Bölcs bagoly mesemondó verseny 2011

“Bölcs bagoly” mesemondó verseny 2011 Kedvenc állatmesém A program nem jött volna létre támogatóink nélkül:

Megyei Könyvtár

“A mese az az ábécéskönyv,amelybõl a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni.” Bruno Bettelheim

1

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” – (így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél… (József Attila)

Az emlékkönyvet összeállította: Biró Sára – óvónő

2

A kakas, a kutya és a róka Egyszer a kutya és a kakas barátságot kötött, elindultak együtt a világnak. Mentek, mendegéltek, hanem egyik este nem érkezhettek el a fogadóig, az erdőben kellett meghálniok. A kutya addig keresgélt, míg egy olyan odvas cserefára talált, amely jó hálószobának kínálkozott. – Telepedjünk itt le! – szólt az útitársához. – Nem bánom – mondja a kakas –, de én jobb szeretek a magasban hálni. Azzal felszállott egy ágra, jó éjszakát kívánt a pajtásának, és csendesen elszenderült. Hajnal felé elkezdett kukorékolni a kakas, mert azt gondolta, hogy ideje elindulni. A nagy kukorékolást meghallotta a szomszédban egy róka. Több se kellett neki, mindjárt odaugrott, hogy elcsípi a kakast. Igen ám, de a kakas jó magasban ült, és így nem érhette el. Mit tegyen? Őkelmét szép szóval kell lecsalnom – gondolta –, mert olyan magasra nem tudok felmászni. A mi rókánk ezért nagy udvariasan meghajtja magát, és így kezd udvarolni a kakasnak: – Szerencsés reggelt, kedves komám uram! Hogy jött kend ide? Rég nem láttam errefelé. De milyen kényelmetlen szállást választott magának ott fenn, és biztosan még nem is reggelizett. Szívesen látom komám uramat szerény hajlékomban, lágy cipóval, friss kukoricával szolgálhatok. De a kakas ismerte jól a vén ravaszt, s nem volt kedve felrepülni. – Nem bánom – mondta –, ha kend nekem komám, szívesen elfogadom a meghívást. De van még egy pajtásom. Bezártam ott az ajtót, fel kellene költeni. Azután elmehetünk együtt reggelizni. A mesét elmondta és illusztrálta: Mercsányi László, 6 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

3

A medve és a macska Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl,volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának: - Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten! Jól van, esszegyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével, beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve: --Hallod-e te macska! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni. Jól van - azt mondja a macska.Elmentek az erdőbe, s egy nagy bödönt teliraktak mézzel, egy másikat pedig teliraktak zsírral, s feltették a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télbe, - tudjátok -, a medvék alusznak. A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. Hát gondolt egyet, s felment a padlásra. Mikor a medve kérdezte, hogy hová megy, hát azt mondta, keresztelőbe.Addig-addig járt a padlásra, hogy mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta,a mézet is megette, a zsírt is. Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.Nem baj azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. - Menjél csak fel macska a padlásra, hozdd le azt a két bödönt! - Jaj, én úgy szédülök! - mondta a macska -Na, jól van, felmegyek én a padlásra - mondta amedve. Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt .Na, megállj, te gonosz macska! Ameddig én aludtam, addig te bélakmároztad. A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska: Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijön a zsír, meg a méz, akkor az ette meg...Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve, bekente a szőrit. Egyszer felébred a medve, nézi, csupa mézes a szőre. Hát én ettem volna meg vajon? - csodálkozott a medve. S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. A medve még most is töpreng. Itt a vége, fuss el véle! A mesét elmondta és illusztrálta: Szmercsány Jennifer 7 éves NAGYSZÁNTÓI ÓVODA Óvónő: Vass Annamária

4

Az oroszlán és a légy –La Fontaine Egy oroszlán álmosan hevert a barlangjában. Berepült egy légy, rászállt az orrára pihenni. Az oroszlánt csiklandozta a légy. Dühösen rámordult: - Takarodj innen, te ocsmány féreg! A légy rettenetesen megsértődött, hogy az oroszlán ilyen gorombán beszélt vele, és ocsmány féregnek nevezte. - Kikérem magamnak ezt a hangot! - kiáltotta. - És vedd tudomásul, hogy akármilyen hatalmas vagy is, ezennel megüzenem neked a háborút! Az oroszlán meg se moccant, csak gúnyosan mosolygott, a légy pedig fölröppent, elkezdett ide-oda csapongani, vadul zümmögött, és riadót fújt magának. Körözött néhányat az oroszlán fölött, aztán lecsapott a nyakára, és belecsípett. Az oroszlán fölhördült, mert a légy jól kiszemelte a legérzékenyebb helyet, s fájt kegyetlenül a csípés.

- Elég a

tréfából! - üvöltötte fenyegetőleg. De a légy nem ijedt meg tőle, megint lecsapott, megint a nyakára, és megint belecsípett. Az oroszlán nagyot bődült. Fölugrott, elkezdett forogni, hogy szembekerüljön a támadóval, és agyoncsapja. Csakhogy akármerre forgott, a légy sosem előtte volt, hanem mindig fölötte; amikor pedig az oroszlán fölágaskodott, a légy éles zümmögéssel lesiklott, és orron szúrta. A vadállat prüszkölt, bőgött, üvöltött, hogy csak úgy zengett tőle az erdő, s minden vad ijedten iszkolt az odújába. Így folyt a küzdelem vagy egy negyedóráig. Akkor a légy váratlanul berepült az oroszlán fülébe; zümmögött, ahogy bírt, döfködött, ahogy tudott, úgyhogy az oroszlán majd megőrült kínjában. Csapott jobbra, csapott balra, kimeresztett karmokkal, de egyre csak saját magát csapkodta, s már dőlt a vér az oldalából. Akkor a légy kibújt a vadállat füléből, belerepült egyenest az orra likába, s ott kezdte szúrni-vágni. Az oroszlán már őrjöngött a dühtől és a kíntól, leginkább pedig attól, hogy még egy ilyen mihaszna kis féreggel sem sikerül elbánnia. Ahogy érezte orra likában a légy szárnya csiklandását, fullánkja szúrását, végleg eszét vesztette. - Megállj, most véged! - hörögte, és teljes erejéből nekirontott fejjel a barlang sziklafalának. A légy az utolsó pillanatban kiröppent, az oroszlán pedig szétroncsolt fejjel dőlt el a földön. Akkor a légy vad győzelmi harsonázásba kezdett. - Én vagyok a hősök hőse! - rikoltozta. - Erősebb vagyok a legerősebb oroszlánnál is! Halljátok, állatok, győzelmem hírét! Szállt eszeveszetten, hogy szétkürtölje diadalmát; de dicsősége úgy elvakította, hogy se látott, se hallott, s egyenesen belerepült egy pókhálóba. Rezzent a háló, kiugrott sarkából a pók, gyorsan befonta az oroszlánölő hőst. A mesét elmondta és illusztrálta: Veres Vivien 7 éves 34-es ÓVODA, Nagyvárad Óvónők: Molnár Gyöngyi, Nagy Ilike

5

A ló meg az egér Benedek Elek Egyszer egy ló megunta a gazdáját, s elbujdosott. Kötőfék volt a fejében, s annak a szára vonszolódott a földön. Meglátta ezt egy kis egerecske, s hopp, a szájacskájával megfogta a kötőfék szárának a végét! Aztán hirtelen a ló elébe futott, s ment előtte, mintha ő vezette volna a lovat. - Na lám - cincogott az egerecske -, milyen erős vagyok! Vezetem a lovat! A ló semmit sem szólott, csak mosolygott magában. Ment, mendegélt szép csendesen a hencegő egerecske után. Az meg csak cincogott tovább: Szép, szép, ó de szép, én vezetem a gebét! Így cincogott, hencegett az egerecske, de egyszerre torkán akadt a csúfolódó nóta.Torkán akadt bizony, mert egy nagy folyó partjára értek. Nosza, egerecske, vezesd át ezen a folyón a lovat! - Előre! Előre! - szólalt meg most a ló. - Mit álldogálsz, hős egér? Vezess át a folyón, hisz csak térdig ér! Mondta az egerecske: Van eszem, hogy nem teszem, mély ez a víz énnekem! - Na, mindjárt megmutatom, hogy nem mély - mondta a ló. Szépen bement a folyóba, s megállott a közepén. Látod-e, te kis egér, a folyó csak térdig ér! - Az ám, neked, de nem nekem! - válaszolt az egerecske. Ami neked térdig ér, Megfúl abban az egér! Így cincogott az egerecske, aztán könyörögve kérte a lovat: Jere vissza, végy hátadra, vigy által a túlsó partra! - Jól van - mondta a ló -, általviszlek, ha megfogadod, hogy nem hencegsz többet. Most már ezt cincogta az egerecske: Esküszóval fogadom, magam többre nem adom, mint amennyit ér egy kicsi egér. - Úgy legyen - mondta a ló, s általvitte a folyón az egerecskét. A mesét elmondta és illusztrálta: Unterlender Hunor, 6 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

6

La Fontaine: A holló és a róka Sajtot talált a holló, fölvitte a fára, Róka koma a sajtot nagyon megkívánta. Magas a fa, magasan ül a holló rajta? Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja! "Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom, nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!" Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg. Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb!" Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot. A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog. Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja: "De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!" "Rút a hangom? - A hollót elfutja a méreg, s károgni kezd: - Ez neked nem elég szép ének?" "De még milyen!" - nevet a róka, és a sajttal, mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal. A mesét elmondta és illusztrálta: Móricz Ábel, 7 éves SZENT LÁSZLÓ ÓVODA Óvónő: Vajna Ágnes

7

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka Csörgött a sövényen az egyszeri szarka, illegett-billegett sebesen a farka. Jobbra illegette, balra billegette, a delelő napot el-elnézegette. Gondolta magában: "De szép fényes holmi! No, ezt már igazán le kellene hozni. Jó lenne tükörnek a szarkaszobába, Beletekingetni ünneplő ruhába." Mikor ezt gondolta az egyszeri szarka, már az ól tetején billegett a farka. Noszogatja magát: "Előre, előre, szénás óltetőről szalmás csűrtetőre. Mindjárt elérem már" pislantott az égre, s átugrik hetykén a kazal tetejére. Onnan szaporán a kútágasra billen – jaj, de szegény feje hova menjen innen? Az egyszeri szarka jobbra-balra forog, a nevető napra fitymálva hunyorog. S vissza a sövényre lerepül csörögve: "Nem szeretek nézni rámátlan tükörbe." Vén veréb a porban mosogatja tollát, szárnya mellé dugja pápaszemes orrát. "Csirip, csirip, csirip, az egyszeri szarka nagyot akart volna, s nem bírta a farka” A mesét elmondta és illusztrálta: Rázmán Botond 6 éves 34-es ÓVODA, Nagyvárad Óvónők: Lauff Tünde, Juhász Katalin

8

A majom és a macskák

Két macska talált egy sajtdarabot. Mivel osztozni nem tudtak rajta, elhatározták, hogy az állatok igazságtevőjéhez, a bölcs majomhoz mennek, hogy ő vágj kétfelé, ne járjon egyikük se rosszul az osztozkodáson. A majomnak tetszett a dolog. Először is egy mérleget hozott, majd kettészelte a sajtot, s tett belőle egy-egy darabot mindkét serpenyőbe. De valami hoba csúszott a dologba, mert az egyik fél súlyosabb lett. -no, de sebaj – mondta -, mindjárt kiegyenlítjük! Azzal a nagyobbikból letört egy darabot, s jóízűen megette. De így a másik sajtdarabka lett a nehezebb. Hát abból is levágott egy szeletet s azt is megette. És ez így ment tovább: egyszer az egyik, másszor a másik serpenyőben lett nagyobb darab sajt, mert a majom úgy intézte, hogy ne legyen egyik sajt sem épp akkora, mint a másik. A két macska meg csak nézte, s szóhoz sem tudtak jutni, A sajt meg közben egyre csak kevesebb lett, egészen addig, míg már csak egy icurka-picurkadarab maradt. Így szólt hát: -Köszönjük uram a bíráskodást, de innentől már mi is elboldogulunk valahogyan, a sajtot légy szíves add vissza! -No, várjatok barátocskáim! – szólt fölháborodva a majom. – A bíráskodásért tiszteletdíj jár, ez a törvény! Azt hiszitek, hogy lopom én az időt? Legyetek hálásak, hogy fizetségül beérem ezzel a kis maradékkal! Azzal a sajtot bekapta, sa két macskát faképnél hagyta. Így maradt éhen a két buta macska, mert peres ügyét a majomra hagyta. A mesét elmondta és illusztrálta: Papp Richard, 6 éves BIHARI ÓVODA Óvónő: Jaczkó Enikő

9

A róka meg a szürke agár Volt egyszer réges-régen egy kis madárka, s annak volt két szép fia. Hiába építette ez a madárka a fészkét egy magas cserfára, a gonosz róka észrevette, s rögtön a fa alá telepedett. Felkiáltott a madárkának: - Hallod-e, madárka, dobd le nekem a legszebb fiadat, mert ha nem, rögtön kifűrészelem a fát! De a madárka nem ijedt meg, és nem dobta le egyik fiát sem. Erre a róka nekiállt, hogy a farkával kifűrészelje a fát. Megijedt a kis madár, s könyörgésre fogta a dolgot, hogy inkább odaadja az egyik fiát, csak bocsásson meg neki a róka. Ráállott a róka az alkura, ő megkapta a fiókát, de megígérte, hogy visszajön a másik fiókáért is. A madárka erősen kesergett, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. Arra vetődött egy szürke agár, s azt kérdi a madárkától: - Hát te miért sírsz, kicsi madárka? - Hogyne sírnék, mikor elvitte a róka a legszebb fiamat, s a másikért is visszajön nemsokára! - No, azért ne sírj, ez még nem olyan nagy baj. Ha megint idejön a róka, mondd azt neki: "Nem dobom le, nem én!" S ha ki akarja a fát fűrészelni, ne félj, én itt leszek! Ezzel az agár elrejtőzött egy bokorba, s várta a rókát. El is jött a róka egykettőre, s kérte a fiókát. - Nem adom, dehogy adom! - mondta a madárka. A róka erősen csóválta a fejét. Nem tudott hova lenni a csodálkozástól. - Hm, biztosan a kutya tanította a madarat mormogta, s fűrészelni kezdte a fát. Előrontott erre a szürke agár. Megijedt a róka koma, elkezdett szaladni, ahogy csak bírta szusszal. Éppen az utolsó pillanatban, mikor az agár meg akarta csípni, beugrott a rókalyukba.Búsult szegény agár, hogy ilyen jó zsákmánytól elesett, s elhatározta, hogy kiéhezteti a rókát. Rátette a fülét a likra, s aludni akart, de egyszerre beszélgetést hall odabenn. Kérdi a róka: - Hát te, lábam, mit csináltál, mikor az agár kergetett? - Én bizony futottam, ahogy csak tudtam. - Hát te, szemem, mit csináltál? - Én a likat néztem, hogy egykettőre bebújhassak. - Hát te, fülem, mit csináltál? - Én hegyeztem magam, hogy az agár nem fog-e el. - Hát te, farkam, mit csináltál? - Én bizony mind az agár orránál himbálóztam, hogy fogjon el. - Hű, te semmirevaló! - kiáltott nagy haraggal a róka. - Kitakarodj a likamból! Az agár csak ezt várta, s mikor kinn volt a róka farka, megfogta, kirántotta a rókát, s hamm! - bekapta. Itt a vége, fuss el véle! A mesét elmondta és illusztrálta: Perecz-Simó Katalin, 5 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

10

Móricz Zsigmond: A bölcs róka Róka koma egy szép reggel

Biztos tanyán béke vagyon,

összekerült egypár ebbel.

áradozik róka nagyon:

Nagy vágyása, bárki lássa,

- Két szép szemem, be dícsérlek,

nem volt a találkozásra.

neked tudom, hogy még élek,

Eburamék, derék komék,

lyukam száját hamar láttad,

bezzeg ők a rókafajtát

eburamék csúful jártak.

úgy szeretik, majd felfalták.

- Négy jó lábam, be szeretlek,

Róka uram látta, hogy most

az életem megmentetted.

szégyen a futás, de hasznos.

Az irhámat vitted roppant,

Cselédeit bíztatta hát:

eburamék szeme koppant.

szemét, lábát, lompos farkát.

- Hát te, limpes-lompos farkam,

- Usgyé, fiam! Nocsak, vérem!

majd hogy csúfot tettél rajtam.

A lyukat míg el nem érem.

Eburamék el-elhagytak,

Siessetek, drága testem,

de te mindig csalogattad.

ne rusnyálkodjatok resten!...

Láncosadta! Ebugatta!

No de nyert is egérutat:

Nincs helyed a biztos lyukba!

vizsga szeme egyre kutat,

Kimenj innen rögtön! - rászólt,

négy jó lába rugaszkodik,

s kidugta, mint lengő zászlót,

csak a farka akaszkodik.

eburamék szemes komék,

Addig-addig, mégis-mégis,

nézik, nézik: mi nő onnét?

hazakerül, lyukba búvik,

Rókafarka! S róka rajta!

itt bezzeg más, jó a lakás!

A bölcs róka, az árva,

Mit neki már ebugatás.

így jut ebek fogára.

A mesét elmondta és illusztrálta: Szabó Ákos, 6 éves CSILLAGOCSKA ZENEÓVODA, Nagyvárad Óvónő: Kecskés Edit

11

A róka és a kacsák Egyszer a róka séta közben a tópartra ért. A tóban kácsák úszkáltak. Amint meglátta a róka a kácsákat, mindjárt kacsapecsenyére fájt a foga. Gondolkozott, hogy foghatna megcsak egyet is. Tudta, hogy a kácsák nagyon kíváncsiak, bekiáltott nekik – Gyertek csak közelebb, majd szép mesét mondok! – Halljuk mi innen is – felelték a kácsák –, csak mondjad! – De messze vagytok ám, nem tudok akkorát kiáltani. Jöjjön ki közületek egy, annak majd a fülébe súgom, az azután elmondja a többinek. De okos jöjjön ám ki, mert a szamár elfelejti! A kácsák mind kijöttek a partra, mert mind okosnak tartotta magát, a róka azután, amelyik legközelebb volt hozzá, megfogta, a többi pedig szétrebbent. A mesét elmondta és illusztrálta: Nagy Ákos 6 éves 34-es ÓVODA, Nagyvárad Óvónők: Lauff Tünde, Juhász Katalin

12

Lev Tolsztoj - A hangya és a galamb A hangya lement a patakhoz, hogy a szomjúságát csillapítsa. Jött egy hullám, elsodorta s majdnem el is merítette. A galamb ágat vitt csőrében, meglátta, hogy merül a hangya, s ledobta az ágat neki a patakba. A hangya ráült az ágra s megmenekült. Nemsokára jött egy vadász és madárfogó hálót vetett a galambra. Már készült is a hálóját összecsapni, de a hangya felmászott a lábára s megcsípte: nyögött egy nagyot a vadász és a hálót elejtette. A galamb meg kirepült és messze szállott. A mesét elmondta és illusztrálta: Molnár Kristóf, 6 éves BIHARI ÓVODA Óvónő: Jaczkó Enikő

13

Kutya-macska barátság Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba! De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta; úgyse tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet; megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette. A kutyák futottak eléje, már nagyon várták. - Hozza a macska a tejfölt! A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát. - Hazudik a macska, megette a tejfölünket! Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor látták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejfel nélkül ették meg a galuskát. Azóta nem nézhet a kutya a macskára A mesét elmondta és illusztrálta: Mészáros Andrea, 3 éves 47-es ÓVODA, Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

14

A répa (Orosz népmese)

Az apóka ülttett egy répát, és így biztatgatta:

anyóka húzta apókát,

- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke,

apóka húzta a répát –

jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!

húzták-húzták, ráncigálták, de hiába –

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett,

nem mozdult a répa.

óriási nagy lett.

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Ment az apóka, hogy kihúzza.

Macska húzta Bogárkát,

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába –

Bogárka húzta unokát,


unoka húzta anyókt,

Hívta az apóka az anyókát.


Anyóka húzta apókát,







Hívta a macska az egérkét.

Hívta az anyóka az unokáját.

Egérke húzta a macskát,

Unoka húzta anyókt,

macska húzta Bogárkát,









Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

húzták-húzták, jót rántottak rajta –


erre aztán engedett a répa,


kifordult a földből.

A mesét elmondta és illusztrálta: Kiss Dorka, 5 éves CSILLAGOCSKA ZENEÓVODA, Nagyvárad Óvónő.: Tolnai Kinga

15

A kis csacsi meg a nagy nyuszi – Gárdonyi Géza Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve. - Mi az a mező, anyukám? - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni. Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi: - Jaj, de megijedtem. - Mitől? - Furcsát láttam. - Mit láttál? - Icike-picike kis csacsikat. - Mekkorákat? - Mint a fülem. - Nem lehet az. - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak. - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl. - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl. Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: - Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra. Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival. A mesét elmondta és illusztrálta: Vass Ágota, 5 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

16

A kismalac és a farkasok - Arany László Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón: – Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. – Nem eresztelek biz én, mert megeszel. – Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas: – Ugyan, kedves kismalackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott: – Kedves kismalackám, ereszd be a két első lábam is. . A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt: – Édes-kedves kismalackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. A kismalac sem volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik sem tudott a fára felmászni. Nagy sokára aztán arra határozták, hogy egymás hátára állanak mindnyájan, mint a lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát: "Forró vizet a kopasznak!" A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sosem látták többet. A kismalac szépen leszállott a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a házatájékának a farkasok. A mesét elmondta és illusztrálta: Szatmári-Gergely Bejke-Margit, 4 éves NAGYSZÁNTÓI ÓVODA Óvónő: Vass Annamária

17

A róka meg a sajt Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának. Összevissza járta a tyúkketreceket, disznóólakat, mindenféle melléképületeket, de ennivalót magának nem talált.Ki akart volna már menni az udvarról, de meglátta az udvar közepén a kutat. Odament a kúthoz, felállott két lábra a kút mellé, s belenézett a kút vizébe. S akkor a tükrében meglátta a holdvilágot. Azt gondolta a róka, hogy az egy nagy sajt. Gondolkozott, hogyan mehetne ő oda be, hogy azt a sajtot megegye. Hamar ki is találta. Felmászott a kút tetejére, s ott a két vödör közül az egyikbe belelépett. A vödör nehezebb lett, mint a másik, s leszaladt a vízre. Mikor leérkezett a róka, észrevette magát, hogy az nem sajt, hanem csak a holdvilág. Akkor már bánta, hogy miért ment be, de onnan kijönni már nem lehetett. Gondolkozott, búsult, hogy mi lesz belőle! Hát egyszer egy farkas is bevergődött az udvarra, hogy az is keressen valami ennivalót. Az is összejárta a tyúkólakat, disznóólakat, jobbra-balra, erre-arra, de nem talált semmi ennivalót. Mikor már ki akart volna menni, ő is meglátta a kutat, s odament. Felállott két lábra a kút gárgyája mellé, s benézett a kútba. Látja, hogy a vödörben ott van egy róka s mellette egy nagy sajt. Azt mondja: - Ejnye, te róka koma, de jól van neked dolgod ott! Nem adnál nekem is abból a sajtból egy kicsit? - Dehogynem, farkas koma, adok biza - válaszolt gyorsan a róka. - Na de hogy lehet oda bemenni? Azt mondja a róka: - Másszál csak fel a fedelire e kútnak, és ülj bele abba az üres vödörbe, s az téged szépen behoz ide. - Mert a róka tudta, hogy a farkas nehezebb, mint ő, s mikor az bemegy, ő kijön.Be is ült a farkas a vödörbe, és indult lefele, a róka meg kifele. Egymás mellett jöttek el, hát jó étvágyat kívánt a farkasnak a róka, s mikor kiérkezett, kiszökött a vödörből, s elfutott.A farkas látta, hogy be van csapódva, mert nem sajt, csak a holdvilág, de nem volt mit tenni. Ott kellett üljön reggelig, amíg megvirradt, s a gazda ment, hogy húzzon a marháknak vizet. Hát látja, hogy a vödörben egy farkas. Összekiabálta a szomszédokat, s azok jó kézbeliekkel odakerekedtek, kihúzták a vödröt, a farkast agyonverték, s a bőrét eladták jó pénzért. Így volt, vége volt, mese volt! A mesét elmondta és illusztrálta: Bakos Ádám, 5 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónők: Damian Margit, Biró Sára

18

Az egér farkincája - Arany László Volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska: – Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat! A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta. – Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat. Elment az egér a tehénhez. – Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cicának, cica visszaadja farkincámat. – Nem adok addig . mondja a tehén ., míg nekem a kaszástól szénát nem hozol. Elment a kis egér a kaszáshoz. – Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat. – Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol. Elment a kis egér a sütőhöz. – Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat. – Nem adok addig . mondja a sütő ., míg nekem a disznótól szalonnát nem hozol. Elment a kis egér a disznóhoz. – Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat. – Nem adok addig . mondja a disznó ., míg nekem fától makkot nem hozol. Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene onnan makkot hozni le, hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna. A mesét elmondta és illusztrálta: Somlyai Emese, 6 éves 47-es ÓVODA , Nagyvárad Óvónénik: Damian Margit, Biró Sára

19

A macska ésa róka

Egyszer régen, mikor még barátságban éltek, együtt sétált a macska meg aróka. Jól megfértek az erdőben:. Egyszer megkérdezte a róka a macskától: -Hallod-e, te macska! Az egérfogáson kívül értesz-e még valamihez? -Hát – szrénykedik a cirmos -, nem sok mindenhez, hacsak a fáramászást nem számítjuk. -A fáramászást?! – nevetett káróörvendően a róka. –Hisz az semmire sem jó! A macska szégyenkezett tudatlansága miatt, a róka meg gőgösen sorolni kezdte, hogy ő mijen sok mindenhez ért. -Olyan tudományok ezek, amelyek minden bajból kiszabadítanak! -Ez valóban jó dolog – ismerte el a macska. Miközben ezt mondta, fölkeltette a figyelmét valami, körülnézett, s hegyezni kezdte a fülét. Ez a rókának is feltűnt. -Mi az? – kérdezte bosszúsan? -Mintha valami mozgást látnék amott a bokor mögött – felelte a macska. –Olyan forma állatok mozognak, mintha vadászkutyák lennének. -Biztosan csak képzelődsz! – legyintett a róka. –Nincs is ott semmi. Azzal folytatta a dicsekvést.A macska azonban oda se figyelt. -Hallatlanul neveletlen vagy! – fakadt ki végül róka. –Én itt csaka számat koptatom, te pedig nem figyelsz az okításomra. - Kérlek, ne haragudj, de ismét zajt hallok a bokor felől. Te nem hallod? -Persze, hogy hallom, hiszen jó a fülem – morgolódott a róka -, de mit törődsz vele? -Én bizony veszélyt érzek! – mondta a macska, de a következő pillanatban már a fa tetején volt. A bokorból két vadászkutya ugrott elő, de így nem tudták elkapni. A róka is fordult, hogy eliszkoljon, de már nem volt ideje. Rá. A tomporába már bele is kaptak a kutyák, s jól megcibálták a bundáját. A macska leszólt a fáról: -Na, róka koma, most vedd elő valamelyik tudományodat! A rátarti rókának azonban ilyen tudománya már nem volt, csak a szájával volt okos, s ez bizony nem mentette meg a kutyák elől. A mesét elmondta és illusztrálta: Szellő Fanni, 6 éves BIHARI ÓVODA Óvónő: Jaczkó Enikő

20

Kerekes László: Sajtos mese Péter gazda gyorsan hajtott,

-Ó az egyik nagyobb maradt.

El is hagyott egy nagy sajtot.

Leharapom, csak egy falat!

A sajt gurult a völgyön át,

Hohó, most a másik nagyobb,

S okozott nagy galibát.

Majd abból is leharapok.

Mert két mackó megtalálta,

Addig, addig harapgatott,

Mind a kettő megkívánta ,

Hol egy kicsit, hol egy nagyot,

Húzták, vonták, taszajtották

Míg a végén csepp sem maradt,

Elosztani mégsem tudták.

S a két mackó hoppon maradt.

Róka Rudi arra járva,

Ha a mackók megegyeznek

Rákérdez a baj okára.

Finom sajtot ebédelnek,

Ravasz mosoly csillan szemén:

Rudi túljárt az eszükön,

-Hogyha nem megy, elosztom én!

Okulj az ő esetükön.

A mesét elmondta és illusztrálta: Palotás Áron, 5 éves CSILLAGOCSKA ZENEÓVODA, Nagyvárad Óvónő: Szabó Mónika

21

Bölcs bagoly mesemondó verseny 2011

Recommend Documents