BOCSÁSS MEG, EMBER VAGYOK DR. CARL H. STEVENS
SZELLEMI ÉLET SOROZAT HARMADIK KÖTET
BOCSÁSS MEG, EMBER VAGYOK DR. CARL H. STEVENS
SZELLEMI ÉLET SOROZAT HARMADIK KÖTET Útmutató a gyakorlati élethez bibliai nézőpontból
Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BIBLIA SZÓL EGYHÁZ
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
7
1. A BUKÁS AZ ÉLET RÉSZE
13
2. A FENEVAD TERMÉSZETE
19
3. ERKÖLCS
39
4. EMBERI GYENGESÉG
53
5. A SZELLEMI HARC
63
6. IGAZI ÁTALAKULÁS
77
7. EMBERI FELELŐSSÉG
95
8. A BUKÁSRA KONCENTRÁLNI
111
9. A GYÜLEKEZET SZELLEME
135
10. ÉKESSÉG - HAMU HELYETT
161
5
BEVEZETÉS A Függetlenségi Nyilatkozat aláírásakor Benjámin Franklin így szólt a konferencia résztvevőihez: „Össze kell tartanunk, különben minden bizonnyal széthullunk”. Az előttünk, hívők előtt álló feladat nagy. Minden rendelkezésre álló kézre szükségünk van az eke szarván. Nincs idő jobbra vagy balra fordulni. - Gyülekezetként a Fejre, Jézus Krisztusra kell összpontosítanunk. Úgy kell az Ő Igéjét hirdetni, mint még soha ezelőtt. Himnuszait és dicséretét olyan hangosan kell zengeni, mint még soha, ha azt akarjuk, hogy csodás kegyelmének hangjai elérjék mindazokat, akik nyomorúságosak Nélküle. Olyan hívőkhöz is el kell érnie ennek a hangnak, akik nyomorultul érzik magukat bukásuk és bűntudatuk miatt. Dávid a 41. Zsoltár 1. versében ezt írta:
7
„Boldog, aki a nyomorultra gondol: a veszedelem napján megmenti azt az Úr.” A nyomorúság nem egyszerűen pénzhiányt jelent. A héber szó egy függő, lógó, himbálódzó dologra utal, ami olyan, mint ajtón a sarokvas. Gondolj azokra, akik elveszettek Krisztus nélkül. Azok, akik még sohasem fogadták el Őt, a menny és pokol között függenek az örök öröm és örök gyötrelem között. Sorsuk attól függ, hogy mi, keresztyének, mit teszünk azzal, amit kaptunk. Összegyűjtjük-e a nyomorultakat egységben haladva, Krisztus jó hírét hirdetve, vagy szétszórjuk őket egymással való veszekedéseink és vádaskodásaink által. Gondolj egy másfajta nyomorúságra - azokra a hívőkre, akik elbuktak. A bűn szellemileg elszegényítette őket. Erejük megfogyatkozott. Nem fordulhatunk el a Gyülekezetben lévő nyomorultaktól és ellankadtaktól sem. „Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl” (Zsidókhoz írt levél 12:12). Óriási szükség van napjainkban az igazi építésre Jézus Krisztus Gyülekezetén belül. Az örök váltság, amit Jézus bevégzett munkáján keresztül kaptunk, közös kötelék. Függetlenül felekezeti hovatartozásunktól, Isten elfogadott minket ama Szerelmesben, a Bárány vérén keresztül. A mezők fehérek, készek a könyörületesség, megbékélés és helyreállítás hiányától szenvedők aratására. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben egy embert megvertek, kiraboltak, és otthagyták, hogy
8
meghaljon. Sem a papnak, sem a lévitának nem volt ideje arra, hogy segítsen ennek az embernek a szükség órájában. Még azt sem akarták, hogy az út ugyanazon oldalán lássák őket vele! Lehet, hogy éppen egy vallásos rituálé, vagy áldozat bemutatására igyekeztek. „Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál” (I. Sámuel 15:22). Azért élünk, hogy vallásos normákat töltsünk be, vagy azért, hogy Krisztus nagy parancsának engedelmeskedve megosszuk Isten szeretetét, irgalmát és kegyelmét a rászorulókkal? A hetvenes évek elején számos fiatal csatlakozott gyülekezetünkhöz. Néhányuknak borzalmasan hosszú volt a haja, és rongyokban járt. Kinézetük ellenére többségük komolyan követni akarta Jézust, és az Ő Igéjéről akart tanulni. Követtek el hibákat. Néhányuknak nehezére esett a régóta beidegződött szokásokat megtörni. Mi, a gyülekezet vezetői megrabolhattuk volna ezeket a fiatalokat a Krisztussal való járás örömétől azzal, hogy a viselkedés polgári szabályait kényszerítjük rájuk. De sebeiket inkább bekötözni kellett, mintsem feltárni. Szolgáltunk feléjük, és sokuk Bibliaiskolába ment. Többségük mostanra lelkipásztor és misszionárius. Könyörületességgel és befektetéssel segítettünk nekik Isten követésében. Mi lett az eredmény? Gyümölcsöző életükön keresztül lelkeket vezettek Krisztushoz, és több nemzetet értek el. Kiváló képességeik az Isten kegyelméről való igaz kép felmutatásának eredményeként alakultak ki.
9
Sofóniás 3:17 Istene hallgat az Ó szerelmében. „Hallgat”, vagyis nyugszik, és csendben áll. Miközben Sátán - Jelenések 12:10 szerint az atyafiak vádlója - előhozza vadait, Isten megingathatatlan marad az Ő szeretetében. A bűn problémája már megoldódott, és Isten igazsága megelégíttetett. Isten az ördög vádaskodásaira egyszer s mindenkorra megfelelt a Golgotán. „És ők legyőzték azt a Bárány véréért” (Jelenések 12:11). Krisztus vére megvásárolta a Benne való helyzetünket, és Igéje ellát minket azzal az erővel, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk ezt a helyzetet. Jézus mindenért megfizetett. Sátán legfőbb célja a gyülekezet elleni támadásában az, hogy elterelje figyelmünket erről az egyszerű igazságról. Ha egy tökéletesen működő autó tulajdonosa azt hiszi, hogy kocsija elromlott, akkor nem fog beszállni, és nem fogja vezetni azt. Krisztus Isten jobbján ül, kimondhatatlan hatalommal; de a jármű nem mozdul meg, mert tulajdonosa egy hazugságnak hisz! Ez Sátán stratégiája. A zsoltáríró azt mondta: „lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te ígéreted szerint”. Krisztusban való helyzetünk, és az Ő bennünk lévő Igéje nélkül csak saját magunk szerint vagyunk képesek válaszolni a különböző helyzetekre - mi pedig csak por vagyunk. Ahelyett, hogy a port rúgnák, itt az idő a keresztyének számára, hogy „megálljanak, és nézzék az Úr szabadítását” (II. Mózes 14:13). A világ, csakúgy, mint egykor az egyiptomi hadsereg, megpróbálja bekeríteni a gyülekezetet. Ne morgolódjunk, 10
panaszkodjunk vagy veszekedjünk egymással! Az ő nyugalma dicsőséges (Ézsaiás 11:10). Amint munkánkkal és terheinkkel elé jövünk, Ő nyugalmat ad nekünk. Krisztus Isten jobbján ül, és mi Benne vagyunk. Bizodalommal és erővel szolgálhatjuk Őt, tudván, hogy nincs semmi, ami elválaszthat minket az Ő szeretetétől.
„Zengjenek mások a hősnek, Ki megnyeri a szűnni nem akaró csatát; Neki, ki az elbukottak és megtörtek között Tovább halad felfelé tartó útján; Őt üdvözöljék, fejére koszorút tegyenek, néki szóljon daluk, Kit a jó sors kiválasztott, és boldog, mert szeretik nagyon. Az én üzenetem más legyen, s érjen el bajba jutott lelkeket; S könyörülő beszédem balzsama gyógyítsa be a bukás okozta sebeket; Hadd suttogjam: „Előre, fel! A bátorság végül győz, ne félj!” S zengem én, ki Kudarccal vacsorált . Zengem ezt annak, ki elbukik.” - Alfred J. Waterhouse
11
1. A BUKÁS AZ ÉLET RÉSZE A bukás legalább annyira az élet része, mint a légzés. Szükségtelen elmondanunk, hogy senki sem tökéletes. Babe Ruth, a 20-as, 30-as évek nagyszerű baseball játékosa a New York Yankees csapatából 714 labdát ütött a stadionon kívülre, ami nagyszerű teljesítménynek számít a baseball történetében. Ennek ellenére sokan nem tudják, hogy 1330-szor rosszul ütötte meg a labdát. Minden dicsőséges győzelemre két nyomorúságos bukás jutott. Douglas McArthur tábornok a Fülöpszigetekről menekülve legendás kijelentést tett: „Visszatérek!” Vissza is tért a Csendes-óceán egyik legnagyszerűbb, leglelkesítőbb csatájában. János Márk otthagyta az első missziós csapatot az Apostolok Cselekedeteiben. 13
Az egyháztörténelem, azonban feljegyzi, hogy később Péter jobb kezévé vált, az egyik evangélium szerzője, Alexandria első püspöke volt, és mártírként halt meg a hitért. A bukás számára nem a véget jelentette, hanem a kezdetet. A Biblia: Bukások sorozata Az emberi történelem bukással kezdődött. Ádám és Éva képtelen volt betartani a nekik adott egyszerű parancsolatot. Amikor a vízözönre ítélt föld felszíne újra feltűnt, Noé - az egyetlen, aki kegyelmet talált az Úr előtt - szőlőskertet ültetett, és lerészegedett. Ábrahám, hitünk atyja, hűtlen volt csodálatos feleségéhez. Kétszer is hazudott a feleségéhez fűződő kapcsolatáról csak azért, hogy mentse a saját bőrét. Nem bízott Istenben a megígért fiú eljövetelének idejét illetően. Isten helyett Sárára hallgatott, és Ismaelt nemzette Hágártól, egyiptomi szolgálójától. Dávid, az Isten szíve szerint való király házasságtörést és gyilkosságot követett el, miután azt a tragikus döntést hozta, hogy nem megy csatába. Péter, a gyülekezet oszlopa készen állt arra, hogy Krisztust kövesse még akkor is, ha ez börtönt vagy halált jelentett. Ezután rögtön az áll az írásban, hogy elbukott, amikor nyomás nehezedett rá. Mózes az Ószövetségben, és Pál az Újszövetségben vért ontottak, miközben úgy gondolták, hogy Istent szolgálják. A bukás az emberi lét alantas oldala, az a rész, melyet mindenki el akar rejteni. A Biblia azért jegyzi fel ezeknek a nagy embereknek a 14
bukásait, hogy reális képet adjon az ember állapotáról és Isten irgalmas természetéről. Mielőtt a sajtó mindent leleplezett volna, Isten Igéje hűségesen előadta az egész történetet. Pál apostol fájdalmas őszinteséggel kiáltott: „mert nem lakik az én testemben semmi jó”. Dávid, Izrael zsoltárírója így sírt: „íme, én vétekben fogantattam és bűnben melengetett engem az én anyám”. Bármely olyan megközelítés, amely nem fogadja el a bukást a keresztyénség részeként, egyszerűen nevetséges és nem az írás szerinti. A hit alapvető tanai - engesztelés, megváltó kegyelem, hit általi megigazulás - mind feltételezik az emberi bukást. Egy hős anatómiája Kiből lesz hős? Mi az emberi sikertörténet lényege? Jakab 5:17 bátorít minket Illést használva példaként az imára. Ő is ember volt, „hozzánk hasonló természetű”. I. Királyok 19. fejezetében Illés paranoiás, depressziós állapotban volt, az öngyilkosság határán állt, mégis ő a mi „hősünk”, aki arra ösztönöz minket, hogy gyengeségeink ellenére is higgyünk Istenben. Azok a személyiséghibák melyek a háborúság nyomása alatt felszínre kerülnek, segítenek azonosulni Illés csatáival és győzelmeivel. Mikor azt olvassuk, hogy addig imádkozott, amíg tenyérnyi nagyságú felhőt látott, ez arra indít minket, hogy mi is addig imádkozzunk, míg Krisztus szeggel átütött tenyere láthatóvá válik a mi körülményeinkben is (I. Királyok 18:42-45). 15
„Hozzánk hasonló”. Micsoda dicsőséges szavak! Raymond Lull, aki misszionárius volt muzulmán országokban, oktató központokat állított fel evangelizáció tanítására muzulmán környezetben, és evangélistákat küldött ki. Azután elhívást kapott arra, hogy maga is evangelizáljon közöttük. Az utolsó pillanatokban, amikor a dokk megtelt a jó utat kívánók tömegével, Lull pánikba esett a muzulmánok kínzásaira és a mártíromságra gondolva. Kipakolt a hajóból és nem utazott el. Röviddel ezután, legyőzvén félelmét, egy későbbi hajóval elutazott. Lull sikeresen evangelizált a muzulmánok között évekig, és mártírhalált halt nyolcvanhárom éves korában Tunéziában. „Hozzánk hasonló volt!” Dwight L. Moody, a hit nagyöregje, gyakran küzdött régi vérmérsékletével. Egyszer, egy evangelizációs összejövetel során arra bíztatta az embereket, hogy adják át szívüket imában Krisztusnak. Utána egy fiatalember odament hozzá, és durván sértegette őt. Moody úr azonnal ellökte a fickót magától, aki legurult a lépcsőn. Moody azonnal összeszedte magát, és mindenki előtt bocsánatot kért. Ő is „hozzánk hasonló” volt. Szent Augusztin, korának ex-playboya, állandóan harcban állt korábbi kísértéseivel; John Wesley borzalmas házasságban élt; Charles Spurgeon, a sikeres pásztor, egészen addig dohányzott, amíg meg nem szégyenült egy, az ő nevét viselő dohányhirdetés láttán, utána leszokott róla. Ők is „hozzánk hasonlók” voltak.
16
Kik a valódi hősök? A tökéletesség valószínűtlen modelljei, vagy azok az emberek, akik csatároztak a testtel, és legyőzték a nehézségeket? A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének hithősökről szóló hosszú listájában csupán egy-két olyan ember van, kiknek hibái nincsenek feljegyezve a Biblia korábbi fejezeteiben. Ők a hit, nem pedig a tévedhetetlenség példaképei.
17
2. A FENEVAD TERMÉSZETE „Oly sok jó van a legrosszabbakban is, és oly sok rossz a legkiválóbbakban; így hát alig akad valaki közöttünk, ki szót emelhet bárki ellen itt.” Mit jelent embernek lenni? „Csodálatosan megkülönböztettél” - kiáltotta a zsoltáríró, visszhangozva az öntudatos lélek válaszát. „És monda Isten: teremtsünk embert a saját képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék” (I. Mózes 1:26). Amikor azonban az ember arra használta szabad akaratát, hogy Isten ellen fordult, az emberiség egésze a bűn sötétségébe vettetett. Ádám eredendő bűne az egész emberi fajt kárhozatra ítélte. „Miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen
19
a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Milyen ostoba dolog is összehasonlítani vagy felmérni az Ádámi teljesítményt! „Mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságaink” (Ézsaiás 64:5). „Bizony merő hiábavalóság minden ember” (Zsoltárok 39:6). „Nincsen csak egy igaz is” (Róma 3:10). Isten mindannyiunkat Ádám hamissága alá rekesztett, hogy mindannyiunkon könyörülhessen Jézus Krisztus ajándékán át. Nem számít, hogy milyen kevés, vagy milyen sok bűnt követtünk el; Krisztus kereszthalálával fizetett azért, hogy bocsánatot nyerjünk és megtisztuljunk. „Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Jézus azt válaszolta: „Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is”. Jézus a megbocsátás elvét ezzel a történettel illusztrálta: „A király számot akart vetni a szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának elé egyet, aki tízezer talentummal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije van, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte könyörög vala neki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki 20
száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala neki, mondván: légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala. Akkor előhívatván őt az ura, monda néki: gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.” Jézus ezzel fejezte be a történetet: „eképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának az ő vétkeit” (Máté 18:22-35). Másoknak is úgy kell megbocsátanunk, ahogyan Isten bocsátott meg nekünk. Ez nem egy cselekedetrendszer - bocsáss meg, hogy megbocsássanak -, hanem ahogyan Ő megbocsátott nekünk, mi is megbocsátunk másoknak, kegyelmet adva a kegyelemért a Szent Szellemen keresztül. Jézus az evangéliumokban egyedül a farizeusokra volt dühös, mert elferdítették az Istenről alkotott képet, és elutasították, hogy továbbadják azt a megbocsátást, amit ők kaptak, és amelynek továbbadására felhatalmazták őket. 21
Mindannyiunkban ott lakozik egy farizeus, aki nagyobb bűnös, mint az az ember, aki nyilvánvalóan elbukott. Sok évvel ezelőtt egy drága keresztyén nő jött el a gyülekezetünkbe az „Isten feltétel nélküli szeretete” című prédikációsorozat meghallgatására. Tizenöt évig élt egy semmirekellő, alkoholista férjjel. Ezalatt ő viselte a család pénzügyi és érzelmi terheit. Miután hallott Isten feltétel nélküli szeretetéről és megbocsátásáról, hazament, és ébren várta a férjét. Megértve a bőséges irgalmat, amit Jézus Krisztus adott neki, a nő nagy szeretetet érzett férje iránt. A férj hajnal háromkor ért haza, és részeg álomba zuhant a nappaliban a kanapén. Az asszony letérdelt és imádkozott. Mikor a férfi órákkal később felébredt, az asszony kávéval várta, és így szólt: „Bocsásd meg, hogy nem szerettelek igazán ez alatt a 15 év alatt! Mindig csak felbőszítettem magam. Kérlek, bocsáss meg nekem!” A férfit annyira megérintette a változás felesége hozzáállásában, hogy ő is el kezdett járni az istentiszteletekre. Szívét Krisztusnak adta, s már több mint 20 éve hűségesen szolgálja Őt! Egyetlen bűn - Ádám bűne - elegendő volt ahhoz, hogy a bűnöst az örök pokolra ítélje, bár ezt a bűnt még azelőtt követte el, mielőtt bármelyikünk megszületett volna. Nincs jogunk arra, hogy visszatartsuk a megbocsátást, amely mindenkinek szól, függetlenül attól, hogy keveset, vagy sokat vétkeztek. Isten megbocsátása mindent átfogó és végleges. „Mert ha megbocsátjátok az embereknek 22
az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:14-15). Ha nem adjuk tovább a kegyelmet, amit kaptunk, súlyos tapasztalatban lesz részünk. Automatikusan az alá a törvény alá kerülünk, amellyel másokat értékelünk. A bűn és halál törvénye alatt bűnösök lettünk. Ha elfogadjuk a Krisztusban lévő élet és Szellem törvényét, igazakká válunk. Semmivel sem dicsekedhetünk, és semmit sem várhatunk el másoktól. Senki sem jó semmire önmagában, de Krisztusban mindenki csodálatos! A megbocsátás a Megbocsátót magasztalja fel a bukás helyett. Lewis Sperry Chafer azt mondta, hogy lehetetlen lenne a kegyelmet demonstrálni, ha nem lennének a kegyelemnek alanyai; viszont a bűn jelenléte és megtapasztalása nélkül, nem léteznek kegyelmi alanyok. Az ember bukása nem szakította meg Isten azon tervét vagy célját, hogy az embert az Ő dicsőségére teremtette. A szükségünk felmagasztalja Isten jóságát, amit a kereszten mutatott meg. A megbocsátás, mely mindent befedez, Isten kegyelmes természetét dicsőíti.
Az ember belső üressége Ádám bűne minden emberi lénynek 23
tulajdoníttatott, és az ádámi bűnös természet az emberi faj minden egyes tagjának genetikailag részévé vált. Mielőtt a lélek tudatában lenne a bűnnek, már bűnös. Az ember összetett tudatában jelen van az Isten-tudat; annak a tudata, hogy mi a jó, és mi a rossz; és a tudat arról, hogy az ember híján van a tökéletességnek. Isten azért adta a törvényt, hogy felnagyítsa az ember eredeti állapota és tapasztalata közötti szakadékot. Miközben Mózes átvette a törvényt Istentől, az emberek éppen megszegték azt. Bűnt követtek el, miközben arra vártak, hogy a bűnük meghatározást nyerjen. Mielőtt Mózes elérhette volna a Sínaihegy lábát a kőtáblákkal, az emberek lázadó módon megszegték az első parancsolatot: „Ne legyenek néked idegen isteneid Énelőttem”, és körbetáncolták az aranyborjút. Mózes törvénye működésbe hozza az ember lelkiismeretét, az akaratot, az akarat pedig beindítja a test energiáját, ami csak a vétkezésre képes. A törvény megerősíti a bűntudatot, és a bűn cselekedeteit. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn” (Róma 7:7-9). Pál apostol tudta, hogy a törvény igaz és jó, de felismertette vele, hogy milyen testi és bűnös is volt valójában.
24
Küszködött, mert Istennek tetszően akart élni, de képtelen volt rá. Az ember - aki egykor ártatlanságban teremtetett, de úgy döntött, hogy Istentől elszakadva él - arra lett ítélve, hogy örökre az elvesztegetett lehetőség poklában éljen. A szubjektív elme kapacitása olyan, hogy ha egy gyermek hároméves korában hazudik, soha nem épül fel annak a hazugságnak a hatásából, még akkor sem, ha esetleg másnap a tudatos elme már nem is emlékszik rá. A lélek számítógépe kitörölhetetlenül feljegyez minden döntést, és minden eseményt. Az ember kétségbeesésében a valláshoz fordul, hogy megtisztítsa lelkiismeretét a bukás nyomaitól, és azért, hogy megbékéltesse tudatát az elégedetlen Alkotóval. A jó és a rossz tudása küzd az ember lényében, és egymásnak ellentmondó üzeneteket ad a lelkiismeretnek, a tudatnak, a felfogásnak, a logikának és az akaratnak. Az érzelmek megmérgeződnek, mert az objektív elmét elárasztják a szubjektív jelzések. A tudatos meghatározás hiánya félelmet teremt. Minden egyes fóbia a bukott psziché ezen folyamatára vezethető vissza. Egyetlen pszichiáter sem viheti az elmét elég messze vissza a múltba ahhoz, hogy megszabadítsa a bűntudat gyökereitől, mert ezeknek születés előtti oka van! Megadatik néhány embernek, hogy jó családban nevelkedjen, ahol tisztelik az erkölcsi elveket, és arra nevelik, hogy helyesen cselekedjen, de a belső állapot betegségét ezzel sem lehet eltüntetni. A műveltség, tanácsadás és vallás 25
csupán csökkenteni tudja annak mértékét, amelyben az ember bukott állapotának gyümölcsét aratja. Az ember a munkájába, a hobbijába, a tehetségébe temetkezik, felelősséget vállal, kapcsolatokat, fizikai nyugtatókat vagy serkentőket használ arra, hogy csökkentse annak nyomasztó valóságát, hogy nem más, mint féreg! Műveli elméjét, és gyakorolja válaszait, de lénye legmélyén ott gyökerezik Isten ítéletének ismerete. „Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől-talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak” (Ézsaiás 1:5,6). Egy bukott nemzet kórisméje tökéletesen jellemzi az ember állapotát bukott helyzetében. Megpróbálhat tenni, adni, létezni, mégis a végén, a sötétség és csend óráiban a szív kikiált az ürességbe: „Nem tudom megváltoztatni magam!”' Az az uralkodó szükség, hogy belül teljes legyen, az embert abba űzi, hogy végtelen számú tárgyhoz kösse magát, s így örök képessége az Istentől való elfogadásra áttevődik az átmeneti célokra, melyek soha nem képesek teljes megelégedettséget adni. Mivel az ember szükségei folyamatosan növekednek, állandóan új tárgyakat kell találnia és felfedeznie. A kötelék csak akkor szakad meg, ha eredeti állapotunk
26
tárgyával - magával Istennel - töltekezünk be. Krisztus azonosult szellemi ürességünkkel, amikor meghalt helyettünk, hogy a megszegett törvény jogos követelményeit betöltse. Mikor a jogos szükség a Golgota szeretetéhez kapcsolódik, megbocsátás, megigazulás, egység és közösség tölti be az emberi szívet. A bukás pusztító hatásai megsemmisülnek, a bűn és halál megelégíthetetlen köre megszakad. Az ember arra lett teremtve, hogy egy új életet élvezzen. Ádám (a régi bűnös természet) ragaszkodik az életéhez, és meg akarja tartani milliónyi biztonsági rendszerrel védve azt. Krisztus halált ajánl az óembernek a kereszten át, hogy megszabadítson minket a bizonytalanság és üresség forrásától. A keresztyénnek folyamatosan meg kell szabadulnia saját életétől azáltal, hogy folyamatosan hitben jár. Abban a pillanatban, amikor a lélek nincs aktívan betöltve Isten Szellemével, szellemi vákuum keletkezik. Ilyenkor a keresztyének csak azért, mert nem vétkeznek, azt hiszik, hogy szellemiek. A nyilvánvaló bűn egyszerűen egy olyan lélek megnyilvánulása, mely a Krisztussal való létfontosságú kapcsolaton kívül él. Sokáig élhetünk az üres elme testiségében, mielőtt a gonosz nyilvánvalóvá válik. Amilyen mértékben nincs élő kapcsolata a léleknek Krisztussal és az Ő Igéjével a kegyelmen át, olyan mértékben lesz szüksége a világra és a természeti kapcsolatokra, hogy fenntartsa lelkét. Ezek a „pótszerek” nem tűnnek nyilvánvaló bűnöknek. Igaz, hogy Isten nem a gonoszság szerzője 27
és a bűn szolgálója, de amikor egy keresztyén hosszú időn át ebben az állapotban él, lehetséges, hogy drámai bukásra lesz szüksége ahhoz, hogy rádöbbenjen romlott belső állapotára. Az elme ravaszul visszatér a tudás fájához, ami a jó öreg józan észt táplálja! Minden, amit teszünk, a szellemi életben vagy a szellemi halálban gyökerezik. A fej vagy Krisztus, vagy szellemileg beteg. A Krisztussal való közösségen és függőségen kívüli élet azt jelenti, hogy elkülönültünk életének megtapasztalásától. Vagy Krisztusban élünk, vagy a Róla alkotott tudásunkban. Ez a különbség a személyes kapcsolat és a vallás között. Vagy azt tapasztaljuk meg, amivé Krisztusban váltunk, vagy azt, amivé Ádámban. Az erkölcs, a cselekedetek, a vallás és a reformok helyesnek tűnnek, de dilemma elé állítanak Ádám képtelenségét illetően: „A törvény cselekedeteiből kaptátok-é a szellemet, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Galátzia 2:2-3) Ha egy fokkal is elmaradunk a kegyelemtől, az elménk szellemileg beteg lesz. „Mert a testnek gondolata halál; a Szellemnek gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8:6). Mindig e két állandó egyikével gondolkodunk: vagy az önigazsággal, vagy a Krisztuson át nekünk adott igazság ajándékával. A szentség nem a bűn eltörlését, vagy a földi tökéletesség lehetőségét jelenti, hanem, hogy mivel Egy meghalt, magunkat holtaknak számíthatjuk. Többé nem a jó és gonosz különböző fokozataival vagyunk 28
elfoglalva, hanem az örökkévalóság Istenével, aki alászállt, hogy a szíveinkben élhessen! Eltávozni a gonosztól azt jelenti, hogy elszakadunk a gondolkodás sátáni uralmától, ami a bukáskor kezdődött a jó és a gonosz ismerete által. Egyedül a hit örvendezteti meg Istent. Ne próbáljunk megszabadulni azoktól a dolgoktól, amiket már Krisztus elvett. Ez hitetlenség lenne! Ádámban mindig elbukom, mert Ádám egyenlő a bukással; de Krisztusban csakis győzedelmeskedhetek! A törvény erősíti a bűnt A keresztyén látszólagos ellentmondásban él. Szentül és feddhetetlenül áll Isten szeretetében és Krisztusban való helyzetében, ugyanakkor nem mondhatja, hogy nincs bűne. Krisztussal mennyei helyekre ültettünk Isten jobbján, de még nem látjuk, hogy minden a lábunk alá vettetett. Régi szokások, megoldatlan konfliktusok, a bűnre való képesség még kísérti az életünket, de nem szabad visszatérnünk a régi teremtéssel folytatott egzisztencialista csatározáshoz. Minél erőteljesebben reagálunk az állapotunkra, annál nagyobb hatalma lesz a bűnnek fölöttünk. Pál így jellemezte ezt: „Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, 29
mely van az én tagjaimban” (Róma 7:21-23). A bűn ereje a törvényben van! Gyakran épp a törvénykező prédikátor esik nyilvánvaló bűnbe. A törvény azért erősíti a test hatalmát, mert pontosan arra lett tervezve, hogy felnagyítsa az ember tehetetlenségét. A szerencsétlen keresztyén a régi természet korlátai között küzd - őszinte erőfeszítéssel-, hogy legyőzze azt jóságával. Küzdelme csak elősegíti és meghosszabbítja a szenvedést. Amíg a jó és gonosz csatájában küzdünk, elmulasztjuk igénybe venni Isten gondoskodását, amivel teljesen megmenekülhetnénk a test uralmától. A gonosz ellen való küzdelem során a lélek a természeti vérmérséklet szerint működik, ahol minden probléma, személyiséghiba, vágy, bizonytalanság, tehetetlenség és büszkeségi komplexus jelen van. Mindezek eredete a régi teremtésben van. Az én nem vetheti ki az ént. Az én elnyomása vágyat ébreszt a szublimálásra (helyettesítésre), és mivel az óember egyre romlottabb lesz, az ember állapota rosszabbodik. Pál abbahagyta a bűnnel folytatott küzdelmet, amikor megértette Krisztussal történt megfeszítését: „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn” (Róma 7:20). Pál bűne már megítéltetett! Krisztus Maga az a gondolkodásmód, amely mindig az életre vezet! Amikor hiszünk az ígéreteiben, az Ő természetét adja nekünk. Figyelmeztet, hogy ne ítéljünk, mert ezzel a korábbi gondolkodásmódunkhoz térünk vissza, ami már elítéltetett. A törvény, amely által 30
élünk, határozza meg a tapasztalatainkat. Amikor a hívő régi természetével próbálja betölteni új szerepét, új bort próbál önteni a régi bortömlőkbe. A keresztyén visszaeshet egy, a megváltása előttinél rosszabb állapotba, ha testének elhasználódott öltözékére új foltokat próbál tenni. Ádám bűnösségére a kereszten kívül nincs más megoldás. Az akarat tanácsa, imája, küszködése nem segít. A bűn a halálra uralkodik. Az egyetlen menekülés a Krisztus áldozatába vetett hit. Ha elutasítjuk a menekülési útvonalat, szándékosan megmaradunk a kárhoztatásban és a bűnben, pedig Krisztus azért halt meg, hogy megszabadítson minket ezektől. Szándékos bűn Nem a bukás többé a lényeg, hiszen Krisztus elbánt ezzel a kereszten. A lényeg most a kegyelemtől való elszakadás. Ha a bukás után lenn maradunk, elszakadunk Isten kegyelmétől. Zsidókhoz írt levél 10:26-ban a szándékos bűn arra is utal, amikor valaki elutasítja Krisztus egyetlen áldozatát, ami megelégíti Isten szentségét és igazságát. A hitetlenség e helyett más áldozatokat ajánl. A hit hatása a nyugalom. Amikor nem Isten tiszta Igéjében nyugszunk a bűnünket illetően, tovább folytatjuk igazságérzetünk lecsendesítését. A zsidó keresztyéneknek ez annyit jelentett, hogy újra intézményesítették a lévitai állatáldozatokat. Számunkra azt jelenti, hogy folytatjuk saját erőfeszítéseinkben, és annak 31
hatásaiban: depresszió, bátortalanság, félelem, bűntudat, kárhoztatás, ítélkezés és düh - azokban a dolgokban, amelyektől már megszabadított minket Krisztus. Tudatában vagyunk a bűnöknek, amikért már megfizettek. Ha vétkezünk, nevezzük meg, hagyjuk el, aztán felejtsük el a bűnt, mert már a Golgotán Jézus elbánt azzal. Amikor nem fogadjuk el a megbékélés gondoskodását, amiért Krisztus meghalt, továbbra is Isten ellenségeiként élünk, és csak az Ő haragját várjuk. Az Újszövetség vérét lábbal tiporni azt jelenti, hogy nem fogadjuk el annak hatékonyságát - azt mondjuk ezzel, hogy a vér nem volt önmagában elegendő arra, hogy minket kedvessé tegyen Isten előtt. Ha elutasítjuk azt a kegyelmet, amit Isten a Golgotán mutatott felénk, akkor elutasítjuk az egyetlen eszközt, amely által Isten jelenlétébe mehetünk. A gyülekezetet ma Isten kegyelmével kapcsolatban csapják be leginkább. A kegyelem teljes mértékben az Adó jellemétől és természetétől függ, nem az elfogadó jellemétől és természetétől. „Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztessenek” (Zsid. 12:15). A lelket fokozottan őrizni kell a kegyelem ezen területén. Még a bibliai elveket sem szabad a kegyelem fölé emelni. Minden tannak a kegyelem uralma alá kell esnie azért, hogy működésében hatékony legyen. Ha egy bizonyos igazságot elválasztunk a kegyelemtől, többé nem az evangéliumot hirdetjük. 32
Az írásban minden tannak az újszövetség (szerződés) szabálya alatt kell maradnia. Minél inkább eltávolodunk a kegyelem evangéliumától, annál inkább csökken a képességünk arra, hogy megtapasztaljuk Isten bármely jellemzőjét. Isten képtelen a kegyelmen kívül bánni velünk. Amikor elhagyjuk a hit pályáját, hogy mi magunk „bánjunk el” a dolgokkal, elszakadunk attól a kegyelemtől, ami már elbánt velük. A lélek felkavarodik, elidegenedik, visszahúzódik és megkeseredik, ha elhagyja kegyelmi alapját. Majd sokakat megfertőz, amint a nyelv elpanaszolja gondjait. A megosztás szelleme és a pártoskodás elkerülhetetlen eredménye annak, ha nem Krisztust magasztaljuk fel. Amikor ítélkezünk, kritizálunk, visszavágunk, diktálunk és törvénykezünk mások felett ahelyett, hogy elfogadnánk Krisztus kiontott vérét Isten válaszaként a bűnre, a kegyelem Szellemének ellenére cselekszünk. Isten szemében egyetlen áldozaton keresztül szenteltettünk meg és váltunk tökéletesekké. A bűnök bocsánatának egyetlen feltétele a vér kiontása. Azt hinni, hogy a visszaesett állapot egy megváltott lelket elveszetté tehet, Isten teljes körű gondoskodásának alábecsülése, és az ember természetének félreértése. Isten legszigorúbb fegyelmezését azok számára tartogatja, akik nem veszik komolyan az egyetlen áldozatot. Minden szent parancs, amely Istentől ered egyedül Isten saját életével tölthető be. A férjnek pontosan úgy kell szeretnie a feleségét, ahogyan Krisztus szereti a gyülekezetet. Ez lehetetlen 33
azon természeti férfi számára, aki természeti nővel kötött házasságot! Soha nem lesz képes szeretni a nőt egy olyan élettel, melynek kezdete Ádámban van. Nem lesz képes önfeláldozóan szeretni őt, mint a Krisztust képviselő fej. Az örök élet az az élet, mely Krisztusból ered. Ez az egyetlen élet, amely visszatér Hozzá. A Béma Szék ítélet során, ahol a hívők elnyerik jutalmukat, csak az lesz elismerve, aminek eredete Krisztus életében volt. Ami nem esett át a Krisztus halálával való azonosuláson, és gyökere nem a feltámadás talajában van, az az idő fa, széna és pozdorja kategóriájába esik, vagyis csupán a test energiája, érzelmi impulzus és alkalmazás nélküli tudás. Ahogyan Éva Ádámból vétetett, és aztán bemutatták neki, a gyülekezet is Krisztusból született, és Hozzá fog visszatérni az Ő menyasszonyaként. A gyümölcs, amit Neki ajánl majd, abból az életből ered, amit Ő Maga adott neki. Minden más a szellemi házasságtörés gyümölcse. Zorobábelnek „áldás, áldás”-t kellett kiáltania, hogy elmozduljon a hegy. Miért? Mert nem erővel, sem hatalommal, hanem az Úr Szellemével győzedelmeskedünk. Kiálts a bukásodnak! Kiálts a bűnödnek! Kiálts a bűntudatnak és a vádaskodás kritikus hangjainak! A kegyelem minden akadályt legyőzött! Isten dolgozta ki ezt a nagy megváltást, aki tökéletes Fiút adott közbenjáróul anélkül, hogy Ádám életét használta volna. Saját életével pecsétel meg minden hívőt arra kötelezve őket, hogy éljék azt az életet, amit beléjük helyezett. 34
„Felkelek” Van egy csodálatos dal, melynek refrénje így kezdődik: „A bukás nem végleges az Atyánál.” Mikeás próféta őszinte volt bűnét illetően, de elutasította, hogy alulmaradjon a kárhoztatásban. „Ne örülj, én ellenségem!” kiáltotta. „Elestem ugyan, de felkelek!” Tudta, hogy a sötétségnek egyszer vége szakad. Mikeás nem tudta megváltoztatni bukásának tényét, de felnézett. Tudta, hogy ellenségei, azok, akik örvendeztek bukásakor, látni fogják még őt újra felállni. Jack Hyles beszélt egy a férjét kisajátító asszonyról, aki - mikor betegsége folytán közel került a halálhoz - megígértette a férjével, hogy nem házasodik meg újra. Amikor a férfi ezt nem tudta megígérni, a nő egyszerűen elutasította, hogy meghaljon! Felkelt a betegágyából, mert nem akarta, hogy egy másik nő örvendezzen az ő halálán. Mikeás szelleme is ilyen volt. Tudta, hogy újra feláll majd. A bűn, szenvedés, igazságtalan üldöztetés, gazdasági bizonytalanság és mindenfajta bukás világában Isten gyermekének ilyen biztos hozzáállással kell rendelkeznie. Egy fiú azt mondta az anyjának: „Nem akarok gyülekezetbe menni ma.” „Pedig menned kell!” - szólt az anya. „Miért?”- kérdezte a fiú. A nő így válaszolt: „Mert negyven éves vagy, és te vagy a pásztor!” A belső feszültség és a külső elbátortalanítás bárkit
35
arra késztethet, hogy feladja! Dávid király és emberei őrizetlenül hagyták Siklág városát, amikor harcba indultak, és teljes pusztulást találtak visszatértükkor. Otthonaik porig égtek, szeretteiket fogságba hurcolták - a legkevesebb, amit mondhatunk az, hogy elbátortalanodtak. Az egész hadsereg Dávid ellen fordult, és meg akarták kövezni őt. Mindannyiukat megbénította az aggódás, keserűség és a bánat. „Dávid azonban megerősítette magát az Úrban”. Bár levertség férkőzött az érzelmeibe, mégis elkezdett válaszolni Isten kegyelmére. Isten ígéretére emlékezve összeszedte magát, és az urimot és a tummint - a Szellemet és az Igét használva, felülről jövő tanácsot kapott. Dávid nem vált befelé fordulóvá, nem vágott vissza, de saját módján kikiáltott: „Felkelek!” Könnyű arra gondolni, amikor lent vagyunk, hogy Isten fenyít minket. Az emberek és angyalok nézőserege előtt azért adattak a „lenti” idők, hogy megtapasztaljuk és kifejezzük azt, amit megtanultunk a kegyelemről. Ki akar kedvelt teológiai válaszokat hallani tőlünk, ha soha nem mentünk át azokon a megpróbáltatásokon, amelyekről prédikálunk? „A háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt.” Isten megengedi a háborúságot, hogy tapasztalatot szerezzünk. Jób tíz temetésen vett részt, elvesztette minden tulajdonát, és házassági vitái voltak mindez csupán néhány napon belül történt! Mikor pedig fizikailag mozgásképtelenné vált, a barátai elmentek hozzá, hogy megfeddjék. Ebben az alázatos 36
helyzetben Isten vele volt. Vádlói nem ismerték a kegyelem, megbocsátás, azonosulás vagy helyreállás természetét. Akkor tanulunk Isten természetéről, amikor „lent” vagyunk. Mikeás azt mondta, hogy ellenségei saját házanépéből valók voltak. A hit házanépéből néhányan belerúgnak az elbukottba, ahelyett, hogy felsegítenék. Miközben Isten a sebesültet gyógyítani próbálja, ők még jobban összetörik annak szívét. A kettő csak akkor jobb az egynél, ha az, amelyik még áll, talpra segíti az elbukottat. Amíg élet van, addig remény is van. Sámson bűnbe esett, és a világ megfosztotta minden dicsőségétől. Mégis, amikor háromezren gúnyolódtak veszteségén és torzságán, az Urat hívta, hogy visszatérjen ereje és hatalma. Sámson többet ért el halála órájában, mint egész életében annak előtte. Áldozatnak tűnt, amint ott állt az oszlophoz láncoltan, de a kegyelem alanyaként nála volt az adu az imái miatt. Isten terve mindent jóra fordíthat. Nem engedhetjük meg, hogy a körülmények uralják az érzelmeinket, vagy diktálják, hogyan viselkedjünk a gondok idején. Isten nem hagyta, hogy népe több mint harminc napon át gyászolja Mózest. Tanácsa így szólt: „Keljetek fel, és menjetek át a Jordánon!” Mózes halott volt, ők pedig éltek, így fel kellett kelniük, és továbbmenni. Józsué megrémült, mikor összehasonlította magát elődjével, de Isten azt mondta, hogy tegyen bátor, hitbeli lépéseket a biztos siker tudatában. A bűnösök győztesekké válnak Krisztusban! 37
Emberek vagyunk, így elbukunk - de nem ez a történet vége. A győzelem a könyv utolsó oldalain van feljegyezve. A tékozló fiú elszúrta a dolgot, de hazament, és rendbejött. Amikor Káin rossz áldozatot mutatott be, Isten elmondta neki, hogy a megfelelő bűnért való áldozat a háza előtt vár rá. Jónás lázadozott, de miután elutasította a lehetőséget az engedelmességre, az Úr szava másodszor is szólt hozzá. IV. Mózes 21-ben Izrael vétkezett, és ezért fenyítésben részesült, de még a fenyítésben is gondoskodott Isten arról, hogy néhányan megmeneküljenek. Az Atya nem arra összpontosít, amit tettünk, hanem arra, amit Krisztus tett; nem arra, hogy milyenek vagyunk, hanem arra, hogy Krisztus milyen. A kétkedő Tamás nem hitte el, hogy Krisztus feltámadt, de Jézus másodszor is megjelent az ő kedvéért. A mi dolgunk az, hogy a Fiúra nézzünk. Jézus Krisztus drága vére értünk ontatott ki. A mennyben ez a vér még mindig kiált: „Atyám, bocsáss meg nekik; nem tudják, mit cselekszenek!” Közbenjár értünk, és megesküdött, hogy tökéletesíti mindazokat, akik Hozzá tartoznak. Főpapunkként nevünket a mellkasán viseli. Szöggel átütött tenyerére véste fel a nevünket. Válaszunk minden vádaskodásra: a Bárány vére. A törvény betöltője megbocsátott nekünk, és arra szólít fel, hogy uralkodjunk az életben a kegyelem bőségén és az igazság ajándékán keresztül.
38
3. ERKÖLCS Jézus Krisztus betöltötte a mózesi törvényt, így a hívő szabadon élhet a kegyelem alatt. Mi a helye az erkölcsi törvénynek? Az erkölcsösség a szabályokról, elvekről, a helyes és helytelen viselkedés erényeiről szól, melyek megőrzői a nemzeti egységnek, társadalmi normáknak, üzleteknek, házasságoknak és egyéb intézményeknek. Erkölcsi etika nélkül világunk romokban heverne. A becsületkódex megkívánja, hogy keményen dolgozzunk, fizessük a számláinkat, legyünk hűek a kapcsolatainkban, és válaszoljunk minden jogos kérdésre az életünkkel kapcsolatban. Amikor az erkölcs hanyatlásnak indul, a nemzet széthullik. A történelem folyamán a civilizáció óriási birodalmainak nemzeti hanyatlását mindig az erkölcs hanyatlása előzte meg. Ma az erkölcs romlása felelős számos meglévő társadalmi és egészségügyi problémáért.
39
A vallás régen kéz a kézben járt az oktatással, melynek során fejlesztették a felfogáson és logikai képességeken túl az elme erkölcsi képességét is. A gyermekkönyvek végén mindig volt tanulság, boldog vagy tragikus befejezés, melyek a gyermeknek megmutatták a döntések és cselekedetek szerint várható következményeket. Az emberiség megsegítését és a társadalmi hasznosság erkölcsi felelősségét szándékosan próbálták beplántálni a fiatalok szívébe. Egykor az erkölcs határozta meg napilapjaink témaanyagát és stílusát. A másság, a kritika és közlés sajtószabadságát olyan újságírói etika határozta meg, amire az emberek számíthattak. A közvélemény elvárta, hogy ne tárjanak elé olyan beszámolókat, amelyeket nem vizsgáltak meg alaposan, és amelyeknek forrása annak jellemét és integritását tekintve nem volt makulátlan. A riporterek vágya az volt, hogy megismerjék és ismertté tegyék az igazságot, és a szerkesztők e szerint irányították beosztottjaikat. A különféle szabadságjogok és foglalkozások erkölcsi etikája adja meg eme szabadságjogok és foglalkozások gyakorlásának társadalmi jelentőségét. Az erkölcsi feddhetetlenség házasságokat tart össze még akkor is, amikor a házastársak összeférhetetlenek. Rendet tartott a katonaságnál annak tudata, hogy mi helyes és mik a követelmények. Az erkölcs arra indította a férjeket, hogy gondoskodjanak a feleségükről és családjukról. Ennek fejében a feleség a házat rendben tartotta, és kellemes otthont teremtett. Természetesen nem mindig volt ez így, de ez volt 40
az elfogadott ideál - a köz javát figyelembevevő irányelv. Az emberek templomba jártak, dolgoztak, fizették a számláikat anélkül, hogy másra hárították volna annak felelősségét - s tették mindezt az erkölcs miatt. Rend, kötelesség, fegyelem: ezek azok a szavak, melyeket egykor az erkölccsel hoztunk összefüggésbe. Ezért tehát az erkölcshöz kötött szabadságjogok nem adták meg az embereknek a szabadságot arra, hogy erkölcstelenek legyenek. A törvényeket komolyan vették és betartották. Homoszexuális tett, vagy Isten nevének hiába vétele miatt egyaránt börtönbe kerülhetett valaki. Mindez azért volt így, mert a bírósági törvények alapja az az erkölcsi törvény volt, mely a mózesi törvényből eredt. Az erkölcs forrása a szellemiségben van, mivel az emberek társadalmi törvényei Isten törvényeiből származtak. Szellemivé tesz tehát bárkit az, ha erkölcsös? Határozottan nem. Az erkölcs megmondja, hogy mit tegyek, a szellemiség azonban azt mondja meg, hogy ki vagyok. Manapság az erkölcs veszi át a szellemiség helyét a pulpituson. A halott fundamentalizmus a keresztyénséget a helyes és helytelen dolgok rendszerére redukálta, felmagasztalja az erkölcsöt, és kárhoztatja az erkölcstelenséget ahelyett, hogy a szeretet királyi törvényét prédikálná, mely betölt és meghalad minden erkölcsi törvényt. C.S. Lewis humorosan mutatott rá a szabályrendszerekben való élet két veszélyére: ha elbukunk szabályrendszerünk követésében, legyőzetünk; ha sikeresen teljesítjük 41
azt, hamisan bár, de jó a lelkiismeretünk, és elégedettek vagyunk magunkkal még a szeretet és hit teljes hiányában is.
Tanult viselkedés Szemináriumok, könyvek, kazetták, szórólapok tanítják ma a keresztyéneket a „keresztyén” élet ábécéjére. Ahogyan jó barátom, Pásztor Tom Powell Tacomából mondta, ez nem más, mint tanult viselkedés. A keresztyénségnek többnek kell lennie egy sornyi „hogyan”-nál! A bibliai tan informál, de a Szent Szellem nélkül alkalmazhatatlan. Sok ünnepelt szerző és szónok, aki saját csomagocskáit és programjait reklámozza, az élő Istent teljesen figyelmen kívül hagyja! Negyvenöt pontból álló: „hogyan legyünk szellemiek, hogyan legyen jó a házasságunk, hogyan neveljünk gyermekeket, stb.” listájuk a természeti viselkedés analizálásán és megváltoztatásán alapszik. Az emberek megpróbálják gonoszságukat jóra fordítani azért, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. A jobb önkép kialakítása válik életük fő elfoglaltságává. De bármi, ami nem Isten jóságából származik, híján van az Ő dicsőségének. Az Isten életétől elválasztott tudás, akár jó, akár gonosz - tiltott gyümölcs. Megbánjuk múltbeli gonosz cselekedeteinket, elfelejtvén azt, hogy a jó cselekedetek, amelyekből hiányzott Krisztus élete, ugyanolyan gonoszak voltak. Az igazi keresztyén viselkedést a bennünk lévő Krisztus élete hozza létre. 42
Mikor az akarat úgy dönt, hogy az Ő életének engedelmeskedve fogad el és ad, Krisztus magasztaltatik fel, nem pedig az önigazság. Bármi, ami ennél kevesebb, pusztán viselkedésmódosítás. A férfiak ezt tanulják: „a férjek ezt szokták csinálni”. A nők ezt hallják: „a feleségek ezt csinálják”. A férfi megtanulja a nő kezét fogni, a nő pedig megpróbálja jobban alávetni magát a férfinak, de a házasság ettől még nem alakul át. Miért nem tartanak sokáig a tanult viselkedésformák? Mert egyikük sem tanulta meg, hogyan kell Istenhez viszonyulniuk! Az életet adó erővel prédikált igazság képessé teszi a keresztyéneket arra, hogy szeressék egymást anélkül, hogy mindig vissza kelljen utalniuk a betűre helyes válaszaik alátámasztásához. Az erkölcs, a családi harmónia, a hatékony életvitel mind a Szellem munkájának megnyilvánulásai. Jézus azért adott nekünk információt, hogy az a Szellemben alkalmazva ÉLETté váljon. Jób azt mondta: „Bizony végbeviszi, ami felőlem elrendeltetett” (Jób 23:14). Az Újszövetségben Pál így szólt: „Hű az, Aki elhívott titeket, és Ő meg is cselekszi azt” (I.Thess.5:24). A keresztyén viselkedés nem erkölcsi formula vagy szabály. Egyszerűen Krisztus teszi azt, amit tőlünk kért. Isteni mód ez, nem emberi mérce. A tanult viselkedés egy másik formája lehet az, amikor Krisztus nevében követelünk dolgokat. Kitalált hitbeli formula ez, ami kizárja Isten teljhatalmát. Bármely rendszer, melyben képesek vagyunk működni Isten közbenjáró jelenléte 43
nélkül, egyszerűen Jézus nevét használó emberi cselekedet. Ha elbukik ezekben a felületesen alkalmazott viselkedésprogramokban, a keresztyén meghatározatlan bűntudatban él. A gyermekeknél alkalmazni kell a fegyelmet, és meg kell tanulniuk, hogyan kell viselkedni, de ez nem helyettesíthet egy életteli kapcsolatot Istennel akkor, amikor elérnek egy bizonyos kort. Nincs semmi baj a programokkal, de nincs élet bennük. Az igazság puszta ismerete nem elegendő. Isteni dinamikára van szükségünk. Farizeizmus Annak tudata, hogy mit kell tenni, nem ad erőt a léleknek arra, hogy meg is tegye azt, s néha még vágyat sem ébreszt arra, hogy megtegye. Az erkölcsi világosság mögött a szellemi világosság a tényleges erő. Mikor Jézus a földre jött, úgy találta, hogy a vallási képviselőknek nincs kapcsolatuk a mennyel. Az emberi mércék és hagyományok nem Istenre, hanem az emberre összpontosítottak. Nem keresték már a Messiást, aki eljön, hogy megváltsa őket bűneiktől, mert erkölcsösségük csúnyán rászedte őket azt gondolván, hogy nincs is bűnük! Jézus gúnyosan ezt mondta nekik: „nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak” (Márk 2:17). Miközben önelégülten betartották saját szabályrendszerüket és ceremóniáikat, teljesen félreértették az emberi létezés lényegét. Jézus fehérre meszelt síroknak nevezte őket - kívülről tiszták, de belül tele vannak halállal. 44
Az erkölcs óriási hamisítványa lehet a szellemiségnek. Ha Isten élete nélkül elérünk egy bizonyos mércét, önigazságúakká válunk, ami másokat csak hasonlítgatni és vádolni tud. „Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.” Több ezer keresztyén gratulál önmagának pontosan ezzel a hozzáállással országunkban. Csak egyetlen probléma van: a farizeus, aki ezt mondta Lukács 18:11-ben, pusztán önmagához beszélt. Úgy hagyta el az imahelyét, hogy kapcsolatba se lépett Istennel. A vámszedő viszont, akit elítélt, sírt, mert tudatában volt bűnének, és Istenhez könyörgött irgalomért. Ő volt az, aki megigazultan távozott, és igazi békessége volt Istennel. Kik az igazak? Az önigazságú pásztorok, akik el sem tudják képzelni, hogy elbukhatnak úgy, mint szerencsétlenül járt „testvéreik”, vagy azok, akik elbuktak, megbánták azt, és naponta Krisztustól függenek, hogy ne kövessék el megint ugyanazt a dolgot? „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). Úgy tűnik, hogy amikor hallok, vagy olvasok „ x. y. -ról “, amint egy másik prédikátort vagy szolgálatot kárhoztat, nem telik bele sok idő, és épp „ x. y. -ról “ hallom, hogy elbukott. A farizeus hazudott, amikor azt mondta, hogy nem volt olyan, mint a többiek. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, Istent hazuggá tesszük, mert Ő azt mondta, hogy mindenki bűnös. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok” (I. Kor. 10:13). Az írástudók és farizeusok egy asszonyt 45
hoztak Jézus elé a tömegből, akit épp házasságtörésen kaptak. A megtévesztő erkölcsösség mindig mások előtt leplezi le a vétkest. Alig várták, hogy megvádolhassák Krisztust azzal, hogy túl elnézően bánik a bűnnel, vagy azzal, hogy önkényesen veszi kezébe egy másik ember életét. Jézus nem mondott semmit, de amint ujjával a porba írt, a Szent Szellem megpróbáló ujja felkavarta a sarat a vádlók saját lelkiismeretében. Egyikük sem volt elég igaz ahhoz, hogy az első követ a nőre vesse. Egyenként elmentek, otthagyva a vétkest - ahogyan ennek mindig lennie kellene egyedül, Isten előtt. Miután Krisztus megbocsátott az asszonynak, és új erőt adott neki arra, hogy menjen és ne vétkezzen többé, Jézus szemei a tömeget kutatták. „Én vagyok a világ világossága” - mondta. A farizeusok saját, az önigazságú ember által felállított mércével vezették az embereket - vak vezet világtalant. Most Jézus állt előttük. „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8:12). Nem kell “beérnünk” az erkölccsel, amikor a miénk Jézus! Nem az erkölcsi világosság a legmesszemenőbb világosság. Az erkölcsi világosság ugyan rámutathat a bukásokra, de egyedül a szellemi világosság képes megbocsátani nekünk, helyreállítani és hatalmat adni arra, hogy ne bukjunk el. Mi volt az Jézusban, ami annyira feldühítette a farizeusokat? Atyja irgalmasságának megnyilvánulása a tömeg felé, és ítélete a 46
relatív igazságosságról. Az erkölcs természetileg nagyon vigasztaló, hiszen mindig akad valaki, aki rosszabb nálad! A zavarba ejtő dolog a kegyelem felől az, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy mindannyiunknak szüksége van rá. János 9-ben Jézus meggyógyította a vakot, de nem tudta meggyógyítani a farizeusokat. „Avagy mi is vakok vagyunk-e?” - kérdezték. „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.” Azoknak van bűntudata, akik azt állítják, hogy nincs bűnük. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága”, utána pedig a törvény ízekre szedésével folytatta. A gyilkosság egyenlő lett annak igazi okával, a haraggal; az áldozat hasztalannak bizonyult, ha az áldozó nem békélt meg a felebarátjával; a házasságtörés az első rossz pillantással vagy gondolattal azonosult. Nem csoda, hogy egyik bámészkodó sem ragadhatott követ, hogy megkövezze azt, akit nyilvánvaló bűnön kaptak! Az erkölcs a legtisztább értelemben azt jelenti, hogy pontosan úgy szeretünk, ahogyan Isten. „Legyetek tökéletesek” mondta Jézus, „mint ahogyan a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Az emberi szív olyan, mint az Ezékiel 8:12ben szereplő képesház. Kívülről a templom rendben lévőnek tűnhet, de alatta mindenfajta csúszó-mászó állat, utálatos barom és bálvány látható a falakon. Még a vének is ott imádtak - a Szanhedrin tagjai -, akik arra voltak hivatottak, hogy Isten szentségét képviseljék. A farizeusság 47
azzal büszkélkedik, hogy a legapróbb részletig tizedet fizet a mentából és köményből, de a szív súlyosabb dolgai fölött elsiklik. Ha igazán megértjük az erkölcsi törvényt, a legjobb ember is így sír térden állva: „Uram, könyörülj rajtam, bűnösön!” Nem csak a mózesi törvényt szegtük meg Isten ellen, de annak az erkölcsi törvénynek is híján vagyunk, amivel a felebarátainknak tartozunk. A keresztyén tanúbizonyságnak túl kell lépnie a lelkiismeret világosságán, ami azt mondja: „valakinek fizetnie kell”. Valaki már fizetett: Jézus Krisztus. Az erkölcs emberi magyarázatán túl a szellemi élet felemeli az elbukottat még akkor is, ha naponta hétszer kell ezt tennie. Ez a nagyobb világosság nem törvénytelenséghez, nemtörődömséghez, vagy bűnhöz vezet, hanem valóságos győzelemről gondoskodik a bűn fölött, mert ennek a világosságnak az élete a lelket alakítja át. Az igazság szolgálói „Maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen” (II. Kor. 11:14,15). Sok férfi (és ma azt is hozzá kell tennünk, hogy nő is!) bár papi gallért visel, nem rendelkezik a pásztor szívével. Nem válaszoltak Krisztus azon elhívására, hogy legeltessék a nyájat; béresek csupán, üzletként kezelik elhívásukat, a többi 48
gyülekezetet pedig versenytársként. Máté 23:5-7 tökéletes példa az ilyen maga-csinált papságra: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; és szeretik a lakomákon a fő helyet, és a gyülekezetekben az elöl ülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!” Ezek a szolgálók azonosságukat a hivatalukból, és nem Istentől merítik. Szolgálatukat vallásos kívánság és az én előmenetele motiválja. A farizeusok azért zargatták Jézust, mert veszélyeztette a sikereiket. Mikor látták a tömeg reagálását, így szóltak: „jobb, ha teszünk valamit, mielőtt elveszítjük a gyülekezeteinket” (János 12:19 parafrázis). Ez az alapvető indíték a gyülekezeti ítélgetés többsége mögött. Van egy mondás: „A szeretet teleszkópon, az irigység mikroszkópon keresztül néz”! Az okos politikus tudja, hogyan ne hangozzon irigynek, amikor azzal vádolja ellenfelét, hogy bolondot csinál a népből! Ha Isten emberei elbuknak, az ellenük szóló dühödt kiáltások mögött a féltékenység kígyója lapul. Minél többen követnek valakit, annál jobban követelik majd versenytársai az „igazságot”, amikor elbukik. Ámulatos, hogy felekezetek gyűlnek össze azért, hogy megegyezzenek a felől, hogy kivel nem értenek egyet! Ugyanez történt a szadduceusokkal és a farizeusokkal. Soha nem voltak képesek megegyezni, csakis akkor, amikor közös Versenytársuk megfeszítéséről volt szó! 49
Malcolm X-t az Iszlám Nemzet - rivális muzulmán csoport - tagjai gyilkolták meg. A keresztyén felekezetek nem süllyednek ilyen mélyre. Ők beérik a jellem-gyilkossággal is. Az ijesztő dolog abban, amit Pál apostol mondott az igazság szolgáiról az, hogy „szolgálatuk” a pokol mélyéről jött! Mik voltak sátáni taktikáik? Elsődleges céljuk az volt, hogy Pál apostol hitelét veszítse. A korinthusi gyülekezetet magukénak akarták, így hát nekiláttak, hogy Pált rágalmazva megnyerjék az ottani embereket. Ezért kellett Pálnak levélben megvédenie jellemét az egész gyülekezet előtt. Ezek az emberek Pál személyét firtatták. Ahhoz, hogy magukat „eredeti áruként” adhassák el, először Pál korinthusi helyzetét kellett lerombolniuk. Titkos menetrendjük volt. Kígyókként beszivárogtak, a személyiséget, nem pedig a tant hangsúlyozva. Ahelyett, hogy Krisztust tartották volna a szemük előtt, ahogyan Pál tanította őket, a korinthusiak - mint Éva annak idején - a ravasz gyanúsítgatásokat fogadták el. Ezek a hamis apostolok üzérkedtek a vallással. Megrabolták a hívőket a hitüktől, miközben bizalomra méltó tisztelettel álcázták magukat. Pál a legtöbb üldöztetést korának vallásosaitól szenvedte el. Ap.Csel. 13-ban hagyták, hogy Pál a zsinagógáikban beszéljen, csupán azért, hogy lássák, hányan jönnek el meghallgatni! Az eredmény láttán addig nem nyugodtak, amíg föl nem buzdították a város elszánt asszonyait és elöljáróit, hogy elűzzék Pált. Ap.Csel. 14-ben pletykákat terjesztettek róla a pogányok 50
között, egy nagyobb csoport meg is akarta ölni. A vallás, a kormány és a közvélemény végül összefogott, hogy véget vessen Pál életének. A Biblia azt mondja, hogy nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi hatalmasságok és fejedelemségek ellen. Ez arra kell késztessen minket, hogy kétszer is meggondoljuk, mielőtt bármilyen rágalmat meghallgatunk a hit embereiről. Háború idején nem támadunk arra a katonára, aki a földön fekszik, hanem megmentjük, mert ellenséges tűz okozta a sérülését. Jelenések 12:10 az ördögöt az „atyafiak vádlójának” nevezi. Jakab 3:6-ban a pletykálkodó nyelvet a „gyehenna tüze” borítja lángba. Ha a szolgálókat tényleg érdeklik a gyülekezeteik, akkor ahelyett, hogy olyan módszerekhez alacsonyodnának le, amelyekkel szellemileg kizárják magukat a papságból, sokkal inkább annak az életnek a minőségére kellene összpontosítaniuk, melyet pulpitusaikról ajánlanak. Ha a gyülekezet jól táplált, nem fognak zöldebb legelőket keresni! Az igazság prédikálásával többet érnek el, mint vallási hadjáratokkal. Dávid az ítélőszéken ült, és jogos felháborodásában forrongott, amikor a gazdag pásztorról hallott, aki kapzsin ellopta és megölte a szegény pásztor egyetlen báránykáját. De Nátán rámutatott, és azt mondta: „Te vagy az az ember!” Dávid készen állt kárhoztatni azt, akinek az élete tökéletesen visszatükrözte a sajátját! Júda dühödten hívatta Támárt, megözvegyült, terhes menyét, hogy szeme előtt égessék 51
el paráznaságáért. Támár eléjött szégyenének bizonyítékaival, és így szólt: „Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór és e pálca.” Júdáé voltak! Mivel férje halála után Júda nem adta felelségül a soron következő fiához, mint ahogyan azt korábban megígérte, Támár álruhában paráználkodott. Júda volt a gyermek apja! Titkos bűne lelepleződött, amikor a bírát játszotta. „Hangosan hirdetheted erényeid, S mindazt, mit elérni tudsz, Gazdagságot halmozhatsz magadnak, De bolonddá tenni Istent nem tudod.” - G. Kleiser -
52
4. EMBERI GYENGESÉG Istennek célja volt azzal, hogy az embert az angyaloknál alacsonyabbnak teremtette, és azt is megengedte, hogy elbukjon. Hagyta, hogy Sátán beszivárogjon édenkertjébe, és a halál hatalma alá hozza az embert. Isten célja az volt, hogy az ember esendőségén át Önmagát dicsőítse! Kegyelmének jelleme az emberek és angyalok előtt a gyengeségen keresztül mutatkozik meg a legvilágosabban. Mielőtt az emberi faj megteremtetett volna, Lucifer már hibát talált Istenben. Válaszul Sátán vádjaira Isten az emberi fajt választotta - tudván, hogy az el fog bukni -, hogy megmutassa szeretetének mélységét. A kígyó első vádja Isten ellen Éva előtt az volt, hogy Isten valami jót tart vissza tőle. Sátán mindig megpróbálja megtagadni Isten jóságát. Isten terve azonban az, hogy leleplezze jóságos jellemét. Az emberi bukás nem gátolja meg Isten sokoldalú kegyelmének kijelentését, sőt, inkább eszköze annak!
53
A kegyelem legmélyebb kifejezése abban található, hogy a legrosszabbakhoz is eljut. A mennyben Krisztus menyasszonyának - a gyülekezetnek jelenléte felmagasztalja majd Isten kegyelmét az egész örökkévalóságon át, mert egyikünk sem érdemli meg, hogy ott legyen. Igen, Isten a szeretetét ajánlotta fel, amikor meghalt a bűnösökért. A kegyelem uralma alatt azáltal dicsőítjük Istent, hogy mindig azt kapjuk, amit nem érdemlünk meg. A kegyelem olyan életet ad nekünk, amely meghaladja saját, természeti életünket, hogy megtapasztalhassuk az erőt természeti korlátainkon túl, és természeti képességeinken túl is gyümölcsöt teremjünk. Örök célunk az ördög világában az, hogy Isten jóságának jellemét mutassuk meg saját képtelenségünk közepette. Pál apostol azért imádkozott, hogy a szemeink megnyíljanak erre a hatalmas célra, és arra az erőre, ami Krisztustól jön. Isten végtelen szeretetének bizonyságai vagyunk. Kegyelmi állapotunk bizonyságot tesz Isten tökéletes igazságáról az utolsó ítéletkor, és nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a démonok és az elveszettek elutasították a kegyelmet, és ezért kerülnek pokolra. Nem a bűn juttatja őket oda, hanem az, hogy elutasították a korlátlan jóvátételt, és a szeretet Személyét. Ők is elfogadhatták volna a mindenki számára felajánlott ingyenes ajándékot. Sírás és fogcsikorgatás kísér majd mindenkit, aki pokolra száll, mert elutasította az ingyenes ajándékot. 54
A kegyelem hatalma A kegyelem a mi tanítónk (Titus 2:12). Nincs szükségünk egy rakás törvényre és szabályra, ha kihasználjuk azt a kegyelem adta lehetőséget, hogy Istenhez mehetünk. A kegyelem arra tanít minket, hogy megtagadjuk a Sátán királyságából jövő kezdeményezéseket. Mint ahogyan az anya táplálja a gyermekét, a Szellem táplál minket Isten Igéjének tejével, miközben a Fiú karjaiban nyugszunk. Az Ő jósága tesz minket naggyá, miközben arra tanít minket, hogyan éljünk azzal a hatalommal, melyet rendelkezésünkre bocsátott. Isten megérti a mi öröklött felépítésünket, nevelkedésünket, környezetünk erőit, és a velünk szembeni ellenállást, mialatt türelmesen tanít arra, hogyan arassunk győzelmet ezek felett - Benne. A Jelenések 2:l-5-ben szereplő efézusi gyülekezet erkölcsileg tiszta volt, de szellemileg nem, mert elhagyták a kegyelmi alapot. „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket” (I. Ján. 4:10). Bár Efézus sok csodálatos tettet hajtott végre, mégis elhagyta első szeretetét - vagyis azt a tudatot, hogy Isten szereti -, ami az életre ösztönözte. Tetteink nem dicsőítik Istent, ha nem az Ő bennünk lévő életétől függünk, és nem arra válaszolunk. Isten Szelleme így hív minket: „Jöszte, én mátkám” jöjj ki a felekezeti táborokból, a kisajátító kapcsolatokból, a régi személyiségedből, és a környezet diktálta követelményekből 55
egy élő, kizárólag Tőle függő kapcsolatba. Mikor Ádám és Éva elbukott, elszakadtak annak megtapasztalásától, hogy ki Isten. Munkaprogramot kezdtek, fügefaleveleket varrtak, hogy befedezzék elégtelenségüket. A megváltás visszavitt bennünket az Istennel való helyes kapcsolatba, hogy imádhassuk Őt azért Aki, és Ő legyen az életünk. Az elme egészsége az az állapot, amikor Isten szeretetének tudatában élünk. „Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek, és szeretetnek, és józanságnak lelkét” (II.Tim. 1:7). Amikor biztosan megalapozódunk Isten szeretetében, és ezt tekintjük azonosságunk és a Vele való kapcsolatunk alapjának, akkor nincs szükségünk bizonyos felállított szabályok biztonsági rendszerére ahhoz, hogy továbbra is elfogadottak legyünk. Isten nem ad arra nekünk erőt, hogy ugyanolyanok maradjunk, hanem egyre inkább elgyengít minket azért, hogy elfogadjuk megfeszíttetésünket és feltámadásunkat Krisztussal. Az emberek, családok, gyülekezetek, és nemzetek komoly megpróbáltatásokon mennek át, mert Isten belső alapjaik minőségét teszi próbára. Gethsemáné kertjében minden tanítvány elhagyta Jézust a próbatétel órájában. Jézus azért választotta őket, mert gyengék voltak. Mielőtt használta volna őket, szembe kellett kerülniük saját gyengeségeikkel és tehetetlenségükkel. I. Mózes 32-ben Jákob egész éjszaka küzdött az angyallal. Isten megvárta, míg Jákob természeti erejének végére ér, és már csak belecsimpaszkodni 56
tud az angyalba. Amint végső kimerültségében rátámaszkodott, Jákob elnyerte az áldást. Pál apostol személyes problémával küszködött, ami igen meggyengítette. Amikor kérte az Urat, hogy vegye el tőle ezt, Isten válasza ez volt: „Elég neked az én kegyelmem: mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (II. Kor. 12:9). Pál megtanulta, hogyan dicsekedjen a gyengeségeiben, mert azok késztették arra, hogy Istentől függjön. Akkor szabadult fel igazán, amikor megértette, hogy „mikor erőtelen, akkor erős”. Falakkal vesszük magunkat körül, hogy megőrizzük a maradék erőnket, ahelyett, hogy pusztán Isten kegyelmére támaszkodnánk. Jákob, elszakadva manipulációitól akkor volt a legerősebb, mikor a leggyengébb volt. Végül - gyengén, vakon, haldokolva természetfeletti áldást volt képes adni. Nem szabad ellenállnunk a meggyengítő folyamatnak! A természeti erőtől gyökerestől meg kell szabadulni, mielőtt megalapozódhatnánk a kegyelemben. Feltámasztjuk-e a régi Ádámot, vagy hagyjuk meghalni, és élvezzük a feltámadás életet? A gyomlálás fájdalmas folyamat, mert a régi „én” ragaszkodik az egyetlen azonossághoz, amit valaha is ismert. Azonosság-válság Válság akkor keletkezik, amikor önfenntartó rendszerünket kihúzzák alólunk. A válság gyengeségeink leleplezése, és gyakran a bukás formájában mutatkozik meg. A bukás a legfontosabb 57
esemény lehet a hívő életében, valójában álcázott áldás. A növekedéshez csodálatos adalék a szükség! Az Úr olyan programot dolgozott ki számunkra, amelyben megengedett a bukás. Minél nagyobb az önigazságunk, annál nagyobbat bukunk majd! A bukás szükséget hoz létre, ami éhséget ébreszt bennünk, és Krisztushoz vezet. Miles J. Stanford ezt írja: „Személyes, szívet szorongató bukásaink keresztyén életünk minden egyes szakaszában pusztán előkészületek az Atyától annak érdekében, hogy sikert arasson értünk.” Amit Stanford „negatív feldolgozásnak” nevez, arra késztet minket, hogy teljes mértékben Isten pozitív ígéreteire támaszkodjunk. Megfigyelése szerint: „mindannyian tiszta kegyelemben kezdtük, ugyanebben kell folytatnunk, és a tiszta kegyelem alapjaira kell érkeznünk”. A leckéket, melyeket szellemi születésünkkor tanultunk, újra és újra meg kell tanulni a szellemi növekedésben és szolgálatban. Csak akkor ismerjük valaminek az igazi értékét, amikor szükségünk van rá, és akarjuk azt. Péternek el kellett buknia, hogy megérthesse azokat, akik elbuknak. Szüksége volt a bukásra, hogy az vágyat ébresszen benne Isten hatalmára. Szüksége volt a bukásra, hogy elveszítse a bizalmát önmagában. Szüksége volt a bukásra azért, hogy azt kívánja, ne bukjon el újra. „Szeretsz engem?”- kérdezte Jézus. A bukás erre az alapvető kérdésre redukálódott. Péternek alább kellett szállnia, hogy jövőbeni szolgálatában önérdek, vagy felfújt fontosságérzet 58
nélkül tudja vezetni őt Isten. Meg kellett tanulnia, hogy hogyan hordozhatja őt az Úr. A bukás válságából képesség, érettség, tapasztalat, vigasztalás, bölcsesség, tudás és Krisztussal való egység származott. Simon, a farizeus, elítélte a bűnbánó prostituáltat, aki könnyeivel mosta meg Jézus lábát. De az, akinek sok bocsáttatott meg, nagyon szeret. Bukása éhséghez vezetett, éhsége pedig Krisztushoz. Nagy volt a bukása, és nagy volt a hite is. Ha személyes csődben, egyedül és meztelenül állunk, gyógyulás és helyreállás az eredmény, mert megtapasztaljuk énünk romlottságát, és az alázat, kegyelem, és Krisztus bennünk lévő életének igazi értékét. Ábrahám Hágárral elkövetett bukása része volt annak a növekedési folyamatnak, mely elvezette a Mórija hegyére Izsákkal. Pál, a „bűnösök közül az első” fő apostollá vált, aki az Újszövetség nagy részét írta. Erőszakos cselekedeteitől megaláztatva - melyeket Krisztus és a gyülekezet ellen követett el -, hatékony szolgává vált, aki táplálta a nyájat. Minden vezetőnek tudnia kell, hogy mit jelent báránynak lenni, akit a Főpásztor hordoz. A kegyelem belső megtapasztalása szeretetet eredményez. A vágy, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, abból a válságból növi ki magát, amely kiábrándul az énből. Ha a válság nem rombolja le azt az összetett önigazságot, mely az évek során épült fel annak érdekében, hogy megvédje és megőrizze az ént, akkor a keresztyén olyan szellemi betegséget 59
hordoz magában, amiről nincs is tudomása. Absolon tökéletes példája ennek. Éveken át nyomta a begyét az apja, Dávid, mert az nem bánt el testvérének, Amnormak bűnével, mikor az megerőszakolta Absolon húgát. Bár Absolon a maga kezébe vette az igazságszolgáltatást és megölte Amnont, ez sem elégítette meg reakcióval teli űzöttségét. Az önbecsapás vírusa fokozatosan rombol. Fertőzése addig terjedt, míg Absolon összeesküvővé vált. Elcsábította az embereket, hogy őt kövessék, s végül csatába szállt saját apjával. Önigazsága lerombolta képességeit. Elutasította a gyengeséget és alázatot, ezért annak a csatának az áldozataként halt meg, melyet saját reakciója indított el. Érzelmi reakció válsághelyzetben A válság a paranoiák egész kavalkádját hozza elő a természeti, ádámi emberből. Azt gondolhatjuk, hogy az emberek nem szeretnek minket, és állandóan rólunk beszélnek, mert a múltbeli, megoldatlan bűntudatunk a most körülöttünk lévő emberekre vetítődik ki. A nagyzási mániában szenvedők azt gondolják, hogy zsenik, próféták, vagy valamilyen magasztos elhívásuk van. A féltékenységi paranoia túlságosan is védi azoknak a körét, akik vagy amik hozzájuk „tartoznak”. Az erotikus paranoia eufórikus „megérzést” idéz elő azzal kapcsolatban, hogy kivel fognak házasságot kötni, vagy mindent elsöprő vonzalmat éreznek egy másik személy felé. A vágy és szükség erőteljes, szubjektív 60
hangként jelenik meg, és átveszi Isten szerepét. Mások a kivetítések paranoiáját tapasztalják, és dühödten próbálnak szabadulni az önvád borzalmas terhétől. A tehetetlenség erős, tudattalan érzései, melyek a szubjektív elmében rejtőznek, válságok közepette törnek felszínre, s a védelmi mechanizmusok hihetetlen sorozatában nyilvánulnak meg. A kivetítések és torzítások megvédik a lelket attól, hogy szembekerüljön a fájdalmasnak ígérkező belső konfliktussal. A konfliktusok elnyomása végül valamilyen reakcióban robban elő, mikor túlcsordul a pohár. Amikor ez történik, arra van szükségünk, hogy mások megvédjenek és együtt érezzenek velünk. Mikor a túlzott érzékenység és érzelmi fájdalom ilyen állapotában vagyunk, a szeretet és megértés légkörére van szükségünk azért, hogy szabadon kifejezésre juttathassuk az uralkodó fájdalmat, szükséget, és kérdéseket. Az őszinte növekedéshez elengedhetetlen a félelem és bizonytalanság nélküli közlés. A feltétel nélküli elfogadás környezetében a tudatos elme kiválogathatja azokat a kivetítéseket, melyek az önkéntelen elméből robbannak felszínre. Isten így szól: „Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő” (Péld. 8:14). Bár a lélek megpróbál elmenekülni az elől, hogy a benne rejlő gyengeséget leleplezzék, mégis a legjobb dolog, ami valaha történhet velünk az, ha szembekerülünk azzal, hogy semmik vagyunk. A világosságban Isten a fájdalmat 61
és ürességet felcseréli az Ő Igéjével és Szellemével. A Vigasztaló betakarja mélységünk egészét. A bukás csak akkor maradandó, ha nem fordulunk Istenhez a mélypontjainkon. Illés önpusztítóvá vált a depresszió mélységeiben, de a hegyhez rohant, és békét talált Isten szelíd, halk hangján át, amikor kiöntötte Előtte szívét. Az ígéretek valósággá váltak, amikor megtalálta a völgyek Istenét. Ha kiemelkedő keresztyén alakok, akik az elmúlt években elbuktak, ismerték volna a völgyek Istenét és Krisztus Testének feltétel nélküli szeretetét, segítséget találtak volna a problémájukra, még mielőtt a probléma tönkretette volna őket. Az elbukott keresztyénekre túl gyakran vár vádaskodás és elutasítás, éppen ezért nem mernek őszinték lenni másokkal, de még magukkal sem. A vezetők nem tudják, hova forduljanak. Ugyanúgy joguk van a gyógyuláshoz és helyreálláshoz, mint mindenki másnak. Családi ügy ez is, melyet a gyülekezeten belül kellene kezelni, és soha nem szabadna feltárni a világ előtt.
62
5. A SZELLEMI HARC Talán emlékszel a következő történetre: a késő hetvenes években a Csendes-óceán szigetvilágának egyik szigetén találtak egy japán katonát. Közel harminc éven keresztül ez az ember abban a hitben élt, hogy a II. Világháború még mindig tart. Ebből adódóan azoknak, akik rátaláltak meglehetősen nehéz dolguk volt, mikor megpróbálták meggyőzni arról, hogy „adja meg magát”. Nem tudta, hogy a háborúnak vége. Sok ember pedig azt nem tudja, hogy a szellemi háborúnak van vége. Néhányan azt sem tudják, hogy valaha is létezett ilyen! Az aréna, ahol ez a harc kezdődött, talán évmilliókkal ezelőtt, a szellemi világ volt. A harc belső lázadásban gyökerezett. Lucifer, „a hajnal fia”, Isten felkent kerubja, Isten ellen fordult. „Holott te ezt mondád szívedben: az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, 63
és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ézs. 14:13,14). Lucifer nem volt elégedett magas rangjával az angyalok között. Fölötte akart állni mindenkinek, még Istennek is. Az ezt követő hatalmi harc a két királyság között - melyben azok az angyalok is részt vettek, akik Lucifer mellé álltak, és azok is, akik hűek maradtak Istenhez - jelentős befolyást gyakorolt a föld nevű bolygóra. Miután a mennyei harc elkezdődött, Isten megteremtette az ádámi fajt. Az Éden kertjében lévő kígyó a büszkeség mérgével igézte meg Évát. Azt ígérte neki, hogy olyan lesz, mint Isten, ha engedetlen lesz Istennek. Ez kritikus állomása volt a csatának. Ha szabad akaratából Éva elutasítja a kígyó kezdeményezését, Lucifernek („ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak” Jel. 12:9.) nincs lehetősége hozzáférni az emberi fajhoz. Ha viszont aláveti magát a Sátán kísértésének, ráadásul Ádám beleegyezésével, akkor az ördög válik a fejükké, és akaratlanul is, de az ő erőihez csatlakoznak. Rossz döntés született, és Sátán - a bukott Lucifer - úgy gondolta, hogy attól kezdve ő az úr a bukott emberiség felett. Ádám és Éva megbánta, amit tett, és Isten megbocsátott nekik, de nem tudták visszavásárolni azt a területet, amit átadtak az ellenségnek. Nem tudták visszaszerezni a tulajdonlevelet, amit engedetlenségükkel adtak el. Ezért tulajdonít még a Biblia is bizonyos uralmat Sátánnak: „e világ istene” (II. Kor. 4:4), „a levegőbeli hatalmasság fejedelme” (Ef. 2:2), 64
és a „gonoszság lelkei, melyek a magasságban vannak” (Ef. 6:12). Mivel az ember rangjában és erejében az ördög alatt állt, nem volt képes még csak javítani sem a helyzeten. A legyőzöttség közepette azonban Isten elmondta Sátán jövőbeli pusztulásának módját: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod”. A kígyó alantas helyzete, és az ember fölötte való uralma a végítélet képe volt: Isten elküldte a Messiást, aki asszonytól született, hogy összezúzza a szellemi kígyó fejét. Sátán Krisztus sarkát mardosta a kereszten, de Sátán uralma az ember felett örökre darabokra hullt. Ez volt Krisztus célja akkor, amikor eljött, hogy meghaljon. Amikor Máté evangéliumának 16. fejezetében a keresztről beszélt, „barátja”, Péter megpróbálta lebeszélni róla. Ahelyett, hogy Jézus vigaszra talált volna Péter szavaiban, így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán!” Röviddel ezelőtt Péter még Isten szócsöve volt Krisztus mennyei Fiúságát hirdetve, most pedig, csak percekkel később, Sátán eszközeként megpróbálta eltéríteni Jézust a céljától. A háború véres, gusztustalan vállalkozás. A démoni erők sokszor a farizeusokat használva próbálták megölni Jézust. Jézus ezt mondta nekik: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva...” János 8:44). Ők azonban Jézust vádolták azzal, hogy Ő az ördög, s rögvest köveket ragadtak, hogy 65
megöljék, de Jézus ismét kimenekült a karmaikból. Szolgálatának utolsó hónapjaiban a tanítványok állandó rettegésben éltek Mesterük életét féltve. A végső ütközet előestéjén Jézus a Gethsemáné kertben volt. „Jobbkezei” természetfeletti elnyomás alatt elszunnyadtak őrhelyeiken, miközben az Ember Fia szembekerült Sátán utolsó kísérletével, hogy megölje Őt, mielőtt eléri a keresztet. Háromszor kiáltott az Atyához: „Vedd el tőlem e pohárt!” Halálfélelme volt? Azt hiszem, nem. János 12-ben már szembekerült ezzel a problémával, és ezt mondta: „ ... mit mondjak? Atyám ments meg ettől az órától. De azért jutottam ez órára.” Jézus szellemi közelharcot vívott az életéért a démoni seregek támadásakor. A mennyből angyal küldetett, hogy megerősítse Őt. Olyan halálközeli volt a küzdelem, hogy vér csöpögött a pórusaiból. Végül Ő győzött. Utána felébresztette a tanítványait és elindult, hogy találkozzon Iskáriótes Júdással, aki a templomszolgákat Hozzá vezette. Jézus így szólt hozzá: „ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma”. A farizeusok végső soron elérték gyilkos szándékukat, észre sem véve, hogy ezáltal Isten tökéletes akaratát töltik be. Péter a pünkösd első üzenetében ezt hirdette: „Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöletek” (Ap.Csel. 2:23). Minden a haditerv szerint folyt. Amint a kereszten függött, Jézus kiadta utolsó parancsait, melyek magukban foglalták a mellette függő 66
latornak járó megbocsátást -, az Atya által elhagyatva azonosult minden ember bűnével, visszanyúlva egészen Ádám első bűnéig. Mikor felkiáltott: „Elvégeztetett!”, sarkát a kígyó mardosta, Sátán uralma pedig összezúzatott. Krisztus győzelme Krisztus meghalt S „meglepődött” a kereszt, mert Minden adósságot A halál oldalára vetett: A fogoly világ felébredt, s mit talált? A rabok szabadon, az őr megkötözve állt. Ó drága, édes harc Halál és Szeretet oly távoli gyümölcsei között, Mint méreg és ellenszer: Az első, végzetes fa miatt Élet és szabadság eladatott, s veszni tért. De e fa miatt mindkettő újraéled, és él. Ó nyílt halál s rejtett élet Furcsa, rejtélyes küzdelme: Mikor a kereszten Királyom vérzett Az Élet haldoklott, ám a Halál ért véget. - Richard Crashaw Harmadnapon Krisztus feltámadt a sírból miután kihirdette győzelmét az alvilágnak, s a mennybe vitte vérét, ami Isten a megszabadítással kapcsolatos kívánalmának győzedelmes, beteljesített bizonyítéka volt. A lévitai áldozat 67
erre a nagyszerű eseményre mutatott. „Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, és nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve” (Zsid. 9:1112). Tisztára mosva az embert eredeti bűnéből Krisztus visszahódította Sátántól a föld feletti uralmat. Efézus 4:8 leírja Krisztus mennybemenetelének sikerét és felsőbbségét: „Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva.” Kolossé 2:15 azt mondja: „lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban”. Mivel az ember bukásának természete először szellemi volt, de magában foglalta a fizikai betegség és halál biológiai utóhatásait, mielőtt megtapasztalhattuk volna az Istennel történt megbékélés földi előnyét, Krisztusnak a mennyei helyeken kellett ezeket megcselekednie. Ezért mondja a Biblia, hogy Isten megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben; hogy megszabadultunk a sötétség láthatatlan hatalmától, és szellemileg átvitettünk Isten drága Fiának királyságába. Taktikailag a helyzeti győzelmet a mennyben kellett megnyerni, mielőtt a tapasztalati megbékélés rendelkezésre állt volna a földön. Ez az oka annak, hogy állapotunk nem feltétele megváltásunknak. „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség” a miénk (I.Pét.l:4). Átmeneti, az időben történő visszaesésünk 68
közelébe se érhet annak, amit örökre megvásárolt és nekünk tulajdonított Krisztus a mennyekben. Maga Isten bonyolította le az ügyet a saját feltételeinek megfelelően. Pál apostol missziója az volt, hogy miden emberrel megláttassa ezt a győzelmet, „melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és a Maga jobbjára ültette Őt a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1:20-23, 3:8,9). Mennybemenetelekor Krisztus az ördög fölött álló helyet adott gyülekezetének - mindazoknak, akik hiszik, hogy Ő a Krisztus, az élő Isten Fia. Ebben a helyzetében a gyülekezet ráruházott tekintéllyel bír, hogy megkötözzön vagy megmutasson a földön minden olyan dolgot, melynek mennyei eredete van. A világ eseményeit az határozza meg, hogy a gyülekezet milyen mértékben használja vagy használja ki tekintélyét. A gyülekezet meghatározott azonossággal bír a láthatatlan erők előtt, és szent küldetést hivatott betölteni. Sok olyan „fogoly” rejtőzködik, mint a japán katona, akik nem tudják, hogy a háborúnak vége, és azt sem, hogy ki a Győztes. Ha az ördög ezeket a szegény tudatlanokat képes továbbra is a 69
sötétségben tartani, vagy ami még jobb: győztes ellenfeleit egymással szembefordítani, akkor veresége nem is tűnik olyan végzetesnek előtte. Legyőzött ellenségünk továbbra is oroszlánként jár szerte „keresvén kit elnyeljen” egészen addig a végső óráig, míg Krisztus vissza nem tér, hogy a jogosan Neki járó területeket visszakövetelje. Amíg nem látjuk Efézus 1:14 beteljesedését, „Isten tulajdon népének” megkoronázását, a mi felelősségünk az, hogy fenntartsuk azt a szabadságot, amiért Krisztus meghalt, és hirdessük mindazoknak, akik még nem hallották. Elidegenítési terv Miután Sátán elvesztette azt a csatát, melyben megpróbálta Istent elidegeníteni az emberektől, most az embereket akarja elidegeníteni Istentől és egymástól. Ha képes meggyőzni a foglyokat arról, hogy túl bűnösek ahhoz, hogy megváltassanak, és a hírvivő túl bűnös ahhoz, hogy meg lehessen benne bízni, akkor senki sem fog válaszolni a nagy szabadítás hírére. A sötétség erői mindig felnagyítják a bukást, akár a sajátunkéról van szó, akár valaki máséról, azért, hogy beárnyékolják Krisztus győzelmét. E sátáni cél fényében a tan szerinti keresztyének nagyon óvatosak annak tekintetében, hogy elfogadjanak-e bármilyen vádat más keresztyének felől. Jézus Jó Hírt ad, hogy azt terjesszük. Ha bárki rossz hírt terjeszt, nem ugyanabból a Szellemből van. Sajnálatos módon sokszor ez történik: a 70
világ elterjeszt valamit egy Bibliában hívő gyülekezetről. Egy másik Bibliában hívő gyülekezet hallja, és elhiszi. Annak érdekében, hogy megvédjék a gyülekezetet az elsőként említett gyülekezet állítólagos rossz befolyásától, a másodikként említett gyülekezet elmond mindent tagjainak az elsőről. A második gyülekezetnek „jók” a szándékai, de sajnos tudatlanok a sátáni harccal szemben. A Diabolos szó rágalmazót jelent. Ő az a „hazug a kezdetektől”, akire Jézus olyan dühös volt. Buzgó farizeusok az ördög ügyét szolgálták azáltal, hogy gyanúsítgatásokat, vádakat és kritikákat terjesztettek. Ezért figyelmeztették az apostolok a nyájaikat folyamatosan a pletyka ellen. „Ne szóljátok meg egymást atyámfiai” (Jakab 4:11); „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra” (I. Tim. 5:19); „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Efézus 4:92); „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van” (I. János 2:9). Egy összezavarodott, legyőzött kígyó igyekszik megsebezni Istent azáltal, hogy azoknak okoz fájdalmat, akik Hozzá tartoznak. Az ellenségeskedés annak fáj, akinek ő a nyomába se léphet. Sátánnak elég a rosszindulat csöppnyi kovásza ahhoz, hogy beszivárogjon Isten munkájába. József így szólt testvéreihez, miután azok nyomorúságosan elbuktak: „Ne féljetek: avagy 71
Isten gyanánt vagyok-é én?” Sátán - a bitorló szeretné, ha az ítélkező szerepet öltenénk magunkra, ami jogosan nem is minket illet, mert kizárólag Istenre tartozik. Minden jogunk megvan arra, hogy szorgalmasan kutassuk annak a gyülekezetnek a tanait és a gyümölcseit, amelyhez csatlakozni kívánunk. Ha azonban ennél továbbmegyünk, a gonosz rendszerébe lépünk. A keresztyén elméjének olyan dolgokkal kell elfoglalnia magát, amelyek igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek. „Ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8). Jobb inkább túl pozitívan gondolkodni, mintsem értelmileg és érzelmileg megfertőződni azzal a negativitással, melynek forrása egy másik királyságban van. Az Úr Jézus Szelleme a Bárány Szelleme. Ő a szelídség legfőbb példája számunkra. Ha magunkra öltjük az Ő alázatosságát, megvédjük magunkat a büszkeség mesterével szemben. „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben” (Efézus 4:1,2).
72
Vallás Azok, akik Krisztus nevét vallják, képesek arra, hogy az Ő céljaival ellentétes dolgokat tegyenek. Jézus ezt mondta a maga-csinálta Bibliatudósoknak: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Máté 9:13). A farizeusok „szakértőkként” maguknak tulajdonították az ítélethozatal jogát a Magasságos helyett. Jézus azt mondja a vallásos világnak: „menjetek és tanuljatok”! Térjetek vissza a Könyvhöz, melyet megvallásotok szerint képviseltek, és olvassátok el Hóseás 6:6-ot, Ézsaiás 49:13-mat, és Mikeás 6:8at, ti, törvénymagyarázók! Térjetek vissza a prófétákhoz, melyekről állítjátok, hogy ismeritek. Kutassátok az írásokat, hogy megtaláljátok Benne Azt, Aki fölött elsiklottatok! A szertartás semmit nem jelent irgalmasság nélkül. Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket megtérésre! Ez a Krisztus az Ő szolgáit hívta el a megbocsátás szolgálatára. „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is Krisztusban megengedett nektek” (Efézus 4:32). Erről a „lábmosó” szeretetről ismeri majd meg a világ, hogy az Ő tanítványai vagyunk - mondta Jézus. Nem csupán arra lettünk elhívva, hogy szóbeli megerősítését adjuk Krisztus halálának, eltemettetésének és feltámadásának, hanem arra is, hogy mélyen azonosuljunk az emberiség 73
gondjának és szenvedésének belső betegségeivel és külső hatásaival, a bűnökkel és kudarcokkal. A farizeusokat megdöbbentette az, hogy Isten Fia kétes elemekkel evett együtt, de Jézus azt kérdezte tőlük: „Hol lehetnék másutt?” A betegeknek van szükségük orvosra. Krisztus látta a sokaság szükségét, és könyörületességgel telt meg. Táplálni az éhezőket, meggyógyítani a betegeket, megbocsátani az elbukottaknak, bátorítani a szegényeket - ez volt Atyjának dolga. „Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” (Máté 15:22). Még a pogányok is irgalmat nyertek a zsidó Messiás kezéből. A sírofenícziai (kananeus) asszony elégedett volt a morzsákkal is, melyek a gyermekek asztaláról hullottak alá. Nem csupán a nagy szükség indította könyörületességre Jézust, hanem minden szükség; nem csupán a válság, de az élet részletei is. A halott vallás elvont és ellenségeskedő. Alattomosan károsít, mert megterheli az embert és félreképviseli Istent azok előtt, akik az igazságot keresik. Krisztus a férfiakat és nőket pásztor nélkül való, gyámoltalan juhoknak látta, akiket olyanok vezetnek, akiket valójában nem érdekel a lelkük. Dühös volt, mert nem jól bántak velük és félrevezették őket. Figyeld meg, hogyan szólítja Jézus azt az asszonyt, akit kiátkoztak a templomból és kiközösítettek a társadalomból: „leányom” - mondta Jézus (Máté 9:22). Elfogadtatott a Szerelmesben, és hit által a mennyei család tagjává tétetett.
74
Az egyetlen menedékhez rohant, Az Istenség égő tüzéhez! Minden nők közül egyedül ő Hallotta a legszelídebb nevet. „Leányom” -mondta, „örvendj; Hited teljessé tett” Nem puszta gyógyítással, hanem szeretettel Vigasztalta meg lelkedet. - George McDonald Krisztus a nevünkön szólít minket. Számon tartja minden egyes hajszálunkat, üvegcsékbe zár minden könnycseppet, feljegyzi minden lépésünket, mert mi vagyunk szeretetének alanyai. Krisztus sírt Jeruzsálem felett. A romlottság bukott állapotában látta azokat, akik Isten képére lettek teremtve. „Amilyen könyörülő az Atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt. Mert Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103;13,14). Krisztusnak arra van szüksége, hogy gyülekezete a Szellemmel legyen betöltve az emberek szükségeinek közepette. Krisztus mindenhol, minden ember láttán könyörületességre indult. Az Ő eledele az volt, hogy férfiakat és nőket lásson eljutni annak megváltó ismeretére, 75
hogy ki is volt Ő valójában. Az Ő szeretete belül gyógyít, kívül kijavít. Azoknak, akik az Ő nevét viselik, az irgalmasság fiainak kell lenniük, akiket ugyanaz a Szent Szellem indít meg, amely Őt is megindította. Nem Isten helyén állunk az ítéletben, hanem Krisztus helyén a megbékélés követeiként. A kegyelem sáfáraiként a sátáni ostrom alatt emlékeznünk kell arra, hogy a győztes oldalon maradjunk. Az, Akit szolgálunk meghalt azért, hogy megbocsásson a bűnösöknek, és örökké él, hogy közbenjárjon értük. Mindenkinek szüksége van erre a közbenjáró szeretetre. Arra vagyunk elhívva, hogy ezt adjuk át. Fogta a kancsót, s mélyre hajolt Az aprónép ajkaihoz. Majd odatartotta a fáradt szentnek S megitatta, mikor beteg és megtört volt. Ittak - s mivel a kancsó közöttük állt, A kezet, mely tartotta, alig látták.
76
6. IGAZI ÁTALAKULÁS „Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (II. Péter 3:18).
Egy kislány spagettit készített az édesapjának vacsorára. Az asztalnál az apa döbbenten nézett a tányérra, amin a kislány felszolgálta a vacsorát. „Drága bogaram, ez a cica tányérja”- mondta lányának. „De hiszen elmostam” - volt a válasz. „Nem számít picim, ez a tányér a cicáé, és csakis hozzá tartozik.” Ez a mulatságos történet, amit egy barátom mesélt el, jól illusztrálja a megszentelődés bibliai elvét. Az apa elméjében a tányér a macskához tartozott. Az, hogy el lett mosva, nem változtatott ezen a tényen. Láthatóan jelentős változásnak kellene 77
történnie a tányérban ahhoz, hogy elfogadható legyen az apa számára. Hasonlóképpen, az ember teljesen elfogadhatatlan Isten előtt, hacsak nincs megtisztítva a Golgotán nekünk adott élet által. A bibliai megszentelődés három lépésben történik: helyzeti, haladó és végső. A megváltás pillanatában a hívő azonnal elválasztatik Istennek. Ez helyzeti, egyszer s mindenkorra szóló elválasztás, amikor a keresztyén a sötétség birodalmának állampolgárából Jézus Krisztus királyságának polgárává válik. A Biblia gyakran utal „szentekként” a keresztyénekre, ami azt jelenti, hogy „elválasztottak”. Evans A Biblia nagyszerű tanai című könyvében kijelenti: „Ha egy ember nem szent, akkor nem is keresztyén; ha pedig keresztyén, akkor szent. Bizonyos körökben a haláluk után avatnak szentté embereket. Az Újszövetség a hívőket még életükben szentté avatja!” A megszentelődés végső formája a hívőt minden szempontból teljesnek fogja találni, mert a gyülekezet elragadtatásakor „olyanok leszünk, mint Ő”. Megszólal a harsona, és Krisztus „elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által Maga alá is vethet mindeneket” (Filippi 4:21). Időközben pedig, addig a végső napig, a földön élő keresztyén folyamatosan megszentelődik a szellemi növekedés folyamatában. A megváltás nem törli el a régi bűnös természetet, amely a hívőben lévő új élet 78
Szellemével viaskodik. A szellemi növekedés folyamata magában foglalja azt, hogy megtanuljuk megmutatni mennyei helyzetünket a tapasztalatunkban is, minden nap Krisztus elsőségéhez, a Szent Szellem hatalmához, és Isten Igéjéhez ragaszkodva. Jézus, János 13-ban jellemzi a helyzeti és haladó megszentelődés közötti különbséget, amikor a tanítványok lábánál térdel. „Az én lábaimat nem mosod meg soha!”tiltakozott Péter. Jézus így válaszolt: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.” Péter azonnal meggondolta magát: „Uram, ne csak a lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!” De Jézus így szólt: „Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta.” Más szóval, Péter helyzetileg már megszentelt volt, el lett választva Istennek, de lábait újra és újra meg kellett mosni. A lábak arra utalnak, hogy nap mint nap az Úrral járunk. Csakúgy, mint Péter azokban az időkben, mikor egész nap Júdea poros, koszos útjait rótta, és gyakorta kellett lábat mosnia, szellemileg mi is egy romlott világ sarában, szennyében járunk. Elbukunk, vétkezünk, rossz döntéseket hozunk, mert emberek vagyunk. De nem kell a porban maradnunk. Imában Jézushoz mehetünk, rátalálhatunk az Igében, és megmosathatjuk a lábainkat. Ha folyamatosan Vele járunk, az Ő képére változunk el, és érettebbé válunk jellemünkben, és ez Őt dicsőíti. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (I. János 1:9). Isten 79
gondoskodott azokról a napokról is, amikor bukdácsolunk. Mindentudásában előre tudta azokat a napokat, amikor elbukunk. Az éretté válás folyamatában vannak növekedési fájdalmak, amint megtanulunk alábbszállni, és hagyjuk, hogy Krisztus növekedjen az életünkben. Amikor azonban elbukunk, nem kell lent maradnunk. Az igazi bukások azok, amikor elbukunk, és elutasítjuk azt, hogy felálljunk. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél” (Péld. 24:16). Ismerek egy alkoholistát, aki Krisztushoz jött, de nehezen tudta feladni régi szokását. Bár megtérése után is elbukott, mégsem vesztette el a reményt. Makacsul hitte, hogy Isten nagyobb a bűnénél. Minden bukását megbánta, a gyülekezetben pedig folyamatos szeretetünkkel és imáinkkal bátorítottuk. Végül, néhány évvel később, megitta az utolsó pohár italt. Bizonysága szerint azóta nem iszik, s ennek már tizenöt éve. Másrészről viszont egy híres északi rádiós evangélista úgy elbukott, és olyannyira elbátortalanodott, hogy elutasította a visszatérést. Mivel úgy érezte, hogy nem szeretik és elutasítják, tovább ivott, majd elkezdett kábítószerezni, végül öngyilkos lett. Szomorú vége volt ez egy tehetséges keresztyénnek. Gyakran tűnődöm azon, hogy néhány szerető testvér bátorítása talán megállíthatta volna ezt az embert az önpusztítás ösvényén. Sajnos sokszor megesik, hogy keresztyének nem akarnak megfertőződni egy elbukott ember társaságától, még akkor sem, ha az már megbánta bűnét. Van 80
Valaki, aki kiáll értünk, bármit is teszünk. Jézus Krisztus a mi Szószólónk Isten, az Atya előtt. Ő akkor is minket képvisel, amikor vétkesek vagyunk. A Krisztusban lévő helyzetünk soha nincs veszélyben, mivel az Krisztus bevégzett munkája miatt örök. „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nem csak a mienkért, hanem az egész világért is” (I. János 2:1,2). A kegyelem növekedésünk eszköze. Még ha nyilvánvaló bűnt követünk is el, mindig visszafordulhatunk Istenhez. „Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsa. 55:7). János evangéliumának tizenötödik fejezetében, melyet sokan a „szőlős” fejezetként ismernek, Jézus a szőlőtő metaforáján keresztül elmagyarázza a növekedés szellemi elveit. „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. 81
Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybegyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek. Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek” (János 15:47). A „megmaradni” szó azt jelenti, hogy a saját helyén marad, megmarad egy bizonyos hatáskörben. Helyzeti állásunk „Krisztusban” van. Ideális esetben Jézus folyamatosan az ő befolyása alatt tart minket földi tapasztalatunk során. Hogyan lehetséges ez? János a nyitó fejezetben Krisztusról a „testté lett Ige”-ként beszél. Isten Igéje többet jelent felénk irányuló közlésnél; ez az ő élete. Krisztusban maradni annyit tesz, hogy az Igéjében és befolyásának körében maradunk. Ez az igazság kapcsolódik a helyi gyülekezet fontosságához. Minden keresztyén aktív tagja kell hogy legyen egy olyan helyi gyülekezetnek, ahol Isten Igéjét annak teljességében hirdetik. Kapcsolatunk a Bibliával létfontosságú a növekedéshez. Nem véletlenül a 119. Zsoltár a Biblia leghosszabb fejezete. 176 verset tartalmaz, mely mind Isten Igéjét és annak áldásait magasztalja fel. Isten Igéje vezet, véd, megtisztít, erőt ad, bátorít és megszabadít! Azok, akik az Igében maradnak és alávetik magukat átalakító folyamatának, nagyszerű férfiakká és nőkké válnak Isten királyságában, és jelentős szellemi gyümölcsöt hoznak létre. Péter apostol a növekedés különböző lépcsőfokain esett át, melyek sokszor - elég zavarba ejtően - pont a nyilvánosság 82
előtt történtek. A valódi változás az elme átalakulása, nem pedig a külsődleges mércék rendszeréhez való igazodás. A haladó megszentelődés azt jelenti, hogy Isten saját természetének részeseivé válunk az ígéreteiben való hiten keresztül. A tudás és kegyelem keveréke emészthetővé teszi Isten Igéjét az emberi lélek számára. Kizárólag a betű ismerete azonban lerombolja az emberi képességet. Ha mentalitásunkban a törvény válik vezérlőmesterünkké, nem fogunk szellemi fiúságunkban érni. A tudás önmagában nem elégséges. Nem ismerjük az igazságot úgy, ahogyan azt ismernünk kellene mindaddig, míg az, amit tudunk, nem birtokolja lényünket. Bár ezrek tanulmányozzák az írásokat, sokan nem hagyják, hogy az uralja lelküket. Amikor Isten Igéje az emberi szívben lakozik, szellemi ünnepet, örvendezést hoz létre legbelül. „A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kolossé 3:16). Néha annyira lefoglalnak a külsőségek, hogy nem engedjük az élő Istennek, hogy a szellemünkhöz szóljon és a szíveinkre írjon. A saját növekedésünk mértékével való foglalatosság elveheti megváltásunk megtapasztalásának örömét. A teológia nem elegendő. Pál maga mondta: „Hálát adok Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn 83
törvényének szolgálok“ (Róma 7:25). Pál tana kifogástalan volt, de még nem tanulta meg, hogyan bízzon Abban, akit szolgálni akart. Nyugalma van Isten népének, amikor megszűnik a cselekedetektől. Amikor Pál felfedezte a hitnyugalom titkát, képes volt sokkal többet dolgozni fizikailag, mert energiáját nem foglalta le a feszültség és az idegesség. A lényeg Isten saját életének működése, nem a külső megnyilvánulás szabályozása. Ha nem fogadjuk el Isten életét, programjaink csupán kísérletek a halott test manipulálására! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Krisztus azért jött, hogy elhívjon minket a gyümölcstelen, vallásos fáradozásoktól. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy emberek vagyunk, akik egy folyamatban vesznek részt, ahelyett, hogy megpróbálnánk egy általunk elképzelt Istent megörvendeztetni, akit valójában soha nem tudunk megelégíteni. A test afelé hajlik, hogy magától szerezzen engesztelést. A munka elvégeztetett. A folyamat annak megtanulásából áll, hogy hagyjuk a feltámadott Úr dicsőségét ragyogni a cserépedényünkből. Romolhatatlan mag fejlődik a romlandó közepette. A kereszt, amit mindennap felveszünk, kifejezi azonosulásunkat azzal, ami történt, és Azzal, Aki bennünk él. Olyan kaland ez, melyben az irgalomról tanulunk hitrőlhitre és dicsőségről-dicsőségre. Az Úr Szelleme elváltoztat minket az Ő képére ígéretről-ígéretre, és egyik pillanatról a másikra. 84
A törvény kárhoztat, és olyan büntetést szab ránk, melyet soha nem fizethetünk ki. Mi azonban halottak vagyunk annak a mércének, mely oly sok szubjektív bűntudatot okozott! Isten kegyelmének új kijelentésével munkáljuk ki megváltásunkat. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatás” (Róma 8:1). Teljes szabadsággal táncolhatunk a poros koporsón, mert egy Másikkal léptünk frigyre. „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba” (Zsid. 4:11). Igyekeznünk kell, mert még mindig meg kell küzdenünk saját hitetlenségünkkel. Emberi mivoltunk nem fogadja el olyan gyorsan mindazt, amit Krisztus ad nekünk, ezért nyújtja ezt a tapasztalatot egy folyamattá. De még akkor is, ha nem úgy hiszünk, mint ahogyan kellene, Isten szeret minket! Ha a szívünk vádol minket, Ő nagyobb az emberi szívnél! Az átalakult ego Márk 6:31-ben Jézus azt mondta: „jertek el ... és pihenjetek meg egy kevéssé”. Ha nem megyünk oda, akkor darabokra hullunk. A kegyelem hív minket - megyünk? Ahhoz, hogy meg tudjuk futni a szellemi pályát, a túlsúlyos csomagokat hátra kell hagynunk. Az évek során saját magunk által építettünk egy egoszerkezetet. Ez az ego véd és hajszol minket, és helyettesíti Isten hangját. Azok, akiknek nincs erős énjük, csupán szemlélői az életnek. Számukra minden elvont, személytelen és magányos. A negatív ego az, amikor az én-kép a 85
tekintélyre való válaszként alakul ki. Azok, akik embereknek akarnak tetszeni, pont ennek az ellenkezőjét teszik, ők abban az önképben élnek, amit mások sugároznak ki feléjük. Személytelen emberek, bár jól tudnak alkalmazkodni, és keményen dolgoznak. Néha a munkamániások is ebbe a kategóriába tartoznak. A legtöbb házasság azon bukik el, hogy az érintett felek nem ismerik egymást igazán. A gyermekkortól fejlődő ego, vagy személytelenség olyan teher, mely visszatartja a keresztyént attól, hogy spontán válaszoljon a kegyelemre egy gátlásoktól mentes növekedési folyamatban. A pulpitusról és jó szándékú testvérektől jövő nyomás az aggódás taposómalmában tarthatja őket, így soha nem lépnek be igazán a „versenybe”. A szabályok túlhangsúlyozása kihívást jelent az ádámi természetnek, és visszaidézi a szubjektív elme régi válaszadási mintáit. Azok, akiktől teljesítményt várnak, és igazodást, végül kiakadhatnak. A személytelen ember nem képes egy valós személy kötelességeit teljesíteni. A növekedés azt jelenti, hogy olyan egyénekké válunk, akikké Isten tett minket. Félre kell tennünk a mostani és régi önmagunkról való gondolkodást, hogy válaszul egy kegyelemteljes Személy ismeretére, személyes növekedést tapasztalhassunk meg. Áldozatot kell hozni ennek érdekében. A réginek utat kell engednie az új előtt. Jézus azt mondta, hogy együk az Ő testét, és igyuk a vérét (János 6:53). Egyénként át kell itatnom a pszichémet Jézus 86
Krisztus tudatosságával - azzal Aki, és azzal, amit értem tett. Isten szeretetének személyessé kell válnia. Ha elhatározom, hogy kizárólag Isten Igéjén keresztül azonosítom magam, új önkép fejlődik a képzelet sötét szobájában. Ez az új ego, mely a változtathatatlan igazságon alapul, képes Isten előtt élni és másokat szeretni, mert megtalálta igazi biztonságát és jelentőségét. A bukás katalizátora lehet az egyszer s mindenkorra szóló átváltozásnak. Egy pásztor feleségét lopáson kapták. Férje új gyülekezetében a szolgálat virágzott, az egyetlen gondot az anyagiak hiánya jelentette. Mivel a nő erőteljesen azonosult a férj szükségével, és egoja a gyülekezet bukásának vagy sikerének gondolatával volt elárasztva, „kölcsönvett” egy nagyobb összeget, amihez hozzáfért. Mikor a lopást felfedezték, óriási botrány lett belőle. Az asszonyt megdöbbentette saját romlottságának mélysége. A válság órája arra késztette, hogy elismerje: nem volt semmilyen igazsága. Valójában, soha nem volt saját igazsága! A bűntudat, szívfájdalom és belső küszködés annak eredményeként jön létre, hogy megpróbáljuk létrehozni az emberi igazság bizonyos mértékét. „Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek” (Róma 10:3). Ez az ismeret nélküli buzgóság, melyet a hitetlen Izrael gyakorolt, jelen van Jézus Krisztus gyülekezetében is. Isten hagyja, hogy szokatlan és zavarba ejtő dolgok történjenek azért, hogy végre 87
ráébredjünk: semmik vagyunk Nélküle. Miközben néhányan a mellüket döngetik saját tehetségük miatt, önmagukat másokhoz hasonlítva, Istent egyáltalán nem hatja meg viszonylagos igazságuk. Csak azokat képes megáldani, akik elismerik, hogy teljes csődben vannak - akik készek arra, hogy a kiérdemelhetetlen jótétemény megáldja őket. Az emberek a törött dolgokat teszik félre, Isten pedig a töretleneket. A büszkeség olyan botránykő, amely megakadályozza Isten igaz munkáját. „Vegyetek el minden botrákozást népem útáról. Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ézsa. 57:1415). A pásztor feleségének rá kellett ébrednie, hogy a pénz elvétele előtt sem volt saját igazsága. „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?” (I.Kor. 4:7). Minden pozíció, tehetség vagy közösség, melyet a keresztyén élvez, a kegyelem ajándéka, mint az az igazság is, amely a miénk Krisztusban. A progresszív szellemiség a kegyelem ígéreteire tett progresszív alázatban adott válaszokon át érhető el. Ha Krisztus értelmével vagyunk közösségben, a 7837 bibliai ígéretből egyre több válik személyes tulajdonunkká a hitbeli alkalmazáson keresztül. „Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket” (Zsolt. 107:20). Amikor Isten objektív természete tölti be szubjektív tudatunkat, emberi mivoltunk feltöltődik az 88
istenség Jelenlétével. Egy nő, aki a rádiós szolgálatomat hallgatta, szokatlan nyomás alatt állt. Férje elhagyta, családja kezdett széthullani. Elkeseredett helyzete miatt Isten feltétel nélküli szeretetének és hűségének üzenetét úgy szívta magába, mintha mennyei eledel lenne. Csak ígéreteket kapott, de hitben felépült ezektől. Miközben megtapasztalta a szellemi helyreállást, férje súlyos autóbalesetet szenvedett. Miután a férfi heteket töltött a kórházban, hazament, és megbékéltek egymással. A nőnek türelemre volt szüksége, és hitte, hogy a minden kegyelem Istene áll minden ígéret mögött. Isten azokhoz jut el, akik olyan mélyen vannak, hogy hallgatnak az ígéretre. Csak akkor vagyunk hajlandóak a vadonatúj gondolkodás ösvényére lépni, amikor elvesztettük minden reményünket a húsban és vérben. Néhány keresztyén attól fél, hogyha a régi értékrendje egyszer meghal, nem támad fel soha. A vallásos ego kimerítő. Az egonak sokkal nagyobb haszna lesz, ha személyesen elfogadja Isten ígéreteit, mintha megpróbálja irányítani a viselkedését és a helyzeteket. Néha tapasztalatunk sötétnek tűnik. Jób nem értette meg azt a folyamatot, amin keresztülment, de azt mondta: „Ő jól tudja az én utamat”. Nem mindig leszünk a dicsőséges hegycsúcson, de megtanulhatunk bízni Istenben a völgyben is. Jób többre értékelte Isten Igéjét mindennapi ételénél. Tudta, hogy Isten akaratának középpontjában áll, és hogy Isten valahol ott volt a sötétség közepette is. 89
A tanítványok megtapasztalták Krisztus isteni mivoltának dicsőségét és saját emberi mivoltuk romlottságát a színeváltozás hegyétől a lenti zűrzavarig - ahol képtelenek voltak kiűzni egy gyötrő démont. Megtapasztalták a hitet és a hűtlenséget. Az átalakult egot nem zavarja saját elégtelensége, csak a fényre tekint és tudja, hogy a hajnal végül eljön és maradandó lesz. Egyéniesítés Mikor Krisztus, a Hajnalcsillag megvilágítja a tapasztalatunkat, egyre inkább Ő válik valósággá számunkra. Néhány ember számára azonban Isten fokozatos megtapasztalása majdnem lehetetlen, mert gondosan kiépített, több rétegből álló védelmi rendszerrel rendelkeznek. A lelkiismeret, a múlt, a szülői befektetés, amiket lehetne Isten hangjaként magyarázni, mind csupán szubjektív visszhangok a tegnap visszatükröződéseiből és a ma uralkodó befolyásaiból. A Krisztushoz való viszonyt gyakran helyettesítik kapcsolatokkal. A kapcsolatok szentek, de önmagukban nem ezek jelentik a sorsunkat. A hívőknek meg kell tanulniuk megtalálni az azonosságukat, mert a partnerük, barátuk, ismerősük és a pásztor nem lesz mindig ott velük. Az egyéneknek növekedniük kell, és változtatniuk saját, személyes sorsukon. A keresztyének azért toporognak egy helyben, mert nem merik elhagyni a múltat. A megszokottság megnehezíti a megváltás természetfölötti oldalának megtapasztalását. Az 90
éveken át kiépült negatív értékrend megakadályozza a lelket abban, hogy megértse a reményt. A természeti ember, aki „nyomorúságra születik, amint felfelé szállnak a parázs szikrái” nehezen fogja fel, mit jelent az, hogy a Mindenható Isten lakozik benne. A bűn természetes, de a helyreállás nem az. A helyreállás azt jelenti, hogy természetfölötti módon visszakerülünk természetfölötti járásunkba. Az irgalom csodálatos módon eltörli a tegnap sebeit. „Légy már észnél!” - gúnyolódik a megátkozott teremtés hangja. „Igen, légy észnél,” kiált a bennünk lakozó Szellem: légy észnél a természetfeletti gondoskodást illetően, amit kaptál! Arra neveltek minket, hogy Isten helyett arra nézzünk először, ami természetes, és csak ha az már meghiúsult, akkor keressünk természetfeletti segítséget. A vallás az emberi forrásokra tekint a reformok és az önjavítás érdekében. Isten azonban élő reményt ad nekünk. A tegnap házasságától megszabadulva új partnerünk van, Jézus Krisztus, aki szerelmes belénk, akár elbukunk, akár sikerünk van! Ez az élő kapcsolat arra ösztönöz minket, hogy Rá tekintsünk, és egyre inkább olyanokká váljunk, mint Ő - saját korlátaink ellenére! Ha a változás előtt felismerem azt, hogy elfogadott vagyok, akkor a lelkem szabadon képes elfogadni azt az erőt, ami a változáshoz szükséges! Isten megrázza a világunkat, és hagyja, hogy elbukjunk azért, hogy elhagyjuk végre a régi teremtést, és egyedül Előtte éljünk. Józsué addig állt a Jordán folyóban, amíg 91
mindenki átkelt. Jézus a Közbenjárónk amint áthaladunk a halálból az életre, a hit folyamatában. Kánaán minden ígérete a miénk, annak ellenére, hogy az óriások még mindig ott vannak. De hitben kell járnunk ahhoz, hogy beléphessünk erre a földre. Minden nap közelebb kerülünk Krisztushoz, dicsőségünk reménységéhez. Csakis a képmutató farizeusok állítják azt magukról, hogy soha nem buknak el. Vallásos védelmi mechanizmusaik jelentéktelenekké teszik őket Isten előtt. Mi azonban túllépünk a különböző elgondolásokon és a megtisztítatlan lelkiismereten azért, hogy növekedjünk az örök azonosságban, amit a kegyelem adott. Krisztus sok fiat visz a dicsőségbe. A kincs rejtve nyugszik a romok - sorozatos vétkezés, bűntudat, szívfájdalom, büszkeség - alatt. Külső szabályok soha nem helyettesíthetnek egy olyan belső kapcsolatot, amely megtisztítja a lelket ettől a hamis értékrendtől. Minden egyes keresztyén felelős egy közvetlen, függőleges kapcsolatért Istennel. A betegségek, balesetek és pénzügyi gondok mind részei Isten stratégiájának, hogy körülvehessen minket. A pusztasághelyzetek azért lettek elrendelve, hogy szemtől szembe kerüljünk Istennel. Természetesen reagálunk ezekre, és azonnal bűnbakot keresünk. De nincs hova fussunk. Megnyugodhatunk, mert Isten ül a volánnál. Megkönnyebbülünk, ha mindent Neki adunk, és nem hibáztatjuk magunkat. Az ezüstöt addig nem lehet kivenni a tűzből, amíg Készítőjének tükörképe nem látszik 92
benne. Semmi sem fog megváltozni vagy jóra fordulni addig, amíg nem Krisztust tükrözzük vissza a nehéz helyzetek közepette. Ez az igazi haladás. Amit akarunk, és amilyennek lennünk kell, végül kiegyenlítődik Isten szeretetének megértésekor. Nem rónak ki ránk fizetséget, hanem életet ajánlanak fel helyette. Miközben nehéznek tűnik elengedni az egot, ami idáig juttatott minket, a mennyei Vőlegény minden hívőt kihívás elé állít ezzel a személyes meghívással: „És íme az én szerelmesemnek szava aki zörget, mondván: nyisd meg nékem Én húgom, Én mátkám, Én tökéletesem” (Én.Én.5:2). Emlékek Hálát adok Istennek a keserű dolgokért; Hiszen „barátai voltak a kegyelemnek”; Könnyed utakról vezettek, A titkos hely felé. Hálát adok Neki a barátokért. Kik elmulasztották betölteni szívem legmélyebb szükségeit; Hiszen Megváltóm lábaihoz vezették, Hogy éljem az Ő életét. S hálás vagyok azért is, mert életem útján Senki nem elégített meg, S Istenben leltem meg egyedül Gazdag, teljes segítségemet,
-Florence White Willett93
7. EMBERI FELELŐSSÉG A növekedés folyamata magában foglalja a kijavítást is. A válság rendszerint összezúzza a korábban kialakult szubjektív minták páncéljait, hogy élvezettel tapasztaljuk meg belső kincseinket. A fegyelmezés, ami normális dolog gyermek és szülő között, elősegíti a folyamatos és intenzívebb közösséget az újonnan talált kapcsolatban. Azok, akik „elfogadottak a Szerelmesben” elszámoltathatók helyzetük minden kiváltságáért és felelősségéért. Egy elszánt uralkodó fegyelmezni fogja a trónörököst. „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint atya az ő fiát, akit kedvel” (Péld. 3:12). A királyi család tagjaivá váltunk, a szellemi örökbefogadáson át. Úgy, ahogyan én és a feleségem sok évvel ezelőtt örökbe fogadtunk egy öthónapos kislányt, Isten is örökbefogadott minket törvényes örököseiként. Amint felnövekszünk Benne, vigyázó szemekkel kíséri fejlődésünket:
95
„Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged; mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad” (Zsid. 12:5-6). Az Úrnak meg kell tisztítania a lelkiismeretet, hogy hatékonyan tudjon tanítani minket. Egy örökbefogadott gyermeknek, aki előzőleg sok bántalmazást élt át, szeretetre van szüksége. Meg kell erősíteni új helyzetében, mielőtt képes befogadni a tanítást anélkül, hogy azt feddésnek vagy büntetésnek tekintené. Az a keresztyén, akinek nincs megtisztítva a lelkiismerete, mindig arra gondol, hogy Isten bünteti, amikor bármi olyasmi történik, aminek köze lehet a legcsekélyebb negativitáshoz. „A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (I. János 4:18). Az egészséges Istenfélelem az Isten szeretetében való teljes bizalmon alapul, és tiszteletet ébreszt minden útja iránt. RSVP A legtöbb meghívó magában foglalja az RSVP-t, a francia „kérem, válaszoljon/értesítsen” rövidített alakját. Isten minden ígérete, mely arra szólít fel minket, hogy részeseivé váljunk az Ő természetének, láthatatlan RSVP-t hordoz magában. Az isteni kegyelem nem mellőzi az emberi részvételt. A megváltás engedelmesség nélkül, megvallás birtoklás nélkül. A kegyelem megtapasztalása azok számára van fenntartva, akik megalázzák magukat és válaszolnak a 96
kegyelemre. A szabad akaratnak számolnia kell Isten Igéjével ahhoz, hogy annak ereje megtapasztalható legyen. Ezért utal János 6 és Zsidókhoz írt levél 4 a hitre „cselekedetként”. A passzivitás nem egyenlő a hitbeli nyugalommal. Az előző a hitetlenség bénító hatása, az utóbbi a Krisztus bevégzett munkájára való támaszkodás nyugalma. Az igazi megbánás azt jelenti, hogy a lélek együttműködik a kegyelem ajándékával; ez az evangélium hatása a válaszadó emberi szívben. Isten akarata az, hogy folyamatos megbánást tapasztaljunk meg az elme folyamatos átalakulásán keresztül. A hit Isten Igéjének hallásából jön, amely a szív pontos bírája és megítélője. Isten Igéje elkülöníti az elbukott elme régi beidegződéseit a Szent Szellem adta friss lehetőségektől. Pál apostol azt mondta: „Ajánlak titeket az Istennek és az Ő kegyelmessége Igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek között” (Ap.Csel. 20:32). Nem a holt betű alakítja át a lelket, hanem a Szellem élő kardja, amely szabaddá teszi az emberi pszichét és akaratot. „A betű megöl” (II. Kor. 3:6). Azok, akik megpróbálják gyötörni lelküket kárhoztató igeversekkel, csak a saját gyengeségeiket erősítik. Ezért fontos a tehetséges pásztor-tanító azon keresztyén számára, aki igazán Isten tanítása alatt akar növekedni. Az Igében jártas munkás képes helyesen hasogatni az igazságot úgy, hogy a testet megkötözi, a szellemet pedig szabadon ereszti, és nem 97
fordítva! A fegyelmezett tanulás során létrejön az átalakulás, a bukás lefelé húzó ereje semlegessé válik, és a szellemi ember megelevenedik. „Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről-dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (II. Kor. 3:17-18). Isten Igéjét szemléljük. A törvény ereje, mely erősítette a test képtelenségét, már elvétetett. Az Úr dicsősége a kegyelem kinyilatkoztatása a Golgotán keresztül. Ez az, ami megváltoztatja az embert! Ézsau megbánta, amit tett, de soha nem változott meg, mert elutasította elsőszülötti jogát. Néhány keresztyén elutasítja új azonosságát, amit az újjászületéssel kapott, mert folyamatosan megpróbálja megváltoztatni azt, amit Isten már megváltoztatott, vagy éppen változtat. Akaratuk cselekvése valójában nem termékeny. Újra könnyeket ejtenek és erőlködnek, és mindezt ismét tartós hatás nélkül, mert a megbánás alapja volt helytelen. A „megtérésre való cselekedetek” jelentése: cselekvő, abszolút hit, Isten Fiának megbocsátó hatalmában. A megbánás nem külső bizonyítékokat jelent arról, hogy sajnálod, ami történt, és ezért helyreállhatsz. A „könnyű hitrendszer” nem létezik. Egyetlen igazi hit létezik, és az a Jézus Krisztus munkájába és személyébe vetett hit. „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul” (Róma 4:3). A hit megszabadítja a lelket a bűntudattól 98
és a küszködéstől, hogy az a Szellemben tudjon működni. A Szellemben való élet gyümölcsei a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség - „az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5:22-23). Isten Igéje fogja megteremni a gyümölcsöt, ha mi is teljesítjük a ránk eső részt, ami a hit. Ahogyan IV. Mózes 21-ben az érckígyóra tekintettek az emberek és meggyógyultak, mi is fokozatos gyógyulást tapasztalunk, amint Jézus Krisztusra tekintünk az Igén keresztül. „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságon, amely a kívánságban van ezen a világon” (II.Pét.l:4). Amikor a hit szemével nézünk Isten ígéreteire, minden az Ő jóságát kezdi visszatükrözni az életünkben. „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz” (Máté 6:22). Isten Igéje megvilágosítja az ösvényünket, hogy meghallhassuk a Szellem hangját, mely így szól: „Ez az út, ezen járjatok” (Ézsa. 30:21). Az életben megnyilvánuló Biblia, Isten oktató és kijavító eszköze. Amikor Ézsaiás látta az Urat magasan felemelve, befejezett munkájában való helyzetében, így kiáltott: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a Királyt, a Seregeknek Urát láták szemeim” (Ézsa. 65). Isten kinyilatkoztatását mindig az a felismerés követi, hogy elmaradunk az Ő dicsőségétől. Péter így kiáltott: „Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember 99
vagyok, Uram”, amikor ráébredt, hogy ki is volt Jézus valójában. A lélek válasza Isten jelenlétére a meggyőződés (nem a kárhoztatás). Mivel Isten láthatatlan, a hívők gyakran megszokottakká válnak azzal, amit tudnak Róla, és tudás által élnek ahelyett, hogy közösségben élnének. Ézsaiás megdöbbent, amikor megértette, hogy addig nem a tróntól jövő szavakat szólt, és az emberek sem változtak meg. Isten Igéje, megfelelően kifejezve a Szellemen keresztül, felráz minket természeti önelégültségünkből és a bűnnel szembeni toleranciánkból. Pál apostol felrázta a korinthusiakat, amikor írt nekik. Szavai szomorúságot eredményeztek, amikor felismerték, hogy a gyülekezetben egy adott helyzetet nem Krisztus értelme szerint kezeltek. Sajnálták, hogy így történt, mert igazán szerették Istent és Pált. Szomorúságuk azonnali engedelmességhez vezetett. A világi szomorúság az, mikor sajnálod, hogy lebuktál, és viselned kell a következményeket. Az Isten szerinti szomorúság azt jelenti, hogy majd megszakad a szíved a szeretet miatt. Isten hatalma idézi elő a változást, ezért érzékenyek vagyunk, és tiszteletteljes félelem van bennünk. A megtörtség, mely engedelmességhez vezet, az igaz hittel teli szív megnyilvánulása. Isten Igéje naprakészen tart minket a Szent Szellem próbáira való érzékenység szellemileg megtisztító folyamatában. Ugyanaz a válaszadó képesség, mely „igent” mondott a megváltásra, továbbra is elfogadja az erőt arra, hogy imaharcos, gyülekezeti tag és léleknyerő légy; 100
Megtört szív; Szent áldozat Mit Isten a mennyben meg nem vet Igen, drága az ő szemében A megtört szív. A Szent, Isten Fia, Megbocsátó szeretetét szétárasztja benne, S hajlékául szenteli A megtört szívet. A Szent Szellem onnan magasról Meghallgatja legapróbb sóhaját S éljenzi, megáldja, s tisztává teszi A megtört szívet. Megváltóm, reményeim Reád vetem Amilyen Te vagy, olyan aligha lehetek. De irgalmadban Uram, add nékem A megtört szívet. -MontgomeryA szelídség érdekeltté tesz. Ha Jézusra tekintünk, megkapjuk a pálya megfutásához szükséges lendületet. A kimerültség (melynek a halogatás az oka), és a figyelemelvonás (az önmagunkkal való foglalkozás miatt) ellenségek, és arra késztetnek, hogy ne fejlesszük azt a képességünket, amely válaszolna a kegyelemre, és Krisztus képmására formálna minket a Szellemen keresztül. 101
Soha nem szabad alábecsülnünk Isten Igéjének meggyőző és átalakító képességét. Nemrégiben egy Bibliaiskolás diák bizonyságot tett egy férfinak a belvárosban. A férfi ránézett, és azt mondta: „most tönkretetted az estémet”. Kiderült, hogy azért volt az utcán, mert ki akart rabolni valakit, de a diák szavai miatt meggondolta magát, és helyette Jézusnak adta a szívét. Zákeus, a „közellenség”, a köz jótevője lett, miután a Mester jelenlétébe került. Amit a törvény soha nem képes elérni, a kegyelem véghezviszi annak a szívében, aki beengedi Istent. Isten rendje A rend megőrzi szabadságunkat, hogy növekedjünk és fejlődjünk. A gyülekezetben lévő rend kirekeszti az ördögöt és a zűrzavart. Minden intézménynek rendre van szüksége ahhoz, hogy működőképes legyen. Valaki, aki független én “utazásban” vesz részt, megvádolhat egy gyülekezetet azzal, hogy törvénykező, miközben csupán rendezett. Isten az ember védelme érdekében rendelte el a tekintélyt. „Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedeteknek rettegésére vannak” (Róma 13:3). A megfelelően használt, átruházott tekintély a gyülekezetben a hívő épülésére, nem pedig pusztulására adatott. A gyülekezet pásztorát Isten arra szólítja fel, hogy prédikáljon, intsen és feddjen, Isten Igéjének és Szellemének szabad folyást adva a szívekbe és életekbe. A nemzeti 102
rend védi a gyülekezet működését. A lelkipásztorok rendje védi az egyén életét. A személyes rend szabad folyást enged a bennünk lévő Ige és Szellem működésének. Krisztus ajándékait, melyeket a gyülekezetnek ad Efézus 4:11-ben, az embereknek kell gyümölcsözővé tenniük. Ha tiszteletben tartjuk a szervezeti rendet, tevékenyek lehetünk Isten tervében. Az ördög folyamatos jelenléte miatt ebben a világban, szükséges a rendezettség. Közvetlenül a bukás után Isten Ádámot jelölte ki Éva fejeként, hogy megvédje őt a démoni befolyástól. A helyi gyülekezetben az alázat szellemi védelmet biztosít: „Vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (I.Péter 5:8). Ha egy testvér vétkezik, követnünk kell egy bizonyos rendet azért, hogy a zűrzavar mesterét távol tartsuk. Ha ezt a rendet követjük, akkor a vétkes testvér növekedésre való szabadsága megmarad, és nem esik csorba a gyülekezet integritásán sem. Miután Jézus beszélt Isten kicsinyeinek védelméről és a pásztor szívéről, aki visszahozza azt az egyet, aki eltévedt, ezeket az irányvonalakat adta a helyreállásra, melyet a gyülekezetnek gyakorolnia kell: „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem 103
hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő” (Máté 18:15-17). Azért vállaljuk az összeütközést a testvérünkkel, hogy újra megnyerjük őt az igazsággal való közösségre. A bűn miatt nem veszíti el helyzetét, továbbra is a testvérünk marad. A család olyan vérköteléket jelent, melyet nem lehet megtagadni. Minden hívőt ugyanaz a vér tisztított meg, és örökre része lett Isten családjának. Ha az elbukott testvér válaszol a szeretetteljes kezdeményezésre, és megbánja, amit tett, akkor az ügy lezártnak tekintendő. Megbocsáttatott, el lett felejtve, és vége. Nem lehet később felemlegetni, és szellemi zsarolásra használni az esetet. Isten akarata nem az, hogy állandóan rettegjünk attól, hogy leleplezik múltbeli bűneinket. Az igazán szellemi emberek a megbékélést és helyreállítást keresik, nem pedig a nyilvános megszégyenítést és vereséget. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6:1). Az „útba igazítani” kifejezést a görögben gyakran hálók javítására használták. Krisztus teste az a háló, mellyel embereket fogunk. A szíveket meg kell javítani, és helyre kell állítani a gyülekezet megfelelő működése érdekében. Az „útbaigazítás” másik jelentése egy kificamodott tag helyreillesztése. A visszaeső ember csupán kificamodott, nem pedig elválasztott tag, aki eltéríttetett Krisztusban való helyzetétől egy erőteljes kiütéssel. Azokra a keresztyénekre, akik 104
vétkeztek, a kísértés csapott le. Kificamodtak, és szükségük van a kijavításra és szerető környezetre. „Áron is megvenni az alkalmatosságot” azt jelenti, hogy megteszünk minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az elbukott testvér olyan gyorsan helyreálljon, amilyen gyorsan csak lehet. Annak a fiatalnak, aki tizenhat éves korában erkölcstelenségbe esik, nem szabadna éveket töltenie az életéből azzal, hogy bűntudata van, sajnálkozik és elszigetelődik. Megbocsátásra van szüksége, helyreállásra és szeretetre. Sok termékeny év áll még előtte, és mi eszközként szolgálhatunk arra, hogy „megvegye” azokat az éveket. Férjek és feleségek megvehetik az alkalmas időt azzal, hogy nem csinálnak bolhányi vitákból elefántot. A keresztyén házasságokban előforduló, emelkedő válási arány azt mutatja, hogy egyre keményebbek a szívek, és a párok nem értik meg a bibliai megbékélést. A korinthusi gyülekezetben azonnal foglalkoztak azzal a férfival, aki nyílt házasságtörésben élt a mostohaanyjával, amint megkapták Pál útmutatásait. Mivel ez a férfi elutasította azt, hogy megbánja, amit tett, az egész gyülekezet megegyezett abban, hogy pogányként kezelik, és nem lesznek vele közösségben. A férfi megtört, elhagyta bűnét, mert a test gyönyörei soha nem helyettesíthetik a szellemi közösség örömét. Ahogyan azt egy prédikátor mondta: „A bűn első napja a legjobb, mert az utána következő bűntudat és megkötözöttség csak egyre rosszabb és rosszabb lesz”. Sajnálatos módon ezt a 105
testvért a korinthusi gyülekezet nem segítette azonnal a helyreállásban, mert korábban kiközösítették. Pálnak ismét tollat kellett ragadnia, és megmagyarázni, hogy fogadják őt vissza a közösségbe, hiszen elhagyta a bűnét. Isten szíve azt diktálja, hogy elhagyja a kilencvenkilencet azért, hogy helyreállítsa azt, aki elbukott. Nem a gyülekezet hatáskörébe tartozik az, hogy megleckéztesse az elbukottat. „A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged” (Jer. 2:19). Maga a bűn a legjobb ösztönző arra, hogy ne kövessék el újra. „A bukás jobb tanító, mint a siker. De alig talál gyümölcsöt asztalán!” Igaz ítélet Az emberi felelősség megköveteli a keresztyéntől azt, hogy helyesen ítélje meg mindennapi kapcsolatait. Pál apostol megfeddte a keresztyéneket azért, mert nem hoztak ítéletet a nyílt házasságtörés ügyében. A helyi gyülekezetnek joga és kötelessége, hogy megfelelő ítéletet hozzon olyan ügyekben, melyeknek a tagokra is hatása van. Pál úgy utasította nyáját, hogy ne egyenek együtt olyan gyülekezeti tagokkal, akik nyílt ellenszegülésben élnek Isten jellemével. Nem csupán az erkölcstelenség tartozott ide, hanem a pletyka, a kritizálás, a csalás, a részegség is. Pál nem gyűlöletből javasolta ezt az elszigetelő politikát, hanem a szeretet miatt. Az 106
Isten iránti szeretet, a tisztaság iránti szeretet, a gyülekezet iránti szeretet és a visszaesett gyülekezeti tag iránti szeretet arra ösztönzi a felismeréssel bíró keresztyént, hogy kompromisszum nélkül cselekedjen. I. Korinthus ll:22-31-ben sokan betegek voltak, sőt néhányan meg is haltak azért, mert nem ismerték el Krisztus testét, amikor részt vettek az Úrvacsorán. Azért szenvedtek, mert nem hoztak helyes ítéletet. Péter apostol Anániást és Safirát vonta felelősségre hazugságukért, amit az eladott ingatlan, és a gyülekezetnek felajánlott adomány értékéről mondtak. Bűnük következménye megrázta az egész gyülekezetet! A jogos ítélet azonban megvédi a gyülekezetet. A szervezeti felépítést mindig tiszteletben kell tartani, legyen az az otthonban, atlétikai szövetségben, vagy az üzletben; de különösen a gyülekezetben, ami Krisztus értelmét képviseli. Pál az Ap. Csel. 15:4ben megjelent a gyülekezet tanácsa előtt. Alávetette magát a megfelelő procedúrának, bízva a vének helyes felismerésében. I. Korinthus 6-ban Pál azt javasolja, hogy a gyülekezetben folyó vitákban a gyülekezet hozzon döntést ahelyett, hogy a világ nyilvánossága előtt tennék azt, a világ tárgyalótermében. Azzal érvelt, hogy mivel egy napon a szentek meg fogják ítélni a világ szellemét Krisztussal, képesnek kell lenniük ilyen apró, földi dolgokat is elrendezni! Ap.Csel. 17:11-ben a béreabeliek naponta kutatták az írásokat, hogy megfelelően ítélhessék meg Pál üzenetét. „Az érettkorúaknak 107
pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid. 5:14). Gyülekezet és szellemi közösség keresésében elengedhetetlen a helyes felismerés. „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é” (I.Ján. 4:1). Bármely prédikátor vagy tanító, aki megtagadja a testet-öltést, nem Istentől van, és hamis prófétának kell tekinteni. A hamis gyülekezeteknek megvan a szabadságuk arra, hogy létezzenek, az igaz keresztyéneknek pedig arra, hogy felismerjék és elkerüljék azokat. Azt a parancsot kaptuk, hogy megpróbáljuk, és átvizsgáljuk a gyülekezet tanait, mielőtt csatlakoznánk hozzá, hogy lássuk: hiszneke Krisztus isteni mivoltában, és a hit kardinális tanaiban. Krisztus tanítványainak fel kell ismerniük a különbséget a jobb és a legjobb között is. Isten nem csupán azt akarja, hogy beérjük valami jóval. Tökéletes terve és akarata van mindannyiunk életére. Róma 4:20-ban Ábrahám tanulmányozta Isten ígéretét, egészen addig, amíg logikus következtetésre jutott. Helyesen ítélte meg az ígérettevő jellemét, és döntéseit erre az ítéletre alapozta. Jakab harmadik fejezetében az olvasható, hogy a szerint kell megítélnünk magunkat, ami a szánkból jön elő, Az igazi bölcsesség tisztaságban és békíthetőségben mutatkozik meg. „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! (János 7:24). A test látszatra és hallomásra hoz ítéletet. Nem szabad összehasonlítgató 108
ítéletet hoznunk Krisztus szolgái között, nem vitatkozunk apróbb tanok, magyarázatok vagy vélemények fölött, és nem kárhoztatjuk magunkat, ha a szerint az igazság szerint élünk, amit tanítottak nekünk. Nem szabad ítélkeznünk azok felett, akik nem tartoznak a mi hatáskörünkbe. Ha egy kérdéses bűnben érintett az a gyülekezet, amelyhez tartozom, akkor minden jogom megvan arra, hogy elmondjam ezt a pásztornak azért, hogy a kicsiny kovász nehogy megkelessze az egész tésztát. Ha azonban a szóban forgó eset nem engem vagy a gyülekezetemet érinti, akkor nincs jogom arra, hogy ítélkezzek. Több ezer keresztyén vétkezett ezen a területen egyszerűen azáltal, hogy elolvasta az újságokat. „Álnokságot koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtuk sebet. És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik mindenki, aki őket látja” (Zsolt. 64:7-9). I. Korinthus 4:5 szerint nem tudjuk megítélni az ember szándékait. Mivel mindannyian növekszünk, nem mindig vagyunk képesek felismerni az emberek szívét a cselekedeteik alapján. Lehet, hogy külsőleg nyomorúságosan elbuknak, de belül növekednek. Nem tudjuk megítélni a másik meggyőződéseit sem. Mindenkinek meg kell engedni, hogy életét az 109
Úrnak élje. A romboló kritikát, a személyes hadjáratot más gyülekezetek ellen, a bosszúszomjat és lejárató kampányokat mind elítéli Isten Igéje.
110
8. A BUKÁSRA KONCENTRÁLNI A mai „kolosszeum-mentalitás” alig várja, hogy olyan férfiakat és nőket vethessen az oroszlánok elé, akik megvallják a hitüket. A közönség ott ül az emberi értékelés lelátóján, remélve, hogy a bukott hősök most „megkapják a magukét” azokért a bukásokért, amelyek oly jellemzőek a nézők életére is. Vérszomj van az emberekben. Miért állnak oly sokan készen arra, hogy a legrosszabbat feltételezzék, és miért vannak oly kevesen, akik a legjobbat hiszik? Egy lincselő tömeghangulat van kialakulóban vezető keresztyénekkel az élen. Ahelyett, hogy az evangéliumot prédikálnák, úgy tűnik, inkább a másik bukása fölött magasztalják fel magukat. A bukás a világosság emelvénye lehet, ha Krisztust magasztaljuk. Ahelyett azonban, hogy a világ Világosságát emelnék fel, a fény 111
elhomályosul az egymásra mutogatás, és a bizonyítékot követelő hangok miatt. Nem olyan klíma ez, mely elősegíti a növekedést, az érzelmi gyógyulást, vagy Isten megbocsátásának jó hírét Krisztusban. Nemrégiben egy jól ismert pásztor bukásának hírével voltak tele az újságok címlapjai és a televízió. Számos keresztyén pásztor működött együtt a világi médiával részletek és feltételezések terjesztésében ennek az embernek az életéről. Ezek a keresztyén vezetők együttműködtek a világgal, sőt, elismeréssel adóztak a médiának azért, hogy felfedte a történetet. Tudatában vannak ezek az emberek Pál apostol II. Kor. 6:14-15-ben írt szavainak? „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?” Ebben a helyzetben a világosság hívői összefogtak a sötétség erőivel. Mi lett ennek hatása? Az egész evangéliumi keresztyén közösség gyanúba keveredett. Ahogyan az egyik pásztor mondta: „Ezek a keresztyén vezetők a világnak tettek szívességet, nem a gyülekezetnek. Az általuk okozott kár csak évek alatt hozható helyre. Ráadásul, ha ők keverednének hasonló helyzetbe, ugyanaz a média, mely oly tiszteletteljesen végighallgatta őket, és nyilvánosságra hozta a véleményüket, készen állna arra, hogy a reflektorfényt most rájuk irányítsa.
112
Nem azért írom mindezt, hogy mentegessem azt az embert a bűnéért. Ismert volt a nagyközönség előtt, és most nagy árat fizet helytelen döntéseiért. Felelősséggel tartozik a helyi gyülekezetének, és annak a szervezetnek, amely pásztorrá avatta. Ennek ellenére bármely olyan dolog, melyben egy hívő személyes bűnt követ el, de ezzel nem vét a polgári törvények ellen, az írás szerinti rendben kezelendő a fenti intézményeken belül. Az illető Krisztus testének tagja marad. Szüksége volt, és még mindig szüksége van Krisztus szeretetére. Növekvő társadalmi ellenségeskedés tapasztalható az evangéliumi keresztyénséggel szemben, ami a bukást nyilvános örömünneppé teszi. Az 1978-as jonestowni tragédia emlékeztet arra, mikor a keresztyéneket vádolták Róma felgyújtásával. Jim Jones „tiszteletes” látszólagos keresztyén közösséget alapított Guyana dzsungelében, de gyülekezet, kápolna, vagy egy imára kijelölt hely nélkül. Jones, aki kifejezetten szocialista volt, halála előtt a szovjetekkel tárgyalt „szocialista kísérletének” új otthonáról. Figyelmen kívül hagyva a szervezet nagyon is politikai jellegét és az erre utaló súlyos bizonyítékokat, a nyilvánosság megállapodott abban, hogy „vallási fanatizmusként” állítja be ezt a világraszóló botrányt. Egy, a Washington Posttól odalátogató szemtanú méltató cikket készült írni Jonestown ideáljairól - melyek megítélése szerint a progreszív politika minden lényeges elemét tartalmazzák egészen addig, amíg egy golyó el nem 113
találta a lábát. Tanuk a társadalmi változás, hitvallásuk a radikális politika volt. Jones marxista volt, aki a Bibliát „papír bálványnak” nevezte, de mikor kísérlete terrorba fulladt, a sajtó a Bibliát és annak követőit hibáztatta. Az a buzgó elhatározás, hogy „megmentik” a tudatlan áldozatokat, a barbár közvéleményt a gyanútlan gyülekezetre uszította. Az országban az önigazságú lelkiismeret az újságokban, tárgyalótermekben, és magánbeszélgetések során a „a tömegeket félrevezető” vallás veszélyeiről ontja a vádakat (USA). „Elrémisztő üzlet” Egy multimillió dolláros üzlet is hozzájárult a vallást illető nyilvános paranoiához. 1974-ben Ted Patrick, elítélt gonosztevő, az erőszakos szöktetés és hitehagyás gyakorlásának atyja olyan szervezetet hozott létre, mely olyan fiatal felnőttek „átprogramozásának” szentelte magát, akik szüleik kívánsága ellenére valamilyen vallási csoporthoz csatlakoztak. A Szekta Felismerő Hálózat (Cult Awareness Network) filozófiája tömeghisztériát robbantott ki egy gondosan titkolt gyűlöletkampány leple alatt. Ez a jól megalapozott boszorkányüldöző hadjárat sikert ért el abban, hogy a lutheránusokat a pünkösdisták ellen fordította, a katolikusokat a protestánsok ellen, és zsidókat az evangélikusok ellen. A félelem és gyanakvás fokozása érdekében Billy Graham nevét Bhajan Jógival, a Campus Crusade nevét pedig a Hare Krishhákkal hozzák 114
összefüggésbe! Bár a CAN átprogramozó módszereit a legtöbb vallásos szervezet elítéli Amerikában (Az Egyházak Országos Tanácsa, a Baptisták Egyesült Szövetsége, az Egyesült Államok Katolikus Konferenciája, az Evangélikusok Országos Szövetsége, az Egyesült Államok Lutheránus Tanácsa, az Amerikai Zsinagógatanács és az Amerikai Polgári Szabadságjogok Egyesülete mind elítélik ezt a gyakorlatot), ezeken a felekezeteken belül sok gyülekezet továbbra is terjeszti a CAN vallásellenes anyagait, és a gyülekezeti tagok több ezer dollárt fizetnek azért, hogy „kimentsék” sajátjaikat az utca túlsó oldalán lévő gyülekezetekből. A verseny nagymértékben motiválja a szerettek „megszabadítása” mögött meghúzódó támogatást egy az általuk választott vallási szervezetből. A hatvanas és hetvenes években a nagyobb gyülekezetek sok fiatalt veszítettek, akik később tagokká válhattak volna. Ugyanakkor a fundamentalista és evangéliumi gyülekezetek virágkorukat élték, és több millió amerikai hirdette, hogy újjászületett. A hagyományos vallástól való elszakadásra válaszul beindultak a propaganda kampányok. Régi történet ez, de előre nem látható következményei lehetnek, ha a modern időkben történik ugyanez. Ironikus, hogy éppen azok az egyházak, akik egykor szenvedő alanyai voltak az üldözésnek, most az úgynevezett „szektaellenes” mozgalom önkéntes élharcosai. (Megemlíteném, hogy Reinhard Heydrich, aki az európai 115
zsidóság kiirtásáért volt felelős, azt a feladatot kapta, hogy szabadítsa meg a Német Birodalmat a „kultuszoktól, szektáktól”.) Egykor a katolikusok tapasztalták meg a legkeményebb diszkriminációt és erőszakos üldözést az amerikai történelemben. Az 1820-as és 30-as évek ír bevándorlóinak áradatával a protestánsok úgy érezték, hogy vallásukkal és közösségükkel ellentétben áll az angol-amerikai beilleszkedés. A protestánsok megtérítésére létesített magániskoláik, és kampányaik felforgatásnak minősültek. Horror történetek keringtek szektás zárdákról és hatalomra éhes papokról, ami párhuzamban áll a mai, független gyülekezetekre irányuló ellentmondásokkal. Becsapás, kényszerítés, perverzió, felforgatás, agykontroll és kizsákmányolás szerepeltek az ellenük felhozott vádak között. A volt tagokról, akik „elmenekültek”, hogy előadják szörnyűséges történeteiket, gyakran kiderült, hogy személyes indítékok miatt csatlakoztak a másik táborhoz. Tanúbizonyságaik közül sokat a katolikus-ellenes mozgalom vezetői szerkesztettek (Dávid G. Bromley: Idegen Istenek). Lehet, hogy a protestánsok csupán Kálvin János megtépázott hírnevéért próbáltak bosszút állni, akit „leleplezett” egy karmelita, aki átmenetileg áttért az evangélikus hitre. Ő azzal vádolta Kálvint, hogy szélhámos, aki azt állítja, hogy képes feltámasztani a halottakat, és szodomita, akit arra ítéltek, hogy forró vassal megbélyegezzék! Amint dúl a harc az egyházi birodalmak között, minden résztvevő megsérül. 116
A gyülekezetekben lévők megsérülnek, mert ahelyett, hogy Isten gyógyító szeretetére koncentrálnának, inkább a védekezésben merülnek ki. A gyülekezeten kívüli szemlélődők pedig egyre inkább meggyőződnek arról, hogy a „gyülekezetesdi” pusztán hatalmi játék, semmi több. Valaki szellemesen azt mondta: „az orvosok azt mondják nekünk, hogyha gyűlölködünk, az rákot, szívrohamot, fejfájást, bőrirritációt és asztmát okozhat. Persze azok sem érzik igazán jól magukat, akiket gyűlölünk!” A felekezetek közötti háborúsdi fenyegető valósága országszerte hatással van a vallásszabadságra. Az átható negatív kép a kereszténység gyökereiről, széleskörű nyilvános előítéletet támaszt bármely olyan vallásos nézőponttal szemben, ami meghaladja a névlegességet azért, hogy uralkodó helyet foglaljon el a mindennapi életben. A kudarc - őrület „A rágalmazó oldalát vipera marta meg; a rágalmazó élt tovább, csak a vipera halt bele.”
Ugyanaz a sajtó, amelyik arra tanította az amerikai közvéleményt, hogy gyűlölje az iráni sahot, úgy állította be Komeinit, mint az emberiség jótevőjét. Komeini mégis több embert megölt 24 óra leforgása alatt, mint amennyit a sah húsz év alatt! A szalagcímek gyakran csak nyilvánosan szentesített rágalmak. Ábrahám 117
Lincoln azt mondta, hogy ha elolvasta volna az összes ellene irányuló kritikát, semmi másra nem maradt volna ideje. Amint a média felfigyel a népszerű szektakérdésre, gyorsan lecsap más szenzációhajhász történetekre is, melyek csalásokról, sikkasztásokról és hasonlókról szólnak. Mindenki hallani akarja az igazságot különösen valaki másról! Elferdített hírekkel, rosszindulatú megjegyzésekkel vádoltak több ezer papot és szolgálatot országunkban. Kétértelmű történeteket nyomtatnak ki a tények alapos vizsgálata nélkül, és még csak meg sem kísérelnek egy kiegyensúlyozott képet bemutatni. A vad vádaskodások miatt nagyobb a példányszám, nő az újság forgalma, és nagyobb a hatás. Napjainkban egy visszaéléssel vádolt prédikátor története túl szaftos ahhoz, hogy kihagyják. A bizonyítékokkal szolgáló „tanúk” többsége később elismeri, hogy hazudott, de a kár már megtörtént. 1988-ban tizenkétezer bírósági ügy volt folyamatban gyülekezetek ellen, és biztosak lehetünk abban, hogy mindannyiuknak meg kellett küzdeniük a nyilvánosságot negatívan befolyásoló, a média által eltorzított információkkal. Az Elmer Gantry és Marjoe típusú jellemzés nevetségessé tette Krisztus szolgáit, és anyagi veszteséget is okozott. Van hallgatósága a gyülekezet elleni panaszoknak. Nemrégiben egy ferences papot, aki New Yorkban vezet egy missziót, szexuális és pénzügyi visszaéléssel vádoltak meg. A vádemelő édesapját kellett beidézni, hogy tanúskodjon 118
fia krónikus hazudozásáról, személyiségének torzulásáról, és arról, hogy mindenkinek ártani akar, aki megpróbál segíteni rajta. A vádak nem voltak megalapozottak a pap ellen, de karácsony tájékán, a fő szponzorálási szezonban történt az eset. A gyülekezetben sokan feldühödtek és megszomorodtak a miatt, ahogyan a média kezelte az ügyet. Szóvivőjük ezt nyilatkozta: „ Klasszikus esete ez egy mentálisan labilis egyénnek, akinek sikerült használnia a szennylapírás legrosszabb példáját.” A tragédia az, hogy ez nem elszigetelt eset, hanem inkább tipikus. A média imázs-teremtő hatalma minden területre kihat. A US News and World Report című lap szerkesztője nemrégiben így indított egy cikket: „Az amerikaiak agymosáson esnek át. Hosszú, és ravasz folyamat ez, mely elsősorban a televízión keresztül történik.” A szerkesztő az akkori közhangulatról beszélt, melyet úgy formáltak, hogy elfogadjon olyan lépéseket, melyek veszélyeztették volna Izrael nemzeti biztonságát. Nem szándékos összeesküvésként látta a folyamatot, hanem a hírösszefoglalók eredményének, melyek lángra lobbantották az érzelmeket, de kevés időt fordítottak arra, hogy megvizsgálják az összefüggéseket, a történelmet és a jellemet. Francis Schaeffert idézve: „A média, s különösen a televízió nem csupán a jelenkori eseményekről alkotott felfogást változtatta meg, de a politikai folyamatokat is. Olyan hatalmasak, hogy az Egyesült Államok kormányának negyedik részeként működnek. Azon képességük, 119
hogy megváltoztassák a felfogásunkat bármely eseményről, komoly kérdéseket támaszt a demokratikus folyamattal szemben. A keresztyéneknek nem szabad minden kritika nélkül elfogadniuk azt, amit olvasnak, s különösen azokat a dolgokat nem, melyeket a televízióban objektív igazságként látnak.” A népszerű nézetek kiszámíthatatlan irgalmától függünk. Az, hogy szélhámosként vagy hősökként mutatnak be minket, az éppen divatban lévő előítélettől függ. Dávid Livingstone, az egykor dicsőített páratlan felfedező és orvosmisszionárius, kit szentként féltek, s megtestesített minden emberi erényt, később úgy „leplezték le”, mint arrogáns betolakodót, aki előre megfontolt szándékkal idegen, furcsa eszméket kényszerített az ártatlan és ideális társadalmakra. Valójában azonban sem a tökéletesség modellje, sem kultúraromboló nem volt. Egyszerű ember volt álmokkal, emberi lény kudarcokkal, aki azáltal ért el sikereket, hogy mert érintetlen területeken vállalkozni, és biblikus meggyőződésekkel rendelkezett. A társadalom egykor kedvelte az ilyen embereket, de az inga könnyen a másik irányba lendülhet át, amint a szentet valamilyen botránnyal hozzák összefüggésbe. Manapság újfajta inkvizíciónak nézünk elébe. Valóban, ahogyan az Annals of America című lap rámutat, ha Ábrahám ma élne, emberölési kísérlettel vádolnák a Morija hegyen mutatott hitéért. Mózest karizmatikus vezetőként bélyegeznék, aki több ezer hiszékeny embert 120
vezetett az éhínségbe. Jézus pedig minden bizonnyal közellenség lenne (mint ahogyan az is volt) vad feltételezéseiért eljövendő királyságáról. A hazugság „Valaki elmondta, s a terem magába tartani nem tudta, Mert buzgó nyelvek pörgettek, míg kívülre került. A tömeg átgázolt rajta, de elveszni nem hagyta, Csak görgette, gurította, míg jól megdagadt. A hazugság újakat szült, fivéreket, húgokat, Majd apákat, s anyákat - mily iszonyú csapati S mialatt elébe siettek azoknak, akiket megzavartak, Aggasztottak, kavartak, ahogy a hazugság teszi. Gonosz testet öltve, türelmetlenül várt a szörny, S felrobbant végül füstben, szégyenben. Majd sár, és por darabjai magasra szálltak, Lecsapódtak a hazugra, s megöltek egy hírnevet.”
121
Hol van a többi jól ismert keresztyén vezető akkor, amikor egy vezető keresztyén személyiséget vádolnak bukással, akiknek bevádolt testvérük mellett kellene állniuk? Az ellenség tűzvonala mögött rejtőznek, titokban örvendeznek testvérük bukásán, és arra várnak, hogy előszólítsák őket a bukott testvér leleplezésére. Túlságosan emlékeztetnek ezek a jelenetek az elnyomó szocialista uralom alatt lejátszódott, keresztyének által feljegyzett történetekre. „Az igaz barát testvérül születik a nyomorúság idejére” (Péld. 17:17). Amikor Saul elvesztette a csatát, és ellenségei örvendeztek, Dávid félretette Saullal folytatott személyes konfliktusát, hogy megvédje Saul hírnevét. „Meg ne mondjátok Gáthban!”- kiáltotta. Nem számít milyen belső harc folyt közöttük, Dávid egységfrontot akart teremteni közös ügyük érdekében. Amikor Noét, az apát, prédikátort, és kormányzót meztelenül találták lerészegedve, Khám - a saját fia - tette őt köznevetség tárgyává. Azt az embert, aki a „mentsük meg a világot” kampányt folytatta, kicsapongáson érték! Ez aztán szalagcímre méltó ügy volt! Khám másik két testvére, akik tiszteletben tartották apjuk pozícióját, háttal mentek be Noé sátrába, és betakarták egy takaróval. Nem akartak szemtanúk lenni. A gyülekezetet becsalogatja a világ a mikrofonokon, kamerákon, és tanúk emelvényén át, hogy megtagadja a sajátjait. Ez lenne az igazi tisztesség? A Biblia beszámol arról, hogy Khám 122
átkozott, testvérei viszont áldottak voltak a fenti helyzetre való válaszadásuk miatt. Egy igazi keresztyént legalább annyira elborzaszt a saját bűne, mint a felebarátjáé. Erwin W. Lutzer pontosan foglalja össze azt a paranoiát, mely gyakran megakadályozza a keresztyéneket abban, hogy a nyilvánosság előtt kiálljanak azok mellett, akiknek csorba esett a hírnevén: „Ha összebarátkoznak a bukott hívővel, olybá tűnhet, hogy nem elég szigorú a bűnhöz való hozzáállásuk. Ha valaki vétkezik, meg kell fizetnie érte; ha túl könnyen helyreáll, még azt a benyomást kelti, hogy a bűn nem komoly dolog. Tehetetlenségünket tehát azzal a hittel igazítjuk meg, hogy a vétkes csak azt kapja, amit megérdemel. Másodszor: lehet, hogy félünk a bűntudattól, amit az elbukott hívővel való kapcsolatunk eredményezhet. Ha tudják rólunk, hogy időt töltünk azzal, aki elbukott, mások talán minket is vétkesnek gondolnak majd. Madarat tolláról, embert barátjáról!” Debora hatalmas győzelemről szóló diadalénekét az Úr angyala szakította félbe a Méroz lakosai ellen szóló átokkal: ”mert nem jöttek az Úrnak segítségére”. Jézus ezt kérdezte a tarzusi Saultól: „Miért üldözöl engem?”, amikor Saul vádolta, és bíróság elé akarta citálni a korai keresztyéneket. Krisztus mindig azonosul az Ő népe fájdalmával. Azt mondja: amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:40). Ebben a tanításban azokkal szemben történt a mulasztás vétke, akik kivetettek és 123
megalázottak voltak: „mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.” Miért voltak börtönben? Ha valaki rosszat tesz, nem szabad azonosulnunk vele? A testvérek közötti könyörületesség, azonosulás, és a bizalom hiánya hozzájárult a gyülekezetről alkotott kép széthullásához, és tagjainak szétszórtságához. Megbeszélt prédikációk maradnak el, hosszú barátságok szakadnak meg, és Isten áldása visszatartatik, mert senki nem akar azonosulni annak a testvérnek a „bukásával”, akit egészen addig bűnösként kezelnek, míg nem bizonyítja ártatlanságát. Milyen drágán őrzöm annak a drága katolikus testvérnek - Ed Masserynek - az emlékét, aki New Englandben, a városi pletyka és a közvélemény rosszallása ellenére testvéri jobbját nyújtotta nekem és gyülekezetemnek abban az időben. Nem félt attól, hogy kapcsolatban áll velünk. Megosztotta imáit és pulpitusát velem, mindig épített a hátam mögött, és aktívan azonosult Krisztus ügyével. Azoknak az élharcos gyülekezeti vezetőknek, akik felváltva kritizálják egymást a nyilvánosság előtt, oda kellene figyelniük Róma 14:4-re: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Akár tani vitákról, szervezeti különbségekről, vagy rosszalló beszámolókról van szó, tiszteletben kell tartanunk a kegyelem sáfárságát, különösen a hitetlenek előtt. 124
Nátán próféta megfeddte Dávidot: „mivelhogy alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban (II. Sám. 12:14). A világ kiemeli a bukásról szóló beszámolókat. Nekünk nem kell segítenünk őket ebben! Ne ítélj! Ne ítélj! - bár a látszólagos vétek fellege beárnyékolja testvéred nevét; Hisz a sorsa legragyogóbb névre is az árnyék gyanúját vetheti; Nem tudhatod, a körülmények mily láncolata hozta a szomorú eredményt, mely bemocskol egy tisztes nevet. Ne ítélj! Ne ítélj! - a legvétkesebb bűnöző is követelheti, hogy ártatlanságát bizonyíthassa - megilleti a jog; S valaki, aki adott szavát soha nem szegte meg Ne ítéltessen sietve meg, s ne gyalázzák háta mögött. Ne ítélj! Ne ítélj! - hisz nem tudod, hogy a keserű gúny mikor ér téged utol, bár szíved tiszta, mint harmat tavaszi hajnalon. Nem tudhatod mikor árnyékolja be hom125
lokodat a szégyen fellege, hogy letörölje kíméletlenül a rajta lévő örömet. Ne ítélj! Ne ítélj! - inkább lakozzon szívedben szelíd alázat. Az emberi ítélet hibázhat, de van Valaki, Ki mindent szép renddel és ékesen tesz. Az élet hosszú útján emlékezz e parancsra: „Úgy bánj másokkal, ahogyan elvárod, hogy téged kezeljenek”. Ne ítélj! Ne ítélj! - mert az őszinte szív megérzi az igazságtalan intelmet, mint halálos döfést, melyet éles penge ejt. A féreg megöli a robosztus tölgyet lassan, de biztosan S mégis oly sebesen, ahogyan villám sújt le az égből. Ne ítélj! A nagyobb bukás Milyen szabadságjogok vannak veszélyben, miközben a keresztyének egymást „buktatják le”, és a média reflektorfényt irányít a folyamatra? Donald Sills, a Vallási Szabadságjogok Koalíciójának elnöke, aki 25 éve baptista prédikátor, hiszi, hogy az országában lévő keresztyénellenes mozgalom a szekta-ellenesség leple alatt működik, és meg van a lehetőségük arra, hogy 126
minden vallási csoportot szabályozzanak. A szenátusban a guyanai történtek után egy új, szekta-ellenes fórum formálódott, és meggyorsította az Amerikai Család Alapítvány létrejöttét, amely egy magánérdekű társaság. Dr. John Clark pszichiáter ezt a szervezetet szolgálja. Ő kollégái megrovásában részesült, mikor azt állította, hogy a massachusettsi közkórház részére végez hivatalos tanulmányt az „agykontrollról”, miközben a valóságban szekta-ellenes tevékenységet folytatott. Ez előtt a massachusettsi orvosi kamara megrovásában részesült, amikor egy ügyfelet vizsgálat nélkül a pszichiátriára utalt. Ezeknek a csoportoknak a fő célja az, hogy a törvényhozást rávegyék arra, hogy az „agykontrollt” törvénybe ütköző cselekedetnek minősítsék, és a „szektatagokat” szektán kívüli orvosok vizsgálják ki fizikailag és mentálisan. James Bevel tiszteletes, a Selma szavazati jog mozgalom vezetője, az ilyen gondolkodást azonosítja a kisebbséget gyűlölő csoportok mentalitásával: „Ha tanulmányozzuk a Szekta Felismerő Hálózatban (CAN) résztvevők viselkedését, hozzáállását, kifejezéseit és intenzitását, ráébredünk, hogy azonos a Klu Klux Klán tagjainak viselkedésével, hozzáállásával, kifejezéseivel és intenzitásával.” Jim Nicholls tiszteletes az Assemblies of God gyülekezetből megjegyzi, hogy a CAN-esek indítéka „a pénz, és / vagy magának a vallásnak az elpusztítása”. Az egészséges elmeállapotért való álaggódás figyelmen kívül hagyja az ember szellemi 127
oldalát, és mindenkit gyanúba kever, aki szellemi dolgokat propagál. A botrányos történeteket kihasználva, és a közvélemény félelmeit meglovagolva az igazi megtérést is megkérdőjelezik. A vallásellenes törvényhozás fenyegetné az amerikai társadalom pluralisztikus jellegét, és a totalitáriusság felé billenne a mérleg, amit az ilyen törvényhozás épp megakadályozni igyekszik. Milyen messzire ment már el ez a vallásellenes mozgalom? Az ismert egyház-állam perek során 1989-ben egy bíró olyan döntést hozott egy denveri tanár ügyében, hogy nincs joga tantermi könyvtárában kereszténységgel foglalkozó könyveket tartani, vagy az órán a Bibliát csendben olvasni! Egy másik ügyben egy közösségi gyülekezet volt tagja borzalmas gyermekbántalmazási vádakat emelt a gyülekezet ellen, minek eredményeként a vermonti állam razziát rendelt el, és a közösségbeli gyermekeket felügyelet alá helyezték. Két hónappal a razzia után a volt tag bevallotta, hogy hazudott azért, hogy indokot találjon távozására a gyülekezetből. A fundamentalista gondolkodást „pszichológiai, társadalmi betegségnek” bélyegzi egy anti-fundamentalista propaganda szórólap. Az American Egyetemen tanító David Rodier professzor szerint: „Megbélyegzik azokat az egyéneket és csoportokat, akik hisznek az evangelizálásban. Nem tudom, mi marad a kereszténységből, ha megtiltják az evangelizációt.” A keresztyén élet bibliai részei, mint például 128
a bizonyságtétel, a szellemi vezetés, a megtérés, az
intés vagy feddés, és a Biblia-tanítás „toborzásként”, „tani átitatásként”, „agykontrollként”, és „agymosásként” van beskatulyázva. A Christian Cause nevű lap (1987) szerint azok, akik el akarják dönteni, hogy milyen a „jó” vallás, és ellenőrizni akarják azt, egyre elismertebbekké és tiszteletreméltóbbakká válnak az ügyvédek, bírók, és törvényhozók szemében, és közvetlenül támadják az Alkotmány Első Függelékét, a vallás szabad gyakorlásának jogát. „A törvényhozók igenis meghallgatnak minket, és dolgozni fognak az Első Függelékben lévő akadályon, ha tudják, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a legközelebbi választásokon ne ők legyenek hivatalban”, - mondta bizalmasan John Sweeney, a CAN korábbi elnöke. Olyan törvényeket javasolnak, melyek az evangelizálást engedélyhez kötnék, megszüntetnék az adómentességet, és bíróságilag elrendelhetővé tennék a megtértek pszichiátriai vizsgálatát. 1987-es becslések szerint hetente országosan negyven férfit és nőt tartanak akaratuk ellenére fogva, és kényszerítenek arra, hogy vallásos csoportjuk ellen irányuló irodalmat olvassanak és filmet nézzenek. Dr. Gordon Melton metodista lelkész és író hozzáfűzi: „az áldozat pszichéjét és értékrendszerét ért támadás legalább olyan trauma egyesek számára, mint amikor megerőszakolnak valakit. Ha az átprogramozáson áteső személy ellenáll, vagy menekülni próbál, fizikailag bántalmazzák, gyakran lekötözik vagy / és megbilincselik. 129
Számos esetben az átprogramozandó nőket szexuálisan bántalmazták. Egyszer egy átprogramozáson áteső nő férjét borotvával súlyosan megsebesítettek, miközben megpróbálta kiszabadítani feleségét elrablóinak karmaiból.” Másokat összerugdostak, falhoz vertek, megvertek. Levetkőztették, éjjel-nappal jegelték, és nem hagyták aludni őket az ilyen elembertelenítő folyamatok során. Ezeket a koncentrációs-tábori taktikákat alkalmazzák a „tanácsadók”, akik 15-40,000 dollárt keresnek esetenként, nem rendelkeznek semmilyen szakképzettséggel és gyakran visszafordíthatatlan károkat okoznak a családi kapcsolatokban. Miután meggyőzik az áldozatot arról, hogy hagyja el vallási csoportját, beperelik a gyülekezetet, és az ügyvédek kapják a kártérítés 50%-át. A hitehagyó foglalkozásokat reklámozó szervezetek országos hálózattal rendelkeznek, és megkíséreltek orvosi jóváhagyást szerezni azért, hogy szentesíthessék tevékenységüket. Sok szülő és átprogramozó menekült meg az ítélettől, mert a rendőrök vagy ügyészek félrenéztek, vagy felmentették őket „szükségszerű védelem” címszó alatt. Szerintük a cél igenis szentesíti az eszközt annak ellenére, hogy éppen ez az első számú „tan”, mellyel az úgynevezett diktatórikus vallási csoportokat vádolják. A Szabadság Barátai nevű szervezet kutatásai azt jelzik, hogy a Szekta Felismerő Hálózat (CAN) tagjainak fele aktív részese az emberrablás, szállítás, pszichológiai átnevelés, jogi 130
védelem, rejtett központok felszerelése vagy az átprogramozás egyéb állomásainak elősegítésében. Dean Kelly tiszteletes, az Egyházak Országos Tanácsának polgári és vallásos szabadsággal foglalkozó igazgatója szerint „az erőszakos átprogramozás a legkomolyabb folt a vallásos szabadságon azok közül, melyek a huszadik század második felében estek ebben az országban”. Néhányan úgy gondolják, hogy a fundamentalizmust ért ilyen támadás csupán álca, és azt a célt szolgálja, hogy hiteltelenítse azokat, akikkel politikailag nem értenek egyet. Azt hiszik, hogy a mozgalom része egy reakciós válasznak azon keresztyének növekvő táborára, akik részt vesznek a politikai folyamatokban. Harvey Cox, a Harvard Egyetem professzora szerint a „szekta” szót bármely olyan vallásos mozgalomra használják, amely valakinek nem tetszik”. Megfigyelése szerint „határozottan vannak olyan becstelen és csaló egyének, akik vallásos mozgalmakban és még sok másfajta mozgalomban működnek. A szekta-láznak azonban nincs semmiféle jogos alapja az aggodalomra. Egyszerűen általános szellemet idéz fel, egy a mélységből előtörő Godzillát, melyet bármely rendelkezésre álló eszközzel el kell pusztítani. A tény azonban az, hogy már létezik a törvényhozásban olyan törvény, mely szembeszáll mindazokkal a vallásos cselekedetekkel, melyeket olyan vallásos mozgalmaknak és vezetőknek tulajdonítanak, akik megszegik ezen törvényeket. A vallásos szabadság egyetlen szószólója sem védi meg olyasvalakinek a jogait, 131
aki megfosztja az embereket alapvető emberi jogaiktól, vagy meghamisítja az adóit csak azért, mert ő vallási vezető. Azért, mert valaki vallási vezető, még nem mentes a bűnügyi felelősség alól”. Cox így folyatatja: „Azok, akik megteremtették a szekta-lázat, nem elégedettek a védelemnek és elutasításnak ezen formáival. Ők akarják vezényelni az állam erőit, a gyülekezeteket, az elmegyógyászatot, és a társadalom egyéb szektorait annak érdekében, hogy felszámoljanak valamit, amit precedens nélküli fenyegetésnek látnak, és tökéletesen készek arra, hogy ehhez feláldozzák a jogi garanciákat, a megalapozott írástudói folyamatokat, és a polgári jogviták elfogadott korlátait. Ha bármilyen veszély áll fenn külföldön, az valószínűleg az állam és elmegyógyászat szövetségének növekvő hatalma, mellyel az embereket a hatalmon lévők szerinti gondolkodásra és cselekedetekre bírják”. 1991 az emberi jogok születésének 200 éves évfordulóját hirdeti. A vallásszabadság erőteljesebb támadásoknak volt kitéve az elmúlt évtizedben, mint bármely más korban országunk történelme során. 1980 óta több per bonyolódott vallásos szabadság ügyében, mint az azt megelőző 190 évben! Jogainkat, melyeket az Egyesült Államok Alkotmánya biztosít számunkra, minden áron fenn kell tartani. Ne hagyjuk, hogy az „autentikus” vallásos viselkedésről alkotott, és fanatizmusnak nyilvánított növekvő nyilvános félreértés megfélemlítsen bennünket. Egy régi, gyülekezeti újság 132
beszámol egy esetről, amikor egy tiszt arról panaszkodott Stonewall Jackson tábornoknak, hogy néhány katona zajong a sátrában. „Mit csinálnak?” - kérdezte a tábornok. „Most éppen imádkoznak, de előtte énekeltek is.” - volt a válasz. „S ez talán bűn?” „A hadi törvények büntetést írnak elő bármilyen szokatlan hangoskodásért” - válaszolt a tiszt. „Isten ments, hogy az ima szokatlan hangoskodás legyen a táborban!” - válaszolt Jackson tábornok. Az ébredés soha nem tipikus, elfogadott norma egyetlen korban sem. G. Campbell Morgan hallotta meg ezt a kijelentést: „A prédikátornak meg kell ragadnia a korszellemet!”, majd így reagált rá: „Istenem, bocsáss meg annak a prédikátornak, aki ezt teszi. Az ő dolga ugyanis pont az, hogy kijavítsa a kor szellemét!” Sem az apostolok korabeli gyülekezete, sem a Jelenések könyvében említett filadelfiai gyülekezet nem volt népszerű a status quoban. „Ahol füst van, ott tűz is van” - keresztyének, tűzben Istenért! Az egyetlen módja annak, hogy megbizonyosodjuk a felől, hogy egy gyülekezet Istentől van-e, az, ha kutatjuk az írásokat, hogy megpróbáljuk a tanaikat, és személyesen megvizsgáljuk az életük gyümölcseit. A hallomás és népszerű tudósítás valamely ballépésről olyan poszt-keresztyén kor jellemzője, amely elfeledkezett a Biblia Krisztusáról, Aki ezt mondta: „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik! Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és 133
minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek!” (Lukács 6:26, Máté 5:11-12).
Isten, adj embereket! Isten, adj embereket! Az ilyen idő erős elmét, nagyszerű szívet, Igaz hitet, tettre kész kezet kíván. Embereket, kiket nem öl meg a hivatali vágy; Embereket, kiket nem vásárol meg a tiszt java; Embereket, kiknek véleményük s akaratuk van; Embereket, kik tisztességesek, embereket, kik nem hazudnak; Embereket, kik demagógok előtt megállnak, s álnok hízelgéseiket Szemrebbenés nélkül elátkozzák; Magas embereket, napkoronázottakat, kik a köd fölött élnek Mind közképviseletben, mind magánéleti gondolkodásban! Mialatt a nép elnyűtt krédóival, nagy állásaival s apró cselekedeteivel Önző csatáját vívja; nézd! A szabadság sír! Az igaztalan uralja a földet, s a várakozó Igazság szunnyad! - J.G. Holland -
134
9. A GYÜLEKEZET SZELLEME Amikor Pál apostol azt mondta a korinthusbélieknek, hogy vizsgálják meg a hitüket, olyan gyülekezetnek írt, amely előtte őt vizsgálgatta! Megosztottak voltak, mert nem tudtak egyetérteni a felől, hogy kit kövessenek. A legpimaszabb csoport az volt, amelynek egyetlen emberi vezető sem felelt meg. Azt állították, hogy egyedül Isten az ő tanítójuk. A gyülekezetek valahogyan mindig a pásztorra kenik a dolgokat. Gyülekezeti vezetők széleskörű publicitásnak örvendő bukásai csak olaj a tűzre, hogy a vezetőség többi tagja megpróbálja kikaparni a szálkát a prédikátor szeméből! R. Eugene Puckett, az észak-karolinai baptista újság szerkesztője ezt mondta: „A gyülekezetet átitatják a világi értékek. A világban az ember vagy produkál, vagy levágják a 135
fejét.” Megszokott gyakorlat az a gyülekezetekben, hogy öt év után új pásztort választanak. Ráadásul néhány felekezetben minden két évben csinálják ugyanezt. Mennyivel mások lennének a gyülekezetek akkor, ha egy szervezetként működnének Krisztus vezetése alatt. Dr. J. Wilbur Chapmant pásztorolásának első évében meglátogatta egy vén, és őszintén azt mondta neki: „Nem vagy elég kemény prédikátor. Ha a dolgok a megszokott módon mennek, hamarosan megbuksz itt nálunk, de a vének egy kis csoportja elhatározta, hogy minden vasárnap reggel imádkozik érted.” A kis csoport hamarosan ezerre nőtt, mert Isten megáldotta Zsolt. 133 szerint való szellemüket. A bukásból támogatással és bátorítással siker lesz; ha azonban akár csak egy tag is nem vesz részt az aktív szolgálatban, az egész gyülekezet ereje meggyengül. Ahogyan Lutzer mondta: „Ugyanannak a hadseregnek vagyunk a katonái, ugyanannak a családnak a tagjai, és kövek ugyanabban az épületben.” „Ha ezt mondaná a láb, mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért?” (I. Korinthus 12:15) A ködös múltú, dadogó ember lehet nemzedékünk Mózese. Nem annak van itt az ideje, hogy az egyenruhákat ellenőrizzük, hanem hogy együtt meneteljünk a parancsra. 136
William Booth volt elítélteket és nőket vett fel dolgozni, mert felekezetének vénei túl elfoglaltak voltak belső ügyeikkel ahhoz, hogy Atyjuk dolgával legyenek elfoglalva. Booth és (üdv)hadserege az utcákra vonult, és elvégezték a munkát! Edith Schaeffer azt mondta: „Ha az ördögtől függne, kivonná Isten minden emberét a történelemből, elválasztaná Isten minden emberét egymástól, és egymás torkának ugrasztaná őket gyűlölettel törölve el a szeretetet, és kisebb csatákkal kötné le őket, melyek elvonnák figyelmüket Isten fő harcáról Sátán ellen!” A gyülekezetnek munkásokra van szüksége, nem tönkretevőkre. Ábrahám Lincoln vágya az volt, hogy a polgárháború végének közeledtével minimális legyen a gyűlölet, és a helyreállítás és megbékélés virágozzon. Amikor egy massachusettsi szenátor Jefferson Davisről ezt mondta neki: „Ne hagyd, hogy elmeneküljön a törvény elől. Fel kell akasztani!”, Lincoln nyugodtan így válaszolt: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!” Az a meggyőződés, ami háborúba vitte, azután is helyes hozzáállást biztosított neki: „a maga ellen megosztott ház nem áll meg”. A szellemi háborúnak vége. A vér kiontása miatt megbékéltünk Istennel, és egymással. Most rejtélyes egység van Krisztus és Gyülekezete között. „Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele” (I. Kor. 6:17). Az Ő testének, húsának és csontjainak vagyunk tagjai. Nem támadjuk Isten embereit akkor sem, ha 137
lent vannak, mert Krisztus meghalt azért, hogy felemelje őket. Nem rágalmazzuk meg Isten gyermekét, mert Isten gyermeke. Az, Akivel egyesült, majd gondoskodik róla. A kereszténység leeresztette pajzsát, ami Krisztus igazságossága. Miközben az emberi tisztesség azért kiált, hogy az ember bűnbánatot tartson, és így megfizessen azért, hogy a dolgok ismét a helyükre kerüljenek, az isteni tisztesség hirdeti, hogy Krisztus már jóvátett mindent. Ha alaposan megvizsgáljuk saját üzenetünket, látjuk, hogy ellentmondunk annak az üzenetnek, amelyet a világnak kellene eljuttatnunk. „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). A bűn zsoldja a halál, de Isten ajándéka azt adja nekünk, amit nem érdemlünk - teljes bocsánatot, és Krisztus saját igazságának nekünk tulajdonítását. „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (II. Kor. 5:21). „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden” (II. Kor. 5:17). Amikor felajánljuk ezt az ajándékot a világnak, egyedül éljük meg azt? Amikor elhagyjuk a győztes helyzetet, amit Isten adott nekünk Krisztusban, nem lehet más álláspontunk. Abban a pillanatban legyőzöttek vagyunk, amint Krisztus kereszten befejezett munkáját a mi cselekedeteinkkel kezdjük el összehasonlítani relatív igazságosságban. „Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, 138
az ő hite tulajdoníttatik igazságul” (Róma 4:5). Abban a pillanatban, amikor igazságunkat többé nem a Fiúból merítjük, igaztalanok vagyunk gondolkodásunkban. Mi Isten munkája, amit tőlünk vár? „Az az Isten dolga, hogy higyjetek Abban, akit Ő küldött” (János 6:29). A lehető legnagyobb bűnt akkor követjük el Isten ellen, amikor emberi fizetséget követelve figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy Krisztus betöltötte az igazságosságot. A gyülekezet vétkei Példabeszédek 6:16-19-ben felsorolt hat fő bűn mind a büszkeségben gyökerezik. Az első, a „kevély szemek”. A büszkeség a testvérei fölé helyezi a keresztyént, miközben az alázat magasabbra értékeli a másikat önmagánál. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” A második bűn a „hazug nyelv.” Pál apostol azt mondta: „az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug”, és azokra utalt, akik megkapták Isten beszédeit, de nem hittek benne. A farizeusok megtartották a törvényt, de amikor a Törvény Tökéletesítője eljött Jézus Krisztus alakjában, nem hittek. „De amikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik”, - mondja a nagyszerű „szeretet fejezet” I. Korinthus 13-ban. Krisztus az igazság, és minden részleges igazság, amely híján van Krisztus teljességének: hazugság. Mások bűneit leleplezni azt jelenti, 139
hogy hazudunk az ellen, Aki testén viselte azokat a bűnöket azért, hogy háta mögé vethesse őket. Több száz keresztyén él megoldatlan problémákban, mert hazudnak az ellen az igazság ellen, hogy Krisztusban a bűn eltöröltetett, és Benne szabadok vagyunk. A harmadik bűn, amit Isten gyűlöl, az „ártatlan vért ontó kezek”. Jézus szerint az ördög gyilkos volt a kezdetektől fogva. Orvul támadta Isten jellemét az angyalok előtt, és meggyilkolta az emberi szellemet azáltal, hogy hamisan képviselte Istent az ember előtt Éden kertjében. Az első emberi gyilkosságot a kegyelmi ajándékra, és a cselekedetek nélküli igazság tulajdonítására való reagálásként követték el. Ha nem fogadjuk el azt, amit Krisztus vére tett, valahogy mi is embervért akarunk majd ontani. A negyedik bűn az „álnok gondolatokat forraló elme”. A hamis információra alapozott negatív fontolgatás vezet az ötödik bűnhöz: „a gonoszra sietséggel futó lábak”. Hány telefonhívást, pletyka-találkozót és vezetőségi ülést tartottak azzal a szándékkal, hogy pusztítsanak! A hatodik bűn a „hamis tanúzás”. Az olyan bizonyságok, melyek megtagadják a Golgota igazságát, a végső bűnhöz vezetnek: „háborúságszerzés az atyafiak között”. A gyülekezetben minden összeomlás az én felmagasztalásával, és az énnek a kereszt, és Krisztus elvégzett munkája fölé helyezésével kezdődik. „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az Ő lelkének.”
140
Mi a mi üzenetünk? Elveszítettük hát szellemi fókuszunkat? A helyes üzenet a helyes szellemet fogja adni a gyülekezetnek, és megbocsátunk egymásnak, ahogyan Krisztus is megbocsátott nekünk. A becsapottság csúcsa az, amikor valaki azt vallja, hogy Krisztust képviseli, majd személyes igazságosságot hirdet. „És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3:9). Azok, akik számos csodás cselekedetük alapján próbálnak belépni Isten jelenlétébe, ráébrednek, hogy nem tudnak bejutni. Egyedül a Krisztus Vérébe vetett hit tesz hatást Istenre. Magának akarja azt a kiváltságot, hogy megmutassa kegyelmének hatalmas gazdagságát, mely abban nyilvánult meg, hogy elküldte Krisztust, hogy mindenért megfizessen. Amikor végre feladjuk saját értéktelen igazságunkat, mely állandóan verseng az Övével, energiánkat jobban ki tudjuk használni. Hány név fölött nem imádkoztunk még a telefonkönyvben, mert inkább el voltunk foglalva magunk reklámozásával az Evangélium hirdetése helyett!? A farizeusok 2000 szabályt adtak a tízparancsolathoz, mégsem mehettek a mennybe. Vagy halottak vagyunk Krisztusban hit által, vagy halottak vagyunk Krisztusnak azáltal, hogy törvénykező vagy testi külsőségekben élünk. Hacsak nem Krisztus Szelleme uralkodik 141
hit által a gyülekezetben, a gyülekezet testi módon él. A kereszténység nem nagy mennyiségű szabályokból áll, hanem minőségi életből. Ha az élet Szellemének újságában járunk, nem fogjuk betölteni a test kívánságait. Az Ő Szelleme Szent Szellem, melyet nem kell emberi erőfeszítésekkel szabályozni, hanem az isteni jóságra való válaszadásként fogadjuk el. Hallgasd meg egy szellemi „tábornok” imáját: „És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben, és minden értelmességben; hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz, és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil. 1:9-11). A gyülekezetnek keresnie kell minden olyan lehetőséget, melyben túláradóan szerethet, az élet folyamai áradhatnak belőle, intenzíven és egyre bővebben az igazság pontos ismeretén keresztül. Tökéletesítenünk kell azt a képességünket, amellyel kizárólag Krisztuson át fejezzük ki magunkat. A „jó és rossz dolgok” azok, melyeknek örök súlyuk van. A „tisztaság” arra utal, hogy az emberi értelem hamisságától legyünk mentesek, hogy ne sértsünk meg senkit, és ne akadályozzunk meg soha senkit abban, hogy megismerje 142
Isten igaz természetét. Isten szeretete a nekünk tulajdonított igazságon alapszik. Akkor teremjük meg ennek gyümölcsét, amikor a szerint szeretünk, ahogyan Benne vagyunk, nem pedig az ember viselkedésére való reakcióként. Isten szeretetében nincsenek „de”-k. Ha szeretetünk képes csökkenni, akkor soha nem volt igazán Isten szeretete. A szeretetnek nincs szüksége bűnbakra, hisz ott van neki a Golgota. Békesség van abban a közösségben és öröm abban a Jelenlétben. A gyülekezetnek be kell vennie Krisztus szeretetét, és azt kell kilehelnie. E nélkül a szeretet nélkül nincs bizonyítékunk arra, hogy Tőle vagyunk. „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad” (I. János 3:14). Ahogyan Ádám és Éva is dönthetett, hogy Istennek engedelmeskedve az Élet fájáról esznek, vagy nem engedelmeskedve a tudás fájáról esznek, úgy nekünk is megvan ez a választási lehetőségünk. A hamis szolgálók, akik a galátziabeli gyülekezetet háborgatták, más evangéliummal rendelkeztek, mert a helytelen fáról prédikáltak. Krisztus nem azért jött, hogy ítéljen, hanem, hogy életet adjon. Nem arra vagyunk elhívva, hogy bármit is tudjunk bárki testéről, hanem hogy olyan szeretettel szeressünk, mely minden ismeretet felülhalad. A gyülekezet tekintélye abban van, hogy megbocsátást hirdet Isten kegyelmén keresztül!
143
„Az emberi szív mélyén, mit a kísértő szétzúzott Eltemetett érzések rejlenek arról, vajon képes-e a kegyelem helyreállítani. De a szerető szív megérint s felébreszt a kedvesség, S a megszakadt húrok újra zengenek.” -Fanny J. CrosbyA gyűjtés szelleme A gyűjtés az egyetlen szolgálat, amit Krisztus jóváhagy. „Aki velem nem gyűjt, tékozol” (Máté 12:30). Gyűjteni azt jelenti: egy helyre hozni, megbékélni, gyülekezni. Ha bármi mást gyakorlunk, csupán tékozlunk; magokat szórunk a szélbe. Az a szolgálatunk, hogy hívőket gyűjtsünk a Krisztusba vetett hit köré, és felépítsük őket. A kegyelem lényege a feltétel-nélküliség. Pál apostol annyira át volt itatva ezzel a kegyelemmel, hogy minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül osztogatta. A tisztaság abból ered, hogy helyesen viszonyulunk Isten tiszta kegyelméhez. Egyedül Isten kegyelme képes elvégezni a munkát az emberi szívben. Amikor értékeljük az embereket, bűntudattal távoznak tőlünk. Amikor építjük őket, Krisztussal való új azonosságra gyűjtjük őket. Jézus három évig tartó nyilvános szolgálata alatt folyamatosan gyűjtött, mindig visszaszerezve, és betakarva azt, ami elveszett. Délben, amikor
144
senki más nem volt ott, hogy kihallgassa bűnvallását, Jézus begyűjtötte a kútnál lévő asszonyt. Az éj leple alatt találkozott Nikodémussal, hogy szárnya alá gyűjtse ezt a vallásos embert, aki nem akarta, hogy a többi farizeus tudjon belső szükségéről. Jézus várt, amíg a házasságtörő nő minden egyes vádlója odébbállt, mikor megszólította: „Én sem kárhoztatlak. Eredj el, és többé ne vétkezzél!” (János 8:9-11). Egyedül Neki volt joga kárhoztatni őt, de nem tette. Ehelyett begyűjtötte az asszonyt az Ő királyságába. Mivel nincs közöttünk senki, aki tökéletes bűntelenséget állíthat magáról, egyetlen szolgálatunk a megbékélés lehet. Nincs jogunk a vádaskodás, kárhoztatás, ítélkezés szolgálatához. Bárki, aki negatív szolgálatban vesz részt, nem gyűjt, hanem tékozol, s saját véleményét Isten Igéje és Isten Fia fölé magasztalja. Ahhoz jogunk van, hogy az írás szerinti felismeréssel helyreállítsunk valakit, és helyi gyülekezetként fegyelmezzünk, de arra nincs jogunk, hogy rágalmazzunk, pletykálkodjunk, vagy egy másik keresztyén jellemét leromboljuk. Amikor Jakab és János, a mennydörgés fiai tüzet akartak aláhívni az égből, hogy „igazságot” szolgáltassanak, Jézus megfeddte őket: „Nem tudjátok minémű lélek van tibennetek. Mert az embernek fia nem azért jött, hogy elveszítse az embernek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lukács 9:55,56). Ez a kegyelem evangéliuma. Bármi más, más szellemből való, más evangélium és más Jézus. 145
A királyi törvény Jézus utolsó földi látogatása során Zákeus házába ment; utolsó útja Jerikón át vezetett, hogy meggyógyítsa a vak Bartimeust; utolsó szavai ezek voltak a kereszten mellette függő latornak: „Ma velem leszel a paradicsomban”. Ez az igazi Jézus, a bűnösök barátja és az emberi faj Szabadítója. A Bibliában szereplő nagyszerű embereket nyomorúságos bukásuk után Isten hatalmasan használta. Isten nem a bűn miatt léptet elő, hanem annak ellenére. Dávid legnagyszerűbb zsoltárjait legnagyobb bűnei után írta. Jónás, miután Isten ellen lázadt és elbukott, az emberi történelem egyik legnagyobb ébredését vezette. Péter ötven nappal az után, hogy átkozódva megtagadta Jézust, ezreket nyert meg pünkösdi prédikátorként. Isten nem áldja meg a bűnt, de vére olyan tökéletesen megtisztít, hogy ott is képes bőséges áldást kiönteni, ahol egykor a bűn uralkodott. Mózes a bocsánatot nyert gyilkos, Dávid a bocsánatot nyert házasságtörő, Jákob a bocsánatot nyert csaló, Jónás, Péter, Pál... mind bocsánatot nyert! Ez az a megváltó élet, melynek képviseletére lettünk elhívva. Isten az Atya, aki úgy bánik tékozló fiaival, mint tisztes vendégekkel. Nem emlegeti fel a bukást, nem követel nyilvános bűnbánatot, nem teszi ki őket próbaidőnek. János evangéliumának negyedik fejezetében az az asszony, aki öt férjet elhasználva a hatodikkal nyílt házasságtörésben élt, egy
146
egész várost nyert meg Krisztusnak. A szeretet hatalma az, ami elpusztítja a bűn hatalmát, nem pedig az ítélkezés! Jézus az elveszett pénz, az elveszett juh, az elveszett fiú példabeszédét használta arra, hogy kifejezze, mit érez a lenézettek, kóborlók, lázadók iránt. Bárcsak a gyülekezet nemcsak Nevét, de jellemét is viselné! „Isten szeretet” (I.János 4:16). A farizeusok saját vallásos elképzelésük szerinti istent alkottak. Minden vallásos rendszer elutasítja saját szerzőjét, mert még ők sem képesek annak mércéje szerint élni. Krisztus az elesettekért és méltatlanokért jött el. Azokat támogatja, akik kegyelmi nézőpont szerint élnek. A gyengéket használja arra, hogy meglepje vele az erőseket. Íme a Bárány! A gyülekezetnek a Bárány szellemével kell rendelkeznie, és a szeretet királyi törvényében kell járnia, amely minden más törvényt betölt. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Ez az a magasztos törvény, mely az emberi élet lehető legmagasabb jellemét kifejezi. Nem olyan törvény ez, mint a többi, mely meghatározott útmutatást ad, hanem olyan életelv, melyet a Golgota kegyelme motivál. Ahogyan az egyik prédikátor mondta, a szeretet királyi törvénye ezt a kérdést teszi fel: „Kinek lehetek felebarátja?, nem pedig azt, hogy „Ki a felebarátom?” A természeti elmében rejtőző ügyvéd mindig a külső paraméterek alapján igazítja meg magát, a szeretet királyi törvényével azonban nem lehet felérni. A Szent Szellemnek kell kitölteni azt az emberi szívben. Amikor ennek a szeretetnek a 147
folyamában élünk, királyi azonosságunkban élünk Isten eredeti terve szerint, Aki „királyokká és papokká tett minket”. Ahelyett, hogy rosszindulattal, kritikus véleményekkel, féltékeny gondolatokkal vagy önző indítékokkal élnénk, inkább Vele uralkodjunk. Isten szeretete megbocsát és elfelejt minden bűnt abban a pillanatban, amint tudatára ébred annak, hogy vétkeztünk ellene. „Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, és áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek -e? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:43-48).
148
A szeretet akkor sem változik soha, ha megsértik. A szeretet irányítja a gondolatokat, a nyelvet, és a viselkedést, ha engedjük, hogy a Bárány üljön a trónon. A Bárány méltó, és rajta kívül senki más nem az. Ha a keresztet elismerjük, megkapjuk a Szent Szellemet, hogy a szereteten át győztesek lehessünk. Ha igazán Krisztus a Mesterünk, megbocsátással, megbékéléssel, és helyreállítással fogjuk egymás lábát mosni. Nincs arra ok, hogy itt a földön leleplezzünk valakit. Nincs helyreállító célja annak, ha ítélünk a világ előtt. Minden meg lesz próbálva a kijelölt időben Krisztus Béma-széke előtt. Addig is, éljünk hit által, és áron is vegyük meg az alkalmatosságot, miközben szeretetben nyugszunk. Most van itt az ideje annak, hogy minden mást félretegyünk, és Krisztust prédikáljuk! Felejtsd el! Ha magas alak halad előtted Dalvezető, ki félelem nélkül, büszkén masíroz; S te ismered a mesét, minek említésekor A büszke fej fájdalommal hajolna meg, jobban teszed, ha elfelejted. Ha tudsz egy rejtett csontvázról, Mely védve áll egy sötét szekrényben a fény elől, S melynek mutogatása, s hirtelen felbukkanása Fájdalmat, gondot, s élethosszig tartó csüggedést okozna Jobban teszed, ha elfelejted.
149
Ha tudsz egy foltról, mi barátod életén esett (S mindannyiunknak vannak vég nélküli, rejtett foltjai) S ha feltárnád ezt, szíve szakadna meg, S a szégyen okozta sebet semmi sem gyógyíthatná meg, Jobban teszed, ha elfelejted Ha tudsz bármiről, Mi elsötétíti egy férfi, nő vagy gyermek Örömét, Ami eltöröl egy mosolyt, vagy a legcsekélyebb mértékben is aggodalmat okoz, Egy ember vagy ügy, mely megmérgezi a vidámságot -Jobban teszed, ha elfelejted.
-AnonymusTeljes helyreállítás „Az isteni szeretet minden dolgot elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (I. Kor. 13:7). Isten szeretetével teli keresztyénekként az a véleményünk, hogy egyetlen hívő sem bukik el szándékosan. Mindannyian vétkeztünk. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (I. János 1:8,9). Ha Isten számon tartaná a hamisságot, ki állhatna meg? Dávid örvendezett abban, hogy Isten megbocsátása elmosta a
150
bűneit, és teljesen helyreállította őt mind Isten, mind az emberek előtt. „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen” (Zsolt. 32:1,2). Mielőtt Dávid megvallotta a bűnét, a Szent Szellem meggyőzte őt. Amikor azonban Dávid beismerte bűnét ahelyett, hogy rejtegette volna, Isten kegyelme gyorsan a feledés tengerébe temette azt. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsa. 1:18). Pál arra buzdította a gyülekezetet, hogy bocsássanak meg, és vigasztalják meg azt az embert, aki megbánta mostohaanyjával történt félrelépését. Azonnal vissza kellett fogadniuk a közösségbe, hogy „a felettébb való bánat meg ne eméssze” (II. Kor. 2:7b). A tékozló fiú apja azonnal visszaállította fiát eredeti helyzetébe, és önbecsülést adott neki ez által. A visszaesőt megtérésekor csók, és nem büntetés várja. Saját bűnünk büntet minket a vetés-aratási folyamatban, Isten azonban megbocsát és betakar. Ő nem a bűnnel foglalkozik, hanem az emberrel, akinek ismernie kell személyes fontosságát az Ő tervében. Krisztus főpap és áldozat is volt egyben. Máriát a nevén szólította, mielőtt felment volna 151
az „Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz”. Most a szentek szentjében, az irgalom székén van a vére, és Istent a „mi Atyánkká” teszi bűnünk és szégyenünk legsötétebb óráiban is. Te, Ha tévedés álmát aludtad, Ébredj fel a mennyben, Térdelj, és sírj, mint Mária „Szeress nagyon”, és bocsánatot nyersz. – Thomas Moore Isten szeretete eltávolította a bűnt a bűnöstől. „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103: 12). Bár elbukunk, nem vettetünk le, mert az átszögezett kezek tartanak fenn minket. Még akkor is, ha a bukott hívő soha nem áll helyre a földön, megváltása fenn van tartva számára a mennyben. Saul, Izrael első uralkodója a sötétség befolyása alá került, és soha nem került ki alóla, de Dávid bizonyságot tett megváltásáról, amikor azt mondta róla: „Sault és Jonathánt, akik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el” (II. Sám. 1:23). Dávid akkor is felkentnek nevezte Sault, amikor nem nyilvánította ki felkent mivoltját. Saul fiával együtt a paradicsomba ment, ahogyan azt Sámuel a Hádész paradicsomi oldaláról feltámadva megprófétálta: „holnap fiaddal együtt velem leszesz”. Azt állítani, hogy Saul egy gyötrő helyre ment, hogy megfizessen bűneiért, azt jelentené, hogy Sámuel és Jonathán 152
is oda kerültek. Dávid viszont megbánta házasságtörését és gyilkosságát, így teljesen helyreállt. Bár bűnének másokra is nagy hatása volt, mégis így szólt: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt” (Zsolt. 51:6). Nátán prófétát arra használta Isten, hogy szembeállítsa Dávidot a bűnével, melynek hatása volt az egész királyságra. Dávid azonban egyedül Isten előtt tartott bűnbánatot. Nem vetették alá semmilyen hivatalos vizsgálatnak, vagy vizsgálóbizottság eljárásának. Még csak próbaidőre sem tették. A bűnt, amit titokban fedtek fel, titokban vallotta meg, és kizárólag Isten fenyítette őt. A Bethsabéval folytatott házasságtörő viszonyból származó gyermek meghalt, de Isten megbocsátása oly tökéletes volt, hogy a szerelmükből született második gyermeket, Salamont választotta, hogy örökölje a királyságot. Több száz évvel később Isten nem szégyellte, hogy nevét azzal hozzák összefüggésbe, aki elbukott, de elhagyta bűnét, hiszen Máté így kezdi evangéliumát: „Jézus Krisztus, Dávid Fia”.
A vezető helyreállítása Tisztelem Istennek azon csodálatos embereit, akik nincsenek velem egy véleményen e témát illetően. Nagyra becsülöm meggyőződéseiket és gyümölcseiket, és nagyon szeretem őket. Ennek ellenére, az Újszövetség sehol nem említi, hogy egy vezetőt nem lehet hivatalába visszaállítani, ha megvallja és elhagyja bűnét. 153
APOKATASTASIS a helyreállítást jelentő görög szó, melynek jelentése: az eredeti helyzet szerinti helyreállítás. Egy pásztornak makulátlan életstílust kell folytatnia, de tökéletes ő sem lehet, mert ádámi természete nem lett eltörölve. Filippi 3:12ben Pál így szólt szolgálata vége felé: „nem mondom, hogy már tökéletes volnék”. A vezetőnek nagyobb felelőssége van Isten előtt. A kijavítás, amit a földön kap Istentől sokkal szigorúbb, mint amit a gyülekezet egy vétkező tagja kap, és Krisztus ítélőszéke előtt sokkal inkább elszámoltatható. A vezetőnek alá kell vetnie magát a felekezeti szervezet politikájának, de az Írás szerint teljesen helyre is kell állítani. Ha a pásztor elbukik, erőteljesebb fegyelmezés vár rá, de miután megbánta bűnét a helyreállításnak is teljesnek kell lennie. Hivatalának minden joga és kiváltsága - beleértve a prédikálást is - újra az övé, mert Krisztus feltétel nélküli ajándékából, az Ő változhatatlan elhívása által adatott neki. Ábrahám nem lett kizárva hitünk atyjaként azért, mert Hágártól született Ishmael. Isten megfenyítette, majd helyreállította és Izsák apja lett. Isten akkor sem volt kevésbé szent! Salamon királlyá válása után óriásit vétkezett. Öregkorában azonban Isten használta az Írás két ihletett könyvének megírására. Isten nem egy másodlagos munkára korlátozta őt, hanem hagyta, hogy folytassa eredeti elhívását az Ő szószólójaként. Ha azon az állásponton lennénk, hogy a pásztor nem állhat teljesen helyre miután megbánta bűnét, akkor korlátoznánk Krisztus 154
befejezett munkáját, Isten vágyát és képességét a megbocsátásra, a helyreállítás értelmét és célját, Krisztus papságának hatékonyságát, és ezt a kegyelem Szelleme ellen tennénk. Mindez nem Isten Igéje szerint való. Róma 7:19-ben Pál vezetőként azt mondta, hogy a gonoszt cselekszi. Lukács 5:6-8-ban Péter azt mondta: „Én bűnös ember vagyok!” Miután megtagadta az Urat, mégis visszahelyezték teljes vezetői hivatalába. Máté 5:28 szerint az elmében zajló bűnök legalább olyan komolyak, mint a külső bűnök. Akkor hát minden pásztor, akinek bűnös gondolata van lépjen le a pulpitusról? Ha ez lenne a helyzet, ki maradna meg prédikátornak? Jakab 2:10-13 azt mondja, hogy ha a törvény egy pontját megszegjük, az egészben vétkesek vagyunk. Ugyanaz a törvény, ami azt mondja: „ne paráználkodj”, azt is mondja, hogy „ne kívánj semmit, ami a te felebarátodé”. Nincsenek „különleges” bűnök, amelyek különleges büntetést kívánnak. Hogyan beszélhetünk a világ bűneinek feltétel nélküli megbocsátásáról, ha visszatartjuk azt a sajátjainktól? Ha Krisztus meghalt azért, hogy megbocsásson a megváltatlan bűnösnek, nem fog kevesebbet tenni a saját Fiaiért. „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? 155
Isten az, Aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, Aki maghalt, sőt Aki fel is támadott, Aki az Isten jobbján van, Aki esedezik is érettünk” (Róma 8:32-34). Ne tartsuk vissza a jó hír prédikátorát attól, hogy részese legyen saját üzenetének. Neki is szüksége van Isten kegyelmére! A szemlélődő hozzáállása Ne vesd meg azt, ki a padlón van ma Hacsak nem érezted a szelet, mely Bukását okozta, vagy nem érezted a szégyent, Mit csak az elbukott ismer, -AnonymusJób barátai készen álltak arra, hogy lábbal tiporják, amikor a mélyben volt. Nem ismerték fel, hogy ők is legalább annyira meg voltak próbálva, mint Jób maga. Miközben napjaink Mária Magdolnái és Zákeusai a címlapokon szerepelnek, Isten csöndben jegyezget azoknak a szíveiről, akik ítélnek. Ha a bűnt megvallották és elhagyták, Isten nem rója fel a bűn okát, magát a bűnt, vagy annak hatásait. Azok, akik Istennél többet kívánnak meg, nem járnak a világosságban. Ugyanaz a világosság, amely megköveteli a bukott keresztyéntől a megbánást, megköveteli a testvérektől a teljes helyreállítást, és a titoktartást. A szeretet minden vétket elfedez. A tékozló fiú bátyját zavarta, hogy apja lakomát 156
rendez a megtért gazembernek. Azt akarta, hogy testvére többet szenvedjen annál, mint amit addig elszenvedett. Az Atya házában nincs helye a báty szellemének! Bizonyos körökben és szervezetekben a vétkes pásztort olyan eljárásnak vetik alá, ami mármár sérti az egyén alkotmányos jogait. Ezeknek a törvényeskedőknek be kellene tiltaniuk az írás bizonyos részeit, mint például a Zsoltárokat, a Prédikátor könyvét, és az Énekek Énekét, mivel ezek mind visszaesés után íródtak. Ha Ábrahám vagy Jákob ma élne, azt mondanák rájuk: „Ábrahám diszkvalifikálta magát. Úgy gondolom, nem alkalmas erre a munkára”, vagy: „Jákob? Őt aztán igazán nem tisztelhetem, hiszen egy csaló!” Bár mondják, hogy megbocsátanak, sosem felejtik el, ha valaki elbukik. A helyreállításnak ilyen értelmezése részleges és feltételes, és világosan megszegi az újszövetség alapjait. Amy Carmichael „Ha” című könyvecskéjében fején találja a keresztyén képmutatást: „Ha felhozok egy megvallott, megbánt, és elhagyott bűnt valaki ellen, és hagyom, hogy az emlékezetem arról a bűnről megfesse gondolkodásomat és táplálja gyanakvásomat, akkor semmit sem tudok a golgotai szeretetről.” Majd újra: „Ha azt mondom: „Igen, megbocsátok”, de képtelen vagyok felejteni, mintha az 157
Isten, Ki naponta kétszer mossa át a világ összes partjának homokját, képtelen lenne arra, hogy az ilyen emlékeket kitörölje az elmémből, akkor semmit sem tudok a golgotai szeretetről.” Nincs felhatalmazásunk a bűnre Isten minden gyermekének gyűlölnie kell a bűnt. Az Úr egyetlen rövid pillantása elég volt ahhoz, hogy a visszaesett Péter keserű könnyeket hullasson... Az Apostol valószínűleg soha nem felejtette el azt a pillantást. Minden alkalommal, amikor vétkezünk, megbántjuk Krisztust és a saját lelkünket. Bűnben élni nem habostorta. Isten ellenőrzése alatt tartja a helyzetet, a látszat ellenére is. Az a keresztyén, aki nem bánja meg bűnét, elveszíti az Úrral való mindennapi közösség örömét és kiváltságát. Mennyei Atyja fegyelmezése alá kerül, Akinek fenyítése haladó, és addig erősödik, amíg a megbánás elutasításával találkozik. Dávid a 118. Zsoltár 18. versében ezt írta: „Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át a halálnak”. Látszólag a fenyítés olyan intenzív volt, hogy Dávid szó szerint féltette az életét. Az az év, amíg Dávid várt Bethsabéval elkövetett bűne megvallásával, nem volt éppen élvezetes Izrael királya számára. Az Úr nem haragjában fegyelmez, hanem irgalomban és szeretetben, mert közösségre vágyik a hívővel. Célja mindig a helyreállítás és megbékélés. Minden velünk kapcsolatos 158
foglalatosságában a mi érdekünket tartja szem előtt. Azt akarja, hogy boldogok, termékenyek, és érettek legyünk, s folyamatosan változzunk el az Ő Fiának a képére.
159
10. ÉKESSÉG - HAMU HELYETT „Hogy megvigasztaljak minden gyászolót, hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ézsa. 61:2,3) Ez volt Krisztus küldetése. Áldozata bűneinkből hamut csinált, hogy ne legyen bizonyíték arra, ami elégett. Amit felismerhetünk a hamuból csupán annyi, hogy volt egy áldozat, melyet elfogadtak és teljesen megemésztettek. Számos csodálatos sikertörténet emelkedett 161
ki a hamu közül. Megindító levelet kaptam egy pásztortól, aki hallgatja a rádióprogramomat. Sok évvel ezelőtt házasságtörést követett el egy asszonnyal a gyülekezetéből. A nő bánta meg először a történteket, és könyörgött neki, hogy ő is tegye ugyanezt, amit meg is tett. A gyülekezete most virágzik, mert az asszony megmentette azáltal, hogy a bűnt „isteni stílusban” kezelte. Ahelyett, hogy „áldozatként” állította volna be magát, és mindent kitálalt volna az „igazság” pillanatában, bűnét egyedül Istennek, és az érintett félnek vallotta meg. A törvénytelen kapcsolatnak azonnal vége szakadt, de a gyülekezetben maradt, és tovább szolgál a mai napig a pásztor felesége alatt, aki nem is tudja, hogy mi történt. Ez az a tisztesség, amiről Példabeszédek 17:9 szól: „Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.” Miközben akadnak olyanok a gyülekezetben, akik a felfedésen dolgoznak, Isten a védelem ügyében jár el. „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni” (Péld. 25:2). A fent említett asszony Debóra szellemével rendelkezett, és Krisztus vezetése alatt megmentette a helyzetet. A szeretet mindig azt teszi, ami megbékéltet, megment, és a jóra befolyásol. A tudás felfuvalkodottá teheti 162
valakinek a saját fontosságáról alkotott képét, a szeretet azonban mindenkit épít. Az az asszony megmentette a pásztor házasságát, családját, pásztori hivatását, a gyülekezetet, valamint a még benne rejlő, kiaknázatlan lehetőségeket. Mennyivel jobb ez annál, amit ma nagyipari módon űznek: emberek bűnét sugározzák szerte a hálózaton, így az érintetteknek nincs jövőjük. Egy ifjú pár csupán két és fél éve volt házas, amikor a férj házasságtörést követett el. Röviddel utána ugyan megbánta ezt és visszatért az Úrhoz, de az asszony, akivel ezt a kapcsolatot folytatta, már teherbe esett. A nő elmondta a feleségnek a történteket. A megsebzett nő könnyek között kereste az Úr válaszát. A másik asszony nem akarta a gyermeket, így a feleség úgy döntött, hogy sajátjaként neveli fel őt. Évek múltak el, és senki nem tudta, hogy a gyermek nem az övé. Ő és a férje maguk között tartották a titkot. A feleség egyszer sem emlegette fel a történteket vádaskodásként, még a nehéz időkben sem. A férj ezerszer meghálálta ezt neki szívből jövő szeretetével és tiszteletével. Házasságuk a kegyelem trófeája, mely a megbocsátásra épült. A sírás völgye a remény ajtajává vált, mert a minden kegyelem Istene az átkot áldássá fordította. Pásztorságom első éveiben a szolgálatban két embernek viszonya volt egymással, amiről senki sem tudott. Egy reggel, miközben a rádióadásomat készítettem, Isten Szelleme megmutatta ezt nekem. Elkezdtem sírni. Már felvett programot kellett leadnunk a rádióban aznap, 163
mert a szívem majd megszakadt, és nem voltam képes folytatni az adást. Mindkettőjüket az irodámba hívattam, ahol bevallották viszonyukat. Az asszony különösen megtört volt, és vágyott arra, hogy Krisztus legyen a teljes győzelme. Az azután következő napokban, míg az Urat kutatta szellemi helyreállításért, Isten egy dalt adott nekem, hogy ezzel bátorítsam őt: Reggel felébresztett, s szeretetére gondoltam Megnyitotta füleim mennyei galambjával A napfelkelte csodás volt, s az ég oly kék, Friss harmat hullt a fűre, fehér fellegek úsztak az égen. Isten új napot adott nekem, s könnyek hulltak szemeimből Most fájdalom és sóhaj nélkül mehetek tovább Köszönöm Atyám, lelkem felfrissült Drága Uram, Jézus teljessé tett. Még engem is, engem is, teljessé tett, Jézus, Uram átalakította lelkemet. Milyen más is ez a Megváltó bennem Krisztus Jézus, én Uram, szabaddá tett. Sajnálatos módon ez a történet nem ért vidám véget. Az asszony beszámolt férjének az esetről, aki nem volt képes megbocsátani neki. 164
Házasságuk következő évében próbaidőre késztette, meg sem csókolta. A férj ridegsége és kárhoztatása túl sok volt már amúgy is megtört állapotában, így visszatért az előző férfihez, és házassága válással végződött. Férje megerősítette a feleség szegényes önképét és bűntudatát egészen addig, amíg a nő feladta. De, bár a szíve vádolta őt, Isten nagyobb volt a szívénél. Isten megbocsátotta és elfelejtette a bűnét, de a férje nem. A férfi elszakadt Isten kegyelmétől a lehetőség órájában. „Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet” (Zsolt. 145:14). A bukott faj tagjaiként erre a szeretetre van szükségünk! Kegyelemről kegyelemre Isten kegyelme az egyetlen válasz az ember állapotára. Lewis Sperry Chafer, a nagy teológus azt mondta, hogy a kegyelem akkor aratja legnagyobb győzelmét, amikor a legsegélytelenebbek vagyunk. A kegyelem nem lehet kevesebb a legrosszabb számára, vagy több a legjobbnak, mert nem érdem miatt adatik, és nem érdemtelenség miatt vonják vissza. A kegyelem ontológ - Isten saját lényének minősége, mely minden más jellemzője előtt áll. Isten már akkor kegyelem volt, mikor még teremtés sem volt, ami elfogadná annak előnyeit. A bűn nem állítja meg a kegyelmet; egyedül a kegyelem szabad akaratból történő elutasítása tarthatja azt vissza. A farizeusok a külső erkölcsösséget, önigazságot, a rangok megkülönböztetését, 165
sőt az írást is tisztelték, de nem szerették azt, aki Isten volt - a KEGYELMET! Krisztus az, Aki a hitünk szerzője és bevégzője. A kegyelem helyet ad nekünk Isten tervében és fenntartja helyünket abban a tervben. Ahogyan Ábrahámnak, Jákobnak, Mózesnek, Péternek és Pálnak is lehetetlen volt, nekünk is lehetetlen „kivétkeznünk” magunkat Isten kegyelmi tervéből. A kegyelem nem fogadja el érdemtelenségünk kifogásait. „Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy” (Zsolt, 139: 7,8). Az a lélek, mely ráébred arra, hogy nem menekülhet el Isten szeretete elől, végül aláveti magát annak! „Meg vagyok győződve” - mondta Pál. A Szellem végül meggyőzte, hogy semmi nem képes elválasztani őt Isten szeretetétől. Ha ismerjük a kegyelemnek ezt a minőségét, annyira megelégszik a szívünk, hogy nem akar vétkezni, vagy elszakadni a közösségtől. Amikor a kegyelem uralkodik, ösztönöz minket az imára, a szeretetre, arra, hogy másokat is Krisztushoz vezessünk. Az emberi lét egyetlen lehetséges alapja a kegyelem. Az általános kegyelem egészséget, otthont, és boldogságot ad nekünk. A golgota kegyelme a mennyet adja. A nagyobb kegyelem pedig itt az időben egyre inkább olyanokká tesz minket, mint Jézus. A kegyelem kísér el minket a bölcsőtől a sírig, tökéletessé téve minket a szeretetben.
166
“Mert akiket eleve ismert, eleve el is
rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (Róma 8:29,30). Isten arra vár, hogy kegyelmes lehessen. Még csak el sem kezdtük felismerni kimeríthetetlen forrásait. Azok, akik így ismerik Istent, nagy dolgok véghezvitelére képesek, de akik azt hiszik, hogy egy kemény Tanítómestert szolgálnak, inkább elássák talentumaikat, és soha nem használják őket. A.W. Tozer megjegyezte, hogy az az Isten, akit imádunk, az egész épület alapja. Minden hamis tant valamely Istenről alkotott tökéletlen gondolathoz lehet visszavezetni. A mi Istenünk az, Aki nem töri el a megrepedt nádszálat, és nem oltja ki a pislákoló gyertyabelet. A szunnyadó fény nem alszik ki. Akik megtörtek, az igazság eszközeivé válnak az Ő kezében. Amint növekszünk annak ismeretében, hogy milyen is Isten, az Ő természete a miénkké válik: olyan türelmesekké, hosszútűrőkké, reményteljesekké, és szerető szívűekké válunk, amilyen Ő is. Mózes ennek az Istennek kiáltott: „Mutasd meg a Te dicsőségedet!” Pálnak, miután sok évig szolgálta Krisztust, egyetlen égő vágya volt: „Megismerni Őt!” 167
A közösség mélyebb dimenziói várnak azokra, akik nem maguk gyártanak valamiféle irányítható istent saját feltételeik szerint, hanem a minden kegyelem Istenének ismeretére törekszenek. Jézusra tekintünk, tudván, hogyha Őt, és az Ő irgalmát látjuk, az Atyát látjuk. „Mert az Isten, Aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (II. Kor. 4:6). Erről szól a történet - megismerni az igaz Istent, és azt, Akit Ő küldött. Kegyelmes ígéreteket kaptunk, melyek az Ő jelenlétébe vonnak minket. Nem fogjuk feladni sem magunkat, sem irtásokat illetően, ha igazán tudjuk, hogy minden kegyelem.
A valóság megtapasztalása Krisztus befejezett munkáját nem lehet egy este alatt megérteni. Hudson Taylor tizenöt évig küzdött Galátzia 2:20 és Róma 6:6 megértésével. Felfogta az együttes megfeszíttetést, és új azonosságát, de amíg Isten Szelleme nem tette ezt élővé a lelkében, nem volt hite arra, hogy megtapasztalja ezt. Watchman Nee tíz évig elmélkedett Kolossé 3:3-on, mire a Szellem kijelentette azt az ő szellemének. Az örök lény, mely minden igaz keresztyénben ott lakozik, nem az, akik gyermekként, serdülőként, vagy felnőttként voltunk. A valódi „Én” Krisztusban van, abban a romolhatatlan magban, amit az újjászületés pillanatában kaptunk. A Szellem így kiált: „Jöjj 168
közel!” Arra hív minket, hogy emelkedett nézőpontra érkezzünk, ahonnan láthatjuk a szellemi valóságot. A Golgota valós hely, mely valós véget és valós kezdetet ad. A börtönből szabadult férfiak és nők 65%-a újra visszakerül oda. Mennyire szeretjük börtöneinket! Ábrahámot Isten kihívta Úr városából egy új földre, új kalandra. Krisztus az ajtónál áll és kopogtat. Azt mondja az emlékek és önközpontúság fala mögé zárt fogolynak: „Kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. Mert ímé a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment” (Én. Én. 2:10,11). Olyan várost keresünk, melynek építője és készítője Isten. Az ember által alkotott vallás az a rendszer, mely megölte a prófétákat, és megfeszítette a Megváltót. Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt rombolja le, hanem azt a cselekedet-rendszert, mely kegyelmi személyét kihasználja, és a gyülekezetben játszott szerep fontosságát magasztalja fel, miközben a világ a pokolba tart. Jézus napjainak vallásos erődítményének táborán kívül halt meg. „Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozván” (Zsid. 13:13). A külső gyakorlatokon és emberi papságon kívül megtaláljuk az örök élet megtapasztalását. „És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap, aki nem testi parancsolatnak törvénye szerint , hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett” (Zsid. 7:15,16). Olyanok vagyunk, mint a két tanítvány az Emmausba vezető úton. A megfeszítés, feltámadás 169
és mennybemenetel már megtörtént, de nem éltek a befejezett munka valóságában. Igen, elfogadták Krisztus tanítását, de mindez használhatatlannak tűnt adott helyzetükben. Krisztus halott volt számukra. Aztán, ahogyan Jákob álmából ébredve sírt „Az Úr itt volt, és én nem tudtam” kiáltással, a szemük megnyílt, és meglátták az élő Urat. Immánuel, Isten velünk van, és készen áll arra, hogy „berobbanjon” a tapasztalatunkba szeretetével, megbocsátásával, irgalmával, hatalmával és kegyelmével! Az időn túl Jézus azt mondta: „Az én országom nem e világból való” (János 18:36). Salamon menyasszonyát így jellemzi: berekesztett kert, befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő. Isten minden gyermekének - akik meg lettek pecsételve a Szent Szellem által - van egy időn és tapasztalaton túli azonossága Isten természetébe rejtve. Alattuk van Isten örökkévaló karja, az alatt pedig Krisztus van. Tehát amikor az időben elbukunk, Ő képes megtartani minket a bukástól, és szeplőtlenül állítani minket az Ő jelenléte elé kimondhatatlan örömmel. Mivel Isten minden ígérete örökre megáll, hibátlanul és szeretetben állunk előtte. Soha nem eshetünk ki az Atya kezéből, mert Ő mindennél nagyobb. Isten túlnéz ezen a világon, egyenesen a következőbe, és arra kér minket, hogy mi is oda nézzünk. A tudással és bűnnel vívott küszködése közepette Pál így kiáltott: „Ó, én nyomorult 170
ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Rögtön ezután azonban így kiáltott: „Hálát adok Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” Akarata arra, hogy a jót tegye, csupán provokálta a benne lévő gonoszt. Mikor kegyelmet talált saját tehetetlensége közepette, felszabadította a szellemi élet. Felfedezte, hogy az irgalom betakarta, miközben hite folyamatosan kimunkálódott, és megtanulta, hogyan legyen Isten Istenné benne. Ez a folyamat magánügy, egyedül Isten előtt zajlik, és e világ szemei nem láthatják. Amikor Dávid szellemi vakációra ment és vétkezett, nem csupán az Úrnak okozott fájdalmat, hanem saját magának is. Olyanná vált, mint egy vad bika, aki a kívánság és a megtört közösség hálójába esett. Egy év belső hallgatást és fájdalmat tapasztalt meg. A kis pásztorfiú elvesztette kapcsolatát Istennel, de erről csak a menny tudott. Királyként büszkévé vált, és elhanyagolta a belső fegyelmet. A bűne rátalált, és a kard nem távozott el a saját háza fölül, de ilyen emlékezettel halt meg: „Mert Dávid azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, amiket parancsolt néki, az ő életének minden idejében” (I. Kir. 15:5 Isten félreérthetetlen ajánlását minősítve a „kivéve a Hitteus Uriás dolgát” részt későbbi fordítók tették hozzá, de az eredetiben nem szerepelt). Dávid élete befejezett munka volt, berekesztett, befoglaltatott, bepecsételt élet Isten elméjében. „Mindenestől szép vagy én mátkám, és semmi szeplő nincs benned” (Énekek. 4:7). 171
A völgyek és megpróbáltatások, amiken Dávid keresztülment, annak az érett hívőnek a formálásához vezettek, aki megírta a 23. Zsoltárt. Azonosságát nem a hullámvölgyekben találta meg, hanem Magában Istenben. Amikor mindent elvesztett az Absolom által vezetett lázadásban, akkor sem szűkölködött. Szellemi járását füves legelők és csendes vizek jellemezték, a külső káosz és küszködés ellenére. Nem az számít, hogy kik vagyunk vagy mit csinálunk, hanem az, hogy kikké válunk a szellemi valóságban. Nincs itt az ideje annak, hogy Isten fiai teljesen nyilvánvalókká váljanak a természeti szemek előtt. Akik vagyunk, még mindig el van rejtve Krisztussal, Istenben. Új név A név képviseletet jelent. Miután Jákob küzdött az angyallal, új nevet kapott. Jákob, a csaló, Izrael lett - Isten hercege. Ráchel Benjámint eredetileg „Benoni”-nak nevezte, aminek jelentése: „fájdalmam fia”. Az Ádám nevet első szüleink adták nekünk, képviselve bukott természetünket. Benjámin apja megváltoztatta az ő nevét, ahogyan a mi mennyei Atyánk is tette! „Felöltözni az új embert” azt jelenti, hogy új természetet veszünk fel. A korai gyülekezetben a „keresztyének” vadonatúj név volt azokra, akik Krisztus útján jártak. A Jelenések könyvében új név íratik azok homlokára, akik követték a Bárányt, bárhová is ment. A Biblia tele van névváltozásokkal. Ábrám 172
Ábrahám, Jábez Járvis, Simon Péter, Saul Pál, Jósés Barnabás lett a hit átalakító folyamatán keresztül. Isten átalakító hatalma a gyilkost Mózest - a föld legszelídebb emberévé tette. Leggyengébb területünk a legerősebbé válhat, mert új nevünk van, és növekszünk új azonosságunk képessségében. „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint” (II. Kor. 5:16). Egy új név van leírva dicsőségben, és minden egyes hívő mondhatja, hogy „az enyém”. Az ideális életrajz, objektív beszámoló egy ember életéről. Az életrajzok azonban vagy megfelelnek, vagy nem az illető önéletrajzának. Isten a mi életrajzunkat a Bibliában írta le. A mi életünk a „Krisztussal meghalt” című rovattal kezdődik, és csak egy sírkő jelzi, hogy a régi élet hol találkozott a véggel, a Krisztussal való halállal és eltemettetéssel. Most minden egyes nap önéletrajzot írunk, amelynek egyeznie kell az Isten könyvtárában található életrajzunkkal. Aszerint leszünk megítélve, hogy mennyire egyezik ez a kinyilvánított tényekkel. Van élet a halál után, és azt éljük most! Az ószövetség papja állatáldozatokat ajánlott fel, melyek képtelenek voltak megtisztítani a lelkiismeretet a bűn tudatától. A pap nem maradhatott Isten jelenlétében a szentek szentjében, hanem a középső udvaron szolgált. A keresztyének ma titkos bűntudattal és érzelmi fertőzöttséggel szolgálják Istent, mert nem ismerik fel, hogy a test kárpitja kettészakadt, és bátran élhetnek a helyzetükben Krisztussal. Az új név a bűntudat végét jelenti. Nincs semmi köztünk és 173
az Úr között. Ahelyett, hogy elidőznénk a problémáinkon, hinnünk kell, hogy mind megoldódtak a keresztnél. A bűn adóssága nem csupán áthúzva lett, hanem minden nyom nélkül, teljesen eltöröltetett a hiányzó összeg. Csak az fejlesztheti az emberi képességet, ha a kegyelemre összpontosítunk. Nem az a célunk, hogy a törvény követelményeinek eleget tegyünk, hanem az, hogy a Krisztusban való képességünkben éljünk. A lényeg az, hogy Isten gondoskodását - melyet Jézus Krisztusban adott nekünk - maximálisan kihasználva legyek az, aki lehetek. Az összehasonlítgatás a hívő egyedi célját megsemmisíti. Mindenki tag, rész szerint. Márk 14-ben az asszony mindent megtett, amit tudott, és cselekedetét nemcsak elfogadták, hanem örökre fel is jegyezték. Az Isten szerinti anya legalább annyi jutalmat kap majd, mint a hűséges prédikátor, ha szolgálatát az Úrnak végezte, válaszul az Ő halálára, eltemettetésére és feltámadására. A talentumokról szóló történetben az, aki nem megfelelően viszonyult a Mester szeretetéhez és kegyelméhez, csak elásta, amit kapott. Soha semmit nem kezdett azzal, amije volt, mert nem volt helyes felfogása arról, akitől kapta. Egyetlen versenytársunk saját képességünk. Ha használjuk a kegyelmet, növekszünk abban a képességünkben, hogy a kegyelem-Adót képviseljük. A megbékélés szolgálata „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók 174
az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (I. Péter 4:810). Jézus, miután megmosta a tanítványok mocskos lábát, így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint Én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:34,35). A felső szobában nem volt szolga, aki megmosta volna a lábukat. (Péter valószínűleg úgy gondolta, hogy ez éppen megfelelő munka lenne András számára, akinek nem voltak vezetőségi ajándékai!) De egyikük sem gondolt arra, hogy magára vállalja ezt a feladatot. Mennyire igaza volt Jézusnak, amikor azt mondta: „Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda, de később utánam jöttök”. Nem voltak képesek lefektetni az életüket egymásért, mert a Kereszt-Vivő Szelleme még nem töltötte be őket. Az élő Isten Szelleme miatt kiált az ember így: „Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könnyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjelnappal sirathatnám az én népem leányainak megöltjeit” (Jer. 9:1). Jeremiás a Szent Szellem kenete alatt megalkuvás nélkül prédikált, de sírt is. A síró próféta nem tudta elválasztani magát 175
népe fájdalmától. „Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem”. Neki, aki ennyire azonosult ezekkel a fájdalmakkal, kijelentette Isten az emberek iránti érzéseit: „Mert én tudom az én gondolataimat, melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr: békességnek, és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer. 29:11). Az embereknek ma szükségük van ezekre a gyógyító gondolatokra. Könyörületességben kell „sírnunk azokkal, akik sírnak”, s megmosni az elbukottak lábait könnyeinkkel, és Isten megbocsátásának tisztító üzenetével. Az irgalmas szamaritánusról szóló történetben a gyűlölt szamaritánus lehajolt, és könyörült azon az emberen, aki megvetette őt. János evangéliumában gúnyosan Jézust nevezik szamaritánusnak. Ez az elutasított szamaritánus mélyre hajolt, hogy szolgáljon az ellenségeinek. „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (II. Kor. 5:19). Egy nyolcéves kislány New Englandben csonka család áldozata. A nagymamájához költözött, mialatt szülei alkoholizmusba és erkölcstelenségbe merültek. A kislány a helyi vasárnapi iskolába kezdett járni, és vigasztalást talált Krisztusba vetett hitében. Egy napon a kislányt elütötte egy autó, és az intenzív osztályra szállították. Amikor visszanyerte az eszméletét, az édesapját és édesanyját kívánta 176
látni. Mindketten eljöttek, s az ágy két oldalán ülve fogták a gyermek kezét. A lány az apjára nézett, és azt mondta: „Papa, szeretlek téged még akkor is, ha iszol, és dühös vagy a mamára.” Aztán kedvesen az anyjára nézett, és azt mondta: „Anya, arra kérem Jézust, hogy te és papa újra együtt legyetek.” A kislány még 48 óráig élt, aztán hazament Jézushoz. A megtört szülők megbékéltek egymással, és elkezdtek választ keresni fájdalmukra és bukásuk borzalmas voltára. A gyülekezetben, ahová a lányuk járt, hallották az evangéliumot, és életüket teljes szívükből Krisztusnak adták. Bármennyire tragikus is, a kislány története jól illusztrálja a megbékélés szolgálatát, mely minden hívőnek megadatott. A megbocsátás megbékéltette Józsefet a testvéreivel, a testvéreket pedig Isten tervével. Amikor József találkozott velük, mindenki mást kiküldött a teremből, mert a dolog családi ügy volt. Nem kellett szétkürtölni a Fáraó udvarában, és Egyiptomban. „Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok vala Egyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek” (I.Móz. 45:4,5). Jézus Krisztus a mi Józsefünk, akit halálra adtunk, s meg akar békülni azokkal, akikért meghalt. Egy napon gyönyörű lábai leszállnak az Olajfák hegyére, hogy mindent rendbe hozzon 177
külsőleg is, ahogyan már belsőleg rendbe hozott mindent. Azt fogjuk-e hallani Tőle, hogy „jól van igaz és hű szolgám”? Megköszöni-e majd nekünk, hogy életének és szeretetének kiterjesztői voltunk, hogy nem kerestünk semmit viszonzásul, csak annak örömét, hogy helyreállt, megjavult életeket lássunk? Vagy a tiszta hit aranya, a megváltó szavak ezüstje, és a Szent Szellem gyümölcsének drága kövei helyett az életünkben csupán fát, szénát és pozdorját találunk, mert Ádám apró tervét dédelgettük? Üdvözlünk-e majd sokakat Isten országában a dicsőséges evangéliumon át, vagy visszatartunk-e sokakat ettől nagyobb követelményeket állítva eléjük, mint amit maga Isten elvár? Az elmúlt ötven évben az iszlámot követők száma 500, a hinduizmust követőké 116, a buddhizmust követőké 65, a kereszténységet követők száma pedig csupán 47 százalékkal növekedett. Talán az az oka ennek, hogy már nem Krisztus és az Ő szeretete a központi alakja és tényezője üzeneteinknek? A törvény azt mondja: ”teljesítsd a követelményt vagy halj meg!” Jézus Krisztus teljesítette és meghalt! Ő a mi igazságunk. Nekünk nem teljesítenünk kell, hanem alábbszállnunk. A jeruzsálemi templom köveit a föld alatt csiszolták, míg minden oldalán ötkönyöknyi nem lett, ami a kegyelmet jelentette minden oldalon. Isten lakhelyét kegyelmi alapra kell építeni, ahol Krisztus a szegletkő. Ebben a házban élő kövekként vannak a gyülekezet tagjai, akik készen állnak arra, hogy megnyissák 178
szívüket, és lerombolják a pokol kapuit a szeretet üzenetével. Csak kevés időnk van ... A sötétben vetünk, de az Arató majd nappal arat; S tökéletes dicsőségének napja Elbeszéli az éj tetteit.
- Alfred J. Waterhouse –
179
SEGÉDKÖNYV SZEMÉLYES TANULMÁNYOZÁSRA PÁSZTOR BOB BROWN
ELŐSZÓ A Bocsáss meg, ember vagyok című könyv 1990-ben került kiadásra, és azóta meggyőződésemmé vált, hogy addig kell ezt a könyvet tanulmányozni, amíg részünkké nem válik, irányítva gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Dr. Stevens könyvét nem lehet hétköznapi módon olvasni - specifikusan kell tanulmányozni. Ez a segédkönyv lesz az ilyen tanulmányozás kezdeti eszköze. Hiszem, hogy ez a segédkönyv olyan eszköz, amellyel az embereket minden szinten lehet tanítani, a vasárnapi iskolától a Biblia szemináriumig. Bár eredetileg főiskolai szintre íródott, alkalmazható arra a tanítási szintre, amelyre szeretnéd, valamint nagyszerű bevezető tanításként szolgálhat bármely szolgálatban. Képtelen voltam vázlatba szedni vagy összegezni a Dr. Stevens könyvében foglaltak összességét. Mindegyik fejezetből kiválogattam az általam legkiemelkedőbbnek ítélt dolgokat. Azért imádkozom, és azt remélem, hogy ez a segédkönyv éhséget és szomjat támaszt benned a tanulmányozásra saját, személyes Istennel való járásodban.
-3-
TARTALOMJEGYZÉK
A SEGÉDKÖNYV CÉLJA
7
A SEGÉDKÖNYV: (Fejezetek egytől tízig) BEVEZETŐ
11
ELSŐ FEJEZET: A bukás az élet része
15
MÁSODIK FEJEZET: A fenevad természete
19
HARMADIK FEJEZET: Az erkölcs
27
NEGYEDIK FEJEZET: Az emberi gyengeség
35
ÖTÖDIK FEJEZET: A szellemi háború
41
HATODIK FEJEZET: Igazi átváltozás
49
HETEDIK FEJEZET: Az ember felelőssége
57
NYOLCADIK FEJEZET: A bukás hangsúlyozása
65
KILENCEDIK FEJEZET: A gyülekezet szelleme TIZEDIK FEJEZET: Ékesség, hamu helyett
73 81
-5-
A SEGÉDESZKÖZ CÉLJA Nem vagyok híve a számos „tanuld-magad” vagy „csináld-magad” segédkönyvnek, melyek ma a könyvpiacon találhatók, azért nem, mert nem igazán hagynak helyet az olvasó saját gondolatának vagy személyes véleményének anélkül, hogy meg ne állapítanának egy abszolútumként elfogadott, objektív kiindulási pontot. II. Timótheus 2:7-ben Pál apostol azt mondja: „Értsd meg, amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben!” Görögül az „értsd meg” a NOIEO szó, egyike a tizenöt „gondolkodásra” használt szónak az Újszövetségben. Jelentése: „az elme gyakorlása, gondolkodni, elmélkedni”. A jelen idő azt fejezi ki, hogy ezt állandóan, gyakorlatként kell cselekedni; a felszólító mód megmutatja, hogy ez Isten Igéjének parancsa; a cselekvő alak pedig azt jelenti, hogy a hívő/pap végzi a cselekvést. Az ígéret így szól: „az Úr ad neked belátást mindenekben!” Ennek ellenére Pál megadja az objektív alapot - „...abban, amit mondok.” A LEGO (mondani) szó jelentése: „rendszerezett beszéden keresztül szóban elmondani valamit”, ez más szóval az Ige tárgyilagos tanítását jelenti. Ezt fogjuk követni mi is ebben a segédkönyvben. A tárgyilagos alap már le lett fektetve Dr. Stevens könyvében. A hívő/pap felelőssége -7-
az, hogy „megértse” ezt a segédkönyv használatával, Isten felelőssége pedig az, hogy „belátást” (megértést) adjon. Az Isten Igéjét tanulmányozó diák sikere egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire összpontosít Isten Szellemére, aki belülről szól hozzá, hogy Isten életét adja neki. Isten Igéje hallásának és tanulmányozásának a végeredménye a nevelés. Dr. Stevens a nevelést a következő sorrendben határozza meg: a szó gondolathoz vezet; a gondolat egy tényhez; a tény az igazsághoz; az igazság egy elvhez; az elv meggyőződéshez; a meggyőződés átalakuláshoz; az átalakulás új döntéssorozathoz; az új döntéssorozat pedig új cselekvés-sorozathoz. Ami ettől kevesebb, az nem nevelés (oktatás). Csak akkor lettünk igazán oktatva, ha cselekedeteink, szavaink és életstílusunk megváltozott. A Bocsáss meg, ember vagyok című könyv célja az, hogy Isten elméjével oktassa az embereket. E segédkönyv célja az, hogy elősegítse ennek sikerét. A segédkönyvnek három meghatározott célja van: 1. A személyes tanulmányozás és elmélkedés elősegítése, hogy a hívő/pap a Szellem által legyen tanítva. Pál apostol arra vágyott, hogy a filippibeliek „egyenlő indulattal” legyenek (Filippi 2:2 - PHRONEO - jelen idő, cselekvő alak, feltételes mód). A cselekvő alak azt jelenti, -8-
hogy a hívő veszi azt, amit tanult, és gondolkodik azon, amíg a Szellem megmutatja neki Isten nézőpontját. Ez az elmélkedés - újra és újra átgondolni valamit, amíg az saját nézőpontunkká válik a Szellem meggyőzésén keresztül. Addig gondolkodsz rajta, amíg Isten kijelenti azt, amit Ő tud a témáról. Ez lehet csendes elmélkedés Isten Igéjéről és az Ő munkájáról, vagy Isten munkájának hangos gyakorlása. Példabeszédek 6:22 azt tanítja, hogy a tan, amit a szívünkre kötünk, beszélgetni fog velünk! Dávid az elmélkedésen keresztül értette meg a befejezett munkát. Nézzünk meg néhány, az Újszövetségben használt szót a „gondolkodni” igére. PHRONEO - bizonyos módon gondolkodni (Filippi 2:2); bizonyos gondolkodásmódban lenni (Filippi 2:5). EPIBALLO - valamire ráveti magát (Márk 14:72-ben a gondolkodásra használt szó „eszébe jut”). ENTHUMEOMAI - latolgatni, elmélkedni, mérlegelni. DIENTHUMEOMAI - mélyen megfontolni. 2. Az élet minden részletére alkalmazandó szabályok és elvek lefektetése. A szabály Isten Igéjének vezérelve. Ézsaiás 28:10 megmagyarázza, hogy „szabályra új szabály” kerül. Isten elméjének (gondolkodásának) -9-
kategorikus rendszerezése mindig egy szabállyal kezdődik. Az az egy szabály szolgál az összes többi szabály alapjául az adott témában. A további szabályok nem mondhatnak ellent az eredeti szabálynak, és el sem vehetnek abból. E segédkönyv minden egyes fejezete alapvető szabályokat ad, amelyre további szabályok építhetők. 3. Olyan képesség kifejlesztése, mely kegyelemben gondolkodik, és a gondolkodásmódja kegyelemmel átitatott.
-10-
BEVEZETŐ
KULCSVERS Zsoltárok 41:2 - „Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr”. ELMÉLKEDJ EZEN! „Krisztusban való helyzetünkön, és az Ő bennünk lévő Igéje nélkül csak saját magunk szerint vagyunk képesek válaszolni a különböző helyzetekre - pedig csak por vagyunk.” (Lásd még: Zsolt 119:25; Jób 4:19; János 15:4; Kolossé 3:117; II. Korinthus 8:9) ALAPELV „A keresztyén tapasztalatának alapja a hívő Krisztusban való helyzete ... Krisztus vére megvásárolta a Benne való helyzetünket, és Igéje ellát minket azzal az erővel, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk ezt a helyzetet.” SZÓTÁR 1. Szegény - (a) A Krisztus nélkül elveszettek; (b) Hívők, akik elbuktak. Héber: DAL (Zsolt. 41:2) - „lógó, függő, gyenge dolog; valaki, aki kimerült, mélyponton van, lényegében vagy természeti erejében -11-
gyenge és elpazarolt. 2. Hallgat (Sofóniás 3:17) - „Csendben és nyugodtan állni.” TANULMÁNYOZANDÓ DOLGOK „Gyülekezetként a Fejre, Jézus Krisztusra kell összpontosítanunk.” (Lásd: Ef. 1:19-23; Kol. 1:18, 2:9; Zsid. 12:2; Luk. 4:20) „Óriási szükség van napjainkban az igazi építésre Jézus Krisztus Gyülekezetén belül.” (Lásd, építés: Róma 14:19, 15:2; Ap.Csel. 9:31; I. Kor. 14:26; Ef. 4:12,16, 29; I. Thess. 5:11). „A hosszantartó képesség a kiválóságra az Isten kegyelméről való igaz kép felmutatásának eredményeként jött létre.” Isten kegyelméről akkor kapunk igaz képet, ha megfelelő felfogással rendelkezünk a „minden kegyelem Istenéről” (I. Péter 5:10). Ruth 1:20,21 (olvasd el) - Abban a pillanatban, amikor visszavonulunk a kegyelemtől, elveszítjük a kegyelemről alkotott igaz képet. 20. vers - Mara = „keserű”; „... nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható ...” (Újszövetségi kommentár: Zsid. 12:15). Naómi felfogása Istenről a rossz döntések miatt fertőzött volt (Lásd: Ruth 1:1-19).
-12-
Zsolt. 119:65 - „Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.” Ez az igazi elv Istenről. Ő soha nem bánik velünk az Ő Igéjétől függetlenül. Nem a bűneink és álnokságaink szerint cselekszik velünk (Zsolt. 103:10,12). 21. vers - „Többedmagammal mentem el ...” (Lásd: Péld. 14:14 - telve a saját utaimmal, pl. önigazság, elbizakodottság, személyes ambíciók). „...és elárvultan hozott vissza engemet az Úr.” Jézus elhagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet, aki elveszett vagy elbukott - ez a szelleme ennek a könyvnek! Luk. 15:24,32 - Az Atyát soha nem az érdekli, hogy miért voltunk „halottak”, vagy „elveszettek”. Egyszerűen örül annak, hogy „élünk”, és „megtaláltattunk”. I. Sám. 30:8, 18, 19 - Isten akarata az elbukottak számára az, hogy „mindent visszakapjanak”. Az elbukott hívőknek szükségük van egy kijelentésre Krisztusban való gazdagságukról. (Lásd, szellemi gazdagság: II. Kor. 8:9; Róma 2:4, 9:23; Ef. 1:7, 2:4, 7, 3:8,16; Filippi 4:19; Kol. 1:27, 2:2). Jézus Krisztusnak a kereszten befejezett munkája miatt, Isten nyugszik az Ő feltétel-13-
nélküli, korlátlan szeretetében minden gyermeke felé, függetlenül azok állapotától (Lásd, Isten szeretete: Sof. 3:17; Jer. 31:3; Ézsa. 43:4; Én.Én. 4:7; I. Kor. 13; Ef. 1:4, 2:4, 3:17-19; I. János 4:10, 19). „Sátán legfőbb célja a gyülekezet elleni támadásában az, hogy elterelje figyelmünket erről az egyszerű igazságról (Krisztusban való helyzetünkről).” (Lásd, elterelés: Luk. 10:38-42; Gal. 5:7; I. Tim. 4:1). ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK 1. Mire összpontosítsunk, mint gyülekezet? 2. Kik a szegények? 3. Mi Sátán legfőbb célja a gyülekezet elleni támadásában? 4. Mely két dolog teszi képessé a hívőt arra, hogy a különböző helyzetekre ne a régi bűnös természete szerint reagáljon?
-14.
ELSŐ FEJEZET A BUKÁS AZ ÉLET RÉSZE
Figyelem: Az emberi bukás tanulmányozásához a következő verseket kell figyelembe vennünk: Júdás 24 - „ ...annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet...” I. János 2:1 - „ ... ezeket azért írom, hogy ne vétkezzetek...” I. János 3:9 - „Senki sem cselekszik (gyakorolja a) bűnt, aki az Istentől született...” Róma 6:1,2 - „Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” KULCSVERS Jakab 5:17a - „Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű, hasonló érzésekkel, vonzalmakkal és felépítéssel...” (Bővített fordítás). ELMÉLKEDJ EZEN! Illés „hős” volt, aki arra ihlet minket, hogy saját gyengeségeink ellenére is higgyünk Istenben. ALAPELV A hit alapvető tanai - engesztelés, megváltó -15-
kegyelem, hit általi megigazulás - mind feltételezik az emberi bukást. (Lásd: III. Mózes 16:16; Róma 3:23-26; I. János 2:1,2). SZÓTÁR 1. Hős - (a) Valaki, aki arra ihlet minket, hogy saját gyengeségeink ellenére is higgyünk Istenben; (b) Azok, akik csatároztak a testtel, és legyőzték a nehézségeket. 2. Hozzánk hasonló természetű (HOMIOPATHES) - „Hasonló módon vannak rá hatással különböző dolgok.” A „természetű” szó fordítása „ugyanazon természet”-re utal (régi bűnös természet). Alkalmazás: Mindannyian ugyanazzal a teherrel - a régi bűnös természettel - rendelkezünk. De ugyanazokkal az előnyökkel is - Krisztusban való helyzetünkkel, együttes keresztrefeszítésünkkel, Isten Igéjével, a Szent Szellemmel, stb. 3. Görög szavak a „bukásra”: a. EKLEIPO - „Elhagyni, megszűnni, meghalni, valaminek a végéhez érni.” Luk. 16:9-ben a földi életre; Luk. 22:32-ben a hitünkre; Luk. 23:45-ben a nap fényére vonatkozik. b. PIPTO - „Elbukni, elesni, eltéríteni az iránytól” Figuratívan: „veszíteni, elveszíteni a hatékonyságot.” I. Kor. 13:8-16-
ban Krisztus szeretetére használja az Írás ami soha nem fogy el! c. KATARGEO „Leredukálni a semmittevésre; teljesen hiábavalónak (haszontalannak) ítélni.” I. Kor. 13:8-ban a próféciákra használták. d. HUSTEREO - „Lemaradni, híján lenni valaminek, eltéveszteni.” Zsid. 12:15-ben az Isten kegyelmétől való elszakadásra használták. TANULMÁNYOZANDÓ DOLGOK Mivel a bukás az élet része, ezért soha nem szabad azonosulnunk a bukásunkkal. NEM vagyunk egyenlőek a bukásunkkal, vagy bűnünkkel! (Lásd: Róma 7:18). Azzal kell azonosulnunk, aki magán viselte a bűneinket, és elvette azokat (Lásd: I. Pét. 2:24; II. Kor. 5:21; Gal. 2:20). (Lásd még: bukás - 122. oldal; hogyan bánjunk a bukással - 51,52. o.; elszakadni a kegyelemtől - 27. o.). „Ádám egyenlő a bukással, de Krisztusban csakis győzedelmeskedhetek.” (25. o.). ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK 1. Jakab 5:17 szerint mi a közös terhünk? Mi a közös előnyünk? 2. A valódi hősök a ___________________ példaképei, nem pedig a ______________.
-17-
MÁSODIK FEJEZET A FENEVAD TERMÉSZETE KULCSVERS Zsolt. 39:6 - „Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is.” Zsolt. 73:22 - „Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.” ELMÉLKEDJ EZEN! A régi bűnös természet (RBT.) ereje a törvény (I. Kor. 15:56). Nem szabad visszatérnünk a RBT-tel folytatott egzisztencialista csatározáshoz. Pál abbahagyta a RBT-tel folytatott küzdelmet, amikor átgondolta Krisztussal történt megfeszítését. Az „egyetlen áldozatban” való hit az egyetlen menekülés (Zsid. 10:10,14). ALAPELV Az ember önmagában, Krisztus nélkül, teljesen romlott, és képtelen arra, hogy megszabadítsa önmagát (Lásd az ember romlottságát: Zsolt. 39:6; Ézsa. 1:5,6; Jer. 17:9; Róma 3:10, 23). Megváltásunk előtt „Ádámban” van a helyzetünk (I. Kor. 15:22, gyakorlati alkalmazás). Amikor 1. Mózes 3-ban Ádám elbukott, az ember minden része teljesen romlottá vált (intellektuálisan, pszichológiailag, érzelmileg és biológiailag egyaránt). -19-
SZÓTÁR 1. Fenevad - (a) Ahogyan Isten tekint az ember alantas, állati természetére (RBT); (b) A keresztyén, testi állapotában. 2. Tulajdonított bűn - Isten Ádám bűnét az ember számlájára írta, tudván, hogy az ember úgy dönt, hogy személyesen fog vétkezni (Róma 5:12). 3. Átadott bűn - A bűnös természet, melyet minden ember örököl a génjein át (I. Móz. 5:3; Zsolt. 51:2). 4. Személyes bűn - A szabad akarat a RBT-tel együttesen személyes bűnt hoz létre (Ézsa. 53:6; Péld. 14:12). 5. Szándékos bűn - (a) Krisztus kereszten hozott áldozatának elutasítása (Zsid. 10:10, 14, 26); (b) Saját erőfeszítésünkben és annak hatásaiban élni; (c) Tudatában lenni annak a bűnnek, amiért Krisztus megfizetett. TANULMÁNYOZANDÓ DOLGOK Mivel a bukott ember nem igaz Isten előtt (Róma 3:10), „minden igazságunk” (Ézsa. 64:5) az Ádámban történő önmegtagadás függvénye, mivel az ember nem képes létrehozni a saját igazságát. (Lásd: Péld. 30:12, 20) Az ember összetett tudata: 1. Isten-tudat (Róma 1:21 - „...az Istent megismerték ...”, vagyis „tudatában” -20-
voltak Istennek, bizonysága által).
pl.
a
teremtés
2. Tudat arról, hogy mi helyes (erkölcsi tudat, erkölcsi világosság; Róma 2:14,15, pl. az íratlan Ige bizonysága a lelkiismeretben. (Lásd még I. János 3:20at is). A bukás vágyat ébresztett az emberben az önrendelkezésre, Isten tervén kívül. A törvény felnagyítja az ember bukott állapotát (Lásd: Róma 7:7-9, 3:19). Az ember megváltatlan állapota: az önrendelkezés Ádámban ürességet hoz létre. Préd. 1:2 - „Minden hiábavalóság” (üresség). Ef. 4:17 MATAIOTES = „üresség” vagyis, az isteni nézőpont hiánya. Az embernek „örök képessége” van arra, hogy betöltekezzen Istennel: „...e világot (örökkévalóságot) is adta az emberek elméjébe és szívébe (a korokon át egy istenileg adott céltudat, melyet senki más nem tud megelégíteni a nap alatt, csakis Isten)...” (Préd.3:ll, Bővített fordítás). Ha az ember nem Istennel van betöltve, lelkében vákuum van, melyet valamivel be kell töltenie. (Tanulmányozd a 22, 23 oldalt részletesen, különös figyelmet fordítva arra, hogy mit próbál a bukott ember tenni annak érdekében, hogy betöltse az ürességet és csendet, lelkiismeretének hangját). Az űr akkor kerül végleg betöltésre, amikor az ember jogos szüksége kapcsolódik a -21-
Golgota szeretetéhez. A gondolkodás két állapota: önigazság, vagy az igazság ajándéka (Lásd: Filippi 3:9; Róma 10:3, 4; II. Kor. 10:12, 13; Luk. 18:11, 12; Róma 5:17. Lásd még a 3. Fejezetben a „tanulmányozandó dolgok” címszó alatt az önigazság részt). A keresztyén egy „paradoxonban” (látszólagos ellentmondásban) él. Például, helyzetünk és tapasztalatunk is egy ilyen látszólagos ellentmondás. Olvasd el Filippi 3:1215-öt. Pál a 12. versben ezt mondja, „...nem mondom, hogy már tökéletes volnék ...” (vagyis, tapasztalatilag), de a 15. versben, „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk ...” (vagyis, helyzetileg). Tökéletesek vagyunk helyzetünkben, de a tapasztalatunkban még nem. A győzelem kulcsa az, hogy az állapotunkat a helyzetünk tükrében lássuk (és ne alapozzuk a helyzetünket jelenlegi állapotunkra). Szándékos bűn: (Nézd át a meghatározást a szótárban). Nem a bukás a lényeg, hanem az Isten kegyelmétől való elszakadás (Zsid. 12:15). „Elszakadni a kegyelemtől” azt jelenti, hogy nem alkalmazzuk a kegyelmet, miután elbuktunk (Lásd: Péld. 24:15,16). A kegyelemtől való elszakadás a „szándékos bűnnel” kezdődik - Zsid. 10:26, „Mert ha szándékosan és akaratlagosan vétkezünk, -22-
az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat.” (Bővített). Miért nincs többé áldozat? Nézd meg újra Zsid. 10:10,14-t! A szándékos bűn az, amikor elutasítjuk az „egyetlen áldozatot”. A hitetlenség más áldozatokat mutat fel, például a saját erőlködésünkben / erőfeszítésünkben folytatjuk. A keresztyénség nem abból áll, hogy megtesszük a lehető legjobbat, ami tőlünk telik, hanem, hogy elfogadjuk a legjobbat, amit Isten adhat nekünk Jézus Krisztust a kereszten! I. Móz. 4:7-ben, Isten egy bárányt adott Ábelnek, amit ő később felajánlott Neki. A lehető legjobb, amit Isten elé hozhatunk az, amit már nekünk adott - a Bárány. Ha elutasítjuk a kegyelmet, akkor elutasítjuk az egyetlen eszközt, amely által Isten jelenlétébe mehetünk. Zsid. 10:29 szerint ez a kegyelem Szellemének „bántalmazása”, és Krisztus vérének láb alatt tiprása (Bővített). A szándékos bűn az, ha a régi tömlőkbe új bort töltünk (megpróbáljuk az Újszövetség életét a régi életünkbe fogadni. Lásd: Luk. 5:36-39). Felkelek: (Lásd: Mikeás 7:8; Péld. 24:15,16). Kiáltsd „áldás, áldás” a bukásod hegyének (Zak. 4:7). „Felkelek”, azt jelenti, hogy alkalmazom a helyreállás tanát, elszigetelem a bűnt, és továbbmegyek (Lásd: I. Ján. 1:9; Péld. 28:13; Filippi 3:13,14). -23-
Dávid az Úrban bátorította magát, miután elbukott (I. Sám. 30:6). Ez négy dolgot jelent: (a) válaszadás Isten kegyelmére, (b) elmélkedés Isten ígéretéről, (c) „felülről” jövő tanács elfogadása, és (d) a befelé fordulás és felháborodás kerülése. Dávid szellemi „rugalmasságot” gyakorolt (az a képesség, amellyel visszakerülünk a helyzetünkbe; amellyel gyorsan visszanyerjük az erőnket; lendület). II. Sám. 12:20-ban található másik példa erre. Téma: Dávid házasságtörést követett el Bethsabéval (II. Sám.ll:4), mire Isten fegyelmezésként elvette gyermekük életét. II. Sám. 12:20 feljegyzi Dávid tetteit a gyermek halála után. „Felkelvén azért Dávid a földről (I. Ján. 1:9 alkalmazása), megmosdék és megkené magát (vagyis: betöltekezett az Igével és a Szent Szellemmel, Ef. 5:26; Zsolt. 119:9; Ef. 5:18), és más ruhát vőn magára (vagyis: nem azonosult tovább a múltjával), és bemenvén az Úr házába, imádkozék (Jézus Krisztusra összpontosított, és nem arra, amit tett).” Azért kelhetünk fel újra a bukásunk után, mert megkaptuk az igazság ajándékát, és kegyelemben állunk (Róma 5:2,17). Az Atya mindig tiszteletben tartja bennünk a Fiú igazságát. FONTOS IDÉZETEK „A keresztyénnek folyamatosan meg kell szabadulnia saját életétől úgy, hogy mindenben -24-
hitet használ.” (Róma 5:10, „... megbékéltünk Istennel ... megtartatunk [naponta megszabadulunk a bűn uralmától] az Ő élete által.” (Bővített). Lásd még: Ef. 3:19, 5:18; Filippi 1:11; Kol. 1:9). „Minden, amit teszünk, a szellemi életben vagy a szellemi halálban gyökerezik.” (V. Móz. 30:15, 19). „Vagy Krisztusban élünk, vagy a Róla alkotott tudásunkban.” (Ézsa. 55:8,9). „Nem szabad visszatérnünk a RBT-vel folytatott egzisztencialista csatározáshoz. Minél erőteljesebben reagálunk az állapotunkra, annál nagyobb hatalma lesz a bűnnek fölöttünk.” (I. Kor. 15:56; Gal. 5:17). A test nem győzheti le a testet. (Ján. 3:6, 6:63; Jer. 13:23). „A törvény, amely által élünk, határozza meg tapasztalatunkat.” (Róma 8:2). ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK 1. Mi az oka az ember belső ürességének? 2. Mi az oka annak, hogy Isten megadta a törvényt? 3. Jellemezd a természeti ember szubjektív állapotát!
-25-
4. Mire készteti az embert a lelki megelégedettség iránti szüksége? 5. Melyek azok a „tömítések”, amelyekkel az ember a Krisztussal való élő kapcsolatot helyettesíti? 6. Mit jelent eltávozni a gonosztól? 7. Jellemezd a keresztyén ellentmondást! 8. Mi a hívő egyetlen menedéke attól, hogy a test vonzásában éljen? 9. Mit jelent „elszakadni Isten kegyelmétől”? 10 Mitől függ abszolút mértékben Isten kegyelme? 11. Jellemezd Isten célját a „lent töltött időkre”! 12. Mit jelent az, amikor az Úrban bátorítom magam? Sorold fel a négy pontot!
-26-
HARMADIK FEJEZET AZ ERKÖLCS KULCSVERS János 8:12 - „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben,hanem övé lesz az életnek világossága.” ELMÉLKEDJ EZEN! Az erkölcs azt mondja meg, hogy mit tegyek, a szellemiség pedig azt mondja meg, hogy ki vagyok. ALAPELV Az erkölcs forrása a szellemiség. Az erkölcs alapja Isten Igéje. SZÓTÁR 1. Erkölcs - A helyes és helytelen viselkedés szabályai, elvei, értéke, ami megőrzi a nemzeti egységet, a társadalmi normákat, az üzleti életet, házasságokat, és mindenfajta intézményt. 2. Etika - Az erkölcsi elvek rendszere; a filozófia azon ága, mely az erkölccsel foglalkozik. Két területtel foglalkozik: a.) a jó és a gonosz a világban -27-
b.) helyes és helytelen emberi tettek 3. Etikai relativizmus - Az a fajta hit, mely szerint objektív szempontból nézve semmi nem lehet helyes vagy helytelen, mert a jó és rossz meghatározása egy bizonyos egyén, kultúra vagy történelmi időszak uralkodó véleményétől függ. 4. Tanult viselkedés - A „hogyanok” rendszere, mely a természetes viselkedés elemzésén és megváltoztatásán alapul; viselkedés-változtatás az önigazság alapján. 5. Keresztyén viselkedés - Krisztus élete bennünk, amely létrehozza azt, amit Krisztus kér tőlünk. 6. Önigazság - Egy bizonyos mérce fenntartása, Isten élete nélkül. TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK Erkölcsi etika: az első ember a jó és a gonosz tudásának fájánál történt bukásában gyökerezik (I. Móz.3:6). I. Mózes 3:5 - „ ... megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten, jónak és gonosznak tudói.” (erkölcsi dolgok, szellemiség nélkül). Az erkölcsi etika viszonylagos rendszer (Lásd: II. Kor. 10:12, 13), mely relatív igazságosságra alapozódik (a testben elért eredményeimet használom mércéül arra, hogy másokat értékeljek). Az erkölcs, mely elszakad a szellemiségtől, -28-
nem nyer jutalmat a mennyben. Mindent a kegyelmen keresztül kell tenni. Az önigazság az ember gonoszságában gyökerezik (Zsid. 13:9).
szívének
Kegyelmi etika: a keresztnél, az élet fájánál gyökerezik. A kereszt válik szellemiségem mércéjévé (pl. elfogadom a megfeszíttetésemet Krisztussal). Ez „isteni lendületet” eredményez. Isteni lendület = a helyzeti igazság „berobbanása” a tapasztalatunkba; igazságban (Ján. 4), az élet újságában (Róma 6:4), és szeretetben (Ef. 5:2) való járás. Élő kapcsolat az élő Istennel. Meghaladja a „tanult viselkedést”. (Lásd: az utánzás tanát az 5. mellékletben). Farizeusság: A farizeusoknak soha nem volt élő kapcsolatuk Jézus Krisztussal. Soha nem léptek kapcsolatba a mennyel (Lásd: Luk. 18:10,12, Ján. 5:39,40). Soha nem mentek Jézushoz, hogy életük lehessen. Olyan erkölcs vezette őket, melynek forrása a sötétség királysága volt. (a) Elkülönült a szellemi világosságtól, és (b) az ördög tartotta mozgásban. Sötétség volt, mely a „világosságot” segítette (az erkölcsi világosságot, nem a szellemit). Ez volt a „kisebbik” világító test, mely nélkülözi a Golgotát. (Lásd: I. Móz. 1:16). Alkalmazás: A „nagyobbik világító test” = Isten világossága, szellemi világosság. A „kisebbik -29-
világító test” = erkölcsi világosság, az ördög tartja mozgásban. A kisebb világosság uralkodik az emberek sötétsége felett. Uralkodik a kategorikus tan ismerete nélküli tudatlanságuk felett. Sátán szeretné, ha a keresztyének viszonylag helyesen élnének, de a kereszt nélkül. János 8:12 „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben (vagyis a szellemi világosságtól elszakadt erkölcsi világosságban), hanem övé lesz az életnek világossága.” A farizeusok relatív (viszonylagos) igazságban éltek. (Lásd: Róma 10:3). 1. Nem „ismerték” Isten igazságát. Jelen idő, cselekvő alak, főnévi igenév; „szándékos tudatlanság a büszkeség miatt”. 2. „Igyekeztek” érvényesíteni (megalapozni, a büszkeség miatt felállítani) a tulajdon (egyedi, különleges) igazságukat (hogy magukat mások fölé emelhessék) . „Igyekeztek” - jelen idő, cselekvő alak, főnévi igenév; „érvényesíteni” - aoriszt igeidő, cselekvő alak, főnévi igenév (Isten célján kívüli céllal, hogy felmagasztalják magukat, és magukat tekintsék mércének).
-30-
3.
Az Isten igazságának nem „engedelmeskedtek”. (Aoriszt igeidő, szenvedő alak, kijelentő mód.) El akartak pusztítani mindent, ami saját rendszerükkel szemben állt és leleplezte azt. Ezért ők az „igazság szolgái” (tanulmányozd a 40-42. oldalakat).
A mi igazságunknak meg kell haladnia az írástudók és farizeusok igazságát (Lásd: Máté 5:20). Amikor a legborzalmasabb bűnös hisz Krisztus bevégzett munkájában, és elfogadja az Ő igazságát (Róma 4:3-5; 5:17), akkor igazsága már meghaladja az írástudók és farizeusok igazságát. Oswald Chambers mondta: „Az egyetlen dolog, ami meghaladja a helyes viselkedést, az a helyes lét. Jézus Krisztus eljött, hogy annak, aki megengedi Neki, új örökséget adjon, ami meghaladja az írástudók és farizeusok igazságát... az Ő tanításai igazak, és ezeket az igazságokat csakis azzal a természettel lehet megérteni, amit Ő helyez belénk ...” FONTOS IDÉZETEK „Bármely rendszer, melyben Isten közbenjáró jelenléte nélkül is képesek vagyunk élni, egyszerűen Jézus nevét használó emberi cselekedet.” (Lásd: I. Móz. 4:16, 17; II. Móz. 33:14, 15; Máté 7:21-23; Ján. 15:5b).
-31-
„A megtévesztő erkölcsösség, mindig mások előtt leplezi le a vétkest.” (Lásd: Ján. 1-12; I. Móz. 9:22; Péld. 17:9b). „Az erkölcsi világosság ugyan rámutathat a bukásokra, de egyedül a szellemi világosság képes megbocsátani nekünk, helyreállítani minket, és hatalmat adni arra, hogy ne bukjunk el.” „Az erkölcs, a legtisztább értelemben azt jelenti, hogy pontosan úgy szeretünk, ahogyan Isten.” (Lásd: Máté 5:43-48; Ján. 15:12). „A keresztyén tanúbizonyságnak túl kell lépnie a lelkiismeret világosságán, ami így szól: „valakinek fizetnie kell”. Ugyanis Valaki már fizetett - Jézus Krisztus.” ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK: 1. Határozd meg, hogy mi az erkölcs! 2. Mi az erkölcs forrása? 3. Keresztyén nézőpontból mi hiányzik azoknak az életéből, akik a viszonylagos etika szerint élnek? 4. Mi a különbség a keresztyén viselkedés és a tanult viselkedés között? 5. Nevezd meg azt a három dolgot, amit Pál mond a zsidók igazságáról Róma 10:3-ban! -32-
6. Mi az önigazság? 7. Mi a „sötétség” szó alkalmazása János 8:12ben? 8. Mi a legtisztább értelemben vett „erkölcs”? 9. II. Korinthus ll:13-15-ben mi volt az igazság szolgáinak elsődleges célja? 10. Mi volt Pál legkeményebb üldöztetésének a forrása?
-33-
NEGYEDIK FEJEZET EMBERI GYENGESÉG KULCSVERS II. Korinthus 12:9,10 - „ ... elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el ... mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” Jóel 3:10b - „Mondja a beteg is: hős vagyok!” Zsidókhoz írt levél 11:34 - „... erősek lettek a háborúban.” ELMÉLKEDJ EZEN! „Az emberi bukás nem gátolja meg, hogy Isten kifejezze kegyelmének gazdagságát, sőt eszköze annak! A kegyelem legmélyebb kifejezése az, hogy a legrosszabbakhoz is eljut.” ALAPELV „Isten nem arra ad erőt, hogy ugyanolyanok maradjunk, hanem egyre inkább elgyengít minket azért, hogy elfogadjuk megfeszíttetésünket és feltámadásunkat Krisztussal.”
-35-
SZÓTÁR 1. Első szeretet - Isten felénk irányuló szeretetének tudata, ami az életre ösztönöz. 2. Egészséges elme - Az az állapot, mikor Isten szeretetének tudatában élünk. 3. Válság - Önfenntartó rendszerünket kirúgják alólunk. TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK Természeti erő = Isten nélkül is képes vagyok dolgokra. (II. Móz. 19:8 - „Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük.”) Gyengeség = Nem vagyok képes semmire Isten nélkül. Ahelyett, hogy a keresztyének a gyengeséggel a kereszten keresztül bánnának el, inkább hamis támrendszert építenek a világban azért, hogy felépítsék a természetileg erős területeiket. Így bonyolult „önigazság-rendszert” építenek Ádámban. „Önigazság-rendszer” = a természeti erő megfeszítetlen területein élek, hogy felépítsem a személyiségemet Ádámban. Ennek eredménye a hamis azonosság. Az „önigazság rendszerét” a „kegyelemben -36-
felépített rendszerrel” kell szembeállítani (lásd: Júdás 20: 21). Legyen pozitív hitbeli megvallásod. „Mondja a beteg is: hős vagyok!” Mondja = Kai (jövő idő), „valamit tekintéllyel mondani”. Belső gondolatra, valamint annak külső kifejezésére is utal. A hívőnek keresztül kell esnie egy „azonosság válságon”. (Nézd meg a „válság” szó meghatározását). Az „azonosság válság” bukás formájában is jelentkezhet. (Az önigazságú kender szakállú ember felmászott a fára, az önigazságú kender szakállú ember leesett a sárba.) Isten szembeállít a gyengeségünkkel azért, hogy ráébredjünk korlátainkra (Lásd: Zsolt. 102:24a; Jób 12:22b; I. Móz. 32: 24-32; Zsolt. 107: 27b „...minden bölcsességüknek esze vész vala” vagyis: „minden emberi bölcsességük elveszett”). Ekkor használhat minket Isten. A kegyelem hatalma: a kegyelem szeretetben vezet minket a változásra, és új azonosságot ad nekünk. Azonosságunk ez kell, hogy legyen: „Én vagyok az, akit Jézus szeret”. (Lásd: Ján. 13:23; 19:26; 20:2; 21:7; 21:20). Érzelmi reakció válságban: A válság paranoiát idéz elő a természeti emberben. Paranoia = „Ádám énként tükröződik vissza”. -37-
Az ilyen embernek szüksége van: 1. A feltétel nélküli szeretet és elfogadás légkörére. 2. Arra, hogy a világosságban szembekerüljön a gyengeségével, és őszinte legyen felőle. 3. Arra, hogy Istenhez forduljon a mélypontokon (a völgyekben). (Lásd: a völgyek elve, I. Kir. 20:28; Ézsa. 40:4; V. Móz. 8:7; Zsolt. 104:10; Én.Én. 2:1; Ézsa. 41:18; Hós. 2:15; Luk. 3:5). FONTOS IDÉZETEK „ ... azáltal dicsőítjük Istent, hogy mindig azt kapjuk, amit nem érdemlünk meg. A kegyelem olyan életet ad nekünk, amely meghaladja saját, természeti életünket, hogy megtapasztalhassuk az erőt természeti korlátainkon túl, és természeti képességeinken túl is gyümölcsöt teremjünk.” (Máté 13:23; Ján. 15:1-17; I. Kor. 15:10). „ ... a legjobb dolog, ami valaha történhet velünk az, ha szembekerülünk azzal, hogy semmik vagyunk.” (Zsolt. 39:5b; Gal. 6:3; I. Kor. 8:2; Ján. 15:5; I. Kor. 13:2). „A bukás csak akkor maradandó, ha nem fordulunk Istenhez a mélypontjainkon.” (II. Kor. 3:16-18; Zsid. 12:12,13). -38-
ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK; 1. Mi Isten kegyelmének abszolút kifejezője? 2. Mi a célunk a kegyelem uralma alatt? 3. Határozd meg az „első szeretetet” és az „egészséges elmét”! 4. Mi az ádámi önigazság-rendszer? 5. Jellemezd Isten gyengítő folyamatát! 6. Jellemezd a kegyelemi építés rendszerét Júdás 20:21-ben! Milyen összefüggést mutat ez a rész? 7. Mi a válság? Mi lesz a válságból azok számára, akik válaszolnak a kegyelemre? 8. Sorolj fel négy okot, amiért Péternek szüksége volt a bukásra! 9. Mi az a három dolog, amit a többi hívőtől kapnia kell egy érzelmi válságban élő embernek?
-39-
ÖTÖDIK FEJEZET A SZELLEMI HARC KULCSVERS Efézus 6:12 - „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” ELMÉLKEDJ EZEN! Jézus Krisztus célja az Ő eljövetelével az volt, hogy összezúzza az ördögnek az emberiség feletti jogos vezetőségét. Mikor felkiáltott: „Elvégeztetett!”, sarkát a kígyó mardosta, Sátán uralma pedig összezúzatott. Mennybemenetelével Krisztus az ördög felett álló helyet biztosította a gyülekezetnek. ALAPELV A szellemi harc Lucifer teremtés előtti lázadásában gyökerezik (Ezé. 28:12-19; Ézsa. 14:12-14). Jézus Krisztus legyőzte Sátánt a kereszten (I. Móz. 3:15; Ján. 19:30), de amíg Sátán rá nem ébred vereségére Isten végső ítéletekor (Jel. 20:10), addig üvöltő oroszlánként jár Szerte (I. Pét. 5:8), valamint a világosság angyalaként (II. Kor. 11:13-15), megvakítva a megváltatlanok -41-
elméjét (II. Kor. 4:4), és arra törekedve, hogy a hívőket elidegenítse egymástól és Istentől. SZÓTÁR 1. Diabolos - Rágalmazó 2. Elidegenítés - Isten életétől elidegenült; nem vesz részt; a közelségből, intimitásból kizárt 3. Lucifer - „Fényes csillag” (ragyogás). Sátán neve a mennyei lázadást megelőzően (Lásd: Ézsa. 14:12-14) TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK A harc eredete: lásd Ezék. 28:12-19; Ézsa 14:12-19; Ezék. 28:13 - Lucifer betakarás alatt állt. „...rakva valál mindenféle drágakövekkel ...” A kövek Isten kegyelmét jellemzik. Ezék. 28:14,16 - „Isten hegye” = a Háromság szervezeti felépítése Ezék. 28:16 - „tüzes kövek” = a Háromság találkozásai (melyekhez Lucifer is mehetett). Lucifer a „felkent oltalmazó Kérub” helyzetét kapta (Ezé. 28:14). Ráruházott tekintéllyel bírt, és angyali tanokat tanított, melyeket a Háromságtól tanult. Az örök Igében azt olvasta, hogy Isten egy az angyaloknál alacsonyabb fajt teremt - az embereket -, akik miután elbuknak, -42-
Isten megváltási tervet készít számukra. Azt is olvasta, hogy az angyalok egyharmada lázadni fog Isten ellen, Aki kipenderíti őket a mennyből, és nem lesz lehetőségük a megváltásra, mert ők tökéletes környezetben lettek teremtve. Úgy érezte, hogy Isten nem igazságos, és ő - Lucifer jobban el tudná rendezni a dolgokat, ha ő venné át az irányítást. Ez volt az a gonoszság, amely benne találtatott (Ezék. 28:15). Lucifer elhagyta betakarását, és angyali fénye sötétséggé változott, vagyis a kisebbik világító test lett. A „világosság angyala” lett, aki a „világosságon” (emberi jó, önigazság, stb.) keresztül próbálja becsapni a nemzeteket, gyülekezeteket, és egyéneket. Ettől kezdve két királyság létezett (Kol. 1:13). A kígyó kezdeményezése (a harc sorsdöntő állomása). Sátán egy csodálatos lényen, a kígyón keresztül kezdeményezett Éva felé. Mindig valami gyönyörű, az érzékeket vonzó dolgon keresztül próbálkozik. Kezdeményezésének célja az, hogy megtalálja azt az eszközt, amivel hozzáférhet az emberi fajhoz, hogy uralkodjon fölöttük. Sátán az ember felett akart uralkodni, de nem akart többé Isten betakarása alatt maradni. A csata kimenetele ekkor Éva döntésétől függött, elutasítja-e vagy elfogadja-e a kígyó kezdeményezését. Sátán testetöltés előtti támadása: I. Móz. 6 „Isten fiai” (bukott angyalok) „az emberek -43-
leányaival” házasodtak, hogy megkíséreljék megrontani az emberi fajt, félig angyali, félig emberi teremtményekkel. Ez megakadályozta volna Jézus Krisztust abban, hogy emberként megszületve azonosuljon velük, és meghaljon a bűneikért. Isten ellentámadása: a vízözön. Ezek az angyalok most hadifoglyok (Júdás 6; Pét. 2:4). Sátán testetöltés utáni, kereszt-előtti támadása: Máté 2 - Heródesben a pokol erői munkálkodtak, hogy megölessen minden kétéves és annál fiatalabb gyermeket. Isten ellentámadása: Isten megmondta Józsefnek, hogy a gyermek védelme érdekében meneküljenek Egyiptomba. Máté 16:22 - Pétert használta, hogy Jézus keresztremenetele ellen szóljon. A kereszt volt Isten haditerve. Jézus felismerte a támadás forrását. A vallásos emberek meg akarták ölni Jézust (lásd: Máté 26:4; Luk. 22:2; Ján. 5:18; 7:1,19; 8:37, 40,59; 10:39). Gethsemáné kertjében a pokol minden erői Jézusra támadtak, hogy a kereszt nélküli halálba kergessék Őt (lásd: Luk. 22:39-46; Máté 26:36-46; ugyanebben az összefüggésben: Zsid. 12:3,4; 5:7,8). Máté 27:40-42 - A vallásos vezetők megtámadták Jézust miközben a kereszten volt, hogy lejöjjön onnan.
-44-
Sátán feje szétzúzatott a keresztnél, beteljesítve ezzel a vereségéről szóló I. Mózes 3:15-beni próféciát. Krisztus győzelme végleges volt. Jézus Krisztus győzött a bűn és az ördög felett. A győztes mennybemenetel (Ef. 4:8; Kol. 2:15). Jézus Krisztus „lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat” és „őket bátran mutogatta”. Jézus valójában „lerázta” (APEKDUO) a démonokat megdicsőült testéről, amint felemelkedett. Mennybéli helyzetében Jézus Krisztus most a gyülekezet feje, és minden hívő az ördög felett álló helyet kapott! (Ef. 1:15-23; 2:6; Kol. 3:1-2). A tekintélynek ezen a helyén Krisztussal szent küldetést kaptunk: elmondani a világban lévő „foglyoknak”, hogy a háborúnak vége! (Ézsa. 40:1,2; Luk. 4:18). Sátánt elítélték, de nem börtönzik be Jelenések 20:2-ig, Jelenések 20:10-ben pedig a tűznek tavába vettetik. Addig is üvöltő oroszlánként keresi, hogy kit nyeljen el. Hogyan teszi ezt? Az „elidegenítési terven” keresztül. Az Írásban az üvöltő oroszlán elve a Zsolt. 22:14-ben található: feltárja száját áldozatára; Jer. 2:15-ben: sivataggá teszi a földet. Lásd: Ezek. 22:25; Sof. 3:3 az üvöltő oroszlán valós szellemét illetően. -45-
Elidegenítés (lásd: Ef. 4:17,18) „...elidegenültek az isteni élettől ...” APALLOTRIOO = „elidegenülni Isten életétől; nem vesz részt; a közelségből, intimitásból kizárt.” Az elidegenedés a „hiábavalóság” eredménye, ami az ember ürességét jelenti az önfenntartásban. Ez szellemi vakságot okoz, ami elidegenedéshez vezet. Ha a Sátán képes rávenni a hívőket arra az önfenntartáson keresztül, hogy elidegenüljenek és „egyedül maradjanak” (Ján. 12:24), akkor Nehémiás 4:10 elve lép életbe - „ ...fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok”. Rom = „por” (Zsolt. 119:125) és „hamu” (Ézsa. 44:20). Újszövetségi alkalmazás: Gal. 6:15. Akik szellemiek, ők hordozzák a terheket. „Teher” a görögben: 1) BAROS (Gal.6:2) = „nehéz súly, ami igénybe veszi az emberi erőforrásokat” 2) PHORTIGN (Gal. 6:5) = „valami, amit visznek, szállítanak, súlyra való utalás nélkül „ (lásd: Máté 11:30) Az elidegenítési tervben Sátán Isten ellen harcol azáltal, hogy hamisan képviseli Isten -46-
természetét az emberek előtt a valláson, a humanizmuson, a törvénykezésen, és a liberális teológián keresztül. FONTOS IDÉZETEK „Miután sátán elvesztette azt a csatát, melyben megpróbálta Istent elidegeníteni az emberektől, most az embereket akarja elidegeníteni Istentől és egymástól. Ha képes meggyőzni a foglyokat arról, hogy túl bűnösek ahhoz, hogy megszabaduljanak, és a hírvivő túl bűnös ahhoz, hogy bízni lehessen benne, akkor senki sem fog válaszolni a nagy szabadítás hírére.” „Krisztusnak arra van szüksége, hogy gyülekezete a Szellemmel legyen betöltve a szükséget szenvedő emberek között.” „Az Ő szeretete belül gyógyít, kívül kijavít.” „A kegyelem sáfáraiként a sátáni ostrom alatt emlékeznünk kell arra, hogy a győztes oldalon maradjunk.” ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK: 1. Mi a szellemi harc eredete? 2. Hogyan nyert a Sátán uralmat az emberiség fölött? Hogyan győzetett le? 3. Mi a hívő helyzete most az ördöghöz viszonyítva?
-47-
4. Mi gyülekezetként a küldetésünk? 5. Határozd meg 4:17,18 szerint!
az
„elidegenítést”
Efézus
6. Sorold fel azokat a taktikákat, amelyeket a Sátán arra használ, hogy a hívőket elidegenítse egymástól! 7. Tanulmányozd a „vallás”-t! pusztító erő a vallás?
-48-
Miért
olyan
HATODIK FEJEZET IGAZI ÁTALAKULÁS KULCSVERS II. Péter 3:18 - „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében ...” Márk 6:31 - „Ő pedig monda nékik: 'jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé” (lásd még: János 15:4-7; Máté 11:28-30). ELMÉLKEDJ EZEN! „Az ember teljesen elfogadhatatlan Isten előtt, hacsak nincs megtisztítva a Golgotán nekünk adott élet által.” „A kegyelem, növekedésünk eszköze.” „A haladó megszentelődés azt jelenti, hogy Isten saját természetének részeseivé válunk az ígéreteiben való hiten keresztül.” „Ha a változás előtt felismerem azt, hogy elfogadott vagyok, akkor a lelkem szabadon képes elfogadni azt az erőt, ami a változáshoz szükséges!”
-49-
ALAPELV A bibliai megszentelődés három lépésben történik: helyzeti, haladó és végső. SZÓTÁR 1. Haladó megszentelődés - A szellemi növekedés folyamata; Isten természete részesének lenni az ígéreteibe vetett hiten keresztül, (lásd: János 17:17; Róma 1:17; II.Kor. 3:18; Zsolt. 84:7). 2. Helyzeti megszentelődés Azonnal elválasztatunk Istennek, a megváltás pillanatában. A keresztyén egyszer s mindenkorra a sötétség királyságának tagjából Jézus Krisztus királyságának polgárává válik, (lásd: Zsid. 10:10,14; Zsolt. 4:4). 3. Végső megszentelődés - A megszentelődés végső formája, amikor a hívő minden vonatkozásban teljes lesz. A fizikai test megváltását jelenti ez, a gyülekezet elragadtatásakor, (lásd: I. Thessz. 4:13-18; Fili. 3:21; Róma 8:23; I. Thessz. 5:23). 4. Ego - Egy személy azonossága (Ádámban vagy Krisztusban). Az általunk épített egoszerkezet (ti. ádámi azonosság) véd és hajszol minket, helyettesíti Isten hangját. 5. Növekedés - Azzá válunk, akivé Isten tett minket. -50-
6. Helyreállás természetfölötti módon azonosulni természetfölötti járásunkkal. 7. Átalakulás (három görög szó) a. METASCHEMATIZO (II. Kor. 11:13-15; Fili. 3:21). META = „változás”, SCHEMATIZO = „külső forma” „Megváltoztatni a külső formát”. b. SUNSCHEMATIZO (Róma 12:2 „ne szabjátok magatokat e világhoz”). SUN = „a világ szerinti minta” [JEGYZET: A fent említett két szó jelentése: „külső változás az átalakulás belső folyamata nélkül; nincs változás a szívben”] (lásd: Péld. 24:21). c. METAMORPHOO (Róma 12:2, II. Kor. 3:18). Jelentése: „külső változás, mely belső folyamat eredménye; természetben vagy hajlamban való változás”. 8.Megmaradni - Helyben maradni, egy meghatározott működési területen belül maradni. Krisztusban maradni azt jelenti, hogy az Ő Igéjében maradunk, és az Ő hatáskörében. TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK A megszentelődés folyamata. A folyamat II. -51-
Kor. 4:16-ban található - a belső emberünk „napról-napra” újul. Efézus 4:23 - „megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint”. A „pedig” átmeneti viszonyító szó a görögben, jelentése: „újra és újra és újra ...” Ebben a folyamatban a tudás egyedül nem fog átalakítani engem (sem a teológia, az eredeti nyelv, a memorizálás vagy tapasztalatok), csakis az élő Isten Szelleme, Aki az Igét a szívünkre írja. Először el kell mennünk ahhoz, hogy elfogadhassuk az átalakult egot. Márk 6:31. (Én. Én. 2:8-15 alkalmazása. Olvasd el ezt a részt!) Szövegösszefüggés: tavaszi látogatás az udvarlás ideje alatt. (Alkalmazás: Isten jelenlétének látogatása, hogy átalakítson a feltámadás erejével). Meghívás: 10-13 versek. „Néz” = „odaszögezett tekintet válaszadásra és elmélkedésre” (analógia: Jézus Krisztus lényünk mélyére tekint Zsid. 4:12,13). 14. vers - Jézus a helyzetünkben szól hozzánk. 15. vers - a lenti élet problémáival való foglalatosságunk.
részleteivel,
Az átalakult egonak része az „egyéniesítés” folyamata. Márk 6: 31-ben a parancs nem az, hogy „jertek el”, hanem az, hogy „pihenjetek -52-
meg” (aoriszt közép felszólító). A görögben ez így hangzik: „Jertek el (többes szám) csupán te magad (egyes szám) valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé”. Ez az egyéniesítés folyamata Isten minden hívőhöz szól, de mindenkinek egyénileg kell engedelmeskednie saját magától. Ez az igazság látható Én. Én. 2:14-ben is: „a magas kőszálnak rejtekében”. Azért rejtett, titkos ez a hely, mert Isten megadja a magánélet tanát, hogy növekedjünk előtte kegyelemben és ismeretben. Mindenben lépésről-lépésre növünk fel Hozzá (lásd: Ef. 4:15; Zsolt. 37:23). Tanulmányozd a „személyessé tétel” részt, és gondolkodj el a következő dolgokon: Istennnek meg kell „ráznia” a világunkat (Zsid. 12:27 alkalmazása) azért, hogy a „rendíthetetlen dolgok maradjanak meg”. Hagyja, hogy orra essünk azért, hogy egyszer s mindenkorra elveszíthessük bizodalmunkat a régi teremtésben, és elhagyhassuk azt. Ezután elfogad minket még a változásunk előtt azért, hogy megadhassa az erőt a változásra. Az életünkből hiányzó dolgokat előszólítja, mint meglévőket (Róma 4:17b). Ez töri meg a régi vallásos ego beidegződéseit! A külső szabályok és kapcsolatok nem helyettesíthetik Krisztussal való közösségünket. A vallás és humanizmus helyettesítőket használ (pl. Bábel tornya - téglát használtak kő helyett, és szurkot ragasztó helyett). -53-
Minden keresztyén felelős a közvetlen, függőleges kapcsolatért Istennel. Másodkézből jövő tapasztalatok nem elfogadottak! Az átalakulás akadályai: 1) 2) 3) 4)
magunk által felépített ego Ádámban emberi igazságosság büszkeség vallásos ego.
KULCSFONTOSSÁGÚ IDÉZETEK „A szellemi növekedésünk magában foglalja azt, hogy megtanuljuk megmutatni mennyei helyzetünket a tapasztalatunkban is, amint ragaszkodunk Krisztus elsőségéhez, a Szent Szellem hatalmához, és Isten Igéjéhez.” „Amikor Isten Igéje az emberi szívben lakozik, szellemi ünnepet, örvendezést hoz létre legbelül.” (lásd: Jer. 15:16; Zsolt. 34:2; Fili. 4:4; I. Pét. 1:6-8). „Néha annyira el vagyunk foglalva a külsőségekkel, hogy nem engedjük meg az élő Istennek, hogy a szellemünkhöz szóljon és a szíveinkre írjon.” (lásd: János 6:63; Pél. 3:1-3; Jer. 31:31-34; II. Kor. 3:2,3; Efézus 3:16-19). „Romolhatatlan mag fejlődik a romolható közepette.” (lásd: I. Péter 1:23; II. Kor. 4:7; I. János 3:9).
-54-
„A növekedés azt jelenti, hogy azokká az egyéniségekké válunk, akikké Isten tett minket.” (lásd: II. Kor. 5:21; Ef. 2:10; II. Kor. 5:17; II. Péter 3:18; Zsolt. 84:6). „Ha a változás előtt felismerem azt, hogy elfogadott vagyok, akkor a lelkem szabadon képes elfogadni azt az erőt, ami a változáshoz szükséges!” (lásd: János 8:10,11). „Az emberek a törött dolgokat teszik félre, Isten pedig a töretleneket.” (Zsolt. 51:17; Ézsa. 57:15; Bírák 7:16-21). ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK 1. Sorold fel és határozd meg a megszentelődés három lépését! 2. Add meg a „megmaradni” szó két jelentését a hatodik fejezet meghatározása szerint! Milyen szerepet játszik a helyi gyülekezet ebben a folyamatban? 3. Miért nem elegendő pusztán a Biblia ismerete ahhoz, hogy átalakítsa a belső embert a haladó megszentelődés folyamatában? 4. „Emberek vagyunk, akik egy folyamatban vesznek részt”, mondja a könyv. Tanulmányozd ezt az oldalt és jellemezd ezt a folyamatot!
-55-
5. Nevezz meg négy akadályt, ami az átalakulás folyamatának útjában állhat! 6. Határozd meg az ego szó jelentését! 7. Jellemezd, hogyan működik a magunk által felállított ego szerkezet Ádámban! 8. Mire alapszik új egonk Krisztusban? 9. Hogyan alakul ki az egyéniség? Miért fontos a hivők számára az, hogy „egyéniséggé legyenek”?
-56-
HETEDIK FEJEZET EMBERI FELELŐSSÉG
KULCSVERS János 6:29 - „Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit Ő küldött.” (Lásd még:Zsid. 4:1-4). ELMÉLKEDJ EZEN! Isten Igéje gyümölcsöt fog teremni, ha mi teljesítjük a ránk eső részt, ami a hit. Isten rendje határvonalul szolgál a helyreállásban azért, hogy az emberek védve legyenek, helyreállhassanak, és megtartassanak Istennel való járásukban. ALAPELV „Azok, akik „elfogadottak a Szerelmesben” elszámoltathatóak helyzetük minden kiváltságáért és felelősségéért” „Az isteni kegyelem nem mellőzi az emberi részvételt.” SZÓTÁR 1. Passzivitás - A hitetlenség bénító hatása. -57-
2. Hit-nyugalom - Szabadság, aminek forrása
Krisztus befejezett munkájában való bizalomból ered. 3. Igaz megbánás - A lélek együttműködése a kegyelem ajándékával; az Evangélium hatása a válaszadó emberi szívben 4. Megbánás cselekedetei - Cselekvő, abszolút hit a Fiú megbocsátásának hatalmában. 5. Az Úr dicsősége A kegyelem kinyilatkoztatása a Golgotán keresztül. 6. Meggyőződés jelenlétére.
-
A
lélek
válasza
Isten
7. Világi szomorúság - Sajnálkozás a felett, hogy elkaptak, és viselned kell a következményeket. 8. Isten szerinti szomorúság - Megtört szív a szeretet miatt. 9. Helyreállítani - Gyakran hálójavításra használt szó; ficam helyreigazítása. (Lásd a Kilencedik fejezet szótárát, a görög szó teljes jelentéséről.) TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK Értékeld helyzetünk „kiváltságait” és „felelősségünket”. Lukács 12:48 (elv) - „...akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle ...” -58-
I. Kor. 4:2 - „Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék.” Sáfár - OIKONOMOS = „Ház vagy birtok igazgatója.” Gyakorlati alkalmazás: valaki, aki elfogadta a bevégzett munka üzenetét, és felelős annak terjesztéséért mások felé. (Lásd: I. Péter 4:10). Megkívántatik - ZETEO = „Keresni, kívánni, követelni.” Isten egy bizonyos választ vár a sáfáraitól: a hitbeli engedelmességet. Ebben a fejezetben a kulcsszó a „válaszadás”. (RSVP kérem, válaszoljon!) 1. Elsődleges felelősségünk az, hogy „válaszoljunk” a kegyelemre, és Isten haladó megszentelésének folyamatában éljünk (utalás a Hatodik fejezetből). I. Kor. 3:17,18 - Ahol az Úr Szelleme van, szabadságunk van arra, hogy az „új teremtésben” éljünk, és „valósággal szabadok” legyünk (János 8:36 visszafordíthatatlanul). Egyszerűen az Ige tükrébe „tekintünk” (a KATOPTRIZO jelen idejű, szenvedő, kijelentő módú alakja, „kategóriák visszatükrözése”), és „elváltozunk” (a METAMORPHOO jelen idejű, szenvedő, kijelentő módú alakja, lásd a Hatodik fejezet szótárát) Isten képére. (Lásd még: Jakab 1:25; Zsid. 12:2). Tanulmányozd a 80-84 oldalakat a válaszadás elvéről!
-59-
A meggyőződés a lélek válasza Isten jelenlétére. Ézsa. 6:5 - „Jaj nékem, elvesztem!” Lukács 5:8 - „...eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!” Ap.Csel. 9:6 - „...mit akarsz, hogy cselekedjem?” A lélek két ellensége megakadályoz minket abban, hogy fejlesszük válaszadási képességünket a kegyelem felé: a. Halogatás - I. Kir. 18:21 - „Meddig sántikáltok kétfelé?” Eredmény: kimerülés. b. Önmagunkkal való elfoglaltság. Eredmény: figyelem elterelődés. 2. Másik felelősségünk az, hogy Isten rendjében éljünk. A rend: a. megőrzi a szabadságot a növekedésre és a fejlődésre b. Isten rendelte el az ember védelmének érdekében c. a gyülekezetre ruházta a mi épülésünk érdekében (II. Kor. 10:8) d. „nemzeti rend” megvédi a gyülekezet működését e. „lelkipásztori rend” megvédi az egyén működését f. „személyes rend” szabadjára engedi az Ige és Szellem működését bensőnkben -60-
Isten rendje a helyreállításban (Lásd: Máté 18:15-17 a 86. oldalon). Amikor tiszteletben tartjuk ezt a rendet, akkor: a. megmarad a növekedés szabadsága b. fennmarad a gyülekezet integritása pl. - Khám nem tartotta tiszteletben Isten helyreállási rendjét Noét illetően (lásd: I. Mózes 9:20-23). Sém és Jáfet tiszteletben tartották Isten rendjét és betakarták Noé meztelenségét, hogy megőrizzék méltóságát. pl. - Jézus rendje Péter helyreállításában (lásd: János 21:1-19). Négyszemközt igazította ki Pétert. Pl. - Jézus a házasságtörő nőt négyszemközt állította helyre (lásd: János 8:1-11). Az egyetlen indítéka annak, hogy egyedül megyünk oda a másikhoz a helyreállítás! (Lásd: Gal. 6:1 , tanulmányozd a 86-88 oldalakat Isten rendjéről!) 3. Harmadik felelősségünk az, hogy megfelelő, „értékes” ítéletet hozzunk (értsd: igaz ítéletet, János 7:24) a másokkal való kapcsolatainkban. a. önmagunk megítélése (I. Kor. 4:3, 4; 11:31,32; I. János 1:9) b. mások megítélése (felismerés) (I. Kor. 2:9-16; II. Kor. 5:14-17)
-61-
A hívő által megítélendő dolgok: a. ne egyél együtt olyan gyülekezeti tagokkal, akik nyílt ellenszegülésben élnek Isten jellemével (I. Kor. 5:3-13) b. ismerd el Krisztus testét úrvacsora alkalmával (I. Kor. 11:29) c. ítéld meg az üzenetet és a gyümölcsöt (Ap.Csel. 17:11; Máté 5:16, 20; I. János 4:1) d. ismerd fel az isteni jót és a sátáni gonoszt (Zsid, 5:11-14) A hívő által nem meghozható ítéletek: a. összehasonlító ítéletek (II. Kor. 10:12,13) b. másodlagos tanok, magyarázatok, és elképzelések feletti veszekedés c. önkárhoztatás (Róma 14:23b; I. János 3:20) d. azok ítélete, akik nem tartoznak a mi hatáskörünkbe e. az emberek indítékai (I. Kor. 4:5) KULCSFONTOSSÁGÚ IDÉZETEK „Azok tapasztalják meg a kegyelmet, akik megalázzák magukat és válaszolnak a kegyelemre.” „ ... fokozatos gyógyulást tapasztalunk, amint Jézus Krisztusra tekintünk az Igén keresztül.” -62-
„Isten Igéjén keresztül a Szent Szellem próbáira való érzékenység szellemileg naprakészen tart minket a megtisztítás folyamatában.” „Ha Jézusra tekintünk, elegendő lendületet kapunk pályánk befutásához.” „Krisztus tanítványainak fel kell ismerniük a különbséget a jobb és a legjobb között is. Isten nem csupán azt akarja, hogy beérjük valami jóval.” ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK 1. Határozd meg a „passzivitást” és a „hitnyugalmat”! 2. Mi az „igaz megbánás” két jelentése? 3. Nevezd meg és határozd meg a lélek két ellenségét, melyek arra késztetik a hívőt, hogy elhanyagolja válaszadó képességének fejlesztését a kegyelem felé! 4. Melyik a három rend, amit ebben a fejezetben említettünk? 5. Máté 18:15-17 és Galátzia 6:1 szerint mi Isten rendje a helyreállításban? 6. Mi legyen a motivációnk/indítékunk valaki helyreállításában?
-63-
7. Írd le, hogyan használták a „helyreállítani” szót az eredeti görögben! Mi e két dolog alkalmazása számunkra? 8. Tanulmányozd a 88-91 oldalakat! Melyik az a négy ítélet, melyeket a keresztyénnek meg kell hoznia? Melyik az az öt ítélet, amiket soha nem szabad meghoznia?
-64-
NYOLCADIK FEJEZET A BUKÁSRA KONCENTRÁLNI
KULCSVERS II. Sámuel 1:20 - „Meg ne mondjátok Gáthban...” Lukács 6:26 - „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lásd még: II. Kor. 6:14,15; I. Péter 5:8; Máté 5:11,12; Róma 14:4) ELMÉLKEDJ EZEN! Zsolt. 119: 69 - „A kevélyek és istentelenek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.” Zsolt. 119:95 - „Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.” (Lásd még: Zsolt. 119:23, 84-87.) ALAPELV „Az ébredés nem tipikus, nem elfogadott norma egyik korban sem.” (Lásd: János 15:18-20.) SZÓTÁR 1. Szekta - Olyan kifejezéssé vált, melyet „bármely vallásos mozgalomra” használnak, -65-
amely valakinek nem tetszik. 2. Diabolos - Rágalmazó 3. Vádló - (KATEGOROS) Jelenések 12:10-ben Sátánra használja az Ige, aki az „atyafiak vádlója”, valamint az írástudókra és farizeusokra János 8:10-ben. A szó a görög AGORA „nyilvános szólás helye”, valamint a KATA „valami ellen” szavakból tevődik össze. Ebből kifolyólag azt jelenti, hogy valakik ellen nyilvánosan szólunk azért, hogy leleplezzük őket, és csorbát ejtsünk a hírnevükön. A „kategória” szó is innen ered. Sátán, és az ő erői rendszerezett, kategorikus vádakat használnak Isten népe ellen! TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK A Kolosszeum-mentalitás és a nyilvános leleplezés: „Miért állnak oly sokan készen arra, hogy a legrosszabbat feltételezzék, és miért vannak oly kevesen, akik a legjobbat hiszik?” Gondolkodj el Zsolt. 86:5 versén: „Mert Te Uram (istenileg szólva) jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik Hozzád kiáltanak”. Ez a két hozzáállás két jól elkülöníthető királyságból ered, melyek teljesen különböznek egymástól. A kérdés az: „Őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” (Mózes 4:9), vagy a „megítélője” Jakab 4:11). Az „őrizni” szó azt jelenti: „figyelni, -66-
biztonságban tartani, megvédeni, megőrizni”, nem azt jelenti, hogy beleszólj egy hívő magánéletébe, hanem hogy megvédjük és betakarjuk egymást az ellenség kegyetlen támadásaitól, aki megpróbálja elpusztítani az embereket a bukásuk után. (Lásd: Péld. 17:9, 17; 25:2; I. Péter 4:8) I. Péter 5:8 - Az ördög (DIABOLOS) az „ellenségünk” (ellenfél egy perben), és „üvöltő oroszlán” (jelen idő, vagyis folyamatosan üvölt csillapíthatatlan étvágya miatt). Nézd át az üvöltő oroszlán szellemét az ötödik fejezetben!. „Szerte jár” (jelen idő, cselekvő, kijelentő mód „körbe menetelni, barangolni, kószálni) keresvén kit „elnyeljen” (mohón habzsolni, lehörpinteni” a KATA szóból, mely az uralkodásra vagy irányításra utal). A DIABOLOS szót a klasszikus görögben használták azokra, akik hamisan vádaskodtak, valamint azokra, akik rosszhiszeműen, alattomosan és ellenségeskedve hirdették az „igazságot” valaki felől. A Sátán átragasztja ezt a mentalitást a keresztyénekre is. Vétkesek Róma 2:1-ben: „...ugyanazokat míveled te, aki ítélsz”. Vannak „titkos bűneik” (Zsolt. 19:13), melyeket megpróbálnak elfedezni. Másokat lepleznek le azért, hogy önmagukat magasztalhassák fel az önigazság totemoszlopán. Másokat kárhoztatnak azért, hogy ők igazaknak tűnjenek (Jób 40:8).
-67-
A keresztyének magukra öltik a „kolosszeummentalitást”, és csatlakoznak a kozmoszhoz, és „ok nélkül gyűlölnek minket”. (Tanulmányozd a 93. oldalt, hogy megértsd a kolosszeummentalitást!) János 15:1-20 szerint ezt a mentalitást egy háromlépcsős folyamatban teszik magukévá: 1. Nem maradnak meg Krisztusban, az Ő Igéjében, vagy a helyi gyülekezetben (János l5:l-8). 2. Ezért nem termik meg a megmaradás gyümölcsét, ami a szeretet (János 15:917). 3. Végül csatlakoznak a világrendszer erőihez, melynek már egy ideje mentálisan részei voltak. Magukra öltik az atyafiak vádlójának szellemét (János 15:18-20). Összefoglalás: Máté 12:30 „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Nézd meg a kilencedik fejezetben a „gyűjt” meghatározását!) Ezek a keresztyének megszegik I. Korintus 13:5b-7 verseket. „Felróják a gonoszt” (felszámítják, számon tartják az ellenük esett gonoszt, mint egy főkönyvben, és ki akarják egyenlíteni a számlát). „Örülnek a hamisságnak”, és nem „hisznek, remélnek vagy tűrnek” el mindent.Ha akarod még tanulmányozni ezt a témát, olvasd el a következő igehelyeket: Péld. 4:14-17; 24:17,18; 16:27,28; Zsolt. 64. -68-
Hogyan kezeli a gyülekezet azokat, akik elbuktak? Két mód van erre: 1. Hacsak a polgári törvényen nem esett csorba, a gyülekezeten belül kell elrendezni. 2. „Meg ne mondjátok Gáthban...” (II. Sámuel 1:20). Más szavakkal: ne adjatok „alkalmat az ellenségnek” (II. Sámuel 12:14), pl. a médiának, a volt tagoknak, stb. KULCSFONTOSSÁGÚ IDÉZETEK „Növekvő társadalmi ellenségeskedés látható az evangéliumi keresztyénséggel szemben, ami a bukást nyilvános örömünneppé teszi'' (Lásd: I. Kor. 13:6; Péld. 24:17,18). „A kereszténység gyökereiről alkotott negatív kép előítéletet támaszt sokakban bármely olyan vallásos nézőponttal szemben, ami meghaladja a névlegességet, azért, hogy uralkodó helyet foglaljon el a mindennapi életben.” „A média, s különösen a televízió nem csupán a jelenkori eseményekről alkotott felfogást változtatta meg, de a politikai folyamatokat is. Olyan hatalmasak, hogy az Egyesült Államok kormányának negyedik részeként működnek. Azon képességük, hogy megváltoztassák a felfogásunkat bármely eseményről, komolyan megkérdőjelezi a demokratikus folyamatokat.” -69-
„Egy igazi keresztyént legalább annyira elborzaszt a saját bűne, mint a felebarátjáé.” (Lásd: Ézsa. 6:5; Jób 42:6). A fundamentalista gondolkodás „pszichológiai, társadalmi betegség” (Hóseás 9:7 - „bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt, és mert akkora a gyűlölség”, lásd: János 10:20; Ap.Csel. 26:24). „Ha bármilyen veszély áll fenn külföldön, az valószínűleg az állam és elmegyógyászat szövetségének növekvő hatalma, mellyel az embereket a hatalmon lévők szerinti gondolkodásra és cselekedetekre bírják”. „A vallásszabadság erőteljesebb támadásoknak volt kitéve az elmúlt évtizedben, mint bármely más korban országunk történelme során.” „A prédikátor dolga az, hogy kijavítsa a kor szellemét!” ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK 1. Mi a kolosszeum-mentalitás? 2. Mi a KATEGORÖS (vádló) szó jelentése? 3. Hogyan használták a DIABOLOS szót a klasszikus görögben? 4. A 4. fejezetben a mentális egészségre adott -70-
meghatározás szerint magyarázd meg, hogy a fundamentalista szemléletet miért tekintik pszichológiai-társadalmi betegségnek! (Vesd össze Ézsa. 1:5; Jer. 17:9; és Róma 7:18 versekkel!) 5. Hogyan bánjon a gyülekezet azokkal, akik elbuktak?
-71
KILENCEDIK FEJEZET A GYÜLEKEZET SZELLEME KULCSVERS Lukács 9:55 - „Nem tudjátok minémű szellem van ti bennetek.” Jób 26:4b - „kinek a szelleme jött ki belőled?” (lásd még: Máté 12:30; Gal. 6:1) ELMÉLKEDJ EZEN! A gyülekezet tekintélye abban van, hogy megbocsátást hirdet Isten kegyelmén keresztül!” (Lásd: János 20:23; Eféz. 4:32.) ALAPELV „A gyűjtés az egyetlen szolgálat, amit Krisztus jóváhagy”. Az egyetlen szolgálatunk a megbékélés és a helyreállítás. Mivel a gyülekezet Krisztus vezetése alatt álló szervezet, és Vele áll rejtélyes egységben (Eféz. 1:23; 5:30; I. Kor. 6:17), ha valaki a gyülekezetet támadja, magát Krisztust támadja meg (lásd: Ap.Csel. 9:4). SZÓTÁR 1. Helyreállítani (APOKATASTASIS) - „eredeti helyzete szerint rendbe visszaállítani”. Újra felállítást jelent (újjáépíteni, újjászervezni, -73-
visszanyerni); „egy dolog helyreállítása annak előző állapota szerint”. APOKATHISTEMI azt jelenti: helyreállítani egészségben, otthonban, szervezésben”. APO - „újra” és KATHISTEMI - „rendberakni”. Máté 12:13ban; Márk 3:5; 8:25-ben és Lukács 6:10-ben azt jelenti: „éppé tenni egészségileg vagy értelmileg”. Ap. Csel. 1:6-ban: „az elveszett uralmat vagy tekintélyt visszanyerni”. A KATHISTEMI szó a KATA (a „kegyelemre”, mint mércénkre utalva) és a HISTEMI („állni”) szóból áll. A hívő mindig megáll (Róma 14:4), mert állandóan kegyelemben áll (Róma 5:2). 2. Gyűjteni - „együvé hozni, megbékélni, gyülekezni” 3. Megosztani (MERIZO. Máté 12:25) „részekre osztani, meghasonlani, felosztani” TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK Gyülekezetként vagy Jézus Krisztus szellemével (megváltás, megbocsátás, helyreállítás, építés, stb.) vagy egy „másik szellemmel” rendelkezünk (II. Kor. 11:4). Amikor valaki megtér, az Úrral egyesül (helyzeti egységben) és „egy szellem lesz Ővele” (I. Kor. 6:17). A szent szellem kereszteli be a megváltás pillanatában Krisztus Testébe (I. Kor. 12:13). Ezért rejtélyes egység a gyülekezet, -74-
Krisztus vezetése alatt álló szervezet. Ha támadjuk a gyülekezet egy tagját, saját testünk egy részét támadjuk! (Tanulmányozd a következő verseket, melyek arról szólnak, hogy miért jött el Krisztus: Máté 20:28; János 3:17; 6:38; 10:10b; 12:47; Márk 2:17; I. Tim. 1:15. Nekünk is ilyen szellemünk van?). „A gyülekezetben minden összeomlás az én felmagasztalásával, és az énnek a kereszt, és Krisztus elvégzett munkája fölé helyezésével kezdődik.” II. Kor, 3:5 azt mondja: „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk Istentől van”, értékeléseink egyetlen mércéje Krisztus bevégzett munkája, és Benne való helyzetünk. Amikor elhagyjuk a győzelemnek eme helyét, relatív igazságosságba lépünk (lásd: Máté 27:40, 42). Amikor tapasztalati alkalmazásunkból hiányzik a kereszt, „egyedül maradunk” (János 12:24), és az ördögnek lehetősége nyílik arra, hogy a megoszlás szellemét hozza a gyülekezetbe. A 133. Zsoltár egységes szellemét a Gal. 5:15 „marakodás és falás” szellemévé akarja tenni. Ez a szellem az emberi integritáson keresztül fejezi ki magát, mely szerint „valakinek fizetnie kell”. Az isteni integritás azonban azt mondja: „Valaki Jézus Krisztus - már megfizetett!” A hét sátáni bűn (Péld. 6:16-19). Tanulmányozd a könyv idevágó részét! -75-
A helyes üzenet - a helyes szellem. Az üzenetünk - hitbeli megigazulás (lásd: Fil. 3:9; Róma 4:3-8). A szellemünk - túlcsorduló pohár, buzgó forrás, áradó folyó. I. Tim. 1:5 - „A parancsolatnak vége a szeretet”. Ez a szellemünk az Ige végső alkalmazásában. Filippi l:9-ll-ben az „igazság gyümölcsei” (nekünk tulajdonított és részünkké lett). A szeretetünk az ismeret szerint bővölködik (ti.: a helyes üzenet értékrendünk része lesz). A gyűjtés szelleme (Máté 12:30). Tékozlás = az emberek Golgotán kívüli értékelése. Így az emberek bűntudatosak lesznek, és megoldatlan konfliktusok űzik őket. Gyűjtés = az emberekkel megértetni Krisztusban való új azonosságukat. A szeretet királyi törvénye (Jakab 2:8), a görög „királyi” szó a BASILIKOS „királyhoz tartozó”. A szeretet királyi törvénye a királyoké (lásd: Jel. 1:5,6 - királyok és papok vagyunk!). Királyi papság vagyunk (I. Péter 2:9), királyi család tagjai. „Felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy ültesse a hatalmasok mellé, és a dicsőségnek székét adja nékik” (I. Sám. 2:8). Krisztus képe ez, amint mennyei helyzetünkbe emel minket (Eféz. 2:6). (Tanulmányozd a szeretet királyi törvényére vonatkozó oldalakat!) Teljes helyreállítás. (Tanulmányozd az idevágó részt, és nézd át a helyreállítás APOKATASTASIS - meghatározását!) -76-
Sehol sem tanítja azt a Biblia, hogy egy hívőt (vezetőt vagy mást) nem lehet azonnal helyreállítani, amikor elbukik. A helyreállítás teljes és azonnali kell, hogy legyen! - nincs próbaidő, nem válnak másodrangú polgárokká!! Családi megközelítés: soha nem válunk kevesebbé, mint „fiak” a királyi családban, még legrosszabb állapotunkban sem! Isten visszaadja a családtag méltóságát, önbecsülését, és a fontosság érzetét Isten tervében. Mikor Jézus feltámadása után Máriával beszélt, így szólt: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez”. Soha nem vagyunk ettől kevesebbek! Jézus a Zsidókhoz írt levél 2:11 szerint nem szégyell minket testvéreinek hívni. A királyi családban Jézus Krisztussal azonosulunk. Állampolgárság: „A mi országunk a mennyekben van”. Még a legalantasabb időszakokban is a menny polgárai vagyunk, ennek a polgárságnak minden jogával együtt. (Tanulmányozd Saul és Dávid példáját a könyvben!) Abban a pillanatban, amikor Isten helyreállít minket, minden „rendben” van Istennel. Az irgalom teszi ezt lehetővé (lásd: Zsolt. 51). „Azok, akik Istennél többet kívánnak meg, nem járnak a világosságban. Ugyanaz a világosság, amely megköveteli a bukott keresztyéntől a megbánást, megköveteli a -77-
testvérektől a teljes helyreállítást, és a titoktartást.” Nem szabad nagyobb követelményeket állítanunk Istennél az emberekkel való kapcsolatainkban és bánásmódunkban. Mikeás 6:8 elmondja, mit kíván Isten: „..hogy igazságot cselekedjél (a Golgota új ítélete szerint), szeressed az irgalmasságot (mely örvendezik az ítélet fölött), és alázatosan járj a te Isteneddel (ne gondolj magadra).” E tanulmány klasszikus példájaként nézd meg József életét (I. Móz. 37-50). I. Móz. 50:19-ben József így szólt: „Avagy Isten gyanánt vagyok-e én?” (Nézd meg a 15-20 verseket!) József nem kért többet testvéreitől, mint Isten. KULCSFONTOSSÁGÚ IDÉZETEK „Miközben az emberi integritás azért kiált, hogy az ember bűnbánatot tartson, és így megfizessen azért, hogy a dolgok ismét a helyükre kerüljenek, az isteni integritás hirdeti, hogy Krisztus már jóvátett mindent.” „Amikor elhagyjuk a győztes helyzetet, amit Isten nekünk Krisztusban adott, nem lehet más álláspontunk: abban a pillanatban legyőzöttek vagyunk, amint Krisztus kereszten bevégzett munkáját a mi cselekedeteinkkel kezdjük el összehasonlítani relatív igazságosságban.” (I.Kor. 15:57; Róma 8:37; II. Kor. 2:14; Máté 27:40, 42; II. Kor. 10:12,13) „A helyes üzenet a helyes szellemet adja a gyülekezetnek, és megbocsátunk egymásnak, ahogyan Krisztus is megbocsátott nekünk.” -78-
„A kereszténység nem nagy mennyiségű szabályokból áll, hanem minőségi életből” (lásd: II. Kor. 3:6; János 6:63,14:6). „A kegyelem lényege a feltétel nélküliség” (lásd: Róma 5:12-21; Ef. 2:8,9; Ján. 1:16,17; I. Kor. 2:12). „...a szeretet hatalma az, ami elpusztítja a bűn hatalmát” (János 8:1-11). „...a szeretet királyi törvényével azonban nem lehet felérni, a Szent Szellemnek kell kitölteni azt az emberi szívbe” (Róma 5:5; Gal. 5:22,23; Jakab 2:8). „Isten szeretete megbocsát és elfelejt minden bűnt abban a pillanatban, amint vétkezünk ellene” (Máté 6:14; Ézsa. 43:25,44:22; Zsid. 8:12, 10:17; Jer. 50:20). „Isten szeretete eltávolította a bűnt a bűnöstől.” (III. Móz. 16:5-22 - különösen a 20-22 versek -; I. Péter 2:24). ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK 1. Sorold fel a gyülekezet hét sátáni bűnét (Péld. 6:16-19)! Röviden jellemezd mindegyiket! 2. Mi a gyülekezetben történő összes összeomlás kiindulópontja? 3. Mi az egyetlen, Krisztus által jóváhagyott -79-
szolgálat? Határozd meg ezt a szolgálatot a könyvben leírtak szerint, és adj példákat arra, hogy Jézus hogyan demonstrálta ezt! 4. Hasonlítsd össze a gyülekezet üzenetét és szolgálatát a vallásos tömegek hamis szolgálatával! 5. Add meg a görög APOKATASTASIS szó teljes meghatározását! 6. Hogyan bánt Isten Dáviddal Bethsabeval elkövetett bűne kapcsán? 7. Sorold fel öt eredményét annak az álláspontnak, ami szerint a pásztort nem lehet teljes mértékben helyreállítani hivatalába, miután vétkezett! Írd le, mi indítja Istent arra, hogy fegyelmezze a hívőt! Olvasd el a Zsidókhoz írt levél 12:1-3t!
-80-
TIZEDIK FEJEZET ÉKESSÉG - HAMU HELYETT KULCSVERSEK Zsoltárok 149:4 (Magyarázó) - „Mert kedveli az Úr az Ő népét, az alázatost megváltással, s a nyomorultat győzelemmel ékesíti” (lásd: Ézsa. 61:1-3; I. Sám. 2:8). ELMÉLKEDJ EZEN! „A bevégzett munkát nem lehet egy éjszaka alatt megérteni ... a Golgota valós hely, mely valós kezdetet és valós véget ajánl”. ALAPELV „Az Ő áldozata bűneinket hamuvá tette, így nem marad bizonyíték arról, ami elégettetett (lásd: III.Mózes 6:8-13; Zsid. 12:1,2). „Amit felismerhetünk a hamuból csupán annyi, hogy volt egy áldozat, melyet elfogadtak és teljesen megemésztettek.” SZÓTÁR 1. Ontológ kegyelem - Isten saját lényének minősége, mely megelőzi minden egyéb jellemzőjét; Isten már akkor kegyelem volt, mielőtt létrejött volna a teremtés, hogy élvezze a kegyelem előnyeit. -81-
2. Általános kegyelem - Egészséget, otthont, boldogságot ad nekünk. A megváltatlanok és megváltottak egyaránt kapnak általános kegyelmet. 3. Golgotai kegyelem - A mennyet, örök életet, bűnök bocsánatát és Krisztusban való új helyzetet ad nekünk. 4. Nagyobb kegyelem - Egyre inkább olyanokká tesz minket, mint Jézus, már itt az időben. A nagyobb kegyelem az időbeni tapasztalatainkra szól. 5. A valós „Én” - Az újjászületés pillanatában kapott, romolhatatlan mag. 6. Hamu - Az égőáldozat „maradéka”. A hamu a bűnt, bűnöket, vereséget, veszteséget, negativitást és a múltat jelképezi. TANULMÁNYOZANDÓ PONTOK A hamu elve. Ézsa. 44:20 - „Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobb kezemben?” Figyelj meg négy dolgot ebben a versben: 1) annak, aki a hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve van; 2) a megcsalt szív félrevezeti az embert (a kegyelemtől, a bevégzett munkától, mint életmódtól); 3) amíg újra közel nem húzódik, nincs szadadulása lelkének; 4) hazugságot -82-
ismert el az életében az igazság helyett (jobb kéz a jóváhagyásról beszél). III.Mózes 6:8-13-ban szerepel az égőáldozat. Jézus Krisztus a mi égőáldozatunk Róma 12:1,2ben. III. Mózes 6-ban az oltár tüzének folyamatosan égnie kellett. (Ez képe a Golgota emésztő tüzének - Jézus Krisztus saját testében hordozta bűneinket, és a kereszten felemésztődött értünk. Bűneinkből csupán „hamu” maradt.) A pap a hamut „tiszta helyre” vitte, de előtte gyolcs öltözéket kellett magára öltenie (a gyolcs a szentek igazságosságát jelképezi, Jel. 19:8). A tiszta hely azt jelenti, hogy vadonatújak és tiszták vagyunk az igazság ajándéka miatt (II. Kor. 5:17; Róma 5:17; János 15:3). Most, minden reggel fát kell raknunk a tűzre, hogy tovább égjen. A fa az embert jelképezi. A Szent Szellem az „égés szelleme” (Ézsa. 4:4). Istenünk „megemésztő tűz” (Zsid. 12:29). Isten jelenlétének tüzére van szükségünk ahhoz, hogy folyamatosan tisztán tartson, és megtisztítson minket mindennapi járásunkban. „Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz” (Péld. 26:20). KULCSFONTOSSÁGÚ IDÉZETEK „Miközben akadnak olyanok a gyülekezetben, akik a felfedező üzletben tevékenykednek, Isten a védelem ügyében jár el.” (lásd: Péld. 17:9, 25:2; I. Péter 4:8; I. Kor. 13:7; I.Móz. 3:21; Ezék. 16:8).
-83-
„A kegyelem akkor aratja legnagyobb győzelmét, amikor nincs semmi segítségünk. A kegyelem nem lehet kevesebb a legrosszabb számára, vagy több a legjobbnak, mert nem érdem miatt adatik, és nem érdemtelenség miatt vonják vissza.” (II.Kor. 12:9,10). „A kegyelem helyet ad nekünk Isten tervében és fenntartja helyünket abban a tervben” (lásd: Róma 8:28-39; Jer. 19:11; Júdás 24; Zsolt. 16:5b, 37:2325, 119:133, 145:14; V.Móz. 33:27, János 10:28). „Lehetetlen kivétkeznünk magunkat kegyelmi tervéből” (Zsolt. 139).
Isten
„Isten arra vár, hogy kegyelmes lehessen. Még csak el sem kezdtük felismerni kimeríthetetlen forrásait” (lásd: Ézsa. 30:18; János 1:14-16). „Nem fogjuk feladni sem magunkkal, sem másokkal kapcsolatban, ha igazán tudjuk, hogy minden kegyelem.” „Isten minden gyermekének - akiket megpecsételt a Szent Szellem - van egy időn és tapasztalaton túli azonossága Isten természetébe rejtve” (lásd: Kol. 3:3). „Soha nem eshetünk ki az Atya kezéből, mert Ő mindennél nagyobb.” „Isten nem csupán áthúzta bűn-adósságunkat, -84-
hanem minden nyom nélkül, teljesen eltörölte a tartozás összegét” (lásd: Ézsa. 44:22; Kol. 2:14). „Egyetlen versenytársunk saját képességünk.” „A törvény azt mondja: ”teljesítsd a követelményt, vagy halj meg!” Jézus Krisztus teljesítette és meghalt! Ő a mi igazságunk. Nekünk nem teljesítenünk kell, hanem alábbszállnunk” (lásd: Jer. 23:6; I. Kor. 1:30; János 3:30). ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK 1. Mit jelent a „hamu” ebben a fejezetben? 2. Miért van az, hogy a bevégzett munkát nem lehet egy éjszaka alatt megérteni? 3. Saját, személyes tanulmányozásodon keresztül találj olyan férfiakat és nőket a Bibliában, akik fokozatosan értették meg” a bevégzett munkát (végy figyelembe ószövetségi szenteket is, mint pl. Jákob és Dávid). Tanulmányozd az életüket, és nézd meg, hogyan lett a hamuból ékesség? 4. Határozd meg az általános, golgotai és nagyobb kegyelmet!
-85-