BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Nincs szükség a devizatartalék csökkentésére Közel 34 milliárd euróra hízott az elmúlt két évben a devizatartalékunk, ami a kétszerese a válság előtti szintnek. A válságnak azonban talán már vége, így felmerülhet a kérdés, hogy lehetne-e csökkenteni az állományt. A válasz az, hogy nem.
A devizatartalék látványos növekedése 2008 őszén kezdődött, amikor az IMF és az EU a bajban lévő magyar gazdaság segítségére sietett. A devizahitelek folyamatos lehívása lépésről lépésre emelte az állományt, 2010 elején pedig már a piaci alapú forrásbevonás is hozzájárult az emelkedéshez. Az idén márciusban lezajlott újabb dollárkötvény kibocsátással a tartalék feltehetően jóval 36 milliárd euró fölé ugrott (erről még nincs statisztika). A válság óta a pénzpiacok működése normalizálódott - úgy tűnik, jelenleg sem az árfolyam, sem az adósság oldaláról nem fenyegeti akut válság az országot. Ráadásul a magas tartalékállománynak nagyobbak a költségei is: a tőkebeáramlás miatt kialakuló túlzott forintpiaci likviditást a jegybank kétheteskötvény-eladásokkal kiszívja a piacról (sterilizálja),ezen pedig nagyobb a kamatkiadása, mint amennyi bevételt a tartalékon realizálni képes. Ezek a megfontolások akár sugallhatnák is, hogy a tartalékcsökkentés racionális igény, ám innentől elfogynak az érvek, és alaposabb megfontolás után rájöhetünk, hogy igencsak kockázatos lenne az állomány mérséklése. Mennyi kell abból, ami talán sosem kell? A közgazdászok mindenféle ökölszabályokat állítottak fel a múltban a devizatartalék kívánatos szintjének meghatározására, amik aztán szépen lassan mind csődöt mondtak. A legismertebb talán a mai napig a háromhavi import értékének megfelelő tartalékra vonatkozó elvárás, ami mára már józan ésszel beláthatóan értelmetlen. A logika szerint ugyanis a cél az lenne, hogy ha egy ország elveszíti a teljes exportpotenciálját, akkor is legyen forrása importálni. Ez az okfejtés a mai modern gazdaságokban több okból is meglehetősen anakronisztikus, hogy csak egy példát említsünk: a behozatal jelentős része exportcikkekbe épül be, vagyis automatikusan megszűnne egy exportszektort érintő végzetes sokk hatására.
BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Szemet gyönyörködtetően ugrottunk le a szégyenlistáról! Az év első három hónapja során a magyar állam csődkaldkockázatát jelző (5 éves) CDSfelár 125 bázisponttal (32%-kal) csökkent. Ezzel Magyarország globális szinten a hatodik legnagyobb javulást tudja felmutatni a kockázati megítélés tekintetében és már nem sorolható a világ 10 legkockázatosabb állama közé derül ki a Markit most kiadott jelentéséből. Az első negyedév érdekessége, hogy a legjobb teljesítményt felmutató tízes listán európai, elsősorban euróövezeti tagállamok dominálnak.
A negyedév győztesei és vesztesei Ismét megjelent a Markit államcsőd kockázatokat rangsoroló negyedéves elemzése, amely a szuverén CDS piac elmúlt hónapokban mutatott fejleményeit vizsgálja. Ezek a számok pontosan mutatják be a pénzügyi piacok által feltételezett országkockázatokat - írta Gavan Nolan, a londoni adatszolgáltató cég elemzője. A friss összeállításból kiderül, hogy a 10 legnagyobb javulást produkáló ország közül 9 európai állam, és ezen belül 7 ország az euróövezetből került ki. Az első három hónapban az osztrák állam 5 éves CDS-felára csökkent a legnagyobb mértékben: tavaly év vége óta 40 bázisponttal esett (március végére 60 bázispontra). A képzeletbeli dobogó második helyén végzett Olaszország, miután országkockázati felára 88 bázisponttal csökkent, ezalatt Belgium CDS-felára 81 bázisponttal került lejjebb. Magyarország sem panaszkodhat a Markit rangsora alapján: a magyar CDS-felár (32,2%-kal!) 125 bázisponttal 263 bázispontra esett az első negyedév végére. Mint ismert, a magyar mutató azóta még tovább csökkent, múlt pénteken 246 bázisponton is megfordult (hétfőn 236 bázispont környékén járt), ami tavaly május óta a legalacsonyabb érték.
BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Mit mutat a CDS?
A piacok által kiemelt figyelemmel követett CDS (adósságtörlesztési kockázatra köthető piaci biztosítási csereügyletek, credit default swaps) nevezetű mutatót leggyakrabban csődkockázati mutatónak nevezik, miután az esetleges nemfizetés elleni biztosítás piaci árát jelzi. Vagyis minél magasabb a felár, annál magasabb a nemfizetés, azaz a csőd valószínűsége. Például Magyarország 250 bázispontos 5 éves CDS-felára azt jelenti, hogy a magyar szuverén törlesztési leállás kockázatára biztosítási tranzakciókat kínáló piaci szereplők 250 ezer euró körüli éves díjat kérnek középárfolyamon a befektetőktől minden 10 millió euró magyar államadósság után az irányadó ötéves futamidőre.
Az első negyedév legnagyobb vesztesei (legalábbis a Markit listáján) nem meglepő módon a közel-keleti és észak-afrikai térségből kerültek ki. Emellett Japán pozíciója is romlott a természeti katasztrófa és a nukleáris válság következtében.
BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Az élmezőny és a hátul kullogók Az élmezőnyben történt némi átrendeződés, de a 10 legbiztonságosabb állam rangsorát továbbra is a skandináv országok vezetik. Előrébb tudott lépni az elmúlt három hónap során Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság, míg az Egyesült Államok, Hong Kong és Ausztrália hátrébb csúszott. Nagyon kicsi az esély arra, hogy az első helyen álló Norvégiát letaszítsák a trónról - jegyi meg Gavan Nolan.
BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Túl sok pénz, túl nagy emelkedés - Nem bírják az alapkezelők A legnépszerűbb feltörekvő részvénypiaci portfólió-menedzserek több mint fele már nem fogad be friss tőkét az intézményektől, és egyelőre úgy látszik, hogy nem is lesz váltás ezen a téren. Az ok kettős, egyrészt a piacok már nagyon sokat emelkedtek, másrészt az intézményi befektetők oldaláról olyan sok pénz érkezett be, hogy átmenetileg megálljt kellett parancsolni a tőkebeáramlásnak, hiszen nem volt már elég potenciális befektetési célpont. Az alapkezelők többsége inkább a minőségi vagyonkezelés érdekében nem fogad be friss tőkét, semmint hogy a vagyonnövekedés érdekében beáldozza a teljesítményét. Az intézményi befektetők szempontjából ez azért kedvezőtlen, mivel a piacon egyre kevesebb olyan alapkezelő van, ami elérhető, és a piaci átlag felett teljesített. A nagyobb alapkezelők szerint a befektetők a gyorsan növekedő gazdaságok teljesítményéből szeretnének részesedni, egy hosszú távra szóló stratégiának természetesen elemei a feltörekvő piaci vállalatok, azonban a feltörekvő piacok mérete és mélysége a fejlett piacokéhoz nem fogható, a kapacitások pedig komoly korlátot jelentenek. Pontosan az elmúlt év erőteljes tőkebeáramlása miatt egyre nehezebb olyan minőségi, és tapasztalt feltörekvő piaci menedzsert találni, aki a teljesítményét fenn tudná tartani - legalább is ez volt a következtetése a Vanguard Groupnak, akik egy új befektetési alapot (Vanguard Emerging Markets Select Stock Fund néven) akarnak indítani júniusban - írja a Pensions & Investments.
BIGÚJSÁG
2011.04.05.
Dan Newhall, a Vanguard egyik igazgatója szerint a "zárlat" jelentősen szűkítette a lehetőségeket. Az alapkezelők többsége azért döntött a friss pénzek befogadásának tiltása mellett, mivel olyan komoly mértékben emelkedett a feltörekvő piaci alapok eszközértéke, hogy az már csökkentette az alapkezelők érdeklődését, részben azért mert a szűkös erőforrások a befektetés minőségét veszélyeztették, részben azért mert a vagyonkezelési díjak nem voltak elég attraktívak. A Mercer szakértője, Debbie Clarke szerint minden negyedik alapkezelő a feltörekvő piaci alapjainál korlátozta vagy letiltotta az új befektetők számára a hozzáférést az elmúlt években, a folyamat pedig egyértelműen 2010 végén csúcsosodott ki. A legjobb minősítést kapó alapkezelők közül sokan ezt az utat választották, mindez pedig azt jelenti, hogy az intézményi ügyfelek minőségi kiszolgálása nehézkessé vált. Az Aon Hewitt tanácsadó cég szintén azon a véleményen van, hogy egyre szűkösebbé vált a minőségi alapkezelő kínálat, természetesen vannak lehetőségek a piacon, azonban az elmúlt években drasztikusan visszaesett ezeknek a száma. Szerte Európában áll az intézményi piac Gyakorlatilag Európában mindenhol megfigyelhető a korábban felvázolt trend, az alapkezelők nem nagyon akarnak friss feltörekvő piaci mandátumokat. A párizsi székhelyű feltörekvő piaci specialista Comgest például december óta jelentősen visszafogta a részvételét az intézményi mandátumok megszerzésért folytatott harcban. A befektetői kapcsolattartásért felelős vezető szerint látják a piacon uralkodó felfokozott érdeklődést, azonban a döntésüket alapvetően azért hozták meg, mert egyre nehezebb minőségi szolgáltatást nyújtani. A Russel Investments feltörekvő piaci részvényelemző csapatának egyik tagja, Simo Sorsa szerint náluk inkább a piaci teljesítményekkel volt összefüggésben a zárlat. Alapvetően arra koncentrálnak, hogy jó teljesítményt tudjanak hozni a referenciaindexekkel összehasonlítva, a hosszú távú eredményességben érdekeltek. Az Aon Hewitt szakértője szerint az alapkezelőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen okokból fektetnek be adott régióban, vagy adott stratégia mentén. A kapacitás tehát nagy figyelmet kap, a legnépszerűbb szereplők pedig ennek fényében dönthetnek úgy, hogy átmenetileg megtiltják, hogy friss pénzek érkezzenek az alapjaikhoz. A William Blair például a 4 milliárd dolláros feltörekvő részvénypiaci stratégiájának a zárlatán gondolkozik, az ügyfeleiknek és a tanácsadóiknak már most is azt mondják, hogy nincs már elég kis és közepes kapitalizációjú cég a stratégiájuk fenntartására a megnövekedett eszközérték mellett. A nagyobb szereplők közül az Aberdeen, a First State, a Lazard és a Robeco is zárlatot rendelt el már több mint egy éve az intézményi ügyfeleket kiszolgáló feltörekvő piaci részvény stratégiánál. Sok esetben az alapkezelők azt mondták, hogy nem csak a feltörekvő piaci stratégia miatt kell zárlatot elrendelni, hanem azért, mert ezek egyéb csatornákon keresztül más stratégiák teljesítményét is befolyásolják. Például egy nemzetközi portfólió esetében komoly szerepet kap a feltörekvő piaci kitettség.
