Becsöngettek TARTALOM. Nyári táborok 4-7 Visszatérés a paradicsomba 9 Római mozaik 10-11

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 18. évfolyam, 3. szám 2016. szeptember

Somogyi fiatalok Krakkóban Becsöngettek

Idén nyáron Krakkó városa adott otthont az Ifjúsági Világtalálkozónak, amelynek programjain mintegy 2 millió – köztük négyezer magyar – zarándok vett részt. A Kaposvári Egyházmegyéből ötvenen indultak az előtalálkozóra, majd Krakkóba. (Folytatás a 8-9. oldalon)

Papszentelés a székesegyházban Június 25-én rekollekcióval egybekötött papszentelés volt a kaposvári Nagyboldogasszony székesegyházban. A papság számára a püspökségen Szűcs Imre, a nagykanizsai Jézus Szíve-templom plébánosa tartotta az előadást. (Folytatás a 2. oldalon)

Egyházi vezető, pap, hitét gyakorló iskolaigazgató, pedagógus, szülő, s talán a diák is érzi a tanévzárón: a Szentlélek nem megy vakációra, így érdemes nyáron is figyelni súgására. Ám, ha mégis hagytuk, hogy „pihenjen” egy kicsit, az őszi csengőszó – de leginkább a kegyelem – talán újra kijózanít bennünket, és ismét bizonyossá lesz: A Szentléleknek életátalakító hatalma van, ajándékait mindennapos segítségként, s évszakfüggetlenül élhetjük meg az óvodában vagy az iskolában, de az intézmények falain kívül is. Szükség is van rá, hiszen – ha mi, keresztények hagyjuk –, elferdül, s dalolva-dacolva gurul ki a világ Isten kezéből… Az embernevelés a legszebb hivatások egyike, s vélhetően, aki az iskolaszagot, a katedrát választotta, maga is ezt vallja. Tudásából, tapasztalatából, szeretetéből megpróbál minél többet átadni védenceinek, hiszen – ahogy Karácsony Sándor, korának jeles pedagógus egyénisége is tartotta – a nevelésben nem a tudományosan igazolt ismeretek rendszeres oktatása a lényeg, hanem a nevelési alapviszony az, amelyben nevelő és növendéke közötti társas lelki kapocs jön létre. A nevelés pedig nem más, mint két emberi lélek közös funkciója: a nevelőké és a növendékeké. Higgyük: a nyár valóban pihenéssel, töltekezéssel telt; az óvónők, a tanítók, a tanárok, a hitoktatók megújult erővel, Szentlélekkel betöltekezve léptek be az intézmények kapuján, hiszen – ugyancsak Karácsonyt idézve – a pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa. L. S.

TARTALOM Nyári táborok 4-7 Visszatérés a paradicsomba 9 Római mozaik 10-11

Papszentelés a székesegyházban (Folytatás az 1. oldalról) Arról beszélt, hogy számára mit jelent a papság – találkozásokban megélve, önmagával, az Istennel és a hívekkel. A 29 éves papi életpályán szerzett tapasztalatokat mondta el a jelenlévő papságnak. A rekollekciós előadás után a székesegyházban Balás Béla kaposvári megyés püspök áldozópappá szentelte a Balatonboglárról származó Vörös Péter diakónust. A szentelési szentmise homíliáját Szűcs Imre atya mondta. Az evangéliumi szegénységről beszélt, ami nem a nincstelenséget jelenti, hanem az Vörös Péter Kaposváron született 1989. július 10-én. Balatonbogláron él szüleivel és öccsével, aki egyetemista éveit tölti Budapesten. Bogláron járt általános iskolába és ott volt elsőáldozó és bérmálkozó is Szőllősi Ferenc atya szárnyai alatt. A családjában nem részesült kimondottan vallásos nevelésben, de azért a hittani alapokat ott kapta meg, leginkább a nagyapjától. „Tudtam, hogy van Isten, de nagyon távolinak éreztem őt magamtól, az életemtől. Változás akkor következett be a hitéletemben, amikor felvettek a kaposvári katolikus gimnáziumba” – mondja Vörös Péter. Itt a nagyszerű tanárok, a közösség és az atyák révén egyre jobban megismerte az egyházat és a Jóistent. Hite alakulásában és istenkapcsolata elmélyítésében sokat segített a Szent Imre Kollégium közössége, de legfőképpen a nevelőtanárok tanúságtétele, hiteles keresztény életükkel. A székesegyház karnagya révén közel került hozzá az egyházzene és a liturgia is. Ahogy teltek a gimnáziumi évek, egyre inkább erősödött Péterben a gondolat,

anyagi javakhoz való helyes ragaszkodást. A szentmise végén Balás Béla püspök megköszönte Nagy Vendel gazdasági helynök atya szorgalmas munkáját a katolikus iskolában, az egyházmegyei nyugdíjas otthon felépítésében végzett áldozatát, és ezért murakeresztúri címzetes apáti címmel tüntette ki. Ezen a szentmisén adták át a kaposvári kántorképző iskola oklevelét az egyetlen végzősnek, dr. Németh Ildikónak. A kaposvári kántorképzőnek jelenleg 13 hallgatója van. KISS IVÁN (Marcali) Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Az újmisés

hogy Isten a papi hivatást szánta neki, de amikor elérkezett az egyetemre való jelentkezés ideje, nem mert még igent

mondani az Úr hívására. Így került a pécsi egyetem természettudományi karára és lett földrajz szakos hallgató. Az egyetemen csak egy évet töltött és közben jelentkezett Balás Béla püspöknél, hogy vegye fel a kispapjai közé. A megyéspüspök fel is vette, és úgy döntött, hogy Péter Esztergomban készüljön a papi hivatásra. „Az Esztergomban töltött öt év alatt nagyon sokat tanultam a tanároktól és a kispaptársaimtól. Isten áldjon mindenkit, akik segítenek a készületemben!” – fogalmaz Vörös Péter. A diakónusi gyakorlati évet Bárdudvarnokon töltöttem, ahol másik öt falu lelkipásztori ellátásában segíthettem a plébánosnak. Sokat tanultam ez idő alatt, leginkább olyan dolgokat, amire a szeminárium talán nem is tud megtanítani. Papi jelmondatnak a Genezáreti tó partján történt párbeszédet vettem alapul Jézus és Péter között, így született meg az a vallomás, felkiáltás bennem, amelyre az egész életemet szeretném feltenni: Szeretlek, Uram! (vö. Jn 21,16) KISS IVÁN Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Személyi változások a Kaposvári Egyházmegyében

Felmentések, kinevezések

Balás Béla kaposvári megyés püspök augusztus 1-jei hatállyal a következő személyi változásokat rendelte el az egyházmegyében: Vörös Péter újmisést a Siófoki Plébániára küldte káplánnak. Németh Zsolt káplánt a Siófoki Plébániáról a Bárdudvarnoki Plébániára küldte ugyanazon minőségben. Fábry Kornél kaposfüredi plébánost 2020. őszig Erdő Péter bíboros kérésére elengedte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe, ahol az Eucharisztikus 2

Világkongresszus főtitkáraként tevékenykedik. Tomanek Péter plébánost felmentette a Balatonszemesi Plébánia ellátása alól és a Kaposfüredi Plébániára helyezte ugyanazon minőségben. Borza Miklós plébánost felmentette a Somogyszobi Plébánia ellátása alól és a Balatonszemesi Plébániára küldte ugyanazon minőségben. Kóré Mihály plébánost felmentette az Őrtilosi Plébánia ellátása alól és megbízta a Somogyszobi Plébánia ellátásával, ugyanazon minőségben.

Laczkó Flórián zákányfalui plébánost megbízta az Őrtilosi Plébánia oldallagos ellátásával. Bojtor Róbert miklósfai esperes plébánost megbízta a Beleznai Plébánia oldallagos ellátásával. Váron Istvánt saját kérésére felmentette a nagykanizsai Szent József Plébánián betöltött plébániai kormányzói tisztsége alól és kinevezte a Lábodi Plébániára ugyanazon minőségben. Csorba Tamás plébánost felmentette a Lábodi Plébánia ellátása alól és a nagykanizsai Szent József Plébániára küldte ugyanazon minőségben.

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. SZEPTEMBER

A szeretet olyan, mint a gyógyszer… Böjte Csaba ferences szerzetes „lelki pirulái” Segesden A „rossz” erőszakmentes legyőzéséről, türelemről, alázatról, békességről beszélt Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, aki a Somogy Megyei Gondviselés Szociális Otthon meghívását elfogadva érkezett Segesdre július 20-án. A „Lelki feltöltődés Böjte Csabával” című rendezvényen az atyát, a testvéreket, a megyei intézmények munkatársait, az ellátottakat, a vendégeket Tóth László Norbert, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének igazgatója köszöntötte s „lelki pirulaként” ajánlotta Böjte Csaba szavait a hallgatóságnak. A családias hangulatú rendezvényen az atya bibliai példákkal alátámasztva a szeretet mindenek felettiségét hirdette. Örömét fejezte ki, hogy ebbe a gyönyörű, majdhogynem paradicsomi környezetbe látogathatott, ahol szépség, nyugalom és béke honol, mivel napjainkban a világot erőszak, háborúk, durvaság, és kegyetlenség uralja. Kiemelte, hogy nem lehet és nem szabad „jobbá verni valakit”, minden áron keresztül vinni az emberi akaratot, mert megbántunk, megsértünk másokat. Törődjünk egymással, mondjuk ki, hogy „Fontos vagy nekem!”. „Jézus Krisztus nem bóvlit árul”, arra szólít fel, hogy mindennapi életünket a szeretet parancsának engedelmeskedve éljük. Ne háborúzzunk családon belül, a munkahelyen, hanem szeretettel próbáljuk megoldani a problémákat, hallgassuk meg egymást, érveljünk nyugodtan, egyúttal fogalmazzuk meg, hogy mi is számít problémának: nem a hétköznapi apró-cseprő dolgok, hanem például a betegség, a kórházba kerülés, az ápoló- és orvoshiány, a mun-

kanélküliség, az elvándorlás, az Európát és a világot érintő migránsáradat. Felhívta a figyelmet arra, hogy 2016 Márton Áron Emlékév, Erdély


katolikus püspöke születésnapjának 120. évfordulója alkalmából. Márton Áron a második világháború alatt, valamint az azt követő években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt. A rendezvény végén Nemes Zita, az intézmény megbízott igazgatója köszönetképpen harminc ágyneműhuzatszettet adományozott a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, ezáltal támogatva az erdélyi ferences rendi szerzetesek kis gondozottait, akik Csaba testvér igazát a bőrükön érzik: „A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.” TÓTH MÁRIA (Kaposvár) Fotó: KOVÁCS TIBOR

3

Imatáborok az Irgalmasság évében Immár tizenkilencedik alkalommal került megren- tagozatosok, Homokkomáromban felsősök, Garadezésre az idén nyáron a Franciaországból szárma- boncon középiskolások, egyetemisták – közel 200 zó imatábor. Három helyszínen – Galambokon alsó táborlakóval, egy hétig tartottak a foglalkozások.

Lovagok és udvarhölgyek a galamboki Mennyei Királyságban Galambokon idén 51 gyermek (8 kiscsoportban) vett részt az imatáborban. A bibliai történeteket a szokásos módszerek (beleélés, színjáték, képmeditáció stb.) mellett a kooperatív technikával is feldolgoztuk. Ez azt jelenti, hogy a vegyes korcsoportok különböző játékos feladatokat, rejtvényeket kaptak, és ők dönthették el, hogy melyiket ki oldja meg, elosztották azokat maguk között, segíthettek egymásnak, végül pedig a csoportvezető segítségével kitöltötték az imafüzetet. Jó volt látni a gyermekek arcán a lelkesedést, és az együttmunkálkodás örömét, hiszen a nagyobbak segítették a kisebbeket. A feldolgozást követő szentmisén felolvasták a saját szavaikkal megfogalmazott könyörgéseiket, imáikat. A közös éneklésbe, dicsőítésbe, táncba is szívesen bekapcsolódtak. Megható volt hallani a gyermekek őszinte imáit a gyónást követő szentségimádáson. Többen zenei szolgálattal is megörvendeztették a táborlakókat. Egyik reggel kis trombitásunk ébresztette a csapatot fantasztikus muzsikaszóval. A reggeli és esti imák szép keretet adtak a napi programoknak, amiből természetesen nem hiányzott a szabadidős tevékenységek színes kavalkádja, amit minden évben egy kerettörténet köré szervezünk. Idén a gyer-

Doktorakadémia Homokkomáromban Homokkomáromban 73 gyermek tanulta az imamódokat a „Doktorakadémia” keretében. A kiscsoportvezető professzorok és a tábort vezető Doktor, Rumszauer Miklós atya feladata volt az orvostanhallgatók irgalmasság-gyakorlásának segítése. Az orvosi elsősegély-praxis elsajátítását Kisiván

4

mekeket egy királyi udvar várta. Ez volt a Mennyei Királyság. Galambvár Kastély adott otthont egy középkori lovagi találkozónak, ahol a lovagok és udvarhölgyek a tábor végére különféle próbákon keresztül felkészítették apródjaikat, hogy végül ők is lovagok és udvarhölgyek lehessenek. A tábor első napján Szigligetre indultunk, ahol a lovagi bemutató megtekintését követően megismerkedtünk a vár történelmével, majd a közeli ligetben öt csoportban lovagi próbákon vehettek részt a gyerekek. Volt ebben íjászat, várépítés, tánc, címerkirakóverseny és ügyességi játék. Ez a nap az egész tábori időszakra megadta az alaphangulatot. Volt lehetőség még a héten lovaglásra, kézműveskedésre, strandolásra és különféle sportokra is.

Apródjaink a táborozás során megismerkedtek lovagi erényekkel is, és volt alkalmuk gyakorolni azokat. Egyik szép példája volt ennek a közös lakomákon az ételosztás: türelmesen várakoztak a gyerekek még a palacsinta-partin is. Nagyon szófogadó, szabályokat betartó, illedelmes kisgyermekekkel ajándékozott meg bennünket a Jóisten az idei táborban. Öröm és büszkeség töltött el bennünket, amikor dicsérték őket, amerre csak jártunk. Hálás köszönet Sir Fransiscusnak (Galambos Feri atya), a nyolc kiscsoportvezetőnek, a zenei vezetőnknek és a többi segítőnknek, hogy önzetlen munkájukkal és szeretetükkel minden kisgyermeknek átadták Mennyei Királyunk tanítását. HORVÁTHNÉ MAKRAI MÁRTA

Csaba, egyházmegyénk kispapja, interaktív előadása biztosította. A gyermekek nagy lelkesedéssel gyakorolták a különböző kötéseket, a stabil oldalfekvést és az újraélesztést is. A megszokott programok mellett (szentségimádás, biblia feldolgozás, kézművesség, éjszakai bátorságtúra, akadályverseny stb.) nagy élmény volt két fiatal (Németh Péter, Szalay Ági) képes élménybeszá-

molója a Krakkói Katolikus Ifjúsági Találkozóról, valamint Márta nővér afrikai élménybeszámolója ruhákkal, képekkel, illetve Hosszúvölgyön a kanizsai huszárok Domina Barnabás vezetésével, interaktív bemutatója, a tüzérség ágyúlövése valamint a lovaglás. Hatalmas sikere volt a közös táncnak, amit idén is Szalai Dóri koreografált, és amivel fogadtuk a közös napon a másik két


tábor lakóit. A közös szentmisén mindhárom tábor atyja jelen volt, a tanítást Szűcs Imre atya tartotta. Öröm volt az együtt imádkozás, együtt éneklés, együtt zenélés. A zenekar 20 főből állt és hihetetlen lelkesedést, hangulatot, együvé tartozást biztosított zenéjével. A záró szentmise után a szülők is meggyőződhettek a tábor jó hangulatáról, mert gyermekeik nem akartak hazamenni, csak táncoltak, énekeltek, ölelkeztek és sírtak, mert a búcsú kicsit mindig fáj. NÉMETHNÉ H. EMÍLIA (MEMI)

Jézussal, Jézusért Garaboncon A garabonci imatáborban idén 45 fő vett részt, akik a gimnazista-egyetemista korosztályból kerültek ki. A hétköznapjaink az irgalmasság megértésével, jelentőségével, megélésével, továbbadásának tanulásával teltek, amikor is szerettük volna, ha a fiatalok megtapasztalják: Isten irgalmas velem, ezért én is irgalmas kell, hogy legyek a másik emberrel. És ez nem csak elméleti kérdés, hanem megélhető valóság, ami a mindennapi életünkben konkrétan jelen van és kellene, hogy jelen legyen. Az imatábor végére a résztvevők eljutottak addig, hogy vágyakoztak irgalmasnak lenni a körülöttük élőkkel, ami – ahogy az egyik vendégünk, Balog Márta nővér megfogalmazta –, azt jelenti, hogy új esélyt adok felebarátomnak. Új esélyt például egy idős embernek azzal, hogy érdeklődöm felőle, meghallgatom, amikor a családjáról, az életéről mesél, és reményt, hitet, szeretetet tudok adni neki ezzel az apró gesztussal is. Ez számára az életet jelenti; ezáltal értékesnek érzi magát, mert tudja, hogy szeretve van, és ki tud tartani a megpróbáltatások közepette is. A táborban lehetőségük volt erre a fiataloknak, ugyanis a programok között szerepelt látogatás az idősek otthonában, de a napi evangéliumok feldolgozása során is arra törekedtünk, hogy

Jézus tanítását lássák meg, és azt, hogy „mit akar tőlem Jézus”. Mit tudok tenni keresztényként a másik emberért a hétköznapokban? Úgy vélem, hiteles, őszinte, kézzel fogható válaszokra van szükségük a fiataloknak, azzal kapcsolatban, hogy keressék, mit kér tőlük Jézus. Arra biztattuk őket, hogy értékeket közvetítsenek a világnak, tartalommal töltsék meg a vallásos gondolkodást és cselekedeteket, és ki merjenek tűnni a tömegből, mint ahogy Zakeus is fel mert mászni a fára. Vágytuk, hogy merjenek rátekinteni Jézusra, és megismerni őt, annak ellenére, hogy a tömeg sokszor csak látványosságot és érdekességet látna benne. Mindezt – kiállni hitünk mellett – abban a tudatban is érdemesnek látjuk, hogy sokszor neheztelnek ránk kereszténységünk miatt. De Jézussal, Jézusért érdemes. ANTAL ZSOLT

Köszönet Köszönjük az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek és a Kaposvári Püspöki Hivatalnak az anyagi támogatást! Segítségükkel a gyermekek kevesebb részvételi díjat fizettek és volt lehetőségünk a hiányzó játékok, kellékek beszerzésére! Köszönjük!


5

Nincs más Isten! Nehéz évről évre kitalálni új témát, új játékokat, új énekeket a Szennán megrendezésre kerülő Riska Táborba; a táborok végén kicsit mindig aggódom, hogy mit hozhatunk még jövőre? Néztem a zászlókat a sportcsarnokban szentségimádás alatt… Mióta is megy már ilyen „nagyüzemben” a tábor? Talán 2012-ben, az olimpia évében tartottunk először duplatábort. Persze, akkor adott volt a téma, a szeretet olimpiája, sportszerű küzdelem, ókori világ, Pál apostol utazásai. Már ekkor megvolt az ötlet a következő évre: a misszió. A nagy misszionárius szentekkel, csak úgy sziporkáztunk a játékötletekkel a megbeszéléseken, indiánok, őslakosok, vadállatok… Még egy év. A Biblia. És hogy közelebb kerüljünk a gyerekekhez, a mesés ószövetségi hősöket hívtuk segítségül. Annak a tábornak is vége lett, még semmit nem tudtunk a jövőről. Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét, és szinte magától értetődő lett, hogy ez jó téma lesz. De mire nyár lett, már minden lehetséges keresztény fórumon az irgalmasságról elmélkedtünk. Jó lesz ez? Fordult meg a fejemben. Nincs már lerágva? Két dolgot felejtettem csak el: a gyerekek nem elmélkedtek annyit az irgalmasságról, mi pedig lehet, hogy csak elmélkedtünk, és nem cselekedtünk. A táborban ugyanis az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit állítottuk a középpontba, és ez néha megható volt, sokszor nagyon vicces, de mindenképp olyan, ami megérint gyereket, kamaszt, felnőttet. Néha megkísért minket, hogy már csak úgy rutinból vigyük végig a tábort, de amint megérkeztek az első szombaton a segítők, akik minden

6

eddiginél többen voltak, és lelkesebbek is, elhatároztuk, hogy megpróbálunk megélni minden percet, kihasználjuk a lehetőséget, amit a Jóisten adott. Már akkor világos lett, mint ahogy eddig is sejtettük, hogy egyszerre két táborban vagyunk, és egyszerre két tábort kell levezényelni. Egy gyerektábort 8-4-ig, és egy ifjúsági tábort kora reggeltől késő estig.

Az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni Az irgalmasságnak ez a két testi cselekedete idén is végig kísérte a tábort, hisz a segítők egy nagy hányada csak azon dolgozott egész idő alatt, hogy soha senki ne legyen se szomjas, sem éhes. Akkor se, ha játék van, akkor se, ha 35°C van, akkor se, ha a faluban jönnek-mennek állomásról állomásra, és persze akkor se, ha minden gyerek elment, és a maradék tábor porszívózik, mosogat és felmos. Néhány számadat erről: Egy adag dinnye a Riska táborban 80-100 kg, és azt fel is kell szeletelni…; 800 db virsli, aminek a túlnyomó részét a fiatalok ették meg; 300 filter tea, amit a nénik minden reggel óriási fazékban főztek meg. A legutolsó vacsora: bundás kenyér 60 tojásból, minden maradék kenyér felhasználásával. Hiába sütötték Erzsi néniék szünet nélkül a kenyereket, csak jöttek vissza az üres tányérok. A végén már az összes kenyércsücsköt is összeszedték, és tojás híján már csak olajban sütötték őket, és úgy elfogyott, mintha csak marhasült lett volna. Hiába, kellett az erő a tábor lebontásához és elhagyásához!

Élőkért és holtakért imádkozni Még hogy imádkozni unalmas, és gyerekekkel egyébként is csak kínlódás? A kamaszokat meg végképp képtelenség rávenni, hogy imádkozzanak?! Ahogy Kálmán atya is megjegyezte egy tábor utáni prédikációban: A Riska tábort reggeltől estig átszőtte az imádság, és nem azért mert kötelező volt, hanem, mert jó, és magától értetődő. Reggel reggeli ima a napkezdéshez, majd közösen egy kis zenés, játékos dicsőítés. A tizenévesek szemben mutogatnak, aztán harmadik napra már minden gyereknek ütemesen jár kezelába. Nálunk még most, nyár végén is gyakran felharsannak a Riskás slágerek (Nem félek, míg Jézus jön…, Szilárd kőalapon erős vár…, Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak…) a 6 éves Samu tolmácsolásában, legtöbbször gitárszólóval megtámogatva, iszonyú hangerővel. A szomszédok mesélhetnének.


Minden reggel szentségimádás közösen a gyerekekkel, nem biztos, hogy mindenki érti – de talán érzi – hogy köztünk van az Úr Jézus. Nekünk, felnőtteknek óriási erőt és lendületet ad ez a tudat, ez a végtelen irgalom, hogy nem a saját erőnkből kell küszködni, és mindent megoldani, hanem Vele együtt. A gyerekek pedig oly természetes módon tapasztalják meg a Szentlélek jelenlétét, mintha ez mindenkinek teljesen mindennapos lenne. Ebéd előtt egy kis bábozás, Riska és barátai megmutatják a gyerekeknek, mit is jelent ez a fura szó: irgalmasság. Az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, Kalkuttai Teréz anya, Szent Márton és Istenes Szent János az Irgalmas Rend alapítója a bábozások főszereplői. Mind-mind olyan történetek, melyekből kiderül, mit jelent a gyakorlatban irgalmasnak lenni. Kicsit énekelünk még utána a reggeli énekekből, amelyek már ismerősen csengenek. Ebéd után egy kis csendespihenő, majd a délutánt megint egy kis mozgásos énekes imával kezdjük. Majd a nap végén, hazaindulás előtt újra hálát adunk a napért, ezt már rendszerint a szülők is hallgatják bebekukucskálva a sportcsarnok ajtaján. Hazamentek a gyerekek. Most már csak egy tábor van, a fiatalok tábora, de így is vagyunk több mint hatvanan. Takarítás, vacsorakészítés, hálaadó szentmise a napért, mindnyájunkért. Második hétre ekkor a zenét is a fiatalok szolgáltatják. Szent Benedek napján elénekeljük a bencés diákok által jól ismert Szent Benedek himnuszt is… Vacsora után tovább folytatódik a rendrakás, takarítás, mosogatás, az irodában a következő napi programok előkészítése. Kis idő múltán dicsőítés hangjai szűrődnek ki a sportcsarnokból: „Nincs más Isten!” Nézem az órát, talán elment az idő, vagy megváltozott a program? Nem. Kiderül, hogy a nagyfiúk, akiknek már nem volt feladatuk, összeálltak zenélni. Gitár, dob, csörgő, ének. Amolyan spontán ima, felszabadultan, örömmel, az egész napi kimerültség, mintha eltűnt volna. Egyre többen csatlakoznak, én is odamegyek inkább, és nézem, hogy az egyébként kezelhetetlen 13-15 évesek is önfeledten éneklik: „Te vagy az Isten, kinek nevére, leborul minden a földön, az égen!” Szerda este egy ilyen örömdicsőítés végén, amikor már mindenki ott van, a Szentlelket hívjuk, jöjjön közénk. Mint lobogó láng, vagy viharos szél. Ő lágy szellő formájában érkezik, keresztül a termen, és érezhetően jelen van. Egymásért imádkozunk egyenként. Igazi Istenélmény. TÓTH LUJZA Fotó: ZSEDROVITS ENIKŐ

Hittantábor Marcaliban Idén nyáron kétszer is megnyitotta kapuit az X-ház; csaknem száznegyvenen vettek részt a népszerű nyári tábor második turnusában. Nem meglepő módon voltak olyanok, akik a júliusi élmények hatására újra jöttek a másodikra is. Minden nap közös imádkozással és énekléssel kezdődött; a tábor zárására pedig jól ismert dallamra, egyéni szöveget kellett alkotniuk a csapatoknak. A hét minden napján tartalmas program várta a kicsiket és a nagyokat egyaránt. A táborozók az irgalmasság témakörében hallhattak előadásokat atyáktól és hitoktatóktól, a hallottakat, látottakat pedig öt módon dolgozhatták fel: színdarab, vicces színdarab, faliújság, rejtvény és pantomim formájában. Minden csapat megtervezhette a saját plakátját, elkészíthette saját csapatkendőjét és pontokat szerezhetett. A jól kiérdemelt pontokat egy ház elemeire lehetett beváltani, a hét végére pedig felépült minden társaság közös épülete. Mindkét hét folyamán több olyan program is volt, amik az előző években nem szerepeltek. A hetet színesebbé tette a reg-

geli torna a segítőknek vagy a bátrabb és reggel 7-kor fittebb táborozóknak. Idén az íjászatot is sikerült mindenkinek kipróbálni. Minden táborozó a saját agyagmedálját is elkészíthette vagy akár nemezelhetett is egy gyönyörű képet. A táncosabb lábúak pedig néptáncot is tanulhattak. A szerdai napon először Mesztegnyőre, másodszor Balatonszentgyörgyre kirándultak a gyerekek, ahol megismerkedtek a helyi templomok történetével, érdekességeivel, majd a Csillagvárban sorverseny és egy kvíz vette igénybe a csapatok koncentrációját. Pénteken a szülőkkel együtt közös főzés, estig tartó játék és beszélgetés tette teljessé a hangulatot, mindenki felhőtlenül jól érezte magát. A héten igazi családdá formálódott az egész közösség, egy családdá, ahol mindenki segíti és szereti a másikat. A tábor igazi zárása a vasárnapi szentmise volt, ahol a gyerekek a héten énekelt dalokból adtak elő. Köszönet mindazoknak, akik hozzájárulásukkal támogatták a tábort! VASS ANDREA hitoktató (Marcali)

Az első levél a postaládában Idei nyarunk egyik legnagyobb kihívása a marcali plébánia kerítésének felújítása volt. Társaimmal július elején kezdtük meg a munkálatokat. Ha csak a számokat vesszük figyelembe, három hét alatt renováltunk körülbelül 400 lécet, felszereltünk 98 újat, csiszoltunk, alapoztunk, festettünk, szabtunk, vágtunk és itt-ott még kertészkedtünk is kicsit. De kár lenne csak puszta adatokban gondolkodni. Az ott eltöltött idő alatt mind úgy éreztük, hogy valami hasznosat csinálunk. A marcali plébánia történelmének részesei lehettünk. A munkálatok közben Kiss Iván atya mesélt nekünk a Historia Domusból az előttünk húzódó történelemről. Mint megtudtuk a kerítés 27 évvel ezelőtt lett építve, azóta kisebb-nagyobb munkákat végeztek rajta, de igazi javítás még sosem történt. Legjobb tudásunk szerint fogtunk hozzá a feladathoz. Kezdetben dadogott kezünk alatt a munka; kerestük, mit, hogyan csináljunk. Lévén, hogy nem szakemberekként vágtunk bele a feladat teljesítésébe, így lassan haladtunk. Az idő azonban meghozta a kellő eredményt. Egyre lelkesebben dolgoztunk, s minél tovább haladtunk, annál többen jegyezték meg tréfásan, hogy átmenthetnénk munkakedvünket más kerítésekre is. Az új külsőhöz új postaláda illett! Felszerelése után Iván atya többször megjegyezte, reméli, hogy az első levéllel jó hír érkezik. Társaimmal arra gondoltunk, meglepjük atyát egy kis ajándékkal, s levelet írtunk, amelyben csupa jó dologról adtunk hírt. Atya nagy nevetéssel fogadta a nem mindennapi küldeményt, kívánsága teljesült, igazi jó hírekkel érkezett meg az első levél a postaládába. A befejezés pillanata mindig ünnepélyes, mindig egyfajta emelkedettség jellemzi. Végig harmonikusan, precízen, mégis jó hangulatban tudtunk dolgozni. Munkánk végeztével jó érzés volt végignézni az egész kerítés soron. És ki tudja, újabb 27 év múlva lehet, hogy fiatalok új csoportja ismét nekiáll felújítani a léceket, és mosolyogva tekintenek majd vissza ránk. Szokás mondani: „Tiszta udvar, rendes ház”. Nos, a plébánia tiszta udvarát újra tökéletes kerítés öleli körül. KOZMA KRISZTIÁN (Marcali)


7

Somogyi fiatalok Krakkóban Ferenc pápa: Merjetek hinni egy új, a gyűlölködést elvető emberiségben! (Folytatás az 1. oldalról) Az Ifjúsági Világtalálkozók története 1984-ig nyúlik vis�sza, melyet II. János Pál pápa kezdeményezett. Kezdetben minden évben, majd háromévente rendezik meg a találkozót, ahová a világ minden országából várják a katolikus fiatalokat, hogy a szentatyával ünnepeljenek. Az idei helyszín különlegesnek ígérkezett, hiszen a város Szent II. János Pál pápához és Szent Faustina Kowalskához is szorosan kötődik. Mindkét szentünk az Irgalmasság hírnöke, akikre ebben a szentévben kiemelten is figyelünk. Ezzel a várakozással indult útnak a Kaposvári Egyházmegye lelkes csapata 50 fővel, Roca Dániel és Dr. Fábry Kornél atya vezetésével. Több fiatal érkezett Nagykanizsáról, Siófokról DélSomogyból és Kaposvár környékéről is. A csapat nagy része részt vett a częstochowai előtalálkozón, amelyet az Emmánuel Közösség szervezett. Tanításokon, közös liturgiákon, imaesteken, koncerteken és megannyi lelki programon töltődve készültek a krakkói ünneplésre. A Pécsi Egyházmegyéből érkező fiataloknak Łódz-ban volt az előtalálkozójuk. A somogyi kötődésű Számel Kata így számolt be az előtalálkozóról: Hosszú buszút után kimerülten

Az előadások a legkülönfélébbek voltak. Engem nagyon megérintett egy ruandai házaspár története, akik a népirtás idején menekültek Angliába. Canterbury érseke, Justin Welby az ökumenéről beszélt közvetlen és humoros stílusban. Aznap délután az anglikán istentiszteleten megtapasztaltuk a keresztények egységének erejét és ezzel együtt az egyházak szétszakítottságának fájdalmát. Ha már elfáradtunk a sok programban, kikapcsolódásként elég volt sétálni egyet a fesztiérkeztünk meg Łódzba, de a minket vendégül látó lengyel családok vendégszeretetét tapasztalva hamar otthon éreztük magunkat. A Paradise In The City fesztivál házigazdája a Chemin Neuf Közösség volt. Az előtalálkozón kb. 5000 fiatal vett részt, több mint 70 országból, a Fülöp-szigetektől egészen Burkina fasoig. A rengeteg program közül alig tudtunk választani. A workshopok mellett sportolhattunk, táncolhattunk, vezetett városnéző sétákon vehettünk részt, például Szent Fausztina nővér életét követve. Ha csendességre vágytunk, az Úr színe előtt a szentségimádásban rendezhettük lelkünkben a sok új tapasztalatot.

Július 28-án reggel a krakkói Fatimai Boldogasszonytemplom előtt gyülekeztek a magyar fiatalok, várva az aznapi katekézist, mosolyogva, nevetve – sokan egy hosszú este után. A Magyar Kurír arról érdeklődött, milyen élményekkel gazdagodtak, milyen programokon vettek részt az előtalálkozókon és Krakkóban. Egy háromfai lány a Kaposvári Egyházmegye zarándokcsoportjának tagjaként ott volt a częstochowai előtalálkozón, ahol különböző zenés programokon, szentmisén és szentségimádáson vehetett részt. Kérdésünkre, mi érintette meg eddig a legjobban, a krakkói találkozó nyitó szentmiséjét említette. Szabó Noémi szintén a Kaposvári Egyházmegye csoportjával érkezett az Ifjúsági Világtalálkozóra. Az előtalálkozó reggeli tanításait emelte ki, amelyeknek mindennap meghatározott témájuk volt, így például a szeretet és az irgalom. Először jár Krakkóban, a város szépségei lenyűgözik. Balázs Viktor kérdésünkre elmondta, hogy július 27-én az irgalmasság zarándoklatán vett részt, amelyet minden fiatalnak lehetősége van végigjárni az IVT idején, július 26. és 29. között. A zarándoklat „út közbeni katekézis”, amely a Krakkó-Łagiewnikiben található Szent II. János Pál Központtól indul, és az Isteni irgalmasság-bazilikához vezet. A zarándoklat meghatározó élményt jelentett számára, Szent II. János Pál tisztelőjeként különösen nagy ajándékként élte meg, hogy láthatta a pápa vérereklyéjét, illetve reverendáját, amelyen az ellene 1981-ben elkövetett merényletben szerzett sebeinek vérnyomai láthatók. Viktor megemlítette, különleges élmény más nemzetek fiataljaival találkozni, különösen a franciákkal és az olaszokkal lettek jóban. Szabó Viola Gyékényesről érkezett egyedül. Szintén kiemelte a lengyelek vendégszeretetét, elmondta, milyen sokszor kérdezik a magyar szavakat, sokszor próbálgatják kimondani őket, érdeklődők és kíváncsiak. Viola azt is megosztotta, hogy számára a legszebb tapasztalatokat a Częstochowában átélt szentségimádások és csendes elvonulások jelentették, amikor személyesen találkozhattak Jézus Krisztussal. Úgy látja, ezek a pillanatok szükségesek ahhoz, hogy elmélyülhessen a hitünk. Úgy fogalmazott, a kegyhelyen belső nyugalmat talált.

8


vál főterén, ahol egész biztos találkoztunk énekelő és táncoló afrikaiakkal vagy kedves kanadaiakkal. A fiatalok minden országból nyitott és befogadó szívvel érkeztek, ezért könnyen ismerkedtünk, vagy csak egymásra mosolyogtunk. A nap lezárásaként általában imaesten vehettünk részt, ahol az Úr közel jött a szentségekben és az Igében, és túlcsorduló mértékkel adta kegyelmét. A hét végén lelkileg feltöltődve, rengeteg élménnyel, gondolattal és mosollyal gazdagodva indultunk tovább. Nehéz volt otthagyni Łódzot, de már várt ránk Krakkó és a Szentatya. Arra biztatta Ferenc pápa a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó résztvevőit a rendezvényt lezáró szentmisén, hogy merjenek hinni egy új, a gyűlölködést el-

vető emberiségben. A katolikus egyházfő homíliájában kiemelte: „Álmodozónak tarthatnak benneteket, amiért hisztek az új emberiségben”. A több mint másfél millió zarándok előtt bemutatott szentmisén húsz bíboros, köztük Erdő Péter esztergom-budapesti érsek és több száz püspök koncelebrált. A szentmisén részt vett Andrzej Duda lengyel, valamint Juan Carlos Varela panamai elnök is. Ne féljetek hinni az új, a nemzetek közötti gyűlöletet elvető emberiségben – biztatta Ferenc pápa a fiatalokat a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó vasárnapi szabadtéri záró szentmiséjén. A katolikus egyházfő a szentmise végén bejelentette, hogy a következő világtalálkozót Panamában tartják meg.

Kedves Kornél atya! Személyes hangú búcsú a kaposfüredi férfikör nevében dr. Fábry Kornél kaposfüredi plébánostól. Nyolc évvel ezelőtt éppen a káposztás napon keltett feltűnést az ünneplő tömegben egy papi gallért viselő, jókedvű, jóvágású fiatalember. A népek azt találgatták, hogy ő lesz-e ugyan Ferenc atya utódja. Kíváncsian, sokan talán kétkedően fogadták a Budapestről érkezett, korábban a Szent Imre-templomban káplánként tevékenykedő papot. Aztán hirtelen minden más lett… A kaposfüredi templom kopott padsorai, lassan de biztosan megteltek vasárnapról-vasárnapra. A korábbi 30-40 rendszeres misejárót felváltotta 100-150 sőt 200 ember is, akik a Jóisten mellett még egy valakiért jöttek ide – sokszor a városból is –, az pedig Kornél atya karizmája! Nevezték már sztárplébánosnak, a híres rokonra, Fábry Sándorra is utaltak, de népszerű lett rockizó vagy éppen szörföző papként is. Lényével és szeretetével a Szentlélek lángját hozta el közénk. Mi kaposfürediek büszkék voltunk, vagyunk és leszünk is mindig rá! Mi tudjuk, mert láttuk azt az áldozatos, reggeltől-estig tartó munkát, amit Isten alázatos és szorgalmas szolgájaként közöttünk és a rá bízott fíliái között végzett. Életet lehelt a patinás, kissé talán ódivatú falak közé, a mindennapi szentségimádásban a feltámadt Krisztust hozta el közénk. Köszönjük! Emellett köszönjük azt is, hogy erejét és kapcsolatait nem kímélve felújításra került a plébánia, a templom és a parkoló, melyek már mindörökké az ő nevéhez kötődnek. Köszönjük, hogy igazi és tartós közösséget épített, mert ez, bár ő szerényen cáfolná, igenis neki köszönhető! Az általa életre hívott férfikör olyan, élménnyel és hitbéli szeretettel átitatott találkozóhellyé vált nekünk, férfiaknak, amire mindannyian szeretettel gondolunk és ígérjük, hogy folytatjuk e hagyományt. Kornél atya másokért élő és égő fáklya. Papi jelmondatához: legyetek tehát irgalmasok, örökkön-örökké, hű marad! Büszkék vagyunk Rád, Kornél atya, imádkozunk Érted és az új szolgálatodért melyben tudjuk, kvalitásaid és munkabírásod alapján bizton helyt fogsz állni! Kicsik és nagyok, öregek és fiatalok soha nem fogunk elfelejteni! A kaposfürediek nevében köszönöm az elmúlt 8 évedet! SZABÓ ISTVÁN

Visszatérés a Paradicsomba Mottó: Amióta az első emberpár engedett a kísértőnek, s kiűzetett a paradicsomból, létfenntartásáért nemzedékről-nemzedékre verítékével kénytelen megküzdeni. Augusztus 8-án a kora reggeli órákban egynapos zarándoklatra indultunk Horvátországba. Már hallottunk a világörökség kincsei közé felvett plitvicei-tavakról, de más hallani, s egészen más látni. Így nem volt meglepő, hogy a zarándoklat meghirdetése után, pillanatok alatt betelt a létszám. Iván atya emiatt újabb járatot szervezett, ami hasonló gyorsasággal ismét teljes lett. S ahogy a címben is jeleztem, egy picit úgy éreztem, mintha Isten „megfeledkezett” volna a kiűzetésünkről. Pár órára beleshettünk a „paradicsomi csodába”. Zarándoklat. Nem kirándulás. Több annál! Együttlét, töltekezés, fáradtság, lemondás, másokért felajánlott ima. Persze kirándulás is, de mégis valami más, ki nem fejezhető, el nem mondható. Hadd próbáljam egy szóval leírni: Isteni! (Mi emberek sok mindent kérünk Istentől, de igazán azt kapjuk, amire szükségünk van.) Amikor hónapokon keresztül csak egy bólintásra jut időnk a templomból kijövet egymásra, most órákon át együtt vagyunk: örömben, imában, lélekben. Saint-Exupéry vallja valahol: a szeretet nem abban áll, hogy két ember egymás szemébe néz, hanem abban, hogy mindketten ugyanabban az irányba vetik tekintetüket. Nos, mi itt negyvennyolcan egy irányba néztünk, s váltunk Szeretetközösséggé. Ott volt velünk Isten áldása, jelenlévő szeretete. A közös imáinkban, énekléseinkben, a szívünkben magunkkal hordozott betegeinkre, otthon maradt szeretteinkre gondolva. A gyógyulásokért mondott közös ima nemzeti kegyhelyükön, a Mária Bisztrica-i bazilika csodálatos környezetében – mindenütt. A hálaadásban, amire fogékonynak kell lennie a keresztény embernek! Ettől lett más ez az út, mint egy sima kirándulás. Ettől nemesült zarándoklattá, szebbé, többé, igazabbá! A hosszú utazás után, mintha életünk bukdácsolása, a sok-sok gondja, fáradozása végén megérkeznénk a mennyei Atyához. (Ilyen lehet? Vajon ilyen lesz?) A Szentírás szavai jutottak eszembe, a „szem nem látta, fül nem hallotta” ígéretéről, ami az Isten szeretők számára készült. A „függönyt” néhány pillanatra fellebbentette az Isteni fuvallat. Óriási tavak, béke, szépség, döbbenetes harmónia, összhang! S, hogy mennyire népszerű ez a természeti csoda? Ezrek álltak sorba, hogy lássák a 14 méter mély tavakat, a mélység és magasság, s az ég kékjéből kikevert zöld megannyi színeit, a 100 méteres zuhatagok látványát, tényleg paradicsomi volt. A mindenütt tapasztalható tisztaság, a vízen úszkáló vadkacsák, s az alattunk békésen napozó halak közös látványa felejthetetlen marad. A hajóút, majd a sétabusz a félelmetes szerpentineken! Látni kell! A bazilika maga egy napot megérne bámulatos szobraival, stációival. De a Plitvice előtti falucska is, a rajta átzúgó, több ágon futó zuhataggal, ami kiépített garázson, pajtán rohan át megállíthatatlanul, több 10 méteres mélységeket bejárva, szintén megérne egy napot. Mi, akik úton vagyunk és zarándokolunk az örök élet felé, szembesülünk azzal, ahogy éveink múlnak, „egyre sötétebb az alagút, ami előttünk áll”, de az út melletti lámpák egyre fényesebben mutatják az irányt, és biztosan vezetnek bennünket a Mindenható felé. JÁKI ZOLTÁN (Marcali)


9

Bár véred titka nyilván azt mutatja: ha páratlan volt szenvedésed értünk, irgalmasságodnak sem lesz határa. (Michelangelo)

Római mozaik Hegedüs György képriportja

A Colosseum és a Constantin diadalív

Szent II. János Pál tér

Trevi-kút

Fórum Romanum

Victor Emmanuel emlékmű

10


Capitolium

San Stefano Rotondo (A magyarok nemzeti temploma)

Laokon csoport / Vatikán

Sixtus kápolna /Vatikán

Santa Maria in Trastevere

Szent Péter bazilika

Domonkos-nővérek a Szent Péter bazilikában

San Giovanni in Laterano

A San Paolo fuori le Mura apszisa


Pápák képe a San Paolo fuori le Mura főtemplomban

11

Lelki „wellness” a Jézus Szíve-templomban Még a Medjugorjeben tett zarándoklat lelki élményeit meséltük ismerőseinknek, amikor július 20-án késő este megérkezett plébániánkra Jacob atya – indiai sarutlan karmelita szerzetes – és Shiny Sabu, a szintén indiai, fiatal édesanya. Az atya évek óta rendszeresen imádkozik a magyar szentek közbenjárását kérve, Szent István országáért. Évről évre visszatér hazánkba lelkigyakorlatokat tartani, amelyeken Isten gyógyító szeretetéről tanít. A nálunk megtartott lelkigyakorlatára elhozta az indiai Kerala tartományból származó Shiny Sabu-t. A lelkigyakorlat csütörtök estétől vasárnap délutánig tartott. Minden alkalom rózsafűzérrel és dicsőítéssel kezdődött, tanítással folytatódott és szentmisével, szentségimádással zárult. Vasárnap a tanítás után Jacob atya és Shiny imádkoztak a jelen lévő betegekért, majd személyes közbenjáró imával szolgáltak mindenkinek, aki ezt kérte. Csodálatos, hogy már akkor néhányan tanúságot tettek gyógyulásokról, azóta pedig

többen is jelezték valamilyen szenvedésük, betegségük elmúlását. A hivatalos programokon megismerhettük az atya magával ragadó tanítói oldalát és Shiny-t, a tanúságtevőt. A sok próbatételt átélt és Isten csodálatos kegyelmi ajándékait hordozó fiatal édesanya napról-napra mesélte el életét, betegségeit, gyógyulásait, kapcsolatát Máriával és Jézussal. Talán nekünk, európai embereknek kissé furcsa lehetett a sok gesztikulálás, a hangerősség, sok felszólítás: „Mondjátok utánam!”, de el kell fogadnunk, hogy ők Isten kegyelme általi tanúságtevők. Ők olyan katolikus keresztény emberek, akiktől tanulni lehet és követni érdemes. A lelkigyakorlat mellett óriási élményt jelentett az, hogy házigazdái lehettünk ennek a két csodálatos embernek. Szerencsések vagyunk, mert „hétköznapi” emberként is megismerhettük vendégeinket. Láthattuk, amikor felszabadultan kacagtak, amikor rácsodálkoztak vala-

mire, mint egy kicsi gyermek és láttuk, ahogyan együtt sírtak valakivel. Nagyon mély benyomást tett ránk az az alázat, ahogyan felénk fordultak, az az egyszerűség, ahogyan a mindennapokat megélték, az a szeretet, amelyet sugároztak mindenki felé és az, ahogyan a legkisebb dologért is azonnal hálát adtak Istennek. Megmutatták nekünk, hogy Jézus és Mária nem elérhetetlen „misztikus valakik”, hanem velünk, közöttünk élnek a mindennapokban. Bármikor meg lehet őket szólítani, lehet velük beszélgetni és ők válaszolnak mindazoknak, akik kellően nyitott szívvel imádkoznak hozzájuk. Shiny Szűzanyától kapott nagyon finom virágillata mellett – aki a közelébe került mindenki érezhette – a két ember hite és elköteleződésük mély nyomot hagyott bennünk. Ámen! Alleluja! FEKETE CSABA ÉS MÁRTI (Kaposvár)

Kikelettől aratásig

asszonyt, aki válaszra se méltatta. Mérgesen felmarkolta a nagy zacskó szárított kamillát, aztán köszönés nélkül elviharzott. Böske közben már a patak partján andalgott. A napsütés őt is kicsalogatta a házból ezen az enyhe, kora tavaszi délelőttön, no meg Lidi néne panaszáradatára sem volt kíváncsi. A latyakos talajt az árnyékos helyeken, foltokban itt-ott még hó borította. Hirtelen kezdődött meg a tavaszi olvadás. A talaj nehezen tudta beinni a nap melegétől hirtelen megolvadt hótömeget. Sándor, József és Benedek valóban zsákban hozták a meleget. A kert alatt, a nyaranként csak vékonyan csörgedező kis patak most háromszorosára duzzadva, zavaros szürkén hömpölygött medrében. – Olyan a vize, akárcsak a gondolataim – tűnődött el a lány. Tekintete a deszkahídra tévedt. Meglepődve vette észre, hogy a régóta törött karfát valaki rendbe hozta. Nyilván azért nem szúrt szemet eddig, mert hónapok óta nem járt erre. Igazság szerint Lacival volt itt utoljára. Itt búcsúztak el, mielőtt a fiú visszament állomáshelyére. Oly élénken emlékezett annak a napnak minden percére, főként a szépségére, hogy önkéntelenül

elmosolyodott. Csodálkozva döbbent rá, hogy ma először nem érzett semmi szomorúságot, ahogy Lacira gondolt. Igaz, egy ideje igyekezett kordában tartani érzéseit, mert ha nem vigyázott, nyomban megrohanták a közösen megálmodott jövő ragyogó ábrándképei, és az emlékezés előbbutóbb mindig sírással végződött. – Ahogyan ez a patak magával sodorja a tél hordalékát, úgy tisztulnak ki a lelkemből is a fájó emlékek – gondolta, és meghatódott a maga költői hasonlatától. Száraz, csapadékmentesek voltak a tavaszi hónapok. Medárd napján aztán úgy megeredtek az ég csatornái, hogy aki csak tehette, ki sem merészkedett a szabadba. Kellett nagyon az eső, mert olyan volt már a föld, hogy csikorgott a kapa, amikor belevágták. Az első tíz nap alatt annyi csapadék leesett, hogy a patak, amelyiknek az alján csak mutatóban volt eddig a víz, most kiáradt és elmosta a konyhakerteket. A tizedik napon aztán alábbhagyott az esőzés, bár negyven napon át naponta megmutatta magát, ha csak három csepp erejéig is. Szerencsére többnyire csak éjjel esett, nappal lehetett a földeken dolgozni. Ebben az évben Péter-Pál előtt egy héttel megkezdődött az aratás. Éppen csak felszáradt

(regényrészlet) Böske korán ébredt. Az utcán épp akkor hajtották a teheneket ki a legelőre. A terelő kutyák ugatása, az ostorpattogás, megszokott zajok voltak az ébredező falu életében. A lányra is nyugtatóan hatottak, akárcsak a hajnali kakaskukorékolás. Örült a korán jött tavasznak, ahogy a faluban mindenki. Március elejére teljesen eltakarodott a hó, és a szentkúti erdőszélen kidugta fejét az avar alól a hóvirág. Néhány napsütéses nap után a Pap-réten már szedni lehetett az ibolyát is. A kiskertekben kinyílt a kankalin, s a duzzadt fejű jácintok versenyre keltek a nárciszokkal, vajon melyiküknek sikerül előbb szirmot bontania? – Csak ne legyen böjtje ennek az enyhe időnek! – morgolódott a falu javasasszonya, amikor beállított a tanítónéhoz kamillavirágért. – Ne sopánkodjon, Lidi! Örüljön inkább a jó időnek! – dorgálta meg a mesterné az öreg-

12


Karitász hírek „Akarom” program Bőszénfán A Katolikus Karitász innovatív fejlesztési modellprogramot indított azzal a céllal, hogy a nehéz anyagi helyzetben élő gyermekes családoknak anyagi, szociális és mentális segítséget nyújtson. A program elemei rövidtávon segítik a család szociális helyzetét, hosszú távon pedig elősegítik a rossz szociális helyzetből való kilábalást, az anyagi stabilitás elérését. A Kaposvári Egyházmegye területén 35 mélyszegénységben élő bőszénfai családnak segítünk komplex szolgáltatásokkal, anyagi támogatási formákkal annak érdekében, hogy a résztvevők pénzügyi tudatossága növekedjen, költségvetésük kiegyensúlyozottabbá váljon, megtakarítást érjenek el. A program része többek között egyfajta életvezetési tanácsadás, családgondozás, takarékoskodás és anyagi segítségnyújtás is. Ennek érdekében a májustól októberig tartó 6 hónap során 4 alkalommal sor kerül a résztvevő családok számára ismeretterjesztő foglalkozások megtartására, amelyek elősegítik a tudatos és költséghatékony háztartás vezetését és a takarékoskodást. Mint az elnevezésből is kiderül, olyan családok vehetnek részt a programban, akik képesek és akarnak is tenni annak érdekében, hogy életükben, szociális helyzetükben pozitív változás következzen be. A program célja, hogy a résztvevő családok javítsanak élet és lakáskörülményeiken, tanulják az öngondoskodás folyamatát és szociális helyzetük pozitív irányba változa föld a tíznapos eső után. Nem akartak tovább várni az aratással, de nem is lehetett. Az eső, ahogyan megtépázta az érett gabonafejeket, néhol a szemeket is kiverte belőlük a földre. Kár lett volna továbbra is kitenni a termést az időjárás viszontagságának. Böske szerette nézni, ahogy a búzaföldön aratnak az emberek. Aratás idején gyakran kisétált a határba, lehetőleg a korareggeli órákban. Szeretett egyedül lenni a gondolataival, miközben elgyönyörködött az aratást végző férfiak és asszonyok összehangolt munkájában. A kaszák surrogása, a kovakő jellegzetes hangja, amint megcsikordul a kasza élén, a marokszedő lányok és asszonyok éneke a legszebb zene volt fülének. Az akácos szélén megbújva, figyelte az összeszokott munkát. Kisebbrendűnek érezte magát ezek mellett az egyszerű népek mellett, akik, lám mennyivel többre képesek nála, és mégis úgy tisztelik őt és a családját, mint ahogyan csak egy nálánál különbet tisztelhet az ember. Nem tudott szebbet elképzelni a harmatcseppektől csillogó mezei virágoknál. A búzatáblák szélén kaszálni lehetett a pipacsot, a búzavirágot és a margarétát nem különben. Minden reggel egy nagy csokorral szedett belőlük,

zon meg a program során és azt követően. A mi feladatunk a résztvevők folyamatos segítése, életük követése, motiválása. A minden hónapban igazoltan takarékoskodó családok a megtakarítási időszak végén úgynevezett kiegészítő támogatást kapnak, amelynek mértéke a legnagyobb a havonta jutatott támogatások közül. Az Akarom program az EMMI támogatásával valósul meg.

Táborozás és iskolakezdés Idén nyáron 12 plébániai táborban ös�szesen 200 rászoruló gyermek részvételét tudtuk könnyebbé tenni, 10 gyermek pedig Fonyódligeten Erzsébet-táborban vehetett részt. Augusztusban, a következő tanévre készülve 20 településen 200 gyermek kapott iskolakezdési támogatást. Hálásan köszönjük a táborszervezők és a karitász önkéntesek munkáját!

Könyvadományt várnak

Magyar Irodalmi Lexikont, különböző szótárakat adományként köszönettel fogadna a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona Könyvtára. (8380 Hévíz, Római u. 1.) azzal díszítette a szobáját. Ahányszor csak a tarka mezei virágcsokorra pillantott, eszébe jutott az aratók hatalmas munkabírása, és önkéntelenül irigyelte őket. Nem mintha távol állt volna tőle a kerti munka, de a kapálást és a veteményezést egy napon sem lehetett említeni a mezei munkával. – Ne irigyeld őket – dorgálta meg az édesanyja, amikor egyszer megjegyezte, mennyivel többet is érnek nála ezek az asszonyok. – Lehet, hogy tudnak aratni, de sok mindenért inkább ők irigyelhetnének téged. Olyan kézimunkák kerülnek ki a kezed alól, melyek egy grófkisasszony kelengyéjének is a díszére válnának. Kíváncsi lennék, melyik marokszedő asszony tudna ilyen szépet készíteni? Böske nem válaszolt. Talán azért, mert elszégyellte magát. – Isten minden teremtményéről igazságosan gondoskodik. Ahhoz a munkához ad neki tehetséget, ahová állítja – tűnődött. – Én is megkaptam a magam talentumát. Nekem azt kell kamatoztatnom, azzal kell egyszer elszámolnom. Július közepén befejeződött az aratás. Böske már nem járt ki többé reggelente a búzamezőre. A kopaszon árválkodó tarló látványa elszomorította.


A pipacs és a búzavirág a margarétával együtt elvirágzott már. A vázába is kerti virág került a mezei csokor helyére. Sétáit késő délutánra hagyta, hol az erdőszélre, hol a Koppány partjára irányítva lépteit. Az erdőszélen eső után annyi vargányát talált, hogy az öregebbjét be se tette a kosárba. Így is púposan megtelt mindig gombával a karkosár. Gyakran ült le a fák alá, álmodozva nézni a hatalmas nyárfák lombjai közül átszűrődő napfényt. A közelben feketerigó énekelt önfeledten, s közvetlen előtte tarka pillangók kergetőztek a szűrt napfényben. – Milyen szép is a természet – gondolta a lány. – Isten milyen tökéletesre teremtette, mégis oly kevesen veszik észre. Apjára gondolt, akinek örömet jó ideje már csak az alkohol jelentett. – Elgyönyörködött vajon egyszer is egy madár röptében, egy virág szépségében, egy bárányfelhő fehérségében? – sóhajtott szomorúan. A nap többnyire már leáldozni készült, mire hazaindult A tehéncsorda éppen akkor baktatott haza a legelőről, sárosan, latyakosan, duzzadó tőgyekkel. LÉVAY MÁRIA (Fonyód)

13

Mária evangéliuma Máriának nem kell „reklám”, hiszen az Isten-ember édesanyjához mennybevétele óta folyamatosan száll a fohász. Nem kellett huszonöt évvel ezelőtt sem, amikor a Madách Színházban bemutatták Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi Mária evangéliuma című rockoperáját, amely a Szent Szűz életének oldaláról közelít a bibliai történethez. A titok azonban – hogyan foganhat gyermek szűzi méhben –, még ha sokakat is foglalkoztat, örökre Isten titka marad. Mint ahogy Mária mosolya is Jézus halálakor. „Ki az, ki érti e mosolyt? Senki!” – kérdi és nyomban válaszol is János apostol a rockoperában.

A revelációval ható 1991-es ősbemutatót követően, határon innen is túl, számos helyen és rendezésben színre vitték a két felvonásos művet, bemutatták oratorikus változatát is, fényeüzenete azonban semmit sem kopott. A legutóbbi, Vándorfi László-rendezés is – amelyhez Krámer György és Vári Bertalan készített mozgalmas koreográfiát –, azt igazolja: a bibliai ige, a tiszta szó, a természetes közeg, az egyszerűségre épülő kegyelem ma is lélegzetelállító előadást szülhet. A Mária evangéliuma így ragyoghatott ki a nyári programáradatból, hiszen a veszprémi Pannon Várszínház produkcióját

több Balaton-parti településen is – Balatonlellén, Siófokon, Alsóörsön – láthattuk. – Én, János, testvéretek a bajban és az üldöztetésben, elmondom néktek Mária történetét – szólította meg a nézőket a siófoki Kálmán Imre Szabadtéri Színpadon Petőcz P. András, aki a zenés darab narrátoraként szinte „hátán vitte” a produkciót. Hol tapintatos jelenléttel, hol tehetetlen dühvel háttérbe húzódva, hol földöntúli örömmel, míg másutt befelé és felfelé hallgatózva, majd lesújtva, kétségbeesetten, porig megalázva kommentálta a történéseket. Gazdag érzelmi skálát megjelenítve játszotta János apostolt, akire Jézus keresztre feszítésekor rábízta anyját… A Máriát alakító Schupp Gabriella pedig fájdalmán átsütő szeretettel búcsúzott keresztha-

lálra ítélt gyermekétől: „Menj, fiam, menj! / Ég áldjon téged, gyermekem!” A karakteres képekből építkező előadás – nevezhetnénk akár misztériumjátéknak is –, egyik igézően szép jelenete Jézus és János gyilkosokért mondott imája, de a keresztet átölelő Mária, valamint a mennybevitelkor Jézust pólyásként tartó anya, a gyermek és a felnőtt Jézus együttes jelenléte ugyancsak ráirányít(hat)ja a figyelmet életünk valódi koordinátarendszerére. Ahogy figyelem Jézus tekintetét, magabiztosságot és szelídséget látok benne. György-Rózsa Sándor szeme tükrében egyszerre ragyog küldetés és kiválasztottság, s az áldozathozatal ténye-tragédiája. Értünk, bűnös embe-rekért… LŐRINCZ SÁNDOR Fotók: PANNON VÁRSZÍNHÁZ

János apostol a kaposvári katolikus gimnáziumból indult Huszonegy éve a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium végzős osztálya igencsak merészet gondolt: az intézmény diákjai vigyék színre a szerzőhármas rockoperáját. A Hornung Gábor rendezte előadást óriási siker kísérte. Az ötletgazdák en-

14

gedélyt kértek a szerzőktől az előadásra, akik nyomban igent mondtak, mi több, levélben gratuláltak a nem mindennapi vállalkozáshoz. Elkezdődtek a próbák, a kaposvári „ősbemutató” 1995. április 27-én volt az akkor még létező Latinca Sándor Művelődési Központban, ahol a

zajos sikerre való tekintettel még egyszer, ugyancsak telt ház előtt bemutatták a rockoperát a tehetséges diákok, akik a V. Molnár Júlia tanárnő tervezte jelmezekben léptek színpadra. A somogyvári bencés apátság romjainál, majd Balatonföldváron és Balatonfenyvesen is megele-


A gyújtogató plébános A gyújtogató plébános címmel Varga László kaposvári plébánosról, püspöki helynökről jelent meg Lőrincz Sándor újságíró, író, lapunk főszerkesztőjének legújabb kötete, amelynek előszavát Balás Béla megyés püspök írta. A hatvanadik születésnapját ünneplő, karizmatikus papról szóló könyvet – amelyben a vezetőesszét követően interjúk, tudósítások, publicisztikák olvashatók –, a Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány adta ki a jeles évforduló alkalmából. A kaposvári főpásztor ezt írta ajánlásában: „Néha még a szentek is összevesznek, mint Pál és Barnabás Antióchiában. Eddig ez nekünk nem sikerült. Vagy azért, mert még nem vagyunk szentek, vagy nem volt min összevesznünk. Úgy gondolom, mindkét magyarázat egyszerre igaz. Laci atya az eszményi helynök. A kényes ügyeket angyali türelemmel intézi, egyébként láthatatlan. Nem azért, mert csavarog. Ő állandóan úton van a másik ember, a másik egyházmegye, a másik szerzetesrend és ki tudja még kik felé. Azt teszi, amit nekem kellene, ha húsz évvel fiatalabb lennék, illetve, ha maradtam volna „normális” falusi pap. Kérem a Jóistent, adjon neki életfogytig alázatot. Ha dicséret éri, mutasson Jézusra, és mondja Keresztelő Szent János szavaival: Ő nagyobb nálam! Legyen ez

a könyv vallomás arról, hogy „íme, az Ember”, akiben Isten körbejár, hogy jót tegyen!” A borítóhátlapon – tenyérnyi lelkigyakorlatos köteteit kiemelve – ez olvasható: Varga Laci atya 2016. augusztus 17-én hatvanéves. Az egykori sáskai fiút, a „renitens” szeminaristát néhány vargabetű után 1982-ben szentelték pappá. Balás Béla megyés püspök huszonhárom éve – első intézkedéseként – Somogysámsonból Kaposvárra helyezte. A karizmatikus papot gyorsan elfogadták és megkedvelték a hívek, akiknek egy búcsúi lelkigyakorlat zárótanításán Im(r)e, az ember címmel beszélt a templom névadójáról, a „liliomos” szentről, s rólunk, emberekről; gyarlóságainkról és reményeinkről. A gyújtogató plébánost azóta is folyamatosan körbefogják az Istengyermekek. Laci atya megmutatja: Igenis lehet Félelem nélkül élni Istenben, hiszen itt van közöttünk A szeretet új pünkösdje. Az egyházközség „lelki laboratóriumában” arra irányította a figyelmünket, hogy életünk koordinátarendszerének középpontjában A főparancs legyen, amely csak A szellemi harc próbatételeinek közepette élhető meg. Hatékony eszköz lehet A szentségimádás is, mint ahogy a bűnbánat is jótékony erejű – ám csak akkor, ha mindent tudunk A szentgyónásról.

venedett a Mária evangéliuma, így több mint kétezren tapsolhattak az ifjaknak. Köztük én is. János apostol szerepét a vagány gimnazista, Petőcz Andris játszotta, ugyan még pelyhedző szakállal, de már akkor is remekül. Az a fiatalember, aki most is – immár kiforrott személyiségként, megemberesedve, képzett énekes színészként. Szabó Réka – jelenleg fuvolaművész, több gyerekes családanya – alakította Jézust, Mária pedig a régóta Ausztriában

Megtanultuk azt is, hogy Életünk szentmiséje akkor kezdődik, ha mise után becsukva magunk mögött a templomajtót, megpróbáljuk élni az Igét. Ha folyamatosan elmélkedjük a Szentírást, miközben kapaszkodunk a közösségbe. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha eljutunk A rohanástól a lélek nyugalmáig. Ekkor még nagyobb bizonyosság lesz, hogy Testünk, a szeretet tanúja, és az is tudatosul bennünk, hogy Minden kegyelem. Az is, ha végre felfogjuk: a Szemlélődés – A Lélek józan mámora, amire érdemes időt

élő Kiss Ildikó volt. Csillagszemeire ma is elevenen emlékszem, mint ahogy az egyik ördögre, a némettanárrá lett, s egykori alma materében tanító Visnyei Katalinra is. József, az ács bőrébe Ács Bálint bújt, aki két évtized elteltével tanúja szeretettet volna lenni a Siófokon bemutatott produkciónak. Az igencsak hiányos nézőtéren szívében nosztalgiával szorított Józsefnek, nem különben János apostolnak… Dr. Ozsváth Ferenc, a katolikus gimná-


szakítani. Leginkább azért, hogy ráébredjünk, Embernek lenni: szeretni és szeretve lenni. Ekkor megértjük az Apokalipszis titkát, és belátjuk, hogy A halál tehetetlen. Köszönjük a közös utat, a tanítások tisztító és mozgósító erejét, a vezetést, a derűt, a Szentlélek benne égő tüzét. A folyamatos gyújtogatást. Nagy szükség van rá, hiszen minél nagyobb az erkölcsi, ideológiai, szellemi, s az értékrendbeli sötétség, annál nagyobb a vágy a legkisebb fény iránt is.

zium első igazgatója, Kaposvár díszpolgára végtelenül büszke volt tanulóira, akik – mint akkoriban mosolyogva megjegyezte –, nagy ovációval fogadott produkciójukkal még az ateistákat is megríkatták. A város egyik neves magyartanárnője, több kolléganőjével egyetemben, kézbe temetett arccal, megrendülve távozott a Latinca színházterméből. A siker, a hatás így is mérhető volt. L. S.

15

A mi Himnuszunk Az idei nyár bővelkedett sporteseményekben, és sokszor felcsendülhetett a magyar Himnusz. Sportolóink arról vallottak, hogy a versenyeken ez a legnagyobb élményük. Nemcsak a győzelem után, a csapatmérkőzések kezdete előtt is. Erőt, hitet merítenek belőle. Pedig a mi Himnuszunk nem győzedelmi ének, mint sok, nagyobb nemzetnél. Közbenjáró imádság: Isten, áldd meg a magyart! Megható volt olvasni, hogy egy csurgói diáklány, Szántó Zsófia, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium végzős, római katolikus hittanos tanulója rajzával megnyerte a Gyermekjóléti Alapítvány és az Országos Mécs László Irodalmi és a Pálfy Dénes Népfőiskola Társaság által a Himnusz illusztrálására kiírt országos pályázatát. Az volt a céljuk, hogy a diákok figyelmét ráirányítsák nemzeti imádságunkra, a magyar kultúra értékeire. A kívülállók úgy tartják, jó a pedagógusoknak; együtt élhetnek a fiatalokkal. „Ifjúság nélkül nincs jövendő” – hallottam pár éve Nagyenyeden az ottani tanítóképzés 150. évfordulóján tartott ünnepségen egy idős székely tanítótól.

Egy évvel ezelőtt a gimnázium tanévzáróján az Arany Bálint Alapítvány díját adhattam át az egyébként is kitűnő tanulónak. Nem meghatottság nélkül, hiszen édesanyját, Zákányi Mónikát a gimnázium keretében óvónői szakközépiskolásként, nagyanyját, Csendes Mártát mezőgazdasági szakközépiskolásként taníthattam.

Van tehát remény! Zsófi rajzában az édesanya és a nagymama figyelmét, rendszeretetét, kötődését a szülőföldhöz, ami a szememben ennél is több, a csurgói iskola szellemiségét is viszontláttam. Mindenkinek ilyen tanítványokat kívánnék. DR. HORVÁTH JÓZSEF (Csurgó)

Kiválasztottság és küldetés Kiválasztottság és küldetés címmel megjelent Varga László kaposvári plébános, püspöki helynök legújabb lelkigyakorlatos kötete. A Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány által kiadott könyv bevezető gondolataiban egyebek mellett ezt írja a szerző: Keresztségünk pillanatában a mennyei Atya kiragadott bennünket a sötétség birodalmából és áthelyezett szeretett Fia országába. A mennyország már akkor és ott elkezdődött számunkra! Engedjük megtörténni az életünkben azt, ami már megtörtént! Tegyük ezt azzal a bizonyossággal, hogy többé már semmi sem szakíthat el „minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,39). Keresztségünk naponta választás elé állít bennünket: Isten nagy tetteit hirdetjük vagy megőrizzük saját életünk megrögzött szokásait? A mennyei Atya nem gondolta meg magát sem a kiválasztottságunkat, sem a küldetésünket illetően. Nem lehet meggyőzni arról, hogy méltatlanok, alkalmatlanok vagyunk mindezekre.

A kötethez Eperjes Károly írt ajánlást: „Honnan kezdjem? Régtől, talán a ’90-es évektől ismerem Laci atya, Eucharisztikus, finom, üde, keresztényi lényét. A pesti Szent István könyvesboltban gyakran megfordulok, és egy alkalommal Sándor Gyuri (több mint humoralista) barátommal együtt csócsáltuk az újabb könyveket. Ő hívta fel a figyelmem Laci atya könyveire. Ledöbbentem. Nem is gondoltam, hogy könyveket is ír. Soha nem említette, és nem is kérdezte, hogy olvastam-e azokat. Rögtön vettem jó néhány példányt, és gőzerővel, nagy örömmel olvastam a sorait. Rögtön fel is hívtam, szeretettel gratuláltam neki: REMEKEK! Most meg az a megtiszteltetés ért, hogy még a kiadás előtt olvashattam az újabb lelkigyakorlatot, mi több, felkérést kaptam Laci atyától egy „előszóra”. Mi mást tehetnék… Szeretettel gratulálok, és mindenkinek szívesen ajánlom „lelki-csócsálásra”! Utóirat: Külön felhívom a figyelmet a szerkezetre!” – olvashatjuk a hátlapon a Kossuth-díjas színművész, a Kaposvári Egyetem egyetemi tanárának gondolatait.

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

Becsöngettek TARTALOM. Nyári táborok 4-7 Visszatérés a paradicsomba 9 Római mozaik 10-11

Recommend Documents