726-5/2017 Befogadhatnak-e Pénztárak a tag által elektronikus pénz formájában teljesített tagdíjfizetést? I. TÉNYÁLLÁS A Pénztárak lehetővé kívánják tenni tagjaik számára a pénztári szolgáltatások minél egyszerűbb hozzáférhetőségét, ennek keretében az egyéni tagdíjbefizetés elektronikus pénz útján történő teljesítését tervezik bevezetni. A Pénztárak beadványában (Beadvány) foglaltak szerint a befizetés elektronikus pénzként azonnal jóváíródik a Pénztár úgynevezett elektronikus pénztárcájában. Az elektronikus pénztárcába kerülő összeg azonosítása az elektronikus pénz kibocsátó intézmény értesítése alapján történik. A Pénztárak a tagok által megfizetett, az elektronikus pénztárcában lévő összeget számlapénzre váltják és saját bankszámlájukra vezetik át. A fenti fizetési mód alkalmazásával kapcsolatosan a Pénztáraknak több kérdése merült fel. II. A JOGKÉRDÉS 1.
A Pénztárak befogadhatnak-e a tag által elektronikus pénz formájában teljesített tagdíjfizetést?
2.
Hol kell kimutatni a Pénztárak könyveiben az elektronikus pénz formájában beérkezett tagdíjfizetést?
III. A PÉNZTÁRAK ÁLLÁSPONTJA 1.
A Pénztárak álláspontja szerint tagjaiktól befogadhatnak és a tagok egyéni számláján, valamint egyéni nyugdíjszámláján jóváírhatnak elektronikus pénz formájában teljesített tagdíjbefizetést, minthogy e fizetési forma a Pénztárak működése szempontjából ugyanúgy tekinthető, mintha a tag készpénzben, illetve banki utalással fizette volna meg a tagdíját.
2.
A Pénztárak hivatkoztak arra, hogy az elektronikus pénzt, mint Magyarországon elfogadott, hivatalos fizetőeszközt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) értelmében a vállalkozások pénzeszközei között kell nyilvántartani. Álláspontjuk szerint az elektronikus pénztárcába kerülő, elektronikus pénz formájában beérkező összeget a mérlegben a pénztárak soron kell kimutatni. A főkönyvi könyvelésben a házipénztár főkönyvi szám kerülne alábontásra „forint házipénztárra” és „e-pénztárra” (elektronikus pénztárca). A Pénztárak véleménye szerint az elektronikus pénztárcára nem vonatkozik a házipénztárra meghatározott 500.000,- Ft-os napi szintű záró pénzkészlet korlát, mivel ebben az esetben nem fizikai pénz, hanem készpénzt helyettesítő eszköz formájában jelenik meg az összeg. A Pénztárak arra is hivatkoztak, hogy az elektronikus pénz kibocsátó elektronikus pénztárca rendszere nem minősül hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlának.
IV.
A VONATKOZÓ JOGSZABÁLYHELYEK ÉS AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
IV.1 A vonatkozó jogszabályhelyek -
a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) vonatkozó rendelkezései:
3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában: e) elektronikus pénz kibocsátása, (3) Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró MNB-nek (a továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatás, valamint kiegészítő pénzügyi szolgáltatás. 6. § (1) E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában 16. elektronikus pénz: az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt - ideértve a mágneses tárolást is - összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyé-
ni vállalkozó is elfogad, ide nem értve a (4) bekezdés k) pontja szerinti eszközön tárolt vagy l) pontjában rögzített fizetési műveletre használt értéket; 55. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a) a csekk, b) az elektronikus pénz, c) a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét; -
az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény (Fsztv.) vonatkozó rendelkezései:
51. § (1) Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az ügyféltől elektronikuspénz-kibocsátása érdekében átvett pénzeszközzel sajátjaként nem rendelkezhet, betétként nem kezelheti, a 7. § (2) bekezdésében meghatározott hitel és pénzkölcsön ennek terhére nem nyújtható, valamint az az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény felszámolása esetén - a Cstv. rendelkezéseitől eltérően - nem része a felszámolás körébe tartozó vagyonnak. (2) Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény nyilvántartásait az átvett pénzeszközökről úgy vezeti, hogy azok a) pontosak legyenek, és az ügyfél pénzeszközeiről mindenkor valós képet mutassanak, és b) alapján bármikor, késedelem nélkül biztosítható legyen az ügyfél, valamint a szolgáltató saját pénzeszközeinek elkülönített nyilvántartása. (3) Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az elektronikuspénz-kibocsátása ellenében átvett és vissza nem váltott pénzeszközt a) EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézetnél vezetett letéti számlára vagy biztonságos, alacsony kockázatú eszközbe helyezi el, vagy b) a pénzügyi kötelezettségvállalása nem teljesítésének esetére az elektronikuspénz-kibocsátó intézménytől eltérő csoporthoz tartozó, EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézettel, biztosítóval olyan garancia- vagy kezesi biztosítási szerződést köt, amely ba) az a) pont szerint elhelyezendő pénzeszköz teljes összegére vonatkozik, és bb) a fedezet nyújtója által egyoldalúan legalább hatvannapos határidővel szüntethető meg. (4) Az átvett pénzeszközökre az (1)-(3) bekezdésben meghatározottakat a) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény fizetési számlájára történő jóváírástól vagy más módon az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény rendelkezésére bocsátásától, b) pénzforgalmi közvetítő megbízása esetén, ha az átvett pénzeszköz a) pontban meghatározott jóváírására, rendelkezésre bocsátására az elektronikuspénz-kibocsátását követő ötödik munkanapig nem kerül sor, az elektronikuspénzkibocsátását követő ötödik munkanaptól kell alkalmazni. (5) A (3) bekezdés alkalmazásában egyedi kockázati súlyú kötvények minősülnek biztonságos, alacsony kockázatú eszközöknek, amelyek esetében az egyedi kockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmény az 575/2013/EU rendelet 336. cikk 1. táblázata szerint legfeljebb 1,6%. (6) Az (5) bekezdésben meghatározottakon túl biztonságos, alacsony kockázatú eszköz az ÁÉKBV olyan kollektív befektetési értékpapírja, amely kizárólag az (5) bekezdésben meghatározott eszközbe fektet. (7) Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény előzetesen tájékoztatja a Felügyeletet a kibocsátott elektronikuspénz ellenében átvett pénzeszközök védelme érdekében végrehajtott intézkedésekben bekövetkező minden jelentős változásról. (8) Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény által pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása érdekében átvett pénzeszközre a 46. §-ban foglaltakat kell alkalmazni. 66. § (3) Az elektronikuspénz-kibocsátója és az elektronikuspénz-birtokos között létrejött szerződés egyértelműen és világosan tartalmazza a visszaváltás feltételeit és díját. Az elektronikuspénz-kibocsátója a szerződéses feltételekről és a visszaváltás díjáról az elektronikuspénz-birtokost a szerződés megkötését megelőzően tájékoztatja. (4) A visszaváltásért díj a (3) bekezdéssel összhangban kizárólag a következő esetekben számítható fel: a) ha az elektronikuspénz-birtokos a visszaváltást a szerződés megszűnése előtt kéri, b) ha a szerződés határozott időre jött létre, és az elektronikuspénz-birtokos ezen határozott idő eltelte előtt kívánja felmondani a szerződést, c) ha a visszaváltást az elektronikuspénz-birtokos a szerződés megszűnését követően legalább egy évvel kéri. -
Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) vonatkozó rendelkezései:
2. § (3) E törvény alkalmazásában 2/8
b) tagdíj: a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által vállalt kötelezettségként, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató e törvényben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. A tagdíj - minden pénztártagra kötelező - legkisebb mértékét (a továbbiakban: egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg; c) egységes tagdíj: az alapszabályban megjelölt azon összeg, amelyet valamennyi pénztártag a pénztárnak rendszeresen megfizet; 33. § A pénztár köteles pénzforgalmát számlavezetésre feljogosított pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számlán bonyolítani. A pénztárnak egy számlája lehet. A pénztárforgalmi számla változása esetén a pénztár az új számla megnyitását követően 6 hónapig megtarthatja a régi pénzforgalmi számláját azzal, hogy annak egyenlegét nap végén át kell utalni a pénztár új számlájára. A befizetések fogadása és az új számlára utalása és a kamatjóváírás kivételével a régi számlán egyéb művelet nem végezhető. 36. § (1) A pénztár bevételeiből köteles fedezeti, működési és likviditási alapot létrehozni, és azokat a törvény előírásai szerint felhasználni. A fedezeti alapon belül elkülönítetten kell kezelni az egyéni és a szolgáltatási számlákat. A pénztárak e törvénnyel és a pénztárak számviteli rendjét szabályozó jogszabállyal összhangban a pénztártípusok szolgáltatási rendjéhez igazodóan további alapokat is képezhetnek. (3) A pénztár bevételeit a következők szerint kell az (1) bekezdés szerinti gazdálkodási tartalékokba elhelyezni: a) azzal, hogy az alapszabály azonban nem tartalmazhat eltérő tagdíjfelosztási arányt annak alapján, hogy a tagdíj a tag által vagy munkáltatói hozzájárulás jogcímén kerül megfizetésre, a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag (munkáltatói tagok) által fizetett hozzájárulást, a vagyon értékesítéséből származó összeget és a tagok egyéb befizetéseit az alapszabályban meghatározottak szerint - a pénztár működési szükségleteinek megfelelően - fedezeti, működési és likviditási tartalékba, (4) A kiadások a következők szerint teljesíthetők: b) a működési kiadásokat, ideértve a tárgyi eszközök beszerzését, létesítését, felújítását a működési alapból; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) vonatkozó rendelkezései: 4. § (2) E törvény alkalmazásában: d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára megfizet; 26. § A tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által önkéntesen vállalt, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás. A tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét (a továbbiakban: egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg. 57. § (1) A pénztár bevételeiből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni. A tartalékok kizárólag a törvény előírásai szerint használhatók fel. (2) A pénztár a törvényben meghatározott kötelező tartalékok mellett az SzMSz-ben meghatározott további tartalékokat is képezhet. 59. § (1) A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyűjtésére és finanszírozására szolgál. (3) A fedezeti tartalék bevételei: a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (gyes, gyed, sorkatonai szolgálat stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben és a pénzügyi tervben meghatározott része, 60. § (1) A likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, illetőleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál. (3) A likviditási tartalék bevételei: a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (gyes, gyed, sorkatonai szolgálat stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj célú támogatás az SzMSz-ben és a pénzügyi tervben meghatározott része, 61. § (1) A pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartania a működéssel kapcsolatos bevételeket, költségeket és ráfordításokat. (3) A működéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni: 3/8
a) folyó működési kiadásokat költségnemenként, b) az Alappal, Felügyelettel kapcsolatos fizetési kötelezettségeket, c) a tagdíj behajtásával és a jogosulatlanul felvett járadék behajtásával kapcsolatos költségeket, d) működéssel kapcsolatos tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, valamint felújítására szükséges kiadásokat, e) a működéssel kapcsolatos bevételek befektetésével kapcsolatos kiadásokat, valamint a fedezeti tartalékból vásárolt, a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlan hasznosítási díjaként a fedezeti tartalékba átvezetett összeget, f) a működési célú befektetések értékelési különbözetének céltartalékaként megképzett összegét. 67. § (5) Egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézetnél elhelyezett betétek - a pénzforgalmi számla kivételével -, valamint az ugyanazon bankcsoporthoz tartozó szervezet által kibocsátott értékpapír együttes értéke nem haladhatja meg a pénztári eszközök 20 százalékát. -
az Sztv. vonatkozó rendelkezései:
3. § (8) E törvény alkalmazásában 12. elektronikus pénz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott fogalom; 15. § (3) A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). 31. § A pénzeszközök a készpénzt, az elektronikus pénzt és a csekkeket, továbbá a bankbetéteket foglalják magukban. 66. § (2) A mérlegben a pénztár, csekkek értékeként az üzleti év mérlegfordulónapján a pénztárban lévő forintpénzkészlet értékét, a valutakészlet 60. § (2) bekezdése szerint átszámított forintértékét, az elektronikus pénzeszközök értékét, a kapott csekkek értékét kell kimutatni. -
a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) vonatkozó rendelkezései:
1. § (1) E törvény hatálya - a (3)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel - kiterjed arra, aki Magyarország területén a) pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat; (…) (2) E törvény hatálya kiterjed arra, aki a) a szolgáltató ügyfele; b) a szolgáltató vezetője, alkalmazottja, illetőleg segítő családtagja. 3. § E törvény alkalmazásában: o) szolgáltató: az 1. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységet végző személy vagy szervezet; -
az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (Öbr.)
3. § (1) A pénztár a befektetett eszközeit az 1. számú mellékletben meghatározott eszközökben tarthatja, illetve ezen mellékletben meghatározott eszközcsoportok szerint kell nyilvántartania. (2) A pénztár befektetett eszközeire vonatkozó befektetési és likviditási keretszabályokat a 2. számú melléklet tartalmazza. 2. számú melléklet a 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelethez 4. Egy hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számla, az ott elhelyezett betétek, valamint az ugyanazon hitelintézet által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20%-át. Egy csoporthoz tartozó hitelintézeteknél vezetett pénzforgalmi számla, az azoknál elhelyezett lekötött betétek, valamint az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20%-át.
4/8
-
az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (Ebr.)
2. § (1) A pénztár működtetésére és szolgáltatásainak teljesítésére használt tárgyi eszközök, illetve az ilyen tárgyi eszközök megteremtését szolgáló beruházások kivételével a pénztár eszközeit (a továbbiakban: befektetett pénztári eszközök) kizárólag az 1. számú mellékletben meghatározott befektetési formákba (a továbbiakban: befektetési formák) fektethetik be, illetve eszközeiket ilyen befektetési formákban tarthatják. (…) 5. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a) az egy hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számla, az ott elhelyezett betétek, valamint az ugyanazon hitelintézet által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20%-át; b) egy csoporthoz tartozó hitelintézeteknél vezetett pénzforgalmi számla, az azoknál elhelyezett betétek, valamint az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20%-át. -
a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (Mbr.)
2. § (1) A pénztár eszközeit - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - kizárólag az e rendeletben meghatározott befektetési formákba és befektetési eszközökbe fektetheti be, illetve eszközeit ilyen befektetési formákban tarthatja. 3. § (1) A pénztár befektetett eszközeit az 1. számú mellékletben meghatározott eszközökben tarthatja, illetve ezen mellékletben meghatározott eszközcsoportok szerint kell nyilvántartania. (2) A pénztár befektetett eszközeire vonatkozó befektetési és likviditási keretszabályokat a 2., illetve a 2/A. számú melléklet tartalmazza. 2/A. számú melléklet a 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelethez II. Választható portfóliós rendszert üzemeltető pénztárakra vonatkozó általános befektetési előírások 3. Az állampapírok kivételével az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírba az egyes választható portfóliókba befektetett pénztári eszközök legfeljebb 10 százaléka helyezhető el. Az egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézetnél elhelyezett betétek - a pénzforgalmi számla kivételével -, valamint az ugyanazon bankcsoporthoz tartozó szervezet által kibocsátott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg az egyes választható portfóliókba befektetett pénztári eszközök 20 százalékát. -
az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 223/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (Öszr.) vonatkozó rendelkezései:
1. § (2) A pénztárak a Tv. (megj.: Sztv.) előírásait e rendeletben meghatározott eltérésekkel kötelesek alkalmazni. 12. § (1) A mérleg tagolását az 1. számú melléklet tartalmazza. 17. § (1) A forgóeszközök csoportjában a mérlegben a készleteket, a pénztár tevékenységével kapcsolatos követeléseket (ideértve a pénztártagokkal, a munkáltatói tagokkal és a vagyonkezelő szervezetekkel szembeni követeléseket is), a forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat és tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, valamint a pénzeszközöket kell besorolni. 1. számú melléklet a 223/2000. (XII. 19.) Korm. rendelethez A mérleg előírt tagolása B) Forgóeszközök IV. Pénzeszközök 1. Pénztárak 2. Pénztári elszámolási betétszámla 3. Elkülönített betétszámla 4. Rövid lejáratú bankbetétek 5. Devizaszámla 6. Pénzeszközök értékelési különbözete 5/8
-
a magánnyugdíjpénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 222/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (Mszr.) vonatkozó rendelkezései:
Az Mszr. az Öszr. fent idézett 1. §-ával, 12. §-ával, 17. §-ával és 1. számú mellékletében foglaltakkal azonos tartalmú rendelkezéseket tartalmaz. -
az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 252/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (Eszr.) vonatkozó rendelkezései:
Az Eszr. az Öszr. fent idézett 1. §-ával és 12. §-ával azonos rendelkezéseket tartalmaz. Az Eszr. 18. §-a az Öszr. 17. §ában foglaltakat tartalmazza, míg az Eszr. 1. számú mellékletének forgóeszközökre vonatkozó részében az alábbiak szerepelnek a pénzeszközökkel kapcsolatosan. B) Forgóeszközök IV. Pénzeszközök 1. Pénztárak 2. Pénztári elszámolási betétszámla 3. Elkülönített betétszámla 4. Rövid lejáratú bankbetétek 5. Devizaszámla IV.2. Az MNB álláspontja Az MNB mindenekelőtt felhívja a Pénztárak figyelmét az MNB honlapján elérhető, „Tájékoztató az MNB-hez érkező állásfoglalás-kérések kezeléséről, valamint a jogi állásfoglalások kiadása során alkalmazott elvekről és eljárásokról” című dokumentumra (Tájékoztató), különösen annak azon szakaszára, mely szerint az MNB-nek nincs hatásköre termékek, üzleti megoldások, folyamatok stb. jogi megfelelőségének előzetes, általános vizsgálatára. A fentiekre figyelemmel a jelen állásfoglalásban foglalt vélemény nem minősül a Pénztárak által bevezetni kívánt új fizetési mód elfogadásának vagy jóváhagyásának. Az MNB a jelen állásfoglalás IV.1 pontjában hivatkozott a vonatkozó jogszabályszakaszok alapján az alábbi álláspontot alakította ki a jelen állásfoglalás II. pontjában foglalt jogkérdésekkel kapcsolatosan. 1.
A Pénztárak befogadhatnak-e a tag által elektronikus pénz formájában teljesített tagdíjfizetést?
Mind az Öpt., mind az Mpt. tartalmazza a tagdíj, illetve az egységes tagdíj fogalmát. Az Öpt. 2. § (3) bekezdés c) pontja értelmében az egységes tagdíj az alapszabályban megjelölt azon összeg, amelyet valamennyi pénztártag a pénztárnak rendszeresen megfizet. Ezzel összhangban az Mpt. 26. §-a azt tartalmazza, hogy a tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét (egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg. Az elektronikus pénz egy elektronikusan vagy mágnesesen tárolt – az ügyfél úgynevezett elektronikus pénztárcájában jóváírt − összeg (Hpt. 6. § (1) bekezdés 16. pont), mely fizetési műveletek végrehajtására szolgál az azt elfogadók felé. A Pénztárak pénzforgalmi számlájára készpénzben érkező tagdíjjal ellentétben azonban az elektronikus pénz közvetlenül nem alkalmas arra, hogy azt a Pénztárak a befektetési politikájukban foglaltak szerint befektessék (betétként lekössék vagy pénzügyi eszközt vegyenek belőle), illetve az Öbr., az Mbr. és az Ebr. 1. számú mellékletei alapján nem minősül olyan eszköznek, amelyben a Pénztárak a befektetéseiket tarthatják. Az említett okból a Pénztáraknak az elektronikus pénzt vissza kell váltaniuk az elektronikus pénzt kibocsátónál annak érdekében, hogy az így kapott készpénz befektethető legyen. Az elektronikus pénz visszaváltásával kapcsolatosan az Fsztv. 66. § (3) bekezdése azt rögzíti, hogy az elektronikuspénz-kibocsátója és az elektronikuspénz-birtokos között létrejött szerződés egyértelműen és világosan tartalmazza az elektronikuspénz visszaváltásának feltételeit és díját. Az Fsztv. 66. § (4) bekezdése értelmében a visszaváltásért díj kizárólag az ott meghatározott esetekben illeti meg az elektronikuspénz-kibocsátóját. Az említett jogszabályi rendelkezések alapján tehát az Fsztv. 66. § (4) bekezdésében meghatározott esetekben a Pénztáraknak az elektronikuspénz kibocsátója részére díjat kell fizetni az elektronikus pénz visszaváltása során. 6/8
Az elektronikus pénz befogadásából adódó fenti többlet kötelezettség (visszaváltás és esetleges díjfizetés) ellenére az MNB nem kíván gátat szabni egy XXI. századi készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (Hpt. 6. § (1) bekezdés 55. pont) alkalmazásának. E körben az MNB egyrészről azt a körülményt mérlegelte, hogy az elektronikuspénz-kibocsátók tevékenységüket – mint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet (Hpt. 3. § (1) bekezdés e) pont) − az MNB engedélye alapján végezik (Hpt. 3. § (3) bekezdés); valamint azt, hogy az e tevékenységet végzők, illetve ügyfeleik a Pmt. hatálya alá tartoznak (a Pmt. 1. § (1) bekezdés a) pontja, 1. § (2) bekezdés a) pont). Mindezeket figyelembe véve az MNB az elektronikus pénz útján történő tagdíjfizetéssel kapcsolatosan az alábbi álláspontra helyezkedett: A Pénztárak fogadhatnak elektronikus pénz formájában teljesített tagdíjfizetést, és annak szükségszerű visszaváltásából fakadó esetleges költségeket az Öpt. 36. § (4) bekezdés b) pontja, illetve az Mpt. 61. § (3) bekezdése alapján a működési tartalék terhére mint működési kiadást elszámolhatják. (Maguk a Pénztárak a Beadványban az elektronikus pénz visszaváltásával kapcsolatosan csupán annyit adtak elő, hogy az elektronikus pénztárcában lévő összeget számlapénzre váltják és saját bankszámlájukra vezetik át. A Beadvány azonban nem tartalmazza, hogy a Pénztárak az esetlegesen felmerülő költséget melyik pénztári tartalék terhére kívánják elszámolni.) Az MNB kiemelten fontosnak tartja továbbá az elektronikus pénz útján teljesített befizetések azonosíthatóságának folyamatos biztosítását. A pénztári befektetési kormányrendeletek (Öbr., Mbr. és Ebr.) nem tartalmaznak speciális rendelkezéseket az elektronikus pénzre vonatkozóan. Figyelembe véve, hogy a Hpt. 6. § (1) bekezdés 55. pontjában foglaltak alapján az elektronikus pénz készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, továbbá az elektronikus pénz kibocsátó az elektronikuspénzkibocsátása ellenében átvett és vissza nem váltott pénzeszközt az Fsztv. 51. § (3) bekezdés a) pontja szerinti, hitelintézetnél vezetett letéti számlán tartja, az MNB álláspontja szerint a Pénztárak birtokába kerülő elektronikus pénz a pénztári befektetési szabályok alkalmazásában a Pénztárak pénzforgalmi számláján elhelyezett pénzeszköznek minősíthető. Ebből következően arra önkéntes nyugdíjpénztárak esetében irányadóak az Öbr. 2. számú melléklet 4. pontjában foglaltak. Az Öbr. hivatkozott szakasza értelmében az egy hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számla, az ott elhelyezett betétek, valamint az ugyanazon hitelintézet által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20%-át. Egy csoporthoz tartozó hitelintézeteknél vezetett pénzforgalmi számla, az azoknál elhelyezett lekötött betétek, valamint az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott, forgalomba hozott értékpapírok együttes értéke nem haladhatja meg a befektetett pénztári eszközök 20 %-át. Egészség- és önsegélyező pénztárak esetében az Ebr. 5. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Magánnyugdíjpénztárak esetében – a fentiektől eltérően – az Mpt., illetve az Mbr. kifejezetten azt tartalmazza, hogy a pénzforgalmi számlán elhelyezett pénzeszköz nem számít bele az egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézet(ek)nél elhelyezett összegekre, valamint az ugyanazon bankcsoporthoz tartozó szervezet által kibocsátott értékpapírok együttes értékére meghatározott 20%-os limitbe (Mpt. 67. § (5) bekezdése, illetve az Mbr. 2/A. számú melléklet 3. pontja). Az MNB azonban elvárja, hogy a pénztárak csak a likviditási igényükhöz igazodó összegeket helyezzenek el a pénzforgalmi számlán, az ezt meghaladó pénzeszközök kerüljenek befektetésre a tagi megtakarítások növelése érdekében. A fentiekkel összefüggésben – annak érdekében, hogy a Pénztárak számára minél hamarabb olyan helyzet teremtődjön, mintha pénzforgalmi számlájukra érkezett volna a tagdíj – az MNB azt javasolja a Pénztáraknak, hogy haladéktalanul, például az elektronikus pénznek a Pénztár elektronikus pénztárcájában történt jóváírást követő munkanapon intézkedjenek az elektronikus pénz visszaváltása iránt. Prudenciális szempontból indokolt a Pénztárak belső szabályzataiban az elektronikus pénz fentiek szerinti visszaváltási gyakoriságát rögzíteni. A fentieket összefoglalva a Pénztárak az elektronikus pénz útján teljesített tagdíjfizetést elfogadhatják azzal, hogy a befektethetőség biztosítása érdekében kötelesek azt haladéktalanul visszaváltani. A visszaváltással összefüggésben felmerült esetleges költség a Pénztár működési tartaléka terhére elszámolható, a visszaváltás megtörténtéig az elektronikus pénz a fent hivatkozott befektetési korlátok szempontjából pénzforgalmi számlán elhelyezett pénzeszköznek minősül.
7/8
2.
Hol kell kimutatni a Pénztárak könyveiben az elektronikus pénz formájában beérkezett tagdíjfizetést?
Az Öszr., az Mszr. és az Eszr. (együtt: Pénztári Számviteli Kormányrendeletek), valamint az Sztv. egymáshoz való viszonyáról a Pénztári Számviteli Kormányrendeletek rendelkeznek. Ennek kapcsán a Pénztári Számviteli Kormányrendeletek azt tartalmazzák, hogy a pénztárak az Sztv. előírásait a Pénztári Számviteli Kormányrendeletekben meghatározott eltérésekkel kötelesek alkalmazni. Az Sztv. az elektronikus pénz nyilvántartásával kapcsolatosan azt tartalmazza, hogy az a pénzeszközök körébe tartozik (Sztv. 31. §). A Pénztári Számviteli Kormányrendeletek a mérleg tagolása kapcsán (12. § (1) bekezdése, illetve 1. számú melléklet) rendelkeznek a pénzeszközökről, azonban – az Sztv.-től eltérően − külön nem nevesítik az elektronikus pénzt. A számviteli valódiság elvével (Sztv. 15. § (3) bekezdés) összhangban, az MNB álláspontja szerint a Pénztáraknak a pénztárak sort (Pénztári Számviteli Kormányrendeletek 1. számú melléklet IV. 1. pontja) kell alábontani házipénztár és elektronikus pénztár sorokra, és utóbbi soron kell az elektronikus pénzt kimutatni. Ehhez kapcsolódóan az MNB fontosnak tartja, hogy a Pénztárak adatszolgáltatásaikban is megjelenítsék az elektronikus pénzt. A pénztárak és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény által a jegybanki információs rendszerhez elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti feladatai ellátása érdekében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 49/2016. (XII. 12.) MNB rendelet (MNB Rendelet) 1. számú melléklete – az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében – azt tartalmazza, hogy ha a fedezeti tartalék állománya (71OE01 sor) és a fedezeti portfólió értéke (72OA0 illetve a 72OB2 sor megfelelő adata) nem egyezik meg egymással, akkor az eltérés konkrét okára ki kell térni a negyedéves adatszolgáltatás szöveges kiegészítésében. A fentiek a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában is irányadóak az MNB Rendelet 7. mellékletében foglalt eltérésekkel: ha a fedezeti céltartalék állománya (71MEB28 sor) és a fedezeti portfólió értéke (72MB1 sor megfelelő adata) nem egyezik meg egymással, akkor az eltérés okára ki kell térni a negyedéves adatszolgáltatás szöveges kiegészítésében. Az egészségpénztárak esetében az MNB Rendelet 5. mellékletében foglaltak szerint kell eljárni: amennyiben nem egyezik meg a 71EDAA táblában az egyes alapok portfóliójának összesített értéke a 71EDB táblában ugyanezen alapok tartalékának értékével, a pénztárnak részletes számszaki magyarázatot kell adnia az eltérésre. A Pénztáraknak tehát elektronikus pénz fogadása esetén az adatszolgáltatásaik szöveges részében az elektronikus pénzt, illetve annak mennyiségét fel kell tüntetni. *** Felhívom szíves figyelmét arra, hogy az MNB a véleményét kizárólag a Pénztárak által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak a Pénztárak által előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma. Budapest, 2017. július 24.
8/8
