Katona Brigitta*, Pónusz Mónika** BORÁSZATI CSOMAGOLÓANYAGOK INVERZ LOGISZTIKAI FOLYAMATAI Bevezetés Tanulmányunkban a borászati ellátási láncok vizsgálata során kiemelve a borászati csomagolóanyagok inverz logisztikai vonatkozásait az újrahasználható csomagolóanyagok elektronikus folyamatait mutatjuk be környezetvédelmi termékdíjuk és azonosíthatóságuk kapcsán. A logisztikában, így a borászati logisztikában is, az egyre fejlettebb információtechnológiának köszönhetõen jelentõsen lerövidül az egyes tevékenységek idõszükséglete, és így azok egyre hatékonyabbá válhatnak. Az internet, a vállalatok közötti és vállalatokon belüli elektronikus adat- és információáramlás számos logisztikai folyamatot, tehát az inverz logisztika szempontjából oly fontos újrahasználható csomagolóanyagok áramlásának nyomonkövetését és azok azonosítását is nagyban megkönnyítette.
A hagyományos és az inverz ellátási lánc kapcsolata Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy az ellátási lánc nem ér véget a fogyasztónál a csomagolóanyag-felhasználás szempontjából, hanem inverz logisztikaként a fogyasztói piac csomagolási hulladékát kezeli. Az újrahasználás és újrahasznosítás elvei alapján a másodlagos felhasználást kívánja elõsegíteni, ha ez nem megoldható, akkor az ártalmatlanításban segít.
* **
tanársegéd, Általános Vállakozási Fõiskola fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola
VÁLLALKOZÁS, SZEMÉLYISÉG, KULTÚRA
101
1. ábra A hagyományos és inverz logisztikai folyamat elvi váza
Forrás: Mosonyiné, 2006
Az inverz logisztika feladatai Az inverz logisztika fõ feladata a hulladékhasznosítás elõsegítése és az integrált hulladékgazdálkodásban való aktív részvétel.
2. ábra A hulladéklogisztika tágan és szûken értelmezett feladatai MENNYISÉGEK CSÖKKENTÉSE Reduction at the source
Begyûjtés
ÚJRAFELDOLGOZÁS Recycling
Szelektálás Elõkezelés Átmeneti tárolás Szállítás
HELYETTESÍTÉS KÖRNYEZETBARÁT ANYAGOKKAL Replacement
Feldolgozás
ÚJRAHASZNÁLÁS Reusing
Integrált hulladékgazdálkodás
Forrás: Déri Vándorffy, 2005
102
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/24
Az integrált hulladékgazdálkodás azon tevékenységek összessége, mely a hulladékos problémák környezetileg hatásos, gazdaságilag hatékony megoldását eredményezik. (Mosonyiné, 2008.) Déri András szerint az integrált hulladékgazdálkodást szûkebb és tágabb értelemben is meg kell vizsgálni. A szûkebb értelemben vett feladatok a konkrét anyagáramlással kapcsolatosak, melyek a következõk: begyûjtés, szelektálás, osztályozás, elõkezelés, átmeneti tárolás, tisztítás, szállítás, továbbítás, feldolgozás, újrahasznosítás, ártalmatlanítás, egyéb (adatkezelés, ellenõrzés, adminisztráció) (Déri Vándorffy, 2005). E felsorolás elemei a forrásként használt tanulmányokban megegyeznek, a tágabb értelemben vett feladatok esetében azonban már nincs ilyen egyetértés: egyes esetekben 4, máskor pedig 5 R-rõl beszélhetünk. Kiemelten a 4R-modellel foglalkoztunk, mely szerint elkülöníthetünk megelõzõ és utólagos feladatokat. Az elsõ megelõzõ feladat az alapanyagok arányának, mennyiségének csökkentése (reduction at the source), melynek alapelve a hulladék megelõzése. A borászatban erre kiváló példa a címkék grammsúlyának, a ragasztó mennyiségének csökkentése, csökkentett súlyú PET-palackok alkalmazása, vagy a csomagolás elhagyása, ahol az lehetséges. A második a megelõzõ feladatok sorában a hagyományos alapanyagok helyettesítése környezetbarát anyagokkal (replacement). Itt megemlíthetjük a környezetbarát hullámpapírból készült kartondobozokat, vagy az újrahasznosított zsugor- és sztreccsfólia használatát. A harmadik és egyben utolsó megelõzõ feladat az anyagok újrahasználása (reusing), melyre tipikus példa a többutas csomagolóanyagok használata. Ilyenek lehetnek az üveg boros palackok, mûanyag rekeszek, mûanyag kannák, raklapok. Ennek a módszernek az alkalmazása jelentõsen bonyolítja a fennálló logisztikai rendszert, hiszen a hagyományosan egyutas rendszereket kétirányúvá kell tenni (Mike, 2002). Az újrahasznált csomagolóanyagok esetében lesz igazán nagy jelentõsége a késõbbiekben majd ismertetésre kerülõ GLN (szervezetet, jogalanyt jelölõ) és GTIN (pl. terméket vagy újrahasznált csomagolóanyagot jelölõ) számnak. Segítségükkel válnak azonosíthatóvá és nyomon követhetõvé nemcsak a vállalkozások, de az egyes termékek és csomagolóanyagaik is. Az inverz logisztika utólagos feladata az anyagok feldolgozása, újrahasznosítása (recycling). Ebben az esetben a termék elveszíti eredeti funkcióját, a folyamat célja a még felhasználható anyagok visszanyerése. Amennyiben a visszanyerés megfelelõ minõségû, akkor felhasználható az eredeti rész gyártásához is. A feldolgozás többféle módszerrel történhet, melyek közös jellemzõje, hogy komoly mennyiségû erõforrás felhasználását igénylik, de ez a mennyiség még mindig kevesebb, mint amennyi az eredeti alapanyag elõállításához kellene (Réger, 2008).
Termékdíj és hulladékkezelés – kettõs kötelezettség A termékdíj gyakorlatilag szabályozza a potenciálisan kockázatot jelentõ termékek fogyasztását áruk drágítása révén. Lehetõség szerint a helyettesítõ termékek fogyasztását segíti elõ, így befolyásolva mind a fogyasztók, mind a gyártók és forgalmazók magatartását. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos gazdasági szabályozás fõ célja a hulladékkeletkezés csökkentése, illetve a keletkezett hulladék hasznosítási arányának növelése (eltérítése a hulladéklerakóktól). Utóbbi esetben a termékdíj gazdasági ösztönzõ jellege profitorientált vállalkozások számára abban rejlik, hogy a díjfizetés által érintett vállalkozások alapvetõen két lehetõség között választhatnak: vagy kifizetik a termékdíjat, vagy vállalják, hogy saját költségükön önálló szervezésben, vagy egy erre szakosodott koordináló szervezet megbízásával megoldják az általuk forgalomba hozott termékek hulladékának hasznosítását, illetve gondoskodnak a termékek meghatározott mértékû újrahasználatáról.
VÁLLALKOZÁS, SZEMÉLYISÉG, KULTÚRA
103
A termékdíjrendszer abban az esetben ösztönzi a vállalkozásokat, ha az egységnyi termékdíj magasabb, mint a hulladék kezelésének költsége (KvVM, 2009). A fent említettek alapján a borászati vállalkozásoknak is kettõs kötelezettségük van csomagolóanyagaikat illetõen. Egyrészt környezetvédelmi termékdíj fizetésére kötelezettek, melyet a 2008. évi 69. törvény a környezetvédelmi termékdíjról szabályoz, másrészt hulladékkezelési kötelezettségük is van, mely szintén törvényileg szabályozott. A termékdíjköteles termékek között szerepel többek között a csomagolás, melynél megkülönböztetünk kereskedelmi és nem kereskedelmi csomagolást. A megkülönböztetés szükséges, mivel más díjtételek vonatkoznak rájuk. Csomagolási díjtételek A csomagolások után a borászati vállakozások tömeg alapon (a csomagolás anyaga szerint) és darab alapon (kereskedelmi csomagolás után) is fizetnek termékdíjat. A darab alapon fizetett terméldíjak:
• H-díjtétel: hasznosítási díjtétel • E1-díjtétel újrahasználatra ösztönöz • E2-díjtétel A csomagolóanyagot gyártó vagy behozó kötelezettsége a H, E1, (E2)-díjtétel. A kereskedõ kötelezettsége: E2-díjtétel. A termékdíjtörvény mentességet nyújt bizonyos feltételek teljesítése mellett a fizetési kötelezettség alól, így kívánja (mint azt már említettük) az újrahasználatra ösztönözni a vállalkozásokat. Újrahasználható csomagolások esetén például az E1- és E2-díjtétel 100%-a levonható. Ez azt jelenti, hogy az újrahasználható csomagolások termékdíjának fizetése egyenleg alapján történik, a kibocsátott mennyiségbõl levonásra kerül a visszagyûjtött mennyiség, és csak a nem visszagyûjtött csomagolás után kell termékdíjat fizetni.
104
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/24
Termékdíjas adatszolgáltatás és adatáramlás 3. ábra Termékdíjas adatszolgáltatások és adatáramlás
K ÖR NY EZ ET V ÉD EL M I ÉS VÍZ Ü G Y I M IN IS Z T ÉR IU M
F õ f elü g ye lõ s ég , fe lü g ye lõ sé g ek
e- KT I nf or m at ik ai R en dsz er
IM PO RT E SE TI A D ATL AP
ÜG YF ÉL ( K ÖTELE ZETT )
B EJ EL EN TÉ SEK , H AV I É S N EGY ED É VE S BE VA LL ÁS
VÁ M ÉS P ÉN Z ÜG YÕR SÉ G
Forrás: Halpert Kelemen Kiskovács, 2006 2008. január 1-tõl a borászati vállalkozásoknak a termékdíjjal kapcsolatban a VPOP felé van bejelentési kötelezettségük. Ez jelenti egyrészt a szükséges azonosítószámok igénylését, valamint adatszolgáltatási, fizetési és nyilvántartási kötelezettségeket is. Az ábrán jól látható, hogy az egyes szervezetek adatait és információit egy közös informatikai rendszer kezeli. A termékdíjbevalláshoz elsõként szükséges vámazonosító szám (VPID) a VPOP-tõl elektronikus úton igényelhetõ, majd a kapcsolattartás is ezen a módon történik. Kiemelten fontos az elektronikus azonosító számok közül a GLN- és GTIN-szám, melyeket a GS1 Magyarország biztosít a vállalkozások számára. A GLN (globális szervezet és hely azonosító szám) és GTIN (globális kereskedelmi áruazonosító szám) számok mögött található információk és adatok nemzetközi elérhetõsége internet segítségével, az ún. GEPIR (Globális Elektronikus Partner Információs Nyilvántartás) rendszeren valósul meg.
GLN- és GTIN-szám jelentõsége az újrahasználható csomagolások nyomon követésében A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos jogszabályok elõírják a GLN- és GTIN-számok használatát. A cél az volt, hogy a termékdíjas, valamint a hulladékgazdálkodásban érintett szervezetek, vállalkozások, a termékdíjköteles termékek és a belõlük keletkezett hulladékok azonosíthatóak, a termékdíjfizetéssel kapcsolatos tevékenységek és folyamatok átláthatóbbak és nyomon követhetõbbek legyenek. Mindkét szám közös jellemzõje, hogy numerikus karakterekbõl állnak, 13 számjegy hosszúak, a GS1 által meghatározott 3 karakteres prefixszel kezdõdnek és egy ellenõrzõ számmal fejezõdnek be. A GS1 Magyarország biztosítja a GLN szervezetazonosító szám használatát, melynek igénylése egyszeri alkalommal történik és kötelezõ.
VÁLLALKOZÁS, SZEMÉLYISÉG, KULTÚRA
105
4. ábra Globális szervezetazonosító szám
Forrás: GS1 Hungary, 2009 A GLN-szám a hazai környezetvédelmi termékdíjas szabályozásban a termékdíjfizetésre kötelezett vállalakozások, illetve más, a szabályozásban résztvevõ szervezetek (koordináló szervezetek, hulladékégetõk) egyértelmû és globálisan is értelmezhetõ azonosítását biztosítja a vámhatósággal, valamint a környezetvédelmi és más hatóságokkal történõ kommunikációban. A vállalkozások kötelesek a vámhatósághoz bejelenteni, ha termékdíjköteles termékkel folytatnak tevékenységet (pl. újrahasználható csomagolás), és azokat a VPID- és GLN-számuk alapján veszi nyilvántartásba és tartja nyilván. Szintén a GLN szám alapján tartja nyilván a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a termékdíjra kötelezetteket. A GLN helyazonosító szám fizikai helyek, funkcionális egységek azonosítására szolgál. Például telephelyek, raktárak, hulladék kezelésének fizikai helyének azonosítására is szolgálhat (GS1 Hungary, 2009).
106
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/24
5. ábra Globális szervezetazonosító szám
Forrás: GS1 Hungary, 2009 A GS1 cégprefix, a helyreferencia szám és az ellenõrzõ szám alkotja a helyazonosító számot, amelyet a GS1 cégprefixbõl lehet képezni 6-10 karakter segítségével, attól függõen, hogy hány egységet kívánnak azonosítani. A GTIN-szám a hazai termékdíjas szabályozásban a termékdíjköteles termékek egyedi, egyértelmû és globálisan is értelmezhetõ azonosítását biztosítja a hatóságokkal történõ kommunikációban. Bármely kereskedelmi árura, így az újrahasználható csomagolási összetevõkre is kiadható kétféleképpen, melyet a 6. ábra szemléltet (GS1 Hungary, 2009).
VÁLLALKOZÁS, SZEMÉLYISÉG, KULTÚRA
107
6. ábra Újrahasználható csomagolási összetevõk GTIN-számának lehetõségei
Forrás: GS1 Hungary, 2009 Az ábrán látható elsõ esetben a vállakozás kéri a számképzést, ha saját, egyedi márkázott, csak maga által használt újrahasználható csomagolási összetevõt szeretne használni. Ebben az esetben cégprefixet kér, és a GTIN-szám a GS1 prefix (599) után mindig a vállalkozásnak kiadott cégprefixszel folytatódik. A cégprefix meghatározott mennyiségû GTIN-szám képzésére szolgáló számtartományt jelent, melybõl az igénylõ maga képezhet számot, melyet nem köteles visszajelenteni a GS1-nek. A második és harmadik esetben a GS1 központilag adja ki a GTIN-számot. A második példa szabványos, több felhasználó által is használható újrahasználható csomagolás GTIN-számát mutatja. A kiadott szám az országprefix után mindig 6666-tal kezdõdik. A szabványos, több felhasználó által használt csomagolások számai és adatainak nagy része megtalálható a mindenki által elérhetõ Göngyöleg RTI katalógusban. (Amennyiben nem található ott, felvetethetõ.) A harmadik GTIN-szám szintén központilag kiadott: a vállalkozás egyedi, márkázott csomagolást használ, és nem kér cégprefixet. Ilyenkor a 6699 számok jelölik a márkázott csomagolási összetevõt (GS1 Hungary, 2009). Az újrahasználható csomagolóeszközöknek két GTIN-száma is lehet. Az egyiket a csomagolóeszköz gyártója adja ki az üres csomagolóeszközre mint saját termékére, ilyenkor a szám terméket azonosít. A másik GTIN-szám pedig csomagolási célra használt újrahasznált csoma-
108
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/24
golást jelent, tehát ilyenkor csomagolást azonosít. Megjegyzendõ, hogy csomagolásként csak egyetlen GTIN-szám létezhet, hiszen (mint már említettük) egyedi azonosítás történik.
Felhasznált irodalom Déri András Vándorffy István (2005): A bõvített ellátási lánc. Budapest, MLE Logisztikai évkönyv. Halpert Dániel Kelemen István Kiskovács István (2009): A termékdíjas szabályozás aktuális kérdései. KvVM elõadássorozat. Kohut Zsófia Nagy Adrienn (2004): A visszutas logisztika. Egy fogalmi keret. 54. számú Mûhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék. Mike Gábor (2002): A logisztika környezetvédelmi kérdései és a Reverse Logistics. 19. számú Mûhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék. Mosonyiné Ádám Gizella (2006): A környezetvédelem és az inverz logisztika. EU Working Papers, 4. Mosonyiné Ádám Gizella (2008): Inverz logisztikai láncok mûködése és optimalizálási szintjei. EU Working Papers, 1. Réger Béla (2008): Bevezetés a logisztikába. Budapest, ÁVF elõadás. Internetes források http://www.vam.hu/ http://www.kvvm.hu/ http://www.gs1hu.org/
VÁLLALKOZÁS, SZEMÉLYISÉG, KULTÚRA
109
110
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/24
