Bólya Anna Mária: Segédanyag Zeneelmélet zenetörténet III 1. dolgozat 1
Tartalomjegyzék
A zene kezdetei .......................................................................................................................... 2 Leletek .................................................................................................................................... 2 Az őskor .................................................................................................................................. 3 Elméletek a zene kialakulásáról ............................................................................................. 5 Dallamok, hangszerek ............................................................................................................ 5 Az ókor ....................................................................................................................................... 6 Az ókori zsidó nép zenéje ....................................................................................................... 6 Az ókori Hellász zenéje .......................................................................................................... 8 Középkor (476-1492) ................................................................................................................. 9 A Tudor kor és zenéje .............................................................................................................. 14 Kötelező irodalom .................................................................................................................... 15 Felhasznált és ajánlott irodalom ............................................................................................... 15
1
A szöveg még nem hivatalos segédanyag, támpontokat, irodalmakat kínál az anyag elsajátításához
A zene kezdetei
Kezdjük rögtön az elején kérdésekkel és gondolkodással. Gondoljuk végig, milyen zenei élményeink voltak az utóbbi időben, és hogy milyen zenét hallgatunk szívesen, melyek a kedvenceink. Próbáljuk megfogalmazni, hogy vajon hatással van –e a zene az ember érzelmi állapotára, jellemére, formálható –e a gyermek vagy a felnőtt ember a zene által? Mi a véleményük erről? A zene erős hatásáról, jellemformáló erejéről minden kor embere meg volt győződve. „A zene) csodálatos erejéről, földöntúli hatalmáról sok nép mitológiai emlékeiben szó esik. Eredetének kérdése már a legrégebbi időkben is foglalkoztatta az embereket.” (Kelemen Imre, 1991) Bár a zene eredetét nem fogjuk tudni megfejteni, visszatérünk az emberiség történetének kezdeteihez. A Zeneelmélet, zenetörténet tárgy 3 szemeszterében a zene jelenségeit zenetörténeti, vagyis kronologikus nézőpontból fogjuk vizsgálni. Egészen a kezdetektől indulunk el, az emberiség történetének kezdetéről, amelyről jóval kevesebb fogalmunk van, mint a későbbi korokról.
Leletek
2013 szeptember 12-én volt 73 éve, hogy négy francia iskolás gyermek kutyát sétáltatott Montignac falu közelében található hegyen, a kutyus pedig kissé elkóborolt. A fiatalok mindenütt keresték a kutyát és eljutottak egy barlangba. Vajon mi történt ezen a napon, 1940-ben, szeptember 12-én? A négy francia iskolás gyermek a lascaux-i barlangra talált rá, melynek falain több száz, a felső-paleolitikumból fennmaradt őskori festmény van. A több mint 17 000 esztendős művészeti alkotások 1979-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi Listájára, miközben a tudományos világ évtizedek óta elkeseredett harcot folytat fennmaradásukért. „Ahhoz, hogy Lascaux legtávolabbi barlangjába eljuthasson, egy embernek valamikor el kellett oltania a lámpáját (lámpását, szerző), leereszkedni egy rostokból font kötélen, újra gyújtani a lámpát, és csak azután rajzolhatta meg a gyapjas rinocéroszt, a fél lovat és a dühöngő bölényt.” (Jane Brox) 1940. szeptember 12-én találtak rá a fiatalok, ugyan aznap megállapodtak, hogy az ott látott rajzokról soha senkinek nem szólnak majd, ennek ellenére néhány nappal később már egész Franciaország a Lascaux-barlang szenzációjától volt hangos. A Vézére-folyó völgye azelőtt is bővelkedett az őskori leletekben – itt található például az őskori embertípusnak nevet adó Crô-Magnon is. A lelkesedés érthető volt, hiszen Lascaux előtt kevés példa akadt arra, hogy egy barlangban ennyire jó állapotban maradtak volna meg a hasonló alkotások. Ebben persze a szerencse is
közrejátszott, hiszen az egykor arrafelé vadászó közösség pont egy olyan mészkőbarlangban telepedett meg, melynek a tetejét vízzáró kőzet, márga borította. A barlangrajzok a kedvező körülményeknek köszönhetően szárazon maradtak, és az üreg légkörében – több ezer év alatt – sikeresen konzerválódtak. Breuil a festmények korát 15-17 000 évre becsülte, tehát azokat a felső-paleolitikum időszakára datálta. Lascaux-barlang nem hosszabb 250 méternél, és mélysége is csak 30 méter, mégis rendkívül értékesnek számít, mivel az őskori alkotók gyakorlatilag „kitapétázták a falfelületet” szinte semennyit nem hagyván abból üresen. A több teremből álló barlangrendszerben a festmények rendkívül fejlett térábrázolási képességről tanúskodnak. A leghíresebb alkotások az úgynevezett Nagy Bikák Termében találhatóak, ugyanis az ott megtekinthető gigantikus csorda egyes állatai megközelítik akár az 5 méteres szélességet is. Emellett nagy számban találhatunk absztrakt rajzokat, geometriai ábrázolásokat. A festmények és vésetek rendeltetéséről számos elmélet látott napvilágot: a régészek többsége szerint a képek kultikus célt szolgáltak, és a vadászatban, vagy a törzsi varázslók révületében játszhattak komoly szerepet. A geometriai ábrázolásokról igen valószínű, hogy azokkal a korabeli égbolt csillagait próbálták bemutatni, és megfigyelni. Amit 17000 évig sikerült megőrizni, azt korunk szinte egy csapásra képes tönkretenni. 1948 után a lascaux-i lelőhely az egyik legkedveltebb turistalátványosság lett, a napi 1500 látogató által kibocsátott szén-dioxid és a mesterséges fény algásodást eredményezett, légcserélők telepítésével, mesterséges klíma alkalmazásával pedig még ellenállóbb gombafajok ütöttek tanyát. A Lascaux-barlangot 1963-ban elzárták a turisták elől, a romlás nem ért véget, ezek a páratlan értékű festmények mind nagyobb károsodást szenvednek a gombák támadásától. A barlang egy róla készült másolatban tekinthető meg. 2 Akár hisszük, akár nem a világ legrégebbi furulyája 37.000 éves, melyet készítője mammut agyarból faragott ki. Az archeológusok a 70-es években találtak Geissenklösterle barlangjában (Baden-Württemberg tartomány) 31 mamutagyar-darabot, amelynek további vizsgálatához, elemzéséhez hiányoztak az anyagi források. Több, mint 30 év után nyílt erre lehetőség, és a régészek rájöttek, hogy a csontok egy furulya darabjai. A rekonstruált hangszer 18,7 centiméter hosszú és három lyuka van. 3 Az őskor A történészek által őskornak nevezett időszak igen hosszú és ismeretek és források szempontjából sok fekete lukat tartalmaz. Az őskor kezdetét az első emberelődök, vagyis Hominidák megjelenésétől számítják, vagyis mintegy 5 millió évvel ezelőttről. Az őskor végének az írásbeliség megjelenését tekintik vagyis az időszámításunk kezdete előtti IV. évezredet. Az őskor szakaszairól, azok behatárolásáról a szakirodalomban is többféle adat olvasható, ennek egyik oka, hogy földrajzi helyszínenként az események időpontjában nagy eltérések
2
Tarján M. Tamás: 1940. szeptember 12. A Lascaux-barlang felfedezése: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1940_szeptember_12_a_lascaux_barlang_felfedezese/ 3 http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=8944
tapasztalhatók. Szélsőséges példaként említjük, hogy a XX. században „felfedezett” természeti népcsoport kis területén a XX. századig tartott az őskor. Az őskor korszakai: A Paleolitikum (őskőkor, pattintott kőkor), az őskor kezdetétől 10ezerig. Jellemezőek a vadásztársadalmak, zsákmányoló életmód (vadászat, halászat, gyűjtögetés). Mezolitikum (átmeneti kőkor) Neolitikum (újkőkor, csiszolt kőkor), kb. i. e. 9000 és 3000 között: letelepült termelő életmód (földművelés, állattenyésztés, szövés-fonás, fazekasság) Réz és bronzkor: réz és bronz eszközök, egyes területeken kialakul az írás, az emberiség átlép az ókorba Vaskor: vasszerszámok, fegyverek. 4
A vaskorról: „Idővel azonban megjelent a háború eszköze, a vas, s lassanként megváltoztatta a világot. Vele együtt új anyagokkal ismerkedik meg az emberiség, új forgalmi eszközök keletkeznek s új találmányok adnak irányt a közművelődésnek. Megszületik az irás művészete s az emberiség lassanként belép a világtörténet tornáczába.” (Marczali, Henrik) Az őskori ember életformájának kutatására közvetlen források a tárgyi leletek. A sok ismeretlen pont miatt szükség van más forrásokra is. A népcsoportok ünnepi és más szokásainak vagy nyelvének vannak olyan elemei, amelyek több évezreden át is változatlanok maradnak. Így a néprajz és antropológia vagy a nyelvészet egyes résztudományai bőven szolgáltatnak segítséget az őskor pontosabb megismeréséhez. Legközismertebbek talán az úgynevezett természeti népcsoportok, melyek közül szinte a mai napig fedeznek fel egyet-egyet. Ezeket a népcsoportokra a XIX. századtól kezdve kezdtek el rátalálni, és rácsodálkozni valóban ősi és természetes életformájukra. Mondható, hogy egy kis darab őskorral van dolgunk. E törzsek a világtól elzártan, lakóhelyüket nem változtatván, életkörülményeik nem változván, életformájukat, szokásaikat évezredeken át megőrizték. Mindemellet azonban nemcsak a természeti népcsoportok életében, hanem más népek hagyományában is fellelhetők régi, akár az őskorba visszanyúló elemek. Példaként említhetnénk a magyar népdalkincs legrégebbi rétegét. Ilyenek például a siratók és a kis hangterjedelmű gyermekdalok gyökerei. Minden bizonnyal ismerős a Zsippzsupp kezdetű dalocska, mely mindössze két hangon énekel. Így varázsolt a sámán is a régi időkben. A letelepedéssel és a kereszténység felvételével sámándalra már nem volt szükség, de a dallam megmaradt a gyermeknek énekelt kis dalocskában.
4
http://www.historiasiglo20.org/prehistory 2013.09.15.
Elméletek a zene kialakulásáról Térjünk vissza a zene eredetének kérdéséhez, amely több gondolkodót foglalkoztat, mind a mai napig. Rousseau szerint a zene a beszéd kialakulásával párhuzamosan alakult ki. Az olasz zenetudós, Torrefranca egy őshangot feltételezett, melyből a beszéd és az ének is kialakult. Az USA-ból való néger baptista szertartás papja először csak prédikál. Észre sem vesszük, mikor megy át a prédikáció egyfajta gospel éneklésben, amelyre majd a hívek, mintegy ellenpontként válaszmotívumokat énekelnek. A Burundiból (Afrika) való suttogó ének, melyet teknő citera (inanga) kísér, végig az ének és a beszéd határán mozog. A magyar utcai árusok pedig szinte énekelve adják elő mondandójukat. Sok példát mondhatnánk még az ének és a beszéd közötti átmenetre, mely mind a mai napig megvan. Büchner szerint összefüggés van a ritmikus közösségi munka és a zene között. Ezt a rizsültetők munkadalát hallgatva el is tudjuk képzelni. Darwin szerint a madárhangok erősen hatottak az ember énekének létrejöttére. Ha meghallgatjuk a madárhangokat és azok lassított változatát, szép kis dallamrészeket vehetünk ki belőle. A tukán madár utánzó ének hallatán pedig könnyen el tudjuk képzelni, hogy a madárhang utánzása régi múltra tekinthet vissza. Más kutatók szerint pedig maga a kultikus cselekmény, a mágia szertartások segítették elő a zene létrejöttét. 5 Dallamok, hangszerek Az ősi zene kutatásának három forrása van: 1. Leletek 2. A természeti népcsoportok körében végzett terepmunka 3. Az etnomuzikológia, az Európán kívüli, de akár az európai népek régi zenei rétegeinek kutatása, összehasonlító módszerrel Mindezek alapján a kutatók arra jutottak, hogy a kezdetekben a dallamok hangterjedelme igen kicsi lehetett, legfeljebb két-három hangnyi. A magyar népzenéből itt említhetőek példaként a legegyszerübb dallamú gyermekdalok (pl. Zsipp-zsupp), vagy kissé távolabbi érdekes példaként a macedón hagyományban fellelhető archaikus rituális éneklést. 6 A dallamokban gyakori lehetett a hívás-válasz vagyis a kérdés felelet forma. A dallamoknál található egyszerűség nem jellemző viszont a ritmikai világra. Az afrikai törzsek zenéjében elképesztő ritmikai gazdagsággal lehet találkozni. Amelyről az afrikai ütőhangszerek hallatán nyerhetünk némi képet. A természeti népcsoportok körében a többszólamúság egyes formái is fellelhetők, mint a heterofónia, vagyis a dallam és díszített változatának egyszerre való megszólalása vagy a kvint és kvartpárhuzamokban való éneklés. 5 6
Az fenti elméletekről: Kelemen 1991 Bólya 2012: 415.
Az ötfokúság vagyis öthangos hangsorok használata a letelepedett életmód (mezőgazdaság, földművelés) megjelenéséhez köthető, vagyis hozzávetőleg 10-12 ezer évvel ezelőtthöz. A természeti népeknél rendkívül változatosak az ütőhangszerek, csörgők, kereplők, zúgatófa, különböző dobok. Egyébiránt a dob a sámánszertartások fontos kelléke, mert segít kapcsolatba lépni a földöntúli erőkkel. A fúvós hangszerek kis hangterjedelműek. Az említett Geissenklösterle béli furulya hangkészlete c3,d3,f3,b3,c4,d4,f4. A húros hangszerek őse az íj volt. A húrt egyes esetekben ütik, mint az ütőgradonyt. Rezonátorként kivájt tököt vagy pl. teknőt használtak. Ilyet a suttogó ének mellett is hallhatunk.
Az ókor Az ókor jelentős zenekultúrái közül – az idő rövidsége folytán – csak azokkal ismerkedünk meg, amelyek közvetlen és jelentős hatást gyakoroltak Európai két évezredes zenekultúrájára.
Az ókori zsidó nép zenéje
A legfontosabb adatok vázlatpontokban: o Legfontosabb történeti forrás: o Biblia – Ószövetség
Legkorábbi szövegei: Kr. e. XII. század
Legkésőbbi: Kr. e. 100 körül
Alapvető forrás a zenei és tánc élet szempontjából
o Udvar életében fontos szerep jut a zenének és a o mindennapi életben is o Gyászdalok, tavasz és nyárköszöntők o A zene csodatévő erejében hittek o Dávid király zenész volt – Saul megnyugtatása o Később Dávid király zenei szimbólum lett (európai képzőművészeti alkotások) o Szertartások zenéje és tánca o Jahve – egy Isten
o Zenei szolgálat: Lévi törzse (dinasztia) o Jeruzsálemi szentély – virágzó zenei és tánc gyakorlat helyszíne o Babiloni fogság: 586 – 538 o A nép egy része tért csak haza o Énekek éneke keletkezése o Templom újjáépítése (második templom) o Szertartások magva: zsoltárok o A zsoltárok egy része ekkor keletkezett o Zsoltárok könyve o Verselés: gondolatritmus v. gondolatrím (paralellismus membrurum) o Közvetett források o Kutatások a jemeni, szírai zsidók körében, összehasonlítás – bibliai leírások o Recitáló ének o Neginák (holt tengeri tekercsek – Kr. e. II.sz-tól) o Hangszerek: o Keren o Sófár o Chazozra o Kinnor o Nebel o Tof 7
7
A vázlatpontok alapja: Kelemen 1991
Sófár
Az ókori Hellász zenéje Az ókori hellász történelme több korszakra osztható: Bronzkor ( kb. Kr. e. 3300 – 1200) Minoszi kor (Kb. Kr. e. 2600 – 1200) Mükénei kor (Kb. Kr. e. 1600 – 1200) Sötét kor (Kb. Kr. e. 1200 – 700) Archaikus kor (Kb. Kr. e. 700 – 480) Klasszikus kor (Kb. Kr. e.480 – 323) Hellenisztikus kor (Kb. Kr. e.323 – 30) 8 A korszakok által felölelt időszak hosszúságából is látható, hogy az, amit mi egységesen görög civilizációként szoktunk emlegetni, az egy rendkívül hosszú időszak, amely valószínűleg igen különböző népcsoportokat foglal magába. Ahogy a tengeri népekkel kapcsolatos filmből láttuk, Kr. e. 1200 körül sok nép vezető rétege elpusztult és óriási népáramlás kezdődött meg, melynek pontos mozgatórugóit és a népek összetételét nem ismerjük pontosan. 9 Egyes vélemények szerint a minószi civilizáció területén a későbbi dórokkal azonosítható népcsoportok jelentek meg. Feltételezhető, hogy ezek a dórok vitték északra,
8 9
History of Greece: Periods Overview http://www.youtube.com/watch?v=pcydvmVSsNo 2013.09.25.
Hellász területére, a csodálatos krétai tánckincset, 10 és talán az ehhez kapcsolódó zenekultúrát is. A z ókori hellén zenéről viszonylag sokat tudunk, mert zeneelmélet írói munkák is maradtak ránk. A másik fontos tény, hogy fennmaradt dallamemlékek is vannak, amelyekből megismerjük a lejegyzett dallamot, sajnos a ritmust, a szólamok számát, a hangszerelést és más utalást már nem kapunk. Továbbiakat lásd Kelemen 1991. Középkor (476-1492) A Római Birodalom legnagyobb kiterjedését a II. század folyamán érte el. A rákövetkező két évszázad során a birodalom fokozatosan veszítte el ellenőrzését különböző területek felett 11, míg az V. század végére a birodalom nyugati része kisebb politikai egységekre oszlott, különböző helyi vezetők irányítása alatt. 12 Rómában Odoaker, germán testőrparancsnok megdöntötte Romulus Augustulus császár uralmát 476-ban 13, általánosan ezen eseményt számítjuk Nyugatrómai birodalom végének. 14 A Nyugatrómai birodalom fokozatos széthullásával párhuzamosan a Keletrómai birodalom a VII. századig virágzó időszakot mondhatott magáénak. 15
10
Vályi 1969: 63-65. Cunliffe 2008: 391-392. 12 Wickham 2009: 79. 13 Zsinka 2012: 1. 14 Wickham 2009: 86. 15 Wickham 2009: 81. 11
16
A fénykor egyik virágzó periódus volt Jusztiniánusz (482-565) 17 császár uralkodása, akinek felesége Teodóra császárné, eredetileg táncosnő volt. Az őt ábrázoló mozaik egy a ravennai mozaikok közül, melyek a koraközépkor művészetének egyik csodálatos központját képviselik.
16 17
A kép forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Europe_map_450.PNG 2013.10.14. Pecz 1902-1904: Jusztiniánusz szócikk
18
Jusztiniánusz császár és kísérete Az ókor végének meghatározó eseménye a kereszténység elterjedése, hogy majd a Európa kultúrájának alapját képezze mintegy két évezreden át. A keresztény rítusok szerves hozzátartozója a gregorián ének, melynek neve Nagy Szent Gergely pápára utal. A pápa szerepe a gregorián dallamok írásában vagy rendszerezésében nem bizonyítható, mert erről semmilyen írásos dokumentum nem került elő. A dallamkincs elnevezése a IX. századtól a mai napig megmaradt. A középkorban „cantus planus” vagyis sima ének volt az elnevezése, az angol nyelvben pedig ma is így hívják: plainsong. 19 Nemcsak Gergely pápa szerepe, hanem maga a dallamkincs is sok kérdést vet fel, hiszen – bár nyilvánvalóan az őskeresztény idők óta fennál valamilyen formában – az első dallamlejegyzések a IX. századból maradtak fenn. 20 Ezt követőn azonban a lejegyzések még mindig nem adnak biztos támpontot az énekek ritmikáját illetően, ezért a gregorián dallamok ritmusát a mai napig sem tudhatjuk teljes bizonyossággal. A gregorián énekrepertoár alapvetően két területre oszlik: az istentisztelet vagyis a mise énekei; a szerzetesi zsolozsma, vagyis az officium énekei. A mise állandó részeinek neve ismerősen cseng, hiszen a gregorián ének fénykorát (VI-X. század) követő évszázadokon át, a mai napig, legtöbbször ezeket a tételeket zenésítik meg a zeneszerzők. Az állandó részek szövege az egész évi ünnepkörben azonos. A változó részekre és főként a zsolozsmára jellemző a zsoltárok imádkozása. A zsoltárok verselési formája gondolatpárhuzam, latinul paralellismus membrorum, vagyis a zsoltársor első és második részének gondolata rímel egymásra valamilyen formában. Ehhez kapcsolódóan a zsoltárok dallamsora is két részre oszlik. Az ún: zsoltártónusokból, melyek tkp. egy zsoltársornyi dallamok valamelyiket alkalmazzák az egész zsoltár összes sorára. A zsoltártónus legfőbb két hangja a tenor vagyis tartott hang, amely tulajdonképpen ugyanazon a hangon recitált szöveg. Ehhez járulnak még 18
A kép forrása: http://www.s-kreastudio.com/old/Kozepkor/bizanc/sanvitale.html 2013.09.20. Dobszay-Szendrey 1993: 13. 20 Dobszay-Szendrey 1993: 41. 19
mindkét félsornál rövid kezdő és záróformulák, melyek tulajdonképpen megkülönböztetik egymástól a zsoltártónusokat. A dó-ré-mi kezdőformulájú zsoltártónus hatása lelhető fel leggyakrabban a magyar zsoltározó népdalok között. A zsoltár szövege biztosan, dallama pedig sok szempontból és valószínűen ókori zsidó örökség. A zsoltárszöveg-részek között antifonát énekelnek, mintegy refrénszerűen, melynek szövege nem feltétlenül zsoltárszövegből kerül ki. Szintén ókori zsidó örökség az Alleluja. „Az ószövetségi felkiáltás (Alleluja = Dicsőítsétek Jahvét!) mind a zsidó kultuszban, mind a különféle keresztény liturgiákban széles körű használatnak örvendett…Ha jól értjük az ókori keresztény szerzőket, akkor az Istent dicsőítő, a szívből szavak nélkül kiáradó ujjongás („jubilare sine verbis = ujjongani szavak nélkül, mondja Ágoston) a gregorián alleluja korai előzménye.” (Dobszay, LászlóSzendrey, Janka, 1993, old.: 319.) Az alleluja melizmatikus, díszített műfaj, hiszen az utolsó „a” szótagra nagyon sok, akár 40 hangot is énekelhettek. Az alleluja az évkör nagyböjti időszakában nem szólal meg. A himnusz szillabikus műfaj. Dallama tehát szótagoló, legtöbbször egy szótag – egy hang a viszony. Szent Ágoston Vallomásiban olvashatjuk, hogy a himnuszok éneklését 386ban Ambrus milánói püspök vezette be, hogy az ariánus Justina császárnő üldözése elől a templomba menekülő népben tartsa a lelket. Szent Ambrus himnusza az Aeterne rerum Conditor. Szövegét bizonyosan, dallamát esetleg neki tulajdoníthatjuk. Aeterne rerum conditor, noctem diemque qui regis et temporum das tempora, ut alleves fastidium. Praeco diei iam sonat, noctis profundae pervigil. Nocturna lux viantlbus, a nocte noctem segregans. Hoc excitatus lucifer solvit polum caliglne, hoc omnis erronum cohors vias nocendi deserit. Hoc nauta vires colligit pontique mitescunt freta, hoc ipse petra ecclesiae canente culpam diluit. Surgamus ergo strenue, gallus iacentes excitat et somnolentos increpat, gallus negantes arguit.
Gallo canente spes redit, aegris salus refundltur, mucro latronis conditur, lapsis fides revertitur.
Világ teremtő mestere, ki úr vagy éjen és napon, időt idővel váltogatsz, s nincs műveidben unalom: Szól már a napnak hírnöke, ki éber őr mély éjen át, s az utazónak éji fény, mert minden órát megkiált. A Hajnalcsillag kél szaván, égről borút elűz tova, elhagyja ártó utait az éji kóborlók hada. Hangján hajós erőre kap, a tengerárra csend borul, s az egyház sziklaszál feje bűnét siratni elvonul. Hát talpra keljünk könnyedén, kakas henyélőt kelteget, ásítozóra rákiált, húzódozókat feddeget. Kakas szaván remény fakad, s a szenvedőnek enyhület. Elrejti tőrét a lator, s az elbukott nyer új hitet. (Sík Sándor fordítása) 21
Itt meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=VtO0TG-tTbA A gregorián ének fénykorában az énekesek férfiak és fiúk lehettek. Amint láttuk nyelve a latin, helyenként óhéber (pl. Alleluja), máshol esetleg ógörög (Kyrie).
21
A szövegek forrása: http://zeus.nyf.hu/~irodalom/him.html 2013.09.10.
A gregorián ének alapvető dallamkészlete azokon a hangsorokon alapult, melyeket modális hangsorokként ismerünk. Miután túlnyomórészt egyszólamú és hangszeres kíséret nélküli liturgikus dallamkincsről van szó, első és legfontosabb zenei tényező a dallam szépsége, hiszen sem más szólammal való együtthangzásra, sem hangszeres együttesre nem kell figyelemmel lenni. A liturgikus dalok elsősorban imádságok ezért sohasem lehet bennük öncélú hangcsillogtatás, fontos a szöveghez és a kifejezéshez való teljes hűség, és az éneklés természetességének megtartása. Ezért a gregorián ének fénykorának dalkincséből szűrhetők le a dallamvezetés szabályainak legalapvetőbb szabályosságai. A dallam szomszédos hangjai között a lépcsőzetes dallammozgás vagyis a szekundlépések figyelhetőek meg, de tercugrások is történnek akár felfelé akár lefelé. 22 A gregorián ének műzene, szerzőit azonban nem ismerjük. E dallamkincs élő hagyományként létezett az egyházi gyakorlatban, mindennapos használata, az imádság része volt; fénykorának századaiban élő mivolta szinte a népzene közegéhez tette hasonlatossá. A dallamkincs lejegyzését, a nagyon nagy kapacitású zenei memóriával rendelkező énekesek létezése nem sürgette a századokon át. A neuma-írás, amely saját zárt rendszert alkotott, a pontos reprodukcióra nem, csak emlékeztetésre alkalmas. A szakirodalomban bővel fellelhetők a neuma írás gyökereiről szóló elméletek (erről bővebben: Dobszay-Szendrey 1993: 86.o.). Ugyanakkor még az első neumák megjelenése is igen későre, a IX. század elejére tehető a fellelt források szerint. A dallamok reprodukálhatósága a vonalak megjelenésétől számítható. Az első komyola lejegyzési és olvasási rendszert pedig Arezzói Guido nevéhez köthető. 23 Az élő gregorián dallamkincs a fénykorát követő századokban is mindig előbukkan. Az európai többszólamúság kezdetei után kivirágzó Notre-Dame-i iskola vagyis az ars antiqua még mindig graogorián dallamokat vesz alapul, még h alaposan elnyújtva is, a reneszánszban Palestrina miséiben is találhatunk gregorián dallamon alapulót; Allegri ismert késő reneszánsz Miserere mei Deus c. darabja is felvonultat zsoltártónusokat, Liszt Ferenc Haláltáncában a Dies irae dallamot idézi vissza és alakítja át, és még sorolhatnánk a példákat arra, hogy a gregorián ének a szentélyen kívül került műzene alapjaiban ott maradt és újból visszaköszön.
A Tudor kor és zenéje A Tudor kori Anglia zenéjéről mesél filmjében Simon Russell Beale, aki egyben elismert színész és zenetörténész. Anglia történetében a Tudorok uralkodása VII. Henrikkel kezdődik meg. A Tudor ház uralkodói: VII. Henrik VIII. Henrik 22 23
Darvas 1974: 45-46. Encyclopaedia Britannica: Guido d’Arezzo
VI. Eduárd (Jane Grey) I. Mária I. Erzsébet
Thomas Tallis és William Byrd az énekes zene kimagasló alakjai a Tudor korszak viharos évtizedeiben. Bővebben róluk: Kelemen 1991. Ritka, hogy reneszánsz kori zenét zongorán adjanak elő. Glenn Gould, a XX. század egyik legnagyobbnak nevehzető, különc egyéniségű zongoristája nagyon szerette Byrd zenéjét és több Byrd művet játszott el zongorán. Hallgassuk meg Sellenger’s round című táncot az ő előadásában! A segédanyag csupán adalékokat és segítséget, kötelező és ajánlott olvasmányokat tartalmaz a törzsanyaghoz kapcsolódóan. Az olvasmányok címe az alábbiakban olvasható. Kötelező irodalom: Kelemen Imre: A zene története 7-16., 28-39., 42-43., 49-56., 67-68., 191-194., 251-252.
Kötelező irodalom Darvas, Gábor. (1974). A zene anatómiája. Budapest: Zeneműkiadó. 22-24. és 39-46. Kelemen Imre. (1991). A zene története 1750-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 7-16., 28-39., 4243., 49-56., 67-68., 191-194., 251-252. oldalak Tallis, Byrd and the Tudors, SERIES: Sacred Music 3/4 - Magyar szinkronnal (2008). [Film]. BBC. saját órai jegyzet. (2013). The Tudor Monarchs. (dátum nélk.). Letöltés dátuma: 2013. 09 01, forrás: Tudorhistory.org: http://tudorhistory.org/monarchs/
Felhasznált és ajánlott irodalom Bólya, Anna Mária. (2012). "Templomot rak szamovila" Régi rétegek a macedón kalendárium keresztény ünnepköri énekeiben és táncaiban. Ethnographia , 412-427.
Cunliffe, Barry. (2008). Europe Between the Oceans: 9000 BC-AD 1000 . New Haven, London: Yale University Press. Darvas, Gábor. (1974). A zene anatómiája. Budapest: Zeneműkiadó. Dobszay, László-Szendrey, Janka. (1993). A gregorián ének kézikönyve. Budapest: Editio Musica. Guido d’Arezzo. (dátum nélk.). Letöltés dátuma: 2013. 09 23, forrás: Encyclopaedia Britannica: http://www.britannica.com/EBchecked/topic/248582/Guido-dArezzo History of Greece: Periods Overview. (dátum nélk.). Letöltés dátuma: 2013. 09 01, forrás: Ancient Greece: http://www.ancient-greece.org/history/overview.html Kárpáti András. (2006. 02). Kithara a kereveten. Letöltés dátuma: 2013. 09 21, forrás: Muzsika - digitális: http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=1952 Kelemen Imre. (1991). A zene története 1750-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. Marczali, Henrik. (dátum nélk.). Nagy képes világtörténet. Letöltés dátuma: 2013. 09 15, forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/01200/01267/html/04kotet/04r01f01.htm Pecz, V. (dátum nélk.). Ókori lexikon I-II. 1902-1904. (V. Pecz, Szerk.) Letöltés dátuma: 2012. 10 12, forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4140.html Tallis, Byrd and the Tudors, SERIES: Sacred Music 3/4 - Magyar szinkronnal (2008). [Film]. BBC. Susanne Münzel/Friedrich Seeberger/Wulf Hein. (dátum nélk.). The Geißenklösterle Flute – Discovery, Experiments, Reconstruction. Letöltés dátuma: 2013. 08 05, forrás: http://www.urgeschichte.uni-tuebingen.de/ : http://www.urgeschichte.unituebingen.de/fileadmin/downloads/Projekte/Deutschland/Muenzeletc.PDF Tarján, M. T. (dátum nélk.). A Lascaux barlang felfedezése. Letöltés dátuma: 2013. 09 06, forrás: Rubicon: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1940_szeptember_12_a_lascaux_barlang_felfedezese/ The Tudor Monarchs. (dátum nélk.). Letöltés dátuma: 2013. 09 01, forrás: Tudorhistory.org: http://tudorhistory.org/monarchs/ Vályi, Rózsi. (1969). A táncművészet története. Budapest: Zeneműkiadó. video megosztó honlap. (dátum nélk.). Forrás: youtube: http://www.youtube.com Wickham, Chris. (2009). The Inheritance of Rome: A History Of Europe From 400 To 1000. New York: Penguin Books.
Zsinka, László. (2012). A kései antikvitás világa. Műhelytanulmány. Letöltés dátuma: 2013. 09 15, forrás: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/1157/1/Zsinka_2012h.pdf
