BÉKÉSCSABA SZÁRAZ-, SZÉL- ÉS VÍZIMALMAI VASVÁRI MIHÁLY
Forráselemzés Ha valaki Békéscsaba történetével foglalkozik, akarva-akaratlanul találkozik a mal mokkal és a molnárokkal. E körülmény természetes, hisz e vidék mindig jó gabonatermő övezete volt az országnak és ez természetszerűen magával hozta a malomipar virágzását is a középkortól mind a mai napig. Ha csak vázlatosan is, érdemes tehát áttekinteni e feldolgozási ág történetét múltunk jobb megismerése érdekében. Békés megye jó része, de közvetlenül Békéscsaba és környéke 1685—87 között ismét teljesen elnéptelenedett. így tehát a letelepülőknek teljesen új lakóhelyet kellett létrehozniok. 1699 és 1703 között a környező magyarlakta területekről történt kísérlet a meg telepedésre, de a gyulai rácok 1703-ban szétzavarták a letelepülteket. Békéscsaba a Fel vidékről elvándorolt szlovákokkal 1718-ban települt újjá. Ettől kezdve találunk bővebb levéltári és más feljegyzéseket a malmokkal kapcsolatos kérdések tanulmányozására. A vonatkozó eredeti anyagok a Károlyi család Nemzetségi Levéltárában már az újjá települést követő első évektől megtalálhatók. Példaként megemlíthető az 1730. évi össze írás, melyben már két csabai malmot írnak össze. Értékes feljegyzések találhatók az árendás malmok csereszerződéseire vonatkozóan a helyi Evangélikus Egyház Levéltárában őrzött Protocollumban 1749-től 1803-ig. Aszó ban forgó levéltárban található anyakönyvekben a keresztelések, házasságkötések és halá lozások alkalmával a foglalkozást is bejegyezték. Ezek az adatok lehetőséget biztosítanak egy-egy malom beazonosítására. Molnár Márton fia „molitorisz" — valószínű az első csa bai molnár — 1726-ban a szentháromság utáni második vasárnapon házasságot köt özvegy Balkó Ilonával. Az Evangélikus Egyház pénztárkönyvei szintén jó lehetőséget biztosítanak a molná rok személyeinek feltárására, különösen azoknak, kik az egyház részére famunkát végez tek. 1728-ban Péter, György molnárral együtt kapott két napra 1 forintot a papi lakás 1
2
3
4
5
1. Implom József: Olvasókönyv Békésmegye történetéhez I I . Békéscsaba 1971. 9. p. 2. Lásd: mint 1. 14. p. 3. Károlyi család Nemzetségi Levéltára Fasc. S. N 2 8 - 5 7 . 4. Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára. 7 — 1. Protocollum Csabensae anni 1768. Per Notarium Eiusdem Possessiones, et Joannem Tóbiam Masznitium Iochoatum, et Scriptum Sub . . . etc. 36. p. 5. Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára. Anyakönyv I . k ö t e t 186. p. ?
Malombírói
feljegyzés
első lapja
1785-ből
6
mennyezetének készítéséért. De más értékes adatok is nyerhetők nevekre, árakra, mun kaféleségekre. Az Evangélikus Egyház is rendelkezett malommal 1796-tól.'A feljegyzések fontosak lehetnek a szárazmalmok építési költségeinek tisztázására, de segítséget adnak a jövedel mezőséggel kapcsolatos adatok feltárásához is, egészen 1873-ig. Volt malma a Katholikus Egyháznak is, amit az egyház az uraságtól kapott. Kevés, de hasznos bepillantást nyújt e malom történetébe a Katholikus Egyház Levéltárában őrzött (szerző és dátum nélkül) „A békéscsabai róm. Kathol. egyház története" című munka. Az árendás malmok mellett találjuk a községi malmokat. Az összeírások bizonyos összehasonlításra is adnak lehetőséget. 1746/47-ben Békés megye 20 helységében 21 szá7
6. Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára. Pénztárkönyv 2 - a - l . (vezetéknév nincs fel tüntetve) 7. Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára. Pénztárkönyv 2 - a - 3 .
8
razmalmot és 2 vízimalmot írnak össze, s ebből 3 Békéscsabán található. A községi mal mok vezetője a malombíró volt. E malombírói feljegyzések lehetőséget nyújtanak a mal mok teljesítményének, készpénzforgalmának, a gabonafélék árainak és megoszlásának, a vevőkör kiterjedésének, az építésre és javításra használt anyagok áraira, származási helyére vonatkozó adatok tisztázására, de felhasználhatók a községi tisztségviselők és dolgozók terményjárandóságának tanulmányozására is. A malmok tevékenységét folyamatosan szabályozták. Erre nézve érdemes a vonat kozó törvényeket is tanulmányoznunk, amelyek a honfoglalást követően foglalkoznak az adózással, a vámokkal, az árakkal, az öröklési lehetőségekkel, az építési szabályokkal, a malomkövek bányahelyeivel, mértékeivel, áraival és más fontos kérdésekkel. Csak ez utóbbira vonatkozóan említem például I I I . Károly 1715. évi I . dekrétumának 90. cikke lyét. Fontosak az országos rendeletekkel összhangban hozott területi, egy vagy több megyét érintő rendelkezések, szabályozások is. Ilyeneket hoztak pl. 1775, 1780, 1805ben. Ez utóbbi részletesen foglalkozik a búza minőségével, a kiőrléssel, a liszt minőségével, az árakkal, a szállítási költségekkel, a búza és liszt vonatkozásában az árarányokkal stb. Igen hasznos adatokat szolgáltatnak a dicalis conscriptiók Békéscsabával foglalkozó részei, melyek 1772—1838/39 közti évek gazdasági körülményeinek felméréséhez, azok összehasonlításához nyújtanak lehetőséget. 1813. február 24-én pl. 23 árendás malmot írtak össze. Békéscsaba molnárai, asztalosai és pintéréi viszonylag későn alapítják egyesült céhü ket. Az alapítással kapcsolatos első feljegyzések 1819. július 5-ről valók. A céh privi légiumát I . Ferenc 1819. december 17-én hagyja jóvá, majd a megyeházán (Gyula) 1820. október 4-én írják alá. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban viszonylag ke vés, de igen értékes levéltári anyag található a szervezeti életre, a szakmák megoszlására és más, a céhhel kapcsolatos kérdésekre. Békéscsabán, a földesurakkal kötött örökváltsági szerződést 1845. december 31-én hirdették ki. A szerződés malmokra vonatkozó adatai megfelelő tanulmányozási lehetősé get nyújtanak a témával foglalkozó kutatóknak. Az 1848—49-es forradalom és szabad ságharc alatt a csabaiak a magas örökváltsági összegek miatt Pesten és Pozsonyban Kossuth, Deák és Batthyány „miniszter urakkal" tárgyalnak. Igen jelentős forrásértékük van a közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyveknek, mert a község politikai, ipari és mezőgazdasági fejlődésével, annak minden jelentős változásával 9
10
11
12
13
14
15
16
17
8. BmL. 1746-1754. Békéscsaba. Feudális összeírások, ö. 54. 9. Magyar Törvénytár, 1657-1740. Bp. 1900. 509. p. 10. BmL. Feudális összeírások, ö. 8 3 . 1 - 2 , 2 8 - 3 2 . p. Aradon 1805. január 28-án Arad, Békés, Csanád, Bihar, Temes és Krassó megyék részvételével a királyi tanácsos jelenlétében lezajlott ülés határozatai. 11. B m L . Feudáüs összeírások. Békéscsaba. V. 302. 1 0 7 - 1 9 7 . 12. BmL. Békéscsaba iratai, 1 7 7 8 - 1 8 2 3 . V. 82. b./15. 13. Áchim János: Békéscsaba Ipari szervezeteinek története. Czéhek. Ipartársulatok. Ipartestü letek. Békéscsaba, 1896. 69. p. 14. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. Lsz. 62. 411. 1. 15. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. Lsz. 62. 427. 1., 62. 430. 1., 62. 426. 1., 62. 428. 1. 16. B m L . Békéscsaba Nagyközség Képviselőtestületi jkv. 1846-49. V . 82./1 32. pont 17. Lásd: mint 16. jegyzet 412. pont.
foglalkoznak. De még a gőzmalom személyi állományára vonatkozóan is találunk adato kat. Pl. Herrmann János csehországi markeldorfi születésű 40 éves r. kath. vallású egyén letelepedési engedélyt kér, mert „több idő olta a helybeli gőzmalomnál mint gépész foglalkozik." Herrmann János volt tehát a gőzmalom első gépésze. A közigazgatási és bíráskodási iratok szintén értékes adatokat szolgáltatnak a kutatás hoz. Az iratanyag más része a már említett céhhel foglalkozik s bepillantást enged az 1 8 5 1 - 56. évekre. Békéscsaba Hirdetési Könyve — szlovák nyelven - az 1852—1860. évek közötti idő szakról ad jó áttekintést a gabonafélék kereskedelméről, az árakról, a szállításokról, a kenyér sütéséről. így pl. 1852. február 1-, 8-, 15-én is foglalkozik a hirdető könyv a té mát érintő kérdésekkel. Nem kevésbé értékes az 1863. évi Panaszkönyv. Az okmány a malmi kérdéseken túl említést tesz a cseléd és béres ügyekről, egyezségek megszegéséről, lopásokról és a kenyér minőségének kívánalmairól. A községi háztartással kapcsolatos iratokból a malmi vám és mázsálási jövedelem 1852— 1882. évek közti időszakra nézve szerezhetünk ismereteket. Az adóügyek és tulajdon nyilvántartások az egyes malmok életének részbeni feltárására alkalmasak 1848-tól az utolsó hagyományos malmok megszűnéséig. A szárazmalmokon kívül a vízimalmokkal kapcsolatos anyagokat is megtalálhatjuk. Az újjátelepült Békéscsaba a Fehér-Körössel lett határos. E területen a középkorban is működtek vízimalmok. Ennek részleteivel a megye történetírói eddig is foglalkoztak. Majd hosszú időn át nem volt vízimalom e határrészen. Az uraság épít egy vízimalmot a csabai-ásáson — mely 1777-től mind a mai napig átszeli a várost —, de ez sok kárt oko zott. 1801-ben új vízimalom építéséhez kezdenek a csabaiak, melynek mind az építése, mind a malom tevékenysége részletesen tanulmányozható 1818-ig. A szélmalmok építésére az örökváltsági szerződés megkötése után került sor Békés csabán. Az ezzel kapcsolatos kérdések az Evangélikus Egyház Levéltárában, egyes ma gánszemélyeknél, és a gyulai megyei Levéltárban tanulmányozhatók. E malmok mint társulati, részvényes malmok működtek a város akkori szélein. A valószínűleg utolsó békéscsabai szélmalom a Gabona Múzeum területére, Békéssámsonból lett áttelepítve 1980-ban. 18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
18. 1850-ben 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26: 27. 28. 29. 30. 31.
31
B m L . 1853. november 17-i Képviselőtestületi jkv. V . 302. a./35 A gőzmalom Békéscsabán épült fel. B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. b./49 B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. b./51/l B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. b./60 B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. b./64 B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. d./lO B m L . Békéscsaba iratai. V . 302. e Dr. Karácsonyi János: Békés vármegye története, 1. köt. 1896. 204-208. p. Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. 35. p. Erkel F . Múzeum Gyula, 1961. B m L . Békéscsaba mezőváros iratai. V . 82. b./15 B m L . Békés megye közgyűlési iratok. 123/1801. ikt. sz. (csak k e z d ő irat) Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára. Pénztárkönyv 2—a—5. Alsó- és felsővégi szélmalmok számadáskönyve. Lipták Pál tul. Békéscsaba. B m L . Békéscsaba iratai. V. 302. d./l3
Nem lenne teljes a kép, ha a gőzmalomról nem tennénk említést, melyet 1850-ben kezd építeni Pain Antal pinebergi származású molnár. E malom négy kopárral dolgozott, malmát 20 lóerejű fatüzelésű gőzgép hajtotta. E malom — a mai István Malom elődje — az országban a vidéki gőzmalmok közül másodikként épült fel a pécskai Gőzmalom u t á n . A későbbi fejlődés ütemére jellemző, hogy 43 év múlva, 1893-ban már 8 gőz malom működik Békéscsabán. A Békéscsabával foglalkozó művek valamilyen formában ugyancsak foglalkoznak a gabonatermesztéssel és a malomiparral. Közülük i t t csak néhányat emelek k i , mint Haán Lajost, Áchim Jánost, Zlinszky Istvánt, Implom Józsefet, Dankó Imrét, Vargha Gyulát, Karácsonyi Jánost. Tanulmányomban Békéscsaba száraz-, szél- és vízimalmaival kívánok foglalkozni. A feldolgozás részei kiterjednek a száraz- és vízi-, az egyházi, az árendás, illetve a magán száraz-, a társulati szélmalmokra, a malmok adás-vételének helyi anyagára, a malmokkal kapcsolatos törvényekre, rendeletekre, a gőzmalom működésének kezdetére, valamint a malmos gazdák gazdasági helyzetére. 32
33
34
Békéscsaba lakosságának és a malmos gazdáknak gazdasági helyzete a 18—19. században A malmok mintegy összekötőkapocs szerepet játszanak a termelés és a fogyasztás között. Ezért e kérdéscsoport sokrétű vizsgálatot igényel. Szükséges megismerni a mal mok és a malmos gazdák számát. A malmoknál keletkező melléktermékek jó lehetőséget biztosítottak gazdáiknak a vidéken amúgy is fejlett állattenyésztéshez. Az állatok mennyi sége mintegy értékmérője a család gazdagságának. Ezért célszerű összehasonlítani a mal mos családok által bírt állatlétszámot a község lakói által tenyésztett állatok számával. A malmos gazdák nagyobb jövedelme több föld megművelését tette lehetővé és ezzel tőkéjük is jobban gyarapodott.
32.
Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Szerk.: Kristó
Gyula és Székely
Lajos.
Békéscsaba,
1970. 33. 34.
A Pallas Nagy Lexikona III. k ö t e t Bp. 1893. 10. p. Az említett szerzők főbb művei: Haán Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdanáról és mostani állapotjáról. Bp. 1866. Haán Lajos: Békés vármegye hajdana, I—II. Bp. 1870. Áchim János: B. Csaba Ipari szervezeteinek története. Czéhek. Ipartársulatok. Ipartestü letek. B.Csaba, 1896. Zlinszki István: A Békés vármegyei Gazdasági Egylet története. 1860-1896 (Békés Csaba) 1896. Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez. I I . 1695-1848. Békéscsaba. 1971. Dankó Imre: Békéscsaba iparának és kereskedelmének fejlődése a gyáripar megindulásáig. Tanulmányok Békéscsaba történetőből. Békéscsaba, 1970. Vargha Gyula: Békés vármegye mezőgazdasága. Bp. 1899. Dr. Karácsonyi János: Békés vármegye története. 1896.
A csabai szárazmalmok és a malmos gazdák számának alakulása
1730 1746 1754 1772 1775 1777 1778 1779 1781 1785 1788 1790 1816 1818 1848 1852
35
36
37
38
39
száraz malmok száma
malmos családok száma
egy családra jutó malom
2 3 6 5 5 14 15 16 18 18 18 12 24 25 39 41
2 3 6 9 8 14 18 19 23 20 22 14 26 19 49 50
1 1 1 0,55 0,62 1 0,88 0,84 0,78 0,90 0,81 0,85 0,90 1,30 0,79 0,82
Megállapíthatjuk, hogy az egyetlen kiugró évtól (1818) eltekintve, a község újjátele pülését követő első két-három évtizedben egy-egy család tulajdonában, illetve árendájában egy malmot találunk. A későbbi évek folyamán a gőzmalom megjelenéséig átlag 0,86 ma lomsátor jut egy-egy malmos családra. Átmenetileg bekövetkezik bizonyos fokú koncent ráció, mit jól példáznak az 1772—77, 1788—1818 évek. Emellett a visszaesés évei is lát hatók 1754—72, 1777-78 és 1818—48 között. 1818 után a szárazmalmok száma — a ga bonatermés növekedésével — rendkívüli mértékben nő. Hozzájárult ehhez, hogy ez évben rombolták le a Fehér-Körösön a vészei malomárkon álló utolsó csabai vízimalmot. 1848 után a szárazmalmok számbeli növekedése minimális, mivel akkor már inkább szélmalmo kat építenek. A malmos családok által tartott állatok létszáma is hullámzó és a szóródás is igen nagy. Az egy családra jutó számosállatok mennyisége évente átlagosan 19,5 volt.
?
35. Károlyi család Nemzetségi Levéltára. Fasc. S. N 2 8 - 5 7 . 36. B m L . 2746-1754. Békéscsaba. Feudális összeírások, ö. 54—56—74. 37. B m L . 1772-1818. Békéscsaba. Feudális összeírások, ö. 1 0 7 - 1 0 9 - 1 1 0 - 1 1 1 - 1 1 3 - 1 1 5 -118-121-123-124-160-161-163-164. 38. B m L . 1848. Békéscsaba. Birtokkönyv. V . 302. e . / 3 9 - 4 0 - 4 1 . 39. B m L . 1852. Békéscsaba nagyközség iratai. V . 302. d./5
Száraz- és szélmalmok
Békéscsabán
a 18-19.
században
1-41 szárazmalmok
4 2 - 4 4 szélmalmok
A malmos gazdák és a község állatállományának alakulása'
Malmos családok állatlétszáma darabban
év
ökör
1746 1752 1754 1772 1775 1777 1778 1779 1781 1785 1788 1790 1816 1818
30 28 44 14 26 46 66 58 78 70 50 44 34 32
hízó marha —
-
7 10 24 22 30 14 28 10 18 4 12
tehén
hámos ló
sertés
összes sz. áll.
1 malmos családra jutó sz. állat
község össz. sz. állata
47 29 57 24 34 70 77 83 100 61 52 37 25 30
25 11 34 25 21 39 49 60 67 71 53 46 48 56
19 10 25 20 17 30 40 37 46 76 26 10 22 20
124,8 78,0 161,2 116,7 141,3 297,9 366,6 375,6 490,8 360,4 262,8 228,8 180,8 211,7
41,6 26,0 26,8 12,8 17,6 21,2 23,6 19,7 21,3 18,0 11,9 16,2 6,9 11,1
3272,2 3596,5 4127,4 10192,4 10351,9 11484,2 10467,1 10671,7 10517,0 9290,0 10676,0 10153,0 8956,5 8309,0
átlag:
19,5
egy családra jutó átlag sz. állat 9,8 8,3 8,6 11,2 9,7 10,1 9,3 9,3 9,0 7.3 9,0 7,9 4,9 4,4 8,7
Egy család átlaglétszáma nyolc főre tehető. így egy főre (19,5:8=) átlag 2,4 számos állat jutott. Ez 1200 kg állat élősúlynak felel meg. Ha egy fő évi szükségletét, nyilván jobb táplálkozási igény kielégítése mellett, 200 kg-nak vesszük, akkor is egy malmos család átlagosan (19,5 sz. állat x 500 kg = 9750 kg - 1600 kg fogyasztás) = 8150 kg állat élő súlyt értékesíthetett. Ugyanezek a mutatók a község átlagában egész más eredményt mu tatnak. I t t egy főre (8,7 sz. állat: 8 fő) = 1,08 számosállat jutott, ami 504 kg állat élő súlynak felel meg. Ha a táplálkozási igényt azonos szintűnek tekintjük, akkor egy család átlagosan (8,7 sz. állat x 500 kg = 4350 kg - 1600 kg fogyasztás) = 2740 kg állat élő súlyt értékesíthetett. A malmos gazdák jobb gazdasági helyzetét jól példázza az a tény, hogy a feltüntetett években a községi átlagnál 352%-kal több értékesíthető állatuk volt. Az átlag aránya ter mészetesen még rosszabb lesz, ha figyelembe vesszük, hogy egy pár ökör, két tehén és két ló már 3000 kg állatélősúlyt tett ki, amit nem adhattak el, mivel földeiket művelniök s a földesúri szolgáltatásokat teljesíteniök kellett. Értékesíteni tehát csak a módosabb gaz dák - így a malmos gazdák — tudtak állataikból. Szintet tartani hosszú távon azonban a malmos gazdák sem tudtak. A tartott állatok közül a malmos gazdáknál jelentős a fejőstehén volt. Egyeseknél 12—15 tehén is volt az istállóban. Jelentős az ökrök mennyisége is. Ebből arra következ41
40. Lásd: mint 3 6 - 3 7 . Megjegyzés: a) az összeírt családok számát az áttekinthetó'ség miatt nem tüntettem fel. b) egy számosállat (sz. állat) egyenlő 500 kg állat élősúly, mely a tárgyalt korra csak fel tételesen alkalmazható az állatok kisebb súlya miatt. 41. Az átlagban benne vannak a más szakmabeli módosabb családok, a nagyobb gazdasági po tenciállal rendelkező elöljárók és mások.
temetünk, hogy az átlagnál jobb terméseredményt is tudhattak elérni. Egyes években - nyilván a kereslet alakulásától függően — nagyobb mennyiségű hízómarhát tartottak. Ezek értékesítése a rossz útviszonyok mellett sem lehetett gond. Egy malomra - a jelzett első évek kivételével -átlagosan 3^4 ló jutott. Részben ezek a lovak forgatták a malmokat, föltételezhető azonban, hogy dolgoztak az őrlető gazdák gyengébben abrakolt lovai is. A sertések száma a malmos családoknál a jelzett évek átlagában két darab. Ha két évig is hizlalták a sertés, évente a malmos család egyet levághatott. A község átlagában ez már jóval kevesebb: átlagosan 0,78 darab sertés jut egy családra. Ha itt is két éves hizlalási időt veszünk, akkor csak 0,39 darab sertés jutott évente, azaz: csak minden harmadik évben vághatott egy-egy sertést egy család. A különbségek igen nagyok. Az adatok alapján megállapítható, hogy a malmosok az átlagosnál mintegy háromszorta nagyobb jövedelmet tudtak biztosítani maguknak és csa ládjuknak. Érdemes elemezni a szántóterület megoszlását is. A szántóterület megoszlása' (1100 D-öles holdakban)
év
a község összes szántó területe
egy családra jutó szántó
egy malmos családra jutó szántó
az átlag %-ában
1746 1752 1754 1772 1775 1777 1778 1779 1781 1785 1788 1790 1816 1818
1743 2088 2772 8874 8979 8898 8807 8634 8823 20050 20099 20478 20438 20361
5,2 4,8 5,0 9,7 8,4 7,8 7,8 7,5 7,6 15,9 11,1 16,2 11,0 10,8
15,3 16,0 18,5 11,8 12,8 12,5 11,1 11,3 10,9 29,8 19,5 25,9 14,4 20,5
294 333 370 121 152 161 142 150 143 187 175 159 130 189
átlag
193%
Az 1746—54-es évek átlagában a malmos gazdák több mint háromszor annyi szántó val rendelkeztek, mint a falubeliek. Az 1700-as évek második felében ez az arány felére csökkent, de még így is mintegy másfélszer több szántóval rendelkeztek a malmos gazdák. Az 1800-as évek elején ismét nagyobb arányú eltolódást tapasztaltunk. A malmos gazdák kezén lévő viszonylag nagyobb földterület azonban nincs arányban a tartott állatok számával, amit valószínű, hogy a közös legelők haszonvételéből való na gyobb részesedésük magyaráz. 42. Lásd: mint 3 6 - 3 7 . Megjegyzés: A szántóterület 1100 D-öles holdakban. B m L . Békéscsaba. Feudális összeírások. 1845. ö. 91.
43
K ö z ö s legelői h a s z o n v é t e l = t. és lovak — 1. száma alapján)
(ökrök = ö., tehenek községi összes ö., t., 1.
év 1772 1775 1777 1778 1779 1781 1785 1788 1790 1816 1818
12 13 13 13 13 13 13 12 12 9 9
292 858 518 074 255 082 622 850 182 479 024
átlag:
átlag db községi
malmos családok összes ö., t., 1.
átlag db malmos
az átlag községi %-ában
13,5 12,9 11,8 11,5 11,6 11,2 10,8 10,8 9,6 5,2 4,8
185 186 396 487 486 565 470 319 269 191 299
20,5 23,2 28,2 27,0 25,5 24,5 23,5 21,2 19,2 11,2 12,0
151 179 239 234 219 218 217 196 200 215 250
100%
-
-
4 4
4 5
210%
Mint látjuk, a község lakóinak átlagos haszonvétele állandóan csökken. A malmos gazdák haszonvétele is csökken, ennek ellenére kétszerte nagyobb állattartásra voltak ké pesek a jelzett években. Meg kell vizsgálni azt is, hogy mennyi gabonát termeltek Csabán, és az hogyan oszlott meg a lakosság és a malmos gazdák között. A gabona megoszlása
összes gabona köbölben
év 1717 1746 1772 1785 1790
46
47
48
49
50
29 89 247 252
59 964 446 271 562
Az 1 7 4 6 - 1790 közti adatok
a lakosság létszáma
2 6 9 10 - összege — átlaga -%-a
110 740 551 680 692
egy lakosra jut köböl 0,5 10,0 13,0 25,0 23,0 71 17,7 100,0
egy malmos családtagra jut köböl
_ 33 20 47 38 138 34,5 194
43. Lásd: mint 37. Megjegyzés: A „községi" ill. „malmos családok összes" alatt a legelőn lévő ökrök, tehenek és lovak értendők. A százalékszámban a községi átlag mindenkor 100. 44. A malmos családok közül 7 nem tartott állatot. 45. A malmos családok közül 9 nem tartott állatot. 46. A gabona mennyisége számított adat. Az 1845. évi úrbéri megváltás összeírása alkalmával a három fordulóra osztott határnak egy harmadán búzát termeltek a régmúlt időkben is. E z terem egy holdon (1100 D-öles) 16 pozsonyi mérőt, vetőmagszükséglet 1 1/4 pozs. mérő (1 pozsonyi m é r ő = = 62,4984 liter). A második harmadán árpát és zabot termeltek. Az árpa átlagtermése 20 pozsonyi
E számadatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a malmos családok egy-egy család tagjára mintegy kétszer annyi mennyiségű gabona jutott, mint a lakosság átlagára. Megállapítható tehát, hogy az egy család művelésében álló szántóterület és az egy főre jutó gabona mennyisége közel kétszerte magasabb életszínvonalat biztosított a mal mos gazdáknak. Ë gazdasági jobblét eredményezte, hogy a malom árendálója, illetve később, az örök váltság után tulajdonosa munkáltatóként is szerepeljen. Az újjátelepülést követő évtize dekben egyáltalán nem találkozunk e jelenséggel, a közösségi malmok kivételével. Akkor a malmos, molnár (mint pl. Turcsányi János, Molnár István és Bella János) molitor is volt. A kapitalizmus térhódítása azonban odavezetett, hogy 1852-ben már a malomtulajdono sok között találjuk a városi bírót, a városi esküdtet, de van tímármester és hét földműves is. E malmokban is molnárok dolgoztak, hiszen a „Molnár, asztalos, pintér és pék céh" 1854. évi adatai szerint 63 összeírt tagból 44 molnár volt, akik még 4 legényt és 9 inast is foglalkoztattak. A gőzmalom felépítése előtti évben tehát már nem a tulajdonosok dolgoztak elsősor ban a malmokban sem, hanem az alkalmazott monárok; a társadalmi viszonyok megválto zása tehát nem kerülte el a szárazmalmokat sem. Az előzőekben vizsgált szempontok alapján megállapíthatjuk, hogy a malmosok mint egy két és félezer nagyobb gazdasági potenciállal rendelkeztek a tárgyalt időszakban, mint Békéscsaba lakosságának átlaga. 52
53
54
RÖVIDÍTÉS
BmL. :
Békés megyei Levéltár, Gyula
mérő. Vetőmagszükséglet 1 1 / 2 pozs. mérő. A zab átíagtermése 22 pozsonyi mérő. Vetőmagszükség lete ugyanannyi mint az árpáé. A harmadik harmad kukorica és más. A z egy főre számított gabona mennyisége is számított adat. Az ismert években tudott a házak száma és a lélekszám. Az egy házban lakók átlagszámával osztottam az egy házra jutó gabona mennyiségét. így 1716-ban 5 , - , 1745-ben 8,3, 1773-ban 7,2, 1784-ben 7,7, 1798-ban 8,4 fő az egy házban lakók átlagszáma. 47. A lakosság létszáma 1745. évi adat. 48. A lakosság létszáma 1773. évi adat. 49. A lakosság létszáma 1784. évi adat. 50. A lakosság létszáma 1794. évi adat. 51. Békéscsaba. Evangélikus Egyház Levéltára, l - a - 2 . p. 303. 52. B m L . Békéscsaba nagyközség iratai. V . 302. e. /6 53. B m L . Békéscsaba nagyközség iratai. V . 302. b. /2 54. E dolgozat egy nagyobb tanulmány része.
D I E W I R T S C H A F T L I C H E L A G E D E R B E V Ö L K E R U N G UND D E R MÜLLER D E R S T A D T B É K É S C S A B A IM 1 8 - 1 9 . J A H R H U N D E R T MIHÁLY
VASVÁRI
Die Mühle ist Verbindungselement zwischen Produktion und Konsum. Der Müller, als Pächter und später Inhaber der Mühle konnte bessere und mehr Tiere halten als der Bevölkerungsdurchschnitt. So konnte er mehr Tiere verkaufen und auch selbst mehr verzehren. Eine quantitativ und qualitativ bessere Viehaltung ermöglichte die Bearbeitung von grösseren Bodenflächen. Dadurch konnten die Müller für ihre Familie mehr und qualitativ besseres Lebensmittel, für ihre Tiere mehr Futtermittel sichern und den Überschuss konnten sie verkaufen. Auch auf den Weiden der Gemeinde hielten sie mehr Tiere. Pro Müllerfamilie entfiel durchschnittlich 0,86 Mühle. Die meisten Trockenmühlen arbeiteten um 1852. Ihre Anzahl war zu dieser Zeit 41. Der Viehbestand der Müller betrug das 2,24-fache, die Anzahl der verkaufbaren Tiere das 3,52-fache im Vergleich mit anderen Familien der Gemeinde. Die Fläche der von den Müllern bearbeiteten bzw. eigenen Ackerböden betrug 1,93-fache, die pro Kop entfallende Getreidemenge das 1,94-fache des Gemeindedurchschnittes. Das Wirtschaftspotential der Müller betrug das 2,5-fache der Bevölkerung von Békéscsaba.
