A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Meg újulás 2011. II. szám

2. 5.

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Bécser Róbert tanítása az imáról

Isten szereti a hűséget és megjutalmazza. A búvópataknak is van értelme. Ahhoz, hogy előtörjön valahol és valaki szomját oltsa, a föld alatt folyamatosan folynia kell.

Lelkes napok

Magyarországi, erdélyi és amerikai előadók tanítanak a táborban.

• • • • • • • • • • • • •

9.

Mike Evans Magyarországon

Hogyan lehetséges az a sok gyógyulás, ami körülötte történik: mély, bensőséges barátság Istennel. Együtt lenni Vele. Együtt „lógni” Vele.

Melléklet

Vatikáni Zsinat utáni pápák különböző alkalmakkor elmondott szavai a Katolikus Karizmatikus Megújuláshoz

Bécser Róbert atya tanítása az imádságról Pünkösd Missziója Lelkes napok tanítói bemutatkozása Mike Evans Magyarországon Bemutatkozik az Országos Tanács: Wildner Dénes Papjaink: Jeney Gábor Közösség bemutakozó: a soporoni Sámuel Bemutatkozik az NSZB Programok Imaszándékok az Országos Találkozóért Előkészület az Országos Találkozóra Johannes Hartl Konkrét előkészületek

Ta n í t á s

A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE

MEGÚJULÁS

2

Egyszer tanítványaimmal kirándultunk a Páring hegységben, Erdélyben. Egy csodálatos téli hegygerincre értünk fel. A vékony hóréteg alól előbújtak a krókuszok. Nagyon szép volt, a gyerekek is élvezték, fürödtek a hóban. Hirtelen azonban felhő ereszkedett le, így mi is szaporán elindultunk lefelé. Egyszercsak azonban felemelkedett a felhő és nem messze tőlünk a hóban farkaskölykök játszadoztak. Én sokat járok Erdélyben, de ilyet még nem láttam. Hihetetlen élmény volt. A teremtett világot látva sokkal nagyobb hit kell a hitetlenséghez, azaz elhinni azt, hogy ez a világ magától jött volna létre. Mennyire egyszerű a hitünk: látjuk ezt a csodálatos világot, ami magában is tökéletes, Istent dicsőíti. Lefelé menet azonban, a libegő környékén már egy eléggé gusztustalan tájkép fogadja az embert: a síelők után maradt szeméthalom, a kóbor kutyák lesújtó képet adnak. Télen szép minden, mert a hó mindent elfed, ilyenkor azonban szörnyű a sok szeméttől. Milyen különbség van a természet és az ember között. A természet, ha magára hagyják, azzá fejlődik, amivé teremtve lett, megdicsőíti Istent. Az ember viszont, ha magára hagyják, elzüllik, mocskos, szemetes lesz. Belőlünk hiányzik valami, a pusztítást, magány hordozzuk magunkban. Ha nem figyelünk, pusztítást, csúfságot hagyunk magunk mögött. Hiába vagyunk szépek, a teremtés koronája, ha hiányzik belőlünk Isten, az Ő lelke, az irányultság a szépre, jóra, akkor olyanok vagyunk, mint a mobiltelefon: lehet, hogy fantasztikus ketyere, de, ha hiányzik belőle a térerő, ha nincs térerő, nem ér semmit. Vagy, mint a bankkártya egy lakatlan szigeten: nem megyek vele semmire. Önmagában sem a mobil, sem a bankkártya nem ér semmit. Ha nem engedjük be az Istent az életünkbe, ilyen térerő nélküli mobilok leszünk. Minden hasonlat sántít persze. A mobilon van egy kapcsoló, amivel ki vagy be lehet kapcsolni a telefont. Az imádsággal bonyolultabb a helyzet. Nem csak egy kapcsoló van az oldalán és nem csak két állása van. Az imádság-szabályozó több fokozatú, amolyan hangerő szabályozó. Több kapcsoló, több módszer is van, hogy az Istent beengedjük az életünkbe és használhatóvá tegyük azt, akár egy mobilt. Az imaéletünk tehát több fokozatú lehet. Az imaéletünkkel igazából soha nem vagyunk elégedettek. Minél inkább megízleljük, hogy jó, minél inkább

Az imádság Bécser Róbert atya tanítása Bécser Róbert atya alábbi tanítása egy kisközösségi alkalmon hangzott el. A jubileumi Országos Találkozóra készülve nagyon jó alapot adhat. látjuk az értelmét, szükségét, annál inkább érezzük úgy, hogy lehetne még jobb, még mélyebb. A kapcsolót tehát mindig lehet feljebb tekerni. Több lépése, fokozata van az imaéletünknek. Ennek illusztrálására álljon itt egy történet: a kínai apa elküldi két gyermekét pásztorkodni és mindkettőnek ad egy fadarabot és egy kést. Meghagyja gyermekeinek, hogy faragjanak a fadarabból egy tányért. Egyik dolgozik vele, szép tányért farag, a másik azonban csak álmodozik, a fával azonban nem csinál semmit. Az elsőnek tehát egy szépen kifaragott tányérja lesz, a másik azonban este is csak a reggeli fadarabját tudja felmutatni. Este az apa mindkettőnek egy jó nagy kanál levest ad, ami a kifaragott tányérban benne marad, míg a faragatlan fadarabról lefolyik. Az első fiú jóllakik, a másik éhezik. Mindkettőnek ugyanannyit szán, de csak az egyik eszik. Az Istennel is így vagyunk: rajta nem múlik. Bármikor hajlandó velünk kapcsolatba lépni, vágyik belépni az életünkbe. Rajtunk múlik, mikor menynyit engedünk neki. Az imádság, a jó cselekedeteink mind ilyen mélyítő akciók. A kárhozat sem olyan, hogy Isten válogatott kínzásokat tartogat nekünk, azon gondolkodik, milyen rosszat is adhatna, Ő mindenkinek ugyanazt szánja. A kérdés sokkal inkább az, hogy alkalmassá vált-e a lelkünk arra, hogy Istent befogadja, megmarad a leves vagy lefolyik róla. Isten befogadása előtt mindig ott a

bűnbánat. Nem azért, mert Isten gonosz lenne, hanem alkalmassá kell válnunk arra, hogy befogadjuk Őt. Nem fenyegetés a bűnbánat. A lelkünket kell faragnunk, hogy elég mély legyen Isten befogadására. Az imádsággal a lelkünknek ezt a mélységét teremtjük meg. Vannak azonban csapdák. Az ember lelke úgy működik, hogy abban mindig lennie kell valaminek. Olyan nincsen, hogy üres valakinek az élete, lelke. Ha nem Istennel van tele az életünk, akkor gépek leszünk és nem is marad hely Isten számára. A hordó, ha nincsen benne bor, elkezd kiszáradni és koszos, használhatatlan lesz. A legjobb módszer arra, hogy ne mással legyen tele a lelkünk, az az, hogy jóval tesszük tele. Ha Istennel betöltekezem, akkor kevesebb hely marad a kísértésnek, csábításnak, bűnnek. A hordónak is az a legjobb, ha valamilyen bort tesznek bele. Nagyon fontos, hogy beengedjük az Istent az életünkbe. Vannak azonban csapdák. Az Istennel való járás, az imádság kitágítja a szívet. Sok olyat láttam már, hogy miután megtért valaki, lelkesedik, keresi a szolgálatot, elkötelezettebb lesz. Ennek eredményeként azonban sokkal jobban irritálja az igazságtalanság, pl. politikában, társadalmi életben. Ha ez túlságosan elragadja, az Isten iránti elkötelezettség az ellenkezőjére fordulhat. Jobban kitöltheti a társadalmi igazságtalansággal való foglalatoskodás, mint az Isten. Ha gyűlölöm a gyű-

2011. II. szám

azt mondja, szent akarok lenni. Ha csak azt mondjuk, ilyen vagyok és ilyen is maradok, az nem vezet sehová, nem lehet vele mit kezdeni. Az imában is megvan ez a feszültség a vagyok és a lenni szeretnék között. A másik csoportja a kötött imának az ima, mint védőburok. Szeretnénk kikapcsolni a világot. Tele van a fejünk és el szeretném távolítani ezeket a zavaró tényezőket, meg szeretnénk tisztulni, légüres teret létrehozni; amit Isten fog majd megtölteni. Ilyen imádság pl. a rózsafüzér. Nem szellemi tevékenység, mondani kell és létrehoz egy burkot körülöttünk, egy teret, ami kizár minden mást. Ilyen a Taizéi ima is, a Jézus ima is. Nekünk sokszor fontos, hogy értsük, hogy mit imádkozunk. A Miatyánkban szenzációsan felépített kéréseket ad nekünk Jézus. Minden benne van, teljesen racionális. A Biblia olvasás is lehet ilyen imádság. A kettő, a szív és az ész kiegészül egymással. Elolvasok egy történetet és belehelyezem magamat valamelyik szereplő helyébe (kőbe, amire Jézus ráült, valamelyik szereplőbe, stb.). Minden testrészemen keresztül szeretnék imádkozni, megismerni az Istent. Az eszemmel helyezkedem bele a történetbe, a képbe, és ott megértve a helyzetet, átadom szívemet és engedem Jézust, hogy bejöjjön a szívembe. Istenen nem múlik. Bármikor hajlandó velünk kapcsolatba lépni, vágyik belépni az életünkbe. Rajtunk múlik, mikor mennyit engedünk neki. Sokszor megfogalmazzuk azt, hogy nincsen kedvünk imádkozni. Mi értelme van elmenni a templomba, a zsolozsmának, úgyis csak elhadarom, úgysem tudok figyelni…. A búvópataknak is van értelme, a hűségnek is van értelme. Ahhoz, hogy előtörjön valahol és valaki szomját oltsa, a föld alatt folyamatosan folynia kell. Isten szereti a hűséget és megjutalmazza. Sokszor hallottunk már olyat, talán saját tapasztalatunk is van róla, hogy nem akarunk templomba menni; nincsen kedvünk, úgysem fogunk áldozni, mondjuk magunknak. Isten azonban élő személy, attól, hogy mi nem akarunk neki semmit sem mondani, lehet, hogy Ő pont most akar

felemelni, megszólítani. Elmegyünk a templomba, és történik velünk valami. A körülmények fontossága Azt mondják, ha valaki túl gazdag, akkor az ellene dolgozik az imádságnak, az élő Isten kapcsolatnak. Ha egy társadalom hirtelen meggazdagodik, a hitélet, vallásosság azonnal visszaesik. Ha az ember távolba néz és sokminden az övé, elfelejt felfelé nézni. Minél több dolgunk van, annál nagyobb körbe nézünk, annál kevésbé felfelé. Minél kisebb a terület, ami az enyém, annál könnyebb felfelé nézni. A nyomor sem jó azonban. A nyomor sem szolgálja a hitéletet. Fontosak a körülmények. Az Isten a saját maga teremtette világban jobban megtapasztalható, mint az általunk létrehozott körülményekben, környezetben. Ha kimegyek pl. a Margit krt-ra, csak neonlámpákat látok és autókat. Egy hegytetőn azonban a csodálatos naplementét… A primer és szekunder világ nagyon különbözik egymástól. A gyerekek szemét is erre kell rányitni: milyen csodálatos egy pipacs! Fontos, hogy az ima mindent járjon át. Olyanok vagyunk, mint egy bekapcsolatlan mobil. Ha Isten nem jár át minden területet, akkor nem lesz bekapcsolva a telefon. Az imát nem lehet leszűkíteni, mondjuk egy evés előtti imára. Az Egyház ebben nagyszerű. Az egyházi év minden részében történik velünk valami Istennel kapcsolatban. Az egész egyházi év egy hatalmas imádság. Mindig kell a térerő.1 Állandóan ebben élünk, mozgunk. Ha megkérdeznék, hogy mi a célja az imádságnak, mit tudnánk mondani? Nagyon sok embernek azért kell a térerő, hogy hívást tudjon kezdeményezni, de azt, hogy őt ki hívja, hívhatja, az már nem érdekli, azzal nem szeret törődni. Engem ne zaklasson senki. Sokszor így szoktunk imádkozni, Istennel beszélgeti is: mi kezdeményezünk, Ő ne zavarjon be nekünk a képbe. (Volt olyan gyerek Amerikában, aki azért nem imádkozott, mert korábbi imáiban azt kérte Istentől, hogy lefogyjon; és mivel nem fogyott le, az imádságot is abbahagyta. Isten nem válaszolt a kezdeményezésre, kikapcsolta a telefont.) Nagyon sok ember így imádkozik: mondja, mondja aztán egyszercsak lekapcsolja a telefont. Nem kapok választ, mert Istent nem hagyom szóhoz jutni. Ha tényleg kíváncsiak vagyunk Isten válaszára, akkor a Bibliát nyissuk ki. Csak egy fogmosásnyi időre. Köny-

Ta n í t á s

löletet, én is elkezdhetek gyűlölni. Nem biztos, hogy minden újságot el kell olvasni. Nem kell mindig minden rosszat elolvasnom. A kimélyült, Isten iránt fogékony lelkemet ne engedjem ilyenekkel tele. A másik csapda, miután az ember találkozik Istennel, hogy utána „nyomulni”, tevékenykedni akar. A világot viszont nem nekem kell megváltanom. Ez a tevékenykedés sokszor öncélúvá válhat, mert nem marad ideje az illetőnek arra, hogy Istennel járjon. Szt. Pál megtérés előtti állapota is ilyen. Saul Bibliát ismerő, képzett ember. Annyira a saját esze után fut, nincs élő lelkiismerete. Jézus azt mondja: miért üldözöl te engem? A tanítványaival azonosítja magát Jézus. Magát az Istent üldözte Saul. Megtérése, Pál-fordulása után nem a tudása növekszik meg, hanem az Istennel való kapcsolata. Minél mélyebb az ember, minél többet kapott az Istentől, annál nagyobbat bukhat, annál nagyobb kárt okozhat. Erre vonatkozik az a jézusi mondás, hogy „jaj annak, ha valaki egyet is megbotránkoztat…” Szokták mondani, hogy azok a falvak, ahol nem volt pap, sokkal jobban átvészelték a kommunizmust, mint azok, ahol elbukott a pap. Rajtunk is múlik, hogy hol vagyunk, milyen szinten vagyunk az imádságban. A kötött imákat meg szokták szólni. Azonban több előnye is van. Egyrészt bevezet az imába. Ha valaki idéz egy költőtől a szerelmes levelében, az jó és szép. De ha valaki csak Csokonait idézve beszélget a barátnőjével, akkor hamar elbukik. Másrészt abban, akkor segít, amikor olyanokat imádkozunk, amikhez nem vagyunk lelkileg felnőve („Készebb vagyok meghalni, mint Téged megbántani.” Ha ezt komolyan vennénk, nem sok ember élne… Nem is eszerint élünk.) Mint az életünk minden területén, az isten-kapcsolatunkban is van egy ideális szint, amit el szeretnénk érni, és egy valóságos, ahol állunk. Aki azt mondja, hogy a kettő azonos, becsapja magát. Érdemes lefektetni az ideált és tudatosítani azt is, hogy hol tartok. Az átok-zsoltárokban perlekedünk az Istennel, kimondjuk azt, amit gondolunk, ami rosszat másnak kívánunk. Ez nem rossz, ez jó. Az egyensúlyhoz azonban kell a másik oldal is, a tökéletes imádság is, ahol azt a célt fogalmazzuk meg, hogy szentek legyünk. Ki kell mondani, amit gondolunk, de kell mellé a tökéletes imádság, ami a perspektívát, a célt mutatja, ami

HÍRLEVÉL

3


nyen és gyorsan lehet belőle olvasni. És ez hathat ránk. A Szentírás olvasás nagyon jó imádság arra, hogy esélyt adjunk az Istennek. Sokan csak ajándékot akarnak, az ajándékozó azonban nem kell nekik. Ez a vallásos paráznaság, amikor a személy nem kell, csak a haszon, amit a személyből húzhatunk. Isten válasza már nem fontos. tegye meg, amit kérek, a többi nem fontos. Hová kell tehát eljutnunk? A középkor egy Hármas utat határoz meg az Istennel való kapcsolatban. Megvilágosodás, hogy van Isten (via illuminata). Elindul a változás az életemben, megtisztulok a bűneimtől és elkezdek keresztényként

élni (via purgativa). Ha valóban elindulok, Isten útján járok, akkor Isten hat rám, eljutok egy belső egységre vele (via ulitiva). Ennek van következménye az életemben, imádságomban: már nem a beszéd a lényeg, hanem az együttlét: „nézem Őt, Ő néz engem” Ezt látjuk, halljuk a szenteknél is: olyan mély belső egységbe kerülnek Istennel, amit a külvilág már nem tud fogni, érteni. Szt Ferenc annyira átadja magát az Isten imádatának, hogy talán még a légzése is leáll. Avillai Szent Teréz figyelmezteti a nővéreit, hogy mosogatás közben ne imádkozzanak, mert többen transzba esnek és közben eltörnek a tányérok. Az

a kép is ismerős a Bibliából, amikor a tanítványok odaviszik Natánaelt Jézushoz és Natánael felteszi a kérdést: „Honnan ismersz?” Jézus pedig azt felelei: „láttalak, a fügefa alatt voltál” (Jn 1, 45-49). Nyilván nem a fizikai, csodás látás itt a lényeg, hanem az, hogy Jézus azonosítja magát azzal az élménnyel, amiben Natánaelnek része lehetett ott a fügefa alatt. Azt mondja Jézus, hogy ő volt az, akivel az a belső élménye volt. Jó ezekhez az élményekhez visszanyúlni, hogy a Fügefa közötti időszakokban, amikor búvópatakként folyik az életünk, legyen, ami megerősít. P. Bécser Róbert OFM

Pünkösd kultúrája

Pünkösd Szombathelyen MEGÚJULÁS


4

Ki nekünk a Szentlélek? Erre a kérdésre kerestük a személyes és közösségi választ 2011. május 28-án, szombaton délután a Székesegyházi Főplébánia Batthyány-termében mintegy hatvanan. Első alkalommal szerveztünk pünkösdváró lelkinapot, melyre az egyházmegye több településéről, köztük Zalaegerszegről, Szentgotthárdról, Táplánszentkeresztről, Gencsapátiból, Perenyéből, valamint Szombathely különböző plébániáiról és közösségeiből érkeztek a résztvevők. A lelkinapot Bartha Angéla szociális testvér, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás NSZB elnöke vezette. A résztvevők közül többeknek volt már kapcsolata a karizmatikus megújulással, de voltak olyanok is, akik most találkoztak először a Szentlélekben való megújulással. Az Úr mindannyiunkat egy vele még mélyebb személyes és közösségi kapcsolatra hív. Sokan a Szentlélek nélkül

próbálunk keresztény életet élni, saját erőfeszítésből, több-kevesebb sikerrel. Az apostolok is sokszor hallottak Jézustól a Szentlélekről – Jézus adta nekik –, valójában azonban nem tudták, ki is a Szentlélek. Pünkösdkor megtapasztalták a Szentlélek kiáradását, aki a szívükbe írta Isten törvényét. A Szentlelket és ajándékait mi is megkaptuk a bérmálásban. Tőlünk függ, hogy engedjük-e eltávolítani az akadályokat és felszítani a bérmálásban kapott kegyelmeket úgy, hogy a Szentlélek vegye birtokba egész lényünket, életünket. Ma nekünk is szükségünk van pünkösd-tapasztalatra, Szentlélek-keresztségre. A dicsőítő ima segített megnyitni szívünk mélységeit az Úrnak. Kis csoportokban megoszthattuk egymással Szentlélek-tapasztalatunkat, és ennek megfelelően a választ is megkaptuk arra, ki nekünk a Szentlélek. A személyes tanúságtételek megerősítettek és megtérésre indítottak, úgyhogy többen járultak a bűnbocsánat szentségéhez. A szentségimádásban közbenjárhattunk egymásért, kérve az Úr Jézust, hogy árassza ránk Szentlelkét. A lelkinapot az esti szentmise koronázta meg a Székesegyházban. A felajánlásban mindannyian egy égő mécset helyez-

tünk az oltár elé annak jeléül, hogy megújítjuk odaadottságunkat az Úrnak, és a Szentlélek tüzével tanúságot teszünk Róla környezetünkben.. Boldog II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa buzdít bennünket arra, hogy vigyük a pünkösd kultúráját az Egyházba. Ezért Pünkösdre kilenceddel készültünk a Székesegyházban, amit egy, a Szentlélek-Szemináriumból alakult imacsoport kezdeményezett 3 évvel ezelőtt. Azóta minden évben így készülünk. A kilenced minden alkalma Szentlélek esemény, közösségformáló és egységet teremtő volt. A Szentlélek Imacsoport mellet idén már több, a Szentlélekkel élő kapcsolatot ápoló közösség, a Kapisztrán Szent János Közösség és a Szociális Testvérek Társasága is vállalta egy-egy napnak a vezetését. Örömmel tapasztaltuk, hogy folyamatosan voltak kilenc napon keresztül kitartó és velünk dicsőítő emberek. Bízunk az Úr kegyelmében, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében elindult Szentlélekben való megújulás jövőre is folytatódik a Pünkösdváró lelkinapban és kilencedben! Rétfalvi Valéria szociális testvér

2011. II. szám

Egerben a Pünkösd ünnepére kilenceddel készültünk. A Szent Anna kápolnában gyűltünk össze esténként, ahol a Katolikus Egyház Katekizmusa alapján tanításokat hallgattunk a Szentlélekről, majd a szentségimádásban imádkoztunk azért, hogy a szívünk megnyíljon a Szentlélek előtt, valamint azért is könyörögtünk, hogy a városban is minél többen éljék át Pünkösd csodáját. Pünkösd előestéjén, a kilenced utolsó napján, bekapcsolódtunk a Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda által szervezett pünkösdváró programba. A ciszter templom előtti téren, illetve a Széchenyi utcában (amely a város főutcája) utcai evangelizáció kezdődött este hat órakor. A szegedi dicsőítő közösség, a Szabad-On szolgált Kecskés Laci vezetésével. Gyönyörű énekek és tanúságtételek hangzottak el. Az utcán sétáló emberek, főleg fiatalok, csodálkoztak azon, ami történik, de nem igazán álltak meg. De ez minket nem igazán zavart. Bátran és örömmel dicsértük a mi Urunkat és kértük, hogy árassza ki Szentlelkét Eger városára. A „kemény magot” azok a testvérek alkották, akik a február végén befejeződött Szentlé-

lek-szemináriumon vettek részt. Március elején pedig, a már meglévő karizmatikus közösség mellett, egy újabb imacsoport alakult, Boldog II. János Pál Karizmatikus Közösség néven. Tervezzük, hogy ősztől a két imacsoport közösen szervezett imaalkalmakon találkozik, hogy a városban megújult erővel folytatódjon az evangelizáció. Visszatérve az estére: az utcai evangelizáció után szentmisét ünnepeltünk, ahol engem ért az a megtiszteltetés, hogy a főcelebráns lehettem. A prédikációban nemcsak úgy általában beszéltem a Pünkösd jelentőségéről, hanem tanúságot is tettem arról, hogy mit jelentett számomra a Szentlélek-keresztség tapasztalata elsős kispap koromban. Meg kell jegyeznem, hogy jó néhány kispap is részt vett a virrasztáson, ami külön ajándék volt számomra. A szentmisén végig éreztem, hogy Isten arra hív, hogy merjem elengedni a félelmeimet, hogy ne foglalkozzam azzal, hogy mit fognak mondani mások; hanem arra figyeljek, hogy Ő mit akar cselekedni. Eszembe juttatta az Úr, amit aznap reggel Cantala-

messa atyánál olvastam:„A Megújulás csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha arra figyelünk, hogy Isten mit akar cselekedni, és nem azzal foglalkoznunk, hogy mit szólnak majd ehhez mások.” Bár harc volt bennem, engedtem, hogy az Úr átvegye az irányítást. Az áldozás után elkezdtem imádkozni és az Úr újabb és újabb ismeret szavát adott. Tudni kell azt, hogy ez a karizma nem az "erősségem", most van kibontakozóban. A templomban egyre forróbb lett a légkör. Az ima körülbelül fél óráig tartott, és a Szentlélek nagyon erősen megmutatkozott. Az ima hatalmas dicsőítésbe ment át, a nyelveken való éneklés pedig sok ember szívét megnyitotta a Szentlélek kiáradása előtt. A szentmise után fáklyás körmenetben vonultunk a bazilika előtti térhez. A fáklya nem lett elég, mert a szervezők nem számítottak ennyi emberre. De mi annál lelkesebben kiáltottuk a Dobó-téren átvonulva, hogy Krisztus él! A Szentlélek ezt a két szót nagyon közel hozta hozzánk ezen estén: Krisztus él!

pokon résztvevőként, a másodikon kiscsoportvezetőként, a harmadikon pedig főszervezőként veszek részt, bár annyira szuper lesz, hogy akár résztvevő is szívesen lennék újra... Hétköznapokat tekintve nemrég álltam munkába szoftverfejlesztőként, szabadidőmben egyebek között Ceroc moderntáncon fejlesztem a ritmusérzékemet.

amely azóta is fennáll. Isten egyre jobban bevont a Megújulás szolgálatába, 2006-ban választottak meg a Nemzeti Szolgáló Bizottság elnökévé. Fontos számomra a fiatalok jövője, ezért szerveztük meg 2008-ban az első Országos Karizmatikus Ifjúsági Találkozót, majd a Lelkes Napokat. Hittanári, lelkivezetői és lelkigondozói tapasztalataimmal fogok hozzájárulni a tábor lakóinak lelkesedéséhez.


Pünkösd Egerben

HÍRLEVÉL

5

Hugyecz János atya

Lelkes napok A harmadik Lelkes Napok Ifjúsági Tábort 2011. július 11-17. között rendezzük meg Csobánkán. Az idei tábor témája a szabadság lesz - a vezérigénk a 2Kor 3,17: "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." A táborban végig velünk lesz egy állandó előadó csapat, akik felváltva tartják az előadásokat. Még sokszor találkozhattok velük a megújulás ifjúsági szolgálatában, ezért itt, az ifjúsági rovatban, röviden bemutatkoznak. Végh Zoltán vagyok Budapestről, a Csipkebokor közösségből. 1999-ben tértem meg, 2008ban ismertem meg a karizmatikus megújulást, ahol mára önkéntesként az ifjúsági szolgálat oszlopos tagja lettem. Az első Lelkes Na-

Bartha Angéla szociális testvér vagyok. 14 éves koromban Nyíregyházán találkoztam először a Karizmatikus Megújulással és ez hozzájárult a megtérésemhez. Elhívásom az evangelizációra szól, ezért végeztem nappali teológiát a Pázmányon még az "átkosban". A Szent András Evangelizációs Iskolában az első kurzus óta jelen vagyok és szolgálok. Isten akaratából 1998-ban alapítottam az Új Aratás Közösséget,

Sidó (szül.Eberlein) Éva vagyok Aradról, a Szent Antal Karizmatikus Közösségből. 1991-ben tértem meg, 2001ben ismertem meg a Szentlelket személyesen. Gyakorlatilag 1992 óta vezetek ifjúsági csoportot és szervezek ifjúsági programokat (lelkigyakorlatok, táborok, kurzusok, lelkinapok, vezetőképző). 2004-ben felkért a KKM Erdélyi

Ifjúsági életünk




MEGÚJULÁS

6

Tanácsa ifjúsági evangelizációra, ez a munkám és hobbim is egyben, amely mára Isten kegyelméből a Keresztirány Ifjúsági Szolgálattá nőtte ki magát 19 elkötelezett munkatárssal. Steve Thomashefski diakónus vagyok. Bronxban nőttem fel, New York City-ben. 19 évesen már több évem telt el alkolhol- és drogfogyasztásban, amikor megtértem Jézus Krisztushoz és ez megváltoztatta az életem. Eleinte csak alkalmanként, mint önkéntes szolgáltam a Megújulásban, előadóként miszsziós és evangelizációs alkalmakon, konferenciákon, ifjúsági lelkigyakorlatokon. Majd 1998-ban Isten hívásának engedve, eladtuk vállalkozásunkat, mert teljes időben az Urat akartuk szolgálni evangelizációval és egyházon belüli misszióval. Nyolc éve vagyok Lansing egyházmegye állandó diakónusa Michigan államban. 1991 óta veszek részt kelet-európai és afrikai missziókban, jelenleg a Renewal Ministries missziós szervezet magyarországi és romániai koordinátora vagyok. Feleségemmel, Lucia-val harminckilenc éve vagyunk házasok, hat gyermekünk született. Michiganben, Ann Arborban

élünk, ott Ypsilanti városban, a Keresztelő Szent János plébánián vezetem az evangelizációs munkát és a fiatalok és nagykorúak katekumenátusát. Évente 2-3 alkalommal ingázunk Detroit és Budapest között Lucia-val és 5-6 hónapot töltünk Budapesten. Hodász András vagyok, harmadéves kispap az Esztergomi Szemináriumban, az itt működő Szálka közösség tagja. Gimnáziumban tértem meg, de mielőtt igent mondtam volna Isten hívására, elvégeztem egy egyetemet és néhány évet tanítottam. A tavalyi Lelkes Napokon vendégelőadóként voltam jelen, idén már végig ott leszek. Szándékom szerint, mint „örömötök szolgája”. Zubay Tímea vagyok, Miskolcról, a Cserépedények Ifi Közösségből. 24 éves vagyok, 4 éve tértem meg, azóta szolgálok ifi táborokban és a közösségemben is. Nagyon szeretek fiatalokat vezetgetni Isten felé. :-) A kezdetektől fogva részt vehettem a Lelkes Napok Táborban,

Beszámoló

Közösségünk vendége volt

Május végén közöttünk szolgált régi barátunk és harcostársunk: Mike Evans. Mike-ot a ’90-es évek végén ismertük meg és azóta többször látogatott el hazánkba. Békét, derűt és alázatot sugárzó személyisége mindig mély nyomot hagyott bennünk. Szelídsége

hol kiscsoportvezetőként, hol műhelyvezetőként, idén pedig ezek mellett az előadó teamnek leszek a tagja. Munkámat tekintve, hátrányos helyzetű, bűnelkövető fiataloknak tartunk tréningeket, csoportokat, amik által én is nagyon sokat tanulok. Hobbim a tánc, tíz évig versenytáncoltam és balettoztam, újabban pedig jazzbalettet tanulok. Nagy Zsolt vagyok, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségből... azt vezetem. Hatgyerekes családapaként éldegélek kedves kis feleségemmel Henivel, (egy gyermekünk Istennél van) a hatodikat pedig most várjuk. Élethivatásunk a Katolikus Egyház hitbeli felébresztése (valami alakul...), és a halászat Jézusnak: ezzel foglalkozunk 14 éve. Pár évvel ezelőtt Válon, ahol lakom, tartottunk egy lelkigyakorlatot fiataloknak... Isten lelke eljött, és az emberpalánták megtáltosodva, majd szétszakadva az örömtől mentek el róla... Azóta is jórészük Isten csapatában játszik: nem is rosszul! Szerintem itt is hasonló várható... Csak légy nyitott és vágyakozó szívű... Na ja, és gyere el!

Mike Evans

és közvetlensége összekeveredik azzal a tekintéllyel és erővel, amellyel Isten ajándékozta meg. Mindez olyan emberré teszi őt, akiben Isten országa nem csak szavakban, hanem erőben is megjelenik. San Francisco-ban a Golden Gate egyetemen szerzett tanári diplomát majd teológiai tanulmányokat folytatott. 1976-tól 1994-ig egy keresztény közösség vezetésében dolgozott a kaliforniai Bakersfield-ben. 1989-ben alapította meg a Wholeness Ministries nevű felekezetközi gyógyító szolgálatot, amelyet a mai napig vezet. A gyógyító szolgálattal való ismerkedése 1984-ben kezdődött elég rendhagyó módon. Közössége elküldte egy gyógyító konferenciára, melyet John Wimber szervezett Anaheim-ben. Mike szkeptikusan állt hozzá a kérdéshez és nem is akart elmenni, de végül engedelmeskedett. A konferencián az elő-

adó azt a felhívást tette, hogy álljanak fel azok, akik valamilyen betegségben szenvednek a mellettük ülők pedig tegyék rájuk a kezüket és imádkozzanak értük. Mike mellett egy hajlott gerincű hölgy állt fel. Ő rátette a kezét és imádkozott érte (nem éppen nagy hittel, csak a próba kedvéért…) és legnagyobb meglepetésére látta, ahogy a hölgy háta kiegyenesedik és gerince meggyógyul. Akkor Mike remegő térdekkel suttogta maga elé: „Ezt akarom csinálni!” Néhány évvel később ismerkedett meg Francis McNutt-tal akinek tanítványává és gyógyító szolgálatain munkatársává vált. Mély barátságuk máig fennáll. Május végén Mike a Kafarnaum imaszolgálat számára tartott hétvégi szemináriumot, majd gyógyító szolgálatokat Budapesten és Zalaegerszegen. Ő vezette a májusi Tűz evangélizációt

2011. II. szám

gálat nem csak az övé – mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, és tanuljuk meg cselekedni, amit Jézus cselekedett. Ha egy ember kicsit több, mint egy hét alatt ennyit tud tenni – mi történhet, ha tíz, száz vagy ezer ember kezdi el cselekedni az evangéliumot? Hogyan lehetséges ez? A válasz Mike idei üzenetének másik élében rejlik. Mély, bensőséges barátság Istennel. Együtt lenni Vele. Együtt „lógni” Vele. Reggelenként egy csésze kávé mellett elbeszélgetni a Baráttal. Vagy „csak” csendben együtt lenni. Olykor

Bemutatkozik az Országos Tanács

Wildner Dénes

Wildner Dénes vagyok az Emmausz Közösségből. 63 éves családos ember vagyok, négy gyermek édesapja. Két gyermekem (Ágost és Anna) családos, Anna révén a kilencedik unokánkat várjuk, két fiam (Domonkos és Márton) még itthon van. Nyugdíjas vagyok, de még aktív. Okl. építőmérnök, matematikai szakmérnök; mérnökszoftverek fejlesztője a kezdetek óta. A karizmatikus megújulással való kapcsolatom is meglehetősen régre, a 70-es évek végére datálható. 197475 telén ismerkedtem meg leendő feleségem, Lotti révén Makláry István atyával, Tökölön. Neki köszönhetem az első lépéseim, amik már nem a magam szabta utat jelentették, hanem egy merőben újat, megtérőt, Jézus felé tartót.

Válra költöztünk. Makláry atya akkor már Baracskán szolgált, onnan járt át hozzánk, s vezette nálunk a bibliaolvasó kisközösséget, s közben fokozatosan betagozódtunk a baracskai nagyközösség életébe is. Az ottani lelkivezetések és -beszélgetések, imaösszejövetelek, tanítások, kiscsoportban és templomi prédikáción hallottak, meghatározóak maradtak egész életemre. 1977-78 táját írhattuk, amikor híre jött, hogy mily csuda dolgok történtek egyes imaösszejöveteleken. Meglepett, hogy mily gyorsan járja át a Lélek a kis és nagy imacsoportokat. Fújt a szél, csodás erővel! Egy-két év alatt átfútta az egész országot! S ami a legfeltűnőbb volt: oly biztonsággal alakult ki az új imacsoportokban az imádkozás és a karizmák használatának a rendje, mintha egy ősi, begyakorolt tudás birtokában történt volna mindez. Rendezetten, fegyelmezetten, ugyanakkor lélekben felszabadultan és boldogan! Szentmisére Kajászóra jártunk, az is Makláry atyához tartozott. Egy nagy lelki fordulóm is ott történt előtte, egy Virágvasárnapon, amikor Lukács evangéliumából olvasta fel a passiót. Amikor ahhoz ért, hogy Jézus Péter szemébe nézett, ott a főtéren, Péter harmadik botlása után, nézése belém hatolt, láttam Jézus tekintetét, szívem legmélyéig hatolón. „Látod, mindenről tudtam, ismerem kudarcaid, és mégis meghívtalak!” Péterben Péter voltam, annak minden katarzisával. Péterhez

* Először még „afrikai” vagy „ghánai” szeminárium néven is említette István atya, hisz azt gyúrta át számunkra Severs bíboros, s lett belőle „Élet a Lélekben” szeminárium. A kezdeti becenév azonban tartósnak bizonyult, ma sem változott: „Szentlélek szeminárium” sokunknak ma is.

a csendben együtt töltött öt perc több mint az órákon keresztül mormolt ezer könyörgés. Ha Mellette vagyunk, ha Benne mozgunk és Vele gondolkodunk – akkor meglepő, sőt elképzelhetetlen dolgok kezdenek történni körülöttünk és megtanulunk természetesen járni a természetfelettiben. Isten él. Isten jó. Isten szeret. Ez a mi békességünk és derűnk, amit senki nem vehet el tőlünk. Balogh Ádám Új Jeruzsálem Közösség

azóta is szoros kötelék fűz. Kősziklává lenni minden kihívások ellenére, nem önerőből, hanem az elfogadott, megélt kegyelemben. Idővel rádöbbentem: Bizony, Kajászót a háború előtt Kajászószentpéternek nevezték! Amit Isten egyszer egybekötött, azt ember szét nem tudja választani. Új időszámítás kezdődött el akkor életemben, noha gond olykor akkor is akadt. Ezek egyike is közrejátszott abban, hogy a 83 táján, lelkivezetésre, az egyik Kassai-téri szentmise után, átkéredzkedtünk Katona István atyához, és hozzá kötődöm ma is, hűségesen. Szabóky Örs közösségébe kerültünk, hisz Katit és többeket onnan már régóta ismertünk. Gyorsan teltek az évek. Akaratytyai lelkigyakorlatok, regnumi kapcsolatok, međugorjei utak... Elkezdtük, és tizenhat éven át csináltuk a Szent László táborokat, mintegy száz fiatalnak minden nyáron. S közben nagyobb lakásunk is lett Pesten, s ez az otthon így, félig belakottan, vagy inkább csak negyedig, fontos feladatra lelt: István atya elkezdte a Szentlélek szemináriumokat tartani* két lakásban, nálunk a Margit körúton, és egy másikban, a Gellérthegy úton. Bevallom, valahogy ma is megszentelt helyként élem meg a két szoba közötti ajtóbélletet. Ott volt az oltár! Bizony, akik akkor szolgálók, résztvevők voltak, ma többen ma már a megújulás nagyöregjei, misztikusai, ha nem fentről való közbenjárói a szolgálatoknak. Maguk is élő példái annak, hogy mily mélységekre tud-akar elvezetni az Isten fokról-fokra, a kifogyhatatlan kegyelemben. Amikor már az Eötvös Gimnázium adott helyet a szemináriumoknak, majd az Angol-kisasszonyok, Közösség is született két kiscsoportból, akik a lakásunkra jártak, de otthont, vezetést

HÍRLEVÉL

7

Bemutatkozik

is, melynek az „Ideje van a gyógyításnak!” címet adtuk. Ezeken kívül tartott egy tanító estet az Új Jeruzsálem közösség számára, valamint vállalt egyénenkénti személyes imaszolgálatot is. Mindent összevetve több, mint hatszáz beteg emberért imádkozott röpke kilenc nap alatt, hirdette az evangéliumot és bátorította a testvéreket. Üzenetének és szolgálatának lényege azonban nem csupán az volt, hogy ő maga imádkozott. Mindannyiunkat arra bátorított, hogy csináljuk ezt! Prófétált, erőt adott és buzdított, hogy ez a szol-

Bemutatkozik


MEGÚJULÁS

8

tudtunk adni más közösségeknek is. Amikor úgy adódott, hogy nevet kellett adni az imacsoportnak, adódott a név, mi is lehetett volna más ily kötődések után: Petrosz. Kőszikla. Tizenhárom évig tartó váli életünknek volt köszönhető az is, hogy vonattal jártam fel Pestre, és ez a 3-4 óra, amit a buszon-állomáson-vonaton töltöttem egészen különös ajándékká lett életemnek. Ez az imádságos, elmélkedő, Jézussal beszélgető, erről jegyzetelgető idő meghatározója volt lelki nevelődésemnek. Ezekből forrásozik bennem is sok minden ma is. Hiszem, Ő vezetett el egyfajta „péteri útra”, hogy idővel olyanná lehessünk, akire, ha csak egy kavics mértékében is, de szeretett egyházát építheti. Nyaranta kezdetben még Akaratytyán tartotta István atya a nyári lelkigyakorlatait sokaknak, majd egy rövid interregnum után Ménfőcsanak lett újabb nyári otthonunk, a régi plébánián, Boti atya birodalmában. Fontos idők voltak ezek. 1994-ben váratlan ajándék ért. Különös és megtisztelő felkérést kap-

tam egy megüresedés okán. Paskai bíboros úr meghívására, részt vehettem az esztergomi egyházmegyei zsinaton. Aki ott volt, tanúsíthatja, hogy mi világiak, mily ifjonti lelkesedéssel és aktivitással vettünk részt a törvényalkotásban. Csodálatos hét volt! Amire ezt követően jöttem csak rá, hogy ott és akkor: beleszerettem az Egyházba. Történt, néhány évre rá, egy újabb meghívást kaptam: Vegyek rész az NSZB munkájában, Katona István atya képviseletében. Aztán még egy szemeszter lett belőle, kétszer négy esztendő, sok tapasztalattal a jövőre szólón. Ez is megérne egy fejezetet. Ami pedig a személyes vágyakat illeti: Mindig lelkesedéssel tölt el, ha a karizmatikus imacsoportok számára tanúságtétellel szolgálhatok „Új Pünkösdünk” nyitányának időszakáról, Kassai tér tapasztalatáról, ima-összejövetelekről, kisközösségi létről, egyházban való munkálkodásról, tanításról, prófétai szóról, imádságról... Való igaz, itt Budán, a Ferences Plébánián megleltem szűkebb lelki otthonom. Van egy kiscsoportom, bizalom

vesz körül, különösen Achilles atya részéről. Szülőkhöz szólunk, liturgiát nagyarázunk... Itthon vagyok. Mindezt ugyanakkor egyfajta külső szolgálatként élem meg, továbbra is az Emmausz Közösség tagjaként. A tanúságtétel minderről elsősorban őket illeti. Igen, úgy vágyom karizmatikus lenni, hogy segíthessem, hogy beleszeressenek mindnyájan az egész Anyaszentegyházba. Az egyháznak valóban a szíveként munkálkodva, a kapott kegyelem által, mindenkiért. Nem könnyű ez. A lelki lényeg bizony, könnyen elbújik a formai jegyek mögött. Sőt, olykor azok a legnagyobb terheink! Ne feledjük, a karizma jel. Jézus az, aki meg szeretne jelölni minket, nem a mi dolgunk jeleket gyártani! Isten meg akar nyilvánulni bennünk, minden gyermekében, az egész Egyházában! Ő az, aki ajkává, kezévé vágyik mindnyájunkat tenni. Ezért nem tehetjük meg, hogy a prófétai szó elnémuljon, bármilyen helyén legyünk is az Egyháznak! Tudatni a lélek által, hogy él az egyház. Élő és Jelenvaló! Ebben látom karizmatikusságunk lényegét.

A soproni

Közösségeink életéből

Sámuel Közösség

Közösségünk jelenlegi formájában 1999-ben alakult. Öt lelkes fiatal, miután hazajött a csanaki János kurzusról, úgy gondolta, hogy komolyan követni akarja Jézust és az ő tanítványa akar lenni. Az évek során többünket vezetett Urunk ebbe a közösségbe, jelenleg mintegy 25 aktív tagot számlálunk.

Egy nyári közösségi hétvégén választottuk nevünket, így lettünk Sámuel Közösség. Sámuel próféta első könyvének harmadik fejezete fogott meg akkor bennünket, „Szólj, Uram! Hallja a te szolgád!” Mi is Istenre figyelő és őt követő emberek akarunk lenni. Ma is halló fülért és szívért imádko-

zunk, hogy meghalljuk, befogadjuk és kövessük Urunkat. Pár évvel ezelőtt jutottunk arra, hogy már sokan vagyunk ahhoz, hogy közösségi alkalmainkon mély megosztások és bensőséges imák történjenek. Ezért úgy határoztunk, hogy kiscsoportokra osztjuk fel a közösséget. Így jött létre a mai napig bevált rend. A kiscsoportok alakulása úgy történt, hogy a közösségvezető és a kisközösség vezetők egy közös imádságot követően kihúzták a leendő kiscsoportjuk tagjainak neveit. Istennek hála, utólag mindig visszaigazolódik, hogy az Úr keze vezette ezeket a döntéseket. Több kisgyermekes tagunk is van, így ők alkotják az egyik kisközösséget, lévén hasonló az életállapotuk. A kisközösséges rendszer kialakítása mellett léptünk az elköteleződés terén is. Megalkottunk egy szabályzatot, regulát, amihez, mint a közösség tagjai, igyekszünk tartani magunkat. Minden évben ünnepélyes elköteleződésben mondjuk ki, hogy ebben a közösségben kívánjuk követni Jézust. Ez az elköteleződés egy évre szól.

Alkalmaink két szinten valósulnak meg. Hetente tartjuk a kiscsoportos találkozásainkat valamelyikünk otthonában. Négy kiscsoportunk van 5-8 személlyel, és minden kiscsoportnak külön vezetője van. Ezen alkalmak közös imával kezdődnek, ez után jön egy témáról való beszélgetés vagy közbenjárás. Nagyközösségi alkalmainkat háromhetente tartjuk. Ezek dicsőítéssel kezdődnek, majd a közösségvezető vagy egy felkért vendég tanítása következik. Ezen összejöveteleinket szeretnénk felhasználni más soproni közösséggekkel való találkozásra is. Már többször láthattunk vendégül katolikus testvéreket, és a közös ima és jó hangulatú beszélgetés mindannyiunk örömére szolgált. Jó kapcsolatot igyekszünk ápolni egy ausztriai karizmatikus közösséggel is. Sokáig kerestük, hogy milyen formában szolgálhatná közösségünk Istent és az Egyházat. Több mindennel próbálkoztunk, igyekeztünk kivenni a részünket a helyi szervezésekből és

munkából. Pár évvel ezelőtt kezdtünk szolgálni a Szentlélek-szeminárium tartásával. Mivel Sopron város, itt több lehetőség van a hit megélésére, ezért meghívásra a környező falvakba mentünk. Sopronkövesden tartottuk az első szemináriumot 35 kövesdi testvér részvételével. Nagyon izgultunk, mivel ez volt az első ilyen jellegű, hosszabb ideig tartó szolgálatunk. Az Úr mindvégig segített minket és bőségesen megáldotta fáradozásainkat. Mindannyian megtapasztaltuk Isten áldását: a közösségünk tagjai, hogy mennyire sokat kaptunk, miközben adni mentünk, és a résztvevők is, akiknek Jézus áldásait és ajándékait bőséggel adta. Nagyon csodálatos szeminárium volt. A kilenc hét után fontosnak tartottuk, hogy még ne hagyjuk „magukra” a sopronkövesdi testvérekből alakult kisközösségeket. Fél évig havonta találkoztunk velük, ahol a szemináriumi alkalmakhoz hasonló összejöveteleken igyekeztünk segíteni őket kialakítani a saját közösségi életüket. A közbülső hetekben pedig ők maguk szervezték a találkozásaikat. A

mai napig nagy szeretettel gondolunk rájuk és tartjuk a kapcsolatot. A következő szeminárium Nagylózson volt. Picit kisebb létszámmal, de ugyanolyan szeretettel. A harmadik szemináriumot Sopronban egy plébánián szerveztük a plébános atya meghívására. Tervezzük a közeljövőben a megkezdett út folytatását, hiszen az a meggyőződésünk, hogy e formában szívvel-lélekkel szolgálhatjuk az Urat. A közösségen belül igyekszünk a személyes kapcsolatok ápolására is. A közös kirándulások, filmnézések és hasonló programok még jobban összekovácsolnak minket. Évente tartunk közösségi hétvégéket. Itt lelki programok, vidám játékok, beszélgetések hoznak közelebb minket Jézushoz és egymáshoz. Heti szentségimádást is tartunk, aminek a látogatottságát jó lenne növelni. Tagjaink között van néhány más felekezetű testvér is. Befogadó közösség vagyunk, szívesen látunk mindenkit, aki közösséget keres.

Pa p j a i n k

2011. II. szám

Telekes Zoltán

Papjaink

HÍRLEVÉL

9

Jeney Gábor atya

Hogyan körvonalazódott a hivatásod és a megújuláshoz csatlakozásod? Gyermekkor, család, iskolák, ifjúkor. A hivatásom későn körvonalazódott. Végzős voltam a tanárképző főiskolán, amikor megkaptam az Úr meghívását egészen konkrétan, egy álomban. Már másnap tudtam, hogy ebben a megszólításban a papi hivatásra való meghívás is benne van. Ekkor még nem mertem igent mondani a meghívásra: dolgozni kezdtem. Kiskunmajsán tanítottam, amikor meghívtak egy Szentlélek Szemináriumra. Nagyon tetszett, mélyen megérintett. Az első országos találkozón 1996-ban voltam és nagyon jól éreztem magam. Közben sikerült az Úrnak az igent kimondanom, így 2000-ben jelentkeztem kispapnak. Mivel már volt teológiai diplomám, nem kellett végig járnom az összes évet: 2003-ban szenteltek. A Megújulással továbbra is kapcsolatban maradtam: első állomáshelyemen, Lajosmizsén is volt karizmatikus csoport, akikkel feljártunk Budapestre a Ferenciek terére az első szombati szentmisékre és szolgáltunk az egyházközségben. Lajosmizsén tartottam az első Szentlélek-szemináriumot: szerettem volna az ott szerzett élményeimet másoknak is átadni. A következő állomáshe-

Bemutatkozik

Papjaink rovatunkban most főtisztelendő Dr. Jeney Gábor atyát köszöntöm, aki a Kecskeméti Főplébánia templom plébánosa, és szívből köszöntjük abból az alkalomból, hogy az MKKM NSZB tagja lett.

Pa p j a i n k


MEGÚJULÁS

10

lyemen, Kalocsán is volt karizmatikus csoport, ott két Szentlélek-szemináriumot is tartottunk. Itt, Kecskeméten pedig most van Szentlélek-szeminárium, amelytől a közösségeink megerősödését várjuk. Kecskemét mennyire "karizmatikus"? Egyházközség élete, a Te mindennapi papi szolgálatod. Kecskemét mérsékelten mondható karizmatikusnak: persze keményen dolgozunk azon, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az egyházközségben jelen vannak a Megújulás hívei. Egy ilyen nagy városban az igazi kihívás a karizmatikusok összefogása. Nagyon szép példája ennek a Szentcsalád templomban kéthavonta tartott közbenjáró imaszolgálat, melyet a város karizmatikus közösségei szerveznek. A plébánosi szolgálatodban a Te karizmatikus elkötelezettséged miben valósul meg? Konkrét (karizmatikus) szolgálat Mik a tapasztalataid? Plébánosi szolgálatomban a Lélek erejét leginkább a tanításban érzem, de minden szolgálatomban benne van és megsegít az emberekkel való kapcsolataimban is: szeretettel és türelemmel ajándékoz meg. A karizmák használatában milyen megtapasztalásaid voltak? Hogyan lehet fejlődni ebben? A közbenjáró imaszolgálataimban voltak nagyszerű megtapasztalásaim: ezeket nehéz szavakba önteni. Fejlődni mindig lehet, igyekszem is szüntelenül előre haladni a karizmák terén, soha nem érzem úgy, hogy már tökéletes lennék ezen a területen. Miért jó a Karizmatikus Megújuláshoz tartozni? A Karizmatikus Megújuláshoz azért jó tartozni, mert hasonló a családhoz tartozáshoz. Olyan a Megújulás, mint egy nagy család: egy országos találkozón rengeteg ismerőst lehet látni. A szolgálatokban is nagyon szép lehetőségek vannak a Megújulásban: ezek lelki épülést adnak nekem. A Karizmatikus Megújulás a Szentlélek ajándéka. Mit tartalmaz ez az ajándék? A Szentlélek legnagyobb ajándéka a megújulás. Sokakat, a papokat is fenyegeti a megszokás veszélye, a megkövesedés, becsontozódás. A Szentlélekkel való élő kapcsolatban – s ezzel ajándékoz meg bennünket a Karizmatikus Megújulás – ezek a veszélyek nem fenyegetnek bennünket. A karizmatikus lelkiség hogyan formálja át az imaéletünket, és a missziós küldetésünket? A karizmatikus lelkiség teljesen átformálta az imaéletemet: megtanultam személyesen imádkozni az addigi monoton imák helyett. Ez a lelkiség erő-

teljesen missziós lelkiség is egyben, amely szüntelenül küld bennünket embertársainkhoz. Én azt vallom: addig nem alhatunk nyugodtan, míg mindenkihez el nem visszük az evangéliumot. Szolgálatodban hogyan éled meg Jézus missziós parancsát (Mt 28,19-20)? A templom falain kívül milyen lehetőségei vannak ma a missziónak, az Örömhír hirdetésének? Nagyon fontosnak tartom a missziós parancsot, ezért június 3-5-ig Kecskeméten városmissziót tartottunk, melyben elsősorban szabadtéri programok voltak a város főterén. Nagyon jól sikerült ez a programsorozat és nagy öröm volt látni, hogy a missziós parancsot nem csak én tartom fontosnak, hanem egyházközségeink testvérei is. Kecskeméten református, evangelista, baptista, pünkösdi hívő, adventista, ortodox és izraelita gyülekezet is van. A karizmatikus lelkiség számodra jelent-e ösztönzést, indítást az egység útján való elindulásra: közös imákra, közeledésre, testvéri együtt- munkálkodásra? Indítást érzek arra is, hogy más vallású testvéreimmel együtt munkálkodjak, Sok közös szolgálatra van lehetőség városunkban és jó az együtt működés a lelkészek között. Van egy ökumenikus lelkészkör, ahová rendszeresen járok, havonta találkozunk. Szerinted meglátszik rajtunk, keresztényeken a Megváltásnak, a pünkösdnek az öröme? Mit tehetünk ennek érdekében? Fontos, hogy meglátsszon rajtunk húsvét és pünkösd öröme. A közösségi élmény, egymás örömeinek megosztása sokat segíthet ebben. Fontos azonban a pozitív életszemlélet, amelyben az ember észre veszi azt a sok jót, amit Isten a számára ajándékozott azon a napon A beszélgetést megköszönve kérem a Szentlélek gazdag kiáradását Rád és híveidre, szolgálatodra: K. Z.

Dr. Jeney Gábor plébános 1971-ben született Budapesten. 2001-ben Került a lajosmizsei plébániára, majd 2003-as pappá szentelése után újabb két évet töltött itt. 2005-től a kalocsai belvárosi plébánián szolgál, majd 2007-től a kalocsai Szent József-templom igazgatója. Egyházjogász, idén szerzett kánonjogi diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az egyházmegyei bíróság elnökhelyettese, egyházmegyei családreferens.

Programok A Hét Láng Közösség lelkigyakorlata A Hét Láng Közösség nyílt lelkigyakorlatát 2011. július 20-án, szerdán du. 4 órától július 24én, vasárnap du. 2 óráig tartjuk a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban. Címe: "Ez az én vérem kelyhe". Az előadásokat Kovács Gábor tartja. Jelentkezés: Görbe Lászlónál: [email protected] Szeretet Földje Szolgálat Gyógyító összejövetelek, lelki nap és lelkigyakorlat a következő időszakban - július 16. szombat 14 órától Márianosztrán a zarándoklat kilenced 5. állomása a rák megállításáért, gyógyulásért és szabadulásért - július 22-24, péntek - vasárnap Kunszentmártonban a Karmelita rendházban: Szeretet földje lelkigyakorlat - előadások, tanúságtételek, közös ima, gyógyító összejövetel (Zselepszki Fábián atya, Tarnóczi Marika, Sipos Gyula, stb.) - szeptember 17. szombat: Szeretet Földje Találkozó Törökbálinton - lelki nap, gyógyító összejövetel, képzőművészeti kiállítás, koncert Bővebb információ a www.szeretetfoldje.hu honlapon. Kapcsolat: [email protected], tel.: 06-30/33-88-245 (Sipos Gyula) A lélek és élet sebeinek gyógyulása lelkigyakorlatok Zacharias Atyával (India) 2011.09.30 - 2011.10.02. Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház, Gödöllõ-Máriabesnyõ Kapucinusok tere 3. Jelentkezés: tel.: 28-420-176, tel./fax: 28-510-742 E-mail: [email protected]; honlap: http:// www.matersalvatoris.hu 2011.10.08. - 2011.10.10 Hódmezővásárhely, Szt. István Király Templom, Szent István tér 4. Jelentkezés: tel.:20-312-8101 (Tóth István) 2011. 10.22.- 2011.10.24. Székesfehérvár, Magyarok Nagyasszonya Plébánia, Budai u. 224. Jelentkezés: tel.: 20/522-2789 (Cser Mária) Árpádházi Szent Margit Evangelizációs Központ, Győr-Ménfőcsanak programjai:  Szent Ignác Lelkiségi Iskola: 2011. július 11–15.: Énekek éneke. Azoknak, akik bensőséges Isten-kapcsolatra vágynak. 2011. szeptember 23–25.: Isten szeretete, célja, hogy gyógyuljon kapcsolatunk Istennel. 2011. október 7–9.: Keresztút belső gyógyító szolgálat. 2011. október 28–30.: Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat. 2011. december 2–4.: Szabadító szolgálat.  Szt András Evangelizációs Iskola: 2011. július 27–31.: Üdvösségtörténet kurzus 2011. augusztus 3–7.: Mária kurzus 2011. augusztus 19-21: lelkigyakorlat Joseph Vadakkel atyával (Fülöp szigetek) A kurzusok első nap este 18.00-kor kezdődnek és utolsó nap ebéddel érnek véget. Helyszín: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Horgas u 4. A lelki napok szombaton reggel 9.30 - kor kezdődnek, kb. du. 17.00 – ig tartanak (tanítás, szentmise, gyónási lehetőség, szentségimádás, közbenjárás). Az érdeklődőket kérjük, hogy igyekezzenek időben jelentkezni, kb. 10-12 nappal a program előtt. A kurzusokra írásban kell jelentkezni. Jelentkezés: Beke Tünde-Lídia OSB Obl. Evangelizáció 2000 Egyesület, 9012 Győr, Horgas u 4, e-mail [email protected] vagy [email protected].

Honlap: http.//szentignac.ujevangelizacio.hu A programokat rendszeresen hirdetjük a saját levelező listánkon, erre szabadon feliratkozhat bárki, de levelet csak a moderátorok írhatnak rá (havi 5-6 levél): http://groups.yahoo.com/group/ hirekcsanakicentrum/ Nyolc Boldogság Katolikus Közösség 8777 Homokkomárom; Ady E. u. 2. 2011. július 19−24. Tábor Hegyi Napok, ifjúsági lelkigyakorlat Szeretettel várunk minden 16−35 év közötti fiatalt, hogy együtt imádkozzunk és ünnepeljünk. A táborban minden nap lesz egy előadás, közös szentmise, délutánonként különböző fórumok, játék és közös ünneplés. Az előadó: Marie de la Visitation nővér Franciaországból. Információ és jelentkezés: Tel.: 30/507-1378, e-mail: [email protected] Jelentkezési határidő: 2011. június 19. A szociális testvérek nyári lelkigyakorlata Időpont: 2011. augusztus 5 – 11. A szociális testvérek szeretettel hívnak nyári lelkigyakorlatukra minden hivatáskereső fiatal lányt, -aki keresi Istent, a Vele való mélyebb kapcsolatot, - aki keresi a hivatását: a szerzetességre vagy a házas életre hívja-e őt az Úr; - aki vágyik arra, hogy hasonló fiatalokkal együtt imádkozzon és gondolkodjon. A lelkigyakorlatot szociális testvérek vezetik. A program mély lelki tanítást, sok csendet, megosztásokat, esti közös beszélgetést és közös liturgikus imát (szentmise, zsolozsma), tartalmaz.

Jelentkezés: Szabó Katalin testvérnél: tel.: 376-9791 vagy 06-30/513-7024, Email: [email protected] Emmánuel Közösség  Az öröm sodrában Nyitott esték mindazoknak, akik szeretnének velünk részesülni, az önfeledt dicsőítés, az elmélyült szentségimádás és az egymásért való imádság kegyelmeiben. Időpont: minden hónap első csütörtökén este 19.00 - 20.30 között (július és augusztus kivételével) Helyszín: Lehel-téri Árpád-házi Szent Margit templom, Budapest XIII. ker. Lehel tér, info: www.emmanuel.hu  Ifjúsági esték fiataloknak „Látni akarjuk Jézust!” Közösségünk szeretettel várja a 16 - 26 év közötti fiatalokat közös dicsőítésre, szentségimádásra, elmélkedésre és egy kis baráti ismerkedésre. Időpont: minden hónap harmadik csütörtökén este 19.00 - 21.00 között (nyáron szünet) Helyszín: Szent Kereszt Templomigazgatóság, Budapest, XII. ker. Táltos u. 16. Információ: www.emmanuel.hu A soproni Boldog Apor Vilmos Karizmatikus Közösség programjai Elsőszombati szentmisék Sopron és hazánk megújulásáért: augusztus 6-án 07.45 domonkos templom, szeptember 3-án 11.30 domonkos templom; október 1-én 11.30 domonkos templom; november 5-én 06.30 domonkos templom, december 3-án 11.30 domonkos templom A soproni evangelizáció és a közösségi élet

támogatására szentmisék a domonkos templomban augusztus 13-án 11.30-kor, szeptember 10-én 11.30-kor, október 8-án 7.45-kor, november 12-én 11.30-kor, december 10-én 11.30-kor. Programjaink a Szent György templomban: Szentségimádás a testi-lelki gyógyulásokért: augusztus 11-én csütörtökön, szeptember 11-én szombaton, október 11-én kedden és november 11-én pénteken. A programot minden alkalommal 18.45-19.45 óra között tartjuk. Biblikus szentségimádás 18.30-19.30 óra között: július 28, augusztus 25, szeptember 22, október 27, november 24, december 22. (4. csütörtökönként) November 11-13. Isten szeretete kurzus Egyéb programjaink: Szervezés alatt Átváltozunk lelki nap 2011. szeptember 11-én 9.30-19.00 között a Csongrádi Agapé Közösség vezetésével Betánia Közösség, Pécs Minden 2. pénteken 19-21 óráig a pécsi Irgalmas templomban dicsőítés. Minden 4. pénteken 20:00-tól szentmise szolgálat, majd utána kb. 22:00-ig dicsőítés. Aktuális programok a honlapunkon: www.betania.hu Kaposvári Szent Imre templom "Érints meg engem!" gyógyító imaalkalmak, minden hónap 2. vasárnapján 16.00-tól dicsőítéssel, tanúságtétellel, közbenjáró imával és gyógyító szentmisével, melyet Varga László atya tart. Minden gyógyulni vágyót szeretettel várunk.

Programok

2011. II. szám

HÍRLEVÉL

Imalánc az Országos Karizmatikus Találkozó sikeréért Kedves Közösségvezető Testvérek, imacsoportvezetők, közösségek! Minden magyar és határon túli karizmatikus közösségnek! Kedves Testvérek! Azzal a felhívással fordulunk hozzátok a budapesti Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség nevében, hogy kapcsolódjatok be abba az imaláncba, amit a következő Országos Karizmatikus Találkozó sikeréért, a kegyelem áradásáért indítottunk. Kérünk Benneteket, tegyetek felajánlásokat, hozzatok áldozatot, szervezzetek imaesteket a Találkozóért az alábbiak szerint: IMASZÁNDÉK 2 HETES VÁLTÁSBAN: július 3-tól- július 16-ig: imádkozzunk a megkülönböztető csoportért július 17-től- július 30-ig: imádkozzunk a zenei szolgálatot végző testvérekért július 31-től- augusztus 13-ig: imádkozzunk ismeret szaváért és a közbenjáró testvérekért augusztus 14-től- augusztus 27-ig: imádkozzunk a szervezőkért és a helyszínért augusztus 28-tól- szeptember 10-ig: a résztvevőkért - megtérésért, gyógyulásért, szabadulásért szeptember 11-től- szeptember 24-ig: Egyházunkért szeptember 25-től- október 1-ig: Magyarország - különösen a fiatalok - megtéréséért, az ország vezetőiért október 2-től október 15-ikéig, a találkozó napjáig még egyszer a Találkozó sikeréért, hogy bőséges kegyelmét árassza ránk az Úr, hogy jó és gyümölcsöt termő szolgái lehessünk itt a Földön. Kérünk Benneteket, terjesszétek ezt a felhívást, hogy minél többen bekapcsolódhassanak! Szeretettel a budapesti Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség

Az új honlapunk

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén elindult a karizmatikus megújulás új honlapja a www.katolikuskarizmatikus.hu címen. Az új honlap még csak korlátozott szolgáltatásokkal üzemel, de a jövőben ezek folyamatosan bővülni fognak annak érdekében, hogy ez lehessen a karizmatikus megújulás tájékozódási kiindulópontja és virtuális találkozóhelye. Az újdonságokról és annak használatba vételi lehetőségeiről a karinform levelezőlistán kaphattok majd tájékoztatást. Törös Péter Botond / NSzB tag

11


Előkészület a XX. Országos Találkozóra

Az előadóról

Előadónk lesz

Dr. Johannes Hartl

1979-ben született. 1993-ban radikális megtérés élménye volt, amely arra vezette őt, hogy evangelizálni kezdje iskoláját. Végülis egy ifjúsági szolgálat alakult ki körülötte, amely tizenévesek százainak érintette meg az életét. Filozófia és irodalom tanulmányai után Johannes a PhD fokozatát katolikus teológiából a Müncheni Egyetem Dogmatika Karán szerezte. Ezalatt az idő alatt az Úr szólt hozzá, hogy hagyja maga mögött a rendes karriert és indítsa el az Imádság Házát, ahol a dicsőítés és az imádás sosem ér véget: napi 24 órában, az év minden napján tart. 2006 óta Johannes minden idejét

Konkrét előkészületek MEGÚJULÁS A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás

Országos Találkozója

Legyetek tüzes lelkűek!

Az imádság vonzásában (Róm 12,11)

2011. október 15. Helyszín: Budapest Jégcsarnok IV. ker. Homoktövis u. 1

Előadó: Johannes Hartl Dicsőítés: Andorka Péter, Csiszér László, Emmánuel Közösség A szentmise főcelebránsa: Dr Székely János Gyülekező: 9 órától, közös program kezdete: 9.30; Szentmise kezdete: 16 óra. 9.30-16 óráig ifjúsági program (11-16 éveseknek) a szomszédos Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban (Bőrfestő u. 5-9.)

gra¿ka:

12

A részvétel ingyenes, de a találkozó költségeire szeretettel kérünk és elfogadunk adományokat (ajánlott összeg: 2000 ft/fő)

www.katolikuskarizmatikus.hu

A rendezvény előkészületei már folynak. A szervezők munkájának támogatására kérjük mindannyiótok és az általatok képviselt közösségek imáit is!

e vízió megvalósításának szenteli, bízva abban, hogy Isten gondoskodik róla és családjáról anyagi értelemben (is). 2007-ben az Augsburg Imádság háza elindult és növekedett. Mára az Imádság Háza 18 főállású, fizetett közbenjáró szolgálót alkalmaz, akik mindnyájan fiatal felnőttek. Az évenkénti Imádság Háza konferenciát 1000 résztvevő látogatja, akik közül sok a fiatal. Johannes sok éve részt vesz a Katolikus Karizmatikus Megújulás országos vezetésében. Számos könyv szerzője. Az imádság házának vezetésén kívül, amely elsődleges szolgálata, keresett előadó egész Európában. Szórakoztató és gyakorla-

A jelenlegi gazdasági helyzetből következik, hogy a találkozó tetemes költségeinek jó részét – például a csarnok bérleti díját - előre kell kifizetnünk. Az Országos Tanács tavaszi ülésén ennek a problémának áthidalására azt a megoldást fogadtuk el, hogy a 2009-es évhez hasonlóan idén is kérünk benneteket, közösségeitekben előre gyűjtsétek össze, és küldjétek el a támogatásra szánt összeget az Immanuel Életünk Krisztus Alapítvány bankszámlájára: 11703006-20060226. Várhatóan egy résztvevőre vetítve kb. 2000 Ft fedezné a költségeket. (Természetesen akkor, ha minden résztvevő ezt az összeget rá tudná szánni.) Terveink szerint támogatói jegyeket készítünk majd, melyeket az általatok megadott címre a megfelelő mennyiségben szeptember közepéig kipostázunk számotokra. A találkozón a színpad előtti ülőhely tömböket ¾ 10-ig fenn fogjuk tartani a támogatói jeggyel érkezők számára, akik érkezési sorrendben foglalhatják el helyüket.

tias stílusa jellegzetes megkülönböztető jegye számos média terméknek és interneten elérhető tanításának. Johannes házas, feleségével, Juttával 3 gyermeküket nevelik.

A támogatói jegyet az elküldött összeg arányában tudjuk biztosítani. Kérjük, hogy szeptember 1-ig. küldjétek el az összeget. Tisztelettel kérjük és örömmel fogadjuk azt, ha valakinek a lehetőségei engedik és nagyobb összeggel tudja támogatni a Találkozó megrendezését. Természetesen azokat a testvéreket is szeretettel várjuk, akik nem tudnak ekkora összeget erre a célra kifizetni; de azért is szólunk előre, hogy legyen némi idő előtakarékoskodni. Ne feledjük: „Aki a kicsiben hű, arra sokat bíznak!” Nagyon fontos, hogy a befizetéshez használt sárga csekken, vagy a banki átutaláshoz a megjegyzésben pontosan tüntessétek fel, hogy az Országos Találkozóra külditek, jelöljétek meg a beküldő közösség posta címét, és hogy hány fő adományát külditek el. Az Úr áldása kísérje munkánkat! Az NSZB szervezői munkacsoportja nevében, testvéri szeretettel: Marschalek Zoltán

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelős szerkesztő: Bartha Angéla SSS; Szerkesztők: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor. Címlafotók: Bartha Angéla, az ENC közösség képzés. Tördelés, design, nyomda: Bicskei István / www.unicial.hu; Szerkesztőség címe: 1116 Bp. Fehérvári út 168-178. C. lp. Telefon: 877-4803; E-mail: [email protected]; http://www.karizmatikus.hu. A Hírlevél előállítási költsége 200 Ft. Példányszám: 600 db. Kérjük, lehetőségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással. Számlaszám: Immánuel Életünk Krisztus Alapítvány 11703006-20060226 Köszönjük!

Magyar Katolikus Karizmatikus

2011. II. szám

Meg újulás

Hírlevél melléklet

Pápák szavai a Megújuláshoz Sokan bizonytalanok: hol is van a Karizmatikus Megújulás helye az Egyházon belül. Az Egyház szívében! Szó szerint is, hiszen az ICCRS irodája a Vatikánban van, de átvitt értelemben még inkább, hiszen a megújulási mozgalmak közül e legnagyobbik százmilliónál is több embert foglal magában, akik kovászként működnek, hogy a Szentlélekben való MEGÚJULÁS a teljes világegyház kincse legyen. A katolikus karizmatikus megújulás megjelenése óta az összes pápa, de hosszú pápasága révén különösen Boldog II. János Pál pápa számos alkalommal szólt kifejezetten a karizmatikus megújulás tagjaihoz. Lelkesítő, megerősítő, útbaigazító szavaik a vigasztalást, bátorítást adnak, megerősítenek a valódi és helyes katolikus-karizmatikus önazonosságban.

VI. Pál „Érzék a mély imához, személyesen és csoportosan, visszatérés a szemlélődéshez és Isten dicsőítésének hangsúlyozása, a vágy, hogy teljesen Krisztusnak szenteljük magunkat, nagy készség a Szentlélek útmutatásainak elfogadására, a Szentírás odaadóbb olvasása, nagylelkű testvéri szeretet, szándék az Egyház szolgálatában való részvételre. Mindebben fölismerjük a Lélek titokzatos és diszkrét működését, aki az Egyház lelke... Imádkozunk, hogy betöltsön benneteket a Lélek teljessége, és az Ő örömében és szentségében éljetek. Kérjük imáitokat, és megemlékezünk rólatok a szentmisében.” (a Karizmatikus Megújulás tizenhárom vezetőjéhez; 1973. október 10.; MARTIN, George: An Introduction to the Catholic Charismatic Renewal. Servant Books, 1975. 10-11. o.) „Az Egyház a Szentlélek kiáradásából él, amit kegyelemnek nevezünk. Ő fölszereli és irányítja az Egyházat különböző hie-

rarchikus és karizmatikus ajándékaival... A kegyelem szükségessége abszolút szükségletet jelent az ember részéről; szükségletet, hogy pünkösd csodája folytatódjék az Egyház és a világ történetében. Folytatódnia kell, abban a két formában, amelyben a Szentlélek ajándékát az ember elnyeri, egyfelől abban, amely megszentelésére szolgál, másfelől azokban a speciális adottságokban, amelyeket karizmának nevezünk... Azt kell remélnünk, hogy új bősége fogja elárasztani napjaink Egyházát nemcsak a kegyelemnek, hanem a karizmáknak is.” „Mit jelent a karizma? Ajándékot. Kegyelmet. Vannak speciális kegyelmek, amelyeket egyik személy a másikért kap, a közös jóért. Az egyik a bölcsesség adományát kapja, hogy tanító legyen, a másik a csodatétel adományát, hogy olyan dolgokat tehessen, amelyek a bámulat és csodálkozás révén hitre szólítják az embereket; és így tovább. Milyen csodálatos volna, ha az Úr még növelné a karizmák kiárasztását, hogy gyümölcsözővé, széppé és csodálatossá tegye az Egyházat, képessé önmaga megszilárdítására, ami érdeklődést és meglepetést vált ki még ebből a profán, szekularizált világból is. Megemlítünk egy könyvet, amely pontosan ebben az időben íródott, Suenens bíboros Új pünkösd? c. könyvét. Ebben igazolja ezt az új várakozást, amely valóban történelmi gondviselés lehet az Egyház számára, s amely a karizmáknak nevezett természetfölötti ajándékok kiáradásán alapul.” Befejezésül a pápa hangsúlyozta, hogy a Szentlélek teljességének befogadása „hitet követel, alázatot és bűnbánatot kíván, és normális körülmények között szentségi keretekben történik. Továbbá vallásos életünk gyakorlásában csöndet, meditációt, odahallgatást igényel, és mindenek fölött hívogatást és imádságot, ahogy az apostolok is tettek Máriával az emeleti teremben. Tudnunk kell várni, tudnunk kell kiáltani: Jöjj, Teremtő Lélek! Ó jöjj, Szentlélek!” (általános audiencia, 1974. október 16.; Uo. 11-12. o.) „Az embernek belülről kell megújulnia. Ez az, amit az evangélium megtérésnek, bűnbánatnak, a szív megújulásának hív.” [New Covenant 1978/10. 29. o.] „Mi az, amit áldott és szeretett Egyházunk első és utolsó szükségletének érzünk? Mi az? Ki kell mondanunk, mi az, miközben remegve könyörgünk érte, mert az Egyház titká-

A Megújulás melléklete

ról és életéről van szó. Tudjátok, mi az: a Szentlélek, az Egyház éltetője és megszentelője, isteni lélegzetvétele, vitorláiban a szél, egységének princípiuma, világosságának és erejének belső forrása, támasza és vigasztalója, karizmáinak és dicsőítő énekének, békességének és örömének ajándékozója, boldog örök életének záloga és nyitánya. Az Egyháznak szüksége van a maga állandó pünkösdjére, szüksége van tűzre a szívében, szavakra az ajkán, próféciára a látásában. Kell, hogy az Egyház a Szentlélek Temploma legyen, ami a belső élet teljes tisztaságát jelenti. Élő emberek, fiatalok, Istennek szentelt lelkek, testvéreink a papságban, hallgattok ránk? Ez az, amire az Egyháznak szüksége van. Szüksége van arra, hogy a Szentlélek legyen bennünk, mindegyikünkben, mindnyájunkban együttesen, bennünk-az-Egyházban.” (1975-ös szentévben elhangzott beszéde; FALVO, Serafino: The Hour of the Holy Spirit. St. Paul Publications, Athlone, 1975. 89-90. o.] 2

„Ebben a szentévben – mondotta – , kedves fiaink és leányaink, Róma városát választottátok harmadik nemzetközi kongresszusotok színhelyéül. Arra kértetek bennünket, hogy találkozzunk veletek a mai napon, és szóljunk hozzátok. Ezzel meg akartátok mutatni ragaszkodásotokat a Jézus Krisztus által alapított Egyházhoz, és mindahhoz, amit Péter széke kifejez számotokra. Ez az erős vágy, hogy az Egyházban helyezkedjetek el, hiteles jele a Szentlélek működésének... Amint múlt októberben néhányotok előtt mondottuk, az Egyháznak és a világnak több szüksége van rá, mint valaha, hogy pünkösd csodája folytatódjék a történelemben... Semmi sem szükségesebb ebben a mindinkább szekularizálódó világban, mint ennek a 'lelki megújulásnak' tanúsága, amelyet a Szentlélek a szemünk láttára hív életre a legkülönbözőbb tájakon és környezetekben... Hogyne lenne tehát ez a 'lelki megújulás' esély az Egyház és a világ számára?” „Nagyon gyümölcsöző lesz korunk szá-

mára, testvéreink számára, ha lesz egy generáció, a ti generációtok, fiatalok, amely hangosan odakiáltja a világnak pünkösd Istenének dicsőségét és nagyságát... Ma vagy odaadással, mélységgel, energikusan és örömmel éli valaki a hitét, vagy elveszíti azt.” MARTIN, Ralph: Fire on the Earth. Servant Books, Ann Arbor, 1970. 8792. o.)

tően naponta gyarapodhatunk az Atya szerető ismeretében. Így tehát a mozgalmatok jogosan szentel különleges figyelmet a Szentháromság harmadik személyének titokzatos, de valós működésének, amelyet a keresztények életében játszik.” Elhangzott az olasz Megújulás első kihallgatásán II. János Pál pápánál, 1980 november 23.

II. János Pál

„Pál pápa a Lélekben való megújulást esélynek nevezte az Egyház és a világ számára, és az akkori kongresszus óta eltelt hat év igazolta azt a reményt, amely vízióját inspirálta. Az Egyház látta gyümölcseit az imádság iránti odaadásotoknak, az életszentség iránti mélyebb elkötelezettségeteknek, s Isten szava iránti szereteteteknek. Különös örömmel figyeltük meg, hogy a Megújulás vezetői mindjobban kialakítottak egy széles egyházias látókört, és erőfeszítéseket tettek, hogy ezt a látásmódot mindinkább érvényesítsék azok között, akik vezetésükre vannak bízva.” (a Katolikus Karizmatikus Megújulás IV. Nemzetközi Vezető-konferencia, 1981. május 7. ; International Newsletter 1981.3. Melléklet.)

„Meg vagyok róla győződve, hogy ez a mozgalom az Ő (a Szentlélek) működésének jele. A világnak nagyon is szüksége van a Szentlélek e működésére, és sok eszközre van szüksége ennek végrehajtásához. […] Most látom ezt a mozgalmat, ezt az aktivitást mindenütt.” II. János Pál pápa magánkihallgatásán, az ICCRO Tanácsa részvételével, Róma 1979. december 11. „Ma délelőtt abban az örömben van részem, hogy itt lehetek az összejöveteleteken, ahol fiatalokat, felnőtteket, időseket, férfiakat és nőket látok egyesülve ugyanannak a hitnek a megvallásában, megerősítve az ugyanarra a reményre való vágyakozásban, egymáshoz kapcsolva a szeretet kötelékével, amely „mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”(Róm 5,5). A Lélek e kiáradásának, tudjuk, tartozunk Krisztus jelenlétének mélyebb és mélyebb megtapasztalásával, amelynek köszönhe-

„A jó híretek előttetek jár, mint ahogy Szent Pál szeretett filippi híveinek is, amely arra indította az apostolt, hogy azzal az érzéssel kezdje hozzájuk írott levelét, amelyet most én is örömmel visszhangzok: „Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” […] Az Egyház meglátta az imádság iránti

2011. II. szám

odaadásotok gyümölcseit az életszentség iránti elmélyült elkötelezettségben és az Isten igéje iránti szeretetben.” (II. János Pál pápa beszéde a Katolikus Karizmatikus Megújulás IV. Nemzetközi Vezető-konferenciáján, 1981. május 7.) „Nagyon jó! Csak haladjatok előre! Nagyon köszönöm! Nagyon köszönöm!” (1982. november 12-én a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Tanács, az ICCRS-hez intézett üdvözlő szavai; International Newsletter 1983.1. 3-4. o.) „A valóságos nyitottság a Szentlélek iránt, aki élteti és irányítja az Egyházat, hozzásegít benneteket, hogy egységben éljetek az Úr Jézussal. Ez az erőtök, ez sajátos kincsetek, és ezt különböző módokon igyekeztek gyakorolni. De Istennek ez az ajándéka egyúttal törékeny kincs, olyan, amelyre különösen vigyázni kell. Ezért nemzetközi találkozótok az Egyház központjában, olyan időben, amelyet annyira jellemez a megváltás jubileuma, döntő jelentőségű lehet az egész katolikus karizmatikus megújulás számára.” „[…]Kérlek titeket és a karizmatikus megújulás minden tagját, hogy továbbra is kiáltsátok a világnak velem együtt: „Nyissátok ki az ajtókat a Megváltónak” […] Az egyház küldetése az, hogy hirdesse Krisztust a világnak. Annyira osztoztok hatékonyan e küldetésben, amennyire csoportjaitok, közösségeitek a helyi egyházakban gyökereznek, az egyházmegyéitekben és plébániáitokon.” (A Karizmatikus Megújulás V. Nemzetközi Vezető-konferenciája, 1984. április 30.; International Newsletter 1984.3. 3-4. o.) „A megújulás első dimenziója tehát ebben áll: „a Lélek szerint életben”, a Lélekben való folyamatos növekedésben, a „test” kívánságainak való ellenállásban, abban, hogy megnyissuk magunkat Isten erős, édes vonzásának. Ez a belső megújulás, az élet igazi gyökereinek e meggyógyítása, egy a „Lélek indításai” által uralt mentalitás kialakí-

tása, ez a ti hivatásotok, mint keresztényeké, ez a ti hivatásotok férfiként és nőként, korunk fiataljaiként és felnőttjeiként, akik tanúságot akartok tenni, akik azt akarjátok, hogy ez a példakép virágozzon ma a világban: a spiritualitás modellje és a szívességé” II. János Pál pápa üzenete az olasz „Megújulás a Lélekben” országos találkozó résztvevőihez; Róma 1986. november 15. „Nagyon boldog vagyok, hogy találkozhatom veletek ma, és azzal kezdem, hogy biztosítani akarlak benneteket: Krisztus iránti szeretetetek és az Igazság Lelke iránti nyitottságotok a legnagyobb mértékben értékes tanúság az Egyház küldetésében a világon... Ebben az évben van a karizmatikus megújulás huszadik évfordulója a katolikus Egyházban. A Megújulás életereje és gyümölcsöző volta minden bizonnyal a Szentlélek erőteljes jelenlétéről tanúskodik, aki működik az Egyházban ezekben a II. Vatikáni Zsinatot követő években. Természetesen a Lélek vezette az Egyházat minden korban, és az adományok különböző fajtáit hívta életre a hívek között. A Léleknek köszönhetően az Egyház állandóan megőrzi fiatalos életerejét. És a karizmatikus megújulás ékesen szóló megnyilvánulása ennek az életerőnek napjainkban, bátor állítása annak, 'amit a Lélek mond az egyházaknak' (Jel 2,7), miközben a második évezred végéhez közeledünk.” (A Karizmatikus Megújulás VI. Nemzetközi Vezető-konferenciája, 1987. május 15.; International Newsletter 1987.3. 2-3 .o.) „A Szentlélek működik a csoportokban, amilyen a tiétek is, imádságra vonzva titeket, betöltve titeket az Úr imádásának és dicsőítésének örömével. Ahogy az egész Egyház számára írtam Dominum et Vivificantem kezdetű enciklikámban: „úgy növekszik ezekben az években napról napra azok száma, akik mozgalmak keretében és mindinkább terjedő csoportokban az imát sorolják az első helyre: ebben keresik a lelki megújulást.” Ugyanabban a Lélekben, aki elküld titeket, hogy tanúságot te-

gyetek. Hogyan is maradhatna csendben és tétlenül bárki, aki megízlelte Krisztus jóságát? Hogyan zárhatná el az ember a jót, amelyet oly teljességben befogadott?” II János Pál pápának a Karizmatikus Közösségek Katolikus Testvériségéhez intézett beszéde; Róma, 1991. december 7. „Krisztusban kedves testvérek! A Szentlélek örömében és békéjében köszöntöm a Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Tanácsát (ICCRO). Most, hogy a Katolikus Karizmatikus Megújulás kezdetének 25. évfordulóját ünneplitek, szívesen csatlakozom hozzátok, hogy együtt dicsérjük Istent mindazokért a gyümölcsökért, amelyeket a Megújulás az Egyház életében hozott. A II: Vatikáni Zsinat után hamarosan megjelenő Megújulás a Szentléleknek egy igen különleges ajándéka volt az Egyház számára. Egy jel volt, amely sok katolikusnak azt a vágyát fejezte ki, hogy – mint az Atya fogadott fiai és leányai – még teljesebben élhessék meg a keresztényégből fakadó méltóságukat és elhivatottságukat, hogy a mélyebb egyéni és csoportos imákon keresztül megismerhessék Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek megváltó erejét, és hogy –ugyanannak a Léleknek fényében olvasva a Szentírást, amely azt sugalmazta- követhessék is annak tanítását. Ennek a lelki újraébredésnek egyik leglényegesebb eredménye egész bizonyosan az életszentség utáni szomjúság volt, amely az Egyház életében egyaránt megfigyelhető. A második évezred végén az Egyháznak még inkább, mint valaha, szüksége van arra, hogy bizalommal és reménykedve forduljon a Szentlélekhez, aki szakadatlanul vonzza a hívőket a szeretet szentháromsági közösségébe, ami felépíti belőlük Krisztus testének látható egységét, és aki hithirdetésre küldi szét őket, hogy így engedelmeskedjenek annak a küldetésnek, amelylyel a Feltámadt Krisztus bízta meg az apostolokat. Be kell látnunk, hogy a

3

A Megújulás melléklete

mai idők kihívásainak megválaszolásában a Szentlélek személyének és működésének egy mélyebb tudatosítása segít bennünket, mivel a Lélek „a keresztény hit középpontjában áll és az Egyház megújulásának forrása és dinamikus ereje” (Dominum et Vivificantem. 2). Valóban a Szentlélek „az Egyház missziójának a legfőbb ügynöke” (Redemptoris Missio, 21), aki fenntartja és irányítja az Egyházat azon erőfeszítéseiben, hogy a Pünkösd kegyelmeit minél több emberhez eljutassa.

4

A Karizmatikus Megújulás egy olyan szilárd lelki élet növekedését is támogathatja, amely a Szentlélek erejének Egyházon belüli működésén alapszik, hagyományainak gazdagságában, és különösen a szentségek megünneplésében. A gyakori szentáldozás és bűnbánatszentségéhez való rendszeres járulás alapvetőek egy igazán Szentlélek szerinti élethez, mivel ezek azok az eszközök, amelyeket maga Krisztus hagyott ránk, hogy velük visszanyerjük és életben tartsuk a Lélek kegyelmi ajándékát. Mivel a Lélek útjai mindig Krisztushoz és az Ő Egyházához vezetnek, és mivel maga a Lélek irányítja a Jézus által küldött Püspököket, akiknek gondjaira bízta Krisztus az Isten Egyházát, ezért nem lehet konfliktus a Lélekhez való hűség és az Egyházhoz és annak Tanítóhivatalához való hűség között. Akármilyen formát is ölt a karizmatikus megújulás-imacsoportok, elkötelezett közösségek, élet-és szolgáló közösségek-, annak lelki gyümölcsei mindig az egyetemes Egyházzal, illetve a helyi egyházakkal való közösség megerősítői lesznek. Nektek, mint koordináló szervezetnek az a feladatotok, hogy a Megújulásnak ezt a sokféleségét együttműködésre segítsétek, egységben az Egyház lelkipásztoraival, az egész Test javára.

„Az az erőfeszítésetek, hogy másokkal is megismertessétek Krisztusba vetett hitetek örömét, nem csupán a helyi egyházaknak életének megerősítéséhez járulnak hozzá, ahová tartoztok, de ugyanúgy inspirál egy mélyebb és érettebb hitet saját tagjaitok között. […] az, hogy hangsúlyt helyeztek rá, hogy a Szentírás a keresztény élet középpontjában legyen nagyban segíteni tudja az ökumenikus megértést és együttműködést, hiszen minden hívő keresi, hogy hallja a Lélek szavát, aki továbbra is szól az egyházakhoz.” II János Pál pápa üzenete a CFCCCF plenáris ülésének résztvevőihez; Róma, 1994. november 14.

Kedves Barátaim, azért imádkozom, hogy Ti munkátok is hozzájáruljon az Egyház növekedéséhez, Isten akaratához és a kapott küldetéshez hűen. Mindnyájatokat Mária szerető közbenjárásába ajánllak, aki az Egyház anyja és aki „ugyanazon hit által, amely őt áldottá tette, jelen van az Egyház kül-

„Hogyan tudnánk nem dicsérni Istent azokért a bőséges gyümölcsökért, amelyeket a Megújulás idézett elő az elmúlt évtizedekben az egyének és a közösségek életében? Megszámlálhatatlanul sok ember értette meg, milyen fontos a Szentírás a keresztény életben, számtalan sokan fedezték fel újra

detésében és az Egyház azon munkájában, amely Fia királyságát mutatja be a világnak” (Redemptoris Mater, 28). Az Ő imája kísérje azokat, akik a Szentlélek indításainak engedelmeskedve, Krisztus országának kiterjesztésére törekednek. Mindnyájatokat szívélyes pápai áldásomban részesítelek.” (Az ICCRO Tanácsához intézett szavai; 1992. március 14.; International Newsletter 1992.2. 1. o.)

az ima értékét, sokakban ébredt mély sóvárgás hogy szentté legyenek, sokan tértek vissza a szentségekhez, férfiak és nők nagy száma értette meg mélyebben, mire szól az elhívás, amelyet a keresztségben kaptak és szentelték magukat csodálatos módon az Egyház missziójának szolgálatába.” II János Pál pápa üzenete a CFCCCF 7. nemzetközi találkozójának résztvevőihez; Róma, 1996. november 9.

XVI. Benedek pápa (Még Hittani Kongregáció Prefektusaként tett vallomása a Megújulásról) „Reménység ez, az idők pozitív jele, Isten korunknak szánt ajándéka. Az ima gazdagságának és örömének felfedezése a teóriákkal szemben és a racionalista szekularizmusnak egyre jobban kiszáradt és megmerevedett gyakorlatával szemben. Magam is tapasztaltam Münchenben, hogy ebből a mozgalomból került hozzám a legtöbb jó papi hivatás.” [RATZINGER, Joseph - MESSORI, Vittorio: Beszélgetés a hitről. Vigilia, Bp. 1990. 134. o.]

www.katolikuskarizmatikus.hu

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Recommend Documents