Beth Ciotta Bajban a szerelemmel

Beth Ciotta Bajban a szerelemmel

1. fejezet A pillanatnak élj! Jussanak eszedbe azon nıtársaink, akik a Titanicon elküldték a desszertes kocsit az asztaluktól, mert lemondtak az édességekrıl! (Erma Bombeck) – Felséges! – Iszonyú jó! – Nekem a gyömbérkristályos sütik ízlettek legjobban! Rocky Monroe tekintete mosolyogva végigpásztázott a nagyanyja étkezıasztalánál összegyőlt vendégeken, és boldogan konstatálta az elragadtatott nyögéseket, amelyeket a tagok hallattak, miközben cupcake-jeiket majszolták. Képzeletben minden egyes tagnál – azaz a jelenlévıknél – egy nagy „nyert” strigulát húzott be magának, mert sikerült elnyerni a tetszésüket. Ezek szerint a cupcakekölteményei, amelyekkel majd hozzájárul a klub Borzongató Cupcake-pavilonjának kínálatához a hamarosan megrendezésre kerülı városi Kísérteties Halloween Látványosságokon, valóban slágergyanúsak. Saját szakácstudományában mindig is hitt, cukrászat és sütés terén azonban elképzelni sem tudott annál nagyobb élményt, mint amikor a klub nagy öregjei, nevezetesen Judy Betts, Helen Cole, Ethel Larsen és Rocky nagymamája, Daisy Monroe is elismerıen emelték fel a hüvelykujjukat a kóstolás után. Ami már tényleg jelent valamit, hisz ık már a vietnami háború elıtti idıkben is sütöttek különféle jótékonysági célokból. – Ez pompás, kis cukorborsócskám! – Köszi, nagyi. Ezúttal Rocky nagylelkő, lila frizurás nagyanyja volt az est házigazdája, habár épp Rocky lett volna a soros. Rocky háza, ami egyúttal vendégfogadóként is mőködött, éppen szét volt bombázva, ugyanis átfogó felújítási munkálatok folytak benne. Így aztán

mindannyian a nagyi óriási, háromszintes, koloniál stílusban épült házában győltek össze, a házban, ahol minden telis-tele volt mindenféle helyi jellegzetes kütyüvel, nippekkel, csodás antik bútorokkal, és mindent belengett a Monroek generációk óta legendás családszeretete. Rocky számára ez a ház maga volt a nirvána. – Nekem a gyömbéres-sütıtökös jön be leginkább – jegyezte meg Sam McCloud, Rocky unokatestvére, és egyben a klub egyetlen férfitagja. Cukkolták is ıt eleget emiatt a férfirokonok, közöttük Rocky két bátyja, Luke és Dev is. – Aha, csak az enyémek nem annyira rémségesen szépek, mint a tieid, Sam – mondta Rocky, és az asztalon sorakozó cupcake-tartók felé intett. Sam saját kezőleg gyúrta a cukormasszát és színezte be narancs, fehér és zöld színekkel, hogy utána a „szörny” kinyomó formával különbözı rém helyes Frankenstein-, kísértetés töklámpásfigurákkal díszítse a cupcake-jei tetejét, amelyeket étcsokimasszával rögzített a helyükre a végén. – Létezik ennél jobb? – Nem egyedül az én érdemem. A gyerekeim inspiráltak. A nyolcéves Ben és az ötéves Mina. – Akkor is – tette hozzá Rachel Lacey. – Ki készít manapság házilag cukormassza-figurákat? Én bizony nem! Soha nem voltam képes eltanulni a technikáját. – Szívesen kisegítelek néhány ötlettel, ha gondolod, valamelyik délután… – ajánlkozott Sam. Rocky ezt hallva visszatartotta még a lélegzetét is, csakúgy, mint az összes többi hölgy az asztal körül. A két éve megözvegyült Sam McCloud csak néhány hónapja csatlakozott a klubhoz, arra hivatkozva, hogy szeretne kicsit kitörni a magányból és szélesíteni a látókörét. Talán még lehet is benne valami, viszont azzal mindenki tisztában volt – Rachelt kivéve! –, hogy Sam leginkább Rachel felé szeretné tágítani a látókörét. Máig rejtély, hogy a fiatal lány vajon miért ennyire közönyös Sam vonzalma iránt. Lehet, hogy egyszerően nem érdekelte ıt Sam, és túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy ezt ki is mondja. Rachel, az óvodai asszisztens, valóban több volt mint

udvarias. De akkor is… Sam leszerelt katonaember, aki mesterien kitanulta a bútorkészítés csínját-bínját, mindamellett nagyon rendes ember, szépen neveli a gyerekeit, plusz még sütni is tud! Hogy lehet, hogy mindez ne vonzza Rachelt? Sam pedig miért csak ilyen félszegen mutatja ki a vonzalmát, ahelyett, hogy elhívná a lányt randizni? Néha odamond valami bizonytalan ajánlatot Rachelnek, ami elıl a lány mindig udvariasan kitér. Na, nem mintha Rocky maga annyira szakértıje lenne a szerelemnek. Oké. Megégette már magát. De az rendben is van. Ennyi. Lehet, azt dobta a sors, hogy neki egyáltalán nincs szerencséje a szerelemben. Pláne, hogy nemrég sikerült alaposan eltolnia egy tökéletes, „a barátságnál jóval több” kapcsolatot a jóképő, Adonisz-testő, rém rendes, szabadúszó edzıvel, Adam Brodyval, aki ráadásul még rendes is volt. Mindennek ellenére Rocky úgy gondolta, ezért nem ı a felelıs. Jayce Bellót okolta mindenért. Élete elsı szerelmét és szeretıjét. Meg azt a velejáró érzelmi és fizikai forgószelet, amely azóta is rányomta a bélyegét Rocky szerelemhez való hozzáállására, nem beszélve arról a súlyos szakadékról, ami köztük tátongott az elmúlt tizenhárom évben. Hála az égnek, Jayce visszarepült New Yorkba, pár héttel ezelıtti katasztrofálisra sikeredett látogatása után, így Rocky is nyugodtan élhette tovább az életét, ami persze olyan, amilyen. – Ó, ez nagyon kedves tıled, Sam – válaszolta Rachel –, bár igazán nem szeretném rabolni ilyesmivel az értékes idıdet – tette még hozzá gyorsan. Rocky hirtelen visszacsöppent a jelenbe. Sam ismételt erıtlen próbálkozásaihoz, ahogy megpróbál valahogy utat találni Rachel életébe, valamint Rachel szégyenlıs húzódozásához, ahelyett, hogy esélyt adna Samnek. Rockynak kedve lett volna mindkettıjüket jól megrázni. – A csuda vigyen már el, Sam! – hördült fel a nagyi. – Hagyd már ezt a toporgást, és hívd el végre randevúzni. Az élet annyira rövid!

A hetvenöt éves öreghölgynek ez volt a mottója az elmúlt másfél évben, ami révén sikerült jó néhány ırült tettet is végrehajtania, mint amikor Rocky hómobilját kölcsönvéve veszélyes élménytúrát tett, avagy a legutóbbi eset, amikor egy biciklitúra során a kijelölt útvonalról letérve, teljes sebességgel viharzott le a hegyoldalon. Mondani sem kell, mindkettınél sikerült alaposan összetörnie magát. A biciklikalandból még mindig nem épült fel teljesen, azóta is gipszkötést kell viselnie a törött bokáján, emiatt csak fél párat viselt a jelképévé vált metálszínő tornacsukából. Szintén a jelenlegi életfilozófiája késztette arra, hogy hangot adjon a véleményének olyan esetekben is, amikor talán nem kellene. Ám ezúttal senki sem szólt rá, még Rocky sem próbálta lecsendesíteni. Sıt! Mindenki néma csendben várta, hogy Sam végre erıt vegyen magán, és meglépje a dolgot, míg Rachel tágra nyílt szemmel, láthatóan pillanatról pillanatra egyre jobban elpirulva csendben ücsörgött. – Jaj, ez a szörnyő bizonytalanság! – sóhajtott Casey Monahan, a klub fiatalabb tagjai közül, akit Rachel viszonylag a legközelebb engedett magához, és vállával oldalba bökte Samet, aki némán, szúrós szemmel bámult a nagyira, ı pedig válaszképp csak somolygott rá. Mindeközben Rocky, Sam másik oldalán ülve, az asztal alatt a térdével bökdöste nógatóan. Sam Rachelre emelte a tekintetét, félretéve a gyilkos pillantást, amit még a tengerészgyalogságnál fejlesztett tökélyre. – Ez rém kellemetlen. – Szeretnél velem randizni? – kérdezte tıle majdnem suttogásig elfojtott hangon Rachel. – Pont azon ügyködtem, hogy elhívjalak – válaszolta Sam. – Idıközben pedig – kotyogta közbe a nagyi – akár még a pokol is befagyhatna. A klub idısebb tagjai kuncogni kezdtek. Casey és Monica a szemüket forgatták. Rocky bosszankodása szánalomba csapott át. Sajnálta az unokafivérét, aki élete szerelmét a rákkal való küzdelemben veszítette

el, azóta pedig még kötetlenül sem akart randizni senkivel. Rachelt is szánta, amiért annyira visszahúzódó volt, és rettentı bizonytalan, ha a kinézete került szóba. Ezért nem is akart rajta lenni a klubtagokról készült fotósorozaton, amelyet néhány héttel ezelıtt készítettek a receptkönyvhöz. Miért kell vajon a szerelmet vagy csak simán a találkozgatást ennyire túlkomplikálni? – Talán beülhetnétek valahová, meginni egy italt – javasolta Monica. – Miért nem inkább vacsorára? – kérdezte Judy. – Elvihetnéd valami szép kis helyre – tette hozzá Ethel. – Csak ne legyen túl puccos a hely – jegyezte meg a nagyi. – Mert oda ki kell öltözni, és különben is, az ember soha nem tudja, melyik villát használhatja. – Na, ja – kacsintott Rocky cinkosan az unokafivérére, hogy kicsit oldja a feszültséget. – Nem kellene Samnek még ilyesmi miatt is aggódnia. – Tudom, mikor melyik villát kell használni – morgott Sam. – Miért nem viszed ıt a Cukorszirup Kunyhóba? – vágta rá gyorsan Casey, átvéve az irányítást. – Kellemes közeg, fantasztikus konyhával. Ezzel Rocky is egyetértett. Azonkívül Luke, aki társtulajdonosa és üzletvezetıje volt a Kunyhónak, biztosan különleges bánásmódban és kiszolgálásban részesítené Samet és a partnerét. – Remek ötlet – jegyezte meg. – Mi a terved szombat estére? – kérdezte Rachelt Helen. – Semmi különösebb, vagyis… – Sam majd felvesz téged hatkor – vágta rá ellentmondást nem tőrı hangon a nagyi. Sam gyilkos pillantást lövellt a Monroe-ház matriarchája felé. – És mi van, ha nekem már vannak terveim arra az idıre? A nagyi feltolta az orrán gyémántstrasszokkal kirakott szemüvegét, és szúrós pillantást vetett az unokaöccsére. – Valóban vannak? – Nem, csak… – dörmögte Sam. – Szívesen leszek addig Mina és Ben bébiszittere – jegyezte meg

mosolyogva Casey. – Hát ez ırület – simított végig saját arcán szikár ujjaival Sam. Széles vállait hátrahúzva egy tétova mosolyt kockáztatott meg, legalábbis ı annak szánta. Nyilvánvaló volt, hogy Sam udvarlási technikája kicsit berozsdásodott. – Rachel! Eljönnél velem vacsorázni szombat este? Rachel szelíden visszamosolygott rá, és egy oké-féleséget mormogott válaszul. Nem egy lelkes igen, gondolta magában Rocky, de legalább nem is elutasítás. A klub elnökeként kihasználta a pozícióját, ha köveket kellett megmozgatni vagy utakat egyengetni, így most is gyorsan lépett, még mielıtt Sam és Rachel még kínosabban éreznék magukat a többiek elıtt. Legalábbis ez volt a terve. – Most, hogy ennek is pontot tettünk a végére – szólalt fel –, akár vissza is térhetünk a Kísérteties Halloween Látványosságokhoz. Melyik cupcakeeket használhatnánk arra, hogy a bekopogtató gyerekeknek ajándékozzuk? – tette fel a kérdést az összegyőlteknek Rocky. – Én Sam sütijeire szavazok – jelentkezett Casey. – Sértıdés ne essék, mindegyik jelölt fantasztikusan finom volt, de mint ahogy Rocky is megmondta, Sam sütijei egyszerően rémségesen cukik is. Abszolúte passzolnak a témához. Rocky körbenézett az asztalnál ülıkön. – Mindenki megszavazza? – kérdezte. Erre mindenki egyöntetően felemelte a kezét, beleértve Samet is. – Akkor ez a kérdés is eldöntve – mondta Rocky. – Ahhoz, hogy elegendı sütink legyen, legalább kétszáz cupcakere lesz szükségünk, amit kiosztunk majd a gyerekeknek az eseményen. – Maga a főszeres sütıtökös cupcake-piskóta elkészítése rettentı egyszerő – jegyezte meg Sam. – Ami pedig a bevonó fondant-t illeti… Nagyi, Ehtel, Helen és Casey rögtön jelentkeztek a feladatra. – Nagyszerő – mondta Rocky. – Tehát akkor Sammel együtt ti négyen fogjátok elkészíteni a sütikre a szörnyes fondant-bevonatot. Így Monica, Rachel, Judy és én maradtunk a sütik elkészítésére.

– De mi a helyzet Tashával és Chloéval? – kérdezte Monica. – Hát, az kétesélyes – válaszolta Rocky, miközben mindenkinek újratöltötte a bögréjét édes almás-kamilla teával. – Végül is, kedvük szerint, bármelyik folyamathoz csatlakozhatnak. Chloe Madison, Rocky idısebb bátyjának, Devnek volt az új kedvese, és nemrégiben diplomázott a New York-i Kulináris Intézetben. Bár Chloe inkább a szakácstudományokban tündökölt, mindent összevetve azonban kitőnı fızési-sütési képességei voltak. Történetesen nemrég társult a nagyival, hogy egy különleges kávéházat nyissanak, és részben ez volt az oka mostani távolmaradásának is. Elsı az üzlet. Ami pedig Tashát illeti… Közösségi és jótékonysági események alkalmával Rocky igyekezett félretenni személyes utálatát a klub korábbi elnöke iránt. Már gimnázium óta feszültség volt Rocky és Tasha között, ezért kettejük hosszú, viharos kapcsolata mindennek nevezhetı, csak barátinak nem. A dolgokat csak tovább komplikálta, amikor Tasha firnyákos módon elcsábította Rocky bátyját, Devet, azután pedig kivetette hálóját Randal Burke-re, a nálánál legalább harminc évvel idısebb, rátarti polgármesterre. Múlt év végén megtartott esküvıjük az egész városkát lázba hozta, rögtön megkezdıdtek a találgatások és pletykák. Az, hogy Tasha beházasodott Sugar Creek legbefolyásosabb családjába – leszámítva a Monroe-kat –, csak rátett egy lapáttal az amúgy is nagyzoló, manipulatív, arrogáns, néha már-már kifejezetten gonosznak mondható természetére. Mindezeket leszámítva, Tasha világbajnok cupcakeeket tudott készíteni, és kapcsolata a klubbal a dédanyja koráig nyúlt vissza. A hagyományokhoz erısen ragaszkodó klub csak reménykedni tudott abban, hogy a harmincéves nı idıvel majd megkomolyodik, és felvesz egy jóval finomabb, kedvesebb és nagylelkő modort (mint amilyet szegény megboldogult édesanyja és nagymamája is képviselt), ezért türelmesen igyekeztek elviselni Tasha Burke szeszélyeit csakúgy, mint ahogy elviselünk egy kellemetlen vírust is, a

megváltó gyógymódra várva. Arrébb hessegette a bosszantó gondolatokat Tasha Tőagyú Burke-rıl (ezt a csúfnevet a nagyi ragasztotta rá), aki tıle szokatlan módon ezúttal hiányzott a szokásos csütörtöki klubösszejövetelrıl. Rocky letette a teáskannát és helyet foglalt. Megvárta, amíg Sam körbeadja mindenkinek a receptjét – egy másik hagyomány –, mielıtt belefogott a következı javaslatába. – Arra gondoltam, mivel saját pavilonunk lesz a Kísérteties Halloween Látványosságokon, a gyerekek között szétosztandó ajándék cupcake-eken kívül mindannyian hozzájárulhatnánk a pavilon forgalmához fejenként egy tucat sütivel, a töklámpás témát kihasználva, és a belılük befolyt bevételt felajánlanánk a gyermeknapközi részére. – Ragyogó ötlet – lelkesedett Sam. – Pompás – vágta rá rögtön a nagyi is. – Írd fel, hogy beszállok két tucattal a Sütıtökös-diós sütimmel. Rocky mosolyogva jegyezte fel az egyre növekvı számú ajánlatot, amellyel a klubtagok jelentkeztek. Rachel megköszörülte a torkát. – Várjatok egy kicsit. Ez igazán jó ötlet, viszont Gretchen kissé kényesen kezeli az adományokat. Szereti a maga módján intézni ezeket a dolgokat, és nehezen fogadja el a segélyeket. Gretchen Tate, a Cukor Ovi tulajdonosa és vezetıje egyben Rachel fınöke volt. – Az ilyesmi idıbe telik – jegyezte meg kedvesen Rocky –, és azokból, amiket elmondtál, úgy érzem, a napközire ráférne egy alapos azonnali felújítás. Talán az alapítványuk javára utalhatnánk át, amit említettél. – Azt hiszem, Gretchen a helyi üzlettulajdonosokkal szeretne tárgyalni errıl. – Okos – mondta Helen. – Mindenesetre addig is hadd segítsünk egy kicsit, Rachel drágám. Hisz ezért vagyunk. Rocky is pont ezt szerette legjobban a Cupcakeimádókban – a

bajtársiasságukat és készségüket a jótékonykodásra. Az 1942-ben alapított klub tagjai hetente összejártak egy kis sütizésre és teázásra, miközben recepteket osztottak meg egymással, és híreket a második világháborúban harcoló szeretteikrıl. Hogy az otthon melegét valamilyen módon továbbíthassák a távollevık felé, elkezdtek házi készítéső cupcake-csomagokat küldeni a fronton harcoló katonáknak. Idıvel a klub tevékenysége továbbfejlıdött, és már nemcsak szeretetcsomagokat küldtek a katonáknak, hanem helyi jótékony célú rendezvények szervezésébe is belefogtak. – Akkor ezt is megbeszéltük – mondta Rocky. – Nagyjából egy hét áll a rendelkezésünkre, hogy elkészüljünk velük, és… – Sajnálom, hogy elkéstem, cuki bogyók, de várjatok csak, míg meghalljátok, micsoda híreim vannak számotokra! Cuki bogyók? Rocky a szemeit forgatta a negédes köszöntés hallatán, majd odafordulva azonmód meg is rökönyödött. Tízcentis körömcipıben, testre tapadó szők ruciban, amely teljesen kiadta magánedzı segítségével kidolgozott alakját, meg mást is – nevezetesen a plasztikai sebész által tökélyre vitt hatalmas cicijeit –, Tasha viharzott be a szobába, és ellentmondást nem tőrı hevességgel követelte mindannyiuk figyelmét. Mint mindig. – Csak nem kopogás nélkül jöttél be a házamba? – kérdezte felhúzott szemöldökkel a nagyi. – Tudtam, hogy vártok rám – vont vállat Tasha, és gyémánt fülbevalós füle mögé simítva fekete fürtjeit leült az asztalfıre. Igaz, volt még két másik üres szék is az asztalnál, de nem, neki muszáj volt kimutatnia a hatalmát. Nekem kellett volna odaülnöm, gondolta Rocky. Ha másért nem is, csak hogy ne hagyta volna meg ezt a lehetıséget Tashának. – Éppen a jövı heti Kísérteties Halloween Látványosságokra szánt jótékonysági dolgokat beszéltük át – jegyezte meg kissé élesebb hangon Rocky, visszavéve az irányítást. – Akkor arra szavazok, amire a többiek, bármi is legyen az – vágta rá „érdekel is engem” mosollyal Tasha. – Most pedig térjünk rá az én

híremre! Brett felhívott. A High Life Publishing vezetıinek tetszett a beadott ajánlatunk, nevezetesen a Cupcakeimádók Élvezetes Csemegéi – A kóstolható különbség – lelkendezett Tasha tapsikolva. – Szerzıdni akarnak velünk, Cukorbogyók! Rocky felhördült. Ha még egyszer így nevez minket, akkor… – Hát ez hihetetlen! – kiáltott fel Judy. – Elképesztı! – Komolyan? – Hőha! Még több hasonló megjegyzést is bekiabáltak a tagok, még Sam száját is elhagyta egy – Azt a kutyafáját! Egyedül Rocky maradt szkeptikus. Tashának ez az agyszüleménye is veszélyt jósolt. Így, hogy most még egy lépéssel közelebb kerültek a megvalósításához, csak növelte Rocky rossz elıérzetét. Három héttel korábban, Tasha ösztökélésére, aki akkor még a klub elnöke volt, a klub elkészített és beadott egy receptkönyv-ajánlatot – tele fényképekkel, leírással a klub történetérıl és szívmelengetı eseményekrıl, amelyeket a tagok szerveztek – a New York-i High Life Könyvkiadónak, amely a tényirodalomra specializálódott. Az egész beadási folyamat egy nagy hercehurca volt, amit csak tovább komplikált Tasha irányítgató természete és ırült vakbuzgalma a hírnév megszerzésére. Mindennek végül az lett az eredménye, hogy a tagság, megelégelve a viselkedését, felszólította, lépjen vissza az elnökségi poszttól. Rocky, az egyhangúlag megszavazott új elnök, titkon azt remélte, hogy ezzel a klub végképp megszabadul ettıl az öntelt boszorkától. Ah! Ha paranoiás lenne, azt gondolhatná, hogy a nı csak az ı bosszantása miatt tartotta meg a tagságát a klubban, pokollá téve Rocky életét. Na, nem mintha manapság az élete egy sétagalopp lenne, még Tasha nélkül is, de ez most mellékes. Nyilvánvaló volt, hogy az amúgy oly narcisztikus nı csak a kiadói szerzıdés megszerzése miatt tette félre a büszkeségét. Azzal, hogy hozzáment a városka

polgármesteréhez (aki piszkosul gazdag és befolyásos személy volt), láthatóan cseppet sem csökkent az éhsége a hatalom és a hírnév iránt. Mondjuk egy ilyen kisvárosban, mint az övék is, nem sok lehetısége volt a dicsıségre. A Vermont állambeli Sugar Creek, 1335 lakosával, ideális turistacélpontot jelentett a síkvidéken élık számára, akik a lélegzetelállítóan szép hegyes-völgyes táj, a nyugalom, valamint a megannyi rekreációs lehetıség miatt látogatták szép számmal a Zöld Hegyek Államát, a Cupcakeimádók otthonát. A társaság hosszú és nevezetes eseményekkel teli múltra tekinthetett vissza, nem beszélve a finom receptjeirıl és a manapság annyira felkapott cupcake-ekrıl, amely most látszólag meghozta a klubnak a memoár receptkönyv kiadásának lehetıségét. – Nem értem, mitıl vagytok annyira oda – mondta állát felvetve Tasha. – Elıre megmondtam, hogy ajánlatot kaphatunk rá. Brett ma délután hívott fel a jó hírrel. Brett Pearson a kiadó vezetı szerkesztıje volt, akit Tasha a klub érdekében próbált elkápráztatni, még úgy is, hogy már nem volt elnöki pozícióban. Mindannyian egyetértettek abban, hogy Tasha maradjon az összekötı kapocs ebben az ügyben a kiadóval, mivel ı építette ki a kapcsolatot. Másrészrıl pedig azért, mert úgy tőnt, senki más nem vállalkozott a feladatra. Fıleg nem Rocky, aki teljesen el volt havazva a Vörös Lóhere felújítási munkálataival. – És te egész nap ezen a híren kotlottál? – méltatlankodott a nagyi. – Ki ne ugorj már a nagymamabugyogódból, Daisy! Személyesen akartam elmondani mindannyiótoknak, és különben is, ma este úgyis találkoztunk volna. Mit számít az a pár óra? – vágott vissza élesen Tasha. – Ne hordd már annyira magasan a jól plasztikázott orrodat! – replikázott Daisy. – Csak azért mondtam, mert ez tényleg izgalmasnak hangzik. Nyílt a bejárati ajtó, és sietı léptek kopogása hallatszott. – Elnézést kérek mindenkitıl, hogy ilyen sokat késtem. Jóval tovább tartott

Devlinnek, Luke-nak és nekem, hogy kitegyük a cégfeliratot, meg felfúrjuk a polcokat, amelyek most érkeztek meg, mint ahogy terveztük. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod te is, Daisy! Sokkal jobban néz ki élıben, mint ahogy az online katalógusban láttuk! Rocky Chloéra vigyorgott, aki úgy robbant be a szobába, hogy egybıl kifogta Tasha vitorlájából a szelet. Az apró termető, a nagyiéval megegyezı kalandvágyó természettel megáldott lány eredetileg azért költözött a városkába és éppen ebbe a házba, hogy a nagyi társalkodónıje legyen, plusz sofır és szakácsfeladatokat is ellásson. Chloe manapság is elvégezte ezeket a nagyinál, igaz, csak átmenetileg, mert most már üzleti partnerek is voltak az idıs hölggyel. Rocky kevesebb mint két hónapja ismerte csak Chloét, de máris rettentıen megkedvelte. Azt is szerette benne, hogy az ı túlontúl védelmezı és sokszor kibírhatatlan természető bátyja, Dev szerelmes volt belé. Na és mi a hab a tortán? Hát az, hogy Tasha viszont kimondottan utálta ezt az ambiciózus, babaszépségő, konyhamővész csodalányt. Részben azért, mert Chloe meghódította Devet. Másrészrıl viszont azért, mert Chloe New Yorkban töltött tizennégy éve messze lenyomta Tasha hatalmas gyakorlatát és képzettségét. Chloe gesztenyebarna haját a jelképévé vált laza lófarokba fogta össze, majd kihámozta magát koptatott bırkabátjából, nyakából letekerte a trendi sálját, és helyet foglalt az asztalnál Judy mellett. – Mirıl maradtam le? Az idısebb hölgy hozzáhajolt, és cinkosan rákacsintott. – Sam elhívta Rachelt randevúra. – Megkaptuk az ajánlatot a könyvre – darálta gyorsan Monica. – Hőha… hát, mindkét dolog nagyszerő. – Holnap Manhattanbe repülök, hogy megkössem az üzletet – mondta fennhangon Tasha, hogy ismét ı kerüljön a középpontba. – Micsoda? – hördült fel a többség. – Abban állapodtunk meg, hogy ha ez bejön, akkor Dev lesz az üzleti tanácsadónk – emlékeztetett Sam. – Át kell néznie a szerzıdés

dokumentumait, Tasha. – Nem írhatod úgy alá a szerzıdést, hogy nem tájékoztatsz minket a részletekrıl – figyelmeztette Monica. – Mi mindannyian benne vagyunk ebben. – Nyugi, nyugi, Cukorbogyók! Nem akarok én semmit aláírni. – Jól hallottam, hogy Cukorbogyónak nevezett minket? – pislogott Chloe. – Nyugodtan felejtsd el ezt a megszólítást, Tasha – szólt rá Rocky is. – Miért? Annyira cuki. Ha a Facebookon és a Twitteren majd reklámozni fogom magunkat, akkor kell egy megkapó név, és ez az! – Már van egy megkapó nevünk, a Cupcakeimádók – jegyezte meg Helen. – Ne merj többé Cukorbogyónak nevezni a nyilvánosság elıtt, beleértve az online médiát is – szólalt meg Sam, és gyilkos pillantást lövellt Tasha felé. – Ahogy gondoljátok – pufogott Tasha. – Térjünk vissza inkább a manhattani utamra. Egyik beszélgetésünk alkalmával Brett megemlítette, szívesen lenne elsı kóstolója a klub készítményeinek. Javasolta azt is, találkozzam a PR-csapattal, hogy a személyemen keresztül jobban megismerhessék a klub emberi oldalát. A nagyi szóra nyitotta a száját, de Chloe megelızte. – Talán Rocky is veled mehetne. – Micsoda? – hökkent meg Rocky. – Miért is? – méltatlankodott Tasha. – İ a jelenlegi elnöke a Cupcakeimádóknak. – És ı sokkal emberibb – jegyezte meg a nagyi. – Egyetértek – mondta Sam. – Rockynak is ott kell lennie ezeken a találkozókon. Ami pedig a cupcakekóstolót illeti… – Egész délután a Gyilkos Juhar Cupcake tésztáját kevertem – válaszolt Tasha. – Az aztán tényleg leveszi Brettéket a lábukról az elsı falat után. – Kétségtelen, hogy az egy haláli jó recept – tette hozzá

Monica –, viszont nem ártana a változatosság – mutatott az asztalon sorakozó cupcake-tartók felé. – Rengeteg friss süti van itt is, amivel sokkal változatosabban lehetne bemutatni a klub cukrászképességeit. – Készítek belılük egy helyes csomagot – vállalkozott Ethel. – Legyen így akkor – indítványozta Sam. – Rocky is elrepül Tashával New Yorkba, és együtt szervezik meg a cupcakekóstolót a Highlife-nak. Egyetértetek ezzel? Mindenki beleegyezıen magasba lendítette a kezét, Rockyt és Tashát kivéve. – Eldılt – mondta a nagyi. – Mindketten utaztok. Rockynak egy tucat kifogás jutott hirtelen az eszébe. Egy tucat, és még egy. Viszont, mint a klub elnöke és régi tagja, továbbá mindenki képviselıje, egyszerően nem engedheti, hogy Tasha egyedül képviselje ıket, ellenırzés nélkül. Az ég tudja csak, mit mondana vagy tenne azért, hogy hírnevet szerezzen. Rocky iszonyodva nézett a nıre, aki egy méltatlan kocsmai verekedés során egy olívabogyót akart Rocky orrába gyömöszölni. – Miért holnap, Tasha? Mi ez a nagy sietség? – Azért, mert kivételesen lett egy szabad helyük a kiadási listán, és figyelembe véve, mennyire felkapott manapság a cupcake, elırevették a receptkönyvünket, és felgyorsították a folyamatokat. – Mennyire gyorsították fel? – érdeklıdött Rachel. – Majd kiderítem – mondta Tasha, és Rockyra vigyorgott. – Privát gépet foglaltam. Még jó, hogy privát gépet foglalt, megtehette, hisz Tasha, vagyis inkább a férje piszok jómódban élt. – Legyél kint a reptéren holnap reggel hétre. Ami pedig a szállást illeti, én a Waldorf Astoriában szállok meg – mondta mosolyogva. – Neked az esetleg kicsit költséges lehet… – Vannak kapcsolataim – vágott közbe Chloe. – Ne aggódj, Rocky, majd intézek neked valami megfelelı helyet. Szívesen mennék én is, de a Moose-a-lotta1 megnyitója pont szombaton lesz. – Milyen bájos név – fintorgott Tasha.

– Mi is úgy gondoltuk – mondta a nagyi. – Ez egy stílusos kávézó, amelynek megvan a maga egyedi hangulata – magyarázta a többieknek. – Majd meglátjátok! – Már alig várom – mondta Rocky. Tasha felvonta tetovált szemöldökét. – Nem mondtam, hogy csak vasárnap jövök vissza? Ez sajnos azt jelentette, hogy Rocky lemarad a Moose-alotta megnyitójáról. – Melyik az a kiadó, amelyik vasárnap is üzletel? – A mi kiadónk. – Ne aggódj emiatt, cukorborsóm – mondta Rockynak a nagyi. – Jobb dolgod lesz ott a nagyvárosban, és a saját ügyeddel foglalkozhatsz. Ha bármi gond adódik, Jayce-t mindig felhívhatod. Éles fájdalom nyilallt Rocky mellkasába a férfi nevének hallatán, aki ellopta és összetörte a szívét egy évtizeddel ezelıtt – bár ezt Daisy nem tudhatta. Jayce Bello egy két lábon járó tesztoszteronbomba volt. Pont miatta nem akart Rocky Manhattanbe menni, mivel Jayce csak egy köpésre lakott onnan, Brooklynban. Több mint kényelmetlen volt mindez Rockynak. Évekig tartó feszült távolságtartás után nemrég egy egész hetet átveszekedtek. Minden egyes vitájuk szexuális energiától túlfőtött volt. Ez elég gáz, meg irritáló is, ugyanis Rockynak nem szokása összefeküdni olyan férfival, akit győlöl. Amikor aztán három héttel ezelıtt elváltak, Jayce egy észvesztı csókkal búcsúzott tıle, és csak annyit mondott: – Viszlát. Egyelıre. Ezek a szavak azóta is ott visszhangzottak Rocky fejében, mint egy fenyegetés. Vagy ígéret. Mindenesetre mindkettıtıl félt. Semmilyen körülmények között nem akart újra találkozni Jayceszel. Iszonyúan megsebzett és rettegı szíve nem bírná elviselni. – Rocky talpraesett csaj – mondta Helen. – Nem kerül ı semmi bonyodalomba. – De ha mégis – erısködött a nagyi –, akkor számíthat Jaycere. Mindig is kedveltem azt a fiút. Olyan nekem, mintha az én Rockym harmadik bátyja lenne. Rocky titkon összenézett Chloéval és Monicával, akik ismerték a

legféltettebb és legsötétebb titkát. Nagy testvér, mi? Ugyan már! Rocky ezzel le is zárta magában a témát, és elhatározta, hogy New York-i útja százszázalékosan bonyodalommentes lesz. Mint ahogy a nagyi szokta mondani: bonyodalom, smafu! Ahhoz, hogy Rocky felhívja Jayce Bellót, hatalmas katasztrófának kellene történnie. Ilyet el sem tudott képzelni.

2. fejezet Bár Monica és Chloe is felajánlották, hogy elviszik Rockyt egy italra valahová, ı mégis inkább kocsiba pattant, és egyenest hazavezetett. Jól tudta, hogy két barátnıje csak lehetıséget akart biztosítani a számára, hogy kibeszélhesse magából a Jayce témát, amire azóta sem volt lehetısége, mióta kibukott belıle a dolog, és megosztotta velük szíve legféltettebb titkát. Rocky, aki szerette megtartani magának a magánéletét, legfıképpen a szerelmi kapcsolatait, most kínosan érezte magát, hogy ilyen sokat megosztott velük. Hibát követett el, és megfogadta, soha többé nem hagyja, hogy ilyen elıfordulhasson. Ettıl függetlenül mindkét barátnıje tisztában volt azzal, hogy szakított Adam Brodyval és ki akart békülni Jayceszel. Ez utóbbi azonban egyáltalán nem a tervek szerint alakult. Távolról sem. Az elmúlt három hétben Rocky keményen dolgozott azon, hogy kitörölje a gondolataiból Jayce forró csókjának emlékét, és ne engedje magán elhatalmasodni az általa felszínre tört érzelmeket. Szeretett volna továbblépni, és nem cipelni tovább azokat a régi nehezteléseket. Ha elengedné a negatív érzéseket, akkor talán ki is ábrándulhatna Jayce-bıl. Olyan volt ez, mintha egy fránya tiniszerelmet milliárdosára nagyítanánk fel. Ha tiszta lappal tudna indítani, akkor talán kapna egy második esélyt Adammel, vagy egy új szerelem alakulhatna ki, egy másik, hasonlóan csodálatos és jóképő pasival,

akivel biztonságban érezhetné magát. Ehelyett még mindig meg van ırülve ezért a beképzelt és veszélyes pasiért. Még így sem csillapodott a vonzalom, hogy Jayce több száz mérföldnyi távolságra volt tıle. Azon néhány alkalommal, amikor hazalátogatott Sugar Creekbe az elmúlt években, Rocky igyekezett távol tartani magát tıle. Sikerült is, egészen Jayce legutóbbi látogatásáig, amikor is a férfi pont az ı panziójában vett ki szobát magának, alaposan felforgatva ezzel Rocky életét. Oké, Jayce nem hibáztatható azért, hogy a panzió jelentıs felújításra szorult. Azért sem ı volt a felelıs, hogy a háztartási gépek felmondták a szolgálatot, és mindennek a tetejébe még a Jeep motorja is bemondta az unalmast. Nem Jayce tehetett arról, hogy az üzlet ilyen gyéren ment, ahogy nem fogható rá a bankszámlájának leapadása sem. Viszont felelıs volt azért, hogy Rockyt az érzelmek viharába taszította. Így, hogy Jayce elment, Rocky is újra felvehette a szokásos tempóját. Még arra is rávette magát, hogy Devhez forduljon egy kis – oké, inkább jelentısnek mondható – pénzügyi segítségért és tanácsért. Mindenesetre az utolsó fillérig vissza fogja fizetni. Továbbra is kitart az álma – a Vörös Lóhere – mellett. Amint közeledett vidéki viktoriánus házához, amelyet oly sok szeretettel alakítgatott át panzióvá, rendezett be saját válogatású antik bútorokkal, töltött meg mindenféle elektronikus kütyüvel, mintha csak a tükörképe lenne a nagyi otthonának – szíve csordultig telt érzelemmel. Közel sem ez volt a legtrendibb fogadó a megyében, viszont egy négyholdas, csodálatos, lugasokkal teli rét kellıs közepén helyezkedett el, közvetlenül a Rigóhegy vonulata elıtt, és mindezek mellett az épületnek megvolt a maga történelme. Rocky rendkívül szerette a helyi történelmet, és sokat adott a hagyományokra. Testvéri segítséggel – amelyért büszkeségét nagy nehezen félretéve folyamodott – a Vörös Lóhere idıvel ismét prosperálni fog. Vagy legalább egyenesbe kerül. Rocky leparkolta a Jeepet – amely hála Leó, Monica férje keze munkájának, most úgy ment, mint egy álom –, majd

besietett a házba. A kulcsát bedobta az ısrégi kıcserépbe, amely a körülbelül 1880-as években készült mahagóni elıszobaasztalon állt – két dédelgetett antik tárgy a sok közül, amelyet egyik antik-vadász túrája során alkudott ki és szerzett meg magának. A megszokott csörgést most letompította a mindent betakaró vastag mőanyag fólia. A lenti szobák nagy részét mindenhol beborították mőanyag fóliával és ponyvával. Azonkívül, hogy a ház teljes tetıszerkezete cserére szorult, az elsı és a hátsó veranda is megvetemedett és dılni kezdett. A plafon tele volt repedésekkel, nem beszélve a többi belsı hibáról. Nem is érzékelte, milyen sok lesz a javítani való, amíg a belsıépítész fel nem tárta neki a hibákat. Ezek után ellátta Rockyt és Devet kellı tanácsokkal és javaslatokkal az átalakítással kapcsolatban. Mostanra már majdnem két hete élt ebben a káoszban, amely kezdte teljesen felırölni maradék türelmét is. Uncsi. Talán egy pár nap távollét jót tesz nekem, és kicsit helyrebillent. Hirtelen elhatározással Rocky egyenesen a konyhába viharzott, és berakta a hőtıbe az összekészített cupcakeszeretetcsomagot. Ezután felrohant a szobájába, és elıhúzta a gurulós kisbıröndjét a gardróbszobából. Már nagyon bánta, hogy nem kérte ki Chloe tanácsát, mit pakoljon egy ilyen New York City-beli hétvégére. Tasha már tett egy-két gúnyos megjegyzést Rocky ruhatárára vonatkozóan, amelynek nagy részét farmerok, pólók, pulcsik és tornacsukák tették ki. „Gondolom, nem található normális ruha és cipı a gardróbodban. Valami üzleti jellegő, vagy legalább egy cseppet stílusos holmi esetleg?” Igazi fiús csajszi lévén, aki jól érezte magát a bırében úgy, ahogy volt, Rocky soha nem követte igazán a divatot. Mostanáig. Homlokát ráncolva nézegette a halom tornacipıt, edzıcsukát, klumpát és csizmát, amikor megszólalt a telefonja. – Hé – szólt bele a telefonba. – Neked teljesen elment az eszed?

– Hello neked is, Dev – mondta Rocky, miközben a telefont a füle és a válla közé szorítva a ruhái között keresgélt. – Kíváncsi voltam, mennyi ideig tart, míg felhívsz. – Chloe most mesélte. Teljesen odavagyok, hogy azt javasolta, te menjél Tashával, és még a nagyi is egyetértett ezzel. – Csak azért aggódsz, mert még soha nem voltam a Nagy Almában. – Te egyetlen nagyvárosban sem voltál még. Pláne nem egyedül. – Emlékeztetlek, hogy nem leszek egyedül. Tasha is ott lesz. – Na hisz, pont ı! Csodálkozom, hogy megbízol benne. – Nem bízom benne egy cseppet sem, viszont már nagylány vagyok, kedves aggodalmaskodó bátyám. Elfelejtetted, hogy nemsokára harminc leszek? Hidd el, tudok magamra vigyázni. – Mi lesz, ha eltévedsz? – Majd megkérdezem valakitıl, merre kell mennem. – És ha kirabolnak? – Majd utánafutok, és elkapom a tolvajt. – Jézusom… Rocky a szemeit forgatta – gondolatban a bátyján, úgy különben pedig az egyszerő kis fekete ruha láttán, amit már legalább három családi temetésen viselt. – Csak vicceltem. Nem vagyok annyira agyatlan, Dev. Ha akad olyan idióta, aki el meri csórni a táskám, akkor majd kihívom a rendırséget. Azért remélem, nem történik ilyesmi. Különben is, mennyi esélye van ennek? Csak két napig leszek ott. Chloe Manhattanben élt évekig, és soha nem rabolták ki. – Szerencséje volt. Meg aztán hozzá volt szokva a nagyváros nyüzsgéséhez. Lehet, hogy veletek kellene mennem. – Ugye, most viccelsz? Komolyan Tashával szeretnéd eltölteni a hétvégét? Még rád ugrana, és nem tudnád levakarni magadról. – Tudom kezelni Tashát. – Ó, micsoda jó napot szereznél neki azzal – horkantott fel Rocky. –Rocky… – Felejtsd el. Nem jössz, és kész – jelentette ki Rocky, nagyot sóhajtva feladta a ruhavadászatot, és odalépett a fenyıfa komódhoz, a

robusztus, mégis romantikusan kecses szekrényhez, amelyet Sam saját kezőleg készített és lakkozott. – Különben is, hogy gondoltad? A Moose-a-lotta ünnepélyes megnyitója szombaton lesz. Az holnapután van. Helló! Tudod, Chloe és a nagyi nagy napja! A vonal másik végén Dev nagyot sóhajtva kifújta a levegıt. – Igazad van. Nem tudnék elmenni. Amilyen kontrollmániás volt, ez iszonyúan nehezére eshetett. – Majd elküldöm magam helyett Luke-ot – mondta végül. Rocky a fogát csikorgatta, miközben bugyikat és melltartókat hajtogatott és tett bele a kisbırönd belsı oldalzsebébe. Tuti, hogy túlpakolta a bıröndöt, de még magának sem akarta bevallani, mennyire tart ettıl az úttól. – Luke-nak is megvan a maga üzlete, amit vezetnie kell – mondta Rocky, miközben bedobott még két farmert és kiválasztott hozzájuk egy-egy pólót és inget. Majd azt viszi, amije van. A pokolba is, hiszen New Yorkba megy, akár vehet is magának ruhákat ott! – A hétvége a legforgalmasabb idıszak a Kunyhóban, ezt te is tudhatod, Dev, hisz te intézed a könyvelését. Habár a fivérei közös tulajdona volt a felkapott étterem és bár, Luke vitte a napi vezetési teendıket, egyben ellátta a házigazda és a bárpultos szerepét is, míg Dev csak csendestárs volt, a háttérben ı intézte és felügyelte a pénzügyi, adminisztrációs és HR-feladatokat. Luke soha nem volt a számok embere, míg Dev, aki a családi áruházat is vezette, egyetemi végzettséggel rendelkezett üzletvitelbıl és pénzügyekbıl. – Ó, és bármit is teszel – tette hozzá Rocky égı arccal –, fel ne hívd Jayce-t! – Elegem van már ebbıl a titokzatos viszálykodásból kettıtök között, Rocky. Te a kishúgom vagy, Jayce pedig a legrégebbi, legjobb és legbizalmasabb barátom. Jobban érezném magam, ha a manhattani szórakozgatásaidat… – Nem szórakozgatni megyek, és nincs szükségem bébiszitterre sem. – Legalább beprogramoztad gyorshívásra a számát a mobilodba?

Ha valami mégis történne, esetleg… – Semmi nem fog… – A fenébe is, igen vagy nem? – Igen. – Na, nem mintha használná. – Ott van Chloe? – kérdezte gyorsan, kétségbeesetten igyekezve elterelni a beszélgetést Jayce-rıl. – Igen, itt ül a kanapé másik végén, gyilkos pillantásokat lövellve felém, miközben a neten szörföl a laptopján. Szerinte zsémbeskedem veled. – Hát, zsémbeskedsz is. Kérdezd már meg tıle, hogy sikerült-e beszélnie az ismerısével a szállodaügyben. Azt mondta… – Elintézve. A Chandler Hotelben fogsz megszállni. Fogj egy tollat, diktálom a címét. Vagyis hagyd csak. Most mondja Chloe, hogy e-mailen átküldi neked a címet, a barátja elérhetıségével együtt. – Nagyszerő, akkor ki tudom nyomtatni az infót késıbb. Legalább közel esik valami jó kis helyhez? – Manhattan tele van jó kis helyekkel – vágta rá Dev, mosollyal a hangjában. – Várj, egy pill. Mi az, szívem? – kérdezte elfordulva a telefontól, majd újra belebeszélve. – Chloe azt mondja, a hotel csak két háztömbnyire van az Empire State Buildingtıl, és háromra a Macy’s-tıl. Rocky már vigyorgott, félelmei izgatottságba csaptak át. – Cool! Úgy értem, akkor talán egy kis városnézést is megejthetek, ha már ott vagyok, nemde? – Chloe azt javasolja, ne úgy nézz ki majd, mint egy turista. – Ezt meg hogy érti? – Ne esetlenkedj és ámuldozz túlságosan. Figyelj a környezetedre! A turistákat onnan lehet megismerni, csak fele-fele néznek, a felhıkarcolókra. Rocky megint csak a szemét forgatta erre. – Igenis, értettem – mondta két ujját a homlokához csapva mókásan tisztelegve. – Hívj fel, mielıtt felszálltok, és akkor is, ha leszállt a gép. Meg ha a hotelhoz értél. Hogy jutsz majd el a reptérrıl a belvárosba? – Tasha kocsit bérelt.

– Jól van. Ja, és drágám, a találkozóra vonatkozóan… – Tudom, ne írjak alá semmit. Figyu, Dev. Késı van, és még be kell fejeznem a csomagolást. A gép pedig hajnalban indul. – Akarod, hogy felvegyelek, és kivigyelek a reptérre? – A Starlight Fieldre? Hisz az csak egy negyedóra út innen. Azt hiszem, meg tudom oldani. – Rendben. Rocky csak mosolygott magában. – Három napon belül itt vagyok. Észre sem veszed, hogy elmentem. Tudod, hogy szeretlek, bátyuskám! – Én is téged, hugi. Aludj jól! Rocky kinyomta a telefont, és az ágyra dobta. Egy kép gomolygott lelki szemei elıtt, amint Jayce még a lelkét is kicsókolja. Egészen biztos volt benne, hogy ebbıl nem lesz egy szemernyi alvás sem. *** Rocky hirtelen felriadt, álmosan az éjjeliszekrényen álló digitális ébresztıóra piros kijelzıjére bandzsított. 5:45. Hú, basszus! Úgy emlékezett, hogy 5-re állította be az ébresztıt. Biztos a fáradtság miatt eltolta, és délután 5-re állíthatta. Hál’ istennek magától felébredt, noha háromnegyed óra csúszással. Valójában soha nem volt igazán mély alvó. Begyógyult szemekkel, gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, magában dohogva, mert ez a hajnali gépindulás tönkrevágta a szokásos reggeli rutinját. Általában egy pár korty narancslével kezdte a reggelt, amelyet egy kiadós futás követett a Pikeman Ösvényen, az idıjárás függvényében. A mai reggelre ebbıl csak a narancslé maradt. Fél hétkor Rocky óvatosan az utasülésre helyezte a cupcakeszeretetcsomagot, bedobta a kisbıröndöt a Jeep csomagtartójába, és elindult a Starlight Field magánreptér felé, ahonnan és ahová a privát járatok érkeztek Sugar Creekben, továbbá ez a terület volt a központja a Sugar Creek Hılégballon Társaságnak

is. Bár még soha nem utazott errıl a reptérrıl sehová, gyakran adott útbaigazítást a panzió vendégeinek, akik hılégballontúrára mentek. Az unokafivére, Nash Bentley hivatásos pilóta volt, és ı is innen szokott felszállni. Kár, hogy Tasha nem az ı járatára foglalt helyet. Jól jött volna egy közeli ismerıs az útra. A hátsó visszapillantó tükörben egy utolsó pillantást vetett szeretett otthonára. Múlt éjjel, miután kinyomtatta az infót, amelyet Chloe küldött át, Rocky küldött egy e-mailt Luke-nak. Máskor inkább felhívta volna, hisz Luke nem volt valami nagy e-mailezı vagy SMS-ezı típus, de nem akarta kockáztatni, hogy a beszélgetés megint csak oda lyukadjon ki, ahová Devvel is. Helyette inkább begépelt egy rövid üzenetet, amelyben leírta a hétvégi terveit, és megkérte, nézzen rá a munkálatokra a Vörös Lóherében, míg ı távol lesz, és nehogy bármiben is hiányt szenvedjenek a munkások ezalatt. Kétsége sem volt afelıl, hogy Dev is szemmel tartja majd a felújítást, de nem akarta, hogy emiatt esetleg felboruljon az idırendje, és ne tudjon ott lenni a Moose-a-lotta megnyitó ünnepségén. Utálta, hogy ı nem lehet ott a nagyi és Chloe nagy napján, de mindenképp megéri, ha elkerülhetik, hogy Tasha bármilyen formában helytelen információt közöljön a klubról, annak céljairól és erıfeszítéseirıl. Mindazonáltal Rockynak fogalma sem volt, milyen fába vágta ezzel a fejszéjét. Fogalma sem volt a kiadói bizniszrıl, viszont mindent tudott a cupcakekészítés csínjáról-bínjáról, a klub küldetésérıl, és a Cupcakeimádók szívügyérıl. Ennek elegendınek kell lennie. Habár még csípıs hideg volt kint, Rocky letekerte az ablakot, és beszippantotta a friss levegıt, amelyben érezni lehetett a rızseégetések fanyar füstjének illatát is. Anélkül, hogy valaha is járt volna ott, tudta, hogy New York City nem lehet ilyen jó illatú. A nap még nem kelt fel, így nem látszottak a buja zöld völgyek, és a Rigóhegy vonulata sem rajzolódott ki, amelyet megkapóan színezett az erdık foltokban még fennmaradt sárga lombkoronája. Igaz, most nem látta, de a látvány régen beleégett a szívébe és lelkébe egyaránt. A természet közelsége mindig is bıséges inspirációt és megnyugvást

jelentett a számára, többek között ezért is élvezte annyira a reggeli futásokat. A nyugalma rögtön elillant az októberi széllel, amikor megérkezett a Starlight Reptérhez és meglátott egy aprócska gépet, amint villogó fényekkel várakozott a kifutópályán. Nem félt a repüléstıl. Igaz, nem is volt annyi repülési élményben része, hogy félhessen. Élete huszonkilenc évében még csak egyszer repült. Az is rettentı rég volt. Disneylandbe utaztak egy családi vakáció alkalmával, amikor még csak hétéves volt. Más alkalmakkal a család inkább a lakókocsis túrákat kedvelte. Rocky maga is nagyon szeretett vezetni. Szerette, ha ı irányít. Na igen. Nemcsak szerette, egyenesen imádta az irányítást. A mobilja kijelzıjére pillantott. Háromnegyed hét. Negyedóra, és fel kell adnia az irányítást az elkövetkezendı negyvennyolc órában. Rémisztı, de egyben izgalmas is. Tehát ez volt az a löket, amelyet a nagyi annyira kedvelt, ha kockáztathatott, és az ismeretlent választotta. Felkészülve arra, hogy Tasha milyen képtelenségekkel áll majd elı, Rocky lezárta a Jeepet, és maga után húzva a megpakolt bıröndöt elindult a hangárok felé. Ott tájékoztatták, hogy menjen a DirftAir privát Jethez – ahhoz a karcsú, villogó fényes géphez, amelyet már korábban is észrevett. A kifutópályán keresztülhaladva nyugtatgatta magát, hogy ne foglalkozzon azzal, milyen aprócska mérető a gép. Valószínőleg minél könnyebb, annál jobban fenn marad a levegıben. Egy középkorú, merev tartású egyenruhás férfi elvette a csomagját, és felsegítette a gépre. Bár a gép belsı tere elég szők volt, a kialakítása mégis luxuskategóriásnak számított. Süppedıs bırülések és lakkozott fabelsı. Finoman redızött függönyök takarták az ablakokat a szokásos kemény mőanyag sötétítık helyett. Tasha már kényelmesen elhelyezkedett egy hatalmas bır karosszékben, stílusos ruhája passzolt a gép eleganciájához. Amikor meglátta Rocky lezser öltözetét, összerántotta a szemöldökét. – Ennél jobban nem sikerült felöltöznöd? – Ne aggódj – mondta Rocky, és letéve a cupcake-csomagot

lehuppant egy másik bırülésbe. – Majd a találkozóra kiöltözöm. Tasha pezsgıt kortyolgatva gúnyosan elvigyorodott. – Az igazat megvallva, azt reméltem, hogy visszalépsz, és hagyod nekem intézni ezt a dolgot. De természetesen megjelentél. Mindent megteszel, hogy belepiszkíthass a levesembe. Rocky megpróbált nem fennakadni Tasha gúnyolódásán, és becsatolta magát. Igenis azért jött el, hogy megırizze a klub integritását. Ha pedig ezzel keresztülhúzta Tasha számításait és terveit, az nem fogja meghatni. Kihúzta a Martha Stewart Lakberendezési Magazin legutolsó számát az ülés elıtti zsebbıl, és rákészült az utazásra, imádkozva, hogy ne legyen hányingere útközben. Az csak újabb okot szolgáltatna Tashának a gúnyolódásra. Mindketten hallgatásba burkolóztak, viszont Rocky belül tele volt izgalommal. Kevesebb mint két óra múlva már ott lesz a híres Nagy Almában. Összeírt magának egy kis listát, kötelezı látni és tennivalókkal, de a nagyi is adott neki egy listát, mert eltökélt szándéka volt, hogy az unokája helyettesítse ıt bizonyos örömök átélésében. Rocky elborzadt annak a gondolatán, hogy Tasha esetleg elronthatja a klub megdicsıülését. Diplomatikusságot magára erıltetve elmosolyodott. – Tudom, hogy nem könnyő, már csak a múltbéli ellentéteink miatt sem, de mi lenne, ha félretennénk a személyeskedést erre a hétvégére? A klub érdekében? Meg a könyv érdekében – tette még hozzá, és remélte, hogy sikerült eltalálnia a közös hangot. – Bánom is én – válaszolta a Tőagyú Tasha Burke a szemeit forgatva.

3. fejezet Brooklyn, New York Jayce Bello a háborút megelızıen épült kertvárosi ház mészkı

lépcsıin állva figyelte, amint a költöztetıkocsi elhajt, felpakolva az egyhálós apartmanjának berendezésével, amelyben az elmúlt kilenc évét töltötte. Az elmúlt három hétben mást sem csinált, csak ezen a döntésén töprengett. Most viszont már nincs visszaút. Kezeit mélyen khaki nadrágja zsebeibe süllyesztve felemelte az állát, és szemét lehunyva megpróbálta magába szippantani a President Street illatát és miliıjét. A Park Slope meglehetısen trendi negyed volt Brooklyn városrészben, tele mőemlék jellegő épületekkel, menı éttermekkel, bárokkal és üzletekkel. Csak egy kıhajításra volt a Brooklyn Botanikus Kerttıl, a Brooklyn Múzeumtól és a Látványparktól – a három kedvenc törzshelyétıl. Megannyi kép és emlék suhant el hirtelen behunyt szemei mögött, némelyik kellemes, volt egypár rázós, de összességében mind-mind élénk és sokszínő. Hiányozni fog neki ez a környék. Meg mégsem. Jayce kinyitotta a szemét, pont amikor egy kétségbeesett sofır megpróbált beparkolni egy terepjáróval egy zsebkendınyi helyre, amelyen még egy kis kompakt autó is nehezen fért volna el. Errıl Jaycenek eszébe jutottak azok az idık, amikor ı is összevissza körözött az utcablokk körül, hogy végre parkolóhelyet találjon magának. Pont ezért nevezték a környékbeliek ezt a negyedet No-Parking-Slope-nak. Az igazat megvallva, nem fog hiányozni neki a lehetetlen utcai parkolás. Az utóbbi idıben, több más dologgal egyetemben, elkezdett nagy, nyitott terek után vágyakozni. Tégy úgy, ahogy a szíved diktálja, mondogatta neki sokszor a szomszédja és egyben jó barátja, Mrs. Watson, amikor ı felhozta ezt a témát. Történetesen ez volt az utolsó is, amit mondott neki – a nı utolsó szavai. Jayce nem tudta még, hogy fogja feldolgozni ennek a különleges barátságnak az elvesztését. Amikor New Yorkba költözött, megpróbálta kartávolságon kívül tartani az új ismerısöket. Nem könnyen nyerték el a bizalmát, mindig rendkívül zárkózottan viselkedett. A legtöbb ember figyelembe vette a határait. Mrs. Watson, nyugodjék békében, más volt, mint a legtöbb ember. Neki

sikerült legközelebb férkıznie Jayce lelkéhez ebben a városban, és elnyerni a bizalmát. Most pedig már ı sincs. Még nem tudott szembenézni az apartman csupasz falaival, ahol eddig élt, részben ezért is rémisztette annyira a továbblépés. Jayce leült a mőemlék épület kılépcsıire, hogy megejtse azt a telefonhívást, amit igyekezett minél késıbb megejteni. Nem azon zavartatta magát, hogy felhívja-e a legjobb barátját reggel 7-kor. Dev már tinédzserkoruk óta pitymallatkor fent volt. – Hé, haver. Ráérsz beszélni? – Te hívtál. – Tudom. – Nem. Te hívtál engem. Nem pedig fordítva. Csak szerettem volna ezt leszögezni. Jayce szórakozottan végigszántott az ujjaival félhosszú tincsein. – Miért füstölögsz, öreg? – Amiatt kell a megkülönböztetés, ha esetleg Rocky rám akarná fogni ezt is. – Nem igazán értelek. – Megígértette velem, hogy nem hívlak fel. És nem hívtalak. Te hívtál engem. – Oké, eddig rendben van. De miért is kellett erre felhívnod a figyelmem? – Rocky útban van a JFK-re. A JFK New York egyik fı repülıtere, csak néhány percre Jaycetıl. A férfi érezte, hogy szíve vadul kalapálni kezd, mintha csak valami szteroid belövést kapott volna. Jézusom. – Miért? Annak a gondolata, hogy Rocky tizenhárom hosszú év után végre észhez tér és utána jön, hirtelen teljesen kábulatba ejtette. – A Cupcakeimádók kaptak egy könyvkiadási lehetıséget, és emiatt repül New Yorkba Tashával együtt, hogy találkozzanak a kiadóval. Jayce csak pislogni tudott. A szavak mintha ógörögül hangzottak volna, mert – a pokolba is – nem ezt akarta hallani. Kellett egy pillanat, hogy lereagálja a dolgot. De lehetett öt is.

– Ott vagy? – Ja. Én csak… Mi a fenérıl beszélsz? – Jayce a hővös levegıt mellre szíva megpróbálta csalódottságát elhessegetni magától, mialatt Dev magyarázta a dolgot. – A Chandler Hotelben fog megszállni vasárnapig. Tudnál esetleg… rendelkezésre állni, ha netán szükség lenne rá? – kérdezte esdeklın Dev. Na, ennyit arról, hogy egy órán belül útnak indul. – Persze – vágta rá. Csakúgy, mint Dev, ı sem érezte magát egy cseppet sem könnyedebben, most, hogy Rocky egyedül van itt a nagyvárosban. Persze, kemény csajszi, meg az esze is a helyén, de nincs kellı nagyvárosi tapasztalata. Nem ismeri ezt a várost. Jayce viszont annál inkább. Rocky nézett ki olyan jól, mint egy hollywoodi celeb. Általában két copfba fogva hordta hosszú szıke haját – mert ez a legegyszerőbb frizura, magyarázta egyszer Jaycenek, aki ezt a vadóc kinézetet még sokkal szexisebbnek érezte. Csakúgy, mint a ragyogó kék szemeit, magas arccsontját, telt ajkait, tejfehér bırét, nem beszélve a fantasztikus idomokról, amelytıl bármely férfi eldobhatja az agyát. Már pusztán annak gondolatára megfagyott a vér az ereiben, hogy Rocky Monroe kísérı nélkül, egyedül sétálgat Manhattan utcáin. Káprázatos fiatal hölgyemény. Ártatlan és naiv. Eszébe sem jut, hogy bármi rossz történhet. Neki viszont igen. – Nem arra akarlak megkérni, hogy kövesd – folytatta Dev. – Értem. – Kösz. – Csak természetes. – Szóval miért hívtál? Jayce hátrahúzta elgémberedett vállait. – Hazaköltözöm. Erre viszont Dev oldalán volt néma csend pillanatokig. – Sugar Creekbe? – Emlékszel, amikor azt mondtam, nem tudom eldönteni, kiadjam-e újra a szüleim házát, vagy eladjam? – Naná.

– Hát egyik mellett sem döntöttem végül, hanem inkább beköltözöm én. – Komolyan? Huh. – Ismét zavart szünet. – Akarom mondani… Én rettentıen örülök, hogy haza akarsz jönni. Csak hát… – halkította lejjebb a hangját Dev. – Eddig nem voltál annyira oda azért a házért. – Hát ez is egy olyan dolog, amellyel meg kell barátkoznom. – A pokolba is, Jayce, ez igazán klassz. Meg hát… Ideje volt már. Ez az ıszinte lelkesedés, meg Mrs. Watson korábbi gyengéd unszolása csak megerısítette Jayce-ben, hogy a mennyország egy szeletének eléréséért cserébe le kell számolnia a saját démonaival, már csak saját lelki nyugalmának érdekében is. Jayce személyes mennyországa magában foglalt egy bizonyos szıke ördögfiókát is, három vagy négy gyerkıcöt, és néhány kutyát. Meg talán egy macskát. A gyerekek és a házi kedvencek száma lehet tárgyalási alap. A nı viszont nem. Rettentıen szerette volna magát körbevenni a világ leggondoskodóbb bagázsával, amelyet valaha ismert – a Monroe-kkal. Jayce szinte együtt nıtt fel Devvel, általános iskola óta legjobb barátok voltak. Dev szülei mindig is fontos szerepet töltöttek be Jayce életében, Daisy Monroe pedig mindig úgy állt Jayce-hez, mint bármelyik unokájához a sok közül. Luke olyan volt számára, mint egy néha bosszantó, de mindenképp rendkívül szórakoztató fiatalabb fivér, Rocky pedig… Na igen, ennél a pontnál kezdıdtek a komplikációk. – Tégy meg nekem egy szívességet – kérte Devtıl. – Még ne mondd el senkinek a hírt, míg kicsit jobban hozzá nem szokom. – Nem akarlak eltántorítani, félre ne érts, de Sugar Creek nem valami nagy üzleti lehetıség egy magándetektív számára. – Már elrendeztem ezt a dolgot. Majd késıbb elmondom – mondta Jayce. – Mikorra várhatom a felbukkanásodat? – érdeklıdött Dev. – Kérlek, mondd, hogy vasárnapig nem. Jaycenek megint eszébe jutott erre Rocky, a naiv és sebezhetı, majd-én-megmutatom-a-pasiknak Rocky. – Csak vasárnap után jövök

– válaszolta végül. *** Rocky rettentı büszke volt magára, hogy nem hányt, amikor a gép turbulenciába került. A reptéri transzferben is végig megırizte a higgadtságát, mialatt a jetbıl átszálltak a privát limuzinba. A John F. Kennedy Nemzetközi Reptéren utasok milliói fordultak meg naponta, akik közül sok volt jó modor és türelem híján. Már az is kisebb csodának számított, hogy Rocky képes volt tartani a száját ennyi ellenszenves viselkedés dacára. Talán túlságosan ki volt fáradva már ahhoz, hogy kommentáljon bármit is. Akkor is csodálkozott saját magán, amikor nem a vezetıülésre szállt be a bérelt limuzinba, hogy ı vezessen, pedig a sofır, akit Tasha megbízott azzal, hogy a reptérrıl Manhattanbe szállítsa ıket, egy komplett ırültnek tőnt. Az igazat megvallva, egy cseppet sem volt az. Iszonyú nagy volt a forgalom és az autókavalkád. Rengeteg idióta közlekedett összevissza, nem törıdve a sebességhatárokkal, és elfelejtve indexelni sávváltásnál. Ez mind sokkal elviselhetıbb lett volna, ha Rocky ülhetett volna a kormánynál. De ezúttal nem ı vezetett. Olyannyira elvonta a figyelmét a görcsös kapaszkodás, hogy még Manhattan felhıkarcolóinak látványát sem tudta igazán kiélvezni, pedig elıször látta életében. Tasha mintha nem is zavartatta volna magát a veszedelmes út alatt. Mert hát megint csak pezsgıt kortyolt közben. Rocky szívesen csatlakozott volna hozzá, ha nem lett volna allergiás a szulfitokra. Egyszer csak bent voltak Manhattanben, hatalmas felhıkarcolók tornyosultak körülöttük blokkokban, az észvesztı forgalomban mindenhol szabálytalanul cikázó gyalogosok ezrei és szitkozódó taxisofırök. Mire a sofır letette ıt a hoteljénél, Rocky annyira kikészült, hogy gondolkozni sem tudott tisztán. Zsibbadtan köszönetfélét morgott a sofırnek, és szólt Tashának, hogy délután kettıkor találkoznak a kiadónál, és igen, hajlandó felvenni majd egy nyőves ruhát is. Ha nem lett volna ennyire lenyőgözve a Nagy Alma káoszától, akkor talán fogta volna magát, és a stressztıl és fáradtságtól

összegömbölyödve aludt volna fél kettıig. Ehelyett becsekkolt a szállodában egy apró, de nagyon helyes szobába, felhívta Devlint, aznap reggel már harmadjára, majd elindult vásárolgatni. Bizonyára elég turistás dolog, de Rocky elhatározta, hogy márpedig a Macy’s-ben fog ruhát venni magának. Kiskorában a kedvenc filmje volt a fekete-fehér verzióban készült Varázslat a 34. utcában. Valószínőleg a film karácsonyi témája lehetett rá nagy hatással. Rocky imádta a karácsonyi idıszakot. Felidézte a gyerekkori álmait, milyen, amikor az ember olyan erısen vágyakozik valami után, hogy akár varázslat útján vagy csak szimplán az erıs hit által az álom valóra válik. Rocky vágya a Vörös Lóhere volt, tízéves kora óta. Az édesapja is támogatta az álma megvalósulását azzal, hogy kezesként aláírta a kölcsönszerzıdést, másrészrıl pedig ott volt Dev, aki segített neki abban, hogy az álma meg is maradjon. Már csak a saját áruházi kötıdése miatt is szeretett volna annyira eljutni a Macy’s-be, hisz a Monroe-knak ott volt a J.T’s Áruház, ami hat generációra visszamenıleg a Monroe család tulajdonában és irányítása alatt állt. Amióta az eszét tudta, Jessup nagyapa irányította az áruházat, utána pedig Rocky édesapja, Jerome (becenevén Jerry) Monroe. Mindenkit meglepett édesapja hirtelen nyugdíjba vonulása és Floridába költözése múlt évben, így jelenleg Dev irányította a vállalatot, bár az apjuknak még mindig volt szava, méghozzá félelmetes és meghatározó szava az áruház teljes irányításában, amely még a mega-kontroll-bolond Devet is néha az ırületbe kergette. A J.T’s igazán kishal volt a nagy áruházláncokhoz képest, de lelke volt. Rocky szerette volna megtudni, vajon a Macy’s-nek is van-e lelke. Miután útbaigazítást kért a portástól, könnyedén elsétált a Chandler Hoteltıl a híres áruházig – minden bonyodalom nélkül. Miután végigjárt jó néhány emeletet, és felpróbált egy vagon ruhát, nem egész két órán belül elhagyta a Macy’s-t vadonatúj szerzeményeivel – megint csak minden bonyodalom nélkül. Bevásárlószatyrokkal egyik karján, szabad kezével benyúlt a vállán átvetett táskájába, és elıhalászta a mobilját. Szerette volna lefényképezni az áruház

bejáratát, hogy MMS-ben elküldhesse Devnek. Dev is fel akarta újítani a J.T’s-t, és hátha új inspirációt kap hozzá, ha látja ezeket a magával ragadó kirakatokat. Mint mindazok, akik kedvelték a kirakatrendezést, ı is teljesen el volt ragadtatva. Amikor kamerás telefonjával a kezében Rocky keresztülvágta magát a forgóajtón, rögtön megrohanta a kaotikus zsivaj, a különbözı illatok és penetráns szagok egyvelege, valamint tolakodó-nyüzsgı járókelık hada. Felkavaró és izgató volt egyszerre. Fejét csóválva megpróbálta a legkedvezıbb szögben lekapni, felemelte a telefonját és – BUMM! – Elnézést – mormogta egy férfi. A JFK-vel tapasztaltakkal ellentétben ez a személy legalább bocsánatot kért, hogy majdnem fellökte ıt, de amikor Rocky lepillantott, meglátta, hogy eltőnt a táskája. Mi a… Felnézve még látta, amint a férfi a tömegen átvágva igyekszik kereket oldani, hóna alatt az ı táskájával. – Állítsák meg! Tolvaj! – kiáltotta, és magából kikelve üldözıbe vette a férfit. A szemétláda! Hogy merészelte! A büdös francba! Az összes pénze abban a táskában volt. A pénztárcája, készpénz, hitelkártyák, személyi igazolvány. Megpillantotta a tolvaj hátát, amint átvág az úton a másik oldalra. Rocky dühödten azonnal utánarohant. Szerencsétlenségére elfelejtett körülnézni. *** Jayce már a Vasalóház Kerületben járt, amikor telefonon hívták. Rögtön megismerte a számot, és magában szitkozódni kezdett. Rocky nem telefonálna, ha nem lenne nyomós oka rá. Csak nem történt valami baj? – Jayce? – Mi a helyzet, Spuri? – Tudod, hogy utálom, ha így nevezel. – Nem mindig volt így. – Csak azóta. Mintha Rockynak remegne a hangja. Jesszusom. – Mi van veled?

Csend, majd egy bosszús sóhaj. – Szükségem van a segítségedre, Jayce. Ahhoz képest, amilyen rossz viszonyt ápoltak egymás iránt az elmúlt idıszakban, fıként a múltkori incidens után egy hónappal, váratlanul érte, hogy ezeket a szavakat hallja. Ó, igen. Tényleg baj van. – Hol vagy? – A NYU Medical Centerben. Jézusom. – Szőkítsd le kicsit a koordinátáidat, Rocky. – Azt hiszem, a mentısök Tishnek hívták. Tish Kórház talán? – Megvan. – A pulzusa egyre inkább növekedett, amint az East Side felé kormányzott. – Meg sem kérdezed, miért vagyok New York Cityben? – Az jobban érdekel, miért vagy a Tishben. – Hát, mondhatni, elütött egy autó. – Mondhatni? – kérdezte Jayce, és igyekezett átnavigálni a Volvójával a bekötıútnál torlódó kocsik között. – Inkább csak egy enyhe ütésnek mondanám. Csak átgurultam a motorháztetın. Semmiség, csak egy… – Tíz-tizenöt percen belül ott vagyok, a forgalomtól függıen. – Ilyen közel lennél? – Egy üzleti ügy miatt vagyok a környéken. – Amiben volt némi igazság. Áthajtva egy piroson, Jayce elkanyarodott, kikerülve a nagy forgalmat, és áthajtott a Harmadik Sugárútra. – Sürgısségi szobában fekszel? – Aha. Meg kell hogy mondjam – halkította le a hangját Rocky –, elég rémisztı itt. A pasit, aki a paraván mögötti ágyon fekszik, azt hiszem, leszúrták – suttogta a telefonba. – Van a közelben egy nıvér? Orvos? Vagy netán Tasha? – Most jött az orvos. Le kell tennem. – Mindjárt ott vagyok, Spuri. – Jayce? – Igen, bébi? – Bármit is tegyél, csak fel ne hívd Devet! Rosszkedve ellenére

Jayce szája mosolyra húzódott. *** Jayce volt az utolsó, akit Rocky fel akart volna hívni. De miután elıször Tashát hívta, majd SMS-t küldött neki, a lotyó a következı választ küldte vissza: Tisztában vagy vele, mennyit fizettem azért, hogy kapjak egy idıpontot ehhez a fodrászhoz? Tasha tehát nem jöhetett. Rockyt nem vette rá a lélek, hogy felhívja a bátyját. Ő elıre látta, hogy ez fog történni. Még meg is jósolta ezt a francos táskalopást! Ha felhívná, Dev csak pánikba esne és hazaparancsolná. Azonnal. Rockynak, mint a Cupcakeimádók ügyvivı elnökének, olyan valakinek, aki szívén viseli a tagok érdekeit, muszáj volt ott lennie a kiadónál a találkozón. Ezért aztán felhívta Jayce-t, és tessék, ı máris úton van idefele. Magának sem akarta bevallani, de nagyon megkönnyebbült. Rocky egyedül élt, viszonylag kies helyen, évek óta már. Nagy sportrajongóként imádott síelni, hómobilozni, hegyet mászni, biciklizni, és evezni is. Emiatt is jöttek ki olyan jól egymással Adammel. Nem sok olyan dolog létezett, ami visszatartotta volna, vagy elrettentette volna Rockyt, de az, hogy két perc leforgása alatt ellopják a táskáját, és elüti egy autó, az már neki is több volt, mint kibírható. Az azt követı jelenet talán még annál is rosszabb volt. Mindenki hajolgatott fölötte, és kérték, ne mozduljon meg – kíváncsiskodók, bámészkodók, a bőntudatos sofır, akinek a motorháztetején átbukfencezett, a mentısök, meg a rendırség. Tasha imádta volna, ha ı lett volna ennyire a figyelem középpontjában. Rocky annyira nem örült ennek. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az orvos megadta a végsı instrukciókat és elment. Levette a kórházi ruhát, és elkezdte visszavenni a saját ruháit, amikor kopogtattak az ajtón. – Csak egy pillanat – kiáltotta. Meglepıdve ráncolta a homlokát, amikor meglátta kissé megtépázott hosszú ujjú pólóját, aztán mégis belebújt, vigyázva, hogy ne érjen hozzá a sebhez a homlokán. – Már lehet! – kiáltott ki.

Éppen megfordult, amikor Jayce lépett be a kis szoba ajtaján olyan hevesen, hogy szinte betöltötte maga körül az egész teret. Mint mindig, Rocky szíve most is kiugrani készült és a torkában dobogott, amikor meglátta. Magas, sudár és akaratos. Rocky olvasatában: fizikailag tökéletes. Sötétszıke haját kicsit hosszabbra hagyta nıni, és ördögien szexi kecskeszakállt növesztett. Ízig-vérig rosszfiú, talpig feketébe öltözve. Nagymérető pulóver, koptatott fekete nadrág, kigombolt pilótakabát, fekete, gumitalpú csizma. Szédítıen jól nézett ki. Meg… dühösnek is. – Azt mondtad, semmiség. Rocky rájött, hogy Jayce a pólóját bámulja, amin javarészt már megszáradt vérfoltok éktelenkedtek. – Rosszabbul néz ki, mint amilyen valójában – mutatott a homlokára, tettetett nemtörıdömséggel. – Csak egy kis vágás, de úgy vérzett, mint a fene. Nem olyan vészes. Még összeölteni sem kellett. Leragasztották csak ezzel a tapasszal. Jayce végigsimította az arcát. – És még mi? Rocky térdei megremegtek, amikor Jayce közelebb lépett hozzá, hogy alaposabban szemügyre vegye. Hirtelen elöntötte a forróság. Agya kihagyott. Minden, beleértve az érzékeit és érzéseit, mintha nagyító alá került volna. Próbálta ingatag állapotára fogni, a lopásra meg a balesetre, a kapott gyógyszerekre, de nem volt az az ésszerő magyarázat, amely csillapította volna azt az intenzív reakciót, amellyel ennek a férfinak a nyugtató jelenléte hatott rá. – Csak néhány karcolás – mondta rekedten, nagyot nyelve, amikor a férfi kisimított néhány rakoncátlan tincset a homlokából. Már gyerekkora óta nagyon tetszett neki Jayce, míg végül sikerült el is csábítania, pont a tizenhetedik születésnapjának éjjelén. Tökéletes volt minden… egészen reggelig, amikor a férfi darabokra törte a szívét. Minden egyes alkalommal, amikor meglátta, ami alig pár alkalom volt azt követıen, életre szóló emlékek és érzések törtek fel benne, amelyek belemarkoltak a szívébe, és elöntötték a lelkét. Minden alkalommal, amikor találkoztak, csak még mélyebben

beleszeretett, ahelyett, hogy kikavarodott volna belıle. – Nem kellett volna telefonálnom. Jayce tekintete a homlokán lévı sebrıl a lány sebzett szemére siklott. – Ne akarj engem kizárni, Spuri. Rocky arcát melegség öntötte el a becenév hallatán, amelyet a férfi talált ki neki. Öntudatosan hátrébb lépett, és leült egy székre, hogy felhúzza a zokniját és az edzıcipıjét. – Csak annyi, hogy az a szemétláda ellopta a táskám, és most… – Ellopták a táskádat? Megváltásként hatott, hogy a tolvaj patkányra koncentrálhatott, és nem a gazfickóra, aki a szívét rabolta el. Rocky megremegett a hirtelen feltörı dühtıl. – Lekapta a táskámat a karomról, fényes nappal! Fogta és elrohant vele. A szemétláda. Utánaeredtem, és… – Ácsi. Te utánaeredtél egy bőnözınek? – Ezért ütött el az a kocsi. Pontosabban, ha jobban belegondolok, gyakorlatilag én mentem neki a kocsinak. A sofır épp befordult a sarkon, és én nem vettem észre. A szemem ugyanis azon a semmirekellı rablón tartottam. – Az ég szerelmére, Rocky, mégis mit gondoltál? – Hogy annál a korcsnál van a táskám! – Lehetett volna nála fegyver vagy kés! – Ne kiabálj velem! – Én nem… Csak… – Rettenetesen kitolt velem az a patkány, Jayce. – Immáron bekötött cipıvel, Rocky felpattant és dühösen fel-alá kezdett járkálni. – Nála vannak a hitelkártyáim, a készpénzem, a jogosítványom, biztosítási papírjaim, személyim. Minden! A rendırség kevés esélyt lát arra, hogy visszakaphassam a dolgaimat. Nem láttam az arcát, ezért nem tudtam igazán jó leírást adni róla. Mi lesz most velem az irataim és pénz nélkül? Így még csak haza sem tudok menni. Egy fontos találkozóra kell mennem. Muszáj… Jayce hirtelen a szájával fojtotta el a szóáradatot. Egyik pillanatban még járkált és pufogott, a másik pillanatban pedig már a karjaiban

tartotta. Finom, édes csókot lehelt a lány szájára, de a csók elhúzódott és… Rocky olvadozott. Hirtelen ismét tizenhét éves tinilány volt, a tinilányok összes heves vágyával és reménytelen szerelmével. Az agya teljesen kikapcsolt. Nıi érzékei felpörögtek. Amikor Mr. Tesztoszteron-teli Superman hátralépett, Rocky próbálta visszanyerni öntudatát. Egy végtelennek tőnı pillanat után nyelvét végigfuttatta duzzadt ajkain, és görcsösen igyekezett, hogy a hangja ne remegjen. – Ezt meg miért csináltad? – Mert hisztiztél. – Nem. Nem hisztiztem. – Nagyot nyelt, és megpróbálta magát átverekedni ezen az érzéki ködgomolyon. – De ha mégis hisztis lettem volna, egy pofon lett volna rá a tradicionális válasz. Térj magadhoz, sugallta a férfi tekintete. Ha reálisan belegondolt, Rocky tisztában volt azzal, hogy Jayce soha nem emelne kezet egy nıre, hiszti ide vagy oda. – Elviszlek a találkozódra, hogy idıben ott legyél – mondta Jayce –, aztán közösen kitalálunk valamit az ellopott iratokra. Ami pedig a pénzt illeti, majd én adok neked – mondta, és elutasítóan felemelte a kezét, még mielıtt Rocky ellenkezhetett volna. – Majd késıbb megadod. Kitalálunk valami megoldást, Spuri. – Rendben – egyezett bele Rocky lemondóan, miközben Jayce felsegítette rá a véres kabátját. – Csak ne hívj Spurinak. És ne csókolj meg többet. Jayce szeme szikrákat szórt, tenyere égette a lány vállát, ahogy az ajtóhoz kísérte. – Mérget azért ne vegyél rá!

4. fejezet Mialatt Rocky zuhanyozott, Jayce felhívta a kerületi elöljárót, aki Rocky ügyét kezelte. Ide-oda kapcsolták egyik tisztségviselıtıl a másikig. Igyekezett nem arra gondolni, miközben várakozott, hogy Rocky meztelen. Nem akarta maga elé képzelni, amint a gız gomolyog a szexi test körül, vagy ahogy a víz végigcsorog a vadító

idomokon, ahogy a szappanbuborékok végigszánkáznak az izmos végtagokon. Amíg a második tiszt, akit ı is ismert, elıadta neki a nem túl ígéretes tényállást, és a rablás lehetséges kimenetelét, Jayce megpróbált nem arra gondolni, milyen jó érzés volt Rockyt a karjai közt tartani, amikor megcsókolta a kórházban, vagy hogyan olvadt bele a karjaiba, és milyen finom íze volt a szájának. Készakarva elhessegette azonban az emlékképeket a véres inges Rockyról. Nem azért, mert finnyás volt – korántsem volt az –, hanem a tudat, hogy Rocky megsérült, teljesen kiborította. Volt már egy korábbi baleset, hetekkel ezelıtt, amikor Rocky az összeomlott, sportszereket raktározó fészer felé rohant a tomboló orkánban. Ha nem kapta volna el a lányt, valószínőleg Rockyra is ráomlott volna a leszakadó tetı, nem csak a sportszerekre. – Hé, Bello. Jayce igyekezett újra fókuszálni. – Mi az? – Csak kérdeztem valamit. Csakhogy Jayce figyelmét elvonta Sugar Creek legdögösebb csajszija. Próbálta elvonni a tekintetét Rocky nyitott bıröndjérıl, a ruháiról, amelyek arra az ágyra voltak dobva, amiben aludt. Hátradılt a két karosszék egyikében, a szőkös, mégis ízlésesen berendezett hotelszobában. A Chandler a megfizethetı New York-i kategóriát képviselte. Viszont nem annyira Rockyét. Vajon Dev állja a számláját? Biztos volt benne, hogy Dev tudni akar majd a balesetrıl, de Jayce megígérte Rockynak, nem hívja fel a bátyját. Még egy titok. Jesszusom. – A fenébe is, Jayce. Ott vagy? – Bocs, Arnie. Rossz napom van. Mi volt a kérdés? – Azt kérdeztem, milyen kapcsolatban vagy ezzel a Monroe nıvel? Jayce a fürdıszoba ajtót nézte, és hallotta, amint elzárják a vizet, és igyekezett nem arra gondolni, ahogy Rocky szárazra dörgöli a törölközıvel gyönyörő testét.

– Carson azt mondta, hogy szédítıen jó nı, ínycsiklandó pár… – Mondd meg Carsonnak, hogy tartsa meg magának a véleményét, az ösztöneit pedig tartsa kordában. – Nyugi, ember. Nem tudta, hogy ti ketten egy pár vagytok. – Most már tudja. – Jayce kissé hátradılt a székben, majd hangnemet váltott. – Tegyél meg nekem egy szívességet, Arnie, és mindenképp nekem szólj elıször, ha bármit megtudtok a tolvajról, vagy elıkerül Rocky iratai közül bármi is. – Jössz nekem eggyel. Jayce letette a telefont, de még mindig pufogott magában Carson sikamlós megjegyzésén. Nem mintha nem lett volna igaza, de nem errıl volt szó. Jayce, amióta újra szembe került Rockyval, majd megcsókolta ıt Sugar Creekben hetekkel ezelıtt, azóta elhatalmasodott rajta az égı vágy, hogy befejezze vele, amit elkezdtek tizenhárom évvel ezelıtt. Kapcsolatot akart, és ha sikerül keresztül vinnie a számításait, akkor házasságot. Arcát kezével végigsimítva azon töprengett, vajon mennyi idıbe telik rendezni a tizenhárom évnyi rossz viszonyt, és hol kellene elkezdenie, mivel azt sem tudta igazán, hogy hol ronthatta el. Honnan is tudhatná, amikor Rocky elutasította, hogy beszéljenek róla? Eszébe jutott, ahogy felajánlotta neki a szívét, a kezét, a lány pedig csak épp hogy annyit válaszolt rá, kopjon le. Még mindig ugyanúgy felzaklatta, mintha csak tegnap történt volna. Csakhogy egy csomó minden történt azóta. Ha Jayce bármit is megtanult, az az, hogy az élet rövid, és már így is elég sokat elpocsékolt belıle. – Még itt vagy? – kiabált ki Rocky a csukott ajtó mögül. – Nem megyek sehova. – Még ha azt is találod mondani, hogy kopjak le. Abban a pillanatban csipogni kezdett Rocky telefonja. Jayce ránézett a mobilra, amely egy nagy halom színes póló tetején feküdt. Vajon üzenetet kapott az exétıl? Vagy talán új pasija van?

Atyaég, igazán felnıhetnél már, Bello! – Jött egy SMS-ed! – kiabálta be neki. – Kitıl jött? – kiabált ki Rocky. – Mit ír? Semmi titok? Semmi hezitálás? Jayce megérintette a képernyıt, és elmosolyodott. Nem Brody. Még csak nem is másik pasi. – Chloétól jött. Tudni akarja, jól vagy-e. – Ó! Mondd neki… Mondd meg, hogy nagyszerően vagyok. Köszönd meg neki a szállásfoglalást. Tökéletes. És a ruha is csodás. És… – Minden pompás – mondta Jayce, miközben bepötyögte: Minden rendben. Nemsokára újra jelentkezem. Visszadobta a telefont Rocky ágyára, és az ablakhoz lépett. Ahogy lenézett a járdákra és az átjárókra, a város nyüzsgı utcáira, hirtelen vágyakozni kezdett Sugar Creek nyugalma után. Nem mindig volt ez így. Csak az utóbbi idıben. Egy lassú kiégés és egy váratlan kihívás okozta. – Válaszoltál rá? – kérdezte Rocky. – Igen. – Köszi. Egy perc, és kint vagyok. – Nem kell rohannod. – Holott Jayce legszívesebben rohant volna elıre a dolgokkal. Nyugalmat erıltetve magára visszahuppant a karosszékbe. Nem volt egy filozófus típus. Nem szokott leülni és kielemezgetni az életét. Nem merült el sem az önsajnálatban, sem a stresszben, a jövıvel kapcsolatosan pozitívan gondolkodott. Az ütések elıl elhajolt – zsaru mechanizmus, amit állandóan csiszolgatott az évek során. Gyerekként túlélt néhány nehéz idıszakot. Felnıttként sikerült kikerülnie pár vacak ügyet. Élete harmincöt éve alatt csak kétszer döbbent meg igazán. Elıször a szülei halálának éjszakáján, másodszor pedig akkor éjjel, amikor szerelmes lett. Az elsıtıl azóta is retteg. A második alkalommal pedig kockára tett mindent, ami kedves volt számára. Egy váratlan lerohanás, amely teljesen kiütötte a tudatát, aztán pedig ott hagyta keselyők martalékául. A pusztító fegyvernek neve is volt: Rochelle-RockyMonroe. A legeslegjobb barátjának a kishúga, öt évvel fiatalabb Jayce-nél. Nem

egy döbbenetes korkülönbség, csakhogy Rocky még kiskorú volt, amikor lefeküdt vele. Akkor lett tizenhét éves, és történetesen pont a születésnapja volt. Jayce huszonkét éves volt, akit elkábított és elcsábított a gyönyörő lány, amikor a szobája ablakán át bemászott hozzá és ledobta a ruháit. Elıször azt hitte, hogy Rocky be van rúgva. De teljesen józan volt, erıszakos, és baromi ellenállhatatlan. Jayce lerázta magáról a múlt emlékeit, és megpróbált a nıre koncentrálni, aki éppen kilépett a fürdıszobából. Sokkal formásabb lett, mint amilyen volt tizenhárom évvel ezelıtt, amikor ágyba vitte. Három héttel korábban már alkalma nyílt megpillantani Rocky nıies idomait, amikor a panzió fürdıszobájában vitatkoztak. Akkor csak egy pántos felsı és egy francia bugyi volt rajta. Most viszont egy hosszú ujjú, térdig érı, absztrakt fekete-fehér mintázatú ruhát viselt, hozzá hosszú fekete csizmát. Semmi különösebben kihívó nem volt a lány öltözékében, Jayce pulzusa mégis megugrott hirtelen a látványtól. – Hogy nézek ki? Legszívesebben végignyalogatnálak a fejed búbjától a lábujjad hegyéig. – Nem rossz. Rocky felhúzta a szemöldökét. – Ez a tárgyalás nagyon fontos, és szeretnék nagyon jól kinézni – mondta, kikötötte a ruha selyemövét, és masnit kötött belıle. – Jobb így? – Megfordult, mielıtt Jayce válaszolhatott volna neki, és becsukta a fürdıszoba ajtaját, hogy megnézze magát a nagytükörben. – Túlságosan fodros így. Lehet, hogy hátul kell megkötni. – Elızıleg is jó volt – szólalt meg Jayce. – Akkor meg mi a baj vele? – tette fel a költıi kérdést Rocky a tükör elıtt forogva. – Túl rövid talán? Vagy túl hosszú? Túlságosan testhezálló? Nem elég testhezálló? Hát, ez nem az az oldala volt Rockynak, amit Jayce ismert. Ilyennek, amikor a kinézete miatt aggódik, még soha nem látta vagy hallotta. Amióta ismeri, soha nem kérte ki senki véleményét az öltözékére vonatkozóan. A legtöbb nıtıl eltérıen, akiket Jayce ismert,

Rocky nem volt divatmániás. Mindig a lezser és kényelmes öltözéket kedvelte. Farmer és póló soha nem állt még ennyire jól senkinek. Edzıcipı soha nem volt olyan szexi, mint rajta. Jayce mindezt a kellı önbizalomnak tudta be, ami egyike volt Rocky legvonzóbb és mégis egyben legirritálóbb tulajdonságainak. Tuti, hogy nincs most formában. Jayce ülve maradt a karosszékben, csak kissé elırehajolt, és könyökét megtámasztotta a térdein. Felmérte a lány szokatlan idegességét, a tıle szokatlan önbizalomhiányt, és a vágást a homlokán. Kirabolták, elütötte egy autó. Rocky kemény csaj, de biztos, hogy végig tud vinni egy ilyen üzleti tárgyalást? Mi van, ha közben rosszul lesz? Habár megpróbálta elbagatellizálni a fejsérülését, egy csomó vér volt a pólóján. Elég ahhoz, hogy Jayce-ben megálljon az ütı. Beszélt az orvossal is, aki elég fittnek tartotta a lányt ahhoz, hogy elengedje. Viszont a túlhajszolt rezidensnek ott volt még jó néhány különféle sürgıs esete, amivel foglalkoznia kellett. Vajon Jayce megbízhat az orvos kijelentésében? Fájhat majd neki kicsit, de különben semmi baja. Jayce minél inkább továbbgondolta, annál jobban hajlott arra, hogy ne engedje ki Rockyt a látóterébıl. – Lehet, jobb lenne felhívni Tashát, hogy halasszátok el a találkozót másik idıpontra – jegyezte meg. – Most viccelsz? Annyira rosszul nézek ki? A pokolba ezzel is! – kiáltott fel Rocky, miközben a mély V-kivágással bajlódott, majd homlokráncolva megszólalt: – Chloe azt mondta, ez az áthajtós stílus jól megy az alkatomhoz, és üzleti viseletnek is elmegy. Felhívtam ıt a Macy’s-bıl, és… – Nem a ruhával van a baj. – Talán a csizma? Túlságosan erısít? Menjek inkább körömcipıben? – Rocky lehajolt, kivillantva csodás dekoltázsát, lecipzárazta a csizmáját, és kibújva belıle, odébb rúgta, lehetıséget adva Jaycenek ezzel, hogy jobban szemügyre vehesse a formás vádlikat. A csajnak tökéletes atlétalábai voltak, amelyet még inkább

kihangsúlyozott a hegyes orrú, hétcentis tősarkú körömcipı, amibe most belebújt. Te magasságos ég! Rocky felegyenesedett. – Ezzel jobb? Jayce elmozdult a székben. – Csak ha szeretnéd elvonni a marketingesek figyelmét a kecses lábaiddal. – Jayce a kecses lábakról a villogó szemekbe nézett. – Szexi. Rocky elpirult, tartotta a szemkontaktust egy további pillanatra még, mielıtt méltatlankodásba fogott. – Nem akarok szexin kinézni. Stílusosnak akarok látszani. – Professzionálisan, ahogy Tasha mondta… Ó, de hát ı honnan is tudhatná? Rocky hátat fordítva elkezdett turkálni az áruházi zacskók között. – Vettem egy új blézert is. Talán mégis jobb lenne, ha farmerban mennék… – Ez a ruha nagyszerően áll rajtad, Spuri – szólt Jayce, és felállt a karosszékbıl. – A csizmát vedd fel hozzá. Az úgy együtt nagyon is megfelelı. Stílusos. – Biztos? – Egészen. Habár ha igazán stílusos szeretnél lenni, és nem szexi, akkor gondold újra a frizurádat. A kócolt szıke tincsek inkább olyannak hatnak, mintha most bújtál volna ki az ágyból. – Ő már csak tudhatta. Az ı ágyából bújt ki egyszer az egész éjszakás szeretkezés után, és ahogy a hold megvilágította a testét, olyannak tőnt, mint a hetykébb változata a legendás szexbombának, akivel ugyanazt a vezetéknevet viselték. Újra magára húzva és felcipzárazva a csizmáit, Rocky ismét a tükör elé perdült. – Fésülhetném lófarokba is, de nem szeretném, ha látszana a homlokom. Az a tapasz úgy néz ki, mintha hülye lennék, és a púp is kezd alatta beszínesedni. – Mutasd csak! – szólt Jayce, és szembefordítva a lányt magával, gyengéden megvizsgálta a sebet. – Hát, be is van dagadva. Plusz, a tapasz egyik oldala már át is vérzett. – A francba. – Hogy érzed magad? Nem szédülsz? Nem fáj nagyon? – Idegesen. – Eltolta magától Jayce kezét, és az órájára pillantott. – Negyven perc múlva találkoznom kell Tashával, és úgy nézek ki, mint

egy rohadt Frankenstein. – Azért annyira nem rossz – élcelıdött Jayce. – Odaviszlek még idıben, nyugalom. – Jayce bement a fürdıszobába, és megvizsgálta a kozmetikai felszereléseket. Púder, dezodor, krémek, hajkefe, hajszárító, hajgumik és csatok. – Hol van a sminkkészleted? – Miért, nincs rajtam elég smink? Jézusom. Egy könyv miatt megyek oda, nem pedig modellszerzıdésért. Tudod, mit szoktak mondani? A kevesebb néha több. – Nyugi. Csak keresek valamit, amivel elfedhetnénk azt a sérülést. – Ó. Igaz. Hát én nem szoktam alapozót használni, ha azt keresed. Csak szempillaspirálom és színezett szájfényem van. Rocky természetes szépsége nem igényelt alapozókrémet. A legtöbb Jayce által ismert nı egy egész sorozatot tartott magánál ezekbıl az alapozó kencékbıl a különbözı alkalmakra. Viszont Rocky nem tartozott a legtöbb nı közé. Jayce észrevett egy körömreszelıt, és egy manikőrollót. – Hogy állsz a frufruhoz? – Mi van? Jayce Rockyhoz lépett, kezében fésővel, törölközıvel, kisollóval és hajcsatokkal felszerelkezve. – Volt, hogy egy fodrászlánnyal jártam egy darabig. – És az elég ahhoz, hogy tudj hajat vágni? – Inkább úgy mondanám, elég közel kerültem a divathullámokhoz, hogy tudjam, mi nevezhetı divatosnak és stílusosnak. – Ugye, most csak viccelsz velem? – Ülj le – mutatott az egyik székre Jayce, és Rocky ölébe terítette a törölközıt. Odahúzta a másik széket, és leült vele szemben. – Hajolj ide. Rocky fújt egyet, de megtette, amire kérték. – Rendben. Vágj belıle. Csak… ne túl sokat. – Csak amennyit kell – mondta Jayce, és a feladatra összpontosított. Hál’ istennek, Rocky behunyta a szemét, és így nem kellett közben azokba a tüzes, bébikék szemekbe bámulnia. Már így is elég kínzás volt számára, hogy közvetlenül belélegezte a lány

samponjának és testápolójának mámorítóan finom illatát. – Felhívtam a rendırséget megtudakolni, hogy áll az ügyed – mondta közben. Ami mindenképp bölcsebb dolog volt tıle, mint a korábbi gondolata, hogy azt mondja: Szeretnélek háton fekve látni, ahogy alattam ficánkolsz. – Sikerült elkapniuk a tolvajt? – Nem. – Megtalálják a táskám? – Nem vennék rá mérget. – Bravó – sóhajtott fel Rocky. – Mindenesetre köszi. – Kézben tartom az ügyet. – És köszi a figyelmeztetést, hogy tiltsam le a hitelkártyáimat. A rendır mondta nekem korábban is, de annyira ki voltam borulva, utána pedig, hát, mindegy is. El van intézve. Nem mintha az a rohadt patkány tolvaj túl sokat tudott volna kezdeni vele. Csak az a két kártyám van, és eléggé le vannak merítve. Dev rendezte… – mondta, és felpillantva elharapta a mondat végét. – Mindegy, hagyjuk. – Dev menedzseli a pénzügyeidet? – De nem örökre – vágta rá dacosan Rocky. – Csak mostanában. Vagy ez, vagy ugrott volna a Vörös Lóhere. Jaycenek alkalma volt személyesen is látni Rocky pénzügyi vergıdését. Szeretett volna segíteni, bár Rocky úgysem hagyta volna. Kicsit megkönnyebbült, hogy Rocky a családhoz fordult segítségért. Dev mindig is értett a számokhoz. Mialatt más gyerekek a vasárnapi újságok képregényeire csaptak le, addig Dev a pénzügyi részeket olvasta át. Nem csoda hát, hogy mindig is kitőnt matekból, és ügyvitelbıl diplomázott. Ez az ember egy pénzügyi zseni volt. Jaycenek is adott már jó pár tanácsot a befektetéseihez. Részben emiatt is tudta feladni Jayce jól jövedelmezı nyomozói vállalkozását, cserébe egy új kísérletért. – Nem bírálni akarlak, Rocky. Csak kikövetkeztettem. Amennyiben Dev kezeli a pénzügyeidet, akkor tudomása lesz a letiltott hitelkártyákról. – Uh, tényleg. A fenébe is. – El kellene mondanod neki a rablást. Minél elıbb, annál jobb. – Majd a találkozó után. De csak annyit, hogy ellopták a táskám. A

balesetet nem. Tudod, milyen Dev. A világ legaggodalmaskodóbb bátyja. Azonnal hívná Nasht, és iderepülne, hogy ellenırizni tudjon, és én ezt nem akarom. Otthon kell maradnia, már csak Chloe és a nagyi miatt is. Holnap lesz az ı nagy napjuk. A kávéház ünnepélyes megnyitója. Már Dev is elmondta neki ezt korábban. Jayce letette az ollót, és oldalra fésülte Rocky újdonsült, fokozatosra vágott frufruját, megcsodálta hosszú szempilláit, tejfehér arcbırét, buja ajkait… – Csodálkozom, hogy te kihagyod. – Szerencsétlenségemre a klub engem választott Tasha ırzıkutyájának. – Rocky elpirult, ahogy Jayce a hüvelykujjával végigsimított az arcán. Beleremegett, ahogy a férfi kifújta a levágott hajszálakat az arcából. Az idı megállni látszott, amikor Jayce a nıre nézett, akit élete értelmének tartott. A nıre, akit egész életében ismert, és mégsem ismert eléggé. Ez a mostani volt a leghosszabb beszélgetésük az elmúlt évtized során, sıt az elıtt a bizonyos éjszaka elıtt is csupán játékos évıdés volt egy nyugtalan fiatalember meg a legjobb barátja pimasz kishúga között. Jayce éveket várt arra, hogy a lány felnıjön, és végre átbeszélhessék a történetüket, és számőzzék végre a titkot, amely elválasztotta Jayce-t a kisvárostól és azoktól az emberektıl, akiket szeretett. Mostanra belefáradt a várakozásba. – Kész vagy már? – kérdezte Rocky, és mereven ülve, lesütött szemmel megnyalta kiszáradt ajkait. A férfi izgalmi állapotba került a lány hangjában érzıdı nyugtalan felhangtól. Mint mindig, most is vad szexuális szenvedély izzott kettejük között. A lány is legalább annyira akarta ıt, mint ahogy ı a lányt, bár igyekezett nem kimutatni. Legalábbis most nem. Hadd fıjön még egy kicsit. – Így már elmehetsz. Rocky köhintett egyet, és eltávolodott kissé. – Hogy nézek ki? – kérdezte, és mélyen Jayce szemébe nézett. – Ha azt mered mondani, hogy nem rossz, akkor még be is húzok neked egyet. Az elfogadhatóért minimum egy gyilkos pillantást kapna, ezért inkább így szólt: – Majdnem tökéletes. – Ujjaival beletúrt a selymes

tincsekbe – uh, mennyei –, majd fogott egy tincset, megtekerte és hátratőzte az egyik hajba valóval, ami leginkább egy chipses zacskó csíptetıjére emlékeztette. – Így ni. Bár Rocky már a tükör felé nyomakodott tıle, a túlfőtöttség megmaradt, és izzott körülöttük a levegı. A lány láthatóan remegve, összehúzott szemmel bámulta a tükörképét, és csak pislogott. – Hőha! Eddig soha nem jutott eszembe a frufru. Nemcsak hogy takarja a dudort és a tapaszt… ráadásul még jól is áll. És ez a frizura… Klassz nagyon. Hogyan… – Tehetséges férfi vagyok – válaszolta Jayce, és mögé állt. A tükörben tekintetük egymásba fúródott, és Jayce mintha valamit érzett volna a hevületen kívül. Egy rezdülést. Egy új összetevıt. Rocky élénk kék szemében a neheztelésen, vágyon és megbántottságon kívül még valamit meglátott – az érdeklıdést. – Úgy látszik, én eddig csak a gyerekkorombeli Jayce Bellót ismertem – szólt Rocky, megtörve a szemkontaktust. – Még mindig haragszom arra a férfira. Szeretném lezárni a múltat, és továbblépni. Talán tehetnénk valamit ennek érdekében, amíg itt vagyok a városban. – Ez azt jelenti, hogy kész vagy átbeszélni a hírhedt másnap reggelt? – Nem – mondta Rocky, és kivett egy kekszes dobozt a minibárból. – Ez azt jelenti, hogy szeretnék többet megtudni a csúnya nagy detektívrıl, aki az imént úgy vágta le és fésülte be a hajam, mint egy igazi profi. Elfogadva a kihívást, Jayce az órájára pillantott, majd kiötölt egy tervet, mialatt felsegítette Rockyra a kabátját, és kikísérte az ajtón. – Ez csupán a kezdet.

5. fejezet Sugar Creek, Vermont

Luke Monroe soha nem volt jó a könyvvitelben. Ő nem ápolt olyan nagy barátságot a számokkal, mint idısebb fivére, Dev. Nem volt oda sem a repülésért, sem pedig a szerencsejátékokért, mint az unokafivére, Nash. Olyan kézügyességgel sem áldotta meg a sors, hogy mővészien tudjon fát faragni, mint a másik unokatestvére, Sam. Luke nem örökölte az édesapja borotvaéles tehetségét sem a menedzsmentben. Ha azonban a nıkrıl volt szó, a legnagyobb szakértelem ebben a témában kétségtelenül Luke-é volt. Így amikor Lizzie Ames azzal a bizonyos pillantással bevonult a Cukorszirup Kunyhóba, Luke rögtön tudta, mi fog következni. Abban csak reménykedni tudott, hogy a nı nem rendez jelenetet. És nem azért, mert a helyi gourmet étterem és bár zsúfolásig lett volna vendégekkel éppen. Ebéd utáni és vacsora elıtti idıszak volt, és még legalább két óra a „boldog óráig”. Luke folytatta a bárpult törölgetését, és elmosolyodott, amikor Lizzie felpakolta csinos fenekét az egyik burgundi párnás bárszékbe. – Mizu, drága? – Beszélnünk kell. Az ultimátumok szokásos bevezetı szövege. – Az irodámban? – kérdezte Luke. – Nem, itt. A nyilvánosság elıtt. Ahol nem tudsz elcsábítani, hogy fátylat borítsak a sérelmemre. Luke ezen is csak mosolygott. Bárhol képes volt elcsábítani Lizzie-t. – Mit tettem? – kérdezte, miközben kitöltött neki egy pohár Chablist. – Lefeküdtél Bridgettel. – Drágám, már vagy két hónapja hol találkozgatunk, hol pedig nem Bridgettel. És Connie-val is. Én nem kötelezem el magam senki mellett. Ezt te is tudod. És tudtál Bridgetrıl és Connieról is. – Luke mindig ıszinte volt a nıivel. Mindig. – Igen, de te együtt aludtál Bridgettel. Egész éjjel. Mármint úgy, hogy együtt ébredtetek reggel.

Ah. A francba. Honnan… – Az edzıteremben dicsekedett vele. Egyfolytában járt a szája, taposás közben. Gondolom, azt hitte, nem hallom a fülhallgatók miatt, de én letoltam a hangerıt az iPodomon, és így mindent kitőnıen hallottam. Látnotok kellett volna, milyen szexin néz ki Luke reggel – utánozta a másik nıt vinnyogó hangon. – Kétnapos borostával, kócos hajjal. – Meg tudom magyarázni a dolgot. – Azt mondtad, nem alszol együtt senkivel. – Nem is. – Mert úgy tudod csak lazán tartani a kapcsolataidat. – Így van. Lizzie felhúzta a vállát, majd felkapta a borospoharát. – Ezek szerint igaz, hogy komoly köztetek a dolog Bridgettel. – Nem… Lizzie hirtelen Luke arcába borította a pohár tartalmát. – Befejeztem veled, Luke Monroe. Felemelte csinos hátsóját, lecsusszant a bárszékbıl, és középsı ujját felmutatva távozott. – Basszus – törölgette Luke a bort az arcáról meg az ingérıl, leöblítette a kezét, és nedves ujjaival beletúrt a most már kissé ragacsos hajába. Tudta, hogy baj közeleg, de nem számított ilyen közhelyes boros keresztelıre. A bár végébe pillantott, ahol a Brody fivérek (a Cukorszirup Kunyhó törzsvendégei és Luke sporthaverjai) dédelgették a söreiket, miközben az NFL-t nézték a két plazma kivetítın, amelyek a bárpult fölé voltak felerısítve. A bökkenı az volt, hogy Adam és Kane általában nem nézte a sportközvetítéseket. Legalábbis nem a TV-n keresztül. Luke megvonta a vállát. – Legalább csak ti ketten voltatok tanúi ennek a szerencsétlen jelenetnek. Adam felhúzta az egyik szemöldökét. Kane mutogatott. Luke megfordult. Uh, basszus! – Hát te meg mit keresel itt, Connie?

– Nell megkért, hogy cseréljünk mőszakot. Luke már ismerte ezt a nézést. – Régóta ácsorogsz ott? – Elég régóta. Basszus. Connie lecsíptette a névtábláját a blúzáról, és odadobta a pultra. A legjobb felszolgálója. Szar ügy. – Meg tudom magyarázni. Connie csak legyintett rá, és kisétált az étterembıl. – Ó, az ég szerelmére… Kane csak nevetett. Adam, aki mostanság elég mogorva hangulatban volt, elvigyorodott. Luke bemutatott nekik, amin csak tovább szórakoztak. Ebben a pillanatban besétált Chloe, a bátyja édes, veszettül szexi barátnıje. – Mi ilyen mulatságos? – kérdezte tılük, és felült ugyanarra a székre, ahol Lizzie ült korábban. Luke gyilkos pillantást küldött vigyorgó haverjai felé. – A barátnıim közül kettı most szakított velem, egy perc különbséggel. – Nem találom annyira humorosnak – mondta Chloe. – Akkor már ketten vagyunk – vágta rá Luke. – De a nedves hajad vicces, vagy a foltok az ingeden… – Chloe Lizzie üres borospoharára pillantott. – Gondolom, a két leszámolás közül az egyik legalább komikus lehetett. – Vicces volt – vágta rá gyorsan Luke. Kész szerencse, hogy van egy vagon váltásinge az irodában. – Akkor most mi az állás? Egy stabil befutó? – kérdezte incselkedı fénnyel a szemében Chloe. – Micsoda borzalom! – tette hozzá mosolyogva. – Bosszantó, ugyanis most szakítanom kell majd Bridgettel is, ami azt jelenti, hogy itt maradok egyetlen stabil barátnı nélkül. – Miért… – emelte fel a kezét Chloe. – Biztos vagyok benne, van valami módszer a flörtölési ırületedre. –Van. – Persze hogy van.

Chloe Madison. Sugar Creek egyik legújabb „szerzeménye”. A nı, akit soha nem sikerült Luke-nak elbájolnia. Egy cseppet sem. Egyáltalán. Dev már lecsapott rá az elsı helló alkalmával. Luke egy csésze kávét töltött az apró, sötét hajú szépségnek. – Mit tehetek ma érted, Chloe? A lány vetett egy gyors pillantást a Brodyk felé, fıképp Adamre, majd közelebb hajolt Lukehoz, és halkan odasúgta neki: – Rocky New Yorkban van. – Tudom. – Devlin megkérte Jayce-t, hogy figyeljen rá. – Nem vagyok meglepve. Egy újabb oldalpillantást vetett Adam felé, mielıtt folytatta. – Jayce visszaköltözik Sugar Creekbe. Most már Luke is suttogóra fogta a hangját. Amirıl a többiek a városban nem tudhattak, Luke-on, Chloén és a barátnıjén, Monicán kívül, egy idıben Rockynak és Adamnek volt egy titkos több-mint-barátság viszonya. Jayce nem olyan régi felbukkanása a városban már amúgy is alaposan megzavarta ezt a titkos viszonyt, most pedig haza akar költözni? – Hát ez tényleg új számomra is – mondta Luke. Teljesen le volt döbbenve, hisz Jayce egy nagyon sikeres vállalkozást vezetett New York-ban, és ha hozzáadja Rocky meg Jayce réges-régi titkát is, az már egyenesen sokkolóan hatott számára. – Biztos vagy ebben? – kérdezett vissza. Chloe rábólintott. – Jayce ma reggel felhívta Devlint. Kérte, hogy ne nagyon verje még nagydobra a hírt. Devlin elmondta nekem, remélve, hogy titokként kezelem, amit meg is tartok, de veled kivételt teszek. – Chloe a kávéját kortyolva a csésze pereme fölött figyelte Luke arckifejezését. – Mihez kezdünk most, Luke? Ne nézz már így rám. Tudom, hogy tudod. Három héttel korábban Rocky nagy rettegve bevallott két dolgot Luke-nak. Az elsı: hetek óta kavartak már Adammel. Hát, ja, már ez is eléggé kiakasztotta, de korántsem volt rá annyira sokkoló hatással, mint a második: tizenhárom évvel korábban Rocky Jayce Bellóval

veszítette el a szüzességét, aki történetesen Dev legjobb barátja volt már az általános iskola óta, és igaz, nem vér szerinti, de szinte teljes jogú tagja volt a Monroe-klánnak. Luke egyszerre érzett döbbenetet és dühöt – nemcsak a napvilágra került régi titok miatt, hanem azért is, mert Jayce, akit ıszintén kedvelt és akire mindig felnézett, kihasználta az ı épphogy csak tizenhét éves kishúgát, ripityára törve a szívét. Luke utálta, hogy Rocky megtiltotta, bármit is tegyen azzal a fajankóval, és ami még rosszabb, megeskette bátyját a titoktartásra. A titkok mindig veszélyt hordoznak magukban, ezért is élt a teljes ıszinteség alapelvével a párkapcsolataiban is. – Csodálkozom, hogy egy ilyen titkot megtartasz Dev elıtt. – Rocky megesketett rá – válaszolta Chloe. – Engem is – tette hozzá Luke. – Elég gáz. –Az. – Nem szeretek titkolózni Dev elıtt – vallotta be Chloe. – Nekem mondod… – Tudod, csak azt gondoltam… jobb, ha te is tudsz róla – mondta zavartan Chloe, miközben copfjának egy tincsét tekergette az ujján. Látszott rajta, hogy zavarban van, és aggódik, amelytıl Luke csak még inkább helyesnek tartotta. – Van valami ötleted, hogy most hogyan tovább? – kérdezte Luketól. – Nincs. – Hurrá! – Majd gondolkodom rajta – javasolta Luke. – Rocky rettenetesen szenvedni fog, ha Jayce itt fog élni. Az az iszonyú mély szakadék kettejük között… de hát, úgyis tudod. – Annyit tudok – szögezte le Luke –, hogy ha Dev megtudja, márpedig biztosan tudni fog errıl az egyéjszakás kalandról valahogy, akkor teljesen kész lesz. Semmi kétségem efelıl. – Talán alábecsülöd a bátyád. El sem tudod képzelni, hogy megértsen és megbocsásson egy ilyen fiatalkori… botlást. – Nem is a cselekedeten van itt a hangsúly – mondta Luke fojtott

hangon –, hanem azon, hogy Rocky akkor még kiskorúnak számított, amire Jayce is jobban odafigyelhetett volna, de a legkellemetlenebb része az idıtlen idık óta folyó hazudozás. Az elmúlt tizenhárom évben Devnek iszonyú fejtörést okozott, hogy vajon mi lehet az oka annak a kibékíthetetlen ellentétnek a kishúga és a legjobb barátja között. Mindannyian töprengtünk ezen, mégis Devet nyomasztotta a dolog leginkább. Ha már az átkozott hógolyóeffektusnál tartunk… – Ez azt akarja jelenteni, hogy az erıfeszítések, amelyeket Dev és Jayce barátságának megmentése érdekében teszünk, miközben Rocky bizalmát tiszteletben tartjuk, egyszer csak visszaüt majd? – Dev úgy fogja érezni, hogy több szinten is átvágták – mondta komoran Luke. – A francba… – Hát, ja – dobolt idegesen Luke az ujjaival a pulton. Chloe tovább kortyolta a kávéját, és lopva Adam és Kane felé tekingetett, hogy nem hallhatják-e a beszélgetést. Szerencsére a szabadúszó edzı és a független favágó inkább a tv-képernyıre koncentrált. Luke a távkapcsolóval még feljebb is vitte a hangerıt, biztos, ami biztos. – Oké. Íme, a megoldás: rá kell vennünk Rockyt, hogy mondja el az igazat Devnek – mondta Luke. – Vagy pedig arra, hogy vegye rá Jayce-t, mondja el az igazat Devnek. Gyónjon meg, és várja a feloldozást. Bökje ki végre, hogy nyugodtan élhesse az életét a továbbiakban. – Minél elıbb, annál jobb – helyeselt Chloe. – Minél tovább várnak… – …csak annál rosszabb lesz. Mindannyiunknak – tette hozzá homlokráncolva Chloe. – Micsoda bonyodalom! – jegyezte meg Luke. – És a dolgot még az is megfejeli, hogy Rocky még mindig szerelmes Jayce-be – suttogta Chloe. – Rocky mondta ezt neked? – Freudi elszólás volt.

– Húú, hát ez nem egy túl egészséges szerelmi kapcsolat. Ez már mániákusnak mondható. – És ezt pont te mondod, Luke! – Hidd el, ismerem a nıket. Chloe vágott egy kis fintort, és Luke borfoltos ingét vizslatta. –Ah. Luke elsiklott a szarkazmus felett. Biztosra vette, és elhitte Bridgetnek, amikor megígérte, elfelejti az ott töltött éjszakát. Luke rosszul ítélte meg a lány ıszinteségét. Ez viszont a saját sara. Most pedig majd szakítania kell vele is, mert nyilvánvalóan Bridget sem hitt neki, és úgy gondolta, a kapcsolat köztük igenis komoly. Ami persze nem volt az. Legalábbis Luke oldaláról nem volt az. Luke félresöpörte a saját problémáját, és igyekezett ismét a húga problémájára összpontosítani. Bárcsak ne rúgta volna ki Adamet! Adam keményen dolgozott, elkötelezett tagja volt a közösségnek, jó humorú, ıszinte, egyenes embernek ismerték meg. Pont olyannak, amilyennek látszott. Jayce viszont… komplikált. – Különben Jayce miért költözik vissza Sugar Creekbe? – Devlin ezt nem említette – válaszolt Chloe, amikor megcsippant a telefonja, SMS-t jelezve. – Sajnálom – mondta, és mosolyogva olvasta az üzenetet. – Daisy az. A Moose-alottában vár rám. Kéri, hogy szerezzek be pár villanykörtét. – Te megtanítottad a nagyit SMS-ezni? – nézett rá hitetlenkedve, felvont szemöldökkel Luke. – Jah, a rövidítéseket kivéve. Ezért van, hogy jó néhány üzenete irgalmatlanul hosszú. Ha ez így megy tovább, ki kell bıvítenem az SMS-csomag elıfizetésem – mondta a fejét ingatva Chloe, és becsúsztatta a telefont a zsebébe. – Összefoglalva tehát ez a javaslatod lenne a megoldás a problémánkra? – mondta újra Lukehoz fordulva. – Rávenni Rockyt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, gyónjon meg Devnek? Nekem nem tőnik valami hő de nagy tervnek… – Ez csak a kezdet lenne – válaszolt vállvonogatva Luke. – Ja, és ha már kezdetekrıl beszélünk… – Továbbra is lehalkított

hangon folytatva, Chloe odahajolt Lukehoz. – Hívott már Sam a holnap este miatt? – Foglalás két fıre. Végre megmozdította a fenekét, és elhívta Rachelt vacsorázni. Elképesztı. – Hmm. Hát az igazság az, hogy kicsit lökdösnünk kellett, Rachel pedig ímmel-ámmal beleegyezett. Nekem nem tőnik túl ígéretes kezdetnek. Meg aztán mindketten, nem is tudom, láthatóan nagyon idegesen és kellemetlenül érezték magukat. Tudnál esetleg… – Egypár tippet adni Samnek? Chloe kuncogni kezdett. – Én csak azt akartam kérdezni, lehetne-e különleges bánásmódot biztosítani a számukra, bár egy újrakezdı kurzus randietikettbıl sem egy rossz ötlet. Ha jól gondolom, Sam kissé elszokott az ilyesmitıl, és ráférne egy kis gyakorlás. – Hát igen. A rákkal való küzdelemben elvesztette élete nagy szerelmét, és ez teljesen összetörte Samet. – Luke sok minden miatt irigykedett az unokafivérére, de ezt a szívfájdalmat egyáltalán nem kívánta senkinek. Chloe lecsusszant a bárszékbıl. – Köszi a finom kávét és a tanácsokat, Luke. Akkor reggel találkozunk a Moose-a-lottában? – Ki nem hagynám! – válaszolta Luke, és bámulta a lány szépen ringó fenekét, miközben igyekezett nem elfelejteni, hogy ez a szépen ringó formás fenék a bátyja tulajdona. El a kezekkel! Gondolj másra! Ja. Adam és Kane felé pillantott, akik tósztra emelték üres poharukat feléje. – Ha most Connie itt lenne – mondta élcelıdı vigyorral Kane –, akkor megkérném, töltse újra a korsómat. De hát nincs itt. – A múlt héten is elvesztetted az egyik pincéredet, nem? – kontrázott rá Adam is. – Marlát – mondta Luke. – Pixleybe, a szomszédos városba költözött. – Ráadásul mostanában a legújabb pincérnıje, Nell is kezdett megbízhatatlanul viselkedni. – Jön a hétvége meg a Kísérteties Halloween Látványosságok – jegyezte meg Kane. – Nem lesz rá elég embered.

– Add ide a táblát – szólt Adam, és felállt a székébıl. Luke benyúlt a pult alá érte. Már egy ideje nem kellett kitenniük. Az elmúlt idıszakban Dev, aki a könyvelést vitte, még nyaggatta is amiatt, hogy túl sok alkalmazottat kell fizetniük. Luke-nak nehezére esett a szép lányokat elküldeni, akik munkára jelentkeztek. Sajnálatos módon elég nagy volt a fluktuáció köztük. Luke odatolta Adam elé a laminált táblát. – Tedd csak… – Tudom, hova kell. Bejárati ablak, bal sarokba lent – mondta Adam. – Ha kíváncsi vagy a tanácsomra… – kezdte Kane. – Nem vagyok – mondta Luke, és odaadott egy vastag telefonkönyvet a pimasz favágónak. – Tégy meg nekem egy szívességet, és keresd ki a Pixley Tribune számát. A telefonomban, ha minden igaz, benne van a Sugar Creek Gazette telefonszáma. A telefont a füle és válla közé fogva Luke kivett két Budweisert a hőtıbıl, és lerakta a fivérek elé. – Igen, helló – mondta Luke a telefonba, amikor a helyi újság recepciósa felvette. – Itt Luke Monroe a Cukorszirup Kunyhóból. Szükségem lenne… uh, úgy van – mondta szemeit forgatva, amikor két törzsvendége elkezdett kuncogni. Megint egy újabb „kisegítıt felveszünk” hirdetés.

6. fejezet Manhattan, New York Feltehetıleg a rablás és az azt követı baleset miatt kialakuló sokk okozta. Lehet, hogy a kobakján nıt dudor volt a ludas, esetleg az, hogy egyáltalán nem volt elemében. Rocky szerette volna inkább az elıbb felsoroltak valamelyikére fogni az enyhe kábulatot, amely az egész találkozó alatt végigkísérte, mintsem arra, hogy Jayce a kórházban szájon csókolta. Vagy ahogy ránézett, amikor kijött a fürdıszobából

az új ruhájában és magas sarkú körömcipıjében. Vagy ahogy a hajával bíbelıdött. A sokkoló vágyakozásról nem is beszélve. Még önmagának sem akarta bevallani, hogy a férfi, akit olyan nagy igyekezettel próbált elfelejteni, még mindig képes volt megbabonázni. Helyette A-tól Z-ig minden egyébre próbálta fogni a szétszórtságát, még arra is, hogy Tasha flörtölt a jövendı szerkesztıjükkel és a jelenlévı publicistával. – Nem gondolod, hogy túlságosan bizalmaskodó voltál velük? – kérdezte Rocky Tashától, miközben igyekeztek bepréselıdni a már amúgy is zsúfolt liftbe az elsı világháború elıtt épült épületben. – Ezt hívják networkingnek, drágám. – Ezt flörtölésnek hívják. – Tehetek én róla, hogy annyira érdekes és vonzó vagyok? – Meg szerény. Tasha zavartan benyomott egy gombot a rézpanelen, és elkezdte vizsgálgatni franciára manikőrözött körmeit. – Csak be akartam bizonyítani, hogy van köztünk legalább egy olyan személy, aki a csoport szóvivıje lehet a nyilvánosság elıtt. Hallottad Michaelt. A PR-osok megcélozzák a magazinokat, hírlapokat, mősorszóró csatornákat, hogy interjúkat és egyéb megjelenési lehetıségeket biztosítsanak. – Igen, csakhogy ık a receptkönyvet fogják reklámozni, nem pedig Tasha Burke-öt. – Te is eleget dicsekedtél, Rocky. – A Cupcakeimádók tagjairól és a teljesítményeinkrıl. – Ami egy idı után már unalomszámba ment. Nem vetted észre Brett és Michael üveges tekintetét? Én szimplán csak szerettem volna egy kis vidám hangulatot csempészni a… – Flörtöléssel? – …az unalmas értekezéseidbe. – A klub történetérıl kérdezgettek tılem. – Egy fülszöveg elég lett volna. – Fülszöveg?

– Ó, ez egy kiadói zsargon, szélsıségesen tömörített leírást jelent. Rocky erre csak a szemeit forgatta, mert nyílt a liftajtó, és kiléptek az emberektıl nyüzsgı elıtérbe. Mintha egy egyszerő ajánlat máris könyvkiadói szakértıvé tette volna Tashát. – Féltékeny vagy, mert Brett és Michael csak engem látott. Álmodozz csak, Gombostőagy! Rocky igyekezett csak az üzletre koncentrálni, ám még teljesen Jayce hatása alatt állt, és nem tudta nem észrevenni a férfiak csodálatát. Csakhogy Rockyt ez teljesen hidegen hagyta, míg Tasha a kelleténél jóval többet foglalkozott az ilyesmivel. Talán nem volt elég neki gazdag és befolyásos férjének kényeztetése és imádata? Elég szánalmas. – Tudod, Rocky, igazán együtt érzek veled – mondta Tasha, ahogy a ruhatárnál belebújtak a kabátjaikba. – Még ezzel a sokat megmutató ruhával meg az összeborzolt frizuráddal sem sikerült elbájolnod ıket. Kicsit túllıttél a célon, nem? Sokat megmutató? Összeborzolt? – Én senkit nem akartam elbájolni… – Nem is csoda, hogy ilyen reménytelenül szingli vagy – folytatta Tasha. – Fogalmad sincs róla, hogy kell ezt a játékot jásztani. – Ó, ja, persze. Neked meg egyáltalán nem kellene játszadoznod – válaszolt higgadtan Rocky, amint kiléptek az épületbıl a virágzó nagyváros utcazajába. – Fıleg azért nem, mert te már férjes asszony vagy. Vajon Randall tud róla, hogy a kiadós fickóval kettesben vacsoráztok ma este? – Rocky csak véletlenül hallotta meg ezt az információt, mielıtt kilépett a fıszerkesztı irodájából. – Az egy üzleti vacsora. – Akkor engem vajon miért nem hívott meg rá? – Csak nem irigykedsz? – Aligha. – Szegény Rocky – mondta Tasha, és megigazította új frizuráját, amely kisebb vagyonba kerülhetett, habár nem sokban tért el attól a frizurától, amelyet viselni szokott. – Az elsı éjszakád a Nagy

Almában, és egyedül kell eltöltened. – Történetesen – mondta Jayce, szinte a semmibıl eléjük lépve – nem lesz egyedül, mert velem tölti. Tasha csak pislogott a magas, széles vállú, sötét öltözető férfi láttán. – Jayce Bello? – Tasha – szólt Jayce hővösen –, most már Burke, ha jól tudom. Az a lány, aki hozzáment Sugar Creek polgármesteréhez. Márkás ruhák, privát gépek, sofır vezette limók. Akinek bejött az élet. – Hát, igen… – Most, hogy felhívtad magadra az egyik New York-i kiadó figyelmét, ki lesz a következı? A Food Network talán? – Én… – Rendkívül bámulatra méltó – mondta Jayce, miközben Rockyra mosolygott. – Mehetünk vacsorázni? Jayce férfiasan macsó ferde mosolya teljesen levette Rockyt a lábáról, és elterelte a gondolatait. Ki vagyok? Hol vagyok, és minek is állunk itt és fecséreljük a szót Tőaggyal, ahelyett, hogy kettesben rosszalkodnánk valahol? – Naná – vágta rá gyorsan. Pont, amikor a szédítı mosoly elgyengítette a térdeit, Jayce hirtelen átkarolta a derekát. – Ja, és mellesleg, ügyes húzás – szólt még vissza a hüledezı Tashának Jayce – eltávolítani az ujjadról a karikagyőrőt a városban. Tudod, a fényes ékszerek felkeltik a lelkiismeretlen emberek figyelmét. Rocky szédülten pislogva Tasha üres győrősujjára pillantott – ezt ı észre sem vette a találkozó alatt. Felpillantva észrevette, hogy Tasha arca hirtelen elvörösödött. Legalább van benne annyi tisztesség, hogy elpiruljon, bár lehet, hogy csak a harag tette, mivel Jayce a gyengéjére tapintott. – Nem akarlak feltartani benneteket – mondta Tasha, és igyekezett mosolyt erıltetni az arcára. – Hívj, vagy küldj SMS-t a holnapi programmal kapcsolatban – szólt még oda neki Rocky, miközben Jayce behúzta ıt az utcán

hömpölygı járókelık közé. Rocky igyekezett kikerülni egy fém tőzcsapot, és egy meghatározhatatlan ételdarabot a járdán. – Tetszett, ahogy letromfoltad Tashát – mondta, és felpillantott a kísérıjére. – El sem hiszem, hogy Dev egy ideig ezzel a számító szukával futott. Életem legborzalmasabb két hónapja volt. Rocky igyekezett elhessegetni a zavaró gondolatokat. Chloe elıtt Devnek elég durva elıítéletei voltak a nıkkel szemben. – Apropó, telitalálat volt a hiányzó jegygyőrőre emlékeztetni. El sem akarom hinni, hogy az én figyelmemet elkerülte. Mindig viselni szokta azokat a hivalkodó gyémántokat. – Ja, még a szoláriumban is. Így a győrősujján halványabb a bıre, amit nem vettem volna észre, ha… – …viselte volna a győrőjét – fejezte be Jayce mondatát mosolyogva Rocky. – A megfigyelés mővészete. – A munkám része. Jayce megfigyelı tehetsége még inkább felizzította Rocky vérét és érzékeit. Nem beszélve a férfi azon képességérıl, ahogy egy csókjával mámorító kábulatba tudja ejteni. Rocky megpróbált nem gondolni a csókjelenetükre. Hisz nem voltak egy pár. Még csak jó baráti viszonyban sem voltak. Vagy nem lesz több csókolózás, vagy… – Hé! Hé, álljunk csak meg! Rocky olyan hirtelen blokkolt le, hogy belebotlott a mögötte lévı ember. – Mégis mit gondol, hölgyem? Jayce elnézést kért a férfitól, mialatt Rocky idegbetegen átnézte a kabátzsebeit, hogy az illetı nem lopta-e el a telefonját. A reggeli tolvajincidens óta nem bízhatott meg senkiben. Jayce ezalatt a kirakatokhoz kormányozta Rockyt. – Nem állhatsz csak úgy le a gyalogjárda kellıs közepén, Spuri! Miután megtalálta a zsebében a mobilját, igyekezett lenyugtatni magát, mivel ismét ugyanazt a pánikot és dühöt érezte, mint amikor reggel kirabolták. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ilyen

egyszerően kicselezték a figyelmét. Kipirult arccal igyekezett visszatérni ahhoz, ami elızıleg nyugtalanítani kezdte. – Úgy csináltál, mintha összetartoznánk. – Mikor? Hol? – kérdezte Jayce. – Még ott. Azt mondtad Tashának, veled töltöm majd az éjszakát. –Naés? – Vacsorát emlegettél. –És? – Úgy mondtad, mintha randit beszéltünk volna meg. Mi lesz, ha mond valamit Randallnek, ami visszajut Devlinhez? – És mi van, ha eljut hozzá? – Ismerve Devlint, még örülni is fog, hogy a legjobb barátja, aki úgy ismeri Manhattant, mint a tenyerét, odafigyel a kishúgára, akit rögtön megérkezése után kiraboltak. – Apropó, elmondtad már neki? – Még nem, de ne próbálj témát váltani! – Te hoztad fel ezt az egészet, és ne akarj ezen most csatározni. – Én nem… Jayce kérdıen vonta fel a szemöldökét. – Csak az van… hogy te… – A francba is. Úgy tört rá a régi harag, mint valami védıháló. Egyszerőbb volt engedni ennek, mint kordában tartani felkavarodott libidóját, ahogy betudhatta ezt az egészet a rablás és az azt követı baleset kapcsán feltörı érzelmi sokknak. Mindkettı sérülékennyé és ijedısebbé tette. Meg hát hozzátehetjük azt is, hogy nem ismeri Manhattant, és képtelen ellenállni Jaycenek… Oké. Hát, ja. Egy kissé talán túldramatizálta a dolgokat. Jayce visszatért a látóterébe, ami még inkább felkorbácsolta a vágyait, mint valami afrodiziákum. – Akarsz többet megtudni errıl a csúnya, rossz detektívrıl, vagy sem? Rocky szíve ırült zakatolásba kezdett, combjai bizseregtek. Eszeveszett vágyakozást érzett. Ez sokkal jobb, mint a pánik. Jobb, mint a sérülékenység. Összpontosíts a szexre. Szex és nem bántalmazás. Agresszor és nem áldozat. Kontroll. Vedd át az

irányítást. Talán ha jobban megismeri Jayce-t, az kioltja majd egyszer s mindenkorra ezt a megszállott vágyakozást… Viszont visszafelé is elsülhet a dolog. – Mire gondoltál? – kérdezett rá Rocky. – Hogy van a fejed? – Mi? Ó – érintette meg betapaszolt homlokát Rocky. – Kicsit érzékeny, de azonkívül semmi bajom. – Akkor viszont hadd vezesselek kicsit körbe. Ez az elsı látogatásod ebben a városban. Mit szólnál egy vacsorához például? Van valami különleges, amit tennél, vagy látni akarnál? Azonkívül, hogy téged, meztelenül? – Volt egy listám. A táskámba tettem. Tudod, amit elcsórtak. Különben, igen, volt egypár mindenképp látnivaló rajta, de javarészt olyan dolgok, amelyeket a nagyi szeretett volna, és szerintem is mókásnak tőntek bizonyos szempontból. – Oké. – Azt fogod hinni, hogy amolyan unalmas turistás dolgok. Talán még hülyeségnek is tartanád ezeket. – Bármilyen unalmas és hülye dolgot kész vagyok megtenni Daisyért. Rocky ismerte a férfit, a múltját és ıszinte imádatát bolondos nagyanyja iránt. – Igen, te megtennéd – sóhajtott fel végül. – Kezdjük akkor a vacsorával – javasolta Jayce. – Gondolom, egész nap nem ettél semmi rendes kaját. – Ha fogadtál volna, megnyerted volna. – Olasz? Thai? Mexikói? Netán francia? Csak nevezd meg a mérget. Rocky meglátott egy árust a sarkon, mobil ezüstös kocsival, melegítıvel és hőtıvel, csíkos redınnyel. Majdnem minden utca sarkán látott hasonlót. Olyan illatot árasztottak, amely kifejezetten csábítóan hatott ebben a városban. A belébújt kisördög is szerette volna letesztelni Jayce türelmét és hogy vajon tényleg kapható-e a turistáskodásra. Kapva az alkalmon, Rocky incselkedve felhúzta

egyik szemöldökét. – Akkor most megnevezem a mérget és a helyet!

7. fejezet – Hot dog a Central Parkban. Jayce már elıre kigondolta, hogy egy sor ínyencséggel fogja kényeztetni Rocky ízlelıbimbóit, New York legfinomabb helyi specialitásaiból. Pasta és cannoli az olasz negyedben, dim sum és lo mein a kínai negyedben. Akár még olyan turistás dologba is szívesen belement volna, mint vacsora New York manapság legfelkapottabb helyén, a Sardi’s-ban. A legkevésbé sem számított azonban arra, hogy vacsorára egy pár hot dogot és néhány dobozos üdítıt fogyasztanak el, miközben lefagy a fenekük egy padon. Aztán amikor meglátta, Rocky mekkora élvezettel majszolja a mustáros hot dogot, talpig kimenıben, valamiféle perverz vágyakozás ébredt Jayce-ben. – Na, erre gondoltál? – kérdezte incselkedve. – Nem rossz – mondta Rocky, miközben újabb falatot tömött belıle a szájába –, de nem is annyira elkápráztató. – Miért, te valami káprázatosra számítottál egy utcai árusnál? – Majdnem minden sarkon van egy ilyen árus. Az ember állandóan ezt láthatja a filmeken meg a tévében, és látszólag mindenki nagyon odavan érte. Gondoltam, biztos valami nagy durranás lehet. – Edd meg, és menjünk – mondta Jayce, bekapva az utolsó falatot a sajátjából. – Gyors és kényelmes megoldás. – De legalább kipipálva. – Ezt hogy érted? – A nagyi listáján rajta volt a helyi specialitások végigkóstolása, mint kötelezı program. És ez is beleszámít? Jayce nem vitatkozott ezen. – Mi volt még azon a listán? – kérdezte inkább. – Lássuk csak… – Rocky bekapta az utolsó falat hot dogot, és szívószállal szippantott egy kortyot a dobozos üdítıbıl.

Jayce evés közben figyelte ıt. Istenkém, milyen gyönyörő ez a lány! Nincs benne egy csepp félelem sem. Két lábbal áll a földön, és mégis annyira színes egyéniség! Többek között ezek miatt a tulajdonságok miatt vesztette el teljesen a fejét azon az éjjelen, amikor elvette a lány szüzességét. Az azóta eltelt évek során sem volt képes elfeledkezni róla, az emlékek szüntelenül kísértették. – Az Empire State Building kilátóterasza, a Times Square, a Szabadságszobor. – Ez volt Daisy listáján? – Nem. Az enyémen. A nagyi táncolni akart menni valami éjszakai bárba, illetve motorcsónakkal szeretett volna repeszteni a Hudson folyón. Ja, és mindketten szerettünk volna látni egy show-mősort a Broadwayn. Tudom, ezt túl sok lenne két napba sőríteni, pláne ha még munkád is van… – Szabad vagyok. Még valami, esetleg? Rocky a lovas kocsikra pillantott, amelyek a Central Park déli sarkánál sorakoztak. – A nagyi azt írta a listájára, hogy szeretne keresztülhajtani a Central Parkon egy lovas kocsival. Azt mondta, az nagyon romantikus lenne. A filmeken, talán, elméletileg – csóválta a fejét Rocky. – De nem a való életben. A lovak nem valók ilyen nagyvárosba. Ekkora forgalomban, ilyen hatalmas zajban… Nézz csak rájuk. Biztosan nagyon szenvednek szegények. – A városvezetés elég sokat vitázott azon, hogy betiltsák-e a lovas kocsikázást, vagy sem. De egyetértek. Szörnyő élet ez szegény állatok számára. – Jayce méltányolta Rocky érzékenységét. Végtére is ı egy vidéki lány volt, aki leginkább természetes környezetükben látta az állatokat. Rocky fejben kihúzta a listáról a lovas kocsikázást, majd felállt a padról, és a szemetet kidobta egy közeli szemetesbe. – Azt lehet, hogy csak sétáljunk és közben beszélgessünk? Csak hogy átérezzek belıle valamicskét, és be tudjak számolni legalább néhány részletérıl a nagyinak. – Persze. – Úgyis elég rég volt már, amikor Jayce a Central

Parkban sétált. Általában a Brooklyn Látványparkban sétálgatott, ha ideje engedte. Noha az jóval kisebb, mint a Central, tele van megkapó részletekkel. Erdıs lugasokkal, kis tavakkal és gyalogösvényekkel. Rocky hosszú, kecses csizmájában elindult az egyik sétálóúton. Jayce tartotta vele a lépést. A levegı hővös volt, a lemenı nap sugarai pedig elég fényt árasztottak. Az ágak és a falevelek susogtak az ıszi fuvallatban. A színpompás lombkorona arra emlékeztette Jayce-t, milyen csodálatos szokott lenni ez idı tájt a vermonti természet. Az, hogy itt sétálhat a természetben a lánnyal a szülıvárosából, a múltjából, megelégedettséggel, egyszersmind nyugtalan vágyakozással töltötte el Jayce-t. – Imádnék itt futni. – Rossz ötlet. – Miért? Ez a park olyan, mint valami oázis a sivatag közepén. A természet egy kis eldugott szeglete a környezı kıés fémrengeteg káoszában. – El tudod képzelni, hány erıszaktevés, rablás meg gyilkosság történik a Central Parkban évente? – kérdezte Jayce. – Nem. De azért annyira nem lehet veszélyes, pláne ha a forgalmasabb részein maradsz, és odafigyelsz. Nézd csak meg az embereket. Családok, szerelmespárok és egyedülállók is járnak erre. Nem olyannak tőnik, mintha a vaksötétben kellene egyedül szaladgálnom. Jayce azt kívánta, bárcsak ı is Rocky naiv szemével láthatná a fákkal sőrőn benıtt erdıs részeket, buja zöld réteket és a megannyi sétautat, de az újságfıcímek, a statisztikák és a személyes tapasztalata is sötétebben láttatták vele a parkot. Hogy továbblépjen ezektıl a gondolatoktól, jobbnak látta, ha csöndben marad. Miért rontaná el Rocky kívánságlistájáról pont az egyik kötelezı programot? Arra azért odafigyelt, hogy a lány ne tőnhessen el a látókörébıl. Rocky ránézett, majd ismét a kijelölt útvonalra koncentrált. – Biztos nagyon kemény lehet neked, hogy napról napra különféle bőnesetek sokasága vesz körül. Gondolom, ez vagy megkeményíti az

embert, vagy állandó félelemmel tölti el. – Inkább megkülönböztet a többiektıl. – Gondolom, ezért is választottad a rendıri karriert. Csakhogy egy pár éven belül otthagytad a New York-i rendırséget. Soha nem mondtad, hogy miért. – Soha nem kérdezted. – Rocky évekig kizárta ıt az életébıl, olyan megszállott nehezteléssel, amit Jayce sem igazán értett. – Azt kellett volna mondanom, hogy Dev soha nem említette, miért – mondta elvörösödött orcákkal Rocky. – Miért? Te rákérdeztél? – kérdezte Jayce és látta, hogy Rocky még inkább elvörösödik. Persze hogy nem kérdezett rá. Rocky ajkait benedvesítve Jayce szemébe nézett. – Ha megkérnélek rá, elmondanád? Szerencsére épp megszólalt a telefonja, megmentve Jayce-t a beszélgetéstıl, amelyhez nem volt nagy kedve. Legalábbis nem most. Elég bonyolult oka volt, hogy ott hagyta a rendırséget, és ha úgy vesszük, lehetett ezt önzésnek vagy hanyagságnak is értékelni. Nem akarta ezt a délutánt azzal elrontani, hogy a döntéseit magyarázza, és végképp nem akart Rocky szemében nagyképő majomnak látszani. Egyszerően kényelmetlen lett volna megosztani a lánnyal élete legféltettebb titkait. Már a kapcsolatuk irányítása is olyan volt számára, mintha egy aknamezın próbálna navigálni. – Dev az. Most hív vissza – szólt Rocky, kizökkentve ezzel Jayce-t a saját gondolatmenetébıl. Figyelte, ahogy a lány a telefon kijelzıjére összpontosítva megvár még egy-két csöngést. – Jobb, ha túl vagy rajta, Spuri. Rocky vett egy mély levegıt, hangosan kifújta, majd felvette a telefont. – Hello, nagytestvér. Megkaptad az üzenetem? Jayce az orrára tolta a napszemüvegét, és úgy tett, mintha nem figyelne. Mindeközben a környezetükön tartotta a szemét, Rockyval ellentétben, aki fülére fogva a telefont csak gyalogolt és beszélt, mit sem törıdve semmivel.

– Aha. A találkozó jól sikerült. A sütijeink nagy sikert arattak. Tasha Juhar Általi Halál cupcake-jei mindenkit letaglóztak. Nem mintha nem lett volna elég nagy az arca már anélkül is. Mindent összevetve, Tasha leginkább magával foglalkozott, de hát ismered, milyen. Mindenesetre kérlek, meséld el a nagyinak és Chloénak, hogy továbbadhassák a többi klubtagnak is. Dióhéjban – mondta hadarva – találkoztunk a szerkesztınkkel és a publicistával, átbeszéltük az ajánlatot, amelyet a klub nyújtott be a receptkönyvre, azt is megbeszéltük, ık mit szeretnének, ha még hozzáírnánk. Szóba kerültek a marketing és PR-módszerek, na meg a határidık. Nagyon érdekes volt, úgy gondolom. Remélem azonban, hogy nem akadályozza majd a jótékonysági tevékenységeinket. Meglátásom szerint… Mindegy – mondta Rocky, és megrázta a fejét. – Ne kezdd már megint… Nem, nem írtunk alá semmit. Megkértük, hogy küldjék el a szerzıdéstervezetet az üzleti tanácsadónknak – ami ugye te lennél. Ha már szóba kerültél és az üzletrıl beszélünk… Rocky lekanyarodott a sétaútról, és fel-alá kezdett járkálni mellette. – Lehet, hogy hívni fognak a bankosok a hitelkártyáim miatt. Nem, nem léptem túl a limitet! Ez legyen a legkisebb gondod. Elég nehéz költeni a kártya nélkül. Nem elhagytam a táskám, hanem… engem… Néhány lépéssel arrébb állva Jayce igyekezett felkészülni a közelítı hisztirohamra. Nem kellett hallania ahhoz, hogy tisztában legyen vele, Dev átkapcsolt agresszív gondoskodó üzemmódba. – Figyu, nem kell túlreagálni a dolgot – mondta Rocky a bátyjának. – Tényleg semmi komoly nem történt. Vagyis történt, de már jól vagyok. A táskámat ellopták. Egy idióta tolvaj lekapta a karomról, és elrohant vele, amikor… Igen. Jól vagyok. Mondtam már… Megtennéd, hogy nem kiabálsz velem? Jól vagyok. Jayceszel vagyok. – Pufogva átadta a telefont Jaycenek. – Dev veled akar beszélni. – Jól van – mondta Jayce. – Mi a fene történt? – kattogott Dev. – Ahogy Rocky is mondta, valaki lekapta a karjáról a táskáját. A

rendırség már foglalkozik az üggyel. Meg én is rajta vagyok. Ne aggódj. – Ne aggódjak? – harsogta a telefonba Dev. – A húgom nem egész egy napja van New Yorkban, és máris kirabolták! – Sajnos történnek ilyen dolgok. Mindenesetre én majd kezelem a dolgokat – mondta Jayce nyugodt, halk hangon a telefonba, remélve, hogy a barátja kihallja belıle a kimondatlan sorokat: Én majd vigyázok Rockyra, ahogy kérted. Velem biztonságban lesz. Nem mintha Jayce olyan helyzetben lett volna, hogy szabadon beszélhet. Semmiképp nem úgy, hogy Rocky ott járkált fel-alá elıtte és minden szavát hallotta, miközben igyekezett némán elmutogatni Jaycenek, ne beszéljen az autós balesetrıl Devnek. – Biztos vagy benne, hogy Rockyval tényleg minden oké? – kérdezte Dev, és hangosan kifújta a levegıt. – Ismerheted a húgodat. Olyan erıs, mint egy kıszikla. – Csökönyös, mint egy öszvér. – Utalok neki pénzt. – Majd én intézem azt is. – Tartsd meg a számlákat. – Ne akarj megsérteni. – Jayce soha nem fogadott el pénzt barátoktól, akiket a családjának tartott. Ezt Dev is tudta, de ez a rituális tánc idırıl idıre lejátszódott köztük. Mint ahogy a múlt hónapban is, amikor Dev megkérte Jayce-t, hogy nézzen utána Chloe hátterének. Az a dolog visszájára sült el ugyan, de hál’ istennek végül minden rendezıdött. Jayce elsıként tapasztalhatta az izzó kémiát Dev és Chloe között. Egymáshoz tartoztak. Hasonló izzó szikrát érzett önmaga és Rocky között is. A bökkenı csak az, hogy ezt nem is szikrának, hanem inkább tomboló pokolnak nevezné. Rettentıen kockázatos, de képtelenség nem tudomást venni róla. – Rocky hallótávolságon belül van? – kérdezte Dev. – Gondolhatod. – Akkor nem tudsz beszélni. – Nem igazán.

– Elmondtad már neki, hogy hazaköltözöl? Jayce egy pillantást vetett Rocky felé, aki abbahagyta a mászkálást és ıt bámulta, miközben a hüvelykujját rágta. – Még nem. – Akkor talán nem is kéne elmondanod – mondta Dev. – Tekintettel arra, hogyan viszonyult hozzád az utóbbi idıben. Utálnám, ha még jobban elidegenednétek egymástól, amikor a legnagyobb szükségem van rá, hogy a közelében maradj. – Egy forgószélszerő túrára viszem ıt körbe Manhattanben – mondta Jayce, és békülékenyen Rocky felé mosolygott. – Így igazán feltőnés nélkül a közelében maradhatsz – mondta Dev. – Okos ötlet. – Ezért fizetnek nekem mások nagy pénzeket. – Csak az én pénzemet nem fogadod el. – Megint csak ide lyukadunk ki, ugye? Dev felmordult. – Add vissza egy kicsit Rockyt. Jayce visszaadta a mobilt Rockynak. – Most boldog vagy? – kérdezte a lány Devtıl, miközben rosszalló tekintetet vetett Jaycere. – Most, hogy már van egy bébiszitterem, ugye nem kell többet bejelentkeznem nálad ma este…? Hál’ istennek… Holnap? Még nem is tudom pontosan a holnapi programot. Mintha valami olyat említettek volna, hogy bejárunk néhány helyi cukrászdát és sütödét. Viszont… Ja. Oké. Persze – forgatta nagy kék szemeit az égre Rocky. – Nem kellene segítened a nagyinak és Chloénak az elıkészületekkel a holnapi megnyitóra? Ühüm, na, ja. Add át, hogy üdvözlöm ıket… Persze, értem, maradjak Jayce közelében. Tudom. – Újabb szemforgatások. – Esküszöm. Én is szeretlek. Rocky zsebre vágta a telefonját, és elkezdett babrálni a pilóta kabátjának a gombjaival. – Hát igen. Ez nem fájt annyira. – Devnek igen. – Nem kell bemutatnod. Nagyon jól ismerem a bátyámat. Csak nem szeretem, ha irányítgatni próbál. – Tisztában vagyok vele. – Jayce visszagondolt arra, amikor

próbálta megakadályozni, hogy Rocky bemenjen az összeomlás elıtt álló fészerbe. Rocky behúzott neki egy nagyot. Sajgott az álla utána rendesen. – Na, elég volt már a parkból? – Készen állok a forgószéltúrára, ha arra célzol – mondta Rocky, és fölnézett a Jayce mögött tornyosuló felhıkarcolókra, aztán a családra, aki a kutyájával játszott nem messze tılük egy füves részen. Megérintette letapasztott homlokát, és vágott egy fintort. – Ahogy a nagyi szokta mondani, az élet rövid. Ez a kijelentés sokkal inkább benne élt Jayce-ben, mint amennyirıl Rocky tudhatott. A hangulata egyre komorabbá vált, ahogy friss és régi emlékei eszébe jutottak. Ja, az élet rövid, és olyan, amilyet kihoz belıle az ember. Túl sokáig pörgette a kerekeit, érvényesülést és elégedettséget keresve, csakhogy mindig a rossz helyen. Ezzel a gondolattal a fejében ránézett a gyönyörő nıre, aki elcsábította, majd kínozta az elutasításával és megvetésével több mint egy évtizeden keresztül. A meglehetısen érthetetlen viszályt tulajdonképpen jól tudta kezelni, egészen a legutóbbi Sugar Creek-i látogatásáig. Ekkor ugyanis egy nagyon is közeli és bizalmas dózist kapott a felnıtt Rockyból egy héten keresztül. Azt gondolta, már túl van a kapcsolatukon, vagy legalábbis annak hiányán. Amikor megtudta, hogy Rockynak szexpartnere van, egy világ omlott benne össze. Féltékeny irigység marta a bensıjét. Megbánás, ırült vágy és ıszinte csodálat keveredett benne. Úgy volt, hogy örökre otthagyja Sugar Creeket – hátat fordít mindennek, amit szeretett benne… és amit egyben győlölt is. Aztán Rocky elújságolta, hogy szakított Brodyval, amelyet egy tessék-lássék kísérlet követett, hogy rendezzék Jayceszel a múltat. Ehelyett azonban Rocky provokálni kezdte Jayce-t, és felélesztette a harci kedvét. Az a búcsúcsók beigazolni látszott a gyanúját, hogy Rocky még mindig iránta lángol. És isten látja lelkét, ı legalább annyira lángolt Rockyért. Ápold a saját lelked. Az összes út a kiteljesedéshez és elégedettséghez Sugar Creekbe

vezetett. – Ami a túrát illeti – szólt Jayce, miközben Rockyt a Fifth Avenue irányába terelte –, ez az én városom. Az én komfortzónám. A nap hátralevı részében, beleértve az éjszakát is, én irányítok. Rocky olyan pillantást vetett rá, amitıl azonnal fellobbant a férfiban a vágy. – Álmodozz csak Bello! – válaszolta a lány. – Ha akarod, visszavihetlek a szállodádba, és felhívhatom Devet, hogy visszautasítod a társaságomat. Két lehetıség marad, vagy elutal neked egy bizonyos összeget, vagy hívja Nasht, hogy azonnal iderepüljön… – Rendben. Oké. Te irányítasz, de csak éjfélig, mint a Hamupipıkében. Utána visszaváltozom. – Lenyőgözı, ahogy kimutatod a háládat. Akkor mi legyen elıbb? Empire State Building, vagy a Szabadságszobor? De miért is tıled kérdezem, hisz én vagyok a fınök – mondta Jayce, és szája kaján vigyorra görbült. Rocky összeszorította telt ajkait. – Nem is tudtam, hogy ennyire irritáló tudsz lenni. Vagyis, várj csak, tudtam! Jayce csak nevetett ezen. – Csak várj, amíg jobban megismersz!

8. fejezet Régimódi gondolkodású apa mellett felnıve, két idısebb bátyjával és egy sereg oltalmazó hímnemő unokatestvérrel körülvéve Rocky hamar megtanulta, hogy kinyissa a száját, és nyíltan kiálljon magáért. Máskülönben úgy kezelték volna, mint egy kis törékeny, gyámoltalan babát. Márpedig ı nem volt sem törékeny, sem pedig gyámoltalan. Nagyon is eleven és sportos volt, csakúgy, mint a bátyjai. Hasonlóan makacs és önfejő, mint Dev, és ugyanolyan társasági lény, mint Luke. Voltak saját álmai és céljai, hozzá erıs akarat, hogy a saját útját járja. Bármi is legyen az. Néha ez kemény és magabiztos kiállást jelentett a viták során.

Máskor viszont elég volt megrebegtetnie babakék szemének pilláit, kijátszva törékeny vagy éppenséggel szemérmes kártyáit. Ez utóbbi módszert nem kedvelte, de sokszor nem lehetett ennél jobbat bevetni. Ez mindig mőködött, ha az apjáról volt szó. Az egyedüli férfi, akit ez idáig képtelen volt megfejteni, az Jayce. Jayce öt évvel idısebb nála, és Rocky amióta az eszét tudja, mindig a közelében volt. Legjobb barátok voltak, elválaszthatatlanok. Jayce olyan sok idıt töltött náluk, hogy szinte már családtagnak számított. Gyakran együtt vakációzott a Monroekal, és minden családi pikniken és partin megjelent. Minden oké volt köztük mindaddig, amíg Rocky térde el nem kezdett remegni minden egyes alkalommal, amikor meglátta Jayce-t, ami már nem volt annyira rendben. Az már elég fura volt. Rocky lehetett vagy tízéves akkoriban. Az évek során a dolgok a furából sokkal rosszabba csaptak át. Tizenhárom évesen már teljesen bele volt zúgva Jayce Bellóba, alig kapott levegıt, amikor a közelébe került. A szíve vadul zakatolt, a teste pedig belebizsergett. Tizenhat évesen tudta, hogy belehal, ha nem teszi meg vele. Késı éjjel gyakran arról álmodozott, hogy csókolóznak. Persze csakis Jayceszel. Olyan jóképő volt. Annyira magas és izmos. Kedves, mégis tüzes. Az a típusú pasi, aki – csakúgy, mint a bátyjai – mindig kiáll a gyengébbek mellett. Rockyt Jayce titokzatos oldala is nagyon vonzotta. Két dolgozó szülı egyetlen gyermekeként soha nem beszélt igazán magáról. A bátyjaival és az unokafivéreivel ellentétben Rocky semmit nem tudott arról, Jayce mit kedvel és mit nem, és nem tudott az álmairól és a céljairól sem. Valahogy mindig úgy intézte, hogy a beszélgetés a másik félrıl vagy bárki másról szóljon inkább, ne pedig róla. Ilyen szempontból nem sokat változott az évek folyamán. Habár Rocky beleegyezett abba a bizonyos városnézésbe, hogy jobban megismerhesse Jayce-t, a mai összes beszélgetésük sem szólt másról, mint Rockyról és Manhattanrıl. Mivel Rockynak még meg kellett kapnia az idıbeosztást Tashától a szombati napra vonatkozóan, Jayce javasolta, kombinálják nagyi

motorcsónakázós kívánságát Rocky vágyával, hogy láthassa a Szabadságszobrot. A Hudson folyón hajóval keltek át a Liberty State Parkhoz. Útközben Jayce megmutogatta Rockynak a híres épületeket és városrészeket Manhattan felhıkarcolói között. Késıbb a beszélgetés a Szabadságszoborra terelıdött, fıleg azért, mert Rockyra olyan hatással volt, hogy csaknem tátott szájjal bámulta. Késıbb, amikor Jayce megmutatta Rockynak, hol álltak az Ikertornyok, a 9/11es szerencsétlenségrıl beszélgettek, hirtelen eltelve hazaszeretettel és szomorúsággal. Hogy kissé oldják a hangulatot, a hajóúton visszafelé Jayce tövirıl hegyire beszámoltatta Rockyt a legutóbb Sugar Creekben történtekrıl. Rocky kissé elkalandozott, és a városban nemsokára megrendezésre kerülı Haloween Látványosságokról kezdett mesélni, meg Sam félszeg visszatérésérıl a randik világába. Mielıtt feleszmélt, már a metrón ültek a Times Square felé, ahol Rocky csak ámult és bámult a fantasztikus furcsaságokon és a színházi negyed csillogásán. Jaycenek sikerült jegyet szereznie az egyik musicalre a Broadwayn, amirıl Rocky még soha nem hallott korábban, de amit soha nem fog elfelejteni. A régi színház, az élı zenekar és a bámulatos hangzás teljesen magával ragadták. Késıbb egy pici, de híres étterembe ültek be. Amikor a desszertet fogyasztották, amely a színház utáni vacsorát követte, Rocky elég kimerült volt már, viszont teljesen fel volt dobva a forgószél-túranap után, és valljuk be, a vele szemben ülı nagyszerő férfi közelsége miatt is. Rocky csak most döbbent rá, hogy még fel sem tette Jaycenek azokat a bizonyos kérdéseket az életére vonatkozóan. Hová tőnt az egész nap? Szerette volna megtudni, miért hagyta ott a rendırséget, többet megtudni az életérıl és az otthonáról Brooklynban. Megérkezett a pincér a számlával, és Rockyt ez megzavarta a gondolatmenetében. Már megint. – Mennyi a vége? – kérdezett rá. – Ne foglalkozz vele – vágta rá Jayce. – Nem aggódom, csak szeretném megtudni, mennyi belıle az én részem. – Rocky igyekezett általában határvonalat húzni valaki

vendégszeretete, vagy a kihasználása között. – Igyekeztem fejben tartani a különbözı összegeket a nap folyamán, de nem igazán könnyíted meg a helyzetemet. Azok a színházjegyek is például. Biztosan egy vagyonba kerültek. Most pedig ez a nagy vacsora itt, a Sardi’s-ban? – Majd e-mailben elküldöm a tételek részletezését. – Úgysem fogod. – Igazad van. Nem fogom – szólt Jayce, és becsúsztatta a hitelkártyáját egy kis fekete bırtokba a számlával együtt. Felpillantva gyengéden Rockyra mosolygott, aki képtelen volt eldönteni, hogy behúzzon Jaycenek egyet, vagy megcsókolja. – Nekem te családtag vagy, Rocky. Ez az én városom. Itt az én vendégem vagy. – Tudod mit, nem fogok veled vitatkozni – mondta összehúzott szemmel Rocky. – Az jó lesz. – Majd megpróbálom kitalálni a végösszeget, és visszafizetem neked, ha hazaértem. Vagy még jobb, ha reggel felhívom Devet, és megkérem, utaljon át egy összeget. – Győlölöd, ha pénzt kell kérned Devtıl. – Igen, de még inkább utálok tartozni neked. Különben is, képtelen vagyok készpénz nélkül még egy napot eltölteni távol otthonról. – Én képes volnék. – Felejtsd el – mondta Rocky, és a villájára tőzte a híres-neves New York-i sajttorta utolsó darabkáját. Sikerült ugyanis a legközhelyesebb desszertet kiválasztania az étlapról. Talán egy nagy T betőt kellene a homlokára pecsételni, hogy turista, még a tapasz mellé. Eszébe jutott a reggeli rablás, és ujjaival megérintette a sebét. Olyan hülyén érezte magát. – Fáj a fejed? – Mi? – pislogott Rocky. – Ó, nem! Vagyis nem is annyira, mint a büszkeségem vagy a lábaim. Nem vagyok hozzászokva, hogy egész nap magas sarkúban közlekedjek ezen az istentelen városi aszfalton. Jayce félretolta maga elıl a félig megevett tiramisuját. – Hát akkor

a táncolás kimarad – jegyezte meg, és az órájára pillantott. – Különben is túl korán van még a legtrendibb klubokhoz. Rocky is ránézett a saját órájára. – Majdnem éjfél. – Igen, és ez itt New York City. Felıle akár egy másik bolygó is lehetett volna. Rocky egész nap úgy érezte magát, mint valami földönkívüli. Rosszkedvően. Mint aki nem tud lépést tartani. Soha nem érezte magát igazán vidéki lánynak, vagy falusinak, viszont ez a város egy teljesen új perspektívából láttatta vele a világot. Eszébe juttatta a Cupcakeimádókkal kötendı kiadói szerzıdést is, amelyet szintén másképp látott már. Mi lesz akkor, ha a recept-memoár könyv tényleg annyira bejön, ahogy a szerkesztı és a publicista elıre látta? Mi lesz akkor, ha ez tényleg megannyi médiainterjút jelent majd? Tasha biztos ragyogni fog a kamerák kereszttüzében. Flörtölni fog a riporterekkel, és igyekszik majd elbájolni a közönséget. Rocky viszont a ruhakivágásával problémázna, és halálra izgulná magát a rivaldafényben. Halálra untatna mindenkit a Cupcakeimádók Klubja alapításának történetével, meg a különféle jótékonykodási erıfeszítéseik részletezésével, miközben Tasha legalább szórakoztató lenne. Minden bizonnyal Tasha sokkal jobb szóvivıje lehetne a klubnak. Ezt nem volt könnyő belátnia. – Minden rendben? – kérdezte Jayce. – Miért, nem úgy nézek ki? – vágta rá Rocky, de rögtön bocsánatkérıen felemelte a kezét. – Ráéreztél. – Nyugtalanságában megint csak elıjött az undok énje. – Én csak… – Kicsit elırehajolt, és lehalkította a hangját. – Nem vagyok valami jó táncos. És az igazat megvallva, nem igazán érzem magaménak a villogó fények, fülsüketítı club-mix zene és a táncparketten egymással jóformán közösülni látszó párok világát. – Szemöldökét felvonva várta, hogy Jayce reagál erre, és talán kicsit többet megtud ı is a férfiról. – Te bírod az ilyesmit? – Csak ha nagyon muszáj. Ami ugyebár nem volt igazi válasz a feltett kérdésre.

– Készen vagy? – kérdezte Jayce. – Persze. – Rocky igyekezett nem kimutatni a csalódottságát. Igen, teljesen kimerült volt. Már hajnalok hajnalán talpon volt. Kirabolták, elütötte egy autó, kihívás elé állította az üzleti találkozó, azonkívül elfárasztotta az egész napos városnézés amellett a férfi mellett, aki egyfolytában kísértette az álmaiban. Mindennek ellenére mégsem akarta, hogy véget érjen ez az éjszaka. – Nem is tudtam meg semmit rólad a mai nap folyamán. – Akkor bizony nem figyeltél eléggé. Rocky az utóbbi kijelentésen töprengett, miközben Jayce karon fogta és kinavigálta ıt a lüktetı manhattani éjszakába. Visszagondolt az elmúlt pár óra történéseire, és rá kellett jönnie, hogy habár Jayce nem sokat beszélt magáról, megmutatta, mennyire figyelmes, nagylelkő és oltalmazó. Úgy ismerte New Yorkot, mint a tenyerét, történelmét és földrajzát egyaránt. Nem lehetett egykönnyen kihozni a sodrából, vagy megfélemlíteni. Kedvelte a Broadway-musicaleket, a Cobb salátát és a tenger gyümölcseit, és elviselte az utcai hotdogárusokat is. Neki is érzékeny pontja volt a kocsiba befogott lovak sorsa, és elég cinikusan viszonyult a bőnözéshez. Még jó néhány más gondolat is felmerült Rockyban, és rádöbbent, konkrétan milyen sok mindent megtudott a nap folyamán Jayce-rıl. Rocky kimondottan élvezte a vele eltöltött idıt. Amikor Jayce visszalátogatott Sugar Creekbe, Rocky képtelen volt előzni magától a múlt emlékeit, és túltenni magát a kényes szituációkon. Most itt New Yorkban viszont olyan, mintha elıször találkoznának. Szíve hevesen kalapált, ahogy Jayce végigvezette ıt a Times Square zsongó, briliáns káoszán. Rocky felfelé nézegetve meglátta az Empire State Buildinget sisakos tornyával, amely három különbözı színnel volt megvilágítva. – Nézd, milyen csodálatos a kivilágítása! Jayce odanézett, ahová Rocky mutatott, majd a lány derekát megszorítva, megkérdezte: – Kibírsz még úgy kábé egy órát? Rocky szíve majdnem kiugrott a bordái közül. Még egy órát eltölteni a férfival, aki szinte kiégette az agysejtjeit még a

legártatlanabb érintésével is? Hogy a viharba ne? De csak annyit kérdezett – Miért? – A kívánságlistád. Tudok egy jó módszert arra, hogy két legyet üssünk megint egy csapásra. A turistáskodással kapcsolatosan eddig az Empire State Building vitte a pálmát. Amikor Jayce elıször New York Citybe költözött, elsı dolga volt, hogy megnézze a kilátást az épület 86. emeletén lévı kilátóteraszról. Még a 102. emeleti kilátóba is felmászott, de soha nem járt itt senkivel éjjeli randevún. Még soha nem volt eddig alkalma rá, hogy élvezze a romantikáját az élı szaxofonos jazz-muzsikájának, aki heti három alkalommal tartózkodott a kilátó teraszon és játszotta a slágereket csakúgy, mint a közönség által kért számokat. Jayce emlékezett, hogy valahol olvasott már errıl a plusz attrakcióról valamelyik könyvben – hisz ez kimondottan kuriózumnak számított, fıként lánykérések alkalmával, évfordulós ünnepségekkor és más egyéb különleges alkalmakkor, mint amilyen a Valentin-nap is. Sokszor elgondolkozott rajta, micsoda tökfilkó lehet, aki ilyen giccsel próbál elıállni. Az mindenesetre nem jutott volna eszébe soha, hogy esetleg ı lesz az a tökfilkó. – Ez csodálatos – lelkesedett Rocky, miközben a panorámáját csodálta a városnak, amely soha nem alszik. Jayce teljesen egyetértett vele. A kilátás tényleg lenyőgözı volt. De ı nem a fényesen csillogó várost nézte, amely a lábuk elıtt terült el, hanem Rockyt. Az obszervatórium nyitott teraszon volt, pontosan nyolcvanhat emelet magasan a földfelszín felett, kitéve a viharos szélnek. Rocky tincsei a feje körül elszabadulva repkedtek, megbontva a kócosnak ható frizurát, amelyet Jayce készített neki korábban. Nézte, amint a lány zsebre tette a hajcsipeszét, és hagyta, hogy a szél szabadon lobogtassa a sörényét helyes pofija körül. Jayce a holdfényben magába szívta Rocky természetes szépségét, tiszta, virágos illatát. Megérezte a lányban a hangulatváltozást, ahogy helyet próbált neki szorítani a tömegben.

– Nem tudom eldönteni, hogy a muzsika zavaró vagy csak különleges – mondta Rocky arrébb húzódva a korlát felé. – Valahogy elrontja a békéjét a lélegzetelállító kilátásnak. Másrészrıl viszont… – Odapillantott egy párocskára, akik néhány lépéssel arrébb csókolóztak. – Szerintem a zenének is megvan a maga jótékony hatása. – Megállt, és a válla fölött felnézett Jaycere. – Sok nıt hoztál már ide fel, mi? – Te vagy az elsı. Rocky csak pislogott ezen. – A körülményekre való tekintettel – lépett közelebb a kék szemő csodához Jayce – a zene most mindenképp hasznos. – A magányos szaxofonos egy ismeretlennek tőnı számból hirtelen áttért Cole Porter egyik melankolikus balladájára, és Jayce a karjaiba ölelte Rockyt. Rocky gerince megfeszült. – Mit csinálsz? – Teljesítem a kívánságodat. – Közel tartva magához a lányt, lágyan ringatózni kezdett vele a zenére. – Igaz. Ez nem olyan, mintha egy éjszakai klubban táncolnánk. – Hát nem – válaszolta a lány, halk hangon. – De ez is megteszi. – Odadılt Jayce vállára, és átkarolta a nyakát. Jaycenek nehezére esett még nyelni is, ahogy a lány odahajtotta a fejét a vállára. Mit akarhat még? Ezt nevezik romantikának. De innen vajon hogyan tovább? Más nıkkel soha nem kellett ezen gondolkoznia, de Rocky nem más nı volt, és nem is egy véletlen randevú. Ő a legjobb barátjának volt a kishúga. Jayce vette el a szüzességét. Rögtön utána megkérte a kezét is. Azután pedig távolságot kellett tartania azoktól, akiket szeretett, hogy megkímélje Rockyt, és megtartsa saját jó hírét a családon belül. A Monroe-któl való elszakadása olyan érzés volt, mintha kitépték volna a szívét. Mégis a legegyszerőbb megoldásnak tőnt elköltözni Sugar Creekbıl. Abban az idıben fel sem tőnt neki, de Rocky megvetı viselkedésének volt még egy következménye: Jayce elmenekülhetett a

lesújtó bőntudat elıl is, amelyet a szülei halála okozott neki. Ma már tisztában volt ezzel, és ez rendkívül nyomasztóan hatott rá. Ellenállva a baljós gondolatoknak, Jayce Rocky lapockájára csúsztatta a kezét, és megpróbált a reményteli jövıre gondolni. Vajon megossza a lánnyal a terveit? Hazaköltözöm. Újrakezdem otthon. Ami azt is jelenti, hogy megpróbálok veled komoly párkapcsolatot kialakítani. Vajon dühbe gurulna? Fondorlatnak érezné? A sokkhatást biztosra vehette. – Hát ez fura – szólalt meg Rocky, de nem húzódott vissza Jayce ölelésébıl. – Úgy értem, ez az egész nap. Mi. Együtt. Feszültség nélkül. – Neheztelések nélkül. – Igen, és a szexuális töltet is elég erıs – mondta Rocky. Ami a szívén, a száján, szokás szerint. – Nem akarok ezzel az érzéssel hazamenni, Jayce. Nekem muszáj… Túl akarom tenni magam rajtad. Na, tessék! – Szeretnék továbblépni a haragomon és nehezteléseimen, hogy túlléphessek ezen a bolond, kislányos beléd zúgáson. Nemsokára harmincéves leszek. Ideje, hogy felnıjek végre. Jayce szíve úgy dobogott, mint valami gızkalapács. Csak reggel indította útnak az ingóságait Sugar Creekbe. Feladta a bérelt irodáját. Visszaköltözik a kisvárosba. Felújítja a szülei házát, és megküzd az otthon falai között ragadt emlék-démonokkal. Újra alapozza a régi barátságokat, és újakat alakít ki. Tudta, nem lesz könnyő, de hagyta, hogy Rocky próbára tegye a türelmét, és végsıkig feszítse a korlátait. – Szóval, nem veszünk tudomást a nyilvánvalóról – jegyezte meg. Rocky megmozdult a karjai között, és felnézett rá. – Arra gondoltam, bölcsebb dolog lenne inkább megvakarni ott, ahol viszket. Jayce kérdıen felvonta a szemöldökét. – Ha egyszer az ki lesz elégítve… – Tovatőnik az ırült vágyakozás? – Pontosan – vágta rá Rocky. Jayce nem hitt ebben, de látta benne az eszméletlenül élvezetes

módját annak, hogy elırelépjen a tervével, és megnyerje magának a nıt, akit a karjaiban tart. – Méltányolom a figyelmeztetést, Spuri. A tőzzel játszol, ugye, tudod? Rocky beszippantotta az alsó ajkát, és hozzádörgölızött Jayce-hez. – Állok elébe – mondta halkan.

9. fejezet Rocky soha nem volt olyan lány, aki fővel-fával lefeküdt volna, viszont cölibátust sem fogadott. Egészséges szexuális beállítottsága volt, és pár felületes viszonyon kívül nem merült bele komolyabb kötelezettségekkel járó kapcsolatokba. A párkapcsolat soha nem volt az erıssége. Domináns, öntörvényő személyisége elég lelombozó lehetett a legtöbb érdeklıdı férfi számára. Mindamellett saját vállalkozásának felépítésére és karbantartására ment el idejének nagy része. Elvégre egy igazi, egyszemélyes vállalkozás volt a Vörös Lóhere – Rocky egy személyben látta el a házigazda, szakács, házvezetını, és rekreációs tanácsadó szerepét. Amellett elkötelezett tagja volt a családjának és a Cupcakeimádók közösségének, ami állandó feladatot jelentett a sok jótékonysági sütés és szervezkedés miatt. Nem volt még arra is energiája, és igazából igénye sem –, hogy egy komoly kapcsolatot tartson fenn. Ezért volt olyan tökéletes a kapcsolata Adam Brodyval. Fantasztikus szex és semmi elkötelezettség. Aztán Adam hirtelen megpróbált rácsavarodni, miután beköltözött egy hétre a Vörös Lóherébe. Még az is meglehet, hogy Rocky akarta szorosabbra húzni a kötelet Adammel. A vége az lett, hogy Adam ıszinte érzéseket kezdett táplálni Rocky iránt, de ı még mindig Jayce-be volt belegabalyodva. Abban reménykedett, hogy kiolthatja a régi tüzet, ha hagyják egy ideig lobogni egy vad hétvége keretében. Néhány nap távol Sugar Creektıl, ahol nem jön senki bölcs tanácsokkal. Ami Manhattanben történik, az marad is Manhattanben – mondogatta az utóbbi mantrát

fejben, a két háztömbnyi séta alatt az Empire State Buildingtıl a Chandler Hotelig. Nem akarta továbbgondolni a „Vakarjuk meg ott, ahol viszket, és elmúlik” döntését. Ki tudja, hová vezethet ez az egész? Nem szeretett volna túlságosan körültekintı és józan maradni. Ki akarta használni a pillanat adta lehetıséget. A szexuális vágy rettentı erıs és dinamikus volt, túlságosan is csábító ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassa. Ki akarna elmenni egy ilyen lehetıség mellett? Csendben lépkedtek egymás mellett, és Rocky gyomra minden egyes lépésnél jobban összerándult. Nem emlékezett, mikor volt ennyire ırülten oda egy pasiért. Várjunk csak. De igen, emlékszik ilyenre. Azon az éjszakán, amikor bemászott Jayce hálószobájának ablakán, azzal az eltökélt szándékkal, hogy szexeljen vele. Rettentı fiatal volt még, naiv, szemtelen és kontrollálhatatlanul tüzes, és reménytelenül szerelmes Jayce-be. Most, hogy idısebb lett és bölcsebb, ugyanolyan pimasz, kontrollálhatatlanul tüzes volt… és kíváncsi. Jayceszel csak akkor egyszer szeretkeztek. Rocky tapasztalatlan volt még. Most már nem volt az. Lehet, hogy ma már kevésbé fogja annyira látványosnak érezni Jayce szeretkezési technikáját. Talán önzı lesz, és megfosztja majd Rockyt az orgazmus érzésétıl. De az is megeshet, hogy ı lesz hirtelen frigid. Bármelyik a felsorolt lehetıségek közül más megvilágításba helyezné a régi rajongását. A nagyszerő szex még nem minden, természetesen. Viszont pont a fizikai vonzalom zárta saját börtönébe Rockyt annyi éven át. A tiszta és szimpla vágyakozás. Na jó, nem is annyira szimpla. De legalábbis így emlékezett annak elsöprı erejére. Ha ezen nem képes túllépni, ha nem tudja megtörni ezt a varázst, és legyızni ezt a függıséget, akkor soha nem találhat teljes boldogságra. Vedd át az irányítást, súgta az esze, amint Jayce elhúzta a mágneses belépıkártyát a hotelszobánál, és kitárta az ajtót. Irányítsd a sorsod. Aztán bezárult az ajtó, és Jayce mindenhol csókolni kezdte. Agresszív csókokkal borította el, kizárva minden racionális gondolatot.

Jóságos pokol. Jayce keze mindenhol ott volt – a hajában, segített kibújni a kabátjából, simogatta az egész testét. Szája pedig hatalmába kerítette, csodát varázsolt Rocky szájával és a nyelvével. Rocky egy pillanatra hirtelen azt hitte, megvakult a szenvedélyek viharában, de aztán rájött, hogy egyikük sem kapcsolta fel a világítást. – Látni akarlak – nyögte Rocky, miközben lesimogatta Jayce kabátját a széles vállakról. – Érezz engem. – Megfordította lányt, szembeállította a fallal, és feltette a kezeit a falra. – Ne mozdulj. Rockynak még a lélegzetvétel is nehézkes volt. Hallotta, ahogy Jayce leveti a ruháit, maga elé képzelte, milyen látványt hagyhat most ki, és felnyögött. Ezután érezte, hogy Jayce lecipzárazza a csizmáit. Anélkül, hogy kérték volna rá, már ki is lépett belıle. Beleremegett, amikor a férfi meleg tenyerével végigsimította a lábikráját, majd keze felkúszott, végigsimított a ruháján, majd megállapodott remegı combjain. Amikor Jayce ujjai a bugyijához értek, Rocky pánikba esett. Muszáj neki is aktívan részt vennie ebben. Neki kellene az agresszornak lennie. A kontroll volt a védekezı fegyvere. Máskülönben… sérülékennyé válhat. – Mondd, hogy hagyjam abba – mondta Jayce, tenyerét a lány kezeire tette, és a falhoz szorította –, és elmegyek. Különben meg ne merj megmoccanni. A nyers parancs úgy cikázott át Rockyn, mint valami szexuális stimuláló szer. Bármennyire is égett a vágytól és szeretett volna a gyönyörtıl vonaglani, mozdulni sem mert. Nem akarta, hogy a férfi elmenjen. Abban is teljesen biztos volt, egyetlen porcikája sem akarta, hogy Jayce abbahagyja. Őrülten vágyott a férfi érintésére, ezért hagyta, hogy Jayce irányítson. Jayce kibontotta a lány átkötıs ruháján a selyemövet, és lehámozta remegı testérıl. A selymes anyag végigsiklott meztelen bırén, amelyet a szoba hővös levegıje csak még érzékenyebbé tett. Jayce

apró csókokat lehelt a vállaira és a hátára, mialatt egyik kezével Rocky testét simogatta, pihe-puha érintésekkel. Édes, iszonyú tortúra. A következıkben lekerült róla a bugyi és a melltartó is. Józan gondolkodás kilıve. Amikor Jayce arra utasította Rockyt, hogy álljon terpeszbe, a lány reklamálni kezdett. Amikor a férfi meztelen testét az övéhez nyomta, és ujjai a legérzékenyebb nıi területére siklottak, Rocky már vágytól feltüzelve vonaglott. Irányíts, Rocky. – Tégy magadévá, Jayce. – Még nem. A férfi ujjai folytatták a simogatást, olyan tüzes orgazmust elıidézve, amely Rocky lábujjaiban kezdıdött, és felkúszva elöntötte Rocky egész testét. Rocky remegett, minden porcikájában reszketett, és sikoltásnak tőnı kiáltást hallatott, amikor egész testét megrázta a robbanásszerő szexuális élvezet. A tüdeje mintha lángolt volna, térdei megrogytak. Jayce a karjaiba kapta, felrántotta az ágytakarót, és az ágy közepére fektette a lányt. Rocky kábultan kapkodta a levegıt, miközben Jayce felkapcsolta a fürdıszoba-világítást, amely csak tompa fényt szőrt ki a hálószobára. Az ágy mellett állva, teljes glóriában – te jószagú ég, ez az izmos test itt csak képzelet játéka, vagy valóság? – Jayce végigpásztázta Rocky testét forró, vágytól izzó tekintettel, és ez az intim szemrevételezés legalább olyan hatással volt Rockyra, mint egy hozzáértı szeretı érintése. Jayce felvonta egyik szemöldökét. – A test, amely álmaimat kísérti. Róla álmodozott volna? Meztelenül? Rocky mindig azt hitte, ez a rettentı fizikai vonzalom csak egyoldalú. Most, hogy megtudta, Jayce is róla álmodozott, csak még égetıbb lett a vágya a férfi iránt. Vágytól vibrálva felnézett a csábítójára – és szeme-szája tátva maradt. Olyan tökéletes volt. Annyira szexi. A teste kemény volt, férfiassága pedig ágaskodó. Miattam, nekem, gondolta magában. Már-már másodszorra is orgazmusa lett, csupán annak gondolatára, hogy mit készülnek tenni. Alig funkcionáló agya megkísérelt még egy

utolsó, erıtlen kiáltást. Vedd át az irányítást! Urald a percet! Urald az életedet! De Jayce a következı pillanatban már rajta volt, és Rocky kezeit a feje fölé nyomta. Egyik kezével a lány csuklóit fogta, másikkal a melleit simogatta. Azután megcsókolta, mélyen és vadul, és ez felkorbácsolta a vágyaikat. Rocky vonaglani kezdett a férfi teste alatt, szinte delíriumban, a teste még többet akart. Jayce simogatta, nyomkodta, nyalta és szívogatta a testét. Rocky is szerette volna viszonozni az érintéseit, de Jayce keményen fogva tartotta a kezeit. Annyira… ırületes érzés volt. Jayce pózt váltott, és Rocky érezte, amint Jayce a legintimebb testrészeit izgatja. – Mondd, hogy mit szeretnél – suttogta a fülébe Jayce. Elment az esze? – Azt akarom, hogy a magadévá tégy. – Saját hangját rekedtnek és idegennek érezte. Jayce kissé eltávolodott, és úgy izgatta, hogy szinte alig érintette. – Na, akkor, újra – mondta Jayce Rocky fülcimpáját szopogatva. – Mit szeretnél, Rocky? Mi a franc? Úgy érezte, belehal a vágyakozásba. – Hogy érezzelek magamban. Jayce elengedte a csuklóit, és az arcát cirógatta. – Próbáld újra. Rocky tekintete találkozott Jayce részegítı pillantásával. Egy örökkévalóságig tartó vágyakozás kerítette hatalmába. – Téged. Jayce mélyen beléhatolt, és Rocky mintha csillagokat látott volna. Karjaival és lábaival szorosan átkulcsolta a férfit, és szinte eszméletét vesztve kapaszkodott belé, miközben Jayce elképesztı intenzitással és szakértelemmel ringatva szeretkezett vele. Újra és újra elélvezett, egy látszólag véget érni nem akaró kielégülés hullámzott a testén keresztül. Rocky meglovagolta ezeket a hullámokat, teste beleremegett, agya mintha szétforgácsolódott volna, amikor hirtelen érezte, hogy Jayce kissé eltávolodik tıle. – De te még nem is… – mondta homlokát ráncolva Rocky. – Azért, mert még nem végeztem veled.

A megjegyzés elérzékenyítette Rocky hajlékony testét. Bármilyen kielégült is volt, testének minden egyes idegvégzıdése izgalomtól pulzált. Jayce beszippantotta Rocky alsó ajkát, majd a hasára fordította a lányt. – Mondtam neked, hogy a tőzzel játszol.

10. fejezet Sugar Creek, Vermont Szombat reggel. A Nagy Nap. Megcsináljuk, ha belerokkanunk is. Siker vagy bukás. Chloe Madison a bociszemő jávorszarvast nézte, ami mintha büszkén viselte volna a szemrevételezést. Ha nem lenne ennyire izgatott és ideges a megnyitó ünnepség miatt, még talán hahotázott is volna. – Na? – kérdezte a szırmók állat. – Hogy nézek ki? – Az agancsaid csálén állnak. – Megigazítod, ugye, kiscicám? Ezekkel a patákkal elég nehézkesen menne. – Valójában inkább tappancsnak néznek ki, de értem, mire gondolsz. – Chloe felnyúlt és csavarintott egyet a formázott sárga anyagon, amíg a kartonszerő agancsok egyenesen nem álltak. A teljes jávorszarvasjelmez lötyögısen nagy volt a benne lévı nıre. Daisy Monroe hetvenöt éves pindur kis asszonyka volt, egy tizenéves szabad szellemével megáldva. Chloe korábbi munkáltatója és immáron üzleti partnere, aki erre az egyetlen napra átváltozott a kávézójuk emblematikus kabalájává, a Moose-a-lottává. – Nem akarom elhinni, hogy belementél ebbe a dologba, Daisy. – Egy ilyen show-bizniszbe? Már hogyne! Chloe elnyomott egy mosolyt. Ő, aki már kipróbált egy sor munkát, többek között a színházat is, nem igazán vágyott arra, hogy kabalaállat-jelmezbe öltözzön, akár csak pár órára is a show kedvéért.

Évekkel ezelıtt, annak érdekében, hogy egy kis extra pénzt keressen, Chloe ráállt, hogy tütübe öltözött gorillalányként szórólapokat osztogasson egy újonnan nyílt üzlet reklámozására, a Times Square-en. Az ócska jelmezben iszonyú melege volt, viszketett és szúrt mindenhol, és ráadásul még büdös is volt. Az emberek vagy nem akartak tudomást venni róla, vagy nevettek rajta, akadt olyan is, aki fényképezkedni akart vele – szóval elég kínos volt az egész. Nem volt benne semmi elbővölı. Daisy azonban tele volt szédítı várakozással. – Jó, de még harminc perc van nyitásig – jegyezte meg Chloe. – Kicsit felkészülök a szerepre – mondta Daisy. – Lehetséges, hogy a szarvasfejet levéve tedd mindezt? Most komolyan, Daisy. A szemnyíláson és az orrlyukain kívül az egész nem szellızik. Ha elájulsz, Devlin engem fog megölni. – Ó, elıször rajtam kellene túltennie magát. – Ja, biztos olyan egyszerő lenne, ha ájultan hevernél. – Oké. Megértettem. Chloe segített Daisynek kibújni a szarvasfejbıl, amit aztán gyengéden félretolt. Az asszony rendszerint rugószerően göndör tincsei eléggé lelapultak, és strasszos macskaszem vágású szemüvege is be volt párásodva. – Várj, hozok neked egy pohár vizet – ajánlkozott Chloe. – Inkább egy koktélt kérnék. Naná, hogy koktélt szeretne. Daisy kedvelte a jó borokat és az egzotikus italokat. Miután azonban Chloe rájött, hogy az asszony különbözı gyógyszereket is szed nyugtalanság és szívproblémák miatt, Devlin rábeszélte Daisyt, hogy fogja vissza a szeszesital-fogyasztást. Kizárólag különleges alkalmakkor, és a gyógyszerek mellızésével. – Hát most nekem is jól jönne egy ital – jegyezte meg Chloe, miközben az eklektikus dekorációt szemlélte, és azt találgatta, vajon a vendégeknek mennyire fog tetszeni. A viktoriánustól a kortárson keresztül a népies motívumokig minden, de minden direkt vegyítve volt – a székek, asztalok, a világítótestek, tányérok és az evıeszközök

is ezt a vonalat képviselték. Az egyedüli állandó motívum a jávorszarvas-figura volt, amely rajta szerepelt mindenen, a párnáktól kezdve a lámpaernyıkön át, az órákon és a festményeken, sıt még a különféle apróságokon is visszaköszönt. Mi lesz, ha a helyiek túlságosan giccsesnek találják majd a Mosse-a-lottát? Mi lesz, ha a turisták inkább a Fenyı és Télizöld Fogadó egyszerő báját kedvelik inkább? – Lehet, hogy jobb lenne, ha majd csak utána innánk – jegyezte meg Chloe. – Feltéve, ha lesz mit ünnepelnünk. – Naná, hogy ünnepelni fogunk – szólt Daisy, miközben helyet foglalt egy Queen Anne korabeli bársonyfotelban, amelyet a Maple Molly Antikvitásban szereztek be. – Ez egy látványkávéház, amely a kávékülönlegességekre, ínyenc falatokra és fantasztikus desszertekre specializálódott. Olyan miliıt teremtettünk benne, amilyet megálmodtunk. A látogatók különbözı használt könyvek között válogathatnak, és ingyen wifi-szolgáltatást is kapnak. A Moose-a-lotta különleges hely Sugar Creekben, kiscica. Ez a mi közös álmunk. Egy pillanatig se kételkedj benne, mint ahogy én sem teszem. Mert te még nem buktál bele egy tucat másik vállalkozásba, szerette volna mondani Chloe, de inkább hallgatott. Ha hangot ad a bizonytalanságának, az csak rányomja a bélyegét Daisy lelkesedésére is. Chloe igazán nem akarta elrontani a partnere parádéját. Daisy mindig arra emlékeztette, hogy az ember merjen élni a lehetıségekkel, és éljen teljes életet. Ő adta a Kulináris Intézetben frissen lediplomázott Chloénak az elsı állását is itt, mint személyi szakács. Daisy családtagként kezelte ıt. Bemutatta a lányt a Cupcakeimádók Társaságának, és visszahozta Chloe desszertek iránti szenvedélyét. Daisy volt az, aki bátorította és pártfogolta Chloe és az unokája, Devlin kibontakozó vonzalmát egymás iránt, és tudván, hogy Chloe anyagi csapdában vergıdik, felajánlotta a kezdıtıkét a Mosse-a-lotta kávéház megnyitásához. Nem mintha az utóbbiba Chloe beleegyezett volna. Neki a legfıbb célja volt, hogy a saját útját járja, amely anyagi függetlenséget is jelentett a számára. Másik legfontosabb célkitőzése az volt, hogy maga irányíthassa a saját karrierjét és az azzal

kapcsolatos döntéseit. Szerette volna ezzel Devlint is elkápráztatni, aki született és iskolázott zseninek számított, ha a pénzügyekrıl és üzletvitelrıl volt szó. Bár igazán és ıszinte szerelemmel szerette a férfit, vitathatatlan volt, hogy Devlin igazi makacs kontrollmániás ember volt. Na meg túlzottan gondoskodó is. – Vissza a földre, Chloe. Itt jönnek a kisegítıink. Beengedném ıket magam is, ha nem lenne olyan nehézkes a bokagipszben meg ebben a hacukában mozognom… – Vettem! – mondta Chloe, és szíve majd kiugrott örömében, amikor a legjobb barátnıjét és Daisy legrégibb barátnıjét, Ethelt látta meg a bejárati ajtón keresztül bekukucskálni, és idióta módon integetni. Chloe visszaintegetett nekik, miközben a zárral bajlódott. – Épp idıben! A két nı, az egyik a harmincas, a másik pedig a hetvenes éveiben járó, boldogon rontott be a küszöbön. – Szolgálatra jelentkezem – szólt Ethel. – Nagyon jó illatok vannak itt bent – mondta Monica. – Ó… jóságos ég, Daisy! A jelmezed! Hát ez szenzációs! – Várj csak, amíg felteszem a fejét is. – De még nem most – intette Chloe. – És hogy kapsz levegıt abban a dologban? – mutatott a szarvasfejre Ethel. – Hát az orrán keresztül – magyarázta Daisy. – Felkészültetek a tömegre? Ugyanis egy egész rakás embert fogok ide beterelni ezzel! – Komolyan ki akarsz állni ebben a maskarában, és leinteni a leendı kuncsaftokat? – kérdezte Monica. – Kint fog ülni, az lesz a figyelemfelkeltés – magyarázta Chloe a barátnıjének. – Kivisszük a kávézó elé valamelyik fotelt a járdára, pár perccel a nyitás elıtt. Daisy azt ígérte, így egy trónról fogja megtartani az elıadását. – Ne kezelj úgy, mint egy rokkantat – morgolódott Daisy. – Nem vagy az, viszont azt se felejtsd el, hogy be van gipszelve a bokád – tette még hozzá Ethel. – Mi lesz, ha tovább rontod csak a

sérülést? Minél elıbb kerülsz kifogástalan formába, annál nagyobb segítség leszel majd Chloe és a kávézó számára. Így van, Chloe? Chloe rámosolygott az idıs hölgyre, hálás volt neki a finom megfogalmazásért. – Abszolút így van, Ethel. – A Cupcakeimádók bemutatópultja csodásra sikeredett – folytatta Ethel. – Annyira szép tıletek, hogy csináltatok külön részt a jótékonykodási céljainkhoz is! – Chloe ötlete volt – jegyezte meg Daisy. – Mert örömünkre szolgál – mondta Chloe –, bár ez nem azt jelenti, hogy a Moose-a-lotta ne profitálna belıle. Bárki, aki cupcake-et vásárol, biztos vásárol hozzá majd valami italt is. Amellett pedig, imádom, hogy így megoszthatjuk a nagyközönséggel a tagok készítményeit. Mindenki kapott az alkalmon, hogy megoszthat egy cupcake-et a hét különbözı napjaira elosztva. Ez is egy lehetıség volt új receptek és ehetı dekorációs ötletek bemutatására. Minden annak rendje és módja szerint történt, ahogy az le volt írva a klub alapító okiratában, a filozófiájuknak megfelelıen, vagyis a bevétel oda folyt be, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Ebben az esetben, az elkövetkezı négy hétben, a Moose-a-lotta bevételei a Cukor Ovi számlájára fognak befolyni. Ezzel az ovinak lehetısége nyílik egy új játszótér azonnali megfinanszírozására. – Ha pedig kijön majd a receptkönyvünk – mondta Daisy –, akkor azt is árusítani fogjuk itt. – Tényleg, mi újság a kiadói szerzıdéssel? – kérdezte Monica. – Van valami híretek Rockytól? – Ma még nem – válaszolt Chloe, és belepirult a féligazságba. – Csak annyi, amit tegnap megosztottunk már a klubtagokkal – mondta Daisy is. – Nem tudom, mi a programjuk a mai napra. Abban a pillanatban egyszerre csipogott Chloe és Daisy telefonja is, jelezve a kapott SMS-t. Daisy a pult felé bökött. – Ethel, megtennéd, hogy idehozod a táskámból a telefonomat? – Elég hangos ez a csipogás – mondta a másik hölgy.

– Ja, hogy még én is meghalljam – mondta Daisy. – Rockytól jött – mondta Chloe, miközben a saját kijelzıjén megjelent üzenetet olvasta. – Gondolatban veletek vagyok! Éljen a Moose-a-lotta! Daisy a saját telefonját bámulta. – Az enyémen is ugyanez van. Mindjárt visszaírok neki, hogy mi van a kiadóval. – Miért nem hívod fel inkább Rockyt? – kérdezte Ethel, miközben Daisy szorgalmasan bepötyögte a kérdését. – Most komolyan, Ethel. Haladni kell a korral. Monica felnevetett, Chloe meg berohant a konyhába. – Elfelejtettem a Moose-a-lottás kötényeiteket. Mindjárt hozom. – Míg a konyhában volt, gyorsan írt egy privát üzenetet Rockynak. Rövidítéseket használt, olyanokat, amelyeket Daisynek még ki kell tanulnia. Chloe gyorsan beütötte, hogy hallotta Devlintıl: Jayce a szárnyai alá vette Rockyt. – Hogy alakulnak a dolgok, barátném? – Milyen dolgok alakulnak? Chloe megrettent. – Jesszusom, Monica. Nem kellene leskelıdnöd. – Ki leskelıdik? – kérdezte Monica, miközben követte Chloét a konyhába, és a telefonra bökött. – Áruld el. – Na, jó – mondta Chloe, és lehalkította a hangját. – De csakis azért, mert belehalok, ha nem beszélhetem meg valakivel, és a dolgok jelenlegi állása szerint ezt csak veled vagy Lukekal tehetem meg. Te vagy itt, úgyhogy te nyertél. – Jayce-rıl van szó, ugye? – kérdezte elkerekedett szemmel Monica. Chloe gyorsan tájékoztatta Monicát a rablásról, meg hogy Jayce biztosította Devlint, Rockyn tartja majd a szemét a teljes New York-i tartózkodása alatt. – Elvitte városnézésre. – Nyögd már ki! Jayce és Rocky együtt töltötték az egész napot? Vajon jól sikerült? Hiszen annyira haragban vannak egymással! – Nem tudom. Azt remélem… Azaz, remélem, Rocky élt a lehetıséggel, és kibékült Jayceszel. Pláne most, miután… – Miután?

Miután Jayce hazaköltözik Sugar Creekbe. Chloe megfogadta Devlinnek, hogy senkinek nem mondja el. – Halálosan elegem van már a titkokból. – Már az is elég rossz volt, hogy Dev elıtt is titkolóznia kell. Pont olyan rossz persze az is, hogy Dev is titkol elıle dolgokat. Valamit az apjáról. Vagy az anyjáról. Esetleg mindkettırıl. Valamit, ami nagyon nyugtalanítja Devet. Olyasmit, ami arra készteti, hogy a szokásosnál sokkal tovább dolgozzon. Chloe frusztráltan arrébb pördült, és kivett két új rénszarvasos kötényt a tisztaruha-szekrénybıl. – Utálom, hogy tudok Rocky és Jayce… afférjáról, amirıl Devlinnek lövése sincs. Meg azt is utálom, hogy Devlin… – Mit? Égı arccal Chloe a legjobb barátnıje kezébe nyomta a speciálisan nyomott kötényeket. – Nem számít. Vedd ezt fel. Nyitunk, úgy… – mondta és felpillantott az órára, amelynek lapján is szarvasfigura volt (három is volt belıle a kávézóban) – … jó szagú ég… tíz perc múlva! Monica megkötötte a nyakán a sárga-zöld aprópöttyös kötényt. – Nem vagyok hajlandó kimenni ebbıl a konyhából, amíg be nem fejezed azt az elkezdett gondolatmenetet. Mi van Dev vel? Chloe szorosabbra fogta a lófarkát, majd tenyerével végigsimította a kötényére hímzett logót. – Valami titkos fennforgás van az apja és Dev között. – Persze. A folyamatos viszály a családi áruház felújításával kapcsolatosan. – Nem. Ez valami más. Olyan, amirıl velem sem akar beszélni. – Egy titok? – kérdezte Monica felvonva a szemöldökét. – Nem mintha Dev köteles lenne mindenrıl beszámolni nekem. Még nem vagyunk jegyesek sem. – Még. – Ne vészmadárkodj… – pattogott Chloe, izgatottan égı arccal. Bár még csak nem egész két hónapja ismerték egymást Devlinnel, mindketten komolyan gondolták, hogy véglegesen összetartoznak. Kapcsolatuk elég rázósan indult, de a szerelmük napról napra egyre

mélyült. Mindennek ellenére még össze kellett csiszolódniuk… a családi titkok kezelésében és az erıviszonyok alakításában. – Csak… – szólalt meg végül Chloe – Devlin nagyon feszültnek tőnik, és azt gondolom, bárcsak segíthetnék neki. – Nem csak Devlin feszült manapság, úgy látom. Fényesítsd nyugodtan tovább azt a pultot, a végén még lyukat csiszolsz bele, ha így folytatod – jegyezte meg Monica. Chloe nem is volt tudatában, hogy kezébe vett egy törlıkendıt. Nem mintha a pult törölgetésre szorult volna. Mindent alaposan letisztított és kitakarított még a hajnali sütıpróba után. A konyha ragyogott a tisztaságtól. Chloe, gyomrában ideges csomóval Monicára nézett. Szemében látszott, mit érez a szívében. – Nem akarom elrontani a dolgokat. – Most mirıl beszélünk? Devrıl vagy a Moose-a-lottáról? – nézett rá kérdıen Monica. – Mindkettırıl – válaszolt Chloe megtört hangon. Monica magához vonta, és mosolyogva átölelte. – Nem fogod elrontani, Chloe. Egyiket sem. Megmondtam már korábban is, és megmondom most is. Bármi, amibe teljes szíved beleadod, azt sikerre viszed. És ha már a félelmetes erınél tartunk, Dev hol van most? – Szükségem volt egy kis magányra, hogy megtegyem a szükséges elıkészületeket. Aztán aggódtam, ha netalán nyolcra jönne ide, akkor csak presszionálna, ha nem lenne tele az üzlet nyolc óra tíz perckor. Így azt kértem, hogy fél kilenc után érkezzen. – Csodálkozom, hogy belement – mondta Monica. – Hát még én. Abban a pillanatban, a férfi, aki még tovább gazdagította Chloe színes világát, belépett a konyhaajtón. – Mi a baj? – Semmi, csak egy kis idegesség – mondta Monica, és egy kacsintással ellépett Chloe mellıl. – Kiviszek egy fotelt, és segítek Daisynek feltenni azt a fejet. Szarvasfejet, vagy micsodát. Ketyeg az óra, öt perc van hátra nyitásig! Monica kisietett, Dev pedig belépett a konyhába.

Chloe már amúgy is szapora pulzusa hirtelen megugrott. – Úgy volt, hogy távol maradsz, amíg túl vagyunk a nyitáson. – Próbáltam. Nem ment. – Örülök – mondta Chloe, látva a szánakozást az áfonyakék szempárban. A pasi olyan ellenállhatatlanul jóképő volt, hogy Chloénak elállt a lélegzete. Vagy talán a pánikroham miatt. – Nem kapok levegıt. Devlin magához szorította, és erıs kezével végigsimított a lány gerincén. – Tudom, hogy voltak kétségeim e felıl a vállalkozás felıl, Chloe. – És joggal volt. Nincs gyakorlatom… – Viszont benne van a szíved. A fantáziád és az eltökéltséged. Nem beszélve arról, milyen tehetséges séf vagy. – Apa kezességet vállalt… – És te sikerre viszed a dolgot. –Daisy… – Boldogabb, mint amilyennek valaha láttam. Még valami? Chloe szíve átmelegedett, lelke szárnyalni kezdett. Ahogy Devlin a karjaiban tartotta és tengermély szerelemmel nézett rá, nehéz volt titkokra és kudarcra gondolni. Rocky és Jayce jövıjét képtelen volt megjósolni, viszont a saját örökké tartó boldogságát igen, azzal a férfival, akivel együtt ugrottak le a hídról. Ezeket észben tartva Chloe felnézett Devlinre. – Nagy szükségem lenne most egy szerencsecsókra. – A szerencsének semmi köze ehhez, édesem. A nagyival együtt keményen megdolgoztatok ezért. Minden rendben lesz. Chloe elmosolyodott, önbizalma kezdett helyrebillenni. – Attól még jól jönne egy csók. – Bármikor, Chloe. – Devlin egy ujjal végigsimította az arcát és becsippentette az alsó ajkát. – Bárhol. – Chloét hirtelen el öntötte a vágy a férfi iránt. – Tarts ki még egy kicsit – mondta játékos fintort vágva. – Elıbb debütálnom kell az álmommal.

11. fejezet Manhattan, New York – Bámulatos az állóképességed, Bello. – Csakúgy, mint a te telhetetlenséged – mondta Jayce, és szapora szívveréssel visszahanyatlott a matracra egy újabb intenzív futam után. Végül ott maradt éjszakára, de vajmi keveset aludtak. Minden egyes alkalommal, amikor már úgy gondolta, hogy kielégítette Rocky vágyakozását, a lány újabb „viszketı pontot” vélt felfedezni. Na, nem mintha panaszkodni akarna. Rocky az oldalára fordult – csodás meztelen istennı –, és rámeredt Jaycere, duzzadt ajkai pimasz mosolyra görbültek. – Csak nem volt elég? Jayce felvonta a szemöldökét, és letromfolta az istennı arroganciáját. – Ha valaki siránkozik kettınk közül, az te leszel, Spuri. – Észrevette a szikrát a lány szemében, orrcimpái finom remegését, a szaporázó pulzusát a torkánál. Habár soha nem ismerte be, Rocky szerette, ha uralkodtak rajta. Legalábbis az ágyban. Már abban a pillanatban megérezte ezt, amikor a férfi a falhoz döntötte és átvette az irányítást felette. Azt is észrevette, hogy valószínőleg más férfit soha nem engedhetett dominálni, legalábbis nem teljesen. Minden alkalommal, amikor a lány fel akarta cserélni a szerepeket, Jayce úgy tekerte a dolgot, hogy végül is „arra kérte” Rockyt, amit a lány akart. Minél dominánsabb volt vele, Rocky annál hatalmasabbra fokozta ırjítı vágyakozását. Abban viszont nem volt egészen biztos, hogy ezzel mennyire manipulálta a lányt az ágyban – kissé erıszakos macsó módjára. De most nem igazán tudott ezzel törıdni. – Kínosan kellene éreznem magam néhány dolog miatt, amiket éjjel mőveltünk… de nem érzem úgy – jegyezte meg Rocky.

– Miért? – Egyes részei még számomra is kissé meredeknek tőntek. – Én nem emlékszem semmi szokásostól eltérıre. – Szóval minden nıvel, akit ágyba viszel, ilyen dolgokat mővelsz? – Nincs elıre megírt forgatókönyvem, ha a szexrıl van szó. Nıje válogatja. – Én melyik típushoz tartozom? – kérdezte Rocky szemöldökét felvonva. Jayce szája vigyorra görbült. – A kalandvágyó típushoz. Rocky összehúzta a szemét, és az arcába hullott kócos tincseket hátrasimította meztelen válla mögé. – Hát, ez nem a terv szerint alakul – jegyezte meg. – Az mit jelent? – Azt hittem, ha belemerülünk a testi élvezetekbe, akkor felizzik majd a fantázia. Jayce összekulcsolta a kezeit a feje alatt, és gúnyos aggodalommal nézett fel Rockyra. – Nem tudom, hogy ezt hízelgésnek vagy sértésnek vegyem. – Ügyetlen vagy önzı szeretınek kellett volna lenned – mondta Rocky. – Sajnálom, hogy csalódást okoztam. – Nem okoztál. – Igazad van, nem okoztam. Rocky felnyögött, majd a hátára fordult, és megragadta a telefonját. – Semmi hír Tashától – mondta a homlokát ráncolva. – Valami azt súgja nekem, hogy le akar ma rázni. – Az olyan rossz lenne? – Csak ha az befolyással lenne a Cupcakeimádók dolgaira – válaszolt Rocky, és sóhajtva félrerakta a mobilját. – Szerintem a szerkesztıvel flörtöl – tette hozzá. – Naná, hogy azt teszi. Az is egy olyan férfi, akinek a kezében hatalom van, nemde? – De hát férjes asszony – berzenkedett Rocky.

– Ő már csak Tasha – válaszolt Jayce, és kíváncsian Rockyra pillantott. – Szórakoztató megismernem a felnıtt Rockyt. Kisvárosi a gondolkodásod. – Ha ez azt jelenti, hogy az én értékrendem szerint az embereknek be kellene tartaniuk a házasságkötéskor tett fogadalmukat, akkor igen, az vagyok. Rocky ezen kirohanása csak még inkább megmelengette Jayce szívét. Kalandvágyó és régimódi is egyben. Micsoda ínycsiklandó keverék. – Ez édes. – Édes? – kérdezte Rocky, és incselkedve hozzádobta a párnáját. – Megyek zuhanyozni. – Megyek veled. Rocky kikászálódott az ágyból – meztelenül és buján –, majd lustán ıgyelegve kiment a fürdıszobába. – Tudod, mikor jössz te velem! – szólt még vissza a válla fölött. Hogy a viharba ne mennék? – gondolta Jayce, és elmosolyodott a bajsza alatt. *** Rocky nem volt meglepve, amikor Jayce utánament a fürdıszobába. Cseppet sem bosszankodott. Képtelen volt betelni a férfival, ami nagy probléma, hiszen másnap már vissza kell repülnie Sugar Creekbe. Ha visszamegy, minden újra a régi kerékvágásban halad majd. Jayce nélkül. Azzal igyekezett nyugtatni magát, hogy addigra ez az ırületes vágy biztos alábbhagy, vagy legalábbis kordában tudja tartani. Habár nem nagyon hitt ebben, igyekezett inkább a szexuális aspektusára koncentrálni a felindulásnak. Miután megpróbálta kivonni az érzelmi részt ebbıl a furcsa egyenletbıl, valamelyest csillapodott Rocky régi mizériája is. Már nem szerelmes Jayce Bellóba. Csak szexuálisan vágyakozik rá. Ez egy felszabadító és erıt adó állítás volt. – Csodálatosan nézel ki – mondta Jayce, ahogy Rocky két copfba fonta nedves haját. – És önelégültnek. – Csak arra gondoltam, milyen izgatott lesz a nagyi, ha megosztom

vele a városnézési élményeimet – hazudta, miközben belebújt a farmerjába. – Hála neked, sikerült egy nap alatt teljesítenem mindent, ami csak a Nagy Alma kívánságlistán szerepelt. – Már elmúlt kilenc óra, miért nem próbálod meg felhívni Tashát? – kérdezte Jayce, miközben ı is belebújt egy új váltás nadrágba. Valamikor az éjszaka folyamán még felhozta az útitáskáját a kocsiból. Az én munkám során az ember soha nem tudhatja, mikor lesz szüksége váltóruhára. Magára kapott egy kissé győrött barna pólót, és ujjaival végigszántotta a bozontos haját. Még ilyen győrötten is rettentı szexi volt a pasi. – Ha már tudjuk a kötelezı programod a kiadóval – folytatta Jayce –, akkor akár felkereshetjük a város egyéb nevezetességeit is. – Jól hangzik – válaszolta Rocky, miközben megpróbálta elérni Tashát, bár nem adott sok esélyt annak, hogy sikerül elcsípnie. Rocky általában mindig üzenetet hagyott neki, és Tahsának általában idıbe telt, míg visszahívta. Mintha csak az ı élete sokkal fontosabb lenne, mint Rockyé. – Azt gondoltam, kimehetnénk Brooklynba – mondta Jaycenek, miközben a telefon kicsöngött. – Szeretném látni azt a helyet, ahol évek óta élsz. Az irodádat, a lakásodat… – Azzal kapcsolatban… – kezdte el mondani Jayce, de Rocky leintette, mert Tasha váratlanul felvette a telefont. – Most komolyan – szólt bele álmos, másnapos hangon Tasha a telefonba. – Nem tudtál volna várni, amíg visszahívlak? – Egész éjjel vártam, hogy visszahívj, Tasha. Meg ma reggel is. – De még fél tíz sincs. – Szeretném tudni, hogy osszam be a napomat. – Javaslatokat vársz tılem? – Nem. Arra lennék csak kíváncsi, hol találkozom ma veled és Brettel, vagy bárkivel a Highlife Kiadótól. Mi van azzal a látogatással, amit elvileg a helyi sütödékbe terveztünk, ahol különleges cupcakeeket készítenek? – Az átkerült hétfıre. – Mi van? Úgy volt, hogy vasárnap már utazunk haza. Tasha,

nekem egy csomó kötelezettségem van otthon Sugar Creekben. Egy üzlet. A családom. Elıkészületek a Kísértetvárosi Látványosságokra. – Akkor miért nem mész haza? Vegyél egy jegyet az egyik repülıjáratra, vagy hívd fel Nasht, hogy jöjjön érted. Én majd itt maradok, és tartom a frontot. – Abban biztos vagyok. – Füle és válla közé szorítva a telefont, Rocky begombolta virágmintás blúzát, amelyet a pólója fölé vett fel. – Lefeküdtél a szerkesztınkkel az éjjel? – Lefeküdtél Jayce Bellóval? – kérdezett vissza Tasha, és gonoszul felnevetett, még mielıtt Rocky helyeselni vagy tagadni tudta volna. – Már ha úgy lett volna! A gimnáziumi évek alatt végig Jayce után epekedtél, ı pedig egy pillantásra sem méltatott abban az idıben. És tegnap? Csak annyit láttam, hogy szemmel tartja a legjobb barátja kishúgát. Jayce biztosan nem menne bele egy egyéjszakás kalandba veled. Annál sokkal lojálisabb Devhez. Különben is – mondta ítélkezıen szipákolva –, nem vagy az esete. Ó, tényleg? Szeretett volna visszavágni Rocky. Ha tudnád…! – Na, mi van, semmi epés visszavágás? – Egy lélegzetet sem fecsérelnék ilyesmire. – Az igazság az volt viszont, hogy Rocky legszívesebben a lotyó képébe dörgölte volna az összes részletét Jayceszel folytatott erotikus maratonjának, de inkább tartotta a száját, és saját meglepetésére, az indulatait is. Ahelyett, hogy visszavágott volna, inkább fel-alá járkált a szobában. – Van mára bármi is a Cupcakeimádók számára a Highlife szervezésében? – Nincs. – Ha elbaszkurálod ezt a könyvügyletet, akkor… – Azt hittem, nem érdekel az ügylet. – Nem is. Azaz, nem igazán. Viszont a Cupcakeimádók jó néhány tagja számára, meg úgy egészében a klub számára, nagyon is az. Meg a katonák és a rászorulók számára is, akik a mi munkánk után befolyó összegbıl részesülnek juttatásokban. – Akkor tehát beismered, hogy elismerést érdemel az ötletem?

Inkább meghal. – Ha már ilyen messze eljöttünk, akkor végig is kell vinni. Hirtelen feszült csend állt be. – Figyelj, Rocky. Gondolj bármit is, de semmi közöm a cupcake-túra hétfıi elhalasztásához. A Highlife Kiadónál volt valami nézeteltérés. Azonkívül, ellentétben azzal, ahogy gondolod, nem ágyba bújás útján szeretném megszerezni a kiadói szerzıdést. A klub már megtette az ajánlatát. Amint Dev átnézi és rábólint a jogi részletekre, hivatalossá válik. Veled ellentétben, számomra létezik élet a Cupcakeimádókon és a lerobbant panzión kívül is. Igenis ki akarom élvezni ennek a váratlan New York-i hétvégének minden pillanatát, ha már így alakult. Majd SMS-ezz, ha eldöntötted, mész-e vagy maradsz. Rocky csak állt és bámult, miközben Tasha a monológja után dühödten rárakta a telefont. – Mi a fene? – Hát ez elég egyoldalú beszélgetésnek tőnt – jegyezte meg Jayce –, de ha jól sejtem, akkor szabadnapot kaptál mára. – Meg holnapra is – mondta Rocky, az egyik fotelba dobta a telefonját, és csípıre tett kézzel megfordult. – Nem vagyok egész biztos benne, de azt hiszem, belegyalogoltam Tasha lelkébe. – Én meg egész biztos vagyok abban, hogy az lehetetlen. – Elég felháborodottnak tőnt. – A régóta tartó viszályotokra gondolva, csodálkozom, hogy törıdsz vele. – Függetlenül attól, hogy kijövünk-e egymással vagy sem, meggyanúsítani, hogy ágyba bújással akar magának hírnevet és vagyont szerezni, az azért elég durva. Fıleg, ha nem igaz. – Rákérdezni valamire és gyanúsítani valakit valamivel, két különbözı dolog. – Nem mindig. Néha a burkolt célzás is vagy sejtetés is tud legalább annyira hatásos lenni. – Mikor lettél ennyire bölcs? – Felnıttem, miközben nem figyeltél – mondta hetykén Rocky. – Nem mondod!

Rocky csak pislogott Jayce furcsa hanghordozásán. Vajon kifogásolja a dolgot? Vagy csak gunyoros? Esetleg valami rejtett humor van benne? – Ez meg mit akar jelenteni? Jayce megadóan felemelte a kezét. – Ilyenkor már túl szoktam lenni a harmadik kávémon. Kissé kivagyok. – Én általában ilyenkor már túl vagyok egy pohár narancslén, egy reggeli futáson és egy nagy reggelin. Én is eléggé kivagyok. Plusz, még itt is ragadtam… Ki tudja, meddig. Tasha azt mondta, hétfın találkozik újra a Highlife-os emberekkel, de azt nem mondta, mikorra foglalta a visszaútra a gépet. Hétfı éjjelre talán? Kedd reggelre? A pokolba is, nekem egy csomó dolgom van otthon. Rocky frusztráltan ledobta magát az egyik karosszékbe, és felvette az edzıcipıjét. Semmi üzleti dolog aznapra, tehát minek kínozná magát abban a magas sarkú csizmában. Végignézte, ahogy Jayce felcsatolja az óráját, és egy vastag bır karkötıt a csuklójára. Már tegnap is észrevette ezt a karkötıt, és titokban közelebbrıl is megvizsgálta, miközben a férfi a fürdıszobában zuhanyozott. Egy sima barna bırcsík, amelyre drapp-fekete kutyatappancsok voltak rányomva. – Mi ennek a jelentısége? – kérdezte Rocky egy pillanatra elrévedve. – Törıdés az otthontalan állatokkal – válaszolt Jayce a bırkarkötırıl Rockyra tekintve. Rocky kérdıen felhúzta a szemöldökét, de Jayce nem ment bele részletekbe. Hő, a mindenit! Faragatlan, talpraesett, megvan a magához való esze, mővelt és kedves. A gyengék és a rászoruló állatok gyámolítója. Hogyhogy nem tudott korábban az állatimádatáról? A gyomra baljósan összerándult. – Szerinted mennyibe kerülhet egy last minute jegy egy turistagépre? – Sokba. – Gondoltam. Nem fogok ilyenre pénzt kérni Devtıl – mondta Rocky a körmét rágva. – Talán Nasht megkérhetném egy szívességre. – Majd én hazaviszlek kocsival.

–Mi? – Hazaviszlek kocsival. Mikor akarsz indulni? Ma éjjel? Vagy holnap? Rocky edzıcipıs lábaira pattant. – Azt ajánlod, hogy kocsival elviszel New Yorkból Sugar Creekbe, Vermont államba? Az legalább… – Hat-hét óra kocsival. – De hát miért tennél ilyet? – Mert szeretném, és azért, mert útba esik nekem. Rocky csak döbbenten bámult, agya idegesen zakatolt. – Egy újabb látogatást tervezel haza? – Történetesen… igen. – Ez a szüleid házának eladásával kapcsolatos? – Ráfoghatjuk. – Nem gondolod, hogy kissé kellemetlen lesz? Találkozni Devvel, ilyen hamar azok után, hogy mi… – mondta, és az összetúrt ágy felé intett. – Azt hittem, nem térsz vissza Sugar Creekbe legalább, tudom is én, pár hónapig. Már ha visszajössz. Volt olyan idıszak is, amikor legalább egy vagy két évig nem látogattál haza. Könnyebb lenne úgy tenni, mintha… – Elegem van a tettetésbıl. Rocky gyomra izgatottan görcsbe rándult. – Hazaköltözöm, Rocky. Végleg. A lány elıször nem reagált. Annyira le volt döbbenve. Látása hirtelen elhomályosodott, és különbözı zajokat hallott. Agya lelassult, majd hirtelen megiramodott. Jayce Sugar Creekben fog élni. Hogy a fenébe fog ez mőködni? A nyilvánvaló válasz az, hogy sehogy. – Már hónapok óta fontolgatom – mondta Jayce, Rocky tágra nyílt szemő némaságának. – Az irántad érzett tiszteletem és a titkunk miatt. A Dev iránt érzett mély barátságom és az ıszinte szeretet miatt, amit a szüleid iránt érzek. Az igazság az, hogy nem szeretnék tovább hazugságban élni. A zajongás a fülében egyre erısödött. Rocky az asztal szélébe próbált kapaszkodni, hogy össze ne rogyjanak a lábai alatta. Jayce

odalépett hozzá. – Ne – nyögte ki Rocky. Így nem tudott normálisan gondolkozni, egyáltalán. Ha Jayce hozzáérne… – Miért? – préselte ki magából a szót. – Mert az élet, amit Brooklynban felépítettem magamnak, nem az az élet, amit igazán élni szeretnék. – De bárhová elmehetnél, és élhetnél bárhol. – Tudom. – De Sugar Creek… – Ez már egy eldöntött ügy, Rocky. Tegnap reggel küldtem el az ingóságaimat. Lassú, dühödt tőz gerjedt Rockyban, amely a lábujjában kezdıdött, és átizzott az egész testén. A dobogó zaj a fülében harsogóvá erısödött. – Te tudtad, és hagytad, hogy én… hogy mi… – Ne próbáld a nyilvánvalót vitatni. – De nem volt nyilvánvaló! – kiáltott Rocky, és kezeit széttárva az ágy irányába bökött. – Soha nem tettem volna… ha tudom, hogy hazaköltözöl… Seggfej! – Tehát akkor csak egy hétvégi affért akartál, ami után kidobhatsz? Ismét? Rocky csak pislogni tudott. – Ha ezzel arra a tizenhárom évvel ezelıtti reggelre utaltál… – Arra – mondta Jayce, és karba tett kézzel megállt a lány elıtt. – Arra a reggelre, amikor megkértem a kezed. Amire azt felelted, hogy kopjak le. Rocky rácsodálkozott a neheztelésre a férfi hangjában. – Nem kértél tılem semmit. Annyit mondtál csak, hogy össze kellene házasodnunk. Kellene, mintha az lett volna az egyetlen helyes dolog, amit tehetnél. „Kellene”, mintha az lett volna a kötelességed, hogy tisztességes asszonnyá tedd a szőz csábítódat, aki akkor történetesen még kiskorú is volt! – Elzavartál, és inkább évtizedig dédelgetted magadban a haragot? – Én szerettelek. Én… Én éveken keresztül csodáltalak. Minden

egyes olyan napba belehaltam, amikor nem érintettél meg. Nyomorultul éreztem magam, amikor elköltöztél az egyetemi kollégiumba. Aztán azt gondoltam, hogy ha esetleg együtt lehetnénk, ha te lennél nekem az életben az elsı… Aztán megtörtént! Csodálatos volt, romantikus és tökéletes. Nem voltak elvárásaim, csak ez a csodás érzés, hogy szeretek, és viszontszeretnek… Akkor is, ha ez csak abban az egyetlen tökéletes pillanatban létezett így. Aztán mindent tönkretettél. – Ez lenne az, ami csak győlt és elmérgesedett benned az évek folyamán? – A férfi haragos volt. Nem is, tomboló dühöt érzett. Nem mozdult, nem pislogott, viszont Rocky megérzett Jayce-ben egy változást, amely elnémította a saját indulatait, és zavarodottsággal vegyes félelemmel töltötte el. – Akarod, vagy nem akarod, hogy hazavigyelek? – kérdezte Jayce. – Nem megyek veled sehová. – Nem azért, mert félt a férfi haragjától, hanem azért, mert nem tudta túltenni magát a saját hülyeségén. Azzal, hogy megvakarta, ahol viszketett, csak tovább fokozta a folyamatos vágyakozást. Hogyan fog tudni létezni Sugar Creekben anélkül, hogy ne akarna ráugrani a pasira minden egyes alkalommal, amikor csak összefutnak? Teljesen megrémítette, hogy még mindig vonzódik Jayce-hez. Rocky kiöntötte neki a szívét, a legmélyebb érzéseit, évtizedek óta tartó vonzalmát, amit Jayce annyira jelentéktelennek tartott. Ez lenne az, ami csak győlt, majd elmérgesedett benned az évek folyamán? Mintha valami semmiség lenne! Ő is keresztbe fonta a karját és felemelte az állát. – Most pedig menned kell. Majd hazatalálok valahogy. Jayce egy hang nélkül szedte össze a holmiját. Rocky vérnyomása az egekbe szaladt, meg vissza. – Ha beszélnél arról az éjszakáról Devnek, már csak a lelkiismereted megnyugtatása végett… Leginkább Dev lelki békéjére gondolok ezzel. Van róla fogalmad, mennyit ırlıdött az évek során a köztünk lévı feszültség miatt? – kérdezte Jayce.

– Persze hogy tudom – vágta rá Rocky. A bátyja már évek óta nyaggatta amiatt, hogy végre mondja el neki, mi baja. – Bár én a te helyedben hagynám, hogy Dev maga rakja össze a történetet, ahelyett, hogy kockáztatnék egy kényelmetlen konfrontálódást. – Kényelmetlen? – Ismerem Devet, és tudom, hogy sokkolni fogja a dolog, és iszonyú haragos lesz. De majd túlteszi magát rajta. Az apád nem fog vadászni rám, hogy lelıjön, és biztos vagyok benne, téged sem fog kitagadni. – Haragtól csillogó szemmel, Jayce felkapta az útitáskáját. – Nem akarom elhinni, hogy hagytam ilyen sokáig nyomasztani. – Úgy beszélsz, mintha csak túlléptünk volna egy takarodó idıpontot, vagy elloptunk volna egy pár üveg sört a nagyi frigójából – kántálta Rocky. – Szexeltünk. Alig voltam tizenhét éves, Jayce. Te pedig huszonkettı voltál. A család bizalomra méltó tagja. Anya és apa soha nem fog már tudni úgy tekinteni rád. De én sem, ha ez számít egyáltalán. – Jayce némasága pánikot és dühöt váltott ki Rockyból. Rocky remegve tartotta magát, ahelyett, hogy csapkodni vagy püfölni kezdett volna. – Hogy lehetsz ennyire önzı? – Kérdezhetném én is ugyanezt tıled – mondta Jayce, és elindult kifelé. Még egy pillanatra visszafordult. – Ja, és szerinted felnıttél, miközben nem figyeltem? Hát, abban nagyot tévedtél!

12. fejezet Sugar Creek, Vermont Jó ételek, jó italok, jó hangulat. Luke végignézett az élénk tömegen, és a szíve megtelt jóérzéssel, a keze pedig munkával, hisz már az ötödik üveg pezsgıt nyitotta – a ház ajándékaként. Pont az ilyenek miatt akarta annyira eltökélten megvásárolni a Cukorszirup Kunyhót. Imádta a hajtást, hogy olyan

üzletet ápolt, amely inspirálta a jó hangulatot és az alkalmankénti ünnepléseket. Azokat az ünnepléseket, amelyekben a család és a barátok is részt vettek, különleges bónusznak tartotta. Mint amilyen ez a mostani rögtönzött összejövetel is, amely a nagyi és Chloe új kávézójának elsı munkanapját követte. Igaz, még csak délután háromnegyed öt volt, a Kunyhó mégis megtelt vendégekkel. Luke séfje, Anna és a csapata a konyhában ügyködtek, készülve az esti rohamra. A pubban, a kıkandallóban vígan ropogott a tőz, a háttérben dallamos egyvelege hallatszott a rock és klasszikus zenének, ami megteremtette a diszkrét hangulatot a vacsorához. Néhány vendég krékert és sós mogyorót rágcsálva bámulta a kollégiumi focimeccset a bár feletti képernyın. Mások nagy beszélgetésbe mélyedtek. Néhány hölgy a Cupcakeimádók közül egy körasztalnál ülve beszélgetett a különleges cupcakebemutatójukról a Mosse-a-lottában, mialatt az említett kávézó tulajdonosai és alkalmazottai egy közeli ablak bokszába zsúfolódtak be. Az egyik oldalon nagyi, Chloe és Dev ültek, az asztal másik oldalán pedig Ethel, Monica, és a férje, Leó. Amikor Luke és az egyetlen pincérnı, Nell – aki még szolgálatban volt az elkövetkezendı fél órában, hála Connie felmondásának – szétosztották a poharakat az asztalnál ülıknek, Luke felemelte a gyöngyözı pezsgıvel telt poharát, és felkiáltott. – A Moose-a-lottára! – A Moose-a-lottára! – Mindenki ivott egy kortyot a kávézóra, majd folytatták a beszélgetéseket ott, ahol egy pillanatra abbahagyták. – Majd figyelem a bárt – mondta Nell Luke-nak. – Te csak ünnepelj a családoddal. Luke a lányra mosolygott, aki csinos volt, de talán kicsit túl szégyenlıs az ı ízlésének. – Köszi, drága. Én is jövök mindjárt, egy-két percen belül. – Odahúzott az asztalhoz egy széket és leült, amikor érezte, hogy valaki bokán rúgja. – Oda ne menj – figyelmeztette Chloe Luke-ot, amikor Nell elsietett a bár irányába. – Még egy pincérnıt már nem veszíthetsz el. A nagyi olyan sandán nézett Luke-ra, mint valami lökött tökfilkóra.

– Senki nem mondta még neked, milyen rossz üzlet, ha az ember az alkalmazottaival járja a matractáncot? Matractánc? – Dehogynem – mondta Dev. – Én. – Idınként hallgathatnál a nagytestvérre, Luke – jegyezte meg Monica. – A pokol tüze semmi egy nı megvetéséhez képest – kontrázott Leó. – Szerintem felvehetnénk Connie-t hozzánk, a Moose-alottába – fordult nagyi Chloéhoz. A hír, hogy Connie és Lizzie is lapátra tette Luke-ot, a szerencsétlen dupla pech híre, pillanatok alatt futótőzként terjedt el a kisvárosban. – Én mindig is kedveltem azt a lányt – szólalt meg Ethel. – Ügyes és gyors. Meg jó természető is. – Én azért remélem, hogy Connie visszajön a Kunyhóba, ha lehiggadt – jegyezte meg Luke. – Akkor meg miért tetted ki a Kisegítıt Keresünk táblát? – kérdezte Dev. – Azért, mert Marla elment még múlt héten, és ha Connie sem jön vissza, akkor ez azt jelenti, kettıvel kevesebb felszolgálónk lesz. Nell nagyon édes, de az utóbbi idıben kissé megbízhatatlan lett, Sadie pedig tegnap jelentette be, hogy terhes, szóval… – Sadie Thompson terhes? – kérdezte csodálkozva Monica. Luke ledöbbent a nı meglepett arckifejezésén. Luke gyilkos pillantások kereszttüzébe került hirtelen a bokszban. Hát, ebbe jól beletrafáltál, Monroe. Nyílt titok volt, hogy Monica és Leó hónapok óta a gyerekprojekten dolgoznak. Mindeddig nem sok sikerrel, és a pletykák szerint ezt a sikertelenséget a házasságuk is megsínylette. – Jaj… hát, igen – mondta Luke. – Sajnálom. Azt hittem, mindenki tudja. – Nem mindenki – jegyezte meg Leó.

– Nagyon örülök Sadie és Paul sikerének – mondta Monica. – Épphogy csak összeházasodtak, és már útban is a gyerek. Biztosan határtalan az örömük. – Szerintem inkább sokkhatásként élték meg – jegyezte meg Luke. – Az egy… Valaki megint csak bokán rúgta. Leó szigorú tekintettel ránézett. – Véletlen volt – szólt Monica, és beletúrt tüskésen rövidre vágott hajába. – Hah. – Valami erısebbre van most szükségem – mondta Leó, és félretolta a pezsgıspoharát. – Még valaki? – Nekem jöhet egy Blue Hawaii – emelte fel a kezét nagyi. – Nell nem tud olyat keverni, nagyi – mondta Luke. – Akkor viszont kérek egy pohár Chardonnayt. Köszi, Leó. És fejezd be a homlokráncolást, Dev Monroe. Vincent odafigyel a gyógyszerezésemre. Köszönöm, jól vagyok. Vince Redding az Oslow Általános Delikát tulajdonosa, egyben a nagyi elkötelezett régi barátja. Ha a szakállas öregfiúnak összejön, akkor ı meg a nagyi (mindketten özvegyek) több mint barátok lehetnek, ötlött az eszébe Luke-nak, ami jónak, de egyúttal furának is hatott egyszerre. Dev, aki még nem nézte el teljesen Vince-nek, hogy eltitkolta elıle a nagyi szívproblémáit, ismét csak a homlokát ráncolta, amit most épp Luke-ra összpontosított. – Az alkalmazotti helyzettel kapcsolatban… – Megbeszélhetnénk ezt késıbb? – kérdezte Luke, követve Monica tekintetét a bár irányába, ahol Leó épp Nellre mosolygott. Ó, te jó szagú ég! – Ez most itt a Moose-a-lotta nagy pillanata – igyekezett pozitívabb irányba terelni a dolgokat Luke. – Hadd mondjam el, hogy az volt életem eddigi legjobb Mocha Lattéja, amit ott ittam. Varázslatosra sikerült keverned, Monica. – Az csak a Café Latte gép érdeme. Én csak megnyomtam a gombot. – Na, annál azért jóval többet tettél – szólt hozzá Chloe. – Te is és

Ethel is fantasztikusak voltatok egész nap. – Nem lehetek elég hálás nektek, hölgyek, hogy beugrottatok kisegíteni minket, amíg nem tudjuk pontosan, mennyi segítıre lesz szükségünk – mondta nagyi. – Meg hogy mennyit tudunk majd ráfordítani a bérezésre – tette hozzá Chloe. – Habár, ha a mai napot elırejelzésnek vehetjük… – mondta ezer wattos mosollyal. – El sem akarom hinni, mennyi ember jött el, és mennyien fogadták meg, hogy mindenképp betérnek még máskor is! – Én viszont igen – mondta Dev. – Soha nem is kételkedtem benne. – Én sem – tette hozzá a nagyi is. – De azért betudom ezt annak is, hogy jó néhány gyanútlan járókelıt is sikerült becsalogatnom a szarvasos bohóckodással. – Imádni való voltál – mondta mosolyogva Chloe. – Abban is biztos vagyok – tette hozzá –, hogy Millie Szarvas igazán hatékony marketingeszköz. Viszont, hogy a legnagyobb hatást váltsuk ki vele, meg kellene tartanunk a különleges alkalmakra a szerepeltetését. – Úgy van! – tette hozzá Monica is. – Annál is különlegesebbé teszi Millie-t. Olyan lesz, akár egy visszavonult celeb. – Értem ám, amit mondotok – jegyezte meg nagyi. – Ha pedig már a különleges alkalmaknál tartunk, volna egy ötletem, ami hasznára válhatna a Moose-a-lottának és a Cupcakeimádók pavilonjának a Kísérteties Látványosságok idején. A hölgyek a pezsgıjüket kortyolták, miközben nagyi grandiózus elıadásba lendült. – Beszélhetnénk egy percre, Dev? – ragadta meg az alkalmat Luke. – Mindjárt visszajövök – mondta Dev, és gyengéd csókot lehelt Chloe arcára. A sötét hajú szépség felmosolygott Devre, ami furán megdobogtatta Luke szívét is. Nık százai mosolyogtak rá állandóan, de az nem volt ehhez fogható. Nem tudta pontosan megmagyarázni a különbséget, de leginkább a nap–hold különbséghez hasonlíthatta. Ha. Egy dologban azonban biztos volt: nagyon kedvelte Chloét. A lány

ıszintén és mélyen szerette a bátyját, minden hibájával együtt. Nem pedig a bankszámlája, vagy azok miatt, amit érte tehetett. Hiába volt Dev csodás ésszel megáldva, sikerült elég ostobán, balfék módra kiválasztani a nıket magának az évek során. Ez fıként és leginkább a volt feleségéhez főzıdı viszonyán látszott meg – nem mintha bárki is felhozta volna Janna esetét a családban. Ha már ballépésekrıl van szó. – A személyzeti problémákról akarsz beszélni? – kérdezte Dev, amikor becsukták maguk mögött az irodaajtót. – Nem. A húgunkról van szó. Nash hívott az elıbb. – Nekem is küldött egy üzenetet, egy órája. – Tehát akkor tudod, hogy Nash New Yorkba repült, hogy hazahozza ıt. – Tudom. – De miért nem Tashával együtt repül vissza? Felhívtam Rockyt és hagytam neki üzenetet is, de nem hívott vissza, csak annyit írt: Az ügylet megköttetett. New York szívás. Jövök haza – mondta Luke, és lehuppant az egyik székbe. – Utálom az SMS-ezést. – Meg az e-mailezést is – nyomott el egy ferde mosolyt Dev. – Valahogy jobban kedvelem a telefonbeszélgetéseket. – Luke-ot évek óta mindenki technológia-ellenesnek tartotta. Nem mintha annyira ellene lett volna a változásoknak. Csak arról volt szó, hogy a technológia komoly kihívást jelentett a számára, ami kockára tette a türelmét. – Ha számít valamit – mondta Dev –, Rocky nem válaszolt az én hívásomra sem, és az SMS is hasonló volt a tiédhez, habár én kaptam némi háttérinformációt a dologról Jaycetıl. Luke végighallgatta, amint Jayce beszámol neki a kiadónál történt konfliktusról, ami miatt Tasha keddig marad még New Yorkban. Amikor Dev rátért Jayce hazaköltözésére, Luke úgy tett, mint aki nagyon meglepıdik, csak hogy ki ne adja Chloét. – Amikor Rocky megemlítette, hogy még ma haza akar jönni – folytatta Dev –, Jayce elmondta neki, hogy hazaköltözik és felajánlotta, hogy hazafuvarozza ıt kocsival Sugar Creekbe.

– Hadd találjam ki – szólt Luke. – Rocky teljesen kiakadt ezen, és az egész hatalmas veszekedésbe torkollott köztük. Karjait a térdén keresztezve, Dev elırébb hajolt, és felhúzott szemöldökkel nézett Luke-ra. – Egyszer azt mondtad, sejted, mi lehet az oka a kettejük közt lévı feszültségnek. – Nem az én dolgom elmondani – mondta Luke, és most már teljesen biztos volt ebben. – Valaki pedig elmondhatná. Nem szeretném az elkövetkezı éveimet azzal tölteni, hogy békebíróként állok a kishúgom és a legjobb barátom között, az összes társasági meg családi összejövetel alkalmával. Bármi is legyen az, nem lehet ennyire gáz. Luke elnyomott egy horkantást. Történetesen a dolog nagyon is gáz volt. Képtelen volt eldönteni, melyik volt rosszabb, maga a rosszul idızített zőr, vagy pedig Rocky és Jayce éveken át tartó hallgatása. Dev, aki annyira nagyra tartotta a lojalitást és a becsületet, úgy fogná fel ezt az egészet, mint egy hatalmas árulást. A szüleik is teljesen kiakadnának rajta, és nagyon fájna nekik. A pokolba is, Luke is legalább annyira ki volt akadva, meg dühös volt Jaycere, akivel majd négyszemközt elbeszélget errıl, ha már így kiderült a dolog. Azt viszont nem ígérhette, hogy nem fognak elszabadulni az indulatai, ha meglátja a pasit. Akárhonnan is nézzük a dolgot, ez kezd egyre durvábbá válni. Mindennek ellenére, Luke szerette volna rávenni Rockyt, hogy ha hazajön, gyónja meg a dolgot Devnek. Azon nyomban. Tisztuljon a levegı, és mindenki lépjen végre tovább, a mindenit neki! – Bármit is akarsz tenni, ne légy túl kemény Rockyval emiatt – kérte Devlint. – Nagyon aggódom miatta. Kijutott neki eléggé a balszerencsébıl az elmúlt években. Próbál keménynek mutatkozni, de ı is csak emberbıl van. Kinéztem a Vörös Lóheréhez ma délelıtt, a Moose-a-lotta megnyitó után, és… hát, nem is tudom, Dev. Biztos vagy te abban, hogy a felújítások képesek lesznek megmenteni Rocky üzletét? – A mai gazdasági helyzetben minden kisvállalkozásnak nagyon

szarul mennek a dolgai – mondta Dev váll rándítva. – Abban viszont biztos vagyok, hogy a felújítások megmentik Rocky otthonát. Ami már megérte a befektetést. Imádja azt az ingatlant, ami az utóbbi idıben már kezdett szétesni és a fejére dılni. – Elıbbre veszed az érzelmeket az üzletnél? – csodálkozott Luke. – Mi történt? Na, nem mintha bántana egy cseppet is ez a változás. – Fogalmazzunk úgy, hogy jó leckét kaptam abból, mik az igazán fontos dolgok. – Csak nem Chloe hatására? – Részben igen. Luke érezte, hogy gyenge pontra tapintott a bátyjánál. Megérzett valami érzelemingadozást Dev hangulatában. Valami aggasztotta, Rocky és Jayce dolgán kívül is. – Akarsz róla beszélni? – Bárcsak tudnék. Én… Valaki kopogott az ajtón. – Igen – szólt kissé rosszallóan Luke. Egy nı kukucskált be az ajtón – piszkosszıke haja fátyolként takarta arca nagy részét. – Én csak… Ó, pardon. Sajnálom, nem tudtam, hogy… Azt mondták, az irodában talállak – mondta Luke-nak. – Nem tudtam, hogy… – Már épp menni készültem, Rachel – szólt Dev. – Már át is adtam ıt neked. Luke a bátyja után nézett, ahogy az kilépett az ajtón, és úgy érezte, a beszélgetésük pont egy kritikus pontnál szakadt meg. Nem tudott mást, mint ellenszenvet érezni a betolakodó iránt. És ki más lenne az, ha nem Rachel Lacey? Vajon mit akarhat tıle ez az alázatos óvodai asszisztens? – Kell hozzá beadnom valamit? – Tessék? – nézett értetlenül Luke, és a hajába túrt. A gondolatai még mindig a bátyjával történt beszélgetésen kattogtak. – A kiírás az ablakban – mondta kedves hangon Rachel. – A Kisegítıt felveszünk. Szeretnék jelentkezni. Jó leckét kapott abból, mik az igazán fontos dolgok? Van ennek

vajon bármi köze ahhoz, hogy Dev állandó vitában volt az apjukkal az áruházi felújítást illetıen? A szüleik Floridába költöztek, viszont Dev napi telefonkapcsolatban állt az öreggel, nyilván az áruház ügyei miatt. Rachel köhintett egyet. Luke félrehessegette a gondolatait, és megpróbált az egérszerő lányra figyelni, aki valahogy elnyerte az unokafivére vonzalmát. – Bocs, Rachel. Mit is kérdeztél? – Ki van rakva a Kisegítıt felveszünk tábla az ablakban. Szeretnék rá jelentkezni. – Munkára? – Na, ez már felkeltette Luke figyelmét. – Nem teljes állásban vagy a Cukor Oviban? – Gretchen lecsökkentette az óraszámomat. Van valami, amit be kell adnom hozzá? – Semmi hivatalos. Dolgoztál már korábban felszolgálóként? – Nem. – Dolgoztál már valaha étteremben, vagy bárban, bármilyen beosztásban? – Nem. Viszont gyorsan tanulok. Luke szerint elég slampos is volt a lány. A haja tiszta volt, de nem volt benne élet, a piszkosszıke tincsek belehullottak az arcába, eltakarva ezzel az arckifejezését. Az sem sokat segített, hogy egyfolytában a cipıjét vagy a padlót bámulta. Amennyit Luke láthatott belıle, még egy kis sminket sem viselt. Rockynál elment ez a fajta naturalizmus, de hát Rocky káprázatosan szép volt, alapból is. Hozzá képest Rachel, hát… inkább egyszerőnek mondható. Ami az alakját illeti… Volt neki egyáltalán? Nehéz lenne megmondani. Úgy tőnt, a gardróbja nem tartalmazott mást, csak zsákruhát – Chloe elnevezése szerint. Formátlan ruhák, amelyek Rachel térde alá vagy pedig a bokájáig értek. Kedvelni látszott a lapos talpú szvetter csizmákat is. Rachel Laceyben nem volt egy darabka szexi részlet sem, és lám, tessék, Sam mégis mennyire odavolt érte, már hónapok óta. Luke nem volt elbővölve tıle. Viszont megérzett a lányban

valami kétségbeesést. Egy nı, aki támogatásra szorul. A francba. – Oké, próbáljuk meg. Két hét próbaidıre felveszlek – mondta Luke. – Ez tisztességes ajánlatnak hangzik. Nem egészen az volt, de Luke-nak feltétlenül szüksége volt egy megbízható csapatra. Fıként, hogy közeledett a Kísérteties Látványosságok ideje, és a téli szezon is már itt kopogtat lassan, amely a legnagyobb turistaidénynek számít Sugar Creekben. – Magadnak kell beszerezned az alap ruházatot – fekete nadrágot, fehér felsıvel. Én adom hozzá a Cukorszirup Kunyhós egyenkötényt. – Mikor kezdhetnék? – kérdezte Rachel, mintha az asztalon heverı tőzıgéphez beszélne. – Mondhatnám, hogy ma este – mondta Luke. – Viszont randid lesz Sammel. – Lemondhatnám. – Jaj, az istenért, ne tedd! – Sam megölné ezért. A Cupcakeimádók társasága is a fejét venné emiatt. Halálra vernék a cupcakesütıikkel. – Mit szólnál egy hétfıi kezdéshez? – kérdezte Luke vállat vonva. – Ha még utána is érdekel a dolog, majd átbeszéljük a további beosztást. – Déltıl ötig dolgozom a Sugar Oviban, tehát elıtte vagy utána tudnék jönni. – A tizenegy óra megfelelne? Nem fog olyan sokáig tartani. Rachel rábólintott. – Van még valami tudnivaló? Vagy kitöltendı? – kérdezte Luke-tól. – Nem. Rendben is lennénk akkor – mondta Luke, és az órájára pillantott. – Menned kellene, mert Sam fél hétre foglalt asztalt. Nem maradt túl sok idıd hazamenni és szépen felöltözni. Rachel elvörösödve nézett végig a ruháján. Uh, basszus. Lehet, hogy már eleve szépen volt felöltözve? A francba! – Köszönöm a lehetıséget, Luke. Igazán méltányolom – szólt

Rachel, felugorva a székbıl, és közben majdnem átesett a saját csizmába bújtatott lábain, ahogy megpróbált minél elıbb kívül kerülni a kis irodán. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, Luke a homlokára csapott a tenyerével. Most már ı is látni vélte a leborult tálcák és törött tányérok cserepeinek tömkelegét. Legalább nem akar majd matractáncot járni a legújabb alkalmazottjával. Csak figyelj, Monroe. Lehet, hogy seperc alatt még Connie felszolgálói tudományát is lekörözi majd. Ez esetben, Rachel Lacey maga lenne a legnagyobb áldás, slampos álruhába bújtatva.

13. fejezet – Jövök neked eggyel, Nash. – Nem tartozol nekem semmivel, Rocky. Erre való a család. Az érzelmi tornádó, amely Rocky lelkében kavargott az elmúlt órákban, csúcsfokozatba kapcsolt – nagyon durván. A család említése, most, hogy Nashsel már hazai pályán landoltak, mintha a gerincét roppantotta volna meg. Nash egyike volt a sok unokatestvérnek, aki a környéken élt, sıt egyike volt azoknak, akik Rocky szívéhez legközelebb álltak. Vajon kevesebbre tartaná ıt, ha megtudná a régen magába temetett titkot? Kiszökött az egyik barátnıjének házából a tizenhetedik születésnapjának éjjelén, és bemászott Jayce hálószobájának ablakán, egyenként ledobva a ruháit, és… Ó, teremtı. Ő maga volt a felbujtó. Nem is Nash véleménye aggasztotta volna. Hanem az, hogy mit gondolnának a nagynénjei és nagybátyjai. Mit szólna a nagyi? Rochelle Leigh Monroe: A lotyó. Didergés. Rocky csak arra koncentrált, hogy túlélje az elıre borítékolható hatalmas balhét Devvel és a szüleivel, így nem kalkulált a szőkebb-tágabb rokoni kapcsolataival.

Mintha csak megérezte volna Rocky növekvı feszültségét, Nash gyengéden átkarolta a vállát, ahogy végiggurította Rocky bıröndjét a Starlight Field leszállópályáján. – Bárcsak megosztanád velem, ami ennyire rág téged belülrıl – mondta Nash. – Meg kell mondjam, szörnyő volt számomra, ahogy a teljes New York–Sugar Creek útvonalon némán dühöngtél és emésztetted magad valamin. – Te? Privát gépek és léghajók charter pilótája? A rendkívüli pókerjátékos? Téged zavart? Nem is gondoltam volna. – Ja, hát én is szolgálhatok meglepetésekkel néha. – Nem vagy egyedül ezzel – válaszolta Rocky. Igaz, átkozta Jayce-t, amiért feje tetejére állította a saját kis világát azzal, hogy elıállt az eszement hírével. A férfi, aki kifizette a teljes hotelszámláját, és még egy borítékot is hagyott Rockynak a portán távozáskor. Egy borítékot, amelyben kétszáz dollár és egy cetli volt rövid üzenettel. Majd késıbb megadod. Bármennyire is haragudott rá Jayce, tisztában volt vele, hogy szüksége lesz készpénzre a reptérre menet. Rocky csak a feltétlen szükséges dolgokra költött belıle, és úgy döntött, visszaadja Jaycenek az utolsó fillérig másnap reggel, akár tetszik neki, akár nem. Az éjjel viszont szükséges lesz kicsit kiszellıztetni a fejét. – Akarod, hogy hazavigyelek? – kérdezte Nash. – Ott áll a Jeepem. – Viszont nincs jogosítványod. Ellopták, emlékszel? Hogy is felejthette volna el? – Egészen biztos vagyok abban, hogy meg tudok tenni egy tizenöt perces utat anélkül, hogy leintsenek. – Nem csak arról van szó – mondta Nash, és aggodalommal teli pillantást vetett Rocky felé. – Teljesen el vagy kavarodva. – Jól vagyok. – Hazudós. – Oké. Rendben leszek – mondta Rocky, és magába szippantotta a fagyos, friss levegıt, szemügyre véve a környezı hegyvonulat

sziluettjét és a távoli kifutópálya békés csendjét. Sajnos találkozása a természettel most nem hozott azonnali lelki megnyugvást. Megkerülve a Jeepjét, Rocky benyúlt az elülsı lökhárító alá, és kioldotta a kis mágneses dobozt, amelyben a pótkulcsa volt. Az eredeti kulcsa, a házának kulcsaival, sportszertároló kulcsokkal, öltözıszekrénykulcsokkal, és még egyéb más szükséges holmijával együtt az ellopott táskájában volt, ami most, minden valószínőség szerint, valamelyik New York-i szeméttároló alján leledzett. Az újra beszerzendık listája, sajnos, elég hosszú volt – hogy a fene essen a tolvajba. Rocky alaposan felbıszülve kinyitotta a Jeep ajtaját, Nash pedig bedobta a hátsó ülésre a csomagját. Még mielıtt ismét felajánlotta volna a hazafuvarozást, Rocky gyorsan megpuszilta nagylelkő unokafivérének borostás, macsó képét. – Köszi, hogy értem jöttél és kimentettél, Nash. – Akkor most lapát, mi? Jól van. Már eleget kíváncsiskodtam. Azonkívül semmiség az egész, Rocky. Nem kell hálálkodnod érte. Bármikor, máskor is – mondta Nash szívdöglesztı ferde mosolyával, ahogy Rocky beült a kormány mögé. – Holnap találkozunk a nagyinál. Rocky gyomra csomóba rándult ettıl is. A szokásos vasárnapi vacsora Daisy Monroe házában. Családi hagyomány. Nem minden családtagnak sikerült megjelennie vasárnaponként, nem úgy, mint Rockynak. Nagyon ritkán hagyott ki akár csak egy alkalmat is. – Biztosan – hazudta. Egyáltalán nem érezte, hogy szembe tudna nézi bármelyik családtagjával, aki holnap felbukkan ott. Majd meglátja, hogy érzi magát másnap. Azon is múlik, hogy vajon Jayce egyenest Devhez rohant-e, miután begördült Sugar Creekbe. Nagyon is Jaycere vallana, ha legelıször megpróbálná tisztázni a dolgokat a legrégibb és legjobb barátjával, még mielıtt belevágna életének ebbe az új fejezetébe. Azért költözött csak el, hogy ne kelljen Dev arcába hazudnia napról napra. Rocky viszont pontosan ezt tette. Francba!

– Ha esetleg késıbb mégis beszélgetni szeretnél – mondta Nash, és benyúlt az ablakon, megszorítva Rocky karját –, csak kiálts. – Rendben – mondta Rocky félig elmosolyodva, és beindította a járgányát. Tíz perccel késıbb, úgy ötpercnyire az otthonától, Rocky hirtelen szaggatott szirénázást hallott. A visszapillantó tükörbe nézve meglátta a villogó piros fényt a fekete-fehér járırkocsin. Ez most komoly? A Sugar Creek Police csak ritkán járırözött ezeken a félreesı utakon. A rohadt szerencsétlen mindenségét neki! Rocky bosszankodva félreállt a Jeeppel, és a táskája után nyúlt. Ó, hát persze. Ellopták. Az engedélyével együtt. A fenébe is. Valaki bekopogott az ablakon. Billy Burke. Randall Burke, a drágalátos városi polgármester fia, aki történetesen technikailag a mostohafia Tashának. Ami elég durva, hiszen Billy két évvel idısebb Tashánál. Bármikor, amikor Rocky meglátta ıket együtt, bıre libabırös lett, fıleg, miután Chloe elmesélte a vele megesett történetet. Az összes rendır közül, akik a Sugar Creek rendırırs fizetési listáján voltak, miért pont ennek kellett idejönnie, aki amúgy is ellenszenvvel viseltetik a Monroek iránt? Másrészrıl érthetı volt az ellenszenv, figyelembe véve az évtizedek óta folyó viszálykodást a Monroek és a Burke-ök között. – Jó estét, Billy. – Igyekezett a legkedvesebb arcát mutatni Rocky, miközben letekerte az ablakot. Billy zseblámpájával az arcába világított, majd a kitőzıre az egyenruháján. Szolgálatban. Hát persze. – Elnézést, Burke seriffhelyettes, de mi a probléma? – Biztosra vette, hogy nem lépte át a sebességkorlátot. – Nem világít az egyik hátsó lámpája. – Az nem lehet. – Nem akar kiszállni, és megnézni maga is? De, nagyon akarta! Helyette inkább ülve marad a kocsiban. A múlt hónapban Billy molesztálni próbálta Chloét, miután leintette ıket a nagyival gyorshajtásért az autópályán. A nagyi rácsapott a kezére a

táskájával, miután illetlenül ért hozzá Chloéhoz, aminek az lett a vége, hogy a nagyit is és Chloét is elıállították. Mondjuk, Rockyval soha nem mert kezdeni, de hát ki tudja. Figyelembe véve, hogy kies területen voltak, és egyedül… – Elhiszem magának, biztos úr. Billy elvigyorodott. – Forgalmi engedélyt és vezetıi igazolványt kérek. Ördög és pokol. Rocky növekvı bosszússággal elıvette a forgalmit a napellenzı mögül, és kiadta Billynek, aki még mindig az arcába világított azzal az átkozott zseblámpával. – A jogosítványomat ellopták New Yorkban. – Életszerőnek hangzik. – Csak hívd fel a mostohaanyádat, és kérdezd meg tıle – sziszegte Rocky. – Vagy ellenırizd le a New York-i rendırségnél. Van róla jegyzıkönyv is. – Elhiszem – mondta Billy, és elırántott egy jegyzettömböt meg tollat a farzsebébıl. – Kiégett hátsó lámpa, és jogosítvány nélküli vezetés. – Ó, hagyjuk már ezt. Most komolyan. Ez nem az én hibám, ha azt… – Megkérhetted volna az egyik ismerısöd vagy barátod, hogy fuvarozzon haza – mondta a fakabát, és tovább körmölt a noteszében. – Elég lett volna egy figyelmeztetés is – mondta Rocky, és összehúzott szemmel figyelte a menyétarcú rohadékot. – Nehogy már azt hidd, hogy azért, mert egy Monroe vagy, bármit büntetlenül megtehetsz. Figyelj oda jobban, Rocky, én is figyelni fogok – mondta, és kezébe nyomta a büntetıcédulát. – Na, elég lesz ez figyelmeztetésként? Rocky úgy ledöbbent, hogy köpni-nyelni sem tudott hirtelen, amikor a férfi a kalapjához érintve a kezét köszönésképp, hozzátette, vezessen óvatosan, és visszament a járırkocsihoz. Szemét. – Isten hozott itthon, Rocky – mormogta magában. *** – Szánalmas.

– Gyötrelmes. Luke odanézett, amerre a Brodyk. Sam és Rachel a pub legromantikusabb bokszában ülve, kínos csendben, némán ették az ételt és itták az italukat. Luke igyekezett nem figyelni a katasztrofálisra sikeredett randi fejleményeit, de volt valami szerencsétlenséget megelızı vibrálás a levegıben. Ezért inkább Adam és Kane nyújtogatták a nyakukat a szokásos helyükön ülve a bárpult túlsó végében, míg Luke idınként lopva odapislantott, Nell és Janie egy-egy italának kitöltése közben. – Ki kellene mentened ıt, haver – mondta Kane Luke-nak. – Sam felnıtt férfi. A tengerészgyalogságnál szolgált. Tud magára figyelni. – Nem, kezd szétesni – mondta Adam is, a fejét ingatva. – Még nézni is fájdalmas – mondta Kane, majd elfordulva a csap felé bökött. – Kérek még egy sört. Luke eleget tett a kérésnek, de csak rosszalló tekintetet kapott érte. – Hogy hagyhatod az unokafivéredet ilyen pácban? – kérdezte Kane. Luke kiszolgálta ıt egy korsó habos sörrel. – Mégis mit akartok, mit csináljak vele? Odacsúsztassak talán egy szalvétát, néhány csábítási trükköt ráfirkantva, vagy mi? – Még az sem lenne rossz. – Sajnálom Samet – mondta Adam. – Nehéz a nıkkel. Luke majdnem biztos volt benne, hogy Adam Rockyra gondol. Rockynak sikerült jól felkavarnia Adam érzéseit. Ennyit az egyszerő „barátság juttatásokkal” csomagról. Eszébe jutottak a saját kapcsolatai, vagy annak hiánya, és ennek kapcsán Luke újragondolta a saját randiszokásait. – Nem is értem, Sam mit lát ebben a Rachelben. – Nagyon aranyos – mondta Adam. – Ja, a maga félénk és szégyenlıs módján – jegyezte meg Luke. – Jól tud bánni a gyerekekkel – mondta Kane. – Iszonyú nehéz lehet Samnek egyedül nevelnie Bent és Minát. Nem fekhet össze csak úgy akármelyik nıvel. Kell, hogy legyen a nıben anyai ösztön.

– Értem, amit mondasz – mondta Luke. – Én is szeretném, ha a fiatal unokaöcsémnek és unokahúgomnak egy kedves, nagylelkő mostohaanyja lehetne. A jó ég tudja csak, mennyire hiányozhat nekik az anyai szeretet és törıdés. És igaz, úgy gondolom én is, hogy Rachel jó pótanyja lenne a gyerekeknek. Viszont mindenben passzolniuk kell ahhoz Sammel. – Mármint az ágyban, úgy gondolod? – érdeklıdött Kane. – Közelít a negyvenhez, de még nem kellene temetni. Neki is megvannak a maga igényei, nyilván. Mindenesetre már egy jó ideje eszi ı is a cölibátus keserő kenyerét – jegyezte meg Luke, miközben kinyitott egy üveg Merlot-t. – El sem tudom képzelni, milyen lehet. – Azért, mert te még nem szerettél úgy nıt életedben, ahogy Sam Paulát szerette – mondta Adam. – Sok nıt szerettem már. – De nem úgy. Luke nem vitatkozott ezen, de ahogy kitöltötte a két pohár bort, nem tudta nem észrevenni Adam testbeszédét. Vajon Adam is hasonló szerelmet érzett Rocky iránt, mint amilyet Sam a felesége iránt érzett? Luke valahogy nem látta bennük az igazi-nagy-szerelem jeleit. Bár nem ismerte olyan nagyon sem Rocky, sem Adam érzelmeit a másik iránt. A pokolba is, Adam nem is tudhatta, hogy Luke tud a titkos kapcsolatukról. Rocky bizalmába avatta Luke-ot és bevallotta neki, de Luke, az igazat megvallva, nem sokat gondolkozott ezen a titkos kis viszonyon. Ha azzal foglalkozott volna, hogy a fıiskolai barátja egy laza „csak szex” kapcsolatot ápol a húgával, akkor nehezen tudott volna túllépni rajta. Másrészrıl viszont, ha Rocky és Adam bármikor egy komoly kapcsolatot akarnának kialakítani, Luke teljes mellszélességgel támogatná azt. Adam nagyszerő ember. A legjobb sógorjelölt. Luke abban viszont már nem volt annyira biztos, ugyanezt tudná-e elmondani Jayce-rıl. – Menni készülnek. – Vége a show-mősornak. – Hát ez nem Sam estéje.

Luke pocsékul érezte magát a Brodyk megjegyzéseit hallgatva. Ő a bárpult másik végénél állt, kitöltötte Nell italrendeléseit, és vezette a számlákat. Azonkívül teljesen lefoglalták a saját gondolatai. Mennyi idı telhetett el? Öt perc? Hét? Sam és Rachel már mennek is? Ettek egyáltalán desszertet? – Az év legrövidebb vacsorarandevúja – jegyezte meg Kane. Adam csak a fejét ingatta, miközben a sörét kortyolta. – Sajnálom Samet. Mint ahogy Luke is rettentıen sajnálta. A francba is. Eszébe jutott, hogy Sam milyen jó lélek. Felötlött benne mindaz, amit az életében tett, sıt mindaz, amit érte, Luke-ért tett. Visszagondolt arra, mennyire szerette Sam Paulát, és milyen mélyen és sokáig gyászolta, amikor meghalt. Eszébe jutott a két kicsi, Mina és Ben. Rachel biztos nagyon jól bánna velük. – Segítenem kellett volna neki. – Nem mondod, Sherlock! – szólt Kane. – Holnap is van nap – mondta Adam. Új nap, új lehetıség, hogy a jó ügy érdekében használja a tapasztalatát. Luke jól ismerte Samet. Rachelt már nem annyira. Viszont Luke jól ismerte a nıket, és tudta, hogyan kell ágyba csábítani ıket. A holnapot arra szánja, hogy kipróbálja, milyen jó a közvetítésben. Miért is ne? Csak mert Luke, Adam és Rocky szerelmi élete egy siralmas nagy fekete lyuk, Sam miért ne nyerhetné meg a romantikus aranyat? Luke mosolyogva teletöltötte a Brodyk korsóját, és magának is kitöltött egy sört. – A második esélyekre!

14. fejezet Életkörülményeinek nem túl szerencsés alakulása, beleértve az átkozott összefutást Billy Burke-kel, gyötrelmes éjszakát okozott Rockynak. Az éjszaka legnagyobb részében a sötétbe bámult, és rettegett Dev telefonhívásától.

Most látogatott meg Jayce… Jayce most hívott… Mégis mi a pokol járt a fejedben?… De hiába várta a hívást. Sem az éjszaka közepén, sem hajnalban. De egyszer csak úgyis megtörténik. Jayce úgyis mindent elmond majd. Minden egyes pillanatban, amikor Rockynak eszébe jutott a csúfos vég, megugrott a pulzusa. A fejfájás és a rosszkedv elrontani látszott az egész napját, ezért úgy kezdte a reggelt, mint szokásosan, egy pohár narancslével és négy mérföld futással a Pioneer ösvényen. Sajnos azonban ez sem hozta meg a várt nyugalmat. Fura, már ha csak a csodás környezetet nézzük. Tegnap még a nagyváros nyüzsgı zajára ébredt… meg Jayce egyenletes szívdobbanásaira. Bosszantó volt, nyugtalanító. Mégis üdítıleg hatott. A mai nap egy lágy susogással érkezett. A megszokott módon. Az egyedüli zajt a szobájában a mennyezeti ventilátor suhogása csapta. Nem volt más szívdobbanás, csak a sajátja. A saját ágyában ébredni máskor komfortérzést adott, viszont még soha nem érezte magát ennyire nyugtalannak, mint most. Meg magányosnak. Bármennyire is dühös volt Jaycere, hiányzott a férfi. Most is, ahogy az erdın futott keresztül, amit normál esetben imádott, a gondolatai a karizmatikus Adonisszal való Central parki sétára irányultak. Nem kellett visszamennie oda, elég lett volna visszaforgatni az idı kerekét. Nem. Inkább megállítani az idıt. Csak arra az egy napra és éjszakára. A könnyed beszélgetésre, a kellemes hangulatra, ıszinte mosolyokra és kacagásra. Az izzó szexre. Az a nap képviselte azt az életet, amelyet elképzelt magának Jayceszel a legvadabb álmaiban. Milyen gonosz a sors, hogy levágta neki annak az álomnak egy kis szeletét, csak hogy rögtön utána el is szakítsa tıle. Rocky egész éjszaka ide-oda forgolódott és hánykolódott, és igyekezett a

körülményeket a saját javára fordítani. Talán a család nem is bánja majd, hogy Jayce volt az elsı szeretıje. Az is lehet, hogy csak legyintenek majd a kiskorú megrontása dologra. Talán félresöprik a tizenhárom évnyi hazugságot. Ja, és a nap is talán majd nyugaton kel fel. Függetlenül attól, milyen keményen igyekezett, Rocky nagyon félt, mi lesz, ha családja megtudja, hazudott nekik ennyi éven át. Nem tudta elfogadni azt a „talán”-t, mert csakis talán lehet, hogy valaha neki és Jaycenek alkalmuk lesz normál, stabil kapcsolatot kialakítani egymással. Szerelmi kapcsolatot, amely házassághoz és babavállaláshoz vezet. Nem mintha most rögtön akart volna házasságot és gyerekeket. Túlságosan is lefoglalta saját álmának feltámasztása. Az is jelentıs energiáját felemésztette, hogy biztosítsa, Tasha nem mocskolja be a Cupcakeimádók jó hírnevét, és a klub erıfeszítései sem sérülnek a receptkönyvvel és memoárral kapcsolatos sikerek hajszolása közben. Rocky hirtelen leblokkolt, lehajolt, és kezét a térdén átkulcsolva igyekezett stabilizálni a légzését. Fájó mellkasát dörzsölgette. Nagyon ki volt borulva. Szinte fuldokolt a felelısségek és elvárások árjában. Káosz az egész. Ideje átvenni az irányítást. Az irányítás a kulcsa a megelégedettségnek. A napsugarak áttörtek a vastag lombkoronán, csillapítva a reggeli levegınek a jeges élét. Egy madár csivitelt, a patak pedig a közelben, isten bizony, mintha választ gagyogott volna. A feszültség kezdett kimenni Rocky vállaiból, már a halántéka sem lüktetett annyira. Az elméje még nem volt teljesen tiszta, de legalább volt egy konstruktív gondolata. Irányítás. Sütkérezett a hővös fuvallatban, a napfény felé fordította az arcát, és élvezte a hővös szellıt, a fenyık illatát és a természet hangjait maga körül. Mérlegelte a lehetıségeit. Öt másodperccel késıbb már Jayce hangja csengett a fülében. – Ezt hagytad győlni magadban annyi éven keresztül?

Gyomra összerándult a kétségektıl. Vajon túlreagálta a házassági ajánlatát? Hogy lehetett ennyire érzéketlen lotyó annyi éven át? Ha nem lett volna annyira ellenséges Jayceszel szemben, Dev sem gyanakodott volna. Nem kellett volna izgatnia magát a miértek miatt. Nem akarta volna rávenni Jayce-t, hogy a Vörös Lóherében szálljon meg Rockynál három héttel korábban, hogy felépítsék a hidat a köztük tátongó szakadék felett. Azonkívül bizonyára nem lenne ilyen helyzetben, mint amilyenben most van. A fenébe. Ahelyett, hogy rettegésben kell élnie, találgatnia, vajon Jayce mikor gyón meg mindent Devnek, és a szakításon gyötrıdnie, a saját kezébe fogja venni a dolgokat. Annak ellenére, amit Jayce a búcsúkor sejtetni akart, Rocky képes volt éretten dönteni a saját életérıl. Óvatosnak óvatos volt, igen. Ideges is. De legyen átkozott, ha engedi, hogy Jayce ossza a lapokat az ı életével kapcsolatban. Az adrenalinlökettıl felélénkülve elıvette a telefonját, és belevágott a dolgok közepébe. *** Devnek húsz percébe telt, amíg kiért a Vörös Lóheréhez. Ezalatt Rockynak húsz perce maradt, hogy átgondolja a történetét, kiválassza a megfelelı szavakat, amelyeket majd használ, és gyakorolja, milyen hangnemben beszéljen. Húsz perc, hogy elveszítse a hidegvérét. Rocky mosolyt erıltetett az arcára, amikor bátyja Mosse-alotta emblémás papírzacskóval a kezében átlépte a küszöbét. – Kávét ígértél – mondta mosolyogva. – Gondoltam, hozok egypár reggeli süteményt. Chloe készítette. Almás – tette még hozzá. Rocky beljebb tessékelte Devet, majd gyengéden a konyhába irányította. Jesszus, ı is legalább annyira feszült, mint amennyire Rocky. Habár ez a kinézetérıl nem volt észrevehetı. Megszokott lezser öltözetében magabiztosságot, higgadtságot sugárzott. Az apjukon kívül mindig Dev volt a család tartóoszlopa.

– Mi az, ami miatt látni akartál? – kérdezte, rögtön rátérve a lényegre, mialatt Rocky tányérokat vett elı, és kitöltött mindkettıjüknek egy bögre banán fudge ízesítéső feketét. – Gondolom, nem a kiadói szerzıdésrıl vagy az ellopott táskádról akartál velem beszélni – mondta, miközben Rocky a nyitósorokon töprengett. – Máskülönben telefonon is átbeszélhettük volna a dolgot. Rocky megpróbált ellenállni a kényszernek, hogy járkálni kezdjen. Ahelyett inkább leült a konyhaasztalhoz, szembe idısebb bátyjával. A védelmezı. A pártfogó, aki mindig a megfelelı módon cselekedett. – Jayce-rıl akarok veled beszélni – nyögte ki végül Rocky. – Oké. – Szeretném, ha végighallgatnál, és nem szólnál közbe. Csak hagyd… végigmondanom, amit akarok. Dev bólintott, és Rocky tányérjára helyezett egy fincsi sütit. – A köztünk tátongó szakadékról lesz szó. – Dev tekintete rávillant, és Rocky érezte bátyja kíváncsiságának és aggodalommal vegyes megkönnyebbülésének súlyát. Mintha csak azt gondolta volna magában, na, végre. Rocky megtörve a szemkontaktust a süteményét nézegette. – Jayce és én… Ő volt nekem az elsı… Csend. – …szeretım – tette hozzá, kockáztatva Dev pillantását. Dev felvonta egyik szemöldökét. Rocky szeretett volna meghalni. – Az egészet én akartam. Vagyis, nem egészen. Úgy értem, ehhez két ember kell. Nyilvánvalóan. De én kezdeményeztem, és átkozottul megnehezítettem, hogy visszautasítson. Mert hát ı is férfiból volt, és én teljesen meztelen voltam… Dev hirtelen felemelte a kezét, és leállította Rockyt. – Mikor volt ez pontosan? Rocky elvörösödött. – A tizenhetedik születésnapom éjjelén. – Látta, hogy Dev gyors fejszámolást végez, majd az állkapcsa összeszorul dühében. – Jayce másnap reggel felajánlotta, hogy elvesz feleségül – hadarta tovább Rocky. – Valahogy így. Azt mondta, össze

kellene házasodnunk. Szóval ı csak helyesen akart cselekedni, én meg valahogy teljesen félreértettem. Ki akarna hozzámenni egy férfihoz csupán régimódi kötelességbıl? Hát én nem. Mondtam neki, hogy kopjon le. Dev csak bámult. – Hát ez durva. – Úgy gondolod? Rocky temperamentuma hirtelen elıtört. – Én szerettem ıt. Tiszta szívembıl és lelkembıl. Vakító szenvedéllyel. Jayce azért ajánlotta, hogy elvesz, mert bőntudata volt, és kötelességének érezte. Miért nem látja senki rajtam kívül, hogy ezzel mennyire megbántott? Dev feszülten végigsimított az arcán. – Összetörte a szívem, én pedig magas falakat húztam fel magam köré. Hatalmas falat építettem kavargó haragból. Nem gondoltam volna, hogy el fog menni, de örültem, amikor megtette. Megkönnyítette a dolgokat. Valamelyest. Már nagyon régen el akarta neked mondani, de én kértem, hogy ne tegye. Mi értelme lett volna? Tudtam, hogy irtózatosan dühös leszel, és nem szerettem volna, ha kevesebbre tartasz engem vagy Jayce-t. Semmiképp nem akartam, hogy ez elrontsa a barátságotokat. – Rocky torka összeszorult, szemei megteltek könnyel. – Nagyon sajnálom, hogy nem voltunk ıszinték veled, Dev. Én csak… Nem láttam tovább a szétroncsolt illúzióimnál. A bátyja csak ült, szikla mereven, megfejthetetlen arckifejezéssel. Vajon mit gondolhatott magában? Mit érezhetett? Rocky nem bírta tovább a kétséget. – Nem mondasz semmit? – Azon töprengek, vajon hol rontottam el veled. – Micsoda? – szökött fel Rocky szemöldöke. – Magadat hibáztatod azért, mert elcsábítottam Jayce-t? Devlin humortalanul felnevetett. – Atyaég, nem. – Felállt a székbıl, kezeit feltámasztotta a falra, és lehajtotta a fejét. Frusztráltságból? Dühében? A nagyjából öt másodperc feszült csend egy örökkévalóságnak tartott, és amikor megfordult, Rocky szíve úgy sajgott, hogy lélegezni

is alig tudott. Nem emlékezett, mikor láthatta Devet ennyire megbántottnak. – Megöl a tudat, hogy nem érezted úgy, megoszthatsz velem valami olyasmit, ami ekkora súllyal nyomja a szíved és a lelked, Rocky – mondta Dev síri hangon. – Tekintettel a szituációra, elıször talán érthetı lett volna, de egy évre vagy kettıre rá sem? Tizenhárom hosszú éven keresztül küzdöttél ezzel, de miért? Soha nem jutott eszedbe, hogy segített volna meggyógyítani a szívedet, a büszkeségedet, meg minden egyebet, ha valakiben megbíztál volna, aki objektívan látja a dolgokat? – Te vajon objektív tudtál volna maradni, Dev? Dev mélyen Rocky szemébe nézett. – Ha túl lettem volna a kezdeti sokkhatáson, figyelembe véve a saját házasságom történetét, amikor bőntudatból és kötelességérzetbıl házasodtam… igen. A gimnáziumi szerelmére utalt ezzel, az elsı feleségére… aki elvetélt, majd megszökött, hogy visszakapja a szabadságát. Rocky szívfájdalma semmiségnek számított a bátyjáéhoz képest. Valahogy eddig ez soha nem ugrott be neki. Mostanáig. Még soha nem érezte magát ennyire gyerekesnek és kicsinyesnek. Szeretett volna elszaladni, de a szavak sarokba szorították. Dev akkor megmozdult, és az asztalt megkerülve elindult felé. Rockynak hevesebben kezdett verni a szíve. Dev megfogta a tarkóját, és egy csókot nyomott a feje búbjára. Rocky csak pislogott, és pánikba esett, amikor Dev hirtelen megfordult és kiment a szobából. Az ölelése gyengéd volt, de a levegıben még érezni lehetett a feszültséget. Rocky talpra ugrott és követte. – Hova mész? – kérdezte tıle. – Ki kell szellıztetnem a fejem. Vajon komolyan gondolta? Tesz egy gyors sétát? Vagy kocsiba pattan? Vagy átmegy Jayce-hez, hogy leszámoljon vele? Győlölte Dev higgadtságát és csendességét. Az soha nem jelentett jót nála. Azt jelentette, hogy fı a levében, és ha robban… – Megkérdezhetem, miért pont most mondtad el? – kérdezte Dev a

küszöbön állva. – Hogy tudnék ezzel a hazugsággal élni úgy, hogy Jayce is itt él? Azonkívül… – kezdte Rocky, és szégyenkezve másfelé nézett, mert ı valószínőleg így élt volna továbbra is, ha bízott volna Jayce némaságában. – Tudom, hogy el akarta neked mondani, de szerettem volna, ha inkább tılem tudod meg – mondta Rocky, és idegesen kifújta a levegıt. – Mit fognak anyáék gondolni? – Miért kellene elmondani nekik? Gondolod, hogy Luke vagy én anya vagy apa orrára kötöttük, amikor megtörtént az elsı szexuális kalandunk? – De ez Jayceszel volt. – Igen, megértettem. – Dev kezeit csípıre szorítva a Rigóhegyet bámulta, mintha csak lelki megnyugvást várna a rozsdás lombkoronától. – Ha már Luke-nál tartunk, valami azt súgja nekem, hogy ı már tud errıl. Rocky idegesen kifújta a levegıt. – Ne vedd a szívedre, nem te vagy a legutolsó, aki megtudja. És hidd el, nem állt szándékomban elkotyogni Luke-nak. – De elmondtad neki – nézett Rockyval farkasszemet Dev. – Csak szeretnék tisztában lenni vele, ki mit tud. – Volt egy nagy kiborulásom pár héttel ezelıtt – ismerte be Rocky. – Luke egy érzékeny idıpontban kérdezett rá. Kérlek, ne haragudj rá, hogy nem mondta el. Megeskettem rá, hogy tartani fogja a száját. – Még valaki? – Ígérd meg elıbb, hogy nem hozod fel ellene. – Chloe? – Chloe és Monica – bukott ki Rockyból, égı arccal. – Az a francos kiborulásom. Mindent magamban tartottam, a csábítástól, a házassági ajánlaton keresztül a ripityára tört érzelmeimet, a haragomat, olyan sok éven keresztül. Míg végül egy nap… minden kibukott belılem. Mindkettınek könyörögtem, hogy tartsák meg a titkom. Tudom, hogy Chloe furán érezte magát miatta, de attól függetlenül, megígérte. Nagyon jó barátnım lett, ı nagyon jó lélek.

Nem akart megbántani sem engem, sem veszélyeztetni a te barátságodat Jayceszel. – Nem kell megvédened elıttem Chloe cselekedeteit – mondta nyugodt hangon Dev. – Megértettem, és ıt is megértem. Hát megtörtént. Meggyónt mindent a túlon-túl-védelmezı, mega-irányítgató bátyjának a múltban történtekrıl. Arról is tájékoztatta, hogy ki mit tudott a részletekbıl. És a világ nem dılt össze. Még csak el sem mozdult. Rocky karba tett kézzel állt, és hülyén érezte magát. Tizenhárom éven keresztül birkózott a titkaival, és csak ennyi volt, hogy minden kiderült? –Rocky. – Igen? – nézett nyíltan a bátyja szemébe. – Köszönöm, hogy elmondtad nekem. *** Jayce hazaérkezése szomorú történet volt. Közvetlenül éjfél elıtt gördült be Sugar Creekbe, és leparkolt a faszerkezető ház elıtt, ahol felnıtt, majd legalább húsz percen keresztül bámult a sötétbe burkolózott rendezetlen pázsitra, hogy kellı bátorságot győjtsön a ház küszöbének átlépéséhez. Ez ugyanis jelképesen a múltjának összekapcsolódását jelentette a jelenével és jövıjével. Azt jelentette, muszáj foglalkoznia az átkozott emlékekkel, ahelyett, hogy bezárná ıket elméletben egy páncélozott ajtó mögé. Egyszerőbb dolga lett volna, ha egy új ingatlant vásárol meg inkább, de az egyenlı lett volna a vereség beismerésével. Te jó ég! A rendırségnél, majd magándetektívként eltöltött évei alatt Jayce tanúja volt annak, ahogy az emberek a démonaikkal harcolnak, jóval méretesebbekkel is, mint az övé. Azonban minden esetben, amikor hazalátogatott Sugar Creekbe, és konkrétan ebbe a házba, a múltja mindig legyızhetetlennek tőnt. Hogy érezhette magát egy felnıtt férfi ilyen sebezhetınek, mint egy kisgyerek? Miért nem volt képes még mindig elhinni, amit Dev és Dev apja mondott neki azon a szörnyő éjszakán – hogy nem ı volt a felelıs a történtekért? Az esetek

többségében képes volt ezeket a fájó emlékeket kezelni, de a pokolba is, a fájó emlékek csak tovább burjánzottak a Park Lane 241. szám alatti ház falai között. Győlölte, hogy a háznak ekkora hatalma van fölötte. Meg a szüleinek is – még így is uralkodni látszottak felette, a haláluk után is. Ideje szembenézni a démonokkal. Jayce az éjszakát a régi hálószobájában leterített matracon töltötte, álmatlansággal és rémálmokkal küzdve. Reggel a zuhany alatt állva, lehajtott fejjel, két kézzel a csempére támaszkodva hagyta, hogy a pulzáló víz feszült vállára, hátizmaira zuhogjon, hátha elmossa egyben a rosszkedvét is. Teljesen ki volt merülve. Nem is a hosszú vezetés vagy a nyugtalan éjszakája miatt, hanem inkább azért, mert egészében más emlékek nyomasztották. Huszonnégy órányi emlékképek, telis-tele Rockyval. Felrémlett elıtte Rocky a kórházban – kirabolva, zavarodottan, véres ruhában, ahogy ömlik belıle az összefüggéstelen szóáradat. Rocky, amint besétál a kiadóhoz, bámulatos magabiztossággal és idomokkal. Rocky, amint hot dogot majszol a Central Parkban, és megsiratja a kocsiba fogott lovakat a kegyetlen sorsuk miatt. És a lista csak folytatódott. Képtelen volt kitörölni elméjébıl a lány csilingelı nevetésének hangját, testápolójának illatát, vagy buja meztelen testének a látványát. Nem tudta elhessegetni azokat az emlékeket sem, ahogy a lány teste a sajátja alatt vonaglott, könyörögve Jaycenek többért, a nevét sikoltozva. Az ı nevét. Egymás után újra meg újra átélte az emlékeket, és tudta, összetartoznak. Ha valaha túl tudnak lépni a múlt árnyékain. Jayce befejezte a zuhanyozást, lerázta magáról a vízcseppeket, és kilépett egy összehajtott törölközıre. Valahol a nappaliban, étkezıben, konyhában felhalmozott kismillió doboz egyikében volt egy kádkilépı. Az egész házban kaotikus állapotok uralkodtak. Dev erején felül mindent megtett, hogy fogadja a szállítókat, és minden bútordarab és doboz bekerüljön a házba. A legtöbb holmija a kis ház

három nagyobb szobájába volt bezsúfolva. Amivel nem is volt probléma. Jayce újra vakoltatta és festette a falakat, felújíttatta a fapadlót, de még így is ezer apró részlet nem volt befejezve. Nem volt még kész arra, hogy mőködıképessé tegye a házat. Nem mintha nem akarta volna. Jayce belebújt egy farmerba, és a mobiljára nézett, amikor az megszólalt. Dev. – Jó reggelt! – Fent vagy már? – Beugrasz? – kérdezte Jayce. – Pont most parkoltam le a ház elıtt. Nagyszerő. Dev nem örült annyira, amikor Jaye felhívta ıt New Yorkból és tájékoztatta, hogy összekaptak Rockyval, és a lány egyedül jön vissza Sugar Creekbe. Tudta, a barátja torkig van már a húga és legjobb barátja közti viszálykodással és az állandó elutasítással, hogy végre valamelyikük elmondja neki az ellenségeskedésük okát. Jacyce szinte biztos volt benne, hogy Devnek elsı dolga lesz hívni ıt reggel. Bár jobban szerette volna, ha ezt valahol máshol rendeznék le egymás között. Mintha a háznak pont egy újabb ronda jelenetre lenne szüksége. Jayce rezignáltan belebújt egy bı hosszú ujjú pólóingbe, és ujjait fésőként használva hátrasimította nedves tincseit az arcából. Mezítláb végigsétált a hideg fapadlón, és bekapcsolta a termosztátot, ahogy átvágott a nappalin. Október vége, Észak-Vermontban. Legalább tíz fokkal hidegebb volt, mint Brooklynban. Felkészült a csípıs kinti levegıre, és a hideg fogadtatásra a barátjától. Ahogy Jayce kinyitotta az ajtót, azon nyomban kapott egy jobbegyenest az arcába. Fájdalom hasított az állkapcsába, és hátratántorodott két lépést. Fenébe! – Tizenhat éves volt csak. – Tizenhét. – Épp hogy csak. Te viszont huszonkettı voltál már. Jayce fájós állkapcsát dörzsölgetve elmélkedett. Hál istennek, a

titok kiderült. – Nem akarom elhinni, hogy Rocky elmondta neked. – Csalódott vagy? – Le vagyok nyőgözve. – Arra számított, hogy Rocky magában tartja, és nem rohan elıre. – Az igazat megvallva, szerettem volna személyesen elmondani neked, vagy legalábbis együtt. Mennyire torkoltad le? – Nem nagyon. Gondoltam, eleget szenvedett már amúgy is. – Akárcsak én. – Jayce még örült is a lüktetı fájdalomnak az állkapcsában. Már egy jó ideje esélyes volt a pofon, és talán ez volt az elsı lépés ahhoz, hogy túllépjenek rajta. – Nincs semmi mentségem. Jobban kellett volna figyelnem. Jayce hirtelen nem tudta, mitıl fázik jobban – a hideg csípıs széltıl, ami a nyitott ajtón keresztül besüvített, vagy Dev fagyos tekintetétıl. – Rocky azt állítja, ı volt a felbujtó. Jayce nem válaszolt. – Azt mondta, házasságot ajánlottál neki, és megpróbáltál helyesen cselekedni. – Hát, igen, és ott romlott el minden igazán. – Még mindig nem akarta elhinni, hogy a házassági ajánlata volt, ami belobbantotta Rocky ellenszenvét és tartotta izzásban haragját az évek alatt. – Ami viszont rettentıen piszkálja a csırömet – folytatta Dev, bár a jeges felhang egy árnyalatnyit halványulni látszott a szemében –, hogy a legjobb barátom mindezt eltitkolta elılem, annyi éven át. Tizenhárom éve csak találgatom, vajon a barátom és a kishúgom miért nem állhatják egymást. – Szerinted tovább tudunk ezen lépni? – kérdezte Jayce. – Végül is – válaszolt Dev, és papírzacskóval a hóna alatt hívás nélkül beljebb ment a házba. – Kezd kihőlni a kávé. Jayce becsukta az ajtót, és úgy érezte, mintha másodszorra is kiütötték volna. – Hoztál kávét? – Nem voltam biztos benne, hogy sikerült elıbányásznod a

kávéfızıt. Hoztam hozzá sütiket is. Ez lesz a harmadik próbálkozásom a reggelivel ma reggel – mondta Dev, és keresztüllépdelt egypár dobozon, miközben a konyhába tartott. Jayce fejcsóválva követte ıt. Úgy tőnt, majd a kávé és süti fölött teszik túl magukat a dolgokon. Igyekezve megemészteni ezt, Jayce odahúzott két széket a reggelizıpulthoz, mialatt Dev elıhalászott két kerámia bögrét és a csinosan becsomagolt sütiket. A bögrékre egy szarvasembléma volt rányomva – rajzfilmfigura-szerő jávorszarvasfej, mókás strasszos-macskaszem szemüvegben, séfsapkával a fején, alatta a felirat: Moose-a-lotta. – Nem mondod, hogy saját bögréik is vannak! Úgy látom, Chloe és Daisy nem hagytak ki egyetlen apró részletet sem. – El sem tudod képzelni. Csak várj, amíg meglátod magát a helyet – mondta Dev, ráterítette a kabátját az egyik ládára, és leült a pulthoz. – Meg kell mondjam, teljesen le vagyok nyőgözve, és rém büszke vagyok rájuk. Nagyon jó helyen van, fantasztikus megvalósítás, és finom falatok. Bizonyára nagy keletje lesz a helyiek és a turisták körében is. – Nem is gondoltam volna, hogy Daisyben ennyi üzleti szellem lapul – jegyezte meg Jayce. – Hát, a nagyi tele van meglepetésekkel újabban. Majdnem úgy, ahogy te is – mondta Dev felhúzott szemöldökkel, és odanyújtotta az egyik bögrét Jaycenek. – Tudom, hogy Rocky kitolt veled és elzavart, de kettıtök közül te voltál a felnıtt. Kezelhetted volna a szituációt, figyelembe véve az ı gyerekes romantikus illúzióit. Józanul végigbeszélhettétek volna, amíg valamiféle kompromisszumot vagy fegyverszünetet nem köttök. Valamit. Jesszusom. Bármit. Ahelyett elmenekültél New Yorkba, és tápláltad az ı gyerekes melodrámájának félelmeit. Ez ellentétes azzal, amilyennek ismerlek téged. Miért a könnyebb utat választottad? Jayce a barátja tanácstalan tekintetébe nézett. – Nem a könnyebbet – mondta. – A kényelmesebbet. Valahol legbelül amúgy is kerestem

valami elfogadható indokot arra, hogy otthagyhassam Sugar Creeket. Rocky megadta a legjobb indokot. Dev körbenézett a konyhában, és Jayce tisztában volt vele, hogy Jayce nyomorúságos gyerekkorára gondol, és arra a hihetetlenül elátkozott éjszakára. – Bármikor… ha beszélni akarsz róla, én itt leszek. Jayce abban a pillanatban érezte legnagyobb erıvel Dev ıszinte barátságát. De csak egy bólintásra volt képes. – Szóval akkor elmondom, hogyan leszünk túl a liliomtiprás tizenhárom évnyi takargatásán – folytatta Dev, igyekezve beszélgetéssel elsimítani a fájó emlékeit egy buta ballépésnek. – Fátylat borítunk erre az egészre, és soha nem bolygatjuk többet, mert mi értelme lenne? Mialatt Jayce felkészült a válaszra, Dev telefonja megszólalt. Dev a kijelzıre nézett, majd vissza Jaycere. – Chloe az – mondta, és felvette a mobilt. – Itt vagyok, szívem. Mi a helyzet?… Nem, nem öltem meg – mondta a telefonba, és közben Jaycere pillantott. – Igen, tudom. Dolgozunk rajta. Majd késıbb beszélünk. – Dev miután letette a telefont, belekortyolt a kávéjába. Jayce a bögréjét tologatta, és úgy érezte, elárulták. – Szóval elmondtad Chloénak. – Rocky mondta el Chloénak. Meg Luke-nak és Monicának is. Nem is tudtad? – nézett rá kérdıen Dev. Jayce végighúzta a kezét borostás, sajgó állán. Dev elnyomott egy mosolyt. – Azt hiszem, ennél tovább nem terjedt. Az eredmény annyi, hogy Chloe és Monica szimpatizál veled, míg Luke… Talán jobb, ha elkerülöd egy ideig a jobbhorgát. Meg különben is – tette még hozzá Dev. – Eléggé feldúlt voltam én is, amikor már másodszorra mentem be a Moose-a-lottába ma reggel. Chloe nyugtatott le. Jayce az állát masszírozgatta. – Szóval az a bepancsolás már a lehiggadásod után volt? Újabb vigyor volt a válasz. – Tehát, mi késztetett, hogy elhagyd

Brooklynt? A kérdés váratlanul érte Jayce-t. Azt hitte, Dev a rablásról kérdezi majd, vagy pedig a mostani kapcsolatáról Rockyval. A napvilágra került dolgok fényében Devet vajon nem érdekli, hogy alakult a hétvégéjük Rockyval? – Elég hosszú történet. – Itt van rá az egész nap. – Nyughatatlan voltam. – Ennyi lenne a hosszú történet? Jayce a vállát vonogatta. Soha nem volt jó abban, hogy megossza gondolatait és érzelmeit. A növekvı elégedetlenségérzet, megfejelve öreg barátjának, Mrs. Watsonnak a halálával, arra késztette, hogy új életet kezdjen. Rocky nem igazán adott neki iránymutatást. Nem volt most olyan hangulatban, hogy bármelyik indokáról komolyan beszéljen. – A legutóbbi látogatásomkor rájöttem, mennyire hiányzik Sugar Creek. A nagy nyílt terek. A nyugalom és a környezet. Meg a lazább iram. Azon a napon talán, amikor a családoddal vállvetve segítettem felhúzni Rocky új fészerét… Mindenesetre, jó érzéssel töltött el. – Hogy olyan emberek vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszontszeretnek téged. Jayce felvonta a szemöldökét barátja szóhasználatán. – Mióta lettél ilyen szentimentális? – Másképp tekintek már az életre. – Chloe hatására? – Részben. Jayce a barátját figyelte a bögre gızölgı pereme fölött. Kettejük közül mindig is Dev volt a készségesebb. Talán annak volt betudható, hogy az esetek többségében mániákusan az ellenırzése alatt akart tartani mindent és mindenkit. – Nem akarsz valamit megosztani velem te is? – kérdezte Jayce. – Nem. Mi a helyzet a karrierterveiddel? – érdeklıdött Dev, miután megette az almás sütijét. – Azt mondtad, van rá ötleted. Ezen Jayce megint csak meglepıdött. Dev még mindig nem

érdeklıdött a New York-i hétvégérıl. – Új vállalkozásba kezdek. Egy virtuális nyomozó ügynökséget indítok. Én… Dev telefonja pittyegni kezdett. – Bocs – mondta, miután ránézett a kijelzıre. – Szöveges üzenet a nagyitól: Vincentet feltartóztatták – olvasta hangosan. – Kellene egy fuvar a templomba. Rocky nem elérhetı. Te? Vagy majd odavezetek magam. Ó, persze – mondta fejcsóválva Dev. – Azt hittem, még gipszben van a bokája. – Persze. Mondjuk, anélkül is elég veszedelmes négy keréken – mondta Dev, és bepötyögött egy válaszüzenetet. – Megírtam neki, hogy mindjárt ott leszek érte. – De miért nem hívod fel inkább? – kérdezte Jayce. – Mert nem veszi fel. Amióta Chloe megtanította SMS-ezni, olyan, mint valami rákattant tinédzser. Azzal a különbséggel, hogy nem használ rövidítéseket – szólt Dev, miközben felcipzárazta a kabátját. – Gondolhatod, nemsokára át kell tetetnem egy másik csomagba a szolgáltatónál, mielıtt még teljesen lemeríti a bankszámláját. Jayce az ajtóhoz kísérte Devet, és pillanatról pillanatra egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Semmi kikérdezés, és Dev még csak a leghalványabb érdeklıdésre sem méltatta, hogyan sikerült a városnézésük Rockyval. Mivel töltötték el az idıt? Mirıl beszélgettek? Semmi kíváncsiskodás? – Sajnálom, hogy rövidre kellett most zárni ezt itt. Nagyon is érdekel az új ügynökség. De majd elmondhatod nekünk ma este. – Nekünk? – A családnak. Legalábbis néhányunknak a családból. Vacsora a nagyinál. Vasárnapi hagyomány, emlékszel? Persze hogy emlékezett. A kedvenc dolgai közé tartozott. Vasárnapi vacsora a Monroe-kkal. Jayce állandó meghívott vendége volt az eseménynek, csakúgy, mint bármelyik családtag. Elméjét hirtelen bőntudat öntötte el. Nemcsak a múlt miatt, hanem a friss összekapás miatt is Rockyval. Nem mintha Devnek tudnia kellene az összes intim részletrıl, viszont azt igenis megérdemli, hogy

Jayce megossza vele hosszú távú szándékait. De ugyanúgy Rocky is. Jayce idegesen a hajába túrt a gondolatra, mert úgy érezte, nem lesz egyhamar újra alkalmuk ilyen beszélgetésre Rockyval. Addig legalábbis, amíg a lány le nem higgad. – Nem biztos, hogy… – Nincs kifogás. Azt mondtad, szeretnél visszazökkenni Sugar Creek miliıjébe. Mi lenne hatásosabb, mint a családdal kezdeni? Megjelenni a családi vacsorán, és meglepni ezzel Rockyt azok után, ahogy elváltak New Yorkban, nem tőnt túl jó ötletnek Jayce szemében. Másfelıl viszont, kihagyni a vacsorát, hogy elkerülje a kényelmetlen jeleneteket, az csak a könnyebbik út választását jelentené. Megint. – Öt óra? – Fél öt. A nagyi megfejelte a tradíciót egy koktélóra hozzáadásával. Szóval ott találkozunk akkor. Ó, és Jayce – fordult még vissza a verandáról Dev. – Egy jó tanács: békülj ki Rockyval még a vacsora elıtt. A legjobb barátja kiütötte, megfenyítette, támogatta és manipulálta egyszerre, a süti és a kávé fölött. Zavarodott hangulata ellenére Jayce szája mosolyra görbült, ahogy figyelte, amint Dev elhajt. – Isten hozott itthon, Bello!

15. fejezet Kakaópor, sütıpor, barna cukor, sütıtök. Rocky körmét rágcsálva szemrevételezte a pulton sorakozó megannyi hozzávalót. Valami még hiányzott. A retro receptre pillantott, amelyet az internetrıl töltött le. Mogyoróvaj! Körbenézett a kamrában, majd felkapott egy üveg mogyoróvajat. Vagy talán a másikat kellene használni hozzá, a darabosat? Nem, a sima krémes a jobb. Határozottan a sima. Már úgyis lesz a tésztában darált mandula. Ideges energia főtötte Rocky nyugtalanságát. Már vagy jó két órája szöszmötölt a konyhájában. Receptek között keresgélt, és válogatta a

hozzávalókat. Legalább lefoglalja magát ezzel a sütéssel. Valami olyan tevékenységet végez, amely eltereli a figyelmét, hogy ne a bátyjával való beszélgetésen gyötrıdjön. Kell, hogy valami elvonja a figyelmét arról a tényrıl, hogy még csak nem is hívta vagy figyelmeztette Jayce-t elıre. Másrészrıl viszont SMS-ezett Luke-nak, Chloénak és Monicának. MINDENT MEGGYÓNTAM DEVNEK JAYCE-RŐL. BOCSI, HA EZZEL KELLEMETLEN HELYZETBE HOZTALAK. Chloe pillanatokon belül visszaírt: KÖSZI! Monica azt írta: Lépj tovább! Luke szokás szerint inkább telefonált. – Mennyire volt fájdalmas a dolog? – Annyira nem volt rossz. Amitıl viszont még inkább rosszul érzem magam. – Akarsz róla beszélni? – Nem. – Oké – mondta Luke. – Ma meglátogatom Samet, de beugorhatok utána, ha akarod. Átvihetlek a nagyi vacsorájára. – Nem vagyok benne biztos, hogy… – Négykor ott vagyok érted. Ahelyett, hogy vitatkozni kezdett volna, Rocky beleegyezett. Nem valószínő, hogy akár Dev, Luke vagy Chloe felhozná fiatalkori botlásának témáját desszert közben. Rocky biztos volt benne, hogy soha többé nem emlegetik fel ezt a témát. De akkor is zavarta. Vajon mit csinálhat Jayce? Mit érezhet? Lehet, hogy pont ebben pillanatban néznek farkasszemet egymással Devvel? Udvarias húzás lett volna tıle, ha elıre figyelmezteti, de a francba is, még mindig dühös volt a férfira, hogy félrevezette ıt New Yorkban. El kellett volna mondania, hogy hazaköltözik, még mielıtt bármi is történt volna köztük. Mert az után a hihetetlen egyéjszakás kalandjuk után – ami tulajdonképpen a második átkozottul csodás egyéjszakás afférjuk volt – Jaycenek sikerült ıt annyira bepörgetnie, mint még soha, nem

mintha ezt be akarná vallani neki. Nem tudta, mit fog mondani, ha legközelebb találkoznak, ami, remélte, nem az elkövetkezendı néhány napban lesz. A mobiljára pillantva a hirtelen bőntudatrohamtól szipákolni kezdett. Ha Dev történetesen tényleg elkapta Jayce-t, a pimasz detektív biztos képes lesz kezelni a dolgot, mert különben is ezt akarta. Ne legyen több titkolózás. Most innen hogyan tovább? Miután már vagy milliomodszorra próbálta Jayce-t kiverni a gondolataiból, sikertelenül, Rocky megpróbált az elıtte lévı feladatra koncentrálni, gondolatelterelı mőveletképpen. Az új Rémséges Cupcake Csemege. Öt nap múlva kezdıdnek a Kísérteties Látványosságok. Rengeteg ideje lesz megsütni a gyömbéres-sütıtökös cupcakeeket, amelyre négycsillagos ajánlást kapott a Cupcakeimádóktól. Nem ezt a csemegét osztogatják majd a gyerekeknek, hanem árulni fogják, és a bevétel a Cukor Ovi játszótér alapjába folyik majd be. A dolgok állása szerint Tasha a saját készítéső, Juhar általi Halál Cupcake-jeit akarja árusítani, amirıl városszerte köztudott, milyen hihetetlenül jók. Tasha híres JáH sütijeit sokkal hamarabb el fogják kapkodni, mint Rocky sütijeit. Ha ıszintén belegondol, akkor a karamellizált gyömbéres furfangon kívül nincs semmi extra az ı gyömbéres-sütıtökös cupcake-jében. Bármely cukrász, akibe szorult egy kis tálentum a sütéshez, pillanatok alatt össze tud dobni egy hasonlóan finom keveréket. Utálta beismerni, de nem kicsit irritálta, hogy a Highlife-os szerkesztı és a publicista is mennyivel jobban odavolt a Juhar általi Halál cupcakeekért, mint bármelyik másikért a Cupcakeimádók által összeállított kóstolóminták közül. Minél többet gondolt erre, annál inkább bosszantotta a dolog. Nem hagyhatta, hogy Tasha lekörözze ıt Halloweenkor. Ezért kellett az új recept. Rocky már kísérletezett banánnal és sütıtökkel, de míg kitöltötte a cupcake-tésztát a formákba, eszébe jutott, hogy Monica is beszélt már

valami hasonló kombinációról. Kétségbeesett igyekezetében Rocky elkezdett keresgélni az internetre feltett online receptek között. Ekkor akadt rá egy receptre, amelyet a Turlingtonok generációról generációra adtak egymásnak. Rocky nem ismerte annyira a Turlingtonokat, viszont mindig is hagyománymániás volt. Páratlan kihívást jelentett számára, hogy egy csipetnyi saját tupír hozzáadásával és a tradicionális recept megtartásával ne térjen el az eredeti koncepciótól. Ezért is szüttyögött már olyan régóta a konyhában a méricskélésekkel és különbözı ízesítésekkel. Még egy csepp változtatás kellene a tészta textúráján. Valami különleges díszítés. Valami, amitıl a magáénak érezheti. Teljesen belemerülve ebbe az új kreatív rohamába, szitkozódni kezdett, amikor kopogtak az ajtaján. Biztosan Dev lesz az. Vagy Jayce. Chloe egyedül vitte a Moose-a-lottát, mert a nagyi a templomban volt, a Cupcakeimádók tagjainak többségével együtt. Luke kiment meglátogatni Samet. Ó, ördög és pokol! Mi van, ha Adam az? A kedves, megbízható, mindig ésszerően gondolkodó Adam jött, hogy béküljenek? Rocky is szeretett volna fátylat borítani a történtekre és helyreállítani régi barátságukat. De semmiképp nem ma. Rocky kisietett az ajtóhoz, hogy rövidre zárja a fennakadást. Add, hogy ne Jayce legyen az. Csak ne Jayce legyen. Kihúzta magát, és ajtót nyitott. Ennyit a vágyálmokról. Rocky megrökönyödve bámulta az ajtaja elıtt álló férfit, és szíve vad kalapálásba kezdett. Koptatott kék farmer, fekete pilótakabát, fekete csizmák. Hogyan állhat ennyire szexin egy sima lezser öltözék a férfin? Félhosszú haja hátrafésülve. A kis kecskeszakáll csinosan megnyírva. Halálos pillantása egy francos pilótaszemüveg mögé rejtve. Rocky győlölte, hogy nem láthatja a szemeit, és nem olvashatja ki belılük a szándékait. Utálta magát azért is, mert legszívesebben ráugrott volna erre a dühítı pasira.

– Szép játszma – mondta Jayce. Rocky idegesen összerándult belül. – Dev volt nálad, ugye? Rocky összehúzta szemeit, észrevett egy halvány színes foltot a férfi állán. – Ó, te jó ég! Dev behúzott neked egyet? Te is visszaütöttél? – Miért tettem volna ilyet? Mert az lenne a természetes reakció? Reflexbıl? Büszkeségbıl? – Ha valaki megüt, visszaütök – mondta Rocky, és visszagondolt az ütésváltásra, amit Tashával nyomtak le pár hete. Rocky nem volt erıszakos típus, de félszegnek sem volt mondható. – Szóval mi történt? Kaptál tıle többet is? Csalódott benned? Kioktatott? Megfenyegetett? – Kávét és süteményt hozott. – Micsoda? – Elszórt egy-két szitokszót, azután pedig az új vállalkozásomról kérdezett. – Mi van? – A titok kiderült. A bőnösök figyelmeztetést kaptak. Tovább kell lépni – mondta Jayce. Rocky csak ámult. – Nem lehet ennyire könnyő. – Talán mégis az. Ettıl jobban kellene éreznie magát? Mert nem érezte. Csak azt sejtette vele, hogy sikerült a vakondtúrásból hegyet képzelnie. Ráadásul mindezt tizenhárom francos éven keresztül. Sérelem és düh között vergıdve, Rocky próbálta visszafogni magát, hogy ne csapja Jayce arcába az ajtót. – Oké, örülök, hogy Dev nem lıtt le. Igazad van. A titok napvilágra került. Senki nem halt meg. Tovább kell lépni. Sok szerencsét az új vállalkozásodhoz. Megint csak döbbenten bámult, amikor Jayce figyelmen kívül hagyva a lekoptatást, belépett az ajtón. Idegesen eltette a napszemüvegét, végignézett a ponyvával letakart bútorokon, a lehántott falakon, meg a lépcsı homokkal szórt tartóoszlopain és korlátpillérein. Rocky mindig büszke volt magára, hogy példás rendet

tart. Mostanság viszont minden szoba, meg még a veranda és a tetı is, felújítási munkálatok alatt állt. – Hát, nem is tudom, melyikünk lakik nagyobb káosz közepette. Te vagy én? – jegyezte meg Jayce. Rocky képtelen volt tisztán gondolkozni, ezért inkább maradt Jayce hozzászólásánál. – Bedilizek tıle. Mármint ettıl a felfordulástól – helyesbített Rocky. – A vállalkozó megígérte, hogy hamarosan befejezik a munkálatokat. Még két hét. Egészen pontosan. – Még ezen a káoszon is keresztülragyog a fantasztikus lakberendezıi képességed. Jól jönne nekem is egypár lakberendezési tanács – mondta Jayce, még inkább kizökkentve Rockyt az egyensúlyából. – Amióta az utolsó bérlık ki162 költöztek, újra festettem a falakat, és kicseréltem a hajópadlót, de ezenkívül… Gondolom, a konyhát is újra kellene rendezni. Új szekrények, háztartási gépek, ilyesmi – tette hozzá Jayce. Rocky csak állt és pislogott. Most komolyan a lakberendezésrıl társalogtak? Mi a fene? – Ajánlhatok neked egypár lakberendezési magazint – szólalt meg egy idı után. Jayce szája mosolyra görbült. – Nekem inkább a te hozzáértésedre volna szükségem. – Azt akarod, hogy én rendezzem be az otthonodat? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Rocky. – Ideszállíttattam a bútoraim egy részét, és a legszükségesebb alapfelszereléseket, edényeket, textileket, néhány szentimentális kacatot, de javarészt mindenbıl újat szeretnék. A szüleim házát szeretném otthonná alakítani. A saját otthonommá. Rocky be kellett vallja magának, le volt kenyerezve. Csak pár alkalommal volt eddig Jayce házában, és mindig ugyanazzal a benyomással távozott. Nincs benne semmi melegség. Semmi személyesség. – Van valami konkrét elképzelésed? – hallotta magát, amint megkérdezi. – Nem igazán. Viszont szeretném, ha kényelmes lenne, és volna

karaktere. Valami ilyesmi, vagy hasonló Daisy dekorációjához – mutatott körbe Rocky lakóterén Jayce. – Valami, ami olyan érzést kelt… – Otthon. – Szükségem van segítségre. Rocky szíve dübörögve dobogott. Ez a nézés… Ez a hanglejtés…. Sebezhetıség? – Ha úgy vesszük, lenne rá idım – mondta Rocky. Jayce házának berendezése lefoglalná ıt, és nem lenne a munkások lába alatt itt, a Vörös Lóherében. Meg hát jó móka is lesz. – És én imádok lakberendezni – gondolkodott hangosan. – Fene jól tudok alkudozni, meg kell mondjam. – A nagyi nyughatatlan életkedvét átvéve, Rocky egybıl fejest ugrott a dologba. – Van valami elképzelésed arról, mekkora összeget szánnál rá? Jayce elnyomott egy apró mosolyt, majd elıhúzta a kabátja belsı zsebébıl a tárcáját, kivett egy hitelkártyát, és Rocky kezébe nyomta. – Van rajta elég sok pénz, használd belátásod szerint. – Egy platinakártyát bízol rám? – Az otthonomat bízom rád. Hőha. Hát ez elég meleg. Meg rémisztı is. Rocky számot vetett a rá váró pénzügyi felelısséggel, a rá váró feladat felvillanyozó érzésével, meg annak veszélyével, hogy így rengeteg idıt fog együtt tölteni Jayceszel. – Mi készül? – kérdezte a levegıbe szippantva Jayce. A próbaadag cupcake, amelyet még azelıtt kevert be, mielıtt úgy döntött volna, kicsit feldobja a Turlington-receptet. Rocky gyorsan az órájára pillantott. – Ó, jaj! – kiáltotta. Két perccel tovább sült. Zsebre vágta Jayce hitelkártyáját, hanyatthomlok a konyhába sietett, és kinyitotta a sütı ajtaját. A forróság, a sütıtök és a banán illatának elegye mindent betöltött. Egy edényfogó segítségével Rocky kihúzta a tepsit, beleszúrt egy fogvájót a középsı cupcake megpirult tetejébe. – Kész. Túlságosan is. – Kitette a tőzforró cupcake-tepsit egy tortarácsra, és savanyú képet vágott. – A francba. – Szerintem jól néz ki – mondta Jayce.

– Látszik, hogy mennyit értesz a sütéshez – jegyezte meg Rocky. – Egyáltalán nem értek a sütéshez – szólt Jayce, és Rocky mögé lépett. Betöltötte Rocky terét, amitıl a lány idegei nyugtalanul ugráltak, és a bıre bizseregni kezdett. – Talán taníthatnál néhanapján. Igazán tisztességes ajánlat, ha azt veszem, én is megtanítottalak egyre és másra – mondta Jayce. Jayce biztosan a New York-i szexuális kalandjukra utalt ezzel. Rocky arca lángra gyúlt, intim részei sajogni kezdtek a vágytól. Igyekezett elhessegetni a rátörı emlékeket. Szerencsétlenségére a vágy nem akart múlni. Nem akarta ezt. Vagy mégis? Most egyezett bele, hogy berendezi Jayce házát. Ami azt jelenti, sok idıt fog a házában tölteni. Együtt… vele. Jesszus. – Ha azt képzeled, hogy a szexszel el tudsz téríteni, és elfelejtem a New York-i vitánkat, akkor tévedsz. – Már korábban el kellett volna mondanom, hogy hazaköltözöm. Bocsánatot kérek ezért. Rocky a válla fölött visszanézett Jaycere. – Komolyan? – Igen – bólogatott Jayce. – Szeretném, ha újra átbeszélnénk a múltunkat is. – Akkor ezzel ketten vagyunk. – Sajnálom, ha érzéketlen voltam, de… – Hagyjuk ezt most – mondta Rocky, mert még nem állt készen egy újabb ıszinte beszélgetésre. Erre a napra már elég volt egy is. Ugyanakkor méltányolta, hogy Jayce legalább megpróbálta. Kétségbeesetten igyekezett a beszélgetést valami másra terelni, ezért a banános-sütıtökös cupcakeek felé bökött. – Ha kicsit kihőltek, akkor megkóstolhatod az egyiket. Ha ízlik, neked adom a többit is. Csak hadd rakjam rá a mázat is. – Csak minél távolabb kerüljön a nyugtalanító gondolatokat és érzéseket ébresztı férfitól. Most, hogy tisztázott mindent Devvel, szeretett volna hasonlóan tiszta lappal indulni Jayceszel is. Jayce úgy tőnt, siettetni szerette volna a dolgot, míg Rocky igyekezett elıször az események hatására

kimozdult egyensúlyát helyrebillenteni. A szíve és az esze még képtelen volt lépést tartani ezzel az új valósággal – legyen az bármilyen valóság. Jayce szája gyengéd mosolyra görbült, és a keverıedényekbe kikészített liszt, cukor és más egyéb alapanyagokra mutatott. – Újabb adagot készítesz belıle? – Ez egy másik recept. Abban a pillanatban, hogy a banános-sütıtökös cupcake-adagot betettem sülni, eszembe ötlött, hogy Monica említett valami hasonló kombinációt a Halloween cupcake-ekhez. Szívem szerint maradnék a saját gyömbéres-sütıtökös receptemnél, de nem bírok magammal, hogy ne üssem ki Tashát egy picit – magyarázta Rocky, miközben elıvett egy csomag krémsajtot a hőtıbıl. – Rátaláltam erre a másik receptre, és… de mindegy is. – Már megint összevissza locsogott csak. – Ne vedd magadra ezt, Jayce, de rettentı elfoglalt vagyok. – Menj el! – Szeretném megkóstoltatni az új cupcake-jeimet a nagyinál ma az összegyőltekkel. És… – Dev engem is elhívott a vacsorára. – Mi van? – nézett nagyot Rocky, miközben egy üveg mézet próbált összerázni. – Gondoltam, jobb, ha tudod. Szorosan fogva az üveget, Rocky mézet öntött a krémsajtra, majd fogta a kézi mixerét, és azzal kezdte el keverni inkább, nem pedig a robotgéppel, csak hogy lefoglalja remegı kezeit valamivel. – Gondolom, visszautasítottad, ugye? Találtál rá valami kifogást, nem? – Dev nem hagyott rá lehetıséget. – Akkor ez el is döntötte a dolgot – jegyezte meg Rocky, miközben bekeverte a mázat. – Majd én nem megyek el. Kimentem magam, hogy túlságosan fáradt vagyok még az utazástól. – És kimented majd magad jövı vasárnap is, meg az azután következın is? Meg ezután elkerülöd majd a J.T’s Áruházat, hátha én is ott vásárolok? Vagy nem mész le a Kunyhóba sem, hátha beugrom egypár italra vagy vacsorára? Ha pedig azt gondolod, hogy miattad bojkottálni fogom a Moose-a-lottát, hát gondold végig újra. A

Burke-ökön kívül a Monroek a másik legbefolyásosabb család Sugar Creekben. A rokonaid mindenhol ott vannak, és fontos részei az én életemnek is. Nem fogok szerzetesként elvonulni, és a várost sem hagyom itt többet – sorolta higgadtan Jayce. – Kénytelen leszel együtt élni ezzel. Meg velem és azzal is, ami köztünk izzik. Rocky olyan hévvel fordult hátra, hogy még a mixert is elfelejtette kikapcsolni. A folyékony máz mindenhová szétfröcskölt! Rockyra, Jaycere, a pultra és a padlóra is. Rocky bosszankodva kikapcsolta, és beállította a habverıket a keverıedénybe. Szívdobogva megfordult, hogy elküldje Jayce-t a jó francba, csakhogy a férfi hirtelen intim közelsége elállította a lélegzetét. – Ha megkóstolom, és ízleni fog – mondta Jayce, és a kezeit Rocky lapockájára és nyakára rakva, magához vonta a lányt –, akkor az enyém lehet? Rocky combjai bizseregni kezdtek. Jaj, ne. Erıtlenül ellenkezni próbált, amikor Jayce elkezdte lenyalogatni az arcáról az odafröccsent cukormázat, de csak egy halk, vágyakozó nyögés hagyta el a száját. – Fincsi. – Méz és krémsajt – mondta lehelethalkan Rocky. – Rocky Monroe. Ó, teremtım! Jayce lenyalogatta a krémet Rocky arcáról, majd a fülcimpáját kezdte szopogatni. Rocky érezte, hogy teljesen Jayce bővöletébe kerül. Kontroll. Te irányíts! Rocky lenyalt egy kis mázcseppet Jayce szája szélérıl, beleharapott az alsó ajkába, figyelmeztetésként, meg hogy megtörje a bővöletet, de agresszív reakciója a visszájára sült el. Érzéki izgalom remegett végig a testén, amikor Jayce arca megrebbent, és büntetésként vadul megcsókolta Rockyt. Ez a csók a maradék erıtlen ellenállását is megtörte. A következı pillanatban egymáson voltak. Dulakodva, csókolózva. Rocky már csak azt vette észre, hogy a ruhájuk fele a földön hever körülöttük. Nem tudta érdekelni a dolog. Abba kellene hagynia, de

képtelen volt rá. – Menjünk fel – mondta halkan. – Itt – ellenkezett Jayce. Vágytól félig aléltan, Rocky hátraejtette a fejét, amikor Jayce forrón végigcsókolta a nyakát, majd a vállait. Rocky csak kapkodni tudta a levegıt, amikor Jayce ragacsos cukormázzal kente be a melleit, majd onnan kezdte el lenyalogatni-leszopogatni. Nem kapok… levegıt. A férfi meleg, ragacsos kezét érezte meztelen combjain. Már nem volt rajta a farmerja sem. Meg bugyi sem. Ott állt anyaszült meztelenül a saját konyhájában. Helytelen. Nem helyes. Hiba. Mégis, hallotta magát könyörögni – többért. Érezte, amint Jayce felkapja, és a konyhaasztalra fekteti. Még több cukormáz. Még több nyalogatás és harapdálás. Még több élvezetes delírium, ahogy az összes izma megfeszül. Érezte Jayce fejét a combjai közt, és egy fájdalmasan lélegzetelállító pillanattal késıbb… már élvezett. Kész volt. Meztelenül, kitárulkozva feküdt a konyhaasztalon, érzékei sajogtak az észvesztı orgazmus utóhatása alatt. Rocky messze nem volt prőd, de hát… Jesszus. – Menned kellene. – Szép próbálkozás. Jayce felemelte Rockyt az asztalról, és karjaiba kapva felvitte az emeletre. Nem ezt javasolta ı is elsıként? – Tiszta ragacsok vagyunk mindketten – jegyezte meg Jayce, és Rocky ágyát kikerülve a felújított fürdıszobába vette az irányt. – És kinek a hibája? – Már annak a gondolatára is, ahogy Jayce a mézes-krémsajtos mázat nyalogatta róla, erotikus remegés futott végig Rocky gerincén. – Ha azt gondolod, hogy az lesz, amit te akarsz majd a zuhany alatt, akkor… – Az lesz. Még alig öblítették le a testüket a zuhany alatt, amikor Jayce a csempézett falhoz támasztotta Rockyt. Izmos testével rátapadva Rocky karcsú hátára, és hátulról hatolt belé. Rocky felnyögött, amikor megérezte magában a férfit, remegni és nyögdécselni kezdett.

Egyetlen szó kavargott ködös elméjében. Kontroll. Ó, de hát Jayce kétségkívül irányított. És ez nem volt teljesen jó így. – Várj. Válaszként Jayce bekapta Rocky fülcimpáját, és még mélyebbre hatolt belé. Ó, a pokolba is, tényleg ı sikoltozott volna? Egyik kezével Rocky derekát fogva, Jayce növelte a tempót, a nyomást és ritmust, míg Rocky teste önkéntelenül is válaszolt, és egyre többet akart belıle. Sikerült együtt elmenniük, és Rocky megesküdött volna, hogy csillagokat látott. Pont, mint az elsı alkalommal. Elég csöpögısnek hangzik, de úgy volt. Flancos galaktikus csillagokat látott. – Van fogalmad arról, hogy ezzel csak megnehezítetted a dolgot? – kérdezte Jaycetıl, amikor végre újra sikerült stabilizálni a légzését. Jayce magához szorította. – Én már nem szaladok el ettıl, Rocky. – Legalább lassíts, az isten szerelmére. – Eleget várattál már. Rocky megfordult Jayce karjaiban, és felnézett a hipnotizáló szemekbe. – Mit jelentsen ez? Jayce hosszan farkasszemet nézett a lánnyal, mielıtt válaszolt. – Azt jelenti, hogy jóvá teszem, amit elrontottam. – Dev és közted? – kérdezte Rocky. – Közted és köztem. Rocky ledermedt, teste és lelke még mindig Jayce erotikus támadásától borzongott. – Nem akarom ezt. Jayce átkozottul szexi, meztelen valójában végigsimított Rocky arcán. – Dehogynem. Te is akarod.

16. fejezet Luke akkor kezdte el kihagyni a vasárnapi templomlátogatást, amikor megszerezte a jogosítványát. A vallási kötöttségek nem érdekelték. Ettıl függetlenül azért igyekezett az életét istenfélı módon élni, és a vasárnapokat is becsben tartotta – egy nap az elmélkedésre,

relaxálásra és a jótettekre. Egy ráérıs reggeli és némi elmélkedés után eldöntötte, mi legyen az aznapi jótétemény. Kicsit kitanítja az unokafivérét, Samet a nık meghódításának finomabb részleteire. Talán illett volna elıtte odatelefonálnia, de az annyira formálisnak tőnt, Luke pedig szerette volna, ha ez a beszélgetés laza kereteken belül zajlik. Csak természetesen. Ahogy két férfi kiönti a lelkét egymásnak. Ellenkezı esetben Sam sértve érezhetné magát, elvégre évekkel idısebb volt Luke-nál. – Kopogtattam a háznál. Nem válaszoltál, ezért körbejöttem. – Mivel Sam furgonja a kocsibeállóban parkolt, Luke tudta, hogy otthon van. Luke unokafivére rengeteg idıt töltött a ház hatalmas hátsó udvarában és a pajtában, amit látványos mőhellyé alakított át pár évvel ezelıtt. Mint ahogy bízott benne, Sam ott tartózkodott, körbevéve magát mindenféle szerszámmal és egy halom faáruval, ugyanis egy új projekthez készített mőszaki rajzokat. Luke odalépett Samhez, és szemrevételezte a rajzokat. – Mi lesz ez? Talán egy új dzsungeljátszó Bennek és Minának? Különben ık hol vannak most? – Charlie-val és Sue-val. Az anyai nagyszülıkkel. Luke zsebre rakta a kulcsait, és egyre biztosabb volt a dolgában, hogy helyesen cselekszik. Samnek szüksége volt rá, és meg is érdemelte, hogy továbblépjen. Bámulatos, hogy már így is több mint két évig bírta nı nélkül. Ha Luke nem szexelt három napig, már kezdett bedilizni. Sam elvette a füle mögé tett ceruzát, kiradírozott egy pár vonalat, és kiigazított egy pár mértéket. – Ezt a Cukor Ovinak készítem. A gyerekeken keresztül próbál közelebb kerülni Rachelhez. – Csodálatos – nyomott el egy örömteli mosolyt Luke. – Akarom mondani, nagyon figyelmes. – Rachel mesélte, hogy Gretchen elég érzékenyen kezeli a pénzadományokat. Viszont nem tett ilyen említést a játszótéri berendezésekrıl. – Egy hintaszett, mászókák és egy erıd. A gyerekek imádni fogják – magyarázta Sam. – Ben és Mina is hozzájárultak az ötleteikkel – mondta büszkén.

– Hiányoznak a kis fecsegı tipegık. Nem láttam már ıket egy ideje – jegyezte meg Luke. – Gyakrabban is kilátogathatnál – válaszolta Sam. – Hát igen, kellene – mondta Luke, és elszégyellte magát. Mindig is felnézett Samre, sokat lógtak együtt korában, aztán amikor Paula meghalt, Sam komorabb és befelé fordulóbb lett. Luke kényelmetlenül érezte magát, hirtelen nem tudta, mit is mondjon, vagy tegyen. Általában kerülte a kínos négyszemközti beszélgetéseket, és Sam sem volt igazán kitárulkozó a személyes érzelmeivel kapcsolatosan. Ettıl függetlenül Luke mutatkozhatott volna többször is itt. Hátha. – Mi szél hozott ide most? – kérdezte Sam, és kíváncsian ránézett. – A tegnap estével kapcsolatos – bukott ki Luke-ból hirtelen, mert ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy azonnal segítsen az unokafivérén. – A randid Rachellel… Nem szeretném, ha elkedvetlenednél miatta. – Miért kedvetlenednék el? Most biztos csak viccel! – Nem mintha figyelni akartalak volna titeket… – Mindenki figyelt. A szomorú özvegy és a szégyenlıs óvodai asszisztens. Megteszik, vagy nem teszik meg? Sugar Creek saját valóságshow-ja. Ó, a fenébe! Sam letette a ceruzáját, és a dolgozóasztala alá beállított minihőtıhöz ment. – Sört? – kérdezte. – Persze. Egyszerre csavarták le a kupakokat a sörösüvegeikrıl. Sam leült egy öreg savanyúságos hordóra, Luke pedig az egyik ládára. Kedvelte a helyi sör ízét, a forgácsillatot és Sam magabiztos modorát. – Csak annyit tudok Rachelrıl, amennyit megismerhettem belıle a Cupcakeimádók összejövetelein – mondta Sam. – Ami nem sok. Az egyik legbájosabb dolog a klubban, hogy mindenki megosztja a híreket a katonaságnál távollevı szeretteirıl a többiekkel, vagy ahogy megnyílnak egymás elıtt, ha nehézségeik adódnak a magánéletükben,

vagy ha csak egyszerően jó hírt akarnak megosztani a többiekkel. Együtt érzünk. Ünneplünk. És, természetesen, pletykálkodunk is. Van, aki többet, míg egyesek kevesebbet. Rachel…– vonta fel a vállát Sam. – Jóformán meg sem szólal. Luke kérdıen ránézett. – És ezt olyan valaki mondja, aki önmaga sem igazán a szavak embere. – Én részt veszek benne. Meglepı, ugye? – Szeretsz sütni. Már az is elég meglepı. Sam megkocogtatta a sörösüvegét, és elvigyorodott. – Ki gondolta volna? Bámulatos, mit meg nem tanul az ember, ha kilép a saját komfortzónájából. – Akkor mit tanultál meg saját magadról tegnap este? – kérdezte Luke. – A randizás a komfortzónádon kívül esik, nem? – Azt tanultam meg belıle, hogy sokkal jobban vonzódom Rachelhez, mint gondoltam volna. Hőha. – Sértıdés ne essék, nem akarok tiszteletlen lenni Rachellel szemben, de mit látsz abban a nıben? – Megkínzott lelket. – Hát ez elég komplikáltnak és depressziósnak hangzik. Nem akarsz inkább egy pozitív, szabad szellemmel találkozgatni? – Mi van? Mint amilyenek a Kelly ikrek például? Szıkék, bögyösek és vihogósak. Köszi, de nem – válaszolta Sam. – Tudod, azért van középút az ilyesmiben is. Vegyük például Chloét. – Dev már megtette. – Csak feltételesen – mondta Luke, és felhorkant. – Vagy például Casey Monahant. – Casey nagyszerő lány. Felhívhatnád valamikor. – Jól van. Jól van. Szóval Rachelért vagy oda, ha jól értem. – Tényleg érted? Luke a sörét szopogatta, és eltöprengett rajta. Vajon Samet a katonalélek készteti erre? A vágy, hogy megmentsen egy elveszett lelket, hogy oltalmazza a sérülékenyt? Vagy csupán abból

kifolyólag, hogy nem tudta megóvni és megmenteni Paulát a ráktól? – Bele ne rokkanj a nagy gondolkodásba – élcelıdött Sam. – A helyzet a következı: Lehet, hogy Rachel sérült és rettentı visszafogott, viszont a cselekedetei finom természetrıl árulkodnak. Nagylelkő és kedves. Ami nagyon bejön. Nincs benne kicsinyesség, nem csak magával van elfoglalva. Ami szintén rokonszenves. És amikor elmosolyodik… – Újabb vállvonogatás. – A szívem furán kalapálni kezd. Eddig azt hittem, hogy már halott a szívem, Luke. A francba! – Szóval akkor hogy váltatok el tegnap, miután hazavitted? – Nem volt jó éjt csók, ha arra gondolsz. Kínos volt és feszült, de ezért inkább saját magamat okolom. A pokolba is, hat hónapomba telt elhívni ıt randizni, és akkor is csak Daisy ösztökélésére. Rachel hirtelen reflektorfénybe került. Vagyis, mindketten. Mindenkinek elvárásai voltak. Ez elég sok így, egy elsı randira. – Tehát akkor lesz következı is? – nézett Samre kérdın Luke. – Én megkértem. Ő azt mondta, majd gondolkodik rajta, ami Rachel esetében egy rettentı udvarias nemet jelent. – De nem adod fel. – Nem. – Van valami közös érdeklıdési körötök? – A gyerekek és a cupcake. Plusz az ı bátyja is a katonaságnál szolgál, a Közel-Keleten. – Tudsz róla valamit? Sam megrázta a fejét. – Csak annyit, hogy Rachel nagyon kedveli, és sokat aggódik miatta. Ennyi. Luke a fejét kezdte vakarni, és próbálta kitalálni, hogyan lehetne Rachelt kicsit oldottabbá varázsolni. – Mióta is él Rachel Sugar Creekben? Egy éve talán? – Valami olyasmi – válaszolta Sam. – Tudsz valamit az életérıl, mielıtt idekerült volna? – Majdnem semmit. Nem beszél magáról soha. Ha beszél is valamirıl, az vagy a Cukor Ovi, vagy pedig a Cupcakeimádók. –

Elmondta neked, hogy Gretchen lecsökkentette az óráinak számát, és bejött hozzám érdeklıdni a felszolgálói állásról a Kunyhóban? – Nem – horgasztotta le a fejét Sam. – És felvetted? – Elég kétségbeesettnek látszott. – Akkor igen, ugye? – Talán így majd kicsit kémkedhetek. Nem dicsekedni akarok, de tudod, hogy elég jól értek a nık nyelvén. – De igenis dicsekszel, te arrogáns fajankó – mondta élcelıdı felhanggal Sam. – De tegyél meg egy szívességet, és inkább ne tedd. – Azt mondtad, barátnık Casey-vel, nem? Talán tıle megtudhatnál… – Nem akarok kémkedni utána. Nem így. – Akkor hogyan? – Türelemmel. – Én inkább akarnok vagyok. A tettek embere. – Tudom – mondta Sam, és szája vigyorra görbült. – És hogy mennek a dolgok mostanában? Valami különleges? Most Luke-on volt a sor a vállrándításra. – Gondolom, hallottál Connieról és Lizzie-rıl. – Mindenki hallotta. Ismerheted Sugar Creeket. Amit viszont nem értek, miért kellett Bridgettel is szakítanod? – Mert azt hitte, hogy ı különleges, pedig nem az. – De felborítottad a kardinális randiszabályaidat, és vele maradtál éjszakára, egészen reggelig. – Ó, azt is hallottad akkor. – Mindenki hallotta. Luke elkezdte a szemeit forgatni. – Egy hosszú, fárasztó nap után nagyon ki voltam merülve, amellett meg sokat is ittam. – Aha. Tehát ahelyett, hogy kábítottad volna Bridgetet, inkább megszakítottad vele a kapcsolatot – mondta Sam, és gratulált Luke-nak a félig tele sörösüveggel. – Lehet, hogy egy kuvasz vagy,

kuzin, viszont egy nagyon öntudatos kuvasz. – Hát, köszi. – Képzeld, milyen lenne, ha ezt a sok sármot mind egy nıre irányítanád! – Egy nınek túl sok lenne. Sam felnevetett. Luke csak mosolygott. Jó volt Samet nevetni hallania. Ügyelve, hogy jó hangulatban váljanak el, Luke lehajtotta a sörét, és felállt. – Akkor, este a nagyinál a vacsorán találkozunk? – Nem. A kicsik a nagyszülıknél vannak, és csak késı este érnek haza. Szeretném kihasználni ezt a kis szabadidıt, és haladni egy kicsit a dzsungeljátszóval. Luke a faanyagokat és a szerszámokat nézegette. Kicsit lemaradt a randitanácsokkal, de azért még mindig a jótéteménypályán mozgott. – Tudok segíteni benne? – Persze – mondta Sam, és vállon veregette. – Csak vigyázz a főrésszel, nehogy levágj magadról valami fontosabb részt. Franklin megye nıi populációja sosem bocsátana meg nekem érte. Luke mosolyogva tanulmányozta a ceruzarajzot, és hallgatta Sam instrukcióit, élvezve a váratlan együttlétüket. Luke bárminél jobban szeretett volna segíteni az unokafivérének Rachel megnyerésében. – Türelem, mi? Sam rávigyorgott. – Az nemcsak egy erény, hanem titkos fegyver is egyben! *** – Mi a baj? – Semmi. – Feszültnek látszol. – Csak koncentrálok – hazudta Chloe, holott rettentı idegesnek érezte magát. Devlin odalépett hozzá és masszírozni kezdte a vállait, miközben a lány négy centi átmérıjő köröket szúrt ki a keksztésztából, és átrakosgatta ıket a tepsibe. – Segíthetek? – kérdezte Dev.

Chloe elmosolyodott az ajánlaton. Mielıtt találkoztak volna, a J.T’s Áruház vezérigazgatója és a pénzügyek varázslója csak az elıre elkészített ételekre és a mikrójára hagyatkozott. Még most is kisebb veszélyt jelentett a konyhában. Nem mintha ezért Chloe ki akarta volna tenni a szőrét onnan. Daisy otthonának hatalmas konyhája volt, luxus háztartási gépekkel felszerelve, ami a mennyországot és az esetek többségében a nyugalom szigetét jelentette Chloénak. Ma azonban inkább mindennek a végsı határán érezte magát. Igen, megkönnyebbült ı is, mert Rocky végre elmondta Devlinnek tinikori botlása történetét Jayceszel, és nagyon is megkönnyebbült, sıt áldotta a szerencsecsillagát, amiért Devlin nem rendezett perpatvart abból sem, hogy Chloe megırizte Rocky titkát. Viszont Chloe nagyobb tőzijátékra számított Rocky és Jayce esetében, ahogy valami ketyegı bombára számított Daisynél is, továbbá idegeskedett azon, ami Dev és az apja között sistergett, bármi is legyen az. Nem beszélve a saját személyes krízisérıl. Összeszorult gyomorral hátrasandított válla fölött a férfira, aki már egy ideje bearanyozta a napjait. – Abban segíthetsz, hogy itt vagy velem. Hiányoztál. Devlin átkarolta Chloe derekát, és egy csókot nyomott a halántékára. – Többet lehetnénk együtt, ha hozzám költöznél. – Már megbeszéltük ezt. – Felhúzta a vállait, és kibontakozott Devlin ölelésébıl, majd betette a kekszeket a sütıbe sülni. Visszament a pulthoz, hogy befejezze a zöldséges tálat Daisy koktélórájához. Chloe megtanulta, hogy a friss zöldségek segítenek ellensúlyozni a fura ízhatást az idıs hölgy különbözı koktélfantáziáiban. – Több idıre van szükségem, hogy bebizonyíthassam, meg tudok állni a saját lábamon. Az sem a legideálisabb, hogy itt lakom Daisyvel. Most, hogy már hivatalosan nem neki dolgozom, kellene fizetnem valami lakbér-féleséget, de hallani sem akar róla. Azon voltam egy ideje, hogy keressek magamnak egy saját lakást, csak hát készültünk a Moose-a-lotta megnyitójára, közben interjúztatjuk a jelentkezıket Daisy új társalkodójának posztjára. Nem is tudom, hova tőnik el az

idı. Chloe hirtelen azt vette észre, hogy remegnek a kezei, és a torkát hatalmas csomó szorítja össze. Devlin megfogta Chloe vállait, és a karjaiba forgatta ıt. – Nagyon keményen dolgoztál. – És ezt egy hivatásos munkamániás mondja nekem – mosolyodott el halványan Chloe. – Próbáltam én is visszavenni a tempóból. De a J.T’s, a Kunyhó meg a különféle más befektetések… Mint ahogy te is mondtad, én sem tudom, hová megy el az idı – mondta Devlin, és nagyujjának begyével gyengéden simogatta Chloe arcát. – Költözz össze velem, Sárgadinnye Lány, és akkor a legtöbbet tudjuk kihozni az együtt töltött több idınkbıl. Minden egyes alkalommal, amikor Dev így nevezte ıt, mintha visszarepült volna ahhoz a pillanathoz, amikor legelıször egymásba botlottak az Oslow Általános Delikátban. A pulzusa most is ugyanúgy megugrott, mint annak idején, amikor elıször nézett bele azokba az áfonyakék szemekbe. – Bámulatos a kitartásod. – Te pedig bájosan büszke vagy, mondhatnám, konok. Ha összeköltözöl velem, az még nem egyenlı azzal, hogy anyagilag kihasználsz – mondta neki Dev. – Engednéd, hogy lakbért fizessek? – A szerelmem vagy, nem pedig az albérlım. – Szükségem van arra, hogy partner legyek, Devlin. Egyenrangú partner. – A ház a tulajdonom, szívem. Nem szedhetek érte pénzt tıled. – Mi lenne akkor, ha a rezsi felét fizetném? – Nem érezném jól magam miatta. – Akkor viszont nem tudok beköltözni. – Chloe visszafordult a friss zöldségekhez, és egy uborka felszeletelésére koncentrált. Igen, gıgös volt, a franc essen belé. Az apja finanszírozta az életmódját éveken keresztül, aztán pedig Ryan – a férfi, akirıl tévesen azt gondolta, van

közös jövıjük. Amikor kiderült, hogy mégsem, azonnal kiköltözött a férfi apartmanjából, és beköltözött ide, Daisyhez. Ha Devlinhez költözne anélkül, hogy pénzügyileg is hozzájárulna, az ellenkezne az elveivel és érvénytelenné tenné a fogadalmát, miszerint saját kezébe veszi az életét. Hogy nem látja ezt Dev? Devlin megfogta a karját, és megállította a lány mérges vagdosását. – Oké – mondta neki, megcsókolta a tarkóját, és közelebb húzta magához. – Majd valamit kitalálunk. Majd felosztjuk a ház körüli teendıket meg a rezsit. Bármi is legyen az. A társam vagy. Chloe szíve zakatolt, és könnyek marták a szemét. Nem olyan volt ez, mintha Dev megkérte volna a kezét, de ugyanolyan romantikusnak érezte. – Hú, milyen jó illatok vannak itt! – vágódott be Nash Bentley, Devlin megannyi unokatestvére közül az egyik, tönkretéve a pillanatukat. – Sonka? Chloe összenézett Devlinnel, és hangtalanul azt mondta: Oké. Majd azt követıen Dev széles mosolyában sütkérezve átnézett Nashre. – Sült sonka, az én különleges öntetemmel. – Már alig várom – szólt Nash, és felsóhajtott. – Nem lenne rá valami mód, hogy Daisy új társalkodónıjének ugyanolyan kulináris végzettsége legyen, mint neked? – Sajnálom, de az nem tartozik az elvárások közé – mondta Chloe. – A vasárnapi vacsorák soha nem lesznek ugyanazok – panaszkodott Nash, miközben kivett egy sört magának a hőtıbıl. – Hacsak Daisy meg nem engedi, hogy a vasárnap estéket kinevezzem a saját fızınapomnak – mondta Chloe. – Egy új hagyomány kezdete – jegyezte meg Dev. – Nekem tetszik. – Ez a legjobb hír, amit ezen a héten hallottam – kontrázott rá Nash, miközben a pultra hőlni kirakott három csokis tortát nézegette. – Ha már a híreknél tartunk, mit szóltok, hogy Jayce visszaköltözik a városba? Mit fog csinálni? Beáll a Sugar Creek Police kötelékébe? Még az is túl unalmas lenne számára ahhoz képest, amit

eddig csinált. – Hát, nem bánnám, ha leváltaná Burke seriffhelyettest – motyogta Chloe, miközben színes kreációt rendezett össze a felvágott zöldségekbıl és a mártogatósokból egy tálcára. – Tudok jobbat – mondta Nash. – Stone felügyelıt újra kell választani jövı hónapban. Ha Jayce is indulna a választásokon, biztos megnyerné. Akkor végre valaki a sajátjaink közül rendbe vágná a Burke-öket. Apát és fiát. – Nem rossz ötlet, de Jaycenek másféle tervei vannak – mondta Devlin Nashnek, majd aggódó tekintettel Chloéra nézett. – Billy már megint beszólt valamit neked? – Nem, nem. Nem láttam már több mint egy hete – mondta Chloe, és már sajnálta, hogy felhozta ezt a nevet. – Csak valahogy… futkározik tıle a hideg a hátamon. Billy Burke a Sugar Creek-i polgármester fia, Tasha mostohafia. Tasha közelebb volt Billyhez korban, mint a férjéhez, ami elég fura már magában is, de ami még rosszabb, Chloe rajtakapta egyszer Billyt, amint nyálcsorgatva fixírozza a mostohaanyját, Tasha pedig viszontflörtölt vele. Elég gázos volt. Meg helytelen. Billy, csakúgy, mint Tasha, szintén házasember volt. Nyilvánvalóan nem vette túl komolyan az esküjét. Nem sokkal azután, hogy Chloe a városba költözött, Billy letaperolta egy állítólag hivatalos motozás során, csak hát nem lehetett rábizonyítani. Devlin mindenesetre Chloénak hitt. Egyedül azért nem torolta meg a dolgot, mert Chloe könyörgött neki, hogy ne tegye. A Burke-ök olyan pozícióban voltak a városban, hogy képesek voltak megnehezíteni a Monroek életét. Chloe nem szerette volna tovább szítani a két család közti viszályt. – Tessék – mondta Chloe, és Nash üres kezébe nyomta a színes zöldségtálat. – Kérlek, vidd be a nappaliba. Ki van még itt? – Eddig csak én – válaszolta Nash. – Luke átment Rockyért, aki, mint te is tudod, jelenleg papírok és engedélyek híján van. Sam kimentette magát. Azt hiszem, szégyelli magát a nem túl bombasztikus randija után Rachellel. Az egész város errıl beszél. Ja,

és még Jayce sincs itt. – Mi a helyzet Vince-szel? – A nagyi azt mondta, pár percet késni fog. – Rendben, akkor menj, hogy legyen Daisynek társasága addig is – mondta Chloe, és kihessegette Nasht a konyhából. – Mert különben itt sántikálna, és próbálna segíteni. – Vagy túlkényezteti magát koktéllal… Mi a napi koktél? – kérdezte Devlin. – Sikító Köldök – grimaszolt Nash. – Undorító összetevı?– kérdezte Chloe. – Barackpálinka. – Az nem hangzik olyan rosszul. – De igen, ha kemény sörivó vagy – mondta Nash, és savanyú ábrázattal eltőnt a küszöb mögött, kezében a sörösüveggel és a zöldségtállal. – A vasárnapi vacsora a családtagoknak van fenntartva – jegyezte meg Devlin. Chloe vacillálva a tőzhelyhez lépett, hogy megkeverje a forrásban lévı póréhagymás burgonyalevest. – Hogy érted? – Vince Redding nem tartozik a családhoz. Szóval megint itt tartunk. – Nem, viszont Daisy barátja. Monica és Leó is át szoktak jönni. És mi a helyzet velem? Én sem vagyok családtag. – Te pont jó vagy családtagnak – mondta Dev, és benyúlt a hőtıbe, hogy kivegyen egy behőtött üveg bort. – Vince egy… – Rendes ember. – Mostanában nagyon sokat találkoznak egymással, a nagyi és Vince. – Örülhetnél neki – mondta Chloe. – Vince fuvarozza ıt, amikor nekem a kávézóban kell lennem, és mivel annyira csökönyös az új társalkodó felvételével kapcsolatosan… – Oké. Oké – mondta Dev, és mosolyogva átnyújtott Chloénak egy pohár Chardonnayt. – Te nyertél.

– Tudom, hogy nem értesz vele egyet… – Kellemes társaság leszek. Esküszöm. Chloe összekoccintotta a poharát Devével, majd lezseren félrerakta. – Ha már a kellemes viselkedésnél tartunk – mondta –, kérlek, ne keménykedj Rockyval és Jayceszel ma este. – Hogy érted ezt? – Ne erıltess semmit. Tudom, szeretnéd, hogy jól kijöjjenek egymással, mintha mi sem történt volna. Úgy, mintha nem neheztelnél rájuk a… botlások és a titok miatt, de… – Nem fogom erıltetni. – Komolyan? – pislogott Chloe. – Új taktikám van rá, hogyan kezeljem azt a két díszpintyet. Most, hogy Jayce is a városban él, rá lesznek kényszerítve, hogy dolgozzanak a nézeteltéréseiken. Én majd csak a háttérbıl figyelem, hogyan alakulnak a dolgok, és ha kell, közbelépek mint békéltetı. – Nekem a háttérbıl figyelés és az erıltetés között nem tőnik olyan nagynak a különbség – mondta viccesen elhúzott szájjal Chloe. – Nagy a különbség – mondta Devlin. – Bízz bennem! – Mi lesz akkor, ha az ellentétek feldolgozása után újra egymásra találnak? – kérdezte Chloe. Rockynak volt egy freudi elszólása még a mindent elmondok kiborulása idején. – A húgod talán tagadja, de szerintem még mindig odavan Jayce-ért. Devlin bólogatott. – Jayce-t is nagyon megkavarta Rocky. – Beismerte? – Jayce nem igazán szokott beszélni a személyes dolgairól, pláne az érzéseirıl. Inkább úgy mondanám, tudok olvasni benne. Legalábbis – mondta Dev és ivott egy kortyot a borából – az esetek többségében. – Szóval, ha összejönnének – próbálkozott tovább Chloe –, te nem bánnád? – Csak azt szeretném, ha boldogok lennének. Bármit is jelentsen ez. Chloe Devlin karjaiba omlott. Teljesen elvarázsolta Devlin

odaadása és elkötelezettsége családja és barátai felé. – Hát csoda, ha szerelmes vagyok beléd, Devlin Monroe? – Egyáltalán nem csoda – incselkedett a férfi. – Szóval, mikor költözöl be hozzám? Ha Daisy felvett egy társalkodónıt? Ha majd úgy érzem? – Hamarosan – mondta Chloe. Ragyogó kék szemeivel Dev lehajolt, és gyengéden súrolta Chloe száját a sajátjával. – Talán egy kis ösztönzés segíthetne, nem? – Talán igen – válaszolta Chloe, és boldogan fogadta szerelmese csókját.

17. fejezet – Biztos, hogy nem történt semmi fura dolog New Yorkban? Rocky szúrósan Luke-ra nézett, miközben a férfi a macskaköves, Sugar Creekbe vezetı bekötıútra kormányozta V6os Explorerét. – Azon kívül, hogy kiraboltak és elütött egy autó? – El sem akarom hinni, hogy nem mondtad el Devnek, hogy elütöttek. Abban a pillanatban, ha meglátja a tapaszodat… – A frufru eltakarja. – Én is megláttam. – Mert a szél felfújta a hajam. A nagyinál nem fog fújni a szél. – Csak forró lesz a levegı. Rocky fintorogva forgatta a szemeit. – Beszélhetnénk más témáról? – Csak mert másképp nézel ki. És nem az új frizurádra értem. Talán a megkönnyebbülés az oka, hogy mindent bevallottál Devnek. Boldognak látszol… – Ezt úgy mondod, mintha mindig savanyú ábrázattal rohangálnék. – Nem mindig, csak az utóbbi idıben. Nem is annyira savanyú, mint inkább, hmm, legyızött ábrázattal. – Depressziósan és rögeszmésen, úgy érted?

– Na nem mintha nem lenne meg rá az okod. Anyagi gondok. Feszült viszonyok Tashával, Adammel, Jayceszel. Egy sor balszerencse a Jeeppel, a háztartási gépekkel, a házzal. – Nahát! Én meg azt hittem, mármint tíz másodperccel ezelıtt, hogy jókedvem van. – Bárki frusztrált lenne ilyen helyzetben. – Védelmemre legyen mondva, szerintem kimondottan optimistán és kellemesen viselkedtem az elmúlt hetekben. – Ja, aztán eltöltöttél egy hétvégét Tashával és Jayceszel, a két legkevésbé kedvenc embereddel. Dev azt mondta, eléggé kiakadtál, amikor Jayce közölte, hogy hazaköltözik. – Jayce szerencsétlenül idızítette a közlést, ennyi az egész. – Nash szerint egész úton hazafelé pufogtál magadban. Most pedig magadtól eljössz egy olyan összejövetelre, ahol Jayce is ott lesz? És mi történt a kiborulásoddal, miután meggyóntál mindent Devnek? Úgy értem, oké, Dev nem harapta le a fejed. De akkor is, feszült lehetne a helyzet. Kínos. Nem hibáztathatsz amiatt, hogy csodálkozom a jókedveden. – Mondtam már neked, Jayceszel ma reggel beszéltünk, és megegyeztünk, hogy elássuk a csatabárdot, és… – Csak úgy? – Igen, csak úgy. – Rocky érezte, hogy ég az arca a hazugságtól, ezért elfordította a fejét, és kinézett az ablakon. Az ı ösztökélésére Jayce végül eljött a Vörös Lóherébıl az utolsó szexrohamuk után. Rocky nem volt még kész arra, hogy átbeszéljék a múltjukat, a jelenüket és lehetséges jövıjüket. Képtelen volt tisztán gondolkozni, ha Jayce a közelében volt. Vajon tényleg csak szexuális kapcsolatot akar fenntartani vele? Ó, persze. Ebben egészen biztos volt. Vajon vezethetne ez egy komoly kapcsolathoz? Rocky nem tudta. Az összecsapásuk a New York-i hotelszobában csak egy nappal ezelıtt zajlott. Bár Jayce megpróbált békét kötni, a szavak által ejtett sebek még nagyon frissek voltak. A férfi sekélyes reakciója arra, amikor Rocky elmondta súlyos fájdalmát a házassági ajánlat mint

„kötelesség” miatt, még mindig nagyon égette a lelkét. Jayce búcsúmondata pedig, amiben megkérdıjelezte Rocky érettségét, még most is sajgott. Mégis alig várta, hogy viszontlássa. Te teljesen meg vagy buggyanva, Monroe. Rocky vett egy nagy levegıt, és emlékeztette magát, hogy fı a csigavér. Jayce is belement abba, hogy nem hozzák még nyilvánosságra a fizikai vonzalmukat – még a család számára sem –, amíg nem lesz rá egy-két napjuk, hogy alkalmazkodjanak a helyzethez, és eldönthessék, vajon a vonzalmuk hosszú távú vagy csak átmeneti, csupán szexuális töltető, vagy ıszinte érzelmekkel is párosul. Rockynak még soha nem volt igazi komoly szerelmi kapcsolata. Ezt a dolgot nem tudta könnyedén kezelni. Fıleg, ha Jayce-rıl volt szó. – Csak úgy mellesleg elmondanám – szólalt meg Luke, megzavarva Rocky gondolatait. – Még mindig dühös vagyok Bellóra. – Ősrégi történet – emlékeztette Rocky. – Lépj tovább! Ez az új mottó. – Gondolom, ez nem azt vonja maga után, hogy továbblépsz Jayce-en, és visszatérsz Adamhez. – Adam nagyon rendes fiú… – ráncolta a homlokát Rocky. – Pontosan. – De nem nekem. – Sajnálom, hogy ezt kell hallanom – mondta Luke, és leparkolta leharcolt Explorerét a nagytestvérük luxus Escalade-ja mögé. – Tégy meg nekem egy szívességet, és viselkedj civilizált módon Jayceszel – kérte Rocky. – Volt már mára elég dráma. – Civilizált. Értettem. Továbblépek – mondta Luke, és lerakta a napszemüvegét a szélvédıre. – Te is tegyél meg nekem egy szívességet, és csak óvatosan a nyilvános enyelgéssel. Még nem vagyok rá felkészülve. – Nem szoktam nyilvánosan enyelegni – mondta Rocky, és visszafojtott egy feltörni készülı pánikrohamot. Mi lesz, ha Jayce

azzal a parázsló tekintettel fog ránézni, ı meg, mint akit hipnotizálnak, megint csak arra tud majd gondolni, ahogy Jayce lenyalogatja a cukormázt a testérıl? Vagy valami olyat mond, ami felhúzza, és Rocky elkezd átkozódni a korábbi dolgaik miatt? Szedd már össze magad! – Hogy nézek ki? – Mondtam már – felelte Luke. – Másként. Kicsit talán el kellene kendıznöd ezt a nagy ragyogást. – Hagyjál már! – Mindenesetre Rocky gyorsan szemügyre vette magát a visszapillantó tükörben. Tényleg másként nézett ki? Történetesen most sokkal többet bíbelıdött a kinézetével, mint szokásosan, elhagyva a copfokat, és inkább félig feltőzte a fürtjeit, extra szempillaspirált tett hosszú pilláira, és vagy háromszor is átöltözött, mire a fekete farmer és a V-kivágású fekete póló mellett döntött, világos színő kordbársony blézerrel és trendi színes sállal kiegészítve, amit még New Yorkban szerzett be. Szóval kicsit csinosabb szerkóban volt, mint máskor. Ettıl azért még biztosan nem ragyogott. Azt mindenesetre be kellett vallania (magának), hogy volt valamiféle könnyelmő ruganyosság a lépteiben. A legutóbbi szeretkezésük Jayceszel teljesen elvarázsolta és reménykedıvé tette. Lehet, hogy tényleg van esélyük kettejüknek komolyabb szerelmi kapcsolatra. Talán sikerül összehozniuk. De az is lehet, hogy katasztrofálisan sül el a dolog. – Vissza a földre, Rocky – hallotta Luke hangját. – Bocsi – mondta, és ideges izgalom áradt szét a vérében. Nézzük a tényeket: számításba véve az összes veszekedést és kinyilatkoztatást az elmúlt negyvennyolc órában, a vacsora bizonyára kissé feszült és kínos lesz. Rocky kihúzta a vállait, és kinyitotta a kocsiajtót. – Hát, akkor legyünk túl ezen is! – Minél elıbb, annál jobb. *** Megkérni Rockyt, hogy rendezze be a házát, spontán döntés volt Jaycetıl, viszont igencsak jótékony hatásúnak bizonyult. Ennek köszönhetıen több idıt tölthetnek együtt, megvan a közös projekt, és

lesz idejük felépíteni és formálni a kapcsolatukat a fizikai vonzalmon kívül is. Jayce fizet Rockynak lakberendezıi szolgáltatásaiért, vagyis ezzel segíti anyagilag, anélkül, hogy Rocky büszkeségén csorba esne. Mindeközben Rocky megtölti majd a férfi otthonát a maga kreálta bájjal és kényelemmel. Az viszont Jayce feladata maradt, hogy kitakarítsa a régi rossz emlékeket a falak közül, de legalább Rocky segít neki kirakni az odavezetı utat. Rocky panziójában minden szoba hóbortos volt, ugyanakkor nosztalgiáról és jó ízlésrıl árulkodott, amely igazi elégedettséggel töltötte el Jayce szívét. A lány hozzáértése minden bizonnyal nagy hatással lesz a szülei házára is. Meglepıen könnyed hangulatban érezte magát, amikor felgördült kocsijával Daisy Monroe autófelhajtójára. Belépve a hóbortos öreg hölgy háromemeletes újraértelmezett koloniál stílusú házába, Jayce úgy érezte magát, mintha visszalépett volna az idıben. Nemcsak az antik bútorzat és a bıségesnél is jóval több tizenkilencedik századbeli mőgyőjtemény miatt, hanem amilyen emlékeket és élményeket idéztek fel benne ezek az eklektikus és hangulatos szobák. Gyerekkorukban ı és Dev elválaszthatatlanok voltak, ezért minden alkalommal, amikor Dev a nagyszüleihez látogatott, Jayce is vele tartott. Azok a vasárnapi vacsorák voltak a hét fénypontjai. A Monroe család tagjaiból és a távoli rokonságból állt a mindig változó vendégkör, ideértve a McCloud-okat és a Bentley-ket is. Élénk társalgások és sok nevetés jellemezte ezeket az összejöveteleket. Bár, ameddig Daisy férje, Jessup is élt, az összejövetelek távolról sem voltak sikamlós mókák forrásai. A város egyik legbefolyásosabb embere, egyben a J.T’s Monroe Áruház feje meglehetısen szigorú és erıszakos lélek volt. Mindig csak a munka, semmi játék. Daisy is sokkal visszafogottabb mellette, bár kedves és nagylelkő nı volt akkoriban is. Jessup halála mélyen megviselte, és oly módon változtatta meg a személyiségét, amire mindenki, még Jayce is rácsodálkozott. Arra számított, hogy Daisy hervadozik majd, és magára hagyottan képtelen lesz a világban elnavigálni. Ám pont az ellenkezıje történt. Az elmúlt pár évben Daisy másodvirágzását élte,

és szókimondó szabad szellemmé változott. Az újonnan talált kalandvágy kiterjedt egy sokakat megbotránkoztató, vadonatúj gardróbra és kiegészítıkre is. A legújabb csavar a lilára festett frizura volt. Jayce valahogy kezelte a sokkoló hatást. Szerencsétlenségére, sokkal nehezebb volt megállnia a reakciót, amikor megkóstolta Daisy Sikító Szırös Köldök koktélját. Mivel kezdett kifogyni a vodka, Daisy kókuszrummal helyettesítette. Hála Chloe bámulatos zöldségtáljának, sikerült elvennie a fura ízhatást nyelve ízlelıbimbóiról. Többségében minden olyan volt, mint régen – az italok fölötti beszélgetésektıl az azt követı vacsoráig –, Daisynek és Nashnek köszönhetıen. Ők ketten ugyanis tele voltak kérdésekkel és pletykákkal. Luke idınként bosszús pillantást vetett Jaycere, és Chloe a szokásosnál kissé idegesebbnek tőnt. Dev meglepıen jó hangulatban volt, de minden alkalommal feszülten összerezdült, amikor Vince Redding bókolni kezdett Daisynek. Ami Rockyt illeti, ahelyett, hogy mellızte volna Jayce-t, vagy tartotta volna a távolságot, mint ahogy az az elmúlt években szokásává vált, olyan könnyedén csevegett vele, mint ahogy azt Nashsel is tette. Még a vacsoraasztalnál is Jayce mellett foglalt helyet, amely egyszerre volt áldás és átok. Jayce tisztában volt vele, milyen nehéz lehet Rockynak kívülrıl tartania ezt a lazaságot. Ő maga is nagyon nehezen fogta vissza magát, hogy ne nyúljon le az asztal alá, és ne szorítsa nyugtatóan meg Rocky combját. Vagy ne fésülje a vállára Rocky laza fürtjeit, amelyek az arcába hullva eltakarták elıle az édes arc látványát. Szeretett volna közelebb hajolni hozzá, hogy fizikailag is megérinthesse. De bizonyára a legártatlanabb érintés is elárulná az ırjítı vágyát, amit ez után a nı után érez. Rocky szemében is ugyanazt a visszafogott szenvedélyt látta, amikor a lány meg merte kockáztatni, hogy Jayce szemébe nézzen. Megállapodtak, hogy hagyják kicsit lehiggadni a kedélyeket a múlttal kapcsolatosan, mielıtt meglovagolnák a jelen hullámait. De akkor is. Miért van az, hogy rajtuk kívül senki más nem veszi észre ezt a vibráló szexuális feszültséget kettejük között? Nincsenek kíváncsi tekintetek, nincsenek

ugratások. Még csak kémkedı pillantások sem. A beszélgetés témája továbbra is a Moose-a-lotta sikere és Jayce meglepetésszerő hazaköltözése volt. – Nem értem – mondta Daisy. – Hogy tudsz bőnügyeket megoldani egy számítógépen? – Ez egy speciális szolgáltatás – magyarázta Jayce. Nem csak Daisy tőnt zavarodottnak az asztalnál, amikor Jayce bejelentette azon szándékát, hogy cybernyomozóirodát nyit, amely a virtuális térben felmerülı problémákkal és bőncselekményekkel – mint például illetéktelen behatolás, adathalászat, személyiséglopás, zaklatás, csalások – foglalkozik majd. – Személy szerint engem leginkább az internetes rágalmazási ügyek érdekelnek – tette még hozzá. – Még így sem értem – mondta Daisy, miközben Vince egy újabb adag fokhagymás törtburgonyát szedett neki. – Azt tudjátok, mit takar a „blog” kifejezés? – kérdezte Jayce. – Persze – vágta rá Daisy. – Chloéval állandóan gasztroblogokat nézegetünk az interneten. Jayce elnyomott egy mosolyt. Daisy Monroe a céklaszörp festékkel a haján, balján idıskori fiújával (már ha az a csillogás Vince szemében erre utal), SMS-eket küldözget, és az interneten szörföl. Hát, az idı nem állt meg Sugar Creekben sem. – Blogokra rákeresve, weboldalakon, e-maileken, közösségi média oldalakon… – Mint a Facebook vagy a Twitter – vágott közbe Dev. – …egy névtelen hozzászóló például teljesen le tud blokkolni egy céget, vagy egy pillanat alatt tönkreteheti emberek jó hírét azzal, hogy hamis információt és rágalmakat küld szét a virtuális világban. – Cyber-erıszak – jegyezte meg Chloe felháborodott villanással a szemében. – Naponta egyre többet hallani az ilyesmirıl. A legszörnyőbbek azok az ügyek, amelyek áldozatai tinédzserek. A súlyosabb esetek úgy végzıdnek, hogy az áldozat öngyilkosságot követ el. – Öngyilkosságot? – hördült fel Daisy. – Hát az borzasztó! – Egyetértünk – mondta Jayce. De ez csak egy volt a megannyi

igazságtalanság közül, ami Jayce-t az iroda megnyitására ösztönözte. – Más esetekben a tettesek csalók és vállalati hackerek. A munkám része lesz felderíteni a kilétét ezeknek az elkövetıknek, segíteni az elfogásukat, illetve olyan tervek, programok elkészítése, amellyel tartósan el lehet távolítani a kártékony anyagokat az internetrıl. – Hát, technikailag ez nagy kihívást jelenthet – mondta Luke. – Nemes dolognak hangzik – mondta Daisy, és ezt igazolandó szipogott egyet. – Én is Luke véleményén vagyok – jegyezte meg Rocky. – Ez úgy hangzik, mint ami lényegesen eltér a normál nyomozói tevékenységtıl. Nem lesz ehhez szükséged valamiféle IT-tréningre? – Mi az az IT? – érdeklıdött Vince. – Információs technológia – válaszolt Dev. – Jayce elvégzett ilyen tanfolyamokat már hónapokkal ezelıtt. – Te tudtál errıl a karrierváltási tervrıl már korábban is? – kérdezte Rocky, és kérdıen Devre pillantott. – Csak errıl az új, számítástechnikai érdeklıdésrıl. – Nem fognak hiányozni az utcai kalandok az életedbıl? – kérdezte Jaycetıl Nash. – Tudod, amikor házasságtörés gyanújával követsz embereket, lakásokat hallgatsz le, vagy mocskos dolgokat nyomozol ki korrupt politikusokról. – Bármennyire káprázatosnak is hangzik, de nem – válaszolta Jayce. Több is kijutott neki a kelleténél az ilyen cifra ügyekbıl a korábbi cégénél. Nap nap után ki van téve az ember a nagyváros érzéketlen és förtelmes bőnügyeinek, amely egy idı után nagyon megvisel mindenkit. Jayce is cinikussá és érdektelenné vált egy idı után. Nem is vette mindezt észre, amíg a barátja, Mrs. Watson szelíden fel nem hívta a figyelmét tavaly az egyre ingerültebb hozzáállására. Ez volt az elsı csörgése az ébresztıjének. – Lehet, hogy kevésbé izgalmas lenne, de szerintem indulhatnál a városi seriff posztért a választásokon – mondta Nash. – Na, az egy egész jó ötlet! – vágta rá rögtön Daisy. – Bello Sheriff. Egész jól hangzik. Nekem tetszik. Stabilitást, tiszteletreméltóságot sugall. Na és

neked legalább nem lenne az orrod a Burke-ök hátsójában, mint Stone-nak – tette még hozzá Daisy, és elégedetten szipákolt. – Jövı hónapban lesznek a választások – jegyezte meg Nash. – A városnak is csak hasznára válna, ha új vér csörgedezne a hatóság ereiben – mondta Dev. – Nem mintha rád akarnám erıltetni a dolgot – tette még hozzá, miután gyors pillantást vetett Chloe irányába. Jayce hirtelen mindenki figyelmét magán érezte, beleértve Rockyét is. – A stabilitás része igazán csábító. Fıként olyannak, aki családot szeretne alapítani. Egészségbiztosítás, nyugdíj… – Foglalkozz a lelkeddel. – De én mégis úgy érzem, többet tehetek másokért a köteléken kívül – mondta végül Jayce. – A rebellis jótét lélek – jegyezte meg Rocky. – Érdekes. – Nagy a kereslet manapság a cybernyomozókra? – érdeklıdött Vince. – Az igazán jókra mindenképp – mondta Jayce, és igyekezett elvenni a tekintetét Rocky bájos arcáról. – Téged ismerve – mondta Dev – egyike leszel a legjobbaknak. – Egy igazi férfi, rengeteg talentummal – jegyezte meg Rocky inkább magának, mint a többieknek, habár mindenki hallotta. Nem is az volt árulkodó, amit mondott, hanem a titkos kis mosoly, amivel az édesítıt keverte a jeges teájába. Akkor már Jayce is érezte. Elkapta ıket az ügyetlenség elsı hulláma. *** A francba. Rocky azon minutumban rájött, hogy hibázott, ahogy a szavak elhagyták a száját. Felpillantva látta, amint a nagyi szórakozott vigyorral bámul rá, és észrevette, hogy Chloe a kelleténél kicsit elıbb ugrik fel a székébıl. – Mindjárt itt a desszert ideje – mondta Chloe, miközben egy zavarodott pillantást küldött Rocky felé. – Megyek, felteszem a kávét

fıni. Elnézést. Dev Chloe után bámult, majd kérdıen visszanézett Rockyra. Luke-nak meg sikerült a lehetı legbénábban újraindítania a társalgást. – Ha már a jó hírnév szóba került, én Sam miatt aggódom. Nagyon hamar a szóbeszéd kereszttüzébe került a városban. – Az „Örök Özvegy” – mondta Nash, és megvonta a vállát, amikor Luke rábámult. – Csak azt mondom, amit hallottam – nézett bután Nash. – Volt egy kis szóbeszéd a templomban – mondta Daisy bizalmas hangsúllyal. – Valójában a templom után. Ethel Helentıl hallotta, akinek az unokafivére mesélte, aki szintén a Cukorszirup Kunyhóban vacsorázott ugyanabban az idıben, mint a mi szegény Samünk Rachellel. Azt mondta, mindketten nyomorultul néztek ki. Nincs köztük semmi szerelmi szikra, attól tartok. – Én is hallottam róla – mondta Dev Luke-nak. – Valóban ennyire rosszul alakult? – Hát elég rosszul – válaszolt Luke. – De ahogy Sam is mondta, mindketten nagy nyomás alatt voltak, hogy végre lépjenek valamit. A délután nagy részét vele töltöttem, és… – Megyek, segítek Chloénak a desszerttel meg a kávéval – mondta Rocky, és megragadta a tányérokat meg az evıeszközöket. Kétségbeesetten szeretett volna egy percet kettesben maradni Chloéval. – Nem akarod ezt végighallgatni? – kérdezte tıle Nash. – Luke már elmondta nekem, mialatt idefelé jöttünk. Most komolyan… – csattant fel hirtelen. – Miért nem lehet, hogy mindenki a saját dolgaival törıdjön? Mi van, ha rosszul kezdıdött köztük? Az még nem jelenti, hogy másodszorra nem sikerülhet. Újabb, fura kérdı tekintet Devtıl. A pokolba is! Jayce csizmája a sajátjához koccant, mintha csak azt mondaná: Nyugi, Spuri. Rocky mosolyogva felállt. – Elnézést. – Ennyit tudott csak csinálni,

hogy ne fusson el hanyatthomlok. Történetesen a kelleténél kicsit nagyobb hévvel rontott be a konyhába Chloéhoz. – Dühös vagy rám? – suttogta Chloénak, aki pont a kávébabot ırölte frissen a kávéfızéshez. – Miért nem mondtad el, hogy újra összefeküdtetek Jayceszel? Rocky arca lángra kapott. – Mibıl gondolod? Ennyire nyilvánvaló lenne? – Tehát igaz. Gondolom, New Yorkban történt. – Meg ma reggel, nálam. – Szóval akkor igazi a dolog. Egy komoly, stabil kapcsolat? – Még semmit nem tudok a „komoly” részérıl. Hacsak nem a szexet vesszük komolynak. Kalandvágyó szex. Az a fajta… – Kímélj meg a részletektıl, Rocky. – Chloe beállította a luxus kávéfızıt, majd odasietett a pulton várakozó mázas tortához. – Miért vagy annyira mérges? – Mert már megint ugyanazt teszed. Jayceszel hetyegsz mindenki háta mögött. Devlin háta mögött. Miért nem tudtad megmondani gyónás után neki ma reggel, hogy ti ketten egy pár vagytok Jayceszel? Rocky szíve zakatolni kezdett. – Nem olyan egyszerő a dolog. Lehet, hogy nagyon odavagyunk egymásért, de ez még nem biztos, hogy hosszú távot is jelent egyben. Nagyon komplikált dolog ez, Chloe. Jayce olyan, mint egy családtag. Ha megpróbáljuk egymással, és elrontjuk esetleg, akkor az nagyon zőrös lenne. Olyan zőrös, amivel nehéz lenne együtt élni. – Rocky, én soha nem tartottalak egy „nyúl Bélának” – mondta Chloe. – Jayce-t pedig… Sajnálom. Családtag ide vagy oda, komolyan csodálkozom rajta. Rocky csak hápogni tudott, annyira meglepıdött szelíd barátnıje kitörésén. Bár szívesen tovább folytatta volna a témát, az étkezı felıl jövı emelkedett hangok dörgedelmesen hangzottak. Rocky szíve a torkában dobogott, és rettegés fogta el. – Jaj, ne. Ugye nem azt akarod

mondani, hogy Dev kitalálta. Gondolod… Chloe hirtelen kirohant a konyhából, Rocky meg közvetlen a nyomában. Tényleg Dev volt az. Vöröslı arccal kiabált valamit a nagyi felé, aki ugyanolyan emelt hangon kiabált vissza neki. Luke és Vince is megpróbáltak közbeszólni, ami csak még nagyobb káoszt okozott. – Az ég szerelmére, mi ez? – kérdezte Chloe. Rocky ijedtében lehuppant a székébe Jayce mellé. – Ez most… Jayce lecsitította, megszorítva a combját az asztal alatt. Rocky azt akarta mondani, miattunk. Jayce közelebb hajolva hozzá a ház felháborodott asszonya felé bökött, és halkan odasúgta: – Daisy bombát robbantott. A dolog úgy áll, hogy össze akar költözni Vince-szel.

18. fejezet – Próbáltad hívni Daisyt? – kérdezte Chloe, amint a fürdıszobából kilépve egy törölközıt tekert vizes hajára. Devlin melegítıalsóban és egy győrött pólóban hevert az ágy közepén, felnézett az olvasásból. A kiadói szerzıdést olvasta tövirıl hegyire, már vagy egy napja. – Háromszor is. Nem volt válasz. – SMS-t próbáltál küldeni? – Ja, arra már válaszolt. Idézném: Nem beszélek veled. Húzz a francba. Chloe fájó szívvel leült Dev mellé az ágyra. – Azt mondta neked, hogy húzz a francba? – Inkább azt írta, húzzak a francba. Esküszöm, hogy napról napra egyre hóbortosabb. Hogy fogom apa elıl elhallgatni ezt a legutóbbi dolgát Vince-szel? – De miért kellene elhallgatnod elıle? – Nem számít – válaszolta Dev, és visszafordult a többoldalas szerzıdéshez.

– Monica szerint édesapád évekkel ezelıtt már megpróbálta rávenni Daisyt, hogy költözzön kisebb házba. Lehet, hogy kimondottan örülni fog ennek a lépésnek. Kisebb házba megy, és lesz valaki, aki gondját viseli. – Apa soha nem arról volt híres, hogy radikális változtatásokat kezdeményezzen szimpla hóbortból. Ő szeret mindent elıre megtervezni, és rettentı konzervatív. Mindenféle komplikációt belelát majd, ideértve a sikamlós pletykákat is. Meg kell mondjam, ebben most egyetértek az öreggel. Ha megkímélhetem ettıl… – Devlin hirtelen elharapta a mondatot, és végigsimította az állkapcsát. – Talán a nagyi is meggondolja magát, ha aludt rá egyet. Chloe a homlokát ráncolta. Vajon miért van az, hogy Dev azonnal feszültté válik vagy kikapcsol, ha az apja szóba kerül? Már-már kezdett elıre tartani az idısebb Monroe-val való találkozástól. Vajon tényleg ennyire elıítéletes lenne? – Ez nem csak egy hóbort, Devlin. Daisy igenis komolyan gondolja. Összeköltözik Vince-szel. Fogadd el, és lépj túl rajta. Lépj tovább. – Mi ütött beléd? – Mióta lettél ennyire prőd? – A nagyanyámról beszélgetünk, édesem. – Aki felnıtt nı, és megérdemli, hogy boldog legyen. Vince boldoggá teszi ıt. Ami pedig téged is boldogíthatna, ugyanis a pasi a tenyerén hordozza ıt. Ellenırzi a gyógyszerszedését, fuvarozza ıt, szórakoztatja, és igyekszik kezelni a vakmerı húzásait. – Otthagyná a gyönyörő otthonát, a családi otthont, kockáztatva a botrányt, és összeköltözik egy kisebb vagyonú férfival, ami finoman szólva is elég vakmerı húzás. – Észre sem vettem eddig, mekkora sznob vagy. – Nem vagyok sznob, Chloe. Csak logikusan próbálok gondolkozni, és aggódom. Ha Vince házasságot ajánlott neki, az egy dolog, viszont… – Így tett.

– Mit? – Megkérte Daisyt, menjen hozzá feleségül, és ı visszautasította. Devlin csak pislogott. – És ez miért nem merült fel vacsora közben? És miért csak most mondod el nekem? – Mert Vince nekem is csak titokban mondta el. Szerette volna, ha tudom, hogy tisztességesek a szándékai. – Jó lett volna, ha elmondta volna nekem is. – Hogy tehette volna? Közted és Daisy között talán, amikor ordítotok egymással, mint valami komplett elmeháborodottak? Egy mondatot sem tudott végigmondani, és különben is, neki is van önérzete. Egyáltalán nem lehet könnyő bejelenteni a világ elıtt, hogy a nı, akit szeret, visszautasította az ajánlatát. Devlin ujjaival végigszántotta a haját. – A hetvenöt éves nagyanyám inkább a barátság extrákkal kapcsolatot választja a házasság helyett. Chloe felhorkant. – Nem hiszem, hogy Daisy tisztában lenne a barátság extrákkal kapcsolat valós jelentésével. Hallja ezeket a kifejezéseket, és használja is ıket, mert szerinte az menı. Úgy gondolja, Vince jó barátja, és az extra benne a társasága. – Nem a szex? – Nem kérdeztem rá erre konkrétan. Nem is igazán olyasmi, amirıl tudni szeretnék. Azonkívül nem tartozik rám – mondta Chloe, és szúrósan Devre nézett. – Meg rád sem. – Egyszerően nem fér a fejembe – mondta fejcsóválva Dev. – Mi van, ha nem mőködik? – Mi van, ha igen? – Mi a helyzet a pénzügyi dolgokkal? Vajon közös kasszán lesznek? Vajon Vince-nek lesz hozzáférése Daisy bankszámlájához? És mi van az egészségbiztosítással? – sorolta a kérdéseket Dev. – Beszélhetnénk azokról inkább késıbb, és koncentrálhatnánk a békülésre? – Miért, haragban vagyunk? – Nem, de Daisy és te igen.

– Ha már itt tartunk – mondta Dev. – Mi ez a súrlódás köztetek Rockyval? Alig beszéltek egymással, miközben kapkodva leszedték az asztalt, ugyanis csak ennyit tudtak tenni takarítás gyanánt, mielıtt Daisy mindenkit kirúgott a házból, még Chloét is. – Csodálkozom, hogy ilyen sokáig tartott, míg rákérdeztél. – Nem akartam erıltetni a dolgot – vigyorodott el Dev. Chloe méltányolta Dev igyekezetét, hogy oldja a hangulatot, bár most ez sem segített. – Mondjuk, hogy kissé össze vagyok zavarodva a titkos kapcsolataitól. Elıször Adam. Most pedig Jayce. – Ő rettentı zárkózott… – Már-már a megtévesztésig az. Devlin lehorgasztotta a fejét. – Szerintem halálra van rémülve. Amennyire önálló, annyira régimódi is. Elkötelezıdni valami mellett és hibázni nem opciók a számára, ezért óvatosan lépked. Higgy nekem, édesem. Abban a helyiségben mindenki érezte a vibráló vonzalmat Jayce és a húgom közt. Ő nem akar senkit félrevezetni. Hacsak nem saját magát. Chloe megint csak elámult Devlin könyörületességén. – Miért nem tudsz legalább ennyire toleráns lenni Daisy választásaival? – Jó kérdés. Chloe ideges gyomrára szorította a kezét. – Nem bírok ki több családi drámát. – Drágám, ez a család hatalmas és… jobb szó híján nagyon sokszínő. Drámák mindig lesznek. Gyere ide – mondta Dev, és széttárta a karját. Chloe kimerülten és zaklatottan ráakasztotta a törölközıt az ajtókilincsre, és bemászott a franciaágyba rózsaszín pamut pizsamájában. Még a forró fürdı sem tudta elmulasztani a feszültséget az izmaiból. Fájt a feje és a hasa is. Devlinhez bújva fáradtan felsóhajtott. – Szóval, mi a véleményed a szerzıdésrıl? – kérdezte elterelésképpen. – Minden jogszerőnek látszik? – A Highlife Kiadó elfaxolta a Cupcakeimádók receptkönyvének a papírjait, és Devlin a

szabadidejében átnézte annak részleteit. – Egy csomó jogi blabla, de igen, helyénvalónak tőnik. Majd átnézetem az ügyvédemmel is holnap reggel, és ha ı is egyetért vele, akkor aláírjuk – mondta Dev, és kedvesen végigsimította Chloe hátát. – Akkor most térjünk rá arra, ami téged bánt. Sok minden bántotta Chloét. – Szeretném, ha mindenki boldog lenne. – Én is azt szeretném. – Akkor köss békét Daisyvel és fogadd el a választását. – Mit szólnál hozzá, ha megígérném, hogy higgadtan elbeszélgetek Daisyvel és Vince-szel a logisztikai megoldásról? Chloe hangosan kifújta a levegıt. – Az is valami. Gondolom. Csak jusson az is eszedbe, hogy Daisy és Vince együttélése nem sokban tér el a mi együttélésünktıl, amivel teljességgel egyetértesz. Dev kissé összerándult, majd hüvelykujjával végigsimította Chloe arcát. – De ugye beköltözöl? A sebezhetı pillantás Dev szemében Chloe szívébe markolt. Két keze közé fogta Dev arcát. – Szeretlek, Devlin. Szeretnék veled lenni. Mindig. – Jó tudni. Chloe elmosolyodott, amikor Dev maga alá vonta, és élvezte a férfi kemény testének közelségét, tudva, hogy Devlin szereti szívét, lelkét, úgy, ahogy van. Izgatottan vett egy mély lélegzetet. – Ha kicsit lenyugszanak a kedélyek, akkor véglegesítem ezeket az egyéjszakás ittalvásokat. Dev kérdıen felvonta egyik szemöldökét. – A különbözı drámák ellenére? Nagyi és Vince, Rocky meg Jayce, Sam és Rachel, Luke és az ı átkozott forgóajtaja a pincérnıkkel… – Te meg az apád. – Az egy más történet. – De része a homokviharnak. – Mindezeket egybevetve – folytatta Dev – a menetrended

elég bizonytalannak tőnik. – Az a legjobb, amit tehetek – válaszolta Chloe. – Legalább ez egy igennek vehetı – mosolygott Dev. – Beköltözöl. Végül is. – Igen – mosolygott vissza rá Chloe. *** – Egyedül vagy? – Hajnali egy óra van, Spuri. Mégis mire gondoltál? – Azt hiszem, valaki figyeli a házat. Jayce hirtelen felült az ágyában, és felkapcsolta az éjjeliszekrény lámpát. – A Vörös Lóherét? – Tudom, hogy ırülten hangzik. És ırületes is. Csak az van, hogy… Hallottam egy autót, de nem láttam fényszórókat, aztán utána csend lett és… Nem tudom megmagyarázni. Hatodik érzék? Vagy paranoia talán? Nem kellett volna telefonálnom. Jesszusom. Annyira össze vagyok zavarodva. – Az ajtók zárva vannak? – kérdezte Jayce, miközben lábait beledugta a farmerjába. – Most már igen. – Maradj a fenekeden. Nem menj az ablak közelébe. És az ég szerelmére, ha valaki kopogtat, ne nyiss ajtót. – De mi van, ha egy utazó turista az? Ez egy panzió. – Persze, a nagy Átalakítás miatt zárva felirattal az udvaron. Ne nyiss ajtót. Tíz perc, és ott vagyok. – De az egy tizenöt-húsz perces út kocsival. – Tíz perc. *** Rocky igyekezett nyugalmat erıltetni magára, és nem járkálni. Mindig járkált vagy rohangált fel-alá, mint egy kis tökéletlen, ha szorongott vagy nyughatatlan volt. Gyerekkora óta így kezelte a rázós helyzeteket. Ezért becézte ıt Spurinak Jayce is. A járkálás, noha most is természetes reakciója lett volna, mégis esztelenségnek tőnt ilyen körülmények között, hisz az csak jobban látható célponttá tette volna annak, aki a ház körül ólálkodva

leskelıdik az ablakon át. Ezzel Rocky is tisztában volt. Helyette inkább lerogyott a nappali egyik sarkába, a ponyvával letakart Anna királynı korabeli karosszék mögé, egyik kezében egy grillnyárssal felszerelkezve, másikban a mobiljával. Megmagyarázhatatlanul dideregve az idıt mérte a mobilján. Öt perc telt el azóta, mióta Jayceszel beszéltek. Mintha öt nappal ezelıtt lett volna. Próbálta bebeszélni magának, hogy ez csak butaság, gyerekes félelem. Évek óta a városon kívül élt, egymagában, leszámítva az alkalmankénti vendégeket. Eddig soha nem volt nyugtalan emiatt, és soha nem félt. Ezen az éjszakán viszont annyira be volt gyulladva, hogy nem átallott még Jaycere is rátelefonálni az éjszaka közepén. Vajon csak a képzelete játszott, és láttatott vele rémeket, hogy tudat alatt beigazolja, hiányzik neki Jayce? Úgy váltak el a nagyinál csúfos véget érı vacsora után, hogy egy szót sem tudtak kettesben váltani. Reménykedett, hogy nem így áll a dolog, hisz az elég szánalmas lenne. A vacsora után hazaérve, még idegbetegen átrámolta a kamrát, szörfölt egy kicsit a neten, nézett egy darabig valami bugyuta vámpíros filmet, majd feladta, és ágyba bújt. Gondolta, beenged egy kis friss levegıt, ezért résnyire kinyitotta a hálószobaablakot, amikor kocsikerekek zaját hallotta meg, amint lassan gördülnek a ház elıtti kavicsos úton. Ez rémisztette meg annyira. Ráfoghatta volna a filmre is a rémületét, de az korántsem volt annyira félelmetes, mint amennyire bugyuta. Meg hát nem csapkodó denevérszárnyak suhogását hallotta, hanem egy kocsi zaját. Egy láthatatlan kocsiét. Teljesen letaglózta az a furcsa érzés, hogy valaki titokban figyeli. Zoknis lábai remegni kezdtek. Megint megnézte az idıt. Még csak egy perc múlt el azóta, mióta legutóbb ránézett. A francba! Talán fel kellene kapcsolni az összes lámpát a házban. Vagy pedig az összes rádiót és tévét, ami csak a házban fellelhetı. Helyette azonban inkább elrejtızött, csendbe és sötétbe burkolva a Vörös Lóherét. Figyelte az összes, kívülrıl beszőrıdı mozzanatot és neszezést, de csak a saját szívének hangos dübörgését hallotta, meg a nejlonba bugyolált

viktoriánus állóóra tompa ketyegését. Tik-tak, tik-tak. Nem bírta tovább ezt a szörnyő bizonytalanságot. Becsúsztatta a mobilt kapucnis, cipzáras felsıjének a zsebébe, majd felmarkolva rögtönzött fegyverét, négykézláb átmászott a nappali ablakához. Csak kikukucskál. Csiiingiliiing. Jesszus! Elfelejtette lehalkítani a mobilját. Visszalopakodva a falhoz, ziháló mellkassal ránézett a kijelzıre. Jayce. – Hol vagy? – suttogta Rocky a telefonba. – Már a háznál. Körülnézek. Eddig semmi. Gondolhattam volna. – Idiótának érzem magam – mondta Rocky, és a homlokára szorította a tenyerét. – Ne tedd. A hatodik érzék néha átcsaphat paranoiába, mondják az okosok. A hátsó ajtónál jövök be. Engedj be. – Jayce… – Ne vitatkozz – mondta Jayce, azzal letette a telefont. Fenébe! Rocky hátrafeszítette a vállait, és igyekezett nem járkálni. A térdei megremegtek. Azzal magyarázta magának, hogy túlságosan feszült volt az utóbbi idıben, és nem azért, mert Jayce a megmentésére sietett. Hazudós. Vajon kinövi-e valaha is a romantikus vízióit a pasiról? Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor kopogást hallott a konyhaajtón. Ugyanezen az ajtón lökdöste be Rockyt a nagy vihar éjjelén is, ami tönkrevágta a sportszer fészert is. Ugyanazon az éjszakán, amikor le is birkózta Rocky-t, visszatartva attól, hogy odafusson a veszélyzónába. Szerette és utálta is emiatt Jayce-t. Felkapcsolta a tőzhely feletti világítást, és ajtót nyitott. – Sajnálom. – Én nem – mondta Jayce és győrötten, veszélyes kinézettel belépett az ajtón. – Soha ne habozz felhívni, ha megfélemlítve érzed magad, Rocky. Még ha csak egy porszívó-kereskedı próbál is rád tukmálni valami vackot. Rocky felnevetett, bár elég remegıs volt az a nevetés.

– Mondd el, mit láttál és hallottál konkrétan – mondta Jayce, és kezébe szorította a lány kezeit. Leküzdve az érzéki bizsergést, amit Jayce érintése keltett benne, Rocky elhadarta a történetét, egyre hülyébben érezve magát minden egyes mondat után. – Lehetett akár Dev vagy Luke is, gondolom, leellenırizni, hogy rendben vagyok-e. Vagy azt, hogy nem vagy-e itt. Miután kissé zavarosan viselkedtem a vacsorán. – A fivéreid nem alacsonyodnának odáig, hogy így kémkedjenek utánad, Rocky. Ezt te is jól tudod, ha jobban belegondolsz. – Szóval, vagy csak hallucináltam a dolgot, vagy valaki tényleg leskelıdött utánam. Az utóbbi nem túl valószínő. De akkor mi van? Lehet, hogy valami poszttraumás paranoiám van az átkozott utcai rablótámadás miatt? Vagy a tudatalattim játszik csak velem? Ilyen rémképekben nyilvánulna meg az elfojtott bőntudatom? Megjegyzések helyett Jayce bezárta a konyhaajtót. – Szétnézek a házban. Te itt maradsz. – Gondolod, valaki járkál a házban? – kérdezte lemerevedve Rocky. – Nem valószínő – szólt Jayce, és futólag Rockyra pillantott. – De jobb félni, mint megijedni. – Ezért megyek inkább én is veled. Nem igazán szeretnék könnyő célpont maradni itt ülve. – A fenébe is, már eleget kuporgott amögött a francos karosszék mögött. Zakatoló szívvel, védekezésképp felemelte a grillnyársat. Jayce viccesen megrángatta a copfját – gyengéd gesztus, amelytıl olvadozni kezdett Rocky szíve –, majd kivillantotta a válla alá csatolt pisztolytartót a kabátja alól. Az az átkozott nagy félautomata bizonyára sokkal nagyobb kárt tesz bárkiben, mint a grillsütınyárs. – Ja, jó – mondta Rocky a pisztoly felé biccentve. – Attól függetlenül is inkább felszerelkezem. Jayce elvigyorodott, meglepve ezzel Rockyt, majd egy futó csókot lehelt a homlokára, mielıtt elindult a nappali irányába. Rocky szapora pulzussal, árnyékként követte. Jayce felkapcsolta az

égıket, és Rocky nem engedte neki lekapcsolni, amikor a következı szobába indultak. A havi elektromos számlája amúgy is felfüggesztésre kerül. Rocky kissé felvillanyozódott. Ez a férfi korábban rendır volt, aztán magándetektívként üldözte a bőnözıket és védte meg az ártatlanokat. Ez valóban csodálatra méltó. Meg… izgató is. – Minden tiszta. Rocky csak pislogott, felemelt grillnyárssal a kezében. Szégyellte magát, hogy egy ilyen szituációban vágyakozni kezd Jayce után, és idiótának érezte magát, mert nem is volt igazi krízis. – Jobb félni, mint megijedni – motyogta magában. – Pontosan – mondta Jayce, és megszorította Rocky vállát. – Maradj itt. – Miért, hová mész? – Az egész Lóhere fényárban úszik, mint egy kivilágított karácsonyfa. – Jayce otthagyta Rockyt a hálószobájában állva, és óvatosan végighaladt a második szinten, majd le, az alsó szintre. Mindenhol lekapcsolta a világítást – ami azt jelenti, Jayce úgy gondolja, biztonságban van, vannak. Akkor vajon miért érzi magát még mindig ennyire nyugtalanul? Rocky letette a grillnyársat az éjjeliszekrényre, és kihajtogatta elgémberedett tenyerét. Odaosont a résnyire nyitott ablakhoz, és kilesett a sötétbe. Semmi vészjósló vagy hátborzongató. Csupán a szokásos éjjeli sötétség. – Csak beképzeltem magamnak, ugye? – kérdezte, amikor megérezte, hogy Jayce visszajött a hálóba. – Talán igen. Talán nem. Beszélgessünk. Rocky hátrafordulva észrevette, hogy Jayce felhozott két üveg sört a hőtıbıl. Ami azt jelenti, legalább egy sör erejéig marad még. Rocky feszültsége enyhülni kezdett. Gondolta, Jayce nem bánja, hogy a hálószobában beszélgetnek – az egyedüli helyiségben, amely a konyhán kívül nem volt végig leponyvázva –, és sörrel a kezében bemászott az ágyába.

Jayce kibújt a kabátjából, és a pisztolytokkal együtt lerakta az egyik székre. Törökülésben odaült Rocky mellé az ágyra. Mindketten fel voltak öltözve. Jayce farmerban és győrött pólóban, Rocky kapucnis melegítıszettben. Csak a válluk ért össze. Nem volt semmi kivetnivaló abban, ahogy Jayce letáborozott az ágyában, habár Rocky arca égni kezdett, és hasa idegesen összerándult. Fogta a távkapcsolót, és bekapcsolta a tévét, végigléptette pár csatornán, amíg a History Chanelhez nem ért. Valami film ment a középkori háborúskodásokról. Semmi romantikus. Jayce elvette tıle a távkapcsolót, és levette a hangot. – Mi a helyzet a munkásokkal? –Mi? – Azokkal a munkásokkal, akik a házfelújításon dolgoznak. Van köztük, aki túlzottan barátkozó? Bármi sikamlós beszólás vagy megjegyzés? – Semmi. – Nem hívott egyik sem randizni közülük? Valamelyik, aki esetleg tovább maradt volna, miután a többiek elmentek már? – Gondolod, hogy valamelyik munkás visszaosont és egy gukkerral belesett, hátha elkap, amint meztelenül parádézom a szobában? – Nem tudom, hogy mit gondoljak. Csak lehetıségeket keresgélek. – Van néhány pasi, aki flörtölni próbál – vonogatta a vállát Rocky, és beleivott a sörébe. – De a pasik már csak ilyenek – tette hozzá tárgyilagosan, miután lenyelte a kortyot. – Viszont még egyik sem próbálta átlépni azt a bizonyos határvonalat, és biztos lehetsz benne, nem is bátorítom rá egyiket sem. – Le ne harapd már a fejem, Spuri. – Bocsi! Hülyén érzem magam, hogy rajtad próbálom kitölteni a dühömet – mondta Rocky, és inkább ismét belekortyolt a sörébe, mint hogy Jayce szemébe kelljen néznie. – Ugye nem gondolod, hogy csak egy tudatalatti kiakadás volt? Vagy az eszem trükközik csak velem, hogy átrángassalak ide, azok után, hogy megfogadtam, higgadtan

kezelem a dolgot? Jayce szája ferde mosolyra húzódott. – Az aztán tényleg hízelgı lenne, de te nem így vagy összerakva. – Ismersz már jól, igaz? – Nem annyira jól, amennyire szeretnélek. – Csak azért, mert jók vagyunk együtt az ágyban, nem biztos, hogy az életben is azok lennénk. – Gyáva nyúl. – Nem vagyok az… Szálka vagy a… szememben, Bello – mondta Rocky, és igyekezett higgadtan viselkedni. – De szereted. Szerette. Rocky kifújta a levegıt, és elátkozta a kék képernyıt, miközben Jayce a csatornák között keresgélt, míg egy idı után megállapodott az Animal Planetnél. Mindenféle olvadozós, puha tinilány érzések áradtak szét a testében, amikor látta Jayce-t elmosolyodni egy csomó keverék kutyán, amint egy szeretetotthonban játszottak az idısekkel. Rocky attól tartott, soha nem fog tudni kiszeretni Jayce-bıl. Aggódott, mert reménytelenül, szenvedélyesen szerelmes volt a férfiba. Ez a dolog halálra rémisztette, mert még soha életében nem akart ennyire semmit, és eddig a legnagyobb, leggrandiózusabb vágyai mindig csak nehézséget okoztak. – Visszatérve a csatározásunkra – szólalt meg Jayce. – Melyikre gondolsz? – A New York-ira. – Melyik részére? – nézett rá gyanakodva Rocky. – Arra, amikor az ajánlatomról beszéltünk… – Meg az éretlen reakciómra? – fújta ki idegesen a levegıt Rocky. – Elég béna megjegyzés volt. Sajnálom. Igazad van. Tisztázzuk a dolgot. Különben Rocky tovább neheztelne, ami csak visszavetné a továbblépést. – Egészen tegnapig – folytatta Jayce, el nem engedve Rocky tekintetét – nem fogtam fel, hogy félreértelmezted a szándékaimat.

Rocky háta begörbült, de igyekezett, hogy a hangja ne remegjen. – Semmit sem értelmeztem félre. Azt mondtad, és most idézlek: Össze kellene házasodnunk. „Kellene”, mintha csak az lenne a helyes cselekedet. Dev tisztességbıl vette el Jannát, és nézd meg, mi lett abból is. – Inkább magunkra koncentráljunk most, Spuri. Nagyon jól tudom, mit mondtam akkor reggel. Azt is, hogy mit nem mondtam. Be kell valljam, vak voltam, és nem éreztem a mélységét a rajongásodnak, ezért az elcsábítás is rettentı váratlanul ért. Kettınk dolga – a köztünk lévı vibrálás ereje – teljesen letaglózott. – Jayce tekintete találkozott Rockyéval. – Azok az érzések, amelyeket kihoztál belılem, a padlóra küldtek. Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de komolyan gondoltam, amit mondtam. Össze kellene házasodnunk, vagyis olyan jók vagyunk együtt, hogy együtt kellene lennünk. Szerettem volna veled lenni. És abban is pokolian biztos voltam, hogy nem akarom, hogy más férfié legyél. Rocky torkában dobogó szívvel csak bámult rá. – És az az apró tényezı, hogy kiskorú voltam, nem játszott közre? – De, átkozottul közrejátszott. Meg az is, hogy a legjobb barátom húga voltál. Iszonyú komplikált volt a helyzet, és én még tovább komplikáltam. – Jayce kinyúlt, és két tenyerébe fogta Rocky kezeit. – Viszont soha nem kértem volna meg a kezed puszta kötelességtudatból. Sokkal jobban szerettelek annál, hogy eláruljalak. Szeretett. Rocky nekitámasztotta a fejét az ágy támlájának. – Úgy érzem magam, mint egy idióta. –Énis. – Miért nem mondtál errıl soha semmit ezelıtt? – Mert nem hagytad. Rocky egész teste lángba borult ennek az egyszerő kijelentésnek az igazságától. Kizárta ıt az életébıl, ellökte magától… tizenhárom hosszú éven keresztül. – Nem tudom, mit mondjak – suttogta halkan. – Mondd azt, hogy megbékülünk a múlttal. Mondd, hogy kész vagy a vonzalmunkhoz tiszta lappal hozzáállni.

A tiszta lap úgy hangzott, mint maga a mennyország. Olyan hely, ahol még sosem járt, és ahol a lehetıségek végtelenek. Hirtelen eszébe jutott a nagyi vakmerı életigenlése. Aki mer, az nyer. Gyáva nyúl! – Kész vagyok! Jayce megcsókolta Rocky kézfejét, és rákacsintott. – Jó. Rocky szívdobogva kiitta a maradék sörét, lerakta az üveget az éjjeliszekrényre a grillnyárs mellé. Izgatottnak érezte magát, csodálatosnak és kicsit öntudatosnak is. – Szóval, akkor innen hova tovább? – Elıre. – És az hogy mőködik pontosan? – Majd együtt kitaláljuk – mondta neki Jayce. Rocky belebizsergett a várakozásba, és wuuhuuu, az elégedettségbe? – Tehát ilyenek lennénk mi békeidıben, hmm? Jayce vigyorogva kortyolta a sörét, és megszorította Rocky kezét. Rocky pulzusa eliramodott. – Ezek szerint valamire jó volt az én bizarr kiakadásom. Köszönöm neked, hogy átjöttél, Jayce. – Már eleget láttam ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a hatodik érzéket. Csak azért, mert nem láttam senkit, nem jelenti, hogy nem lehetett ott valaki. – Az is lehet, hogy két tinédzser próbált eltőnni egy randira, akár. Miért kellett rögtön a legrosszabbra gondolnom? Jayce nem válaszolt, csak széttárta a karját. Rocky odabújt hozzá. – Köszi, hogy nem kell magam paranoid idiótának éreznem. Jayce megcsókolta a feje búbját, és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Együtt megnéztek egy mősort örökbe fogadható pitbullokról. Rockynak eszébe jutott Jayce odaadása a kóbor állatok iránt, és az új elkötelezettsége a cyber erıszak ellen. Amióta csak ismerte, mindig is kiállt a gyengék mellett. Életében most elıször gondolkozott el azon is, vajon mi főtötte ezt a szenvedélyét. Kifáradva a nap forgószélszerő történéseitıl, mégis a pillanattól elégedetten, úgy döntött, majd

máskor tér rá ezekre a témákra. A továbblépés együtt jár majd még több ilyen éjszakával, nemdebár? Nem is beszélve az idırıl, amit Jayce házában fog eltölteni. Az összes szoba át és kialakítása sok idıt vesz majd igénybe. Még soha nem élvezett ennyire kihívást, mint annak a háznak meleg otthonná alakítását. Rocky megrángatta kicsit Jayce pólóját, rávéve a férfit, hogy a szemébe nézzen. – Akarsz itt aludni? Jayce elmosolyodott – és ez a mosoly beragyogta Rocky szívét és egészét valóját, mint valami irdatlan napsugárzás. Közelebb húzva magához a lányt, Jayce birtoklóan szájon csókolta. – Azt hittem, már soha nem kérdezed meg.

19. fejezet Rocky nem emlékezett rá, mikor aludt el. Nem hallotta Jayce-t elmenni, de amikor felébredt, a reggeli gyér napfény bevilágította a szobáját, és Jayce nem volt mellette. Akkor már emlékezett rá, hogy Jayce beszélt valami reggel 9 órás találkozóról. Ránézett az ébresztıórára. 9:45. Ez komoly? A munkások negyedórán belül itt lesznek. Kapd össze magad, Monroe! Még soha nem aludt ilyen sokáig. Fura volt, hogy egyáltalán el tudott aludni a nagy rémület dacára, és ahelyett, hogy lehetséges leselkedı vámpírokról álmodott volna, Jayce-rıl álmodott és kiskutyákról. Körbenézett, hátha a férfi hagyott neki valami cetlit, de nem látott semmit. Megnézte a telefonját. Jayce 8-kor küldött neki üzenetet. HÍVJ, HA SZÜKSÉGED VAN RÁM! Elmosolyodott, és magához ölelte a telefont. Egy pillanaton belül már a szemeit forgatta. Idióta. Még ugyanabban a melegítıalsóban és egy ujjatlan felsıben Rocky kimászott az ágyból, cidrizve, ahogy a hővös reggeli levegı végigjárta

a karját. Odalépett a résnyire nyitott ablakhoz, hogy kizárja a hővös fuvallatot. Fekete felhık tornyosultak, és a távolban vihar hangja hallatszott. Lehet, hogy a munkások nem is jönnek el végül. Habár bent is volt elég tennivalójuk. Visszaemlékezve a tegnap éjszakára, Rocky kibámult a hatalmas pázsitra, a közeli hegyvonulatra és a házhoz közel futó kocsiútra. Minden olyannak tőnt, mint máskor. De akkor miért nem tudja elhessegetni azt a furcsa érzést, hogy valaki figyeli? – Nevetséges vagy – mormolta magának. Azért lehet, hogy az erdei futást ma kihagyja. Szorongó félelemmel futni, elugrálni az árnyak elıl, és heves szívdobogást átélni minden egyes váratlan nesz hallatán… erre most egyáltalán nem volt szüksége. Nem is beszélve arról, hogy vihar közelgett. Mérlegelve, mennyire késı van, ideje lezuhanyoznia, és átrohannia az okmányirodába Pixleybe, hogy új jogosítványt kapjon és… Rocky jéggé dermedt feleúton a zuhany felé. Sehová nem rohangálhat. Egyedül nem. Jogosítvány nélkül. Figyelj oda jobban, Rocky, én is figyelni fogok! A nyugtalanító mondaton ırlıdött. Lehetséges lenne? Bármi lehetséges, gondolta, de miért leskelıdne utána Billy? Meg sem említette Jaycenek, hogy összefutottak, annyira szerette volna kitörölni az emlékezetébıl az incidenst. Nem mintha Billynek nem lett volna meg minden joga ıt leinteni. A hátsó lámpája nem égett. Belementek, gyanította, valószínőleg egy ügyetlen sofır a reptéri parkolóban. Nem mintha a büntetıcetlit megérdemelte volna, de Billy mindig is patkány módra viselkedett Rockyval és a bátyjaival, amennyire vissza tudott emlékezni. Az apáik ısellenségek voltak, és Billy kisebbségi érzése az idık folyamán átcsapott sunyi arroganciába. Rocky a büntetıcédulát és a figyelmeztetést is csak a szokásos bunkó viselkedésének tudta be. Abban a pillanatban megcsörrent a mobilja. Ha már a bunkóknál, avagy inkább tőagyaknál tartunk. – Jó reggelt Tasha. – Szeretném, ha összehívnál mindenkit, és megszerveznél egy rendkívüli győlést a Cupcakeimádók számára – hadarta lehalkított hangon Tasha. – Körülbelül négykor szállok le Starlight-on. Csak

hogy biztos legyen minden, szervezd ötre. – Mi történt? – Nem tudok és akarok most itt belemenni, a cupcake-túra kellıs közepén vagyok Brettel. Bejöttem a mosdóba, hogy felhívjalak. – Lemondják a könyvet? – Ó, nem. Hanem odaküldenek egy videostábot, hogy felvegyék a klubot tevékenység közben. Fel akarnak venni egy anyagot a dokumentumfilmnek, és a könyv beharangozójának. Rocky csak pislogni tudott. – De hát még alá sincs írva a szerzıdés. – Dev megkapta, ugye? Brett azt mondta, a jogi osztály gyorsfutárral átküldött belıle három példányt. – Megkapta, és éppen átnézi. – Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van a szerzıdéssel. Ha nem lenne az, akkor alkudozhat. Idıközben a Highlife szeretné kihasználni az elınyét annak, hogy mi is részt veszünk a Kísérteties Látványosságokon. Egy kisebb filmes csapatot megbíztak és idereptetnek, hogy forgassanak az eseményen. Interjúk lesznek, meg véletlenszerő felvételek, és… Majd mindenkinek elmondok mindent, ha hazaértem. Rocky feje kavargott. – Attól tartok, nem mindenki fog ráérni ilyen rövid határidıvel. – Csak terelj össze annyi tagot, amennyit tudsz. Nagyon fontos. – Miért? – Mert döntı fontosságú, hogy mindenkiben tudatosítsam, hogy a lehetı legjobb formánkat és hozzáállásunkat kell hoznunk. A Highlife-osok azt hiszik, a Cupcakeimádók patyolattiszta, amerikai álombeli jótétlelkek. – Legjobb tudomásom szerint egyetlen baltás gyilkos sincs a klubtagok között. – Tudnál komoly lenni? – Az vagyok. – Mindannyiunknak a legjobb formánkat kell mutatnunk. Semmi civakodás vagy hátba döfés. Semmi botrány. És semmi

francos dráma. Rocky lerogyott az ágyára. Dráma? Mint az ı lehetséges kukkolása is? Nem kevesebb, mint a város seriffhelyettese „jóvoltából”? Dráma, mint az, hogy Monica nem tud teherbe esni, és arra gyanakszik, hogy Leo másokra kacsingat? Vagy hogy Chloe bosszús Rockyra, amiért eltitkolja a vonzalmát Jayce iránt? Botrány, mert a nagyi kész összebútorozni Vince-szel? – Hát, az nehéz lesz. – Látod, errıl beszélek – mondta még mindig suttogós hangon Tasha. – Muszáj tiszta lappal mutatkoznunk, és felgöngyölíteni a nézeteltéréseket. És ez alatt a miénket is értem. – Mi az, tán befagyott a pokol? – Nem kell legjobb barátnıknek lennünk, csak viselkedjünk civilizáltan egymással. Legalább addig, amíg a filmesek a városban lesznek. Rocky elvigyorodott. – Látom, sokkal jobban akarod ezt az ügyletet, mint gondoltam volna. – El sem tudod képzelni. Most mennem kell. Szervezd meg a győlést. SMS-ezd meg a helyszínt. Tasha úgy tette le a telefont, hogy rémülettel vegyes ujjongó érzésekben hagyta Rockyt. A Highlife elkötelezettsége a projekt iránt felettébb látványos volt, és kétségtelenül a legtöbb tag extázisban lesz a potenciális hírnév szélsebes megszerzése miatt. Manapság ki ne szeretne egy szeletet magának a televízión közvetített dicsıségbıl? Hát, talán Rachel kivételével. Mindazonáltal az, hogy biztosítják és fenntartják a rendet a magánéletükben… Már maga a gondolat is ijesztı volt, nem beszélve, mennyire bosszantó és kellemetlen. Rocky bosszúsan tárcsázta Jayce-t. – Jól vagy? – kérdezte Jayce, rögtön felvéve a telefont az elsı csöngésre. – Bosszús. –Rám? – Most az egyszer nem – rándult mosolyra Rocky szája. – Mi a baj, Spuri? – kérdezte mosollyal a hangjában Jayce. Rocky

kihúzta a vállát, és meglépte azt, amit igazi elırelépésnek gondolt a kapcsolatukban. – Szívességet szeretnék kérni – mondta. *** – Zavarok? Luke felpillantott a leltárlistából a nıre, aki a félig nyitott irodaajtón nézett be. A piszkosszıke haj, amely fátyolként takarta arca legalább kétharmadát, rögtön elárulta kilétét. Rachel. – Kopogtattam – mondta bizonytalan hangon –, de amikor nem válaszoltál… – Elnézést. Koncentráltam – mondta Luke, és próbálta megfejteni a számok és szavak halmazát maga elıtt. Zavartan beintette az irodába a nıt, anélkül, hogy szemkontaktusba került volna vele. – Nell megkért, szóljak neked, hogy a kiszállító fiú kezd türelmetlen lenni. Még csak az útvonala felénél tart, és… – Mintha nekem sem lenne más kötelezettségem, ha? Mondd neki, hogy mindjárt ott vagyok – csattant fel Luke. – Nem, várj. Bocsáss meg, Rachel. Rossz napom van. – Összeszorult mellkassal átadta Rachelnek Pete írótáblára csíptetett listáját. – Kérlek, tégy meg egy szívességet, és olvasd fel nekem az italokat és a mennyiségeket a listán, amíg én megkeresem azt az átkozott fájlt Sheffieldék születésnapi partijáról. Úgy látszik, ez egy sokfeladatos hétfı. Luke hallgatta, ahogy Rachel halk hangon felmondja neki a részletes listát. Gyorsan és könnyedén olvasott. Vele ellentétben, Luke minden szót külön megrágott. Mindeközben végiglapozta a dokumentumokat egy irattartó szekrényben, keresve azt a fájlt, amely minden apró részletet tartalmazott Amy Sheffield születésnapjára vonatkozóan (jóformán még a fenékméretét is), holott pontosan tudta, hol van a keresett dokumentum. Amikor Rachel befejezte a felolvasást, Luke visszavette tıle a listát, és aláírta az alján. – Kérd meg Nellt, mondja meg Pete-nek, hogy minden rendben van. És elnézést a várakoztatásért. Rachel biccentett, fogta a táblát, megfordult, és szó nélkül kiment

Luke irodájából. – Basszus. – Luke teljesen összezavarodva beletörölte a homlokáról az izzadságot az ingujjába. Általában Anna intézte ezeket a leltárokat, de aznapra beteget jelentett, az asszisztense, Danny pedig a konyhában rohangált, két ember munkáját ellátva. Ha Anna nem ért rá, Luke Connie-ra tudott hagyatkozni, vagy valamelyik törzsvendégre, hogy felmondja neki a részleteket. Bámulatos volt, mennyire kreatívvá vált ez ügyben az évek során. Majdnem mindig megtalálta az utat, hogy lepattintson magáról minden olyan dolgot, ami olvasással volt kapcsolatos, és mindezt oly módon, hogy nem derült ki a problémája. Legtöbbször olyan kifogással, hogy épp nem ér rá. Mert volt elég más dolga is. Nem arról volt szó, hogy nem volt képes elolvasni egy leltárt, vagy a telefonkönyvet, vagy egy e-mailt, vagy SMS-t… csak idıbe tellett neki. Idıbe telt, míg kisilabizálta a betőket és értelmet nyert a zagyvaság, amit a szeme érzékelt. Viszont ma kapkodni kényszerült, és Rachel kapta a nyakába Luke frusztrációját. Fújtatva engedte ki a levegıt, amikor a lány ismét kopogtatott az ajtón, és megint benézett az irodába. – Pete azt mondta, semmi probléma. – Köszi, Rachel. Bocsi, hogy majdnem leharaptam a fejed. Mint már említettem, rossz napom van. – A leltárlistás zavar és a fıszakácsának hiánya csak utolsó csepp volt a viharos pohár vízben. Rocky és Jayce. A nagyi és Vince. Dev meg Chloe. Sam és Rachel. És mi a pokol lehet a szüleivel? Azt hitte, hogy floridai visszavonulásuk pihenést és kikapcsolódást jelent majd, helyette pedig, akárhányszor beszéltek, Luke valahogy feszültséget érzett bennük. Mint ahogy Rocky is. Biztosra vette, hogy Dev tudhat valamit, amit a család többi tagja nem, akármennyire is próbálta Dev tettetni feléjük az ellenkezıjét. Luke nem erıltette a témát, mert igazából nem akart tudni a szülei esetleges házassági problémáiról. Hinni akarta, hogy megoldják majd. Mindeközben a családja többi, szerelembe esett tagja

a problémáival küzdött, aminek így Luke is a részese lett. Az elızı esti vacsora egy elfojtott érzelmekkel teli rémálommá változott, kivéve a nagyit, aki mindent kitálalt. Luke, jelenleg minden romantikus bonyodalomtól szabadon, kényszert érzett arra, hogy biztosítsa, mindenki komolyabb sérülések nélkül ússza meg ezt a nehéz idıszakot. – Lehet, jobb lenne, ha visszajönnék holnap. Mármint a tréningre értem. – Mi? Ja, az. El is felejtettem. – Hirtelen észrevett egy megbántottságszikrát a lány szemeiben. Vajon szürkék vagy barnák lehetnek? Nem tudta megmondani. A lány elkapta a pillantását, mielıtt még Luke jobban szemügyre vehette volna. – Azért nem egészen – próbálta menteni a dolgot Luke. – Csak nem érzékeltem az idı múlását. Hadd vezesselek körbe. Elmondom az alapokat, aztán onnan folytatjuk. Húsz perccel késıbb már Luke is mélyebben megértette, mit láthatott az unokafivére ebben az alázatos, szürke egér Rachel Laceyben. A lány eszes volt. Méghozzá nagyon is az. Kedves és türelmes. Biztos emiatt jöhetett ki annyira jól a kicsikkel az Oviban. Aztán meg, ha elmosolyodott, egész helyesnek nézett ki, amolyan finom módon. – Még mindig érdekel a munka? – kérdezte Luke. – Gondolom, elbírok vele. Szerinted? Vajon ez egy apró szarkazmus volt? Luke elnyomott egy mosolyt. Még a végén nem is annyira szende. – Meglátjuk. – Mikor kezdek? – Menjünk be az irodámba megbeszélni a beosztást. Kérsz egy kávét, vagy üdítıt? – Jólesne egy sör. Komolyan? Nem mintha ı maga nem ivott volna meg egyet alkalmanként már dél elıtt, de… – Azt hittem, visszamész egyenest a Cukor Oviba. – Én is azt hittem – mondta homlokát ráncolva Rachel. – Gretchen

ma reggel felhívott, és elmondta, félrekalkulálta az új büdzséjét. Ahelyett, hogy az óráim számát csökkentené, szélnek eresztett. – Ó, az gáz. Úgy értem, sajnálom. A fenébe. De hát nem fogja tudni egyedül elvinni a hátán a napközis központot. – Van egy pár lojális önkéntese. Az Ovi továbbra is mőködni fog. – Nem is gondoltam volna, hogy ilyen rosszul állnak a dolgok az óvodában. – Hát, igen… a dolog elég komplikált. Mivel nem tudott erre mit mondani, Luke inkább annál maradt, amihez értett. – Helyi legyen vagy import? – A helyi teljesen jó lesz. Luke kivett két üveg sört a hőtıbıl. Ahogy ez a napja alakult, egyáltalán nem bánta a csatlakozást Rachelhez. – Poharat? – Köszi, jó ez így. Hőha! Lecsavarta a kupakokat, és az egyik hővös sört átnyújtotta Rachelnek, majd hozzákoccintotta a saját üvegét. – Isten hozott a Cukorszirup Kunyhóban! – Én meg remélem, hogy egy hétnél tovább maradhatok. Mintha ki akarná rúgni, most, hogy megtudta, elveszítette az állását. Most már a nyakadon marad, Monroe. Egyszerre ittak bele a sörükbe, majd bementek Luke irodájába. Luke elterült a székében az asztala mögött, míg Rachel az antik kanapé szélén kucorgott, amelyet még Rocky szerzett be piszok olcsón az egyik bolhapiactúráján. Most, hogy Rachel és Luke egyedül voltak Luke irodájában, mintha kicsit enyhült volna a lány feszültsége, és kezdett önmaga lenni. Félrefordított tekintet, görnyedt váll, befelé fordított slampos szarvasbır csizmaorrok. Mintha csak az élete elıl bujkált volna. Figyelembe véve az életét, már amennyit ismert belıle, Luke-nak még akár érthetı is volt. Visszagondolt Sam benyomásaira a lányról. Megkínzott lélek. Sérült és elnyomott. Mi a történeted, drágám? – A beosztásomról volt szó – szólalt meg Rachel, idegesen fészkelıdve Luke rászegezett pillantásától. – Ja – mondta Luke, és ivott még egy korty sört, majd félrerakva az

üveget, a naptárt kezdte tanulmányozni az asztalán. – Mindenképp szükségem van arra, hogy a hétvégék biztosítva legyenek. – A hétvégék tökéletesek. – De nem ez a hétvége – mondta Luke. – Legalábbis neked nem. A Kísérteties Látványosságok péntektıl kezdıdnek, és vasárnap estig tartanak. –És? – Nem ígérkeztél már el a Cupcakeimádók standjára? – Nélkülem is ellesznek. – De a filmesek… Nem hallottad? Rockytól tudom, hogy Tasha ma reggel felhívta. Azt mondta, a kiadó cég ideküld egy szabadúszó filmes stábot, hogy felvegyék a dokumentumfilm filmanyagát. –És? – Nem akarsz szerepelni a videóban? – Nem. – De te is a Cupcakeimádók tagja vagy. Te is hozzájárultál a receptkönyvhöz. –És? Luke kezdte utálni ezt a szót. – Nem gondolod, hogy neked is be kellene kapcsolódnod? – Az nem rólam szól. A Cupcakeimádók társaságáról szól, a klubról, és arról, hogyan készítenek süteményeket jótékony céllal a közösség javára, a katonaságnak, és más különféle karitatív eseményekre. – Igen, de hát… – Egyáltalán nem bánom, ha kimaradok a forgatásból, Luke. Majd elintézem a hiányzásomat Rockyval, ı pedig lerendezi a többi taggal. Én inkább dolgoznék. Szükségem van a pénzre. – Oké. – Ezt még Luke is megértette. Most vesztette el az állását, a fix bevételét. De nem tett annyit félre, hogy egy hetet kihúzzon? A legtöbb fiatal lány ölni tudna egy ilyen lehetıségért, hogy valami hírnevet szerezzen magának. Nyilvánvaló, hogy a Highlife úgy érzi, ez a videofelvétel hamar felkapott lesz, így segítve hozzá a

Cupcakeimádók klubját a minél nagyobb népszerőséghez. Vajon miért volt Rachel ennyire ellene a nyilvánosságnak? Nem is olyan rég a csoportfotózásról is kimentette magát. Vajon a kinézete miatt volt ennyire önbizalomhiánya? Ennyire szégyenlıs? Az önérzetkérdést Luke még úgy-ahogy át tudta érezni, viszont ez a lány pengeesző és rettentı kedves személyiségő volt. Mi a franc késztetheti arra, hogy ennyire antiszociális legyen? Az Ovin és a Cupcakeimádók társaságán kívül sehova nem járt el. Luke ennek a tökéletes ellentéte volt. Milyen élet az, amelyet nem oszthat meg az ember másokkal? Nem beszélve arról, hogy a Cukorszirup Kunyhó közel-távol ismert volt vidám, könnyed, barátságos atmoszférájáról. A félıs, behúzottfenékkel-járó Rachel Lacey egyáltalán nem volt erre a munkára való, Luke mégis inkább meghagyta magának ezt a meglátását. Sosem volt az a típus, aki ne állt volna azok mellé, akik segítségre szorultak, és mindamellett kényszert érzett arra, hogy támogassa Rachelt, már csak Sam miatt is. – A késı esti mőszaknál van a legnagyobb szükségem segítségre – mondta Luke. – Nem bánom, ha este kell dolgoznom – válaszolta Rachel. – Az eléggé visszavetheti a társasági életedet – jegyezte meg Luke. – Nem élek igazán társasági életet. – Biztos vagyok benne, Sam szívesen változtatna ezen. – Oké. Kicsúszott a száján, és meg kell hagyni, semmi köze nem volt hozzá, de Luke néha képtelen volt befogni a csırét. Sam odavolt ezért a lányért, és Rachel… Hát, a pokolba is. Egyéb dolgaitól eltekintve, Luke biztos volt benne, hogy Rachel remek pótanyja lenne Bennek és Minának. Valahogy látta benne. Amit viszont képtelen volt beleképzelni, az a vidámság, és hogy sikeresen tudna felszolgálni a Kunyhóban. Rachel idegesen fészkelıdött a kanapén, és bı, buggyos ruhájával bíbelıdött. – Sam igazán rendes srác. Tényleg, nagyon rendes ember. – Csak nem az eseted? – nézett rá kérdıen Luke. – Valami olyasmi – válaszolta halkan Rachel.

Vajon milyen lehet akkor az esete? Sam korábban a seregnél szolgált. Sikeres, független bútorkészítı kisiparos. Nagyszerő apa, és ahogy Rachel is mondta, nagyon rendes ember. Meg jóképő is, bármelyik nıt megkérdezhetnénk a városban. Ráadásul még iszonyatosan jó cupcakeeket is tud sütni! Hogyan lehet, hogy ez a lány nem érez semmi vonzalmat Luke unokafivére iránt? Hacsak nem… Ó, a francba! Talán leszbikus? Na, nem mintha bármi baj lenne azzal. Csak hát… Hő. Az egy csomó mindent megmagyarázna. Kivéve, ha nem az. Lehet, azért nem volt meg a kellı szikra köztük, mert Sam az „anyát keresek a gyerekeim számára” üzenetet sugározta magából, vagy a „hadd mentselek meg” hullámokat, ahelyett, hogy „egy tüzes kiscsajt keresek”, vagy „hadd rázzam fel a világodat” típusú rezgéseket sugárzott volna. Talán Rachelt is inkább érdekelte a szex, mint a komoly elkötelezıdés. Ezek az alamuszi macska típusú csajok szoktak nagyot ugrani az ágyban. Ha Sam kicsit agresszívebb lenne, talán… – Tehát a beosztásom – nógatta Rachel. – Igen – mondta Luke, és megköszörülte a torkát, majd végighúzta az ujját a naptáron. – Hogy tetszene keddtıl szombatig? Esti mőszak, kivéve a csütörtököt. – A heti Cupcakeimádók győlés miatt? – Lehet, hogy személy szerint nem vagyok tagja a klubnak, de támogatom, és hiszek az ügyben. – Te egy rendes ember vagy, Luke. – Korántsem annyira, mint Sam. – Hát ez meg mennyire hangzott magabiztosnak, Monroe? De megint csak kicsúszott a száján, és ezt komolyan is gondolta. Sam érdemelte meg Rachel dicséretét, nem pedig ı. – Akkor holnap – mondta Rachel, és csak állt, mint aki nem tud elszakadni. – Köszi a sört. Alig nyúlt hozzá. – Persze. – Luke is csak állt, és azt kívánta, bárcsak jobban ismerhetné ezt a lányt. Ha többet tudna róla, többet segíthetne Samnek. – Az egyenruha…

– Én hozom a fehér blúzt és a fekete nadrágot, te adod a kötényt. – Úgy van. A hajad… – Lófarok vagy konty – gondolom. Csak ne lógjon bele az arcomba és az ételbe. – Ja. És ne úgy vedd, hogy arra kérlek, kacéran öltözz, de egy szőkebb, alakot kiadó felsı jobban vonzza a borravalót a férfi vendégektıl. A mosolygás is sokat számít. Mindkét nemnek. – Nem beszélve a jó kiszolgálásról – tette hozzá Rachel. Hát, átkozottul igaz. – Nos, igen – mondta Luke, és két kezét zsebre vágva a sarkán hintázott. – Biztosra veszem, hogy jól fog menni. – Nem, egyáltalán nem vagy benne biztos. De mindegy, majd kedden meglátod – mondta Rachel. Luke csak elhőlve pislogott, amikor az ajtó becsukódott a lány után. Még életében nem érezte magát ennyire idétlennek egy nı elıtt.

20. fejezet – Hát, ez elég kínos volt – mondta Rocky, és bekapcsolta magát Jayce kocsijában, majd hátrahajtotta esıkabátjának a kapucniját, és kirázogatta az arcába folyt vizet. Nem kellett a visszapillantó tükörbe néznie ahhoz, hogy tudja, égı vörös az arca. Elég kicsinyes dolog volt ennyire bosszúsan viselkednie azzal a férfival, aki épp szívességbıl fuvarozta ıt Pixleybe, a jogosítványáért, pont ebben az átkozott viharban, de a francba is, annyira felbıszítette Rockyt. – Csak találkozni akartam az emberekkel, akik a házadon dolgoznak. – Találkozni az egy dolog, átvizsgálni pedig egy másik. – Rocky rábámult, miközben Jayce hátrafésülte nedves haját utálatosan marcona macsó arcából. Átkozta saját olvadozó szívét. Balek. – Csodálkozom, hogy nem kértél róluk referenciát. – Nem volt rá szükség – mondta Jayce, és nagyobb fokozatba kapcsolta az ablaktörlıket, miközben ráhajtott a fıútra. – Megvannak

a neveik. Az internet elvégzi a többit. – Kutakodni akarsz utánuk? – kérdezte felháborodva Rocky. – Csak kicsit a körmükre nézek. – Én ezt azért egy kissé túlzásnak érzem. Ez mások magánéletében való vájkálás – mondta Rocky. – Nem, nem az, ha jó ügy érdekében teszem. – Szóval, amikor utánanéztél Chloe hátterének, akkor… az is a jó ügyet szolgálta? – A család védelmének érdekében történt, tehát a válasz: igen. Átfagyva a jeges esıtıl, Rocky átnyúlt, és feljebb tekerte a főtést, és igyekezett meggyızni magát, jobb, ha hagyja ezt a témát. Devnek megvolt a maga oka, amiért megbízta Jayce-t azzal a nyomozással, és azóta Chloe is megbocsátott ezért nekik. Mindenesetre elég pitiáner dolog felkavarni a rég leülepedett múltbéli iszapot. – Ne haragudj, tudom, hogy egyes emberek megérdemlik, hogy a magánéletük része napvilágra kerüljön, fıként azok, akik gonosz szándékkal tesznek valamit, akár azok a cyber erıszaktevık is, akiket tegnap este említettél. Viszont belesni ártatlan emberek magánéletébe… – Nagyon sok olyan ember van, Rocky, aki ártatlannak tőnik, holott amikor nem látják, sunyi módon aljas és körmönfont tetteket követ el. – Ez elég cinikusnak hat. – Az élet gyakran az. Rocky visszagondolt arra a beszélgetésükre, amikor Jayce a bőnügyi statisztikákról mesélt a Central Parkban – erıszaktevés, utcai rablás és gyilkosságok. – Ezért hagytad ott a New York-i Rendırséget? Azok miatt a mocskos és kegyetlen dolgok miatt, amiknek tanúja voltál? – Hát a mocskos és kegyetlen dolgok is jelentısen közrejátszottak benne, Spuri – mondta Jayce, és elhúzta a száját. – Nagyon sok mocskot láttam magándetektívként is – tette még hozzá. Itt volt a lehetıség, hogy Rocky bepillantást nyerjen Jayce korábbi életébe, és megkérdezze azt, amit eddig direkt módon még nem igazán mert megkérdezni. – Miért jöttél el a bőnüldözı hatóságtól, Jayce?

– Túl sok olyan dolog volt, amit nem tudtam kontrollálni. A válasz gyenge pontot érintett. A kontroll Rockynak is lételeme volt, bár manapság mintha nem maradt volna túl sok a kezében. – Kifejtenéd részletesebben? Jayce a kormányra támasztotta a kezét, és egy pillanatra Rocky azt hitte, vissza fogja utasítani a kérését. Helyette azonban Jayce vállat vont. – Győlöltem, hogy rendeletek és törvények szabályozzák a munkámat, amikor a rossz ellen kellene küzdeni. – Ha van abban egy csepp igazság, amit a tévében vagy a filmeken látni, a zsaruk nagyon sokszor áthágják a szabályokat és a törvényeket. – Az áthágás és a megszegés között nagy különbség van. – Szóval akkor bedobtad a törölközıt, és befejezted a játszmát? Ez nem vall rád. – Úgy érted, nem vall arra a romantikus képre, amit rólam kialakítottál? Rocky igyekezett a szélvédıre, az ablaktörlık monoton zajára összpontosítani. Ezzel akarta lenyugtatni zakatoló szívét. Oly sok év, titkos vonzalom, majd tizenhárom év elutasítás után vajon ismerte Jayce-t egyáltalán? – A helyzet az, hogy nem éreztem magam jól a hatóságnál, ezért továbbléptem. Igyekeztem másként kezelni a dolgokat, a saját módszereim szerint. Ami egész jól mőködött egy ideig – mondta Jayce, majd kis szünetet tartott, magára vonva Rocky osztatlan figyelmét, és mélyen a lány szemébe nézett. – Viszont én ennél többet akartam – jegyezte meg. Kénköves füstölgı pokol! A szexuális kisugárzás, amely a férfiból áradt, kis híján vadul vágyakozó tinivé varázsolta Rockyt. Szeretett volna azonnal ráugrani a férfira, és eszeveszettül csókolni. Veszélyes húzás lett volna, hiszen Jayce jeges hegyi úton navigálta éppen a kocsit. Rocky zavarodottan más irányba terelte a beszélgetést. – Szombaton éjjel, amikor a reptérrıl vezettem haza, Billy Burke

leintett és félreállított a törött hátsólámpa miatt. Kaptam tıle egy büntetıcédulát, és figyelmeztetett, vigyázzak, mert ı is figyelni fog. – Gazember. – Azt hittem, ez is csak az egyik kisded hatalmaskodó játszmája, és lehet, az is volt. Viszont nem tudhatom, nem Billy-e az, aki kint leselkedik a Vörös Lóherénél. Azt sem tudom, hogy volt-e ott valaki egyáltalán. Viszont a megérzésem azt súgja, hogy semmi félnivalóm nincs azoktól az emberektıl, akik halálra dolgozzák magukat a panzióm felújításán. Jayce átnyúlt, és megszorította Rocky kezét. – Ez lenne a módszered, hogy rávegyél, inkább más irányban kutakodjak? Jayce érintése valósággal áramütésként érte. Nem mintha a libidójának kellett volna még egy löket. – Igen, gondolom, ez az. Jayce továbbra sem engedte el a kezét, így egy kézzel vezetett a záporozó esıben. Hüvelykujjával Rocky kézfejét simogatta, miközben látszólag elmerült a gondolataiban. Rocky fészkelıdni kezdett a beállt feszült csendben. Agyában erotikus képek sokasága futott át Jayce-rıl, ahelyett, hogy a kukkolón törte volna a fejét. Már ha volt kukkoló egyáltalán. – Billy egy beképzelt gazdag gyerek – jegyezte meg Jayce. – Egy önbizalomhiányos barom. – Tudom. – Mindig is egy bunkó volt – mondta bosszúsan Jayce. – Tudom. – Van rá esély, hogy ez is csak egy volt a sok bunkósága közül. Most viszont Rocky mosolyodott el. – Tudom – mondta, és ujjait Jayce ujjai közé főzte. Soha nem volt oda a kézfogdosásért, de hirtelen nem is értette, hogy miért. A kézfogás annyira intim és intenzív. Bizsergı combjait összeszorítva, Rocky inkább a beszélgetésre összpontosított. – Nem sokkal azután, hogy Chloe a városba költözött, Billy egyszer leintette ıt és a nagyit gondatlan vezetés miatt. Billy taperolni kezdte Chloét motozás közben, ami miatt a nagyi feljelentette Stone seriffnél. Bár Stone nem hitte el a

nagyi történetét, biztos vagyok benne, hogy Billy nem felejtette el a dolgot. Azonkívül Dev fel akarja újítani meg kibıvíteni az áruházat, és a dolog csak további hatalmi harcot indikálna a Burke-ök és a Monroek között. Aztán még ott van Tasha is. – Mi van vele? – Billy látszólag nagyon odavan érte. Sok férfi van így vele. Tasha olyan, mint egy két lábon járó szexmágnes. – Csakhogy a legtöbb férfi azonnal kiábrándul, amikor közelebbrıl megismeri – jegyezte meg Jayce. – A férje még mindig kényezteti. – Randall Burke hataloméhes, és el van telve önmagától. Teljesen egyformák. – Mi van, ha hárman egyformák? – adott hangot Rocky a sanda sejtésnek. – Chloe szerint Billy csorgatja a nyálát Tashára. – Hát, az akár lehetne a mocskos ötven árnyalata is. – Nem hinném, hogy Tasha rámenne egy ilyen csaló menyétre, mint amilyen Billy. Nem kockáztatná ilyesmivel a menı házasságát. Viszont azt simán el tudom képzelni, mennyire lubickol Billy vonzalmában, Billy pedig úgy próbálja becserkészni, hogy végrehajtja Tasha bosszútörekvéseit. –Te! – Tasha meg én soha nem jöttünk ki egymással. Soha. Plusz sikerült letaszítanom a Cupcakeimádók elnöki posztjáról. Győlöl engem emiatt. Történetesen nem lennék meglepve, ha elégtételt akarná venni. Tashától nem áll távol az elvetemültség. Hacsak… Bár ha ez lenne a felállás, akkor múlt éjjel az is befejezıdött. – Ezt meg mire föl mondod? – A ma reggeli telefonja miatt. Egy forgatócsoport érkezik. Kérte, hogy fejezzünk be minden drámát, kössünk fegyverszünetet – mondta Rocky, és mosolyogva hátragörbítette a vállait. A megkönnyebbülés úgy hatott, mint amikor a napsugár kivillan gomolygó felhık mögül. – Máris sokkal jobban érzem magam. El sem akarom hinni, mennyire meg voltam rémülve tegnap éjjel egy kis csínytevés miatt. Méghozzá

bunkó Billy Burke által. Jayce felületesen elmosolyodott. – Valószínőleg fején találhattad a szöget, Spuri, ezzel a forgatókönyvvel. – Mert teljesen logikus is. – Mindentıl függetlenül azért figyelj a környezetedre, és azonnal hívj, ha bármi zavarót észlelsz. – Talán be kellene költöznöd, hogy a privát, egyszemélyes ırzı-védım legyél – mondta incselkedve Rocky. Csak hogy Rocky hangja inkább fátyolos volt, mint szarkasztikus, ami még komolyabb meghívást sejtetett. Francba. – Visszatérve az ígéretre, amit a telefonban tettem neked – mondta Jayce, és látszólag átsiklott Rocky bénázásán. – Tényleg komolyan mondtam, hogy megpróbálok beszélni Devvel Daisy és Vince ügyében. Függetlenül a filmesek jelenlététıl a városban, komolyan úgy gondolom, hogy nagyid részére Vince tényleg nagyon jó választás. És hogy tudd, a saját dolgunkkal kapcsolatban is felgyorsítom Devnél az informálást. – Vagyis? – feszengett Rocky. – Nem fogom letagadni vagy eltitkolni, hogy megpróbáljuk a dolgot egymással. Rocky értette a célzást, és a lábujjhegyétıl a feje búbjáig elvörösödött. Nem sokkal egy hónappal ezelıttig még Adam Brody volt a titkos szexpartnere, bár ez mostanra már nem olyan nagy titok, hisz megosztotta Monicával, Chloéval, Lukekal és Devvel is. És egy részeg pillanatában Jayceszel is. Nem érzett bőntudatot Adam miatt. Nagyszerő pasi, csak éppenséggel nem az ı embere. Jayce az ı embere. Mindig is ı volt. Most, hogy elérhetı közelségbe került, Rocky hirtelen pánikba esett. – És akkor mi lesz? – mondta felhorkanva. – Tán a pasim akarsz lenni? Jayce olyan pillantást vetett rá, amitıl Rocky szíve majdnem kiugrott a bordái közül. – Kezdetben – válaszolta a lánynak.

21. fejezet Négy óra felé, amikor Rocky begördült a Jeepel a Moose-alottával szemközti parkolóba, eszméletlenül jó hangulatban volt az egész nap tartó borzalmas idıjárás ellenére is. Ahelyett, hogy berobbant volna kávézóba, mint valami eszement örömbomba, kicsit maradt még az autóban, és kifújta magát. Igen, bámulatosan jó délutánt töltött el kettesben Jayceszel, jobban megismerve a személyes ízlését, és igen, az egekbe bővölte ıt, amikor Jayce megállt az egyik állatmenhelynél Pixleybe menet, hogy adományozzon az otthon javára, és megnézze a kutyusokat. Kiváltképp egy keverék kutyust. Bajkeverı azonnal belopta magát Rocky szívébe is, és azonnal megértette, miért szán idıt és pénzt Jayce az otthontalan állatok megsegítésére. De a délután csúcspontja mindenképpen az volt, amikor Jayce egy erdıs résznél félreállította a kocsit, ahol vadul szeretkeztek, mint valami két eszement tinédzser. Micsoda nevetséges türelmetlenség! A váratlan közjátéktól még mindig felhevülten, igyekezett higgadtságot erıltetni magára. Muszáj volt egy fokkal alább venni ebbıl a nagy lelkesedésbıl. Ennél jóval kevesebb átéléssel kellene elıadnia Chloénak és Monicának a fejleményeket. Chloéval amúgy is rezgett a léc közöttük, Monicánál pedig Leó miatt akadtak problémák. Nyilvánvalóan nem ez volt a legjobb pillanat, hogy megossza a barátnıivel, milyen ırülten jó a szex Jayceszel, és azonkívül álmai férfija még romantikusan is teljesen levette ıt a lábáról. Egyértelmően nem ez a legjobb idıpont most az ömlengésre. Viszont muszáj volt elmondania nekik, még mielıtt mástól kerül vissza hozzájuk a hír. Jayce nyíltan a tudomására hozta, hogy járni akar Rockyval – mégpedig nyíltan, nem titokban. Mindenki érti? Azt mondta, hogy a fiúja akar lenni! Minden alkalommal, amikor csak Rocky eszébe jutott, kacarászni vagy sóhajtozni támadt kedve, esetleg mindkettı.

Elég idióta dolog. Akkor vette csak észre, hogy Chloe a szemközti bejárati ajtón átfordítja a táblát a ZÁRVA feliratú oldalára. Elég az idıhúzásból. Rocky bedobta újonnan készített kulcsait az új táskájába, az új tárcája mellé, amelyben ott lapult az új jogosítványa és hitelkártyája, majd kiszállt a Jeepbıl, és átkelt a pocsolyákkal teli úton. Legalább már nem esik. Közelebb érve a Moose-a-lottához, megcsodálta a nagyi és Chloe üzletének kirakatát, a zöld-sárga csíkos napellenzıt és az egyedi logót, amely a ragyogó táblaüvegre volt ráfestve. A rajzfilmfigura-szerő jávorszarvast, macskaszem alakú, strasszos szemüvegben, séfsapkával a fején, amelyben a tulajdonosok személyisége tükrözıdött, és amitıl mosolyra húzódott Rocky szája. A nagyi és Chloe viszonylag ripsz-ropsz átalakították a korábbi házhoz szállító cukrászatot, a korábbi Gemma Sütödéjét, amely most már hívogató helynek számított. Dev felajánlotta a támogatását és tanácsadását üzleti ügyekben. Rocky javasolta, melyik helyi elektronikus berendezéseket árusító üzleteket keressék meg, és berendezési ötletekkel is segített nekik. Luke és Sam szerelték fel a polcokat, a fali tárolókat és az egyéb faberendezéseket. De az ötletgazda maga a nagyi és Chloe voltak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak az üzleten, hogy minden rendben elkészüljön a nyitásra. Kiváló helyen, hangulatos atmoszférával, ínyenc csemegékkel, ízesített kávékülönlegességekkel, ráadásul ez volt az egyetlen hely a városkában, ami vezeték nélküli internethozzáférést biztosított a vendégei számára. Ismerve Sugar Creeket, mind a helyieket és a turistákat, Rockynak kétsége nem volt afelıl, hogy a Moose-a-lotta hatalmas sikereket fog hamarosan bezsebelni. Népszerő és nyereséges üzlet lesz, csakúgy, mint a Cukorszirup Kunyhó és a J.T’s Monroe Áruház. Pont az ellenkezıje a Vörös Lóherének. Elhessegette a komor gondolatot, és bekopogott az ajtóüvegen.

Chloe kikukucskált az összehúzott sötétítık mögül, majd ajtót nyitva betessékelte Rockyt. – Korán jöttél. – Remélem, nem bánod. Szerettem volna egy pár percet egyedül tölteni veled és Monicával, mielıtt elkezdenek beszállingózni a tagok. Köszi még egyszer, amiért megengedted, hogy itt tartsuk a ma esti rendkívüli győlést. – Tekintettel a rövid határidıre, ez tőnt a leglogikusabb megoldásnak. Így legalább senkinek nem kellett vad takarításba kezdenie a házánál. Örömömre szolgál. Rocky végigfuttatta tekintetét a nem túl nagy kávézón. – Annyira különleges – mondta, miközben magába szippantotta a mennyei illatokat. Látta már a Moose-a-lottát az átalakítás elıtt és alatt, viszont az elkészült kávézó valóban elkápráztatta. – Gondolom, szuper-elfoglaltak lehettek, hmm? – Egyenletes a forgalom, de túl nagy zsúfoltság nincs – még. Csúcsszezonban, bízom benne, hogy non-stop dugig leszünk – mondta Chloe mosolyogva, és kikötötte magán a kötényét. – Muszáj lesz felvennünk egypár állandó kisegítıt. Már egészen biztos, hogy Connie is csatlakozik hozzánk. Nem hagyhatom Monicát beugrálni állandóan, ha segítségre van szükség, amikor már amúgy is van egy másik félnapos állása, még ha esküszik is rá, hogy nem bánja. – Tényleg, hol van Monica? – Az üzlet hátsó helyiségében, kicsit felfrissíti magát. Még zárásnál is egy karton csokis tejjel ügyetlenkedett. A kötényei pedig hatalmas sikert arattak. De akkor is – ingatta a fejét Chloe. – A könyvtár és a Moose-a-lotta között ingázva rengeteg ideje megy el, de azt mondja, muszáj kicsit külön lennie Leótól – mondta halkra fogva a hangját Chloe, és lopva a hátsó traktus felé pislogott. – Egy gyerek összehozása inkább össze kellene tartson két embert, nem pedig eltávolítson egymástól. Ezzel Rocky is egyetértett. Monica és Leó nem próbálkoztak a teherbe eséssel még annyira nagyon régóta. Rocky nem egészen értette, mi volt a gond közöttük, ezért kényelmetlen volt

kommentálnia a dolgot. – Meg fogják oldani – csak ennyit mondott. – Nagyon remélem – mondta Chloe a zárt öltözıajtóval szemezve. – Ha már így kettesben vagyunk… – fogott bele Rocky, mialatt kibújt a kabátjából. – Kettınk között szent a béke? A tegnap este rém kínos volt. – Mondhatni. – Sajnálom, ha titkolózónak tőntem. Nem direkt volt. Csak hát… minden olyan hirtelen és gyorsan történik. És az… – Rémisztı? – Egy kissé. – Megértem – mondta Chloe. – Tényleg? Chloe rábólintott, majd felsóhajtott. – Kissé túlreagáltam a dolgokat tegnap. Nagyon ideges voltam a kávézó meg egyéb más miatt is. Igencsak nehéz objektívnek maradni, ha az agyad annyi minden mással van telenyomva. Egyébként megértem az óvatosságodat Jayceszel kapcsolatosan. Komplikált lehet. Rocky megkönnyebbülten fellélegzett. – Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát vele. Aki mer, az nyer, nemdebár? – Hő, ez aztán izgalmas hír. És ha már itt tartunk… – nyomott el egy aprócska mosolyt Chloe. – A bátyád megkért, hogy költözzek oda hozzá. A mindenit! Ez aztán tényleg baromi nagy lépés Devtıl. – Ugye igent mondtál? – Miután kicsit még húzódoztam. Nem te vagy az egyetlen, akit megrémít, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. – De, ugye, belemész? – Az élet rövid – válaszolta teljes mosolyát kivillantva Chloe. Abban a pillanatban elfordult az öltözıajtó zárja, és kinyílt az ajtó. – Monica is tudja, ugye, hogy Jayce visszaköltözött? – kérdezte Rocky. – Mindenki tudja. Látszólag az egész szülıvárosa valamiféle hısként tekint Jaycere.

– Az egykori Sugar Creek-i aranyifjú. A gimnáziumi szupermen, aki még mindennek a tetejébe szuper-rendes is. – A kevés szavak és nagy gesztusok embere, ezt mondta nekem Dev róla – jegyezte meg Chloe. – Mindig kiáll mások mellett. Rocky rábólintott, miközben pulzusa szaporábbá vált. Önzetlen és tiszteletreméltó. – Sokan ledöbbentek, amikor elment a nagyvárosba üldözni a bőnt. – Isten hozott itthon – kiáltotta Monica a kávézó hátsó részébıl. – Hihetetlen ez a videofelvétel dolog, nem? – kérdezte mosolyogva, ahogy közeledett. – Valamit megzavartam talán? – Nem – válaszolta Rocky. – Örülök, hogy itt vagy. Remélem, elı tudom ezt adni, mielıtt még más megérkezne. – Elkapta a két másik nı kezét, és leültette ıket maga mellé az egyik kétszemélyes fotelba. – Jayceszel kapcsolatban… Három héttel ezelıtt rátok és Luke-ra borítottam a saját nyomoromat egy gyengébb, elmebajos pillanatomban. – Nem voltál elmebajos, én inkább meggyötörtnek mondanálak – jegyezte meg Chloe. – Nagyon is meggyötörtnek – helyeselt Monica. – Szeretném, ha tudnátok, tisztában vagyok vele, hogy jóformán cinkostárssá tettelek titeket egy bőnügyben. Nem lett volna szabad a titoktartásotokért esedeznem. Elnézést kérek. – Elnézés elfogadva – mondta Monica. – Teljességgel – tette hozzá Chloe is. – Ahogy tudjátok, mindent bevallottam aztán Devnek is, aki szerint ami történt, megtörtént a múltban. Nem bánom már én sem, ha az emberek, beleértve a szüleimet is, megtudják, hogy Jayceszel volt egy réges-régi ügyünk, csak a konkrét idejét akarom bizalmasan kezelni. Már csak a könyvügylet fényében is. – Nem mintha valaha is az „elsı alkalmadról” akarnánk pletykálni – mondta Chloe. – Viszont hogy kerül a képbe a Highlife? – Nemcsak felgyorsítják a könyvkiadási folyamatát a receptkönyvünknek, hanem médiakampányt is terveznek velünk az

elkövetkezendı hónapok során. Tasha szerint ez a filmforgatás csak a kezdet. – Tyőha! – mondta Monica. – De mi köze ennek hozzád és Jayce-hez? – kérdezte Chloe. – Ez a projekt nagyon fontos minden tag számára a klubban, és ahogy Tasha is folyamatosan szajkózza, hatalmas felhajtás lesz körülötte, amely rendkívül jótékony hatással bír majd a karitatív tevékenységeinkre, és potenciálisan magára Sugar Creekre is. Mint a klub megbízott elnöke – mondta Rocky –, nem engedhetem meg, hogy bármilyen botrány merüljön fel velem kapcsolatban. A Cupcakeimádók a kisvárosi amerikai álmot és régimódi értékeket hivatottak képviselni. A családi hagyományokat. – Nem igazán értem, hogy egy tinikori elcsábítási történet, egy tizenhárom évvel ezelıtti incidens miképp alakíthatna ma botrányt? – kérdezte hitetlenkedve Chloe. – Én nem értek veled egyet – szólalt meg Monica a barátnıjére pillantva. – Én már régebb óta élek itt, mint te. A liliomtiprás a kényes része a dolognak. Az pedig, hogy mindez Jayceszel történt… csak még inkább felszítja a pletykákat. Rocky hirtelen felugrott és járkálni kezdett, mert hirtelen új gondolatai támadtak. – Ha Tasha megszimatol bármit is ebbıl, elıre látom, amint addig csavarja a dolgot, amíg le kell mondanom a klubelnökségrıl, vagy akár még a klubból is ki kell majd lépnem. Talán jobb lenne megelıznöm ezt az egészet, és visszalépnem. Már csak a klub érdekében is. – Túlreagálod a dolgot – jegyezte meg Monica. – Nyugodj le. – Tasha nem fogja megtudni – mondta Chloe. – Most komolyan, Rocky. Verd ki a fejedbıl a múltat, és fókuszálj a jelenre Jayceszel. Az lenne a legjobb. – A most és Jayce? – vonta fel kérdıen a szemöldökét Monica. – Hoppá – kapta szája elé a kezét Chloe. – Minden oké – mosolygott Rocky. – Már nem titok. Legalábbis nem sokáig lesz az. Jayce elmondja Devnek ma este.

– Mit mond el? – értetlenkedett Monica, és érdeklıdve húzódott a fotel szélére, mint aki csupa fül, egy jó kis pletykáért. Rocky visszahuppant a saját székébe. – New Yorkban kezdıdött – fogott bele, és igyekezett visszafogni kislányos izgalmát. – Történetesen… ott jöttünk össze. – Azt jelenti, hogy megint lefeküdtetek egymással? – kérdezte Monica. – Valahogy megtörtént, és csodálatos volt, és hát van még valami… Monica Chloéra bámult, és Chloe is kérdın nézett. Rocky elnyomott egy feltörni készülı szeleburdi vihogást. – Jayce együtt akar lenni velem. Komoly kapcsolatot akar. Járni fogunk. – Hő a mindenségit. Nulláról kilencvenre egy szempillantás alatt – hüledezett Monica. – Viszont fogalmam sincs róla, hogy ez hová vezet majd köztünk Jayceszel. – Kit érdekel? – vágta rá Monica. – Élvezd a dolgot. Az a pasi egy igazi Adonisz. Nagy A-val. – Gondoljátok, hogy ha összeköltözöm Devvel, az botránynak számít? – kérdezte váratlanul Chloe. – Csak valaki olyannak, akinek rettentı konzervatívak a nézetei – válaszolta Monica. – Mégis talán jobb lesz, ha várunk vele, amíg a filmesek elmennek a városból – firtatta tovább Chloe. – És mi van Daisy Vincehez költözésével? – kérdezte Monica. – Azt mikorra tervezik? Rocky és Chloe összenéztek, és egyszerre vonták meg a vállukat. – Nem mondták. – Csak hogy tudjátok, mindannyiunkat ijesztgetni fog ezzel Tasha. Szerinte attól a pillanattól fogva, hogy a filmes stáb megjelenik itt, minden egyes Cupcakeimádó köteles lesz a legjobb formáját hozni és mutatni.

– Hát ez parádés – jegyezte meg Chloe. – És ezt egy olyan nı mondja, aki a saját mostohafiával flörtöl. – Mondok nektek valamit – szólalt meg Monica. – Én egyáltalán nem akarom a világ tudomására hozni a problémáimat. Nincs olyan, amiért kockáztatnám, hogy valami operatır filmre vegyen, miközben arról siránkozom, képtelen vagyok teherbe esni, miközben a férjem elégedetlen. Az elkövetkezı héten nyugodtan hívjatok csak Miss Napsugárkának. – Vince elvitte Daisyt a kórházba pár órával ezelıtt, hogy ellenırizzék a bokagipszét – mondta Chloe. – Dev is velük ment, hogy útközben beszélgethessenek. Reméli, hogy sikerül elsimítani mindent, és kidolgozniuk közösen Daisy Vincehez költözésének részleteit. Majd mindent elmond nekem késıbb. Daisytıl viszont pár perce kaptam egy üzenetet, hogy levették a bokájáról a gipszet, és az unokája nem volt annyira csökönyös, csak épp, mint egy kis szálka a nyavalyás sejhajában. – Szóval akkor Dev látszólag békét kötött a nagyival – mondta Rocky. – Az jó. Egy drámával kevesebb. – Én csak azt szeretném, ha mindenki boldog lenne – mondta Chloe, és lopva Monicára nézett. – Én eksztázisban lennék, ha ezt a hetet botrány nélkül úsznám meg – mondta vigyorogva Rocky. – Rendben leszel, amíg visszafogod magad, és nem ugrasz rá nyilvános helyen Jaycere – ugratta Rockyt Monica. – Soha nem kedveltem a nyilvános enyelgéseket, pláne nem a magamutogatást. De be kell valljam – mondta szégyenlıs mosollyal Rocky –, Jayce rettentı kalandvágyó. Tegnap is, amikor sütöttem, akkor ı… – Nem kérünk részleteket – mondta Chloe, és a szemeit forgatta. – Viccelsz? – kérdezte elképedve Monica. – Leo már vagy két hete nem ért hozzám. Legalább másodkézbıl hadd éljek meg ilyesmit Rockyn keresztül. Folytasd csak, drágám. Rocky az órájára pillantott. Ha siet vele, akkor még lesz ideje

elhadarni egy-két fontosabb részt nekik, mielıtt megérkeznek a többiek. Dobogó szívvel, gesztikulálva mesélni kezdett, mint valami szerelemittas tinédzser. – Az egész akkor kezdıdött, amikor felkért táncolni az Empire State Building tetején…

22. fejezet Jayce a Rockyval töltött délután után emelkedett hangulatban lépett be a J.T’s Monroe Áruház forgóajtaján. Már cseppet sem félt a Devvel való találkozótól, sıt, kifejezetten várta. Volt mit átbeszélniük, de a lista tetején a Rockyval való kapcsolat témája állt. Az elsı emelet felé vette az irányt, és szívét jólesı érzés töltötte el, amikor eszébe jutottak a különbözı nyári munkák, amiket tinédzserként végzett az áruházban. Jayce mosolyogva intett az ismerıs arcoknak. Nem igazán értette, hogy Ben Hawkins, a helyi sportüzlet tulajdonosa mihez gratulál neki, két feltartott hüvelykujjal gesztikulálva, mindenesetre Jayce visszabiccentett neki. Ahogy a lépcsıhöz ért, amely Dev második emeleti irodájához vezetett, az áruházvezetı-helyettesbe botlott. – Hogy, vagy, Chris? – Ó, tudod, csak a szokásos – mondta a férfi, és erısen megszorította Jayce kezét. – Hallom, visszaköltöztél végleg. Isten hozott itthon! – Köszönöm. – Hallom, hogy indulsz a városi seriffválasztáson is. – Mi? Hol? – ráncolta a homlokát Jayce. Egy felsı hangszóró hirtelen recsegı, majd sivító hangokat hallatott. – Üzletvezetıt várnak a cipıosztályra – hallatszott egy fiatalember hangja a mikrofonból. – Cipıpucoló krízis. – Elnézés – rezzent össze a hangra Chris. – Új alkalmazott, mennem kell – mondta, és vállon veregette búcsúzóul Jayce-t. – Csak hogy tudd, számíthatsz a szavazatomra, Bello – szólt még vissza, mielıtt elrohant.

– De én nem is… – szitkozódott a foga alatt Jayce, ahogy a férfi elinalt. Megzavarodva, kettesével szedve a lépcsıfokokat, felrohant a másodikra, és berontott Dev irodájába. – Mindenki elfelejt kopogni? – kérdezte Dev felpillantva az irományaiból. – Nyitva volt az ajtó, te pedig már vártál engem – mondta válaszképp Jayce, és ujjaival végigszántott a haján. – Most futottam össze Chris Bane-nel. – Nem olyan meglepı, hisz itt dolgozik. – Te mondtad neki, hogy indulok a seriffválasztáson? Dev a fejét ingatta. – Hát, valaki pedig igen. – Jayce visszagondolt az elızı esti vacsorabeszélgetésre. – Akkor vagy Nash vagy Luke lehetett. – Vagy a nagyi. Nem róhatod fel neki, hisz saját személyes küldetésének tartja, hogy megválasszanak – vigyorodott el Dev. – Nagyon szeretné, ha valaki közülünk kerülne be a rendırség kötelékébe, és te vagy, aki erre a legalkalmasabb és szakképzett is, barátom. – Szakképzett vagyok, az igaz, de nem érdekel. – Az ég szerelmére, hisz Stone-nak nincs kihívója. – Akkor sem érdekel. Dev színlelt lemondással feltette a kezeit, majd intett Jaycenek, hogy foglaljon helyet. Jayce szinte érezte a barátja zavarodottságát. Vajon miért ennyire hajthatatlan? Nem akart beszállni a ringbe, de úgy érezte, tartozik egy magyarázattal Devnek, fıleg most, hogy Rockyval komolyra akarja fordítani a kapcsolatát, és ahogy Daisy is említette, a városi seriff poszt stabilitást és bizonyos szempontból hatalmat is jelent a városban. – Amikor elıször beiratkoztam egy IT kurzusra – kezdett bele Jayce –, csak annyiból volt fontos számomra, hogy kitágítsam a látókörömet. Ugyanis már untam a munkámat. Cinikus lettem. Sokat gondolkoztam azon, hogy specializálódom vállalati nyomozásokra és

megfigyelésekre. Aztán egy pár hónappal ezelıtt meglátogatott az egyik tanárom, aki azt állította, hogy az egyik diákját megfélemlítik és rettegésben tartják egyesek. Virtuális megfélemlítésre is gyanakodott. Egy tizenhárom éves fiúról volt szó. Ugratták, hogy homokos, holott a tanár, ismerve a fiút, nem feltételezett róla ilyesmit. Elvált szülık gyereke, alkoholista anyával, akit jobban érdekelt a napi ital, mint a saját gyereke. Dev áthelyezte a súlypontját a székében, és feszülten figyelt. – A tanárnı elmondása alapján a gyerek erısen depressziós volt, ami nagyon aggasztotta ıt. Hallott olyan híreszteléseket, hogy egy megbotránkoztató fotó is kézrıl kézre járt, amelyen a fiú sikamlós szexuális aktus közben látható. Egy Photoshoppal manipulált kép volt. Kérdezte, ki tudnám-e deríteni, honnan származik a kép – mondta Jayce, és megpróbálta elnyomni magában a szúró lelkiismeret-furdalást. – Végül is nem jutottam oda, hogy találkozzak is személyesen Calvinnel. A rá következı napon felakasztotta magát. Dev a kezébe temette az arcát. – Mindennek ellenére azért nyomoztam egy kicsit a dologban. A tanárnın kívül a gyerek is igyekezett védeni magát. Csak sajnos nem igazán volt esélye rá. Elkezdtem töprengeni rajta. Mi lett volna, ha te és a családod nem lettetek volna ekkora hatással és befolyással rám? Ha gyerekkoromban csak a szüleimre tudtam volna hagyatkozni? Ha kevésbe szerethetı vagy népszerőtlen lettem volna? – kérdezte Jayce, és a gyomra összeszorult a gondolattól. – Belılem is lehetett volna olyan gyerek, mint Calvin volt. Vagy piti kis bőnözı, vagy haszontalan senki. – De te nem lettél az. – Nem. Én nem lettem – mondta Jayce és tekintete a barátjáéba fúródott. – Fontos számomra, hogy segíthessek olyan gyerekeken, mint amilyen Calvin is volt, vagy bármelyik másikon, aki ilyen megfélemlítésnek vagy üldöztetésnek van kitéve.Ésmindezcsakegyetlenkisszeleteacyber-nyomozásnak, amivel szeretnék mélyebben foglalkozni. Tudom, hogy jó lennék benne, Dev,

és nagyon sok emberen segíthetnék erre szakosodva. – Ha bármiben tudok segíteni a vállalkozás beindításánál vagy a mőködésében, akárhogy… – Szólni fogok – mondta Jayce, és hátradılt a székében, megkönnyebbülve, mert tudta, Dev ezúton fejezte ki a beleegyezését, és bízott benne annyira, hogy nem firtatja tovább a dolgot. Jayce halványan elmosolyodott – oldva kissé a komor hangulatot. – Átkozottul kiborító volt. – Fıleg olyan valaki számára, mint te, aki nehezen osztja meg az érzéseit – mondta elmosolyodva Dev. – Nyomja még más is a szíved, amit meg akarsz osztani velem? – kérdezte. – Az igazat megvallva… Rockyról szeretnék még beszélni veled. – Oké. – Rólam, meg Rockyról. Tartva Jayce tekintetét, Dev ujjaival dobolni kezdett az asztalon. – Iszol valamit? – Nem jönne most rosszul. – Akkor én is veled tartok. Jayce elméje szélsebes száguldásba kezdett, mialatt Dev odalépett az öreg italszekrényhez, amit még Jessup Monroe állíttatott be az irodájába vagy ötven évvel azelıtt. A Monroek tulajdonában álló, és már hat generáció óta általuk vezetett Monroe Áruház nem volt híján a történelemnek, hétköznapi banalitásoknak és megannyi más történetnek. Devvel együtt nıve fel, Jayce nem kevés ilyen történetet ismert és tudott kívülrıl. Azt is tudta, hogy Dev inkább kötelességbıl, mint szenvedélybıl vezeti a helyet. Remélte, hogy ı legalább nem fog még többel hozzájárulni Dev gondjaihoz. Dev odanyújtott neki egy pohár skót whiskyt, majd ahelyett, hogy visszaült volna az asztala mögé, odahúzott egy széket, és leült Jayceszel szemben. – Ne kímélj. – Szerelmes vagyok a húgodba. Dev rábámult. – A francba. – Nem volt könnyő belefogni a beszédbe, így

Jayce egy hajtásra kiitta az italt. Példáját követte Dev is. – Jó. Oké. Ez elég váratlanul jött. – Rocky tud róla? – kérdezte Dev. – Nem. Legalábbis még nem sikerült szavakba öntenem. Dev fogta az üres poharaikat, újratöltötte, majd visszament. – Tudtam, hogy van valami kettıtök között – valami vonzalom, kémia –, de ez aztán tényleg komoly. – Nem akarom a tabutémát ismét felhozni, de ez az elsı pillanattól fogva komoly volt. – Adj egy percet… – Amennyit csak akarsz – mondta Jayce, és belekortyolt a whiskybe, hagyva, hogy az ital finoman végigégesse összeszorult torkát. Tizenhárom éven keresztül együtt élt ezzel a tudattal. Már abban a pillanatban szerelembe esett Rockyval, amikor a lány bemászott az ágyába annak idején. Persze, fiatal volt és begerjedt, Rocky pedig gyönyörő volt, viszont a váratlan helyzet, amikor elvette az ártatlanságát, jóval több volt, mint egyszerő nemi vágy. Rocky felkavarta az érzékeit meg a lelkét is. Elérhetetlenné tette Jayce-t más nık számára, azután meg fogta, és lekoptatta ıt. Egy tizenhét éves nagyokos vadóc. Jayce szíve és önérzete egy életre megpecsételıdött. Visszanézve már átkozta magát, hogy inkább elrohant, mint hogy küzdött volna érte. Átkozta a fiatalembert, aki úgy érezte, nem érdemli meg Rocky Monroe-t. És mindez a szülei miatt. Dev nagyot kortyolt az italába, majd nagyot sóhajtva kifújta a levegıt. – Oké. Szóval akkor mi a helyzet? Jayce félresöpörte a múltat, és a jelenre koncentrált. Rockyra, a huszonkilenc éves nagyokos vadócra. – Rocky beleegyezett, hogy együtt legyünk. – Ne neheztelj rám a nyers ıszinteség miatt, de Rockynak hasonló megállapodása volt nemrég Adam Brodyval. – Tudok Brodyról. Ez azonban teljesen más. – Mert szerelmes vagy belé – mondta Dev, hátul a tarkóját

masszírozgatva. – Rocky is így érez irántad? – Úgy érzem, igen, de konkrétan még nem beszéltünk róla. – Aha. És akkor…? – Járunk, hivatalosan és nyíltan, aztán majd kiderül, mi lesz belıle. – Oké – bólintott Dev, és felhörpintette az italát. – Csak ennyi? Semmi ellenvetés? Semmi kioktatás? Semmi fenyegetés? – Mire gondolsz? Hogy ha bántod, velem győlik meg a bajod? Azt hittem, ezt már mondanom sem kell. – A szándékaim komolyak, és hosszú távra szólnak, Dev – mondta mosolyogva Jayce. – Mint, mondjuk, a házasság? Jayce bólogatott. – Jézusom. Oké. Jó tudni – csóválta mosolyogva a fejét Dev. – Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fogadod a dolgot – mondta Jayce, és lerakta a poharát. – Ne érts félre, még fel kell dolgoznom. Amellett, van néhány olyan aspektusa a kapcsolatotoknak, amelyen nem igazán szeretnék agyalni. – Bölcs dolog. – Másik oldalról nézve pedig önzı módon, de megkönnyebbültem. Aggódom Rocky miatt. Elég sokat küzdött a Vörös Lóherével, ami még így, a felújítások után sem biztos, hogy sok pénzt fog hozni. Rocky túlságosan is független a maga módján, és esküszöm, a környékrıl nem is tudnék olyan férfit említeni, aki passzolna az ı erıteljes személyiségéhez. – Jó tudni. – Igazad van – mondta Dev. – Váratlanul ért a dolog, de szerintem jó játszma lesz. Könnyebbé teszi az én életemet is, ha tudom, hogy a húgom olyan férfi kezeiben van, akiben a legmesszebbmenıkig megbízom. Nem akarok beleavatkozni a dolgotokba, és remélem, hosszú távra szól.

– Mindig beleavatkozol úgyis… Én meg mindent megteszek majd, hogy a legjobbat hozzam ki a dologból. – Legalább te nem nevezel szálkának a nyavalyás sejhajodban, mint ahogy a nagyi szokott. – Apropó, ha már a nagymamátokról beszélünk – mondta Jayce, és kiitta ı is a maradék italát. – A teljes tegnap délutánt azzal töltöttem, hogy rendbe hozzam vele a dolgokat. – Ezek szerint megbékéltél a gondolattal, hogy Daisy összeköltözik Vince-szel? – Inkább úgy mondanám, kevesebb fenntartással állok a dologhoz. – Rocky is megkért, hogy beszéljek veled róluk. Úgy gondolja, kicsit túlzásba esel velük kapcsolatban. – Chloe is úgy gondolja – mondta Dev, és lehorgasztotta a fejét. – Te is így gondolod? – Vince Redding nagyon rendes ember – vonta meg a vállát Jayce. – Tudom. És tényleg nagyon jó a nagyihoz. Jól tud bánni vele. Valahogy távol tudja tartani a bajoktól. Mivel a nagyi rettenetesen ellenzi, hogy új társalkodót-kisegítıt vegyünk fel mellé, valakinek mégiscsak muszáj kordában tartani a vakmerı hajlamait. Chloe hozzám költözik, szóval, a francba is, de Vince egy igazi áldás ilyen szempontból. – Megkérted Chloét, költözzön oda hozzád? – Akár holnap feleségül is venném, ha beleegyezne, de elıször mindenképp be akarja bizonyítani, hogy képes a saját lábán is megállni. Továbbá ott van még az is, hogy kevesebb mint két hónapja ismerjük csak egymást, ezért gondolom, nem ez lenne a legmegfelelıbb idıpont a lánykérésre. – Hogy tudod hajszálpontosan meghatározni, melyik lenne a legmegfelelıbb idıpont? – kérdezte Jayce. – Mármint a leánykérésre. – Fogalmam sincs – ráncolta a homlokát Dev. – Ha neked elıbb sikerül rájönnöd, akkor kérlek, mondd el nekem is. ***

– Tehát ez az egyezség – mondta Tasha karót nyelve a kávézó egyik legkényelmesebb ülıalkalmatosságában ülve, dizájner magas sarkújában, méregdrága kabátjában, amit le sem vett magáról. A nagyi strasszal kirakott macskaszem formájú szemüvegén keresztül méregette a behízelgı modorú nıt. – Ennyi lenne? Emiatt kellett otthagynom az évfordulós randimat Vince-szel? E miatt a tízperces illemszabályokra vonatkozó kioktatás miatt? Rocky is eléggé meg volt döbbenve a korábbi elnök röpke beszéde miatt. Azt várta volna, hogy Tasha émelyítı részletességgel adja majd elı a pénteki nap történéseit a Highlife Kiadóval, dicsekedve, mennyire elkápráztatta a publicistákat, mindenkinek az orra alá dörgöli, hogy kettesben vacsorázott a fıszerkesztıvel, és elmondja részletesen, mit látott New York leghíresebb cupcakesütödéiben. Ehelyett azonban Tasha gyorsan végigsiklott a hétvégi történéseken, és csak a filmes stáb érkezésére koncentrált, meg arra, hogy elıadja, mennyire fontos mindenkinek a legjobb formáját hozni és a legszebb oldalát mutatni. Meglepıen rövid prédikációja közben Tasha legalább 5 SMS-t kapott. Nem válaszolt rájuk, csak minden egyes bejövı üzenetet megnézett, egyre izgatottabbá válva minden egyes pittyegésnél. Vajon a férje ellenırizgeti? Vagy egy állhatatos Sugar Creek-i lakos akarja ennyire felhívni magára Tasha figyelmét? Tashának nem volt sok igazi barátja, már ha volt egyáltalán, de mivel a polgármester felesége volt, a befolyását és a kegyeit mindig sokan keresték. A következı hangos pittyegés teljesen kiakasztotta Ethelt. – Lehet, hogy régimódinak vagy begyepesedettnek látszom – mondta az idısebb hölgy –, de mostantól szerintem ki kellene tiltanunk az összes telefont és hogyishívjákot – bármit, ami dong, fütyül, dallamot játszik vagy csörög – az összes Cupcakeimádó rendezvényrıl. Ezek az állandó zavarkeltık igazán irritálóak. – Csakúgy, mint az a tény, hogy kevesebb mint a fele jelent csak meg a tagságnak ezen a rendkívüli győlésen! – csattant fel Tasha, és idegesen az ajtó felé nézegetett.

Rocky is szeretett volna minél elıbb lelépni. Minél hamarabb kikerül innen, annál hamarabb találkozhat Jayceszel, és tudhatja meg, mit sikerült Devvel megbeszélnie. Attól függetlenül, úgy érezte, mint a klub elnöke, kötelessége megvédeni a távollévı tagokat. – Casey-nek fontos üzleti megbeszélése volt – mondta Tashának – Sam egy iskolai rendezvényen van a gyerekekkel. Judy elutazott a rokonaihoz, Helen influenzával ágyban fekszik, Rachel pedig személyes okokból maradt távol. Szerintem nem olyan rossz az arány, ha azt vesszük, utolsó pillanatban kellett mindenkit értesíteni – mondta Rocky, és egy kézmozdulattal végigmutatott Chloén, Monicán, a nagyin, meg Ethelen. – Nem kell aggódnod – mondta Tashának Monica –, mindenki mással is tudatni fogjuk a dolgokat. – Semmi dráma – mondta Ethel. – Igyekezzünk képviselni a kisvárosi amerikai álmot – tette hozzá Chloe. – Stepford-i feleségek cupcake-fétissel – horkantotta Monica. – Nehezen tudom elképzelni Samet klasszikus ruhában, kötényben, több centis sarkokon billegve. Ding! – A francba – morgott Tasha. – Legalább némítsd le a telefonodat – mondta Chloe. – Az én telefonom vibrál? – kérdezte a nagyi, és elkezdte keresni a mobilját a táskájában. Mókás lenne. Chloe a szemeit forgatta rajta. – Mennem kell – mondta Tasha, és tízcentis sarkain eliramodott az ajtó felé. A többi tag csak bámult utána. – Nem mondott semmi infót arról, mi a Highlife terve azzal a videofelvétellel – méltatlankodott Ethel. – Lesz alkalmunk megnézni a kész produktumot, még mielıtt a Highlife nyilvánosságra hozná? – kérdezte Monica. – Mi van akkor, ha úgy szerkesztik meg az egészet, hogy nevetségesnek látszódunk

rajta? – Ja – helyeselt a nagyi is. – Nem akarok úgy kinézni a filmen, mint valami félbolond. Mondja mindezt – gondolta Rocky – egy lilára festett hajú idıs hölgy, aki strasszokkal kirakott fémkeretes szemüveget hord, győrtbársony overallt, feltőrt nadrágszárakkal, mindehhez pedig magas szárú tornacsukát visel, színes cupcakelenyomatokkal. Az utóbbi Vince ajándéka, azt megünneplendı, hogy végre levették a nagyi gipszét. – Nem hinném, hogy elınytelen megvilágításban akarnának felvenni bármelyikünket is – mondta Rocky. – Cél a minél nagyobb eladási szám a könyvünkbıl. – Tisztában vagy azzal, milyen sok ember vonzódik a katasztrofálisan rossz és rémisztı show-mősorokhoz? – kérdezte felvont szemöldökkel Chloe. Rockynak hirtelen eszébe jutott egy legutóbbi médiakampány, amellyel az egyik tévés valóságshow-sztár könyvét harangozták be. Semmi kétség, hogy az ál-celeb mővészeti remeknek tartotta a saját memoárját, míg a világ többi része csak a nevetséges életvitele miatt vonzódott hozzá. Rocky elképzelte, amint a Highlife a saját életét is teljesen kicsavarja, csak hogy növelje az eladott példányszámot, meg kibillentse ıt az elnöki székébıl. – Majd beszerzek egy kicsit több információt – nyugtatta meg a többieket. Mialatt az ajtóhoz sétált, a nagyi belefogott egy történetbe Devrıl, Vince-rıl és a közelgı költözésérıl, amit mindaddig magában tartott, míg Tasha a botrányok, viták és drámák elkerülésére intett a prédikációjában. Rocky szeretett volna többet is hallani a történetbıl, de még muszáj volt lelepleznie a tőagyút. Kirohant az utcára, jobbra és balra tekingetett, majd meglátta Tashát egy blokkal odébb, amint a sarkon parkoló járırkocsi felé sétál. Billy szállt ki belıle, Rocky pedig beugrott az egyik kapualjba. Figyelte a feszültnek látszó beszélgetést a mostohaanya és fia között, és ledöbbent, amikor mindketten beültek a járırautóba. Mi a fene folyhat kettejük között? A kocsi elhajtott, Rocky pedig megadta magát a hirtelen rátört

késztetésnek. Beugrott a Jeepbe, és utánuk eredt. Diszkrét távolságból elkezdte követni ıket, közben meg felhívta Chloét. – Igen, én vagyok az. Figyelj, Tasha eltőnt, még mielıtt elkaphattam volna. Majd igyekszem több választ kapni, amint lehet, de most muszáj valami mást befejeznem még. Bocsi, hogy elrohantam. Lécci kérj elnézést a nevemben a lányoktól. Köszi. Letette a telefont, és írt egy SMS-t Jaycenek. TUDSZ BESZÉLNI? Jayce egy fél pillanaton belül már hívta is. – Mi van, Spuri? Jayce biztos nem támogatná az ötletet, hogy Rocky épp az ısellenségét követi, meg azt az embert, aki nagy valószínőséggel kukkolta ıt, ezért inkább más irányba terelte a beszélgetést. – A nagyi azt mondta, indulsz a seriffválasztáson. – Ez is egyike volt a lila hajú öreg hölgy pletykáinak, amiket terjesztett, még mielıtt Tasha belekezdett a prédikációjába. – Megváltoztattad az álláspontodat? Mi lesz akkor a cybernyomozóirodával? És miért nem mondtad ezt nekem? – A JB Nyomozóiroda még mindig napirenden van – mondta Jayce kissé zaklatottan. – Nem áll szándékomban indulni a seriffválasztáson. – Akkor a nagyi megint csak a vágyálmainak adott hangot – találgatta Rocky. – Sajnos a híresztelések futótőzként terjednek itt. – Tudom. – Nem csodálkoznék, ha Stone serifftıl is kapnál egy telefonhívást. Biztos cidrizni kezdett a csizmájában, hogy veled kell összemérnie az erejét. – Már megvolt ez a beszélgetésünk – mondta Jayce. – Komolyan? Hőha! – Rocky igyekezett szemmel tartani Billy Burke piros villogóját, három kocsival a sajátja elıtt. – Kíváncsi lennék, hogy Bunkó helyettest is elérte-e már a szele a híresztelésnek… – Nekem úgy tőnik, már mindenkihez elért. Ha már a beszélgetéseknél tartunk, beszéltem a bátyáddal. Rocky hirtelen feldobódott.

–És? – Meglepıdött, de nincs ellenére, hogy találkozgassunk. – Nem borult ki? Vagy kezdett el kioktatni? Vagy… – Áldása ránk. – Miért nem érzem jól magam emiatt? – Mert pesszimista vagy. – Nem vagyok az – védekezett Rocky. – Velünk kapcsolatban igenis az vagy, szívem. Rocky nem tudta eldönteni, hogy a férfi élcelıdik vele, vagy fenyíti. Tekintetét a távoli járırkocsira összpontosítva, hálát adott a szerény forgalom miatt, amiben el tudott vegyülni, és a biztonsági övét babrálta. Egyik része vitatkozásra hajlott. Könnyebben tudta kezelni sérülékeny szívét, ha dühös vagy ingerült volt. Helyette inkább azt az utat választotta, ami szerinte a felelısebb út volt, és bár Jayce nem láthatta, még egy mosolyt is az arcára varázsolt. – Jobban belegondolva, még élvezhetjük is Dev áldását. – Így akarod a tudtomra adni, hogy randizni akarsz velem? Megérezve a humort a férfi hangjában, Rocky belendült. – Sosem voltam valami igazi randizós típus, úgy különben. Mozi, vacsora, tánc. Nyilvános enyelgés. – Nyilvános enyelgés? – A nagyi szavajárása, nem az enyém, de biztos érted, mit akarok ezzel mondani. – Nem vagyok én sem nagy híve a nyilvános enyelgésnek. – Én csak nem vagyok, hogy is mondjam, amolyan nıcis csaj. Azt hiszem, Luke örökölte közülünk az utolsó romantikus Monroe géneket. – Mit szólnál a bowlinghoz? – Nem érted az állásfoglalásomat. – De igen, értem, csak szeretnék kompromisszumot kötni. Enyelegjünk privátban. Mondjuk egy pikniken. – Komolyan? – Rocky nem tudta eldönteni, melyik volt kevésbé jellemzı – Jayce szájából az enyelgés szó használata, avagy az, amint

az alfahím lehuppan egy pokrócra, hogy rántott csirkét és káposztasalátát egyen. Egyik sem igazán illett a férfiról elképzelt képbe, de mindkettı mosolyt csalt az arcára. – Az idı is elvileg jobbra fordul majd holnapra – mondta Jayce. – A délutánt a Szomorúfőz Kanyarban töltjük. Egy főzfaliget a folyónál. Elég jól ismerte. A Szomorúfőz Kanyar emberemlékezet óta a Monroe család egyik kedvenc kirándulóhelye volt. Nem arról volt szó, hogy ellenezte volna a romantikus pikniket Jayceszel, de a másnap végeláthatatlanul messzinek tőnt még. – Mi a baj a ma estével? Egy holdfényes… Ó, basszus. Tudod, mit? Hagyjuk – visszakozott hirtelen Rocky, mert észrevette, hogy túl féltékenynek, vagy akarnoknak, vagy valami ilyesminek hangzott. – Most jut eszembe, ma estére már van dolgom. – Nekem is. És mi dolgod van? – akart rákérdezni, de aztán mégsem tette. – Akkor ezt meg is beszéltük. – Szóval akkor randi. A férfi incselkedett vele. Megpróbált nem mosolyogni, de nem ment. – Bármi is. Akkor holnap. Egy piknik, mi? Majd összekészítek egy kosarat. – Csak desszertet hozz. A többit intézem én. Apropó, Spuri – mondta szexi búgó hangon Jayce. – Tégy meg egy szívességet, és állj le a Juhar Molly elıtt, mielıtt teljesen tönkrevágod a megfigyelésemet. A hatalmas antik fészer, ahol Rocky rendszeresen vásárolgatott, nem egész negyed mérföld járásnyira volt. Honnan tudhatta Jayce, hogy… Várjunk csak. Megfigyelés. – Te Billyt követed? Rocky döbbenten bandzsított az elıtte és a járır között lévı két kocsira, majd belenézett a visszapillantó tükrébe. – Hol vagy? Nem látlak. – Pont ez a cél, babám. Különben meg, én látlak téged, vagyis a Jeeped, és Billy, hacsak nem totális idióta, szintén észre fog venni. Ha még eddig nem vett volna észre. Állj félre.

– A fenébe, Jayce. – Majd késıbb mindent elmondok. Jayce letette a telefont, Rocky pedig fogcsikorgatva lelassított, majd balra lekanyarodott a Juhar Mollyhoz. Ha Billy észre is vette ıt, majd biztos azt hiszi, csak antikokra vadászni ugrott be. Nyugodtan megy tovább, bárhová is, Tashával együtt, észre sem véve, hogy követik. Jayce követi, mert ı a profi, és átkozottul érti a dolgát. Rockynak még mindig fogalma sem volt arról, milyen kocsiban ül, és pontosan hol van. A bosszúság, amit azért érzett, mert Jayce lebuktatta ıt, és leparancsolta az útról, hirtelen csodálatba csapott át. Meg aztán nagyra is becsülte a férfit. Komolyan vette a lány aggodalmát Billyt illetıen, és utána is járt. Amennyiben Billy és Tasha között tényleg van valami beteges kapcsolat, vagy csak szövetkeztek arra, hogy Rocky életét pokollá tegyék, Jayce biztos kideríti, és elmondja majd. Hogy pontosan mit is kezd majd ennek ismeretében, arról még fogalma sem volt. Jelenleg nem tudott tovább gondolkozni annál a szexi ténynél, hogy Jayce igenis odafigyel rá. Elnyomva egy tompa sóhajtást, Rocky belépett a Juhar Molly Antik Fészerébe. Te jó ég, Rocky mennyire imádta ezt a helyet! Mint mindig, most is rácsodálkozott a megannyi összehordott eklektikus és retro bútorzatra, szınyegekre, világítótestekre és egyéb győjteményekre. A kirakott tárgyak egy része még a tizennyolcadik-tizenkilencedik századból származott. A giccsesebb darabok inkább az 1920-as és 60-as évek közötti idıszakból származtak. Gyakorlatilag érezni lehetett a történelem szagát ebben az épületben. Rockynak eszébe jutott Jayce félig felújított otthona – a rusztikus faszerkezetes ház, amibıl hiányzott a melegség és a báj –, meg az a tény, hogy Jayce megbízta ıt a lakberendezéssel. Ha már itt van, és ha már valamennyire sikerült megismernie a férfi ízlésvilágát, nem okoz fáradságot, ha felderít és beszerez egy pár különleges és funkcionális kincset. Feldobódva annak gondolatától, milyen csodát fog tenni a pasija házával, Rocky fejest ugrott az antikvitás-mennyországba.

23. fejezet – Nem fogod elhinni, milyen napom volt ma. Chloe keresztbe vetett lábbal ült Devlin bırkanapéjának közepén, és figyelte, amint élete szerelme besétál a nappalijába. Annyira jóképő, olyan magabiztos, és milyen heves! Az esetek többségében Chloe felállt, hogy üdvözölje otthon. Egy csókkal. Öleléssel. Ehelyett most ülve maradt. – Daisy mesélte, hogy kezdesz megbékélni az ötlettel, hogy összeköltözik Vince-szel – mondta Chloe erıtlen hangon. – A megbékélés az enyhe túlzás – mondta Devlin, miközben kibújt a kabátjából. – De valóban látom már néhány elınyét a dolognak. – És amit Rocky mondott, abból meg arra következtetek, hogy Jayce beszélt neked a kapcsolatukról, ugye? – Miután hadilábon álltak egymással tizenhárom éven keresztül, most meg egy párt alkotnak. El tudod képzelni? – Devlin beletúrt vastag szálú barna hajába, és lehuppant a kanapéra Chloe mellé. – Be kell valljam, örülök nekik. Egészen addig, míg el nem tolják. – Két erıs egyéniség. Biztos lesz egypár tőzijáték köztük, de szerintem megoldják majd egymás között – mondta Chloe, és megpróbált mosolyogni, de nem ment neki. A gyomra összerándult a saját meglepı hírétıl. Gyanakodott rá, de nem tudta biztosra, egész fél órával azelıttig. Az otthoni teszt nem volt százszázalékos, de legbelül a szívében érezte, hogy eltolta. Mint mindig, amikor a szenvedély vezérelte, meggondolatlan volt. Azt is utálta, hogy nem tudott örülni ennek a váratlan fordulatnak. Szeretett volna boldog lenni, de túl sok minden közrejátszott. Biztos volt egy szivárvány is a komplikációk sőrő ködje fölött. Bárcsak látna belıle egy kis részletet legalább! –Miabaj? –Mi?

– Ki vagy zökkenve. Saját dilemmájától elgyötörten, Chloe nem tudta túltenni magát azon, hogy Devlin már egyszer végigjárta ezt az utat a terhességgel. A különbség Chloe és Dev gimnáziumi szerelme között az volt: Chloe nem akarta, hogy megmentsék. Ismerve Devlint, tudta, hogy ismét felvállalná, és a becsülete vezérelné. Chloe végül is megértette, miért volt Rocky annyira oda, amikor azt gondolta, Jayce csak becsületbıl kérte meg a kezét. Összeházasodni csak azért, mert az a helyes cselekedet ilyenkor, csak tovább tépázta Chloe romantikus érzékenységét, nem is beszélve az önbecsülésérıl. Devlin kék szemei aggódással teltek meg, ahogy kisimogatott egy fürtöt Chloe kipirult arcából. – Én csak berontok ide, és áradozom a meglepetésekkel teli napomról, amikor láthatóan valami rosszul alakult a tiédben. Bármi is legyen az – mondta aggodalmas mosollyal –, nem lehet olyan borzasztó. Chloe hirtelen sírni kezdett. –Mia… – Sajnálom. – Mit? – Az… idızítés… ennél már nem is lehetne… rosszabb – hüppögte Chloe. A könnyek zokogásba csaptak át, miközben az agya azon járt, a sors miért bánt vele ennyire kegyetlenül. – Én… én még nem találkoztam… – csuklás… – a szüleiddel. – Hogy jönnek most ide a szüleim? – Aztán meg ott van Daisy és a Moose-a… Moose-a-lotta. Hogyan fogom én… Aztán meg ott vagy te is. – Chloe zokogva görnyedt össze az izgalomtól, és küzdött a levegıvétellel. Devlin az ölébe húzta, és a karjaiba vette. – Chloe, szívem, nyugodj meg. Mondd el, mi a baj. Bármi is legyen az. Megoldom. Ez volt a lehetı legrosszabb, amit mondhatott. Chloe hányingerrel a gyomrában, hirtelen felugrott, és kirohant a fürdıszobába. Amikor Devlin utolérte, már a WC elıtt térdelt és öklendezett. Csak hogy a megalázó helyzet is a listájára kerülhessen. Ahelyett, hogy kérdésekkel bombázta volna, Devlin bevizezett egy

törölközıt, és a hővös anyagot Chloe homlokához nyomta, miközben hátrafogta a haját. Chloe miközben küzdött, hogy lenyugtassa ideges gyomrát, felfogta Dev megnyugtató erejét. Miután a gyomra kiürült, megpróbált remegı lábaira állni, és hálás volt Devlinnek, hogy tartotta ıt, miközben lemosta izzadságtól ragacsos arcát, és kiöblítette a száját. – Jobban vagy? – kérdezte Dev, és egyik karjával a derekát átölelve tartotta. – Ezt nem tudod megoldani, Devlin. – Azt hadd döntsem el én. – Szembefordította magával Chloét, és arcát hővös tenyerei közé fogta. – Mi a baj? – Terhes vagyok. Azt hiszem. Vagyis egész biztos vagyok benne. Az otthoni teszt is azt mutatta – ömlöttek a szavak egymás után Chloéból. Legalább kint volt. Devlin pislogott, majd kezével beletúrt a hajába. – Egy újabb váratlan átemelés a bal térfélrıl. – Nem éreztem magam jól az elmúlt napokban – kezdett bele Chloe –, és tudom, hogy ingerlékeny is voltam. Eleinte azt hittem, csak mérhetetlenül ki vagyok fáradva, meg ideges vagyok a Moose-a-lotta megnyitója miatt. Aztán késett a menzeszem. Sokat. És akkor már sejtettem, de… megpróbáltam letagadni magamnak. Egészen a mai napig. Amikor is bementem a drogériába, hátha az megnyugtat. Aztán a teszt pozitív lett, én pedig pánikolni kezdtem. – Chloe hirtelen észrevette, hogy tördeli a kezeit, Devlin pedig bámulja. – Mérges vagy? Csalódott? Megbotránkoztál? Miért nem mondasz valamit? – Próbálom kitalálni, miért vagy annyira oda. – De hát elég nyilvánvaló. – Nem akarsz gyereket? – Dehogynem akarok. Abszolúte. Én csak… a körülmények – próbálta mondani Chloe, de a torka kiszáradt, és nehéz volt nyelnie. Benedvesítette az ajkát. – Nem akarod megkérdezni, hogy a tiéd-e? – Miért kérdeznék ilyet, Chloe?

– Mert két hónappal ezelıttig még egy másik férfival éltem. – Azóta meg egyfolytában velem vagy. – Tehát elfogadod a babát, akár tıled van, akár nem. Csakúgy, mint Jannával. Devlin arckifejezése megkeményedett. – Te egyáltalán nem vagy olyan, mint Janna. Ezen már egyszer túlléptünk. – Devlin megrázta a fejét, és egy csókot nyomott Chloe homlokára, majd visszavezette a nappaliba, és leültette a kanapéra. – Hány hetes lehet? – Nem tudom biztosra, de már késik a menzeszem pár hete. – Hetek – mondta Devlin, és halványan elmosolyodott, majd hüvelykujjával végigsimított Chloe tenyerén. – Szerelmem, a baba egészen biztosan az enyém. – Tudom, és annyira sajnálom. – Szeretném, ha abbahagynád a mentegetızést. – Mit szólnak majd a szüleid? – Mármint azután gondolod, hogy azt mondják: Végre. Unokánk lesz? – Hogy tudsz így viccelıdni? – csattant fel Chloe. – Nem könnyítem meg a dolgod én sem. Én… sajnálom, de teljesen odavagyok meg vissza! Bárcsak te is így éreznéd! Mi a probléma ezzel, Chloe? A pletykáktól félsz? Vagy attól, hogy nem vagyunk még összeházasodva? Én… – Ki ne mondd – mondta Chloe, kiegyenesítette a gerincét, és összefogta a haját. – Ne kérd meg a kezem, csak azért, mert… – Nincs semmi azért mert. Szeretlek. Szeretném az egész életem veled leélni. Otthont teremteni együtt, meg családot. Friss könnyek égették Chloe szemét. – Nem akartam, hogy így legyen. Nem akarom, hogy megismétlıdjön a te múltad, vagy az én sikertelenségem. Próbálok nem babonás lenni, de… Devlin arckifejezése ellágyult. – Nem fogod elveszíteni ezt a babát, drágám. – Nem tudhatod. Janna öt hónapos terhes volt, amikor… Bármi megtörténhet. Egész életemben mindig elrontottam mindent. Rossz

idızítések. Balszerencse. – Ez most teljesen más, szívem. Te is teljesen más vagy. Sokat változtál, mint ahogy én is. Gyönyörő, egészséges kisbabád lesz, én pedig meg foglak ırjíteni, mert ígérem, hogy mindkettıtöket elhalmozlak majd szeretettel és védelemmel. – Devlin végigsimította Chloe arcát, és rámosolygott. – Akár hozzám jössz, akár nem. Chloe reszketı szíve virágba borult. – Nem mintha én azt nem akarnám. – Csak még várni akarsz vele – mondta Dev. Amíg megszületik a baba. Amíg teljességgel biztos nem lesz abban, hogy nem az elsı feleség sorsát éli újra. Chloe továbbá szeretett volna még egy kis idıt azzal tölteni, hogy dédelgessék a kapcsolatukat. Nem akarta, hogy bármelyikük úgy érezze, kötelezı összeházasodniuk. Ha majd Devlin megkéri a kezét, ı pedig igent mond, az csakis tiszta szívbıl legyen, nem pedig becsülethez vagy kötelességhez kötve. – Csak figyelmeztetlek – szólalt meg Devlin, és magához vonta Chloét. – Egy egész élethosszat várok rád, ha kell. Chloe boldogan simult a karjaiba, nyugalmat érezve a férfi hatalmas szívének lassú dobogásában. – Nem foglak olyan sokáig váratni – mondta neki. – Köszönöm, Atyám! – mondta Dev, és végigsimította Chloe hátát. – Mit szólnál hozzá, ha a sokk és aggodalmaskodás helyett inkább örülnénk és optimisták lennénk? – Monica teljesen le lesz törve. – Hmm. Hát igen. Valószínő. Elıször igen. De túl fogja tenni magát rajta, Chloe. – Nem vagyok benne olyan biztos. Annyira odavan azért, hogy gyerekük legyen. Olyannyira, hogy még Leót is elidegenítette magától, ami nem igazán tesz jót az ügyének. Mi lesz, ha a végén még egyedül marad, és én kapom meg az ı boldogan éltek míg meg nem haltak részét? Mi lesz ha… – Mi lenne, ha inkább pozitívan gondolkoznál? Legyen már több

hited Monicában és Leóban. A barátságotokban. – Mi lesz a Moose-a-lottával? Daisyvel csak most fogtunk bele az üzletbe. Nem akarom feladni az álmunkat, de nem szeretnék egy örökké távollévı anyuka sem lenni. – Majd találunk rá megoldást. Chloe felnézett a férfira, aki arról volt híres, hogy megpróbálta kontrollálni a barátai és a családja életét. – Találunk? – Igen, mi ketten együtt vagyunk ebben – mondta Dev, és maga felé fordította Chloe arcát és tekintetét. – Van még valami más aggodalom, probléma vagy szörny, aminek el kell látnom a baját? Egész legyızhetetlennek érzem magam. Chloe elbővölve és megkönnyebbülve lélegzett fel. – Nagyon örülsz neki, ugye? – Életem második legjobb napja – mondta Dev. – Mert az elsı? – kérdezte Chloe legörbült szájjal. – Amikor négykézlábra vetetted magad a disznóhúsos babkonzervemért, és elkaptad a kolbászom. – Micsoda romantikus dolgokat mondasz – mondta mosolyogva Chloe, és visszagondolt arra, amikor elıször találkoztak egymással. Amikor elıször csókolóztak. Amikor elıször szeretkeztek. Meg arra az éjszakára, amikor annyira odavoltak egymásért, hogy elfelejtkeztek a fogamzásgátlásról. Chloe reménytelenül szerelmesen lehunyta a szemét, és bekucorodott Devlin ölébe, a jövıjükbe. Nem volt minden tökéletes, viszont kétségtelenül jól alakultak a dolgok. Csak Monica irigységét kell valahogy elsimítania. Chloe szíve dalolni kezdett, mert végre megpillantotta a szivárványt. Devlin végigsimított ujjával Chloe hirtelen mosolyán. – Öröm és optimizmus? – A második legjobb napja az életemnek – válaszolta Chloe.

24. fejezet Rocky spontán látogatása a Juhar Mollyba több szempontból szerencsés kimenetelő volt. Nemcsak sikerült lefoglalnia jó néhány tételt Jayce házába, de sikerült egy újabb lakberendezési projektet is megszereznie magának. Molly szerint egy gazdag üzletasszony Kaliforniából megvette az öreg Rothwell-ingatlant nyaralónak, és miközben antikvitások után keresgélt, elıadta, hogy helyi lakberendezıre is szüksége lenne. A legtöbb ember még a lábát sem merte betenni az öreg ingatlanba, mivel a szóbeszéd szerint szellemek kísértettek a századfordulón épült farmházban. Rocky nem számított a legtöbb ember közé. Gyakran belógott az öreg épületbe még gyerekkorában, mert teljesen elvarázsolta a sok szoba és a különleges berendezés, bár persze ı is tartott kicsit a szellemektıl. A kilátás, hogy ı maga rendezheti be a hátborzongató öreg helyet, Rockyban is borzongást váltott ki, igaz, pozitív értelemben. Egész hazafelé úton izgatottan elmélkedett a jövın. Soha nem gondolt más karrierre a Vörös Lóhere igazgatásán kívül, és továbbra is a panzió jelentette számára az elsı számú érdeklıdést, Rocky mégis képtelen volt elhessegetni magától az új kezdet boldog izgalmát. A kihívás új erıt adott neki. Azon gondolkozott, hogy vajon Jayce is hasonló löketet érzett-e, amikor elıször gondolt arra, hogy virtuális-nyomozóirodát nyit. Szerette volna tövirıl hegyire kikérdezni ıt, de visszafogta magát, és nem hívta fel, hisz Jayce egy ügyön dolgozott. Két órára rá, hogy utoljára beszéltek, Jayce végül jelentkezett. – Billy hazavitte Tashát. A hosszabb utat választották, viszont nem álltak meg sehol. – Talán észrevették, hogy követed ıket, és ejtették a terveiket. – Lehet. De nem valószínő. – Akkor mire volt jó ez a nagy kitérı?

– Hogy négyszemközt beszélhessenek? – De mirıl? – Miután benavigált a sötét udvarra, Rocky a verandavilágítás alá húzódott. A telefont a füle és a válla közé támasztva kinyitotta a bejárati ajtót, míg egy antik, kézzel festett földgömblámpát egyensúlyozott a csípıjén. Habár leginkább Jaycere gondolva nézett körül Molly portékái között, képtelen volt megállni, hogy magának, vagyis inkább a ház Monarchiaszobájába is kialkudjon egypár berendezési tárgyat. – Gondolod, hogy valamit konspirálnak Randall háta mögött? Vagy azon igyekeznek, hogyan segíthetnék elı Billy karrierjét valami körmönfont módszerrel? Esetleg növelni akarják a Burke család hírnevét és gazdagságát, talán épp a Cupcakeimádók könyvkiadási ügyletén keresztül? Az olyan jellemzı lenne Tashára és Billyre. Konspirálni a saját hasznukra. – Nincs elég információm arra, hogy konkrét véleményt formáljak. Viszont annyit elmondhatok, hogy Billy felesége beadta a válókeresetet. Rocky majdnem elejtette a lámpát. – Ne viccelj. Mikor? – Pár héttel ezelıtt. – Nem is tudtam. – Mert nem verte nagydobra. – Akkor hogyan… Ó, persze, lefuttattál egy háttérinformáció-keresést Billyrıl. – Ez a munkám, Spuri. – Nem kritizálásból mondtam. – Rocky letette a zsákmányt és felkapcsolta a benti világítást. Igyekezett hozzászokni az új kapcsolatukhoz. – Igazság szerint szeretnék többet tudni az új detektívügynökségedrıl, és arról, hogyan és miként fogtál bele ebbe a vállalkozásba. Talán átmehetnék hozzád, csinálhatnék vacsorát és tudod, beszélgethetnénk is. – El tudnám képzelni kellemesebben is eltöltve az estét. Egy érzéki löket beindította a libidóját. – Nevezz meg egyet. – Telefon-szexelni szeretnél, Spuri? – Csak szeretnéd – incselkedett Rocky, és csak másodpercek

választották el attól, hogy kiugorjon a farmerjából. Jayce pusztán a hangjával is szexuális vágyakat ébresztett benne. – Akkor már inkább az igazit. – Mikor? – Miután elintéztem még egy-két üzleti dolgot. – Idı? – Ne várj a vacsorával. Jayce letette a telefont, Rocky pedig szentségelt. A telefonszex jó móka lett volna, de hús-vér valójában még nagyobb érzéki élvezetet jelentett. Érdemes volt várni rá, hacsak nem hal bele a várakozásba. Maga elé képzelte Jayce tüzes testét, és beleborzongott az erotikus emlékekbe. Eszébe jutott a vibrátora a ruhásszekrény egyik fiókjába rejtve. Pittyogni kezdett a telefonja. Jayce SMS-ezett neki. NE HAMARKODJ EL SEMMIT, MERT TERVEIM VANNAK VELED. Basszus. *** – Oké. Itt vagyok. Hol van rám szükség? – Ezt igazán becsülöm, Rachel – mondta Luke anélkül, hogy megfordult volna. – Pokoli egy nap. Elıször Anna esik ki, aztán meg Nell. Sadie elrontotta a gyomrát valamivel, és hazaküldtem. – Van valami influenzavírus a városban – mondta Adam, míg Luke kitöltötte neki a sört. – Ketten is kiestek ma az embereim közül – mondta Kane. – Bár nem okozott nagy problémát, hisz egész nap szakadt az esı. Luke fülei zúgtak már a country-rock zene, a vendégek zsivaja, az idınkénti szitkozódások és buzdítások egy biliárdverseny résztvevıinek együttes kakofóniájától. Nem egy különösebben nagy forgalmú este volt a Kunyhóban, de mindenesetre átkozottul élénk. – Hol van rám szükség? – kérdezte Rachel immáron másodszorra. Egy többitalos megrendelésre koncentrálva Luke elıszedte az alapanyagokat a Pina Coladához, meg a Long Island Ice Tea-hez.

– Közepesen nagy a vacsoraközönség. Gemma ezt kezeli. El tudja látni a vacsoraasztalokat szólóban is. Szerinted menni fog, ha a pubba állsz be? – Gondolom, majd kiderül – mondta Rachel egy cseppnyi szarkazmussal a hangjában. – Kötény? – A polcon, a kassza alatt – válaszolta Luke. Hallotta, ahogy a lány elsiet. Azt is hallotta, hogy az egyik Brody halkan fütytyent egyet. – Mi van? – kérdezte tıle Luke. – Rachel – mondta Kane. – Nem csoda, ha Sam annyira odavan érte. – Ki gondolta volna? – kérdezte Adam. Luke kimérte a rumés ananászléadagokat a mixerbe, majd szemével követte a Brodyk tekintetét. Jóságos ég! Rachel Lacey-nek voltak idomai. Eddig még soha nem látta ıt másban, mint azokban az ormótlan, alaktalan, hippi ruhákban. Most este viszont karcsúsított fekete nadrágot viselt, hozzá testhezálló, fehér, hosszú ujjú blúzt. Luke csak bámult, amikor a lány vékony dereka köré kötötte a Kunyhó jellegzetes, karmazsinpiros kötényét. – Jó kis futómő – mondta Kane elismerıen. Luke kinyúlt a bárpult mögül, és vállon vágta a barátját. – Ő Sam nıje. Mutass több tiszteletet. – Ó, minden tiszteletem az övé. Tyőha. – Biztos, hogy Samé? – kérdezte Adam, és a nyakát nyújtogatta, miközben Rachel kiszolgálta a kandalló melletti négyfıs asztal vendégeit. – Mindannyian szemtanúi voltunk annak a katasztrofálisra sikeredett vacsorarandinak. – Mintha te még sosem ütöttél volna teljes erıvel elsıre az ütıddel – mondta Luke, miközben hozzáadott egy bögre apróra zúzott jeget a keverékhez. Adam és Kane értetlenkedıen felhúzott szemöldökkel bámultak rá. Luke maga sem ütött úgy, de ez most nem róla szólt. – Jaj, hagyjátok már szegény Samet! Luke bekapcsolta a mixert, és magában szitkozódott saját kéjes

megnyilvánulásán Rachel Lacey eddig soha nem látott oldalára. Az a csodás alak bármely férfit elcsábítana, de Lukeot leginkább a lány arca ejtette ámulatba. Fakónak tőnı, csigás haját magas lófarokba kötötte, ami így látni engedte mandulavágású szemét, magas arccsontját, apró fitos orrát és érzéki ajkait. Nem kimondottan hollywoodi szépség, de csinos és eredeti. Sam nıje. Rendben. Rachel most odasietett a pulthoz, kezében tálcával és jegyzettömbbel. – Két pohár Merlot, egy Cosmopolitan és egy üveg Sam Adams. – Rachel újra ellenırizte az írását, majd felnézett Luke-ra. – Mi az? – Semmi. – De bámulsz. – A ruhád. – Fekete nadrág, fehér blúz – mondta Rachel, és végignézett magán. – Ez a szokásos egyenruha, nem? – Ja. Igen, csak… szők. – Te voltál az, aki javasoltad, hogy kicsit több dekoltázst mutassak, mert akkor nagyobb a borravaló. – Igen, tudom, de… – Nekem szükségem van a pénzre, Luke. Talán nem megfelelıen öltöztem? – De. – Akkor talán kiadnád a megrendelésemet? A gyors kiszolgálás is borravalót jelent. Már megint a kétségbeesett szüksége a pénzre. Rachel hónapokon keresztül folyamatosan és keményen dolgozott az óvodában. Egy ütött-kopott kocsit vezetett, a gardróbja szerény volt, aprócska lakást bérelt, és konzervatív életet élt, legalábbis amennyit tudni lehetett róla. Hogy kerülhetett ennyire szorult helyzetbe, hogy ilyen nagy szüksége van a pénzre? Talán régi tartozásokat kell megfizetnie? Vagy a szüleit támogatja? Esetleg egy álomházra győjt, amely most került ki az ingatlanpiacra? Luke kezdett kíváncsi lenni. Ami nem jó.

Ha valami felkeltette az érdeklıdését, azzal olyanná vált, mint a kutya a csonttal. Odavan érte, egészen addig, amíg valami más nem köti le a figyelmét. Elég nagy szívás lenne, ha Sam nıjéért lenne oda. Luke kitöltötte a bort, és visszafogta magát, hogy ne kérdezze meg Racheltıl, miért fordított olyan nagy gondot eddig arra, hogy elrejtse az arcát és az alakját. Talán azért, mert nem akarja felhívni magára a figyelmet? Pedig rengeteg figyelmet kap Adamtıl meg Kane-tıl, és a francba is, még magától Luketól is. Mialatt összekeverte a Cosmót, lopott pillantást vetett az óvodai asszisztens egérkébıl átvedlett provokatív pincérnıre. Egy dolog nem változott viszont. Azóta is folyamatosan kerülte a szemkontaktust. – Hé, Luke. Frannie édességet árul. Az iskolai együttes javára győjtenek. Tudom, hogy nemrég már letámadtalak egy másik unokám adománygyőjtésével, de nem kivételezhetek. Tudod, hogy értem? Fıleg, hogy tudom, mennyire kedveled az édességeket. Luke éppen feltőzött egy citromkarikát a martinis pohár szélére, amikor Bert Hawkins, a városka legnépszerőbb sportszerboltjának tulajdonosa odacsúsztatott neki egy megrendelılapot a bárpulton. A feliratok nagyon apróak voltak, és nagyon sok volt belılük. – Mit írhatok be hozzád? – kérdezte az idısebb férfi. – Három dobozzal – mondta Luke. – Melyikbıl? – Vegyesen – mondta Luke, és felpakolta Rachel tálcájára a két pohár Merlot-t, és a Cosmót, és rátett még egy hosszú poharat a sörnek. Bert a megrendelılapra mutogatott. – Le tudnád szőkíteni? Vagy húsz különféle fajtájú süti van. – Mogyoróvajas. Elég biztonságos választás, nem? Melyik sütis cég ne készítene mogyoróvajas sütit? – Mogyoróvajas Kesudiós Süti, vagy pedig Mogyoróvajas Pekános Csiga? – A csigák. Bert elıvette egy tollat a zsebébıl, és bejelölte a megfelelı rubrikát.

– Ez eddig egy doboz. Milyen legyen a másik kettı? – Mindet kedvelem – hazudta Luke, miközben egy másik vendég füttyentett, hogy felhívja a figyelmét, a biliárdgolyók ütközése pedig úgy hangzott, mintha mennydörgés lett volna közvetlenül a fülében. – Írj be nyugodtan nekem bármit. – Nem érezném magam jól miatta. Ezek már az ínyenc dolgok. Vess csak egy gyors pillantást a leírásokra – mondta Bert, és tollával különbözı nyomtatott sorokra bökött. Luke feje zúgni kezdett, a betők meg összevissza kavarogtak a szemei elıtt. – Imádom a sütiket – lépett oda Berthöz Rachel, és elvette a kezébıl a megrendelılapot. – Lássuk csak. Mi néz ki legjobban? Luke hallgatta, amint nyugodtan és gyorsan felolvasott neki egypár leírást. Kiválasztott közülük kétfélét. – Írj fel a Dupla Csokis Karamellesbıl és a Juharos Fehér Csokisból nekem – mondta Luke, miközben letette a habzó korsó sört Rachel tálcájára. – Ki tud ellenállni ennek a dekadenciának? – kérdezte Berttıl Rachel, és egy apró, de kedves mosolyt villantott közben Lukera. – Én magam is vinnék egy-egy dobozzal ezekbıl, meg még a Kókusz Fudge Krémesbıl, meg… – Gyorsan átfutotta a lapot még egyszer. – Igen, ezekbıl. A Cukros Krikszkrakszból. Köszönöm. – Én köszönöm – mondta széles vigyorral Bert, majd Lukehoz fordult. – Nem bánod, ha a többi alkalmazottadat is megkérdezem? Ez jó ügyet szolgál. – Törd magad vele, ha gondolod – válaszolta Luke, elcsípve Rachel tekintetét, mielıtt a lány felkapta a teli tálcát és elsietett vele. Az elsı gondolata az volt: barna. A lány szemei barnák. Második gondolat: tudja. *** Rocky nehezen viselte az utasítgatásokat. Ezért is vitte inkább a saját vállalkozását. Persze a vendégeknek is megvoltak a maguk igényei, aminek itt-ott hangot is adtak a szobákra, az házra vagy a limitált számú sportés rekreációs eszközre vonatkozóan – viszont

mindig Rocky volt a fınök. Maga hozta meg a döntéseit, az ösztöneit és a megérzéseit követve, mindezt pedig az táplálta, hogy saját sorsának a kovácsa akart lenni. Ezzel együtt türelmetlen is volt. Nem az a típus, aki csak ül és vár. Ez volt az indítórugója annak is, hogy kikezdett Jayceszel tizenhárom évvel ezelıtt. Ha arra várt volna, hogy Jayce tegye meg az elsı lépést, akkor talán soha nem feküdtek volna le egymással. Vagy legalábbis nem Jayce lett volna az elsı férfi Rocky életében. Az összes azt követı dráma ellenére soha nem bánta meg, hogy Jayce volt életében az elsı. Mindamellett, és mindennek ellenére, nem okozott Rockynak nehézséget elképzelni azt sem, hogy Jayce marad az utolsó férfi az életében. Egy egész életen át tartó szeretkezés Jayce Bellóval. Hát, azt könnyedén el tudta képzelni. Amit viszont ki nem állhatott, az volt, ahogy Jayce irányítgatta. Nem is, abból volt elege, hogy hagyta magát irányítani a férfi által. Álljunk csak meg! Három órával korábban Jayce forró és heves szex ígéretével élcelıdött Rockyval. Azt mondta neki, majd tudatja a lánnyal, mikor és hol. Rocky lezuhanyozott és átöltözött egy kényelmes szabadidı nadrágba és hozzáillı, púder-kék csipkekombinéba. Feljebb tekerte a házban a főtést, mert a kinti hımérséklet is tizenöt fok alatt volt, meg az átépítés miatti hézagoktól is dideregni kezdett. Egy idı után feladta a mezítelenül várakozást, és felvett egy vastag frottírköpenyt, majd írt egy üzenetet Jaycenek. MÉG TART? IGEN. ÁTMENJEK HOZZÁD? MARADJ A FENEKEDEN. Mégis mit képzel ez a pasi, mit csinált eddig? Rockynak nem kicsit kezdett elege lenni. Részben azért, mert dühöngı libidójának még le kellett higgadnia. Mióta üti a szexuális vágy a haragot? Másrészt pedig azért, mert szerette volna megosztani Jayceszel az újságot a Rothwell-ingatlannal és az új lehetséges lakberendezıi projektjével kapcsolatban. Habár nem volt meg az iskolázottsága

hozzá, Rockynak remek megérzései, veleszületett tehetsége és gyakorlata volt az ilyesmiben. Felhívhatná valamelyik bátyját is, hogy megossza vele az ötletét, esetleg a szüleit is, vagy valamelyik barátjának mesélhetné el, viszont Rocky kizárólag Jayceszel szerette volna mindezt elıször megosztani. Kész volt elırelépni a kapcsolatukban is, és tessék, most itt hagyta ıt egyedül. Oké. Még csak néhány óra telt el, viszont egy örökkévalóságnak tőnt, és a férfi parancsolgató üzenetei csak tovább szították Rocky bosszúságát. Kétségbeesetten keresve valami elterelı elfoglaltságot, Rocky felkuporodott a kanapéra, és elkezdte átnézi a cupcakereceptgyőjteményt, a kiválogatott fotókat, és a begépelt memoárokat, amelyek elvileg bekerülhetnek a Cupcakeimádók memoár jellegő receptkönyvébe. Ha minden jól alakul a klub projektjével, akkor fel kell gyorsítani a dolgokat, és ı sem szeretett volna elmaradni. Már vagy húsz perc is eltelt, majd újabb tíz. Megnézte a mobilját. Nem jött új üzenet. Hívása sem volt. Hol a pokolba marad már Jayce? A tévé képernyıje villogott a háttérben, egy cukrászversenyt adtak le újra a fızıcsatornán. Az állóóra hangosan ketyegett. A hatalmas ház üresen nyikorgott idınként, ahogy az erıs szél végigsüvített a homlokzatán, és ahogy egy-egy faág az ereszhez csapódott. Rocky még sosem érezte magát ennyire egyedül. Ilyen frusztráltnak. Ennyire türelmetlennek. És igen, egy kicsit ijedtnek is. Ránézett az órára. Fél tizenegy. – Tudod, ki fog tovább várni… Túlságosan fel volt húzva ahhoz, hogy lefeküdjön aludni. Leugrott a kanapéról és lábait bebújtatta egy szırmés bokacsizmába. Fürdıköpenyét lecserélte egy gyapjúbéléses kabátra, és szorosra kötötte a derekán. Kocsiba ül, és elmegy a Cukorszirup Kunyhóba. Kicsit ott marad Lukekal. Rendel egy sört meg hozzá valami rágcsálnivalót, és lehet, hogy mesél Luke-nak a Rothwell-farmról. Ha Jayce azt hiszi, hogy egy örökkévalóságig a bokáját hőti, mialatt ı valami magándetektíves dolgon vagy bármin szöszmötöl, hát elég rosszul hiszi. Visszafojtott gerjedelemtıl és dühtıl vezérelve Rocky

fogta a táskáját, és kirohant az ajtón. A hővös szél az arcába csípett, ahogy végigrohant a verandán, le a lépcsıkön, majd a sötét udvaron át a kocsijához. Valakibe beleütközve felsikoltott. – A fenébe is, te nı! – Jayce? – Rocky szíve vadul kalapált a bordái alatt, ökölbe szorított kezével ütlegelni kezdte Jayce izmos vállait. – Halálra rémisztettél! – Ezt érdemled, amiért éjnek idején kint portyázol a sötétben. – Nem portyázom, te idióta! El akarok menni! – El akart menni Jayce mellett, de a férfi elkapta a karját. Rocky dühösen rábámult, habár a férfi ezt biztos nem láthatta. Vastag felhık takarták a holdat, és a verandavilágítás is elég gyér volt a háttérben. – Ha azt mered mondani, várjak – sziszegte halk hangon Rocky –, véged lesz. – Mondtam, hogy késın jövök. – Már tíz is elmúlt. – Az én nézeteim szerint még korán van. – Hát, az én nézeteim szerint pedig nem, de most nem is az a fontos. Lehettél volna egy fokkal készségesebb is az üzeneteiddel. Várj! Maradj a fenekeden! Nekem is megvan a magam élete – mondta Rocky elhúzódva, és vacillált, hogy a házba menjen be vagy a Jeepjéhez. A fene egye meg! Jayce eldöntötte helyette. Elkapta Rockyt a derekánál, és félig felemelve a verandához cipelte. – Maga a két lábon járó pokol vagy, ha fel vagy húzva – mondta a lánynak. Jayce szitkozódni kezdett, amikor benyitott az ajtón, és a kilincs rögtön engedett. – Még az ajtót sem zártad be. – Mert siettem. – Az nem kifogás. – Ne akarj kioktatni. – Ne kísérts – mondta Jayce, és felkapcsolta a világítást a falon, majd elkapta Rocky csuklóját, aki megpróbált elmenni mellette. –

Sajnálom, ha felidegesítettelek. – Elnézéskérés elutasítva. – Rocky ökölbe szorította a kezét, miközben valami új és aggasztó dologra döbbent rá. Rettenetesen aggódott. Mert nem tudta, hol volt pontosan Jayce, és mit csinált, és mélyen legbelül szörnyő gondolatok kísértették. Mi van, ha valami rosszba keveredett – mondjuk volt nála fegyver –, vagy kinyírta Billyt, és a végén börtönben kötött ki, vagy defektet kapott, és belehajtott a kocsijával egy fába? Nem volt hozzászokva, hogy a szerelmeséért aggódjon. Legutóbb akkor volt ilyen szörnyő érzése, amikor egy hónappal ezelıtt Jayce a Vörös Lóherében szállt meg, és az egyik éjjel nagyon sokáig kimaradt. Amikor végül Jayce besétált az ajtón, Rocky heves reakciója mindkettejüket alaposan meglepte. Vajon ez mindig így lesz már? A valószínőségtıl Rocky gyomra émelyegni kezdett. – Az üzlet, amit említettem, személyes jellegő volt – mondta Jayce, és megrándult az állkapcsa, amikor elkapta a tekintetét. – Hosszabb idıt vett igénybe, mint gondoltam volna. Megint kezdıdik. Sérülékenység. Ez volt, ami hirtelen ki is fogta a szelet Rocky vitorlájából. – Annyira utálom, hogy képes vagy egy egyszerő szóval vagy gesztussal ennyire felpörgetni engem. – Nálam is ez a helyzet. – Utálom a parancsolgató hozzáállásod. – Nem mindig parancsolgatok. Rocky továbbra is úgy kapaszkodott a saját dilemmájába, mint valami mentıövbe, miközben az öve kibontásával bajlódott. Jayce odalépett, és kicsomózta. – Különben is, hova akartál menni? – A Cukorszirup Kunyhóba – mondta Rocky, és levette a kabátját. – Ebben az öltözékben? Oké. A szabadidınadrág és a csizma még elment volna, de a csipkekombiné? – Nem terveztem levenni a kabátomat. Jayce kérdıen felvonta a szemöldökét. – Siettem. – Mondtad már.

Mi a francért kell ennek a pasinak ilyen jóképőnek, és ennyire karizmatikusnak lennie? Rocky csak bámulta, miközben forrt a vére, és pulzusa egyre szaporább iramot vett fel. – Néha úgy utállak. – Én is téged, Spuri. Rocky belevetette magát élete buja megkeserítıjének a karjai közé. Kezeivel, lábaival vadul rákulcsolódott a szexi fajankóra, miközben egyszerre áldotta és átkozta is a sorsát. Olyan szenvedéllyel és frusztrációval csókolta Jayce-t, amelyre a férfi is hasonlóval válaszolt. A vad szenvedélyek összecsapása robbanásig feszült vággyá fokozódott, amit csak néha szakított meg egy-egy ruhadarab lehántása. Vak szerelemtıl és odaadástól remegve Rocky lelki szemei elıtt erotikus képek futottak át, amikor Jayce a karjaiba kapta ıt és felvitte a lépcsın. Következı pillanatban Rocky már a hátán feküdt az ágyában, tekintete az egyedüli férfi tekintetébe kulcsolódva, aki valaha is képes volt birtokolni a szívét. Füleiben mintha csak egyetlen szót hallott volna visszhangzani – szerelem –, ami egyszerre volt rémisztı és nagyon izgató is. – Tégy magadévá. Jayce lángra lobbantotta Rocky érzékeit egy lelkes csókkal, miközben kıszikla testét beigazította a lány teste alá. – Nem – mondta, és megragadta a lány csípıjét, majd átadta neki az irányítást. – Te tégy engem magadévá.

25. fejezet – Csinálj a mamának egy italt, Jayce. – Csináld meg a saját átkozott italodat magadnak, Angie. Menj és játsszál kint, fiam. Jayce az anyjáról az apjára nézett, és hányingere volt, meg halálosan unta már, hogy két olyan ember mondogatta neki, mit csináljon, akik egyébként egy cseppet sem törıdtek vele.

A régi kanapén ejtızve, az anyja Jayce felé emelte az üres poharát, amelyben a jégkockák mintha gúnyosan csilingeltek volna. – Fél pohár Bourbon, és egy fröccs szóda – mondta részeg hangon. De hát a hangja majdnem mindig ilyen részeges volt. Jayce apja felkelt a kanapéról, ahol feküdt, fogta a saját üres poharát, meg Angie-ét is, miközben olyan rémisztı tekintettel nézett rá, amilyennel mindig akkor szokott, mielıtt eltőntek a hálószobájukban. Jaycenek égett az arca. Utálta azokat a hangokat, amelyeket abban a szobában hallattak. A röfögést, a visongást, meg a mocskos szavakat, amelyek a falon keresztül átszőrıdtek. – Dev áthívott vacsorára a nagymamájához. – Valaki érted megy? – kérdezte az apja bosszúsan annak lehetıségétıl, hogy el kell szakadnia az italától, meg attól, amit a fejébe vett, hogy tenni akar Angie-vel. – Majd biciklivel megyek. – Elindult az ajtó felé, meg sem lepıdve azon, hogy senki nem szólt utána, hogy Vigyázz magadra, Érezd jól magad, vagy Ne gyere haza túl késın. Semmi ilyesmi. Csak a Monroek mondtak neki ilyeneket. Jayce kirohant a fojtogató légkörő házból, ki a levegıre, a napfényre. A gyomra émelygése is javulni látszott, amikor felpattant a legnagyobb becsben tartott szerzeményének a nyergébe. Fogta használtan vásárolt bringájának a kormányát, és élénken pedálozni kezdett. Daisy Monroe a város túlsó végén lakott. Mivel még csak tizenegy éves volt, akár örülhetett volna annak, hogy ekkora szabadságot kap a szüleitıl. De nem érezte magát egy cseppet sem szerencsésnek. Valaki megérintette. Nem pofonvágta, vagy ellökte, hanem csak finoman súrolta. – Jayce. Bárhol felismeri ezt a hangot. Fıként az álmaiban. Habár nem ebben az álomban. Jayce elhessegette magától a múlt undok emlékeit, és a jövıjére fókuszált. Lassan kinyitotta a szemét, és felmosolygott a meztelen nıre, aki hozzábújva, arcát a kezeiben tartotta. – Jó reggelt,

Spuri! – Valamit álmodhattál. – Beszéltem álmomban? – Tudta, hogy ha túlságosan aggódik, akkor motyogni szokott álmában, ami elég gáz, habár a régi szeretıi ezeket a motyogásokat általában zagyvaságnak tartották. – Nem, csak a homlokodat ráncoltad és zaklatott voltál. Akarsz róla beszélni? Jayce elkapta Rocky kezét, és belecsókolt a tenyerébe. – Nem olyan, amirıl beszélni kellene. – Hosszú pillanatokig csak néztek egymás szemébe, majd Jayce egy lassú mély lélegzetet vett, ízlelgetve Rocky gyógynövényes samponjának, a virágosan-friss illatú ágynemőjének és valamiféle fenyıillatú potpourrinak összekeveredı illatát. Vidéki, megnyugtató illatok. A napsugár beszőrıdött Rocky csipkefüggönyein keresztül, megvilágítva az antik bútorokat és eklektikus érdekességeket. Minden, a kézi csomózású rojtos szınyegektıl kezdve, a bekeretezett tájképeken keresztül a régimódi hagyomány tisztelet nagyrabecsülését tükrözték. Jayce az otthon nyugalmában lubickolva végre azt érezte, hogy a múlt fájdalmas emlékei kezdenek szertefoszlani. – Hozzá tudnék szokni ehhez – jegyezte meg. – A velem alváshoz? – kérdezte komisz kis vigyorral Rocky. – A veled ébredéshez. A szex csak hab a tortán. Rocky végigfuttatta az ujjait Jayce vállain, majd a mellkasán. – A szex valóban csodálatos. Tudod, mi tehetné még jobbá az egészet? – Csak nem valami perverz ötleted támadt? – Attól függ, hogy az intimitást annak veszede. – Vagy attól, hogy mit értesz pontosan „intimitás” alatt. Rocky tágra nyílt kék szemekkel, félkönyékre feltámaszkodva tanulmányozta Jayce-t. A férfi állta a tekintetét, most is, mint mindig, teljesen elvarázsolva a lány természetes szépségétıl. Az átható tekintet bajt jósolt. Jayce fejében megszólalt a véssziréna, bár vágyakozása ennek ellenére is nıttön-nıtt. – Iszonyú zárkózott vagy – mondta Rocky.

– Azt akarod mondani, csakúgy, mint te, ugye? – Te nálam rosszabb vagy. Sokkal. Amióta az eszemet tudom, ismerlek, Jayce, és mégis mintha alig ismernélek. Ez nem lenne baj, viszont ha együtt akarunk lenni, akkor én… muszáj, hogy jobban ismerjelek bárkinél. Még Devnél is. Ez nem lenne olyan nehéz dolog, hisz Jayce még a legjobb barátjával is viszonylag zárkózott volt. Jayce sok mindenre vágyott az életben, de részvétre soha. Felült, és a párnáknak dılve relaxálni próbált, bár a gyomra csomóba ugrott. – Mit szeretnél megtudni? – Miért emlegeted a házadat mindig úgy, hogy a szüleid háza? Már nagyon régóta nem élnek, és igen, évekig bérbe adtad, de mégiscsak a te tulajdonod. Abban a házban nıttél fel, mégis mintha teljesen kívülállóként kezelnéd. – Mert soha nem éreztem igazán az otthonomnak – válaszolt ıszintén Jayce. – Soha? – Soha. – Nem értem. – Nem is várom el, hogy értsd. Nagyon különbözı életet kaptunk a sorstól, Rocky. – Annak dacára, amilyen sok idıt töltöttél velünk, soha nem találkoztam a szüleiddel. Nem éltek igazán társadalmi életet. Ők lennének az okai annak, hogy ennyire függetlenné váltál a késıbbiekben? – Remélem, hogy nem örököltem semmit belılük – szólt Jayce, és átnyúlt, hogy egy rakoncátlan tincset hátrasimítson Rocky arcából a füle mögé. – Miért feledkeztél ennyire bele Angie és Joe Bellóba? – Ahogy Jayce kezdett felnıni, úgy vált egyre magabiztosabbá, és egyre távolságtartóbbá a szüleivel szemben, ezért is volt, hogy csak a keresztnevükön emlegette ıket. Az anya és apa elnevezés túlságosan bensıséges lett volna, és érdemtelen. – Őszintén? Inkább csak egy gondolat hatására. A házadra koncentráltam inkább. Csak néhány alkalommal voltam bent abban a

házban, de mindig ledöbbentett az üressége. A személytelensége. Nem éreztem benne a te személyiségedet – mondta Rocky, és a paplan alatt helyet változtatva ráfeküdt Jaycere, nıies melegségébe és ragaszkodásába burkolva ıt. Ahogy lenézett a férfira, Rocky arckifejezése kíváncsiskodóból eltökéltre váltott. – Örülök, hogy megkértél a lakberendezésre. Azt hiszem… tudom már, hogyan alakítom át otthonná. A te otthonoddá. Jayce elmosolyodott, és remélte, hogy megtörténik a csoda. – Ha valaki képes rá, az csakis te vagy. – Nem kell attól tartanod, hogy visszaélek a hitelkártyád nyújtotta szabadsággal. – Egyáltalán nem tartok tıle. – Találtam egypár nagyon érdekes holmit Mollynál. Néhányat félretetettem közülük, mert szükséges a te beleegyezésed is. Egy dolgot viszont megvettem nélküled. Az az én külön házavató ajándékom neked. Ma fogják szállítani. Jayce szíve majd kiugrott a helyébıl. – El vagyok ragadtatva. És meg is hatódtam. – Ó. Szavak hiányában Jayce végigsimított az ujjával Rocky most már gyógyuló homloksérülésén. Rockyt elütötte egy autó, ıt magát viszont, egy átkozott nagy kamionnal taglózták le. Rockyval a volán mögött az élete soha nem lesz már olyan, mint volt. Hu huhu-hurrá! – Szóval az álmodról… Francba. – Van bármiféle köze hozzá annak a személyes biznisznek, amely olyan sokáig távol tartott tılem tegnap este? Gondolta, majd eltereli a figyelmét egy csókkal, de az nem lenne fair. Rocky jó kérdést tett fel. – Igen. Rocky csak pislogott, egyszerre volt boldog és meglepett, hogy sikerült eltalálnia. Viszont látszott rajta a kíváncsiság. Jayce megmozdult, lehengerítette magáról Rockyt, és így, egymással szemben az oldalukon feküdtek. Szemtıl szemben. – Ha meg akarsz

ismerni, az maga után vonja a csúnyább dolgok megismerését is, Spuri. Biztos vagy te ebben? – Igen, biztos. Semmi hezitálás. Hát legyen. – Az elmúlt estét azzal töltöttem, hogy lebontottam egy falat. Arra kértelek, hogy változtasd a házamat otthonná, viszont nem láttam annak esélyét addig, amíg bizonyos emlékek áradtak bizonyos falakból. Történetesen azokból a falakból, amelyek a szüleim hálószobájáé voltak. Jayce vett egy mély levegıt, és olyan szavakat mormolt, amelyeket még soha nem ejtett ki hangosan. – Az anyám alkoholista volt, az apám pedig szerette ıt olyannak, mert kielégítette a szexuális hajlamait – mondta Jayce, de úgy gondolta, nem kell belemennie ezzel kapcsolatosan különösebb részletekbe –, amelyet kiélhetett a zárt ajtók mögött, viszont nem tudott mit kezdeni velem. Soha nem akartak engem igazán, és az a szoba testesítette meg számomra az elutasításukat. Ezért tegnap este ledöntöttem azokat a falakat. Rocky hosszasan rábámult, mielıtt válaszolt volna. – Miért nem veszel inkább egy másik házat? – Mert nem szeretném megengedni nekik, hogy még mindig hatalmuk legyen felettem. Muszáj a múltat eltemetnem – mindent, amit mondtak és tettek. Dolgokat, amelyeket én mondtam… avagy nem tettem meg. – Tehát azért költöztél vissza Sugar Creekbe, hogy megküzdj a démonaiddal? Hogy megtisztítsd a lelked? – Meg hogy veled lehessek. Rocky félrehajtotta a fejét, és megnyalta az ajkát – Hő. Ez aztán… – Durva? Rémisztı? – Romantikus. A legutóbbi része az az. Ami pedig a mocskosabb részét illeti… El tudom képzelni. – De én nem szeretném, hogy elképzeld. – Jayce tenyerével végigsimított Rocky meztelen karján, és ujjait a lány ujjaiba kulcsolta. – Nem akarom, hogy a múlt befeketítse a jövıt. Rocky állta a tekintetét, de Jayce mintha némi pánikot vélt volna

felfedezni benne. – Oké. Hát ez tényleg elég súlyos volt – mondta Rocky, és idegesen felnevetett. – A jövı része. Kicsit össze vagyok zavarodva ennél a résznél. Azonkívül, hogy nyíltan randizgatunk és a lakberendezési lehetıséget megragadom… – Mi lenne, ha szépen lépésenként alakítgatnánk a jövı részét? Egyszerre csak egy dolgot? Kezdve a mai nappal – mondta Jayce, majd megszorította a lány kezét, és a szemébe mosolygott, oldván a hangulatot. – Ha már az ajándéknál tartunk, én is hoztam neked egyet. Rocky csak bámult, majd elmosolyodott, olyan ragyogással, amely simán beragyogta volna az egész Times Square-t, olyan bővös ereje volt. – Komolyan? Hol van, és mi az? Jayce felnevetett. Rocky jelenbeli izgatottsága a múlt utolsó komor hangulatfoszlányát is kitörölte. Ezt jó tudni. Rocky szerette az ajándékokat. Jayce megcsókolta, élvezte a lány nyelvének ízét, a bıre tapintását, majd incselkedı vigyorral kikászálódott az ágyból. – Minél hamarabb lezuhanyozunk, annál hamarabb juthatsz az ajándékodhoz. Rocky majdhogynem fellökte Jayce-t, olyan hévvel iramodott a fürdıszoba felé. Jayce csak ámult a lány feszes testén, magabiztos kedélyén, és méltányolta, hogy Rocky nem hozta fel újra az elmúlt este vitáját közöttük, vagy próbált további részleteket kierıszakolni Jayce-bıl a szüleivel kapcsolatosan. Tudta, hogy felkeltette Rocky érdeklıdését a téma iránt, de mintha a lány tudta volna, mikor kell abbahagyni a kérdezısködést. Lehet, hogy kicsit nyers volt vele New Yorkban, amikor éretlennek titulálta. Vagy az is lehet, hogy egy újabb szintjére érkeztek a kapcsolatuknak. Ez a gondolat, és Rocky látványa, ahogy kapkodva szappanozza magát, mosolyt csalt az arcára. *** Meglehet, ı is egy kisvárosban nevelkedett, de Chloe nemrégiben még New York Cityben élt. Sugar Creek éles váltás volt a lüktetı, zsúfolt és idınként bombasztikus nagyvároshoz képest. Csordultig telt szívvel, lazán navigált a gyér forgalomban Daisy hajómérető Caddyjével, a két-három emeletes üzletek, kövezett járdák és

viktoriánus korabelinek látszó utcalámpák mellett elhajtva. Az utcákon bıven akadtak fák és kisebb-nagyobb fővel beültetett parkocskák. A városka határát óriás hegyvonulatok övezték, az ısz utolsó élénk színeiben pompázva – piros, sárga, narancs különféle kombinációiban. Az ıszi lombkorona bámulatosan mutatott a maga szépségében, emiatt volt vonzó és népszerő hely a turisták számára is. Emberek százai érkeztek nap mint nap, hogy tanúi lehessenek ennek a tündöklésnek, és ezeknek a turistáknak jó része, vegyülve a helyi lakosokkal, együtt élvezi majd a városka éves Halloween fesztiválját. Chloe mosolyogva képzelte el magában mind a négy évszakot és a jövıbeni kalandokat Devlinnel és a gyerekükkel. Összegereblyézni a faleveleket, majd beleugrani a színes levélkupacokba, szánkózni a hófödte lejtıkön, hosszú sétákat tenni oda, ahol a források fakadnak, gumibelsın leereszkedni a Sugar Creek folyón a nyári szezonban. Fontolóra vette az alacsony bőnözési arányt és az aktív közösségi életet is. Már most látható volt a készülıdés a Kísérteties Látványosságokra, ami három nap múlva kezdıdik. A Lonc utca, a Fıutca egyik mellékutcája, teljességében le lett zárva. Chloe észrevett kettıt a felállítandó lunaparki játékok közül, és elmosolyodott. Egy nap majd Devlinnel és a fiukkal vagy a lányukkal fognak sorban állni, válogatni, melyik lovacskára üljenek fel a körhintán. A jövıje nemcsak hogy fényesnek, hanem optimizmussal telinek és briliánsan ragyogónak tetszett. A Moose-a-lottához közeledve Chloe igyekezett a jelenre koncentrálni és az üzletre, de a fenébe is, valahogy átkozottul nehezen ment. Semmi mást nem élvezett volna jobban, mint egy teljes napot az ágyban tölteni Devlinnel. Igazából Dev is pont azt javasolta, hogy egy napot lógjanak el mindketten. Egészen biztosra vette, hogy Devlin Monroe életében még egyetlenegy napra sem jelentett beteget, és a becses Cuisinart mixerébe merte volna fogadni, hogy lógni sem lógott soha. Imádta a tényt, hogy Dev még a szigorú munkamorálját is hajlandó lett volna feladni, csak hogy egy ráérıs napot töltsenek

együtt, megünnepelni Chloe terhességét. Chloe már majdnem engedett is neki. Viszont a Moose-a-lottában lévı kötelezettségei még egészen újak voltak, és egy váratlan energialöket sem volt képes mindezt felülírni. Devlin hosszú, szenvedélyes búcsúcsókjának az utóhatása alatt Chloe az üzlethez érve elmosolyodott, amikor meglátta Vince Redding csillogó, kék négyajtósát leparkolni a járda mellett. Leparkolt a kereskedıknek kijelölt parkolóhelyre, és igyekezett nem bámulni, ahogy a robusztus férfi a kávézó bejáratához kísérte Daisyt, és búcsúzkodni kezdtek. Micsoda fura kinézető páros! Chloe, amióta elıször meglátta Daisyt, azóta kezdte magában Whoopi Goldberg és Betty White közötti átmenetnek nevezni a hóbortos öreghölgyet, habár Daisy nemrégiben lilára színeztette be hófehér fürtjeit. Ennek tetejébe Daisy feladta konzervatív Jackie O gardróbjának javát is, hogy lecserélje bohémebb ruhadarabokra és csillogó kiegészítıkre. Vele ellentétben Vince azonban megtestesítette a tipikus hetven-egynéhány éves bolttulajdonost, a maga bı nadrágjával, kockás ingében és piros hózentrógerével együtt. A régimódi özvegyember és a bánja-az-ördög özvegyasszony. Chloe a mai napig nem volt egészen tisztában a kapcsolatuk természetében. Soha nem látta ıket összebújni vagy megcsókolni egymást, viszont a szeretet és ragaszkodás ott ragyogott Vince öreg szemeiben, ha Daisyre nézett vagy róla beszélt. Ellentétben Rockyval és Jayceszel, Chloe tudta, hogy Daisynek és Vince-nek közös érdeklıdési körük és céljaik voltak. Soha nem veszekedtek, és mindent megbeszéltek Daisy szerint, beleértve a volt kapcsolataikat is. Tökéletes párosnak látszottak, de milyen tökéletes lehet az, ahol a romantikus érzelmek csak egyoldalúak? Mi van akkor, ha Daisy csak egy jó barátot és társat lát Vince-ben? Vajon ezzel nem áltatja a férfit, ha beköltözik hozzá az otthonába? A napi huszonnégy óra együttlétet Daisy vajon nem fogja fojtogatónak találni? Vagy Vince nem lesz egy idı után kiábrándult? Choé hirtelen megértette Devlin tartózkodását a

párocska összeköltözésével kapcsolatban, habár ı maga inkább a személyes aspektusait nézte a kapcsolatnak, nem pedig az anyagi oldalát. Chloe szemügyre vette saját tükörképét a Caddy visszapillantójában. – Foglalkozz csak a saját dolgaiddal, Madison. Könnyebb mondani, mint csinálni. Habár a Monroek szigorú értelemben véve nem voltak a családja, ı mégis annak érezte ıket, már nem sokkal azután, miután Sugar Creekbe költözött. Ők voltak a nagy, melegszívő család, amiben Chloénak soha nem volt része. Mindannyiukért aggódott, kivétel nélkül, beleértve Samet és Nasht is. Aggódott Luke-ért és Rockyért, de legfıképp Daisy miatt – az öreghölgyért, aki minden lehetıséget ki akart élvezni, mert az élet úgyis rövid. De még mennyire rövid egy hetvenöt éves nınek, akinek a szíve is rosszalkodni szokott. Daisy integetett, amíg Vince el nem hajtott, majd füttyentett Chloénak. Chloe mosolyogva kiszállt a felújított Caddybıl, és a sálát letekerve élvezte az évszakhoz nem illı enyhe idıjárást. – Szaporázd a lábad, kiscica. Itt az ideje, hogy kisüssük a fánkokat. – Úgy érted, a muffinokat – mondta Chloe, a barátnıje és társa mellé érve. – Hát, nem ugyanaz – mondta Daisy, miközben kinyitotta az ajtózárat. – Kell vennem egy kocsit – jegyezte meg Chloe, mialatt beléptek az ajtón és belekezdtek a szokásos reggeli rituálékba. – Nem engedheted meg magadnak – mondta Daisy tárgyilagosan, és berakta rojtos táskáját a pultba. – Az utolsó filléredet is erre az üzletre költötted. Igaz, hogy teljesen kimerítette sovány bankszámláját, de Chloe az apja kezességére támaszkodott a kölcsönszerzıdés aláírásakor, ami kis csorbát ejtett ugyan a büszkeségén, viszont nagyban elımozdította a kapcsolatukat. Nem akarta rosszul érezni magát egy ilyen jó dolog miatt. – Tudom – válaszolta. – De mégis, olyan érzésem van, mintha

teljesen kisajátítanám a Caddyt magamnak. – Az autó egyszer már összetört, de hála Monica autószerelı-zseni férjének, most kapott még néhány extra év futamidıt. – Mi van, ha szükséged lesz rá? Daisy kérdıen felvonta ceruzával megrajzolt szemöldökét, miközben kibújt lime-zöld kabátjából. – El vagyok tiltva a vezetéstıl azóta a bizonyos gondatlan vezetésért járó letartóztatás óta. Emlékszel rá te is, ugye? Azonkívül pedig, úgy sincs szükségem a Caddyre. Ott van nekem Vince. – De mi lesz, ha ı éppen nem ér rá, neked meg el kell menned valahová? – Akkor majd felhívlak téged, vagy valamelyik unokámat, esetleg elkötöm valakinek a kocsiját. Chloe csak pislogni tudott. – Ja, az utóbbinál csak vicceltem – mondta Daisy, és a szemében csibészség villant. – Talán. Berobogott a konyhába, Chloe pedig közvetlenül a sarkában. Miután hetekig bokagipszben látta bicegni az asszonyt, jó volt látni, hogy megint formában van. Habár ez azt is jelentette, hogy Daisy ismét elemébe kerül, mármint a szokásos vakmerı formáját hozza, amibe az is belefér, hogy elkösse valaki kocsiját. – Másképp nézel ki – mondta Daisy, miközben elıvette a napi muffinhoz való alapanyagokat. Chloe elvörösödve kötötte magára a kötényt. – És miben? – Még nem látszhatott. Meg talán nem is ragyogott annyira. Micsoda klisé! Mindazonáltal, amióta megosztotta Devvel is az újságot, Chloe valóban másképp érezte magát. Könnyebbnek. Izgatottnak. – Mosolyogsz. Mi az oka? Chloe bekeverte a muffintésztát, míg Daisy a bevonómázat kezdte készíteni. Elgondolkodott a hangulatán. Tényleg boldog volt. Devlin megértése és lelkesedése az egész világot megváltoztatta. – Nem lehet az ember boldog csak azért, hogy boldog legyen? – De lehet, viszont te egy igazi Aggódó Annie voltál az elmúlt napokban. Mi ez a hirtelen fordulat?

Chloe nem akarta a titkát nagydobra verni, amíg egy orvos meg nem nézte, és nem igazolta a terhességét. Ahogy addig sem, amíg a forgatócsoport el nem ment a városból. Házasságon kívül terhesnek lenni elég botrányszagú, nem? Chloe bármennyire is szerette volna elmondani Daisynek – mégiscsak az elsı dédunokája lesz! –, nem bízott benne, hogy a kotyogó öreghölgy megtartja a titkát. – Igen, belátom, hogy az elmúlt napokban kissé ingerült voltam. Az egész könyvügylet, meg egyes családtagok vitái, elég fárasztóan hatottak. – A Cupcakeimádók átvészeltek már egypár háborút, meg jó néhány évtizedet – mondta Daisy, miközben felolvasztott egy nagydarab vajat. – Ezt a könyvügyet is túl fogjuk élni. Meséltem már neked azokról az idıkrıl, amikor… – Elharapta mondatot, és mintha csak a szavakat akarná elhessegetni, felkapott egy zacskó mandulát. – Ne is foglalkozz vele. Hosszú egy történet. A családi ügyekkel kapcsolatban pedig, majd leküzdjük. Mindig is így volt. Vegyük csak a fiamat, példának okáért… Devlin apja. – Mi van vele? Daisy a kelleténél kicsit több átéléssel kezdte vagdosni a pekándiót. – A fenébe már a lepcses számmal. Felejtsd el, hogy megemlítettem, kiscica. Nem tudta. Hetek óta, mintha csak tőkön ült volna, próbált rájönni, miért komorul el annyira Devlin minden alkalommal, amikor az apjával beszél. Igen, azt ı is tudta, hogy nem értenek egyet az áruház felújításával kapcsolatban. De kell hogy legyen itt még valami. Chloe hozzáadott egy tojást, a vaníliakivonatot, meg a felolvasztott csokoládékeveréket, és az egészet egy keverıtálba öntötte, mialatt azon elmélkedett, vajon melyik lenne a megfelelı módszer a titok kiszimatolására. – Kicsit tartok a találkozótól a fiaddal és a menyeddel. Szeretném, ha ık is megkedvelnének. – Imádni fognak, mint mi mindannyian. Chloe elmosolyodott ezen. Valóban úgy érezte, hogy a Monroek dédelgetik, és nagyra becsülik ıt. – Rockytól tudom, lehet, hogy iderepülnek hálaadáskor.

– Inkább karácsonyra – mondta Daisy. – Azokkal a kezelésekkel… Hirtelen mindketten abbahagyták a munkát és egymásra bámultak. Chloe úgy érezte, mintha a konyhájuk citromsárga falai összezárulnának körülöttük, amikor észrevette az üldözött tekintetet az asszony szemeiben. – Mi a baja Jerome-nak, Daisy? Az idıs nı összezárta a száját, pislogott egypárat, majd elkezdte beleönteni a kimért alapanyagokat a saját keverıtáljába, és villával durva morzsásra keverte. – Inkább arról beszéljünk, ami rendben van. Korán észrevették, agresszív kezeléseket kap, tele van elszántsággal, és mellette áll egy támogató feleség. Egészen jól viseli, és ha minden igaz, meg az Isten kegyes, akkor karácsonyra egész rendben lesz már. Mi lehet az vajon? Komoly, de nem halálos. Az Isten kegyes. Chloe szeretett volna még több részletet is megtudni, de ha erıltetné, akkor már túlságosan is erıszakos lenne. Szívdobogva kitöltötte a csokoládés masszát a papírral kibélelt muffinformákba. Vajon milyen régóta lehet ennek a súlyos dolognak tudatában Dev? És miért nem tud róla a család többi tagja? – Nem csoda, ha Devlin annyira bele van feledkezve mindenbe. – Arra vagy kíváncsi, pontosan miért is tartotta a fiam ezt a… problémát titokban? Nem akarta, hogy a család és a barátok aggódni kezdjenek miatta. Nem akart sem pánikot, sem pedig sajnálkozást. Devlin csak azért tudja, mert kiszedte az anyjából. Én meg csak azért, mert kiszedtem Devlinbıl. – Daisy pekánmorzsalékot szórt a muffinok tetejére, és felsóhajtott. – Jerome nagyon büszke ember. Chloe átölelte és megszorította az asszony csontos vállait. – Nekem nagyon figyelmes és bátor embernek tőnik – mondta kedvesen mosolyogva. – Újra átgondolva, már alig várom, hogy találkozhassam vele. Daisy is mosolygott már, és így együttesen négy tepsi muffint csúsztattak be a sütıbe. – Az unokám igyekszik tiszteletben tartani a fiam akaratát, ezért tartja titokban a megpróbáltatásokat. Ne légy mérges rá, kiscica, hogy

nem osztja meg veled. Hidd el nekem, nem könnyő az embernek magában tartania egy ilyen titkot. Sem az unokámnak, sem pedig nekem. Titkok. Chloe még soha életében nem titkolt ennyi mindent. Habár, ha belegondolt, majd minden egyes titok, amely egy Monroeról szólt, arra volt hivatott, hogy megvédjen valakit a stressztıl vagy a viszálykodástól. Mindenki titka merı jóakaratból származott. Még a saját személyes titka is, amelyet a szívében és a szíve alatt hordozott. Igen, szerette volna, ha az orvos is megerısíti hivatalosan. Igen, voltak aggodalmai a veszélyeztetett terhességgel kapcsolatosan. De attól is félt, hogy esetleg összetöri Monica szívét, meg kárt tesz a barátságukban. Másrészrıl viszont, ha megosztja ezt a bizonyos titkot Daisyvel, az talán jólesik az asszonynak. A fojtogató érzés abbamaradt, ahogy Chloe szíve kivirult. Mosolyogva elkapta Daisy lisztes kezét, és megszorongatta. – Nekem is van egy titkom. Az asszony ceruzával rajzolt szemöldökei felszaladtak a hegyikristály strasszokkal kirakott szemüvegkerete fölé. – Megosztod velem? – Megosztom. – Titokban kell tartanom? – Még egy kis ideig, attól tartok, igen. Daisy vigyorogva közelebb hajolt és odasúgta: – Devlin megkérte a kezed. – Nem. Nem egészen. Még nem. Egészen másról van szó. – Megérezve Daisy izgatottságát, Chloe a hasára vonta a barátnıje tenyerét. – Még az orvosnak is meg kell erısítenie, de hát én egészen biztos vagyok benne, hogy készül egy kis cupcakeünk a sütıben. Daisy felsikkantott, majd lejtett egy komikus örömtáncot. – Bumm-tra-ta-ta-tam. Szóljanak a fanfárok! Szentséges kutyafáját neki! Chloe csak nevetett. Daisy ugrabugrált. – Ha valami, akkor ez lesz az, ami kellı

spirituszt ad majd az én fiamnak, hogy legyızze azt a szemét betegséget. Egy unoka! De ne aggódj – szállt magába hirtelen Daisy. – Egy szót sem szólok róla senkinek, amíg nem bólintasz rá. – Akkor viszont nyugodtan kiabáld ki az újságot mindenkinek, akár a Greenville-i Kilátóból. – Ez az a fedett híd, amelyrıl Devlin Chloéval együtt megugrotta a „halálugrást”, és amellyel megpecsételték a szerelmüket. – Ott leszünk veled mi is!

26. fejezet Már vagy fél órával elıbb kint lehettek volna a házból és úton lehettek volna, ha nem bolondoztak volna annyit a zuhany alatt, de Rockynak elég nehezére esett távol tartania a kezeit Jayce izgató és kemény testétıl. Rocky még inkább a bővöletébe került a férfinak, amikor az megnyílt és mesélni kezdett neki borzalmas gyerekkoráról. Milyen érzés lehet úgy felnıni, hogy az ember tisztában van vele, nem akarták ıt? Hogyan lett egy olyan gyerekbıl, akit nem egy, hanem kettı önzı és szenvedélybeteg szülı nevelt, ilyen együtt érzı és megfontolt ember, mint Jayce? Ilyen iszonyú családi élet és otthon mellett nem csoda, hogy annyi idıt töltött a Monroeknál. Hála istennek, hogy ennyi idıt töltött a családjával. Rocky minden egyes porcikája szerette volna ölelni és szorítani Jayce-t, átkozni a szülei démonait, és megsiratni sanyarú gyerekkorát. De Jayce nem akarná a részvétét. Nem kell ahhoz túlságosan ismernie, hogy tudja, Jayce nem akarja sem az ı, sem más sajnálatát. Ezért aztán Rocky nem kíváncsiskodott, és nem erıltette a dolgot. Figyelembe véve Jayce zárkózott természetét, nagyon nehéz lehetett neki az, hogy ennyit is megosztott vele. Rocky dédelgette magában ezt a vallomást… bármilyen csúnya dolgokról is szólt. Titokban megfogadta, hogy igyekszik felvidítani Jayce napját, és az életét, amennyire csak tudja. A szeretkezés a zuhany alatt jó kezdetnek, vagy legalábbis egy kellemes figyelemelterelésnek bizonyult ehhez.

Habár a vonzalma Jayce iránt csak egyre mélyebbé vált, a fizikai bővölet már a megszállottság határát súrolta. Bármikor a férfi közelében volt, gondolatai egyenest a szexre terelıdtek. Ha visszagondolt, akkor tudta, hogy már a tinilánykori vonzalma is olyan gondolatokon és vágyakon alapult, amelyek Jayce hihetetlen jóképő arca és dögös teste körül forogtak. Soha nem definiálta ezt a vonzalmat, de most, hogy eltőnıdött a nyilvánvalón, egy kényelmetlen érzés kezdte marcangolni belül. – Gondolod, hogy sekélyes vagyok? – bukott ki belıle, miközben becsatolta magát Jayce kocsijában. – Most viccelsz velem, ugye? – kérdezte Jayce, miközben felvette bőnösen szexi pilótaszemüvegét, és beindította a kocsit. – Még árnyalata sincs benned a sekélyességnek. – Akkor, hogy nevezed azt az embert, aki teljesen bele van szerelmesedve egy másik ember arcába és testébe? Nem kellene, hogy a fejedbe szálljon, de bármikor meglátlak, legszívesebben azonnal rád ugranék. – Most az zaklatott fel ennyire, hogy rám vagy izgulva? – Nem vagyok zaklatott. Csak aggódom egy kicsit a szexbe való belefeledkezésem miatt. – Próbálsz következtetéseket levonni, de nem sikerül. – Annyi éven keresztül azt hittem, szerelmes vagyok beléd. – Mert szerelmes vagy belém. Rocky hasa csomóba ugrott ennek lehetıségétıl, de még nem merte magának bevallani. Még nem. Egy nap csak egyet. – Hogyan lehetnék beléd szerelmes, ha mindig a testiségre fókuszáltam veled kapcsolatban, nem pedig a teljes valódra? Az igazi szerelemnek sokkal nagyobb jelentıségőnek kellene lennie, nem gondolod? Egy mélyebb kapcsolódásra, bensıséges ismeretre gondolok. Mi foglalkoztat? Mitıl vagy te te magad? A felnıtt Jayce-rıl beszélek, nem a gyermeki önmagadról – tisztázta Rocky. – Mi a hobbid? Mit teszel csak heccbıl? Melyik a kedvenc könyved? Kedvenc filmed? Mi a véleményed a globális felmelegedésrıl? Az egészségügyrıl?

Akarsz gyerekeket? – Igen. – Igen, de mire… – pislogott Rocky. – Gyerekekre – mondta Jayce, és megpróbált kikerülni egy nagyobb kátyút, majd Rockyra nézett. – Te? – Persze. Mindenképp. Valamikor. Bár abban még nem vagyok biztos, hogyan leszek egyszerre anya is, miközben vezetem a Vörös Lóherét. Meg most, hogy a lakberendezés felé is kacsingatok, az kissé bonyolítja a dolgokat. A gyerekekre idıt kell szánni. – Rocky összerándult, amint a száját elhagyták a szavak. – Legalább az egyik szülınek tetemes idıt és energiát kell a gyereknevelésre szentelnie. Ha már errıl van szó, azt sem tudom elképzelni, hogyan tudnék egy házasságot menedzselni, nemhogy gyerekeket. – Most, hogy ami a szívén volt, az a száján is, Rocky elfordult, és a Rigóhegy nyugodt szépségét bámulta az ablakon keresztül. Nem kell a jövıt siettetni, Monroe. – Nem mintha bármit is javasolni akarnék, csak hipotéziseket állítottam fel. Soha nem zavart, ha vendégek voltak a házamban – hogy szobát béreltek egy napra, egy hétre, bejárást engedtem a nappali részbe, meg az étkezıbe – mert mindig egyedül csak én voltam. Tudok társasági ember is lenni, ha kell, máskülönben meg élem a saját életem, csinálom a saját dolgaimat. Viszont ha a dolgaim egy férjet is és gyerekeket is jelentenek… Hogyan tudná megtartani a magánéletét egy ilyen felállásban? Hogyan kezelné a szexet? A múltban mindig a saját otthonában kényeztette magát ilyesmivel, és csak akkor, ha nem voltak vendégek. El sem tudná képzelni, hogy szabályoznia kelljen a forró és heves alkalmakat Jayceszel. Belepirult, ahogy eszébe jutott az a jelenet, amikor Jayce a konyhában kényeztette. Ha egyszer a Vörös Lóhere elkészül, és újra üzemel, akkor a kalandos és spontán szexnek valószínőleg lıttek. – Te akarnád a magánéleted vadidegenek orra elıtt élni? Jayce egy pillantást lövellt Rockyra, és habár a szemét napszemüveg takarta, Rocky ismerte a gondolkodásmódját.

Nem akarná. – Ha majd eljön annak az ideje, Spuri, akkor kitalálod. Van megoldás minden problémára. Közhelyek. – Ez lenne a mottója a JB Nyomozóirodának? – vigyorgott Rocky. – Még dolgozom a mottón. És fejezd be a szemeddel való vetkıztetésemet. – Én nem… Ah. Csak humor volt. Haha. – Ha jobban érzed magad tıle, akkor elmondom, hogy én is minden egyes alkalommal legszívesebben azonnal rád ugranék. Kísért a szépséged, és a testedrıl fantáziálok. Feltörı szexuális vágyáról tudomást sem véve Rocky keresztbe fonta karjait a mellkasa elıtt. – Nagyszerő. Tehát mindketten sekélyesek vagyunk. – Add ide a kezed. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy jósolni tudsz tenyérbıl? – Ugye nem vagy gyáva nyúl? Rocky szemeit forgatva összefonta az ujjait Jayce-ével, és nehezére esett a nyelés, amikor meleg tenyereik összeértek. Finom forróság futott fel a karján, egyenesen a szívébe. Az érzelmileg túlfőtött csendben feszengeni kezdett. Ez lenne az? – gondolta az elmosódó tájat figyelve. Csak meg akarta fogni a kezem. Édes. Forró. Aztán Jayce megszólalt. – Mivel adott volt a szüleim megszállottsága és szenvedélybetegsége a szex és az alkohol iránt, meg az a tény, hogy engem csak egy zavaró körülménynek tekintettek, hamar megtanultam gondoskodni saját magamról, és a gondolataimat magamban tartani. Szeretetre éhezni, és megrémülni ugyanettıl egyidejőleg. Ez motivál. Rocky szíve a torkában dobogott. – Séták a természetben, múzeumok és állatmentés. Ezek a hobbijaim. Kedvenc könyvem? Bármi Raymond Chandlertıl vagy Robert B. Parkertıl. Kedvenc filmem? Valahol félúton a Máltai sólyom és az Afrika királynıje között.

Szóval klasszikusfilm-rajongó. Rocky látta mindkét filmet, és ismerte a közös nevezıjüket. – Humphrey Bogart – mondta mosolyogva. – Kemény fickó, érzı szívvel. Jayce megszorította a lány kezét, ahogy ráfordult a Sugar Creekbe vezetı útra. Rocky vére forrni kezdett, amikor Jayce megosztotta vele néhány politikai nézetét. Nem azért, mert nem értett volna egyet vele, hanem mert tisztában volt vele, milyen nehézségébe került Jaycenek megosztani ilyen személyes részleteket. Ez végre mélyebb kapcsolódás. Szellemi kapcsolódás. Lehengerlı az intenzitása. Szívmelengetı és szexi. Bármennyire fontos is volt Rocky számára Jayce múltja, mégis inkább a jelenre próbált koncentrálni. Amire neki is van némi ráhatása. – És most a jó hír. Úgy tőnik, ugyanannyira rád vagyok kattanva szellemi szinten is, mint a testedre. – Én pedig régóta rá vagyok kattanva az élethez való tökös hozzáállásodra. Semmi sekélyes nincs ebben a vonzalomban, Rocky. Soha nem is volt. – És az állandó szexre gondolás? – Benne vagyok. – Nagyokos. – Hát nem egy „bonbon és virágok” típusú pasi vagyok. Sajnálom, babám. – És mégis, milyen típusú pasi vagy? Aggódnom kellene az ajándékom miatt? Lássuk csak, egy új konyhai kütyü? Sütési alapanyagok? Nagyon odavoltál a múltkor a cupcake-jeimért – mondta Rocky komiszan vigyorogva. Már annyira tőkön ült, meg volt kergülve, mint valami kisgyerek karácsonykor, azóta a perc óta, amikor Jayce megemlítette neki az ajándékot. Az igazat megvallva, azt sem bánta volna, ha elviszi kiválasztani egy új láncfőrészt. De az is lehet, hogy inkább egy új tv-készüléket akar a hálószobájába. Rockyé kétségkívül elég kicsi volt, ami megakadályozta ıket a filmezés teljes élményében. Adam is

hasonló megjegyzést tett egyszer, de ezt nem osztotta meg Jayceszel. Miért vannak annyira oda a pasik a nagy képernyıkért? – Tudod, mit? Ne mondd el. Lepj meg. Biztos vagyok benne, imádni fogom, bármi is legyen az. – Tényleg nem akarsz egy kis célzást? – mondta incselkedve Jayce, miközben lazán túllépte a sebességhatárt. – De. Nem. Oké. Egy apró célzást. – Gondolj valami szırösre. *** – Ez most komoly? Rocky tátott szájjal bámult az ajándékára, keze a csípıjén, szemöldöke összeszaladva. Jayce nem erre a reakcióra számított, bár be kellett vallania, ez az ajándék elég meredek volt. Elvette a pórázt az állatorvos asszisztensétıl, megköszönte, majd kivezette a farkcsóváló kutyát a kapuval lezárt elıudvarra. Rocky csak ment utánuk, teljesen ledöbbenve. Jayce nem akarta erıltetni, de kész volt megharcolni érte. A közvetlen szándéka a segítség volt, még ha volt is benne némi saját érdek hosszútávon. – Amikor láttam, milyen élvezettel játszottál Bajkeverıvel az állatmenhelyen, azt gondoltam, íme a tökéletes ajándék – magyarázta Jayce. – Szeretı otthonra van szüksége, meg olyan területre, ahol van elég helye rohangálni, neked pedig szükséged lehet házırzıre. Nagyon jó kis kutyus ez, Rocky. Hőséges és szeretetteljes Mrs. Rush szerint, abból, amit meg én láttam belıle, elég éber és szófogadó. Tudom, hogy kényelmesen érzed magad, ha a városon kívül élhetsz, és nem bánod, ha egyedül vagy, de jobban érezném magam, ha biztonságban lennél. Kezdetnek egy házırzı kutya nem lenne rossz. Rocky lehajolt, és Bajkeverı, aki nem túl nagy türelemmel ült, olyan erıvel csóválta a farkát, hogy az egész feneke együtt mozgott vele. Elıreugrott, és finom kutya-puszikkal köszöntötte Rockyt. – És mi lesz? – kérdezte Rocky, miközben a kutya sima fényes bundáját simogatta. – Halálra nyalogatja majd a betolakodókat? Jayce lemosolygott a párosra. – Bajkeverı egy

labrador–juhászkutya keverék. Nagyon intelligens. Megfelelı kiképzéssel hatékony házırzı képezhetı belıle. Higgy nekem. – Amikor Rocky nem válaszolt, Jayce tovább gyızködte. – Nagyjából két év körüli, már túl van azon a koron, hogy mindent szétrágjon, és szobatiszta. Ha bármelyik vendégnél fennáll az allergia veszélye, akkor bármilyen hosszú idıre magamhoz veszem addig. – Miért nem veszed magadhoz, és kész? – kérdezte Rocky, még mindig Bajkeverı barna szemeibe bámulva. – Nyilvánvaló, hogy odavagy az állatokért, és most, hogy már nem a nagyvárosban élsz… – Mint mondtam, tökéletes párosításnak tőntetek elsıre is. – Bár a kutya kedvelni látszott Jayce-t is, mégis inkább Rocky felé mozdult. Ahogy elnézte kettejüket, fej-fej mellett, Bajkeverı tappancsa Rocky térdén, míg Rocky a kutya vastag nyakát gyömöszölgette, Jayce szíve csordultig telt, és vadul kalapált. – Tegnap már felvettem ıt, és idehoztam az állatorvoshoz, éjszakára. Leápolták, kikefélték a szırét, és teljesen kivizsgálták. Minden rendben, el lehet vinni… ha te is akarod ıt. – Egy kutyát kaptam tıled – mondta Rocky hitetlenkedve. – Valamit elrontottam ezzel? Rocky felállt és Jayce szemébe nézett, baba-kék szemeiben könnyek csillogtak. – Gyerekkorom óta nem volt kutyám. – Shiloh. Nagyszerő kutya volt. – Jayce jól emlékezett a golden retrieverre. Pont olyat szeretett volna ı is magának. Vagy akármilyet. A szülei ezt a kérést is, mint az összes többit, elutasították. – Össze kell hogy szokjunk. – Majd segítek – mondta Jayce, és megrángatta Rocky copfját. Imádta a copfjait is. – Akkor most eltoltam, vagy sikerült eltalálnom? Rocky elmosolyodott, majd karjait Jayce nyaka köré fonta, és majdnem feldöntötte, annyira hevesen ölelte. – Sikerült, Bello. *** Rocky nem emlékezett, mikor érezte magát ennyire szédültnek. A „szédült” viszonylag ritkán volt jellemzı a hangulatára, és majdnem összekeverte a bódult, emelkedett hangulatot a pánikrohammal. Még

mindig nem sikerült összeraknia a képet, amikor Jayce kocsija begördült a Sugar Creek Állatkórházhoz. Bár Bajkeverıre rögtön emlékezett, mint a kutyusra, akit annyira megkedvelt a Pixley Állatmenhelyen, de nem fogta fel, hogy ı az „ajándéka”, egészen addig, amíg Jayce ki nem mondta. Az ı kutyája. Az én kutyám. A pulzusa megugrott és vad táncba kezdett, amikor végre leesett nála a tantusz. Shiloh elvesztése, a kutyáé, aki bearanyozta Rocky gyerekkorát, annyira fájdalmas volt, hogy attól kezdve Rocky félt megszeretni állatot, mert félt az elvesztése okozta fájdalomtól. Azonkívül annyira egyes számban gondolkodott az elhatározásában, hogy tökéletes és profitáló panzióvá tegye a Vörös Lóherét, hogy eszébe se jutott további felelısségekben gondolkodni. Egyszerően eszébe sem jutott, de most, hogy Bajkeverıt megkapta, tárt karokkal fogadta ıt. – Hogy tudott bárki elhagyni egy ilyen csodálatos kutyát? – kérdezte Rocky, és hátrafordult, hogy nézhesse a legújabb barátját, aki Jayce kocsijának hátsó ülésén trónolt, mint valami uralkodó, csuda édes pofával. – Az emberek gyakran megszabadulnak a korábbi házi kedvenceiktıl – magyarázta Jayce úton a háza felé. – Nincs elég helyük. Nincs elég idejük. Gazdasági okokból. Vannak bizonyos okok, ami miatt le kell mondani egy állatról. Amit viszont nem bír a gyomrom, az elhanyagolás és a helytelen bánásmód. Rocky a férfira nézett, aki saját maga is elszenvedte a magárahagyottságot, és gondolatai a rossz bánásmódra terelıdtek. Vajon a saját szülei tisztában voltak, Jayce milyen szerencsétlen körülmények között élte az otthoni életét? Dev tudott errıl? Alig emlékezett már Angie és Joe Bellóra, de maga elé tudta idézni az éjszakát, amikor meghaltak. Iszonyatos autóbaleset volt. Emlékezett az azt követı hetekre is, amikor a saját apja vette a zaklatott Jayce-t a szárnyai alá. Visszagondolva most, hogy már ennyit tudott,

megdöbbenve jött rá, mennyire megérintette Jayce-t az elvesztésük. A könyörületessége nem ismert határokat. – Mi a gond? – Mi? – pislogott Rocky. – Szomorúnak látszol. – Csak elgondolkoztam. – Lerázta magáról a múlt gondolatait, és újra Bajkeverıre fókuszált. – Nem mintha kétségbe akarnám vonni a képességeidet, de nem tudom elképzelni, hogy ez a kutya bárkit is megtámadjon. Inkább néz ki egy füles mackónak, mint vérebnek. – Javarészt fekete volt, néhány kisebb barna folttal a mellkasán és a tappancsain. Egyik füle egyenesen állt felfelé, míg a másik félig lekonyult. Félig német juhász, félig fekete labrador, elég nagytestő kutya volt, de kissé sovány. Rocky teljesen odavolt a nagy álmos, barna szemeiért, és esküdni mert volna, hogy egy állandó mosoly ült a pofáján. – A legkevesebb, hogy riasztani fog téged, ha valaki ott van, de el is kergethet egy kéretlen látogatót. – Mint, mondjuk, Billy Burke-öt? Tényleg, arra tudok csak gyanakodni, Jayce, hogy az csak egy egyszeri eset volt. Ha valaki után leskelıdik, szerintem az Tasha. Mondtam már neked, hogy egy csomó SMS-t kapott a rendkívüli cupcakegyőlés alatt? Elég bosszúsnak tőnt miatta. Aztán pedig ki várt rá kint? Hát, Billy. – Mit szólnál hozzá, ha beszerelnénk egy riasztórendszert? – Nem lenne túl jó ötlet fizetıvendégek mellett, akik ki-be közlekedhetnek bármely órában és napszakban. – Szeretném, ha felszerelnének a területre mozgásérzékelı fényjelzıket, és néhány biztonsági kamerát. – Én egy panziót üzemeltetek, Jayce, nem pedig egy börtönt. Nem – mondta Rocky, és hátranyúlt az ülés mögé, hogy megvakarja Bajkeverı állát. – Hála neked, most már van házırzı kutyám is. Biztosítékként pedig mindig ott a húsklopfolóm. – Na, jó, majd erre még visszatérünk késıbb – mondta Jayce, miközben beállt a kocsifelhajtóra a házánál.

– Mióta lettél ilyen aggodalmas? – Az óta a nap óta, amikor beléd estem. Rocky keze ráfagyott az ajtókilincsre, míg Jayce kiszállt a kocsiból. Kinyitotta a hátsó ajtót, és füttyentett Bajkeverınek. – Gyere, fiú. Rocky próbálta rávenni magát, hogy ı is csatlakozzon hozzájuk, ám aznap már harmadszorra döbbent le. Egyik szemével Bajkeverın, amint épp végigszaglászta az udvart, Rocky odalépett Jayce mellé. – Mit értettél ezalatt? – Mi alatt? – A belém estél megjegyzés alatt. – Felejtsd el, hogy bármit is mondtam. – Miért akarnám elfelejteni… – Rossz az idızítés. – Miért? – Rocky szíve vadul dobogott, mialatt Jayce tekintete Bajkeverıt követte. Jayce dühös volt. Mi a pokol? – Te állandóan arra panaszkodsz, hogy kizárlak téged. Ez most miben más? Beszélj velem, Jayce. Azt mondtad, hogy… szerelmes vagy belém… vagy valami ilyesmi? – Erre csak most sikerült rájönnöd? Rocky elpirult, teljesen összezavarodott ettıl a beszélgetéstıl. – Tudom, hogy vonzódsz hozzám. Azt is tudom, hogy törıdsz velem. Mondtad is egyik éjjel. Meg aztán érzem is. Igen. De hogy a szerelem… Hadilábon álltunk egymással éveken keresztül. És ez az elmúlt pár nap legfıképp szexrıl szólt, és egymás megismerésérıl. Honnan kellene tudnom… mibıl kellene feltételeznem, hogy ilyen hamar szerelembe estél? Hamar? Jayce beletúrt a hajába, majd végre Rockyra nézett. A tekintetében fájdalom volt. – Rocky, én beléd estem már akkor, amikor elıször szeretkeztünk egymással. – Tizenhárom évvel ezelıtt? – pislogott döbbenten Rocky. Gyomra görcsbe rándult a fura, haraggal vegyült lelkesedéstıl. – Miért nem mondtál errıl semmit korábban? – Mert nem hitted volna el nekem. Meg voltál róla gyızıdve, hogy

a házassági ajánlatomat pusztán a kötelesség mondatta velem. Pont. Minél jobban elutasítottál, annál jobban kezdtem elutasítani az érzéseimet. Büszkeségbıl. És hogy védjem magam. Te azt mondtad, én összetörtem a szíved. Hát te, drágám, egy masszív nagy lyukat lıttél az enyémbe. Rocky alig bírt nyelni. Próbált mindent átértékelni. Nem ı volt az egyedüli, aki elutasította Jayce-t. A házra nézett. A szülei. Hangosan kifújta a belélegzett levegıt. – Eléggé le vagyok taglózva most. Lehet, hogy pihentetjük ezt a témát, és késıbb visszatérünk rá? – Jó ötlet. – Még mindig dühös vagy rám? Jayce megfordult, majd átölelte Rockyt. – Nem vagyok dühös Rocky. Csak… adj egy átkozott lehetıséget. Megteszed? – Ezt hogy érted? – Aggódom érted. Szeretnék gondoskodni rólad. Szeretnék biztos lenni benne, hogy biztonságban vagy. Billy csak egy a sok közül. A dolgok megtörténnek. Rossz dolgok. Váratlan dolgok. Sokkal több szörnyőségnek voltam már szemtanúja, mint… Behunyta a szemét, majd újrafókuszált. – Te azt hiszed, szívem, hogy áthatolhatatlan vagy, pedig dehogy vagy az. Soha életében nem félt egyedül lakni a semmi közepén. Most sem fél. De megértette, és becsülte Jayce érzéseit. Visszagondolt, vajon hogy érezhette magát, amikor érte ment, és meglátta ıt véresen, megsérülve abban a New York-i kórházban. – Nem vagyok oda a riasztó rendszerekért, de úgy gondolom, mozgásérzékelı fény nem fog ártani. Jayce elmosolyodott. – Hát ez csak egyféle lehetıség, de legyen, elfogadom. Érezve, hogy sikerült kicsit jobb kedvre derítenie Jayce-t, Rocky szorosan átölelte, megszilárdítva ezzel az új kapcsolatukat. Igen, egy kicsit még mindig bizonytalan volt a kapcsolatuk kimenetelében – ez volt a legfontosabb most a számára –, de nem akart sem elrohanni

Jayce elıl, sem ellökni nem akarta magától. – Az elsı alkalommal, amikor együtt voltunk, mi? – incselkedett. Jayce ránézett a bungalóra. – Az egyetlen jó emlék ezzel a hellyel kapcsolatosan. Még mielıtt válaszolhatott volna, Bajkeverı kezdte bökdösni a lábukat az orrával. – Biztosan szomjas lehet – mondta Rocky, mert észrevette, hogy a kutyus liheg. – Egész meleg van ma. Jayce lenyúlt, és megborzolta Bajkeverı füleit. – Vigyük ezt be – mondta, és kivett egy nagy táskát mindenféle kutyafelszereléssel a kocsi csomagtartójából, míg Rocky addig a veranda árnyékába vitte Bajkeverıt. – Mekkora utat szabadítsak fel a Molly-féle szállításhoz? – kérdezte Jayce, miközben felmentek a bejárati lépcsıkön. – Utat? – kérdezte, de amint Jayce kinyitotta a ház bejárati ajtaját, rögtön megértette. A bejárati elıszoba és a nappali tele volt pakolva ládákkal és dobozokkal. Egy bır kanapé volt az egyetlen látható bútordarab. Az, a televízió és a laptop. Rocky döbbenten követte Jayce-t a konyhába. Még több doboz. – Itt vagy mióta is, négy napja? És még nem pakoltál ki semmit? – Nem tudom eldönteni, mit hová tegyek. Semmi nem jó. – Jayce elıvett egy porcelán tálat a táskából, és teletöltötte vízzel. Rocky ellenállt a vágynak, hogy odaszaladjon hozzá és megölelje. A férfi hangja lazának tőnt, de Rocky kiérezte belıle a zavarodottságot. Ebben a házban nıtt fel. Rocky volt az egyetlen jó emléke innen? Bajkeverı berobogott, és egybıl a vizes edényhez rohant. A feszültség oldódni kezdett, amikor Jayce lemosolygott a lefetyelı kutyára, azután pedig fel, Rockyra. – Kérsz egy kávét? A kávégépet sikerült már kipakolnom. – Persze – mosolygott vissza Rocky. – Aztán jobb, ha nekikezdesz annak a csapásnak. – Rocky a redınyös íróasztalra gondolt, ami már úton volt idefelé a Juhar Mollytól. – Egy széles csapásnak. Azt meg, hogy hova pakoljuk a dolgokat… – Körbenézett a konyhában, majd a

nappaliban. – Hagyd csak rám és Bajkeverıre. Eltarthat egy ideig – tette még hozzá, miután kinyitott pár dobozt. – Mit szólnál éjszakai vendégekhez? Átkozott legyen, ha anélkül megy el ebbıl a házból, hogy feldobná még egypár jó emlékkel.

27. fejezet Luke egyike volt azon pasiknak, akik általában jókedvően ébredtek. Ma viszont nem az a nap volt. Talán azért, mert egész éjjel csak forgolódott és hánykolódott, amikor pedig sikerült végre elaludnia, akkor ırülten erotikus álmai voltak, még pedig Rachelrıl. Ez így nem frankó. Sam nıje. Sam csaja. Nem csak ez volt a gond, hanem Luke le merte volna fogadni, és rátette volna az egész átkozott Cukorszirup Kunyhót is tét gyanánt, hogy Rachel tudja róla, hogy diszlexiás. Hogy honnan, azt Luke nem tudta, de már a tudat is halálra piszkálta. Hülyének érezte magát, még akkor is, ha tudta, hogy nem az. És itt volt, vonzódott az unokafivére csajához, a lányhoz, aki tudott Luke olvasási problémájáról, és vagy sajnálta ıt ezért, vagy azt hihette, hogy ı egy idióta. Ami még rosszabb, együtt kell dolgoznia a lánnyal. Jó néhány estén keresztül, a jó ég tudja, mennyi ideig. A kirúgás nem opció. Mert a lány semmi rosszat nem tett. Semmit. Ez volt jelenleg a százszázalékos problémája, és ezért volt most ilyen szörnyő hangulata. Luke átrendezte a hátsó bárt, és hálát adott, hogy a Kunyhó viszonylag csendes. A forgalmas fesztiválhétvége elıtti nyugalom. Amióta Anna újra munkába állt, és Gena, a másik bárpultos kijelentette, hogy nem bánna egy extra estét, Luke komolyan fontolgatta, hogy kiveszi ezt a napot. A vasárnapokon kívül alig vett ki szabadnapot. Talán a távolság, vagy egy jó kis szex kitisztítja az agyát. – Hé, haver. A szokásosat.

Luke meglátta Adam tükörképét a bár hátsó tükrében. Megint csak azzal a komor arckifejezéssel. Megint csak a boldog óra elıtti látogatással. Luke felkapott egy korsót, és megfordult. – Nem kellene most épp órát adnod valahol? Lovaglásoktatás? Evezés? Halászat? Adam szabadúszó edzıként dolgozott, jó néhány helyi üdülıben. Gyakorlott és kellemes személyiség, mindig nagy volt iránta a kereslet. – Pont szezonköz van. Ez a lassú idıszakom. Szóval – mondta bosszúsan felhúzva a szemöldökét – nem. Tántoríthatatlan szarkazmusát háttérbe szorítva, Luke tovább erısködött. – Tudom, hogy vannak hobbijaid. Ha a helyedben lennék – mondta, miközben kitöltötte a sört –, kihasználnám ezt a nyugis idıszakot ahelyett, hogy itt lógnék és potyogtatnám a könnyeimet az italomba a húgom miatt. Adam gyilkos pillantást vetett felé. Ó, basszus. – Te tudsz rólam meg Rockyról? – Rossz idıben kaptam el ıt pár hete, és valahogy kicsúszott a száján. A dolog nem köztudott, bízhatsz bennem. – Hát ez elég kellemetlen. – Hogy a húgommal nyomulsz? – Múlt idı. – Ja, igen. Igyekszem nem úgy gondolni rá. – Én is – mondta Adam, és belekortyolt a sörbe, majd ismét a bárra fókuszált. – Én komolyan törıdöm vele, Luke. – Hagyd futni, haver. Rockynak és Jaycenek közös múltja van. – Dolgozom rajta. Abban a pillanatban lépett be Sam a pubba. Basszus. Basszus. Basszus. – Hello, Adam. – Sam. – Van egy perced, Luke?

– Persze. Az irodámban? – Nem, itt is jó. – Sam leült az egyik bárszékre, eggyel odább Adamtıl. – Én is azt kérek, amit ı. Egy átkozott törött szívet? Nagyszerő. Luke kitöltött egy üveg Beck’s-t Samnek. – Rachel itt van? – Még nem. – Párszor már betelefonáltam, de nem sikerült elérnem – mondta Sam. Ő meg nem hívott vissza? A fenébe is. – Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e vele itt a Kunyhóban. – Eddig még csak egy estét dolgozott itt – mondta Luke –, de meglepıen jól megy neki. – Ki gondolta volna? – motyogta Adam. – Mit gondolt volna? – kérdezte tıle Sam. – Hogy Rachel annyira… – Kellemes – villantott egy gyilkos pillantást Adamre Luke. Ez a balek most komolyan megjegyzést akart tenni Rachel szexi alakjára? – Azt akartam mondani, hogy jól bánik az emberekkel, de igen, a „kellemes” is azt takarja – nézett vissza Luke-ra Adam egy szemvillantással, mintha csak azt mondta volna, ne akarj már ennyire alábecsülni, haver! – Egyáltalán nem csodálkozom. Aki annyira jól tud bánni egy rakás izgı-mozgó rosszcsont ovissal, az, gondolom, bármivel és bárkivel jól tud bánni. Ha úgy jön ki a lépés. Mivel egyedül kell fenntartania magát, szüksége van a munkára – mondta Sam az italát kortyolgatva. – Még mindig alig akarom elhinni, hogy Gretchen szélnek eresztette. Minden elızetes figyelmeztetés nélkül. Kicsit körbekérdezgettem. Néhány szülı szerint volt köztük valami kis összetőzés, mintha Gretchen féltékeny lenne arra, hogy a kölykök mennyire imádják Rachelt.

– Én azt hittem, hogy anyagi okok miatt bocsátotta ıt el – jegyezte meg Luke. – Akkor viszont miért vett fel egy új óvodai asszisztenst? – Azt hittem, az önkénteseket vonta be helyette – ráncolta a homlokát elgondolkodva Luke. – Ki mondott ilyet? Rachel? – Amikor Luke bólogatott, Sam megvonta a vállát. – Gondolom, ezt csak a büszkesége mondatta vele. Én mondom neked, ha nem a kicsikrıl lenne szó, akkor be sem fejezném a dzsungel-gym játszó projektet. Hálából a kicsinyességéért, ugyanis, ha tényleg így áll a dolog, akkor Gretchen nagyon a bögyömben van. – Te tényleg dzsungeljátszót építesz? – kérdezte Adam. – Megvoltak rá az alapanyagaim, meg az idım is, a kicsiknek meg elkel már egy új játszótér. Gondoltam, néhány darabbal én is segíthetném ezt az ügyet. – Nincs szükséged segítségre? – kérdezte hirtelen Adam. – A helyzet az, hogy elég sok a szabadidım mostanság. – Dehogynem. – Luke is be tud szállni – heccelıdött Adam. – Mert úgy tőnik, manapság nincsenek barátnıi, akiket szórakoztatnia kellene. Nagyszerő. A Reménytelen Szerelmesek Építı Klubja. – Én már beugrottam egypár órára segíteni a múltkor – nézett szúrósan Adamre Luke. Nagyokos. – De persze, benne vagyok a dologban én is. Nyílt a bejárati ajtó, és beszökött a kinti napfény egy kis szélfuvallattal, és – te jó ég – csak nem egy kutya? És jaj, ne. Ó, jószagú pokol. Rocky és Jayce. Adam már a tükörbıl kiszúrhatta ıket. Arckifejezése megkeményedett, még mielıtt lehorgasztott fejjel morgolódni kezdett. – Basszus. Ezzel szemben Sam viszont megfordult, és mosolyogva megkérdezte. – Mi van ezzel a kutyával? – A neve Bajkeverı – mondta fülig érı mosollyal Rocky. – Hát nem a leghelyesebb kutyus, akit láttál?

– Ez egy kutya – állapította meg a nyilvánvalót Luke. – A pokolba is, Rocky. Hallottál már az egészségügyi elıírásokról? Vidd már ki innen!– Nem kell undokoskodnod – mondta Rocky, és felborzolta a kutya füleit. – Csak meg akartam mutatni nektek és… – Hirtelen elhallgatott, és arca elkomorult, amikor meglátta, hogy Adam odafordulva nyilvánvalóvá tette a jelenlétét. – Hol szerezted? – érdeklıdött Sam, megtörve a hirtelen beállt csendet. – Ajándékba kaptam Jaycetıl – mondta Rocky, és látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát. – Gondoltam, jó lesz neki egy társ ott kint – mondta Jayce. – Rajtad kívül? – kérdezte csípısen Adam. Na, kezdıdik. Luke felkészült, hogy esetleg kitör köztük a harc. Nem ez lenne az elsı. Rocky elpirulva magyarázkodni kezdett. – Csak beugrottunk, mert… Jayce rendelt… Azért… – Betelefonáltam, és rendeltem egy kis kaját elvitelre Annától – mondta könnyedén Jayce, majd Rockyhoz fordulva megszorította a lány kezét. – Luke-nak igaza van Bajkeverıvel kapcsolatban, szívem. Várjatok meg kint. Luke igyekezett visszafogni magát, hogy ne vágjon arcokat. Kéz a kézben. Kedveskedés. Értjük a dolgot, Bello. Te és Rocky összetartoztok. Nem arról volt szó, hogy Luke ne kedvelte volna Jayce-t, de a francba is, együtt érzett Adammel. A hangulat oldódni látszott, amikor Rocky kiment a kutyával együtt a bárból. Jayce Adamhez fordult. – Probléma? – Nincs, amíg nem okozol neki fájdalmat – mondta Adam, és visszafordult a söréhez. Sam is követte ebben. Luke a vacsora terem felé mutatott az ujjával. – Anna a konyhában van. Gyere velem. – Oké. Most már biztos, hogy a mai estét kiveszi. Elege volt már mindenki gázos és komplikált szerelmi meg szexuális

problémáiból. Beleértve a sajátját is. *** Jayce egy piknikezést javasolt az elsı hivatalos randijukra, részben azért, hogy oldja Rocky feszültségét a nyilvános randikra vonatkozóan, másrészt meg azért, mert elıre tudta, Bajkeverı is velük lesz. Nem érezte helyesnek, hogy befogadjanak egy kutyust, és rögtön az elsı este magára hagyják. Rocky is észrevette, mennyire odavan az állatokért. Az igazi okot viszont ı sem tudhatta. Különösen Jayce kutyák iránti rajongását. Ezek az élılények képesek voltak a feltétel nélküli szeretetre, ami mindig is elragadtatással töltötte el Jayce-t. Így kellene viselkedniük az embereknek is. Ránézett Bajkeverıre, amint a kutyus kiterülve feküdt a takarón a hátán, hasával az ég felé. Mintha máris elfogadta volna az új gazdáit, akiknél teljes biztonságban és szeretetben érezhette magát. Ezzel ellentétben viszont, Rocky, úgy tőnt, kényelmetlenül érezte magát. Egész a városból a folyóig tartó úton magába volt roskadva, de még a lakomázás alatt is. Nem mintha Jayce maga annyira beszélgetıs kedvében lett volna. Ez a nap a vegyes érzelmekrıl szólt. Felszívta magát, és kinyitotta Pandóra szelencéjét. – Adam úgy tőnt, feladta a dolgot veled kapcsolatban. – Tudom. Legalábbis most már tudom. Jayce felvonta a szemöldökét. Rocky félretette a félig megrágott csirkecombot a papírtányéron, majd hátára dılve, nagyot sóhajtott. – Úgy volt, hogy csak szex lesz köztünk. Csak szex. Amitıl ugye jobban kellett volna Jaycenek éreznie magát, de nem érezte így. – Kedvelem Adamet – mondta Rocky, és a felette tornyosuló narancs lombkoronákon keresztül áttetszı kék égbe bámult. – Nagyszerő ember. Kedves. Stabil. De nem vagyok belé szerelmes. Soha nem is voltam. Az igazat megvallva, nem is értem, hogy ı miért érez így irántam. Soha nem adtam okot rá…

Nem vezettem meg ıt. Azonkívül… Az igazat akarod hallani? Egy parancsolgató lotyóként viselkedtem vele az esetek többségében. – Újabb nagy sóhaj. – Hogy a fene vigye el az egészet. – Ez a baj a szerelemmel – jegyezte meg Jayce. – Semmi logika nincs benne. – Az évek során, mindig, amikor már úgy érezte, tisztába került és kezelni tudta az érzéseit Rockyval kapcsolatban, valami mindig eltérítette. Egy emlék. A lány nevének említése, vagy egy rövid közjáték. Nem kellett sok ahhoz, hogy örvénybe kerüljön, ha Rockyról volt szó. Attól függetlenül, hogy nem akart együtt érezni Adammel, Jayce mégis együtt érzett vele. Rocky felhunyorított az égre, majd óvatos pillantást vetett Jayce felé. – Arra gondoltam, hogy ha távolságot tartok, akkor Adam érzései is lehiggadnak, és majd talál valaki mást magának. Nagyon szeretném, ha találna magának valakit. Valaki olyat, aki illik hozzá, és jó. Mert Adam egy nagyon jó fiú. – Már elmondtad egyszer. Rocky összerántotta a szemöldökét. – Csak nem féltékeny vagy, Jayce Bello? – Hülyén érzem magam. De majd elmúlik – mondta Jayce, és megsimogatta Rocky arcát. – Szeretem azt hinni, hogy felvilágosult pasi vagyok. Hisz felnıttek vagyunk. Múltunk van, amely kapcsolódik más emberekhez. Valahogy úgy érzem, hogy a kapcsolatod Adammel még nem annyira a múlt. – Ez valószínőleg nem a legjobb, amit mondhattál, de nagyon édes – vigyorodott el Rocky. – Édes vagy. Bajkeverı. A piknik. Úgy csinálsz, mintha tetszene az íróasztal, pedig valójában nem is. Jayce teljesen megütközött a késı tizenkilencedik századi redınyös íróasztal nagyságán és szépségén. Egy remek bútordarab volt, amely azonban inkább illett Rocky viktoriánus otthonába, mint a szülei újkori faszerkezető házába. Mindig kényelmetlenül érezte magát, ha ajándékokat kellett elfogadnia, és az az íróasztal egy döbbenet volt. Azt hitte, jobban sikerült elkendıznie a megrökönyödését, amikor a szállítók leleplezték az ajándékát. – Nem az van, hogy ne tetszene az

ajándékod, Rocky. Gyönyörő, és nagyon figyelmes tıled. – Arra gondoltam, hogy a detektívmunka nagy részét a komputereden keresztül végzed, ezért szükséged lesz egy inspiráló és kényelmes dolgozó részre. – Ezt nagyon becsülöm is. – De? – Biztosan egy vagyonba kerülhetett. – Én állandóan Mollynál vásárolok. Hatalmas engedményeket kapok. Tényleg egy kisebb vagyon volt. Rocky felült, és a homlokát kezdte ráncolni. – Az egy ajándék, Jayce. Nem kellene az árán vitatkoznod. – Tudom. És normális esetben nem is tenném. Viszont be kell hogy lássad, az egy különösen extravagáns ajándék a jelen pénzügyi helyzetedben. – Igyekszem nem megsértıdni ezen. – Igyekszem nem megsérteni téged. – Jayce látta, hogy Rocky erısen küzd, hogy nyugalmat és higgadtságot erıltessen magára, ülve maradva. Általában ilyenkor már fel-alá járkált máskor. Érdekes volt látni, ahogy türtızteti magát. – Oké. Nem is arról van szó, hogy milyen olcsón vásároltam. Hanem arról, hogy kötöttem egy ügyletet – mondta Rocky, és Bajkeverı bundáját simogatta. – Megegyeztünk abban, ledolgozom a nagy részét azzal, hogy besegítek a Juhar Mollynál a szabadidımben. Merthogy azzal mostanság elég jól állok. Jayce aggodalmasan felhúzta a szemöldökét. – Még Mollynál is dolgozol, amellett, hogy a házam és a Rothwellfarm berendezésén is? Ezt nevezem elhavazásnak. Rocky állta Jayce tekintetét, és elnyomott egy vigyort. – Csak nem azon aggódsz, hogy nem lesz elég idınk az élvezetekre? – Inkább amiatt, hogy teljesen kikészíted magad. – Ez a munkamennyiség befolyásolja majd az egymásra szánt idejüket is. Nem azért, mert ki akarta sajátítani, hanem mert csak most kezdtek el

igazából együtt lenni. Foglalkozz a saját lelkeddel is. Képtelen volt elhessegetni a tökéletes életkép vízióját. Feleség, gyerekek, kutyák… – A Rothwell-hakni még nem biztos. Felhívtam az új tulajdonost, Harper Dayt, és hagytam neki üzenetet, de még nem keresett meg. A Molly-féle dolog pedig… Meglehet, az építık remélik, hogy befejezik a munkálatokat a Vörös Lóherében egy vagy két héten belül – mondta Rocky –, de nincs semmi vendégfoglalásom, egész november végéig. Az, hogy csak otthon üljek és malmozzak, meg az üzlet és bevétel hiányán tépelıdjek, nem túl nyerı. Részmunkaidıben dolgozni egy antikvitásban, az már sokkal inkább. És kérlek, ne akard, hogy visszavitessem az íróasztalt. Amennyiben tényleg tetszik… – Tényleg. – Akkor szeretném, ha megtartanád. – Oké. – Komolyan? – mondta Rocky, és meglepıdve elmosolyodott. – Az a tervem, hogy megoldjak egy csomó ügyet az új, inspiráló dolgozómban. – Igaz, még mindig nem tudta teljesen könnyedén venni az anyagi részét a dolognak, meg Rocky elfoglaltságait, viszont nem akarta bántani Rocky nagylelkő és hatalmas szívét. – Köszönöm szépen. – Nagyon szívesen – ragyogta vissza Rocky mosolyogva. – És köszönök mindent, amit ma a házban véghezvittél. – Csak egy dolgozósarok, de kezdetnek nem rossz. – A vadvirágokkal való díszítés igazán kedves gesztus volt. – Azonkívül, hogy Rocky segített neki kipakolni, meg elrendezni azt a kevés bútordarabot, a hátsó kertben szedett vadvirágokból csinos csokrokat kötött, és elhelyezte ıket a konyhában, fürdıszobában és a nappaliban. – Viszont semmi nem ragyogja be jobban a helyet, mint te és Bajkeverı – jegyezte meg Jayce. Rocky közelebb ment hozzá, és beült Jayce ölébe. Karjaival és lábaival átkulcsolva tartva, egy lassú, érzelmes csókkal szédítette tovább a férfit. – Szerintem a desszertet a te helyeden vagy az

enyémen ehetnénk meg – javasolta, amikor levegıhöz jutott. – Túlságosan nyilvánosnak érzem ezt a folyópartot itt. – Mehetünk a kocsim hátsó ülésére is – mondta incselkedve Jayce, amikor feltápászkodtak. – Aha, miközben Bajkeverı az elsı ülésrıl figyel, mi? Abban a pillanatban, hogy Rocky talpon volt, Bajkeverı is felpattant. – Gyorsan alkalmazkodó kutya – mondta Jayce mosolyogva. – Úgy látom, szereztél magadnak egy életre szóló barátot. – Életem legszebb ajándéka – válaszolta Rocky, miközben elpakolta finom ebédjük maradékait. Jayce fogta a takarót és a kosarat, és együtt sétáltak vissza a kocsihoz a fákkal sőrőn övezett tisztásról. Jayce visszagondolt a gyerekkorára, a kellemes emlékekre, amikor együtt piknikezett és grillezett a Monroe családdal a Szomorúfőz Kanyarban. Ezt a Rockyval és Bajkeverıvel eltöltött délutánt is odasorolta közéjük, és eltette lelki kincsesládájába. Amikor azonban kiértek az erdıs részbıl, úgy romlott el hirtelen a kedvük. – Mi az, ami a szélvédıdre van erısítve? – kérdezte Rocky, amikor közelebb mentek a kocsihoz. Jayce ért oda elıbb, és kikapta a cédulát és a selymes fekete anyagot az ablaktörlı lapátok alól. Keze ökölbe, gyomra csomóba ugrott, ahogy odaadta Rockynak a szexi franciabugyit. – Ez a tiéd? – kérdezte. Rocky elvörösödve a homlokát ráncolta. – Mi a fene ez? – Kikapta Jayce kezébıl a géppel írt cetlit, és hangosan felolvasta az írást, ami már elsı olvasatra is beleégett Jayce agyába. – Tönkretetted az életem, most majd én teszem pokollá a tiédet. Dühtıl forrongó vérrel, Jayce bepakolta a piknik holmit és Bajkeverıt a kocsiba. Elvette a bugyit és a papírdarabot Rockytól, és betessékelte a bosszús lányt is a kocsiba. – Zárd be a kocsit, elmegyek körülnézni. – Jayce…

– Zárd már rá azt az átkozott ajtót! – Jayce megvárta, amíg Rocky engedelmeskedik, majd gyorsan, de óvatosan körülnézett a területen. Beigazolódtak a gyanúi. Valaki leskelıdött Rocky után. Valaki, akiben személyes bosszú dolgozott. Jayce Billyt sejtette a háttérben, de most már Adamre is gyanakodni kezdett. Nagyszerő fiú vagy sem, megégette magát, és az abból adódó féltékenységet és haragot Jayce is erıteljesen kiérezte belıle a Kunyhóban. – Találtál valamit? – kérdezte Rocky, amikor Jayce beült mellé a kocsiba. – Semmi jelentıset. – Beindította a kocsit. – Hozzám költözöl. – Mi van? – Addig, amíg el nem kapom azt a patkányt, aki fenyeget téged. Valaki olyan, aki közel került hozzád, vagy olyan, aki elég közel kerülhetett a Vörös Lóheréhez, hogy bemenjen és kutakodjon a holmijaid között. – Lehet, hogy valaki a munkások közül – mondta feszült hangon Rocky. – Úgy értem, szabad bejárásuk van a házba, és én nem mindig vagyok otthon, amikor ık ott vannak. Valójában elég sokat voltam távol mostanában. A Cupcakeimádókon és rajtad kívül… – Megbántottad talán valamelyiküket? Vagy volt, akit elbocsátottál? – Természetes, hogy nem. – A cetlin az áll: Tönkretetted az életem. – Jayce Rocky zaklatott arcára fókuszált. – Azonkívül, hogy befejezted azt a viszonyt Adammel, nem hagytad cserben üzletileg is? Rocky eltátotta a száját. – Felajánlotta, hogy invesztál a Vörös Lóherébe, és a társad lesz az üzletben, segít vezetni a panziót, növelni a forgalmat meg a profitot, ugye? – Igen, de… – Szeretett volna üzletileg is kapcsolódni hozzád. A nıhöz, akivel közeli kapcsolata is volt. Egy napon, egy pillanat alatt, kihúztad a lába alól a talajt mind magánéletileg, mind szakmai szinten. Attól függıen,

mennyire volt mély a részérıl az érzelmi befektetés, akár vehetnénk úgy is, hogy tönkretetted a világát. Rocky megrázta a fejét. – Adam nem bosszúálló típus. – Akkor ki az? – Az a te dolgod, hogy megtaláld. Jayce kérdıen ránézett a lányra. – Nem akarok a rendırséghez fordulni. Legalábbis még nem. Ha Billy az… Nehéz lesz meggyıznünk a Sugar Creek-i Rendırséget arról, hogy valaki közülük valami rosszban sántikál. Ha Adam lenne az, bár szerintem ez kizárt, de ha mégis ı lenne, nem szeretném, ha összeütközésbe kerülne a törvénnyel. Lehet, hogy csak meg van bántva és… csak trükközik. Viszont Tasháról simán el tudom képzelni. Vagy a fenébe is, talán csak néhány tinédzser, akik valami csínnyel próbálkoznak. Most, hogy itt a Halloween, nem is lenne elképzelhetetlen, ugye? – Bármi megtörténhet. – Jayce mégsem hitte, hogy csak egy csínytevésrıl van szó. – Csak tedd, amit tenned kell ilyenkor, és találd meg, ki tehette, aztán majd onnan folytatjuk. Oké? – kérdezte Rocky. Rocky belé helyezte a bizalmát, és rábízta a továbbiakat. – Cserébe beköltözöm hozzád. Egy idıre. A felújítások nagy része amúgy is a Vörös Lóhere felsı szintjeit érinti. Jayce átnyúlt, és megszorította a lány kezét. Engedett egy inchet? A pokolba is, ez már inkább egy teljes mérföldnyi engedés! – Ígérem, hogy utánajárok a dolgoknak, Spuri. – Tudom, csak kérlek, légy nagyon diszkrét. A filmes stáb holnap érkezik. Jayce-t cseppet sem érdekelte sem a kiadói szerzıdés, sem pedig Tasha csak semmi botrány dekrétuma. Viszont annál inkább érdekelte Rocky és a Cupcakeimádók Társasága. – Ne aggódj, szívem, a fedınevem diszkrét.

28. fejezet A keddi nagyszámú meglepetés és döbbenet után Rocky csak ámult, hogy a szerda és a csütörtök nagy része milyen hamar elillant, mégpedig különösebb incidensek nélkül. Konkrétan minden annyira eseménytelenül zajlott, hogy már-már majdnem megfeledkezett arról az ominózus üzenetrıl, amely az élete tönkretételével fenyegette. Szerette volna azt hinni, hogy az egész csak egy buta csínytevés. Képtelenségnek tartotta, hogy bárki is betörjön a Vörös Lóherébe, amikor ı nincs odahaza. Bárki elcsenhette a bugyiját, vagy legépelhetett egy hülye üzenetet. Igen, valóban hátborzongató és gonosz dolog volt, de Jayceszel ellentétben ı nem tartott attól, hogy valaki tényleg ártani akarna neki. Még Billy Burke sem. Tény, hogy egy patkány volt, meg hısködı, viszont Rocky egész életében ismerte, és nem olyannak, aki rosszindulatú fizikai bántalmazásra lenne képes. Arra Jayce mutatott rá, hogy Rocky életének a tönkretétele potenciálisan valamelyik szerette vagy szerettei karrierjének vagy hírnevének a tönkretételét is vonhatja maga után. Ez annyira valószínőtlennek hangzott, hogy Rocky el sem tudta képzelni. Vagy talán nem is akarta. Mivel semmi baljóslatú esemény nem történt a cédula óta, és Jayce sem ásott elı semmi terhelı bizonyítékot, Rockynak viszonylag egyszerő volt a ronda incidenst kitörölni a gondolataiból. Helyette inkább Bajkeverı iskolázásával foglalkozott, meg a Jayce házának berendezésével. Kitakarított, berendezkedett, és rengeteget fızött. Pár órát kisegített a Juhar Mollynál, és besegített a Borzongató Cupcake Pavilon felállításánál is, a Kísérteties Látványosságokra. Ha Jayce nem volt vele, akkor ott volt vele Bajkeverı. A Kunyhóval ellentétben mindenki tárt karokkal fogadta Rocky négylábú barátját. Most éppen a Mosse-a-lottában idızött, a Cupcakeimádók Klubja tagságának több mint a felével együtt, egy saját sütımaratonra

készülve. Rocky Chloéval, Monicával, Judyval és Rachellel egyesítette sütıerejét, hogy elkészítsék a csemegeként kiosztandó tizennyolc tucat sütıtök-variációs cupcake-et. A nagyi, Ethel, Helen és Casey Sam házánál sürgölıdtek, hogy elkészítsék hozzá a kellı fondant-mennyiséget. A teljes elvégeznivaló munka olyan masszívan sok volt, hogy jobbnak látták, ha felosztják a folyamatokat maguk között, és majd a késıbbiekben egyesített erıvel intézik a cupcakedíszítést a végén. Tasha és a férje vacsorázni vitte a filmes stábot a Fenyı és Télizöld fogadóba. Majd fél hét körül találkozunk veletek a Moose-a-lottában – informálta Rockyt egy rövid telefonbeszélgetés során. Kezdjetek hozzá a sütéshez, ahogy megbeszéltük. Sokkal jobban fog mutatni, ha épp nagy munkában lesztek, amikor megérkezünk. Mint a klub összekötıembere, Tasha az elızı nap körbejárta Sugar Creeket a háromfıs stábbal, majd csatlakozott hozzájuk, amikor a filmesek interjúkat forgattak a klub idısebb tagjaival. Nagyi üzenetet írt Rockynak, hogy a „forgatás” sikeres lett, és sikerült nem megbotránkoztatnia Tashát semmilyen megjegyzéssel. Még lilára festett frizuráját is visszafestette öreghölgyes ezüstre, hogy még inkább megfeleljen a kisvárosi amerikai álom elvárásainak. A nagyi tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy a Cupcakeimádók receptkönyve valóban a legjobb képeit mutassa a rekordmérető eladásokhoz. Rocky eltökélt szándéka volt, hogy titokban tartja a fenyegetı cédulát, amíg a filmes csapat el nem hagyja Sugar Creeket. – És, hogy mennek a dolgok a Kunyhóban? – kérdezte Monica Racheltıl, miközben egy újabb zacskó lisztet bontott fel. – Ugye Luke nem dolgoztat a hétvégén? – kérdezte Chloe, miközben a kávézó konyhájában sürgött-forgott, biztosítva, hogy senki ne szenvedjen hiányt a hozzávalókból. – A gyerekek annyira csalódottak lennének, ha nem lennél jelen a Borzongató Cupcake-osztásnál. – Még mindig nem akarom elhinni, hogy Gretchen elengedett – mondta Judy. – A kicsik annyira odavannak érted.

Rocky felnézett a keverıtáljából, észrevéve az elpirulást Rachel halovány bırén. – A dolgok nagyszerően mennek a Kunyhóban – mondta Rachel, miközben kimérte a főszereket. – Még csak két estét dolgoztam, de mindenki nagyon kedves, és ha serénykedem, akkor még szép borravalóm is van. Az a tervem, hogy igyekszem még jobban pörögni ezen a hétvégén. – Ezek szerint Luke megkért, hogy dolgozz a hétvégén is? – kérdezte homlokráncolva Rocky. – Hát az szívás – háborodott fel Monica. – De hát mire föl? Tudja, hogy Cupcakeimádó vagy, és tud a pavilonunkról is. – Meg a filmesekrıl is – jegyezte meg Chloe. – Luke nem kérte, hogy dolgozzak – mondta Rachel. – Én ajánlkoztam. Neki szüksége van emberre, nekem pedig a pénzre, azonkívül… Őszintén megvallva, nem igazán érzem magam jól a filmezés miatt. A Kamerafélı Mimóza Rachel Lacey. A teremben senki nem volt különösebben meglepve ezen. – Hiányozni fogsz nekünk – mondta Judy, miközben Chloéval együtt kibélelte a cupcake-formákat. – A gyerekeknek is hiányozni fogsz. – És te? – kérdezte Rachel, és Rockyra nézett. – Hallottam, hogy a Juhar Mollynál dolgozol. – Bárcsak elıbb tudtam volna, hogy munkát keresel! – szólalt meg Chloe. – Daisyvel szívesen felvettünk volna ide a kávézóba. – Csak egy hirtelen ötlet volt – mondta Rocky, és hozzáadogatta a főszereket az átszitált liszthez – fahéj, szerecsendió, szegfőszeg… – Jó helyen, jó idıben típusú dolog, plusz tudjátok, mennyire odavagyok a régiségekért. Nem is beszélve arról, hogy megengedik, hogy Bajkeverı is velem jöjjön. Hamarosan emblematikus figurája lesz az antik fészernek. – Nem is csodálom – mondta Monica. – Az a kutyus egyszerően imádnivaló. Most hol van? Jayceszel?

Rocky szíve nagyot dobbant. – Igen. Jayce is nagyon jól kijön Bajkeverıvel. De ı amúgy is nagyon szereti az állatokat. Önkéntesként segít a Pixley Állatmenhelyen hetente egyszer. Ha itt is lenne ilyen menhely, biztosan napi szinten járna oda. – Alapíthatna egy privát menhelyet itt, Sugar Creekben – jegyezte meg Chloe. – Valami olyasmit, ami együttmőködik az állatkórházzal. Vagy mi lenne, ha adoptálás elıtt álló kutyákat nevelne? – Túl sok kötelezettség lenne szerintem – jegyezte meg Rocky. – Tervei szerint elég elfoglalt lesz a cybernyomozóirodával amúgy is. – Nekem most is elég elfoglaltnak tőnik – mondta Chloe, miközben kinyitogatta a sütıtökpürés konzerveket. – Devlin a minap jegyezte meg, hogy alig látja Jayce-t, pedig már nem is Brooklynban él. Mit csinál mostanában? – Azonkívül, hogy otthonosdit játszik veled? – kérdezte Judy. Mindenki az idısebb nıre bámult hirtelen. Judy felnézett. – Ó, jaj. Ezt hangosan mondtam? Biztos eltanultam Daisytıl. Csak annyi, hogy beszélgettünk, mi, az öregek, milyen jó kinézető párost alkottok ti ketten, és milyen jó, hogy Jayce odavett magához, mialatt az átépítés folyik nálad. Habár mehettél volna a nagyanyádhoz is. Mert mióta Chloe Devlinnél lakik, van elegendı szabad hely ott is. – Ha meg Daisy összeköltözik Vince-szel, akkor az a gyönyörő öreg ház ott fog állni teljesen üresen – mondta Chloe. – Én nem lakom Jayceszel – korrigált Rocky. – Csak ott tartózkodom egy darabig. Kézenfekvı, hisz én rendezem be neki a házat. – De hát egy pár vagytok – mondta Judy. Mostanra már mindenki tudja Sugar Creekben, gondolta Rocky és elnyomott egy tompa mosolyt. Legalábbis azt hitte, hogy elnyomta. Rachel oldalba bökte, és rákacsintott. – Odavagy Jayce-ért. Szerintem ez olyan aranyos. Fıleg, hogy évtizedek óta ismeritek egymást, és csak most lobbant fel a szikra köztetek. Monica köhintett, Rocky elvörösödött. – Ja, hát, igen…

– Talán akkor még én is reménykedhetem – jegyezte meg Rachel. – Samrıl beszélsz? – kérdezte Judy. – Tudnod kell, hogy odavan érted. – Én… – nyögte Rachel, és a kanalával ügyetlenkedett. – Sajnálom. Én… Chloe – mondta hirtelen témát váltva. – Jól vagy? Olyan csapzottnak tőnsz. Chloe ellépett az elıkészítı asztaltól. – Csak innom kell egy pohár vizet. – Casey említette, hogy látott téged kijönni Worton doki rendelıjébıl tegnap. Te is elkaptad azt a vírust, ami mostanában terjeng? – Nem is mondtad, hogy orvosnál voltál – lépett oda Monica a barátnıjéhez a mosogatónál. – Mi a baj? – Semmi. Igazán jól vagyok. Kérlek, ne csinálj belıle nagy hőhót. – Én nem csinálok hőhót, te meg nem vagy jól. Már hetek óta elég rozoga vagy – mondta Monica. – Azt hittem, a kávézó megnyitása miatti stressz okozta. De nem amiatt, ugye? – Hagyjuk, Monica. – Miért? Mi a baj? Nekünk elmondhatod. Az ég szerelmére, legalább nekem elmondhatnád – szólt Monica, és végigborzolta tüskés frizuráját. – Jézusom, valami komoly? Chloe begörbítette az ujjait, és Rockyt hirtelen rossz érzés fogta el. Rachel és Judy otthagyták a sütést, és a figyelmük a feszült beszélgetésre irányult a két barátnı között. – Nem vagyok beteg – nézett Monica szemébe Chloe. – Terhes vagyok. Rocky csak hápogni tudott ámulatában – nem bírta visszafogni magát, mind ahogy Judy és Rachel sem. Rocky szeretett volna örömében felsikoltani, de a feldúlt tekintet Monica arcán lehőtötte. Úú, bakker! – Monica, én… – lépett közelebb a barátnıjéhez Chloe. Valaki dörömbölni kezdett a kávézó zárt ajtaján.

– Biztosan Tasha és a filmesek – mondta Monica. – Küldd be ıket – nyögte Chloe látszólag teljesen lefagyva. Monica kirohant a konyhából, Rocky és a két másik nı odafutott Chloéhoz. – Devlin biztos odavan meg vissza – mondta Rocky, és megölelte Chloét. – Gratulálok, édesem – mondta Judy. Rachel egész elérzékenyülve szorongatta meg Chloe kezét. – Annyira örülök neked. Monica berobbant a konyhába, nyomában Tashával és a filmesekkel, még mielıtt Rocky és a barátai visszatérhettek volna a keverıtáljaikhoz. – Most meséltem el ezeknek a srácoknak a nagy újságot – szólalt meg Monica, majd odasietett Chloéhoz és átölelte, egy nagy, hamis, készen-állok-a-közelifotóra-Mr.–Demille-mosollyal. – A legjobb barátnım babát vár. *** – Borzalmas volt, Devlin. Ahogy elıadta, hogy milyen gondtalanul boldog. – Egy extra-hosszú nap után, meg a nyomástól, hogy vidám arcot vágjon Tasha és a stáb elıtt, Chloe ruhában, kimerülten esett az ágyba. – Tudom, hogy Monica is megjátszotta csak magát a filmes stábnak, de amikor kijöttünk a Moose-a-lottából, akkor megint megölelt, és mosolyogva mondta, mennyire örül nekem. Dev viszont már szabadidınadrágban és pólóra vetkızve ült az ágy szélén, és lehúzta Chloe lábáról a cipıit. – Talán mégsem csak megjátszotta. – Egész életemben ismertem Monicát. Határozottan megjátszotta. Nem mintha megkérdıjelezném az ıszinteségét. Tudom, hogy a szíve legmélyén ı is igazán velem örül. Nem tudok haragudni rá, amiért megjátssza magát. – Nekem úgy tőnik, hogy elıbbre veszi a te érzéseidet a magáénál. Ezt teszi egy igazi barát. – De én nem akarom köztünk ezt a tettetést. Szeretném, ha tudná, hogy átérzem az ı fájdalmát. Tudom, mennyire nagyon szeretne már gyereket, és mennyire csalódott, amiért még nem jött össze eddig.

Milyen iszonyú frusztráló lehet két terhesség hírét is megtudnia egy hét leforgása alatt, mindkettı véletlen fogantatás, és az egyik a legjobb barátnıjéé. Errıl muszáj lesz beszélnünk. – Lehetne egy javaslatom? – kérdezte Dev, és lehúzta Chloéról a harisnyát. – Persze. – Hagyd, hogy Monica jöjjön hozzád. – De hát… – Adj neki egy kis idıt, Chloe. Hadd rágja meg a dolgot, kerüljön vele egyenesbe, talán beszél Leóval is a dologról… – Ha kommunikálnának. – Nehéz idıszakon mennek keresztül. De meg fogják oldani. – Mindig ezt mondod. Micsoda hited van. Az ágy besüppedt, ahogy Devlin ráfeküdt, és elnyúlt Chloe mellett. – Azért, mert én hiszek az igaz szerelemben. Chloe felmosolygott gyermeke apjára. Annyira jóképő. Erıs és jó. – Annyira romantikus dolgokat mondasz. Dev visszamosolygott rá, és kisimított egy tincset Chloe arcából. – Monica ügyét félretéve, milyen volt megosztani az újságot? – Nagyon jó – sugárzott Chloe. – Tudom, a többi lány majd meghalt a kíváncsiságtól, hogy többet is megtudjanak, fıleg Rocky. Tashán nem tudtam eldönteni, hogy igazi vagy mő volt, ugyanis a kamerának pózolt. Mindenesetre úgy tett, mintha örülne. Úgy adta elı a hírt, hogy jó sajtója legyen, mondjuk úgy. A jövı Cupcakeimádója készülıben. A tradíció tovább él. Bla bla bla. Botrány elkerülve. – És mi van azzal, hogy nem vagy férjnél? – Az nem került szóba. – Chloe… – Gondolkoztam – mondta Chloe, hogy elejét vegye a házasság témának. – Most, hogy már nyílt titok, szeretném megosztani a világgal. Kiváltképp a szüleiddel. – Chloe feltámaszkodott az egyik könyökére, és Devlin szemébe nézett, azzal az eltökélt szándékkal, hogy eltakarít egy újabb titkot az életükbıl. – Szerintem repüljünk át

hozzájuk, és mondjuk el nekik személyesen. Amint lehet. – Az idızítés… – Tökéletes – mondta Chloe, és átnyúlva megszorította Dev kezét. – Egy unoka híre talán a világ legjobb gyógymódja az édesapád számára. – A nagyitól tudod – mondta Dev, és kérdıen felhúzta a szemöldökét. – Kikíváncsiskodtam belıle. Legalábbis egy részét. Tudom, hogy a papád egy életveszélyes kórral küzd. Azt viszont nem tudom, hogy pontosan mi a baj. Devlin hangosan kifújta a levegıt, és a hátára fordult. – Most mérges vagy? – Megkönnyebbültem – mondta, és a hajába túrt. – Nem tudod elképzelni, mennyire el akartam mondani neked Chloe. Chloe szívdobogva odabújt Jerome Monroe legidısebb fiához, és szorosan átölelte. – Megértem. Megígérted az anyukádnak és a papádnak, hogy titokban tartod a betegségét, és az ígéretek szentek. – Az apám rettentı büszke, és csökönyös, mint egy szamár. Nem akart sajnálkozást, és azt sem akarta, hogy a család aggódjon. – Biztos iszonyúan szenvedsz, hogy el kell hallgatnod Rocky és Luke elıl is. – Azonnal megbántam a fogadalmam, ahogy kimondtam. Ha apa állapota rosszabbra fordult volna… – De nem lett úgy – mondta Chloe, és átérezte Dev kínlódását. – Az édesapád a gyógyulás útján van. – Hála a radikális kezeléseknek és a legjobb specialistáknak. Azt reméli, karácsonyra hazajöhet. – Elmúlhat véglegesen az a kór, ami ellen harcol? – Prosztatarák. Nem tudom. Akárhogy is, de nehéz helyzetbe hoz Lukekal és Rockyval, akárhogy is lesz. – Ez a család olyan, mint az articsóka – mondta Chloe. – Lehámozol egy réteget, egy titkot, és máris találsz egy másikat. – Erre is csak te vagy képes, hogy a családomat ételhez hasonlítsd –

nevetett Devlin. – Legalább egy réteggel kevesebb van már köztünk – mondta Chloe, és játékosan megcibálta Dev pólóját, majd a kezét becsúsztatta a szabadidınadrágba. – Szexszel akarod elterelni a figyelmem? – Miért, az mőködik? – Ördög és pokol. Igen – mondta Dev, és Chloéra hengeredett, végigsimítva csinos idomain, majd az arcát két tenyere közé fogva egy mély és érzéki csókot adott neki. – Szeretlek, Chloe. Chloe szíve vadul kalapált, a lelke pedig mintha dalra fakadt volna. – Szeretlek, Devlin, mondta, és incselkedve elmosolyodott. – Szóval bemutatsz a szüleidnek, vagy mi? – Egy feltétellel. Chloe felkészült az ajánlatra. – Pakolj be bikinit is. Chloe elhőlve pislogott egyet-kettıt, majd elnevette magát. – Micsoda egy pasi vagy te! – Te meg micsoda csaj vagy! Az én csajom! Újra szájon csókolta Chloét, szerelmet, reményt és egy boldog család iránti vágyat táplálva belé. A saját családjukét.

29. fejezet Jayce napról napra, apránként kötött békét mőködésképtelen gyerekkorával, vagy legalábbis a házzal, ahol felnıtt. Azokban a szobákban, amiket Rocky varázslatosan átalakított eklektikus mőtárgyakkal és bútorokkal, megtöltve a teret a melegszívő és törıdı emberek pozitív kisugárzásával, nem beszélve az odaadó és eleven kutyáéval, amely csodával határos módon kitörölte a sokáig bennragadt negatív rezgéseket. Bölcs húzás volt Jaycetıl szembenézni a démonaival, habár a legnagyobb szörnyeteg legyızése még hátravolt. Küzdött azzal, hogy megossza-e Rockyval a szülei

halálának éjszakáján történteket – talán ha szavakba önti a bőntudatát, azzal előzi azt a szellemet is. Habár bıségesen kiöntötte már a lelkét Dev apjának azon az éjszakán, mégiscsak rosszabbul érezte magát utána. A vége az lett, hogy Jayce nem akart róla beszélni. Még nem. Talán sosem. Jelenleg azonban nagyobb aggodalmai voltak: vajon ki követi Rockyt. Jayce legnagyobb ámulatára Rocky nem aggódott. Vagy átkozottul jól tetteti, hogy nem aggódik cseppet sem. Elızı éjjel másról sem beszélt, mint a Cupcakeimádók videofelvételérıl, Chloe terhességének a hírérıl, és arról a félelmérıl, hogy Monica a totális összeomlás felé halad. Az aznapi reggelt Rocky forró szexszel, majd azt követıen futással indította Bajkeverıvel az oldalán. A szex csodálatos volt. A futás a Jayce háza mögötti erdıben lehetett volna élvezetesebb is, ha a szeme nem egyfolytában a bugyitolvajt kereste volna. Az egész futás alatt arra trenírozta magát, hogy valamelyik fa mögött meglátja bujkálni azt az elmebeteget. Ami rosszabb: lelki szemei elıtt folyton azt látta, amint a patkány elkapja, vagy lelövi, vagy… Jesszus, a lehetıségek tárháza végtelen és baljós volt. Viszont a futás eseménytelenül telt, csakúgy, mint igazság szerint az elmúlt pár nap is. Nem voltak további fenyegetızések, semmi arra vonatkozóan, hogy valaki leselkedik Jayce háza körül. Az egész Sugar Creek tudta, hogy beköltözött hozzá, legalábbis átmenetileg. Jayce tett errıl. Csak annyit tett, hogy lazán megemlítette Marvinnak, Vince Redding fiának, aki megbízott ügyvezetıje volt az Oslow Általános Delikátnak, amikor Jayce és Rocky beugrottak élelmiszereket vásárolni. Egy másik említés, amikor meglátogatta a hardware store-t, hogy felszereléseket vegyen a Vörös Lóhere biztonsági rendszerének kialakításához. Sugar Creek kisváros volt, annak minden érzékenységével. A hírek futótőzként terjedtek és gombamód szaporodtak, ahogy egyik embertıl a másikhoz jutott a pletyka. Habár Rocky mindenkinek

elmondta, aki kommentálta a dolgot, hogy ez csak átmeneti, amíg a helyreállítási munkálatok folynak a Vörös Lóherében, a legtöbbjük már össze is házasította ıket. Ami Jaycenek rendben is lett volna, viszont Rockynak már nem annyira. Amennyire Jayce csípte a lány független karakterét, ugyanakkor halálra is irritálta. Két erıs egyéniség állandó harcát vívták az irányításért. Az egyedüli helyzet, amikor igazán Jayce dominált, az volt, amikor szexeltek. Jayce tisztában volt azzal, hogy a kompromisszumkészség a legfıbb kulcsa bármely sikeres párkapcsolatnak, ám amikor a csatáik tárgya Rocky jóléte volt, rettentı nehezére esett elhajolnia. Mint ahogy Rockynak is. Bármennyire szerette is Bajkeverıt, és amilyen szófogadó és lojális volt a kutya, Jayce azon aggódott, hogy hamis biztonságérzetet kelt Rockyban. Mintha semmi vagy senki nem érhetné el, vagy árthatna neki, ha a kutya ott van vele. Jayce a visszapillantó tükörbe nézett, ahogy kihajtott a fıútra. Megszállott vagy, Bello. Majdhogynem addig a pontig, hogy eltaszítod magadtól a lányt. Tudta, hogy ez az igazság, és meg is próbálta kezelni, de a rendırségnél és nagyvárosi magánnyomozóként szerzett múltbéli tapasztalatai miatt nem tudott továbblépni a mélyen gyökeredzı aggodalmakon. Az az átkozott gépelt üzenet Rocky bugyijához csatolva a végletekig letaglózta. Rocky igyekezett nem tudomást venni róla, de neki ez nem ment. A legutóbbi összecsapásuk Rockyval pont reggelinél történt, amikor megpróbálta rávenni a lányt, hadd töltsön le egy applikációt a telefonjára, amellyel Jayce be tudná mérni Rocky tartózkodási helyének GPS koordinátáit. – Talán tudni akarod, mikor megyek ki a mosdóba vagy sörözök épp a Kunyhóban? – Ez nem egy kamera, Rocky. Ez egy lokátor. Azonkívül meg nem annyira specifikus, hogy tudja, melyik szobában vagy. – Megfojtasz ezzel engem, Jayce. Ezek után engedte, hadd menjen el a Juhar Mollyhoz, Bajkeverıvel együtt, de a GPS applikáció nélkül. Jayce most pedig úton volt a J.T’s Monroe Áruházhoz, hogy beszéljen Devvel. Segítségre volt szüksége,

és ezúttal a legjobb barátja ehhez a megfelelı ember. Sugar Creekbe érve Jayce észrevette, hogy nagyobb a forgalom – több a gyalogos is, és a jármő is. Hagyományosan a városkában sokkal nagyobb volt a zsongás hétvégente, de legfıképp a különleges események alkalmával, mint amilyen a Kísérteties Látványosságok is. A teljes Lonc utcát lezárták. Autók helyett vidámparki játékok foglalták el teljes hosszában az utcát. Különbözı mérető étel és kézmőves pavilonok sorakoztak az út menti járdákon, mind a Lonc és a Fıutcában is. Az üzlettulajdonosok városszerte Halloween dekorációval díszítették a kirakataikat, és mint ahogyan minden évben, a Sugar Creek-i Általános Iskola átalakította a tornatermét a mindig népszerő Kísértetjárta Csarnokká. Egyrészrıl Jayce már alig várta ezt a hétvégét. Gyerekként mindig kedvelte ezt az idıszakot. Szája mosolyra görbült, ahogy a Kísértetjárta Csarnok emlékezetes „rémségei” megjelentek lelki szemei elıtt. Másrészrıl viszont sokkal nehezebb lesz védelmeznie Rockyt egy olyan eseményen, amely több száz embert vonz. Igen, Rocky a Borzongató Cupcake pavilonban fog dolgozni, de nem állandóan. Mint az összes többi Sugar Creek-i lakos, ı is szeretné élvezni a Látványosságokat. Jayce nem róhatta ezt fel neki, és vele lesz, amennyit csak lehet. De a kaotikus tömeg megnehezíti majd, hogy észrevegye a bajt. Amikor leparkolt és besétált a J.T’s-be, Jayce már eléggé felizgatta magát. Dev irodája felé vette az irányt, amikor egy üzenetet kapott Rockytól. BAJK&ÉN MOLLYNÁL. MINDEN OK. Jayce kifújta a levegıt a tüdejébıl. Legalább a lány nem annyira dühös, hogy ne jelentkezzen be. Bepötyögött neki egy választ, ellenállva a kísértésnek, hogy valami olyat írjon, ami miatt Rocky fojtogatva érezné magát. Szeretlek helyett annyit írt neki: Jó mulatást. Amire egy mosolygó arc volt a válasz. Ez is valami.

Bekopogott Dev ajtaján, és bedugta a fejét. – Nagyon elfoglalt vagy? – Mindig. Gyere be, idegen – mondta Dev, majd ellökve magát a gépétıl, intett Jaycenek, hogy üljön le. – Kávét? – Köszi, nem. – Valami gond van? – Aggódom pár dolog miatt. – Jayce helyet foglalt. A pokolba is, Dev majdhogynem nyugodtnak látszik. Nem ez a megszokott tıle, fıleg nem munkaidıben. Jayce elmosolyodott. – Tekerjünk vissza. Gratulálok. Dev visszamosolygott rá. – Gondoltam, hogy Rocky biztos elmondja neked. Amikor megtudtam, hogy Chloe elmondta az újságot, már elég késı volt éjjel, és másba voltunk belefeledkezve. – Elhiszem. Szóval, akkor boldog vagy a baba miatt? – Fel vagyok villanyozva. Ha egyszer Chloe igent mond, és hozzám jön feleségül, én leszek a világ legboldogabb férfija. – Megkérted már? – Még nem engedte – ütötte el a témát Dev. – Komplikált dolog. – Ha már a komplikációknál tartunk… Dev kérdıen ránézett. – Stone hívott. Hallotta a híresztelést, hogy indulok a seriffválasztáson, és megkérdezte, mennyi igaz belıle. Mondtam, hogy semmi, és a beszegetésünk így elég rövidre zárult. Attól függetlenül, úgy gondoltam, jobb lesz ezt Daisyvel megbeszélnem. Megfogadva a tanácsod, küldtem neki egy SMS-t. Nem indulok seriffnek. Ne erıltesd, aranyom. – Micsoda flörtölıs megjegyzés. De kedves. – Nem mintha segített volna. Kaptam még két feltartott hüvelykujjat, és beígért szavazatokat a hardware store-ból. – Nekem kell majd vele beszélnem – mondta Dev vigyorogva. Jayce látta volna a humoros oldalát Daisy kampányának, ha nem nyomasztotta volna annyira az a szörnyő nagy titok. – A jelöltek tipikusan megpróbálnak mindenféle szennyet felkutatni annak

reményében, hogy bemocskolják a vetélytárs jó hírét – mondta, mert szeretett volna jobban rávilágítani az aggodalmaira. – Tény, hogy megmondtam Stone-nak, nem akarok indulni, de ha a híresztelések továbbra is folytatódnak, azt fogja hinni, hogy valami last-minute jelentkezést szervezek. Nem szeretném, ha Stone az én múltamban kezdene kutakodni, Dev. Ha rátalál, mit takargattunk a szüleim balesetével kapcsolatban… – mondta Jayce, és mély levegıt vett, amit aztán idegesen ki is fújt, mintha csak a bőntudatot akarta volna kifújni. – Én állnám a sarat, viszont aggódom az apád miatt, Dev. Dev arca elkomorult. – Mi a fene üthetett a nagyiba? Elıször Chloe. Most pedig te. Elmondtad Rockynak is? – Micsodát? – nézett nagyot Jayce. – Apám betegségét. – Jerry beteg? – Amikor azt mondtad, hogy apa miatt aggódsz, azt hittem… A francba is – szólt Dev és elkezdte masszírozni hátul a nyakát. – Igen. Apa beteg. Nem akarta, hogy a család megtudja. Nem akarta, hogy aggódjunk érte, vagy jajveszékeljünk, vagy sajnálni kezdjük. Ismered ıt. – Erıs és büszke – mondta Jayce és szíve megtelt csodálattal, majd összeszorult, ahogy gondolatban kipipálta több más bámulatos tulajdonságát a férfinak, aki úgy kezelte Jayce-t, mintha a saját fia lett volna. – Tudtam, hogy valami bánt téged – mondta Jayce. – Te vagy az egyetlen, aki édesanyádon kívül tudja? – Ki kellett valahogy szednem anyából – mondta Dev. – A nagyi meg kiszedte belılem, aztán az egyik nap elkotyogta Chloénak. Azt hittem, neked is elpletykálta. Jayce megrázta a fejét. – De most, hogy már tudom, nem mondhatom, hogy egyetértek a titkolózással Luke és Rocky elıtt. Mennyire rossz a helyzet? – Rossz, de már javul. A korai nyugdíjba menetel csak álca volt. Anya és apa Floridába költöztek, hogy ott a specialistáktól radikális kezelést kaphasson. Hál’istennek, sikerül legyıznie a kórt.

Karácsonyra talán már itthon lehet. Esetleg elıbb. – Szóval akkor az ünnepek alatt fogja elmondani a családnak? Vagy a szınyeg alá söpri, és nem hozza fel többet? Nem azért – mondta Jayce –, de mindkét opció szívás. – Tudom. Muszáj lesz beszélnem vele. Tégy meg egy szívességet, és ne add tovább. Én magam szeretném elmondani Luke-nak és Rockynak. Jayce végigmérte a barátját. – Nehéz a súlyt cipelsz, barátom. És Jerry… Még több ok arra, hogy távol tartsak bárkit is, aki a múltban akar kutakodni. Visszanézve a dolgokat, bárcsak ne engedtem volna apádnak, hogy használja a befolyását… – Azt tette, amit helyesnek gondolt, Jayce, és Crawford seriff, nyugodjék békében, nem nyitott vitát ezen. – Akkor is… – Engedd el – mondta Dev, és lezártnak tekintve az ügyet, áttért más témára. – Azt mondtad, aggodalmak. Többes számban. Mi van még? Jayce megpróbálta elhessegetni a múltat, és csak arra próbált gondolni, hogy Jerome Monroe jelenleg súlyos kórral küzd. Vállait kiegyenesítve igyekezett a jelenre fókuszálni. – A húgod. Dev kérdıen rámeredt. – Hadd találjam ki. Még csak két napja laktok egy fedél alatt, és Rocky máris az ırületbe kerget. – Elıször is, ha Rocky most itt lenne, felhívná a figyelmed arra, hogy nem élünk együtt, csak nálam van addig, amíg elkészülnek a felújítási munkálatok a Lóherében. – De ha kézbe vennéd a dolgokat… – Akkor már házasok lennénk. Dev elvigyorodott. Olyan ıszinte, széles mosollyal, ami rögtön oldotta a szobára telepedett feszültséget. – Felhoztad már ezt a témát? – Még nem kész ilyesmire. Amúgy meg, ismerve ıt, egybıl kiforgatná, és „kötelességtudatból eredı” ajánlatnak venné. A magam módján próbálom megvédeni ıt. – Mitıl? – kérdezte Dev, és egybıl lehervadt a mosolya.

– Muszáj veled beszélnem valamirıl, és szeretnélek megkérni, ne kezdj pánikolni. – Hát, amit ilyen bevezetıvel kezdesz… Ördög és pokol, Jayce. – Sajnálom. Pláne, hogy nem akarom még ezzel is növelni az amúgy is meglévı aggodalmaidat, de van valami. Valaki üldözi Rockyt. Dev csak bámult. – Mi? Valami cyber-terrorizálás? Bántó e-maileket küldözgetnek neki, vagy üzengetnek a Facebookon? – Bárcsak annyi lenne. Azt könnyen lekövethetném. De nem. Annál sokkal nehezebben megfogható. Három különbözı incidens történt, és két emberre gyanakszom. Jayce elmondta a történteket, túldramatizálás nélkül, kezdve azzal, amikor Billy egy éjjel leintette Rockyt törött hátsólámpa miatt. Ugyanakkor éjszaka figyelmeztette, hogy legyen óvatos, mert ı figyelni fogja. A következı éjjel Rocky egy kocsi zaját hallotta a ház elıtt, de nem látott fényszórókat. Akkor hívta fel Jayce-t azzal, hogy úgy érzi, valaki figyeli. A legutolsó, és egyben legkonkrétabb esemény, a bugyija meg egy cetli egy ígérettel, hogy tönkreteszik az életét. Dev becsületére legyen mondva, nem emelte fel a hangját. – Miért csak most hallok minderrıl? – A keddi céduláig nem voltam benne teljesen biztos, hogy tényleg fenyegetésrıl van szó. Rocky még most sem akarja elhinni. Azt hiszi, csak valami csínytevés az egész. Vagy legalábbis ezt szeretné hinni. Megkért, próbáljam meg beazonosítani az elkövetıt, amit amúgy is megtettem volna. Dev felállt, és az italszekrényhez ment. Kávét töltött, és bele egy korty whiskyt. – Akarsz egyet? Jayce megrázta a fejét, és hátrahúzta a vállait. Nem hibáztatta a barátját, hogy folyékony megerısítésre van szüksége. Dev természetes adottsága, hogy túlságosan is védelmezı, ha a családjáról van szó. Tudván, hogy valaki ártani akar a kishúgának, csomóba ugraszthatta a gyomrát. Jayce ismerte ezt az érzést. – Nyilvánvalóan Billy az elsı számú gyanúsítottad. Mindig is egy

patkány volt, és régi viszály áll fenn a Monroek és a Burke-ök között. – Tashával is elég fasírtban vannak – mondta Jayce –, és te is ismered Tasha érzéseit Rockyval kapcsolatban. A legutolsó incidensig minden egybevágni látszott. Az üzenet: Tönkretetted az életem, ezért tönkreteszem a tiédet. Vajon mivel tette tönkre Rocky Billy életét? Rockynak fogalma sincs róla. Neked esetleg? Dev megrázta a fejét. – Aztán ott az a bugyi. Az már elég intim dolog, Dev. – Nem is kérdés. – Mint ahogy személyes is. Mi a jelentısége Rocky alsónemőjének, hacsak… – Egy ex-szeretı? Rocky soha nem volt oda a kapcsolatokért. Legalábbis nem a komolyakért. Azon gondolkodom, ki lehetett… – Dev hirtelen Jaycere nézett, és összeráncolta a homlokát. – Adam Brody? Jayce megvonta a vállát. – Nem tőnik olyannak – szólt Dev. – Mit tudsz róla? – Valószínőleg annyit, amit te is tudhatsz. Itt nıtt fel Sugar Creekben. Elköltözött, majd visszaköltözött. Sikeres sportedzı, és Luke jó barátja – mondta Dev, és kérdıen nézett, miközben felturbózott kávéját kortyolta. – Gondolom, már utánanéztél neki is. – Semmi gyanús vagy aljas, mióta Sugar Creekben él. Az információk elég vázlatosak arról az idıszakról, amikor Alaszkában élt. – Ha jól emlékszem, Adam fiatalabb korában amolyan pancser típus volt inkább. – Hát, most már nem az. Azonkívül pedig Rocky „barátja volt extrákkal”. Csak szex volt, nem több. Jesszus. A közösségiháló-kapcsolatai elég ártalmatlannak tőnnek. Legtöbb posztja sport témájú. – Meghackelted a közösségi hálón lévı accountját? – A Twitteren lévı blogja nyilvános, a Facebookos biztonsági

beállításai pedig alacsony szintőek. Hé, a húgod biztonságáról beszélgetünk. Dev felsóhajtott. – Mi a helyzet Billyvel? – Nincs a közösségi hálón. – E-mailek? – Ezt már nehezebb volt feltörni, de sikerült. Egy csomó sikamlós üzenet Tashának. – Az apja feleségének. Talán ı lehet Billy új gyengéje? A nı válaszolt? – Az archívumban volt néhány flörtölıs válasz. Viszont egyre csökkenı tendenciában. Nincsenek mostani válaszok. – Szóval Tasha megunta, és lekoptatta – horkant fel Dev. – Vagy bölcsebb lett, és inkább kikerülte az utánkövethetı e-maileket. – Gondolod, hogy van valami köztük? – Nem találtam rá bizonyítékot. Eltöprengve a hallottakon, Dev hátradılt a székében, és próbálta feldolgozni azokat. – Mindent összevetve, amit ma elmondtál nekem, Jayce, az összes jel – és ideértem a megkérdıjelezhetı személyiségét is – Billy felé mutat. – Egyetértek, kivétel a cédula. Tégy meg nekem egy szívességet, és beszélgess el Lukekal Adamrıl. – Vádoljam meg az egyik legjobb barátját azzal, hogy terrorizálja a húgunkat? Az már több lenne a soknál. – Ne vádold meg Adamet semmivel. Manipuláld úgy a beszélgetést, hogy Luke mondjon véleményt a barátja lelkiállapotáról. – És ezt én azért teszem meg helyetted, mert? Jayce végigsimított az állán. – Luke érez némi ellenségeskedést köztem és Adam között. Nem beszélve arról, hogy az öcsédnél nem vagyok annyira jó mostanság. – Mióta? Amióta együtt vagy Rockyval? Nem mondott semmi olyat, ami arra utalna, hogy problémája van az együttlétetekkel. – Egészen biztos vagyok benne, hogy a múltbéli ügy miatt neheztel

rám még mindig. Hidd el nekem, hogy Luke sokkal nyíltabb lesz veled, mint velem lenne. – Rendben, bár nem hinném, hogy Adam lenne az – mondta Dev a fejét ingatva. – A féltékenység elég sok ırültséget tud kihozni egy férfiból – mondta Jayce, felállva a székbıl. – Már láttam ilyesmit. Mindenesetre segíts nekem kordában tartani Rockyt ezen a hétvégén. Te tudod ezt legjobban megtenni anélkül, hogy túl nyilvánvaló lenne. Több szempontból is halkan kell tevékenykednünk ebben a dologban. Dev is felállt, és az ajtóhoz kísérte Jayce-t. – Hát nem könnyő ezt megtenni, Jayce. Azt tudod, ugye? Sugar Creekrıl van szó. Valószínőleg a legalacsonyabb bőnözési rátával egész Vermontban. Az nem lehet, hogy az egész bugyi és cédula dolog csak egy perverz csíny, ami nem írható Billy számlájára, vagy tudható be annak, hogy Rocky csak megrémült valamitıl az egyik éjjel? – Rocky is ezen agyal. – Figyelembe véve, hogy hol éltél, és mit láttál meg tapasztaltál… Mi az esélye annak, hogy csak felfújod esetleg az egészet, alaptalanul? Jayce megállt a küszöbön, és hátrafordult. – Ha azt akarod kérdezni, paranoiás vagyok-e attól, hogy elveszíthetem a nıt, akit szeretek, akkor igen, lehetséges.

30. fejezet Rocky kislánykora óta odavolt a Kísérteties Látványosságokért. Odavolt az összes ünnepért úgy általában, fıleg a karácsonyért, de volt valami különleges a Halloweenban, azaz még pontosabban abban, ahogy Sugar Creek ünnepelte a Halloweent. Mindig október utolsó hétvégéjén tartották meg. Egy háromnapos ünnepség, amely hivatalosan péntek este kezdıdött, ételárusok, kézmővesek, parki játékok sokaságával, meg a Kísértetjárta Csarnokkal. Szombat-vasárnap nagyjából ugyanez folytatódik,

néhány különleges esemény hozzáadásával, mint például a jelmezes felvonulás, rémtörténetek felolvasása, sütıtökfaragás, ló vontatta szénás szekéren kocsikázás. Családi mókák és kísérteties szenzációk. Mindenki talál magának valamit. Rocky igazság szerint nagyon örült annak, hogy a Highlife Kiadó pont erre a hétvégére küldte ide filmezni a forgatócsoportot. Igen, a felvételek fókuszában a Cupcakeimádók lesznek, de Rocky abban reménykedett, hogy a Látványosságok részleteibıl is benne lesz egy darabka, és a dokumentumfilm hasznára válik a turizmusnak is, amely Sugar Creek vállalkozásainak legfıbb bevételi forrását jelentette. Még a Monroe család áruháza is részesült a turizmus hozadékaiból. Tudván, hogy egy teljes éjszaka áll elıtte, meg azt is, hogy Jayce is azt tervezi, kimegy a fesztiválra, Rocky Mollynál hagyta Bajkeverıt. Még nem bízott meg benne annyira, hogy egyedül hagyja a házban, ketrecbe zárni sem akarta, még akkor sem, ha Jayce megesküdött rá, az egy „biztos kikötı” – Rocky megörült, amikor újdonsült fınöke felajánlotta neki, szívesen elvállalja a kutyadajkálást. Megnyugodva, hogy elintézıdött, Rocky felpakolta a cupcakeeket, amelyeket aznap délután készített, és elindult a városba. Ellenszenves feleségével az oldalán Sugar Creek polgármestere, Randall Burke pontban három órakor megnyitotta a fesztivált, felhívta az összegyőlt sokaság figyelmét arra, hogy a legtöbb üzlet és butik egészen este kilencig nyitva tart, ingyen finomságokat találnak az ételkészítı és kézmőves standokon, ha elızıleg belátogatnak azokba az üzletekbe, amelyek kirakata és bejárata fel van díszítve. Mindegyik üzletben más és más finomságra és csemegére lehet szert tenni, csak beváltható jegyeket kell kérni az eladóktól. Mialatt a felnıttek beszerezték a gyerekek számára az ajándékokra váltható jegyeket a különbözı kereskedıktıl, közülük sokan átnézték közben az üzletek kínálatát, és ha már ott voltak, vásároltak is. Rocky szerint ez a megoldás az egyik legeszesebb marketingfogás. – Tehát a gyerekeknek csak annyi a dolguk – mondta Tasha a kamera elıtt, széles mosollyal pózolva –, hogy eljöjjenek a Cupcake

Pavilonba, odaadják a jegyüket, és máris megkapják az ingyenes cupcake-et. Ez évben Sam McCloud kreációját osztogatjuk, a Szörny-Tortát. – Tasha bemutatott egy darabot a riporternek – Ambernek – aki rögtön továbbadta egy kislánynak, aki cserébe odaadta a jegyét. – Hol van Rachel? – kérdezte a kislány. – Rachel nincs itt – mondta Tasha újra felvéve a mőmosolyát. – De anyu azt mondta, ı is Cupcakeimádó. – Persze hogy az – mondta a kislánynak Tasha, majd az anyukára pillantott. – De most nincs itt. – Visszaadhatom a sütimet, és visszakérhetem a jegyemet? – kérdezte a kislány. – Miért? – pislogta Tasha. – Mert azt szeretném, ha Rachel adná oda nekem a cupcakeemet. – Elnézést – mondta az anyuka, zavart mosollyal a kamerába. – Laurie a Cukor Oviba jár, és hiányolja Rachelt. Azt hittük… – hebegte, és megszorította a kislány vállát. – Köszönd meg szépen, angyalom. – Visszakaphatom a jegyemet? Tasha vöröslı képpel adta vissza a jegyet, de legalább a sütit nem kérte vissza a kislánytól. Az egyik Highlife-os ember odalépett az anyukához egy szóra, Amber pedig leintette a kamerát, mielıtt odafordult Tashához. – Találkoztunk Rachellel tegnap este? Melyik csapatban volt, a fondantvagy a cupcakekészítıben? – A cupcakekészítıben – mondta Tasha. – Habár nem hiszem, hogy… Várjunk csak. De igen, tudom, hogy láttam ıt. Rocky betette az utolsó Csokis mogyoróvajas & Sütıtökös Cupcake-jeit a „Cupcakeek Adománygyőjtésre” feliratú kirakat mögé, mielıtt közbelépett volna. Mindeddig teljesen szabad kezet adott Tashának, hogy eldöntse, mit vesznek fel a filmesekkel. Bármennyire is utálta bevallani önmagának, ısi ellensége eddig a helyes dolgokat mondta és csinálta.

De ez esetben Rocky aggódni kezdett, hogy Tasha esetleg rossz színben tünteti fel szegény Rachelt. – Korábban elment – mondta Rocky. – Rögtön, miután megérkeztetek. Nem érezte jól magát. – Vagy legalábbis Rachel erre hivatkozott, amikor lehajtott fejjel, behúzott vállakkal elnézést kért Rockytól, Chloétól és Judytól, majd kisietett a hátsó ajtón. Rocky felhívta ıt reggel, hogy érdeklıdjön a hogyléte felıl, és akkorra már jobban volt. Elég jól ahhoz, hogy estére dolgozni menjen a Cukorszirup Kunyhóba. Elég fura. – Ó, hát az nem jó – mondta Amber. – De valamikor azért a hétvége folyamán csak itt lesz a pavilonban dolgozni, ugye? Brett határozottan megkért, hogy legyen minden tagról legalább egy rövid bejátszás. – Itt lesz – mondta Tasha. Rocky szúrósan ránézett. – Valamikor biztos. – Hé, Amber – szólt oda az egyik kameraman. – Az a nı nem akarja aláírni a beleegyezı nyilatkozatot. Nem szeretné, ha a gyereke benne lenne a filmben. Azt mondta, azért, mert neveletlenül viselkedett. – Hát ez megdöbbentı – mondta Amber. – Manapság a legtöbb szülı rá se rántana a gyereke modorára, ha lehetıségük lenne a médiaszereplésre. Tasha arca felderült. – Egy internetes szenzáció leszünk – mondta Rockynak. – Ebben reménykedik a Highlife is – jegyezte meg Amber. – Bocsássatok meg. Szeretnék egy felvételt, ahogy sor alakul a pavilonnál, és… vegyétek fel azt a rénszarvast is! – Millie Moose – mondta Rocky mosolyogva. – A Moose-alotta Kávézó hivatalos emblematikus figurája. Tiszteletbeli Cupcakeimádó. – És ki van benne? – kérdezte Amber. –Daisy. – A nagymamád. Hát, ez aztán megfizethetetlen. Amber otthagyta az apró pavilont, és Rocky végre kicsit fellélegezhetett. – Egész éjjel itt lesznek?

– A filmesek? Hellyel-közzel – mondta Tasha. – Rachelre visszatérve… – Nem fog jönni. – Az összes tag, mindenki felváltva, itt van a pavilonban. Ez hagyomány – méltatlankodott Tasha. – Megvan rá a maga oka. –Ami? – Csak rá tartozik. – Béna válasz volt, de Rocky maga sem tudta, Rachel miért volt annyira ellene annak, hogy szerepeljen a videóban, vagy ha már itt tartunk, akár egy közös csoportképen is. Oké. Mert amolyan visszahúzódó egérke volt, de mindamellett gyakorlott tortasütı és csupaszív-lélek csajszi. Elkötelezett tagja a klubnak és az ügyüknek. Legalábbis Rocky így gondolta. Rockyt cseppet sem érdekelte a személyes hírnév, viszont rém büszke volt arra, hogy Cupcakeimádó. Jó csapatjátékos volt, és az egész csapat fel volt buzdulva a könyvprojekt és a vele járó felhajtás miatt. Mindenkinek rosszulesett, hogy Rachel nem tudta vagy nem akarta legyızni a bizonytalanságát (már ha ez volt a problémája) sem a barátai, sem pedig az ügy érdekében. – Muszáj elbeszélgetned vele, és észhez téríteni kissé – mondta Tasha. – Mi? De miért én? – Mert te vagy az elnök – suttogta elfojtott hangon Tasha. Rocky csak bámult. Hogy volt képes ez a nı ilyen dühösnek hangzani, miközben ennyire nyugodtnak néz ki? Mőmosolya már-már ijesztınek tőnt. – Mondtam már neked mellesleg, mennyire nehezményezem, hogy elloptad tılem ezt a titulust? Az anyám azt remélte… meg Randall is azt akarta… De hát miért is érdekelne téged? Soha nem leszel egyedül. – Várj csak. – Menj a pokolba!

Rocky csak állt, miközben Tasha nem kiviharzott, hanem csak kisétált. Mint a megtestesült méltóság, Tasha kedvesen mosolygott és csevegett a cupcake-ért sorban álló emberekkel, majd hirtelen eltőnt az egyre növekvı tömegben. Habár belül forrongott, kifelé ebbıl semmi nem látszott. Semmi civakodás, semmi hátba szúrás. Semmi botrány. Még csak átkozott dráma sincs. Megjátssza magát a kamera elıtt. Megjátssza magát, hogy egyperces hírnevet szerezzen magának. Soha nem leszel egyedül. Vajon mit értett Tasha ez alatt? A házasságával lenne baj? Amikor együtt kiálltak a pódiumra Randallel, boldog házaspárnak tőntek. Vajon csak látszat volt a nagy összetartás? Esetleg Billy az oka a viszálykodásuknak? Lehet, hogy Tasha elszúrta a dolgot, és ez az agyára ment? Egy viszony nem mással, mint a saját mostohafiával, átkozott nagy botrányt kavarna. Randall biztos nem vállalna be ilyet. De Sugar Creek sem. Milyen lehet az, ha az ember mindent elveszít? – töprengett Rocky. A férjét, a tekintélyét, az otthonát? Rockyval ellentétben, Tasha körül nem volt nagycsalád. Igaz barátai sem voltak. – Ébredj, Rocky – mondta Casey, és belépett a pavilonba, majd felkötött egy kötényt. – Itt a sok cupcake, amit ki kell osztanunk. Min gondolkoztál ilyen elmerülten? – kérdezte, miközben kettesben dolgoztak. – Furán nézel ki. – Azt hiszem, sajnálom Tashát. – Határozottan fura – horkant fel Casey. *** A teljes boldog óra rettentı kaotikusra sikeredett, és a vacsorafoglalási listák is tele voltak. A Cukorszirup Kunyhó szárnyalt. Luke-nak a világ tetején kellett volna éreznie magát. Helyette azonban tisztára zaklatott volt. Rachel Lacey miatt. Ismét elhagyta a szokásos ormótlan zsákruhát, és testhezálló

nadrágot és inget húzott. Haját magas lófarokba fésülte, ami kiemelte az arcát. Valahányszor elmosolyodott – amit aznap este gyakran megtett –, Luke-nak összeszorult a mellkasa. Ez idıvel odáig fokozódott, hogy ha csak rágondolt, már erekciója támadt. Átkozottul reménykedett benne, hogy a vonzalom csak szexuális jellegő, de a lány teljesen elvette az eszét, és maga sem tudta, miért. Luke italokat kevert, vendégekkel csevegett, mint ahogy máskor is. Gena mellette dolgozott a pultban, és teljes volt a felszolgáló csapat is az étterem részben. Száz dolog és vagy egy tucat ember igyekezett felkelteni az érdeklıdését, de ı csak Rachelt látta. Korábban annyira biztos volt abban, hogy a lány nem fog beválni felszolgálónak, de tévednie kellett, mert bámulatosan jól csinálta a dolgát. Gyors és hatékony, ráadásul barátságos. Rá sem kellett kérdeznie, hogy tudja, a lány tökéletes szolgáltatást nyújtott, a nagyobb borravaló reményében. Szükségem van a pénzre. Luke nyugtalan energiákat sejtett a felszín alatt. Érezte, hogy a lány kényelmetlenül érzi magát, ha valakinek a tekintete kicsit tovább elidızik rajta, vagy ha egy pasi nyíltan flörtölni kezd vele. Akkor is pont Rachelt nézte, amikor az egyik férfi belemarkolt a fenekébe. Rachel megrándult, és hátralépett. A patkány akkor a csuklóját kapta el. Luke azon nyomban kint volt a bárból, és ott termett a lány mellett. – Engedd el – dörrent rá a férfira. Nem ismerte a pasit, bár Luke sok mindenkit nem ismert aznap a Kunyhóban. A városka zsúfolásig megtelt turistákkal. – Nyugi, haver. – Luke Monroe vagyok. Én vagyok a tulajdonos. Ezek itt az én szabályaim. Senki nem taperolhatja az alkalmazottaimat. Nincs taperolás, és pont. A srác színlelt bocsánatkérésként felemelte a kezeit. – Csak azt akartam, hogy figyeljen rám. – Figyel. Meg én is. A srác barátai zavartan fészkelıdtek a székeikben. – Üzenet

megértve – mondta az egyikük. Rachel feszülten állt Luke mellett, szinte a jegyzettömbbe és a ceruzájába kapaszkodva. – Elnézést, mit kértél? Vodka és? Az egyetemista kinézető srác, aki kézi erıvel igyekezett felhívni magára a figyelmet korábban, végigmérte Luke-ot. – Most már elmehetsz, Monroe. Ne feszülj be annyira, az ég szerelmére. Ha nem akarná magára vonni a figyelmet, akkor nem így öltözött volna. Luke csak azért nem vágta pofán a srácot, mert Rachel elızıleg rátette a karjára a kezét, mielıtt visszavágott volna. – Luke, kérlek. Ne tedd. – Lépjünk le innen – vakkantotta a srác, és a barátaival együtt felálltak az asztaltól. – Beképzelt seggfej. Luke hagyta leperegni magáról a sértést. Hagyta elmenni a srácokat anélkül, hogy megpróbálta volna elsimítani a dolgokat. Viszont elnézést kért a közelben ülı vendégektıl, akik végignézték a közjátékot, majd intett Nellnek, aki hostessként dolgozott aznap este, hogy felszabadult egy négyfıs asztal. Ezután csak Rachelre összpontosított. – Rendben vagy? Rachel lesütött szemmel, kipirult arccal, idegesen biccentett. Basszus. – Gyere csak velem – mondta Luke, és Rachel hátára tette a kezét, és átvágott vele a zsúfolt éttermen. Útközben elkapta Gena tekintetét, aki intett, hogy érti. Majd mindjárt jön. Beterelte Rachelt az irodájába, és az ajtót becsukva legalább egy pillanatra kizárta a káoszt. Amikor megfordult, a lány háttal állt neki, kezeivel az asztal szélét markolta, mintha csak meg akarná támasztani magát remegı lábain, míg újra levegıhöz nem jut. – Sajnálom – mondta a lány halkan. – Mit? Nem kell elnézést kérned semmiért, drágám. Én voltam, aki javasolta, hogy a szőkebb ruha nagyobb borravalót vonz. Általában nem szoktak ilyen taperolós ürgék járni ide. Nem gondoltam volna, hogy… – Azt hiszem, nem tudnék visszamenni oda.

Luke, gyomrában csomóval, közelebb lépett. – Dehogynem tudsz. Ne hagyd, hogy egy ilyen incidens eltántorítson. – De nem szeretem, amikor az emberek bámulnak. Nem szeretek kitőnni. Ha most kimennék oda… – Akkor ne menj. Pihenj egy kicsit. Maradj itt az irodában egy húsz percre legalább. Nyugodj le. – Luke a lány vállaira tette a kezét, és finoman megszorította. Csak bátorítani akarta, de a lány izmai megrándultak. Elengedte, és amikor a lány megfordult, könnyek csillogtak a szemében. Luke szíve megremegett. – Amikor kiálltál mellettem, úgy… – mondta elcsukló hangon Rachel, és egy könnycsepp gördült le a szemébıl. Még soha egy férfi sem állt ki vajon érte? Luke aggodalmasan a tenyerei közé fogta Rachel arcát, és hüvelykujjával letörölte a könnycseppeket. Belenézett a kifejezı barna szemekbe. Szeretet. Rajongás. Érte. Miért nem vette ezt eddig észre? Mellkasa összeszorult, szája kiszáradt. Nehéz volt nyelnie. – Rachel… A lány közelebb hajolt hozzá. Több biztatás nem kellett Luke-nak. Átadta magát a kíváncsiságának és égı vágyainak. Visszafojtott szenvedéllyel csókolta Rachel Lacey-t. Egy gyengéd csók, ami arra volt jó, hogy megnyugtassa, de amikor Rachel a nyaka köré fonta a karjait, Luke egyre forróbban és mélyebben csókolta. A szíve mintha kivirult volna, és a fülében érezte a kalapálását. – Ó, a pokolba! Luke befeszült, és megfordult. – Sam. – Kopogtam – mondta az unokafivére. – Nem válaszoltál. – Sam megbántott tekintete Rachelre rebbent. – Most már azt is tudom, miért. Sajnálom – mondta, és megfordult, hogy kimenjen. – Az ég szerelmére, Sam, állj már meg! – kiáltott utána Luke, majd Rachelhez fordult, aki magába roskadva ült az asztal mögötti székben. – Várj meg itt. Mindjárt visszajövök. – Luke kirohant az irodájából, és egybıl a vendégek tömegében találta magát. Teli voltak az asztalok, már csak állóhely volt. A biliárdgolyók csattogtak, a zene harsogott.

Beszélgetések és nevetések zaja mosódott egybe Luke kavargó érzékeivel, ahogy a tömeget vizslatta, és kereste benne Samet. Nell elkapta Luke tekintetét, és hüvelykujjával a bejárati ajtó felé bökött. Sam elment. A francba! Luke beletúrt a hajába, és igyekezett összeszedni a gondolatait. Oké. Egyszerre csak egy krízis. Vissza akart menni az irodájához, de Gena füttyentett neki, hogy menjen oda hozzá a bárhoz. Beférkızött két vendég közé, és megpróbálta átkiabálni a hangzavart. – Mi az? – Rachel elrohant a hátsó ajtón át. A szentségit. – Köszi – mondta, és megfordult, amikor egybıl összeütközött az egyik pincérnıjével. – Annának szüksége lenne rád a konyhában – mondta a pincérlány. – Vészhelyzet. Luke a hátsó ajtó felé nézett, majd újra az üzletre koncentrált. Telt ház, és egy vészhelyzet a konyhán. Hagy egy kis idıt Samnek, hogy lehiggadjon, Rachelnek pedig a megnyugvásra. Ja, ez lesz. Mert így kell lennie. Egyszerre csak egy krízis. *** Jayce pánikszerő izgalmat érzett, amikor Rocky keze kicsúszott az övébıl. Utánanyúlt, de csak a levegıt fogta. A sötétben, elveszve a rémséges bohóckodás közepette, azon töprengett, mikor egyezett bele, hogy átmegy Rockyval a Kísértetjárta Csarnokon. – Spuri. Nem válaszolt. Egy csapat ijedezıs, vihogó tinilány ment el mellettük, átfurakodva az egyik szőkebb átjárón, elválasztva Rockyt és Jayce-t egymástól. Itt kell lennie valahol. Közvetlenül elıtte. Vagy mögötte. Jayce befordult egy sarkon, és észrevett egy kötélen lelógó testet. Még a hátán is felállt a szır hirtelen. Csak egy bábu volt. Egy hamis test. Tudta. Az egész Kísértetjárta Csarnok telis-tele volt rakva tucatnyi kellékkel és illúzióval. Idınként jelmezes színészek – a helyi amatır színház társulata – ugrottak elı a titkos átjárókból, vagy nyúltak ki egy függöny mögül vagy egy sötét sarokból, és elkapták a

gyanútlan bámészkodókat. Emiatt lehetett hallani néha sikoltást vagy visítozást. A meglepetés okozta a legjobb ijedelmet. Fura volt belegondolni, hogy valaha ı is kedvelte ezt a helyet, és már elıre várta mindig, hogy halálra rémisszék, ha nem figyelt. Hol a pokolban van már ez a nı? Elıkapta a mobilját, és beírt egy gyors SMS-t. – Hol vagy? Valaki belécsapódott és felsikoltott. Jayce egy fiút és egy lányt látott, úgy tizenkét év körüliek lehettek. A lány ideges vihogásban tört ki. A fiú csak a szemeit forgatta. – Hé, Mister, csak nem halálra rémült? – horkantotta, és körbejárta Jayce-t. A lány megint visongani kezdett, mikor meglátta a felakasztott testet. – Micsoda egy síró-picsogó vagy, Ellie. – Fogd be, Pete. Jayce elképzelte önmaga és Rocky fiatalabb verzióját, és rátört a melankólia hulláma. A kölykök eltőntek a következı kanyarban. Jayce utánuk ment, és megnézte a mobilját. Rocky üzent. KINT. TE HOL VAGY? MEGYEK KI. Jayce átfurakodott a labirintuson, szitkokat és morgásokat begyőjtve, ahogy átvágta magát a zsúfolt átjárókon. Kiérve a labirintusból és a tornaterembıl, jólesett a friss éjszakai levegı. Átnézett a kivilágított udvaron… Meglátta Rockyt, amint egy padon ül egy hatalmas juharfa alatt. Jayce dobogó szívvel csatlakozott hozzá. Rocky összeráncolta a homlokát, és ujjaival hátrafésülte a Jayce arcába hullott tincseket. – Jól vagy? Egész átizzadtál. – Elég szőkös volt bent. Meg meleg. – Annyira azért nem volt forró. Jayce letörölte a homlokáról az izzadságcseppeket. – Mi történt veled? Hova tőntél el? – Amikor azok a kölykök szétválasztottak minket egymástól, behúztak egy függöny mögé, és egy másik átjáróban találtam magam hirtelen. Annyira sötét volt, teljesen megkavarodtam. Aztán az egyik színész elkapott…

– Biztos, hogy egy színész volt? – Persze hogy egy színész volt – mondta ámultan Rocky. – Te viszont megijedtél. Komolyan megijedtél. Azt hitted, valaki elkapott – mondta Rocky, és végigsimított a tenyerével Jayce arcán. – Vagy még rosszabb. Jesszusom, Jayce! De hisz ez a Kísértetjárta Csarnok. Te is tudod, mirıl szól az egész. Vagy százszor voltál már itt. – Tudom – mondta Jayce, és végigsimította Rocky kezét, majd belecsókolt a tenyerébe. – Gyere hozzám feleségül, Spuri. Rocky elképedt, Jayce zakatoló szíve meg majdnem megállt. – Jesszusom – mondta Jayce, és hátradılt a padon. – Valahogy mindig elszúrom ezt. Még győrő sincs nálam. – Azt gondolom, ez egy rémes térdremegıs próbálkozás csak az ijesztgetésekre – mondta Rocky, és kerülte Jayce tekintetét. – Tudod mit, felejtsük el most – mondta, és hátradılt ı is a padon. – Beszélj hozzám, Bello. Jayce a parki játékok színes fényeibe bámult, belélegezte a helyi ételek megnyugtató illatát, és kicsit relaxált, amikor Rocky közelebb hajolva összefőzte az ujjait az övével. Úgy tudta, ı sem nagy rajongója a nyilvános enyelgésnek, ahogy a világ a kinyilvánított vonzalmat nevezte manapság. – Volt egy jó barátom Brooklynban, Mrs. Watson. Sofia Watson. Övé volt a szomszédos apartman az enyém mellett, és történetesen a szomszédom volt kilenc éven keresztül. A szárnyai alá vett engem attól a naptól fogva, hogy beköltöztem és úgy kezelt, mint saját fogadott fiát – folytatta Jayce. – Látta a barátnıimet jönni és menni. Figyelte, amint egyre cinikusabbá, már-már érzéketlenné válok a detektívmunkám során. Egy nap elmesélt nekem egy történetet, az elhunyt férjérıl – egy hosszú romantikus történetet egy rövid udvarlásról és házasságról. – Miért rövid? – kérdezte Rocky. – Azért mert megölték Vietnamban. Pont a házasságuk elıtt kellett a háborúba mennie. – Tudta, hogy esetleg nem jön vissza a háborúból, és mégis hozzáment? – kérdezte Rocky.

– A legtöbbet szerette volna kihozni az együtt töltendı idejükbıl, függetlenül, hogy rövidre vagy hosszúra van szabva. Ahelyett hogy saját magát sajnálta volna, azokat az embereket sajnálta, akik mindig a biztosra mentek inkább. Mindig azt mondta, nincs annál szomorúbb, mint egy elszalasztott lehetıség. – Nekem egy nagyon laza nınek hangzik. – Az volt. – Volt? – Két hónappal ezelıtt meghalt. Szívrohamban. Rocky együtt érzıen megszorította Jayce kezét. – Nála voltam, amikor megtörtént. Vacsorát készített nekem… Jesszusom, mindig aggódott, hogy nem táplálkozom rendesen, attól függetlenül, hogy ettem – mondta Jayce, és hüvelykujja begyével Rocky kézcsontjait simogatta. – A férjét hozta fel példaként, hogy egymás lelki társai voltak, és a férje volt számára az egyetlen. Azt gondoltam, ez csak egy szentimentális rizsa. Legalábbis ezt akartam hinni. Miközben állandóan te jártál a fejemben, az eszemben. Mrs. Watson tudott rólad. A legutolsó szavai a soha meg nem szőnı szerelemrıl, elvesztegetett lehetıségekrıl és a lehetıségek rengetegérıl szóltak. Gondozd a lelked – mondta. Jayce felnézett, és ránézett Rocky gyönyörő arcára. – Azért költöztem vissza Sugar Creekbe, hogy végre azt az életet éljem, amit mindig szerettem volna. Ebben benne van a démonjaim legyızése, aztán hogy az egyetlen számomra létezı családdal vegyem körbe magam, és az életem veled éljem le. Ha bármi történne… Nem akarlak elveszíteni, Rocky. Semmi és senki miatt. Érezte Rocky döbbenetét, a balsejtelmeit. Felkészült az elutasításra. Túl gyors ez nekem. Megfojtasz. – Oh, Jayce – sóhajtott Rocky, és megcsókolta Jayce száját, majd belemosolygott a szemébe. – Vegyük fel Bajkeverıt, és menjünk haza.

31. fejezet Luke sorozatban már második napja ébredt rossz hangulatban. Rögtön felhívta Rachelt. Rachel nem vette fel a telefont. Felhívta Sam mobilját. Nincs válasz. Megpróbálta felhívni a vezetékes számát. Luke unokahúga, Mina vette fel. – Hallo? – Szia, édes. Itt Luke bácsikád. Apa hol van? – Fent. Segít Bennek kiválasztani a jelmezt a parádéra. – Ó, felszaladnál szólni neki, hogy szeretnék beszélni vele? – Persze – mondta Mina, és letette. A francba. Luke várt egy percet, majd újra telefonált. – Halló? – Mina, édesem, itt Luke bácsi. Mondtad a papának, hogy kerestem? – Igen. Azt mondja, hogy elfoglalt – mondta Mina, és letette megint. Szuper. Luke feladta a telefonálást. Egész biztos volt benne, hogy a jelmezes felvonulás reggel tízkor kezdıdött. Ha már egyszer bejön a városba, Sam minden bizonnyal a nap nagy részét bent tölti majd a városban a gyerekekkel. A szombat családi napnak számított a Kísérteties Látványosságokon. Sam is ott lesz egyedülálló apaként. Vajon azért ugrott be elızı este a Kunyhóba, hogy elhívja Rachelt, menjen velük ı is? Luke zsigerei összerándultak a bőntudattól, amikor eszébe jutott, milyen megbántott tekintettel nézett rá Sam, amikor rájuk nyitott. Az ég szerelmére, Luke a napokban sörözött együtt Sammel, és végighallgatta, ahogy Sam kiöntötte a lelkét neki Rachelrıl, és még bátorította is az unokafivérét, folytassa tovább Rachel becserkészését. Ezek után Luke megcsókolta a nıt. Mi ez, ha nem árulás? Luke saját magát szitkozva a balhé miatt, bebújt egy farmerbe, és

felvett egy hosszú ujjú pamutpólót. Belebújt egy tornacsukába, fogta a dzsekijét és kiszáguldott az ajtón. Nincs idı borotválkozásra vagy zuhanyozásra. El akarta kapni Samet, még mielıtt elindulnak otthonról. Muszáj tıle elnézést kérnie, és jóvá tenni a dolgot, amennyire lehet. Nem emlékezett rá, hogy valaha ennyire eltolt volna valamit egy családtaggal. Felhívhatta volna Devet, mit tanácsol, de átkozottul szégyellte magát. Negyedórán belül már le is parkolt Sam háza elıtt, de még mindig nem volt benne biztos, mit is mondjon neki. Vajon bevallja-e, hogy neki is voltak érzései Rachel iránt? Vagy az csak rosszabbá tenné az egészet? Lüktetı fejjel átsétált a gondosan nyírt gyepen, és azon töprengett, hogy érezheti magát ennyire zavarodottan és depressziósan egy ilyen szép tiszta, napos reggelen. Ahogy a házhoz közeledett, a kicsik már kint ugrabugráltak. Mina, az ötéves szépség hercegnıruhában. Ben, a komoly nyolcéves iskolás autóversenyzınek öltözött – sisakkal, kesztyővel, ahogy kell. Luke lehajolt hozzájuk. – Csodásan néztek ki, skacok. – Köszi, Luke bácsi – mondta Ben. – Megyünk a parádéra – mondta Mina. – Ó, az klassz – válaszolta Luke. El sem akarta hinni, Mina mennyire elkezdett hasonlítani Paulára. Helyette inkább azt mondta: – Hihetetlen, mennyit nıttetek, srácok. – Ez történik, ha nem látod ıket túl gyakran – mondta Sam. – Gyerekek, menjetek ki a kocsihoz, kérlek, és ott várjatok meg. És öveket becsatolni, jó? – kiáltott még utánuk, amikor a kicsik eltőntek a bokrok mögött. Szarul érezve magát, Luke végighúzta tenyerét borostás állán. – Beszélnem kell veled, Sam. – Akkor gyorsan mondd. – Sajnálom. Sam rábámult azzal a bizonyos gyilkos tekintettel, amit a katonaságtól hozott. Gyötrelmes volt a beállt csend.

Luke megmozdult, magyarázatot keresgélve, ami valahogy nem akart jönni. – Ennyire futja? Sajnálom? – Őszintén sajnálom. Ó, a pokolba. Üss meg, vagy valami, Sam. Ereszd ki magadból. Megérdemlem. – Igen, meg. – Csakhogy Sam továbbra is szúrósan nézett rá. Majd félrevonta a tekintetét, és a fejét ingatta, ami még rosszabb volt, mert azt jelentette, nemcsak dühös volt Luke-ra, hanem szégyellte is magát miatta. Amikor Sam megfordult, és Luke már azt hitte, el akar sétálni, a pasi megpördült és behúzott neki egy hatalmas jobbegyenest. Luke-ot teljesen kiütötte. A látása elhomályosult, csöngött a füle. Megmozgatta az állkapcsát, mert azt hitte, eltörött. Nem törött el. Viszont, amikor Sam továbbment, Luke szíve mintha meghasadt volna. *** Chloe a konyhában volt és spanyol omlettet készített éppen, amikor Devlin besétált és belecsókolt a nyakába. – Jó reggelt, jóképő – mondta Chloe, és elmosolyodott. – Jó reggelt, gyönyörő. – Dev kitöltött magának egy csésze kávét, és felkapta az asztalról a szombati újságot. – Meg kell mondjam, örülök, hogy a nagyi és Connie felajánlották, hogy nyitnak ma reggel a Moose-a-lottában. Ritkák ezek a lezser reggelek, együtt veled. – Próbáljuk felosztani a dolgokat, hogy mindketten tudjunk egy kis idıt tölteni a Borzongató Cupcake pavilonban. Mivel Daisy ragaszkodik hozzá, hogy a Látványosságokon is viselje azt a jávorszarvasjelmezt, jobban örülnék, ha inkább este lenne a pavilonban, mert akkor már úgyis hővösebb van. – Mindig annyira odafigyelsz a nagyira. Többek között emiatt is imádlak. – Vince is odafigyel rá. – Tudom – válaszolt Devlin, és lejjebb eresztve az újságot, vágott egy kis fintort. – Nem kell állandóan az orrom alá dörgölnöd.

Chloe telerakott omlettel két tányért, és csatlakozott Devhez az asztalnál. – Hallottál már Jayce-rıl ma reggel? – Hívott pár perccel ezelıtt – mondta Dev, és arckifejezése kissé elkomorult, miközben félrerakta az újságot. – Semmi új. Azóta nem volt újabb fenyegetés. Semmi gyanús incidens. – Az jó. De miért nem örülsz neki? – Azért, mert akár valós probléma, akár nem, Jayce a fülembe ültette ezt a bogarat. Chloe csak turkálta az ételt. – Bevallom, én is gondolkoztam ezen a témán az éjjel. – Nem kellett volna idegesítenem téged ezzel. – Örülök, hogy elmondtad. Így majd én is nyitva tartom a szemem, nem látok-e valami furcsát, ha együtt dolgozunk a pavilonban. – Ha bármilyen furcsát vagy gyanúsat látsz vagy hallasz, azonnal hívj engem vagy Jayce-t. Ne keveredj bele. – Ne aggódj. – Sok szerencsét. Chloe elmosolyodott. – Min is gondolkoztam? – Devlin Monroe volt a legvédelmezıbb, és leggondoskodóbb férfi, akit valaha ismert. Te jó ég, mennyire szerette ezt az embert! Még akkor is, ha idınként az ırületbe kergette. – Miután kiraklak téged a cupcake-standnál, átmegyek Lukehoz, hogy Adamrıl beszéljek vele. – El nem tudom képzelni, hogy Adam írt volna egy olyan bosszúálló üzenetet. – Én sem. De ahogy Jayce is megmondta, soha nem lehet tudni. Bízom benne, hogy Luke lenyugtatja majd a kedélyeket. – Devlin a kávéját kortyolta, majd intett Chloénak, hogy maradjon csak ülve, mikor valaki kopogott az ajtón. Chloe tejet kortyolt, remélve, hogy megnyugtatja háborgó gyomrát. Azt remélte, hogy Jayce tévedett és Devnek lesz igaza, és az egész cetliügy nem más, mint egy komisz csínytevés. – Valaki jött hozzád – mondta neki Dev.

Chloe megfordult, és Monica sétált be egy hatalmas virágcsokorral a kezében. – Ó, Istenem, ezek gyönyörőek. – A tiéd – mondta Monica, igazi nagy mosollyal. – Meg Devé. Hivatalos gratuláció Leótól és tılem. Annyira örülünk nektek mindketten. – Komolyan? – kérdezte Chloe torkában gombóccal. – A nappaliban leszek – mondta Devlin. – Nem, ne menj ki – mondta Monica. Vázába tette a virágcsokrot, és letette a mosogató mellé, majd hátradılt a pulthoz. – Mindketten tudjátok, mi járt a fejemben, és talán mondanom sem kell, mennyire kiborultam, miután elmondtad az újságot, Chloe. Ami – mondta, és figyelmeztetıen emelte az ujját Chloéra – azt eredményezte, hogy Leóval leültünk, és volt egy jó hosszú beszélgetésünk. Hosszú és heves beszélgetés volt. De jó volt. Még a jónál is jobb. Valamilyen oknál fogva eddig valahogy nem akartuk meghallani, hogy mit is mond a másik – magyarázta Monica, és hátrahúzva a vállait, elmosolyodott. – Elhatároztuk, elutazunk. Elmegyünk valahová két-három hétre. Csak mi ketten. Azért, hogy – nem is tudom – újra felfedezzük magunkat, mint szerelmespár. – Ez nagyszerően hangzik – jegyezte meg Devlin. – És hova mentek? – kérdezte mosolyogva Chloe. – Európába – mondta boldogan mosolyogva Monica. – Párizsban kezdjük. Leó szerint minden nınek látnia kell Párizst, legalább egyszer életében – mondta nevetve. – Szerintem ezt valahol olvashatta. – El sem tudom képzelni Leót Párizsban – mondta Dev vigyorogva. – Én sem – bólogatott Monica. – De pont ez benne a romantikus. Hogy el sem tudom hinni, hogy ilyen messzire kimerészkedik a komfortzónájából a kedvemért. – Én igen – mondta könnyes szemmel és túlcsordult szívvel Chloe, és odament, hogy megölelje a legjobb barátnıjét. – Annyira örülök, hogy rendezıdnek a dolgok. – Már amúgy is szerencsés vagyok az életben – mondta Monica –,

csak hajlamos voltam elfelejtkezni róla – mondta, és egy nagy puszit adott Chloe homlokára. – Leó kint vár rám, úgyhogy rohanok is. Ott lesztek késıbb a látványosságokon? – Mindenképp. Monica kiszáguldott Devlin mögött, aki hihetetlen elégedettséggel támaszkodott az ajtófélfának. – Ha azt mered mondani, hogy Én megmondtam – szólt Chloe, miközben megcsodálta a gyönyörő csokrot –, akár búcsút is mondhatsz a hihetetlen desszertnek, amit ma estére terveztem. – Csak örülök, hogy a nap ilyen vidáman indul – mondta Dev, és játékosan Chloe fenekére csapott, amikor visszament a reggelijéhez. Chloe elmosolyodott, miközben az asztal közepére rakta a vázát. – Optimistának érzem ezt az egész napot. Tasha kifejezésével élve – Semmi civakodás, vagy hátbatámadás. Semmi dráma. *** Rocky lefeküdt aludni, és reggel úgy kelt fel, hogy Jayce szavai visszhangzottak a fülében. Gyere hozzám feleségül, Spuri. Akkor nem vette komolyan, mert Jayce éppen egy adrenalinlöket hatása alatt volt, de ezek a szavak a legbelsıbb fantáziáját fogalmazták meg. Nem volt sokkal romantikusabb, mint amikor elıször kérte meg a kezét, de amit utána mondott – azért költözött haza, hogy visszaszerezze az életét, és azért, hogy vele legyen… Ez aztán tényleg kiforgatta a sarkaiból Rocky világát. Már a hazavezetı úton alig bírt magával, és konkrétan ráugrott, amint bementek az ajtón. A szex köztük heves és jelentıségteljes volt, és Rocky egész éjjel Jayce-be kapaszkodott, némán biztosítva róla, hogy vele van – biztonságban és épségben, teljes szívével és lelkével. Ő nem fog elmenni háborúba. Senki nem fogja ıt lekapcsolni. Jayce a szívét követve visszatért Sugar Creekbe. Meg Rockyhoz. Végig igaza volt az érzéseivel kapcsolatban. Őket egymásnak teremtette a sors. Ezen a reggelen narancslével indítottak, majd elmentek futni, Bajkeverıvel együtt. Szexi közös zuhanyzás után Jayce átnézte az e-mailjeit, elintézett egy-két üzleti dolgot, mialatt Rocky bekevert egy

adag francia pirítóst. Majdnem ugyanolyan kényelmesen érezte magát Jayce konyhájában, mint a sajátjában. De hát, minden szekrényt és fiókot ı rendezett be. Jayce háza szépen alakult – az elmúlt napokban Rocky azzal volt elfoglalva, hogy megtöltse a szobákat vidámsággal, akár dekoráció útján, vagy valami szexi vagy mókás dologgal. A terve az volt, hogy annyi szép emléket kreál, hogy nem marad hely a rosszaknak. Soha nem érezte magát igazán jótét léleknek, sem olyan valakinek, aki mindenféle cukiságot megcsinál, csak hogy mosolyt csaljon egy férfi arcára. Viszont jobban megismerve Jayce-t, most már tudva, mi motiválja és élteti, valahogy a saját nézeteit is megváltoztatta az életre vonatkozóan. Például eddig a saját látszólagos balszerencséjében dagonyázott, olyannyira, hogy majdhogynem elveszítette a céljait. Bármelyik pénzügyi vagy üzleti fogadalma ellenére neki mindig ott volt a családja szeretete és támogatása. Mi lehetne ennél becsesebb? – Nem emlékszem, mikor voltam ilyen boldog – mondta Rocky, ahogy a Vörös Lóhere felé mentek. – Akkor miért nézel ki ennyire boldogtalannak? – Mert inkább nézném veled és Bajkeverıvel a jelmezes felvonulást, mint hogy ezt a hülye interjút kelljen végigcsinálnom. Amber azzal szorította sarokba elızı este, hogy azt javasolta, Rocky részét a Vörös Lóherében vegyék fel. – Azt nem bántam, amikor a filmesek felvették, ahogy cupcake-et készítünk a Moose-a-lottában, vagy amikor a Borzongató Cupcake standon dolgoztunk. Oda se hederítettem rájuk, csak tettem a dolgomat. – Ma reggel is a dolgodat teszed majd – mondta Jayce , miközben résnyire leeresztette a hátsó ablakokat, hogy Bajkeverı több levegıhöz jusson. – Amúgy is mindig azt teszed. Beszélsz a Cupcakeimádók történetérıl vagy a megrendezésre kerülı jótékonysági eseményekrıl valakinek. – Igen, de nem a kamera elıtt. Meg nem egy profi riporterrel, aki mellesleg úgy néz ki, mint egy felcicomázott Katie Couric – kattogott Rocky, és lehajtotta a napellenzı piperetükrét, hogy megnézze a

frizuráját. – Kezdem unni már ezeket a fonatokat. Lehet, jobb lenne, ha megint megcsinálnád nekem olyan szélfútta, félig feltőzött frizurának. Jayce szigorúan ránézett. – Csak add önmagad, és gondolj az ingyen reklámra a Vörös Lóherének. – Ó, tényleg – vigyorgott Rocky. – Több legyet üthetek egy csapásra. A Cupcakeimádókról fogok beszélni, meg a jótékonykodási céljainkról, a Viktória korabeli panzió kényelmében és bájában. Talán annyira felkelti a nézık kíváncsiságát, hogy el akarnak majd jönni megnézni. – Csak ne felejtsd el megemlíteni a panzió nevét. – Chloe is ugyanezt mondta. Szerinte ez majd inspirálja az embereket, hogy a Google-ban rákeressenek a Vörös Lóherére. Mondtam már, hogy segít nekem a weboldalam elkészítésében is? Nagyon otthon van az ilyen marketingdolgokban. – Ó, persze, hisz elvégzett valami PR-tanfolyamot is még New Yorkban. – Sokféle kreatív bölcsészeti ággal megpróbálkozott, de hát ezt te is tudod, hisz te készítettél róla háttéranyagot. Ha pedig már errıl beszélünk… – fordult oldalra az ülésben Rocky, és belekezdett a kényelmetlen témába. – Soha nem mondtad, de gondolom, belenéztél Adam háttéranyagába is. – Nem találtam semmi riasztó dolgot, és igen, nem mondtam, mert amúgy is problémád van azzal, hogy más emberek életében „kutakodok”. – Az még azelıtt volt, hogy megértettem volna, mennyire fontos ez a kutakodás a szakmádban, a munkádhoz. Plusz, úgy gondolom, próbáltam belekapaszkodni bármi olyasmibe, amivel érzelmi távolságot tudtam fenntartani. – Szégyenérzet öntötte el Rocky lelkét. – El sem akarom hinni, mennyire kicsinyes voltam. Ha nem zártalak volna ki az életembıl, akkor reggel, meg az azt követı években… Már csak ha az elvesztegetett idıre gondolok… Jayce átnyúlva a másik ülésbıl, megszorította Rocky kezét. – Én

inkább az elıttünk álló évekre gondolok. Micsoda tökéletes, jelentıségteljes mondat, mégis mintha jéghideg áramlat kúszott volna végig Rocky gerincén. Bajkeverı mintha csak megérzett volna ebbıl valamit, a hátsó ülésrıl elıredugta a fejét, és megnyalta Rocky fülét. – Valami rosszat mondtam? – meredt rá aggódva Jayce. – Csak az van… – mondta Rocky, miközben a kutya fejét simogatta, és a megfelelı szavakat kereste. – Emlékszel arra, amikor azt mondtam, soha életemben nem voltam még ennyire boldog? – És ezért nézel ki annyira meggyötörtnek? – Boldog vagyok. Éppen most. Annyira nagyon boldog, hogy valahogy az már bántó. – Mintha nem érdemelnéd meg? – Mintha túl szép lenne, hogy igaz legyen. Ha a jövıre gondolok… Minden alkalommal, amikor valamit nagyon szeretnék, Jayce, valahogy mindig eltolom a dolgot… – Akarsz engem? – Tudod, hogy igen. – Akkor nem fogod eltolni. – Honnan tudod? – Mert én nem fogom engedni neked. Rocky szíve erısen kalapált, és összeszorult mellkasában. Ó, igen, rosszul közelítette meg Jayce Bellót. Eddig mindig. Akarom, akarom, akarom… – Mitıl tartasz leginkább ezen a világon, Jayce? – kérdezte hirtelen. – Azon kívül, hogy elveszíthetlek? Rocky pulzusa megugrott. Habár megállapodtak, hogy csak egyenként és lassan veszik végig kapcsolatuk aspektusait, most mégis olyan volt, mintha áttértek volna a gyorsító sávba. – Azon kívül – mondta Jayce – az egyedüli dolog, amitıl rettegek, az, hogy képtelen vagyok megbocsátani magamnak a szüleim halálát. Logikusan belegondolva, tudom… – mondta pislogva, és megrázta a fejét. – Nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek errıl

beszélni, és azt sem tudom, hogy jött pont most ez fel bennem. A francba is. Rocky ledöbbent Jayce komor profilján. – Mirıl beszélsz? Hisz az egy baleset volt. – Amit meg lehetett volna elızni, ha leállítottam volna az anyámat, amikor el akart hajtani – mondta Jayce, ujjait a kormányra szorítva, miközben megrándult az állkapcsa. – Részeg volt, Rocky. Bár, ha azt vesszük, Angie állandóan részeg volt. Amikor beléptem a házba, ı pont akkor indult valami partira Joe után. Egy szvingerparti, gondoltam, és beszóltam neki. Sokáig veszekedtünk, és ı is nagyon bántó, kemény dolgokat vágott a fejemhez. Semmi olyat, amit ne hallottam volna tıle korábban, de aznap éjjel kiakadtam. Több más dologgal egyetemben azt kívántam, bárcsak meghalna. Jayce sebzett arckifejezése Rocky lelkébe mart. Görcsösen kereste a megfelelı szavakat, és próbált objektív maradni. – Aznap este kaptál egy kitüntetést, elismerésül a közösségért tett szolgálataidért. Dev is. Emlékszem, hogy ott voltunk a tornateremben az egész családommal, és csodálkoztunk, miért nincsenek ott a szüleid, hogy tapsoljanak neked. Azt hittem, dolgozni vannak, azért – mondta Rocky, és nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a kínzó gombóctól a torkában. – Akkor még csak egy tini voltál, Jayce, és megbántva érezted magad, meg dühösnek. Egyáltalán nem szokatlan abban az életkorban, hogy ronda dolgokat vágjon az ember a szüleihez a pillanat hevében – magyarázta Rocky, és tenyerét nyugtatólag Jayce combjára tette. – Ez nem jelenti azt, hogy tényleg úgy is gondoltad. – Mindenesetre – folytatta Jayce – én csak álltam ott, ı pedig elviharzott. Nem mintha Angie nem vezetett volna máskor is részegen. Amivel nem számoltam, hogy a partin még többet fog inni, és az apám is a végletekig leissza magát. Rocky a torkában érezte a szívét dobogni. – Nem említették az újságokban, meg nem is pletykált róla senki a városban, hogy a szüleid részegek lettek volna. – Azért, mert a papád beszélt az akkori megbízott seriffel, és együtt

kitalálták, hogy elhallgatják azt az információt – mondta Jayce, és jelentıségteljesen Rockyra nézett. Rocky a homlokára szorította a tenyerét, agya vadul kattogott. – De hát az törvényes? Jayce felvonta a szemöldökét. – Apád tudta, hogy én magamat okoltam a történtekért. Azt is tudta, hogy ha a balesetben bizonyítható az alkoholos befolyásoltság, az rossz fényt vet majd a szüleimre, meg rám is. A lényeg az, hogy azzal magyarázta, hogy sötét volt és Joe gyorsulni kezdett egy esı áztatta kanyargós hegyi úton. Még józanul is elveszthette volna az autó felett az irányítást ilyen körülmények között. Rocky igyekezett megemészteni a hallottakat. Ismerte azt az útvonalat, és, ó, igen, gyorsulás közben kicsúszni, zord idıjárási körülmények között, határozottan megeshetett – még józanul is. – Tehát akkor csak a toxikológiai jelentést hallgatták el, nem? – Nagyon régi történet – mondta Jayce –, és én személy szerint még tudnám is kezelni a mocskát, ha ez egyszer napvilágra kerülne. Viszont az édesapád jó hírnevéért aggódom. Rocky elmosolyodott, és arra gondolt, milyen bátor és gondoskodó dolog volt az apjától, hogy ilyet megtett Jayce hátrányos helyzetében. Inkább büszkeség töltötte el, mint hogy sokkolta volna ez a tudat. – Apa képes vigyázni magára – mondta halkan. – Dev is ugyanezen a véleményen volt. Rocky bólogatott. Persze, Dev bizalmasan kezelte a részleteket. Tizennyolc évesen a bátyja és Jayce szinte elválaszthatatlanok voltak. Kifújt egy nagy levegıt. – Oké. Maga a tény, hogy az alkoholos befolyásoltság is okozhatta a balesetet, az szomorú, de… nekem úgy tőnik, mindent összevetve, amit elmondtál a szüleidrıl, hasonló baleset bármikor megtörténhetett volna, nem csak akkor. Lehet, hogy ha megakadályoztad volna, hogy édesanyád elmenjen otthonról aznap este, akkor talán az megmenthette volna ıt, ıket, egy napra, vagy kettıre. – Belegondolt Jayce munkájába a rendırségnél, az eltökéltségébe, hogy cyber-detektívirodát hozzon létre, meg az

elkötelezettségébe az otthontalan állatok érdekében. – Nem tudsz mindenkit megmenteni – mondta, és megszorította a férfi kezét. – A szüleiddel kapcsolatban meg, átkozd az életvitelüket, a sorsot, de semmiképp ne magadat. Jayce is megszorította a lány kezét. – Sajnálom, hogy ennyi súlyos dologgal terheltelek le pont az interjúd elıtt. Rocky szíve belesajdult, amikor belegondolt, milyen lehet ilyen bőntudattal együtt élni, és azt kívánta, bárcsak el tudná oszlatni azt is. – Rendben vagyok, Jayce. A kérdés csak az, hogy te is rendben vagy-e? Jayce lelassította a kocsit, ahogy közeledtek a Vörös Lóheréhez. – Ha belegondolok, hogy épp most tártam eléd a legsötétebb bőnbánatomat, akkor, azt hiszem, akár közel lehetek hozzá. Uhh, a filmesek megelıztek minket – mondta Jayce, és sebességet váltott. – Mi van? – kérdezte Rocky, de amikor kinézett, már ı is látta a Highlife által bérelt furgont a Vörös Lóhere elıtt. Amber a ház körül sétált, két kameraman pedig a tájat vette fel a hegyekkel a háttérben. – A fenébe. Forduljunk meg. Nem akarom ezt most. Majd felhívom Ambert, és átrakom az idıpontot. Csináljunk valami vidám dolgot inkább. Együtt. – Csak arra tudott gondolni, hogy valami hihetetlen szép emléket hozzon létre, ami napfényt varázsol Jayce gondterhelt múltjára. – Jól vagyok, Spuri – mosolyodott el Jayce. – Tényleg. Csináld csak meg az interjút. Rocky valami megkönnyebbülésfélét érzett Jayce-ben, egy új, sikeres próbát a megnyugvásra. – Ha tényleg biztos vagy benne… – Az vagyok. – Rendben – mondta, és igyekezett magához térni Jayce kedvéért. – Csak jobban örültem volna, ha nem érnek ide korábban. Még rendbe kell tennem a lenti részt. – Addig mi Bajkeverıvel teszünk velük egy túrát a környezı területen. – Szerintem már megtették a túrát – sóhajtott fel Rocky.

– Nyugi, szerzek neked egy kis idıt. Rocky szíve csordultig telt. – Nagyra értékelném – mondta mosolyogva. – Legalább a munkások elkezdték a homlokzat lefestését – mondta, ahogy ráhajtottak a murvával borított útra a ház elıtt. – Ó, istenem! De hát ez fantasztikusan néz ki! – Már annyira hozzászokott a kopott, repedezett homlokzathoz, hogy a napsárgára festett friss rétegtıl még a lélegzete is majdnem elállt. – Mivel a hétvégén nem dolgoznak a munkások a házon, jövı hétig várnunk kell arra, hogy a végeredményt láthassuk, de a spalettákat és a cseréptetıt karmazsinvörösre fogják lefesteni. El tudod képzelni? – El tudom. Bámulatos, mennyire kiterjed a figyelmed még a legapróbb részletekre is, Rocky. – Remélem, a turisták is így éreznek majd – válaszolta Rocky, és jólesı melegség töltötte el Jayce ıszinte lelkesedésétıl. Kikapcsolta a biztonsági övét. – Azt hiszem, le kell szednem a ponyvát egy-két bútordarabról. Ha szereznél nekem tizenöt percet… – Elintézve. Rocky már be akart volna rohanni a házba, de meggondolta magát, amikor Jayce kieresztette Bajkeverıt a kocsiból. Jayce erıs karjai közé vetette magát, mit sem törıdve a stáb figyelı szemeivel. – Nem kell rettegned, Jayce – suttogta a férfi fülébe Rocky. – Levédtem a hátadat. Jayce fájdalmasan édes csókot lehelt a lány ajkaira, majd a szemeibe nézett. Rocky nem várta meg, hogy ı mondja ki elıször. Ismerte jól a férfi szívét, meg a magáét is. – Szeretlek, Jayce!

32. fejezet Luke az irodájában ült, és duzzadt állkapcsát meg bőntudatos lelkét ápolta épp, amikor a bátyja besétált hozzá. – Veled meg mi történt? – kérdezte Dev, amikor észrevette a

jégpakolást. – Elszúrtam. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte Dev, és leült egy székre. – Nem igazán. – Luke miután összeszedte magát Sam gyepén, elment Rachel bérelt apartmanjához. Rettegett a beszélgetéstıl, ugyanis nem tudta pontosan, mit is mondjon, de mindenképp át akarta beszélni a lánnyal a köztük támadt vonzalmat és Sam megbántott érzéseit. Amikor a lány nem nyitott ajtót, és a telefont sem vette fel, Luke pánikba esett, és felkereste a fıbérlıt. – Kiköltözött. – Mi? De hát mikor? – pislogott döbbenten az asszonyra Luke. – Valamikor az éjszaka közepén. Hagyott egy cetlit az ajtómon. – És mit írt? – Nem sokat. Csak elnézést kért a késıi bejelentésért, és leírta, hogy haza kell költöznie. – Ennyi? – Ja. Meg egy borítékban itt hagyta a következı havi lakbért is – készpénzben. Mindig nagyon figyelmes lány volt. Sajnálom, hogy el kellett mennie. Luke nem akart hinni a fülének. Rachel nem bírta kezelni ezt a kínos szituációt, amely közte, Sam és jómaga között állt fenn, és ezért elmenekült a városból is? Mi a francos pokol? Hol van a haza? – Hová valósi Rachel? – Azt nem tudom – mondta a nı. – Nem sokat beszélt magáról. Sıt. Semmit nem beszélt soha magáról. – Hagyott esetleg értesítési címet? Telefonszámot? Az asszony csak a fejét rázta erre is, majd Luke arcára mutatott. – Azt az állkapcsot jegelni kellene. Bárki is volt, elég rendesen behúzott. Luke megpróbálta elhessegetni magától a Rachel iránt érzett nyomorúságát, és a bátyjára koncentrált. – Mit szeretnél, Dev? – Adamrıl lenne szó. *** Szerette ıt.

Legbelül, szinte a csontjaiban érezte, és hitte, hogy Rocky szereti. Meg hogy mindig is szerette ıt valamelyest. De amikor szavakkal hangosan is kimondta, Jayce teljesen elképedt. A szó szoros értelmében elképedt. Viszonoznia kellett volna. Mert az ég szerelmére is, szerette Rockyt ı is, annyira, hogy a lelke belesajdult. De a szavak csak nem formálódtak. Csak állt ott, mint egy idióta, gondolkozva. Szeret engem. Aztán Rocky mosolyogva berohant a Vörös Lóherébe, hogy gyorsan összetakarítson az interjúra. Jesszus. A következı órában csak a ház közvetlen környezetében lebzselt. Elıször is körbevitte a filmes stábot a házat övezı földterületen, majd szemlélıdve fontolgatta, melyik lenne a legideálisabb hely a mozgásérzékelı szenzorok felrakásához a fogadón. Már a múltkor megvásárolta a szükséges dekorációs világítási eszközöket a ház elülsı homlokzatára és a bevilágításhoz szükséges egyéb alkatrészeket. Magával a felszereléssel azonban még várnia kell, amíg a friss vakolás és festék kellıen megszárad a homlokzat kulcsrészein. Mivel nem voltak további fenyegetések, Rocky újra megkérdıjelezte a biztonsági világítás szükségességét, de nem fújta le a projektet. Jaycenek csak rá kellett mutatnia, hogy egy ilyen alacsony szintő biztonságtechnikai rendszer nemcsak Rockynak válik hasznára, hanem a vendégeinek is. Egész idı alatt, amíg a Vörös Lóhere külsı területeit méricskélte mőszaki szempontokból, a bensıje egymásnak ellentmondó érzelmekkel küzdött. Lelkének egy része fellélegzett, miután megosztotta annak a baljós éjszakának a történetét Rockyval. Rocky nem ítélkezett felette, és részvétrohamokkal sem akarta fojtogatni. Együtt érzett Jayceszel, miközben logikus dolgokat közölt. Pontosan, mint ahogy Dev. Vagy mint az apjuk, Jerome. Rocky még a díjkiosztó gálára is emlékeztette Jayce-t. Nála valahol elveszett vagy eltemetıdött az az emlékkép. Nem várta volna el, hogy a szülei ott legyenek, de megbántottságot érzett, amikor egyikük sem jelent meg. Ez megint csak egy újabb eleme volt a végeláthatatlan csalódási listának, ami Angie és Joe Bellót illette, de mindenképp az elevenébe

talált, és kétségtelenül befolyásolta Jayce kemény szavait és bizonytalan megítélését arról az éjszakáról. Viszont nem mentette fel az alól, hogy kikaphatta volna a kocsikulcsokat az anyja kezébıl, és bezárhatta volna a hálószobába, másrészrıl viszont egy jobb megvilágításba helyezte a dolgot. Annak ellenére, hogy a lelkiismerete kissé felengedett ezáltal, a kedélyét mégis bizonyos rettegésérzet nyomasztotta. Az átalakítási munkálatok egy héten belül befejezıdnek. Ami azt jelenti, Rocky ki fog költözni tıle vissza a Vörös Lóherébe. Jaycenek már elıre hiányzott Rocky. Az elmúlt néhány napban úgy éltek, mint egy házaspár. Apró hülyeségeken civakodtak és komoly, fontos dolgokat vitattak meg. Együtt, felosztva végezték a házimunkákat, mint például a mosogatást, vagy épp Bajkeverı piszkának a felszedegetését. Vajon mi a francos franc miatt ragyogták be még az ilyen dolgok is Jayce világát? Jayce nem tudott nem küzdeni a tudattal, hogy ez a tökéletes élet csak átmeneti. Nem csak Rockynak voltak nehéz idıszakai a jövıjük elképzelését illetıen. Soha nem kérte Rockyt, hogy adja fel az álmát a sikeres panzió üzemeltetésével kapcsolatosan, ugyanakkor önmagát sem tudta elképzelni, amint a Vörös Lóherében él. Nem a fogadó volt, ami zavarta. Ugyanis a ház és a környéke csodás volt. Hanem az, hogy az életét, életüket idegenek elıtt kellene élniük. Mrs. Watson – szegény, nyugodjék békében – tanításai visszhangzottak a fejében. Te vagy a saját magad boldogságának az akadályozója. Fejezd ezt be! Rendben. Jayce félredobta a kétségeket, és azt választotta, hinni fog abban, hogy Rockyval megtalálják a megfelelı kompromisszumot. Jobb, ha napi szinten oldja meg a dolgokat inkább, mint hogy a jövı kimenetelén gyötrıdne. A lényeg, hogy ık ketten egy pár, és Rocky szerelemmel szereti. – Igazad volt – mondta Rocky, amikor kiszökdécselt a hátsó ajtón.

– Nem volt annyira rossz. A Cupcakeimádók történetérıl kérdeztek, és amikor belekezdtem, akkor már le sem tudtak volna lıni. – Örülök, hogy jól mentek a dolgok – mosolyodott el Jayce. Amikor meglátta Rockyt, Bajkeverı egybıl abbahagyta a fák szaglászását, és odarohant hozzá az udvar másik végébıl, konkrétan majdnem fellökve a lányt. Rocky nevetve lehajolt, és átölelte a kutya nyakát. – Igazad volt – nézett fel Jaycere. – Bajkeverı imádja, hogy ekkora területen rohangálhat. – Jó sok minden felfedeznivalója van itt kint – mondta Jayce, és ujjaival végigszántott a haján, mert egy újabb félelem nyilallt át rajta. Hiányozni fog neki a kutya is. – Amber és a filmesek elmentek, és nekem is be kell mennem a városba. A Látványosságok a tetıfokán, és most kaptam egy SMS-t Tashától, hogy nincsenek elegen a standon – mondta Rocky, és fejét Bajkeverıéhez szorítva felsóhajtott. – Felhívtam Mollyt, de ma nem tud vigyázni Bajkeverıre. Jayce odaguggolt a páros mellé. – Visszaviszem ıt hozzám a házhoz, és ketrecbe rakom. Minden rendben lesz vele, Rocky, hidd el. – Nem lesz elég helye. – A kutyák úgy tekintenek a ketrecre, mint egy biztonságos helyre. Aludni fog, én meg pár óra múlva úgyis visszanézek hozzá, hogy rendben van-e. – Jaycenek is dolga volt a városban, mindamellett szeretett volna Rocky közelében maradni. Rocky lenyugodott, mert azt hitte, hogy Billy, vagy bárki is az, megunta az ı cserkészését, viszont Jayce ösztönösen úgy élte meg ezt a nyugalmat, mint valami vihar elıtti csendet. – Nem maradhatna mégis itt? – Mi van, ha megijed valamitıl és összerágja a bútoraid lábát, vagy tönkreteszi az egyik antik régiséget? Mi lesz, ha kárt tesz valamiben? Fent festıedények és kannák vannak, és… – Mit szólnál a hátsó verandához? Ott már befejezıdtek a munkálatok. Elég tágas, és nincs ott semmi, csak egy régi rattangarnitúra, amit amúgy is le akarok cserélni. Majd kirakok neki

vizet egy tálban, meg a játékát odaviszem a kocsid hátsó ülésérıl. Nyugodtan alhat a párnázott ülıkén, figyelheti a madarakat meg a mókusokat a napernyı alól. Bajkeverı felvakkantott, mintha csak megszavazta volna az opciót. – Négy órát leszek csak a standon, aztán visszajövünk érte, és csinálunk valami mókásat együtt – mondta Rocky. – Hármasban. Jaycenek tetszett az ötlet. Tudta azt is, hogy legyızték. – Te nyertél – mondta, és tenyerébe fogva a lány tarkóját, megcsókolta a homlokát. – De ha összerágja a rattangarnitúrát, ne panaszkodj, hogy nem figyelmeztettelek. – Rendben – mondta Rocky és talpra állva füttyentett a kutyának, hogy kövesse. – Megmondtam neked, hogy egy balek – szólt oda a kutyusnak konspiráló hangon. Jayce egy sajgó pontot masszírozva a mellkasán, elmosolyodott. Rocky telefonja megszólalt, ı pedig megállt, hogy felvegye. – Igen, itt Rocky… Ó, Miss Day. Igen, köszönöm, hogy visszahívott – mondta a telefonba Rocky, és Jaycre nézve elmosolyodott. – Harper Day. A nı, aki megvásárolta az öreg Rothwellfarmot. – Elismételné? – ráncolta a homlokát Rocky, és jobbra-balra lépkedett. – Nagyon sajnálom, Miss Day, de elég rossz a vonal. Bajkeverı felvakkantott, hogy rá is figyeljenek. Rocky arrébb ment, hogy csendesebb helyet keressen, ahol jobb a vétel is. Jayce hátravitte a kutyát a hátsó verandára, mert nem akart hallgatózni, pedig átkozottul kíváncsi volt. Szerette volna, ha Rocky megkapná azt a lakberendezési projektet… vagy mégsem. Mi lesz, ha annyira elfoglalt lesz a Vörös Lóhere és a felajánlott lehetıség között, hogy nem marad ideje Jaycere meg a közös jövıjükre, amit maguknak tervezett? Jayce magára parancsolt, hogy szedje össze magát. Semmi joga nem volt hozzá, hogy beleszóljon Rocky vállalkozásába. Még soha nem érezte magát ennyire átkozottul kisajátítónak egyik nıjével szemben sem. Csúnya gyanút ébredt benne. Vajon nem az apjától örökölte ezt? Vajon annyira megszállottja Rockynak, hogy elvárja:

úgy élje az életét, ahogy Jayce akarja? Ez a gondolat legalább annyira nem hagyta nyugodni, mint a tudat, hogy valaki üldözi Rockyt. Összerándult zsigerekkel, Jayce igyekezett a lányon tartani az egyik szemét, miközben elrendezte Bajkeverıt. Egy pillanat múlva a szeretett és ıt viszontszeretı nı robbant be a verandára. – Nem fogod elhinni. Harper… – mert megkért, hogy a keresztnevén szólítsam – szeretné, ha elrepülnék hozzá egy személyes interjúra! – Los Angelesbe? – Lecsekkolta a weboldalamat. Nem mintha annyira nagyszerő lenne, de van egy jó pár kép a ház belsı berendezésérıl, amibıl már ráérezhetett a stílusomra – és ami nagyon tetszett neki. Elmondtam neki, hogy milyen jól ismerem a Rothwellfarmot, és megosztottam vele néhány ötletet a kialakítási lehetıségekkel kapcsolatban. Szeretne velem találkozni, hogy lássa, együtt tudunk-e mőködni. Ha jól kijövünk egymással, akkor beszélni szeretne velem más befektetési ingatlanjainak a lakberendezésérıl is. Hát elhiszed ezt? Jayce a homlokát ráncolta. – De miért nem repül ide ı, és interjúvol meg téged, mialatt bejárjátok a Rothwell-ingatlant? – Mert üzleti kötelezettségei vannak. – Ahogy neked is. – Nem vagy boldog emiatt, ugye? – nézett rá kérdın Rocky. – Hát nem vagyok oda amiatt, hogy a fél országot átrepüld, hogy egy idegennel találkozz. – Molly már találkozott Harperrel. Szerinte kissé fontoskodó és aggodalmaskodó, de kellemes személyiség. Egy rettentı sikeres üzletasszony, Jayce, nem pedig egy pszichopata gyilkos. Jayce-t irritálta Rocky naivitása és puccos hangvétele. – Honnan tudod? Te is megnézted a hátterét? – kérdezte a lánytól, és keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Miért kellene… – Rocky szemei összeszőkültek. – Meg ne próbálj kutakodni Harper életében! – Ha szorosan együtt fogsz dolgozni valakivel, akit még nem

ismersz, fıleg egy olyan elszigetelt helyen, mint a Rothwellfarm, akkor legkevesebb, hogy kicsit utánanézel legalább az üzleti gyakorlatának. Ez teljesen normális, józan gondolkodás. – Ez már paranoia – mondta Rocky, és sarkon fordulva felalá kezdett járkálni. – Ezt egyszerően nem akarom elhinni. Te voltál, aki felhívtad a figyelmem, hogy van érzékem a lakberendezéshez. Te voltál, aki teljesen lázba hoztál, hogy belefogjak, amikor odaadtad a hitelkártyád és a csekkfüzeted. El tudod képzelni, micsoda izgalom volt nekem a házad átalakítása? A bevásárlás, és maga a lakberendezés? Jól megy nekem, és imádom csinálni. Kis szerencsével és szorgalommal akár még sikeres is lehetek benne. – Karjait széttárva a fogadóra mutatott. – Nem tudom, vajon a szerkezeti és külsı felújítások növelik-e majd a Vörös Lóhere forgalmát. Elegem van a pénzügyi küszködésbıl. Elegem van, hogy egy csıdtömegnek érezzem magam. Az összes többi Monroe mindig is sikeres üzletet vezetett. Jayce csak bámult, teljesen ledöbbent a lány vehemens kirohanásán, amelyen áttőnt egy csepp bizonytalanság is. – A sikerességnek különbözı szintjei vannak, Rocky. Egy meleg, bájos és káprázatos épületté alakítottad ezt az öreg ingatlant. Ez már magában is meglehetısen nagy teljesítmény. Iszonyú mennyiségő idıt és energiát fektetsz a Cupcakeimádók karitatív tevékenységeibe. Pozitív változást hoztál megszámlálhatatlan katona életébe, illetve rászoruló emberek életébe. Ez nagyszerő. – Jayce visszafogta magát, és nem nyúlt Rocky után, bár mást sem szeretett volna, mint a karjaiban tartani. Viszont gyakorlatból már tudta, hogy Rocky ebben a zaklatott állapotában, még talán be is húzna neki egyet. – Neked nem kell semmit bizonygatnod a világnak, és nem kell versenyezned a testvéreiddel sem. Azonkívül átkozottul nem kell aggódnod az anyagiak miatt. Mert itt vagyok neked én. Rocky hirtelen megtorpant, és Jaycere bámult. – És akkor mi van? Talán azt akarod, hogy ne dolgozzak? Hogy feladjam az álmaimat? Hogy tıled kelljen függnöm? Te teljesen megırültél?

– Nevezz nyugodtan régimódinak, de bőn az, ha vigyázni akarok rád, meg gondoskodni rólad? – Igen – vágta rá Rocky, ökölbe szorult kézzel. – Ez egy merénylet a függetlenségem ellen. Bajkeverı nyüszítve körözni kezdett, mert érzékenyen érintette a heves vita. Jayce harcolt, hogy a történelem ne ismétlıdjön meg. Ez a pillanat ugyanolyan tölteteket hordott magában, mint az ott, tizenhárom évvel ezelıtt. Jayce amint megpróbál helyesen cselekedni, és a szívébıl beszélni, nagyszerően sikerül felpiszkálnia Rockyt. A lány arca kipirult, szemei vészjóslóan ragyogtak. Jayce ismerte ezt a tekintetet. A fenébe is. – Tetszett, hogy visszaköltöztél Sugar Creekbe, hogy megküzdj a démonjaiddal és elnyerd a szívem – mondta fojtott hangon Rocky. – A szívem a tiéd, Jayce. Viszont az nem fair tıled, hogy elvárd, én is beleessek abba a tündérmeseszerő verzióba, amit elképzelsz most rólunk. Csakúgy, mint ahogy tılem sem volt fair elvárni tıled, hogy megfelelj a szeszélyes elképzeléseimnek tizenhárom évvel ezelıtt. – Amit én látok, az nem annyira szeszélyes, Spuri. – Ne nevezz így. Most ne. Akkor, amikor ennyire… dühös vagyok. A fenébe, Jayce. Nem lehetek én az egyedüli gyógyszer a borzalmas gyerekkorodra. Akár meg is csaphatta volna ezzel az erıvel Jayce-t egy baseballütıvel. Jayce teljesen ledöbbent. Tényleg ezt gondolta Rocky? Valóban így viselkedett volna vele? Nem. Igen és nem. –Rocky… – Nem tudok… nem is akarok errıl beszélni többet. Most nem. Nem ebben a felfokozott hangulatban – mondta Rocky, és elkezdett bajlódni Bajkeverı italával, felrázta az egyik laposnak látszó párnát, majd puszit nyomott a kutya fejére. – A Cupcakeimádóknak szükségük van rám – mondta anélkül, hogy felvette volna a szemkontaktust Jayceszel, és kirohant a kocsihoz. Jayce támolyogva követte. Igaza volt Rockynak. Mindkettejüknek

le kell higgadnia. Neki pedig, elıször is, újra kell értékelnie a dolgokat. Vajon komolyan Rocky vállaira rakta a saját boldogulásának felelısségét? Ez az elképzelés alapjaiban rázta meg újonnan felépített világát. *** Ahelyett, hogy a Jayceszel való csatájuk miatt fıtt volna a feje, Rocky összes figyelmét a Borzongató Cupcake standra koncentrálta, reménykedve abban, hogy ha kitisztul a feje, akkor majd jobb megvilágításból láthatja a jövıjüket. Legkevésbé sem akart elhamarkodott döntéseket hozni, vagy valami rettenetes dolgot mondani, amit már nem tud visszaszívni. Jóllehet már meg is tett ilyesmit. De a fenébe is, Jayce beárnyékolta az ı fényes új karrierjét, és ez fájt. Miért kellene neki választania Jayce és a saját sikerei között? Miért nem kaphat meg mindent? Na, nem mintha ezen fıne a feje. Rocky bevett két aszpirint, és leöblítette egy korty alma ciderrel, remélve, az majd segít a dübörgést elmulasztani a fejében. Nem tudta, hogy mit kezdjen a szívével. Érzelmi hullámvasúton ült már hajnalok hajnala óta, és az átkozott értelemés gyomorgörcsös futam csak folytatódott. Tasha mellett dolgozni az elmúlt három órában szokatlanul nyugtalanító volt. A kapcsolatuk – mert erre nem talált jobb szót – mindig is feszült volt, de Rocky hozzá volt szokva az élesen kritizáló megjegyzésekhez, és a durvábbnál durvább észrevételekhez, de nem a fagyos csendhez. Rocky még mindig törte a fejét az elızı napi konfrontálódásukon, ráadásul nem is tudta, mivel borította ki annyira Tashát. Számításba véve a „semmi dráma” dekrétumot, meg azt a körülményt, hogy a filmesek még mindig ki-be járkáltak a standon, Rocky inkább a nyelvébe harapott és az üzletre koncentrált. A Cupcakeimádók üzletére. A Szörny Torta hatalmas siker volt, noha Rocky szerint a gyerekek bármelyik ingyenes cupcake-nek ugyanúgy örülnek. Az igazi csemege Rocky számára a jótékonysági győjtés céljából árult cupcakeek

eladásának sikere volt. Azért voltak olyan kevesen a standon, mert hamar elfogytak a cupcakeek, és jó néhány tag, köztük Chloe is, hazament sütni, hogy újratölthessék a kínálatot. Ha így megy továbbra is, akkor a Cupcakeimádók elég szép összeggel támogathatják majd a Cukor Ovi új játszóterét. Az Ovira gondolva Rockynak eszébe jutott Rachel. Elnézést kérve hátrament a pavilonba, és aznap már másodjára megpróbálta elérni telefonon a Cupcakeimádók visszavonult tagját. Megint nincs válasz, csak az automata hang, hogy hagyjon üzenetet, amit Rocky meg is tett. Homlokát ráncolva zsebre vágta a mobilját, és visszaállt Tasha mellé a standra, aki épp narancssárga jegyeket vett át, és rideg mosollyal osztotta ki értük cserébe a Szörny Tortát. – Szeretném, ha tudnád – mondta Rocky –, hogy már kétszer is próbáltam Rachelt elérni, sikertelenül. Remélem, hogy visszahív még a nap vége elıtt – mondta tovább, amikor Tasha nem reagált rá. – Majd megemlítem neki, milyen elfoglaltak vagyunk, meg mekkora hajtás van, hátha rá tudom venni, hogy eljöjjön a standra dolgozni ı is valamennyit. Akkor talán Amberéknek is lehetısége lesz lekapni ıt munka közben a standon. – Én nem számítanék rá. Rocky igyekezett nyugodt maradni. – Miért vagy dühös rám? – kérdezte Tashától fojtott hangon, miközben újrarendezte a fogyatkozó készletet Ethel Csokis-Sütıtökös Cupcakejeibıl. – Nem vagyok rád dühös, Rocky – mondta hasonlóan nyugodt hangon Tasha. – Én a világra vagyok dühös. – Csipogott a telefonja, és miután elolvasta az üzenetet, Tasha megpördült. – Elnézést – mondta, és otthagyta a standot. Ethel közelebb jött, és elvette egy fiatal fiútól a jegyét. – Meg kell mondjam, el vagyok bővölve – mondta az idısebb hölgy Rockynak. – Tasha több órát dolgozott a standon, mint bármelyik másik Cupcakeimádó tag. És történetesen egészen kedves volt a gyerekekhez. Azaz olyan kedves, amennyire Tasha kedves lehet. Valahogy olyan fura, amikor igazi a kedvessége.

– Bizonyára nagyon eltökélt, hogy szép mősort adjon a kamerának – mondta Rocky. – Máskor egyetértenék, de figyeltem, és történetesen nagyon igyekszik, hogy a legjobb formáját mutassa mind a klubnak, mind pedig a közösségnek. Mondott valami olyat, hogy szeretné, ha Randall büszke lehetne rá. Rocky csak pislogott. – Ugye most csak viccelsz? Ethel vállat vont. – Futó megjegyzés volt. Nem akartam kíváncsiskodni, mert láttam rajta, hogy megbánta, amint kiejtette a száján. – Hő. – Hála égnek, kizökkenve a saját személyes problémáiból, Rocky figyelte, ahogy Tasha átvág a tömegen, és összerántotta a szemöldökét, amikor meglátta Tasha úti célját. Burke seriffhelyettes, teljes uniformisban parádézva, a jegypénztár pavilonnak támaszkodott. Tasha karba fonta a kezét a mellkasán, amikor a közelébe ért, majd mereven állt, amikor Billy odahajolt hozzá és valamit a fülébe súgott. Tasha biccentett, megfordult és eltőnt a tömegben. Rocky megesküdött volna rá, hogy Billy menyét tekintete átsiklott a tömegen a Borzongató Cupcake standhoz, és rá közelített. – Hová mész? – kérdezte Ethel, amikor Rocky levette a kötényét. – Megyek, lecsapok egy patkányt. *** Jayce egész délután igyekezett nem a Rockyval való összecsapáson rágódni, helyette inkább megpróbálta hátulról fedezni ıt. Bizonyos távolságból figyelte, miközben ügyeket intézett az okostelefonján, e-mailezett, telefonált. Az interneten gyorsan rákeresett Harper Dayre, aki, legalábbis a felszínen, egy megbecsült, és jó kapcsolatokkal rendelkezı hollywoodi publicista volt. Mindeközben érzékei zsongtak a népszerő fesztivál látványaitól és hanghatásaitól. Sugar Creek megtelt helyiekkel és turistákkal egyaránt. Néhány ismerıs ember, köztük Sam McCloud és a két gyermeke is, megállt Jayceszel beszélgetni, amikor meglátták ıt az egyik padon ülni vagy egy fához támaszkodni, amint élvezettel

szemléli a Kísérteties Látványosságok eseményeit. Mind ez idı alatt Jayce szemmel tartotta Rockyt. Nemegyszer korholta is magát a paranoiája miatt. Rocky nyilvános helyen volt, egy cupcake pavilonban, barátokkal körülvéve, és családok hatalmas tömegében, akik élvezték a sokféle programot. Sütött a nap, és kimondottan langyos volt az idı. Egy helyi zenekar country rockot játszott. Semmi ominózus nem volt ebben a napban. Amikor Jayce telefont kapott Devtıl, aki kérte, találkozzon vele a J.T’s-ben, elhessegette a paranoiáját, és átügetett az egy utcányira lévı zsongó áruházba. Dev megígérte, hogy átbeszéli az Adam-témát Lukekal. Jayce arra gondolt, hogy Devnek valószínőleg nem tetszett, amit megtudott. A telefonban nem hallatszott túl boldognak. Jayce kettesével véve a lépcsıfokokat felszaladt Dev irodájához. Bekopogott a félig nyitott ajtón, majd besétált. Dev felpillantott egy halom papír fölül. – Nem fog tetszeni a dolog – mondta, és átadott egy dokumentumot Jaycenek. Jayce kíváncsian odalépett, és elvette az ısi lapot. A szülei toxikológiai jelentésének a fénymásolata volt. Basszus. Szabálytalanul lüktetı pulzussal visszanézett Devre. – Honnan kaptad ezt? – Barry Steintıl, a Sugar Creek Gazette fıszerkesztıjétıl. Azt mondta, valaki odavitte neki, névtelenül, ezzel a gépelt írással együtt. Jayce elvette a másik papírlapot Devtıl, és hangosan olvasni kezdte. Jerome Monroe és Jayce Bello szövetkeztek, hogy eltüntessék ezt a bizonyítékot. Vajon Bello az a típusú ember, akit mi szeretnénk a Sugar Creek-i Rendırség vezetésére? Jayce hangosan kifújta a levegıt. – Nyilvánvaló valaki olyantól eredhet, aki bevette a pletykát, hogy indulni akarok a seriffválasztáson. – Lehet akár Stone is – mondta Dev. – Ördög és pokol, lehetett akár Billy is. Bizonyára nem szívesen dolgozna a felügyeleted alatt. Akárhogy is, Barry rögtön átadta nekem, mert nem érezte helyesnek,

hogy nyilvánosságra hozza, amíg legalább a család hozzájárulását nem kapta meg hozzá. Mondtam neki, hogy nem áll szándékodban indulni a seriff posztért. Próbáltam beszélni vele, hogy milyen az, amikor mocsok akar mocskot a felszínre hozni. Barry rendes ember, és egészen biztos vagyok a diszkréciójában, viszont ez nem jelenti azt, hogy esetleg egy másik kópia nem ment ki a Pixley Tribune-höz vagy bármelyik más észak-vermonti lapnak. Jayce beszívta az arcát, és átnézte a jelentést még egyszer utoljára. – Felhívtam apát. Elıször veled szeretne beszélni, viszont az a javaslata, hogy hagyjuk Barrynek megjelentetni a sztorit. Hadd verjék nagydobra, ı pedig majd intézi a többit – mondta Dev legörbült szájjal. – Hallanod kellett volna a tüzet az öreg hangjában. Felkészült a harcra. Fura, de azt hiszem, bizonyos szempontból ez egy jó dolog. Neki. Meg neked – mondta Dev és higgadt, törıdı tekintettel figyelte Jayce-t. – Most, hogy kiderült a titok, talán te is végre el tudod engedni, és tovább tudsz lépni. Jayce biccentett. Valóban mintha ez lett volna az utolsó olyan kötés, amit el kellett vágni. – Felhívom apádat. Legyen úgy akkor. Csináljuk. Mintha csak végszóra tenné, Dev telefonja megszólalt. – Devlin Monroe. Semmi probléma. Mi a helyzet, Gerry? – Egy ideig hallgatott, majd talpra ugrott. – Ki telefonált be? … Nem… Igen. Úton vagyunk oda – mondta majd letette, és Jaycere nézett, ezúttal fájdalmas tekintettel. – Kigyulladt a Vörös Lóhere. *** Rocky átvágott a tömegen, könnyek homályosították el a látását, pánik akadályozta a tiszta gondolkodását. Haza kell jutnom. Táska. Kulcsok. Nem. Jayce vezetett. Telefon. Zseb. Már majdnem visszaért a cupcake-pavilonhoz, amikor valaki elkapta a vállánál fogva. – Spuri. – Ó, Istenem. Jayce. – Ezek szerint hallottad – mondta Jayce, miközben átirányította a tömegen.

– Billyvel beszéltem, amikor a walkie-talkie-ja vijjogni kezdett és valaki bemondta, tíz-hetvenes a Pikeman Lane százegyesnél. Az az én címem – hüppögte Rocky. – Tudom, szívem – mondta Jayce, és besegítette ıt a kocsiba, majd bekötötte az övét. – Megkérdeztem tıle, mit jelent. Valahogy nagyon le volt döbbenve. Aztán morgott valamit arról, hogy füstbe mentek az álmok, és eloldalgott. Jayce megszorította a kezét, majd becsapta a kocsiajtót. Rocky gyomra összerándult, ahogy Jayce megkerülve a kocsit, beült a kormány mögé. – Az tüzet jelent, ugye? Tíz-hetven, azt mondta. Szirénázást hallottam. – Figyelj, babám, szeretném, ha higgadt maradnál. Devnél voltam éppen, amikor Gerry Rush hívta. A tőzoltó kapitány. Tehát akkor hivatalos. Rocky a fájó gyomrára szorította a kezét. – Ó, Istenem. – Valaki telefonon jelentette. Névtelen hívás volt. A tőzoltók már úton vannak. A rendırség is. Dev is oda tart, és hívja Luke-ot is. – Bajkeverı… – Okos kutya. Abban a pillanatban, ahogy megérezhette a füstöt, biztos pánikolni kezdett és kitörhetett onnan. – H-hogy? – Nyitva hagytad az ablakot, hogy kapjon friss levegıt. Emlékszel? Az árnyékoló. De hát nem hagyta eléggé nyitva, hogy Bajkeverı átpréselhesse rajta a testét, nem? Rocky maga elé képzelte a kutyus füles mackó képét, ahogy az egyik füle félig hátrahajlik, ahogy mindenhová követte ıt, és mennyire szeretett hozzábújni. – Hányingerem van. – Gondolkodj pozitívan. Ha nem szorosan keresztbe font karral ült volna ott, akkor most orrba vágta volna a férfit. – Az egész francos házam most ég le, Jayce! Mindenem, amim csak van. Minden, amit szeretek.

– Lehet, hogy nem akkora nagy a baj, Rocky. De ahogy Jayce kocsija egyre gyorsult, és ahogy egyre közelebb kerültek, Rocky is látta már a füstöt. Ronda fekete füst hömpölygött a kék égen, a vibráló hegyek elıtt. Rocky szemei égni kezdtek, hányinger kínozta. Agya lüktetve zakatolt. Teát készített a filmeseknek. Rajta hagyta volna a gázon? Vagy valami szikra robbant be az elektromos vezetékek átszerelésétıl? Aztán meglátta. A tőzoltóautókat. A lángoló tüzet. De nem látta a kutyát. – Bajkeverı! Jayce még fékezett a kocsival, amikor már kikapcsolta az övét, és kinyitotta az ajtót. – A fenébe is, Rocky! Ahogy a járó kocsiból földet ért, megbotlott és térdre esett. Felállt és továbbrohant. Emberek kiabáltak. Pusztító lángok. A slagokból ömlött a víz, mégis égetı volt a hıség és fojtogató hullámokban hömpölygött. Jaycenek sikerült elkapnia Rockyt, még mielıtt egy hatalmas robbanás rázta meg a földet és összezúzta Rocky szívét. Hányni akart. Meg akart halni. Egész testét düh és zokogás rázta, ahogy Jayce a karjaiba emelte ıt a főbıl. Belekapaszkodott és zokogott, a szíve darabokra törve, ahogy maga elé képzelte Bajkeverıt. Mintha látta volna a pofáját. Hallotta az ugatását. – Spuri. A zaj fülsüketítı volt. Recsegés, égı pattogás. A tőzoltók kiabáltak. Kutyaugatás. Valami nedves meleget érzett az arcán. Egy nyelv. Egy nagy nyálas kutyanyelv, és baconos kutyakaja-lehelet. Kinyitotta a szemét. Bajkeverı. Rocky hangja rekedt volt a megerıltetéstıl és a feldúlt érzelmektıl. Rocky átkulcsolta karjaival szırös barátját. Egész lényével kapaszkodott belé és szorította magához. Érezte, hogy Jayce a hátát simogatja, valaki meg a vállát szorongatja. Pont akkor nézett

fel, amikor a nagyobbik bátyja lehajolt hozzá. – Jayce mondta, hogy Bajkeverı is itt van – mondta halk hangon Dev. – Informáltam Gerryt, és a csapat egybıl kiabálni kezdett neki, amikor ideértek. Az elıtt rohant ki az erdıbıl, mielıtt ideértél Rocky. Nem sérült meg, de ez itt most nem biztonságos. Hadd rakjam ıt be a kocsimba, Jayce meg vigyen távolabb a háztól. Milyen ház? – akarta megkérdezni, de a szavak nem jöttek ki a torkán. Tele volt szenvedéssel, megkönnyebbüléssel és fanyar füsttel. Még egyszer megölelte Bajkeverıt, és hagyta, hogy a bátyja elvezesse. Jayce a kezei közé fogta Rocky arcát. – Rocky, nézz rám. Rocky könnyein keresztül pislogott rá. Még soha nem látta Jayce-t ennyire komornak. – Minden rendben lesz, szívem. Hallod? Rocky visszagondolt a rémisztı üzenetre. Tönkretetted az életem, most én teszem tönkre a tiédet. Eltekintve attól, hogy a Vörös Lóhere nem az élete volt. A családja és a barátai az élete. Jayce az élete. Mi van, ha a tőz nem véletlen baleset volt? Mi van, ha valaki szántszándékkal gyújtotta fel? És mi van, ha ugyanez az ember még tovább roppantja Rockyt azzal, hogy nekimegy Jaycenek? Pánik cikázott át az ereiben. Új könnyek homályosították el a szemét. Ha elküldené Jayce-t, és nem lenne az élete része többé, akkor talán a férfi biztonságban lehetne. Káosz és szomorúság dúlta Rocky szívét, eszét és lelkét. – Soha semmi nem lesz már újra jó.

33. fejezet – Le kell nyugodnod. Jayce Devre nézett. – Mondtam valamit? – Nem kellett. Nagyon régóta ismerlek, és tudom, milyen, amikor ki vagy borulva. Rocky sokkos állapotban van, Jayce. Extrém

körülmények hatására az emberek mondanak olyan dolgokat, amiket nem gondolnak komolyan. Elvesztette az otthonát, a vállalkozását, mindenét, amije volt! Ez elég extrém. Jayce megpróbált relaxálni Daisy Monroe házában a kanapén. A kanapén, amin az évek során már vagy százszor ült. Megpróbálta lecsendesíteni zakatoló, meggyötört szívét. Megpróbált bizonyosságot meríteni Dev logikájából. De csak Rocky elutasítását hallotta, amikor megpróbálta visszavinni ıt a házába, az otthonába, amit Rocky annyi szeretettel rendezett be. Az otthon, ami annyira Rockyval volt tele. Meg velük, kettejükkel. Nem tudom ezt tovább csinálni. Minket. Talán még azt is mondta volna, hogy kopjon le, mert ugyanúgy kizárta az életébıl, mint tizenhárom évvel ezelıtt. – A nagyi és Chloe ott vannak vele. Adj Rockynak egy kis idıt. Jayce elképzelte, amint ott ül a baldachinos ágyon, a sok hálószoba egyikében, ebben a hatalmas házban. Elképzelte, amint Rocky végignéz a rengeteg antikon és régiségen, és eszébe jut minden, amit elveszített a tőzben. Nem hibáztatta ıt, amiért ennyire feldúlt. Mindenét a Vörös Lóherébe tette bele. A kreativitását, a kemény munkáját és az összes pénzét – plusz még Devébıl is valamennyit. Az a fogadó volt az álma, habár az évek során egyre több nehézséget okozott, végül pedig szívszakadást. Jayce azt remélte, Daisy és Chloe emlékeztetik Rockyt arra, hogy ott áll mögötte a hatalmas család teljes erkölcsi és anyagi támogatása. Ő is ezt mondta volna neki, ha nem küldte volna el. Arra is emlékeztetné, hogy neki ott van Bajkeverı is. Azonkívül pedig, Rockynak akár tetszett, akár nem, ott volt Jayce. Ellentétben az elsı alkalommal, amikor visszautasította ıt a lány, most sehová nem fog elmenni. Luke sétált be a konyhából, három sörrel. Az egyiket Jaycenek adta. Jayce állta a fiatalabb fivér tekintetét, és felfedezte benne a közös aggodalmat Rocky iránt. Most nem lesz köztük vetélkedés, sem

múltbéli sérelem. Ideje összetartani. Mindegy, milyen nézeteltérés vagy civakodás volt köztük, a Monroek mindig összetartottak a nehéz idıszakokban. Jayce visszagondolt arra, mennyit bandázott velük együtt a múltban. Ahogy ıt is mindig maguk közé vették. Mint ahogy most is maguk közt tartják. Összeszorult torokkal, Jayce elfogadta Luke nagylelkő gesztusát, és belekortyolt a sörbe. Luke lerogyott az egyik szemközti karosszékbe. – Most tettem le a telefont Adammel. Hallotta a híreket – mostanra már mindenki hallhatta –, és azért hívott, hogy Rocky rendben van-e. Őszintén megrázta a dolog – mondta Luke, farkasszemet nézve Jayceszel. – Nem hibáztathatod a srácot a törıdéséért. – Nem hibáztatom – mondta Jayce, és komolyan gondolta. Már tisztában volt vele, hogy korábban hagyta, hogy a féltékenység megfertızze az Adammel kapcsolatos véleményét. – Engem sem lehet hibáztatni, mert elıvigyázatos vagyok. Luke felvonta a szemöldökét. – Tudom, hogy Stone seriff és Rush kapitány megmondták, hogy nincs nyilvánvaló bizonyíték gyújtogatásra, de azok után, amit Dev elmondott nekem… Úgy értem, figyeljetek már. Konkrétan az egész Sugar Creek-i tőzoltóság és rendırség kivonult, Billy kivételével. Jayce letette a sörösüvegét a kandallópárkányra, majd elırehajolt. – Stone azt mondta, hogy Billy is úton volt már, amikor kapott egy sürgıs telefont a feleségétıl. – Elég jó kifogás – mondta Dev. – Meg gyanús is – jegyezte meg Jayce –, ugyanis elváltak. – Ami mindannyiunk számára újdonság volt – mondta Dev –, beleértve Stone seriffet is. – Stone azt ígérte, utánanéz az aggodalmaimnak, és amellett hivatalos nyomozást indít a tőzesettel kapcsolatban – mondta Jayce, és beletúrt a hajába, a frusztrációját tompítandó. – Nem hibáztatom Stone-t, amiért kétkedik a Billyvel kapcsolatos gyanúimban. Sok minden nem stimmel. – Elsıként az idızítés – mondta Dev. – Rockyval volt a városban,

amikor a tőzesetet bejelentették. – Lehetett valami idızítıvel ellátott cucc – mondta Luke. – Az is lehet, hogy beállította, majd szélsebesen, mint valami pokoli denevér, visszavezetett a városba. Negyedórás út. – Tíz, ha repülsz – jegyezte meg Jayce. – De mi lenne az indíték? – kérdezte Luke. – Mirıl van szó itt? Bosszúról? Haragról vagy irigységrıl? Tudjuk, hogy Billy egy bunkó, de hogy gyújtogató is legyen? Mi viheti rá arra, hogy kockára tegye a karrierjét meg a börtönt? – Nem tudom – mondta Jayce. – De kiderítem. Amint biztosra tudom, hogy Rocky rendben van, rajta leszek az ügyön. – Javaslom, elıbb higgadj le – nézett rá kérdıen Luke. – Legkevésbé azt szeretnénk Devvel, ha gyilkossági kísérlet miatt kellene téged kiváltanunk a börtönbıl. – És ha erıszak miatt? – kérdezte Jayce. Dev rávillantotta a szemét. – Nem akarlak eltéríteni a húgom ügyétıl – mondta Luke, és a sörösüveg címkéjét kapargatta –, de még lehet, hogy én is megbíználak egy üggyel, Jayce. – Mivel? – kérdezte Dev. – Mindegy – mondta Luke. – Most nem alkalmas. Jayce észrevette Luke feszült testbeszédét. – Megbeszéljük – mondta neki. – Felhívtam anyát és apát – mondta Dev, és érezte, hogy megfeszül a gerince. – Holnap iderepülnek. – Krízishelyzet kellett, hogy ki lehessen ıket csalogatni a paradicsomból, mi? – csóválta a fejét Luke. – El sem hiszem, hogy ilyen sokáig voltak lent délen, anélkül, hogy akár egy hétvégére is hazaugorjanak. Minden egyes alkalommal, amikor felhoztam, mindig valami ilyen-olyan konfliktusra hivatkoztak. Egyszer le akartam menni hozzájuk, de apa iszonyú bőntudatot keltett bennem, amiért magára hagytam volna a Kunyhót. Ha nem ismerném ıket olyan jól, még azt hihettem volna, engem nem akarnak látni.

– Ezzel kapcsolatban… – mondta Dev, és Jaycere nézett, majd vissza Luke-ra. Ivott egy korty sört, majd megmozgatta a vállait. – Van valami, amit tudnod kell. Majd Rockynak is elmondom, ha kicsit erıre kap. Apával kapcsolatos. *** Rocky a sárga-piros virágos ágynemőn ült, sok szép dologgal maga körül, meg két gondoskodó emberrel, és egy rászoruló kutyával. Viszont az összes vigasztalás és szeretet ellenére a szíve üres volt. A nagyi azt mondta, sokkos állapotban van, de Rocky egészen bizonyos volt benne, hogy belül halott volt. – Ha nem akarsz Jayceszel élni – mondta a nagyi –, akkor lakhatsz itt is. Ameddig csak akarsz, cukorborsóm. Rengeteg hely van itt. Jövı hét utáni héten pedig már itt sem leszek. Ha csak nem akarod, hogy maradjak. El is halaszthatom a Vincehez költözést, késıbbre. Meg fogja érteni. – Ja, de hát miért nem akarsz Jayceszel élni? – kérdezte Chloe. – Szereted, és ı is viszontszeret. Nem értem, miért lököd ıt el magadtól. – Minden alkalommal, amikor valamit nagyon akartam – mondta Rocky –, valahogy mindig eltoltam a végén. A dolgok elromlanak. Rossz dolgok történnek. El tudjátok képzelni, milyen régóta álmodoztam a Vörös Lóhere megszerzésérıl? Kétszer olyan régóta álmodtam arról, hogy Jayceszel legyek, és annál sokkal, de sokkal jobban akarom ıt. – Szóval azt hiszed, ha Jayceszel vagy, akkor valami rossz fog vele történni? – kérdezte Chloe. – Micsoda? Azt gondolod, hogy lelövik, szívrohamot kap, vagy ilyesmi? – kérdezte a nagyi. Chloe meglökte a vállával az idıs hölgyet, Rocky pedig lenézett saját főés hamufoltos farmerére. – Azt gondoljátok, nevetségesen viselkedek? – Nem – vágta rá Chloe. – Igen – mondta a nagyi. – Idefigyelj, cukorborsóm. Az élet rövid, és egy olyan pasi, mint Jayce, nem jön veled szembe mindennap. Már

az elsı alkalommal, amikor átbiciklizett ide a vasárnapi vacsorára, tudtam, hogy ı különleges. Még alig volt gimnazista – magyarázta a nagyi Chloénak –, és simán végigtekert a városon. Útközben megállt, és szedett nekem egy kosár almát a szomszédos gyümölcsösben. Azt mondta, inkább virágot hozott volna, de nem volt elég aprója. Késıbb a szomszédomtól tudtam meg, hogy az almára sem volt pénze, cserébe felajánlotta, hogy összegereblyézi a kertjét. Le is lophatta volna az almákat, de nem tette. Nem kellett volna ajándékot hoznia nekem, de ı szeretett volna. – Nagyi megszorította Rocky kezét. – Jayce egy nagyon jó, becsületes, igyekvı lélek. Csakúgy, mint te. Ne rettenj el egy arany lehetıségtıl, csak azért, mert meg vagy rémülve. Rémület-mémület. Chloe kezébe fogta Rocky másik kezét, Bajkeverı pedig odakúszott, és az ölébe hajtotta a fejét. – Én azt mondom, köpd szembe a sorsot, és ragadd meg a boldogságot, ameddig tudod – mondta Chloe. – Nincs annál szomorúbb dolog, mint a kihagyott lehetıség – jegyezte meg Rocky, Mrs. Watsonra, Jayce barátjára gondolva. Bajkeverı felvakkantott. Rocky halott szíve zakatolni kezdett, amikor nyílt az ajtó. Dev volt az. – Le kell jönnöd a földszintre – mondta Rockynak. Nem kérés volt. A kíváncsiság legalább annyira motiválta, mint a bátyja éles arckifejezése. Remegı térdekkel lekászálódott az ágyról, és a nagyi meg Chloe kezére támaszkodva követte a bátyját. Bajkeverı zárta a sort. Minden lépéssel egyre jobban dobogott a szíve. Nem tudta, mire számítson, de az biztos, hogy nem Tasha és Randall Burke látványára a nagyi nappalijában. Randall évek óta hadilábon állt Rocky apjával, azelıtt meg Randall apja és Jessup nagypapa, Daisy elhunyt férje álltak egymással szemben. Tasha volt az egyetlen Burke, aki már járt ebben a házban, és ı is csak azért, mert Cupcakeimádó volt. – Mi történik itt? – kérdezte Rocky.

– Mi is ezt szeretnénk megtudni – válaszolta Jayce. Rocky tekintete azonnal összekapcsolódott Jayce-ével. A pulzusa megiramodott, gyomra összerándult. Ennyit arról, hogy halott lenne belül. Randall szólalt meg elıször. – A feleségem szeretne valamit mondani neked. A nagyi intett, hogy mindenki foglaljon helyet, beleértve a Burke-öket is. Randall megrázta a fejét. – Köszönjük, de nem maradunk sokáig. Az egyedüli ok, ami miatt Rocky leült, remegı lába volt. Ez elég rosszul nézett ki. Jayce, aki eddig szintén állt, most odaült mellé a kanapéra, és megfogta a kezét. A bátyjai állva maradtak. – Nem is tudom, hol kezdjem el – mondta Tasha. A hangja reszelısnek és fojtottnak hallatszott. Nagyot nyelt, és a férjére nézett. – Nem hiszem, hogy menni fog nekem. Randall megfogta a felesége kezét, ujjait az ujjaira kulcsolta, és bátorítóan megszorította. Még Rocky torka is összeszorult az ıszintén kimutatott ragaszkodás és támogatás láttán. Tasha kihúzta a vállait, és feszülten biccentett. – Elıször is – mondta, és egyenesen Rocky szemébe nézett. – Szeretném elmondani, mennyire sajnálom a házad elvesztését. Soha nem gondoltam… Köhintve megköszörülte a torkát, és folytatta. – Néhány hónappal ezelıtt Billy elkezdett flörtölni velem. Nagyon szégyellem kimondani, de én is flörtöltem vele. Ilyen vagyok, szeretem a figyelmet. – Beharapta az alsó ajkát, lenyalva ezzel a jelképévé vált vörös rúzs nagy részét. – Randall állandóan elfoglalt volt, Billy pedig mindig kéznél volt, úgymond az egómat táplálni. Soha semmi sikamlós dolog nem történt köztünk. Erre megesküszöm – mondta, és ideges pillantást vetett Randall felé. – Viszont Billy a fejébe vette, hogy játszom vele. Teljesen megszállottan próbált hatással lenni rám, és azt gondolta, idıvel bizonyosan elnyeri majd a vonzalmamat. Állandóan ajándékokkal halmozott el, vagy meglepetésszerően megjelent, és elfuvarozott ide vagy oda. E-maileket küldözgetett, állandóan

SMS-ekkel bombázott. Igyekeztem magam kezelni a szituációt. Nem akartam Randallnek elmondani, mert nem szerettem volna viszályt kavarni apa és fia között. – Tasha szemei megteltek könnyel. – De leginkább azt nem akartam, hogy Randall csalódjon bennem. Nem akartam kockáztatni… Hogy elveszítsem. Az utolsó szavai krákogásként hatottak, és szempillafesték folyt végig az arcán a könnyekkel együtt. Rocky biztos volt benne, hogy nem ı az egyedüli a szobában, aki úgy érzi, mintha egy ırült show-nak lenne tanúja. Tasha Burke sír? Tasha Burke zavarban van és bőnbánó? Viszont Rocky a Tasha által a hét folyamán kimondott apró dolgokból tudta, hogy ez a gyötrelem ıszinte. – Billy tudta, hogy Tasha és Rocky régi riválisok – folytatta Randall a felesége helyett. – Ezt mindenki tudja Sugar Creekben – mondta Luke. – Viszont azt is tudta, mennyire feldúltnak és megalázottnak érezte magát Tasha, amikor a Cupcakeimádók elnöki pozíciójának lemondására kényszerítették – mondta Randall – és Rocky vette át a helyét. Rocky elvörösödött. Habár Tasha magának kereste a bajt, Rocky valóban megalázta ıt. Az egész klub elıtt. Nyilvánosan a Kunyhóban. – A fiam a fejébe vette, hogy ha eléggé rád ijeszt – mondta Randall –, ha megrémiszt téged, akkor Tasha… jót szórakozik majd azon. – Ez beteg – jegyezte meg a nagyi. – Elmondta nekem, hogy leskelıdik utánad – fakadt ki Tashából. – Meg akart rémiszteni. Mondtam neki, hogy állítsa le magát. – A levél – mondta Jayce. – Meg az alsónemő. – Azt is elmondta nekem – mondta Tasha. – Kilopta a bugyit Rocky házából, a levél pedig arra szolgált… hogy összezavarjon téged, Jayce. Talán hogy valaki másra irányítsa a gyanút, miközben terrorizálja Rockyt. Rocky észre sem vette, hogy már majdnem lecsúszott a kanapéról, annyit feszengett. Nem akart hinni a fülének. A kanapé párnáiba

kapaszkodva felkészült a többire. – Ez olyan, mintha valami filmet néznék – mondta Chloe. – Csakhogy ez a valóság – mondta Dev. – Sajnos – jegyezte meg a nagyi. – Tudtam, hogy rossz a helyzet – mondta Tasha –, de fel sem fogtam, egészen a mai napig, hogy mennyire. Billy eldicsekedett azzal, hogy összetört téged. Azt ígérte, hogy a darabjaidra fogsz hullani. Elmész a klubból, és az elnöki poszt ott marad nekem, tálcán felkínálva. Azt mondta, hogy felégette a világodat, az otthonodat. – Tasha lábai annyira remegtek már, hogy Randallnek kellett megtartania a feleségét. Rocky hányingert érzett, de nem tudott elszakadni Tasha szavaitól. Mintha csak megérezte volna Rocky aggodalmát, Jayce nyugtatóan a hátára simította a tenyerét. Erı áramlott Rocky gerincébe. – Én jelentettem a dolgot – árulta el Tasha. – Megpróbáltam megmenteni a Vörös Lóherét, aztán pedig elmentem Randallhez, és elmondtam neki mindent. Nem akarom elhinni… Nem tudom, mit tettem, amivel kiérdemeltem a támogatását. Randall valamit Tasha fülébe súgott, amitıl Tasha megingott. – Hol van most Billy? – kérdezte Jayce. – Nem tudom – mondta Randall. – Azt hiszem, sokkot kapott, amikor rájött, hogy Tasha elárulta ıt és kihívta a tőzoltókat. Most megyünk beszélni Stone seriffel. Csak elıször nektek akartuk elmondani. Tasha a gyomrára szorította a tenyerét, mint akinek hányingere van. – Annyira sajnálom, Rocky – mondta. – A fiam mindig is egy rossz mag volt, csak én nem akartam észrevenni. Legalább annyira bőnös vagyok ebben a dologban, mint a feleségem – mondta Randall. – Bármi is történjen a biztosítóval, Rocky, én szeretnélek azon felül is kárpótolni. Ami pedig Billyt illeti… Hagyom a törvényt mőködni, habár a jogi költségeket kötelességemnek érzem állni. Remélem, ezt megértitek. Rocky nem tudta, mit mondjon. Felállt Jayceszel együtt, és még

mindig keresgélte a megfelelı szavakat. – Bemegyek veletek az ırsre – mondta Jayce. – Én is – csatlakozott hozzá Dev. Tasha a kezeit tördelte, amikor indultak. – Várj – mondta Rocky, és odalépett az ısellenségéhez, szırös barátjával közvetlen a lábai mellett. – Tudom, milyen nehéz lehetett idejönni és… – Rocky csípıjére támasztotta remegı kezeit, és hangosan kifújt egy nagy levegıt. Tasha idejött és megalázkodott, hogy jóvá tegye a rosszat, ami történt Rockyval és megmentse a házasságát Randallel. Rockyra nagy hatással volt ez az alázat. – Reménykedtem, hogy hátha megtudnál tenni nekem egy szívességet, Tasha. – Bármit – mondta Tasha pislogva. Bár senki nem mozdult a szobában, Rocky mégis úgy érezte, mintha mindenki várakozással hajolt volna oda hozzájuk. – Valószínőleg nagyon elfoglalt leszek az elkövetkezendı idıben, az életem újjáépítésével. Tasha elpirult. – Idıbe fog telni, amíg újra olyan formában leszek, és elegendı idım lesz arra, amit a Cupcakeimádók elnöki kötelezettségei megkívánnak. Te viszont nagyszerően kezelted az ügyletet a Highlife Kiadóval, és igazán megkönnyebbülnék, ha felügyelni tudnád a fennálló folyamatokat, valamint a jótékonysági munkáinkat… csak amíg újra talpra nem állok. Ez amolyan megbízott elnöki pozíció. Biztos vagyok benne, hogy a nagyi és Chloe le tudják majd tisztázni a többiekkel is. A nagyi felhúzta ceruzával rajzolt szemöldökét. – Megpróbálhatjuk – mosolygott Chloe. Tasha megrázta a fejét. – Nem tudnám… Randall megszorította a kezét. – Megtiszteltetés lenne, Rocky. De csak addig, amíg újra talpra nem állsz. Dev kikísérte a Burke-öket az ajtón.

– Annyira szeretlek – súgta Rocky fülébe Jayce, majd követte ı is a Burke-öket. Rocky bizsergett talpától a feje búbjáig. Tudva, hogy Jayce szereti, de most hallotta is tıle, amint szavakba foglalva kimondta, ami valójában két különbözı, de csodálatos dolgot képviselt. Vajon hogy tudja magát egyszerre ennyire nyomorultul, és közben mégis rettentı boldognak érezni? Vajon hogy lehetett hirtelen minden, ami órákkal ezelıtt még teljes kuszaság volt, most hirtelen ennyire kristálytiszta? – Hát ez koktélért kiált! – kiáltott fel a nagyi. – Jövök én is – mondta Luke. Chloe a homlokára szorította a tenyerét. – Én ülve maradok itt, amíg kicsit összeszedem magam. Rocky Jayce után rohant. – Várj! – kiáltotta, amikor utolérte az ajtóban. – Ugye visszajössz ide? – kérdezte. Jayce végigsimította Rocky arcát. – Hogy jóéjtcsókot adjak neked, Spuri? Mindenképp! – Nem. Úgy értem, hogy hazavigyél. Hozzád. Engem meg Bajkeverıt. – Elkapta Jayce kezét, és a szívére helyezte a tenyerét. – Visszaszívom. Meg tudom csinálni, Jayce. Meg akarom csinálni. Minket. De szükségem van rá, hogy együtt dolgozz rajta velem. Hogy félúton találkozzunk a céljainkban. Házasságot szeretnék meg családot, de szeretném megtartani a karrieremet is. Elrepülök Los Angelesbe, hogy találkozzam Harper Dayjel. Nem a sikerrıl szól a dolog, hanem a megelégedettségrıl. Rocky már tudta. Nem kellett ahhoz gazdagnak és híresnek lennie, viszont szüksége volt szándékra és a szenvedélyre. Most, hogy már nem volt meg a Vörös Lóhere, az irányvonal tisztán látszott. Jayce alig tudott nyelni, mert kiszáradt a torka. – Ne csináld ezt a dolgot, Spuri, a kettınk dolgát, csak hogy boldoggá tegyél vele engem. Rocky szája finom mosolyra görbült. – Annál már jobban kellene ismerned engem. Jayce bólintott, és a karja közé vonta. – Van egypár részlet, amivel

azért foglalkoznod kellene, mielıtt elrepülsz Kaliforniába. A rendırség és a biztosítótársaság. Ha megengeded, segítek benne, amennyit tudok – mondta, és egy csókot nyomott Rocky feje búbjára. – És én magam foglak kivinni a reptérre. Jayce feleúton találkozott vele. Rocky magába szívta a pillanatot, a jövıjüket. Egész valóját átjárta a nyugalom és izgalom egymással viaskodó érzése. – Az idızítésem ugyanolyan béna, mint mindig – mondta Jayce. – És még mindig nincs nálam győrő, de muszáj megkérdeznem, Rocky. Rocky túlcsordult szívvel hátralépett, és lecsitította. – Kérlek, ne. Most én jövök – mondta, és belemosolygott Jayce kifejezı szemeibe. – Elvennél engem feleségül, Jayce Bello? – kérdezte, majd várakozva visszafogta még a lélegzetét is. Most érezte csak meg a súlyát, milyen érzés kimondani egy ilyen sorsfordító kérdést. Készen a rohamra, ha esetleg szembe találná magát valami régimódi – a férfinak kell megkérnie a nı kezét – badarsággal. Jayce elmosolyodott, azzal a szexi, arrogáns mosollyal, amivel rabul ejtette a szívét és pörgette a fantáziáját már kislánykora óta. – Ördög és pokol, igen! Lábjegyzetek 1 Moose-a-lotta: A jávorszarvas becézı elnevezése 2 Scrooge: az uzsorás, fösvény, lelketlen milliomos Charles Dickens Karácsonyi ének címő mővében, aki utál minden szépet és jót, a karácsonyi ünnepeket és annak készülıdését pedig egyenesen győlöli.