Bölcsesség gyöngyszemek Válogatás Ching Hai Legfelsőbb Mester beszédeiből IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ SPIRITUÁLIS LAP
29. SZÁM
2003. 06. 28.
A PAPAGÁJ TANÁCS A D Ó J A Pingtung, Formosa, 1993. január 24. Mester meséket mond 10. old. (eredetileg kínaiul) Ez egy zsidó történet, „A papagáj tanácsadója” a címe. Volt egyszer egy papagáj, egy palotában élt. Különleges papagáj volt, az ereiben úgynevezett „királyi vér” folyt. Ez a papagáj ragyogó volt, csodaszép, talán valamelyest hasonlított „rám”! (Nevetés) Egy hercegnő volt a gazdája, aki nagyon szerette őt. Nagyon jól megvoltak egymással, mert a papagáj nem csak szép volt, csinos és elegáns, hanem még a jó illem szabályait is ismerte. Így ivott teát, amiről azt tartják, hogy jó modorod van. Királyi légiességgel járt, a csípője ide-oda ringott, egyet előre lépve, hatot hátra... stb. Szóval ez a papagáj rendkívül elegáns volt. Hívjuk őt „Papagáj Hölgynek”. Mivel a papagáj a királyi családhoz tartozott, gyönyörűen fel volt ékesítve. Bár csak egy papagáj volt, mindaddig, amíg a királyi palotában élt, a királyi család tagja volt. Ez a papagáj tudott beszélni, talán még a Szent Neveket is tudta ismételgetni. Nagyon okos volt, még emberi nyelven is folyékonyan beszélt. A kalitkája gazdagon fel volt díszítve, aranyból készült, és gyémántokkal, gyöngyökkel, agáttal, korallal volt kirakva... Ó, mennyi drágakő! A hercegnő mindennap jó néhány úgynevezett segítőt küldött, hogy szolgálják ezt a papagájt. Egy nap sem szenvedett hiányt semmiben. Különböző kalapokat hordott a fején, különböző gyöngyöket a farkán, és különböző rubinokat a szárnyán. Mindennap különböző drágaköveket szőttek a szárnyába. Az egész teste fénylőn ragyogott. Aztán ebédidőben áldott ételt hoztak a kalitkájához. Nem kellett étel után kutatnia. A vizet, amit ivott, a Yang Ming hegy forrásaiból húzták, mivel a szóbeszéd szerint a víz ott jobb ízű! Továbbá ez a víz nagyon selymes volt, nagyon lágy a fürdéshez. Ezért volt egy eunuch, aki mindennap elment a Yang Ming hegyhez, hogy hozzon egy üveg vizet. A változatosság kedvéért időnként – a hónap első vagy 15. napján, vagy vasárnaponként – egy másik eunuch elment Miaoliba, hogy a Nektár folyóból hozzon vizet. Maga a papagáj nagyon színpompás volt! Némelyik tolla zöld volt, némelyik kék, nagyon ragyogó és fénylő. Azt beszélték, hogy a papagáj nagyon határozott volt. Ha a Mester még nem áldotta meg a Nektár Folyó vizét, akkor azt nem itta meg. Követelte, hogy az eunuch ismételje el a Szent Neveket, és csak azután egyezett bele, hogy igyon, miután az eunuch sokszor elismételte a Szent Neveket, megáldva így a Nektár folyóból, vagy a Yang Ming hegyből származó vizet. (Nevetés)
1
Nem úgy, mint egyesek itt közületek, akik előbb lenyelnék az ételt, még mielőtt felajánlanák Istennek. Jól van. Ha már egyszer lenyelted, ám legyen. Nem kell visszaöklendezned azért, hogy felajánld Istennek. Csak imádkozz a belső Mesterhez, hogy áldja meg az ételt a solar plexusnál. Az áldóerő ugyanúgy működik. Nem gátolják a gyomor falai. Semmi gond. Az áldóerő át tud hatolni a torkon, le a gyomorba, hogy megáldja a már lenyelt ételt. Ó, most elérkeztünk a második részhez. Nincs rá szavam, hogy leírjam a papagáj szépségét és bölcsességét! Ez a papagáj tudta, hogyan őrizze meg a szépségét, ezért mindig igencsak elragadó volt. Nem egy nap alatt vált széppé. Születése óta minden egyes nappal egyre szebbé serdült, mivel csak a Nektár folyó vizét itta, és a Szent Nevekkel megáldott, Istennek felajánlott ízletes áldott ételt ette. Továbbá a papagáj mindennap két és fél órát meditált. Tiszta vegetáriánus volt, egyetlen bogarat sem evett volna meg. Ha tévedésből lenyelt egyet, még a legapróbb hernyó minden egyes szőrszálát is visszaöklendezte volna. Már kiskorában elhatározta, hogy vegetáriánus lesz, amint megtudta, hogy mindegyik őse a Quan Yin módszert gyakorolta. A papagáj olyan magas szinten gyakorolt, hogy a hercegnő rendkívül szerette őt. A légköre talán meglehetősen jó volt. A szépsége belülről sugárzott. Egyik nap a hercegnő meghallotta, hogy egy bizonyos országban, egy távoli helyen van egy igen ritka parfüm, amilyen az ő palotájában nincs. Ezért megkért egy eunuchot, hogy menjen, és azt szerezze meg neki. Ez az eunuch történetesen a papagáj legjobb barátja volt, mivel mindennap beszélt hozzá. Az eunuchok a palotában rendszerint nagyon unatkoznak. Mivel barátnőjük nem lehet, szerintetek miért élnek? Így hát rendszerint unatkozott, és mivel éppenséggel a papagáj volt ott, hát vele beszélgetett a magánügyeiről nap mint nap. Nahát! Ezek ketten közeli barátnak számítottak! Persze a távozása előtti napon elment a papagájhoz, hogy ezt elmondja neki. Bár ez egy titkos küldetés volt, nem tudta eltitkolni a legjobb barátja elől, és elment hozzá, hogy elbúcsúzzon. Sayonara! Mikor a papagáj meghallotta, hogy az eunuch ilyen hosszú útra indul, persze nagyon hiányolta őt. Ezért a búcsúzásuk olyan megható volt. Bár a papagáj nagyra becsülte az eunuch iránti barátságát, mi volt az, amit még ennél is többre tartott? (V: A hercegnőt!) „A szabadságot!” Milyen hercegnőt! A hercegnő kötözte le! Minek becsülje meg őt? Csak ti tartanátok nagyra a Sátánt. A világ lekötöz titeket, mégis nagyra becsülitek, becsülitek ezt az életet, becsülitek ezt a testet, azt gondolva, hogy ez a test olyan nagyszerű, olyan gyönyörű, olyan erős, stb. Ez a test az, ami ideköti a lelkünket, ami bezárja ide. Reggeltől estig erre a testre koncentrálunk, szépítgetve azzal, hogy pirosra meg zöldre színezzük, mint én. Azután meg elfelejtjük a valódi Énünket, elfelejtjük, hogy mi nem ez a test vagyunk. Most én is elfeledkeztem a lelkemről, mert elmenekült. Csak ez a test maradt itt, és bármit is tesz, az nem számít. Vagyis a szabadságát becsülte a legjobban, mindenek felett, éjjel-nappal a szökésre gondolva. Habár ott volt, piros és zöld púdert tett fel, rúzst kent fel, meg minden egyéb sminket; a szíve viszont csakis a szökésre gondolt, semmi másra. Természetesen ennie kellett, és viselnie kellett azokat a gyönyörű ruhákat; hiszen a palotában finomnak és illemtudónak kell lenni. Az elméje azonban a „bölcsességszemre” koncentrált egész nap, a menekülésre gondolva. Ezért így szólt az eunuchoz: „Ah! Mi jó barátok vagyunk. Szeretnék egy szívességet kérni tőled! Kérlek, ne felejtsd el!” Az eunuch azt mondta: „Hát persze! Bármit megteszek érted.” Ilyen jó barátok voltak! Akkor így szólt: „Amikor odakint utazol, ha netán összefutsz bárkivel, aki hasonlít rám, azok a papagájok a rokonaim és a barátaim. El kell mondanod nekik, hogy én itt csapdában vagyok! Nagyon szenvedek, és tényleg nem vagyok szabad. Mindez a jó étel itt nem jelent nekem semmit. Azok a gyöngyök és drágakövek értéktelenek a számomra. Meg tudnád kérdezni őket, hogy van-e valamilyen módjuk arra, hogy megmentsenek engem?”
2
Az eunuch így szólt: „Rendben! Megpróbálok minden tőlem telhetőt. Minden bizonynyal találok néhány papagájt, és átadom nekik az üzenetet.” Mivel ez az eunuch is a palotában dolgozott, ezért nem szenvedett hiányt semmiben; de ő is valaki másnak a rabszolgája volt. Felfogta a szabadság értékét, ezért nagyon is jól megértette a papagájt! Ezért úgy döntött, hogy segít neki. Hosszú ideje úton volt, a parfümöt keresve a hercegnő számára. Miközben a tájat csodálta az úton, egy nap találkozott egy nagy sereg papagájjal, akik nagyon hasonlítottak a hercegnő papagájára a palotában. Akkor eszébe jutott a papagáj kérése. Odalépett, hogy köszöntse őket, és elbeszélte nekik a papagáj fájdalmas helyzetét a palotában. A papagájok eme csapatában volt egy mester, aki a papagájok igazi mestere volt. Megtanította nekik, hogyan gyakorolják a Quan Yin Módszert. Így különböző helyekre mentek, hogy mindennap együtt meditáljanak. Aznap úton voltak Miaoli felé, a nagy csoportos meditációra. Ó! Ez télen volt, talán Pingtungba mentek! Pingtung melegebb. Ez az igazi mester nagyon okos is volt, hatalmas volt a bölcsessége! Mivel már eonok százezermilliói óta gyakorolt, nagyon nemesnek és higgadtnak nézett ki, csillogott a bölcsességtől, arany fényben ragyogott, és a bölcsességszeme szélesre volt tárva. Miután az úgynevezett valódi mester tudomást szerzett a fájdalmas helyzetről a palotában, azonnal holtan rogyott össze, látszólag meghalt. Egyszerűen belebukott az eunuch kezeibe és meghalt. Az életerőnek semmi jele nem maradt, az életnek semmi jelét nem mutatta, halott, teljesen halott, száz százalékig halott volt. Nem számított, hogy az eunuch milyen hevesen rázogatta, nem ébredt fel, tényleg meghalt. Az eunuch adott neki egy kis vizet és kinyitotta a csőrét, megpróbált beletömni valamit. De az nem evett, teljesen meghalt. Egy toll sem mozdult, egy szemöldök, egy szempilla sem rezdült; ott feküdt, teljesen „kaput” volt. Az eunuch nagyon csalódott volt, mivel még nem kapott semmilyen tanácsot. Nem volt rá lehetőség, hogy beszéljen vele a halála előtt. Így hát csak odadobta az út szélére, és azzal elment. De amint az út szélére dobta, a papagáj nyomban elrepült, ta, ta, ta, ta, la, la, la, la...! Elrepült Pingtungba, hogy csatlakozzon a társaihoz, akik előrementek a nagy csoportos meditációra. Hűha! Az eunuch meg volt rökönyödve! Nem értette a dolgot! Hogy lehet ez? Sokáig állt ott kábán és zavarodottan. Végül visszatért a palotába. Elvégre nem állhatott ott kábán egész nap. A papagáj a palotában nagyon boldog volt, hogy láthatja az eunuchot. Megragadták egymás kezét, lábát, megölelték, megcsókolták egymást, és csupa jó dolgokat mondtak! „Lefogytál!” – mondta az egyik. Erre a másik: „Meghíztál!” Ezek a lényegtelen, világi, asztrális modorosságok. Az eunuch mesélni akart neki az út sok érdekességéről, vagy néhány szokatlan dologról, de a papagáj végül nem akarta meghallgatni. „Azok feleslegesek, légy szíves, ne mondd tovább! Mit ettél? Mit játszottál? Melyik karaokéra mentél el? Mit táncoltál? Melyik gyönyörű lányt láttad? Ezek feleslegesek, te eunuch vagy. Minek beszéljünk azokról a gyönyörű lányokról!? Ők is hasznavehetetlenek. Nem tartozik rám, és nem érdekel, hogy kivel táncoltál! Ugyan! Nem, ne beszélj azokról a dolgokról!” – mondta a papagáj. „Találkoztál-e valakivel a rokonaim közül, a népemből?” Az eunuch így felelt: „Igen! Igen! Találkoztam egy nagy sereggel. Úgy tűnt, hogy útban vannak a csoportos meditáció felé. Mindegyik papagájnak óriási, csillogó bölcsességszeme volt! Meg voltam döbbenve! Nagyon tiszteltem őket. Nagyon méltóságteljesek voltak, rengeteg áldott érdemmel a kinézetükben. Az alsó állkapcsuk leereszkedett, a pocakjuk nagyon nagy volt, és a válluk igen fennkölt. A levegőben repülve úgy néztek ki, mint az angyalok...” A papagáj türelmetlenkedni kezdett: „Nem azt kérdeztem, hogy hogy néztek ki! Mondtak-e neked valamit? Elmondták-e, hogy hogyan szabadulhatok meg?” Akkor az eunuch azt mondta: „Nem, nem! Úgy tűnt, hogy nem beszélik a nyelvedet. Bár a bölcsességszemük nyitva volt, a szájuk nem volt; nem tudtak emberi nyelven be-
3
szélni. Így nem is mondtak nekem semmit. Azonban, mivel megkérdezted, eszembe jutott valami, amit nagyon nehezen tudtam megérteni. Ez pedig az, hogy miután elmondtam nekik a történetedet, az egyik rárepült a kezemre. Mielőtt megörülhettem volna, meghalt. Halottnak tettette magát, ahogy ott feküdt. Nem számított, hogyan rázogattam, itattam vízzel és etettem, nem evett és nem ivott. Nagyon illatos, igen ritka ételt adtam neki, de nem evett. Nagyon jó vizet adtam neki a Nektár folyóból, Miaoliból, ő viszont nem törődött vele. Nem evett és nem ivott. Csak halottnak tettette magát. Amikor azt hittem, hogy halott, kidobtam az útszélre. Miután elhajítottam, azonnal elrepült, nagyon szabadon és nyugodtan. Még azt is mondta nekem, hogy Isten veled. Isten veled... Jó néhány különböző nyelven beszélt. Eredetileg azt hittem, hogy nem tud beszélni és halott. Aztán meg ez lett belőle! Fura! A mai napig nem tudok rájönni, hogy ez mit jelent!” Miután mindezt végighallgatta, a papagáj úgy tett, mintha ez meg sem érintette volna! „Jól van! Jól van! Nagyon szépen köszönöm! Én is furcsának tartom. Ez a történet nagyon fura. Hogy lehet ilyen fura!” Azzal mindketten visszatértek az otthonukba. Az eunuch a teendőivel volt elfoglalva, a papagáj pedig az evéssel és ivással. A hercegnő minden reggel eljött, hogy megnézze a papagájt! A következő reggelen, amikor meglátogatta a papagájt, nem látott papagájt a kalitkában, csak egy holttestet, amint ott hevert. A hercegnő nagyon dühös lett és leszidta a szolgákat: „Megöltétek, megöltétek.” Bármit is mondott, az mind hiábavaló volt. Megparancsolta nekik, hogy dobják ki a halott papagájt. Amikor a szolga kidobta az ablakon, az eunuch abban a pillanatban jött rá annak a papagájnak tervére, akivel találkozott. Mit értetek? (V: Tettesd magad halottnak.) Tettesd magad halottnak! Helyes! Akkor nekünk is halottnak kell tettetnünk magunkat e világ felé. Ismerjük a világ értékét. Tudjuk, hogy nagyon nehéz emberi testet szerezni. De ezt nem mondjuk el a Maya Királyának. Mi a Maya Királya? A mi agyunk az. Ne hallgassatok rá. Ne játsszatok vele. Ne gondoljátok, hogy a világ nagyon jó nekünk. Ha halottak vagyunk a világ számára, akkor a lelkünk elkezd újjáéledni. Ezért ősidők óta bármelyik valódi gyakorló mester azt mondja nekünk, hogy érezzük halottnak magunkat a világ felé. Azt értve ez alatt, hogy ne csüngjünk semmin, ne csüngjünk ezen a világon, mintha halottak lennénk. Akkor szabadok lehetünk. Valójában, ha reggeltől estig felelősséget érzünk az emberek iránt, zavarba jövünk, udvariasak vagyunk, akkor elkísérjük egymást, mert attól tartunk, hogy megsértjük mások érzéseit, vagy attól félünk, hogy mások azt fogják mondani, hogy nem vagyunk jók... stb. Tényleg, rengeteg időt elvesztegetünk! Ma ezt az embert kísérjük el a születésnapi bulijára; holnap egy másikat a temetésére; holnapután egy másik házhoz megyünk, hogy elkísérjünk egy másikat az esküvőre; azután pedig tanúként jelenünk meg a bíróságon a válásukhoz; azért, mert kedvesek és udvariasak vagyunk, stb. Hogyan lehet akkor időnk? Ma ennek az embernek a beszédes telefonhívását fogadjuk, másnap pedig mi válaszolunk egy másik ember értelmetlen csevegésére. Azután ott van az újságolvasás, a televízió nézés – legalábbis a hírek nézése, hogy tudjuk, ki kit ölt meg. Hát másnap? Ha sok rokonunk van, olyan elfoglaltak leszünk, hogy belehalunk. Ezért valóban nagyon nehéz a gyakorlásra időt találni ebben a világban! Ha ennyire lekötöttek vagyunk, akkor ebből alapjában véve nem tudunk kikerülni. Lenne-e erre bármilyen más mód, ha nem tettetjük magunkat halottnak? Nem lenne! Mi jelent az, hogy halottnak tettetjük magunkat? Süketnémáknak tettetjük magunkat. Hagyjuk, hogy félreértsenek minket, hagyjuk, hogy megszidjanak, nem számít. Még akkor is kell, hogy legyen egy határ a számunkra, annak ismeretében, hogy mi a fontos. Amit csak tudunk, azt megtesszük. A többit, amit nem tudunk megtenni, azokat hagynunk kell.
4
Halottnak kell tettetnünk magunkat, mintha nem ismernénk az illemet, mintha nem tudnánk, hogy ma van a születésnapja, mintha nem tudnánk, hogy holnap lesz a temetése. Ha futja az időnkből, ha van rá mód az életünkben, akkor persze olyan illendőek lehetünk, amilyenek csak akarunk! Ha az életünk már túlzsúfolt és olyannyira lekötöttek vagyunk, akkor módot kell találnunk arra, hogy kibogozzunk néhány csomót, hogy legalább a két kezünket kiszabadítsuk. Vagy különben, ha teljesen gúzsba vagyunk kötve, hogyan mozgunk? Nem tudjuk száz százalékig halottnak tettetni magunkat, de nyolcvan százalékig igen. A nyolcvan százalék már elég szabad. Mint a papagáj, ha nem tetteti magát teljesen halottnak, tettethette volna nyolcvan százalékig. Az is rendben van, ha betegnek tetteti magát. Kétségtelenül kivitték volna, hogy az orvos megvizsgálhassa. Akkor kigondolhat valamilyen módot arra, hogy elszökjön. De az kockázatosabb. Jobb, hogy teljesen halottnak tetteti magát. Az emberek félredobják. Azután pedig elrepül. Ugyanez a helyzet velünk, gyakorlókkal. Semmiben sem szenvedünk hiányt ezen a világon, de valójában mi sem érezzük magunkat szabadnak. A megszabadulásunk az, ami után a leginkább vágyódunk. Mi a „megszabadulás”? Ó! Nem lenne bennünk semmilyen vágy és kapzsiság! Az életünk nyugodt és elégedett lenne. A bensőnk igen boldog lenne. Kívül képesek lennénk törődni a saját helyzetünkkel. Akkor szabadulhatnánk meg ebben az életben. Mivel ebben az életben megszabadulunk, ezért amikor tényleg meghalunk, a következő életben is meg fogunk szabadulni. Hiszen nem ragaszkodunk a világhoz, miközben élünk, ezért hogyan ragaszkodhatnánk bármihez is, amikor meghalunk? Akárcsak a papagáj, minden finom falat megvolt a kalitkájában, és mégsem akart enni. Hogyan ragaszkodhatna hozzájuk, miután repülhet és megszerzi a saját szabadságát? Vagyis a gyakorlók olyanok, mint ez a papagáj!
Egész reggel egyedül ültem Vágyódva arra, hogy lássalak. Nem jövél. Egész délután ismét egyedül ültem Őszintén várakozva. Az egész világ ismeri a türelmemet! Te viszont nem törődsz vele! Egész éjjel ébren fekszem Legsötétebb szobámban Egy magányos gyertyával, Fényed egyszer sem ragyogott által! Jól van, Mester! Akkor menj! Menj, ahová csak szeretnél. Fáradt vagyok. Összetört a szívem. Nincs már több türelmem. Elvégre én csak egy törékeny halandó vagyok, tudod. Kiszállok. U.i.: Viszlát holnap
5
Ching Hai Legfelsőbb Mester Csendes Könnyek
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Szöul, Korea 2000. május 8. Ázsiai előadókörút 694. videó szövege (eredetileg angolul) Bemondó: A Mester belép a konferenciaterembe. Most lépett be Ching Hai Legfelsőbb Mester a konferenciaterembe. Fogadjuk őt nagy tapssal és meleg szeretettel. Most majd egy üdvözlő előadást tartunk Ching Hai Legfelsőbb Mester számára. Az előadás hagyományos koreai tánc lesz, melyet a „Szerető Tánccsoport” készített elő. Ezen előadás a „Béke és Felvirágzás” címet viseli. Az előadással őszinte szívvel szeretnénk üdvözölni Ching Hai Legfelsőbb Mestert, hogy megünnepelhessük a mai előadását, és mindannyiótokat, a közönséget is szeretettel üdvözöljük. Mester, lennél szíves a színpadra fáradni? Gyümölcs- és virágfelajánlás a Mesternek. A közönségből néhány testvér gyümölcsöt és virágot szeretne felajánlani, hogy kimutassák a Mester iránti szeretetüket és tiszteletüket. Mester: Köszönöm nektek. Milyen sok! Köszönöm. Köszönöm. B: Ezennel el szeretnénk kezdeni Ching Hai Legfelsőbb Mester előadását. M: Köszönöm. Mielőtt elkezdenénk az esténket, meg szeretnélek hívni titeket egy kis egyszerű imára. Imádkozunk Koreáért, Észak- és DélKoreáért, és imádkozunk a világbékéért… csak egy pár percig. Csak csukjátok be a szemeteket, és őszintén fejezzétek ki a kívánságotokat. Köszönöm. Mindannyian azt kívánjuk, hogy béke legyen a szívünkben és hogy béke legyen a világon, de nem mindannyiunk tudja elérni ezt a békés tudatállapotot. Ezért olyan sok bajban, olyan sok szenvedésben, és olyan sok félreértésben van részünk ezen a világon. Erre a soha véget nem érő problémára az az egyedüli megoldás, hogy felismerjük, hogy mindannyian egyek vagyunk. Ahhoz, hogy felismerhessük, hogy mindannyian egyek vagyunk, fel kell ismernünk, hogy igazából kik vagyunk.
Mindenki hallotta már, hogy mi Buddhák vagyunk, hogy Buddha bennünk van, hogy Isten bennünk van, de nem mindenki tudja ezt igazán meglátni. Mivel nem látjuk a saját Igazi Énünket Istenként, Isten gyermekeiként, vagy Buddhaként, ezért el fogjuk különíteni magunkat az összes teremtés valódi eredetétől, és elkülönítjük magunkat egymástól. Ezért nem tudjuk megérteni egymást, mindig csak a saját érdekünket hajszoljuk, és ezt sokszor a testvéreink kárára tesszük. Szintén megtanuljuk… saját érdekből még azt is megtanuljuk, hogy ne bízzunk egymásban, hogy ne bízzunk a testvéreinkben. És néha még Istenben, még Buddhában sem bízunk, akár létezik Isten, és a Buddha Természet valóban bennünk van, akár nem. Annyira egyszerű ismerni magunkat és annyira könnyű, hogy ezt mindenkinek tudnia kellene, már abban a pillanatban, amikor elkezdjük megérteni a saját nyelvünket. De mivel azt tanították nekünk, hogy bűnösök vagyunk, hogy egyszerű halandók vagyunk, hogy nincs módunk Istent megismerni, hogy teljes mértékben csak nagyon alacsonyrendű emberi lények vagyunk, hogy csak Buddha az egyetlen, és senki más, vagy csak nagy ritkán tudta valaha is valaki elérni a Buddhaságot, ezért sosem merészeljük ezt megpróbálni. De néhányan megpróbáltuk, sokan megpróbáltuk, és valamilyen fokig sikeresek vagyunk abban, hogy megismerjük a saját Természetünket. Minden nap megismerjük. Folytatjuk a saját Énünk, az Isteni Énünk, a Buddha Énünk megismerését addig, amíg teljesen meg nem ismerjük, amíg teljesen meg nem vagyunk győződve efelől. Ezeket az embereket Megvilágosodott Mesternek nevezzük, Buddháknak nevezzük, Krisztusnak nevezzük, stb. Ezek az emberek talán köztünk vannak a napi tevékenységek során, a napi kommunikációban, de talán fel sem ismerjük őket. Az az oka, hogy nem ismerjük fel ezeket
6
az embereket, hogy még nem ismerjük fel önmagunkat. További ok, amiért nem ismerjük fel őket, hogy nagyon hétköznapinak tűnnek, éppúgy néznek ki, mint mi. De így is kellene kinézniük! Mert ők közülünk valók, pontosan úgy néznek ki, mint mi – belül is, kívül is. Egyek Istennel, és mi is egyek vagyunk Istennel, csak az történt, hogy mi elfelejtettük. Mihelyt emlékezünk arra, hogy hol keressük az Igazi Énünket, és hogyan keressük ismét az Igazi Énünket, akkor Buddhák leszünk, legalább fel fogjuk ismerni a Buddhaság egy részét, amely bennünk van, Isten Országának egy részét, amelyről tudjuk, hogy bennünk létezik, vagy legalább azt mondták nekünk, hogy létezik. Akik igazán, őszintén keresik azt, hogy megismerjék a Buddha Természetet, hogy megismerjék a teremtés titkát, azok a választ azonnal megtalálják. Azonnal, mivel minding bennünk van. Csupán rossz irányba tekintünk, ezért nem találjuk. Abban a pillanatban, amikor a helyes irányba nézünk, akkor itt van. Ha Buddha megtalálta, mi is megtalálhatjuk. Ha Jézus Krisztus megtalálta, mi is megtalálhatjuk. Amikor megnézzük Buddha vagy Jézus képét, vagy a múlt bármely Mesterének a képét, akkor azt látjuk, hogy éppúgy néznek ki, mint mi. És épp ilyennek kell kinézniük! Ez így helyes. Mert azt mondták nekünk, hogy egyenlők vagyunk velük, hogy megtalálhatjuk azt, amit ők megtaláltak, hogy bármit, bármilyen csodát véghez vihetünk, amit ők véghez vittek. És ez így helyes. Csak az történt, hogy elfeledkeztünk a bennünk lévő legnagyobb erőről. Elfelejtettük, hogy Isten vagyunk, hogy Buddhák vagyunk, mert túlságosan összpontosítunk erre az anyagi létre, túl sokat összpontosítunk erre a fizikai testre, és elfeledkezünk arról, aki benne él. Így ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban az Igazi Énünket, a Buddha Természetet, vagy Isten Országát, ahhoz egy kis időt el kell töltenünk minden nap, hogy lecsendesítsük az elménket, hogy megkeressük az Igazi Természetünket. És ekkor kikapcsolunk, időlegesen kizárjuk a világot. A fizikai létet időlegesen ki kellene kapcsolnunk, hogy megtalálhassuk az Igazi Létünket. Meg fogom mutatni, hogy mit kell tennetek, hogy megtaláljátok a saját természeteteket, egy kicsit később. Élvezhetünk mindent, ami ezen a vilá-
7
gon van, mert már ezen a bolygón vagyunk, és ezek a dolgok azért keletkeztek, hogy élvezzük őket. De akkor legalább tudnunk kellene, honnan erednek ezek az élvezetek, ki csinálta ezeket, és miért vannak itt? És mi milyen okból vagyunk itt, ki teremtette nekünk mindezeket a dolgokat, és ki teremtett meg minket is? Mert ha nem tudjuk ezekre a válaszokat, akkor az életünk néha egy nagyon… érdektelen módon folytatódik, néha unalmasan, és néha még igen szenvedéssel teli módon is. Ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat, semmiről sem kell lemondanunk, ami számunkra élvezetes és örömteli. Nem kell lemondanunk a családunkról. Nem kell lemondanunk a munkánkról, vagy még a vallásunkról se, mert az összes vallás olyan elmélet, amely ugyanarra a dologra mutat – mint ahogy sok vállalat ugyanazt a terméket reklámozza. Egy kis gond van a torkoddal. Adnál neki valamit inni? Ó, van már? Rendben. De talán ez jobb. Igen, almalé. Ez majd ellazít és a torkod jobb lesz, igaz? A fordítás nagyon nehéz munka. Ő jól csinálja. Köszönöm. (Köszönöm, Mester.) Igyál egy kis almalét. Adjatok neki pár percet, hogy megihasson egy kis almalevet. Igen! Csak igyál egyet – az majd megnyugtatja a torkodat. (Köszönöm.) Hallom, hogy a torkod egy kicsit száraz és egy kicsit ideges is vagy, majd az almalé lecsillapítja az idegeidet. Rendben, hol is tartottunk az almalé előtt? Jó, rendben. A Buddha Természet megismerése olyan könnyű, mint a szomszédaink megismerése, olyan könnyű, mint meglátni az arcunkat a tükörben. És ezért tudom megmutatni nektek, mert már megvan nektek ez a Buddha Természet, már bennetek van az Isteni jelleg. Azt mondjuk, bennünk van, de valójában kívül is. Mindenhol mi csak ezen a Buddha Természeten belül vagyunk, mindig Isten Országában, de nem vesszük észre. Ha jól emlékeztek, Buddha nem megvilágosodva született, Jézusnak sok évet kellett tanulnia, hogy ismét emlékeztesse Magát erre. Így mindannyiunknak el kell felejtenünk a Mennyországot. És utána ismét megtalálhatjuk, amikor csak akarjuk. Nos, ha elfelejtettük a saját Isteni Országunkat, a Buddha Természetünket belül, ez semmiképpen sem meglepő. Még Buddhát is egy Buddhának vélték, amikor meg-
született, már Buddhának vélték, még mielőtt a világra jött, de ő elfelejtette! Oly sok helytelen módszert kellett gyakorolnia, mígnem rátalált a helyesre. Hat évébe került! És Jézusnak is várnia kellett az érett korig, 30 egynéhány éves koráig. És még ezután is 49 napig kellett a sivatagban ülnie, mígnem végül teljesen megvilágosodott. 40 napig, rendben, igaz. Vagyis ez nem azt jelenti, hogy mi nem vagyunk Buddhák, hanem csak azt, hogy elfelejtettük. Megmutatom majd nektek, hogyan emlékezzetek ismét Magatokra, még ha csak részben is. És ha naponta folytatjátok, akkor emlékezni fogtok majd az egész lényetekre. És ezután majd minden nap sétáló Buddhaként lesztek jelen ezen a bolygón. Emlékezni fogtok mindenre. Bölcsen fogtok cselekedni. Még szeretetteljesebb kedvességgel fogtok cselekedni. Úgy fogtok cselekedni, mint egy Buddha, vagy legalább egy fél-Buddha, mígnem teljesen emlékeztek arra, hogy kik is vagytok valójában: ami 100 százalékban Buddha. Az az oka, hogy ezt elfelejtjük, hogy túlságosan vonzódunk e földi világ körülöttünk lévő összes gyönyörű dolgához. Habár ezek illúziók, akkor is olyan szépek, olyan elbűvölők. El tudjátok képzelni, hogy mennyivel szebb, mennyivel elbűvölőbb lehet az igazi világ? Ezek csak másolatok! Ez a földi világ csak egy másolat, csak az igazi világ visszatükröződése. Csak olyan, mint a tükör, az énetek elképzelt képe a tükörben - csak a valódi énetek visszatükröződése, de még így is annyira szépnek látszik. Mindannyian tudjuk, hogy a világegyetemnek két oldala van – egy pozitív és egy negatív. Mindannyian tudjuk, hogy két világ van a világegyetemben. Az egyik az igazi világ, és a másik a képzeletbeli. Mindannyian hallottuk ezt. Mindannyian hallottuk Buddhától, hogy Buddha Földje pont itt van, megtalálhatjátok önmagatokban. Mindannyian hallottuk, a Bibliában az áll, hogy „Isten Országa itt van.” „Íme! Isten Országa itt van.” „Isten Országa benned van.” De csak halljuk ezt! Még arra sincs időnk, hogy belegondoljunk: „Hogyan is találjuk ezt meg?” Ha létezik, akkor ezt meg kell tudnunk találni. Igen, meg tudjuk! Csak két világ létezik: egy külső és egy belső, az igazi és az igazinak a visszatükröződése. Már ismerjük az igazi visszatükröződését,
ami nem más, mint a fizikai világ, amelyben élünk. Így csak egy világot kell megtalálnunk: ez az igazi világ, vagy az, ami belül van, ennek a világnak az ellentéte. Ezek egymás mellett, egyidejűleg léteznek. Ha erre az oldalra nézünk, a visszatükröződést fogjuk látni. Nézzetek arra az oldalra, és az igazi világot fogjátok látni. Ez nagyon egyszerű! Csak azt kell tudnotok, hogy hová kell néznetek. Mint ahogy van itt egy tükröm. Amikor belenézek ebbe a tükörbe, akkor a magam visszatükröződését látom. Annyira szép! Igen! Isten csinál néhány szép dolgot, beleértve engem is. Rendben. Tegyük fel, hogy szép vagyok, és amikor belenézek a tükörbe, azt gondolom, hogy szép vagyok. De még ekkor is, ez a szép képmás csak a saját magam visszatükröződése. Ha állandóan csak nézegetem, nézegetem, és nézegetem magam a tükörben, és azt érzem, hogy „Istenem! Ki az ott a tükörben? Annyira szép, annyira szép!” Akkor sohasem fogok emlékezni erre az igazira. Erről van szó. Élvezhetem a képmást is a tükörben, de tudnom kellene azt is, hogy én magam, kívül, az igazi, az még szebb, még igazibb, – és mindez hasznosabb, mint a tükörben. Hasonlóképpen, két világ létezik: a külső, melyet itt látunk és a belső. Mihelyt becsukjuk a szemünket és tudjuk, hogy hol keressünk, akkor látni fogjuk a másik világot… egyidejűleg, azt, ami az igazi, ami szebb, ragyogóbb, boldogabb, inkább örökké tartó. És ez annyira elégedetté tesz minket, annyira megelégedetté, hogy ezután nem számít, hogyan hat ránk a külső világ, már nem érezzük a hatást. Mindig boldognak érezzük majd magunkat, mert ismerjük az igazit. Tegyük fel, hogy a tükör rendben van most. Igen, most rendben van. De néha valami történik! Eltörik… Eltörik. És amikor belenézek ebbe a törött tükörbe, akkor az egész arcomat töröttnek látom. Most akkor sírnom kellene? Azt gondolom, „Istenem! Ilyen csúnyának nézek ki?” Mert a tükörre összpontosítok. De mihelyt elfelejtem a tükröt és magamat nézem: „Ó, még mindig jól vagyok! Az arcom nincs eltörve, sehol sem vagyok megsebesülve, gyönyörűen nézek ki.” Ez az a mód, amit tennünk kellene ezzel a világgal, magunkkal: visszanézni a valóságba, mindent tökéletességben találni, ahogy az időtlen idők óta mindig van… és a tökéletességben folytatódni, folytatódni fog örökké. Akkor nem
8
számít, hogy mennyire van eltörve ez a világ kívül, csak olyan, mint a tükör – nem fogunk aggódni. Ezért boldogok a megvilágosodott szentek örökké. És bármilyen szituációban elégedettek, bármilyen körülmények között. Ha sok vagyonuk van, vagy ha semmijük sincs, akkor is mindig boldogok, mert ismerik az Igazi Énjüket. Ismerik az Igazi Világot, ami csupa dicsőség, csupa ragyogás, csupa áldás, csupa boldogság. A belső világ ragyogása a napunkkal összehasonlítva 10000-szeres… néhány világban. És a gyémántok és a kövek és az értékes drágakövek a belső világban, amikor összehasonlítjuk őket ezzel a gyémánttal, akkor ezek olyanok, mint a piszok, mint a homok. Haszontalanok, nincs erejük, nincs rezgésük, nincs szerető válaszuk. Az igazi világban lévő tárgyaknak lelkük van, kapcsolatba tudnak lépni veletek. Még az asztal is tud beszélni hozzátok, a fák énekelni fognak nektek, a madarak megértik a nyelveteket, és ti megértitek őket. És az összes tárgy, a drágakövek és minden, a drágakövek… még a felhő is megért benneteket. A felhő mindenhová elvisz titeket, ráadásul anélkül, hogy bármit mondanátok. Itt Koreában taxiba ültem. Nem értette, hogy mit beszélek. Csak vitt körbe és körbe. Olyan hosszú ideig tart. Ezért egy kicsit késtem. Elnézést kérek. Jó a memóriád. (Köszönöm!) Ő mindenre emlékszik? Ez igen! Intelligencia! Ezért, amikor megtaláltuk az Igazi Világunkat önmagunkban – amelyet Isten Országának nevezünk, vagy Buddha Földjének, Buddha Természetnek, bárminek is –, akkor elégedettek vagyunk, vigaszt érzünk. Többé nem érezzük magányosnak, bizonytalannak magunkat. Többé nem érzünk félelmet a haláltól vagy bármilyen csapástól, mert tudjuk, hogy soha nem fogunk meghalni. Tudjuk, hogy létezik egy világ, ami billiószor fönségesebb, mint ez a világunk, így nem félünk, hogy bármit is elveszítünk. Még attól sem félünk, hogy elveszítjük az egész világot, vagy bármilyen vagyonunkat, vagy bármi olyat, ami úgymond nagyon kedves nekünk a megvilágosodás előtt. De semmiről sem kell lemondanunk ebben a világban. Semmit sem kell eldobnunk ebben a világban. Nem kell gondatlan vagy nagyon hanyag emberré válnunk azért, hogy megmutassuk a megvilágosodásunkat, vagy
9
hogy tudják, hogy egy megvilágosodott ember szeretne bármiképp másnak tűnni, mint az evilági emberek, csak hogy megmutassa, hogy ő nem törődik semmivel. A szokásos életvitelét éli továbbra is. Továbbra is beilleszkedik az összes testvére közé. És ezt még inkább csinálja, mert most tudja, hogy egy minden lénnyel. A „megvilágosodás” szó, a „Buddhaság”, vagy „Isten Országa” nagyon ismerős nekünk. De még ha ismerősek is, sohasem álmodunk, sokan közülünk sohasem álmodnak arról, hogy valójában, igazából fel tudnánk ismerni belül Isten Országát, vagy a Buddha Természetet. Nem tudom, hogy miért nem. Ha tudjuk, ha hallottunk valakit, aki azt mondja, hogy van egy bankszámlánk a Koreai Bankban, ilyen és ilyen számú, akkor elmennénk oda és megkeresnénk a pénzünket? Vagy csak azt gondoljuk: „Ó! Ez csak a bank. Csak mondta nekem valaki. Még nem is ismerem.” Még ha nem is ismerjük, meg kellene próbálnunk megtalálni. Ha valaki azt mondja, hogy az elődeink egy vagyont hagytak ránk, hogy valami nagy kincset örököltünk, akkor megpróbálnánk megtalálni, vagy nem? Persze, hogy megpróbálnánk! Így hasonlóan, ha hallottuk, hogy Isten bennünk van, ha bennünk van a Buddha Természet, akkor nem kellene megtalálnunk? Igen vagy nem? Igen! Köszönöm. Ezért be fogom mutatni nektek a saját kincseteket. Meg fogom mutatni nektek a nagyságotokat. És akkor tudni fogjátok, hogy minden igaz, amit a Bibliában állítottak. És akkor tudjátok, hogy minden, ami a buddhista szentírásokban van, amit a Buddha mondott – hogy miénk a Buddha Természet, és hogy Buddhává válhatunk –, az igaz. Hogy ezt megtudjátok, ahhoz semmit sem kell tennetek, csak egy kis időt kell szánnotok arra, hogy ezt minden nap felismerjétek. Éppen úgy, mint ahogy minden nap kivesztek a bankból egy kis pénzt, hogy azt elkölthessétek, ez segíteni fog abban, hogy az életetek kényelmesebb legyen. A bennünk lévő bölcsességet ismerve abból még ebben a fizikai, képzeletbeli világban is hasznot húzhatunk, hogy megoldhassuk a problémákat, hogy segítsünk a szomszédoknak, hogy megáldjuk a nemzeteket, az egész világot, azért, hogy a világunk mindig csak jobbá, jobbá és jobbá váljon.
Sok különböző országba mentem már, és néhány ország nagyon, nagyon fejlett technológiával és tudománnyal rendelkezik, viszont nem rendelkeznek túl fejlett bölcsességgel, bennünk lévő örökölt bölcsességgel, a spirituális megértés terén. És azok az országok nagyon, nagyon száraznak tűnnek. Annyira száraznak, hogy még ha a Buddhát oda is viszitek és az arcuk elé teszitek, még akkor sem akarnak tudni róla. A világunk nagyon gyorsan fejlődött az utolsó században a technológia és tudomány terén, és sok más vonatkozásban. Kötelességünk, hogy fejlesszük a spirituális bölcsességet is a tudományos felfedezés mellett. Különben az egyensúlyhiány veszélye lép fel. Az életmódunk túlságosan egyoldalú lesz. Túlságosan vonzódni fogunk, túlzottan megbízunk a technológiákban és gépekben, ahelyett, hogy az Igazi Énünkben és az Igazi Világban bíznánk, ami sokkal örökkévalóbb. És abban a veszélyben vagyunk, hogy elpusztítjuk magunkat, ha nincs elég spirituális bölcsességünk ahhoz, hogy a technológiai fejlődést megfelelően kezeljük. Annyira boldog vagyok, hogy a koreaiak nagyon nagy érdeklődést mutatnak a spiritualitás témája iránt, és hogy ilyen nagy számban jöttek erre a mai előadásra. Köszönöm nektek. Azt mondták nekem, hogy körülbelül hét-, nyolc-, vagy kilencezer ember jött, és ez igen sok, hiszen még nem is ismertek engem. De úgy vélem, hogy a lelketek ismer… mert a tisztaságotok ezt mondja rólatok. Ezért eljöttetek, mert nagyon közel vagytok Istenhez, nagyon közel vagytok a Buddha Természethez. Megéreztétek, hogy valamivel többek vagytok, mint ez az emberi fizikai test, így hát eljöttetek. Nagyon boldog vagyok. Nagyon hosszú útról jöttem, az Egyesült Államokból, és azt gondolom, hogy nagyon megérte, mert a koreai emberek annyira nagyszerűek. Igen megtisztelve érzem magam. Kicsit fáradtnak éreztem magam, de amikor látlak benneteket… A tisztaságotok, a szeretetetek, az őszinteségetek elmossa a lényemből az összes fáradtságot, és ismét megújulva érzem magam. Köszönöm a bizalmatokat, a szereteteteket. Most pedig, ha nagyon mélyen meg szeretnétek ismerni a Saját Természeteteket, és hogy hogyan kell megtalálnotok, felismernetek, emlékeznetek rá minden nap, akkor elhagyhatjátok a termet, mehettek és bemondhatjátok a neveteket, hogy később hívhassunk benneteket.
Ha még mindig van kérdésetek, most írásban ezeket feltehetitek nekem. Kétféleképpen szolgálhatunk titeket. Akik őszintén és türelmetlenül mindent meg akarnak tudni önmagukról, azoknak kellene a beavatás. Akik csak ki akarják próbálni, azoknak kellene a Kényelmes Módszer. És akik egyiket sem akarják kipróbálni, azoknak gyorsan meg fogom mutatni, hogyan kell otthon meditálni, mielőtt elmennék. Nos, ha van bármi kérdés, kérlek, olvasd fel. Ha van kérdésetek, olvasd fel őket, kérlek. A Mester kérdésekre válaszol K.1: Hogyan tudjuk megtartani az őszinteségünket és az igazság keresése iránti vágyódásunkat? M: Miután megismerjük az igazságot, meg fogjuk tartani! Továbbra is őszinték leszünk. Valami jót kóstolunk meg, és továbbra is meg szeretnénk kóstolni. K.2: A meditációnk folytatásához abba kell-e hagynunk a húsok és a nem vegetáriánus ételek fogyasztását, amelyeket most fogyasztunk? M: Igen, vissza kell térnünk az együttérző Buddha Természet Énünkhöz. Ha akarod a beavatást, akkor talán most el kellene menned, és kint fel kellene iratkoznod, hogy később hívhassunk majd. Mert túl sokan lesznek, túl lassú lesz neked később, és nagyon későn lesz. A beavatás azt jelenti, hogy megmondjuk nektek… csak meg fogjuk nektek mutatni, hogyan kell meditálni, és hogyan tudjátok azt, hogy hol keressétek a saját Természeteteket. És később ezt otthon egyedül csinálhatjátok, mindig. Elmagyarázzuk ezt nektek néhány, egy vagy két óra alatt, és azután később mindig csinálhatjátok. Nagyon könnyű! Olyan könnyű, mint ez… mint ahogy tapsolsz a kezeddel. Könnyű, könnyű. És… most nem kerül semmibe, közben sem kerül semmibe, ezután sem kerül semmibe. Sohasem kerül semmibe! Nincs kötelezettség, nincs tagság, semmi. Mert ez a saját természetetek! Nem adok nektek semmit. K.3: Meg szeretném ismerni a világegyetem és a teremtés születésének a titkát, és meg szeretném ismerni a halál utáni életet… az ott van?
10
M: Ó, ez olyan sokáig tart! Tudod, hogy mennyi ideig tart megteremteni ezt a világegyetemet? Annyi ideig tart ezt nekem elmagyaráznom. A következő kérdést kérem. K.4: El tudjuk érni a meditáció által a megvilágosodást, hogy egyek legyünk a világegyetemmel? Szeretném tudni, hogy nehéz-e a meditációt gyakorolni. Mindenki könnyen meg tud világosodni? M: Igen, igen. Mindenki. A hatéves gyerekeink is meg tudnak világosodni, így te is meg tudsz. K.5: Megvilágosodhatok ebben az életben? M: Persze, ezért vagyok itt. Elmondtam nektek, hogy azonnal megvilágosodhattok, mert már belül magatokban meg vagytok világosodva. Ti Fény vagytok. Ti Buddha vagytok. Senki más sincs ebben a testben, csak a Buddhák. A Buddhák úgy néznek ki, mint ti, Jézus úgy néz ki, mint ti, az összes múltbeli szent úgy néz ki, mint ti. Vagyis Buddhák lehettek. Ismét felismerhetitek, emlékezhettek Buddhára belül magatokban. K.6: Be tudnád bizonyítani a halál utáni élet létezését? M: Be tudnám, de azt kell tenned, amit mondok neked. Magadnak kell meglátnod, és neked kell belülre nézned. És meg fogom mutatni, hogyan csináld, és akkor magad megláthatod. Mert amit én látok, azt te nem láthatod. Vagyis ha meg akarod látni, akkor követned kell az útbaigazítást. Akkor majd magad megtudhatod. K.7: Nem tudok jól összpontosítani. Hogyan tudnék jól összpontosítani? M: Keményebben kell próbálkoznod, rendben? Ez attól függ, hogy milyen módszert gyakorolsz. Néhány módszer segít neked abban, hogy gyorsabban összpontosíts, és néhány nem. A mienk könnyebb, mint sok másik. K.8: A házasság segít a megvilágosodásban? M: A házasság? (Házasság, házas élet.) Igen, igen. Az nem baj. Buddhának sok olyan tanítványa volt, akik családapák voltak, és egyikük nagyon, nagyon remek volt. Még a szerzetesek
11
is féltek tőle: Vimalakirti. K.9: Hogyan létezik az Igazi Énünk? Létezik? M: Igen, létezik. Az mindig létezik! Egyszerűen létezik. Olyan, mint a levegő – csak létezik. Mindig ott van. Abból alkottak minket. K.10: Értem, hogy a buddhista világ és Jézus világa különböző, de hogyan mondhattad azt, hogy ezek egyek? Elmagyaráznád? M: Mert látom, hogy egyek. Krisztus Buddhát jelent héberül, és Buddha Krisztust jelent a hindu nyelvben. Csak egy különböző név… különböző nyelv, és nem fordítjuk le. Ezért értünk félre sok mindent. Mindkét név Megvilágosodott Mestert jelent. Továbbá, amikor befelé fordulsz, láthatod Buddhát is és Jézust is, együtt teáznak. Nem vitatkoznak, mint mi a külső világban: hogy ki a jobb és ki nem. Meditálsz… Megkapod a beavatást és meditálsz, akkor majd láthatod. Köszönöm. Ez aztán egy meglepetés. Igen, néhány testvérünk, néhány buddhista hívő, amikor meditálnak, valóban látják Jézust, amint hozzájuk beszél. És néhány keresztény, amikor meditálnak, látják Buddhát, amint hozzájuk beszél. Jót szórakoznak! Néha mindkettőt látjuk. De nem ők az egyetlenek. Sok múltbeli, jelenkori és jövőbeli Mesterünk van. Kapcsolatba léphetünk velük, ha meditálunk és befelé fordulunk az igazi világ felé. Köszönöm. K.11: Hogyan tudunk megszabadulni a saját karmánktól? M: Világosodj meg. Mihelyt meggyújtod a gyertyát, a sötét szoba… Amikor felkapcsolod a világítást, még ha a szoba sötét is volt évezredeken át, azonnal kivilágosodik benne. A karma akkorra már elhagy. Igen, a következő kérdést. K.12: Mi a különbség… aközött, hogy amikor meditálunk, néha a csakránkra összpontosítunk, az alsó részre, és néha, mint most azt hallottuk, hogy a homlokra kell összpontosítanunk. M: Igen. Minden csakra… A csakrák központokat jelentenek, energiaközpontokat a hindu nyelvben. A csakra központot jelent. Vagyis a test minden egyes energiaközpontjának más
ereje van. Sok csakránk van! Mint a talpban lévő központ, a térdek központja, a férfi és női szexuális szerveknél lévő központ, a gyomorban lévő központ, ezt solar plexusnak nevezzük, a szívben lévő központ, a torokban lévő központ, a homlokon lévő központ, stb. Ezért minél magasabbra összpontosítunk, annál gyorsabban jutunk egy magasabb dimenzióba. Ha egyre, egyre… egyenként összpontosítunk, végül akkor is feljutunk. De ez évekig, évekig, évekig tart, és esetleg előtte meghalunk.
M: Éppen olyan, mint ez az élet, mint amilyen most van nektek, csak több tekintetben jobb. Több intelligencia, több boldogság, ellazultabb leszel, több szerető kedvesség, jobban megértesz mindent, amit meg akarsz érteni.
K.13: Hallottam, hogy a Biblia azt mondja, hogy van örök élet. Szeretnék hallani erről.
M: Csak folytasd. (Hogyan imádkozzak?) Csak imádkozz. Bármit akarsz Istennek mondani, csak mondd a szívedben. Vagy beszélj hangosan, vagy beszélj magadban – Isten megérti. De csak akkor leszel képes meghallani Isten válaszait, amikor megvilágosodott vagy. Az imádkozás könnyű, hallani a választ nehéz. Nem fogod meghallani a választ Istentől, hacsak nem vagy megvilágosodott. Köszönöm.
M: Igen, igen, van örök élet, mert az élet mindig folyamatos. Még miután elhagyjuk ezt a fizikai testet, az életünk akkor is tovább folytatódik. Az életnek semmi köze sincs ehhez a fizikai testhez! Ez csak egy ideiglenes eszköz, és az életünk örökké folytatódik. Használunk egy eszközt, ezt az eszközt, azt az eszközt, éppúgy, ahogy minden nap más kocsikat használunk. Megismerhetjük az örök életet most ebben az életben, ha félreteszünk egy kis időt minden nap azért, hogy kisétáljunk ebből a fizikai „autóból” egy pillanatra, és belépjünk az örök életbe. És mindig visszajöhetünk ebbe az ideiglenes életbe, és kiléphetünk ismét a testből az örök életbe minden nap. Így tudjuk, hogy az élet mindig létezik, és még a halál sem fejez be semmit… csak lecseréli a ruhát. Ezért is említi a Biblia, hogy a szentek említették, hogy „naponta meghalok.” Azt is mondták: tanulj meg meghalni, azért, hogy elkezdhess élni. Ha csak egy kicsit is gyakorlod azt az útbaigazítást, amit az előbb mutattam, és jól összpontosítasz, akkor meg fogod tapasztalni, hogy elhagyod a testet, és meglátogathatod a mennyországot – ha jól összpontosítasz. Ha ezt mélyebben meg akarod ismerni, akkor kell a beavatás neked. Egy kis ideig tart nekem, nekünk, hogy elmagyarázzuk a dolgokat nektek. És azután kiléphettek a testből minden nap… és visszajöhettek. Ez annyit jelent, mint naponta meghalni. Haljatok meg és gyertek vissza, haljatok meg és gyertek vissza. Nagyon könnyű! Soha nem fogtok ismét félni a haláltól. K.14: Milyen lesz az élet a megvilágosodás után?
K.15: Folyamatosan meditálok, de már régóta nem vagyok képes folytatni. Talán türelmetlen vagyok? Meg tudnád mondani a legjobb módot, hogyan folytathatom, és hogyan összpontosítsak a meditációmra?
K.16: Elmondanád nekünk, hogy mi a megvilágosodás állapota? És a második kérdés az, hogy ha valaki megvilágosodott, akkor hogyan tudjuk ezt fenntartani, hogyan tudjuk megvilágosodottként folytatni? M: Már elmagyaráztam, hogy milyen az élet a megvilágosodás után. Többet tudsz, bölcsebb vagy, boldog vagy. Tudod, hogy Buddha vagy. És ha ezt folytatni akarod, akkor folytasd a befelé tekintést, továbbra is emlékezz arra, hogy Buddha vagy, azáltal, hogy ezt a felismerést minden nap mély elmélkedéssel megerősíted. Meditálj addig, míg teljesen meg nem érted magadat és emlékezel magadra. Mert minden nap ebben az életben dolgozunk, és minden megpróbálja ezt elfeledtetni velünk. Vagyis minden nap félre kell tennünk egy kis időt, hogy emlékezzünk erre. Különben a világ elnyom minket, és ismét elfelejtjük. De a megvilágosodás állapotát nem lehet emberi nyelven igazán elmagyarázni. Ezt az egyéneknek kell megtapasztalniuk. Ezért jövök ide, hogy ezt megmutassam nektek. Különben csak mondom nektek, hogy Buddhák vagytok, és ennek elégnek kellene lenni! Ezért nem kell ide jönnöm. B: Mester. (Igen?) Ez volt az utolsó kérdés. A program szerint 9:10-ig itt maradhatunk.
12
M: Rendben. Nagyon köszönöm. Sajnálom, hogy néhány kérdést nem válaszoltam meg, de ha felírtátok a címeteket, akkor el fogjuk küldeni a választ az otthonotokba. Nagyon szépen köszönöm, és Buddha, Isten áldjon meg benneteket. Isten áldja meg Koreát! Nagyon jó emberek a koreaiak. B: Most Ching Hai Legfelsőbb Mester el fogja hagyni ezt a helyet, és mi a hálánkat és a nagy szívünket tapssal küldjük neki.
M: Gyertek és vegyetek a gyümölcsökből magatoknak, jó? Köszönöm! Isten áldja meg Koreát. Isten áldjon meg benneteket. Buddha áldjon meg benneteket. Köszönöm a szereteteteket! A kezeim nagyon picik. Mindenki, sziasztok! Nézz a szemembe. Itt van a barátság, rendben? A kézfogás csak egy szokás, de a szemek a kapcsolat pontja. Értetted? Jól van, rendben. Köszönöm a szereteteteket. A szívemben fogok kezet veletek, jó? Mert túl sok az ember… Attól tartok, hogy tolakodtok, és az nektek veszélyes. Szeretlek titeket. Köszönöm.
Válogatott kérdések és válaszok A Mester a mi igazi barátunk életen és halálon át Ching Hai Legfelsőbb Mester Csoportmeditáció, Párizs, Franciaország 1993. április 25. 74. magazin 34. old. (eredetileg angolul és franciául)
K: Tétováztam, hogy feltegyem-e ezt a kérdést, mert ateista voltam. Most nem vagyok, de még mindig vannak kétségeim. A kétségeimmel együtt, jelent-e ez problémát? M: Nem. A hited napról napra erősebb lesz Istenben, ahogy fejlődnek a tapasztalataid. De még akkor is, ha nem hiszel Istenben, már láttad Isten fényét. Ez nem a hit kérdése, csak az Istennel való kapcsolat kérdése. Ez elég. Valójában a legtöbb ember ateista, mert soha nem látta Istent. Még ha hiszel is abban, hogy vannak szüleid, de soha nem láttad őket, vagy a szüleid már meghaltak, te még mindig árva vagy. Vagyis, még ha nem is hiszel abban, hogy vannak szüleid, de mindig a szülőkkel vagy, akkor miért kell hinned abban, hogy vannak szüleid? Már minden nap vannak szüleid. Ez nem intellektuális hit kérdése, mert valójában Isten mindenütt jelen van. Nem abban az Istenben kellene hinned, aki a mennyekben ül. Szóval, valójában te nem vagy ateista, csak nem hiszel abban az úgynevezett Istenben, akit az emberek be akarnak neked mutatni - az Istenben, aki ül valahol a mennyekben, nincs benne könyörület az emberek iránt, bünteti az embereket a pokolban, és ehhez hasonlók; és Isten még féltékeny is, stb., rendelkezik az összes emberi tulajdonsággal. Akkor miért kell imádnunk az efféle Istent? Néhányan bolondot csinálnak Istenből; és így még el is taszítják az embereket Tőle. Így ebben az esetben nem vagy ateista, különben nem lenne meg benned az őszinteség, hogy kutass valami után, amit még nem is ismersz. Ah, ne aggódj! Ő (a kérdező) csak nagyon őszinte. Nem tudsz úgy tenni, mintha hinnél egy Istenben, akit nem ismersz és nincs benne bizalmad. Így – tegnap bemutatva neked az Isteni tulajdonságokat – hinni fogsz. Amiben hiszünk, az a hatalmas erő, nagyszerű könyörületesség, mindenhol jelenlévő erő és nagy szeretet, nem pedig egy csupán emberi külsővel rendelkező, bizonyos fajta tulajdonságokkal bíró Isten. És abban hiszel. K: Az Isten, akiről mindenki beszél, az a bennünk lévő jóság, én erre gondoltam. M: Ez az, amiben te hiszel, és ez rendben van. Ez jó!
13
K: Mit gondolsz a telepátiáról? M: Ez csak az első szint, az asztrális szint egyik varázsereje. Ezt gyakorolhatjuk. De a mi meditálásunkban lesz olyan, amit úgy hívunk, hogy "gondolatátvitel". A telepátia, az az alacsonyabb szint dolgainak egyike, mert ez csak egytől egyhez, vagy egytől kettőhöz, háromhoz jelenthet kapcsolatot. De a "gondolatátvitel" az univerzális hálózat. Működik a mennyektől a pokolig és a földig, és működik a sokasággal. A mester azt az erőt használja, hogy mindenütt kommunikáljon a gyakorlókkal, nem számít, milyen nagy a számuk. És ha gyakorlod a meditációt, neked is meglesz az erőd, idővel. De még mielőtt teljesen kezelni tudod ezt az erőt, tudsz kommunikálni a mesterrel. Bármit mondasz, akarsz, vagy kívánsz belül, a mester azt mindig tudja. Bármikor azt akarod, hogy a mester tudja a gondolatodat, a kívánságodat, a mester tudni fogja. De ha nem akarod, az rendben van. A Mester csak készenlétben áll, és levegőt vesz. K: Említetted, hogy a mester segíthet egy haldoklón. Talán 3, 4 év múlva meg fogok halni. Tudsz nekem segíteni? M: Persze! Ez a dolgom. Ha én nem tudok segíteni neked a halál idején, ki más tud? K: Lesz időm találkozni akkor Istennel? M Igen, igen, igen. Légy őszinte, gyakorolj, és gyakran fogsz találkozni Istennel. Isten valószínűleg nem emberként jelenik majd meg. Ő a Fényben, a Hangban van. A Fényben és a Hangban meg fogod találni Isten minden tulajdonságát. Mint ahogy a vízben és ételben meg fogsz találni minden erőt és táplálékot az egész tested és az agyad számára. Az ételnek nem kell beszélnie, csak ad neked. A fénynek és hangnak nincs szüksége nyelvre, nincs szüksége cselekvésre, de megadnak neked minden spirituális táplálékot. Az a mi spirituális ételünk. Az Isten Maga. (Taps.) Mielőtt meghalsz, tudni fogod; a mester pedig jönni fog, és elvisz a mennyekbe. A mester az egyedüli, aki együtt van veled a halál idején. Nem számít, hogy a világi emberek mennyire szeretnek téged, nem lehetnek veled; csak a Mester lehet. A Mester a te egyetlen igazi barátod és társad - mindenféle világokon, életen és halálon, hányattatásokon, mindenen keresztül. Erős, hosszan tartó barátságban vagyunk. (Taps.) Egy fontos dolog, amit tudnod kellene, hogy a Mester soha nem fog elhagyni téged, amíg Buddhává nem válsz, amíg el nem éred a legmagasabb spirituális szintet, amíg mesterré nem válsz. Akkor a mester munkájának vége. Ez egyedileg, mindenkire ugyanúgy érvényes, nem számít, meddig tart, nem számít, milyen vacakul csinálod. Ez az ígéret. (Taps.)
Ching Hai Legfelsőbb Mester Aforizmák című könyvéből válogatás
2. "Mester" a saját mindenható bölcsességünket jelenti, határtalan bölcsességünket, a végtelen fényt, és a végtelen életet magunkban. Ha egyszer emlékezünk rá, többé nem félünk semmitől.
6. A bennünk lévő belső mester soha nem hagy el minket. Bíznunk kell benne, aki a saját Mesterünk, Igazi Önmagunk, az Eredeti Természetünk.
14
Ching Hai Legfelsőbb Mester San Jose, Costa Rica 1989. november 22. 85. magazin 14. old.(eredetileg angolul)
Ma este szeretnék felkínálni néhány elképzelést arról, hogy mi történik, miután elhagyjuk ezt a világot. Mert amikor ebben a világban élünk, már tudjuk, mit kell tennünk. A legtöbb ember nem tudja, mi történik azután, hogy elhagyjuk ezt a világot. Egy összehasonlítást is szeretnék végezni a megvilágosodás és az ún. halálélmény között. Tulajdonképpen nem halunk meg, amikor meghalunk, csak fizikai megjelenést változtatunk; vagy csak lemondunk a fizikai megjelenésünkről egy rövid időre; vagy még esetleg hosszabb időre is, esetleg sok száz évre, esetleg sok napra, esetleg sok ezer évre. Azután ismét viszszajöhetünk ebbe a világba, hogy újra egy fizikai eszközön keresztül fejezzük ki bölcsességünket és tapasztalatainkat. A megvilágosodás halál naponta A Bibliában a szentek egyike azt állította, hogy ő naponta meghal. Máshol az áll, hogy fontos megtanulni meghalni, hogy elkezdhess élni. Más helyeken olyat is állítanak, hogy ha megtagadod az életedet, akkor életet fogsz nyerni. Szóval, ha olvassuk a Bibliát és ilyen mondatokra akadunk, nagyon tanácstalanná válhatunk. Hogyan lehet az, hogy meghalunk azért, hogy éljünk? Hogy lehet, hogy valaki naponta meg tud halni? Hogy lehetséges, hogy meg kell tagadnunk az életet azért, hogy elnyerjük az életet? Azt hiszem, sokan olvastatok egy könyvet „Élet az élet után” címmel, amelyben egy amerikai orvos sok történetet gyűjtött össze azokról, akik meghaltak és visszajöttek az életbe; és majdnem mind ugyanazokat a tapasztalatokat fejezte ki. Azt, hogy miután meghaltak, vagy elhagyták ezt a fizikai testet, az öröm és szabadság nagyszerű érzését érezték; képesek voltak távoli országokba repülni valamifajta járművön, ami úgy nézett ki, mint egy alagút,
15
és azután lények fogadták őket, akik tele voltak fénnyel, szeretettel és segítőkészséggel. Amikor az ún. megvilágosodást tapasztaljuk meg, bizonyos fokig hasonló élményeink vannak. Ezért hallottuk azt, hogy „minden nap meghalok.” A megvilágosodás azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk a magasabb világok magasabb rezgéseivel. Most ebben a világmindenségben nem mi vagyunk az egyetlen lények, és az életünk ezen a világon sem az egyetlen élet, amit valaha is éltünk. Szóval, ha elérjük ezt az ún. megvilágosodott élményt, az azt jelenti, hogy abban a pillanatban kapcsolatban vagyunk a magasabb világgal, és néha újra átéljük a múltbéli csodálatos élményeinket a csodálatos világban. Mi nem mindig voltunk emberi lények. Néha Buddhák, angyalok, szentek, Bodhiszattvák voltunk. Bodhiszattva szentet jelent a keresztény terminológiában - csak egy lefordíthatatlan szanszkrit kifejezés. Bodhi megvilágosodottat jelent, a szattva pedig lényt. Most sok életet éltünk különböző világokban. Néha az életeinket egy nagyon dicsőséges és intelligens világban éltük le. De amikor erre a világra jöttünk, a legtöbb ember elfelejtette a múltját. Ezért, amikor elérjük a megvilágosodást, akkor néha emlékezni fogunk ezekre a múltbéli emlékekre. Akkor visszanyomozhatunk, hogy hová tartozunk, honnan jöttünk, és elkezdjük felismerni, milyen nagyszerű lények vagyunk. Ugyanez a helyzet egyes emberek halálélményével is. Amikor keresztülmennek az ún. halálélményen, a legtöbb ember látni fogja élete összes tapasztalatának egyfajta visszatükröződését, ami úgy villan fel a szeme előtt, akár egy film. De legtöbbször az ú.n. halott emberek számára csak a mostani élet tapasztalata az, amit megmutatnak a másik világokban. A megvilágosodott ember viszont sok-sok életet vissza tud nézni,
sok ezer vagy százezer évnyi időt, és az élményeket nem csak ebben a világban vagy ebben az életben – hanem sok világban. Így ilyen tudás birtokában felismeri, hogy ő nem egy átlagos ember, hanem egy Buddha vagy Krisztus tudatosság. Így jelentette ki magáról Jézus, hogy Ő a mennyek fia, Buddha pedig azt mondta magáról, hogy Ő a megvilágosodott, a Buddha. Buddha azt is jelenti, Krisztus. Krisztus az Isten tudatosság szintjét jelenti. Szóval Buddha egy szanszkrit kifejezés Krisztusra. Krisztus a Buddha héber kifejezése. Ha elérjük a megértésnek és bölcsességnek az effajta szintjét, mi is felismerjük majd, hogy Buddhák vagyunk, Krisztusok vagyunk. Ha nem érjük el a legmagasabb megvilágosodást, akkor csak egyfajta, a halálélményhez hasonló dolgot tapasztalunk. Egyfajta asztrális világba vagy egy kicsit magasabb világba mehetünk, miután elhagyjuk ezt a világot. De ha magasabb szinten vagyunk megvilágosodottak, vagy magasabb szintet érünk el a napi meditáción és gyakorláson keresztül, akkor magasabb világokat érhetünk el, amelyek a magasabb bölcsességet és a magasabb dicsőséget képviselik. Jézus azt mondta: „Az Atyám házában sok szoba van.” Igen, ezt értette Ő. A Bibliában az is le van írva, hogy valaki elakadt a harmadik mennyországban. A Biblia nem mondja el, hogy hány mennyország van, de ha van harmadik mennyország, akkor lennie kell másodiknak és negyediknek is. Hasonlóképpen, a buddhizmusban Buddha sok különböző Buddha-földet ír le, és sok szintet egy Buddha-földön belül. Például van egy Amitabha Buddha föld. Ez a föld 9 szintre van osztva a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. Akiknek sovány az erkölcsi tisztasága és a gyakorlása, azok a legalacsonyabb szinten fognak maradni sok ezer évre. Ott fog maradni, amíg végül el nem éri a nagyobb felébredést a magasabb Buddhákkal vagy megvilágosodott lényekkel való napi tanulás által, és akkor ő is a legmagasabb szintre fog menni.
Úgy gondolom, ez hasonló a mi iskolánkhoz, mint ahogy a középiskolában sok osztályunk van. Most, amikor az ún. megvilágosodás-élményünk van, ez hasonlít ahhoz, mint amikor meghalunk – csak átmenetileg elhagyjuk a fizikai testet, és újra visszajövünk, akárcsak azok a halál utáni élmények az amerikai doktor könyvében. Készülj fel a halálra Ami a halált olyan fájdalmassá és bonyolulttá teszi, az a halál meg nem tapasztalása. Ha minden nap tanuljuk, hogyan haljunk meg, akkor az nagyon kellemes. A legtöbb ember nagyon fél, amikor meghal, hogy elveszítheti ezt a világot. Mert nem tudják, hogy vannak jobb világok, gyönyörűbbek, kellemesebbek, és több boldogság vár rájuk. Csüggnek ezeken a jól ismert környező dolgokon, és ragaszkodnak a szeretteikhez. Ez a spirituális test és a fizikai test közti küzdelemre késztet minket, és így az eredmény fájdalom. Ha tudjuk, hogy a halál csak az újraszületés egy fajtája, akkor nem fogunk félni. Örömmel várunk rá, amikor eljön az idő. Nos, hogyan készüljünk fel arra a gyönyörű napra? Sok ember felkészül a születésre és házasságra, de nem készül fel a halálra. Tulajdonképpen a halál a legnagyobb nap. A legfontosabb napnak kellene lennie. Születéskor csak a fizikai testünk van meg, korlátozott szabadságunk és nagyon lassú növekedési folyamatunk. De a halálban egy hatalmasabb szabadságot nyerünk, egy gyönyörűbb és rugalmasabb testet, nagyobb bölcsességet és gyönyörűbb világot arra, hogy abban éljünk – pihenésre, tanulásra, javulásra és fejlődésre. Szóval tulajdonképpen a halál egy olyan esemény, ami nagyon segít abban, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket, és gyorsabban felemeljen minket a magasabb bölcsességre. De ahhoz, hogy a halál után elnyerjük ezt az állapotot, figyelnünk kellene arra is, hogy a tapasztalatok, amelyeket e földi élet alatt gyűjtünk, kellemesebb jellegűek és erkölcsösebbek legyenek, hogy amikor el-
16
hagyjuk ezt a fizikai világot, ne bánjuk meg, ne legyenek bűnös érzéseink és ragaszkodásaink – így csak felemelkedünk, nagyon gyorsan és nagyon boldogan. Amikor az emberek elhagyják a fizikai testet, vannak más akadályok is, amelyek hozzáadódnak a fájdalmukhoz – a siratók, a hátrahagyott szeretteik bánata. A legtöbben sírnak, amikor a szeretteik meghalnak, és utána sok hónapig, sok évig gyászolnak. Nos, ez számunkra érthető is, hiszen elvesztettük egy hozzátartozónkat, egy jó barátot, egy társat, és nem tudjuk, hogy az a barát hová ment; hogy az élete jobb lesz-e eme világ után; hogy vigyáz-e rá valaki. Ezért gyászolunk és ragaszkodást érzünk ahhoz az eltávozott lélekhez. Következésképpen ez az érzés valahogyan fel is fogja tartani és akadályozza az eltávozott lelket; az örömének intenzitása is csökken és korlátozza a szabadságát. Szóval az a legjobb mód és a helyes mód, hogy nem bánkódunk, amikor egy szeretett hozzátartozónk meghal. Tudom, hogy ez nehéz, de ez az önfeláldozás és szeretet magasabb fajtája. Boldognak kellene lennünk, hogy a lélek felszabadult a fizikai korlát alól, ebből a „börtönből”; hogy a lélek szabadabb, hogy bárhová elrepülhessen, sok dolgot megtanulhasson, és csinálhassa mindazokat, amiket szeret. De mivel nem tudunk bepillantani a túlvilágba, így nem tudunk örülni egy barát vagy rokon halálakor. Megtanulhatunk bepillantani a túlvilágba egy nagyon tudományos módszerrel. Megtanulhatjuk, hogyan haljunk meg; megtanulhatjuk, hogy túl lássunk ezen az életen, sok más bolygóra, sok más dimenzióra, biztonságban érezzük magunkat, és biztosak legyünk az ezt követő élet boldogságában; és azt is láthatjuk, hogy a szeretteink hová mentek. A helyünket is megválaszthatjuk, ahová megyünk, miután elhagyjuk ezt a fizikai világot. Így soha nem fogunk félni a haláltól, és nem fogunk sírni, ha valaki elhagy minket. Vagy legalábbis ha sírunk, nem érzünk akkora terhet, a veszteség
17
és a bánat nehéz érzését. Esetleg sírunk az örömtől és a hálától. Életünk pozitívabb a megvilágosodás után Amikor ilyen világon túli élményünk van, ezt megvilágosodásnak hívjuk. A megvilágosodásnak sok szintje van. Egy hozzáértő Mester által történő beavatás idején valamennyi részünk lesz ebből a megvilágosodási élményből. Túl láthatunk ezen a világon, néhány dicsőséges világba, és megtapasztalhatjuk a test elhagyásának és az abba való viszszatérésnek az élményét, pontosan úgy, mint amikor meghalunk. Akkor tudjuk, milyen kellemes lehet a halál, el fogjuk veszíteni a ragaszkodást ehhez a világhoz, és el fogjuk veszíteni a bánat és szenvedés nehéz érzésének minden fajtáját. Néhány ember azt mondja, hogy miután visszajöttek a másik világból ebbe a világba, érzik, hogy nem szeretik ezt a világot többé, mert megismertek egy jobb világot. De paradox módon ők szeretik az életet. Nem arról van szó, hogy depresszióssá válnának, vagy meg akarnának halni. Nem így van, mert ők tudják, hogy az élet egy állandó folyamat, és soha nem halnak meg. Ez az, ami az embereket pozitívabbá és lelkesebbé teszi, hogy megpróbáljanak egy kiteljesedettebb, jótékonyabb, hasznosabb életet élni a társadalom és önmaguk számára. Ezért olvassuk sok szentírásban, hogy minden szent mindig, szüntelenül az emberiség javáért dolgozik. Az életüket, energiájukat, bölcsességüket az emberiség szolgálatának szentelik, különösen spirituális téren. Nézzétek meg Jézus életét. Nem kell azt mondanunk, hogy Ő a mennyek egy nagyszerű fia volt. Elég megnéznünk az életét ahhoz, hogy tudjuk, hogy Ő egy szent volt. Nos, tudjuk, hogy minden nap egyik helyről a másikra ment, sok nehézséget és szegénységet kiállva, hogy az Igazságot hirdesse, hogy az embereket emlékeztesse Istenre. Nem volt szüksége arra, hogy így tegyen. Emlékeztek, hogy a kenyeret megszaporította, és kb. 5000 embert
etetett meg, és emlékeztek arra, hogy a vizet borrá változtatta. Egy ilyen embernek nem kellene eltűrnie a szegénységet. De Ő azt választotta, hogy így tesz, hogy szolgálja az emberiséget; hogy ráébreszsze az embereket az Igazságra, Isten elvére, hogy segítsen kijutniuk a szenvedésből és a tudatlanságból. Most térjünk vissza Buddha életéhez. Nem kell azt mondanunk, hogy Buddha nem volt katolikus, nem volt keresztény. Éppen annyira volt keresztény, mint Jézus. Jézus éppen annyira volt buddhista, mint Buddha. Nos, mit is tett Buddha? Pontosan ugyanazt, mint Jézus. Amikor a buddhista szútrákat olvassuk, tudjuk, hogy Buddhának határtalan ereje volt, és a világi életben is nagyon magas pozíciója volt. A nemzet királya lehetett volna, de minderről lemondott, és szegénységet és nehézséget viselt el egyik helyről a másikra utazva, alázatosan az ételért koldulva, hogy hirdethesse az Igazságot. Még az ételre sem volt szüksége. De így tett az alázatosság egy tetteként, a kegy egy cselekedeteként, hogy azok, akik adtak Neki – legyen az bár oly kicsi –, majd valamennyi áldást kapjanak cserébe; hogy megtanulják az adakozás cselekedetét és az önzetlen szolgálatot. Ugyanez volt a helyzet Jézussal, nem kellett ételért koldulnia, vagy nem volt szüksége rá, hogy bárki is felkínálja neki. Csak így tett, hogy az emberek valamennyi áldást és bölcsességet nyerjenek. Ami ezeket a szenteket olyan önzetlenné teszi, az az, hogy megszerezték a tudást az örökké folytatódó életről, hogy a megvilágosodás által boldogságra tettek szert. Másokkal is meg akarják osztani ezt az örömteli élményt, mert tudják, milyen szenvedés tudatlannak lenni, és hogy sok hiba, sok tévedés, sok bűntett a tudatlanságból fakad. Nincsenek bűntettek a világon. A legnagyobb bűntett a tudatlanság! Ha ismerjük az élet titkát, ha tudjuk, hogyan szeressük az életet, ha megvilágosodottak vagyunk, akkor nem követünk el semmi bűnt. Ezért nem kell hibáztatni senkit, aki hibázik, vagy bármiféle bűnt követ el. A tudatlanságot kell hibáztatni.
Ezért a szentek ahelyett, hogy elítélnék az embereket, tanítják őket, hogy miképp jussanak ki a tudatlanságból, miképp ismerjék meg önmagukat, miképp használják a nagyszerű bölcsességüket. Úgy értem, hogyan húzzanak hasznot a bölcsességükből, mert mindenkinek van bölcsessége saját magában, belül elrejtve. Ezt hívjuk Isten Országának, dicsőségnek, tudásnak, vagy szeretetnek. Amikor megtaláljuk ezt az Isten Országát, akár saját erőfeszítésünk által, akár azáltal, hogy valaki mástól tanulunk, aki ezt ismeri, akkor a kiteljesedettség érzését kezdjük el érezni! Szeretetet és pozitív hozzáállást kezdünk el érezni az élet irányában. Ezért dolgozott minden szent a múltban nagyon keményen, hogy megvilágosítsa az embereket; bár így téve a kritika, a félreértések és nehézségek sok fajtáját kellett átélniük, néha még az életüket is kockáztatva. Jézus és Szókratész esetében, és Buddháéban is, sok ember akarta megölni őket és befeketíteni a nevüket. De minden nehézség ellenére a szentek az emberek érdekében mindig kitartanak. A szentek a legnagyobb béketeremtők, a legnagyobb politikusok, akik mindig békét hoznak a világnak – a királyok koronák nélkül, mert nekik semmire sincs szükségük ezen a világon. Jézus azt mondta, hogy az Ő Országa a mennyekben van. Buddha megtagadta magától a földi birodalmat. Nagyobb birodalmuk van belül, amit Isten Országának hívunk. Keresd először Isten Országát, és minden más megadatik neked, ez tényleg így van. Miután elnyertük Isten Országát, nem vágyunk e világ birodalmára. Emlékezzetek, amikor Jézus a sivatagban meditált, és jött a Maya királya – az ördög, a sátán jött Hozzá, és azt mondta: „Ha meghajolsz előttem, neked adom a három világ királyságát.” Jézus azt mondta: „Menj mögém.” Ami azt jelenti, menj el. Nem volt szüksége erre, még a Három Világ Királyságára sem, egyre sem. A Három Világ Királysága magába foglalta a harmadik mennyországot, de Jézusnak ez nem kellett. Amikor Buddha a Bodhi-fa alatt
18
ült 49 napig, az úgynevezett negatív erő többféle módon megpróbálta elcsábítani Őt, felajánlott Neki sok mindent, de Ő nem akarta. Vagyis, habár az emberek királyként tisztelték ezeket a megvilágosodott lelkeket, ez alatt nem világi királyt értünk. De ezt a világi emberek nem tudják megérteni a tudatlanságuk és féltékenységük miatt, ami közönséges az emberi agyban és az emberi viselkedésben. Amikor Jézus élt, sok korabeli politikus féltékeny volt Rá; és emiatt megölték Őt. Azért, mert félreértették. Ha tudták volna, hogy Ő tényleg nem törődött semmivel ezen a világon, akkor nem féltek volna a hatásától. Hozz létre egy mennyei „telefon” kapcsolatot A megvilágosodásra mindig szükség van, még akkor is, ha ebben a világban akarunk lenni, ha nem akarjuk a mennyországot. Kínában azt mondjuk: „Először legyél megvilágosodott.” Azt jelenti, műveld magadat; aztán vigyázni tudunk a háztartásra; aztán később vigyázni tudunk a nemzetre; és a továbbiakban békét hozhatunk a világra. Tehát ha önmagunk művelését gyakoroljuk, hozzájárulunk a világ békéjéhez anélkül, hogy bármit kellene mondanunk, anélkül, hogy bármiféle békekonferencián kellene lennünk. A béke automatikusan, természetszerűen fog hullani a világra. Hogyan gyakoroljuk önmagunk művelését a hétköznapi életben? Ez nagyon egyszerű. Emlékeznünk kellene a parancsolatokra, meg kellene próbálnunk, ami tőlünk telik, hogy betartsuk őket. Ha hibázunk, újra próbáljuk meg. Igen, mindig forduljunk Isten felé, a Buddhák felé segítségért és útmutatásért. A Buddha a múlt, a jelen és a jövő megvilágosodott Mesterét jelenti. Ha őszintén kérünk tőlük segítséget, segítséget fognak nekünk adni. Sok ember megy a templomba, a szentélybe imádkozni. De néha nehéz kapcsolatba kerülni ezekkel a Buddhákkal vagy az Isten-erővel. Ezért úgy érezzük, hogy az imáink nem teljesültek,
19
mert a kapcsolatunk megszakadt. Mint amikor a telefonunk szét van kapcsolva; így ha telefonon beszélünk, az egy haszontalan kísérlet. Csak zajt csinálhatunk és a szomszédunk fogja hallani, de a távoli, számunkra fontos ember nem. Bár a barátaink a nagyon messzi távolban vannak, a telefonzsinór kapcsolaton keresztül beszélhetünk velük, mint ahogy én most hozzátok beszélek. Hasonlóan – bár Isten állítólag nagyon messze van a mennyekben, vagy a megvilágosodott Mesterek állítólag nagyon magasan, a Buddha Földjén vannak, nagyon messze –, egy összeköttetésen keresztül, bár az láthatatlan a szem számára, kapcsolatba kerülhetünk velük és segítséget kaphatunk tőlük. Ez a kapcsolat az úgynevezett beavatás révén van felajánlva nekünk, vagy amit mi igazi megkeresztelésnek hívunk, mint ahogy Keresztelő Szent János tette, mint ahogy Jézus tette. Ezért van szükség a fizikai Mesterre. Különben nem kellett volna Jézusnak idejönnie, Buddhának idejönnie, nem kellett volna sok más szentnek idejönnie. Ők tudnak a hívásunkról, de mi nem tudjuk fogadni a válaszaikat. Így nekik ide kell jönniük, és létre kell hozniuk a közvetlen kapcsolatot a menny és a föld között. Azután többé nem vagyunk elválasztva a világmindenségtől. Persze bármikor jönnek a szentek erre a világra, nem sok ember fog odajönni hozzájuk, mindenesetre nem az egész világ – de egyesek jönni fognak. Mint ahogy van pár nyilvános telefonunk, és ez jobb, mintha egy sem lenne. Így ezeken a nyilvános telefonokon keresztül kapcsolatot létesíthetünk másokkal, még ha nekünk nincs is saját telefonunk. Hasonlóképpen, azok, akik a szenteket követik, a magasabb beavatottak, mint nyilvános kapcsolat fognak működni a mennyek és a föld között. Talán nem túl sokan, de még ez is hasznos. Természetesen minél több, annál jobb. Hasonlóan, ha nekünk magunknak van telefonunk, akkor mindig és közvetlenül kapcsolatban lehetünk a menynyekkel. A Mesterek, mint Jézus és Buddha, felajánlják ezt a fajta szolgál-
tatást – a mennyei „telefon” létrehozását. Aztán minden alkalommal, amikor imádkozunk, az imáink válaszra találnak. Ösztönösen vagy nagyon tisztán, láthatóan fogjuk tudni; ez a gyakorlásunk és megértésünk szintjétől függ. Egyesek a tudatosság magasabb szintjén állnak, mások alacsonyabbon. Ez a hátterüktől és a mostani életükben való gyakorlásuk erejétől függ. Egyes betegségfajták gyógyíthatatlanok, bár nagyon közönséges betegségek. Nem az új betegségekről beszélek, amikre pillanatnyilag nincs gyógyszer. Azért, mert ezek a betegségek mélyen gyökereznek a múlt életben, és a doktorok, a tudósok nem tudnak a jelenlegi állapotokon túljutva a nagyon távoli múlt létbe menni, hogy megtalálják az ok gyökerét. Ha azonban ezek az emberek megvilágosodnak, tudni fogják, hogyan gyógyítsák meg önmagukat. A saját bölcsességükkel gyógyítanak, annak megértésével, hogy ez miért történt. Ó, ezt ösztönösen tudhatják, vagy láthatóan tiszta lehet. A gyakorlásuktól is függ. Ha magasan emelkedett lelkek vagyunk, a dolgokat tisztábban és vizuálisabban fogjuk látni. Ha valamifajta úgynevezett kezdők vagyunk, akkor persze nem látjuk a dolgokat nagyon tisztán, hanem csak ösztönszerűen. De még az igazi életünk kis ismerete is mérhetetlenül segít minket. Ezért a szentek mindig bíztatják az embereket, hangsúlyozzák, hogy megvilágosodottnak kellene lenniük, kapcsolatba kellene kerülniük Isten Országával, az Isten-erővel. Így tehetünk ezen életünk során. Nem kell a halálunkig várnunk, és keresztülmennünk az úgynevezett halál fájdalmas tapasztalatán. Ha a halál folyamatára várunk, azért, hogy átvigyen, hogy tanuljunk, hogy kapcsolatba kerüljünk a mennyekkel, akkor a tanulásunk nagyon korlátozott lenne, a megértésünk szintje nem lenne olyan magas. Ha megtanulunk meghalni ez alatt az élet alatt, akkor több esélyünk van, hogy előrejussunk egy magasabb bölcsességbe. És ezt úgy tudjuk megtenni, mint ahogy megtanulunk bármilyen hobbit, új tudományt, vagy egy tantár-
gyat. Más kötelességek mellett tanuljuk. Meg tudjuk tartani a normál életünket és az állásunkat, de mindennap félreteszünk egy kis időt arra, hogy megtanuljuk ezt az életen túli tudományt. E tudomány megtanulásához nincs szükségünk akadémiai címekre, semmilyen tanulmányi háttérre vagy anyagi helyzetre. Ez az egész ingyenes, mert a bölcsesség, amit megszerzünk, önmagunktól származik. Ezért semmilyen valódi Mester soha nem számít fel a tanítványnak költséget, mert ez a mi saját kincsünk, amit újra felfedezünk. Ha azt mondom nektek, hogy a házatokban rejtett kincs van. Nos! Van valami hasznom ebből? Nem követelhetek semmi hasznot ezért, mert a kincs a tiétek. Én csak tudom, hol van, és megmondom nektek. Isten ereje egy élő Mesteren keresztül dolgozik Isten Országa bennünk van. A Buddha Természet bennünk van. A Biblia, a szentírások így mondják nekünk. És ez valóban így van: Nem tudod, hogy Te vagy Isten temploma, és a Szentlélek benned lakozik. Ha a Szentlélek bennünk lakozik, meg kellene találnunk őt és megkérdezni, mit csinál ott egyfolytában. Miért hagy minket sötétségben. Miért nem hallja a hívásunkat. Miért nem törődik az életünkkel, és teszi jobbá. Majd meghal, hogy segítsen nekünk, de mi nem kértük, vagy rossz módon kértük. A Biblia azt mondja: Kopogtassatok és megnyittatik néktek. Kérjetek és megadatik néktek. De ti azt mondjátok, minden nap kértek a templomban és otthon. Miért nem kaptatok? Elfelejtettétek, amit Jézus mondott: Kérjetek, de az én nevemben. Akkor Isten meg fogja adni nektek. Istent az Ő nevében kell kérnünk? És: Senki sem jöhet az Atyához, csakis általam. Ez azt jelenti, hogy Jézus nagyobb Istennél? Igen? Nem. Ez csak az Ő munkája. Például, ha látni akarjuk az elnököt, nem vezethetünk csak úgy keresztül, és mehetünk be. Meg kell kérnünk a titkárát, találkoznunk kell a he-
20
lyettesével, vagy akárkivel, aki felelős a vendégekkel való találkozókért. Nem így van? Ez nem azt jelenti, hogy a titkár, a helyettes, vagy a felelős személy nagyobb, mint az elnök. Ez csak a munkája. Szóval, most azt is mondanátok nekem: „De én kérem Jézust minden nap. Katolikus ország, keresztény ország vagyunk. Te nem mondod meg nekem, hogy mit tegyek. Te buddhista vagy.” Nem, én nem buddhista vagyok, hanem „Istenista”. A buddhisták és keresztények mind „Istenisták”. Csak Istent különböző neveken hívjuk a különböző országokban. Épp úgy, ahogy itt ti úgy hívjátok a feleségeteket, hogy „querida”. Amerikában „my wife”-nak hívják. Kínaiul „tai tai”-nak. Vietnamban „vo toi”nak. Ilyen sok különböző név egy címre. Így hát miért van az, hogy kérjük Istent Jézus nevében minden nap a templomban, és mégsem kapunk semmi kegyet vagy fényt? Azért, mert Jézus elhagyta a fizikai világot. A munkája itt elvégeztetett. Ezért találnunk kell valaki mást, aki egy Megmentő, miként Jézus megígérte, hogy küld egyet azután, hogy elhagyta a világot. Azok az ún. Megmentők azok, akik Jézus munkáját végzik, folytatják a munkát, amit Ő nem fejezett be. Mert Jézus azt mondta, hogy csak amíg él a világon, addig lesz Ő a világ fénye. Azt nem mondta, hogy örökké Ő lesz a világ fénye; csak amíg ezen a világon él. Azután megígérte, hogy később küldi a Megmentőket. Valakit, aki képes megvigasztalni minket és helyettesíteni azokat, akiket szerettünk, és akinek képességeiben és színvonalában legalábbis hasonlónak kell lennie. Tehát Ő ezt érti
ezen, hogy lesznek más fényadók, miután Ő elment, akik idejönnek erre a világra. Akárcsak Ő előtte is voltak más fényadók. Ezért valaki megkérdezte Jézust, hogy Ő ennek és ennek a régi nagy prófétának a reinkarnációja-e, és Ő nem tiltakozott. Értitek? Ez ugyanaz a lélek és erő, ami különböző testeket ölt, hogy szolgálja az emberiséget. Ezért Jézus azt mondta: Nem én, hanem az Atya az, aki dolgozik rajtam keresztül. És Szent Pál azt mondta: „Élek, de nem én, Krisztus él bennem.” Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a lélek munkálkodik különböző fizikai eszközökön keresztül, mert a legnagyobb megvilágosodott szentek mindegyike egy az Atyával, egy Istennel, vagy egy a Buddha Természettel. Ezért minden megvilágosodott Mestert egy bizonyos szintet elérve Buddhának neveznek, mert egyenlően részesednek az erőben, amivel rendelkeznek – ugyanaz a bölcsesség, ugyanazok a képességek. Ha bárki közületek szeretné ezt a megvilágosodott élményt, boldogan szolgálnám; mert folytatom a hagyományt Jézustól és Buddhától, hogy így szolgáljam az emberiséget. Épp úgy, ahogy ti azáltal szolgáljátok az országotokat, hogy orvosok, mérnökök vagy ügyvédek vagytok, én az országotokat, a világot, az egész világot a magam módján szolgálom. Csak különböző munkát végzünk. Nem kell dicsérnetek engem, vagy csodálkoznotok a munkámon vagy a kijelentéseimen. Én csak különböző tárgyakat tanultam és különböző iskolát végeztem. Így én más munkát végzek, mint ti. Ez csak egy munka!
Ching Hai Legfelsőbb Mester Aforizmák című könyvéből válogatás
9. Eszméből születtünk, fogalomba halunk meg, és szintén a fogalom miatt szabadulunk meg az élet és halál körforgásától. Ezért a fogalmunknak helyesnek kell lenni így az nem fog minket és másokat félrevezetni.
21
A Mester vicceket mesél Rossz fajta orvos Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Florida, USA 1999. október 6. 134. magazin 2. old. (eredetileg angolul) Volt egyszer egy hölgy, aki elment az orvoshoz, az pedig így szólt: „Foglaljon helyet, hölgyem. Mi baja van? Meg tudná mondani, mi a gondja?” Erre a hölgy kurtán azt mondta: „Erre önnek kell rájönnie, tudja?” Az orvos erre azt mondta: „Rendben van! Felhívom a barátomat, aki állatorvos, ő az egyetlen, akiről tudom, hogy meg tud állapítani diagnózist anélkül, hogy bármilyen kérdést feltenne.”
Ezt még egy kutya is megérti Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Florida, USA 2001. december 28. 134. magazin 2. old. (eredetileg angolul) Volt egy orosztanár, aki első alkalommal jött be az oroszórára, hogy találkozzon a diákjaival. Behozta a kutyáját és mondta neki, hogy üljön le, álljon fel, jöjjön, menjen, feküdjön hanyatt, feküdjön le, és így tovább. A kutya mindent megtett, úgy, ahogy azt a tanár utasította. Erre a tanár azt mondta: „Láthatja az osztály, hogy az orosz olyan könnyű, hogy még egy kutya is megérti.”
Rossz helyre csöppent idegenvezető Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Florida, USA 1999. október 4. 134. magazin 2. old. (eredetileg angolul) Egyszer egy vadászó társaság minduntalan reménytelenül eltévedt. Így a társaság vezetője és a vadászok nagyon mérgesek lettek. Egyikük nagyon mérgesen azt mondta az idegenvezetőnek: „Azt hiszem, ön azt állította, hogy ön New York állam legjobb idegenvezetője.” Az idegenvezető zavarban is volt, vakarta a fejét, majd azt mondta: „Igen, tudom, az vagyok, az vagyok. De mi most Kanadában vagyunk!”
22
