Meg újulás 4. 5.
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele
A karizmatikus találkozók története
A prófétai szót meghallották és meg is valósították: „Gyűjtsétek össze őket!” 20 éve már nem „jutalmazzák” börtönnel.
Mit jelent ma az NSZB elnökének lenni?
Mi az NSZB feladata? Merre halad manapság a Karizmatikus Megújulás? Mi a Megújulás legfontosabb küldetése?
Mellékletben:
2011. III. szám
Az imádságról
Imádkozni akarni kell. Nem várhatom el, hogy valami hév elragad és beindul. De az akarat mellett egy szellemi, értelmi megragadottság is kell.
Mit tesz az Úr a Megújulás által?
Steve Clarc, a Világ Szolgálói alapítójának meglátásai. Megvalljuk-e, hogy a Karizmatikus Megújuláshoz tartozunk?
A család évében a Megújulás ismert szolgálói közül többen tartottak esküvőt.
• • • • • • • • •
A magyar karizmatikus találkozók története Az Országos Találkozó sajátos programja Szolgálat az NSZB-ben Beszámoló a Lelkes Napokról Papjaink: Szeidel Péter atya Bemutatkoznak az Országos Tanács tagjai: Rabné Fodor Mariann és Patai Imre Tanúságtétel Kecskemétről Programok Mellékletben: • Steve Clark a Megújulásról, • István atya az imádságról, • Pepe Prado tanúságtétele az evangelizációról
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
Karizmatikus Találkozók története
Tö r t é n e l e m
A Szentlélekben való megújulás negyven éves korom körül jutott el Magyarországra. A nyolcvanas évek elején már „meglett” családos emberként feleségemmel együtt találkoztunk vele.
MEGÚJULÁS
2
Mindketten „jó” katolikus családban nőttünk fel és megtérésünket nem előzte meg lázadás vagy elszakadás az Egyháztól. Ferences, piarista és „patrónás” hátterünk szinte mindent megadott, amit akkoriban egy keresztény fiatal megkaphatott. Mire az egyetemet elvégeztem, háromgyermekes házasember voltam. Egyszerűen éltünk, sokat dolgoztunk. Aztán már négy gyermeket neveltünk, igyekeztünk nekik is átadni azokat az értékeket, amiben mi is nevelődtünk. Eközben mégis azt tapasztaltuk, hogy a mi életünkből valami hiányzik, hogy kereszténynek lenni valami többet kell, hogy jelentsen. Lelkiatyánk Beney György atya volt, vele együtt kezdtünk el más ismerősökkel együtt időnként összejön-
ni, beszélgetni, lelki dolgokkal foglalkozni. Egyik bátyám Tamás, szintén ferences szerzetes lett, ő ismertetett meg minket a „megújulással”. Akkoriban még nem tudtuk, hogy karizmatikus. Csak azt láttuk, hogy Tamás körül valami történik, sokat van „társaságban” és ezekben a társaságokban furcsa dolgok történnek. Az első találkozások alkalmával balatoni nyaralásunk alatt azt tapasztaltuk, hogy nagyon vidám társaság, mosogatni ugyan nem nagyon szeretnek, imádkozni viszont annál inkább. Aztán egy alkalommal testvérem hívott: „Gyere velünk imádkozni!” - mentünk. Ez lett a „vesztünk”. Ott találkoztunk először a spontán imával, amikor saját szavainkkal szólunk az Úrhoz, a dicsőítő énekekkel, amikor
nem a magunk bajával törődünk, hanem Isten nagyságával stb. Szóval ottragadtunk. Nem sokkal ezután Tamást exportálták Ausztráliába. Túl sokan voltak kíváncsiak a beszédeire, lelkigyakorlataira, nem beszélve arról a „bomlasztásról” amit a ferences diákok közt végzett. Mielőtt elutazott, félrevont és azt mondta: „Ezt az imacsoportot te vezesd tovább”. Így lettem karizmatikus imacsoport-vezető, még a Szentlélekkel való személyes találkozásom előtt. Hála neki, ez nem is váratott sokáig magára. Megtalált engem is, Erzsit (feleségemet) is, és valami különleges lendületet adott az életünknek. Ma sem tudom hogyan bírtuk, de egyszer csak mindenhol ott voltunk, ahol valami történt, ami a megújulással volt kapcsolatban. Átalakult az életünk, az érdeklődésünk, és annyi energiát kaptunk, hogy mindez nem esett nehezünkre. Amellett, hogy minden héten lakásunkon találkozott a „keddi közi”, megismerkedtünk más közösségekkel és más karizmatikus vezetőkkel, papokkal. Jó volt ezeket a kapcsolatokat ápolni, sok tapasztalatot tudtunk így szerezni és átadni. Igényünk lett, hogy minél szélesebb körben találkozhassunk. Az első „találkozó”, ami már országos jellegű volt, Jászszentlászlón volt, Pintér Ilcsi és Zselep atya szervezte. Ezen a találkozón egy juhakol volt a találkozó helyszíne. Prófétai volt a hely is, az alkalom is. Itt fogalmazódott meg, hogy szükség lenne valami laza szervezetre, ami a kapcsolattartást lehetővé tenné.
2011. III. szám
Nem sokkal ezután lehetőségünk adódott, hogy egy lengyelországi találkozóra eljussunk. Gniezno, a lengyel kereszténység ősi városa volt a találkozó helye. Itt tapasztaltuk meg először, hogy milyen, amikor 10-15 ezer ember együtt éli át a Lélek áradását, jelenlétét. A hazafelé vezető úton sokat imádkoztunk, ott kaptuk azt a próféciát: „gyűjtsétek össze őket!” Ezután kezdődött az országos szervezés, a közösségek felkutatása, kapcsolatépítés és hamarosan az
igény egy igazi országos találkozóra. Akkoriban még voltak óvatosságra intő hangok, hiszen nem sokkal korábban az ilyesmit még börtönnel „jutalmazták”. Minket azonban akkor már nem lehetett megállítani. És létrejött! Az első a kis Körcsarnokban. Kb. 2-2500 testvér volt jelen, és az Úr hatalmasan megáldotta ezt az alkalmat. Azonnal tudtuk, hogy egy dolgot nem lehet: abbahagyni. Immár a XX.-hoz érkeztünk. Erzsivel együtt benne voltunk a szervezés sűrűjében. Most már ki-
csit kívülről nézve is azt mondom: szeretnék a következő húszon is ott lenni! Imádkozom, hogy a Szentlélek megtalálja a módját, hogy ismét egyre több testvér és közösség érezze, szükség van a közös ünneplésre. Természetesen ehhez szükség van a közös hétköznapokra a közösségekben, szükség van az erőteljes misszióra, hogy valóban egyre több élő közösség szülessen és éljen is. Az Úr adjon erőt és kitartást mindnyájunknak! Marik Jóska
Zene és Szentségimádás az Emmánuel Közösségben ban is eltölthettünk volna, például sok imádkozással, könyörgéssel, litánia vagy rózsafüzér elmondásával? Nem könnyű egyszerűen csak jelen lenni Isten előtt, sütkérezni a szeretetében, gyógyulni a tekintete alatt, engedni, hogy vigye végbe a szívemben azt, amit Ő akar, mert mindig késztetést érzünk, hogy elmagyarázzuk neki, mi van velünk és neki mit kellene tennie, hogy segítsen rajtunk! Mintha Ő azt nem tudná jobban, mint mi! Mintha nem akarná mindennél jobban az üdvösségünket! Mintha nem adna meg mindent, amire szükségünk van! Csak mondjuk, mondjuk a magunkét, mintha Istennek a mi tanácsainkra volna szüksége! Pedig mennyivel jobban járunk, ha az Úrra bízzuk magunkat! Ő a Szentségimádás csöndjében „a szívünkre beszél”. Megérinti a fájó sebeinket, eltölt a békéjével és szeretetével. És mindezért semmit sem kell tenni, csak elfogadni. „Én nézem Őt, és Ő néz engem” – mondta az öreg paraszt, amikor az ars-i szent plébános megkérdezte tőle, miért időzik nap mint nap a templomban. A Szentségimádás kiváltságos idő, amikor meghitt közelségben lehetünk az Úrral, és mint a szeretett tanítvány, a keblére hajthatjuk a fejünket. Akkor hallhatjuk a dobbanását annak a szívnek, melyből értünk vér és víz fakadt, és amely most is lángol az irántunk való szeretettől. Jób és Bea
HÍRLEVÉL
3
Ta n í t á s
Talán köztudott, hogy egyre nagyobb mértékben élesedik a kulturális szakadék a ma élő nemzedékek között. A gótikus katedrálisok, a gregorián szimbólumainak jelentése már csak a szakembereknek és a szakkönyvek olvasóinak elérhető, a laikusok többségének azonban nem. Pedig szükségünk van a Szent kultúrára, mint a Szent hagyomány őrzőjére és megjelenítőjére, hogy Krisztus testének, az Egyháznak folytonosságát ekképpen is megélhessük. Követnünk kell Szent Pál szavait és Szent Ferenc példáját: "alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.” (Róm 12.20.) Az egyházi könnyűzene éppen ezt a hiányt hivatott betölteni, de nem mindegy, sőt veszélyes, hogy milyen hagyomány jelképeivel. A népének is valamikor nagyon közel állt a hívők zenei szokásához. Azonban jellemző rá a "sírva vigad" kifejezés. Bizony, néha
még a legörömtelibb szövegű népének dallama is szomorú. Pedig Szent Pál azt mondja: "Örüljetek az Úrban szüntelenül! " (Fil. 4,4-5) Az Emmánuel Közösség muzsikája az élő francia egyház- és népzene nyomait őrzi. Megnyugtat, az Úrhoz emel, lelkesít, magával ragad, örömöt ad. Zenészei törekednek rá - itthon is -, hogy a hangzó anyaggal szemben előnyt élvezzen a szöveg, azt kísérje, és ahhoz alkalmazkodjon. Különösen nagy hangsúlyt kap a szemlélődés, az elmélyülés zenei kísérete a Szentségimádásban. Harmóniarendje kiegyenlített, formai szerkezete logikus, dallama az emberi beszédet követi. A vélemények, visszajelzések alapján a csendekkel átszőtt halk zene kivezet a világ és önmagunk zajából, Istenhez terel minden megfáradt és szomjazó lelket, Aki nem késlekedik betölteni ezt a vágyat: "megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik őt." (Lk. 11.13) Néha nem könnyű örülni az Úrban, Talán fájdalmat cipelünk, talán elvesztettük lelkesedésünket, megrendült a hitünk, bezárkóztunk. Azonban a zene – Kodály szavait idézve – „képes a léleknek a legmélyebb rétegeit is megszólítani”. Teljesítmény centrikus világunkban nekünk szegezhetik a kérdést: mi a tennivaló, mit kell csinálni a Szentségimádás során? Ha semmit, akkor nem elvesztegetett idő ez, amit hasznosab-
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
Az Országos Találkozóra írt Táncjáték Zeneszerző: Andorka Péter
MEGÚJULÁS
A Jubileumi talalkozora készülve
4
Nagy megtiszteltetés és egyben kihívás volt számomra, amikor Bartha Angéla SSS, az NSZB elnöke felkért minket egy nagyobb lélegzetű táncjáték megalkotására. Mindannyiunknak tetszett, hogy merjünk együtt végre nagyot álmodni. Olyasmit, ami nem csak szép vagy érdekes, esetleg izgalmas nekünk és a közönségnek, hanem egyben Isten tervébe is illeszkedik olyan formában, hogy az Ő imádását hirdeti. A tánc témája tehát – a XX. Országos Karizmatikus Találkozó tanításaival harmonizálva – az imádság lett. Amikor Vér Hajnalka koreográfussal először összeültünk megbeszélni, hogy hogyan is kezdjünk neki, abban rögtön megállapodtunk, hogy a darabot egy himnusz fogja zárni, amelyben ének is lesz, esetleg a csarnok teljes közönségét is bevonva az előadásba – legalább a refrénbe. Ennek szövegét Hajni írta meg, aki közben térdműtéten esett át, és a kórházból telefonon diktálta be az elkészült versszakokat. Engem rögtön megragadott a vers gyönyörű képhasználata, igényes rímei, és az imádat Isten felé, ami sugárzott belőle. A himnuszt két nap alatt felvázoltam, majd nekiugrottam előröl megírni a zárótétel előtti bő negyed órát. Végül is négyféle imádságot jelenítettem meg zenémben egy klasszikus szonáta – vagy szimfónia – tételkaraktereit követve. Egy rövid bevezető után, amelyben a sejtelmesen kibontakozó harmóniákban megjelenik fuvolán majd csellón két gregorián téma: a „Tantum ergo sacramentum” és az „O salutaris Hostia” az első tételt előkészítve, egy hatalmas, lendületes dicsőítés „robban be”, amelynek szintén az „O salutaris” lesz a fő motívuma. Azért döntöttem a gregorián dallamok feldolgozása mellett, mert egy zenét indirekten természetesen szakrálissá tehet, hogy a szerző az imádság lelkületében komponálja, de mindenki számára egyértelműen ezek az ősi dalla-
mok egyfajta tematikus rendszert alkotva jelölik ki a főbb témákat, mivel konkrét szövegekhez, imádságokhoz, és nem utolsósorban a több száz éves liturgikus énekléshez kötődnek. A téma többféle variációja epizódokat, az eredeti alakja rondó-refréneket alkot. Az utolsó refrén változást hoz: az újra megszólaló „O salutaris” egyszer csak megemelkedik (E-dúrból Fisz-dúrba), majd még egy lépcsőfokkal följebb lépünk: a rézfúvósokon monumentális, kiszélesített korál formájában megszólal az „Édes Jézus, én szerelmem” kezdetű népénekünk, amely által az Oltáriszentség előtti hódolat szerelmes jelenlétté válik, a távolinak tűnő, „holt” latin nyelv elé anyanyelvünkhöz kötődő, saját népénekünk lép. Így lesz az eddigi főtéma, anélkül, hogy ő maga megváltozna, kíséretté, de talapzattá is egyben e népénekünk alatt. A kettő kombinálódása a szentségimádás és a szentáldozás élményével rokonítható: az egyikben szemléljük a köztünk lévő Élő Kenyeret, a másikban magunkhoz is vesszük Őt. A második tétel egy áhítatos nyugalmat árasztó 2x3-as lüktetésű tétel, vagyis a középkori szimbolika szerint az emberi tökéletlent (zenében a 2-es szám) kombinálja az isteni tökéletessel (a 3-as szám). Nem is más a téma: egy ritkán feldolgozott antifóna a Requiem változó tételei közül, az In Paradisum, amely használata szerint könyörgés az elhunyt lelki üdvösségéért, de pusztán a szöveg alapján számomra Isten színről színre történő látásának és az örök boldogságnak óhajtása. Vágyakozás Isten tökéletes szeretetére. A magyar himnuszdallamok közül kettő jelenik meg a refrének között, amely alatt szólóének recitálja a háttérben a 113. zsoltár egyes részleteit, amelyek Izrael szabadulásáról szólnak, vagyis hogy Isten megment. A harmadik tétel emberi létünk kicsit sötétebb berkeibe vezet: „Könyörgés a bűnbeesésben” címet viseli. Ehhez a talán legközismertebb gregorián dallamot dolgoz-
tam fel: nagybőgőkön, mély fagotton és harsonákon sötéten kavarog a „Dies irae” végítélet-rettegése, majd a téma egy-egy kemény akkorddal megtámasztva a kürtökön szólal meg a maga teljességében. A „Tuba mirum” dallama is előkerül, mint epizód-téma, de ez alatt is könyörtelenül ott van a basszusban hosszú hangokká szélesítve a „Dies irae”. A tételt zeneileg elengedhetetlennek tartottam, ezenfelül témájában is hozzásegít a negyedik tételre történő ráhangolódáshoz. A bűn szárazsága után az emberi tehetetlenségünkben történő végső önátadás közepette érkezik a himnusz isteni üdítő forrása, a negyedik tétel: „Imára kulcsolom Hozzád a két kezem, / Gyönyörű valóság vagy nekem, Istenem.” – jelenik meg az ének, immár a saját nyelvünkön, a modern kor hangján. Az egy szál zongorával induló magányos énektől eljutunk a hatalmas zenekaron, kóruson, gitárokon és dobokon megszólaló mindenkit egyetemesen egyesítő imádságig. Így lesz a záró tétel leginkább sajátunk, ahogy az imádás legbensőségesebb hangján egyesül a csarnok a Szentháromságos egy Isten himnikus dicséretében. A zenei nyelv itt a szimfonikus zenét egyesíti a könnyű műfajok hangvételével, és egyben számunkra merész kísérlet az elektronika és az élő hangszerek egyszerre szerepeltetése, amely komoly előkészületet kíván mind tőlem hangmérnöki munkában, mind Csiszér Lászlóéktól, akik a helyszíni élő zenei szolgálók lesznek ezen a találkozón. Andorka Péter
2011. III. szám
Vers és koreográfia: Vér Hajnalka Egy kis faluban nőttem fel, ahol nem volt lehetőségem táncot tanulni, így onnét elkerülve kerestem a lehetőséget, hogy képezhessem magam. Úgy éreztem ez az, amiben valóban kibontakozhatok, és amire képességeket kaptam.
19 éves koromban volt az első megtérésem. Nem sokkal később többször is szembe kerültem azzal a talán téves felfogással, hogy a tánc nem tartozik az Istent dicsőítő eszközök közé. Háromszor próbáltam teljesen elzárni magamtól ezt a képességet. De mindháromszor ugyanabba a munkába, ugyanarra a helyszínre szólított vissza a Jóisten. Egy katolikus iskolában tanítok táncot, lassan már 10 éve. Elsőként azt tapasztalhattam meg, hogy egy szűrő lehetek a gyerekek számára, hogy a táncon keresztül egy olyan világot mutassak meg, ami belefér az Isten által kigondolt egészséges emberi életbe. Nem tanítok olyan mozdulatokat, melyek hitemmel szemben állnak, igyekszem olyan zenéket használni, amik nem az Istennel szembeni oldalt erősítik, valamint a táncokhoz viselt ruhák sem sejtetik a felnőttek intim világát. Épp ebben az évben jött 2 táncos tanítványom át a katolikus iskolába.
Bár otthon nem keresztény nevelést kaptak, vonzóvá vált számukra a keresztény erkölcs és a rend szeretete, így szüleiktől azt kérték, hogy ők is had keresztelkedhessenek meg. Tánctáboraink során gyakran a keresztény nevelésben nem részesülő gyerekek is bekapcsolódnak az étkezéskor elmondott imáinkba, vagy a vasárnapi szentmisébe. Ez év nyarán operálták meg másodszorra a térdemet, amely elgondolkodtatott azon, hogy vajon tudom-e még folytatni. Ezzel egy időben a Jóisten kegyelméből lehetőséget kaptam, hogy egy dicsőítő tánchoz írhassak koreográfiát, mely újra teljes erőbedobásra késztetett. Bízom abban, hogy amire képességet kaptunk, az nem csak saját magunk örömére szolgál, hanem a közösség, és a közös ünneplés részeként felemel Isten felé, és rávilágít arra, hogy minden ember fontos Isten számára. Vér Hajnalka
Szolgálat az NSZB-ben
Bartha Angéla
HÍRLEVÉL
5
Kedves Angéla, sokan nem tudják, miben is áll az NSZB munkája, és miben is áll a tiéd? Az NSZB tagjainak koordináló, összekötő szerepük van a Megújulás tagjai, közösségei felé, de kapcsolatot tartanak a papsággal és az ICCRS-el is, azaz a Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgálatával. Konkrétabban: odafigyelünk az Országos Találkozókra, a Regionális Találkozókra, képzésekre, közösségek életére, ifjúság helyzetére. Az NSZB elnökének nyilván hasonló a feladatköre, de még össze is fogja, koordinálja magát az NSZB-t is, elősegíti a közös döntések meghozatalát. Téged hogyan érintett, amikor megválasztottak? 5 évvel ezelőtt egyszerűen alig fogtam fel. Egyáltalán nem számítottam rá. Gorove Lacira nagyon felnéztem, tőle próbáltam informálódni, mit is jelent ez a szolgálat. Az első időkben nem egyszer szerettem volna abbahagyni, de végül is kitartottam. Második meg-
választásomnak örültem, mert úgy éreztem elindultunk egy úton, melyet szívesen tovább építettem volna. Okulva hibáimon és tanulva a tapasztalatokból, próbáltam, próbálom jobban végezni a munkámat. Végeredményben mi a munkád? Nagyon összetett a feladatom, és ez fokozatosan lett világossá. Például szinte automatikusan lettem a Hírlevél főszerkesztője. Komolyan vettem, személyesen sokat foglalkozom vele és azóta minden évben megjelenik a négy szám. Van egy kis stáb, akikkel együtt dolgozunk, a cikkek nagy részének megíratása főleg az én dolgom, a képeket szintén én válogatom. Az Országos Találkozók témáját, előadóját, helyszínét az NSZB tagjaival döntjük el, de magának a találkozónak a főszervezője én vagyok. Mindig meg kell találni, hogy kik azok, akik egy-egy kulcsfontosságú szolgálatot
elvállalnak, kik lesznek a segítők. Ha nem Pesten van, támogatnunk kell a helyi testvéreket, együttműködni velük, szempontokat adni. A találkozó egy nap, de közel másfél évvel előtte elkezdődik a szervezése. Így már most sem csak az előttünk álló 2011-es, hanem a 2012-es találkozó távolabbi előkészítése is megkezdődött. 2007-ben Charles Whitehead Országos Találkozóra való meghívása adta a gondolatot, hogy a másnapi Országos Tanács-on (OT) is ő beszéljen, és erre az alkalomra hívjunk meg közösségvezetőket is. Ebből azóta rendszert csináltunk: az Országos Találkozó másnapján az OT-nak és a közösségvezetőknek van egy képzési napjuk, amin visszük tovább a megadott témát. Tapasztalatunk alapján erre mindig nagy az igény is. Fontosnak látom az ifjúságra való tudatos odafigyelést, ahogy ezt akár a külföldi karizmatikusok is teszik. 2008ban megtartottuk az első Országos Ka-
Bemutatkozik
Sokan nem tudják, mit is jelent az NSZB elnökének lenni, így erről és ezzel kapcsolatos kérdéseket te ünk fel Angélának.
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
Bemutatkozik
a Szentlélek erejét ekkor. Sajnos sok egyéb tevékenységem mellett kevesebb időm van rá, de bízom abban, hogy ez változni fog. Szóba hoztad a kurzusokat, melyek ezek? A Szent András Evangelizációs Iskola első kurzusán már részt vehettem. Ott kaptam az elhívást, hogy tartsam őket, és ezt folyamatosan teszem már 16 éve, bár elnöki szolgálatom mellett kevesebbet, évente olyan 3-4 kurzust tartok. Leginkább azoknak, akik a karizmatikus megújuláshoz kapcsolódnak, hogy a kurzusok által is erősödjenek.
rizmatikus Ifjúsági Találkozót, majd elkezdtük a Lelkes Napok tábort is, amit, Istennek legyen hála, eddig és reméljük, a jövőben is, a Szentlélek kiáradása kísért. Ezeknek a táboroknak az előkészítésében, támogatásában aktívan részt veszek, keresek, bátorítok fiatalokat, akik ezt szívesen végzik, végeznék. A mellettük állást látom egyik legfontosabb feladatomnak. MEGÚJULÁS
6
Főleg szervezői szolgálatod van? Sok a szervezés, az előkészítés, de ettől sokkal jobban szeretem a kapcsolatépítést: kapcsolatot a közösségekkel, kapcsolatot a közösségvezetőkkel, és persze a tagokkal. Főként oda szoktam elmenni, ahol gondok vannak. Így járok rendszeresen evangelizációs alkalmat, vagy regionális találkozót tartani Nyíregyházára (3. éve), Szombathelyen most tartottuk az első regionális találkozót. Mind a két helyen nagy nyitottságot és vágyat találtunk Isten felé. Szívesen megyek közösségvezetői találkozókra, nem csak azért, hogy előadást tartsak nekik, hanem, hogy együtt legyek velük, együtt lássuk azt a helyzetet, amiben benne élnek. Mi az a terület, amit legszívesebben csinálsz? Isten evangelizációs szívet adott nekem. Egyszerűen arra vágyom, hogy az emberek megtérjenek, Krisztus éljen a szívükben, befogadják a Szentlelket, aki által közösséget építenek, és ők is evangelizáljanak. Ez valójában egyszerű. De mi sokszor túlbonyolítjuk. De ha konkrétabban kérdezed, egyre szívesebben tanítok, akár találkozókon, akár evangelizációs alkalmakon, kurzusokon. Sokszor tapasztalom
Milyen víziót látsz a jövőre vonatkozóan az NSZB munkájában, a Te munkádban? Először is azokat emelném ki, amit megfogalmazott az OT: Istentől kapott látásunk az, hogy a feltámadt Krisztus által az életszentségre törekvő közösségek a Szentlélek erejével evangelizálják az egész országot, szem előtt tartva az egységet, és ehhez szükség van a testvérek adakozására, tizedére is, amelyből fő állású szolgálat is fakadhat. Konkrétabban kibontva olyanokkal kezdeném, amikbe már belefogtunk: A Pünkösd missziójának (külföldön kultúrájának) terjesztése, amit már II. János Pál, de XVI. Benedek pápa is kért a Megújulástól. Ez leginkább a Pünkösdi kilenced és Pünkösd napjának erőteljesebb hangsúlyozását jelenti. Nagyon sok közösség beleállt már ebbe a szolgálatba, és érezzük a Lélek áldását rajta. A Megújulás Hírlevelében ezért is tartunk fent számára külön rovatot. Ezen túl azonban szükséges, hogy a Szentlélek gyakorlati ismeretét és imádását jobban belevigyük a magyar egyház szívébe. Pl.: Többekkel elkezdtem bérmálandó fiataloknak lelkigyakorlatokat tartani, hogy a szentség vétele után ne eltávolodjanak, hanem nyitottá válva a Szentlélek érkezésére, építsék tovább az egyházat a saját karizmájukkal. Hozzá kell tennem, ezek a fiatalok nem a megújulás tagjai, de a lelkigyakorlat, elmondásuk szerint, nagyon sokat adott számukra. Remélem, ez folytatódik tovább. Fontosnak tartom a közösségek fejlődésének támogatását. Ezért hívtuk meg az ENC vezetőit, akik közösségképzést tartanak fél évenként. Már belekezdtünk abba, de ez főleg papjaink feladata lesz, hogy mélyebb lelki kapcsolatot építsünk a Megújulás papjaival. Az ifjúságról már szóltam, de nem
szeretnénk megelégedni egy nyári táborral, további találkozásokra, képzésekre van szükségük. Víziónk az együttműködés, ezért hoztunk létre az NSZB-n belül 8 munkabizottságot: papi, közösségek, ifjúság, evangelizáció, média, gazdasági, szervező, szabályzat. Ezekben többen szolgálunk együtt, én magam 6-ban, és együtt próbálunk előre lépni a különböző területeken úgy, hogy főleg az OT tagjai közül másokat is bevonunk. Főállásban csinálod ezt? A szerzetesi közösséged hogyan fogadja a munkádat? Inkább úgy mondanám, hogy teljes idejű szolgálóként. Korábban főállású hittanárként működtem, de nem bírtam együtt végezni a kettőt. Mivel kaptam valamennyi anyagi támogatást, belevágtam, hogy egyházi személyként amennyire tudom, szolgáljam a Megújulást. A szociális testvérek nagyon örülnek ennek a munkámnak, imádkoznak is értem, hogy győzzem, és ez nagy segítség. Hozzá kell tennem, hogy néhány hittan órát megtartottam, így a plébánia életébe is jobban benne maradtam, ahol képviselőtestületi tag is vagyok, de a gyerekekkel, fiatalokkal való kapcsolatom is megmaradt. Egyedül csinálod? Ezeket a szolgálatokat nem egyedül végzem, de nem is szeretném egyedül tenni. Az egyház közösségben jelenik meg. Sokkal többet látunk együtt, ezért nagyon fontos, hogy együttműködjek az NSZB tagjaival, kikérjem a véleményüket, de nagyon fontos számomra az NSZB titkára is: Szathuryné Ruszti Nóra. Ne kerüljük meg a kényes pénzügyeket sem: miből és mennyiből gazdálkodik az NSZB, OT, a magyar megújulás? Mi hiányzik ezen a téren a vízió megvalósulásához? Őszintén szólva bizalomból élünk egyik Országos Találkozótól a másikig. A kettő között mindig pár százezer Ft-unk van, ami arra jó, hogy előkészítsük a következőt. (Komoly előleget kell fizetni a csarnokoknak.) Volt már olyan, hogy a Hírlevelet azért tudtuk kiadni, mert valaki nagyobb összeget adott, és így sikerült kifizetni a nyomdát. A szolgálatunkat adományokból tartjuk fenn, és őszintén szólva erősen szükségünk is van rá. A tized, de akár mondhatjuk századnak is, mentalitása még sokaktól
2011. III. szám
messze áll a megújulásban. Amit fontosnak tartunk, azt merjük anyagilag is támogatni. Hála Istennek, hogy vannak olyanok, akik ezt teszik, különben nem lenne semmiféle közös program. Tény az, hogy most is szinte üres kasszával indulunk neki a következő Országos Találkozónak, a közösségek, és ma-
gánszemélyek előre való támogatások nagy szükségünk van, mert nekünk is előre kell kifizetni a csarnokot. Mit tartasz a Megújulás legfontosabb küldetésének? Küldetésünk, hogy rávilágítsunk arra, hogy az Egyházra ma is kiárad a Szentlélek. Ehhez minden testvérnek sze-
mélyesen kell kinyitnia a szívét előtte, meg kell térnie Jézushoz, hogy a Lélek lobogó tüze átjárja, tanítvánnyá és tanúvá tegye a közösségben, hogy a Szentlélek ereje és a karizmák megerősítő kegyelme által bátran hirdesse: Jézus él! A beszélgetést Márialigeti Bence készítette
Ifjúsági életünk
A lelkes napokról A harmadik Lelkes napok ifjúsági találkozón hét napot töltöttünk együtt Csobánkán 85 résztvevővel és 30 segítővel. A háttérimák meghallgatásra találtak, a Szentlélek pedig kegyelmes és hűséges volt mihozzánk, mert közénk jött Jézus, és újra bemerített minket Szentlelkébe.
HÍRLEVÉL
7
juthatunk Jézussal, Istennel, de még a Szentlelket is behívhatjuk az életünkbe. A párkapcsolatokról bővebben is szó esett az idén. Arra is volt lehetőség, hogy az elszántak elköteleződjenek a tisztaság mellett – és ezt a döntést meglepően sokan, a résztevők többsége meg is hozta.
Az igazán nagy köztünk Isten volt maga. Tanított, gyógyított és szabadított Szentlelke által. Hála legyen Neki. Az előadásokon, miséken, imaesteken kívül a kiscsoportos beszélgetéseken is közeledtünk Istenhez. Sőt, kiscsoportvezetőink az alkalmakon kívül is igyekeztek utánamenni a leszakadóknak. Mindenki hozzájárult, hogy a tábor áldás legyen minden percében. Lelkes dekorációnkat a hely tulajdonosa kérte, hogy hagyjuk a helyszínen távozásunk után is. Volt játék, két koncert
(Szabad-on és JesusInside), szentségimádás, dinamikák, sport, kommentált szentmise, film az ezotéria veszélyeiről, egy kis vetélkedő fantasztikus kreatív színdarabokkal, fórumbeszélgetés a karizmatikussággal kapcsolatos kemény kérdésekről. Fel lehetett keresni műhelyeket dicsőítő táncra, pantomimra, voltak túlélő-gyakorlatok, egy kis önvédelem (krav maga), egy kis hitvédelem, előkerült a gyümölcsöző Bibliahasználat, az evangelizáció a suliban, a keresztény média, a Lélek vezetése és ajándékai, kiáradásának újkori története, de a legnépszerűbb a szülőkkel való kapcsolatról szóló műhely volt. Sokan vágytak csendre, amire segített rátalálni a természetközeli környezet, a kápolnahelyiségben pedig ritkán maradt magára az oltáriszentség. A teamben és a stábban is fantasztikus csapatjátékosok jöttek össze. Bár kevesen dolgoztunk együtt korábban, ennek ellenére mégis sikerült egymásra hangolódni, döntéseket hozni, a fiatalokért égő szívvel és Isten vezetése alatt szolgálni. A teamnek itthoni magyar, erdélyi és amerikai tagjai voltak. Nagyon nagy áldás, hogy velünk lehe-
Ifjúsági életünk
Idén sok résztvevő érkezett úgy, hogy volt már kisebb-nagyobb érintkezése a karizmatikussággal, de a többségnek még hátra volt az áttörés. A lelkesedés már a kezdetektől fogva nagy volt, már az első este annyira átjárta mindannyiunk szívét Isten öröme, hogy a fiatalok alig akarták abbahagyni az éjszakába nyúló örömtáncot. Istennél pedig irgalmat talált ez a nyitottság: a kapcsolat alapját sokak életében az érzelmeknél is mélyebbre, a Szentlélekre helyezte át. A résztvevők többsége találkozott Istennel, avval a teljes találkozással, ahogy az mindent megváltoztat. A tanúságtételek alapján sokan kaptak bizonyosságot arról, hogy Isten ma is él, és a Szentlélek ma is kiárad. Több este közbenjáró imádság volt, ahol Isten olyan „tömény” jelenléttel volt közöttünk, hogy csak ámultunk és bámultunk. Voltak, akik örömükben zokogtak, nagyon sokan a Lélek erejében nyugodva éltek át gyógyító, szabadító élményeket, nem egy fiatalt Isten karizmákkal is meglepett. Volt, aki azt mesélte, hogy miként kezdte el szabadítani Isten a kábítószer függőségéből. Más valaki a szexuális függőség hatása alól fog Istenben új életet kezdeni, és még sorolhatnánk. A tanítások arról szóltak, hogyan juthatunk új életre: Megismerkedtünk a szabad Istennel, majd az emberrel, aki híjával van e szabadságnak, azonban Istennek van erre egy megoldása, amit hittel elfogadva új szövetségre
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
tett Steve Thomashefski feleségével és lányával, illetve Sidó Éva Majoros Tibivel. Flach Feri kiemelkedően felkent dicsőítésvezetőnek bizonyult. Hodász András pedig hihetetlen mód tudott a fiatalok nyelvén szólni. Az igazán nagy köztünk Isten volt maga. Tanított, gyógyított és szabadított Szentlelke által. Hála legyen Neki. Főszervezőként azt életem meg, hogy Isten Úr volt ebben a táborban is, és megáldotta, amit mi a fiataloknak előkészítettünk. Voltak kisebb-nagyobb botlások, persze, de tanultunk belőle.
Papjaink
Bizonnyal mondhatom, csak csodálni lehet, ahogy Isten adja az ő szeretetét és megnyitja felettünk a Mennyet. Milyen nagy az Isten, milyen hatalmas az Ő királysága. Őt illeti minden dicsőség! És a folytatás: a táborozók(!) által létrehozott facebook csoport most is él. Azonban aggódunk azokért, akik nincsenek közösségben. Hiszen a Lelkes napok atmoszférájából belecsöppentünk a tanévbe. Történtek nagy dolgok a nyári szünetben, de Jézus él a tanév közepén is. Nem vonta vissza az ígéreteit, fenntartja az elhívását is, és a
Szentlélek is ott várakozik, hogy támogasson minden ajándékával. Idén először egy egynapos utótalákozót szervezünk a Budapest Sportarénában október 2-án! Szeretettel hívunk mindenkit az utótalálkozó után 5-kor kezdődő JesusCulture koncertre is. Találkozunk reggel fél 10-kor a Sportaréna Ifjúság utcai bejáratánál. Szeretettel várunk mindenkit, akár részt vett valamelyik évi Lelkes napokon, akár most érdeklődik irántunk. Végh Zoltán
Szeidel Péter atya
Ebben a hónapban a Budapesti Örökimádás-templom templomigazgatójához, Szeidel Péter atyához kopogtattam be. Az alábbiakban ő beszél hivatásáról, szolgálatáról.
MEGÚJULÁS
Pa p j a i n k
8
Zalaegerszegen születtem, szüleim megkereszteltettek, de nem éltük a hitünket. 18 éves koromig csak emlékképeim voltak a vallásról, a főiskolán találkoztam először hitüket gyakorló fiatalokkal. Erős kiváncsiság volt bennem a vallás iránt. A megtérésem többfokozatú volt: A fiatalokon, a templomon, a szentmisén, a Szentíráson, és lelki mélységeken át jutottam el az előáldozásig, melyre Pécsen Molnár János atya készített fel ottani tartózkodásom utolsó 3 hete alatt. A hajósi ifjúsági találkozón Zselepszky Fábián atya imádkozott értem, és ez adott erős lökést a megtérésre. Ezt követően Szt Ágostonhoz vagy Szt Pálhoz hasonló nagy istenélményem volt, amely elemi erővel hatott megtérésemre és hivatásom megvalósulására. Egy vidéki lelkigyakorlaton találkoztam a Júda Oroszlánja és Áldozáti Bárány (ma Nyolc Boldogság Közösség) nevű közösséggel, akiken keresztül Isten meghívott a szerzetesi életre. Igyekeztem Istennek határozott és teljes választ adni, beléptem ebbe a közösségbe. Itt fedeztem fel magamban, hogy Isten a papságra is hív. Megtérésem után egy évvel kijutottam Franciaországba, ahol az alapítókkal, szerzetesekkel való találkozás erősítette meg bennem, hogy itt a helyem.
Összesen két évet volt lehetőségem eltölteni Lisieux-ben, ezalatt jobban megértettem Kis Szent Teréz lelkiségét. . Nagyon közel áll még a szívemhez Szt. Péter, akinek az ünnepe előestéjén születtem, és szerzetesi nevem is Péter lett. Lelki kapcsolatom van még Mária Magdolnával is, akinek az ünnepén kereszteltek, és ugyanezen a napon szenteltek pappá is. „A kármelita hagyomány iskolájába lépünk, hogy hűségesen és állhatatosan gyakoroljuk a benső imát törekedvén a Krisztussal való bensőséges kapcsolatra, melyre minden keresztény meghívást kapott.”-mondja a Szabályzatunk.
A közösség tagjainak hivatása, hogy életállapotuknak megfelelően törekedjenek az Istennel egyesült éltre, a szüntelen imára való törekvésben, a keleti kereszténység iskolája és a Kármel tanítása szerint a belső ima hűséges gyakorlása által. A megszentelt életű tagok napi egy óra szentségimádást végeznek, ugyanakkor a laikus tagok is elköteleződnek a rendszeres szentségimádásra. Fontos számunkra a liturgia ünneplése, amelynek csúcsa a szentmise. Az egyház hagyományos liturgikus imádságai mellett igyekszünk dicsőítő, közbenjáró ima alkalmakat is szervezni, melyek keretében nyitottak vagyunk a karizmák gyakorlására. Közösségünkben két imaforma a meg-
2011. III. szám
sok kegyelem forrása, és kérte a katekézis szolgálatának végzését is ezen a helyen. Szeretném, ha a kerületben lelkészkör indulhatna keresztény felekezetek lelkészeinek részvételével, és konkrét tervek vannak a kerületi tv-ben rendszeres ökumenikus műsor beindítására. Templomunkban imaestek, imaiskola, lelkicsalád-találkozók, liturgia-imaalkalmak várják a híveket. Figyelünk Isten ajándékainak használatára, a karizmák alkalmazására. Én a karizmákat szélesebb körben értelmezem. A hit karizma, a megélt krisztusi élet is karizma, vannak rejtettebb, és különleges karizmák. Ezekkel élni min-
den keresztény hívő kötelessége és felelőssége.
Szeidel Péter:
Született Zalaegerszegen, 1966. június 28-án, pappá szentelték Lourdesban 2000. július 22-én, örökfogadalom Pannonhalmán 1993. október 6. Inkardinálva az Albi-i főegyházmegyébe (Franciaország). A Nyolc Boldogság Közösség lelkésze. Elöljáró Homokkomáromban 20022004, káplán Livarotban (Bayeux-Lisieux-i egyházmegye) 2005-2006. Templomigazgató a Bp-i Örökimádó Templomban 2006-tól.
Pa p j a i n k
határozó: az első a liturgikus imádság, melyben a szentmise a legfontosabb, a második a szentségimádás, mely az Egyház nagy szándékaiért mondott imádság és egyéni ima is egyben. Közösségünk tagjai napi egy óra szentségimádást végeznek. Hangsúlyosan jelen van mindennapunkban a rózsafüzér és a Jézus-ima imádkozása. Hivatásunkban jelen van az egységért való munkálkodás is az ima és a párbeszéd különböző formái által a többi keresztény felekezet és a zsidó nép irányában. Öt éve hívott meg Erdő Péter bíboros úr a budapesti Örökimádás-templomba ránk bízva az egész napos szentségimádás szolgálatát, mely Budapesten és környékén csak itt folyik, és amely
Bemutatkoznak az Országos Tanács tagjai
Hevesen élek férjemmel, Bélával és 4 gyermekünkkel, akik 21, 19, 16 és 5 évesek. Közgazdász vagyok és 46 éves. 2000-ben Jászjákóhalmán végeztem el az Élet a Lélekben lelkigyakorlatot. Négyen mentünk át az első alkalomra, decsak ketten mondtunk igent a 10 hétre, s nagy szomjúsággal jártunk át mindvégig. Gyerekkoromban meg lettem ugyan keresztelve,de itt el is akadt a keresztény életem. Szolnokon laktunk. Ebben az igencsak kommunista városban titokbantörtént még a keresztelő is. Később, az egyetem után egyházi házasságot kötöttünk férjemmel, de az Istenre még nem vágyakoztam igazán. Amikor legnagyobb lányom készült az elsőáldozásra, akkor éreztem a szívemben a vágyat, hogy közelebb kerüljek hozzá. Én is felkészültem s együtt lettünk elsőáldozók. Itt már nem álltam
meg. Már vágytam rá, hogy bérmálkozzak s befogadjam a Szentlelket. Nem sokkal ezután jött az Élet a Lélekben lelkigyakorlat, amelyben élővé, kézzelfoghatóvá vált az én szerető Istenem. Az utolsó alkalommal ott volt bennünk a kérdés: hogyan tovább? S a testvérek azt mondták: ketten vagytok, az már közösség. Álljatok bele. El is kezdtünk hetente rendszeresen együtt imádkozni. Nagyongyengének éreztük magunkat, ezért először "Szentlelkes" papot kértünk Istentől. Meg is kaptuk! Szűcs Zoli atya -az új káplán- ilyen volt. Ezután januárban meghirdettük Hevesen az Élet a Lélekben lelkigyakorlatot. Testvérek tértek meg, vált más minőségűvé az életük. Megszületett az Élő Vizek Forrása Imacsoport. A közösség magja a mai napig ebből az első gyümölcsből van meg.Nagy fordulópontot jelentett az életemben Ménfőcsanakon az Ászáf kurzus. Ott valóban dicsőítő szívet kaptam! Eközben a jászjákóhalmi közösségtől sem szakadtam el. Hetente jártam át együtt imádkozni velük is. Bekapcsolódtam az ő szolgálatukba - a Jászság és Heves megye újraevangelizálásába. Több helyen szolgáltunk Élet a Lélekben szemináriumokkal, Fülöp-kurzussal, különböző lelkigyakorlatokkal. A megszülető közösségek tagjait pedig a jászjákóhalmi evangelizációs házba hívtuk rendszeresen lelki töltődésre.
HÍRLEVÉL
9
Bemutatkozik
Rabné Fodor Marianna
Amikor onnan Isten kivezetett minket a pusztába, egy romos kápolnába Jászberény mellé, más minőségűvé vált a szolgálatunk. Ez a békesség, a gyógyulások és szabadulások helye az Úr ígérete szerint. Kértük tőle, hogy először rajtunk kezdje, hisz oly tökéletlenek vagyunk. Másfél évig tartott ez az időszak, amikor heti rendszerességgel közösen térdeltünk az Úr elé kérve, hogy tisztítson meg minket, gyógyítsa be sebeinket, töltsön meg szeretetével, s így tegyen alkalmassá a mások felé történő alázatos szolgálatra. S hála legyen neki, átformált minket! Új utakat is mutatott: Alattyánban cigány testvéreink között született meg egy imacsoport, melyben mi szeretettel hirdetjük az Evangéliumot, s Isten jelekkel és csodákkal támasztja azt alá. Például egy 5 gyerekes családot már ki akartak lakoltatni, mivel 400e Ft-tal tartoztak a ház árából, s egyik napról a másikra elengedte nekik a tartozást a volt tulaj! Istennek legyen hála! Legújabb szolgálatunk, mely egyben régi vágyunkat tölti be, a havonta egyszeri 24 órás dicsőítés. Túl vagyunk a 2. alkalmon, s elmondhatom, hogy Isten örömével, békéjével térhetett haza mindenki, aki nyitott szívvel jött! Csodálatos a mi Istenünk! Nála mindig van új, mindig van több! A dicsőítésben Ő benne lakozik! Olyankor összeér a menny a földdel! Köszönöm, hogy dicsőítő szívvel ajándékozott meg! Szeretném hittel, örömmel, reménnyel hirdetni, s életemmel bizonyossá tenni, hogy Jézus él!
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
Bemutatkoznak az Országos Tanács tagjai
Bemutatkozik
Patai Imre
MEGÚJULÁS
Programok
10
vagyok 1969. 01. 16-án születtem Kiskunhalason egy cigány család gyermekeként. Huszonnégy éves koromig Istent tagadó életet éltem. Én is kerestem az élet fontos kérdéseire a válaszokat, de nem találtam meg a világi dolgokban. Végül 1994 nyarán találkoztam Istennel egy karizmatikus közösségben, ahol megtapasztalhattam, hogy Isten mennyire szeret és hív. A Szentlélek rendkívüli módon kezdett el működni az életemben és elhalmozott ajándékaival, amit sokszor bizonyos idő elteltével fogtam fel, hogy mit is jelent. Ezután az Istennel való kapcsolatom elmélyülése következett, ami abban nyilvánult meg, hogy közösségbe, lelkigyakorlatokra kezdtem járni, és magam is
Programok SZERETET FÖLDJE SZOLGÁLAT Isten szeretete gyógyít! - gyógyító összejövetelek időpontjai és helyszínei a 2011. őszi időszakban október 20. csütörtök, 17 órától a tárnoki római katolikus templomban - Isten szeretete gyógyít - buzdítás, gyógyító mise, közbenjáró imaszolgálat október 26. szerda 18 órától Budapesten a Szent Gellért könyvesbolt Szeretet-termében - Isten szeretete gyógyít - közös ima, előadás és közbenjáró imaszolgálat november 5. szombat 14 órától Petőfiszálláson a római katolikus templomban - a Zarándoklat-kilenced gyógyulásért, szabadulásért és a rák megállításáért 9. állomása - közös ima, gyógyító mise, közbenjáró imaszolgálat, stb. (Az alkalomra buszt szervezünk, részletes információ miként a többi eseményről is, a Hírek, események menüpont alatt.) november 12. szombaton Keszthelyen a karmelita templomban - Isten szeretete gyógyít - buzdítás, gyógyító mise, közbenjáró imaszolgálat november 19. szombaton Budapesten a Mátyás-templomban és a plébánián - lelki nap a családok gyógyulásáért Továbbra is minden hétfőn 17.30-tól Törökbálinton a Szeretetláng-kápolnában van lehetőség beszélgetésre, ima-kérésre, 19 órától pedig nyi-
közösségvezető lettem. Fontos részévé vált az életemnek, hogy ne csak élvezzem az ajándékokat, és kapjam, hanem Isten Szentlelke által hirdessem és magam is mondjam az örömhírt. Nagy je-
lentősége volt számomra, és ez ma is így van, hogy az Országos Tanácsához tartozhatok. Jelenleg is három közösség tartozik hozzám, ahol három-négy havonta tartunk regionális találkozókat. Időközönként személyesen látogatom a közösségeket. Bár saját közösségemen belül válságos időket éltünk meg, és még nem is teljes a gyógyulás, mégis nagyon reményteljes, hiszen létszámban gyarapodtunk. Keresztény életem egy olyan periódusát élem meg, amikor az első tűz felgyullad egy keresztény szívében. A magánéletemben nagyon nehéz anyagi problémáim voltak, és vannak. Az Úr mégis a tenyerén hordoz ezekben a nehéz helyzetekben is. Napról napra tapasztalom az Isten gondviselését és a Szentlélek rendkívüli vezetését. Buzdítok minden kedves testvért a folyamatos, bensőséges imádságra, imádásra és szolgálatra.
tott közösségi alkalom a törökbálinti plébánián. Keddenként pedig 17 órakor szentségimádás a Szeretetláng-kápolnában. Bővebb információ a www.szeretetfoldje.hu honlapon. Kapcsolat:
[email protected], tel.: 06-30/33-88-245 (Sipos Gyula) LELKIGYAKORLAT AZ ABORTUSZ MIATT SZENVEDŐKNEK Ne félj, nem ítéllek el! -az abortusz miatt szenvedőknek lesz lelkigyakorlat 2011. nov.24-27-ig a Máriabesnyői lelkigyakorlatos házban. Vezeti: Kovács Ferenc diakónus és K.Treer Mária gyásztanácsadó, lelki kísérő Csernáth Zoltán atya. Jelentkezni a 06 28 420 176 telefonszámon, vagy a
[email protected] e-mail címen lehet ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT EVANGELIZÁCIÓS KÖZPONT, GYŐR-MÉNFŐCSANAK PROGRAMJAI: Szent Ignác Lelkiségi Iskola: 2011. október 28–30.: Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat. 2011. december 2–4.: Szabadító szolgálat. A kurzusok első nap este 18.00-kor kezdődnek és utolsó nap ebéddel érnek véget. Helyszín: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Horgas u 4. A kurzusokra írásban kell jelentkezni. Jelentkezés: Beke Tünde-Lídia OSB Obl. Evangelizáció 2000 Egyesület, 9012 Győr, Horgas u 4, e-mail
[email protected] vagy szentignaciskola@ gmail.hu . Honlap: http.//szentignac.ujevangelizacio.hu A programokat rendszeresen hirdetjük a saját levelező listánkon, erre szabadon feliratkozhat
bárki, de levelet csak a moderátorok írhatnak rá (havi 5-6 levél): http://groups.yahoo.com/group/ hirekcsanakicentrum/ NYOLC BOLDOGSÁG KATOLIKUS KÖZÖSSÉG 8777 Homokkomárom; Ady E. u. 2. 2011. október 21. − 2012. május 6. Bárány Tanítványai képzés és találkozó Közösségünk hároméves képzése 16−35 év közötti fiataloknak. A képzés időtartama 3 tanév, évente 4 képzési hétvégével Homokkomáromban. Érdeklődni lehet az alábbi címen:
[email protected] 2011. december 10. Irgalmas szamaritánus közbenjáró imaest testi-lelki gyógyulásokért Az imaest programja: 17.00-kor rózsafüzér, dicsőítés, buzdítás, Szentségimádás, közbenjáró ima. 2012. január 21. Boldog Batthyány-Strattmann László lelki délután Közbenjáró ima a „szegények orvosával”. Program: 15.00-tól rózsafüzér, Batthyány-Strattmann László életének bemutatása, 17.00-tól közbenjáró imaest a betegekért. 2012. január 27−29. Szent Illés hétvége Természetjárással egybekötött csendes, imádságos hétvége, melyre szeretettel várunk mindenkit, aki elfáradt a munkában, a családról való gondoskodásban, a tanulásban, vagy az egyházi szolgálatban. 2012. február 11. Irgalmas szamaritánus közbenjáró imaest testi-lelki gyógyulásokért 2012. március 13. (estétől) – 18. (délig) Család, papság vagy szerzetesség?
Hivatástisztázó lelkigyakorlat Ötnapos, csendes lelkigyakorlat 18–35 év közötti fiataloknak. Magyarok Nagyasszonya Engesztelő Templom (Mária kegyhely) Minden hónap 13-án engesztelő imanap. Az imanap programja: 17.00 Keresztút, 18.30 Szentmise, 21.00−22.00 Szentségimádás a betegekért. Egyéni kérés esetén, vagy kisebb csoportoknak – előzetes egyeztetés alapján – tudunk szállást biztosítani. Jelentkezési határidő: minden program előtt 10 nappal. További információk programjainkról és a jelentkezés módjáról: Tel.: 06/30-520-5171 E-mail:
[email protected], honlap: www. nyolcboldogsag.hu A SZOCIÁLIS TESTVÉREK LELKIGYAKORLATA LÁNYOKNAK Keresed a boldogságot? Keresed az élethivatásodat? Keressük együtt! A szociális testvérek Lelkiségmélyítő napjaira, októbertől azokat a fiatal lányokat várják, akiket vonz az Istennel való mély kapcsolat, a neki szentelt élet. Az egész napos programban szentmise, előadások, közös beszélgetések, imádságok is szerepelnek. A lelkinapok időpontjai: október 2., november 13., december 18. Részvételi szándékodat kérünk jelezd Katalin testvérnél a
[email protected] címen! ÚJ ÉLET KATOLIKUS KARIZMATIKUS KÖZÖSSÉG, JÁSZBERÉNYI minden hónap 2. péntekén 24 órás dicsőítő alkalom de 10 órától szombat de 10 óráig minden hónap utolsó péntekén közösségi imaestet. 18h-tól dicsőítés 19h-tól tanítás, tanúságtétel 20h-tól szentmise, majd közbenjáró ima
Helyszín: Jászberényhez közel a kerekudvari kápolna. Megközelíthető: autóval a Jászberény melletti körforgalomból Jászfelsőszentgyörgy felé lehajtva a 3. buszmegállónál jobbra a bekötőúton; busszal: Budapest-Jászberény vonalon a Jászfelsőszentgyörgy- kerekudvari megállóban. Info: 06 20 574-2089, Lukácsiné Tábori Eleonóra EMMÁNUEL KÖZÖSSÉG Az öröm sodrában Nyitott esték mindazoknak, akik szeretnének velünk részesülni, az önfeledt dicsőítés, az elmélyült szentségimádás és az egymásért való imádság kegyelmeiben. Időpont: minden hónap első csütörtökén este 19.00 - 20.30 között (július és augusztus kivételével) Helyszín: Lehel-téri Árpád-házi Szent Margit templom, Budapest XIII. ker. Lehel tér, info:www. emmanuel.hu Ifjúsági esték fiataloknak „Látni akarjuk Jézust!” Közösségünk szeretettel várja a 16 - 26 év közötti fiatalokat közös dicsőítésre, szentségimádásra, elmélkedésre és egy kis baráti ismerkedésre. Időpont: minden hónap harmadik szerdáján este 19.00 - 21.00 között (nyáron szünet) Helyszín: Szent Kereszt Templomigazgatóság, Budapest, XII. ker. Táltos u. 16. Információ: www.emmanuel.hu Az Ige ereje (Word Power) Lelkigyakorlat Damian Stayne vezetésével Ideje: 2012. február 23.-26. Helyszíne: Budapest Ez a kurzus részben átfedi a karizmaiskolás anyagot, részben - mivel más szempontok szerint tanít, és kicsit másutt vannak a hangsúlyok- tartalmaz sok újdonságot is. Tanítás és gyakorlat(!) a Lélek erejében, mindazok számára, akiknek nem
ismeretlenek a karizmák, de szeretnének hatékonyabb eszközei lenni az Úrnak. Bővebb információ, illetve jelentkezés email:
[email protected] A SOPRONI BOLDOG APOR VILMOS KARIZMATIKUS KÖZÖSSÉG PROGRAMJAI Elsőszombati szentmisék Sopron és hazánk megújulásáért: november 5-én 06.30 domonkos templom, december 3-án 11.30 domonkos templom A soproni evangelizáció és a közösségi élet támogatására szentmisék a domonkos templomban november 12-én 11.30-kor, december 10-én 11.30-kor. Programjaink a Szent György templomban: Szentségimádás a testi-lelki gyógyulásokért: november 11-én pénteken. A programot 18.4519.45 óra között tartjuk. Biblikus szentségimádás 18.30-19.30 óra között: október 27, november 24, december 22. (4. csütörtökönként) November 11-13. Isten szeretete kurzus BETÁNIA KÖZÖSSÉG, PÉCS – EVANGELIZÁCIÓ Minden hó első péntekén 19-21 óráig a Csontváry Múzeum földszinti dísztermében. Cím: 7621 Pécs, Janus P. u. 11. (Dicsőítés, tanítás, kiscsoport, közbenjárás) Aktuális programok a honlapon: www.betania.hu KAPOSVÁRI SZENT IMRE TEMPLOM „Érints meg engem!” gyógyító imaalkalmak, minden hónap 2. vasárnapján 16.00-tól dicsőítéssel, tanúságtétellel, közbenjáró imával és gyógyító szentmisével, melyet Varga László atya tart. Minden gyógyulni vágyót szeretettel várunk.
Programok
2011. III. szám
HÍRLEVÉL
11
Cs I. vagyok, 37 éves emberke, a depresszióból való gyógyulásomról szeretnék beszámolni. Erdélyből származom, a karizmatikus keresztényekkel ott alakult ki a kapcsolatom. 13 éves koromtól küszködök pszichés problémákkal, 1990-ben voltam először pszichiáternél. Két év múlva Miskolcon skizoid személyiségzavarral diagnosztizáltak. A gyógyszereket nem szedtem rendszeresen, mert nagyon sokat szenvedtem a mellékhatások miatt. Állapotom egyre súlyosbodott, mígnem 2003-ban végre eltalálták orvosaim a megfelelő gyógyszert, amitől rövid időn belül helyrejöttem. Ezt a gyógyszert azóta is szedem (Solian, Mo.-on Amitrex). Időről-időre rám törtek depreszsziós időszakok is, antidepresszánst is szedtem egészen a szept. 3.-i kecske-
méti gyógyító alkalomig. Ekkor ugyanis Jézus meggyógyított a depresszióból a közbenjáró testvérek kérésére. Közbenjáró ima közben én is buzgón imádkoztam. Örültem, hogy részt vehetek ezen a remek összejövetelen, amely profi keretek között zajlott, nagyon jó volt a dicsőítés, a zene. Megható volt annyi fiatalt látni, szinte extázisban voltam. A 12-es közbenjáró csoport imádkozott fölöttem. Ima közben először egy gyönyörű fény tört a tudatomba és Jézus biztató mosolyát éreztem benne. Ezután azt tapasztaltam, hogy a tudatom megújul (felfrissül), és azt éreztem, hogy értelmi képességeim birtokában vagyok. Felemelő élmény volt. Sejtettem, hogy gyógyulásról van szó. Miután hazamentem, abbahagytam a gyógyszerek szedését arra gondolva, hogyha nem gyógyultam meg tel-
jesen, akkor visszatérnek majd a tünetek. A depresszió viszont nem tért vissza (csak a szokásos tünetek, amik a depresszió megjelenése előtt is megvoltak.), pedig az antidepresszánst nem lehet egykönnyen elhagyni. Már majdnem két hete, hogy nélküle élek, csak a skizoid problémákra felírt Solian szedéséhez tértem vissza, ennek a hiányát ugyanis éreztem. Nem gyógyultam meg teljesen, de ez nem baj, mert Isten teljesen meg fog gyógyítani, ugyanis két alkalommal is megígérte imában, hogy MEGGYÓGYÍT. Köszönöm a szervezőknek a gyógyulás lehetőségét és azoknak, akik imáikban hordozták az összejövetel ügyét. Istennek meg köszönöm, hogy elvette a depressziót, a 12-es közbenjáró csoport tagjainak azt, hogy imádkoztak értem. Dicsőség Istennek!
Ta n ú s á g t é t e l
Kecskeméten a karizmaiskolások első nagy közös imaalkalmán történt 2011. szept. 3-án. Tanúságtétel
A MAGYAR KATOLIKUS KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS HÍRLEVELE
Ta n ú s á g t é t e l
Tanúságtétel a Lelkes Napokról
MEGÚJULÁS
Kitti vagyok, egy 18 éves lány. Nagyszüleim vallásosnak szerettek volna nevelni engem, így én minden vasárnap eljártam szentmisére. Viszont csak végigültem és nem éreztem át a lényegét. Nemrég anyukám egy pécsi közösségnek a tagja lett és sok nyitott programot szerveztek, amiken én is kezdtem részt venni. Ott megismerkedtem Veronikával (szintén 18 éves), aki hívott engem, hogy menjek el vele a Lelkes napokra. Hidegen hagyott ez a tábor, de végül elmentem. Ott szinte mindenki idegen volt nekem, de közülük nagyon sokat a hét végére már a barátomnak mondhattam. A fiatalok egy része szeretettel fordult a másikhoz. Mi „újak”, csak a szeretet befogadására voltunk képesek, többre nem. Az egész hét folyamán tartott előadások nagyon érdekeltek, lenyűgöztek, pedig sosem rajongtam az előadásokért. Így tudtam Isten személyét közelebbről megismerni. Az esti dicsőítéseken, közbenjárásokon tapasztaltam meg leginkább Isten jelenlétét. Csodálatos érzés volt, mikor tes-
tem, lelkem minden porcikáját, minden kis rést betöltött a Szentlélek! Akkora békét kaptam akkor, hogy bármibe képes lettem volna belevágni. Láttam magam előtt az Urat, ahogy tárt karokkal várt engem, és mikor odafigyeltem rá, akkor szólt is hozzám, egy egész mondatot hallhattam tőle: „Szeretlek, Kitti! Én mindig melletted leszek, mert Te hozzám tartozol!” Ekkor voltam képes felfogni, hogy Jézus valóban szeret. Sőt, nem csak engem, hanem mindenkit! (Azt gondoltam, hogyha engem képes szeretni az Úr, akkor Ő tényleg mindenkit nagyon szeret.) Jézusnak adtam magam, engedtem, hogy Ő ve-
zesse az életem. Mikor nagy lelkesen és tüzesen hazaérkeztünk Veronikával, összefogtunk még négy emberrel és alapítottunk egy közösséget. Az Úr még egy tapasztalt felnőtt testvért is küldött nekünk, aki szívvel-lélekkel viszi magával ezt a kis csapatot. Alig akartam elhinni, hogy én egy közösséghez tartozok! Közösségünkben igyekszünk Isten mellett élni, Őbenne élni, Őbenne remélni. Nagyon boldog vagyok, hogy akkor, még nyáron beadtam a derekam és elmentem a Lelkes napokra! Ennek köszönhetek sok mindent, ami velem történ akkor, és történik azóta is! Kitti
12
Országos Tanács őszi ülése 2011. nov. 12-13-án lesz Budapesten a XI. ker. Fehérvári út 168178. C. lépcsőház fsz 35-ben. Kezdés szombaton ½ 11-től, befejezés vasárnap du 4-kor. Témáink lesznek a régiók helyzete, a közösségek kapcsolata egymással és a Karizmatikus Megújulással, az ifjúság programjai, képzések, missziós tervek.
Hírek ENC közösségképzés Megtartottuk az ENC közösségképzés 3. részét is. Igen megmozgató, és kegyelmi eseménynek éltük meg az alkalmakat. A következő 3 képzést legalább 15 fős közösségeknek tartják meg, ha meghívjuk újra őket, de még számos házi feladatunk van addig. Mindenkit bátorítunk, hogy vegyen részt a 2011. november 24-27-i lengyelországi ENC konferencián. Magyar fordítás lesz. Bővebben információ a www.e-n-c.org honlapon.
Lelkes Napok első utótalálkozó Megtartottuk a Lelkes Napok első utótalálkozóját, amit egybekötöttünk az Ez az a Nap rendezvényével is. Lelkesedésünket az imádság táplálja. Mint megtudtuk, van aki közülünk, bár érettségi előtt áll, aki naponta már 2 órát tölt imádságban. Isten-kapcsolatunk a mi nagy erőnk.
Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelős szerkesztő: Bartha Angéla SSS; Szerkesztők: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor; Tördelés, design, nyomda: Bicskei István / www.unicial.hu; Szerkesztőség címe: 1116 Bp. Fehérvári út 168-178. C. lp. Telefon: 877-4803; E-mail:
[email protected]; http://www.karizmatikus.hu. A Hírlevél előállítási költsége 200 Ft. Példányszám: 600 db. Kérjük, lehetőségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással. Számlaszám: Immánuel Életünk Krisztus Alapítvány 11703006-20060226 Köszönjük!
Magyar Katolikus Karizmatikus
2011. III. szám
Meg újulás
Az imádságról Az imádság alapja annak felfedezése, hogy milyen csodálatos Istenünk van. Az imádság tehát nem hatni akarás a Jóistenre, nem egy olyan viselkedés, amivel valami földi célkitűzést akarunk elérni. Az imádság egészen mély szférákból fakad, az egész embernek Isten felé fordulása. Az imádság az Isten mindenek felettiségének, jóságának, megbízhatóságának az elfogadása. Az ima Isten megszólítására adott válasz. Nem tőlem indul ki. A Jóisten úgy döntött, hogy megnyitja végtelen, tökéletes, önmagában teljes életét nekünk, hogy beemeljen minket az ő fenséges, fergeteges, nagy világába. Amennyire én nyitok erre az életre, szeretetre, igazságra, amennyire visszhangzik erre az életem, annyira vagyok imádkozó, Istenre reagáló ember. Imádkozni akarni kell, nem várhatom el, hogy valami hév elragad és beindul. De az akarat mellett egy szellemi, értelmi megragadottság is kell. Ilyen az imádság: kell egy akarati tényező, bátorság, hogy lépjek a felfoghatatlanhoz, a végtelen Fenség felé, de ugyanakkor a szellememet is mozgósítani kell. Nem vagyunk mindig alkalmasak arra, hogy találkozzunk a minket szólongató Istennel, de olyan alapállás kell, hogy legyen a keresztény emberben, amellyel én telibe talált vagyok az Ő szeretetétől. A kérő ima esetében, amíg nem tudom megtanulni, hogy azt kérjem, amit a Jóisten adni akar, addig kicsit üres az egész beszédem. Akkor lesz igazi tartalma, amikor felfedezem, amit ő adni akar. A Jóistenhez úgy közeledünk, mint végtelen tisztán látóhoz, aki engem is átlát. Először is milyen alapállásból szólhatok Istenhez? Az imádság az, amikor fürkésző, kíváncsi és reményteli szeretettel közelítünk hozzá. A legnormálisabb alapállás az alázat, a töredelem alapállása. Végtelen megbízhatóságának a feltételezésével, mélységes bizalommal fordulunk hozzá, hogy Ő, aki a legnagyobb jóakarónk, aki a saját élete gazdagságába akar vinni, felemelni, olyan hatalmas életre hív, amit fogalmilag sem tudok megközelíteni. A végtelen nyit a véges felé, de az én együttműködésem nélkül ez a nyitás nem fog megvalósulni. Ez az alázatos alapállás, hogy Isten olyan fenséges, dicséretre méltó. A dicsőítő ima az, hogy Isten az ő létéért olyan végtelenül elismerésre méltó, csodálatos, hogy Őt minden szempontból csak elismerni lehet, csak hálásnak tudok lenni érte. Tehát érte és nem az ajándékaiért. Vianney Szt. János beszélt így egyszer: „Egyedül az ember az, akit csak Isten végtelen gazdagsága tud betölteni.”. A dicsőítés a legfontosabb. A dicsőítés alapállása ez: én, a semmi a mindent kaphatom meg. Hogy ez az életkapcsolat fennálljon, nekem, semminek el kell ezért hagynom azt a sok felesleges dolgot, amit bűnnek mondhatunk. Ez az akadálya annak, hogy Istenhez közel kerüljek. Az alázatos ember beismeri a maga zártságát, önfejűségét. Őket tudja Isten kinyitni. Ez a normális alapállás.. Az Isten megelőlegezett jósága”, ahogy írja Szent Ágoston: „mi még semmit nem tettünk azért, hogy Isten szeressen minket, de Ő kapásból már a legmesszebb elment értünk. Meghalt azért, hogy megmentsen.” Pedig „az igaz emberért is alig adja oda életét valaki”. Tehát ezt az alapállást, hogy hogyan szólok Istenhez, Isten he-
Hírlevél melléklet
lyes ismerete teheti helyre bennem. A farizeusok azt hitték, meg kell nyerniük a szigorú istenséget, hogy bármi módon a közelébe mehessenek. Az Isten nem olyan, akit nekünk kell megszelídíteni és be kell férkőzni a jóindulatába. Teljesen másként van. Én vagyok Isten ellensége, én vagyok az őt gyilkolók táborában. De így is magához ölel, és akarja, hogy megmenekülhessen az életem. Mint megmentőm, úgy közeledik. Az ima tehát egy személyes megérintettségből fakad. Akkor mi köze ennek a másik emberhez, ha ez egy személyes indíttatás? Hogy én kinek ismerem fel Istent, az nem a magánügyem. Ha az Istent igaz Istennek látom, azzal a másiknak utat jelzek a megoldáshoz, élete megoldása felé. Ezért, mint sorstársak, ugyanannak a végtelen jóságnak a gyermekei, igenis fontos, hogy tudjak tanúságot tenni arról, hogy az Istentől milyen jó életet kaptam. Mindannyian most csak tükör által, homályosan látjuk Istent. Amit megsejthettem belőle, az a másik számára is erősítő visszatükröződés lehet, hogy a jó felé haladunk. A másiknak a hitbeli meglátása ugyanazt az igazságot húzza alá bennem, amit én is már valamelyest átéltem. Egyszerűen azért van, hogy a személyes imának közösségi módúvá is kell válnia, mert nem elszeparáltan vagyunk a Jóisten előtt, hanem ő is közösségként tekint ránk. Tehát egyedül nem is nagyon tudunk hitelesen rátalálni.. A dicsőítés után a második legfontosabb, a hálaadó ima.. Az ideig tartó életem ajándékait is mind benne kellene felismerjem, hogy azok forrása Istenben van, Isten az üdvösség szempontjából nyújtja ezeket, nem egy földi sikertörténethez. Egy harmadik fajta imádság, hogy engeszteljem az Urat magam és mások hibáiért. Én magam vagyok sokszor a legnagyobb ellensége a saját üdvösségemnek. Ezt leleplezni, ez az engesztelő magatartás. A kérő imádság, amit legjobban gyakorlunk. Nem az informatív jellege a lényege ennek az imának. A kérő imában inkább nekem kell tudni változni. Észre kell vennem, hogy felesleges dolgokat kértem. Ezt a helytelen értékrendemet javítja ki a Jóisten azzal, hogy elvezet oda, ami szerinte fontos nekem. Azt mondja Jézus:”Amit a nevemben kértek az Atyától, azt megadom nektek”. Mit jelent az Ő nevében kérni? Azt kérni, amit Ő tart fontosnak. Nem az a lényege a kérő imának, hogy jó ötletet adok Neki és én is meglepődöm, hogy pl. valaki meggyógyul, mintha ez lenne a fontos. Tehát az imádság kiindulópontjaként azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy Isten maga az, aki az életem megszólítója, felemelője, megmentője. Erre való válasz az imádság. Az ima egy lételem. Isten azt szeretné, ha mi Őt szomjaznánk, felfedeznénk, hogy mennyire rászorulunk, szeretné, hogy őt, mint egyedüli megmentőnket ismerjük fel. Mint a szamáriai asszony esetében is. Sokszor nem gondolok a Jóistenre, azt mondom, annyi dolgom van egyébként is, majd utána gondolok Istenre. Nincsenek azonban ilyen Isten nélküli övezetei az életemnek. Mindig vele kellene legyek. Ezért az imádság nemcsak beszéd, hanem egy lelki állapot. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell időt szakítani a konkrét Istenre figyelésre, de akkor is rá figyeljek, amikor hétköznapi dolgaimat csinálom, amikor látszólag földi dolgokkal vagyok elfoglalva, ekkor is ő legyen az életem középpontjában. Az ima párbeszéd. Nem abból áll, hogy elmondom a magamét. Ha nem változik az imádkozó ember élete, ha nem tisztul, akkor
A Megújulás melléklete
az ima szokott abba maradni. Ha a kimondott igazságok fényében alakul az életem, a cselekedeteim, akkor egyre inkább erősödik bennem az ima lelkülete. A közösségi imának komoly missziós hatása van, hogy mások is látják rajtam, hogy a szavaimmal összhangban van-e az életem. Annyira vagyok Jézus jelenlétében, amennyire az ő erényeit is magamra öltöm. Mi a katolikus hit megélésében, a teljes igazság fényében vagyunk. Mi biztos célba érünk ezen az úton. Ezért is sokszor érdemes hálát adni, hogy annyi kihívás és külső-belső keresztbetevők ellenére is, mégis a hiteles úton járhatunk Isten felé. Az imádság, kiindulópontja az Isten. A hit belső látás, hogy milyen csodálatos Istenünk van. Az imádság nem egy kiragadott pillanat az életünkben, hanem egy alapállás. Az imádság odahallgatás a Jóisten jelzéseire
A lélek kész, de a test erőtlen’
Az imádság egy folyamat, amikor én Is-
ten hűségét, megbízhatóságát, végtelen bölcsességét ébren tartva követem Őt. Azt hiszem, hogy veszélyes dolog az embert két princípiumra darabolni, mint test és lélek. Az ember lelki mivolta és testi valósága akkor van meghasonlottságban, ha nem a hittől megvilágosított értelem vezérli a belsőjét. Ekkor az érzésekre fog hagyatkozni, a pillanatnyilag jól eső utat, ami kisebb ellenállást igényel, azt fogja választani. Az ember olyan egység, ami a szellem, a lélek, a test egysége. A test is teljességében aláveti magát annak, amit a hit szerint az értelmileg biztosan elfogadott jónak tartok. A gnosztikusoknak a tévtanításából szokott visszaköszönni a katolikus szemléletünkben, amikor a testet eleve is rossznak, követelőzőnek állítjuk be. A testnek annyi szava van, amennyi hiányzik még a szellemi egyértelműségünkből. Nem kell olyan komolyan vennünk, hogy a test nagy úr lenne az életünkben. Nem szabad nagy szerepet tulajdonítani neki. Egy testi kívánság nem úgy pusztán a testből szokott fakadni, hanem a szellemi eltájolódásból.
Hiába kenjük a testre, hogy az követelőzne. Csak az a baj, hogy nem vagyunk egyértelműen a belátott jó oldalán. Nem vállaltuk fel egyértelműen, hogy Istennek van igaza. A test nem nagyon ágál ott, ahol az Istennek való teljes átadás megtörtént. Ott testestül-lelkestül a Jóisten az ura az embernek. Ne higgyük el, hogy vannak külön erők, amik ürügyül szolgálhatnak, hogy ne tegyük meg Isten akaratát. Tehát, amikor Jézus azt mondja, hogy a lélek kész, de a test gyenge, akkor inkább arra figyelmeztet, hogy valódi, egyértelmű állásfoglalással próbáljam meg magamat az ő igazságához igazítani. Ha pillanatig is elbizonytalanodom, azonnal átveszi más az irányító szerepet. Az ember tehát olyan egység, ami akkor működik jól, ha egészen a Jóisten az ura. István atya
Merre tovább Karizmatikus Megújulás? 2
Steve Clarc, a Világ Szolgálói ( Servant of the Word) nemzetközi közösség alapítója Amikor a Megújulás ’67-ben elkezdődött, egyszerű volt a válaszunk: az Isten valamit elindított. Sőt, az egyik résztvevő még úgy is fogalmazott, hogy „akkor végülis a kereszténység tényleg létezik! (szó szerint: valós dolog)” Izgalmas volt megélni, hogy valami új történik, az Úrnak egy új „vállalkozása”. Oly sokszor szembe találtuk már magunkat Izajás könyvének soraival: „Nézzé-
tek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?”
2007-ben a Megújulás már nem számít új keletűnek. Láthatjuk, hogy mozgalommá nőtte ki magát, „nevet” szerzett magának és a lelki megújulásért történő megmozdu-
lások egyikeként tartják számon. Ez a tény arra indított minket, hogy az évek során számos kérdést fogalmazzunk meg: vajon mit is csinál az Isten a megújulásért és a megújulás által? Az évfordulók különösen is alkalmat adnak arra, hogy az ilyen kérdéseken elgondolkozzunk. Először is a megújulás sikeresen elért számtalan emberhez és őket a keresztény életben való megújulásra hívta. Ha hihetünk egyes szociológiai tanulmányoknak, akkor ezeknek az embereknek száma milliókra tehető. Még ha ezeknek az embereknek többsége nem is tagja karizmatikus közösségnek vagy nem is élik meg a kereszténységet egy magasabb szinten, mégis, hatásai még napjainkban is érezhetők. Másodsorban a Megújulás nyomán megszületett számos új program, csoport, közösség, amelyek erősítik és újult erővel töltik meg az Egyházat. Gyakran ezeknek a kiterjedése sokkal jelentősebb, mint sem gondolnánk, mert néhányan közülük, vagy talán többségük nem is vallja magát nyilvánosan karizmatikusnak. Kb. 5 évvel ezelőtt egy karizmatikus konferencia szónoka voltam. Szerény létszámú résztvevővel zajlott, nem úgy, mint a 30 évvel korábban ugyanezen a helyen tartott „mega”-konferenciák. A vendéglátó város az ország egyik legsikeresebb evangelizációs tevékenységének ad otthont, ami évente nagyon sok fiatalnak kínál ka-
rizmatikus élményt. Én korábbról már ismertem embereket, akik ebben aktívan részt vettek, de senki nem vett részt közülük ezen a konferencián, még kevésbé azok az emberek, akikkel foglalkoztak, mindez egyetlen okból történt így: nem vállaltak és most sem vállalnak közösséget a Megújulással és nem tartják magukat karizmatikus csoportnak, holott azok. Ők evangelizációs munkájuk során természetesnek veszik, hogy egy fajta karizmatikus megújulás része az Egyház életének. Amikor a megújulás kezdetét vette, főként arra fókuszáltunk, hogy az embereket megismertessük a Lélekben való keresztséggel és a lelki ajándékokkal. Egyre jobban kitisztult előttünk, hogy a Lélek tevékenysége széleskörű és hatása mindenre kiterjedő. Ha nem tenne minket képessé arra, hogy a mindennapi életünket egy „átlelkesült” módon éljük és az Egyház szolgálatában a Lélek erejéből tevékenykedjünk, akkor nem érné el azt a célt, amit az Isten neki szánt. Ennek a karizmatikus lendületnek természetes folyománya volt, hogy közösségek alakultak, amelyek középpontjában a keresztény élet, a misszió és az Egyház megújítása álltak. Ez folyik napjainkban is. Ugyanakkor egy olyan korszaknak a derekán élünk, amikor a történelem és az Egyház maga is jelentős változáson és fejlődésen megy keresztül. A teológia évről évre fejlődik, és meglátásai hatással van-
2011. III. szám
nak arra, hogy hogyan éljük az életünket. És habár ebben a korszakban nagy keresztény vitalitás tapasztalható, ugyanakkor szociológiai kutatások és a saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy a világ számos pontján komoly hanyatlás mutatkozik abban, ahogyan katolikusok egymás között a hitet gyakorolják vagy az alapvető erkölcsöket megélik. A Megújulás pont az ilyen időszakok miatt jött létre. A hatvanas években született meg, amikor a nyugati kultúra hanyatlása elkezdődött. Hozzáláttunk ahhoz, hogy az Egyházat a zsinat utáni krízis mélységeiből kisegítsük és lelkiekben megújítsuk. Tanúi voltunk annak, ahogyan a sivatag ki-
virágzik. Főleg nekünk kellene reményben élnünk. Amikor a Megújulás útjára indult, nem állt szándékunkban mozgalmat alapítani. Mi csupán válaszoltunk valamire, amit az Isten cselekedett. És ne felejtsük el, hogy még most is teszi. A Lélek Kardja közösségben talán az egyik legmegkapóbb dolog, ami a fiatalok körében történik. Amikor egyes ifjúsági eseményeken, ima-alkalmakon veszek részt, szinte arcul üt az a tapasztalat, hogy mennyire hasonló az Isten működése és jelenléte azokhoz az ima-alkalmakhoz, amik az első időkben történtek. Előfordul, hogy szinte kézzel tapintható. Egyik ilyen alkalommal belebotlottam
egy fiatalemberbe, akihez az Isten szólt. Azt mondtam neki: „Az Isten beszélt neked az életedről, nemde bár?” Ő így felelt: „Igen, és szeretné, hogy amellett, hogy személyesen megtapasztalom, az egész életemet is adjam neki.” Nem felejthetjük el, hogy a Megújulás elsősorban Isten munkája és hogy Isten ezt a tevékenységét ma is folytatja. Mi pedig szükséges, hogy reményteli hittel feleljünk Neki. Az ICCRS 2007/3-as Hírleveléből fordítva. Fordította: K P
Pepe Prado Az Evangelizációs Iskolák születésének és kibontakozásának története összefonódik megtérésem eseményével, és három szakaszra osztható:
1971: Az első megtérés:
Igazból evangelizáló gyermekké Már nagyjából a végén jártunk az 1971-es évnek. Lelki életemmel elégedett voltam, abban a hitben éltem, hogy a bőséges élet a túlvilági életnek van fenntartva. Valójában nem reméltem sokat, mivel azt hittem, minden az enyém már, ami ezen a világon lehetséges. Filozófiát hallgattam a Szentlélek Miszszionáriusainak szemináriumában, és életem az intézményesség védelme alatt az erkölcsösség és kegyesség keretei között zajlott. Vallásos jó embernek tartottam magamat, aki betartja a szabályokat, miközben lelki életemet sokkal inkább a törvény irányította, semmint a Szentlélek. Jónak éreztem magamat, akinek nincs szüksége a megváltásra. Sőt mi több, azt gondoltam, hogy a megváltás a nagy bűnösöknek szól, és én, természetesen nem soroltam magamat ezek közé. Nem követtem el botrányos bűnöket, miközben bensőmben minden bűnök legrosszabbika fészkelt: a farizeizmus. Mindig igyekeztem Isten kedvében járni, hogy elnyerjem tetszését, és hogy engem ne büntessen. Jónak kellett lennem ahhoz, hogy számításba vegyen. Ez év novemberének végén különös csoport érkezett a „Magaslat” Lelkiségi Központba, ahol laktam. Kitárt karokkal énekeltek és úgy beszéltek Istennel, hogy olyan volt, mintha látnák a Láthatatlant. Ez felhívta magára a figyelmemet, mert e külső jelek igen furcsák voltak az én merevebb és formatisztelőbb jámborságom számára, amelyet én komolyabbnak és mélyebbnek
tartottam ezeknél. Kétségtelenül volt bennük valami, ami felkeltette érdeklődésemet: túláradó örömük. Bolondnak néztem őket, de boldognak; én nem voltam bolond, de nem is volt bennem ilyen öröm. Ezen kívül olyan természetességgel magyarázták Isten Igéjét, amely szíven érintett. Én a Szentírás professzora voltam, és az érdekelt, hogy megérintsem a hallgatóim értelmét, de ez az egyszerű, biblikus képzettség nélküli társaság elérte a szíveket és többek között az enyémet is rabul ejtette. Aznap este az első sorban ültem, az igehirdető szemembe nézett és azt mondta: „Nem kell jónak lenned ahhoz, hogy Isten szeressen téged, azért szeret téged, mert Ő jó. Feltétel nélküli szeretettel szeret téged”. Ez ledöntötte bennem az utolsó gátat is, és amikor föltették a kérdést, hogy ki szeretné megkapni a Szentlélek keresztségét, félénken fölemeltem a kezemet. Odajött hozzám két amerikai, akik
angolul imádkoztak, én automatikusan elkezdtem sírni Isten megrendítő jelenléte előtt, miközben ezt ismételgettem: „Uram, én nem vagyok rá képes, de Te igen”. Azt akartam mondani ennek a titokzatossággal teli Istennek, hogy minden erőfeszítésem, tanulmányom és áldozatom ellenére sem tudtam elérni, megközelíteni őt, hogy nem jutottam el hozzá, de ő igen, ő el tudott jönni énhozzám. Igen, ő el tudott érni engem. Abban a percben megkaptam a Szentlélek kiáradását, aki átalakította az életemet. Ez volt az első megtérésem, amikor az Úr farizeusból gyermekké tett. A legnehezebb megtérés nem a bűnösből igazzá válás, hanem az igazból gyermekké válás. És ha Isten meg tudta ezt tenni bennem, akkor bárkivel meg tudja tenni. Ekkor fedeztem fel hivatásomat és küldetésemet. Isten elhívott engem laikusként, hogy evangelizáljak az ő Egyházában. Így néhány hónap múlva elkezdtem evangelizálni. A Szentlélek tanúvá formált engem, és Mexikóváros különböző csoportjaihoz jártam, hogy szentírási tanításokat adjak, mivel alapos biblikus képzettségem volt.
1980: A második megtérés:
Evangelizátorból evangelizátorképzővé Evangelizátori munkám egyre több és több lett, ezért otthagytam a Szentírás Intézetnél lévő katedrámat és minden időmet az igehirdetésnek szenteltem, sorra járván az ország városait. Így szinte egész Latin-Amerikában dolgoztam és az Egyesült Államokban is. Amikor 1980-ban közeledett a nagyböjt, már kicsit fáradt voltam, ezért úgy határoztam, hogy a nagyhetet pihenéssel töltöm családi körben. De épp, amikor már
3
A Megújulás melléklete
4
mindent sikerült elintéznem ahhoz, hogy pihenni menjek, meghívást kaptam: „El tudnál jönni a csoportunkba, hogy a kereszten elhangzott hét szóról tanítsál?” Egy másik városból pedig ezzel a kéréssel kerestek meg: „Szeretnénk, ha elmagyarázná nekünk Krisztus húsvéti misztériumát a nagyhéten”. És így jöttek egymás után a felkérések, amelyeket mind elutasítottam, egészen a hetedikig. Akkor imádkoztam az Úrhoz, és azt mondtam neki: „Nem értelek. Tudod, hogy megvan a tervem, amit már nem tudok megváltoztatni. Miért hívnak hét helyre is tanítani, ha nem tudok menni?”. Sem azelőtt, sem azután nem volt olyan, hogy kettőnél több felkérés egybeesett volna, de azon a héten ilyen sok volt. Ekkor világosan és bizonyosan benső hangot hallottam, amelyet azonban nem értettem: „Bizony el tudsz menni mind a hét helyre, ahová hívtak”. „Ez lehetetlen” – válaszoltam hangosan. Nem lehet egyszerre hét helyre menni. „De lehet” – válaszolta ugyanaz a hang félreérthetetlenül. Nem tudtam elgondolni, hogyan mehetnék egyszerre hét helyre… ez a kihívás nem volt logikus, de ugyanakkor megragadott is. Ez idő tájt kezdett el képzeletem szárnyalni egy projekten és egy olyan kurzust elgondolni, amely az Ige apostolainak képzésére szolgálna. Nekem ugyan van tanbeli képzettségem, de az embereknek olyan képzési rendszerre volna szükségük, amely vezetőket és igehirdetőket nevel az Ige szolgálatára – ilyen azonban nem létezett. Elmeséltem ezt az ötletemet egy jó barátomnak, William Finke pünkösdista lelkipásztornak, aki ezt mondta: – Ez nagyon veszélyes, mert meg is változtathatja az Egyház életét. – Hiszem, hogy Isten ezt kéri tőlem, de fogalmam sincs róla, hogyan kellene ezt csinálni, nincs ilyen tapasztalatom. – Segítek neked. – Ajánlotta minden érdek nélkül. Tettünk néhány megállapodást. A leendő Iskola katolikus lesz katolikusok számára. Én a tanítás tartalmán dolgoztam, ő a gyakorlati részeken. Kérnünk kellett a katolikus egyházi hatóságok engedélyét, ami
számomra menthetetlenül olyannak tűnt, mint átkelni a Vörös-tengeren, de nem volt más lehetőségem. Felszálltunk barátom kis repülőgépével, hogy az illetékes püspököt rávegyük az engedély megadására. Amikor a felhők fölött repültünk, Bill felajánlotta neki: – Monsignore, szeretné vezetni a repülőgépet? – Igen. – Felelte a püspök, én meg nagy buzgalommal imádkozni kezdtem. – Ez itt a magasságmérő, mindig nagyon kell rá figyelni – magyarázta neki a barátom. – Igen. – Felelte a püspök. – Ez az iránytű, ez mutatja, merre kell menni. – Igen. – Felelte a püspök. – Ez itt azt mutatja, mennyi üzemanyag áll még rendelkezésére. – Mondta kicsit gyorsabban. – Igen. – Felelte a püspök. – Ez pedig a repülő dőlésszögét jelzi. – Igen. – Felelte a püspök. – Ez a kar a gyorsuláshoz kell. – Igen. – Felelte a püspök. – Engedélyezi nekünk, hogy egy evangelizációs iskolát létesítsünk? – Igen. – Felelte a püspök, és kezdtünk ereszkedni a landoláshoz. Nem volt könnyű, de megható. Semmi sem meghatóbb annál, mint amikor van merszünk a vízen járni minden emberi biztonság nélkül. Csodálatos dolog arról beszámolni, hogy az Úr nem választja szét a Vörös-tengert, hogy átkelhessünk rajta, csak amikor mi elhatároztuk már magunkat, akkor kezdenek a vizek széthúzódni. És így is történt. A legkülönfélébb nehézségeket sikerült fölülmúlni, amelyek elsősorban azoktól a jó és kegyes emberektől jöttek, akik szembefordultak ezzel az elhatározással. 1980 nyarán tartottuk első kurzusunkat egy régi, szegény házban, amely tele volt skorpiókkal. 44 hely volt, és 42 résztvevő érkezett, köztük két pap. A kurzus egy hónapig tartott, és Bill Finke tapasztalatának köszönhetően megtanultunk evangelizálni. Így született meg az első evangelizációs iskola, amelynek „Apostoliskola” volt a neve. Megkaptam hát második megtérésemet: Már nem csak evangelizáltam, hanem
képeztem is evangelizátorokat. Lassan megtanultam, hogy a munkát vagy csapatban kell végezni, vagy nem lehet elvégezni. Ez nem egyetlen ember műve, hanem többeké együtt. Lassan-lassan csatlakoztak mások is.
1990: A harmadik megtérés:
Evangelizátorképzőből képzők képzőjévé Bekapcsolódtam az Evangelizáció 2000 Projektbe, a latin-amerikai részleghez. Már a kezdet kezdetén úgy gondoltam, hogy lehetetlen az Új Evangelizáció új evangelizátorok nélkül, csakhogy ezeket ki kell nevelni. Kinek a feladata ez? Az evangelizációs iskolák szaporodni kezdtek, és követni, táplálni kellett őket. Ekkor szélesedett ki a vízióm. Innentől az iskolák képzőinek kiképzésére szenteltem magam. Rájöttem, hogy ennek a munkának a leglényegesebb része a vízió, amely cselekvésben valósul meg. Aztán azt is megértettem, hogy a cselekvés az, ami szélesíti a víziót. Ahogy nőtt a vízió, úgy mélyült a cselekvés. És viszont: ahogyan megvalósult a cselekvés, úgy nőtt a víziónk. Ekkoriban kulcsfontosságú személy volt Clara Macías, aki mindent elhagyott, hogy ebben a feladatban együttműködhessen. Így 1994-ben a mustármag a Szent András Evangelizációs Iskola fájává nőtte ki magát. Azért kapta ezt a nevet, mert Pétereket keres, akik az Úr Jézust követik, szolgálják, hirdetik és szeretik, még jobban, mint mi magunk. A harmadik évezred elején több mint 1500 evangelizációs iskola van 57 országban, ahol új evangelizátorokat képeznek az Új Evangelizáció számára. Így jutottam a felismerésre, hogy bizony lehet „hét” helyen egy időben evangelizálni… Ha képzünk evangelizátorokat. Álmunk: Saját evangelizációs iskola a Katolikus Egyház minden plébániáján.
Az új honlapunk Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén elindult a karizmatikus megújulás új honlapja a www.katolikuskarizmatikus.hu címen. Az új honlap még csak korlátozott szolgáltatásokkal üzemel, de a jövőben ezek folyamatosan bővülni fognak annak érdekében, hogy ez lehessen a karizmatikus megújulás tájékozódási kiindulópontja és virtuális találkozóhelye. Az újdonságokról és annak használatba vételi lehetőségeiről a karinform levelezőlistán kaphattok majd tájékoztatást. Törös Péter Botond / NSzB tag
