Bevezető. Mi félszavakból is... Hanyas vagy? 28-as? Mi félszavakból megértjük egymást hangzott el Szilágyi Györgytől a Kossuth rádióban

Bevezető 

Bevezető Mi félszavakból is...  „Hanyas vagy? ’28-as? Mi félszavakból megértjük egymást” – hangzott el Szilágyi Györgytől a Kossuth rádióban. És Te hányas vagy? ’38-as? Aki üres, mélybarna malátakávén nőttél fel, karácsonykor húsz felé osztottatok egy narancsot és láttad azokat a bronzcsizmákat ott a Téren, amikor pár napra azt hihettétek van Szabadság? Hányas vagy? ’48-as? Láttad apádat a lesöpört padlás porában ülve, még érted a szót: „feketevágás”? Nyertél felvételt segédmunkásnak egyetem helyett, majd sétáltál be az egyetemre, hisz segédmunkás vagy? Hányas vagy? ’58-as? Érezted magad becsapottnak, amikor ráébredtél, hogy egyre később és később mehetsz nyugdíjba, de megélni nem fogsz belőle, mert neked már esélyed sincs „öngondoskodni” idő híján, de legalábbis szinte lehetetlen a szüleidet és gyerekeidet egyaránt támogatva. Hányas vagy? ’68-as? Mondták neked, hogy légy türelemmel, majd kineveznek? Mert a kor és a tapasztalat... az még hiányzik belőled. De nyelvet tanulni nem zavart el senki. Majd várván türelmesen, láttad egyszer csak, hogy pelyhedző állú titánok utasítanak már rendre és vis�sza, mert őket kinevezték?

1



2011. január |

 Bevezető

Hányas vagy? ’78-as? Érezted, hogy bárcsak pár évvel előbb vagy később születtél volna, mert a nagy átalakulás idején az osztozkodásból és lehetőségből kimaradtál, de ebből a szabad vándorlásból is, ami a most huszonévesek lehetősége? Hányas vagy? ’88-as? Dolgoztál félállásban 10-12 órát, mert a cégnek így jobban megéri? Álltál be a menzasorból rögtön a munkanélküliek hajnali sorába? Hányas vagy? Édes mindegy. Kijutott nekünk. No, most akkor mit csináljuk? „Ez az élet, Babolcsai néni!” Biztos? Ez az élet? Sodrásában, örvényében ennyik lehetünk csak? Elszenvedői? Vagy erőnkké fordíthatjuk a folytonos változást? Mert volt jó is benne, igaz? Hányas vagy? ’38-as? Láttad Latinovitsot Cipollát játszani, vagy Darvast az Egy őrült naplójában, és azt a legendás Hamletet Gábor Miklóssal? Hányas vagy? ’48-as? Hordtál nyugati csomagból szerzett nejlonharisnyát és dzsörzé ruhát, üvöltötted teli torokból Illésékkel, hogy „je, je, je” és „bár tudnám hova, de hova jutok”? Hányas vagy? ’58-as? Örültél a lakáskiutalásnak vagy építettél családi házat kalákában? Hallgattad Antoine és Désiré-t Cseh Tamástól vagy az ABBA számokat BRG magnóról? Hányas vagy? ’68-as? Láttad széthordani a Falat? Ha azt mondom piknik, rávágod: páneurópai? Hányas vagy? ’78-as? Épp túl a húszon a teljes napfogyatkozás? Mintha a Koponyák hegyén álltál volna majd 2000 évvel azelőtt, csak most sörrel a kézben. „Balatoni nyár.” A kúszó sötétség és a feltámadó szél. Vele. Emlékszel? Hányas vagy? ’88-as? Már ki sem kell lépned a szobából, hogy bevásárolj, kifizesd a közműdíjakat, koncertjegyet és könyvet vegyél. Bárkivel barátkozhatsz a világban, hozzá is mehetsz vagy élhetsz papír nélkül,

2

| 2011. január

Bevezető 

főképp, ha regisztrált a Twitteren, hogy rátalálj. Érezted már a bárholjelenlét lehetőség-szabadságát? Érezted, hogy minden csak rajtad áll? Ez is az élet. Néha tülekedő, máskor tolakodó, aztán csöndes. Tivornyás és toros, olykor elmélkedő. Neki, Neked, Nekem... Nekünk. Hányas vagy? Ugye, mi félszavakból is megértjük egymást?  A Minerva Capitoliuma kezedben tartott számának cikkei a Változás arcait mutatják be számodra. Írunk róla a mindennapok valóságából szemlélve a történéseket, és a transzcendenssel együtt lélegezve. Jó felfedezést, tartalmas órákat kívánok Neked! Hantos Gyöngyi Felelős szerkesztő

3



2011. január |

 Bevezető

A változásról szóló számot írták: Antal Béla – 36 éves, egri születésű, egy gyermek édesapja. A Transzcendentális Meditációt 1992-ben sajátította el Egerben, a TM-Szidhi programot 1994 óta gyakorolja. 1993. április 3-án – egy sporttáskával a kezében – költözött fel Budapestre, és 1998-ig a Maharishi Alapítvány alapítójaként a civil szférában tevékenykedett, ennek részeként 4 hónapot töltött a hollandiai Maharishi Védikus Egyetemen. 2000. július 6-án alapította a tminfo.hu portált, melynek jelenleg is főszerkesztője. 1998 és 2005 között „utazóként” Európát járta, majd 2005-ben megalapította a Silihost Kft.-t. Jelenleg saját vállalkozásában dolgozik, a tminfo.hu portálon kívül a live.vedaradio.hu webrádiót, valamint a silihost.net vállalati blogot szerkeszti. Üzenete a Minerva olvasóinak: „Mint a fa magjában lévő üresség, amely magában rejti az egész fa kibomlásának lehetőségét, a megnyilvánulatlanság mezején az üresség tapasztalata magában rejti a teremtett világban létező összes dolog eleven lehetőségét. Erről a szintről nem kell keményen dolgoznod, hogy valamit is elérj. Csak vágynod kell, és a természeti törvény kiszolgál. Ez az a tudás, amit szeretnénk, ha a gyermekeink élveznének – most és minden eljövendő nemzedékben.” – Maharishi. Dusik Andrea – Vezető pénzügyi tanácsadó - „Amit egy nő igazán akar, azt mindig el is éri. Amit igazán birtokolni szeretne, azt meg is szerzi. Korunkban ez annyit változott, hogy ezen az „akarom-listán” az első helyre a nőknek – Neked is - a saját vagyon megteremtését kell tenniük. Minél többen és minél előbb ismerjük fel az önálló vagyonteremtés szükségességét, annál magabiztosabban élhetjük meg jelenünket, tervezhetünk, és vághatunk

4

| 2011. január

Bevezető 

neki a jövőnek. Mert Te is akkor leszel szabad, ha van saját szobád és saját pénztárcád. Ehhez adok a Minervában praktikus mit-és-hogyan ötleteket.” Hantos Gyöngyi – A Lady User számítástechnikai blog háziasszonya és a Minerva Capitoliuma felelős szerkesztője – Mostanában egyre többször kérdezem magamtól és kérdezik tőlem: „Ha a pénz nem számítana, ha azt tehetnéd, azzal foglalkozhatnál, amit igazán szeretsz, mit csinálnál?” Először magamnak sem mertem bevallani, másnak még úgy sem: „Olvasnék.” Igen, olvasnék szépirodalmat, szakirodalmat, útleírást, bármit... A család szerint „betűmániám” van. A villamosról kitekintve olvasom a feliratokat és utcanév táblákat, ha épp nem könyvet olvasok, mert az mindig van nálam, hogy hasznosítsak minden várakozásra egyébként eltékozolt élet-percet. Olvasok a konyhában főzés közben, és valószínűleg azért nem vezetek szívesen autót, mert aközben nem tanácsos olvasgatni. Átolvastam az iskolai szüneteket, a pad alatt rejtegettem az olvasnivalóm órákon, tökélyre fejlesztve a könyválcázás tudományát. Megszereztem pár képesítést (tanár, informatikus-könyvtáros), szakmai blogot indítottam, hogy „alibim” legyen a folytonos olvasásra. Jut eszembe! A felelős szerkesztő is olvas. Úgyhogy azt csinálom, amit igazán szeretek. És kívánom minden HősNőnek, hogy megtalálja és csinálja azt, amit valóban szeret! Jakab Gyöngyi – az Újrakezdő Nők mentora, főiskolai óraadó – Többnyire örömmel és egyre tudatosabban élem a szerepeim: társ, anya, anyós, meny, nagymami, barátnő és még amit akarok. Barátnőim közül jó néhány még csak vár arra, hogy teljesüljenek a vágyai. Én nem akartam tovább várni. Magam vettem kézbe a dolgaim intézését. 5



2011. január |

 Bevezető

Te megkapod az élettől azt, amit szeretnél? Ott élsz, ahol akarsz, azt a munkát végzed, amit szeretsz? Kapsz értő figyelmet és annyi fizetést, amennyit megérdemelsz? Dicséretet, támogatást és olyan gyermeket, akire büszke lehetsz? És szeretnél több időt, hogy végre az álmaiddal és önmagaddal törődj? Képzeld el, hogy mindezt megkapod! Ugye már most, milyen különös érzéssel tud eltölteni, ha a vágyaidra gondolsz? Az önmagam megismerésével kezdődött minden. Újra kitaláltam magam, és működik. Nem várok a következő életemig. Kelemen Kata – 2 gyermekes anyuka, végzett jogász és majdnem végzett közgazdász. Jelenleg otthon lévő gyakorló káoszmenedzser, sok-sok elvégzetlen feladattal, néha kivégzett idegrendszerrel. Utálja a „Nem értem, miért van ekkora kupi, amikor egész nap itthon voltál!” mondatot, de szereti elalvás előtt összedörzsölni a talpait. Rendrakásból elégséges, de öniróniából ötös. Vagyis ötös alá. Mert mindig van hová fejlődni...” Kata a Minerva témáinak könnyed oldalát mutatja meg, hónapról-hónapra. Márton Anikó – A Tudatos Lét online magazin főszerkesztője – 2009 nyarán érlelődött meg a gondolat, hogy szeretnék egy olyan „zöld” oldalt, ami még nincs. Bár van sok oldal, ami környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel, alternatív gondolkodásmóddal foglalkozik, de azt tapasztaltam, hogy ezek vagy nagyon technikai jellegű információs portálok, vagy nagyon egy téma köré csoportosítják tematikájukat. Én szerettem volna egy olyan átfogó képet, talán inkább gondolkodásmódot, szemléletet mutatni és képviselni, ami mindenki számára érthető, és bár van benne építészet, technika is, de más megközelítésben.

6

| 2011. január

Tartalomjegyzék 

Az oldal tematikája, cikkei tudatos gondolkodásra, életvitelre serkentenek. A mindennapi életünk, tetteink, gondolataink átgondolására és szükség esetén megváltoztatására. Valamint bemutatják azokat a programokat, lehetőségeket, amelyek elérhetőek, alkalmazhatóak. Idealistaként abban hiszek, hogy sikerül megváltoztatni az emberek gondolkodását, negatív gondolatait és sikerül a Földet és a jövőt is élhető létként a jövő nemzedékének meghagyni. Hiszem és tudom, hogy jó dolgot kezdeményeztem és minél több emberhez jutnak el az információk, lehetőségek akár az én oldalamon keresztül, akár más hasonló oldalakról, annál nagyobb esély van a fenntarthatóság irányába haladni. Nem vagyok borúlátó, és nem a pesszimizmus a jellemző rám, de ahogy ásom bele magam egyes témákba, szakelőadók anyagát látom, olvasom, nagyon ijesztően hat néhány dolog. Sokszor érzem, hogy egy irányított világban élünk, felfoghatatlan fejlődést értünk el, és sodor, sodor magával a lendület. Ennek mindenképpen megálljt kell parancsolni. És nem, ez nem azt jelenti, hogy jajjj de jó lenne ismét úgy élni, mint 20-30-40 éve, hajnalban kijárni a földekre, és kapálni, kaszálni, libát tömni stb. Az én meglátásom és véleményem az, hogy nagyon nem jó ez a mostani világ, és vissza kell térni a természet közeli élethez. Tiszteletben kell tartani, hogy a Föld bár óriási kincsek és energiák birodalma, de ha rosszul bánunk vele, ha kihasználjuk, ha csak elveszünk ezekből a kincsekből, de vissza nem juttatunk semmit, akkor jelenlegi formájában össze fog omlani az élet. Ezért kell tenni mindenkinek, hogy ez ne történjen meg. Mátyás Anita – A Nevedben A Sorsod című weboldal tulajdonosa - Már gyerekkoromban is a növények és az emberek érdekeltek legjobban. Rajzoltam, festettem őket, írtam róluk. Gyógyító vagy kerítésmászó akartam lenni... (a szomszédnak csudaszép őszibarackjai voltak).

7



2011. január |

 Bevezető

Van sok szakmám és végzettségem. Voltam telefonközpontos, metró-segédvezető, villamosvezető, bolti eladó és sok-sok évet dolgoztam a vendéglátásban is. Gyerekkorom óta tanulom a csontkovácsolást és a gyógynövényismeretet. Később kezdtem el foglalkozni ólomüvegezéssel, üvegfestéssel, bioenergiával, ásványokkal, számmisztikával, névelemzéssel, Tarot-val, pozitív gondolkodással… Elvégeztem a Darnel Tréninget, az Agykontroll tanfolyamot, a Táltos Iskolát és mindenféle ezoterikus tanfolyamokat, mind-mind olyat, ami az önfejlesztés, a lélek és a test gyógyulásának és öngyógyítás beindításának lehetőségét adta. A Minerva Capitoliumában a számmisztika segítségével – a mindennapok kiszámolható, segítő rezgéseinek kihasználására és a „rossz” napok elkerülésére, szeretném felhívni a figyelmet. Skultéty Andrea – FengShui tanácsadó – Életem legfőbb vágya az anyagi függetlenségem megteremtése. A FengShuira, mint módszerre tekintek, mely támogat célom elérésében. Rengeteg erőt merítettem belőle, hogy negyvenéves nőként, két évtizednyi „biztos” alkalmazotti létből, a „bizonytalan” vállalkozói világba lépjek. A FengShui nem más, mint a józan paraszti ész ősi, sokrétű hasznot hozó tudománya. Egyszerűen imádom! Hosszú szakértői tapasztalatom alapján elmondhatom: lépésről-lépésre haladva céljaink felé minőségi életet élhetünk a tudatos térrendezést használva. Arra törekszem, hogy a FengShuit minél szélesebb körben ismertessem meg, elsősorban azokkal a nőtársaimmal, akik hajlandóak cselekedni saját boldogulásuk és boldogságuk érdekében. Hálás vagyok klienseimnek, mert hozzásegítenek saját célom eléréséhez, így én adva kapok.

8

| 2011. január

Bevezető 

Vidi Rita – A HősNők.hu és a Minerva Capitoliuma főszerkesztője – Rita már kislány korától a könyvek és az olvasás bűvöletében élt, később pedig már a magyar Agatha Christie-nek készült. De aztán az élet egy óriási vargabetűvel ajándékozta meg: korán férjhez ment, gyereket szült, majd kétkezi munkásként dolgozott egy autóipari cégnél. Később minőségbiztosítási tanácsadóvá lépett elő, és a minőség javítására, a folyamatos fejlődésre való állandó törekvés rányomták bélyegüket az életére is. Rita mindig, mindenben a jobbat kutatja, majd a közérthetőbbé tételt célozza meg. Két könyve jelent meg: a Hagyd a dagadt ruhát másra! – a női időgazdálkodásról szól, hogy a nők könnyebben és egyszerűbben találják meg az életükben a harmóniát; a Hogyan váltsuk valóra vágyainkat? – célkitűzést és megvalósítást egyszerűbbé tevő könyv pedig a célok megvalósításának eddig eltitkolt láncszemeit tárja a női olvasók elé. A Minerva Capitoliumát is azon nők számára hozta létre, akik már érzik a saját tudatosságukat, de szeretnék egyszerűen, közérthetően, hasznos tanácsokkal tűzdelve megkapni a folyamatos fejlődésükhöz szükséges inspirációt.

9



2011. január |

 Bevezető

Tartalomjegyzék  Mi félszavakból is... /Bevezető/

1

A változásról szóló számot írták

4

Tartalomjegyzék (itt vagyunk most)

10

Ne légy béka!

11

Az újrakezdők nem küzdők

25

A változás belülről kezdődik

29

Örökkön-örökké

36

VÁLTOZÁS – Maga, az ÉLET

45

Amikor a változás nagyon nem jó

51

Hogyan űzheted el az ügyfeleidet...

56

Hová lett a sajtom?

61

Az Ó, az Új, és a Galamb

63

A háziasított technika...

66

Számmisztika varázstábla

71

Egy valami állandó...

74

Előzetes

79

Jegyzetek, ötletek, felismerések

81

Impresszum

86



 10 |

2011. január

Különvélemény 

Különvélemény Ne légy béka!

avagy A változás pszichológiája Vidi Rita írása

 Amikor Barack Obama választási kampányának a Change (Változás) szót adták hívó szóként, sokan, még nálunk is felkapták a fejüket, és elégedetten csettintettek: „Hmm, igen, ez jó.” Tényleg jó volt ízlelgetni, kiejteni és érezni a mögötte lévő hatalmas és olykor talán félelmetes erőt: változás. Annyi mindennek kellene megváltoznia az életünkben, nem igaz? Számba vetted már valaha tételesen, hogy miben és milyen minőségben szeretnél változást? Tudod mit? Ne is menj most tovább! Lapozz az Ötletek, felismerések oldalakhoz, és írd le magadnak azt a 10 dolgot, amiben változást szeretnél a jövőben! Például: • Több fizetést akarok. • Kedvesebb főnököt akarok. • Jobb gazdasági körülményeket akarok. • Új kapcsolatot akarok. | 11



2011. január

 Különvélemény

• • • • •

A gyerekemnek boldogabb jövőt akarok, mint amilyen ez én múltam volt. Kevesebb problémát akarok. Kisebb rezsiköltséget akarok. Kiskutyát akarok – a kismacska helyett. És így tovább...

Tíz tétel elég lesz kezdésnek. Biztosan észrevetted, hogy az „akarom” szót használtam a tételek végén, és még véletlenül sem a „szeretném” szót. Ez utóbbi talán nőiesebb, viszont kevésbé célravezető. A „szeretném” a vágyak szava, az „akarom” a cselekvés szava. Abszolút lehetségesnek tartom, hogy akár egyetlen szócserével változást lehet generálni az életünkben, és ez sem erőfeszítésbe, sem pénzbe nem kerül. Azt mondják a kimondott szónak ereje van, a leírtnak meg akkor pláne. De menjünk tovább, mert nagyon sok a dolgunk még a változással!

A változás pszichológiája Biztos vagyok benne, hogy ismered a béka és a forró víz esetét: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis béka. Ez a béka, egy nagy lábosban úszkált, a kellemesen szobahőmérsékletű vízben. Jól érezte magát, mivel szeretett úszkálni, és szerette a víz hőfokát is. Gondtalanul pancsolt, meg volt elégedve az életével. Bár a béka nem látta, de valaki a lábos alatt bizony bekapcsolta a tüzet, és lassú lángra vette. Néhány perc múlva a béka azt érezte, hogy a víz jólesően melegszik. Mivel nem volt tudatában annak, hogy mi okozza ezt a kellemes melegedést, csak örülni tudott az apró változásnak.

 12 |

2011. január

Különvélemény 

Elégedetten hümmögött maga elé, és boldogan konstatálta, hogy a változás jó, a változás kellemes. Eddig is szerette a víz hőfokát, de ezzel a pár fokos emelkedéssel tényleg a teljesség köszöntött be az életébe. Újabb néhány perc elteltével a víz persze tovább melegedett a béka körül. A béka észlelte a további változást, elgondolkodva pislogott egyet-kettőt, majd tovább úszkált. „Semmi rendkívüli nincs a víz hőfokában – gondolta –, nekem ez tetszik.” Tíz perc múlva a víz már kezdett kellemetlenül meleg lenni. A béka így morfondírozott: „Ha eddig kibírtam, tovább is kibírom. Bármikor kiugorhatnék, de még nem teszem, nem mozdulok, mert ha közben elkezdene visszahűlni a víz, akkor kiderülne, hogy feleslegesen ugrálgatok, és a végén még butának nézne valaki.” Telt-múlt az idő, a béka pedig szépen, lassan, észrevétlenül megfőtt. Csak addig élt boldogan, amíg meg nem halt. A mese nem mese, hanem tudományos kísérlet. Ha egy békát odateszel „főni”, akkor bután pislogva megvárja, amíg megfő. De ha forrásban lévő vízbe beledobod a békát, akkor úgy kiugrik, mint egy ugróbajnok. Ráadásul olyan rövid, szemvillanásnyi pillanat alatt képes reagálni, hogy még csak meg sem égeti magát a forró vízzel. Hát, itt van a probléma a változással: ha lassú, észrevétlen, akkor akár még negatív változásokat is eltűrünk – mert bizony nagyon könnyű megtalálni az analógiát az ember és a béka esetében ebben a sztoriban –, de ha durva változásokat szenvedünk el, akkor képesek vagyunk gyorsan reagálni, és épp bőrrel úszhatjuk meg a „kalandot”. Tudom, hogy ez egy olvasnivaló, amit a kezedben tartasz, és nézd el nekem, hogy már megint megállítalak, de most arra szeretnélek kérni, hogy állj meg egy pillanatra, csukd be a szemed, és gondolj vissza olyan

| 13



2011. január

 Különvélemény

szituációra az életedben, amikor az egyre melegedő vízben ülő béka tipikus esetét valósítottad meg! Biztosan volt ilyen. Lehet, hogy olyan is eszedbe jut, amikor a forró vízbe dobott béka szituációjára ismersz saját életed egy-egy múltbéli eseményében. Ez nem csoda, ez a változásokkal kapcsolatos lelki-agyi mechanizmusunk. Mindannyian így működünk. Így tudunk egyre inkább elszegényedni, de akár egyre gazdagabbak is lenni, így tudunk egyre rosszabb párkapcsolatokra szert tenni, és bizony így tudjuk szemünk elől téveszteni a gyerekeinket, akik aztán valami bajba kerülnek, ami miatt magunkat vádoljuk. Ez a mechanizmus az önigazolás és racionalizálás mechanizmusa. Nincs ember a Földön, aki ennek ne lenne fekete öves nagymestere. Nézzük meg, hogyan fest ez tudományosan és a gyakorlatban!

Egy játék, ami megváltoztatta az emberi gondolkodásmódról alkotott elképzeléseinket

1979-ben egy Martin Shubik nevű fiatalember egy házibuliban újraírta az emberiség gondolkodásmódjának történelmét. Arról nem szól a fáma, hogy esetleg unalmas volt-e a buli, vagy nem volt elég széplány a környéken, de tény, egyszer csak mindenki egy licitálós játék kellős közepén találta magát. A játékban eladó egy dollár. Egy darab egydolláros bankjegy. Az értéke kereken 1 dollár, tehát nem egy 1 dollár értékű tárgyról van szó, aminek eszmei értéke lehetne akármennyi, hanem konkrétan és kereken 1 dollárról van szó (nálunk tízezresekkel szokták bizonyos sikertréningeken játszani).

 14 |

2011. január

Különvélemény 

Az 1 dollár kikiáltási ára 1 cent, és bárki licitálhat, aki jelen van. A játék érdekessége az, hogy nemcsak a nyertes – legtöbbet licitáló – fogja kifizetni a licitje összegét, hanem a második helyezettnek is fizetnie kell, a saját licitjének összegét. Tehát a kikiáltó már akkor is „jól jár”, hogy ha a nyertes 51 centért elviszi a dollárt, hiszen ebben az esetben a második helyezett 50 centet fog érte ajánlani, és a szabályok szerint kifizetni is. A játék elkezdődött. 1 cent, 5 cent, 10 cent, és az izgalom a tetőfokára hágott. Hiszen itt valaki nagyon jó vásárt fog csinálni, jóval kevesebbért fog 1 dollárhoz jutni, mint amennyit az ér! Oké, a kikiáltó, Martin is valószínűleg jól fog járni, mindenki áldani fogja, amiért ilyen jó kis játékot talált ki, és akár még kereshet is az „üzleten”. A házibuli sok-sok vendége közül nagyon sokan az elején elkezdtek lemorzsolódni a játékból, és az első lélektani, 51 centes határig már csak nagyon kevesen jutottak el. A szemlélők visszafojtott lélegzettel figyelték a játékot, a kezdeti zsivaj elült, pisszenést sem lehetett hallani. Ekkor jöttek rá ugyanis, hogy ha ennél tovább megy a játék, akkor a kikiáltó pár perc alatt nagyon jól fog keresni: játékosan fog többet kapni az egy dollárért, mint amennyit az ér, hiszen a nyertes és a második helyezett is fizetni fognak! Bár most még csak nullszaldós a kikiáltó, de ahogy a versenyzők eltökélt arca elárulta, lesz itt még nyereség is! Mi lett volna, ha 100 dollárossal indítják a játékot?! Jóval csendesebben, de ment tovább a játék. 80 cent, 85 cent, 90 cent... Már csak két játékos maradt, mindketten feszültek, idegesek voltak, és izzadtak. Tulajdonképpen egy nyugodt ember volt az egész lakásban: Martin, a játék elindítója, aki egyértelműen tudatában volt annak, hogy mi lesz a játék végkimenetele. Óriási felhördülés közepette, a licit elérte az 1 dollárt. Mindenki tudta, ha ezt a határt átlépik a résztvevők, akkor már nemcsak, hogy nem nyernek, de kimondottan veszítenek is. A résztvevőket azonban ez nem érdekelte, licitáltak tovább dühödten.

| 15



2011. január

 Különvélemény

A végső licit az 1 dollárért 3 dollár 40 cent volt. A második helyezett 3 dollár 35 centet ajánlott fel, és ennél tovább nem volt hajlandó elmenni. A kikiáltó, Martin átadta az 1 dollárt a nyertesnek. Így a nyertes „csak” 2 dollár 40 centet veszített, a második helyezett kissé többet ugyebár. Martin összesen 5 dollár 75 centet keresett az „ügyleten”. A játékot azóta több ezerszer megismételték további bulikban, tréningeken, konferenciákon, de a legtöbbször pszichológiai laborokban. A külső szemlélő szemével nézve – illetve így, olvasva a történetet – nyilván Te is arra gondolsz, hogy csakis őrült lehet az, aki több mint 1 dollárt fizet egy egydollárosért egy ilyen játék keretében. De az azóta eltelt évek, és a több ezer kísérlet és publikáció bebizonyította, hogy nem elszigetelt „őrültekről” volt szó, mert ez az eset bárkivel, bármikor megeshet, és a valóságban meg is esik. Számtalanszor fizetünk többet valamiért, mint amennyit ér, csak az 1 dollár árverésénél fejben is követhetők a költségek alakulásai, míg más, kevésbé jól meghatározható értékű dolgoknál, eseményeknél, tárgyaknál ez sokkal inkább követhetetlen. Nézzük meg, mi játszódott le a dollárárverésben szereplő licitálók fejében! Ezt ugyanis tökéletesen le lehet követni, mivel az összes kísérlet végül is arra irányult, hogy kiderüljön, mi játszódik el ilyenkor a fejekben. A játék elején, a játékosok természetesen a játék hevén feltüzelődve vágnak bele a licitálásba. A játékosok száma és vehemenciája nagyban függ a játékvezető - kikiáltó - által közvetített lelkesedéstől. Olykor enyhe provokációra is szükség volt ahhoz, hogy elinduljon a játék, pl. valami hasonlóra: „Na, mi a helyzet? Senkinek nem ér meg 5 centet ez az 1 dollár? Hát milyen üzleti érzéketek van nektek?”. Ha elindult a játék, akkor már nem volt megállás! A több ezer kísérletből csak néhányban fordult elő az, hogy a felek megálltak az 1 dolláros licit elérése előtt. Átlagosan 3-4 dollárért keltek el az 1-1 dollárok. Most, hogy olvasod ezt, arra gondolhatsz, hogy „Honnan szedtek össze ennyi buta embert? Hát nem nyilvánvaló, hogy 1 dollár az maximum 1 dollárt ér?”. A játék elején még minden résztvevő tudja, hogy nem érdemes elmenni az 1 dolláros licit fölé. Mégis mindig marad legalább egy páros,

 16 |

2011. január

Különvélemény 

akik addig licitálnak, amíg még van apró a zsebükben. Sokszor előfordult, hogy 7-8 dollárig is elmentek. Hova tették a józan eszüket ezek az emberek? Megvolt a józan eszük, csak a kellő pillanatokban eldugták magukban jó mélyre. A játék elindulása után az első kritikus pont az 50 cent körüli liciteknél következik be, sokan itt szállnak ki: ekkor bizonyosodik be ugyanis, hogy a kikiáltó már mindenképpen jól fog járni, hiszen az 51 centes licit elérésével már összességében többet fog keresni, mint 1 dollár. Igaz, ez a pont a kikiáltó számára még közel nullszaldós, hiszen a nyertesnek oda is kell adnia az egy dollár - egyet kifizet, kicsivel többet, mint 1 dollár, visszakap. Ez azért kritikus pont, mert sokan azért fogják fel ezt az egész dollárárverést az elején jó játéknak, mert úgy érzik, hogy benne van a pakliban az is, hogy a kikiáltó rútul meg lesz rövidítve. Persze az is benne van, hogy rútul jól fog járni, de ez utóbbit mindenki valószínűtlennek tartja. Az 50 centes határértéknél sokan kiszállnak, mert észreveszik, hogy a játék már nem játék, hanem valami más van kialakulóban. Érdekesség: csak akkor vannak kiszállók ennél a pontnál, hogy ha többen játszanak, mint 2 fő. Ha csak ketten vannak, észre sem veszik ezt a pontot. A játékban maradók, ha észre is veszik az 50 centes határt, kiszállási pillanatot, akkor arra gondolnak közben, hogy: még nem veszítettem semmit, akár még nyerhetek is, megnézem, mi lesz ebből. A licitek közelednek az 1 dolláros összeghez. A játékban résztvevők közül egyre többen lépnek ki, míg általában - természetesen az induló létszámtól is függően - az 1 dolláros licitszint elérése után már csak ketten maradnak. Minden külső szemlélő számára nyilvánvaló az, hogy már a játék kedvéért sem éri meg tovább menni, hiszen egyértelműen ráfizetés lesz az a játék, amit az elején azért kezdtünk el, mert NYERNI akartunk. A játékban maradók fejében ilyenkor ez játszódik le: Bár azért kezdtem el, mert nyerni akartam, de ha most tovább megyek, akkor végül is még nem veszítek olyan sokat.

| 17



2011. január

 Különvélemény

Ezeket a gondolatokat hívjuk racionalizálásnak. Amikor egy érzelmi indíttatású - minden érzelmi indíttatású egyébként - döntést racionális érvekkel megmagyarázunk. Már, amit mi racionálisnak érzünk, természetesen. Mert egy külső szemlélő nem biztos, hogy racionálisnak érzi azt a magyarázatot, hogy még nem veszítek olyan sokat, sokkal inkább érzi bődületes butaságnak. De nem baj, számunkra az a fontos, amit mi érzünk, mi gondolunk, és mi találunk ki magunknak, racionalitás gyanánt. Az életünk tele van racionalizálással. Most például azzal racionalizálom magamnak azt, hogy vasárnap reggel 6 órakor keltem, és ideültem írni, ahelyett, hogy tovább aludtam volna, hogy majd délután lepihenek. Ami vagy megtörténik, vagy nem. (Ahogy elnézem az elmúlt fél évem vasárnapjait, inkább nem fog megtörténni.) A szándék megvan bennem, és én már a szándékkal magyarázom magamnak azt, hogy miért volt jó ötlet felkelnem hajnalban. De magyarázom azzal is, hogy ilyenkor friss az agyam, hogy csodálatos ez a reggeli nap, ahogy besüt az ablakon, és így tovább. Nyilván látod, hogy ebből az esetből, hogy én korán keltem, senkinek nem származik semmilyen hátránya. De azokban az esetekben, amikor súlyosabb, nagyobb horderejű döntésekről van szó, ugyanígy működik a racionalizálás, mint a kisebbeknél. Általános érvényű szabályként elmondható, hogy minden döntést, amit körbe kell racionalizálnunk ahhoz, hogy még mi, a döntést meghozók is nyugodt szívvel el tudjuk fogadni, az a döntés valamilyen szempontból veszélyes. Vagy a jelen helyzetünkre, vagy a jövőnkre nézve. Vagy a gyerekeink jövőjére nézve. Azt, ami helyes, nem kell magyarázni. Lehet, de nem kell. Korán keltem fel, mert felébredtem. Pont. Ezt nem kell racionalizálni. Lehet, de nem kell! „20 éves futamidejű jelzáloghitelt vettem fel egy romos, kvázi lakhatatlan házra.” Nos, ezt már muszáj racionalizálni, mert minden pillanatban felmerül bennünk a kétely, hogy jól döntöttünk-e. De térjünk most vissza dollárárveréshez, ugyanis még nincs vége! Túljutottunk az 1 dolláros licitszinten, láthattuk, hogy a résztvevők gondolkodása a „lehet, hogy nyerek” irányból átfordult a „még nem ve-

 18 |

2011. január

Különvélemény 

szítettem olyan sokat” irányba, és haladnak tovább. Ez volt a második kritikus pillanat. Lényegében egyre többet veszítenek, ahogy zajlik tovább a játék. A játék végét a játékosok lelki ereje határozza meg, illetve a pénztárcájuk. Volt olyan, aki 20 dollárig ment, aztán a végén majdnem megverte a játékpartnerét! Volt olyan is, mikor házaspár játszotta végig a játékot, és nagyon csúf veszekedésbe torkollott a jónak induló szórakozás. A végső kiszállás pillanata - a játék legvége - az összeomlás pillanata is. Ilyenkor döbbennek rá a felek - már az intelligensebbjei -, hogy a játék elejétől kezdve hibát-hibára halmoztak. Már réges-régen ki kellett volna szállniuk. Nagyon ritka az, amikor valaki a legvégén is azt vallja, hogy „tanulságnak jó volt”. Általában az a jellemző, hogy még ezen a nagyon alacsony, 1 dolláros téten is, meginganak az önbizalmak, és nagyon kevés játékos marad magabiztos a játék végén is! Pszichológusok évtizedek óta vizsgálják ezt a jelenséget. Többször előfordult, hogy a kísérleteket folyamatosan jegyzőkönyvezni kellett, és a játékosokat többször is kizökkentették a játékból, írásra, véleménynyilvánításra, tesztek kitöltésére kérve őket. Azt gondolhatnánk ugyebár, hogy a játékosok annyira belelovalják magukat a butaságba, hogy, mint egy ördögi körből, önhibájukon kívül, nem tudnak belőle szabadulni. De a játékosok által a közbenső tesztek töltögetése semmit sem változtatott a játék végkimenetelén. Ugyanúgy eljutottak a végső összeomlásig a játékosok, még akkor is, mikor tudták, hogy ez egy kísérlet. A többségnek megingott az önbizalma, és segítségre szorult a feldolgozáshoz. A segítség könnyű, és gyors: ilyenek vagyunk mi, emberek. Függetlenül az egzisztenciánktól, az iskolázottságunktól, a nemünktől, a korunktól. Ha belemegyünk egy ilyen játékba, valószínűleg csak a legvégén tudunk kiszállni, amikor véget ér. Akkor is így van ez, ha már játszottunk ilyet! Ez pedig semmi mást nem bizonyít csak azt, hogy nem tanulunk a saját hibáinkból! Van egy olyan mondás, hogy az okos más kárán is tanul, de ez egy illúzió. Vannak persze, akik ügyesek ebben, vannak, akik ügyetlenebbek, de már az is nagy szó, ha a saját ballépé| 19



2011. január

 Különvélemény

seinket át tudjuk értékelni úgy, hogy ne fulladjunk bele a racionalizálás tengerébe, hanem inkább helyette levonjuk a következtetéseket és a tanulságot, és emelt fővel haladjunk tovább. A dollárárverés tanulsága nem áll meg a dollárárverésnél: szerencsejátékosok, hazárdjátékosok, sportfogadók általános gondolati íve ez: játszom, mert nyerhetek >> tovább játszom, mert egálban vagyok >> tovább játszom, mert még alig veszítettem >> kész, mindenemet elveszítettem. De ugyanez a gondolati ív az egész életünket végigkíséri: hozzámegyek ehhez a férfihez, mert nagyon szeretem, és ő is engem >> együtt vagyunk, mert bár a szerelem elmúlt, de jól el vagyunk együtt >> továbbra is együtt maradunk, mert bár repedések azok már vannak a kapcsolatunkon, de hátha jobb lesz majd >> továbbra is együtt maradunk, mert a gyerekek...>> már csak az örökös vita van, de már olyan régóta együtt vagyunk >> na jó, kész, nem maradok tovább ezzel az alkoholista állattal! Ismerős ugye? Te is láttál már így tönkremenni kapcsolatokat? A kapcsolatok nem az utolsó évben mennek tönkre, hanem egy folyamatos romló tendenciát mutatnak, vagyis folyamatosan változnak, és közben a benne lévő felek, mindenféle magyarázatokat találnak arra, hogy miért nem szállnak ki belőle. Ugyanez a gondolati ív vonatkozik a rossz munkakörülményekre, a rossz anyagi helyzetre – nem változtatok, mert tulajdonképpen kijövünk a pénzből...– és lényegében minden rosszra, ami az életünkben jelen van. Eleinte jónak tűnt, aztán mikor elkezdtük felfedezni a rossz oldalát, akkor elhessegettük ezeket az intő gondolatokat, és mentünk tovább, rendületlenül. Aztán vagy végső összeomlás lett a végén, vagy még időben ki tudtunk szállni.

 20 |

2011. január

Különvélemény 

Miért nem tudunk kiszállni időben? Az ember, bizonyos szempontból butább az állatoknál. A civilizáció hatására eltűnt egy, az állatokra tökéletesen jellemző tulajdonságunk: az időérzékünk. Mi, emberek, az időérzéket az idő múlása érzékelésének tartjuk, de az időérzéknek leginkább a valamire való megfelelő időtartam ráfordításának kellene lennie. Az állatvilágban ez tökéletesen működik, mivel az állatoknak két dolguk van az életben: túlélni, mint egyed és túlélni, mint faj. Az elsődleges feladatuk az, hogy mint egyedek, minél hosszabb életet éljenek, de csakis azért, hogy a fajuk túlélését biztosítsák, vagyis minél több egészséges utódot nemzzenek, és hozzanak világra. Nézz meg egy gepárdot: számtalanszor láttuk már természetfilmeken, ahogy a gepárd veszettül üldözi a gazellát, már majdnem el is éri, de a gazella ugrik egyet, és a gepárd feladja. Mi, külső szemlélők, a tévé elől, világosan látjuk, hogy elég lett volna még egy mancscsapás, és a gazella holtan terül el. De a gepárd másképp látta: már eleget foglalkozott ezzel a zsákmánnyal, a beépített, túlélés centrikus időérzéke figyelmeztette: már az elégnél is többet foglalkozott ezzel a zsákmánnyal, vagyis túl sokat! Jobban jár, ha másik zsákmány után néz. A túlélés centrikus időérzék minden állatban jelen van, ez a túlélés záloga. Nem lehet túl sok időt foglalkozni semmivel, mert különben vagy az illető egyed hal ki, vagy az egész faj. Az állatokba jól be van programozva az, hogy mivel, mennyi időt kell és szabad foglalkozniuk. Nézd meg a harcias macskákat! Verekedésig ritkán fajul el a dolog, de a pózolással, nyarvogással, szőrborzolással és egymásra fújással elég sok időt eltöltenek a kandúrok. Általában hogyan szoktak az ilyen „mindjárt elharapom a torkod, de csak mindjárt!” szembenállások végződni? Az egyik macska elszalad. Lehet, hogy lenyom egy-két pofont még futtában, de elszalad. Hogy miért? Mert számára letelt az idő! Akkor is, ha utána lefekszik aludni! Ha tovább folytatja, az éhenhalás fenyegeti! Ha éhen hal, nem tud utódokat nemzeni.

| 21



2011. január

 Különvélemény

Ezt nevezem én túlélés centrikus időérzéknek. Ezzel szemben mi jellemző az emberre? A kihalás centrikus időérzék. Minél több időt töltünk valamivel, annál nehezebben hagyjuk abba, és annál jobban ragaszkodunk hozzá. A civilizáció, és az, hogy nem kell minden nap megküzdenünk az ételért, és az, hogy az életünk nem ér véget 30 éves korunkban, mint anno az őskorban, azt eredményezi, hogy rengeteg időnk van. Mégis időhiánnyal küzdünk! A modern élet legnagyobb, legintenzívebb, legnyomasztóbb paradoxonja. Hiába van több időnk, kevesebb van. Ráadásul hiába van több időnk kiélvezni az életet, mi boldogtalanabbak vagyunk, mint valaha. Hogy miért? Mert túl sok időt töltünk el a döntéseink következményeivel! • Túl sok időt töltünk azzal, hogy változást tervezzünk. • Túl sok időt töltünk lehetetlen, számunkra káros szituációkban, és csak várjuk, hogy majd maguktól megjavulnak. (Lásd béka és forró víz esete.) • Túl sok időt töltünk a változás elleni racionalizálással. • Túl sok időt töltünk bűntudattal, amikor a változás elleni racionalizálásunk sikerrel zárul. • Túl sok időt töltünk félelemmel. Fogalmunk sincs, mitől félünk, de félünk, főként, ha új, ha más, ha változást hordoz magában. • Túl sok időt töltünk a másoknak való megfelelési kényszerünk csapdájában. • Túl sok időt töltünk a sikerek hajszolásával.

Miért buknak el a fogyókúrázók, és miért sikerül másoknak? Tipikus, ünnepek utáni újévi fogadalom, hogy „január elsejétől egészségesebben étkezem, és kevesebbet is eszem, hogy nyárra lefogyjak”. Általában olyan embereket ismerünk, akiknek nem sikerül. De ismerünk persze olyanokat is, akiknek sikerül. Hogy mi ennek a titka?

 22 |

2011. január

Különvélemény 

Semmi más, csak a kellő idejű racionalizálás: ha a fogyókúra első napjaiban racionalizálunk, akkor annak lényege valószínűleg az lesz, hogy azért ettünk már megint mézes krémest, mert igazán nem oszt, nem szoroz ez a fogyókúránk szempontjából. És máris halálra van ítélve az agyunkban az egész fogyási terv. Viszont, ha kibírjuk az első néhány hetet, akkor a racionalizálás nem akkor lép életbe, amikor bűnözünk – eszünk, iszunk, amit, és amikor nem kellene –, hanem pont fordítva, akkor racionalizálunk, amikor eszünkbe jut, hogy jó lenne már egy kicsit bűnözni. Ilyenkor ezt gondoljuk, vagy akár ismerőseinknek ki is mondjuk: „Nem fogok neki bűnözni, amikor már ilyen sokáig kibírtam, és már elindult a fogyás is!” Ez is racionalizálás. Olyan, ami az eredeti célunkat, változás iránti igényünket szolgálja. Ennyi a titok, ennyi a sikertitok. Azt szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Hát, tényleg. Csak épp nem tudati szinten, hanem valahol lenn, a mélyben.

Most akkor mi legyen a változással? Persze most nehogy azt hidd, hogy soha többé, egy pillanatig sem ragaszkodhatsz semmihez, mert akkor az majd magával szippant és soha többé nem ereszt! De arra bárki, bármikor odafigyelhet, hogy a döntéseinek meghozatala közben mire gondol, mit érez. Ha eldöntöd, hogy változtatsz, akkor mit érzel? Kényelmetlenséget? Bizonytalanságot? Esetleg örömöt? Feldobottságot? Ezek a kulcsok, ezek az érzelmek. Minden változás bizonytalanság, és az a nem mindegy – pestiesen szólva –, hogy mennyire vagyunk képesek tűrni a bizonytalanságot. | 23



2011. január

 Különvélemény

Ha úgy egyébként jórészt minden rendben van az életünkben, testileg-lelkileg jól vagyunk, akkor a bizonytalanság kaland lehet számunkra. De legyen intő jel: ha a változás félelmetes, kínt okoz, akkor jobb, ha tisztában vagy vele, hogy nemcsak a változás gondja nyomja a válladat, hanem nagyon sok minden egyéb más is.

Amit Te szeretnél megváltoztatni Lapozz hátra, a változástételeidhez, amiket az elején felírtál, és nézd meg, melyek azok, amelyek azért fogalmazódtak meg benned, mert egy dollárárverés-szituáció van mögöttük, és már nagyon a végét járod a „játéknak”. Van egy érdekes hírem: mindegyik az lesz. Minden, amit változtatni szeretnél, egészen biztosan egy dollárárverés-szituációhoz köthető, még ha nem is pénzről van szó. Jobbat akarsz, mert az, ami eddig volt, az már nem elég jó. Eleget tűrtél, vártál, most már jobb kell és kész. Többet akarsz, mert, ami eddig volt, az már nem elég számodra. Eleget nélkülöztél, most már több kell és kész. Szebbet akarsz, mert ami eddig volt, az már hosszú ideje csúnya számodra… És így tovább. Változtatni könnyű, csak a vele járó rossz érzéseket elviselni nehéz. A dollárárverés jusson eszedbe minden egyes rossz érzésnél, ami változással, változtatással kapcsolatban bukkan fel benned: nem azért kell változtatnod, mert eddig rosszul csináltál valamit, hanem azért kell most változtatnod, mert így érzed! Senki nem vetheti szemedre az eddigieket, senki nem vetheti szemedre a változás iránti igényeidet, senki nem vetheti szemedre a jövő bizonytalanságát. Mert a biztos rosszat csak a buták választják a bizonytalan jó helyett. És ugye Te nem akarsz buta béka lenni? Vidi Rita

 24 |

2011. január

Ismerd meg önmagad! 

Ismerd meg önmagad! Az újrakezdők nem küzdők Jakab Gyöngyi írása

 Túl vagy már egy csomó dolgon, megtapasztaltad az élet néhány területét, játszottál szerepeket, vannak élmények és tudások a batyudban. Ezzel tudsz gazdálkodni, élni és alkotni. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan érzed magad mindeközben, hogy az alapbeállításodon tudsz-e változtatni, ha érzed, hogy valami NEM JÓ, nem működik. Felismered-e egyáltalán? Vagy elbagatellizálod: „Nekem nem is olyan rossz, másokhoz képest és egyáltalán mit is akarhatnék én, szegényke, ebben az áldatlan világban?” Vagy reménytelenül bizakodsz: „Lesz ez jobb is, csak még ennek és ennek kell teljesülnie. Majd, ha más másképpen beszél velem, vagy ha a körülményeim megváltoznak, ha több pénzem lesz, na, akkor…” (Hát nem lesz akkor. Az akkor, most van!) Vagy elvegetálgatsz: „Úgyis vacak ez az élet, csak éljem túl valahogy, majd csak vége lesz egyszer.” Üres fejjel bámulsz másokat, közben meg a Te időd fogy. S ha észreveszed, ha ráébredsz, akkor hogyan reagálsz? | 25



2011. január

 Ismerd meg önmagad!

Maximalista LÁTVÁNYNŐként? Aki kiköpi a tüdejét, annyit hajt, hogy mindenkinek teljesítsen. „Minta példánya” a megtestesült Nőnek. A maximalizmusa nem ismer határokat, bezsúfolja a napirendjét, hogy még fontosabbnak látszódjék, valóságos cirkuszokat rendez maga körül. Feszültségéről, az állandó nyomásról nem csak az ujjai árulkodnak, hanem „tickelése” (szemhéjvibrálás) is. Azt mondja: „Fogadj el és szeress, mert én nagyszerű vagyok!” Férfias megjelenés, vad sport autó (motor), természetesen a legnagyobb sebességre kapcsolva. Rémes agresszivitás, ha épp szükséges, az önbizalom ellensúlyozására. Általában őrült mód szokott küzdeni, mert embertársai nehezen fogadják el az életstílusát, és kudarcba fulladt életét fenyegetőnek érzi. Egyébként meg kemény meló áll a magasztos pozíció mögött. Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy másokat is meggyőzzön a hatalmáról. Az állandó cselekvési mánia pedig csak még jobban lehúzza az önbizalmát, amikor már saját magának sem elég, mert soha sem elég…

Látványosan KÜSZKÖDŐként? Régi sérelmeket dédelget tudatosan (vagy inkább nem), nem találja a társadalomhoz vezető utat, de leginkább a magához vezetőt nem. Persze segítségre nincs szüksége. „Minden rendben” – sziszegi összezárt állkapoccsal. Ő az, akinek több száz ötlete van, mégis mindegyik elszáll. Talán a reális alapoknál kéne kutakodni… Ha valamilyen kapcsolata vagy munkája mégis sikerül, azt talmi eredményként könyveli el, mert igazából nem sikerre vágyik, hanem arra, hogy elfogadják. Sikereinek ő maga vet gátat, ugyanakkor bőszen megy

 26 |

2011. január

Ismerd meg önmagad! 

tovább, hogy valami másért küzdhessen. Az önbizalmáért dolgozik, és észre sem veszi, hogy nem a megfelelő ajtóknál kuncsorog. Ha sikerül beilleszkednie, nyomban kivetnivalót keres a helyzetében, és mindent elkövet, hogy megváltoztassa. Nem „használja” a rendszert, hanem kötelességszerűen harcol ellene, ezért sohasem kapja meg azt, amit akar. Ha útjába akad valaki, aki szereti és elfogadja, na, erre a tényre végképp nem fordít figyelmet, vagy nem meri észre venni. Inkább arra koncentrál, ami élete lényegét képezi: az elutasításra. Így egyfolytában küszködik, ez az élete.

Harmatos KIRÁLYLÁNYként? „Könyörgöm, ments meg, gondoskodj rólam! Gyámoltalan, kis védtelen teremtés vagyok.” – suttogja. „Hol vannak az Igazi férfiak?” – „Sehol nem találok nekem való munkát, nem becsülnek meg.” És panaszáradat a végtelenségig. Azokkal érzi jól magát, akik sajnálják, vagyis vele együtt bégetnek. Aki ellentmond, az ellenség, az nem érti, nem szereti őt. Annyira gyenge, hogy képtelen irányítani az életét, és legtöbbször mindenki az orránál fogva vezeti. Ez persze felbőszíti. Az általa logikusnak és jogszerűnek ítélt alapállásból követelőzik, de küzdelmét inkább az energiaszegénység jellemzi, nem is jut vele semmire, és nem is hederít rá senki. Típusváltozata a „lelki” pipogya. E verziónak óriásira duzzadt az egója; úgy érzi, őt az Isten ajándékképpen pottyantotta a Földre, azzal a feladattal, hogy egy helyben trónoljon, és „különleges” legyen. Általában annyira „magasztosnak” érzi magát, hogy a gyakorlati dolgokban ténylegesen cselekvő képtelen, és ezért is bukik el szegényke. Kisded műsoraira környezete vagy az, aki megismeri, hamar ráun, és ekkortól már az áldozat szerepét játssza el. | 27



2011. január

 Ismerd meg önmagad!

Ezeket a típusokat vélheted felfedezni, akár a környezetedben is. Remélem, mivel itt vagy és olvasol, önmagadra egyik sem illeszthető! Észrevetted, Kedves Olvasó, hogy mi a közös ezekben a figurákban? Ezek a tipikus szereplők eléggé ostobák, ha nem vesznek tudomást arról az alapvető tényezőről, hogy a legbiztosabb a világban az állandó változás. Feltételezhetjük azt is, hogy számolnak vele, de makacsul ragaszkodnak az általuk felállított hamis képzetekhez, mert ők ugyan nem változnak, és nem változtatnak, hanem egyenesen a világot akarják saját magukhoz feszíteni. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk a jövőt, az ő jövőjüket. Személyiségüknek olyan oldalára játszanak rá, azt erősítik, amely nem valóságos. Pedig csak egy kicsit kellene igazítaniuk a beállítottságukon, és küzdelem helyett folyammá változna az életük. A küzdelmet csak kemény munka árán lehet előállítani, a folyam viszont természetes állapot, amely abból fakad, hogy az ember elfogadja önmagát, ennek előfeltétele pedig a mélyebb önmegismerés. Elfogadod és szereted magad annyira, hogy jót akarsz saját személyednek. Nem téged kell lecserélni, mert nem vagy elég jó, hanem a szemléleteden kell változtatni, hogy képessé válj a változó világgal HALADNI, és ahhoz alkalmazkodni, ha szükséges! Tudatos szemlélődést kívánok a környezetedben és cinkos magadban mosolygást, ha ilyet vélsz felfedezni! Szeretettel: Jakab Gyöngyi

 28 |

2011. január

Egészség és öngyógyítás 

Egészség és öngyógyítás A változás belülről kezdődik Antal Béla írása

 Változás – egyesek számára észrevétlen, az élettel járó fejlődés, míg mások, a többség életében maga a bizonytalanság. Mi a változás, és létezik egyáltalán? Az abszolút igazság az, hogy valójában nincs semmilyen változás; egyszerűen nem létezik. A változást az elme éli meg a birtoklási vágyon keresztül, illetve úgy, hogy azonosul a világ durva, felszíni eseményeivel, tárgyaival, különféle teremtéseivel – magával az örökké mozgásban lévő Világegyetem mulandóságával, az öt érzékszerv által. Amikor ez elme, illetve az ego birtokolni kezd valamit, akkor ragaszkodik hozzá. Valójában az elme – és ezen keresztül az ember – az állandóságot, a nem-változást keresi a változásban, s mivel nem találja meg, bizonytalanságba, majd félelembe esik, lényegében saját maga miatt. A változás tehát az állandóságon belül történik. A változás hasonlatos a vízhez: a durva felszínen, az érzékszervekkel tapasztalva a víz szobahőmérsékleten folyékony, míg 0 Celsius-fok alatt szilárd halmazállapotú jég lesz belőle. Ugyanez a víz a forráspontját elérve gőzzé válik. Egy bizonyos nézőpontból a víz változik, azonban egy fizikus szemével nézve a vizet alkotó hidrogén és oxigén atomok ugyanazok maradnak mindhárom halmazállapot során, így a fizikus számára nem létezik változás a víz tekintetében, míg a valóság e mélyebb szintjét nem ismerő személy számára létezik. Ugyanezen egyszerű elv található meg a teremtésben mindenütt, így a soha nem-változó Egység mozgásba hozza | 29



2010. január

 Egészség és öngyógyítás

saját magán belül önmagát, azon látszatot keltve, mintha különbözne saját magától. Nevezhetjük ezt a teremtés játékának is. Vizsgáljuk meg a változást a természeti törvények oldaláról, olyan nézőpontból, miszerint a változást is a kozmikus törvények irányítják! Maharishi szerint: „a Teremtés különböző formákban megjelenő szintjei folyamatos fejlődésen mennek keresztül. Az újabb minőségek megjelenése szükségképpen újabb törvények felbukkanásának köszönhető. Megállapíthatjuk tehát, hogy ezen új törvények folyamatosan keletkeznek, miközben az örök törvény önnön változatlan állapotában továbbra is fennmarad. Valamennyi változás a lényegi alkotó nem-változó színterén megy végbe. Mindez világos képet fest a kozmikus törvényről. Van tehát a Világegyetemben egy törvény, mely soha nem változik, miközben megszámlálhatatlanul sok olyan törvény létezik, mely a teremtésben zajló változásokért felelős. A soha nem-változó törvény örökre fenntartja a teremtés legvégső, lényegi alkotójának osztatlanságát. Ez a kozmikus törvény tehát soha nem változik; ám miközben ő maga soha nem változik, szakadatlanul újabb és újabb törvényeket hoz létre a természet különböző rétegeiben. Így születnek meg a teremtés különböző állapotai, a különféle formák és jelenségek. A teremtés lényegi és legvégső alkotója a Lét abszolút állapota, azaz a tiszta tudat állapota. A tiszta tudat ezen abszolút állapota meg nem nyilvánult természetű, mely a sohasem változó kozmikus törvény révén örökké megnyilvánulatlan marad. A tiszta tudat, a tiszta Lét mindörökké tiszta tudatként is tiszta Létként marad fenn, ám mégis különböző formákba és jelenségekbe alakul át…” Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, az elméhez: bizonyos szemszögből nézve tehát a változás valós, de csak az adott megfigyelő (személy) számára létezik tapasztalatként, a saját viszonyítási és tudati fejlettségi, tisztasági szintjének megfelelően. Ennek okán egy másik személy, megfigyelő számára ugyanazon, mondjuk környezeti változás más „élményt” ad, sőt, kevesek számára egyáltalán nem létezik. Ez a

 30 |

2010. január

Egészség és öngyógyítás 

magyarázat arra, hogy egyesek miért veszik könnyedén az egyébként elvileg mindenki számára egyformán nehéznek tűnő változást, és mások miért esnek szét tőle. Aki összhangban van a Léttel, és tudatán keresztül egész lényével nyitott a változatlanságra, számára csak ez az egyetlen elfogadható és értelmes valóság létezik, a változást pedig nem-változóként éli meg, ahogyan Maharishi fentebb egyszerűen rávilágított. Vizsgáljuk meg a változást tapasztaló elmét! A nap 24 órájában, állandó jelleggel jelen van, aktív az elme? A válasz: nem. Mivel az elme a mély alvás során – illetve a negyedik tudatállapotban, a tiszta tudatban – megszűnik létezni, visszaolvad forrásába, az Önvalóba, valójában ez sem létezik. Hová tűnik a változástól, az adott helyzettől történő félelem a mélyalvás során? Újfent megszűnik létezni. Tehát a változást maga az elme éli, teremti és tartja fenn, majd szünteti meg. Márpedig joggal kijelenthetjük, hogy ami nem létezik a nap 24 órájában, és képes időszakosan, rendszeresen megszűnni, azt nem nevezhetjük valósnak. A valótlan által a valótlanba, a mulandóságba történő belegabalyodás pedig szenvedést okoz. Az élet felszínes, változó értékeit élő emberek nagyon súlyos csapdába kerülnek: elméjük saját illúzióinak végtelen tengerébe esnek, amelyből aztán egyre inkább szabadulni szeretnének, de nem tudják, hogyan tegyék. Vajon van-e gyakorlati módszer a változás könnyedebb elviselésére? A szavak, illetve az életvezetési tanácsok – a „vedd könnyedén” klasszikus tanítás – nyilvánvalóan nem olyan hatással bírnak, mint egy gyakorlati módszer, viszont felismeréseket adhatnak, ezt is sokféleképpen, változó módon. Olyan technikát kell alkalmazzunk, amelynek segítségével az elme nem a mulandó világban keresi a viszonyítási pontot, nem abból tekint saját világára, teremtésére, hanem a nem változó abszolúthoz viszonyít mindent – befelé fordul. A befelé fordulás természetes tapasztalat, ám az elme természete miatt ez is változó állapot, így

| 31



2010. január

 Egészség és öngyógyítás

nehéz, valójában lehetetlen gyakorlati módszer hiányában rábírni az elmét, hogy saját forrását tekintse viszonyítási pontnak. Mivel az elme már születésünktől kezdve arra van nevelve, hogy az érzékszerveken keresztül kifelé forduljon, az évek során egyre jobban beleég e szokás, míg végül felnőttkorban komoly önelfogadási és egyéb problémákat okozhat. Sajnos az oktatás sem megfelelő, és tovább rombolja a még gyerekkorban tökéletesnek mondható elmét, mivel csak és kizárólag a megismerés tárgyával foglalkozik, csak azt oktatja. Az elme befelé fordításnak természetes és egyszerű módszere a több ezer éves, Védikus Hagyományból származó, időt kiállt módszer, a Transzcendentális Meditáció. A himalájai bölcsek az idők folyamán felismerték az elme természetét, amely a nagyobb boldogság, beteljesedés, öröm iránti vonzódás. Mesterről Mesterre öröklődött az elme lecsendesítésének, a gondolatok túllépésének (transzcendálásának) tudománya, mígnem 1957-ben Maharishi Mahesh Yogi által a nyugati világ számára is elérhetővé vált. A nyugati világ értelmisége érdeklődve fogadta az egyszerű módszert, és elkezdték tudományos módszerekkel vizsgálni a meditációt gyakorló személyeket. A tudományos kutatási eredmények páratlanok a meditációs módszerek között: nem tud felmutatni egyetlen meditációs vagy relaxációs módszer sem a TM-en kívül, közel 700 kutatást. A napi kétszer húsz perces TM-gyakorlás páratlan hatással van a gyakorló személy mentális képességeire és egészségi állapotára. A TM gyakorlása során tapasztalt nagyon mély nyugalom soha nem látott változásokat eredményez az élet minden területén. A mély nyugalmat az elme lecsendesítése, a gondolatok túllépése okozza – az Önvaló [a Lét] tudatos, mindvégig éber megtapasztalása beteljesedést hoz az elme számára. A TM, a gyakorló fejlettségi szintjének megfelelően, fokozatosan hozza el bármilyen akarat, erőfeszítés nélkül a változatlanság felismerésének különböző szintjeit, ráadásul oly módon, hogy észre sem veszi az illető, annyira természetes élet-élménnyé válik. A belsőjében történő változás csak a múltba, a korábbi állapotba történő visszaemlékezéssel

 32 |

2010. január

Egészség és öngyógyítás 

válik felismertté, illetve mások veszik észre a változást, ami valójában a változatlansághoz viszonyított változás. A TM rendszeres gyakorlása könnyed játékká, a helyére teszi a változást… Sajnos a hölgyeket – negyven év felett – érinti egy, az öregedéssel kapcsolatos változás, és ezzel – zárásként – áttérünk egy egészségügyi problémára, a menopauzára. A számos, korral járó egészségügyi probléma közül a meditáció áldásos hatása tekintetében a szív- és érrendszeri problémák nagyon jelentős, 80% feletti csökkenése a figyelemre méltó. A Psychosomatic Medicine című neves orvosi szaklapban megjelent kutatás szerint az 1000 főre eső, kórházban töltött napok száma a különböző, Transzcendentális Meditációt gyakorló korcsoportokban kevesebb volt a kontrollcsoporthoz hasonlítva: 50,2%-kal a gyermekek esetében (0-13 év), 50,0%-kal a fiatal felnőttek esetében (19-39 év), és 69,4%-kal az idősebbek esetében (40 év felett). Az 1000 főre eső orvosi vizitszám ugyanezen kategóriákban 46,8%-kal, 54,7%-kal, illetve 73,7%-kal volt kevesebb. Öt másik, azonos méretű és foglalkozási megoszlású egészségbiztosítási csoporttal összehasonlítva a TM-csoportban 53,3%-kal kevesebb volt az 1000 főre jutó kórházi beteg felvételszám és 44,4%-kal volt kevesebb az 1000 főre eső orvosi vizitszám. A TM-es csoport esetében az 1000 főre eső betegfelvételek száma alacsonyabb volt a normánál mind a 17 fő betegség-kategóriában, pl. 55,4% a jó- és rosszindulatú daganatok, 87,3% a szívbetegségek, 30,4% a fertőző betegségek, 30,6% a mentális rendellenességek és 87,8% az idegrendszeri betegségek esetében. Dr. Nancy Lonsdorf hivatásos doktornő, a Stanford Egyetemen és a John Hopkins Egyetem Orvosi Karán végzett. Az Egyesült Államokban országszerte elismert szaktekintély a természetes gyógyításban és a női egészségügyi kérdésekben. 17 év klinikai tapasztalattal rendelkezik. Ő írta a „Kortalan nő: Természetes egészség és szépség negyven után” című könyvet (hazánkban jelenleg nem kapható). A doktornő gyakran feltűnik az USA nemzeti médiájában, beleértve a Nem-

| 33



2010. január

 Egészség és öngyógyítás

zeti Közszolgálati Rádiót, a CNN-t vagy a Phil Donahue Show-t. A tmwomenprofessionals.org honlapon Dr. Lonsdorf a következőket írja: „Amikor fáradtak vagyunk, nem gondolkozunk olyan tisztán, könnyebben elkalandoznak gondolataink, és több időbe telik, hogy teljesítsük feladatainkat. Szintén könnyen előfordulhat, hogy túl sokáig maradunk ébren, hogy befejezzük, amit nem tudtunk elvégezni a nap folyamán. Ez végül abban végződik, hogy kialakul a fáradtságnak egy elharapódzó körforgása. A pihenés hiányában túl sok aktivitás és további fáradtság jelenik meg.” Dr. Lonsdorf hangsúlyozza, a Transzcendentális Meditáció tanfolyam elvégzése az első dolog, amit az általa kezelteknek szokott javasolni. „Mivel ez segít kiküszöbölni a stresszt, ami a legtöbb betegség gyökere. A Transzcendentális Meditáció gyakorlása segít véghezvinni azt, amit soha semmilyen orvosság nem fog – élénk egészség, szellemi tisztaság, és határtalan belülről fakadó kreativitás” – érvel a doktornő. A doktornő szintén hangsúlyozza a Transzcendentális Meditáció program értékét azon nők számára, akik éppen most haladnak keresztül a menopauzán vagy nemrég mentek át rajta: „A stressz beindítja, és nagymértékben közrehat az általános menopauzával járó olyan szindrómák kialakulásában, mint a hőhullámok, az alvási zavarok. A Transzcendentális Meditáció programról kimutatták, hogy csökkenti az idegeskedést, mégpedig kétszerte olyan hatékonyan, mint más relaxációs és meditációs technikák, valamint meglehetősen hatékony a stressz csökkentésében is. A Transzcendentális Meditáció technikának a napi kétszer húsz perces gyakorlásáról ki lett mutatva, hogy csökkenti a kortizol (stresszhormon) szintjét, és javítja az alvás minőségét.” Több kutató szerint a túlzott kortizoltermelés megállítása szintén elősegítheti, hogy a test olyan jótékony hatású hormonokat termeljen, mint a progeszteron. „Továbbá olyan nőknél, akik nemrég mentek keresztül a menopauzán, kimutatták, hogy a Transzcendentális Meditáció technika csökkenti a szívroham veszélyét, valamint az érrendszeri meg-

 34 |

2010. január

Egészség és öngyógyítás 

betegedéseket, melyek a cukorbetegség előfutárai” – tette hozzá Dr. Nancy Lonsdorf. A TM-technika sok középkorú női kezeltjének segített csökkenteni a hangulatingadozásokat és a menopauzához kapcsolódó tüneteket. Dr. Lonsdorf szerint: „Segít megkönnyíteni az érzelmi átmenetet azon idő alatt, ami sok szempontból nehézkes lehet. Mindezen okokból kifolyólag kifejezetten ajánlom a Transzcendentális Meditáció oktatást, mint a menopauzával kapcsolatos tünetek kezelésének átfogó megközelítését.” Antal Béla

| 35



2010. január

 Pénzügyeink

Pénzügyeink Örökkön-örökké Dusik Andrea írása

 Mindannyian álmodunk magunknak egy világot. Gyerekfejjel játékokra, vidámparkra, állatkerti kirándulásokra, nagy utazásokra, családi programokra és szülői ölelésekre, puszikra vágytunk. Kamaszként arról ábrándoztunk, hogy űrhajósok, autóversenyzők, orvosok, híres tudósok, ismert színészek leszünk. 14-18 éves korunkban pedig egy életre szólóan kellett eldöntenünk, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Hoztunk egy döntést – jó esetben –, rosszabb esetben pedig helyettünk hozták meg ugyanezt, mégpedig arról, hogy mit tanuljunk a továbbiakban és hol. Néhány év múlva pedig beléptünk az ÉLET kapuján, és a világ sehogyan se akart olyan lenni, mint amilyennek megálmodtuk. Miért? Mert az életben egyetlen dolog állandó: a változás, vagyis nincs örökkön-örökké. A változás pedig egy érési, fejlődési folyamat. Amit tegnap akartunk, ma már gyerekesnek tűnik, viszont lehet, hogy valamit nagyon-nagyon nem akartunk, ma pedig már megbántuk azt, ahogy annak idején gondoltuk, hogy elutasítóak voltunk Ma már nagyon akarjuk.

 36 |

2011. január

Pénzügyeink 

Minden pillanat, minden történés lecsapódik bennünk, hatással van ránk. A változás attól függ, hogy a külső világról-világból érkező információk, hatások milyen módon és mértékben módosítják a már bennünk élő képeket, ismereteket, tapasztalatokat, hogy ezek nekünk mennyire tetszenek vagy sem, hogy ezek mennyire kedvezőek vagy kedvezőtlenek számunkra. Bármilyen változással találjuk szembe magunkat, az első, természetes reakció az, hogy a stabilitásunk, harmóniánk visszaszerzésére, újrateremtésére törekszünk. Tehát alkalmazkodunk. Nemrég, a „Pénz. Pénz? Pénz!” szemináriumon beszéltünk arról, hogy mi van és lehet ránk hatással. Képzelj el egy koncentrikus körökből álló alakzatot, ez a társadalmi tér, amiben élsz, amelynek közepén Te magad állsz. A Téged körülvevő körök belülről kifelé haladva a Család – Munkahely – Saját pénzügyeid – Magyarország – EU – Világ – Univerzum – … Szinte megbecsülni is lehetetlen, hogy mi vár ránk a jövőben. Bármelyik körben történik valami, az biztosan hat ránk vagy közvetlenül, vagy közvetve. És ha egyszerre több körben, esetleg mindegyikben történik valami? Emlékszel még? 2007-ben az USA „tüsszentett” egyet és az egész világ „náthás” lett, amit az a mai napig sem hevert ki. Mindemellett Te, a számodra megadatott eszközökkel csak igen korlátozott hatást tudsz elérni. Benned mit indított el az eltelt néhány év? Elindított egyáltalán valamit? Voltak-vannak tanulságai számodra? Tettél lépéseket a saját biztonságod érdekében? Saját magadért? Motoszkál benned valami, hogy ezt senki más nem fogja megtenni helyetted és érted? Elfoglaltak vagyunk, mégis… időt kellene szánnunk a számvetésre. Egyedül lenni, hátradőlni és végiggondolni azt, amit tavaly tettünk és elértünk. Fontos ez? Szükség van erre? Igen, mert hajlamosak vagyunk | 37



2011. január

 Pénzügyeink

a saját kárunkon illetve saját példánkon tanulni. Csak ekkor láthatjuk világosan, hogy jó úton járunk-e. Most. Ráadásul az, amit megvalósítottál, az, amit teljesítettél, büszkeséggel tölt el, növeli az önbecsülésedet és erősíti az önbizalmadat. Lehet az bármi: ha eltervezted, hogy háztartási naplót vezetsz, és ezt meg is tetted, az is eredmény, ha a költési tervedet is betartottad, az még nagyobb eredmény. Ám akkor, ha a hitel nélküli vagyonod is nőtt, legyen az ingatlan, bankszámla, befektetés stb., igazán büszke lehetsz magadra. Minthogy olvasod a Minervát, biztos, hogy vannak leírt céljaid. Végezz számvetést: hányat valósítottál meg a legkisebbtől a legnagyobbig! Biztosan találsz havonta legalább egyet. Végül nézd meg, mit szeretnél másképpen, máskor csinálni, mi az, amin javítani szeretnél! Ha látod a tanulságokat, és képes vagy tanulni is belőlük, az felbecsülhetetlen értékű, mert ez lesz a sikered záloga és alapköve. A hibákat, tévedéseket – ha vannak – nem kell közhírré tenni, de magadnak mindenképpen ismerd be!

A világ Kívülről, a társadalmi térből biztos, hogy jön valami, akár számítasz rá, akár nem, akár várod, akár nem. A kérdés az, hogy fölkészülsz-e rá. Akarsz-e Te magad felelős lenni a sorsodért? Tudomásul kell vennünk, és el kell fogadnunk, hogy az élet nem áll meg, nem marad ugyanaz, mint egy tegnapi kimerevített pillanat. Folyamatosan fejlődik, változik és átrendeződik, ami felemelkedést és lesüllyedést egyaránt jelenthet mind az egyén, mind a család helyzetében, életében.

 38 |

2011. január

Pénzügyeink 

Élete során mindenkinek vannak életfeladatai, amiket meg kell tapasztalnia, el kell végeznie, látnia kell a tanulságokat. Minden ilyen kihívás a végén tapasztaltabbá, erősebbé, okosabbá tesz bennünket. Mindemellett embert próbáló feladat tanulni, növekedni és fejlődni egy válság turbulenciájának közepén. Mert időnként úgy érezzük magunkat, mint egy tehetetlen bábu, amit fölkapott a forgószél, és semmi más törekvésünk nincs, csak, hogy megmeneküljünk, hogy levegőhöz jussunk.

Mire tanított a krízis? Nem vagyunk sérthetetlenek és „elpusztíthatatlanok”. Ami körülöttünk történik, minden hatással van ránk. Látni kell a céljainkat, terveket kell hozzárendelnünk, és folyamatosan újra kell terveznünk, ha az a kívánatos. Tudod, hogy a Shell olyan „válságtervvel” rendelkezik, amiben nincs olyan történés, amire ne lenne pontokba szedett tennivalósor kidolgozva? Végig kell gondolni nekünk is, hogy mi történhet velünk. Fontos, hogy csak olyan válaszokat adj, amelyek megvalósítása rajtad múlik. Például két éven keresztül hitegette az állam a devizahiteleseket azzal, hogy megsegíti őket. Várták a segítséget, mint az égi mannát. Aztán mi történt? A világon semmi, legalábbis semmi olyan, amire ők számítottak, amire vártak. Igen ám, de bízva az állami gondoskodásban az eltelt két évben többnyire ők sem tettek semmit. Bíztak valamiben... valakiben, aki aztán pofára ejtette őket. Nem vagyunk legyőzhetetlenek. Megtapasztaltuk, hogy a több munka nem feltétlenül vezet nagyobb eredményre. Nem leszünk fiatalabbak, kell a saját szervezetünknek, testünknek és elménknek is a szerető gondoskodás. Pihennünk kell, regenerálódnunk kell, ki kell kapcsolnunk. Relaxálj legalább 20 percet naponta! Csak kellemes dolgok| 39



2011. január

 Pénzügyeink

ra és a céljaidra gondolj, láss mindent „rózsaszínben”, valóra váltan, színekkel, érzelmekkel, hangokkal… Másrészt nem feltétlenül igaz ez az üzleti életben. Óriási és alapos átrendeződésen mentünk keresztül, aki ma üzletileg életben van, az egészen biztosan életben van. Megvizsgáltuk a gazdaságosabb működés minden apró lehetőségét, és bevezettük a vállalkozásunkban. Így lettünk túlélők és legyőzhetetlenek. – Eközben változtunk! Már semmi sem ugyanaz. Tudjuk. Mégis milyen nehéz szembenézni a valós történésekkel. Az élet nem egy stabil, fix dolog. A változásokat pedig meg kell élni, hiába nem kértük és nem akartuk azt. Gondolj pl. egy munkahely elvesztésére, vagy egy betegségre a családban! Főleg, ha az érintett a családfő és az ő egészségén, munkáján, végső soron a jövedelmén múlik a család biztonsága, léte. Még inkább szükséges az előrelátás, a fölkészülés, a folyamatos felkészültség. Amikor valamilyen megpróbáltatáson megyünk keresztül, legyen az fizikai (pl. egészségügyi, mint az előző bekezdésben) vagy érzelmi (mint pl. egy válás), nem tudunk tisztán látni és gondolkodni. És nem is látunk, gondolkodunk tisztán. Óriási a nyomás rajtunk, a sürgetettség állapotába kerülhetünk, merthogy valamit tenni kell(!), hajlamosak vagyunk ilyenkor kapkodni, és nem azt a döntést hozzuk, nem azt az utat jelöljük ki magunknak, amit korábban hideg fejjel, higgadtan gondolkodva választottunk volna. Tehát gondolkodj előre, gondolkodj hosszú távon! Képzeld el magad 5-10-20-30 év múlva! Beszélgess el Vele-Magaddal. Mit mondana és tanácsolna neked az az ember? Mit tegyél MA? Mire gondolj, mint lehetséges veszélyre MA? Az érték az, ami van. Tanulj meg örülni a jelen pillanatnak! Tanulj meg örülni a kék égnek, a zöld fűnek, gyermeked mosolyának, csillogó szemének! Értékeld mindazt, amid van! Élj át minden történést, minden percet. Saját példámon bemutatva: 34 éves voltam, amikor a kis-

 40 |

2011. január

Pénzügyeink 

lányom megszületett. Éreztem és tudtam, hogy ő lesz az egyetlen. No, nem azért, mert akkor nem vállaltam volna még egy csemetét, hanem azért, mert 25 év, mire ma egy gyermeket elindítunk az életbe, és ekkor én már közel 60 éves leszek. Így aztán elhatároztam, hogy megélem életének minden pillanatát, kiélvezem minden rezdülését, odafigyelek rá, vele együtt élek, mert tudtam, hogy még egyszer ez a csoda nem fog megtörténni az életemben. Soha ne keseregj azon, ha valamit elveszítettél, vagy, hogy valamivel, amid nincs, könnyebb, jobb lenne az életed! Ha valakinek el akarod mondani az érzelmeidet, azt, hogy fontos neked, hogy szereted, tedd meg most, tedd meg ma, soha ne halogasd, nem tudhatod lesz-e holnap! Magadról kell gondoskodnod! Mai világunk pénzvezérelt értékrendet tett magáévá, ezt erőltette ránk. Érdeked, és csak neked érdeked, hogy legyen vagyonod. Nem azért, mert ettől leszel értékes, hanem azért, mert a vagyon ma az önérvényesítés lehetőségének záloga. Vagyonnal, tőkejövedelemmel rendelkezni ma majdnem olyan fontos, mint lélegezni. Amíg ezt nem látjuk be, amíg szemléletbeli változás nem valósul meg, addig nem lesz az életünkben jelentős változás. Ez az egyetlen módja a pénzügyi biztonság és a pénzügyi függetlenség megteremésének. Szerencsés eset, ha valaki megörökli ezt a vagyont, ám méltónak lenni az ősökhöz, elődökhöz, gondozni az összegyűjtött vagyont legalább akkora feladat, mint ma a nulláról kezdve fölépíteni azt.

Hogyan teremtsd meg a pénzügyi biztonságodat? Építs több irányból érkező jövedelemforrásokat! Állj több lábon! Dönts bölcsen: dolgozhatsz Te magad a pénzért vagy dolgoztathatod a pénzedet magadért. Válassz! Vedd sorra a lehetőségeidet, ülj össze a ba| 41



2011. január

 Pénzügyeink

rátaiddal és gyűjtsetek ötleteket! Inspiráló közegben könnyebben megy. Passzív jövedelemre szert tenni vagy diszkrecionális (bármire költhető) pénzzel bírni jelentősen elősegíti a vagyonépítést, ám mint bármilyen más területen, itt is szükséges a tájékozódás, a tudás és a körültekintés. Gondolom, egyetértünk abban, hogy mindent egy lapra föltenni, azaz minden pénzedet egy helyre, egy pénzügyi instrumentumba helyezni oktondi dolog lehet. Ha a jelenlegi ingatag gazdasági és pénzügyi körülmények között, amelyek akár végletes változásokat is hozthatnak, valamit megtanultunk akkor azt hogy mindig legyen olyan pénzforrásunk, ahonnan jövedelmünk származik – Neked is(!) – , másrészt mindig legyen olyan, amiből, ahonnan nyereséggel vehetjük ki a betett pénzünket – Te is(!). Mai példa: a nyugdíj. Bármit is teszel, a saját nyugdíjadnak prioritást kell élveznie! Változás állt be. Amit egyik hét elején kijelentettem, az hét végére nem volt igaz. Már 14 éve világossá vált, hogy az állam nem tudta és nem fogja tudni eredeti nyugdíjfeladatait - ráadásul változatlan formában és maradéktalanul - ellátni. Így kezdett megváltozni a jogszabályi környezet. Eleinte csak lassan, szinte észrevétlenül. Ma egyre erősebben jelentkeznek a reformok hiányából következő, a nem korszerű működés okozta jelenségek. De hát ki figyelt és figyel erre oda? Ki akart és akar hozzányúlni ehhez a rendszerhez? Senki nem tenné és teszi ezt szívesen, így aztán nem is tette, hiszen a nyugdíjasok a legszélesebb szavazóbázis. Ma, amikor több mint 3millió tétel nyugdíj kerül havonta folyósításra – kinek kell ennyi ellenség?! Fogódzókat kerestem a nyugdíjrendszerben, olyan pontokat, amik állandónak tűnnek. Nem vagyok könnyű helyzetben. Olyan jogszabályhoz képest történnek változások, amelyek még hatályba sem léptek. (A 1997. évi LXXXI. törvény, ami érvényes, de nem hatályos, mert az majd csak 2013. január 1-től lesz.)

 42 |

2011. január

Pénzügyeink 

A kérdések pedig záporoznak felém. Kétféle gondolkodásmóddal találkozom: az egyik azt mondja, hogy: „Na, ugye megmondtam, az állam úgyis minden körülmények között gondoskodik rólam!”. A másik pedig azt mondja, hogy: „Te jó ég, már egy szemernyit sem lehet az államban bízni?”. Melyik az igaz? Mindenki döntse el vérmérséklete szerint. Viszont elengedhetetlen, hogy tájékozódj, és beszélj 65-100 éves önmagaddal! Beszélj a mai nyugdíjasokkal: ők erre számítottak, amikor nyugdíjat ígértek nekik, így képzelték a nyugdíjas éveiket? Azt is hallom, hogy: „Én majd dolgozom.”. Rendben. Ezek szerint szeretsz a szabadságod alatt is dolgozni – és nem azért, mert szereted a munkádat, vagy azért, mert szezonális, és ez egybe esik a Te szabadságoddal, hanem azért, mert kell, mert muszáj, különben éhen hal a család. Másrészt 80 évesen a harcmezőn? Gondolod, hogy a munkáltatók két kézzel fognak kapkodni érted? Gondolod, hogy a tudásodat, készségeidet egy szinten tudod majd tartani az akkori pályakezdőkével? Amikor ma is tömegével találkozunk ügyes, harmincas éveikben járó igazgatókkal? Képes vagy alkalmazkodni a változásokhoz, van már benned egy gondolattöredék, hogy valamit tenni kellene? Képes vagy Te magad változni, változtatni? Mert anélkül nem megy. A változás nem önmagától, automatikusan következik be. A változáshoz, változtatáshoz szándék, akarat, elképzelés, pontosan kidolgozott és egyeztetett koncepció kell, hogy az ne esetlegesen, ne véletlenül következzen be, mert ekkor a változás veszedelmes vállalkozás lehet. A legfontosabb szempont a MIÉRT? Miért akarok megváltozni, miért akarom a változást? Mit érek el vele? Miért jó az nekem, a családomnak, a szeretteimnek?

| 43



2011. január

 Pénzügyeink

Járj nyitott szemmel és füllel! Láss a szavak mögé! Ha valamit nem értesz, kérdezz bátran! Akár fölkészülsz a jövőre, akár nem, az betoppan az életedbe, rád csattan, és nagyon nem mindegy, hogy van-e párnád, mekkora és milyen puha. Mert jövő és változás van. Meg kell tanulnod alkalmazkodni. Ez az életben az egyik legfontosabb dolog! Alkalmazkodás nélkül nincs túlélés! Meg kell tanulnod, hogy bármilyen körülmények közé kerülj is, csak magadra számíthatsz. Gondolkodj el ezen, addig, amíg megteheted! Szót kell fogadnod jövőbeni önmagadnak, még ha morgolódva is. Alkalmazkodás. Ez igen fontos tényezője az életnek. Az alkalmazkodás, ez az egyik alaptörvénye a természetnek. Alkalmazkodni kell a növénynek, ha meg akar maradni: ez példásan sikerült a páfrányfenyőnek, vagy tudományos nevén Ginkgo Bilobának, míg ez az alkalmazkodás kevésbé sikerült a dinóknak. Csak rajtad múlik, hogy dinó leszel vagy páfrányfenyő! Dusik Andrea

 44 |

2011. január

FengShui – életünk tere 

FengShui – életünk tere VÁLTOZÁS – Maga, az ÉLET! Skultéty Andrea írása

 Már nem emlékszem pontosan, hogy mikor döntöttem úgy, hogy a TV nézése, a rádió hallgatása, és az aktuális bulvár sajtó olvasása helyett magammal és a közvetlen környezetemmel kezdek foglalkozni, de biztosan több mint 10 éve történt. A kép nagyon aktívan él bennem. Ez a döntésem akkor született meg, amikor politikai hazugságot véltem felfedezni a választási ígéretek, és a kormány megalakítását követő intézkedések között, és hát, nem egy ilyet tapasztaltam. Az emlék olyan éles, mint ha ma történt volna. Nagyon kiborított, és a tehetetlenség dühe hatalmasodott el rajtam. A fájdalom azért volt olyan maró, mert rá kellett döbbennem, hogy olyan dolgok történnek körülöttem, amikre nem tudok közvetlenül hatást gyakorolni, viszont teljesen függetleníteni sem tudom magam az eseményektől. Egyszerre voltam felháborodott, mérges, elkeseredett, csalódott, tehetetlen, elárult, vagyis a lelki állapotom siralmas volt. Rossz volt látni a korlátaimat, hogy nem tudom melyik politikust mi vagy kik mozgatják a háttérben, milyen érdekek miatt, és kinek az ér-

| 45



2011. január

 FengShui – életünk tere

dekeit szolgálva születnek irreális, irracionális, a józan paraszti észt nyilvánvalóan nélkülöző döntések. Azóta várom azt a pillanatot, és azt az áttörő VÁLTOZÁST, hogy végre a politikusaink elkezdenek őszintén beszélni, eszükbe jut igazat mondani, és nem néznek bennünket komplett idiótának; ráeszmélnek nagykorúságunkra, nem gondoskodni akarnak rólunk, hanem élni hagyni. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a miniszter szó jelentése: szolga.) De addig is, amíg ez a kollektív felnőtt társadalom megszületik, mit tehetünk? Hogyan befolyásolhatjuk életünket hatékonyan, őrizhetjük meg egészségünket, életkedvünket, tarthatjuk magunkat a lehető legtávolabb az aktuális cirkusztól? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a kenyerünkre vaj és felvágott is kerüljön? Rengeteget! Olvastam egyszer valahol, hogy ahány ember él a Földön, annyi út létezik Istenhez! Járhatunk bármilyen úton, ha a szívünk tiszta és hitünk is van, akkor nem érhet baj, célunkat biztosan elérjük. Én évek óta használok egy hathatós módszert, járok egy úton, amely segít a feladataim megoldásában, átsegít a nehéz élethelyzeteimen, segít összpontosítani olyan munkákra, mellyel közvetlenül kedvező befolyást gyakorolhatok az életemre, a környezetemre. A FengShui filozófiai rendszerének létezik egy olyan szelete, melyet bárki megtanulhat, rendszeresen végrehajthat, nincs szüksége szakértői segítségre. Sőt, ha már ezt a feladatot is túl nagy kihívásnak tekinti, ne is hívjon FengShui szakértőt az otthonába, mert e nélkül az alap tevé-

 46 |

2011. január

FengShui – életünk tere 

kenység elvégzése nélkül olyan nem kívánatos változásokat indíthat el az életében, melyeket - pestiesen szólva - a háta közepére sem kívánna. A FengShui három alappillére, amelyek segítségével eredményesen dolgozhatunk annak érdekében, hogy kedvező változásokat idézzünk elő mindennapjainkban:   

lomtalanítás, takarítás, rendrakás, tértisztítás.

A lomtalanítás elsődleges célja, hogy helyet teremtsünk az új dolgoknak.

Mitől és miért érdemes megválnunk? Ha azt tapasztaljuk, hogy a lehetőségek úgy érkeznek az életünkbe, hogy mindig van valami szépséghibájuk, akkor szabaduljunk meg a csorba, repedt, törött tárgyainktól! Ha azon kapjuk magunkat, hogy a múltba vágyódunk vissza, nem vagyunk képesek a mának, a jelennek örülni, szabaduljunk meg kiszáradt növényeinktől, száraz virágainktól! Ha elegünk van a kiszolgáltatottságból, a feleslegesen fenntartott kapcsolatokból, célszerű azoktól a tárgyaktól megválni, amelyek rossz érzéseket keltenek bennünk, vagy olyan személytől kaptuk, akit nem kedvelünk. Ha beleragadtunk egy megoldhatatlannak látszó élethelyzetbe, döntésképtelenek vagyunk, feltétlenül vizsgáljuk át, hogy minden elektronikus eszközünk működik-e! Ha nem működő szerszámot találunk, akkor javíttassuk meg, vagy dobjuk ki!

| 47



2011. január

 FengShui – életünk tere

A takarítás rendrakás semmiféle speciális tudást, technikát, eszközt nem igényel. Porszívóra, porrongyra, ablakmosó folyadékra, az elszántságunkra és az időnkre van szükség. A kosz, a rendetlenség azt tükrözi, hogy az életünk örökös erőpróba, nincs bennünk lelkesedés, ösztönző erő, tanulási nehézségekkel állunk szemben, esetleg egészségügyi, vagy financiális problémákkal küzdünk. A tértisztítás egy szertartás, egy forgatókönyv szerinti ceremónia. Célja, hogy a lakásunkban, irodánkban fellelhető energetikai mocskot eltávolítsuk, a tevékenységünk következményeként beindult változásokat könnyebben átvészeljük, elviseljük. A tértisztítási rituálé, a FengShui egyik legfontosabb momentuma. E nélkül nem érhetünk el tartós hatást. Ezt a tevékenységet legjobb fogyó hold idején végezni, lehetőség szerint levegő napon (ikrek, mérleg, vízöntő). A házból minden élelmiszert, szemetet, szennyes ruhát távolítsunk el; az élelmiszereket tehetjük a hűtőszekrénybe, a szemetet vigyük ki a házból, a szennyes ruhát előzőleg mossuk ki! Ha betegek vagyunk, kisbabát várunk vagy szoptatunk, akkor ne végezzük ezt a szertartást! Kérjünk meg valakit, vagy várjunk vele! Ha a háznál beteg van, vagy kicsi gyermek, szintén nem végezhető a munka. A folyamat alatt igyunk sok vizet, de ezt se tartsuk elől!

A tértisztítás menete Szükségünk van három készletre. Szükséges kellékek egy készletben: − 1 db illatpálca, füstölő (azonos illatú minden szettben), mely lehet szantál, tömjén vagy nag champa − 1 db fehér gyertya vagy mécses

 48 |

2011. január

FengShui – életünk tere 

− 1 db élő – vágott - piros virág a boldogságért − 1 db élő sárga virág az örömért (szintén vágott) − 1 db élő fehér virág a tisztulásért, gyógyulásért (a virágoknak elég csak a fejüket használni) Egy szettet tegyünk a bejárati ajtóhoz, egyet a lakásunk középpontjába, egyet az erkélyajtóhoz! Gyakorlati lépések: 1. Zuhanyozzunk le, lehetőleg fehér ruhát vegyünk fel, vegyük le a cipőnket, mezítláb (esetleg zokniban) tevékenykedjünk! Az ékszereinket vegyük le magunkról (kivéve azt a medált, vagy láncot, amit védelmi eszközként használunk)! Minden készletben gyújtsuk meg a mécsest és a füstölőket! 2. Ajánljuk fel a házat szellemi vezetőnknek vagy azon erőknek, amelyeket saját hitünkkel összeegyeztethetőnek találunk! Addig mondjuk ezen imát, míg szívünk tájékán meleget érzünk vagy egyéb kellemes érzéseket tapasztalunk meg! 3. A bejárati ajtónál állva gyújtsunk meg egy új illatpálcát, azonosat, mint amilyet a szettekben használtunk! Az óramutató járásával ellentétes irányban elindulva járjuk körbe az egész lakást a falak mentén, füstöljük végig a falak egészét, közben végig gondoljunk arra, hogy megtisztítjuk a területet! Amikor a kiindulási ponthoz értünk, egy fektetett nyolcast rajzoljunk a bejárati ajtóra, a szerencse és védelem jeleként. Vigyázzunk, ne hagyjon nyomot a füstölő, csak a levegőbe rajzoljuk a szimbólumot! 4. Oltsuk el a füstölőt, dobjuk ki a lakásból, köszönjük meg a segítséget, majd zuhanyozzunk le! 5. Újra a bejárati ajtótól indulva, szintén az óramutató járásával ellenkezőleg most tapsoljuk végig a teret a falak mentén! Ez szintén a fal egészére vonatkozik. Tehát ágaskodva, leguggolva is tapsoljunk, ameddig jól visszhangzóan verődik vissza a taps. | 49



2011. január

 FengShui – életünk tere

6. Visszatérve a bejárathoz mondjunk köszönetet, ismét zuhanyozzunk le! 7. Ismét a bejárati ajtótól indulva egy szép hangú csengővel járjuk végig a lakást, ahogy az a füstölővel és tapsolva tettük! 8. A bejárati ajtóhoz visszaérve mondjunk köszönetet segítőinknek, majd zuhanyozzunk a szokott módon! 9. Oltsunk el minden gyertyát, füstölőt a szettekben, egy fekete zacskóba téve dobjuk ki a szettek minden darabját a lakásból! Ne a benti szemetesbe tegyük, hanem vigyük ki, ha lehet a házból is! 10. Vegyünk egy minimum 10 perces sós fürdőt langyos vízben, hogy regenerálódjunk! A fenti három részből álló folyamatot negyedévente célszerű elvégezni. Csakis és kizárólag az dolgozzon eszerint, aki változtatni szeretne az életén. Fontos figyelmeztetés, hogy a változás nem feltétlenül jó dolgokat generál a hétköznapi rutinhoz szokott létezésünkben. Gondoljuk végig, hogy hány kapcsolatot cipelünk feleslegesen, men�nyire utálunk a munkahelyünkre bejárni, mikor konfrontálódtunk utoljára és hagytuk az önbecsülésünket a sárba tiporni, stb. Ezeken változtatni régen időszerű lett volna, de nem tettük. Örülhetünk, ha az élet még nem kényszerítette ki tőlünk a fejlődést: nem vagyunk betegek, nem vagyunk egy szerelmi háromszög egyik oldala, és nem most kaptuk meg éppen a munkahelyünkön az elbocsátásunkról szóló értesítést. Én azt gondolom, hogy jobb egy nehéz döntést vagy lépést önként felvállalni, mint kényszerből azzal az érzéssel, hogy „nincs más választásom”. Cselekedjünk! Változtassunk! Változzunk! Fejlődjünk! Újév! Új élet! Mikor, ha nem most?! Skultéty Andrea

 50 |

2011. január

Vezetés 

Vezetés Amikor a változás nagyon nem jó avagy Bevezetés a minőségbiztosítás alapjaiba Vidi Rita írása

 Abban már megegyezhetünk, a havi Minerva szám cikkeinek alapján, hogy a változás szükséges, a változás törvényszerű, a változás jó, mert a változás egyben lehetőség, de létezik az a területe az életnek, létezik az a nézőpont, amikor a változás nem, hogy nem jó, de még vészjelző, sőt önmagában veszélyforrás is lehet. Ez pedig nem más, mint az állandóan magas színvonalat, magas minőséget feltételező és kívánó tevékenységek végzése, szolgáltatások nyújtása, termékek gyártása. Mert ha valami tökéletes, akkor a változás csakis negatív irányú lehet. Igaz? Már ha tökéletes…

Tökéletes márpedig van? Nincs. Matematikailag, statisztikailag elérhetetlen a tökéletes színvonal. De emberi léptékkel könnyedén elérhető. Ezt nevezzük 99,98%-os minőségnek. Ez már annyira jó, hogy észrevehetetlenek a hibák, eltérések, különbségek.

| 51



2010. január

 Vezetés

Mindenki magas színvonalon, maximális teljesítménnyel, és a maximálisan elvárható felelősség vállalásával végzi a feladatát, az a néhány századnyi hiba pedig a természet tökéletlenségéből is fakadhat. Annak idején, a szocializmusban, a tervgazdaság és a teljes foglalkoztatottság korában úgy nézett ki a minőség, hogy sehogy. A minőség ugyanis a vevő elvárása. Színre, szagra, méretre, mennyiségre, időzítésre, árra, és egyéb jellemzőkre kitérő pontos meghatározással. Anno nem volt vevő, a gyártást és termelést nem a kereslet alapján tervezték és valósították meg, hanem felülről jött utasítások alapján. Aztán így a darabszámon és az elkészülési időn túl semmiféle más mérőszám nem volt beiktatva, a folyamat végén pedig egyszerűen szétszortírozták a jókat a selejtektől. A jók mentek a piacra (Hofi ezen hangosan röhögne), a selejtekkel meg történt, ami történt… Nem volt minőség, mert nem volt vevői elvárás sem. Merthogy vevő sem volt. Csak kínálat volt, kereslet nem. A minőségbiztosítás ott kerül be a képbe, ahol keresleti piac van: ahol a vevőnek jól körülírható, meghatározható kívánalmai vannak az adott szolgáltatással, termékkel kapcsolatban. Ha meg van határozva a minőség, akkor nagyon gyorsan kiderül, hogy például egy termék nemcsak jó vagy selejt lehet, hanem rengeteg árnyalata léphet be a MILYENségnek, még a legegyszerűbb termék esetében is. Méreteltérés, színeltérés, megmunkálási finomság eltérés, időtényező eltérés, költséghatékonyság eltérés stb. A vevő 1000 darab acél, 10mm-es csavart kér, darabját 5 forintért, és ebből kifolyólag nem fogja megvenni a 900 darab, fából készült, 12-es csavart 2 forintos darabáron. A minőség azt jelenti, hogy ismerjük a vevő igényeit, és ki is elégítjük.

 52 |

2011. január

Vezetés 

A 100%-os minőség 100%-os vevői elégedettséget jelent. A minőség és a hozzá tartozó minőségi mutatók nemcsak termékeknél, hanem szolgáltatásoknál és működési folyamatoknál is megfogalmazhatóak, mérhetőek. Mérhető például, hogy egy kisvállalkozás pénzügyi osztálya milyen minőséggel dolgozik. Vagy milyen minőséggel dolgozik a marketingosztály. Ehhez persze rendszerek, tervek, célok és folyamatos monitorozás szükséges, ami óriási önfegyelmet, önuralmat, és lássuk be, szaktudást igényel. Ezzel általában nincs is baj a cégeknél. A baj azzal van, hogy nincs minőségszemlélet. Ha nincs minőségszemlélet – vagyis minden ad hoc történik –, akkor rejtve marad a cégek legsunyibb ellensége: az alattomos, észrevehetetlen, rossz irányba haladó változás.

Egyáltalán mi a változás? A változás azt jelenti, hogy egy adott helyzet vagy adott jellemző megváltozik a kiindulási ponthoz képest. A változás valahonnan való elmozdulást, elfordulást, átalakulást, ugrást jelent. Ugyanakkor senki ne ringassa magát abba a tévhitbe, hogy a változás csak előre felé mutathat. Mutat az vígan rossz irányba is, csak annyira mesterei vagyunk a racionalizálásnak, hogy nem vagyunk hajlandóak észrevenni, hogy melyik irányba megyünk épp, lejtőn gyorsulunk vagy emelkedőn. Ahhoz, hogy vezetőként mindig a kezünkben tarthassuk a változás gyeplőjét, és az a mi irányításunkkal mindig jó irányba haladjon, soha ne a rossz felé, ahhoz az kell, hogy képesek legyünk irányítani, képesek legyünk azzal a gyeplővel bánni. Nekem például hiába dobnák ide egy ló gyeplőjét, lelki szemeimmel már látom, ahogy vidáman ügetve végigvonszolna magával a réten. Bár a gyeplő az én kezemben lenne, de ha képtelen vagyok azzal mit kez| 53



2010. január

 Vezetés

deni, mert nem értek hozzá, fogalmam sincs, hogyan működik, akkor én csak csúszok, a képes felemmel lefelé fordulva, szó szerint belefúrva magamat a fűbe, a gyeplő végén lévő lovacska meg élné világát boldogan. De legalább azonnal tudnám, hogy valami nem stimmel. A legtöbb cégnél nincsenek tudatában annak, hogy mi történik a cégnél, semmit nem mérnek igazából szisztematikusan, semmit nem irányítanak, csak úgy vannak, bele a vakvilágba. Ilyen helyeken mindegy, hogy változik-e valami vagy nem, mert még a rossz irányba fordulás is hoz legalább némi izgalmat. De profi cégeknél, ott, ahol profi vezetők vannak, megengedhetetlen az, hogy olyan változások következzenek be és járják be útjukat, amiket senki sem vesz észre, vagy ami még rosszabb: negatív változások esetén is tapsikolva örüljenek azoknak.

Mik kellenek ahhoz, hogy sose sodorjon veszélybe a változás? Ó, csak pár dolog: • • • • • • • • • •

 54 |

mindenekelőtt: megfelelő szemlélet; előírások, elvárások leírva; dokumentációk, és ezek szigorú vezetése; pontos célok, tervek; monitorozás, értékelés; felelősségi körök meghatározása, felelősségre vonás; akciótervek; válságtervek; kommunikációs tervek; stb. 2011. január

Vezetés 

A legnehezebb ezek közül a megfelelő szemlélet. Ha nincs megfelelő szemlélet – esetünkben minőségszemlélet –, akkor a rendszer minden pontján, mindenki, még a rendszer megalkotója is folyamatosan ezt a kérdést fogja feltenni: „Minek ez? Mi értelme van ennek? Nem lehetne ezzel NEM foglalkozni?”. És a terv, meg a minőség gyorsan megy a kukába. Nem könnyű feladat, ez a cikk is csak érinteni képes ezt az óriási és átfogó, de annál csodálatosabb témát. Azt kívánom, hogy vezetőként kívánd azt erre az újévre, hogy a változás mindig tetten érhető legyen a vezetésed alatt, és ha ezen túl még pozitív is, az már csak hab a tortán. Vidi Rita

| 55



2010. január

 Vállalkozói szféra

Vállalkozói szféra Hogyan űzheted el az ügyfeleidet a változással? avagy Hogyan tarthatod meg őket azzal,

ha elsőre nem domborítasz valami fényesen? Vidi Rita írása

 Annak idején, amikor még rendszeresen jártam fodrászhoz, kozmetikushoz, általában két-három alkalom után új szolgáltató után néztem. Sokszor fogalmam sem volt, hogy miért: a frizurám jól sikerült, a fodrász vagy kozmetikus hölgy kedves volt, az árakkal sosem volt problémám – főleg, mikor anyám fizette –, de valahogy mindig volt valami disszonáns érzésem a második alkalom után, de legkésőbb a harmadiknál. Sok-sok éven keresztül rejtély volt előttem, hogy mi ösztönöz állandóan változtatásra, és miért nem bírok megmaradni egy helyen, egy szolgáltatónál, akire ráadásul még panaszom sincs. Néha megfordult a fejemben, hogy biztos nehezen tűröm a kötöttségeket – jóval fiatalabb is voltam akkor még –, és ez lehet a magyarázat. Aztán, a megoldásra akkor jöttem rá végül, mikor cégvezető lettem, és elkezdtem a saját ügyfeleimet kiszolgálni. Kiderült, hogy az ügyfelek nem szeretik, ha variálok.

 56 |

2010. január

Vállalkozói szféra 

Az ügyfelek az állandóságot szeretik, mert akár tetszik, akár nem, az első vásárlás alkalmával egy séma épül ki a fejükben, amely séma arról szól, hogy milyen az adott helyen vásárolni. Nálam is, nálad is. Például az én fodrász-kozmetikus váltogatós élményemet alaposan szemügyre véve utólag rájöttem, hogy mi miatt váltottam mondhatni kiszámítható rendszerességgel.

Mit érez az ügyfél egy fodrász szalonban az első alkalommal? Képzeld el, ahogy először mész el egy fodrászatba, ahol rögtön kedvesen fogadnak, kávéval kínálnak, amíg várakozol. Közben látod, ahogy a fodrászmester kedvesen beszélget az éppen aktuális „fejjel”, a mindenes lány pedig csillogóan tisztán tartja a helyiséget, gondoskodik a megfelelő hőfokról, és olvasnivalót tesz eléd. Kellemes zene szól, alig győzöl gyönyörködni a fodrászod szakértelmében, a környezet kellemességében. Minden tökéletes. A frizurád ezek után már csak hab a tortán (az ugye a minimum, hogy az jól sikerüljön). Mielőtt kilépnél az ajtón, egy hónappal későbbre időpontot beszéltek meg, majd az adott időpontban vissza is térsz. Bár első ránézésre semmi nem változott, de valami mégsem stimmel. Illetve sok minden nem stimmel: • A mesternek nincs valami jó napja, ezért hangtalanul, beszéd nélkül teszi a dolgát az aktuális „fejjel”, csak néha mosolyodik el kényszeredetten. Persze ez még nem gond, elvégre a szakértelmét remélhetőleg nem a csacsogójában hordja… • Valahogy hideg van. Arra gondolsz, hogy vizes hajjal nem lesz valami kellemes itt üldögélni. | 57



2010. január

 Vállalkozói szféra

• Hiányérzeted van: jé, tényleg, a múltkor kávéval kínáltak! Most még csak kávéillat sincs, nem még kínálás… • Az olvasnivalók ugyanazok, mint a múltkor, kedvetlenül turkálsz köztük. • A múltkor egyszerűen jobb volt a hangulat. Megvonod a vállad, mert tudod, a lényeg a haj lesz. De amikor kedvesen megszólítanak, hogy a következő időpontot egyeztessétek, akkor valahogy az csúszik ki a szádon, hogy: hát, most nem tudom, majd telefonálok. Nem, nem a kedvtelenséggel, kávénélküliséggel, hideggel van a probléma, hanem a változással. Ugyanis fordított esetben is problémád lenne, csak kisebb. Ha első alkalommal tapasztaltad volna a kényelmetlenséget az adott helyen, akkor az a séma épült volna be a fejedbe, és bármilyen furcsa, azt tekintetted volna alapnak. Ha a változás jegyében, a következő alkalommal, sokkal kellemesebb, kedvesebb, kávésabb és melegebb környezettel fogadtak volna, akkor is furcsálltad volna a dolgot, és azt érezted volna, hogy valami nem stimmel. Nem stimmel a szituáció a sémáddal. Nem EZT szoktad meg. Ez esetben valószínűleg adtál volna még egy esélyt a következő alkalomra, viszont van egy kis probléma: ha az első alkalommal nincs kényelem, csak mondjuk alapvető szakértelem a fodrászmester részéről, akkor a következő alkalomig egy teljes hónapot töltenél azzal, hogy racionalizáld magadnak, hogy miért volt érdemes elmenni abba a fodrász szalonba. És találtál volna magadnak ezernyi indokot arra, hogy miért érdemes oda menni, a kedvességen, melegségen, kávén, friss olvasnivalón, kellemes légkörön kívül. Például, kevésbé nyilvánvaló dolgokkal: gyors és biztos kezű a mester, követi az aktuális trendeket, szuper termékekkel dolgozik, és nem beszél feleslegesen.

 58 |

2010. január

Vállalkozói szféra 

Pszichológusok és szociológusok számtalanszor bizonyították, hogy ha relatíve alacsony színvonalú dologgal találkozunk, akkor az agyunk, azért, hogy ne érezzük rosszul magunkat az adott helyzetben, rögtön egy csomó lehetőséget ad számunkra, hogy észrevegyük: micsoda jó döntést hoztunk (például abba a szalonba mentünk). Ha viszont jó és kellemes tapasztalatokkal kötjük össze az adott szituációt, akkor nem kell racionalizálnunk, hiszen napnál világosabb, hogy jó döntést hoztunk. Így a példánknál maradva, egy hónappal később, egy merőben más – rosszabb - légkörrel találkozva a fodrásznál, döbbenten vesszük tudomásul a változást, és ott, és akkor érezzük magunkat kellemetlenül. Ha az első benyomásunk relatíve rossz volt, és a második alkalom rácáfol erre, akkor következik be a számodra is biztosan ismerős érzés: kellemesen csalódsz.

Mit éreznek a Te ügyfeleid? Amikor ügyfeleid vannak, akkor nagyon fontos tisztában lenned azzal, hogy hogyan zajlik a racionalizálás folyamata az ember fejében; mikor, miért és hogyan lép életbe. Ha jót akarsz magadnak, akkor bármennyire is fura, ne elsőre akard elkápráztatni az ügyfeledet, akár erőn felül, hanem inkább másodszorra! Persze csak akkor, ha elsőre nem ijeszted el… Ha olyan terméket forgalmazol, ami egy életre szól – pl. ingatlan –, vagy borzasztó ritkán nyújtott szolgáltatásokkal foglalkozol (pl. válóperes ügyvéd vagy), akkor már elsőre elkápráztathatod az ügyfeledet, hiszen ha esetleg legközelebb is veled kerül majd kapcsolatba, akkor addigra annyi idő fog eltelni, hogy az esetleges változások teljesen természetesek lesznek, és még a relatíve „romlás” sem fog feltűnni. | 59



2010. január

 Vállalkozói szféra

De ha gyakran vagy rendszeresen találkozol az ügyfeleiddel, akkor figyelj oda, hogy folyamatosan javuló tendenciát kell mutatnod, és ehhez az is szükséges, hogy a kiindulási alap ne legyen übertökéletes. Bármennyire is ellentmond ez a „mindent az ügyfélért” elvnek, első nekifutásra, igazából mégis csak ezt támasztja alá: az ügyfeleid mindannyian úgy működnek, mint más emberek, ezért rájuk is igaz a racionalizálás folyamata. Mivel emberek. Ha okos akarsz lenni, kezdd egy megbízható alapról, és folyamatosan adj egyre többet, jobbat, szebbet! Meglesz az eredménye, mert nekik is ez okozza a több jó érzést. Csak okosan! Vidi Rita

 60 |

2010. január

Ezt láttuk, melegen ajánljuk 

Ezt láttuk, melegen ajánljuk  Hová lett a sajtom? Egy kellemes, barátnői csevegés közben éppen aktuálpolitikai és az aktuális gazdasági eseményekről beszélgettünk – mert hát miről beszélgethetne négy nő –, amikor Dusik Andrea, figyelmembe ajánlotta a Hová lett a sajtom? című könyvet, amit én most lelkesen tovább is ajánlok. A könyv, amellett, hogy lényegre törő, kellőképp rövid és szemléletes, lényegében egyetlen fontos dologról szól: a változásról. Mert ez az, amitől legalább annyira félünk, olykor jobban, mint magától a félelemtől, és ez az, amit meg máskor olyannyira áhítunk, hogy mindennél előrébb tudjuk sorolni; és lám, képesek vagyunk megtenni a kellő lépéseket a változás beindítása érdekében. Még akkor is, ha alig néhány napja rettegtünk attól a változástól. A változás az, amit mi, emberek, néha nagyon bugyután kezelünk, mert akármilyen tudatosak, okosak, jól informáltak tudunk lenni, egyben a szokásaink rabjai is vagyunk. Márpedig a szokás, a megszokás vagy akár a belefásultság a változás legfőbb ellensége. Ha valamire gyorsan képesek vagyunk, az megszokni a jót, és bizony megszokni a rosszat is. | 61



2010. január

 Ezt láttuk, melegen ajánljuk

A Hová lett a sajtom? című bestseller tulajdonképpen üzletembereknek, üzletasszonyoknak szól, de a tanulságát ugyanúgy le tudja vonni a diák, a kismama, mint a postán dolgozó ügyintéző. Négy szereplővel ismerkedhetünk meg a könyv elején, akiknek az életében egy hirtelen változással a jó helyett egyszerűen beköszönt a rossz. Két szereplő nem sokáig hezitál, fogják magukat és új lehetőségeket keresnek. De a másik kettő marad, és addig racionalizálja, magyarázza, ideologizálja magának a borzalmas változást, addig-addig várnak, mígnem a saját életüket is veszélybe sodorják. Szerencsére a történet jól végződik, és a könyv végén számtalan tanulságos, életszerű szituációval támasztja alá az író, Spencer Johnson, hogy miért nem érdemes várni, hezitálni, racionalizálni, magyarázni a rosszat, és miért érdemes inkább azonnal valami új, valami vélhetően jobb felé indulni. Szemfüles olvasók számára, a mai gazdasági és belpolitikai helyzet kiváló esettanulmány lehet a könyv gondolatmenetét követve. Az esetleges negatív következtetések nem a véletlen következményei lesznek. Jó olvasást, jó okulást, és hajrá, előre a változásért! (Ha az szükséges, természetesen.) Vidi Rita

 62 |

2010. január

Rekeszizom masszázsszalon 

Rekeszizom masszázsszalon Az Ó, az Új, és a Galamb Kelemen Kata írása

 Az új az szép, friss, ropogós és hibátlan. Ha az Újév napjára gondolok, valami izgalmas bizsergést érzek, mintha meglepetést tartogatna számomra. Persze ez csupán illúzió. Mert attól, hogy xxxx. december 31. helyett xxxx+1. január 1-jét írtunk, még soha nem változott meg semmi. A rossz kapcsolat nem javul meg, a gyerekek ugyanúgy ötkor kelnek, a pocsék munkahely sem lesz jobb, és a rég nem látott barátnőnkkel sem fogunk automatikusan kibékülni. Mégis van valami ilyenkor a levegőben, mert a változás – mint a januári hideg – csontig hatol. Az emberek fogadkoznak. Esküdöznek, hogy mostantól minden más lesz. Nyelvórára járnak majd, lefogynak, abbahagyják a dohányzást, tornázni kezdenek, több omega3 zsírsavat fogyasztanak. Változni akarnak. Én magam is visszaeső fogadkozó vagyok. Minden évben megsuhint a változás szele és elhatározom, hogyan is fogom megreformálni az életemet. Természetesen egy hónapnál tovább még nem tartottam be semmit, de ez nem is lényeges, komolyan sosem várom el magamtól. (Mégis ki akarja frusztráltan kezdeni az újévet?) Azért nem, mert nekem már a tervezgetés varázsa miatt is megéri. Nagyon jó ábrándozni, imádom elhinni pár napra, hogy minden más lehet, hogy varázsütésre rendes | 63



2011. január

 Rekeszizom masszázsszalon

leszek, összeszedett, türelmes, és soha nem fogok az egyszerű szénhidrátok iránt elfojthatatlan sóvárgást érezni, valamint meseszép keresztszemes asztalneműt fogok hímezni az esti magazinműsorok nézése helyett. Elképzelek egy új életet, amiben sokkal tökéletesebb vagyok. Persze amikor az új lekopik és marad az év, akkor szépen elillannak az illúziók, én pedig ellógom a tornákat és a szigorú háromlépéses arctisztítás helyett örülök, ha esténként vízzel lemosom az arcom. Engem ez nem frusztrál, és nem is veszi el a kedvem a következő évi fogadkozástól… Na de a Szilveszter… Hát, azt ki nem állhatom. Ilyenkor aztán kötelező össztársadalmi szinten elhülyülni. Mindenkinek állampolgári kötelessége a jókedv, hogy különféle kocsányon-lógó-szem jellegű rugós fejdíszt tegyen fel, és kidobjon egy rakás pénzt a parti-ruhájára, amit életében egyszer fog felvenni, mert körülbelül 15 percen belül valaki úgyis leönti bóléval vagy vörösborral. (Még véletlenül sem sörrel, mert az ugye kijön a mosással.) Az emberek kikészülnek a rájuk erőltetett jókedv okozta nyomástól, mert annak ellenére, hogy a felhőtlen boldogság alapszintű követelmény, nem érzik magukat lepkekönnyűnek. Emiatt szoronganak, és hogy megfeleljenek az elvárásoknak, alkohol segítségével próbálják elérni a vágyott állapotot. Viszont egy koktéltól még egy pocsék partiból sem lett hatalmas buli, ezért újabb és újabb alkoholos italokat kell fogyasztani ahhoz, hogy valóban óriási poénnak tűnjön az, hogy a szomszéd haverja fogadásból megivott egy fél üveg olvasztott kacsazsírt. Immár öt éve bojkottálom a Szilvesztereket. Egy ideig még a szűkebb baráti körben eltöltött meghittebb ünneplés bejött, de aztán a mobilkommunikáció térhódításával egyre inkább forgatókönyvvé vált az éjfél utáni kötelező rokonsághívogatás, ezzel egyidejűleg a telefonvonalak túlterheltsége. Egyszer csak azt vettük észre, hogy eltelt kerek egy óra, és mi mást sem csináltunk, mint a mobilszolgáltatókat szidtuk és három rokonunknak mondtunk egy tökéletesen sablonos és semmitmondó BÚÉK-ot. S mire mindenki elküldte az összes létező ismerősének a

 64 |

2011. január

Rekeszizom masszázsszalon 

„Három gerle ül a fán” kezdetű borzalmas újévi SMS-t, a hangulat végérvényesen megváltozott, a buli pedig tökéletesen meghalt. A fordulópont mégis az volt, amikor a pesti belvárosi forgatagban az egyik régi bérház tetejéről a mellettem álló lány fejére esett egy galamb. Több részletben. Néhol cseppfolyós állapotban. Egyrészt szolidaritásból megfogtam a lány kezét és besegítettem neki hisztérikusan sikítozni, másrészt rájöttem, hogy én ezt az egészet utálom, és nem akarok itt lenni egy rakás részeg petárdapuffogtató idióta között, mert ez számomra nem jelent semmit. A Szilveszter az óév búcsúztatása. Alkatomnál fogva nehezen búcsúzom, még egy olyan semmiségtől is, mint az óév. Nem akarom kapatosan belekornyikálni az éjszakába, hogy „Csavard fel a szőnyeget”. Nem akarok teleport-italt inni. „Arra még emlékszem, hogy a bárpultnál kikértem azt a jégert, aztán se kép, se hang, a következő emlékképem az, hogy itthon felébredtem” – na, az a jéger volt a teleport-ital. Inkább az ismerős mackógatyámban szeretném végiggondolni, hogy mi minden történt velem, mi is marad emlékezetes ebből az évből. Persze nem zárom ki, hogy jövőre meggondolom magam, és ellenállhatatlan kényszert érzek aziránt, hogy flitteres felsőben, leharcolt szerpentinekkel a nyakamban énekeljek egy karaoke bárban a barátaimmal, de valójában ennek semmi jelentősége. Mert az új, a más mindenképp eljön. Akkor is, ha tüntetően átalus�szuk az éjfélt szerelmünk vállába szuszogva, és akkor is, ha éjfélkor az egyik haverunk önt nyakon minket a házigazda herendi vázájába töltött sörrel, hogy legalább a Himnuszra szedjük már össze magunkat. A változás maga az élet, és csakis rajtunk áll, mennyire nyitott szívvel állunk elébe. Én, a magam részéről, tele vagyok tervekkel, de már akkor is elégedett leszek, ha három hétig tényleg minden nap megtanulok húsz szót olaszul. Kelemen Kata

| 65



2011. január

 ITech – az információ hatalom

ITech – az információ hatalom, csak tudnunk kellene már használni…

A háziasított technika változó arca Hantos Gyöngyi írása

 Első találkozásom mobiltelefonnal 1990-ben történt, amikor egy Ericsson Hotline készüléket mutatott számomra egy vállalkozó ismerősünk. El volt ragadtatva a csodától, amivel bárhonnan telefonálhatott. A készülék oldaltáska méretű volt, az ára meghaladta a kétszázezer forintot, maga a belépési díj is hetvenötezer volt.1 Ami most hihetetlennek tűnhet: a bejövő hívásokért is fizetni kellett. A készülék méretére visszatérve, az akkumulátor és rádióegység volt az, ami jócskán megnövelte a súlyt. A kézi beszélő azonban ehhez zsinórral csatlakozott, tehát nem lehetett csak úgy szabadon járkálni vele, cipelni kellett az egész négykilós készüléket. 3-6 órányi készenléti ideje volt, és tizennégy óra alatt lehetett feltölteni. Ez húsz éve volt. Akkor bevallom, úgy éreztem, ismerősöm gyengeelméjű pillanatában hozta meg beruházási döntését. Nekünk akkor még telefonunk sem volt a lakásban, csak igénylésünk a hetvenes évekből, de valahogy mindig előttünk nőtt a sor, nem utánunk. Elképzelhetetlen volt, hogy valakinek rádiótelefonra legyen szüksége. Akkori1



A készülék árára és a belépési díjra nem emlékeztem, ennek forrása az oldmobil.hu gyűjtői weboldal. Itt a készülék képét is megnézheted számtalan régi mobiléval együtt.

 66 |

2011. január

ITech – az információ hatalom 

ban nem volt semmi olyan fontos és sürgős, hogy ne bírta volna ki addig, amíg valaki visszaér az irodájába. Remekül megmelegítettük az ételt mikró nélkül is. Igaz, kicsit lassabban és néha odakozmált. Valamint elvonási tüneteket sem tapasztaltunk, ha egy hétig nem fértünk hozzá számítógéphez. A javítószalagos írógép is kincs számba ment. Ha még korábbra nézünk az időben, az ötvenes évek elején még ilyen mondatok hangzottak el: – Halotta, hogy Amerikában olyan rádió van, amin képet is lehet nézni? Moziképet! Aztán 1954 januárjától megindultak a próbaadások és 1957-ben az éles műsor. Kezdetben hetente háromszor, majd 1960-tól ötször. Csak élő adás volt, vagy filmre előre rögzített. Olyan kevés készülék volt hazánkban, hogy a szomszédok összejártak a szerencsésebbekhez tévézni. Ez ötven éve volt. Hihetetlen? Hihetetlen most, amikor egy családban akár több készülék is van, amikor műholdak sugározzák a műsorokat és egy gombnyomással válthatunk az angol hírműsor és a francia konyhashow között? Amikor a mobilunk száz gramm alatt lehet, és már rég nemcsak telefonálásra lehet használni, hanem fényképezőgépként, kameraként, zenelejátszóként, televízióként, navigációs eszközként, mobil irodaként, fax készülékként és internetes eszközként? Tovább megyek: pénztárcaként! Ugye, szédítő a változás?! Belegondoltál már, hogy hány új dolgot kellett megtanulnunk, folyamatosan újratanulnunk az elmúlt ötven évben? Olyan dolgokat, amelyeket előtte évszázadokig, évezredekig nem használtunk. Belegondoltál már, hogy volt-e lényegi különbség annak az élete között, aki 1300-ban élt és aközött, aki 1700-ban? (Némi öltözködésbeli eltérést leszámítva.) Egyszerre ott találjuk magunkat ezer kütyü és technikai lehetőség között ujjnyi, sőt többujjnyi vastag gépkönyvekkel, szolgáltatási útmu| 67



2010. január

 ITech – az információ hatalom

tatókkal, ÁSZF-ekkel és kondíciós listákkal. Miközben minden hirtelen vagy azonnal kell mindenkinek, tegnapra. Úgyhogy a fent említett „irodalmakat” már nem is áll módunkban áttanulmányozni. Ennek következménye, hogy a technikai eszközeink lehetőségeit nem használjuk ki, hogy néha –nagyon– elrontunk valamit (letörlünk, átírunk, „csak úgy eltűnik”); ijedten tanulmányozunk számlákat, majd vagy feladjuk és kifizetjük, vagy később adjuk fel és fizetjük ki, amikor már órák óta nyomkodunk gombokat a telefonunkon az automata utasításait követve, amikor kifordulunk az ügyfélszolgálatról látva a hatalmas sort előttünk. Ezeknek a csodáknak a fenntartása is költséges, ugyanakkor szinte követhetetlen használat közben, hogy mire mennyi megy el, ami megnehezíti a tudatos háztartásvezetést. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy „sok kicsi sokra megy”. Mínuszban is. Az SMS-ek egyszeri díjai 15-20 forintjával nem tűnnek soknak, ahogy önmagában az éves kártyadíj sem, amely egy-egy szolgáltatáshoz kapcsolódhat. Csak akkor, amikor több helyről és időpontból összeadódnak. Van azonban, amikor megéri. Ha például valaki gyakran és több autóval parkol díjfizetős övezetben, akkor a mobilfizetéssel elkerült, „nem tudtam kiszaladni meghosszabbítani” büntetésekből és/vagy túlfizetésekből megtakarított összeg számottevő. A változás ijesztő lehet, ugyanakkor lássuk be, remekül alkalmazkodunk, mi emberek. Nézzük a technikai fejlődést a finnek miként állították a hátrányos helyzetűek szolgálatába! 2006-2008-között hoztak létre egy mobilfizetési projektet „SmartTouch” néven. Oulu városában a helyi cégek és az önkormányzat közintézményekben, tömegközlekedési eszközökön, sportlétesítményekben és üzletben valósították meg a mobillal történő fizetés lehetőségét. A városban –az idősebb generációra, a sokgyermekesekre és

 68 |

2011. január

ITech – az információ hatalom 

mozgássérültekre gondolva– több boltban is bevezették a szolgáltatást, amely a következőképpen működik: a vásárló a kiválasztott termék kártyára nyomtatott vonalkódjához hozzáérinti a mobilkészülékét otthonában; a rendszer automatikusan összeállít egy bevásárló listát (kosarat); a listáról értesítést kap az üzlet, ahol egy alkalmazott ös�szeállítja a megrendelést és a kívánt fogyasztási cikkeket házhoz is szállítják. A fizetés is mobillal történik. A szolgáltatás NFC (Near Field Communication – kis hatótávolságú adatátvitel) technológiára épül. Ez a technológia nagy jövő előtt áll, lényege, hogy tetszés szerint létesíthető alkalmi kapcsolat két eszköz között az igényekhez, egyedi időbeosztáshoz igazodva. Az NFC-eszköz lehet mobiltelefon, bankkártya vagy token, és átveheti a pénztárcánk, a kulcsaink vagy azonosító kártyánk szerepét. A mobiltelefonnal való házasítás tűnik optimálisnak, az ugyanis mindig velünk van. A változás, a technikai fejlődés önmagában nem jó vagy rossz, ahogy a tűz is lehet barátunk vagy ellenségünk. A kérdés, tudjuk-e okosan használni és ehhez megfelelő ismeretekkel rendelkezünk-e. Sokan félnek az újtól, a tanulással járó „macerától”. A modern információs-kommunikációs technológiai eszközök elterjedése rendkívül gyors. A lépést nem tartók menthetetlenül leszakadnak. Itt semmiképp sem arra bíztatnék, hogy a legújabbat, de azonnal igyekezzen mindenki beszerezni. De a legújabbról szóló ismereteket igen, hogy eldönthesse, mire tudja használni, megkönnyíti-e az életét és a könnyítéssel elért haszon nagyobb-e, mint a könnyítésért fizetett ár. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az infó-kommunikációs eszközök használata olyan alapkövetelménnyé vált, mint az írni-olvasni tudás a gazdaság számos területén. Tehát a technológiai fejlődéstől való önkéntes elzárkózás önmagunk lehetőségektől való elzárását is jelenti. Kedves HősNők! Ne féljetek, ne tartsatok a technikától! Bátran vegyétek elő a használati utasításokat, kísérletezzetek! Szánjatok rá időt a nagy rohanásban, mert megtérül! Próbálkozzatok nem törődve férfitár| 69



2010. január

 ITech – az információ hatalom

saitok esetleges mosolygó „együttérzésével”! A kütyüket elrontani, ha nem ész nélkül estek nekik, hanem kezetekben a segédlettel, nemigen lehet. Viszont, ha ki sem próbáljátok... Például a GPS. Valódi nőknek készült találmány. A férfiak és a kutatások szerint, mi nők (nagy százalékban így is van) képtelenek vagyunk térkép alapján tájékozódni. Mit tesz egy nő, ha térképre fanyalodik? Irányba állítja. Beforgatja úgy, hogy azt lássa, amit a valóságban is. Az északi irányt meghagyja a férfiaknak. Amiképp annak képességét is, hogy ránéznek a térképre, majd összecsukják, és már fordulnak is meg az autóval, két keresztutca múlva meg balra, majd jobbra, és m e g t a l á l j á k! Ők ezt tudják, mi nem. De tudja helyettünk a GPS, amely mindig irányba forgatja számunkra a digitális térképet. Hölgyek, bátorság! Használjátok ki mindazt az előnyt, amivel a technika változása támogatja életeteket! Ugyanakkor mindig végezzétek el a gazdaságossági számítást! Erre sem sajnálhatjátok az időt, különben csodálkozó számlabontásokban lehet részetek. De ez ne szegje kedvetek! Egy kis körültekintés. Csak ennyire lesz szükségetek. Ehhez kívánok ki nem fogyó erőt és kitartást! Hantos Gyöngyi

 70 |

2011. január

Számmisztika varázstábla 

Számmisztika varázstábla 2011. január 15-től február 15-ig Mátyás Anita írása

 A Varázstáblában a hónap minden napját rezgéseire bontva láthatod. A megjegyzések a sorsszámra vonatkoznak, arra, hogy milyen sors vár arra a dologra, amit az adott napon elindítottál. A kulcsszavak közül bármelyiket behelyettesítheted a számokhoz, nem csak azt az egyet, amit én beírtam.

A 2011-es évről

Ez az év a munka éve lesz. A hosszú, kemény munkával elért sikert és pénzt jelenti azok számára, akik szeretik, amit csinálnak, hajlandóak tervezni és szabályok szerint véghezvinni, amibe belekezdenek. Ebben az évben mindehhez kitartás kell. Szükséges a mások segítése, az igazságos döntések, a racionális énünk előhívása és használata. 2011. év a „saját lábon állás”, önállósodás lehetőségét hordozza, amit az új beállítottsággal, a lehetőségek kihasználásával, a változtatásokkal, önmagunk és a munkánk szeretetével érhetünk el. Ne felejtsd el: „Aki szereti a munkáját, az egy napot sem dolgozik”.

| 71



2011. január

 Számmisztika varázstábla

A januári hónapban ismét az egyes érzelmi szám rezeg (kezdet, erő, alkotás, önmegvalósítás, ÉN, függetlenség, önállóság, teremtés) – tehát az októberi hónaphoz hasonlóan, nagyon jó a dolgaink új alapokra helyezéséhez, az újrakezdéshez és mindenféle saját munka elkezdéséhez. A dédelgetett terveidet vedd elő, alakítsd át egy működő megvalósítható projektté, kalkulálj bele minden lehetőséget és a buktatókra dolgozz ki megoldásokat! Tégy meg mindent egy jó kezdetért! 15-től 20-ig (már 12-től kezdve) – „fájdalmas napok” lesznek, amik mindenféle kapcsolatainkban változásokat hozhatnak. Lelkiekben lehet, hogy megviselnek az előtérbe kerülő problémák, de ezek a napok alkalmasak a régóta nem jól működő kapcsolatok feldolgozására és a „visszahúzó emberek” elengedésére. Tudni kell, hogy a lelki dolgok fájdalmai mellett, ezek a napok a legjobbak egy határozott döntés meghozatala után az újrakezdésre (bármiről is legyen szó). 21 – dupla pénz nap, nagyon szerencsés cégalapításra, mert a női és férfi energiák is jelen vannak, a pénz és igazság rezgésein kívül. 23 – 24 – szintén az újrakezdők napja – persze határozott tervekkel és a változtatás örömével kell elkezdeni, hogy sikerrel járjunk, és ne feledkezzünk meg a partnerek kiválasztásáról, partnerprogramok indításáról sem. 27 – segítsünk másokat és tanuljunk vagy tanítsunk valami újat! 30 – ezen a napon, a saját ötleteink megvalósításából „csinálhatunk” pénzt, üzleti vállalkozást. A februári hónapban a kettes érzelmi szám rezeg a hónap végéig (intuíció, társ, türelem, diplomácia, kettősség legyőzése, okkult tanok, romantika) – vagyis lehetőségünk van az intuíciónk, a belső hangunk meghallgatására, rátalálására. Figyeljünk „befelé” kicsit jobban, mint egyébként szoktunk! A türelem és a belső fejlődés útjára léphetünk, jobb döntéseket, diplomatikus megoldásokat hozhatunk. Sikereinket a másokkal való kapcsolatainknak is köszönhetjük ebben a hónapban,

 72 |

2011. január

Számmisztika varázstábla 

persze csak ha kölcsönös segítségnyújtásról és nem egymás kihasználásáról van szó. A legnagyobb lehetősége ennek a hónapnak, a belső hangunk megtalálása után, a bennünk lévő kettősség legyőzése. 1 – gyógyulást hozó nap. Februárban gyakori, hogy az emberek ráéreznek a testi tüneteik valódi okára – a hetes sorsszámú napokon –, és teljesen új „lélekoldó” technikákat kezdenek keresni, pirulák és fájdalomcsillapítók helyett. 2 – pénz és igazság nap – érdemes a számlákat befizetni, az elmaradt bevételeket behajtani és a hivatalos leveleket ilyenkor postára adni. 3 – Újhold napja – a szeretet és a magasabb intelligencia is segítségünkre lesz, ha most akarunk új dolgokat elkezdeni. 5 – érdemes meditálni, a saját belső hangunkat megkeresni, meghallgatni és a továbbiakban is rendszeresen előhívni, a bennünk lévő kétségeket pedig szélnek ereszteni. 11 – teremtő nap és pénznap is egyben. Itt az idő, hogy kiállj önmagadért és a munkád, intuíciód, társad segítségével pénzt teremts! 14 – szintén teremtő nap. A külső-belső rend megteremtésével és a belső hangod segítségével megtalálhatod a társad. Lehet ez üzlettárs vagy lélektárs is. 15 – önmagaddal foglalkozz, gyakorold az elengedést, a nem működő kapcsolatok, dolgok lezárását! Ne kezdj semmi újba! A régi, visszahúzó dolgokat fejezd be előbb! 2011. január – február havához tartozó varázstáblát a napokkal és a hozzájuk tartozó instrukciókkal, letöltheted innen: http://www.hosnok.hu/minerva/varazs2011januar.pdf Szeretettel: Mátyás Anita

| 73



2011. január

 Környezettudatosság női szemmel

Környezettudatosság női szemmel Egy valami állandó: a változás Márton Anikó írása

 Gandhi úgy vélte, ha változást akarsz látni a világban, kezdd önmagaddal. De vajon hogyan valósítható meg ez személyes szinten, miközben politikai, pénzügyi vagy épp morális krízisek, természeti katasztrófák kísérik mindennapi életünket? Hogyan teszi meg az ember az első lépést, és egyáltalán mikor ismeri fel, felismeri-e azt, hogy valami nem jól működik az életében, körülötte vagy épp a nagyvilágban? Sokan vannak, akik amolyan örök elégedetlenként élik a mindennapokat, mégsem éreznek késztetést arra, hogy jobbá tegyék az életüket, hogy legalább megpróbálják a változtatást, hátha éppen ez a tett hozna új irányt az életükbe. Szerencsére egyre több, hasonlóan gondolkodó egyének csoportja alakul. Szerintük éppen abban az ellentmondásban rejlik a kulcs a változáshoz, amikor képtelenség tovább elviselni egy helyzetet, képtelenség ott ragadni egy embertelen munkahelyen, megalázó benne maradni egy párkapcsolatban, vagy épp nem lehet tovább nézni tétlenül, hogy teszi tönkre a mérhetetlen fogyasztás és szennyezés a Földet. Amikor egy adott helyzet, megszokások miatti egy helyben toporgás annyira tarthatatlan, hogy muszáj változni, változtatni.

 74 |

2011. január

Környezettudatosság női szemmel 

Abban a pillanatban, amikor az emberek megtanulják, hogyan láthatják másképp a dolgokat, és hogyan segíthetnek egymásnak és saját maguknak új életet kezdeni, nagy változások válnak lehetségessé. Ehhez pedig – első lépésként – nem kell nagyban gondolkodnunk, elég a saját házunk táján szétnézni. Sőt, elsősorban ott kell körbenézni! Mivel az én témám a környezetvédelem, környezettudatosság, így a fenntartható jövővel kapcsolatban szeretnék néhány olyan egyszerű, kis odafigyeléssel megvalósítható lépést felsorolni, melyek mindenképpen változással, változtatással járnak, de jó esetben nemcsak a Föld, hanem saját „jól létünk” hasznára is válik.

Tíz dolog, amivel csökkenthető a hulladék (a Humusz Szövetség ajánlása):

1. Vigyél magaddal bevásárló listát, vászontáskát, kosarat! 2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven! 3. Komposztálj! 4. Javíttasd meg! Használd újra! 5. Cseréld el vagy add tovább! 6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet! 7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 8. Válaszd a visszaválthatót! 9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe! 10. Csökkentsd a postai levélszemetet! Fenti pontok betartása nem kerül túl nagy erőfeszítésbe. Bár az tény, hogy azok számára, akik előtte nem fordítottak túl nagy hangsúlyt a tudatos vásárlásra, a minél kevesebb felesleges holmi begyűjtésére, elsőre túl nagy falat vagy épp lehetetlen vállalkozás mindez. Azoknak, akiknek egyfajta kényszer, ha megjelenik valami új illat, új design, újabb és még okosabb technikai kütyü, hogy azt feltétlenül birtokolni akarják, | 75



2011. január

 Környezettudatosság női szemmel

nos: az ő számukra kezdetben a változtatás nehezebb lesz. Valószínűleg nem is megy majd egyik napról a másikra. Valójában senki életében nem egyik napról a másikra történik ezen a területen a szemléletváltás, amit aztán kis, majd egyre nagyobb lépésekkel meg is valósít otthonában, háztartásában. Kezdetben talán csak egy terület az, amin képesek és hajlandók vagyunk másként tenni, mint addig. Aki eddig lusta volt külön gyűjteni és el is vinni a szelektív hulladékgyűjtő pontra a műanyag palackokat, papírt, üvegárut annak éppen elég nagy feladat lesz rászokni erre. Ha szívesen gyűjtenéd szelektíven a szemetet, de fogalmad sincs, hogy lakóhelyed környékén hol tudnád leadni, akkor segít a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja, ahol hulladéklerakóhely-keresőt találsz: http://www.kvvm.hu/szelektiv/hova_vigyem.php. Továbbá, akár bevásárlás alkalmával is megteheted, hogy a különválogatott és összekészített hulladékot magaddal viszed, és a nagyobb élelmiszerboltok előterében már egyre gyakrabban megtalálható szelektív hulladék elhelyezését szolgáló gyűjtőbe teszed. Ez utóbbi megoldás nem jár plusz külön úttal, maximum csak egy kis plusz időt kell rászánni, addig, amíg be- és kipakolod.

Vissza a tiszta múltba! Akiknek a nagytakarítás elképzelhetetlen tucatnyi, mindenféle fantázianévvel ellátott, jól hangzó, ám kétségkívül nem csekély mértékben – egészségünkre és környezetünkre ártalmas – vegyi anyagot tartalmazó tisztítószer nélkül, náluk sem várható el, és nem is várja senki, hogy egyik napról a másikra kidobják az összes ilyen flakont és lecseréljék környezetbarát megoldásokra. Javaslom, aki tudja, kérdezze meg idősebb rokonát, nagynénit, nagymamát, hogy úgy 20-30, vagy még több évvel ezelőtt mitől is volt tisztaság az akkori házakban. Vajon tényleg a sütőporos mosóvízben vált fehérré a függöny, tényleg re-

 76 |

2011. január

Környezettudatosság női szemmel 

mek vízkő ellen az ecet és a szódabikarbóna nagyszerű zsíroldó? Arra is érdekes választ fogunk kapni, hogy vajon akkoriban hányféle tusfürdőt használt mondjuk egy négytagú család? Gyanítom, manapság legalább négyfélét használ. Száraz bőrre, kamasz bőrre, illatos vagy épp illatmentes változatban, no és persze a bőröregedés-gátló csoda tisztítóról el ne feledkezzek! Nagymamáink korában pedig volt egyetlen tisztálkodási eszköz: a szappan. Eszembe jutott sok-sok évvel ezelőtt családi körben egy kedves kijelentés egy akkoriban tízéves forma fiúcska szájából, akinek testvére büszkén mesélte iskolakezdéskor, hogy neki hányféle tolltartója van, és sorolta, hogy: egy micimackós, egy pillangós, egy emeletes és egy piros kockás. Mire testvére nagy bölcsen ennyit tett hozzá: „Nekem is van elég tolltartóm: egy!” Ha végig tekintünk vásárlási, takarítási, kisebb-nagyobb háztartási eszközök beruházásával kapcsolatos szokásainkon érdemes lépésrőllépésre átgondolni, mi az, amin változtatni tudunk, minek mekkora mértékben lesz kihatása családunkra, környezetünkre és mi az, amit nagyobb ellenállás nélkül be tudunk vállalni. Legalábbis kezdetben akkor lesz tartósabb az eredmény, no meg a családi béke is, ha nem túl drasztikus a változtatás. Később, amikor egyre jobban érzi magát az ember, kellő odafigyeléssel és figyelemmel tekint a környezetére, és egyre több környezetbarát lépés válik mindennapossá, akkor jöhetnek a nagyobb teendők. Egy biztos a környezet védelméért egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással, átgondolt és jó döntésekkel nagyon sokat tehetünk. Ne feledjük, a környezet nem valami külső, távoli érték, magunk is alkotó elemei, részei vagyunk az Univerzumnak!

| 77



2011. január

 Környezettudatosság női szemmel

Legyen egy egyszerű mottó a fentebb idézett kisfiú mondata, legyen a mérték az elég, ne halmozzunk feleslegesen, ne akarjunk még nagyobbat, még többet, még csillogóbbat, amikor úgy is remekül érezzük magunkat a bőrünkben, ahogy vagyunk. Márton Anikó

 78 |

2011. január



Miről lesz szó legközelebb? Előzetes  A főzéshez kell némi kreativitás. Főképp, ha csak két szem krumpli, egy fél zacskó mirelit borsó van otthon, és húsz perc múlva beállít az anyósod. A gyerekjátékok elemcseréjéhez sem árt a kreatív véna. Leginkább, ha csavarhúzód nincs, nem is volt, vagy kölcsönadtad a történelem előtti időkben. A pénzügyekhez kifejezetten szükséges a kreativitás. Már csak azért is, hogy ne csak ügyünk legyen a pénz miatt, pontosabban a pénz nem elégséges léte miatt. A párkapcsolat. No, az végképp nem nélkülözheti a kreativitást, főképp bajnokság idején, amikor a tévé nagyobb ellenfél, mint bármely, tízessel fiatalabb, mosolygós párvadász. A gyerekneveléshez... Ahhoz nem szükséges kreativitás. Feltéve, ha jól bírod az este tíz után még tomboló gyerekhadat, a hisztis utódot kettőtől 2+n évesig, és úgy egyáltalán kedveled az extrém helyzeteket. A munkahelyi konfliktusokban, ott kell csak igazán a kreativitás, amikor lila fejjel üvölt a főnököd, mert szerinte elbaltáztad, vagy szíved szerint te üvöltenél céklavörösen, mert valaki, akár épp te, tényleg elbaltázta. Ha fizetésemelést kérnél, ha leépítenél, ha bővítenél, ha beruháznál... Szóval napi nyolc-tíz órában mindenképp. | 2011. január

2011. januárr

| 79



 79



És akkor még nem beszéltünk a kötésről, horgolásról, szabásról, varrásról, üvegfestésről, agyagozásról és egyéb kézműves tevékenységről. Van a női létnek olyan területe, amely nélkülözhetné a kreativitást? Hogyan nyilvánul meg a nő a Világban, ha kreatív? Mit is jelent a kreativitás a mindennapokban? Mi fokozza, egyáltalán fejleszthető-e felnőttkorban a kreativitás? Erről szívesen olvasnál februárban? Akkor ne mulaszd el a Minerva Capitoliuma következő számát! Hantos Gyöngyi

 80 |

2011. január

Jegyzetek, ötletek, felismerések 

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 

 Jegyzetek, ötletek, felismerések

Jegyzetek, ötletek, felismerések 



 Impresszum

Megrendelés: www.minervacapitoliuma.hu/megrendeles, vagy viszonteladóinknál. Viszonteladóink listáját megtalálod az oldalon.

Kiadja a HősNők Kiadó Bt. www.hosnok.hu ISSN: 2062-0195

HősNők Kiadó Bt. 2173 Kartal Dobó utca 30. Ügyfélszolgálat: 06-205-591-758 Nyomdai munkák: Z-Press Kiadó - Könyvműhely.hu

Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóthné Vidi Rita Üzletvezető Felelős szerkesztő Hantos Gyöngyi Főmunkatársak: Dusik Andrea Kelemen Kata Márton Anikó Mátyás Anita Skultéty Andrea Vidi Rita A szám elkészülésében közreműködött: Antal Béla, a tminfo.hu portál főszerkesztője Jakab Gyöngyi, a notudat.hu weboldal tulajdonosa Megjelenik: minden hónapban, előfizetés esetén a postaládádban.

Előfizetési díj: 27500,- Ft egy évre (2900,- egy szám külön vásárlása esetén) 6900,- Ft egy negyedévre Éves előfizetőinknek az előző számokat évenként egyszer CD-n elküldjük. Várjuk javaslataidat, észrevételeidet a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címre. Szakértőink, cikkíróink elérhetőségeit is a fenti e-mail címen kérheted el. Hirdetési lehetőség: http://www.minervacapitoliuma.hu/hirdetesi-lehetoseg