Befogadásra várva. Orvosok Lapja

MEDICIN A

Befogadásra várva Magyarországon egyre több a beteg, munkaképtelen ember, azonban számos területen lennének új terápiák, amelyekkel meg lehetne őket gyógyítani vagy jó életminőséget biztosíthatnánk számukra. Ha olyan szempontokat, mint pl. az adófizetők számára legértékesebb tényező – egészségük iránti igényük – tiszteletben tartását most nem vesszük is figyelembe, gondoljunk csak a nemzeti teljesítőképességre és tegyük fel a kérdést: valóban nem célszerű az innovatív terápiákba befektetni? Az egészségügyben – ahogy az azon belüli szűkebb, és az azt körülvevő tágabb területeken is – minden mindennel összefügg, pénz nélkül pedig nem működik. Hány évtizedig tarthat a csoda, hogy mégis? Dr. Jakab Zoltánnal, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnökével és Némethi Erikával, az Egyesület ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

– Milyen terápiás területeken és pontosan mennyi innovatív készítmény vár befogadásra? Dr. Jakab Zoltán (J. Z.): Az OEP honlapja szerint 35 új hatóanyag várakozik, ezen túl 17, már támogatást élvező hatóanyag vár további indikációs köreinek befogadására. – Összesen hány beteg vár arra Magyarországon, hogy hozzájusson ezekhez a terápiákhoz? J. Z.: Mivel Magyarországon jellemző módon a befogadás általában egy-egy betegségcsoporton belül a betegek egy kisebb hányadára vonatkozik, ezért csak becsülni lehet ezt a számot. Valószínűleg az első évben tízezres nagyságrendű lehet azon páciensek száma, akiket az új terápiával eredményesebben lehetne kezelni.

32

Orvosok Lapja 2013 | 12

– Hazai sajátosság az, hogy a különböző betegségben szenvedő emberek csoportján belül az érintetteknek csupán egy kisebb hányada kapja meg a támogatást az innovatív gyógyszerekre? J. Z.: A szűkös forrásokból gazdálkodó országokban a finanszírozó limitálja az indikációs körökön belül is azoknak a betegeknek a körét, akiknél egy gyógyszert alkalmazni lehet. Nálunk meglehetősen sok területen jellemző, hogy a terápiában fokozatosságot írnak elő és az újabb és költségesebb szereket általában a betegség későbbi fázisaiban alkalmazhatják az orvosok. Ez egyrészről financiális szempontból racionális, másrészt azonban azzal is együtt jár, hogy ezekben az esetekben már

kevésbé látványos eredményeket lehet elérni a terápiákkal. Mikor arról beszélünk, hogy mennyit költ az ország a gyógyszerek finanszírozására, akkor nem egyszerűen a gyógyszerek elérhetőségéről van szó, hanem arról is, hogy a betegek milyen széles körének biztosított az adott kezelés. – A különböző orvosszakmák prominensei esetenként úgy fogalmaznak egyes terápiákkal kapcsolatban, hogy azokra nincs is szükség a betegségek korai stádiumaiban, mert olyankor még régebbi gyógyszerekkel, kevésbé súlyos mellékhatások árán is el lehet érni a kívánt eredményeket. J. Z.: Természetes alapelv, hogy az orvosok a legbiztonságosabb, legkevesebb mellékhatással járó, de mégis hatékony terápiát alkalmazzák a betegségek kezelésében. Jó, ha valakit már ismert és kisebb költséggel járó gyógyszerrel is meg lehet gyógyítani. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy részben azért is behatárolt a modern gyógyszerek alkalmazása Magyarországon, mert teljesíteni kellett a gyógyszerkiadások csökkentésére vonatkozó költségvetési elvárásokat. A lakosság elöregedését tekintve nyomós érveket találhatunk arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi kiadásoknak, és ezen belül a gyógyszerekre fordított költségeknek is növekedniük kellene ahhoz, hogy fent lehessen tartani a korábbi színvonalat. – Vajon mikor és miként válhat látványossá az Magyarországon, ha ez nem így történik? J. Z.: Az eredmények, a helyzetünk már most „látványos”, persze negatív értelemben. Elég csak ránéznünk az európai országok várható élethossz- és halandóság adatait bemutató ábráira, és máris

MEDICIN A

kijelenthetjük, hogy sürgős cselekvésre van szükség. Hogy minek köszönhető az, hogy jóval több a beteg ember, valamint nagyobb a munkaképtelen, táppénzre szoruló páciensek száma hazánkban, mint más országokban, összetett kérdés, de az, hogy egyes daganattípusok halálozási aránya nálunk gyakorlatilag kétszerese a Nyugat-Európában tapasztaltaknak, tény. Azt gondolom, hogy az egészségügyi rendszert és a finanszírozást is igazítani kellene ezekhez a szomorú sajátosságokhoz. – Történnek-e kutatások arra vonatkozóan, hogy az innovatív készítmények mennyiben hatásosak a betegségek korai stádiumaiban? J. Z.: Természetesen a törzskönyvezés során a szerek hatékonyságát a betegségek különböző stádiumaiban vizsgálják, és az eredmények a törzskönyvezési eljáráshoz benyújtott dokumentáció részét képezik. Az új gyógyszerek legnagyobb része európai törzskönyvvel rendelkezik, melyek a legtöbb esetben középsúlyos és súlyos állapotú betegek számára ajánlják az adott készítményt. Magyarországon ezzel szemben sok esetben az előrehaladott stádiumú betegségben szenvedő emberek számára teszik csupán lehetővé ezen készítmények igénybevételét. Néhány héttel ezelőtt zajlott a parlamentben egy meghallgatás, melyen a Hepatitis C elleni kezelések is szóba kerültek. Elhangzott, hogy míg a vizsgálatok alapján a legmodernebb terápiák 70%-os gyógyulást eredményeznek, a magyar adatok ugyanezeknél a gyógyszereknél csupán 55%-os eredményességet mutattak. Ez nem azért van, mert a gyógyszer a Kárpát-medencében kevésbé jó, hanem azért, mert az országunkban működő finanszírozási protokoll szerint kizárólag a legrosszabb állapotban lévő páciensek kapják meg az adott gyógyszert. Ebben az alcsoportban nyilvánvalóan már nem olyan eredményes a korszerű terápia, mint abban a

Némethi Erika

Hepatitis C fertőzött csoportban, amely bevonásával a vizsgálatok lezajlottak. – A Hepatitis C elleni terápia ma az egyik leginkább „percről-percre” fejlődő területe az orvostudománynak. Az ilyen helyzetekben mi lehet az optimális, ha egy nehezen, de végül befogadott, vadonatúj, de költséges terápia egyszerre elavulttá válik egy még jobb és még újabb lehetőség árnyékában, az orvosok és a betegek azt szeretnék alkalmazni-megkapni. Hogyan követi ezt a finanszírozás? J. Z.: Európai kollégáimmal beszélgettem erről a kérdésről. Úgy értesültem, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb az egészségügyi-gazdasági mozgástér, egy újabb lehetőség megjelenése elegendő indok ahhoz, hogy a betegek széles köre hozzájusson az adott terápiához. Az újabb felfedezés automatikusan felülírja a korábban alkalmazott, hirtelen elavulttá váló kezelést. – Melyik az a készítmény Magyarországon, amelyik legrégebben vár befogadásra és mióta? J. Z.: Nincsenek arra vonatkozó pontos adataink, hogy a számos készítmény közül pontosan melyik várakozik a legrégebben, de az biztos, hogy számos készítmény áll több mint két éve befogadás előtt. Az ilyen adatok birtokában a tagvállalataink vannak saját készít-

ményeikre vonatkozóan. A legtöbb gyógyszer mindenesetre egy és két év között tart a várakozási időben. Némethi Erika (N. E.): Nehéz pontos adatot mondani ebben a kérdésben, mert az OEP honlapján található várakozási listán már sok esetben az ismételt beadás kezdete áll a várakozási idő kezdetének dátumaként. Az OEP honlapján jelenleg mindenesetre 560 nap volt a legmagasabb várakozási időintervallum. – Ezek milyen betegségek ellen kifejlesztett készítmények? N. E.: Bizonyos véralvadásgátló készítmények – a szájon át szedhető antikoagulánsok – pl. több mint két éve várnak befogadásra, pedig szinte minden európai országban már támogatottan férhetnek hozzá a betegek az innovatív terápiákhoz. Ezen a terápiás területen egyébként a jelenleg még széles körben orálisan alkalmazott két hatóanyag közel 60 évvel ezelőtti fejlesztés, és már valamennyi terápiás protokoll javasolja az új szerek használatát. – Régiós összehasonlításban hogy áll Magyarország az új, innovatív terápiák befogadásának területén? Miben különbözik egy beteg korszerű terápiához jutási esélye például Romániában, vagy Szlovákiában? J. Z.: Szlovákiában jobb a helyzet, Romániánál ugyan még jobban állunk, azonban sajnos van egy olyan trend, mely szerint, míg korábban

Orvosok Lapja 33 2013 | 12

MEDICIN A

Magyarország a régión belül az első hullám végéhez tartozott, ma már csúszunk a „lassabb országok” – Románia és Lengyelország – szintjére. N. E.: Magyarország napjainkban Romániával, Lengyelországgal, Litvániával van azonos kategóriában. Szlovákia, Szlovénia egyértelműen a nyugat-európai állapotokhoz közelít, Csehország még inkább. – Mennyi a valószínűsége annak, hogy ezen a helyzeten kommunikációval változtatni lehet akár az önök, akár az orvosszakmai vezetők részéről, és men�nyire vannak elképzeléseik más megoldásokra – plusz források teremtésére vagy bármi egyéb ötletre, pl. betegegyesületekkel való együttműködésre vonatkozóan? J. Z.: Amit a magyar egészségügy ennyi pénzből produkál, csodának tekinthető. Ehhez valamen�nyi résztvevő áldozatvállalása szükséges – hogy az egészségügy munkavállalói ilyen körülmények között dolgoznak, és hogy a szállítók is mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezek a készítmények a magyar betegek számára is hozzáférhetőek legyenek. Azonban azt gondoljuk, hogy hosszútávon ez így nem fenntartható. Arra lenne szükség, hogy a társadalom és a gazdaságpolitikusok számára az egészségügy szereplői – az innovatív gyártók és a többi szereplő egyaránt – hatékonyabban tudják bemutatni, hogy előrébb tartunk, mint 10–20 évvel ezelőtt, és amíg az egészségügyi finanszírozás ilyen alacsony szinten áll, addig nehéz egészséges társadalmat, egészséges munkavállalókat elképzelni. N. E.: Egyesületünk részéről egy nemrég lezajlott konferencián elmondtuk, hogy milyen fontos a páciensek részéről is az egészségtudatosság. Hihetetlen jelentőséggel bír a lakosság egészségi állapota érdekében, hogy az emberek vigyázzanak magukra, ha gondjuk adódik, már a korai tünetekkel forduljanak orvoshoz, és amen�-

34


Dr. Jakab Zoltán

nyiben terápiában részesülnek, tartsák be a kezelési javaslatokat, nem csak a gyógyszerszedésre, de szükség esetén az életmódot érintő szabályokra vonatkozóan is. Mindez jelentősen befolyásolja a terápia hatékonyságának kimenetelét. A következő három-négy évben meg fog nőni azon emberek száma, akik koruknál és/vagy egészségi állapotuknál fogva az egészségügyi ellátó rendszerbe kerülnek. Fontos, hogy ezek az emberek ne a TB forrásait felhasználva éljék túl az elkövetkező 20–30 évüket, hanem maguk is aktívak maradjanak. – Ehhez egészen más állami, társadalmi, munkáltatói hozzáállás lenne szükséges, mint ami – az európai trenddel szemben – hazánkban ma megvalósul. N. E.: A tényeket nehéz figyelmen kívül hagyni. Nem kizárólag az idősödő emberek, de a társadalom és a nemzetgazdaság érdeke is, hogy ezek az emberek aktívan hozzájárulhassanak az ország teljesítményéhez. Ez nem is lehetetlen, hiszen megváltoztak az életkörülmények és a lakosság átlagéletkora nőtt. A

gond az, hogy az egészségben eltöltött évek száma kevésbé növekszik, pedig a cél, hogy egy hatvan éves ember ne egy megfáradt, pihenni vágyó egyén, hanem a társadalomban egyaránt fontos szerep betöltésére képes ember legyen. J. Z.: Hajlamosak vagyunk általánosítva azt mondani, hogy a magyar embereknek rendkívül rossz az egészségtudatossága. Ám az elmúlt években ez a kép árnyalttá vált. Több dologra gondolok. Amen�nyiben az egészségtudatosságot az egészségre elköltött pénz mértékében számoljuk, akkor azt láthatjuk, hogy jelentős összegről van szó. Az egészségügyön kívül az emberek sokkal több pénzt költenek az egészségükre, mint az egészségügyön belül, ezért lenne fontos, hogy a bizonyítékokon alapuló orvostudomány szolgáltatásait vonzóvá tegyük a lakosság szemében. Sok helyen hiányzik azonban a szolgáltatás megfelelő színvonala és az az attitűd, ami alapján az emberek hisznek abban, hogy itt kaphatják a legtöbbet egészségük visszaszerzése érdekében. Az alternatív terápiákhoz, különböző képesítés nélküli gyógyítókhoz fordulás arányából azt láthatjuk, hogy nem az egészségtudatosság hiánya a legnagyobb gond, hanem az, hogy a lakosság nem tudja, hová érdemes fordulnia a gyógyulás érdekében. Lenne mire építeni. Az egészségügynek is változnia kell, figyelembe kell venni a mai életstílust. N. E.: Ki kell törnünk abból a szemléletből, mely szerint az egészségügyet betegségügyként kezeljük. A betegségre fókuszálunk, ahelyett, hogy egészségünk helyreállításának szerves részeként értékelnénk az ágazat egészét. Fontos lenne, hogy az orvosok munkája az egészség megőrzésének többi formájához is kapcsolódhasson, így megvalósítva a gyógyítás holisztikus szemléletét. Az elmúlt évek népegészségügyi programjainak biztosan lesz pozitív hozadéka, amely bizonyára a megnyert egészséges életévekben

MEDICIN A

is kimutatható majd. Minél több szereplő fog össze és minél jobban tud a döntéshozói oldal a szolgáltatói oldallal együttműködni annak érdekében, hogy a megelőzés és a terápiák jól kiegészítsék egymást, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben jobb eredményeket is tapasztalhatunk a lakosság egészségi állapotában. Mert minél több az egészséges ember, annál több pénz marad a betegek kezelésére. – Kérem, mondjon néhány példát, ahol az új befogadás valóban életmentő, vagy az életminőséget jelentősen javító lehetne. J. Z.: Számtalan befogadásra váró gyógyszer kapcsolódik a rákgyógyításhoz. Ez magyarázza, hogy ezen betegségcsoportban a legnagyobb a társadalmi nyomás. Vannak előrelépések, de még mindig számos daganattípus vonatkozásában keresik a jó, vagy még jobb megoldásokat. Az innovatív gyógyszergyártók által vezetett klinikai vizsgálatok közel fele onkológiai területen zajlik világszerte, tagvállalataink ebben a tudományágban a legaktívabbak, nem véletlen, hogy a hazánkban befogadásra váró terápiáknak is a nagy része onkológiai készítmény. Nagyon sokféle daganat létezik és azon belül is különböző stádiumok. A terápia akkor hatékony igazán, ha minél inkább egyénre szabott. Ezért is fontos, hogy minél többféle gyógyszer rendelkezésre álljon, mert így valószínű, hogy több beteg számára találhatóak meg a leginkább sikerrel kecsegtető kombinációk. – A szakma képviselői értesülnek a nem befogadott terápiákról? J. Z.: Sőt, a legtöbben tapasztalatokat is szerezhettek már ezekről a kezelésekről, hiszen számos gyógyszer kipróbálásában vettek már részt és vesznek részt napjainkban is hazai centrumok. Lehetőség van tehát arra, hogy néhány beteg megkaphassa ezeket a kezeléseket még a befogadás előtt, ráadásul az OEP is

rendelkezik méltányossági kerettel, amellyel a még nem finanszírozott gyógyszerekhez való hozzájárulást biztosíthatják az arra leginkább rászoruló betegek számára. – Mennyire transzparens a támogatásba vonás rendszere, kapnak-e tájékoztatást a gyártók arról, hogy hol tart a folyamat, mikor számíthatnak befogadásra, illetve mivel indokolja az OEP a késlekedést? J. Z.: Ezen a területen lenne mit javulni. Az adatokat elemezve azt látjuk, hogy a legnehezebb a támogatott gyógyszerek listájára kerülnie a lényeges újdonságot képviselő hatóanyagoknak – amelyek nem egy már ismert csoportba kerülnek be. Nem megjósolható ma Magyarországon, hogy ezek a terápiák

mikor juthatnak el a rászorulókhoz. A döntések azon is múlnak, hogy milyen egyéb gyógyszerek várnak befogadásra és azon is, hogy a vaklicitből milyen megtakarítások történtek az adott időszakban. Ez a kiszámíthatatlanság külön gondot okoz a gyártók számára. N. E.: Az elbírálás abból a szempontból transzparens, hogy az OEP honlapján követni lehet, hol tart egy-egy készítmény a befogadási procedúrában, de hogy miért éppen ott tart, ahol tart, azt nem tudjuk. – Tapasztalataik szerint a döntéshozók mennyire veszik figyelembe az egyes területek orvosszakmai grémiumainak, valamint a betegszervezeteknek a véleményét?


MEDICIN A

J. Z.: A szakmai értékelés során figyelembe veszik az egyes területek szakmai véleményét, de mint mondtam, a döntések nem kizárólag szakmai, hanem részben finanszírozási alapon születnek. A betegszervezetek erősödtek, de még mindig jóval kisebb a szerepük és kevésbé lehet a betegek hangját hallani, mint Nyugat-Európában. Ez nyilván a civil szféra fejlettségi szintjével és tudatosságával összefüggő jelenség. – Nagyságrendileg mennyi kasszakiáramlást jelentene, ha valamennyi, jelenleg várakozó készítmény megkapná a támogatást? J. Z.: Senki nem készített ilyen számításokat, inkább egy-egy gyógyszerre vonatkozóan születnek ilyen felmérések. Már harmadik éve stagnálnak vagy csökkennek a gyógyszerköltségek, a rendszeren belül elérhető megtakarítás azonban kevés befogadást tett lehetővé. Évente 10 milliárdos nagyságrendre biztosan szükség lenne ahhoz, hogy a meglévő várólista érdemben csökkenjen. Míg például Szlovákiában a GDP 1,5%-át költik nettó gyógyszerkiadásokra, addig Magyarországon 0,8% ez a szám, pedig közel azonos fejlettségű gazdaságról és közel azonos jövedelmi szintekről beszélhetünk. N. E.: Összetett kérdés ez, hiszen párhuzamosan is várhatnak a befogadásra olyan készítmények, amelyek egy adott betegségre nyújtanak megoldást más-más megközelítésben. Ezért a befogadások teljes egészségnyereségét, illetve a költségeket rendkívül komplex feladat lenne kiszámolni. J. Z.: Az elmúlt években a keretek szűkössége iránt a teljes gyógyszeripar egésze nagy megértést és együttműködést mutatott. Az új gyógyszerek befogadásánál egy ún. zéró költségvetési hatás került bevezetésre, ami az innovációtól idegen. Az innováció természete, hogy jelentős befektetéssel egy hosszadalmas fejlesztés eredmé-

36


nyeképpen létrehozunk valami új megoldást, ami azelőtt nem létezett – pluszt hoz vagy a hatékonyságban, vagy a biztonságosságban. Ezen a területen számon kérni, hogy mennyi közvetlen költségvetési megtakarítást hoz, vagy legalábbis elvárni, hogy ne legyen semmilyen költségvetési kihatása, nem reális. Így nem fogunk hozzáférni az innovatív terápiákhoz. N. E.: Az innovatív terápiák valós értéke nem a gyógyszerkasszán belül, hanem az egészségnyereségben jelentkezik, amely pl. a szociális támogatást tartalmazó zsebekből szabadulhatna fel. Sajnálatos, hogy Magyarországon el vannak vágva egymástól a TB különböző zsebei és mindig az adott zseben belül próbálunk megtakarítást találni, holott mind az innovatív gyógyszerek, mind az innovatív orvosi technológiák vonatkozásában ez a megtakarítás nem az adott intézményen vagy kasszán belül jelentkezik, hanem a jobb életminőség által jobb produktivitást jelentenek az egyének és végeredményben az egész nemzet szintjén. Az innováció finanszírozása azokban az országokban működik jól, amelyekben megvalósul ez a holisztikus szemlélet. Miniszterelnök úr néhány hete beszélt az MTK 125. jubileumi rendezvényén, és a sport vonatkozásában említette, hogy egy sikeres országhoz egészséges emberek kellenek. Azt gondoljuk, hogy a sport mellett az egészségügyön is múlik, hogy az ágazat valóban az egészség megtartásának eszköze lehessen. – Tudomásom szerint az innovatív készítmények gyártói korábban arra számítottak, hogy a generikus gyógyszerek árának csökkenése, például a vaklicit teremti meg a fedezetet az innovatív gyógyszerek befogadására. Mint látjuk, ez nem így lett, a gyógyszerkassza csökkenéséből keletkező költségvetési megtakarítást más célokra használta a kormányzat. Miben bíznak,

honnan lesz forrás az új készítmények befogadására? J. Z.: Pontosítanék, hiszen valamilyen mértékben biztosan új befogadásokra is fordították a megtakarításokat, tudtommal a Hepatitis C elleni gyógyszerek története ilyen költség alapján valósulhatott meg. Az ott keletkező források azonban nem elegendőek arra, hogy a jelenlegi terápiák szélesebb körében történő hozzáférését és a várakozó gyógyszerek akár csupán nagyobb részének a befogadását lehetővé tegyék. A generikus megtakarítás a legtöbb országban forrást képez az új gyógyszerek befogadásában, a kérdés azonban az, hogy mekkora az a keret, amelyben ennek meg kell valósulnia. Ebben a modellben természetesen lehetnek hullámzások, de alapvetően egyensúlyba hozhatja a gyógyszertámogatást. N. E.: Ha azt nézzük, hogy mekkora ma Magyarországon a GDP-arányos egészségügyi költség és mekkora a gyógyszerköltség a GDP arányában, akkor nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony számokat kapunk. Ezeknek a korlátoknak a fenntartása okoz problémát az egészségügy valamennyi szereplője számára. Amúgy arra gondolni, hogy a Ratkó-korszak demográfiai hullámának egészségügyi ellátása alacsonyabb költségszinten biztosítható, nem reális, illúzió. Kérdés, hogy mi a helyes irány? Hollandiában, mikor a gazdasági recesszió valós problémákat okozott, két terület kapta meg ugyanazt a büdzsét, mint korábban: az oktatásügy és az egészségügy. Görögországban szintén komoly krízis volt az elmúlt két évben, ehhez képest ma 100 új gyógyszer és húsz új hatóanyag kerül befogadásra. Ahol fontos szempont az állampolgárok termelékenysége és tudják a döntéshozók, hogy a nemzet teljesítőképessége végeredményben ezen múlik, nem az egészségügyi területen spórolnak. Radnai Anna

MEDICIN A

Az onkológiai éberség sem tökéletes A daganatos ellátásban kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni, hiszen a statisztika pontosan megmutatja: hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget milyen stádiumban fedezték fel, a terápia mikor kezdődött.

Évente öt-hatezer ember életét lehetne megmenteni, de legalábbis meghosszabbítani, ha sikerülne az onkológiai ellátásban meglévő hatékonysági tartalékot kiaknázni, fogalmazott Dózsa Csaba, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnöke a Napi.hu portál szakkonferenciáján november 21-én. Hazánkban minden negyedik ember rákban hal meg, s ha az elkerülhető életévveszteségeket nézzük, a betegségteher nagyobb, mint a kardiovaszkuláris betegségek esetében. Mint mondta, kemények a végpontok a daganatos ellátásban, nem lehet mellébeszélni: hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget milyen stádiumban fedezték fel, a terápia mikor kezdődött – a statisztikai adatok megmutatják, s ezzel jelzik, mennyire hatékony a diagnosztika és a terápia. Az időben diagnosztizált, ám várólistákra kényszerülő betegek ugyanakkor értékes hónapokat veszítenek, ami után nagyon nehéz hatékony terápiát adni, tette hozzá. Ha a makroszintű allokációt a programok, megoldások között nem tudjuk meghatározni, akkor hiába ölünk az ellátásba milliárdokat, nem fogunk eredményeket elérni,

38


s ugyanebben a körben fogunk forogni tíz-tizenöt év múlva is, jegyezte meg. Számításai szerint 2011-ben 50-70 milliárd forint fordítódott a daganatos betegek kezelésére, gyógyítására különböző csatornákon. Ha lassan is, de haladunk előre, új befogadások vannak folyamatban a vesedaganat és a tüdőrák gyógyítására. A beszélgetést moderáló dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője azt kérdezte, vannak-e adatok arra vonatkozóan az OEP-nél, hogy milyen eredményeket hozott az ellátásra fordított finanszírozás. Vizsgálatokat végeznek folyamatosan, most is készül egy elemzés, de olyan szintű egészségnyereségről, mint ami a fejlesztéseknek köszönhetően a kardiológiai ellátásban már megmutatkozik, nem tudnak beszámolni, válaszolta dr. Gajdácsy József, az OEP egészségügyi főigazgató-helyettese. Csak TAJ-szám alapján végzett

Dr. Kaló Zoltán

adatgyűjtésük alapján lehangoló képpel szembesültek: a 2011 és 2012 között tételes finanszírozásban nagy értékű onkológiai gyógyszerrel kezelt betegek 85 százaléka 2013 novemberében már nem élt. Gajdácsi megjegyezte: nem vonnak le messzemenő következtetéseket az adatokból, de elég döbbenetesnek tartják a számokat. Azért mégiscsak lehet hatása ezeknek az adatoknak is, mert véleménye szerint végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokból mire összpontosítsanak: fizessenek például kétmillió forintot egy beteg pár napos kezelésére néhány hónapos túlélése érdekében, vagy a pénzt szűrésre, megelőzésre, a gyógyíthatatlan betegek hospice-ellátására költsék. A súlypontok eltolódtak, összegezte Gajdácsi. Az OEP főigazgató-helyettese hiányt érez a finanszírozói oldal részéről is: a sebészeti területek alulfinanszírozottak, nincsenek annyira a fókuszban, mint a gyógyszeres terápiák, ezért a manuális szakmákat is értékükön kell(ene) kezelnie a finanszírozónak. A mortalitási mutatók ingadoznak, de összességében nem ros�szabbodott a helyzet, sőt, valami kis javulás mutatkozik, ugyanakkor a morbiditás egyértelműen növekszik: sokkal több beteget diagnosztizálnak, mondta dr. Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője. A hátteret kutatva az életmód, egészségtudatosság mellett a beteg részéről jelentkező komoly bizalmi válságot is említette, ami a kezelések visszautasításában nyilvánul meg. Az onkológiai éberség, a finanszírozás nem tökéletes, az ellátórendszer bizonyos fokú fejletlenséget mutat, de bármilyen összevetésben is nézzük a hazai lehetőségeket, nincs nagyon nagy különbség a visegrádi és a nyugat-balkáni országokhoz képest, tette hozzá.

MEDICIN A

Az onkológiában gyógyítanak és kezelnek. A kettő között óriási a különbség, hiszen gyógyítani a gyógyítható állapotokat lehet. A kezelésekkel a meggyógyíthatatlanoknál csak időt lehet nyerni. Korábban az egy év alatt lezajló betegségekkel szemben ma már négy-öt év túlélést tudnak adni a betegeknek. A nagyon drága biológiai készítményeket kilencven százalékban a kezelési oldalon vetik be, és nem a gyógyító oldalon. Tehát nem várható, hogy ezek alkalmazásával döbbenetesen jó eredményeket tudjon felmutatni a szakma mortalitás szempontjából. Sokkal fontosabb, hogy egyre több olyan daganatos, előrehaladott ál-

lapotú beteg van, akinek évekkel tudják meghosszabbítani az életét. Úgy vélte, másképp kell a kérdéskört felfogni, és a nemzetközi befogadási trendeket megfelelő racionalitás mellett követnünk kell nekünk is. Katasztrofálisnak minősítette a HR-kérdést az onkológiában és a társzakmákban: sok jól képzett szakember hagyja el az országot, veszélyesnek látja a mára kialakult helyzetet. Véleménye szerint már az sokat lendítene a forráshiányos állapoton, ha az a pénz a rendszerbe folyna, amit

Dr. Gajdácsy József

Mit akar a GYEMSZI a klinikai kutatásokkal? Szenzitív terület a megrendelőknek a kutatási helyek kiválasztása, ezért a transzparencia, a bizalom és a jogszabályi kiszámíthatóság alapvető követelmény a gyógyszeripar szereplői számára.

Újabb központosító törekvés? A kutatási pénzek részleges elvonása? Beleszólás a kutatóhelyek kiválasztásába, a pénzek elosztásába? Kérdések sora fogalmazódott meg az érintettekben, akik gyanakvással és ellenállással fogadták a GYEMSZI fellépését. Nem véletlen, hogy Dorkó Adrián, a GYEMSZI projektvezetője a Medical Tribune november végi szakkonferenciáján arra kérte a résztvevőket: nyomják

meg a képzeletbeli „Delete” gombot, töröljék ki a rossz érzéseiket, és próbáljanak fókuszálni az ágazatvezetés legfőbb célkitűzéseire, amely szerint módszertani központként kívánják segíteni a hazai klinikai kutatásokat. A GYEMSZI semmiképpen nem szándékozik beleszólni az együttműködésekbe és a vizsgálatokból befolyó pénzek elosztásába – hangsúlyozta többször is Dorkó Adrián.

a betegek természetgyógyászati kezelésekre fordítanak, ugyanis óriási összegekről van szó. Az onkológiai szakképzésben a palliatív ellátást minden orvosnak meg kell tanulnia, hogy felismerje, mikor mit kell tennie, s hogy például ne terhelje a beteget felesleges kemoterápiával, mert a mellékhatások miatt éppen ezzel rövidítheti meg az életét, fogalmazott dr. Kissné dr. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztályának vezetője.

Sándor Judit

Mint a projektvezető elmondta, a világ az adminisztratív egyszerűsítés és standardizálás irányába hat, ezt a folyamatot erősítenék itthon is. Szeretnék ezzel elérni, hogy felgyorsuljon a kutatási tevékenység, s lehetőség szerint növekedjen a vizsgálatok száma, több bevételre tudjon szert tenni az ágazat, és a kisebb intézmények is be tudjanak kapcsolódni a klinikai kutatásokba Ez egyik oldalon segítene az intézmények anyagi gondjain, erősítené munkaerő-megtartó képességüket, míg a másik oldalon a résztvevők számára nyújtana előnyöket mind szakmailag, mind pedig keresetkiegészítés szempontjából. Ugyanakkor fenntartói oldalról nem megengedhető az, hogy egy klinikai vizsgálat az intézménynek veszteséget okozzon, tette hozzá. A betegek számára pedig azt szeretnék elérni, hogy szélesebb körben férjenek hozzá az E. Alapot nem terhelő, legmodernebb terápiákhoz. A GYEMSZI ezért Klinikai Kutatási Koordinációs Központot hoz létre, leginkább a fázis II–IV. klinikai vizsgálatokban gondolkodnak. A szervezetnek nincsenek hatósági jogkörei, az továbbra is az OGYI-nál


MEDICIN A

marad. A nem GYEMSZI-fenntartású intézmények is csatlakozhatnak, így például a négy egyetem közül egy már megkereste a szervezetet, és csatlakozási szándékát jelentette be. Dorkó Adrián beszélt arról, hogy tavaly ősszel létrejött a TransCelerate Biopharma Inc., amelyhez 2012-ben tíz, majd idén nyolc gyógyszergyártó csatlakozott. A nonprofit szervezet célja, hogy egyszerűsítse és felgyorsítsa a kutatás-fejlesztési programokat az innovatív terápiákban, s ezért a folyamatokat „rendkívül agres�szíven standardizálják. A GYEMSZI által felvázolandó elképzelések messzemenőkig támogatják az intézményfenntartói oldalról a TransCelerate kezdeményezését, tette hozzá Dorkó Adrián. Ritka és unikális lehetőség van a GYEMSZI kezében a projektvezető szerint, ugyanis fenntartóként elvileg 104 intézményt tudnak bevonni a klinikai kutatásokba, és már a vizsgálat indításában is képesek segíteni a keretmegállapodásokkal és szerződésmintákkal a folyamatot. Fájó pont ugyanis, hogy az intézmények és a megbízók között a szerződéskötések gyakran elhúzódnak, s ez akár a vizsgálati lehetőség elvesztéséhez vezet. Neves ipari szakemberek, kutatás-fejlesztési vezetők merték kimondani, hogy a szerződéskötés globálisan nagyobb probléma, mint maga a betegbeválasztási folyamat elhúzódása, tette hozzá. A GYEMSZI nagy feladatra vállalkozik, megpróbálja ugyanis felgyorsítani és egyszerűsíteni az intézmény és a megrendelő közötti

Nyitott kapukat dönget a GYEMSZI, ugyanis a gyógyszeripar is eltökélt a hazai klinikai vizsgálatok megtartásában és lehetőség szerinti fejlesztésében

Az utóbbi öt évben 90 ezer magyar beteg ellátása valósult meg a nemzetközi vizsgálatok során, elsősorban onkológiai terápiákban tudtak pácienseket ingyen gyógyszerhez juttatni, sokszor drága onkológiai készítményekhez… 40


szerződéskötés folyamatát, hogy az OGYI- és ETT-engedély napjára aláírt szerződésekkel rendelkezzenek a kórházak. Ennek érdekében konszenzussal szerződésmintát dolgoznak ki, a template-ek jövő áprilisra készülnek el. Mivel nem akarnak merev rendszert, ezért a még formálódó elképzelések szerint az intézményi eseti megállapodásoknak is teret adnának. Mint hangsúlyozta: semmi nincs kőbe vésve, semmilyen drámai változás nem fog történni, nincs tervbe véve jogszabályi módosítás – most egy koncepció készül, nyitottak a szakma javaslataira. Elengedhetetlennek tartják, hogy a vizsgálóhelyeken képzett, felkészült, minőségbiztosítási szemlélettel rendelkező, angolul tudó koordinátorok támogassák a munkát, legyen gazdája a kutatásoknak, aki kézben tartja a folyamatokat. Pontszerző, de ingyenes képzéseket szeretnének szervezni a kutatásokban részt vevő vagy bekapcsolódni kívánó kollégák részére. Intézményi szabályrendszer kidolgozását is tervezik, szintkonzultációval, szakmai konszenzussal. Ennek lennének kötelező érvényű elemei, és lennének opcionális elemei, például ajánlások

a vizsgálati stáb összetételére vonatkozóan. Nyitott kapukat dönget a GYEMSZI, ugyanis a gyógyszeripar is eltökélt a hazai klinikai vizsgálatok megtartásában és lehetőség szerinti fejlesztésében, fogalmazott dr. Pozsgay Csilla, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének képviselője. A részleteket alaposan ki kell dolgozni, nehogy a jó szándék ártalomba forduljon, tette hozzá. A partnerek szabad választásának lehetőségét fenn kell tartani, biztosítani kell a transzparenciát, különben a megingó bizalom jelentős veszteségeket okozhat a kutatási piacon még magát tartani tudó magyar vizsgálóhelyeknek, ugyanis nagyon szenzitív ez a terület. Az utóbbi öt évben 90 ezer magyar beteg ellátása valósult meg a nemzetközi vizsgálatok során, elsősorban onkológiai terápiákban tudtak pácienseket ingyen gyógyszerhez juttatni, sokszor drága onkológiai készítményekhez; nem terhelték az OEP-kasszát. 880 törzskönyvezési folyamatban vettek rész a klinikai vizsgálatok. Sándor Judit

MEDICIN A

Innovatív megoldások ételintoleranciákra Az ételintoleranciák hagyományos megoldása (és a diagnózis egyik útja is) az elhagyásos diéta (és az étrend-naplózásos módszert). Laktózérzékenyek esetén ez viszonylag egyszerű, hiszen „csak” a tejet és tejtermékeket kell, gyakran egy egész életre, kizárniuk az életükből. A tejcukor-érzékenység azonban társulhat fruktóz-malabszorpcióval is. Ekkor a gyümölcsök, sőt bizonyos zöldségek (pl. paradicsom) elhagyása is szükséges a tünetmentességhez, így a táplálkozás nagyon egyoldalúvá válik. Az ételintoleranciák egyik kevésbé gyakori fajtája, a hisztamin-intolerancia néhány évtizede ismert, de kimutatása nehézkes volt, és kezelésének egyetlen módja pedig a diéta volt. Mivel hisztaminérzékenység esetén a tünetek széles skálájával kell számolnunk, hasmenéstől orrfolyáson át migrénig, ezért volt mérföldkő az intolerancia kiváltásában kulcsszerepet játszó diami-

nooxidáz-enzim hiány kutatása. A hisztaminérzékeny betegeknél a tüneteket annyiféle táplálék válthatja ki, hogy diétás kezelés szinte megoldhatatlan. A betegnek sok esetben az eperről a sajtig, a savanyú káposztától a szalámiig, a paradicsomlétől a vörösborig rengeteg tápláló ételről kell lemondania. Osztrák kutatók és fejlesztők csapata a hisztamin-intolerancia kimutatására kifejlesztett DAO-enzim teszt mellett sikeresen megoldotta az enzim-előállítás és -stabilizálás problémáját. Nekik köszönhetően ma már a hisztaminérzékeny betegek DAO enzimet tartalmazó

Önvalidálási kampány Az Egészségügyi humánerőforrás monitoring projekt keretében elindult a nagy adatfrissítési kampány. A kampány célja, hogy minden egészségügyi dolgozó alap- és működési nyilvántartásban szereplő adatai naprakészek, teljes körűek és helyesek legyenek. Az egészségügyi dolgozók jogszabályban előírt kötelezettsége az alap- és a működési nyilvántartásban szereplő adatok meghatározott köre tekintetében az adatváltozás bejelentése, melyet 30 napon belül kell az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (továbbiakban: EEKH) irányába jelezni. Az adatfrissítési kampány célja az adatváltozás-bejelentési kötelezettség teljesítésének elősegítése. Ennek érdekében az EEKH kifejlesztett egy webes felületet, amelyen minden egészségügyi dolgozó a rendszerbe való biztonságos belépést követően ellenőrizheti a nyilvántartásban található saját adatait, valamint jelezheti a Hivatal felé az észlelt hiányosságot, eltérést. A felület a következő linken: validalas.eekh.hu érhető el.

42


A bejelentkezéssel, az adatok megtekintésével és javításával kapcsolatban felmerült kérdésekben a projekt munkatársai a [email protected] e-mail címen, illetve 8.00-20.00 óráig a 061-235-7942, 06-1-235-7963, 06-1-235-7969 telefonszámokon szívesen állnak rendelkezésükre. Tájékoztatjuk Önöket, hogy azok az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók, akik 2014. március 15. napjáig aktualizálják adataikat, 20 szabadon választha-

DAOSIN® kapszulával újra élvezhetik kedvenc ételeiket. Ennek a csapatnak sikerült először kapszulába zártan stabil formában biztosítani a fruktóz-bontó xilóz-izomeráz enzimet is. A laktózérzékenyek számára pedig, Kluyveromyces lactis élesztőgombából kivont neutrális enzimet bélben oldódó bevonatú pelletek formájában kapszulázták, így tökéletesítve az enzimhatást. A LACTOSOLV® kapszula kibontható, a benne levő pelletek közvetlenül az ételbe keverhetők. Mindhárom készítmény ma már a magyar ételérzékenyek számára is elérhető.

További információk: www.mindenevok.hu Kérje szakmai tájékoztatónkat!

tó elméleti továbbképzési pontra jogosultak. Tájékoztatjuk továbbá Önöket, hogy amennyiben az adatok első aktualizálását követően évente egy alkalommal visszajelzik a működési nyilvántartási adataik helyességét, vagy aktualizálják azokat, 3 szabadon választható továbbképzési pontra jogosultak. A fent megfogalmazott továbbképzési pontokról az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezők folyamatos továbbképzéséről szóló 64/2011. (XI.29.) NEFMI rendelet 12. § (5) és (6) bekezdése, valamint a 15. § (6) bekezdése rendelkezik. A továbbképzési pontokkal kapcsolatos kérdésekben a továbbképzési pontokat vezető egyetem továbbképzési titkársága adhat bővebb felvilágosítást. Segítő együttműködésüket köszönjük!

K ULT ÚR A

Támogassuk az orvosi és művészeti alapítványt! November 7-én, csütörtökön ismételten ott voltam a Semmelweis Egyetem és a Harmónia Orvosklub rendezvényén. Késő este értem haza, és még mindig hallottam a csodálatos zenét. Nagyszerű este volt! A Verdi-évben ez volt az utolsó találkozásunk. Ebből az alkalomból Banai János prof. rendezésében, Katona Anikó szerkesztésében és moderálásában Verdi-áriákat és -kettősöket hallottunk. És hogy kik énekeltek? Fokanov Anatolij, Bazsinka Zsuzsa, Miks Adrienn és Gábor Géza. A műsor: Fiesco áriája, Amelia áriája, Amelia és Boccanegra kettőse a Simon Boccanegra operából, Leonora áriája a IV. felvonásból és Leonora és Gvárdián kettőse a Végzet hatalmából, majd végezetül Rigoletto és Sparafucile duettje, Rigoletto monológja, és Gilda és Rigoletto duettje a II. felvonásból. Igazi élményt kaptunk. A hallgatóságból valamen�nyien úgy éreztük, hogy a fellépő művészek megtisztelnek bennünket azzal, hogy úgy énekelnek és játszanak, mintha az Operaház nagyszínpadán lennének. A

hallgatóság pedig hosszas tapssal hálálta meg a produkciót. Köszönet Katona Anikónak, aki az énekeseket zongorán kísérte, az előadást megszervezte és moderálta. Őszinte lelkesedéssel ismertette a zene keletkezési körülményeit, a szereplők egymáshoz való viszonyait. Több, kevésbé ismert érdekességet hallottunk. Így felhívta figyelmünket arra, hogy milyen fontos volt Verdi számára az apa és lánya kapcsolat zenei megfogalmazása: talán Verdi lányának korai elvesztése szólal meg az elrabolt gyermek és lányának örömteli egymásra találásban a Simone Boccanegrában, vagy Rigoletto és Gilda fájdalmas találkozásakor a mantuai herceg udvarában.

A Végzet hatalmának szövegkönyvét Piave írta. A legdrámaibb Verdi-operák közé tartozik, Victor Hugo nyomán járó vérbő romantikus drámák jeles képviselője. Leonora és Alvaro tragikus szerelme kap zenei kifejezést Leonora áriájában és Leonora és a Gvárdián kettősében. Ismét nagyszerű volt a klubest. Meglepődve hallottuk, hogy a „Harmónia orvosi és művészeti alapítvány”, ami a klubestet szervezi anyagi támogatásra szorul. A bankszámlaszám: 10300002-20228617-00003285 Támogassuk! Soltész Katalin


K ULT ÚR A

A modern idegélettan megalapítója Sir Charles Scott Sherrington „Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és tenni.” (Dale Carnegie) Az emberi agy – ideológiai, vallási és orvosi előítéletek miatt – századokon keresztül „tiltott terület” volt a sebészek szikéje előtt. Egy-két bátor idegsebész a már említett előítéletek ellenére mégis feltárt néhány koponyabelseji daganatot. A központi idegrendszer működési elvének pontos tisztázása azonban a 19. század végi kutatókra maradt, akik vizsgálataik során kimutatták: az egyes idegek az ingerületet az izmok felé a központi idegrendszerből közvetítik, más idegek pedig a testből viszik az agy felé az érzőideg-végződésekből származó ingerületet. Vagyis nem a test valamely része érez, hanem az agy. E kutatók közül a legjelentősebb Sir Charles Scott Sherrington volt, aki az emberek legközelebbi evolúciós rokonain, az emberszabású majmokon végzett kísérletsorozataival utat nyitott az emberi agy jobb megismerése felé, és aki több mint 50 éves munkássága során, megalkotva a (gátló és ingerlő) szinapszis fogalmát, megalapozta a neurofiziológiát.

„2000 évvel ezelőtt Arisztotelész azt szerette volna megtudni, hogyan kapcsolódik a szellem, a gondolkodás a testhez. Nekünk még a jövőben is lesz feladatunk, hogy erre a kérdésre megpróbáljunk felelni” – mondta 92 éves korában a londoni születésű Sir Charles Scott Sher-

44


rington, aki a St. Thomas Hospitalban és Cambridge-ben tanult majd diplomázott. Utóbbi egyetemen a brit fiziológia atyjának tekintett Sir Michael Foster is oktatta. Doktorátusának megszerzése után Berlinbe utazott, ahol a neves szaktekintély, Rudolf Virchow hathetes kurzusra

küldte Robert Kochhoz, ahol egy évig végzett bakteriológiai vizsgálatokat, majd visszatért Londonba. Sherrington eleinte az antitoxinokkal foglalkozott, figyelme csak később fordult az emberi reflexek felé, amelyeket vizsgálva – Pavlovhoz hasonlóan – megalkotta a feltételes reflex elméletét. Emberszabású majmok agyféltekéin végzett kísérletei során elkülönítette a gerincvelőbe, az agytörzsbe és a központi idegrendszerből a testbe vezető idegeket. Vizsgálódásai során megfigyelte az agytörzsekben bekövetkezett anatómiai változásokat. Rájött, hogy a reflexívek nem egymástól függetlenül, hanem együtt tevékenykednek. Az ingertevékenységet több forrásból származó jelek összegződése adja. A neves fiziológiaprofesszor – aki Sir Edgar Adrian-nel megosztva 1932-ben kapott fiziológiai-orvosi Nobel-díjat az idegsejtek működésének kutatásáért, azon felismeréséért, hogy erősebb inger magasabb frekvenciájú idegi impulzusokat okoz – Liverpool, London és Oxford egyetemi katedráin oktatott. Tanítványai közül később három is (John Carew Eccles, Sir Howard Florey, Ragnar Granit) Nobel-díjas lett. Oly sok tudóshoz hasonlóan Sherrington pályaívét is megszakította az első világháború. Egy lőszergyárban volt kénytelen napi

K ULT ÚR A

13 órán át fizikai munkát végezni. Bár rövidlátó volt – a gyárban gyakorta nem használt szemüveget. Tudományos kísérleteivel ekkor sem hagyott fel, súlyos sérülést szenvedetteken tesztelte az antitetanus szérumot. A diftéria elleni szert (saját unokafivérén) elsőként ő alkalmazta sikeresen Angliában. Sherrington több mint 300 szakcikke, és a modern idegtudományok sorában mérföldkőnek számító, 1906-os megjelenésű könyve (The Integrative Action of the Nervous System) mellett több kiadványt – (Mammalian Physiology (1919), The Assaying of Brabantius and other Verse (1925), Reflex Activity in the Spinal Cord (1932), Man on His Nature (1942) – is írt. E legutóbbi kötet a neves 16. századi orvos Jean Fernel munkásságát mutatja be Sherrington különleges látószögéből, aki maga is széles érdeklődési körrel bírt, életrajzíró, orvostörténész, filozófus és költő volt egy személyben, aki tudományos tevékenysége mellett, különféle művészeti ágak iránt is érdeklődött. Mindezt valószínűleg mostohaapjának, a neves archeológusnak (dr. Caleb Rose) is köszönhette, és annak is, hogy az ipswhichi családi ház falain és polcain értékes festmények, geológiai leletek és könyvek sorakoztak. 1886-ban Olaszországban tanulmányozta a kolerát. Egy évvel korábban már Spanyolországban is kutatta e gyilkos kórt, ahol a neves spanyol neurológussal (Santiago Ramón y Cajal) is megismerkedett. Kutatásai mellett Sherrington Olaszországban gyakran látogatta

Sir Charles Scott Sherrington

Sherrington több mint 300 szakcikke, és a modern idegtudományok sorában mérföldkőnek számító, 1906-os megjelenésű könyve mellett több kiadványt is írt.

képtárakat, művészeti galériákat is, a ritka könyvek iránt érzett gyűjtőszenvedélye ekkor kezdődött el. Sherrington összetéveszthetetlen stílusa, gondolatainak eredetisége mindenben megmutatkozott, amit írt. Élénk képzelettel megáldott ember volt, aki e finom képszerűséget írásaiban (orvosi témájú köteteiben is) tökéletesre csiszolt kifejezésekkel adta vissza. Sherrington a sportot sem hanyagolta. Ifjúkorában (Ipswich) atletizált, Cambridge-ben pedig rögbicsapatban játszott, de a téli sportokat is kedvelte. A neves angol neurofiziológus 1892-ben nősült. Feleségével (Ethel Wright) együtt gyakran megvendégelte barátait oxfordi teadélutánjaikon. Ethel élvezte ezt a pezsgő életet, ám egészsége egy idő után megromlott, később mentális problémákkal és szívelégtelenséggel küszködött.

Charles Scott Sherrington, aki az 1920-as évek elején a Royal Society elnöke is volt, a Royal Medal (1905) és a Copley Medal (1927) mellé 1922-ben a Brit Birodalmi Érdemrend (GBE) fokozatát, a lovag-nagykereszttel is megkapta. Nemcsak az oxfordi és a londoni egyetem, de – egyebek mellett – Athén, Birmingham, Budapest, Manchester, Montreal, Párizs, Strasbourg és Toronto is tiszteletbeli doktorrá fogadta Sherringtont, akit 1941 óta ízületi bántalmak gyötörtek, melyek egészen haláláig elkísérték. A modern idegélettan megalapítója 95 éves korában hunyt el, 1952-ben – ugyanabban az évben, mint szeretett hitvese.

Czompó Judit


K ULT ÚR A

Élményajándékok szeretteinknek Az ünnepek közeledtével egyre nyomasztóbb a kérdés: mivel is lepjük meg szeretteinket? Nem biztos, hogy a legjobb ajándék még egy sál vagy egy zokni, a hozzátartozók talán jobban örülnének egy jó koncert- vagy színházjegynek, esetleg egy szórakoztató olvasmánynak. Ráadásul ez az az időszak, amikor, akik tehetik, kiveszik maradék szabadságukat is, így akár ajándékozó és ajándékozott együtt is ellátogathat egy izgalmas kiállításra. Alább néhány ötlet azoknak, akik ilyen élményt szeretnének a fa alá „rakni”.

46

Budapest, MOM Kulturális Központ, 2013. 12. 21. Bolyki Soul & Gospel koncert A több mint két éves múltra visszatekintő Bolyki Soul & Gospel Kórust Bolyki Balázs azzal a szándékkal alapította, hogy a magyar gospel- és soulzenei színpadokon új hangzást és minőséget képviselve még több rajongót szerezzen e műfajoknak. A kórus a kezdeti tizenöt főből mára ötventagú együttessé nőtte ki magát. Ezúttal is a legjobb soul- és gospeldalokra lehet számítani, egyedi feldolgozásban, teljes erőbedobással, meglepetésekkel kiegészülve. A MOM-ba a jazz-rajongóknak érdemes visszatérnie:

Budapest, Művészetek Palotája, 2014. 01. 05. Budafoki Dohnányi Zenekar újévi koncertje A zenekar immár hagyományosan egy különleges hangversennyel köszönti az újesztendőt. A műsorról – amely ezúttal is titok, csak annyit lehet elárulni, hogy az együttes most is „komolyan” készül, hogy Szentpáli Roland (tuba), Lajkó Félix (hegedű, citera) és Fejér András (harsona) közreműködésével „szigorúan mulatságos” koncerttel örvendeztesse meg a közönségét. Az est házigazdája, valamint vezényel: Hollerung Gábor

Budapest, MOM Kulturális Központ, 2013. 12. 30. Hot Jazz Band előszilveszteri koncert Az este során az együttesnek kiváló zenészkollégák lesznek a vendégei, de a koncert csúcspontján szvingtánc-bemutatót is láthatnak a vendégek.

Budapest, Zeneakadémia, 2014. 01. 10. Szalóki Ági Karády-estje – Ferences jótékonysági est az autizmussal élőkért Karády korának emblematikus alakja volt. Az énekesnő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasok-


nak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket a lakására vitte, és a háború végéig gondozta őket. Mindkét totalitárius rendszernek a számkivetettje volt. Szalóki Ági, most az autistákért hívja segítségül Karády dalait. A ferences rend által szervezett jótékonysági esten a 20. század egyik legjelentősebb magyar dívájának népszerű dalai mellett a negyvenes-ötvenes évek egyéb slágerei is megszólalnak majd a megújult Zeneakadémián. Budapest, Belvárosi Színház, 2014. január 10.–június 10. 9-ből 3, Karácsonyi bérlet A színház kilenc jelenleg is futó előadásából bármelyik hármat választhatják a bérlet tulajdonosai. A kilenc előadás között több olyan is akad, amelyik népszerű filmek színpadi átiratai. Ilyen például a Római vakáció, a Kramer kontra Kramer vagy a Hippolyt. Regények feldolgozásából is lehet választani: A szív hídjai, vagy a Jadviga párnája először könyv alakban vált sikeressé. További választható előadások: Hitted volna?, Fülkefor és vidéke, Edith Piaf, Ez a hely! A bérlet 2014. január 10. és június 10. között váltható be. Debrecen, Főnix Csarnok, 2014. 02. 22. Rómeó és Júlia Tíz év alatt Magyarországon több mint ötszáz előadást ért meg a Budapesti Operettszínház egyik legnagyobb sikere, a Rómeó és Júlia, amely 2014. február 22-én, több mint 8 év után, ismét Debrecenbe érkezik! A párizsi világpremier hatalmas sikerét követően a budapesti teátrum 2004 januárjában mutatta be a musical magyar nyel-

K ULT ÚR A

vű változatát, amelyet 2005-ben, Debrecenben 15 000 néző tekintett meg. Gérard Presgurvic, a darab zeneszerzője és szövegírója így nyilatkozott: „A Rómeó a világirodalom legromantikusabb és legtragikusabb darabja. Ennél jobb téma nem is kell egy jó musicalhez, hiszen van benne minden: gyűlölet, szerelem, félreértés, halál, esküvő, szabadság”. Szintén Debrecenben látható jelenleg az a vándorkiállítás, amely hat magyar város műgyűjtéssel, műpártolással kapcsolatos történetét, kultúrpolitikáját mutatja be. Debrecen, Déri Múzeum, 2013. október 12.–2014. január 15. Egy korszak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás (1920–1944) A vándorkiállítás a két világháború közötti korszak megjelenítésre vállalkozott, hat kiemelt téma köré csoportosítva a bemutatott anyagot. Debrecenben a vándorkiállítás utazó törzsanyagát egy nagyobb lélegzetű helytörténeti kiállítással kötik össze. Győr, Rómer Flóris Múzeum, 2013. december 12.–2014. március 31. A Kövesi-gyűjtemény A bemutatott anyag az úgynevezett Kövesi-gyűjtemény, amiről annyit kell tudni, hogy megteremtője egy derék mészárosmester, aki a háború után elkezdett képeket gyűjteni. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a politika rászabadult a vagyonosodásra, de a műgyűjtés kikerült a látómezejéből. Kövesi István egyszerre gyűjtötte az előző század legvégéről Mednyánszkyt, az impresszionisták követőit és utódait: Rippl-Rónait, Vaszaryt, a falusi jelenetekkel szikrázó Aba-Novákot, Koszta Józsefet és Egrit, Fényes Adolfot és Csók Istvánt, de ezek mellett az egészen más stílusú Scheiber Hugót, a konstruktivista Bortnyikot, Kassákot, Ámos Imrét. Ez művészettörténész szerint „Egy kiváló ízlésű

ember szerezte meg a 20. századi magyar festészet színe-javának példás darabjait.” Pécs, Kodály Központ, 2013. 12.20. Moszkvai Patriarchátus Ortodox Kórusának koncertje Az együttest 1983-ban alapította Anatolij Grindenko teológus, zenetudós. A 13 főt számláló kórus énekesei a szovjet rezsim utáni években megnyitották az utat az ortodox egyházi zene újrafelfedezéséhez. Céljuk az ősi hangzásvilág autentikus visszahozatala és bemutatása. Az együttes rendkívül sokoldalú és változatos műsort kínál a hallgatóság legkülönbözőbb rétegeinek. Repertoárjukban a 16–19. század közötti időszak tradicionális énekei mellett szerepelnek népdalok és újabb keletű egyházi darabok is, mint például Csajkovszkij, Rahmanyinov, Grecsanyinov, Szviridov, Martinov és Pelēcis művei. Még egy pécsi ajánlat: Pécs, Kodály Központ, 2014. 01.09. Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Mesterbérlet koncert Hosszú idő után újra Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén, a zongoránál pedig nem kisebb művész, Ránki Dezső. A koncerten több Brahms-művet adnak elő. A művekkel kapcsolatban érdemes tudni, hogy Brahms szenvedélyesen szerette és kutatta a múltat, fantasztikus kéziratgyűjteményt őrzött, a zenei múlt minden relikviája csodálattal töltötte el. A Bécsi Zenebarátok Egyesületének könyvtárosa mutatott meg neki egy addig elveszettnek hitt Haydn-kéziratot. Brahms

lemásolta a Szent Antal korál című tételt – erre írt nyolc variációt és egy finálét, először két zongorára, majd ezt átültette zenekarra. Dan Brown: Inferno Az író ismert hőse Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója ebben a regényben az életéért menekül egy őrült hajsza során. Társa a bajban most egy fiatal orvosnő. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről. A helyszín ezúttal Firenze, ahol a könyv tavaszi megjelenése óta érezhetően megnőtt a turizmus, az utazási irodák rátapintva a lehetőségre külön Inferno-túrákat szerveznek. Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. Tudott arról, hogy: Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, Judik Etelt, miután párbajozott is miatta. Jókai Mórt elmebetegnek akarták nyilvánítani rokonai, hogy ne vehesse el a nála 54 évvel fiatalabb Grósz Bellát. Molnár Ferenc ollóval kivágta nadrágja térdeit, hogy bebizonyítsa: felesége, Vészi Margit nem gondoskodik róla. Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek. A tavalyi könyvsiker után idén újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert szerelmi történetét meséli el az irodalomtörténész szerző. A célja ezúttal is az, hogy az elmesélt történetekkel kedvet csináljon az ismert alkotók műveinek olvasásához. Bernáth Bea


Befogadásra várva. Orvosok Lapja

Recommend Documents