Beszámoló Klebelsberg Kunó-ösztöndíj 2014 (Második, bővített és javított verzió) 1. Név Péterfi Bence Tamás 2. A kutatás témája A Magyar Királyság és a Bajor Hercegség diplomáciai–politikai kapcsolatai a 15–16. században A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a Bayerisches Hauptstaatsarchivból 274 mikrofilm-felvételt őriznek. A napjainkban már az interneten is elérhető középkorász adatbázisban1 összesen 68 dokumentum ugrik elő ugyanerre a kulcsszóra.2 E dokumentumok kisebb része a 14. vagy az azt megelőző évszázadokból származik. Egytől egyig klasszikus, jogbiztosító céllal kiállított oklevelekről van szó.3 Ha a találatokat tovább szemlézzük, akkor az tűnik fel, hogy legnagyobb részük viszont a 15. század második felében keletkezett és Mátyás magyar király, valamint György bajor hercegek közötti kapcsolatokra szolgálnak forrásként. Ez utóbbi felvételeket (azaz a fényképek zömét) nem magyarországi „hungarikázónak”, hanem a müncheni Karl Nehringnek köszönhetjük, aki doktori disszertációjához4 számos helyen – többek között Münchenben – végzett szisztematikus kutatásokat. 1490 utáni időszak iránt azonban már nem érdeklődött. Részben erre alapoztam müncheni ösztöndíjam tervét (hogy a Jagelló-kori bajor–magyar kapcsolatokat megvizsgáljam közelebbről), részben pedig bíztam benne, hogy voltak olyan anyagok, amelyek Karl Nehring figyelmét elkerülték. További bizakodásra az adott okot, hogy néhány éve felfedeztem Iványi Bélának a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban őrzött hagyatékát. Ebben többek között megtaláljuk müncheni jegyzeteit is (XV.135/5). S jóllehet ezeket egy igen hosszú, levéltárismertető tanulmányában hasznosította, de nem minden részletre kiterjedően. 5 Figyelmét egyébként is elsősorban a jelenlegi a Staatsarchiv Nürnbergben őrzött és a fenti adatbázisban napjainkban már teljesen hozzáférhető Brandenburger Literalien fond kötötte le.6 Iványi
1
A Középkori Magyarország Levéltári Forrásainak Adatbázisa: http://mol.arcanum.hu/dldf/opt/a110505htm?v=pdf&a=start 2 A különbség abból adódik, hogy egy irat nem egyszer több lapból állhat. De az eltérés abból is következik, hogy egy privilégiumlevél csak több felvétellel rögzíthető. Mindehhez pedig vegyük azt hozzá, hogy az „ideális nagyságú” oklevelek esetében is – elvileg legalábbis – külön felvétel készült a hátoldalról.) 3 Ezek között van olyan fond (pl. Reichsstadt Nürnberg), amely már nem is itt, hanem más bajorországi levéltárban található. 1400-ig azonban az összes, nagy jelentőségű oklevél a bajorországi „főlevéltárban” maradt, nem szállították el őket. Mivel e jelentős, nem bajor hercegi provenienciájú fondok (pl. Reichsstadt Nürnberg és Regensburg, Hochstift Bamberg, Freising és Passau) okleveleihez 1400-ig regeszták is készültek, nem tartható véletlennek, hogy a hungarika után kutató levéltárosok ezeket az első körben végignézték. Ennek köszönhetőek a MNL OL mikrofilm-állományába bekerült felvételek. 4 Karl Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich. Zum hunyadisch-habsburgischen Gegensatz im Donauraum. München, 1989. (2. jav. bőv.) (Südosteuropäische Arbeiten 72.) 5 Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból. Levéltári Közlemények 12 (1934) 50–110. Az őt megelőző müncheni kutatásokra (amelyek elsősorban az akkor még Münchenben, jelenleg pedig a nürnbergi Staatsarchivban őrzött Brandenburger Literalien és a brandenburgi őrgrófok más, magyar vonatkozásokat tartalmazó fondjaira koncentráltak) vö. Lukinich Imre: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága másolat- és kéziratgyűjteményének ismertetése. Bp. 1935. 66. 6 A brandenburgi őrgrófok Ungarische Urkunden c. oklevélsorozata került szinte teljes egészében a 19–20. század fordulóján – a magyar kultúrdiplomácia bravúrjaként – haza, az Országos Levéltárba, ahol a Mohács előtti részéből megalakított a Hunyadi család levéltára c. fondot, az 1526 utáni részét pedig a Magyar Kamara 1/18
cédulái között néhány olyan Mátyás-kori irat is előbukkant, amelyeket Karl Nehringnek ismernie kellett volna, mégsem szerepelt gyűjtésében. E megfigyelések, valamint maga a tény, hogy valójában soha nem folyt a bajor hercegek levéltárában a középkori magyar vonatkozású iratokat szisztematikusan feltáró kutatómunka (mint látható, Iványi erre koncentrált),7 jelezték, még feltáratlan területre értem.8 Ráadásul sikerült megszereznem június folyamán Reinhard Staubernek Gazdag György bajor hercegről írt monográfiáját,9 amely voltaképpen a Nehring-féle képet jócskán gazdagította. Rengeteg ötletet meríthettem ebből is. Jól fel tudtam mérni, hogy merre felé kell irányítanom kutatásom irányát, mely anyagrészeket kell forgatnom (sokszor természetesen konkrét jelzetekkel is ellátott a munka). Mindez tovább bővült, amikor a bajor hercegek külpolitikai levéltárának (Kurbayern: Äußeres Archiv) interneten is elérhető inventáriumát kezdtem böngészni. Úgy tűnt, hogy itt elsősorban a Mátyás-, kisebb részben a Jagelló-kor magyar–bajor külpolitikára lehet itt apró morzsákra lelni. A stájer szakirodalommal való megismerkedésem után abban is reménykedtem, mivel a passaui és freisingi püspökségek középkori iratanyagának legjelentősebb részét a Bayerisches Hauptstaatsarchivban őrzik, hogy a két püspökség AlsóAusztriában (Freising, Passau), ill. Stájerországban, Krajnában (Freising) lévő birtokai miatt az 1480-as évekbeli magyar–osztrák háborúskodásokra is találhatok iratokat. Nem utolsósorban pedig tudva tudtam, hogy egy bizonyos magyar nemes úr, Kanizsai János (†1522) Neuburg am Inn-i (Passautól kb. 10 km-re délre, a mai Bajorország területén) birtoklására is bújhatnak meg iratok Münchenben, jóllehet a legjelentősebb sarokpontokat Bécsben őrzött forrásokból (már) ismerjük.10 A Bayerisches Hauptstaatsarchivon kívül kis ideig a Bayerische Staatsbibliothek gyűjteményében is kutatni szerettem volna. Itt néhány olyan német nyelvű kéziratot akartam megtekinteni, amelyre előzetesen, az interneten is elérhető katalógusok alapján tudtam készülni.11 A Bayerische Staatsbibliothek, valamint a Ludwig-Maximilians-Universität könyvállományából részben a helyi, bajor, részben pedig a birodalmi viszonyokra vonatkozó tudásomat szerettem volna kibővíteni. Előrebocsáthatom, hogy a levéltári és kézirattári anyaggal kapcsolatos várakozásaim messzemenőkig igazolódtak, sőt, igazából jóval több mindent is találtam, mint amire számítottam. Tekintettel a levéltár feltáratlanságára, ill. minden egyes középkori találat fontosságára azt a stratégiát választottam, hogy minden, egyértelműen magyar vonatkozásról – amennyiben lehetséges: digitális – másolatot készítek. (Ez alól két kivételt tettem: az archivumába (Neoregestrata Acta) osztották be. Az egészre vö. Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története. Levéltári Közlemények 35 (1964) 21–56. 7 A BHStA kora újkori magyar vonatkozásaira (egészen pontosan Buda 1686. évi visszafoglalásának időszakára, amikor is Miksa Emánuel bajor herceg központi szerepet játszott az oszmánok ellen harcban) vö. Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683–1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai. I–II. Szerk. Bariska István – Haraszti György – Varga J. János. Bp. 1986. 8 Sajnos azt bajosan tudtam megállapítani, hogy régebben, de akár mostanság hányan is kutattak Münchenben középkori anyag után. Ennek ellenőrzésére – az esetleges publikációkon vagy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában megtalálható hungarikajelentések átpörgetésén kívül – nincs más mód. Az utóbbi megismerésében nyújtott segítségéért ezúton is szeretném megköszönni Kohút Sára, valamint Reisz T. Csaba (mind a ketten MNL OL dolgozói) szíves segítségét és tájékoztatását. 9 Herzog Georg von Bayern-Landshut und seine Reichspolitik. Möglichkeiten und Grenzen reichsfürstlicher Politik im wittelsbachisch-habsburgischen Spannungsfeld zwischen 1470 und 1505. Kallmünz/Opf., 1993. (Münchener historische Studien. Abteilung Bayerische Geschichte 25.) 10 Igen vázlatosan ismerteti Kanizsai neuburgi jelenlétét (főként az Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hofund Staatsarchiv Reichsregisterbuchjaiban szereplő korabeli másolatok alapján): Josef Hofbauer: Die Grafschaft Neuburg am Inn. München, 1969. (Historischer Atlas von Bayern, Teil 1: Altbayern, Heft 20) 61–62. 11 Catalogus codicum manu scriptorum Bibliothecae Monacensis Tomus 5, Pars 1–9. – A latin nyelvűeket Kertész Balázs (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár) – szintén a BBI által számára többször megítélt Klebelsberg-ösztöndíjnak köszönhetően – tárta fel és mindebből repertóriumot tervez kiadni a közeljövőben. 2/18
általam átnézett, nem túl nagyszámú oklevelekből csak jegyzeteket készítettem. Ezek nagy része egyébként is közjegyzői irat volt, amelyben a magyar vonatkozás vagy a közjegyző személyében vagy a jogi aktus magyarországi helyszínében és a tanúsorban feltűnő személynevekben merült ki. Továbbá azokról az esetekről is csak jegyzeteltem, amikor a bajor hercegek követei Budára jöttek II. Ulászlóhoz és II. Lajoshoz. Ezekre nagyrészt helyi, azaz cseh–bajor ügyek, határviszályok miatt került sor, és semmi közük nem volt a Jagellók magyar királyi címéhez – csupán azért került a megbeszélésekre sor, mivel a Magyar Királyságban tartózkodtak. A levelezés egy része ráadásul cseh nyelven is folyt.) Jelen, a 2014. évi Klebelsberg-ösztöndíjat záró jelentésem mellékletében az érdeklődő egy tételes jegyzéket találhat, amelyben a nagy terjedelem miatt csak a lehető legszükségesebb információkra tudtam szorítkozni (fóliószám, keltezés helye/ideje, kiadó/címzett), tartalmi leírást nem adhattam. Ezúton is szeretném hangsúlyozni, hogy ott – Iványi Béla lenyűgöző munkabírását, szorgalmát, tájékozottságát és nem utolsó sorban szimatát példaként magam elé állítva – nem csak és kizárólag középkori magyar vonatkozást fog találni az azt böngésző. Mivel a célom a teljességre törekvés volt (a középkor tekintetében mindenféleképpen, jóllehet a rendelkezésemre álló idő túl kevésnek bizonyult sajnálatosan, hogy minden potenciálisan „érdekes” raktári egységet töviről hegyire átnézzek), ezért számos olyan, adott esetben mutató nélküli repertóriumot is végiglapoztam, amelyek nem sok sikerélménnyel kecsegtettek. Akár ilyenben, akár másutt ha magyar vonatkozást találtam (legyen az bármennyire messze a magyar középkor záróakkordjától, a mohácsi csatától), feljegyeztem magamnak. Az munkált bennem, hogy hátha a későbbiekben a más korszakok, elsősorban a 16–17. század kutatói számára lesz olyan, amely érdekesnek bizonyulhat. Részben a tájékoztatás vezérelt abban is, hogy az interneten már elérhető vagy éppen a BHStA-beli Repertorienzimmerben (levéltári segédletek terme) kutatható kéziratos (adott esetben 18 századi!), gépelt vagy az ottani levéltári informatikai rendszerből (FAUST) kinyomtatott segédletekből kimásoljam a magyar vonatkozású raktári egységek levéltárosok által készített leírását. Egyszóval a jegyzékemet olvasó ne lepődjön meg, ha hosszú német idézetekkel találkozik. Sajnos sem e tekintetben, sem pedig persze – hangsúlyozom – minden szóba jövő raktári egység áttekintésében nem tudtam a teljességre törekedni. Óriási a levéltár, roppant sok újdonság volt számomra (rengeteg új helynév, intézmény, amelyet ugyan ismerhet az ember a helyszínen, de az iratanyagot, a segédleteket (vagy éppen a kutatási jelentés készítése közben] ért meg.12 3. A kutatás helyszíne München 4. A kutatás ideje, időtartama 2 hónap (2014. június 4. és július 31. között) 5. A kutatott gyűjtemények, az átnézett irat- és dokumentumállagok és a találatok ismertetése (tételes találati jegyzékkel) Bayerisches Hauptstaatsarchiv 1. Abteilung I (Ältere Bestände) 1. 1. Wittelsbachische Territorien 12
És nyilván számos olyan roppant praktikus aspektus van, amellyel értékes perceket vagy órákat lehet spórolni, és amelyre terjedelmi okok miatt nem térhetek ki, hiszen mindent (ti. az ilyesfajta dolgokat) nem lehet papírra vetni, 100%-ban dokumentálni, szemben egy levéltári találati listával. 3/18
A Wittelsbach család, mint minden nagy dinasztia, az utódok nagy száma miatt ágakra bomlott. Mivel azonban a nem a főághoz tartozó rokonok rendszerint kevéssé elégedettek meg azzal, hogy „rossz helyre” születtek, szükséges volt számukra is biztosítani jogosultságokat/területeket. A család előbb a Bajor Hercegséget szerezte meg a maga számára (1180), majd a német-római császár választói közé tartozó, talán ennélfogva még nagyobb presztízzsel rendelkező rajnai palotagróf területét (1214, Kurpfalz). A bajorországi Wittelsbachok között előfordult, hogy a hercegséget több részre kellett osztani. 1392 és 1429 között négy, külön-külön hercegségre bomló ág létezett (München, Landshut, Ingolstadt, ill. Straubing székhellyel). Végül a landshuti ág kihalása (1503) után a pfalzi és a bajorországi Wittelsbachok között kirobbanó örökösödési háborút (Landshuter Erbfolgekrieg) követően (kölni Schiedspruch, 1505) nagy jelentőségű változások történtek. IV. Albertnek hosszú idő után végre sikerült a széttagolódott Bajor Hercegséget egyesítenie. Legfőbb kikötése az volt a fiai számára, hogy soha többét ne osszák fel/meg a Hercegséget. Mindennek azonban ára is volt. Egyrészt bizonyos területeket (Kitzbühel, Kufstein) a viszálykodásban közvetítő Miksa római királynak át kellett adnia. Másrészt a pfalzi „testvérágnak” is helyet kellett szorítani, így jött létre Neuburg an der Donau központtal a pfalzi Wittelsbachoknak FelsőBajorországból kihasított hercegsége. Az imént elmondott helyzet természetesen az írott forrásanyagra is kihatott. A Bayerisches Hauptstaatsarchiv őrzik a bajor Wittelsbachok összes olyan iratát, amely 1505-t megelőzően keletkezett. (Az ezutáni időponttól fennmaradt, alsóbajorországi vonatkozású matéria a landshuti Staatsarchivban található. Ha jól tudom, ott is elsősorban a közép- és alsószintű Amtok anyagai.) Szintén itt, a Bayerisches Staatsarchivban kutathatjuk az említett, 1505-ben létrehozott Pfalz-Neuburg hercegség (valamint annak a koraújkorban létrejött utódainak, pl. Pfalz-Sulzbach) központi és legfelsőbb szintű közigazgatásának az iratanyagát (a továbbiak a néhai Staatsarchiv Neuburg an der Donauban, amely 1989-ben Augsburgba költözött át) csakúgy, mint a pfalzi ág terjedelmes hagyatékát, amelyet az 1790-es évek elején a benyomuló francia csapatok elől szállítottak át Mannheimből Münchenbe. 1. 1. 1. Kurbayern (Bajor Választófejedelemség) Itt szeretném jelezni, hogy a Bajor Hercegség, később Választófejedelemség, majd végül Királyság története számára fontos forráscsoportok közül a jogbiztosító iratokat („Inneres Archiv”13), vagyis a nagy, több tízezer tételből álló oklevélsorozatot (Kurbayern, Urkunden) nem szemlézem. Ennek oka az, hogy roppant nehézkes az ebben való kutatás. Ugyan a középkor korábbi századaihoz az okleveles anyaghoz is készültek regeszták,14 de az engem érdeklő 15. század 2. feléhez, 16. század 1. feléhez kivonatok már nem állnak rendelkezésre (mutatókról nem is beszélve). Csak egyszerű (nem egyszer kézzel írt) cédulák, amely alapján olykor még a kiadó személye sem állapítható meg, nemhogy a tartalma. Mindez iszonyú időigényessé tette volna az ezzel való foglalatoskodást. (Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a szakirodalmi utalásokból ismert okleveleken túl, ha az ember kevés idő áll rendelkezésére, ugyanakkor haladni szeretne és máshonnét biztosan hasznos adatokkal szolgáló jelzetei vannak, hogy sajnos el kell tekintenie az oklevélsorozat kutatásától. Mindehhez pedig azt is tegyük hozzá, hogy az oklevelek másolási költségei sokszorosát képezik az egyszerű iratokról készítettekének – legyen az bármiféle mikroformátum vagy eredeti.) 13
Ennek az elnevezésnek a magyarázatát kicsit lentebb, az ún. Äußeres Archiv tárgyalásakor adom meg. Ezek a többi oklevélsorozathoz hasonlóan nem a levéltári segédletek termében (Repertorienzimmer), hanem az azelőtti, földszinti folyosón tárolt nagy, lemezszekrényekben találhatók. A kulcsot a Repertorienzimmer mindenkori felügyelőjétől kell elkérni. 14
4/18
1. 1. 1. 1. Äußeres Archiv A jelenleg a Staatsarchiv Nürnbergben található, az 1930-as években még Münchenben, a BHStA jogelődjében őrzött Brandenburger Literalien mellett Iványi Béla a Kurbayernban található Kasten schwarz fondot is sokat használta. A megfelelő címszavak mentén (Ungarn, Türkei, Siebenbürgen stb.) gyakorlatilag az összes, repertórium és annak mutatója alapján kiszűrhető hungarikát felsorolta a fenti, a Levéltári Közleményekben megjelent kutatási jelentésében, amelyek közül néhány bizony középkori. Azonban az azóta eltelt évtizedek folyamán komoly változás állt be: a középkorkutatók számára a Kasten schwarz tulajdonképpen „kiürült”. Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején szinte az összes középkori, sokszor 16. századi és 17. századi anyagot az Äußeres Archiv együttesbe helyezték át: nemcsak a Kasten schwarz állagból, hanem a különféle Hochstiftek stb. anyagaiból is. (Sajnos konkordanciajegyzéket e munkálatokról nem készítettek.) A cél az volt, hogy az Äußeres Archiv állag 18. századi állapotát visszaállítsák. E „levéltár” eredete egyébként még régebbre, a 16. századra nyúlik vissza. Az Inneres (ti. a régi palota [Alter Hof] egyik belső szobájában őrzött) vagy Geheimes Archivon az okleveles anyagot, míg az Äußeres (ti. az ahhoz képest külső szobában található) Archiv eredetileg a szálas iratanyagot foglalta magában.15 A különféle iratokat az írásmód és kötés alapján még a 18. században szigorúan osztályozták, vaskos kötetekbe kötötték. (Az említett, 1970-es években végzett kiegészítésekkel nyilván ez a rend némileg fellazult, hiszen az újonnan beillesztett raktári egységek adott esetben szálas iratok voltak.) A Bayerisches Hauptstaatsarchiv állagai közül – amennyiben valaki a középkorra vagy kora újkorra kíváncsi – talán ennek a kutatásakor indulunk a legjobb feltételekkel. Ugyan kb. június közepétől a levéltári honlap átalakítása miatt nem hozzáférhető az állag konspektusának digitális verziója, de az annak elődjét képező gépelt, ötkötetes jegyzék alapján e hiányosságot pótolni lehetett. A raktári egységek meglehetősen hosszú (és a digitális verzióban: kereshető) leírásai roppant megkönnyítették kutatómunkámat. Az együttes használatával kapcsolatban annyit fontos még hangsúlyozni, hogy legnagyobb része mikrofiche-n kutatható, kisebb részt mikrofilmen. Iványi kutatási jelentésében egy bizonyos, a Kasten schwarz állagban található Ungarische Korrespondenz nevű együttest (Nr. 4441–4452) említ, mit több, tartalmi leírást is adott a kötetekről. Mivel ez alapján világos volt, hogy középkori adatokban is bővelkedett, Münchenbe érkezésem után első dolgom volt ezt kikérni. Mivel az első kötetben (Nr. 4441) nagy fontosságú iratok vannak (pl. Szentgyörgyi-Bazini Ferenc 1512. évi müncheni tárgyalásai egy schärdingi polgár ügyében vagy pl. I. Ferdinánd 1527. évi fehérvári koronázási lakomájának a szakirodalom által újonnan felfedezett ülésrendje16). A négy mikrofiche lapot (azaz az egész 1. kötetet) egy az egyben lemásoltattam. A 2. és 3. kötet (Nr. 4442 és Nr. 4443) Szapolyai János király és a bajor hercegek meglepően sűrű kapcsolatára szolgáltat príma adatokat.17 Véleményem szerint, mivel érdekes és jól lehatárolható
15
Magyarul részletesebben: Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk. Levéltári Közlemények 4 (1926) 158–176. A legfőbb tudnivalókat elismételi: Németh Ildikó – Szabó Csaba: A bajor levéltári rendszer. Egy tanulmányút tapasztalatai. Levéltári Szemle 50 (2000) 26–27. 16 Vö. Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138 (2004) 1005–1101. Közlése uo. 1098. (Gecsényi Lajos kutatásai nyomán) 17 Részben valószínűleg innen, részben pedig más, jelenleg is a BHStA-ban őrzött állagból meríthetett az okmánytára számára: Karl August Muffat: Correspondenzen und Aktenstücke zur Geschichte der politischen Verhältnisse der Herzoge Wilhelm und Ludwig von Bayern zu König Johan von Ungern. München, 1857. (Quellen zur bayerischen und deutschen Geschichte 4.) 5/18
együttesről van szó, megfontolandó lenne a magyar kutatók számára mind a 12 kötet lefilmezése. Az Äußeres Archiv Türkenhilfe című kötetei (Nr. 2154–2171) – a témakör ismeretében aligha hangozhat ez meglepően – szintén tartalmaznak magyar vonatkozást. Nemcsak a Mohács utáni, hanem az azt megelőző időszakból is már. Személy szerint – időhiány miatt – csak a két Mohács előtti kötet átnézésére tudtam vállalkozni (Nr. 2154–2155). Szerencsére a különféle, oszmánok ellen vezetendő hadjáratok tervezgetésén, a magyar király számára biztosítandó pénzösszegek kiírásán, összeszedésén stb. kívül sokat foglalkoznak az iratok konkrét betörésekkel is. Az együttes gazdagsága (továbbá hogy már a Magyar Királyság bukása előtt ilyen mennyiségű, oszmánokkal kapcsolatos, de nem birodalmi gyűlésekkel kapcsolatos iratanyag áll rendelkezésre, nagyobb részt biztosan a bajor hercegek és a Habsburgok tiroli ága közötti levelezésnek köszönhető (1470–80-as évek), amelynek révén számos, a Habsburg örökös tartományok felől áramló információt eljutott a Wittelsbachokhoz is. Mátyás király és a Habsburgok között a salzburgi érseki székért folyó harcra (1470-es évek vége, 1480-as évek), valamint az 1480-as években III. Frigyes és Hunyadi Mátyás között folyó konfliktusra, még ha annak közvetlen oszmán vonatkozása nem is volt, szintén találhatók itt iratok. Természetesen a Mohács előestéjén egyre sürgetőbbé váló hadi helyzet is jól nyomon követhető az iratokból. Külön érdekesség az az 1526 szeptemberében Bécsben kelt beszámoló, amely egy rövid leírását adja II. Lajos halálának és a mohácsi csatának. E sorozathoz hasonlóan, meglehetősen homogén csoportot jelent a Cseh Királysággal kapcsolatos (diplomáciai) érintkezések (elsősorban határviszályok, az ezzel kapcsolatos egyeztetésekkel megtöltött) kötetei (Nr. 166–283). Mivel már a középkor beláthatatlanul sok anyagot ölel fel, ezért csak egy részüket tudtam átnézni (Nr. 233–240) magyar vonatkozás után kutatva. Ha müncheni kutatásom közül ki kellene emelni olyan anyagcsoportot, amely a legtanulságosabb volt számomra, minden bizonnyal ezt választanám. Ugyanis rendkívül érdekes volt látni, hogy a bajor hercegek milyen sokszor jártak a Jagelló-korban az udvarban, és minderről egyébként milyen keveset tudunk. Azonban kevésbé a magyar, mint inkább a cseh ügyek, érdekeltségeik miatt jöttek a bajor követek. 1490-től, II. Ulászló trónra kerülésétől fogva – a magyar kancellária és apparátus mellett – a Cseh Királyság méltóságviselői, az arisztokrácia számos tagja is gyakran megfordultak Budán, a cseh királyi kancellária is itt időzött. Vagyis ami számomra jelentős újdonságélményt jelentett, az az, hogy – amihez leginkább a koraújkori Magyar Királyság esetében vagyunk hozzászokva – egy sajátos cseh mikrokozmosz létezett 1490 után a magyar és cseh király mellett. Ezt keresték fel olyan gyakran a bajor herceg követei. Miként látható mindez az iratanyagban? A rendkívül gyér számban napjainkra maradt, „klasszikus” számadáskönyveken kívül (l. a beszámolómban lejjebb idézett „Ämterrechnungen bis 1506” anyagot) az itt megőrződött levelezés, kevés instrukció, jelentés tanúskodik minderről. Az Äußeres Archiv Fürstensachen című sorozata (Nr. 1940–1989) a részben a Böhmen c. sorozatot, részben az imént említett és még lentebb is röviden ismertetendő számadásokat is jól kiegészíti. (Nem volt számomra mindig eldönthető, hogy mi került adott esetben ebbe a meglehetősen általános sorozatba és mit soroltak a területi alapon összerakott szériákba [pl. Böhmen].) E sorozat esetében mondhatni a bajor hercegek legfontosabb diplomáciai iratai közül sok itt kapott helyet. Roppant nagy mennyiségük miatt csak bizonyos részük átnézésre vállalkozhattam. Meg kell jegyeznem, hogy az 1490-ig terjedő időszak esetében darabszintű (írásképe alapján valószínűleg 18. századi) jegyzék áll rendelkezésre a levéltári segédletek szobájában (Repertorienzimmer), azonban azok számomra legalábbis – a duktus szokatlansága miatt – inkább csak megnehezítették számomra a kiigazodást. Ezért e helyett a köteteket tanulmányoztam. Az az 5 raktári egység (Nr. 1953–1957), amit átnéztem, roppant érdekes képet nyújtott. Nagy kár, hogy nem tudtam tovább haladni az átnézésükkel. Úgy gondoltam, hogy a Mátyás-korral, mivel rendelkezésre áll Nehring munkája és ennek nyomán 6/18
közel két tucat felvétel a Jagelló-kornak szentelem az időmet. Az apróbb magyar vonatkozásokon kívül talán a legérdekesebbek a Nr. 1956–1957-ben megőrződött nyugták és kisebb számadáskönyvek voltak az 1480-as évekből, amelyek a bajor herceg 1480-as évekbeli, Magyarországra küldött követeinek az elszámolását tartalmazták.18 Az 1480-as évekbeli magyar–osztrák háborúkra azonban nemcsak itt lehetett érdekes és értékes adatokat találni, hanem az Ausztriához (Nr. 973, Nr. 4456), Csehországhoz (Nr. 233– 235), az eichstätti (Nr. 4003), passaui Hochstifthez (Nr. 1041, Nr, 4038), valamint a salzburgi Erzstifthez tartozó kötetekben (Nr. 1679) is. A Csehországgal kapcsolatos kötetekben egyébként az volt a különösen érdekes és örömteli, hogy nemcsak számos, mindeddig a magyar kutatás számára ismeretlen, Albert bajor hercegnek címzett levél került elő, hanem – hála az iratok bekötése idején a levéltárosi figyelemnek – általában közvetlen azután a hercegi kancellária által kiállított és nyilván elküldött oklevél fogalmazványa is megtalálható volt. Az 1515. évi bécsi királytalálkozóval kapcsolatban, amelyen Vilmos és Lajos bajor hercegek, valamint a passaui püspök is részt vett, előkerültek instrukciók és egyéb beszámolók (Nr. 973, Nr. 4037). Részben passaui (Hochstift: Nr. 1111; Kloster St. Nikola bei Passau: Nr. 4128), részben pedig kifejezetten Neuburg am Innhez kapcsolható anyagban (Nr. 985/2, 985/3, 985/419) Kanizsai János ottani birtoklására találtam kiegészítő információkat. (Ez utóbbi olyan szempontból részben kakukktojás, hogy az említett helyeken nem egy-egy információdarabkát, hanem amint látható a tételes jegyzékből, meglepően nagymennyiségű peres iratot – közöttük eredeti Kanizsai-levelek! – sikerült megtalálni. Rendkívül meglepő volt az is számomra, hogy a 15–16. század fordulóján Szentgyörgyi-Bazini Ferenc személyében magyar tagjai is volt a bajor hercegi udvarnak (pontosabban szólva a müncheni ágba tartozó IV. Albert udvartartásának). Ráadásul nem is egyetlen apró említéssel rendelkezünk minderről (Nr. 1971, ill. a már említett Nr. 4441), hanem számos már forráscsoportban (l. az alább említett hercegi számadáskönyvek, freisingi püspök leveleskönyve) is előfordul a főúr neve. 1. 1. 1. 2. Ämterrechnungen bis 1506 Bizonyos számadáskönyvek átnézésével az volt a célom, hogy Szentgyörgyi-Bazini Péter bajor hercegi udvarban való működésére további adalékokat találjak, illetve általánosságban az is vezérelt, hogy általános képet kapjak az ilyesfajta bajorországi forrásanyagról. Feltétlenül hangsúlyozandó, hogy – ahogy a német-római császár vagy a Habsburgok tartományúri, úgy a „központi”, hercegi – számadáskönyvek is roppant csekély számban állnak rendelkezésünkre.20 Alapvetően sok száz, különféle tematikájú számadás maradt fenn a középkorból. A kutatási prioritásokat szem előtt tartva Anton Kirchmair Kammerschreiber Kammerbuchjaira (1503–1505, egy duplum miatt valójában négy kötetről van szó) koncentráltam. A legutolsó, 1123. sz. kötettel sikerrel jártam: előbukkant Szentgyörgyi-Bazini Ferenc. 1504-ben évi 80 forint fizetés járt neki. Az 1122. sz. kötetben számos olyan bejegyzés volt (kiadási tételek a Magyar Királyságba küldött követek számára), amelyeket egyediségüknél fogva szintén fontosnak tartottam, és amelyekről nem másolatokat, hanem jegyzeteket készítettem. (Ugyanitt még előkerült egy 1503-as, Bazini-Szentgyörgyi 18
Mint utólag idehaza kiderült, ez a vélekedés (miszerint Karl Nehring megtalált minden fontos dolgot) nem egészen helytálló. Iványi Béla jegyzeteiből néhány 1470–80-as évekbeli Mátyás-oklevél is „kihullott”, amelyek elkerülték a bajor kutató figyelmét. 19 Az Äußeres Archiv legtöbb kötetével ellentétben az igen terjedelmes alsorozatot alkotó Neuburg am Inn-i határviszályok történetére elsődleges köteteket (eredetileg 22 darab, amelyek közül számos napjainkra elveszett) nem filmezték le, eredetiben kutathatók csak. 20 Mindez persze nem akadályozta meg a kutatást abban, hogy az apró szemcsékből egy imponzáns elemzést készítsen: Walter Ziegler: Studien zum Staatshaushalt Bayerns in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. Die regulären Kammereinkünfte des Herzogtums Niederbayern 1450–1500. München 1981. 7/18
Péter számára tett kifizetést. Az udvari tanácsosok[?] számára folyósított éves fizetési listán 1503/1504-ben még viszont nem szerepelt a magyar úr.) Míg az 1122. sz. kötetben egy halom, magyarországi követségre való adat maradt fenn, az ugyanolyan tartalmú 1123. sz.ban nem találtam egyetlen követségre expliciten vonatkoztatható adatot (jóllehet az előző kötetben alapján a Magyar Királyságban számtalanszor megforduló Hans Hochburger neve itt is rengetegszer előkerült).21 1. 1. 1. 3. Mischbestände mit überwiegend kurbayerischer Provenienz Kasten schwarz Az Iványi Béla-féle kutatási jelentést a repertorienzimmbeli cédulakatalógussal összevetve meg kellett állapítanom, hogy a magyar kutató igen jó és alapos munkát végzett. Az összes találatot kijegyezte (igaz, utólag még néhány raktári egységet feltüntettek, de azok egytől egyig jócskán Mohács utáni darabok voltak). A számomra érdekesnek mutatkozó iratok, ahogy azt fentebb jeleztem, egytől egyig az Äußeres Archivba kerültek át. Oberster Lehenhöfe A tartományúri hűbérbirtok-állományról vezetett nyilvántartás kötetei. SzentgyörgyiBazini Péter az 1500-as évek elején bajor hercegi zsoldban állt. Reménykedtem, hogy esetleg hűbérbirtokot is elnyert. A kutatás nehézkes, mivel modern személynév-mutató nincs a kötetekhez – konkrét hűbérbirtokról viszont nem tudtam, ami alapján kevésbé lenne időigényes a vaskos köteteket átlapozása. 1. 1. 2. Pfalz-Neuburg mit Sulzbach A nyomtatott repertóriumokat átforgattam, de onnét semmiféle középkori magyar vonatkozás nem került elő. Igen terjedelmes sorozatot (több alsorozattal) alkotnak viszont az oklevelek. Az oklevelek repertóriumainak használata azonban véleményem szerint meglehetősen nehézkes: a (valószínűleg 18. századi és kissé görcsös, szögletes írású) összeállításoknak a szempontrendszere (oklevelek leírása, mutató) is nem egy esetben hagy némi kívánnivalót maga után.22 Az Auswärtige Staaten című alsorozatban van ugyan egy „Ungarn-Böhmen” rész is, azonban ott sajnos – ahogy az várható – elsősorban cseh vonatkozások maradtak meg. Éppen ezért nem különösebben fordítottam volna időt a sokkal érdekesebbnek és több eredménnyel kecsegtető egyéb állagok mellett a pfalz-neuburgi repertóriumok forgatására. Az, hogy mégis néhány itteni oklevél megrendelésére rászántam magam (pontosabban szólva: egészen izgalmasnak tűnő darabra bukkantam), az egy meglehetősen friss munkának köszönhető, amely a bajor állami levéltárakban őrzött közjegyzői oklevelek – reményei szerint teljesen jegyzékét – tárja a nagyérdemű elé, amelyek közül az így (a közjegyző a Magyar Királyságból, magyarországi egyházmegyéből származott el) vagy úgy (magyar település szerepel keltezési helyként) magyar vonatkozásra voltam kíváncsi.23 Az előbbi az egyházi, különösképpen a közjegyzői mobilitás vizsgálata 21
Szintén Szentgyörgyi-Bazini Ferenc, ill. az 1515. évi, a bécsi hercegek által is felkeresett bécsi király találkozó céljából célból vizsgáltam néhány, a Staatsarchiv Landshutból 1979-ben a BHStA-nak átadott számadást is (az ún. Pertinenzbestände között található „Landshuter Abgabe 1979”-ról van szó): Nr. 831 (Rechnungsfragment über Hofausgaben 1509), Nr. 832 (Extrakt aus den Rentmeisteramtsrechnungen 1449/1516) – sajnos sikertelenül. 22 Ugyanez áll a Neuburger Kopialbücher című, mintegy 100 kötetből álló másolati könyvekből álló sorozatra is. Nagy szükség lenne darabszintű jegyzékre. 23 Notare und Notarssignete vom Mittelalter bis zum Jahr 1600 aus den Beständen der Staatlichen Archive Bayerns. I–II. Hg. Elfriede Kern – Magdalena Weileder. München 2008–2012. II. 120. 770. sz. (Georgius 8/18
szempontjából lehet fontos (a közjegyzői oklevelek esetleges fennmaradása miatt minderről igen keveset tudunk), az utóbbi pedig napjainkra régen meghalt és elfeledett, a keltezés helyszínen legtöbbször tanúként előforduló magyar alattvalók nevével ismertet meg bennünket. Az oklevelek közül az 1426. október 3-án kelt közjegyzői kiadvány érdemel véleményem szerint figyelmet, amely Lajos bajor herceg hűbéri esküjét, ill. az egész szertartást (milyen tárgyak voltak jelen az eskütevéskor, milyen zászlóval vonult fel Lajos bajor herceg, mit mondott az egyik fél, a vazallus, mit mondott a másik, a hűbérúr stb. stb.) örökíti meg (Lehen, Nr. 1404), amelyet a többi, Zsigmond római (és egyébként magyar) király hűbéri adományát megörökítő forrás esetében hiába keresünk. Külön érdekessége az egész szertartásnak, hogy János olmützi püspökön, bíboroson kívül mindenki más, aki részt vett a hűbéri rítusban (Pálóci György esztergomi érsek, Garai Miklós nádor, Maróti János macsói bán, Tamási László udvarmester), még csak nem is birodalmi, hanem magyar királyi alattvaló volt. 1. 1. 3. Kurpfalz und Pfalz-Zweibrücken mit Nebenländern Eredeti terveimben nem szerepelt, hogy rajnai palotagrófsággal kapcsolatos (pfalzi) iratanyagot kézbe veszem. Abban, hogy végülis ezt a döntést hoztam, Reinhard Stauber fentebb említett monográfiája játszott döntő szerepet. Ebben néhány érdekes adatot is tartalmazó raktári egység tűnt elő. Elsősorban a Kasten blaura, a nagy iratsorozatra koncentráltam, más állagokban a repertóriumokban végzett szúrópróbaszerű felméréseim nem bizonyultak eredményesnek. (Mindazonáltal szívem szerint még egyszer megnéznék mindent töviről hegyire, hogy biztosat mondjak arról, hogy a pfalzi okleves- és iratanyag valóban csak ennyi magyar vonatkozást tartalmaz-e.) 1. 1. 3. 1. Kasten blau Részben a szakirodalom (Reinhard Stauber), részben pedig a Kasten schwarzhoz hasonló cédulakatalógus alapján (címszavak: Türken, Ungarn) igyekeztem tájékozódni. Itt is kerültek elő eredeti Mátyás-oklevelek (Nr. 89/2, 103/2b). A különféle Türkenhilfével kapcsolatos iratok alkották a magyar vonatkozású anyag legnagyobb részét (l. a jegyzékemet), igaz, ezek közül inkább kevesebb, mint több kapcsolódott közvetlenül a Magyar Királyság ügyéhez (a tipikus mindezeknél a különféle birodalmi segélyek megtárgyalásának ügye). Ezek közül a legkorábbi az 1460–70-es évekből származik (Nr. 103/2b). Az ekkori tárgyalási iratok (1478–1479. évi nürnbergi birodalmi gyűlés) között szerencsés módon a magyar követeknek (Pesciai Boldizsár szerémi püspök, Szentgyörgyi-Bazini Zsigmond) szánt válasz, ill. az ő álláspontjuk is megmaradt. De ugyanitt akad még néhány olyan dokumentum, amely akár az 1480-as, akár az 1490-es évek birodalmi–magyar viszonyaira is betekintést. Egy másik csomóban (Nr. 341/11a) a bajor herceg Budán tartózkodó követe, Friedrich Mauerkircher (1470) több jelentése igen érdekes volt, amelyben a magyarországi politikai helyzetről számolt. De ugyanott található még 1490–1491-es esztendőkből is számos olyan dokumentum, amely az akkori események jobb megértésében segíthetnek.
1. 2. An Bayern gefallene Territorien und Institutionen
Michaelis de Lauterrein), 130. 824. sz. (Paulus Hetteller), 139–140. 860. sz. (Valentinus Thome de Costelano alias de Sancto Vito), 243. 1420. sz. (Johannes Mathaei alis Gkrad de Weisenkirchen). 9/18
Az idetartozó fondok közül elsősorban az alább részletezett freisingi és passaui püspökségek anyagaival foglalkoztam. Az Erzstift Salzburg tudomásom szerint magyar szempontból relevánsabb anyagai bécsi Österreichisches Staatsarchivban (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) találhatóak (a középkor vonatkozásában az Allgemeine Urkundenreihében).24 Regensburg birodalmi szabadváros iratanyagának (Reichstadtsliteralien Regensburg) csak a repertóriumába néztem bele, de egyértelműen magyar vonatkozás nem ugrott elő. (Mindez persze nem jelent semmi.) A különféle bajorországi kolostorok iratanyagával való „bajlódásnak” konkrétum híján, mivel igen terjedelmes az anyag, nem láttam értelmét. (Ez utóbbi alól egyetlen kivételt tettem: a passaui St. Nikola ferences kolostorról van szó, amelynek különféle vitái voltak az 1510-es évek legvégén, az 1520-as évek elején Kanizsai Jánossal Neuburg am Inn-i birtoklása okán.) Miként feljebb, a bevezetésben utaltam már rá, abban bíztam mind a két püspökséggel kapcsolatban, hogy alsó-ausztriai (Freising, Passau), ill. krajnai (Freising) uradalmaik mivel az 1470–80-as években Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár között dúló háború által érintett területen feküdtek, maguk is érintettek lehettek valamilyen módon a hadvonulásokban. (A szlovén és osztrák [stájer, alsó-ausztriai, karintiai] szakirodalomban fellelhető utalások alapján nem volt minderre merészség következtetni.) 1. 2. 1. Hochstifte und Domkapitel 1. 2. 1. 1. Hochstift Freising A freisingi Hochstift oklevélsorozatára sajnos csak a müncheni tartózkodásom utolsó napján került sor. A 15. század második és a 16. század első felében keletkezett regesztákat (kiemelt időszak: 1488–1496, 1500–1515) átnézve nem került elő kifejezetten magyar vonatkozás. Az püspökség iratanyaga meglehetősen sokrétű. Számos sorozatból áll (ezeknek a megléte vagy különválasztása nem volt számomra mindig világos). Legtöbbet az ausztriai uradalmak sorozatát (HL [= Hochstiftsliteralien] 4) kutattam.25 Nagyon vegyes anyagot őriznek itt, hiszen uradalmi számadás éppúgy megtalálható, mint a krajnai vagy alsó-ausztriai rendek tartományi gyűléseire küldött császári/királyi/főhercegi követek instrukciók, a rendek válaszai (pl. Fasc. 3, Nr. 26, Nr. 27 és Nr. 30; Fasc. 41, Nr. 210 és Nr. 211 stb.). Mivel mind Alsó-Ausztriát, mind pedig Krajnát komolyan érintette 1526 után az oszmánok elleni védelem, valószínűleg a legtöbb magyar vonatkozással akkoriból (16–17. század) rendelkezünk (pl. Fasc. 44, Nr. 240 és Nr. 243). (Nyilván a tartományi gyűlésekkel kapcsolatos dokumentumoknak is egy része e létfontosságú témakörrel foglalkozik.) Szerencsénkre azért részben itt (Fasc. 66, Nr. 340), részben viszont más sorozatban (HL 3, 432/23) az 1480-as évekbeli osztrák–magyar háborúra is maradtak – igaz, sajnos csak nyomokban – adatok. A münchen–freisingi püspökség levéltárában őrzik az ugyancsak az 1470–90-es évekre igen sok becses adattal szolgáló, ötkötetes püspöki levelezéskönyveket is.26 Ezekhez nem tudtam hozzáférni, viszont Sixtus püspök (1474–1495) kettővel későbbi utódja, a Wittelsbachok pfalzi ágából származó Fülöp (1498–1541) töredékesen fennmaradt leveleskönyveit a BHStA-ban őrzik a freisingi Hochstiftnek a külön a kötetek számára felállított egyik sorozatában (3 Rep. 43, Fasz. Nr. 1 [1510-11-11 – 1511-09-16], Nr. 2 [151524
Segédlet: Rep. VIII. Az oklevelek jó néhány éve a Monasterium.net-en is elérhetők. Iványi Béla jegyzetei alapján világos volt, hogy ezt (de csak ezt) a sorozatot a freisingi Hochstift anyagából ő is kutatta. Vö. Iványi Béla: Levelek a freisingi püspökhöz, a kurucok alsóausztriai betöréseiről (1703–1707). Hadtörténelmi Közlemények 34 (1933) 265–304. 26 Legutóbb erre vö. Matthias Bader – Julian Holzapfl: Kanzleimäßige Korrespondenz des ausgehenden Spätmittelalters als quellenkundliches Problem. Die Korrespondenzbücher der Freisnger Bischofkanzlei unter Sixtus von Tannberg (1474–1495). Archivalische Zeitschrift 89 (2007) 433–462. 25
10/18
04-08 – 1517-11-18], Nr. 3 [1522-01-03 – 1522-12-22], Nr. 4 [1526-12-27 – 1527-05-31]). Különösen figyelemmel az első két numerust néztem át, aminek köszönhetően számos magyar vonatkozás bukkant elő (Szentgyörgyi-Bazini Ferenc, Fülöp freisingi püspök lemondja az 1515. évi bécsi királytalálkozón való részvételt).
1. 1. 2. 2. Hochstift Passau A Hochstift oklevélsorozatát nem tanulmányoztam, mivel az (igaz, regeszták nélkül) a Monasterium.net oldalon elérhető. Iratsorozatból még többet alakítottak ki, mint a Hochstift Freisingnél. Indokoltságukat nem tudom megítélni, viszont elmondhatom, hogy a kiigazodást roppant mód megnehezíti e nehézkesség. Van olyan sorozat (Passauer Blechkastenarchiv), amely egyszerre két repertórium (egy másik sorozattal közös, szűkszavú jegyzék, valamint egy jóval bővebb, ám 18. századi fóliánskötetek) alapján kutatható. (A „Blechkastenarchiv” egyébként meglehetősen unikális a tekintetben, hogy még mindig a 18. században kialakított, színes, festett címerekkel ellátott pléhdobozokban találhatók – a porosodástól ekként megvédett – iratok.) A Hochstift iratanyagából annak St. Pölten-i uradalmának köszönhetően néhány magyar vonatkozás is előkerült az 1480-as évekből (HL Nr. 510, 971, 2492). Kanizsai János neuburgi birtoklása nem volt minden problémától mentes – tegyük hozzá: szerencsére, mert különben alig maradt volna a néhány éves ottlétének nyoma. Várakozáson felül sikerült rövid birtoklására különféle dokumentumokat fellelni (Passauer Blechkastenarchiv Kasten 69, Nr. 1; HL Nr. 574, 751, 752). Az Äußeres Archivban megtalált iratok alapján nem, csak az itteni adatok alapján vélt az világossá, hogy a passaui Szt. Miklós-kolostorral (St. Nikola) erdőhasználati jog ürügyén pereskedett. Itt szeretném megjegyezni, hogy külön keresésemre ezenkívül másutt nem került elő (gondolok itt elsősorban a Klosterliteralien állag frissen rendezett „St. Nikola [Passau], Akten und Ambtsbücher című fondjára). 1. 2. 2. Klöster und Ordenskongregationen 1. 2. 2. 1. Klöster und Stifte Klosterurkunden A fond teljesen áttekintésére nem törekedhettem – egy kivételtől eltekintve Johannes Gkrad közjegyzőnek a meglehetősen szétszóródott kiadványaira voltam kíváncsi. (Személyét illetően a legérdekesebb megállapítás kétségkívül az, hogy néhány éven belül hol esztergomi, hol pedig regensburgi egyházmegyébe valósinak írta magát. Ez pedig a különféle, közjegyzőkre vonatkozó statisztikákkal kapcsolatban óvatosságra int.) Az oklevelek egy része már a Monasterium.net oldalon is elérhető. 1. 3. Reichskammergericht Az 1495-ben, a wormsi birodalmi gyűlésen megalakított birodalmi kamarai bíróság, ha magyar középkori vonatkozásokra vagyunk kíváncsiak, a sorban minden bizonnyal a leghátul szerepelne, hiszen roppant iratmennyiségről van szó. (És tegyük mindehhez hozzá, hogy a Münchenben található iratanyag csak a 1806-ig, a feloszlatásig keletkezett, a notóriusan, évtizedeken át húzódó perek révén felgyülemlett összmennyiség egy része.). Szerencsénkre azonban a BHStA-ban őrzött aktákhoz az utóbbi évtizedekben remek repertóriumok
11/18
készültek.27 A MNL OL könyvtárában ezek szinte egytől egyig (a legújabb kötetet leszámítva) megtalálhatók, úgyhogy már az elutazásom előtt fel tudtam készülni belőlük. Mivel a kereskedelmi vonatkozású magyar ügyeket (legyenek azok akár késő középkoriak) Gecsényi Lajos már kutatta, sőt, publikációi is jelentek meg belőle, 28 magam a kevés, nem ilyen tematikájú iratcsomóra koncentráltam. A legérdekesebbnek mindebből Georg von Thurnak és Simon Hungerspach birodalmi kincstárnok elszámolási vitája bizonyult (Bestellnummer 13200, repertórium: Nr. 5218). Nemcsak olyan pikáns részletekről értesülhettünk, miszerint Hungerspach az 1490-es években a II. Ulászló magyar király által az 1491. évi pozsonyi szerződés értelmében fizetendő hadi kárpótlás egy jó részét elsikkasztotta, vagy hogy Thurn állítólag Radkersburgban és Portenauban hamis pénzt veretett, de – nem várt módon – a magyar csapatok 1485. évi egyik merész vállalkozásához (Trieszt és Portenau meghiúsult ostroma) is értékes adalékot találhatunk itt. (Nem mellesleg pedig lenyűgöző, hogy mennyire nagy „töménységben” áll rendelkezésre csak ezzel az üggyel kapcsolatban iratanyag.)
1. 4. Selekte und Sammlungen E fondfőcsoportban roppant kevés magyar vonatkozásra bukkantam. A legfontosabb találat Ruszkai János és Ruszkai György – a jelek szerint ismeretlen – címereslevele (1668. febr. 26.) Középkori vonatkozások után kutatva részben a 19. századi történész, Carl Anton von Lilien regesztáit is átnéztem (IV. Albert, IV. Vilmos és X. Lajos bajor hercegek időszaka). Arra számítottam, hogy kis szerencsével magyar vonatkozások kerülnek elő, további jelzetek, de sajnos ilyesmit nem találtam, pedig IV. Vilmos és X. Lajos az 1515. évi bécsi királytalálkozón biztosan személyesen is részt vett. Egyetlen középkori találatként Ulrich von Grafeneggnek Augburg városának (Oefeliana gyűjtemény) címzett levelét kell megemlítenek. Ebben az oszmánok betöréséről, Kosztolány ostromáról olvashatunk. 1. 5. Mischbestände A fondfőcsoport vegyes provenienciájú állagai közül kettőt érdemes kiemelnem: az Auswärtige Staaten (Urkunden és Literalien sorozatok) és a Fürstensachen címűeket, ahol számottevő magyar vonatkozásra bukkantam. Auswärtige Staaten Az Urkunden sorozat Ungarn alsorozatában egy 1395. évi, tartalmában már régóta, jelen formájában azonban ismeretlen Zsigmond-kori oklevél maradt meg (Stiborici Stibor és két atyafia megkapja Detrekő várát [1394. máj. 22.], amibe be is vezetik őket, majd kérésükre nem sokkal később mindezt még egyszer át is írják számukra [1395. máj. 4.]). Az oklevél a Staatsarchiv Bambergből érkezett 1953-ban Münchenbe. Fontos adalékokat rejt a Literalien sorozat Österreich című alsorozata is. Itt találunk az 1506-os osztrák–magyar háborúhoz több iratot (Nr. 35), különféle király/főhercegi vagy német-római császári udvartartási jegyzékeket (1527: Nr. 52; 1584, 1587, 1589: Nr. 53). Újra megtaláltam Johann Cuspinianus jelentését II. Lajosnál tett látogatásáról, amely azonban sajnos már jó néhány évtizede ismert (1516, Nr. 27
Bayerisches Hauptstaatsarchiv, Reichskammergericht. Bd. I–XVIII. Hrsg. Manfred Hörner et al. München, 1994–2013. (Bayerische Archivinventare 50.) 28 Pl. Gecsényi Lajos: Egy budai polgár adóssági pere a birodalmi kamarai bíróság előtt (1519–1533). In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor – Péterfi Bence – Vadas András. Bp. 2012. 189–197. 12/18
57). Az Osztrák Főhercegség és a sürgető Türkenhilféről szintén találunk itt dokumentumokat (1523, Nr. 408). Fürstensachen Az iratokat sajnos nem lehet eredetiben használni: mikrofilmen (fekete alapon fehér!) kutatható. A fond címe megtévesztő, mivel a fentebb részletesen ismertetett Äußeres Archivnak is ugyanilyen nevű része (Nr. 1940–1989 – eredetileg azonban Fürstenbücher!). Rendkívül heterogén anyagról van szó – meglepően sok középkor van benne, igaz, a „szokásos arányok” miatt a kora újkor alkotja a legnagyobb részüket. Mivel egy régi, ám igen jó repertórium áll rendelkezésre, az anyag sem olyan hatalmas, ezért az összes magyar vonatkozást kiírtam a jegyzékből. A kora újkorból számtalan magyar vonatkozás van (pl. Nr. 337, 344, 435 ½, 1039 ½ stb. stb.), viszont külön – vizsgált korszakom témáján kívül esvén – nem rendeltem őket meg, csak a késő középkorra koncentráltam. Így előkerültek olyan darabok, amelyet már Karl Nehring is előásott (Nr. 192 = MNL OL DF 293004.; Nr. 198a = MNL OL DF 293005., Nr. 957 = MNL OL DF 293006). V. László két levele 1453-ból (Nr. 171 1/3). Bazini-Szentgyörgyi Péter IV. Albert 1505. évi udvartartásjegyzékében nem fordul elő (Nr. 301). Az 1515. évi krajnai parasztok mozgolódásához Miksa a bajor hercegek segítségét kéri (sajnos nincs magyar vonatkozás) (Nr. 312). IV. Vilmos bajor herceg szolgálatába veszi Lajos magyar király udvarmesterét (1512, Nr. 328 – másik példány: Äußeres Archiv, Nr. 239!) Sajnos minden magyar vonatkozást nélkülöz Miksa német-római császár feleségének, Biankának a halálról szóló beszámoló (Nr. 329). Több II. Lajos által kibocsátott oklevél, amelyet cseh királyi minőségében bocsátott ki (3 db, 1517, Nr. 965). X. Lajos bajor hercegtől roppant szerencsés módon az 1515. évi Bécsbe utazásakor és az ottani tartózkodásakor vezetett két számadáskönyve is fennmaradt. E két kötetet eredetileg szintén ebben az állagban őrizték, jelenleg a Staatsarchiv Landshutban találhatóak (Nr. 1362 = Küchenmeisteramt Landshut [Rep. 205/Kü] R 1; Nr. 1363 = Kammermeisteramt Landshut [Rep. 205/Ka] R 1). Az egyik, munkahelyemen Tringli István irányításával működő OTKAprojektnek (K 105916. sz.) köszönhetően e kettőt a helyszínen is volt alkalmam megtekinteni. Előzetes várakozásaim beigazolódtak: a Kammermeister által vezetett számadásban valóban megőrződtek a bécsi királytalálkozó miatt magyar vonatkozások is.
2. Abteilung III (Geheimes Hausarchiv) A látszattal ellentétben a BHStA ezen Abteilungja meglehetősen érdekes képződmény. Az itt őrzött iratanyag – a bajor állam és a bajor királyi család között 1923-ban között egyezménynek következtében – a Wittelsbach család Stiftungjának (Wittelsbacher Ausgleichsfond) a kezelésében található, ennélfogva használatához külön – a kutatás megelőzően – engedélyt kell kérni. Külön személyzet dolgozik itt, a másolatok is maguk készítik (szemben a többi Abteilunggal, amelyek esetében egy helyre futnak össze a szálak). Más különbség (pl. a szolgáltatás színvonalában stb.) azonban nincs, csupán sokkal családiasabb a légkör. Az iratanyag és régi segédletek egy része a II. világháborús bombázások során elpusztult. Iványi Béla jegyzetei alapján feltételezem (bár ennek a létét sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták a levéltárosok), hogy az ő kutatása idején, az 1930-as évek elején lehetett egy nagy áttekintő jegyzék vagy talán cédulakatalógus, amelyhez hely-/, személynév-, ill. esetleg tárgymutató is rendelkezésre állhatott. Csak ezzel lenne megmagyarázható, hogy Iványi hogyan bukkant rá olyan dolgokra is, amelyek adott esetben a régi repertóriumok alapján nem feltétlenül ugranának elő. Szerencsés módon – egy kivételtől eltekintve, amely tartalmára nézvést egyébként meglehetősen fontos és ezért fájó hiány – minden Iványi által
13/18
használt iratot vagy oklevelet sikerült megtalálnom (a jelzetek nem változtak). Sőt, örömteli módon gyarapodott is a magyar vonatkozású darabok köre. Egyrészt a Hausurkunden című oklevélsorozatban kutattam: nemcsak a Wittelsbachfőágat, hanem amennyire lehetett, a bajorországi és pfalzi mellékágakhoz kapcsolódó oklevelek is megnéztem az oklevelek repertóriumában. Amennyiben szükségesnek tűnt, meg is rendeltem őket. (Az oklevélmásolási díjak magasak itt is, ezért mindig csak jegyzeteket, olykor teljes szövegű átírásokat készítettem e darabokról.) Másrészt a Korrespondenzakten iratsorozatot is átnéztem (ez – elnevezésével látszólag ellentétben – nem családi levelezést tartalmaz, hanem a Hausurkundékhoz kapcsolódik, azaz korrespondál velük). Más fondok nem tűntek a helyszínen annyira lényegesnek. (Mindazonáltal szívem szerint és a biztonság kedvéért a 15. századtól induló Hofhaushaltsakten, valamint a Schatzakten sorozatokat is átnézném, jóllehet nem valószínű, hogy bármi magyar vonatkozás előfordulna bennük.) Külön érdekes, hogy nagy számban nemcsak a Mátyás- és Jagelló-korral kapcsolatos iratok kerültek csak elő, hanem bizony a Zsigmond-kor is sok érdekességgel szolgált. Iványi Béla 1934-es közleményében nem szól róla, azonban jegyzetei alapján világosan kiderül, hogy ismerte Zsigmond király sógornőjének (Vencel özvegyének), a Wittelsbach-lány Zsófia cseh királynénak írásos hagyatékát (pl. végrendelet, halotti leltár, hazaküldött levelei összegyűjtve) (Korrespondenzakten Nr. 543). Nagy kár viszont, hogy a magyar kutató nem fedezte fel Cillei Hermann és Ernő bajor herceg lányának, Beatrix hercegnőnek a házasságára vonatkozó iratokat még azelőtt, hogy azok a II. világháborúban elpusztultak (Korrespondenzakten Nr. 544). Szerencsére ehhez kapcsolódóan a Hausurkundék között maradt fenn néhány oklevél (Hausurkunden Nr. 366–372).29 A szakirodalom néhány éve már feldolgozta,30 de éppen azért, hogy legyen meg Magyarországon is, lemásoltattam a II. Ulászló leánya, Anna, majd Ulászló leánytestvére, Erzsébet, valamint IV. Vilmos bajor herceg között folyó, végül megfeneklő házassági tárgyalásokat (Korrespondenzakten Nr. 584/I). A közvetítő szerepét – a család bajor kapcsolatai miatt – nem véletlenül a Ferencnél is nagyobb tekintélyű (ti. országbíró, erdélyi vajda) Szentgyörgyi-Bazini Péter töltötte be.
5. 2. Bayerische Staatsbibliothek A Bajor Állami Könyvtárban egyrészt a számomra sem Magyarországon, sem Ausztriában nem beszerezhető nemzetközi és bajor szakirodalom miatt volt fontos. A könyvtár használata igen látogatóbarát: hosszú nyitva tartással bír, remek állománya van. A helyi egyetemi-főiskolai hallgatók felettébb szeretik, mindenki itt tanul, úgyhogy rendkívül nehéz „csúcsidőben” (kb. du. 6 óráig hétköznaponként és szombati napokon) ülőhelyhez jutni. Ottlétemkor üzemelték be a szkennereket, amelyek használata (akkoriban) ingyenes volt. Mivel nem rendelkeztem állandó németországi lakcímmel, a könyvtárat csak korlátozottan tudtam használni (nem kölcsönözhettem és bizonyos adatbázisokhoz vagy e-bookokhoz sem fértem maradéktalanul hozzá). De nemcsak a könyvállomány miatt volt fontos e könyvtár. A kézirattárban néhány német nyelvű kötetet őriznek, amelyek biztosan középkori magyar vonatkozást tartalmaznak. A középkori vonatkozású kötetekről immár az interneten is elérhető katalógusok állnak rendelkezésre (a kötetekben található dokumentumok darabszintű jegyzéke [kiadott 29
Ezeket és más (nemcsak itt, hanem másutt, más Abteilungban előbukkanó) Zsigmond-kori darabokat, az azokról készült leírást azon nyomban a Zsigmondkori Oklevéltárat készítő akadémiai kutatócsoport rendelkezésére bocsátottam. 30 Vö. Katrin Nina Marth: „Dem löblichen Hawss Beirn zu pesserung, aufnemung vnd erweiterung...”. Die dynastische Politik des Hauses Bayern an der Wende vom Spätmittelalter zur Neuzeit. München, 2011. (Forum Deutsche Geschichte 25.) 208–224. 14/18
dokumentumok esetében adott esetben könyvészeti adatokkal). Máskülönben – ha a kutató nem kifejezetten középkori témában látogat el a kéziratgyűjteménybe – részben 19. századi, részben pedig a kutatóteremben elérhető kéziratos segédletekre kell hagyatkozni.31 (Nagy, 19. századi áttekintő jegyzék alapján kiszűrt, magyar vonatkozást tartalmazó köteteket – legyen az 1526 utáni időszak „terméke – e nehézkesség miatt felvettem a jegyzékembe. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy e tekintetben nem törekedhettem teljességre.) A legfontosabbak az általam átnézett kötetek közül a tegernseei kolostorból a BSB jogelődjébe bekerült Cgm 1585 és a Cgm 1586 kéziratok. Külön érdekessége az e kettőben megőrzött dokumentumoknak az, hogy komoly hányaduknak eredetije (ti. szinte egytől egyig korabeli vagy közel korabeli másolatokról van szó) korai nyomtatvány, fontos híreket közlő újság/hírlevél (ún. Neue Zeitung) lehetett, amelyeket valaki, valószínűleg a 16. század első harmadában a kötet összeállítója, Konrad Sartori, tengernseei könyvtáros szinte mániákusan gyűjtött, maga másolta vagy másoltatta. Ezáltal napjainkra elpusztult Neue Zeitungokat is megőrizhetett. Ennek köszönhetően maradt meg a két, tudomásom szerint a szakirodalomban ismeretlen – eredetileg nyilván szintén nyomtatásban terjesztett – tudósítás (Neue Zeitung) az 1515. évi királytalálkozóról (Cgm 1585, fol. 252–255).32 De találunk e kötetben különféle beszámolókat, „hírcsokrokat” az oszmánok előretöréséről éppúgy, mint pl. az 1501. évi budai országgyűlésről. (Ez utóbbinak ráadásul az az érdekessége, hogy az „eredeti”, nyomtatott példányból is őriznek egy példányt a BSB-ben [Res. 4o Turc. 80/7].) De nemcsak ilyen Neue Zeitungok találhatok a két kötetben, jóval korábbi, a 15. század első felében származó iratmásolatokra is lecsapott (bázeli zsinat iratai, amelyek nélkülözik azonban a magyar vonatkozást). De a III. Frigyes és Mátyás közötti, több évtizedes konfliktust is számos dokumentum képviseli, amelyek között vannak persze máshonnét, adott esetben eredetiben ismert dokumentumok, némelyek azonban teljeséggel egyediek (pl. a magyar csapatoknak 1485-ben a bécsi védőkkel kötött megállapodása a város átvételéről).33 5. 3. Ludwig-Maximilians-Universität, Historicum E könyvtár az Ludwig-Maximilians-Universität történeti és régészeti szakkönyvtára, amelyet elsősorban a helyi történész-régész hallgatók számára tartanak fenn. Bizonyos okokból kifolyólag – elsősorban a korlátozott befogadóképesség miatt – szigorúan veszik azt, hogy a könyvtárhasználó mely szakokat hallgat(ott), nem mindenkinek van tehát szabad bejárása a könyvtárba. A vezetőség szívességéből azonban elhárult mindenféle akadály az elől, hogy az állományt használhassam. Szinte az összes könyv szabadpolcon hozzáférhető a néhány éve, kifejezetten a könyvtár számára felújított, rendkívül modern, üvegfalú épületben. Magam csak a főkönyvtárat használtam: vannak ugyanis még kisebb, speciális gyűjtemények is (Bayerische Landesgeschichte stb.) A könyvtár „Präsenzbibliothek”, azaz – a helyi doktoranduszokat és az oktatói gárdát leszámítva – nem lehet belőle kölcsönözni. Részben helyi, bajor vonatkozásoknak szerettem volna utánanézni, a bajor történeti szakirodalommal megismerkedni, továbbá a legfrissebb vagy kevésbé friss, számomra nem ismert német, olasz stb. kötetekkel megismerkedni. Ez csak töredékében sikerült, mivel az állomány meglehetősen nagy és rengeteg újdonság volt. Az idő viszont túl kevés: müncheni 31
http://www.bsb-muenchen.de/literatursuche/spezialbestaende/handschriften-und-nachlaesse/gedrucktehandschriftenkataloge-der-bsb/ 32 Vö. Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen Drucke des 16. Jahrhunderts (VD 16): www.gateway-bayern.de/index_vd16.html (Titel(wörter) = wien AND Jahr >= 1515 AND Jahr <= 1515) 33 A legfontosabb dokumentumokból válogatott, a Mátyás és III. Frigyes közötti politikai krízisre vonatkozólag valamennyit kiadta több mint másfélszáz évtizede Joseph Chmel a többek között e két kéziratot is alaposan ismertető kutatási beszámolója mellékletében: Joseph Chmel: Bericht über die von ihm im Frühjahr und Sommer 1850 unternommene literarische Reise. [2. közlemény] Sitzungsberichte. Akademie der Wissenschaften in Wien, Philosophisch-Historische Klasse 5 (1850) 2. sz. 619–651. Tartalmi ismertetés: uo. 612–619. 15/18
tartózkodásom legnagyobb részét a levéltárban töltöttem. Csak péntek délutánonként, olykor hétköznap esténként, szombatonként tudtam eljutni a könyvtárba „vadászni”.
6. Az ösztöndíjjal kapcsolatos gyakorlati észrevételek A megfelelő nyelvtudással és korábbi, ausztriai ösztöndíjaim során megszerzett rutinnal jól meg tudtam találtam a számításomat minden téren. Szeretném hangsúlyozni, hogy kollégiumi helyekre nem németországi egyetemen tanulóknak nincs esélye bekerülni (és az ottani diákokat is alaposan megszűrik). Egyszóval csak és kizárólag az albérletben lakhat az ember, amihez óriási szerencse kell (különösen, ha az ember nem hosszú távra, hanem csak néhány hónapra kíván „letelepedni”), mivel igen nagy a kereslet. A közlekedés drága (Bécsnél is borsosabb), úgyhogy a szállással kapcsolatos mérlegléskor erről sem szabad megfeledkezni. Ami a Bayerisches Hauptstaatsarchivbeli kutatást illeti, elsősorban is a roppant hosszú nyitvatartási idő emelendő ki (H–CS: 8:30–18:30, P: 8:30–13:30). Rengeteget tudtam haladni. Éppen a megfelelő időkihasználás céljából érdemes már előre megnézni a legjobban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának könyvtárában elérhető repertóriumokat (Bayerische Archivinventare). De épp feltétlenül érdemes az egyre bővülő levéltári honlapot végigböngészni (ha valaki kutatást tervez a Geheimes Hausarchivban, akkor az odaszóló engedélyt is érdemes előre lelevelezni). Természetesen rengeteg minden csak a helyi Repertorienzimmerben érhető el. Számos esetben már a helyi, a bajor állami levéltárak közös nyilvántartó rendszerében (FAUST) feltüntetett raktári egységek az irányadóak (szerencsére ezeket a legtöbbször kinyomtatják és kihelyezik a polcokra a hagyományos, papíralapú segédletek közé). Ne érjen azonban meglepetésként minket, hogy nem egyszer még a 18. században összeállított repertórium az irányadóak (van, hogy modern áttekintő jegyzék sincs), s ez igen ritkán a levéltári anyagok tárolási módjára is értendő (l. a Passauer Blechkastenarchiv). A különféle változtatások e régi és a különféle újabb repertóriumokban is sok esetben ceruzával vagy tollal (adott esetben többször javítva) kerülnek feltüntetetésre. De ne csak átdobozolásra gondoljunk! Az 1960–70-es években a bajor állami levéltárak között komoly anyagmozgást végeztek (Bestandreinigung): igyekeztek mindent provenienca szerint visszajuttatni az eredeti helyére. (Így és ezért került vissza a brandenburgi őrgrófok levelezése, a magyar vonatkozásokban bővelkedő Brandenburger Literalien a nürnbergi Staatsarchivba, vagy a sváb Nördlingen birodalmi város iratai [Reichstadtsliteralien Nördlingen] a Svábföldért „felelős” Staatsarchiv Augsburgba). Többen is megerősítették, hogy konkordanciajegyzékek nem készültek – ideális esetben az átszállított anyagok mellett az éppen aktuális repertóriumban jelezték az átadás tényét és a befogadó levéltár nevét. (Sajnos nem egyszer futottam bele olyan esetbe, amikor meglehetős tanácstalanság uralkodott az anyag hollétével kapcsolatban.) Persze, vannak kivételek, amelyek maradtak ott, ahova korábban elszállították őket: így például a Regensburg vagy Nürnberg birodalmi város 1400 előtti oklevelei is a Bayerisches Hauptstaatsarchivban vannak továbbra is, és szintén fontosságuk okán őrizhetik itt a freisingi, passaui Hochstiftek iratanyagát vagy a salzburgi Erzstift Bajorországban maradt levéltárának maradványát. Amit talán legnehezebben sikerült megszoknom, az a passaui és freisingi Hochstiftek különféle sorozatainak rendje: nem mindig sikerült rájönnöm arra, hogy miért van pl. a freisinginél mintegy 7 nagy sorozat. Ugyanis nem egy, formai egyáltalán alapon nem (talán csak proveniencia alapján indokolható?) sorozatban tematikus átfedések is voltak. Nemcsak a levéltárak közötti átszállítások, hanem az adott esetben a házban végzett átcsoportosítások 16/18
megléte is némileg nehezítette az áttekinthetőséget. Szerencsére a számomra leginkább szükséges Kurbayern Äußeres Archiv c. állagának raktári jegyzéke online is elérhető (igaz, az ott töltött nyári hónapokban honlap-átalakítás miatt általában nem volt használható, csak a nyomtatott repertórium). Részben az Äußeres Archivban végzett kutatás során jöttem rá, hogy bizony érdemes olykor-olykor a régi repertóriumokba is belenézni, mert azok adott esetben részletesebbek, mint az újabbak, így pedig időt lehet nyerni. Az 1950-es évektől számos anyagot lefilmeztek, amelyet most is csak mikrofiche-en vagy mikrofilmen engednek kutatni. Idetartozik az általam sokat használt Äußeres Archiv éppúgy, mint Fürstensachen vagy a Kasten schwarz. Sajnos számos esetben homályosak a felvételek, azonban ilyen esetben az eredeti iratokat is felhozzák a raktárosok. Szerencsére semmiféle hosszú adminisztratív kört nem kell futni, csak annyi elég, hogy a kérőlapon megindokolja az ember, hogy miért is szeretné az eredeti darabot kézbe fogni. (És ha ezután erről még másolatot is szeretne rendelni, abból sem csinálnak gondot.) A mikroformátumoknak egyébként megvan az az előnye, hogy erről a kutató maga készíthet fénymásolatot, scant, amely 25%-kal olcsóbb (40 cent/felvétel), mintha azt a levéltár munkatársai és/vagy egy külső cég csinálná (60 cent/felvétel). (Ezek általában 2–3 hét alatt készülnek el, de volt olyan, hogy jóval rövidebb idő alatt.) Ami a raktári rendelést illeti, a mikroformátumokban elérhető anyagokat egyből kiadják a kutatónak. Ha eredeti iratokat kíván használni az ember, akkor várni kell, de nem sokat. Naponta két leadási időpont van (10, ill. 14 óra – pénteken nyilván csak a 10 órás időpont létezik): az eddig beérkezett kéréseket azután nem sokkal kihozzák a raktárból. (Valójában raktárostól is függ, hogy a kettő időpont között leadott kérőlapot kihozza-e 14 óra előtt. Általában igen, úgyhogy gyakorlatilag folyamatosnak tekinthető a raktári kiszolgálás.) Vannak olyan állagok, amelyeket külső raktárban vagy éppen a Kriegsarchivan őriznek, és több hét a beszállítási idő, de ilyennel nem találkoztam. A Hochstift Freising bizonyos csomóit némileg később kaptam meg, ami a kriegsarchivbeli elhelyezéssel indokolható. Ezzel az állaggal kapcsolatban egyébként is fontos tudni, hogy szálas iratot – bármennyire pontos jelzetet ad meg az ember – a raktárosok nem hoznak fel: azaz egyetlen numerusért is az egész csomót adják ki. Egy-egy csomó meglehetősen monumentális, olykor 40–50 cm-t is eléri a vastagságuk. 7. A részletes beszámolóhoz csatolandók az ösztöndíjak tevékenység eredményeinek dokumentumai [A Bayerisches Hauptstaatsarchivban és a Bayerische Staatsbiblitohekben végzett munkámról 1-1 jegyzéket mellékeltem a beszámolómhoz.] 8. Összefoglalás Mint fentiekből látható, számos, eddig ismeretlen mozaikkocka bukkant elő 2014. júniusi–júliusi müncheni kutatásom során. A legtöbb adat csak a „szokásos”, töredékek maradtak korunkra, azonban van néhány olyan fogás is, amelyek terjedelmüknél, jelentőségüknél fogva (Szentgyörgyi-Baziniak bajorországi kapcsolatai) megírásra várnak. Disszertációmban e szerencsés „leletek” miatt biztosan fogok e családnak egy fejezetet szánni. Ha az összképet nézzük, e mozaikkockák rendkívül sokfélék, nehezen is lehet róluk általánosságban beszélni. Mindazonáltal véleményem szerint bátran állítható, hogy a közel másfél évtizede a bajor–magyar kapcsolatok mintegy ezeréves múltjának bemutatására
17/18
megszervezett kiállítás, majd az abból megjelentetett katalógus 34 által sugallt kép még gazdagabb annál, mint ahogy az alapján gondoltuk volna. A szakmai rész mellett igyekeztem mind Münchenben, mind pedig Bajorországban is szétnézni. Természetesen egyik bejárása sem teljesíthető két hónap alatt, azonban mindent megtettem a különféle müncheni múzeumok, Dachau, Landshut, Passau, Regensburg felkeresésével, hogy – a középkoron kívül – minél többet megismerjek belőle. Itt kell elmondanom azt is, hogy müncheni ösztöndíjam lejárta után nem egyből utaztam vissza Magyarországra, hanem két hetet még Bajorországban töltöttem egy, a munkahelyemen futó OTKA-projekt támogatásának köszönhetően. Ezekről nem kívánok itt részletesebben beszámolni, csupán – tudva tudván, hogy előbb vagy utóbb a jelentésem az interneten is elérhetővé válik – jelezni szeretném a kutatás megtörténtét. Mind a két helyen, a Dillingen an der Donauban található Fugger-Archivban, mind pedig Nürnbergben (Germanisches Nationalmuseum, Staatsarchiv Nürnberg) elsősorban az 1515. évi bécsi királytalálkozóra kerestem és találtam adatokat. 2014. augusztus 14-én – többszörös átszállással – érkeztem vissza végül Magyarországra. Mindent összefoglalva, és ahogy talán beszámoló hangvételéből is kiérződik, roppant jól éreztem magam Münchenben minden tekintetben, és – nyilván a kettő nem választható el egymástól – szakmai szempontból is nagyon hasznosnak találtam a kinti tartózkodásomat. Már csak amiatt is, mivel hosszabb időt eddig csak Ausztriában töltöttem el, Németországban csak rövid időt, mindössze egy hetet. E két hónap azonban sokat jelentett számomra már csak olyan szempontból is, hogy amit pl. a Szent Római Birodalomról/Német-római Császárságról vagy éppen a mai Németországról olvastam, az – egy kicsit megismerkedve az országgal – jobban befogadhatóvá, „érthetőbbé” vált. A kutatómunkát nem fejeztem be: véleményem szerint lenne még mit kutatni a Bayerisches Hauptstaatsarchivban éppúgy, mint a könyvtárakban. Legközelebbi alkalommal szívesen és tudatosan szakítanék időt a müncheni Stadtarchiv, ill. a freisingi-müncheni püspökség levéltárának felkeresésére. Sajnálom, hogy ez utóbbi, amelynek feltérképezésére pedig régóta készülök, ezúttal kimaradt. De remélem, hamarosan visszatérhetek. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni ezúton is a Balassi Intézetnek és az összes munkatársának, hogy fantáziát láttak a pályázatomban, támogatták azt a tavalyi döntéskor, ill. a megvalósítása során, a különféle adminisztrációs stb. körökben gyorsan és hatékonyan siettek a segítségemre.
Budapest, 2014. december 3.
(Péterfi Bence Tamás)
34
Bayern Ungarn. Tausend Jahre. Katalog zur Bayerischen Landesausstellung 2001 im Oberhausmuseum Passau, 8. Mai bis 28. Oktober 2001. Hrsg. Wolfgang Jahn et al. Augsburg, 2001 (Veröffentlichungen zur Bayerischen Geschichte und Kultur 43.) 18/18
