BEVEZETŐ A
SEED
Kisvállalkozás-fejlesztési
Alapítvány
fennállása
óta
kiemelt
célcsoportként kezeli a női vállalkozókat. Az alapítvány munkatársai naponta ismernek meg egyedi emberi, vállalkozói, női sorsokat és problémákat a személyes tanácsadások és a csoportos képzések során. Emellett reprezentatív felmérések segítségével időről időre szociológiailag is vizsgálják a célcsoport körülményeit, tevékenységét, nehézségeit és sikereit. Bevezetésképpen ezen elemzések tükrében szeretnénk röviden összefoglalni a vállalkozónők helyzetét a rendszerváltás utáni Magyarországon. A nők munkaerő piaci helyzetének alakulása a 90-es években1 A kilencvenes évek elején a munkahelyek tömeges megszűnése, valamint a lakosság értékrendjének megváltozása – a női munkavállalás alacsonyabb elfogadottsága – következtében a nők gazdasági aktivitása drasztikusan visszaesett. 1990 és 1995 között 23%-ról 44%-ra nőtt azoknak a 15-54 év közötti nőknek az aránya, akik szociális ellátásból vagy mások jövedelmeiből éltek. Ennek a korcsoportnak a foglalkoztatottsága tehát 77%-ról 56%-ra csökkent, a női népesség egészén belül pedig ugyanez a mutató 45%-ról 32%-ra, közel egyharmaddal esett vissza. Amíg a KSH 1986-os kutatása szerint még a nők 81%-a értett egyet azzal, hogy a nők kereső tevékenységet folytassanak, addig ez az arány 1995-ben már csak kétharmad volt. Ismét megerősödött az a hagyományos szerepfelfogás, amely a világot férfias és nőies területekre osztja. Az előbbiek a családon kívüli, a gazdasági, politikai hatalom körüli területek, míg az utóbbiak a családon belüli, a hatalomtól függő, szolgáló-gondozó tevékenységi területek. Bár a 90-es évek második felében ezek a szerepek ilyen nyíltsággal általában már nem 1
Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A nők munkaerőpiaci helyzete Magyarországon – a vállalkozás, mint alternatíva, 1997., második, javított kiadás
fogalmazódtak meg, de láthatatlanul, áttételes megnyilvánulásokon keresztül tetten érhetők voltak. A rendszerváltás után megkezdődött tehát a nők elfordulása a fizetett munka világától, annak ellenére, hogy átlagos iskolázottságuk már akkor is magasabb volt, mint a férfiaké. Ez mind szociális, mind nemzetgazdasági szempontból kimondottan hátrányos jelenség. A vállalkozás, mint alternatíva A kedvezőtlen munkaerőpiaci környezetben sokak számára a vállalkozás jelentett lehetséges alternatívát. Ez a rendszerváltás után rövid idő alatt megduplázta a vállalkozók, közöttük a vállalkozónők számát. Ugyanakkor az önfoglalkoztatók – főleg a 90-es évek elején – elég mostoha körülmények között vállalták magukra a saját munkahelyteremtés gondját, nagyon sok esetben kényszervállalkozás született. A vállalkozónők száma viszonylag gyorsan elérte a férfi vállalkozók számának felét, de az arány azóta sem változott, az összes magyar vállalkozónak ma is megközelítőleg egyharmada nő. Ugyanakkor a bérből és fizetésből élők között a nők aránya jelentősen meghaladja a férfiakét. Ez elsősorban az alacsonyabb szintű, illetve rutin nem fizikai jellegű munkakörökre igaz. A rendszerváltás előtti és utáni állapot közötti különbségeket mutatja az alábbi táblázat.
Nő 1983 (%)
Felső- és középvezető, felsőszintű értelmiségi, hivatalnok Alsóvezető, alsószintű értelmiségi, hivatalnok Rutin szellemi Rutin szolgáltatási Nem mezőgazdasági vállalkozó Mezőgazdasági vállalkozó Szakképzett fizikai Szakképzetlen Mezőgazdasági munkás Forrás: 1983: KSH Társadalmi fordulópontjai”
Nő 2002 (%)
Férfi 1983 (%)
Férfi 2002 (%)
5,3
9,2
9,7
11,6
16,2
26,8
8,8
11,5
19,0 6,7
14,2 12,1
2,4 1,8
2,6 3,9
1,5
5,4
2,3
10,3
0,2
0,7
1,2
2,1
12,1 29,3
9,9 21,0
37,5 27,3
31,9 22,7
9,7
0,9
9,0
3,4
mobilitás felvétel, 2002: KSH NKI ”Életünk
A női vállalkozók viszonylag alacsony arányának összetett okai vannak, de mindenképpen meghatározó a hagyományos nemi szerepeken alapuló nevelés és szocializáció. Egy 1995-ös ifjúsági kutatásból kiderül, hogy a 14-18 éves fiúk jóval nagyobb arányban készültek vállalkozónak, mint a lányok. A szülők – és ezen keresztül maguk a fiatalok is – hagyományosan a fiúktól várták el, hogy kenyérkereső foglalkozásuk legyen, és – akár önállósodva is – biztosítani tudják saját és családjuk megélhetését. Az akkor vizsgált generáció ma 25-30 éves, vállalkozás-alapító korban van.2 A munkaerőpiacon a 90-es években általános nézet volt – sokszor még ma is az –, hogy a férfiak rátermettebbek, érdekeiket jobban érvényesítik, könnyebben vállalnak kockázatot, ezért vállalkozásra alkalmasabbak, mint a nők. Ugyanakkor a nőkből – elsősorban a munkanélküli nőkből – valóban sokszor hiányoztak a sikeres vállalkozás indításához szükséges alapvető attitűdök. 2
Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A nők munkaerőpiaci helyzete Magyarországon – a vállalkozás, mint alternatíva, 1997., második, javított kiadás
Üdvözlendő, hogy a felvázolt külső és belső akadályok ellenére a 90-es években jelentősen növekedett a nők vállalkozási hajlandósága, és olyan sikertörténetek is születtek, mint a jelen könyvben szereplő cégek. Ugyanakkor a női vállalkozók többsége a feminizált területeken – kereskedelem, szolgáltatás, oktatás, egészségügy – ért el sikereket. Ha a női vállalkozók tradícionálisan férfiak által dominált tevékenységekben bizonyultak sikeresnek, akkor gyakran vonták be férfi családtagjaikat a vállalkozás ügyeinek intézésbe. Erre többnyire azért volt szükség, mert a férfi üzletfelek jobban elfogadták a férfi üzleti partnert, mint a nőit. A kialakult struktúrát mutatja az alábbi táblázat. Nő – 1999 Férfi – 1999 Nő – 2003 Férfi – 2003 (%) (%) (%) (%) Ipar 11 17 3 8 Építőipar 4 10 1 9 Kereskedelem 36 34 39 33 Szolgáltatás 49 39 56 50 Egyéb 0 0 1 0 Forrás: Kállay László – Kissné Kovács Eszter – Kőhegyi Kálmán – Maszlag Ludmilla: Konjunktúra kutatása 2003. GKM Gazdaságelemző Központ Jellemző, hogy szignifikáns különbség van a női és férfi vállalkozások jogi forma szerinti megoszlásában. A nők vállalkozásai között jóval nagyobb az egyéni, és kisebb a társas vállalkozások aránya, az utóbbiakon belül is a Bt.-k a jellemzőek. A Kft.-k vezetői között ugyanakkor több mint kétszerannyi férfi található, mint nő. Mindezt az alábbi táblázat mutatja:
Nő – 1999 Férfi – 1999 Nő – 2003 Férfi – 2003 (%) (%) (%) (%) Egyéni vállalkozás 49 33 43 24 Kkt. 1 1 2 3 Bt. 30 28 36 31 Kft. 19 35 19 40 Rt. 0 1 0 1 Szövetkezet 1 1 0 0 Forrás: Kállay László – Kissné Kovács Eszter – Kőhegyi Kálmán – Maszlag Ludmilla: Konjunktúra kutatása 2003. GKM Gazdaságelemző Központ Ennek megfelelően a női vállalkozások között nagyobb az alkalmazott nélküli, míg a férfi vállalkozások körében a kis- és középvállalkozások aránya. Részben az eddigiekből következően a férfi vállalkozók jellemzően elégedettebbek cégük helyzetével, mint a nők.3 A nők szerepe a családi vállalkozásokban4 Nagyon sok nő nem önálló vállalkozóként, hanem családi vállalkozás közreműködőjeként biztosítja családja és saját megélhetését. A magyar családi vállalkozások még tipikusan elsőgenerációsak, amelyekben többségében házaspárok dolgoznak együtt. A tipikus munkamegosztás szerint a férj intézi a beszerzést és tárgyal az üzleti partnerekkel, a feleség pedig könyvel és viszi a pénzügyeket. A nők sokszor azzal járulnak hozzá a családi kisvállalkozások sikeres működéséhez, hogy a vállalkozás érdekében feladják egyéni ambícióikat, munkahelyüket. Ezt mutatja, hogy amíg 1993-ban a házas vállalkozók 21%ának házastársa vett részt a vállalkozásban, addig 1997-ben ez az arány már 50% volt. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy a részvétel jellege szerint a férfiak nagyobb arányban tulajdonosok és kisebb arányban alkalmazottak vagy kisegítők házastársaik vállalkozásában.
3
SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: Vas megyei női vállalkozók aktivitásának elősegítése, 2004. 4 SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: Családi vállalkozások Magyarországon, 1997.
Házastárs neme
Tulajdonos Alkalmazott
Nem kap fizetést
Nem vesz Nem vesz részt, saját részt, nincs vállalkozása saját van vállalkozása Nő (%) 21 5 13 19 42 Férfi (%) 5 10 29 40 17 Együtt (%) 27 11 16 8 38 Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: Családi vállalkozások Magyarországon, 1997. A vállalkozásokban a hagyományos családi szereposztás időnként jobban érvényesül, mint a racionális gazdasági megfontolás. Ugyanakkor a kis cégek tulajdonosainak feleségei fontos szerepet tölthetnek be a cég életében akkor is, ha ez a szerep nem kapcsolódik formális funkcióhoz. Számtalan példa van arra, hogy a vállalkozás üzleti ügyeit ilyen esetekben is a feleség intézi, míg a férj csak a szakmai kérdésekkel foglalkozik. Ezt mutatja a „Nem kap fizetést” említés majdnem kétszer akkor aránya abban az esetben, ha a házastárs nő, szemben azzal, ha férfi. Speciális női problémák, nehézségek A SEED családi vállalkozásokkal foglalkozó kutatása kitért arra is, hogy az üzlet beindítása után milyen változás következett be a családi, háztartási munkák megosztása terén. Az eredmények szerint az esetek 36%-ában nem történt változás, 6%-ban a vállalkozáson kívüli női családtagok, 11%-ban a gyerekek, 4%-ban háztartási segítség bevonásával oldották meg a helyzetet. Az esetek 33%-ában mindenki többet segített, és csak minden tizedik megkérdezett szájából hangzott el, hogy a férfiak, a férjek vállalnak nagyobb szerepet a család és a háztartás ellátásában. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a nő nem a családi üzletben tevékenykedik, hanem önálló vállalkozást működtet. Ez derült ki a SEED Alapítvány 1995-ös és 2004-es vállalkozónői kutatásaiból is. Miközben a megkérdezettek 45%-ánál a nő vállalkozása előnyösen befolyásolta a család életszínvonalát,
további
45%-nál
pedig
stabilizálta
azt,
addig
a
megkérdezetteknek csak 15%-a érezte azt, hogy kedvezően változott a vállalkozás miatt a családon belüli helyzete. A vállalkozóvá vált nők 60%-a ugyanannyi részt vállal a családi feladatokból, mint korábban, pedig vállalkozóként sokkal többet dolgozik, mint annak előtte. Egyéb forrásokból is ismert, hogy a háztartási munkák 80%-át akkor is a nő végzi, ha neki van magasabb presztízsű, jobban fizetett foglalkozása. Jövedelemszerző munka megosztása Nő Férfi 43 57 48 52
A férj foglalkozása jobb (%) A feleség foglakozása jobb (%) A házaspárnak megegyező 43 státuszú foglalkozása van (%) Forrás: KSH Időmérleg-felvétele 1999/2000
57
Háztartási munka megosztása Nő Férfi 82 18 80 20 78
21
Ezek a számok a női vállalkozók egyik legnagyobb hátrányát illusztrálják a férfiakkal szemben. Ahogy a 2004-es kutatás megkérdezettje fogalmazott egy mélyinterjúban: „Szerintem sokkal sikeresebb tud lenni a férfi, mert jobban oda tud figyelni a munkájára. Egy nőnek azért sok minden energiát, időt elvisz a háztartás, a család. Ha azt az energiát, amit a családom kíván és vár el tőlem, a vállalkozásomba tudnám fektetni, biztosan sokkal jobban menne.”5 A kutatás kérdőíves része is vizsgálta, hogy melyek azok a tényezők, amelyek miatt a vállalkozónők kevésbé sikeresek férfi kollégáiknál. Az alábbi táblázat tanúsága szerint a megkérdezettek messze abban látják ennek legfőbb okát, hogy a nőknek szakmai pályafutásuk mellett a családot is el kell látniuk. Még a második és harmadik helyen álló szempontok is a nők hátrányairól, esélyegyenlőtlenségéről szólnak, csak ezután következnek – viszonylag alacsony említésszámmal – a férfiak erényei.
5
Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A Vas megyei vállalkozónők aktivitásának elősegítése, 2004.
Formázott: Felsorolás és számozás
A nő feladata a család is Egy nőnek többet kell bizonyítania ahhoz, hogy ne csak mint nőt kezeljék, hanem mint munkaerőt. A nőnek eleve kevesebb lehetősége van (esélyegyenlőtlenség) Egy férfi határozottabb, büszkébb Egy férfi bátrabb, erősebb Egy férfi könnyebben vállal kockázatot Egy nő őszintébb Egy férfiban jobban bíznak Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: vállalkozónők aktivitásának elősegítése, 2004.
51% 20% 19%
A
Vas
15% 11% 9% 4% 3% megyei
A női vállalkozók tevékenységét nehezítő speciális problémákat a kutatás során készített mélyinterjúk6 vizsgálják részletesebben. Ezekből elsősorban arra kaptunk választ, hogy a megkérdezetteknek nőként milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a vállalkozás indításakor, illetve annak működtetése során. A legtöbben úgy érzik, hogy egy nőnek többet kell bizonyítania ahhoz, hogy női habitusa a vállalkozói mivolta mögött háttérbe szoruljon, és elsősorban szakmabeliként kezeljék. Sokuk számolt be arról, hogy nehéz volt megszereznie a kellő dörzsöltséget ahhoz, hogy ne vágják át, és komolyan vegyék a férfiak. Különösen nagy hátrányban érezték magukat azok, akik a családi szerepeiket nem akarták feladni a vállalkozás miatt: nekik igazán sok dologra kell egyszerre figyelniük és ráadásul az idejük is kevesebb. Mindezeket az alábbi idézetek is alátámasztják:
„…és akkor az kudarc volt, hogy az ember meg tudná csinálni és jó is lett volna, csak azért nem, mert nő.”
„Igen, az előítéletek működnek, és sokszor kétszer annyit kell tennem.” „Nem volt egyszerű, a férjemnek ugyanis olyan munkája volt, hogy egyáltalán nem lehetett rá számítani se a munkában, se a családi életben. Nekem egyedül kellett lényegében mindent átgondolnom és végigcsinálnom.”
6
Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A Vas megyei vállalkozónők aktivitásának elősegítése, 2004.
„…hétköznapokon sajnos elég kevés idő jut a családomra és a magánéletemre. Szerencsére azonban a kapcsolataim ezt nem sínylették meg. De ez annak is köszönhető, hogy a partnerem maximálisan pozitívan áll ehhez a dologhoz, és amiben lehet, besegít. Egyenjogúság van nálunk, ezt lehet mondani, eltűntek a szerepek közötti különbségek. Ő ugyanúgy mos, főz, takarít. Ha egy klasszikus női szerepet kellene felvennem odahaza a magánéletemben, akkor ez a kettő együtt biztosan nem menne.” „A családdal is nehéz volt elfogadtatni, hogy nő létemre a mosogatáson kívül másra is alkalmas vagyok.” „Mindig is úgy gondoltam, hogy egy férfinak könnyebb vállalkozónak lenni, mert ott van a felesége mögötte és várja haza.” „Hát, amikor férfi-soviniszta ügyvezetővel találkozik az ember, és látszik rajta, hogy csak a kollégámhoz beszél. Mintha ott sem lennék.” Voltak persze olyan vélemények is, hogy nincs különbség a nemek között, csakis a szaktudás számít. Ezen a véleményen a legsikeresebb vállalkozások tulajdonosai voltak. A női vállalkozások néhány jellemző adata a Vas megyei vállalkozónők példáján keresztül 7 A Vas megyei vállalkozónők saját üzletük beindítása előtt jellemzően diplomához kötött szellemi munkakörben vagy szakmunkásként dolgoztak. Többségük nem volt munkanélküli: az alkalmazotti létből azonnal a vállalkozóiba ugrott. 86%-uk kényszerként élete meg, hogy vállalkozó lett, ugyanakkor ma már csak 21%-uk lenne szívesebben újra alkalmazott. A legtöbben már nem adnák fel azt az autonómiát, amit megteremtettek maguknak. Jellemzően
szolgáltatással,
kereskedelemmel,
pénzügyi
szolgáltatással
foglalkoznak. Több mint 60%-uk abban az ágazatában maradt, amiben korábban is dolgozott. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a megkérdezettek jelentős része nem rendelkezett minden szükséges feltétellel ahhoz, hogy ideális körülmények 7
Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A Vas megyei vállalkozónők aktivitásának elősegítése, 2004.
között induljon. Leginkább a biztos szállítók és a biztos megrendelések hiányoztak, de jelentős a vállalkozási ismeretek, a berendezések és a tőke nélkül vállalkozni kezdők aránya is. Szállítók Megrendelések Vállalkozói ismeretek Gépek, berendezések Tőke Helyiség Vevőkör Szaktudás Forrás: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A Vas megyei vállalkozónők aktivitásának elősegítése, 2004. A túlnyomó többség saját megtakarításaiból vágott bele az üzletbe.
64% 45% 40% 38% 36% 35% 34% 13% Kb.
egynegyed azoknak az aránya, akik családi vagy baráti kölcsönnel indultak és csak minden hetedik megkérdezett vett igénybe bankhitelt. Néhányan sikeresen pályázták meg a Munkaügyi Központok által az önfoglalkoztatóvá válás elősegítéséhez nyújtott kedvezményes hitelt. Az indulás előtt a megkérdezettek kevesebb mint negyede végzett alapos piackutatást, ennél valamivel többen tájékozódtak egy kicsit a piacon. A többiek nem kutattak: egy részük biztos volt a sikerben, mások úgy gondolták, hogy a kényszerhelyzet miatt nincs mit kutatni, egy harmadik csoportnak pedig eszébe sem jutott. A kutatásban résztvevők 63%-a nem készített üzleti tervet, és mindössze 16% vett részt korábban valamilyen vállalkozóképző programban. A vállalkozások kicsit több mint fele volt nyereséges, de ezen belül a nagyobb rész csak csekély eredményről számolt be. Minden ötödik vállalkozónő nullszaldóval, és minden hetedik veszteséggel zárta a 2003-as évet. A teljes mintára számított átlagos éves nyereség egy millió forint volt. A megkérdezett nők szerint vállalkozásuk sikeres működését jellemzően a saját kontroljukon kívül eső, globális jelenségek hátráltatják. Mindenek előtt kiemelkedően nagy említésszámmal szerepelnek a magas közterhek. Négy
vállalkozóból három említette ezt a problémát. Emellett a piac bizonytalansága, a csökkenő vásárlóerő, a tőkehiány és konkurencia okozzák a legnagyobb nehézséget. A siker legfontosabb kritériumának a jó kapcsolatrendszert tartják (82%), ezt követi a tőke (69%) és a jól megválasztott szakterület (63%). Bár a korábbiakban volt arról szó, hogy a vállalkozónők számtalan hátrányt szenvednek férfi kollégáikkal szemben, vannak olyan tulajdonságaik, amelyek viszont sikeresebbé teszik őket a másik nemhez képest. Ezek a kitartás, a nőiesség és a jó kommunikációs készség. Ha a Vas megyei vállalkozónők három kívánságát teljesítené a mesebeli jó tündér, akkor a legtöbben cégük üzleti sikerét, fejlődését, jövedelmezőségét szeretnék biztosítani. Ezt követné a terhek csökkenése és harmadik helyen az erő és az egészség. Az esettanulmányok Az eddigi kemény adatok csaknem mindegyike visszaköszön a következő tizenöt vállalkozónői életút leírásában. Minden történet kínál recepteket és következtetéseket, amelyek nem általánosak, de hasonló élethelyzetben és körülmények között használhatóak. Arra valamennyi történet jó példa, hogy nehéz, de nem lehetetlen a zaklatott, feszültségekkel teljes, kezdetben mindenképpen nagyon sok munkával járó vállalkozói lét és a harmonikus magánélet összeegyeztetése. A könyv szereplőiről elmondható, hogy teljes emberek, akik sikeres vállalkozásokat működtetnek. A kötettel többek között azt szeretnénk bemutatni, hogy ez megvalósítható. Célunk annak demonstrálása, hogy a sikerhez sokféle út vezet, és mások tapasztalataiból tanulva mindenkinek magának kell megtalálni azt, amely a körülményei alapján reális, és a személyiségéhez is illik. Kedves Olvasó! Kérjük, minden történet végén tegye fel a kérdést: „Mit tennék a főszereplő helyében?” Ha úgy érzi, hogy nem tudja a választ, szívesen látjuk az alapítvány vállalkozónői képzésein és személyes tanácsadáson.
