Beszámoló a UEMS Orthopaedic Section munkájáról* Mint a MOT akkori elnöke 1995. októberében azzal a kéréssel fordultam a UEMS (Union Européenne des Médecins Spécialistes) Orthopaedic Section, az Európai Unió hivatalos egészségügyi szervezete Ortopédiai Szekciójának elnökéhez, hogy engedélyezze Társaságunk képviselôjének rendszeres részvételét a Szekció ülésein. Az engedélyt a Szekció elnökétôl M. Speeckaerttôl 1996. szeptemberében megkaptuk. Társaságunk személyemet bízta meg képviseletével és így három alkalommal vettem részt a testület hivatalos ülésein 1997. június 27-28-án Frankfurtban, 1998. április 24-25-én Bécsben és 1998. november 6-7-én Lausanne-ban ,,observer“ statusban. Ezt a lehetôséget velünk egyidejûleg Románia és Lengyelország képviselôinek (D. Antonescu ill. A. Wall) adták meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU tagországok képviselôivel azonos módon veszünk részt a megbeszéléseken, de szavazati jog nélkül. Hangsúlyoznom kell, hogy nagyon komolyan veszik jelenlétünket, mert számolnak országaink rövid idôn belüli hivatalos EU csatlakozásával, és minden kérdésben külön vizsgálják (kérdezik) a mi országainkban fennálló viszonyokat és az esetleges segítségnyújtás szükségességét ahhoz, hogy a csatlakozáskor majd megfelelhessünk az Unióban kialakult általános szakmai színvonalnak, és a hivatalosan megfogalmazott formai elvárásoknak. Azért is foglalkoznak kiemelten a ,,keleti“, volt szocialista országok körülményeivel, mert reálisnak tartják a csatlakozáskor várhatóan jelentkezô munkaerô vándorlási igényeket, kezdeményezéseket ezekbôl az országokból és ehhez megteremteni kívánják a lehetôségeket megfelelô szervezéssel, szabályozással. A következôkben összefoglaló beszámolót adok azon három ülés munkájának a legfontosabb elemeirôl, melyeken résztvettem. Mindhárom ülésen alapvetôen az ortopédiai szakképzésrôl, annak különbözô vonatkozásairól folytak a megbeszélések. Ez valójában az ortopéd szakorvos tevékenységének lényegére vonatkozik, mert a szakképzéssel kapcsolatos elvárások megfogalmazása a szakorvostól elvárt tevékenység tartalmát, formáját és szakmai színvonalát is magában foglalja. A bizottság törekvésének célkitûzése az alapvetôen azonos szakorvosképzés biztosítása az Unió tagországaiban meghatározott szakmai színvonalon, hiszen az Unió tagországai között elvárás a szabad munkaerô vándorlás lehetôségének a biztosítása és ehhez a megfelelô szakképzés elengedhetetlen feltétel. A szakmai szempontok mellett foglalkoztak még a munkaerô mennyisége (szakorvosok száma) szabályozásának a fontosságával, a szakorvosképzésbe országonként, évente felveendô orvosok számának a megszabásával (ugyanis elkerülni kívánják a túltermelést szakorvosokból), valamint a ,,CME, (Continuing Medical Education)“ reális megvalósításának és ellenôrzésének a lehetôségeivel. Ez utóbbi a mi fogalmaink szerint a továbbképzés problémakörének felel meg. Ezen a területen nem alakult ki egységes elképzelés jól megvalósítható rendszerrôl. Az ortopéd-szakorvos (angol szövegben ,,otrhopaedic surgeon“) képzés alapvetôen elveit és formáját a Szekció megalakulásakor megfogalmazta, azóta többször is áttekintette és a Lausanne-i ülésen ismét megerôsítette. A Szekció dokumentuma a képzés ,,minimal requirements“-ét határozza meg, tehát a képzésnek ezt a szintet minden or* A beszámoló a MOT Vezetôsége megbízásából készült, elhangzott a Vezetôség 1998. december 7.-ei ülésén Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
165
szágban el kell érnie, a leírtaktól lefelé nem, csak még magasabb követelmények irányába lehet eltérni. A ,,minimal requirements“ szerint a szakterület hivatalos meghatározása az alábbi: Orthopaedic surgery is that surgical speciality concerned with the history-taking, examination, recognition, prevention, treatment and rehabilitation of the congenital and acquired diseases, malformation and functional abnormalities (traumatic or nontraumatic) of the skeletal and locomotor system. Incorparation of study and research into these diseases is mandatory. A Szekció kérésére a Társaság a meghatározás alábbi hivatalos magyar fordítását adta: ,,Az ortopédia a sebészetnek az az ága, mely a csontok és a mozgásszervek veleszületett és szerzett betegségeiben, valamint deformitásának és funkcionális zavarainak esetében (legyenek mindezek akár traumás, akár nem-traumás eredetûek) a kórelôzmény felvételével, a beteg vizsgálatával, a kórisme megállapításával, a megelôzéssel, a gyógykezeléssel és a rehabilitációval foglalkozik. Szükségszerû része ezeknek a betegségeknek a tanulmányozása és kutatása.” A szakorvosképzés idôtartama legalább 6 év (felsô határa nincs). Ebbôl az elsô 2 év feladata a sebészeti törzsanyag elsajátítása az egyéb sebészi szakterületre készülô szakorvosjelöltekkel közösen. Ennek befejeztével sikeres vizsga letétele után kezdôdhet meg az érdemi ortopédiai szakképzés, melynek idôtartama legalább 4 év. Ebbôl legalább félévet javasolt különbözô határterületi szakokon (pl. idegsebészet stb.) eltölteni, akkreditált osztályokon (de több, mint fél nem számítható be a képzésbe.) A szakorvosjelölt képzésnek részletes programját mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban a képzés vezetôje állítja össze. A jelölt naplót vezet tanulmányairól, a képzés alatt idôszakos vizsgákat tesz, melyek eredményét leckekönyvbe bejegyzik. A szakorvos kiképzése a képzés helyén tett záróvizsgával fejezôdik be. Ezt követôen jelentkezhet a jelölt szakvizsgára országa szakvizsgabizottságánál, melyet a szakterület és különbözô szakmai szervezetek képviselôibôl állítanak össze. A szakképesítést tehát országos bizottság elôtt lehet megszerezni. A UEMS számos Szekciója megszervezte már a ,,European Board Exam“-et (pl. anaesthesiológia). Ezen az illetô szakterület vezetôibôl A UEMS megfelelô bizottsága által kinevezett testület elôtt letett vizsga értendô, melyet hivatalosan elfogadnak az EU minden tagországában. A Lausanne-i ülésen hozott határozatot bizottságunk, hogy megszervezzük és bevezetjük az ortopédiai ,,European Board Exem“-et is. Az elsô vizsgáztatás elôreláthatólag 1999 végén, vagy a következô évben fog sorra kerülni. A vizsgára jelentkezni lehet majd az EU tagországain kívüli országokból is, de a jelentkezônek hazájában szerzett ortopédiai szakképesítéssel kell rendelkeznie. Debrecen, 1998. XII. 15. Dr. Szepesi Kálmán egyetemi tanár a UEMS Orthopaedic section MOT delegátusa 166
Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
Beszámoló a mainz-i tanulmányútról A Magyar Traumatológus Társaság Elnökségének segítségével és támogatásával 1998. novemberében egy hónapot tölthettem a németországi Mainzban, a Johannes Gutenberg Universität Baleseti Sebészeti Klinikáján. Mainz Frankfurttól kb. 50 km-re nyugatra, a Rajna és a Majna összefolyásánál fekvô kisváros. A középkor óta egyetemi város. Itt élt és dolgozott az orvosi egyetem névadója, Gutenberg. Az egyetem a város külön részén található, egy elméleti és egy klinikai tömbben. A klinika tömb kisebb, több utcányi városrészt foglal el. Az utcák híres orvosokról vannak elnevezve, melyek közül az egyik utca névadója Semmelweis Ignác. Régi és új épületekben találhatók a különbözô szakterületek klinikái. A Baleseti Sebészeti Klinika új, modern, nyolcemeletes épületben kapott helyet. Ebben az épületben van az Általános Sebészeti, a Mellkas-, Szív- és Érsebészeti, a Gyermeksebészeti, az Idegsebészeti, a Transzplantációs Sebészeti, az Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás és a Radiológiai Klinika. A Baleseti Sebészeti Klinika vezetôje 3 éve Pol Rommens Professzor, aki korábban a belgiumi Leuven-ben dolgozott. A klinika három osztályból áll, egyenként 28 ággyal, így összesen 84 ágy áll rendelkezésre. Az egyik osztály fele privát biztosítással rendelkezô betegek részére van fenntartva. Az osztályok vezetôi Degreif professzor, ill. Runkel és von Issendorf docensek. Az osztályvezetôkön kívül még egy fôorvos, általában két szakorvos és két nem szakorvos illetôleg ott gyakorlatukat töltô egyéb orvosok dolgoznak egy osztályon. Az intenzív osztályra is be van osztva egy, általában szakvizsga elôtt álló traumatológus. Ezenkívül minden osztályon két szakképzett gyógytornász ill. fiziotherapeuta segíti az orvosok munkáját. A kórtermek egy- és kétágyasak, minden kényelemmel ellátottak. Minden szobához színes TV, minden ágyhoz külön telefon és természetesen minden kórteremhez külön fürdô tartozik. A klinikának három mûtôje van, ahol mind az elektív, mind az akut ügyeleti mûtéteket végzik. Külön szeptikus mûtô ill. osztály nincs. A szeptikus betegek, melyek száma igen kevés, az osztályon külön jelölve fekszenek, mûtéteiket pedig a program végén végzik el. A politraumatizált és intenzív ellátást igénylô betegek a központi intenzív osztályon fekszenek. Itt 14, egyágyas, minden létezô modern felszereléssel rendelkezô kórterem van, melyekben általában 3-4 balesetes beteget kezelnek. Egyetemi klinika révén oktatási feladatokat is ellátnak. Egyrészt az orvostanhallgatók képzésében vesznek részt. A tantermi elôadásokat az adott szakterületre specializálódott professzor, docens vagy fôorvos tartja a klinika épületében lévô elôadóteremben, a gyakorlati foglalkozásokat szakorvosok vezetik. Emellett szakorvosképzés is folyik. A szakorvosképzés az általános sebészetre épül hasonlóan az egyéb speciális sebészeti szakmákhoz. Tehát elôször általános sebészeti szakvizsgát, majd erre ráépítve baleseti sebészeti szakvizsgát kell tenni. A hivatalos szakvizsgaidô 5+2 év. A szakvizsga tényleges ideje ennél több, mert nem idôhöz és papírokhoz, hanem a tényleges tudáshoz, gyakorlathoz kötött, így a szakvizsgáztatásra kiválasztott professzor dönti el, hogy mikor tartja alkalmasnak a vizsgára. Általában a baleseti sebészeti szakvizsgát 10 év alatt sikerül meg-
Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
167
szerezni, ezért szakvizsga után nagyobb a szakorvos tapasztalata, lehetôsége, de a felelôssége is. A klinika munkája reggel 7 órakkor kezdôdik az osztályos orvosok, szakorvosok reggeli vizitjével. Fél 8-kor tartják Rommens professzor vezetésével a konferenciát. Elôször az intenzív osztályon fekvô traumatológiai betegek referálása történik röntgen ill. egyéb dokumentációval. Utána az elôzô napi mûtéteket beszélik meg. Minden röntgenfelvételt, még a fémeltávolítás utáni felvételeket is be kell mutatni. A nem röntgenes mûtétekrôl szóban kell referálni. Ezután az ügyeletben felvett betegek bemutatása következik, végül a másnapra tervezett elektív mûtétek ismertetése. Minden osztálynak a hét egy napján rendelési napja van, ahol az osztály által operált betegeket kontrollálják és egyéb szakvizsgálatokat végeznek. Minden kedden délután 5 órakkor továbbképzést tartanak egy-egy kiválasztott témában. Ott tartózkodásom alatt a vállízületi arthroscopiáról, a gyermekkori lábszár- és combcsonttörésekrôl, a különbözô ,,lágy“, mûanyag rögzítô ellátásokról és egy alapkutatási témáról, az interleukinok törésgyógyulásra gyakorolt hatásáról volt szó. Minden szerdán délután fél 3-kor a radiológiai klinika orvosaival közös megbeszélést tartanak. Itt bemutatják az elôzô héten operált összes és az osztályon fekvô betegek CT, MRI-, röntgenanyagát, megbeszélik a rendeléseken látott problémásabb betegeket ill. itt történik az egyéb klinikák által kért konziliáriusi vizsgálat. Ezen a megbeszélésen a gyógytornászok is résztvesznek és be kell számolniuk a betegek rehabilitációs kezelésérôl. A megbeszélés után Rommens professzor az összes osztályon és az intenzív osztály traumatológiai betegeinél vizitet tart. Naponta 3 orvos ügyel, egy ügyeletvezetô fôorvos, egy szakorvos és egy nem szakorvos. Ügyeleti idôben rendszerint kevés a sérült, így kevés mûtét is van. Osztályos felvételre 4-5 beteg kerül, ügyeleti idôben 1-2 mûtétet végeznek, általában csak a legszükségesebb beavatkozásokat, pl. nyílt törések, ficamos ízületi törések ellátása. A nem abszolút sürgôsen indikált, zárt törések mûtéti ellátása halasztottan történik, bár meg kell jegyezni, hogy az esetek döntô többségében ezen sérültek már másnap délelôtt meg vannak operálva, a mûtéti elôkészítés nem vesz igénybe napokat. Még a combnyaktörés miatt végzett protézismûtétet is 24 órán belül elvégzik! A politraumatizált, súlyos sérültek a sokkszobában kerülnek elsô ellátásra. Team végzi az ellátást, melynek vezetôje a traumatológus ügyeletvezetô fôorvos és elsô ellátáskor tagjaihoz intenzív therápiás szakorvos, egy traumatológus orvos és asszisztensek. A sokktalanítás mellett azonnal elvégzik a gyors radiológiai tájékozódó vizsgálatot, akár az egész testet látótérbe hozó digitalizált röntgenképerôsítôvel. A sokkszoba mellett minden korszerû diagnosztikai eljárás megtalálható, CT, MRI, angiographia, ultrahangkészülék, endoscopos eszközök. A mennyiben a sérültnek testüregi ellátást igénylô sérülése van, az adott szakterület szakorvosát hívják segítségül. A hasüregi, mellüregi, intracraniális sérüléseket tehát nem a traumatológus látja el. A sürgôs beavatkozást igénylô sérüléseket, testüregi vérzés, mellüregi drianálás stb. a sokkszoba mellett lévô sürgôsségi mûtôben végzik el. A gerinctöréseket általában traumatológus operálja, súlyos neurológiai károsodás esetén idegsebész segítségével. A gyermeksérülteket 14 éves korig a gyermeksebészek látják el. A mûtéti program reggel 8 órakkor kezdôdik, rendszerint 3-4 beteget operálnak meg minden mûtôben. Az elektív program között vagy után megoperálják az elôzô napi ügye168
Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
letben felvett operálandó sérülteket ill. a mûtéti program végén a sürgôs feltárást, revíziót igénylô betegeket. Kiírt mûtét nem marad el, ha szükséges este 6-7 óráig operálnak. A mûtéteket általános vagy vezetéses érzéstelenítésben végzik. Minden mûtétnél jelen kell lennie szakorvosnak, még egyszerûbb fémkivételnél is! A mûtéti skála felöleli a traumatológia minden területét és részben a határterületeket is. A legkorszerûbb implantátumok, titánium szegek, csavarok, különbözô protézisek, mûtéti eljárásokat megkönnyítô eszközök könnyen hozzáférhetôk. Implantátumhiánnyal gyakorlatilag nem kell számolni. A felsô végtagi sérülések közül a kézsérülteket minden szakorvos ellátja, nincs külön kézsebészeti részleg, bár van egy-két szakorvos, aki az általános traumatológia mellett a kézsérülésekre specializálódott. Végeznek csukló- és könyökízületi artroszkópiát. A humerus diafizis törések ellátásában anterograd vagy retrograd UHN-t, esetleg széles DC-lemezt, a proximalis vég töréseinél lemezt vagy minimal invazív eljárással kanülált csavarokat használnak. Gyakran végeznek vállarthroscopiát és rekonstruktív vállsebészeti beavatkozásokat, Bankart mûtétet, akromioplasztikát, a rotátor köpeny akut, krónikus sérüléseinek, degeneratív elváltozásainak ellátását. Vállízületi protézist mind akut esetben, pl. idôs beteg humerus proximalis vég négyrész töréseinél vagy posttraumás ill. degeneratív vállízületi betegségekben egyaránt alkalmaznak. A nyaki, háti és lumbalis gerinctöréseket is a traumatológusok operálják, idônként, neurológiai károsodás, szövôdmény esetén idegsebész segítségével. Gerincrekonstrukciós mûtéteket nem végeznek. A medencegyûrû és az acetabulum sérülések ellátása a klinika speciális feladata, mivel ez Rommens professzor fô szakterülete. Egyéb kórházakból is ide helyezik át a súlyos medencesérülteket, ezért volt szerencsém elég sok ilyen mûtétben részt venni. Az elülsô medencegyûrû, a hátsó gyûrû elülsô és hátsó feltárással járó mûtéteiben, az acetabulum törések ilioingunalis, iliofemoralis feltárásából végzett ellátásban asszisztálhattam. A kezelési elvek közül talán az kiemelkedô, hogy gyakran KFI DC és rekonstrukciós lemezeket, hosszú KFI, 3,5 mm-es csavarokat használnak mind a sacroiliacalis lysis, törés vagy acetabulum törés stabilizálására, tehát ebben a régióban is elôtérbe kerülnek a minimál invazív sebészi eljárások. A combcsont proximális vég töréseinek ellátásánál, Garden III-IV-es combnyaktörés esetén kizárólag protézis behelyezésre kerül sor. Idôs betegnél hemiarthroplasztikát végeznek, újabban a korszerûbb un. doukopf protézist helyezik be. Fiatalabb betegnél cementes vagy cement nélküli protézist helyeznek be, a cement nélküli fajtából ma már inkább a press fit vápát használják, nem traumás esetben is. Garden I-II típusú töréseknél alkalmaznak kanülált AO-csavart. Tomportáji töréseknél DHS vagy PFN a standard ellátási mód. Mind a combcsont, mind a tibia diafizis töréseknél elsôsorban szolid szegeket, UFN-t, UTN-t használnak. Felfúrásos, reteszelt szegezést szövôdmény esetén, módszerváltáskor vagy nem kooperáló, tehermentesítést végezni nem tudó betegeknél alkalmaznak. A combcsont distalis végének töréseinél, ízületi töréseknél is , elôszeretettel alkalmaznak Seligson féle szeggel retrograd velôûrszegezést. Nagyszámban végeznek boka- és térdízületi arthroscopiát, keresztszalagpótlást, artroszkóppal asszisztált törésellátást pl. tibiafej impressziós törése esetén. A széles skálájú traumatológiai mûtéti ellátás mellett határterületi, fôleg ortopédiai Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
169
beavatkozásokat is végeznek, bár az egyetemnek van külön ortopédiai klinikája. Sok protézismûtét történik degeneratív betegség miatt, protéziscsere, különbözô osteotomiák, primer és metastatikus csonttumorok és végtag lágyrésztumorok ellátása, térd- és vállízületi, kézsebészeti rekonstrukciós mûtétek. Elmondható tehát, hogy a korszerû traumatológia igen magas szintû, korszerû elveit ismerhettem meg a hazánkkal jóval fejlettebb egészségügyi kultúrával rendelkezô ország egyetemi klinikáján. Ezalatt az egy hónap alatt nemcsak sok szakmai tapasztalatot szereztem, hanem sikerült betekintést nyernem a traumatológus szakorvosképzés, a baleseti és a kórházi betegellátás ideális szervezésébe is. Nem utolsósorban pedig Rommens Professzor Úr személyében nagy szakmai tudású és magas szakmai színvonalat fenntartó, a sérülteket, betegeket és a baleseti ellátást mindenek elé helyezô, sokoldalú, emellett nagyon barátságos, segítôkész vezetôt ismerhettem meg, aki méltán lehet a fiatalabb traumatológus generációk példaképe. Végül ismételten szeretném megköszönni a Magyar Traumatológus Társaság Elnökségének, hogy lehetôvé tette számomra ezt a tanulmányutat. Dr. Flóris István adjunktus Országos Traumatológiai Intézet, 1081 Budapest, Fiumei út 17.
Magyar Ortopéd Társaság rendezésében
Fiatal Ortopéd Orvosok Fóruma B ÉKÉSCSABA , 1999.
OKTÓBER
15-16.
A Magyar Ortopéd Társaság megbízásából a békéscsabai Réthy Pál Kórház Ortopédiai Osztálya rendezi meg az 1999. évi Fiatal Ortopéd Orvosok Fórumát. A rendezvény alkalmával került sor a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Ortopédiai Osztálya 30 éves jubileumi emlékülésére is. A Szervezôbizottság elnöke:
Dr. Tóth János osztályvezetô fôorvos A szervezôk a rendelkezésükre álló címlistákra eljuttatják a részletes értesítést. További tudományos információk: Réthy Pál Kórház - Ortopédiai Osztály, Dr. Tóth János oszt. vez. fôorvos 5600 Békéscsaba, Gyulai út 18. Telefon: (66) 441-411 Fax: (66) 441-192 Szervezô iroda, általános információk: Congress &Hobby Service 6701 Szeged, Pf. 1022 Telefon: (62) 484-531 Fax: (62) 484-532, e-mail:
[email protected] Információk az Interneten: http://www.tiszanet.hu/.-congress/forto99/index.htm 170
Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
Beszámoló az EFORT-tanulmányútról (SPANYOLORSZÁG, 1998. NOVEMBER 16—20.) Az Európai Ortopédiai és Traumatológiai Társaság 1998-ban is megrendezte egyhetes szakmai továbbképzését (EFORT Travelling Fellowship) fiatal ortopéd szakorvosok számára, melynek célja a különbözô európai országokban folyó gyakorlati és elméleti munka megismertetése és lehetôség szerinti összehasonlítása. A házigazda ezúttal Spanyolország volt. A résztvevô országok: Olaszország, Görögország, Írország, Cseh Köztársaság, Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Horvátország, Belgium, Ciprus és Magyarország. Távol-Keletrôl két kolléga érkezett, Malaysiából és Fülöp-szigetekrôl. A Magyar Ortopéd Társaság Elnöksége döntése alapján hazánkból ketten vettünk részt a tanulmányúton. Az ötnapos továbbképzés során három napot Madridban, kettôt pedig Barcelónában töltöttünk. Minden nap más-más kórházban tettünk látogatást, ahol az ortopédiai osztály orvosai számoltak be munkájukról, eredményeikrôl elôadások formájában, melyeket megbeszélés és vita követett. Naponta 10-12 elôadást hallgattunk meg az alábbi témakörökben: gyermekortopédiai kérdések (csípôízületi dysplasia, dongaláb, scoliosis, ICP), felnôttkori betegségek (töréskezelés, primer és revisiós arthroplasticai problémák, csonttumorok ortopéd sebészeti kezelése, gerincsebészet, artroszkópos mûtétek valamint egyéb más témák). Ezután hosszabb-rövidebb sétát tettünk a kórházban, az ortopédiai osztályon, járóbeteg szakrendelésen, mely lehetôséget teremtett a kötetlen beszélgetésre az osztály orvosaival és egymás között is, hiszen különbözô országokból érkeztünk, eltérô háttérrel, szokásokkal, emellett az orvosképzésben, gyógyításban és kutatásban is különbség van az egyes európai országok között. A beszélgetés a délutáni ebéd ideje alatt is folytatódott, mivel ezeken a vendéglátó osztály orvosai is ott voltak. A délutáni szieszta után különbözô társasági programokon vettünk részt (városnézés, fogadás a Spanyol Ortopéd Társaság alelnökénél, vacsora a Katalán Ortopéd Társaság elnökével). Az Európai Unió országaihoz hasonlóan Spanyolországban is a legnagyobb probléma az orvos-munkanélküliség valamint a fiatal orvosok elhelyezkedési nehézségei. A szakorvosképzés rezidensi rendszerben történik, és a magyarországi gyakorlattal ellentétben traumatológiai-ortopédiai szakképesítést ad. A rezidensprogram három részbôl áll: a. klinikai munka rotációs rendszerben (tumor, gerinc, végtag, trauma stb.) b. kutató munka c. külföldi gyakorlat (többnyire az USA-ban, átlagosan 1/2-2 év) A szakorvosok továbbképzésére még nincsen egységesen kialakított rendszer, összehasonlítása most van folyamatban, a tervek szerint bizonyos számú un. kreditpont összegyûjtését kell elérni, hasonlóan a magyarországi háziorvosi gyakorlathoz. Összességében elmondható, hogy igen hasznos és kellemes öt napot töltöttünk Spanyolországban, mely lehetôséget adott tapasztalatcserére, személyes kapcsolatok kialakítására és nem utolsósorban impressziókat szerezhettünk egy gyönyörû országról. A szervezôket dicséri a változatos, feszes ritmusú program összeállítása és a kifogástalan ellátás. Ezúton szeretnénk még egyszer kifejezni köszönetünket a Magyar Ortopéd Társaság Elnökségének a tanulmányúton való részvétel lehetôségének biztosításáért. Dr. Farkas Péter Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Dr. Kazai Sándor B-A-Z Megyei Kórház, Miskolc Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ✷ 1999. 2.
171
