Beköszöntő. Pressley Ridge. Ebben a számban:

Pressley Ridge 2009. szeptember II. évfolyam, 1. szám

Beköszöntő

Ebben a számban: Beköszöntő

1

Levél Mattől

2

Élmény- és kalandpedagógiai 4 foglalkozások a Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskolában 5 Közösség születőben? Szubjektív beszámoló egy élménypedagógiai találkozóról Tanítani a taníthatatlant Beszámoló egy élménypedagógiai továbbképzésről

8

A hónap gyakorlata

9

Hírek

10

Matt levelei angol nyelven

13

A hónap idézete

"Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben." Harvey MacKay

Örömmel mutatom be Önöknek Szűcs Katát, a PRIMA Élménypedagógiai Hírlevél új szerkesztőjét. Kata 2008 nyarán kezdett a Pressley Ridge-nél dolgozni, de ennél sokkal régebben van az alapítvány közelében. Kata résztvevője volt az első Élménypedagógiai Facilitátor-képzésünknek, és azóta két iskolában is vezetett élménypedagógiafoglalkozásokat. Tapasztalatból mondhatom, hogy Kata fantasztikusan jó facilitátor: fáradhatatlansága, kíváncsisága és hihetetlen humora tökéletesen illeszkedik ahhoz a szeretethez (és természetes tehetséghez), ahogy a gyerekekkel és fiatalokkal dolgozik. Ami azt illeti, most ahogy ezeket a sorokat írom, éppen egy biciklitúráról érkezik haza egy csoport tízenéves fiatallal, akiknek heti élményórákat és kalandtúrákat vezetett a tavalyi tanévben. Elképzelhető, hogy azt hallják majd Katától, hogy még rengeteg dolgot kell tanulnia az élménypedagógiáról – de hát azt hiszem, nekem is, csakúgy, mint mindannyiunknak. Új

kihívásokon keresztül tanulni – erről szól ez a szakma. Kérem, csatlakozzanak hozzám, és üdvözöljük együtt Katát, ahogy szembenéz a legújabb kihívással. Biztos vagyok benne, hogy Önök, kedves olvasók, ugyanúgy támogatják majd Katát abban, hogy ez a hírlevél a szakmánk egyik fóruma lehessen, mint ahogy engem támogattak. Sok szerencsét, Kata, biztos vagyok benne, hogy remek munkát fogsz végezni! Matt Köszönöm, Matt, eme remek bevezetőt! Kedves Olvasóink! Szűcs Kata vagyok, és 1 éve dolgozom a Pressley Ridge Magyarország Alapítványnál mint programasszisztens. Eddigi életem során voltam szabadidőszervező, Kati néni az első elsős osztályomban, illetve még mindig lelkes animátor és önkéntes két nonprofit szervezetnél. Az alapítványnál az adminisztratív feladatok mellett – ami nem annyira az én asztalom ☺– volt lehetőségem tanulni, gyakorlatot szerezni az

az élménypedagógia területén, és most hogy Matt visszaköltözött Amerikába, megpróbálom továbbvinni, dolgozni azon, amit ő elkezdett , köztük a PRIMA élménypedagógiai hírlevél szerkesztését is. Ismét sok tervvel, gondolattal és érzéssel indítjuk útjára ezt a hírlevelet. A célunk, ahogy Matt is írta, az élménypedagógia mint szakma fejlesztése és egyre nagyobb körben való kiterjesztése, valamint mindazok tájékoztatása és egymással való kapcsolatba hozása, akiket érdekel az élménypedagógia. A hírlevél egy nagyon jó eszköz é s le het őség a tapasztalatcserére, egymás megismerésére, amit remélem ki is fogtok használni. Az általatok írt cikkek sokat segítenek és hasznos információkkal szolgálnak mindenki számára. Szűcs Kata

PRIMA élménypedagógiai hírlevél

II. évfolyam, 1. szám

2. oldal

Matt levele Izgalommal vegyes szomorúsággal jelentem Önöknek, hogy ez a PRIMA utolsó száma, amit én szerkesztek. A Magyarországon töltött három hihetetlen évünk után, a feleségem és én úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk az USÁ-ba, hogy karrier és családi céljaink megvalósítását ott folytassuk. Annak ellenére, hogy izgalommal lapozunk tovább, hogy megkezdjük életünk újabb fejezetét, habozás és túlzás nélkül állítom, hogy Magyarországról elmenni a legnehezebb dolog lesz, ami valaha történt velem. Amikor Magyarországra költöztem, a Pressley Ridge egy teljesen új alapítvány volt, aminek még irodája sem volt. Csak két alkalmazott volt, laptoppal, kávézókban és nappalikban dolgoztunk. Időnk nagy részét álmaink kergetésével töltöttük, és igyekeztünk megtalálni a szakértelmünknek és lelkesedésünknek legmegfelelőbb csatornákat. Hihetetlenül izgalmas idők voltak ezek. Úgy éreztük, hogy az élménypedagógia előmozdítása a magyarországi oktatásban és gyermekvédelemben olyan terület, ahol igazi változásokat tudunk elérni. Ezért 2006 novemberében megtartottuk az első Élménypedagógiai Facilitátor-képzésünket Szilvásváradon. A képzésre különböző területekről hívtunk meg szakembereket: szociális munkásokat, animátorokat, pedagógusokat, pszichológusokat, családterapeutákat stb. Az együtt töltött hétvégén segítettünk nekik, hogy megértsék az élménypedagógia alapjait, mint az egyik legmodernebb módját annak, hogy a fiatalokat aktivizáljuk és bevonjuk. A hétvége fantasztikusan jó hangulatban telt, és olyan erős élményeket hozott, amire a részvevők nem igen számítottak. Ami azonban a leginkább meglepett minket, az az volt, hogy az élmény nem ért véget, amikor vasárnap hazamentünk – a képzés után a részvevők elkezdték alkalmazni az élménypedagógiát a munkájukban, és mind a mai napig vezetnek élménypedagógiai csoportokat. A képzés hétvégéjén elvetett magokból az alábbiak hajtottak ki: • Egy újpesti iskolai program 15-18 éves fiatalok számára, akik azon dolgoznak, hogy a 8. osztályt befejezzék. A program osztálytermi foglalkozásokból és kalandtúrákból állt, és immár a harmadik évét zárta. • Több élménypedagógiai program hátrányos helyzetű gyerekeknek egy IX. kerületi általános iskolában. • Egy világszínvonalú, mozgássérültek számára is elérhető kötélpálya és kalandprogram a Bátor Táborban. A tábor krónikus beteg gyerekeket fogad minden nyáron. • Egy heti rendszerességű kalandpedagógiai és személyiségfejlesztő program mentális zavarokkal küzdő felnőttek számára. • Egy heti rendszerességű, órarendbe illesztett élménypedagógiai program egy újpalotai általános iskolában. • Egy heti rendszerességű tanítás utáni program és nyári tábor a XII. kerületi Családsegítő Szolgálat gyerekei számára, amely már második éve működik. • Egy élménypedagógiai program egy salgótarjáni diákotthonban élő gyerekek számára. • Két élménypedagógus, akik azóta főállásban a Pressley Ridge-nél dolgoznak, valamint egy szakember, aki azóta az élménypedagógiai képzések egyik vezetőtrénere. Még mindig hihetetlenül csóválom a fejem, amikor ezeknek az embereknek az eredményeit végig gondolom. Ha a magyarországi élménypedagógiai munkánk csak erre az egy képzésre korlátozódott volna, akkor is azzal az örömteli tudattal mehetnék haza, hogy az ötleteink és a szakértelmünk ilyen sok innovatív és izgalmas programot eredményezett. De ennél sokkal több dologra adódott lehetőségünk! 2006 novembere óta folytattuk a képzéseket és a publikálást az élménypedagógia területén, és a munkánk számos szakemberre és programra volt pozitív hatással az ország egész területén. A lista túl hosszú ahhoz, hogy itt mindent felsoroljunk. Szerényen, de úgy gondolom, hogy az élménypedagógiai szakma vezetőjévé váltunk, és nagyon büszke vagyok arra, amit elértünk itt, és amit továbbra is támogatni fogunk. Azt hiszem, nincs annál jobb mód a búcsúzásra, mint amikor mosolyogva és emelt fővel teszi azt az ember. És ebben az esetben én most így búcsúzom. Búcsúzóul pedig egy kihívás azon rendkívüli emberek számára, akikkel szerencsém volt együtt dolgozni Magyarországon: kérlek, folytassátok az élménypedagógia mint szakma fejlesztését! Hiszem, hogy az egyik legfontosabb tényező, ami a Pressley Ridge élménypedagógia területén szerzett sikerekhez hozzájárul, az a tény, hogy mindig nyitottak vagyunk az együttműködésre és az ötletek szabad megosztására. Abban is erősen hiszek, hogy a szenvedély és a szükségletek, amelyek egyesítenek minket, erősebbek, mint azok a határok, amik elválasztanak.



3. oldal

Matt levele (folytatás) Meggyőződésem, hogy a magyarországi élménypedagógusoknak folytatniuk kell a szakmai párbeszédet, meghatározni a közös érdeklődésre számottartó területeket, és extra energiát befektetni, és további erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy ez az együttműködés reprezentatív és mindenki számára hasznos legyen. És higgyék el, ez nem csak egy absztrakt gondolat, vagy valami kedves óvodás hiedelem, miszerint „szép dolog másokkal megosztani, amink van”. Tapasztalatból tudom, hogy sok magyar mereven védekező álláspontra helyezkedik a szellemi termékeit illetően, különösen azért, mert sokszor előfordul, hogy más magyarok engedély nélkül, szabadon „kölcsönveszik” ezeket a szellemi termékeket. Véleményem szerint az alap a következő: a szakmai együttműködésnek az előnyei mindenképpen sokkal nagyobbak, mint az abban rejlő kockázatok. Ha ez nem így lenne, akkor miért is egyesülnének a bankok, az autógyártók, vagy a légitársaságok különböző szakmai szervezetekben, ipari kerekasztalokon, lobbicsoportokban stb. Úgy értem, hogy hagyományosan ezekben az ágazatokban van a legádázabb verseny, és mindegyiknek igen erős érdekei fűződnek ahhoz, hogy megőrizzék a belső működési és szakmai titkaikat, illetve szellemi termékeiket. Miért van mégis olyan erős szakmai együttműködés közöttük? Természetesen azért, mert szükségük van egymásra. Szükségük van egymásra, hogy a profiljukat és a termékeiket közösen, egy iparágként népszerűsítsék. Szükségük van egymásra azért, hogy kialakítsák a saját sztenderdjeiket, és együtt dolgozzanak a külső szabályozók befolyásolásán. Szükségük van egymásra, hogy meghatározzák a minőségi sztenderdeket, és kívül tartsák a nem megfelelő minőségű szolgáltatásokat nyújtó cégeket. Szükségük van egymásra, hogy megosszák a legjobb gyakorlatokat, és megértsék azokat a trendeket, amelyek az egész iparágat befolyásolják. Szükségük van egymásra, hiszen ahogy egyetlen ember sem önálló sziget, úgy egyetlen cég sem az, és rengeteg területen átfedések vannak az érdekeltségi köreikben, legyenek azok kliensek, technológiák, beszállítók, alkalmazottak stb. Az én értelmezésemben egy ezekhez igen hasonló egymásrautaltság létezik közöttünk, élménypedagógusok között is. Ha az attól való – elsősorban vélt – félelmünkben, hogy „elveszítjük” a versenyelőnyünket figyelmen kívül hagyjuk azt a lehetőséget, hogy mindannyiunknak a hasznára válnak ezek a közös érdekek és szükségletek, akkor finoman szólva is hatalmas szakmai baklövést követünk el. Könnyű dolog egy ilyen szakmai együttműködésnek a struktúráját kialakítani? Semmiképpen sem! De mint élménypedagógusok, nem a kihívás az,, ami a szakmánk veleje??? Azokat, az időket éljük, amikor az élménypedagógiai szakmának Magyarországon hihetetlenül nagy potenciálja van. Azt hiszem, mindannyian látjuk az előttünk álló lehetőségeket – ezért is olyan rendkívül izgalmas időszak ez számunkra. De most engedjék meg, hogy arra bátorítsam mindannyiukat, hogy vegyék észre azokat a lehetőségeket is, amelyek bennünk, emberekben vannak. Mi történik, amikor kötélpálya-üzemeltetők, tanárok, outdoor trénerek, kalandterápiás szakemberek, és a szakmánk sok más, igen sokszínű képviselői összejönnek, hogy közös platformot alakítsanak ki és tanuljanak egymástól? Akkor bizony szakmaként állunk fel. Benjamin Franklin, az én hazám egyik sokszínű egyéniségének a szavaival élve: „Erőinket egyesítve győztesek leszünk, megosztva elbukunk.” Végezetül sok szerencsét kívánok Önöknek mindenben! Folytassák a legjobb felkutatását saját magukban és másokban, és ne felejtsenek el mosolyogni! Jó utat!

-Matt Liddle-



Élmény- és kalandpedagógiai foglalkozások a Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskolában Hát igen! Ahogy Balázs is írta nehéz röviden beszámolni arról az egy évről a Kornisban. Voltak kalandok, élmények, kudarcok. Tanulás mind a gyerkeknek mind nekünk felnőtteknek. Azt a rengeteg tapasztalatot és tudást amit ez az 1 év jelentett a számunkra veletek is szeretnénk megosztani. Balázs írása egy jó bevezetője és összefoglalója annak, ami velünk történt. A későbbiekben minden túránkról és élménypedagógiai óráinkról írunk egy röved szösszenetet, történésekről, tapasztalatokról. Remélhetőleg ti is hasznát tudjátok majd venni. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány kapcsolata az iskolával 2006-ban kezdődött amikor is a 2006/2007-es tanévben órarendbe épített élménypedagógiai órákat tartottunk a felzárkoztató évfolyamnak. A 2008/2009 –es tanévben újrakezdtük elöször Kalandprogramokkal majd a 2. félévben szintén órarendbe beépített élménypedagógiai foglalkozásokkal. Mind a túrák mind pedig az órák nagyon hasznosak voltak a gyerekek és a felnőttek számára is. Sokat tanultunk belőle. Megpróbálom röviden leírni de a sok sok élmény és kaland és tanulási lehetőség amiket ebben az évben átéltünk a gyerekekkel és tanáraikkal, nem teszik lehetővé a rövid és tömör megfogalmazást! A kalandtúrákat pályázati pénzből valósítottuk meg. A pályázati program hosszútávú célja a súlyos magatartás és érzelmi zavarokkal küzdő fiatalok sikeres életvezetési esélyeinek növelése volt. Első alkalommal egy kétnapos biciklitúrára indultunk a gyerekekkel. Számítottunk nehézségekre a túra kapcsán, mégis belevágtunk, mert úgy ítéltük meg, hogy a potenciális tanulási lehetőség meghaladja a kockázatok mértékét. A túra sok érdekességet és konfliktusokkal teli megoldatlan helyzeteket hozott a számunkra. A gyerekek nem tartották be a mindenki által elfogadott szabályokat, a szabályok betartattatásánál teljes ellenállásba ütköztünk. A túrát követően nyilvánvaló volt, hogy az elsősorban a felnőttek részére hozott megszámlálhatatlan tanulási helyzetet. Így a túra után részvevő tanárok elvégezték a túra minden részletekre kiterjedő értékelését. A feldolgozó alkalom során mindenki elmondta az érzéseit, tapasztalatait, és közösen megfogalmaztunk néhány fontos tanulságot is. A tapasztalatokat és tanulságokat alapul véve alakítottuk ki a további intervenciós célokat. Ezeknek a tudatában kezdtük el végiggondolni és megtervezni az elkövetkezendő túrákat is. Ez a feldolgozó-értékelő beszélgetés eredményezte azt is, hogy változtassunk az eredeti programon és több kisebb lépésben haladjunk a célunk megvalósítása felé. Így kimondtuk, hogy a tanév során a következő élménypedagógiai és kalandprogramok egynaposak lesznek, deklaráltan a bringatúra tapasztalatai miatt. Csak akkor visszük a fiatalokat legközelebb többnapos túrára, ha úgy ítéljük meg, hogy a csoport alkalmas erre. Ezt a döntést a nevelési céljaink szolgálatába állítva megbeszéltük a csoporttal is, amely motiválta őket arra, hogy javítsanak az együttműködésükön. Így elindult az a folyamat ami sajnos június 9-vel az utolsó velencei biciklitúránkkal véget ért! a két túra közötti időben voltunk Miskolctapolcán (1napos), Barlangászni (1napos), Hidegkúton (3napos) és Csillebércen (1napos). Ezen túrák szervezésébe aktívan be kellett kapcsolódniuk a gyerekeknek is. Pályázatot írtak melyet prezentálniuk is kellett feladatlapot töltöttek ki, résztvettek az előkészítő folyamatokban. Minden egyes túrának volt egy meghatározott értéke is az iskolában működő magatartás menedzsment rendszer alapján az tudott jönni a túrára aki túránként 1000 Ázsióért megtudta vásárolni azokat. Minden egyes túrát legalább 3 felkészítő óra előzött meg, ezeken a gyerekekkel együtt kialakítottuk az utazás szabályait, kitűzték egyéni- és csoportos céljaikat, megbeszéltük a részleteket. Majd minden túrát egy feldolgozó, értékelő óra zárt. - Miklósi Balázs-

4. oldal



5. oldal

Közösség születőben? Szubjektív beszámoló egy élménypedagógiai találkozóról Köszönjük Kosztra Balázsnak a cikket

Teljesen ártalmatlanul indult az egész. Valamikor március elején kedves régi ismerősömtől kaptam egy levelet, melyben egy kis szakmai együttgondolkodásra hívták a címzetteket az élménypedagógia témakörében. Kellően hivatalos is volt, mert a témával foglalkozó szervezetek is a kezdeményezés mellé álltak. Az összejövetel végül az induláskor sejtettnél sokkal izgalmasabb, lelkesítőbb eredményeket hozott. Nagy ívben sikerült ráfutni a programra, mert az utolsó pillanatig lógott a levegőben, hogy hol is leszünk. Én egy idő után megelégedtem azzal, hogy valahol Pécs mellett, a többi meg majd jön magától. Egy hosszú hétvégét szántunk erre az eseményre, amely végül pénteken egy kis kirándulással kezdődött. Bükkösd vasútállomásnál találkoztunk 1 órakor, de onnan egy rövid öltözködés után már mentünk is tovább a helyi kastélyhoz, hogy további résztvevőkkel bővülhessen a csapat. Volt pár ismerős a társaságban, meg ennél kicsit több ismeretlen. Ott volt a lány, aki a leveleket írogatta nekünk, a srác, aki arra buzdított minket levélben, hogy hozzunk fürdőrucit is, egy másik lány vicces-furcsa sapkában, egy szakállas srác, aki a rágógumi-angolt beszélte, de magyarul is tudott, meg egy bringás gyerek, akinek magyar volt az anyanyelve, de angolul is ékesen szólt. Szóval a körülbelül tízfős társaságunk meglehetősen vegyesnek tűnt. Hamar neki is vágtunk a kirándulásnak, amelynek végső célja Gyűrűfű volt. Légvonalban se lett volna egy nagy távolság, de mi találtunk egy rövidebb utat az erdőn át, mint a klasszikus mondásban. Az úton beindultak a beszélgetések is, egyre több archoz név is társult. Mint kiderült, Donát (a bringás srác) volt a vendéglátónk és vezetőnk erre a napra. Útközben szép tájakat láttunk, megtudtuk, hogy a helyi erőmű, egy „jól sikerült” hosszú távú szerződés keretében bagóért „legeli le” a környék erdeit, és a medvehagymának egyaránt köze van a medvéhez és a hagymához, nem csak véletlenül hívják így. (Téli álmuk után ezt eszik a medvék, és erős hagyma illata, íze van a növénynek. Nagyon egészséges és finom, továbbá, mivel nálunk alig van medve, sok a medvehagyma.) Gyűrűfűn aztán megismerkedtünk egy ősi faluval, amely időközben elsorvadt és kihalt, de most újra éledezni kezd egy apró ökoközösségnek köszönhetően. Jártunk egy portánál, ahol kecskéket tenyésztenek, és isteni sajtokat és joghurtokat készítenek. Egy másik háznál vendéglátásból élnek, bemutatva a látogatóknak a természethez közeli életmódot (vályogverés, vályogház, saját víztisztító és melegítő rendszer, háztáji gazdaság, stb.). Donát és párja, Helga, jóvoltából isteni kecskepörköltet ettünk, és előtte étvágygerjesztőnek pedig jófajta pálinkát fogyasztottunk. A nap folyamán még a helyi tanösvényt is meglátogattuk, megtudtuk többek között, hogy a lehullott levelekből a legtöbbet a giliszták tűntetnek el azáltal, hogy behúzzák őket a földbe; hogy a kalamászt (vagy kulimászt) az üveghuták hulladék hőjének segítségével készítették, és a szekerek fatengelyeit kenegették vele; meg hogy miként is néznek ki erdeink fái, illetve hogy hívják őket. A nap végén a kis kommuna busza vitt minket vissza Bükkösdre, ahonnan aztán elmentünk szálláshelyünkre, Hetvehelyre. Itt tovább duzzadt a csapatunk, mivel voltak, akik nem tudtak jönni a délutáni kirándulásra, és egyből a szálláshelyre érkeztek. Egy kellemes kis vadászfogadó adott otthont a társaságnak, egy pici tó a partján, amit hamar be is laktunk. (Mármint a fogadót, és nem a tavat. Bár volt olyan résztvevő, aki az utóbbival is bensőséges kapcsolatot alakított ki egy elegáns mozdulattal végrehajtott csobbanás keretében.) Rajtunk kívül csak pár helyi vadász iszogatott a helyszínen, mi pedig megvacsoráztunk, iszogattunk, majd megeredt a nyelvünk. Az este történése volt még, hogy Matt mutatott nekünk egy szuper játékot, amit az unatkozó hegymászók szoktak játszani. Itt már gyanús volt… A játék erőt és ügyességet egyaránt igényel. Tényleg nagyon szórakoztató, de aki rövid időn belül használni szeretné a csuklóját, az inkább hagyja ki. (Akit további részletek is érdekelnek, az jöjjön el velünk a legközelebbi összejövetelünkre. Igen, ilyen is lesz, de erről majd később.) Másnap aztán belecsaptunk a lecsóba, már ami a szakmai munkát illeti. Előbb viszont a résztvevői körről szeretnék szólni. A meghívást nagyon vegyes merítésnek szánták a szervezők, és valóban rendkívül sokszínű társaság jött össze. Engem teljesen lenyűgözött és egyben lelkesített is. Mindenki kapcsolódott valahogy az élménypedagógiához, az outdoor világhoz, a tapasztalati tanuláshoz. Voltak, akik hátrányos helyzetű gyerekeket tanítanak, míg mások tanítani segítenek.



6. oldal

Közösség születőben? Szubjektív beszámoló egy élménypedagógiai találkozóról (folytatás) Voltak, akik az eszközöket biztosították az outdoor programokhoz, volt köztünk pedagógus, pszichológus, diák, tanácsadó, tréner. Érkeztünk a non-profit szférából, és az üzleti szférából egyaránt. Szóval adott volt a helyzet, egy igazi izgalmas, új lehetőségeket feltáró együttgondolkodáshoz. Ehhez még profi segítséget is kaptunk! Ezen a napon Ágota segített nekünk, aki nagy tapasztalatokkal rendelkezik a felnőtt, tanuló, önfejlesztő csoportok vezetésében. Első körben bemutatkoztunk egy személyes tárgyon keresztül. Így kötetlenebb módon is el tudtuk mondani kapcsolódásunkat a témához, és sok érdekességet is megtudhattunk egymásról. Ezek után következett a közös szakmai gondolkodás a World Café és az Open Space segítségével, és ez nem azt jelentette, hogy a nyílt terepen csak kávézgattunk, és közben megbeszéltük a világ nagy dolgait. Bár az is igaz, hogy nem állt annyira távol ettől. A körülbelül 25 fős résztvevői kör ízlés szerint helyet foglalt az udvaron a „megterített” asztaloknál. A „teríték” egy, az egész asztalt beborító papír volt, továbbá sok színes filc. A 4-6 fős társaságok ezen asztalok körül beszélgettek, és az aktuális gondolataikat meg is jelenítették írásban vagy rajzokban. A megadott idő lejártával a résztvevők átvándoroltak egy másik asztalhoz, csak egy ember maradt ott, hogy továbbadja a gondolatokat a következő társaságnak. Ily módon, több fordulóban megbeszéltük az előző nap történéseit, a viszonyunkat az élménypedagógiához, elmondtuk, hogy minket mi mozgat ezen a területen, és a délelőtt végére összegyűjtöttünk rengeteg témát, ami érdekelne minket, és szívesen tovább is bontanánk azokat. Ez volt a nap World Café része. A napsütésben, kellemes időben töltött izzasztó munka (értsd: változatos beszélgetések és élmények kötetlen megosztása) után elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, ami igazán finomra sikerült. Dicséret érte a helyi konyhának. Délelőtt a közös pontokat, gondolatokat gyűjtöttük össze az igen vegyes társaságban, míg a délutánnak a célja, a minket érdeklő témáknak a kibontása, megbeszélése volt. Ekkor következett a másik bűvös angol kifejezés, az Open Space. Mi magunk vetettük fel, gyűjtöttük össze azokat a témákat, amelyekkel szerintünk érdemes foglalkoznunk. A délutánt felosztottuk pár idősávra, minden idősávban volt több téma, és „ízlés szerint” lehetett ezekhez csatlakozni. Nehéz lenne mindet felsorolni (már-már lehetetlen, hiszen a dolog jellegéből fakadóan nem tudtam mindenhol jelen lenni), de kétségkívül ez volt a programunk egyik legizgalmasabb és legtermékenyebb része. A témák, amiket érintettünk (a teljesség igénye nélkül): Kik is vagyunk mi, és mi köt minket össze? Hogyan tudnánk definiálni magunkat? Miként tudnánk összefogni az élménypedagógiával foglalkozó, ahhoz kötődő embereket és szervezeteket? Mitől vagyunk mi egy szakma? Tapasztalatcsere, rendszeres fórumok, találkozások létrehozása. Valamilyen közös tömörülés, szervezet létrehozásának lehetőségéről is beszéltünk. Sőt! Már név és szlogen is születőben volt: Élménypedagógusok Szövetsége, vagyis ÉSZ – Többet ÉSZ-szel, mint erővel! Eszmecserét folytattunk az outdoor programok, feladatok biztonságát tekintve. Mi az, ami fontos ebben a témában, mire kell odafigyelnünk? Kinek, milyen tapasztalatai vannak? Hogyan tudnánk megvalósítani, hogy megfelelő legyen a biztonsági színvonal minden ilyen jellegű programon? Beszéltünk arról, hogy mennyire és miben van szükségünk a pszichológiára az élménypedagógiai munka során. Hogyan és miért fontos ez? Ezen a téren is megosztottuk tapasztalatainkat, és a praktikus tudnivalók gyűjteménye is születőben van. A beszélgetésekről összefoglalók is készültek, amelyeket folyamatosan megosztunk az érdeklődőkkel. Jelenleg a facebook-on (a csoport neve: Hetvehely ’09) lehet bővebb információkat szerezni rólunk. Szépen lassan növekszünk és fejlődünk. Bátran lehet hozzánk csatlakozni!



7. oldal

Közösség születőben? Szubjektív beszámoló egy élménypedagógiai találkozóról A beszélgetésekről összefoglalók is készültek, amelyeket folyamatosan megosztunk az érdeklődőkkel. Jelenleg a facebook-on (a csoport neve: Hetvehely ’09) lehet bővebb információkat szerezni rólunk. Szépen lassan növekszünk és fejlődünk. Bátran lehet hozzánk csatlakozni! A beszélgetésbe egyébként annyira belejöttünk, hogy még Ágota távozása után, és a vacsorát követően is folytattuk. A Föld órájára való tekintettel, mindezt gyertyafényben tettük. Még a hűtőt is kihúztuk! Ami azért nem semmi, mert a frissítő nedűk abban voltak, ugye. Ágotának ezúton is köszönjük a csoportunk vezetését, facilitálását. A másnap már „csak” az összegzésről szólt, meg a búcsúzásról. Pontosabban, az összegzés mellett volt még egy fontos momentum. Azon túl, hogy összegyűjtöttük a fontosabb gondolatokat, tanulságokat, történéseket, a végére kicsit megfogyatkozott (de semmi esetre sem letört) csapat személyes vállalásokat is tett, hogy ki mivel fog hozzájárulni a további munkához. Így készülnek (majd) részletes összefoglalók, szakmai segítő anyagok, és arra is ígéretet tettünk magunknak, hogy ősz végén találkozunk újra. Reményeink szerint már egy nagyobb körben… Volt tehát egy hétvége, ahol sok – szellemiségben friss, testben és/vagy lélekben fiatal – ember találkozott, lelkesedett, és alkotott valamit az utókornak, azzal a céllal, hogy ez nemcsak egy egyszeri esemény lesz, hanem hivatásból, elszántságból tovább is viszi ezt. -Kosztra BalázsTanácsadó, tréner – Concordia Kft. U. i.: Ezúton is nagy köszönet azoknak a szervezeteknek és aktív munkatársaiknak, akik összehozták ezt a hétvégét, és lehetővé tették ezt a fantasztikus találkozást. Egészen pontosan köszönet az Élményakadémia Közhasznú Egyesületnek, a Pressley Ridge Magyarország Alapítványnak és az Egyesek Ifjúsági Egyesületnek, valamint munkatársaiknak!



8. oldal

Tanítani a taníthatatlant Beszámoló egy élménypedagógiai továbbképzésről Köszönjük Leiner Károlynak a cikket

Agostyán, 2009. augusztus 13-16. Tikkasztó meleg, szöcskék nem legelésznek, valahova elbújtak. Az energiadomb tetején kis csapat felnőtt ember nagyokat nevetgél, küzd, játszik – nem foglalkoznak semmi mással, csak azzal, hogy átjussanak a Nutella-folyón. (Hogy miért ez a neve, annak külön oka van, de azt csak mi tudjuk, akik ott voltunk.) Arrébb tőlük a képzés vezetői (Rózsa Mónika és Kubicskó Sándor pszichológusok) figyelik a csoportot, az együttműködést, a kommunikációt, a reakciókat. De figyelik azt a társunkat is, aki épp a gyakorlatot vezeti, mert itt a gyakorlatszerzés a fontos. Az elméleti alapokat szépen csepegtetve az egész képzés során kapjuk, itt nincsenek unalmas „jegyzetelős” foglalkozások. Megoldjuk a gyakorlatot, és miután – még izgatottan a szerzett élményektől – körbeülünk az árnyékban, spontán (most már tudjuk, hogy jól irányított) megbeszélés következik. Ki mit élt át, mit profitált, mit tapasztalt, mit érzett. Közben a facilitátorok munkája nyomán kialakul egy nagyon jó közösség, mely remekül tud együtt dolgozni, odafigyel a másikra, vigyáz rá, segíti, megérti. Ez az élménypedagógia. Olyan tapasztalati, cselekvésen keresztüli tanulást elősegítő eljárások, gyakorlatok sora, melyeket a facilitátor a csoport összetételét, fejlettségét, dinamikáját figyelembe véve állít össze annak érdekében, hogy a tanulási folyamatokat megkönnyítse, és a csoport a lehető legnagyobb mértékű tudást és fejlődést szerezze meg. Ennek érdekében a gyakorlatok után reflektáló feldolgozást alkalmaz. Gyökerei John Dewey oktatásfilozófus−pedagógus munkásságáig nyúlnak vissza. Dewey úgy vélte, hogy a tanulási−tanítási folyamatok középpontjában a tanulók saját élményeinek kell állniuk. Nézeteinek terjedésével megjelentek az első outdoor programok, majd hamarosan megalakult az első erre épülő iskola, amelynek fő célkitűzése, hogy a serdülőkorú veszélyeztetett, bűnelkövető fiatalok személyiségük fejlesztése révén visszailleszkedjenek a társadalomba. Jelenleg három intézményben folyik az alapítvány segítségével az élménypedagógia módszereire is építő Pressley Ridge Oktatási Modell bevezetése és kipróbálása. Készen áll egy élménypedagógiai oktatási segédanyag, mely elérhető iskolák és gyermekvédelmi intézmények számára is. Az alapítvány ezek mellett akkreditált krízis- és agressziókezelési, csoportban nevelési képzést, illetve multikulturális és menedzsmentképzést, tanácsadást, csapatépítést is kínál pedagógusoknak. Van-e helye az élménypedagógiának a tanteremben? Ha nem elég motiváltak a tanítványaid, olyan viselkedésformákkal találkozol az osztályodban, amelyek gátolják, nehezítik az eredményes munkát, gyakran ellehetetlenítik a tanulási folyamatokat. Ha megjelent a te osztálytermedben, iskoládban is az agresszió, nem megfelelően alakul osztályod közössége. Akkor lehet, hogy neked is érdemes lenne megismerkedni az élménypedagógia alapjaival! Ezt a célt szolgálta az augusztusban, Agostyánban, a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány által szervezett, „Tanítani a taníthatatlant – Bevezetés az élménypedagógiába” című, négynapos akkreditált pedagógus-továbbképzés. Végre egy olyan képzés, amelyet nyugodt szívvel ajánlhatok pedagógusoknak, iskoláknak. -Leiner KárolyA cikk megjelent az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete honlapján: www.osztalyfonok.hu.



9. oldal

A hónap gyakorlata: Csipeszfogó A gyakorlat célja: Energetizálás Szükséges eszközök: ruhacsipesz a csoport létszámának megfelelő mennyiségben

védelmezni nem ér, a másikat fellökni annak érdekében, hogy megszerezzük a csipeszt, nem ér. A játék végén megnézzük, hogy kinek sikerült a legtöbb csipeszt összegyűjtenie a szabályok betartása mellett.

A gyakorlat időtartama: 20 perc

Harmadik variáció

A gyakorlat leírása:

A csipeszből mindenkinek kiosztunk három darabot, amit mindenki hátra, a pólójára csipeszel.

Első variáció A gyakorlathoz egy nagyobb területre van szükségünk. Kint a szabadban a legideálisabb, de ha akad a közelünkben egy tornaterem, ott is remekül játszható. A játék kezdete előtt kialakítunk egy kört. Mielőtt kiosztanánk a csipeszeket, elmondjuk a játékszabályt. Mindenki fog kapni egy csipeszt, amitől a játék során meg kell szabadulnia. Ezt úgy tehetik meg, hogy rácsipeszelik valaki más ruhájára, bőrre szigorúan tilos. Mindenki figyeljen, mert attól hogy megszabadult valaki a csipesztől, még nem ért véget a játék, mert a csipeszek folyamatosan gazdát cserélnek. Azt a csipeszt, amit valakire rácsipeszeltek, tovább lehet adni másnak. Fontos szabály, hogy a másikat lefogni és erőszakkal a csipeszt rárakni nem lehet.

„A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” Galilei, Galileo

Kiválasztunk egy fogót, akinek a feladata, hogy minél több csipeszt összegyűjtsön egy perc alatt. Mire figyeljünk? A játék időtartamát a játékvezető határozza meg, nem jó túlságosan elhúzni, mert a gyerekek hamar kifáradnak az intenzív mozgás során. Amikor már látjuk, hogy lankad a csoport, zárjuk le a játékot. Figyelni kell a gyerekek testi épségére, a szabályok betartására, fontos a jó helyszín. Érdemes előre kijelölni a játékmezőt. JÓ SZÓRAKOZÁST!

A játék akkor ér véget, amikor a játékot vezető személy újra összehívja a gyerekeket, és megkérdezi, hogy ki az, akinél egy darab csipesz sem maradt. Második variáció A játékban az a cél, hogy minél több csipeszt gyűjtsünk össze. Mindenki kap egy csipeszt, amit rácsipeszel a ruhájára, jól látható helyre, eldugni nem ér! A ruhára csíptetett csipeszt kezünkkel takarni,

nem az a "Sokszor legfontosabb, hogy mit tudsz, hanem az, hogy kellő pillanatban mi jut az eszedbe."



10. oldal

Hírek A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány Élménypedagógiai programjai iskolák és gyermekvédelmi intézmények csoportjai számára Tedd magad próbára! Órarendbe illesztett élménypedagógiai foglalkozások osztályoknak, csoportoknak (csoportok létszáma: 10-22 fő) Heti egy alkalom, ideje: 90 perc Két élménypedagógus facilitálásával, az osztályfőnök, nevelő stb. részvételével Díja: 20.000 Ft/óra + ÁFA, anyagköltséggel együtt (egy élménypedagógus díja 10.000 Ft/óra + ÁFA) Kalandtúra Egy−három napos túrák, kirándulások kalandprogramokkal (barlangászás, sziklamászás, kalandpálya, biciklitúra), illetve élménypedagógiai foglalkozásokkal osztályoknak, csoportoknak (csoportok létszáma: 10-22 fő) Két élménypedagógus facilitálásával, az osztályfőnök, nevelő stb. részvételével Díja: 40.000 Ft/nap/élménypedagógus + ÁFA (egy élménypedagógus napi díja 40.000 Ft + ÁFA)

“Tanítani a taníthatatlant” Bevezetés az élménypedagógiába, akkreditált pedagógus továbbképzés Ideje: 2009. november 5-6-7-8. Jelentkezés és információ: Jelentkezési határidő: 2009. október 15. Bővebb információ kérhető a [email protected] címen vagy a (06 - 1 ) 785 4242 telefonszámon. Képzésünkön a következőket tanulhatod meg (természetesen saját élményeken keresztül!): • Milyen elméletek húzódnak a kaland- és élménypedagógia gyakorlata mögött • Hogyan facilitáljuk a tapasztalati tanulást csoportokban • Hogyan használjuk a kaland- és élménypedagógiát csoportfejlesztésre • Konkrét gyakorlatokat, amelyeket különböző helyzetekben és csoportoknál alkalmazhatsz



11. oldal

Hírek Végh László szociálismunkás hallgató első díjat nyert a Széchelyi Egyetem Petz Lajos Intézetének Tudományos Diákköri Konferenciáján, „Élménypedagógia a hajléktalan-rehabilitációban” című dolgozatával, melyben az önmaga által kidolgozott és megvalósított

programot mutatta be. László a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány második facilitátorképzését végezte el. GRATULÁLUNK!

Outdoor Trénerképző -Tréning Ideje: 2009. november 9 -18. Típusa: alapfokú Jelentkezhetnek: ifjúsági munkások, szociális munkások, szociálpedagógusok, humán erőforrás szakemberek, trénerek, akik meg szeretnék tapasztalni az outdoor módszert Helyszín: Szováta, Erdély Részvételi díj: 450 EUR (az ár tartalmazza a tréninget, tréninganyagot, szállást, ellátást is) A tréning nyelve: angol Feltételek: részvétel a tréning egész ideje alatt, nyitottság a fizikai és pszichikai kihívásokra A képzésről bővebb információkat a www.elmenyakademia.hu oldalon találhattok.

Már most gondolkodhatsz a jövő nyáron! A Bátor Tábor Alapítvány komplex terápiás rekreációs programokat kínál daganatos és más krónikus betegséggel élő gyerekek és családjaik részére. A tábor egy vadonatúj, világszínvonalú magas- és alacsonykötélpályával rendelkezik. A pálya nyári üzemeltetéséhez önkénteseket keresnek 1-1 turnusra, akik komplex, ingyenes képzésben részesülnek. Érdekel, hogy hogyan kell egy magaskötélpályát üzemeltetni? Életreszóló élményeket szeretnél szerezni és adni igazán különleges gyerekeknek? Akkor a Bátor Tábor a neked való hely! Érdeklődj Bokrétás Ildinél az [email protected] címen!

Jövő nyáron legyél Te is önkéntes a Bátor Tábor magaskötélpályáján! Ha szeretnéd megváltoztatni egy gyerek életét, adj neki 10 napot az idődből!



12. oldal

Hírek Kérdezés- és feldolgozástechnika, „Train the trainer „ program A program kezdete: 2009. november 3. A résztvevő trénerek a program elején megismerkednek a jó kérdezés ismérveivel, a feldolgozás lépéseivel, technikáival. A továbbiakban módjuk lesz „éles” helyzetekben gyakorolni tréninggyakorlatok feldolgozását, amire a csoporttól és megfigyelőktől kapnak visszajelzéseket. A program egy kétnapos budapesti, és két-háromnapos bentlakásos tréningből áll. A program vezetője: Boros András További információ: [email protected]

A könyvet Matt Liddle írta, és egy egész csapat pedagógus és pszichológus dolgozott azon, hogy a magyar facilitátor számára is jól használható legyen. Ezt a felhasználóbarát kézikönyvet azért készítettük, hogy a Magyarországon dolgozó élménypedagógusok elengedhetetlen eszköze legyen. Akár először találkozik élménypedagógiával, és meg kell töltenie a „zsákját” különböző trükkökkel, akár tapasztalt, vén róka az élménypedagógia területén, és friss ötletekre van szüksége, ez a könyv mindenképpen inspirálni fogja a munkáját. A könyvben 65 élményalapú gyakorlat kategorizált leírását találja. A gyakorlatok részletes bemutatása mellett rengeteg hasznos eszközt és módszert – a tervezéstől az értékelésig – is kínál a facilitáláshoz. A színes, tartós papírra nyomtatott könyv, amelyet a könnyebb használat érdekében színkódokkal is elláttunk, az aktív facilitátor számára készült – csak dobja a hátizsákjába és már indulhat is! A könyv megvásárolható a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány irodájában, ára 5550 Ft. Közvetlenül is megrendelhető Szűcs Katától a [email protected] e-mail címen.



13. oldal

Matt levelei angol nyelven Beköszöntő

It’s my pleasure to introduce the new editor of PRIMA Experiential Education Newsletter, Szucs Katalin. Kata started with Pressley Ridge full time in the summer of 2008, but has been around us for much longer than that. Kata was a participant in the first experiential education training we offered in November of 2006 (mentioned in my editorial) and since then has run experiential education programs in two schools. I can say from experience that she’s a fantastic facilitator – her energy, curiosity, and incredible sense of humor combine perfectly with her love (and natural ability) for working with youth. In fact, as I write this she is returning from a bicycle tour with a group of teenage students she’s been leading in a weekly adventure program over the past year. Kata may tell you that she has a lot more to learn about experiential education – but I think I do too, as do we all! Learning through new challenges is what this field is all about. Please join me in welcoming Kata to her newest challenge, and I trust that you will all continue to be as supportive of her efforts to make this newsletter a forum for our field as you were with me. Good luck Kata, you’ll do great! It’s with a mixture of sadness and excitement that I tell you that this is my last issue as the editor of PRIMA. After three incredible years in Hungary, my wife and have decided to move back to the United States to pursue career and family goals. Although we are excited to turn the page and begin writing the next chapter of our lives, I can say without hesitation or exaggeration that leaving Hungary will be one of the hardest things I have ever done. When I first moved to Hungary, Pressley Ridge was a brand-new Hungarian foundation that didn’t even have an office, just two employees working from laptops, cafes and living rooms. We spent most of our time chasing dreams, trying to find the right channels for our expertise and enthusiasm. It was an incredibly exciting time. We felt that encouraging the growth of experiential education in Hungarian education and youth care was an area where we could make a real impact, and so in November of 2006 we held our first training on experiential education facilitation in Szilvasvarad. We invited a mix of professionals working with youth – social workers, animators, teachers, psychologists, family therapists, etc. – and helped them come to an understanding of the basics of experiential education as a possibility for engaging with youth in a progressive way. The weekend was intensely fun and powerful in ways that many of us didn’t expect. What surprised us the most was that the experience did not end when we all went home on Sunday –the participants returned home and began experiential education programs that continue to this day. Out of the seeds sown that weekend grew: An Ujpest school program mixing expeditions and classroom-based activities for 15-18 year old youth working to finish 8th grade (now in its 3rd year) Multiple experiential education programs serving disadvantaged youth in a school in the 9th district A world-class, handicapped accessible ropes course and adventure program at Bator Tabor, a camp for children with serious and chronic illnesses A weekly adventure and personal development program for adults living with mental illness A weekly experiential education program integrated into the curriculum of an Ujpalota elementary school A program for children in the child protection service of the 12th district, combining weekly afterschool activities with a yearly summer adventure camp (now in its 2nd year) An experiential education program for youth living in a children’s home in Salgotarjan Two professionals that have since come to work for Pressley Ridge full time, and another who has become our new lead trainer for our experiential education trainings I still look at the accomplishments of this group of people and shake my head in amazement. Even if our work in Hungarian experiential education was limited to this first training, I could leave happy knowing that our ideas and expertise created so much innovative and exciting programming. But we’ve had the opportunity to do so much more! Since November 2006, we have continued to train, consult, and publish in experiential education, and our work has positively impacted so many professionals and programs throughout Hungary. The list is too long to include here. I humbly believe that we have become leaders in the field, and I am truly proud of what we accomplished here and will continue to support. I believe there is no better way to leave something you love than with a smile on your face and your head held high, and in this case I will. My parting shot: I want to challenge all of the wonderful individuals I have had the opportunity to work with to continue to strive to develop experiential education as a field. I believe that one of the key factors contributing to Pressley Ridge’s success in experiential education is that we are always open to cooperation and the free sharing of ideas. I believe that the passions and needs that unite us are stronger than the borders that divide us. I also believe that professionals in the Hungarian experiential education field need to continue to come together and identify areas of common interest, and to put the extra effort and energy into making this co-operative work representative and beneficial to all. This is not an abstract nicety, based on some kindergarten ethos that “sharing is good.” And I know that many Hungarians are rigidly protective of their intellectual property, particularly because of some Hungarians’ unfortunate inclination to “borrow” the intellectual property of others without permission. Here is what I think is the bottom line: professional cooperation has benefits that far outweigh the risks. Why do banks, automobile manufacturers, and airlines all come together in professional associations, industry roundtables, lobbying groups, etc.? I mean, these are some of the most fiercely competitive industries out there, each of whom have a strongly vested interest in protecting their internal operations and intellectual property. So why so much professional cooperation between them? Because they need each other. They need each other to promote their image and products as an industry. They need each other to create their own standards and work together against outside regulation. They need each other to help define quality standards and keep out substandard providers. They need each other to share best practices and understand the trends that will affect all of them as an industry. They need each other because just as no man is an island, neither is any one company; they share multiple areas where of overlap, be they clients, techniques, suppliers, employees, etc. By my measure, the same needs exist among us as experiential educators. Ignoring the opportunities to benefit from these common interests and needs because of a largely conceptual fear of “losing” their competitive edge would be professionally unwise at best. Is it challenging to find ways to structure this professional cooperation? Definitely! But as experiential educators, isn’t challenge what we are all about??? The field of Hungarian experiential education is at a time of incredibly great potential. I think we all see the opportunities that are before us - that’s why it’s such an exciting time for us. But I encourage all of you to look at the opportunities among us. What happens when ropes course owners and school teachers and outdoor trainers and adventure therapists and all the many other colorful facets of our field come together to identify our common ground and learn from one another? We stand up as a field, that’s what happens. In the immortal words of one of the more colorful of my own countrymen, Benjamin Franklin: “United we stand, divided we fall.” Good luck in all you do, continue to seek out the best in yourselves and others, and keep smiling! Jo utat!

PRIMA élménypedagógiai hírlevelet a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány adja ki. Pressley Ridge? Kik vagyunk? Mik vagyunk? Non-profit szervezet vagyunk, 2005 óta működünk Magyarországon. 1133 Budapest Thurzó u. 9./b. II. em. 3. Magyarország

Hivatásunk és munkánk célja a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok beilleszkedésének és teljesítményének javítása. Ehhez alternatív nevelési módszert alkalmazunk. Dolgozunk a családokkal, az iskolával és a kortárscsoporttal.

Tel: +36 1 785 4242 Fax: +36 1 785 4242 E-mail: [email protected]

www.pressleyridge.org/magyaroszag Korrektor: Kovács Dominika [email protected];

Módszereinkről képzést és tanácsadást is tartunk. Használjuk és népszerűsítjük az élménypedagógiát Magyarországon. Roma programokat is szervezünk. Szeretjük a kihívásokat és szeretjük, ha a körülöttünk lévők örömmel végzik a munkájukat.

Visegrád—Belső csapatépítés—Élménypedagógiai gyakorlat—Nagy kihívás a padon!

Üdvözöl a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány csapata!

Beköszöntő. Pressley Ridge. Ebben a számban:

Recommend Documents