Roma integráció a Magyar Katolikus Egyház segítségével
Készítette a Human Contact 2001 Bt.
1
Tartalom Roma társadalom helyzete ma Magyarországon ................................................ 3 Kik a cigányok, mennyien vannak és hol? ........................................................... 3 Általános jellemzőik ............................................................................................. 6 3.1. Korstruktúra és egészségügyi állapot......................................................... 6 3.2. Iskolázottság .............................................................................................. 8 3.3. Gazdasági aktivitás, ágazati és foglalkozási összetétel. .......................... 19 3.4. A roma háztartások jövedelmi viszonya, a lakáshelyzet. .......................... 24 3.5. Vallási életük ............................................................................................ 26 4. Roma integrációt segítő programok................................................................... 28 4.1. A Roma Integráció Évtizede Program ...................................................... 28 4.2. Az eddigi kormányok sikerei és kudarcai ................................................. 29 5. Európai Uniós irányelvek ................................................................................... 32 6. A Magyar Katolikus Egyház szerepei ................................................................ 34 6.1. A Magyar Katolikus Egyház, mint fontos integrációs erő.......................... 34 6.2. A cigánypasztoráció ................................................................................. 35 6.3. A cigánypasztoráció intézményi háttere ................................................... 36 6.4. A cigánypasztoráció Magyarországon...................................................... 36 6.5. A cigánypasztoráció által felvetett kérdések ............................................. 40 Első lépés: emberi segítségnyújtás ................................................................... 42 6.6. Egyház és állam kapcsolata a roma kisebbség integrációjának területén 44 7. Összegzés ......................................................................................................... 45 1. 2. 3.
2
Roma integráció a Magyar Katolikus Egyház segítségével
1. Roma társadalom helyzete ma Magyarországon
A cigányság helyzetével, életviszonyaival, lehetőségeivel kapcsolatos kutatások Magyarországon hosszú múltra tekinthetnek vissza és nagyon sokoldalúak. E kutatások számos értékes következtetésre vezettek, ám sem a kérdéskör egészét, sem részleteit tekintve nem szűntek meg a további kérdések, vitás témák. Csak annak megválaszolása kik ők, ki cigány, hányan vannak, milyen sajátos szokásokkal, jellemzőkkel bírnak, több tudományos tanulmány témájául szolgáltak. Gondolok itt Kemény István, Havas Gábor, Ladányi János vagy Szelényi Iván alapkutatásaira. Jelen írásműnek nem célja ezek részletes bemutatása, hiszen a roma kisebbség magyarországi helyzetének javítására egy más megközelítést kíván bemutatni. A fent hivatkozott kutatások elsősorban arra irányultak, milyen mértékben marginalizálódott az a mintegy félmillió ember Magyarországon, akiket valamilyen okból cigánynak nevezünk. A cigányok munkaerőpiaci esélyei, iskolázottsági és egészségügyi mutatói látni valóan rosszabbak, mint a többségi társadalomé, a csoport
életének
tudományos
megismerhetőségével
kapcsolatban
kétségek
fogalmazódtak meg.
2. Kik a cigányok, mennyien vannak és hol?
Talán az, aki önmagát annak tartja? Aki szerepel valamiféle nyilvántartásban? Netán, akit a környezete annak tart? És mi alapján tart valakit a környezete cigánynak? Bőrszíne, életmódja, nyelvhasználata, házának homlokzata, vagy éppen az alapján, hogy hány gyerek van a családban? A társadalomtudományokban éppúgy nincs egységes álláspont arról, ki számít cigánynak, mint a hétköznapi gondolkodásmód terén. Bár a kutatók legnagyobb része elméletileg az önbesorolást tartja alapvetőnek, az elmúlt évtizedek szociológiai kutatási
gyakorlata
során
azonban
sokszor 3
a
környezet
meghatározását
tartották/tartják mérvadónak – így például Kemény István ismert és gyakran hivatkozott vizsgálatai. Mások (Ladányi János, Szelényi Iván) azt a személyt tartják cigánynak, aki önmagát annak vallja. Egyes kutatók (Neményi Mária) hangsúlyozzák, hogy amennyiben pusztán etnikai vagy szociális alapon határozza meg egy vizsgálat a romákat, kihagyja e csoportból az értelmiséghez vagy a középosztályhoz tartozó egyéneket. A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok
és
a
kárpáti
cigányok
összefoglaló
neve
romungrók.
A
magyarcigányok a cigány nyelvet már nem beszélik, anyanyelvük a magyar. A magyarcigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. Jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való zenélés („muzsikus cigányok”). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-,
ékszer-
és
használtcikk-kereskedelem
(például
régiségüzletek).
A
magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek. Magyarországon a kárpáti cigányoknak csak néhány közössége található Nógrád megyében, Budapest környékén (Piliscsaba, Csobánka) és a Dunántúl egyes településein. Hagyományos mesterségük szerint főleg muzsikusok, szegkovácsok és vályogvetők voltak. A szintók nagyon közel állnak a kárpáti cigányokhoz. A szintók általában ideiglenesen fordulnak meg Magyarországon, mint vándorcirkuszosok. A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, amelyek hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak. Magyarországon a lovári nyelvjárás a legelfogadottabb, a legtöbb romani nyelvű kiadvány is ezt a nyelvet alkalmazza. Önmagukat romának nevezik. Hagyományaik, értékrendjük sok esetben társadalmi feszültség forrása. A beás nyelvű cigány csoport nem tartja önmagát romának, saját elnevezésük során ragaszkodik a “cigány” csoportnévhez, számukra a romák az oláhcigányok, akiket ők egyébként lâkâtarnak (a lakatos szóból) vagy kolompárnak hívnak. 4
A beások fő foglalkozása a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A hagyományos
mesterségek
kiszorulása
óta
többnyire
mezőgazdasági
segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak. A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ mentén, néhány románok lakta faluban élnek. Rajtuk kívül gyakran jönnek át román cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják. Budapesten megtalálható minden cigánycsoport, tehát a magyar cigány, az oláh cigány, a beás cigány, valamint a szintók csoportja, számuk mintegy 120 000 lehet. Magyarcigányok – Budapesten kívül – a Felső-Tisza-vidéken, Szabolcs-SzatmárBereg megyében, a Duna-Tisza közén (leginkább Nógrád megyében és a Karancsságon) és a Dél- Alföldön élnek hazánkban. Oláhcigányok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Dél-Alföldön, a Duna-Tisza közén, illetve a Dunántúlon élnek.
A cigányság létszámának pontosabb meghatározása is igen problematikus. A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. A legtöbb tanulmány 500 000 fő felettinek említi a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások ezt 6700 000 között becsülik, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik. A roma népesség területi elhelyezkedése igen jelentősen eltér az ország népességétől. Míg a cigányság bármely csoportjának kevesebb, mint 10 százaléka lakik a fővárosban, szemben a népesség 20 százalékával, addig a községekben lakik a cigányság 58–64 százaléka, szemben az országos 38 százalékkal”. Az 1990-es népszámlálás adatai azt mutatják, hogy a roma népességnek majdnem a fele az ország észak-keleti régiójában él, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5
(22%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (18%) kistelepülésein. Alulreprezentált a cigányság Budapesten (5,7%), Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Zala és Veszprém megyékben (mindegyikben 1% körül). A népszámlálás adatain kívül a romák területi elhelyezkedéséről nincs más adat. Vannak azonban olyan megyék, ahol a cigány népesség aránya összességében nem jelentős, de egyes községekben viszont kiugróan magas az arányuk. Elmondható tehát, hogy a cigányság az ország elmaradott régióiban koncentrálódik, ezen belül is a községekben, a fejlettebb régiókban lényegesen kevesebb roma él, és ők is főként a falvakban.
3. Általános jellemzőik
3.1. Korstruktúra és egészségügyi állapot
A magyar lakosság kedvezőtlen korfájának közismerten éppen ellentéte a cigány, roma népességé. Mindkét korfa kedvezőtlen, az előbbi azért, mert túlságosan „elöregedett”, az utóbbi azért, mert túlságosan „fiatal”. Az előbbinek fő oka, hogy kevés gyermek születik, az utóbbinak fő oka, hogy a kevesen érik meg az időskort. A cigány kisebbségi népesség korösszetétele jelentősen különbözik az ország népességének korösszetételétől. A roma népesség a demográfiai fejlődés más szakaszában van, mint a nem roma többség. Éppen ezért, még az ún. átmeneti fázis jegyeit mutatja. Fiatal a korösszetétele, magas a termékenysége, viszonylag magas a halandósága. A romák egészségügyi helyzetét, betegségeiknek a népesség körében megjelenő arányait, azt a kérdést, hogy milyen könnyen vagy nehezen jutnak közvetlenül, lakóhelyükön egészségügyi ellátáshoz, valamint az egészségügyi ellátásban milyen személyes viszonyulással, attitűdökkel találkoznak - egyaránt és mélyen két faktor határozza meg: a szegénység, illetve az etnikai "másság". A roma népesség várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem roma népességé. A rövidebb átlagos élettartama (ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya) közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. A cigányság körében az egészséget kedvezőtlenül 6
befolyásoló tényezők halmozottan jelentkeznek, s ebből adódóan a cigányság egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos áltagnál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A témával foglalkozó tanulmányok a krónikus betegségek átlagosnál nagyobb gyakoriságát és a magasabb csecsemőhalandóságot említik. Mondhatjuk, hogy a cigányok egészségi helyzete speciális, de azt is tudjuk, hogy nem különbözik karakteresen a szegényekétől. „A cigányok legtöbb csoportjának életét elsősorban a hiány jellemzi, a megfelelő kereset és jövedelem, a jó lakás, a kielégítő ruházkodás és étkezés, az egészséges ivóvíz, az iskolázottság és a nem cigányokkal való versenyképesség hiánya” – véli Kemény István akadémikus, a hazai cigányság avatott kutatója. És alig van az életnek, az anyagi világnak olyan területe, ami ne kerülhetett volna be a felsorolásba. Így az egészség, az egészségügy, az egészségügyi ellátás is. Az egészség az életmód számos összetevőjével van szoros kapcsolatban. Annál szorosabb ez a kapcsolat, minél kiszolgáltatottabb az érintett népcsoport. A GDP, az iskolázottság, a munkaerőpiaci helyzet, a lakókörülmények csak addig fontosak, amíg alacsony színvonalúak, hiányoznak – addig viszont nagyon. Így van ez a cigányság esetében is. Ugyanakkor egyes kutatások eredményei szerint a romák körében, a teljes népességhez viszonyítva lényegesen gyakoribb megbetegedések mutathatók ki bizonyos belgyógyászati betegségkategóriákban (TBC, szív -és érrendszeri megbetegedések, vashiányos vérszegénység, stb.). A romák között roppant nagy a megváltozott munkaképességűek, a rokkantnyugdíjasok aránya. Rövidebb átlagos élettartamuk, ezen belül az idősebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya, ugyancsak közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. Mindebből következően a betegségek gyakoriságának csökkentése elsősorban és mindenekelőtt gazdasági és szociális feladat. Mindemellett
a
magyar
lakosság
rossz
egészségügyi
jellemzői
egyes
betegségtípusokban természetesen a roma kisebbségre is vonatkozik. (Pl.: a dohányzással és az egészségtelen táplálkozással összefüggő megbetegedések.) A romák
körében
is
komoly
egészségkárosító
problémát
jelentenek
szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás. 7
a
Ha
elfogadjuk,
hogy
a
romák
magas
betegségarányai
közvetlenül
szegénységfaktoroknak köszönhetőek, e legszegényebb aprófalvak roma lakossága - mely a teljes roma lakosságból több mint százezer ember - különösen súlyos helyzetben van; egyszerre sújtja a szegénység, a magas betegségarányok, illetve az, hogy közvetlenül lakóhelyén nem fér bármikor azonnali orvosi ellátáshoz.
3.2. Iskolázottság
Romák és az iskola, a romák és az iskolarendszer lehetséges kapcsolatát sok kutatás vizsgálta már Magyarországon. E kutatások a romák iskolázottságát, az iskolázottság és a munkanélküliség kapcsolatát, a munkaerő-piaci esélyeket, valamint a roma tanulók iskolai hátrányait érintik. Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és 1993– 94-ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. Egy másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszeres.
A kilencvenes évekig csak a – jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó – szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot. A 80-as évekre a cigány osztályok csődöt jelentettek. A rossz színvonal, a gyengített tananyag nem szolgálta sem a többségi társadalom, sem a romák érdekeit. Megszüntették a cigányosztályokat. Ám ekkor hirtelen, ugrásszerűen megnőtt a kisegítő osztályok száma a magyar iskolákban. Ennek is köszönhetjük többek között, hogy Magyarországon az Uniós átlag kétszerese, a tanulók megközelítően 6%-a jár kisegítő osztályba (egy 1998-as Borsod megyei felmérés szerint a kisegítő iskolába járó tanulók 98%-a cigány volt). 1996-ban felzárkóztatási programokat hirdettek, a hátrányos helyzetű roma tanulókkal
foglalkozó
intézmények
fenntartói
plusz
pénzt
kaphattak
a
költségvetésből. Létrejöttek az úgynevezett felzárkóztató osztályok, amelyek ugyan
8
már burkoltan, de még mindig cigányosztályok voltak. 2001-ben 3400 oktatási intézményből 700-nál több helyen működött „cigányosztály”. Ma a felzárkóztatás helyett az integráció a hívószó.
Nézzük mi mondható el a jelenlegi helyzetről! (A táblázatban szereplő adatok Forray R. Katalin: Budapest cigány/roma lakosságának iskolázottsága és foglalkoztatottsága című tanulmányából való.) A 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség egészében még közel harminc százalék nem végezte el az általános iskolát, több, mint harmada csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzőt végzett, és az összes érettségivel rendelkezők aránya mindössze 11,4 %. A felsőfokra való bejutás esélyei roppant korlátozottak. Az egyre fiatalabb korosztályok ugyan nagyobb arányban fejezik be az általános iskolát, vagy szereznek valamilyen középfokú végzettséget, a felsőfokú tanintézetbe való bejutás esélyei nem változtak az évtizedek során. Egy korcsoportos felosztásban követhető, hogy az általános iskolát el nem végzettek aránya korrétegenként jelentősen csökken, de a mai 19-25 évesek között is 12,3 %, azaz meglehetősen magas. A 19 éves kor feletti roma népesség egészét tekintve, a férfiakhoz képest a nők lényegesen nagyobb arányban nem fejezik be az általános iskolát. A szakképzésben való részvételük hagyományosan alacsonyabb szintű, az érettségizettek aránya viszont némiképp magasabb, mint a férfiaké. Más felvételekből szerezhető információk szerint a felsőfokot végzettek többsége is nő, noha az ilyen végzettségűek abszolút aránya roppant alacsony. Az általános iskola sikeres befejezésének akadályai meglehetősen közismertek. Ilyen például a gyermekszülés, gyermeknevelés ténye vagy a családban egy főre jutó munkajövedelem mértéke. A legmélyebb szegénységben élők közel negyven százaléka nem fejezi be az általános iskolát, míg a felső jövedelmi tizedbe tartozó családok fiatal felnőtt tagjainak 34 % -a érettségit szerzett, és (az átlaghoz képest) igen magas arányban jutottak be felsőfokra. Az érettségi megszerzését vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a jövedelem hatása 25 %, a gyermek létének hatása 14 %, míg a nem hatása csak 8 %, azaz nemtől függetlenül a szegényebb családok tagjai (férfiak és nők), ha gyermeket nevelnek, képtelenebbek leérettségizni.
9
A települések rangja (urbanizációs foka) és mérete jelentősen befolyásolja az iskola elvégzését. A budapesti romák töredéke nem fejezte be az általános iskolát és csak 10 százalék végzett csak általánost, ezzel szemben 16 % felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Az iskolai mobilitás lehetőségei Budapesten látványosan jobbak a romák számára, mint másutt – s ebben a „másutt”-ban az a szomorú, hogy a megyei jogú városok által kínált lehetőségek, fő arányaikat tekintve alig jobbak a nagyközségekénél. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerint az ország teljes és roma népességében Teljes népesség Roma népesség Összesen
8 503 379
144 188
férfi (%)
46,8
50,6
nő (%)
53,2
49,4
15-29 (%)
26,6
42,5
30-39 (%)
15,4
23,4
40-49 (%)
18,0
18,0
50-57(%)
12,6
7,5
58-61 (%)
5,5
2,6
62-X (%)
21,8
6,0
(fő)
A férfiak és nők aránya közötti különbség az életkori megoszlással függ össze. A cigány asszonyok éppen olyan korán halnak, mint a cigány férfiak, szemben a teljes népességben megfigyelhető különbséggel az élettartamban. A romák között az 50 éven felüliek aránya drámaian csökken – mindössze 17 %-uk (!) él ennél tovább, a teljes népességben 58 éven felül (a nyugdíjazás kori általános életkor) következik be a törés, de 40 % még 50 éves koron túl is aktív. Különösen drámai a 62 évnél idősebb népesség arányának eltérése: a teljes népesség több mint egyötöde, a cigányoknak viszont csak tizenhetede éli meg az általános nyugdíjhatárt. Kizárólag a fiatal középkorúaknál – a 40-49 éves korosztályban – azonos az arány
10
Budapesten a demográfiai viszonyok alapvetően hasonlóak, ám némely ponton pozitívan térnek el az országos képtől. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása nemek és életkorcsoportok szerint Budapest teljes és roma népességében Teljes népesség Roma népesség Összesen
1 550 299
11 178
férfi (%)
45,1
50,3
nő (%)
54,9
49,7
15-29 (%)
26,8
41,4
30-39 (%)
14,3
24,4
40-49 (%)
16,1
19,2
50-57(%)
13,4
8,1
58-61 (%)
5,7
2,1
62-X (%)
23,7
4,8
(fő)
Budapest teljes népessége még az országosnál is „öregebb” valamivel, a cigányság viszont ugyanennyivel (néhány százalékpont a különbség!) tovább él. Értelmezendő lenne az a tendenciában megmutatkozó eltérés is, hogy míg országosan – közismerten – a nők arányszáma jelentősen magasabb a férfiakénál, addig a cigány népességben ennek ellentéte figyelhető meg: ha nem is jelentősen, de a nők vannak kisebbségben. S ez mind országosan, mind pedig Budapesten is érvényes.
11
A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint az ország teljes népességében legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép 8-nál
nélkül,
kevesebb 8 oszt.
oklevéllel
éretts.
felsõfok
szakmai középiskola ú érettségivel
összesen (fő)
934 950 286
2 874 746 1 581 315
2 162 996
036
összesen (%)
11,2
33,8
18,6
25,4
11,0
férfi (%)
7,7
31,6
26,5
22,5
11,6
nõ (%)
14,2
35,7
11,6
28,1
10,4
15-29 (%)
3,3
34,0
24,3
31,3
7,1
30-39 (%)
2,3
21,2
31,8
29,1
15,7
40-49 (%)
2,8
27,6
27,3
27,8
14,6
50-57 (%)
4,1
34,8
18,0
28,7
14,4
58-61 (%)
8,8
57,4
0,6
21,5
11,6
62-X (%)
38,6
41,2
0,0
12,9
7,2
A 15 éves és idősebb népesség megoszlása iskolai végzettség szerint az ország roma népességében legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép
éretts.
felsõfok
8-nál
nélkül,
szakmai középiskola ú
kevesebb 8 oszt.
oklevéllel
érettségivel
összesen (fő) 56 481
72 213
10 963
3 520
1 011
összesen (%)
39,2
50,1
7,6
2,4
0,7
férfi (%)
32,1
54,4
10,3
2,5
0,7
nõ (%)
46,4
45,7
4,9
2,4
0,7
15-29 (%)
30,5
57,2
9,2
2,7
0,4
30-39 (%)
29,6
57,7
9,7
2,3
0,8
40-49 (%)
43,6
46,8
6,3
2,4
1,0
12
50-57 (%)
59,1
32,7
3,8
3,1
1,2
58-61 (%)
74,1
23,3
0,1
1,6
1,0
62-X (%)
84,6
13,4
0,0
1,2
0,8
Az általános iskolát nem végzettek aránya az ezredfordulóra még a legidősebb korcsoportban is 10 % alá csökkent, dominánssá vált az általános iskolánál magasabb végzettség, a 30-49 éves korosztály több mint kétötöde már érettségivel vagy felsőfokú oklevéllel rendelkezett. Ugyanakkor a cigány népességben még mindig meghatározó a legfeljebb általános iskolai végzettség. Még a fiatal korosztályokban is messze 10 % alatt maradt a középiskolai vagy magasabb iskolázottság. Radikális változásról – ez a szociológiai kutatásokkal (Kemény, Jánky, Lengyel, 2004) egybecseng – csak az általános iskolai végzettség elterjedésében beszélhetünk: a legidősebb korosztállyal összehasonlítva csaknem ötszörösére nőtt az általános iskolát végzettek aránya. Érdemes figyelni a magasabban iskolázottakra is. A szakmunkás végzettségűek aránya az idősebbtől a fiatal korcsoportokig tízszeresére nőtt, ám az érettségizettek és a diplomások aránya (alacsony szinten) lényegében változatlan – alig lépi túl a regisztrálhatóság szintjét. Ebből többféle következtetést is levonhatunk. Egyrészt azt, hogy az elmúlt másfél évtized a cigány értelmiség megteremtése érdekében tett nagy nekibuzdulásai vajmi csekély eredményt hoztak. Másrészt azt, hogy van a roma népességnek olyan rétege, amely ragaszkodik – a népszámlálásban is kinyilvánított – etnicitásához, s ez a réteg láthatóan nem bővült radikálisan az elmúlt évtizedek, sőt tán generáció-váltások során sem. A 15 éven felüli foglalkoztatottak iskolázottsága jelentősen magasabb, mint a teljes népességé. Ez nagyrészt a fiatalok nagyobb súlyával van összefüggésben: hiszen 27 %-uk 58 évesnél idősebb, s közöttük igen magas, 47 % az általános iskolát sem végzettek aránya. Az ilyen alacsonyan iskolázottaknak csak töredéke került a foglalkoztatottak körébe. A foglalkoztatottak zöme szakképzett és/vagy érettségizett. Feltűnő a nőknél a magas iskolázottságúak részaránya: 60 %-uk (%) érettségizett vagy diplomás, míg a férfiaknál 43 % ez az arány. (A teljes népességben – mint láttuk – alig magasabb a nők aránya ezekben a csoportokban a férfiakénál.) 13
A cigány népesség foglalkoztatása még a fenti alacsony hányadoknál is jelentősen rosszabb állapotokat mutat. A teljes népességhez viszonyítva a harmadánál alig magasabb az arány, ezen belül a nőknél kevesebb mint egyharmada, a férfiaknál kevesebb mint a fele. Még drámaiabbak a különbségek, ha az Eurostat 2003-as adataival vetjük össze: a 25 országban átlagosan a 15- 64 éves nők 55 %-a, a férfiak 73 %-a vesz részt a munkaerőpiacon – megfelelő adatok a hazai roma népességben 11 % és 22 %! Fokozhatjuk a lemaradás képét, ha arra utalunk, hogy a cigány népességnek csak kis hányada (8,6 %) él 58 évnél tovább! Tehát fiatalos korösszetételű lakosságról van szó, amelyben az idős korcsoport aránya nem „rontja” a foglalkoztatási esélyeket. Bár az összeírtaknak csekély hányadát érinti (mindösszesen 17 %-át!), az iskolázottsági szerkezet itt is előnyösebb, mint a teljes népességé. Azonban láthatjuk azt is, hogy az általános iskolát sem végzettek viszonylag jelentős arányban jutnak munkához. Valószínűleg olyan munkalehetőséghez, amelyet az alacsonyan iskolázott nem cigányok számára nem vonzó. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek és iskolai végzettség szerint az ország teljes népességében (a foglalkoztatottak iskolai végzettségének megoszlása) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség Közép
foglalkoztatott
8-nál
Nélkül,
a
felsõfok
keveseb
szakmai
érettségiv
ú
oklevéllel
el
összesen b
összesen (fő)
éretts. középiskol
8 oszt. 722
3 690 269 29 508
983
1 064 352
1 197 601
675 825
(%)
43,4
0,8
19,6
28,8
32,5
18,3
férfi (%)
50,3
0,9
17,9
37,8
26,6
16,8
nõ (%)
37,3
0,7
21,6
18,2
39,4
20,1
összesen
14
A 15 éves és idősebb népesség megoszlása foglalkoztatottság, nemek és iskolai végzettség szerint az ország roma népességében (a foglalkoztatottak iskolai végzettségének megoszlása) legmagasabb befejezett iskolai végzettség közép
foglal-
éretts. középiskol
8-nál
Nélkül,
a
felsõfok
keveseb
szakmai
érettségiv
ú
összesen b
8 oszt.
oklevéllel
el
24 092
3 614
13 697
4 408
1 618
755
(%)
16,7
15,0
56,9
18,3
6,7
3,1
férfi (%)
22,0
13,7
57,5
20,9
5,5
2,4
nõ (%)
11,3
17,6
55,6
13,1
9,2
4,5
koztatott összesen (fő) összesen
A rendkívül alacsony foglalkoztatási arány valószínűleg elsősorban az alacsony iskolázottsággal
magyarázható,
összefüggésben
lehet
talán
a
nőknél
a
gyermeknevelésre fordított idővel, esetleg kulturális sajátosságokkal, a területi elhelyezkedéssel, a lakóhelyi települési viszonyokkal is. A cigány foglalkoztatottak legnépesebb csoportja az általános iskolát végzetteké, de a férfiak körében a szakmunkások aránya csaknem azonos a megfelelő teljes budapesti aránnyal. Az érettségizettek és diplomások részesedésében ugyanazt a tendenciát figyelhetjük meg – csak jóval alacsonyabb szinten – mint a főváros egészében: a nők között lényegesen többen rendelkeznek érettségivel és diplomával, mint a férfiak körében. Ez egyébként az ország roma népességére is érvényes – eloszlatva azt a tévhitet, hogy „általában” a cigány nők a férfiaknál ritkábban jutnak el a magasabb iskolai szintekig. Másképpen fogalmazva, a roma nőknek akkor van a férfiakkal azonos esélyük munkához jutni, ha magasabban iskolázottak, mint a férfiak.
15
A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország teljes népességében (hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség
Foglalkoz-
közép éretts.
középiskol
8-nál
nélkül,
a
felsõfok
keveseb
szakmai
érettségiv
ú
Összesen
b
8 oszt.
oklevéllel
el
Együtt (%)
43,4
3,1
25,1
67,3
55,4
72,4
Férfi (%)
50,3
5,7
28,5
71,7
59,5
72,6
Nõ (%)
37,3
1,9
22,6
58,5
52,4
72,1
tatott
A foglalkoztatottság és az iskolázottság összefüggése az ország roma népességében (hány százaléka foglalkoztatott a különböző iskolai végzettségű népességből) Legmagasabb befejezett iskolai végzettség
Foglalkoz-
közép éretts.
középiskol
8-nál
nélkül,
a
Felsõfo
keveseb
szakmai
érettségiv
kú
összesen
b
8 oszt.
oklevéllel
el
Együtt (%)
16,7
6,4
19,0
40,2
46,0
74,7
Férfi (%)
22,0
9,4
23,2
44,7
48,6
73,3
Nõ (%)
11,3
4,3
13,8
30,4
43,2
76,3
tatott
Országosan a szakmunkás végzettséggel és a diplomával rendelkezőknek van legnagyobb esélye munkahelyet találni, a diploma azonban az előbbinél jóval biztonságosabbá teszi a munkapiaci helyzetet. Feltűnő, hogy a női szakmunkások a férfiaknál – amellett, hogy arányuk is alacsonyabb a férfiakénál – jelentősen kisebb arányban vannak a foglalkoztatottak között. 16
A roma népesség foglalkoztatottságára országosan az jellemző, hogy a csekély létszámú (1011 fő) diplomásnál a foglalkoztatottság magasabb arányú, mint az ország összes diplomása esetében. (75 % és 72 %), s még magasabb az arány a diplomás cigány nőknél (az összesen 476 nő esetében 76 %). A skála másik végpontján, az általános iskolát sem végzettek esetében ennek a fordítottja figyelhető meg: a cigány népességben a foglalkoztatott nők aránya fele a férfiakénak, s még ennél is nagyobb az arányok eltérése az ország teljes, megfelelő korú népességében.
Ebben a vonatkozásban jogosan vethető fel, hogy ismerve a romák rossz iskolázottsági mutatóit és a roma tanulók iskolai hátrányait, magas lemorzsolódását, lehet-e egyáltalán az iskoláról, mint kitörési lehetőségről beszélni. Az adatok azt mutatják, hogy a romák alacsony iskolai végzettsége újratermelődik, alig mérhető az érettségizettek és főként a felsőfokú végzettségűek száma és aránya. A jelenlegi tendenciák alapján legalább két generációnyira tehető az az időtáv, amin belül a romák iskolázottsága megközelíti a többségi társadalomét. Az iskolarendszer akkor lehet valódi kitörési pont a romák számára, ha a fennt említett adatokat figyelembe vesszük. Más az elvárása az iskolarendszerrel szemben a fiatalabb roma generációnak és a jobb helyzetű roma csoportoknak. Az eltérő igényeknek megfelelően több szerepet kell betöltenie az oktatásnak, az egyes iskolatípusoknak. Nem mindegy, hogy a romák jelenlegi iskolai végzettségi szintjét és a roma tanulók jellegzetes iskolai kudarcait, azok okait elemezve, milyen stratégiát és megvalósítható célokat fogalmaz meg az oktatáspolitika. Továbbá, hogy milyen célokat fogalmaznak meg maguk a romák. A siker érdekében figyelembe kell venni az egyes roma korcsoportok és társadalmi csoportok eltérő lehetőségeit és céljait. A rugalmas képzési struktúrákat, az egyes csoportokra célzottan kell meghatározni. Az egyes roma csoportok eltérő helyzetét figyelembe vevő oktatás- és felnőttoktatáspolitika a hazai romák nagyobbik részét lenne képes „megszólítani".
17
Fónai Mihály felsorolása a lehetséges célcsoportokról és tanulási terveikről (életkori csoportokban):
18 év alattiak: e korcsoportbeliek számára az érettségi megszerzése és a diploma is reális lehetőség. A felsorolt lehetőségek közül leginkább a jogosítvány vonzza őket, amit minden bizonnyal nem szakmai végzettségként értelmeznek.
19–45 évesek: a jogosítvány mellett egyforma súllyal lehetnek az általános iskolai, a szakmai és a középfokú képzés célcsoportjai. A 26–35 évesek jelentős része, ha tehetné, diplomát is szerezne.
46–55 évesek: ők az általános iskolai és szakmai képzés célcsoportjai lehetnek – meglepő módon azonban a szakmai végzettséget sokkal inkább iskolai keretekben és kevésbé tanfolyami formában szereznék meg; ez összefügghet ennek a korosztálynak az iskolázottsági szintjével és az OKJ-s tanfolyamok életkori összetételével, ahol az ő korosztályuk már alig vesz részt.
56–62 évesek: leginkább a hiányzó általános iskolai végzettséget szereznék meg, ám az ő életkori csoportjukban a szakmatanulás reális esélye a majdani munkaerő-piaci
reintegráció
szempontjából
alacsony.
Valószínűleg
az
általános iskolai végzettség megszerzését az önbecsülés és praktikus okok, pl. a jogosítvány megszerzése motiválja.
A cigány tanulók oktatásával kapcsolatos problémákat két dimenzió mentén sorolhatjuk be: 1. A felvetődő kérdések egy része a magyar közoktatási rendszerrel (például az elégtelen pedagógiai gyakorlattal, a rossz minőségű iskolákkal, a szegregációval, stb.), más része pedig a cigányság helyzetével kapcsolatos (nyelvi, szociális és kulturális sajátosságokkal). Az eredményességhez alighanem mindkét tényezőt figyelembe kell venni. 2. A javaslatok egyrészt a hátrányokra (a szocializáció elégtelenségére, az iskola és a szülők rossz kapcsolatára, a nyelvi és szociális hátrányra, az óvoda mellőzésére, a tanulási motivációval kapcsolatos problémákra, a hátrányos megkülönböztetésre, a 18
cigány oktatási programok nem megfelelő tartalmára, vagy akár ezen okok településenként különböző kombinációjára), másrészt bizonyos “pluszokra” építenek. A cigányság eltérő nyelvhasználatát, szocializációját akár deficitként is lehet értelmezni, és kidolgozható az ezeket kompenzálni szándékozó felzárkóztató programok sokasága, mégis úgy tűnik, a legeredményesebbek azok az iskolák, ahol elismerik a romák másságát, és ezeket a sajátosságokat felhasználva, ezekre építve alakítják ki számukra a tantervet. Bár a multikulturális oktatás paradigmája egyre elterjedtebb és erősebb Magyarországon, a cigányság integrációja szempontjából további népszerűsítésre van szükség. A cigány tanulók oktatásának valóban kitüntetett szerepe van, részben mert ez az egyik pont, ahol az egymást erősítő és egymásból építkező hátrányok “ördögi körét” meg lehet törni, részben pedig mert az oktatási sikernek szétsugárzó hatása van, hat a munkaerőpiaci és szociális pozíciókra is.
3.3. Gazdasági aktivitás, ágazati és foglalkozási összetétel. A rendszerváltás után megjelenő munkanélküliség legelőször a romákat érintette tömegesen, de általában is elmondható, hogy ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és nekik jelentette (és jelenti még ma is) a legnagyobb nehézséget az új, piaci munkaviszonyokhoz való alkalmazkodás. Mindez természetesen összefügg azzal a közismert ténnyel, hogy a rendszerváltást követően először az alacsony iskolai végzettséggel is betölthető, szakképzettséget nem igénylő álláshelyek szűntek meg, ahol a roma népesség többsége korábban dolgozott. A közhiedelemmel ellentétben a roma férfiak többsége tartós munkaviszonnyal rendelkezett a rendszerváltás előtt. A szakirodalomban teljes a konszenzus arra vonatkozóan, hogy a romák körében előbb kezdődött a munkanélkülivé válás, mint a nem romáknál. Ma már szinte semmilyen munkaerő-piaci értékkel nem rendelkezik az elvégzett nyolc általános iskolai osztály, pedig a roma családok többségében a munkaképes korúaknak nincs ennél magasabb iskolai végzettségük. Nagyon könnyen válnak így előbb áldozatává majd alakítójává a roma gyerekek az alacsony iskolai végzettség-
19
munkanélküliség- szegénység-alacsony iskolai végzettség ördögi körének, és válik lehetetlenné szinte az egész roma népesség számára a társadalmi mobilitás. A teljes 19 éves kor feletti roma népesség negyede, 25,1 % aktív dolgozó, mindössze 5 % tanul „főállásban”, a maradék 70 % inaktív. Az inaktívak három legnagyobb
csoportját
a
munkanélküliek,
a
segítő
családtagok,
illetve
a
rokkantnyugdíjasok teszik ki. A cigány népesség foglalkoztatása terén jelentősek a regionális és a településtípus szerinti különbségek. A legkedvezőbb helyzetben a fővárosban és környékén élő roma népesség van. A központi országrészben a cigány férfiak és nők mintegy 43%a rendelkezik valamilyen munkával. Ezen belül Budapesten 49%, Dunántúlon 28%, a keleti országrészben pedig 14% ez az arány. A roma népesség foglalkoztatottsága jelentősen eltér nemek szerint is. Budapesten a férfiak 64%-a dolgozik alkalmazottként, vállalkozóként vagy legalább alkalmi munkásként, míg ez az arány a nők körében a 37%-ot sem éri el. Országosan jellemző a roma népességre, hogy a férfiaknak nagyobb részaránya rendelkezik munkával, mint a nőknek. Ezzel párhuzamosan a roma férfiaknak vidéken sehol sem tapasztalható olyan jelentős mértékű foglalkoztatottsága, mint a fővárosban. Dunántúlon ez arány 30%-ot tesz ki, a három keleti megyében 14%-ot. Legalább két jelentős problémára azonban külön figyelmet kell fordítani. Egyrészt a roma népesség alacsony iskolai végzettségére, másrészt a romák alacsony presztízsű, rosszul fizetett, gyakran illegális munkavállalására. A romákat leginkább az alacsony iskolai végzettségük és a velük szemben megnyilvánuló diszkrimináció teszi kiszolgáltatottá a munkaerőpiacon. A cigány népesség foglalkoztatása terén jelentős a regionális– és a településtípus szerinti különbség fővárosi és országos szinten egyaránt. A legkedvezőbb helyzetben, a fővárosban és környékén élő roma népesség van, ugyanis míg az utóbbi tíz évben a főváros új munkalehetőségeket kínált, a vidéki városokban nem változott, míg a falvakban tovább romlott a romák munkaerő-piaci helyzete. (Bár azt meg kell jegyeznünk, hogy a roma nők foglalkoztatási helyzete messze kedvezőtlenebb, mint a férfiaké.)
20
Foglalkoztatási helyzetük a nem roma népesség helyzetétől az alábbi pontokon tér el jelentősen:
A foglalkoztatottak iskolai végzettsége
A
foglalkoztatottak
munkavállalásában
az
alkalmi
és
a
rendszeres
munkavégzés egymáshoz viszonyított előfordulási gyakorisága A
A foglalkoztatottak által végzett munka presztízse
népesség
egyes
csoportjainak
munkavállalási
lehetőségeit
tükrözi
a
munkanélküliségi ráta, amely azt mutatja, hogy a munkát vállalni szándékozó, és ezért aktív lépéseket tevő népesség mekkora hányada nem talál magának munkát. A cigányság körében 1990-ben a munkanélküliségi ráta értéke meghaladta a 20 százalékot, 1993-ban pedig már 36 százalék volt. Kemény még ennél is jóval magasabbra, 51%-ra becsüli a cigány munkanélküliséget. Ha a passzív munkanélkülieket (akik nem foglalkoznak aktívan álláskereséssel) is számításba vesszük, még súlyosabb a helyzet: a munkaképes korú romák majdnem fele munkanélküli. A romák körében a munkanélküliség 3,5-szöröse a nem romák körében tapasztaltnak. Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy a roma munkanélküliség azért olyan nagyarányú, mert a cigányság iskolázottsága jóval alacsonyabb az országos átlagnál, a roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiban koncentrálódik, tipikus munkahelyei azokban az ágazatokban voltak, melyek a rendszerváltás után szinte teljesen megszűntek, vagy legalábbis elvesztették jelentőségüket. Mindezek lehetséges okai a cigány munkanélküliségnek, de nem adnak teljesen kielégítő magyarázatot a roma és nem roma munkanélküliségi ráták közt mutatkozó – talán túlzottan nagymértékű – különbségre. Az alacsony iskolai végzettségen és a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen területi megoszláson túl tehát az etnikai diszkrimináció is szerepel a magas cigány munkanélküliségi ráták okai között. A foglakoztatási diszkrimináció, bár szinte mindenhol jelen van, különösen erős az ország azon régióiban, ahol nagy a verseny az alacsony képzettséggel is betölthető állások iránt, és ahol az alacsony iskolázottságú többség munkanélküliségi problémája a legkönnyebben egy alacsony képzettségű kisebbség diszkriminációja árán könnyíthető. 21
A munkanélküliség már önmagában is súlyos pszichikai terhet ró az egyénre: meglazul az a szociális hálózat (network), aminek fontos részei voltak a munkahelyen
teremtett,
hétköznapi
megszokott,
interakciók,
a
rendszeres
tevékenység hiányával eltorzul az idő észlelése, csökken az önbecsülés, megjelenik a feleslegesség érzése. Minél hosszabb ideig van távol az egyén a munkahely világától, annál nagyobb mértékben veszíti el azokat a korábbi jártasságait, melyek értékessé tehetik a munkaerőpiacon. Emellett a társadalomban jelen van a munkanélküliekkel szembeni előítélet, a munkaadók általában nem szívesen alkalmaznak munkanélkülieket. Legjellemzőbb a barátokon, ismerősökön vagy hirdetések útján való elhelyezkedés, illetve a közvetlen állásból-állásba típusú mozgás, ami csökkenti ugyan a foglalkoztatásból
a
munkanélküliségbe
kiáramlók
számát,
de
a
tartósan
munkanélküliek esélyeit rontja. A
munkanélküliek
közel
fele,
a
nem
regisztrált
munkanélküliek
többsége
veszélyeztetett, hogy tartósan kiszorul a munka világából, és így a szociális ellátó rendszerek gondoskodására szorul. Magyarországra jellemző, hogy a munkaerő nem mobil, a munkaadók általában nem vállalják az utazás költséget, a családok pedig nem tudják vállalni a költözéssel (lakásvásárlással,lakásbérlettel) járó költségeket. A munkaerő tehát helyhez kötött, lehetőségeit a régió munkaerő-piaci helyzete határozza meg. A legtöbb tartósan munkanélküli a hagyományosan rossz helyzetben lévő észak-keleti régióban található, 1997-ben arányuk 54%; települési szinten a községekben jellemző a tartósan munkanélküliek nagyobb aránya. Ágazati
besorolás
szerint:
a
tartósan
munkanélküliek
felülreprezentáltak
a
mezőgazdaság, bányászat, kohászat, gépipar, szállítás, raktározás területén. A korábban tartós munkaviszonnyal rendelkező romák körében jóval magasabb azoknak az aránya, akik két éve (!) vagy több mint két éve vannak állás nélkül, mint a nem romák esetében. “Az iskolából kikerült cigány fiatalok helyzete is igen rossz. A tartós munkanélküliek aránya körükben legalább 40%-al haladja meg az azonos életkorú, nem cigány pályakezdők megfelelő adatát. Utalni szeretnék a romák vállalkozási esélyeiről alkotott nézetkülönbségre: az egyik tábor szerint a hagyományos cigány mesterségek támogatásával sikeres vállalkozóvá lehet tenni a cigány kisebbséget. Szerintük a vállalkozói típusú 22
tevékenység- és életforma meglehetősen közel áll a romák hagyományos munkakultúrájához, szokásaihoz. Ezzel szemben a mások tábor úgy gondolja, hogy ez nehezen lehetséges, mivel az ilyen mesterségek termékeire nincs számottevő kereslet. Többek szerint a föld, vagyis a háztáji szintű ellátás “nem lehet általános csodaszer” a cigány kisebbség gazdasági helyzetének javításában. Milyen támogatási módszerek lehetségesek? A támogatási rendszer végpontjai a helyi foglalkoztatási projektek: önszerveződő közösségek aktivizálásával megvalósuló komplex projektek, melyek személyi szolgáltatások ill. kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak, továbbá olyan új munkák megszervezésére, melyek támogatások nélkül nem jöhetnének létre. A helyi foglalkoztatási projektek társadalmi összetartó erő közegei is, mivel hátrányos helyzetűeknek munkát biztosítanak, a létrehozott munkahelyek szociálisan hasznosak, új piacok kibontakozását segítik helyi szinten és nyilvánvalóan önsegítő jellegűek. A szociális gazdaság elmélete olyan modell, mely a szolgáltató szektor bővítését célzó politikát jelenti, felismerve annak tartalékait új állások létrehozására a kereslet növelésével,
a
kínálat
megszervezésével,
a
szolgáltatások
színvonalának
javításával. Mindezt olyan módon próbálja elérni, hogy piaccá szervezi a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatásokat, és ezáltal a helyi igényeket munkaerő-piaci
keresletté
szolgáltatások
szférájában
szervezi.
Álláslehetőségeket
(házhoz
szállítás,
teremt
a
gyermekfelügyelet,
személyi idősek,
mozgássérültek segítése stb.), szolgáltatássá teszi a környezetvédelmet és a környezet gondozását (leromlott épületek felújítása stb.). E területeken az EU országaiban évi 4-7%-os foglalkoztatás bővülés figyelhető meg, szemben a szolgáltatási szektor 2%-os bővülésével. Összefoglalva a helyi foglalkoztatási projektek működéséről elmondható, hogy nagyon figyelemreméltó kezdeményezések, működésük elméletben hatékonynak látszik: az EU országokban is csak az utóbbi időben mutatható ki egyelőre ugyan még kis mértékben, de már a statisztikákban is megjelenő eredményességük. Hazánkban azonban még nagyon kis számban tevékenykednek ilyen projektek, nem 23
hálózzák be az ország egész területét: a válságrégiókban és a munkanélküliséggel leginkább sújtott kistelepüléseken egyáltalán nem érvényesül hatásuk. Ezeken a területeken a fő gond az infrastruktúra elmaradottsága és a munkaerő gyenge minősége. A helyi kezdeményezések azért lehetnének hatékonyabbak, mert itt a helyi igények piaci szolgáltatássá szervezése egyszerre lenne gyógyír az infrastrukturális hátrány és a munkanélküliség kezelésére. Másrészt az elmaradott régiókban jellemző leginkább a cigány munkanélküliség, ami speciális megoldást igényelne. A roma munkaerő általában szakképzetlen, többségük évek óta nem rendelkezik állással, tehát nem lehet őket egyik napról a másikra visszavezetni a munkaerő-piacra.... Érdemes lenne a mentor rendszerű programokat is szélesebb körben bevezetni, illetve az oktatási és foglalkoztatási programokat összekötni. A romák között nagy tiszteletnek örvendő, mintaként szolgáló személyek megnyerése egy-egy modell mellé a népszerűsítést s a vonzerőt is segítené.
3.4. A roma háztartások jövedelmi viszonya, a lakáshelyzet.
A népszámlálás adatai szerint a roma nemzetiségűek majdnem 60%-a él komfort nélküli lakásokban (ezzel szemben a teljes népességnek csak 15,7%-a). Míg az ország népességének 74,1%-a legalább komfortos lakásban él, addig ez az arány a cigányok esetében csak 22%. Kemény I. 2003-as vizsgálatai alapján (csak becsült összegek), a cigány háztartásokban az egy főre jutó átlagos havi jövedelem 20 900 forint. Ez tartalmazza az összes, pénzben kifejezhető bevételt, tehát a nyugdíjakat és a támogatásokat is. A munkajövedelmek átlagosan a bevételek kevesebb mint felét jelentik. Becslések szerint ezek egy háztartástagra jutó átlagos összege 8800 forint. A középértékek mögött jelentős jövedelmi különbségek húzódnak meg. A háztartások 56 százalékában ugyanis nincs olyan személy, akinek a felvétel idején munkából származó személyes jövedelme lenne. Ez az arány magas. Különösen annak ismeretében, hogy a cigányok között nagyon kevés a csak nyugdíjas korúakból álló háztartás. Ezekben a háztartásokban az egy főre jutó átlagos jövedelem 14 900 forint. Ahol viszont minden felnőttnek van keresete, az egy főre jutó jövedelem átlaga közel 40 ezer forint. 24
Az össznépességben az egy főre jutó havi jövedelem 2001-ben 40 000 forint, 2003 őszén pedig 60 000 forint. A cigány háztartások 56 százalékában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el még az össznépesség legalsó részében felvett átlagos havi jövedelmeket sem. Az adatok szerint a cigány háztartások 11 százaléka a jövedelméből szűkösen meg tud élni, de nagyobb megtakarításokra vagy befektetésekre nem képes. A cigány háztartások 82 százalékának a jövedelme viszont nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik, a szó legszorosabb értelmében szegény és még táplálkozni sem tud kielégítően Ezek az összefüggések a fővárosi és főváros környéki háztartásokra nem vonatkoznak. Itt ugyanis a keresővel rendelkező háztartások aránya és a háztartások jövedelme jóval meghaladja a vidéki cigány családoknál mért arányokat. Budapesten a háztartások 30 százalékában minden felnőttnek van munkajövedelme. Az egy főre jutó átlaga a jövedelemnek itt 32 900 forint. (90 százalékkal magasabb, mint a három keleti megyéből álló legszegényebb régióban mért átlag.) A cigány háztartások összes jövedelmének átlagosan mintegy a negyedét, a nyugdíjaknak és a támogatásoknak pedig 45 százalékát teszik ki a gyerekekhez fűződő támogatások. Fontos megjegyezni, hogy ezek összege azonban a negyedik gyermektől már nagyon minimálisan nő. A szegények, és különösen a roma szegények számára elérhető munkák oly rosszul fizetettek és bizonytalanok, hogy a család jövedelmének egészen kis hányadát tudják csak adni. A roma szegények kiszorulnak az iskola piaci tudást adó szeleteiből, nem kis részben ennek tulajdoníthatóan azután kiszorulnak a szervezett munkák piacáról is. Ezzel egyidejűleg pedig aránytalanul megnövekednek az esélyeik arra, hogy “bezáródjanak” a mély-szegénységben élőknek a többségi társadalomtól csaknem hermetikusan elkülönülő világába, valamint azokba a munkapiaci, szociálpolitikai és fegyelmező intézményekbe, amelyeknek dolga e különválás kezelése és társadalmi legitimálása. A mély-szegénység súlyos etnicizálódását érzékelteti, hogy ezen az életnívón él a szegények közül a cigány-családok 83, míg a nem cigány családoknak 39 százaléka. (Szalai, 2001)
25
3.5. Vallási életük
Általánosságban elmondható, hogy a magyarországi cigányok körében - gyakorolják bár hitüket a római katolikus, az unitárius, a görög katolikus vagy éppen a szabadegyházakban - tartják magukat a bevett keresztény liturgiáktól eltérő vallási elképzelések is. Ezek immár össze is kombinálódtak a keresztény hittel. A keresztelést például igen fontos momentumnak vélik, ám nem csupán a „szokásos" értelemben. A hitbeli meggyőződés része például, hogy az újszülöttet állandó személyi felügyelet alatt tartva kell védeni, egészen a keresztelőig - ami majd, hivatalos funkcióján túl, megvédi a rontástól is. E rontás - vélik - persze nemcsak a rossz szellemek, hanem sokszor a romák irányából is történhet. Az archaikusabb cigány csoportok folklórjában ma is jelentős szerepet játszanak az úgynevezett „átokénekek" - számol be erről Bari Károly, a friss Kossuth-díjas roma költő és népmesegyűjtő is. Szerinte a cigányok hisznek az átok erejében, mint ahogyan abban is, hogy énekléssel elejét lehet venni a rontó szándékok érvényesülésének. Így azután bármelyik egyházhoz tartozzanak is, vallásgyakorlásuk nem akadályozza meg őket abban, hogy természetfeletti szellemek, visszajáró lelkek létezésében is higgyenek. Vannak persze sajátosságai a keresztény cigányság vallásosságának is. Közkeletű nézet szerint e körben a Mária-hit erősebb, mint a Krisztushoz való kötődés. Várnagy Elemér szerint, míg a katolikusok általában Mária közbenjáró szerepét szokták hangsúlyozni Jézusnál, a keresztény cigányok - a katolikus romák is - inkább fordítva: Jézushoz fohászkodnak avégett, hogy segítséget eszközöljön ki Máriánál, akiben elsősorban az Isten anyját tisztelik. E jelenséget többen a cigány nők hagyományos és jellegzetes társadalmi „pozíciójából" eredeztetik. Így vélekedik például Lankó József is, aki a kizárólag a 19. századi nyelvújítás előtti, archaikus román nyelvet beszélő, beás cigányok által lakott, dél-baranyai Alsószentmárton római katolikus plébánosa. „Errefelé - meséli - nemcsak a főzés, a gyereknevelés az asszony dolga, de tíz eset közül kilencben az is, ha el kell intézni valamit." A hazai cigányság túlnyomó többsége római katolikus vallású, kisebb része görög katolikus és református. Több kisegyház rendelkezik roma származású hívekkel is. A legnevesebb búcsújáró helyek: Csatka, Mátraverebély-Szentkút, Máriagyűd, és Máriapócs, ahova évente nagyon sok roma család zarándokol.
26
A cigányság vallásossága nem mindig jelenik meg kristálytiszta formában. Sokszor szinte babonaság, amit mi eufemisztikus módon vallásosságnak nevezünk. Mégis, akármilyen formát is vegyen a vallásosság a cigányságban, ez egy nagyon fontos elem, amelynek fölnagyításával és támogatásával elősegíthetjük az integrációját.
27
4. Roma integrációt segítő programok 4.1. A Roma Integráció Évtizede Program (68/2007. VI. 28. OGY határozat) A 2003. június 29. és július 1. között Budapesten megrendezett „Romák a bővülő Európában, a jövő kihívásai” című nemzetközi konferencián részt vett közép- és kelet-európai országok (Horvátország, Bulgária, Románia, Macedónia, Csehország, Szerbia, Montenegró, Szlovákia, Magyarország) kormányfői kifejezték politikai elkötelezettségüket a roma és nem roma lakosság életkörülményei között meglévő szakadék csökkentése iránt. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőivel közösen abban állapodtak meg, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánítják. Az erről szóló nyilatkozatot a részt vevő országok miniszterelnökei 2005. február 2-án írták alá Szófiában. A Roma Integráció Évtizede Program célja, hogy felgyorsítsa, és fenntartható módon biztosítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához. A részt vevő országok a Program folyamán - a közösen kialakított keretek, célkitűzések között - saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban tervezik és valósítják meg roma integrációs politikájukat, stratégiai tervet készítenek. A közösen elfogadott célkitűzések megvalósítását rendszeresen ellenőrzik, a stratégiai terveket szükség szerint módosítják. A Stratégiai Terv célja a roma lakosság társadalmi, gazdasági integrációja
feltételeinek
megteremtése,
életkörülményeik
javítása,
a
romák
közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása, valamint a romák és nem romák életkörülményei
között
kialakult
szakadék
csökkentése,
hosszú
távon
megszüntetése. A Stratégiai Tervben megfogalmazott feladatok célja a hatékonyabb gazdaságpolitika kialakítása, illetve ennek hosszú távú fenntarthatósága (pl. versenyképesség növekedése, foglalkoztatottság javulása, szociális transzferek, az eltartottak számának csökkenése). További célok az egyes prioritási területeken:
28
- az integrált oktatás kiterjesztése, deszegregáció a közoktatásban, a romák képzettségi szintjének emelése; - a romák munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, illetve foglalkoztatottsági szintjük emelése; - a lakhatási körülmények javítása, amely összekapcsolódik a települési és térségi szegregáció nagyarányú csökkentésével; - a romák egészségi állapotának javítása, a születéskor várható élettartam növelése, valamint az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférésük javítása, - a kultúra, a média s a sport területére vonatkozó feladatok, - a romákkal szembeni diszkrimináció csökkentése, az esélyegyenlőség elősegítése a jogérvényesítés során.
4.2. Az eddigi kormányok sikerei és kudarcai
Nem lehet pontos összesítést készíteni arról, hogy a rendszerváltás óta mennyit költöttek a kormányok összesen a romák integrációjára. Ennek oka, hogy rengeteg foglalkoztatási és ösztöndíj támogatást szociális alapon lehetett igénybe venni, nem pedig úgy, hogy ki cigány, vagy ki nem az. Az Állami Számvevőszék 2008-as tanulmánya is csupán egyetlen összegző számot közöl: 1996 és 2006 között körülbelül 120 milliárd forint ment el erre a célra. Számításaink szerint az első időszakban, 1990 és 1996 között mindössze pár százmilliót fordítottak a kormányok a cigányok integrációjára. A tájékoztatás szerint 2007-ben rekord nagyságban, körülbelül 27,5 milliárd forintot költöttek a romák oktatásának, foglalkoztatásának, lakhatásának segítésére, valamint egészségügyi, kulturális és anti-diszkriminációs támogatásokra. Mindezek ellenére a különféle szociológiai kutatások, és az Állami Számvevőszék 2008. májusi tanulmánya szerint két évtized alatt sem javult érdemben a romák helyzete. Amint az ÁSZ-tanulmány is megjegyzi, 1995-ig a cigányság helyzetének javítására az egyedi programok voltak a jellemzők. Egy ilyenből fejlődött ki 1994 februárjára a 29
Gandhi Gimnázium is. Egy 1993-as törvény szerint később létrejöhetett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye, megszavazta az Országgyűlés a kisebbségi törvényt, és létrejött a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH). A rendszerváltás utáni első kormány egyedi programjai a későbbi összegekhez képest jelentéktelenek, mindössze pár tízmilliós tételek voltak. Ezeket az ÁSZ-jelentés nem is számszerűsíti. Ennek egyszerű oka van: nem speciálisan a romákat megcélzó programok indultak, de részesültek belőle ők is. Ekkor mozdultak meg a civil támogatások is, a Gandhi Gimnázium például az állami pénz mellett az akkoriban aktív Soros Alapítványtól is kapott 21,5 millió forintot. 1995-ben megszületett egy rövidtávú kormányprogram, de ennek konkrét intézkedési csomagja csak 1997. júliusára készült el. Ez volt az első ilyen a rendszerváltás után. Az
összes
elemzés
kiemeli,
hogy
az
1994-1995-ben
kiépült
kisebbségi
önkormányzati rendszer hazai és nemzetközi fogadtatása is egyértelműen pozitív volt. Azóta a települések önkormányzatainak a munkájában kisebbségi képviselők is részt vehetnek. Ahol élnek cigányok, ott cigány képviselők dolgoznak. A romák óvodai
és
iskolai
nevelése
szempontjából
alapdokumentum
az
1997-es
kormányhatározat, amely meghatározta a kisebbségi oktatás tartalmát. Emellett szabályozta az anyanyelvű és kétnyelvű oktatásra, a cigány kisebbségi oktatásra vonatkozó feladatokat. A rendszerváltás óta először parlamenti romanapot tartottak Az évek múlásával egyre konkrétabb és átfogóbb tervek születtek és egyre nagyobb összegeket fordítottak a kormányok romaprogramokra. Az ÁSZ szerint azonban súlyos probléma volt, hogy minden kabinet nekiállt új terveket kidolgozni, amivel mindig
elment
rengeteg
idő,
és
megszakadt
a
folytonosság. 1999-ben
a
kormányprogramban már szerepelt az oktatásban ösztöndíjjal tanulók és a továbbtanulók számának bővítése, a foglalkoztatásban a munkavállalási lehetőségek megteremtése és az átképzés, a kultúrában a roma kulturális hagyományok ápolása és a roma közművelődési intézmények létrehozása. Elindult egy hosszú távú stratégia
kidolgozása
is,
de
azt
már
nem
fogadták
el.
A jobboldali koalíció idején a kultúra volt az egyik olyan terület, ahol a kormány célzottan roma programokat támogatott, az ÁSZ szerint több százmilliós összeggel. Szociális földprogramot indítottak: vetőmagot és földet adtak az önkormányzatokkal együttműködve romáknak, akik így ingyen művelhettek földet. 2000-től az MCKA költségvetésében elkülönített ösztöndíj-keret segítette a roma fiatalokat a tanulásban 30
az általános iskola 5. osztályától, a diploma megszerzéséig. A 2000-2001-es tanévben 11 500-an kaptak ösztöndíjat. A cigány fiatalok iskolai esélyegyenlőségének növelésére kiszélesítették az ösztöndíjrendszert az MCKA egyre nagyobb támogatásával. A pályázati keret az 1999. évi 50 millió forintról a ciklus végére, 2002-re évi 111 millióra növekedett. A cigány kultúra támogatására költött állami pénzek nagysága is fokozatosan nőtt, az 1999. évi 275 millió forintról 2003-ra 1,1 milliárdra, utóbbit már a következő kormány utalta. A "jóléti rendszerváltás" programját meghirdető Medgyessy Péter kormánya kimondta, hogy kiemelten kezeli a cigányság felemelésének kérdését. A ciklus legnagyobb szabású terve az országban az ÁNTSZ szerint létező 769 romatelep felszámolása volt. Emellett az óvodáktól a felsőoktatásig szerettek volna minél több cigány fiatalt bevonni a rendszerbe. A szocialista-szabad demokrata kormány azt is elhatározta, hogy a kormányzati intézményrendszeren is változtat az eredményesség érdekében, emellett roma diplomásokat akartak felvenni a minisztériumokba. Tervbe vették azt is, hogy a kormányzati propaganda-gépezet segítségével megpróbálják átformálni
az
emberek
kisebbségekkel
kapcsolatos
előítéletességét.
Ennek érdekében jelentős stratégiai és szervezeti változások következtek 2003-ban nagy ívű program előkészítése indult el, ebből nőtt ki "a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Terv", amelyet végül csak 2007-ben fogadtak el. A terv 2015-ig fogalmazott meg intézkedéseket, feladatokat, miközben a nagy tervek bedőltek, vagy igen szerény eredményeket produkáltak. 2003-ban törvény született "az esélyegyenlőség előmozdításáról", majd 2006-ban megalakult az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely azóta számos, romákat hátrányosan ért ügyben pénzbírsággal sújtott munkaadókat. Miután a 769 cigánytelepből mindössze 29-et sikerült felszámolni, gyakorlatilag eredmény nélkül ért véget a nagyszabású terv. Nem sikerült a minisztériumokat sem feltölteni roma diplomásokkal, és a romák foglalkoztatása terén is nagyon gyenge eredmények születtek. Az általános- és középiskolákban több komoly programot indítottak milliárdos költségvetéssel (Útravaló, Tanoda, Utolsó Padból), de ezek nem kimondottan a romák, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek támogatást szolgálták. Mint sok más estben, itt sem lehet számszerűsíteni, hogy mennyi cigány fiatal 31
részesülhetett ezekből. A felsőoktatásban is sikerült valamelyest növelni az ösztöndíjasok számát, öt év alatt 34 ezren kaptak támogatást. Telepfelszámolásra - részben hitelből - szánt 15 milliárd helyett végül csak egymilliárdot költöttek. Az oktatási ösztöndíj programokra öt év alatt 990 millió ment el, de ennek jelentős részét a Világbank és a Soros Alapítvány finanszírozta a kormányzati Roma Oktatási Alap mellett. A Gandhi Gimnázium is százmilliós nagyságrendben kapott pénzt a három kormány alatt. A legtöbb pénzt az oktatás területén a 2005-ben indult Útravaló ösztöndíjprogramra költötték, ez a tehetséges, de nem csak cigány tanulók kiemelkedését segítette az első évben mindjárt 721 millió forinttal. Még 1997-ben kezdődött a "Helyi kisebbségi önkormányzatok működésének általános támogatása" nevű program, amelyre azóta minden kormány évente százmilliókat költött, de ebből nem csak a romák részesültek. Az ÁSZ szerint a cigány kisebbségi önkormányzatok becsült részesedése az 1997. évi 164 millió forintról 2006-ra 660 millióra emelkedett. Eközben egyre csökkenő mértékű támogatásban részesült az MCKA, amelynek állami támogatása 2004-ben is 1,1 milliárd forint volt, a következő két évben viszont már csak 459, majd 125 millió forint.
5. Európai Uniós irányelvek Az Európai Unió jogalkotása csupán általánosságban rendelkezik az emberi jogokról, ritkábban szól specifikusan a kisebbségekről. A kötelezettségek a mai napig az egyéni emberi jogok védelmét írják elő, ami egyúttal tartalmazza a kisebbségi jogok elismerését is. Többek véleménye szerint a kisebbségi jogok nem az a terület, ahol a Közösség egységesen akar fellépni, a kisebbségek védelmét a tagállamokra bízzák, melyek saját körülményeiket figyelembe véve intézkedések sorát hozták meg ebben a kérdésben. Az Európai Unió hatékony jogi keretrendszerrel rendelkezik a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz. A tagállamok kötelesek ezeket az irányelveket saját nemzeti törvénykezéseikbe átültetni.
32
Az Európai Bizottság rendelkezései továbbá kiterjednek arra, hogy ösztönözzék a tagállamokat az Európai Strukturális Alapok igénybe vételére a roma integráció támogatása érdekében. Ezt a folyamatot az EURoma hálózat is elősegíti, amelynek célja a Strukturális Alapok használatának ösztönzése a romákra irányuló szakpolitikák hatékonyságának növelése és társadalmi befogadásuk elősegítése érdekében. Ezen kívül az Európai Unió intézkedéseket kezdeményez a roma integráció előrelendítéséért. Ezen intézkedések szempontjai:
EU finanszírozási politikák és projektek (oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, diszkrimináció-ellenesség, társadalmi befogadás stb…)
Az európai roma csúcs
A roma integráció európai platformja
Kutatások és vizsgálatok
Együttműködés a roma civil társadalommal és a nemzetközi szervezetekkel
Az Európai Cigány Információs Hivatal az Európai Uniónak az a szerve, amely képviseli a cigányok emberi, politikai, társadalmi, szociális és gazdasági jogait az Európai Unió tagállamaiban, illetve a partner országokban. A Hivatal monitoring rendszerben vizsgálja meg az országokban a cigányok helyzetét és konfliktus megoldó szerepet vállal, ha szükséges. E Hivatal feladata továbbá, hogy a cigányokhoz kapcsolódó törvényeket, határozatokat előkészítse, az érdekegyeztetést és a felmerülő szakmai vitákat lefolytassa. Roma
értelmiségiek
1971-ben
Londonban
alakították
meg
a
Roma
Világkongresszust. 2004-ben jött létre a legnagyobb nemzetközi roma szerveződés az Európai Romák és Utazók Fóruma (ERTF), amelyet európai roma szervezetek, az Európa Tanács intézményei, valamint több mint 40 ország kormányainak tárgyalásai mentén hoztak létre. A Fórum különleges Együttműködői Megállapodással bír az Európa Tanáccsal, amelynek így különleges státuszú tanácsadói partnere a roma közösségeket érintő irányelvek kialakítása, és programok kidolgozása során. Az ERTF együttműködik az ENSZ, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács intézményeivel. Célja, hogy biztosítsa a romák és utazók alapvető jogainak eredményes gyakorlását, megóvja őket a rasszizmustól és 33
a diszkriminációtól, és hogy elősegítse integrációjukat azokban az országokban, amelyekben élnek. A Fórum fő feladata, hogy véleményeket és javaslatokat tegyen az európai döntéshozó szervezeteknek nemzetközi, országos, regionális, vagy helyi szinten, azzal a céllal, hogy a döntési folyamatokra hatással legyen. Hazánk 3 fővel képviselteti magát a szervezetben. Nyugat-európai példákból is látható, hogy nincs általános érvényű fejlődéselmélet csak modell - a megoldást a cigányság integrálására alapvetően a civil szervezetek aktivizálásában és az oktatásban látják a szakemberek és egyre inkább a mai kormányok is. Társadalmi részvétel és aktivitás, ez a modern partnerség biztosíthatja programjaik hosszú távú érvényesülését.
6. A Magyar Katolikus Egyház szerepei "A megélhetési gondokkal és társadalmi kirekesztéssel küszködő, legszegényebb embereknek van elsősorban szükségük a szeretet üzenetére, az emberi méltóságra építő lelki iránymutatásra"
6.1. A Magyar Katolikus Egyház, mint fontos integrációs erő
„Meggyőződésem, hogy a társadalom által oly gyakran elutasításban részesülők szolgálatában egyházunknak az alázat, a bűnbánat, az önzetlenség s a közös emberi értékek iránti fogékonyság alapján kell állnia.” – írja Erdő Péter bíboros. Az egyházak egyidejűleg képesek kapcsolatot teremteni a nehéz szociális helyzetben lévő cigánysággal, valamint erkölcsi elhivatottságuk révén hatékonyan kezelni a többségi társadalom előítéleteit. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia évek óta kiemelt figyelmet szentel a romák hitéleti feladatainak, ezért minden megyében felelőst neveztek ki a roma pasztoráció koordinálására. A cigány pasztorizáció a roma közösségek célirányos lelki gondozása a római Magyar Katolikus Egyházon belül, ugyanakkor fontos szegmensét képezi a cigányság felzárkóztatását célzó társadalmi programoknak is.
34
6.2. A cigánypasztoráció Több tevékenységi kört ölel fel komplex módon.
Legfontosabb eleme az evangelizáció, a hit terjesztése, a vallásos lelki élet elmélyítése, megerősítése. Ezt a célt szolgálják a cigány nyelvű misék és más közösségi
imaalkalmak,
a
kimondottan
romák
számára
szervezett
zarándokutak, cigánybúcsúk, El Pelé tiszteletének bontakozó kultusza.
A lelki élet elmélyítése mellett a cigánypasztoráció a legkülönfélébb formákban tevőlegesen részt vállal a cigányság hátrányos helyzetű csoportjainak társadalmi felzárkóztatásában, egzisztenciális helyzetük javításában. Karitatív adomány-osztásra, gyermek- és felnőtt oktatási programokra, átképzésekre, munkahelyteremtésre, idősek és betegek szociális gondozására és még más egyéb közösségi vagy intézményi ellátási formákra számtalan változatos példa létezik.
A hagyományos cigány kultúra elemeinek ápolása, a roma identitás erősítése szintén fontos eleme a pasztorációs tevékenységnek. Ilyenek az anyanyelvi szakkörök, tanfolyamok; a cigány hagyományőrző együttesek, kézműves műhelyek működtetése. Ezek a kulturális csoportok, kisközösségek sokszor a templomi szertartásokban is szerephez jutnak.
A cigányok és nem cigányok számára szervezett közös események alkalmat adnak a két közösség számára egymás közelebbi megismerésére, így az egymással szemben táplált előítéletek lebontására, enyhítésére.
A cigányság hagyományos hitvilága csoportonként jelentős eltérést is mutat, de néhány alapvonás általánosságban jellemző: Az emberi élet nem ér véget a halállal, a holtak valamilyen formában „tovább élnek”. Léteznek különböző test nélküli, szellemi lények, melyek lehetnek ártóak vagy segítőek. A legtöbb cigány csoport hitvilágában – a templomba hagyományosan nem járóknál is – központi helyet foglal el az Isten (általában Jézus Krisztust, és nem a Szentháromságot értik alatta) és Szűz Mária, valamint gyakorolják a népi vallásosság számtalan formáját. A roma kultúrának ezen elemei szintén jól kapcsolhatók a hivatalos katolikus tanításhoz, annak ellenére, hogy eredeti formájukban sokszor jelentős mértékben eltérnek attól.
35
6.3. A cigánypasztoráció intézményi háttere
A cigánypasztorációban közreműködő intézmények és közösségek kivétel nélkül alulról jövő kezdeményezések. Papok, szerzetesek és világi hívők kezdeményezései, akik az adott helyi igények alapján a lehetőségekhez igazodva végzik munkájukat. Ezen kezdeményezések koordinálására létrejöttek az egyházi adminisztrációnak a hivatalos testületei is. A cigánypasztorációval foglalkozó legmagasabb szintű testület a vatikáni - magyar nevén - az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa, mely nemzetközi szinten fogja össze az érintett vallási közösségeket. 2008-ban már VI. alkalommal szervezték meg a Cigánypasztorációs Világkongresszust. A Magyar Katolikus Egyházban Dúl Géza az országos cigánypasztorációs referens.
6.4. A cigánypasztoráció Magyarországon
1998 óta kb. 50-70 új kezdeményezés indult el az ország lekülönbözőbb pontjain. Óvodák, középiskolák, középiskolai kollégiumok kezdték meg működésüket. Ennyi plébániáról tudunk, amelyen valamiféle kapcsolatot építenek az ott élő cigánysággal. 2258 plébánia van az országban. Pozitívnak értékelhetjük a tendenciát, hogy a papság körében a cigánypasztoráció érdeklődésre tart számot. Nem jelentős az elzárkózó papok száma. Esélyt jelent, hogy éppen a kezdeményezőbb típusú papok, akik mernek új utakat keresni – kívánatosnak, fontosnak gondolják a cigánypasztoráció. A cigánypasztorációnak van egyfajta becsülete a törekvő papság körében. Nehézség, hogy nem tudják, hogy hogyan kezdjenek hozzá. 2003-ban Budapesten tartotta a Cigánypasztorációs Világkonferenciát a Vándorlók és Utazók Pápai Tanácsa. A magyar cigánypaszoráció elismeréseként, első esetben történ ez a Vatikánon kívül. 2001-ben megalakult a MKPK Migrációs Irodája, ez fogja össze az egyházmegyénkénti referenseket. A MKPK Migrációs Irodája 2003 óta minden évben megrendezi az Országos Katolikus Cigánytalálkozót 6-800 cigány részvételével. A találkozón előadások, tanúságtételek hangzanak el. Minden közösség bemutathatja a maga táncát, zenéjét, jelenetét. A
36
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia eddig útiköltséggel együtt teljes mértékben finanszírozta ezt a találkozót. A 90-es évek végétől a lelkipásztorok számára minden évben megrendezik az éves cigánypasztorációs konferenciát is. Évenként más-más témák jegyében papok, világiak, cigány és nem cigány lelkipásztorkodásban elkötelezett személyek továbbképzése, tapasztalatcseréje a konferencia. 2006-ban Gyömrőn az egyházmegye cigánypasztorációs munkáját koordináló iroda jött létre, a Ceferino Ház.
A
cigánypasztorációt
folytató
magyarországi
kezdeményezések
felsorolása
szemléletesen mutatja a tevékenység intézményi és módszertani sokszínűségét. Ezek akár modell-programokként is működhetnének az állam és az egyház együttműködése során. Alsószentmárton A 100%-ban beás-cigány lakosú baranyai település lelkésze Lankó József, vagy ahogy a helyiek hívják, Tiszi. Kezdeményezésére jött létre a Szent Márton Caritas Alapítvány. A hitoktatás és a gyermekek nyári táboroztatása mellett az alapítvány immár cigány nemzetiségi óvodát és tanodát is működtet a faluban. Arló A Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesközösség 1994-ben költözött a Borsod megyei Arlóra. Kezdeményezésükre jött létre a Szent Filoména Ifjúsági Szeretetközösség 1997-ben. Az olyan nagyobb események, mint a nyári gyerektáborok, ifjúsági találkozók mellett rendszeres programot jelent a heti közösségi tanítás. A közösség tagjai nemcsak arlóiak, hanem a környékbeli falvakból is ellátogatnak a rendezvényekre. Az egykori kántorlakásban, melyet "Befogad-lak"-nak neveztek el, működik a kiskórus, színpadi előadások, nyári találkozók szerveződnek. Az idejáró fiatalok bekapcsolódnak az Élet a Lélekben imaszemináriumba, a Cursilloba. A szerzetesközösség más közösségeket is látogat, és más természetű karitatív munkát is végez. Budapest - Józsefváros
37
Józsefvárosban a Szent József plébánián Bajzáth Ferenc a plébános. A rendszerváltozással elkezdődött az iskolai hitoktatás, ekkor kerültek kapcsolatba azokkal a többségükben romungró cigány családokkal, akik maguktól nem keresték meg a plébániát. Néhány lelkes hívővel megalakították a Szent József a Gyermekekért Alapítványt, mely támogatja a rászoruló családokat, időszakonkénti élelmiszersegéllyel, és hozzájárul a gyermekek nyári táborozásához is. 1994-től kezdve nyári hittanos táborokat, majd 1998-tól rendszeresen zarándoklatokat szerveznek roma családoknak és már egy baba-mama tábort is tartottak. 1999 óta egy használatra átengedett romos pincéből kialakított, 150 négyzetméteres helyiségben már közösségi programokat, tanulást segítő gyermekfoglakozásokat, rendszeres karitatív segítségadást nyújtanak. Otthont adnak az Apor Vilmos Tanítóképző Főiskola kihelyezett romológia tanfolyamának, valamint rendszeres kézműves és cigánytánc foglalkozásokra is sor kerül. Esztergom A Marista testvérek hivatása a szegények, rászorulók szolgálata, életük teljes megosztása. 1990-ben tértek vissza Magyarországra, 1999 óta Esztergom legszegényebb utcájában, a cigánysoron két szerzetes, egy spanyol és egy francia telepedett le. A cigánygyerekek számára naponta játékos foglalkozásokat tartanak gazdag,
változatos
programmal.
Segítik
őket
a
tanulásban,
az
iskolai
érvényesülésben. Tevékenységük most van kibontakozóban. Létrehoztak egy közösségi házat is „Teleház” néven, melyet öt főállású pedagógus segítségével működtetnek. Gyömrő A településen működik a Váci Egyházmegye Cigány Pasztorációs Központja, a Ceferino Ház. Tevékenységük túlmutat a váci püspökség határain, országos programok szervezésében is részt vesznek. Kéthetente a Mária Rádióban jelentkeznek műsorukkal. A Ceferino Ház vezetője Dúl Géza.
Gyöngyösoroszi
38
A Jó Pásztor Nővérek Dutra Mária Lurdes nővér vezetésével Gyöngyösorosziban telepedtek le. Egy utcában, közvetlen, közeli kapcsolatban élnek a cigány családokkal. A cigányasszonyokkal közös akciókat, programokat rendeznek. 13–15 éves lányok számára gazdasszonyképzőt indítottak nagy sikerrel. Tanítják őket főzni, felkészítik a feleség és a családanya feladataira. Hodász - Kántorjánosi Az első magyarországi cigánypasztorációs kezdeményezés 1946-ban kezdődött Hodászon egy nyírségi kis faluban. A falu görögkatolikus lelkésze, Solya Miklós a gyerekekkel való kapcsolat okán egyre többször jelent meg a cigánytelepen. A családokkal szövődő további kapcsolatai révén a cigányok az Egyházon belül kezdték érezni magukat. A legfontosabb imákat és görög liturgiát hamarosan lefordították arra a cigány nyelvre, amit beszéltek. Mindkét település görög katolikus cigányainak saját templomuk van, ahol anyanyelvükön vesznek részt a szent liturgián. Jelenleg Hodászon már roma közösségi ház, és a cigányok számára épült idősek napközi otthona is működik. A kezdeményezés elindulásánál Sólya Miklós és Mosolygó Béla görög katolikus lelkészek bábáskodtak, a jelenlegi plébános Gelsey Gábor. Mindkét falu közössége aktív résztvevője a máriapócsi cigány búcsúnak. Köröm - Kiscsécs - Girincs Miskolc környéki, egymástól 2–3 km-re fekvő falvak, ahol Körömben a lakosság 60, Girincsben körülbelül 50 százaléka cigány származású, míg Kiscsécset 100 százalékban cigányok lakják. A településeken Kuklay Antal és Hoffer József tevékenykedik a "Köröm Életminőségéért Alapítvánnyal" karöltve. Elsősorban gyermekek
iskolai
fölzárkóztatásával
foglalkoznak.
Kiscsécsben,
a
helyi
polgármesteri hivatal egyik helyiségében tartanak misét, istentiszteletet, ahol kb. 30– 35 cigánygyerek és két felnőtt vesz részt. Vasárnap esténként a girincsi plébánián, főleg cigány ifjúság számára tartanak foglalkozást. Körömben a foglalkoztató házában cigányasszonyokkal főznek, a házvezetést tanulják. Közben elolvasnak velük egy-egy történetet a Szentírásból vagy egy novelláskötetből, amit aztán megbeszélnek Kialakítottak egy kis konyhakertet, ahol a maguk által termelt 39
zöldséget a főzéskor fölhasználjuk. Az itt szerzett tapasztalatok segíthetnek abban, hogy otthoni környezetben is kialakítsanak hasonló konyhakertet. Szendrőlád A településen Cursillo-tanfolyamokat tartanak. Külön vesznek részt rajta a férfiak és a nők, hogy az oldott, őszinte, baráti légkör gyorsan alakuljon ki. A tanfolyam három napig tart, a résztvevők száma 25–35 fő körül van. Összesen már több száz cigány származású ember vett részt a tanfolyamok valamelyikén. A cigány résztvevők számára az egyik alapvető élmény, hogy elfogadja és befogadja őket a közösség. A szeretet hatására rádöbben saját értékeire, és benne is kialakul a másik elfogadására irányuló készség. A régi környezetébe visszatérve kovászként működik, tud elfogadni, szeretni és másokat is erre indít. Azóta már cigány lelkipásztori munkatársak is kinevelődtek.
Kántorjánosi, Felsőregmenc, Baktalórántháza, Sajópetri
A Nyírségben és Borsodban található a hazai cigányság jelentős része. A helyi római vagy görög-katolikus lelkipásztorok a településen nagy létszámban jelenlévő cigányokkal több helyen kapcsolatot építettek. Közös zarándoklatokat, programokat szerveznek, és részt vesznek az országos cigánypasztorációs programokon. Segítséget nyújtanak a különböző szociális szükségben, vagy a társadalmi kapcsolatteremésben.
6.5. A cigánypasztoráció által felvetett kérdések A legtöbb papnak gondoskodnia kell a plébánia híveiről, és az Egyházhoz más módon kapcsolódó cigány hívek felé is küldetése van. Fontos kiindulási pont: hogy a lelkipásztor ismerje a cigányság sajátosságait; de a pasztoráció alapja az emberi kapcsolat, a baráti melléállás: a lelkipásztor fő eszköze, a szeret! A cigánypasztorációban a lelkipásztornak két felé kell figyelnie. Kapcsolatot építeni a cigánysággal, és egyidejűleg kezelni a többségi társadalom előítéleteit, sokszor elutasítását. A templomba járó híveket föl kell készíteni, nehogy az előítéletek 40
akadályozzák a cigány testvérek befogadásában. Ennek gondolatmenete a következő: A cigány emberek lelkek, akik Istent keresik. Isten előtt mindnyájan boldogságra, szeretetre éhező személyek vagyunk, akik csak tőle kaphatjuk meg, amit keresünk. Az egyházközségnek befogadóvá kell válnia. Sokszor a befogadás első lépése a megbocsátás. A cigánypasztoráció problémája kettős. Az egyik, hogy a cigányság nehéz szociális helyzete, súlyos mindennapi megélhetési gondjai annyira lekötik a cigány emberek minden figyelmét, erejét, hogy az Egyház üzenete nem éri el őket. A másik fő probléma, hogy a cigány ember távol tartja magát az Egyháztól, mert saját kultúrájának, önazonosságának elveszítését félti. Mindebből következik, hogy ha az Egyház pasztorálisan közelíteni akar a cigányokhoz, nem teheti meg, hogy ezt a két problémát ne kezelje. Két irányba tévedhet el a lelkipásztor, aki a cigányság felé fordul. Az egyik tévedés, ha látva a cigányság nehéz helyzetét, elkezdődik a szociális segítség, az iskolai felzárkóztatás és ebben le is ragad az akció. Az emberi segítségnyújtásban megrekedt akció a cigány embereket az örökös „segélyezett” szerepébe degradálja, ezzel az emberi méltóságot sérti, mert pusztán az evilági egzisztenciát akarja megteremteni. (Bár erre is szükség van). Egy másik csapdába vezet az a lelkipásztori magatartás, amely csak lelki táplálékkal közeledik hozzájuk, de nem nyújt emberi segítséget. Lehet, hogy ideig-óráig sikerül föllelkesíteni közülük azokat, akik az Isten Igéjének befogadásáért hősi erőfeszítésre vállalkoznak. Hosszú távon azonban a többséget fölemésztik a megélhetési gondok, a kulturális és társadalmi hátrányos helyzetből fakadó identitászavar. Ez a lelkipásztori magatartás legfeljebb kevesek számára nyit esetleg utat, akik képesek erre a hősi erőfeszítésre. Szükség van az emberi segítségnyújtásra is, a megélhetés, a kulturális felzárkózás területén, hogy az identitásukban megerősödött, a magyarokkal egyenrangú hívő cigány testvérek élhessenek, egy befogadó Egyházban. Bizonyos cigánypasztorációs kezdeményezések, hol az egyik, hol a másik csapdába feneklettek meg. A cigánypasztorációban az emberi segítségnyújtás és az igehirdetés közötti egyensúlyra van szükség. Egyik a másikat kiegészíti, erősíti.
41
Első lépés: emberi segítségnyújtás „Az Egyház nem tudja, és nem akarja átvállalni az állam felelősségét a cigányság mindennapi megélhetésének és a társadalomban beilleszkedésének súlyos gondját” - jelenti ki az Irányelvek a cigánypasztorációban, de mindjárt hozzáfűzi - , „az Egyház maga is részt akar vállal benne” Amikor tehát a lelkipásztor az evangélium jó hírével akar közeledni a cigánysághoz, nem hagyhatja figyelmen kívül az emberi élet legelemibb feltételeiknek hiányát. A cigánypasztoráció egyik fontos közelítésmódja az emberi segítségnyújtás, amely az alapvető életfeltételek megteremtését célozza meg. Az egzisztenciális életfeltételek hiánya elleni küzdelem legközvetlenebb módja, a segélyek biztosítása (élelmiszer, ruha, pénz). Ez a fajta segélyezés szükséges lehet a legsürgetőbb esetekben, de hosszútávon azzal a veszéllyel jár, hogy a segélyezettet megalázó, az emberi méltóságot sértő, függő helyzetbe szorítja vissza. Emberhez méltóbbak azok a célkitűzések, amelyek munkához akarják juttatni a cigány embereket, és így teremtenek egzisztenciális alapot. Vannak, akik segítséget nyújtanak a munkahely keresésben, mások munkahelyet teremtenek (munkahelyt biztosító céget hoznak létre pl. a Máltai Szeretetszolgálat), mások a szakképzettség megszerzésében segítenek. Van olyan alapítvány, amely mentális segítséget nyújt a munkanélküliség után munkához jutott embereknek, hogy az új helyzetben megtalálják helyüket. Pótolhatatlan jelentősége van a lelkipásztor mellett a világiak segítségének. Az emberi segítségnyújtás másik nagy területe az emberi fejlődés elősegítése. A cigányoknak meg kell tanulniuk az őket körülvevő társadalommal érintkezni, olyan módon, hogy saját kultúrájukat, kulturális, etnikai identitásukat ne veszítsék el, sőt továbbfejlesszék. Nem asszimilálni (beolvasztani), hanem integrálni (befogadni) kell kultúrájukat. A felzárkózást szolgálják pl. a szakképzetség megszerzését célzó kurzusok, vagy az írástudatlanság felszámolására vagy a 8 osztály befejezésére vagy az érettségi megszerzésére irányuló tanfolyamok. Mások segítő szolgálatot hoznak létre, amelyek elirányítást adnak a hivatalos ügyekben eljárni, hivatalokban intézkedni. Másutt iskolás gyerekeknek tanulószobát szerveznek a felzárkóztatás elősegítésére. Egyes kezdeményezések a cigány kultúra ápolását (tánckörök, kórusok), gyűjtését, 42
kutatását szolgálják. A lelkipásztor ezekben a kezdeményezésekben elkötelezett világiak segítségével bevonásával, vagy civil szervezetekkel összefogva vesz részt. Anyagi feltételeket pályázatok megnyerésével lehet biztosítani. Ezekhez megint hozzáértő, elkötelezett világiakkal való együttműködésre van szükség. Jó, ha az elkötelezett keresztény világiak már öntudatos cigányemberek A lelkipásztori cselekvés két szinten tevékenykedhet: megelégszik a meglévő vallásos igények kiszolgálásával, vagy pedig fölvállalja a cigányok között az evangelizációt, hogy bevezesse a cigányságot az Egyház életébe. A meglévő vallásos igények kiszolgálása A cigányság számára „két szentség létezik” – ahogy mondani szokták - a keresztelés és a temetés. A keresztelés teológiai értelemben is szentség, kiszolgáltatása lelkipásztori előkészítést kíván. A cigány temetést sajátos hit és szokásrendszer veszi körül. Hagyományosan hisznek a túlvilági életben. Amíg a holttest a házban van, virrasztanak mellette, összejön a rokonság, az öregek beszélgetnek, fölidézik az elhunyt életének eseményeit, a kárpáti cigányok virrasztó mesét mondanak. Amikor sírhoz kísérik, többször megállnak erős érzelmi megnyilvánulások között elsiratják. Legtöbbször nagy megtiszteltetésnek veszik, ha a lelkipásztor meglátogatja a halottvirrasztó házat. Ilyen alkalommal „pillanthat bele” a lelkipásztor a cigány lélekbe. Annak, aki nem ismeri, színpadiasnak tűnhet, valójában ősi szokásokat követnek. Jó, ha a lelkipásztor nem siet, több időt szán rá, engedi, hogy saját szokásaik szerint búcsúztassanak. A kereszteléshez sokszor babonásnak tűnő hitvilág fűződik. Mivel a cigányság a vándorló életforma miatt évszázadok óta nem jutott rendszeres hitbeli képzéshez, az Egyház elfogadta tőlük ezt a hiányos hitismeretet. Eskü: A lelkipásztorhoz gyakran jönnek cigány emberek, hogy az oltár előtt eskesse meg őket. Az eskü többnyire a házastársi hűség bizonyítására szolgál. Az esküt komolyan veszik. A zarándoklatok, szent helyek látogatása nagy szerepet játszanak a cigány emberek vallásosságában. Híres cigány búcsújáróhelyek Csatka, Máraipócs,
Mátraverebély.
Nagy
komolysággal
vesznek
részt
a
szenthely
látogatásán. Látványosan fejezik ki tiszteletüket a Mária szobor, kép előtt. Térdre borulnak, gyertyát égetnek, imádkoznak.
43
A szoros értelemben vett cigánypasztoráció ezt az izgalmas lelkipásztori feladatot jelenti, azonban mindig a cigányság kultúrájának, sajátos életformájának tiszteletben tartásával kell, hogy történjen. Először is az egyházközségnek kell befogadóvá válnia. Nem kell megvárni, hogy mindenki tökéletesen előítélet-mentessé váljon, de a lelkipásztor körül formálódjon legalább egy kis csoport, amely megjeleníti a befogadó Egyházat. Akik értik a lelkipásztort és segítik a cigányokhoz való közeledésben. 6.6. Egyház és állam kapcsolata a roma kisebbség integrációjának területén
Az állam az egyházak hitéleti alaptevékenységét támogatva az egyházi oktatási és kulturális célú támogatásai keretében működési forrást biztosít a belföldön és határon túl feladatot ellátó egyházi roma missziók munkájához. A cigánypasztoráció születése Magyarországon igazolja, hogy az Egyház másképp működik, mint a társadalom többi részei. Az állam vezetése fölméri az adott társadalmi problémát, dönt, anyagi eszközöket csoportosít, és ezzel többnyire megoldottnak véli a kérdést. Az Egyházban más a helyzet. A „legfelsőbb vezetés”, Isten Lelkének indítására, de alulról jövő kezdeményezéseket támaszt és így alkotja maradandó műveit. A cigánypasztorációt illetően a magyar Egyház az ébredés idejében van. Tanúi vagyunk alulról jövő kezdeményezések sorának. Többen fölismerik a cigánypasztoráció szükségességét. A MKPK 2001. őszi konferenciáján elhatározta,
hogy
felállítja
Migrációs
Irodáját,
mindezek
koordinálására.
A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat a MKPK engedélyével és támogatásával 2003-ban fordította le a világon először a teljes Újszövetségi Szentírást lovári nyelvre.
44
7. Összegzés A legutóbbi népszámlálás tanúsága szerint a cigányok túlnyomó többsége kereszténynek, s azon belül katolikusnak vallotta magát. Ebből adódóan a Magyar Katolikus Egyház sajátos helyzetben van - sajátos lehetőségekkel és felelősséggel bír - a cigányság ügyében. A cigányság erősen hagyománykövető, közösség- és családközpontú kulturális tradícióval rendelkezik. Ezek olyan értékek, amelyekre minden egészséges társadalomnak nagy szüksége van. A szubszidiaritás elvének érvényesítői lehetnek a település papjai. Ők ismerik legjobban a helyi sajátosságokat, viszonyrendszereket és igényeket. Az ő személyüket elfogadják a romák is, kapcsolatukban nincs semmi hivatalos. Olyan értékrend mintaadói, amivel azonosulni tudnak. A felsorolt településen beindult programok tapasztalatait érdemes lenne országosan is hasznosítani. Elengedhetetlen a helyi közösségek szükségleteinek felmérése, illetve a kisebb léptékű, lokális célok sikerre vitelében szerzett tapasztalat. Ebben játszhatnak kiemelkedő szerepet a történelmi egyházak, amelyek a szociális téren - az oktatás, étkeztetés és lakhatás terén - nyújtott segítségen felül közösségteremtő és közösségformáló tevékenységet is végeznek. Az egyházak egyidejűleg tudnak szociális támogatást és lelki táplálékot biztosítani, az evilági egzisztenciát segíteni és az egyetemes szeretet üzenetét hirdetni, valamint erkölcsi elhivatottságuk révén hatékonyan kezelni a többségi társadalom előítéleteit
45
Felhasznált irodalom: Havas Gábor – Kemény István – Kertesi Gábor (1998) A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren, Kritika, 3. Kemény István - Janky Béla - Lengyel Gabriella (2004) A magyarországi cigányság, 1971-2003. Gondolat Kiadó-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest Ladányi János – Szelényi Iván (1997) Ki a cigány? Kritika, 12. Delphoi Consulting tanulmányai - Cserti Csapó Tibor: A cigány népesség története és szociokulturális helyzete Magyarországon a kutatások tükrében. In: A roma közösség kulturája és iskolai pszichológiája. (szerk.: László János – Forray R. Katalin) PTE BTK Pszichológiai Intézet – Romológia Tanszék, Pécs, 2002. - Csongor Anna: A cigány gyerekek iskolái. In: Cigánylét. (Szerk.: Utasi Ágnes – Mészáros Ágnes) MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1991. - Dupcsik Csaba: Cigány háztartások jövedelmi viszonyai. In: Magyar Tudomány, 1997/6. - Havas Gábor: Cigányok a szociológiai kutatások tükrében. In: A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999 - Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999/B - Janky Béla: Lakóhely-változtatások a cigányok körében. In: A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999
46
- Kende Ágnes: A kudarcok okai: In: Romák és oktatás.Iskolakultúra könyvek 8. (szerk.: Andor Mihály), Pécs, 2001. - Kemény István: A magyarországi roma (cigány) népességről két felmérés tükrében. Magyar Tudomány, 1997. 6. sz. pp. 644-655.
-
Kemény
István:
Tennivalók
a
cigányok/romák
ügyében.
In:A
cigányok
Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. (szerk.: Glatz Ferenc) MTA, Budapest, 1999. - Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerő-piacon. Közgazdasági Szemle, 1995. 1. sz. pp. 30-65. - Kézdi Gábor: A roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. In:A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. (szerk.: Glatz Ferenc) MTA, Budapest, 1999. - Kocsis Károly: Magyarország jelenlegi etnikai térszerkezetének sajátosságai. Földrajzi Közlemények, 1989. 4. sz. - Kocsis Károly - Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza. In: A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Budapest, 1999 - Ladányi János: Gettósodás a főváros belső kerületeiben. In: Polgári Kalauz, Budapest, 1993. - Ladányi János: A lakásrendszer változásai és a cigány népesség térbeni elhelyezkedésének átalakulása Budapesten. In: Periférián - Roma szociológiai tanulmányok. (szerk: Vajda Imre), Ariadne Kulturális Alapítvány, 1997/A - Székely Éva: A munkaerő-piac jellemzői Baranya megyében. In: A pályakezdő cigány fiatalok munkaerő-piaci esélyei és a munkanélkülieket segítő non-profit
47
szervezetek szerepe az esélyek növelésében a Dél-Dunántúlon. PTE BTK Romológia Szeminárium, Pécs, 2000. - Tóth Pál: A falusi cigányság és az informális szektor. In. Magyar Tudomány, 1997/6. - Varga Aranka: Cigány gyerekek az oktatásban. In: A roma közösség kulturája és iskolai pszichológiája. (szerk.: László János – Forray R. Katalin) PTE BTK Pszichológiai Intézet – Romológia Tanszék, Pécs, 2002.
48
Költők és írók Balogh Attila – (1956–) költő, a Cigányfúró folyóirat főszerkesztője. Lendítem a lábamat (1981) c. első kötetéért irodalmi nívódíjat kapott. További kötetei: Balogh Attila versei (1991), József Attila a peep – showban (1997). Bari Károly – (1952–) költő, műfordító, képzőművész. A Színművészeti Főiskolán, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán tanult. Cigány népköltészetet és mai francia költőket fordít. Kötetei mellett grafikai kiállításai is vannak. 1984-ben József Attila–díjat, 1992-ben Soros-életműdíjat és Déry-díjat, 1996-ban Bezerédi-díjat kapott. Főbb művei: Holtak arca fölé (1970), Elfelejtett tüzek (1973), A némaság könyve (1983), A varázsló sétálni indul (1985), Tűzpiros kígyócska. Cigány népköltészet (1985), Az erdő anyja. Cigány népmesék és néphagyományok (1990), 21 vers (1992), A pontos hely (1993), Az üvegtemplom. Cigány népmesék (1994), Díszletek egy szinonímához (1995), A tizenkét királyfi. Cigány népmesék (1996), Cigány folklór I – IX. (CD-kollekció, 1999) Choli Daróczi József – (1939–) költő, műfordító, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola tanára. Néhány kötete: Isten homorú arcán (1990), Maskar le shiba dukhades (1994), Újszövetség (Bibliafordítás, 1996). Csemer Géza – (1944–) dramaturg, író, rendező. Cigányklubokat vezetett, szociográfiákat írt a cigányok életéről. Szakcsi Lakatos Bélával zenés játékokat és musicaleket írt. Néhány műve: Eltörött a hegedűm (zenés játék, 1994), Habiszti (almanach, 1994). Farkas Kálmán – (1930–) újságíró, egyetemi tanár. Magyarország első cigány származású újságírója. 1964-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát, 1975-ben ezüst fokozatát kapja meg; 1988-ban az MCKSZ Szabolcs megyei elnöke; 1994-ben az OCKÖ alelnöke, a Cigány Hírlap főszerkesztője. Legfontosabb írásai: Értetek kiáltok (1992); Korona nélkül (1996); Sorstudat (1998); Csisznyikói cserepek (1998). Holdosi József – (1951–) tanár, író. 1979-ben a Kányák című regényével elnyerte a Művészeti Alap legjobb elsőkötetes szerzőjének járó díját. Más művei: Cigánymózes (1987), A bandita és a halál (1993). Horváth Gyula – (1960–) miskolci költő. Első versei az 1980-as években jelentek meg cigány lapokban. Néhány kötete: Megfagyott ország (1992), Szégyen, gyalázat (1993), Az árvaság anatómiája (1995).
49
Kovács József Hontalan – (1950–) költő. Néhány kötete: Ismeretlen cigány ének (1991), Sequioiabeszéd (1996), Színfolyók (1997). Lakatos Menyhért – (1926–) író. 1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke. 1976-ban Füst Milán-díjat, 1976-ban és 1993-ban József Attila – díjat kapott. Néhány műve: Füstös képek (1978), Csandra szekere (1981), Akik élni akartak (1982). Lojkó Lakatos József – (1951–) költő, író, színház- és filmrendező. A Harlekin Gyermekszínház alapítója. Néhány filmje: A nyolcadik stáció, A táltos fiú, Elfelejtett holtak. Nagy Gusztáv – (1953–) költő, meseszerző, műfordító. A Romano Nyevipe alapítómunkatársa, később az Amaro Drom és a Rom Som szerzője. Néhány műve: Az ember tragédiája (műfordítás, 1993), Szívbolygód körül (1997). Orsós Jakab – (1920–) elbeszélő és fafaragó. Kedvtelésből kezdett el faragni, majd írni. Kötetei: Aki hallja, aki nem hallja, Jessze majortól az Uralig, Gyökerezés Osztojkán Béla – (1948–) író, költő, politikus. 1989-től a Phralipe című folyóirat főszerkesztője, 1991–1993-ban az Amaro Drom alapító főszerkesztője. Néhány műve: Halak fekete citeráben (1981), Hóesés hűségben (1983), Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (1997). Rostás-Farkas György – (1949–) költő, újságíró, politikus. 1933-tól a Khetano Drom főszerkesztője. Néhány műve: Megváltásért (1989, 1991), Cigányságom vállalom (1992), A békesség zarándokai (1997). Szepesi József – (1948–) újságíró, költő. Rendszeresen jelentek meg művei a Romano Nyevipében, az Amaro Dromban, a Kethano Dromban. Néhány kötete: Elszórtan, mint a gyom (1983), Pogány ima (1997). Szécsi Magda – (1958–) újságíró, grafikus, költő, meseszerző. Néhány műve: Az aranyhalas lőszem tükre (1988), A fekete bálvány birodalma (1993), Madarak aranyhegedűn (1996), Tavasztündér mosolya (1997). Vesho-Farkas Zoltán – (1974–) költő, műfordító. Kötetei: Cherhaja – Csillagok (1994), Elefántcsontszínű évek (1995), A remény vánkosán (1996), Shakespeare: Hamlet (műfordítás,1998)
50
Táncosok, színészek Balogh Béla – (1958–1996) az amatőr táncmozgalomból induló táncos, 10 évig a Vadrózsa táncegyüttes tagja, a Lindri Táncszínház alapítója (1992), 1986-ban a Ki mit tud? Tánckategóriájának győztese. Hollai Kálmán – (1949–) színművész, oboa–ének szakos tanár. 1977-ben végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd az ország színházaiban több mint ötven főszerepet játszott, valamint filmekben is szerepelt (Átok és szerelem). A Hegyi Aranka színjátszócsoport művészeti vezetője.
Cigányzenészek: Balogh János – (1959–) zenész. Az Andro Drom cigány együttes alapító tagja, az Amalipe Cigány Kulturális Egyesület elnöke, a Lindri együttes vezetője. Banda Marci – (1847–1925) prímás. Apja Bihari zenekarának klarinétosa volt, ő kávéházak kedvelt muzsikusa. Az 1903. évi prímásversenyen megosztott díjat kapott. Berkes Lajos – (1837–1885) prímás. A híres Berkes–dinasztia alapítója, korának ünnepelt prímása. Általában főúri birtokokon játszott. Berki László – (1941–) zenekarvezető prímás, zeneszerző. 1968-tól az Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása. Több mint 20 önálló hanglemeze jelent meg. Bihari János – (1764–1827) zeneszerző, cigányprímás. A XIX. század elejének ünnepelt prímása, zenekarával a főúri udvarokban fellépő művésze. Néhány szerzeményét később a klasszikus zenészek is feldolgozták. Boka Károly – (1808–1860) zenekarvezető prímás. Debrecenben 24 tagú bandát alapított, amelyben több vadászkürtös is volt. Kedvenc zenésze volt Kossuth Lajosnak, aki többször megfordult házában is. Boross Lajos – (1925–) zenekarvezető prímás. Az Állami Népi Együttes tagja, majd a Száztagú Cigányzenekar vezető prímása. Megválasztották a „prímások királyának”. Czinka Panna – (1711–1772) zenekarvezető prímás Már 15 évesen zenekart alapított, művészetét a környező országokban is megcsodálták. Dankó Pista – (1858–1903) nótaszerző. Az 1890–1900-as évek legnépszerűbb dalszerzője, zenekarával bejárta az országot. Néhány ismert műve: Eltörött a hegedűm, Nem fúj a szél, Most van a nap lemenőben.
51
Erdélyi Náci – (1845–1893) prímás. A szegedi cigány-királynak nevezett zenekarvezető a városi zenede tanára is volt, mivel a bécsi konzervatóriumban végezte tanulmányait. 1886-tól négy éven keresztül Amerikában, New Yorkban játszott zenekarával. Farkas Miska – (1829–1890) prímás. Győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb prímása; Bihari János unokája. 1848-ban mint tábori zenekarvezető Klapka György hadtestében szolgált. Később bejárta zenekarával szinte egész Európát. Fátyol Károly – (1830–1888) gordonka-művész. Az 1848-as szabadságharcban Bunkó Antal bandájával a nemzetőrök seregében szolgált. Két fiából is jeles zenészt nevelt. Id. Járóka Sándor – (1922–1984) prímás. 1932-ben az Aranyosi Rajkózenekar prímása, 1952-től a Belügyminisztérium Művészegyüttesének népi zenekarát vezette. Több kitüntetés birtokosa, fia is kitűnő prímás. Id. Kóczé Antal – (1872–1926) zenekarvezető prímás. Pályafutása Bunkó Vince zenekarában kezdődött, de 1902-ben már VII. Edward angol királynak muzsikált. 1918-ban a Gellért szálló megnyitásakor is ő játszott zenekarával. Lakatos Sándor – (1925–) prímás. A legkiválóbb prímások egyike, Liszt-díjas, a népművészet mestere, 1952-ben elnyerte Párizsban a hanglemez-világverseny nagydíját. A világ szinte minden pontján megfordult zenekarával. Patikárius Ferkó – (1827–1870) prímás. Eredeti neve Dudás volt, de az anekdota szerint játékával kigyógyított egy főurat lelki betegségéből, és így „Patikáriusnak” hívták ezután. 1867-ben a párizsi világkiállításon is játszott III. Napóleon császár előtt. Radics Béla – (1867–1930) cigányprímás. Európa több országában ünnepelt, sikeres prímás. Írt keringőket, indulókat, magyar nótákat is. Rácz Laci
[“36-ik”] – (1867–1943) cigányprímás. Kitűnően improvizáló, virtuóz
technikájú hegedűs, zenekarával bejárta az egész világot. A cigányok királyának nevezték. Id. Rácz Pali – (1815–1880) prímás. Élete első felét Olaszországban töltötte, katonai szolgálataiért az orosz kormánytól a Szent György-keresztet is megkapta. Magyarországra költözése után indult zenei pályája, híres szerzeménye a Lehullott a rezgőnyárfa c. nóta.
52
Salamon János – (1824–1899) karmester, zenekarvezető. Az első kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője. Az 1848-49-es forradalom résztvevője. ifj. Sánta Ferenc– (1945–) hegedűművész, zenekarvezető prímás. Zenetanár, majd az Operaház tagja volt. Zenekarával rendszeresen külföldön szerepel. Számos nóta, csárdás szerzője, önálló hanglemezei készültek. Toki Horvát Gyula – (1920–1971) prímás. 1931-től a Fővárosi Rajkózenekar vezető prímása, majd 1950-től a Fővárosi Népi Zenekarnak. 1956-tól Nyugaton élt. Varga Gusztáv – (1959–) népzenész, énekes. 1978-tól a Kalyi Jag cigány folklóregyüttes vezetője és művészeti menedzsere, több lemeze jelent meg, együttesével sokat lép fel külföldön. 1993-ban a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola alapítója. A népművészet ifjú mestere, az Európa-, és a Kisebbségekértdíj elnyerője.
Klasszikus zenészek Banda Ede – (1917–) gordonkaművész. A Magyar Rádió szólistája, a Zeneakadémia tanára, a Tátrai Vonósnégyes tagja. Cziffra György – (1921–1994) zongoraművész. 1956-tól Franciaországban élt. Főképp Schumann, Chopin és Liszt műveit játszotta. 1969-ben alapította a Versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd tehetséges ifjú zenészek támogatására a Cziffra Alapítványt. Az egész világot bejárta, a nyolcvanas évektől gyakran látogatott Magyarországra, támogatta a magyar zenei életet. Kóté László – (1941–) hegedűművész. 1961–1980 között az Országos Filharmónia szólistája, 1966-tól a Zeneakadémia tanára. Rácz Aladár – (1886–1958) cimbalomművész. Eleinte cigányzenekarokban játszik, majd fokozatosan a klasszikus zene felé fordul. Ő formált a cimbalomból koncerthangszert, ő alakította ki a klasszikus repertoárt. 1938-tól haláláig a Zeneakadémia tanára. Ruha István – (1931–) hegedűművész. 1958-óta a kolozsvári Filharmónia zenekar szólistája, a Napoca vonósnégyes alapítója és vezetője, 1963 óta a kolozsvári Konzervatórium tanára.
53
Jazz, pop, rock Babos Gyula –
(1949–) jazzmuzsikus, gitáros. A Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola jazztanszakának vezető gitártanára. Stílusa a jazz-rockhoz, a fúziós zene világához áll a legközelebb. Neves együttesekkel lép fel. Tony Lakatos – (1958–) jazzmuzsikus, szaxofonos. A Kisrákfogó, majd Pege Aladár együttesének tagja. Napjainkban leginkább külföldön, Németországban lép fel. 1992 óta a Hesseni Rádió szólistája. Pege Aladár – (1939–) jazzművész, nagybőgős. A nemzetközi jazzélet elimert és sokszoros díjnyertes alakja. Később klasszikus zenével is foglalkozik, 1970-től a Zeneakadémia tanára. Snetberger Ferenc – (1957–) jazzmuzsikus, gitáros. 1988-óta Berlinben él, a kor ismert együtteseivel lép fel, vannak saját szerzeményei is. Szakcsi Lakatos Béla – (1943–) jazzmuzsikus-zongorista, zeneszerző. Nemzetközi versenyek győztese, írt balettzenét, színházi kísérőzenét, musicalt. 1972 óta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazztanszakának tanára.
Politikusok, közéleti emberek Daróczi Ágnes – (1954–) népművelő, előadóművész, a Romano Glaso és a Kalyi Jag együttesek tagjaiként versmondó. 1978-tól a Népművelési Intézetben a cigány kultúrával foglalkozik, rendezvényeket szervez. 1992-től 1998-ig az MTV Cigány Magazinjának főszerkesztője. Farkas Flórián – (1957–) politikus, 1983 óta vesz részt a roma közéletben. 1989-től a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének főtitkára, a Lungo Drom Érdekvédelmi Szövetség főtitkára, majd elnöke. 1995 óta az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Hága Antónia – (1959–) tanár. 1990–1998 között országgyűlési képviselő, 1993-tól a Kethano Drom szerkesztőbizottságának tagja, 1994-től az Ariadne Kulturális Alapítvány elnöke. Horváth Aladár – (1964–) népművelő, 1989-ben a miskolci Gettóellenes Bizottság tagja volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, 1991–1994 között a Magyarországi Roma Parlament elnöke, 1995-től a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke.
54
Horváth M. Judit – (1952–) fotóművész. 1990-1995 között az Amaro Drom főszerkesztője; 1999-ben Más Világ címmel férjével, Stalter Györggyel fotóalbuma jelenik meg a magyarországi romák életéről. Joka Daróczi János – (1962–) újságíró,
szociális munkás. 1982-óta dolgozik a
Magyar Televíziónál, 1998-tól a Cigány Magazin főszerkesztője. Lázár Péter – (1959 –) pedagógus. A nyírtelki Kedves Ház program kidolgozója és vezetője. A Soros Alapítvány oktatási füzetek sorozatában publikálta pedagógiai eredményeit. Orsós Éva – (1954 –) tanár, politikus, 1995–98 a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, c. államtitkár. A Soros Alapítvány tanácsadója. Zsigó Jenő – (1952–) szociológus, politikus. 1987 óta a Fővárosi Tanács Cigány Szociális és Művelődés, Módszertani Központjának (ma Romano Kher) igazgatója. 1994 óta a Roma Parlament elnöke.
Képzőművészek Bada Márta – (1951–) festőművész. Iskolás korától fest. Remsey Iván és Mizsér Pál voltak a mesterei. 1973-tól állít ki csoportos és egyéni tárlatokon. Balázs János – (1905–1977) festőművész. Már gyermekkorában megmutatkozik tehetsége, de csak 1968-ban kezd festeni. Salgótarjánban élt, itt fedezték fel a ’70-es évek elején, s itt rendezték első, önálló kiállítását is 1975-ben. Műveit több hazai közgyűjtemény őrzi, amelyeket nemzetközi kiállításokon is bemutattak. Bari Janó – (1955 –) festőművész. 9 éves korától fest. Különböző technikákat használ a tájképfestészettől a szürrealizmusig. Képei Görögországtól Amerikáig több gyűjteményben megtalálhatók. Pongor
Beri
Károly
(David
Beeri)
–
(1951–)
festőművész.
1975-ben
Nyírmihályfalván kezd festeni. 1979 óta rendszeresen szerepel kiállításokon, 1987-től 1996-ig családjával Németországban élt. Dilinkó Gábor – (1929–) festőművész. 1975-ben autóbusz balesetét követően kezd festeni, 1982 óta szerepel kiállításokon, az 1956-os forradalomban vállalt szerepéért magas állami kitüntetésben részesült. Fenyvesi József – (1928–) festőművész. 1958-tól három évig munka mellett képzőművészeti szakkörbe jár, 1974-ben rendezi első kiállítását.
55
Gyügyi Ödön – (1966–) grafikusművész. Tiszadobon végzi a szakmunkásképzőt, amikor Péli Tamás híres pannóját festi. Ő és Szentandrássy hatására kezd alkotni. Első kiállítása 1988-ban volt. Grafikái rendszeresen megjelennek roma lapokban. Horváth Vince – (1899–1982) faragóművész, a Népművészet Mestere. 1937-ben kezdett faragni, a ’70-es évektől voltak külföldön és Magyarországon kiállításai. Kiss József – (1921–) festőművész. 1954-ben kezdett el festeni. Első kiállítása 1974-ben Keszthelyen volt. Kosztics László – (1958–) fafaragóművész. 1989 óta foglalkozik faragással. Több egyéni és csoportos tárlaton vett részt. 1996-ban létrehozta a Békésebb Világért Alapítványt. Kun Pál – (1958–) festőművész. 1975 óta gyakran vannak kiállításai. Labancné Milák Brigitta – (1968–) festőművész. Vágréti Jánost tekinti mesterének. Művészi tehetségét gyermeke óvónője fedezte fel. 1994-ben Mezőberényben mutatkozott be első tárlatán. Oláh Jolán – (1932–) festőművész. Férje, Balogh Balázs András mellett kezd festeni. Első, önálló kiállításával 1985-ben a kecskeméti Naív Művészeti Múzeumban jelentkezik. Oláh Mara – (1945–) festőművész. Gyakran vannak kiállításai idehaza és külföldön is. Oláh Zoltán – (1974–) festőművész. Elvégezte a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát. Orsós Jakab – (1920–) fafaragóművész, író, politikus. Családi hagyományként már gyerekkorában
elkezdett
faragni.
Rendszeresen
jelenik
meg
tárlatokon,
elbeszéléskötete Aki hallja, aki nem hallja címmel 1987-ben jelent meg; Gyökerek című kötete pedig 1995-ben. Orsós Teréz – (1955–) festőművész. Iskolás korában a komlói rajzszakkör tagja. 1979-ben szerepel először kiállításon, Magyarországon és külföldön egyaránt sokat vesz részt kiállításokon. Palotai Lajos – (1951–) festőművész. Az általános iskolában rajztanára, Garay Jenő keze
alatt
kezd
festeni.
Képzőművészeti
gimnáziumot
végzett,
kezdetben
reprodukciók másolásával foglalkozott. 1981 óta állít ki. Péli Tamás – (1952 –1995) festőművész. Az iskola elvégzése után juhokat őrzött. 1979 óta fest Lakatos Menyhért bíztatására. Képzőművészeti tanulmányait
56
Amszterdamban végezte a Festészeti Akadémián. Több roma művész vallja mesterének. Ráczné Kalányos Gyöngyi – (1965–) festőművész. Komlón Pongrácz Éva rajztanár rajzszakkörében kezd rajzolni. Több gyermekrajz pályázatot nyert. Első festményét gyermekei szobájának falára készítette. 1979-ben a Hét iker szarvaskígyó című animációs filmhez készített rajzokat és meséket. Szécsi Magda – (1958–) grafikus, festőművész, író. 1984 óta rajzol és ír meséket. Első kiállítása Tatán volt. Több verseskötetet és saját szerzésű mesekötetét illusztrálta. Szomora Kálmán – (1938–) fafaragóművész. 1979 óta több alkalommal részt vett a tatabányai országos bányász-fafaragó tábor munkájában. 1988-ban a Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt díját nyerte el. Túró Zoltán – (1972–) festőművész. Képzőművészeti Gimnáziumot végzett. A figuralista, részletező festészet gyakorlója. Vári Zsolt – (1974–) festőművész. Autodidakta, országszerte gyakran vannak kiállításai. Váradi Gábor – (1958–) festőművész. Első tanára Rákosi Zoltán volt, majd Péli Tamást tekintette mesterének. Első tárlata 1989-ben Ózdon volt. 1994-ben Izlandon 6 hónapos tanulmányúton vett részt.
57
