációkat is. Három lehetôség közül választhatunk: 8-4 (6. kottapélda), 4-8 (7. kottapélda), 4-4-4 (8. kottapélda). Az utolsó lehetôség érdekes hangzású, olyan hatást kelt, mintha tizenhatodokat játszanánk, de lassabb tempóban! Ezekkel a variációkkal is úgy járjunk el, mint az elôzôekkel: elôször gyakoroljuk csak pergôn és lábdobon, majd osszuk szét a szerelésen, végül alkalmazzuk fillként! Azt is megtehetjük, hogy a filleket nem kézzel, hanem lábbal kezdjük. A 9–16. kottapéldában látható variációk ugyanazokat az elemeket alkalmazzák, mint az elôzôk, de a kéz-láb kombinációkban elôször a két, lábbal játszott hang szólal meg, azután következnek a kezek. Ezekkel a variációkkal is úgy járjunk el, mint az elôzôekkel: elôször gyakoroljuk csak pergôn és lábdobon, majd osszuk szét a

szerelésen, végül alkalmazzuk fillként! Nagyon fontos, hogy a példákat több tempóban gyakoroljuk, és csak olyan gyorsan játszva alkalmazzuk ôket, ahol még képesek vagyunk magabiztosan eljátszani a hangokat, ne legyen egy ritmikailag felismerhetetlen „massza”, amit játszunk! Ahhoz, hogy ezeket a filleket olyan gyorsan játsszuk, mint a kedvenc rock/metál dobosunk, hosszabb idô kell, türelmesnek kell lennünk, mert nem valószínû, hogy tíz perc alatt elsajátítjuk azt, amit a nemzetközileg ismert és elismert dobosok esetleg tíz év alatt! Gyakoroljunk minden nap, minél többet, és akkor egy idô után menni fog gyorsan is! Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

PRO DRUM DOBISKOLA 1111 Bp. Két helyszínen: az I. és a II. kerületben

www.prodrum.hu Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Átfogó képzés kezdôtôl haladó szintig. Felkészítés ROCK, FUNK, JAZZ és LATIN zenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, PEARL dobok, MEINL cintányérok. Korompay Zsolt: 06-30-904-7876 Jékey Dániel: 06-30-2124-691 Szentmártoni Zsolt: 06-20-444-2217

« 2009 » 02

R O C K D O B O L Á S

K É T L Á B D O B B A L «

41

42 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

A Yambu Hogy mi a yambu/Yambu? Erre a kérdésre több helyes válasz adható: egy tánc, egy zenei stílus és egy hangszercsalád. Különleges ütôhangszereket bemutató sorozatunk folytatásaként ebben a cikkben leginkább a harmadik jelentést szeretnénk körüljárni, de ehhez érintenünk kell a másik kettôt is. A yambu eredetileg a kubai rumba egy, mára már kihalófélben lévô változata. A tánc egy bottal járó öregember mozgását utánozza. Ebbôl már sejthetô, hogy a többi rumbaváltozathoz képest egy lassú tempójú ritmust kell elképzelni, melynek szólamai is ennek megfelelôen alakulnak. Akit komolyabban érdekel a témának ez a része, annak ajánlom Trevor Salloum bemutatóját, amely megtalálható az interneten. Hogy a cajonjairól méltán elhíresült Schlagwerk cég miért keresztelhette Yambu névre a képen látható fadob szériáját, azt a következôkben szeretném megvilágítani. A cajon szülôhazájaként általában Perut szokták emlegetni, ami nagyrészt igaz is, legalábbis a hangszer legismertebb változatára, ami a flamencóba is beépült. Kevesen tudják azonban, hogy a dokkokban vagy a háztartásban kallódó ládák ütôhangszerként való használata a havannai és matanzasi szegénynegyedek fekete rabszolgái között is bevett gyakorlat volt. Ebben a közegben született a rumba is, afrikai szakrális rítusok tovább éléseként. Az igazi yambu rumbát ma is csak ütôhangszerekkel, többek között láb közé fogott, különbözô méretû cajonokkal kísérik, amelyek szólamai fölött a kórus és a szólóének felelget egymásnak. A cajon láb közé fogása Peruban nem jellemzô, legalábbis azóta, hogy a hangszer ismertté lett, így ezt kubai jellegzetességnek vehetjük. Ez azért fontos, mert így az ütôfelület a tetejére kerül, így könnyen lehet rajta alkalmazni a kongánál és egyéb hasonló doboknál kialakult ütéstechnikákat. Ezek alapján a szóban forgó Schlagwerk hangszerek joggal kapták a

Yambu nevet, azonban vannak számottevô eltérések is a tradicionális kubai cajonokhoz képest. Ezek ugyanis a legtöbb esetben kisebb-nagyobb téglatestet formáznak, általában párhuzamos oldallapokkal. Vannak szûkülô formák is, de ezeknek is négy oldallapja van, és inkább zömökek, mint elnyújtottak. Ezt a formát követi a Schlagwerk Cajinto szériája, a Yambuk formája viszont máshonnan ered. Ez a forma is megtalálható Kubában, mégpedig leginkább a boku dobokra jellemzô, amelyeket a comparsák, a keleti parton lévô Santiago de Cubai karneválok táncos csoportjai használnak. Ez a dobfajta a sokszor fémtestû brazil timbával együtt a nyugatafrikai ashiko leszármazottja. Az ashiko, akárcsak a legtöbb afrikai dob, egy darab fából van kivájva, hengeres testû, és a bôr zsinórokkal van rögzítve. Jellegzetessége, melyet leszármazottai is örököltek, hogy hengeres teste a tetejétôl az aljáig általában egyenletesen szûkül. Ez befolyásolja a hang karakterét, vagyis máshogy szól, mint egy konga vagy kpanlogo, és egész máshogy, mint egy djembe. A kongához képest, amivel talán a leginkább összemérhetô, a leírások szerint élesebbek a slapjei és kevésbé tiszták, de hosszabban szólnak a mély hangjai. A kubai boku tehát eh-

hez hasonló, csak a többi kubai dobhoz hasonló konstrukciós változtatásokon ment keresztül, vagyis a teste dongákból készül, és a bôr eredetileg szögekkel, késôbb a kongákhoz hasonlóan fémgyûrûvel és csavarokkal lett rögzítve. A Schlagwerk Yambu tehát a kubai cajon és a boku keresztezéseként írható le. Teste nem hengeres, vagyis a dongák élei nincsenek eldolgozva, viszont így nem kellett olyan vastagra hagyni azokat, ami jelentôsen csökkenti a hangszer súlyát. Bôr helyett pedig természetesen a Schlagwerk cajonoknál megszokott, rendkívül érzékeny, speciális rétegelt lemezt csapkodhatjuk. A hangszernek két fô típusa van: egyik a karcsú Travel, amelynek magas hangú változata a Travel Solo. A szállítást megkönnyítendô a gyártó mindkét típust gyöngyvászon füllel szereli. A másik fô típus a Peruano, amit vaskosabb, öblösebb felépítése és a perui cajonhangzást erôsítô acélsodrony különböztet meg a Traveltôl. A hangszerek megtekinthetôk és kipróbálhatók az Ethnosound Világzenei Hangszerboltban (www.ethnosound.hu). Yambuval nem csak yambut lehet játszani. A tradíció innovatív továbbgondolása ismét egy izgalmas ütôhangszert eredményezett, amit sokféle helyzetben, felállásban alkalmazhatunk. Ez is azt mutatja, hogy az ütôhangszerek végtelenül színes világa most is mozgásban van, él, teret adva a fantáziának, a játéknak, aminek mi személy szerint nagyon örülünk! G.J.

« 2009 » 02

M A G A S I S K O L A «

43

44 » R E N D H A G Y Ó B E S Z Á M O L Ó

D O B O S M A G A Z I N

DOB-ban Ritmusfesztivál Csíkszeredában Hagyma pontosan érkezett a busszal és Évával (élettársi kapcsolatuk nônemû részlege). Mivel már háromszor játszottam, kurzusoztam a gyönyörû Erdélységben, miért ne negyedszer, ami úgy is volt. Kiss Zoli, aki a Hagymaprodukció is, mesterien szervezett és bepakolt a buszba, melynek két során eldôlhettünk, ha a 12 órás út netán fárasztó lett volna. Pedig az volt. De nem annyira,

hogy este már ne zúztuk volna meg a sepsiszentgyörgyi közönséget. A Kaltenecker-Martonosi duó belopta magát a szépszámú közönség szíve gyökeribe, s másnap reggel a piacon féláron vehettem egy üveg jófajta alkoholos italt. Csíkszeredába gyorsan értünk, ahol a Mikó várban tartottam egy kurzust „takadimizéssel” egybekötve. Igaz ugyan, hogy olyan zivatar volt, hogy

»

martonosi györgy

»

kalengo

»

kaltenecker zsolt

»

haaz eszter

nagyon, de azért sikerült jót vacsorázni, és átbútorozni a kultúra fellegvárába, a színházba. Városi napok lévén a téren már mindenki részeg volt, így rettegve vártuk, hogy a fesztiválon lészen-e megfelelô létszámú közönség. Oszt lett. A fellépôket szemléljétek barátságosan csillogó szemeitekkel a fotókról, az én tisztem legyen annyi, hogy néhány jó szót szóljak.

»

berti barbera

« 2009 » 02

»

R E N D H A G Y Ó

elitsa todorova és stoyan yankoulov

Kicsinyített hazánkat ebben az évben mi ketten, és másnap a KALENGO képviselte, akik szintén nagyon boldog és vidám perceket tölthettek az Agora Alapítvány jóvoltából Csíkszeredában. Az alapítvány valójában a méltán neves ROLE együttes tagjaiból áll. Nemrégiben hallhattunk egy kétórás koncertet elôadásukban a Duna TV-ben. Csodásan ôrzik a magyar népzene hagyományait, de mai köntösbe öltöztetve. Szerénységem tiltja, hogy eláruljam, hogy három ráadást játszottunk a fesztivál elsô napjának zárásaként.

Rövid, de nyugtalan alvás után, hagymás rántottával a gyomrunkban indultunk tovább Nagyváradra, ahol a Blue Monday klubban játszottunk egy nagyon kellemes koncertet. Hazatérve elgondolkodtam azon, hogy még mindig kedvesebbek az erdélyiek, mindez annak ellenére, hogy a városi napokra megérkezett hozzájuk is a Fási mulató, és hát Korondon már kínai árukat is lehet kapni. Mi már tudjuk, hogy mindez hova vezet, de addig még nagyon is érdemes augusztusban a DOBBANra elutazni! Martonosi György

B E S Z Á M O L Ó «

»

orotvai kovácsok

»

EZE

Régi szép idôk 1997 táján kedvenc tanítványom volt Gajdos Attila, akibôl Julien lett a Shyguysban, utána pedig a mai napig a Vegas Show Band szólistája mint Michael Jackson és Freddy Mercury magyar hangja. Attila imádta Steve Smith tudatos játékmódját, sok átiratot is készített, mint annak idején Korompay Zsolt is. Gyönyörû évek voltak, mert lelkesek voltak a fiatalok, boldogok voltunk, ha egy akkora volumenû sztárt láthattunk, mint Steve Smith. A késôbbi években, amikor a Dózsa színpadán évente jelentek meg az általunk imádott „dobos istenségek”, lassan kezdett átformálódni minden, és indokolatlan elégedetlenség lett úrrá minden jó felett.

Egy nemrégiben vetített Borlai Gergô portréban még hazánk neves dobtanára is elítélte azt a munkát, melyet néhányan végeztünk a magyar ütôhangszeres kultúráért (mesterkurzusok, bemutatók, Ceglédi Gála, Dobosok Farsangja). No comment… Visszatérve a boldog évekhez, szeretném bemutatni Gajdos Attila átiratát a Dobos Magazin aktuális számához kapcsolódóan. Steve többször járt Magyarországon, kiválogattam néhány jellemzô elemet játékából. A példákon jól érezhetô Gary Chaffee és Steve Gadd hatása, de jazzisták is felfedezhetnek benne sok olyan elemet, melyet Elvin Jones már a hatvanas években tudott. (2-3 kottapélda) Az elsô kotta paradiddle fordításokra épül, a kettes kottában szextolás

groove építkezik. Ha kicsit belemélyedünk, akkor átformálhatjuk a második kottapéldát úgy, hogy egy folyamatos négyes (tizenhatodos) lüktetésbe helyezzük el. Ennek a fordítottja történik a hármas példában, ahol a hatosokban halad a négy a hatban. Nagyon pikáns, és fôleg haladóknak ajánlott a negyedik példa, ahol a jellegzetes Steve Smith figurák jelennek meg, ötösök a hatban. Jó számolgatást… Ha nincs Steve Smith Magyarországon, akkor Szendôfi Péter játékát figyelve mindezt meghallgathatjuk zenei közegben is! Bemagolva még semmit sem ér a kotta, azt meg kell tölteni érzettel, dimamikával, át kell formálni saját világunkra! Martonosi György

45

46 » V I S S Z A T A K I N T É S

D O B O S M A G A Z I N