Dr. Radnóti Klára Beszámoló Klebelsberg Kunó-ösztöndíjról
1. Dr. Radnóti Klára 2. A kutatás témája: a moszkvai Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeum magyar anyagának kutatása, felmérése, a Magyar Nemzeti Múzeummal lehetséges közös kiállítások előkészítése 3. A kutatás helyszíne: Moszkva, Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeum (Moszkva, ul. Tverszkaja 21.) 4. A kutatás időtartama: 2013. április 8 - június 6. 5. A kutatott gyűjtemények, az átnézett irat- és dokumentumállagok: A kutatási terv szerint a múzeum gyűjteményeiben az összes magyar vonatkozású műtárgy felmérése volt a cél. Ez gyakorlatilag a teljes múzeumi anyag áttekintését jelentette, hiszen a múzeumban soha senki nem kutatta, milyen magyar vonatkozású tárgyak kerültek be, a műtárgyak nyilvántartása, csoportosítása, a múzeumi struktúra nem nemzetek, országok szerint rendszerez. Az orosz kollégáknak magyar nyelvtudás híján, háttérismeretek nélkül pedig nagyon nehéz, gyakran lehetetlen ez a feladat, s rengeteg a hibalehetőség. Múzeumi kutatás esetében figyelembe kell venni, hogy a hatályos szabályok értelmében kutató egyedül nem maradhat a gyűjteményekben, ezért alkalmazkodnia kell a gyűjteményt gondozó kollégák munkabeosztásához (napi munkarend, gyűjteményvezetők egyéb feladatai (pl. kiállítási feladatok) ünnepnapok, szabadságok), munkatempójához és elvárásaihoz. Ezen túl Oroszországban a régi szokásokhoz híven még ma is különös figyelemmel követik a külföldi kutató tevékenységét. A múzeumokban egy külön osztály foglalkozik a külföldiekkel kapcsolatos ügyekkel, s abban az esetben is ők egyeztetnek a helyi kollégákkal, ha nyelvi szempontból ez nem lenne szükséges. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ők osztják be a kutató munkanapjait – a moszkvai Központi Állami Legújabbkori Történeti Múzeumban konkrétan O. I. Litvinova volt, akivel minden nap reggel és a munkaidő végeztével találkoztam, s megbeszéltem vele a következő napok programját. Általában nap közben is többször felkeresett, telefonált, ő kísért el, mutatott be a kollégáknak, sőt, leveleimet, kéréseimet hivatalosan ő továbbította a kollégáknak. Ezt a rendszert lazítani hosszú idő után, a helyi kollégák bizalmának elnyerése után sikerült valamennyire, de teljesen kiiktatni a meglehetősen körülményes hivatalos ügymenetet nem lehetett.
1
Dr. Radnóti Klára Miután a múzeum gyűjteményeiről korábban csak rendkívül felületes információkkal rendelkeztem, a kutatás elején a helyi kollégák segítségére, szakértelmére és jóindulatára kellett hagyatkoznom. Az ösztöndíj tervezésekor a két múzeum közti együttműködési megállapodásra hivatkozva eleve kértem a moszkvai kollégák érdemi támogatását. A magyar vonatkozású műtárgyállomány felmérése közben kiderült, hogy a múzeum - ami a legnagyobb országos gyűjtőkörű intézmények egyike - olyan nagy mennyiségű magyar vonatkozású műtárgyat és dokumentumot őriz, hogy két hónap alatt fizikai képtelenség minden gyűjteményt minden részletre vonatkozóan felmérni. Célkitűzésem - a teljes magyar anyag megismerése – egyébként is meglehetős értetlenséggel találkozott, merthogy korábban ilyesfajta kutatásra még nem volt példa, nem a szokásos metódust követtem, s ráadásul ez az orosz kollégák számára is összetett, időigényes feladatot jelentett. A múzeum vezetése nagyon pozitívan viszonyult kutatásaimhoz, szemlátomást fontosnak tartották a kapcsolatfelvételt a Magyar Nemzeti Múzeummal, s számítanak a későbbi együttműködésre, közös kiállításokra, szakmai tapasztalatcserére. Munkám folyamán megismertem a múzeum állandó kiállítását (Oroszország, ill. a Szovjetunió története a 19. század második felétől napjainkig), és az elérhető közelségben levő filiákat: -
„Oroszország – az otthonom” (20. századi enteriőrök) az Oszterman-Tolsztoj grófok kúriájában;
-
G. M. Krizsanovszkij emlékmúzeum
-
Jevtusenko múzeum Peregyelkinóban
-
Titkos nyomda (1905-1906)
-
„Presznya” – az 1905., 1917. és 1991. évi forradalmi események múzeuma.
Mindenütt szakvezetést kaptam a kollégáktól, melynek keretében a gyűjteményekről is sok információval szolgáltak. Időm nagy részét azonban a múzeumi raktárakban és adattárban töltöttem. Két hónapi kutatás után úgy vélem, hogy a moszkvai Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeum magyar történelemhez kapcsolódó anyagából minden szempontból legérdekesebb a Szovjetunióba, főképp a szovjet vezetőknek küldött különféle ajándékok felmérése. Magyar részről - tudomásom szerint - eddig még nem foglalkoztak ennek a kutatásával, pedig a téma igen érdekes és szerteágazó, s az ajándékok, mint a korszakot jellemző, bemutató történeti források, érdekes adalékkal járulnak hozzá a korszak alaposabb megismeréséhez. Az ajándékok számbavétele során kiderült, hogy gyakran a gyűjteményeket kezelő kollégák sincsenek minden adat birtokában, s a legtöbbet a múzeum nyilvántartási/leltározási osztályán őrzött dokumentumokból lehet megtudni. Kérelmemre a 2
Dr. Radnóti Klára múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese (V. Sz. Kagramanova) hozzájárult, hogy megkapjam a sztálini ajándékok Magyarországra vonatkozó leltárkönyveit tanulmányozásra. Egészen kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy hozzájuthattam a Sztálin 70. születésnapjára szervezett, 1949 és 1953 között álló kiállítás magyar anyagának leltárkönyveihez, azaz végigtekinthettem, hogy mit küldtek ki Magyarországról. Ezek a kötetek igen részletes listákkal szolgálnak, belőlük kiderül, hogy Magyarországról ki, mit küldött, a tárgyak időnként igen aprólékos leírásával, s azt is megtudhattam, hogy ezek a tárgyak a sztálini kiállítás lebontása után hova kerültek: ma milyen múzeumokban őrzik őket – a Legújabbkori Történeti Múzeumon túl más jelentős múzeumok is, mint például az Ermitázs, az Állami Történeti Múzeum, az Állami Lenin Könyvtár, a Puskin Múzeum stb. Az orosz nyelven, kézzel írott leltárkönyvek (négy vaskos kötet) 1891 tételt tartalmaznak. A leltárkönyveket végigolvastam, magyar nyelvű listát készítettem róluk
– melyet
beszámolómhoz csatolok - s ebben minden tételről a következő adatokat rögzítettem: - leltári szám, - bekerülési aktaszám, - a tárgy megnevezése, - az ajándékozó neve, - az őrzési hely 1953 (azaz a kiállítás lebontása) után - az erre vonatkozó aktaszám, - esetleges megjegyzés (pl. törlés, stb.). A tárgyaknak egy jó részét, amelyeket a volt Forradalmi Múzeumban, azaz a mai Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeum raktáraiban őriznek, láttam is. Általában elmondható róluk, hogy jó, nagyrészt kiállítható állapotban vannak. Egyes reprezentatív darabokat egyenesen tanulmányi raktárban (üveg-, ill. porcelángyűjtemény darabjai) helyeztek el, amihez könnyebben hozzáférhet az érdeklődő, miután ott rendszeresen tartanak vezetéseket a gyűjteményt kezelő muzeológusok. A tanulmányi raktárban szándék szerint külön vitrinekben állították ki a Magyarországon készült tárgyakat – természetesen nem csak a Sztálinnak küldött ajándékokat, hanem más, később bekerült műtárgyakat is, azonban az ország szerinti csoportosítást felülírják időnként helykihasználási, méret-, ipartörténeti szempontok, ill. egyszerű tévedések. (A vezetés teljesen más szempontokat helyez előtérbe: iparművészeti jellegű, a történeti háttérre igény esetén esetleg rövid utalással.) A sztálini ajándékokra vonatkozó kutatásaimat részletesen a Folia Historicában, a MNM történeti évkönyvében fogom publikálni.
3
Dr. Radnóti Klára A gyűjtemények feltérképezését a képzőművészeti gyűjteményekben kezdtem (osztályvezető: V.P. Panfilova). Áttekintettem a - grafikai (V. P. Panfilova) - festmény- (Sz. G. Kamenyeva) - plakát- (A. G. Sersztnyova) - képeslap gyűjteményt. (V.P. Panfilova) A grafikai gyűjteményben munkafotókat készíthettem a gyűjtemény darabjairól, melyeknek nagy része - múzeum profiljának megfelelően – Bíró Mihály, Griffel László, Szilágyi Jolán osztályharcos műveiből kerül ki, egy teljes Gellért Hugó „A kisember százada” sorozatuk van Sztálinnak dedikálva, s jó Uitz Béla-anyaguk is van. A magyar vonatkozású anyag listáját mellékelem. Festmény meglehetősen kevés van magyar művészektől (összesen 7 darab), a listát mellékelem. Plakátgyűjteményük magyar anyaga teljes egészében átvétel a magyar Munkásmozgalmi Múzeumtól, a 317 magyar plakát listáját mellékelem. A magyar Munkásmozgalmi (volt Legújabbkori) Múzeum állandó kapcsolatban állt a moszkvai Forradalmi Múzeummal, rendszeresek voltak az átadások, sőt közös gyűjtések is voltak – ezeknek a beszámolóit, a begyűjtött tárgyak tételes listáját is a Nyilvántartási Osztály páncélszekrényeiben őrzik. A Képzőművészeti Osztály szobor-raktárába is betekinthettem, de a magyar készítésű plasztikai alkotások azonosítására nem nyílt lehetőség – idő és rendelkezésre álló gyűjteménykezelő hiányában. Viszont megkaptam az 1988-ban kiadott nyomtatott szoborkatalógust, melynek a 71-75. oldalán található a magyar vonatkozású anyag – szám szerint 37 db. Ezek közül a legkvalitásosabb Kisfaludy Stróbl Zsigmond Petőfit ábrázoló márvány büsztje (1926). A Képzőművészeti Osztály mellett külön osztálya van a tárgyi emlékeket őrző gyűjteményeknek (Osztályvezető: O. A. Szmoljanova). Tárgyi emlékek osztálya– ezen belül a következő gyűjteményekben fogadtak: Numizmatikai gyűjtemény (R. J. Gurevics) Nemesfém gyűjtemény (Sz. V. Kinyickaja) Bélyeggyűjtemény (Sz. V. Kinyickaja) Ruha-, ill. textilgyűjtemény (V.V. Sziszojeva) Zászlógyűjtemény (D. A. Nyekljudova) Kerámia és üveggyűjtemény. (N. F. Karljucsenko) A kollégák - csakúgy, mint a Képzőművészeti Osztályon - előkészítették nekem az anyagot, s gyakorta az én segítségemre is igényt tartottak a tárgyak azonosításában, ill. feliratok 4
Dr. Radnóti Klára fordításában. Összességében meglehetősen sok időt (több napot) vett igénybe a magyarróloroszra fordítás, a korábban hibásan lemásolt magyar szövegek javítása, átírása. Erre a legtöbb esetben a numizmatikai és zászlógyűjteményben volt igény (és - természetesen - a különféle iratgyűjtemények esetében). A numizmatikai, bélyeg és a nemesfém gyűjteményben a kollégák mutatókat, egyes esetekben kartonokat mutattak nekem, s ezek alapján kérésemre vettek elő a raktárakból és mutattak meg tárgyat, esetenként csupán kartonfotót. (Általános probléma múzeumokban, hogy a nagyobb méretű, vagy sérülékenyebb tárgyak mozgatásához szükséges feltételek – azaz kezelő, segédmunkás, megfelelő gép, stb. – hiányoznak, vagy nem elegendő számban állnak rendelkezésre, s ez megnehezíti, időnként ellehetetleníti a kutatást.) A Kerámia gyűjteményt kezelő kolléganő a tárgyakon vezetett végig a raktárakban, a zászlógyűjteményt kezelő fiatal kolléga egy listát mutatott, hogy ebből válogassak, mit szeretnék megnézni. Kutatási célból (nem publikálni!), a későbbi közös kiállításokat elősegítendő ezekben a gyűjteményekben fotózhattam. A tárgy-gyűjtemények anyagának egy jó része a sztálini ajándékok leltárkönyvében megtalálható, a később bekerült tárgyakról listát mellékelek. Nem írok tételes listát a bélyegekről, amelyek Magyarországon több példányban is léteznek (a magyar posta bélyegsorozatai pl. az 1917-es forradalom 30. évfordulójára, Sztálin 70. születésnapjára, a NOSZF 34. évfordulójára, Sztálin emlékére 1953. március 27-i kiadással, a XXII. nyári olimpiai játékok tiszteletére, 1980, stb.) A harmadik nagy gyűjteményi egység, ami magyar szempontból érdekes lehet, a különféle dokumentumok gyűjteménye. (Osztályvezető: I. Sz. Loginova.) - Fotógyűjtemény (I. M. Gluhova, O. M. Kuznyecova) - Iratgyűjtemény – nemzetközi iratok (A. V. Matvejev) - Negatívok gyűjteménye Ezek a gyűjtemények a múzeumban több algyűjteményre oszlanak. A fotógyűjteménynek időbeli megosztása van – 1917-től az 1940-es évekig, majd az 1945 utáni anyag. Az első csoport anyagát már digitalizálták, a fotókat meglehetősen rossz minőségű nézőképeken mutatták meg, az 1945 utáni nagy mennyiségű képet – amiben külön egységet alkot a Budapest témájú fotók csoportja – még kézbe vehettem. Az írásos dokumentumokat is többen kezelik. A Dokumentumgyűjtemény vezetőjével – aki az 1945-től napjainkig terjedő anyagot gondozza - több megbeszélést is folytattam, mert a hatalmas anyagban mindenáron egy-egy – számára átlátható - témára szerette volna korlátozni a kutatást. Az ún. „magyar fond”-ban nagyon vegyes dokumentumok vannak, a győri balett brossúrájától kezdve a Csepel Művek futballcsapatának fotóján át a pesterzsébeti Nefelejcs őrs leveléig Gagarinnak 1961-ből, 5
Dr. Radnóti Klára Szvjatoszlav Rihter 1954-es zeneakadémiai koncertjének programja, híradás a Leninemlékmű avatásáról 1970-ben Cegléden, meghívó a Magyar Nemzeti Múzeum Lenin születésének 100. évfordulójára rendezett kiállításának megnyitójára, stb. A dokumentumanyag óriási, valaha a teljességre törekedtek gyűjtés közben, ez azonban azzal járt, hogy rengeteg fénymásolatot, fotókópiát is őriznek beleltározva. Ez érdekes lehet annak, aki a korszak kutatójaként egy-egy kis témában mélyedt el (pl. a Növényolaj- és Háztartási Vegyipari Tröszt levelezése 1960-ból a szovjet elvtársakkal, vagy az uszty-ilimszki építkezés Kun Béla brigádjának a relikviái az 1970-es évekből), de kiállítási szempontból ezek a dokumentumok nagyrészt érdektelenek, mivel nem látványosak, nem kiállíthatók (pl. 3 oldalas gépelt szöveg). A nagy tömegű másolat, fénymásolt gépirat, sokszorosított nyomtatvány, röpcédula felmérésére, feldolgozására olyan kutató hivatott, aki már régóta erre a korszakra specializálódott – ismeri a magyar levéltárakban, múzeumokban őrzött hasonló anyagot, s ebben a témában mélyreható ismeretekkel rendelkezik. Hasonlóan vélekedek pl. a Szovjetunióban élt magyarok kérdőíveiről az 1930-as évekből. Ezek a Vörös Hadsereg központi múzeumának kérdőívei, olyan személyes adatokkal, mint név, nemzetiség, születési hely, társadalmi státusz, végzettség, mikor került a Szovjetunióba, párttagság, annak kelte, tagsági könyv száma, eredeti foglalkozás, katonaként milyen frontokon harcolt, tagja volt-e a régi hadseregnek stb. Mintegy 70 ilyet láttam – (N. D. Panfilova és A. V. Matvejev kezelésében levő gyűjteményi egységekben), az egyik egységről kaptam egy listát, amin a nevek (gyakorta az orosz átírásnak megfelelően „adaptálva”, azaz nehezen azonosíthatóan) fel vannak tüntetve, ezt mellékelem a beszámolóhoz. N. D. Panfilova gyűjteményében (többek közt) a következő magyar internacionalisták kézzel kitöltött kérdőívei találhatók meg: Auspitz Leó, Varga Viktor, Varga Károly, Gábor József, Kántor József, Kidais Viktor, Lévai József, Müller Ernő, Nagy Imre, Piller András, Pelikán Géza, Szabó Antal, Fodor József, Hainod László, Sinkó István, Máté Iván, Osztrovics Iván, stb. A cirill betűs „adaptált” átírás miatt számomra gyakran nagyon nehéz a helyes magyar név azonosítása. Ezeknek az orosz nyelvű kérdőíveknek a feldolgozása érdekes történészi feladat, de mindenképpen a 20. századot kutató kolléga feladata lehet. Nagyszerű téma – mint kiállítási alapanyag azonban meglehetősen kicsi a jelentősége. A dokumentumok között külön fondja van Zalka Máténak – a listáját mellékelem. A dokumentumokon
túl
az
állandó
kiállításban
látható
Zalka
Máté
kardja.
(A
Fegyvergyűjtemény vezetőjével többször is beszéltem, magyar vonatkozású tárgy kevés van. A tárgyakat idő hiányában nem láttam – nem is forszíroztam, lévén a 20. századi fegyverek speciális felkészültséget igényelnek, s ha magyarországi kiállításról van szó, annyira 6
Dr. Radnóti Klára szigorúak a fegyverekre vonatkozó orosz kiviteli szabályok, hogy szinte kizárt, hogy Budapestre hozzanak belőlük.) A „negatívok fondja” tulajdonképpen a nyilvántartáshoz tartozik. „Magyarország” címmel fotókat tartanak nyilván, albumokat, Budapest felszabadításáról és újjáépítéséről, Ratkó Annáról, Farkas Mihály miniszterről, Rákosi Mátyásról a második pártkongresszuson, Szamuely
Tiborról.
1948-as
fáklyásmenet
a
demokratikus
nők
budapesti
világkongresszusának tiszteletére, 1949. évi május elsejei felvonulás a Hősök terén, az 1949. évi budapesti őszi vásár szovjet pavilonjának bejárata, a Sió csatorna megnyitása, hídépítés a Tiszán, Vorosilov a budapesti Keleti Pályudvaron, a szegedi egyetem, szegedi textilgyár építése, halászat a Tiszán, és hasonló képek. Az 1918-as magyar forradalomról újságkivágások kópiái, fotók, az 1919-es forradalmi események fotói, Kun Béla, Fedák Sári, amint verbuvál, a fehérterror képei. Fotókat őriznek az internacionalistákról, a Horthy korszakról , az 1945-ös eseményekről, Kádár Jánosról, a Kossuth híd építéséről, magyar iskolásokról, a pécsi balettről, 1966-os futballmeccsről, Budapestről, Tyereskova budapesti látogatásáról, Fábri Zoltán Kossuth díjáról, Hacsaturjánról és Fock Jenőről a Spartacus budapesti bemutatóján, s végül a magyar köztársaság kikiáltásáról 1989-ből. Ezen túl a sztálini ajándékokról is voltak fotók – itt láttam a fából készült tárgyakat – a múzeum bútorgyűjteményébe ugyanis a két hónap alatt többszöri kérés ellenére sem sikerült bejutnom a gyűjtemény rendezése, majd a gyűjteményvezető szabadsága miatt. A felsoroltakon túl a múzeum tudományos archívumába is betekinthettem. Poljakova T.A. segítségével nyomára akadtam az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zászlainak. A világosi fegyverletételkor orosz kézbe került zászlókat először Szentpétervárra vitték hadizsákmányként, onnan a Kreml gyűjteményébe, a Fegyvertárba kerültek, majd onnan 1930-ban a Forradalmi Múzeumba. 1930-ban a Fegyvertárból 55 db zászlót adtak át a Forradalmi Múzeumnak. 1934-ben a Vörös Hadsereg Archívumából még egy 48-as zászló került ide, s 1941-ig ezeket itt őrizték, innen kerültek magyar kézbe: 1941. március 20-án írta alá Kristóffy József moszkvai magyar követ és Tyulenyev hadseregtábornok az átadásról szóló dokumentumot, majd az 56 db 48-as hadilobogót Magyarországra szállították. A moszkvai Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeum az átadási-átvételi akták másolatait őrzi. Ezeknek külön érdekessége, hogy az 56 zászlónak a fegyvertári és a forradalmi múzeumi leltári száma is szerepel, s ezen túl a zászlók relatíve részletes leírása is, a leltári számon túl méret, anyag, szín, felirat, díszítés. Egy fénymásolatot kaptam a listákról – ennek kapcsán már felvettem a kapcsolatot a Hadtörténeti Múzeummal, ahol ma a zászlókat őrzik, hogy egyeztessek velük erről. A katonai tiszteletadás mellett a budapesti 7
Dr. Radnóti Klára Hadimúzeumnak átadott zászlók ugyanis nem sokáig maradtak az intézményben, mert 1944ben evakuálták őket, majd a háború folyamán újra a Vörös Hadsereg kezébe kerültek, s újból Moszkvába, a Vörös Hadsereg Központi Múzeumába szállították őket. 1948-ban kerültek vissza a Hadimúzeumba az elszállított lobogók – de nem mind, mert a háború folyamán több megsemmisült. A most megszerzett listák esetleg újabb adalékkal szolgálhatnak a 48-as zászlók történetéhez. A gyűjteményi osztályokon túl betekintést nyertem a muzeológiai osztály tevékenységébe: ők a muzeológusok továbbképzését végzik. A 7 fővel működő osztály (vezetője: Olsevszkaja G. K.) a már dolgozó muzeológusok számára szervez szakmai utakat, továbbképzéseket, előadásokat, konferenciákat, ill. az Oroszországban működő iskolai múzeumok vezetőit segíti szakmai képzéssel; metodikai, szakmai kiadványokat, az általa szervezett konferenciák köteteit adja ki. Az egyetemi hallgatók képzésébe nem folynak bele, erre nincs kapacitásuk, kizárólag fizetős továbbképző tanfolyamokat tartanak kollégáknak. Mint gyakorló muzeológusnak, nagyon hasznos volt számomra, hogy két hónap alatt megismerhettem egy nagy (kb. 400 fős) külföldi múzeum életét, a munkatársakat, beleláthattam a kiállítási munkákba, a raktári, nyilvántartási, továbbképzési, restaurálási rendszerükbe. Részt vehettem az ICOM Orosz Nemzeti Bizottságának összejövetelén, megismerhettem a tagokat, és sorra járhattam a – nagyon gazdag – orosz múzeumokat. A moszkvai Legújabbkori Múzeum szervezésében jutottam el Jasznaja Poljanába, Polenovóba és Rosztov Velikijbe, valamint Sz. A. Alekszandrov főigazgató úrnak köszönhetően fogadott a számomra szakmailag fontos Glinka Múzeum főigazgatója, s találkoztam a kollégákkal, láttam a raktárukat. Moszkvai tartózkodásom alatt képet kaptam az orosz múzeumokról, a múzeumok helyzetéről, s nem csupán a leghíresebb muzeális intézményeket láthattam, hanem több kis emlékmúzeumot is – amelyeknek rendkívül magas színvonalú kiállításai vannak. Reményeim szerint előmozdíthattam a Magyar Nemzeti Múzeum 2014-re tervezett Szent István rendi kiállításának ügyét is a Történeti Múzeumban, ahol mind az illetékes főigazgatóhelyettessel, mind a kollégákkal egyeztettem, s hajlandónak mutatkoztak még a kiállításukból is kölcsönözni a számunkra fontos tárlatra. Hazatérésem óta tartom a kapcsolatot a moszkvai Állami Központi Legújabbkori Történeti Múzeummal, szervezzük a budapesti találkozót, keressük a közös kiállítások lehetőségét: a legegyszerűbb tablókiállításoktól a nagy, reprezentatív, sok tárgyat megmozgató közös kiállításig bezárólag többféle terven dolgozunk. Nemrég küldtek nekünk két fotókiállítástervet: az egyik a most Oroszországban nagyon kurrens témát – a Romanovok 400 évét – mutatja be, a másik (szintén évfordulós kiállítás) az első világháborút orosz szemmel. Közben 8
Dr. Radnóti Klára itthon is egyeztettem a kollégákkal, s a kis közös grafikai (Uitz Béla) kiállítástól kezdve a nagyszabású, a szovjet és magyar ajándékokra koncentráló, a korszakot ebből az aspektusból bemutató kiállításig több – reményeim szerint nagy érdeklődést kiváltó – tárlatot készítünk elő. 6. Gyakorlati észrevételek: a személyes kapcsolatok fontosságára már az 5. pontban utaltam. A kutatást nagyban elősegíti, eredményesebb lesz, ha a kutatónak helyismerete van, ha már ismerik a fogadó intézményben – azaz szerencsés, ha többször egymás után tud kimenni ugyanaz a kutató. Ami a Balassi Intézet által biztosított szállást illeti, a Moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ (az én tapasztalataim szerint) nincs igazán felkészülve a több hónapra érkező ösztöndíjasokra. Utalok itt arra, hogy nincs konyha, hogy idegenekkel kell megosztani a fürdőszobát, s előfordulhat, hogy az ösztöndíjas olyan kis szobát kap, amiben nincs szekrény és szék, valamint a bőröndje sem fér be. Igaz, az intézet nagyon jó, központi helyen van, s az ott dolgozók mindenben igyekeznek segíteni. Külön szeretném megköszönni a mindig készenlétben álló gazdasági referens, Lakatos Gabriella segítőkészségét.
7. Csatolt anyagok: 1. A sztálini ajándékok leltárkönyvei 2. Grafikai gyűjtemény 3. Festmények 4. Plakátgyűjtemény – magyar anyag 5. Zászlógyűjtemény 6. Numizmatika 7. Üveg- és Kerámiagyűjtemény 8. A polgárháború magyar résztvevőinek kérdőívei 9. Zalka Máté - papíralapú emlékek 10. Fotógyűjtemény 1917-1945 11. Fotógyűjtemény – 1945 után A 11 mellékletet a Magyar Nemzeti Múzeumban leadtam. Az anyag mennyiségére (150 oldal) és múzeumi jellegére való tekintettel Csorba főigazgató úrral egyeztetve a részletes jegyzékeket igény esetén digitális formában küldöm meg az OSZK és a Levéltár részére. 9
Dr. Radnóti Klára
A beszámoló és a csatolt anyagok remélhetőleg azt mutatják, hogy az ösztöndíjnak - amit ezúton is köszönök - a két hónap kutatásnak van hozadéka, s a későbbiekben tovább lehet folytatni a munkát. Tanulmányok megírásán, további kutatómunka lehetőségén túl felhívta a figyelmet a sztálini ajándékok hihetetlen gyűjteményére – számomra ez azért különösen érdekfeszítő, mert korábbi kutatásaim során hosszan foglalkoztam a cári követi ajándékokkal, külföldiek fogadásával, s most érdekes azt látni, hogyan fejlődik ez tovább a szovjet rendszerben. Remélhetőleg ez a két hónap befektetés hozzájárul ahhoz, hogy a két nagy múzeumnak a későbbiekben valóban sikerüljön közös kiállítást szerveznie, s a moszkvai múzeum a magyar közönségnek érdekes anyaggal mutatkozhasson be Budapesten, s így a közönség jobban megismerhesse közös történelmünknek ezt a szakaszát.
Radnóti Klára
10
