Tartalomjegyzék 1.sz. melléklet: Szakdolgozat feladatkiírás 2.sz. melléklet: Konzultációs lap 3.sz. melléklet: Eredetiség Nyilatkozat FORDÍTÁS ANGOLRÓL MAGYARRA ............................................................................ 2 Bevezetés ........................................................................................................................... 3 Szójegyzék ......................................................................................................................... 5 Angolról magyarra fordítás ............................................................................................... 6 Fordítói kommentár ......................................................................................................... 16 Források ........................................................................................................................... 21 Összefoglalás ................................................................................................................... 23 Párhuzamos szöveg a forrásnyelven ................................................................................ 24 Párhuzamos szöveg a célnyelven .................................................................................... 29 1.sz. melléklet: Szakdolgozati feladatkiírás 2.sz. melléklet: Konzultációs lap 3.sz. melléklet: Eredetiség Nyilatkozat MAGYARRÓL ANGOLRA FORDÍTÁS .......................................................................... 34 Bevezetés ......................................................................................................................... 35 Szójegyzék ....................................................................................................................... 37 Magyarról angolra fordítás .............................................................................................. 38 Fordítói kommentár ......................................................................................................... 44 Források ........................................................................................................................... 47 Összefoglalás ................................................................................................................... 49 Párhuzamos szövegek a forrásnyelven ............................................................................ 50 Párhuzamos szövegek a célnyelven ................................................................................. 55
FORDÍTÁS ANGOLRÓL MAGYARRA
Steven G. Medema: The Hesitant Hand: Taming Self-Interest in the History of Economic Ideas. Princeton: Princeton University Press, 2009. Chapter 1. Adam Smith and His Ancestors. p.5-8
Konzulens: Dr. Mokrainé Orosz Angéla, egyetemi tanársegéd Szerző: Jeroskovics Tamás Szak: Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító szakirányú továbbképzés
Bevezetés Az angolról magyar nyelvre végzett fordítás forrásnyelvi szövege Steven G. Medema The Hesitant Hand: Taming Self-Interest in the History of Economic Ideas című könyvéből származik. Ezen belül az Adam Smith and His Ancestors című fejezetet választottam, amely Adam Smith a modern közgazdaságtan alapítójának gazdasági nézeteit vizsgálja meg, majd az ezeknek alapjául szolgáló ókori Görögországban élt elődeiét, Platónét és Arisztotelészét is. A könyv írója Steven G. Medema a Denveri egyetem gazdaságtan professzora. Kutatásai többnyire a második világháború utáni gazdaságtörténelemre irányulnak. Ezen belül is a gazdászok nézeteit, a piacnak és az államnak a gazdasági tevékenységre kifejtett szerepét, valamint a gazdasági elemzés, hagyományos határain túlra nyúlását veszi figyelembe. A Princeton egyetem által 2009-ben megjelentetett Hesitant Hand-et 2010-ben gazdaságtörténeti díjjal is elismerték. A könyv témája a modern közgazdaságtan egyik központi ellentmondásának, Adam Smith idejétől napjainkig kiterjedő felfedezéséről olvashatunk. A piaci hiányosságok elméletének 1840-től az 1950-es éveken keresztül napjainkig tartó problémáit vizsgálja. Bemutatja a Smith előtt élő filozófusok, gazdászok nézeteit a kormány enyhítő hatásait illetően az önérdekű viselkedés kedvezőtlen következményeire nézve. Továbbá az ezekkel a nézetekkel szembenálló iskolákat, amelyek demonstrálták, hogy az önérdek a kormányra is hatással lehet. Nyelvezete alapján szakszövegnek mondható, a várható célcsoport mindenképpen olyan embereket foglal magába, akik már valamilyen szinten járatosak a gazdasági gondolkodás és közgazdaságtan témáiban. A hosszan kifejtett körvonalas mondatok bizonyos esetekben megnehezítették a taglalt téma tisztán átlátását. Ennek ellenére számomra egy idő után könnyebbnek és érthetőbbnek tűnt a szöveg. Ugyanakkor az általam választott szöveg mondhatni még csak egy bevezető, ami bemutatja a téma legismertebb képviselőinek felfogását és nézeteit. Az első alfejezet éppen hogy csak belekap az Adam Smith idejében érvényben lévő kereskedelmi szabályzásokba
és gazdasági problémákba, valamint az önérdek kérdéses, és gazdasági gondolkodók és filozófusok által folyamatosan változó, de többnyire hátrányos hatásaiba. Smith az aki felveti, talán az önérdek hatásai nem feltétlenül hátrányosak. Azonban a gazdasági gondolkodás és gondolkodók közelebbről történő megismeréséhez az ókori Görögország idejébe kell először visszatérnünk. A továbbiakban már arról olvashatunk, hogy a gazdasági tevékenységek megélénkülése, miképpen változtatta meg Platón és Arisztotelész gondolkodását, és hogyan látták az ideális államot, kormányzását és annak kormányzóját. Egy-két példától eltekintve a szókincs és a fogalmak hamar megtalálhatóak voltak, gazdasági, kormányzással kapcsolatos téma lévén Európai Uniós hivatalos szövegekben, amelyeket a Glosbe (http://hu.glosbe.com) online szótár és adatbázis segítségével kaptam meg. Ezen kívül a közgazdaság kialakulásával kapcsolatos történelmi szövegek voltak még a segítségemre. A szójegyzék készítéséhez is a Glosbe online szótárat használtam, főleg fordítási memória funkciója miatt, aminek köszönhetően hivatalos forrásokból, egyszerre több különböző szövegkörnyezetben is látom a beírt szót, így biztosabb eredményt kapva. Ezen kívül párhuzamos szövegeket is igénybe vettem a még pontosabb eredmény érdekében.
Szójegyzék citizen
polgár
division of labour
munkamegosztás
economic coordination
gazdasági koordináció
economic system
gazdasági rendszer
economic system
gazdasági rendszer
economic well-being
gazdasági jólét
economy
gazdaság
expansion
terjeszkedés
goods, possessions
javak
government
kormányzás
governmental measures
kormányzati intézkedések
harmonization
harmonizálás
ideal state
ideális állam
justice
igazságosság
law system
törvényrendszer
market
piac
monopolies
monopólium
national interest
nemzeti érdek
natural law
természet rendje
need, necessity
szükséges
obedience
engedelmesség
regulations
szabályozás
restriction
korlátozás/korlátok
ruler
uralkodó
self-interest
önérdek
social interest
társadalmi érdek
society
társadalom
trade, commerce
kereskedelem
wealth
vagyon
working knowledge
gyakorlati ismeret
Angolról magyarra fordítás Steven G. Medema – The Hesitant Hand
Első Fejezet Adam Smith és elődei
Amikor Adam Smith felvetette, hogy „egy láthatatlan kéz” harmonizálná az egyéni és társadalmi érdekeket, és hogy az állam kísérletei ennek meggátolására pont ellentétesek lennének a nemzeti érdekekkel, éppen zavaros kereskedelmi szabályzások által uralt társadalomban élt [1]. Az adók és védővámok mellett, számos olyan szabályozás és monopólium is jelen volt, amelyek ma már hihetetlennek tűnnének: tanonc törvények, az árucikkek minőségére vonatkozó előírások, elsőszülöttségi jog, megállapodási törvények [2], társasági jog, és különböző céhszabályok. Ezen intézkedések olyan monopol kiváltságok hálóját hozták létre, amelyek gyakran jelentős vagyont generáltak a kedvezményezetteknek. Habár bizonyos kereskedelmi ötletek hatással voltak a kormányokra, ami ennek eredményéből született az nem volt más, mint különböző rendeletek ésszerűtlen összessége [3]: monopóliumok, amelyek csak azért születtek, hogy a kormány eladásukból pénzt szerezzen, az adók kivetését elősegítő rendeletek, szabályok, amelyeket azért vezettek be, mert ez befolyásos kereskedők érdekében állt. A konkurenciát minden oldalról akadályozták. Mit gondolnak az emberek az efféle gazdaságpolitikai problémákról – eredetükről és kezelésüknek módjáról? A gazdasági elemzés nem Adam Smith-el kezdődött. Smith megértése addig nem lehetséges, amíg nem rendelkezünk legalább az ókori Görögország idejébe visszanyúló gyakorlati ismeretekkel [4]. A görögök idejétől kezdve megszokott dolog volt, ha az egyén önérdekből cselekszik, de ez az önző viselkedés egyes vélemények szerint a nemzeti érdekekkel ellentétes eredményeket idéz elő, ha nincs az állam által szabályozva. Az önérdeknek tulajdonított kedvező hatások, valamint a nemzeti és társadalmi érdekek [5] szerzőről szerzőre változtak az idő folyamán. Azonban a kormány alkalmazásának szükségessége az önérdek kihasználására újra és újra visszatérő téma. A gazdasági gondolkodás és elemzés egyik meghatározó jellemzője a tizenkilencedik századot megelőzően a természeti törvény elfogadása. Amely szerint, az egyéni és osztály
szerepeket a társadalmi-gazdasági rendszerben, a cselekedetek törvényességét, és a kitűzött célokat azon tényezők közé sorolták, amelyeket egy magasabb hatóság által elrendeltnek, vagyis emberi irányításon kívülinek tartottak. Az egyéni és társadalmi élet összehangolása azzal, amit a természet diktál, kulcsfontosságú a megfelelő társadalmi rend kialakításának céljából, és a jó kormányzás magával vonja egy ezt elősegítő, földi törvények rendszerének felállítását. Tehát a kormány szerepe magától értetődő volt, mint inkább gyakorlati módon megszabott. Ebben a korai „gazdasági” irományban nem találunk semmiféle említésre méltó elméleti leírást a kormány viselkedéséről, vagy a szerzők részéről komolyabb elemzést a kormány képességeiről a feladatai elvégzésére. Amit viszont találunk – a legtöbb esetben legalábbis – az egy feltételezett természetes rendje a dolgoknak, valamint következetes megállapítások arról, hogy a kormánynak hogyan is kéne cselekednie ahhoz, hogy elősegítse a működését egy társadalmi-gazdasági rendszernek, úgy hogy megőrzi a harmóniát a természettel.
Adam Smith elődei A görögök és a skolasztikusok: Egy magasabb cél érdekében A görögök gondolkodásmódjának jelentős hatása a nyugati szellemi életre leginkább a filozófia, retorika és a politikai elmélet terén nyilvánul meg, de a közgazdaságra is kiterjed. Hiába keresnénk a közgazdaságtanról szóló görög értekezést: a görögök számára abszurdnak tűnne az ötlet, hogy a gazdasági rendszerről, mint független témáról tanulmányt írjunk. A görögök számára a gazdaság csak egy része a nagyobb társadalmi rendszernek, ennek következményeként a gazdasági kérdéseket egy széleskörű társadalmi elmélet egyik oldalaként vizsgálják. A Platón és Arisztotelész idejét megelőző két évszázad a gazdasági liberalizáció időszaka volt, ami a kereskedelmi tevékenység hatalmas lendülettel való megélénküléséhez vezetett – a nemzetközi kereskedelmet is beleértve. Továbbá, óriási gazdasági zűrzavar és társadalmi instabilitás kísérte a gyors kereskedelmi terjeszkedést, és ez nagyban befolyásolta Platón és Arisztotelész gazdasági gondolkodását. Azt hitték, hogy ez az instabilitás az anyagi javak üldözésének az eredménye, ami, ahogy az Midász király legendájából is köztudott, nem ismer határokat és súlyos következményekkel jár. Ahogy az
arany üldözése Midász király vesztét is okozta, úgy a vagyon üldözése is veszélybe sodorta a görög társadalmat. Platón és Arisztotelész részben erre a fenyegetésre adott válaszként vállalkoztak arra, hogy komolyan átgondolják, milyen lenne az élet egy ideális államban. Elemzésük egy kérdés köré építették, amelyben arra próbálták megtalálni a választ, hogy egy ilyen államban mi jelentené a „jó életet”? Nyilvánvaló volt számukra, hogy a gazdasági növekedésnek nemkívánatos hatásai voltak, és kihangsúlyozták a szükségét egy viszonylag állandó szintű gazdasági aktivitást hozó gazdasági rendszernek. Egy számukra ideális rendszerben a polgároknak megfelelő szintű gazdasági jólétben van részük, és a gazdasági kapcsolatok eleget tesznek az igazságosság feltételeinek. A kormány feladata itt egy olyan törvényrendszer kiépítése, amely elősegíti ezt. Mind Platón és Arisztotelész gyanakvóak voltak az anyagi önérdek erejének képességével szemben, amely képes lenne kialakítani egy igazságos és harmonikus társadalmi rendet. Azt gondolták az önérdek és az anyagi javak rendszerint együtt járnak és ennek a negatív következményei megfigyelhetőek voltak körülöttük. Nem meglepően, általában rossz szemmel nézték a kereskedelmi tevékenységet, amire legjobb esetben mint szükséges rosszra gondoltak, amely lehetővé tette az embereknek elégséges javak megszerzését ahhoz, hogy kielégítsék az igényeiket. Azonban annak a lehetősége, hogy valaki hatalmas összegű pénzre tegyen szert kereskedés útján, sok görög polgár számára ellenállhatatlanul vonzó hivatássá tette a kereskedelmet, így folyamatos terjeszkedésre ítélve azt mind méretét és befolyásoló erejét tekintve, hacsak nem áll valamiféle ellenőrzés alatt. A filozófusok a kereskedelmi tevékenységre ki rótt viszonylag szigorú korlátokat tartották a leg lényegre törőbb módnak az ideális állam elérése érdekében, és ez az a pont ahol az állam központi szerepet kapott a görög rendszerben. Arisztotelész nem látva más módot a kielégítő gazdasági koordináció elérésére, a gazdasági tevékenységeknek a meglehetősen széles körű kormány általi ellenőrzését javasolta. Úgy tekintett a piacra, mint „az állam teremtményére”[6] (Lowry 1987: 237) és javaslata szerint a szabályzásokat lehet és kellene is alkalmazni bármilyen felmerülő probléma megoldására (Politics 1327a). A kormány működésének ezen aspektusa olyan fontos volt Arisztotelész számára, hogy az állam „nélkülözhetetlen hivatalai” között „a piaccal foglalkozó megbízott hivatalt” nevezte meg legfontosabbként (Politics 1321b18; Lowry 1987: 237). Hogy visszafogják az önérdeket és elkerüljék a lehetséges problémákat, amelyek felmerülhetnek, ha nincs korlátozva, Platón és Arisztotelész olyan politikákat támogattak,
mint például a kamatra hitelezés betiltása, a profit megszüntetése, és az árak törvényben rögzítése – amelyek feltételezetten mind elősegítenék a gazdasági tevékenység kordában tartását. Valamint, habár Platón és Arisztotelész is felismerték, hogy egy olyan gazdasági rendszer kifejlesztéséhez, amely kielégítő szintű anyagi jólétet tudna generálni, a munkamegosztás erejének kihasználása szükséges. Mindketten tiltakoztak a munkamegosztás elnemzetköziesítése – külkereskedelem – ellen, az ennek következményeként társadalomba beépülni vélt (és már beépült) alaphatások miatt. A filozófusok különféle kormányzati intézkedéseket javasoltak a külkereskedelem útján történő személyes haszon üldözők ösztönzésének enyhítésére, egymástól különálló belföldi és nemzetközi valuta bevezetését is beleértve. Egy ilyen két valutával működő rendszer megkönnyítené a kormányok számára a nemzetközi kereskedelmi tevékenységek mértékének szabályozását és az illegális nyereség lefoglalását. Mivel a politika és a gazdaság egyazon szerv részét képezték Platón elemzésében, nem meglepő, hogy az önérdekű tevékenységek iránt táplált bizalmatlansága átterjedt a politikai térre is[7]. Platón számára az ideális állam nem alakulhatott ki demokratikus fellépés útján; ellenezte a népképviseleti alapon történő kormányzást, és nem hitt abban, hogy a polgárok képesek lennének megérteni, mi szükséges egy ideális állam, hatékony eredményeinek eléréséhez. Meglátása szerint a kívánt eredmény csak abban az esetben volt elérhető, ha a polgárok alárendelik magukat egy átlagon felüli intelligenciával rendelkező uralkodó vezetésének.1 Az elmélet, hogy az államot egy ilyen felsőbbrendű uralkodó irányítsa, tükrözte Platón munkamegosztásról alkotott elgondolását is, ami viszont ahhoz az elképzeléséhez vezetett, amely szerint természetéből adódóan minden egyes személy egy bizonyos feladatra a legalkalmasabb. Egy ilyen uralkodónak meg lenne a hatalma ahhoz, hogy az állam törvényeit úgy alakítsa, ahogy azt a helyzet megkívánja. Ez a lépés nem lenne olyan könnyen végrehajtható egy törvények által kormányzott rendszerben, mint egy egyetlen személy által irányítottban. Habár az uralkodó maga sem lenne mentes az önérdek befolyásoló erejétől, képes lenne a társadalom érdekeit nézve kormányozni, hiszen ha igazságtalanul cselekedne, az megsértené a lelki harmóniáját és ez szemben állna önnön érdekeivel. Miután az uralkodó igazságosan kormányozna, az engedelmesség a polgárok érdekében állna. Ennélfogva, az uralkodó feladata lenne, hogy beláttassa a polgáraival,
1
Arisztotelész osztozott Platón véleményében a nem demokratikus elképzeléseit illetően, azonban a Platón által javallott filozófus szakértő király témájában már nem értett teljesen egyet. Lásd Kraut (2002) és Keyt és Miller (1991).
hogy engedelmességükkel a saját érdeküket szolgálják [8]. Ennek eredménye, ahogy Todd Lowry (1987: 93) is rámutatott, „egy ésszerűen megszervezett… hatékony, változatlan társadalom [9], amelyet szakértők kormányoznak.” A szellemi örökség, ami az ókori világból maradt ránk, különösen Arisztotelész által, a tizenharmadik században kezdett igazán elterjedni. Ez jelentette a Skolasztika időszakának kezdetét, amelyet a tanulásba fektetett megújult hangsúly, a racionalitás vagy ok alkalmazása, és ezzel az egyetem, mint a tanulás és a tudás otthonának felemelkedése jellemzett. A skolasztikusok tudása, mint a görögöké, témák széles skáláján ívelt át beleértve gazdasági anyagok módszeres elemzését is. Nem meglepő, hogy jelentős párhuzamok voltak a görögök és skolasztikusok elemzései között, mivel Aquinói Szent Tamás (1225 – 74), a teológusok legfőbb szószólója [10], a Szentírás és az egyház tanításait összeegyeztette a józan gondolkodással, különösképpen Arisztotelész írásaiban elmondottakra, amelyek munkájának központi részét alkották.
Fordítói kommentár
1. „a society dominated by a morass of regulations on trade” (Forrásnyelvi szöveg 7.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „zavaros kereskedelmi szabályzások által uralt társadalom” (Célnyelvi szöveg 11.oldal 1.bekezdés) Szószerinti jelentésében: ingovány, posvány, mocsár A Glosbe (http://hu.glosbe.com) online szótár és adatbázis segítségével hivatalos szövegekben is megtaláltam ugyanezen formáikban a célnyelvre átültetve a szót (A példáknak hozott találatok között több különböző forrásból is megtalálható szövegek szerepeltek, de én általában a hivatalos Európai Uniós bejegyzéseket vettem a fordítás alapjául): morass of internal chaos – a belső káosz ingoványa sink into the morass of extremism – a szélsőségek mocsarába süllyed the morass of EU agencies – az uniós ügynökségek mocsárját Azonban ezekben a formákban számomra idegennek, oda nem illőnek tűnt a célnyelvi megfelelője, valamint megnehezítette a mondat megfogalmazását is. További keresgélés után találtam két szabadabban megfogalmazott változatot is. morass of despair - mélységes elkeseredést morass of initiatives – projektek terén meglévő összevisszaságot Ezek alapján kezdtem megoldást keresni, és hogy biztosan pontos jelentést párosítsak a szóhoz megnéztem a Longman egynyelvű szótárban (http://www.ldoceonline.com/dictionary) szereplő definícióját is: morass – a complicated and confusing situation that is very difficult to get out of
Ezek után már elég hamar gond nélkül sikerült az alkalmazott megoldás mellett döntenem. 2. „laws of settlement” (Forrásnyelvi szöveg 7.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „megállapodási törvények” (Célnyelvi szöveg 11.oldal 1.bekezdés) Mivel a szövegben nincsen további referencia, amire hagyatkozni lehetne és ez egy elég tág fogalmazás nem sikerült közelebbi információt találnom a pontos törvényekről. A forrásnyelvi szöveg „kereskedelmi szabályzások” említése alapján végül a Gib szótár program felhasználásával döntöttem a megoldás mellett, amelyben a ’settlement’ szónak mind a közgazdasági szótár, közgazdasági értelmező szótár, külkereskedelmi szótár, valamint a bankszótár kiadványaiban a ’megállapodás, kiegyezés’ jelentései voltak megtalálhatóak.
3. „what they created was an irrational patchwork of regulations” (Forrásnyelvi szöveg 7.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „ ami ennek eredményéből született az nem volt más, mint különböző rendeletek ésszerűtlen összessége” (Célnyelvi szöveg 11.oldal 1.bekezdés) Szószerinti jelentése: foltvarrás, fércmunka, fércmű, tákolmány Az első pontban található fordításhoz hasonlóan itt is egy olyan szóval van dolgunk, amelynek megtalálhatóak a szószerinti átültetései ugyanerre az értelmezésre: a patchwork of more new individual agreements – megállapodásokból álló fércmű Azonban ez számomra hasonlóan oda nem illőnek tűnt, mint az első pontban. Ezúttal is a Longman egynyelvű szótárban talált definíció felhasználásával sikerült választanom: patchwork – something that is made up of a lot of different things Ez alapján döntöttem az ’összessége’ szó mellett, mivel ezt éreztem a leginkább a szövegbe illeszkedő célnyelvi megoldásnak, ami ebben a kontextusban pontosan visszaadja a jelentést anélkül, hogy feleslegesen bonyolítanánk a szót.
4. „Indeed, it is not possible to understand Smith…” (Forrásnyelvi szöveg 7.oldal 2.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „Smith megértése addig nem lehetséges…” (Célnyelvi szöveg 11.oldal 2.bekezdés) Mivel az ’indeed’ szó nem adott hozzá lényeges tartalmat a szöveghez és így a szöveg értelme sem változik a kihagyása mellett döntöttem. 5. „the content given to the national or social interest” (Forrásnyelvi szöveg 7.oldal 2.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „a nemzeti és társadalmi érdekek” (Célnyelvi szöveg 11.oldal) Az értelmezésem szerint a „content” ebben a jelentésben a tartalmát jelölné a nemzeti és társadalmi érdekeknek, lényegében magukat a nemzeti és társadalmi érdekeket. Tehát a kihagyásával nem csak hogy nem veszít az értelméből a mondat, de egyszerűbbé és érthetőbbé is válik. 6. „a creature of the state” (Forrásnyelvi szöveg 9.oldal 2.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „az állam teremtménye” (Célnyelvi szöveg 13.oldal) Hosszas keresgélés után nem találtam meg a hivatalos átültetését a kifejezésnek. Azonban a hozzá tartozó Wikipedia bejegyzésében ráakadtam egy hasonló mondhatni helyettesítő kifejezésre, amit habár csak az Egyesült Királyságban használnak egy új támpontot adott:
Creatures of statute (also known as creatures of the state) The term "creature of statute" is most common to the United States. In the United Kingdom, these bodies are simply called statutory corporations (or statutory bodies) and generally have some governmental function. Ennek a helyettesítő kifejezésnek (statutory body) már megtalálható volt a magyar megfelelője (hatósági szerv). Azonban nem voltam teljesen elégedett ezzel az eredménnyel és utolsó próbálkozásként rá kerestem a szószerinti magyar fordítására a keresett szavaknak (az állam teremtménye) ami
meglepően sok találatot adott, és a találatok, valamint a Wikipedia magyarázata alapján ide illő hivatalos fordításnak is tűnt: „Knapp nevéhez fűződik: a pénz nem gazdasági kategória, hanem az állam teremtménye, állam által létrehozott intézmény” (Sati Project: A váltó is értékpapír)
7. „bled over into the political arena” (forrásnyelvi szöveg 8.oldal 1.bekezdés) (Forrásnyelvi szöveg 10.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: ’átterjedt a politikai térre is’ (Célnyelvi szöveg 14.oldal 2.bekezdés) Habár első olvasásra is sejthető a jelentés, eleinte nem csak magyar megfelelőt, de angol definíciót sem sikerült találnom szótárakban, vagy adatbázisokban. Egy kicsit behatóbb keresés után akadtam a Wordreference.com (http://forum.wordreference.com) fórumának a segítségével a Merriam – Webster szótár (http://www.merriam-webster.com) bejegyzésére:
-
to spread into or through something gradually : seep
Már az első olvasás után is a szivárog, terjed szavak valamely megfelelő formájában gondolkodtam, de nem ismerve a pontos jelentést nem mertem biztosan választani. A szótár bejegyzést olvasva döntöttem végül az alkalmazott megoldás mellett. 8. „get his subjects to understand that their interests were served by submission to his rule” (Forrásnyelvi szöveg 10.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „beláttassa a polgáraival, hogy engedelmességükkel a saját érdeküket szolgálják” (Célnyelvi szöveg 15.oldal 2.bekezdés) A jelentés magától értetődő és mivel a szövegkörnyezet egyértelművé teszi miről van szó (engedelmeskedni az uralkodónak) úgy gondoltam nincs szükség újra, még jobban kifejteni a szövegben. 9. „an efficient, static, changeless society” (Forrásnyelvi szöveg 10.oldal 1.bekezdés)
Alkalmazott megoldás: „hatékony, változatlan társadalom” (Célnyelvi szöveg 15.oldal 1.bekezdés) Mivel a két szó jelentése szinte megegyezik a Longman egynyelvű szótár szerint, jobbnak láttam az egyik elhagyását: -
stat‧ic
not moving, changing, or developing -
change‧less
never seeming to change 10. „Thomas Aquinas, the foremost of the schoolmen” (Forrásnyelvi szöveg 10.oldal 2.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „Aquinói Szent Tamás, a teológusok legfőbb szószólója” (Célnyelvi szöveg 15.oldal 2.bekezdés) Gondot okozott a mondatban az angol „foremost” (legelső, legfőbb) szó célnyelvi mondatba illesztése, valamint az angol „schoolmen” szó megfelelő értelmezése miatt. Miután jó pár szótárban és a rendszerint használt adatbázisokban sem találtam értékelhető eredményt, rátaláltam a Penguin English Dictionary egynyelvű szótárban a skolasztikus filozófus, teológus jelentésére a schoolman szónak. Mivel még gondjaim voltak a foremost szövegbeillő megfogalmazásával jobban utánanéztem Aquinói Szent Tamásnak. Patrick Bresnan könyvében (e-Study Guide for: Awakening : Introduction to the History of Eastern Thought by Patrick Bresnan) akadtam a „He was the foremost classical proponent of natural theology” mondatra, amelyben a ’proponent’ (szószóló) szót azonnal a szövegbeillőnek találtam.
Források A fordítás szövege Steven G. Medema: The Hesitant Hand: Taming Self-Interest in the History of Economic Ideas. Princeton: Princeton University Press, 2009. Chapter 1. Adam Smith and His Ancestors. p.5-8 Online szótárak http://hu.glosbe.com/ http://www.ldoceonline.com/ http://hu.bab.la/ http://hunglish.hu/search http://thesaurus.com/ http://szinonimaszotar.hu/ Nyomtatott szótárak The Penguin English Dictionary 2ND Edition, Penguin Books 2003 Országh László, Magay Tamás, Nicholas Bodóczky, Gráf Zoltán Benedk, Szemere Pál,Joó Sándor, Mihály Árpád, Magyar-Angol kéziszótár, Akadémia kiadó 2002 Országh László, Magay Tamás, Nicholas Bodóczky, Gráf Zoltán Benedk, Szemere Pál,Joó Sándor, Mihály Árpád, Angol-Magyar kéziszótár, Akadémia kiadó 2002 Melléklet Párhuzamos szövegek a forrásnyelven 1. Aristotle and Plato economic theory http://www.economictheories.org/2008/10/aristotle-and-plato-economic-theory.html 2. Bini, Tusset – Theory and Practice of Economic Policy. Tradition and Change. Selected Papers from the 9th Aispe Conference Steven G. Medema – Harnessing Self-interest: Market and State int he History of Economic Thought Párhuzamos szövegek a célnyelven 1. Polónyi István, Az oktatás gazdaságtana Osiris Kiadó Budapest 2002 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/oktatas-gazdasagtana/ch02.html#id482496 2. Martinás Katalin - A gazdaság, mint materiális folyamat http://martinas.web.elte.hu/termo3.pdf
Könyvek, internetes cikkek Adam Smith szükségletek elmélete http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam7/tnt/darai.htm Adam Smith és a kapitalista erény http://beszelo.c3.hu/cikkek/adam-smith-es-a-kapitalista-ereny Létezik-e a Smith probléma, avagy mennyire egységesek Adam Smith nézetei? Zeller Gyula 2009/3 http://ktk.pte.hu/sites/default/files/mellekletek/2014/04/mt_2009_3.pdf The Political Thought of Plato and Aristotle Sir Ernest Baker, Dover Publications 2009 Comparison of Aristotles Politics and Ethics with that of Plato Jennie Mc Donald 2009. Február 13. http://www.humanities360.com/index.php/comparison-of-aristotles-politicsand-ethics-with-that-of-plato-46882/ Plato and Aristotle compared Frank Devita 2012. Augusztus 6. http://frankdevita.wordpress.com/2012/08/06/plato-and-aristotle-compared/ Plato and Arisotle similarities and differences 2012. Április 7. http://www.the-philosophy.com/plato-aristotle-similarities-differences The Values of Eonomics: An Aristotelian Perspective Irene van Staveren, Routlege 2001 The Wealth of Nations, Books 1-3 Adam Smith , Andrew S. Skinner, Penguin Classics 1982 The Invisible Hand Adam Smith, Penguin Books 2009 The Works of Adam Smith Adam Smith, Lexicos Publishing 2012 The Theory of Moral Sentiments Adam Smith, Dover Publications 2006 Of the Revenue of the Sovereign or Commonwealth Adam Smith, D.N.Deluna , 2009 Moral and Political Philosophy Adam Smith, Herbert W. Schneider, Kessinger Publishing 2010
Összefoglalás Habár első látásra könnyen érthetőnek és fordíthatónak tűnt a szöveg, egy komolyabb átolvasás után rá kellett jönnöm, hogy mégsem lesz olyan egyszerű, ahogyan elsőre látszott. Főleg az első részben fordult elő egy pár helyen is, hogy komoly gondot okozott a megfelelő fordítás megtalálása, legyen az a túl tágan megfogalmazott törvények említéséből, vagy a hosszú körvonalas összetett mondatok nehezen átláthatóságából. Persze a legnagyobb gondot azért okozta a szöveg, mert szerettem volna minél pontosabban visszaadni ugyanazt az értelmezést, amit a szerző is át akart adni. Szerencsére az első oldal lefordítása után valahogy folyékonyabban ment a fordítás, ami részben annak is köszönhető, hogy átváltottunk a komolyabb gazdasági szövegről az ideális állam mibenlétére és kormányzására, amit igazán érdekesnek találtam. Ennek ellenére akadt még néhány nehezebben megfejthető rész, de itt már egyik sem okozott olyan gondot, mint az első alfejezet. Összességében azt kell, hogy mondjam érdekesnek találtam a szöveget és ez sokat segített a fordításban.
Párhuzamos szöveg a forrásnyelven The Economic Thought Of Aristotle and Plato, Aristotle Economics It is natural to pass from the Orient to Greece. Both by geography and by the character of her people, Greece was closely related to Asiatic civilization. However much scholars differ as to the extent of the contributions made by Asia and Africa to Greek culture, it may safely be said that such contributions were considerable. But, while certain similarities exist, there are important differences; and so directly essential has been the part played by Greek ideas in the development of modern thought that they demand no small share of attention. More specifically, the teachings of Aristotle and Plato contained important economic ideas, and became a distinct factor in shaping economic doctrines. Origin of the State; First Economic Interpretation of History. — One of the striking facts about the political thought of certain Greek thinkers is that it rests upon what may be truly called an economic interpretation of history. To be sure, the Athenian philosopher's conception of history was imperfect, and by an economic interpretation is not meant a materialistic one; but with these modifications, the statement is broadly true. Witness the following from Plato: "A State, . . . arises, as I conceive, out of the needs of mankind; no one is self-sufficing, but all of us have many wants. . . . Then, as we have many wants, and many persons are needed to supply them, one takes a helper for one purpose and another for another; and when these partners and helpers are gathered together in one habitation the body of inhabitants is termed a State. . . . And they exchange with one another, and one gives, and another receives, under the idea that the exchange will be for their good." The origin of the state, then, is traced to the lack of individual self-sufficiency in the satisfaction of wants, and to the advantage of specialization and exchange. Such reasoning indicates an important step toward the development of economic analysis. On this point, the doctrine of Aristotle, who was probably the greatest of all the thinkers of antiquity, begins in a less purely rational way. He assumes that an impulse to political association is innate in all men: "Man is naturally a social animal." The genesis of the state, however, is found in the household, which, in its turn, rests upon the inability of male and female to exist independently, and upon the inequality among men which leads to slavery. The household is "the association naturally formed for the supply of everyday wants." Then comes the village, and finally the state: "Lastly, the association composed of several villages in its complete form is the State, in which the goal of full independence may be said to be first attained." The state is formed to make life possible.
Párhuzamos szöveg a célnyelven
A közgazdaságtan rövid története és irányzatai A közgazdaságtan igen fiatal tudomány, lényegében a 19. századig nem is igen tekintették önálló tudománynak, hanem a filozófia egyik ágának. Azt is hozzá kell tenni, hogy a 20. századig nem is közgazdaságtannak, hanem politikai gazdaságtannak nevezték. A közgazdaságtan meghatározására igen sok definíció létezik. Az egyik szerint a közgazdaságtan a hiány és a választás tudománya. Másik szerint azt tanulmányozza, hogy az emberek miként szervezik meg a fogyasztást és a termelőtevékenységet. Samuelson a következő definíciót adja a közgazdaságtanról: “A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy az emberek és a társadalom miként választják meg a szűkösen rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható erőforrások alkalmazását annak érdekében, hogy különböző árukat termeljenek, és hogy elosszák őket a társadalom különböző tagjai és csoportjai között a folyó vagy a jövőbeli fogyasztás céljára” (Samuelson–Nordhaus 1987, 30).
A kezdetek A közgazdaságtan mint tudomány sokak szerint azonban Arisztotelész (Kr. e. 384–322) munkáira vezethető vissza, s ő adott nevet is e tudománynak (oikonomia).[5] Arisztotelész az etikát, a politikát és a közgazdaságtant egy olyan gyakorlati filozófia részeinek tekintette, amelynek az a témája, hogy miként lehet elérni az ember számára jót, a jó életet, a boldogságot, a közösségi élet lehető legjobb rendjét. Közgazdasági gondolatait Arisztotelész elsősorban a Nikomakhoszi etika és a Politika című munkáiban fejti ki.[6] Ugyancsak fontos megemlíteni a középkor elejének gondolkodói közül Aquinói Szent Tamást (1225–1274), aki Summa theologiae című munkájában foglalkozik – többek között – közgazdasági gondolatokkal is. A szerző az igazságosság emberi erényéhez kapcsolja az árképzést és a pénzgazdaság kérdéseit. A kereskedéssel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy mindkét félnek egyenlő haszna kell hogy legyen. Sok témát mai szemmel is érthetően
ír le (pl. az árképzés, a verseny néhány kérdését). Hangsúlyozza, hogy a gazdaság alapja a magántulajdon. Szerinte a javak hatékony termelésének az önérdek a legjobb előfeltétele. Társadalomfilozófiájának középpontjában a társadalom tartós funkcionálásáról való gondoskodás, valamint – a Biblia előírásaihoz ragaszkodva – a kamattilalom, a kamatmentes hitel áll.
A klasszikus közgazdaságtan A 17. század az ipari forradalom kibontakozásának, a modern kapitalizmus kezdeteinek időszaka, amely összekapcsolódik a gazdasági liberalizmus rendszerének kialakulásával. E korszak meghatározó teoretikusa[11] Adam Smith, s ismert közgazdasági gondolkodói David Ricardo, Robert Malthus és Jean-Baptiste Say. A 16. és 17. században a természettudomány nagy felfedezései, az ipari termelés fejlődése, az angol polgári és ipari forradalom újabb és újabb ösztönzést adott a gondolkodás szabadságának, ami elvezetett a felvilágosodás kialakulásához. A felvilágosodás eszmerendszerének egyik alapvető forrása az angol Francis Bacon[12] munkássága, aki az empirikus[13] ismeretelméleti felfogás egyik kidolgozója volt. Ez a korszak – mint láttuk a fiziokratáknál – a közgazdaságtan megszületésének korszaka is. A közgazdaságtant azonban tudományos diszciplínának 1776-tól, Adam Smith[14] A nemzetek gazdagsága című munkájának megjelenésétől szokás tekinteni[15] – mivel ez a munka teremtette meg “azt az új diskurzust, amely a gazdasági jelenségek ábrázolásának közös kiindulópontja, általánosan elfogadott nyelve és fogalomrendszere maradt az őt követő századokban” (Madarász 2000, 112). Adam Smith[16] (1723–1790) a gazdasági liberalizmus alapjainak megteremtője. A gazdasági élet fejlesztésében meghatározó szerepet tulajdonít a cserének és a piacnak: a gazdaság alapja a munkamegosztás és a csere, amelynek színtere a piac, ezért az ország gazdagsága a piac kiterjedtségétől függ. Alapvető tehát a piacot megkötő szabályozások, korlátok leépítése, megszüntetése. Smith hangsúlyozza, hogy a köz javát szolgálja, ha mindenki önérdekét követi, hiszen mindenki megtalálja a piacon, amit keres, mert azt termelik, amit keresnek (stb.). A piacon a láthatatlan kéz[17] egymáshoz igazítja az ellentétes érdekeket, a keresletet és kínálatot. Minden gazdagság forrása a termékeny emberi munka, nem pedig a kereskedelem, mint
ahogy a merkantilisták állították, s nem is a természet, ahogyan a fiziokraták vélték. Smith a munkamegosztást elemezve megállapítja, hogy az növeli az egy főre jutó jövedelmet, javítja a munka és a tőke hasznosulását, lehetővé teszi a szakosodásból fakadó nyereséget, ösztönzi az új termékek és technológiák bevezetését – végül is egyet jelent a gazdasági haladással. A munkamegosztás bővülésével a piacok szükségszerűen bővülnek.[18] David Ricardo[19] (1772–1823) a tőkefelhalmozás szükségességét hangsúlyozza a gazdaság fejlődése érdekében. Elemzéseiben kidolgozza a munkaérték-elméletet, a komparatív költségek elméletét, vizsgálja a nemzetközi munkamegosztás termelékenységet befolyásoló hatását, valamint a gazdasági járadék természetét.[20] Thomas Robert Malthus[21] (1766–1834) teóriája szerint a népesség növekedése[22] mértani haladványt, az élelmiszer-termelés pedig számtani haladványt követ, így az éhínség állandóan fenyegeti az embereket. De a katasztrófa elkerülhető, ha az emberek áttérnek a késői házasságkötésre, a házasság előtti önmegtartóztatásra. Ebben az oktatás is pozitív szerepet játszik. Jean-Baptiste Say[23] (1767–1832) rendszerezte a közgazdasági jelenségeket a termelés, a jövedelem-eloszlás és a fogyasztás szerint, hírnévre az értékesítési piacok elméletével és az ezzel kapcsolatban megfogalmazott Say-törvénnyel (Say-dogmával) tett szert. A Saydogma szerint minden termelés megteremti a maga piacát, azaz nem lehetséges általános túlkínálat, sem pedig tartós munkanélküliség.[24] A klasszikusok közül érdemes megemlíteni még John Stuart Mill[25] (1806–1873), az utolsó jelentős angol filozófus-közgazdász nevét, akinek közgazdasági, filozófiai és politikai értekezései egyformán híresek és jelentősek.[26] A klasszikus közgazdaságtan tehát feltárta, hogy miként gyarapítja a munkáslétszám és a munka termelékenységének növekedése a nemzetek gazdagságát. A munka termelékenységét a munkamegosztás szélesítése növeli, ami feltételezi az előzetes tőkefelhalmozódást. A klasszikus közgazdák ádáz harcot vívtak a polgárság szabad tevékenységéért, a termelés fejlesztését akadályozó régi intézményi korlátok megszüntetéséért. A klasszikus közgazdasági teoretikusok figyelme elsősorban a hosszú távú gazdasági problémákra irányult. A gazdasági összefüggéseket elsősorban a termelés
oldaláról közelítették meg, s az áralakulást a kínálat, a termelési költségek oldaláról magyarázták (munkaérték-elmélet).
FEJEZET 1 Természeti törvények és a gazdaság Adam Smith[2] még a gazdaságelméletet úgy definiálta, hogy az az emberi gazdagság eredetének és elosztási szabályainak vizsgálata. Ezt fedte le a Politikai Gazdaságtan elnevezés. Az emberi gazdagság eredetének és elosztási szabályainak vizsgálata kell, hogy a gazdaságtan feladata legyen, mivel (mint ahogy azt már személyesen is érezhetjük) a gazdasági tevékenység fokozódása önmagában, amit a GDP mér, nem szükségszerûen vezet az emberiség gazdagodásához. A gazdagság növekedése mögött ott rejtõzködik az alapvetõ gazdasági érték, az emberi élet megõrzése, és a jó élet biztosítása. A gazdagság fizikai alapjait keressük. Az élet minden szintjét gazdálkodás jellemzi. Minden élõlény energiát és anyagot vesz fel a környezetétõl és megváltozott formában leadja. Az anyagcsere biztosítja a fennmaradást és a fejlõdést. A gazdálkodás, a termelés is anyagcsere. Az ember esetén természetesen a fenntartásnak és a reprodukálásnak nemcsak biofizikai oldala van, hanem pszichológiai, társadalmi, kulturális oldala is van, de ez nem lehetséges biofizikai alap nélkül. A biofizikai oldal a javak fogyasztását, felhasználását jelenti, innen származik a használati érték, vagy hasznosság fogalma. De az értéknek van egy fizikai oldala is. Ahhoz, hogy egy dolog hasznos legyen használhatónak kell lenni, ennek feltétele a megfelelõ forma, a megfelelõ formájú energia. Az ennivaló azért hasznos mert megesszük, és táplál. A célunk itt annak a mondatnak a megmagyarázása lesz, hogy pontosan mit és miért eszünk - a fizika nyelvén megfogalmazva, és így az érték fizikai oldalának meghatározása. Megmutatjuk, hogy az érték nem vezethetõ vissza fizikai jellemzõkre, azaz nem redukálható - de nem is szakitható el teljesen. A dolog értéke hármas kötõdésben érthetõ meg. A dolog, mint speciális anyagi rendszer alkalmas a szükséglet kielégítésére. Meghatározott tulajdonságai, komplexitása van. Az ember képes az anyagi objektumot felhasználni, és tudja, felismeri, hogy felhasználhatja. Ha a három elembõl egy is hiányzik, akkor a dolognak
nincs értéke. Az érték realizáláshoz természetesen a dolog léte is hozzátartozik – elõ kell állítani, és meg kell szerezni – ez a gazdasági tevékenység. Az érték tárgyalása ezért csak interdiszciplinárisan lehetséges. Fizikai – kémiai jellemzés adja meg a dolog azon tulajdonságait, amelyek lehetõvé teszik, hogy értékesek legyenek. Ez a vizsgálat ahhoz szükséges, hogy az elmúlt évszázad „törvényét”, amely szerint a nemzeti jövedelem növekedése és az energiafelhasználás között erõs a korreláció – megvizsgálhassuk. A növekedés korlátainak meghatározásához ez vitális kérdés. A fizikai elemzés megmutatja, hogy ez az összefüggés -azaz az energia és a GDP korrelációja - nem törvényszerû. A kapcsolat inkább gazdaságpolitikai következmény, sem mint természettörvény A gazdaság modellünk alapeleme az érték, és az érték változásnak a kvantifikálható része – a mennyiségek változása következtében fellépõ érték változás matematikai tárgyalása. Az Oscar Wilde aforizmájának hitelességét más oldalról támasztjuk alá. O. W. szerint cinikus az az ember, aki mindennek tudja az árát de semminek nem tudja az értékét. Az aforizma helyesen úgy szól, hogy nem lehet szabad ember, aki csak az árat ismeri de az értéket nem – legfeljebb konzumidióta. Az érték és a fizikai jellemzõk kapcsolatának elemzése mutatja meg, hogy az emberi gazdagság - a birtokolt értékek összessége nem szükségszerûen arányos az energifelhasználással. A bizonyitáshoz elõször a vonatkozó fizikai leírást ismertetjük.
MAGYARRÓL ANGOLRA FORDÍTÁS
Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás, életminőség, Akadémiai Kiadó, 2011, 2. fejezet: A gazdasági növekedés folyamata, 57-59. oldal
Konzulens: Dennis Engel anyanyelvi lektor Szerző: Jeroskovics Tamás Szak: Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító szakirányú továbbképzés
Bevezetés A magyarról angolra végzett fordítás forrásnyelvi szövege Tomka Béla Gazdasági növekedés, fogyasztás, életminőség című könyvéből származik. Ezen belül A háborúk kora című alfejezetet választottam. A könyv írója Tomka Béla, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Több saját kötete is megjelent magyar és angol nyelven is ezen kívül többet szerkesztett is. Tanulmányai európai, amerikai és magyar folyóiratokban is megjelentek. Fő kutatási területe a gazdaság- és társadalomtörténet, ezen belül pedig bankok és pénzügyek, fogyasztás és szociálpolitika, a jóléti állam fogalmi problémái és egyéb témák. A könyv témája Magyarország vizsgálata történeti és közgazdasági, elméleti, módszertani és társadalmi szempontból. Nemzetközi összehasonlításban veszi figyelembe Magyarországot, az első világháborútól napjainkig gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti oldalakról is vizsgálva. Azt is megfigyeli, Magyarország milyen helyet foglal el Európában. A címben is szereplő három főbb perspektíva alapján (a növekedés, a fogyasztás és az életminőség) teszi mindezeket. A könyv arra törekszik, hogy a Magyarország és Nyugat-Európa közötti növekvő távolságot megfejtse, végül sikeresen több magyarázatot is adva a problémára. A könyv táblázatokkal és referenciákkal sűrűn teletűzdelt szakszöveg, amely főleg a hozzáértő, ilyen és ehhez hasonló témákban jártas közönséget célozza meg. Ugyanakkor az általam választott részekben nagyon is tisztán és könnyen érthetően fogalmaz a szerző. Egy pár kifejezéstől eltekintve nem volt különösebb gondom a fordítással, habár meg kell jegyeznem, hogy a fordításra választott szöveg inkább gazdaságtörténeti szempontból elemzi Európát, ezen kívül nagy segítségemre voltak az elmúlt évben lefordított hasonló típusú szövegek, ahol bizonyos fokú jártasságot szerezhettem az efféle gazdasági szövegek fordításában.
A fordításra választott részben a háború Európára kiterjedő hatását vizsgálta a szerző. Kifejti, hogy az európai országok gazdaságai milyen okokból kifolyólag nem tudtak sok esetben növekedést elérni, és miért is maradtak le az Egyesült Államok mögött. Ezen kívül a kereskedelmi és pénzügyi hatásokat is megemlíti, valamint elmagyarázza mennyiben és milyen irányba változtak Európa országai egymáshoz képest, politikai és gazdasági szempontból is, és milyen szerepet töltenek be a háború után. A párhuzamos szövegeknél nagy hasznát vettem a lábjegyzetekben megjelölt könyveknek, amelyek sok esetben segítséget nyújtottak a fordításnál. Ezen kívül itt is nagyon hasznosnak találtam a Glosbe (http://hu.glosbe.com) online szótárt és adatbázist, amelyben szintén sok idekapcsolódó Európai Uniós szöveg segített a minél könnyebb és biztosabb fordításban. A szójegyzékben található szavakat is itt találhattam meg legpontosabb és megbízhatóbb formában, szintén a fordítási memóriáknak köszönhetően.
Szójegyzék alul/felülértékelt valuta
under/overvaluation
aranystandard
gold standard
aranytartalék
gold reserves
befektetések nemzetközi hálózata
international network of investments
fiskális politikai
fiscal policy
gazdasági kibocsátás
economic output
gazdasági növekedés
economic growth
Gazdaságpolitika
economic policy
GDP-növekedés
GDP growth
háborús adósság
reparations
háborús finanszírozás
war funds
hadi kiadások
war expenditures
hitelező
creditor
infláció
inflation
jegybank
central bank
kereskedelmi többlet
trade surplus
kölcsön
borrow, borrowing
külkereskedelem
foreign trade
monetáris politika
monetary policy
nemzetközi árucsere volumen
volume of international trade
növekedési dinamika
growth dynamics
papírpénz-kibocsátás
issue of paper money
piaci részesedés
market share
politikai súly
political weight
protekcionizmus
protectionism
tőkemozgás
movement of capital
világkereskedelem
world trade
világpiaci részesedés
world market share
Magyarról angolra fordítás Tomka Béla - Gazdasági növekedés, fogyasztás, életminőség
2.2.1 The age of war War, reconstruction, depression, and war once again According to our objectives, firstly we will illustrate the growth process of the period between the start of the First World War, and the middle of the century. In these four decades the main characteristics of growth dynamics were the following: a) the economy’s growth was interrupted by great political and economic shocks in Western Europe. This period was gravely affected by the destruction of the two world wars and the negative effects of the great depression [1]. Besides, Western European economies could not fully exploit their growth opportunities because of other reasons – mostly the lack of economic policy coordination; b) growth dynamics slowed down significantly all over Western Europe, thus this period was in sharp contrast with the previous and especially with the following decades; c) as a result of this, the performance of Western Europe’s national economies significantly lagged behind the US, at the same time there are signs of moderate convergence within the region. The period’s economic history can be divided into sections: these are the periods of war, reconstruction after the war and the following smooth development lasting for several years; then came the period of the global economic crisis, that directly led up to the second world war, which was finally followed by years of reconstruction. Although the damage to property caused by the First World War was limited to a relatively small area – mostly to areas in Northern France and Belgium – in Western Europe, in the case of human lives and health, severe losses were sustained in a lot wider area. The effects of war were also longer lasting in commercial and financial terms. During the conflict, world trade and the international network of investments were greatly disrupted, while the military expenditure and the efforts for damage prevention put a pressure on the financial system. The volume of international trade decreased, the movement of capital slowed down, or in some cases completely stopped, and the gold standard was suspended [2]. Significant changes also occurred in the economic philosophy and economic policy of governments, especially in belligerent countries. As a general tendency, the state’s increased economic intervention replaced the doctrine of economic liberalism. This was reflected in the loosening of the financial and fiscal policy: the belligerent countries borrowed heavily both from home and abroad, in order to finance armaments. In addition, they pressured the central banks in order for the increased issue of paper money. As a result of the huge abundance of money caused by the war’s funding, a never before seen inflation occurred in several countries during, and especially after the war. In addition, the war caused a significant change between the political and economic weight of countries. At the time of the conflict, as they got rid of the European competition on the internal market and forged ahead on the foreign market, the situation of the US and Japan improved. Moreover, the US became the biggest creditor of Europe. In contrary to this, the market share of Western European countries – to varying degrees – deteriorated. Especially the positions of Germany, the loser of the war, weakened economically, among others. In the wake of the revolutions and peace treaties following the war, former empires ceased to be and new countries were founded in Europe. The provisions of the peace treaties –
reparations, economic restrictions – aggravated the economic situation of the defeated countries [3] Together with the national borders, the customs borders were also extended. The new wave of nationalism downright adversely affected foreign trade. Territorial changes disrupted conventional trade relations [4], and adapting to the new situation incurred high costs. The system of international financial and economic relations that was proven to be relatively stable could not be restored by reintroducing the gold standard in the 1920s [5] – which in many countries was not even suspended in the first place. Before the First World War, Great Britain’s role was the “world financial center” [6], and its resources were stable enough to depend on it in case of financial problems. However, between the two world wars, a clear central financial management was missing. Charles Kindleberger described this financially leaderless situation as “London not anymore, Washington not yet”. As the US and France, the next two potential candidates after Great Britain, could not properly fulfill this leading role: despite their trade surplus, they were not willing to loosen their financial policy, in order to increase their domestic demand, offer a market to others by moderating their competitiveness, and simultaneously make the flow of gold more balanced in the world economy. The undervaluation of certain currencies – like the franc – and the overvaluation of other currencies – especially the GBP – made trade unbalanced and promoted protectionist measures. Relationships were also disrupted by uncertain largescale international financial claims – above all German reparations, but to a degree, war debts are also included here.
Fordítói kommentár 1. „erre az időszakra rányomta a bélyegét a két világháború pusztítása és a nagy depresszió negatív hatása” (Forrásnyelvi szöveg 39.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „This period was gravely affected by the destruction of the two world wars and the negative effects of the great depression” (Célnyelvi szöveg 42.oldal 1.bekezdés) A Glosbe (http://hu.glosbe.com) online szótár és adatbázis segítségével több hivatalos szöveget is találtam, amelyekben mind szószerinti átültetés és szabadabb fogalmazás is megtalálható volt (A példáknak hozott találatok között több különböző forrásból is megtalálható szövegek szerepeltek, de én általában a hivatalos Európai Uniós bejegyzéseket vettem a fordításom alapjául): rányomja majd bélyegét – will leave an imprint rányomja a bélyegét – overshadowing their conference rányomja bélyegét – affects the force Azért választottam végül az alkalmazott megoldást, mert úgy éreztem ez érzékelteti igazán a helyzet komolyságát, amit a világháborúk és nagy depresszió okoztak ebben. 2. „az aranystandard rendszert feladták” (Forrásnyelvi szöveg 40.oldal 1.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „the gold standard was suspended” (Célnyelvi szöveg 42.oldal 3.bekezdés) Az első problémát az aranystandard rendszer megfelelő fordítása okozta. Azonban egy pár könnyen megtalálható gazdasági szöveg átolvasása után már egyértelmű volt, hogy habár magyar nyelven ’aranystandard rendszerként’ ismert hivatalos szövegekben, angolul egyszerűen ’gold standard’- ként szokták emlegetni. A második probléma a „feladták” szó megfelelő angolra való átültetése volt. Miután jobban utánanéztem az aranystandard rendszerrel kapcsolatos említéseknek angol szövegekben, különös figyelemmel a párhuzamos szövegekben használt igékre a „feladást” illetően, ráakadtam egy angol internetes gazdasági cikkre, ami külön kitért erre a problémára:
Brian Domitrovic - Trashing The Gold Standard is Now The Stuff Of Amateurs (http://www.forbes.com/sites/briandomitrovic/2013/04/09/trashing-the-gold-standard-isnow-the-stuff-of-amateurs) „World War I caused many countries to suspend or abandon it.” Mivel a forrásnyelvi szöveg nem adta meg pontosan mely országokról is van szó, de a feladni igét használta ezért angol megfelelőként az ’abandon’ szó használatára gondoltam. Azonban elsőre elkerülte a figyelmem a szövegben később „az arany standard 1920-as helyreállításával” szereplő mondat, ami arra engedett következtetni, hogy ez a feladás csak ideiglenes, valamint az említett cikk szövegében kijelentett: „Clearly, “abolished” is the wrong verb. In 1933, the United States suspended (the word everyone uses) the gold standard” Ezek után már nyilvánvaló volt, hogy a ’suspend’ lesz a helyes megoldás. 3. „jóvátételek, gazdasági korlátozások – súlyosbították a vesztes országok gazdasági helyzetét” (Forrásnyelvi szöveg 40.oldal 3.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „reparations, economic restrictions – aggravated the economic situation of the defeated countries” (Célnyelvi szöveg 43.oldal 1.bekezdés) A ’jóvátétel’ angol megfelelője nem volt egyértelmű, mivel a Glosbe fordítási memóriájában megtalált Európai Uniós bejegyzések között több megfelelő is szerepelt (redress, atonement, reparations, remedy). A szavak Longman egynyelvű szótárban való ellenőrzése után hamar megvolt a helyes fordítás: reparations – money paid by a defeated country after a war, for all the deaths, damage etc it has caused 4. „hagyományos kereskedelmi kapcsolatok” (Forrásnyelvi szöveg 40.oldal 4.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „conventional trade relations” (Célnyelvi szöveg 43.oldal 2.bekezdés) A két lehetséges megfelelőnek tartott szó, Longman egynyelvű szótárban való összeegyeztetése után kiderült, hogy nagyon is hasonló a jelentésük.
conventional - a conventional method, product, practice etc has been used for a long time and is considered the usual type traditional - following ideas and methods that have existed for a long time, rather than doing anything new or different [= conventional] Ezek alapján döntöttem az alkalmazott megoldás mellett. 5. „az arany standard 1920-as évekbeli helyreállításával” (Forrásnyelvi szöveg 40.oldal 4.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „by reintroducing the gold standard in the 1920s” (Célnyelvi szöveg 43.oldal 2.bekezdés) Első olvasásra elgondolkodtatott a fordítás, azonban a második pontban idézett Brian Domitrovic cikke erre is hamar megoldást nyújtott: „ In 1933, the United States suspended ... the gold standard, only to reintroduce it the following year.” 6. „Nagy Britannia betöltötte a ’világ bankára’ szerepkört„ (Forrásnyelvi szöveg 40.oldal 4.bekezdés) Alkalmazott megoldás: „Great Britain’s role was the ’world financial center’” (Célnyelvi szöveg 43.oldal 2.bekezdés) A következő mondatban említett Charles Kindleberger és a lábjegyzetben említett könyve (The World in Depression, 1929-1939) miatt, úgy gondoltam a legbiztosabb lenne, ha abban néznék utána a hivatalos kifejezésnek. A könyvében több helyen meg is találtam az általa használt kifejezést: 28.oldal: „The city of London was, of course, interested in restoring its prewar position as a world financial center” 176.oldal: „reestablish London as a world financial center” 222.oldal: „the world’s leading financial center of the time, London”
Források A fordítás szövege Steven G. Medema: The Hesitant Hand: Taming Self-Interest in the History of Economic Ideas. Princeton: Princeton University Press, 2009. Chapter 1. Adam Smith and His Ancestors. p.5-8 Online szótárak http://hu.glosbe.com/ http://www.ldoceonline.com/ http://hu.bab.la/ http://hunglish.hu/search http://thesaurus.com/ http://szinonimaszotar.hu/ Nyomtatott szótárak The Penguin English Dictionary 2ND Edition, Penguin Books 2003 Országh László, Magay Tamás, Nicholas Bodóczky, Gráf Zoltán Benedk, Szemere Pál,Joó Sándor, Mihály Árpád, Magyar-Angol kéziszótár, Akadémia kiadó 2002 Országh László, Magay Tamás, Nicholas Bodóczky, Gráf Zoltán Benedk, Szemere Pál,Joó Sándor, Mihály Árpád, Angol-Magyar kéziszótár, Akadémia kiadó 2002 Melléklet Párhuzamos szövegek a forrásnyelven Gilincsek Edgár - A Bretton Woods-i pénzügyi rendszer születése Múltunk, 2003/1. 127-158. o. Párhuzamos szövegek a célnyelven
Europe, The World's Banker: 1870-1914. by Herbert Feis James W. Angell Political Science Quarterly Vol. 46, No. 3 (Sep., 1931), pp. 434-436 Published by: The Academy of Political Science
Könyvek, internetes cikkek
Charles Poor Kindleberger - The World in Depression, 1929-1939 University of California Press, 1986
Derek H. Aldcroft: The European Economy, 1914-2000. London:Routledge, 2001
Angus Maddison: Monitoring the World Economy, 1820-1992. Paris:OECD
Barry Eichengreen. Golden Fetters: The Gold Standard and the Great Depression, 1919– 1939. Oxford University Press, 1992,
Trashing The Gold Standard is Now The Stuff Of Amateurs Brian Domitrovic http://www.forbes.com/sites/briandomitrovic/2013/04/09/trashing-the-gold-standard-isnow-the-stuff-of-amateurs/ Motyovszki Gergő - Aranystandard – újratöltve http://szuveren.hu/gazdasag/aranystandard-ujratoltve dr.Tatár Attila - Az arany deviza standard rendszer 2012. szeptember 20. http://aranycenter.hu/2012/09/az-arany-deviza-standard-rendszer/
Aranylexikon - GOLDATO http://www.goldato.hu/hu/gold-cyclopaedia Aranytömb - Mi az Arany Standard rendszer? 2014-03-11 09:21:52 http://aranytomb.me/hirek/mi-az-arany-standard-rendszer
Összefoglalás Ez a szöveg sokkal kevesebb gondot okozott a fordításban, ami azzal is magyarázható, hogy képzésem első félévében egy jó pár hasonló gazdasági szöveget le kellett fordítanom és azt vettem észre egy idő után, hogy a kezdeti nyögvenyelős akadozás helyett egyre folyékonyabban megy a szövegek átültetése a célnyelvre. Ezen kívül bizonyos esetekben élveztem a helyes megoldás kigondolkodását, ami nagyon is megkönnyíti az ilyen fordításokat. Továbbá, habár nem olvasok gyakran hasonló gazdasággal és történelemmel foglalkozó könyveket, de érdekesnek találtam a szöveget, ami szintén nagyban segíti a fordítás folyamatát. Még egy fontos tényező, hogy ehhez a szöveghez valahogy könnyebben találtam párhuzamos szövegeket, és ebben a szerző is sokat segített a rengeteg forrásának megjelölésével. Végeredményben az eddigi fordítási munkáimra visszagondolva megjegyezhetem, ez egy kellemes tisztán fogalmazott átlátható szöveg volt, amit szívesen fordítottam.
Párhuzamos szövegek a forrásnyelven
GILINCSEK EDGÁR A Bretton Woods-i pénzügyi rendszer születése* A II. világháborút követő nemzetközi pénzügyi rendszerről már sok tanulmány és könyv született ugyan, ám ha annak logikáját meg akarjuk érteni, akkor az 1920-as és az 1930-as évek politikai és gazdasági folyamatait kell szemügyre venni. Ezeknek az évtizedeknek a történései teljes egészében átformálták ugyanis a nemzetközi kapcsolatokról alkotott nézeteket – és persze a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat is. 1910 körül még töretlen volt az aranystandardba vetett bizalom, az aranyhoz rögzített árfolyamok rendjét mindenki a gazdasági fejlődés egyik feltételének hitte. A szilárd árszínvonal megőrzése leginkább a forgalomban lévő pénz mennyiségétől függött, fenntartásához pedig szilárd árfolyamok és teljes konvertibilitás voltak szükségesek. A külgazdasági passzívumokat akkor finom beavatkozásokkal még helyre lehetett állítani. Az I. világháború során kialakult egyensúlyhiányok azonban alapjaiban megrengették a gazdaságról alkotott felfogást, amelyet a világválság tovább alakított. A nemzetgazdaságok ekkor egymástól radikálisan eltérő gazdaságpolitikai megfontolásokkal válaszoltak: az önmagukba fordulást vagy a regionális egységekbe való tömörülést választó államok keserű tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy milyen kockázattal jár a nemzetközi együttműködés leépülése. Amikor a nemzetközi kapcsolatoknak, pontosabban egyik legfontosabb ágának, a gazdasági és pénzügyi kapcsolatoknak ezt az időszakát vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen a tanulságokat leszűrni próbáló, 1944. júliusi Bretton Woods-i konferencia előzményeit és eredményeit vesszük górcső alá. Valutáris viszonyok az első világháború után Az I. világháború nemcsak a világgazdaság laissez faire elvének, hanem az aranystandard hagyományos működésének is véget vetett Megszűnt az arany pénz funkciója, és – jóllehet még használták tar-
* Megjelent a Múltunk 2003/1-es számában, pp. 127-158.
talékképzésre, és a valuták értékét az aranyhoz kötötték – ez a fejlemény jelezte, hogy a nemzetközi gazdaság átalakulóban van. A neoklasszikus közgazdasági elvekkel operáló kormányok tehetetlensége az 1920-as években, különösen pedig 1929-et követően egyértelművé vált. Az egyes országok különböző módszerekkel próbáltak úrrá lenni nehézségeiken. A sikeresebbek hamar rátaláltak a megfelelő eszköztárra, ám a konzervatív megoldásokkal operálóknak a II. világháború utáni átfogó rendezésig kellett várniuk arra, hogy gazdaságukat életképessé tegyék. A pénzügyi hatalom jelentősége rendkívüli mértékben megnőtt: domináns tényezővé vált a nagyhatalmi sakkjátszmákban. A kérdés csak az volt, hogy ezt a pénzügyi hatalmat hogyan lehet megszerezni, és ki fogja birtokolni. A válasz a 20-as és a 30-as évek bonyolult gazdasági és politikai szövevényében rejlik. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok I. világháború utáni dezintegrációja számos ponton tetten érhető tény. A háború alatt az európai országok költekezése felborította az államháztartások kényes egyensúlyát, amin külföldi hitelekkel és fokozott bankjegykibocsátással igyekeztek segíteni. Ám a fedezetlen fizetőeszközök megjelenése megingatta a valutákkal szembeni bizalmat, inflációs hatása pedig automatikus volt. Az USA-nak döntő szerepe volt ezeknek az adósságoknak a finanszírozásában. Az európai kormányok adósságai emelkedtek, miközben a háborúban “asszisztáló” Egyesült Államok pénzügyi pozíciói olyannyira megerősödtek, hogy a devizakövetelései révén Európára nehezedő inflációs nyomás veszélyes méreteket öltött. A hadigazdálkodást folytató kormányok már a háború alatt felmondták a forgalomban lévő bankjegyek konvertibilitását, attól félve, hogy az aranykészleteikkel szembeni beváltási láz összeroppantja az államháztartást.2 A másik nagyon fontos bomlasztó katalizátor a jóvátételi kötelezettségek körüli vita volt. A hihetetlen magas, 132 milliárd aranymárkás – ideológiai és morális indoklással is ellátott – jóvátételi összeg a győztesek arroganciája mellett hozzá nem értésüket is tükrözte. Úgy gondolták ugyanis, hogy a gazdasági mélypontról Németország “hátára mászva” fognak kijutni: erősen túlértékelt valutáikat jóvátételi fizetésekkel óhajtották helyrebillenteni, mert úgy akarták elkerülni azok leértékelését Pedig már akkor is több szakértő felhívta a figyel-
2
A konvertibilitás ekkor még az aranykonverziót jelentette. A konvertibllitást közvetlenül a háború után nem sikerölt helyreállítani, és ez gyengítette a valuták iránti bizalmat.
met a jóvátételi kötelezettségek irreális mértékére, és arra, hogy ezeknek a német gazdaságra beláthatatlan következményei lesznek. John Maynard Keynes a brit békedelegáció tagjaként elítélte a konferencia határozatait, mondván, hogy a háborús jóvátételek nemcsak Németország, hanem egész Európa társadalmi és gazdasági stabilitását veszélybe sodorják.3 A kötelezettségek képtelenségét mutatja, hogy az 1920-as években kétszer is megkísérelték az akadozó teljesítések ütemét átdolgozni, sőt hitelinjekciókkal próbálták meg a német gazdaság termelő potenciálját helyreállítani (1924-ben a Dawes-terv, majd 1929-ben a Young-terv keretei között). Áttörést azonban így sem tudtak elérni, hiszen a háborúban kimerült német gazdaság képtelen volt a diktátumok előírta ütemben törleszteni. A gazdasági válság pedig még a jóvátételek teljesítésének illúzióját is eloszlatta: a győzteseknek a Hoover-moratórium után bele kellett nyugodniuk a fizetések átmeneti felfüggesztésébe. 1918 után több ország felülvizsgálta valutái értékét, és megfontolta az alanyalapra való visszatérés lehetőségét Úgy gondolták ugyanis, hogy ez a megoldás segíthet visszatérni a háború előtti gazdasági stabilitáshoz, kiegyensúlyozni a fizetési mérlegeket, és visszaállítani az 1914-es paritásokat. Mivel a korábbi valutakurzusokhoz való visszatérés presztízskérdés (is) volt, az árfolyamokat a háború előtti szinten rögzítették, ami azonban nem tükrözte a valóságot, hiszen a valuták valójában más paritásokat mutattak. Ezeket az intézkedéseket sok helyütt az angol recept alapján, azaz a neoklasszikus liberális gazdaság elveire támaszkodva hajtották végre (ezt a kereskedelmi forgalom semminemű korlátozása, az arany és az áru szabad be- és kiáramlása, a piacok állami beavatkozástól mentes működése jellemezte). A rendszer stabilitását megkérdőjelezte azonban az, hogy az aranykészletek nem bővültek olyan mértékben, ahogy azt a kereskedelmi forgalom megkövetelte volna. Egyik alternatívaként az aranyrúd-rendszerre való áttérést javasolták, amivel az aranyat teljesen kivonták volna a belgazdaság) forgalomból, és csupán az országok közötti fizetésekre használták volna. Másik megoldásként az úgynevezett aranydeviza-rendszer kínálkozott volna, amely szerint az országok az arany mellett egyes valutákban is képezhetnek tartalékokat.4
3
John Maynard Keynes: A békekonferencia gazdasági következményei. Európa Könyvkiadó. 1991. A vegyes tartalékképzésre, mivel nem állt rendelhetésre a nemzetközi fizetések lebonyolításához elegendő arany, már a XIX. században több ország átállt. 4
A nemzetközi valutáris viszonyok közős rendezésének az igénye már korán, 1920-bar felmerült, amikor a Népszövetség 30 ország részvételével konferenciát hívott össze Brüsszelben. A megbeszélések azonban nem vezettek eredményre. Az országok saját belső gondjaikkal és érdekeikkel voltak elfoglalva, a nemzetközi együttműködés gondolata még nem érett meg. Csekély eredménnyel végződött az 1922-ben Genovában megrendezett nemzetközi fórum is, ahol az aranystandard helyreállítását célozták meg a résztvevők. A rendszer alapelveit illetően itt is több álláspont rajzolódott ki. A britek az aranydevizarendszer olyan formáját javasolták, amelyben a vezető országok csak aranyban, míg a kisebb országok vegyesen – devizában és aranyban – tartalékolnának. Ebben a konstrukcióban a tartalékvalutát kibocsátó országoknak garanciát kell vállalniuk az árfolyamok stabilitásáért, hiszen fennáll a veszély hogy a tartalékvaluta inflációja esetén a kisebb országok készleteinek értéke csökken. A britek azt azonban elismerték, hogy a korábbi paritások visszaállítása csak szigorú deflációs intézkedésekkel lehetséges. A konferencia irányelvei végül csak részben valósultak meg.5 Ennek egyik oka az USA izolacionista politikája volt. A brüsszeli konferencián még igen, de Genovában már nem is képviseltette magát a dinamikusan fejlődő tengerentúli ország. Az eredendően elzárkózó politikát kővető állam ugyanis a békekonferenciák után, a wilsoni éra lezárulásával visszatért a hagyományos republikánus külpolitikához. Pedig a gazdasági ereje alapján talán már ekkor a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok motorja lehetett volna, de – a követett liberális gazdasági elvek miatt – Washington még nem ismerte fel a nemzetközi együttműködés fontosságát.6 Az Egyesült Államok távolmaradása csökkentette a hatékony nemzetközi együttműködés esélyét. Bár a multilaterális szabadkereskedelem nem valósult meg, a genovai konferencia számos elgondolását – általános megállapodás nélkül – mégis átültették a gyakorlatba. A nemzeti aranykészletek mellett (a brit aranydeviza javaslatnak megfelelően) pénzfedezetként megjelentek a külföldi valutákból álló tartalékok. A devizatartalékok
5
Lőrincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 2001. 24. o. A liberális elvek miatt nehéz felbecsülni az USA valódi teljesítményét, de tény, hogy tőkeexportja lényegesen a briteké alatt maradt. Az USA tőkekivitele igazán a II. világháborút követően nőtt meg, de akkor már az Amerikai Egyesült Államok globális irányítási igénye is megfogalmazódott. Másrészről a hatékony gazdasági irányítás és az állami beavatkozás elve csak a New Deal-lel (1933) vert gyökeret a gazdaságpolitikában és az USA a század derekától (gyarmatai nem lévén) a tőkekivitel új formáját terjesztette el. 6
az 1920-as évek folyamán gyarapodtak és közel az összes tartalékok felére nőttek. Mindenekelőtt a font sterlinget használták tartalékképzésre, bízva az angol gazdaság és valuta erősségében.7 Az angol font azonban a rendszer kényes pontját képezte, hiszen túlértékeltségét a háború után sem sikerült megszüntetni, és emiatt a font sterlinget tartalékoló nemzetek nagy kockázatot vállaltak. A britek a világháború után kellemetlen helyzetben voltak, hiszen az amerikaiakkal szembeni adósságaik kritikus méreteket öltöttek. A Bank of England aranytartalékai nem tették lehetővé, hogy Nagy-Britannia nemzetközi pénzügyi életében vezető szerepet töltsön be. Az amerikai jegybank ezért úgy döntött, hogy a briteket stabilizációs hitellel segíti ki szorult helyzetükből. A Federal Reserve System8 még arra is készen állt, hogy a New York-i kamatlábakat alacsonyabb szinten tartsa a londoniaknál, hogy így a Citybe elegendő tőke áramoljon a font stabilizálásához.9 Ám a hitelek sem nyújtottak elégséges feltételt a szigetország gazdaságának talpra állításához. Ezért a liberális elvekben bízva a “korlátlan” konvertibilitás mellett döntöttek. Az angol kormány – Winston Churchill pénzügyminiszter vezetésével – 1925 áprilisában bejelentette az aranystandard visszaállítását (Gold Standard Act). A döntés nem volt egyszerű, de London meg akarta őrizni a font megbízhatóságát,10 birodalmi és presztízsokokra hivatkozva mesterségesen, kamatpolitikai lépésekkel akarta a fontot paritáson tartani. Az aranykonverzióval azt akarták megakadályozni, hogy a devizális tartalékokat képző országok az instabil font helyett inkább dolláralapra helyezzék gazdasági kapcsolataikat, mert ez a Brit Birodalom világgazdasági kudarcát, tekintélyének csorbulását jelentette volna. Ezért vállalta, hogy a fontot folyamatos kamatláb módosításokkal túlértékelt pozícióban tartsa. A spekulatív nyomást tehát nem aranyeladásokkal, hanem kamatintézkedésekkel védték ki. Azt gondolták, hogy ezekkel a lépésekkel, nemzetközi pénzügyi hatalmuk megtartása mellett, hosszú távon a brit gazdaság érdekeit is
7
Mint már hangsúlyoztuk, a kulcskérdés a valuta értékmegőrző képessége, hiszen ha a tlzetőeszkt5z inflálódik, akkor a devizatartalékok reálértéke csökken. 8 Az intézmény az amerikai jegybank szerepét tölti be. 9 Az alacsony kamatlábak miatt a New York-i tőzsde a “forró pénzek”, azaz a spekulatív tőke kedvelt célpontja volt. Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: A láthatatlan pénz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977. 226. o. 10 Ez a konvertibilitásnak olyan formáját tartotta fenn, amelynek értelmében a belgazdasági forgalomban 13 kilogrammnyi, azaz 1500 font értékű aranynál kevesebbet nem lehetett beváltani. Ez olyan határ, amely a hétköznapi ember számára már elérhetetlen volt. A font nemzetközi aranykonverzióját semmiféle kitétel sem gátolta.
Párhuzamos szövegek a célnyelven
