afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 1
VIII. évfolyam
n
2012/4.
TARTALOM BONÁCZ ZSOLT ROVATA 1
A nyomdai úton elôállított számla, nyugta megôrzésének fontossága
3
Külföldi pénzeszközben kifejezett ügyleteket terhelô adó megállapítása
SIKE OLGA ROVATA 7
Áfaproblémák – a szakértôk válaszolnak
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
A nyomdai úton elôállított számla, nyugta megôrzésének fontossága 2012. január 1-jétôl kirívóan nagy összegû mulasztási bírságot kockáztat meg az a személy, aki (amely) a nyomdailag elôállított számlákat és/vagy nyugtákat nem ôrizte meg. A cikk a vonatkozó jogszabályi rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban várhatóan felmerülô jogértelmezési problémákkal foglalkozik. A nyomdai úton elôállított számlák, nyugták megôrzésének elmulasztása esetében 2012. január 1-jétôl az Art. 172. § (20a) bekezdése az irányadó, amely szerint a nyomdai úton elôállított számla, nyugta megôrzésének elmulasztása esetén, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén 200 ezer forint, más adózó esetében 500 ezer forint, és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet. E rendelkezés alapján, ha például egy gazdasági társaság 150 db nyomdai úton elôállított nyugtát nem tud bemutatni, akkor az adóhatóság maximum 75 000 000 Ft (150 db × 500 000 Ft/db) mulasztási bírságot szabhat ki. Ez a rendelkezés nem alkalmazható számítástechnikai úton elôállított számla- és nyugta- megôrzés elmulasztásának szankcionálásánál. A kiszabható mulasztási bírság nagyságrendje miatt az adóhatóság 2012. január 1-jétôl az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenôrzések és lezárt idôszakot eredményezô adóellenôrzések során minden esetben ellenôrizni fogja, hogy a vizsgá-
lat alá vont adózó be tudja-e mutatni az általa beszerzett, nyomdai úton elôállított számlákat és nyugtákat. Az Art. 182. § (1) bekezdése alapján az Art. 2012. január 1-jétôl hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerôsen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követôen az azt megelôzô idôszakra teljesítendô, illetve esedékessé vált kötelezettségekre, azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének idôpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. Az Art. 172. § (20a) bekezdése a 2012. január 1-jét megelôzôen beszerzett – nyomdai úton elôállított – számlák, nyugták megôrzésének elmulasztása esetében is alkalmazható. Az Art. 172. § (20a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban megítélésem szerint számos jogértelmezési probléma vetôdik fel. Az Art. 182. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság csak akkor bírságolhat az Art. 172. § (20a) bekezdése alapján, ha az adózó a nyomdai úton
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 2
elôállított számla, nyugta megôrzését 2011. december 31-ét követôen mulasztja el. Ha az adóhatóság nem bizonyítja, hogy a nyomdai úton elôállított számla, nyugta megôrzésének elmulasztása 2011. december 31-ét követôen valósult meg, akkor nem alkalmazhatja az Art. 172. § (20a) bekezdését. Az alapvetô jogértelmezési probléma a megôrzési kötelezettség elmulasztása idôpontjának meghatározása tekintetében jelölhetô meg. Ugyanis a mulasztás idôpontjának objektív megítélése bizonyos esetekben felettébb bizonytalan. Amennyiben a nyomdai úton elôállított számla, nyugta beszerzése 2011. december 31-ét követôen történt meg, akkor a megôrzési kötelezettség elmulasztása is nyilvánvalóan ezt követôen valósulhat meg, tehát az Art. 172. § (20a) bekezdése mindenképpen alkalmazható, ha az adózó a nyomdai úton elôállított számlát és/vagy nyugtát nem mutatja be. Abban az esetben, ha a nyomdai úton elôállított számla, nyugta beszerzése 2012. január 1-jét megelôzôen történt meg, akkor a megôrzési kötelezettség elmulasztása nem köthetô automatikusan a nyomdai úton elôállított számla, nyugta beszerzésének idôpontjához, tehát elvileg elôállhat az az eset, hogy az adózó 2011. december 31-ig beszerzett – nyomdai úton elôállított – számla, nyugta megôrzését 2011. december 31-ét követôen mulasztja el. A megôrzési kötelezettség elmulasztása nem köthetô automatikusan az adóhatósági ellenôrzés idôpontjához sem, tehát bekövetkezhet az az eset, hogy az adózó 2011. december 31-éig beszerzett – nyomdai úton elôállított – számla, nyugta megôrzését a beszerzés idôpontja és a 2011. december 31-ét követôen elrendelt ellenôrzés megkezdése közötti idôszakban mulasztotta el. Ennek ellenére várhatóan az adóhatóság azt az idôpontot minôsíti a megôrzési kötelezettség elmulasztása idôpontjának, amely idôpontban a nyomdai úton elôállított számla, nyugta bemutatása – esetleges erre irányuló felhívás ellenére – elmaradt. Az adóhatóság ilyen irányú gyakorlata álláspontom szerint semmiképpen sem minôsíthetô jogszerûnek, ha az adózó benyújt olyan tartalmú iratot, amelynek tartalma alapján az iratmeg-
2
ôrzési kötelezettség elmulasztására bizonyíthatóan 2012. január 1-jét megelôzôen került sor. Ilyen irat lehet például egy 2012. január 1-jét megelôzôen elvégzett belsô ellenôrzés során készült dokumentum, amely azt rögzítette, hogy belsô ellenôrzés során megállapításra került a nyomdai úton elôállított számla és/vagy nyugta meglétének hiánya. Az adózó által bemutatott dokumentum hiteltelenségét az adóhatóságnak kell bizonyítania. 2. Az adóhatóság és az adózó várhatóan eltérôen fogja megítélni azt a tényállást, amikor a vizsgálat alá vont adózó nem tudja bemutatni a nyomdai úton elôállított számla, nyugta tôpéldányait – azaz magát a számlatömbö(ke)t és/vagy nyugtatömbö(ke)t –, de hiánytalanul rendelkezik a számlatömb(ök)bôl és/vagy nyugtatömb(ök)bôl származó számla, nyugta könyvelési iratok között lefûzött példányával. Álláspontom szerint ebben az esetben a tôpéldányok megôrzésének nem teljesítése nem tekinthetô olyan súlyú mulasztásnak, amely az adóhatóság részérôl mulasztási bírság kiszabását indokolná, mivel a tôpéldányok hiányában is biztosított a beszerzett számlákkal, nyugtákkal történô hiánytalan elszámolás, valamint a könyvelés ellenôrzése. Az adóhatóság részérôl ezzel ellentétben az a jogértelmezés valószínûsíthetô, hogy fennáll a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja. 3. Az adóhatóság a nyomtatványforgalmazók (alforgalmazók) által benyújtott adatszolgáltatás alapján ki tudja gyûjteni az adózó által elvileg beszerzett számlák, nyugták mennyiségét. Adódik az a kérdés, hogy az adóhatóság az adatszolgáltatásban szereplô adatokat automatikusan hitelesnek tekintheti-e, s azok tartalmára hivatkozva az Art. 172. § (20a) bekezdése alapján mulasztási bírságot szabhat ki, ha az adózó az adatszolgáltatásokban szereplô számlákat és/vagy nyugtákat maradéktalanul nem tudja bemutatni. Az adózó nem rendelkezik hatósági jogosítványokkal, ezért nem áll módjában betekinteni a nyomtatvány-forgalmazók (alforgalmazók) által az adóhatóság részére beküldött adatszolgáltatásokba. Ennek következtében, ha a számlát és/vagy nyugtát ténylegesen nem ô vásá-
rolta meg, akkor nem lehet tudomása az értékesítô (al)forgalmazó kilétérôl. Azonban az adózó kérheti az adóhatóságtól azoknak az adatoknak a közlését, amely alapján az adóhatóság álláspontja szerint az adott – nyomdailag elôállított – számlatömböt, nyugtatömböt ô szerezte be. Ilyen adat az állítólagos beszerzés idôpontja, a vásárlás során eljáró magánszemély neve. Ugyanis lehetséges, hogy az adatszolgáltatásban szereplô adatok alapján felmerülnek olyan körülmények, amelyek alapján az adózó bizonyíthatja, hogy a számlatömböt és/vagy nyugtatömböt nem ô vásárolta. Ennek következtében a megvásárolt számlatömb és/vagy nyugtatömb megôrzésének kötelezettsége nem terheli, ezáltal annak elmulasztásáért sem szankcionálható. Ez az eset áll elô, amikor az adózó adatait, dokumentumait felhasználva és azzal visszaélve szereznek be nyomdailag elôállított számlatömbö(ke)t és/vagy nyugtatömbö(ke)t. Ebben az esetben, ha az adóhatóság az adózó kérésére közli a vásárlás során eljáró személy nevét, akkor az adózó esetleg feltárhatja és informálhatja az adóhatóságot arról, hogy a vásárlás során eljáró személy nem az ô nevében járt el. 4. Az Art. 172. § (21) bekezdése értelmében a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság köteles mérlegelni az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedô képviselôje, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tôle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellôzi. Az Art. 172. § (20a) bekezdése alapján kiszabott mulasztási bírság esetén is az adóhatóság a bírság összegét a 172. § (21) bekezdése alapján köteles meghatározni. Az adóhatóság az Art. 172. § (21) bekezdése alapján nem szabhat ki mulasztási bírságot, ha a nyomdailag elôállított számlák, nyugták vis maior (természeti vagy adózó érdekkörén kívül bekövetkezett katasztrófa) miatt semmisültek meg, így azokat az ellenôrzés részére az adózó nem tudja benyújtani. Ezen kívül min-
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 3
den más esetben az adóhatóság valószínûsíthetôen mulasztási bírságot szab ki, arra hivatkozva, hogy a nyomdai úton elôállított számlákat, nyugtákat (is) olyan módon kell ôrizni, tárolni, hogy azok eltûnésére, megsemmisülésére a vis maior esetein kívül ne kerülhessen sor. Az adóhatóság bizonyosan gondatlanságnak minôsíti azt az esetet is, ha a képviselô által benyújtott iratok szerint a
nyomdai úton elôállított számlák, nyugták gépjármû feltörése, eltulajdonítása következtében nem állnak rendelkezésére. Az adózó más személlyel is tároltathatja nyomdai úton elôállított számláit, nyugtáit. Ebben az esetben, ha azok teljes egészében, vagy részben elvesznek, akkor az adózó eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a megôrzési kötelezettség elmulasztása egyértel-
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Külföldi pénzeszközben kifejezett ügyleteket terhelô adó megállapítása Külföldi pénznemben kifejezett ügyleteknél az általános forgalmi adó alapját és a fizetendô áfát forintban kell megállapítani. Ha az adózó nem megfelelô árfolyamot alkalmaz, akkor az adóalapot és az adót tévesen határozza meg. A cikk példákon keresztül mutatja be azt, hogy mely idôpontban érvényes árfolyamot kell alkalmazni. A devizaliberalizáció folytán gazdasági ügyletek bármely külföldi pénznemben bonyolíthatóak, akár két belföldi gazdálkodó között is. Általában problémát okoz az adózók számára a külföldi pénzeszközben kifejezett ügyletnél az adóalap és az adó forintban történô meghatározása, mivel bizonytalanok az alkalmazandó árfolyam vonatkozásában. Magyarország törvényes fizetôeszköze a forint, ezért a közterheket is forintban kell megfizetni. Ennek megfelelôen a külföldi pénznemben bonyolított és áfaköteles ügyleteknél az általános forgalmi adó alapját és az adó öszszegét át kell számítani forintra. Nagyon fontos szabály, hogy az Áfa-tv. alkalmazásában külföldi pénznemben kifejezett adóalapról, s ennek megfelelôen külföldi pénznemben kifejezett adóról akkor beszélhetünk, ha a felek az ellenértéket ténylegesen külföldi pénznemben határozták meg. Az Áfa-tv. alkalmazásában nincs szó külföldi pénznemben kifejezett adóalap-
ról, ha a felek a forintban fizetendô ellenérték meghatározásánál valamely külföldi pénznem bizonyos idôpontban érvényes árfolyamát vették alapul. Tegyük fel, hogy ingatlan bérbeadása esetén a felek úgy állapodtak meg, hogy az adott hónapra vonatkozóan forintban fizetendô bérleti díj egy euróban meghatározott összeg és az euró tárgyhónap 15. napján érvényes árfolyamának szorzata. Ebben az esetben nincs szó külföldi pénznemben kifejezett adóalapról, így az Áfa-tv. 80. §-ának alkalmazása nem jöhet szóba. Az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdése alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történô átszámításhoz belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezô hitelintézet által jegyzett deviza eladási árat, illetve választása szerint a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyamot kell alkalmazni, amely a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetôleg elôleg fizetése esetében,
mûen nem személyéhez, hanem a tárolást végzô személyhez kötôdik. Vélelmezhetôen az adóhatóság ebben az esetben is mulasztási bírságot fog kiszabni, valamint azt is megemlíti a mulasztási bírság kiszabásáról rendelkezô határozatában, hogy az adózónak módjában áll kártérítési igénnyel élni a szolgáltató felé, hiszen az az adózónak gondatlanságával kárt okozott. valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendô adó megállapításakor, b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor, c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes. A következôkben több példán keresztül kifejezetten azt mutatom be, hogy egyes adóköteles ügyleteknél mely idôpontban érvényes árfolyamot kell alkalmazni. A példákban említett árfolyam alatt a megjelölt idôpontban belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezô hitelintézet által jegyzett deviza eladási árfolyam, vagy – ha adózó ezt választotta – a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyam értendô. Elôfordulhat, hogy az átszámításnál releváns idôpont munkaszüneti napra esik, így erre a napra sem a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezô hitelintézet, sem MNB nem jegyez hivatalos árfolyamot. Felmerül az a kérdés, hogy ebben az esetben az adott napot közvetlenül megelôzô, illetve követô napra vonatkozó árfolyam egyaránt alkalmazható-e. Álláspontom szerint logikus lenne, ha az adózót ebben a tekintetben választási lehetôség illetné meg. Nagy értékû ügyleteknél kis mértékû árfolyam-eltérés is jelentôs összegû adóeltérést eredményezhet, s ez az adózót hátrányosan érintheti, fôleg, ha az ügyletet terhelô áfa egészben, vagy részben nem helyezhetô levonásba.
Közösségen belüli adómentes termékértékesítés Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazandó, mi-
3
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 4
vel a fizetendô adó megállapítására az Áfa-tv. 60. § (4) bekezdése irányadó. A fizetendô adó megállapítására vonatkozó rendelkezés gyakorlati alkalmazása azt jelenti, hogy az értékesítô az Áfa-tv. 60. § (4) bekezdése szerinti idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban köteles a termékértékesítés adómentes ellenértékét elszámolni. Az Áfa-tv. 60. § (4) bekezdése alapján az adómentes ellenértéket a teljesítést követô hónap 15. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni, kivéve, ha a számla a teljesítést követô hónap 15. napját megelôzôen került kibocsátásra, mivel ekkor az adómentes ellenértéket a számla kibocsátásának napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. Ennek megfelelôen az értékesítônek az adott devizának a teljesítést követô hónap 15. napján, vagy a számla kibocsátásakor érvényes árfolyamát kell alkalmaznia. 1. PÉLDA: Az „A” belföldi cég 5000 euró ellenérték fejében szerszámgépeket értékesített egy német cégnek, amely ügylet adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 10-e. Az „A” cég az értékesítésrôl 2012. június 4-én bocsátotta ki a számlát (ne felejtsük el, hogy az Áfatv. nem ír elô kötelezô határidôt a számla kibocsátására, ha a számlának általános forgalmi adót nem kellett tartalmaznia). Ekkor 2012. május 15. napjára vonatkozó árfolyam alapján kell az 5000 euró ellenértéket forintra átszámítani, s az így kapott forintösszeget kell elszámolni a 2012. május 15. napját magában foglaló bevallási idôszakban. 2. PÉLDA: Az „A” belföldi cég 4000 euró ellenérték fejében termékeket értékesített egy német cégnek, amely ügylet adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 17-e. Az „A” cég az értékesítésrôl 2012. április 24-én bocsátotta ki a
4
számlát. Ekkor a 2012. április 24. napján érvényes árfolyam alapján kell a 4000 euró ellenértéket forintra átszámítani, s az így kapott forintösszeget kell elszámolni a 2012. április 24. napját magában foglaló bevallási idôszakban.
Közösségen belüli termékbeszerzés Közösségen belüli termékbeszerzés esetén szintén az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazandó. A fizetendô adó megállapítására vonatkozó 63. § ténylegesen azt szabályozza, hogy a beszerzônek mely idôpontban keletkezik az adófizetési kötelezettsége, s ezt az idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban kell az adóalapot és az adót elszámolni. Az Áfa-tv. 63. § (1) bekezdése alapján a fizetendô adót alapesetben a számla kibocsátásának idôpontjában, de legkésôbb a teljesítést követô hónap 15. napján kell megállapítani, s az adóalapot és a fizetendô adót ezen idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. Ennek megfelelôen a beszerzônek a számla kibocsátásakor, illetve a teljesítést követô hónap 15. napján érvényes árfolyamot kell alkalmaznia. 1. PÉLDA Az „A” belföldi cég 6000 euró ellenérték fejében termékeket szerzett be egy szlovák cégtôl, amely ügylet Közösségen belüli termékbeszerzésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 10-e. A szlovák cég az értékesítésrôl 2012. április 24-én bocsátotta ki a számlát. Ekkor a 2012. április 24. napjára vonatkozó árfolyam alapján kell a 6000 euró ellenértéket forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. április 24. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. 2. PÉLDA Az „A” belföldi cég 7000 euró ellenérték fejében termékeket szerzett egy
francia cégtôl, amely ügylet Közösségen belüli termékbeszerzésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 17-e. A francia cég az értékesítésrôl 2012. május 21-én bocsátotta ki a számlát. Ekkor a 2012. május 15. napján érvényes árfolyam alapján kell a 7000 euró ellenértéket forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. május 15. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. A fentiektôl eltérôen, ha a teljesítés és a fizetendô adó megállapítására vonatkozó idôpont között a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tôle adófizetés nem lenne követelhetô, vagy b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, c) a fizetendô adót – az (1) bekezdéstôl eltérôen – az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelôzô napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani. 3. PÉLDA: Az „A” belföldi cég 500 euró ellenérték fejében irodaszereket vásárolt egy német cégtôl, amely ügylet Közösségen belüli termékbeszerzésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 20-a. Az „A” cég 2012. április 30. napjával jogutód nélkül megszûnt. A német cég az irodaszerekrôl a számlát 2012. május 7-én állította ki. Ekkor a 2012. április 30. napjára vonatkozó árfolyam alapján kell az 500 eurós ellenértéket forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a záró áfabevallásban kell elszámolni. Ha az „A” cég jogutód nélkül 2012. május 16. napjával szûnt volna
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 5
meg, akkor a 2012. május 7. napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni. Amennyiben az „A” cég jogutód nélkül 2012. május 25. napjával szûnt volna meg, valamint a német cég a számlát 2012. május 21-én állította volna ki, akkor a 2012. május 15. napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni. 4. PÉLDA Az „A” belföldi cég 5 000 euró ellenérték fejében szerszámgépeket szerzett egy német cégtôl, amely ügylet Közösségen belüli termékbeszerzésnek minôsül. A teljesítés idôpontja 2012. április 10-e. A német cég az értékesítésrôl 2012. május 2-án bocsátotta ki a számlát. Az „A” belföldi cégnek a német cég felé fennálló tartozását a „C” belföldi cég 2012. április 30. napjával átvállalta. Ekkor a 2012. április 30. napján érvényes árfolyam alapján kell az 5000 euró ellenértéket forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. április 30. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. Ha a „C” cég részérôl a tartozás átvállalása 2012. május 16. napjával történt volna meg, akkor a 2012. május 2. napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni. Amennyiben a tartozás átvállalására 2012. május 25. napjával került volna sor, valamint a számlát a német cég 2012. május 21-én állította volna ki, akkor a 2012. május 15. napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni.
Belföldi adóalany által nyújtott ügylethez kapcsolódóan fizetett elôleg Az elôlegben foglalt adót az elôleg átadásának, illetve jóváírásának napján kell megfizetni, így az az átadás, jóváírás napjára vonatkozó árfolyam alap-
ján kell az elôleg áfa nélküli összeget és az elôlegben foglalt adót forintra átszámítani. Az adóalapot és az adót az átadás, jóváírás napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni.
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítés napját követô hónap 15. napján köteles megállapítani, a fenti idôpontok közül az az irányadó, amely leghamarabb bekövetkezik.
Importszolgáltatáshoz kapcsolódóan fizetett elôleg
1. PÉLDA: Az „A” cég egy felszámolás alatt álló belföldi gazdasági társaságtól 2000 euró ellenérték fejében számítástechnikai eszközöket vásárolt. A teljesítés idôpontja 2012. április 16-a. Az „A” cég a felszámoló által kibocsátott számlát 2012. április 30-án kapta meg. Az „A” cég a 2000 euró vételárat 2012. május 16-án utalta át. Ekkor a 2012. április 30. napjára vonatkozó árfolyam alapján kell a 2000 euró vételárat forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. április 30. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni.
Importszolgáltatásról akkor van szó, ha a szolgáltatás teljesítési helye az Áfa-tv. alapján belföld, valamint a szolgáltatás olyan külföldi személy nyújtotta, aki (amely) nem rendelkezik belföldön telephellyel. Importszolgáltatáshoz kapcsolódó elôleg után adófizetési kötelezettség 2012. január 1-jétôl akkor keletkezik, ha a teljesítés helye az Áfa-tv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld. Az általános forgalmi adó alapja az adófizetésre kötelezett belföldi adóalany igénybevevô által fizetett elôleg. Az Áfa-tv. nem tartalmaz külön rendelkezést az adófizetési kötelezettség keletkezésének idôpontjára vonatkozóan, így elvileg az átadás, jóváírás napja a meghatározó. Azonban az adóhatóság álláspontja szerint az elôleget fizetô belföldi adóalany igénybevevô nem feltétlenül bírhat információval a jóváírás idôpontjáról, így elfogadható az is, ha a saját bankszámláján történt terhelés idôpontjában állapítja meg a fizetendô adót. Az elôleg után számított adót az elôleg átadásának, illetve terhelés/jóváírás napján kell megfizetni, így az átadás, terhelés/jóváírás napjára vonatkozó árfolyama alapján kell az elôleget és az elôleg után számított adót forintra átszámítani. A fizetett elôleget, mint adóalapot és az azután számított adót az átadás, terhelés/jóváírás napját magában foglaló bevallási idôszakban elszámolni.
Fordított adózás szerint adózó ügyletek (Áfa-tv. 142. §) Az Áfa-tv. 60. § (1) bekezdése alapján a vevô, igénybe vevô az általános forgalmi adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy
2. PÉLDA: Az „A” cég egy felszámolás alatt álló belföldi gazdasági társaságtól 2000 euró ellenérték fejében számítástechnikai eszközöket vásárolt. A teljesítés idôpontja 2012. április 16-a. Az „A” cég a 2000 euró vételárat 2012. április 25-én számla hiányában átutalta, a felszámoló által kibocsátott számlát 2012. április 27-én kapta meg. Ekkor a 2012. április 25. napján érvényes árfolyam alapján kell a 2000 euró vételárat forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. április 25. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. 3. PÉLDA: Az „A” cég egy felszámolás alatt álló belföldi gazdasági társaságtól 2000 euró ellenérték fejében számítástechnikai eszközöket vásárolt. A teljesítés idôpontja 2012. április 20-a. Az „A” cég a számlát 2012. május 21-én vette kézhez, a vételárat 2012. május 24-én utalta át. Ekkor a
5
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 6
2012. május 15. napján érvényes árfolyam alapján kell a 2000 euró vételárat forintra átszámítani, s ezt az öszszeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. május 15. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. Az Áfa-tv. 60. § (3) bekezdése szerint, ha a teljesítés és az adófizetési kötelezettség keletkezésének idôpontja között a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tôle adófizetés nem lenne követelhetô, vagy b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, akkor az adófizetési kötelezettség nem az Áfa-tv. 60. § (1) bekezdésében említetett idôpontban, hanem a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelôzô napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor keletkezik.
5. PÉLDA Az „A” cég egy felszámolás alatt álló belföldi gazdasági társaságtól 2000 euró ellenérték fejében számítástechnikai eszközöket vásárolt. A teljesítés idôpontja 2012. április 20-a. A „B” cég 2012. április 27-én átvállalta „A” cég tartozását, az „A” cég a számlát 2012. május 7-én kapta meg. Ebben az esetben 2012. április 27. napján érvényes árfolyam alapján kell a 2000 euró vételárat forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a 2012. április 27. napját magában foglaló bevallási idôszakban kell elszámolni. Ha az „A” cég a számlát 2012. április 27-e elôtt megkapta volna, akkor a kézhezvétel napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni, valamint ezen idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban kellene az adóalapot és az adót szerepeltetni.
Importszolgáltatás 4. PÉLDA Az „A” cég egy felszámolás alatt álló belföldi gazdasági társaságtól 2000 euró ellenérték fejében számítástechnikai eszközöket vásárolt. A teljesítés idôpontja 2012. április 20-a. Az „A” cég 2012. április 30. napjával jogutód nélkül megszûnt, s ezen idôpontig a számla átvétele és a 2000 eurós vételár kiegyenlítése sem történt meg. Ekkor a 2012. április 30. napján érvényes árfolyam alapján kell a 2000 euró vételárat forintra átszámítani, s ezt az összeget kell adóalapnak tekinteni, amely után 27%-os adómérték alapján kell a fizetendô adót meghatározni. Az adóalapot és az adót a záró áfabevallásban kell elszámolni. Ha az „A” cég a számlát 2012. április 30-a elôtt megkapta volna, akkor a kézhez vétel napján érvényes árfolyamot kellene alkalmazni, valamint ezen idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban kellene az adóalapot és az adót szerepeltetni.
6
Az importszolgáltatás ellenértéke után a belföldi adóalany igénybevevô kötelezett adófizetésre. Amennyiben a teljesítés helye az Áfatv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld, akkor az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés c) pontja az irányadó, amely alapján a teljesítéskor érvényes árfolyam kell alkalmazni. Egyéb esetekben a fordított adózásnál leírt szabályokat kell alkalmazni. Ha az importszolgáltatáshoz kapcsolódóan fizetett elôleg után adófizetési kötelezettség keletkezik, akkor a teljesítés idôpontjában az ellenérték és a fizetett elôleg különbözet képez adóalapot. PÉLDA: Az „A” belföldi cég piackutatási szolgáltatást vett igénybe egy német cégtôl. A felek által megállapított díjazás 5000 euró, a szerzôdés szerint az „A” cég 2000 euró elôleget utalt a szerzôdés megkötését követô 30 napon belül, az átutalásra 2012. április 20-án került sor. A német cég 2012. május 14-én teljesítette a szerzôdésben vállaltakat,
a fennmaradó 3000 eurót az „A” cég 2012. május 21-én utalta át. A fizetett 2000 euró elôleg átszámításánál a 2012. április 20-án érvényes árfolyamot kell alkalmazni – feltéve, hogy az „A” cég nem kívánta a jóváírás idôpontja alapján elvégezni az átszámítást –, a 3000 euró átszámításánál pedig a 2012. május 14. napjára vonatkozó árfolyam az irányadó.
Áfa-tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó ügyletek Amennyiben Közösségen belüli adómentes termékértékesítés, Közösségen belüli termékbeszerzés, fordított adózás szerint adózó ügylet (Áfa-tv. 142. §) esetében a teljesítés idôpontját az Áfatv. 58. §-a alapján kell megállapítani – tekintettel arra, hogy a felek részletfizetésben, illetve határozott idôre szóló részletfizetésben állapodtak –, akkor ez a körülmény közvetlenül nincs hatással az árfolyam megállapítására, de a teljesítés idôpontját az Áfa-tv. 58. §-a szerint kell meghatározni. Ezzel szemben, ha az importszolgáltatás teljesítési helye az Áfa-tv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld, továbbá a felek határozott idôre szóló elszámolásban állapodtak meg, akkor a teljesítés idôpontját az Áfa-tv. 58. §-a alapján kell megállapítani, így a következôkben foglaltak irányadóak az árfolyam megállapítására vonatkozóan. Ha az adott ügyletet az adófizetésre kötelezett személy teljesíti, akkor egyértelmû, hogy az esedékesség idôpontja elôtti számlázásnál Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó, azaz a számla kibocsátásakor érvényes árfolyamot kell alapul venni, hiszen az esedékesség idôpontjában érvényes árfolyam nem határozható meg. Továbbá az Áfa-tv. 172. §-a szerint a számlán az Áfa-tv. 80. §-a szerint alkalmazott árfolyam alapján számított, forintban kifejezett adóösszeget is fel kell tüntetni, amely az alkalmazandó árfolyam ismeretét követeli meg. PÉLDA: Az „A” belföldi cég határozott idôre szóló szerzôdés keretében adótanácsadást nyújt „B” belföldi cég részére
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 7
havi 1000 euró + áfa díjazás fejében. A havi díjazás összege a tárgyhónapot követô hónap 20. napján esedékes. Az „A” cég a 2012. március havi díjazásról 2012. április 2-án állította ki a számláját. Az 1000 euró + áfa díjazás átszámításánál a 2012. április 2-án érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Azonban importszolgáltatás esetében bizonytalanságot okozhat, hogy a számla kibocsátásakor, vagy az adófizetési kötelezettség keletkezésekor, illetve a teljesítés idôpontjában [ha a teljesítés helye az Áfa-tv. 37. § (1) bekezdése szerint belföld, akkor az Áfa-tv. 60. §-a nem alkalmazható, így az adófizetési kötelezettség a teljesítés idôpontjában keletkezik] érvényes árfolyamot kell-e alkalmazni. Az adóhatóság álláspontja szerint az adófizetésre kötelezett belföldi adó-
alany igénybevevô választása szerint alkalmazhatja az esedékesség idôpontjában, vagy a számlán feltüntetett teljesítési idôpontban (a teljesítés idôpontját a szolgáltatást nyújtó személy adójogi illetôsége szerinti államban érvényes hatályos szabályozás szerint állapítja meg, ezért a teljesítés idôpontjaként nem az esedékesség napját jelöli meg, ha adójogi illetôsége szerinti államban az Áfa-tv-tôl eltérô szabályok irányadóak], vagy a számla kibocsátásának napján érvényes árfolyamot (feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtója az ügyletrôl számlát állít ki). A választási lehetôség kihasználása adóelônnyel járhat, ha az igénybevevô a fizetendô áfát egészben, vagy részben nem helyezheti levonásba, mivel nagy értékû ügyleteknél kismértékû árfolyameltérés is jelentôs összegû adóeltérést eredményezhet.
SIKE OLGA ROVATA
Áfaproblémák – a szakértôk válaszolnak Határozott idôre szóló elszámolás KÉRDÉS: Belföldi adóalanyként irodatakarítási szolgáltatást nyújtunk oly módon, hogy elôre meg nem határozott napokon elvégezzük a takarítást, amellyel havonta egyszer elszámolunk az igénybe vevô felé. A takarítási szolgáltatásról a havonta kibocsátott számlákon a számla teljesítési idôpontjaként és a fizetési határidejeként eltérô dátumok kerülnek feltüntetésre (a számla teljesítési idôpontja korábbi, mint a fizetési határidô), és több esetben is elôfordul, hogy a teljesítési idôpont és a fizetési határidô eltérô hónapban van. Ez a gyakorlat évek óta így folyik. Kérdésem, hogy e számlázási gyakorlat helyes-e, illetve amennyiben nem helyes gyakorlat, akkor mi lenne a szabályszerû.
VÁLASZ: E kérdésben elsôdlegesen az a meghatározó, hogy a felek megállapodása mire irányult: egyszeri, alkalmi teljesítésekre, vagy inkább egy folyamatos jelleggel történô rendelkezésre állásra, szolgáltatás folyamatos nyújtására, megállapodott idôszakonkénti elszámolás mellett. Amennyiben a megállapodás ez utóbb említett, idôszakonkénti elszámolás melletti folyamatos jellegûnek minôsül (a kérdésben foglaltak alapján erre lehet következtetni), és arra az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 58. §-a szerint kell az adófizetési kötelezettség keletkezését megállapítani, akkor az említett számlázási gyakorlat a jogszabályi elôírásoknak nem megfelelô. Az Áfa-tv. 58. §-a szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott idôre szóló elszámolásban
PÉLDA: Az „A” belföldi cég határozott idôre szóló szerzôdés alapján ügyvédi szolgáltatást vesz igénybe egy német ügyvédi irodától. A felek által megállapított havi díjazás 3000 euró, amely a tárgyhónapot követô hónap 15. napjáig esedékes. Tegyük fel, hogy a német ügyvédi iroda a 2012. május hónapra vonatkozó díjazásról 2012. május 10-én kiállított számlában a teljesítés idôpontját 2012. május 31. napjában jelölte meg. Az „A” cég saját döntése alapján a 3000 euró átszámításánál alkalmazhatja a 2012. május 10-én, vagy 2012. május 31-én, vagy a 2012. június 15-én érvényes árfolyamot. Bonácz Zsolt állapodtak meg, a teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. Ebbôl következôen, ilyen jellegû megállapodás esetén a helyes az lenne, ha a számlában teljesítési idôpontként az ellenérték megfizetésének esedékessége szerepelne. Ez úgy az adófizetési kötelezettség keletkezési, mind a levonási jog keletkezési idôpontjának meghatározása szempontjából fontos. Amennyiben a megállapodás alapján az 58. § szerint kellett volna számlázni, akkor a bemutatott gyakorlat alapján a vevô – amennyiben a levonási jogot az említett bizonylatban szereplô teljesítési idôpontot tartalmazó bevallási idôszakban gyakorolta – korábban élt levonási jogával. Gayerhoszné Hajós Zsófia
Szállítólevél-tömbökkel kapcsolatos adatszolgáltatás KÉRDÉS: Nyomtatvány-forgalmazóként szállítóleveleket (szállítólevél-tömböket) is értékesítünk. Ismereteim szerint 2012-tôl kezdôdôen ezekkel kapcsolatban is adatszolgáltatás terhel bennünket az adóhatóság felé. Kérdésem az, hogy ezen adatszolgáltatást az adóhatóság felé
7
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 8
milyen formában, hogyan kell teljesítenem. VÁLASZ: Az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 3. számú melléklet K) pont 1. és 2. a) alpontjában megfogalmazott, 2012. január 1-jétôl hatályos rendelkezés szerint, a nyomtatvány-forgalmazó (alforgalmazó) az általa értékesített adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-, nyugtatömbökrôl, szállítólevél-tömbökrôl – jogszabály eltérô rendelkezésének hiányában – vevônkénti részletezésben adatot szolgáltat a megadott adattartalommal negyedévenként, a negyedévet követô hónap 20. napjáig az állami adóhatósághoz. A szállítólevelek – az erre vonatkozó rendeleti szabályozás hiányában – jelenleg nem minôsülnek adóigazgatási azonosításra alkalmasnak. Ebbôl következôen a nyomtatvány-forgalmazóknak jelenleg – a szállítólevél adóigazgatási azonosításra való alkalmasságára vonatkozó szabályozás megteremtéséig – a szállítólevél-értékesítéssel összefüggôen nincs adatszolgáltatási kötelezettsége az adóhatóság felé. A nyomtatvány-forgalmazóknak a késôbbiek során ezért fontos figyelemmel kísérniük az adóhatóság honlapján e kötelezettséggel kapcsolatban megjelenô tájékoztatásokat. Amennyiben a szállítólevelek adóigazgatási azonosításra való alkalmasságára vonatkozó szabályozás hatályba is lépne az ez évi elsô negyedéves adatszolgáltatási határidôt megelôzôen, véleményem szerint abban feltehetôen csak az adóigazgatási azonosításra alkalmassá tett nyomtatványok értékesítésérôl kell majd adatot szolgáltatni. Az adatszolgáltatásra a tervek szerint továbbra is az ESZIG nyomtatvány fog szolgálni, ami ennek megfelelôen aktualizálásra kerül. Gayerhoszné Hajós Zsófia
Áthárított adó összege euróban kibocsátott számlák esetén KÉRDÉS: Magyarországon bejegyzett, az általános szabályok szerint adózó társaság, mint beszerzô ügyében merült fel a
8
kérdésünk. A belföldi adóalanyoktól befogadott beszerzési számlákat a számlakibocsátó cégek euróban bocsátják ki, melyekben az adóalapon túl az áfa összegét is euróban tüntetik fel, egyúttal a számlán szerepeltetik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 80. § (2) bekezdés a) illetve b) pontjában meghatározott (feltehetôen a számlakibocsátó által meg felelôen alkalmazott) árfolyamot is. Információink szerint a számlakibocsátó cégek az Áfa-tv. 80. §-ában foglaltak szerint számítják ki az euróban kiállított számlában szereplô áfa összegét, melyet fizetendô adóként bevallásukban szerepeltetnek. Ugyanakkor a számlabefogadó cég nem a számlán feltüntetett árfolyamot alkalmazta az áthárított, elôzetesen felszámított adó összegének kiszámítása során, hanem tévesen, a saját számlavezetô bankja euró középárfolyamát vette figyelembe, és ez alapján az általa levonható adóként figyelembe vett adó összege eltért a számlakibocsátó által megállapított és fizetendô áfaként elszámolt áfa-összegektôl. Problémaként az merült fel, hogy az éves szinten összességében nagyságrendileg egyébként nem jelentôs összegû különbözet elszámolásának korrekciójára van-e az önellenôrzésen kívül más lehetôség, mivel az jelentôs adminisztrációs teherrel jár az adózó számára. VÁLASZ: Az Áfa-tv. 172. §-a alapján a számlán az áthárított adót – a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával – forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek. Ezen szigorú szabály alapján elméletileg a kibocsátónak már eleve forintban is fel kellett volna tüntetnie az áthárított adót, azonban az az általa alkalmazott árfolyam feltüntetésével kiszámítható lett volna a helyes összegben. A vevôi oldalon, a nem a számlán feltüntetettnek megfelelô árfolyam alkalmazásából származó különbözet rendezésére véleményem szerint nincs más mód, mint az adó-elszámolási idôszakonként elvégzett önellenôrzés, még ha az jelentôs adminisztrációt igényel is. Ennek hiányában ugyanis az áthárítottnál nagyobb összegben gyakorolt
levonási jog szankciókkal járhat egy esetleges ellenôrzés során. Az Áfa-tv. 77–78. §-ában és 132. §-ában foglaltak szerinti adó-elszámolási korrekció a kérdéses esetben nem alkalmazható, mert az említett tényállás nem felel meg az ott szereplô esetköröknek. Emellett javasolható a jövôre nézve egy szigorúbb fellépés a beszállítók felé, annak érdekében, hogy az általuk áthárított adót az Áfa-tv. elôzôekben hivatkozott rendelkezésére figyelemmel forintban is tüntessék fel a számlán. Gayerhoszné Hajós Zsófia
Ellenérték euróban történô kimutatása pénztárgép esetén KÉRDÉS: Több, a határ közelében lévô kereskedelmi szolgáltató egységben elô szokott fordulni, hogy a vevô euróban szeretne fizetni. A kereskedô a termék, illetve a szolgáltatás árát forintban határozza meg, a pénztárgépbe is forintban rögzítik az ellenértéket, és amennyiben a vevô az aznapi árfolyamot elfogadja, akkor fizethet euróban. A következô kérdések merültek fel ezzel kapcsolatban: – A vázolt esetben, ha az ellenérték kiegyenlítése euróban történik, a pénztárgépnek ki kell-e mutatnia euróban az összeget? – Van-e olyan kötelezô elôírás, amelyet a napi váltási árfolyam meghatározásakor alkalmazni kell, ha a vállalkozás az ellenértéket forintban határozza meg, üti be, és csak az ár kiegyenlítése történik euróban? VÁLASZ: A levélben leírtak szerint a határ közelsége miatt több kereskedelmi, szolgáltató egységben elôfordul, hogy a vevô euróban szeretne fizetni. Az ellenérték forintban van meghatározva, amelyet a pénztárgépbe is forintban rögzítenek az értékesítéskor. Amennyiben az ellenérték megtérítése euróban történik, kérdésként merül fel, hogy a pénztárgépnek ki kell-e mutatnia euróban az összeget. Abban az esetben, ha a pénztárgép csak forint kezelésére alkalmas és a vásárlótól valutában kapott pénzösszegbôl forintban (vagy a vásárlás valutane-
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 9
métôl eltérô valutában) adnak vissza, akkor a valuta- és a forintpénztár állománya a napi összesítésben nem fog egyezni a bizonylatokkal, az egyikben hiány, a másikban többlet lesz, és gondot okoz ezek könyvviteli elszámolása, valamint a késôbbi korrekciók elszámolása is. Amíg technikailag nem oldható meg a pénztárgépben a valutában való rögzítés, addig a pénztárgépbe forintban beütött tételek mellett az adott vevô tételeihez tartozó nyugta vevônél maradó példányán kézzel, manuálisan fel kell tüntetni a vevô által igényelt fizetési nemet (például EUR), valamint a vevôtôl kapott, illetve neki visszaadott összeget. (A nyugtán az alkalmazott árfolyamot is fel lehet tüntetni). Tekintettel arra, hogy a másolati pénztárgépszalagra ez az információ nem kerül rá, ezért a nyugta sorszáma segítségével, a pénztáregyenlegek egyezôsége és bizonylati alátámasztása érdekében ezekrôl külön valutapénztárt kell vezetni. A valutapénztári nyilvántartásba fel kell venni – kiállított nyugtánként – a pénztárgépben lévô nyugta sorszámát, a nyugta forintban feltüntetett végösszegét, a vevôtôl kapott valuta összegét, illetve a visszaadott forint-, illetve valutaösszeget. Ha a pénztárgép alkalmas arra, hogy a nyugtán forintban szereplô végösszeg mellett a vásárlótól kapott valuta (például euró) összegét és valutanemét, valamint a visszaadott összeget és annak valutanemét (például forint) feltüntesse, akkor az ilyen módon elôállított bizonylat alkalmas a pénztárak zárásához és a számviteli elszámolás alátámasztásához. dr. Szathmáry Sándor
Rezsiköltségek áfájának levonhatósága KÉRDÉS: Egy vállalkozás magánszemélytôl irodai célra ingatlant bérel, de az ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban lakásként szerepel. A magánszemély az ingatlan-bérbeadási tevékenységére nem választott adókötelezettséget. Ebben az esetben a bérlô a nevére szóló rezsiköltségekben (villany, gáz, stb.) szereplô általános forgalmi adót levonhatja-e?
VÁLASZ: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítôje, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzôjére, szolgáltatás igénybevevôjére, így különösen a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggô díjak és költségek. Az idézett rendelkezés alapján a bérbeadáshoz kapcsolódóan továbbszámlázott közüzemi költség az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti járulékos költség, és mint ilyen, osztja a fôszolgáltatás, azaz a bérbeadás áfa-rendszerbeli megítélését, tekintet nélkül arra, hogy a közüzemi költségek összegének meghatározása elkülönített mérôóra alapján történik, vagy pedig vetítési alappal kerül meghatározásra. A bérbeadás során felmerült közüzemi szolgáltatásokat nem lehet önmagukban értelmezni, azok a bérbeadás teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódnak, figyelemmel arra, hogy amenynyiben a bérlô nem veszi bérbe az ingatlant, rá áthárítható közüzemi költség föl sem merül. Ebbôl következôen akár van elkülönített mérésre lehetôség, akár nincsen, a közüzemi költségek a bérbeadás adóalapjának részét képezik, így nem számlázhatók önálló szolgáltatásként. Abban az esetben, ha a közüzemi szolgáltatókkal a bérbeadó áll szerzôdéses kapcsolatban, úgy tekintettel a fenti rendezôelvre, a közüzemi költségek a bérbeadás adóalapjába tartoznak, és osztják annak adójogi sorsát. Tekintve, hogy a bérbeadó adómentesen adja bérbe az ingatlant, a közüzemi költségeket is csak adómentesen számlázhatja tovább, azaz az azokról kiállított számla nem tartalmazhat áfát. Amennyiben a közüzemi szolgáltatókkal a bérlô kötött szerzôdést, és a bérlô nevére szóló rezsiköltségek alatt azt kell érteni, hogy a közüzemi szolgáltatók az ô nevére állítják ki a számlát, úgy az Áfa-tv. adólevonásra vonatkozó VII. fejezetében foglalt feltételek fennállása esetén a számlákban átter-
helt általános forgalmi adó levonásba helyezhetô. Az a tény, hogy a szóban forgó ingatlan lakás megnevezéssel került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, a fent kifejtetteket semmilyen módon nem befolyásolja. dr. Szathmáry Sándor
Ausztriában végzett építôipari szolgáltatások teljesítési helye KÉRDÉS: Több Magyarországon gazdasági céllal letelepedett építôipari cég, egyéni vállalkozás kap Ausztriában munkát különféle szolgáltatás nyújtására. Melyek azok a szabályok, amelyeket ilyen esetben figyelembe kell venni a munkavégzés során? Van esetleg valamilyen külön bejelentkezési kötelezettség az osztrákoknál? A keletkezett bevétel után hol kell adót fizetni és felmerül-e áfafizetési kötelezettség? VÁLASZ: Az Áfa-tv. a különös szabályok körében, a 39. § (1) bekezdésében kimondja, hogy ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítôi és -szakértôi szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének elôkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások. Jellemzôen ebbe a körbe tartozik az építôipari szolgáltatások döntô többsége is. Amennyiben az adott szolgáltatás nem az idézett 39. §, és nem is a további különös szabályok alá tartozik, úgy az Áfa-tv. általános szabályát kell alkalmazni. Az Áfa-tv.-nek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabálya szerint, adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevôje gazdasági céllal letelepe-
9
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 10
dett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van [37. § (1) bek.]. Abban az esetben, ha a kérdéses szolgáltatások az Áfa-tv. 37. §-ának (1) bekezdése, vagy a 39. § alá tartoznak, és a szolgáltatás nyújtója nem köteles Ausztriában adóalanyként bejelentkezni, úgy az ügyletek nem tartoznak az Áfa-tv. alkalmazási hatálya alá, azaz az adott szolgáltatást áfa felszámítása nélkül, az Áfa-tv. területi hatályán kívüli ügyletként kell számlázni (ez utóbbi kitételt a számlán is fel kell tüntetni), amely után az adó megfizetésére a szolgáltatást igénybe vevô adóalany lesz köteles. Annak megítélése, hogy az adott szolgáltatásnyújtás bejelentkezési vagy letelepedési kötelezettséget eredményez-e Ausztriában, az osztrák adójogi szabályok alapján lehetséges. Elmondható azonban, hogy amennyiben a magyar adóalany tartósan Ausztriában végez gazdasági tevékenységet, bejelentkezési, letelepedési kötelezettsége felmerülhet. Amennyiben a magyar adóalanyok Ausztriában nem adóalanyok részére nyújtanak szolgáltatást, és a teljesítési hely meghatározására nem a különös szabályok (Áfa-tv. 38–49.) alapján került sor, úgy az Áfa-tv. 37. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályt kell alkalmazni, amely kimondja, hogy nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ezen rendelkezés alapján a kérdéses ügyletek a magyar Áfa-tv. hatálya alá taroznak, azaz a magyar adóalany köteles áfát felszámítani az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékére. Abban az esetben, ha az adóalany köteles letelepedni vagy bejelentkezni Ausztriában, úgy a hozzáadott értékadó tekintetében az osztrák áfa-tv. rendelkezései az irányadóak. Tekintve, hogy a megadott információk nem elégségesek a kérdéses szolgáltatások pontos besorolásához, az Áfa-tv. II. fejezetének 2. alfejezetében
10
foglalt további szabályok alkalmazása is indokolt lehet. dr. Szathmáry Sándor
Ingatlan beszerzésére jutó áfa levonhatósága KÉRDÉS: Egy egyéni vállalkozó ügyfelem 1997-ben vásárolt egy ingatlant, amelyet iroda céljára és raktárként is használt. A vásárlásra esô áfát levonta, majd 2000-ben felújítatta az ingatlant, és a felmerült áfát szintén levonásba helyezte. 2009-tôl a szóban forgó ingatlant bérbeadással hasznosítja, és a bérbeadást adókötelessé tette. Kérdésem: van-e áfavisszafizetési kötelezettsége, ha az egyéni vállalkozását megszünteti és bérbeadó magánszemélyként hasznosítja tovább az ingatlant? VÁLASZ: A fenti esetben, tekintettel arra, hogy a gazdasági tevékenység végzése folyamatos, a természetes személy jogalany nem szûnik meg adóalanyként, adóalanyisága is folyamatos, az Áfa-tv. 11. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a bérbeadás útján hasznosított ingatlannal kapcsolatban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége az egyéni vállalkozónak. Az egyéni vállalkozás adóalanyiság megszüntetését nem eredményezô megszüntetése miatt csak olyan termék esetében merül fel adófizetési kötelezettség az Áfa- tv. 11. §-ának (1) bekezdése alapján a vállalkozásból való kivonás miatt, amelyet kizárólag az egyéni vállalkozásához használt az adóalany. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. (a továbbiakban: régi Áfa-tv.) törvény 39. §-ának (3) bekezdésében elôírt 120 hónapos figyelési idôszak mind az ingatlan megvásárlásának idôpontja (1997), mind az azon végzett felújítás (2000) idôpontja tekintetében eltelt. Az Áfa-tv. 88. §-ának (5) bekezdése értelmében, amennyiben az adóalany adókötelessé tette az ingatlan bérbeadási tevékenységét, ettôl a választásától a választása évét követô ötödik naptári év végéig nem térhet el. Abban az esetben, ha az adóalany az öt év elteltét követôen adómentesen kívánja végezni
a bérbeadási tevékenységet, úgy adófizetési kötelezettség merülhet fel a felújítás kapcsán levont áfa tekintetében az Áfa-tv. 135–136. §-ai, valamint a 269. § (1) bekezdése alapján. Ez az eset azonban kizárólag akkor fordulhat elô, ha az adóalany az Áfa-tv. 269. §-ának (1) bekezdésében foglalt lehetôséggel élve a 120 hónapos figyelési idôszak helyett az Áfa-tv. 135. §-a (1) bekezdésében elôírt 240 hónapos figyelési idôszak alkalmazását választotta, s ezt a választását 2008. február 15-éig az állami adóhatóságnak bejelentette. dr. Szathmáry Sándor
Hitelfolyósító által minôsített ingatlan jellegének vizsgálata az ingatlan értékesítése kapcsán felmerülô áfakötelezettség szempontjából KÉRDÉS: Egy értékesítési céllal ingatlanokat építtetô társaságtól újépítésû lakás ingatlant vásároltam, melynek vételárát általános forgalmi adóval terhelten fizettem meg, ugyanakkor a fenti ügylethez a részemre hitelt folyósító bank a benyújtott mûszaki dokumentáció alapján a kérdéses ingatlant használt lakásnak minôsítette, tekintettel arra, hogy az egy korábban visszabontott épület alapjaira épült. A fenti ügylet kapcsán jogszerûen számított-e fel a társaság áfát? VÁLASZ: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 86. § (1) bekezdésének j), illetve ja) és jb) pontja értelmében mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek elsô rendeltetésszerû használatbavétele még nem történt meg, vagy elsô rendeltetésszerû használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerôre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év. Az Áfa-tv. hivatkozott rendelkezései alapján egy adott beépített ingatlan (ingatlanrész), illetve az ahhoz tartozó
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 11
földrészlet értékesítése kizárólag akkor minôsül áfakötelesnek, ha beépített új ingatlannak tekinthetô, azaz elsô rendeltetésszerû használatbavétele még nem történt meg, vagy elsô rendeltetésszerû használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerôre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év. Az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének j), illetve ja) és jb) pontja alkalmazásában a beépített ingatlan elsô rendeltetésszerû használatba vételének az újonnan létrehozott ingatlan elsô használatba vételét, az ingatlan rendeltetési módjának megváltozása esetén az ingatlannak az új rendeltetési mód szerinti elsô használatba vételét, az albetétek számának megváltozása esetén pedig az ingatlan új albetéteit érintô elsô használatba vételt kell tekinteni. A rendeltetésszerû használatba vétel alatt nem a tényleges használatba vétel, hanem az erre jogosító hatósági engedélyben foglalt idôpont értendô, azaz a tényállapot nem vizsgálandó. A kérdéses esetben a megvásárolt lakás egy már meglévô, alapjaira visszabontott ingatlan – vélelmezhetôen több lakás, illetve albetét létrehozására irányuló – átépítésének eredményeként, az átépített ingatlan önálló helyrajzi számmal rendelkezô új albetétjeként került kialakításra, vagyis újonnan létrehozott önálló ingatlannak tekinthetô. A lakás ingatlan értékesítése az Áfatv. 86. § (1) bekezdésének j), illetve ja) és jb) pontja értelmében áfakötelesnek minôsült, azaz a társaság az ügylet kapcsán az áfát jogszerûen számíthatta fel, feltéve, hogy az ügylet a lakás használatba vételére jogosító engedélyben meghatározott idôpontig, vagy az engedély jogerôre emelkedésétôl számított 2 éven belül teljesült, vagyis a lakás az Áfa-tv. hivatkozott rendelkezései alapján beépített új ingatlanként került eladásra. Önmagában az a tény, hogy a lakásvásárláshoz hitelt folyósító bank az ingatlant a hitel minôsítése szempontjából használt lakásnak tekintette, az áfakötelezettség szempontjából nem bír relevanciával. dr. Boda Péter
Számla kiállítása kezelôszemélyzet nélküli automata útján igénybe vett parkolási szolgáltatásról KÉRDÉS: A kezelôszemélyzet nélküli automata útján igénybe vett parkolási szolgáltatás esetében a szolgáltatás nyújtójától milyen határidôvel kérhetô a számla kibocsátása, valamint a szolgáltatónak a számlát milyen határidôvel, illetve mikor kell kiállítania? Köteles-e a szolgáltatás nyújtója számlát, illetve számlákat kibocsátani abban az esetben, ha a szolgáltatás igénybevevôje a számlakibocsátásra vonatkozó igényét a részére teljesített ügyletek kapcsán egy adott adóévre visszamenôlegesen jelenti be? VÁLASZ: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 159. § (1) bekezdésében foglalt fôszabály értelmében az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítésérôl, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje részére, ha az az adóalanytól eltérô más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. Az Áfa-tv. 165. § (1) bekezdésének b) pontja alapján mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésôbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetôleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett idôpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri. Ugyanezen § (3) bekezdésének a) pontja szerint az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik. Az Áfa-tv. 166. §-ának (1) bekezdése értelmében abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól, köteles a ter-
mék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni. Az Áfa-tv. 167. §-ának c) pontja alapján mentesül a nyugta-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha kezelôszemélyzet nélküli automata berendezés útján teljesíti termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását. Az Áfa-tv. 159. § (1) bekezdésének és 165. § (3) bekezdés a) pontjának együttes olvasata alapján a kezelôszemélyzet nélküli automata berendezés útján termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítô adóalany köteles számlát kiállítani, ha az értékesítés egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik (figyelembe véve azt, hogy a számlakiállítás alóli mentesülés azon feltétele, hogy a termék beszerzôje az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésôbb a teljesítésig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, az értékesítés mechanizmusából fakadóan minden esetben érvényesül). A számla kiállítására nem alkalmas automata üzemeltetése nem ütközik jogszabályba, valamint az azt üzemeltetô adóalany nem köteles az automatához kezelôszemélyzetet biztosítani (mely a számlaadási kötelezettséget teljesíthetné), ezért a terméket beszerzô, illetve a szolgáltatást igénybe vevô adóalanyokkal szemben felmerülô számlakibocsátási kötelezettségének nem az ügylet teljesítésének helyszínén, hanem utólagosan kell eleget tennie, feltéve, hogy az ügylet jogosultja az erre irányuló igényét bejelenti, vagyis az automata üzemeltetôjét értesíti arról, hogy az ügylet teljesítésénél jelen lévô személy az ô, mint áfa-alany nevében járt el. Az elôzôekbôl következôen a szolgáltatót a kezelôszemélyzet nélkül automata alkalmazásával nyújtott parkolási szolgáltatás kapcsán az Áfa-tv. 159. § (1) bekezdése és 165. § (3) bekezdés a) pontja értelmében számla-kibocsátási kötelezettség terheli. Abban az esetben, ha az automatát üzemeltetô adóalanyt számla-kiállítási kötelezettség terheli az Áfa-tv. fenti rendelkezései alapján, akkor annak oly módon tehet eleget, hogy lehetôséget
11
afa-1204_afa-1204.qxd 2012.04.23. 14:48 Page 12
biztosít a számla igénylésére, és gondoskodik a számla utólagos kiállításáról, ugyanakkor arról, hogy a termék beszerzôjének, szolgáltatás igénybe vevôjének az áfaalanyi minôségét és a számla kibocsátására vonatkozó igényét pontosan mikor kell jeleznie és az automata üzemeltetôjének a teljesítéstôl számított milyen idôtartamban kell a számla kibocsátására vonatkozó kérést teljesíteni, sem az Áfa-tv., sem más hatályos jogszabály nem rendelkezik. Az Áfa-tv. vonatkozó rendelkezéseinek hiányában nem kifogásolható, hogy a szolgáltató az általa nyújtott parkolási szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódóan meghatározza azt az idôszakot, ameddig a számla kibocsátására vonatkozó kérést befogadja, feltéve, hogy ez az idôszak oly módon kerül megállapításra, hogy annak betartása a szolgáltatás igénybevevôje részérôl ésszerûen elvárható. A parkolási szolgáltatás nyújtójának célszerû a számla- kibocsátásra vonatkozó igény befogadására vonatkozó döntését a szolgáltatást igénybevevôk tudomására hoznia. Amennyiben a szolgáltató ilyen irányú döntésrôl nem tájékoztatja az igénybevevôket, akkor sem támasztható vele szemben olyan számlakibocsátási igény, amelynek már nem tud, vagy indokolatlanul nagy ráfordítással tud eleget tenni. A szolgáltatás igénybevevôjének célszerû úgy eljárnia, hogy a kezelôszemélyzet nélküli automaták útján igénybe vett szolgáltatásokkal kapcsolatos számlák kiállítására vonatkozó igényét az egyes szolgáltatások teljesítését követôen az automata üzemeltetôjénél haladéktalanul, illetve ésszerû idôn belül bejelenti. dr. Boda Péter
Számla kiállítása önkiszolgáló autómosó által nyújtott szolgáltatásról KÉRDÉS: Önkiszolgáló autómosóban saját kezûleg mostam le a céges autómat. Amikor az ott dolgozó alkalmazottaknak jeleztem, hogy számlát szeretnék kérni, elutasítottak arra való hivatkozással, hogy csak abban az esetben állíthatnak ki számlát, ha az autómosásra irányuló szolgáltatás teljesítése nem önkiszolgálás útján, hanem az alkalmazottak tevôleges közremûködésével valósul meg. Elfogadható-e a fenti számlázási gyakorlat? A fenti ügylet kapcsán mentesülhet-e az autómosó üzemeltetôje a számla kibocsátása alól? VÁLASZ: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 159. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítésérôl, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje részére, ha az az adóalanytól eltérô más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. Az Áfa-tv. 165. § (1) bekezdésének b) pontja alapján mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésôbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetôleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett idôpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítô eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
Ugyanezen § (3) bekezdésének a) pontja szerint az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik. Az autómosót üzemeltetô adóalany, illetve a nevében eljáró alkalmazott az Áfa-tv. 159. § (1) bekezdése értelmében köteles a kérdéses ügyletrôl, mint a 2. § a) pontja szerinti adóköteles szolgáltatásnyújtásról számlát kiállítani, függetlenül attól, hogy az általa nyújtott szolgáltatás az önkiszolgálás útján elvégezhetô autómosás feltételeinek biztosítására vagy az alkalmazottak által elvégzendô autómosásra irányul. Ha a szolgáltatást megrendelô magánszemély az autók áfa-alany tulajdonosa nevében jár el, vagyis a számlát a cége nevére kívánja kiállítatni, akkor az üzemeltetô az Áfa-tv. 165. §-ának (3) bekezdése szerint a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, számla-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezéseket nem alkalmazhatja – vagyis számlát kell kiállítania –, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany részére történik. Amennyiben a magánszemély megrendelô a szolgáltatást a saját nevében kívánja igénybe venni, úgy az üzemeltetô az Áfa-tv. 165. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a számla kibocsátása alól szintén nem mentesülhet, mivel a megrendelô a számla kiállítását kifejezetten kéri. Az elôzôekbôl következôen az üzemeltetô, illetve az alkalmazottai által folytatott számlázási gyakorlat nem felel meg az Áfa-tv. rendelkezéseinek. dr. Boda Péter
2012/4.
Szakmai szerkesztôk: Bonácz Zsolt Sike Olga Felelôs szerkesztô: Somlai Beáta Felelôs kiadó: a CompLex Kiadó Kft. ügyvezetô igazgatója
Kiadó: CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. Tel.: (40) 464-565, 36 (1) 464-5656 Fax: 36 (1) 464-5657 E-mail:
[email protected] Internet: www.complex.hu, www.ado.hu
Nyomdai elôkészítés: VehiComp Bt. Nyomdai elôállítás: Prime Rate Kft. ISSN 1785-7686 Termékkód: YOV1219-201204 Megjelenik havonta, csak elôfizetôknek.
