1
BESZÁMOLÓ A GÁRDONYI GÉZA MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR 2005 – 2009. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
2
I. BEVEZETÉS A Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár közel öt esztendős tevékenységének értékelésekor mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy 2004-ben az intézmény gyakorlatilag csődbe jutott, munkatársainak több mint 70%-át elbocsátották, szakmai tevékenysége két nyugdíjasklub és két művészeti közösség működésére, valamint a könyvtár hétköznapokon történő nyitva tartására korlátozódott, látogatottsága lényegében megszűnt. Mindezt fokozta, hogy az intézmény, a csődhelyzettől függetlenül is kedvezőtlen feltételek között létezett, hiszen egy külső városrész félreeső területén helyezkedik el, továbbá az évek óta tartó beázások miatt több fontos helyisége használhatatlanná vált és a többi helyiség is folyamatosan károsodott. Mindezeket figyelembe véve, nyilvánvaló, hogy a tevékenység értékelésekor, a szakmai tevékenység mellett igen fontos kitérni az egyéb területeken elvégzettekre is, mivel a munkatársi kör újraszervezése, az intézmény törvényes működési feltételeinek biztosítása, a munkavégzés minimális feltételeinek megteremtése valamint a tartalmi tevékenység finanszírozottságának folyamatos biztosítása és stabilizálása, mind olyan alapvető feladatot jelentett, amely a szakmai tevékenység fejlesztésével párosulva az intézményi működés teljes rekonstrukcióját jelentették. Természetes tehát, hogy gyors és látványos eredményeket nem lehetett várni sem szakmai, sem pedig egyéb téren, hiszen a válsághelyzetből való kilábalás csak a különböző területeken megtett és egymáshoz igazított kis lépések sorozatával volt elérhető. A következőkben leírtak tehát csak a fentiek figyelembevételével adnak teljes áttekintést a közel öt éves időszakban végzett munkáról.
II. A TARTALMI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE A tartalmi tevékenység újraindításához elsősorban az intézmény közművelődési koncepcióját kellett megfogalmazni, amely az adottságoknak és a helyzetnek megfelelően, hatékonyan képes meghatározni az intézmény irányultságát és egyben megfelelően képes beilleszteni az intézményt a város közművelődési életének egészébe is. Erre a kezdetekkor néhány hónap állt rendelkezésre, hiszen a 2005/2006. éves közművelődési évad programtervének a tavasz végére el kellett készülnie. Ez az a közművelődési koncepció, amely azóta is meghatározó
3 alapelve az intézmény szakmai munkájának, röviden a következő hármas alapelvben fogalmazódott meg: 1. Biztosítani a városrész közművelődési alapellátását, elsősorban azon közönségrétegek számára, amelyeknek tagjai – objektív okokból – nem, vagy csak körülményesen tudják igénybe venni a város más területein lévő, számukra nehezebben elérhető kulturális, közművelődési vagy művészeti intézményeket. Nyilvánvaló, hogy ez a közönségréteg az idősebbek, a kisgyermekesek és a gyermekek köréből kerül ki. 2. Figyelembe véve Székesfehérvár meglehetősen jó kulturális ellátottságát és annak szerkezetét, valamint az intézmény adottságait is, a város közönsége egészének elsősorban az irodalom és a népművészet / kézművesség területén kínálni alkotási és befogadási lehetőségeket, így egészítve ki a másik két, jelentős városi intézmény profilját, számot tartva a városi közönség egészének érdeklődésére is. Ezzel párhuzamosan, a munkatársak folyamatos felkészítésével együtt, fokozatosan, egyre nagyobb részt vállalni a városi szintű, kiemelt rendezvények megvalósításában is. 3. Maroshegyet „középpontnak” tekintve, kapcsolatok építése a környező települések kulturális intézményeivel, vonzást gyakorolni az ottani közönségre is. Ennek szellemében került megerősítésre a házban dolgozó két nyugdíjasklub működése, létszámuk növelése, vezetésük átalakítása, de a két művészeti kör (az Ikarus Néptáncegyüttes és az Ikarus Népi Hímző Szakkör) működésének stabilizálása is. De ennek szellemében indult be a Táncsics Mihály Általános Iskolával és több más városi együttműködővel közösen szervezett „Tollpihe” Gyermek Meseíró Pályázat és Klub, valamint a Műhelyszín interaktív kiállítási program is, amelyek az első lépéseket jelentették az új tevékenységi struktúra kiépítésének útján. Ennek az ősszel beindult tevékenységnek köszönhetően, 2005-ben, a 2004-es
bázisévhez
viszonyítottan
(541
közművelődési
esemény)
összesen
535
*
közművelődési esemény történt az intézményben. Ez egy elhanyagolható csökkenést jelent ugyan, de mindenképpen sikernek könyvelhető el, hogy a csökkenés nem volt nagyobb mértékű. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ez az eredmény lényegében az őszi hónapok alatt, mindössze két, tartalmi munkát végző (1 művelődésszervező és 1 könyvtáros) kollégával, a 2004. évi költségvetés feléből született meg, a jövőre nézve a tendencia mindenképpen biztató volt. * Egy közművelődési eseménynek tekintünk minden szakköri vagy klubfoglalkozást, rendezvényt és kiállítást az időtartamától függetlenül illetve minden könyvtári vagy táborozási napot Nem számítunk közművelődési eseménynek terembéres eseményeket, függetlenül attól, hogy azok közművelődési, lakossági-szolgáltatási vagy kereskedelmi jellegűek voltak-e
4
2006 során ez a fejlődési ütem tovább erősödött, elsősorban az adottságoknak és pénzügyi lehetőségeknek megfelelő szakköri és klubtevékenység fejlesztésével. Így a bázisévhez viszonyítottan már 689 közművelődési eseményt valósítottunk meg, amely mintegy 30%-os növekedést jelentett. Mindezt a munkatársi kör átszervezése és szerény bővítése valamint az intézményi költségvetés valamelyes növekedése tette lehetővé, amely tényezőkre az alábbiakban még kitérünk. 2007-ben az intézménynek egy újabb, komoly válsághelyzettel kellett szembenéznie (amelyre az alábbiakban szintén visszatérünk még), ám a szakmai stabilitás akkor már állott olyan szinten, hogy ennek a krízisnek a hatása a szakmai mutatókban már alig érzékelhető. Egy a kisközösségek terén látható, minimális visszalépés mellett, a rendezvények száma az előző évhez képest megduplázódott és a könyvtár szombati nyitva tartásának bevezetésével a könyvtári alkalmak száma is jelentősen megnövekedett. Mindennek köszönhetően, a krízis ellenére is 737 közművelődési eseményt valósítottunk meg, amely a bázisévhez viszonyítva mintegy 36%-os növekedést jelent. Meg kell jegyezni, hogy ebben az évben ünnepelte az intézmény fennállásának 50. évfordulóját, amely az első igazi „nagyrendezvény” volt a kialakuló munkatársi kör számára, s amelyet sikeresen oldottunk meg, illetve – a Vörösmarty Színház helyett(!) – első ízben rendezte a városi-megyei, közös Március 15-i ünnepség művészeti részét, valamint a Zichy ligeti nyári koncertek kétharmadát. Mindezek mintegy „belépőül” is szolgáltak a városi nagyrendezvények lebonyolításához is, (hiszen 2005-ben és 2006-ban, a Királyi Esküvők megszervezésében való részvétel még inkább a személyemhez, mint az intézményhez volt köthető.) 2008-ban ennek lett eredménye, hogy az intézmény, a Szabadművelődés Háza mellett, hivatalosan is részt vállalt már a Zichy liget nyári koncertsorozatának lebonyolításában, illetve a Királyi Bor-Lakoma tőbb napos rendezvénysorozatának művészeti szervezője lehetett. A két városi nagyrendezvény mellett ebben az évben szerveztünk önállóan városrészi napot Maroshegyi „Böndörödő” Szüreti Nap címen is. Mindhárom nagyrendezvény sikeres megvalósítása már jól jelzi az intézmény szakmai teherbírásának dinamikus növekedését, és erre utal az is, hogy a hagyományos tevékenységek körébe bekerült a nyári napközis táboroztatás is.
5 Így az intézmény ebben az évben már 1.177 közművelődési esemény valósított meg, ami azt jelenti, hogy bőven megduplázta a bázisév teljesítményét. 2009. eddig eltelt felében az intézmény szakmai teljesítményének mutatói arra engednek következtetni, hogy a hagyományos közművelődési tevékenységek terén ismét előrelépés következik majd be, s ezzel az eddigi fejlődés töretlen marad. Máris elmondható azonban, hogy ebben az évben, a „Maroshegyi Mozaik” című könyv kiadásával ismét tovább bővült a szakmai tevékenység palettája, valamint, hogy már nem egy, hanem három tábor szervezésében voltunk érdekeltek, köztük az Erdélyben megrendezett Cimbora-Kaláka Táborban való részvétellel is. Azt is eredménynek kell tekintenünk, hogy az elmúlt évben lebonyolított Zichy ligeti koncertek és „Bor-Lakoma” rendezvényeinek sikere után, idén is mi kaptuk meg a szervezés megtisztelő feladatait mindkét esetben. Ugyancsak meg kell említeni, hogy a 2008/2009-es közművelődési évaddal kezdtük meg könyvtárunk – több évre elnyúló – fejlesztési programját is, melynek első lépéseként a folyóirat-kínálatot bővítettük több mint negyven címre és folytatjuk majd idén a jelentős mértékű könyvbeszerzéssel. Összességében elmondható tehát, hogy a szakmai tevékenység újraindítása mind a mennyiségi mutatók, mind pedig a kínálatbővülés terén sikeres volt és egy rendkívül dinamikus fejlődést eredményezett. A mennyiségi és a kínálat bővítésének terén elért eredmények mellett meg kell jegyezni azt is, hogy – amint arról a sajtó és a közönség egyaránt beszámol – a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár nevével mára már a minőség és igényesség fogalma is összekapcsolódott. Hosszan lehetne írni azt a sort, amely még Lázár Ervin és Kányádi Sándor nevével kezdődött, majd Jókai Anna, Csoóri Sándor, Eperjes Károly, Sándor György és még sokak nevével folytatódott, s megannyi magas színvonalú, teltházas rendezvény emlékét idézi. Az is a minőségi munkát jelzi, hogy nálunk alakult meg a város első Cimbora Klubja, vagy, hogy a mi könyvtárunkban érhető el az erdélyi kiadású Cimbora folyóirat, amely jogutódja a még Benedek Elek által alapított gyermeklapnak, vagy, hogy az Ikarus Néptáncegyüttes, egy pécsi kórus mellett, 2008-ban MSZOSZ-Díjat kapott. Ezek és hasonló teljesítmények vezettek oda, hogy az intézmény, mára a város legrangosabb közművelődési intézményeinek sorába integrálódott be. Kétségtelen, hogy sok tennivalónk van még és a válságkezelés éveit korántsem tekinthetjük még lezártnak, de az elmúlt közel öt esztendőben olyan fejlődést mondhatunk magunkénak, amelyre méltán lehetnek büszkék támogatóink és – úgy vélem – mi magunk is.
6
III. AZ INTÉZMÉNYI HÁTTÉR FEJLŐDÉSE Amint azt a bevezetőben már említettük, a végrehajtott szakmai programmal egyenértékű a fontossága az intézményi háttér fejlesztésének is, hiszen ennek teljes átszervezése és fejlesztése nélkül ez a szakmai program nem lett volna végrehajtható. Ez a tevékenység gyakorlatilag érintette az intézmény törvényes működését biztosító jogszabályi háttér megteremtését, a munkatársi kör átszervezését, a technikai háttér fokozatos megteremtését, a szakmai tevékenységhez kapcsolódó közönségtájékoztató rendszerek kialakítását és fejlesztését valamint az épület állapotával kapcsolatos teendőket. Az alábbiakban az ezen területeken végzetteket tekintjük át. 1. A jogszabályi háttér megteremtése egyike volt a legfontosabb és legsürgősebb feladatoknak. Megbízatásom kezdetén ugyanis, egy tartalmilag elavult szervezeti és működési szabályzaton kívül lényegében egyetlen kötelező mellékletet sem találtam az intézményi dokumentációban, így az elkövetkező hónapok során, a polgármesteri hivatal illetékeseivel és a társintézmények vezetőivel való konzultáció után, összesen tizennégy szabályzatot kellett elkészíteni illetve elkészíttetni valamint aktualizálni a befoglaló SZMSZ-t is. Mindez nem csupán jelentős munkaórát, de jelentős költségráfordítást is jelentett 2005 és 2006 során. Eredményként azonban elmondhatjuk, hogy az intézményi dokumentációt mind a 2007-es TEMI, mind pedig a 2008-as minisztériumi átfogó intézményvizsgálat összességében rendben lévőnek találta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az intézmény törvényes működésének feltételei helyreálltak, azóta csak a jogszabályi háttér folyamatos aktualizáltságáról kell gondoskodni. 2. A munkatársi kör átalakítása és fejlesztése több okból is szükséges volt. Részint túlságosan nagy volt az intézmény és a Gárdonyi Géza Szakiskola munkaköreit ellátók között a személyazonosság (egy könyvelő dolgozó kettős feladatellátása, a gazdasági vezető és a technikus 2X4 órás foglalkoztatása, a művelődésszervező óraadóként való foglalkoztatása az iskolában, majd később a művelődésszervező-könyvtáros foglalkoztatási költségeinek megosztása). Attól eltekintve, hogy ezen összefonódások megszüntetése a TEMI által is szorgalmazott és kívánatos volt, ezek az átfedések gyakran megnehezítették a feladatok kiadását és végrehajtásuk ellenőrzését, többször
7 jelentettek indokot a munkák késedelmes elvégzésére stb. is. Részint pedig, mert a csődhelyzet
okozta
erőteljes
létszámleépítést
követően
mindössze
egy
művelődésszervező és egy könyvtáros szakmai alkalmazott maradt az intézményben, ami a biztonságos feladatellátást és a kívánatos teljesítmény-növekedést, egyaránt lehetetlenné tette. A fokozatos átszervezés és a szerény mértékű bővítés mindenképpen indokolt és szükséges volt tehát. Az újraszervezés egy hosszabb folyamatban érte el a mai szintet. Ennek első állomása volt, hogy 2005. december 31-ével a négyórás gazdasági vezető felmondott és ezzel együtt megszűnt a könyvelő feladatmegosztása is. Az így felszabadult bérkeretből, 2006.
január
1-jétől
egy művelődésszervező-könyvtárost
és
egy pénzügyi
adminisztrátort alkalmaztunk, a könyvelői-gazdasági vezetői feladatokat pedig egy külső céggel végeztettük el. Így mind a művelődésszervezői, mind pedig a könyvtárosi munkakör ellátása biztonságossá vált, valamint kedvezőbb lett a szakmai és háttértevékenységet
végző
dolgozók
aránya
is.
Második
lépésként,
2006
novemberétől egy új, felkészültebb művelődésszervezőt alkalmaztunk a felmondott helyébe, amely létszámgyarapodást ugyan nem jelentett, de a munka hatékonyságára igen pozitív hatása volt. Harmadik lépésként, 2007 szeptemberében a felmondott technikus munkatárs helyét nem töltöttük be, hanem ilyen jellegű feladatainkat alkalmi munkatárssal végeztettük el. Negyedik lépésként a 2007. december 31-én felmondott művelődésszevező-könyvtáros helyére egy felkészültebb munkatársat vettünk fel, valamint a 2008. február 15-én felmondott adminisztrátor helyére, a korábbi technikus bérkeretét is felhasználva egy gazdasági vezetőt alkalmaztunk, aki egyszemélyben ellátja az intézmény minden gazdasági természetű feladatát, a könyvelő céggel pedig megbízásunkat felbontottuk. Ötödik lépésként, 2008 nyarán, a nyugdíjba menő, 8 órás takarítónő helyett egy négyórást vettünk fel, őszén pedig, a takarítónő felszabadult bérkeretét és a technikus alkalmi munkabérére fordított összeget némiképpen kiegészítve egy könyvtáros-propagandista munkatársat alkalmaztunk, akit 2009 júniusától 4 órás könyvtárosként foglalkoztatunk és egy új, a technikát is kezelni tudó pr.menedzser munkatársat vettünk fel. E meglehetősen nagy fluktuációval kapcsolatban feltétlen meg kell, jegyezzük ugyanakkor, hogy az elmúlt csaknem öt év során mindössze egyetlen munkatárstól kellett az intézmény részéről történő, próbaidő alatti felmondással megválnunk, a
8 mindenkori munkatársi kör kialakítása alapvetően tehát azon alapult, hogy a tőlünk távozók
bérkereteit
ésszerű
átcsoportosításokkal,
az
aktuális
feladatkörhöz
optimalizáltuk. Ennek megfelelően az intézmény főfoglalkozású munkatársai: Könyvtáros I., Könyvtáros
II. (4 órás), Művelődésszervező, Művelődésszervező-könyvtáros,
Pr.menedzser, Gazdasági vezető, Takarítónő (4 órás) és Portás, ami az igazgatóval együtt 8 álláshelyen lévő 9 fő, ami a 2005. évi 5 főhöz képest 80%-os növekedés ugyan, viszont a bázisév létszámának még mindig csupán a fele. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a munkatársi körön belül a szakalkalmazottak aránya 66%, amely messze jobb, mint a városi társintézményekben tapasztalható 40-50%-os arány. Mindez, összevetve a tartalmi tevékenység dinamikus növekedéséről írottakkal, indokolja a szervezeti átépítés máig tartó folyamatát. 3. A technikai háttér megteremtése szintén az első pillanattól szükséges tevékenység volt, hiszen 2005. január 1-jén, az intézmény tulajdonában egyetlen számítógép, nyomtató sem volt, mindössze egy 19 éves fénymásoló állt rendelkezésre! Jellemző, hogy a munkát két, használtan vásárolt számítógéppel kezdtük meg, amelyeket 4.000 forintos darabonkénti áron vásároltunk meg szoftverekkel és tartozékokkal együtt. Ehhez képest jelenleg három korszerű, újonnan vásárolt számítógéppel, két tintapatronos és egy lézernyomtatóval, egy újonnan vásárolt, nagyteljesítményű nyomtató-fénymásolóval, egy nagyteljesítményű fénymásolóval és egy laptoppal rendelkezünk, további öt számítógép beszerzését tervezzük az ősz folyamán a könyvtárunk számára, új telefonkészülékeket és faxot állítottunk rendszerbe, telefonés internetes vonalaink függetlenedtek a szakiskolától, internetes tárhelyünk korlátlan kapacitású és sávszélességű. Ugyanez a fejlődés mondható el a szoftverbázist illetően is: a két kezdő géppel megvásárolt Windows 2005-öt követően jelenleg 2007-es és 2009-es Windows programokat használunk, a Corel Draw és a Corel Photo Paint 13-as verziójával dolgozunk, korszerű könyvelőprogramot és saját fejlesztésű jegynyomtató szoftvert használunk, amely alkalmas az elektronikus adatszolgáltatás elvégzésére is, valamint folyamatban van a könyvtári állomány Szirén Könyvtári Programmal történő elektronikus feldolgozása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elmúlt csaknem öt évben, a nulláról építettük fel azt az irodatechnikai rendszert, amely a munkavégzés és a kulturális szolgáltatás 21. századi követelményeinek is megfelel már. Természetesen
9 a további fejlesztésektől a jövőben sem lehet eltekinteni, de az eddig elvégzetteknél többet, azt hiszem, nem lehet elvárni. 4. A tartalmi tevékenységgel kapcsolatos pr. tevékenység természetesen nem tartozott az elsősorban megoldandó feladatok körébe, hiszen először arról kellett gondoskodni, hogy legyen közölhető tartalom. Ugyanakkor, a tevékenység élénkülésével már szinte egyidőben, 2006 nyarán-őszén megindult egy kezdetleges „honlap”, amely akkor még a szakiskola szerveréről, a szakiskolai honlap „vendégoldalaként” üzemelt. Ez az átmeneti állapot azonban nem tartott sokáig, mivel 2007 tavaszán már egy új, önálló és tartalmában is átfogó honlappal jelentünk meg, amely egészen mostanáig alkalmas volt a tartalom megjelenítésére. 2009 nyarára azonban a tartalom már olymértékben megnövekedett, hogy mind frissítési, mind felhasználói oldalról lényegében kezelhetetlenné vált, ezt a honlapot tehát „kinőttük”. Ezért, valamint az ingyenes tárhelyen (extra.hu) jelentkező vírusproblémák miatt, önálló tárhelyet létesítettünk és várhatóan szeptembertől egy új szerkezetű, könnyebben kezelhető és formájában is megújult honlappal jelenünk meg a közönség előtt. A nyomtatott közönségtájékoztatók terén lassabban zajlott a folyamat. 2005-ben egy fekete fehér fénymásolón, színes papírra, 40-60 példányban sokszorosított havi műsorfüzettel rendelkezett az intézmény, amelyet – bármilyen ízlésromboló és visszatetszést keltő volt is – sokáig kénytelenek voltunk megtartani. 2007-ben kiváltottuk ugyan egy valamelyest igényesebb, plakátként és programfüzetként egyaránt szolgáló formával, de ez csak szükségmegoldást jelenthetett és a példányszám kérdését sem oldotta meg. Mivel azonban, az intézmény adottságait figyelembe véve, a nagy példányszámú, papíralapú tájékoztatásról semmiképpen sem mondhattunk le, ezzel kezdődött meg a felkészülés a kiadvány megjelentetésére, mígnem kiadása már csak a pénzügyi feltételek megteremtésén múlott. Ez az alkalom 2008 márciusában következett be, amikor is 400, majd májustól 1.000 példányban tudhattuk megjelentetni a „Maroshegyi Műsor” című programfüzetünket, amelyet a városrész, a város és a környező települések különböző terjesztési pontjain adunk közre. Ezt az ízléses, színes, képekkel is kiegészített műsorfüzetet használtuk egészen mostanáig, mígnem a honlaphoz hasonlóan ezt is „kinőttük”. Így, a terveink szerint szintén szeptembertől, ugyancsak megújult formában kívánunk megjelenni vele,
10 sajnos egyelőre csak az eddigi példányszámmal, bár ennek növelése egyre sürgetőbb feladatunkká válik. A plakátokon való megjelenés 2007 novembere óta van jelen a propagandánkban, de költséges
volta
és
csekélyebb
hatékonysága
miatt
csak
a
kiemeltebb
rendezvényeinkhez kapcsolódóan alkalmazzuk. Ugyanakkor, ezen plakátok igényes kivitelezése nagyban hozzájárult az intézményről kialakult jó képhez, így egyedi esetekben továbbra is alkalmazni fogjuk. Mindezekhez hozzá kell még tenni, hogy 2008-tól kezdve örvendetesen szaporodik a különböző rendezvényeinket ismertető, egyedi szórólapok száma is, amelyeket a közeljövőben ugyancsak egységes rendszerré foglalhatunk majd össze. A fentiekből nyilvánvalóan kiderül, hogy az intézmény, a tartalmi tevékenység dinamikus fejlesztése mellett, igen sokat tett a közönség visszahódítása érdekében is, s mindjárt hozzá kell tennünk, hogy sikerrel. Rendezvényeink, közösségeink, ma már átlagos, sőt nem ritkán messze az átlagoson felüli látogatottsággal zajlanak le illetve működnek. 5. Az épület felújításának kérdése az egyetlen terület, ahol nem sikerült átütő fejlesztést végrehajtanunk. Igaz viszont, hogy a több százmilliós beruházás végrehajtása nem is az intézmény feladata, hanem a tulajdonos önkormányzaté, ezen a téren tehát csak, mint a beruházást szorgalmazó és elősegítő félként jelenhetünk meg. Bár a rekonstrukció a mai napig csak részlegesen valósult meg, azt azért elmondhatjuk, hogy a tető felújítása 2006-ban megtörtént, amihez a szakiskolával együtt minden segítséget megadtunk. Ugyanígy hatékonyan segítettük a belső rekonstrukció engedélyezési és kiviteli terveinek elkészültét, amelyek 2008 végére születtek meg. Mindez összesen mintegy 80 mFt. beruházást jelentett, amelyet mindenképpen sikerként könyvelhetünk el, s remélhetjük, hogy a gazdasági válság elmúltával kedvezőbb pénzügyi környezet adódik majd a munkálatok mielőbbi megkezdésére. A részterületeket összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a tartalmi tevékenység újraindítása és gyors fejlesztése mellett az intézmény sikeresen oldotta meg az újraindításával kapcsolatos
11 egyéb feladatokat is, és ma már valóban egy önálló intézmény módján, jogszerűen, szervezetten és megbízható „üzembiztonsággal” működik. Természetesen itt is el kell mondanunk, hogy a válságkezelés folyamatát ezen a téren sem tekinthetjük még lezártnak, de az eddigi eredmények olyan beszédesek, hogy megelőlegezhetjük: a nehezén már túljutottunk. Mindennek azonban folyamatosan feltétele volt az intézmény finanszírozottságának stabilizálása, amelyet a következőkben tekintünk át.
IV. A PÉNZÜGYI HÁTTÉR FEJLŐDÉSE A finanszírozottság problémája az intézmény újraindításának és fejlesztésének legkritikusabb mozzanata volt. Jellemző adat, hogy a 2004-es bázisévben, amikor az intézmény gyakorlatilag az év felénél csődbe ment, a költségvetési főösszeg 33.090 eFt volt, ami a következő évben ennek már csak a fele, 16.732 eFt. Ez a csökkenés még akkor is óriási forráskiesést jelentett, ha a dolgozói létszám és a vele kapcsolatos költségek is radikálisan lecsökkent, mert az így is mintegy 12.000 eFt-ot tett ki, vagyis minden egyébre (rezsiköltségek, tartalmi munka, alapvető beszerzések, stb.) csak mintegy 4 – 4.500 eFt összeg jutott, ami havi átlagban 350 eFt-ot jelentett. Ezt a helyzetet kívánta orvosolni az önkormányzattal kötött közművelődési megállapodás, amely már 2005-ben 3.840 eFt-tal járult hozzá a költségvetési főösszeghez. 2005-től kezdődően, a költségvetési főösszeg folyamatosan növekszik, 2006-ban 23.706 eFt, 2007-ben 25.358 eFt, 2008-ban 38.974 eFt volt, míg 2009-ben költségvetését már 46.000 eFtot meghaladó összeggel tervezhette. Ez a folyamatos és többnyire jelentős emelkedés jól mutatja a dinamikusan fejlődő szakmai munka elismertségét, hiszen az nyilvánvaló, hogy a támogatottság ilyen mértékű emelkedése a szakmai tevékenység fejlődése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezt alátámasztó és ugyanakkor sokatmondó adat, hogy 2008-ban, amikor a költségvetési főösszeg szerényen meghaladja a 2004-es bázisév – vagyis a csődhelyzet(!) – nominálértékét, a tartalmi tevékenység főszáma már annak megduplázódását mutatja! Ez a töretlen fejlődés azonban egyáltalán nem volt zavarmentes az elmúlt csaknem öt év során. A 2005 – 2007 közötti időszakban rendszeresek voltak az áthidalandó időszakok, amelyek időnként szűk keresztmetszetet jelentettek az intézmény folyó-finanszírozottságában. Ezek főként az évek elején, a támogatások megítéléséig illetve azok folyósításáig tartottak,
12 mivel az egyébként is rendkívül szűkre szabott költségvetési keret nem tette lehetővé, hogy az intézmény, a következő évre, 3 – 4 hónapra elegendő tartalékösszeget vigyen át. Ez a helyzet 2008-ban és 2009-ben már normalizálódott, és remélhetjük, hogy a pénzügyi stabilizációnak köszönhetően ez a probléma véglegesen kiiktatódott az intézmény történetéből. Ugyanakkor az összességében töretlen pénzügyi stabilizáció folyamán adódott két nagyobb zökkenő is. Az egyik még rögtön 2005 novemberében, amikor is a csődhelyzet következményeként, az Apeh, egy 650 eFt-os késedelmi kamat-követeléssel jelentkezett, ami a fenti adatok ismeretében, olyan óriási összeget jelentett, amely az intézményt egy újabb csődhelyzettel fenyegette. Szerencsére az Apeh, a kialakult helyzetet megértve, méltányossági alapon eltekintett az összeg befizetésétől. A másik, még jelentősebb probléma 2007-ben jelentkezett, amikor is az addig intézményi főtámogatónak számító TEMI, az addigi átlagosan 10.000 eFt körüli támogatását váratlanul 75%-kal, 2.500 eFt-ra csökkentette le. Döntését ugyan egy utólagos vizsgálati jegyzőkönyvvel „indokolta”, ám a jegyzőkönyv tartalma és a vizsgálat időpontja egyaránt kérdésessé teszik az indokoltságot, így a valódi okok máig sem tisztázottak. Ez a 7.500 eFt-os forráshiány, 2007 nyarára már valódi krízishelyzetet jelentett az éppen megerősödő intézmény számára, ám a dolgozók lojalitása és az önkormányzat hatékony kiállása az intézmény megmaradása mellett megoldotta a problémát. Tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy az intézmény bármikor is fizetésképtelenné vált volna, hiszen a csődhelyzet június végén való bekövetkezése már április végén előre látható volt, tehát az elkerülése érdekében már májusban lépéseket tehettünk. Továbbá a júliusi megszűnés – mint végső lépés – esetére az intézménynek még rendelkezésére állt 6.000 eFt önkormányzati keret, amely július 1-jétől volt lehívható, s ami az elmaradt bérek, járulékok, stb. kifizetésére bőven elegendő lett volna. A kérdés tehát nem a fizetésképtelenség elkerülése volt, hanem az intézmény további finanszírozhatósága, amelyet az önkormányzat végül egy jelentős többlettámogatás biztosításával megoldott. Ílymódon az újabb válsághelyzetet sikerült úgy kezelni, hogy ez a tartalmi tevékenységet észrevehetően nem is befolyásolta. A válsághelyzet legfontosabb következménye a fokozottabb fluktuáció lett tehát, amit viszont megfelelő strukturális változásokkal összekapcsolva az intézménynek sikerült saját javára fordítania, a krízisből tehát az intézmény végülis megerősödve került ki. Ezen 2007-ben történt eseményeknek 2008-ban ugyancsak volt még némi utóhatása a késedelmi kamatok vonatkozásában, ám ez az intézményt már nem érte felkészületlenül s volumenében sem volt a 2005. évihez fogható, így azt zökkenőmentesen rendezni tudtuk. Azóta az intézmény finanszírozottsága lényegében stabilnak mondható.
13 Ez a stabilitás a finanszírozottság szerkezetének nagyon jelentős átrendeződéséből ered elsősorban, amelyre röviden szintén érdemes kitérni. 2005-ben és 2006-ban az intézmény legfőbb finanszírozója a TEMI, amely 9.200 eFt-tal illetve 10.241 eFt-tal támogatta az intézményt. Ugyanezekben az években viszont már jelentősen nő az önkormányzat közművelődési támogatása; 3.840 eFt-ról 9.200 eFt-ra emelkedik. Részben a TEMI drasztikus csökkentése, részint pedig a szakmai tevékenység fejlődéséből következő önkormányzati támogatás-növekedés folytán, ez az arány éppen 2007-ben fordult meg a 2.500 + 634 eFt, azaz összesen 3.134 eFt TEMI, és 10.000 eFt + 9.000 eFt azaz összesen 19.000 eFt önkormányzati támogatottságra. Ezt követően az intézmény finanszírozottsága alapvetően a lényegesen stabilabb önkormányzati forrásra támaszkodik. Ez 2008-ban 19.000 + 2.000 eFt azaz összesen 21.000 eFt, míg a TEMI támogatás – jelentős emeléssel(!) is – csak 5.500 eFt volt. 2009-ben az önkormányzati támogatás a válság ellenére is megmarad a tavalyi szinten, a TEMI támogatása pedig a döntés szerint 7.500 eFt-ra emelkedik, bár a támogatási szerződés ennek folyósítását nem garantálja. A TEMI támogatásának ez utóbbi emelkedését a támogatási szerkezet egy másik komoly változása is elősegítette. Jelesül, hogy míg az intézmény egyéb (saját) bevételei a korábbi években 3.500 eFt körül ingadoztak (2005: 3.692 eFt, 2006: 4.265 eFt, 2007: 3.224 eFt), ez az összeg 2008-ban 12.474 eFt-ra ugrott fel, amely részint a több önkormányzati kiemelt rendezvény lebonyolításának, részint a jegybevételes rendezvények megjelenésének és egyre gyakoribbá válásának volt köszönhető. (Korábban ugyanis a közönség visszahódításának érdekében döntően ingyenes programokat szerveztünk.) Ez az összeg ugyanis a TEMI támogatásának 226%-a, ami olyan mértékben haladja meg a TEMI belső átlagát (saját bevétel = a támogatás 30 – 50%-a), hogy azt mindenképpen, legalábbis korrigálniuk kellett. Ezzel függött össze az is, hogy így a TEMI támogatása már a költségvetési főösszeg 15%-át sem érte el, amivel – mint az egyik legdinamikusabban fejlődő intézmény – a legkisebb támogatottsági arányt mondhattuk magunkénak. S ezen is változtatni kellett. Sajnos ezzel, s az ezévi újabb emeléssel sem kaptuk vissza azonban azt a támogatottsági szintet, amelyet 2007ben megvontak, azt a szintet pedig, amelyre nemcsak a belső arányok, de a szakmai munka alapján igényt tarthatnánk, meg sem közelítjük. Ugyanakkor gazdaságossági mutatóink városi összehasonlításban is eléggé kedvezőek, hiszen jelentősen kisebb munkatársi létszámmal, lényegében azonos szakmai tevékenységet folytatunk, mint a város (2009. július 15-ig) két másik közművelődési intézménye,
14 hozzávetőlegesen fele- illetve harmadannyi önkormányzati támogatás felhasználásával. (Meg kell jegyezni, hogy ez az összehasonlítás 2008-ra érvényes, mivel a két városi intézmény a fenti időpontban összevonásra került, így a jövőben ez az arányítás már érvényét veszti.) Összességében a finanszírozottsággal kapcsolatosan is elmondható tehát, hogy az intézmény támogatottsága minden kedvezőtlen hatás ellenére nem csupán nőtt, de stabilizálódott is, ami mind a finanszírozottság mértékére, mind pedig forrásaira is értendő. Ám itt is mindjárt hozzá kell, tegyük, hogy a válságkezelést még továbbra sem tekinthetjük befejezettnek, hiszen a teljes stabilitáshoz még további források bevonása, illetve a tervszerű gazdálkodás kiszámíthatóbb feltételeinek megteremtése egyaránt szükséges lesz. Az viszont tény, hogy az elmúlt csaknem öt év alatt, az intézmény több mint a duplájára növelte a költségvetési főösszegét, 2008-ban szerényen meghaladva a bázisév szintjét, valamint hogy a rendelkezésre álló költségkerettel mindig takarékosan és hatékonyan gazdálkodott és a költségvetési biztonságot zavaró tényezőket fokozatosan sikerült kizárnia.
V. ÖSSZEGZÉS Még 2006 novemberében, egy kibővített kulturális bizottsági ülésen, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtárról szólván, a város közművelődési életét több évtizede ismerő és irányító Szele István, a közművelődési iroda akkori vezetője, azt mondta, hogy „az intézmény felemelkedése kulturális sikertörténet!” Hozzá kell tennünk, hogy ritkán használt nagy szavakat. Nos, ha meggondoljuk, hogy csaknem két évvel a mondottak után, egy csődbe ment és szinte nulláról újrainduló intézmény megduplázta a csőd előtti utolsó szakmai mutatóit, a felére csökkentett költségvetését folyamatosan növelni tudva, négy év alatt, egy stabilabb finanszírozási szerkezetben újra elérte korábbi támogatottsági szintjét, s az ötödik évben várhatóan már jelentősen meg is haladja azt, az valóban sikertörténet. Hogy mindezt ráadásul úgy tudtuk megtenni, hogy egy kevesebb, mint harmadára csökkentett munkatársi körrel indulván, jelenleg a csődhelyzet létszámának a felével dolgozva, a mai felszereltséget és munkakörülményeket a nulláról megteremtve a város legjelentősebb közművelődési intézményeinek
sorába
emelkedjünk,
az
valóban
sikertörténet.
Hogy
egy,
kétes
közművelődési értékkel bíró „bálokat” rendező, két művészeti közösséget fenntartó művelődési házból újra prosperáló, kiemelt városi rendezvényeket lebonyolító, igényes és
15 értékes programokat ízléses és széleskörű, korszerű propagandával kínáló, újra egyre pezsgőbb látogatottsággal rendelkező, valódi intézménnyé legyen, ez valóban sikertörténet, s büszke vagyok rá, hogy a vezetésemmel elérhettük ezeket az eredményeket és tevékenységünkkel megerősíthetjük Szele István korábbi szavait. Köszönet mindezért a volt, de főként a jelenlegi munkatársaimnak, az intézmény minden támogatójának és mindazoknak, akik valamilyen módon segítették az idáig vezető folyamatokat. Székesfehérvár, 2009. szeptember 12.
Adorján Viktor igazgató
16
