Beköszöntő. Beköszöntő 1

2010. szeptember III. évfolyam, 4. szám

Beköszöntő

Ebben a számban:

1

Beköszöntő

Lifecamp-Az alpokalja 2 kalandtábora Interjú Kubicskó Sándorral

9

A Loughmiller módszer

10

Bátorság Köre Workshop

12

A Workshop programja

13

Információk a jelentkezésről

14

A RAP módszeréről

15

Jelentkezési lap

17

Hónap gyakorlatai

18

Hírek

19

Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet. Woody Allen

Mindenkit üdvözlök a PRIMA Élménypedagógiai Hírlevél tanévnyitó, őszi számának olvasói között. Reméljük, hogy nagyon jól telt a nyaratok és lehetőségetek volt pihenni, kikapcsolódni, játszani, táborozni, kalandozni… De itt van újra az ősz, egy új tanév kezdete, amikor visszatértünk a régi, munkával teli hétköznapokhoz. A vénasszonyok nyara adta örömöket azonban használjátok ki még egy utolsó csapatépítésre, kirándulásra! Őszi számunk első beszámolójában kalandozást teszünk az Alpokalja kalandkertjében, a Holdfény Ligetben. Itt Rózsa Mónika kollégánk járt, aki részt vett a Lifecamp kalandtáborban. Az őáltala írt cikk azt járja körül, hogy milyen hatással van egy ilyen tábor a 12–14 éves gyerekek személyiségének alakulására. Ezt követően a PRIMÁban először, de nem utoljára, interjút olvashattok Kubicskó Sándorral, aki az élménypedagógia nagymestere. Szokásunkhoz híven a jövőben is minden számunkban olvashattok élménypedagógusokkal, a módszert alkalmazó szakemberekkel készült interjúkat. Aki rendszeresen olvassa a PRIMÁ-t, sok új módszerről olvashatott már eddig is. Jelenlegi számunkban a Campbell Loughmiller által kidolgozott módszer lényegét mutatjuk be. Ő volt az, aki az USAban, 1948-ban elsőként kezdett el működtetni egy egész éven át nyitva tartó terápiás/nevelő erdei tábort. Ezzel az új módszerek bemutatása azonban még nem ér véget a PRIMÁ -ban: a RAP-ről már írtunk, de most idehozzuk Budapestre a

megalkotóját, és a módszert is. 2010. október 27-28-án, a Bátorság Köre Workshop keretein belül ismerkedhettek meg közelebbről a Tisztelet Kötelékeinek Helyreállítása módszerrel (RAP – Response Ability Pathways). A konferenciáról minden információt megtaláltok hírlevelünkben. Várunk mindenkit! A hónap gyakorlataként pedig két nagyon egyszerű labdás, energetizáló játékot próbálhattok ki. Ami nagyon jó hír, kedves élménypedagógusok és a módszerrel ismerkedő szakemberek, hogy a Holdfény Ligettel együttműködésben útjára indult Élménypedagógiai Szakmai Műhelyünk. Örömünkre, az első alkalmakkor nagyon sok érdeklődő gyűlt össze, sőt, programunkkal Pécsre is ellátogatunk, ahol egynapos műhelyfoglalkozást tartottunk. Az ÉSZM programjairól, időpontjairól a 23. oldalon olvashattok. A meghívások sora azonban még most sem nem ér véget, hiszen idén ünnepeljük alapítványunk 5. születésnapját. A partinak a Dominó Általános Iskola ad otthont. A részletekről e-mailban tájékoztatunk benneteket. Gyertek! A közeljövő tehát sok programot, közös gondolkodásra való felhívást tartogat számunkra, számotokra. Végezetül, ahogy azt mindig leírom, várom észrevételeiteket, javaslataitokat a hírlevéllel kapcsolatosan, és persze, ha saját élménybeszámolóitok, ötleteitek, gondolataitok, híreitek vannak, amikkel a PRIMA még PRIMÁbb lesz, juttassátok azt el hozzám! Így tényleg egy olyan hírlevél készülhet

el, melyben lehetőség van a tapasztalatcserére, az új módszerek közzétételére, megismerésére, a személyesebb megjelenésre. Élvezzétek az ősz egyre színesedő pillanatait! Várunk benneteket programjainkra!

Jó kihívást! Szűcs Kata

PRIMA élménypedagógiai hírlevél

III. évfolyam, 4. szám

2. oldal

Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora Köszönjük Rózsa Móninak a cikket. Rózsa Mónika kollégánk a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány és a Holdfény Liget között létrejött együttműködés keretében érkezett az Alpokalja kalandtáborba. Az egyhetes táborban 12 és 14 év közötti gyerekek vettek részt. Nagyon izgalmas szakmai beszámolót olvashattok erről az egy hétről, küzdelmekkel, feledhetetlen pillanatokkal fűszerezve.

„Minden gyereknek szüksége van legalább egy felnőttre, aki eszeveszettül oda van érte.” Urie Bronfenbrenner

A kalandtábor programjainak hatása a 12–14 évesek személyiségének alakulására Készülődés, tervezés 2010 nyarán alkalmam nyílt részt venni a Holdfény Liget egyik nyári táborában, a Lifecamp júliusi turnusában. A táborban való szerepem legalább annyira izgalmasan alakult ki, mint amilyennek a tábor programja ígérkezett a honlap információi, a Liget tavaszi meglátogatása és Ibolyával (Kovács Ibolya, tábor koordinátor) való előzetes beszélgetések alapján. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány és a Holdfény Liget között létrejött együttműködés keretében érkeztem a táborba, miközben a Heim Pál Gyermekkórház Mentálhigiénés Ambulanciájáról magammal vittem hat kamasz kliensünket, és az előzetes egyeztetések során nevelői szerepre is kaptam felkérést. Érdekes „kint is vagyok, bent is vagyok” érzéssel és „Vajon mi lesz a dolgom?” kérdéssel indultam hát útnak. Igazi kihívás volt elképzelni is, hogyan fogok én egyszerre outdoor technikákat tanulni, reflexiós módszereket és facilitálást tanítani, miközben dolgom kiemelten figyelni a hat különlegesebb szükségletű gyerekre, nagyon figyelni a többi 25 kamasz táborozóra, a számomra ismeretlen programelemekre. Az előkészület számomra a budapesti táborozó gyerekek jelentkezésének megszervezéséről, illetve támogatás gyűjtéséről szólt, ami részben segítette a ráhangolódást, másrészt folyamatos készenléti állapotot és feszegető kérdéseket hozott: Tudom-e tartani az előzetesen kitűzött és vállalt létszámot, sikerül-e annyi támogatót találni, hogy a szülők tudják vállalni a

gyerekük táboroztatását, mivel jutunk le Gyöngyösfaluba (a Holdfény Liget helyszíne), megfelelő szempontok alapján válogatjuk-e a budapesti gyerekeket? Mások között másnak lenni A hosszú vonatozás újra közelebb hozta a 13 éves kamaszok világát – azt a mély és erőteljes ellentmondást, amiben élnek –, minden erejükkel próbálják megmutatni magukat és belső világukat, miközben számtalanszor ragadja el őket az „elbújni a világ elől” érzése. Az első kilométereket a zavart csönd és a lesütött tekintetek mögül kinéző félszeg pillantások jellemezték. Aztán lassan előkerültek a mobiltelefonok, kis idő múlva elkezdtek kézről kézre vándorolni és így bomlott ki a telefonokba rejtett személyes világ – képek, zenék, játékok, alkalmazások, közösségi oldalak. Innen már könnyebb volt a másik szemébe nézni és kérdezni: Mit csinálsz, amikor nem gépezel, amikor nem a telefonodat bűvölöd, hány éves vagy, hova jársz suliba, jó és őrült tanár-diák sztorik, és mit is keresünk mi ezen a vonaton? Érdekes módon nem esett szó arról, hogy ki, miért, kihez jár a „kórházba” (ti. terápiára, gyógyszeres kezelésre stb.). Biztosan ott rejtőzik a tanácstalanság és a szégyen a hallgatás mögött. A táborban való jelenlétük azt is mutatta, hogy hálásak azért, hogy ugyanolyanok lehetnek, mint a „többiek”. Az előzetes beszélgetések és tervezés során az a megállapodás született (mind a Ligettel, mind a Heim Pál Kórház csapatával), hogy a különleges szükségletű fiatalokat ugyanúgy fogjuk a kihívások elé állítani és a tábor programjába integrálni, mint a táborba érkező



3. oldal

Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora többi gyereket. Jelen esetben a különleges szükséglet a szorongás, figyelemzavar, autisztikus viselkedésminta, illetve mutizmus (szülőkkel, kortársakkal, felnőttekkel nem beszél) közösségi szinten is kezelhető tüneteit jelentette. A többi táborlakó nem kapott információt arról, hogy ez a hat gyerek más lenne, mint ők. A Liget nevelőivel való első megbeszélés során fontosnak tartottuk, hogy minimális szinten a nevelők betekintést nyerjenek ennek a hat fiatalnak a jellemzőibe. Azonban mindvégig azt tartottuk szem előtt, hogy amennyiben segítségre vagy több támogatásra van szükségük, ezt is a legtermészetesebb módon biztosítjuk számukra. Előre jelezhető volt, hogy az egyik fiú esetében a gyerekek meg fogják kérdezni, hogy miért nem beszél velük, miért nem válaszol a kérdéseikre, miért nem emeli fel a tekintetét, nem néz mások szemébe. Megegyeztünk, hogy erre is őszintén és nyíltan válaszolunk, azt hangsúlyozva, hogy neki több időre és türelemre van szüksége ahhoz, hogy megnyíljon és bízni tudjon idegenekben – ugyanakkor felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy mellőzve az erőszakot, beszéljenek hozzá, hívják játszani, kérdezzék, vonják be, semmiképpen se az elkerülés legyen a válaszuk a furcsa viselkedésre. A csoport kicsit hosszabb bemutatását azért tartom fontosnak, mivel ezek a fiatalok voltak a mércéi annak, hogy nagyobb kihívást jelentő kalandprogramokba milyen formában lehet bevonni gyerekeket, akik látszólag nincsenek birtokában olyan készségeknek, képességeknek, amelyekről azt gondoljuk, hogy elengedhetetlenek egy ilyen programon való sikeres és kockázatmentes részvételhez. Az előkészítés és a programok során éppen az volt a célunk, hogy ezek a fiatalok azt éljék meg, hogy nem kapnak kiemelt, különleges, túlóvó figyelmet, viszont biztonságban érezhetik magukat. A két szempont kombinációja eredményezheti azt, hogy könnyebben át fogják lépni saját határaikat és olyan kihívásokat tudnak sikerrel teljesíteni, amelyeknek a mindennapokban a közelébe sem kerülhetnek. A kihívások átélése és teljesítése, vagy akár nem teljesítése olyan különleges tapasztalatokat ad számukra, amely hatással lehet a személyiségük

fejlődésére, énképük erősödésére, önmaguk határainak a tágítására. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kalandprogramok hatásmechanizmusa a fent leírt formában működik a kalandtáborokban résztvevő többi fiatal esetében is. A különbség talán annyiban jelentkezhet, hogy ők a mindennapi életükben sem tapasztalják meg azt, hogy valamiért védelmezőbb vagy kitüntetettebb figyelemben lenne részük. A programokról Mint már korábban írtam, a programokról mindössze annyit tudtam, amennyit a honlapról olvastam. Érdekes volt átélni azt, amit a gyerekek is átélnek: hallják, hogy lesz expedíció, sziklamászás, bringázás, kenuzás. Ezen túl mindenki a saját tapasztalatai, élményei, fantáziái, félelmei és élménykeresése mentén képzeli el azt, hogy vajon mi várhat rá a táborban. Fontos komponense a programok felépítésének, egymásra épülésének az, hogy minden program lezárásáig nagy szerepe van az észlelt és valódi kockázattal való „játéknak”. A táborozók minden programelem közben mindvégig azt élik meg, hogy amit tesznek, amit véghezvisznek, amiben benne vannak, az tele van kihívással, veszéllyel (észlelt kockázat), előre nem látható eseményekkel. Ez az elem fenntartja motivációjukat, lelkesedésüket, kedvüket, hogy újabb erőfeszítéseket tegyenek. Érdekes jelenség az, hogy a Lifecamp-nek vannak visszatérő lakói, akik már másodszor, harmadszor jönnek el. Ők tudják, ismerik a programelemeket, és nagyon tisztán, mondhatni tudatosan élnek ezzel a tudásukkal. Értem itt azt, hogy biztatják, segítik az első táborozókat, ugyanakkor az elbeszéléseik nem csökkentik az észlelt kockázatot a többiek elképzeléseiben. A programok összeállítása az előbbieknek megfelelően két szempont alapján történik. Az egyik szempont a kihívás szintjének fokozatos emelése az egyes programelemekben. A másik szempont pedig a csoportalakulás és -fejlődés szakaszainak a tudatos facilitálása.


4. oldal


Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora

Megérkezés, ismerkedés A megérkezést és a tábor elfoglalását követően az ismerkedésé a főszerep. Fontos pontja és részlete ez a tábor indításának, mivel egy nagyon rövid időintervallumban kell megmutatnunk a gyerekeknek a munkaformát és a tevékenységek jellegét, amely a későbbi programokat jellemezni fogja. Lényeges szempont, hogy már az ismerkedést szolgáló gyakorlatok is élménypedagógiai jellegűek, megjelenik a gyakorlatokat követő értékelés, és elhangzik a „Mi történt veletek a gyakorlat során?” kérdés. Ez a rész ugyanakkor az első lépése a csoporttagokról való benyomásszerzésnek és a csoporttá formálás facilitálásának. Nehézsége az ismerkedésnek a viszonylag nagy létszám. Nem megfelelő gyakorlatok megválasztásával nagyon hosszúra és unalmasra nyúlhat ez a szakasz, ugyanakkor hosszan tartó feszültséget okozhat azok számára, akik nehezebben oldódnak, nehezen viselik azokat a helyzeteket, ahol sok ember előtt kell megnyilatkozniuk. A megfelelően kiválasztott nagycsoportos gyakorlatok viszont meghatározó első élményei, benyomásai lehetnek a táborozóknak, jótékony lendületet tudnak adni a csoport indulásának. A magasabb szintű kihívást jelentő programok Mint már említettem, a tábor programja az egyre

nagyobb kihívást jelentő eseményekből épült fel, a csúcspontot a kétnapos expedíció jelentette. A két nap során a programelemek egymásra épülésében ugyanazt a fokozatosságot fedeztem fel, mint ami az egyhetes program felépülését jellemzi. A program közben fokozatosan emelkedett a „feladatok” nehézsége, ugyanakkor mindig volt lehetőség egy kis pihenésre, regenerálódásra az újabb próba előtt. Ezt láttam a bringázás közben, ahogyan fokozatosan nehezedett az út, majd megérkeztünk és megpihentünk. A táborhely és a bivakok felépítése újra próbára tette a gyerekeket, majd a két csoportban zajló sziklafalmászás és csapatépítő játékok még magasabbra tették a mércét számukra. Este a tábortűz, a kötelezően hozzátartozó szalonnasütés, majd a nap értékelése biztosította a megnyugvást, a szabad ég alatt alvás tartogatott némi izgalmat, de ezt is a legnagyobb természetességgel fogadták a gyerekek. A másnap reggeli táborbontást követő tekerés újra nagyobb erőfeszítést kívánt, azonban a Rohonci-tó vizében való fürdés nagy játékot hozott, és erőt adott a hátralévő út leküzdéséhez. A programok tudatos felépítése biztosítja azt, hogy a terhelés fokozatosan éri a résztvevőket, van idejük a pihenésre és az újratöltődésre. Ez a felépítés a záloga annak, hogy a gyerekek többsége élvezhető és leküzdhető eseményekként gondol a programelemekre, sokan közülük visszatérnek, és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki feladná a küzdelmet vagy a

A Holdfény Liget Táboraival kapcsolatos információ: Kovács Ibolya Tábori koordinátor Holdfény Liget H-9723 Gyöngyösfalu, Liget út 1. +36 30 520-44 55 [email protected]



5. oldal

Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora táborban való részvételt. Ebben a táborban egy kislány volt, akit nem tudtunk a tábor keretei között megtartani, azonban ennek hátterében, véleményem szerint, súlyosan diszfunkcionális családi dinamika lehet. A fokozatosság biztosítja azt is, hogy egy adott programelemmel való megküzdés során az újonnan megtapasztalt viselkedésminták egy következő programelem közben újra kipróbálhatók, gyakorolhatók. Az egyes elemek pedig mindig újabb készségek, kitartás- és teljesítményszintek aktiválására késztetik a résztvevőket. Az ismétlődés és a nehezedő kihívások ciklikus egymásra épülése által épülnek be a tapasztalatok a viselkedés repertoárjába. A csapatépítést szolgáló tevékenységek A tábor programjának nagyon erős outdoor elemei vannak, amelyek önmagukban erőteljes csapatépítő, csoportfejlesztő hatással bírnak. Nem minden esetben mondható meg egy programelemről, hogy a csoport fejlettségi szintjére vagy az egyén viselkedésmintáinak fejlődésére hat-e erőteljesebben. A csoport fejlesztését szolgáló gyakorlatok, együttműködési és problémamegoldó feladatok elnyerték a gyerekek tetszését, élvezettel vettek részt ezeken a programokon is. Mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy az outdoor elemekre hangsúlyosan építő tábor esetében is ennyire erőteljesen megjelennek olyan élménypedagógiai gyakorlatok, amelyek akár zárt térben is alkalmazhatók. Ezek a típusú gyakorlatok mikro-kísérletekként, a nagyobb kihívású outdoor elemek előtt mintegy előkészítésként használhatók, ugyanakkor lényeges szerepük a csoportfejlődés tudatos facilitálásában lehet. Értékelés, feldolgozás, záró értékelés A tábor programjának szerves része a napi értékelés, illetve a nagyobb programokat követő megbeszélés, feldolgozás. A mindennap elhangzó „Mi történt?” kérdés több szempontból is lényeges és fontos az egyes résztvevők és a csoport szempontjából. A kérdés megválaszolása lehetővé teszi az egyéni és csoport szinten fontos és lényeges történések megfogalmazását,

a hazavihető és elraktározható történet megalkotását. A személyiség fejlődésének alapvető feltétele a személyes és a kortárscsoport, referenciacsoport történetének megfogalmazása, a honnan jövök és mi történt velem kérdés megválaszolása. Ennél még lényegesebb az, hogy mit kezdek azokkal az eseményekkel, amelyek megtörténtek velem, mit tettem én ezekben a helyzetekben, mit fogok tenni a jövőben hasonló helyzetekben. A feldolgozás, értékelés megfelelő facilitálásának ez utóbbi kérdésre adott válaszok megszületésében van lényeges szerepe. A tábor kezdetén idegen, furcsa volt a gyerekeknek, hogy a beszélgetések fontosak, aztán szépen egyre jobban beletanultak a folyamatba, odafigyeltek egymásra, fontos volt elmondaniuk a saját gondolataikat, élményeiket. Véleményem szerint a tábort záró értékelő beszélgetés volt a csúcspontja a folyamatnak, mély és őszinte gondolatok születtek szóbeli sms-ek formájában. Lényeges szempont az is, hogy az értékelés, feldolgozás módja elfogadható, szerethető legyen a gyerekek számára. A szóbeli sms, mint forma ebben az esetben teljesen tökéletesen illeszkedett a csoporthoz, és meglepő módon a szöveg rövidsége nem vett el az elhangzott üzenetek tartalmának súlyából. Különleges pillanatok Éjszakai zuhany Csütörtök estére szép lassan, egyre sötétebb felhők gyűltek a Liget fölé. Mire lefeküdtünk, már folyamatosan villámlott, aztán lassan az eső is elkezdett szemerkélni. Rövidesen egy folyamatosan erősödő, viharrá alakuló 3-4 órás, égből szakadt fürdőzés részesei lettünk. A sátrakat borító impregnált vászon egy idő után már nem bírta a terhelést és enyhe szitálás kezdődött a sátrakban, ami egyre nagyobb cseppekké nőtt, és lassan átáztatta a hálózsákokat is. Hideg nem volt, fényt adtak a villámok, viszont fogalmunk sem volt arról, hogy mi zajlik a többi sátorban. Gyerekhangot nem hallottunk, de a kérdés ott motoszkált: Vajon tudják-e támogatni egymást, hogyha



6. oldal

Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora valaki nagyon megijed? Csak reggel derült ki, hogy minden rendben volt. Nagyon rendben. Két sátor lakói, 12 lány tervszerűen, összecsomagolva beköltöztek éjszaka a vihar ideje alatt a zuhanyzóba. Leterítették az esőtől megóvott hálózsákokat, és sorba egymás mellé lefeküdtek, aludtak. Reggel nyitottunk rájuk, nem számítva arra, hogy olyan korán bárkivel is találkozunk. Váratlan helyzet mozdította ki őket a komfortzónájukból, és mindezt a legnagyobb magabiztossággal és természetességgel oldották meg. A természet adta lehetőségek és helyzetek természetes következményeinek a beépítése a programokba nagy erővel bír. Egyrészt megmutatja, hogy az addigi tapasztalatokból mi épült be a cselekvési repertoárba, korábbi viselkedésmintákba, másrészt lehetővé teszi a különleges, nem mindennapi élményekből való tanulást és tanítást. Nagy rugalmasságot és kreativitást igényel a gyerekekkel dolgozó felnőttektől, hogy a helyzet adta lehetőséget a legváltozatosabb módon, a tapasztalatokon alapuló tanuló és tanítás szolgálatába tudják állítani. Rugalmasságra, változatos erőforrásra van szükség a Liget részéről is, hogy a vihar és a vihar okozta károk helyreállítása miatt elmaradt programok alternatíváit meg tudjuk találni, és a legmegfelelőbbeket ki tudjuk választani. Különleges és tartalmas nappá alakult a helyreállítás és újratervezés napja. A gyerekek nagyon várták az aznapi kenutúrát, ami a Gyöngyös-patakon lett volna. Az éjszakai nagy esőzés miatt azonban a patakon levő mindkét gátat felemelték, ami túl magas vízállást és erős sodrást eredményezett, ez balesetveszélyessé tette a programot. A kenuzás helyett két alternatív lehetőséget kaptak a táborozók a délelőtti helyreállítást követően. Lehetőségük nyílt a kötélpálya használatára, a korábban nem teljesített pályaszakaszok legyőzésére, illetve mások az íjászkodásban próbálhatták ki magukat. Az éjszakai erőteljes, csoportkohéziót erősítő csoportélmény folytatásaként és megerősítéseként a délutáni programok a csoport együttműködési és problémamegoldó készségeinek erősítését, közvetve a csoport magasabb működési szintre emelését célozták. Három kisebb létszámú csoportban dolgoztunk a

gyerekekkel három helyszínen: ládatorony-építés, együttműködési és problémamegoldó szekvencia a kötélkertben, vízi zorb a Liget taván. Az esti értékelés tükrözte az alternatív program összeállításakor megfogalmazott célok teljesülését. A táborozók többsége beszélt az éjszakai vihar során átélt személyes és kiscsoportos élményeiről, az elmaradt kenuzás miatt érzett kezdeti csalódottságáról, és az alternatív programok adta élményekről. Még a Lifecamp visszatérő látogatói is kiemelték, hogy sokkal többet kaptak ettől a naptól, miközben a kisvonatot vagy az ebédlői részt ásták ki a sár és hordalék alól, vagy a zuhogó esőben menekültek át a zuhanyzóba, vagy sikerült végre teljesíteniük a kötélpályának egy addig számukra bevehetetlen szakaszát. Kisgyerekből kiskamasz, és a 42 km Boni nagy küzdelme a bringatúrán kiváltotta a csoport elismerését. A tábor legfiatalabb résztvevője számára (12 és fél éves) erején felüli erőfeszítések sorozatát jelentette az úton való végigtekerés. Kívülről nézve úgy tűnt, hogy minden méterért megküzdött és nagy utat járt be, elsősorban önmagában (saját kis El Camino). Új helyzetbe került, amiben a megszokott viselkedésmintáit nem tudta alkalmazni, hiszen hiányzott a szociális közeg, a családja, amelyben ezeket használni szokta. A helyzetből való kiszállás lehetősége itt a legszűkebb, legutolsó lehetőség volt számára. Viszont voltak segítői, akik szó szerint majdnem vitték felfele az emelkedőkön – kivételes szerepet vállalt ebben a munkában Gergő (nevelő) és az útbiztosító segítők. Nézve ezt a küzdelmet az jutott eszembe, hogy Boni azt élheti át, ahogy egy profi kerékpáros csapat egy emberként viszi végig a legfontosabb vagy legfáradtabb embert valamelyik nagy körverseny egyik szakaszán. Két emlékezetes pontja volt Boni útjának. A sziklafalhoz vezető út utolsó előtti emelkedőjénél menetrendszerűen megállt a csoport, felálltunk halszálkába és vártuk, hogy Boni és kísérői beérjék a csoportot. Álltunk az út szélén, a hőségben, a biztonságot nyújtó kulacsok nélkül, azzal a tudással, hogy a célegyenes előtti kanyarban vagyunk. Valaki



7. oldal

Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora kiment a mögöttünk levő kanyaron túlra, hogy megnézze, hol tart Boni. Aztán amikor a csoport meglátta a minden erejével a vázra feszülő kisgyereket, ösztönösen elkezdtek tapsolni és hurrázni. Megérezték, hogy különleges dolog részesei lehettek ők is a kisgyerek küzdelme által. Este mondták is neki a záró tűznél. Ott is kapott tapsot, ujjongást. Hazafelé úton szintén küzdött, de mindannyian tudtuk, hogy nem lesz gond. Amikor bekanyarodtunk a gázlótúráról ismerős útra, Boni feléledt, meglódult a bringája, beérte az útbiztosító két nagyfiút és lehagyta őket. Visszanézett és odaszólt nekik mosolyogva: „Gyerünk, fiúk, vezesselek titeket?” Nevettek ők is, hiszen ez volt a köszönet és a szorongásból való felszabadulás szava. Nem tudjuk, hogy magában mit gondolt, hogyan fogalmazott, de egészen biztosan látható volt, hogy legyőzte a megszokott viselkedésmintáit, nem szállt ki az első nehézségnél, az első kihívásnál, az első ismeretlen helyzetnél. Lehet, hogy kisgyerekből most lett kiskamasz, lehet, hogy otthon legközelebb maga megy ki a pohár vízért, és nem az édesanyját kéri erre. Összegző gondolatok A tábor közben bennem jelen lévő kérdés arra vonatkozott, hogy a táborba a kalandprogramok vonzása miatt jelentkező kamaszok számára mennyire lehet érdekes és kihívás az önmagukon, a személyiségük alakulásán való munka. A programok személyiségfejlesztő hatása akkor jelenhet meg, hogyha a programok előkészítése és feldolgozása megfelelő tudatossággal és tervszerűen történik. Kérdés volt számomra, hogy a tábor célja a fiatalok kihívások elé állítása és annak biztosítása, hogy teljesíteni tudják ezeket, vagy az is megjelenhet, hogy miképpen dolgozzák fel a jelenlétüknek és a kihívások teljesítésének módját, azaz mi a válaszuk a „Mit kezdek azzal, ami történt velem?” kérdésre. A tábor abba engedett bepillantást, hogy a felnőttek megfelelő számú jelenléte és a pár alkalommal biztosított megbeszélések lehetővé teszik azt, hogy azok a fiatalok, akik választ szeretnének adni a belső kérdéseikre, azt akár csoport,

akár személyes szinten megtehessék. Nem ez utóbbi lehetőség biztosítása a tábor elsődleges célja, de megvan a lehetőség minderre. Megjelent a kérdés, hogy miképpen lehet integrálni a kissé eltérő szükségletű gyerekeket az átlag populáció egy mintájába, hiszen velük éppen ez az utóbbi a kiemelt célunk a tábor során, azaz a személyiségük tudatos fejlesztése. A gyerekek olyan kihívások elé állítása, amelyek lehetővé teszik a berögzött, de a mindennapi környezetben valamennyire adaptív viselkedésminták változtatását. Ugyanakkor éppen a mindennapok során átélt sok bizonytalanság és az egyes készségeik, képességeik deficitjével való folyamatos szembesülés elengedhetetlenné teszi azt, hogy az értékelések, az egyéni és csoportos visszajelzések lényeges pontjai, úgymond kihagyhatatlan rituáléi, szertartásai legyenek a tábor mindennapjainak. A védett csoportban való munka pedig lehetőséget tud adni a csoport megtartó és biztató erejének bevonására. Ezek a gyerekek azt élhetik meg, hogy a csoport minden tagja ugyanúgy szembekerül a nehézségekkel, hozzájuk hasonlóan erőfeszítések árán jut túl rajtuk. Megélhetik azt, hogy a sok szorongásuk ellenére képesek teljesíteni a kihívásokat, hiszen a programok és gyakorlatok jó része egyedül, magányba burkolózva, szótlanul is teljesíthető. A lehetőség a megnyílásra éppen az értékelések közben nyílhat meg. De sok olyan helyzet adódhat, ahol azt élhetik meg, hogy fizikai képességeik biztosítják azt, hogy ők nyújtsanak támogatást másoknak, miközben a mindennapokban ők gyakran elfordulást vagy gúnyolódást élnek át a többiek részéről. A fentiek alapján azt gondolom, hogy a Lifecamp nagyon jó kerete lehet az eltérő szükségletű gyerekek úgymond normál adottságú gyerekek csoportjába való integrálásának. Együttlétük ösztönzően hat egymásra, lehetőségük van kölcsönösen biztatni egymást. A közös, pozitív, fölérendelt cél, azaz a kihívásokkal való egyéni és csoportos megküzdés a biztosítéka annak, hogy a pozitív, megtartó, ösztönző csoportkultúra kialakul, és a gyerekek bevonják, nem kivetik maguk közül azokat, akiket másnak, önmaguktól különbözőnek gondolnak, éreznek.



Lifecamp – Az Alpokalja kalandtábora képekben

8. oldal



9. oldal

Interjú Kubicskó Sándorral Készítette Szűcs Kata. Kubicskó Sándor gyermekvédelmi területen dolgozik szociális munkásként és családkonzulensként, családokkal és gyerekekkel egyaránt. Egyéni, közösségi és csoport szinten is foglalkozik a kliensekkel. Nagy művésze az élménypedagógiának, így kíváncsiak voltunk, hogy milyen érzelmi szálak fűzik a módszerhez, honnét indult és jelenleg hol alkalmazza mindennapjaiban. 1. Mi fogott meg téged az élménypedagógiában? Nehéz ezt röviden megfogalmazni, de ha nagyon egyszerűen szeretném megközelíteni, akkor azt mondanám, hogy (mint sokunkat) a rám gyakorolt hatása. Matt Liddle által tartott, 2006-os (vagy talán 2007-es) szilvásváradi tréningen találkoztam először a módszerrel és nagy szerencsém volt, hogy előbb érezhettem saját bőrömön az élménypedagógiát, mintsem, hogy előtte bármit is tudtam volna róla. Nem beszéltünk sokat róla, hanem csináltuk, a gyakorlatok során átélt élményeken keresztül dolgoztuk fel az élménypedagógia esszenciáját, tehát a gyakran elő-előbukkanó szkepticizmusomnak esélye sem volt.:) Egyszóval az első pillanattól fogva meggyőzőnek találtam. Úgy láttam a módszert, mint egy olyan eszközt, ami hatékonyan tudja felgyorsítani a nevelői vagy terápiás munkát, hiszen a csoportban átélt élményeken keresztül a résztvevők gyakorlatilag azonnali hozzáférést kaphatnak saját viselkedésük jellemzőihez, motivációihoz. Ezt számos módszer tudja produkálni, de azt gondolom, hogy nagyon kevés képes arra, hogy ugyanazon időben fizikailag, lelkileg és szellemileg is elérje a résztvevőket. Ha ez a három, egymással szoros kapcsolatban lévő rendszer egyensúlyba kerül – és most itt nem feltétlenül az elcsépelt „ép testben ép lélekre” mondásra gondolok, hanem arra, amikor pl. egy saját magával és külső megjelenésével elégedetlen, tanulásban akadályozott, pszichiátriai kezelés alatt

álló gyerek rájön arra, hogy csak az ő fizikai erejének segítségével tudja elérni a csoport a közösen kitűzött célt. Azt gondolom, hogy nem kell tovább vinni most a fonalat, hogy ez az „apróság” mennyi mindent indított el ebben a gyerekben. 2. Hol alkalmazod? Kis-Kopárdi Csabával immáron negyedik éve közösen vezetünk heti két órában egy klubot a XII. kerületi nehéz sorsú, magatartásproblémás kamaszoknak, aminek a vázát az élmény- és kalandpedagógiai foglalkozások és túrák adják. Rózsa Mónival a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány akkreditált továbbképzéseinek keretében tartunk élménypedagógiai facilitátorképzéseket pedagógusoknak, szociális területen dolgozóknak. Ezeken kívül mindig keresem a l e h e t ős é g e t , h o g y k é p z é s e k e n , workshopokon az élménypedagógiát hívjam segítségül. Legutóbb egy nagy csapat fiatal tehetséggel dolgoztam együtt, akik a zene, tánc és média területéről érkeztek, és az élménypedagógiát használtam, hogy segítsem őket abban, hogy alkotói csoportként hatékonyan tudjanak működni. Nagyon izgalmas volt. 3. Kiről hallanál a legszívesebben a következő Primában? A Szakmai Műhelyen sok érdekes emberrel találkoztam, szivesen olvasnék Skaliczky Dáviddal egy interjút.



10. oldal

A Loughmiller - módszer Fordította Gruber Andrea, Szentirmai Judit. Campbell Loughmiller 1946-ban, egy hátrányos helyzetű gyerekek számára szervezett nyári tábornak a gyerekek érzelmi és viselkedési zavarai kezelésében elért sikerén felbuzdulva, 1948ban egy egész éven át üzemelő terápiás/nevelő erdei tábor programot indított Woodland Springs Tábor néven. Ezzel a terápiás erdei táborok alapító atyja lett. A következő cikkben Jim Natural, a Pressley Ridge Ohiopyle-i Terápiás Erdei Tábor programjának korábbi nevelési igazgatója, jelenleg a szervezet trénere, a Loughmiller által kidolgozott módszer lényegét foglalja össze. A cikk a 2004. évi NATWC (National Association of Therapeutic Wilderness Camping – az USA Terápiás Táborozási Programok Országos Szövetsége) konferenciájára készült. A LOUGHMILLER-MÓDSZER LÉNYEGE A csoport valamennyi ügye (problémák, témák, tervek ) minden egyes csoporttagra is tartozik. Egy valóban érdemi beszélgetéshez az egész csoport részvétele szükséges. „Annak ellenére, hogy ezeket a csoportbeszélgetéseket egy tanár-nevelő vezeti, mindenki szabadon, felelősen nyilváníthatja ki saját véleményét. (…) Ha ezt a módszert nem alkalmazzuk rendszeresen, sohasem fog eredményre vezetni.” A „Vezető” a csoport tagja. Bár szerepe elöljárói jelleggel bír, ez semmi esetre sem jelent előjogot. A csoporton belüli szerepeket alakító szabályok a Vezetőre is érvényesek. „Senki sem tud jó munkát végezni, hogyha semleges álláspontot foglal el, és nem adhat tényleges segítséget a srácoknak, amíg a saját véleménye el nem hangzik. (…) A gyerekek nyitottak a törődésre, a segítőkészségre és a becsületességre, ellenben fennakadnak az olyan szavakon, amelyekhez nem társulnak megfelelő tettek.” A tanár-nevelő a változás legfontosabb motorja. (change agent). A közte és az egyes fiatalok között fennálló kapcsolat sosem veszélyeztethető. „A bizalom, hit felébresztése egy gyerekben az egyik legnagyobb eredménye a nevelői munkának.” A nevelés és a viselkedési problémák kezelése egy és ugyanaz. Nem szigetelhetjük el a nevelést vagy a kezelést a csoportos élet alapvető folyamatától. „…a legfontosabb tény, hogy ezek a fiúk olyan szociális célkitűzésnek kellett megfeleljenek, amelynek révén messze túlhaladták önmagukat, ezáltal pedig felfedezték a bennük rejlő alkalmazkodási képességet, amely segítette őket a tanuláshoz való viszonyuk átalakításában. (…) Van ebben az egészben egy kis nevelés, meg egy kis mentálhigiéné.” Az otthon, a természetes család, amelyhez mindegyik fiatal gyerek tartozik, olyan környezet, amelyet a tábori környezetben is meg kell teremteni. A cél az, hogy a gyerek végül visszatérjen a családi környezetbe. Mindennek, amit a

„A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.” John Steinbeck

táborban teszünk, kapcsolódnia kell az otthonhoz. Ugyanígy alkalmaznunk kell a jól átgondolt és célirányos, időszakos családlátogatások módszerét is. „A tanár-nevelő nézőpontján keresztül a szülők új perspektívában látják a fiukat. Ez nem abból következik, hogy valaki elmondja nekik, másképpen kell, hogy érezzenek vagy reagáljanak, hanem abból a másfajta megközelítésből, amellyel a múltban már megtapasztalt problémákat kezelik. Látják és értékelik a gyerekben bekövetkezett változást, és ebben a feszültségmentes légkörben saját akaratukból elgondolkodnak saját szerepükről a problémás helyzet kialakításában.” A tanár-nevelők, programvezetők, családgondozók, szülők, az ifjúságvédelmi szakemberek, valamint a gyerek otthoni iskolai környezetét képviselő személyek egy olyan csapatot kell, hogy alkossanak, amely azon dolgozik, hogy a táborban résztvevő kamasz számára maximális fejlődést biztosítson, és elbocsátáskor megkönnyítse a gyerek visszailleszkedését a közösségbe. A végleges terv kidolgozásába minden egyes fontos személyt feltétlenül be kell vonni. „Az eset programvezetője itt fő szerepet kap, akárcsak a csoportmunka programvezetője, valamint a nevelőképzés vezetője, és a személyzet más tagjai.” A csoport fejlődése és ezzel párhuzamosan a csoporttagok egyéni fejlődése fokozatosan megy végbe, mesterségesen nem siettethető. A türelem, a következetesség és a biztosított siker idővel változást eredményez. Más szóval a folyamat messzemenően fontosabb az eredménynél. „Ebben a leegyszerűsített környezetben egy fiú könnyen felismeri magatartása következményeit. Nem nehéz megállapítania az ok-okozati összefüggéseket, mivel ezek azonnal és közvetlen módon jelentkeznek; és mivel folyamatosan együtt él a csoporttal, hamarosan észre fogja venni magatartásának azon vonásait, amelyek a problémát okozzák. (…) Senkit sem hagyhat hidegen egy elhanyagolt táborhely látványa, mindenikünk felújítva szeretné látni, de az a folyamat, amellyel a felújítás megvalósítható, az a döntő…” Egy fiú élete tele van csodákkal és vidámsággal. Ezeknek a



11. oldal

A Loughmiller - módszer Fordította Gruber Andrea, Szentirmai Judit. mindennapokban is jelen kellene lennie. „A táborban csak akkor van jelen a csoda, ha mi bevisszük oda.” Az elméleti ismereteknek szoros összefüggésben kell lenniük az élettapasztalatokkal. Egy gyerek akkor fog megtanulni olvasni vagy számolni, ha tudásának gyakorlati hasznát látja a tábori életen belül. „Nem csupán a tanulásra való lehetőséget teremtjük meg, hanem a tanulást szükségessé tesszük számukra.” Bár a program sikeréhez nem föltétlenül szükséges, a túrázás terapeutikus és nevelő hatású. „A vadvízi evezőtúrák összehozzák a csoportot, és összetartó csapat alakul ki. (…) A tapasztalatlan tanár-nevelők ezt a módszert tartják alkalmasnak arra, hogy összekovácsolja a csoportot, de ha nem egy eleve összetartó csapattal indulunk a túrára, nem lesz meg a várt hatása.” A „tanulásra alkalmas pillanatok” a tanulás folyamatának metaforikus „ugródeszkái”. Bármely természeti jelenséget, amely felkeltette a gyerekek érdeklődését, arra kell felhasználni, hogy a könyvek szeretetét, tiszteletét erősítsük bennük. „…tegyük fel, hogy a fiúk megfogtak egy kígyót – egy ilyen esemény, mindig nagyon felcsigázza az érdeklődésüket –, rengeteg kérdés merül fel bennük hirtelen… Sok csoportot láttam, amint órákat töltöttek könyveket bújva, válaszokat keresve ezekre a kérdésekre.” A külső rend fontos eleme az egészséges szellemi beállítottságnak. „Mindannyian úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos a jó táborhely kiválasztása. Egyetlen személy vagy csoport sem alapozhatja büszkeségét hanyag és felelőtlen hozzáállásra.” A „vezető” a csoport lelkiismerete. Ő tartja fenn az egyenlőséget a csoport tagjai között. Az egyének erős oldalait elismeri, gyengéit elfogadja, példát ad a helyes megbecsülésről és a toleranciáról. „A tanár-nevelők feladata olyan egészséges légkört teremteni, amely lehetőséget teremt a csoport tagjai számára, hogy önmaguk lehessenek, hogy elfogadják mások kritikus megjegyzéseit és vállalják a változást.” A sátortábor felverése egy új élet kialakítását jelképezi. A hangsúly az építkezésen van, a közreműködésen, az együttműködésre tett erőfeszítésen, amit a csoport megtapasztal. „Nagyon jó érzés tetőt biztosítani valakinek a feje fölé. Egy fiú számára elégtétel megtapasztalni az élet egyik alapvető problémáját. A sátor jó szolgálatot tesz.” A vezető, tekintélyének alapját egyéni érdemei kell, hogy képezzék, és nem a kinevezése. Az ő szerepe a gondoskodás, az irányítás és a közösségi érdekeket szolgáló döntéshozási képesség kialakítása.

A dominancia csak elnyomja a természetes ellenállást, és akadályozza a lényeg internalizációját, ami alapvető jelentőségű a gyerek táboron kívüli sikeressége szempontjából. „Sokat segíthet a tanár-nevelő azzal, hogy nem úgy tekint egy agresszívvá vagy erőszakossá vált fiúra, mint egy rossz gyerekre, hanem mint egy éppen kontrollt vesztett jó gyerekre. Az újdonsült tanár-nevelőknek talán ez a legnehezebb feladat. Amikor egy gyerekkel türelmesen, őszintén és igazságosan bánik, és az továbbra is ellenségesen, dacosan viszonyul hozzá, a nevelő könnyen elveszítheti a reményt, és oly módon reagálhat, hogy azzal csak tovább rontja a helyzetet.” A csoportnak meg kell engedni, hogy kifejlessze és fenntartsa a „pozitív” légkört. Egy tapasztaltabb csoporttagokból álló magot hosszabb ideig együtt kell tartani, hogy biztosítsuk az általuk előtérbe helyezett értékek továbbítását az új fiúk számára. „Egy megalakult csoportban a személycsere fokozatosan történik. Egyik fiú hazamegy, és egy másik foglalja el a helyét. Ily módon a csoport szerkezete aránylag jól fenntartható, megőrizzük a csoport szellemiségét, ami egy fiúra tábori életének során a legerősebb hatással lehet.” A vezető semmilyen módon nem fejezheti ki azt a tényt, hogy egy gyerekkel való kapcsolata a gyerek teljesítményétől függ, attól, hogy mennyire közreműködő és hogyan tartja be a szabályokat. Ezeknek a fiataloknak meg kell érteniük, hogy magatartási problémáik ellenére is gondoskodásra számíthatnak, és nincs olyan súlyos probléma, ami miatt kapcsolataik megromolhatnak. „Ennek ellenére a fiúk gyakran kipróbálják, hogy vajon létezik-e egy olyan felnőtt, akire ők bármilyen körülmények között számíthatnak, függetlenül saját viselkedésüktől vagy attitűdjüktől. Sok fiú számára ez a bizonyosság.”



12. oldal

Bátorság Köre Workshop A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány szervezésében.


Workshop programja


13. oldal



Információk a jelentkezésről

14. oldal


A RAP módszerről


15. oldal


A RAP módszerről


16. oldal



18. oldal

Virágcsokor és rejtett labda A hónap gyakorlatai Virágcsokor

Rejtett labda

A gyakorlat célja:

A gyakorlat célja:

Figyelem és koncentráció fejlesztése, Figyelem és koncentráció fejlesztése, energetizálás energetizálás Szükséges eszközök:

Szükséges eszközök:

Labda, papír, írószer

Labda

Időigény:

Időigény:

Kb. 20 perc

Kb. 20 perc

Leírás:

Leírás:

Válasszunk ki egy játékvezetőt (erre a szerepre választhatunk egy olyan személyt, aki nem akar részt venni a játékban, a csoport életében). A játékosok kitalálnak maguknak egyegy virágnevet (pipacs, margaréta, hóvirág...). A játékvezető sorban felírja a virágneveket egy papírra. Megkérjük a játékosokat, hogy álljanak körbe, a kör közepére helyezzük a labdát. Miután a labda a helyén van, a játékosok lehajolnak, egy kézzel a labda felé nyúlnak, de ugyanakkor futásra is készen állnak. A játékvezető elkiáltja magát, pl.: Margaréta!, „Margaréta” felkapja a labdát, és igyekszik valakit eltalálni. Ha sikerül, akkor „szedett egy szál virágot” a csokrába, kap egy vonást a neve mellé. Ha nem talál el senkit, akkor nem kezdte meg, illetve nem gyarapította a csokrát. Akkor izgalmas a játék, ha a neveket nem sorrendben, hanem összevissza mondjuk. Ügyeljünk arra, hogy mindenkinek egyformán legyen lehetősége a virágszedésre. Az az ügyes, aki a játékidő alatt a legnagyobb csokrot szedte össze.

A játékosokat két egyenlő csapatba osztjuk. A földre egy 5–8 méter átmérőjű kört rajzolunk. Az egyik csoport félrevonul, és egy kis labdát rejtenek el valamelyik csapattagnál. Mindeközben a másik csoport tagjai elhelyezkednek a körön belül. Miután visszajöttek a félrevonult csapat játékosai, a körön kívül sétálnak, dobást utánoznak. A labdát rejtegető játékos egyszer csak bedobja a labdát a körbe, és csapattársaival együtt igyekszik minél távolabbra futni. Valaki a körben állók közül felkapja a labdát és megpróbálja kidobni valamelyik menekülőt. Ha sikerült, a két csapat helyet cserél, ha nem, akkor a játék ugyanúgy folytatódik, mint az előbb. A körön belül állók még célzáskor sem léphetik át a körvonalat.

A játék a kutatás legjobb módja. Albert Einstein

Forrás: Padisák Mihály, Padisák Judit Minden napra egy játék!

„Nagyon sokszor elmondtam már: a gyermekek nem olyanok, mint egy váza, amibe belerakom a virágot, és úgy rendezem, ahogy én akarom.” Böjte Csaba



19. oldal

Hírek

Ideje : 2010. október 7-8-9. Helye: Vének, Véneki pihenőház A képzés részvételi díja 63.000 Ft (amely tartalmazza a szállás, étkezés költségét) Bővebb információért és jelentkezési lapért írjon a [email protected] címre vagy látogassa meg honlapunkat www.pressleyridge.org/magyarorszag Az ÉSZM programsorozat 2010. október 1-3. között, az alábbi Outdoor programmal folytatódik, melynek címe: „Sült gesztenye” kalandpedagógiai hétvége. Témája, hogy miként tudjuk felhasználni a természet erejét és adottságait, a körülményeket jelen esetben a kalandpedagógiai módszer alkalmazásának érdekében. Gyakorlati lehetőséget biztosítunk arra, hogy az ”elérhető” Outdoor eszközöket kipróbáld, és megismerd annak új felhasználási lehetőségét. Helye: Kőszegi hegység, keresztkúti turistaház Program díja:12 000,- forint/fő Regisztrálni Kovács Ibolya e-mail címére küldött jelentkezési lappal lehet. [email protected] További információt Ibolyától kaphatsz a 30-520 44 55 telefonszámon. Várjuk jelentkezésedet, addig gyalogolj, törd be a bakancsodat!



20. oldal

Konferencia ajánló Kölöknet nevelési portál és a Jövő Iskolája Iskolai klíma – Kihívások és válaszok a szakképzésben címmel műhelykonferenciát szervez. Az elmúlt időszakban számos kutatás vizsgálta az iskolai erőszak természetét. Az eredmények jól mutatják, hogy az agresszió megjelenése nem független az iskola klímájától, és arra is rávilágítanak, hogy a magyar iskolarendszerben ezekkel a problémákkal leginkább a szakiskolák pedagógusainak kell megküzdeniük. De vajon vannak-e eszközeik a probléma megoldására? Milyen eszközökkel lehetséges, ha lehetséges, az iskolai klíma javítása? Elégségesek-e a módszertani fejlesztések a színvonal javításához, és képes-e a szakképzés struktúrája befogadni a fejlesztéseket? Lehetséges-e esélykiegyenlítés a szakképzésen belül, vagy egy másik rendszernek kell az esélyteremtés feladatát vállalnia? Konferenciánk ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A konferencia időpontja: 2010. október 1. péntek 9-15.30 óráig Helyszín: Millenáris TEÁTRUM épülete Budapest II. ker. Fény utca 20-22. A konferencián való részvétel ingyenes.

Kérdés, kérés esetén szívesen állunk rendelkezésükre az alábbi telefonszámokon: Juhász Judit – +36-1-309-2655 Dallos Katalin - +36 20 434 9527 Részletes program: http://www.koloknet.hu/muhelykonferencia.doc Regisztrációs lap: http://www.koloknet.hu/?form/muhelykonferencia2010

Pedagógiai Élménybörze - 2010. október 9. Mi - a (Ki)útkereső Pedagógiai Műhely munkatársai és támogatói - hisszük, hogy a tanítás-tanulás folyamata élmény telivé és érdekessé tehető a pedagógus és a gyermekek számára is. A Pedagógiai Élménybörzére összegyűjtöttünk egy csokorra való olyan technikát, amellyel élményszerűvé tehető az ismeretszerzés és az ismeretátadás. Továbbá lehetőséget kívánunk nyújtani néhány olyan intézménynek a bemutatkozásra és gyakorlati tapasztalataik megosztására, melyek pedagógiai programjukba és mindennapi munkájukba már beépítettek elemeket az - általunk is képviselt – élményalapú pedagógiai szemléletből. Helyszín: Tomori Pál Általános Iskola 1131 Budapest, Tomori u. 2. Jelentkezési határidő:

Jelentkezni a jelentkezési lap visszaküldésével lehet. Mivel az élménybörze helyszínét a résztvevők számához igazítjuk, kérjük, pontosan tartsa be a jelentkezési határidőt! A határidőn túl, vagy a helyszínen jelentkezőkkel előfordulhat, hogy helyhiány miatt el kell utasítanunk!

2010. október 1. /A jelentkezési lapok leadásának határideje./

Bővebb információ:

Részvételi díj: 10.000 Ft+áfa (12.500 Ft)

(Ki)útkereső Pedagógiai Műhely Kft. 1143 Budapest, Francia út 39/b. II/7. Fax: 06-1/700-2625 [email protected]

(fizetni és számlát kérni a helyszínen lehet).



21. oldal

Képzésnaptárunk

2010. november 18-19-20.

2010. október 7-8-9.

2010. december 2-3-4. Képzéseinkről bővebb információt a 06 (1) 785 4242 - es telefonszámon kaphat vagy írjon nekünk a [email protected] e-mail címre.

Tanítani a taníthatatlant Bevezetés az élménypedagógiába A könyv megvásárolható személyesen az alapítvány irodájában a 1133 Budapest, Thurzó u. 9/b címen, vagy megrendelhető postán a 1142 Budapest, Alsóőr u. 9/b címen, telefonon a +36 (1) 785‐4242 számon, vagy elektronikus úton a [email protected] e‐mail címen. A könyv ára: 5550 Ft (az ár 25% ÁFÁ‐t tartalmaz) www.pressleyridge.org/magyarorszag



22. oldal

Tallózó

http://www.youtube.com/watch?v=nWJut7KQhI4&feature=related

Élménypedagógiai eszköz és játékajánló Játssz te is az ejtőernyővel! http://www.youthwork-practice.com/games/parachute-games.html

Játékok, eszközök tréningre, foglalkozásokra: http://www.mtalearning.com/experiential-learning-packages/mta-trainingpackages.html http://www.experientialeducator.com/Products/corner_market.htm

Outdoor játékok: http://www.egadideas.com/index.php?view=search&categoryID=15

Már most gondolkodhatsz a jövő nyáron! A Bátor Tábor Alapítvány komplex terápiás rekreációs programokat kínál daganatos és más krónikus betegséggel élő gyerekek és családjaik részére. A tábor egy vadonatúj, világszínvonalú magas- és alacsonykötélpályával rendelkezik. A pálya nyári üzemeltetéséhez önkénteseket keresnek 1-1 turnusra, akik komplex, ingyenes képzésben részesülnek. Érdekel, hogy hogyan kell egy magaskötélpályát üzemeltetni? Életreszóló élményeket szeretnél szerezni és adni igazán különleges gyerekeknek? Akkor a Bátor Tábor a neked való hely! Érdeklődj Bokrétás Ildinél az [email protected] címen!

A Bátor Tábor egy 14 éves szemével: http://drinfo.hu/forum/blog/somcsika/257-szasza-es-bator-tabor.html Nemzetközi élmények: http://feszekalj.blogspot.com/2010/08/bator-tabor-belulrol-egy-kedves-baratno.html www.batortabor.hu



Élménypedagógiai Szakmai Műhely programjai

23. oldal

A PRIMA élménypedagógiai hírlevelet a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány adja ki.

Kik vagyunk? Mik vagyunk? Non-profit szervezet vagyunk, 2005 óta működünk Magyarországon. Hivatásunk és munkánk célja a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok beilleszkedésének és teljesítményének javítása.

Központi iroda címe:

1133 Budapest Thurzó u. 9/b II. em. 3.

Ehhez alternatív nevelési módszert alkalmazunk.

Tel: +36 1 785 4242 Fax: +36 1 785 4242 E-mail: [email protected]

Módszereinkről képzést és tanácsadást is tartunk.

Dolgozunk a családokkal, az iskolával és a kortárscsoporttal.

Használjuk és népszerűsítjük az élménypedagógiát Magyarországon. Roma programokat is szervezünk.

www.pressleyridge.org/magyarorszag

Felelős kiadó:

Szeretjük a kihívásokat és szeretjük, ha a körülöttünk lévők örömmel végzik a munkájukat.

Gruber Andrea Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 1142 Budapest, Alsóőr u. 9/b.

Szerkesztő:

Szűcs Kata

Olvasószerkesztő:

Kovács Dominika

Fordító:

Gruber Andrea, Szentirmai Judit

Szerzőink:

Rózsa Mónika, Dr. Larry Brendtro, Campbell Loughmiller

Fotók:

Szűcs Kata

Minden jog fenntartva. ©

Beköszöntő. Beköszöntő 1

Recommend Documents