Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza

www.gyongyos.ofm.hu

Szent Ferenc

XV. évf. 3. szám 2010. október

„...Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza...” Szent Feren Intelmek 18,2

Francisco de Zurbarán

„ ...A saját akarat gonoszságáról

Az Úr így szólt Ádámhoz: Minden fáról egyél; de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél. Ádám tehát a paradicsom minden fájáról ehetett, és míg nem szegült ellene az engedelmességnek, nem vétkezett. Mert a jó tudás fájáról az eszik, aki akaratát a maga kizárólagos tulajdonának tartja és aki felfuvalkodik azon jók miatt, amiket az Úr mond és művel általa. És így a gonosz lélek csábítása és a parancs megszegése révén megterem a rossz tudás gyümölcse. Természetes tehát, hogy bűnhődnie kell miatta...”

Ez történt...

Köszöntő

M

ár megint esik az eső. Reggelenként kidugom a fejem az erkélyajtón, milyen az idő. Meghallom az eső jellegzetes kopogását az előttünk magasló tölgyfa levelein és elkeseredek. A nyarat elfújta a szeptember. Megérkezett, és még a jókedvet is kisöpörte az emberek szívéből. Hideg van. Jó, volt a héten kora őszi meleg is. Vagyis elvétve megmutatta magát. Akkor jó volt délután sétálni. A már sárgálló-vöröslő leveleket átvilágította a napfény, még a karunkat is melengette egy kicsit. A gyerekek nem siettek hazafelé, fogócskáztak. A nevetésük visszhangzott a házak között. Megtelt az utca. Az ismerősök hosszasan beszélgettek egymással, örülve a találkozásnak. Még a bevásárlástól megtelt szatyor is könnyebb lett egy kicsit. Az egyik padon egy bácsi az újságját maga mellé téve, behunyt szemmel élvezte a napfény cirógatását. Erős késztetést éreztem, hogy meg kell örökíteni ezt a pillanatot. Elraktározni télire, ebből is táplálkozni, mikor a melengető napfénynek már híre sem lesz, mikor kihal az utca, a kósza járókelők szinte láthatatlanul sietnek otthonuk felé. És újból kinézek az erkélyajtón. Kippkopp, kipp-kopp. Még mindig esik csendesen és hűvös is van. Elgondolkozom, miért akarok szomorkodni. Mert akarok. Ha esik az eső, fúj a szél, rögtön szomorúak leszünk, mert csak az elszalasztott lehetőségek jutnak az eszünkbe. Nem az, hogyan kellene jobbá tenni a kedvünket az időjárás ellenére. Lassan szinte mindennapossá válik a szemerkélő, hűvös eső. Most majd mindig rossz kedvem lesz, amíg nem jön a tavasz? Nem. Arra gondolok, mi vár rám. Mosolygó, nevető arcocskák, hangos hahoták és halk gügyögések, kedves énekek és álomba ringató mesék, nagy puszik és apró ölelések. És már nem bánom, hogy esik. Hegede Márta

2.

Gumicsizmás lelkigyakorlat

K

ázmér testvér idén is megszervezte a Gumicsizmás Lelkigyakorlatot a gyöngyösi és pasaréti fiatalok örömére. Sok régi ismerőssel találkoztunk és az újakkal is hamarosan jó kapcsolat alakult ki. Első nap a kirándulás után levezetőként táncház volt a program. Mindenki kisebb-nagyobb sikerrel elsajátította a tánclépéseket. Mindig nagy élményt nyújt az erdőben tartott szentmise, ahol a természetben még közelebb kerülhetünk Istenhez. A családos hivatást Hammer Péter és Tünde mutatták be. Nagyon tetszett, hogy saját élményeikről, tapasztalataikról ilyen őszintén beszéltek, amelyekből sokat tanulhatunk. Utána feltehettük saját kérdéseinket. A sástói Adrenalin Park különösen érdekes volt, sokan még most voltunk először bizonyos részein. Manyi a természetes családtervezést magyarázta el részletesen. Jó volt, hogy nyíltan mondta el, itt is tehettünk fel kérdéseket. Az abortuszról is szó esett, megnéztük a Néma sikoly c. filmet, ami elég megrázóan hatott ránk. Rita nővér, Kázmér testvér és Jób testvér pedig a szerzetesi élettel kapcsolatosan tartottak előadást. Ők egész héten velünk voltak, így lehetőség volt négyszemközti beszélgetésre, amit igénybe is vettünk. Örülök, hogy mélyebben megismerhettük mind a szerzetesi mind a családos hivatást. A későbbiekben biztos segíteni fog ez, hogy megtaláljuk, melyik utat szánta nekünk az Úr. Sok élménnyel tértünk haza, mint például még a mindennapos Mocsár és Kent kártyapartyk hangulata, amiknek jövőre játsszuk a viszszavágóját! Várallyay Zsófia Búcsúzunk Hajas Ámosz testvértől, köszönjük a gyöngyösi áldozatos munkáját. Kívánjuk hogy a Jóisten áldása kísérja a kárpátaljai szolgálatában is. Szeretettel köszöntjük Whitehouse Domonkos testvért

Életünk-Szent Ferenc

Talpra magyar! – egy zarándoklat, és ami mögötte van

S

zinte napra pontosan egy hónapja történt, hogy jó pár mindenre elszánt, fanatikus hívő felkerekedett és dacolva az elemekkel gyalogosan indult Szentkút felé. Engem több okból is vonzott a dolog: először is mert az reméltem, ezáltal valami különleges élményben lehet részem a hitem szempontjából (kvázi közelebb kerülhetek az Úrhoz), másodszor pedig mert valami fura erőpróbát láttam a dologban. Azt gondoltam: „na, ha ezt végigcsinálom, akkor majd elmondhatom magamról, hogy milyen kemény gyerek is vagyok!” Aztán persze jöttek a kísértések – csőstül, természetesen. Hiszen pont ugyanazon a napon lesz Iron Maiden koncert is Budapesten, amire szintén jó volna elmenni és különben is, én pénteken reggel érek haza a munkából, úgyhogy biztosan nagyon fáradt leszek… Sőt, lehet, hogy az út közepén fogok összerogyni a kimerültségtől, pláne, ha még pénteken este is szeretnék elmenni valahová a barátaimmal. Nem volt könnyű leküzdeni ezeket az ellenérzéseket, de mindezek ellenére végül is úgy döntöttem, hogy adok a zarándoklatnak egy esélyt. Ám ezzel a nehézségeknek még nem volt vége, hiszen amikor az indulás napján, hajnali háromkor, körülbelül két óra alvás után felkeltem, nem vehettem nem észre, hogy odakint bizony zuhog az eső és dörög és villámlik és húú… A körülmények tehát újfent arra csábítottak, hogy maradjak, ám nem adtam be olyan könnyen a derekam – összedobtam hát néhány szendvicset, fölkaptam a táskámat és elindultam a templomba, hogy megnézzem, mások hogyan viszonyulnak a dologhoz ebben az ítéletidőben. Amit ott találtam, teljesen megdöbbentett. Az utolsók között voltam, akik az úti áldásra érkeztek (mint ahogy az rendesen lenni szokott), így a templom előtt már nem találtam egy kósza lelket sem, így hát beljebb merészkedtem. A templom gyomrában látottakra azonban egyáltalán nem számítottam, ugyanis

2010./10.

„ ...Hogy senki se sajátítsa ki magának az elöljáróságot

Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak - mondja az Úr. Akik mások fölé rendeltettek, ne dicsekedjenek jobban elöljáróságukkal, mintha kizárólag testvéreik lábának mosogatására volnának rendelve. És ha hivataluk elvesztése jobban megzavarja őket, mint a lábmosás feladatának elvonása, lelkük veszedelmére csak annál inkább vetik magukat kincsek gyűjtésére ...” odabent már jó pár tucatnyi ember imádkozott, akiket egyetlen cél hozott ide: a zarándoklat. Feltűnés nélkül beültem hát én is egy padba, ám sehogy sem tudtam kiverni a fejemből a meglepetés okozta gondolatokat. Ennyi ember, férfiak és nők, idősek és fiatalok – mindannyian eljöttek a rossz idő és a korai indulás ellenére is. De miért? Úgy éreztem, nyomósabb okuk volt rá, mint hogy bizonyítani akarnak egy egyszerű erőpróbán és ez volt az a pont, amikor kezdett megváltozni a saját hozzáállásom is. Innentől kezdve próbáltam igazán arra figyelni, hogy az út lehetőleg pozitív változásokat okozzon a hitemben, ne pedig egyszerűen hidegen hagyjon. Leginkább talán azzal a közkeletű és karizmatikus körökben gyakran használt kifejezéssel élhetnék, hogy igyekeztem „megnyitni magam az Úrnak”. Nehéz pontosan szavakba önteni ezt a folyamatot: a lényege nagyjából az, hogy nyitottnak kell lenni az Úr iránt, aki pedig mindig mindenben ott van és figyel minket – sőt, kommunikálni is akar velünk. Ez azonban tényleg olyasmi, amit át kell élni és nem elég szavakba önteni. Véleményem szerint azonban ez az élmény az, ami megkülönböztethet egy zarándoklatot egy teljesítménytúrától. Ez az, amitől sikerült „átlátnom” a szentkúti forgatagon, és az embertömegen kívül észrevettem az egész mögöttes tartalmát, ami tulajdonképpen az esemény lényegét jelenti: Máriát, az Istenszülőt és magát az Istent. Bár az út folyamán sok izgalmas és mulatságos élményben volt részem, most mégsem ezeket a tapasztalatokat szerettem volna kiemelni, hanem a lelki tartalmat. Mielőtt elindultunk volna, nem tartottam másnak a szentkúti zarándoklatot, mint egy jó kikapcsolódási lehetőségnek, egy erőpróbának és mintegy mellesleg lehetőségnek az imádságra. Ezzel szemben, amikor vasárnap délután véget ért, már másként gondoltam rá: egy olyan út volt, ami bár saras és kanyargós és hosszú, mégis valahogy egyenesen vezet a Teremtő felé. A legvégére pedig már csak egyvalami maradt: megválaszolni egy kérdést. Menet közben ugyanis jó párszor feltettem magamnak azt a bizonyos „Miért?”

2010./10.

kérdést annak reményében, hogy megtalálom rá a választ. A megoldás azonban nem egyik pillanatról a másikra lett világossá, mint egy matekpélda esetében, mert ehhez végig kellett járnom az utat, meg kellett tapasztalnom a zarándoklatot. Mert egy zarándoklat, ha kellő lelkülettel veszünk részt rajta, nem egyenlő egy kemény próbatétellel, amit végül sok küszködés árán teljesítünk – hittel élő emberek számára ez sokkal több annál. Bár a fizikai út mindenki számára egy és ugyanaz, a lelki ösvény, amit közben egyenként járunk végig, más és más. Biztos vagyok benne, hogy aki megfelelő hozzáállással és hittel tud részt venni egy gyalogos zarándoklaton, az mindenekfölött megtapasztalhatja Isten hihetetlen gondviselését és szeretetét, választ kaphat kérdésekre, amikre magától nemigen jöhetne rá és segítséget kaphat olyan dolgok megvalósításához, amikre egyedül képtelen lenne – ehhez azonban tudnia kell „megnyitni magát”. Amikor mindezt személyes tapasztalataimra alapozva végiggondoltam, akkor találtam meg a választ a nagy „miért”-re és már akkor tudtam, hogy jövőre is ott a helyem a menetelők között. Hegedűs Ádám

Hittanos tábor

A

z idei évben is Mátraháza adott otthont a nyári hittanos tábornak. A tábor keretét, lelki vezérfonalát Jézus néhány példabeszéde adta: ezekről beszélgettünk, ezekhez kapcsolódott a közös alkotás, ezek köszöntek vissza az akadályverseny feladataiban, és ezeket jelenítették meg a csapatok „színdarabként” az utolsó este. Most is meg kellett küzdenünk azzal az immár hagyományosnak mondható nehézséggel, amit az időjárás okozott. Bár az idő néha rossz volt – a hangulat soha. Az eső miatt a házba szorulva is vidáman folyt a beszélgetés, társasjátékozás. Ezekben a napokban a templom átalakult közösségi teremmé, ahol nem csak imádság vagy szentmise, hanem a közös éneklés, játék, alkotás is zajlott. Természetesen amint elállt az eső,

Életünk-Szent Ferenc

futottunk a szabadba jégfogózni, focizni. A szokásos és kihagyhatatlan programok mellett (játékok, kézműveskedés, akadályverseny, tábortűz, színdarabok) volt néhány különlegesség is: batikolás ( Andi néni konyhájában ezúttal nem finom ételek, hanem pólók főttek sötétzöld textilfestékben); vidám közös activity játékok esténként, és egy fergeteges hangulatú táncház. Külön köszönet és elismerés illeti a segítő fiatalok kiváló csapatát, akik sziporkázó ötletekkel, minden nehézséget áthidaló találékonysággal, nagy-nagy szeretettel, fáradhatatlanul és felnőttes megbízhatósággal dolgoztak a tábor sikeréért. „Jutalmul” övék volt a hétvége: péntek déltől vasárnap estig immár gyerekek és feladatok nélkül lazíthattak. Értékes, gazdag, szép napokat töltöttünk együtt, és azt hiszem sokan már most várjuk a jövő nyári tábort... Lengyel Gyula Idén ünnepeltük, a ferences rend húsz éve visszatért Gyöngyösre. Az ünnepségen elhangzott tanúságtételekből idézünk kettőt, a következő számban folytatjuk.

E

aaa

ngem kb. hét éve hívott meg az Úr. Előtte én is úgy álltam a valláshoz, mint sokan mások: hiszek és az Istenben a magam módján. 2003 nyarán felvételire készültem, és mindennél jobban vágytam rá, hogy felvegyenek a főiskolára. A barátom, aki ma már a férjem, ezen a nyáron már többször elment egy-egy szentmisére, pedig előtte ő is úgy volt a hittel, mint én, és nem is erőltette, hogy menjek én is. De ekkor úgy gondoltam, annyira vágyok a főiskolára, hogy egy próbát

3.

„ ...Az Úr követéséről

Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. Az Úr juhai követték őt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak. megér, elmegyek én is a szentmisére. És amikor ott voltam, olyan békét tapasztaltam a lelkemben, mint előtte még soha. Bár sokszor zavarban voltam, mit miért teszünk, és persze a Miatyánkon kívül egy imát vagy éneket sem ismertem, éreztem, hogy a jövő héten megint jönnöm kell! Ezután már minden vasárnap ott voltunk a szentmisén, de valójában kívülállók maradtunk. Talán ekkor még mindig nem mertem igazán közel engedni magamhoz az Istent. Ekkoriban, ha valaki megkérdezte, hol voltam, inkább azt mondtam, sétálni. Úgy gondoltam, jobb ez így, mint hogy elkezdjem magyarázni a hitemet. De 2005 őszén ismét indult egy katekumen csoport, és minket is hívtak, hogy menjünk. Bevallom én féltem. Féltem attól, hogy most már felnőtt keresztény legyek, hogy most már nem lehet mellébeszélni, ha a hitemet meg kell vallani. De belevágtam és csodálatos két évet töltöttem katekumenként. Először Kamill testvérrel, majd Hegede Lacival fejlődtünk hétről-hétre a hitben. Remek kis csoport volt a miénk, akikkel a mai napig is baráti viszonyt ápolunk. Nagyon jól éreztem magam katekumenként, de azt hiszem, akkor éreztem át először, milyen nagy dologra készülök, amikor az első szertartáson befogadott minket az egyház. A várakozásom pedig, hogy végre felnőtt katekumen legyek, minden szertartással egyre nőtt és nőtt. De egyszer a katekumenátus is véget ért, és 2007 húsvétján elsőáldozó, majd pünkösdjén bérmálkozó lettem. Mire a szentségeket megkaptam, már nem féltem teljes életemmel „belevetni” magam a keresztény életbe. Már nem féltem minden nap megvallani a hitemet a munkahelyemen, a családomban vagy bárhol, ahol kell. Örömmel vettem részt a plébánia életében és mertem barátkozni is. És a legfontosabb, hogy mertem megszólítani az Istent, és mindig meg is hallgatott, és amit kértem, megadta. Így részesülhettem a házasság szentségében, és keresztelhettük meg a fiúnkat. Most pedig alig várom, hogy Laci és Márti kislányának, Mirjamnak a keresztanyja lehessek. Mert mióta meghívott az Úr, már nem

4.

tudom elképzelni az életem és a családom Jézus nélkül. Bognárné Rusz Orsolya

I

nkább személyes tanúságtételre készültem, nem történeti beszámolóra. Nem nagyon fogok évszámokat mondani, nevet is csak néhányat. Előre is elnézést azoktól, akiket nem, vagy nem elég hangsúlyosan említek. Amikor kerestem, hogy miről is beszélhetnék, amikor megpróbáltam a magam számára is megfogalmazni a ferences testvérek 20 éves ittlétének legjellemzőbb vonását, és egyben legjelentősebb gyümölcsét, egy kulcsszó jutott eszembe. Ez a szó a közösség. 18 évesen érettségi után nagy lendülettel kezdtem keresni Istent és olyan közösséget, ahol otthon érezhetném magam. Barátok révén (fr. Kelemen) Margit krt. fiatal ferences: Gergely – Benjámin Mátraháza (gyakori vendég voltam nála, sokat beszélgettünk – tőle hallottam először, hogy létezik az egyházban egy különös hivatás, az állandó diakónus). Közben az akkor még Gyöngyös alsóvárosi plébánián belecsöppentem egy ifjúsági közösségbe. Ez a két szál összefonódott, mikor a ferencesek visszakapták a gyöngyösi házat. Az első testvérek (Benjámin, Géza, Gáspár Mátyás egyházmegyés káplán) a költözéstől kezdve meghívtak és befogadtak, mint civil segítőtársat. Az atyák még szinte csak fél lábbal voltak a házban, de máris hozzáláttak a közösségek felkarolásához, újjáélesztéséhez. Ebből én akkor még csak egy szűk szeletet, az ifjúsági közösség felé megnyilvánuló nyitottságot, elfogadást, és támogatást tapasztaltam. Az első ifjúsági közösség Ez köz. csírájában már létezett a ferencesek visszaköltözése idején, alapító tagjai a korábbi ifjúsági közösségből jöttek. Tettvágyunknak azonban Benő atya támogatása nyitott szabad utat, majd Achilles testvérrel nőttünk fel igazán tevékeny közösséggé. A köz. Heti rendszerességgel látogatta az értelmi fogyatékosok intézetét, a kisegítő iskolát – ahol hittanórákat, hitre vezető beszélgetéseket, foglalkozásokat, játszóházakat tartottunk. A köz hosszú

Életünk-Szent Ferenc

ideig heti rendszeress é g g e l fogadta ill. látogatta a helyi hajléktalanokat, szervezett étkeztetést. A ferencesek visszatérésének évében szerveztük az első tábort – amelyből aztán hagyomány lett. Minden nyáron szerveztünk egy tábort az értelmi fogyatékosoknak, egyet a kisegítő iskolásoknak (gyakorlatilag cigányoknak), majd, amikortól Kóródi Bea (a későbbi Veronika nővér) volt a plébániai karitász csoport vezetője – azoknak a gyerekeknek is, akik a karitász „ügyfelei” voltak. Ebből a közösségből nőtt ki az a kis csapat, akikkel az első hittanos tábort szerveztük. Azóta ez is hagyomány lett. A közösségben kb 10-12 olyan hivatás született (nem számítva a szerzeteseket), akik gyógypedagógusként, szociális munkásként elkötelezett keresztény (és ferences) lelkülettel tevékenykednek szerte az országban. Megtört Kenyér Az ifjúsági köz tagjai felnőttek, továbbtanultak, nagyrészt elkerültek Gyöngyösről. Az ittmaradottakhoz új tagok csatlakoztak. A köz Miklós atya ideköltözésétől kezdve lassan átalakult. A szolgálatok egy része megmaradt, jöttek újabbak is, de a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a lelkiség, az imádság, az evangéliumi értékek melletti elköteleződés. Úgy gondolom mindannyiunk számára meghatározóak voltak ezek az évek, élmények, tapasztalatok. Több szerzetesi hivatás gyökerei nyúlnak vissza ebbe a közösségbe, de az is fontos gyümölcs, hogy e két közösségből született legalább 15 olyan házasság is, ahol egyik vagy mindkét fél itt érlelődött elkötelezett kereszténnyé. Ezek a családok (jó néhány már nagycsalád) komoly tanúságtevők, elkötelezetten képviselik a keresztény értékrendet, szemléletet, „reklámozzák” a keresztény házasságot és családot.

2010./10.

„ ...A test megfenyítéséről

Sokan vannak, akik ha vétkeznek vagy jogtalanságot szenvednek, mindjárt ellenségüket vagy felebarátjukat okolják miatta. Pedig nem így áll a dolog. Mert íme, mindenki közvetlen hatalmában tartja ellenségét, azaz testét, mellyel vétkezni szokott. Boldog tehát az a szolga, aki az ily módon hatalmába adott ellenséget állandóan fogva tartja és bölcsen óvakodik tőle. Mert amíg így cselekszik, semmiféle látható vagy láthatatlan ellenség nem árthat neki. ...” Idővel nem csak haszonélvezője, hanem alakítója is lettem a közösségi életnek. Mint végzőst Achilles meghívott a hitoktatásba. Először óraadó majd főállás. Kezdőként elszántan és néha kétségbeesetten kerestem azt az eszközt, azt a módszert, ami igazán hatékonnyá, gyümölcsözővé tehetné a hitoktatást. Hamar megtanultam, hogy egy igazán eredményes módszer van, ez pedig a közösségformálás. Ezt szinte mindegyik itt megfordult ferences testvér vallotta és lelki alkatának, karizmájának megfelelően gyakorolta. Amit különböző közösségek tagjaként megtapasztaltam, azt szeretném továbbadni. A testvérek (Kamill, Ágoston) egyre beljebb hívtak a közösség szívébe, ahol megtapasztaltam, hogy a közösség szolgálata időnként bizony komoly áldozatot is kíván. 2001 akolitus – lelkipásztori kisegítő, 2005 diakónusképzés, 2008 decemberétől állandó diakónus. Így valósult meg a közösségben, a közösség segítségével, és remélem a közösség javára, amiről több mint 20 éve először beszélgettünk, álmodoztunk Benjámin atyával. Talán különös egy ilyen ünnepen erről beszélni, mégis nagyon fontos tapasztalat volt számomra látni az itt élő közösségek (ferencesek és világi közösségek) esendőségét, gyengeségeit, hibáit. Eleinte nagy idealizmussal háborogtam, tiltakoztam ezek ellen, kerestem az eszményit. Közban pedig újra meg újra meglepődve láttam Isten kegyelmének áradását, gyümölcseit. Idővel megtanultam, hogy Jézus nem eszményi közösséget akar, hanem olyat, amelyikben meg tud jelenni. Az őt kereső, felé törekvő közösségbe Jézus mintegy beletestesül, a hibák ellenére, azokkal együtt, nem ritkán pont azokat használva fel arra, hogy megmutassa szeretetét és hatalmát. Itt Gyöngyösön gyakran megtapasztalhattuk Istennek ezeket a különleges, emberi erőinket és gyengeségeinket messze meghaladó megjelenéseit. A mai ünnepen elsősorban azért szeretnék hálát adni Istennek és köszönetet mondani a ferences testvéreknek, hogy ilyen gazdag, sokszínű, egész életemet átformáló közösségi tapasztalatokra tehettem szert. Lengyel Gyula

2010./10.

Eb ben a s z ám ba n az elm élkedés t és a fejlécek idézeteit Szent Ferenc Atyán któl kölcs ön öz tük.

Levél a hívőkhöz (Epistola ad fideles, redactio posterior, LHív)

A

z Atyának, az Úrnak és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen. Valamennyi keresztény hívőnek, szerzetesnek, papnak és világinak, férfinak és nőnek és a földkerekség valamennyi lakójának Ferenc testvér, szolgájuk és alattvalójuk, tisztelettel teljes hódolatát küldi, s igaz mennyei békét és az Úrban őszinte szeretetet kíván. Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni. Mivel azonban betegségem és testi gyöngeségem miatt nem tudok minden embert személyesen felkeresni, elhatároztam, hogy jelen soraimmal és üzenetemmel hozom emlékezetetekbe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének szavait, és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet. Az Atyának ezen méltó, szent és dicsőséges Igéjéről angyala, Szent Gábor útján maga a fölséges Atya jelentette ki, hogy az égből a szentséges és dicsőséges Szűz Máriának méhébe fog leszállani. Mária méhében azután emberségünkből és gyarlóságunkból való igaz testet öltött magára. Bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. Mikor kínszenvedése küszöbén tanítványaival a húsvétot ünnepelte, vette a kenyeret, hálát adott, megáldotta, megtörte, mondván: “Vegyétek és egyétek, ez az én testem”. És vette a kelyhet és azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök

Életünk-Szent Ferenc

bocsánatára. Azután az Atyához imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Mindazonáltal a maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, példát hagyván nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. De kevesen vannak, akik venni akarják őt, és üdvözülni akarnak általa, pedig az ő igája édes és terhe könnyű. Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. Őróluk mondja a próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat. Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt.

5.

„ ...Isten alázatos szolgájáról

Boldog az a szolga, aki nem bízza el magát jobban a miatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint amiatt, amit más által mond és művel. Vétkezik az olyan ember, aki inkább akar kapni felebarátjától, mint hogy magát az Úristennek átadja...” Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal: Miatyánk, aki a mennyekben vagy. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni. Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezéből venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. Mert aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába. De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ha pedig valaki nem akarja őket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót. Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétől. Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól. Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak. Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. Gyűlöljük

6.

tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered. Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket. Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el. Az pedig, akinek joga van engedelmességet követelni és akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvér szolgája, és legyen irgalmas minden testvérével szemben, s tegye vele azt, amit hasonló körülmények közt maga is kívánna, hogy vele tegyenek. Testvére hibája miatt ne induljon ellene

haragra, hanem teljes türelemmel és alázatossággal jóakaratúan intse meg és viselje el őt. Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. Testünket alázzuk meg és vessük meg, mert bűneink következtében mindannyian nyomorultak és romlottak, rútak és férgekhez hasonlók vagyunk, ahogy az Úr mondja prófétája által: Én azonban féreg vagyok, nem ember, emberek szégyene, a nép megvetettje. Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért. És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megte-

Életünk-Szent Ferenc

szik, s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; testvérei akkor, mikor Atyjának akaratát teljesítjük, ki a mennyben van, s anyja akkor, mikor szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt. Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál. Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket. És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban. Az Istennek, aki oly mérhetetlenül sokat állott ki értünk, oly sok jóval halmozott el bennünket és a jövőben is el fog halmozni, minden teremtmény, mely az égben és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicséretet, dicsőséget, tiszteletet és áldást ad. Mert ő a mi erőnk és bátorságunk, aki egyedül jó, aki egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó, dicsőséges és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a századoknak múlhatatlan századain át. Ámen. Mindazok, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, hanem bűnt bűnre halmoznak, rossz kívánságok és vágyak után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, testükkel a

2010./10.

„ ...A felebarát iránti részvétről

Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben - hasonló körülmények közt - maga is kívánná, hogy elviseljék őt. Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza, mert aki visszatart magának valamit, Urának Istenének pénzét rejti el magába, és amiről azt hitte, hogy az övé, elvétetik tőle...” világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, az ördög mesterkedésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett. Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. Ti vakok, kiket ellenségeink, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden rossz, vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. És sem ezen a világon, sem az eljövendőben semmit sem mondhattok a magatokénak. Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek. A test megbetegszik és a halál közeleg. Megjelennek a rokonok és barátok és mondják: rendezd dolgaidat. És íme felesége, gyermekei, rokonai és barátai színleg nagy sírásba kezdenek. És ő körültekintve látja a sírókat s balga részvéttől indíttatva és magába szállva így szól: Íme, lelkemet, testemet és mindenemet a ti kezetekbe teszem le. Valóban átkozott az az ember, mivelhogy lelkét, testét és mindenét ilyen kezekre bízza és hagyja. Mert lám, az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az az ember, aki emberben bízik. És gyorsan papot hivatnak. A pap kérdezi: - Akarsz-e bűnbánatot tartani minden bűnödért? És ő feleli: - Akarok. - Akarod-e jóvátenni elkövetett bűneidet és hajlandó vagy-e azoknak, akiket megcsaltál és rászedtél, vagyonodból, tehetségedhez képest, kárpótlást nyújtani? -Nem akarok - feleli ő. - Miért nem? - kérdezi a pap. - Azért, mert már mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem - feleli ő. És fokozatosan elveszíti beszélő képességét. Így múlik ki a szerencsétlen. Tudja meg tehát mindenki, hogy bárhol és bármilyen körülmények közt elégté-

2010./10.

tel nélkül, halálos bűnben hal meg már aki adhatott volna, de nem adott elégtételt - annak lelkét az ördög ragadja ki testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolta, hogy az övé, elvétetik tőle. Vagyonát rokonaira és barátaira hagyja. Azok pedig elveszik és szétosztják maguk közt s a végén mondják: “Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett.” Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testét és lelkét egyaránt elveszti ebben a rövid életben, alászáll a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetik. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, arra a szeretetre, mely maga Isten, és azzal a hő kívánsággal, hogy lábatokat csókolhassam, kérve kérlek mindnyájatokat, hogy ezeket az igéket és a mi Urunk Jézus Krisztus egyéb igéit fogadjátok szeretettel és alázatossággal, valósítsátok és tartsátok meg. Mindazokat a férfiakat és nőket, akik jóakarattal fogadják, megértik és egy példányban másoknak is elküldik a levelet, ha mindvégig állhatatosak maradnak benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen. Szent Ferenc

Örömteli üzenet 3.

B

A visszatérés útja

ernhard Häring írja egy visszaemlékezésében, hogy hitoktatói feladata során többször megkérdezett fiatalokat és idősebbeket is, hogy szerintük mi a legnagyobb és legfontosabb a bűnbocsánat szentségében? A legfelkészültebbek a bánatot és a „többé nem vétkezem” elhatározását említették, mások a lelkiismeret-vizsgálatot, a vétkek őszinte megvallását és a lehetséges jóvátételt hangsúlyozták. Aztán olyanok is voltak, akik a pap vigasztaló szavait említették. S azt írja Häring, hogy volt köztük egy nyolc éves kislány, aki azt mondta, hogy „a leghatalmasabb és legfontosabb dolog az, hogy, hogy az Úristen újra megtisztítja a lelkünket”. A gyónás szentségének ünnepi öröme ezekben a szavakban rejlik: „bűneid bocsánatot

Életünk-Szent Ferenc

nyertek”. A pap által kimondott szavakban Isten szól hozzánk az ő szolgája által. Ő az aki megbocsátja bűneinket, ha méltók vagyunk rá. A bűnbocsánat szentsége valódi találkozás a megszentelő Isten és az őszinte bűnbánó között. Az embernek az a feladata, hogy kellőképpen felkészüljön erre a találkozásra.

A gyónás mozzanatai

Ö

t fontos mozzanata van az Istenhez való visszatérésnek, a bűnbánat szentségében. Valójában mindnyájan ismerjük ezeket, de érdemes mégis újra elmélyíteni ezeket az ismereteket. Az első mozzanat amelyről ebben a számban írok a lelkiismeret-vizsgálat. Enélkül nem lehetséges igazán mély és komoly szentgyónás. Miért kell „megvizsgálni” a lelkiismeretünket? Mert a bűn természete, hogy szeret elrejtőzni: „Aki ugyanis a rosszat teszi, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy ne jussanak nyilvánosságra tettei.”(Jn3,20) Ez akkor is így van, ha manapság sok súlyos bűnt egészen nyilvánosan követnek el, sőt gyakran még kérkednek is vele. Akik bűnt követnek el, azok a „hazugság atyjára” hallgatnak, aki mindig kész arra, hogy számukra valami elfogadható igazolást találjon. Gyakran bizony rajtakaphatjuk magunkat azon, hogy miként is próbálunk mentségeket, önfelmentő magyarázatokat találni bűneinkre. Gyakran még ott is, ahol a legőszintébbnek kellene lennünk, a gyóntatószékben is igyekszünk magunkat a körülményekhez képest legjobb színben feltüntetni, pedig erre semmi szükség. Sokkal egyszerűbb egészen egyszerűen és világosan elmondani, hogy: „Atyám vétkeztem...”.Ha valaki a szemünkre veti, hogy erőszakos és kíméletlen vagyok, hányszor állítjuk azt, hogy csak az igazságot és a tisztességet akartuk megmenteni. Vagy vannak, akik büszkén emlegetik:”Atya, én aztán nem félek megmondani az igazságot. Ami a szívemen az a számon!” Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a szívünk rendben volna, de az embernek éppen a szíve romlott és az a „megmondóember” aki oly büszke őszinteségére, gyakran csak egyszerűen faragat-

7.

„ ...Az Úr lelkének megismeréséről

Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát. ...” lan és tapintatlan. A bűn ezerféleképpen próbál elrejtőzni előlünk, hogy végül teljesen eltűnjék. Amikor egy fiatal fiú bűnös kívánsággal fordul barátnője felé, sohasem azt mondja neki, hogy „gyere kövessünk el egy halálos bűnt!”, hanem az ellenállhatatlan szerelemről beszél neki, hiszen a szép csomagolás még a legrosszabb terméket is eladhatóvá teszi. A lelkiismeret- vizsgálatnak, nem egyetlen célja a bűnök osztályozása és felsorolása, bár ezt sem szabad elmulasztani a gyónásra készülve. A lényeg a bűn őrültségével és romboló erejével való őszinte szembenézés, a vele való leszámolás. Az igazi lelkiismeret-vizsgálat Isten szeretetének és igazságának fényébe állítja az embert: kivezet a sötétségből, hogy a világosságba térjünk. Készséget jelent arra is, hogy bűneinket őszintén megvalljuk Isten előtt. Csak akkor juthatunk el ugyanis bűneink felismerésére és beismerésére, ha a miattuk érzett fájdalom megtöri bennünk a gőgöt. A szent a kis hiányosságokban is súlyosabb vétket és nagyobb hálátlanságot fedez fel, mint a nagy bűnös a maga szörnyű bűntettében. Naponta meg kellene vizsgálnunk lelkiismeretünket, meg-megállva a kritikus pontoknál. Egy veszekedésre hajlamos ember számára például bizonyára nagyon hasznos volna, ha már reggeltől ezt fontolgatná magában: „ma különösen igyekszem szeretetteljesen viselkedni”. Este aztán megkérdezni önmagától: „Mennyire sikerült megvalósítani elhatározásomat?” Aki erősen hajlik az önzésre, annak talán arra lenne szüksége, hogy már reggel elhatározza, hogy érdeklődéssel fordul mások felé, s igyekszik keresni a jótettek lehetőségét. A nap végén aztán ebből a szempontból vizsgálná meg a lelkiismeretét. Amikor a nap végén visszaemlékezünk egy veszekedésre, nem szerencsés azt felidézni magunkban, hogy mivel is bántott meg a másik, hanem azokat a saját szavainkat, amelyeket nem kellett volna kimondanunk, s akkor mi nem bántottuk volna meg őt, vagy legalábbis nem öntöttünk volna olajat a tűzre. Ha minden este így végigtekintenénk a napunkon, cselekedeteinken, nem maradna el az eredménye, s a szentgyónásra készülve sem volnának olyan nehézségeink, hogy mi is az, amit meg kell bánnunk...

8.

(Bernhard Häring nyomán összeállította: Fr. Zsombor OFM)

Szent János evangéliuma Ferenc lelkiségében 2.

F

erenc számára Jézus egyik legfontosabb kijelentése, a János-evangélium tizennegyedik fejezetében található: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”(Jn14,6). Az „élet” szó hatvanhárom alkalommal fordul elő Ferenc írásaiban, éppen a Regulával kapcsolatban is. Az élet iránti szenvedély válik itt teljesen kézzelfoghatóvá, melynek alá kell rendelni minden mást: rendet, törvényt, regulát. János evangéliumának ugyanebben a fejezetében áll egy másik mondat, amely Ferenc lelkében mélységes visszhangra talált, és amelyet sok írásában bátran tovább is „fejleszt”: „Hozzá megyünk és benne fogunk lakni”(Jn14,23) Ferenc számára Isten az ember legbensőbb titka. Többször is visszatér műveiben az a gondolat, hogy az ember a háromszemélyű egy Isten lakása, vagy ahogyan a Szűzanyát nevezi: „Isten palotája...lakozó sátra, ki szűz lévén templommá lettél”(A Boldogságos Szűz Mária üdvözlése) Ferenc egy másik írásában azt mondja -elsősorban a Szent Szűzről de minden emberről is-, hogy mindenki anyja, jegyese és testvére lehet Jézusnak. Sőt még azt is, hogy Jézusbizonyos értelemben- mindenkinek a Fia is. Olyan kijelentés ez, mely teljesen egyedi, és Jánosnál sem található meg. Ezekben a szövegekben Ferenc misztikus lelkének titkai tárulnak fel. Mélyrehatóan magyarázza a lélek életét, s miközben János sorait alkalmazza, továbbfejleszti, és rendkívül merész módon az egyház minden tagjára alkalmazza. Egy másik nagyon jelentős jánosi forrás Jézus főpapi imádsága (Jn17). Ebből a fejezetből Ferenc több mint ötvenszer idéz írásaiban. Az általa szerkesztett zsolozsmában, az Officium Passionis-

Életünk-Szent Ferenc

ban, a szentírási zsoltárok egyes kifejezéseit János kifejezéseivel cseréli fel. Az „Úr” szót néha a „Legfölségesebb Atya” kifejezéssel helyettesíti. Újra és újra beszél Ferenc arról a szeretetről amely a főpapi imádságban megnyilvánul. Sok írása valósággal utánzata Jézus főpapi imádságának, mint például a Regula non bullata (Jóvá nem hagyott Regula) huszonkettedik fejezete, melyet búcsúlevél vagy végrendelet formájában írt meg, mielőtt a vértanúság vágyától hajtva Keletre indult volna: „Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme Ő méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét, mondván: Atyám, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged...”(1Reg 22.) És innentől kezdve a szöveg, teljes egészében Jézus főpapi imádságából van átvéve. A ferences élet szintén jánosi forrása Szent János első levele is, főként ez a mondata: „Isten a szeretet”(1Jn 4,8-16) Ferenc kilenc alkalommal idézi, ha nem is szó szerint, de értelem szerint: „Azzal a szeretettel amely maga Isten, kérem...”. „Oly mondat ez, melynek értéke felér egy autogrammal, Assisi Szent Ferenc személyes pecsétjével. Akkor folyamodik ehhez , ha olyan dolgot akar kérni, amelyek szívéhez közel állnak, és amelyek legbensőbb és legforróbb óhajait fejezik ki.”(W. Viviani) A Jelenések könyvét is meg kell említenünk. Ez a szöveg főként a szent imádságainak táplálója. Krisztus „a Bárány, akit megöltek”, és „aki méltó arra, hogy minden hatalom és dicsőség az övé legyen”(Jel 5.) Ferenc a mennyei liturgia énekeit énekli már itt a földön úgy, ahogyan János könyvében találhatók, és sok-sok imádságában utánozza is azokat. A következő számban azt fogjuk vizsgálni, hogy az evangéliumokon túl, mely további szentírási szövegek formálták Ferenc lelkiségét. (Anton Rotzetter OFMCap. írása alapján összeállította: Fr. Zsombor OFM)

2010./10.

„ ...Az irigység bűnének kerüléséről

Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, és nincs aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. Bárki irigykedik tehát testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik, aki minden jót mond és cselekszik...” Mint kamilla a réten A kamilla kicsiny, egyszerű virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erősítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerűen,

.

akár a kamilla

A hirdetésben halljuk, hogy minden hónap első hétfőjén imádkozik, a harmadik hétfőn pedig rendi gyűlést tart a Ferences Világi Rend. A tranzitus ünnepe után a Rend szeretettel várja a híveket egy kis agapéra. Egy nagyon bensőséges agapéra. De mit tudunk még róluk? Sokan most hallanak először erről a közösségről. A Ferences Világi Rend közvetlenül Szent Ferenctől számítja eredetét, alapításának időpontját 1221-re teszi. A II. Vatikáni Zsinatot követően a mai kor szellemében megújult Regulát VI. Pál pápa hagyta jóvá 1978-ban. Magyarországon a rendszerváltás után, 1992-ben jelent meg a regula Rómában is jóváhagyott magyar fordítása, A közösség addig titokban működött. A világi ferencesek Regulája és élete: „megtartani a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel együtt élt életének központjául.” A Rendet harmadrendnek is nevezik. A gyöngyösi közösség vezetője, Hársfalvi György szívesen mesélt róla: Gyöngyösön 1995-ben jött létre a közösség. Ezt helyi közösségnek vagy családnak is nevezzük. Mi a miskolci régióhoz tartozunk. A vezetőt miniszternek hívják. A közösségen belül a tanácsot a miniszter, a miniszterhelyettes, a gazdasági felelős a titkár és a lelki asszisztens alkotják. 14-15-en vagyunk Gyöngyösön. Egy hónapban kétszer találkozunk. Az egyik alkalommal imaórát tartunk. A másik összejövetelen felolvassuk az országos tanács által kiadott körlevelet, de előtte a napi evangéliumot felolvassuk, beszélünk róla. Minden hónapban jön a forma minorum nevű lap, az Országos Tanács adja ki, a ferences lelki képzéssel kapcsolatos. Erről beszélgetünk, véleményeket, kérdéseket fogalmazunk meg. Hogyan kerültem

2010./10.

ebbe a közösségbe? Meghívást kaptam közel 10 éve. Először ismerkedtem a Renddel, ezt követte a Rendbe való befogadás, majd az egyéves képzés. A képzés alatt megismerkedünk a Regulával, a Rend szabályzatával. Ezt követi a fogadalom, majd az örökfogadalom. A helyi tanácsnak is el kell fogadnia a jelöltet. Szeretek itt lenni, szeretem ezt a közösséget. Orosz Laci bácsi is már több mint 10 éve tagja a közösségnek. – A megtérés és az évekig tartó megismerése Jézus tanításainak, az evangéliumi utat járva jött a meghívás Istentől-ferences testvéreim által. A 3 évig tartó felkészülés után 2003-ban lettem örökfogadalmas ferences testvér. Ebben a közösségben ismertem meg a testvérekben, a Szentírásban, az Egyházban és a liturgikus cselekményekben élő és cselekvő Krisztus személyét. A Ferences Világi Rend országos, régiós és a helyi közösségekben 3 évenként 5 fős vezetőséget, tanácsot választanak, bíznak meg szolgálattal. Már második alkalommal kaptam megbízást az Észak-Magyarországi Régió tanácsába miniszterként. A 3 éves időszakban a közösségeknél az 5 fős tanácsok segítése, a testvéri, vizitációs látogatások, a választó káptalanok megszervezése, a képzési feladatok ellátása a feladatom folyamatos szolgálattal békében, sok-sok örömben részesülve. A régiós éves találkozókat megrendezzük, lelkigyakorlatokat tartunk, neves „tanítók” előadásaival. Hammerné Katika is volt olyan kedves, mesélt a személyes élményeiről: - Ehhez azonban tudni kell, hogy nekem eszem ágában sem volt ferencesnek lenni. Mikor a hitoktatást hosszabb betegség miatt abbahagytam, a ferences testvérek mindig hívtak maguk közé. Évekig ellenálltam, aztán úgy gondoltam, jól van, megnézem magamnak őket, és ha valami nem tetszik, nem megyek többet, de ha tudok nekik segíteni lelkileg, akkor hasznos lehetek. Mint hitoktatónak, annyi mondanivalóm volt, amit

Életünk-Szent Ferenc

szerettem volna nekik továbbadni, s nem magamban tartani. Majd ha nem tetszik, bármikor megléphetek. Micsoda önbizalom és nagyképűség volt részemről, erre csak később jöttem rá. Jézus ugyanis nem egyéni hívőket akar, az Egyháznak is, mint testvéri közösségnek kell működnie. Szent Ferenc ezt így fogalmazta meg megtérése után: „.testvéreket adott nekem az Úr…” Mindegyiküket az Úr ajándékának fogadott el, tisztelte becsülte őket, bármilyen társadalmi osztályból jöttek is. A testvérek igen nagy szeretettel és örömmel fogadtak, jól éreztem magam köztük, de ahogy közeledett a fogadalomtétel, bizony én úgy gondoltam, hogy majd ez csak ideiglenes /egyéves/ fogadalom, majd ha véglegesre kerül a sor, nem jövök többet. Az örökfogadalom elkötelezettségét nem akartam vállalni. Nagyon sokan ezért futamodnak meg a rendünkből, hiszen ez nagyon komoly elköteleződést jelent. Jézus azonban máshogy gondolta. Ismerte gondolataimat és természetemet. Azon a napon 2005-ben, /még otthon elolvastam a fogadalomtétel szövegét, hogy jól mondjam, nehogy elvétsem/ - szentmise keretében Márk atya előtt - mintha el lettem volna varázsolva, teljes szívvel és lélekkel az „örök” fogadalom szövegét olvastam fel. Még a szentmise után sem értettem, miért mondja Márk atya, „na gratulálok, ezt jól megcsináltátok”. Az Istennek tett fogadalmam azonban azóta is kötelez. Isten hűséges, s ha bűntelenül nem is sikerül élnem, legalább a hűségem adhatom neki. A testvérek – anélkül, hogy tudták volna, - nagyon sokat csiszoltak engem. Megtanítottak egymás szeretetére, elfogadására, tiszteletére, egymás szolgálatára anélkül, hogy köszönetet

9.

„ ...A békéről

Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak. Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét...” várnék el. Nem utolsósorban alázatra, hiszen nem én adtam nekik, Ők adtak nekem sok-sok mindent, támogattak imáikkal, mikor szükségem volt rá. Megtanultam, hogy a közösség, - az Istenben élő közösség - nemcsak éltet, hanem fenn is tart, hogy el ne vesszünk. Egyedül sebezhetőbbek vagyunk, könynyebben válunk „elveszett bárányokká”. A közösség, a testvérek a nehéz fizikai, lelki időszakokban átsegítenek bennünket azzal, hogy velünk éreznek és imádkoznak értünk. Az Istenben megélt lelki testvéri közösség sokkal erősebb, mint a vérségi. Mindig igen erősen éreztem imáikat pl. szívkatéterezéskor. Mindenki izgult, félt, én pedig egy órával előtte egyszerre elmúlt a félelmem, vidám és jókedvű voltam s nem volt semmi baj. De ezeket nem lehet elmondani, ezeket meg kell élni együtt. Köszönöm Istennek a testvéreket, akik azt is megmondják, ha nem jól gondolok valamit, vagy nem úgy kellene valamihez hozzáállni. Ezek a visszajelzések nagyon szükségesek, külön köszönettel tartozom értük, mert mindig a szeretet vezérli őket, s ha mégsem akkor pedig megtanít alázatra. Hegede Márta

A te arcodat keresem, Uram

K

óródi Mária Veronika nővérrel találkozva egy nyílt, kedves, fiatal szerzetesnővel ismerkedhettem meg. Barna habitusából gondolva rákérdeztem a Ferences rendre, mire mosolyogva mutatta kordáját, hogyha másból nem, hát ebből egyértelműen kiderül, hogy igen ferences, a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja tagja. Először is arról kérdeztem, honnan kapott indíttatást a szerzetesi életre? Mi tízen vagyunk testvérek, és a családból hoztam a hitet, ahol szüleimtől, testvérimtől sok szeretetet kaptam. Huszonkét éves voltam, amikor komolyabban, jobban foglalkoztatott az Istennel való személyes kapcsolat. A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia ifjúsági csoportjába kezdtem el járni, ahol mélyen érintett a közösség élménye, a közös imádság ereje, szépsége. Ekkor hajléktalanokkal, cigányokkal is foglalkoztunk. A másságot itt tanultam meg elfogadni, és itt szerettem meg a peremre szorultakat. Sokat köszönhe-

10.

tek Szendrei Miklós atyának – aki lelkivezetőm lett –, és a Megtört Kenyér közösség tagjainak is. Köztük ismerhettem fel, főleg Miklós atyán keresztül, hogy mennyire szeret az Isten engem – személyesen. Ezek után vetődött fel bennem a kérdés: Mi az Isten vágya? Mire akar hívni? Erre a szeretetre akartam válaszolni azzal, hogy egész életemet adjam neki. Utána jött a keresés, mivel számos rend van hazánkban. Akkoriban Pesten tanultam főiskolán, s közben jártam a szociális testvérekhez, mint hivatáskereső. Megszerettem őket, de ekkor tapasztaltam igazán, hogy Szent Ferenc és lelkisége mennyire fontos a számomra. Ez a felismerés, valamint az, hogy a plébánián a karitásszal foglalkoztam –ami a szegényekhez és a betegekhez kötött-, vezetett el ahhoz, hogy a Ferences Szegénygondozó Nővérekhez léptem be 1999. októberében. Milyen volt a meghívásod a szerzetesi életre? Nem voltak olyan nagy AHA felismerések, hanem csendesen és évek alatt formálódott a szívemben a döntés. Inkább a vágyat éreztem egyre erősebbnek, hogy Istennek szeretném adni az egész életemet. Úgy gondolom, ha valaki a szívében nem érzi ezt a szeretetet az Isten iránt, akkor az nem marad meg a szerzetesi életben. A döntésem apró lépésekből állt. A környezet, hogy fogadta a döntésedet? Elég jól. Anyu minden napi templomba járó volt, örült neki, és a testvéreim is elfogadták hogyha ebben találom meg a boldogságomat, akkor éljem ezt. A tágabb környezet időnként nehezebben értette, érti meg. Sokszor kérdezik, hogy nem bántad meg? Válaszom az, hogy nem. A rendben az életed hogyan kezdődött? Rendünk három helyen, Esztergomban, Siófokon és Szécsényben van jelen. Belépésem után, a jelöltidőben, mind a három házban szolgáltam. Utána kezdődött el az egy éves noviciátusi idő, ami az elcsendesedésre, a szerzetesi életre nevelő zárt év. Ennek végén tettem le az első fogadalmamat 2001-ben, Szécsényben, majd 2005. okt. 8-án az örök fogadalmat, amikor is örökre Igent mondtam Istennek. Az elmúlt közel tíz évben mindhárom házunkban szolgál-

Életünk-Szent Ferenc

tam néhány évet, jelenleg pedig Szécsényben élek. Tudnál mesélni a Ferences Szegénygondozó Nővérek alapításáról és karizmájáról? Magyar alapítású rendről van szó, amelyet 1927-ben P. Oslay Oswald ferences atya, alapított Páhok Mária Franciska és Kroumann Mária Magdolna ferences világi rendi fiatalokkal, Egerben. Ekkoriban a 3 millió koldus országa voltunk. A szegénygondozásban az Egri normát követték, mely az állam, a társadalom és az egyház összefogásán alapult. Törvényileg betiltották a koldulást, a szegényeknek szánt adományokat adománygyűjtő hölgyek szedték össze, és a szegénygondozó nővérek feladata volt a szemérmes szegények felkutatása és az adományok szétosztása. Az Egri Norma hármas felépítésű volt: Szegénygondozó Hivatal az adminisztrációs ügyeket látta el, nyilvántartást vezettek minden rászorulóról. Szegényügyi Bizottság – feladata volt, hogy összefogja a hatósági, a társadalmi és a felekezetek munkáját. Szegénygondozó Nővérek kutatták fel a szegényeket, akiket sokszor sírboltokban, odúkban, barlangokban találták meg. A nővérek sebeket kötöztek, féregtelenítettek, mostak, takarítottak a szegényekre, ha kellett, de legfőképpen emberségükben akarták felemelni ezeket az embereket, emberi méltóságukat visszaadni nekik. Hívták őket az ország több városába is – Gyöngyösön is szolgáltak nővéreink – így a szétszóratásig mintegy 40 településen közel 200 nővér karolta fel a legszegényebbeket. Milyen a mai rend munkája élete,

2010./10.

„ ...A szív tisztaságáról

Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent. Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent...” hány nővér van egy-egy házban? A szegénységnek sok formája létezik. Nemcsak anyagi, hanem lelki formájában is. A mi feladataink is sokrétűek. Ahol rendházunk van, ott azon a településen próbáljuk felmérni, hogy mire van igény, milyen segítséget várnak tőlünk, illetve mi mit tudunk felvállalni. Így például gondozunk időseket, akik elmagányosodtak, magukra maradtak, „nincs emberük”, vagy ha van is sok elfoglaltságuk miatt kevés időt tudnak rájuk szánni. Őket otthonaikban látogatjuk, vagy a rend által működtetett szociális otthonainkban gondozzuk Szécsényben és Nagyvenyimben. Szeretnénk a hitet és Isten szeretetét továbbadni a peremre szorultak felé, így nővéreink látogatják a büntetés-végrehajtás alatt lévő fiatalkorú lányokat, fogyatékos fiatalokat, hátrányos helyzetű gyerekeket, hittanórát tartva nekik, vagy éppen a cigánytelepre kijárva a Marista testvéreknek próbálnak a nevelésben segíteni. Kórházakba is szoktunk bejárni, betegeket látogatni. Családokat segítünk, ügyeik intézésében, anyagi problémáik rendezésében. De sokszor csak becsöngetnek hozzánk meghallgatásért, egy jó szóért. Sokszor tapasztaljuk, hogy nagyobb igény van arra, hogy meghallgassuk az embereket, időt szánjunk rájuk, mint hogy rohanva, valamit adjunk nekik. Ha az erőnket meghaladó dolgokkal találkozunk, akkor pedig az Istenhez fordulhatunk, neki ajánlhatunk helyzeteket, embereket, és meg lehet tapasztalni, hogy jobban elrendezi, mint ahogy mi tennénk. Jézus mondta, hogy mindig lesznek köztetek szegények, így mi soha nem leszünk munkanélküliek. Kis közösségekben, családiasan élünk általában 3-4 nővér alkot egy közösséget, kivéve a központi házunkat, ahol a novíciátus is működik, mert ott jelenleg 8 nővér él. Fontos számunkra a mindennapi imádság, amely nélkül nem tudnánk adni, szolgálni másokat. Közösen imádkozzuk a zsolozs-

2010./10.

mát, veszünk részt a szentmisén, imádjuk az Urat az Oltáriszentségben és elmélkedünk Isten igéin. Ez az a forrás, amiből a szolgálatunk fakadhat. Előbb fel kell ismernünk Krisztus arcát az Eukarisztiában, hogy aztán a szegényekben is megláthassuk Őt. Talán ezért is választottam jelmondatomul, hogy „a te arcodat keresem Uram”. Úgy látom,hiányzik a középkorosztály a nővérek közül. Ez így van. Idős nővérek élnek közöttünk, sajnos egyre kevesebben, pedig nagy ajándékok ők nekünk, mert ők tudják átadni a régmúlt idők tapasztalatait, élményeit, azt hogy milyen is volt régen a szegénygondozás, milyenek voltak az alapítóink. Amikor 90-ben újraalakult a rend 60-70-80 évesen sokkal nehezebb volt visszajönniük, mint tizenévesen belépniük a rendbe, de mégis vállalták, s ennek köszönhető, hogy újra indult a rendünk. Nagyon tisztelem őket ezért, és azért is, ahogy át tudták adni a vezetést a fiataloknak. Köszönet nekik érte. Mivel 1950 után a nővérek nem élhettek közösségben, nem lehetett „utánpótlást” nevelni, ezért ez a generációs különbség. Ebben a modern világban milyen jövője a szerzetesrendnek? Azt hiszem jellé kell válnunk, Istenre mutató jellé. Talán erre van leginkább szükségük az embereknek, hogy utat mutassunk nekik Isten felé. Megmutassuk, hogy nem lehet az ember igazán boldog pusztán evilág javaival, csak Istennel, megmutassuk, hogy nem csak ez a világ létezik, hanem van örökélet. Akkor leszünk ilyen jelek, ha hitelesen éljük a hivatásunkat, ha Isten szeretetét és irgalmát tudjuk közvetíteni mások felé. „A testvérek és nővérek szeressék az Urat teljes szívükből, teljes lelkükből s elméjükből, minden erejükből, és felebarátjukat pedig mint önmagukat. És magasztalják az Urat tetteikben, mert azért küldte őket az Úr szerte a világba, hogy szóval és tettel tanúságot tegyenek az

Életünk-Szent Ferenc

ő hangjáról és tudassák mindenkivel, hogy rajta kívül nincs más mindenható.” (Reg, 29) Török Julianna Kereszteltek: Banka Boldizsár, Barna Bence, Bata Zsombor, Campagna Izabella, Cseplye Bence, Csúzi Gergely, Hegede Mirjam, Heinze Laura, Hettik Máté, Horváth Balázs Dávid, Juhász Boglárka Márta, Juhász Levente, Kanalas Áhim, Kévés Balázs, Kévés Bence, Kiss Dóra, Kiss Hanna Rebeka, Kovács Róbert, Nagy Hajdu FanniNagy Hunor, Német Levente, Neuwald Dominik, Neuwald Richárd, Pap Lóránt, Pilinyi Ivett, Prezenszki Zoltán, Schlag Dániel, Simon Péter Ádám, Stadler Bianka, Szabó Jázmin, Szatmári Szintia, Szőke Bende Zsombor, Szőke Zsombor, Véber Anna, Veres Mira Anna, Viktor Dorina, Viktor Zsombor Elhunytak: Borosi Istvánné Fábián Katalin, Dér József, Ducza Sandor, Fajcsák István, Gulyás Imre, Gyimesi László, Imricsik József, Jónás Rozália, Kaslik Jánosné Tóth Irén ,Kis Zoltán, Kisszőllősi Szánthó Lórántné Horváth Ilona, Kovács Géza László, Kövér István, Mezei Jenőné Savó Ágnes, Perpuk Miklós, Pethes Ferencné Pampuk Anna, Rada Erzsébet, Sólyomvári Ferencné Simon Mária, Takács János, Takács Lászlóné Keresztesi Ilona, Tóbiás Béláné Sarolta, Vágó András. Esküvők: Merva László – Kecskés Eszter Vas-Borosi Péter – Korsós Hajnalka, Klubuk Árpád – Balázs Krisztina, Viktor Csaba – Szabó Marianna, Varga Szabolcs – Banka Mária Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspöki: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30 Nyitvatartás: Plébánia Iroda: H é t f ő - P é n t e k 8.00-12.00; 16.00-18.00 Porta: Hétfő-Vasárnap 7.00 - 19.00

11.

„ ...Az igazi szeretetről

Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében; és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna...”

Eseménynaptár 2009. szept. 13 – dec. 31.

S O

zeptember. 27. hétfő: Bottyán János emléktábla megkoszorúzása któber hónapban minden este 17.30tól a rózsafüzért imádkozzuk Okt. 1-3 péntek-vasárnap: Szent Ferenc atyánk ünnepére felkészítő szentbeszéd sorozat (Triduum) az esti szentmisék keretében okt. 3. vas.: az esti szentmise után megemlékezünk Szent Ferenc atyánk boldog haláláról, tranzitusáról. okt. 6. szerda, 19.00: Egyházközségi képviselő-testületi gyűlés okt. 8. péntek, 17.00: Magyarok Nagyasszony ünnepe – Mátraházai kápolna búcsúja okt. 10. vasárnap, 10.30: Mátraházai kápolna búcsúja, a Mária-út MátrafüredMátraháza közötti szakasz megáldása okt. 16. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) okt. 17. vasárnap: A felújított Gyöngyöspüspöki templom ünnepélyes megáldása okt. 23. szombat: Kapisztrán Szent János ferences áldozópap ünnepe (szentmise: 7.00 és 18.00) ovember hónapban az esti szentmiséket elhunyt szeretteinkért mutatjuk be. Használjuk ki a lehetőséget, hogy 30 napon keresztül szentmisében imádkozunk értük! Elhunytjaink nevét írjuk fel a templomban található lapocskákra, és helyezzük el a Szent Ferenc oltár előtti gyűjtőládában! ovember. 1. hétfő: 15.00 Közös imádság és sírkőmegáldás az Alsóvárosi és a Gyöngyöspüspöki temetőben 17.00 Püspökiben: szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera 18.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera nov. 2. kedd: 7.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera nov. 13. szombat: Barangolás a Mátrában

N

N

(plébániai kirándulás) nov. 19. péntek: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe: 18.00 szentmise elhunyt jótevőkért, 19.00 jótékonysági hangverseny (Máltai Szeretetszolgálat) nov. 21. vasárnap: Szent Cecília, az egyházzene védőszentje 18.00 megemlékezés az énekkar elhunyt tagjairól (latin nyelvű szentmise a nagykórus közreműködésével) nov. 24. szerda: Ferences halottak napja 7.00 megemlékezés a ferences rend elhunytjairól nov. 27. szombat 9-12 óráig adventi koszorú készítés, lelkinap a gyerekeknek nov. 28. vasárnap 19.00: Szekeres Adrienn koncertje nov. 29. Advent első vasárnapja, az egyházi év kezdete z adventi időben a rorate szentmisék reggel 7 órakor kezdődnek, előtte 6.30tól imádkozzuk a zsolozsmát. ecember 8. szerda: Szeplőtelen Fogantatás ünnepe szentmisék: 7.00; 10.30; 18.00 dec. 13-15 hétfő-szerda: a betegek karácsonyi gyóntatása, áldoztatása dec. 15-16 kedd-szerda: hajléktalanok karácsonyi ünnepe (agapé) dec. 15-23 Szállást keres a Szent Család kilenced ájtatosság dec. 16. csütörtök 14.00: Idősek, magányosak, egyedül élők karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi műsor, agapé) dec. 21. kedd 10.00: betlehemes játék a gyöngyösi Idősek Otthonában dec. 24. péntek 15.00 Betlehemes játék (az esti mise elmarad) 23.00 olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium) 24.00 Barátok Templomában, Püspö-kiben és Mátraházán éjféli mise dec. 25. Karácsony: Ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) dec. 26. Szent István vértanú ünnepe

A D

ÉLETÜNK 2010/3. szám Kiadja, szerkeszti és tördeli: G y ö n g y ö s i F e r e n c e s Te m p l o m Felelős kiadó: fr. Kárpáti Kázmér ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2. Telefon/Fax: (37) 311-971 E-mail: [email protected] Honlap: www.gyongyos.ofm.hu Szerkesztői e-mail: [email protected]

12.

10.30 a Szent István vértanúról elnevezett Társulat miséje dec. 27. hétfő: Szent János apostol ünnepe: borszentelés az esti 6 órai szentmise végén dec. 28. kedd: Aprószentek ünnepe: 18.00 szentmise a megölt magzatokért dec. 31. péntek: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: 18.00-kor.

Á llan dó pr og r amok: Minden hétköznap 6.30-kor és 18.30kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsőpéntek reggel, és szombatonként este Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-től Minden hónap első vasárnapján a templomban délután fél 4-től 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4től fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden első keddjén 16.30-kor nyugdíjas összejövetel a Karitász csoport vezetésével. Minden első csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden első pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap első szombatján a reggeli szentmise után a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap első hétfőjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyűlést tart a hónap harmadik hétfőjén 15.00 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben.

SZERKESZTŐSÉG: Főszerkesztő: Hegede Márta; Tördelő-szerkesztő: Lehotai Gusztáv; Fotó-szerkesztő: Hegede László Szerkesztők: fr.Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Hegedűs Ádám. Nyomdai munkák: Konturs Nyomdaipari Kft. Megjeleneik évente 4 alkalommal, 600 példányban. A Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával

Életünk-Szent Ferenc

2010./10.