BERÉNYINÉ KOVÁCS GYÖNGYI BALLA GÁBOR, PEST MEGYE ELSŐ LEVÉLTÁRNOKA1
Ritkán fordul elő, hogy egy levéltáros, méghozzá egy megyei levéltáros munkájáról, pontosabban életművéről megemlékezünk. Balla Gábor, Pest-Pilis-Solt vármegye archiváriusa (levéltárnoka) ezt méltán megérdemli. Szorgalmas és fáradhatatlan munkájának eredményét dicséri Pest megye egész feudális levéltárának szerves felépítése, a világosan tagolt sorozatok és logikusan felépített irattári rendszer. Az ő javaslata alapján szabályozta a hétszemélyes tábla a megyei bírósági iratok lajstromozását, a megyei levéltárak rendezésében pedig tanácsát kérték kollégái, mivel az általa felállított levéltári rendszert a többi megyében is szívesen alkalmazták.
A levéltáros tisztség kialakulása A nemesi vármegyei autonómia megszervezése egyidős a magyar megyei levéltári szervezet kialakulásával. A korai korszakra jellemző, hogy az alispánok őrizték a vármegyék legfontosabb bírósági, nemesi iratait és a gonosztevők jegyzékeit. Ezek többsége ma az alispánok családi levéltáraiban kutatható. Ezt a korszakot a vándorló, de létező levéltárak korszakának nevezzük.2 A jegyzőkönyv (protocollum) formájában történő feljegyzés a megyegyűlésekről a XVI. század elejére nyúlik vissza. Ezek többnyire több füzetből összekötött kötetek, amelyeket a megye ládájában az alispánok őriztek. A vármegyékben a XVI. század végétől azonban már a jegyzők (notariusok) feladata volt a hivatali ügyintézés, a megyegyűlési jegyzőkönyvek vezetése, és a megye iratainak őrzése. Az 1550. évi LXII. törvénycikk elrendelte, hogy a megyék hivatalos pecsétet használjanak, amelyet a jegyző őrzött, aki a megye iratait előkészítette a közgyűlésekre, illetőleg a különböző üléseken vezette a jegyzőkönyveket. Ekkor még nem volt a megyéknek állandó székhelye, ezért az ülések színhelyei különböző nemesi udvarházak voltak.3
1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltárban 2010. november 25-én rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században. Levéltári Közlemények, 1937. 245–249. o. 3 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895. 1526–1608. évi törvénycikkek. Dr. Márkus Dezső (szerk.) Budapest, Franklin-Társulat, 1900. 290–291. o.
1
A XVII. század végétől kötelezték őket, hogy hivatali idejük letelte után a jegyzők adják át az iratanyagot utódaiknak.4 Pest megye egy 1657. évi jegyzőkönyvi bejegyzésének tanúsága szerint Laszkáry János nyugdíjas jegyzőt felszólították, hogy a nála maradt iratokat haladéktalanul küldje el az alispánnak.5 A megyei levéltárak tényleges megszervezése a XVIII. század elejétől, és főleg az 1723. évi LXXIII. tc. meghozatala után vált lehetővé. Ez a törvénycikk kötelezővé tette az állandó székház építését a megyegyűlések, törvényszékek megtartása, a rabok elhelyezése és a megye iratainak őrzése céljából.6 1752-ben németújvári gróf Batthyány Lajos a megyei közigazgatási feladatok tételezése során előírta, hogy a rendetlen állapotban lévő levéltárat rendezzék, a letisztázott jegyzőkönyveket évente kössék be, és hozzá részletes repertóriumot (legkisebb raktári egységeket, illetve tárgyi egységeket tartalmazó levéltári segédlet) készítsenek. Ennek eredményeképp készült el 1759-ben a négy levéltári szekrény iratanyag leírása, a „Manductio actorum diversum in Armario I–IV.”7 A féltett kincs, a levéltár gondozása továbbra is nagy gondot jelentett a megyének. A Helytartótanács továbbra sem tudott külön tiszteletdíjat fizetni a főjegyzőnek, hogy a levéltárat gondozza, így egyszerűen hivatali kötelességévé tette azt. Egy 1769. évi rendelet felhívta a figyelmet a levéltárak rendezetlenségére, és engedélyezte, hogy amennyiben a megye rendezi a levéltárát, annak további karbantartására felvehessenek egy külön felesketett segéderőt a jegyző mellé.8 Az 1773. március 18-ai rendelet valamennyi megye részére újabb tisztviselői állás szervezését engedélyezte. De ez még nem az archivárius, hanem a notariatus harmadik tagja, a másodaljegyző. Pest-Pilis-Solt vármegye 1773. évi jelentése szerint túl zsúfolt volt a levéltár, és ezt az áldatlan állapotot újabb rendezési és selejtezési feladatok elvégzésével próbálták megszüntetni. Ezt a jelentős munkát Tahy György vicenotárius végezte.9 Először is leválasztotta a közgyűlési anyagot, és létrehozta az ún. Miscellanea állagot,10 amihez időrendi muta-
4
Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Osiris Kiadó, Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2009. 288–289. o. Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638–1644, 1656–1665. Pest megyei levéltári füzetek. 6. kötet, Pest Megyei Levéltár, 1983. 67. o. 299. szám. 6 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895. 1657–1740. évi törvénycikkek. Dr. Márkus Dezső (szerk.) Budapest, Franklin-Társulat, 1900. 631. o. 7 Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 94. Elavult levéltári segédletek levéltári gyűjteménye (Inventaria antiqua) 1759–1787. 1. kötet 8 Főglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása. In: Levéltári Közlemények, 1966/1. szám 36. o. 9 PML IV. 93. Pest-Pilis-Solt és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (továbbiakban PPS és PPSK vm.) tisztviselőinek levéltári nyilvántartása. (Series magistratualium) 1638–1931. 2. kötet, 299. o. 10 Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada. Fejezetek Pest megye történetéből. 7. Pest Megyei Levéltár, 1990. 52–53. o. 5
2
tókat és elenchusokat (segédleteket) készített.11 Külön időrendi sorozatba szedte és megfelelő mutatókkal látta el a levéltárban őrzött Tiltakozási iratokat (protestatio) és a polgári pereket. Ezekhez helység- és irattípus szerinti mutatókat is készített. Munkásságának végét főjegyzővé,12majd táblabíróvá13 való megválasztása jelentette. További próbálkozások voltak ugyan a munka folytatására, de nem sikerült megfelelő utódot találni. Az 1780-ban trónra kerülő II. József fontosnak tartotta az írott dokumentumok biztonságosabb megőrzését. 1781-ben körlevéllel fordult a megyei levéltárakhoz, hogy felmérhesse egy-egy levéltár állapotát. Rendeleteiben szigorú feltételekhez kötötte a levéltári rendezési, lajstromozási és mutatózási feladatok elvégzését, sőt azt is megszabta, hogy a feladatokat csak esküt tett tisztségviselők végezhették el. Azonban a levéltár felelős vezetője egyértelműen a főjegyző volt, aki megválasztásának napján a levéltár szimbólumát, annak kulcsát is megkapta. A lajstromozási feladatokat fokozatosan a másodaljegyző kapta meg, ezen kívül a régebbi iratok kezelése is az ő feladatkörébe ment át. Ugyan 1784-ben felvetődött az önálló archiváriusi tisztség felállítása, elkülönítve a jegyzőtől, de a kancellária ekkor még nem értett egyet ezzel, mert továbbra is úgy gondolták, hogy a levéltár kezelése a főjegyző dolga.14 II. József intézkedései megnövelték a főjegyzők feladatait, ezért egyre kevesebbet tudtak a levéltárral foglalkozni. Ugyanakkor a másodaljegyző átvette mind a régi, mind az újonnan keletkezett iratok kezelését. Így alakult ki az önálló regestratori hivatal. A kancellária 1785. március 24-én kiadott 3521. számú rendelete szerint a levéltárak iratait rendbe kellett tenni, ezért II. József akaratának megfelelően egy esküvel megerősíttetett személyt kellett kinevezni, aki lajstromozta az iratokat (az iratok jelzetét, korát, tárgyát, terjedelemét meghatározta, és ennek megfelelően rendezte) illetve elenchusokkal látta el azokat. Ezért Pest megye 1785. november 29-én – az országban harmadikként – Balla Gábort levéltári iktatóvá (regestrator) nevezte ki.15
11
Böőr, 52–53. o. PML IV. 2. 1. kútfő. PPS vm. „II. József-féle” Közigazgatásának iratai. 1786–1790. 1786. október 10. 1786:1116. 13 PML IV. 3-a/1. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. 1790–1848. 1815:3492. 14 Böőr, 53. o. 15 PML IV. 1-a. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. (1632–)1638–1789. 1785. november 29. 128. o. 428. tétel. 12
3
A levéltáros feladatai Levéltári tevékenységének kezdetére Balla Gábor így emlékezett vissza: „…esküvésem formájában belefoglalták ugyan az a clausula: a levéltár rendezésére kiadott és kiadandó utasítások szerint, de nékem soha egyetlen betű instructió se adatott, hanem bevezettek egy mindenféle, s halmokon feküdt írásokkal megtömött szobába, az akták és leveles tár kulcsaival együtt gondviselésem alá bocsátották, olyan utasítással: küldd a bölcset, és nem kell mondanod semmit.”16 Feladatai között szerepelt az elmaradt lajstromozási munkák elvégzése, főispáni utasítás alapján. Ezen kívül, kötelessége volt az akták lajstromozása, kezelése, mutatózása (indicatio), az előiratok kikeresése és szerelése, valamint az előiratok után kutató tisztviselők, valamint magánfelek útbaigazítása. Egyelőre regestrátor név alatt, és mint a notariatus harmadik tagja látta el feladatait.17 Pest vármegye újonnan kinevezett levéltárnoka kiváló munkájával és rendkívüli szorgalmával emelkedett ki a vármegyei levéltárosok közül. „…amikor a vármegyei levéltárban a nagy rendezés és lajstromozás folyt, olyan kiváló szorgalma és munkabírása révén országszerte ismert és kitüntetett Levéltárnoka volt. Csendben minden feltűnő jelentés nélkül rendezte és lajstromozta a levéltárát, ahol példás rend honolt, hozzá jöttek tanulni a kezdő levéltárnokok Tolnából és Baranyából.”18 A vármegye 1790. március 23-án tartott restaurációján megerősítették tisztében, iktatónak és levéltárnoknak nevezve. A későbbiekben már egyszerűen levéltárnok (archivarius) lesz tisztségének megnevezése.19 Fáradságos munkáját, a rendezett levéltár megteremtését a vármegye közönsége is elismerte. Az ország levéltárosai közül a legmagasabb fizetést kapta, amellett pedig 1804. március 7-én táblabírói kinevezésben részesítették.20
16
PML IV. 79. A Pest Megyei Levéltár történetére vonatkozó iratok gyűjteménye. Háry Farkas iratainak gyűjteménye. 1666–1974. 76. f. 17 PML IV. 79. 76. f. 18 Főglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében. Levéltári Közlemények, 1958. 189. o. 19 PML IV. 3-a/1. 1793:2256. 20 PML IV. 3-a/1. 1804:437.
4
Rendezési feladatok A levéltár iratait keletkezés szerint három részre osztotta: Archivum Antiquum, Josephinum, Archivum Novum. A régi levéltár (Archivum Antiquum) nagy részét „politicum” elnevezésű iratok alkották, ezeket 3 sorozatra tagolta: 1. magistratualisoktól érkezett tudósítások 2. királyi, kancelláriai, helytartótanácsi rendeletek, leiratok 3. különféle levelezések, instantiák (különféle jegyzőkönyvek, nemesi iratok, lajstromok stb.) A régi levéltár iratanyagának másik részét a iuridica (peres iratok) alkották. A Helytartótanács 1786. június 20-ai, 26 523. számú rendelet értelmében a levéltárban őrzött bírósági és közigazgatási iratokat szét kellett választani. II. József átfogó intézkedéseket tervezett a vármegyei levéltárak vonatkozásában. Központi levéltár létrehozását határozta el, ahová az alsófokú bíróságok (iudicium subalternum) adták volna le a peres irataikat. II. József halála után visszaállították a régi bírósági iratkezelési gyakorlatot, és ún. pertárban (archivum iudiciale) helyezték el az iratokat. Ezeket továbbra is a megyei levéltárnok – Pest megye estében Balla Gábor – kezelte, aki a iuridica rendezése előtt kikérte a hétszemélyes tábla véleményét is. A peres iratok további tagolása: 1. polgári perek (civiles) 2. büntető perek (criminales) 3. tiltakozások (protestationes) 4. bírósági parancsok, levelezések (resolutiones, mandata et litterae) 5. különféle kérelmek (instantiae) 6. vegyes bírósági iratok: hivatali jelentések, nyomozások, szemlék, határjárások, ügyvéd vallások, zálogos levelek, végrendeletek (iudiciale miscellaneum) A II. József alatt keletkezett közigazgatási iratokat (Josephinum vagy Germanica) meghagyta eredeti rendjében, 41 kútfőbe besorolva. Az 1790. március 1-jétől bevezetett új iratkezelési rendszerben keletkezett iratok (Archivum Novum) irattározását a régi levéltár anyagának megfelelően folytatta. Külön sorozatként kezelte a köz- és kisgyűlési jegyzőkönyveket (ezen belül tisztázati és másodpéldányokat, közgyűlési kiadványokat), valamint a be- és kitáblázási jegyzőkönyveket. Minden köz- és kisgyűlés elé kerülő iratot egy általános időrendi lajstromba vezetett be. Kiemelkedő volt Balla mutatózása. Készített egy általános mutatót (index generalis), tárgy (index titularis) és személyek szerintit, majd végül helységek szerint (index topographicus) szedte ábécérendbe az ügyiratokat. 5
A köz- és kisgyűlés iratait 12 kútfőbe sorolta be: 1. Közigazgatási iratok (Acta politica miscellanea vagy publico- politica) 2. Nemességi iratok (nobilitaria) 3. Vallási alapítványi iratok (religio- fundationalia) 4. Úrbéri iratok (urbarialia) 5. Adóbizottsági és biztossági iratok (contributionalia et comissariatica) 6. Közbátorsági iratok (criminalia) 7. Szabályrendeletek iratai (normalia) 8. Ellentmondások és előintések iratai (protestationes et praemonitionalia) 9. Törvénykezési iratok (iudicialia) 10. Körrendeletek (circularia) 11. Nemesi felkelési iratok (insurrectionalia) 12. Árvaszéki iratok (orphanalia) Balla a közgyűlés elé kerülő peres ügyeket is bevezette a generalis elenchusba és kimutatózta azokat, de ezeket egy külön sorozatba – az említett iuridica acta sorozatába – tette le. 21
A levéltári iratanyag selejtezéséről Sajnálatos, hogy – a kor levéltári szemléletének megfelelően – a levéltári iratoknak csak jogi és megyei ügyviteli értékét vették figyelembe. Ezért egy-egy „mustrálás” (iratanyag selejtezése) során olyan iratokat selejteztek ki, amelyek a történetkutatás felbecsülhetetlen és pótolhatatlan értékű forrásanyagai voltak. Így váltak enyészetté például a megyei adóöszszeírási (dicalis conscriptio) vagy épp a népesség-összeírási ívek.22 Szentkirályi László első alispán 1818. június 10-én Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlésén javaslatot tett, a levéltár őrizetében lévő iratanyag selejtezésére. A napi ügyiratforgalom ugyanis jelentősen megnőtt, a levéltár épülete viszont nem volt elég nagy az iratok irattári elhelyezésére. Javaslatában a törvények, valamint a rendeletek (normális rendelkezések) a megyei jogbiztosító iratok, továbbá az úrbéri és nemesi iratok kivételével minden mást kiselejtezendőnek tekintett. Felállított egy selejtező bizottságot, amelynek tagjai Balla Gábor levéltárnok, Muslay István főügyész, Hangyás Dávid a központi járás főszolgabírója, Szeleczky Antal és Kandó József esküdtek voltak. A selejtező bizottság a levéltári iratoknak ismét a jogi és 21 22
Böőr, 57. o. PML IV. 3-a/1. 1791:1807.
6
megyei ügyviteli értékét vette figyelembe. Így a történetkutatás számára pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű iratok semmisültek meg, mint például a föld kiméréséhez nyomtatott lajstromok és normális iktatások. A kiselejtezett iratokat a levéltáros előbb a padlásfeljáróba hordta, majd papírmalmoknak, illetve kereskedőknek adta át.23
A levéltáros segédei A levéltár rendezési, illetve az irattár kezelési feladatait Balla Gábor rendkívül nagy szorgalommal és hatalmas munkabírással tudta csak ellátni. 1790. július 17-én írt kérelmében olvasható a következő gondolat: „… hivatalom olyan nehéz, hogy az állásomból 3 napon át a közösség hátránya nélkül nem tudok távol lenni.”24 A vármegye közigazgatási teendőinek kibővülése az ügyiratok számának jelentős növekedését eredményezte. A levéltárba beérkező ügyiratdarabok száma is olyan jelentős mértékben emelkedett, hogy indokoltnak tartották a levéltárban dolgozók létszámának bővítését is. A Helytartótanácshoz 1805. szeptember 24-én küldött feliratban már kimondottan egy vicearchivariust (allevéltárnokot) kértek, de erre nemleges válasz érkezett.25 1811-ben egy levéltári segédalkalmazott felvételét kérte a megye, és a kérelemben a következő, máig érvényes megállapítás olvasható: „…nemcsak a levéltári munka szaporodott meg annyira, hogy azt csak Balla Gábor Leveles Tár Mester páratlan szorgalma és munkabírása győzi, hanem arra is gondolni kell, hogy a hajlott korú levéltárnok hirtelen halála a levéltárat a legnagyobb zavarba hozhatja. De a levéltári teendők megtanulása huzamosabb gyakorlatot kíván és erre a legalkalmasabb mód, ha a megfelelő személy mint vicearchivarius a levéltárnok mellett dolgozik.”26 A Helytartótanács ennek a kérésnek sem tett eleget és a következő választ küldte: „a Vármegyékben a Jegyzői hivatal kötelessége, hogy a leveles tárnak rendbe hozásában hathatósan munkálkodjon, arra szemesen felvigyázzon és benne jó rendet tartson.”27 A Helytartótanács elutasító válaszát Pest megye megfellebbezte. Indoklásában a notariatus túlterheltségére hívta fel a figyelmet. Pest-Pilis-Solt vármegyében ekkor a háromtagú jegyzőhivatal ügyiratforgalma évi 10 000 acta volt. Végül Balla Gábor példaértékű szorgalmával és hivatali köte23
PML IV. 3 -c/1. 1818:2321. PML IV. 79. 1. doboz, 77 f. 25 Magyar Országos Levéltár (MOL) Helytartótanácsi Levéltár C 44. Departamentum Politicum Comitatum Vármegyei Osztály. 1783–1848. 1811. év fasc. 1. No 377, 343. cs. 26 MOL C 44. 1811. év fasc. 1. No 234, 349. cs. 27 MOL C 44. 1811. év fasc. 1. No 234, 349. cs. 24
7
lességtudatával érveltek. „A megyebeli leveles tár gondviselése, melynek illy tökéletes állapotban karban lett helyeztetése egyedül az említett úr fáradhatatlan iparkodásának és munkásságának tulajdonították.” 28 1812-ben kérték, hogy a levéltárnokot mentsék fel a prokurátori praeses (a prokurátori hivatal elnöke) tisztsége alól, de ne ruházzák át ezt a kancelláriára sem, mert a jegyzők saját feladataikat is alig tudják elvégezni, ez is csak rendkívüli szorgalmuknak köszönhető. Ezért ismét kérték az allevéltárnoki tisztség engedélyezését, aki a prokurátori hivatal elnöke is lenne egy személyben, és a levéltár bizonyos feladatait is el tudná látni.29
A prokurátori hivatal A prokurátori hivatal működésével tette lehetővé a megyeháza az ügyvédek részére az egyes perek iratainak tanulmányozását. Ezek előkészítése, rendben tartása a levéltáros feladata volt. A prokurátori hivatal rendjéért a pesti járási főszolgabíró volt a felelős 1811 februárjáig. Szentkirályi László alispán ekkor felmentette, mivel ha feladatai miatt hosszabb ideig vidéken kellett tartózkodnia, akkor a perek tárgyalásai elhúzódhattak, és így az igazságszolgáltatás munkáját hátráltatták. A hivatal működési elveinek kidolgozásával megbízott, a megyei hivatal vezetőségéből összeállított küldöttség tervezete szerint egy prokurátori elnököt (individuum praeses) akart a hivatal élére tenni. Feladatai között szerepelt a periratok lajstromozása és mutatózása. Az ügyvédeknek a perek iratait csak a bíróságok engedélyével adhatta ki, minden héten csütörtökön, pénteken és szombaton, a hivatal nyitva tartási idejében.30 A hivatal a nagygyűlési terem fölött működött, ahol szekrényekben (almáriumokban) helyezték el a periratokat. A terem berendezését, valamint az elnök fizetését a periratonként kivetett 10 váltó forintos taxából fedezték.31 Balla Gábort 1811-ben ideiglenesen kérte fel a megye vezetősége, hogy lássa el a prokurátori hivatal elnöki teendőit, amíg a megfelelő személyt meg nem találják. Balla Gábor szüntelen kérte felmentését az elkövetkező években.32 1819-ben az alispán is támogatta, és ekkor végül napi egy órára csökkentették a prokurátori hivatal nyitva tartását.33 1828. február 23-án Balla újból kérelmet írt, hogy az 1819-ben megszabott egy órai nyitva tartás kevés, és gyakorlatilag egész nap a „prokátor urak” rendelkezésére áll. Balla 28
MOL C 44. 1836. év fasc. 1. No 237, 521. cs. MOL C 44. 1836. év fasc. 1. No 237, 521. cs. 30 PML IV. 3-a/1. 1811:1799. 31 PML IV. 3-a/1. 1811:1799. 32 PML IV. 3-a/1. 1828:1198. 33 PML IV. 79. (Háry Farkas iratai ) 121. f. 29
8
Gábor, különösen azt a sok időt sajnálta, amit a hivatal nyitva tartása vont el levéltárosi munkájától. „…A több ágakra fel osztva lévő tárgyak lajstromozásától annyira elvontattam az Arcivumban a meghatározott bér mellett foglalatoskodó segédemmel együtt, hogy két órányi idő alig maradt, melyet az acták folyvást való lajstromozásának eszközére használhattam volna…” Ismét kérte, hogy a prokurátori hivatalt válasszák le a levéltárról. A közgyűlés kiküldött egy bizottságot, akik megállapították, hogy Balla Gábor ezt a munkát 18 éve ideiglenes megbízással végzi, így kérelmét korára és egészségi állapotára való tekintettel nem lehet megtagadni. A küldöttség jelentése alapján Ketse Pétert bízták meg a prokurátori hivatal vezetésével és az allevéltárnoki feladatok ellátásával.34 Feladatainak meghatározására az első alispán vezetésével kiküldött bizottság, Jankovich Imre, Balla Gábor, valamint Reviczky Imre első aljegyző vállalkoztak.
A tudományos kutatók 1877-ig a levéltár egyik alapvető feladata volt a megyei igazgatás előirat igényeinek kielégítése és egy kellően meg nem alapozott, körül nem írt, de homályosan érzett történeti értékvédelem. A tudományos kutatás biztosítása másodlagos jelentőségű volt. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy a nagy diplomatikatudóssal, Fejér Györggyel rendkívül jó viszonyban volt Balla Gábor, sőt sírja felett a búcsúztató beszédet is ő mondta.
A levéltár épülete A vármegye székhelye 1689-ben Budán, az Úri utcában volt (ezt csak 1806-ban tudták többszöri kísérlet után eladni). Mivel a német végvárrá lett Budán, az akkori országgyűlés szomszédságában volt a megyegyűlés épülete, a legenda szerint a megyei urak nem akarták, hogy az országgyűlés, az Udvari Kamara és a Haditanács tudja, mit tárgyal a megyegyűlés. Ezért 1696-ban vásárolták meg megyei székház céljaira a Gránátos utcában található telket. I. Lipót király 1697. február 2-án kelt szabadalomlevele bizonyítja, hogy ez a ház Pest megye tulajdona, lakói a katonaszállítás és élelmezés alól felmentést kaptak.35 34 35
PML IV. 3-a/1. 1828:1154. Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. I. kötet, Budapest, 1876. 38–39. o.
9
A megyei közigazgatás azóta ezen a helyen működik. A vásárláskor az eredeti telken álló négyszobás ház, a jelenlegi épület Kammermayer tér–Városház utcai sarokrészén volt, amit a XVIII. század során többször is bővítettek. 1726-ban nyitották meg a megye déli oldalán a Vármegye utcát. A ma is funkcionáló klasszicista stílusú – ma már jeles műemlék – új vármegyeházát a megye közönsége három részletben, 1804–1841 között építtette meg, három eltérő iskolázottságú és más-más felfogású építész, Hild János, Hofrichter József és ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján, amely ennek ellenére harmonikus egységet képez. A megyeháza épületének emiatt is legjellemzőbb vonása az egységen belüli stiláris változatosság. A reformkor idején Pest vármegye volt az első, amely létrehozott egy olyan megyei központot, ahol a megye legfőbb irányító testületei (közgyűlés, alispáni, ügyészi, számvevői, pénztári hivatal, levéltár, törvényszék, börtön és a vezető tisztviselők szállásai) egy épületben voltak. A két szobából álló levéltári helyiség és a levéltárnok szobája a főjegyzői hivatal szomszédságában volt. A levéltár védelmére vonatkozó helytartótanácsi rendeleteket a megye elsőként hajtotta végre. A pertár külső fa ajtója „igen gyenge” volt, ezért a megyei közgyűlés jóváhagyta egy vasajtó beépítését, hogy az archívum védelme biztosított legyen a tűzzel szemben is.36 1792-ben Belányi István kapitány jelentette, hogy a levéltár „stukatúrája” (mennyezete) kívülről se téglával, se másmilyen anyaggal nincs kirakva, ezért tűzveszélyes. A közgyűlési ezért határozatban rendelkezett ennek pótlásáról.37 A XIX. század elején a megyei közgyűlés előtt tárgyalt ügyek száma jelentősen megnőtt, ezért kezdetben ad hoc bizottságokat, választmányokat, commisiokat állítottak fel és próbáltak működési területet kijelölni a számukra. Így nem ritkán ezek egy-egy későbbi hivatal elődjévé váltak. Az akták gyarapodásával és a megyei szervezet növekedésével párhuzamosan nagyobb megyeházakra lett szükség. Ezért a megyék folyamatosan kérték az építési engedélyeket a Helytartótanácstól székház építésére és bővítésére. Pest vármegye azonban 1804-ben és 1806-ban sem kapott engedélyt. Az 1808-as kérésben az egyik fő érvként még mindig a „legbátortalanabb helyen lévő leveles Tárház” tűzveszélyes helyzetét hangsúlyozták.38
36
PML IV. 3-a/1. 1792:1527. PML IV. 3-a/1. 1792:1566. 38 MOL C 44. 1811. év fasc. 1. No 377. 37
10
A levéltárnok fizetése Balla Gábor fizetését 1785. december 13-án Pest megye kisgyűlése 500 forintban határozta meg.39 II. József uralkodása idején, 1787-ben sor került egy rövid időre a közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztására. Ekkor a levéltárnok fizetését 200 forinttal leszállították, mivel külön bírósági iktatót (regestrátort) is alkalmaztak.40 Ugyan 1787. augusztus 1-jétől, a régi, rendezetlen levéltár lajstromozásáért plusz jövedelmet ígértek a levéltárnoknak, de fizetése mégis 300 forint maradt. Ennek ellenére sem hagyta abba a régi bírósági iratok lajstromozását, és megszüntette a „iudicium subalternum” (pertár) rendezetlenségét.41 Az adószedői számadások tanúsága szerint évi 500 forintot keresett 1800. október 1-jétől, ebből 100 forint szállásbért fizetett, és évi 10 forintot kapott „világító pótlására”.42 Balla Gábor személyére szólt ez az összeg, mert amikor 1832-ben Ketse Pétert választották meg Pest megye levéltárnokává, 300 forintos fizetést kapott. Hosszas alkudozás után 1833-ban egyezett bele a Helytartótanács, hogy az új levéltáros is 500 forint évi fizetést kaphasson (igazából 400 forintot kapott évente kézhez, mivel évi 100 forint szállásbért levontak a fizetéséből). A Helytartótanács indokai között szerepelt, hogy ugyan a megye központi fekvése miatt nagy ügyforgalommal rendelkezik, de Temes megyéhez hasonlóan a levonások után évi 400 forintot fog rendszeres jövedelemként megengedni, amit a megye házipénztárából kell kiutalni.43
Balla Gábor életútjának rövid ismertetése A Balla család 1617. szeptember 6-án, Hont vármegyében kapott nemességet. A Nógrád megyei rokonok Ipolykeszin éltek, és 1746-ban Kemencén bizonyították nemesi jogaikat. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesei közé Balla Gábor Adalbert nevű nagybátyja 1756. szeptember 30-án nyert felvételt.44
39
PML IV. 2. 1. kútfő, 1785: 677. PML IV. 1-a. 1790:3130. 41 PML IV. 1-a. 1790:3130. 42 PML IV. 23-b. PPS vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások. 31. doboz, 1808/1809. évi házipénztári napló. 43 MOL C 44. 1833. év fasc. 1. No 111. 3 f. 44 PML IV. 75-a. PPS vm. nemességi iratainak levéltári gyűjteménye. 1. doboz, B-20. Balla család 1756–1796. 40
11
A családtagok Kecskeméten és Újkécskén éltek. Balla Gábor 1754-ben, valószínűleg Újkécskén (PPS vm, Kecskeméti járás)45 született. A megye közigazgatásában a családtagok közül többen vállaltak különböző tisztségeket, például Balla László esküdt volt,46 Balla Antal pedig földmérnök.47 Balla Gábor 1785. november 29-ig szintén esküdt volt, majd 1785. november 29-én regesztrátori kinevezést kapott.48 Balla Gábort 1829-ig öt alkalommal erősítette meg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja levéltárnoki tisztségében.49 Életkörülményeiről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy nem alapított családot, életét a Pest megyei levéltárnak szentelte. Pest megye székházának egyik tiszti lakásában élt, a levéltár szomszédságában. Munkahelyén halála napjáig helytállt. Élete utolsó éveiben kapott csak segítséget Kecse Péter allevéltárnok személyében, de reszketős kézzel írt bejegyzéseit 1832-ig megtaláljuk a mutatókönyvek (index kötetek) sorai között. A fáradhatatlan levéltárnok nagy köztiszteletnek örvendett halála után is. Negyvenhét évnyi szolgálat után, a végzett munka terhe alatt kifáradt, korán erőt vett rajta a gyengeség. 1832. június 24-én reggel meghalt. Pesten temették el 1832. júniusában, a váci úti melletti temetőben.50 Összegzés Jelen dolgozatomban megpróbáltam bemutatni, hogy milyen út vezetett a levelesládákból álló „vándorló levéltártól” a szakszerűen felépített, rendezett, állandó levéltár létrejöttéig, melyben természetesen Balla Gábor is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő volt az, aki 1785-ös kinevezése után kialakította azokat a fondfőcsoportokat, melyek a mai napig a Pest Megyei Levéltár feudális kori anyagának törzsét képezik. Tudását dicséri az is, hogy más megyék, így Tolna, Baranya és Somogy megye is hozzá küldte levéltárosait, hogy eltanulják tőle a szakma rejtelmeit. Az ő munkássága tette lehetővé, hogy kortársai és az utókor is felhasználhassa és kutathassa a rendben megőrzött iratokat.
45
Fényes Elek: Magyar Országnak ’s ’a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és Geographiai tekintetben. II. kötet, Pest, 1843. 381. o. 46 PML IV. 3 -a/1. 1810:3014. 47 PML IV. 93. 2. kötet, 12–14. o. Balla Antal Pest-Pilis-Solt vármegye földmérnöke volt 1804. szeptem ber 5.–1812. október 21. között. 48 PML IV. 1-a. 1785. november 29. 128. lap, 428. tétel. 49 PML IV. 3-a/1. 1798:1116., 1804:2234., 1810:3014., 1818:1140., 1820:1552., 1829:4348. 50 Hazai’s külföldi Tudosítások. 1832. június 27. 401. o.
12
Források MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR (MOL) Helytartótanácsi Levéltár C 44. Departamentum Politicum Comitatum Vármegyei Osztály. 1783–1848. PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) IV. 1-a. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. (1632–)1638–1789. PML IV. 1-e. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. (Acta congregationalis) 1784–1786. PML IV. 2. 1. kútfő. Pest-Pilis-Solt vármegye „II. József-féle” Közigazgatásának iratai. (Germanica) Közigazgatási iratok. (Politico miscellanea) 1786–1790. PML 3-a/1. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűléseinek iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. (Protocolla congregationum generalium et particularium). Tisztázati példányok. 1790–1848. PML IV. 23-b. Pest-Pilis-Solt vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások. 1790–1847. PML IV. 24-a. Pest-Pilis-Solt Vármegye Házipénztárának iratai. Házipénztári naplók. 1770–1845. PML IV. 75-a. PPS vm. nemességi iratainak levéltári gyűjteménye. 1. doboz, B-20. Balla család. 1756–1796. PML IV. 79. A Pest Megyei Levéltár történetére vonatkozó iratok gyűjteménye. Háry Farkas iratainak gyűjteménye. 1666–1974. PML IV. 93. Pest-Pilis-Solt és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tisztviselőinek levéltári nyilvántartása. (Series magistratuam) Chronologia, Alphabetica. 1638–1931. PML IV. 94. Elavult levéltári segédletek levéltári gyűjteménye. (Inventaria antiqua) 1759–1787. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000—1895. 1526—1608. évi törvénycikkek. Dr. Márkus Dezső (szerk.) Budapest, Franklin-Társulat, 1900. Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár 1000—1895. 1657–1740. évi törvénycikkek. Dr. Márkus Dezső (szerk.) Budapest, Franklin-Társulat, 1900. Szakirodalom BOROSY ANDRÁS: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 1638–1644, 1656–1665. Pest megyei levéltári füzetek. 6. kötet, Pest Megyei Levéltár, 1983. 67. o. 299. szám. BÖŐR LÁSZLÓ: A Pest Megyei Levéltár két évszázada. Fejezetek Pest megye történetéből. 7. Pest Megyei Levéltár, 1990. FÉNYES ELEK: Magyarországnak ’s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. II. kötet, Pest, Trattner Károly Nyomdája, 1843. 381. o. FŐGLEIN ANTAL: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében. Levéltári Közlemények, 1960. FŐGLEIN ANTAL: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása. Levéltári Közlemények, 1966/1. szám.
13
GALGÓCZY KÁROLY: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. I. kötet, Budapest, 1876. ISTVÁNYI GÉZA: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században. Levéltári Közlemények, 1937. KÖRMENDY LAJOS (szerk.): Levéltári kézikönyv. Osiris Kiadó, Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2009. 289. o.
14
