ADVENTISTA TEOLÓGIAI FŐISKOLA JEGYZETE
Bibliai görög nyelvi buktatók haladók részére Donald Arthur Carson, Exegetikai tévedések feldolgozása alapján Kormos Erik 2011.05.12.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS .............................................................................................................................................................. 3 1.
A SZAVAKHOZ FŰZŐDŐ TÉVEDÉSEK................................................................................................................. 5 A közel egyformán hangzó szavak jelentésbeli párosításának a problémája ............................................... 5 A rokon értelmű szavak használatának a paradigma problémája ................................................................. 5 A túlzott etimológiai elemzés veszélye ............................................................................................................ 6 A szemantikai anakronizmus hibája ................................................................................................................ 7 Egy szó szemantikai tartalmában elkövetett egyéb visszaélések .................................................................. 8 Az Újszövetség sémi háttere ............................................................................................................................. 9 Egyéb szótani tévedések ................................................................................................................................... 9 Ismeretlen, vagy valószínűtlen jelentés problémája ...................................................................................... 10 Háttér információra való megalapozatlan utalás ........................................................................................... 10 A szakkifejezésekből adódó tévedések ......................................................................................................... 10 A rokon értelű szavak parallel kezelése ........................................................................................................ 11
2.
NYELVTANI TÉVEDÉSEK ................................................................................................................................ 12 Az igeidőkkel és az igemódokkal kapcsolatos tévedések ............................................................................. 12 Aorisztosz...................................................................................................................................................... 12 A mediális igealak ......................................................................................................................................... 13 Mondattani egységekkel kapcsolatos tévedések........................................................................................... 14 A feltételes mód ............................................................................................................................................ 14 A határozott és a határozatlan névelő fordításainak tévedési lehetőségei ..................................................... 15
3.
LOGIKAI TÉVEDÉSEK...................................................................................................................................... 17 A szillogizmusban rejlő veszélyek lehetősége ............................................................................................... 17 Amikor hiányzó információt szeretnék pótolni a szillogizmus segítségével ................................................. 18 Dogmatikai szillogizmus, amit az exegézis nem támaszt alá ........................................................................ 18 A nyelvtani alakok szillogizmusából következő téves magyarázatok ........................................................... 19 Hibás feltételezésekből adódó logikai tévedések .......................................................................................... 20
4.
ELŐFELTEVÉSEKBEN REJLŐ TÉVEDÉSEK ........................................................................................................ 21 A hermeneutikában rejlő tévedés(ek) lehetősége .............................................................................................. 21 Amikor a posztmodernizmus begyűrűzik a hermeneutikába ........................................................................ 21 Az értelmezésnél szükséges távolságtartás elmulasztása .............................................................................. 21 A Biblia cselekményének figyelmen kívül hagyása ...................................................................................... 21 A Biblia társadalmi hátterének konok figyelmen kívül hagyása ................................................................... 22 Történeti téveszmék a hermeneutikában ........................................................................................................... 22 Spekulatív történeti rekonstrukció okozta tévedések .................................................................................... 22 Az ok-okozati összefüggés ............................................................................................................................ 22 Indítékok keresése ......................................................................................................................................... 23 Gondolati párhuzam keresése........................................................................................................................ 23 2
BEVEZETÉS D. A. Carson kiadványát évek óta ismerem, nyelvi megközelítéseit többféle szempontból is használom, szándékomban áll a doktori disszertációmban is ezek kritikai vizsgálatát szem előtt tartani. E szempontból dolgoztam fel ezt a művet. Igyekeztem szem előtt tartani azt a szempontot, hogy egyes nyelvi jelenségekkel részletesebben is foglalkozzak, különösen akkor, ha valamilyen oknál fogva azzal nem teljesen értek egyet. Mindezek mellett kiemeltem a mű azon erősségét, hogy ez egy átfogó egyáltalán nem általánosan ismert nyelvi jelenségeket feldolgozó mű. Olyan hibákra mutat rá, amelyek gyakoriak és elterjedtek. Ezért alkalmasnak tartom a teológiai oktatásban a görög nyelvgyakorlat tantárgy keretén belül használni oktatási segédanyagnak. A mű feldolgozásaként igyekeztem saját példákat megjeleníteni, nem minden esetben Carson a könyvben használt példáit újra feldolgozni. Saját példáim egy részét az általam oktatott példákból merítettem, a többit általam ismert rossz tapasztalatokon nyugvó példákra alapoztam. A szerző 1946-ban született, kanadai evangélikál gondolkodású Újszövetség professzor. PhD fokozatát Cambridge-ben szerezte 1975-ben. Lelkészként a Richmondban dolgozott a Baptista egyházban 1970-1972 között. 1978 óta tagja a Trinity Evangelical Divinity School fakultásának. Az itt értékelt műve eredetileg szóban elhangzó előadássorozat volt, amit Exegetical Fallacies címen 1984-ben jelentettek meg: Megtartották az előadás apológikus jellegét, a lábjegyzetekben található irodalmi forrásokat a szerző a későbbiekben írta hozzá. További művei is ismertek; kb. 57 nagyobb könyvet írt, amelyek érdekessége, hogy kínai nyelvre is lefordították így a kínai protestáns egyházak körében is ismert tankönyv. 1 Nagyon fontos kifejezni a szerző azon szándékát, amivel a nem megalapozott Bibliakritikát értékeli. Ehhez David Hacklett Fischert idézi: „A történészeknek kritikai vizsgálatokat is ki kell dolgozniuk nem pusztán értelmezéseikre, hanem azokra a módszerekre is, melyekkel eljutnak értelmezéseikhez... Kollégáim között elterjedt az a nézet, hogy bármely eljárás megengedett, ha megfelelő időközönként publikálnak egy-egy tanulmányt, és nem ítélik el őket törvényszegésért.”2 Ezzel a kritikai megjegyzéssel felvállalja azt, amit a saját előszavában a későbbiekben vállal is: rámutatni hagyományosan elfogadott exegetikai tévedésekre veszélyes feladat! Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Szentírás magyarázása üdvösség kérdése, tehát nem mindegy, hogy felvállaljuk-e a tévedéseinket, vagy sem: Ha az ige magyarázói vagyunk, nem csak a saját üdvösségünket befolyásoljuk, hanem másokért, a hallgatóságért is felelősek vagyunk. Rendkívül pozitívnak tartom a teljes bibliakritikai spektrumhoz való hozzáállását: A magyar nyelvben nem szeretjük (különösen mi adventisták) használni a bibliakritika szót, éppen a kritizálás negatív természetű magyar szokása miatt, holott tudjuk, hogy idegen nyelvű 1 2
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/D._A._Carson 2011. 05. 10. 19. o. 3
területen nem szükségszerűen jelent negatív és pláne nem romboló természetű magatartást. Carson kiemeli, hogy a jó bibliakritika célja igazolni az állításainkat a teljes spektrumon belül bárhol (történetkritika, formakritika, textuskritika, stb). Ezt a magatartást nem lehet „pietista befelé fordulással” elhessegetni magunktól! Inkább szembe kell nézni azzal a tényezővel, hogy a nyelvi tévedések abból adódnak, hogy a tanárok és lelkészek nem rendelkeznek megfelelő görög nyelvtudással.
4
1. A SZAVAKHOZ FŰZŐDŐ TÉVEDÉSEK Első körben a szavak etimológiáját érinti a szerző: Lehet-e vajon negatív következtetésekre jutni egy-egy görög szó etimológiai elemzésével, vagy sem. Ezeket nevezi szemantika területén elkövetett exegetikai buktatóknak. A teljesség igénye nélkül azon szavakkal kapcsolatos észrevételeket teszem itt meg, amelyeket a szerző megemlít:
A közel egyformán hangzó szavak jelentésbeli párosításának a problémája Az avpo,stoloj szó és a avposte,llw szó közötti különbségek: Lehet-e vajon az apostol szót a „küldött”-ből levezetni? Már ebben a magyar nyelvű egyszerű fordításban is lehet, hogy kifejezhető a kérdés lényege. Az egyházi szóhasználatban az apostol az egyháztörténelemben csak a Tizenkettőre használatos. Az egyházjogban helyettesítő fogalmakkal adjuk vissza: Megpróbáljuk megtalálni a mai egyházi gyakorlatban leginkább ennek megfelelő tisztséget. Az exegézisben pedig, talán éppen a missziói gyakorlat miatt megpróbálunk elszakadni attól a tradicionális jelentéstartalomtól, amit évszázadok alatt a dogmatika és az egyházi gyakorlat a szóhoz kapcsolt: tehát mi lehetünk apostolok, vagyis missziói küldöttek? – Minden bizonnyal Carson ezt az evangélikál missziói gyakorlatból vezeti le. Végül nem indokolja választását, de a mellett voksol, hogy a „különleges küldött” szót kellene használni fordításként. Egyéni megjegyzésem: Ha „különleges küldött”-ről beszélünk, ebben a fordításban egyszerre van benne az egyháztörténelem (egyszeri tisztség a Tizenkettőre) és egyszerre a szó etimológiája, amivel vitatkozik. Így ebben az esetben nem igazán jelent megoldást e két szó összehasonlítása, inkább a probléma felvetését látom benne: Meddig mehetünk el az anakronizmussal? – Carsonnál tehát ez egy típusproblémára mutat rá, amit így neveznék a magam részéről: A közel egyformán hangzó szavak jelentésbeli párosításának a problémája.
A rokon értelmű szavak használatának a paradigma problémája Az avgapa,w szó és a file,w szó közötti különbségek: Egy jól ismert példa használatából indul ki a szerző a Jn. 21-ben található Jézus és Péter közötti párbeszédből.
5
Való igaz, hogy több exegetikai tévedést is elkövettek már ezzel a szakasszal, én is hallgatója voltam olyan igehirdetésnek (külföldi példa) ahol felcserélték a szavakat. A Jn. 21-ben Jézus kétszer kérdezi Pétert avgapa,w-val és egyszer pedig a file,w–val. Az általam hallott igehirdetésben ezt fordították meg, mintha Jézus kétszer mondta volna Péternek: Szeretsz-e engem, mint barátodat? És egyszer: Szeretsz-e engem, mint Istent? – Ez a kis példa mutat rá arra, hogyan lehet visszaélést elkövetni két szóval, ez ugyanis a paradigma paradigmája: 1. Túlzott jelentésbeli különbségeket tulajdonítok annak, hogy az avgapaw, isteni szeretet, a file,w pedig baráti szeretet. 2. Elkülönítem a szavakat egymástól és azt állítom, hogy az egyik dogmatikai jellegű, és csakis isteni eredetű lehet, a másik pedig csakis az emberekre vonatkozhat. 3. Akkora jelentőséget tulajdonítok ennek, hogy írásmagyarázati paradigmává teszem és végül már nem ellenőrzöm azt sem, hogy melyik szó hányszor és hol fordul elő pontosan az általam idézett szakaszból. Az egyik gyengét azonban éppen itt látom: Carson nem tér ki arra, amit más esetekben széles körben tárgyal, hogy egyes számítógépes programokkal könnyedén lehet elemzéseket végezni. Itt szerencsésnek tartanék egy vizsgálatot: Ellenőrizni, hogy az avgapaw, szó hány alkalommal vonatkozik Istenre, illetve hány alkalommal helyettesíti az alanyt a mondatban, ami esetleg Isten lenne, és az ószövetségi Divinum Passivum esetét helyettesítené: Az 1 Kor 13,4-8-ban Pál apostol azt mondja: Az agapé hosszútűrő és kegyes... Nem lehetséges, hogy a Divinum Passivum esetét kell ez alatt érteni? Tud az ember olyan agapéval szeretni, ahogyan itt Pál apostol felsorolja? – Ha az ehhez hasonló esetek száma arról győz meg bennünket, hogy az szó Istenre vonatkozik, vagy Istent helyettesíti, akkor eltúlzottnak kell tekinteni Carson ezzel kapcsolatos megállapításait. Azok, akik a két szó közötti különbség jelentésbeli árnyalata mellett érvelnek a következőt írják: A LXX-ben az avgapaw, szót felruházzák rendkívüli jelentéssel, ami Isten tulajdonsága. Ez a jelentés figyelemre méltó, de nagyon leegyszerűsíti a fordítási variánsokban rejlő lehetőséget, tehát részletes vizsgálatot igényel. Egyben Carson idézi Robert Joly-t aki rámutat, hogy az avgapaw, szó ilyen jelentésbeli különbségét inkább a 4. században a görög irodalom használja. Természetesen az is lehetséges, hogy ez egy újra felfedezett nyelvi különbség, amit ekkor kezdtek újra nyomatékosítani.
A túlzott etimológiai elemzés veszélye A monogenh,j szó etimológiai eredete: E szó teológiai jelentőségén keresztül mutat rá arra a problémára, ami egyben teológiai kérdés is, de más a dogmatikát kevésbé érintő szavak esetében is gyakori probléma. Ha a szó két tagra bontását elvégezzük a MONO és a GENÁÓ kifejezéseket kapjuk. A legtöbb nyelvi elemzési probléma abból adódik, ha a szó 6
etimológiáját a szóösszetétel felbontásával kezdjük. Carson angol nyelvű példákat sorakoztat föl, de a magyar nyelvterületről is lehet szavakat említeni: Pl. Energia takarékos izzó. Mindnyájan tudjuk, hogy a neon gázzal megtöltött világító test nem „izzó”. Még érdekesebb, ha „energiatakarékos körtének” nevezzük ezt az eszközt. E példa mutat rá, hogy nem lenne értelme több száz, vagy ezer év elteltével annak, hogy a kifejezés értelmét az etimológiából vezessük le. Ilyen módon a monogenh,j szó nem „elsőként nemzettet” jelent, mint ahogyan Carson nagyon helyesen rá is mutat a LXX-ban arra a héber szóra, amit ezzel a kifejezéssel fordítanak: JAHÍD → Egyedül csak egy... Ahogyan erre a 381-ben keletkezett Nícea-Konstantinápolyi hitvallás megszövegezése is rámutat: γεννηθέντα οὐ ποιηθέντα, vagyis született, de nem teremtmény... vagy latinul még pontosabban: genitum non factum. 3 Ugyanezt az utat követi a hapax legomenonok esetében is. Mint ismeretes ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy az egyedüli út a hapaxok etimológiájára, ha a jelenkori jelentésből visszafelé hadunk az időben, és minél korábbi jelentést sikerül meghatározni, annál nagyobb bizonyossággal határozzuk meg a jelentést. Ez esetben a szerző nem vizsgálja a szemantikai anakronizmus jelenségét, amit a későbbiekben említ, és nem kategorizálja a hapax legomenonokat azon típus lehetőségek alapján, amelyeket a korábbiakban saját vizsgálódásaim alapján már megállapítottam.
A szemantikai anakronizmus hibája Ebbe a kategóriába tartozó tévedések azok, amelyet a hapax legomenonok esetében a KITTEL szerkesztésében ismert görög lexikon sorozat elkövet. A kiadvány nagyon pontosan visszavezeti egy- egy szó jelentését az ókorig, úgy, hogy az egyháztörténelemben használatos példákat is bemutatja. Ezt Carson elveit használva egy újszövetségi hapax legomenonon keresztül szeretném szemléltetni, amihez nem egy szerző művét használtam fel azért, hogy bemutassam Carson véleményét más forrásokkal is alá lehet támasztani: A sko,loy a 2 Kor 12,7-ben fordul elő az Újszövetségben, ezért olyan hapax legomenon, amit a LXX szövegében megtalálunk. (Num 33,55; Sir 43,119; Hós 2,8; Ezék 28,24). Ennek ellenére a kiadvány az egyháztörténelemben használatos kifejezésekkel többet foglalkozik, és az ószövetségi jelentést elhanyagolja. Néhány példa: Előfordult egy fajta kivégzés módjának a kifejezésére a görög irodalomban is a sko,loy szó. Az áldozatot kitették egy helyre, és megkötözték a madaraknak táplálékként. Ahogy a madarak halálra csipkedték az áldozatot, ezt a fájdalmat, csipkedést fejezték ki a sko,loy szó
3
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nikaia%E2%80%93konstantin%C3%A1polyi_hitvall%C3%A1s 2011.05.11. 7
igei alakjával. Még abban az esetben is előfordult használata, ha vadállatokkal tépették szét az illetőt, itt a fogak tépésére utal, és ebben az esetben másodlagos jelentése volt.4 Az ógörög nyelvben eredetileg az erődítményeket körül vevő hegyes karókat jelentette, amiből később a karóba húzás, mint kivégzés lett. Aztán egyéb kivégzések kulcsszavaként is használták.5 Szintén Biblián kívüli forrásként az őskeresztény írók kapcsolatba hozzák Jézus keresztre feszítésének ceremóniájával is. Így váltószóként használják a stauro,w szó helyett. Amikor Krisztus megfeszíttetéséről írnak az anastauroun szó helyett a anaskolopizein –t használják új jelentéssel megtöltve a kifejezést.6 Talán éppen a fogak tépésének fájdalmából következik, hogy a korai orvosi irodalomban is megtaláljuk a szót a fogfájás kifejezésére, valamint Artemidorusnál és Babriusnál. Ők azt az érzést fejezik ki ezzel, amikor belehasít a fájdalom a fogba. Hipokrates is ebben a vonatkozásban használja, mint a testbe hatoló fájdalom kifejezését; otan e,mpeparme,noj h-
sko,loy sarki7 Átvitt értelemben is megtalálhatjuk Biblián kívüli forrásokban. Philo beszél az egyik iratában „megkötöztetésről”. Így „megkötözöttnek lenni” értelemben használja a szót.8 Az itt felsorolt példák mutatják azt, hogy milyen könnyen bele eshetünk az anakronizmus hibájába: Habár egyik fordítás sem hibás, a folyamat végén, aligha tudjuk megmondani, hogy melyik értelmezés a leginkább archaikus. Carson a jelentés elavulásának problémáját külön kategóriában kezeli, de a gyakorlatban éppen ezt az exegetikai tévedést ecseteli a ma,rtuj szó esetében, amiben tökéletesen igaza van, a fent említettek értelmében.
Egy szó szemantikai tartalmában elkövetett egyéb visszaélések Több szómagyarázati szótár, vagy több fordítás egyidejű használata esetén fennálló problémáról van szó. Ez a kísértés akkor áll fenn, ha felületesen kezeljük a nyelvi ismereteinket ezért a fordításokból a nekünk, vagy éppen az adott alkalomnak legmegfelelőbb fordítást választjuk ki. Erre a szisztémára Lawrence O. Richard egyik példáját említi, aki azt állítja, hogy a hatalom, a Biblia szóhasználatában nem lehet autokrata. Jézus hatalmából indul
4
Theological Dictionary of the New Testament, edited by Gerhard Friedrich. WM. B. Eerdmans Publishing Company Grand Rapids, Michigan. 1998. 409. oldal, b. pont. 5 Keresztény Bibliai Lexikon. II. kötet. Kálvin Kiadó, Budapest, 1995. Tövis a testben címszó. 6 Theological Dictionary of the New Testament. Edited by Gerhard Friedrich. WM. B. Eerdmans Publishing Company Grand Rapids, Michigan. 413. p. 7 W. Robertson Nicol, The Expositors Greek Testament. WM. B. EERDMANS Publishing Company Grands Rapids, Michigan. USA. 111. oldal. 1. bek. 8 Theological Dictionary of the New Testament. Edited by Gerhard Friedrich. WM. B. Eerdmans Publishing Company Grand Rapids, Michigan. 409. p. 8
ki. A probléma, hogy a hatalom alapvetően autokrata, de nem biztos, hogy ez negatív jelentésű kifejezés. Ez a felfogás a Mt 28,18 tagadása lenne. Van olyan bibliafordítás is, ami teljes fordítási koncepciójában a szemantikai visszaélésekre épül. Magyar nyelvterületen ez a The Bible League amerikai magyar kiadása, ami „Egyszerű magyar nyelvű fordítás” címen ismert. Az olvashatóság érdekében olyan szótani (és mondattani) változtatásokat hajt végre a szövegen, amik a jelentést változtatják meg. Használata az indokolatlan szemantikai változtatások paradigmája lehet.
A SZEMANTIKAI MEZŐ INDOKOLATLAN LESZŰKÍTÉSE : A következőképpen lehet tévesen és indokolatlanul leszűkíteni egy szó szemantikai mezejét: 1. 2. 3. 4.
Szakkifejezésnek mondjuk. Egy szó jelentései között kierőltetjük a jelentést valamilyen ok miatt. Rosszul használjuk a héttér információt. A probléma gyökere ennél mélyebben is gyökerezhet: Sokszor észre sem vesszük, hogy egy szó jelentéstartalma milyen gazdag.
Az Újszövetség sémi háttere Ebben a vonatkozásban a legnehezebb kérdés az, hogy az Újszövetség mely részeit befolyásolta konkrétan az Ószövetség és mely részeket a hellén világ. A forma és a retorikai kriticizmus rámutat arra, hogy egy levélen belül, de különösen Pál apostolnál többször is előfordulhat, hogy „célcsoportot” vált: Egyszer a helléneknek ír, másszor pedig a zsidóknak. Kérdés az, hogy a LXX mennyire befolyásolja ezt a folyamatot, és hogy az eredeti héber, vagy arám nyelvű háttér mennyire van ennek a szövegírásnak a hátterében. (Intertextuális és hipertextuális szöveg.)9 A legfőbb kérdés: Milyen mértékben változtatta meg a görög szavak természetes jelentését ez a folyamat? Nem a végleteket tartom fontosnak kiemelni, hanem azt az aranyszabályt, amit minden teológus ki szokott hagyni ebben a vonatkozásban: A héber szavakról nem szabad közvetlenül a görög szavakra ugrani. Tanulmányozni kell parallel a papiruszokat és a hellenista irodalmat is, legalább azt, ami a LXX-val egy korú. Ez a feladat különösen nehéz a hapax legomenonok esetében.
Egyéb szótani tévedések 9
Ezzel a kérdéssel más szempontból részletesen is foglalkozok a disszertációmban. A hipertextualistás fogalmához lásd: Peter Wick, Pál. A kereszténység tanítója. Kálvin Kiadó Budapest, 2007. 125-126. o. 9
A fent felsorolt esetek tartoznak megítélésem alapján a legsúlyosabb exegetikai szótani tévedések körébe. Az alábbiak az általam ismert területeken ritkábban fordulnak elő, minden bizonnyal azért, mert az evangélikál teológiához képest az általam képviselt és így alaposabban ismert teológiai terület konzervatívabbnak mondható.10
ISMERETLEN, VAGY VALÓSZÍNŰTLEN JELENTÉS PROBLÉMÁJA: A kefalh, szó félreértett használata: eredeti jelentése a „fej”. Nem fér kétség ennek a jelentésnek a használatához. A tökéletes félreértés spekulációját mutatja be a szerző, amit Mickelsen11 képvisel: Az 1 Kor 11,2-16-ban „forrásnak” fordítja. Abból a klasszikus görög elméletből indul ki, hogy a forrás a folyó feje, vagyis onnan ered a folyó. A férfi „eredeztetője” Isten, az asszonyé pedig a férfi... Amellett, hogy ez egy fordítási variáns lehet, erőltetett és semmi nem indokolja azt, hogy így kellene gondolkodni a szóról. A feminista bibliakritika rámutat arra, hogy ez a női nem alárendelése lenne a férfinak, sőt Istenhez képest is másodrendű lény lenne, ami nem bizonyos, hogy megállja a helyét már az ókori társadalomban sem.12
HÁTTÉR
INFORMÁCIÓRA VALÓ MEGALAPOZATLAN UTALÁS : Nagyon hasonló az előzőekben felvázolt problémához, de attól az alábbiakban különbözik: A u[datoj szó használatán belül érzékelteti ezt problémát: Hugo Odeberg és Moris a Jn 3,5-ben ezt a harmat szóval adja vissza. Mivel a mondatban a genna,w nemzeni szó is előfordul, így a víz nemző erejére utal, és „ondó”-nak értelmezi: Isten országába természetes nemzés és a lélek általi nemzés által léphetünk be. Az eredeti jelentésnek ez olyan mértékű kiszélesítése, amit semmi nem indokol. Carson elutasítja a metaforikusértelmezés lehetőségét, pedig ha Bultmann véleményét tartjuk szem előtt13 az sokkal közelebb áll Hugo Odeberg és Moris véleményéhez. Saját megítélésem szerint éppen azért nyúlnak a szerzők olyan jelentéshez, amit egyáltalán nem megalapozott, mert túlzottan nyersnek akarják fordítani a víz kifejezést és vagy a sákramentumra utaló jelleget utasítja el, vagy a szimbolikus jelentést, ami szerint vízből születünk az anyaméhből is. Mivel el akar kerülni egy hibát, egy másikba esek bele: túlzottan a profán területre14 száműzi a nyelv szemantikai határait. Ez a Biblia fordításán belül nem megengedhető tévedés. SZAKKIFEJEZÉSEKBŐL ADÓDÓ TÉVEDÉSEK: Ennek alapja vagy dogmatikai meggyőződésen alapulnak, vagy egy bizonyos szó előfordulási százalékaiból alkotott téves következtetéseken. E szavakkal általában nagyon sok visszaélést követnek el a teológia
A
10
Megítélésem szerint akkor mondható el ez a pozitív előjelű konzervativizmus, ha a protestáns teológiai hagyományokhoz ragaszkodunk, vagy a bibliakritikában az a normatív faktor jellemez bennünket, ami a reformátorokat jellemezte: Az eredeti minél pontosabb helyre állítása, nem pedig a jelen, vagy a múlt eredményeinek a tagadása, vagy cél nélküli bírálata. 11 Lásd: http://www.class.uidaho.edu/mickelsen/ 2011. 05. 11. 12 Tinna Pippin, Ideological Criticism, Liberation Criticism, and Womanist and Feminist Criticism. In: Stanley E. Porter (editor), A Handbook to the Exegesis of the New Testament. Brill Academic Publisher, Inc. BostonLeiden, 2002. 267-277 ps. 13 Bultmann szerint János evangéliuma két szimbólum köré rendezi a krisztológiai mondanivalót: Víz és vér. Ez mindkettő a sákramentumokra való burkolt utalás. Lásd: Rudolf Bultmann, Az Újszövetség teológiája. Osiris, Budapest, 1998. A világ és az ember c. fejezet 297-301. oldalak. 14 Éppen ez a profán nyelvezet a zavaró Csia Lajos Újszövetség fordításában is. Esetünkben nem víz szót fordítja rosszul, hanem a lelket Szellemnek. Ismerestes az a probléma, hogy ez mennyire megnehezíti az adott értelmezést. Lásd még: Szentlélek, vagy Szent Szellem? Theologiai Szemle 2000/5. számában, a 287-291. o. 10
területén. Ilyen például a megszentelődés: Vagy csak jogi (folyamatos), vagy helyzeti (azonnal történő) eseményre utalnak, holott Pál leveleiben jelentheti mindkettőt a szövegkörnyezetből adódóan. E tévedés alapja a magyarázati paradigma megfordítása: 1. Van egy sajátos szó, amit a magyarázatok során a dogmatika lefoglalt, mert néhány olyan textusban előfordul, ami valamely kátéban megtalálható. 2. A dogmatikai tanítás „hozzáragad” egy felekezeti, vagy legalábbis egy perspektivikus meggyőződéshez 3. A meggyőződés vezeti a további megértést, ilyen módon nem a textus uralkodik, hanem a dogmatikai kifejezés él tovább akkor is, ha ez nem indokolt. Jó példa erre a kenózis doktrína: Krisztus megüresedésének tana a Fil. 2,7-ben található keno,w szóból ered. Ez nem azt jelenti, hogy csak a Krisztushimnuszban fordulna elő ez a szó. Előfordul az Újszövetségben: Róm 4,14; 1 Kor 1,17; 9,15; 2 Kor 9,3; helyeken is. Csupán egy példa erejéig: Senkinek sem jutna eszébe komolyan, hogy így fordítsa az 1 Kor 1,14-et: ...hogy Krisztus keresztjét megüresítsem... („hiábavalóvá tegyem” helyett.) Az összes többi helyen beleértve a LXX előfordulás helyeit is (Jer 14,2; 15,9) a szövegkörnyezet nem teszi lehetővé, hogy a „dogmatikus” fordítást alkalmazzuk. Tanulság: Nem szabad minden szót terminus technicus-szá tenni, pláne ha egy egyébként terminus technikus helytelen visszahatása az ellenkezőről győz meg bennünket, ahogyan a fenti példa ezt mutatja. ROKON ÉRTELŰ SZAVAK PARALLEL KEZELÉSE: Ez a gondolatritmusos verselés erőltetett kezeléséből ered, ami különösen az Újszövetség esetében veszélyes. A héber gondolkodásban sem bizonyos, hogy minden gondolatpárhuzamok alapján működik, de ezt alkalmazni a görög nyelvre még nehézkesebb: Nem biztos, hogy az azonos, vagy közel azonos jelentéstartalommal fordítható szavak valóban az eredeti nyelv szerint is rokon értelműek. Ez a mi modern irodalmi gondolkodásunkból ered, és a Szentírás irodalomkritikai megközelítése rá is mutat arra, hogy ez nem állja meg a helyét. 15 Alkalmazása erőltetett mikro-khiasztikus szerkezeteket eredményez az egyes iratokon belül.
A
15
Az irodalomkritikai irányzat hibája éppen az, hogy a mai fordításokból, de különösen a KJV-ből indulnak ki angol nyelvterületen. Lásd: Brook W. R. Pearson, New Testament Literary Criticism. In: Stanley Porter (Editor) A handbook to the Exegesis of the New Testament. 241-267. ps. 11
2. NYELVTANI TÉVEDÉSEK Általánosan elmondható, hogy jóval kevesebb mondattani hibát követnek el az igemagyarázók, mint amennyit a szavakkal. Ennek egy oka van; a teológusok nem tanulnak meg eléggé görögül ahhoz, hogy hosszasan belemélyedjenek egyes nyelvtani kérdések boncolgatásába. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, amit Carson a fizika entrópia törvényéből vezet le: A rendezett állapot mindig a rendezetlenség felé tart. Vagyis a görög nyelvre is igaz az hogy az idő elteltével a nyelvtani formulák egyszerűsödnek a klasszikus göröghöz képest, a kivételek száma pedig nő. Ez utóbbira a 19. században jöttek rá. Ekkor elemezték a nagy számban felfedezett papiruszokat, amelyek rávilágítottak erre a szabályra. Így azt kell mondani, hogy a 19. század előtt megjelent nyelvtani következtetések sajnos tévesek, leginkább az a következtetés, hogy minden szabályt ismerünk, tehát nincs értelme tovább foglalkozni újszövetségi görög nyelvtannal.
Az igeidőkkel és az igemódokkal kapcsolatos tévedések Ezekhez az új felfedezésekhez tartozik, hogy a héber igeidőhöz hasonlóan lehetséges, hogy a görög nyelvtanra sem szabad alkalmazni az „igeidő” kifejezést akkor, ha a fordításban az történés idejét akarjuk érzékeltetni, inkább a cselekvés aspektusára kellene vonatkoztatni, amit az író a történésről nekünk mondani akar. Néhány konkrét igeidőn belül ezt határozottan lehet látni:
AORISZTOSZ: A legtöbb visszaélést ezzel az igealakkal követik el a magyarázók, részben azért, mert ennek a legtitokzatosabb a használata a mai modern nyelvekhez képest és azért, mert ehhez kötődik a legtöbb téves teológiai megállapítás is. Legtöbbször a nyelvtankönyvek abból indulnak ki, hogy az aorisztosz a paeteritum instansnak felel meg. Ez a latin elnevezés azonban éppen úgy megtévesztő lehet, mint a héber nyelv esetében az imperfektum fogalma: Ahogyan a görög aorisztosz egyáltalán nem biztos, hogy múlt időt fejez ki, úgy a héber imperfektum sem jelent befejezetlen folyamatos cselekvést általában. Két példa erre, amit nem Carsontól vettem, hanem a magam nyelvi gyakorlatából merítettem, de ezzel is szeretnék rámutatni, hogy egyet értek a szerző fejtegetéseivel: Az „Aranymondás” fordítása a Jn 3,16 szövegében található egyik aorisztosz: Ou[twj ga.r hvga,phsen o` qeo.j to.n ko,smon… Nagyon sok teológus úgy érvel, hogy az hvga,phsen befejezett cselekmény, mert Krisztus keresztjére mutat: ott csúcsosodik ki Isten szeretete. Mivel a kereszthalál egyszeri és
12
befejezett esemény, Isten egyszer s mindenkorra bemutatta szeretetét a Golgotán. 16 Ez az érvelés nem megalapozott sem teológiailag, sem nyelvtanilag: Ha az aorisztosz pontszerű eseményre utalna, azt kellene mondani, hogy egyszer és mindenkor megnyilvánult Isten szeretete és véget is ért a megváltás befejezésévek itt a földön. Egyébként pedig szövegkritikai szempontból is vitatható lehet; János írása korához képest múlt időben kell-e érteni a kereszt eseményét, vagy Jézus beszédéhez képest jövő időben? Ezek a problémák sem dogmatikai szempontból nem válaszolhatók meg az ilyen aorisztosz szemlélettel, sem Isten természetét illetően, akiről azt mondja 1 Jn. 4,18, hogy: o` qeo.j avga,ph evsti,nÅ Vagyis: Isten maga a létező szeretet. Másik példa a Jelenések könyvéből, a 14,8 lehetséges fordítása: e;pesen e;pesen Babulw.n h`
mega,lh h] evk tou/ oi;nou tou/ qumou/ A Bibliafordításokból így ismerjük e részt: Leomlott, leomlott Babilon a nagy város! Ha a pi,ptw ige aorisztoszát múlt időnek fordítjuk, kétségtelen, hogy az az aorisztosz szemlélet dominál, amit varga Zsigmond is tanított, hogy ez az igeidő a múltban történő események színezésére szolgál. Ebben az esetben a történelmi Babilonra utal vissza az igeidő. Ezzel ellentétben a Jelenések könyve műfaji sajátságaiból adódóan arra kell következtetnünk, hogy Babilon tipológia. Ha Péter apostol leveléből indulunk ki Rómát jelenti,17 ha Luther szavait vesszük komolyan, akkor az „új Rómát”.18 Ebben az aorisztosz szemléletben így is lehet fordítani az adott helyet: Leomlik, leomlik Babilon! (Minden olyan hatalom, ami Babilonra a nagy városra emlékeztet.) Fontos szempont, amit Carson kiemel: Az aorisztosz szerepét nem az előfeltételezés fogja meghatározni, hanem az adott szöveg környezete, vagy inkább természete. Ebben az esetben a műfaji kritériumok is szerepet játszanak, csakúgy, mint a forma. MEDIÁLIS IGEALAK: Valamivel könnyebben érthető a mai modern nyelveket beszélők számára a használata, mégis nyelvtől függően léteznek sztereotípiák, amik hasonlóan az aorisztosz fordításához az általánosítás miatt hibásak. Ezért álljon itt néhány pozitív példa, hogy milyen esetben mire lehet „használni” a mediális alakot.
A
a) Amikor az alany „megengedi”, hogy cselekedjenek mások: Luke 2:5 avpogra,yasqai su.n Maria.m th/| memnhsteume,nh| auvtw/| gunaiki,( ou;sh| evgku,wÅ| → Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. (Hogy az alany, vagyis
16
Lásd jubileumi Kommentár ide vonatkozó részét. Vagy a Szent István Társulat Bibliafordításának magyarázó jegyzetét: „Sok magyarázó éppen ezért azt gondolja, hogy a 13. verstől kezdve a 21-ig már nem Jézusnak Nikodémushoz intézett szavait olvashatjuk, hanem János evangélistának magyarázó kifejtéseit. Nikodémus és a többi gyönge hitű zsidó még a földi dolgokat, az Isten országának legegyszerűbb igazságait sem értette meg, hogy fogadhatná el a mennyei dolgokat, a krisztusi hit mélyebb titkait? Az egyik ilyen mélyebb titok a megváltás isteni műve, az isteni szeretetnek végtelen csodája, mellyel az Isten egyszülött Fiát adta, föláldozta a keresztfán.” In: MRVSZ 2000 Cd Rom, Archanum Adatbázis, Budapest, 2000. 17 1 Pét. 5,13 Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. 18 Luther Márton, A római pápaságról. Aeternitas Irodalmi Műhely, Felsőörs, 2004. 13
Róma a népszámlálásnál lehetővé tegye Máriának és Józsefnek, hogy együtt írják őket össze.) b) Amikor álszenvedőként jelentkezik: pau,w → Többnyire mediális alakban fordul elő. Cselekvő igealakban a jelentése „megáll, megállít”. Ez mediálisban visszahat az alanyra, vagyis mondattani szempontból olyan, mint a passzív mondatszerkezet: „megállítja magát” c) Amikor valami önmagától áll fenn, vagy szűnik meg és visszautalás valamilyen okra: 1 Kor 13,8 i;te glw/ssai( pau,sontai\ ei;te gnw/sij( katarghqh,setaiÅ → ...vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. A mediális alak jövő idejű: Egyszerű utalás arra, hogy egyszer magától meg fog szünni, mert nem less értelme, miközben a szeretet lényege Isten, örök. d) Amikor el kell kerülni azt a jelleget, hogy a cselekvés természetéből adódóan magától történik, vagy szűnik meg: Lk 8,24b kai. evpau,santo kai. evge,neto galh,nhÅ → ...megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lôn csendesség. → Érthetően, ha Jézus csendesíti le a szeleket, nem lehet úgy értelmezni, hogy azok maguktól megszűntek volna. Ez csak enyhe utalás lehet a természet erőire, de nem lehet hangsúlyos.
Mondattani egységekkel kapcsolatos tévedések Két jelentősebb tévedési lehetőség értékelését nézzük itt meg: a feltételes mód félre értését és a határozott-határozatlan névelős fordítás mondattani problémáit. FELTÉTELES MÓD: Két jellemző hiba ismert, ami általánosan fellelhető és teológiai jelentősége van:
A
1. Amikor a feltételen mondat által sugallta feltételt reálisnak értékelik. Ezért a neve CAUSUS REALIS: Ilyenkor a „ha” szócska helyett a fordításban, vagy kommentárban a „mivel” kötőszó kerül. A görögben ez az eiv de. mondatkezdő formula. (A feltételt tehát való ténynek tekintjük). A magyar fordításban ez így található: 1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül... 1 Kor. 15,13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. 1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott... 1 Kor. 15,17 14
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Kritikai kérdés: A 17. vers kezdetén az eiv de. formát miért kell így fordítani? Nem hordoz magában ez tévedési lehetőséget? Reális feltétel esetén (causus realis) a beszélő az érv kezdetét tekinti valósnak. A feltételezés valós voltán van a hangsúly, nem pedig annak tartalmán, amit a beszélő feltételez. Valójában ezen az igehelyen a feltételezés és a valóság nem válhat el egymástól, de nyelvtani szempontból kiváló példa! Alkalmazható: Mt 12,27-re és annak szinoptikus helyeire is. A hibát akkor követjük el, ha a grammatikában rejlő lehetőséget elvitatjuk, - és ez szubjektív szövegkritikai tényező - és az mondjuk, hogy a feltámadás tényét Jézus nem valós, hanem feltételes módú történésnek mondja. Ebben a szakaszban az egész szövegkörnyezet ennek az ellenkezőjéről számol be! Páli értelmezésben ez a „mi lenne, ha így történne” tipikus esete, amit retorikai „csavarral” megerősít: 1Kor. 15,20 „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” 2. Amikor a feltételes mód beteljesedését valamilyen biztos, vagy éppen bizonytalan jövőben bekövetkező eseményhez köti az értelmező. Ez a CAUSIS EVENTUALIS esete, és az abból következő téves érzelmezések lehetősége. Ezek az eva.n szófordulattal bevezetett mondatok: Mk. 3,24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; Mk. 3,25 és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. Ha a causis evantualis esete törvényszerűen a jövő időben bekövetkező eseményekre vonatkozna kizárólagosan, így kellene értelmezni Jézus példáját: Az ország jelen időben hasonlik meg önmagával, de a háznép csak a jövőben fog megsemmisülni... Az ilyen értelmezés, kérdéses marad.
A HATÁROZOTT ÉS A HATÁROZATLAN NÉVELŐ FORDÍTÁSAINAK TÉVEDÉSI LEHETŐSÉGEI: Ezzel kapcsolatosan a legnagyobb probléma, hogy egyáltalán nincs a görög nyelvben határozatlan névelő, csak vagy a névelő elhagyása, vagy egy névelő alkalmazása két, vagy több főnévhez is. A fentiek miatt egyesek szabályokat alkottak a névelőből adódó hiányosság, vagy éppen jelenlévőség miatt. Ha ezeket a szabályokat nem elég megalapozottan alkalmazzuk, könnyen vezethetnek exegetikai tévedéshez: 1. Granville Sharp-szabály: Éppen a hiányzó névelő esetét igyekszik megoldani: Ha két főnevet a kai. kapcsol össze, és mindkettő névelővel szerepel, akkor a főnevek 15
különböző személyekre vagy dolgokra utalnak. Ha az első névelővel áll, de a második nem, a második ugyanarra a személyre vagy dologra utal, mint az első. Nagyon komoly kérdés a korábbiak értelmében, hogy vajon lehet-e ilyen szabályosan kezelni a koiné nyelvet minden bibliai irat esetében? (Ezt a kérdést nem Carson teszi fel, ez az én kérdésem!) Carson megfogalmazása szerint „nem szabad” pongyolán kezelni a szabályt. Pl: Mt 16,1-6 és az ApCsel 17,18. Az első esetben oi` Farisai/oi kai. Saddoukai/oi és a második esetben is tw/n VEpikourei,wn kai. Stoi?kw/n filoso,fwn így fogalmaz az író. A Granville Sharp-szabály szerint úgy kellene érteni, hogy az író mind a farizeusok és a szadduceusok, mind pedig az epikureusok és a sztoikusok esetében azt akarja mondani, hogy ezek egy nézetet vallottak. Néhányan a klasszikus görögben megtalálható szabály szerint itt arra következtetnek, hogy az író vagy nem ismerte a különbséget a két-két csoport között, vagy annyival íródott később, hogy ezt akkor már nem tartották olyan fontosnak. A szövegösszefüggés szerint erre semmilyen bizonyítékot sem találunk. 2. A Colwell szabály és az abból adódó félreértések: Ez a szabály 1933-óta ismert. Colwell határozott névszói állítmányokat vizsgált és egy szabályt állított fel: Határozott névszói állítmányok akár megelőzik akár követik az igét, akár névelővel, akár anélkül állnak bizonyos szabályosságot mutatnak: a) ha egy névszó megelőzi a kopulát többnyire névelő nélkül áll a szövegben b) ha követi a kopulát akkor névelős Colwell szerint az Újszövetségben az igék előtt álló határozott névszói állítmányok 87%-a névelő nélküli. Lehet-e egy ilyen szabályt követni az Újszövetségi görög nyelv esetében? A legjobb példa ennek a cáfolatára a Jn. 1,1 és az 1 Jn 4,8 részletei: -
kai. qeo.j h=n o` lo,gojÅ → és Isten volt az ige o` qeo.j avga,ph evsti,nÅ → Az isten szeretet
A két részlet szerint az a kérdés, hogy a határozott névelős, vagy az a nélküli változatot kell-e „Istennek” fordítani és nem „egy istennek”. A vitát kár elkezdeni, teológiai alapokon nem sok értelme lenne ennek. A Corwell szabály alapján vagy az egyik, vagy a másik nem lehet azonos az egy igaz Istennel. Carson rámutat, hogy amióta létezik számítógépes konkordancia a Corwell szabály alkalmazása megdőlt; a kivételek és a szabályok kb. 50-50%-os arányban fordulnak elő az Újszövetség szövegében.
16
3. LOGIKAI TÉVEDÉSEK A szillogizmusban rejlő veszélyek lehetősége Vannak ún. „jó” szillogizmusok és kevésbé jók. Célom, hogy itt a szerzővel egyet értve bemutassam az ebben rejlő veszélyek széleskörű lehetőségét. Szillogizmus, amikor matematikai logika alapján közelítünk meg valamit az alábbiak alapján: A=B B=C C=A Ezt az érvelési technikát Pál apostol is használja, aminek legszemléletesebb példája Lukács szerint az areopáguszi beszéd az ApCsel 17-ből: A) „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket.” B) „Mert mikor bejártam szentélyeiteket… Az ismeretlen Istennek.” C) „Akit ti ismeretlenül tiszteltek azt hirdetem nektek…” Ebben a szillogizmusban, a gyakorlatban azonban tévedés is rejlik. A szerző nem említi, de a tranzitív és az intranzitív szillogizmus problémákat okozhat és olyan dolgokat hozhat logikai párhuzamba, ami egyáltalán nem szabad logikusnak lenni a teológiában: Az egyszerű tranzitív szillogizmus a következő: A) Ha István idősebb, mint János, akkor B) János fiatalabb, mint István. C) Tehát, (ha testvérek), akkor István, János bátyja, János pedig István öccse.19 Képletben: A → B → C → B → A
Az intranzitív szillogizmus a következő: A) Ruth Bettinek az anyja, B) Betti Klaudiának az anyja C) Ruth nem anyja Klaudiának (és ebből feltétlenül az sem következik, hogy a nagyanyja.)20 19
Merrilee H. Salamon and Robert J. Fogelin: Introdustion to Logic and Critical Thinking. HBJ Publishers, USA, 1989. 306-307. ps. 17
Képletben: A + B = C de A nem = C Az alábbiakban arra szeretnék rámutatni, hogyan lehet ezzel az eszközzel visszaélni és a nyelvtani logikából teológiai tévedéseket kovácsolni:
AMIKOR HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓT SZERETNÉK PÓTOLNI A SZILLOGIZMUS SEGÍTSÉGÉVEL A = ApCsel 6,1-6-ban választott hét ember diakónus volt. B = ApCsel 6,1-6-ban említett néhány ember nyilvánosan beszélt és keresztelt. C = Ezért a diakónusok kereszteltek is, a nők, akik a diakónusok között voltak nyilvánosan szólhattak. Hiába logikus az érvelés, arra nem lehet használni, hogy a diakónus tisztség szolgálatkörét meghatározzuk vele.
DOGMATIKAI SZILLOGIZMUS, AMIT AZ EXEGÉZIS NEM TÁMASZT ALÁ Róma 10,9-10 szillogizmusa és az abból levont téves következtetések: A = Aki szájával vallást tesz az üdvözül B = Szívedben hiszel akkor is üdvözülsz C = Szív és száj... mindegy... így is, úgy is üdvözülsz Természetesen ez nem az igéből vett pontos szillogizmus, hanem annak a kifordítása, amit a dogmatikai szillogizmus okoz: A = Aki szájával vallást tesz, és szívében hisz üdvözül. B = Kati üdvözül. C = Kati tehát szájával vallást tett és szívében hitt. Bizonyos, hogy ennek a példának a visszafordítása lehetséges a Róma 10,9-10-re? Engem az erősen eltúlzott arminiánus és kálvinista felfogás találkozására emlékeztet:
A = Szabad akaratodból választod Istent, tehát üdvözülsz B = Isten hatalma által üdvözülsz 20
Uo. 307. oldal. 18
C= Akár szabad akarat, vagy Isten hatalma (tehát akár akarod, akár nem) így is úgy is üdvözülsz. Ez a logikai csavar mutat rá, hogy a dogmatikai szillogizmust nem szabad alkalmazni a textus formai kritériumaira.
A NYELVTANI ALAKOK SZILLOGIZMUSÁBÓL KÖVETKEZŐ TÉVES MAGYARÁZATOK Ezt egyszerűen az alábbi képlet alapján érthetjük meg: A szövegkritikában van egy vita, hogy a Jn evangéliumában a 3,11-21 közötti szakaszban hol van vége Jézus szavainak és hol kezdődik az a rész, amit az apostol „szerkeszt”. Ezt a vitát szokták eldönteni egy hibás szillogizmussal:
A = Az olyan kötőszavak, mint a ga.r közvetlen szövegkörnyezetüket a megelőző szövegkörnyezethez lehet kapcsolni. B = A Jn 3,16 egy ga.r kötőszóval kezdődik. C = tehát a 3,16 az előzményekhez kapcsolódik.
Alapjában véve a feltevéssel nincs gond, hogy hová is tartozik a 3,16 szövege, de nem lehet a szillogizmus szabályaival megoldani, éppen a koiné nyelvben ismert szabálytalanságok miatt. Ugyanez érvényes az alábbi példára is, amikor egy igeidő alkalmazhatóságát próbálja megoldani a szillogizmus buktatójába tévedve:
A = A jelen idejű, kijelentő módú ragozott igéknek mindig folyamatos értelmük van. B = Az 1 Jn 3,6,9 igéi jelen idejű, kijelentő módú ragozott igék. C = Az 1 Jn 3,6,9 igéi tehát folyamatos értelműek.
19
Hibás feltételezésekből adódó logikai tévedések Az egyik ilyen tipikus tévedési lehetőség, ha világnézeti különbségeket ütköztetünk a hasonlóság alapján egymással. Ennek néhány példája: 1. A hegyi beszéd etikáját párhuzamosítani a keleti filozófia etikájával: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent...” Swami Satchitananda szerint ez megegyezik az alábbival: „boldogok, akik megtisztítják lelkiismeretüket, mert az ilyenek magukat Istenként fogják látni...” Ez egy szélsőséges példa, de ennél egyszerűbb is előfordul. Lényeg, hogy nem mindegy ki az alanya a mondatnak és mi az állítmánya. A világnézeti különbség FELÜL ÍRHATJA A GRAMMATIKAI SZABÁLYOKAT. 2. A baconi tévedés: Világnézet semlegesítés. Ennek alapja, hogy a történelmet előre megfogalmazott kérdések, elméletek, feltételezések, paradigmák, kiindulási elvek, előítéletek és sejtések nélkül kell megközelíteni. Ez a történelem estében sem megy! A történetkritikai módszer rámutat arra, hogy az írásmagyarázat ilyen megközelítésben EXEGETIKAI TÉVEDÉS. A másik ilyen hiba, ha rossz kérdést teszünk fel és azzal próbálunk eredményesen exegetikai kérdést megválaszolni: -
Pál apostol szabadelvű, vagy törvényeskedő? Figyelembe véve a Pál kutatás mai álláspontját, sem az egyik megállapítás, sem a másik nem lenne helyes, tehát azt kell mondani, hogy a kérdésre a válasz: Egyik sem... Mi történik azonban akkor, ha úgy akarjuk megoldani valamelyik ige exegetikai problematikáját, hogy erre a kérdésre válaszolunk? KÉTÉSÉGES, HOGY HELYES KÖVETKEZTETÉSRE FOGUNK JUTNI.
Mindezek a logikai érvek csupán a legfontosabbak azok közül, amelyek a nyelvi tévedések lehetőségét eredményezik.
20
4. ELŐFELTEVÉSEKBEN REJLŐ TÉVEDÉSEK Itt több, de első sorban két jelentős tévedésről lesz szó: a túlzott hermeneutika okozta tévedések egy csoportjáról és a történelem szerepének félreértéséről.
A hermeneutikában rejlő tévedés(ek) lehetősége A hermeneutikai perspektíva fogalma a teológiában a 19. század óta ismert, amikor is a teológiai szakzsargonba bevezették ezt a kifejezést.21 Nagyjából azt lehet mondani, hogy felvilágosodás kora óta ismert a perspektivikus gondolkodás az írásmagyarázatra, még Luther sem igazán használt hermeneutikát,22 akik ezt állítják, utólagosan látnak perspektivikus gondolkodást a reformátoroknál.23 Segít-e vajon minden esetben a perspektivikus gondolkodás? Az alábbi esetek rámutatnak azokra a helyzetekre, amikor exegetikai buktatót rejtenek egyes túlerőltetett hermeneutikai törekvések. Ezek az alábbiak: A POSZTMODERNIZMUS BEGYŰRŰZIK A HERMENEUTIKÁBA: Egyesek azt állítják, jóllehet ebben igazuk van, hogy egy textusnak objektíven nem lehet soha megállapítani a jelentését. Minden adott helyzetben lehet más és más jelentése a textusnak. Ez a pluralizmus szelleme, poliszémiának nevezik. A probléma ezzel, hogy amely textusnak nem lehet a szövegszerűség alapján meghatározni a pontos jelentését, az elveszíti minden jelentését. Ez az irányzat éppen azt tagadja, hogy a megírt szöveg „önálló életet élne”. Ez a hermeneutikai kör, nem szabad, hogy ördögi körré váljon, valamely irányba kell, hogy találjunk kivezető utat.
AMIKOR
AZ
ÉRTELMEZÉSNÉL SZÜKSÉGES TÁVOLSÁGTARTÁS ELMULASZTÁSA: Ez annak az esete, ha a saját teológiánkat olvassuk bele a szövegbe és figyelmen kívül hagyjuk a szöveg eredeti jelentését. Bármilyen hermeneutikával dolgozunk is soha nem lehet annyira elfogult a magyarázó, hogy ezt a látást ráillessze a textusra, pláne akkor, ha nem illik oda. Tipikus példa rá a Mt 16,13-20 Te Péter vagy... szakasz. Ha évszázadokon keresztül azt mondják, hogy ez a Péterre, mint pápára vonatkozik akkor nehéz az ellenkezőjét elhitetni másokkal, és ezzel minden protestánsnak meg kell birkóznia életében legalább egyszer.
A BIBLIA CSELEKMÉNYÉNEK FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA: Nagyon sokan akik nem állhatatosan közelítik meg a bibliai szakaszokat hajlamosak arra, hogy olyan részeket olvassanak össze, amelyekben ellentmondások rejlenek. Így kerülhet olyan hermeneutikai olvasatba a szöveg, ami erős túlzás és figyelmen kívül hagyja az eredeti megírás szándékát. Pl. ÉnÉn pornográf értelmezése, vagy Jakab és Pál ellentétének a
21
Donald McKim, Dictionary of Major Biblical Interpreters. Inter-Varsity Press Nothingham, England, 2007. 692. o. II. oszlop 3-4. bek. 22 Uo. 23 Dr. Tóth Kálmán, Bibliafordítás – Bibliamagyarázás. Kálvin Kiadó, Budapest, 1994, 135.o.2. bek. 21
szándékos kiélezése. A pauliánus, jeruzsálemi, johannita bibliai irodalom szándékos szembeállítása.
A BIBLIA
TÁRSADALMI HÁTTERÉNEK KONOK FIGYELMEN KÍVÜL
HAGYÁSA: A jelenlegi társadalmi helyzetből kiindulni és a szöveget ahhoz igazítani nagyon veszélyes. Van, akik azt állítják, hogy Pál erélyes személy lévén az 1 Kor 11,1-ben mások utánzására szólít fel. Vannak, akik ezek alapján az ősgyülekezeteket beavatottakra, kívülállókra, megalkuvókra és meg nem alkuvókra osztja. Valójában nem tudjuk ezeket, hogy alkalmazhatók-e arra a helyzetre, de egy ilyen hermeneutika a mai szekuláris társadalmi képet nagyon könnyen rá tudja vetíteni az ősgyülekezetek korára. Ez a szekuláris értelmezés kimondja, hogy a Biblia Istene nem létezik, mert magára hagyja az embert, aki így tengődik és éppen olyan életet él, mintha Isten valóban nem is létezne. Akkor pedig mi értelme kereszténynek lenni?
Történeti téveszmék a hermeneutikában Ezek a tévedések a textust érintik és a történetkritikai módszer eredményeinek helytelen használatából erednek. Minden esetben valamilyen szándékos spekulációról van szó, amit valamilyen hermeneutikai perspektíva okoz. Ezek a perspektívák nem rosszak, de az alábbi példák rámutatnak a rossz használat lehetőségére:
SPEKULATÍV
TÖRTÉNETI REKONSTRUKCIÓ OKOZTA TÉVEDÉSEK: Nagyon sokan vállalkoznak arra, hogy az Újszövetség alapján próbálják meg rekonstruálni az első századi kereszténység és zsidóság állapotát. Alapvetően két véglet van a konzervatív és a liberális véglet. Akik konzervatívak azt mondják, hogy az ősegyház a katolicizmus megjelenéséig volt az ideális állapotban és nagyjából addig, amíg a parusziavárás nem szűnt meg közöttük, de a negyedik században, vagy kicsivel az előtt ez az ideális helyzet kezdett megszűnni. A liberálisok azt állítják, mivel vannak olyan fogalmak, mint presbiter, diakónus stb. az Újszövetségben ezek szekunder források és azt bizonyítják, hogy az egyház hozta létre ezeket később, nem pedig az őskereszténység korában. Mindkét irány spekulációkon alapul ezért egyiket sem lehet végletesen jónak, vagy rossznak mondani. OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS: A tévedés alapja, hogy többféle logikai párban egyszerűen azt mondják a szerzők, hogy ha „A” esemény után „B” esemény következett akkor ki kell mondani, hogy az „A” okozója, vagy kiváltója, de legalábbis befolyásolója volt a „B” eseménynek. Ebben legalább annyi tévedési lehetőség rejlik, mint a szillogizmusban. Egyik tipikus példa az ApCsel 17-ben Pál areopaguszi beszédének értékelése az 1 Kor 2,2ben: Mintha az lenne a probléma, hogy Pál a filozófia oldaláról közelítette meg a filozófusokat és ezek után döntött úgy, hogy csak Krisztus keresztéjét hirdeti. Valóban vannak időbeni és földrajzi összefüggések, de ezek nem elegendőek ahhoz, hogy az ok-okozati összefüggést lássuk bennük.
AZ
22
INDÍTÉKOK
KERESÉSE: Ez az előző tévedésnek a folytatása: Ismert egy tett, vagy esemény, és abból következtetéseket próbálunk levonni arra nézve, hogy meghatározzuk mire gondolt az elkövető, vagy cselekvő akkor, amikor azt megtette. Rengeteg ilyen példa van, amikor történelmi eseményeket döntésekkel magyaráz. Ez az indítékkeresés az Újszövetségben a radikális redakciótörténeti kutatásokban gyökeredzik. Minden szerkesztői változtatásnak kell, hogy legyen egy oka. Ez persze nem biztos, hogy így van, és az sem biztos, hogy a variáns irányított szerkesztés lenne.
GONDOLATI
PÁRHUZAM KERESÉSE: Ez általában túlművelt, vagy félművelt emberfők hibája szokott lenni. Jártasak, netán professzionális ismerői egy bizonyos tudomány területnek, de a biblia magyarázás tudományának nem ismerői. Ezért könnyen előfordul, hogy a saját tudományukból mintát merítenek egy bibliai igeszakasz magyarázásához gondolati párhuzammal, amiből Carsont idézve „sületlenségek” kerekedhetnek ki a világnézeti és a szekuláris-vallásos gondolkodás határozott ütközése miatt.
23
