BlO KERESZTY&J IGAZSÁG. AZ ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR ROLYÓIRATA Űj folyam 19. szám S ÖSZ

BlO

KERESZTY&J IGAZSÁG A Z ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR ROLYÓIRATA Űj folyam 19. szám

|S|

1993. ÖSZ

TARTALOMJEGYZÉK MEDITÁCIÓ

+D. Szabó József: Krisztus királysága KÖSZÖNTÉS A 75 éves Bottá István köszöntése TANULMÁNYOK +Dr. Wiczián Dezső: Luther reformátori fejlődése Bevezető: id. Magassy Sándor

1 4 5

D. Dóka Zoltán: Luther a "felforgató"

13

Weltler Sándor: Búcsú a struktúrától?

19

Győriné dr. Drenyovszky Irén: Pótlás "Az abortusz és a hívő ember" c. cikkéhez EMLÉKEZÜNK Iskoláink indulása Ittzés János: Megemlékezés a 15 éve elhunyt D. Ordass Lajos püspök sírjánál

31

DOKUMENTUMOK Martos Pál: Leköszönés számvevőszéki tagságáról

36

A REHABILITÁCIÓ kérdéséhez

37

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ NÉMET ÉS ANGOL NYELVEN

39

KERESZTYEN IGAZSÁG AZ ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA Független evangélikus teológiai és kritikai lap Új folyam 19. szám- 1993 ÖSZ Főszerkesztő: BOTTÁ ISTVÁN (Tel.: 1-835-092) Jelen számért felelős: BOTTÁ ISTVÁN A szerkesztőbizottság tagjai: DGKA ZOLTÁN, ITTZÉS GÁBOR, ITTZÉS JÁNOS, id. MAGASSY SÁNDOR Felelős kiadó: id. KENDEH GYÖRGY (Tel.: 1-662-523) Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1114 BUDAPEST, Bocskai út 10. sz. Egyes szám ára: 75 Ft; évi előfizetési díj: 300 Ft; külföldre: 10 DM Csekkszám: ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR - BUDAPEST - OTP XI. ker. 529-8145-2 Készült a PATE Sokszorosító Üzemében, Keszthely Felelős vezető: Zsoldos Gábor Hü ISSN 0865-2163

Törzsszám: 250/93 Engedélyszám: 111./EL/20/1989.

Példányszám: 920

MEDITÁCIÚ + D. SZABÓ JÓZSEF

,

'

KRISZTUS KIRÁLYSÁGA Advent e l s ő vasárnapja Balassagyarmat,

1948. november 28.

P i l á t u s a z u t á n ismét bement a h e l y t a r t ó s á g r a , behívatta J)ézust, és megkérdezte t ő l e : "Te vagy a z s i d ó k k i r á l y a ? " Jézus v i s z o n t azt k é r d e z t e t ő l e : "Magadtól mondod-e e z t , vagy mások mondták neked r ó l a m ? " P i l á t u s e r r e így s z ó l t : "Hát z s i d ó vagyok én? A t e néped és a főpapok a d t a k á t nekem t é g e d : M i t tettél?" Jézus e r r e így f e l e l t : "Az én országom nem e v i l á g b ó l v a l ó : ha e b b ő l a v i l á g b ó l v a l ó volna az én országom, az én s z o l g á i m h a r c o l n á n a k , hogy ne s z o l g á l t a s s a n a k k i a z s i d ó k n a k . De az én országom nem i n n e n való." Pilátus ezt mondta n e k i : "Akkor mégis k i r á l y vagy t e ? " Jézus így v á l a s z o l t : "Te mondod, hogy k i r á l y vagyok. Én a z é r t s z ü l e t t e m , és a z é r t j ö t t e m a v i l á g b a , hogy b i z o n y s á g o t tegyek az i g a z s á g ­ r ó l : m i n d e n k i , a k i az i g a z s á g b ó l v a l ó , h a l l g a t az én s z a v a m r a . " János e v .

1 8 , 33-37.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Ilyen furcsa helyzet aligha volt még egy valaha a világ­ történelemben. A jeruzsálemi törvényház félelmetes bírói szé­ kében ül Poncius Pilátus, a hatalmas római világbirodalom mindenható császárának mindenható helytartója. Kisujjának moccanása élet vagy halál. S előtte áll Jézus. Tépett ruhában, töviskoszorútól vérbarázdált arccal, bilincs a kezén. S Ponci­ us Pilátus, a nagy úr, azt kérdezi ettől a szegény rabtól: Te vagy a zsidók királya, király vagy-é hát te csakugyan? Ennél csak egy van még furcsább. Az, hogy ez a megkötö­ zött, halálraszánt fogoly Jézus a kérdésre ráfeleli: Jól mon­ dod, én csakugyan király vagyok. Nekem igenis birodalmam van. Azóta kétezer esztendő pergett le az idő orsóján. Pompázó Poncius Pilátus eltűnt, mint a pára. A büszke római világ­ birodalom összeroppant, mint hitvány kártyavár. Jézus pedig ma is király. Birodalmak támadtak, birodalmak süllyedtek el, hatalmasságok születtek, hatalmasságok haltak meg. Rendszerek jöttek, irányzatok buktak meg, Krisztus országa pedig világ-

MEDITÁCIÓ felettien, időfelettien él, terjed, teljesedik és még senki se tudta, pedig de sok botor akarta tönkretenni. Advent első vasárnapjának imént hallott szentleckéje e háborgó világ nyugtalan embereinek a szívébe kiáltja a félel­ metes vigasztalást: Jézus Krisztus az uraknak Ura és a kirá­ lyoknak Királya egyedül örökkön örökké! Hogy tévedés ne esgék. Jézus rögtön hozzáteszi: Én király vagyok, de az én ország om nem e világból való. Nem azt jelenti ez, mintha Krisztus or zága valami elvont, földfelett libegő, testetlen és valószerű len eszme volna és semmi köze se volna ehhez a világhoz. Hanum azt jelenti, hogy Krisztus országa eredetére, lényegére. céljára és módszereire nézve egészen más, mint a -földi birodalom. Más az eredete, mert nem ember­ től származik, hanem ]{stentől. Más a lényege, mert Krisztus országában nem gyűlölrjek, hanem szeretnek. Nem uralkodnak, hanem szolgálnak. Más a célja, mert ez az ország embereket ment üdvösségre. És mások a módszerei, mert ez az ország, nem ököllel éri el a célját, hanem lelki eszközökkel. Krisztus országa lelki ország s ebből sok minden követke­ zik. Mindenekelőtt az, hogy ezt az országot kétségbe lehet vonni. Krisztus országa nincs rajta a térképen, ennek a királynak nincs fegyveres hadereje, birodalmából hiányoznak a földi országok jellemző ismérvei. Éppen ezért tagadni lehet, mint ahogy a lelki valóságok nem kétszer-kettő-négy-szerű jelenségek. Belső látás, hitbeli meggyőződés, döntés kell hozzá. Ahol döntés van, ott kockázat van s a kockázat nem egy­ szer szenvedéssel jár. Pilátus azt kérdezi Jézustól: Király vagy-é te csakugyan? Erre a kérdésre nagypénteken hangzik el a végső teljes válasz, amikor a golgotai kereszten Jézus meghal nagy kínok között a bűnösökért. Ezt a királyt a gonosz­ tevők közé számlálták, kegyetlenül megfeszítették. Mivel pedig a szolga nem lehet uránál feljebbvaló, e szenvedő ki­ rálynak a híveit is sokszor üldözték, tüzes kemencébe lökték, fenevadak elé taszították, gályapadokra nyomták, vádlottak padjára ültették. Krisztus országa lelki ország. Ez azt is jelenti, hogy nem alkalmazhat erőszakot. Sem terjesztéséhez, sem védelméhez. Krisztus országát nem terjesztheti az erőszak. Jézus nem fegyverekre, hanem egyszerű emberek ajkán hangzó igéjére bízta az ő ügyét. Országa terjedésének később is az maradt a törvénye: nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel. Az evangéliomot soha sem lehetett hatósági segédlettel, 3 fegyver vagy a pénz hatalmával terjeszteni. Nem sokat ért az, mikor őseinket történelműnk elején erőszakkal terelték a folyókba keresztségre, valamint az sem, mikor a leventéket rendőrök kísérték a templomba. Megvédeni sem képes az erőszak Krisztus országát. "Ha az én országom e világból való volna, az én szolgáim vitézked-

MEDITACIÚ nének mellettem, hogy át ne adassam a zsidóknak. De az en országom nem innen való." A Getsemáné kertben a jószándé kú Péter kirántotta nyomorult fringiáját s elkezdett vele had onászni, de nem tudta megvédeni Jézust, mert éppen maga Jéz us tiltotta meg az erőszakos védelmet: "Tedd hüvelyébe a te szablyádat, mert aki fegyvert fog, fegyver által veszik el Krisztus nem volt hajlandó a rendelkezésére álló angyal-légi ókat védelmül igénybevenni. A keresztes háborúk nem tudt ák megoltalmazni Krisztus bölcsőjének és sírjának szent helyét s tiszteletreméltó vallásháborúink sem tudták megóvni hitű nk szabadságát. Krisztus országát ökölnél, fegyvernél nagyo bb hatalom terjeszti és védi. Terjeszti a hívő bizonyságtevés és védelmezi a hívő szenvedés. Krisztus országa lelki ország. Ez azt is jelenti, ho gy Krisztus országának, tehát mondjuk az egyháznak.!, nem lehetn földi, politikai, vagy más efféle aspirációi. Amit Isten r ek bíz, azzal nem élhet vissza úgy, hogy földi, politikai, háta eá mi érvényesülésre fordítja. vagy ugyané célokra másnak eszk 1özül odaadja. Alig képzelhető végzetesebb eltévelyedés, mi nt mikor az egyház földi hatalomra tör, vagy magát eszközül ily en vagy olyan rendszereknek kiszolgáltatja. Ezt kifelé és befe lé egyképpen világosan meg kell mondani. Jézus Krisztust egy-ke ttőre nemzeti hőssé ütötték volna, ha hajlandó lett volna a római megszállás ellen beszélni. Nem kellett volna meghalni a> ha szent vállát hajlandó lett volna Heródes düledező trónján ak a megtámasztására odafeszíteni. Mi mindent kapott volna, ha kész lett volna a római birodalom terjeszkedő szándékán ak agitátorává felcsapni! De 6 egyiket sem tette. Hanem azt te tte, amit ebben az igében mond: "Én azért születtem és azé rt jöttem erre a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról M Jézus Krisztus csak ezért az egyetlen egyért jött: bizonyság Ót tenni az igazságról. Mi az igazság? Az a hatalmas tény, amelyet Isten Krisztu sban kijelentett, a mentő evangéliom, tehát maga Jézus Kris ztus. Értsük meg jól: az egyháznak nem több, nem kevesebb és nem más a célja, csak ez az egyetlen egy; hirdetni, hirdetn i, hogy ebben a világban, ahol, annyi minden úgynevezett vagy vé It igazság csak látszatnak, hamis állításnak bizonyul, van e gy hatalmas, örök igazsága, az, hogy Isten új szövetséget kötő tt népével. Kegyelemre indult. ítélet helyett irgalmazni akar és hogy mindezt krisztusban akarja és mindezt Krisztusban nék ed is, most is akarja. "Mert úgy szerette Isten a világpt, ho gy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Advent van megint. Új kegyelmi idő kezdődik. Míg az ajkú nk moccanni tud, hirdetjük a nagy igazságot, a mentő evangéli omot. Jézus Krisztust. Hogy akiknek szívét Isten Szentlel ke ennek az igazságnak befogadására elkészítette, hitre jussana k. Mert az a nagy igéretünk van: "Mindaz, aki az igazságból val ó, hallgat az én szómra."

KÖSZÖNTÉS Vajha ebben a gyülekezetben is minél több szívet készít­ hetne el a Szentlélek Krisztus mentő evangéliomának befiDgadására! Vajha tiédet is elkészíthetné!

BOTTÁ ISTVÁN 75 ÉVES Az Ordass Lajos Baráti Kör ünnepi üdvözletét szeretném átnyúj­ tani 75. születésnapodon. Nevedet beírtad egyházunk történelmébe, nemcsak, mint annak kimagasló igehirdetője, hanem mint tudós egyháztörténé­ sze és nem utolsó sorban, mint hitvalló tagja, aki életével példát nyújtott a helytállásra, a tanúságtátelre. Életutad megpróbáltatásokkal volt teljes. Hamar elveszíted édesapádat, már iskolásként kell munkát vállalnod. Raffay Sán­ dor 1940-ben szentel lelkésszé. Először fóti, majd rákospalo­ tai, illetve kelenföldi segédlelkészi szolgálatra kapsz beosz­ tást, amit kelenföldi vallástanári és másodlelkészi szolgálat követ. 1948-ban egyhangúlag jelölnek az óbudai lelkészi állásra, Rákosi egyik miniszterhelyettese azonban tudomásodra hozza, hogy az államhatalom ezt a helyet Dezsérynek szánta, akiből rövidesen püspököt akarnak csinálni. Sorozatosan rendelnek be a Margit körúti katonapolitikai osztályra, hogy visszalépésre kényszerítsenek, de erre csak akkor vagy hajlandó, amikor az állásvesztéssel megfenyegetett presbiterek erre kérnek és Dezséry — később be nem váltott — ígéretet tesz arra, hogy nem kíván Ordass püspök helyére pályázni. 1942 óta mind halálig meleg barátság szálai kötnek össze Ordass Lajossal, aki 1956-ban megbíz a sajtóosztály vezetésé­ vel, ahol rövid idő alatt sikerül rendet teremtened. 1958 vé­ gén Vető Lajos távozásra szólít fel; ennek oka nyilván az, hogy annakidején résztvettél a deportáltak vagyoni mentésében és túlzottan aktív ifjúsági munkát végeztél. A távozásra azzal a feltétellel hajlandó is lettél volna, ha Kendeh Györgyöt meghagyják a kelenföldi gyülekezetben. Ezt megígérték, de nem teljesítették. Végül is Tordasra kellett távoznod és itt, valamint az időközben hozzácsatolt gyúrói gyülekezetben szolgáltál az 198é-ban történt nyugdíjbameneteléig. Tudományos érdeklődésedet bizonyítja, hogy a lelkészi oklevél mellett jogot és bölcsészetet is végeztél és közben hittankönyveket is írtál. De tudományos munkásságod akkor teljesedett ki igazán, amikor 1970-ben Klaniczay Tibor akadé­ mikus munkatársává hívott a MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Kutató Csoportjába és széleskörű kutatásaid (Folyt, a 12. oldalon.)

TANULMÁNYOK + Dr.

WICZIÁN DEZSŐ LUTHER REFORMÁTORT FEJLŐDÉSE

Dr. Wiczián Dezső (1901-1961) e g y h á z i s z o l g á l a t a szinte maradéktalanul a katedrához kapcsolódik: l e l k é s z i o r d i n á c i ó j a (1925) u t á n Budapesten v a l ­ l á s t a n á r ( 1 9 2 5 - 1 9 3 0 ) , majd az E v a n g é l i k u s T e o l ó ­ g i á n az "egyetemes egyháztörténet" professzora Sopronban, később Budapesten ( 1 9 3 0 - 1 9 5 7 ) . A p á r t ­ á l l a m i d i k t á t u m a l a p j á n " p ü s p ö k i " á l l á s á b a átmene­ tileg visszatért D. Dezséry L á s z l ó vádbeszédét k ö v e t ő e n — mint k é t t a n á r t á r s á t : l i c . d r . Karner K á r o l y t ( ú j s z ö v e t s é g i tanszék) és d r . Sólyom Jenőt (hazai e g y h á z t ö r t é n e t i tanszék) i s — kényszernyug­ díjazzák. Reformáció ünnepéhez közeledve úgy adózunk emléké­ nek, hogy a ma már t e l j e s e n e l f e l e d e t t doktori d i s s z e r t á c i ó j á b ó l , az 1930-ban m e g j e l e n t " L u t h e r , mint professzor" c . k i t ű n ő t a n u l m á n y á b ó l k ö z l ü n k egy f o n t o s r é s z l e t e t . Megértését s e g í t i Luther wittenbergi előadásainak vázlatos ismerete. Luther M á r t o n t 1512. október 1 9 - é n a v a t t á k ünnepé­ l y e s k e r e t e k k ö z ö t t d o k t o r r á W i t t e n b e r g b e n , s rá három n a p p a l már az egyetem p r o f e s s z o r i k o l l é g i u ­ mának t a g j a l e t t a " l e c t u r a i n b i b l i a " t a n s z é k e n . N y i l v á n o s e l ő a d á s a i t a Zsoltárok könyvével k e z d t e ( 1 5 1 3 - 1 5 1 5 ) , amit a Római l e v é l (1515-1516) és a G a l á c i a i l e v é l ( 1 5 1 6 - 1 5 1 7 ) , majd a Zsidókhoz í r t levél (1517-1518) magyarázata követett. Ezután visszatért a Zsoltárokhoz ( 1 5 1 9 7 - 1 5 2 1 ) , majd a w a r t b u r g i t a r t ó z k o d á s a és a t á v o l l é t é b e n támadt wittenbergi zavarok lecsillapítása után Mózes ötödik könyvét magyarázta ( 1 5 2 3 - 1 5 2 4 ) Öt f é l é v b e n a k i s p r ó f é t á k ( 1 5 2 4 - 1 5 2 6 ) kerültek sorra. A pestisveszély ellenére Wittenbergben maradt szűkkörű h a l l g a t ó s á g János I . l e v e l é t , a Titushoz í r t l e v e l e t , a Filemonhoz í r t l e v e l e t és a Timőteushoz í r t I . l e v e l e t ( 1 5 2 7 - 1 5 2 8 ) , míg a teljes k ö r Ézsaiás próféta könyvét (1527-1530) h a l l h a t t a t ő l e . A különösen nagy j e l e n t ő s é g ű máso­ dik e l ő a d á s s o r o z a t á t a G a l á c i a i l e v é l r ő l a l i g több mint ö t hónap a l a t t (1531) v é g e z t e e l . Ezután azonban — egyre g y a k o r i b b b e t e g e s k e d é s e , i l l . t e ­ mérdek másirányú munkálkodása m i a t t — r i t k á b b a k és v o n t a t o t t a b b a k l e t t e k e l ő a d á s a i az egyetemen. Har­ madszor i s v i s s z a t é r t a Z s o l t á r o k h o z ( 1 5 3 2 - 1 5 3 5 ) , de csak néhányat s z e m e l g e t e t t b e l ő l ü k . U t o l s ó nagy

TANULMÁNYOK írásmagyarázó munkája, Mózes I. könyvének magyará­ zata csak 10 év alatt (1535-1545) készült el. E vázlatos áttekintés is mutatja: Luther, mint professzor is hallatlanul nagy életművet alkotott, mély elválaszthatatlan reformátori szolgálatától. (id. Magassy Sándor) Luther reformátori fellépését általában 1517. október 31éhez szoktuk fűzni. Történeti hatás szempontjából természete­ sen joggal. Arra azonban már elég sokszor rámutattak, hogy a reformáció voltaképpen mégsem ezen a napon született meg. Az a kérdés most már, hogy előbb-e, vagy később? Luther tételkiszögezése magában véve nem volt egyéb, mint a disputáciők egyik ritkábban gyakorolt fajának alkalmazása, midőn tudniillik egyik professzor professzortársait s egyéb tudósokat hívott meg az általa összeállított tételek fölötti vitára. Az az érdekes, hogy Luther diszputációra való felhívá­ sára még csak nem is jelent meg senki. Luther ezt a fellépését egyáltalában nem is szánta az egyház elleni támadásnak, s egy ideig úgy látszott, hogy a wittenbergi professzor tételei feltűnés nélkül teljes feledésbe merülnek. Hogy nem így tör­ tént, annak oka, hogy a tételekben a theologusok mégis csak felismerték a római egyház tanításával ellenkező felfogást. Luther tehát már diszputációs tételei közzététele előtt bizo­ nyos reformátori jelentőségű felismeréshez jutott. Mikor? És miben állott ez? Luther reformátori felismerésre jutásának idejét és körül­ ményeit általában Luther későbbi nyilatkozataiból igyekeztek eddig megállapítani. Az idevonatkozó nyilatkozatok közül első helyen áll Luther latin nyelvű műveinek 1545-i wittenbergi ki­ adásához írt előszava. Luther ebben valóságos kis önéletrajzot nyújt reformátori működésének első éveiről. Az 1519. év fontosabb eseményei (lipcsei vita) után rátér a "iustitia Dei" helyes értelme felfedezésének részletes leírására. Elmondja, hogy Róm 1,17 e szavai: "iustitia Dei revelatur" milyen lelki kísértéseket okoztak neki, mivel az "összes doktorok" (ti. skolasztikusok) szerint Isten aktív, vagyis büntető igazságos­ ságának értette, s ezért valósággal gyűlölte ezt a büntető Istent. De azután Isten kegyelméből Róm 1,17-nek Habakuk pró­ fétából való idézete — "iustus ex fide vivit" (azaz: az igaz ember a hite által él. Hab. 2,4b) — kapcsán rájött arra, hogy Isten igazságossága passzive értendő, vagyis Isten könyörülő igazságosságaként, mellyel a bűnösöket igazakká teszi. Ez a felismerés olyan hatással volt rá, hogy valósággal újjá szüle­ tett, s a paradicsom kapui megnyíltak előtte. Utólag azután Augustinus "De spiritu et litera" című művének olvasása meg­ erősítette felismerése helyességében. Ehhez a visszaemlékezéshez hasonló nyilatkozatokat talá­ lunk több asztali feljegyzésben, valamint Genesis előadásában

TANULMÁNYOK is. Ezek a helyek egyértelműén azt mondják, hogy Luther í "iustitia Dei" igazi értelmének egész életére döntő jelentő­ ségű felismerését Róm 1,17-tel kapcsolatban saját magának tulajdonította. Denifle (Luther egyik legjelentősebb katoliku bírálója, iMS) szerint Luther ebben 'hazudott', mivel a "ius titia Dei"-t már a Luther előtti írásmagyarázók is Iste könyörülő igazságosságának, illetve kegyelmének magyarázták Eszerint Luther 'reformátori' felfedezése egyáltalán nem ú dolog, illetve így magyarázva hazugságon alapszik. Holl (evan gélikus Luther-kutató, iMS) ezzel szemben kimutatta, hogy bá az egész középkoron keresztül megtalálható a magyarázóknál a augustinusi formula: "Istennek az igazságossága — nem az amelynél fogva maga Isten igazságos, hanem amellyel a bűnös igazzá teszi", ez Luthert lelki küzdelmeiben mégsem segítette mert ha esetleg olvasta is ezeket a magyarázókat, akkor i ezeknél az augustinusi gondolatok mellett sokkal erősebbe érvényesülő másik gondolat volt rá nagyobb hatással, amel Isten büntető, bosszúálló igazságosságát emeli ki; irgalmas ságát, kegyelmét pedig valósággal elfedi. Különösen ez a hely zet a skolasztikus dogmatikusoknál, és Luther elsősorban éppé ezeket olvasta (Biel, Ailli Péter stb.). Luther 'hazugságának a kérdése fölött tehát napirendre térhetünk. Számos egybehang zó vallomása alapján, — melyeknek őszinteségében nincs semm okunk kételkedni, — a "iustita Dei" értelmének megismerése mely egész vallásos és theologiai gondolkozását szinte meg térésszerűen új irányba terelte, csakugyan saját eredeti fel fedezése volt. (...) Luthernál a "iustitia" igazi, evangéliumi értelmének meg ismerése nem jelentette annak egyszerre való teljes érvényr jutását, hanem ebben a tekintetben Luthernál fejlődés tapasz talható. Hiszen ezt Luth'fer maga is hangsúlyozza zsoltárelőadá sában is, 1545-i előszavában is, ahol élményszerű új megisme résének részletes leírásához hozzáteszi ezt a megjegyzést ezeket azért mondom el, hogy aki műveimet olvassa, gondoljo arra, hogy én is egyike voltam azoknak, "akik írva és tanítv fejlődtek". Ilyenformán nem szükséges Luther új megismerését egy hatá rozott időponthoz kötnünk; ezt sem későbbi nyilatkozatai, se zsoltárelőadása alapján minden kétséget kizáró módon eíérn nem tudjuk. Luther reformátori felismerését nem is lehet ilye közönséges értelemben vett "megtérés"-nek nevezni. Hanem "iustitia Dei" evangéliumi értelme hosszas lelki küzdelme után, fokozatosan alakult ki, és lett világossá előtte. Ezt küzdelmet zsoltárelőadásában a 30. (31.) zsoltártól kezdv világosan felismerhetően figyelhetjük meg, nem csupán az ú formulázásra való törekvésben, hanem jegyzeteinek meglehető lelki felindultságot eláruló hangján ott, ahol a "iustitia" ról bővebben beszél. Hiszen az augustinusi formula: "Krisztu nekünk a hit, az igazság, a kegyelem és a megszentelés" má

TANULMÁNYOK a Sententiákhoz írt jegyzeteiben is előfordul, anélkül, hogy ez ott nála kimutathatólag bármiféle lelki emóciót is okozott volna. De az bizonyos, hogy a "iustitia" kérdése már zsoltár­ előadása előtt is foglalkoztatta Luthert, hiszen ez végered­ ményben a legszorosabban összefügg kolostori lelki küzdelmei­ vel a bűnbánat szentségével és a predesztináció gondolatával kapcsolatbarn. Most az egész, személyes lelki kérdése mellett még theologiai-tudományos problémává is vált számára, melyet nem csupán a maga, hanem hallgatói számára is meg kellett ol­ dania. Ezért a hosszas, újból és újból visszatérő küzdelem az újonnan kialakuló gondolatrendszerének legtöbbnyire meg nem felelő régi terminológiával. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy amikor zsoltárelöadásának elején az előadást "vállaira nehezedő tehernek" mondja és bevallja, hogy számos zsoltárt még nem értett meg és ezért magyarázni sem tud, akkor a "iustitia" problémájára is gondolt, vagy éppen elsősorban arra. Miután ugyanis az 1. zsoltár 'scholion'-jának a "iusti­ tia" új fogalmát tartalmazó részét — annak kimutatott későbbi eredete miatt — figyelmen kívül kell hagynunk, ennek folytán a legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy Luther reformátori jelentőségű új ismeretére első előadása folyamán fokoza­ tosan, hosszabb lelki küzdelmeken keresztül jutott el. így kell tehát a híres és sokat emlegetett 'toronyélményt' is értelmeznünk. Luther ugyanis az egyik asztali beszélgetése során megjegyezte: "Ezt a művészetet a Szentlélek ebben a to­ ronyban adta nekem." Hogy Luther évek múltán is annyira pon­ tosan emlékezett a helyre, ahol ez a lelki élménye történt, még nem jelenti azt, hogy az egy pillanatnyi, egész valóját megrázó jelenség volt. Ellenkezőleg, ezt a visszaemlékezést is harmóniába hozhatjuk azzal a másikkal, amely szerint "írva és tanítva" haladt előre. A wittenbergi kolostornak ebben az emlékezetes toronyszobájában — amely Luther halála után nem­ sokára az épület ama szárnyával együtt eltűnt — készülhetett előadásaira, ott írta jegyzeteit, s eközben talán sok éjszakán át is küszködött és imádkozott, amíg végre megtapasztalta a Szentlélek megvilágosító erejét, aminek hatása alatt valóság­ gal újjászületettnek érezte magát. A "iustitia" evangéliumi értelmének felfedezése mindenek­ előtt Luther személyes vallásosságára volt rendkívüli, újjá­ alakító hatással. Amit azelőtt a bűnbánat szentsége nem tudott érthetővé tenni számára, azt most megértette, s ez megnyugtat­ ta felzaklatott lelkét és lelkiismeretét, hogy tudniillik Isten éppen a bűnös emberen könyörül meg, s nem azon, aki Valamilyen külünös jótett által érdemet vélt szerezni arra, hogy Isten bűnbocsátó kegyelmét vele szemben gyakorolja. Luther új ismeretének konzekvenciáit theologiai vonatkozásban sem habozott levonni, bár e téren még sokáig kellett küzdenie az átvett s az ő gondolkozásában is meggyökeresedett örökség­ gel. A római levélről tartott előadásának egyik nevezetes helyén, ahol Isten s a bűnös viszonyát a megigazulásban

TANULMÁNYOK az orvos és beteg viszonyával hasonlítja össze, egy személyes természetű megjegyzésben mutat rá a bűnbánati gyakorlat nagy hibájára, mely azt a hitet kelti a bűnösben, hogy a bűnbánati cselekedetek végrehajtásával megszabadul bűneitől, s így lesz igazzá Isten előtt, ("én balga, nem tudtam megérteni, miért kell magamat másokhoz hasonló bűnösnek tartanom és senkinél különbnek, holott töredelmesen meggyóntam; azt gondoltam ugyanis, hogy akkor minden — tudniillik bűn — elvétetett és eltöröltetett, még bensőmben i s " ) ; ennek a felfogásnak Aristoteles alapján álló skolasztikus képviselőit a nem éppen hízelgő "stulti" (= "esztelenek") és "Sawtheologen" (="kocateológusok") jelzőkkel illeti. De már zsoltárelőadásában is kikel Aristoteles és követői ellen, akik azt vallják: az igazság cselekvése által igazakká válunk. Akik a saját csele­ kedeteik alapján akarnak megigazulni, azokat ezentúl a "iustitiarii" vagy "hypocritae" terminus technicusckkal jelöli meg. _ Új megismerése tehát már olyan következményekkel jár, hogy a katholikus egyház tanának elismert hirdetőit a legélesebben kénytelen elítélni. Természetes, hogy Luther azért a téves felfogást nem azonosítja magával a római egyházzal, hanem az ellentét számára általában az írás és a filozófusok, ill. jogászok ellentéte. Ezen a területen Luther kritikája azért mégis csak általános, mert hiszen bármennyire világossá lett előtte a lényegbeli eltérés, a fogalmi apparátus tekintetében még 6 maga is nagyon hozzá volt kötve a "filozófusokhoz" és "skolasztikusokhoz" . Hangsúlyozzuk, hogy a "iustitia" értelmének felfedezése döntő jelentőségű volt Luther egész theologiai gondolkozásának az átalakulására, mely már a zsoltárelőadásban is észrevehe­ tően megkezdődik. így például istenfogalmának ez a látszólag egyszerű és természetes formulázása: "Ez Istennek lényege: nem fogad el jókat, hanem ad, tehát gonoszért is jóval fizet", éppen a belefoglalt következtetésben jelzi a hagyományos fel­ fogástól való elszakadásának az útját. Ami pedig a zsoltár­ előadásban megkezdődött, az azután sokkal nagyobb mértékben és öntudatosabban folytatódott a római levél előadása folya­ mán. Hcll alapjában véve joggal vállalkozott arra, hogy Luther reformátori gondolkodásának középpontját alkotó megigazulási tanát éppen ennek az egyik legkorábbi előadásának alapján — amely még jóval a búcsú-vita kezdete elé esik — fejtse ki. Valóban, ennek az előadásnak úgyszólván egyetlen és főtémája az új megigazulási tan kifejtése: "Ennek a levélnek a summája minden test szerint való bölcsesség és igazságosság lerontása, eltüntetése és megsemmisítése stb." A kritikus helyen: Róm 1,17-nél pedig már semmi nyoma nincs annak, hogy a hely értel­ me Luther számára bármi tekintetben is kétes lenne, hanem ha­ tározottan kialakult meggyőződésének világos és kerek meghatá­ rozásban ad kifejezést: "Isten igazságossága ugyanis az üdvös­ ség létrehozó oka." És itt ismét Isten igazságosságán nem az

TANULMÁNYOK értendő, mellyel ő önmagában igaz, hanem anellyel ai őtőle megigazíttatunk, ami az evangéliumi hit által történik. Ez te­ hát már 1515-ben világos kifejezése a protestantizmus lényegé­ nek közkeletű meghatározásánál emlegetni szokott úgynevezett anyagi (materiális) elvnek: a hit által valő megigazulásnak. Mindennek ellenére hangsúlyoznunk kell, hogy Luther még­ sem lett olyan hirtelen reformátorrá. Hallgatói és tanártársai egyáltalán nem látták benne a hivatalos katholikus tant meg­ vető eretneket, amikor ezeket a gondolatokat a zsoltárelőadás­ ban egyre fokozódó mértékben, a római levél kapcsán pedig úgy­ szólván minden órán különböző fordulatokban ismételgette és erősen hangsúlyozta. Nem pedig azért, mert Luther ezeket a reformátori gondolatokat nem csekély mértékben a skolasztika — az Ágoston-rendben leginkább képviselt ágának: az occamizmusnak — terminológiájába öltöztette. Sőt többet is mondhatunk: ezek a formulák nem egyszer a dolog lényegát alkotó kérdések­ ben egyenesen Luther felfogásának alapjában ellentmondó gondo­ latokként tolulnak közbe. így például zsoltárelöadásában egy helyen Isten megigazító kegyelmét a jellemző nominalisztikus pactum-elmélettel indo­ kolja, ami azt jelenti, hogy a kegyelem és annak korrelátuma: a hit csupán azért érvényes, mert Isten egy "pactum" által megkötötte magát, s hűsége folytán szinte kénytelen adott igéretét megtartani. Ugyancsak még a "iustitia" új fogalmával kapcsolatban is felhasználja a régi formulát: "Igazságosnak lenni annyi, mint megadni mindenkinek, ami az övé"; bár már ezzel a hozzátétellel: "tudniillik Istennek a jóságot, nekünk a gonoszságot". De még inkább sajátságos, hogy a lutheri megigazulás-tannak gyökerében ellentmondó érdem-gondolatot nem csupán a zsoltár-, hanem a római levélről szóló előadásában is elég gyakran érvényesülni engedi. Egy helyütt a zsoltárelőadásban szinte az egész idevonatkozó skolasztikus fogalom­ rendszert helyeslően vonultatja fel, (...). így például a "kegyelemre való előkészület" emlegetése még igen jelentékeny katholikus maradvány, úgyszintén a megigazulás "kiérdemlése"; általában még nehezen tud szabadulni attól, hogy a hitet, alá­ zatosságot, a töredelmes bűnvallást stb. cselekedetnek minő­ sítse. A római levélről tartott előadás skolasztikus kifejezé­ seiből is tekintélyes jegyzéket lehetne összeállítani (...). Mindezek kiemelését azért tartjuk szükségesnek, mert Holl és tanítványai ezeknek a skolasztikus gondolatoknak a jelentő­ ségét kisebbíteni igyekeznek, ami összefüggésben áll azzal a törekvésükkel, hogy éppen Luther legelső irataiból mutassák meg az igazi, eredeti Luthert. Azt nem tagadjuk, sőt elismer­ jük, hogy Luther reformátori fejlődésének éppen a római levél­ ről tartott előadás a leghatalmasabb dokumentuma, de éppen azért, hogy Luther további fejlődésével szemben se legyünk igazságtalanok, kénytelenek vagyunk a Luther pályája kezdetén még erősen érvényesülő történeti és szellemi megkötöttséget nagyobb mértékben hangsúlyozni, mint azt Holl és követői te­ szik.

10

TANULMÁNYOK Mivel Luther 1517-től kezdődő reformátori fellépésére a közvetlen indító okot bizonyos egyházi visszaélések adták, azért röviden áttekintjük még Luther egyházkritikájának kez­ detét is első előadásaiban. Anélkül, hogy Luther egyházfogal­ mára itt bővebben kitérnénk, megállapítjuk, hogy mind a zsol­ tár-, mind a római levél-előadás folyamán Luther a hierarchi­ kus egyházszervezet hívének mutatkozik. A prelátusok, vagyis egy szóval a hierarchia előtt való engedelmes meghajlás biz­ tosítja a hívek számára az egyház kebelében való megmaradást. Azonban az egyházi hivatalt (vagy rendet), s annak viselőit már itt megkülönbözteti egymástól, s az egyház fennmaradását a hivatalhoz köti. Ennek a különbségtételnek az alapján azután Luther már a zsoltárelőadásban meglepő éles hangon ostorozza az egyházi hivatal méltatlan betöltőit, papokat, szerzeteseket egyaránt, és ez a kritika a római levél előadása folyamán egy­ re inkább fokozódik és öntudatosabbá lesz. A prelátusok nem­ csak hogy maguk teljesek mindenféle bűnökkel, hanem az evangé­ lium helyett meséket és hiábavalóságokat prédikálnak; akik az egyház javaival élnek, azok tapossák meg azt leginkább. És nem csupán egyeseket vádol, hanem éppen mert a papok, vezetők többsége méltatlan, gonosz, azért már az egyházi összejövete­ leken is (zsinat!) gyakran elnyomják az igazságot, s utat engednek a hamisságnak! A római levélről tartott előadás utol­ só negyedében, a 10. fejezettől kezdve már úgyszólván lépten­ nyomon a legélesebben bírálja az egyházi állapotokat és egyes személyeket, sőt a búcsúkkal űzött visszaélések miatt magát a pápát is elítéli. Eme éles kritika ellenére sem gondolt Luther arra, hogy 6 ezzel a római egyházzal szemben hűtlenséget követne el. Hűségét az erenekekkel szemben való számtalanszor előforduló állásfoglalásával eléggé bizonyítottnak vélte; kritikáját viszont professzori hivatásával kapcsolatos elkötelezésére alapította, ami azonban neki magának is fájdalmat okozott, s ezért óva int másokat attól, hogy öt ebben köves­ sék. Luther tehát még egyenesen hivatásával az egyházzal szem­ ben magára vállalt kötelezettségére alapítja egyházkritikáját. Valósággal ebben a kritikában már közrejátszanak új 'egyház­ fogalmának kialakuló gondolatai is. (...) Az Igének az egyház­ fogalomra vonatkozó meghatározó jelentőségére csupán utalunk: "Isten Igéje tartja fenn az Isten Egyházát." Fontos azonban az, hogy Luther számára is az egyház Pál apostol kifejezésé­ vel: Krisztus teste, a hívők pedig a tagok. Ezen a ponton érvényesül azután Luther egyházfogalmában is a jellegzetes "kereszt-theologiája" (theologia crucis). Krisztust ugyanis a kereszt nélkül nem gondolhatja, ennélfogva Krisztus hívei sem gondolhatok a kereszt nélkül, mely a hitetleneknek bolond­ ság, s ezért most is gúnyolják és üldözik azt. S amint az egyes tagokat, úgy az egyházat is az jellemzi, hogy üldözte­ tést szenved; azért a nyomorgattatások és szenvedések egyene­ sen hozzátartoznak az egyház külső ismertetőjeleihez. Krisztus

11

TANULMÁNYOK igazi híveinek tehát alázattal kell magukra venniük a keresz­ tet, a szenvedéseket, üldöztetést; ellenkező esetben ők maguk is Krisztus keresztjének ellenségeivé válnak. Ebből a szem­ pontból ítéli meg Luther az egyháznak saját korabeli helyze­ tét, s kiáltó ellentétet fedez fel, mert az egyház szorongat­ tatások és üldöztetések helyett békében és jólétben, pompában és gazdagságban él. A legnagyobb baj mindebben, hogy éppen azok, akiknek elsősorban kellene a keresztet magukra vállalni­ uk, vagyis a papok, kerülik leginkább a szenvedést, s keresik a gazdagságot, jólétet, s megelégszenek a kereszt relikviáinak külső tiszteletével. Ezek a gondolatok alkotják a római levél­ ről tartott előadás említett részében levő egyházkritika alap­ ját. Nyilvánvaló, hogy ez nem csupán az egyház külső állapota­ inak a kritikája, hanem itt már nagy mértékben kialakulóban van Luther új egyházfogalma, mely megigazulási tanával és kereszt-theologiájávai van a legszorosabb összefüggésben, s ebben a tekintetben is Luther reformátori fejlődésének jelen­ tékeny tényezőjét alkotja.

eredményeképpen közel félezer oldalas könyvben megírtad "Huszár Gál élete, művei és kora" címen — mint ezt Klaniczay értékelte — "a magyar reformáció történetének egyik alapmű­ vét". Ezzel a munkával valóban egyedülálló emléket állítottál a hatalmas irodalmi, nyomdászati, egyházi, teológiai és himnológiai háttér megrajzolásával a reformáció egyik legjelen­ tősebb képviselőjének. De ugyanilyen értéket jelent a Méliusz Péter ifjúságáról és Dévai Mátyásról, a magyar Lutherről szóló hézagpótló két másik munkád is. Legyen ez a köszöntés a köszönet szava az Ordass Lajos Baráti Körben végzett áldozatos munkádért is s egyben a gond­ viselő Isten felé is, hogy mindeddig erőt adott s egyben kérés is, hogy áldó kezét a jövőben is tartsa feletted azzal az őszinte s nem leplezett kívánságunkkal, vajha egyházunk újkori története kikerülhetne kezed alól. Dr. Boleratzky Lóránd

12

TANULMÁNYOK DÚKA ZOLTÁN

LUTHER A "FELFORGATd" Én már semmin nem csodálkozom, csak mélyen elszomorít, hogy mire képes az ember! — mondja egyik idős presbiter testvérünk, amikor templomunk előterének betonozási munkája közben egy kis pihenőt tartva, a mai világhelyzetről s benne hazánk és egy­ házunk sok visszás jelenségéről beszélgetünk. Érdekes! Jézus, aki nálunk is jobban tudta, "mi van az em­ berben" (Jn 2,25), Márk feljegyzése szerint "csodálkozott" a názáretiek hitetlenségén (Mk 6,6). Miért? Bizonyára azért, mert 6 a hitetlenséget, a bűnt, a rosszat, a gonosz munkáját nem tartotta "értelmes", racionális, természetes dolognak, hanem sötét, démoni értelmetlenséget látott benne, ami felfor­ gatja, tönkreteszi a teremtettség isteni rendjét. Ugyanakkor 6 a bűn értelmetlen pusztítását nemcsak döbbent, csodálkozó szomorúsággal szemlélte, hanem teljes, egzisztenciális erő­ bevetéssel harcolt is ellene mindhalálig, "mégpedig a kereszt­ halálig" (Fii 2,8). Hazai evangélikus egyházunkban nemcsak a pártállami év­ tizedekben, hanem azóta is sok "csodálkoznivaló" van, de keve­ sen harcolnak ellene. Legtöbben — érdekből vagy lelki vakság­ ból — úgy elmennek a legsúlyosabb esetek mellett is, mint Jézus példázatában a pap és a lévita a félholtra vert ember mellett (Lk 10,31-32). Kevés, mindig is kevés volt, az irgal­ mas samaritánus! Egyházunk reformmozgalma, amelynek az Ordass Lajos Baráti Kör folyóirata, a Keresztyén Igazság az egyetlen hazai fóruma, szeretné ébren tartani egyházunkban a jézusi csodálkozást. Vagyis rámutatni a hibákra, tévedésekre, visszaélésekre, és felvillantani a megújulás igazi útját. Kétségtelenül nehéz szolgálat ez! Aki vállalja, annak vállalnia kell a megaláz­ tatást, kirekesztettséget, rágalmazó vádakat s olykor még a cinikus gúnyolódást is. Az igazság védtelen. Nincs se fegyve­ re, se pénze, se összekö'^tetései. Csak a szava. Ez ' viszont hatalmasabb erő minden pénznél és fegyvernél, mert egyedül ez tud utat törni az életnek és az igaz szeretetnek. Az igazság senkit nem akar megölni, sőt mindenkit meg akar nyerni magának. Ugyanakkor csak halálraszántan lehet tanúskodni róla. "Veritas moriendo declarata est, non occidendo!" (Az igazságot nem az hirdeti, aki másokat megöl, hanem az, aki meghal érte!) — mondja Lyoni Agobard egyházatya. A következőkben szeretném az olvasót rácsodálkoztatni néhány olyan jelenségre, amelyek egyházunk mai viszonyaira sokkal inkább jellemzőek, mint a propagandisztikus szépítgetések sajtóban, TV-ben, rádióban. Segíteni szeretnék, hogy nyíl­ janak a szemek és mozduljanak a kezek, mint egykor Jézusé a jeruzsálemi templomban.

13

TANULMÁNYOK A napokbán hosszabb jogi fejtegetést tartalmazó írást hozott a posta. A jogá_sz_ a hivatalos dokumentumok alapján azt bizonylt­ ja, hogy a FÉBÉ Diakonissza Egyesület egykori épületét jogta­ lanul sajátította el az Országos Egyház és alakíttatta át — nyilván súlyos milliókért! — az Északi Kerület püspöki palotá­ jává. Ez az épület ui. egykor célvagyonként került a FÉBÉ tu­ lajdonába, és az maradt akkor is, amikor az államosítástól félve, 1948-ban az Egyetemes (ma Országos) Egyház tulajdonába adták. A cél pedig, amire az épületet egyedül lehetett volna felhasználni, egyházi kórház kialakítása volt. Ez a célmeg­ jelölés a mai napig nem évült el, és annak megváltoztatására nem volt joga sem egyházunk, sem a FÉBÉ jelenlegi vezetőinek. Mégis megtörtént! Miért? Hivatalos indoklásról nem tudok. Talán az előkelő, repre­ zentatív, arisztokratikus püspökkép fokozása volt az indítóok? Van erre ma példa hazánk politikai életében is. De talán ennél is többről van szó, ti. a hatalom megtartásának alig leplezett szándékáról. Feltűnő ugyanis, hogy ilyen nagyszabású építke­ zésre akkor kerül sor, amikor a lassan működő és jelentéktelen kérdésekkel hosszan foglalkozó zsinat még nem döntött egy­ házunk területi beosztásáról. Elvileg tehát még el sem dőlt, hogy lesz-e egyáltalán püspökség Budapesten. Véleményem sze­ rint nagyon jót tenne egyházunknak, ha az évtizedekig centra­ lizált struktúrától való szabadulás érdekében egyetlen püspök­ ség sem lenne Budapesten. De ha lesz is, ez még nem dőlt el. A palota viszont már megvan! Kézenfekvő a következtetés, hogy a zsinat előzetes befolyásolása érdekében volt olyan sürgős, kész helyzetet teremteni. Ha van palota, legyen bele püspök is! Különben kárba vész a hatalmas kiadás! És ha majd esetleg új püspököt kell választani, az lesz a legjobb, legolcsóbb, ha a régit választják, aki már úgyis benne lakik. Pedig milyen jó lett volna a hamis út helyett az igaz utat járni, és kórházat alapítani abban az épületben, amelyet kizárólag erre a célra kapott a FÉBÉ! Aligha képzelhető el nemesebb cél, amire jobban lehetne egyházunk népének áldozatkészségét felébreszteni és összefogni, mint egy evangélikus kórház! X

Két német n y e l v ű f ü z e t f e k s z i k e l ő t t e m . Az e g y i k ("Nachbarn werden P a r t n e r " ) a b a j o r e v a n g é l i k u s egyház k i a d á s a , a másik ( " L u t h e r i s c h e r D i e n s t i n Ungarn") a n é m e t o r s z á g i M a r t i n L u t h e r Bund f o l y ó i r a t á n a k különszáma e g y h á z u n k r ó l . M i n d k e t t ő megdöb­ bentő t o r z k é p , a m e l y e k k e l lapunkban még f o g l a l k o z n u n k kell. I t t csak a r r a a s ú l y o s e l l e n t m o n d á s r a s z e r e t n é k r á m u t a t n i , ami a szövegek és s z e r z ő i k k ö z ö t t v a n . T ö b b n y i r e olyanok n y i l a t ­ koznak e g y h á z u n k r ó l , annak m ú l t j á r ó l , b ű n e i r ő l -r hűvös t á r g y i ­ l a g o s s á g g a l ! —, a k i k maguk i s a l e g f ő b b " k i s z o l g á l ó k " közé t a r t o z t a k a p á r t á l l a m i d e j é n , és még most i s az akkor k a p o t t pozíciókat élvezik. A piros-fehér-zölddel(! ) díszített l u t h e ránusC?) f o l y ó i r a t k ö z l i a D é l i K e r ü l e t p r e s b i t é r i u m á n a k 1 9 9 0 .

14

TANULMÁNYOK évi bűnbánó nyilatkozatát. Nem közli viszont azok neveit, akik a nyilatkozat után lemondtak a pártállamtól kapott pozicióikról. Nem is közölheti, mert ilyenek nem voltak. Ugyanakkor egyetlen szóval nem emlékezik meg egyik füzet sem arról a még 1985 őszén indult reformmozgalomról, amely a még javában viru­ ló pártállam idején, vállalva az egzisztenciális veszélyt, nyiltan kimondta az igaz szót. Nincs említés az 1988-ban in­ dult Ordass Lajos Baráti Körről és annak folyóiratáról sem, noha magáról Ordass Lajosról sok dicsérő szó esik. Nyilván azt a hamis benyomás akarják kelteni a füzetek, hogy a jelen­ legi egyházvezetés Ordass püspök lelki, szellemi örököse. Pedig valamennyien a moszkvai egyházpolitikát maradéktalanul kiszolgáló és Ordasst ismételten elítélő Káldy Zoltán kiemelt munkatársai voltak, élvezve ennek minden anyagi, társadalmi és pozicionális előnyét. Megdöbbentő, hogy egyházi ^emberek ennyi­ re félre merik informálni nyugati testvéreiket! Vagy azok tud­ ják ezt, csak nem szólnak? Miért? Bizony, "csodálkoznivaló" füzetek ezek!

A múlt évben jelent meg a "Hegyi és társa" kiadásában Budapes­ ten egy gyönyörű, művészi fényképekkel teli könyv "Evangélikus templomok Magyarországon" címmel. Hasonló jelent meg a katoli­ kus és református templomokról is. Maga a kiadó küldte el nekem azzal a kéréssel, hogy gyűjtsek előfizetőket a nem olcsó (1500,-Ft) kiadványra. Azonnal kész voltam a segítésre, de előbb végig akartam olvasni, lapozni a könyvet. Tudjam, mit kínálok. Végignézegetve a gyönyörű felvételeket, s elolvasva a bevezető tanulmányokat, amelyeknek színvonala már messze nem azonos, mégis úgy döntöttem, hogy nem vállalom a terjesz­ tést. Éspedig két okból. Az egyik ok praktikus. Hiába kerestem a kötetben a hévíz­ györki evangélikus templomot! Hogyan kínáljak én a hévízgyörki evangélikusoknak egy ilyen című könyvet, amelynek szerkesztői számára az ő templomuk mellőzhető, jelentéktelen az evangéli­ kus templomok sorában?! Pedig a cím láttán reméltem, hogy ez a könyv majd jóváteszi az 1944-ben megjelent hasonló című kötet hasonló hibáját és mulasztását. Nem tette jóvá! Magam nem vagyok hévízgyörki . A győri öregtemplomból indult el keresz­ tyén életem, s ezt én soha nem felejtem el. Szívemben hordozom a képét, és ha sikerül hazalátogatnom, legalább egy hálás, gyermeki pillantást vetek öreg, ágyugolyó-lyuggatta falaira. Kicserélhetetlen a hely, ahol kereszteltek, konfirmáltak, ahol először vettem úrvacsorát. Kicserélhetetlen, mint az édes­ anyánk! És ugyanez érvényes a hévízgyörki testvérekre és temp­ lomukra is! Nekik ez a legszebb templom a világon! De én is sértve éreztem magam, amikor felfedeztem a könyv hiányosságát. Hiszen, eddig életem nagyobb részét, 34 évet töltöttem el ebben a templomban mint lelkész! Minden kis zuga kedves nekem! Annyi év során mennyit dolgoztunk rajta, szépítgettük, javí -

15

TANULMÁNYOK -to ttuk, s ezt tesszük ma is! Ki meri ezt a templomot a jele n-té ktelenek közé minősíteni?! Nem, én ilyen könyvet nem te rj e sztek! Nem is szóltam róla a mai napig a híveknek. Ne fájjon ne kik, hogy már megint kirekesztették őket! Pedig ha már e gy i l yen című és a nagy nyilvánosságnak szánt könyvet szerkes zt va laki, nem lett volna-e a másutt is megjelentethető tanú 1má nyoknál fontosabb, hogy abban minden magyarországi evangél iku s templom, sőt imaház is benne legyen?!

A másik ok sem kevésbé súlyos és "csodálkoztató". A köt et el s6 tanulmányában, amely "Az evangélikus templom" címet vis eli , ezt a mondatot olvastam: "Luther soha nem kívánta az egyhá z rendjét fölforgatni, nem kívánt reformátor lenni, "Bizony. me gdöbbentem. Újra elolvastam, hátha félreértettem. De ne m. Ti zedszer olvasva is ugyanazt jelenti a mondat: reformátor fe Iforgató! Tehát a reformáció, amelyet Luther valóban n em ak art vállalni, mert nem tartotta magát erre méltónak és a 1ka Imasnak, de azután mégiscsak rajta és vele kezdte el Iste n, te hát a reformáció az egyház rendjének fölforgatása vol t! És ezt egy evangélikus lelkész írja! Ma már a katolikus tört éné szék és teológusok között is ritka az olyan elvakult Luthe rgy űlölő, aki a reformátorról és a reformációról így nyilatko zné k. Hiszen tudják, hogyan nézett ki az akkori egyház! I^lenn yi vi sszaélés, bálványimádás, babona, pénzimádat, önzés, fén yűz és, hatalmi harc és tudatlanság hálózta be és bénítot ta me g az életét! Persze hogy volt ott rend! Ugyanolyan ren d, mi nt a jeruzsálemi templomban. Mindenkinek megvolt a dolg a, mi ndennek megvolt a helye. Miért fogott Jézus mégis korbácso t? Mi ért lett ő szószerint "Felforgató" (Mt 21,12; Mk 11,15; Jn 2, 15)?! Talán sokalta a zajt vagy az állatok árát? Talán iri gy vo It a jól kereső egyházi kufárokra? Nem! Jézus szerint v an ol yan "rend", amit szét kell rombolni, fel kell forgatni, ho gy vi sszaálljon (ezért re-formáció!) az igazi rend, az Ist en ndje. S éppen ezért van olyan "felforgatás", amely nem e re nnálló jó rend értelmetlen destrukciója, hanem az igazi re gy fe lyreállífásának első, elengedhetetlen lépése (vö. Jer 1,10 nd he kötetből idézett mondat azért hamis, mert destrukción ). A nősíti a reformációt és rendnek az isteni rend megcsúfol ak mi t. Az Isten rendje pedig az, hogy a_^z Övé minden, ezért ásá ajándéka minden, s ezért az ember Őneki semmit nem adha az Ö t. Az ember koldus az Ö kapujában. Senki és semmi más! Ninc slen koldus, akit azonban Isten észrevesz, mert nemes te ak ga zdag, hanem irgalmas Isten is. Lehajol hozzá, magához ölel i, ki mossa sebeit, megajándékozza Önmagával és hazaviszi. A tem Plo m ezért az imádság háza. Nem börze! Nem üzletház! Koldus ok há za! Aki ezt az egyházban elfelejti, aki koldusvoltát ür es ci comákkal, rangokkal, a világ hatalmasaira jellemző fén yűz éssel, palotákkal s egyéb előkelő hatalmaskodással el akar ja ta karni, s ráadásul úgy feltüntetni, hogy mindez Istenn ek ke 11, arra Jézus ma is korbácsot fog! Mert ezekkel a hámi s, ön dicsőséget hajszoló látszatokkal mindenkit be lehet csapn 1,

16

TANULMÁNYOK csak Öt nem! ö nem tűri az ember ravasz "rendjét" az egyház­ ban. Ott csak Isten rendjének van helye! Vagyis a kegyelem, az evangélium rendjének. Ezt ismerte fel Luther és a többi reformátor, s ezért akarták, igenis fel akarták forgatni fene­ kestül az emberközéppontú, hamis egyházi "rendet", hogy helyet készítsenek Isten rendjének. Ezért vallották — ismerve a szün­ telen öndicsőségre, hatalomra törő emberi gőgöt és vakságot —, hogy az egyháznak szüntelen reformációra van szüksége. Pontosan erről van szó ma is, a mi egyházunkban is! Nem kevesebbről! Az egyházat likvidálni akaró kommunista rendszer tudatosan űzte el az egyház éléről azokat, akik ott kizárólag az evangélium ügyét akarták szolgálni életre-halálra, nem a maguk, hanem egyedül Isten dicsőségére. És nem sajnált semmi áldozatot, hogy a püspöki szolgálatot arisztokratikus méltó­ sággá tupírozza, s abba hiúságuknál, karrierizmusuknál fogva könnyen kezelhető bábukat helyezzen, akik félelmes diktárorokként uralkodnak az egyházban, de összerezzennek és vigyázba állnak egy primitiv párttitkár előtt. Egyházunk mai vezetői szinte kivétel nélkül ennek a kiemelt pártállami garnitúrának a segédcsapata voltak, majd az 6 örökükbe léptek, s most ugyanazt az uralkodó, diktátori szerepet játszák, amit elő­ deiknél láttak és megirigyeltek. Ezért nem fogadták el a párt­ állam bukása után reformmozgalmunk ajánlatát, hogy mindnyájan üljünk le a porba, mint a koldusok, és rangok nélkül, csak az ügyre figyelve beszéljük meg evangélikusC!) egyházunk új, evangéliumcentrikus rendjét. Nekik már volt elődeiktől örökölt rendjük, s arról nem akartak, nem tudtak lemondani. Az emberi rend mindig vonzóbb, kényelmesebb és hasznosabb, mint az Istené. Csak éppen hamis rend. Befejezésül még két, ugyancsak elcsodálkoztató példát! Idős, 80 éves lelkészkolléga levelet írt a bajor püspöknek. Arról informálta, hogy "a magyarországi evangélikus egyházban még nem történt rendszerváltozás, a régi garnitúra kezében van most is a vezetés. A bajor püspöktől máig nem kapott választ. Annál inkább a magyartól, aki igen megrója "hazug információk" terjesztéséért. Hát nem elcsodálkoztató az a feltételezés, hogy nem tudunk visszaemlékezni 1987 őszéig, amikor a Deák téren az A E H elnöke hosszú beszédben méltatta a Déli Kerület új elnökségének pártállami érdemeit?! Ugyanez az elnökság ma már az Országos Egyház elnöksége is! És persze csodálkoznivaló a két püspök szoros információs kapcsolata is! Egyházunk teológiai szintjére is fényt vet az a cikk, amely valamikor az év elején jelent meg az egyik püspök tollá­ ból, aki éveken keresztül oktató volt az akadémián. A cikk címe Cypriánusz, 3. századi egyházatyától származik, aki a püspöki tiszt közvetlen isteni tekintélyét vallotta, s az igaz egyház legfőbb ismertetőjelének a püspök iránti feltétlen engedelmességet tartotta. Erről a feltétlen engedelmes, szinte a püspöki tiszttel azonosított egyházról mondja Cypriánusz, hogy "rajta kívül nincs üdvösség", — "extra ecclesiam nulla

17

TANULMÁNYOK salus". A cikk a mi megújulási mozgalmunkat és annak folyó­ iratát vészi célba és támadja ezzel a fenyegető cypriánuszi tétellel. Fejtegetései során még azt a kijelentést is megkoc­ káztatja, hogy aki nem engedelmeskedik az egyházvezetőségnek, az önmagát zárja ki a "szentek közösségéből". Erre a kérdésre ás Cypriánusz teológiatörténeti szerepére is bővebben szeret­ nénk visszatérni egy későbbi számunkban. Most csak csodálko­ zásunknak adunk kifejezést, hogy valaki, aki az evangélikus egyház püspökének és tanítójának tartja magát, ennyire érin­ tetlen tudott maradni a reformációtól, és még mindig a 3. században teologizál. Ez az önmagát túlértékelő, a római pápa­ ság lelkületét árasztó gondolkodás a reformáció népe számára elfogadhatatlan és egyenesen antikrisztusi, mert közvetlenül önmagához köti az üdvösséget, és ezzel fölébe helyezi magát az egyetlen Üdvözítőnek. A reformációban Cypriánusz ember­ középpontú egyházfogalma Krisztus-középpontúra változott: extra Christum nulla salus! Krisztuson kívül nincs üdvösség! (V. ö. 3n 14,6; 15,5-16; ApCsel 4,12 stb.) Aki ez a bibliai igazságot és hitvallást bármilyen módon és szándékkal fella­ zítja, deformálja vagy éppen mellőzi, az nem érti az evangéli­ umot, sem a reformációt, sőt ellene cselekszik annak. De ezért mi őt nem zárjuk ki az egyházból, hanem továbbra is testvé­ rünknek tekintjük. Nem is tehetnénk ilyent, hiszen hitünk szerint a Krisztushoz tartozás az egyházhoz tartozás feltétele és nem fordítva, ahogy ő Cypriánusszal, s a római egyházzal együtt gondolja. S, hogy ki tartozik Krisztushoz, azt nem mi, hanem egyedül Krisztus dönti el. Viszont nem is követjük őt és a hozzá hasonló egyházfejedelmeket, hanem a hamis emberi ren­ det felforgató és Isten igaz rendjének helyet készítő Krisz­ tust követjük, és a pápa egyházából a mai napig kiközösített Lutherral együtt így könyörgünk: Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt ellenséginken, Kik szent Fiadat támadják. Hogy trónodról letaszítsák!

18

TANULMÁNYOK WELTLER SÁNDOR BÚCSÚ A STRUKTÚRÁTÖL? MIT VÁROK AZ EGYHÁZTÓL? Vitaindító előadás az ORDASS LAJOS BARÍTI KÖR 1993. június 12-én Sopronban megrendezett konferenciáján. 1 "Most újból visszatérünk az evangéliumra, amely nem egy­ féleképpen ad nekünk tanácsot és segítséget a bűn elleni harc­ ban. Isten kegyelme gazdagon árad. Először a hii;detett igében, amelyben a bűnök bocsánata hirdettetik az egész világnak. Ez az evangélium igazi szolgálata! Második a keresztség, har­ madik az oltári szentség, negyedik a kulcsok hatalma és a testvéri beszélgetés és a testvéri vigasztalás. Máté 18,20: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (LUTHER: SCHMALKALDENI CIKKEK - Az evangé­ lium — Konkordia könyv II. kötet 36. oldal.) Testvéri beszélgetésre, testvéri vigasztalásra jöttünk itt ma össze. "Struktúrán kívüliekkel nem tárgyalunk!" — hangzik felénk magabiztosan a hatalmi szó. Ha ez így van, márpedig még mindig így van, akkor számunkra nem marad más, mint ez a test­ véri beszélgetés. Eljöttünk, itt vagyunk, mert "nem jó a kín­ nak szánatlan maradni, s többért is talán..." (Németh László) Meggyőződéssel valljuk, hogy ez a testvéri párbeszéd és vigasztalás jobban szolgálja itt és most az evangélium és az egyház szent ügyét, mint a hatalmat féltő, görcsös igyekezet, amely továbbra is elzárkózik minden nyilvános és őszinte pár­ beszéd elől. Sőt! Nemcsak elzárkózik, hanem az erre a pár­ beszédre való igényünket és készségünket egyházellenes táma­ dásnak minősíti, a struktúránkívüliségünket pedig szégyellni­ való, bűnös bélyegként ragasztja ránk. ' Kérdések sorozata tör most elő szívünkből. M? ez ,a bizo­ nyos struktúra? Ez a struktúra volna az egyház vagy éppen megfordítva igaz: Maga az egyház az igazi "struktúra"? S ha ez az utóbbi felel meg az igazságnak, akkor valójában ki van belül és ki van kívül ezen a struktúrán? Egyáltalán: Kik te­ remtették meg és tartják fenn ezt az igazságtalan kettősséget? Mi vagyunk a széthúzok vagy amazok a kirekesztők? Kicsoda és micsoda az egyház? Hogyan értelmezzük? Olyan kérdések ezek, amelyek joggal foglalkoztatnak ma bennünket és nem véletlenül nyugtalanítják lelkiismeretünket. Ki az egyház? Feleljünk erre a kérdésre Keresztelő János alázatával: Nem én vagyok... És nem mi vagyunk azok! Az egyház az élő és feltámadott Krisztus teste, tehát Ö maga az! E pon­ tos kérdésfeltevésből következik, hogy a továbbiakban nem azt

19

TANULMÁNYOK kell megkérdeznünk, hogy miilyen az egyház, hanem azt, hogy milyennek kell lennie. Joggal figyelmeztet Luther ebben a kér­ désben: "Az egyház nem olyan egyszerű dolog, mint az Isten egyháza név." Attól, hogy egyháznak nevezik, hogy egyháznak tartja magát, még nem biztos, hogy egyház. A "Diakóniai Teológia" képviselői kategorikusan elutasí­ tották "Az egyház a gyülekezetekben él" közismert tételét. Ma egy lépéssel még ennél is tovább kell mennünk. Az első té­ tel ui. így hangzik: Az egyház a gyülekezet és a gyülekezet az egyház! A Szentírásban egy kifejezéssel találkozunk: EKKLESZIA. Az egyház a gyülekezetet, a gyülekezet az egyházat je­ lenti. Ez az Ágostai Hitvallás megfogalmazása szerint is így van: "Az egyház a szentek gyülekezete." A reformáció — éppen a félreérthetőség miatt — tudatosan kerüli az egyház kifejezést. Luther is gyakrabban használja a gyülekezet kifejezést, amikor a reformációi híveit "a velünk lévő gyülekezetek" névvel említi. Az egyház nem a hatalommal vagy bármilyen jószándékkal összekapcsolt és egybetartott gyülekezetek képződménye, hanem minden gyülekezet külön-külön az. Gondoljunk csak Luther SEKRESTYE-imádságára, ahol a lelki­ pásztort, mint püspököt, a püspököt, mint lelkipásztort emlí­ ti. Emögött tételünk igazolását kell látnunk: A gyülekezet az egyház! Az Újtestamentumban Pál apostol ilyen értelemben be­ szél "Krisztus minden gyülekezetéről" (Rm 16,16), illetve Jú­ dea keresztyén egyházairól (azaz gyülekezeteiről) (Gal 1,22). A reálprezencia, azaz a Krisztus személyes jelenléte nem­ csak az igében és a szentségekben, hanem a testvéri beszélge­ tésben és vigasztalásban is adott, ahogyan ezt már említettük: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. (V. ö. Emmausi tanítványok!) Krisztus nem szakítható részekre, de nem is részekből tevődik össze! Minden gyülekezet a teljes Krisztust kapta és kapja. Ahol pedig Ö maga jelen van, ott az egyház teljes valóságában jelen van!

Az eva "géliumokban mindössze két helyen fordul elő az "EKKLÉSZIA"^kifejezés, mindkettő Máténál. Az írástudók és az írásmagyarázók számára későbbi betoldás, nekünk azonban ezzel együtt Isten szent igéje, amelyre érdemes odafigyelnünk, mert lényeges tudnivalókat fogalmaznak meg témánk tekintetében. Máté 16,18-ban Péter közismert vallástétele hangzik. Erre a bizonyságtételre feleli Jézus: "Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta." Az említett kőszikla természetesen nem Péter, de mégcsak nem is Péter hite, hanem az az ige, amelyet Isten ezúttal Péter szájába adott. Az egyház tehát nem emberre vagy emberekre, nem ember vagy emberek hitére, hanem az igére építtetett és építtetik! Ez az ige valóban, mint szikla áll, úgy, amint meg van írva! AKI EZEN A SZENT IGÉN ÁLL, AZ AZ

20

T A N U L M Á N Y O K

EGYHEZ! "Most ú j b ó l v i s s z a t é r ü n k az e v a n g é l i u m r a . " E v a n g é l i k u s g y ü l e k e z e t e i n k s z i k l a s z i l á r d fundamentumát á s t a meg a r e f o r m á ­ tor e z z e l a k i j e l e n t é s s e l . " S o k , a k i t a n í t a n i mer, de kevés a t u d ó . — Sok, a k i t c s á ­ b í t az I s t e n ú t j a , de kevés, k i t Ö szemelt k i r á . — Nem a p r ó ­ f é t á é a s z e l l e m e . I s t e n í r , ő csak h o r d j a a b e t ű t . " Németh László gyönyörű s o r a i P é t e r r e és a minden k o r P é t e r é r e i s v o ­ n a t k o z n a k ! Hiszen nem t e s t és v é r f e d t e e z t f e l Péter e l ő t t , hanem maga a mennyei A t y a . Az IGE ISTENNÉL v o l t és ISTEN VOLT AZ IGE. I g e n , az IGE, amelyet az emberek ugyan m e g v e t e t t e k , de szegeletkővé l e t t és c s o d á l a t o s a szemünkben. "Te vagy a K r i s z t u s , az é l ő I s t e n F i a . " Ez nem egyszerűen Péter v a l l á s ­ t é t e l e . Ez az IGE! Többnyire az i g e e g y h á z á r ó l vagy az i g e és a s z e n t s é g e k e g y h á z á r ó l szoktunk b e s z é l n i . A második t é t e l e z e k u t á n í g y h a n g z i k : AZ IGE AZ IGE ÉS A SZENTSÉGEK AZ EGYHÁZ.

EGYHÁZ FUNDAMENTUMA. MAGA AZ Az e g y h á z o t t v a n , a h o l az

e v a n g é l i u m o t t i s z t á n és igazán h i r d e t i k , hogy a s z e n t s é g e k k e l együtt a k t i v i t á s t teremtsen a S z e n t l é l e k e r e j e á l t a l . A r o m l á s m i n d i g akkor és o t t k ö v e t k e z i k b e , a h o l I s t e n szent i g é j é n e k a s z o l g á i nem az i g é t , nem a b e t ű t h o r d j á k , hanem e m b e r i t a n í t á s o k a t és r e n d e l k e z é s e k e t agyainak k i , hogy ezekkel a b u l l á k k a l , e n c i k l i k á k k a l , z s i n a t i h a t á r o z a t o k k a l és k ö r l e v e l e k k e l tömjék t e l e a h i n n i akaró emberek f e j é t . " I s t e n senkinek sem adja L e l k é t vagy k e g y e l m é t másképpen, csak a megelőzően h i r d e t e t t i g é b e n vagy i g é v e l . így tudunk ő r i z k e d n i a r a j o n g ó k t ó l , a k i k é l e s k ü l ö n b s é g e t akarnak t e n n i Lélek és betű k ö z ö t t , miközben a z z a l d i c s e k e s z n e k , hogy i g e n é l k ü l i s megkapták a L e l k e t . Mert a pápaság i s merő r a j o n g á s , amikor a pápa a z z a l d i c s e k s z i k , hogy 'minden j o g benne van szíve k a m r á j á b a n ' , s amit ő g o n d o l és p a r a n c s o l egyházában, az a k k o r i s Lélek ás j o g , ha a S z e n t í r á s s a l vagy a h i r d e t e t t igével ellenkezik. Ezért k e l l nekünk erősen megmaradnunk abban, hogy I s t e n v e l ü n k emberekkel csak a h i r d e t e t t igében és a szentségben akar t a l á l k o z n i . Maga az ö r d ö g mindaz, a m i t ilyen i g e és s z e n t s é g n é l k ü l L é l e k gyanánt magasztalnak. A L e l k e t e g y e t l e n p r ó f é t a sem k a p t a meg a T í z p a r a n c s o l a t n é l ­ kül vagy azok k e r e t é n k í v ü l , sem I l l é s , sem E l i z e u s . K e r e s z t e ­ lő János nem f o g a n t meg G á b r i e l a n g y a l e l ő z ő i g é j e n é l k ü l és Mária h a n g j a n é l k ü l nem r e p e s e t t anyja méhében! Péter a z t v a l l j a : A p r ó f é t á k 'nem ember a k a r a t á b ó l ' , hanem 'a S z e n t l é l e k i n d í t á s á r a j ö v e n d ö l t e k , de mint I s t e n szent e m b e r e i ' és a s z ó ­ b e l i i g e n é l k ü l nem v o l t a k s z e n t e k s még kevésbé i n d í t o t t a őket s z ó l á s r a a S z e n t l é l e k , amíg nem v o l t a k s z e n t e k . Mert akkor v o l t a k szentek — mondja — amikor a S z e n t l é l e k s z ó l t á l ­ t a l u k . " Ez v o l t L u t h e r ! ( S c h m a l k a l d e n k i c i k k e k — A gyónás — Konkordia könyv 39-40 o l d . ) A másik e v a n g é l i u m i i g e h e l y Mt 18,17 k k , amely az ú j f o r ­ d í t á s b a n a " T e s t v é r i s é g a g y ü l e k e z e t b e n " címet k a p t a . "Ha v é t ­ kezik a t e a t y á d f i a . . . " Ismerjük a s o r r e n d e t . A n é g y s z e m k ö z t i , majd t a n ú k e l ő t t i i n t é s után k ö v e t k e z i k : "Mondd meg a g y ü l e k e -

21

TANULMÁNYOK

z e t n e k ! " Azaz: Mondd meg az egyháznak! Az evangéliumok s z e r i n t t e h á t a legmagasabb fórum a g y ü l e k e z e t . (Harmadik tétel.) F ö l ö s l e g e s Canossát j á r n u n k , i l l e t v e f ö l u t a z g a t n u n k . Több k é r ­ dést k e l l f e l t e n n ü n k ezek után. Vajon nem s i e t ü n k - e sok e s e t b e n ezzel a b i z o n y o s megmon­ dassál? Megvannak-e a s t á c i ó k ? Meggondolandó l e h e t m i n d a n y nyiunk számára az e g y i k bölcs t a n á r é l e t t a p a s z t a l a t a : " D i á k ­ j a i m a t sohasem szégyenítem meg n y i l v á n o s a n . Először m i n d i g négyszemközt f i g y e l m e z t e t e m őket és ez t ö b b n y i r e elégnek b i z o ­ n y u l . " A k i az o l t á r és a g y ü l e k e z e t f e l é v e s z i az i r á n y t , annak — ha panasza van — előbb egy k i s k i t é r ő t k e l l t e n n i e az ige s z e r i n t . E d o l g o z a t írása közben l e l k i i s m e r e t e t n y u g t a l a ­ n í t ó számomra i s a k é r d é s : M e g t e t t e m - e minden u t a t , a m i k o r most a g y ü l e k e z e t e l é l é p e k ? ! Ugyanakkor m i n d i g v o l t a k és vannak o l y a n o k i s , a k i k e z t a szent k á l v á r i á t t ö b b s z ö r ö s e n v é g i g j á r t á k már. Szóltak n é g y ­ szemközt, s z ó l t a k t a n ú k e l ő t t i s . Nem v e h e t j ü k t ő l ü k r o s s z ­ néven, ha ezek u t á n a g y ü l e k e z e t e l ő t t vagy n y í l t l e v é l b e n mondják e l p a n a s z u k a t . Hadd l e g y e k i t t most egészen s z e m é l y e s ! Nem a s z e r e p l é s i v á g y t ó l h a j t v a , nem f e l t ű n é s i v i s z k e t e g s é g t ő l v e z é r e l v e v á l l a l t a m e l ezt a m a i , erőmet és tehetségemet meg­ haladó f e l a d a t o t , hanem ehhez a b i z o n y o s harmadik s t á c i ó h o z való megérkezés m i a t t : l^ondd meg a g y ü l e k e z e t n e k ! T u d j u k , hogy g y ü l e k e z e t e i n k b e n nem kevés azoknak száma, akik s z e r i n t l e g f o n t o s a b b a b é k e s s é g . Minek ez az á l l a n d ó v i t a t k o z á s és veszekedés? A g y ü l e k e z e t e k b e n kezdetben békesség v o l t ( A c t a 9,31) és P á l s z e r i n t i s a v i t a t k o z á s t e s t v é r e k k ö z ö t t nem szokás ( 1 . Kor. 1 1 , 1 6 ) . Csak magunknak ártunk v e l e ! — A v á l a s z t Luther már megadta: " E l h a l l g a t t a s s é k - e I s t e n i g é j e a j ó békesség érdekében? A t e s t békessége t ö b b e t érne, m i n t a hit, lelkiismeret, üdvösség vagy K r i s z t u s dicsősége? I s t e n i g é j e és az emberi s t r u k t ú r á k és e l ő í r á s o k mindenkor k i b é k í t ­ h e t e t l e n e l l e n t é t b e n és harcban vannak e g y m á s s a l . " I t t n i n c s és nem l e h e t s é g e s semmiféle p a k t u m . I s t e n és B é l i á i k ö z ö t t ? S ha mi e l h a l l g a t n á n k i s , megteremtődTie-e a békesség, a m i k o r a b é k é t l e n s é g bennünk és k ö r ü l ö t t ü n k van? "Békesség, békesség és n i n c s e n b é k e s s é g . . . ! " Véleményünk s z e r i n t végzetes ú t t é v e s z t é s a h a l l g a t á s , az e l h a l l g a t á s . Ebben az e l h a l l g a t á s b a n a g y ü l e k e z e t megkerülése t ö r t é n i k , ami ugyanolyan súlyos b ű n , mint a m i k o r az o l t á r f e l é igyekvő panaszosát k e r ü l i e l . Ez a h a l l g a t á s a " k ü l s ő s ö t é t ­ ség" a m e l y r ő l Jézus o l y a n g y a k r a n b e s z é l t . A g y ü l e k e z e t b e n mennyegzői r u h á v a l nem r e n d e l k e z ő p é l d á z a t b e l i barátunk h a l l ­ g a t o t t . Méltó helyére k e r ü l t , a k ü l s ő s ö t é t s é g r e ! Napjainkban sokan ö n k é n t e s l e l k i ö n g y i l k o s s á g g a l v á l l a l j á k ezt a k ü l s ő s ö t é t s é g e t : "Otthon i s tudok i m á d k o z n i . " Az a bizonyos b e l s ő szoba v a l ó b a n o t t h o n v a n , de a k e r e s z t y é n embernek a g y ü l e k e ­ zet az i g a z i o t t h o n a . Negyedik t é t e l : Gyülekezeten k í v ü l n i n c s üdvösség! Erre u t a l Lukács i s , a m i k o r az e l s ő g y ü l e k e z e t e k r ő l szóló t u d ó s í t á s á t í g y f e j e z i b e : "Az Úr p e d i g n a p r ó l - n a p r a

22

U

TANULMÁNYOK növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." Az "egyházon kívül nincs üdvösség" közismert tételt ilyen értelemben kell kimon­ danunk . Az eddigiekből világosan következik, hogy az egyház meg­ újulásán a gyülekezetek megújulását kell értenünk. (Ötödik tétel.) Az igazi nagy bajok a gyülekezetekben vannak! Ezzel nem akarjuk vezetőinkről a felelősséget elhárítani, bűnük súlyát kisebbíteni, de azt határozottan állíthatjuk, hogy téves az a — múltban is gyakran hangoztatott — nézet, mely szerint a gyülekezetekben minden rendben van, csak a struktúra a hibás. Sok gyülekezetünk él még ma is a "külső sötétség" állapotában, azaz hallgatnak ás elhallgatnak. Nem azokat kell leinteni, akik szólnak, tudván tudva, hogy szavuk pusztába kiáltó szó! Inkább a sok "néma leventét" kellene szóra bír­ nunk! Vétkesek közt cinkos, aki néma! Hatodik tétel: A gyülekezeteknek egyenként kell megújul­ niuk! János apostol nem körlevelet küldött a hét Kisázsiában élő gyülekezetnek. Ö még tudta, hogy a Szentlélek nem az egyes gyülekezetek, hanem a Krisztusban hívők összekapcsolásával teremt egyházat. A korinthusi gyülekezetnek nem az volt a baja, hogy nem volt egységben a rómaival, hanem az, hogy pártoskodott és erkölcsileg lezüllött. Pál semmit nem tett azért, hogy a korinthusi gyülekezet egységbe kerüljön a rómaival, de azért sokat fáradozott, hogy a pártoskodó Korinthusban meg­ teremtődjék az egység. Ef. 5,27-ben az apostol a gyülekezet foltjairól és ráncairól beszél. A megújulási programunkból ezért nem maradhat ki a gyülekezetenkénti folttisztítás és a ráncsimítás.

A Szentlélek tüzében égő reformáció harcos évtizedeiben két olyan hitvallás is született, amely témánk szempontjából figyelmet érdemel. Az 1530-ban elfogadott Ágostai Hitvallás, valamint az 1537-ben Luther által megfogalmazott Schmalkaldeni cikkek. Kezdjük az utóbbival. "Az egyház" címszó alatt ezt olvassuk: "Nem ismerjük el, hogy a pápisták az egyház. Ez nem igaz! Hallani sem akarunk arról, amit az egyház nevében paran­ csolnak vagy tiltanak. Mert — Istennek hála! — a hétéves gyer­ mek is tudja, hogy mi az egyház: A szent hívők és 'azok a bá­ ránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját'. (János 10,3) A gyermekek ugyanis így imádkoznak: Hiszek a szent keresztyén egylíázban'. És nem karingek, a tonzurák, hosszú köntösök és egyéb szertartások teszik szentté az egyházat, amiket a Szent­ írással ellentétben kiagyaltak, hanem Isten igéje és az igaz hit." Hitvallását ma a reformátor nyilván így kezdené: Nem ismerjük el, hogy a struktúra az egyház (Hetedik tétel.) Mély bibliai igazság és teológiai mélység van abban, hogy Luther az egyházról szóló részben kisgyermekeket emleget. Zsinatoló helyeken (Tridenttől Budapestig) a bejárati ajtó

23

TANULMÁNYOK fölé ezt az igét kellene kitűzni: Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mehettek be az én országomba... Vezetők ás vezetettek gyakran összetévesztik Isten kegyel­ mét az éppen hatalmon lévő emberek kegyével. Régi dal már ez is. Egymástól fogadnak el dicsőséget, de az Istentől származó dicsőséget nem keresik, nem igénylik, nem fogadják el. Pedig a gyülekezet, az egyház nem a kegyeltek, hanem a kegyelembe fogadottak közössége. Hazug és hamis hang, amikor lelkész, püspök így beszél: "gyülekezetem" "egyházam". A gyülekezet, az egyház Krisztusé! 0 ül a mindenható Atya jobbján, Ö Izrael hű pásztora, a nyáj az Ö tulajdona. Nevetséges, hogy egyesek még ma sem tudják megkülönböztetni a karám kerítését a nyájtől, a béreseket a jó Pásztortól. A gyülekezetek pásztor-püs­ pökökre, legeltető lelkészekre várnak. Vessünk véget ennek a hamleti "A király nincs a testnél" állapotnak. Várnak ránk a szigetek, mert Isten Krisztus lába elé vetett minden méltósá­ got és hatalmat, minden erőt és uralmat. (Ef. 1,21-22) Péternek egykor hármas feladatot adott Jézus ott a Genezáreti tó partján: Legeltesd, őrizd, legeltesd az én juhaimat! Nem öncélú, fölösleges ismétlés az "Őrizd az én juhaimat!" után ismételten elhangzó kérés: Legeltesd! Az "Örizd"-ből ui. nagyon gyorsan és könnyen lehet eljutni az "urald"-hoz! Pál apostol így búcsúzik az efezusi vénektől: "Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, legeltessétek Isten egyházát!" (Acta 20,28) Egyetlen szó sincs itt arról, hogy kerítsétek be őket, osszátok föl magatok között őket, tartsátok rajtuk a kezeteket... Mi az egyház? — teszi föl a kérdést az Ágostai Hitvallás. Felelet: "Az egyház valójában a szentek és az igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: 'Mózes székében ülnek az írástudók és a farizeusok. Amit tehát mondanak, azt tegyétek meg és tartsátok meg, de cseleke­ deteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik.' Mind a szentségnek, mind az igének Krisztus rendelése és parancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük." — Ahogyan ui. az ige hatóereje független a hívő hité­ től, úgy a gonosz gonoszságától is az. Ne legyünk újra donatisták, akik a méltatlan egyházi személyek szolgálatát hatás­ talannak és érvénytelennek tartották . De az Úr ezen méltatlan szolgáira is érvényes az, amit az evangélium és a szentségek szolgálatáról a korábbiakban már megállapítottunk. Nevezetesen, hogy tisztán és igazán kell az igét hirdetniük és a szentségeket pedig helyesen kell ki­ szolgáltatniuk. Az előbbiekből tehát nem következik, hogy a gonoszoknak és a képmutatóknak ezt mondjuk: Csak így tovább, Barátom (?), hiszen az ige és a szentségek majd úgyis meg­ teszik a magukét! Továbbá helytelenítjük a struktúra szúnyogszűrö-tevenyelő gyakorlatát, amikor a rend nevében egyeseket

24

TANULMÁNYOK

egy b e f i z e t é s i k ö t e l e z e t t s é g vagy j e l e n t é s elmaradása m i a t t e l m a r a s z t a l , ugyanakkor a hazug és hamis i g e h i r d e t é s e k és m e g n y i l a t k o z á s o k s o r o z a t á t a r o s s z u l é r t e l m e z e t t demokrácia szent nevében e l t ű r i , s ő t még v é d e l m e z i i s . N y o l c a d i k t é t e l : Az evangélium primátusát sértő egyházi s z o l g á l a t o k nem h a t á s o ­ sak, nem érvényesek és nem törvényesek!

Az ú j t e s t a m e n t u m i t e o l ó g i a s z e r i n t az egyháznak n e v e z e t t f o l y ó k é t f o r r á s b ó l ered. K é t f é l e ő s g y ü l e k e z e t r ő l tudunk: a g a l i l e a i és a j e r u z s á l e m i . Az e l ő b b i a f e l t á m a d o t t Urat Ember­ f i a k é n t , az u t ó b b i az e l j ö t t M e s s i á s k é n t t i s z t e l t e . Pogányok­ ból l e t t k e r e s z t y é n e k és z s i d ó k b ó l l e t t k e r e s z t y é n e k . Az A t y á ­ nak és a Fiúnak a L e l k e t e h á t nem s a b l o n o k k a l és b e v á l t r e c e p ­ tekkel dolgozik. Kezdetben az ó s g y ü l e k e z e t nem s z á m í t o t t j e l e n t ő s k ö z ö s s é g ­ nek. T u d j u k , hogy a S z e n t í r á s négy a l a p v e t ő e n f o n t o s k é p p e l s z e m l é l t e t i az egyház m i s z t é r i u m á t : a p á s z t o r és a n y á j , a fundamentum és a h á z , a fő és a t e s t , a vőlegény és a menyaszszony. E r r ő l már t ö b b s z ö r b e s z é l t ü n k , így most csak megemlítem ő k e t . Ezen k í v ü l azonban vannak más képek és k i f e j e z é s e k , amelyek sokatmondóak az ő s g y ü l e k e z e t t e l k a p c s o l a t b a n . I l y e n e k ­ re g o n d o l u n k : a t i z e n k e t t ő , a k i c s i n y n y á j , a k i v á l a s z t o t t a k , a s z e n t e k , a szegények (amely — ha igaz — az e r e d e t i szóhasz­ n á l a t é r t e l m é b e n kegyességet j e l e n t e t t ) , a L é l e k első zsengé­ jének b o l d o g b i r t o k o s a i , g y ü l e k e z e t . Ha megpróbálunk e z e k r e a k i f e j e z é s e k r e egy k i c s i t r á h a n g o l ó d n i , akkor n y i l v á n v a l ó v á lesz számunkra, hogy az ó s g y ü l e k e z e t "kevés kovász" volt. Nem egy r e k o r d méretű ó r i á s h a l , hanem csak egy méretes k e s z e g ! A második g e n e r á c i ó h o z t a r t o z ó Lukács evangéliumában, i l l . Cselekedetek könyvében v á l t o z i k a k é p . A g y ü l e k e z e t e k növeked­ nek, szaporodnak. M i v e l a t ö r t é n e l e m b e n e g y e t l e n emberi k ö z ö s ­ ség sem maradhat f ö n n r e n d , t ö r v é n y és e r k ö l c s n é l k ü l , így az első k e r e s z t y é n g y ü l e k e z e t e k b e n i s fokozatosan kialakultak bizonyos szokások, s z a b á l y o k , t e h á t a g y ü l e k e z e t s t r u k t ú r á j a . Mindez három lépésben ment végbe: 1 . K i a l a k u l t az egyes g y ü l e ­ kezetek r e n d j e . 2 . K i a l a k u l t az egyes g y ü l e k e z e t e k k ö z ö t t i r e n d . 3 . Végül k i a l a k u l t az egyes g y ü l e k e z e t n e k az ö s s z g y ü l e kezethez v a l ó r e n d j e . Az i n d u l á s b o l d o g p i l l a n a t á b a n a g y ü l e k e z e t r e n d j e a K r i s z t u s t ó l t a n u l t r e n d v o l t . Később azonban egy-egy k i e m e l ­ kedő k a r i z m a t i k u s személy s z o l g á l a t á t h i v a t a l k é n t és h a t a l o m ­ ként i s é r t e l m e z t e , a k i t e k i n t é l y é v e l a g y ü l e k e z e t meghatározó egyéniségévé v á l t . A " f e j l ő d é s " k ö v e t k e z ő láncszeme az v o l t , hogy az í g y l é t r e j ö t t g y ü l e k e z e t e l ő t t i t e k i n t é l y é t a t ö b b i g y ü l e k e z e t e k r e i s k i t e r j e s z t e t t e . Végül az egészre r á t e t t e a k e z é t . í g y j u t o t t u n k e l a "Nézd, hogyan s z e r e t i k e g y m á s t ! " ból k i i n d u l v a a " N é z d , hogyan hatalmaskodnak és u r a l k o d n a k " ig!

25

TANULMÁNYOK

Ezt a f o l y a m a t o t ma sokan m e g k é r d ő j e l e z i k . Egyesek az e g y ­ ház bűnbeesésének t a r t j á k . A s z á z a d f o r d u l ó t á j é k á n Rudolf Sohm és A d o l f Harnack e r r ő l f o l y t a t o t t t e o l ó g i a i v i t á t . Ez a p r o b ­ léma n a p j a i n k i g n i n c s megnyugtatóan megoldva. A kérdés t o v á b b ­ ra i s k é r d é s maradt. Mindenki t u d j a , hogy Jézus g y ü l e k e z e t e , az ö s g y ü l e k e z e t , nem azonos a z z a l az e g y h á z z a l amely b e l ő l e k i a l a k u l t . Harnack s z e r i n t nem k e l l f é l n ü n k a s t r u k t ú r á t ó l , hiszen már az ö s g y ü l e k e z e t n e k i s v o l t egy b i z o n y o s r e n d j e , amelyet s z i g o r ú a n k ö v e t e t t . Ez i g a z . Csakhogy ez a r e n d a Jézus-élmény közelsége m i a t t Urunk és Megváltónk " k a r i z m a t i ­ kus" k i s u g á r z á s a v o l t . Később s z e r e p c s e r e t ö r t é n t . A g y ü l e k e ­ zetekben m e g j e l e n t a s a j á t s z í n , s e t t ő l kezdve a k e r e s z t y é n e k önmagukat kezdték k e r e s n i és nem az U r a t . V i s s z a e s t ü n k az ő s h i b á b a : "Én az Atyám nevében j ö t t e m , mégse f o g a d t a t o k b e , " — mondja Jézus a z s i d ó k n a k . "Ha más a maga nevében j ö n , a z t b e ­ f o g a d j á t o k . " Az ördög m i n d i g kever egy s z i n t . V o l t i d ő , a m i k o r az egész v i l á g római k a t o l i k u s v o l t . V o l t i d ő , amikor n á l u n k minden d i a k ó n i a v o l t . Ma ne t a r t s egyházi fórumon e l ő a d á s t , ha l e g a l á b b egyszer nem tudod k i m o n d a n i : s p i r i t u a l i t á s . Ö r d ö g i színek és szagok k a v a l k á d j a ! Kilencedik tétel: Az egyház s t r u k t ú r á j á b a n t ú l l é p t e önmagát. Keresnivalónk már csak a gyülekezetekben vannak. Jézus p é l d á z a t a i b a n gyakran s z ó l a r r ó l , hogy csak az U r a t váró s z ü n t e l e n k é s z e n l é t b e n l e h e t s é g e s hűségesen s z o l g á l n u n k . Ahol ez az Úrra néző éberség megszűnik, o t t v é g e t é r a s z o l g á ­ l a t , megszűnik a g y ü l e k e z e t . Az e g y é n , az e g y é n i k i t e l j e s e d é s e k e z d e t é t v e s z i , hamis ú t r a t é v e d ü n k . Aki s z o l g á l a t á t az é l e t k i h í v á s a i h o z i g a z í t j a , az c é l t t é v e s z t e t t . L u t h e r i s m é t e l t e n a r r a e m l é k e z t e t i a k e r e s z t y é n e k e t , hogy I s t e n i g é j e s z e r i n t k e l l c s e l e k e d n i ü k . Az i g e pedig m i n d i g v i l á g o s és e g y é r t e l m ű útmutatást ad: "Ahová én megyek, oda t u d j á t o k az utat." (János 1 4 , 4 ) A búzamag a f ö l d b e e s e t t . "A kínba még csak most f o g u n k mi r e s t e k , de t e már a l á í r t a d művedet. M i n t gondolatjel, v í z s z i n t e s a t e s t e d . . . " — idézhetnénk Jézusra vonatkoztatva a költő szavait. " Ú , m i l y csodás s z e r e t e t , amely Téged a G o l g o t á r a v e z e t ! Míg én j á r o k e v i l á g örömében, Te v é r z e l é r t e m ! " A g y ü l e k e z e t é l e t e a KRISZTUS-MAG. Se t ö b b , se k e v e ­ sebb ne l e g y e n ! S z o l g á l a t u n k e b b ő l a magból n ö v e k e d i k . A g y ü ­ l e k e z e t nem a z é r t van a v i l á g b a n , hogy a v i l á g és a m i n d e n ­ k o r i t á r s a d a l o m e l v á r á s a i t k i s z o l g á l j a , hanem hogy a K r i s z t u s t kövesse. Az a d ó g a r a s s a l k a p c s o l a t b a n k é t i r á n y ú e l k ö t e l e z e t t s é ­ get t a n í t a n a k egyes t e o l ó g i á k . Máté 1 7 , 2 4 - b ő l azonban k i t ű n i k , hogy az a d ó f i z e t é s e s d i a f i a k számára idegen t e r ü l e t . I s t e n n e k k e l l megadnunk a z t , ami az I s t e n é ! Idegenekké lesznek a f i a k , ha h a t a l m i é r d e k b ő l ( p á p a s á g ) , vagy h a t a l m i k é n y s z e r b ő l ( d i a k ó n i a i t e o l ó g i a ) a császárnak i s adakoznak.

26

TANULMÁNYOK

Az e g y h á z t ö r t é n e t e i ; v i z s g á l v a a r r a az eredményre j u t u n k , hogy az Úrra néző és Urat v á r ó f e l e l ő s s é g sohasem á l t a l á b a n és egészében n y i l v á n u l t meg az egyházban az i d ő k f o l y a m á n , hanem m i n d i g egy-egy K r i s z t u s s z e r e t e t é t ő l s z o r o n g a t o t t személyhez és az e személyhez c s a t l a k o z ó kisebb-nagyobb c s o p o r t o k h o z , tehát nem a többséghez, hanem a maradékhoz k a p c s o l ó d ó a n ! Meglepően h a n g z i k , de i g a z : Az egyház kétezeréves történelme folyamán a l i g v o l t egyház. ( T i z e d i k t é t e l . ) Sőt: Gyakran é l e ­ sebben f o r d ü l t szembe az Úr nevében j ö v ő k k e l , mint az a d o t t v i l á g , a m i n d e n k o r i t á r s a d a l o m . A humanizmus vagy a f e l v i l á g o ­ sodás v i l á g i i r á n y z a t o k v o l t a k , mégis l e n d í t ő e r ő v e l dagasz­ t o t t á k meg az egyház h a j ó j á n a k kókadt v i t o r l á i t . Eközben pedig a h i v a t a l o s egyház r e t r o g r á d erőnek b i z o n y u l t . Gondoljunk csak az Aranyos B i b l i á t k i n y o m t a t ó K i s Miklós e k l é z s i a - m e g k ö v e t é s é r e , a h o n i t ö r t é n e l m e t és f ö l d r a j z o t m e g a l k o t ó p i e t i s t a Bél Mátyás z a k l a t á s a i r a , vagy az akácot és l u c e r n á t meghonosító felvilágosult Tessedik Sámuel szarvasi lelkésztársa által történő tönkretevésére! Kis, B é l , Tessedik l e t t e k v o l n a a s z é t h ú z o k ? Nem amazok v o l t a k a k i r e k e s z t ő k ? A sokat e m l e g e t e t t e l m ú l t negyven é v r ő l csak r ö v i d e n sza­ bad s z ó l n u n k . " É l h a r c o s a i n k " kezdetben t r a g i k u s , majd egyre komikusabbá váló működéséről többé ne essék szó. Nem volna m é l t ó hozzánk, ha az "Azoknak l e t t i g a z u k " című c i k k e g y k o r i büszke h a n g o z t a t ó i v a l szemben ma í r n á n k meg e l l e n c i k k ü n k e t "Mégsem azoknak l e t t i g a z u k " címmel. í t é l j e n az Úr! Ordass L a j o s püspök megalkuvást nem i s m e r ő k e r e s z t y é n k ö v e t k e z e t e s s é ­ ge, S z t é h l o Gábor s z e r e t e t t ő l vezérelt mentőakciója, vagy Kendeh György, Böröcz Sándor é l e t é n e k és s z o l g á l a t á n a k sok keserves kálváriája tanúsítják: A legnehezebb i d ő k b e n is voltak felelősséggel megáldott szolgatársaink az Úrban! " M e r t t i , t e s t v é r e i m , h a s o n l ó v á l e t t e t e k az I s t e n g y ü l e ­ k e z e t é h e z , amelyek Júdeában vannak és a K r i s z t u s Jézusban h i s z n e k , m i v e l ugyanazokat s z e n v e d t é t e k t i i s a s a j á t n é p e t e k ­ t ő l , m i n t azok a z s i d ó k t ó l . Ezek megölték az Úr J é z u s t , ugyan­ úgy, m i n t a p r ó f é t á k a t , ü l d ö z t e k minket i s , az I s t e n n e k sem t e t s z e n e k és e l l e n s é g e i minden embernek, akadályoznak bennün­ ket abban i s , hogy p r é d i k á l j u n k a pogányoknak, hogy ü d v ö z ü l ­ j e n e k , í g y t e s z i k t e l j e s s é mindenkor b ű n e i k e t . De u t o l i s é r t e őket az I s t e n h a r a g j a v é g é r v é n y e s e n ! " ( 1 . Thessz. 2 , 1 4 - 1 6 . )

Két püspöki megnyilatkozással szeretném dolgozatomat b e f e j e z n i . Az e g y i k abból az i d ő b ő l v a l ó , amikor s z ü l e t t e m , a másik akkor k e l e t k e z e t t , amikor l e l k é s z l e t t e m . Tehát 48 é v v e l e z e l ő t t az e g y i k , 25 é v v e l e z e l ő t t i a másik. Többen, a k i k i t t vagyunk, a gyenesi l e l k é s z k o n f e r e n c i á r ó l érkeztünk meg e r r e a t e s t v á r i t a l á l k o z ó r a . Egyik l e l k é s z t e s t v é r e m meg-

27

TANULMÁNYOK jegyezte: Kíváncsi leszek a különbségre. Ez a két idézet itt és most kézzelfoghatóvá teszi mindannyiunk számára a különb­ séget. Úgy szeretnék rámutatni erre a különbségre, mint ahogyan űézus megmutatta sebeit Tamásnak. íme a két idézet. A második világháború befejezésekor így vallott az egyházról egyik evangélikus püspökünk: "Szeretném ma összefogni minden ember lelkét. Azét is, aki az egyházért féltő szívvel aggódik. Azét is, aki pusztulásáért hevül. Szeretnék mindenkit kézzel fogva felvezetni egy minde­ nek fölé emelkedő hegyoromra. Oda, ahol nem dühöng a szél és ahol rendíthetetlenül áll az időtlen időkkel dacoló magas bérc. Onnan alátekintenénk a föld templomaira. Minden keresz­ tyén templomra. Némelyike ezer éve, másika tegnap épült. Világnézetek váltogatták egymást sűrű egymásutánban, hit és hitetlenség hullámai torlódtak egymásra, de — különös — temp­ lomot minden korban építettek. Ezeket a templomokat gondolat­ ban összekötném egy fonállal. Világot átfogó hálót ábrázolna. Isten Országának hálóját! Egy szem sem hiányzik belőle, körül­ zárja a megkereszteltek világát. Azután odafordulnék azokhoz, akik az egyház pusztulását kívánják. Megkérdezném tőlük: Mondjátok! Valóban azt hiszitek, kétezer éven át szüntelenül csak tévedtek és ti vagytok az elsők, akik a helyes útra léptek? Meg kell tudnotok, hogy az egyház majd akkor is áll még, amikor az általatok támasztott művihar hullámai utolsóig mind elülnek. És nektek csüggedőknek ezt mondanám: Gondoljátok-e, hogy Isten, aki a végtelen múltban egyházat alapított, azt örök időkre szánta, most pedig kihullatja kezéből? Az idők vihara ne rémítsen hát meg, sőt minél jobban dühöng, annál hangosabban mondjátok el meggyőződéseteket, az anyaszentegyház ősi hitvallásával: Hiszek a Szentlélekben egy közönséges keresz­ tyén anyaszentegyházat... És az örök életet. így, igen: az egyházat és abban az örök életet!" (Ordass Lajos: Az egyház azért van, hogy vihart álljon.) "Hozzátartozik az elmúlt húsz, illetőleg tíz esztendő jellemzéséhez néhány mítosznak a szertefoszlása. Nyugodtan merem mondani, hogy mítosztalanítás folyt egyházunkban. Ezeknek a mítoszoknak a szertefoszlása segítette egyházunk egészséges életének és szolgálatának kialakítását, de úgy is mondhatom, hogy szolgálatunk segítette ezeknek a mítoszoknak a köddé válását. Egyik ilyen mítosz volt egyházunkban — de bizonyos csopor­ tok körében hazánkban — az a felfogás, hogy a szocializmus gazdasági, politikai és társadalmi rendje nem tud megszilár­ dulni, az csak átmeneti és bukásra van ítélve. Ebből a mítosz­ ból kifolyólag egyes csoportok az egyházban nem akartak beren­ dezkedni a szocializmusban, úgy látták, hogy átmeneti időről van szó, amelyből az egyházat át kell menteni a szocializmus utáni időszakra. Ez a mítosz fel nem mérhető károkat okozott egyes lelkészek és gyülekezetek életében, mert ahelyett, hogy

28

T A N U L M Á N Y O K

minden e n e r g i á t , t e o l ó g i a i t u d á s t és e g y h á z p o l i t i k a i eszmélődást f e l h a s z n á l t a k v o l n a a r r a , hogy á t g o n d o l j á k t e o l ó g i a i l a g és e g y h á z p o l i t i k a i l a g az egyháznak a s z o c i a l i z m u s h o z való v i s z o n y á t és a s z o c i a l i z m u s b a n v a l ó s z o l g á l a t á t , e r e j ü k e t e mítosz jegyében e l f e c s é r e l t é k . Több g y ü l e k e z e t ü n k é l e t e a z é r t s z e g é n y e d e t t meg és v á l t g y a k r a n c é l t a l a n n á , mert önmagát a k a r t a menteni v a l a m i f é l e m e s e v i l á g b a , a h e l y e t t , hogy s z o l g á l t volna az evangélium e r e j é v e l és a h i t b ő l f a k a d ó s z e r e t e t á l d o ­ z a t á v a l . Aki pedig a holnapba a k a r j a á t m e n t e n i a Magyarországi E v a n g é l i k u s Egyházat, annak nem szabad e l f e l e j t e n i e , hogy h o l ­ nap i s s z o c i a l i z m u s l e s z Magyarországon és az egyháznak holnap i s a s z o c i a l i z m u s b a n k e l l é l n i e és s z o l g á l n i a . A mi népünk u g y a n i s a b a r á t i n é p e k k e l e g y ü t t sok a k a d á l y t legyőzve egyre jobban k i f o g j a é p í t e n i a s z o c i a l i z m u s r e n d j é t és a k i ennek e l l e n k e z ő j é v e l számol az m í t o s z o k b ó l , v a g y i s meséből él." (Káldy Z o l t á n : Új ú t o n 86-87. o l d a l ) Lám! 1945 t á j á n l e h e t e t t úgy b i z o n y s á g o t t e n n i , hogy az f é l évszázad m ú l t á v a l i s m e g á l l j a a h e l y é t . 1968-ban i s l e h e ­ tett v o l n a . . . Amikor ezt a k é t m e g n y i l a t k o z á s t egymásután t ö b b s z ö r i s e l o l v a s t a m , l é l e k b e n t é r d r e b o r u l t a m : Uram, i r g a l ­ mazz! K r i s z t u s k e g y e l m e z z ! Uram, i r g a l m a z z ! Tamás mondatával k e l l ma imádkoznunk: "Én Uram és én I s t e n e m ! " Jó okunk van a r r a , hogy most ne a s t r u k t ú r a á l t a l v e z é n y e l t úton menjünk t o v á b b , mert ez az ú n . " ú j ú t " már megint a r é g i , amelyen az egyház m i n d i g b a b y l o n i fogságba j u t . Ezért most ú j b ó l v i s s z a ­ t é r ü n k az e v a n g é l i u m r a . A keskeny ösvényre t e s s z ü k a l á b u n k a t . Akkor i s , ha sok k e r e s z t j e v a n ! Akkor i s , ha egyedül maradunk! A t i z e n e g y e d i k t é t e l legyen ez a l u t h e r i mondat: "Most ú j b ó l v i s s z a t é r ü n k az e v a n g é l i u m r a . " Az u t o l s ó t é t e l pedig még ennél T i r ö v i d e b b , mindössze e g y e t l e n szó csupán: E z é r t ! S a p i e n t i sat!

Végezetül hadd s o r o l j a m f e l a 12 megbeszélendő t é t e l t magyarázó szöveg n é l k ü l : 1. Az egyház a g y ü l e k e z e t és a g y ü l e k e z e t az egyház. 2. Az ige az egyház fundamentuma. 3. A legmagas abb f ó r u m a g y ü l e k e z e t . 4. Gyülekezet en k í v ü l nincs ü d v ö s s é g . 5. Az egyház m e g ú j u l á s á n a g y ü l e k e z e t e k m e g ú j u l á s á t k e l l értenünk. 6. A gyülekez eteknek egyenként k e l l m e g ú j u l n i u k . /. Nem ismerjük e l , hogy a s t r u k t ú r a az e g y h á z . 8. Az evangél ium p r i m á t u s á t s é r t ő egyházi s z o l g á l a t o k nem hatásosak, nem érvényesek és nem t ö r v é n y e s e k , 9. Az egyház s t r u k t ú r á j á b a n t ú l l é p t e önmagát. K e r e s n i v a l ó n k már csak a g y ü l e k e z e t e k b e n vannak.

29

TANULMÁNYOK

10. Az egyház k é t e z e r é v e s t ö r t é n e l m e során a l i g 1 1 . Most ú j b ó l v i s s z a t é r ü n k az e v a n g é l i u m r a .

volt

egyház.

12. E z é r t ! (A sok h o z z á s z ó l á s k ö z l é s é t lapunk nem t e s z i l e h e t ő v é . )

Tisztelt

Főszerkesztő

terjedelme

Ur!

A KERESZTYÉN IGAZSÁG 1993. n y á r i számában ( ú j folyam 1 8 . szám) "Az abortusz és a hívő ember" címen k ö z ö l t é k í r á s o m a t , egy bekezdés k i v é t e l é v e l . Úgy l á t s z i k , nem emeltem k i e l é g g é , hogy ez a k i h a g y o t t rész a c i k k v e l e j e . I s t e n t ő l k a p o t t üzenet. Nagy j o b b í t á s i i g y e k e z e t ü n k s z á l m a l o m h a r c a i k ö z ö t t a tudományos érvek, b i b ­ l i a i v e r s e k magukban l e g t ö b b s z ö r e r e d m é n y t e l e n e k . Bizonyára t a p a s z t a l t u k , hogy k r i t i k u s k é r d é s e k r e , k r i t i k u s é l e t h e l y z e ­ tekben I s t e n élő i g é j e v á l a s z t a d , v i l á g o s s á g o t d e r í t és e r ő t k ö z ö l . í g y v o l t ez velem i s , e z é r t k é r e m , hogy e néhány s o r r a l a k i h a g y o t t szakaszt, amelyet m e l l é k e l e k , p ó t l ó l a g k ö z ö l n i szíveskedjenek. Budapest,

1993. j ú n i u s

29, Tisztelettel: Győriné d r .

Drenyovszky I r é n s .

k.

"Amikor Kendeh György n a g y t i s z t e l e t ű úr a novemberi e l ő ­ adásra f e l k é r t , t e l e f o n j a éppen b i b l i a o l v a s á s közben t a l á l t . A I I . Kir. 6 , 2 4 - 7 , 2 0 - i g o l v a s t a m . Elemi e r ő v e l h a t o t t rám I s t e n ü z e n e t e , Ö a mi problémáinkat gyökeresen oldja meg. Benhadad arám k i r á l y hosszas o s t r o m a l a t t t a r t o t t a S a m á r i á t . Ó r i á s i é h í n s é g és nagy drágaság v o l t . Egy asszony s e g í t s é g é r t k i á l t o t t Samária k i r á l y á h o z . Panasza az v o l t , hogy a s s z o n y ­ t á r s a megszegte az a l k u t , az 6 f i á t már m e g f ő z t é k , m e g e t t é k , az meg e l d u g t a a s a j á t j á t . A k i r á l y ezt h a l l v a , megszaggatta r u h á j á t , a l a t t a z s á k r u h a v o l t , j e l é ü l , hogy imádkozó ember l e h e t e t t . T e l j e s k é t s é g b e esése az Úr embere, E l i z e u s i r á n t i haragra f o r d u l t . " L á t o d , i l y e n b a j származott az Ú r t ó l ! M i é r t v á r j a k még tovább az Ú r r a ? " Pedig ekkor már f o l y a m a t b a n v o l t az I s t e n s z a b a d í t á s a . Az arám t á b o r h a r c i k o c s i k , l o v a k és

30

TANULMÁNYOK

nagy haderő r o b o g á s á t h a l l o t t a , és bár v a l ó j á b a n nem j ö t t e l l e n s é g , e l m e n e k ü l t e k , minden k i n c s ü k e t , é l e l m ü k e t o t t h a g y v a . M i n d e z t a s z a b a d u l á s t azonban csak néhány, a v á r o s b ó l k i r e ­ k e s z t e t t b é l p o k l o s f e d e z t e f e l . Előbb csak maguknak t a r t o t t á k meg, a m i t s z e r e z h e t t e k , majd r á s z á n t á k magukat, hogy e l m o n d j á k az ö r ö m h í r t a k i r á l y i p a l o t á b a n i s . Nem i s m e r ü n k rá a t ö r t é ­ n e t b e n k é t asszony gyermekeik é l e t é r e k ö t ö t t a l k u j á b a n a mai magzatok méhen b e l ü l i e l p u s z t í t á s á r a ? Nem v e s z t e t t é k - e el sokan k i t a r t á s u k a t az imádkozásban, mint a s a m á r i a i k i r á l y ? Nem a k a r j u k - e m e g t a r t a n i csak magunknak az I s t e n s z a b a d í t á s á nak és gondoskodásának j ó h í r é t , mint azok a b é l p o k l o s o k ? "

E x e g e t i k a i l a g a h i v a t k o z o t t igehelynek s o k r é t ű mondanivalója van, s csak nagyon á t t é t e l e s e n v o n a t k o z t a t h a t ó az a b o r t u s z r a és gyermekvédelemre. Félremagyarázhatósága m i a t t maradt e l . Szerző kívánságára e megjegyzéssel k ö z ö l j ü k . ( S z e r k . )

K Ö S Z Ö N T J Ü K

Örömmel gondolunk az a l b e r t i i iskolájára, a régi

ISKOLÁINKAT!

g y ü l e k e z e t most i n d u l ó

a békéscsabaii g y ü l e k e z e t most i n d u l ó

Rudolf

általános

gimnáziumára,

gimnáziumra,

e g y ü t t könyörgünk v a l a m e n n y i

intézményünkért:

óvodáinkért, a bonyhádi, a budapest-deáktéri, házai,

az

orosházai

a budapesti hittudományi Isten ját, lői

áldása k í s é r j e

jó

soproni

líceumért,

tegye gazdagon gyümölcstermővé a s z ü ­

és g y ü l e k e z e t e k

egyházunk

a

akadémiáért.

a növendékek és pedagógusok közös munká­

a Szentlélek-Isten ház

a budapest-fasori, a nyíregy­

gimnáziumért,

felelős

előmenetelére,

szolgálatát

hazánk, népünk és

— h i t b e n , s z e r e t e t b e n és

remény­

ségben v a l ó gazdagodásra. Erős vár a mi

Istenünk!

31

EMLÉKEZÜNK TIZENÖT ÉVE HALT MEG ORDASS LAJOS PUSPÖK

I t t z é s János k ő s z e g i l e l k é s z i g e h i r d e t é s e 1993. augusztus 14-én Ordass Lajos s í r j á n á l T e s t v é r e i m , I s t e n i g é j é r e f i g y e l ü n k ; a Márk í r á s a evangélium 8 . részének 3 4 . és 35, v e r s é t olvasom:

szerinti

"Jézus magához h í v t a a sokaságot t a n í t v á n y a i v a l e g y ü t t , és ezt mondta n e k i k : Ha v a l a k i utánam akar j ö n n i , t a g a d j a meg magát, vegye f e l a k e r e s z t j é t , és kövessen engem. Mert a k i meg a k a r j a menteni é l e t é t , az e l v e s z t i , a k i p e d i g e l v e s z t i az é l e t é t énértem és az e v a n g é l i u m ­ é r t , az megmenti a z t . "

S z e r e t e t t Testvéreim! K ö s z ö n j ü k , hogy m e g h a l l o t t á k az Ordass L a j o s B a r á t i Kör hívó s z a v á t . Ordass L a j o s n a k , a B á n y a i , majd később a D é l i Egyházkerület v o l t főpásztorának h a l á l a é v f o r d u l ó j á n e l j ö t t e k i d e , hogy megemlékezzünk a r r ó l , a k i a Jó Pásztor p á s z t o r o l t j a ­ k é n t , p á s z t o r a a k a r t l e n n i népének. K ü l ö n l e g e s a l k a l o m ez az ó r a . Nemcsak a z é r t , mert a 15. é v f o r d u l ó h o z é r k e z t ü n k e l , hanem a z é r t i s — és hadd l e g y e k most egészen személyes —, mert o l y a n v a l a k i v é g z i az i g e h i r d e ­ t ő i s z o l g á l a t o t , a k i egyházunkban egy ú j g e n e r á c i ó n a k a t a g j a . Nem annak a nemzedéknek vagyok a t a g j a , amelynek Ordass L a j o s és k o r t á r s a i t a g j a i v o l t a k , i l l e t v e t a g j a i . Nagy s ú l l y a l n e h e z e d i k rám a f e l e l ő s s é g , hogy ezen az ó r á n úgy emlékezzünk, hogy I s t e n i g é j e s z ó l í t h a s s a meg s z í v ü n k e t ; és úgy vegyük számba ö r ö k s é g ü n k e t , hogy meglássuk maradandó é r t é k é t , és úgy t u d j u n k e l ő r e t e k i n t e n i , hogy I s t e n n e k Ordass Lajos személyében egyházunknak a d o t t útmutatása b i z t o s j ö v ő b e vezető p é l d á v á l e g y e n számunkra. Isten igéjére figyelünk t e h á t , annak a s z a v á r a , a k i mindnyájunknak j ó P á s z t o r a . Annak a Jézusnak a szavára f i g y e l ü n k , a k i t Ordass L a j o s i s k ö v e t n i a k a r t . A k i n e k követésében hű t a n ú v á , m á r t í r r á l e t t . Jézus K r i s z t u s a f e l o l v a s o t t igében azokhoz s z ó l , akik k ö v e t n i a k a r j á k ő t . Szava t e h á t nem mindenkinek s z ó l . Sokan vannak a v i l á g b a n , és sokan az egyházban i s , a k i k nem e l s ő f e l a d a t k é n t t a r t j á k számon, hogy Jézusnak engedelmeskedjenek. Én azt h i s z e m és a z t v a l l o m , hogy Ordass L a j o s í g y . Jézusnak engedelmeskedve a k a r t a r á b í z o t t a k n a k p á s z t o r a l e n n i . E z é r t kész v o l t á l d o z a t o t h o z n i , m á r t í r o m s á g o t v á l l a l n i . Ez l e t t sokak számára b o t r á n y k ő v é az ő é l e t é b e n . Ez a t ö r e t l e n enge­ delmeskedni akarás Jézusnak s o k a k k a l s z e m b e f o r d í t o t t a ő t , és sokakat s z e m b e f o r d í t o t t ő v e l e . Ú j r a e l k e l l mondanom. T e s t v é ­ reim, hogy én azok közé t a r t o z o m , a k i k személy s z e r i n t nem

32

EMLÉKEZÜNK hallgathatták Ordass Lajost, nem figyelhettek rá úgy, ahogyan sokan az itt állók közül is hallgathatták őt és figyelhettek rá. És mégis, nemzedékek határán is átérezhető a példájából áradé erő, mit jelent Jézust elszántan követni. Jézust követni bármi áron. Ez Ordass Lajos életében valóban azt jelentette: minden áron; az élete árán, a karrier árán, az előmenetel árán, a világ megbecsülésének az elvesztése árán, a külső békesség kockáztatása árán, csak Jézust követni. Jézus így hívta őt, és így hív bennünket is. Hiába emlékezünk a néhai püspökre halála tizenöt éves for­ dulóján, ha csak arról tudnánk beszélni, hogy neki mit jelen­ tett ez a hívő sző. Mit jelent nekünk? Mit jelent annak az egyháznak, amelyben élünk? Ordass öröksége nélkül nem léphe­ tünk tovább a helyes úton. Meggyőződésem, — és ezt ezen a he­ lyen ki is akarom mondani —, nem tudunk továbbvezető utat találni egyházunkban, amíg Ordass útjára nem lépünk, mert Ordass Krisztus útját járta. Tehát, amikor Ordass példáján tájékozódunk, nem őt követjük, hanem Krisztus hívó szavát: Aki engem akar követni, vegye fel a keresztjét. így próbáljunk most együtt arról számot adni, azon eltöp­ rengeni, hogy mit is jelent számunkra Ordass Lajos példája. Feldolgoztuk-e már vele kapcsolatos élményeinket? Megemésztet­ tük-e már azokat az üzeneteket, amelyeket rajta keresztül adott nekünk az Úristen? Én úgy gondolom, hogy Ordass Lajos személye és a vele kapcsolatos magatartás nagyon sok evangéli­ kus ember lelkiismeretét terheli. Nagyon sokan nem tudnak tőle szabadulni. Nem tudnak leszámolni ezekkel a gyötrő kérdések­ kel, menekülnek előlük. Enélkül pedig nem tudunk továbblépni. Az én generációm is így van ezzel, az idősebbek még inkább. A kereszthordozás terhét — önéletrajzi írásai is tanúsít­ ják — nagyrészt az jelentette Ordass Lajos számára, hogy sokan elfordultak tőle, elhagyták őt, hogy magára maradt egyházában. Egy-két testvért, jóbarátot leszámítva, senki nem állt mellé. Messziről tisztelték talán, emlegették egy ideig, de vele közösséget nem vállaltak. Amikor Ordass Lajos kereszthordozá­ sára gondolunk, és benne a Jézus Krisztusnak engedelmeskedő lélek terheit vesszük számba, magunkról is számot kell adnunk. Talán magunk is növeltük ezeket a terheket. Volt, aki kerülte őt; volt, aki egy darabig legalábbis, nem kerülte, csak éppen letagadta, hogy kapcsolatot tart vele; volt, aki rimánkodott azért, hogy le ne leplezzék, el ne árulják, hogy nála talál­ koztak. Bizony, sokan, nagyon sokan pénzért, félelemből, .mások az egyház fölé helyezett politikai érdekből magára hagyták őt. Pedig Krisztus — s ezt nem félek kimondani — Ordass oldalán állt. Ott állt, és akik nem Ordass oldalára álltak, azok Krisztus útjába álltak. Mert nincs útja Krisztusnak, s így egyházának sem lehet, ahol az önmentés és önféltés kioltja az engedelmesség szándékát. Nincsen az egyháznak útja ott, ahol bármi is a Krisztusnak való engedelmesség elé kerül.

33

EMLÉKEZÜNK Amikor teológiai hallgató voltam, sokszor hallottuk, hogy az egyház érdekében kell bizonyos dolgokat vállalnunk. Pedig mi az egyházat meg nem védhetjük! Az egyházat megvédi Krisztu­ sa, a szolgáknak az a dolga, hogy engedelmeskedjenek. S ezért a többit ráhagyhatják. Ordass Lajos kereszthordozásának másik megrendítő és le­ nyűgöző vonása volt rendíthetetlensége. Azt nem hiszem, hogy 6 kétségek nélküli lélek volt. Úgy képzelem el őt, s valószí­ nűleg jól gondolom, hogy 6 úgy vívódhatott, kínlódhatott — talán lelki testvéreivel, szolgatársai közül is némelyekkel megosztva ezt a kínt —, ahogyan Luther vívódott a wormsi biro­ dalmi gyűlés idején. Számon tartjuk, hogyan állt oda Luther rendíthetetlenül, az erős várba menekülve, és ott szólva, amit rábízott az Isten. S rövid idő múltán, hogyan könyörgött, jajongott wartburgi magányában: Ki vagy te, Márton, hogy neked kell szólni? A te dolgod ez? De mégis, amikor szólni kellett, szólt. Családtagok, közeli barátok, testvérei, akikkel Ordass megosztotta ezeket a "wartburgi gyötrelmeket", bizonyára tud­ ják, hogy nem tévedek. Ez keresztyén életünk örök harca. A keresztyén ember nem úgy szilárd — ha az —, hogy soha nem töpreng, nem vívódik. A keresztyén ember harcban, küzdelemben edződik, és lesz szilárddá. Isten megadta nekem is, hogy magam is hasonló módon élhettem át a szilárdság nagy, felemelő békességét, és utána a kétségbeesett vívódás küzdelmét. A keresztyén ember szilárdsága, harca, küzdelme: Jézus győzel­ me szívünkön. Ezért olyan nagyszerű és vigasztaló, hogy amikor Ordass Lajos prédikációit, de még inkább napi útravaló-imádságait, meditációit olvassuk, láthatjuk, nem szégyelli fellebbenteni a fátylat szívéről. Arcképéhez ez is hozzátartozik: töprengő, kérdező, bizonytalankodó ember. De amikor szól, akkor sziklaszilárd. Rendíthetetlen, mert tudja, hogy küldeté­ se van. És küldetése nem az, hogy önmagát mentse, hanem az, hogy hűségesen tanúskodjék. Ez a mi mai kérdésünk is. Jézusról tanúskodunk-e mi? Vállaljuk-e küzdelmekben, harcokban, viták­ ban, nézeteltérésekben, személyes konfliktusokban, esetleg barátok és társak elfordulását is kockáztatva, ezt az áldoza­ tot? Testvéreim, ne féljetek a harctól! A szívben hordozott és felismert igazságot ki kell mondani. A megírt leveleket el kell küldeni. A megkínlódott gondolatokat ki kell mondani. Az álságos, hamis naívságot sutba kell dobni, mert .ha Ordass példáján nem tanulunl^ (s másra kire is hivatkozhatnánk?!), akkor jaj lesz egyházunknak. Itt, Ordass Lajos sírja mellett kérlek benneteket, testvéreim, hogy álljatok be ebbe a szolgá­ latba. Ne féljetek, nem maradtok egyedül. Lehet, hogy hivata­ lok lemállanak rólatok, álbarátok kezei csak legyintenek rátok, a szemekből tán könnyek sem hullnak értetek, de mellet­ tetek ott van és ott marad Ö, aki arra méltat minket, hogy keresztjében osztozhatunk, és keresztünket magára veszi.

34

EMLÉKEZÜNK Az emlékezés óráján egy személyes emlékemet is szeretném elmondani. Amikor teológus voltam, Ordassról nem nagyon beszéltek. Még az újra kitörő, nagy viharok előtt voltunk. Még csak a mélyben készülődött az a nagy vihar, amely a 60-as évek vége felé újra felkavarta az evangélikus egyház álló­ vízét. Felnemavatott teológusként mehettem fel egyszer a Márvány utcába. Házi öltözetben fogadott. És számomra, a fia­ tal, sokszor zúgolódó, vívódó, háborgó teológus számára rend­ kívül fontos volt a belőle áradó nyugalom és békesség. Honnan volt ennek az embernek békessége? Onnan, testvéreim, hogy a Krisztust követő tanítványnak megadja Isten ezt az ajándékot: a szív békességét, mert hordozhatjuk keresztünket, de tudjuk mégis, hogy a kereszt Jézusé. "Övé a kereszt, miénk a kereszt békessége." Talán ezért vagyunk mi olyan nyugtalanok, könnyen hergelhetők, zúgolódók, békétlenek. Mert ezt a titkot nem ismerjük még igazán, a hűséges tanítványnak azt a felismeré­ sét, hogy méltóság keresztet hordozni. Es aki keresztet hor­ doz, annak a szívében, emberi értelmet meghaladó módon, a leg­ nagyobb hatalom, az Isten békessége uralkodik. Elvesztette Ordass Lajos az életét? Vagy megmentette? Bizonyos értelemben elvesztette. Ne is tagadjuk. Hiszen éveket börtönben ülni: tragédia. Gyermekeket kínlódva nevelni: tragé­ dia. Talán még azt is mondhatjuk, s kérem, ne vegye ezt senki zokon, hogy nemcsak a saját életét vesztette el, hanem az övéinek az életét is. Ök is, akarva-akaratlan át kellett, hogy vállaljanak ebből a keresztből valamit. Elvesztette az életét? Emberileg nézve: kudarcra ítélt élet. Kétszer szemétdombra vetve, kétszer kiközösítve, kétszer ugyanúgy megaláztatva, és utána évekig egyedül. Ki lehetett volna írni a Márvány utcába: elvesztegette az életét. Valóban így van ez? Hogy lehet az, hogy mi ezzel áz Ordassal nem tudunk leszámolni? Es nem tudunk véget vetni a vele kapcsolatos gondolatainknak sem. Valahogy mindig előjön. Ha nevét nem is mondjuk ki, valahogy mégis közöttünk van. Némelyeket irritál, másoknak erőt ad. Elveszte­ gette életét? Igen, bizonyos értelemben, igen, és mégis újra kimondom: ha van és lesz a magyarországi evangélikus egyháznak jövője, az csak azon az úton érhető el, amelyen az első néhány lépést Ordass Lajos testvérünk tette meg. S ez nekünk is, számunkra is kereszt, ha másként is. Hozzánk nem csöngetnek éjjel, nem jön a fekete autó, és sok más dolgot sem fogunk elszenvedni. De a legnagyobb küzdelem azonos: önmagunkat kell legyőzni. Van-e nagyobb győzelem, mintha az ember önmagát tudja legyőzni? i Ezen az órán együttérző szeretettel állunk itt a néhai püspök sírja körül, és gondolunk egy másik budapesti temetőben lévő sírra is, amelyben két napja Ordass Lajos elsőszülött gyermeke: Ordass Barnabás nyugszik. Együtt vagyunk a család­ dal, együtt Isten előtt, kérve, hogy 5 vegye le rólunk szívünk fájdalmát, a gyász szomorúságát.

35

E M L É K E Z Ü N K

Bizonyára sokan o l v a s t á k , de hadd i d é z z e m f e l m é g i s az Önéletrajzi írásoknak azokat a megható, kedves, Ordassnál t a l á n s z o k a t l a n u l meghitt m o n d a t a i t , amelyekkel beszámol első g y e r m e k ü k s z ü l e t é s é r ő l . 1930 j ú n i u s á b a n , a m i k o r megszületett Barnabás, új lakásba k ö l t ö z t e k a z u g l ó i I l o s v a i u t c á b a . Nem volt n a g y ez a l a k á s , és m i v e l a " K i s d u d á s " - n a k k e l l e t t a h e l y , én akkor v é g l e g l e t e t t e m a hegedűmet — í r j a O r d a s s La­ j o s . V a l ó b a n nem f é r t e k meg " k e t t e n m u z s i k u s o k " abban a l a k á s ­ b a n : a k i s d u d á s é s a s z í v e s e n h e g e d ü l ő é d e s a p a . De a m i k o r a kereszthordozásban végül i s m e g n y e r t é l e t békességére gondo­ lunk, remélhetjük, a mennyei z e n e k a r b a n van h e l y e m i n d k e t t ő ­ nek. T a l á n m i n d e g y i k a maga h a n g s z e r z e n é j e m e l l é o d a z ü m m ö g i a l e g s z e b b é n e k e t , a m i t é n e k e l n ü n k a l e g n a g y s z e r ű b b d o l o g és a l e g s z e n t e b b k ö t e l e s s é g : h á l a l e g y e n az I s t e n n e k , a k i g y ő z e l ­ met ad n e k ü n k a h a l á l f e l e t t a J é z u s K r i s z t u s b a n . Ez a z I s t e n b é k e s s é g e . Emberek j ö n n e k - m e n n e k , nagy s z e m é l y i s é g e k i s e l t ű n ­ nek, e l f e l e j t i k őket, i t t - o t t talán sírjukat is b e l e p i majd a moha é s a f e l e d é s h o m á l y a , d e o t t . N á l a , a m i k o r a m e g ö l e t e t t Bárány d i c s é r e t é t z e n g i k , o t t ú j r a e g y ü t t l e s z n e k . De o t t l e s z ü n k - e mi i s ? Ez a nagy k é r d é s . M e r t o t t d ő l e l az i s , h o g y O r d a s s L a j o s f ö l d i é l e t é n e k m i a m é r l e g e , o t t d ő l e l az i s , hogy m i j ó vagy r o s s z o l d a l o n á l l u n k - e . A Jézus k ö v e t é s o t t f e j e z ő d i k b e , a d d i g ú t o n v a g y u n k . Célba c s a k o t t é r ü n k , a h o v á — h i s s z ü k — ő c s a k e l ő r e m e n t , ahová — reméljük — k ö v e t t e ő t a " K i s d u d á s " , meg k ö v e t h e t i k ő t m i n d a n n y i a n , a k i k komolyan veszik Jézus szavát: A k i engem a k a r k ö v e t n i , vegye fel a keresztjét, mert aki meg a k a r j a nyerni az életét, elveszti, aki e l v e s z t i életét é n é r t e m é s az evangéliumért, megmenti a z t . T e s t v é r e i m ! T i z e n ö t év e l é g h o s s z ú i d ő , hogy a f á j d a l o m és a g y á s z l e c s i t u l j o n a s z í v b e n , de t i z e n ö t év e l é g kevés a h h o z , h o g y ne e n g e d j e m e n e k ü l n i l e l k i i s m e r e t ü n k e t . I t t , ezen a h e l y e n ú j r a megkérdezem: Ordass Lajos p é l d á j á t a k e r e s z t hordozásban, ú t j á t . Krisztus ú t j á t követjük-e? Újra mondom: meg v a g y o k g y ő z ő d v e , hogy O r d a s s ú t j a a K r i s z t u s ú t j a volt, mert ő n é k i e n g e d e l m e s k e d e t t . A d j a I s t e n , h o g y e g y h á z u n k í g y ú j u l j o n m e g , és t a l á l j a meg ma h e l y é t , hogy v a l ó b a n é l e t ü n k é s b é k e s s é g ü n k l e g y e n . H o g y ne c s a k i t t é n e k e l h e s s ü n k J é z u s d i c s é r e t é r e e g y ü t t , de m a j d o d a ­ át i s .

Ámen.

36

DOKUMENTUM Országos Egyházi Közgyűlés

Budapest, 1993. május 20.

Budapest

Tárgy: Leköszönés számve­ vőszéki tagságról

Tisztelt Közgyűlés Az 1992. május 15-i közgyűlésen az Országos Számvevőszék elnöki tisztéről lemondtam. Ennek oka többek között az is volt, hogy úgy láttam, e tisztségemben, mint "világi" vezető nem tudtam megértetni — a hit és bizalom mellett, — a pénz­ ügyi, ellenőrzési szakszerűség fontosságát, feltételeit. A közgyűlés lemondásom elfogadását követően, mint számve­ vőszéki tagot megválasztott, amit köszönettel el is fogadtam. (Az elmúlt időszakban eddig 3 vizsgálatban részt is vettem.) Most, azonban számvevőszéki tagságomról is lemondok. Lemondásom oka, a mellékelt május 5-i napilapi, tegnap kézhez kapott MTI hír: "Az MSZOSZ és az evangélikusok" címmel. A cikk címe (is) azt sugallja, hogy az evangélikusok szavaz­ zanak az MSZOSZ jelöltjeire (benne az Evangélikus Egyház országos felügyelőjére). Köztudott, hogy az MSZOSZ élenjáró egyes vezetői — az egyházüldöző-pártállam legmegbízhatóbb hátvéd elemeiből kerültek ki. Tisztelet a kivételnek és tisztelet a világnézeti meggyő­ ződéseknek is, de egyidejűleg "ateista" és "keresztyén" koalí­ ciót nem tudok elfogadni, pláne példamutató magas, országos szinten . Mint egyszerű evangélikus, de főként mint e "koalíció" egyik érintett tisztségviselője én képtelen vagyok egyidejűleg két Urat szolgálni. Tisztelettel: Martos Pál s. k. 1118 Budapest, Kelenhegyi u. 7-9. Melléklet: Újságcikk másolat Az MSZOSZ és az evangélikusok MTIx NAGY SÁNDORNAK, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövet­ sége elnökének és HARMATI BÉLÁNAK, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökének vezetésével kedden megbeszélést, foly­ tattak az MSZOSZ és az evangélikus egyház képviselői. Az MSZOSZ sajtóirodájától kapott információ szerint a kon­ zultáción — amelyen részt vett dr. FRENKL RÓBERT, a Magyaror­ szági Evangélikus Egyház országos felügyelője, az MSZOSZ egészségbiztosítási önkormányzatba jelölt képviselője is — egyebek mellett eszmét cseréltek a május 21-i társadalombizto­ sítási önkormányzati választások kérdéseiről.

37

DOKUMENTUM SZERKESZTŐI ÜZENET Többen i n t é z t e k hozzánk k é r d é s t , hogy egyházunk milyen jogszabályok a l a p j á n b o n y o l í t o t t a l e a r e h a b i l i t á c i ó t . A problémát a Keresztyén Igazság 1993. é v i n y á r i számában d r . B o l e r a t z k y Lóránd i s f e l v e t i "Hétpecsétes t i t o k a r e h a b i l i t á l t a k névsora?" c . cikkében: "Az 19é6-ik é v i Egyházi Törvények ugyanis — a modern j o g r e n d s z e r e k t ő l e l t é r ő e n — nem i s m e r i k a r e h a b i l i t á c i ó intézményét, f e l t e h e t ő l e g a z é r t , mert a p á r t á l l a m i egyházvezetés c s a l a t k o z t a t h a t a t l a n n a k t a r t o t t a magát, és eleve k i z á r t a á l l á s p o n t j a f e l ü l v i z s g á l a ­ tának l e h e t ő s é g é t . A r e h a b i l i t á l á s e l j á r á s á t így minden valószínűség s z e r i n t az Egyház­ egyetem Tanácsa á l t a l 1956. október 8 - i , i l l e t v e december U - i ülésén e l ­ fogadott " E l v i határozat az egyházi r e h a b i l i t á c i ó s e l j á r á s r ó l " — m e l y e t Ordass L a j o s r e h a b i l i t á c i ó j á v a l kapcsolatban hoztak, — lehet i r á n y a d ó , amennyiben ez még ma i s h a t á l y b a n v a n . " A h i v a t a l o s közlemény azonban l e b o n y o l í t ó k é n t az Országos Egyházi B í r ó ­ ságot j e l ö l i meg. A kérdés t i s z t á z á s a érdekében k ö z r e a d j u k a dr. B o l e r a t z k y Lóránd á l t a l e m l í t e t t " E l v i határozat" h i t e l e s szövegét. 907/5/1956. M. ELVI HATÁROZAT AZ EGYHÁZI REHABILITÁCIÓS ELJÁRÁSRÚL (Elfogadta az Egyházegyetem Tanácsa 1956. október 8 - i ülésében 3. s z . h a t á ­ r o z a t á v a l és e z t a szöveget az Egyházegyetem Tanácsa 1956. december 1 1 - i ülésében 5. s z . h a t á r o z a t á v a l m ó d o s í t o t t a . )

1. § Rehabilitációs eljárásnak annak érdekében van helye, akit törvénysértés vagy jogsérelem folytán erkölcsi vagy anyagi károsodás ért. 2. § / ! / Az e l j á r á s t f o n t o s egyházi közérdekből az Egyházegyetem Tanácsa rendeli e l . Hl kz e l j á r á s t kérelemre az Egyházegyetem Tanácsa k ö t e l e s e l r e n d e l n i , ha a kérelmező minden rendes és r e n d k í v ü l i j o g o r v o s l a t o t k i m e r í t e t t . 3. § A r e h a b i l i t á c i ó s e l j á r á s t az e s e t b e n , ha az ügyben előzetesen egyházi fegyelmi e l j á r á s v o l t folyamatban, az Egyetemes Törvényszék t e l j e s ü l é s e folytatja l e . Minden más r e h a b i l i t á c i ó e l b í r á l á s a az Egyházegyetem Tanácsa e l é t a r t o ­ zik. 4. § l \ l Az anyagi kár f e l m e r ü l t é t mind az Egyetemes Törvényszék t e l j e s ü l é ­ se, mind az Egyházegyetem Tanácsa m e g á l l a p í t h a t j a . Hl A k á r t é r í t é s m é r t é k é t és módját az Egyházegyetem Tanácsa h a t á r o z z a meg.

DOKUMENTUM 5. § Az eljárás megindítása előtt az egyetemes közgyűlés elnöksége felhív­ hatja a kérelmezőt, hogy az eljárás költségeit 15 nap alatt helyezze letét-i be. ' 6. § Az Egyházegyetem Tanácsának a rehabilitációs eljárás során hozott vég­ határozata ellen az érdekeltek az Egyházegyetem közgyűléséhez fellebbezés­ sel élhetnek a véghatározat kikézbesítésétől számított 15 napon belül. Köz­ érdekből ugyanezen határidő alatt fellebbezéssel élhet az egyetemes fel­ ügyelő is. Indokolás: A rehabilitáció lehetőségét minden jogrendszer biztosítja. Az Egyház­ egyetem Tanácsa az E. t. II. te. 76. § /b/ alapján hozta meg ezt az elvi határozatot. ad 2. § A fontos egyházi közérdekből, tehát hivatalból elrendelt eljárás és az illető kérelmére elrendelt eljárás között a különbség csak az, hogy az Egy­ házegyetem Tanácsa az egyházi közérdek fennforgását diszkrecionálisán álla­ pítja meg. ad 3. § Előzetes t ö r v é n y s z é k i e l j á r á s t csak bíróság b í r á l h a t f e l ü l , mert az e l ­ j á r á s eredménye b í r ó i í t é l e t utólagos megsemmisítése. Az Egyetemes Törvényszék t e l j e s ülésének az E. t . V I I I . t e . 27. § é r ­ telmében döntvényhozási j o g k ö r e van és így a l e g f e l s ő b b egyházi bíróságunk. Minden más jogsérelem és joghátrány o r v o s l á s á t az Egyházegyetem Taná­ csa, az egyházi közigazgatás terén országos á t t e k i n t é s s e l rendelkező szerv, hivatott eszközölni. ad 4 . §

Mind az érdemi döntés, mind a vele kapcsolatos járulékos kérdések el­ döntése ugyancsak egy hatóság illetékessége alá tartozik és így minden esetben, tehát az esetben is, az Egyházegyetem Tanácsa jogosult a kártérí­ tés módját és mértékét megállapítani, ha az anyagi kár felmerülését az Egyetemes Törvényszék teljes ülése mondotta ki. Az. Egyházegyetem Tanácsának ugyanis az egyház pénzügyi helyzete tekintetében nagyobb áttekintés! lehe­ tősége van, mint az Egyetemes Törvényszéknek. ad 5. § Az alaptalan kérelmek elhárítási lehetőségének biztosítása teszi szük­ ségessé, hogy a költséges eljárás csak akkor induljon meg, ha a költségeket a kérelmező előlegezi. ad é. § A jogorvoslati lehetőséget a rehabilitációs ügyek fontosságára való te­ kintettel mind közérdekből, mind magánérdekből biztosítani kellett.

39

TARTALMI

ÖSSZEFOGLALÓ

Die 19. Folge unserer Z e i t s c h r i f t beginrrt mit der P r e d i g t des verstorbenen Bischofs D. József Szabó. Den i n prachtigem Ungarisch predigenden und schreibenden Bischof i n s p i r i e r t e das Herannahen des " A l t e r s " auch z u r Poesi.e. — A n l a s s l i c h des Reformationstages bringen w i r den Abschnitt " D i e Entwicklung Luthers zum Reformátor" aus dem heute n i c h t mehr e r h a l t l i c h e n Buch des e i n s t i g e n Professors Dr. Dezső W i c z i á n , mit der E i n l e i t u n g von Sándor Magassy s e n . — 0. Z o l t á n Dóka e r ö r t e r t i n seinem A r t i k e l "Luther der 'Ums t ü r z l e r ' " e i n i g e a k t u e l l e n probleme unserer K i r c h e : wie wurde das zur Err i c h t u n g eines Krankenhauses s e i t e n s des Diakonissenvereines FÉBÉ erworbene Gebaude z u r b i s c h o f l i c h e n Residenz; wie i n f o r m i e r e n zwei i n deutscher Sprache erschienenen Hefte das Ausland Uber den Zusand unserer K i r c h e ; warum e r s c h i e n das Buch über die Evangelischen Kirchen i n Ungarn l ü c k e n h a f t ? ; und i n welchem Sinne bezeichnet eine S t u d i e dieses Bandes Luther a l s "Umstü r z l e r ? ; aus welchem Grundé s c h l i e s s t e i n Bischof d i e M i t g l i e d e r der Reformbewegung aus der "Gemeinschaft d e r H e i l i g e n " aus?. — Sándor W e l t l e r empfahl der i n Sopron am 12. Juni 1993 abgehaltenen Konferenz d e r Ordass Lajos G e s e l l s c h a f t u n t e r dem T i t e l "Abschied von der S t r u k t u r ? " 12 Punkte zu besprechen. Der Umfang unserer Z e i t s c h r i f t e r m ö g l i c h t es n i c h t d i e grosse Zahl der Diskussionsbeitrage zu p u b l i z i e r e n . — Zu dem i n der 18. Folge unserer Z e i t s c h r i f t erschienenen A r t i k e l "Abortus und Glaube" b r i n g e n wir n a c h r t á g l i c h den e n t f a l l e n e n A b s c h n i t t . — Am Grabe des vor 15 Jahren vers­ torbenen D. Lajos Ordass gedachte am 14. August János I t t z é s . — A l s Dokument b r i n g e n w i r den B r i e f von Pál Martos, l a u t welchem er nach Z u r ü c k l e gung s e i n e s Amtes a l s Vorsitzender des Landesrechnungshofes, auch seinen A u s t r i t t a l s M i t g l i e d des Rechnungshofes bekannt g i b t . — Wir v e r ö f f e n t l i c h e n d i e g r u n d s a t z l i c h e Entscheidung des Landeskirchenrates Nr. 907/5/ 1956. M. über das k i r c h l i c h e R e h a b i l i t a t i o n s v e r f a h r e n . The 19th i s s u e of our p e r i o d i c a l b e g i n s w i t h a sermon by the l a t é Bishop József Szabó D. H. C. — The bishop, who wrote h i s sermons and prose i n magn i f i c e n t Hungárián language, was i n s p i r e d by o l d age (Öregség) t o w r i t e p o e t r y . — Commemorating the R e f o r m a t i o n , the c h a p t e r L u t h e r ' s development as a r e f o r m á t o r from a no longer a v a i l a b l e book by the l a t é P r o f e s s o r Dr. Dezső Wiczián i s r e p u b l i s h e d w i t h an i n t r o d u c t i o n by Sándor Magassy. — Zoltán Dóka D. H. C. i n h i s a r t i c l e Luther the ' S u b v e r t e r ' touches upon a few problems of our Church's p r e s e n t : How d i d the b u i l d i n g b e l o n g i n g t o the FÉBÉ Deaconess S o c i e t y , purchased t o be a h o s p i t á l , become a B i s h o p ' s Palace? How w e l l do two German-language brochures i n f o r m f o r e i g n e r s about the s t a t e o f our Church? Why has the book Lutheran Churches i n Hungary been published incomplete? And i n what sense does one o f the i n t r o d u c t o r y essays i n the book c a l l Luther a " s u b v e r t e r " ? On what b a s i s does the b i s h o p e x c l u de the members of the reform movement from the "communion of the s a i n t s " ? — Sándor W e l t l e r o f f e r e d twelve theses under the t i t l e Farewell t o S t r u c t u r e ? f o r d i s c u s s i o n at t h e Conference o f the Ordass L a j o s Baráti K ö r , h e l d on 12th June 1993 i n Sopron. The l i m i t e d space of our p e r i o d i c a l u n f o r t u n a t e l y makes i t impossible t o p u b l i s h t h e g r e a t number o f c o n t r i b u t i o n s . — The paragraph l e f t out of the a r t i c l e A b o r t i o n and the B e l i e v e r i n the I B t h issue of t h i s p e r i o d i c a l i s now a d d i t i o n a l l y p u b l i s h e d . — On 14th August János I t t z é s commemorated Bishop Lajos Ordass D. H. C, who deceased 15 years ago, at h i s tomta. — Among the documents i s published P á l Martos's l e t t e r , i n which, having p r e v i o u s l y resigned from the chairmanship, he r e s i g n s from the membership of the C e n t r a l A u d i t O f f i c e . - The 907/5/1956. M. P r i n c i p l e s of t h e Church Procedures of R e h a b i l i t a t i o n , issued by the U n i v e r s a l Church C o u n c i l , are alsó p u b l i s h e d . 40

E SZÁMUNK SZERZŐI Dr. Dóka Zoltán g y ű l . l e l k é s z Győriné d r . Drenyovszky I r é n gyermekorvos I t t z é s János g y ű l . l e l k é s z Martos P á l közgazdász +D. Szabó József püspök W e l t l e r Sándor g y ű l . l e l k é s z +Dr. W i c z i á n Dezső e g y e t , tanár

Hévízgyörk Budapest Kőszeg Budapest Győr Sopron Budapest

K ö z ö l j ü k az Ordass L a j o s B a r á t i Kor kiadványainak j e g y z é k é t . É p í t ő í r á s valamennyi. Ezért a j á n l j u k bizalommal olvasásra és k é r j ü k szíves fáradozá­ sukat a t e r j e s z t é s b e n . ORDASS L.

"A k e r e s z t f a tövében" Nagyheti á h í t a t o k

100',- Ft

ORDASS L . :

,ló h í r a szenvedőknek. Prédikációk 1956-1958

250,- Ft

ORDASS L . : V á d i r a t . K o r r a j z ORDASS L . :

40, - Ft

Nem tudok imádkozni

100,- Ft

GIERTZ-ORDASS: "Házát k ő s z i k l á r a é p í t e t t e " Elbeszélés

150,- Ft

GIERTZ-ORDASS: " H i t b ő l é l ü n k " E l b e s z é l é s

200,- Ft

TERRAY L. G.: Nem t e h e t e t t mást! Drdass Lajos é l e t ú t j a

100,- Ft

VIRÁG 3.:

D. Luther Márton önmagáról. É l e t r a j z

100,- Ft

BOTTÁ I . :

Dévai Mátyás, a magyar L u t h e r

KAPI B . :

8 0 , - Ft

I s t e n h á r f á s a . Gerhardt P á l é l e t e

SCHOLZ L . :

T i s z t í t s d meg szíved, hogy megtartassál

SCHOLZ L . :

Két sugárzó igazgyöngy. írásmagyarázat

RITTER K.:

"A l e l k i p á s z t o r imádsága"

150,- Ft 8 0 , - Ft 120,-Ft 6 0 , - Ft

VÁJTA V . : H i t és é l e t összecsengése. Előadás

4 0 , - Ft

BÖRÖCZ SÁNDOR: K i á l t á s a mélyből. Elbeszélés

300,- Ft

BOLERATZKY L.; "A m i s k o l c i Ev. Jogakadémia m ú l t j a , jelentősége

....

4 0 , - Ft

BOLERATZKY L.: "Az Evangélikus Egyházjog" I . r

300,- Ft

A "KERESZTYÉN IGAZSÁG" -

300,- Ft

negyedévi f o l y ó i r a t . Évi e l ő f i z

A KIADÓHIVATAL hálásan köszöni a figyelemnek és s z e r e t e t n e k azt az ajándé­ k á t , a m i t a korábban b e f i z e t e t t e l ő f i z e t é s i d í j k i e g é s z í t é s é r e é r k e z i k pénztárunkba! A k i a d ó h i v a t a l k é r i a címváltozások s z í v e s b e j e l e n t é s é t , hogy a f o l y ó i r a t kézbesítésében zavar ne támadjon.