BEVEZETÉS. Asszony Szenvedély Szerelem

Forrás füzetek 6

BEVEZETÉS Ha egy ember függősége nyilvánvalóvá válik, majdnem mindig van a környezetében valaki, aki segíteni szeretne rajta és elbátortalanító tapasztalatokat szerez. Baráti kéréssel, ígéretekkel és csalódásokkal kezdődik, aggódással, fenyegetéssel, veszekedéssel folytatódik. Végül a hozzátartozók majdnem olyan tehetetlenek lesznek, mint maga a függő­ségben lévő: gondolataik az ő viselkedése körül forognak, és életük masszívan beszűkül – „társ­függők” lesznek. A „társ-függőség” tipikusan női problémának tűnik – akik végül szaktanácsért folyamodnak, azoknak kb. 90%­a nő. „Kapcsolat-vágy”, „szeretet-vágy” Csillogó fogalmak, melyek az elmúlt években mindig újra előfordulnak a médiákban. Az e szavak mögött álló életérzés könnyen leírható: egy ember – többnyire nő – annyira függ a partnerétől, hogy saját élete, saját személye teljesen mellékessé válik. Szakmai körökben vitáznak arról, hogy igazolható­e a kapcsolat­vágy, az embertől való kínzó függőség? Hogyan tudnék megváltozni és állapotomon javítani? Mert aki éveken át szerencsétlen partner­kapcsolatban felőrli az életerejét veszélybe kerül, és végül droggal fog vigasztalódni. Ilyen kapcsolatokban rövidesen fontos szerepet kap a kábítószer. „Társ-függőség” és „szeretet-vágy” ekkor egy érem két oldalává válnak.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

SZENVEDÉLYES VONZALMAK Egy (majdnem) végtelen történet. A szenvedélyes vonzalom először, mint egy színjáték jelenik meg, „tetszés szerinti” sok felvonásban. A kívülálló néző számára az előadás egy idő után érdektelenné válik, mert mindkét szereplő minden jelenetben ugyanazt a variációt ismétli. 1. felvonás: A társ-függőség megbocsátó és védelmező fázisa. (A függőségi viszony általános megértéséhez nem számít, hogy van ­e és milyen kábítószernek szerepe az életükben.) A férfi játszik/iszik a barátaival, szeretetlenül bánik a feleségével, goromba hozzá. De az asszony megérti őt. „Ma nehéz napja volt”. Kéri őt, hogy kevesebbet játsszék, igyék… Talán a férj barátságosan azt mondja: „igen”. De ma még minden marad a régiben. Ha mások az asszony előtt szóvá teszik a férj viselkedését, elismétli férje magyarázatait, és hozzáfűzi a maga mentegetéseit. A nő azt hiszi, tudja, mi hiányzik a férjének, és szerelmével szeretné gyógyítani. 2. felvonás: ellenőrző fázis A férfi eladósodik/még többet iszik, már barátai sincsenek. A kapcsolatban harcra kerül sor: az üvegeket kiborítják, az orvosságokat eldugják. Az asszony szerelem­megvonással fenyegetőzik, vagy jutalmat helyez kilátásba. Kifelé az asszony továbbra is a férje mellett áll és őrzi a látszatot a következőkkel:  kifizeti az adósságot,  elhozza a kocsmából,  bocsánatot kér a munkaadótól,  magyarázkodás a barátok előtt.

Forrás füzetek 6

Ha a férj különösen letört, az asszony különösen barátságos, ezáltal legalább a párkapcsolat keretei megmaradnak. Végül az asszony megosztja a férj viselkedése által okozott társadalmi elszigeteltséget. Az asszony nem látja be a férje viselkedésével szembeni tehetetlenségét. Még remél: Ha elég fáradtságot fordítok rá, kézben tudom tartani a helyzetet. Később az asszony szégyelli magát: kevéssé szeretem, vagy rosszul szeretem, egyébként a férjem nem szorulna a szerekre. Ehhez jön még, hogy az asszony felelősnek érzi magát a férje tetteiért. Hiszen hozzá tartozik, egy rész belőle. Annak baja az övé is. A férj jogosnak tartja ezt a meggyőződést, bár titokban vétkesnek érzi magát. De mivel az asszony átveszi az ő viselkedése miatti felelősséget, mentesíti őt. Egyébként: ami a családban történik, ahhoz másnak nincs köze. Ezért az asszony tovább hallgat, küzd és szenved. „A szerelem a férfi életében foglalkozás, míg az asszonynak az életet jelenti.” (Lord Byron)

3. felvonás: A panaszkodási fázis A függő bűnbakká válik. Elérkezett a panaszkodási fázis. Mindenért a férfi a felelős, mindenben ő a hibás, ami nem sikerül. Becsapja az asszonyt, hogy élni tudjon. Szemrehányáson és panaszon kívül mást nem hall. Az asszony a lehetőséghez mérten támogatást keres a barátoknál és ismerősöknél. De a viharszünetek csak arra jók, hogy a drámát (fölöslegesen?) hosszabbítsák: egy­két nap távollét, beszélgetés a barátokkal – aztán visszanyert erővel tér vissza a kapcsolatba, és a körhinta forog tovább. Végül állandósul az ismétlődés, rövidül a kapcsolat békés ideje: veszekedésre kibékülés, ígéretre csalódás, remény-magaslatra kétségbeesés-mélység következik.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

A szereplők körbejárnak. Mindegy, hogyan élik meg a résztvevők: alapjában semmi sem történik. Legalábbis nem olyan, ami a helyzeten javítana. Lassan mindketten elveszítik hitüket saját elhatározó képességük­ ben és önmagukban: végül a kör beszűkül. Végállomás: Tehetetlenség Teljesen mindegy, hogy a függőségi viszonyban lévő pár a leírt jelenetek melyikét játssza: senki sem képes a (kábítószer)függő partnert megváltoztatni. A függő – tudatosan, vagy öntudatlanul – elrejti az állapotát önmaga és mások elől. Önmaga elől, hogy az önértékelés maradékát megőrizze. És mások elől, mert függőségének beismerése még nagyobb nyomás alá helyezné. Hogy beismerje szenvedélyét és mégse tegyen ellene semmit, arra sincs mentsége. A beismerés elvonással fenyeget. A félelme a semmibe hullástól legyőzhetetlen. Minden kísérletet, amely belátásra bírná, vagy a függőségét bizonyítaná, egész személyisége elleni támadásnak él meg. Ez ellen minden erejével tiltakozik. Újabb ürügy, hogy a kábítószerben keressen menekülést: "Mi egyéb marad nekem? Egy ilyen asszony mellett!" Minden külső magyarázat, megbocsátás, segítségnyújtás a valóságot állítja a függő szeme elé. Még rendbe jön az élete, azt gondolja, még nem olyan rossz, amint állítják. Hogy mennyire támogatják a napi életen való úrrá levésben, azt nem veszi észre. Végül mindkét oldalon a tehetetlenség a tapasztalat. Mindketten – a függő is, meg a társa is – képtelenné válnak saját maguk irányítására. Gondolataik állandóan a saját életük körül forognak. Absztinens életet él: boldog Iszik, játszik,...: boldogtalan

Forrás füzetek 6

Malomkövek közt Asszonyok, akik függő partnerrel élnek, erőtrabló és sokszor kilátástalan helyzetben vannak. Egy kapcsolatban élnek, amelytől melegséget, védettséget, partnerséget várnak és ez már sehogyan sem valósulhat meg. Mégis kétségbeesetten remélik, hogy egyszer még boldogok lehetnek a partnerükkel és minden erejüket erre a célra irányítják. Mások szívesen elválnának a partnertől, de azt gondolják, hogy meg kell tartani a gyereknek az apját, vagy más okból (pl. anyagi gondok, adósság, magánytól való félelem) miatt nem szánják rá magukat erre a lépésre. Olyan megjegyzések: „Miért maradsz még egy ilyen ember mellett?” nem segítenek az érintett asszonynak, inkább megerősítik negatív érzéseit és fokozzák elszigeteltségét. Hogy dilemmájából kiutat találjon, sok asszonynak szakszerű támogatásra van szüksége. Mégis egy nyílt beszélgetés, egybekötve konkrét utalással a segítségnyújtásra, segíthet az ilyen helyzetben lévő asszonyon. Az a tény, hogy minden titkolózás ellenére mások ismerik a helyzetet, kiindulás lehet ahhoz, hogy segítséget keressen.

HOGYAN TUDOK SEGÍTENI? A hozzátartozók segítése Az absztinens­körök, önsegítő szervezetek és pszichoszociális tanácsadók hosszú idő óta nyújtanak segítséget a függők hozzátar­ tozóinak. Mindazok, akik tudják: „Az az ember, akit hozzátartozónak érzek, függő” és azt kérdezik: „Hogy tudok segíteni?”, támogatást kapnak.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

Ajánlataink az információs anyagon túl: tanácsadó beszélgetés a hozzátartozóval és részvétel az önsegítő csoportban. Itt a hozzátartozók szépítés nélkül elmondhatják helyzetüket és azt is, milyen segítségre volna szükségük. Egy tanácsadó beszélgetés a hozzátartozó számára éppen olyan megkönnyebbítő, mint a függő számára. Másokkal megosztva gond­ jaikat, azt a tapasztalatot szerzik, amit minden önsegítő csoport nyújt: Nem vagyok egyedül! A gyerekek boldogtalansága, vagy az az érzés, hogy már nem tudja tovább megőrizni a gyerekeit, sok asszony számára megadja a döntő lökést, hogy tanácsot kérjen. A tanácsadáson meg lehet vitatni, hogy kell­e és milyen segítség kell a gyerekeknek. Az absztinens körök felajánlanak gyerek­csoportot. Gyermekvédő központban beszélget­ hetnek a gyerekek félelmeikről és gondjaikról pszichológussal. A tanácsadó állomás egyik munkatársa a gyerek beszélgető társa lehet. Igen, de… Sok asszony sokáig habozik. Nem azért, mert saját maga szégyell segítséget igénybe venni, hanem a partnerére való tekintettel. Attól félnek, nem tesznek jót ezzel a partnernek, elárulják őt. „Talán nem is annyira függő”. Először biztosak akarnak lenni. De a szenvedély sokoldalú és éppen a lelki függés nagyon nehezen fogható meg. Az egyetlen megbízható kritérium saját félelme és aggodalma. Az érintett asszonyokon segíthet, ha felismerik, hogy saját maguk súlyos helyzetben vannak. Ha ők maguk segítségre szorulnak, és akarják azt, akkor joguk van segítségre. A dolog tovább hallgatása senkinek sem használ. Azáltal, hogy segítséget kér, egyik asszony sem árulja el a férjét.

Forrás füzetek 6

Ellenkezőleg: kifejezésre juttatja, hogy többé nem a csodára vár, hanem aktívvá válik, hogy saját és partnere élethelyzetén javítson. Egy másik aggály az attól való félelem, hogy a tanácsadó felkeresésével nyilvánosságra kerül partnere függősége. Ez a gondolat alaptalan. A tanácsadó állomás semmiféle információt nem ad tovább, még akkor sem, ha a partner a kábítószerre való pénzt bűnös úton szerzi. Megfordított világ? Azok az asszonyok, akik a tanácsadó állomásra, az önsegítő csoporthoz, vagy az absztinens klubhoz fordulnak, rendszerint már erejük végén járnak. Egyszerűen nem képesek már többre, és azt remélik, hogy a szakszerű támogatás igénybevételével győzelemmel fejezhetik be a „csatát”. A tanácskérő asszonyra olyan felismerések várnak a tanácsadó állomáson, amik az ő önmagáról és a világról alkotott képét a feje tetejére állítják:  megtudja, hogy semmi lehetősége sincs arra, hogy férje visel­ kedését befolyásolja: a függőnek magának kell felismernie saját helyzetét,  a gyógyuláshoz szakemberre van szükség,  minden kísérlet a viselkedés direkt befolyásolására, vagy a kábítószer eldugása, eredménytelen, és csak ürügy újabb veszekedésre,  a függő nem akaratgyenge, vagy szeretetlen, vagy dühös: egyszerűen függő. Az ígéreteket nem képes megtartani. Ezért a csalódások kikerülhetetlenek. Ezt elfogadni a „társ­függő” asszonyoknak majdnem olyan nehéz, mint a függővel beláttatni az állapotát. A hozzátartozóknak meg kell tanulni, mit jelent függőnek lenni.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

Ha sikerül ezt belátni megkönnyebbítően hat: egy asszony sem tudja a férjét a szenvedélytől megszabadítani azáltal, hogy mindent „jól” csinál. Másrészt az ő viselkedése pozitív hatást eredményezhet, és döntő része lehet egy kezelés sikerének.

SEGÍTÉS AZÁLTAL, HOGY NEM SEGÍTÜNK A józan ész és az, amit általában „segítésen” értünk, szenvedély­ betegekkel kapcsolatban biztosan hibához vezet, és többet árt, mint használ. A betegnek az segít, hogy együtt él a szenvedélyével és nem az, hogy attól megszabadul. Az az asszony, aki meg akarja teremteni annak feltételét, hogy a partnere felismerje állapotát és elfogadja a segítséget, annak erőt kell vennie magán, és fel kell adnia a kábítószer elleni harcot. Meg kell szabadulnia a kölcsönös vádaskodásoktól és veszekedéstől, az aggoda­ lomtól önmagáért és a hozzátartozókért és ismét el kell kezdeni saját életét élni. Ez azt jelenti, hogy érezteti partnerével azokat az igényeket, amiket a napi élet nyújt. Mindazt, amit eddig megvont, újra nyújtja. Felhagyni azzal, hogy olyan dolgokat emlegessen, amikkel fenyegetőzött, de nem volt kivitelezhető. Amit viszont bejelent, azt hajtsa is végre. Az eddigi „fogás-tartás” helyébe az „engedés” lépjen. A szenvedélybeteg­kezelésben ezt hívják úgy, hogy „segítés a nem segítés által”. Hogyan lehet nem segítve segíteni? Az asszony megváltozott viselkedésével áttöri a szorosra fűzött kapcsolatmintát, és mozgásba hozza a megmerevedett kapcsolatot. Megváltozik a légkör, amelyben a pár él. Mind a mai napig a „nem segítés” az egyetlen sikerrel járó viselkedési alternatíva, mert éppen az „engedésnek”­nek van kapcsolatformáló jellege:

Forrás füzetek 6

 a függő nagymértékben a környezetére van utalva a felismerés terén. Munkateljesítménye csökken, kapcsolatteremtő képessége lazul, anyagi helyzete romlik, stb. és ettől nagyon szenved.  mialatt megvonják a függőtől a napi élettel való küzdelemben a támogatást, rákényszerül viselni magatartásának következmé­ nyeit, pl. magának kell munkaadójától bocsánatot kérni és/vagy a telefonba hazudni. A társfüggő partnernő többé nem nyújt igazolást a függő hibáira.  egy idő után világos lesz a függő számára, hogy partnernője olyan utat talált, amellyel elégedett esetleg nélküle is. Ez a lehetőség erősíti a változtatás iránti vágyat, vagy a félelmet, hogy elhagyják. Ez is aktivizálhatja a döntést. A magatartásváltozás természetesen újabb konfliktusokhoz vezet. Attól, hogy a feleség kilépett régi szerepéből, a függő elbizonytala­ nodik. Lehetőségéhez mérten megpróbálja partnerét a régi viselkedésre kényszeríteni, miközben újabb nehézségeket támaszt, újabb ígéreteket tesz, válással, vagy öngyilkossággal fenyegetőzik. Az asszony egyedül van Azzal, hogy az asszony megragadta a kezdeményezést, hirtelen a történések középpontjába került. Ő nem a férfi kábítószerétől, hanem a férfitől válik függővé. Saját élethelyzetét meg tudja változtatni. De, hogy ezáltal a partnerét is megváltoztatja, azt senki sem garantálja. A „nem segítés” mindamellett nem semmittevés. A „nem segítés” útja az asszony számára a változtatás átfogó folyamata, nagyon hasonló a szenvedély legyőzésének folyamatához. Itt éppúgy mint ott, egy csomó új beállítódást és viselkedési módot kell megtanulni és megvalósítani. Az analógia még érthetőbb lesz, ha elképzeljük, hogy egy kapcsolatra történő koncentrálás éppolyan teljes és uralkodó lehet, mint a droghoz rögzülés.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

Éppúgy, mint a szenvedélybetegeknél, amikor elhagyja a kábító­ szert, úgy a társ­függőnél is a viselkedés­változással hiány keletkezik. Energiák szabadulnak fel, amelyeket most saját élete formálására kell felhasználni. Ez nehéz feladat akkor, amikor valaki éveken át a saját érdekeit és barátait háttérbe szorította. Egy asszony… A „nem segítés” egy asszony számára különösen azért nehéz, mert ez ellentmondásban áll az eddig gyakorolt és a szociálisan elfogadott női szereppel. Társfüggő asszonyok félnek a környezet reakciójától. Sajnos, nem ok nélkül. „Olyan szigorú lettél.” „Hogy tudod elnézni, hogy ő…” „Te csak magadra gondolsz.” Ilyen mondatokat kell sok asszonynak hallani. Az asszonyoktól elvárják, hogy felelősek legyenek beteg partnerükért, és másokat mentesítsenek. „Talán nem is lenne ilyen… de hát ő a felesége…" Ezek a megjegyzések a félelem malmára hajtják a vizet. Szenved attól a gondolattól is, hogy „minden még rosszabb lesz. Végképp ki fog siklani. El fogja veszíteni az állását”, és így tovább, egyre erősebben. Egy dolog mindenesetre biztos: minden asszony, aki elment tanács­ adásra, vagy absztinens klubba, megtette az első és legfontosabb lépést a változtatás felé vezető úton:  felismerte, hogy erőt emésztő helyzetben van, a kisiklás fenyegeti,  kész arra, hogy segítséget fogadjon el. „Nyereség” a „társ-függőség”-ből Amikor egy asszony kilép eddigi szerepéből – éppen úgy, mint amikor a függő felhagy a kábítószerrel – világossá válik annak haszna, amit előző viselkedése jelentett:

Forrás füzetek 6

 azzal, hogy felelősséget vállal másért, a saját életéért való felelősség a másikra hárul. „Te vagy a hibás azért, hogy nekem rossz.”  a függőre irányuló teljes koncentrálás elzárja, és meg is vonja annak lehetőségét, hogy saját életének problémájával foglalkozzék,  a sikertelen segítő próbálkozások állandó frusztráltságot okoznak, és sok energiát emésztenek fel. Ugyanakkor elfoglaltságot jelen­ tenek, és bizonyítékai annak, hogy ő milyen jó feleség.  partnerének betegsége nagyobb hatalomhoz is juttatja. Az asszony lesz például a család pénzügyminisztere, a gyerekek egyetlen beszélgető társa, és a barátok, ismerősök dicsérik segítőkészségét és erejét. Az asszony számára fájdalmas annak beismerése, – hogy öntudatlanul – de hasznot húzott partnere betegségéből. Nehéz elfogadni, hogy mindazért, amiről azt hitte, hogy elmulasztotta, ő maga a felelős. Nem a partnere betegségéért felelős, de partnere betegsége sem felelős félresikerült életéért. A saját történet felbukkanása Sok asszony, miután ismét kezébe vette élete irányítását, igényt és esélyt kap arra, hogy többet megtudjon önmagáról. Talán kíváncsivá is válik. Nemritkán felvetődik: „mi mindent hagy egy asszony csinálni magával”. Sok asszony, aki ezeket a kérdéseket felteszi, fokozatosan rájön arra, hogy nem a szeretet, hanem a szeretet utáni vágy és az elhagyatottságtól való félelem volt kapcsolatának alapja. Talán gyermekkorában nem elégültek ki a melegség és a védettség iránti igényei. Ebben magukat érzik felelősnek és bűnösnek. Alapjában véve még ma sem hiszik el, hogy lehet őket szeretni.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

„Segítségre szoruló” partnerükkel megismétlik a régi kapcsolat­ mintát. Ismét magukra veszik a másik viselkedése miatti felelősséget. Aggódnak a partnerért, remélve, hogy később gondtalan lesz a kapcsolatuk. Még mindig megkísérlik, hogy megszolgálják azt a szeretetet, amitől gyermekkorukban megfosztották őket. Az „Amikor az asszonyok nagyon szeretnek. A titkos vágy, hogy használják őket” c. könyv nagy érdeme, hogy erre a problémára világít rá (író: Robin Norwood). Az író az asszonynak a férfihoz való kötődését a férfinak az alkoholhoz való kötödéséhez hasonlítja és az ilyen asszonyt „kapcsolat­ szenvedélyű”­nek nevezi. Nagyon sok asszony az ő tanácsára csatlakozott egy önsegítő csoporthoz, hogy legyőzze a „szeretet-szenvedélyét”. Nem bírták tovább, hogy a férjükhöz való kapcsolatuk feleméssze azokat az energiákat, amelyekre saját életükhöz szükségük van. Miért lettem ilyen? Milyen voltam valamikor? Miért nem sikerül nekem kiegyensúlyozott partneri kapcsolatban élnem? Sok lehetséges magyarázat van: ahogy minden szenvedélybeteg látja, és újraértelmezi élettörténetét, úgy minden „társfüggő” asszony, sőt minden ember megteheti ezt. A családi múltban szerzett tapasztalatik mindig központi szerepet játszanak. Általános érvényű magyarázat – olyan módon, hogy: ha… akkor… – nincs. Egészen normális kapcsolat-szenvedélyesek is származhatnak egészen normális családból.

Forrás füzetek 6

A „VISSZAESÉS” Az ismerősök negatív reakciója, a függők által kifejtett nyomás, az értük való aggódás, saját személyiségének megoldatlan problémái miatt érthető, hogy az asszony minden jó elhatározása, és legjobb ismeretei ellenére, gyakran visszaesik előző szerepébe. Érthető, hogy sok asszony – jóllehet – szívből kívánja, hogy partnere megváltozzék, és erre fordítja minden energiáját, mégis, amikor a partner megváltozik, azt nehezen viseli el. Sok asszonyt a szerencsétlenség üldözi: a végre „boldog” válás a partnertől, vagy annak halála esetén új kapcsolatba mennek. Aztán rövidesen kiderül, hogy az új partner éppen olyan szenvedélybeteg, mint az előző volt, és a régi szerep megismétlődik. Ami itt pechnek tűnik, azt az asszony – öntudatlanul – maga idézte elő. Az ismeretlentől való félelem és az azzal járó következmények miatt az asszonyok olyan partnert választanak, akivel az előző kapcsolat­minta megismétlődhet. Ezáltal – a régi szituáció visszaállításával – az a vágyuk éled újra, hogy hátha most sikerül győzni és a múltbéli megalázó tehetetlenséget kiküszöbölni. És a kapcsolat? Egy alárendelt kapcsolat újjáalakítása mindkettőjük számára feladat. Ha a függő helyzetének belátásra jut és meggyógyul, megtanulja személyes nehézségeit felismerni és másként kezelni. Viselkedésmódja, eljárásai, és partneréhez való beállítottsága megváltozik. A „társfüggő” asszony eközben egy csomó olyan érzéssel konfrontálódik, amelyektől megijed. Sértődött és féltékeny lesz. „Miért engedi, hogy idegenek segítsenek neki?” Háttérbe szorultnak érzi magát. A függő hirtelen sok dicséretet kap, közben senki sem emlékszik már az asszony teljesítményére és szenvedéseire.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

Mindkettőjüknek új formákat kell találni a magyarázkodáshoz és a régi hibák kijavításához. Le kell győzni a kölcsönös bizalmatlanságot és fátyolt borítani a múltra. Igazi újrakezdésnek akkor van jó esélye, ha a partnernő is részt vesz a gyógyulási folyamatban (közösen látogatják az önsegítő csoportot, a páros beszélgetéseket, stb.). Ha az asszony új meggyőződése alapján tartósan megváltoztatja viselkedését, mialatt a függő változatlan és megrögzül függőségében, akkor a válás napja kikerülhetetlen lesz. Az asszony rá fog jönni arra, hogy tud a férfi nélkül is élni, és hogy joga van az önálló élethez. És ezzel az adott körülmények között többet segít a függőnek, mint egy kilátástalan kapcsolat rögzítésével, és az azzal kapcsolatos haraggal, amit a férfi iránt érez, és kimutat. Független kapcsolatok Független kapcsolat természetesen olyan ritka, mint a fehér holló. Ha a másik ember „java és fájdalma” már nem befolyásol minket, akkor már nem vagyunk kapcsolatban vele. Szenvedélyes, függő, tehát a „beteg” kapcsolatokról sok mindent mondanak. De hát milyen az egészséges kapcsolat? Milyen a kapcsolat beteg formája? Az egészséges kapcsolatba mindketten beleadják – legalábbis hosszabb időn át – erejüket és mindketten képesek az önmegvaló­ sításra. Tudnak élni. A szenvedélyes kapcsolatok ezzel szemben energiát emésztenek. Egy kapcsolat, és abban a munkamegosztás akkor helyes, ha mindketten elégedettek a szerepükkel. A kapcsolat helytelen, ha akár az egyik, akár a másik fél olyan szerepre kényszerül, amely saját fejlettségi fokának, vagy egyéni kibontakoztatásának nem felel meg, illetve abban korlátozza. Hogy egy kapcsolat hogy fog alakulni azt senki sem tudja megmondani.

Forrás füzetek 6

Válás és halál olyan tapasztalatok, amelyek a legnagyobb krízist jelentik. Az egészséges ember azonban tudja, hogy ha muszáj, tud a másik nélkül élni. Ez a bizonyosság hiányzik azoknál az embereknél, akik függő kapcsolatban élnek. Minden „szeretlek téged” azt jelenti: „Szükségem van rád.” Ki vagyok? Mit akarok? Hogyan tudom elérni? Milyen kompro­ misszumokat akarok, tudok és kell kötnöm a partnerrel? Marad elég tér a magam számára is? Ha az asszony aktívan akarja alakítani kapcsolatukat, hogy mind a ketten jól érezzék magukat benne, olyan helyzetben kell lennie, hogy felismerje saját igényeit, ezeket nyíltan meg is mondja, és aktívan tegyen azok kielégüléséért. Szellemek, amiket én szabadítottam ki? Abban a kapcsolatban, amelyben a szenvedélybeteg férfi állapota dominál, a nő „előbbre lépése” miatt új szituáció áll elő: a nő kezébe vette saját életét, és ebből már nem akar engedni. Érdekeket, barátságokat fejlesztett ki. Megtette mindazt, amit tanácsoltak neki, és ezt – az első bizonytalan lépések után – tényleg önmagáért tette. Új, saját identitást nyert. Ha a partner fenn akarja tartani a régi munkamegosztást, ez konfliktushoz vezet. Igazi újrakezdés akkor lehetséges, ha a kitörő konfliktusokat megszüntetik, és új szereposztást találnak. Egyébként a nő elégedetlensége veszélyezteti a kapcsolatot. Az olyan bánásmód az asszonnyal, amelyik elvárja a régi viszonyok visszaállítását, a hozzátartozókat és a függőket olyan helyzetbe hozza, mint a bűvészinas: hívták az asszony erejét, de most ismét ellenőrzés alá akarják helyezni. A nedves alkoholisták feleségének arra kell törekedni, hogy felébresszék férjükben az egészség akarását. Amikor nedvesből száraz alkoholista lett, ismét a második sorba kell visszahúzódnia. A családi életet most már nem a szenvedély ellen, hanem az absztinencia

Asszony – Szenvedély – Szerelem

érdekében kell megszervezni. Azok az asszonyok, akik a személyes érdekeiket háttérbe szorítottnak érzik, ezt nyíltan mondják meg. Más, csoportbeli asszonyokkal kicserélve gondolataikat, vagy tanácsadó beszélgetésen, női társalgási körben megkaphatják a szükséges megerősítést. „Társfüggő” férfiak – van ilyen? Az asszonyok növekvő számban válnak szenvedélybeteggé, vagy rögzül bizonyos viselkedésmódjuk. Ennek ellenére a „társ­függőség” eddig „tipikusan női” dolog volt. Ez egyértelmű azoknál az asszonyoknál, akik a férjükön segíteni akarnak és felőrlődnek kapcsolatukban. A szenvedélybeteg asszonyokat a férjük hamarabb elhagyja, mint a feleségek a férjüket. Annál hamarabb elhagyják őket, minél kevésbé illik a viselkedésük a tradicionális asszonyképbe. Ezért él pl. gyakrabban egyedül egy nő, aki alkoholista, mint például egy evés­kényszeres, vagy egy gyógyszerfüggő. Kérdés, hogy a régi szabály: „A szoros partnerkapcsolatban élő betegnek több esélye van a gyógyulásra.” – érvényes­e a nőkre? Hajadonok pl. gyakrabban el tudják hagyni a dohányzást, mint a férjezettek. Szenvedélybeteg asszonyok – szoros kapcsolat esetén is – ritkán kapnak támogatást a férjüktől, mint a férjek a feleségüktől. Kevés férj kíséri el a feleségét az önsegítő csoportba, de 10 nő közül 9 megteszi ezt férjéért. Az asszonyok majdnem mindig a férjükkel együtt szánják rá magukat az absztinens életre, a férfiak csak ritkán. „Mit csináljak a te szenvedélyeddel?” – mondja a férfi, míg a feleség számára magától értetődő, hogy neki mit kell tenni a férje szenvedélyével, illetve annak legyőzéséért. És az ő munkája gyümölcsöt hoz a férfi terápiájának sikerében!

Forrás füzetek 6

GYEREKEK… A gyerek veszélyeztetettsége, vagy már majdnem függősége az egész családot érinti. Gondot és aggodalmat okoz a gyerekért. Bűntudat és szégyenkezés, kísérlet, hogy megértéssel, vagy erővel, vagy a szülői tekintélyre hivatkozva távol tartsák a gyerekeket a drogtól. A szülők felőrlődnek az erőt romboló és gyakran eredménytelen küzdelemben. A partnerkapcsolat szenved, a családi élet bűnbakot keres, vagy széthullik. Azok a szülők, akik gyermekük veszélyeztetett­ ségét felismerik, segítségre szorulnak. Létezik „Drogfüggő fiatalok szüleinek köre”, ahol támogatást kapnak, és tapasztalatcserére is van módjuk. Itt is többnyire nők vannak, akik az ifjúságért dolgoznak. A résztvevőknek legfeljebb a negyede férfi. Gyerekek… Szenvedélybeteg szülők gyerekei sokszor még felnőttként is szenvedik a következményeket: a (túl)éléshez korán megismertek olyan viselkedésmódot, ami megakadályozza, hogy elégedett életet élhessenek. Bizalmatlanság, beteges vágy az elismertség után, hogy csodálják, valószínűsíthetően kerülnek problémás (pl. szenvedélybeteggel) partnerkapcsolatba – ezek lehetnek az örökölt viselkedésminták.

BARÁTOK, KOLLÉGÁK, SZOMSZÉDSÁG… …mindnyájan többé­kevésbé intenzíven és tudatosan olyan magatartást vesznek fel, amivel vagy támogatják, vagy gátolják a szenvedélybeteg viselkedését. Az eddig vázolt viselkedésminták ebben a kapcsolatban ismétlődnek. Pl. a védő­ és megmentő fázis: egy kolléga beugrik az alkoholista

Asszony – Szenvedély – Szerelem

helyett és elvégzi a feladatát. Szemet huny a főnök is, a barátok és szomszédok is úgy tesznek, mintha semmit sem látnának. Éppen az alkohol és a gyógyszerek azok a drogok, amelyek a munkahelyeken gondot okoznak. Vannak programok és szemináriumok, ahol a megfelelő munkahelyi viselkedés megtanulható. „Nem akarom őt befeketíteni.” „Neki magának kell ezt tudni.” „Én is iszom, ő biztosan szomjasabb.” „Végül is rendes fickó.” Bizonytalanság, aggódás és sajnos közömbösség hátráltatják a hatékony és idejében adott segítséget. Ha a függő házasságban él, magától értetődő a felelősség elhárítása: „Hiszen nős ember”. Mindenki, aki hasonló gondokkal küzd, forduljon pszicho­szociális tanácsadóhoz. Tényleg nagyon nehéz egy felelőtlen függő embert a veszélyeztetettségére figyelmeztetni. Fel kell készülni egy beszélgetésre, de ehhez tájékozottság kell. Nem azért, hogy a másiknak a szenvedélyét bebizonyítsuk – ez reménytelen –, hanem hogy megértés­ sel, bizalommal, elfogadással találkozzon. A szenvedély-téma sajátos női szempontból Minden (drog)függő ember függő kapcsolatban él. Ez a mondat minden korlátozás nélkül érvényes. A nők jobban tudatában vannak az embertársaktól való függőségnek, mint a férfiak, és az ezen a téren jelentkező zavarok nyomasztóak számukra. Ezért az őket érdeklő témák közt első helyen áll a kapcsolattartási nehézség. Tudják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, ha egészségesnek és elégedettnek akarják érezni magukat. (Drog)függő férfiaknak később tűnik fel ez. A hivatásbeli gondok és a felmondástól való félelem az ő elsőrendű gondjuk. Gyakran mindkét fél függő a kapcsolatban. Sokszor megfigyelt kombinációk: alkoholista férfi és drogfüggő nő, vagy egy játékos és

Forrás füzetek 6

egy evőkényszeres nő élnek együtt. Mindegyikük kiválasztott egy olyan szenvedély magatartást, ami neméhez „passzol” tradicionális szerepük szerint és így „kiegészítik” egymást. „Emancipált” variáns végül, hogy mindketten ugyanattól a drogtól függnek. Ha az egyik állapota javul, vagy romlik, az hatással van a másik félre is. Így az egyik magával ránthatja a másikat. Számára sok ok van arra, hogy droghoz, vagy más szenvedély­viselkedéshez fogjon:  „Ezt a nyomorult életet már nem bírom.” (kitartás)  „Nem bírok egyedül lenni.” (együttlét az ivásban)  „Mennyire kihasználtál.” (bűn­vád, panasz)  „Valamire nekem is szükségem van.” (vigasz, érzelmi hiány pótlásának kísérlete) Emellett az asszonyok gyakran nem veszik észre saját függő­ ségüket. Fokozatosan a „társfüggő” szerepét veszik fel. Néhányan eltalálnak férjük alkoholizmusa miatt a tanácsadóhoz, és tablettákat szednek, hogy kitartsanak. Fokról fokra függővé válnak, és a tablettákat akkor is szedik, amikor a férj éppen absztinens, és ezt már nem veszik észre. Az eszköz-függőség és a világfájdalom inkább „férfi”, a „társfüggőség” inkább „női” tünet. Ilyen még a „kapcsolatszenvedély” is. A társfüggőség és a kapcsolatéhség nem olyan megbélyegző a nőkre, mint a drogfüggőség, vagy az alkoholizmus. „Nőiesebb” dolog szenvedni a kapcsolat miatt, mint az ital, vagy a sikertelenség miatt. És ebben a szociálisan elfogadott szerepben a nők vonzók. A „szenvedélyes kapcsolat” témája nő­specifikus bevezetés a függőség és a szenvedély témájához.

Asszony – Szenvedély – Szerelem

Forrás füzetek 6