Bevezetőként. Szentmisét közvetít a Magyar Rádió és a Magyar Katolikus Rádió templomunkból

2013. március 15.

A zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébániatemplom lapja – V. évfolyam, 5-6. szám (61-62.)

Bevezetőként Kedves Olvasóink, kedves Hívek! Ahogyan azt korábban is írtuk: XVI. Benedek pápa lemondása miatt megjelentettük előző számunkat, amelyben elköszöntünk a vizslási egyházközség tagjától, Sándor Istvántól is. Az egyházban azóta történt változások, XVI. Benedek pápa elköszönése, a nagyböjti előkészület és egyházközségi híreink miatt úgy döntöttünk: nemzeti ünnepünkre összeállítunk egy újabb számot. Reméljük, hogy tartalmas és értékes újságot nyújthatunk át, segítve nagyböjti felkészülésünket.

Mire azonban ezt a számot kézbe veszik, várhatóan meglesz az új pápánk. Imádkozzunk a pápaválasztó bíborosokért, a leendő pápáért, hogy erős kézzel tudja majd Szent Péter utódaként kormányozni egyházunk hajóját. Az aktuális evangéliummal és szentírás-magyarázattal mostani számunk 3. oldalán megtalálják az Élő Vizet, melyet – bízunk benne – örömmel fogadtak. Reméljük, hogy ez az apró változás valóban Krisztustól jövő élő vízként fog közösségünkre hatni. Olvassák szeretettel!

A zagyvapálfalvai plébánia

Szentmisét közvetít a Magyar Rádió és a Magyar Katolikus Rádió templomunkból Ha az egy évvel ezelőtti újságot elővesszük, amelyet ugyanígy, március 15-én adtunk ki, ott ugyanezen a helyen adtunk hírt először a Magyar Televízió szentmiseközvetítéséről. Mindannyian emlékezhetünk: csodálatos lelki élményben volt részünk tavaly, június 17-én, olyanban, amely csak keveseknek adatik meg. Ezért szüntelenül hálát adtunk a Jóistennek, most pedig a hálaadásunk mellé fohászunkat is csatoljuk, hogy az idei búcsúnk is hasonlóan jól sikerüljön. Az idei év azonban különleges lesz. Amikor január végén írásban kerestük a Magyar Katolikus Rádiót és a Magyar Rádiót azt kértük, hogy a templombúcsúi (június 9-i) misénket közvetítsék. Nem sokkal később, február közepén Kékesi Enikő, a katolikus rádió főmunkatársa telefonon keresett minket, és közölte: örömmel vették jelentkezésünket, azonban – ha beleegyezünk – két alkalommal közvetítenének szentmisét. Ennek az a kerettörténete, hogy a Magyar Rádióval közös közvetítési időpontok vannak, amelyet a katolikus rádió készít, és átveszi a Magyar Rádió is. Ezért nemcsak a templombúcsúi, június 9-i szentmisét, hanem az előző hetit, a június 2-i, úrnapi szentmisét is tőlünk fogják közvetíteni, mivel az a közös időpont a Magyar Rádióval.

Tehát két alkalommal is vendégünk lesz a rádió. Mondjuk el ismerőseinknek is az örömhírt, terjesszük, hogy ismét bekapcsolódhatnak a Salgótarjánból elszármazottak, a közeli és távoli ismerősök hálaadásunkba. Levélben kértük a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot a déli harangszó felvételével kapcsolatban is. Templomunk az idén 80 éves, 1933. június 30án mintegy ötezer ember jelenlétében szentelte fel Pájer János püspöki helynök, putnoki plébános, a csonka Rozsnyói Egyházmegye magyarországi részének vezetője. Erre emlékezünk az idén a templombúcsúkor. Már most szeretettel hívunk és várunk minden kedves zagyvapálfalvai és környékbeli hívőt közös ünnepünkre! A zagyvapálfalvai plébánia

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a hit- és erkölcstan oktatásáról Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Szülők, Hitoktatók, kedves Testvérek! 2013 szeptemberétől, tekintettel a megváltozott állami törvényekre, új helyzet alakul ki az iskolai hitoktatás terén. A bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással egyidejűleg lehetőség nyílik arra, hogy a „hit- és erkölcstan” nevű tantárgy választásával, melyet az előbbi helyett kötelezően választható tárgyként jelöl meg a törvény, órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. Az új tantárgy ez év szeptemberében az általános iskolák első és ötödik évfolyamában kerül bevezetésre. A többi évfolyam tanulói felmenő rendszerben kapcsolódnak majd be, egyelőre azonban a többi osztályokban az eddigi módon kell jelentkezni és az eddigieknek megfelelően folyik a hitoktatás. Felhívjuk a lelkipásztorokat, hogy élve ezzel az új lehetőséggel, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél többen kapcsolódjanak be plébániájuk területén az iskolai hitoktatásba a hit- és erkölcstan nevű tantárgy választásával. Tegyék ezt annak tudatában, hogy a katekézis irányítója és „kiváltságos helye” továbbra is a plébánia marad, hiszen „a plébánia a legjelentősebb hely, ahol formálódik és megnyilvánul a keresztény közösség”. Püspöki Konferenciánk az előző hetekben hivatalosan értesített minden állami és önkormányzati általános iskolát arról, hogy a Katolikus Egyház az adott intézményben kész a hit- és erkölcstan oktatásának a megszervezésére. Kérjük azonban a plébános urakat is, hogy keressék fel személyesen vagy megbízottjuk útján a plébánia területén lévő oktatási intézmények

vezetőit, és jelezzék a Katolikus Egyház részéről a készséget az iskolai hitoktatás új módjának megindítására. Plébániájukon tekintsék át, hogy milyen módon tudnak megfelelő számú hitoktatót, illetve hittanárt a feladatra javasolni. Ha nem tudnak elegendő hitoktatót, illetve hittanárt ajánlani az egyházmegyei hatóságnak, aki a megbízást kiadja, haladéktalanul jelezzék a helyzetet a hitoktatási felügyelőségnek vagy az egyházmegyei hivatalnak, hogy időben lehessen központilag gondoskodni a megfelelő személyek megbízásáról. Bátorítsák a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel, és kérjék mielőbb a katolikus hités erkölcstant gyermekeik számára, akik szeptemberben kezdik az 1. vagy 5. osztályt. Kedves Szülők! Isten rátok bízta gyermekeitek nevelését. Őszintén kívánjátok, hogy boldogok legyenek. Ehhez pedig nemcsak a fizikai jólét, nemcsak a tudományok és művészetek ismerete és a sport szeretete tartozik hozzá, hanem – és főként – az is, hogy megtalálják helyüket a világban és Istennel minél szorosabb kapcsolatba kerüljenek. Ennek egyik eszköze az iskolai hitoktatás. Ne felejtsük el azonban, hogy egyedül az iskolai hittanra való beíratás még nem elegendő a teljes vallásos neveléshez. Szükség van a családban végzett közös imádságra. Fontos, hogy lehetőleg közösen vegyen részt a család a vasárnapi szentmisén és a gyermekek időben felkészüljenek az első gyónásra, az elsőáldozásra és a bérmálásra is. A Szentlélek segítségét kérjük mindnyájatok számára, hogy a hitoktatás új lehetősége valóban a katolikus nevelés és a keresztény élet megújulására szolgáljon. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Egyházközségi híreink  Nagy szeretettel hívjuk és várjuk a kedves híveket a húsvéti asszisztenciára. Szolgáljunk együtt a szent három nap alatt! Ugyanígy készüljünk együtt a passióra, a nagyheti külső és belső takarításra! Ez utóbbiak pontos dátumát hirdetjük. A szolgálatokért valamennyiünkre a Jóisten áldását kérjük!  A nagyböjti élelmiszergyűjtés húsvétig tart. Várjuk a kedves hívek tartósélelmiszer-felajánlásait, köszönjük az adományokat és a Karitász tagjai segítségét! Isten fizesse meg!  Március 5-én, kedden az Aprófalva Óvoda ovis hittanosai, szüleik és az óvónők látogattak templomunkba a hittanóra keretében, amely közös imádsággal kezdődött, majd megtekintették a templomot. Következő számunkban fényképet is mutatunk az emlékezetes látogatásról.  Március 10-én volt az elsőáldozók bemutatása. Idén Radics Evelin, Kiss Nikolett, Talpas Veronika, Licskó Henrietta, Beniczky Gabriella készül a Jézussal való találkozásra. Vegyünk egy nevet a hirdetős asztalról, és imádkozzunk értük! Az elsőáldozás májusban lesz. Március 5-én elhunyt Vilezsál György atya, korábbi salgótarjáni káplán, majd mátranováki plébános, Ponyi Artúr atya paptársa, jó barátja. Imádkozzunk lelki üdvéért! NAGYHETI SZERTARTÁSAINK: Március 27. Nagyszerda: Bűnbánó délután Zagyvapálfalván 15.00. Keresztút, szentségimádás, majd 17.00-tól szentmise szentbeszéddel, melyet Mihoc Valerián atya mutat be. Végig lehetőség lesz a húsvéti szentgyónás elvégzésére. Március 28. Nagycsütörtök: Az utolsó vacsora emléknapja, szentmise 16.00-tól Zagyvapálfalván, 17.00-tól igeliturgia Vizsláson. Március 29. Nagypéntek: Jézus szenvedésének és kereszthalálának napja, ezen a napon keresztút, majd „csonkamise” lesz 16.00-tól Vizsláson, 17.00-tól Zagyvapálfalván. Március 30. Nagyszombat: Az egyház ezen a napon nem tart szentmisét. A szentsír látogatására délelőtt lesz mód. Este húsvétéjjeli vigília szertartás (közismert nevén: feltámadási szentmise és körmenet) lesz: 19.00-tól Vizsláson, 21.00-tól Zagyvapálfalván. Március 31. Húsvétvasárnap: Jézus feltámadásának ünnepe, az ünnepi szentmise Vizsláson 9.45-től, Zagyvapálfalván 11.00-tól lesz. Húsvéthétfőn ugyanebben a két időpontban lesz igeliturgia templomainkban. Gyurkó Géza diakónus atya

Idén is ajánljuk fel adónk 1%-át! Az idei esztendőben is rendelkezhetünk jövedelemadónk egy részéről. 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy civil szervezetnek ajánlhatjuk fel. Kérjük, támogassa a katolikus egyház társadalmi szolgálatát adója egyházi 1%-ával! Ezt az adóbevallással együtt kell beadni. A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011 A második egy százalék felajánlására figyelmükbe ajánljuk a Katolikus Központi Alapítványt, amely ösztöndíjjal támogatja a nehéz anyagi helyzetben lévő, 9-12. osztályos, katolikus vallású középiskolás diákok és főiskolai, egyetemi hallgatók tanulmányait.

2

Március 15. – Nemzeti ünnepünkre Petőfi Sándor: A nép nevében Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! S a nép hajdan csak eledelt kívánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: isten kezét el nem kerűlheti. S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán tinálatok? Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! Kéz is kell még, mely a földet kihányja, Amíg föltűnik az arany ere... S e kéznek nincsen semmi érdeme? S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok?... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz... úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Ha te kérnéd őt, ő élő vizet adna neked. (Jn 4,10)

Élo íí Víz

2013. március 17. Nagyböjt 5. vasárnapja

Reményteljes jövő

N

agyböjt 5. vasárnapján a szentmisében elhangzott bibliai szövegek arra ösztönöznek minket, hogy a bűnös múlton felülemelkedve a jövő felé irányítsuk figyelmünket. Az elmúlt vasárnap evangéliuma a tékozló fiúról szólt, aki azért tudott felemelkedni méltatlan helyzetéből és azért volt képes megtérni, mert beismerte és megbánta a múltban elkövetett bűneit, majd előre tekintve kiutat keresett magának. A reményteli jövő felé fordulás gondolatát folytatják a mai szentírási részletek, amelyek a megtérés forrását nem a múlt bűnein való végtelen kesergésben, hanem a kegyelemre alapozott jövőben látják. Nézzük meg röviden a szövegeket, figyelve közös vonatkozásukra! Az olvasmányban a következőt hallottuk Izajás próféta könyvéből: „Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, nem látjátok?” (Iz 43,18-19)

A szentleckében pedig Szent Pál apostol így tanít a filippiekhez írt levélben: „Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé” (Fil 3,13-14). Az evangéliumban a házasságtörésen ért asszonynak ezt mondja Jézus: „Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11) Nem a múltját nézi tehát, hanem a jö-

vőre vonatkozóan mondja neki, hogy ne vétkezzen. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy végtelenül sokat keseregjünk múltunk vétkei miatt, és ne bízzunk az új lehetőségeket rejtő jövőben. Isten új jövőt készít nekünk és a ránk váró dolgok felé irányítja figyelmünket. Az irgalomban gazdag Isten új utat mutat nekünk.

Feltétel nélkül

Többé ne vétkezz!

J

U

ézus irgalommal nézi a bűnöst. Minden szava irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem ítéli el, nem kíváncsi esetleges mentegetőzésére. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az embernek. Egyedül a feltétel nélküli szeretet képes az embert szabaddá tenni. Szabaddá tenni, azaz megszabadítani a bűntől, s szabaddá tenni a jó úton való önkéntes elindulásra. A felmentő ítélet, vagy keresztény szóhasználat szerint a megbocsátás Isten feltétel nélküli szeretetéből fakad. E szeretet mutatkozik meg akkor, amikor Jézus vállalja a szenvedést és a kereszthalált, de ez nyilvánul meg abban is, amikor irgalommal fordul a bűnösök felé. Ezzel a feltétel nélküli szeretettel és megbocsátással vár engem is Jézus. Nagyböjt 5. vasárnapja Iz 43,16-21 Fil 3,8-14 Jn 8,1-11

Hétfő Dán 13,41c-62 Jn 8,1-11

Kedd, Szent József 2Sám 7,4-5,12-16 Róm 4,13.16-18.22 Lk 2,41-51a

ram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak, de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Virágvasárnap

Dán 3,14-20.91-95 Jn 8,31-42

Ter 17,3-9 Jn 8,51-59

Jer 20,10-13 Jn 10,31-42

Ez 37,21-28 Jn 11,45-57

Iz 50,4-7 Fil 2,6-11 Lk 22,14-23,56

ÉLŐ VÍZ - hitéleti kiadvány w Kiadja: Zalalövői Plébánia H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. E-mail: [email protected] w Szerkeszti: Horváth István Sándor plébános

Nagyböjti készület: Bemutatjuk a Chemin Neuf közösséget és az általuk szervezett lelkigyakorlatot Mindig jó hallani, ha értékes közösségek születnek egyházunkon belül. Ha hírt adhatunk ilyenről, az külön öröm. Az viszont mindezek közül a legjobb, ha közülünk is vannak tagok a közösségben, és ők mondhatják el személyesen élményeiket, ők tehetnek vallomást a közösségről. Kis Domonkos és Kiss Zoltán személyesen vett részt az év végi lelkigyakorlaton, amelyet most beszámoló formájában mutatnak meg nekünk azért, hogy nagyböjti felkészülésünket ezzel is segíthessék. Köszönjük nekik!

„Kelj fel, mert Téged hív!” /Márk 10,49/ Az elmúlt 2012-es év végén a Chemin Neuf közösség ismét megrendezte az éves Jerikó lelkigyakorlatát. Ezúttal új helyszínes a budatétényi Szent Arnoldról nevezett verbita lelkigyakorlatos házban. Erről és a közösség rövid bemutatkozását olvashatnak ebben a cikkben. Közösségről nem is oly röviden: A Chemin Neuf (francia; jelentése Új Út) Közösség egy ökumenikus elhivatottságú katolikus karizmatikus közösség. A közösség tagjai férfiak és nők, házaspárok, és egyedülállók, világiak és papok. A Közösség Loyolai Szent Ignác lelkiségéből és a Katolikus Karizmatikus Megújulás tapasztalatából egyaránt táplálkozik. A közösség elsődleges küldetése a feltámadás örömhírének hirdetése. Továbbá fontosnak tartják a keresztények képzését, hogy azzal segítségükre legyenek az egyházi és társadalmi tevékenységeikben. Ennek konkrét formája a helyi egyházi életben való aktív részvétel, illetve a házaspárok, valamint a fiatalok körében végzett szolgálatok végzése, Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai szerint zajló úgynevezett Szent Ignác-i lelkigyakorlatok szervezése és lebonyolítása. Egész évben mindenféle korosztályból érkező csoportok követik egymást egy hétvégére, egy hétre, egyhónapos lelkigyakorlatra, bibliai előadásokra, hittani képzésre. A közösség Magyarországon Budapesten, Vácott, Neszmélyen és Bodrogolasziban van jelen. Több püspök is plébániát bízott a közösségre, melyeket egy vagy több papból, családokból, szerzetesekből álló kis közösség irányít. A közösség saját munkájából és adományokból él. Tagjai férfiak és nők, házaspárok, és egyedülállók, világiak és papok is lehetnek. A közösség katolikus, ortodox, anglikán, református és evangélikus egyházhoz tartozó tagjai együtt élnek, imádkoznak és evangelizálnak anélkül, hogy lemondanának felekezeti hovatartozásukról és a saját egyházukkal való egységükről. Nemcsak egységben szeretnének maradni egyházaik vezetőivel (püspökökkel, lelkészekkel, pátriárkákkal), hanem beleegyezésüket, hozzájárulásukat is kérik misszióikra. Minden tag testvéri kiscsoportba, úgynevezett fraternitébe tartozik, melynek létszáma 12 fölé nem emelkedhet. A hét folyamán több alkalommal találkoznak közös imádságra, közös zsolozsmára, szentmisére, egy-egy közös étkezésre. A 18-30 éves fiatalok számára több francia nagyváros egyetemi kollégiumot működtetnek, ahol minden évben folyamatosan bibliai, lelki, teológiai, filozófiai,

4

ökumenikus, művészeti és liturgiai képzések folynak, a tanulmányokat előtérbe helyezve. A kollégiumokban a közösség tagjaival együtt élve tapasztalat szerezhető a közösségi életről is. Emellett Franciaországban, Angliában és Németországban nyelviskoláik vannak, ahol három hónapos francia, angol és német nyelvkurzusokat szerveznek a nyelvet tanulni és a közösségi életet megismerni vágyók számára. Magyarországon rendszeresen szerveznek a fiatalok részére találkozókat, hétvégéket, csendes lelkigyakorlatokat. Franciaországban minden nyáron részt vehetnek egy nemzetközi fesztiválon. Házaspárok és családok részére 1980 óta rendszeresen szerveznek Kána-heteket több mint 40 országban, melyek leggyakrabban az egyházmegyék családpasztorációs programjaiba illeszkednek. Keretében a gyerekek korosztályuknak megfelelő táborokban töltik a hetet. Ezeknek az alkalmaknak, lelkigyakorlatoknak elsődleges célja a családtagok közötti kommunikáció javítása, illetve a mai világban egyre fogyó együtt töltött idő biztosítása. A Kána-hetekből született a Kána Testvériség a házaspárok és családok evangelizációjáért. A Chemin Neuf Közösség szerzetes tagjai szerzetesi ígéretük mellett negyedik fogadalmat is tesznek az egység szolgálatára. Budapesten és több vidéki városban a közösség által 2000-ben alapított Nemzetközi Ökumenikus Testvériség (Net for God) csoportok működnek. Ez a világot átölelő imahálózatot, rendszeres bibliai, teológiai képzéseket és evangelizációt foglal magában. 65 országban több mint tízezer tagja van, akik a keresztények egységéért és a világ békéjéért dolgoznak, misszióikban a kultúrák közötti párbeszéd elősegítésére törekszenek, képezik magukat az evangelizációs munkára. Csoportos imaösszejöveteleket (Net for God-esteket), valamint utcai evangelizációval egybekötött kiengesztelődési alkalmakat rendeznek. A taggá válásnak több fokozata van. A közösséggel való ismerkedés általában valamelyik képzésükön, lelkigyakorlatukon való részvétellel kezdődik. Komolyabb érdeklődés esetén részt lehet venni egy missziós

szolgálatban is. Aki elhivatottságot érez, az kérheti a jelöltséget, amit betlehemi időnek hívnak, ez általában egy év. A közösségbe való belépés kezdeti időszakát Názáretnek nevezik, ez két-három évig tart, utána lehet három évre fogadalmat tenni. Ez a fogadalom megújítható. Ötéves elköteleződés után lehetséges örökfogadalmat is tenni.

A következő két írásban személyes véleményt olvashatnak a Jerikó lelkigyakorlatról, melyet 2012. december 30. és 2013. január 5. között rendeztek Budatétényen. Az élménybeszámolt a Zugligeten lakó kollégisták közül írták meg nekünk. Meg kell hagyni, eleinte nehéznek indult a lelkigyakorlat. Vágyni vágytam rá, és örültem, hogy végre eljuthatok a híres Jerikó Lelkigyakorlatra, ugyanakkor nem is készültem rá, hiszen számomra kötelező volt, és tudtam, hogy úgy sincs menekvés.  (Mások már írtak a közösségről részletesebben, ezért nem ismételném őket.) Az első két nap igyekeztem elhitetni magammal, hogy milyen jó helyen vagyok. Próbáltam odafigyelni a számomra túlságosan kötöttnek tűnő zsolozsmából, szentmiséből, közös és személyes imából, szentségimádásból, étkezésből, és félig szilenciumból álló napirend pontjaira, igyekeztem összeszedni magam, hogy lelkileg is jelen lehessek az imában. Sajnos eleinte könnyedén elkalandoztam. Volt azonban egy pont, amikor változás történt bennem. Ez a pont a kiengesztelődési est volt. Sajátos keresztutat végeztünk, mely éppen alkalmas volt arra, hogy beszélő jelképeivel felidézzék bennünk a keresztények ősi boldogságát: Krisztus szabaddá tett minket. Éreztem, ahogyan öröm, és szabadságérzet száll meg. Kezdtem megérteni, hogy ez az egész lelkigyakorlat nem arról szól, hogy kiszolgálja az igényeinket, hanem hogy – mint egy tisztítókúra – felkészítsen az Istennel való találkozásra. Másnap sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, szabadságot éreztem. Jó érzés volt együtt énekelni, Istent dicsérni. Este dicsőítő imacsoportot tartottunk, ahol szabadon áldhattuk a Teremtőt a Szentlélek jelenlétében. Csodálatos volt napról napra megtapasztalni, hogy mekkora hatalmas öröm boldognak lenni. De nem a világ szerinti boldogságról beszélek most, hanem arról, amiről az Evangélium is beszámol. Két este is volt, mikor összegyűlve igent mondhattunk arra, hogy Jézus vezesse az életünket. Én már korábban tettem ilyen elhatározást, azt megújítanom pedig minden nap feladat. Öröm volt azonban látni azokat az embereket, akik akkor először adták át életüket mindenestül az Úrnak. Emlékszem, azt éreztem: igen, Isten országa épül, s én ennek szemtanúja lehetek. Kívánom minden olvasónak, hogy szemtanúja lehessen annak, ahogy a Jó Pásztor maga köré gyűjti a juhait, s megadja nekik azt a szerető törődést, ami nélkül a boldogságra teremtett ember sohasem lehet igazán boldog.

Eleinte nehezen indultam neki a hétnek, mert nem igazán tudtam, hogy mi vár rám egy ilyen hosszú és csendes lelkigyakorlaton, de ugyanakkor kíváncsi is voltam. Korábban már vettem részt más lelkigyakorlatokon, viszont azok csak egy – egy hétvégére szóltak, de ez most más volt. Nagyon jó volt a rohanó és zsúfolt hétköznapokba beilleszteni egy teljes hetet, amit csak az Istennel való kapcsolatomnak az épülésére szánhattam. Az egyik nagy meglepetést a szilveszter okozta. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan lehet Isten is bevonni az új év ünneplésébe. Az éjféli hálaadó mise nagyon tetszett, melynek a végén barátainknak az Ároni áldással kívánhattuk a legjobbakat a következő évre. A mindennapi zsolozsma, Biblia elmélet, személyes imaóra, szentségimádás és szentmise lehetőséget adott arra, hogy a lehető legközelebb kerüljünk Istenhez és ezek által megtapasztaljuk az Ő nagyságát. Az egyik barátnőmmel összeszámoltuk az Istennel töltött aktív időt, pontosan nyolc óra. Mint egy igazi, végig dolgozott munkaidő. A napi nyolc óra által Isten olyannyira betöltötte a szívűnket és elménket, hogy a hét után lehetetlenség lett volna elfelejteni Őt és mindazt, amit tanultunk vagy tapasztaltunk az Ő kegyelme által. Ezek alapján bátran merem állítani, hogy Isten valóságosan is élő Istenné vált számunkra. Hiszen a csendben igazi baráttá, társsá vált, aki meghallgatja minden gondolatunkat, problémánkat, örömünket és válaszol is azokra. Emellett meg kell említenem, hogy sok új embert ismertem meg és jó baráti kapcsolatokat sikerült kovácsolni, amelyekért nagyon hálás vagyok Istennek. A hét valódi célja, az volt, hogy mindannyian megízleljük Isten teljes jelenlétét az életünkben, bátran ki tudjuk mondani az igent arra, hogy továbbra is Ő munkálkodjon a Szentlélek által az életünkben. A Jerikó lelkigyakorlatot minden olyan embernek ajánlom, aki közelebb szeretne kerülni Istenhez, de még nem igazán tudja, hogyan lehetséges ez.

Surányi Mónika

Összeállította: Kiss Zoltán

Kis Domonkos László

5

Elköszönés XVI. Benedek emeritus (nyugalmazott) pápától „Egyszerű zarándok vagyok földi életem utolsó szakaszában” 2013. február 28-án este 8 órakor véget ért XVI. Benedek pápasága, és megkezdődött a sede vacante időszaka, azaz megüresedett Péter széke. „Egyszerű zarándok vagyok földi életem utolsó szakaszában” - e szavakkal fordult pápasága utolsó óráiban XVI. Benedek a Castel Gandolfó-i hívekhez, akik ezrével töltötték meg a pápai rezidencia előtti teret. Pontosan 20 órakor a díszegyenruhájukat viselő svájci gárdisták befejezték a palota fa kapuja előtt végzett szolgálatukat, és ettől kezdve a vatikáni csendőrség vette át az emeritus pápa biztonsági felügyeletét. „Köszönjük, mindig velünk maradsz, szeretünk téged, szívünkbe zártunk” – a hívők nemzetközi serege számos nyelven ilyen feliratokkal köszöntötte XVI. Benedeket, kifejezve szeretetüket, viszonozva hálás, köszönő szavait. Mint ismeretes: XVI. Benedek a következő két hónapot Castel Gandolfóban tölti; imával és elmélkedéssel kíséri az egész Egyházzal együtt az új pápa megválasztásának előkészítését, majd a konklávét. Sede Vacante – Amikor nincs pápa… Amikor egy püspök lemond vagy meghal, s egyházmegyéje első számú vezető nélkül marad, sede vacante állapotról beszélünk. Ha a pápa lemond vagy meghal, nem csupán az Egyház marad vezető nélkül, hanem a római egyházmegye is, melynek székesegyháza a lateráni Szent János-bazilika. A sede vacante avagy interregnum alatt az Egyházat a bíborosok testülete kormányozza. A sede vacante kezdetével a Római Kúria minden tisztségviselője automatikusan elveszti hivatalát, kivéve a camerlengo bíborost, aki a Szentszék vagyonát kezeli ilyenkor, illetve ellátja a „miniszterelnöki” funkciókat; és a főpenitenciáriust, aki azon három ember közt van, akik a konklávé alatt is kommunikálhatnak a külvilággal, hogy feladatukat ellássák. Jelenleg a camerlengo Tarcisio Bertone bíboros, eddigi államtitkár, a főpenitenciárius pedig Manuel Monteiro de Castro bíboros, akit 2012-ben nevezett ki erre a posztra XVI. Benedek pápa. Ugyancsak továbbra is ellátja feladatát Róma általános helynöke és a Vatikánvárosi Állam általános helynöke (ezek lelkipásztori pozíciók). Az Egyházi Törvénykönyv kimondja, hogy a római szék megüresedése esetén az egyetemes egyház kormányzásában semmit sem szabad újítani. A vatikáni posta speciális „sede vacante-bélyegeket” bocsát ki a széküresedés időszakára. Ugyancsak megváltozik a Szentszék címere is, Szent Péter kulcsai közt ugyanis nem a pápai tiara, hanem egy esernyő foglal helyet az interregnum alatt. Ez egyszerre jelképezi a pápa hiányát és a camerlengo kormányzását az Egyház világi javai felett. Így a camerlengo bíboros is kiegészíti a széküresedés idejére címerét ezzel a jelképpel. Ez a speciális, átmeneti camerlengo-címer a Vatikán széküresedés alatt kiadott eurós emlékérméin jelenik meg, amelyek legális fizetőeszközök az eurózóna országaiban. A pápaválasztáson minden bíboros részt vehet, aki a széküresedés pillanatában (azaz nem a konklávé kezdetekor) még nem múlt el nyolcvan éves. A sede vacante akkor ér véget, amikor megválasztották az új pápát (pontosabban, amikor ő elfogadta a megválasztását). Az illető megválasztásától kezdve teljes jogú pápa, tehát pápaságát ettől kezdve, nem pedig „péteri szolgálata ünnepélyes megkezdésétől” (nincs ugyanis „beiktatás”), amikor mise keretében a pápa megkapja a pápai jelképeket, a palliumot és a gyűrűt. Ez a szertartás a koronázás helyébe lépett, amelyről I. János Pál mondott le, és ezzel „kiment a divatból”. VI. Pál a konklávét szabályozó rendelkezésében még megemlítette a koronázást (Romano Pontifici eligendo), II. János Pál azonban az Universi Dominici gregisben már nem említi, szolgálatának ünnepélyes megkezdésekor pedig azt mondta: még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk a tévesen a pápák földi hatalmának jelképeként azonosított ceremóniához.

6

Emellett az új pápának, „amikor alkalma nyílik”, birtokba kell vennie saját püspöki székesegyházát, amely nem a Szent Péter-bazilika, hanem a lateráni Szent János-bazilika. Imádságos életre vonul vissza A szerdai általános kihallgatások alkalmával 2011-ben és 2012-ben is sokat beszélt az imádság fontosságáról. A Vatikáni Rádió olasz nyelvű portálja összefoglalta, amit a katekézisek alkalmával az imádságról mondott. Az egyik alkalommal arról szólt, milyen ritkán imádkoznak napjainkban a keresztények. Hozzátette: az imádság nem olyan tűz, amelyet szükség esetén, parancsszóra fel lehet izzítani, hanem olyan láng, amely akkor ég, növekszik és melegít, ha állhatatosan tápláljuk. „Tudjuk jól, hogy az imádság nem lehet a miénk bármikor: meg kell tanulnunk imádkozni, szinte mindig újra el kell sajátítanunk ezt a művészetet; még akik nagyon előre haladtak a spirituális életben, azok is érzik, hogy el kell menniük Jézus iskolájába, hogy megtanuljanak hitelesen imádkozni” – mondta 2011. május 4-én. Heteken, hónapokon keresztül elmélkedett arról, mit mondanak a zsoltárok, a keresztény gondolkodók az ember akár tudatos, akár öntudatlan vágyáról, hogy kapcsolatba akar lépni Istennel. Az emberben teremtése óta szól egy feltartóztathatatlan hang, amely az érzékelhető világon túl keresi a választ kérdéseire. XVI. Benedek pápa ezt úgy hívta: az örökkévalóság iránti vágy. „Az ember minden korban imádkozik, mert nem tud élni anélkül, hogy ne keresné a választ létezésének értelmére, amelyet sötét, vigasztalan homály fed mindaddig, amíg nem kerül kapcsolatba Isten misztériumával és a teremtett világra vonatkozó tervével. Az emberi élet a jó és a rossz, a meg nem érdemelt szenvedés és az öröm, a szépség szövedéke, és ez ösztönösen, feltartóztathatatlanul arra vezet, hogy kérjük Istentől azt a belső fényt és erőt, amely segítségünkre van ezen a földön és olyan reményt rejt magába, amely túlmutat a halál küszöbén” – hangsúlyozta ugyanezen a szerdai katekézisen. Benedek pápa megmagyarázta, hogy mindez a modern kor emberére is igaz, aki az isteni misztérium helyett olyan istent épít fel magának, amely illeszkedik saját elképzeléseihez, terveihez. A 2011. május 11-i általános kihallgatáson azt mondta: „a digitális kor embere keresi a vallásos tapasztalatot, ugyanúgy mint az ősember tette, hogy felülemelkedjen végességén és megbizonyosodjon róla, hogy földi kalandja ideiglenes.” Miután elmondta, hogy az ember vágyik a szeretetre, szüksége van arra a fényre és igazságra, amely az abszolút létező felé irányítja, a 2011 június 15-i katekézis alkalmával feltette a kérdést: Mi az imádság elsődleges célja? „Az imádság elsődleges célja a megtérés: Isten tüze átalakítja a szívünket, és képessé tesz arra, hogy meglássuk Istent és így Isten szerint éljünk, a másik emberért éljünk” – válaszolta. Elmondta azt is, hogy Isten teljességére a hívő embernek a szeretetet teljességével kell válaszolnia, amely egész életét, minden erejét, egész szívét kéri tőle. Benedek pápa visszavonul, hogy egy imádságos szív legyen az Egyház számára. Ez a lépés teljes összhangban van

személyiségével és tökéletes antitézise a napjainkra oly jellemző szereplési vágynak. Emlékeztette a hívőket: úgy imádkozzanak, ahogyan a vámos tette a hátul a templomban, lehajtott fővel, és fedezzék fel, milyen szép dolog térdre borulni. „Olyan gesztus, amely gyökeres kettőséget hordoz magában. Térdre kényszeríthetnek mások – nyomorúságos, szolgai helyzetben –, de magamtól is térdre borulhatok, megvallva ezzel korlátaimat és azt, hogy szükségem van valaki másra” – tanította a 2011. május 11-I általános kihallgatáson. Erdő Péter bíboros atya gondolatai

(részletek az Új Ember újság interjújából)

– Bár Magyarországon sajnos nem köszönthettük személyesen a Szentatyát, zarándokként sokan találkozhattunk vele Rómában. Nekünk, magyaroknak mit adott ez a pápaság? – Benedek pápának Magyarországhoz, a magyar egyházhoz való viszonya is nagyon értékes és bensőséges volt. Tudta, hol van Magyarország, nem kellett megmutatni neki a térképen Budapestet; ismerte a történelmünket, a magyarországi embereknek a lélektani és külső helyzetét is. A szeretet nyilatkozott meg abban, hogy elrendelte Salkaházi Sára és Meszlényi Zoltán püspök boldoggá avatását. Az sem véletlen, hogy két határon túli vértanú püspököt is az ő rendeletére avattak boldoggá: Scheffler Jánost és Bogdánffy Szilárdot. De ő az, aki gyönyörű levélben fordult hozzánk Árpád-házi Szent Erzsébet születésének évfordulóján is. Ugyanakkor az európai püspököknek is írt ebben a tárgyban, és nagyon fontosnak tartotta azt az üzenetet, amelyet Szent Erzsébet példája hordoz. Ad limina látogatásunkon az egész püspöki kart fogadta, de fogadott minket külön-külön is, és megrendítő volt, hogy milyen jól ismeri a körülményeinket, azt a helyzetet, amiben lelkipásztorként helyt kell állnunk. És bátorított minket, s azt hiszem, pontosan azt tette velünk, magyar püspökökkel is, ami Szent Péternek a küldetése is volt: hogy megerősítse testvéreit a hitben, így az egyházba vetett hitben és a hívő optimizmusban is. – Mit tart a legfontosabbnak XVI. Benedek pápa tanításában? – Fontos tanúságtétele volt az is, hogy újra és újra fölhívta a figyelmet a központi kérdésekre, tehát a hangsúlyokat érdemes figyelni a tanításában és a munkásságában. Nem véletlen, hogy pápaként sem hagyta abba a hittudósi munkát, hanem háromkötetes könyvet adott ki a Názáreti Jézusról. Mert sokféle téma lehet a hitben, de központi kérdés csak egy van: Jézus Krisztus, mert ezen áll vagy bukik az egész kereszténység. A reményünk forrása nem valamilyen elmélet vagy filozófiai következtetés, hanem Jézus Krisztus személye és a vele való kapcsolat. Az egész új evangelizáció tulajdonképpen erről szól: kapcsolatba kell hoznunk az embereket Jézus Krisztussal. Ez a cél nem csupán valami elméletnek a terjesztése. Azt hiszem, Benedek pápa olyan hangsúlyokat helyezett el, amelyek hosszú időre eligazítanak. Köztük az, hogy teológiai gondolkodásunknak és lelkipásztori munkánknak a lényegre kell irányulnia. Számos részletben lehetnek esztétikai élmények, gyönyörűségek, de a lényegnek a hangsúlyozása a mai kor parancsa. A szinódusok tematikája is nagyon figyelemreméltó volt. Benedek pápa folytatta, megtartotta az elődje által meghirdetett szinódust, majd az isteni igéről volt egy nagy szinódus, amely pápaságának szép mozzanata volt, hiszen a hit tárgya az Isten igéje. Istennek hisszük el azt, ami a hitünk igazsága, és e tekintetben a szinódus utáni apostoli buzdítás is maradandó dokumentuma annak, hogyan tudta ő egyrészt serkenteni és segíteni a püspököket, a világegyházat abban, hogy megfogalmazza a hitét, másrészt pedig pápai tekintéllyel összefoglalni és erővel továbbadni azt. Riccardi: A Pápa lemondása növeli az egyházba vetett bizalmat Andrea Riccardi a Famiglia Cristiana olasz katolikus hetilapban hangsúlyozza: XVI. Benedek döntése nem a hagyományokkal való szakítás, hanem kivétel.

Riccardi megjegyzi, mekkora bizonytanság lett úrrá az embereken a Szentatya lemondása kapcsán, mindenki az okokat firtatja. Hiszen a pápák nem szoktak lemondani! II. János Pál bebizonyította, hogy a pápa a kereszten hal meg, nem száll le róla. XVI. Benedek döntése annyira egyedülálló, hogy sokan azt képzelik: súlyos problémák rejtőznek a háttérben, amelyekkel nem tud megküzdeni. A média úgy festi le az Egyházat, mintha viperafészek lenne, ahonnan ez a tiszta ember, a pápa inkább kivonul, lemond. Ám ezt ugyanazok az emberek írják, mint akik néhány évvel ezelőtt Ratzingert korunk inkvizítorának festették le, aki katonai laktanyává változtatja majd az Egyházat. Ugyanezek az újságírók ma Ratzinger pápa szelídségét méltatják, miközben befeketítik az Egyházat. Azért tehetik ezt meg, mert egy emlékezetét veszített világban élünk – hangsúlyozza. Persze, az Egyházban vannak megoldandó problémák, de a helyzet nem drámai: problémák mindig voltak, és mindig lesznek, mert az Egyház is emberekből áll. Ám mi, keresztények hisszük, hogy az Egyházban az Úr Szentlelke él. Ezért történnek csodás dolgok, ezért vannak köztünk a karitász és az életszentség különleges példái. Danielle Mitterrand, megrögzött ateista, a volt francia köztársasági elnök felesége egyszer azt kérdezte Riccarditól: „Miért van az, hogy amikor elmegyek a világ legsötétebb bugyraiba, mindig találkozom egy szerzetesnővérrel vagy más katolikussal, aki a szerencsétlenek között él?” Riccardi megmagyarázza: ez azért van, mert az Egyházban Isten átalakítja, színükben elváltoztatja az embereket. Határozottan kijelenti: nem szégyenkezhetünk az Egyház miatt, amely a hitről beszél, a szegények barátja, a béke tanúságtevője, az életszentség szülője. Ahogy Pál apostol mondja: kincsünket cserépedényben hordozzuk. Porból lettünk, de nagy kincsünk van! Megrendültünk XVI. Benedek lemondásán: ez azt jelenti, hogy Isten népének családtagjai vagyunk, úgy tekintünk a pápára, mint apánkra. Meg kell értenünk ezt a különleges lépést. A péteri szolgálat az Egyház kormányzása és személyes tanúságtétel egyben. II. János Pál életszentségével és lelkipásztori erejével a személyes tanúságtételt tette különleges helyre. Benedek pápa tartózkodó, alázatos lényével nem annyira a személyes tanúságtételre, mint inkább a spirituális kormányzásra helyezte a hangsúlyt. Ő maga elrejtőzött, és a hit üzenetére hívta fel a figyelmet. Bonyolult korban lett pápa, de voltak ennél sokkal nehezebb idők is az Egyház történetében: mint az első világháború vagy a kommunista üldözés időszaka. XVI. Benedek nem az idők nehézsége miatt vonul vissza, hanem mert úgy érzi, nincs elég ereje ahhoz, hogy folytassa ezt a spirituális kormányzást. Talán úgy érzi, már megadta az Egyháznak, amit meg tudott adni. Úgy érzi, egy új pápára van szükség, aki erejével képes az evangélium tanúságtevője lenni és szembe tud nézni az egyházkormányzás új feladataival egy globalizált világban. Ha azt akarjuk tudni, mikor mondott le utoljára egy pápa, V. Celesztin idejére kell visszamenni. Pietro da Morrone 1296-ban halt meg, válságos időben választották meg pápának, szerény, spirituális beállítottságú szerzetes volt. V. Celesztin számára nehéz volt a kormányzás a viharos időkben: lemondott. Dante Alighieri ezt gyávaságnak tartotta, az Egyház azonban szentté avatta Pietro da Morronét. XVI. Benedek pápa tiszteletét tette a sírjánál. XVI. Benedek döntése – ahogyan V. Celesztin döntése – nincs ellentétben az elődök hordozta hagyománnyal, hanem kivételt jelent. Ezzel a gesztussal Ratzinger pápa megmutatja alázatosságát és azt, hogy nem akarja önmagát a központba helyezni. Az Egyházba vetett mély bizalmáról tesz tanúságot. Hiszi, hogy van, aki jobb lesz nála, aki képes bevezetni az Egyházat a XXI. század mélyébe. Riccardi hangsúlyozza: a hír felett érzett fájdalom után bennünk is éppen az Egyházba vetett bizalomnak kell növekednie. Mindannyiunk dolga, az egyszerű hívőtől a püspökökig és a bíborosokig, hogy közel legyünk a pápához, és kérjük Isten Szentlelkét. A szerző 1950-ben született Rómában, a Sant’Egidio közösség alapítója, történész, az olasz szakértői kormány minisztere. A Magyar Kurír írása nyomán Újságunk szerkesztését március 8-án fejeztük be.

7

Hívom a családokat 2013 márciusában – Bíró László püspök levele Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, növekszik a válások száma, fogyatkoznak a jól működő családok. Egyesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy a mai világban már nincs szükség a családra, hiszen a családdal csak bajok és problémák járnak. Hasonlít ez az okoskodás annak a kertésznek a gondolkodásmódjára, aki kivágja gyümölcsfáit, mert a jégverés, vagy a kártevők elpusztították rajtuk a gyümölcsöt, és azt mondja: ezek a fák terméketlenek és semmire sem valók. Ugyan a kivágott fákkal többé nem kell bajlódnia, de honnan remélhet majd gyümölcsöt? Tény, hogy a házasságokat és családokat mostanában sokféle jégverés tépázza, mindig újabb és újabb kártevők támadják meg. Hányszor halljuk a vádat: ha a házasságban ketten egymás mellett egy életre elköteleződnek, feladják szabadságukat és nem lesznek képesek önmagukat megvalósítani. Noha a körülmények döntően megváltoztak, még ma is hatnak azok a hamis, régi elméletek, amelyek szerint a család egy rosszul gazdálkodó üzem, ahol a nők férjük rabszolgái, mert a családi otthonban kénytelenek robotolni, és nem vehetnek részt a termelésben, ahol szabadon megvalósíthatnák magukat. A családot hibáztatják azért is, mert – úgymond – a család konzerválja a nemi sztereotípiákat, a lányokat nőnek, a fiúkat pedig férfinak nevelik, nem lesz mindenki egyenlő, nem válik általánossá a szabadság, nem fejlődik eléggé a gazdaság. A nemiség tagadása lényegében életellenesség. De hogyan is lenne várható az ilyen életellenes családtól, hogy a jövő generációját a társadalom hasznos tagjaivá nevelje? Mennyivel lenne szegényebb világunk, ha a család eltűnne a társadalomból? Az igazságot és az emberi személy méltóságát sokféleképp sértő megnyilatkozások jelennek meg a törvényekben, a művészeti alkotásokban, az oktatás minden szintjén. Ezeket a nézeteket gyakran igen hatásos eszközökkel terjesztik, így az ember szabadságát és tárgyilagos ítéletalkotását komoly veszélybe sodorja a sajtó, a televízió, a rádió, és nem utolsó sorban az internet. A világ sok részén „a családok gyakran az élet fenntartásához szükséges elemi javakat – mint pl. az élelmet, munkát, lakást, gyógyszereket vagy a szabadság legelemibb formáit – is nélkülözik. A gazdagabb országokban pedig a túlzott jólét, valamint a fogyasztói szemlélet – melyet paradox módon a jövő iránti bizalmatlanság és félelem kísér – fosztja meg a házastársakat attól a reménytől és nagylelkűségtől, mely az új emberi élet világra hozatalához szükséges, s ami nélkül az új életet gyakran nem áldásnak, hanem elhárítandó veszélynek tekintik. … Az ilyen világban élő – s főleg a tömegkommunikációs eszközök által szinte állandó kísértéseknek kitett - keresztényeket nem hagyta és nem hagyja érintetlenül az alapvető értékek elhomályosodása: nem tudták és nem tudják biztos lelkiismerettel mérlegelni a család lelki kultúráját, s nem tudják megvalósítani mindazt, ami a család eredeti fogalmához tartozik.” (FC 6-7) Nem csoda, ha sokakban felmerül a kétség: lehetséges-e posztmodern korunkban egész életre szólóan elköteleződni, és boldog és termékeny családot alapítani?

Milyen, az igazságot és az emberi személy méltóságát sértő megnyilvánulásokkal (beszédekkel, plakátokkal, újságcikkekkel, filmekkel, műalkotásokkal, stb.) találkoztatok? Hogyan tudjátok ezek hatását magatoktól, gyerekeitektől távol tartani? Család mindig is volt, és meggyőződésem, hogy mindig is lesz. Isten legkedvesebb teremtményét, az embert megajándékozta a családdal, a gyarló emberi társadalom hiába próbál ez elől az ajándék elől elbújni, hiába igyekszik életét család nélkül berendezni, Isten szeretete legyőzi ellenállását. Az ember szívébe ültetett erős vágy a társ és az élet iránt diadalmaskodni fog. Ahhoz pedig, hogy egy család boldoguljon, rá kell ébrednie: Isten ajándéka minden, ajándék a létünk, ajándékok vagyunk egymásnak, ajándék a férj feleségének és a feleség férjének, ajándék a gyermek szüleinek és a szülő a gyermekeinek, ajándék, hogy egymásért élhetünk, dolgozhatunk, hogy együtt ünnepelhetünk, és együtt áldhatjuk Istent. Az ajándék elfogadása, a megajándékozottság öröme arra késztet, hogy mi is legyünk ajándékozók. Ajándékozzunk időt, munkát, fáradságot, ajándékozzuk el saját magunkat, okozzunk örömet másoknak! Boldogok csak másokkal együtt lehetünk. Az önző, csak magával törődő ember boldogtalanságra van ítélve. A közösség értékéről mondja Eötvös József: „S ha netalán napok jönnének, hol szívetek, elfáradva annyi kínzó tapasztalás után, kételkedni kezd; bús napjaitok el fognak múlni; a világ fájdalmát kedveseitek ölelései, kedveseitek sértéseit a világ ki fogja pótolni, csak az önösnek nincs vigasztalása e földön.” (A karthausi) Soroljátok fel azokat a legfontosabb ajándékokat, melyeket életetek során kaptatok! Kik azok, akiket ti szeretnétek megajándékozni? A család élete munkával és ünneppel telik. Az ünnep és a munka sok tekintetben összefonódik egymással, mert az ünnep nem jöhet létre munka nélkül, és a munka, a jó munka is sokszor ünneppé magasztosul. A családi munka nincs összefüggésben a munkaerőpiaccal, nem kapcsolódik hozzá munkabér, nincs szabott munkaideje és mérhető teljesítménye. A családi munka nem csak önkéntes, hanem ajándék is. Ez a fajta munka a fogyasztói és pénzvilágban, a piac által szabályozott munka világában ismeretlen. Ajándék a munkahelyéről kimerülten hazatérő házastársnak, az iskolába igyekvő gyereknek, a gondozásra szoruló nagyszülőknek, a leckéjével kínlódó unokának. Ajándék, amelyet a szeretet inspirál, és amelyet csak szeretettel lehet viszonozni. Az ünnep is ajándék, amellyel a családtagok örömet szeretnének egymásnak szerezni. Senki nem remél hasznot belőle, csak örömet akar adni és kapni. A fogyasztói világ, a pénzpiac nem ismeri az ilyen munkát, nem tud mit kezdeni az ilyen ünneppel. Hogyan tudjátok a „mai rohanó világban” megóvni a családi munkát attól, hogy „robottá” váljon, és megőrizni ajándék jellegét? Az emberi kapcsolatok a családban alakulnak ki, a viselkedési normákat és egymás javának önkéntes szolgálatát, az ajándékozó lelkületet a családban lehet és kell elsajátítani. Ahhoz, hogy a családi és a családon kívüli munkát és ünnepet összhangba tudjuk hozni, el kell sajátítanunk az ajándékozás logikáját, el kell jutnunk a család, a munka és az ünnep közös alapjához, a szeretethez. Azokban a családokban, amelyekben az ajándékozó lelkület dominál, nem pusztít sem a jégverés, sem a kártevők. Bíró László, a MKPK családreferens püspöke a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

ZAGYVAPÁLFALVAI JÉZUS SZÍVE HÍRLEVÉL A zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébániatemplom ingyenes lapja. Megjelenik: havonta, alkalmanként. Szerkesztette: Veszelovszki Balázs. Felelős kiadó: Gyurkó Géza plébániavezető diakónus. A plébánia elérhetőségei: Zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébánia 3104 Salgótarján, Budapesti út 55. telefonszám: 06/32-441-568, Diakónus Atya mobilszáma: 06-30-451-90-83, e-mail: [email protected] Következő, húsvéti ünnepi számunk Nagycsütörtökön (március 28-án) jelenik meg. Lapzárta: március 22. Keressék templomainkban és a Salgótarjáni Egyházközségek Oldalán: www.st-plebania.com! 8 Dicsértessék a Jézus Krisztus!