BOHUMIL HRABAL - A VILÁG AUTOMATA BÜFÉBEN Az AUTOMATA BÜFÉ üvegfalán alkonyi esõ ezüst erecskéi csordogáltak, a kis téren néhány járókelõ bandukolt elõrehajolva, s a kalapját vagy az esernyõjét fogta. És a büfé helyiségébe lehallatszott az elsõ emeleti szalonból a vidám zene és beszélgetés, mely olykor csapongó nevetésbe robbant. A csaposasszony megeresztette a sört, és kiment a vécére. Amikor kinyitotta az ajtót, a padlótól egy méter magasságban egy lyukacsos nõi cipõ lógott, fölötte egy sárga-piros kockás szoknyából kibúvó lábszár, aztán egy kis kabát, a kabátujjból ernyedten aláhulló kézzel, és egy leányfej a kabát hajtókájára billenve... Egy ballonkabátövön lógó lány a szellõzõablak kilincsén. - Nocsak - mondta a csaposasszony, azután hozott egy kétágú létrát, az egyik felszolgálólány megemelte a lányt, a csaposasszony pedig egy hosszú szalámiszeletelõ késsel levágta. Aztán a vállára dobta a lányt, és kivitte a söntés mögötti helyiségbe, lefektette a rakodóasztalra, és meglazította a fojtó övet. Akkor az égre emelte szemét. A büfé üvegfalán túl egy férfi állt az esõben, és a rakodóasztalra bámult. A csaposasszony behúzta a kis kartonfüggönyt. Aztán megérkeztek a mentõk. Egy fiatal orvos beszaladt a büfébe, két ápoló elõhúzta a hordágyat. Az orvos a lány mellére tette a fülét, megfogta a csuklóját, aztán félrehúzta a kartonfüggönyt, jelt adott az ápolóknak, hogy ne jöjjenek be. - Miránk itt már nincs szükség - mondta. - És mit csináljunk vele mi? - kérdezte a csaposasszony. - Majd érte jönnek a hullaszállítók - felelte az orvos. - Hát akkor jöjjenek, de minél elõbb, itt mi ételt és italt árulunk. - Arra a kis idõre csukjanak be - mondta az orvos, és kiszaladt az esõbe, és a mentõautó felsivítva elindult. . És a büfé helyiségébe lehallatszott az elsõ emeleti szalonból a vidám zene és beszélgetés, mely olykor csapongó nevetésbe robbant. Az üvegfalon túl néhány kíváncsi álldogált, tenyerüket az üvegtáblára nyomták, és a tenyerük fehér volt és természetellenesen nagy, s fölöttük kíváncsi szempárok csillogtak. Aztán egy magas fiatalember lépett az ajtóhoz. Csuromvizesen állt ott, s mindkét kabátujja fehér volt, ahogy jöttében leszedte a falat. Megnyomta a kilincset, s már tovább is akart állni. A csaposasszony kinyitotta az ajtót. - Ember, jöjjön, jöjjön hát beljebb, legalább elszórakoztat egy kicsit - mondta, s amikor a fiatalember belépett, összecsapta a kezét: - Elgázolta a villamos? Vagy lezuhant a sziklákról? - Rosszabb - felelte a fiatalember. - Tegnapelõtt meglépett a menyasszonyom. És piszkos kezével a szeméhez nyúlt. - Hát maga võlegény? De hiszen még sohasem láttam nõfélével - csodálkozott a csaposasszony, s az üres poharakat a mosogatóba merítette, s amikor végzett a csapolással, a teli poharakat berakta a háta mögötti liftbe, behúzta a liftablakot, s megnyomta a gombot. Aztán fogott egy korsót, s a vizes bádogpulton elindította, és a korsó suhant a sima pulton, és ott állt meg éppen a fiatalember kezénél. A fiatalember kortyolt egyet, cipõje talpát néhányszor végighúzta a rézrúdon, s nézte, hogyan csöpög belõle a víz. - Megszökött - mondta -, vacsorához száraz kenyeret kalapáltunk szét, és akkor eszébe jutott, hogy õ bárói családból származik, s azonmód ordítozni kezdett, hogy "Karlíkom, én a te mutterednek a legszívesebben kézigránátot nyomnék a pofájába!" Én meg csak csitítom: "Kislány nekem te ne beszélj így az esküvõnk elõtt!" De õ felkapta a kést, egy olyan becsukható békanyúzót, és beledöfte azt a bicsakot az ajtóba. És a kés benyikkant, és õ
megvágta magát. Én meg már zártam is az ablakot, nehogy kivesse nekem magát rajta. Az a lány úgy bukott az öngyilkosságra, mint utcaseprõ a bagóra. - Száraz kenyeret kalapáltatok a vacsorához? - csodálkozott a csaposasszony. - Ühüm. De azt is akarta, hogy haljunk meg együtt - folytatta a fiatalember -, és azt mondta: "Nézd, Karlík, kinyitjuk szépen az ablakot, kézen fogjuk egymást, és kiugrunk." És már szépen tisztára is voltunk fürödve, és a legszebb ruhánkba öltözve nézek lefelé az udvar mélyébe, nehogy valami srácra ugorjunk, és nézek, csak nézek lefelé, és az elsõ emeleten olyan hülyén van kifeszítve egy antenna, hogy ha leugrottunk volna a harmadikról, ahol lakunk, biztos, hogy lenyestük volna a fülünket vagy az orrunkat azon a dróton, és elcsúfultunk volna - mondta, s a sör úgy szivárgott szája két szögletén, mint egy vékony bajusz. - Az már nyolc, hogy hogy néz ki akkor az ember - mondta a csaposasszony, és karba fonta a kezét, és olyan szép volt, mint egy szobor a földmûvelésügyi minisztérium épületén. És a büfé helyiségébe lehallatszott az elsõ emeleti szalonból a vidám zene és beszélgetés, mely olykor csapongó nevetésbe robbant. - Tudja, én esztéta vagyok, s ez mindent megmagyaráz - mondta a fiatalember. - Annak az én kislánykámnak, annak minden tökmindegy. Egyszer már felkötötte magát a ballonja övére, éppen hogy csak sikerült megmentenem. Õ meg üvöltött: "Te kretén, miért hoztál vissza, már éppen elszenderedtem!" A szomszédok meg döngették a falat, és ordítoztak: "Karlícek úr, mit mûvelnek maguk ott? Itt gyerekek is vannak!" És az én menyasszonykám visszaüvöltött: "Azokat a maguk gyerekeit a legszívesebben agyonverném, és aztán felgyújtanám a házat!" Így aztán, hogy megnyugtassam, megragadtam a kezénél és lábánál fogva, s meg akartam hintáztatni egy kicsit, de rosszul számítottam ki a dolgot, és a kislány fejjel elõre kirepült az ajtó deszkabetétjén át, ki egészen a folyosóra, és ledöntötte a lábáról a szomszédasszonyt, aki a kulcslyuknál guggolt. Az én kislánykám pedig azt mondta: "Asszonyom, mi Karlíkkal azt csinálunk a mi lakásunkban, amit akarunk, igaz, Karlík?" - mosolygott a fiatalember, s a szemét piros gyulladás szegélyezte. - Hát ez szörnyû - mondta a csaposasszony -, oda nézzen! Ez a csürhe már székeket is hozott! - És eresztett magának egy pofa sört, és kilépve a söntéspult mögül, az üvegfalhoz ment, ahol a túlsó oldalon kíváncsiak tömege ácsorgott a záporban, suttogtak, s némelyek már széken ültek, s a tenyerüket úgy nyomták az üvegtáblához, mintha melengetnék. És olyanok voltak, mint a torzszülöttek. A csaposasszony megitta a sörét, elõrehajolt, az üvegfal majdnemhogy úgy volt a szemén, mint egy szemüveg, aztán hátralépett, és a sör maradékát az üvegre löttyintette. És a sör habja lassan végigcsorgott az üvegezett portrékon. - Prágaiak - mondta, és vállat vont. Aztán visszatért újra a csaphoz, teleeresztette a poharakat, és egyet a vizes bádogpult sima felületén meglódított, és a korsó ott állt meg éppen a fiatalember kezénél. - Hogy nekem mindenben benne kell lennem - szólalt meg. - Tavaly elindulok sétálni a vágányok mentén, a túlsó oldalon egy lány mendegél, és amikor jön a vonat, a lány a mozdony elé veti magát, de úgy, hogy a töltésrõl egyenesen a lábamhoz gurult a feje. És még pislogott a szemével! A fiatalember azonban annyira magába volt merülve, mint egy összecsukható varrógép. - Én arról az én kislányomról úgysem mondok le - mondta a fiatalember. - Ha mással nem, hát azzal teszi híressé a cseh grafikát, hogy frigid. Mim volna abból, ha egy normális nõm lenne? Szeretnénk egymást, no jó, de abszolút grafika nem volna sehol. Fölemelte a poharat, és a sör az inge alá folyt. És a büfé helyiségébe lehallatszott az elsõ emeleti szalonból a vidám zene és beszélgetés, mely olykor csapongó nevetésbe robbant. A liften most lejöttek az étterembõl a tálcák, s rajtuk az üres poharak, oldalukra tapadt sörhabbal. - Azt is örökösen a szememre hányta az a lány, hogy bolond vagyok, de hát máskülönben
hogyan hülyéskedhetnék örökké, és járhatnék amellett a gyárba, és rajzolhatnék ezzel a kézzel századmilliméter pontossággal törzsprofilokat meg lökhajtásosok légfékjeit... - No nem, ez már túlmegy minden határon - gurult méregbe a csaposasszony. És odakint néhány kíváncsi már a rugózó nyákos ágakon ült, és mint a villamosban, úgy kapaszkodott a hárs ágaiba, s madártávlatból néztek egyenesen lefelé, az automata büfébe, a kissé felhajlott kartonfüggönykére, amely mögött a rakodóasztalon az öngyilkos lány feküdt. - Hogy nekem minden bajban benne kell lennem - zsémbelt a csaposasszony. - Egy sötét éjen megyek át Krcákon, letérek az útról, így tapogatódzom a bokrok között, mint egy vak... és egyszerre csak megfogom valakinek a hideg kezét. Gyufát gyújtok, a magasba emelem: egy akasztott ember ölti odafentrõl rám a nyelvét. Hanem alaposan ömlik odakint - mondta, és a kíváncsiak feje fölött elnézett a nátriumos lámpák felé, amelyek mögött a szél széthajtotta az akácok ágait a Zámecek kivilágított órája elõtt. És a büfé helyiségébe lehallatszott az elsõ emeleti szalonból a vidám zene és beszélgetés, mely olykor csapongó nevetés be robbant. Az üvegezett ajtóban egy átázott ifjú jelent meg overallban, és egy tálcára mutatott, melyen sörre való edények sorakoztak. A csaposasszony kinyitotta az ajtót, aztán fogta az edényeket, csapolta beléjük a sört, és csodálkozva kérdezte: - Egy ilyen fess fiú, mint te, hogy öltözhet így? - Hát ha egyszer most ez a divat a gyárban - mondja a szerelõ. - A srácok, akik a munkából úgy mennek el, mint a ficsúrok, hát ugyanazok a munkához, Jézus, Mária, hogy öltöznek be! Egy idõben a foltozott munkaruha volt a divat. Minden mûhely úgy tarkállott a csudálatos foltoktól, mint valami csavargóbál. Késõbb a dróttal fércelt munkaruhák jöttek divatba. Akkor meg úgy csörgött-zörgött az egész mûhely, mintha bábok mászkálnának benne. De mostanság az ócska cipõk mennek - mondta a fiatalember, és a talp nélküli munkacipõjét mutatta, melyben rézdrót volt cipõfûzõ helyett. - Ami pedig a nadrágot illeti, hát legalább az egyik szárának vagy foszlottnak, vagy fogaskeréktõl marcangoltnak kell lennie - mondta a fiatal szerelõ, és hátralépett, hogy megmutassa magát. - Csinos - dicsérte a csaposasszony, és a tálcára rakta a sörrel teli edényeket. - A lányok meg, akik úgy jönnek a gyárba, mint valami filmsztárok, mostanában a munkához cápaszájú gumicsizmát viselnek - mondta a fiatalember, és a nedves, vörösben játszó haja úgy hullámzott és csillogott, mint a vörösréz forgács. - Hanem tessék már mondani, mire várnak azok ott kint ebben az esõben? - Nagy esküvõ van odafönt - fordította szemét a csaposasszony a mennyezetre. Aztán szakértõ pillantásokkal méregette a csinos szerelõt, aki a nagyujjával minduntalan visszaigazította a vállára az örökösen lecsúszó egy szál nadrágtartóját. Amikor a fiú elment, az asszony megkérdezte: - S hát maga? Magának még mindig úgy tetszik ott a gyárban? - Még mindig - felelte a fiatalember. - A gyár nélkül, akárcsak a nélkül a lány nélkül, én nem tudok élni. Hiszen õk rendezték meg az elsõ kiállításomat - mondta, s ellágyult. - Bizony, megrendezték! Elõbb azonban alaposan össze kellett vesznem a kultúrossal, aki aztán azt tanácsolta, hogy azokat az én grafikáimat éjjel akasszam ki a teremben. Így aztán éjjel belopództam oda, és A gyár kitapintható élménye témára készített mûvészeti objektumaimat felragasztottam a panelfalakra. És a kultúros, amikor reggel meglátta õket, megrémült, és egy darabig ráncigáltuk egymást, és én eltéptem a zakóját... De verniszázs azért volt. A melósoknak tetszett. Kultúrbetétként vak gyerekek énekeltek, s fölöttük, az erkély teljes szélességében egy felirat húzódott: "Egységünkre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk világára..." És ma már azzal büszkélkedik a gyár, hogy az elsõ kiállításom otthon volt, az üzemben... És az elsõ emeleti étterem szalonjából vidám beszélgetés hangjai szûrõdtek le, s a beszélgetés csapongó nevetésbe robbant. Elsõnek a menyasszony jött lefelé fehér fátyolban, fiatal volt, s a
szeme csillogott a szesztõl, és folyvást forgolódott, és lefelé vezette férjét a lépcsõn. És a fiatalemberek és barátnõk a korlátba kapaszkodva jöttek mögötte, s lobogtatták a fátylát. A menyasszony énekelt valamit, és a ritmust hozzá menyasszonyi csokrával verte, aztán a lépcsõ átlója után beszaladt az üvegezett átjáróba, rákiáltott a kíváncsiskodókra, kirohant az esõ ezüstös áradatába, széttárta karját, hátrahajtotta a fejét, és a haja meg a kalapkája egy pillanat alatt elfonnyadt a záporban, a víz pedig kifaragta gyönyörû testét. A võlegény meg az esküvõi vendégek ujjongva csatlakoztak hozzá. Aztán a túlsó járdán egymás mögé sorakozva elindultak, és a menyasszony folyvást forgolódott, és az esküvõi csokor maradványával diktálta a ritmust a meneteléshez és az énekhez. - Vidám esküvõ, ahogy illik - mondta a csaposasszony, és lemászott az üveges sörök ládikáiról. - Hanem mondja csak, az a maga menyasszonya tegnap szökött meg? - Nem, tegnapelõtt - válaszolta a fiatalember, vörös szemhéját dörzsölgetve. - De nem is csoda. Az a lány teleszívta magát a Piros könyvtár köteteivel meg a hírneves férfiak életrajzaival. Azt akarta, hogy két szobája legyen, és vendégeket fogadjon, azt az õ abszolút grafikáját pedig esténként csinálta, kedvtelésként. Ezért fenyegetett örökké hol a múlttal, hol a jövõvel, vagy a szeretõivel, meg hogy melyik mit csinált vagy mit akart csinálni vele, vagy azzal, hogy megszökik tõlem vissza a szüleihez, akiknek hétszáz évre visszamenõleg megvolt a családfájuk, s az egyik õsük pápai kamarás volt. De mit ért mindez, ha egyszer az elõlegeket meg a fizukat két nap alatt elvertem vele? Akkor aztán kalapáccsal vertük szét vacsorára a száraz kenyeret, vagy elment eladni a típusüvegeket, vagy széttépte valamelyik ruháját, és elvitte a hulladékgyûjtõbe, mint ócska rongyot. Persze ezek ötletes dolgok voltak, s különben prímán éltünk. És az üvegezett ajtón ekkor két rendõr lépett be. - Legfõbb ideje, hogy jönnek - mondta a csaposasszony, és a rendõrök a padlón topogva rázták le csizmájukr61 a vizet. - Ezek a raplisok panoptikumot csináltak itt nekem a dologból és a kíváncsiskodókra mutatott, akik most elcsöndesedtek, s a szemük csak úgy csillogott a várakozástól. - Én ezektõl az emberektõl úgyis kinyúlok - mondta -, mire jók az ilyenek? Közönségnek a kivégzésekre! - És amikor a fiatalabb rendõrre pillantott, megdermedt: Valami nézeteltérése volt? A rendõr elõhúzott egy zsebtükröt, s amikor megvizsgálta a szeme alatti kék foltot, azt mondta: - Alaposan kikészített. A szolgálatvezetõ megtoldotta: - Megmondtam, nem? Mondtam, hogy ne kezdj beszélgetni részeg esküvõsökkel. Szó szót követett, s a mi ifjúnk kilicitált magának a võlegénytõl egy monoklit. - De elõvezettem! És csuki-csuki - mutatta a rendõr, s újra megtapogatta a szemöldökét. - No, hol az a lány? - kérdezte a szolgálatvezetõ. - Itt - mutatta a csaposasszony, és elhúzta a kartonfüggönykét. És az automata büfé üvegfala megtelt fehér tenyerekkel, és az üvegnél állók hátának a hátul állók tenyere támaszkodott, néhány kíváncsi a kandeláberen csüngött az ömlõ esõben, és valami vénember a hársfa koronájában állt, mint egy pávián, és a szél csapkodta az esõ függönyeit és drapériáit... A fiatal rendõr elõhúzta a noteszt, s megigazította benne a másolópapírt. A csaposasszony föl-alá járkált a fal mentén, könnyedén az egyik kíváncsi arcába köpött, de az meg se rebbent, és a köpés úgy csorgott le az üvegen, mint egy tejcsöpp. - Hát mi vagyok én, apagyilkos? - kiáltott fel a csaposasszony , s öklével egy másik kíváncsi homlokára vágott az üvegen, és bõszülten odébbállt, levette a kötényét, s letakarta vele a csapokat, aztán kibontotta hatalmas haját, melyet termeszfészekbe tornyozva hordott, a hajtûket a szájába gyûjtötte, és újra, mintha egy ötkilós kalácsot fonna, szerpentinekbe nyomkodta a haját, s amikor a hajtûkkel is megtûzdelte már, bement a hátsó helyiségbe, és leült a székre. - Jó, hogy jön - mondta a szolgálatvezetõ -, gombolja ki a lány blúzát. Nincsenek iratai, a
készpénze pedig... harminc fillér... A menyasszony most átverekedte magát a tömegen az üvegezett ajtóig, s alázatos ujjal kopogott. A fiatalember kinyitotta neki. A menyasszony belépett, levetette ezüst cipellõjét, s kiöntötte belõle a vizet. Az esküvõi kalapkából és a szemébõl folyt a festék. - Hát mi lesz? - kérdezte. - Kiereszti nekem vagy nem ereszti? - Nem eresztem - felelte a fiatal rendõr. - És miért nem ereszti? - Azért, mert kötelességteljesítés közben megütött. - De hiszen nem is olyan nagyon kék - mondta a menyasszony, és lehajolt, és ivott a csapból, amelybõl még mindig folyt a víz a mosogatóba. - Olyan kék, mint az indigó - mondta a rendõr, amikor újra belenézett a kerek tükörbe. - Hagyott volna békén bennünket. Maga kezdte. Hát akkor most fejezze is be. Mikor ereszti ki nekem? - Majd holnap! - Akkor én most itt megvárom magát, és maga velem jön aludni, mert én az én nászéjszakámat nem töltöm egyedül. - Nem az esetem - mondta a rendõr, és felállt. - Ó, istenkém, akadnak itt még mások is - kiáltott fel a menyasszony, és egy keringõfordulattal megkérdezte a fiatalembertõl: - S hát maga, magának tetszem? - Tetszik - felelte -, tökéletesen hasonlít arra a kislányra, aki olajra lépett nekem. Ugyanaz a nézése, mint neki volt, amikor elõször menekült hozzám a pincébe, egy olyan kis kofferral, amilyen a kislányoknak van a babájukhoz, ugyanígy félig mezítláb, csak egy lyukacsos nyelvû cipõben, ugyanilyen körülnyírt hajjal, mint amilyet a javítóintézeti lányok viselnek. Továbbá! Magának is ugyanolyan kék hályog van a szemén, mintha egy kis kalcedonszilánk volna. Maga tetszik nekem, maga az esetem. - És nekem is tetszik maga - mondta a menyasszony, és az ezüst cipõcskéjébe eresztette a vizet, fölemelte az üveg cipõsarkánál fogva, mint egy poharat, s jóízût ivott belõle. - Az ízlések ellen nincs apelláta - mondta, és nagyokat csettintett. A fiatal rendõr leült, a törzsõrmester elhúzta a függönykét, és diktált: - Az ismeretlen körülbelül százhatvan centiméter magas, öltözéke sárga-piros kockás kosztüm. A lábán fekete, lyukacsos nyelvû cipõ. A rózsaszínû blúz kis csipkés gallérral van szegélyezve, a gallér spiccét rózsák díszítik... A fiatal rendõr felállt, s bezárta az ajtót, amelyen a fiatalember kilépett a menyasszonnyal az esti zápor korallfüzérébe. Amikor a rendõr visszaült, tovább írogatta a noteszba, amit a szolgálatvezetõ diktált... Aztán megérkeztek a hullaszál1ítók. - Tudja, az az én kislányom, amikor elõször menekült oda hozzám - mondta a fiatalember. - Nem hallom! - kiáltotta a menyasszony, és a szél elvitte a hangját. - Az az én kislányom - kiabálta a fülébe a fiatalember -, amikor hozzám menekült, én éppen egy barátom halotti maszkját csináltam. Erre, hogy neki is csináljak ilyen maszkot, merthogy akkor új életet kezd. Lefektettem az asztalra, bekentem az arcát vazelinnal, az orrába újságpapír-galacsint dugtam, aztán leöntöttem az arcát folyékony gipsszel... A nyakán egy törülközõ volt, mintha gyilkosság után volna... és fogtam közben a kezét, és éreztem a szíve szeizmografikus jelzéseit... - Gyönyörû! - kiáltotta a menyasszony, és a szél letépte a kalapkát, s egy villanás alatt felragadta a sötét egekbe. Aztán a fiatalember megállt, és nézte a nátriumos lámpák fénye alatt a kis parkot, melyben a szélvihar letépte a karókról a fiatal nyárfákat, s most úgy hajlongtak, hogy ágacskáikat megmegmártották a pocsolyákban. - Fogja meg azt a fácskát - ordította a fiatalember, és kettétépte a nyakkendõjét, s az egyik
felével erõsen a karóhoz kötötte a kis fa törzsét. - Mi köze ezekhez a fákhoz? - kérdezte ordítva a menyasszony. - Erõsen tartsa! - Mondom, mi köze ezekhez a fácskákhoz? - Eltörnének! - Hát hadd törjenek! Mi köze hozzá? - Ezek köztulajdonban levõ fácskák, és éppen úgy az enyémek, mint ahogy viszont az, amit én gondolok és csinálok, az a közé is. Kisasszony! Én már egy olyan köztulajdon vagyok, mint amilyen köztulajdon egy vizelde vagy egy nyilvános park! - üvöltötte, és letépte a menyasszonyról az átázott és összesározott fátylat, s erõteljes mozdulatokkal, mintha egy nagy zenekart vezényelne, cafatokká tépte a selymet, s a cafatokból köteleket sodort. - És amikor a gipsz megszáradt - folytatta kiabálva - hát nem tudtam azt az én kislánykámat kiszedni belõle másképp, csak vésõvel. Kénytelen voltam félig lenyírni a haját is, s ez aztán egészen közel hozott minket egymáshoz. Õ pedig kijelentette, hogy azzal a halotti maszkkal egy egészen új életet kezd. És három napig gyónt nekem egyvégtében, én meg a fejemet verdestem a falba attól a gyónástól. Még szerencse, hogy egy hordó kátrányom volt kéznél a pincefalak szigetelésére... Így aztán a gyóntató funkciójában bemártottam az ecsetet a kátrányba, és a vallomásainak hatása alatt telemázoltam vele a fehér falakat, s õ közben elmondta, hogyan vezették két oldalról a hóna alatt támogatva az árnyékszékre okádni, hogyan hagyta el valaki, s õ éjnek évadján a Stromovkában feküdt, és bánatában sárral tömte magát... és így tovább, és így tovább, és addig gyónt nekem, amíg õ feketébõl fehér nem lett, én meg a fehér falra ki nem pingáltam az egész hordó fekete kátrányt. Van még magán valami ruhadarab? Elfogytak a zsinegek! - Tépjen magának! - mondta a menyasszony, és odatartotta a vállpántját. A fiatalember megragadta a vállpántot, és egyetlen hatalmas rántással, ahogy egy ágat törnek le, vagy ahogy a kalauz húzza meg a villamosban a csengõ szíját, egyetlen rántással letépte róla a menyasszonyi ruha maradékát. Villámfény lobbant, és a menyasszony ott állt a kis nyilvános parkban félig meztelenül. - Ide figyeljen - kiáltotta -, csináljon nekem is egy olyan halotti maszkot! Hosszú Ferenc fordítása
