Címzett: Tárgy:
Magyar Kerékpáros Szövetség Nagy Zoltán - Országúti Szakágvezetői Pályázat
Bemutatkozás Nagy Zoltán vagyok. 1970-ben, Debrecenben születtem. 1985-1990 között kerékpároztam a Debreceni SI színeiben, ahol 1988-ban ifista koromban előbb a felnőtt, majd pár nappal később az ifjúsági Hosszútávú OB-t is megnyertem. Ezzel minden idők egyik legfiatalabb felnőtt bajnoka lettem. A rákövetkező évben részt vettem a franciaországi Chambéry-ben megrendezett felnőtt világbajnokságon. Komoly célokkal vágtam neki az 1990. évnek, de sajnos ezek meghiúsultak. (Többek közt egy konkrét olaszországi profi szerződést puskázott el az akkori szövetség.) Ekkor Debrecenben 9 fő volt olimpiai kerettag. Sajnos a politikai változások egyesületünket is megingatták, így jövőkép hiányában sokan befejeztük sportpályafutásunkat. Hosszú kihagyás következett, majd 2007-ben kerültem ismét közel a sporthoz és jártam nézőként egy hazai országúti versenyen. Elkeserített, hogy szeretett sportágam milyen érdemtelen helyzetbe süllyedt. Néhányan elkezdtük újraszervezni a kerékpáros életet Debrecenben. Az elmúlt években elvégeztem a kerékpáros edzőképzést, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanári diplomát szereztem. 2013-ban megalapítottuk a DKSI Debreceni Kerékpáros Sport és Szabadidős Ifjúsági Egyesületet. 2014 nyarától hat fő utánpótlás korú gyerekkel elkezdtem az utánpótlás nevelést. Látva munkánkat a támogatók is, majd a város is mellénk állt, azóta töretlen lendülettel haladunk. 2015. évben már a fiatalok is komoly erőt képviseltek, létszámukban (30 fő) és eredményekben is. Felemelő érzés, hogy mind több egykori versenyző, debreceni nagy bajnok tér vissza az országúti kerékpározáshoz és vesz részt a munkában. Szakmai munkánk eredményeként, támogatóink segítségével a 2015. évi Tour de Hongrie körversenyen is elindulhatott, és méltóképp helytállt a DKSI felnőtt csapata. A DKSI létrehozásával a régi célok nem változtak: minél több fiatallal, felnőttel megismertetni ezt a csodás sportágat. Egyértelmű, hogy ezeket egy erős, jól működő szövetséggel hatékonyabban tudjuk elérni. Örömmel üdvözöltük a bekövetkezett változásokat. Sajnos az országúti szakág eddig ezt nem tudta kihasználni, ami igen elkeserítő. Mindent mérlegelve úgy döntöttem, hogy kellő támogatottság és megfelelő munkamegosztás mellett vállalnám az országúti szakágvezetői posztot. Úgy gondolom, ez a sportág többet érdemel és rendelkezem a szükséges szakmai rálátással, illetve a szisztematikus munkába vetett hittel, amelyek előfeltételei egy sikeres szakágvezetői szerepvállalásnak.
Programom Helyzetértékelés A magyar országúti kerékpározás immár több évtizede fokozatos leépülésen megy keresztül. A valaha volt tradícionális egyesületek – FTC, Csepel... – vagy teljesen eltűntek, vagy jelentősen
meggyengültek, és mind az élversenyzés, mind pedig az utánpótlás terén drasztikus visszaesésen mentünk keresztül az elmúlt években. A gyökérokok keresése eddig rendszerezett formában nem történt meg, de a teljesség igénye nélkül alább foglalom össze az általam látott legfontosabb problémákat.
A„rendszerváltás hiánya”
Az országúti kerékpározás immár 25 évvel a hazánkban lezajlott politikai és gazdasági fordulat után sem ment át a saját rendszerváltásán. Az 1990 előtt szocializálódott klubvezetők, edzők, szakemberek, akik az állami sportfinanszírozás rendszerében nőttek fel és érezték jól magukat, mind a mai napig meghatározó szereplői – sokszor ugyan csak a háttérből – az országúti szakágból mára megmaradt sportéletnek. Mindeközben a kerékpározás új szakágai nőttek ki a földből és lettek nagykorúak – MTB, DH, BMX stb. – amelyek egyrészt üzleti alapon szerveződtek az első naptól kezdve, másrészt pedig meg tudtak szólítani széles tömegeket a társadalmi középosztály soraiból. Az országúti kerékpározás és a feltörekvő új szakágak szükség szerűen érdekellentétbe kerültek – több szövetségi rendszer, harc egymás ellen, és nem a sportért amely az egész kerékpársport számára, de mára egyértelmű, hogy hatványozottan az országút számára jelentett visszalépést.
Morális válság
Az országúti kerékpározás egy rendkívül mély morális és etikai gödörbe süllyedt, a szakágban tevékenykedő értékelvű edzők, klubvezetők hátat fordítottak, és egy klasszikus kontra szelekció erdeménye képpen egy nagyon szűk, a sportág érdekeit nem elsődlegesen szem előtt tartó csoport tartotta kézben a szakágat. Sportszerűtlenség és következmény nélküliség jellemezte az országúti kerékpározást az elmúlt 10 évben mindenképpen, ami rendkívül rossz PR-t jelentett akár a sportág iránt érdkelődő fiatalok, akár esetleges támogatók, szponzorok szemében.
Erózió
Az elmúlt 20-25 év lejtmenet során az országúti szakág egy-két generációnyi bázist elvesztett, ami megmutatkozik a következőkben:
1. Klubok száma, ahol valós és értékelhető országúti sportélet folyik 10 alá süllyedt 2. Kiemelkedő nemzetközi eredményt produkáló országúti versenyző az elmúlt 15-20 évben szinte alig volt, és akik elértek szép eredményeket – pl. Bodrogi László - nem maradtak a sportban, illetve külföldre távoztak
3. Az edzői állomány drasztikusan megfogyatkozott, miközben nemzetközi szinten a sportág exponenciális szakmai és technikai fejlődésen ment keresztül, amelyből a még megmaradt edző garnitúra „kimaradt”
4. Szisztematkus UP nevelés kvázi és de facto megszűnt – egy – egy tehetséges fiatal ugyan időről időre feltűnt, de jellemzően 18 éves korukban legkésőbb, sokszor már korábban, elhagyták a sportágat, vagy váltottak, mert kilátástalannak és jövőkép nélkülinek ítélték meg az országúti kerékpározás helyzetét Magyarországon
Van remény de az alapoktól kell kezdeni az építkezést
A szövetségi struktúra megújulása révén eljött annak a lehetősége, hogy alulról építkezve, hosszú távú tervek mentén, magasra tett morális sztenderdek betartásával újra építsük az országúti kerékpározást Magyarországon, de ehhez elengedhetetlen:
1. Mélyre ható megújulás a szakágban irányító szerepet betöltő tisztségviselők tekintetében
2. Határozott elvek mentén történő, következetes és kiszámítható munkavégzés
3. Fokozatosság – amit leromboltak 20-25 év alatt, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra újra teremteni
Mit kellene azonnal orvosolni szakágvezető számára
–
azaz
a
legfontosabb
operatív
teendők
az
új
1. Átgondoltan és terv szerint építkezve, felmenő rendszerben elérni azt, hogy
tömegsport bázison kialakítandó élsportban a versenyzőknek kezdetben versenyzési lehetőséget, később egzisztenciális és karrier lehetőséget tudjunk nyújtani és a legjobbaknak lehetőséget biztosítani az újjászervezendő válogatottban, ahol nemzetközi versenyeken (EB, VB és Olimpia) szerepelhetnek.
2. Az utánpótlás versenyzők és az őket nevelő tagszervezetek érdekeit messzemenőkig figyelembe vevő igazolási- és átigazolási rendszer kialakítása.
3. Etikai és Fegyelmi Bizottság felállítása (Etikai Kódex és Fegyelmi Szabályzat). Ez már
megalakult szövetségi szinten, de fontosnak tartom munkájukat minden eszközzel segíteni. Sportágunk rendjéhez, annak megítéléséhez hatékony működésük elengedhetetlen.
4. Edzői Bizottság, Edzői Kollégium létrehozása, a szakmai munka összehangolása,
ellenőrzése, mely lehetővé teszi az egységes szakági munkát és biztosítja a szövetségen keresztül érkező támogatói pénzek hatékony és dokumentálható felhasználását (pl. szövetségi edzői juttatás). Edzői képzések, konferenciák szervezése. Versenynaptárral kapcsolatos szakmai irányelvek érvényesítése.
5. Versenyrendszer kialakítása
Versenynaptár kialakítása a nemzetközi eseményekhez igazítva A versenyek rendezőivel szembeni követelmények számbavétele (Versenyszervezői Bizottság) Korcsoportok egységes voltának kialakítása amatőr és igazolt státuszokban, melyek alkalmazása kötelező érvényű a versenynaptárba felkerülő eseményeknél. Bajnokságok rendszerének átgondolása. Kupasorozatok létrehozása. Diákolimpia rendszerének hangsúlyos kezelése. Amatőr versenysorozat. UCI besorolású versenyek palettájának átgondolása, kialakítása.
6. Az Utánpótlás nevelés hangsúlyos kezelése
Hol folyik valódi munka? (A források allokálása mennyiségi és minőségi alapon.) Milyen körülmények között dolgoznak? Mire van szükségük? Eszközbeszerzési pályázatok kiírása (kerékpárok, görgők, ruházat…) Szövetségi edzői bérjuttatás lehetőségének kialakítása (edzői munka ellenőrzése, koordinálása, felügyelete; edzésidőpontok leadása; beszámolók küldése) Helyi és regionális „bajnokságok” bonyolítása felmenő rendszerben. Versenyen való részvételek dokumentálása, nevezési díj támogatások lehetőségének kialakítása. Licence díjak árának jóváírhatósága a szövetségi tagdíjból (ez főleg magasabb tagdíj megállapítása esetén lenne fontos és ösztönző). Infrastrukturális pályázatokon való részvétellel a fejlesztési lehetőségek kihasználásának segítése.
Az általános iskolákban a kerékpározás oktatásának megteremtődött a lehetősége azáltal, hogy 2014. év szeptemberétől kerettanterv alapján, szabadon választható tantárgyként, vagy délutáni szakkör formájában a kerékpározás hivatalosan oktatható lett! (Linkek: http://bikemag.hu/magazin/hirek/bringaakademia-altalanos-iskolaitantargy-a-kerekparozas http://kerettanterv.ofi.hu/07_melleklet_miniszter/k1_07_egyeb/index_bringaaka demia.html)
Elképzelésem szerint a működő egyesületek székhelyein, illetve azokhoz közeli, szomszédos településeken lévő iskolákban (6-10 db) kell megvalósítani a BringaAkadémia programot, ahol a tanároknak segítséget nyújtunk szakmailag, és eszközökben. Ezt Debrecenben már elindítottunk. A tanárok jelzik, ha tehetségbe „botlanak”, illetve mi magunk is felfedezhetjük őket egy-egy foglalkozás alkalmával.
A BringaAkadémia program eljuttatása iskolákba, azok működésének szakmai segítése. Ezzel megvalósulna a sport népszerűsítése gyerekek és szülők körében, nem beszélve a kiválasztás, „merítés” lehetőségének a megteremtéséről.
Akit részletesebben érdekel, annak állok rendelkezésére. Egyébiránt szakdolgozatomat e témakörben írtam, mely igen pozitív megállapításokat tesz.
7. A szövetségi
kapitányi poszt felülvizsgálata, „munkamegosztás” struktúrájának a felállítása:
szakágon
belüli
a
szakmai
Szakmai és emberi kritériumokra épülő pályázatok. Pontos eredményességi célrendszer megkövetelése. Válogatási kritériumok nyílt és transzparens közzététele. A válogatott szakmai munkájáról rendszeres szakmai és eredményességi beszámoló az elnökség és a tagság felé. Eredményesség elmaradása esetén, válogatott edzői poszt újra pályáztatása.
8. Az utánpótlás és a felnőtt válogatott keret kialakításának, szempontjainak a felállítása:
A válogatottban való részvétel kiváltság, nem szívesség – de aki válogatott, az számíthat a szövetségre. A válogatott versenyzőkkel szemben magas eredményességi, etikai és fegyelmi elvárás rendszer felállítása. A válogatott státusz juttatásainak pontos, szerződéses rögzítése – edzőtáborozási, felkészülési, versenyeztetési támogatások. A válogatott és a versenyzőt alkalmazó profi csapat érdekeinek tudatos összehangolása.
9. Kontinentális csapat felállítása: Az országúti kerékpározás eredményességének egyik fontos eleme az erős versenyeken teljesített kilométerek mennyisége. Ez ma csak nemzetközi versenyeken valósítható meg. A felnőtt válogatott keret minden igényt kielégítő versenyeztetéséhez a későbbiekben nélkülözhetetlen lesz egy kontinentális csapat működtetése. Mivel ez nemzeti érdek, ezért szükséges a szövetség anyagi támogatása (10-20%), de szponzorok (80-90%) bevonása nélkül ez nem megvalósítható. Nagyon fontos elem, hogy az új kontinentális csapat teljesen transzparensen működjön, elszámoljon a támogatásokkal, hozzáértő működtetői legyenek, akik ebben nem a saját anyagi haszonszerzésük lehetőségét látják.
Egy új kontinentális csapattal alternatívát és perspektívát nyújthatunk felnőtt és utánpótlás korú versenyzőinknek.
A végső cél, hogy az itt nevelkedő fiatalok sikeresen teljesítsék a kvalifikációs követelményeket, eredményesen szerepeljenek világversenyeken valamint a versenyeken megmutatkozva külföldi profi csapatokhoz kerülhessenek.
10.
Meg kell oldani az utánpótlás és felnőtt válogatott logisztikai hátterének (járművek, kerékpárok, alkatrészek, ruházat, kiegészítők) kérdését. Az előző pontra visszautalva, látni kell: egy kontinentális csapat „farvizén evezve” sok minden, szakmai, anyagi és kapcsolati értelemben, könnyebben elérhető lehet.
11.
A korábbiakhoz képest, anyagi lehetőségeinkhez mérten, meg szeretném erősíteni az orvosi hátteret, valamint a sport minden olyan szegmensét, melyek a versenyképességünket javítják (étkezés, regenerálódás).
12.
Nagy hangsúlyt fektetni a kapcsolatépítésre csapatok, versenyszervezők, nemzeti szakágvezetők szintjén. Kapcsolati tőkét kell építenünk. Fontos, hogy a nemzeti szövetségekkel, versenyszervezőkkel tudassuk a változásokat és az új „csatornákat” használják a magyar válogatottal való kommunikáció kapcsán.
13.
A szakágban, az alapszabálynak megfelelően, szakági tanács fog létrejönni (létszáma 3- 5 fő körüli). Ennek működésére korrekt költségvetés készítése, a fellelhető források elosztása, megvalósulás felügyelete, kontrolling rendszer kiépítése szükséges. Itt is hangsúlyozandó, hogy az egyes felelősséggel és komoly munkával járó pozíciókban lévő szakemberek a törvényi és anyagi lehetőségek szerint arányos és méltányos juttatásban részesüljenek, azonban a szövetség és a klubok (!) gazdálkodása is teljesen átlátható legyen.
Mi fog történni, az első 100 napban – azonnali lépések
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Szakági tanács kinevezése Villámgyors helyzetfelmérés és értékelés az országúti klub, edző és versenyző bázisról Kommunikáció a szakág megmaradt aktív klubjai és versenyzői felé az új irányról KSF 4 források, országúti szakágat érintő műhelytámogatási rendszerének kidolgozása – támogatások odaítélése 2016-os szezon megtervezése – edzőtáborok, versenynaptár, OB, VB Szövetségi kapitányi rendszer kialakítása Ranglista rendszer kialakítása Hosszútávú szakágfejlesztési terv kidolgozásának megkezdése
Miért gondolom, hogy szakágvezetőként képes leszek a kihívások megoldására és az országúti szakág megújulásának elindítására?
1. Szilárdan hiszek a becsületes munkában és az eredmény alapú támogatási rendszerben 2. Nyitott vagyok mindenkivel együtt dolgozni, aki az alapelvek szintjén egy platformon van a programommal
3. A DKSI újra élesztése során ugyancsak az alapokról indulva, már sikerült bebizonyítani, hogy lehet a szinte semmiből is várat építeni
4. Tanárként, és a DKSI edzőjeként a kerékpározás már ma is szinte 24 órában jelen van az életemben. A szakági munka, kellő munkamegosztás mellett, tökéletesen illeszthető lesz a klub szintű sportágfejlesztési tevékenységemhez
Összefoglalás Tervem, hogy más, sikeresen teljesítő nemzetek szervezeti és működési struktúráját áttekintve, azokat hasznosítva építsük újjá az országúti kerékpározást úgy, hogy nagyon széles tömegbázison alakítjuk ki a versenysportot.
Célom, hogy sportágunkban, szakágunkban mihamarabb az egység légkörét megteremtsük. Csak így fogunk előrébb jutni. Nagy kihívás ez nemcsak számomra, de családom és egyesületem számára is. Legalább ekkora kihívás az MKSZ vezetésének a jelenlegi pénzügyi helyzetből való kiút megtalálása. Ez létszükséglet, mert ennek rendbetétele nélkül nehéz lesz a továbblépés. A fent leírtak nem azonnal fognak eredményt hozni, de reményeim szerint azonnal el tud indulni egy határozott fejlődési folyamat, ami fokozatosan az elkövetkező 4-5 évben minden szinten érzékelhető előrelépést produkál. Mindent áttekintve, nagy feladatok megvalósítása előtt áll az országúti szakág. Bármilyen döntés is szülessen, sportágunk felemelkedéséért továbbra is elkötelezve és szenvedélyesen fogok dolgozni!
Tisztelettel:
Kelt: Debrecen, 2016. január 15.
Nagy Zoltán
