TUDOMÁNYOS MOZAIK 9. kötet Második rész

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 9. kötet Második rész

2012

ISBN 978-963-88162-9-0Ö ISBN 978-963-88162-1-6 Kiadó: Tomori Pál Főiskola Felelős vezető: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 9. kötet Második rész

Régi dilemmák – új megoldások

Kalocsa, 2012

Lektorálta: Dr. Daubner Katalin Dr. Szűcs Olga Miklósné Dr. Zakar Andrea

Szerkesztőbizottság: Dr. Daubner Katalin Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék Előszó .................................................................................................. 11

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK Miklósné Dr. Zakar Andrea Erdélyi autonómia- és regionalizációs tervek a rendszerváltás után ............... 15

Nagy Noémi Determinánsos módszer alkalmazása egy függvényegyenlet megoldására .... 33

Dr. Pál Monika Az európai uniós kutatás dilemmái a magyar politika példáján ...................... 51

Dr. habil Suhányi Erzsébet – Ing. Jarmila Horváthová Quo vadis, ÁFA? ............................................................................................. 57

Dr. habil Suhányi Erzsébet – Ing. Jarmila Horváthová – Ing. Ján Vravec Az éves beszámoló szabályozása és az éves beszámoló könyvvizsgálati kötelezettségének elemzése ............................................................................. 67

Dr. Szűcs Olga „A művészet pedagógiája” .............................................................................. 77

Dr. Tokodi Bence A klerikusokra vonatkozó szabályok a XX. századi székesfehérvári egyházmegyei zsinatokon ................................................................................ 85

Dr. Zombory Máté Az emlékezet globális keretei és a múlt körüli társadalmi konfliktus ............. 97

ANGOL NYELVŰ ELŐADÁSOK Krisztina Holmár Balance of Reality: Forcus on the Winners and/or Losers of Foreign Currency Borrowing in Hungary ................................................................... 105

Iwona Gawron – Joanna Marcisz Information as a Competitiveness Factor of Companies ............................... 117

Boris Saulic – Deniz Ahmetagic The Role of Agritourism in Innovative Rural Development of Lower Danube Region in Serbia ............................................................................... 125

Ing. Dan-Ștefan Clonda – Ing. Laura Corpaş – Ing. Tiberiu Abraham – Conf. Dr. Nicoleta Hadarugă – Prof. Dr. Adrian Riviş Determination of Fatty Acids with Gas Chromatography – Mass Spectometry and Evaluation of the Major Physico – Chemical Parameters of Palm Oil ................................................................. 137

Ing. Tiberiu Abraham-Barna – Ing. Dan-Ștefan Clonda – Ing. Laura Corpaş Comparison Between Two National Pig Carcass Grading Methods ............ 145

Marián Gál Financial Analysis of Municipalities in Slovakia .......................................... 155

Ing. Jaroslav Korečko – Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Ján Vravec Comparison of Direct Taxes in the Tax Systems of Poland and Slovakia .... 165

Mgr. Martin Mudrík – Ing. Ladislav Suhányi Analysis of the IT Competences of the Employees in SelfGovernment Regions ..................................................................................... 175

Ing. Ladislav Suhányi – Mgr. Martin Mudrík Analysis of the Investment Decision-Making Processes of the Regional Self-Governments........................................................................... 183

Ing. Ján Vravec – Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Jaroslav Korečko Silver – Interesting Investment Opportunity ................................................. 189

Oana Ianoşevici - Simona Martin - Ioan Csősz Presentation of the Current Situation of Agriculture in DKMT Euroregion. 195

Abstracts .......................................................................................................... 205

Előszó

Előszó

A Tomori Pál Főiskola 2012 novemberében immár kilencedik alkalommal rendezi meg hagyományos konferenciáját. Ez a rendezvény mindig a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából kerül megrendezésre, amely sajátos lehetőséget biztosít a főiskolai és meghívott oktatók és kutatók számára, hogy kutatási eredményeiket prezentálják és megosszák egymással. Idén is számos hazai és nemzetközi szakember tiszteli meg rendezvényünket, a magyarországi kollégák mellett szlovákiai, lengyelországi, olaszországi, romániai és szerbiai felsőoktatási intézmények képviselői is emelik konferenciánk színvonalát. Előadóink számos tudományterületről érkeznek, ezért konferenciánkat ismét az interdiszciplinaritás, a sokszínűség jellemzi. Külön kiemelem előadóinkat az orvostudomány és a biológia területéről, akik segítségével konferenciánkon adózunk Szentágothai János munkásságának, emlékének, születésének 100. évfordulóján. A magyar és angol nyelvű előadások szerkesztett anyagát ebben az évben két kötetben veheti kezébe minden érdeklődő, ezáltal a konferencia-kötet nem csak tudományos, hanem ismeretterjesztő célt is szolgál. Kiadványunkat mindenki szíves figyelmébe ajánlom.

Dr. Meszlényi Rózsa főiskolai tanár rektor Kalocsa, 2012. november 26.

- 11 -

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK

Tudományos Mozaik 9.

TPF

ERDÉLYI AUTONÓMIA– ÉS REGIONALIZÁCIÓS TERVEK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN Miklósné Dr. Zakar Andrea tanszékvezető, főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola Erdély kapcsán számos autonómia-tervezet és koncepció született, amelyek rendszerbe szervezése sem egyszerű feladat. A jelen tanulmány azt kísérli meg, hogy a rendszerváltás után született autonómia-elképzeléseket összegyűjtse és részben elemezze őket. Ezek a tervek két csoportba oszthatóak: az első csoportba azokat a terveket sorolom, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után a kilencvenes évek folyamán születtek és alapjául szolgáltak a későbbi ez irányú diskurzusoknak és elképzeléseknek. A második csoport az ezredforduló után, leginkább 2003 után született terveket sorakoztatja fel, amelyek esetében egy szemléletbeli változást tapasztalhatunk: az autonómia tervezetek egy széleskörű, az egész országot érintő regionalizációs tervnek a részét képezik. Kulcsszavak: Erdély, autonómia, autonómia-tervezet, autonómia-statútum, regionalizáció 1. Elméleti keretek: autonómia és regionalizáció A tanulmány bevezetéseként az írás két legfontosabb fogalmának, az autonómiának és a regionalizációnak az elméleti hátterét próbálom röviden bemutatni. Az autonómia fogalmának körbejárásakor1 arra a nehézségre jövünk rá, hogy a gyakorlatba ültetés sokfélesége és bonyolultsága okán a tudományos definiálás nehézkes, jogi aspektusból pedig szinte lehetetlen. Egyetlen, örökérvényű és minden gyakorlati megvalósulásra érvényes meghatározás tehát nehezen adható, de az autonómia ezen sokrétűsége és rugalmas eszköztára lehetőséget ad arra, hogy sokféle országban alkalmazzák a gyakorlatban. Széles értelemben definiálva az autonómia jogot ad arra, hogy az egyén vagy az egyének egy csoportja maga döntsön bizonyos meghatározott kérdésekben. Etimológiai szempontból az autonómia az auto, (jelentése ’ön’) és a nomos (jelentése ’törvény, szabály’) görög szavakból származik: ezáltal az autonómia eredetileg arra a jogra vonatkozott, amely által valaki megalkothatja saját törvényeit. Az autonómia fogalmát különböző tudományterületek előszeretettel alkalmazzák (a filozófia, a természettudományok és a jog, politikatudomány, illetve nemzetközi kapcsolatok), de a legsokoldalúbb használata a jogban és politikatudományban érhető tetten. Ebben a tudományterületi vonatkozásában az autonómia fogalmának értelmezése zavartkeltően sokszínű, miközben néhány szakember szerint (Lapidoth, Lindley) a pontosabb megértés érdekében külön kell választanunk a fogalmat (concept) és a hozzá kapcsolódó nézeteket, elméleteket (conceptions): az autonómia fogalmáról van valamiféle általános megegyezés (az érték voltában és a hozzá kapcsolódó fogalmakban), viszont az értelmező elméletek és felfogások nagyon különbözőek.2 Íme néhány megközelítés: Rudolf Bernhardt3 szerint egy tágabb és egy szűkebb megközelítés szükséges: a szélesebb lehatárolás szerint az autonómia egy egyén vagy egy entitás autonóm önmeghatározása, illetve a képessége, hogy saját ügyeit külső behatás nélkül kezelje (pl. az egyházi, a városi vagy az egyetemi autonómia). A szűkebb definícióval Bernhardt a 1

Az autonómia magyar és angol nyelvű szakirodalmának bővebb feldolgozását lásd: Miklósné Zakar 2010a. Lapidoth 1997. p. 29. 3 Bernhardt 1981. 2

- 15 -

Erdélyi autonómia- és regionalizációs tervek a rendszerváltás után

Miklósné Dr. Zakar Andrea

kisebbségvédelem és a kisebbségi önrendelkezés lehetőségeire mutat rá, ezzel az autonómia fogalmát az emberi jogok kérdésköréhez is kötve. Luis B. Sohn4 a fogalmat inkább önkormányzásnak (self-rule, self-government) tekinti, biztosítva egy régióban néhány speciális kérdéskör esetében a közvetlen kontroll gyakorlását, miközben egy nagyobb politikai entitás (pl. a központi állam) visszatartja a hatalom egy részét a közös érdekek szolgálatában. Hurst Hannum5, az autonómia problematikájának egyik legjelentősebb kutatója, definíciójában kitér a személyi és politikai autonómiára. Szerinte mindkettő azt a jogot jelenti, hogy az alany ’más’ és ’magára maradt’ lehessen. Az autonómia feladata Hannum rendszerében, hogy megőrizze és fenntartsa azon értékeket, amelyek törvényesen hozzáférhetetlenek a társadalom többi része számára. Hans-Joachim Heintze6 az autonómiára úgy tekint, mint egy általános jogi terminusra, amelynek tartalmat kell adni, szerinte az autonómia-lehetőségek egyetlen korlátja a szuverenitás. Ruth Lapidoth, az autonómiák másik neves kutatója, egyik munkájában7 igyekszik az általa ismert, a 20. század elejétől született definíciókat egymás mellé helyezni és értelmezni, és kitér olyan kutatókra, mint George Jelli, aki számára az autonómia a szuverenitás szinonimája, vagy Henry Berthélémy, akinél a decentralizációval egyenértékű. De Lapidoth megemlíti Paul Laband, Heinrich Dörge, Heinrich Oberreuter illetve James Crawford megközelítéseit is. Pontosan az előbb említett sokféle megközelítés okán Lapidoth az autonómia „eklektikus”, különböző elemekből létrehozott leírását javasolja, azzal a megkötéssel, hogy ez sem fog ráilleni minden gyakorlatban megvalósult autonómiára, ahogyan a többi definíció sem. Ilyen formában Lapidoth szerint: „A területi politikai autonómia egy berendezkedés, amelyet olyan csoportnak nyújtanak, amely az állam népességének többségétől eltérő, de amely az adott régióban többséget alkot, egy eszköz, amely által a csoport ki tudja fejezni elkülönülő identitását.”8 Osztályozását tekintve az autonómiák több csoportját is megkülönböztetjük, jelen tanulmányban azonban csak két csoportosításra koncentrálunk: 1. A jogi forma és a szint (amelyen szentesítették) figyelembe vételével az autonómiák két fő típusát a nemzeti jog vagy a nemzetközi jog által létrehozott formák képezik: a. amennyiben az érintett állam jogalkotója hozza létre, (pl. a Grönland és Korzika területi és a skandináviai lappok személyi autonómiája), b. vagy a nemzetközi jog által létrehozott autonómia: - kétoldalú szerződésben (Dél-Tirol és az Ǻland-szigetek); - nemzetközi jogközösség döntése alapján alapvetően békefenntartás céljából létrehozott autonómia (pl. Irak kurd lakosságának védelme esetében).

4

Sohn 1981. Hannum 1992. 6 Heintze 1998. 7 Lapidoth 1997 8 Lapidoth 1997. p. 33. 5

- 16 -


TPF

2. Az autonómia alanyától függően megkülönböztetünk: - személyi (perszonális) és/vagy kulturális autonómiát; - és területi autonómiát.9 Másik fontos fogalmunk a regionalizáció, amely egy felülről, a központi területi szint felől induló (top-down) folyamat, hatalom-átruházást és decentralizációt eredményezve azokban a térségekben, ahol ez a folyamat az állam területét „határvonalakkal, dezaggregált kisebb egységekre”10 osztja fel. Közigazgatási vagy politikai régiókat szinte minden nyugateurópai állam létrehozott már az utóbbi évtizedekben. Ez a regionalizációs „hullám” az európai integráció mélyülésével párhuzamosan söpört végig Nyugat-Európában. Több elmélet is igyekszik megmagyarázni ennek a tendenciának az okait, több aspektusból is megvilágítva a kérdéskört. Ezek közül néhány releváns elképzelés az okok között felsorolja: - az urbanizációs folyamatokat és a közszolgáltatási ellátások hatékonyságát; - a demokratizálódáshoz vagy térségi politikai aktorok érdekei mentén szükséges ideológiai motivációkat; - a globalizáció befolyását; - az európai integrációt; - vagy egyszerűen csak a folyamat divat jellegét, mely szintén elősegítheti ezen folyamat elterjedését;11 - racionális-funkcionális koncepciók érvényre jutása, gazdasági érdekek érvényesülése; - az államszerkezet modernizációja. De bármi legyen is a regionalizáció argumentációja, a folyamat mindig köthető a régió és az állami szint valamilyen konfliktusához. Ezek a konfliktus-helyzetek nagyon sok közéleti és politikai vitát, diskurzust generáltak, bármilyen sokféleképpen zajlott is le a regionalizáció a különböző országokban, legyen szó akár a poszt-francoi spanyol regionalizációról, a Mitterand-i decentralizációról vagy a Tony Blair-féle devolúcióról. Ezek a különbségek a folyamat sokszínűségét jelzik, érdemben azt, hogy minden ország másként viszonyul a regionális identitáshoz, a kulturális pluralizmushoz vagy a szubnacionális szintek autonómiájához. A gyakorlatban az is megfigyelhető, hogy egy állam esetleg épp akkor alkalmazza a regionalizációt, ha külső (nemzetközi) vagy belső (hazai) legitimációját veszélyben látja. Ilyen formában ez a folyamat és a vele járó decentralizáció vagy devolúció eszköz a hatalom kezében. A nemzetközi legitimációnak a regionalizáció eszközével való visszaszerzésére jó példa Nyugat-Németország föderalizálása, amelyben az amerikai befolyás és minta is nagy szerepet játszott. A belső legitimáció visszaszerzésének példájaként a spanyol eset leírása a legalkalmasabb, hiszen a Franco diktatúrát követő szétesés után a regionalizálás járható útnak tűnt az állam számára, még akkor is, ha ez nem aratott osztatlan sikert minden etnikum között (lásd a baszk szeparatizmus újjáéledését).12

9

Ehhez a tipizáláshoz még hozzárendelhető kétfajta autonómiatípus: a helyi közigazgatási autonómia egy nemzetiség által többségben lakott településen, illetve az ún. tájegységi autonómia, mely tulajdonképpen a nyugat-európai fogalomhasználatban a regionalizmus szinonimája – Lásd Győri Szabó 2006. 10 Nemes Nagy 2009. p. 186. 11 Bennett, Sharpe, Ohmae, Bullmann és Loughlin-Peters elméleteinek összefoglalása: Schrijver 2005. 12 Grúber 2002.

- 17 -



A tanulmány ennek a két előbbiekben kifejtett fogalomnak, az autonómiának és a regionalizációnak az összekapcsolódását vizsgálja Erdély és Románia kapcsán a rendszerváltozás utáni évektől kezdődően. 2. Autonómia-tervek és statútumok a kilencvenes években A rendszerváltás utáni autonómia-törekvések az első évtizedben a magyarság értelmiségi és politikai berkeiben artikulálódtak. Ezeknek alapjaiként az RMDSZ első két kongresszusa13 olyan irányelveket és fogalmakat fogadott el, amelyek egy autonómiakoncepció irányába mutattak. Megfogalmazták ugyanis a helyi önkormányzati rendszer szükségességét, amely biztosítéka lehet a kisebbségi jogok betartásának, és amelynek csúcsszerveként egy kisebbségi parlament terve körvonalazódott. Ugyanakkor bevezették a romániai magyarságnak, mint „államalkotó tényezőnek” a definícióját, és utalást tettek a személyi és kulturális autonómiára is, de csak a „kisebbség autonóm közművelődési intézményhálózatának” kontextusában.14 Vita alakult ki továbbá az ún. „társnemzet” fogalmáról, amelynek eredményeként megfogalmazásra került, hogy a magyar közösség Romániában „önálló politikai szubjektum, államalkotó tényező, a román nemzet egyenjogú társa”. Ennek a fogalmi rendszernek a kidolgozása fontos lépésnek számított egyrészt azért, mert előkészítette a belső önrendelkezés koncepciójának a bevezetését, illetve megteremtette a határon túli autonómia-tervek egyeztetéséhez szükséges alapokat.15 Ezeknek az előmunkálatoknak és az egyéni, egyedi elképzeléseknek később több autonómia-terv is köszönhető. Ezek között első 1991-ből Szőcs Géza Törvénytervezet a nemzeti, etnikai, nyelvi közösségekről és az ezekhez tartozó személyekről című dokumentuma, amelyben javaslatokat tett Románia alkotmányos téziseinek a kiegészítésére. Szőcs megfogalmazta a „kisebbségek közösségi autonómiájá”-ra vonatkozó észrevételeit, melyek szerint „a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek joguk van az általános törvényes feltételeknek megfelelően magán- és politikai szervezetek keretében társulni, és joguk van (…) saját közjogi személyiséggel felruházott társadalmi, kulturális és tanügyi kérdésekben önállóan rendelkező intézményeket létesíteni”. Ezt az intézmény-rendszert „működési autonómiák”-nak nevezte.16 Javaslatot tett továbbá egy Nemzetiségi Minisztérium létrehozására is. A második fejezetben lefektette a nemzeti, etnikai, nyelvi közösségeknek és az ezekhez tartozó személyeknek az egyéni és kollektív jogait, például az identitáshoz és hagyományőrzéshez való jogot, a szervezetalakítási, egyesülési jogot, a történelmi, kulturális és egyházi műemlékek, valamint a kisebbség által hagyományosan lakott települések megőrzésére vonatkozó jogot, az anyanyelvi oktatáshoz, az anyanyelv közéletben történő használatának a jogát. Elméleti aspektusból Szőcs koncepciója előremutató, mert megfogalmazta az elvet, miszerint az autonómia közjogi testületek révén valósulhat meg, és ezek a kisebbség közössége által választott testületek dolgozhatják ki az autonómiastatútumokat.17

13

1990. április 21-22. Nagyvárad és 1991. május 24-26. Marosvásárhely. Bakk 2004a. p. 40. – A korszak autonómia-törekvéseinek rendszerezésére Bakk Miklós idézett tanulmánya, illetve a vele készült interjú adta a vázat. Bakk Miklós, mint az autonómia kérdésnek egyik legkiválóbb szakértője, a problémakör legkomplexebb és legalaposabb képét nyújtotta írásaiban. 15 Uo. p. 41. 16 Szőcs Géza 1991-es tervezete: Szőcs 1997. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf491.pdf 17 Bakk 2004a. 14

- 18 -


TPF

Az 1991. december 8-án életbe lépett új romániai alkotmány megváltoztatta azokat a jogi kereteket, amelyeken belül az autonómia kérdése értelmezhetővé vált. Miközben az RMDSZ-en belül az autonómia-problematika is leképezte a párton belüli nézeteltéréseket, az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának Kolozsvári Nyilatkozata (1992 októberében) bevezette a belső önrendelkezés elvét a diskurzusba. Erre az elvre építette Csapó József az autonómia-tervezetét 1992-ben. Csapó József Memorandum tervezet a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről című dokumentuma abból indult ki, hogy „Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan állam”. Ezzel megteremtette az alaphangot, amely egyértelműsítette, hogy az autonómia-terv semmilyen veszélyt nem jelent Románia egységes nemzetállami létére. Csapó írásában bevezette a politikai szubjektum és a személyi autonómia fogalmát az erdélyi magyar kisebbség kontextusába: „a nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek, elnyerhetik a politikai szubjektum minőséget és a személyi autonómiához való jogot. Ez a jog kiterjed az Alkotmány által meghatározott, közjogi személyiséggel rendelkező saját intézmények létrehozására.”18 A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává, és hibái közé sorolható, hogy nem utalt az elképzelésnek a romániai jogrendbe való beillesztési lehetőségeire, ezért támadhatóvá vált.19 Az autonómia-koncepciók sorát az RMDSZ 1993-as törvénytervezete folytatta, amely „nemzeti kisebbség”-ként és „autonóm közösség”-ként definiálta a romániai magyarokat (és más kisebbségeket).20 A javaslat egyaránt tartalmazta a párt által megfogalmazott egyéni kisebbségi és az autonómiák kialakítása esetén gyakorlandó közösségi jogokat is. Fontos megjegyezni, hogy a törvénytervezet a belső önrendelkezés elvére is épített, amely véleményük szerint „az autonómiák különböző formáiban nyilvánul meg”. A törvénytervezet háromfajta autonómia-típust különböztetett meg: 1. A személyi autonómiát: amelynek keretében a „rendelkező közösséget önigazgatási és e körben sajátos döntési és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a közélet, a szociális tevékenység és a tájékoztatás terén”21; 2. A helyi önigazgatási autonómiát: amelyet biztosítani kell minden közigazgatási egységben, ahol a nemzeti kisebbségekhez vagy autonóm közösségekhez tartozóak többségben vannak; 3. A regionális autonómiát: amely területi alapon működve a helyi önigazgatási autonómiák társulásaiként jön létre, és ahol az autonóm közösségek anyanyelvét hivatalos nyelvként kell elismerni.22 Az egyéni autonómia-koncepciók közé tartozik Szilágyi N. Sándor alternatívája, amelyben a nyelvész professzor az előbb elemzett RMDSZ-tervvel szemben fogalmazta meg álláspontját. A Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című dokumentumban Szilágyi kritizálta a magyar párt javaslatát, mivel az elfogadta Románia egységes nemzetállam-modelljét. Munkájában a professzor a nemzetet politikai nemzetként határozta meg, amely ún. „nemzeti közösségeket” foglal magában, illetve olyan állampolgárokat, amelyek ilyen nemzeti közösségeken kívül élnek. A közösségek identitásához kapcsolódó jogokat területi és számbeli szempontok 18

Csapó 1992-es tervezete: Csapó 2003. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf492.pdf Bakk 2004a. 20 Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről – 1993-as http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9701/m970129.htm 21 Uo. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9701/m970129.htm 22 Az RMDSZ ez irányú munkájáról és a tervezetről lásd még Andreescu-Stan-Weber 1997. 19

- 19 -

tervezet

(1997)



mentén kívánta biztosítani. A Szilágyi által készített dokumentumban vegyülnek egy sajátos nyelvtörvényi és egy kisebbségi törvényi szabályozás aspektusai, elemei.23 A következő korszakot az autonómia-statútumok fémjelezték. Ezeknek a megfogalmazása azért volt fontos, mert előremutató jellegük mellett kiegészítették, és teljessé tették a törvény-tervezeteket. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa 1994 októberében egy bizottságot hozott létre, amely az autonómia-statútumok megfogalmazásával lett megbízva. A bizottság a statútum alapjaként Csapó Józsefnek a már létező három tervezetét24 fogadta el. A bizottság munkáját sok vita kísérte. Egyrészt tagjai úgy gondolták, hogy az egyes autonómia-formák nem különülnek el egymástól határozottan a Csapó-javaslatban, de ezt a problémát a bizottság teljesen nem orvosolta. A személyi autonómia kapcsán bevezettek egy ún. katasztert (nemzetiségi névjegyzéket), amely által biztosítva látták a szabad identitásválasztás alapján történő felvételt a közösségbe. A bizottság munkájáról és belső feszültségeiről (sőt a vélemények törésvonalairól) Bakk Miklós a következőképpen számolt be: „két szemlélet vitája bontakozott ki: az egyik a Csapó-tervezetek alapjaként egyfajta ’természetjogi’ álláspontot közvetített, amely szerint az autonómia feltétlen jog, amely a belső önrendelkezés éthosza alapján képviselendő; a másik szerint az autonómia az erdélyi magyar nemzeti közösség fennmaradásának legmegfelelőbb kerete, amely azonban nem jogokra, hanem egyeztetések hosszasabb folyamatával, az intézményi megoldások minél pontosabb körvonalazásával alakítható ki”25. A Csapó-csoporttal szemben fellépő másik álláspontot Bakk Miklós, Bodó Barna és Varga Attila képviselték. A bizottság vitái, valamint a politikusok és szakemberek közötti feszültségek megnehezítették a döntések meghozatalát a statútumok ügyében, de végül az RMDSZ Politikai Főosztálya arra a konszenzusra jutott, hogy több tervezetet terjeszt a döntéshozók elé: - a Csapó-tervezet bizottság által módosított változatát; - Szilágyi N. Sándor átdolgozott javaslatát; - Bakk Miklós, Bodó Barna és Szász Alpár Zoltán által elkészített A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútumát; - Bakk Miklós Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatról dokumentumát. Ez utóbbi két tervezet tekintetében Bakk Miklós összegző munkája megfogalmazta, hogy ezek mindegyike az autonómia hatáskörébe utalta a művelődés, oktatás és tájékoztatás intézményrendszerét, valamint tartalmazták azt a kitételt, hogy „az önkormányzat döntéshozó testületeinek megválasztása (…) titkos és közvetlen választásokon”26 dőlhet el, és ezen választásokat a már említett nemzeti kataszter alapján rendezik. A kataszterben számon tartott személyek jogosultak a választásra, és a választást egy szavazókártya birtokában gyakorolhatják. Mindkét tervezet kitér az autonómia és az állami intézmények viszonyára, néhány eljárást tartalmazva, illetve a törvényességi felügyeletet az alkotmány-, illetve a közigazgatási bíróságra ruházva.27

23

Bakk 2004a. 1. A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómia statútuma; 2. A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; 3. Regionális autonómia statútuma. 25 Bakk 2004a. p. 46-47. 26 Bakk 2004a. p. 47. 27 Lásd: Bodó-Szász-Bakk 1995, Bakk 1995, Bakk 2004a. 24

- 20 -


TPF

1995-ben még napvilágot látott egy Székelyföld speciális helyzetét érintő és azt rendezni szándékozó tervezet Csapó József tollából, amelynek megírását a Székelyföldi Egyeztető Tanács szorgalmazta. A Székelyföld autonómia-statútuma jogi személyiséggel rendelkező autonóm régiónak nevezte Székelyföldet, ahol a magyar nyelv hivatalos nyelvként lenne elismerve a román mellett. A régió intézményeiként Csapó az Önkormányzati Tanácsot és Bizottságot, valamint a Székelyföld Elnökét nevezte meg, de tervbe vett egy intézményi struktúrát széki, illetve települési szinten is (18. szakasz). A statútum részletesen szabályozza az intézményrendszeri hatásköröket, valamint az állam és a régió kapcsolatát. Ez utóbbi kérdésében a kormánybiztos töltene be jelentős funkciót, aki a törvényességi felügyeletet látná el.28 1996-ban az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa még megbízott egy szakmai testületet a Bodó-Szász-Bakk-féle statútum-tervezet átdolgozására, pontosítására, de a grémium munkája elmaradt. Az autonómia kérdése majd csak 2003-ban került ismét napirendre a magyar párt, illetve az akkor alternatívaként megjelenő más magyar politikai szerveződések munkájában. Az akkori tervek egy része azonban már egy jelentős paradigmaváltás mentén haladt, az autonómia kérdését egy szélesebb körű, az egész államot érintő regionalizációs modellben helyezték el. Jelentős előrelépésnek tűnt az autonómia problematikáját tekintve 2009-ben a megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködése révén jött létre. A Fórum megalakított egy autonómia-bizottságot, amelynek két társelnöke volt: Márton Árpád az RMDSZ, valamint Bakk Miklós az EMNT részéről.29 A bizottság tervbe vette egy autonómiáról szóló szótár készítését is, amely először magyar értelmező szótár lenne, majd egy román-magyar szótárrá is kibővülhetne. Az autonómia-bizottság munkája viszont a megalakulása utáni időszakban alig haladt előre, ennek következtében Bakk Miklós 2010 februárjában lemondott a bizottságban betöltött társelnöki tisztségéről.30 Az autonómia erdélyi magyarság általi felvetését elemezve Bakk Miklós „alapvető stratégiai hibá”-nak tartotta azt, hogy az autonómia napirendre tűzését nem közvetlenül a rendszerváltás után fogalmazta meg az erdélyi magyar társadalom, mert egy rendszerváltás körülményei ideális helyzetet teremtenek az autonómia kivívásának. A rendszerváltás pillanatában azonban erre nem volt felkészülve sem az erdélyi magyar közösség, sem a romániai társadalom egésze. A később színtérre lépő autonómia-programokkal kapcsolatban fellépő román politikai reakciókat sajátos „román modellként” értékeli Bakk, kiemelve annak határozatlanságát, stratégiai koncepció-hiányát.31 Bodó Barna az autonómiával kapcsolatban a félelmet emeli ki, mint a fogalomról való diskurzus egyik alapelemét: „a félelem minden szereplőt áthat, függetlenül attól, hogy a többségi, illetve a kisebbségi oldalon áll”. E félelem leküzdésében azonban fontos szerepet kap a megértés, amelynek előfeltétele a „közös nyelv, amely mindkét fél számára ugyanazon jelentést hordozza”.32 A közös nyelv kialakításának véleményünk szerint hathatós eszköze lehetett volna a tervbe vett autonómia-szótár is. 28

Csapó 1995. Lásd: Januárban tartja első ülését a Kulturális Autonómia Tanács - Kitekintő.hu 2009. szeptember 27. http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/09/27/januarban_tartja_els_uleset_a_kulturalis_autonomia_tanacs 30 Lásd a Háromszék napilap 2010. febrár 22-iki információját: Bakk Miklós visszavonul az autonómiabizottságból. http://www.3szek.ro/load/cikk/26794/Bakk%20Mikl%C3%B3s%20visszavonul%20az%20auton%C3%B3miabi zotts%C3%A1gb%C3%B3l 31 Bakk 2004c. 32 Bodó 2004. p. 68, 70. 29

- 21 -



Összefoglalásképpen elmondható, hogy a rendszerváltás utáni évtized bővelkedett az autonómia-koncepciókban, de csak az erdélyi magyarság részéről találunk kísérleteket, terveket, ezeket pedig alapvetően a kisebbségi léthelyzetből kiindulva és annak orvoslására készítették. A magyar közösségen belül sem találunk egyértelmű konszenzust még ebben az időszakban az autonómia kapcsán. Ennek ellenére ez az első évtized egy meghatározó munkafolyamat időszaka volt, amikor az autonómiához kapcsolódó alapfogalmak és a kisebbségi törekvések skálája kirajzolódtak. 3. Regionalizációs tervek az ezredforduló után A romániai regionalizációs folyamat a 151/1998-as törvény elfogadásával indult, amely segítségével az ország létrehozta az Európai Uniós NUTS II. szintnek megfelelő régiókat. A nyolc lehatárolt fejlesztési régió közül hét több megyét átfogó területi egység, egy pedig a fővárost, Bukarestet és az őt körülvevő agglomerációnak számító ún. Ilfov megyét tartalmazza (Észak-keleti régió, Dél-keleti régió, Déli régió, Dél-nyugati régió, Nyugati régió, Észak-nyugati régió, Közép-régió, Bukarest-Ilfov régió). A fejlesztési régiók nem közigazgatási régiók, és nincs jogi személyiségük, és sajnos csak a megyehatárok figyelembe vételével történő lehatárolásról beszélhetünk, amely nem veszi figyelembe Románia történelmi tájegységeit, így nem is minősül valódi regionális szemléletváltást tükröző folyamatnak. A regionalizációs folyamatokat kísérő szakmai és értelmiségi polémiákból és diskurzusokból (lásd a Provincia, Magyar Kisebbség és Altera folyóiratokban közölt vitákat és szakmai véleményeket)33 kitűnik, hogy a román regionalizációs folyamatok nem tisztelték az országban adott regionalizmus sajátosságai, és nem hajtottak végre valós decentralizációt. Minden aktus, amely a regionalizációs folyamatot alakította, csak és kizárólag az Európai Uniós kényszer hatására jött létre, és annak a minimumkövetelményeit teljesítette. A szakirodalom paradoxonnak nevezi Romániában a decentralizálástól való félelmet: „A regionális paradoxon abban rejlik, hogy a jelenlegi: ’Románia egységes nemzetállam’ alaphipotézis és az ország erős regionális sajátosságainak léte (evidenciája) összeegyeztethetetlennek tűnik. Az ellentmondás forrása abból az illúzióból táplálkozik, mely szerint: az egység a különbözőségek hiányát jelenti.”34 A paradoxon feloldásának a jelenlegi rendszer teljes átalakulását kell jelentenie, vagyis a román regionalizáción belül is paradigmaváltást kell végrehajtani. Az ezredforduló azonban nagy változásokat hozott a sajátos erdélyi helyzet értelmezésében. Köszönhető ez többek között az előbbiekben említett szakmai és értelmiségi vita-sorozatnak és közös munkának, amely a magyar és román értelmiségiek között zajlott a 90-es évek közepétől. Mindeközben román regionalizációs folyamatoknak nem csupán a kritikája fogalmazódott meg a szakirodalomban és szaksajtóban, hanem olyan tervek is születtek, amelyek alternatívákat adtak a paradigmaváltásra. Az első ilyen terv az ún. Kerettörvény a régiókról, amely 2003-ban született egy Bakk Miklós által vezetett munkacsoport keze alatt. A munkacsoport létrehozása összefüggött az RMDSZ belső politikai krízisével, amely a Szatmárnémetiben 2003. elején tartott pártkongresszuson vált végérvényesen nyilvánvalóvá. Ennek hatására alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely céljául tűzte ki az autonómia kérdésének újbóli felélesztését, immár egy regionalizációs keretben. Az így felállított munkacsoport tagjai: Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Imre, Gál Kinga, Székely István, Fórika Éva, Kovács Péter (magyarországi jogász) és Komlóssy József (Svájcban élő szakember) voltak.35

33

Ezek elemzését lásd: Miklósné Zakar 2010b, 2010c, 2008, 2007. Kolumbán 2003. p. 64. 35 A munkacsoport kialakulásának hátteréről lásd: Bakk 2004b. 34

- 22 -


TPF

A kerettörvény egy autonómia-csomagterv része volt, mely lefektetett egy széleskörű, az egész országot érintő és valós decentralizációt ígérő regionalizációs tervet, ezen belül pedig megalapozta Székelyföld autonómiájának a lehetőségét is. Ez egy merőben újfajta megközelítést jelentett, hiszen a terv az autonómiát egy szélesebb körű regionalizációs modellen belül alkalmazná egyfajta aszimmetrikus regionalizációt eredményezve, melynek vannak Nyugat-Európában is hagyományai (lásd Spanyolország, Olaszország). A Bakk Miklós és munkatársai által készített törvény-tervezet preambuluma többek között kitért és alapozott Románia nemzetközi kihívásaira: az EU-hoz való csatlakozási folyamatra (ezen belül kiemelve a régiók szerepét és jelentőségét), valamint az Európa Tanács 2003-ban elfogadott 1334-es számú határozatára, amely Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában (Gross jelentés) címet viseli. A modellre bevallottan hatott a Provincia-csoport által kidolgozott Memorandum is.36 A hét részből álló tervezet első része igyekezett megfogalmazni egy releváns régiódefiníciót, amelyben a szubszidiaritás elve messzemenően érvényesül. A régió eszerint: „… választott testületeken keresztül politikai önkormányzattal van felruházva, – jogállását, identitását, hatalmát és szervezeti struktúráját az alkotmány és jelen törvény garantálja, – státusa nem változtatható meg anélkül, hogy vele ne konzultáljanak, – saját önkormányzati törvényt alkothat, amely a legmagasabb szinten részét képezi az állam törvényes rendjének és legalább szervezetét és hatalmait megállapítja”.37 A régiók specifikumait tiszteletben tartva fontosnak tartották szabályozni, hogy a régiók különböző belső intézményi struktúrával is rendelkezhetnek a demokratikus döntéshozatal érdekében, valamint saját maguk biztosítják az adminisztrációt, pénzügyi forrásokat, és a régiók döntenek saját szimbólumaikról is. A tervezet bevezetett egy speciális régió-fogalmat is, melyet később a Székelyföldre alkalmazott. Ezt a térség-típust különleges jogállású régiónak nevezi: „Az ország lakosságának többségétől eltérő, sajátos kultúrával és intézményi hagyományokkal rendelkező regionális közösségek különleges jogállású, a jelenlegi kerettörvénybe foglaltaktól eltérő hatáskörökkel rendelkező régiót a parlament által elfogadott különtörvény és a parlament által megerősített statútum alapján kaphatnak.”38 A második rész pontosan leírta a különböző hatásköröket, kitérve azokra, amelyek az államnál maradnak, azokra, amelyeket a régiók kapnának, illetve az átruházott és megosztott hatáskörökre. Az alábbi, 1. táblázat összefoglaló jelleggel tartalmazza az előbb felsorolt hatásköröket és azok megoszlását a régió és az állam között:

36

Erről Bakk Miklós vall az Altera 2004/24-es számában közölt Geneza unui proiect című írásban, amelyben a Kerettörvény létrehozásának körülményeiről és utóéletéről számol be (pp. 84-88), illetve lásd Bakk 2003. 37 Bakk 2004d. pp. 236-237. 38 Uo. p. 237. I/2. cikkely

- 23 -



1. Táblázat Az állami, a regionális és az átruházott/megosztott tervezett hatáskörök (Bakk és munkatársai 2003) Állami hatáskörök

A régiók feladatköre és jogosítványai

- honvédelem; - nemzetbiztonság; az államháztartás rendjének kialakítása; - vámrendszer; - külügy, kivéve a régiók EU-n belüli kapcsolatrendszerét; - pénzügyek, monetáris politika; - országos parlamenti választások szabályozása és megszervezése; - a közlekedés és a kommunikáció keretszabályozása.

- területfejlesztés és -rendezés, tájvédelem; - gazdasági fejlesztés; - vízgazdálkodás; - bányajog, bányakitermelés, az altalaj kutatása; - oktatás- és művelődéspolitika, oktatási és művelődési intézmények fenntartása; - képzés, szakképzés és felnőttképzés; - történelmi emlékhelyek létesítése és fenntartása; - szociálpolitika, jóléti intézmények rendje; - lakáspolitika; - foglalkoztatáspolitika; - idegenforgalom; - a régió hivatalai és személyzete; - a köztisztviselők kollektív szerződése a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény tiszteletben tartásával; - a községek területi elhatárolása; - tűzoltás, mentőszolgálat, katasztrófaelhárítás; - közbiztonság; - regionális szintű közmunkák; - mező- és erdőgazdálkodás; - közutak, közlekedés, helyi kommunikáció; - vadászat és halászat; - regionális adópolitika kialakítása, regionális adók kirovása; - parlamenti és önkormányzati választások lebonyolítása

Átruházott és megosztott hatáskörök - környezetvédelem; - közérdekből történő kisajátítás; - út- és vasúthálózatok kialakítása és üzemeltetése.

Forrás: Bakk 2004d. pp. 238-239. alapján saját szerkesztés

A tervezet kitért a régiók etnikai összetételére és az ebből fakadó nyelvi jogokra is, és 10%-ban jelölte ki azt a határt, ami feletti nemzetiségi számarány esetében az illető etnikum nyelve a román mellett nyilvános használatot kap. A harmadik részben a régió intézményrendszerét vázolták föl, mely alapjaiban a regionális közgyűlésből, a regionális bizottságból és a régió elnökéből állna. Ezen szervek hatásköreit is külön részletezték. A negyedik rész az állam és a régió kapcsolatával foglalkozik, megnevezve egy prefektusi pozíciót, amely kapocsként működne a központ és az alsóbb területi szint között. A prefektus hatásköre a következő kérdéskörökre terjedne ki: az egyeztető tárgyalások kezdeményezése, és ezek levezetése, az alkotmányossági szempontok véleményezése, államelnöki vétó esetén képviseli az elnök nézeteit a régió közgyűlésében, törvényességi kifogás esetén az adott határozat vagy rendelet közigazgatási bíróságon való

- 24 -


TPF

felülvizsgálatát kezdeményezheti, akárcsak a közgyűlés feloszlatását is akár, ha erre jogalapot talál. Az ötödik rész a régió által kibocsátott jogszabályok és rendelkezések felülvizsgálatával és közzétételének lehetőségével foglalkozik. A hatodik rész a régió köz- és magánvagyonáról illetve pénzügyeiről szól. Ennek értelmében a régió vagyonát köz- és magánvagyonra osztják. Közjavaknak minősülnek azok a javak, amelyek „regionális közérdeket szolgálnak, illetve regionális kihasználtságúak, a régió területén találhatók, nem alkotják valamely helyi – községi, városi, municípiumi vagy megyei – önkormányzat tulajdonát, és országos közérdek vagy nemzetvédelmi szempont nem indokolja ezek állami közvagyonba való sorolását”.39 A régió magánvagyonát pedig „olyan ingó- és ingatlan vagyontárgyak alkotják, amelyek polgári forgalomból és más, törvények által előírt úton kerültek és kerülnek a régió tulajdonába”40. A pénzügyeket tekintve a tervezet szerint a beszedett adók 60%-a maradna a régió költségvetésében, 20%-a a központi költségvetést gazdagítaná, a maradék 20% pedig egy újonnan létrehozandó országos, ún. Szolidaritási Alap bevétele lenne. Ez az új alap a régiók fejlettségbeli különbségeinek mérséklését célozná meg. A régió saját bevételei mellett a kormányzat a régió által gyakorolt hatáskörök érdekében adhat pénzalapokat. A régiókról szóló kerettörvény tervezet kiegészült még két dokumentummal, melyek közül az egyik a Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról szóló törvénytervezet, illetve a Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútum-tervezete. Ezen két, csak a Székelyföldre, és annak speciális jogállására koncentráló tervezet alapjaiban körülírta a Székelyföld területi autonómiáját, az ott élő magyarok számára egy speciális, etnikai elven alapuló autonómia-koncepció mentén. A Bakk Miklós által vezetett munkacsoport új szemlélete ütközött az időközben párhuzamosan létrehozott Székely Nemzeti Tanács autonómia-koncepciójával, amely nem volt más, mint az 1995-ben Csapó József Bihar megyei szenátor által kidolgozott tervezet újraélesztése. A Székely Nemzeti Tanács nem tartotta a Bakk-féle Kerettörvény tervezetet és Székelyföld-koncepciót elégségesnek ahhoz, hogy a székelység ügyét szolgálja. Így az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Csapó-variáns elfogadása mellett döntött, és azt terjesztette az RMDSZ is 2004 februárjában a romániai Parlament elé. A tervezetet a parlament ugyanezen év márciusának végén elutasította.41 A 2003-ban ismét felvetett autonómia-terveknek a visszhangja és értelmezési lehetőségei a Magyar Kisebbség 2004/1-2. számában csapódtak le.42 Bakk Miklós a folyóiratban közölt tanulmányában megkísérelte elkészíteni az 1989 óta eltelt időszak autonómia-koncepcióinak mérlegét. A 2003-ban lezajlott autonómia-vita konklúziójaként pedig a két szembehelyezett terv közötti különbséget abban látta, hogy amíg „a Székely Nemzeti Tanács tervezete a változatlan román nemzetállammal szemben egy változatlan autonómia-tervezetet állít, addig a szakértői csoport által kidolgozott tervezet számol az integrációs folyamatba került román állam regionális átszervezésével, s ezt az autonómia kivívásával konvergens folyamatnak tekinti.”43 A Bakk-modell tehát paradigmaváltó. Ennek a modellnek a gyakorlatba ültetését találta leginkább végrehajthatónak és a román politika számára leginkább „eladhatónak” Kántor Zoltán és Majtényi Balázs is44. A. Gergely András 39

Uo. p. 244. Uo. 41 Alexandru Cistelecan Bakk tervét, bár hiánypótlónak tartotta, mégis a bürokrácia fenntartásának és egy költséges modellnek tekintette, miközben a reformoktól a polgárok költségcsökkenést várnak. Cistelecan 2004. 42 A folyóirat ezen száma leközli a Bakk-féle 2003-as regionalizációs tervezet szövegét is. 43 Bakk 2004a. p. 54. 44 Kántor-Majtényi 2004. 40

- 25 -



szintén „a nagyobb léptékű, regionális dimenziókban” való gondolkodás mellett voksolva Bakk Miklós tervezetét tartotta megfelelőbbnek, de rámutat a regionalizmus, a helyi sajátosságok figyelembe vételének jelentőségére, amelyet semmilyen regionalizációs terv nem veszthet szem elől.45 Vizi Balázs arra figyelmeztet, hogy tévhit lehet az európai uniós csatlakozástól azt várni, hogy mint egy „erős külső megfelelési kényszer”46 majd nyomást gyakorol Romániára az autonómia tekintetében is, illetve hangsúlyozza, hogy „Az Unió számára a jószomszédi kapcsolatok (akár tagjelölt államról legyen szó, akár tagállamról) és a politikai stabilitás sokkal fontosabbak, nagyobb jelentőségűek, mint a kisebbségi jogok legmagasabb szintű biztosítása”47. Több évvel Románia Uniós csatlakozása után igazán szembeötlő Vizi Balázs igazsága e tekintetben. Győri Szabó Róbert az Erdélyben élő magyarság szempontjából egy kombinált autonómia-megoldást tartana a legmegfelelőbbnek, így kielégítve a szórványban és a tömbben élő magyarság igényeit is: „a bonyolult helyzetnek szükségszerűen egy többrétegű, részelemeiben a már működő európai mintákra bátran építő, ám egészében egyedi és új modell, a személyi, területi, helyi-közigazgatási és regionális elven szerveződő autonómiaformák kombinálása jelentheti az optimális megoldást.”48 Ugyanakkor Győri Szabó ezt a kombinált modellt egy széleskörű regionalizáláson belül tartotta járható útnak Romániában.49 Továbblépve Bakk Miklós 2004-ben megalkotta a Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról elnevezésű tervezetét, amelyre saját bevallása szerint hatással volt a két világháború között született Jakabffy-féle törvényjavaslat is.50 Bakk tervezetének értelmében „a Románia területén őshonos, illetve a román állammal hosszú idő óta szoros, tartós kapcsolatban álló nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, önmagukat nemzeti közösségként meghatározva, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk védelmében, az állam támogatásával, a személyi elvű önkormányzatok működési elve alapján létrehozhatják: a) helyi kisebbségi önkormányzataikat, b) országos személyi elvű önkormányzatukat.”51 Ezeknek az önkormányzatoknak a részletes leírását, megválasztásuknak körülményeit, hatásköreit és egymáshoz kapcsolódó viszonyukat a kerettörvény tervezete tartalmazza. A Pro Európa Liga 2005-ben, Románia közelgő Európai Uniós csatlakozása okán is, szintén szükségesnek tartotta felvetni a román regionalizáció reformjának kérdését. Egy politikai-közigazgatási strukturális reformot javasoltak52, melyet nem részleteztek mélységében, de felvetésükben kihangsúlyozták, hogy a változásokat az ország történelmi régiói mentén képzelik el, amely régiókon belül kisebb régiókat kell lehatárolni, ha szükséges, akkor speciális státusz biztosításával. A dokumentumot a Liga 2005. november 10-én tárta Románia köztársasági elnöke, Traian Bãsescu elé. Ez a tervezet véleményünk szerint nagyon hasonlít a Bakk Miklós és munkacsoportja által készített regionalista megközelítésre. 2007-ben az RMDSZ berkein belül egy olyan regionalizációs terv született, amely Csutak István (miniszteri tanácsos) nevéhez fűződik, és amely szintén teljesen átalakítaná az 1998-ban létrehozott román regionális rendszert.53 A tervezetet az a problematika indította 45

A. Gergely 2004. p. 127. Vizi 2004. p. 227. 47 Uo. p. 231. 48 Győri Szabó 2004. p. 136. 49 Bakk Miklós a Magyar Kisebbség következő számában válaszolt a vitában résztvevők véleményére és reagált az észrevételekre: Bakk 2004b. 50 Bakk 2004a., Jakabffy é.n. 51 Bakk 2004e. p. 1. 52 Reforma structuralã a sistemului politico-administrativ al României în ajunul integrãrii sale în Uniunea Europeanã 2005. 53 Csutak 2007. 46

- 26 -


TPF

útjára, amely szerint a meglévő regionális felosztás sem az Európai Uniós szabályokat, sem a hagyományos tájegységeket, sem pedig a gazdasági, környezeti, kulturális különbségeket nem tartja tiszteletben. Az Uniós szabályozásnak két régió lakossági létszáma sem felel meg. A NUTS II. régióknak 3 millió és 800 ezer közötti lakossal kell rendelkezniük, miközben Romániában az Észak-keleti régió 3.743.819 lakost, a Déli régió pedig 3.358.392 lakost számlál.54 A Csutak István által készített dokumentum kijelentette, hogy az eddigi regionális fejlesztések nem eredményezték az elmaradott térségek felzárkózását, illetve bírálta a finanszírozási rendszert is. A megyék fejlettségi adataiból kiindulva (lásd Melléklet 3. táblázatát és 3. ábráját) és különböző számításokat végezve Csutak egy olyan, 16 régióból álló regionális rendszert dolgozott ki, mely véleménye szerint sokkal inkább szolgálja a régiók fejlesztését, illetve minden előbb vázolt kritériumnak (az 1059/2003/EK rendelet elvárásainak is) megfelel. A Székelyföld ebben a modellben is külön fejlesztési régió lenne. Az alábbi 1. ábra ezt a régióbeosztást ábrázolja: 1. ábra Csutak István javaslata a fejlesztési régiók új lehatárolására (2007)

Forrás: Csutak 2007. p. 44.

A regionalizációs terv az RMDSZ törvénytervezetévé vált, a modell népszerűsítésének lobbytevékenységét 2007 őszén kezdték el. 2010 februárjában a román szenátus tárgyalás nélkül, hallgatólagosan elfogadta a benyújtott törvénytervezetet, de az utolsó szót az alsóház mondta ki.55 Sajnos a tervezetet Románia Parlamentje nem fogadta el. A sajtóvitákban a Székelyföld külön fejlesztési régióként való lehatárolása okozta a leghangosabb 54

Uo. p. 38. – A csatlakozási tárgyalások regionális politikával foglalkozó 21. fejezetének kiegészítő dokumentuma tartalmazza azt, hogy Romániának az 1998-as régió-felosztása ideiglenes! 55 Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor a honlapján tette közre a részleteket: „A házszabályzat előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a szenátusnak (…)A szenátor elmondása szerint a felsőházban a törvénytervezet nem rendelkezett megfelelő támogatással, így a házszabályzatot kihasználva sikerült kedvező döntést kicsikarni: bár a törvénytervezetről való szavazás elsőként szerepelt a napirenden, az RMDSZ szenátorainak sikerült elérniük, hogy az ülés végére halasszák a szavazást. Ekkor azonban már - nem volt meg a kvórum, - ennek hiányában az ülést felfüggesztették, így a törvénytervezetet a képviselőházba küldik. Bokor elmondta, míg a felsőház összetétele az RMDSZ-nek nem kedvező, hiszen az ellenzéki szenátorok többségben vannak, addig a képviselőházban másképp néz ki a paletta, mivel a nemzeti kisebbségek csoportjának a támogatására is számíthat a szövetség.” http://bokortibor.ro/aktualis/cikk69 (letöltve: 2010. április 12.)

- 27 -



ellenvetéseket és félelmeket56, de a tervezet megtárgyalásának napirendre tűzése nagy előrelépés a román politikai életben. Megjegyzendő, hogy a román szociológiai életben is számottevő változások figyelhetőek meg a regionális szemlélet befogadása, illetve a történelmi régiók felelevenítésének tekintetében. Dumitru Sandu szociológus az ezredforduló környékétől kezdve tanulmányaiban a történelmi régiók mentén elemezte a társadalmi folyamatokat és változásokat.57 Az alábbi 2. ábra is mutatja, hogyan határolta le a kulturális térségeket beleágyazva a történelmi régiók rendszerébe. 2. ábra Románia kulturális térségei az őket alkotó megyékkel és a történelmi régiókkal (Dumitru Sandu alapján)

Forrás: Sandu 2002. p. 79. (az ábrában a számok a térség városi népességének arányát mutatják 2000 elején)

Összegzésként elmondható, hogy az 1998-ban létrehozott regionalizációs modell Románia számára több szempontból sem szolgálja az ország érdekeit. Ezzel párhuzamosan azonban megfigyelhető a regionális szemléletnek az előretörése is a román tudományos életben. A jelenlegi román regionalizációs modell bírálata mellett 2003 óta többnyire erdélyi magyar részről származó módosítási és reformtervezetek születtek, amelyek egy új paradigma létrehozását kívánják meghonosítani az országban. Jelenleg is még a politikai vita tárgya egy új regionalizációs modellnek a bevezetése, amely az ország fejlesztési régióinak az újragondolását célozzák, ugyanakkor Székelyföld számára is megteremtik a különálló regionális entitásként való elfogadtatást, amely etnikai alapon létrejövő területi autonómiához is vezethet.

56

Lásd Sabina Fati interjúját Markó Bélával, az RMDSZ elnökével a România Liberã című újságban (Marko Bela: Dezidera UDMR rãmâne renunţarea la expresia „stat unitar”) - 2010. április 14. http://www.romanialibera.ro/opinii/interviuri/marko-bela-dezideratul-udmr-ramane-renuntarea-la-expresia-statnational-183201.html (letöltve: 2010. április 20.) 57 Sandu 2002.

- 28 -


TPF

IRODALOMJEGYZÉK 1. A. Gergely András (2004) Kisebbség vagy relatív többség? – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 121-134. 2. Andreescu, Gabriel – Stan, Valentin – Weber, Renate (1997) Tanulmány az RMDSZ felfogásáról a nemzeti kisebbségek jogait illetően. – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 154185. 3. Bakk Miklós (2004a) Az autonómia-tervek két szakasza Erdélyben 1989 után. – Magyar Kisebbsé,g 1-2. sz. pp. 39-60. 4. Bakk Miklós (2004b) Politikai vízió és szakmai érvelés. Válaszok az autonómiavitában megfogalmazott kritikára. – Magyar Kisebbség, 3. sz. pp. 186-194. 5. Bakk Miklós (2004c) Modellek peremén: az autonómia Erdélyben. – Élő Jászkunság, 1. sz. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf510.pdf (Letöltve: 2008. 10. 03.) 6. Bakk Miklós (2004d) Kerettörvény a régiókról (Tervezet); Törvény Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról (Tervezet); Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma (Tervezet). – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 236-260. 7. Bakk Miklós (2004e) Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf504.pdf (Letöltve 2010. 07. 04.) 8. Bakk Miklós (2003) Néhány szempont az autonómia újragondolásához. – Krónika, 2003. május 24. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf511.pdf (Letöltve 2008. 10. 03.) 9.

Bakk Miklós (1995) Törvény a személyi elvű önkormányzatokról. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf498.pdf (Letöltve 2010.04.10.)

10. Bernhardt, Rudolf (1981) Federalism and Autonomy. In: Dinstein, Yoram (ed.) Models of Autonomy. Tel Aviv University (Faculty of Law) – Transaction Books, New Brunswick – London. pp. 23-28. 11. Bodó Barna (2004) Autonómia-paradoxonok. – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 67-73. 12. Bodó Barna – Szász Alpár Zoltán – Bakk Miklós (1995) A Romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf497.pdf (Letöltve 2010.04.07.) 13. Cistelecan, Alexandru (2004) Regionalizare – o dezbatere scadentã. – Altera, 24. sz. pp. 89-105. 14. Csapó I. József (2003) Memorandum tervezet a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről. In: Csapó I. József: Autonómiák és autonómiatörekvések. Szerző kiadása. pp. 262-264. 15. Csapó I. József (1995) Székelyföld autonómia-statútuma. – Magyar Kisebbség, 2. sz. http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=2&cikk=m9502 12.html (Letöltve 2010.04.05.) 16. Csutak István (2007) Új?Régi?Jó? – Új régiókat Romániának. (RMDSZ-kiadványok) http://www.rmdsz.ro/kiadvanyok/_fejlesztesi_regiok.pdf. (Letöltve 2010.03.07.) 17. Grúber Károly (2002) Regionalizmus, nemzetállamok, európai integráció: kelet-közép- és nyugat-európai távlatok. In: Európai identitások: régió, nemzet, integráció. Pro Minoritate – Osiris, Budapest. pp. 34-56.

- 29 -



18. Győri Szabó Róbert (2006) Kisebbség, autonómia, regionalizmus. Osiris, Budapest. 19. Győri Szabó Róbert (2004) Kombinált autonómia és regionalizálás. – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 135-137. 20. Hannum, Hurst (1992) Autonomy, Sovereignity, and Self-Determination: the Accomodation of Conflicting Rights. University of Pennsylvania Press, Philadelphia. 21. Heintze, Hans-Joachim (1998) On the Legal Understanding of Autonomy. In: Suksi Markku (ed.) Autonomy: Applications and Implications. Kluwer Law International, The Hague. pp. 7-32. 22. Jakabffy Elemér (é.n.) Törvényjavaslat az etnikai kisebbségekről. Kézirat, fellelhetősége: Jakabffy Elemér Kézirattár, Kolozsvár. Leltári szám: K270. 39. p. 23. Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (2004) Autonómia-modellek Erdélyben – jövőkép és stratégia. – Magyar Kisebbség 1-2. sz. pp. 3-29. 24. Kolumbán Gábor (2003) A román regionalizmus paradoxona. – Magyar Kisebbség, 1. sz. pp. 64-70. 25. Lapidoth, Ruth (1997) Autonomy: flexible solutions to ethnic conflict. United States Institute of Peace, Washington. 26. Miklósné Zakar Andrea (2010a) Autonómia: elmélet és gyakorlat. – Tér és Társadalom, 2010/3. pp. 75-91. 27. Miklósné Zakar Andrea (2010b) „Az erdélyiség újraszemantizálása”: kísérlet egy interetnikus magyar-román regionalizmus-koncepció kidolgozására. – Pro Minoritate, 2010. Ősz. pp. 70-110. 28. Miklósné Zakar Andrea (2010c) Az erdélyi regionalizmus és a Provincia-jelenség. In: Benkő Péter (szerk.) Politikai régió – régiópolitika. Deák Kiadó. 2010. pp. 154-169. 29. Miklósné Zakar Andrea (2008) Interetnikus értelmiségi diskurzusok az erdélyi autonómiáról. – Pro Minoritate 2008/Nyár. pp. 76-110. 30. Miklósné Zakar Andrea (2007) Magyar-román értelmiségi diskurzusok az erdélyi autonómiáról. – Pro Minoritate 2007/Nyár. pp. 209-217. 31. Nemes Nagy József (2009) Terek, helyek, régiók: a regionális tudomány alapjai. Akadémiai Kiadó, Bp. 32. Reforma structuralã a sistemului politico-administrativ al României în ajunul integrãrii sale în Uniunea Europeanã (2005). Pro Európa Liga (közlemény), Marosvásárhely, www.proeuropa.ro/reforme_LPE_2009.doc (Letöltve 2010.03.30.) 33. Sandu, Dumitru (2002) Ariile culturale ca matrice de sociabilitate. – Sociologie Românească, 3-4. sz. pp. 77-92. 34. Sohn, Louis B. (1981) Models of Autonomy within the United Nations Framework. In: Dinstein, Yoram (ed.) Models of Autonomy. Tel Aviv University (Faculty of Law) – Transaction Books, New Brunswick – London. pp. 5-22.

- 30 -


TPF

35. Schrijver, Frans (2005) Regionalism after regionalisation: Regional identities, political space and political mobilisation in Galicia, Brittany and Wales. (Konferencia-anyag: AAG Pre-Conference at the University of Colorado at Boulder, CO. April 3–5, 2005.) www.colorado.edu/ibs/aagpreconference/papers/Schrijver_paper.pdf (Letöltve: 2008.05.02.) 36. Szőcs Géza (1997) Törvénytervezet a nemzeti, etnikai, nyelvi közösségekről és az ezekhez tartozó személyekről. – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9701/m970127.htm (Letöltve 2010.04.20.) 37. Törvény a nemzeti kisebbségekről és az autonóm közösségekről (1997) – Magyar Kisebbség 1-2. sz. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9701/m970129.htm 38. Vizi Balázs (2004) Autonómia és európai integráció. – Magyar Kisebbség, 1-2. sz. pp. 226-235.

- 31 -


TPF

DETERMINÁNSOS MÓDSZER ALKALMAZÁSA EGY FÜGGVÉNYEGYENLET MEGOLDÁSÁRA Nagy Noémi főiskolai tanársegéd, Tomori Pál Főiskola A dolgozatban a Pexider-egyenlet négyzetre emelésével kapott +

=

+

függvényegyenlettel foglalkozunk, melynek a Pexider-egyenlet megoldásától lényegesen eltérő megoldásai is léteznek. A dolgozatban felhasználjuk Vincze Endre 1964-ben megjelent cikkét ([8]), mely szintén a négyzetre emelt Pexider-egyenlettel foglalkozik és amelyben használja a determinánsos módszert, melyet átláthatóbb formában ezen dolgozatban is alkalmazunk. Elsőként összefoglaljuk, a determinánsos módszer mely tulajdonságait használjuk a dolgozatban, majd pedig megmutatjuk, hogy Vincze Endre eredménye általánosabb esetben is teljesül. Végül elegendő feltételeket és példákat adunk olyan struktúrákra, amelyekben vannak, illetve nincsenek olyan előre nem várt szerkezetű megoldások, melyek szintén teljesítik a vizsgált függvényegyenletet. 1. BEVEZETÉS A Cauchy-féle függvényegyenletnek egy általánosításaként, egy 1903-ban megjelent dolgozatában ([2]) W. Pexider az f1 ( z ) + ϕ1 (u ) = φ1 ( z + u ) f 2 ( z ) ⋅ ϕ 2 (u ) = φ 2 ( z + u ) f 3 ( z ) ⋅ ϕ 3 (u ) = φ3 ( zu ) f 4 ( z ) + ϕ 4 (u ) = φ 4 ( zu ) függvényegyenleteket vizsgálta a valós számok halmazán. Ezek az úgynevezett Pexideregyenletek alapvető fontosságúak a függvényegyenletek elméletében. Legyen ( X ,+ ) egy félcsoport, (Y ,+,⋅) pedig egy integritási tartomány. Ekkor nyilvánvaló, hogy ha az f : X → Y függvény additív, akkor minden x, y ∈ X esetén fennáll az

[ f ( x + y )]2 = [ f ( x ) +

f ( y )]

2

függvényegyenlet is. A megfordítás azonban már nem igaz, hiszen ennek az egyenletnek a teljesüléséból csupán az vagy f ( x + y ) = f ( x) + f ( y) f ( x + y ) = − f ( x) − f ( y ) alternatívák valamelyikének fennállása következik. Ez az oka annak, hogy ezt a függvényegyenletet szokás alternatív Cauchy-egyenletnek is nevezni. A Pexider-egyenlet négyzetre emelésével kapott (1) [ f ( x o y )]2 = [g ( x ) + h ( y ) ]2 függvényegyenlet vizsgálatát Daróczy Zoltán 1962-ben kezdeményezte. Az általa felvetett kérdést Vincze Endre 1964-ben megjelent dolgozatában válaszolta meg. A dolgozatban ismertetjük Vincze Endre eredményének ([8]) egy természetes általánosítását. E célból a Vincze Endre által használt jelöléseket úgy módosítjuk, valamint a módszert megalapozó lemmákat és a főeredményt is úgy fogalmazzuk meg, illetve a bizonyítások lépéseit is úgy

- 33 -

Determinánsos módszer alkalmazása egy függvényegyenlet megoldására

Nagy Noémi

írjuk le, hogy azok értelmezhetők és átvihetők legyenek tetszőleges testekbe képező függvényekre. A főeredményből kiderül, hogy túl azon a nyilvánvaló jelenségen, hogy a négyzetre emelt egyenlet a három függvény egyikének csak a négyzetét határozhatja meg, további, a Pexideregyenlet megoldásaitól lényegesen különböző megoldások is felléphetnek, az értelmezési tartomány struktúrájától függően. A dolgozatban elegendő feltételeket és példákat adunk olyan struktúrákra, amelyekben vannak, illetve nincsenek ilyen előre nem várt szerkezetű megoldások. 1.1. JELÖLÉS: Legyen Q tetszőleges halmaz, K egy tetszőleges test, valamint legyenek F1 , F2 ,K, Fn : Q → K és x1 , x 2 , K, x n ∈ Q . Ekkor a következő jelölést vezessük be:

F1 ( x1 )

(1)

∆ (F1 , F2 ,K, Fn ; x1 , x 2 ,K, x n ):=

F1 ( x 2 ) L F1 ( x n )

F2 ( x1 ) F2 (x 2 ) L F2 ( x n ) M M O M Fn ( x1 ) Fn ( x 2 ) L Fn ( x n )

Ezen jelöléssel egy-egy, a [3] dolgozatban található lemmára és tételre egy áttekinthetőbb bizonyítást tudunk adni. 1.2. LEMMA: Ha adott F1 , F2 , K, Fkn+ n : Q → K úgy, hogy bármely x1 , x 2 , K, x n ∈ Q esetén

∑ ∆ (F k

(2)

j =0

jn +1

, F jn + 2 ,K, F jn + n ; x1 , x 2 ,K , x n ) = 0

teljesül, akkor bármely F : Q → K és x1 , x 2 , K , x n , x n +1 ∈ Q esetén

∑ ∆ (F k

j =0

jn +1

, F jn + 2 ,K, F jn + n , F ; x1 , x 2 ,K, x n , x n+1 ) = 0 .

BIZONYÍTÁS: ∆ (F1 , F2 , K , Fn ; x1 , x 2 , K , x n ) -et utolsó sora szerint kifejtve azt kapjuk, hogy ∆ (F1 , F2 , K , Fn ; x1 , x 2 , K , x n ) = (− 1) {Fn ( x1 )∆ (F1 , F2 , K , Fn −1 ; x 2 , x3 , K , x n ) n −1

− Fn ( x 2 )∆ (F1 , F2 , K , Fn −1 ; x1 , x3 , K , x n ) + K − K

+ (− 1)

n −1

Fn ( x n )∆ (F1 , F2 , K , Fn −1 ; x1 , x 2 , K , x n −1 )}.

Ez az egyenlőség minden F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n , F függvényre teljesül j = 0,1, K , k esetén az x1 , x 2 , K , x n +1 változók mellett, azaz ∆ (F jn +1 , Fjn + 2 , K , F jn + n , F ; x1 , x2 , K , xn , xn +1 ) = (− 1) {F ( x1 )∆ (F jn +1 , Fjn + 2 , K , F jn + n ; x2 , x3 , K , xn +1 ) n

− F ( x2 )∆ (F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n ; x1 , x3 , K , xn +1 ) + K − K

+ (− 1) F (xn +1 )∆ (F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n ; x1 , x2 , K , xn )}. n

- 34 -


TPF

(2) miatt pedig

∑ ∆ (F k

j =0

jn +1

, F jn + 2 , K , F jn + n , F ; x1 , x2 , K , xn , xn +1 )

= (− 1) {F ( x1 )∑ ∆ (F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n ; x2 , x3 , K , xn +1 ) k

n

j =0

− F ( x2 )∑ ∆ (F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n ; x1 , x3 , K , xn +1 ) + K − K k

j =0

+ (− 1) F ( xn +1 )∑ ∆ (F jn +1 , F jn + 2 , K , F jn + n ; x1 , x2 , K , xn )} n

k

j =0

= 0. A következő tételhez először definiálnunk kell, mikor nevezünk egy függvényrendszert lineárisan függőnek. 1.3. DEFINÍCIÓ: Az F1 , F2 , K , Fn : Q → K

függvényrendszert lineárisan függőnek

nevezzük, ha léteznek olyan c1 , c 2 , K, c n nem egyszerre nulla K -beli konstansok, melyekre minden x ∈ Q esetén

c1 F1 ( x ) + c 2 F2 ( x) + K + c n Fn ( x) = 0

(3)

teljesül. Ellenkező esetben azt mondjuk, hogy az F1 , F2 ,K, Fn függvényrendszer lineárisan független. 1.4. TÉTEL: Az F1 , F2 , K , Fn : Q → K függvények pontosan akkor lineárisan függők, ha tetszőleges x1 , x 2 , K, x n ∈ Q esetén teljesül a

∆( F1 , F2 , K , Fn ; x1 , x 2 , K , x n ) = 0

(4) azonosság.

BIZONYÍTÁS: Először tegyük fel, hogy F1 , F2 ,K, Fn lineárisan függő, azaz (3) teljesül és

ck ≠ 0 valamely k ∈ {1,2,K, n} esetén. Ekkor tetszőleges x1 , x 2 , K , x n esetén (3)-ból ( x = x j választással) c1 F1 ( x j ) + c 2 F2 ( x j ) + K + c n Fn ( x j ) = 0

adódik, ahol j ∈ {1,2,K, n}. A feltétel szerint ezen egyenletrendszernek van nemtriviális (c1 , c 2 , K , cn ) ≠ (0,0, K ,0) megoldása, ezért a rendszer determinánsa eltűnik, azaz (4) teljesül. Most teljes indukcióval megmutatjuk, hogy (4)-ből következik (3). n = 1 esetén ∆( F1 ; x1 ) = F1 ( x1 ) = 0 , melyből következik, hogy van olyan c1 ≠ 0 , melyre c1 F1 ( x) = 0 . Tegyük fel, hogy n − 1 -re igaz az állítás és meg kell vizsgálnunk, hogy n esetén következik-e (4)-ből (3).

- 35 -


Nagy Noémi

Ha ∆( F1 , F2 , K , Fn −1 ; x1 , x 2 , K , x n −1 ) = 0 ,

(5)

akkor az indukciós feltételből következik, hogy vannak olyan c1 , c 2 , K , c n −1 nem mind nulla konstansok, hogy minden x ∈ Q esetén c1 F1 ( x) + c 2 F2 ( x) + K + c n−1 Fn −1 ( x) = 0 , tehát c1 F1 ( x) + c 2 F2 ( x) + K + c n −1 Fn−1 ( x) + c n Fn ( x) = 0 cn = 0 és tetszőleges Fn (x) esetén. Ha viszont (5) nem teljesül, azaz léteznek olyan y1 , y 2 , K, y n −1 ∈ Q konstansok, melyekre c n = ( − 1) n ∆ ( F1 , F2 , K , Fn −1 ; y1 , y 2 , K , y n −1 ) ≠ 0 ,

akkor legyen

x∈Q

tetszőleges és alkalmazzuk a (4) azonosságot az

xj = yj

( j ∈ {1,2, K , n − 1} ), xn = x pontokra ∆( F1 , F2 , K , Fn −1 , Fn ; y1 , y 2 , K , y n −1 , x) = 0 . Ezt a determinánst az utolsó oszlopa szerint kifejtve az alábbi eredményre jutunk: ∆ (F1 , F2 , K , Fn −1 , Fn ; y1 , y 2 , K , y n −1 , x )

= (− 1) {F1 ( x )∆ (F2 , F3 , K , Fn ; y1 , y 2 , K , y n −1 ) n −1

− F2 ( x )∆ (F1 , F3 , K , Fn ; y1 , y 2 , K , y n −1 ) + K − K

+ (− 1)

n −1

Fn ( x )∆ (F1 , F2 , K , Fn −1 ; y1 , y 2 , K , y n −1 )}

= (−1) n −1{c1 F1 ( x) + c 2 F2 ( x) + K + c n Fn ( x)} = 0, és a c1 , c 2 , K, c n konstansok közül nem mind nulla (mivel cn ≠ 0 ). Így a tételt beláttuk. 2. A PEXIDER-EGYENLET NÉGYZETRE EMELÉSÉNEK MEGOLDÁSAIRÓL 1962-ben a Sárospatakon megtartott Függvényegyenletek konferencián Daróczy Zoltán felvetette azt a kérdést, mit mondhatunk a Pexider-egyenlet és a négyzetre emelt Pexideregyenlet kapcsolatáról. Ezen kapcsolat vizsgálatakor Vincze Endre a következő eredmény azon speciális esetét igazolta, amikor a vizsgált függvények komplex értékűek [8]. Az alábbiakban, az előző fejezetnek megfelelően, K tetszőleges testet jelöl. 2.1. TÉTEL: Legyen (Q,o) olyan Abel-félcsoport, ahol az x o y minden Q -beli elemet legalább egyszer felvesz, ha x és y befutja a Q elemeit. Ekkor az f , g , h : Q → K függvényekre akkor és csak akkor teljesül minden x, y ∈ Q esetén az f ( x o y ) 2 = [g ( x ) + h ( y ) ]

2

(6)

függvényegyenlet, ha i. létezik d , c1 , c 2 , c3 ∈ K és e : Q → K úgy, hogy d 2 = 1 , (F1.1) minden x, y ∈ Q esetén d ⋅ e( x o y ) = e( x )e( y ) , (F1.2)

minden x ∈ Q esetén e( x) 2 = 1

- 36 -


TPF

teljesül, továbbá minden x ∈ Q esetén

[

]

f ( x) 2 = c 22 1 + c32 + d ⋅ 2c3 e( x) , g ( x) = c 2 e( x) − c1

(7)

és

h( x) = c 2 c3 e( x) + c1 vagy ii.

létezik d , c1 , c2 ∈ K és e : Q → K úgy, hogy d 2 = 1 , (F2.1) minden x, y ∈ Q -ra d ⋅ [e( x o y) + d ] = [e( x) + d ][e( y ) + d ] , (F2.2)

minden x ∈ Q -ra d 2 = e( x) 2 = 1

teljesül, továbbá minden x ∈ Q esetén

f ( x) 2 = c 22 [5 + d ⋅ 4e( x )] , (8)

vagy iii.

g ( x) = c 2 e( x) − c1

h( x) = c 2 [e( x) + d ] + c1

és

létezik c1 , c 2 ∈ K és ϕ : Q → K úgy, hogy minden x ∈ Q esetén

f ( x) 2 = [ϕ ( x ) + c1 + c 2 ] , 2

(9)

g ( x) = ϕ ( x) + c1

és

h( x ) = ϕ ( x ) + c 2 , ahol ϕ ( x o y ) = ϕ ( x ) + ϕ ( y ) teljesül minden x, y ∈ Q esetén. BIZONYÍTÁS: A bizonyítás során többször osztunk kettővel. Ezt nyilván csak akkor tehetjük meg, ha K -ban 2 ≠ 0 . Ezért legelőször tárgyaljuk külön a 2 = 0 esetet. Ekkor minden k ∈ K esetén 0 = 2k = k + k miatt k = − k , tehát a, b ∈ K , a 2 = b 2 esetén 0 = a 2 − b 2 = (a − b)(a + b) = (a − b) 2 , azaz a = b , tehát a (6) egyenletből az

(10)

f ( x o y ) = g ( x ) + h( y )

( x, y ∈ Q )

Pexider-egyenletet kapjuk, aminek a megoldása bizonyos speciális esetekben egyszerű, illetve általában véve is jelentős szerepet játszik a függvényegyenletek elméletében. Most megmutatjuk, hogy a Q -ra tett feltevéseink mellett (10) megoldásai (9) alakúak. Legyen a ∈ Q rögzített. Ekkor (10) és a o művelet kommutativitása miatt tetszőleges x ∈ Q esetén g ( x ) + h( a ) = f ( x o a ) = f ( a o x) = g (a ) + h( x ) , azaz h( x ) = g ( x ) + A , ahol A = h(a) − g (a) . Tehát a (10) egyenletből (11)

f ( x o y) = g ( x) + g ( y ) + A

( x, y ∈ Q )

adódik. Továbbá tetszőleges x ∈ Q esetén g ( x o a ) + g (a) + A = f ( x o a o a ) = g ( x) + g (a o a ) + A ,

- 37 -

Determinánsos módszer alkalmazása egy függvényegyenlet megoldására tehát

Nagy Noémi

g ( x o a ) = g ( x) + B ( x ∈ Q ) ,

ahol B = g ( a o a ) − g ( a ) . Ezt felhasználva kapjuk, hogy tetszőleges x, y ∈ Q esetén g ( x o y ) + h(a ) = f ( x o y o a ) = g ( x) + g ( y o a ) + A = g ( x) + g ( y ) + B + A ,

tehát g ( x o y) = g ( x) + g ( y ) + C

(12)

( x, y ∈ Q ) ,

ahol C = B + A − h(a) . Tehát a ϕ ( x ) = g ( x ) + C ( x, y ∈ Q ) módon definiált ϕ : Q → K függvényre

ϕ ( x o y ) = ϕ ( x ) + ϕ ( y ) ( x, y ∈ Q ) ,

(13) g ( x) = ϕ ( x) − C , továbbá

h( x ) = ϕ ( x ) − C + A = ϕ ( x) + D ( x ∈ Q )

(ahol

D = A − C ) teljesül,

f ( x o y ) = g ( x) + h( x) = ϕ ( x) − C + ϕ ( y ) + D = ϕ ( x) + ϕ ( y ) + D − C = ϕ ( x o y ) + D − C ,

azaz

f ( z) = ϕ ( z) + D − C

( z ∈ Q) .

Ezzel beláttuk a (9) összefüggéseket c1 = −C , c 2 = D választással. A továbbiakban feltesszük, hogy K -ban 2 ≠ 0 . Ekkor észrevehető, hogy a (6) egyenletben szereplő g és h függvények szerepe felcserélhető, így ez a megoldásokban is megengedett. A (6) egyenlet alapján, valamint a o művelet kommutativitása miatt 2 2 f ( x1 o x2 ) 2 = [g ( x1 ) + h ( x2 )] = [g ( x2 ) + h ( x1 ) ] ,

azaz g ( x1 ) 2 + 2 g ( x1 )h( x2 ) + h( x2 )2 = g ( x2 ) 2 + 2 g ( x2 )h( x1 ) + h( x1 ) 2 teljesül, melyet determinánsos jelöléssel írva (14)

∆( g 2 ,1; x1 , x2 ) + ∆(1, h 2 ; x1 , x2 ) + 2∆( g , h; x1 , x2 ) = 0 .

Ha az 1.2. Lemma alapján bővítünk az 1 függvénnyel és az x3 változóval, az ∆ ( g 2 ,1,1; x1 , x2 , x3 ) + ∆ (1, h 2 ,1; x1 , x2 , x3 ) + 2 ∆ ( g , h,1; x1 , x2 , x3 ) = 0

egyenletet kapjuk, melyből az 1.4. Tétel miatt 2∆( g , h,1; x1 , x2 , x3 ) = 0 adódik, tehát van olyan a, b, c ( x -től független) konstans, melyekkel (15) ahol

a ⋅ g ( x ) + b ⋅ h( x ) + c = 0 ,

(16)

a, b és c nem egyszerre nullák.

A (15) és (16) feltételek miatt a = b = 0 nem lehetséges. Ha tehát a = 0 , (15)-ből h = c1 konstans következik, ahol c1 = − c b . Ezt (14)-be írva 0 = ∆( g 2 + 2c1 g ,1; x1 , x2 )

- 38 -


TPF

következik, ahonnan g ( x) 2 + 2c1g ( x) ≡ k1 ,

(17)

azaz bevezetve a c2 2 = c12 + k1 jelölést

g ( x) = −c1 + c2e2 ( x) , ahol e2 ( x)2 = 1

(18)

következik. Ezek alapján (6)-ból az

f ( x) = c2e1 ( x) , ahol e1 ( x)2 = 1 megoldást kapjuk. E megoldásfüggvények pedig speciális esetei a (7) alakú megoldásoknak c3 = 0 választással. Ha h azonosan konstans, mindig erre az eredményre jutunk. Ezért a továbbiakban feltehető, hogy h nem azonosan konstans, így g -ről is feltehetjük ugyanezt.

{

}

{

}

Láttuk továbbá, hogy a h( x ) = k a (17) egyenlet teljesülését, azaz a g 2 , g ,1 függvényrendszer lineáris függőségét vonja maga után. Természetesen ez fordítva nem igaz. A későbbiek miatt azonban célszerű most vizsgálnunk azt az esetet, mikor a g 2 , g ,1 függvényrendszer lineárisan függő. Tegyük fel tehát, hogy (17) fennáll. Ekkor az általánosság csorbítása nélkül feltehető, hogy a g 2 , g ,1 függvényrendszer lineáris függőségét pontosan (17) írja le, hiszen ezzel csak azt az esetet nem fedjük le, mikor g azonosan konstans, de ezt az esetet már megvizsgáltunk. Ugyanezért feltehető, hogy (18)-ban e2 nem azonosan konstans. Helyettesítsük g -t a (6)-ból következő

{

}

[ g ( x1 ) + h( x2 )]2 = [ g ( x2 ) + h( x1 )]2 egyenletbe, majd a zárójeleket felbontva és determinánsként felírva 2∆(h − c1 , c2e2 − c1; x1 , x2 ) + ∆(h 2 ,1; x1 , x2 ) = 0 , melyet ha bővítünk az 1 függvénnyel és alkalmazzuk az 1.4. Tételt, kapjuk, hogy 0 = 2∆(h, c2e2 ,1; x1 , x2 , x3 ) . Léteznek tehát olyan konstansok, melyekkel

a ⋅ h( x) + b ⋅ c2e2 ( x) + c ⋅ 1 = 0 teljesül. Itt a = 0 nem jöhet szóba, mert abból az következne, hogy e2 konstans, de ezt kizártuk. Így a ≠ 0 , tehát h( x) = c2c3e2 ( x) + c4 , ahol c3 = −b / a és c4 = −c / a . Helyettesítsük most a g és h megoldásokat a (6) egyenletbe. Így f ( x o y ) = (c4 − c1 ) 2 + c2 [1 + c3 + 2c3e2 ( x )e2 ( y )] + 2c2 (c4 − c1 )[e2 ( x ) + c3e2 ( y )] 2

2

- 39 -


Nagy Noémi

A jobb oldalon csak az utolsó tag nem feltétlenül szimmetrikus ( x, y ) -ban, így ez az egyenlet a bal oldal szimmetriája és e2 nem azonosan konstans volta miatt csak úgy állhat fenn, ha az alábbi egyenletek valamelyike teljesül: 1. c2 = 0 , 2. c4 − c1 = 0 , 3. c3 = 1 . Az 1. esetben h konstans lenne, amit már korábban tárgyaltunk. A 2. esetben f ( x o y ) 2 -re az f ( x o y ) 2 = c2 [1 + c3 + 2c3e2 ( x )e2 ( y )] 2

2

kifejezést kapjuk. Most kihasználva, hogy a bal oldal argumentuma asszociativít, valamint hogy h nem azonosan konstans, c2 2c3 ≠ 0 adódik, így

e2 ( x o y )e2 ( z ) = e2 ( x)e2 ( y o z ) . Innen viszont az e2 ' ( y ) =

e2 ( y o z0 ) e2 ( z0 )

jelöléssel

e2 ( x o y ) = e2 ( x)e2 ' ( y ) = e2 ( y)e2 ' ( x) , e2 ' ( x)e2 ( z ) = c ⋅ e2 ( x) , azaz e2 ( x) 2 = e2 ' ( x) 2 = 1 miatt vagy

e2 ' ( x) = e2 ( x) vagy e2 ' ( x) = −e2 ( x) , tehát

e2 ( x o y) = e2 ( x)e2 ( y ) vagy e2 ( x o y) = −e2 ( x)e2 ( y) következik. Így f ( x o y ) 2 = c2 [1 + c3 + d ⋅ 2c3e ( x o y )] , 2

2

ahol d 2 = 1 . A c1 = c 4 miatt pedig

g ( x) = c2e2 ( x) − c1 , illetve h( x) = c2c3e2 ( x) + c1 . Az így kaptt megoldások (7) alakúak. A 3. esetben f ( x o y ) 2 -re c5 = c4 − c1 ≠ 0 és c2 ≠ 0 -val adódik, hogy (19)

f ( x o y ) 2 = [c5 + c2 e2 ( x ) + c2 e ( y )]2 .

Kihasználva a bal oldal argumentumának asszociativitását, következik, hogy [c2e2 ( x o y ) + c5 ][c2e2 ( z ) + c5 ] = [c2e2 ( y o z ) + c5 ][c2e2 ( x) + c5 ] . Mivel e2 nem azonosan konstans, ezért van olyan z0 , melyre c2e2 ( z0 ) ≠ −c5 , tehát c e ( y o z0 ) + c5 c2e2 ( x o y ) + c5 = 2 2 [c2e2 ( x ) + c5 ] c2e2 ( z0 ) + c5

- 40 -


TPF

majd ennek az egyenletnek ismételt alkalmazásával a c2e2 ( x o y ) + c5 = c0 [c2e2 ( x) + c5 ][c2e2 ( y ) + c5 ] Pexider-egyenletet kapjuk, ahol c2e2 ( z0 o z0 ) + c5 = c0 [c2e2 ( z0 ) + c5 ]2

Nyilván c0 ≠ 0 , ugyanis ellenkező esetben e2 konstans lenne. Megjegyezzük továbbá, hogy az egész bizonyítás során a Q -nak azt a tulajdonságát, hogy az x o y is befutja az egész halmazt, csupán itt használjuk, ugyanis különben csak e2 ( x o y) konstans voltára tudnánk következtetni. Tekintve, hogy az e2 nem azonosan konstans függvény mind a + 1 , mind pedig a − 1 értékeket felveszi, de más értéket nem, az előző Pexider-egyenletben szereplő c0 [c2e2 ( x) + c5 ] függvény is csak két értéket vesz fel, legyenek ezen értékek a és b . Nyilván a ≠ b . Ekkor az egyenlet bármely szóbajöhető x és y értékpár esetén a következő egyenletek egyikére egyszerűsödik: 1. aa = a 2. ab = a 3. bb = a 4. aa = b 5. ab = b 6. bb = b Szimmetria okok miatt feltehető, hogy éppen ab = a . Itt két esetet különböztetünk meg: Ha a = 0 , akkor a bb szorzat b ≠ a miatt nem lehet nulla, így bb = b ≠ 0 , azaz b = 1 . Ha viszont a ≠ 0 , akkor ab = a alapján b = 1 és mivel a ≠ 0 és a ≠ b miatt aa ≠ a is teljesül, ezért aa = b = 1 -ből a = −1 következik. Eszerint az első esetben (20)

c0[c2e2 (u ) + c5 ] = 0 és c0[c2e2 (v) + c5 ] = 1 ,

illetve a másodikban (21)

c0[c2e2 (u ) + c5 ] = 1 és c0[c2e2 (v) + c5 ] = −1 ,

ahol mindkét esetben az e2 (u ) és e2 (v) szükségképpen különböző előjelűek. Így (21) máris figyelmen kívül hagyható, mert c0c5 = 0 következik, amiből c0 ≠ 0 miatt c5 = 0 következne, ezt az esetet azonban korábban már kizártuk. (20)-ból viszont rögtön látható, hogy c5 = d ⋅ c2 és d ⋅ 2c0c2 = 1 , ahol d 2 = 1 és ekkor

d⋅

e2 ( x o y) + d e2 ( x) + d e2 ( x) + d = ⋅ . 2 2 2

A (19) egyenletből kiindulva kapjuk, hogy f ( x o y ) 2 = c2 [5 + d ⋅ 4e2 ( x o y )] , 2

d ⋅ 2[e2 ( x o y ) + d ] = [e2 ( x) + d ][e2 ( y) + d ] .

- 41 -


Nagy Noémi

A c3 = 1 -et is figyelembe véve g ( x) = c2e2 ( x) − c3 , h( x) = c2 [e2 ( x) + d ] + c3 . E megoldások valóban (8) alakúak. Ezzel tehát teljesen elintéztük azt az esetet, amikor a {g 2 , g ,1} függvényrendszer lineárisan függő. Így a következőkben feltehetjük, hogy g és h is olyan függvények, melyeknél a {g 2 , g ,1} és {h 2 , h,1} függvényrendszerek lineárisan függetlenek. Térjünk most vissza a (15) egyenlethez. Legyen most a ≠ 0 . Ekkor (15)-öt g ( x ) = k 0 h( x ) + 2 k

(22)

alakra hozhatjuk, ahol k0 = −b / a és 2k = −c / a . Itt feltehető, hogy k0 ≠ 0 , ugyanis ellenkező esetben g azonosan konstans lenne, ezt az esetet azonban korábban már tárgyaltuk. Írjuk a (22) megoldást (14)-be, melyből kapjuk, hogy [ k 0 h ( x ) + 2 k ]2 − h ( x ) 2 − 4 kh ( x ) ≡ k 3 ,

ahol k3 konstans számot jelöl. A fenti azonosságot átírva a (k0 − 1) h( x) 2 + (4 k0 k − 4 k ) h( x) + 4 k 2 − k3 ≡ 0 2

alakot kapjuk. Mivel feltettük, hogy a {h 2 , h,1} függvényrendszer lineárisan független, a fenti azonosság csak a következő két eset valamelyikeként teljesülhet: 1. k0 = 1 és k3 = 4k 2 , 2. k0 = −1 és k = k3 = 0 . Így az első esetben a (22) megoldás (23) a másodikban pedig (24)

g ( x) = h( x) + 2k , g ( x) = − h( x )

alakba írható. Most (23)-at (6)-ba írva, a o művelet kommutativitása és asszociativitása miatt az f [( x1 o t ) o x2 ]2 = f [ x1 o (t o x2 )]2 egyenletet kapjuk, amiből az [ h( x1 o t ) + 2k ]2 + 2[ h( x1 o t ) + 2k ]h( x2 ) + h( x2 ) 2 = = [ h( x1 ) + 2k ]2 + 2[ h( x1 ) + 2k ]h( x2 o t ) + h( x2 o t ) 2

egyenlet adódik. Ez azonban felbontva a zárójeleket és megfelelően csoportosítva a tagokat [ h( x1 o t ) + k ]2 + 2[ h( x1 o t ) + k ][ h( x2 ) + k ] + [h( x2 ) + k ]2 = = [ h( x2 o t ) + k ]2 + 2[ h( x2 o t ) + k ][ h( x1 ) + k ] + [ h( x1 ) + k ]2

alakra hozható, melynél bevezetve a (25) h' ( x) = h( y ) + k és τ t h ( x ) = h( x o t )

- 42 -


TPF

jelöléseket, az alábbi egyenletet kapjuk: (26)

∆ (τ t h '2 ,1; x1 , x2 ) + 2 ∆ (τ t h ' , h ' ; x1 , x2 ) − ∆ ( h '2 ,1; x1 , x2 ) = 0 .

Ha ezt bővítjük a konstans 1 függvénnyel, azt kapjuk, hogy 2∆(τ t h' , h' ,1; x1 , x2 , x3 ) = 0 . Léteznek tehát olyan a (t ) , b (t ) , c(t ) x -től független konstansok, melyekkel a (t ) , b (t ) és c(t ) nem egyszerre nulla esetén a (t ) ⋅ τ t h' ( x) + b(t ) ⋅ h' ( x) + c(t ) ⋅ 1 ≡ 0 teljesül. Mivel h nem azonosan konstans, ezért h' sem lehet az, tehát a (t ) sehol sem lehet nulla. Így

τ t h' ( x)(= h' ( x o t )) = α (t )h' ( x) + β (t ) ,

(27)

ahol α (t ) = −b(t ) / a (t ) és β (t ) = −c(t ) / a (t ) . A (27) egyenlet alapján x1 o t kommutativitása miatt a

∆(α , h' ; x1 , x2 ) + ∆( β ,1; x1 , x2 ) = 0

(28)

egyenlet írható, majd ezt 1-gyel bővítve ∆(α , h' ,1; x1 , x2 , x3 ) = 0 következik. Léteznek tehát olyan a , b és c egyszerre nem mind zéró konstansok, melyekkel a ⋅ α ( x ) + b ⋅ h' ( x ) + c ⋅ 1 ≡ 0

teljesül. Nyilván a ≠ 0 , mert ellenkező esetben h' ( x ) azonosan konstans lenne. Így

α ( x) = k3h' ( x) + k4 adódik a k3 = −b / a és k4 = −c / a jelölések mellett. (28)-ból pedig 0 = ∆(k3h'+ k4 , h' ; x1 , x2 ) + ∆( β ,1; x1 , x2 ) = ∆( β − k4 h' ,1; x1 , x2 ) , azaz

β ( x ) − k 4 h ' ( x ) = k5

lesz. Ezen megoldásokkal (27)-ből h' ( x o t ) = k3h' (t )h' ( x) + k4h' ( x) + k4 h' (t ) + k5 , amiből k3 = 0 esetben (29)

h' ( x) = ϕ ( x) − k5 , ahol k4 = 1 és

ϕ ( x o t ) = ϕ ( x ) + ϕ (t ) , illetve k3 ≠ 0 esetben a k5 = ( k 4 2 − k 4 ) / k3 , k6 = 1 / k3 és k7 = − k4 / k3 jelöléseket bevezetve (30)

h' ( x) = k6ψ ( x) + k7 , ahol

ψ ( x o t ) = ψ ( x)ψ (t ) következik [1].

- 43 -


Nagy Noémi

Így (25) és (29) alapján a megoldás

h( x) = φ ( x) + k2 , k2 = −k − k5 φ ( x o t ) = φ ( x) + φ (t ) , (22) miatt pedig

g ( x) = ϕ ( x) + k1 , k1 = k − k5 .

Végül (6) szerint f ( x o y ) 2 = [ϕ ( x) + k1 + ϕ ( y ) + k2 ]2 = [ϕ ( x) + ϕ ( y ) + k1 + k2 ]2 , tehát f ( x) 2 = [ϕ ( x) + k1 + k2 ]2 . E megoldások valóban (9) alakúak. Írjuk most a (30) megoldást (26)-ba, melyből (31)

0 = k6 [ψ (t ) 2 − 1]∆ (ψ 2 ,1; x1 , x2 ) + 4k6 k7 [ψ (t ) − 1]∆ (ψ ,1; x1 , x2 ) 2

következik. Bővítsük ezt az egyenletet ψ -vel: 0 = k6 [ψ (t ) 2 − 1]∆ (ψ 2 ,ψ ,1; x1 , x2 , x3 ) . 2

(30)-ból látható, hogy k6 = 0 nem jöhet szóba, mert akkor h' azonosan konstans lenne. Ugyanezért a ψ azonosan konstans esetet is elintézettnek tekinthetjük, tehát az előbbi egyenletből (32) ψ ( x ) 2 = k8ψ ( x ) + k9 következik (ez tartalmazza a ψ ( x)2 ≡ 1 esetet is). A (26) és (30) képletek alapján k6 ≠ 0 miatt 1 (33) ψ ( x) = [ h( x) + k − k7 ] . k6 Ha most (32) fennállna, ez (33) -mal együtt a {h 2 , h,1} függvényrendszer lineáris függőségét jelentené. Ezt az esetet azonban az előbbiekben már kizártuk. (30)-ból tehát nem adódott megoldás. Térjünk most vissza a (24) összefüggéshez. Mivel a o művelet asszociatív, így minden x1 , x2 , t ∈ Q esetén f [( x1 o t ) o x2 ]2 = f [ x1 o (t o x2 )]2 , ami éppen azt jelenti, hogy g ( x1 o t )2 − 2 g ( x1 o t ) g ( x2 ) + g ( x2 )2 = g ( x2 o t ) − 2 g ( x2 o t ) g ( x1 ) + g ( x1 )2 teljesül, azaz determinánsos alakba írva és a konstans 1 függvénnyel bővítve (34)

∆ (τ t g 2 ,1; x1 , x2 ) − 2 ∆ (τ t g , g ; x1 , x2 ) + ∆ (1, g 2 ; x1 , x2 ) = 0 ,

− 2∆(τ t g , g ,1; x1 , x2 , x3 ) = 0 . Minden t ∈ Q esetén léteznek tehát olyan a (t ) , b (t ) és c(t ) egyszerre nem mind nulla konstansok úgy, hogy a (t ) ⋅ τ t g ( x) + b(t ) ⋅ g ( x) + c(t ) ⋅ 1 ≡ 0 teljesül. Mivel g nem azonosan konstans, ezért a (t ) sehol sem tűnhet el, így τ t g ( x) = α (t ) g ( x) + β (t ) lesz, ahol α (t ) = −b(t ) / a (t ) és β (t ) = −c(t ) / a (t ) .

- 44 -


TPF

A (27), (28), (29) és (30) összefüggésekkel teljesen analóg módon kapjuk, hogy

g ( x) = ϕ ( x) + k4 , ahol ϕ ( x o t ) = ϕ ( x ) + ϕ (t )

(36) vagy

g ( x) = φ ( x) + k6 , ahol φ ( x o t ) = φ ( x)φ (t )

(37)

fennáll.

A (36) függvénynek természetesen (34)-et is ki kell elégítenie, tehát 2 0 = ∆(ϕ 2 + 2ϕ (t )ϕ + ϕ (t )2 + 2k 4ϕ + 2k4ϕ (t ) + k4 ,1; x1 , x2 )

− 2∆(ϕ + ϕ (t ) + k4 , ϕ + k4 ; x1 , x2 ) − ∆(ϕ 2 + 2k4ϕ + k4 ,1; x1, x2 ) 2

= 4ϕ (t )∆(ϕ ,1; x1, x2 ). Ez az egyenlet azonban csak akkor teljesül, ha ϕ azonosan konstans, ami viszont (36) miatt azt jelentené, hogy g is azonosan konstans lenne, tehát ezt az esetet nem vizsgáljuk. Végül a (37) megoldást írjuk (34)-be: 2 2 0 = ∆(k5 φ (t )2 φ 2 + 2k5k6φ (t )φ + k6 ,1; x1, x2 ) − 2∆(k5φ (t )φ + k6 ; k5φ + k6 ; x1, x2 )

+ ∆(1, k5 φ 2 + 2k5k6φ + k6 ; x1 , x2 ) 2

2

= k5 [φ (t ) 2 − 1]∆(φ 2 ,1; x1 , x2 ) + 2k6[1 − k5 ]∆(φ ,1; x1, x2 ). 2

Innen már teljesen úgy haladunk tovább, mint a (31) egyenlet esetében tettük. A φ -vel való bővítés után kiderül, hogy φ ( x ) 2 = k7φ ( x ) + k8 , majd a (37) egyenlet alapján azt kapjuk, hogy ez a {g 2 , g ,1} függvényrendszer lineáris függőségét jelentené. Minden esetet megvizsgáltunk, más megoldások tehát nincsenek. Végül megmutatjuk, hogy (7), (8) és (9) valóban kielégítik a (6) egyenletet. Tekintsük elsőként a (7)-ben felírt függvényhármast. Ekkor

[ g ( x) + h( y )]2 = [c2e( x) − c1 + c2c3e( y ) + c1 ]2 = c2 [e( x) + c3e( y )]2 = 2

= c2 [e( x) 2 + 2c3e( x)e( y ) + c3 e( y ) 2 ] = c2 [1 + 2c3e( x)e( y ) + c3 ] = 2

2

2

2

= c2 [1 + 2c3e( x o y ) + c3 ] = f ( x o y ) 2 . 2

2

A (8)-ban g és h helyettesítésével adódik, hogy

[ g ( x) + h( y )]2 = [c2e( x) − c1 + c2e( y ) + d ⋅ c2 + c1 ]2 = c2 [e( x) + e( y ) + d ]2 = 2

= c2 [e( x) 2 + 2e( x)e( y ) + d ⋅ 2e( x) + e( y ) 2 + d ⋅ 2e( y ) + d 2 ] 2

= c2 [1 + 2e( x)e( y ) + d ⋅ 2e( x) + 1 + d ⋅ 2e( y ) + d 2 ] 2

= c2 [1 + 2e( x)e( y ) + d ⋅ 2e( x) + d ⋅ 2e( y ) + 2d 2 ] 2

= c2 [1 + 2(e( x)e( y ) + d ⋅ e( x) + d ⋅ e( y ) + d 2 )] = c2 [1 + 2(e( x) + d )(e( y ) + d )] 2

2

= c2 [1 + d ⋅ 4(e( x o y ) + d )] = c2 [1 + d ⋅ 4e( x o y ) + 4d 2 ] 2

2

= c2 [1 + d ⋅ 4e( x o y ) + 4] = c2 [5 + d ⋅ 4e( x o y )] = f ( x o y ) 2 . 2

2

- 45 -


Nagy Noémi

Majd a (9)-ben ugyanígy számolva kapjuk, hogy [ g ( x) + h( y)]2 = [ϕ ( x) + c1 + ϕ ( y ) + c2 ]2 = [ϕ ( x) + ϕ ( y) + c1 + c2 ]2 =

= [ϕ ( x o y ) + c1 + c2 ] = f ( x o y)2 . 3. MEGJEGYZÉSEK, KÖVETKEZMÉNYEK A következőkben megjegyezzük, hogy N a természetes számokat, Z az egész számokat, Zp a p-elemű testet, R a valós számok testét, C pedig a komplex számok testét jelöli. Q és K a korábban is használt jelölések. 3.1. MEGJEGYZÉS: A (7), (8) és (9) megoldásokból kitűnik, hogy a (6) egyenlet még akkor sem ekvivalens a Pexider-egyenlettel, ha f , g , h mindenütt folytonos függvények. Például x valós szám esetén az

f ( x) = −cx − k1 − k2 , g ( x) = cx + k1 , h( x) = cx + k2 függvényhármas a (6) egyenletet kielégíti, de c nemnulla valós szám esetén a Pexideregyenletet nem. Általában a (6) egyenlet csak f (x) 2 -re ad összefüggést, közvetlenül f (x ) -re nincs feltételünk. 3.2. MEGJEGYZÉS: Ha K = Z 2 , akkor (6) és a Pexider-egyenlet: (38)

f ( x o y ) = g ( x) + h( y ) ,

ahol x, y ∈ Q , nyilvánvalóan ekvivalensek. 3.3. MEGJEGYZÉS: Vegyük észre, hogy például e : Z → K , d ∈ {−1,1} esetén a következő feltételek ekvivalensek: I. e( x)2 = 1 ( x ∈ Z ) , d ⋅ e( x + y ) = e( x)e( y ) x, y ∈ Z d , ha x páros II. e( x ) =  δ , ha x páratlan BIZONYÍTÁS: Ha az I. feltétel teljesül, akkor minden x ∈ Z esetén 2 2 d ⋅ e(2 x) = e( x) = 1 = d miatt e( 2 x ) = d , illetve d ⋅ e( x + 2) = e( x)e(2) = e( x)d miatt e( x + 2) = e( x ) , tehát a II. tulajdonság is fennáll. Megfordítva, ha a II. feltétel teljesül, akkor behelyettesítéssel (3 esetet megkülönböztetve aszerint, hogy x és y közül hány darab páratlan [0, 1 vagy 2]) ellenőrizhető az I. feltételrendszer érvényessége. 3.4. ÁLLÍTÁS: Ha Q 2-osztható abban az értelemben, hogy bármely x ∈ Q esetén létezik z ∈ Q , melyre x = z o z , akkor d ∈ K , d 2 = 1 esetén e( x) 2 = 1 ( x ∈ Q )  d ⋅ e( x o y ) = e( x )e( y ) ( x, y ∈ Q )

pontosan akkor, ha e( x ) = d ( x ∈ Q ). [ d ⋅ e( x) = d ⋅ e( z o z ) = e( z )2 = 1 = d 2 ]

- 46 -


TPF

3.5. ÁLLÍTÁS: Ha (Q,o) Abel-csoport, akkor d ∈ K , d 2 = 1 esetén e( x ) 2 = 1 ( x ∈ Q)  d ⋅ 2[e( x o y ) + d ] = [e( x) + d ][e( y ) + d ] ( x, y ∈ Q)

pontosan akkor, ha e( x ) = d ( x ∈ Q ) vagy e( x ) = −d ( x ∈ Q ) (azaz e : Q → {−1,1} konstans). BIZONYÍTÁS: Ha e( y0 ) = −d valamely y0 ∈ Q esetén, akkor minden x ∈ Q -ra létezik u ∈ Q úgy, hogy x = u o y0 , ezért d ⋅ 2[e( x) + d ] = d ⋅ 2[e(u o y0 ) + d ] = [e(u ) + d ][e( y0 ) + d ] = = (e(u ) + d ) ⋅ 0 = 0 , vagyis e( x ) = −d . Ha e( x) ≠ −d ( x ∈ Q ) , akkor e( x) 2 = 1 = d 2 miatt e( x ) = d ( x ∈ Q ) . 3.6. KÖVETKEZMÉNY: Legyen (Q,o) 2-osztható Abel-csoport. Ekkor az f , g , h : Q → K függvényekre akkor és csak akkor teljesül minden x, y ∈ Q esetén a (6) függvényegyenlet, ha létezik c1, c2 ∈ K és ϕ : Q → K úgy, hogy minden x ∈ Q esetén

f ( x) 2 = [ϕ ( x) + c1 + c2 ] , 2

g ( x) = ϕ ( x) + c1, h( x) = ϕ ( x) + c2 ; ahol ϕ ( x o y ) = ϕ ( y ) + ϕ ( y ) teljesül minden x, y ∈ Q esetén. 3.7. MEGJEGYZÉS: Az előző tétel feltételei teljesülnek például akkor, ha (Q,o) speciálisan ( R,+,⋅) , ( R,+ ) , (C \ {0},⋅) vagy ( Z p ,+ ) (ahol p ≥ 3 prímszám). 3.8. MEGJEGYZÉS: A 2.1. Tételben felsorolt három eset egyike sem felesleges, ugyanis van olyan, a tétel feltételeinek eleget tevő alaphalmaz, amelyen a három eset mindegyikére adható olyan példa, ami nem állítható elő a másik két esetben leírt formulák egyikével sem. BIZONYÍTÁS: Először is tegyük fel, hogy (Q,o) = ( N ,⋅) és K = R . I. Ekkor a 2.1. Tétel (iii) esetében ϕ ( x ) = ln x ( x ∈ N ) és c1 = c2 = 0 választással (39)

ϕ ( xy ) = ϕ ( y ) + ϕ ( y ) ,

f ( x) = g ( x ) = h( x ) = ϕ ( x ) (felülről) nem korlátos, tehát ( f , g , h) példa a (iii) esetre, de nem tartozik az (i) és (ii) esetekhez, mert azokban minden függvény korlátos.

Másrészről, ha (39) teljesül és ϕ ( x0 ) ≠ 0 valamely x0 ∈ N esetén, akkor ϕ ( x0 n ) = nϕ ( x0 ) miatt ϕ és vele g ( x) = ϕ ( x) + c1 , h( x) = ϕ ( x) + c2 nem korlátos, tehát a (iii) eset nem konstans példái nem korlátosak. Így már csak azt kell megmutatnunk, hogy (i)-nek és (ii)-nek vannak olyan (nem konstans) megoldásai, melyek a másik feltétel-rendszert nem teljesítik. II. Elsőként vegyünk egy olyan e0 ( x) -et, mely teljesíti a rá vonatkozó (i)-beli feltételeket. Ilyen nemkonstans függvény például r

∑α j  2 α  e0  ∏ p j j  = d0 (−1) j =1 , e0 (1) = d 0 ,  j =0 

- 47 -

Determinánsos módszer alkalmazása egy függvényegyenlet megoldására 2 ahol d 0 = 1 . Ekkor legyen g ( x) = h( x ) = e0 ( x) , azaz e( x) = e0 ( x) . Így f ( x ) 2 = 2(1 + d 0 e0 ( x )) . Ez példa (i)-re.

c1 = 0 ,

Nagy Noémi c 2 = c3 = 1 ,

d = d0 ,

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy lehet-e ez a (ii) speciális esete. Ekkor ami e0 (x ) = 1 esetén az

e0 ( x ) = g ( x) = c2 e( x) − c1 ,

1 = c2 e( x) − c1 egyenletet adja, míg e0 ( y ) = −1 esetén a − 1 = c2 e( y) − c1 egyenlethez jutunk. A kapott egyenleteket egymásból kivonva 2 = c2 (e( x) − e( y)) adódik, melyből következik, hogy c2 ≠ 0 és ilyenkor e( x ) ≠ e( y ) . Valamint ha e0 ( z ) = e0 ( w) , akkor

c2 e( z ) − c1 = c2 e( w) − c1 , így c2 (e( z ) − e( w)) = 0 , vagyis e( z ) = e( w) . Ebből az adódik, hogy e( x) = δ ⋅ e0 ( x) ( x ∈ N ) , ahol δ 2 = 1 . Tehát

1 = c2δ − c1 , − 1 = −c 2δ − c1 .

Ezeket összeadva kapjuk, hogy c1 = 0 , továbbá így c2δ = 1 = δ 2 , amiből c2 = δ adódik. Illetve e0 ( x ) = h ( x ) = c 2 [ e( x ) + d ] + c1 = δ [δe0 ( x ) + d ] = δ 2 e0 ( x ) + δd = e0 ( x ) + δd , δd = 0 , ami lehetetlen, mert δ , d ∈ {−1,1} . Tehát ez nem speciális esete (ii)-nek. III. Vegyük most a (ii) e(x ) -re vonatkozó feltételeit teljesítő (40)

azaz

 d , ha x páratlan , d12 = 1 e1 ( x ) =  1 − d1 , ha x páros

g ( x) = e1 ( x) ( c1 = 0 , c2 = 1 , d = d1 , e( x) = e1 ( x) választással), melyből h( x) = e1 ( x) + d1 és f ( x) 2 = 5 + 4d1e1 ( x) következik. Ez példa (ii)-re.

függvényt. Ekkor legyen

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy lehet-e ez az (i) speciális esete. Ekkor

e1 ( x) = g ( x) = c2 e( x) − c1 , ami e1 ( x) = 1 esetén az

1 = c2 e( x) − c1 , míg e1 ( y ) = −1 esetén a

− 1 = c2 e( y) − c1 egyenleteket adja. Az egyenleteket egymásból kivonva adódik, hogy 2 = c2 (e( x) − e( y )) , melyből következik, hogy c2 ≠ 0 és ilyenkor e( x ) ≠ e( y ) . Valamint ha e1 ( z ) = e1 ( w) , akkor c2 e( z ) − c1 = c2 e(w) − c1 és így c2 (e( z ) − e( w)) = 0 , tehát e( z ) = e( w) . Ebből adódik, hogy e( x) = δ ⋅ e1 ( x) ( x ∈ N ) , ahol δ 2 = 1 . Tehát

1 = c2δ − c1 , − 1 = −c 2δ − c1 .

- 48 -


TPF

Ezeket összeadva kapjuk, hogy c1 = 0 és így δ 2 = 1 = c2δ -ból következik, hogy c2 = δ . Illetve e1 ( x) + d1 = h( x) = c2 c3 e( x) + c1 = δc3δe1 ( x) = c3e1 ( x) , azaz e1 ( x)(c3 − 1) = d1 . Mivel c3 és d1 konstansok, ezért ebből azt kapnánk, hogy e1 ( x) is konstans, ellentétben a (40) konstrukcióval.

- 49 -


Nagy Noémi

IRODALOMJEGYZÉK [1] J. Aczél, Vorlesungen über Funktionalgleichungen und ihre Anwendungen, Birkhäuser Verlag, Basel, 1961 [2] H. W. Pexider, Notiz über Funktionaltheoreme, Monatsh. Math. Phys., 14 (1903), 293– 301. [3] E. Vincze, Eine allgemeinere Methode in der Theorie der Funktionalgleichungen. I., Publ. Math. Debrecen, 9 (1962), 149–163. [4] E. Vincze, Eine allgemeinere Methode in der Theorie der Funktionalgleichungen. II., Publ. Math. Debrecen, 9 (1962), 314–323. [5] E. Vincze, Eine allgemeinere Methode in der Theorie der Funktionalgleichungen. III, IV., Publ. Math. Debrecen, 10 (1963), 191–202. [6] E. Vincze, Eine allgemeinere Methode in der Theorie der Funktionalgleichungen. III, IV., Publ. Math. Debrecen, 10 (1963), 283–318. [7] E. Vincze, Über eine Verallgemeinerung der Pexiderschen Funktionalgleichungen, Studia Univ. Babeş-Bolyai, 1962, 103–106. [8] E. Vincze, Alternatív függvényegyenletek megoldásairól, Mat. Lapok 15 (1964), 179– 195. [9] [10]

E. Vincze, Beitrag zur Theorie der Cauchyschen Funktionalgleichungen, Arch. Math. 15 (1964), 132–135. E.Vincze, Über eine Verallgemeinerung der Cauchyschen Funktionalgleichung, Funkcialaj Ekvacioj 6 (1964), 55–62.

- 50 -


TPF

AZ EURÓPAI UNIÓS KUTATÁS DILEMMÁI A MAGYAR POLITIKA PÉLDÁJÁN Dr. Pál Monika főiskolai docens, Tomori Pál Főiskola A cikkben az Európai Unió keretén belüli elemzés problémáit, dilemmáit vizsgálom a magyar politika példáján. Arra az eredményre jutottam, a pártok karaktere, valamint a pártlogika, külső és belső tényezőek felelősek azért, hogy az Európai Unió nem jut el az állampolgárokhoz, és az nem képezi valóban a politikai napirend fontos részét. Kulcsszavak: Európai Unió, integráció, politika, pártpolitika, identitás Bel- és külpolitika: az intermestic határán A globalizáció korának egyik alapvető jellemzője a bel- és külpolitika határainak elmosódása. Az international és domestic angol szavakból képzett intermestic kifejezés erre utal. Ez a jelenség még hangsúlyosabban jellemző, és közelről vizsgálható az EU-ba integrálódott országok esetén. A Maastrichti Szerződés óta, amely a régiók megerősítését, valamint a szubszidiaritás elvének alapelvvé emelését hozta, megsokasodtak az olyan kutatások, amelyek a decentralizált, devolúciós intézmények, a nem állami szereplők érdekérvényesítését vizsgálják. A skót devolúció például, amely London kikerülésével vesz részt a brüsszeli lobbi-dzsungelben ennek éppoly példája, mint a német Landok a brüsszeli uniós intézmények szomszédságában/közelében megsokasodó irodái. A központon átívelő, direkt területi alapú érdekérvényesítés a föderális jegyeket nem mutató magyar kontexusban nem releváns, fontos viszont más szemszögből. Mégpedig, az ellenzék-kormány érdekérvényesítése kapcsán. Az alábbi tanulmány fel kíván vetni olyan kötöttségeket, amelyek a magyar politikai pártok mozgásterét szűkítik, és nem teszik lehetővé, hogy a többszintű kormányzás terepeit az ellenzék sikerrel használja fel mint potenciális belpolitikai, legitimációs forrást. A nemzeti szuverenitás és nemzeti érdek problémái A problematikus magyar identitás definiálatlansága, valamint a nemzeti traumák feldolgozatlansága – lásd a 2012-ben folyó Romsics-Gerő vitát az antiszemitizmusrólmegnehezíti az Európáról szóló diskurzust is.1 A identitáshoz kapcsolódó kettős homály, kettőslátás kifejezést lehetne használni, hiszen egyrészt, az öndefiníció is sokszor problematikus, másrészt az Európai identitás alakváltozásai is illékonnyá teszik az identitást konstruáló tartalmi elemek meghatározását. Amellett, hogy tudjuk, hogy az európai polgárság kulturális tartalmat is rejt, Európa közössége nem alkotható meg csupán a gazdasági racionalitás alapján, a meghatározás, az európai összekötő szövet és annak beillesztése a magyar önképbe még várat magára. Mivel a nemzeti traumák feloldatlanok, a „velünk élő múlt” nagyon is a mindannapok része, az európai identitás azt nem haladhatja meg, nem válhat természetszerűleg a magyar identitás szerves kiegészítőjévé. Annak ellenére így van ez, hogy ilyen elvárás meg is fogalmazódik. Ennek példája, hogy Schmitt Pál a 2009-es európai parlamenti kampány egyik 1

A Gerő-Romsics vitáról lásd Gerő András vitaindítóját, valamint a reflexiókat: http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=151123:a-ger-andras-altalkezdemenyezett-romsics-vita-irasai&catid=9:vendegek&Itemid=66

- 51 -

Az európai uniós kutatás dilemmái a magyar politika példáján

Dr. Pál Monika

kortesbeszédében nyilatkozott, arról, hogy az EP a magyarság lélekbéli egyesítésének színtere és a trianoni trauma gyógyhelye.2 Másrészt, bizonyos tabuk ledöntésének útján sem indult el a politika. A szuverenitáselemek feladása, például ilyen érinthetetlen ügy. Annak nyílt vállalása, hogy az integráció a nemzeti szuverenitás természetes változásával, annak abszolútnak hitt meglétének részleges feladásával jár, szinte elképzelhetetlen. A gazdasági előnyökért a kompetenciák átruházása nem lehet diskurzus tárgya, és mivel a szuverenitás alapértéknek (core value) számít, az erről szóló vita a nulla összegű játék kategóriájába soroltatik. Ez nem magyar sajátosság. A kormányköziség alá eső területek, mint amilyen a rendőri együttműködés, a határőrizet, vagy a külpolitika, kényes területeknek számítanak, ezért a tagállamok vonakodnak ezen ügyek közösségiesítésétől. Az irányról, az integráció szükségességéről, valamint a nemzeti érdek mibenlétéről azért nagyjából konszenzus uralkodik a régi tagállamok politikai elitjeiben. Kendernay Nagyidai Gertrúd és Schöpflin György a magyar útkeresésre, a konszenzus hiányára világít rá: „A transzatlanti integrációval egy új konszenzusos stratégia kialakítása valóban elmaradt. A cél elérésével, a „klubba” (NATO, EU) bekerüléssel Magyarországnak az intézményi szabályokat, és a nemzeti érdek sikere érdekében való használatukat kellett, kell megtanulnia. Még arról sem volt megegyezés, hogy Magyarország számára az EU inkább kül- vagy belpolitika, hogy a klubba való tartozás valódi élménye nélkül, inkább külsősként, mint újonc sodródik vagy próbál másokat követni.3 Egy szerep kialakításához azonban feltétlenül szükséges a szerep tartalmát, vagyis az önazonosság elemeit kiindulópontként meghatározni. Egyértelmű, hogy nem rögzült, teljesen letisztult identitás-konstrukciót használnak a szereplők. A politikai beszédben szituációs identitásról, kötődésről beszélhetünk, hiszen az adott helyzet hívja elő azt az identitás szegmenst, amely éppen használható. Ez azt jelenti, hogy nem rögzült sémák, hanem instrumentálisan használható „forrás”-felhasználás történik. A szuverenitásról, a nemzeti érdekről szóló konszenzus hiányában ezek az aktuálpolitika foglyaivá válnak. Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy milyen korlátok állnak az eszközszerű használat előtt, mely tényezők befolyásolják az integrációs téma felhasználását. Előtörténet Az Európához való viszonyulás a csatlakozási tárgyalások idején már világosan kikristályosodott. A csatlakozás a politikai jobb- és baloldal számára más-mást jelentett.4 Az integráció szükségességét tekintve konszenzus uralkodott a politikai elitben, de az integráció tartalma, az abból adódó feladat vita tárgya volt A baloldali-szabad demokrata kormányok a gazdasági felzárkózást központi jelentőségűnek vélték, kifejezetten a modernizációs horgony szerepét látták az Európai Közösséghez való csatlakozásban. Ez nagyon is érthető attitűd volt. A baloldali politikai elit számára a 80-as évektől az EK mint gazdasági mentőöv tűnt fel, az eladósodás következménye volt az Európa-orientáció, a csatlakozás pedig egy elkezdett folyamat logikus betetőzését jelentette. Mivel a csatlakozás egyik alapkritériuma a belső piac feltételeinek való megfelelés volt, ez a pragmatikus-szakmai hozzállás logikus volt. (A modernizációs horgony mellett, természetesen a „stabilizációs horgony” is ugyanolyan fontos szerepet játszott az integráció melletti érvelésben.) 2

Magyarország a magyaroké! Másnak úgyse kell. Magyar Narancs 2009.május 7. http://magyarnarancs.hu/publicisztika/magyarorszag_a_magyaroke_masnak_ugyse_kell-71308 3 Kendernay Nagyidai Gertrúd, Schöpflin György|:„ Politika, külpolitika, konfliktus NOL| 2012. október 12.

http://nol.hu/velemeny/20121012-politika__kulpolitika__konfliktus 4

Kelemen Csaba: A magyar külpolitika Európa-pillére. Ph.D. értekezés, 2010 http://phd.lib.unicorvinus.hu/510/1/kelemen_csaba.pdf

- 52 -


TPF

A Horn-kormány, melyben a miniszterelnök testesítette meg a par exellance pragmatizmust, szakított az Antall-kormány három külpolitikai céljának egyensúlyát tekintve, és nem a nemzetiségpolitikára, hanem az integrációra és a szomszédságpolitikára helyezte a hangsúlyt, a szomszédságpolitika sikerét pedig az integráció szükséges előfeltételének tartotta. A jobboldal a magyar fejlődés beteljesítésként, egy történelmi folyamat részeként tekintett az integrációra és kulturális tartalommal töltötte meg azt. A baloldal nem reflektált, kevés kritikát fogalmazott meg, a sínen kívánta tartani az országot, míg a konzervatív oldal a magyar érdeket úgy kívánta érvényre juttatni, hogy elvárta az EU alkalmazkodását is. A baloldal tehát az egyoldalú alkalmazkodás, míg a jobboldal a kölcsönös alkalmazkodás tézisét vallotta magáénak. A jelenlegi politikai ellentétek tehát az integráció kiindulásakor már jelen voltak, és azok tovább öröklődtek. A baloldal éppúgy mint a jobboldal, gazdasági előnyt vár az Uniótól, tehát egyfajta gazdag nagybácsiként tekint rá, de míg a baloldal a gazdasági modernizáció és ugrás, a pragmatizmus felől tekint az Unióra –persze, a kulturális közösség hangsúlyozása mellett, – a konzervatív oldal érzelmibb húrokat pendít meg, szélesebb történelmi kontextust használ, a sorsközösség előtt a megmaradás, az elkülönülés dimenzióiban gondolkodik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a baloldal számára gazdasági szükségszerűség, hazaérkezés, a jobboldal számára pedig sors, a nemzeti érdek megfelelő képviseletének problematikája volt a csatlakozás. Szélesebb keretbe foglalva ezt a jelenséget, a kettősséget a nemzetközi kapcsolatok elméletére mint magyarázó keretre lehet utalni. Kiss J. László5 írja le szemléletesen a gazdasági interdependencia és a politikai különállás között feszülő ellentétet. Saját megfogalmazásban hívhatjuk ezt egyfajta dinamizmusnak, libikóka játéknak is. Egyrészt a globalizáció, és külnönösen a 2008-ban induló gazdasági válság világosan szemléltette a kölcsönös függést, a gazdaságok összekötöttségét, sérülékenységét, azok alapvető egymásnak való kitettségét. A nemzetgazdaságok összekötöttsége tehát egy homogénabb világ képét mutatja, amely elfedi a különbséget, és az azonos gazdaságpolitikai, szakpolitikai (adórendszer, nyugdíj, stb.) problémákat hozza a felszínre. Az egy hajóban evezés, a sorsközösség azonban nem szül automatikusan szolidaritást, sőt a bezárkózás, a protekcionizmus a 30-as évek válságából ismert jelenségeket is felszínre veti, teret ad a versengésnek, a populizmus és a szélsőségesség megnyilvánulásainak. Ebben feszült tehát a válság valódi paradoxona, amely a belpolitikai tojástáncot, a kettős beszédet is részben magyarázza. Az érem, a libikóka másik oldala viszont a nemzeti különállás, az egyediség, a heterogenitás terepe. Az eurozóna versus nem eurótag, a nyugati versus keleti modell, a hanyatlás versus különutasság jelenségei mutatják a többsebességes, heterogén Unió arcát. Ebből születhet a politikai különlegességnek a hangsúlyozása, amely a feltételezett homogenizáló integrációra adott ellenreakcióként értékelendő. A gazdasági válság és a politikai válaszok közti dinamika kérdése azért is központi fontosságú, és annyira vitatott, mert ez az Európa jövőbeni irányáról szól. A gazdasági, fiskális unióról szóló diskurzusokat hiba lenne csupán szűken vette gazdasági kérdésként kezelni, hiszen azok az Unióról szóló víziót, az unió alapvető jövőbeli politikai irányát érintő kérdéseket vetnek fel.

5

Kiss J. László: Kölcsönhatás vagy ellentét? Az integráció és a nemzeti érdek viszonya. in Kiss J. László: Közösségi politikák- nemzeti politikák. A Tizenötök EU-rópái. Budapest: BKE, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék. Osiris, 1997.,(pp.7-19.)

- 53 -


Dr. Pál Monika

A nemlétező EU A pártpolitika szintjén megfogalmazott szlogenektől eltekintve a pártok nemigen rendelkeznek kiforrott politikai vízióval az Unióról, választási programjuk sem jelöl ki ilyesfajta célokat. Lengyel László mutatott rá a 2005-ös választási kampány során a politikai arctalanságra: „Holott az Európai Unió akkor is tele volt, azóta is tele van súlyos dilemmákkal. Mi képtelenek voltunk időben markáns véleményt megfogalmazni akár a költségvetésről, akár a további bővítésről. A költségvetéssel is csak a legutolsó percben kezdtünk foglalkozni. Az integráció elmélyítésének, illetve a maradék szuverenitás védelmének történelmi vitájában sem látok határozott magyar álláspontot.”6 Az első EP kampányban a szocialisták rá akartak ülni a 2002-es győzelemre, az európai választásokat szinte a belpolitika folytatásaként tálalták, míg az ellenzék számára ez a 2002-es választások revans lehetősége, valamint 2006 elődöntője volt. Tóbiás József pártigazgató hangsúlyozta: „Nem a hatalomért folyik a harc ezúttal, a kampány arról szól, hogy ki hogyan képviselné a magyar érdekeket Brüsszelben. Nem harc, hanem verseny lesz."7 Ez azonban csak vágykép, semmit valóság maradt. A 2009-es európai parlamenti választások sem kedveztek annak, hogy Európa ügye reflektorfénybe kerüljön. Ennek belpolitikai indoka volt, ugyanis a kormányzó bal-liberális kormány az őszödi beszéd hatásait nyögte; Gyurcsány Ferenc kormányfő kiszivárgott beszéde tematizálta a közbeszédet, valamint a begyűrőző gazdasági válság sem adott okot optimizmusra. A 2009-es júniusi európai parlamenti választások kampányában nem csupán az MSZP tűnt el, hogy minimalizálja a részvételt, és a vereség hatását, hanem az EU maga is szinte láthatatlan maradt, ahogy egy tanulmány címe fogalmaz, a kampány „árnyékban” folyt. Aggódásának és a kampány irányát illető kritikájának hangot adva Kovács László így nyilatkozott: "Ha az európai parlamenti választáson nem belpolitikai kérdések állnak majd a középpontban, hanem az, hogy melyik párt az, amely leginkább tudja az európai értékrenddel, szokásokkal, normákkal összhangban képviselni és érvényesíteni a nemzeti érdekeket, akkor a szocialistáknak most is jó esélyük lenne".8 Az MSZP a „magyar érdek képviselete Brüsszelben” jelszóval kampányolt. Ez megmutatja, hogy a brüsszeli történések „visszacsatornázásáról” szó sem volt, csupán a nemzeti érdek felvállalása számított. A kampányon túl is megfigyelhető jelenség, hogy a közvélemény tájékozatlansága visszaüt. A szakpolitika szintjén megfogalmazott üzenetek nem viszik át a közvélemény ingerküszöbét, nem kerülnek fel a politika napirendjére, hiszen azok nem fogyaszthatók a választók számára. A belpolitikai csatározások nem vízióról, szakpolitikáról szólnak, ez utóbbi csak a brüsszeli üléstermekben van jelen. A politikai elit számára a gazdasági válság billentette ki az európai ügyet a láthatatlanaság homályából, illetve az IMF tárgyalások elhúzódása és konstans napirenden szereplése teremtett új lehetőséget az Európára való hivatkozásra. Másrészt, az IMF tárgyalásról, a túlzottdeficit eljárásról szóló viták nem gerjesztettek az EU-ról szóló általános diszkussziót. Az átcsordulás, a spill-over ebben az esetben nem működött. A gazdasági szabadságharc, a fekete-fehér dichotóm kettéosztottság nem jelent meg sem szakpolitikai finomhangolásban, sem az általános közbeszédben nem kapott helyet. A magyar belpolitika kettéosztottsága nem is vetül a szakpolitikára, hiszen annak európai dimenziója csak

6

Európai Magyarország. 168ora online, 2006.ápr.4. Készülődés az európai parlamenti választásokra: Integrált számítások. in Magyar Narancs 2004.01.22 http://magyarnarancs.hu/belpol/keszulodes_az_europai_parlamenti_valasztasokra_integralt_szamitasok-62271 8 Magyarország a magyaroké! Másnak úgyse kell. Magyar Narancs 2009.május 7. http://magyarnarancs.hu/publicisztika/magyarorszag_a_magyaroke_masnak_ugyse_kell-71308 7

- 54 -


TPF

konfliktus-forrásként van jelen. Tisztán szakpolitikai, sőt az európai nagypolitikáról, identitásról szóló diskurzust, mélyítésről, bővítésről szóló koncepcionális vitát nem találunk. A szakpolitikát tehát a felek forrásként sem használják igazán fel a kormány-ellenzék megosztottság tematizálására. A szakpolitika a brüsszeli Parlamentben van jelen, ahol még a konszenzus is létrehozható.9 A 2011-es év első hat hónapjára, első alkalommal az ország történetében, Magyarország vette át a Tanács elnökségének stafétabotját. Az elnökségi periódussal kezdődően az ellenzéki pártok elvileg felsorakoztak a kormány mögé, és „elnöki békét” hirdetve támogatták a kormányt a sikeres elnökség elérése érdekében. A magyar belpolitika eseményei azonban az EP-ben is aktivizálták az ellenzéki szocialistákat. Az MSZP számára nehézséget okozott, hogy a kormány az európai elnökség palástját viselve Európa-pártibb nyilatkozatokkal rukkolt elő Brüsszelben, míg Budapesten erősen kritikus hangott ütött meg. A kettős beszéd kontrasztja – kinn Európa-barát, itthon EUszkeptikus — feladta a labdát a szocialistáknak. Amíg a kormány szinte árulásként értékelte azt, hogy az EP a magyar alaptörvénnyel, alkotmánnyal foglalkozott, a szocialisták nem kívánták a „hazaáruló” szerepét eljátszani. Hogyan használhatták fel az uniós terepet az ellenzékiek és kerülhették egyben el azt, hogy őket hazaárulónak tekintsék? Láthatóan, kétféle technika alkalmazásával próbálták a kettős célt megvalósítani. Először is, a kormány teljesítményét le kellett választani Magyarország megítélésétől. Másodsorban, az európai megszólalást, beavatkozást „semlegesíteni” kellett, tehát az összeurópai érdek, a demokratikus jogállam, a magyarok által is vállalt értékeit kellett számon kérni. A szocialisták a magyar ügyet tehát Európa-üggyé emelték és azt sikerrel emelték be az EP-agendájára. Világos, hogy a brüsszeli agenda átpolitizálódott, a szakpolitikai témák részben háttérbe szorultak, legalábbis ami a plenáris szerepléseket illette, és a baloldali képviselők energiáit sok esetben a magyar téma kötötte le. Az elnökség sikeréhez azonban a szocialisták is hozzá kívántak járulni, és elismerték a Duna-stratégia, roma stratégia és a bővítés során tett magyar eredményeket. Az elnökség baloldali értékelésében tehát a politika, mint a kormány kudarca, és a szakpolitikai sikerek mint a honi szakbürokrácia eredményei, ismét szétváltak. Új elemként, a belpolitikában, a baloldal retorikájában az Unió mint külsődleges forrás, referencia jelent meg, amelytől a demokrácia helyreállítását várták, vagyis a párt repertoárja bővült, az nem csupán a gazdasági-materiális előnyökre helyezte már a hangsúlyt. Az elnökség viszont elszalasztott lehetőségként is tekinthető, hiszen az Uniót nem sikerült „hazahozni”, közelebb hozni a választókhoz, viszont a belpolitika konfliktusosságát „sikerült” exportálni az Unióba. A politikamentes szakpolitika és a konfliktusos napi reálpolitika csak ritkán találkozott össze, a szuverenitásról nem nyílt vita, a kölcsönös függőség és a nemzeti különlegesség kettősségét nem sikerült feloldani, a nemzeti érdeket nem sikerült egy szélesebb európai kontextusban meghatározni. A magyar politikai elitnek tehát van még feladata bőven.

9

Sőt, a kooperáció az itthon egymásnak feszülő pártok között odáig terjed, hogy akár közös jelentést is készítenek. A szabadságharc itthon folyik, nem pedig a belga fővárosban. Erre bizonyíték, hogy a Tanács ülésein nem volt 2009 óta magyar ellenszavazat, tartózkodásból is csupán elvétve akadt, főképp első olvasatban. Lásd: www.votewatch.com

- 55 -


Dr. Pál Monika

Irodalomjegyzék „Európai Magyarország”. 168ora online, 2006. ápr. 4. http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=151123: „Készülődés az európai parlamenti választásokra: Integrált számítások” in Magyar Narancs 2004. jan. 22. „Magyarország a magyaroké! Másnak úgyse kell” Magyar Narancs 2009. május 7. Kelemen Csaba: A magyar külpolitika Európa-pillére. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/510/1/kelemen_csaba.pdf

Ph.D.

értekezés,

2010

Kendernay Nagyidai Gertrúd- Schöpflin György: Politika, külpolitika, konfliktus NOL| 2012. október 12. http://nol.hu/velemeny/20121012-politika__kulpolitika__konfliktus Kiss J. László: „Kölcsönhatás vagy ellentét? Az integráció és a nemzeti érdek viszonya.” Kiss J. László: Közösségi politikák- nemzeti politikák. A Tizenötök EU-rópái. Budapest: BKE, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék.Osiris, 1997., pp.7-19. www.votewatch.hu

- 56 -


TPF

QUO VADIS, ÁFA? Dr. habil. Suhányi Erzsébet főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola Ing. Jarmila Horváthová University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia Az állami költségvetés bevételének nagy része az általános forgalmi adó (Áfa) bevételéből származik. Az Áfa Szlovákiában 1993-től került bevezetésre, ami átvette a negyven évig érvényben lévő forgalmi adó szerepét. A tanulmány két részből tevődik össze. Az első rész az Áfa bevezetésének és alakulásának elemzését tartalmazza Szlovákia feltételeiben, hangsúlyozva a gazdasági válság időszakában történt módosításokat. A tanulmány második részében az Áfa szabályozásának, majd az Áfakulcs mértékének összehasonlítására és elemzése kerül sor az Európai Unió tagállamaiban. Ezt követően az utóbbi évek fejlődési irányzatának bemutatására kerül sor. Az általános forgalmi adó az egyetlen megengedett általános forgalmi jövedéki adó az Európai Unióban. Annak ellenére, hogy az egyes adók közül a legjobban összehangolt adóról van szó, úgy tűnik, hogy továbbfejlesztése válaszút előtt áll. Kulcsszavak: Áfa bevezetése, Áfa fejlődése, Áfa-rendszer, Európai Unió adószabályozása Az általános forgalmi adó (Áfa) bevezetésének és alakulásának elemzése Szlovákiában Az általános forgalmi adó (továbbiakban Áfa) bölcsőjének Michigan állam (USA) tekinthető, ahol az Áfa 1953-ban elsőként került bevezetésre. Az Áfa bevezetésének szándéka ezek után tovább folytatódott Franciaországban (Roland Laundré közgazdász), ahol hosszú diszkusszió tárgyává vált, majd 1968-ban bevezetésre került a gyakorlatban is. További államok is követték Franciaország példáját, mind például Dánia, Német Szövetségi Köztársaság, stb. Jelenleg minden EU tagállamban kötelező az Áfa alkalmazása, de egyre több Európán kívüli állam is beiktatta adórendszerébe. A közvetett adó szerepét Szlovákiában az Áfa bevezetése előtt elsősorban a forgalmi adó töltötte be, ami 1952. december 11-én került elfogadásra és az akkori Csehszlovákia adórendszerének részét képezte az 1992-es év végéig. Ez a rendszer alapvetően eltért a piacgazdaság közvetett adózásának elvétől, mivel a forgalmi adó teljes mértékben alá volt rendelve a tervgazdálkodás igényeinek. Annak ellenére, hogy a forgalmi adó megnevezésben szerepelt a „forgalom” szó, ez az adó egyszerre került beszedésre. Az adózók körét a törvényben meghatározott szervezetek alkották. Ezek főképp azok voltak, akik a termékeket végső fogyasztóknak értékesítették. Az adó végleges összege függött az elemek, láncszemek számától, amelyeken a termékek áthaladtak, vagyis minél több láncszem volt a termelő és fogyasztó között, annál magasabb volt a termék ára. Így a ráfordítások fokozatos halmozására került sor, bár a termelési költségek nem növekedtek. Nem minden termék, munka és szolgáltatásnyújtás volt adóköteles. Nem képezték az adózás tárgyát a befektetések és az exportáru. Az adó elsősorban a fogyasztási cikkek árában lett beszedve. Az adó kiszámítására három féle adókulcsot alkalmaztak: különbségi, százalékos és rögzített adókulcsot. Eleinte többnyire különbségi adókulcsot alkalmaztak, ahol az adó a nagykereskedelmi ár és kiskereskedelmi ár különbözetéből került meghatározásra. A hatvanas években intenzívebben kezdték alkalmazni a százalékos adókulcsot, ami azonban nagyszámú volt és volt olyan időszak, mikor 1600 körül mozgott.

- 57 -

Quo vadis, Áfa?

Dr. habil Suhányi Erzsébet – Ing. Jarmila Horváthová

Legjelentősebb változás a forgalmi adózás alkalmazásában 1990-ben történt: bővült az adófizetők köre, megszűnt a külföldre eladott áruk adózása, vámok bevezetése a nem kereskedelmi jellegű áruk behozatalánál, a forgalmi adó különbségi adókulcsának végleges megszüntetése, az adókulcsok egységesítése 4 adósávban, mégpedig 0 %, 12 %, 22 % és 32 %. A forgalmi adózásban 1990-ben bekövetkezett változások az új közvetett adó – Áfa – kezdeti, ill. bevezetési fázisának tekinthetők. Az Áfa kezdettől fogva jelentős adót képviselt a szlovák adórendszerben és azok voltak az elvárások, hogy az Áfa-rendszer kiküszöböli az előző forgalmi adó hiányosságait, és ebből kifolyólag ez magasabb színvonalú közvetett adó lesz. Az újonnan bevezetett adó ezeknek az elvárásoknak lényegében megfelelt. Az Áfa pozitívumának tekinthető főként az univerzálissága, neutrálissága, könnyű alkalmazása a nemzetközi kereskedelemben, átláthatósága és a beszedés módja az állami költségvetésbe. Az Áfa univerzálissága abban rejlik, hogy minden vállalkozási tevékenységet végző természetes és jogi személy termékét, áruját és szolgáltatásnyújtását terheli (kivéve a törvényben meghatározott adómentességeket). Nem terheli viszont az adóelvezető személy vagyoneszközét és nyereségét. Kivétel nélkül minden végső fogyasztást sújt és az adóterhet az eladási árba beszámolva a vásárló viseli. Az Áfa neutrálissága abból ered, hogy ez az adó nem juttat hátrányos helyzetbe egyetlen termelési tevékenységet sem, tehát neutrális mind a konkurenciával, mind a vállalkozó szervezeti struktúrájával szemben. Azzal, hogy ez az adó a hozzáadott értékből kerül elvezetésre a termelési folyamatok korábbi szakaszaiban fizetett adó leszámolása után, nem stimulál vertikális integrációra, mint az a forgalmi adónál történt. A piacképes termék adóztatása nem függ a termelő és a végső fogyasztó között megvalósított tranzakciók számától sem, az csak a hozzáadott érték összértékétől függ. Koncepciós felfogásban olyan adóról van szó, amely csak az adott országban létrehozott hozzáadott értékre van kivetve és ezért az adó neutrális a külkereskedelemmel szemben. Az importtermék ugyanolyan mértékben adókötelezett, mint a hazai termék, az export pedig nem adózódik. A jogszerű kezelés lényege az egyenlő versenyfeltételek megteremtése a külföldi piacokon, mivel az Áfa-kulcs az egyes országokban eltérő lehet és ez gátolhatja az adó kumulációját a régiók közötti termékmozgásnál és szolgáltatásnyújtásnál. Ezen szándék megvalósítása érdekében a gyakorlatban többnyire törvény által meghatározott fiktív nulla százalékos adókulcsot alkalmaznak az exportnál, ami lehetővé teszi az exportőrnek az előzetesen felszámított adó levonását. Az adó átláthatósága elsősorban abban rejlik, hogy kizárja a véletlenszerűségeket (elméletileg adózódik minden értékesítés) és adózás alá kerül mind a termék, mind a szolgáltatásnyújtás. Ugyanakkor valamiféle „tiszta” adóról van szó, mert az adófizető az államnak csak azt az adórészt vezeti el, ami a saját hozzáadott értékére esik. Azokban az országokban, ahol az Áfa bevezetésre került, az Áfából származó adóbevételek az egyik legmagasabb bevételi csatornát képezik az állami költségvetésbe, ami az Áfa általánosságának köszönhető.

- 58 -


TPF

Az Áfa-rendszer, amennyiben az jól átgondolt és következetesen megvalósított, kényszeríti az adóalanyokat az adófegyelemre és csökkenti az adócsalások lehetőségeit. Ezt főképp az adómechanizmus idézi elő, mert a vállalat, amely az összadóból le akarja számolni az előzetesen fizetett adót, gyakorlatilag „ellenőrzi” ennek nagyságát a szállítójánál. Az Áfa további pozitívuma az is, hogy a kormánynak lehetősége van ezzel irányítani bizonyos termékfogyasztást és szolgáltatásnyújtást, ami azonban megkérdőjelezhető. Ez a lehetőség inkább a szelektív jövedéki adót illeti meg. Ennek az adónak pozitívumai csökkentik az esetleges adócsalások területét, amelyre két szemszögből lehet tekinteni. Az állam szemszögéből, aki az adócsalások útján megfosztódik az adóbevételek jelentős részétől. Az adóalany szemszögéből tekintve a túl magas adómérték esetében az adókötelezettséget a vállalkozás akadálynak tekinti. Az Áfa, mint az állami költségvetés meghatározó bevételeinek egyike, teret nyit az adócsalásokra. Ilyen esetek például a fizetendő adó letagadása és visszaélés az előzetesen felszámított adók meghatározásánál. Az illegális adócsalások összege körülbelül a GDP 2-2,5 %-át képezik. Az Áfa negatív oldalai közé tartozik az adónyilvántartás rendszerével kapcsolatos jelentős adminisztratív igényesség, az Áfa bevezetésével kapcsolatos kezdeti problémák és az adófelügyelet magas költségei. Maga az adókiszámolás módszere megköveteli az adófizetőnél a számviteli könyvek szisztematikus vezetését. Az Áfa többi negatív oldalai az egyébként pozitívumként vett általánosságából és univerzálisságából következnek. Azzal, hogy az Áfa a termelési folyamat minden szintjén képződik, és ez beleszámításra kerül a termék értékébe, jelentős kihatással van az árucikkek eladási árára a piacon. Az adókulcs néhány százalékpontos emelése áremelkedéshez vezet, ami az árszínvonalnál hátrányos lehet. Az árszint inflációs emelkedésétől való aggályok fokozódhatnak különösen az Áfa bevezetésekor. Ennek a jelenségnek magyarázata azonban inkább pszichológiai szinten történik, mivel nem létezik gazdasági ok arra, hogy az Áfa kihatással lenne az inflációs áremelkedésre (kivéve azokat az eseteket, mikor az adó bevezetése az állami költségvetés jövedelmének növelése miatt történik). Annak ellenére, hogy az Áfa alapelve lényegében egyszerű, gyakorlati felfogása és érvényesülése általában elég nehézkes. Az Áfa érvényesítés kezdetei átmenetileg nagyfokú bizonytalansággal jellemezhetők, például a szűk termékválasztékkal foglalkozó kereskedőknél és kisvállalkozóknál összefüggésbe hozható az adó esetleges negatív kihatása a vállalkozás eredményére. A bizonytalanság abból a tényből ered, hogy a vállalkozások, amikor átminősülnek Áfa fizetővé, ez általában befolyással van a vállalkozások gazdálkodására. Ebben a helyzetben természetes reakciónak tekinthető az, hogy a bizonytalanságot magasabb eladási árral kompenzálják.

- 59 -

Quo vadis, Áfa?

Dr. habil Suhányi Erzsébet – Ing. Jarmila Horváthová 1. táblázat

Szlovákia állami költségvetésének összes bevétele, adóbevétele és Áfa bevétele 1993-tól 2011-ig terjedő időszakban

Év

Állami költségvetés összbevétele

Adóbevétel (ezer EUR)

(ezer EUR)

ebből Áfa bevétel (ezer EUR)

Az Áfa részesedése az adóbevételen

Az Áfa éves növekedési indexe

%-ban

1993

4 990 440

2 832 006

911 737

32,2

x

1994

4 618 867

3 646 086

1 232 557

33,8

35,2

1995

5 415 190

4 531 767

1 736 507

38,3

40,9

1996

5 406 128

4 650 402

1 615 847

34,8

-6,9

1997

5 835 425

4 830 512

1 823 508

37,8

12,9

1998

5 903 041

5 077 807

1 833 931

36,1

0,6

1999

7 193 786

5 325 400

1 956 582

36,7

6,7

2000

7 086 138

5 769 833

2 343 059

40,6

19,8

2001

6 816 471

5 477 428

2 441 977

44,6

4,2

2002

7 314 678

6 271 792

2 729 901

43,5

11,8

2003

7 736 540

6 643 663

2 781 617

41,9

1,9

2004

8 047 666

6 954 060

3 305 318

47,5

18,8

2005

8 587 068

7 389 132

4 063 898

55,0

23,0

2006

9 691 861

7 842 794

4 264 323

54,4

4,9

2007

10 695 745

8 571 964

4 513 643

52,7

5,9

2008

11 352 420

9 022 937

4 632 444

51,3

2,6

2009

10 540 796

8 024 307

3 846 396

47,9

-16,96

2010

10 900 863

7 962 242

4 431 539

55,6

15,21

2011

13 147 834

8 700 510

4 753 095

54,6

7,2

Forrás: Saját feldolgozás a Szlovákiai Adóhivatal és Pénzügyminisztérium adatai alapján

Szlovákiában a 2004. évi adóreform magába foglalta az egykulcsos adón (19 %) alapuló adórendszert, ami a jövedelemadó és az általános forgalmi adó területét érintette. Szlovákiában, úgy mint más államokban is, az államháztartás bevételének döntő részét éppen az Áfa-bevétel képezi. Az államháztartáshoz nagyobb mértékben járul hozzá, mint az összes közvetlen adó együttvéve. Fiskális szempontból ezzel magyarázható a nagy jelentősége. Az Áfa a háztartások szempontjából is domináns adónak tekinthető, mégpedig két okból. Ha az

- 60 -


TPF

Áfa az állami költségvetés jövedelmének fő forrása, akkor ez azt jelenti, hogy a háztartások adóterhének nagy részét képezi, ami a rendelkezésre álló jövedelmet csökkenti. A második ok az Áfa sokoldalúsága, ami abban rejlik, hogy ellentétben a többi adóval, ez az adó kivétel nélkül minden háztartást érint, mivel befolyásolja a végső fogyasztást. 2009-ben az Áfa-hányad enyhe csökkenése a gazdasági válság miatti gyengébb vállalatteljesítményeknek és az új pénznem (euró) bevezetésének tulajdonítható. A táblázatban látható, hogy 2010-től az Áfa bevételek mérsékelt növekedést mutatnak, mert a gazdaság fokozatosan regenerálódik. 2011-re az állami költségvetés adóbevételét 8 786 725 ezer euró összegre tervezték, azonban ez a valóságban 86 215 ezer euróval kevesebb lett a tervezettnél, vagyis 99,2 %. A költségvetés tervezett bevételét leginkább az Áfa lépte túl (a tervezettnél 85 089 erez euróval több volt az Áfa bevétel). 2. táblázat Az Áfa-kulcs mértékének fejlődése Szlovákiában Kedvezményes adókulcs

Általános adókulcs

1993.1.1-től

5

23

1993.8.1-től

6

25

1996.1.1-től

6

23

1999.7.1-től

10

23

2003.1.1-től

14

20

2004.1.1-től

-

19

2007.1.1-től

10

19

2010.5.1-től

6; 10

19

2011.1.1-től

10

20

Dátum

Forrás: Saját feldolgozás az Áfa törvények alapján

2004. január 1-től az adóreform keretén belül egységesítették az Áfa-kulcsot az addigi 14 és 20 %-ról 19 %-ra. 2007. január 1-től újból bevezetésre került a 10 %-os kedvezményes adókulcs gyógyszerekre és néhány egészségügyi segédeszközre. Ennek a rendelkezésnek célja az volt, hogy az árcsökkentés az állampolgárok számára jobb hozzáférhetőséget biztosítson. 2008. január 1-től a 10 %-os kedvezményes adókulcs már a könyvekre is vonatkozott. Ezt az Áfa-kulcs csökkentést a törvénymódosítás alkotói azzal magyarázták, hogy a könyvekre kivetett addigi 19 %-os adókulcs következtében egyes lakossági csoportok számára a könyvek hozzáférhetetlenné váltak anyagi okok miatt. 2010. május 1-től bevezetésre került a 6 %-os kedvezményes adókulcs megszabott árucikkekre, vagyis az úgynevezett „udvarból történő értékesítés” esetében (farmerek által közvetlenül a végső fogyasztónak értékesített élelmiszerek – specialitások, hagyományos termékek). A szlovák kormánykoalíció képviselői megállapodtak abban, hogy 2011. január 1-től ideiglenesen emelik az általános Áfa-kulcs mértékét az addigi 19 %-ról 20 %-ra. Az adókulcs

- 61 -

Quo vadis, Áfa?


változtatásának célja az államháztartási hiány csökkentése volt. A 20 %-ra történő általános adókulcs emelést csak átmeneti időszakra tervezték, vagyis amíg az államháztartási hiány nem csökken a GDP 3 %-a alá. A prognózis szerint erre 2013-ban kerül sor. A 10 %-os adókulcs gyógyszereknél, egészségügyi termékeknél és könyveknél változatlan maradt. Ugyanakkor eltörölték a kedvezményes 6%-os adókulcsot az „udvarból történő értékesítésnél. 3. táblázat A GDP és az államháztartási hiány (deficit) alakulása Szlovákiában Prognózis 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011 2012

2013

2014

2015

GDP mld. €

28,0

30,9

34,8

42,3

50,27

47,86

49,79

69,06

71,8

75,2

79,6

84,2

Deficit %

2,3

2,8

3,5

1,9

2,2

6,8

7,9

4,8

4,6

2,9

2,4

1,9

Forrás: Saját feldolgozás a Statisztikai Hivatal és a Pénzügyminisztériumi adatok alapján

Áfa-szabályozás az Európai Unióban Annak ellenére, hogy az adópolitika nem tartozik a közös politikák közé, az Európai Unió arra törekszik, hogy harmonizálja legalább azokat az adótípusokat, amelyek megkönnyítik az egységes belső piac működését, amely a termékek, személyek, szolgáltatásnyújtások és tőke szabad mozgásán alapul. Az Áfa az Európai Közösség egységes belső piacának működésére nézve a legjobban összehangolt adónak tekinthető. Közösségi jog határozza meg az egyes tagállamok Áfa törvényszabályozásának alapvető korlátozásait. A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló ET 2006/112/EK számú módosított irányelv alapján az Európai Unió néhány területen szabad kezet ad a tagállamoknak. Az Áfa főbb jellegzetessége az adókulcs mértéke. Az adókulcsok mértékének meghatározása a tagállamok kompetenciájába tartozik – meghatározott minimális határok betartása mellett. Az Európai Tanács 92/77/EGK számú irányelve 1993.1.1-i hatállyal bevezette az adósávok minimális határait: • •

általános adómérték 15 %-os, egy vagy két kedvezményes adómérték 5 %.

A kedvezményes adómérték alkalmazásának meghosszabbítása utoljára a 2010/88/EU számú irányelvvel lett alátámasztva, ami az új határidőt 2015. 12. 31-ig halasztotta. Jelenleg tehát a tagállamok az adókulcsok területén csupán csak ezekkel a keretekkel vannak kötve és a konkrét adókulcsok mértékének nagysága a saját döntésükre van bízva. Ugyanakkor az Áfa alapszabálya (2006/112/EK irányelv) meghatározza a kedvezményes adókulcs mértékének alkalmazási lehetőségét egyes termékek körére. A gazdasági válság leküzdésére az Európai Unió tagállamai a gazdaságpolitika standard eszközeit alkalmazzák, ezek között a fiskális politikát, így az adózást is. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a legjelentősebb változások (az állami költségvetésre való hatás szempontjából) az Áfa-kulcsok területét érték. Ez érthető, mivel az Áfa-kulcs növelése az állami költségvetés bevételének növelését jelenti, ez viszonylag

- 62 -


TPF

egyszerű és hatékony. Az Áfa-kulcs növelését ugyanis nem tekintik olyan negatívan, mint a személyi jövedelemadó megfelelő potenciális növelését. 4. táblázat Az Áfa-kulcs mértékének alakulása az EU tagállamaiban 2008-tól 2012-ig terjedő időszakban EU tagállam

kód

2008

2009

2010

2011

2012

Ausztria

AT

10; 12; 20

10; 12; 20

10; 12; 20

10; 12; 20

10; 12; 20

Belgium

BE

6; 12; 21

6; 12; 21

6; 12; 21

6; 12; 21

6; 12; 21

Bulgária

BG

7; 20

7; 20

7; 20

7; 20

9; 20

Ciprus

CY

5; 8; 15

5; 8; 15

5; 8; 15

5; 8; 15

5; 8; 17

Csehország

CZ

9; 19

9; 19

10; 20

10; 20

14; 20

Dánia

DK

25

25

25

25

25

Észtország

EE

5; 18

5; 18

9; 20

9; 20

9; 20

Finnország

FI

8; 17; 22

8; 17; 22

8; 12; 22

9; 13; 23

9; 13; 23

Franciaország

FR

2,1; 5,5; 19,6

2,1; 5,5; 19,6

2,1; 5,5; 19,6

2,1; 5,5; 19,6

2,1; 5,5; 7; 19,6

Görögország

EL

4,5; 9; 19

4,5; 9; 19

4,5; 9; 19

6,5; 13, 23

6,5; 13; 23

Hollandia

NL

6; 19

6; 19

6; 19

6; 19

6; 19

Írország

IE

4,8; 13,5; 21

4,8; 13,5; 21,5

4,8; 13,5; 21

4,8; 13,5; 21

4,8; 9; 13,5; 23

Lengyelország

PL

3; 7; 22

3; 7; 22

3; 7; 22

5; 8; 23

5; 8; 23

Lettország

LV

5; 18

10; 21

10; 21

12; 22

12; 22

Litvánia

LT

5; 9; 18

5; 9; 19

5; 9; 21

5; 9; 21

5; 9; 21

Luxemburg

LU

3; 6; 12; 15

3; 6; 12; 15

3; 6; 12; 15

3; 6; 12; 15

3; 6; 12; 15

Magyarország

HU

5; 20

5; 20

5; 18; 25

5; 18; 25

5; 18; 27

Málta

MT

5; 18

5; 18

5; 18

5; 18

5; 7; 18

Nagy-Britannia

UK

5; 17,5

5; 15

5; 17,5

5; 20

5; 20

Németország

DE

7; 19

7; 19

7; 19

7; 19

7; 19

Olaszország

IT

4; 10; 20

4; 10; 20

4; 10; 20

4; 10; 20

4; 20; 21

Portugália

PT

5; 12; 21

5; 12; 20

5; 12; 20

6; 13; 23

6; 13; 23

Románia

RO

9; 19

9; 19

9; 19

5; 9; 24

5; 9; 24

Spanyolország

ES

4; 7; 16

4; 7; 16

4; 7; 16

4; 8; 18

4; 8; 18

Svédország

SE

6; 12; 25

6; 12; 25

6; 12; 25

6; 12; 25

6; 12; 25

Szlovákia

SK

10; 19

10; 19

10; 19

10; 20

10; 20

Szlovénia

SI

8,5; 20

8,5; 20

8,5; 20

8,5; 20

8,5; 20

Forrás: Saját feldolgozás a VAT Rates Applied in the Member States of the European Union (2008, 2009, 2010, 2011) alapján

Az EU tagállamaiban merőben domináns a két, avagy három Áfa-kulcs alkalmazásának rendszere, kivételt képeznek Dánia (egységes adókulcs mértéke 25 %), Luxemburg (négy adókulcs) és 2012-től Írország (négy adókulcs). Néhány EU tagállamban

- 63 -

Quo vadis, Áfa?


továbbra is létezik kivétel az úgynevezett szuper kedvezményes Áfa mérték alkalmazásával kapcsolatosan (vagyis alacsonyabb, mint 5 %). Néhány EU tagállamban az adómérték nem változott, azonban többségük csatlakozott az adómérték változtatásához. Az adómértékek alakulását a 4. táblázat mutatja be. Az adókulcs emelésének okát túlnyomó részben a gazdasági válság visszatükröződésének deklarálták, sőt a 2010 - 2012 években végrehajtott összes változtatást ezzel indokolták. Az általános adókulcs minimális szintje, azaz 15 %, csak Luxemburgnak van. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nehezen talál az Áfa továbbfejlesztésére elfogadható konszenzust. Az Európai Bizottság 2010. 12. 1-jén közzé tette az úgynevezett „Zöld könyv az Áfa jövőjéről – egyszerűbb, erősebb és effektívebb Áfa-rendszer felé”, amelyben felvázolta az Európai Unió Áfa-rendszerének javítható működési területeit és felszólította ennek megvitatására a nyilvánosságot. Kitűzte az új Áfa-rendszer alapvonásait, úgyszintén azokat a kiemelt intézkedéseket, amelyek egyszerűbb, effektívebb és megbízhatóbb Áfa rendszer kialakításához szükségesek az Európai Unióban. Az új Áfa-rendszer formáját három fő cél határozza meg: A vállalatok számára az Áfát egyszerűsíteni kell. Egyszerűbb, átláthatóbb Áfa-rendszer nagymértékben enyhítené a vállalatok adminisztrációs terheit és támogatná a határokon átnyúló kereskedelem fellendülését, ami a növekedésre pozitív hatással lenne. A tervezett rendelkezések közé tartozik, amelyek célja a vállalatok számára kedvezőbb Áfa-rendszer elkészítése, a határokon átnyúló tranzakciók részére egyetemleges érintkezési pont koncepciójának bővítése, az Áfa adóbevallás standardizálása, egyértelmű és könnyen hozzáférhető információk szolgáltatása minden belföldi Áfa-rendszerről, központi webportál révén. Az Áfa-rendszert hatékonyabbá kell tenni, hogy ez támogassa a tagállamok igyekezetét a költségvetés területének konszolidálására és fenntartható gazdasági növekedésre. Az adóalap kibővítése és a kedvezményes adómérték alkalmazásának korlátozása új jövedelemforrás lehetne a tagállamok részére anélkül, hogy az adómértéket emelni kellene. Sőt néhány tagállamban az Áfa általános adómértékét csökkenteni lehetne – anélkül, hogy kihatással lenne a jövedelemre, – ha eltörölnék a kivételeket és a kedvezményes adómértékeket. A hirdetés tartalmazza azokat az elveket, amelyek szerint a kivételek és kedvezményes adómértékek átvizsgálásánál kéne eljárni. Az Európai Bizottság a tagállamok költségvetési politikáinak átvizsgálása keretén belül elemzi a kedvezményes adómérték és kivételek alkalmazásának módját. Meg kell állítani azokat a hatalmas veszteségeket, amelyek jelenleg az Áfa-hátralékok és adócsalások miatt keletkeznek. Becslések szerint körülbelül a fizetendő Áfa 12 %-a nem kerül beszedésre. A bizottság 2012. év folyamán javasolni fog olyan gyorsreagálású mechanizmust, amely biztosítja, hogy a tagállamok jobban tudnak reagálni a csalás gyanújának esetében. Ezen kívül fontolóra veszi azt, hogy meg kell-e erősíteni a jelenlegi mechanizmusokat, mint például EUROFISC, csalás elleni harc. Megvizsgálja annak lehetőségét, hogy egy olyan csapatot hozzon létre, ami határon túli felülvizsgálatokat végezne, amivel megkönnyítenék a többoldalú ellenőrzéseket. Nem utolsó sorban az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a származási hely szerinti adózás nem releváns. Ezért az Áfa továbbra is abban az országban lesz beszedve, amely országban a vevő székhelye van. Az Európai Bizottság dolgozik egy olyan modern Áfa-rendszer elkészítésén, amely a fentiekben feltüntetett elveken alapul.

- 64 -


TPF

Befejezés Sokan úgy gondolják, hogy a 2004-es adóreform Szlovákiában az adók csökkentéséről szólt. Ennek a reformnak nem az volt a célja, hogy a teljes adóterhet csökkentse. A reform csak áthelyezte a közvetlen adó (jövedelmi és társasági adó) súlyát a közvetett adóra (Áfa és jövedéki adó). Szlovákiában az állami költségvetés bevételeinek legnagyobb részét az Áfa bevétele képezi. Az Áfa bevezetése biztosította azt a lépést, ami megvalósította a közvetett adó rendszerének közeledését az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott adómechanizmusok felé. Az Áfa fejlődése folyamán Szlovákia feltételeiben több jogszabályi módosítás történt, amelyek kihatással voltak az adóbevételre. Az elmúlt tíz évben az Áfa bevételének aránya az összes adóbevételhez viszonyítva több, mint 10 százalékponttal nőtt és több, mint a felét képezi az összes adóbevételnek. A növekedéshez hozzájárult az Áfa-kulcs többszöri változtatása is. A gazdasági válság a szlovák kormányt új kihívások elé állította. Biztosítani kell az állami költségvetés bevételeit, ami közszolgáltatás nyújtásra és szociális céljaira szükséges. Egyúttal támogatni kell a befektetéseket, a munkahelyteremtést és ennek növelését. A tanulmány a KEGA 007-PU/2011. számú projekt keretében készült.

- 65 -

Quo vadis, Áfa?


IRODALOMJEGYZÉK [1] Bradshaw,T.: Platenie daní po slovensky. In: Trend 8.4.2010. p. 72-73. [2] Gál,M.: Change in consumer behaviour after implementation of selected consumption tax. In: Journal of Management and Business : Research and Practice. Roč. 4, č. 1 (2012), s. 34-39. - ISSN 1338-0494 [3] Korečko,J.: Genéza daní a jej vplyv na formovanie daňových systémov. In: Nové trendy vo financiách a účtovníctve pre teóriu a prax. Vyd. PU FM Prešov. 2012. s. 56-64. ISBN 978-80-555-0606-7. [4] Nerudová,D.: Harmonizace daňových systémů zemí Evropské unie. Vyd. Wolters Kluwer ČR. Praha. 2011. ISBN 978-80-7357-695-0. [5] Široký,J.: Daně v Evropské unii. Vyd. Linde Praha, a.s., 2012. ISBN 978-80-7201-881-9 [6] Škvarková,J.: Budúcnosť DPH v Európskej únii. In. DPH v praxi 4/2012. Iura Edition. 2012. str. 16-19. ISSN 1338-7006. [7] Suhányi,L.-Želinský,T.: Úvod do podnikania a účtovníctvo malých podnikateľov. Košice. 2008. 119s. ISBN 978-80-553-0118-1. [8] Vravec,J.: Analýza predpokladov efektívneho controllingu. In: Finančný manažment a controlling v praxi 3/2010. s. 152-159. ISSN 1337-7574. [9] http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/dokuments/taxation/vat/key_documents/co mmunications/com_2011_851_en.pdf. [10]

http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=3728

[11]

Daňové riaditeľstvo SR [on-line: 23.10.2012]

[12]

Ministerstvo financií SR [on-line: 23.10.2012]

[13]

Zákon č. 222/1992 Zb. o dani z pridanej hodnoty

[14]

Zákon č. 222/2004 Z.z. o dani z pridanej hodnoty

[15]

Zákon č. 289/2005 Z.z. o dani z pridanej hodnoty

- 66 -


TPF

AZ ÉVES BESZÁMOLÓ SZABÁLYOZÁSA ÉS AZ ÉVES BESZÁMOLÓ KÖNYVVIZSGÁLATI KÖTELEZETTSÉGÉNEK ELEMZÉSE Dr. habil. Suhányi Erzsébet főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola Ing. Jaroslav Korečko, PhD University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia Ing. Ján Vravec, PhD. University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia A tanulmány a szlovákiai gazdálkodók által készített beszámolók és a beszámolók könyvvizsgálati kötelezettségét elemzi. Az első részben elemzésre kerül a szlovák szabályozások szerinti beszámolási kötelezettség. A tanulmány második része a könyvvizsgálat kialakulását, fejlődését tárgyalja, majd elemzi a vállalkozások éves beszámolóinak könyvvizsgálati kötelezettségét. A könyvvizsgálói tevékenység jelentősége az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, de beletelik még egy pár évbe, míg megillető elismerést kap. A könyvvizsgáló segítséget nyújt a kockázatos szituációk megelőzésében, jelenős részét képezi sok vállalkozás és közszektor hatásának. Kulcsszavak: éves beszámoló, könyvvizsgálat, könyvvizsgáló, beszámoló könyvvizsgálata AZ ÉVES BESZÁMOLÓ A pénzügyi menedzsment számára a legfontosabb pénzügyi információforrás a számvitel. A számvitel állandó fejlődésben van. Folyamatosan befolyásolják a nemzetközi szabályozások és a nemzeti szabályozás, amit szintén folyamatosan módosítanak, összhangban a számvitel által ábrázolt tevékenységek fejlődési igényeivel. 1989 után Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett gazdasági-politikai változások és a piacgazdálkodásra való áttérés megkövetelték a számvitel jellegének és funkciójának változtatását is Szlovákiában. Ezek a tények új számviteli rendszerben tükröződtek vissza, aminek alapja az 563/1991. számú számviteli törvény lett. Ez az első önálló számviteli törvény volt és 1993. január 1-én lépett hatályba. Ezt a törvényt többször módosították, a módosítások célja az Európai Unió számvitellel kapcsolatos alapvető jogi szabályozásához való közeledés volt, pontosabban a negyedik, hetedik és nyolcadik irányelvhez. Szlovákia azzal a céllal, hogy elérje az alapvető számviteli előírások szerint készített beszámolók összehasonlíthatóságát az Európai Közösség irányelvei szerint készített beszámolóval és a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásának lehetősége miatt, elkészítette az újra kodifikált 413/2002. számú számviteli törvényt, ami 2003. január 1-én lépett hatályba és teljes mértékben megszüntette az addig érvényes 563/1991. számú számviteli törvényt. Ezt a 413/2002. számú újrakodifikált számviteli törvényt már szintén többször módosították. A számviteli törvényhez pénzügyminisztériumi rendeletek kapcsolódnak, amelyek a könyvelést és a beszámoló készítését részletesen szabályozzák egyes gazdálkodók típusai esetében.

- 67 -

Az éves beszámoló szabályozása és az éves beszámoló Dr. habil Suhányi Erzsébet – könyvvizsgálati kötelezettségének elemzése Ing. Jarmila Horváthová – Ing. Ján Vravec 1. táblázat A gazdálkodók jogi formája és számának alakulása Szlovákiában az Európai Unióba való belépés után Gazdálkodók jogi formák szerint

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Gazdálkodók száma összesen

474 663

493 871

527 486

549 413

588 181

593 219

607 397

612 412

Jogi személyek összesen

114 285

126 777

139 240

149 772

169 960

179 352

197 089

210 087

Vállalatok összesen

74 207

83 710

93 411

101 574

119 933

127 409

143 001

153 881

Kereskedelmi társaságok

67 143

76 632

86 317

94 575

112 149

119 268

134 336

145 110

Részvénytársaságok

4 341

4 598

4 786

4 972

5 227

5 358

5 547

5 616

Korlátolt felelősségű társaságok

61 919

71 152

80 638

88 760

106 017

112 997

127 778

138 395

1 564

1 542

1 501

1 492

1 535

1 553

1 580

1 573

35

30

22

21

23

23

21

20

Külföldi székhelyű vállalkozások

1 516

1 565

1 652

1 723

2 389

2 755

3 065

3 318

Természetes személyek – cégjegyzékben bejegyzett vállalkozók

1 894

1 817

1 783

1 644

1 738

1 651

1 721

1 576

40 078

43 067

45 829

48 198

50 027

51 943

54 088

56 206

6 612

6 654

6 649

6 643

6 592

6 643

6 662

6 615

962

895

816

792

751

726

717

701

32 504

35 518

38 364

40 763

42 684

44 574

46 709

48 890

Természetes személyek – vállalkozók összesen

360 378

367 094

388 246

399 641

418 221

413 867

410 308

402 325

Kisiparos

336 640

344 870

364 185

374 382

392 841

387 876

384 202

375 722

Szabad foglalkozás

13 683

12 752

15 175

16 725

17 189

17 974

18 378

19 069

Önállóan gazdálkodó földműves

10 055

9 472

8 886

8 534

8 191

8 017

7 728

7 534

Szövetkezetek Állami vállalatok

Non-profit intézmények Költségvetési szervek Járulékalapú szervezetek Egyéb non-profit intézmények

Forrás: www.statistics.sk

Az alapvető számviteli rendszer a kettős számviteli rendszer és minden gazdálkodóak ezt kell alkalmazni. A törvény azonban megenged kivételeket, mikor a gazdálkodók alkalmazhatják (de nem kötelező) az egyszeres számviteli rendszert. Ezek többnyire a természetes személyek - vállalkozók, akiket cégjegyzékben nem jegyeztek be. A beszámoló értelmezése a számviteli törvényben kerül meghatározásra. A beszámoló azoknak a tényeknek strukturált kimutatása, amelyek a számvitel tárgyát képezik, azon személyek számára, akik ezeket az információkat felhasználják. A gazdálkodók beszámolójukat a mérlegfordulónapot követő hat hónapon belül kötelesek elkészíteni. A kettős könyvvitelt alkalmazó gazdálkodók beszámolója a következő részekből áll: mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet. A számviteli törvényben meghatározásra kerülnek azok a gazdálkodók, akik beszámolójukat a nemzetközi számviteli standardok (IAS/IFRS) szerint kötelesek készíteni. - 68 -


TPF

Szlovákiában azok a gazdálkodók, akik konszolidált éves beszámolót készítenek, kötelesek a konszolidált éves beszámoló készítésénél az IAS/IFRS standardokat alkalmazni, amelyeket az Európai Bizottság elfogadott. Kötelező konszolidált éves beszámolót készíteni az anyavállalat akkor, ha az üzleti évet megelőző két üzleti évben a vállalatcsoportnál a három határérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket: - a bruttó mérlegfőösszeg a 17 000 000 eurót, - az éves nettó árbevétel a 34 000 000 eurót, - az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt. 2. táblázat Anyavállalati pozíció Anyavállalat = kereskedelmi társaság, állami vállalat, szövetkezet, közigazgatási szervezet, amely más kereskedelmi társaságban: a)

ha a tulajdonosok szavazatának többségével rendelkezik, vagy

b)

ha jogosult az alapszabály szerinti szerv tagjai vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválasztani vagy visszahívni és egyúttal ennek tagja vagy tisztségviselője, vagy

c)

ha szerződés/alapszabály/megállapodás alapján jogosult döntő irányítást gyakorolni annál a gazdálkodónál, ahol saját maga tag/részvényes, vagy

d)

ha tag/részvényes és az alapszabály szerinti szerv/felügyelő bizottság tagjainak többsége kizárólag azon tag/részvényes szavazati joga révén volt kinevezve, aki anyavállalat vagy

e)

ha tag/részvényes és a szavazatok többségét más tagokkal/részvényesekkel kötött megállapodás alapján szerezte

Forrás: saját feldolgozás

A konszolidált éves beszámolót készítő anyavállalatokon kívül, egyéni éves beszámolóját az IAS/IFRS standardok szerint készíti: 1. kötelezően az a gazdálkodó, aki bankintézet, külföldi bankintézet telephelye, Szlovák Nemzeti Bank, SzK Export- Import Bankja, betétkezelő társaság, betétkezelő társasság telephelye, biztosító, külföldi biztosító, Egészségügyi Biztosító, nyugdíjkezelő társaság, kiegészítő nyugdíj-biztosítási társaság, tőzsde, központi értékpapírletét, Szlovák Vasút. 2. kötelezően az a gazdálkodó, aki az előző pontban nem szerepelt, és ez kereskedelmi társaság, amelynél legalább két üzleti évben a három határérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket: a bruttó mérlegfőösszeg a 165 969 594,40 eurót, az éves nettó árbevétel a 165 969 594,40 eurót, az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 2 000 főt. 3. saját döntése alapján alkalmazhatja a gazdálkodó, aki az üzleti évben értékpapírokat bocsátott ki, ezekkel az értékpapírokkal kereskednek a szabályozott piacon és nem felel meg a nagysági kritériumnak, aki értékpapír kereskedő vagy külföldi értékpapír kereskedő telephelye.

- 69 -

Az éves beszámoló szabályozása és az éves beszámoló Dr. habil Suhányi Erzsébet – könyvvizsgálati kötelezettségének elemzése Ing. Jarmila Horváthová – Ing. Ján Vravec Az érvényes feltételek szerint a szlovák gazdálkodók többsége a kis- és nagyvállalatok csoportjába tartozik, akik beszámolójukat az érvényes szlovák nemzeti előírások szerint kötelesek készíteni. A következő táblázat ábrázolja azoknak a szlovák gazdálkodóknak számát, akik jelenleg beszámolójukat az IAS/IFRS standardok szerint készítik. 3. táblázat Gazdálkodók, akik Szlovákiában az IAS/IFRS standardok szerint készítik beszámolójukat Gazdálkodók, akik az IAS/IFRS szerint készítik beszámolójukat

Becsült számuk

Konszolidált éves beszámolót készítő gazdálkodók

50-100

Gazdálkodók, akik kötelezően készítik egyéni éves beszámolójukat az IAS/IFRS szerint

150

Gazdálkodók, akik saját döntésük alapján az IAS/IFRS szerint készítik egyéni beszámolójukat

250

Forrás: saját feldolgozás

AZ ÉVES BESZÁMOLÓ KÖNYVVIZSGÁLATA A könyvvizsgálat a vállalati dokumentációk folytonos átvizsgálásának és elbírálásának fontos eszköze, független könyvvizsgáló által. Könyvvizsgálat célja a tényleges és az előre meghatározott vállalati kritériumok közötti eltérések megállapítása. A könyvvizsgálókról, a könyvvizsgálatról és a könyvvizsgálat végrehajtásának felügyeletéről szóló 540/2007-es számú törvény értelmében „könyvvizsgálat alatt az egyéni éves beszámoló vagy összevont éves beszámoló felülvizsgálatát, az egyéni üzleti jelentés és egyéni éves beszámoló közötti összhang felülvizsgálatát, vagy az összevont üzleti jelentés és összevont éves beszámoló közötti összhang felülvizsgálatát kell érteni”. A könyvvizsgálatnak egyik legismertebb definíciója a Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardok (ISA) szerinti definíció, ami szerint a könyvvizsgálat „független bizonyítékok szerzésének és kiértékelésének folyamata a gazdasági tranzakciókra és eseményekre vonatkozó állításokról, célja az állítások és előre meghatározott kritériumok közötti összhang mértékének megállapítása és az eredmények kommunikációja érdekelt személyeknek” (Kaszasová-Paule, 2005, p.16). A könyvvizsgálati tevékenység fejlődése jelentős változásokon ment keresztül. Kezdetben ez a tevékenység csak a nagy vállalatok számviteli csalásainak és áttekinthetetlenségének feltárásaira irányult. Nagy változások csak a 18. század után történtek, amikor is bevezetésre került a kis- és nagy vállalatok beszámolóinak felülvizsgálata. Ennek eredményeként hatalmas fellendülés történt a könyvvizsgálati szolgáltatások keresletében. A könyvvizsgálati műveletért számlázott díjak manapság hatalmas magasságba nyúlnak.

- 70 -


TPF 4. táblázat A könyvvizsgálat globális fejlődése

ÉV

MŰVELET

1844

A részvénytársaságokról szóló törvény kiadása Nagy-Britanniában, amelyben meghatározásra került az a követelmény, hogy minden részvénytársaságnál kötelező a Mérleg könyvvizsgálata

1845

A könyvvizsgálói szakma kialakítása

1848

A könyvvizsgálattal kapcsolatos kellékek meghatározása

1931

Törvény kiadása Németországban, ami szabályozza a részvénytársaságok számviteli könyveinek felülvizsgálati kötelezettségét

1971

Az USA-ban minden felülvizsgáltatni

társaság

köteles

beszámolóját

könyvvizsgálóval

Forrás: Saját feldolgozás szakirodalom alapján

Szlovákia területén a beszámoló könyvvizsgálata a 20. században jelent meg, amikor érvénybe lépett az első hivatalos törvény, ami a külföldi részvételű cégek beszámolójának könyvvizsgálatát szabályozta (Külföldi részvételű társaságokról szóló 173/1988-as számú törvény). Az 1989. évi változások Szlovákiában előidézték a számvitel transzformációját, amelyek kihatással voltak a könyvvizsgálói szakmára is. További fontos határkő volt 1992 januárja, amikor elfogadásra került a Könyvvizsgálókról és Szlovák Könyvvizsgálói Kamaráról szóló 73/1992-es számú törvény. Ezek a változtatások nemcsak a kormány igényeinek, hanem más érdekelt személyek igényeinek is eleget tettek. A Szlovák Könyvvizsgálói Kamara 20 éves működésre tekinthet vissza. Kezdetekben nemzetközi kapcsolatok nélkül működött és csak 2001-ben lett az IFAC tagja, majd egy évvel később a FEE tagja. Oláh (2008) szerint a könyvvizsgálat fejlődésében nagy változást jelentett a 2008. január 1-jén hatályba lépett Könyvvizsgálókról, könyvvizsgálatról és a könyvvizsgálói felügyeletről szóló 540/2007-es számú új törvény. Ez a törvény feltételezte, hogy a könyvvizsgálói tevékenységet olyan szakmának fogják tekinteni a jövőben, ami nemcsak az ügyfél igényeit, hanem az egész nyilvánosság igényeit szolgálja. A könyvvizsgálói tevékenységnél különféle könyvvizsgálói eljárások és standardok betartására van szükség. További jelentős változás történt a 2008-as év folyamán, amikor is létrejött a Könyvvizsgálói Felügyeleti Hivatal. Ennek a hivatalnak fő feladata a Nemzetközi Könyvvizsgálói Standardok (ISA) és az Etikai kódex betartása feletti felügyelet. Jelenleg, a Számvitelről szóló 431/2002-es számú törvény 19 §-a értelmében, egyéni éves beszámolóját és rendkívüli egyéni éves beszámolóját köteles könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni a következő gazdálkodó:

- 71 -

Az éves beszámoló szabályozása és az éves beszámoló Dr. habil Suhányi Erzsébet – könyvvizsgálati kötelezettségének elemzése Ing. Jarmila Horváthová – Ing. Ján Vravec a) jegyzett tőke létrehozására köteles kereskedelmi társaság és szövetkezet, ha a tárgyévben és ezt megelőző üzleti évben az alábbi feltételekből legalább két feltétel együttesen teljesül: • a vállalkozás vagyoneszközeinek bruttó értéke meghaladta az 1 000 000 eurót, • a vállalkozó éves nettó árbevétele meghaladta a 2 000 000 eurót, • átlagosan foglalkoztatottak száma az egyes üzleti évben meghaladta a 30 főt, b) kereskedelmi társaság (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, betéti társaság, közkereseti társaság) és szövetkezet, akinek értékpapírjait szabályozott tőzsdén bejegyeztek, c) akinek ezt a kötelezettséget külön jogszabály írja elő (például állami vállalat, alapítvány, politikai párt), d) aki beszámolóját az IFRS szerint készíti. (például bankok, biztosítók, nagy vállalatok). A tanulmány kidolgozásához a 2012-es év folyamán telefonos interjú segítségével 60 közép- és nagyvállalkozást kértünk fel Szlovákia egyes kerületeiben válaszadásra a könyvvizsgálati kötelezettséggel kapcsolatosan. Ezeknek kiválasztása véletlenszerűen történt. A felkért vállalkozások székhely szerinti arányát egyes kerületekben a következő ábra tartalmazza. 1. ábra A választ adó vállalkozások székhelye 10%

Nagyszombati kerület

17%

7%

Zsolnai kerület Nyitrai kerület

10%

Besztercebányai krület 18% 13%

Kassai kerület Eperjesi kerület

10% 15%

Trencséni kerület Pozsonyi kerület

Forrás: Saját feldolgozás

Elmondhatjuk, hogy az összes résztvevő vállalkozásból 11 vállalkozás (18 %) a Zsolnai kerületben tevékenykedik, 10 (17 %) a Nagyszombati kerületben, a Besztercebányai kerületben 9 (15 %), a Kassai kerületben 8 (13 %) és azonosan 6 vállalkozás (10 %) a Pozsonyi, Eperjesi és Nyitrai kerületben működik. A legkevesebb vállalkozás, aki készséges volt válaszolni kérdésünkre, az a Trencséni kerületben volt 4 (7 %) számban. A válaszadó vállalkozások nagy része, vagyis 65 %-a (39 vállalkozás) jogi formája korlátolt felelősségű társaság volt. A vállalkozások másik részét részvénytársaságok alkották 35 %-ban.

- 72 -


TPF

A vállalakozásoknak három kérdést tettünk fel: 1) Mekkora volt a vállalkozás vagyoneszközeinek bruttó értéke a 2011-es évben? 2) Mekkora volt a vállalkozás nettó árbevételének nagysága a 2011-es évben? 3) Mekkora volt az átlagosan foglalkoztatottak száma? Ezen kérdéseket legjobb párhuzamosan elemezni. Ezek a kérdések fontosak a SzT 19 §-ának a) pontja szempontjából, ami a vállalkozásokat könyvvizsgálati kötelezettség alá vonja, ha a három mutatóértékből legalább kettő érvényesül. Az alábbi táblázatban látható, hogy a 60 megkérdezett vállalat szerint a vállalatok 22 %-a három mutatóból kettőt teljesített és úgyszintén a vállalatok 22 %-a mind a három mutatóértéket teljesítette, ami a vagyoneszköz bruttó értékét, a nettó árbevételt és a átlagosan foglalkoztatottak számát illeti. A feltételek teljesítése után minden vállalkozás köteles beszámolóját könyvvizsgálóval, vagy könyvvizsgálói céggel felülvizsgáltatni. 7 vállalat, ill. a vállalatok 11 %-a köteles beszámolóját könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni annak ellenére is, ha két határértéket nem lépte túl, azonban külön jogszabály ezt előírja vagy a SzT 19 § b), c) vagy d) pontjai szerint könyvvizsgálatra kötelezett. 5. táblázat A megfigyelt vállalatok számszerűsítése Vállalkozások száma 44 33 13 13 7 11 16

KÖNYVVIZSGÁLAT VAN 1) törvényi előírás alapján a) 2 feltétel teljesítése b) 3 feltétel teljesítése c) külön jogszabály alapján 2) saját elhatározás alapján KÖNYVVIZSGÁLAT NINCS

% 73 55 22 22 11 18 27

Forrás: Saját feldolgozás

13 vállalkozás (22 %) a SzT előírásai szerint két feltételt teljesít. Ebből 9 vállalkozás, amely az összes vállalatok számának 16 %-át alkotja, köteles könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni beszámolóját, mivel vagyoneszközeinek bruttó értéke több mint egy millió euró és a nettó árbevétele, több mint két millió euró. Könyvvizsgálati tevékenységet végeznek 2 vállalatnál (3 %) annak alapján, hogy a foglalkoztatottak száma túllépi a 30 főt és a nettó árbevétel száma több mint két millió euró. Úgyszintén két vállalkozás (3 %) könyvvizsgálatra köteles abból az okból, hogy a foglalkoztatottak száma túllépi a 30 főt és a vagyoneszközeinek bruttó értéke túllépi az egy millió eurót. Ezek alapján elmondható, hogy a 13 vállalkozásnál, aki SzT értelmében a könyvvizsgálati kötelezettségre vonatkozóan teljesít két feltételt, döntő mértékben ezen feltételek teljesítését a vállalkozás vagyoneszközeinek bruttó értéke és a nettó árbevétel nagysága jelenti. 2012. május 1-jén Szlovákiában a Könyvvizsgálók regiszterében összesen bejegyzett 1032 könyvvizsgálóból 824 aktívan működő könyvvizsgáló és összesen bejegyzett 347 könyvvizsgáló cégből 238 aktívan működő könyvvizsgáló cég volt. Könyvvizsgálói tevékenységet végezhet más Európai Unió tagállamában működő könyvvizsgáló és könyvvizsgáló cég, az Európai Unión kívüli könyvvizsgáló és könyvvizsgáló cég, ha Szlovákiában megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeket a könyvvizsgálókról szóló törvény megszab. - 73 -

Az éves beszámoló szabályozása és az éves beszámoló Dr. habil Suhányi Erzsébet – könyvvizsgálati kötelezettségének elemzése Ing. Jarmila Horváthová – Ing. Ján Vravec 6. táblázat A könyvvizsgálók megosztása a könyvvizsgálói szolgáltatásnyújtás formájától függően Könyvvizsgálói szolgáltatásnyújtás formája

Létszám

Aktívan működő könyvvizsgáló könyvvizsgálói cégekben

422

Aktívan működő könyvvizsgáló, mint önálló vállalkozó

402

Összesen

824

Forrás: http://www.udva.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=197&Itemid=19

A könyvvizsgálói műveletért fizetett díj nagysága függ a felülvizsgált gazdálkodó összetettségétől és a könyvvizsgálói kockázat nagyságától. A könyvvizsgálói díj ebben az intervallumban mozog: • könyvvizsgálói díj 3 000 – 6 000 euró: gazdálkodó, akinél az alkalmazottak száma 30 felett és árbevételének nagysága 1 millió euró felett van, • könyvvizsgálói díj 8 000 – 14 000 euró: gazdálkodó, akinél az alkalmazottak száma kb. 250 fő és árbevételének nagysága kb. 12 millió euró. BEFEJEZÉS A könyvvizsgálói szakma, ami Szlovákiában az 1989-es évben alakult ki, jelentős önálló szakmává fejlődött ki. Manapság nagymértékben tudja kezelni a nyilvánosság, ügyfelek, hitelezők, tulajdonosok igényeit, de úgyszintén a könyvvizsgálói szakmával szemben támasztott nemzetközi igényeket is. A könyvvizsgálat alapvető változást jelent a gazdálkodók magatartásában és a könyvelésében. A könyvvizsgálati tevékenység segíti a gazdálkodók pénzügyi helyzetének javítását, hozzájárul ahhoz, hogy jobb képet alkossanak az ügyfelek és alkalmazottak a gazdálkodóról, biztosítja a könyvelés megbízhatóságát és segíti a gazdálkodót magasabb lojalitás elérésében. A könyvvizsgálat a gazdálkodónak átfogó védelmet nyújt. A tanulmány a KEGA 007-PU/2011. számú projekt keretében készült.

- 74 -


TPF

IRODALOMJEGYZÉK [1] Horváthová,J. – Šofranková,B.: Vybrané ukazovatele finančnej analýzy a ich využitie v ubytovacích zariadeniach. In: Nové trendy vo financiách a účtovníctve pre teóriu a prax. Prešov: PU FM. 2012. s.26-33. ISBN 978-80-555-0606-7. [2] Mihaliková,E. a kol.: Finančná situácia a výkonnosť v samospráve. Vyd. Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach. 2011. s. 6. ISBN 978-80-7097-898-6 [3] Soukupová,B. a kol.: Účtovníctvo vo finančnom riadení. Vyd. Súvaha. 2008. s. 62, ISBN 978-80-89265-08-4 [4] Suhányi,L. – Želinský,T.: Úvod do podvojného účtovníctva malých podnikateľov. Vyd. Technická univerzita v Košiciach, 2008. s. 52. ISBN 978-80-553-0118-1 [5] Suhányiová,A.: Úvod do podvojného účtovníctva pre finančných manažérov, Vyd. Prešovská univerzita v Prešove. 2011, s. 16. ISBN 978-80-555-0333-2. [6] Šlosár,R.: Dejiny účtovníctva na Slovensku. Vyd.: Iura Edition, spol. s r.o., Bratislava. 2008. s. 129. ISBN 978-80-8078-227-6. [7] Zákon č. 431/2002 Z. z. o účtovníctve, v znení neskorších predpisov [8] Zákon č. 540/2007 Z.z. o audítoroch, audite a dohľade nad výkonom auditu [9] www.statistics.sk [10]

www.udva.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=197&Itemid=19

- 75 -


TPF

„A MŰVÉSZET PEDAGÓGIÁJA” Dr. Szűcs Olga tanszékvezető, főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola A tanulmány alapvető célja megindokolni a filozófiai szemléletmód visszatérésének szükségességét a valóságos világ valóságos problémáinak feltárása és megoldása céljából. Konkrét témánk a klasszikus művészet pedagógiában való alkalmazásának jelentősége. Alaptételünk, hogy a művészet lényege a valóság feltárása, a valóság lényegi folyamatainak modellezése. Ebben a funkciójában a művészet képes arra, hogy megkérdőjelezze a posztmodern paradigma szubjektivizmusát és értékrelativizmusát és visszahozza az embert valós problémamegoldó kontextusába. A tanulmány leírja a posztmodern szubjektív idealizmus következményeit és veszélyeit, és a filozófia problémamegoldó funkciója általi kiküszöbölésének lehetőségét. Kulcsszavak: kreatív pedagógia, a filozófia és az axiológia legitimálása, humanizmus, értékrelativizmus, posztmodern paradigma. Bevezetés Ha mélyebben elgondolkodunk ezen az esztétikai hatásra aspiráló címen, számos esztétikán is túlmutató összefüggésre bukkanhatunk. Először is a két szóösszetétel kapcsolatára, illetve összefüggésükre kérdezhetnénk rá. Mit jelenthetnek a „nevelés művészete”, illetve a „művészet pedagógiája” kifejezések? A nevelés művészete kifejezés a nevelés folyamatának és eredményének a lexikalitáson és a kognitivtáson túlmutató, etikai, esztétikai és ismeretelméleti értékeket megjelenítő jelentést és tartalmat foglal magában. A művészet pedagógiája kifejezés pedig egy olyan művészetértelmezésre utal, amely a művészet lényegét próbálja meg definiálni és univerzális jelentéseket és értékeket hordozva, kultúra- és személyiségépítő funkcióval van jelen az oktatás folyamatában. Értelemszerűen ebben az összefüggésben a cím második kifejezése lesz az, amelyik végső soron az elsőt determinálja. A művészet pedagógiai tartalma mozdítja előre a nevelés művészetének gondolatát. A filozófia iránti szükségletről A téma kifejtéséhez azonban elsősorban a filozófiai szemléletmód rehabilitációjára van szükség. Vegyük sorra, mit jelent általában véve, a filozófia eredeti értelmezése szerint, a filozófiai megközelítés és tárgyalásmód alkalmazása bármely kérdés, illetve probléma kifejtésekor! Alaptételünk, hogy a filozófia művelése nem öncél, hanem a nagy társadalmi, ismeretelméleti problémák megközelítésének, értelmezésének, vagy akár megoldásának is eszközrendszere, a gondolkodás kreatív intelligenciája, és mint ilyen univerzális és örök. Amiért ezt újra és újra hangsúlyoznunk kell, az nem más, mint a filozófia ma is divatos, sőt, tendenciaszerű kizárása ebből a kultúraépítő és problémamegoldó funkciójából. A filozófia eliminálása nemcsak abban érhető tetten, hogy fokozatosan kivonódott az oktatás teljes rendszeréből, de abban is, hogy ezzel párhuzamosan már maga a szó is lényegét elveszített formában van jelen a közgondolkodásban. Filozófia alatt egyre többen és egyre többször a valóságos élettől elválasztott, funkciótlan, öncélú, értelmezhetetlen és homályos gondolatkonstrukciót értenek. Alkalmazása híján pedig a filozófia egyre „alkalmazhatatlanabbá” is válik. Mit jelent tehát a filozófia legitimációja? Elsősorban eredeti funkciójának és eszközrendszerének visszaállítását és újra a problémamegoldás szolgálatába való állítását.

- 77 -

„A művészet pedagógiája”

Dr. Szűcs Olga

Ennek feltételrendszere néhány jól meghatározható elemből tevődik össze. Talán a legfontosabb megközelítési alapelv a módszer kidolgozásának és alkalmazásának szükségessége. A módszertani alapelvek teremtik meg az egzakt gondolkodás feltételeit és kereteit, természetesen a gondolkodás tárgyának elvonatkoztatási szintjeitől függetlenül. Melyek a filozófiailag értelmezhető gondolkodás módszertanának alapvető elemei és a belőlük fakadó konkrét követelmények? Először is vissza kell hozni a pontosan definiált kategóriákban való gondolkodást. A kategória filozófiai lényege a gondolkodás tárgyának pontos kijelölése és a lényegi elemeinek egy bizonyos – a tárgy által kijelölt értelmezés szerinti – egyértelműen elgondolható rendszerbe állítása. Ennek híján a probléma értelmezhetetlenné és kezelhetetlenné válik. A következő filozófiai módszertani alapelv a tárgy összefüggés rendszerben való szemlélete. Ez a kritérium nem más, mint az általános determinizmus elvének követése, amely feltételezi, hogy a vizsgálandó tárgy differenciáltsága rendszerszerű, vagyis összefüggéseket magában foglaló elemekből épül fel. Egy-egy probléma felvetése, elemzése, megoldási kísérlete magában foglalja a lényeg fogalmának követelményét. A Mi a lényeg? kérdésére adott válaszok közül a leghasználhatóbbnak az a felfogás tűnik, amelyik lényegen a determinációs szintek szerinti megkülönböztetést ért, vagyis egy konkrét rendszeren belül a meghatározó összefüggést. A filozófiai elvek megfogalmazása és követése korántsem jelenti a gondolatok meghatározott mederbe terelését, ellenkezőleg, a gondolatszabadság reális gyakorlását, hiszen a gondolatszabadság egyúttal a gondolkodás kompetenciáit, érvényességi körének tudását is jelenti, vagyis az igazság elérésére való törekvés megvalósíthatóságát. A filozófiai elvek alkalmazása, a fent elmondottak figyelembevételével, mindig konkrét célokat követve, konkrét társadalmi feltételrendszer közepette valósul meg, és mint ilyen, konkrét társadalomra és az emberre vonatkozó következménnyel bír. Ennél fogva szervesen hozzátartozik a felelős, etikai szemléletmód mindenkori érvényesítésének a követelménye is. A posztmodern mentalitás és néhány következménye De miért is kell a kultúraépítés logikájához és gyakorlatához való visszatérés szükségességének folyamatos hangsúlyozása? Elsősorban azért, mert minden jel szerint, sajnos a történelem során nem először, letértünk a kultúraépítés kreatív útjáról. Ennek a negatív folyamatnak az okaként a posztmodern mentalitás axiómáinak abszolutizálását szokás megnevezni. A teljesség igénye nélkül, csak a leglényegesebb következményeket számba véve, gondoljuk végig, mi is történt a posztmodern paradigmán belül? A posztmodern mentalitás legelgondolkodtatóbb következményei az értékrelativizálás folyamatából adódtak. Az értékek relativizmusának tétele elsősorban a filozófiai reflexió alapjainak az eliminálását, a szigorú kategóriák határainak oldását és elmosását, a logikai következetesség követelményének törlését, vagyis a modellezés lehetőségének kizárását jelenti. A modellezhetőség tagadása kétségessé, sőt, lehetetlenné teszi a gondolkodás tárgyának pontos definiálását is. Vagyis problematikussá válik a valóság logikai, elméleti úton való megközelíthetőségének ismeretelméleti lehetősége. Ha nincs valóságot leképező modell, kétségessé válik maga a valóság is. E bűvös körben való keringés érhető tetten Lyotard egyetemek megváltozott funkcióját (ügyes, alkalmazkodó játékosok képzése) és a tudományos kijelentés természetét (adott formában való elgondolhatósága) taglaló kijelentéseiben. Az objektív, adott logikai és kategoriális premisszák segítségével megismerhető valóság zárójelbe tétele a szubjektív idealista eredetre visszavezethető virtualitásnak ad helyet. A valóság helyébe annak kritérium nélküli, virtuális képe lép. (Természetesen, roppant érdekes lenne megvizsgálni a posztmodern eredetére utaló forrásokat is, hiszen ezek feltárása híján a folyamat lényegére is nehezebben bukkanhatunk rá.)

- 78 -


TPF

Mi történik a személyiséggel? Témánk szempontjából azonban bennünket inkább az érdekel, mi lesz ilyen körülmények között az emberrel, az egyénnel? A virtualitás szemléletének valóságra való alkalmazása erős konfliktusba kergetheti az egyént. De mit is értünk virtuális világszemléleten? Elsősorban azt az állapotot, amikor a kultúrára jellemző és az adott kultúrát szabályozó értékrelációk relativizálásra és szubjektivizálásra kerülnek. Vagyis amikor az egyénnek magára maradva a saját inkompetenciájával kulturális modellek és objektív értékek nélkül, önállóan kell a világról szóló nézeteit kialakítania, és élnie ebben a saját maga által megkonstruált világban. A virtualizálásra ránevelő attitűd már kora gyermekkorban megjelenik. Ha megnézzük a mai óriási méretűvé alakított és a szinte végtelen kínálatot magában foglaló játék boltokat, és az azokban kapható tipikus játékokat, be fogjuk látni, hogy a játék, mint a kora gyermekkor szocializációs mechanizmusát működtető, és a valóság modelljét kicsiben nyújtó eszköz a régmúlt homályába veszett. A valóságra tanító játékok helyett milliónyi virtuális lénnyel találkozunk, de macival vagy – és ez volt a legfurcsább Brüsszel egyik legnagyobb játékboltjában – labdával, eggyel sem. Néhány elemes játék, és ezekből volt a legtöbb, működési elve is fölöttébb tanulságos. Ugyanis legtöbbször olyanok, hogy nem lehet őket kikapcsolni. A kikapcsolhatatlanság az indeterminizmus elvét követi és közvetíti a gyermek felé, ugyanis ideiglenes kikapcsolás után a játék meghatározhatatlan időintervallumokban önmagától újra működésbe lendül, akár az éjszaka kellős közepén. A gyermek rágókák közül pedig az a legdivatosabb, amelyik ki tudja milyen okból, a fogzástól meggyötört babát váratlan és hangos sípolással ijeszti sírásra. Ha egy társadalmi jelenség tömeges és jellemző méreteket ölt, az általános determinizmus elvét alkalmazva, érdemes elgondolkodni, milyen következményekkel jár az adott jelenség, és milyen okokra vezethető vissza. A játék – gyermek reláció lényege, ahogy ezt már említettük, a valóságos világ működési elvének modellezése és észrevétlen begyakoroltatása a gyermekkel. Ha a gyermek a játék révén nem reális valóságba, hanem űrlényekkel és amőbákkal telített világba szocializálódik, csodálkozva fogja tapasztalni, hogy a valóságot egészen más élőlények népesítik be. A kaotikusan működő elemes játékok pedig a gyermek mély tudatalattijában nem fogják létrehozni az ok-okozati összefüggésekben és törvényszerűségekben való gondolkodás logikai mechanizmusait. A gyermek a megismerhető, determinált valóság képe helyett a kiismerhetetlenség káoszát és neurózisát vetíti ki a környezetére. És a káosz nem rendezhető ismeretelméleti elvek alapján, ezért nem is irányítható. A kompetencia hiány mint a valóság negligálása A valóság ezzel szemben elvileg megismerhető és elvileg befolyásolható közeg. A megismerés inkompetenciája egyúttal a valóság szabadságelvű irányítását, alakítását sem teszi lehetővé. Nem véletlenül agnosztikus a legtöbb szubjektív idealista filozófia. A „vélemény” – főleg ha inkompetens premisszák alapján formálódik – a valóságban nem helyettesítheti az igazság fogalmát. A posztmodern igazság-tagadása végső soron a valóság kompetens megismerésének akadálya. Ha nincs valóság, természetesen igazság sincs, hiszen nincs mit és nincs mivel megismerni. Marad a próba-szerencse nem éppen hatékony, és roppant költséges valóság megismerési forgatókönyve, mert valóság, még ha tagadjuk is objektivitását, lépten nyomon, néha igen erőszakosan, emlékeztet önmaga létezésére. Természetesen a realitás elől nem lehet elmenekülni, benne élünk, minden pillanatban vele kerülünk kommunikációs kapcsolatba. De hát mit is nevezünk realitásnak? Minden kétséget kizáróan azt a társadalmi közeget, amely a maga térbeli és időbeni konkrétságával életünk nagyon is meghatározott, determinációs hierarchia szerint rendeződő

- 79 -


Dr. Szűcs Olga

kereteit adja. Adott országban, adott történelmi feltételek között élünk, adott a mikro közegünk is, a munkahely, az iskola, a család, a barátaink, szomszédok, anyagi helyzetünk, sőt, sok esetben a lehetőségeink alternatívái is adottak. Realitás az a kulturális és civilizatórikus közeg is, amibe beleszületünk és amelynek intézményei, tárgyai, szellemi szerveződési formái létezésünk feltételeként adottak. A kultúránk és civilizációnk konkrét kritériumok – történetileg kialakult értékek szerint szerveződik működő rendszerré. Az etikai, esztétikai és ismeretelméleti értékrend adja meg a működő, fejlődni képes társadalmi szerveződések vezérlő algoritmusait. Hogy ebben, az egyén számára objektív létközegben milyen szerep jut az emberi személyiség lényegi összetevőjének, a szabadságnak, ezt a kérdést is csak filozófiai alapokról tárgyalva lehet tisztán látni. A szabadság ugyanis, ellentétben a posztmodern szabadság – mint korláttalanság - felfogásával, determinált jelenség. Az ember szabad választásának nemcsak önmaga determináltsága értelmében van meghatározottsága, de a reális megvalósítási alternatívák megléte tekintetében is, nem beszélve az ember adott alternatívák közötti választási kompetenciájának adottságairól és azok bármelyikének megvalósíthatósága képességéről. A realitás természete és a pszichopatológia A realitás objektív természetének megfelelően a realitás lépten-nyomon korrigálja a vele kapcsolatba, illetve interakcióba kerülő ember lépéseit, vagy az arról megfogalmazott, majd a valóságra irányuló gondolatait. Amennyiben az ember ebben az interakciós folyamatba a tudás kompetenciájának híján lép be – a valóság, a maga korrigáló természetének megfelelően folyamatos frusztráció forrása, patológiák és gyakorlati nehézségek sorozata lesz az ember számára. Az emberi tudat ugyanis állandóan korrigálja önmaga meg nem feleléseit, de abban az esetben, ha nem rendelkezik releváns, kompetens tudással, e korrekció állandó frusztrációk forrásává válik a számára. Ennek eredményeként a valóság megismerése az ember tudatában azonosulhat a frusztráltság megélésével, aminek következménye az, hogy az ember elfordul a valóságtól és visszatér abba a világba, amiben kompetensnek érzi magát, és aminek semmi köze a valóság kemény objektív feltételek általi meghatározottságához. Ennek a folyamatnak egy rossz spirálját indulhat el, aminek igen sokszor, nem a valóság törvényszerűségei megtanulásának az igénye az eredménye, hanem pont fordítva, a valóságtól való menekülés lesz. Hova lehet a valóságtól menekülni? Vissza a virtualitásba, és ami ezzel majdnem azonos – a pszichopatológiába. A patológia lényege a valósággal szembeni hiábavaló konfrontálódás és az önreflexióra való képtelenség. A patológia nem képes sem önreflexióra, sem önkorrekcióra. A valóság kezelésében inkompetens ember a problémáival, vagyis önmaga patologikus helyzetével magára marad és örökre elveszhet a társadalom, de önmaga számára is. A realitás érzetet nélkülöző virtuális szemlélet akkor válik igazán veszélyessé, amikor bármely más elv, jelen esetünkben a monetarizmus érvényesítésének szolgálatába állítják. A monetarizmust mint gyakorlatot vezérlő alapelvet már egy ideje jól ismerjük, de nem biztos, hogy már találkoztunk legújabban bevezetett szóhasználatával, például az egyszer használatos ember fogalmával, ami véleményünk szerint már önmagában is az abszolút antipedagógia! Hogyan tovább az antipedagógiától és antiművészettől? Az egyszer használatos ember terminusa jelzi azt a pontot, amely a legnyomatékosabb formában figyelmezet bennünket a „Hogyan tovább?” és a „Mi a teendő?” kérdéseinek megkerülhetetlenségére, mert itt jutottunk el az abszolút társadalmi antipedagógiáig, ahonnan nincs tovább, ezért éppen itt a legnagyobb a felelősségünk is.

- 80 -


TPF

A problémamegoldás egyik útja a visszatérés a „halott művészet” szlogenjétől a (klasszikus) művészet pedagógiába való beemeléséhez. Ehhez azonban meg kell haladni azt az állapotot, amelyben a művészetek terén az esztétikai értéket szubjektívnak, az egyéni ízléshez tartozó entitásnak fogják fel, és amelyben külön irodalma van annak, miért nem lehet különbséget tenni művészet és nem művészet között. (A műgyűjtők ugyanakkor soha nem egyéni ízlésüktől vezéreltetve vásárolnak műalkotásokat, hanem az esztétikai közbeszéd definiálta - legtöbbször piaci – ár alapján. Az Angliában kiadott művészettörténeti lexikon pedig az alkotások eladási árát tünteti fel egyik legfontosabb értékelési kritériumnak.) A kortárs művészet problémái és a személyiségre kifejtett hatásai többek között ezzel az ellentmondással is összefüggésben vannak. Fel lehetne sorolni majdnem az összes kortárs művészeti irányzatot, mindegyiknek sajátja lesz az egyéni tapasztalatra épülő, atomizáló, esztétikai és etikai értékrendet relativizáló, az egyén öntörvényűségét állító, esztétikai sokknak nevezhető pszichés állapot indukálása. Érdemes számba venni a pszichopatológia és a posztmodern művészet bizonyos jelenségei között megfigyelhető néhány párhuzamosságot: mindkettőnél megfigyelhető a kontextualizmus, az értelmezések nivellálása egymással, az objektív kritérium hiánya, az egészben való látásmód és a valóságérzet sérülése, a marginalitás és állítólagos véletlenszerűség előtérbe helyezése, a szimbólum szimulákrummal való helyettesítése, az esztétika behelyettesítése intertextualitással, értékkritériumok hatálytalanítása. Mivel az emberiség pszichés állapotát a legadekvátabban a művészet fejezi ki, a felsorolt párhuzamosságokból kiindulva a patológiák meglehetősen széles körű elterjedésére tudunk következtetni. Joggal merül fel tehát a kérdés, mi a művészet és mi a jelentősége? A művészet lényege hitvallásunk szerint objektív determinációjú, értéke nem az egyéni meghatározottságban, pláne nem az egyéni emociókban rejlik. A művészet mindenek előtt kollektív tett, de egyéni teljesítmény, amely összeköti az egyént a kollektívummal. Ebben az esetben, kérdezhetnénk, vajon miben rejlik a művész szabadsága? Abban, hogy műalkotása csakis alkotójára jellemző módon, egyéni formában fejezi ki a kor által objektívan determinált korproblémát, kormentalitást, a kor értékrendjét, szemléletét. A művészet a lényeg kommunikálása a másik ember felé, ezért nem lehet egy emberre, az alkotó szubjektivizmusára visszavezetni. A művészet - kis univerzum: rendez, meghatározottságot láttat, engedi magát megismerni a másik ember által. A művészeti kánon paradigmája a befogadó paradigmája is egyúttal. A művészet nemcsak tükröz, de valóságot is teremt, vagy rombol. A műalkotás nem önmagában érték, hanem az általa kezdeményezett diszkusszió révén, vagyis lényege a másik emberrel való kommunikáció, az általa közvetített lényeg átadása. A legfontosabb, hogy a műalkotás láttassa, hogy a szépség, az igazság és a jóság ontológiai beágyazottságú. A művészet metatudomány és metavallás is egyszerre. Az alkotó pedig ontológiai szereppel és jelentőséggel bír. A művészet az emberiség információs nyoma, segít megérteni, hogy nincsenek könnyű megoldások. A klasszikus művek nemcsak valóságszerűek, hanem igazak is egyúttal. A művészet lényege a fantázia által megtermékenyített realizmus. A művészet – a realitástudat kompetenciája Az ember kollektív lény, sem élni, sem meggyógyulni nem képes egyedül. Ehhez a másik, a társadalom is kell. Ezt a gyógyító folyamatot segíti elő a művészet, ami nemcsak a valóság lényegi megismerésének egyik legadekvátabb forrása, de mércéje is az egyén objektivitáshoz való viszonyában. Mit jelent a művészet szimbolikus jellege? A művészeti szimbólumok a művészet, vagyis az esztétika eszközeivel, esztétikailag megragadható módon kifejezni azt a magasabb rendű szellemi realitást, ami túlmutat az empírián és érzéki tapasztalaton, ezen a túlmutatáson keresztül hivatott integrálni az egyént a társadalom és a

- 81 -


Dr. Szűcs Olga

kultúra nagy feladatmegoldó gyakorlatába. A művészet üzenet az emberiségnek, a szépség pedig nem más, mint a forma és a funkció egysége. A művészet a valóság modelljét adja a befogadónak, miáltal kompetenssé teszi saját életének reális, vagyis sikeres megoldásában. Ezzel szemben a tömegkultúra kész kliséket adva megszabadítja az embert az alkotás folyamatától. Az eredendő bűn egyik értelmezése, hogy a tudást az ember munka és erőfeszítés nélkül szerezte meg, ez bűn és ezért kell bűnhődnie. Az ember munka nélkül dezertál a küldetésétől: az alkotástól és szellemi fejlődésétől. Lehet-e egészséges psziché kollektív tapasztalat és társadalmi gyakorlat, fontosságtudat, vagyis munka nélkül? A tömegkultúra kultúra ellenessége azonos a személyiségellenességgel. A különféle – világ-, művészeti és egyéni – patológiákból kivezető út a relativizmus és szubjektivizmus kiküszöbölése, az ember nagy kulturális feladatokba való tevékeny bevonása. Az egység darabokra hullása mindig a patológia jele volt, nemcsak a pszichológiában, de a társadalmi és szellemi életben is, ha a művészetet szubjektívvá tesszük, egyéni tetté, függetlenítjük a társadalmi beágyazottságától és filozófiailag értelmezhető determináltságától, akkor az Egész sérül. A posztmodern a rész prioritását az egész fölött, az individuum igazságát a közösséggel szemben, a szabadság és a szubjektív önkifejezés magasabb rendűségét a felelősséggel és az objektív igazsággal szemben tételeit állítja. Ebből kiindulva a szubjektív önkifejezést az objektív igazság fölé emeli, amelynek létét önmagában véve is tagadja. Így minden, ami, az individuumon kívülre kerül a személyiség fölötti erőszaknak van tételezve. Az ember és az őt meghatározó természetei és társadalmi „külvilág” ellenséges, megismerhetetlen közegként magasodik a helyét és kompetenciáit vesztett ember fölé. Holott valójában az ember, lényegét tekintve gyakorlati lény, a gyakorlati tevékenységen keresztül kapcsolódik az objektív, őt szabályozó világhoz, melynek a gyakorlat révén tapasztalja meg a törvényszerűségeit és ezzel kilép saját öndefiniáltságának relativizmusából, vagyis a világot humánus-etikai alapokon alakító személyiséggé egészségessé válik. Ahhoz, hogy ezt az evidenciát tudatosíthassuk, vissza kell engedni az embert eredeti valóság átalakító és szabályozó szerepébe, és újra fel kell építeni a filozófiai megalapozású társadalomtudományi gondolkodást.

- 82 -


TPF

IRODALOMJEGYZÉK Danto, Arthur C.: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet? Atlantisz Kiadó, 1997. Dempsey, Amy: A modern művészet története. Képzőművészeti Kiadó, 2003. Magyari Beck István: A homo oeconomicustól a homo humanusig. Aula Kiadó, 2000. Magyari Beck István: Kulturális marketing és kreatológia. Semmelweis Kiadó, 2006. Kulturologicheskije zapiski – O granicah iskusstva (Kulturológiai jegyzetek – A művészet határairól) Orosz Tudományos Akadémia Művészetelméleti Intézete. Moszkva, 2010.

- 83 -


TPF

A KLERIKUSOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK A XX. SZÁZADI SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYEI ZSINATOKON Dr. Tokodi Bence főiskolai adjunktus, Tomori Pál Főiskola A XIX.-XX. század folyamán a technikai és természettudományos fejlődésnek köszönhetően addig soha nem látott mértékű változás indult el a társadalomban, átrendezve annak különféle viszonyait. Ha szociográfiailag kívánjuk megragadni a fejlődés hatásait, bármely társadalmi alrendszer vizsgálatát vehetjük alapul, kezdve a művészettől a közfunkciókat ellátó hivatalokon vagy a közlekedésen át egészen a mezőgazdasági munkát végző paraszti réteg életformájának, identitásának alakulásáig. Jelen cikkünkben a Székesfehérvári Egyházmegye három XX. századi zsinatának klerikusokra vonatkozó anyagát tesszük a vizsgálat tárgyává. Kulcsszavak: klerikus életforma, kánon-előírások, Székesfehérvári Egyházmegye zsinatainak jogszabályai 1.1. Az áldozópapok életformája és tevékenységi köre az 1917-es CIC-ben és az 1917-es CIC hatálya alatt a Székesfehérvári Egyházmegye részleges jogában Ahhoz, hogy a jelenleg hatályban lévő jogszabályokat vizsgáljuk, szükséges megismernünk az 1917-es CIC1 rendelkezéseit is annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk az a papi életforma kereteiről és tartalmáról. Mivel az 1917-es CIC kihirdetése idején a diakonátus tulajdonképp a papnövendékek életének egyfajta lezárásának, a szentelés előtti „célegyenesnek” volt tekinthető, a szóban forgó szent rend valójában semmiféle gyakorlati jelentőséggel nem bírt azon kötelességek és kiváltságok kivételével, amelyekkel a felszentelt Következtetéseket a diakónus a nagyobb klérusban lévő tagsága révén részesült.2 diakonátusra vonatkozóan azokból a hivatalokból vagy funkciókból vonhatunk le ezzel az időszakkal kapcsolatban, amelyeket az 1917-es CIC az egyes rendek számára lehetővé tett. Az 1917-es Törvénykönyv szerint is adhatók az áldozópapoknak olyan felhatalmazások, melyeknek gyakorlása alapvetően püspöki funkció, de nem feltétlenül szükséges hozzájuk a püspöki karakter, mint pl. bérmálás, tonzúra, kisebb rendek feladása, szerzetesek vagy templomok konszekrácója. Ezeket vagy személyre szóló megbízás alapján, vagy egy bizonyos hivatal révén, magánál a jognál fogva kapja meg az érintett áldozópap.3 Egyházi hivatal csak klerikusoknak volt adható az 1917-es CIC-ben,4 de itt nem érhetjük tetten a diakónus sajátosságait, hiszen ebben a Törvénykönyvben klerikus volt mindaz a személy, aki az első tonzúrát felvette.5 Ráadásul az egyházi hivatalok között kivételképpen létezett olyan is, mely akár laikussal is betölthető volt, a jegyző hivatala. Ebben a helyzetben – a jelenlegi gyakorlathoz hasonlóan – csak akkor kellett klerikust (mely alatt nem kell szükségképpen papot érteni) kinevezni jegyzőnek, ha pap bűnügyével kapcsolatos eljárásról volt szó.6 Minden olyan hivatal, melynek gyakorlása akár külső, akár belső fórumon lelkipásztori feladatot jelentett, szükséges volt a minimálisan áldozópapi karakter.7 Így legalább papnak 1

Codex Iuris Canonici, Egyházi Törvénykönyv 17-es CIC 119, 949. kán. 3 17-es CIC 294. kán 2.§ , 323. kán. 2.§, 782. kán. 2.-3.§ , 957. kán. 2.§, 1156. kán. 4 17-es CIC 153. kán. 5 17-es CIC 108. kán. 1.§ 6 17-es CIC 373. kán. 3.§ 7 17-es CIC 154. kán. 2

- 85 -

A klerikusokra vonatkozó szabályok a XX. századi székesfehérvári egyházmegyei zsinatokon

Dr. Tokodi Bence

kellett lennie a bíborosnak8, a nullius (mai szóval: területi) apátnak és prelátusnak9, a püspöki helynöknek10, a káptalani helynöknek11, a bírósági helynöknek (officiális)12, az irodaigazgatónak13, kanonoknak14, a bírónak15, az esperesnek16, a plébánosnak17, a templomigazgatónak18, és a klerikusi szerzetes intézményekben a novíciusmesternek.19 Bár a Törvénykönyv kifejezetten nem említi, de személyi ordinárius lévén20 – legalábbis a logika így kívánja – a klerikusi rendek nagyobb elöljáróinál is szükséges volt az áldozópapi rend megléte. A 1917-es CIC 124-144. kánonja foglalkozott a klerikusok életformájával, ami ebben az időben, az állandó diakonátus helyreállítása előtt gyakorlatilag kizárólag az áldozópapok életét szabályozta, hiszen a diakonátust és a kisebb rendeket a növendékek csak néhány hónapra, átmeneti jelleggel kapták meg. A klerikus életformát meghatározó kánonok a témát tekintve három nagy csoportba oszthatók: - a papok lelkiéletével foglalkozó szabályok, - a papság tudományos továbbképzését szabályozó kánonok; - a pap és a világ viszonyát, a papi viselkedést szabályozó törvények. A papság életének sajátos szabályozására azon elv alapján volt szükség, mely egyébként a jelenleg hatályban lévő CIC-be is bekerült,21 ami szerint az egyházi rend szentsége a keresztségen felül a felszenteléssel új címen is Istennek szentelődnek. Ez a tény több elvárást támaszt a szent szolgálatot végző klerikussal szemben, mint a világban élő krisztushívőkkel kapcsolatban. A papság lelkiéletével kapcsolatban az 1917-es CIC két kánonja foglalkozik, melyek szerint a helyi ordinárius22 kötelessége gondoskodni arról, hogy - a klerikusok gyakran járuljanak a bűnbánat szentségéhez;23 - a klerikusok rendszeresen elmélkedjenek, adoráljanak az Oltáriszentség előtt és imádkozzák a rózsafüzért.24 - A papok (sacerdotes) háromévenként szerzetesházban vagy más alkalmas helyen tartandó lelkigyakorlaton vegyenek rész, amely alól a helyi ordinárius csak súlyos és egyedi esetben adhat felmentést.25 A 135. kánon ezen felül a nagyobb rendben levő klerikusoknak előírta a teljes zsolozsma elimádkozását is. A papi lelkiséghez tartozik továbbá az engedelmesség26 és a cölibátus27 megtartása is. Az engedelmesség egyrészt azt jelenti, hogy a pap köteles minden olyan 8

17-es CIC 232. kán. 1. 17-es CIC 230. kán. 10 17-es CIC 367. kán. 11 17-es CIC 434. kán. 12 17-es CIC 1537. kán. 13 17-es CIC 372. kán. 14 17-es CIC 404. kán 15 17-es CIC 1598. kán., 1574. kán. 16 17-es CIC 445. kán. 17 17-es CIC 154. kán., 451. kán., 453. kán. 18 17-es CIC 479. kán. 19 17-es CIC 551. kán. 20 17-es CIC 198. kán. 1.§ 21 CIC 276. 1.§ 22 Ordinárius: egyházi elöljáró, például püspök vagy szerzetesfőnök 23 17-es CIC 125. kán. 1. 24 17-es CIC 125. kán. 2. 25 17-es CIC 126. kán. 26 17-es CIC 127. kán. 27 17-es CIC 132., 135. kán. 9

- 86 -


TPF

munkakört és hivatalt elfogadni, amivel a főpásztora megbízza, másrészt azt, hogy a klerikus köteles az egyházmegyéjében a helybenlakásra. A cölibátus megtartását az 1917-es CIC számos védő jogszabállyal támogatta, elsősorban a pap háztartása személyzetének részletes körülírásával illetve az ú.n. „gyanús személyekkel” való kapcsolattartás tiltásával, melybe a helyi ordináriusnak messzemenő beleszólási és intézkedési joga volt. A tudományos továbbképzésnek a fiatal papok esetében az időszakonként ismétlődő káplánvizsga28 szolgált, amely alól akkor lehetett felmentést kapni, ha az illető pap teológiai doktorátussal vagy az adott tárgyból szigorlattal rendelkezett. Az esperesi kerületenként szervezett konferencia29 (korona) szintén a papság szellemi életének frissen tartását hivatott szolgálni. A papnak a világgal való kapcsolattartását szintén részletesen szabályozta a 17-es CIC. Ezek szerint - előírta a világiaktól különböző papi ruha és a tonzúra viselését30; - tiltott bizonyos szórakozásokat, így például a kocka- és hazárdjátékokat, a fegyverviselést, a hajtóvadászatot, a kedvtelésből való vadászatot, a vendéglátó helységek látogatását a megyéspüspök engedélye nélkül31, továbbá az illetlen színielőadások és mutatványok látogatását;32 - tiltott bizonyos világi foglalkozásokat, mint például az orvosi, a közjegyzői, a világi joghatósággal vagy közigazgatással járó feladatok elvégzését, ezenkívül a megyéspüspök engedélyéhez kötötte a világi vagyonkezelői, ügyvédi, képviselői és felsőházi tagsággal járó feladatok gyakorlását,33 továbbá a katonai szolgálatra való jelentkezést.34 - igen szigorúan, a Szentszéknek fenntartott kiközösítés terhe mellett tiltotta a papoknak az 1917-es CIC a nyerészkedést.35 A címben szereplő témát illetően, a Székesfehérvári Egyházmegyében a XX. század első felében megtartott két zsinatnak a témában történt rendelkezései tartalmukban szinte azonosak, azzal a különbséggel, hogy a Prohászka Ottokár kormányzása alatt 1924. június 24től 26-ig megtartott zsinat törvényei sokkal inkább a jogi nyelvezetnek megfelelő rendeleteket és szankciókat tartalmazó szövegek, míg a Shvoy Lajos vezetésével 1934. június 20-22-ig megtartott zsinat rendeletei jóval több spirituális, emberi megközelítést és alapot tartalmaznak. Ismerve a két főpásztor közötti habituális különbségeket, ez a differencia nyilván nem az ő személyüknek, hanem a törvényeket előkészítő és végleges formába öntő munkatársaknak köszönhető. Az egyházmegyei zsinati jogszabályok tematikája a 17-es CIC témaköreit követi: így a papi életforma (I. zsinat: 1-10.§; II. zsinat: 1-15.§), a tudományos képzés (I. zsinat 10-15§; II. zsinat 15-19.§) és a káplán- ill. a plébánosvizsga letételének körülményeit (I. zsinat 16-18.§; II. zsinat 20.§). A papi életet a mai állapotoknál lényegesen jobban meghatározta az, hogy a szóban forgó áldozópap milyen hivatalt töltött be. Mivel a dolgozat témája a plébániarendszert és a plébániai élethez kötődő egyházmegyés papi életformát és tevékenységet vizsgálja, ezért esetünkben sokféle papi hivatal közül a plébános és a káplán, illetve kettejük kapcsolatának vizsgálata tűnik indokoltnak. 28

17-es CIC 130. kán. 17-es CIC 131. kán. 30 17-es CIC 136. kán. 1. § 31 17-es CIC 138. kán. 32 17-es CIC 140. kán. 33 17-es CIC 139. kán. 34 17-es CIC 141. kán. 35 17-es CIC 2380. kán. 29

- 87 -


Dr. Tokodi Bence

Az 1917-es CIC-ben a plébános egyaránt lehetett (egyházi) jogi személy (pl. káptalan, szerzetesház), és természetes személy. Mindkét esetben legfőbb feladatként a lelkek gondozását jelöli meg a Törvénykönyv.36 Ezt a kötelességét a plébánosnak személyesen kell végeznie (a feladatok személyes ellátása a jogi személy plébánossága esetén a vicarius curatus feladata, ld. alább), mégpedig az összes plébániai hívő felé, személyválogatás nélkül. Ez konkrétan a következő feladatokat jelentette: - naponként az istentisztelet végzése, vasárnaponként és kötelező ünnepen a népért való misézés kötelessége;37 - a plébánia híveinek jogos kérés esetén a szentségek kiszolgáltatása;38 - vasárnap és parancsolt ünnepen prédikáció;39 - hitoktatás;40 - a plébánia területén hit- és erkölcsbe ütköző tanok tilalmazása és a kegyes célú, jótékonysági intézmények támogatása;41 - a betegek gondozása és a haldoklók szentségi ellátása;42 - karitatív tevékenység.43 Ezeknek a feladatoknak a személyes ellátásához feltétlenül szükséges a residentia, vagyis a templomhoz közel lévő plébániaépületben való) helybenlakás kötelezettségének megtartása, melyet a 17-es CIC 465. kánonja igen részletesen szabályozott. A plébános segítségeként a plébánián jelenlévő papi személyeket a 471-478. kánonokban tárgyalja a De vicariis paroecialibus címen. Ilyen plébánoshelyettesből két csoportba osztva ötfélét jelöl meg a 17-es CIC: 1) Teljes jogú plébánoshelyettesek a. A már említett vicarius curatus olyan pap, aki a jogi személy plébánost képviselve végzi a hívek pasztorálását. Ilyen a szerzetes és a káptalani plébános, amennyiben a szerzetesház vagy a káptalan a plébános. Hatalma nem saját hatalom, de jogai és kötelességei megegyeznek a plébánoséval.44 b. A vicarius oeconomus (plébániavezető) olyan pap, aki a plébániát üresedés esetén ideiglenes jelleggel vezeti. Jogai és kötelességei megegyeznek a plébánoséval, kivéve a népért való misézés kötelezettségét. c. Vicarius substitutus kinevezése akkor vált szükségessé, amikor a plébános akár egy hetet meghaladó szabadság, akár morális vagy jogi távollét (plébániájától megfosztó ítélettel szembeni, Szentszékhez történő fellebezés) esetén van távol a plébániájától. d. A vicarius adiutor alkalmazása meglehetősen emberbaráti lehetőség volt az idős, feladatukat ellátni már kevéssé képes plébánosok felé. Az ilyen plébánoshelyettes megbízatása lehetett teljes körű vagy részleges, de teljes körű megbízatás esetén sem terhelte a népért való misézés kötelezettsége. 2) Nem teljes jogú plébánoshelyettesek Lényegében ez a káplán, a vicarius cooperator, akinek a küldetése szólhat a plébánia egész területére vagy csupán annak egy részére. Ez utóbbi a kihelyezett vagy helyi káplán. A káplán megbízatása teljes egészében a plébános munkájának segítését jelentette, minden tekintetben 36

17-es CIC 451. kán. 1.§ 17-es CIC 466. kán. 38 17-es CIC 467., 731., 92.; 750.; 751.; 2364. kán. 39 17-es CIC 1344. kán. 40 17-es CIC 1330. kán. 41 17-es CIC 469. kán. 42 17-es CIC 468. kán. 43 17-es CIC 467. kán. 1.§ 44 17-es CIC 471. kán. 37

- 88 -


TPF

alá volt vetve a plébános iránti engedelmességnek. A plébános kötelességvállalása a káplán felé a róla való gondoskodásban és az egyházi hivatali teendőkbe, lelkipásztori munkába történő bevezetésben nyilvánult meg. A káplán életformáját alapvetően határozta meg a 476. kánon 3.§-a, mely a plébánossal való vita communisra kötelezte. A káplánról a plébánosnak évenként jelentést kellett tennie a megyéspüspök felé.45 A Székesfehérvári Egyházmegye I. és II. Zsinatának határozatai többé-kevésbé fedik egymást, a téma elosztásában van csupán némi eltérés. Így az I. zsinat VI. fejezetének (Általános lelkipásztori szabályok) tartalma a II. zsinat könyvében a plébános tevékenységi körét meghatározó szabályok között kaptak helyet. Míg a plébánosokról szóló fejezet46 főleg a plébános kinevezéséről, rezideálásáról és szabadságolásáról szól, addig az általános lelkipásztori szabályok47 taglalásánál a legfontosabb tevékenységek a liturgikus, istentiszteleti rend megtartását és gyakorlását említi a zsinat. Az istentiszteleti rend kiemelt témája a szentmise bemutatásának lelkülete és időpontja; továbbá a szentségimádások, litániák és gyónási alkalmak körülményeinek pontos szabályozása. Külön figyelemre méltó a 73.§, mely a házi pasztorációval foglalkozik, és előírja, hogy a plébánosnak négy év leforgása alatt plébániájának valamennyi családját meg kell látogatnia, mégpedig az „ego cognosco oves…” elv alapján. Ezzel megdőlni látszik az a vélemény, mely szerint a II. Vatikáni Zsinat előtti papkép egyoldalúan kultikus-szacerdotális lett volna. Külön fejezet szól48 a papság társadalmi feladatairól, melyben a pap egyik első feladataként említi a népművelést49, valamint a munkásifjakkal és a szegényekkel való törődést. Az erkölcstelen és egyházellenes sajtó és eszmék terjedésének megakadályozása szintén a helyi lelkipásztor feladata, de ennek a tevékenységnek a megnevezését már az 1917es CIC 469. kánonjában is olvashattuk. Papi (nem kifejezetten plébánosi) feladatnak tekintik a székesfehérvári rendeletek a hitoktatás végzését50, és kifejezetten plébánosi kötelességnek a hívek anyakönyvezését51. A vagyonkezelés esetében a plébánia épületének, alapítványainak és egyéb vagyonának kezelése a plébános feladata, melyben plébánia-tanács segíti és felügyeli.52 A káplánt a két székesfehérvári zsinat az 1917-es CIC nyomán cooperator-ként határozza meg, és tevékenységi körét, felelősségét is ezen elv szerint, a szeretet, alárendeltség és munkamegosztás kulcsfogalmaival írja le. Önálló területe a káplánnak a lelkipásztori életben nincs, alapvető funkciója teljes mértékben a plébános munkájának segítése. Ezzel egyidejűleg már az I. zsinat is meghatározza a káplán jogait a plébánossal szemben, illetve a plébános kötelességeit a káplán felé. Eszerint a plébános kötelessége a káplán vonatkozásában: • a munkabeosztás idejében történő ismertetése; • indokolt esetben a káplán hittanórai helyettesítése;53 • tisztes lakás (takarítással) és étkezés biztosítása.54

45

17-es CIC 476. 2.§ Decreta Synodalia – Az 1924. évi június 24-től 26-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérváregyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények 29.§ - 44.§ 47 Uo. 67.§ - 83. § 48 Uo. 84.§ - 94. § 49 Uo. 86.§ 50 Uo. 95.§ - 112.§ 51 Uo. 113.§ 52 Uo. 261.§ 53 Uo. 48.§ 54 Uo. 55.§ 46

- 89 -


Dr. Tokodi Bence

Az 56.§ a káplán elsőségét védi a plébánia egyéb személyzetével szemben, azonban a káplán szabadidejével és magánéletével kapcsolatban széleskörű felügyeleti jogot biztosít a plébánosnak. A II. székesfehérvári zsinat a káplán jogait még részletesebben védi,55 de szélesebb körben biztosítja a plébánosnak a káplán élete fölötti felügyeleti jogot azzal, hogy a káplán lelkiéletét is a felügyelt terület alá veszi.56 Ezzel a plébános nem csupán munkaügyi, hanem fegyelmi értelemben is elöljárója a káplánnak. Azonban ennek módját a 81.§ teszi igen emberségessé azzal, hogy plébánosnak barátságos otthont kell teremtenie a káplán számára, hogy az ne máshol keresse a felüdülést.57 Határozottan védi a káplánt a (plébános rokonságába tartozó) házvezetőnővel szemben,58 és megkívánja, hogy a plébánián élő lelkipásztorok kölcsönösen tájékoztassák egymást távollétük esetén arról, hogy hol tartózkodnak.59 Mindkét zsinat a továbbiakban részletesen szól a hittanárok és hitoktatók munkájáról és munkakörülményeiről, akik bár szintén papi személyek voltak, a káplánoknál jóval lazábban kapcsolódtak a plébániához és a plébánoshoz, életüket és munkájukat az illetékes püspöki biztos felügyelte. 1.2. A diakonátus az 1917-es Egyházi Törvénykönyvben Az 1917-es Törvénykönyv a diakónusokat nagyobb klerikusoknak, a szent rend birtokosainak, a hierarchia tagjainak tekintette,60 ugyanakkor a jelentőségük és a tevékenységi körük a gyakorlatban igen elenyésző volt. Diakónus az lett ebben az időszakban, aki pappá kívánt később szentelődni. A papjelölteknek minimum három hónapot kellett ebben a fokozatban eltölteniük, miután legalább három hónapig szubdiakónusok voltak.61 A jelöltnek legalább huszonkét évesnek és a teológiai tanulmányok negyedik évfolyamát elvégzett személynek kellett lennie.62 A diakónus a paphoz hasonlóan elnyerhetett prédikálási engedélyt, szemben a kisebb klerikusokkal, akik csak egyedi esetben és szükség esetén prédikálhattak63; szerzetes és világi laikusok pedig egyáltalán nem.64 A diakónus rendkívüli kiszolgáltatója volt az ünnepélyes keresztségnek.65 Fontos megjegyezni, hogy az ünnepélyes keresztség rendkívüli kiszolgáltatása a 17-es CIC-ben nem volt azonos a halálveszélyben történő szükségkereszteléssel66. A diakónus rendkívüli kiszolgáltatója volt a szentáldozásnak, amennyiben ezt a helyi ordinárius vagy a plébános súlyos szükség esetén számára megengedte.67 Rendes végzője volt a szentségkitételnek és eltételnek, vagyis abban az esetben is végezhette, ha pap volt jelen, szentségi áldást azonban nem adhatott (ez nyilvánvalóan a jelenlévő pap feladata volt), csak súlyos szükség esetén, vagyis amikor ilyen helyzetben áldoztatott,68 vagy a Szent Útravalót betegnek kiszolgáltatta.69 A diakónus – a jelenlegi 55

Uo. 80.§ Uo. 78.§ 3. 57 Uo. 81.§ 2. 58 Uo. 81.§ 3. 59 Uo. 81.§ 4. 60 17-es CIC 108. kán. 3.§, 949. kán. 61 17-es CIC 978. kán. 2.§. 62 17-es CIC 975. kán., 976. kán. 2.§ 63 17-es CIC 1342. kán. 1.§ 64 17-es CIC 1342. kán. 2.§ 65 17-es CIC 741. kán. 66 A szükségkeresztelésről és annak kiszolgáltatójáról ld. 17-es CIC 742. kán. 1-3.§ 67 17-es CIC 845. kán. 2.§ 68 A liturgikus reform előtt az áldoztatáshoz szentségi áldás kötődött. 69 17-es CIC 1274. kán. 2.§ 56

- 90 -


TPF

Törvénykönyhöz hasonlóan – a 17-es CIC szerint is csak azokat az áldásokat adhatta meg, melyeket a jog számára kifejezetten megengedett.70 Az 1983-as CIC jó néhány kivételt tesz az állandó diakónusok esetében a klerikusi kötelességek alól, melyről még az elkövetkezendőkben szó lesz. Mivel a 17-es CIC-ben az állandó diakónus fogalma ismeretlen volt és mivel a diakónus a nagyobb klérushoz tartozott, ezért a jogok és kötelességek tekintetében (a lelkiségre vonatkozó óvintézkedések, tudományos továbbképzés, engedelmesség, cölibátus, tiltott szórakozások és hivatalok), a jelenlegi Törvénykönyv átmeneti diakónusainak életformájához hasonlóan megegyezett a papokéval71, leszámítva természetesen mindazt, ami sajátosan a pappászentelésből fakad. Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy az 1917-es CIC-ben a diakonátusról úgy beszélhetünk, mint szentségi, hierarchikus fokozatról, mely nem alkot önálló feladatkört, hanem a papságra való készületként gyakorlott papi életformát és kisegítő funkciókat foglalja magában. Szolgálatát általában nem közvetlenül a püspöknek, hanem a különféle áldozópapi hivataloknak alárendelve gyakorolja. A II. Vatikáni Zsinat és VI. Pál pápa motu proprio-i ezzel szemben a diakonátusról nem csupán mint szentelési fokozatról, hanem mint állandó és önálló intézményről72 is beszélnek. Ezen intézmények funkcionális és életformai szabályozásával az 1983-as Törvénykönyvnek és hozzá kapcsolódva a részleges jogalkotásnak egy teljesen új intézmény megformálása lett a feladata. 1.3. A klerikusi állapot fogalmának átalakulása a „Ministeria quaedam” motu proprio hatályba lépése után 1.3.2. A klerikusi állapot fogalma a Ministeria quaedam motu proprio-ban Elmondhatjuk, hogy az 1917-es CIC ebben a tekintetben egy hosszú, több száz éves fejlődést foglal össze, melyet aztán a Ministeria quaedam és az 1983-as CIC rendez új módon. Amint azt már korábban említettem, a klérus fogalmát az 1917-es CIC-ben a 108. kánon adja meg. E kánon szerint azt nevezzük klerikusnak, aki egy (arra illetékes) szent szolgálattevő kezei által részesül az első tonzúrában.73 A klerikusok nem ugyanazon fokozatban vannak, hanem szent hierarchia áll fenn köztük, mely szerint egy bizonyos rend valamely másiknak rendelődik alá.74 Isteni rendelkezés folytán a klérus püspökökre, áldozópapokra és „szolgákra” (ez alatt nyilván a diakonátus értendő75) oszlik, joghatósági szempontból a legfőbb főpapra (pápa) és a püspökökre; továbbá egyházi rendelkezés folytán a klérushoz más rendek is csatlakoznak.76 Az a tény, hogy a klérus ebben az időben nem csupán az isteni rendelkezés folytán és az abból részt adó szent rendeket foglalja magába, hanem egyházi rendelkezés révén fennálló szolgálatokat, szentelmény jellegű kisebb rendeket77 is –, témánk szempontjából különleges jelentőséggel bír.

70

17-es CIC 1147. kán. 4.§. Példaként lehet említeni részleges liturgikus jogszokásként a régi esztergomi rítusban a húsvéti gyertya megáldását, melyet az Exsultetet éneklő diakónus végzett, ld. DOBSZAY L., Az esztergomi rítus, Új Ember Kiadó, 109-110. 71 17-es CIC 118-144. kán. 72 LG 29. 73 17-es CIC 108. kán. 1.§ 74 17-es CIC 108. kán. 2.§ 75 Trienti Zsinat XXIII. Ülés 6. kán. in Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai, (szerk. FILA BÉLA – JUG LÁSZLÓ), Örökmécs Alapítvány, Kisterenye – Budapest, 1997, 367. 76 17-es CIC 108. kán. 3.§ 77 17-es CIC 949. kán.

- 91 -


Dr. Tokodi Bence

A Törvénykönyv kimondta azt is, hogy az első tonzúrát és a rendeket (implicit a diakonátust is) csakis a presbiterátus jelöltjei és a presbiterátusra előreláthatólag alkalmas személyek vehetik fel.78 1.3.3. A klerikusi állapot fogalma a hatályos CIC-ben VI. Pál pápa motu proprioja az évszázadok alatt kialakult, de funkcióiban jelentősen módosult klérus különféle rendjeit kívánta a kor valós szükségleteinek megfelelően rendezni. Az egykor önálló szolgálatok a XX. századra gyakorlatilag a funkciójukat vesztették, csupán a papságra való készület állomásai lettek. A Ministeria quaedam-ban a Pápa szándéka a következő volt: • a valós szolgálatok megtartása; a gyakorlatban már megszűnt szolgálatok eltörlése; • a szent rendek és a szentelmény jellegű szolgálatok megkülönböztetése; • a klerikusi és laikusi szolgálatok közötti különbség egyértelművé tétele. Ezen szándékokból kifolyólag VI. Pál pápa az ige- és oltárszolgálat dimenzióinak megfelelően megőrizte a lektori és az akolitusi szolgálatot úgy, hogy ez utóbbi rendelkezik az egykori szubdiakónus liturgikus funkcióival is. Az első tonzúra helyébe az admissio szertartása lép, mely a klerikusi szerzetes intézmények tagjait nem kötelezi. A lektori és az akolitusi szolgálat feladható az admissio révén klerikusjelöltekké vált személyeknek (a dokumentum ezt javasolja), és olyanoknak is, akik nem kívánnak a klérusba lépni. Klerikussá a személy a diakónusszenteléssel válik. A klerikus a Ministeria quaedam-ban tehát egybeesik a hierarchiával, vagyis azokkal, akik a szent szolgálatban szentségi felszentelés révén részesültek. Ennek a jelentőségét emeli ki az a tény is, hogy a lektor és az akolitus beiktatását ezentúl nem szentelésnek, hanem avatásnak nevezik. Ez utóbbi megállapítás ellenére, mely szerint a klerikus a jelenlegi jogban egyszersmind a hierarchiának is tagja, nem szabad elfelejtenünk, hogy a két fogalom a történelem folyamán nem feltétlenül esett egybe, hanem a hierarchia a klérus egyfajta részhalmazát alkotta. 1.3.4. A klerikusi állapot a hatályos CIC-ben, a III. Székesfehérvári Egyházmegyei Zsinat és az Egyházmegyei Törvénykönyv dokumentumaiban A jelenleg hatályos Egyházi Törvénykönyv a Ministeria quaedam-ban foglaltakat tartalmazza. A klerikusi állapotot a 83-as CIC a 207. kánon 1.§-ban definiálja, mely szerint a klerikusok a szent szolgálatot végző személyeket jelentik,79 amely jogi állapotba az illető személy a diakónusszenteléssel, vagyis az egyházi rend szentségében való részesedéssel kerül.80 Első olvasásra nem feltétlenül kellene, hogy a klerikus alatt szükségképpen az egyházi rend szentségét felvett személyeket értsük, de az 1008. kánon egyértelművé teszi a dolgot azzal, hogy a szentségi felszentelés eredményeként a szent szolgálatra való rendelést tekinti, ugyanazt a szókapcsolatot – ministri sacri – használva, mint a már említett 207. kánon.81 Elmondhatjuk azonban azt is, hogy a szóhasználatban érezhető a régi tartalom annyiban, amennyiben a „klerikus” szó a jelenleg hatályos Törvénykönyvben is jobbára a jogok és kötelezettségek tekintetében használatos, és megszüntethető jogi állapotot jelöl;82 míg a „szent szolga” kifejezés inkább az illető személy eltörölhetetlen teológiai állapotának tekintetében használatos.83

78

17-es CIC 973. kán. 1.§ 83-as CIC 207. kán. 1.§: „…ministri sacri, qui in iure et clerici vocantur” 80 83-as CIC 266. kán. 1.§ 81 83-as CIC 1008. kán.: „sacramento ordinis (…) inter christifideles quidam, (…) constituuntur sacri ministri” 82 V.ö. CIC 290. kán. 83 V.ö. CIC 1008. kán. 79

- 92 -


TPF

A Székesfehérvári Egyházmegye szinódusát a Zsinat megtartását követő évben, 1998-ban emelte törvényerőre Dr. Takács Nándor Jusztin megyéspüspök. A 800/1998. szám alatt, 1998. augusztus 15-én kelt határozat sajnos jelentő kánonjogi terminológiai hibát rejt magában: „Azok a rendelkezések, amelyek értelemszerűen előkészítést és szervezést kívánnak meg, a szükséges feltételek megteremtése után válnak érvényessé.” A kánonjogász számára ezen mondat olvasása után több kérdése merül fel. Vajon ezek után konkrétan melyek azok a rendelkezések, amelyek a zsinati könyvben törvényerővel rendelkeznek? A további előkészületek és szervezések ténye miben áll? Megvalósulásuk vajon praktikus, vagy inkább jogelméleti feltétele a rendelkezések törvényerejének? Továbbá, ha a székesfehérvári megyéspüspök az egyházmegyéjében törvényhozói hatalommal rendelkezik, és a törvényhozás érvényességéhez szükséges minden alaki és formai feltétel teljesült, akkor a szükséges előkészítő jellegű és szervezési feltételek miért érvényességi feltételként szerepelnek? Miért nem a „hatálybalépés” fogalmát használja a határozat? Végül: mi az érvénybe lépés (értsd: hatályba lépés) konkrét dátuma? A tartalmat illetően érdemes megjegyezni azt is, hogy nem egy rendelkezés – például az üresedésben lévő plébániák megpályáztatása84, a papok szombat-éve85 vagy a triennális- és plébánosvizsgák86 eddig nem váltak gyakorlattá. A szombat-év esetében természetesen lehet a paphiányra hivatkozni, de ez tudható volt a határozat törvényerőre emelése pillanatában, másrészt a többi sorstárs rendelet nem a papság pozitív hozzáállásán vagy a szervezésen, hanem egészen más tényezőkön múlott, aminek részletezése nem a jelen munka témaköre. Formai szempontból sajátos de igen logikus és jól használható rendezési elv, hogy a javaslatokat fehér alapú keretben lévő szám, a törvényerőre emelt rendelkezéseket pedig sötét négyzetben, paragrafussal ellátott szám jelzi; a két számozás egymástól független és folytatólagos. A felszentelt szolgálat szentírási és teológiai megalapozása a szentségekről szóló részben, a 151-159. pontig terjed, mely az apostoli alapoktól kezdve a succesio apostolica87 hangsúlyozásán, a szentség karaktert adó jelegén és az általa adott képességen keresztül a Szent Rend fokozataiig és a kiszolgáltató, valamint a felvevő meghatározásáig terjed. Itt jegyezzük meg, hogy a 159. pont szövegének tervezete eredetileg így szólt: „Az egyházi rend rendes kiszolgáltatója a püspök.” Hogy a téves mondat a bérmálás szentsége vagy az egykori kisebb rendekkel kapcsolatos beidegződés hatására keletkezett, azt nehéz volna ma már megmondani; mindenesetre a problémára egy negyedéves papnövendék hívta fel közvetlenül a szavazás előtt az egyik teológiai tanár zsinati tag figyelmét, akinek a felszólalására módosítottak az teológiai tévedést tartalmazó mondatot a jelenlegi „Az egyházi rend kiszolgáltatója csak a püspök” változatra. A „Papi élet és szolgálat” című fejezet foglalkozik a továbbiakban a papság életkörülményeinek taglalásával, és két határozat erejéig88 itt kerül említésre az állandó diakonátus is. A helyzetképben megfogalmazott ajánlások reális látásmódján túl megfontolandó a 377. pont, mely egyértelműen elhatárolódik a papi szerep menedzser típusától. Érdekes továbbá, hogy míg más egyházmegyékben a papi lelkigyakorlatok három évenkénti előírásáért szállnak síkra az ezredforduló környékén, addig a Székesfehérvári Egyházmegyében már 1997-ben elégtelennek ítélték a csupán háromévenkénti kötelező papi

84

279§ 288§ 86 289§ 87 Successio apostolica: apostoli folytonosság, a püspökszentelési kézfeltételnek a katolikus és az ortodox egyházakban az apostolokig (tényleges értelemben is) visszavezethető láncolata. 88 295.§-296.§ 85

- 93 -


Dr. Tokodi Bence

lelkigyakorlatot és a továbbképzések akkori rendszerét (rekollekció, korona),89 mely azóta sajnos szintén nem változott semmit. A rendelkezések a papi élet és lelkiség területén jórészt az eddigi zsinatok tematikáját követik (lelki élet eszközei, bensőséges kapcsolat a püspök és a papok között, papi munkaközösségek létrehozásal, dispozíciók rendezése) a fentebb már említett három téma és a 292.§ kivételével, mely a papi illetményrendszernek a stoláris funkcióktól független, igazságos kialakítását írta elő. Ahogyan az előző három jogszabály, úgy tűnik, ez is a „további szervezést” igénylő, „később hatályba lépő” rendelkezések közé tartozhat, mert az elmúlt tizenkét évben még a megvalósítására való utalás sem volt tetten érhető a Székesfehérvári Egyházmegyében – vélhetően nem a falusi papság makacs ellenállása miatt. A 295.§ az állandó diakónusi szolgálat meghonosítását és széles körű elterjesztését tekinti kívánatosnak, a 296§ pedig a papi közösséghez való kapcsolódását írja elő. Míg az előző rendelkezés mindenképp előrevivő és üdvözlendő, addig a második igen problematikus mind a papság, mind a diakónusok részéről. Ha ugyanis szakmai fórumnak tekintjük a papi közösséget, akkor mindenképp helye van az állandó diakónusnak az ilyen közösségekben. Ha azonban a papi közösség a családot jelentő funkcióval kíván rendelkezni a papok számára, akkor az egzisztenciális szempont (cölibátusban való elköteleződés) és a diakonátus teológiai és spirituális önállósága is sajátosan diakónusi szerveződést kívánna, melyet ennek a zsinatnak kellett volna megalapoznia. Az állandó diakónusokról szóló további határozatok90 az egyházmegyében lévő egyházi hivatalok definiálására szánt „Az egyházmegye vezetése” című fejezetben kaptak helyt az általános- és püspöki helynökök, főesperesek, esperesek, plébánosok, káplánok és templomigazgatók munkaköri leírása után. Az állandó diakónus eszerint felszentelt személy, a hierarchia tagja, teológiailag képzett személy, aki a káplánhoz hasonlóan a plébános irányítása alatt látja el feladatát azzal, hogy káplánt helyettesit, társplébániát vezet vagy speciális területen végzi diakónusi küldetését. Meg kell jegyeznünk, hogy a pap struktúrának való látszólagos alárendelés ellenére kifejezetten pozitív elemek is kiolvashatók a szövegből, hiszen a diakónust a káplánhoz hasonlítja, aki köztudottan csak a munkájában, de nem a személyében van a plébános irányítása alá rendelve. A káplán, mint áldozópap, a szentségi szinten a plébánossal egy szinten részesedik a szolgálati papságból. Ha a diakónus helyzetét hozzá hasonlítjuk, akkor elmondható, hogy bár a diakónus nyilván nincs egy hierarchikus szentségi szinten az áldozópappal, de személyében mégis a megyéspüspök alá tartozik. A másik pozitív elem a 454.§-ban olvasható „speciális terület”, mely lehetőséget ad arra, hogy a papi rétegpasztorációs munkához hasonlóan a diakónus is közvetlenül a megyéspüspök felügyelete alatt álló, valóban diakónusi funkciót lásson el a papok pótlása helyett. A világi hívek lelkipásztori kisegítői szolgálatáról szólva megállapíthatjuk, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye zsinata – a többi magyarországi egyházmegyei zsinati dokumentumokkal összevetve – azok között van, amelyek a legrészletesebb és legpontosabb leírását adták a laikusok által elvégezhető kisegítő jellegű funkcióknak. Ezek között megkülönböztetésre kerül a lektorok (és felolvasók), az akolitusok (és rendkívüli áldoztatók), igeliturgia-vezetők, megbízott plébánia-vezetők valamint általában a lelkipásztori kisegítők szerepének leírásával. A rendkívüli áldoztatásra szóló püspöki megbízás férfiak számára megadható az akolitusi szolgálat feladásával is, azonban a rendelkezések közötti szövegösszefüggés értemében csupán a rendkívüli áldoztatásra, és nem az igeliturgia végzésére jogosít fel, mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye esetében. Természetes,

89 90

378. 450.§-456.§

- 94 -


TPF

hogy kisegítői jellege miatt a világi hívek lelkipásztori kisegítői munkája a helyi plébános felügyelete alá van rendelve. A Székesfehérvári Egyházmegye III. Zsinata utóéletének tekinthető a tíz évvel később, 2007. június 28-án kihirdetett Székesfehérvári Egyházmegye Törvénykönyve.91 Láttuk, hogy az egyházmegyei zsinat, bár nagyon jó javaslatokat és határozatokat hozott, mégis az eltelt több, mint egy évtized távlatában szükségessé vált megítélni, hogy mely jogszabályok tarthatók be a való életben, és melyek azok, amelyek túl idealisztikusak; vagy egyszerűen csak olyan területet szabályoznak, amely nem jogi rendezést, hanem inkább emberi kultúrát, empátiát igényelne. Épp az Egyházmegyei Törvénykönyv kihirdetése lehetett volna kiváló alkalom arra, hogy ne maradjanak „további szervezést” és „előkészítést” igénylő rendelkezések. Ha egy évtized nem volt elegendő idő egy jogszabály előkészítésére és hátterének megszervezésére, akkor az eddigi tapasztalatokból kiindulva bizonyosak lehetünk abban, hogy az illető törvény kihirdetése veszélyezteti a jogbiztonságot. Miután azonban sem a később „érvényessé” (értsd: hatályossá) váló határozatok köre, sem a hatályba lépés időpontja nincs megjelölve, a törvénykönyv egészének hatályossága kérdéses; lényegében a kialakult jogszokás és közmegegyezés, valamint a püspök iránti engedelmességi kötelezettség tartja életben. A törvénykönyv szövege a maga egészében jórészt az egyházmegyei zsinati határozatok szó szerinti megismétlése, kivéve néhány területet, ami módosításra került; így például az Egyházmegyei Hatóság nevének megváltoztatása, a főesperesi hivatal és kerületek megszüntetése vagy a lelkipásztori körzetek felállítása. Témánkat tekintve a zsinati szöveghez képest nincs jelentős változás, egyedül az állandó diakónusok képzéséről szóló 409.§ kapott kiegészítést a korábbi szöveghez képest (aláhúzással jelölve): „Képzésüket [t.i. az állandó diakónusokét] és szolgálatukat az MKPK rendelkezései és az azokkal összefüggő római dokumentumok iránymutatása szerint kell megszervezni.” A jogszabályok hierarchiájának ismeretében érdemes lenne javítani a szövegen, hiszen nem a szentszéki dokumentumok vannak összefüggésben az egyházmegyei jogszabályokkal, hanem fordítva. Az székesfehérvári egyházmegyei törvénykönyv szövegével kapcsolatban több helyen is található teológiai, tematikai és terminológiai szempontból javításra szoruló rész. Az eddigieket összefoglalva, a részleges törvényhozók (püspöki konferenciák, megyéspüspökök, esetleg nemzeti zsinatok) előtt a továbbiakban az a feladat áll, hogy a CIC adta lehetőséggel élve, a papi és a diakónusi munkakörök szétválasztásával valamint az állandó diakónusok életformájának konkrétabb körülírásával határozottabban elkülönítse az áldozópapi és a diakónusi szentelési fokozatot. Ez főként a papi élet önazonosságának és frusztrációmentes munkaköri körülményeinek biztosítása, továbbá az állandó diakonátus helyes identitásának kialakulása miatt lenne fontos. Bízunk abban, hogy ezt a feladatot felvállalva a magyar katolikus egyházi törvényhozás biztosítani fogja annak feltételeit, hogy változó világunkban a lelkipásztori munkát végző személyek stabil értékek képviselőiként tudjanak élni és dolgozni.

91

Egyházmegyei Törvénykönyv, Székesfehérvári Egyházmegye.

- 95 -


Dr. Tokodi Bence

IRODALOMJEGYZÉK Az Egyházi Törvénykönyv, ford., szerk., komm.: ERDŐ, P., Budapest, Szent István Társulat 1997. Codex Iuris Canonici, The Newmann Press, Westminster, Maryland, 1949. VI. PÁL, Ministeria quaedam (motu proprio) Róma, 1972. in Diakónia – Diakonátus – Diakónus (szerk. Molnár Ferenc) Szent István Diakonátusi Kör, Kalocsa, 1996. Decreta Synodalia – Az 1924. évi június 24-től 26-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérváregyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. Székesfehérvár, 1925. Decreta Synodalia – Az 1934. évi június 20.-tól 22.-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérváregyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. Székesfehérvár, 1935. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első zsinata. Zsinati dokumentumok Debrecen, 2000. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusi Könyve, 2000. A Pécsi Egyházmegye zsinata Pécs, 1999. A Váci Egyházmegye Zsinati Könyve, 1995-96. Az Egri Főegyházmegye Zsinati Könyve Eger, 1996. A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Könyve, Szombathely, 2000. A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Zsinat könyve 1995. Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai, (szerk. FILA BÉLA – JUG LÁSZLÓ), Örökmécs Alapítvány, Kisterenye – Budapest, 1997, 367. Egyházmegyei Törvénykönyv, Székesfehérvári Egyházmegye

- 96 -


TPF

AZ EMLÉKEZET GLOBÁLIS KERETEI ÉS A MÚLT KÖRÜLI TÁRSADALMI KONFLIKTUS Dr. Zombory Máté főiskolai adjunktus, Tomori Pál Főiskola Az elmúlt évtizedekben világszerte, így az európai kontinensen is megnőtt a múlt társadalmi jelentősége: jól példázzák ezt a közéleti viták, amelyek az államszocialista időszak megítélésével kapcsolatosak (pl. a kommunizmus bűneivel, elkövetőivel és áldozataival kapcsolatos közéleti, politikai, sőt igazságszolgáltatási viták). A tanulmány azt vizsgálja meg, hogy milyen, a nemzetállami határokon átnyúló jellemzői vannak a múlthoz fűződő viszonynak, a múlt megőrzésének és politikai megjelenítésének (a helyi sajátosságok megértésének feltételeként). A felvázolt kutatási perspektíva célkitűzése az egymást kizáró emlékezeti csoportok kialakulásának és viszonyának elméleti megragadása és magyarázata. Egy olyan, erősödő trend rajzolódik ugyanis ki, hogy az egyes társadalmi csoportok történeti katasztrófák és elnyomás áldozataiként követelik maguknak nemzeti és nemzetközi elismerést, ami ahhoz vezet, hogy az egyes csoportok a "saját történelmük", azaz a saját múltbeli szenvedésük elismertetésén keresztül igyekeznek elismertetni magukat. Ennek egy negatív következménye, hogy a közelmúlt az általános, mindenkit ugyanúgy érintő emberi szenvedés bemutatására korlátozódik, amelyben az elkövetők is áldozatként szólalnak meg (és áldozat mivoltuk nem kérdőjelezhető meg, hiszen az a szenvedés elvitatását jelentené). Kulcsszavak: globális emlékezetpolitika, az "emlékezés kötelessége", tanúságtétel, áldozati, reprezentáció, kulturális trauma Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb társadalmi változása, hogy a múlt egyre nagyobb szociológiai és politikai jelentőségre tesz szert. Mindez nem korlátozódik egyes társadalmakra, kontinensekre, hanem különböző mértékben és formában, de globálisan megfigyelhető. A múlthoz fűződő társadalmi viszony globalizálódó jellemzőinek figyelembe vétele nélkül a helyi emlékezeti gyakorlatok sem értelmezhetők, legyen szó múzeumi reprezentációról vagy évtizedekkel korábban elkövetett cselekmények jelenkori büntetőpereiről. A nemzetállami keretekben intézményesült társadalomtudományok zavarban vannak e fejlemény kapcsán. A szociológiai emlékezetkutatás atyjának tekintett Maurice Halbwachs az emlékezet „társas kereteinek”1 vizsgálatakor feltételezte a többiről elkülönülő társadalom létezését, amely egyfajta konténerként2 magában foglalja azokat a szociológiai tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy az egyének mire és hogyan emlékeznek a múltból. Az alábbiakban felvázolom a társadalmi emlékezet konstrukciójának állam- és nemzethatárokon átnyúló jellemzőire irányuló kutatási perspektívát. Az emlékezet a globális „társadalmi keretei” meghatározzák, befolyásolják, ahogyan az európai társadalmak különféle egyéni, szervezeti, állami vagy államok feletti szereplőiken keresztül a múlthoz viszonyulnak. A nemzetállamok feletti emlékezeti tér elméleti megragadása ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy az „emlékezetek összeütközésének” problémája adekvát módon megfogalmazható és magyarázható legyen. Ez a fogalom olyan csoportkonfliktust jelöl, amely a múltra irányuló és a múltra hivatkozó társadalmi cselekvésből adódik, és egymást kizáró emlékezeti csoportokat hoz létre. Az „emlékezetek összecsapására” példa a 1

Halbwachs, Maurice: Les cadres sociaux de la mémoire, Félix Alcan, Paris, 1925. Ulrich Beck: The Cosmopolitan Perspective: Sociology in the Second Age of Modernity,” British Journal of Sociology, 51(1):79-107. 2

- 97 -

Az emlékezet globális keretei és a múlt körüli társadalmi konfliktus

Dr. Zombory Máté

megörökített és intézményesen átadott nemzeti múltak államok közötti konfliktusa, a genocídiumok versengése, vagy a történelem politizálódása is. Kérdés, hogyan lehet társadalomelméleti magyarázatot adni a közelmúltat övező emlékezetpolitikai küzdelmek sajátosságaira és következményeire, és ezáltal megalapozni az „emlékezetek összecsapásával” együtt járó kizáró eljárások gyakorlati kritikáját. 1. Globális idő és tér A vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalom magyarázatot adott az emlékezés globalizálódásának egynémely aspektusára. Egyrészt kitüntetett figyelem övezi a jelenkor uralkodó történeti időtapasztalatát,3 és az azzal összefüggő, a muzealizáció, az örökség, a megemlékezés vagy az archiválás fogalmaival megjelölt folyamatokat, amelyek a múlt minden részletének aprólékos és mindenre kiterjedő, teljes megőrzését célozzák.4 Másrészt ezen átalakulás főbb okait kutatják: a „mindenütt jelenlévő jelen” történeti időrendjének uralkodóvá válását a folyamatos változás és térbeli sokféleség5 állandó tapasztalatával, történetileg a dekolonizációval,6 illetve a megőrzés és információtárolás módjainak technológiai fejlődésével és társadalmi elterjedésével magyarázzák.7 Harmadrészt a múlt reprezentációinak közvetítő közege váltott ki tudományos érdeklődést: a múlttal kapcsolatos tudások, tapasztalatok, perspektívák és eljárások közvetítő közege a globális média és a kultúripar, amely rendkívüli módon kitágítja a társadalmi láthatóságot nem csak földrajzilag, hanem időben is. A társadalmi figyelem a jövő helyett a múltra irányul, ám paradox módon a múlt is a társadalmi tervezés tárgyává válik, a keresett bizonyosság, amely azon az elképzelésen alapul, hogy ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, illuzórikusnak bizonyul. A múlthoz hozzáférést biztosító közeg és a benne alkalmazott kulturális és technikai eljárások ugyanis maguk is ki vannak téve a változásnak, és ezáltal bizonytalanná válnak.8 Az emlékezés modern művészete történetileg nem állandó, nem egyszerűen rendelkezésre áll, hanem kihasználás tárgyává válik.9 Ebből adódik az emlékezés turbulenciája, túláradó jellege. Mindezen túlmenően az emlékezet globalizálódása azzal jár, hogy a múlt politikai jelentősége megnövekszik, és az emlékezés nemzetállamokon átnyúló keretei alakulnak ki. A múlttal kapcsolatos fellépések pluralizálódnak és egységesülnek. Pluralizálódnak, hiszen a globális térben a nemzetállami szereplők mellett egyéb szervezetek és csoportosulások is részt vesznek a múlt megőrzésének és átadásának küzdelmeiben, amelyek mind „saját történelmük” feldolgozására és legitimálására törekszenek. És egységesülnek, hiszen a történeti hátterek, kulturális kontextusok sokfélesége ellenére a múlttal fenntartott társadalmi viszony sok tekintetben egyre hasonlóbb világszerte (ez azonban nem jelenti az emlékezet globális homogenizálódását). Szociológiai szempontból a társadalmi emlékezés globalizálódásának talán legjellemzőbb megnyilvánulása egy nemzetállami határokon átnyúló nyilvános tér kialakulása,10 amely a társadalmi csoportok konstrukciójának, illetve fellépésének közegéül 3

François Hartog: A történetiség rendjei. Prezentizmus és időtapasztalat. L’Harmattan, Budapest, 2006.; Reinhart Koselleck: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003. 4 Pierre Nora: L’ère de la commémoration. In Les lieux de mémoire. III. Les France. 3. De l’archive à l’emblème. Gallimard, Paris, 1993. 975–1012.; Pierre Nora: The Reasons for the Current Upsurge in Memory. Lecture at the international conference organized by the Institute for Human Sciences (IWM), Vienna, 9-11, March 2001.; Erdősi Péter – Sonkoly Gábor: A kulturális örökség. L’Harmattan, Budapest, 2004.; György Péter – Kiss Barbara – Monok István (szerk.): Kulturális örökség – társadalmi képzelet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005. 5 Marc Augé: Non-lieux. Introduction à une anthropologie de la surmodernité. Seuil, Paris, 1992. 6 Pierre Nora: Recent History and the new dangers of politicization. http://www.eurozine.com/pdf/2011-11-24nora-en.pdf 7 Andreas Huyssen: Twilight memories. Marking Time in a Culture of Amnesia. Routledge, 1994. 8 Andreas Huyssen: Present Pasts. Urban Palimpsests and the Politics of Memory. Stanford Univ. Press, 2003. 9 Edward W. Said: Invention, Memory, and Place. Critical Inquiry, Winter 2000. 175–192. 10 Henry Rousso: Vers une mondialisation de la mémoire. Vingtième Siècle. Revue d'histoire, n° 94, avril-juin 2007. 3-11.

- 98 -


TPF

szolgál. E nyilvánosság jellemzője, hogy benne az aktorok a múlt előadása révén valamely közösség nevében lépnek fel, és egyre nagyobb hatalommal bírnak benne olyan csoportok diskurzusai, amelyek olyan történelmi narrációval lépnek fel, amely nem csak a nemzeti historiográfiát utasítja vissza és kérdőjelezi meg, hanem a tudományos történetírás hitelét is.11 A történelmi katasztrófák, veszteségek és elnyomás körül kialakuló „emlékezetek háborújának”12 jelentőségét jól mutatja, hogy a társadalmi emlékezetre vonatkozó filozófiai reflexióban napirendre került a megbékélés problémája.13 A múltért folytatott társadalmi küzdelmekkel, szorosabban az „emlékezetek összeütközésének” problémájával ezen kívül jórészt történettudományi szempontból foglalkoztak (a történeti igazság kérdésével). A szociológiai emlékezetkutatás elsősorban egyes országokra, illetve azokat összehasonlító empirikus kutatásokra korlátozódott. Jelen kutatási perspektíva az „európai emlékezet” lehetőségét felvető kutatások közül csak azok szolgálhatnak kiindulópontjául, amelyek tekintetbe veszik a múlt megjelenítésének országhatárokon átívelő néhány sajátosságát.14 A szóban forgó problémának azonban az Európai Uniós szakpolitikák megalapozásán vagy kialakításán túl jóval nagyobb szociológiai jelentősége van: a társadalmi csoportok kialakulásának, cselekvésének és konfliktusainak új módjai alakultak ki (és ezek közé tartozik az Európai Unió mint nemzetek feletti aktor szerepe is). A kérdés éppen az, hogy miképpen lehet társadalomelméletileg megragadni e módokat. Mivel az empirikus emlékezeti gyakorlatok kontextusaként elengedhetetlen a társadalmi emlékezet globális sajátosságainak kontextuális figyelembe vétele, megoldandó probléma a globális emlékezeti nyilvánosság szociológiai értelmezése és jellemzése is. Mindezzel párhuzamosan vetődik fel a nemzetek és államok feletti emlékezeti tényezők helyi alkalmazása, elsajátítása is, a lokalizáció.15 2. Globális keretek A múlt körüli társadalmi küzdelmek közegéül szolgáló globális emlékezeti nyilvánosságot három, egymással összefüggő társadalomtörténeti átalakulás rekonstrukciójával fogom jellemezni. Mindhárom jellemző esetében fel kell tárni a Holokauszt-emlékezet társadalomtörténeti jelentőségét, amely a múltat övező globális nyilvánosság kialakulásában és működésében döntő szereppel bír. Azon folyamat feltárásáról van szó, amely során a második világháborús katasztrófával kapcsolatban kialakított társadalmi viszonyok, kulturális közvetítő eljárások és értelmezési sémák elszakadtak a történetileg és földrajzilag kötött eseményektől, általánossá váltak, és meghatározzák bármely egyéb múltbeli történésre való emlékezést.16

11

Vö. a „public/political use of history” problematikájával: pl. François Bédarida (eds): The Social Responsibility of the Historian. Berghahn Books, 1994., különösen Nicola Gallerano: History and the Public Use of History (85-103.), ill. Gyáni Gábor: A történetírás újragondolása. Híd 2006. szeptember, 3-15. o. 12 Benjamin Stora (Entretiens avec Thierry Leclère): La guerre des mémoires. La France face à son passé colonial. Aube, 2007. 13 Marc Augé: Oblivion. University of Minnesota Press, Minneapolis and London, 2004.; Avishai Margalit: The Ethics of Memory. Harvard Univ. Press, London, 2004.; Paul Ricoeur: La mémoire, l’histoire, l’oubli. Seuil, Paris, 2000.; Tzvetan Todorov: Az emlékezet hasznáról és káráról. Napvilág, Budapest, 2003. 14 Ld. pl. Małgorzata Pakier and Bo Stråth (ed.): A European Memory? Contested Histories and Politics of Remembrance. Berghahn Books, 2010; Konrad H. Jarausch and Thomas Lindenberger (ed.): Conflicted Memories. Europeanizing Contemporary Histories. 2007.; Sophie Wahnich, Barbara Lášticová and Andrej Findor (ed.): Politics of Collective Memory. Cultural Patterns of Commemorative Practices in Post-War Europe. LIT, 2008. 15 Zombory Máté: Az emlékezés térképei. Magyarország és a nemzeti azonosság 1989 után. L’Harmattan, Budapest, 2011. 51-81. 16 Vö: Daniel Levy and Natan Sznaider: Holocaust and Memory in the Golden Age. Philadelphia: Temple University Press, 2006.; továbbá Jeffrey C. Alexander: On the Social Construction of Moral Universals. The `Holocaust' from War Crime to Trauma Drama. European Journal of Social Theory 2002 5(1): 5-85.

- 99 -

Az emlékezet globális keretei és a múlt körüli társadalmi konfliktus

Dr. Zombory Máté

Az egyik jellemző a az „emlékezés kötelességének” társadalmi imperatívusza – ez a múlthoz fűződő globális viszony uralkodóvá válásának aspektusa. A „Soha többé!” szlogennek megfelelően az „emlékezés kötelességének” normatív imperatívusza azért szólít fel a múltbeli eseményekre való megemlékezésre, nehogy azok újra megtörténjenek, nehogy a történelem megismételje önmagát. Itt az a társadalomtörténeti folyamat érdekes, amely során az „emlékezés kötelessége” általánossá vált, és ezzel párhuzamosan kritikák kereszttüzébe került. Egy másik jellemző a tanúságtétel – ez a múlt reprezentációjának uralkodóvá vált eljárásának az aspektusa. Az emlékezet globalizálódása nyilvánul meg abban a társadalomtörténeti folyamatban, amely során a tanúságtétel gyakorlatának kulturális jelentősége megnő és jelentése átalakul.17 A tanúságtétel funkciója megváltozik: a hangsúly a tudás átadásáról a tanú lelki világára, az érzelmek és élmények átadására helyeződik. Jelentősen megnövekedett a múlt élményeken keresztüli átadásának szerepe a múlthoz fűződő társadalmi viszonyban: akár mindennapi, akár jogi-igazságszolgáltatási, akár tudományos (oral history, élettörténeti interjúzás) értelemben. Végül egy harmadik jellemző az áldozati (ön)reprezentáció – ez a globális emlékezeti tér uralkodóvá vált politikai cselekvésmódjának a szempontja. A globális emlékezeti térben tipikus új politikai cselekvés a múltban elkövetett “hibák” és “bűnök” “tudatosítását”, a múlt nevében cselekvő áldozatként való elismerését és az okozott szenvedés jogi és/vagy szimbolikus helyreállítását, az igazságtételt és a kárpótlást célozza.18 Az áldozatok képviselőjeként megszólaló tanú azok nevében beszél, akik a múltban veszteségeket szenvedtek el háború, diktatúra, népirtás, rabszolgaság, kényszermigráció, gyarmati elnyomás vagy bármilyen egyéb, történeti eseményként felmutatható erőszaktétel során. Korábban a hős, vagy az önmagát a közösségért föláldozó mártír volt a kollektivitások alapító történetének kulcsfigurája, és a jelenkor az újramesélés révén életben tartotta a múlt tanulságát. Ma a múlt szenvedő áldozataié a szó, akik jelenbeli képviselőiken keresztül szólalnak meg. A globalizálódó emlékezet említett normatív kényszerei és múlt-közvetítő eljárásai érthetővé teszik, hogy jelenleg miért elsősorban múltbeli tragédiák állnak a közéleti és tudományos érdeklődés középpontjában, és hogy az emlékezeti közösség kérdése miért csaknem kizárólag múltbeli szenvedésekkel és veszteségekkel kapcsolatosan merül fel. 3. Csoportképződés és társadalmi cselekvés a globális emlékezeti térben Az egyén a múltban elszenvedett veszteségek által kirajzolódó közösség képviselőjeként szólal meg. A csoportot tehát, amelyet reprezentál, áthatolhatatlan határok definiálják: ezt a múlt megváltoztathatatlanságának eszméje és a csoporttagokat összefűző közös tapasztalat, az átélés biztosítja. A történelmi esemény révén elszenvedett veszteségek nyilvános elismertetése a csoport elismertetését jelenti, a „kollektív traumán” alapuló csoport a nyilvános reprezentáció révén történő elismertetésen keresztül határolódik el,19 és egyúttal kizárja a többi, hasonló módon fellépő csoporttal való „emlékezetközösséget”.

17

Annette Wieviorka: The Era of the Witness. Cornell University Press, Ithaca and London, 2006., Anne-Lise Stern: Le savoirs-déporté. Camps, histoire, psychanalyse. Seuil, Paris, 2004.; Shoshana Felman and Dori Laub, M. D.: Testimony. Crises of Witnessing in Literature, Psychoanalysis, and History. Routledge, New York and London, 1992. 18 Rousso i.m.; Henry Rousso: History of Memory, Policies of the Past: What for? In: Konrad H. Jarausch and Thomas Lindenberger (ed.): Conflicted Memories. Europeanizing Contemporary Histories. 2007. 23-35. 19 Pierre Bourdieu: Az identitás és a reprezentáció, Szociológiai Figyelő, 1985. 1. sz. 7–22.

- 100 -


TPF

A globális emlékezeti térre jellemző csoportképződés és cselekvés társadalomelméleti megragadásához Jeffrey Alexander traumaelmélete jelenti a kiindulópontot.20 A laikus (azaz a társadalmi gyakorlatban uralkodó) traumafelfogásokkal szemben, amelyek szerint a trauma olyan esemény, amely természetes módon megrázkódtatja az egyént vagy a közösséget, a „traumatizálódás” pedig azonnali és nem reflexív válaszreakció a traumára, Alexander szerint a trauma kulturális folyamat. Ennek során nem a közösség stabilitása, mint olyan, forog kockán, hanem e stabilitás jelentése, a jelentéstulajdonítások azon rendszere, amelyben a társadalmi szereplők azonosíthatók és azonosulhatnak. A trauma eszerint utólagos, az esemény és a reprezentáció eltéréséből adódó folyamat, és nem annak eredménye, hogy egy csoport fájdalmat érez. Olyan „jelölési spirálról” van szó, amelynek eredménye egy, a korábbitól eltérő kulturális osztályozás kikényszerítése és ritunizálódása. Alexander feltételezi, hogy a traumafolyamat idővel lecsendesedik, és jelentései múzeumokban, emlékművekben tárgyiasulnak. A múlt jelenkori tárgyiasulását tekintve azonban bajosan beszélhetünk lecsendesedésről, ahogy kétséges azon végkövetkeztetése is, hogy a kulturális traumák azáltal, hogy lehetővé teszik a tágabb közösségnek, hogy részt vehessen egy csoport fájdalmában, kitágítják a társadalmi megértés és szimpátia tereit. Az identitáspolitikai fellépés sikerét éppen az biztosítja, hogy a csoport természetesként jelenik meg, és a csoporthatárok megmerevednek. Az elméleti kihívás éppen az, hogy magyarázatot találjunk a fájdalmak körülhatárolásának a kulturális hovatartozásban játszott szerepére. További kérdésként merül fel, hogy a emlékezésen keresztül történő társadalmi osztályozásban mennyiben és hogyan érvényesül az együttérzés és az azonosulás különbsége. A globális emlékezeti térben történő fellépés politikai következményei közül elsődleges az, ahogyan az „emlékezés kötelességén” alapuló politika a múltinterpretációk versengéséhez vezet, azaz társadalmi konfliktusokhoz az „emlékezetek összecsapásának” formájában. Az ily módon konstruált „kollektív identitást” az fenyegeti, hogy egyéb „kollektív identitások” szenvedése relativizálja a saját szenvedéseit. A múltbeli (nemzeti) tragédiák kölcsönös kétségbe vonása, a veszteségek összemérése, az áldozati pozíciók versengése vagy az erkölcsi, illetve jogi elégtételt célzó fellépés további jellemző politikai következmény. 4. A társadalmi elismerés problémája Hogyan lehet túljutni az „emlékezetek összeütközésén”? A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen annak elemzése, ahogy a gyakorlatban az elismerés igényként felmerül, illetve megvalósul a globális emlékezeti térben. Az áldozati megszólaláson alapuló politikában a csoportok közötti megbékélés a szenvedéstapasztalatok elismerésére, azaz az együttérzésre korlátozódik, és nem feltétlenül jár együtt azonosulással. A múltbeli „saját szenvedések” elismertetésének igénye tovább növeli az áldozati szerep jelentőségét, amit jól mutatnak az elkövető traumatizálódásának,21 illetve áldozatként való fellépésének esetei. Régine Robin-Maire szavaival az „emberiség áldozattá válásával” együtt járó elismeréspolitikáról van szó, amely során a múlt felidézése antropologizálódik, azaz kimerül a puszta és elkerülhetetlen emberi szenvedés bemutatásában.22 E politika eszközeiként az elismerés bevett szimbolikus gyakorlatai vannak használatban (kárpótlás és jóvátétel, rituális bocsánatkérés, nyilvános elhatárolódás, stb.).

20

Jeffrey C. Alexander: Toward a Theory of Cultural Trauma. In: Jeffrey C. Alexander, Ron Eyerman, Bernard Giesen, Neil J. Smelser, Piotr Sztompka (ed.): Cultural Trauma and Collective Identity. University of California Press, 2004. 1-31. 21 Erről ld. Reinhart Koselleck: Az emlékezet diszkontinuitása. 2000, 1999. November, 3–8. 22 Régine Robin-Maire: The Bifurcations of Memory. In: Sophie Wahnich, Barbara Lásticová and Andrej Findor (eds.): Politics of Collective Memory. Cultural Patterns of Commemorative Practices in Post-War Europe. LIT, 2008. 29-43.

- 101 -

ANGOL NYELVŰ ELŐADÁSOK


TPF

BALANCE OF REALITY: FOCUS ON THE WINNERS AND/OR LOSERS OF FOREIGN CURRENCY BORROWING IN HUNGARY Krisztina Holmár college associate professor, Tomori Pál College This study aims to evaluate the measures which were taken to handle and stabilize the “absurd” situation that developed in foreign currency borrowing in Hungary in the last years. My focus is first on the reasons for the mass-scale spreading of foreign currency loans and the risks of such products and then the early repayment scheme and the exchange rate limit scheme which were adopted to handle the crisis are examined. It is obvious that the early repayment scheme favoured a lot of people who could repay their loans under advantageous circumstances while the situation did not improve - it even deteriorated - for others who attempted to consolidate their debts by switching to loans in HUF in a context of rising interests. As a result of the new exchange rate limit scheme, it is not yet sure whether people who did not take the option of early repayment have really lost by their decision, though it is clear that the newly established exchange rate limits will not eliminate some of the risks of the exchange rate system. If exchange rates change for the worse, those who have debts in foreign currencies can easily get into a situation where they will fail to repay their loans following the expiry of the exchange limit period, accumulating more losses to their banks. Key words: foreign currency borrowing of households in Hungary, the Home Protection Action Plane, the Country Protection Action Plane, the early repayment scheme, the exchange rate limit scheme

Introduction The financial crisis in 2008 brought about several economic and financial problems such as the tensions of foreign currency borrowing in Hungary. As HUF was devalued during the crisis, the amounts of monthly instalments largely increased putting a huge burden on the borrowers. Exchange rate risks in these products emerged as credit risks to banks, which largely jeopardized financial stability. (A. Csajbók, A. Hudecz, B. Tamási, 2010) According to the expert report on the reasons for private individuals accumulating debts in foreign currencies between 2002 and 2010 and the possible responsibilities of various parties, government administrations between 2002 and 2008, the Hungarian National Bank, the Hungarian Financial Supervisory Authority, banks and credit solicitors are jointly responsible for the huge-scale proliferation of debts in Hungary. Government overspending and the increasing amount of debts diverted credit resources from the population and largely increased the price of HUF loans, as a result of which households turned to foreign currency borrowing to finance their consumption and to compensate themselves for the phase-out of the housing support scheme. In a hope of economic growth and Hungary’s joining the eurozone, governments have not restricted borrowing at all because – as stated in the report – foreign currency loans could offset the gloom growth perspectives and the institutions responsible for financial stability – though they issued warnings – could not curb the proliferation of credits. According to the report, banks were interested in lending to increase their profits and shifted responsibility to their clients who – under the special circumstances – were not in the position to consider risks realistically. The report states that foreign currency loans cannot be regarded as false and deceptive products, as it cannot be justified that clients were not compensated for the risks of loans through the “savings” of their loans in Swiss Franc and Euro for many years, even though many people think that these "savings" were disproportionate and unfavourably distributed in time. To draw the conclusion, it can be stated that borrowers of foreign currency loans were not put clearly in a more unfavourable

- 105 -

Balance of Reality: Forcus on the Winners and/or Losers of Foreign Currency Borrowing in Hungary

Krisztina Holmár

situation compared to those who had their loans in HUF as an average even if the effects of early repayment and exchange rate limits are considered. (Szentkirályi, 2012) 1. Reasons for the proliferation of foreign currency borrowing and their harmful effects during the crisis Banks regarded corporations as primary targets of their borrowing activities in Hungary in the 1990s since this corporate category – due to the high proportion of foreign ownership and the dominance of export – involved less and more manageable risks compared to the risks of borrowing in other segments. Entering the retail market – especially in the case of housing loans – was very much hindered by certain obstacles (e.g. the need for branches and experts, special borrowing systems), which normally requires a lot of time and money expenditure. At the end of the 1990s, however, – due to the success of the macroeconomic stabilization and the economic integration – the long-term income perspectives and income positions of households (and small and medium-sized enterprises) started to improve on the one hand, and banks turned to the more risky but more profitable retail borrowing as the market of corporate borrowing saturated and their returns on borrowing started to decline on the other hand. Due to the fierce competition, the higher capacity of lending led to increasing marketing costs and loosening lending standards and conditions. The over-demand for loans owing to the impatient behaviour of consuming households was first met with increasing consumption lending, then with the rapid development of the housing loans market as a result of the appearance and spreading of state-financed constructions. (A. Bethlendi, K. Bodnár, 2005) The number of new houses increased by 318,000 between 2001 and 2009, which marks an annual growth of more than 35,000 in that period. Since home building and purchasing were clearly supported with loans, housing loans largely expanded: the total amount of such loans multiplied by 21 between 2000 and February 2010. (Z. Bánfi, 2010) Foreign currency loans appeared in Hungary around the turn of the millennium and their popularity grew steadily in the following years. Three main periods of the accumulation of high amounts of loans can be distinguished (T. Balás, M. Nagy, 2010): – –

–

2000-2003: the appearance of foreign currency loans in car financing, 2004-2005: the spreading of foreign currency housing loans following the tightening (reducing) of the state-supported housing loans program, and the free-to-use foreign currency mortgage loans becoming available, 2006-2008: the largest increase in the amount of foreign currency loans.

Hungarian households had loans worth almost 10,600 billion HUF at the end of the first half of 2010 and foreign currency loans accounted for 7,300 billion HUF (or two thirds of the total amount), while their proportion has levelled off now and even decreased as a consequence of the crisis. More than 90 % of the foreign currency loans were in CHF and about 7 % of them were in Euro. (T. Balás, M. Nagy, 2010)

- 106 -


TPF

The number of household loans and borrowing contracts (30 June 2010) Total loans (in billion HUF)

HUF

Foreign C.

Total

Number of contracts (thousands)∗ HUF

Foreign C.

Total

3.333

7.266

10.599

2.800

5.600

8.400

The share of mortgage loans

1.667

5.474

7.141

300

1.000

1.300

The share of other housing loans

1.527

3.089

4.616

295

550

845

Total household loans

∗

estimated numbers Source: Hungarian National Bank (T. Balás, M. Nagy: The conversion of foreign currency loans into HUF loans. Hitelintézeti Szemle, 5/2010, p. 416)

The amount of debts per citizen in Hungary was 850,000 HUF in August 2011 and debts in foreign currencies amounted to 560,000 HUF for every citizen. (Szentkirályi, 2012) A number of studies have examined the cause of debt accumulation domestically and internationally as well180, a brief overview of these factors will be given in the following. The free movement of capital, which was gradually established in the process of European integration, was a prerequisite of this phenomenon. Beside this, the following factors influenced the expansion of debt accumulation: -

-

the margin between the interests of loans in HUF and foreign currencies, that is the high level of nominal interests of HUF loans, which was largely induced by the increase in CDS levels, a loose fiscal policy, the high level of sovereign default and a relatively high level of inflation, the HUF exchange rate being stabile due to a narrow rate band, fixed interest rate HUF loans getting dysfunctional due to the lack of long-term savings in HUF, loose monetary conditions, cheap financing, the regional expansion of parent banks and the risk-based competition of domestic banks.

The basic objective of bank policies was to acquire more and more clients, even if it involved higher levels of risk. But the factors that encouraged lending in foreign currencies started to decline following the financial crisis of October 2008: the income expectations of private individuals deteriorated, global financing became tighter with the adjustment of balance sheets in the banking sector, which meant that refinancing through foreign sources of capital became relatively expensive. Due to the deficiencies of the portfolio, the risk-based competition was eliminated and the interest margin between HUF and foreign currency loans decreased owing to the falling inflation and the austerity measures of the government. Foreign currency lending was further reduced by a government decree on responsible lending and an act imposing a ban on foreign currency mortgage activities. (T. Balás, M. Nagy, 2010) The total assets of the credit institution sector remained unchanged, calculated at nominal prices, between 2008-2010, but if we filter out the effect of the change of the exchange rate 180

See on this the study by Attila Csajbók, András Hudecz and Bálint Tamási or the study by Tamás Balás and Márton Nagy (2010)

- 107 -


Krisztina Holmár

and the rise in consumer price index, then we will see a decrease of 8 % of total assets, representing a decrease of 6 % and a decrease of 13 % in household loans and corporate loans, respectively. Due to the special taxes and the costs of credit risks, about half of the banking sector was making a loss in 2010 (all the big banks made a profit in 2009). The equity-based or asset-based profit fell by about three quarters for every bank that operated as a shareholding company in 2010, compared to the previous year. This is due to the fact that some institutes could not produce the required extra tax so they needed a capital reconstruction from the owners. The credit institution sector followed the same trend – with decreasing loans even in nominal values and a stagnating balance sheet total in 2011. (Annual banking report, 2011) The crisis revealed that the high level of foreign currency loans involved several risks and threats (T. Balás, M. Nagy, 2010): -

-

-

-

it deteriorated the efficiency of the exchange rate channel of monetary transmission and the devaluation of HUF affected seriously the balance channel of the bank. Although the devaluation of HUF boosted the competitiveness and output of exportoriented firms, it curbed growth through the balance channel of the real and financial sector due to the high level of foreign currency loans. Devaluation reduced the discretionary income through rising instalments, so any increase in foreign currency loans could lead to a decrease in assets. When the deterioration of the capital and cashflow position of the banking sector restricted the lending abilities of the banks, the economic growth declined, – which deteriorated the quality of the client portfolio – and it encouraged the banks to further restrict their lending conditions, which further weakened the economic performance (an accelerating negative spiral). The high level of foreign currency loans weakened the interest channel of monetary transmission as well, since the higher proportion foreign currency loans have, the less effect base interest rate change will have on lending practices. The interest policy of the central bank namely does not affect the interests of loans denominated in foreign currency. The high level of foreign currency loans increased the risks of financial stability since the devaluation of the HUF increased the amounts of instalment and deteriorated the security of mortgages. The declining solvency of the clients and the high proportion of non-performing loans both led to higher losses on lending. (It is to note that devaluation increases the receipts as well since foreign currency assets now have a higher value in HUF, but this effect is far offset by the increase in losses on lending.) Devaluation not only reduced the discretionary capital but increased the balance sheet total weighted by risk, reducing the capital adequacy ratio.

Devaluation in total deteriorated the profitability and capital position of banks with the solvency problems leading to cashflow problems since maintaining and renewing the financing foreign sources or the foreign currency swaps required a high level of cashflow in HUF due to the longer duration of foreign currency loans. (T. Balás, M. Nagy, 2010) 2. Crisis management measures The effect of the crisis on the financial and real economy and the devaluation of the HUF at the beginning of 2009 made it clear in the private individual sector that the lending practices of the previous years could not be continued and urgent measures should be taken to ease the tension in foreign currency lending in Hungary.

- 108 -


TPF

The most important measures affecting lending to private individuals within the banking activities were the following (Reports on the activities of the Hungarian Banking Association): -

-

-

-

consolidating packages to help clients with a high level of debts (e.g. the extension of the back payment period, reduction in the amounts of instalments, suspension of instalments, offering a swing loan with a state guarantee, conversion of foreign currency loans into HUF loans), regulation of the unilateral contract modification practices of the banks, elaboration of a Code of Conduct for banking, adoption of consumer protection rules and regulations to ensure a conservative practice of lending to individuals (e.g. the creditor cannot offer a bankloan exclusively on the basis of the credit risk collateral, the monthly instalments of a Euro loan or other foreign currency loans may not exceed 80 % or 60 % of the lending limit, respectively, the value of mortgage loans in HUF may not exceed 80 % (60 % for loans in Euro and 45 % for loans in other foreign currencies) of the market value of the property, elaboration of the Home Protection Action Plan (introduction of an exchange rate limit until the end of 2014 where the difference is kept as a accumulative accountloan, elaboration of a new scheme of fixing the exchange rate and a program of interest subsidy, foundation of the National Association of Asset Management, lifting the eviction moratorium, introduction of quotas and repeated approval of foreign currency borrowing), announcement of the Country Protection Action Plan (early repayment scheme, fixing interests to the foreign currency reference interests or fixing them for three consecutive years, adoption of a new positive list of borrowers).

In the following a detailed insight will be given into the early repayment scheme and the second exchange rate limit program, which are deemed to be the most important measures taken to influence lending to private individuals. Analysis will be done by the available statistics of supervisory authorities and the central bank. 2.1. Winners and/or losers of the early repayment scheme The Act on the early repayment scheme was passed on 19 September 2011. It declared that all clients could take part in the program and repay their loans at fixed rates (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR and 2 HUF/JPY, even if costs would be financed with the help of other loans. Although early repayment financed with HUF loans reduces the capital owed and eliminates the risk of exchange rate changes, increasing interests can easily lead to higher instalments. The lower interest HUF loans have and the higher the HUF/CHF exchange rate is, the more people would be interested in HUF loans, but if HUF loans get dearer and the exchange rate falls the instalments of a CHF loan could become more favourable. It is to note that the conversion of foreign currency loans into HUF loans is the most obvious means to avoid the risks of exchange rate changes, but it involves severe costs. A cost and exchange rate risk transfer takes place between the actors of the economy: the cost transfer is based on the fact that borrowers are willing to switch to HUF loans if the instalments of such loans are not higher; the exchange rate risk transfer means that the open foreign currency positions of households should be covered by another sector. Without the immediate weakening of HUF, only the state or the central bank can cover the total of households’ positions, which would, however, lead to a higher level of vulnerability of the state due to the higher level of

- 109 -


Krisztina Holmár

sovereign default in foreign currencies, which indirectly still weakens the exchange rate of HUF. There is no conversion technique, which could decrease the risks. (T. Balás, M. Nagy, 2010) Despite the good will of introdution, many experts think that the early repayment scheme, which was ended on 29 February 2012, had a combination of all the negative effects: -

it helped too few people (especially the “rich”), it jeopardised the calculability and legal stability, it badly affected the currency exchange rates, it increased the risk of financial stability, it increased the interests due to surging country risk and falling exchange rate, higher interests increased the cost of financing the sovereign default and led to higher credit interests in both the corporate and the private individual sector, it deteriorated the position of the state budget, it decreased the banks’ abilities to offer loans and on the basis of all these consequences, it led to declining growth perspectives.

According to the data of the Hungarian Financial Supervisory Authority, about 170,000 loans were repaid in the early repayment scheme in a total value of 1,355 billion HUF accounting for a bit more than 24 % of the calculated value in HUF and 23.3 % of the calculated value in foreign currencies (at the exchange rate fixed by the scheme) of the total mortgage loans. The number and volume of early repayment reached its peak at the end of January. Even the property market received a temporary surge due to the effects of the scheme in December 2011 and January 2012. Loans in CHF had the biggest share in the total number of loans repaid (accounting for more than 90 % of total loans). 25.3 % of CHF loans and 23.3 % of JPY loans were repaid with the latter representing only little share of the total value of loans, compared to CHF loans. Only 2.1 % of EUR loans were repaid in the scheme since most of these loans were taken out over the exchange rate limit of 250 HUF/EUR after 2008, which means that the majority of EUR borrowers were not entitled to take part in the program. Banks and building societies reported the highest proportion of participation in the scheme (both reported about 24 % of total loans repaid, so bank branches got rid of 21.4 % of and financial institutions could lose 12.1 % of their total foreign currency loans). The loans taken out from financial institutions (calculated at current exchange rates) decreased by 1,041 billion HUF in total. Building societies lent almost the same amount of loans to borrowers to other institutions as banks did to other clients. With the total of early repayment (12.3 billion HUF) and consolidation loans (78.3 billion HUF), building societies could increase their total loans to private individuals by more than 66 billion HUF. The mean value of loans repaid in the scheme (calculated at the fixed exchange rates) was about 6 million HUF, which indicates that even loans of relatively little amounts were repaid. Building societies reported relatively lower amounts of and financial institutions reported relatively higher amounts of loans repaid. (Hungarian Financial Supervisory Authority) Repayment primarily came from easy-to-cash financial savings – savings accounts, securities (primarily tracker certificates), capital from life insurance policies and voluntary pension funds –, but later more and more HUF loans were used for this purpose in a total value of about 310 billion HUF. Borrowers had or could access reserves beyond any earlier expectations since about two thirds of the loans were repaid from domestic financial savings. It is conceivable that households used some sources beyond the scope of statistical observation – e.g. loans from the employer, or resources kept abroad. (Hungarian National Bank, 2012)

- 110 -


TPF

Winners of the scheme were rather the well-off and not the people in real need since those who had their own resources to repay the loans could gain a great deal of money – millions of HUF in some cases. Other winners were those who could use their house savings for repayment or to take out a loan to repay their foreign currency loans. According to the statistics of the organization, Fundamenta lent 44 billion HUF to private individuals in 2011. Their market share in housing loans grew by four times to about 18 % of the total value of loans. It offered loans only to the existing clients: 18.5 billion HUF to 4,850 clients. Together with house savings of OTP, this sector not only contributed to early repayment, but put their clients in a relatively favourable position by offering them loans with more favourable costs compared to other loans. Those who could not repay their debts from their own resources or their house savings had to look for financing on the market. The interests of HUF loans, however, kept continuously increasing, so those who could find loans at the beginning of the process could win on the deal. Building societies offered 8.5 %-11 % THMs, which were more favourable than those offered by banks, but many people could not use this option due to the strict terms or for some other reasons: available resources swiftly got used up and borrowers ran out of time with their credit rating procedure. Most credit institutions quickly lent out their resources and with the time it got more and more expensive and difficult to take out other loans. According to the calculations of experts, the advantage of the early repayment scheme dissolved by the end of 2011, which meant that those who wanted to have lower monthly instalments for their loans lost their interests in the scheme since interest rates kept growing due to the devaluation of HUF and the lower country ratings. It can be assumed that several people were confronted with the fact that they did not win but actually lost with the scheme only after the running-out of the program and even those who did not look for a consolidation loan but wanted to buy a property with a loan or wanted to take out a free-to-use loan got into a less favourable situation. And those who could not acquire any loans for the scheme could be disappointed by this fact, although it could easily turn out that they had only won on the deal especially if we consider the latter alternatives. Any way, there was an unprecedented level of private individuals’ complaints about the borrowing deals in the scheme, most of them concerned deceptive information of the credit institutions. It is impossible to determine the loss caused by this in the aftermath. (Kézdi, 2012) The credit institutions suffered a total gross loss of 370 billion HUF in the early repayment scheme, 30 % of which institutions could write off the bank tax of 2011, so the net loss in the whole market was about 260 billion HUF. Institutions suffered the biggest loss on JPY loans which had a small share in the total number of loans but for such loans, the repaid sum only covered about 67 % of the demand calculated at current exchange rates. This proportion was 82 % for EUR loans, which only had a small share, and it was 73 % for CHF loans, which represented the majority of loans in the program. This means that institutions suffered a loss of 0.27 CHF on every single Swiss Franc lent out to individuals. The total loss based on the current value of assets at the end of September was 1.2 % at the banks and their branches, it was 1.8 % at financial businesses and only 0.2 % at building societies, which can be deemed to be the winners of lending. The rate of 12.5 % of non-performing loans (NPL rate) in the financial sector on 30 September 2011 necessarily grew to 14.8 % since early repayment was not possible in the case of payment delays but the total number of loans decreased (provided that repayment of the consolidating HUF loans was not delayed and the effect of changing exchange rates and default interests on the NPL rate was filtered out). The remaining net loss in the banking sector has reduced the asset-based profitability by 0.9 percentage point and it reduced ROE by 9.5 percentage. The loss affected seriously the capital adequacy ratio in the banking sector but none of them got under 10 %. Due to the banks that

- 111 -


Krisztina Holmár

could still make a profit and the capital raisings of other banks by their owners, the real capital adequacy ratio of the sector did not actually decrease. (Hungarian Financial Supervisory Authority) 2.2. Effects of the introduction of exchange rate limits While the early repayment scheme seemed to be the best option to take for people with foreign currency debts at the end of last year, now, due to the weakening HUF and the rising interests of national bonds, a lot of borrowers hope the exchange rate limit to be adopted from April would bring the right solution to their problems. According to the agreement between the government and the Hungarian Banking Association on 15 December 2011, the previously temporarily introduced exchange rate limit scheme will be extended to the still performing loans, which means that such borrowers can repay their loans at more favourable rates compared to the current rates (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR, 2.5 HUF/JPY) in 5 years, but until June 2017 at the latest. The scheme implies that only the capital part over the exchange rate limit will have to be repaid by the borrower while the interest part shall be covered by the state and the banks, equally. There are some limits (270 HUF/CHF, 340 HUF/EUR, 3.3 HUF/JPY) over which the whole part shall be paid by the state. Admission to the program is possible if the loans at the time of lending did not exceed 20 million HUF. Candidates can join the program at several stages until the end of December 2012: civil servants can join it from April 2012, the individuals with housing loans who are employed in the competitive sector can join it from June 2012 and the other individuals who took out freeto-use loans can join the program from September. Civil servants can apply for an interest support to repay the interest on the accumulative account loans and can receive some nonrefundable support if they declared their intension to take part in the early repayment program at the crediting institute and their employers, but they could not comply with the requirements of the scheme and now they wish to take the option of exchange rate limits. The support is equivalent to the part of instalments over the exchange rate limits for the period between 1 February 2012 and the date of conclusion of the framework contract on the accumulative account loan but not later than 1 July 2012. The lump sum support received by civil servants shall be viewed as part of the advance repayment, on which financial institutions may not charge any fee. (Hungarian National Bank, 2012) On the basis of the expectations, about 90 % of the entitled and still performing clients will take the option of the exchange rate limit scheme since they do not have to waive practically any of their rights (e.g. advance repayment) but they will be given a transfer payment from the state and the banks. However, the number of borrowers with “problems” under the terms of the scheme who will take part in the program will probably be smaller due to the special terms of the scheme not specified here. On the basis of the agreement, the nonperforming foreign currency mortgage loans with debts that are more than 90 days overdue and above 78,000 HUF will be converted into HUF loans and 25 % of the amount of debt will be cancelled at the request of the borrower and the value of the property against which the loans were secured was not higher than 20 million HUF at the time of borrowing. Even with the partly cancellation of the debts, it is doubtful whether borrowers will take this option since interests on HUF loans keep rising. Foreign currencies of the Hungarian National Bank's reserves were used for the conversion of loans that could take place until 31 August 2012 at the latest. 30 % of the amount of cancelled debts can be reclaimed by banks from their bank tax of 2012. The state offers interest support to borrowers in need for 5 years. Properties and debts of the borrowers who are in the most hopeless situation will be assumed by the National Society of Asset Management (founded by the state) at predetermined prices until the end of 2014. This program is supposed to cover about 25 thousand properties at several stages. It is

- 112 -


TPF

expected that about 20 % of non-performing loans will be consolidated by this means until the end of 2014. (Hungarian National Bank, 2012) It can be ascertained that the exchange rate limit schedule has positive effects on financial stability since instalments decrease by 25-30 % during the period of the program, which stops the further deterioration of household portfolios. Since a big part of the exchange rate difference will be paid by the state and the banks in this construction, unlike the exchange rate limit scheme of last summer, the difference per borrower will not accumulate to a large amount of money even with the long period of fixing the exchange rates, which means that instalments after this period will probably increase by less than 10 % compared to the current levels and calculated at similar exchange rates. This is going to be, however, a relatively big increase compared to the instalments under the period of fixed exchange rates. The introduction of exchange rate limits is expected to reduce the instalments of borrowers by 3540 billion HUF in 2012 (30 billion of this sum is a transfer from banks and the state). Such reduction of instalments will probably amount to 80 billion HUF (at current exchange rates) in 2013 while it will generate an extra cost of 25 billion HUF to the banks and another 25 billion HUF to the state. We should not forget about the fact that the exposure of borrowers in the program to foreign currency exchange rates will not be cancelled since they will have to continue repayment at the future exchange rates after the expiry of the scheme period. It means that once non-performing loans can become non-performing again. (Hungarian National Bank, 2012) Summary The early repayment scheme, which was the most important program in lending to households in 2011, decreased the total amount of foreign currency mortgage loans by about a quarter. Since the middle of 2012 the exchange rate limits have been used to fight nonperforming loans. Although the exchange rate limits and the management of non-performing loans are expected to favourably affect banks’ lending capacities and abilities, but any major improvement can be expected in lending practices only after the expiry of the program as significant banking resources are used up in the program. Apart from the effects of the early repayment scheme, households continue to have small demand for loans, the number of new loans (together with consolidation loans) has been the lowest in 2011 since the beginning of the crisis: it was 9 % less than it was in 2010 and 28 % less compared to the value in 2009. The discretionary income of households with foreign currency loans is still jeopardized by the strong CHF, they can hope to get some help in the exchange rate limit scheme and households that took part in the early repayment program are rather expected to re-accumulate their usedup savings than increase their consumption or take out other loans. Beside the demand for, the supply of loans is also restricted: terms of household loans got tighter with banks trying to focus on less risky business with premium clients. However, the sector is expected to become more competitive with the falling extra charges on lending and the extension of positive debt registering to private individuals in the medium run. (Hungarian National Bank, 2012) In a summary I can conclude that the measures taken by the government in the last months and years had several positive and negative effects on the actors concerned, but I agree with Tamás Balás and Márton Nagy as well (T. Balás, M. Nagy, 2010) who think that risks inherent in the high amounts of foreign currency loans could only decrease by macroeconomic stability, that is a low level of inflation and an economic policy that focuses on improving the external and internal balance.

- 113 -


Krisztina Holmár

REFERENCES Balás T., Nagy M. [2010]: A devizahitelek átváltása forinthitelekre. (Conversion of foreign currency loans into HUF loans) Hitelintézeti Szemle, 5/2010, 416-430., www.bankszovetseg.hu Bánfi Z. [2010]: (M)értéktelenül – A lakossági hitelek növekedése a válság előtt. (Without measure – Accumulation of household loans before the crisis) Hitelintézeti Szemle, 4/2010, 349-360., www.bankszovetseg.hu Report on the Hungarian Banking Association’s activities of the first quarter of 2011 Budapest, April 2011, www.bankszovetseg.hu Report on the Hungarian Banking Association’s activities of the second quarter of 2011 Budapest, July 2011, www.bankszovetseg.hu Report on the Hungarian Banking Association’s activities of the third quarter of 2011 Budapest, November 2011, www.bankszovetseg.hu Report on the Hungarian Banking Association’s activities of 2009. Budapest, May 2010, www.bankszovetseg.hu Report on the Hungarian Banking Association’s activities of 2010. Budapest, March 2011, www.bankszovetseg.hu Bethlendi A., Bodnár K. [2005]: A hazai hitelpiac strukturális változása. A hitelezési felmérés tapasztalatai. (Structural changes in the domestic loans market. Experience of a survey on lending) Hitelintézeti Szemle, 2005/3. 1-21., www.bankszovetseg.hu Bethlendi A., Czeti T., Krekó J., Nagy M., Palotai D. [2005]: A magánszektor devizahitelezésének mozgatórugói. MNB Háttértanulmányok, (Motives behind foreign currency lending to private individuals in Hungary. Background studies of the Hungarian National Bank) 2/2005, Budapest, April 2005 www.mnb.hu Csajbók A., Hudecz A., Tamási B. [2010]: Foreign currency borrowing of households in new EU member states. OP 87/2010, www.mnb.hu Devizahitelek és devizahitelesek blogja: Az Országgyűlés elfogadta az új árfolyamrögzítést. (Foreign currency loans’ and borrowers’ blog: The Parliament has passed the law on the exchange rate limit scheme.) 25 March 2012, www.devizahitelek.info Devizahitelek és devizahitelesek blogja: Végtörlesztők – árfolyamkockázat helyett kamatkockázat? (Foreign currency loans’ and borrowers’ blog: Applicants in the early repayment scheme – Interest risk instead of exchange rate risk? 16 January 2012, www.devizahitelek.info Annual banking report, July 2011, www.bankszovetseg.hu

- 114 -


TPF

Online loan calculator: Exchange rate limit: it will be a better option than early repayment. 13 January 2012, www.hitelkalkulator.szeghalom.eu/2012/01/13 Regulations: • • •

Act IV of 2009 on state guarantee of housing loans Act CLXII of 2009 on loans to consumers Gov. Decree 361/2009 (30 December) on terms of cautious lending practices to private individuals and on examination of creditworthiness • Act LXXV of 2011 on fixing the exchange rate limits of foreign currency loans and on the order of forced sales of residential real estates Kézdi Zs. [2012]: A végtörlesztés nyertesei és vesztesei – meglepő eredmény. (Winners and losers of the early repayment scheme – a surprising balance.) 1 February 2012, www.hitelmediator.hu Kovács L. [2011]: A magyar bankrendszer helyzete és kihívásai. (Position and challenges of the Hungarian banking sector) Magyar Pénzügyi Almanach 2011-2012, XXI. (Ed.: Kerekes Gy.), TAS-11 Ltd., 90-96. Hungarian National Bank: Report on financial stability. April 2012, www.mnb.hu Muraközy B., Muraközy L. [2008]: „Mi változott és mi nem?” A lakossági devizahitelek és a hiteles politika. („What has changed and what has not changed?” Foreign currency laons to private individuals and policy on lending.) Hitelintézeti Szemle, 6/2008 630-646., www.bankszovetseg.hu PSZÁF: Interim analysis on early repayment. 12 March 2012, www.pszaf.hu Szentkirályi B. [2012]: No, akkor hát ki felel a devizahitelekért? (So well, who is responsible for foreign currency borrowing?) 9 February 2012, www.index.hu Tardos G., Vojnits T. [2006]: Meddig tarthat a lakossági hitel boom Magyarországon? (How long will the boom of loans to private individuals last in Hungary?) Hitelintézeti Szemle, 12/2006 1-21., www.bankszovetseg.hu Várhegyi É. [2011]: Kettős szorításban: a magyar bankszektor helyzete és kilátásai. (Under double pressure: position and challenges of the Hungarian banking sector.) Hitelintézeti Szemle, 1/2011 14-29., www.bankszovetseg.hu Várhegyi É. [2008]: Sebezhetőség és hitelexpanzió a mai válság fényében (Antal László könyvének érvényessége). (Vulnerability and expansion of loans in retrospect from the crisis, validity of the book by Antal László) Hitelintézeti Szemle, 6/2008 656-664., www.bankszovetseg.hu

- 115 -


TPF

INFORMATION AS A COMPETITIVENESS FACTOR OF COMPANIES Iwona Gawron, eng. Joanna Marcisz, Masters degree Information as a factor increasing the competitiveness of enterprises Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa w Nowym Sączu, Instytut Ekonomiczny A condition for an effective operation of a company in the increasingly competitive market is deliberate information management. Due to abundance of information a company is provided with, information that is gathered directly from clients has particular meaning. Thanks to this information, a faster and more flexible response to clients' demands is possible. This, in turn, allows achieving a competitive advantage. Companies can also establish new forms of cooperation with clients and introduce innovative products in a quicker manner. 1. The essence of competitiveness of companies Based on the conducted analysis of literature of subject, it can be concluded that the concept of competitiveness in today's economy is debatable and ambiguous. The Polish economic literature is still disputing about the scope of understanding the concept, choice of evaluation measures and conditions that shape the increase of competitiveness. In foreign literature, this dispute does not have one, full definition of competitiveness that would win the approval of a wider range of economists as well. In accordance with the simplest definition, competitiveness of a company is manifested by the ability to compete (that is act and survive) in a competitive environment. A hallmark of competiveness is to have advantage over rivals. Considering the concept of competitiveness in a long term, we can point to the competitiveness of an organization that is able to survive in a constantly changing environment. Below, there are some definitions of competitiveness formed from the point of view of different levels of economic systems: Micro competitiveness - micro is the lowest level and refers to individual clients, individual entrepreneurs and individual employees. It is the basic level of analysis in economic sciences. The micro level involves companies with more than one employee and households consisting of more than one consumer. This group includes companies of very different sizes, including small, medium and large companies. One example of a narrow understanding of competitiveness of enterprises is the definition taken from the Encyclopedia of Business, edited by W. Pomykało in 1995. According to the Encyclopedia, company's competitiveness is associated with the adaptation of products to the requirements of a market and competition, especially in terms of product range, quality, price, sales channels and promotion methods the classic marketing mix instruments. Micro competitiveness is often defined by economists as meeting the needs of consumers in a more efficient way compared to other subjects on the market. Meso-scale competitiveness refers to the level of average degree. It is often combined with sectors, industries, branches of national economy. Therefore, we can say that the meso level consists of economic areas of a given country distinguished subjectively and/or objectively. This level also applies to territorially separated parts of the country's economy (e.g. provinces in Poland). An example of meso competitiveness is the definition indicated by S. Flejterski who understands it as the ability to design and sell products in a given branch,

- 117 -

Information as a Competitiveness Factor of Companies

Iwona Gawron – Joanna Marcisz

industry or economic sector, which price, quality and other values are more attractive than the characteristics of goods offered by competitors. Definitions of macro competitiveness refer to results of a country in an international trade, in particular, to increase its share in export markets. Sometimes, economists who define competitiveness at this level combine good results achieved in foreign trade of a given country with prosperity of its citizens. The term 'prosperity' defines a lasting improvement in the standards of living and an increase in income of population in a long period. An example of such a definition is the one suggested by the Organization of Economic Co-operation and Development (OECD). According to it, in conditions of free trade and fair competition, competitiveness is the ability of companies, industries, regions, countries or groups to meet international competitiveness and to ensure sustainable high rate of return on applied production factors and level of employment. The characteristic of competitiveness can be attributed to most, but not all levels of economic subjects. Therefore, we can talk about competitiveness: of a single employee, i.e. work efficiency of a physical worker, of companies, such as an increased market share, of the construction industry, i.e. increase in share of a country's GDP, of the national economy, i.e. achievement of a sustainable economic growth. In the case of a global level, i.e. global economy, talking about its competitiveness seems impossible due to the lack of a reference point according to which the characteristics of the national economy could be compared to. 2. Factors of competitiveness of companies The competitiveness of companies is one of the main principles upon which the market economy is based. According to M.E. Porter, despite the fact that competition takes place directly between companies, apart from micro-economic factors determining the competitive advantage, there have to be also macro-economic factors that make some companies more successful than others. Factors that affect competitiveness of enterprises can be divided into three levels, which are presented in Figure 1. It is worth noting that factors, which have their source in the environment, are independent of a company, often being a derivative of the policies of state authorities and mechanisms of market regulation. They are also influenced by the general condition as well as economic situation in a given country and the global economic situation. The internal factors are related to the actions taken by a company. They are related to its financial condition, possessed material resources, intellectual capital, organizational structure, adopted development strategy, methods of management, entrepreneurship, innovation and quality of offered products and services. It can be said that a group of internal factors is identified with strategic resources possessed by a company and the ability to use them in order to take effective actions in response and reaction to changes and transformations taking place in the external environment. The competitiveness of a company is a derivative of the ability to use available resources in the processes of acquiring clients' capital and creating intellectual capital.

- 118 -


TPF

Figure 1. Determinants of competitiveness of companies

Source: W. Walczak, Analysis of factors influencing competitiveness of companies [in] E-mentor no. 5/37, December 2010, p. 9

- 119 -



It should be noted that there are different, specific conditions in particular sectors and industries. They set the guidelines and forms of competition between companies. For some companies, the target group of clients is not an individual consumer, but another company or organizations of the public finance sector. 3. Information as a competitiveness factor of companies Undoubtedly, one of the most important factors affecting the competitiveness of both manufacturing companies and service providers is the ability to adapt to customer needs. The role of information as a factor that has a significant influence on the competitiveness of a company should be emphasized. At present, we can observe the growing importance of information to such an extent that it is considered a product in itself, given that it is content with a certain meaning about something, for someone and because of something, expressed in linguistic and non-linguistic characters. With the use of information, one can describe events, states of things or objects. In this sense, a piece of information can be considered a type of product and a resource that is created as a result of a particular activity. However, the fact of distinguishing information as a "data product" should be considered as well. Data is information that does not have informational value when treated separately. This means that it is not possible to interpret it, and thus understand the described event or object. Information is especially valuable in the management process of a service company. In modern service enterprises, information is an important resource for decision-making in the management process. The type and scope of information needed for efficient management of a company depends on the type of business. A piece of information is useful in the decisionmaking process when it is: 4. accurate - it reflects reality in a credible and honest way, 5. current - it is available at a time enabling appropriate action, 6. full - it provides all facts and details, 7. adequate - suitable for specific needs and conditions of a decision maker. Having a good and useful piece of information, which is not possessed by others (who are interested in obtaining it, e.g. competition), allows avoiding faulty or too risky decisions and taking quicker actions, which take advantage of the overall economic situation and emerging opportunities to gain a high position on the market. Use of information is justified only if its value exceeds its acquisition cost. As is can be seen in the above discussion, information systems have a significant role in information management. Any service company that wants to function effectively must build an appropriate information system, which allows for decision-making analyses. 4. Practical use of information based on the example of insurance agencies Surveys were conducted among clients of insurance agencies in three provinces: Little Poland, Silesia and Lower Silesia. The study included 501 clients - 301 women and 200 men. Clients of insurance agencies determined the factors that they believe have the greatest influence on the stability of relationships with an insurance agency. The ability to provide information by an employee, attractiveness of an offer, possibility of obtaining full information, professional service, employees' competence and kindness were rated very high and according to the respondents, these elements have the greatest impact on the development of a positive, long-term relationship with the company. Subsequently, clients mentioned service efficiency, politeness, location of the company, friendly environment (interior design and equipment) as well as parking facilities.

- 120 -


TPF

Figure 2. Assessment of elements having the biggest influence on the stability of relationships between the client and the insurance agency

Source: original elaboration

Legend: A: Employee’s professionalism B: Employee’s kindness C: Employee’s competence D: Service efficiency E: Time of expectation F: Range of services G: Service politeness H: Location of the company I: Parking facilities J: Friendly environment (interior design and equipment) K: Possibility to obtain full information L: Employee’s ability to provide information M: Attractiveness of an offer One of the most important aspects raised in the survey were questions about the assessment of the flow of information between the insurance company and its clients: - How do you assess the quality of information flow about the insurance offer between an insurance company and a client? - Is the information about the components of the insurance clear and comprehensible or complicated? Among the respondents, 69.28% reported that the flow of information is sufficient (Table 1). For 28.31% of the respondents, the flow of information is not sufficient, which may indicate that there are some communication barriers or information noise.

- 121 -



Table 1. Assessment of the quality of information flow about the insurance offer between the insurance agency and clients. Assessment of the quality of information flow about the insurance offer

Number

Percent

Information flow is sufficient

345

69,28

Information flow is not sufficient

141

28,31

There is no information flow

12

2,41

498

100,00

Overall Source: original elaboration

To understand the influence of information on clients' behavior to a better extent, the respondents were asked whether the information about the components of the insurance is comprehensible or complex and complicated (Figure 3). Figure 3. Structure of the respondents’ answers to the question: Is the information about the components of the insurance …?


The majority of respondents (71.52%) declared that the information about the components of the insurance is clear and comprehensible. However, for 28.48% of the respondents the information is complex and complicated. The respondents were also asked about their confidence in the transfer of information. The results are shown in Figure 4. Figure 4. Structure of the respondents‘ answers to the question: Do you have confidence in the transfer of information of an insurance agency?


The majority of respondents - 55, 62% - rather have confidence in the information provided by insurance agencies. A small percentage of the respondents (0.60%) who do not trust insurance agencies, and in particular the information that they provide, can state of a

- 122 -


TPF

better and better activities of public relations units in insurance agencies, which are up to date with information on a situation in a company, its plans for the future and new products. At the same time, the respondents were asked to indicate sources of information they had used when choosing an insurance agency. The vast majority of the respondents, representing 60.28% of the studied population, listened to the opinion of friends when choosing an offer of an insurance agency (Figure 5). Figure 5. Sources of information for clients who choose an offer of an insurance agency (multiple choice question)


The Internet was the source of information about an offer of an insurance agency indicated by 35.53% of the respondents. The subsequent sources of information indicated by the respondents were: brochures and leaflets (25.35%), TV commercials (13.17%), press ads (4.99%) and radio advertisements (3.19%). Conclusion One of the most important factors influencing the assessment of operation of insurance agencies is a good information flow and two-way communication with clients. Companies that operate on the market realize that there is a need to change their current business strategies to apply the system of connections with buyers. All the factors stimulate the growth of interest in information, which has become a key factor that minimizes or eliminates uncertainty in market activities.

- 123 -


TPF

THE ROLE OF AGRITOURISM IN INNOVATIVE RURAL DEVELOPMENT OF LOWER DANUBE REGION IN SERBIA MSc Boris Saulic University of Novi Sad, Faculty of Economics Subotica MSc Deniz Ahmetagic University of Novi Sad, Faculty of Economics Subotica The presented paper analyses the challenges of innovative sustainable rural development of Central and Eastern Europe by identification and valorisation of main potentials for development of agritourism in Lower Danube Region in Serbia. Main challenges of rural development of the Region are connected to the problems of agricultural and rural economy in Serbia as stipulated in Strategy for rural development of Serbia, such as demographic trends, vertical integration of the food chain, infrastructure and similar aspects. In addition to the socio-economic factors, problems of biodiversity conservation and environmental protection have also been identified in line with sustainable rural development. Results of this analysis argue the recommendations for agritourism development and vision of innovative rural development for policymakers at the local and regional level. Key words: Agritourism, innovative rural development, Danube region, diversification 1. INTRODUCTION Agricultural production, high environmental values, low income, economic and employment opportunities, low population density, migration of young and skilled people are well known main characteristics associated with rural areas and its development which is also the case of Lower Danube Region in Serbia. Main focus of this study is set on the analysis of this characteristics while exploring agritourism potentials of Lower Danube Region in Serbia and addressing the issues of innovative approach to diversification of rural economy as an important pre-condition for economic growth and development of rural areas. Significance of rural area in Lower Danube Region has its EU and national perspective. During past few years, European Union has recognised common challenges affecting the area which stretches from the Black Forest to the Black Sea, including over 100 million inhabitants along the Danube River basin. In 14 countries, including Serbia, most of the problems know no borders and most of the potentials are driven from the fact that more than 2500 kilometres long water corridor connects this macro region of Europe. Targeted area of Lower Danube has its significance in national boundaries of Serbia as well, as it has been identified as one of the 16 major tourism destinations by Ministry of Economic and Regional Development in 2006. Predominant agricultural rural areas and high dependency on agricultural production is a changing concept, largely dominant in past century in Central and Eastern Europe. During the central planning era, rural development in those economies was mainly associated with development of agricultural production while recently rural development policy is shifting towards favour of paying greater attention to the non-farm sector in the context of diversification of rural economic development around the sector’s potential in absorbing excess labour from the agricultural sector and urban-rural migration, in contributing to income growth and in promoting a more equitable distribution of income (Davis J., Pearce D.

- 125 -

The Role of Agritourism in Innovative Rural Development of Lower Danube Region in Serbia

Boris Saulic Deniz Ahmetagic

2000). Evidence of seeking and supporting alternative, non farm activities can be found in latest Strategy for Rural Development of Serbia 2009 – 2013 within which the following four sub-measures for diversification of rural economy are identified as: 1) diversification and development of activities on farm (tourism, beekeeping, medicinal and aromatic herbs, ornamental plants); 2) local crafts and small enterprises; 3) rural tourism; 4) aquaculture (Plan of Strategy of Rural Development, 2009-2013). In order to overcome the problems and constraints of rural areas and to exploit the potentials of rural areas in Serbia innovative approach to income generating activities of farms and rural enterprises is identified in strategic approach for 2009 – 2013. Capacity to create, build and apply new ideas in framework of rural economic activity is necessary for the diversification of the rural economy and the provision of modern services. Strategic innovation often involves either an adaptive shift in current business model or adoption of a new one and it may be driven by either internal challenges, such as process or a product innovation or by external challenges, namely IT revolution, new markets and similar (Pervaiz K. Ahmed, Charles D. Sheperd 2010). Agritourism reflects the change or the shift in modelling the agribusiness and agricultural production providing the innovative way for the diversification of rural economic activities and drive for innovative rural development. Such activities of adapting the business processes create capacities of rural enterprises to generate and apply new ideas to the rural environment in framework of diversification of the rural economy and the provision of modern services in such way that excess labour and other potentials are well exploited and valorised. Presented analysis seeks to address the poor quality and accessibility of basic services and infrastructure in rural area of Lower Danube Region as an important pre-condition for economic growth and creation of job opportunities while tackling issues of high dependency on agriculture by supporting diversification into non-agricultural activities, specifically into creation and development of agritourism services in the Region. New, innovative approach to rural development of the Region will provide the basis for policy makers and creation of new supportive measures for diversification of rural economy in target area and other similar regions, as well by providing the guidelines for adaptive change in agricultural production and rural development. 2. SOCIO-ECONOMIC ANALYSIS OF THE REGION Targeted area of Lower Danube Region in Serbia consists of five municipalities and their administrative areas represent the area analysed in this paper. Five mentioned municipalities along the Danube River are Veliko Gradiste, Golubac, Majdanpek, Kladovo and Negotin. Rural characteristics of the region in terms of population and density are presented in the figure 2 below. For the purpose of classification of rural areas in Europe, two methodologies, one applied by European Union (EU) and one applied by Organisation for Economic Cooperation and Development are mostly used. Most recently rural areas in Europe are classified under the new methodological approach, agreed on by European Commission in 2010, for determining urban/rural typology of predominantly rural, intermediate and predominantly urban regions based on a variation of the previously used OECD methodology. Mentioned typology uses a simple two-step approach in order to identify the rural areas and its use implies that ‘rural areas’ are all areas outside urban clusters while ‘Urban clusters’ are defined as clusters of contiguous grid cells of 1 km² with a density of at least 300 inhabitants per km² and a minimum population of 5 000. This new typology, applied to the NUTS 3 level, successfully addresses one of the main constraints of the OECD methodology in the EU in relation to the presence of some city

- 126 -


TPF

centres separated from surroundings at NUTS 3 level. It classifies NUTS 3 regions based on the share of population in rural grid cells. If more than 50% of the total population lives in rural grid cells, the region is classified as predominantly rural. In regions where between 20% and 50% of the population lives in rural grid cells are considered to be intermediate. Regions with less than 20% in rural grid cells are considered predominantly urban. Region of Lower Danube in Serbia is according to this new methodology considered to be predominantly rural area. Although there is no statistical definition of rural areas in Serbia, for the purpose of creation of Rural Development Plan and for purpose of comparison with EU statistics and policies, rural areas in Serbia have been defined according to OECD methodology. According to this definition 129 municipalities in Serbia have been identified as rural out of the total of 165 municipalities, consisting of 3.904 settlements. Five targeted municipalities of the Region are also classified as rural and have been clustered into tourism area of Lower Danube Region in Serbia. Area is geographically situated on the left banks of the Danube River in Eastern Serbia in bordering region of Serbia and Romania. Figure 1. Geographical position of Lower Danube Region in Serbia along the Danube Basin

Demographic analysis of the Region based on the official statistical records of Serbia shows that approximately 120.000 inhabitants are living in the area covering the surface of 3362 km2. In relation to the census of 2002, the population in this area declined by 16,350 residents in 2011. This is a direct result of negative population growth in the municipalities in the area (from -6.2% in Kladovo to -11.2 % in Golubac, which is far below the national average, which is about -3.5%). It must be added that in all the municipalities of the area a negative migration balance is present, as evidenced by the total number of residents temporarily working abroad, which amounts to about 35,000 residents. The trends presented have their effects in quite unfavourable age structure of the population, where the average age of the population is around 42 years, and the proportion of the population aged 65 years and over 21% of the total population (average in Serbia when it comes to the average age is 40.43 years, while the percentage in the total population of the oldest in the Republic of 16.5%). In

- 127 -



terms of education levels, the proportional share of the population aged over 15 years, with a higher education is 5.9%, while the percentage of those with no educational qualifications at all is 8.8%. The unfavourable educational structure reflects the fact that the proportion of the population aged over 15 years who have completed primary school is 28.4%, which means that along with those residents who have no school education, the total population aged over 15 years who have never entered the system of secondary education is 34.3% (this segment of the population in the Republic makes 21.8% of the population older than 15 years). Figure 2. Demographic features of the Lower Danube Region in Serbia Veliko

Golubac

Majdanpek

Negotin

Kladovo

TOTAL

344

368

932

1089

629

3362

26

24

14

39

23

126

59

26

24

39

37

36

22969

10882

26952

50139

26714

137656

20659

9913

23703

43418

3613

121306

Gradište Area of municipality, km2 Number of settlements Population Density Population (1991) Population (2002) Source: Municipalities of Serbia 2008, Statistical Office of the Republic of Serbia, Belgrade, 2009.

Economic activity in the Region is according to official statistics of five municipalities forming the area of Lower Danube in Serbia participated with about 0.88% of the total income of Serbia. Level of domestic product per capita area was around 80 RSD in 2005, which is more than 40% below the average on national level. All five municipalities of the Region are far below the national average to the level of economic development, while municipality of Golubac falls in category of underdeveloped municipalities. Official statistics of National income structure shows the overall analysis of the structure of the economy at the area. The structure of national income in 2005 is indicating the dominating agriculture, hunting, forestry and water supply with 62%, which is followed by trade, with about 15% while manufacturing accounts for about 13%. Hotels and restaurants account for almost 5% of national income to official statistics. The above structure of national income indicates underdevelopment of area, as it dominates agriculture, and industry and services are underdeveloped. Overall analysis of socio-economic data presented indicates that it is predominantly rural region highly dependant on agriculture and forestry with very low level of density and negative population growth rate. Taking into consideration the existence of the Djerdap National Park in the Region it has a high environmental value. Economic indicators show low income and employment opportunities and lack of skilled people and low productivity. Such characteristics are in alignment with the distress push model of diversification of rural economy (Davis J., Pearce D. 2000) which will be taken into consideration while elaboration on potentials for agritourism development in the Region.

- 128 -


TPF

3. POTENTIALS OF AGRITOURISM FOR RURAL DEVELOPMENT IN LOWER DANUBE REGION IN SERBIA Agritourism has evolved from the diversification of economic activities of rural economy and motivation for farmers to engage in off-farm activities and shifting its resources towards tourism as answer to the needs and constraints of agricultural economy in rural areas. Although there is no unique definition of agritourism there is no doubt about the interdependency of agriculture production and tourism services. In the framework of rural development of European Union, rural and agri-tourism are considered to be crucial “mode of lifting rural areas out of a situation of migration and economic decline” and appropriate policies have been created and carried out in terms of its development (Hjalager A.M. 1996). In literature review several definitions of agri-tourism may be identified such as, ‘‘any practice developed on a working farm with the purpose of attracting visitors’’ (Barbieri, C., & Mshenga, P. M. 2008); ‘‘a specific type of rural tourism in which the hosting house must be integrated into an agricultural estate, inhabited by the proprietor, allowing visitors to take part in agricultural or complementary activities on the property’’ (Marques, H. 2006); ‘activities of hospitality performed by agricultural entrepreneurs and their family members that must remain connected and complementary to farming activities’’ (Sonnino, R. 2004); ‘‘tourism products which are directly connected with the agrarian environment, agrarian products or agrarian stays’’ (Sharpley, R. and Sharpley, J. 1997). Other terms and names for on-farm tourism activities have also been in use, namely agrotourism, farm tourism or farm-based tourism and vacation farms. In United States agritourism has been seen as “a commercial enterprise at a working farm, ranch, or agricultural plant conducted for the enjoyment of visitors that generates supplemental income for the owner” (University of California Small Farm Program, Agritourism Workgroup and Resources, Oregon Department of Agriculture, 2011). Agricultural tourism is a commercial enterprise at a working farm, ranch or agricultural plant conducted for the enjoyment or education of visitors, and that generates supplemental income for the owner. Agritourism can include farm stand or shops, you-pick, farm stays, tours, on-farm classes, fairs, festivals, pumpkin patches, Christmas tree farms, winery weddings, orchard dinners, youth camps, barn dances, hunting or fishing, guest ranches, and more (list compiled by Ramiro Lobo, University of California, Small Farm Program, http://sfp.ucdavis.edu/agritourism/definition). The Commonwealth of Kentucky defines, agritourism as “The act of visiting a working farm or any agricultural, horticultural, or agribusiness operations for the purpose of enjoyment, education or active involvement in the activities of the farm or operation” (The Kentucky Department of Agriculture, USA). From the definitions of agritourism and its nature we can derive few significant characteristics and features describing it and needed to be addressed. First of all, agritourism is presented as economic activity combining the tourism and agriculture. Secondly it is part of the diversification of rural economy indicating its territorial impact and spatial placement in rural areas. Combing the presented aspects it can be said that agritourism represents economic activity of agricultural households in rural areas allowing them to find additional sources of income in different and more effective sectors of economy by engaging into diversification of non-farm activities by adaptive shift towards non agricultural on-farm activities. Question which arises from this definition is what differentiates agritourism from rural tourism and what the significance of such difference is. The World Tourism Organization (UNWTO) has classified a visitor as anyone who is travelling to a place for business or pleasure other than that of his/her usual environment for less than 12 months and whose main purpose of the trip is other than the exercise of an

- 129 -



activity remunerated from within the place visited (Smith, S. L. J. 1995; WTO, 1994). On the other hand tourists are defined by the same organisation as overnight visitors. Consequently, rural tourist can be described as overnight visitors according to the UNWTO who are deliberately travelling to rural areas to experience the environment and its rural features. However, the products and activities of rural tourism need to be more than just physically located within a rural area as their inherent character needs to complemented and integrated with the rural, natural surroundings and not an “artificial” rural tourism product which could be considered as urban tourism product within the rural area (Hall, C. M.., Page, S. J. 2002; Lane, B. 1994). In terms of organising tourism activities in rural areas there are various possibilities ranging from accommodation to various activities, events, festivities, sports and leisure, all of which occur in a typical rural environment and embracing it (Darau, A.P., Corneliu, M., Brad, M. L., Avram, E.). Figure 3. Early definition and features of rural tourism by Lane B. (1994) Features of Rural tourism Location

- located in rural areas;

Functionally rural

- built upon the rural special features of small-scale enterprises, open spaces, contact with nature and the natural world, heritage, and traditional societies and practices, embracing the rural environment;

Rural in scale

- both in terms of buildings and settlements and, therefore, usually small in scale;

Traditional in character

- growing slowly and organically, connected with local families; it will often be largely controlled locally and developed for the longterm good of the area and will be of many different kinds, representing the complex pattern of rural environment, economy, history, culture and location. (p. 14)

Concept of agritourism in its etymology implies a strong correlation of agriculture and tourism. Interdisciplinary approach of agritourism is seen as guideline for sustainable development of overall agriculture in rural areas, providing the new rural market opportunities for food production and other agricultural activities supporting the diversification of rural economy. As a part of a wider perspective of conducting tourism activities in rural areas, agritourism represents the specific form of agribusiness activity. Various possibilities for development of farm related tourism are presented in figure below, all of which are applicable in targeted area. Rural (and agri) tourism have been identified in many strategic documents of Serbia as high potential for development of rural areas but with low level of its use mainly due to the lack of local and regional strategy, low level of infrastructure, lack of skilled and educated human resources, lack of financial funds, legislation and similar constraints. Nevertheless, various types of agritourism activities are applicable to the around 140 identified agricultural households in municipalities of Majdanpek and Negotin willing to engage into rural and agritourism activities (master plan).

- 130 -


TPF

4. AGRITOURISM: INNOVATIVE APPROACH FOR RURAL DEVELOPMENT OF THE REGION Innovative approach represents the capacity to adaptively change in business modelling or a creation and appliance of a new one, than it can be argued that agribusiness is a creative, adaptive swift in business model of agricultural households. In other words, diversification strategy of agricultural households may be interpreted in direction of creation new products and services based on innovative and creative approach. Possibilities of diversification with regards to the creation of new products and innovative development of new forms of conducting business of agricultural households in Europe has been classified by three essential criteria according to Przezbórska L., Sznajder M. (2004). First criteria affect the seasonal availability of agri-tourism services and products. Taking into consideration that the offer of agricultural products and supplies is directly connected to the changes of season it consequently implies that different seasons are limited for delivering specific agritourism services. For instance, picking fruits may be offered only in the time of its season while offering agricamping services has to take into account the weather conditions in various seasons, especially in winter. Second criteria relates to the costs of the agritourism products and services. Motivation for diversification of non-agricultural rural economic activities in Lower Danube Region in Serbia is based on low income level, poor employment opportunities and lack of financial resource and income generating activities which implies low economic standard and application of distress-push model (Davis J., Pearce D. 2000). Low cost for agritourism products and services in Central and Eastern Europe identified have been linked to the poor economy in rural areas and being in their initial phase of development (Przezbórska L., Sznajder M. 2004). Within the model of diversification of agricultural economy various possibilities have been identified, applicable to the Lower Danube Region in Serbia based on the socio-economic analysis. Third criteria of classification of agritourism products and service imply differentiation of types and kinds of possible activities to be carried out, combing the agriculture and tourism services. According to Przezbórska and Sznajder, 9 different types of such activities have been classified in Europe, namely 1) Accommodation, 2) Catering services, 3) Real agri-tourism services, 4) Retail business, 5) Ethnography, 6) Sport, 7) Therapy, 8) Agri-recreation, and 9) Entertainment (Agri-tainment). Another way of defining different types of agritourism services takes into account the three key areas being, working farm, nature of contact between the tourist and agricultural activity; and the degree of authenticity in the tourism experience (Phillip, S., C. Hunter, K. Blackstock, 2010). According to these authors these three areas define the characteristics of agritourism experience as on of the key element of agricultural product and service.

- 131 -



Figure 4. Agritourism typology

Source: Phillip, S., C. Hunter, K. Blackstock (2010) A typology for defining agritourism

Taking into consideration the possibilities for agritourism development in the Region, based on socio-economic analysis, and applicability of different types for future exploitation in the Region several types of activities, new to the Region, may be presented. First of all, accommodation has been significantly exploited in rural areas in Serbia, but it is mostly offered in traditional houses and very rarely on agricultural households itself. Innovative approach in process of job creation and income generating activities of agricultural households in the Region is to consider the accommodation services on a working farm thus providing the authentic agritourism experience and services. Secondly, food production and catering services may be offered in various subtypes ranging from traditional and home made products of functional food to the “pick your own” and retail services. Most of the food production related services do not require additional funding as it is already a part of everyday working farm which allows agricultural households with low income to apply the new model of practicing business without any great risks in compliance with distress-push model of diversification of rural economy. In connection to the real farm activities, participation and observation of farm processes and manufacture, farm zoo and similar concepts placing the tourist in direct connection with the farm makes also an eligible labour-intensive model applicable in the region. Specific attractiveness of the Region such as Danube River, Djerdap National Park, cultural-historical heritage and wine production have also been considered as positive factors for agritourism development, especially in terms of fishery (Danube), agri(eco)tourism (National Park and cultural-historical heritage) and various wine related agritourism activities such as wine tasting, wine making and similar. 5. CONCLUSION Rural development in Europe has been recognised by new concept and approach entailing innovative and sustainable rural development based on diverse economic activities. Agritourism represents one of the specific forms of combining the agriculture and tourism, providing the guidelines for innovative development of agricultural households in rural areas.

- 132 -


TPF

Lower Danube Region of Serbia represents predominately agricultural and rural area in Danube River Basin of Serbia and Europe. Ministry of economic and regional development has identified the tourism potentials of the region and defined as master plan for tourism development of the region. On the other hand, socio-economic analysis of the region implicates its poor economic development, lack of economic opportunities, infrastructure and lack of skilled and educated labour. Features of the region are implying labour-intensive economic activities (apart from The Iron Gate Hydroelectric Power Station Complex built in 1972 and 1984) and applicability of distress-push model of diversification. Taking into consideration the benefits of diverse rural economy in terms of creation of job, economic and income generating opportunities, agritourism offers various types of business initiatives applicable to agricultural households in the Region. Although recognition for a rural tourism, and agritourism to some extent, has been made clearly in many strategic documents of Serbia relevant to regional, rural and tourism development, we are still witnessing quite low level of institutional support for development of rural regions. Deriving from the socio-economic analysis of the Region and potentials for development of certain types of agritourism in the Region it shows the need for policy making towards promotion of mentioned types agritourism as possible innovative strategic approach. In addition to promotion challenge of education and enhancing the (entrepreneurial) skills of agricultural household needs to be addressed. Third policy and institutional recommendation for achieving benefits of diverse the agricultural activities is in line with financial support and subsidies for supporting the new and adaptive agribusiness models of combining agriculture and various tourism services. Lower Danube Region in Serbia is well know for its natural, cultural and historical values which holds high potential for combing selling points of agriculture and ecotourism (agriecotourism). Danube River and aquaculture plays significant roles in future outline of agritourism development of the Region as its potentials have not been yet exploited. Very old tradition of wine production and wine production villages (“pimnice”) within the Region (Negotin) bears inevitable agritourism potential which is specific to the Region and provides the basis for differentiation of agritourism products and services along with innovative approach in diversification strategy of agricultural household.

- 133 -



REFERENCES 1. Barbieri, C., & Mshenga, P. M. (2008) The role of the firm and owner characteristics on the performance of agritourism farm, Sociologia Ruralis, Volume 48, Issue 2, Pages 166– 183. 2. Bogdanov, N. (2007): Mala ruralna domaćinstva u Srbiji i ruralna nepoljoprivredna ekonomija, Beograd 3. Darau, A.P., Corneliu, M., Brad, M. L., Avram, E. (2010) The concept of rural tourism and agritourism, Studia Universitatis “Sasile Goldis” Arad Seria stiinte ingineresti si agro-turism May 2010 Volume 5, Issues 1, Pages 39-42 4. Davis, J., Pearce, D. (2000): The Non-Agricultural Rural Sector in Central and Eastern Europe, Natural Resources Institute Report No. 2630, Kent, United Kingdom 5. Dipti P. P., Datta B. M. (2011): Diversification of Farm and Non-Farm Sectors and Structural Transformation of Rural Economy 19th International Input-Output Conference, Alexandria, USA 6. Epler-Wood, M. (1991): Global Solutions: An Ecotourism Society, in: Whelan, T. ed.: Nature Tourism Managing for the Environment; Island Press, Washington, D.C. USA, Pages 200-206. 7. Hall, C. M.., Page, S. J. (2002) The geography of tourism and recreation: Environment, place and space (2nd ed.), Routledge, London, United Kingdom 8. Hjalager A.M. (1996): Agricultural diversification into tourism, Evidence of a European Community development programme. Tourism Management Volume 17, Issue 2: pp. 103111. 9. Lane B., (1994) What is rural tourism, Journal of sustainable tourism, Volume 2, Issue 7, pages 7-21 10. Marques, H. (2006) Searching for complementarities between agriculture and tourism – the demarcated wine-producing regions of northern Portugal, Tourism Economics, Volume 12, Pages 147–155. 11. Municipalities of Serbia 2008, Statistical Office of the Republic of Serbia, Belgrade, 2009 12. Nacrt strategije ruralnog razvoja Republike Srbije 2010–2013, Beograd, 2009 13. Pervaiz K. Ahmed, Charles D. Sheperd (2010) Innovation Management, Pearson Education Limited, Harlow, Essex, United Kingdom pp. 8. 14. Phillip, S., C. Hunter, K. Blackstock (2010), A typology for defining agritourism, Tourism Management, Volume 31, Issue 6, Pages 754-758. 15. Plan of Strategy of Rural Development, 2009-2013, Ministry of Agriculture, Forestry and Water Management of Republic of Serbia, February 2009 16. Przezborska L., Sznajder M. (2004) Identification of rural and agri-tourism products and services Rocz. AR Pozn. 359, Ekonomia, Volume 3, Pages165 – 177. 17. Reardon, T., Stamoulis, K., Cruz, M-E., Balisacan, A., Berdegue, J., Banks, B. (1998): Rural Non-Farm Income in Developing Countries, The State of Food and Agriculture 1998: Part III. Rome: FAO UN

- 134 -


TPF

18. Sharpley, R. and Sharpley, J. (1997) Rural Tourism: An Introduction, International Thomson Business Press, London, United Kingdom 19. Smith, S. L. J. (1995) Tourism analysis (2nd ed.), Longman, Harlow, Essex, United Kingdom 20. Sonnino, R. (2004) For a ‘Piece of Bread’? Interpreting sustainable development through agritourism in Southern Tuscany, Sociologia Ruralis, Volume 44, Pages 285–300. 21. Tourism Master Plan “Lower Danube”, Ministry for economic and regional development of Republic of Serbia, Belgrade 22. Weaver, D. (2006): Sustainable Tourism: Theory and Practice, Butterworth - Heinemann, London, United Kingdom 23. WTO (1994) Recommendations on tourism statistics, World Tourism Organization, Mad rid, Spain

- 135 -


TPF

DETERMINATION OF FATTY ACIDS WITH GAS CHROMATOGRAPHY – MASS SPECTROMETRY (GC-MS) AND EVALUATION OF THE MAJOR PHYSICO – CHEMICAL PARAMETERS OF PALM OIL (Elaeis guineensis) Ing. Dan-Ștefan CLONDA engineer Ing. Laura CORPAȘ engineer Ing. Tiberiu ABRAHAM engineer Conf. Dr. Nicoleta HADARUGĂ associate professor Prof. Dr. Adrian RIVIȘ university professor Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Faculty of Food Processing Technology, Food Science Department The objective of this paper was to evaluate the composition of the palm oil by its fatty acids and physico-chemical properties. Fatty acid determinations were conducted with the Gas Chromatography combined with Mass Spectrometry apparatus. Individual fatty acids can be identified by GC because of their different retention times; the samples of palm oil were esterified to bring them into a vaporous phase, transforming the fatty acids from the oil into fatty acids methyl esters. The results showed that the main components of palm oil were palmitic acid, followed by oleic acid and linoleic acid; all the fatty acids were expressed in methyl esters. Also we have determined and quantified the most important quality indices. The palm oil is known for its high bioavailability, a rich source of tocopherols and tocotrienols having vitamin E activity and excellent antioxidant activities. The palm oil that was used for analysis was obtained by dry fractionation. Keywords: palm oil, Elaeis guineensis, fatty acids, gas chromatography – mass spectrometry Abbreviations: GC-MS – Gas Chromatography / Mass Spectrometry; FFA – free fatty acids, MAG – monoacylglycerol, DAG – diacylglycerol, TAG – triacylglycerol, PO – palm oil; (S) – Standards of fatty acids; C16:0 – palmitic acid; C18:0 – stearic acid; C18:1 – oleic acid; C18:2 – linoleic acid. 1. Introduction Oil palms are Elaeis species which are originated from West Africa (E. guineensis) and Central and South America (E. oliferous) [1,2]. Palm oil and kernel palm oil are extracted from oil palm tree (Elaeis guineensis) fruits and kernel, respectively. The yield of oil extraction is about 45-55% [2]. The crude (red) palm oil contains about 50% saturated fatty acids, 39% monounsaturated fatty acids, and 11% polyunsaturated fatty acids. The main fatty acid is palmitic acid (44%), followed by oleic (39%) and linoleic (10%) acids [2,3]. The fractionation and refining of palm oil conduct to bleaching and deodorization by separation the palm olein, super olein, and palm stearin; the fatty acid concentrations of these fractions are in order 39-41%, 32%, and 47-69% for palmitic acid, 43-44%, 49%, and 20-38% - 137 -

Determination of Fatty Acids with Gas Chromatography – Ing. Dan-Stefan Clonda Mass Spectometry and Evaluation Ing. Laura Corpas – Prof. Dr. Adrian Rivis of the Major Physico – Ing. Tiberiu Abraham – Chemical Parameters of Palm Oil Conf. Dr. Nicoleta Hadaruga for oleic acid, 11%, 14%, 4-9% for linoleic acid [2]. The distribution of the free fatty acids (FFA), monoacyl- (MAG), diacyl (DAG), and triacylglycerols (TAG) was evaluated by Lau et al. [3] by using a rapid high-temperature GC-FID method; the FFAs were found to be in 4.3-4.5% in the crude palm oil, while the TAGs were the most concentrated (91.2-91.9%). MAGs and DAGs were found in concentrations of 0.1-0.12% and 3.7-4.2%, respectively. Red palm oil contains important quantities of carotenoids (up to 0.7 g/L), which confer the color of the raw oil, as well as tocopherols, tocotrienols (vitamins E, up to 1000 ppm), and ascorbic acid (vitamin C) which have antioxidant properties [2,4]. The palm oil contains approximately equal quantities of saturated and unsaturated fatty acids, which are both implied in the health of the cardiovascular system. The consumption of palm oil in normal diets reduces plasma cholesterol level and is, thus, safe to the consumer. At a level of 30% palm oil of the diet may be a risk factor for cardiovascular diseases. Palm oil reduces the blood levels of total cholesterol, triglycerides, and LDL-cholesterol [2,13]. Palm oil is used in production of cosmetics and toothpaste, lubricants, soap and oleochemicals; the highest proportion is used in food field (margarine, deep fat frying, cocoa butter substitutes etc.) [2,5]. Palm oil is also the an important raw stock for biodiesel production, especially in Malaysia and Indonesia, which is one of the leading palm oil producers in the world [6,7]. In the present study a fatty acid profile of the commercial palm oil was performed by using the GC-MS analysis of derivatized samples. 2. Materials and Methods 2.1. Materials. Refined, bleached, and deodorized palm oil edible grade, was bought from the local supermarket. (Timişoara, Romania). The oil was obtained by dry fractionation method. Standards of fatty acids were purchased comprising of: palmitic acid, oleic acid, arachidonic acid, linoleic acid, stearic acid, behenic acid with purity over 99%. n-Hexane (GC grade) and methanol·BF3 were purchased from Fluka; ethanol 96% (v/v), KOH solution, Wijs reagent, acetone (reagent grade), HCl solution, and petroleum ether were obtained from Merck&Co. 2.2 Methods Gas Chromatography – Mass Spectrometry (GC-MS) analysis The analysis of the methyl esters of fatty acids was performed by using a Hewlett Packard HP 6890 Series gas chromatograph coupled with a Hewlett Packard 5973 mass spectroscopy detector (GC-MS). For the GC system a HP-5 MS capillary column (30 m length, 0.25 mm i.d., 0.25 µm film thickness) was used. The program temperature was set up from 50 °C to 250 °C with a rate of 4°C/min, both the injector and detector temperatures were 280 °C; He was used as carrier gas. The injection volume was 2 µL. Ionization energy EI of 70 eV was used for mass spectroscopy detector, with a source temperature of 150 °C, scan range of 50-300 amu, scan rate of 1 s-1. The mass spectra were compared with the NIST/EPA/NIH Mass Spectral Library 2.0. [11] Preparation of fatty acid methyl esters GC was used to separate the fatty acid methyl esters and MS was used to identify the separated individual components. The one requirement for GC-MS is that the compounds to be identified should be capable to be easily vaporized into the gaseous phase. Unfortunately, fatty acids are not very volatile and become even less volatile as the chain length increases. In addition, the polar H-bonding character of the carboxyl group causes what is called peak

- 138 -


TPF

broadening and therefore mixtures of fatty acids are typically difficult to resolve into the pure components required for identification. This problem is easily overcome by converting the fatty acids to more volatile methyl esters before analysis. For the GC-MS analysis, the samples containing fatty acids were esterified to the more volatile methyl esters by methanol·BF3 method: 100 mg of palm oil or 5 mL hexane solution obtained from the extraction of complexes were treated with 5 mL methanol·BF3 solution and refluxed for 2 min on a water bath; then, 5 mL hexane was added; after another one minute of refluxing, the solution was cooled and treated with 15 mL saturated NaCl solution under vigorous stirring. The organic layer was separated and dried over anhydrous CaCl2. The identification of the peaks was carried out by retention times. [10,11] Determination of the physico-chemical indices Unsaponifed matter was determined by extraction with petroleum ether using the classical method. Refractive index was determined by using the Abbe refractometer at room temperature. Density / relative density was determined with Mohr-Westphal balance / pycnometer method. Acid value, the weight of KOH (in mg) needed to neutralize the organic acids present in 1 g of oil and the saponification value, the alkali required to saponify the combined acids and neutralize the free acids, were determined by know classical methods. Iodine value –determination by Wijs method. Dynamic viscosity was determined with FungiLab Smart Series viscometer. Water content was obtained by Karl Fischer titration and ash content was determined by calcination method. 3. Results and discussion The MS identification of compounds from derivatized palm oil are detailed in Table 1. It can be observed that the fatty acid that were identified by their time of retention from derivatized palm oil are in order of their retention time: palmitic acid, oleic acid, stearic acid, linoleic acid. We can also observe that the higher percentage area is registered for the palmitic acid (40.08%), which is the most important fatty acid from palm oil. Alongside with important fatty acids we have detected also unimportant compounds with low area percentage. Table 1. MS identification of the compounds from the derivatized palm oil Nr.

RT (min)

Area (Abund.min)

Area (%)

Name

1

19.503

93603

1.31

Lauric acid, methyl ester

2

21.471

43587

0.6

Azelaic acid, dimethyl ester

3

23.258

110900

1.54

Tetradecanoic acid, methyl ester

4

26.679

2880423

40.08

Palmitic acid, methyl ester

5

29.696

2607311

36.27

Oleic acid, methyl ester

6

29.855

313348

4.35

Stearic acid, methyl ester

7

29.842

886360

12.33

Linoleic acid, methyl ester

8

29.973

16902

0.23

Methyl (9E,12E)-9,12-octadecadienoate

9

30.061

13598

0.18

Methyl (9E,12E)-9,12-octadecadienoate

10

30.161

33052

0.45

Linolenic acid, methyl ester

11

32.476

24382

0.33

Palmitic acid á-monoglyceride

In the following chromatograms from Figure 1 to Figure 4 are shown the fatty acids in order which they were identified by the retention time. In the GC-MS chromatograms along the fatty acids methyl ester from the palm oil (PO) ) are present the derivatized standards of fatty acids (from the palmitic, oleic, stearic, linoleic acids) and we can observe that their retention

- 139 -

Determination of Fatty Acids with Gas Chromatography – Ing. Dan-Stefan Clonda Mass Spectometry and Evaluation Ing. Laura Corpas – Prof. Dr. Adrian Rivis of the Major Physico – Ing. Tiberiu Abraham – Chemical Parameters of Palm Oil Conf. Dr. Nicoleta Hadaruga times are about the same. In the 5th figure the chromatogram expresses the superposition of the other ones for an overall picture.

Figure 1. The GC chromatogram for palmitic acid methyl ester (from the palm oil and from fatty acid standards)

Figure 2. The GC chromatogram for oleic acid methyl ester (from the palm oil and from fatty acid standards)

- 140 -


TPF

Figure 3. The GC chromatogram for stearic acid methyl ester (from the palm oil and from fatty acid standards)

Figure 4. The GC chromatogram for linoleic acid methyl ester (from the palm oil and from fatty acid standards)

Figure 5. Superposition GC-MS chromatograms for derivatized standards of fatty acids (palmitic, oleic, stearic, linoleic acids) and derivatized palm oil

- 141 -

Determination of Fatty Acids with Gas Chromatography – Ing. Dan-Stefan Clonda Mass Spectometry and Evaluation Ing. Laura Corpas – Prof. Dr. Adrian Rivis of the Major Physico – Ing. Tiberiu Abraham – Chemical Parameters of Palm Oil Conf. Dr. Nicoleta Hadaruga Table 2. Retention times of the fatty acid methyl esters from the derivatization of the palm oil in comparison to the standards of derivatized fatty acid methyl esters No

Fatty acid methyl esters

Retention time for derivatized fatty acids from palm oil (min)

Retention time for derivatized fatty acid standards (min)

1.

Palmitic acid, methyl ester

26.679

26.712

2.

Oleic acid, methyl ester

29.696

29.726

3.

Stearic acid, methyl ester

29.855

29.827

4.

Linoleic acid, methyl ester

29.842

29.873

After the GC-MS analysis of the derivatized samples of palm oil, it was observed that the palmitic acid expressed in methyl esters was identified in a concentration of 40.08 %, in comparison with the literature sources which ranges from 39 – 46%. In the case of oleic acid the concentration was at 36.27 % and in the literature was shown in the ranges of 36 – 41 %. In regard to the stearic acid, concentration was at 4.35 % and in the literature from 4 – 5.5 %. As for the linoleic acid the concentration was at 12.33 %, compared with literature sources which ranged from 9 – 12 %. [2,3,9,10,12] The derivatized palm oil samples were made in triplicates; therefore the standard deviation had relative small values. Differences in the components of the palm oil samples as well as in the fatty acids which were identified and compared with literature sources exists due to different factors such as the environment from different countries, the cultivation period and technological processes. [8,9,13] In Table 3 are shown the determination results of the most important physico-chemical parameters of palm oil, which can give information regarding the composition of palm oil. As the melting point is influenced by chain length, it decreases with increases of the hydrocarbon chain length; it can provide information about the degree of unsaturation of fatty acids from the oil. Refractive index is correlated with the molecular weight and degree of unsaturation of fatty acids. Acidity is useful to quantify the amount of acid present in the oil and represents the freshness level of the oil – if the concentration is lower, then the quality is higher. Saponification varies slowly and does not indicate significant difference between samples; it shows the property of making soaps. Density and viscosity are measured as a function of temperature. [9,10,12,13] The viscosity of oil is affected by factors as chain length, position, nature of double bonds, and the nature of oxygenated molecules. Longer fatty acid hydrocarbon chain means higher viscosity, and the greater of the unsaturated bonds, a lower viscosity. [8,9] Iodine value offers information about the oil composition of saturated or unsaturated fatty acids. The oil has a relatively balanced iodine value due to the almost the same proportions of saturated and unsaturated fatty acids. Water content shows us good oil with very low water content. Ash count is used to determine the concentration of heavy metals and shows the degree of impurification. [9,10] The flash point is the temperature of which the volatiles from heated oil can be ignited when brought into contact with a flame. However combustion is not supported. The level of free fatty acids is the main factor affecting flash point, which is expected to decrease with increasing levels of free fatty acids. [8-10]

- 142 -

Tudományos Mozaik 9. Table 3. Physico-chemical parameters of palm oil Quality indices Value * Standard deviation

No 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

TPF

Unsaponified matter (%) Refractive index, n25D Melting point (ºC) Relative density d2020 Density, ρ20 (g/mL) Acidity value (mg KOH/g) Saponification value (mg KOH/g) Dynamic viscosity (cP) (40ºC) Iodine value (mg I2/g) Hydroxyl value Acetyl value Hehner index Reicher-Meissl index Polenske index Water content (%) Ash content (%) Flash point (ºC)

0.71 1.4632 24.5 0.858 0.877 0.79 196.9 77.3 63.3 38.7 7.98 93.3 1.85 0.56 0.08 0.014 314.3

±0.12 ±0.0488 ±0.4 ±0.039 ±0.001 ±0.11 ±0.247 ±0.15 ±3.05 ±2.5 ±0.29 ±3.4 ±0.06 ±0.04 ±0.01 ±0.003 ±1.5

* The values obtained are the average of triplicate determinations.

4. Conclusion Our investigation on commercial palm oil indicates that it has an equilibrated saturated-unsaturated fatty acid balance, with a little bit higher concentration for saturated ones. Thus, the total saturated fatty acids were 44.4% and the unsaturated ones were found in concentration of about 48.3%. The most concentrated was palmitic acid (40.09%), followed by oleic acid (36.27%), stearic acid (4.35%), and linoleic acid (12.33%) (percents expressed as methyl esters). The classical indices of the studied palm oil are in good agreement with the literature data. Acknowledgements This work was partially supported by the ”DOCTORAL STUDIES FOR TRENING IN RESEARCH (FOR-CE)” Program, POSDRU/CPP107/DMI1.5/S/80127, cofinanced by Structural Funds of the European Union, selected from the Sectoral Operational Programme Human Resources Development 2007-2013.

- 143 -

Determination of Fatty Acids with Gas Chromatography – Ing. Dan-Stefan Clonda Mass Spectometry and Evaluation Ing. Laura Corpas – Prof. Dr. Adrian Rivis of the Major Physico – Ing. Tiberiu Abraham – Chemical Parameters of Palm Oil Conf. Dr. Nicoleta Hadaruga REFERENCES 1. Lotschert, W.; Beese, G., Collins Guide to Tropical Plants: A Descriptive Guide to 323 Ornamental and Economic Plants, Collins, London, 1983. 2. Edem, D.O., “Palm oil: Biochemical, physiological, nutritional, hematological, and toxicological aspects: A review”, Plant Foods for Human Nutrition 2002, 57, 319-341 3. Lau, H.L.N.; Puah, C.W.; Choo, Y.M.; Ma, A.N.; Chuah, C.H., “Simultaneous Quantification of Free Fatty Acids, Free Sterols, Squalene, and Acylglycerol Molecular Species in Palm Oil by High-Temperature Gas Chromatography-Flame Ionization Detection”, Lipids 2005, 40(5), 523-528 4. Othman, N.; Manan, Z.A.; Wan Alwi, S.R.; Sarmidi, M.R., “A review of extraction for caroteinoids and vitamin E recovery from palm oil”, Journal of Applied Sciences 2010, 11(12), 1187-1191 5. Basiron, Y., “Palm oil production through sustainable plantations”, European Journal of Lipid Science and Technology 2007, 109, 289-295, doi: 10.1002/ejlt.200600223 6. Mekhilef, S.; Siga, S.; Saidur, R., “A review on palm oil biodiesel as a source of renewable fuel”, Renewable and Sustainable Energy Reviews 2011, 15, 1937-1949, doi: 10.1016/j.rser.2010.12.012 7. Ong, H.C.; Mahlia, T.M.I.; Masjuki, H.H.; Norhasyima, R.S., “Comparison of palm oil, Jatropha curcas and Calophyllum inophyllum for biodiesel: A review”, Renewable and Sustainable Energy Reviews 2011, 15, 3501-3515, doi: 10.1016/j.rser.2011.05.005 8. Navarez, P.C., Rincon, S.M., Castaneda L.Z. and Sanchez, F.J. “Determination of some Physical and Transport Properties of Palm oil and of its Methyl Esters”, Departamento de Ingeniería Química, Universidad Nacional de Colombia, Ciudad Universitaria, (2008). 9. Fasina O.O., Hallman C. H. M., and Clementsa C, “Fatty Acids Composition of Four Different Vegetable Oils (Red Palm Olein, Palm Olein, Corn Oil and Coconut Oil) by Gas Chromatography”, 2nd International Conference on Chemistry and Chemical Engineering, IPCBEE vol.14 Singapore, 2011 10. Botineștean, C., Hadarugă, N, Hadarugă, D.I., Jianu I., „Fatty Acids Composition by Gas Chromatography – Mass Spectrometry (GC-MS) and most important physicalchemicals parameters of Tomato Seed Oil”, Journal of Agroalimentary Processes and Technologies 2012, 18 (1), 89-94 11. Daniel I. Hădărugă, Nicoleta G. Hădărugă, Anca Hermenean, Adrian Riviș, Vasile Pâslaru, Georgiana Codina Bionanomaterials: “Thermal Stability of the Oleic Acid and cyclodextrin Complexes”, Revista chimie (București), 2008, 59( 9), 994-998 12. Tang, T.S., “Composition and Properties of palm Oil Products”, in Advances in Oil Palm Research, Ed. by Y. Basiron, B. Jalani and K. Chan, II, Malaysia Palm Oil Board, Malaysia (2000). 13. Pramod Khosla, “Palm oil a nutritional overview”, AgroFood Industry Hi-tech may/june 2006, no. 3 - 144 -


TPF

COMPARISON BETWEEN TWO NATIONAL PIG CARCASS GRADING METHODS Tiberiu Abraham-Barna - Dan-Ștefan Clonda - Laura Corpaş Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Faculty of Food Processing Technology Universitatea de Ştiinţe Agricole şi Medicină Veterinară a Banatului din Timişoara, Pork carcass grading has been imagined as a tool to value the lean meat content both for the use of purchase and sales. All E.U. countries introduced the system and classified the carcasses accordingly in (S) EUROP classes of quality. Recent drought and feed crisis and the changing animal welfare rules that will determine the pig farmers to close some sow farms due to the “group housing” requirement determined the pork processors to analyze the alternatives of purchasing the necessary raw material for their operations However, as the authors show, due to the different national formulas for calculating the lean meat content, the data’s need to be investigated in order to make a purchasing decision. Keywords: pig, carcass, grading, lean meat, national grading method INTRODUCTION Classification of pig carcasses in slaughterhouses in Romania started in autumn 2004. The methods used were approved by a national dissection experiment, conducted on 179 cases, according to the EU reference method (Zenici, 2004). A new dissection experiment took place in 2007 (Movileanu, 2008), and led to changes in calculation formulas since July 2008. Weekly reports of the price of pig carcasses are submitted to the E.U. Commission by the national organizations in charge. The market price for pig carcasses in Romania is the average of the quotations for pig carcasses registered by the Carcass Grading Commission. The market price relates to "standard" (Class E) quality for carcasses from 60 to 120 kg. An E.U. Commission determines the weekly average price for pig carcasses in the Community by weighting the prices recorded in each Member State by coefficients expressing the relative size of the pig population in each Member State. Romania has 4.0% share of the Community average pricing and ranks 9 between Member States in this regard. A recent study (Nierenberg, D, Reynolds, L; 2012) reveals that pork was the most popular meat in 2011, representing 37 percent of both meat production and consumption, at 109 million tons. MATERIALS AND METHODS For the purpose of the study we used data’s regarding 37099 swine carcasses obtained in a Romanian slaughterhouse in the period of 1-15.09.2011, data’s as provided for the Comisia de clasificare a carcaselor (2012) As working methods the following were used: Determination of the percentage of lean meat with Fat-O-Meater Calculation of percentage of lean meat is based on the thickness of fat and muscle measured at the third to fourth last rib at a distance of 7 cm from the midline.

- 145 -

Comparison Between Two National Pig Carcass Grading Methods

Ing. Tiberiu Abraham-Barna Ing. Dan-Stefan Clonda – Ing. Laura Corpas

Actual measurement is performed by an operator with a manual measuring instrument, a probe that penetrates through the skin and fat and meat tissue; lean meat content calculations are performed on a microprocessor embedded in the terminal with buttons and interface functions. Components of the Fat-o-Meater device, as described by Zenici, 2004 : The device is equipped with a probe diameter of 6 mm, containing a type photodiode Siemens SFH 950/960 with an operating margin of between 3 and 103 mm. Results of the measurements are converted into estimated lean meat content using a computer. Determining the percentage of meat with Fat-O-Meater device according to Romanian legislation in force from 17 July 2008, cited by Abraham and Berbentea(2010): Lean meat content is calculated using the following formula: = 60.26989 - 0.81506 x X1 + 0.20097 x X2 where: = Estimated percentage of lean meat in carcass X1 = thickness of the bacon (including skin) in millimetres, measured at a distance of 7 cm from the midline; X2 = muscle thickness in millimetres, measured at 7 cm from the midline between the third and fourth last rib. The formula is valid for carcasses weighing between 50 and 120 kg. In order to find relevant, comparable data lines the authors investigated the national grading methods of major regional and international pork producing countries and found the following national methods, as described in http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ: a)In HUNGARY there are two methods used: -ZP (Zwei Punkte) manual method, allowed only for average slaughtering below 200 heads/week, the accuracy of this method and the availability of information are not offering support for the comparison. - measuring with FAT-O-MEATER: if considering the Romanian measuring method as reference, the main differences are consisting in the measurement in two points as well as in the presentation of the carcass with soft fat and diaphragm. b) In GERMANY, the actual leader in pig slaughtering in Europe, the main slaughterhouses, representing over 80% of total slaughter in Germany, use -AUTO-FOM, described by Branscheid and Dobrowolski (2000), an ultrasonic Scanner equipped with 16 transducers, which are arranged in an U-shaped array. The carcass has to be measured on the slaughter line between dehairing and singeing oven. More than 2.000primary measures are taken, which are transformed into 127 fat and muscle depths in the dorsal region. According to Movileanu (2008) collects and considers the measurements by main elements, establishing a final value based on the different valorization of the main cuts, as shown in the specialized web-site: http://www.isn-schweineboerse.de/: Vermarktungskonditionen. Farmers are complaining that payment based on this method means minus 3 cent/kg compared to the reference price, which is settled based on -FAT-O-MEATER measurements done at measuring point between the last 3-4 ribs, at 6 cm. from the middle of the split carcass.

- 146 -


TPF

c) In DENMARK: there are 3 ways to measure the lean meat content: - With FAT-O-MEATER, measuring point being established between the last 3-4 ribs, at 6 cm. from the middle of the split carcass - AUTO-FOM, similar to the way described in the case of Germany, but almost all slaughterhouses are owned by cooperatives of farmers and the reference price by itself is not relevant, being generally positively corrected by the revenues obtained by the farmer as a shareholder. - CLASSIFICATION CENTER, a fully automatic system using 5 measuring points d) In FRANCE there are 3 methods in use: - ZP(Zwei Punkte) manual method, not relevant for the case - CGM (CAPTEUR GRAS-MAIGRE), in 2 measuring points, formula pending on gender, in 2 measuring points, used in 90 % of the slaughterhouses. The apparatus is equipped with a high-definition Sydel probe 8 mm in width, a light-emitting infra-red diode and two light sensors. The operating distance is between 0 and 105 mm.The measured values are converted into estimated lean meat content by the CGM itself. -ULTRA-MEATER, also an ultrasonic device using ultrasound B-scan techniques. It measures back fat and muscle thickness longitudinally 6cm from the mid-line in the region of the third fourth last rib. The measurement results are converted into estimated percentage lean meat through the CSB Ultra-Meater itself. Formula is pending on gender. -CSB Image-Meater consists in particular in a video camera, a PC equipped with an image-analysis card, a screen, a printer, a command mechanism, a rate mechanism and interfaces. The 11 Image-Meater variables are all measured at the split line: the measured values are transformed into an estimation of the lean meat percentage by a central unit. -VCS 2000 is based on digital video image analysis. The major components are three cameras, lamps, an image analysis computer, a server PC and positioning units. At the first station one camera takes an image of the external side of the ham. At the second station two cameras take images on the split line. From the images, 40 variables are extracted. These variables are mainly depths, widths, lengths and areas. The measured values are transformed into an estimation of the lean meat percentage by a central unit.CSB Ultrae) In SPAIN, one of the main pork producers and exporters: -FAT-O-MEATER, having the measuring point between the last 3-4 ribs, at 6 cm. from the middle of the split carcass - AUTO-FOM, as in Germany and Denmark, but having a valorization of the cut according to the specificity of the local market, relaying on the value of the ham. - ULTRA FOM 300, similar to the above mentioned method is a handheld, noninvasive ultrasound probe. It is used to measure fat and muscle thickness in predefined locations on the carcass.The ultrasound transmitter consists of 64 sensor elements which send sound pulses into the carcass. When the pulse meets a significant interface between tissue of varying density, e.g. between back fat and muscle, an echo is reflected and captured by the sensors. The time delay between the pulse and the echo is converted to the actual distance. The ultrasonic signal is digitized, stored and processed by a microprocessor in the hand-held probe. The range of measurement of fat thickness is up to 50 mm when measuring on the rib and up to 80 mm when measuring on the ham. For the loin eye muscle thickness the range of measurement is 30 to 100 mm.

- 147 -



-AUTOMATIC VISION SYSTEM (VCS2000) is a vision system that measures different fat depths, muscle thickness, areas and ratios between them (total 330 variables), in the interior part of the half carcass. As described by Branscheid and Dobrowolski (2000), it has been constructed especially for purposes of the value based marketing. With the aid of three cameras, the system measures 126 fat and muscle depth, length and width, as well as some angles and areas. The formulae are calculated by fore and backward stepwise regression. Normally six or seven traits are introduced as variables in the estimation functions. f) POLAND: - CGM (CAPTEUR GRAS-MAIGRE) - ULTRA FOM 300 -AUTOFOM -IM 03 -AUTOFOM III -CSB IMAGE MEATER -FAT-O-MEATER II: lean meat content measured at 7 cm from the midline between the third and fourth last rib. - ZP manual method Based upon the findings the authors decided to do the comparison of the results of the mesurements done with FAT-O-MEATER in Romania and Poland, due to the identical mesurement tool and place. Accordingly, the same measurements of thickness of the bacon (including skin) in millimetres, measured at a distance of 7 cm from the midline and muscle thickness in millimetres, measured at 7 cm from the midline between the third and fourth last rib have been used to calculate ilean meat content according to the two national formulas, where Romanian carcass grading formula is as mentioned above, while the Polish national pig carcass grading formula is: The lean meat content of carcasses shall be calculated according to the following formula: Ŷ = 59, 75 + 0, 1533 × M 2 – 0, 6342 × F 2 Where: Ŷ = the estimated percentage of lean meat in the carcass, M 2 = the thickness of the dorsal muscle in millimeters, measured at the third to fourth last rib position, 7 centimeters from the dorsal midline, measured perpendicularly to the muscle, F 2 = the thickness of back-fat (including rind) in millimeters measured at the same time, in the same place and in the same way as M 2. This formula shall be valid for carcasses weighing between 60 and 120 kilograms. After applying the two formulas to the same data columns graphic interpretation of the results has been used. As Abraham-Barna(2011) shows, deboning yield is a powerful tool in making a purchasing decision but is based on findings available after the acquisition. However, in the case of Romania and Poland, carcass grading similarity is sufficient to value the lean meat to be obtained out of a carcass considering the results from the table shown below (Table 1): - 148 -


TPF

Table 1: Comparison of average lean meat content by interval with regards to the Romanian and Polish Fat-O-meater grading formulas.

As the table reveals, the lean meat content of an average E grade carcass, with lean meat content of 57 % is similar for both formulas and has no significant influence in the purchasing decision in the case of equal price in this regard. The second table (Table 2) shows the distribution of the number of carcasses inside the intervals. Table 2: Number of pigs by lean meat interval with regards to the Romanian and Polish FatO-meater grading formulas.

- 149 -



All grading data have been analyzed as market value also. At the level of the European Union the national carcass grading authorities have the authority to choose the equipment to be used, but the carcass grading has to be done according to the following: Table 3: Lean meat content by EUROP grade Lean meat content %

Grade and marking

Over 60 %

S where introduced, if not E

Between 55,01-60

E

Between 50,01-55

U

Between 45,01-50

R

Between 40,1-45

O

Between 35,01-40

P

All carcasses have to be marked accordingly and are traded by this principle, customers regularly checking the marking of the carcasses as quality insurance. As a fact, a lean meat percent is currently (September 2012) valued at 0, 01 euro/ kg. Considering these informations and the current market situation, in which meat plant operators are working with profit rates of one digit, valuing the difference between national grading in the free European Union market is considered to be of high importance. Based on the available data’s, the authors decided to generate a table(Table 4) using the individual measurements of the 37099 carcasses and, considering an average weight of 80 kg for a carcass, obtain values by lean meat content for the difference between the Romanian and Polish carcass grading. As the table reveals, the two national formulas are generating a different amount of carcasses in the range of the most valued class, E: the Romanian grading formula shows a number of 31.320 carcasses, respectively 84,4 % of total , while the Polish formula allocates 31.729, equaling 85,5 of total for the same range. For the E (and S) class carcasses it results a difference of + 327,2 Euros as paid for the same carcasses if graded with Polish formula. Moreover, if considering only the standard E grade carcasses that are regularly traded, for the lean meat range of 56-60 % the value of difference is 4244, 8 Euros.

- 150 -


TPF

Table 4: lean meat content difference and value for 80 kg carcasses Lean meat interval

Heads by RO formula

Heads by PL formula

34

1

0

1

0,8

37

1

0

1

0,8

38

1

0

1

0,8

39

3

1

2

1,6

40

4

0

4

3,2

41

10

0

10

8

42

9

2

7

5,6

43

12

5

7

5,6

44

13

4

9

7,2

45

26

13

13

10,4

46

42

17

25

20

47

77

15

62

49,6

48

130

51

79

63,2

49

186

90

96

76,8

50

304

162

142

113,6

51

442

290

152

121,6

52

621

492

129

103,2

53

901

767

134

107,2

54

1284

1330

-46

-36,8

55

1712

2131

-419

-335,2

56

2432

2847

-415

-332

57

3130

4094

-964

-771,2

58

3852

5459

-1607

-1285,6

59

4432

5646

-1214

-971,2

60

4704

5810

-1106

-884,8

61

4567

4431

136

108,8

62

3631

2349

1282

1025,6

63

2518

901

1617

1293,6

64

1338

177

1161

928,8

65

535

15

520

416

66

154

0

154

123,2

67

25

0

25

20

68

2

0

2

1,6

- 151 -

Difference ROPL

Value of difference


Ing. Tiberiu Abraham-Barna Ing. Dan-Stefan Clonda – Ing. Laura Corpas CONCLUSIONS

After analyzing the data’s the authors came to the following conclusions: • Pig carcass grading is implemented in all European Union countries and is providing same classes of carcasses and markings in the EUROP system, but the difference in the methods used for obtaining the measurements and calculating the lean meat percent are in very large scale . • Even for national methods using the same measurement tools and measuring points, like the Romanian and Polish Fat-o-meater grading, the results are different. • No purchase decision can be made based only on the grading results provided from the slaughtering if data are not from the same country and not obtained with the same method. • The only reliable tool remains the deboning yield analysis done by provenience. • The pork side reference prices reported by member countries for the EUROSTAT system are, in fact, not relevant.

- 152 -


TPF

REFERENCES Tiberiu Abraham, Flavius Berbentea(2010)Comparative study of the using methods to classification of pig carcasses in Romania The 1-st Student Conference on Food Science and Engineering Faculty of Food Processing Technology 24 - 26 June 2010, Timisoara, Book of abstracts Abraham-Barna,Tiberiu(2011):Correlations between the Different Pig Carcass Grading Methods before and after Changing the Romanian National Formula Bulletin UASMV Agriculture, 68(2)/2011 Print ISSN 1843-5246; Electronic ISSN 1843-5386 Abraham-Barna,Tiberiu(2011): Comparison of the Deboning Yields of Two Genetic Lines of Pigs; Bulletin UASVM Agriculture, 68(2)/2011 Print ISSN 1843-5246; Electronic ISSN 1843-5386 Branscheid, Wolfgang; Dobrowolski, Andreas (2000) Evaluation of market value: comparison between different techniques applied on pork carcasses Arch. Tierz., Dummerstorf 43 (2000) 2, 131-137 Comisia de clasificare a carcaselor (2012). Comisia de clasificare a carcaselor [online], http://www.ccceurop.ro/ Nierenberg,Danielle;Reynolds,Laura(2012):Global Meat Production and Consumption Slow Down[online], http://blogs.worldwatch.org/nourishingtheplanet/global-meatproduction-and-consumption-slow-down/ Movileanu, Gelu (2008). Clasificare şi inspecția carcaselor de bovine, ovine şi porcine conform normelor UE, Bucureşti: Ed. Ceres http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ: http://www.isn-schweineboerse.de/: Vermarktungskonditionen http://www.carometec.com/products/ Zenici, Nicolae (2004). Manualul clasificatorului de carcase de porcine (e-mail).

- 153 -


TPF

FINANCIAL ANALYSIS OF MUNICIPALITIES IN SLOVAKIA Marián Gál Technical University in Košice, Faculty of Economics, Slovakia We can characterise the term of financial analysis in several ways. In this paper we summarize basis characteristics of financial analysis of local municipalities, the views of several authors on its significance and contribution in evaluation of both the financial and taxation power and self-sufficiency. In paper we applied the financial analysis on municipality Levoča for the period 2009-2011. In conclusion, we also present proposals for the improvement of municipality’s financing. Key words: financial analysis of local municipality, taxation self-sufficiency, financial selfsufficiency, liquidity, municipality indebtedness 1 INTRODUCTION In this paper we deal with the financial analysis of municipalities in Slovakia. The paper is aimed to provide readers with information about financial problems and difficulties of the Slovak municipalities. For concrete figures, we chose the municipality Levoča. We can characterise the term of financial analysis in several ways. From the view of Růčkova (2010, p. 9), the financial analysis means “a systematic analysis of data obtained mainly from the accounting reports”. As Strážovská discusses (2006, p. 84), the financial analysis “concentrates its attention on analysis of financial sources, the way of their obtaining and usage, on result of financial performance, reserves and ways of their usage”. Financial analysis offers plenty of methods how to balance or recapitulate the financial situation of municipality that determines municipality’s successfulness. Authors Knápková a Pavelková (2010, p. 15) define the financial analysis as a “complex evaluation of financial situation”. Therefore, it should be elaborated in order to obtain imagination about the financial performance of municipality. Financial analysis is also understood as an evaluation of financial and budgetary performance of municipality, examination of fulfillment of approved budget in revenues and expenditures, comparison of budget with real figures, examination of the economic result as well as the results of pay-back period, liquidity, and indebtedness. It serves to identify strengths and weaknesses of the economic performance. We can thus predict possible problems in the future and make actions to avoid them. We focus on the results of municipality economic activities and analyse them by providing the financial analysis. Obtained information in this analysis are classified, compared with each other, quantified with each other, and causes of their development are searched and determined. Information obtained by financial analysis allow to reach certain conclusions about whole economic performance and financial situation in municipality. Financial environment of municipality influences various activities and factors determining the analysis results. Division of such factors is: • external factors – they are independent from decisions of municipalities and they perform objectively: state impacts in a form of laws or taxes, • internal factors – they are situated inside the municipality and perform subjectively; we divide them on quantitative and qualitative. Financial analysis is a significant tool for an improvement of financial decisionmaking process on every level of municipality unit. It evaluates not only past performance,

- 155 -

Financial Analysis of Municipalities in Slovakia

Marián Gál

but it also attempts to discover positive and negative factors influencing the performance. It is an important tool of management (Collective of authors, 2008). An object of financial analysis is the financial situation of municipality and its main task is to evaluate this financial situation and define causes that influenced it. As Strážovská argues (2006, p. 86), the role of financial analysis is to “determine factors and their intensity that formed financial situation. This financial analysis focused on recognition of factors influencing the financial situation allows discovering its strengths and weaknesses”. Therefore, it becomes a very effective and useful tool to judge financial health of municipality. The aim of financial analysis is to draw as complex financial situation of municipality as possible, to include all its units, or to evaluate one of its units in more details. So the aim of financial analysis is to evaluate financial situation or municipality’s health and specify causes influencing it. It is a tendency to express financial situation, i.e. to determine all factors that determined the financial health of organisation (Máče, 2006). Financial analysis is basis for constituting the municipal budget proposals and can be used for creation of investment program as well as for a complex municipality development program. Results of this analysis should be compared with other comparable municipalities. Basic financial analysis’ methods are divided on: • analysis of status indicators – horizontal and vertical analysis; • analysis of flow and differential indicators – cash flow; • analysis of ratio indicators – profitability, activity, indebtedness; • analysis of systems of indicators – Du Ant decomposition and pyramidal decomposition. Municipality financial analysis includes the following partial analyses: • analysis of municipal property: o constant (fixed) assets, o active assets, • analysis of municipal liabilities: o own sources, o borrowed sources, • analysis of budget revenues of municipality, • analysis of budget expenditures of municipality, • analysis of indebtedness of municipality and regulation of this indebtedness, • analysis of liquidity of municipality (Máče, 2006). The aim of financial analysis is usually to determine the effects of an internal and external environment, analysis of past development of municipality, comparison of the analysis results in space, analysis of relations between indicators (pyramidal decomposition), offering of information for decisions in the future, analysis of future development variants and choice of the most suitable variant, interpretation of results including proposals in financial planning (Sedláček, 2007). It is possible to include the financial analysis into technical category because it uses mathematical progresses. Quality software dependent on accessible data concentrated by specialists is used in practice.

- 156 -


TPF

Indicators of financial analysis The basic indicators of municipality financial analysis are taxation power, financial power, debt capacity, and level of self-sufficiency (Belajová a Hamalová, 2011). Taxation power of municipality interprets the volume of financial capital transferred to municipality from all taxes per capita. Indicator measures taxation profitability of municipality, i.e. how many taxes were collected within focused period. Indicator represents municipality taxation autonomy. Taxation revenues are stable income of municipal budgets and they consist of local taxes and fees, and shared taxes. We say, the higher indicator value, the better. It can be expressed as follows: taxationrevenuesof municipality taxationpower = numberof citizens Financial power of municipality is an indicator to compare the sources of revenues of each municipality and serves to analyse the revenues level and structure. Financial power consists of taxation revenues and transfers received from state budget for transferred competences. Transfers are of big significance within the municipal revenues. The highest level of transfers is for education. They point out municipality dependence on state budget. Financial power expresses a sum of own revenues per capita:

financial power =

own revenues of municipality number of citizens

Credit indebtedness is expressed as difference between current revenues and current expenditures increased by debt service liabilities, leasing and fulfilment of loan guarantees for other subjects. Should difference be positive, revenues exceed expenditures, what is a good basis for the financial performance and loan acceptance. Credit indebtedness indicator is calculated as follows: Debt service consists of interests and repayments of principal, obligations, and leasing. Debt basis consists of taxation revenues, non-taxation revenues, and transfers obtained. The result is calculated in percentages. An optimal value of an indicator should not exceed 30 %. Level of self-sufficiency indicates how many percents from total revenues obtains the municipality from own sources. This indicator represents the level of stability and selfadministration of municipality. Should the indicator value exceed 1, municipality is capable to cover current expenditures from own revenues. This allows it to accumulate means for the future year (Belajová, Hamalová, 2011). The value of financial self-sufficiency should oscillate around 50 %. We use the following indicators to quantify the level of financial selfsufficiency: own revenues financial self - sufficiency = .100 (in %) total revenues financialself - sufficiency =

financialself - sufficiency =

taxationrevenues+ generaltransfers .100(in %) totalrevenues

taxationrevenues+ generaltransfers .100(in %) totalexpenditures

Taxation self-sufficiency of municipality indicates the share of taxation revenues on current revenues of municipality: - 157 -


taxation self - sufficienc y =

Marián Gál taxation revenues current revenues

. 100 (in %)

Financial accounting statements Financial analysis evaluates past and present, and anticipates the future of municipal financial performance. It is vital to obtain as many information from various sources as possible in order to get qualitative financial analysis. Therefore, it is connected with financial accounting that summarises all information through basic financial reports: balance sheet, income statement, and cash-flow. 2 FINANCIAL ANALYSIS OF MUNICIPALITY LEVOČA 2.1 Analysis of financial statements of Levoča As the property structure indicates, the biggest part of municipality property consists of non-circulating property that includes long-term tangible, intangible, and financial property. As we see in Table 1, long-term tangible property has the highest share on fixed assets in 2011, concretely buildings 17 240 741 € and plots 10 730 388 €. Long-term intangible property is represented by software and within long-term financial property, the municipality realises trading with securities which slight increase. Share of non-circulating property has increased annually and reached 77 % in average out of total assets. The greatest volume of circulating property belongs to clearance among the public administration subjects in a sum of 8 977 909 € in 2011, such as clearance of state budget transfers. Character of clearance is increasing what means that number of received transfers is increasing. Significant change occurred in 2010 when the growth of clearance was almost by four million Euros comparing to 2009. The reason for such increase were received subsidies for various constructions. Accrued asset accounts have a growing character. Table 1 Assets in €

2009

2010

2011

Non-circulating property

32 711 063

35 500 521

38 452 591

56 405

4 434

13 288

LT tangible

29 287 251

32 087 602

34 742 279

LT financial

3 367 407

3 408 485

3 697 024

Circulating property

9 750 035

11 222 518

10 990 148

6 854

2 793

2 838

Claims

1 080 376

853 651

732 092

Clearance

4 824 209

8 790 120

8 985 613

Financial property

3 838 596

1 575 954

1 269 605

20 738

23 169

35 278

42 481 836

46 746 208

49 478 017

LT intangible

Inventories

Accrued assets TOTAL

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration.

- 158 -


TPF

LIABILITIES Table 2 illustrates the value of municipality liabilities in the focused period. They are divided on own and borrowed financial sources. The most of sources consist of own ones what is advantageous for the city. On the other hand, since 2009 we can notice decrease of own sources and in 2011 they reached only 60.8 % of total financial sources (30 091 201 € in absolute figures). Borrowed sources did not notice stable figures. In 2010, municipality disposed by 1 420 595 € more borrowed sources than in 2009. It was caused by growth of bank loans and further contributions of foreigner persons. Consequently, they decreased in 2011 mainly due to commitment repayments. Accruals and deferrals liability accounts consist of future expenditures and future revenues. Development of this account has also a growing tendency. Table 2 Liabilities in € Own sources Borrowed sources Accrued liabilities TOTAL

2009 31 278 919 5 835 033 5 367 884 42 481 836

2010 30 726 815 7 255 628 8 763 765 46 746 208

2011 30 091 201 6 535 120 12 851 696 49 478 017

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration. Grants and transfers belonged to the most significant income sources in focused period, 7 million € in total. Taxation revenues were instable caused by dropout of Income tax of natural persons due to the negative influences of the economic crisis both in Slovakia and in the world. Minor improvement can be noticed in 2011. The share of own non-taxation revenues on total ones is the lowest. Budget expenditure side has had a growing tendency within the analysed period. Municipality showed budget deficit (without financial operations). The biggest expenditures were in the sectors such as education, civil amenities, and general public services. This situation reflects especially the investments on reconstruction of elementary school and church due to obtained grants and transfers from state budget. Table 3 provides a comparison of revenue and expenditure budget items. We see that deficit was mostly covered by borrowed loans. Table 3 Number

Item in €

2009

2010

2011

1

Revenues

13 472 251

11 993826

13 746 435

2

Expenditures

13 596 813

15 286 688

14 617 058

3

Difference (1-2)

- 124 562

- 3 292 862

- 870 623

4

Income financial operations

2 754 938

4 479 434

2 266 668

5

Expenditure financial operations

1 303 204

978 096

1 181 644

6

Difference (4-5)

1 451 734

3 501 338

1 085 024

7

Total difference (3-6)

1 327 172

208 476

214 401

Source: Closing accounts of municipality 2009-2011, own elaboration.

- 159 -


Marián Gál

2.2 Analysis of chosen indicators Indicator of total liquidity Table 4 illustrates that municipality Levoča has no problems with short-term liabilities repayment. We notice a drop of this indicator in 2010 compared to 2009 caused mainly by decrease of short-term liabilities but the value of circulating assets dropped subsequently. Municipality was less liquid in 2010 as the value of indicator was 2,12 meaning that shortterm sources cover short-term liabilities slightly more than twice. The indicator value rose in 2011 what indicates a positive development within the total liquidity. Table 4 Number

Item in €

2009

2010

2011

1

Circulating assets

9 750 035

11 222 518

10 990 148

2

Short-term liabilities

3 594 864

5 301 014

4 648 222

3

Total liquidity (1/2)

2,71

2,12

2,36

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration. Indicator of taxation power Taxation power has had an imbalanced development within the analysed period. Municipality tax was most powerful in 2009. In 2010, the share of taxation revenues dropped by 56,78 € per capita comparing to 2009. On the other hand, it grew up in 2011 again, but its value was still lower than in 2009. Taxation revenues in 2011 were 329,88 € per capita. Table 5 Number

Item in €

2009

2010

2011

5 169 506

4 342 169

4 854 565

1

Taxation revenues

2

Number of inhabitants

14 857

14 913

14 716

3

Taxation power (1/2)

347,95

291,17

329,88

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration. Indicator of financial power Table 6 shows the development of financial power indicator. The development of this indicator is not balanced within the focused period. While in 2009, the share of own revenues per capita was 962,18 €, it increased in 2010 by 60,71 €. The value of indicator was highest this year what means that municipality disposed with the biggest economic stability resulting mainly from accepted grants and transfers. Share of own budget revenues decreased in 2011 on 934,11 € per capita. Table 6 Number

Item in €

2009

2010

2011

14 295 159

15 254 502

14 300 298

1

Own revenues

2

Number of citizens

14 857

14 913

14 716

3

Financial power (1/2)

962,18

1 022,89

934,11

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration.

- 160 -


TPF

Indicator of indebtedness Tendency of indicator of indebtedness is growing (Table 7). The indicator value in 2011 reached 23,53 %. Comparing to maximal allowed 30 % level, the situation in municipality is still stable, but Levoča did not repay principal to banks in 2010-2011 what potentially means threats to the future unless own revenues grow and other loans become reachable. The level of indicator is expected to rise on 29 % in 2012. Table 7 Number Item in € 2009 2010 Total debt 1 492 591 1 408 550 1 Guarantees provided 0 0 2 Current revenues 9 082 354 9 080 838 3 Indebtedness (1+2)/3 16,43% 15,51% 4 Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration.

2011 1 960 707 48 234 8 537 685 23,53%

Indicators of financial self-sufficiency Own revenues consist of taxation and non-taxation revenues. The share of own revenues on total revenues was 88,09 % in 2009 while the following year this share increased by 4,51 % due to own taxation revenues growth. The share of own revenues on total revenues decreased in 2011 by 3,30 % because of lower own taxation revenues. We can conclude that municipality Levoča is economically effective because it disposes with adequate own revenues providing a long-term stability. The level of indicator is positive. Table 8 Number Item in € 2009 2010 Own revenues 14 295 159 15 254 502 1 Total revenues 16 227 189 16 473 260 2 3 Financial self-sufficiency 88,09 % 92,60 % (1/2).100 % Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration.

2011 14 300 298 16 013 103 89,30 %

The second (line 5 in Table 9) and the third (line 6 in Table 9) way of financial selfsufficiency calculation expresses the share of taxation revenues and general grants on total municipality revenues or expenditures. They show the volume of sources to be used for provided competences. Calculated values in Table 9 belong to average ones. We can rate the city as financial self-sufficient. The value of indicator is higher than 50 % what a positive feature is. Table 9 Number 1 2 3 4 5

Item in € 2009 2010 Taxation revenues 5 169 506 4 342 169 General grants 5 946 184 5 939 392 Total revenues 16 227 189 16 473 260 Total expenditures 14 900 017 16 264 784 Financial self-sufficiency 68,50 % 62,41 % (1/2)/3 . 100 % 6 Financial self-sufficiency 74,60 % 63,21 % (1/2)/4 . 100 % Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration. - 161 -

2011 4 854 565 7 224 461 16 013 103 15 798 702 75,43 % 76,46 %


Marián Gál

Indicator of taxation self-sufficiency Table 10 illustrates the development of taxation self-sufficiency indicator. In 2009, taxation revenues composed 56,93 % of municipality current revenues, in 2010 they composed 50,86 %, and in 2011 they composed 53,37 % of current revenues, respectively. The share of taxation revenues on current ones is not balanced. Decrease in taxation revenues was caused by higher number of tax non-payers and arrearages. In case of real estate tax the debt is more than 400 thousand €. Table 10 Number

Item in €

2009

2010

2011

1

Taxation revenues

5 169 506

4 342 169

4 854 565

2

Current revenues

9 080 838

8 537 685

9 096 722

3

Taxation self-sufficiency (1/2).100 %

56,93 %

50,86 %

53,37 %

Source: Balance sheets of Levoča 2009-2011, own elaboration. 3 CONCLUSIONS We calculated several indicators within the municipality financial analysis. We found out that the analysed municipality has an acceptable liquidity ratio within recommended interval 2,1-2,7. It means that municipality has enough financial sources for the short-term commitments repayment. The level of financial self-sufficiency is also fair because the share of own revenues on total ones varies from 88 % to 92 %. Indebtedness indicator showed a negative development, though. It increased by 7 % from 2009 to 2011 and is expected to reach a crucial level of 30 % this year. Since taxation revenues are decisive revenue source for municipality Levoča we suggest to increase their share on total revenues. Claims of analysed municipality to tax nonpayers increased to almost one million € and therefore they are published on official municipality web page. Their obligations are mostly in the area of housing rental and real estate tax payments, and for collection of tax from communal waste. We propose to practice more distraints and more serious collection of taxes. Should municipality client be insolvent, we propose to agree a payment calendar. Our next proposal is to increase a financial self-sufficiency. It is possible by increasing the volume of collected local taxes and fees, e.g. by increasing the real estate tax rate or a tax rate on tax from communal waste. Should this mean further tax arrearages, we propose the municipality to concentrate its attention on usage of both the European funds and national transfers and grants. This possibility seams more realistic. Income side of the budget is not everything what the analysed municipality could do in order to improve chosen indicators of financial analysis. Current expenditures could decrease if municipality would operate more effectively with re-structuralised organisational order. It is vital for municipality to decrease volume of loans which are the most threatening in keeping the economic stability. Municipality should decrease the level of indebtedness which is to oscillate around critical sum.

- 162 -


TPF

REFERENCES [1] ADAMOVÁ, Mária and col.: Encyclopaedia of Slovak municipalities. 1st publ. Lučenec: PS LINE, 2005. 960 p. ISBN 80-969388-8-6. [2] BELAJOVÁ, Anna – HAMALOVÁ, Marta – ŠEBOVÁ, Miriam: Communal economics and policy. 1st publ.. Bratislava: Sprint dva, 2011. 260 p. ISBN 978-80-89393-38-1. [3] BERČÍK, Peter – KRÁLIK, Jozef: Introduction to public administration I. 1st publ. Bratislava, 2007. 190 p. ISBN 978-80-8054-400-3. [4] GRÚŇ, Lubomír – PAULIČKOVÁ, Alena – VYDROVÁ, Vladimíra: Self-government as a part of public administration. Bratislava: Eurounion, 2005. 122 p. ISBN 80-88984-82-3. [5] Collective of authors: Introduction to regional science and public administration. 2nd publ. Plzeň: Aleš Čeněk, ltd. 2008. 455 p. ISBN 978-80-7380-086-4. [6] PROVAZNÍKOVÁ, Romana: Financing of municipalities and regions: theory and practice. 2nd publ. Praha: Grada Publishing, 2009. 304 p. ISBN 978-80-247-2097-5. [7] RŮČKOVÁ, Petra: Financial analysis: methods, indicators, use in practice. 3rd publ. Praha: Grada Publishing, 2010. 144 p. ISBN 978-80-247-3308-1. [8] STRÁŢOVSKÁ, Helena – STRÁŢOVSKÁ, Ľubomíra: Economic analysis. Bratislava: Merkury, 2006. 152 p. ISBN 80-89143-38-5. [9] SUHÁNYI, Ladislav: Strategické investičné rozhodovanie na úrovni regionu. Prešov: PU FM, 2011. 210s. ISBN 978-80-555-0312-7. [10] SUHÁNYI, Ladislav: Inovatívny prístup k zabezpečeniu verejných služieb - verejnosúkromné partnerstvá (The innovative approach to the public services procurement public private partnership). 2009. In: Transfer inovácií. č. 13 (2009), s. 61-64. ISSN 1337-7094 [11] SUHÁNYIOVÁ, Alžbeta: Analytický pohľad na účtovníctvo ako zdroj informácií v manažmente. Prešov: PU FM. 2009. 192s. ISBN 978-80-8068-956-8. [12] ZALAI, Karol and col.: Financial-economic analysis of enterprise. 7th publ. Bratislava: Sprint dva, 2010. 446 p. ISBN 978-80-89393-15-2. [13] Internal materials of municipality Levoča 2009-2011.

- 163 -


TPF

COMPARISON OF DIRECT TAXES IN THE TAX SYSTEMS OF POLAND AND SLOVAKIA Ing. Jaroslav Korečko – Ing. Ján Vravec University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola In spite of the constantly ongoing integration process in the European Union, the alignment of the tax systems of the Member countries is stagnating. In particular, it is stagnating in the field of direct taxation. We decided to analyze the similarity or the difference in the structure of direct taxation in two transition economies - in Poland and Slovakia. The paper analyses the specific types of direct taxes, their share in GDP, tax rates and the recent changes made by countries in this area. Key words: tax, direct tax, income, tax rate. 1 INTRODUCTION As a result of the ongoing globalization the economies of countries one much more in increasingly connected and influenced by the international environment. The fall of the iron curtain in Europe brought a very significant opportunity for the previously central planned economies. Proponents argue that coordination and harmonization of tax systems is essential for the elimination of barriers, which taxation may bring. On the other hand, the difference in taxation (rates, calculation of the tax base, tax concessions and tax administration) can be just a great benefit for the country. The following analysis should show the significant difference in the structure of direct taxes in two neighboring transition economies. This paper is treated as part of the GaPU/5/5/2012 project "The idea of tax harmonization in the EU and its impact on economic development in Slovakia." 2 DIRECT TAXES IN POLAND Current structure of direct taxes in Poland shows Figure 1. Direct taxes Personal - Personal income tax

Corporate - Corporate income tax

(Podatek dochodowy od

(Podatek dochodowy od

osób fizycznych)

osób prawnych)

Other - Real estate tax (Podatek od nieruchomości) - Inheritance and gift tax

(Podatek od spadków i darowizn) Figure 1: Direct taxes in Poland Source: processed according http://www.paiz.gov.pl/polish_law/taxation

In Poland, the total tax burden is at the level of 34,3 % of GDP (2008), this is almost three percent lower than the average of EU-27. Compared with neighboring countries, this value is higher than in Slovakia (29,1%) but lower than in the Czech Republic (36.1%) and Germany (39,3%). Revenues from personal income tax increased in Poland in 2008 compared to 2000 by 1%. Revenues from corporate income tax are around the level of 2.5%, the exception was year 2001 when they were just below the threshold of two percent.

- 165 -

Comparison of Direct Taxes in the Tax Systems Ing. Jaroslav Korecko of Poland and Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Ján Vravec Figure 2 shows the different types of direct taxes as a percentage of GDP. 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65% 60% 55% 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 2000

2001

2002

2003 Personal

2004 Corporate

2005

2006

2007

2008

Other

Figure 2: Share of direct taxes to GDP in 2000 – 2008 (% GDP) Source: processed according Eurostat

Personal taxes Personal income tax (Podatek dochodowy od osób fizycznych) Income tax law in Poland classifies the following types of income: – Income from employment – Income from independent activity – Income from the business – Income from specific sectors of agriculture – Rental income – Income from intellectual, industrial, commercial property – Income from the sale of property, property rights and intangible things – Other income The law also provides income that is exempt from personal income tax. It is the income from agricultural activities, income acquired by inheritance or donation and income from forestry. The law provides gliding progressive tax rates. For taxable income up to 3 091 PLN is a tax rate of zero. Table 1: Tax rates of personal income tax in Poland

Taxable income (PLN) Tax (PLN) over below 18 % minus the amount of reducing tax 556,02 85 528 14 839,02 + 32 % of the amount exceeding 85 528 85 528 Source: http://www.paiz.gov.pl/polish_law/taxation

- 166 -


TPF

Capital revenues from the sale of securities are taxed by a uniform tax rate of 19%. Corporate taxes Corporate income tax (Podatek dochodowy od osób prawnych) The rate of corporate income tax is 19%. It is paid from corporate incomes and capital gains of companies. Dividends are also taxed at 19 % rate. Other taxes Real estate tax (Podatek od nieruchomości) Land, buildings and parts of them are the subject of real estate tax. The tax rate is set by local authorities but the State sets a limit: • 0,74 PLN/m2 for the land to be used for business, • 3,90 PLN/hectare for the land under Lakes, water reservoirs or hydroelectric power, • 0,37 PLN/m2 for other land, • 0,62 PLN/m2 for residential buildings, • 19,81 PLN/m2 for buildings used for business, • 9,24 PLN/m2 for buildings intended for business - placing of certified seed on the market, • 4,01 PLN/m2 for buildings intended for business - providing health care, • 6,64 PLN/m2 for other buildings. Inheritance and gift tax (Podatek od spadków i darowizn) Taxpayers are in the case of inheritance and gift tax in Poland divided into three categories according to kinship. The tax applies to people with Polish nationality, and persons having permanent residence in Poland. For permanent residence shall be deemed to reside in Poland for more than 183 days a year. Categories of taxpayers: 1. Husband, wife, relatives of the taxpayer's lower line (children and children's children) and upper lines (parents and grandparents), adopted children and stepchildren, siblings, step-parents, son-in-law or daughter-in-law. 2. Descendants of siblings, siblings of the parents, spouses of siblings and siblings of spouses. 3. Other persons. The tax is levied on the net market value of inherited or donated assets. For different categories of taxpayers there are tax free amounts of: • 9 638 PLN (2 210 €) for 1. category • 7 276 PLN (1 670 €) for 2. category • 4 902 PLN (1 125 €) for 3. category

- 167 -

Comparison of Direct Taxes in the Tax Systems Ing. Jaroslav Korecko of Poland and Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Ján Vravec Table 2: Tax rates of inheritance and gift tax Tax scale over

below

9 638 PLN 10 278 PLN 20 556 PLN

10 278 PLN 20 556 PLN

7 276 PLN 10 278 PLN 20 556 PLN

10 278 PLN 20 556 PLN

4 902 PLN 10 278 PLN 20 556 PLN

10 278 PLN 20 556 PLN

Tax (% / PLN) 1. category of taxpayers 3% 308.30 + 5 % of the amount exceeding 10 278 822,20 + 7 % of the amount exceeding 20 556 2. category of taxpayers 7% 719,50 + 9 % of the amount exceeding 10 278 1 644,50 + 12 % of the amount exceeding 20 556 3. category of taxpayers 12 % 1 233,40 + 16 % of the amount exceeding 10 278 2 877,90 + 20 % of the amount exceeding 20 556

Source: http://www.paiz.gov.pl/polish_law/taxation

Table 3: Volume of collected direct taxes in % of GDP and the country's position in the ranking of EU countries Poland

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

EUR (billion)

Ranking

Direct taxes

7,2

6,7

6,9

6,6

6,4

7

7,5

8,6

8,6

7,4

21

31,3

Personal

4,4

4,5

4,3

4,2

3,6

3,9

4,6

5,2

5,4

4,6

21

19,4

Corporate

2,4

1,9

2

1,8

2,2

2,5

2,4

2,8

2,7

2,3

21

9,8

Other

0,3

0,3

0,6

0,6

0,5

0,6

0,5

0,6

0,6

0,5

16

2,1

Source: processed according Eurostat

The most significant changes in direct taxes in recent years: • PIT – Introduction of new PIT rates 18 % and 32 % (substituted rates 19 %, 30 % and 40 % from 2008). • PIT/CIT1 – Increased efforts in investment initiative (immediate accelerated depreciation of selected fixed assets allowed for small taxpayers and newly formed entities subject to personal and corporate income tax). The impact of the measures to GDP presents the following Figure 3. The measures have caused a decrease of GDP by 0.73%.

1

PIT – Personal income tax, CIT – Corporate income tax

- 168 -


TPF

PIT

PIT/CIT

SUM

0 -0,03

-0,1 -0,2 -0,3 -0,4 -0,5 -0,6 -0,7 -0,7

-0,8

-0,73

Figure 3: The impact of the measures to GDP (2009) Source: processed according Taxation trends in the European Union (2010)

3 DIRECT TAXES IN SLOVAKIA Current structure of direct taxes shows Figure 4. Direct taxes

Personal

Corporate

- Personal income tax - Corporate income tax Figure 4: Direct taxes in Slovakia

Other - Property taxes (local)

Source: processed according Bánociová (2009)

The total tax burden (including social security contributions) in Slovakia was 29.1% of GDP in 2008, value was below the average of EU-27 (37.0%). The indicator tax to GDP is the third lowest in the European Union, only Latvia and Romania have shown lower values. Revenues from personal income tax in Slovakia were up to year 2004 between 3,2 and 3.5% of GDP. In 2004 and the following years the revenues were below the three percent (around 2.7%). Level of revenues from corporate income tax was around 2,5% of GDP except years 2007 – 3 % and 2008 – 3,1%.

- 169 -

Comparison of Direct Taxes in the Tax Systems Ing. Jaroslav Korecko of Poland and Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Ján Vravec 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65% 60% 55% 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 2000

2001

2002

2003

2004

Personal

Corporate

2005

2006

2007

2008

Other

Figure 5: Share of direct taxes to GDP in 2000 – 2008 (% HDP) Source: processed according Eurostat

Personal taxes Personal income tax The subjects of this tax are incomes of individuals from different types of activities, as well as revenues from the management of their assets in the form of proceeds of the property (income from securities, interest on deposits). The subjects of the tax are also revenues from sale and rental of a property. According to the law, there are 4 groups of incomes subject to the tax: 1. Income from work. 2. Income from business, other self-employment and hiring. 3. Income from capital. 4. Other income. The tax rate is 19% of the tax base less the tax allowance. Corporate taxes Corporate income tax Subject to this tax are revenues from activities and management of taxpayer's monetary as well as non-monetary property. Subject to corporation income tax are revenues from all the activities. The subject of tax by taxpayers which are not established for business are only incomes from operations, which are making a profit, or in which it is possible to achieve a profit, including incomes from:

- 170 -

Tudományos Mozaik 9. • • • •

TPF

Sale of the property Rent Advertising, Membership fees The uniform tax rate is 19% of the tax base reduced of tax loss. The frequency and the amount of paying the tax advances depends on the last known tax liability. Other taxes Property taxes (local)

In Slovakia does not levy an inheritance tax, gift tax and real estate transfer tax. Property direct taxes are: • Real estate tax • Tax for a dog • Tax for the use of public spaces • Tax for accommodation • Tax on vending machines • Tax on non-winning slot machines • Tax on entry and parking of vehicles in the historic city center • Tax on nuclear facility • Motor vehicle tax • Local fee for municipal waste and construction waste Table 4: Volume of collected direct taxes in % of GDP and the country's position in the ranking of EU countries Slovakia

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Ranking

EUR (billion)

Direct taxes

7,5

7,5

7,1

7,1

6,1

6

6,1

6,2

6,4

5,5

27

4,2

Personal

3,4

3,5

3,3

3,2

2,7

2,6

2,5

2,5

2,8

2,4

27

1,8

Corporate

2,6

2,6

2,5

2,8

2,6

2,7

2,9

3

3,1

2,5

14

2

Other

1,5

1,4

1,3

1,2

0,8

0,6

0,6

0,6

0,5

0,6

17

0,3

Source: processed according Eurostat

The most significant changes in direct taxes in recent years: • PIT1 – increase in the non-taxable part of the tax from 3 435,27 to 4 025,70 per taxpayer (up to year 2011). • PIT2 – the annual maximum employment premium181,03 €. • CIT – state support and tax relief on research activities of enterprises in the business sector. The impact of the measures to GDP shows the following Figure 6. The impact of implemented measures was in the case of Slovakia also negative (drop in GDP – 0,62 %)

- 171 -

Comparison of Direct Taxes in the Tax Systems Ing. Jaroslav Korecko of Poland and Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet – Ing. Ján Vravec PIT1

PIT2

CIT

SUM

0 -0,1

-0,05 -0,14

-0,2 -0,3 -0,4 -0,5

-0,43

-0,6 -0,62

-0,7

Figure 6: The impact of the measures to GDP (2009 - 2010) Source: processed according Taxation trends in the European Union (2010)

SUMMARY The different economic, political and social development of taxes is distinct in individual parts of Europe. Naturally it is reflected also on separate tax systems and specific tax characteristics. The tax systems of the EU Member States have significant differences, even though today the structure of tax systems is similar. As is clear from the analysis of the structure of direct taxation in selected countries, personal and corporate income taxes make up the most important part of them. But we can say that the countries differ pretty much from each other, either in the question of the application of different types of taxes, but above all in the tax rates and computation of tax base.

- 172 -


TPF

REFERENCES [1] BÁNOCIOVÁ, A.: Dane v SR. Košice: Elfa, 2009. 216 s. ISBN 978-80-8086-117-9. [2] KOREČKO, J., SUHÁNYIOVÁ, A.: Analysis of assumptions and conditions for EU harmonization. In.: Conference almanac: Management 2012 Research in management and business in the light of practical needs. Faculty of management, University of Prešov in Prešov, 2012. ISBN 978-80-89568-38-3. [3] SUHÁNYI, L.: Analýza metód využívaných pri investičnom rozhodovaní samospráv. In: Nové trendy vo financiách a účtovníctve pre teóriu a prax. PU FM. Prešov. s.121127. 2012. ISBN 978-80-555-0606-7. [4] Taxation trends in the European Union. [online]. http://ec.europa.eu/taxation_customs/ resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_structures/2009/2009_ main_results_en.pdf [5] http://www.paiz.gov.pl/polish_law/taxation [6] http://www.mf.gov.pl/index.php?const=1&dzial=1562&wysw=4&sub=sub4 [7] http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=REV [8] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/national_accounts/data/database

- 173 -


TPF

ANALYSIS OF THE IT COMPETENCES OF THE EMPLOYEES IN SELF-GOVERNMENT REGIONS Mgr. Martin MUDRÍK – Ing. Ladislav SUHÁNYI University of Prešov in Prešov, Faculty of Management, Department of Marketing and International Trade, Slovak Republic The paper presents the current status of public employees’ certification in information technology. By using comparative method it presents different options for certification as a means of raising the level of computer knowledge of public employees. It also provides an overview of views on public employees need and willingness to complete this degree. Key words: information technologies, public administration, certificate INTRODUCTION Continuous progress in the development of information technology (IT) and its use in the public sector raises a question, whether employees are adequately prepared. It is not enough to equip offices with the latest hardware and software, unless the workers are not able to use it. In this case process of informatization in our public administration should slow down. Opportunity to acquire the necessary knowledge and skills offers a variety of courses that issued the successful candidate a certificate or attestation in IT areas. The aim of this paper is to provide an analysis of the possibility of certification in the subject area and also to show public employees’ views to this issue on the basis of research. 1. COMPUTER SKILLS CERTIFICATION OPTIONS There are several options for candidate to acquire some kind of IT certificate. Currently various systems exist that offer this option. Some of them have similar content, other ones have different content, so candidate requires different skills. Users can develop their skills in a variety of textual, graphical, statistical, database programs, and the management of networks or in various programming languages. Microsoft Office Specialist (MOS): Since the majority of users use an application of Microsoft Office in their work, in 1998 Microsoft launched its own certification program called Microsoft Office Specialist. It is a certification system for evaluating skills and knowledge users to work with MS Office applications (MS Word, MS Excel, MS PowerPoint, MS Access, MS Outlook and MS Project). By obtaining this global certification user demonstrates mastery of controlling all of Microsoft products. 1 MOS system offers three levels of certification and the level of Core, Expert and Master: Core Certification (basic level): assumed to handle complex of problems of a specific application in the Microsoft Office standard range, candidates must pass one exam of the Core level 1

GOPAS Certifikácie Microsoft Office Specialist [online] [cit. 2012.07.23] Dostupné na internete:

- 175 -

Analysis of the IT Competencies of the Employees in Self-Government Regions

Mgr. gr. Martin Mudrík Ing. Ladislav Suhányi

Expert Certification on (intermediate level): assumed to handle advanced features of Microsoft Office, candidates must pass one exam of the Expert level Master Certification (highest level): assumes use of globally implemented advanced features of MS Office, candidates must successfully complete four required tests (three compulsory and one optional) of the Master level 2 Benefits of Certification Microsoft Office Specialist: certificate demonstrates the ability to routinely and effectively use the each applications of Microsoft Office certificate holder has a clear preference in selection procedures international validity of the certificate motivating employees for using a modern mod technology evidence of efficient use of office applications 3 This certification program is the only program approved by Microsoft Corporation. Obtaining a certificate is available in test centres in over 100 countries, including the Slovak Republic. Microsoft Certified Professional (MCP): MCP certification is intended for individuals who already have some experience with a particular product from Microsoft. This certificate is the foundation of Microsoft Certified Professional. It serves as proof that its holder has extensive knowledge of at least one of the products of Microsoft. The test, which is a prerequisite for successful completion of the acquisition of MCP certificate can either be any basic or optional test for the following certifications: certification Microsoft Certified Desktop Support Technician Microsoft Certified Systems Administrator Microsoft Certified Systems Engineer Microsoft Certified Database Administrator Microsoft Certified Application Developer Microsoft Certified Solution Developer 4 MCP CP certificate holder automatically receives the following benefits: Globally recognized Microsoft Certified Professional certificate Access to technical information and product information directly from Microsoft through access to protected Web sites intended only for MCP Certificate holder has the right to use the Microsoft Certified Professional logo to inform colleagues or clients on successful completion of tests Exclusive discounts on products or services in some selected companies Invitation to the he conference organized by the Microsoft, technical seminars and other special events Access to protected Web site Microsoft Certified Professional Magazine Online 5 2

KVT Prehľad úrovní a testov [online] [cit. 2012.08.11] Dostupné na internete: testov> 3 KVT Informácie o MOS [online] [cit. 2010.08.10] Dostupné na internete: 4 GOPAS Certifikácia znalostí Microsoft [online] [cit. 2012.07.22] Dostupné na internete: interne 5 GOPAS Certifikácia znalostí Microsoft [online] [cit. 2012.07.22] Dostupné na internete:

- 176 -


TPF Linux Professional Institute Certification (LPIC):

Operating Systems developed by Microsoft, although they are the most used and famous, are not the only ones in the world to use. Quite a big competition for them is a Linux operating system. There is a big advantage for user when he is able to demonstrate that he can work efficiently even en in this lesser-used lesser operating system. Certification in the area of the operating system GNU / Linux is under the aegis of the international non-profit profit organization Linux Professional Institute (LPI). LPI certification program covers five continents and is distributed worldwide in multiple languages. Currently it has centers in 55 countries. Since 1999, LPI performed more than 230,000 tests and issued more than 75,000 certificates. 6 There are three levels of LPIC certification: Junior Level Linux Professional Profess (LPIC-1) - for intermediate GNU / Linux administrators Advanced Level Linux Professional (LPIC-2) (LPIC - for advanced GNU/Linux administrators Senior Level Linux Professional (LPIC-3) (LPIC - for expert GNU/Linux administrators The condition for obtaining a certificate certificate for each level is successfully completed two tests. In the case of certificates, LPIC-2 LPIC and LPIC-33 candidate must already possess lower levels of certificates. European Computer Driving License (ECDL): The level of adoption of digital competence competence can be measured. Particularly standards of essential digital skills are elaborated very well. The best known, most widespread and most respected among employers of the labour market in the European Union is ECDL (European Computer Driving License) standard. standa 7 The basis for obtaining a certificate ECDL is to master the range of knowledge and skills in working with computers under standard ECDL and then pass 4 (ECDL Start certificate), or 7 ECDL tests (ECDL certificate). 8 ECDL syllabus establishes the required required knowledge and range of skills needed to use personal computers. Range of knowledge and skills is divided into seven thematic modules: Module 1: Concepts of Information and Communication Technology Module 2: Using the Computer and Managing Files Module 3: Word Processing Module 4: Spreadsheets Module 5: Using Databases Module 6: Presentation Module 7: Web Browsing and Communication 9 6

LINUX PROFESSIONAL INSTITUTE LPI Expands training partner program to include 44 nations [online] [cit. 2012.08.12] Dostupné na internete: 7 URBAN, I. 2006. IKT v edukačných čných systémoch štátov EÚ. Digitálne kompetencie ECDL 2. 1. vyd. Prešov : Prešovská univerzita v Prešove pre LA consulting s.r.o. 14.s. ISBN 80-8068-443-X 80 8 VODIČÁK NA POČÍTAČ Č Č Certifikát ECDL [online][cit. 2012.08.10] Dostupné na internete :

- 177 -


Mgr. gr. Martin Mudrík Ing. Ladislav Suhányi

At present, ECDL Foundation covers more than 24,000 test centres and offices in 148 countries or areas of the world and this number continues to grow. To handle a ECDL certificate can candidates can choose from 41 languages today. 10 2. VIEWS OF PUBLIC EMPLOYEES TO IT CERTIFICATION NEEDED The aim of this chapter is to analyze the public employees perception of IT certification ication needed. For the purposes of the survey we investigated the opinions of employees of the Municipal Office in Prešov. We were able to collect 113 questionnaires, 78 from women and 35 from men. It is necessary to take into account the differences between bet age groups in the use of IT. From this reason answers of the respondents were analyzed according to age. We were interested in whether employees consider important obtaining an IT certificate for their career. The measured values are presented in graphical graphical form: Figure 1: The importance of IT certification, depending on age 100 81,8

80,0

80,0

75,0

73,0

75 50 25

20,0

18,2

20,0

21-30 years

31-40 40 years

41-50 years

27,0

25,0

51-60 years

61 and more

0

Yes, IT certification is important for my career

No, IT certification is not important for my career

Source: self elaboration As we can see, in each age group, the vast majority of respondents agree, that IT training is important to their career. With increasing age we can observe obser a decrease in importance, but it is surprisingly very low. In the survey, we were also interested in whether respondents would be interested in such a complete training and obtain a certificate. We examined this question according to age too.

9

ECDL Sylabus ECDL [online] [cit. 2012.08.10] Dostupné na internete: 10 ECDL FOUNDATION Our History [online] [cit. 2012.08.12] Dostupné na internete:

- 178 -


TPF

Figure 2: Interested in attending any of the tests, depending on age 80

75,0

60 46,7

45,5 40,5

37,1 37,1

40 26,7

22,7

20,0

22,9

22,7

25,0

21,6

20

13,5 6,7

4,5 4,5

10,8

13,5

2,9

0 21 - 30 years

31 - 40 years

41 - 50 years

I already own a certificate If there was a possibility maybe I would have made it I don't know

51 - 60 years

61 and more

If there was a possibility I would have made it deﬁnitely No, I would not made it

Source: self elaboration From the measured data we can see that with decreasing age, the number of answer “If there was a possibility I would have made it definitely” is increasing. Vice versa, the t answers “If there was a possibility maybe I would have made it” and “No, I would not made it” were chosen by the older respondents. It is necessary to say, that there was a training to obtain ECDL or ECDL Start certificate in 2005 and 2006 in the Municipal Municipal Office in Prešov. By this fact we can explain relatively high number of answer “I already own a certificate”. An important issue that we addressed in this survey was if respondents are willing to finance the obtaining of the certificate. Answers, according to age, are presented in the graph below: Figure 3: The willingness of respondents to finance certificate, depending of age 75 64,86 53,33

50,00

50,00 45,71

45,45

50

40,00 33,33 27,03

25,00 25,00

25 14,29

13,33

8,11

4,55

0

21 - 30 years Yes

31 - 40 years

41 - 50 years

Yes, if my employer paid at least half

51 - 60 years

61 and more

No, my employer must paid it

Source: self elaboration The measured data show us that the unwillingness to finance the certificate certificate is growing with increasing age. Many of respondents also agree with the answer “Yes, if my employer paid at least half”.

- 179 -


Mgr. Martin Mudrík Ing. Ladislav Suhányi

CONCLUSION It is necessary to say, that our survey and presented results were limited by several factors, not least by range of this article. If someone wants to elaborate this problem in the future, we recommende to verify the results on larger samples or in other cities. As we expected, the answers of the respondents according to age, are very different. In any case, the vast majority of public servants said that IT training is necessary. We agree with this view and supply that informatization in public administration should be a step, which can bring many benefits to our society. This paper was prepared with the support of the grant GAMA/11/12.

- 180 -


TPF

REFERENCES [1] ECDL Sylabus ECDL [online] [cit. 2012.08.10] Dostupné na internete: [2] ECDL FOUNDATION Our History [online] [cit. 2012.08.12] Dostupné na internete: [3] GOPAS Certifikácie Microsoft Office Specialist [online] [cit. 2012.07.23] Dostupné na internete: [4] GOPAS Certifikácia znalostí Microsoft [online] [cit. 2012.07.22] Dostupné na internete: [5] KVT Prehľad úrovní a testov [online] [cit. 2012.08.11] Dostupné na internete: [6] KVT Informácie o MOS [online] [cit. 2010.08.10] Dostupné na internete: [7] LINUX PROFESSIONAL INSTITUTE LPI Expands training partner program to include 44 nations [online] [cit. 2012.08.12] Dostupné na internete: [8] URBAN, I. 2006. IKT v edukačných systémoch štátov EÚ. Digitálne kompetencie ECDL 2. 1. vyd. Prešov : Prešovská univerzita v Prešove pre LA consulting s.r.o. 14.s. ISBN 80-8068-443-X. [9] VODIČÁK NA POČÍTAČ Certifikát ECDL [online] [cit. 2012.08.10] Dostupné na internete :

- 181 -


TPF

ANALYSIS OF THE INVESTMENT DECISION-MAKING PROCESSES OF THE REGIONAL SEF-GOVERNMENTS Ing. Ladislav SUHÁNYI – Mgr. Martin MUDRÍK University of Prešov in Prešov, Faculty of Management, Department of Marketing and International Trade, Slovak Republic The aim of the paper is to analyze the processes of the investment decisionmaking of the regional self-governments on the NUTS 3 level in three neighbouring European countries. The countries analyzed are the Slovak Republic, Hungary and the Czech Republic. The first part of the paper focuses on the theoretical background of the investment decision-making of the self-governments and dealts with the need to cooperate with the private sector in the field. The next parts of the paper discuss the results of the primary research done in the three analyzed countries. Key words: self-governments, investment decision-making, elaboration of investment alternatives 1 Investment decision-making The economic and social growth of individual regions, through this the growth of the all country, and the creation of new job opportunities are influenced by the existence of modern and effective infrastructure. Until recently, building and operating was provided mainly by the public sector. However, nowadays the importance of private sector in this field is growing for two reasons (Suhányi, 2009b). The first is that the private sector realizes major investment much more efficiently than the public sector. The state puts the private sector to realize the part of activities that is not able to realize more effectively by itself. The second reason is that by the usage of services provided by the private sector it is possible to provide better-quality infrastructure without the immediate impact on government´s budget expenditures. The investment decision-making is an important process through which the businesses entities, municipalities, cities and whole regions are trying to realize their strategic objectives. The investments contribute to the improvement of their performance and competitiveness. Investment activities Investment activity of the company or municipality, respectively region differs from a normal operating activity in several areas (Valach, 2006), namely: - a decision is made in the long term, - since it is a long-term decision, it is associated with greater risk of deviating from the original intent, whether the expected costs or the expected incomes from investments (this will affect the expected return), - a capital-intensive operations that require large one-time deposits, - investment activities and investment decisions are often time consuming and difficult to coordinate the activities of different actors of the investment process (e.g. investors, designers, contractors or subcontractors, etc.). These actors have their economic interests and goals, - investment activities are very closely related to the application of new technologies, new products. Through the investments a large part of innovations is implemented, - some investments have negative impacts on the infrastructure and ecology, requiring further investment in this area.

- 183 -

Analysis of the Investment Decision-Making Processes of the Regional Self-Governments

Ing. Ladislav Suhányi – Mgr. Martin Mudrík

Within the investment decision-making it is important to consider the time period for which the decision is made. It can be: 1. long-term (strategic) decision-making, which takes into account the time factor and the associated higher risk. Concerning the substantive investment in fixed assets and long-term financial investments. Decisions of this type affect the future status of village, town or region and its financial situation. 2. short-term decision-making that can be characterized as a continuous search for ways of adapting financial resources and needs within a shorter period, usually one year. This type of decision-making is associated with a significantly lower risk than the long-term financial decisions and any changes are easier to implement (Valach, 2006). Long-term funding strategy means the search of the most appropriate alternatives for financing investments by various funding sources. This includes the capital (financial) restructuring of existing assets. The process of investment decision-making and the associated long-term funding of investments is in the modern theory and practice usually called capital planning (Capital Budgeting). It consists of several stages (Clark, Pritchard, Hindelang, 1989): a) setting long-term objectives and investment strategy, b) searching for new, promising projects and pre-investment preparation, c) development of capital budgets and forecasting of cash flows related to projects, d) evaluating the effectiveness of projects from different perspectives, e) selection of the optimal project funding, f) control of expenditure on projects and subsequent evaluation of completed projects. Some phases of capital planning are overlapping and there must be a feedback between them. The starting points of the capital planning are the strategic objectives and procedures. Changing the economic system in Central and Eastern Europe since the early 90s had resulted in large investment requirements, associated with the need of construction, respectively reconstruction of infrastructures, such as telecommunications, roads, railways, airports, water management. Requirements for investment were determined by changes in demand for infrastructure, and also by political pressure when the governments of Central and Eastern Europe tried to reduce the differences in comparison with Western Europe. In order to improve the infrastructure, many countries in Central and Eastern Europe decided to use the financial resources for the construction of infrastructure through public-private partnerships (Suhányi, 2009a). The main reasons for using the PPP192 (public-private partnership) are the lack of public domestic financial resources, the relatively favourable conditions in providing capital by international financial institutions, as well as the efforts of international project developers to demonstrate that public-private partnerships can work also in Central and Eastern Europe . The mechanics of the arrangements can take many forms and may incorporate some or all of the following features (Pierson and McBride, 1996):

192

Under the term of PPP (Public-Private Partnership), projects with private partnership, we understand projects focused on the support of cooperation between public sector and private sector. The aim is to provide public infrastructure and public services by private firms, by using their own resources and capacities, whereby the private firm gets a permanent flow of public money. As a counter value the partner gets the right to operate and to provide services by this infrastructure. It´s applied the model, in that the public body acts as a client and the private legal entity acts as a provider of service, infrastructure.

- 184 -

Tudományos Mozaik 9. • • • • •

TPF

the public sector entity transfers land, property or facilities controlled by it to the private sector entity (with or without payment in return) usually for the term of the arrangement; the private sector entity builds, extends or renovates a facility; the public sector entity specifies the operating services of the facility; services are provided by the private sector entity using the facility for a defined period of time (usually with restrictions on operations standards and pricing); and the private sector entity agrees to transfer the facility to the public sector (with or without payment) at the end of the arrangement.

In the case of evaluating by the most economically favourable PPP project offer, the procurer states the individual criterion related with the object of procurement. This criterion are mainly the price, technical construction, functional characteristics, environmental characteristics, operating costs, operating cost effectiveness, after-guarantee service and technical help, delivery time. Except of these criteria there are stated also the conditions of their application. These conditions have to be indiscriminative and they have to support the fair economic competition. 2 Material and methods Within the research carried out, the respondents were contacted by telephone. Due to the geographical distribution of the research sample, we decided to implement a categorized (structured) interview by phone. A special questionnaire, on which we rely in this case, was created in the online platform offered by Google in the tool GoogleDocs. Fig. 1 The map of the NUTS 3 regions included in the research

Source: self elaboration As respondents were addressed the representatives of the self-governments at the NUTS 3 level in the three analyzed countries – the Slovak Republic, Hungary and the Czech Republic. There were addressed all the 42 regions, reliable data were get from 27 of them (6 in the Slovak Republic, 12 in Hungary and 9 in the Czech Republic). 3 The treatment of the investment project The research was aimed to find the most common way of developing investment project alternatives and the way of preparing the documentation for approval of the investment projects that will be approved by the local council.

- 185 -

Analysis of the Investment Decision-Making Processes of the Regional Self-Governments

Ing. Ladislav Suhányi – Mgr. Martin Mudrík

We studied the intensity with which each variant is worked out by the self-government itself, i.e. by the office employees, or through involving an external body, i.e. using professional actors in the field (Fig. 2). In this case, we consider as a positive the following responses: often, very often and always. The most common way of developing investment projects, based on the research, is the utilization of own personal capacities of the self-government, thus the Office employees. This form is preferred by up to 74% of municipalities, of which two of the self-governments analyzed (7.4%) develop the investment projects always on their own. Only less than 41% of the self-governments used the processing of investment projects by external institutions often or very often. Fig. 2 Elaboration of the variants of investment projects

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

never seldom often very often always

elaborated by selfgovernment (by its emploees)

elaborated by an external institution

Source: self elaboration The approvement of the quality of the elaborated investment project can be significantly affected by the number of alternative variants presented, as well as by the fact if these variants are also assessed, evaluated and treated (Fig. 3). Fig. 3 Elaboration of the investment variants 11% 15%

7% 67%

develops several alternative variants to further assess officially elaborated several variants, but generally it is clear in advance which one will be selected elaborated one variant that is usually approved elaborated one variant, which is further reviewed and adjusted by experts

Source: self elaboration - 186 -


TPF

Self-governments which develop several alternative variants of investment projects, are representing the ¾ (three-quarters) of the analyzed self-governments. Most of these selfgovernments are assessing the variants of investment projects according to the cost of their implementation, the financial and economic viability and the importance to people. In the research, we also met with the self-governments, which elaborate a number of investment variants just so called "Pro forma", it is decided in advance which variant will be accepted in the end. The 26% of the 27 municipalities analyzed elaborates only one variant, but some of them include experts within the reviewing process and within the further modification of the project. When submitting the proposal for approval by the council shall be accompanied by the investment project and the explanatory memorandum, which includes the basic premises and objectives of the investment project. Fig. 4 Elaboration of the explanatory memorandum

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

never seldom often very often always

elaborated by selfgovernment (by its emploees)

elaborated by an external institution

Source: self elaboration The processing of documents to the Explanatory Memorandum greatly outweighs the own staff of the self-government office (Fig. 38). Only 81.5% of self-governments reported that the processing of documents do not use external institutions at all or seldom. This paper was prepared with the support of the grant GAMA/11/12.

- 187 -

REFERENCES [1] ADAIR, J. E. (2007) Decision making & problem solving strategies. 2nd edition, Kogan Page Publishers, 2007. 110p. ISBN 978-07-4944-918-6 [2] BEAUREGARD, R. A. (1998) ‘Public–Private Partnerships as Historical Chameleons: The Case of the United States’, in J. Pierre (ed.), Partnerships in Urban Governance – European and American Experience, New York: St Martins Press. [3] CLARK, J. J., Pritchard, R. E., Hindelang, T. J. (1989) Capital Budgeting: Planning and Control of capital Expenditure. Englewood Cliffs: Prentice Hall, 1989. ISBN 0-131-14877-X [4] HORVÁTHOVÁ, L., GÁL, M., NEUPAUEROVÁ, M. (2007) Vplyv fiškálnej decentralizácie na rozpočty územných samospráv v Košickom regióne. In: Sociálnoekonomické aspekty financovania podnikateľských aktivít subjektov súkromného a verejného sektora v etape integrácie do EÚ s praktickou aplikáciou na Košický región. Košice: EkF TU, 2007. 6 s. ISBN 978-80-807-3821-1. [5] GÁL, M. (2010) Small and medium enterprises in times of the economic crisis: case study of Slovakia. In: ERENET Profile. Vol. 5, no. 2, 2010. p.29-35. ISSN 1789624X. [6] GRIMSEY, D., LEWIS, M.K. (2004) Public Private Prtnerships. The Worldwide Revolution in Infrastructure Provision and Project Finance. Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA: Edward Elgar Publishing. 2004. ISBN 1-84064-711-6 [7] KAGAMI, M. (2002) ‘The Third Sector’s Failure in Japan’, in S. V. Berg, M. G. Pollitt and M. Tsuji (eds) Private Initiatives in Infrastructure – Priorities, Incentives and Performance, Cheltenham: Edward Elgar. [8] OCHRANA, F. (2001) Veřejný sektor a efektivní rozhodování. Praha: Management Press, 2001. ISBN 80-7261-018-X [9] OCHRANA, F. (2007) Manažerské metody ve veřejném sektoru. Teorie, praxe a metodika uplatnení. 2.vyd. Praha: Ekopress, 2007. ISBN 80-86929-23-X [10] PIERSON, G., MCBRIDE, P. (1996), ‘Public/Private Sector Infrastructure Arrangements’, CPA Communique, 73, 1–4. [11] RONDINELLI, D. (2002) ‘Public–Private Partnerships’, in C. Kirkpatrick, R. Clarke and C. Polidano, Handbook on Development Policy and Management, Cheltenham: Edward Elgar. [12] SUHÁNYI, L. (2009a) Realization of PPP Projects in the Slovak Republic. In: 3rd Central European Conference in Regional Science: International conference proceedings: October 7th-9th, 2009, Košice, TU, EkF, 2009. p. 1349-1356. ISBN 978-80-553-0329-1. [13] SUHÁNYI, L. (2011) Strategické investičné rozhodovanie na úrovni regiónu. Prešov: FM PU, 2011. 210p. ISBN 978-80-555-0312-7. [14] SUHÁNYI, L. (2009b) The Environment of Public Private Partnership in the Slovak Republic and the cases of Prešov Self-governing Region. In: Tudományos mozaik : 6. kötet : második rész : tudomány-területek találkozása. - Kalocsa : Tomori Pál Főiskola, 2009. p. 187-195. ISBN 978-963-88162-3-8. [15] VALACH, J. (2006) Investiční rozhodování a dlouhodobé financování. 2.vyd. Praha: Ekopress, 2006. ISBN 80-86929-01-9

- 188 -


TPF

SILVER - INTERESTING INVESTMENT OPPORTUNITY Ing. Ján Vravec – Ing. Jaroslav Korečko University of Prešov in Prešov, Fakulty of Management, Slovakia Dr. habil. Suhányi Erzsébet főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola, Kalocsa This paper deals with silver as interesting investment opportunity for the future. Silver can be very safe harbours during the period of various financial and economic crises. Silver is a precious metal and an industrial metal, and both sectors are dynamic and volatile in nature. Silver as well as another precious metal has their own advantages and disadvantages. During financial and economical crisis plenty of large institutional and little individual investors were preferring investments in precious metals, which was very often silver. Key Words: Precious metals, silver, investment opportunity 1. Introduction Silver investment can be a very interesting investment opportunity, not only for large institutional investors, but also for little investors and households. Silver is malleable and strong metal, making it ideal to use in various industries, from electronics to pharmacy. Over the past century, technological explosion has magnified the scale of its usage. Its demand is outpacing the supply and leading to large gaps, which is one of the reasons why silver prices have been zooming up. Since 2008, the price rise has been further propelled by the global economic uncertainty and the depreciation of the rupee due to the US economy outpacing the European Union. Very interesting information is that central banks and their governments across the globe have stopped selling their silver reserves in the world marketplace. Result is freezing the supply, which has caused silver to become more scarce and valuable. Central bankers devalue their currency and the best way to escape this is to stick with gold and silver. Also, mining of the metal is expected to become more limited due to scarcity constraints in the future. The smallest movement can cause large variations, so silver may incur moderate price fluctuations in the short run. However, the white metal mirrors gold and in the long run; gold prices may escalate, leading to a positive trickledown effect on silver prices. The history of silver is very interesting; silver has attracted man’s fascination for many thousands of years. Old civilizations found silver deposits plentiful on or near the earth’s surface. Silver took on near mystical qualities in marking important historical milestones throughout the ages, and served as a medium of exchange. The Mesopotamian merchants were doing just that as early as 700 BC. In 1792, silver assumed a key role in the USA monetary system when Congress based the currency on the silver dollar, and its fixed relationship to gold. Silver was used for the nation’s coinage until its use was discontinued in 1965. The dawn of the 20th century marked an important economic function for silver, that of an industrial raw material. Although silver is relatively scarce, it is the most plentiful and least expensive of the precious metals. The largest silver producing countries are Mexico, Peru, the United States, Australia and Chile. Sources of silver include; silver mined directly, silver mined as a byproduct of gold, copper, lead and zinc mining, and silver extracted from recycled materials, primarily used photographic materials. Today, silver bullion stocks make up a significant component of silver supply. - 189 -

Silver – Interesting Investment Opportunity

Ing. Ján Vravec - Dr. habil. Suhányi Erzsébet Ing. Jaroslav Korecko

2. Silver - investment opportunity Silver has always produced a greater percentage increase during precious metals bull markets. In some precious metals bull markets, silver has tripled in price while gold has doubled. In some moves, silver rose four times while gold doubled in price. Additionally, silver has more industrial applications than gold does, with more uses being developed. Industrial uses provide an underpinning to the price of silver. So great is the industrial demand for silver that mine production and secondary recovery have fallen short of industrial demand since 1990. According to CPM Group, a New York metals consultancy, between 1990 and 2003 new production and secondary recovery fell 1,899.9 million ounces short of meeting industrial demand. Not only has production and secondary recovery failed to meet demand each year of the last fifteen years, but aboveground supplies are critically short. Some analysts say that supply will fall far short of meeting demand over the next decade, and that much higher silver prices will be the result. The drop in reported silver holdings around the world shows just how much the production deficit has eaten into aboveground supplies. In 1995, Comex stocks stood at 260 million ounces; today Comex stocks are struggling to stay above 100 million ounces. In 1991, estimated silver inventories in London and Zurich were 350 million ounces; today that number is closer to 50 million ounces. In 1980, world governmental silver stockpiles totaled some 325 million ounces; today, few governments hold any silver. Investors are continuing to be bullish on silver in 2012, increasing their holdings of the precious metal that are at near record levels, said the Washington, D.C. - based Silver Institute today. Investors have so far purchased more than 32 million ounces of the white metal through silver-backed exchange-traded products this year. Exchange-traded fund holdings now total more than 608 million ounces with a value of $20.5 billion through September 15. The silver price has risen more than 20% since the beginning of this year. Significantly, from January 2009 through September 15, 2012, the silver price has increased an astounding 211%. Factors leading to the price increase include a desire by investors to diversify their portfolios with hard assets, the diminished value of key currencies and continued global economic uncertainty. Silver also enjoys a wide range of important uses in industry. Industrial applications accounted for over half of world fabrication demand in 2011. Unlike gold fabrication, which is heavily reliant on jewellery, silver can call on a more diverse range of applications. Furthermore, in the short-term, many of these uses are relatively price inelastic, helping to create strong price support. 3. Silver investment versus gold investment Gold is more valued than silver, because it is rare and is not easily counterfeited. Gold does not rust and it is not imperishable. These properties make gold a good store of value, a medium of exchange, and a unit of account. Therefore, gold is easily tradable with a narrow spread, meaning it has a small price between the bids and ask-the prices to buy and sell. Gold is therefore the ultimate liquid asset. Estimates say that more than 75% of gold has been minted. According to the World Gold Counsel, the world has mined 170 000 metric tonnes by the end of 2010. (That includes gold jewellery.) There is a large gap between the gold production in the world and the demand for gold (gold bullion, gold coins, gold jewellery, electronics, and dental gold) of over 1000 tons of gold per year since over 20 years. This deficit is met by recycling and sales of central banks. In this situation of chronic deficit, we easily imagine the consequences of the inevitable decline in production of mines on the price of gold. For 8 years, gold production - 190 -


TPF

decline. World production of gold needs high gold prices to keep a minimum level of production, because the costs of production are rising. A decline in the price of gold would cause a sudden drop in gold production. The inevitable consequence would be a very violent increase in the price of gold. For this reason, the gold price should continue to increase at the same pace. A diminished production of gold is then maintained. However, since 2001 the world production of gold seems to have a peak. The mankind has about 250 million ounces up to 650 million ounces of silver. (Those numbers do not include silver jewellery.) There is about seven times as much gold in the world as silver. (Another way to say it is that mankind holds less than one year's mine supply of silver.) Silver, above ground, is more rare than gold. There is seven times higher gold price above ground as compared to silver. Silver is used in electronics, photographs, and jewellery. The largest use is in electronics, and that is growing all the time, perhaps 40% of annual demand is from electronics. Silver is the greatest electrical conductor, better even than gold! Silver is used in switches, because it does not spark, and makes a great contact. Silver is used in bearings and some batteries. When used by modern industry, silver is used in tiny quantities. In fact, that most silver used is not economically recoverable. It ends up in the dumps, in smaller quantities than can be mined or refined. The silver is not only unrecoverable, but the demand cannot be stopped by higher prices. Silver is used in such tiny quantities, and in most cases, there is no substitute. Silver is so much cheaper than gold, it is much less economical to mine and sell silver. Today, the world mines about 2,500 metric tonnes of gold per year and mines about 23,000 metric tonnes of silver. The world mines about nine times more silver each year than gold. An impartial observer might view those numbers, and conclude that a minimum price for silver should be 1/9th of the gold price, not 1/60th of the gold price. Then, taking into account current refined supplies, that there is seven times as much gold in the world as silver, silver should be worth much more than that. The main reason that gold and silver are both relatively cheap is that gold and silver are no longer being used as money in daily transactions by the general population or anywhere in the world. Before the world went "off the gold standard", many economists wrongly predicted that the price of gold would immediately drop, since it would no longer be used as money. Table 1: Average silver price and gold price USD/oz. from 1850 to 2011 Year

Silver price USD/oz.

Gold price USD/oz.

Gold price/Silver price

1850

1.29

18,93

14.7

1900

0.64

18,96

29.6

1920

0.65

20,68

31.8

1940

0.34

33, 85

99.6

1960

0.91

35,27

38.8

1970

1.63

36,00

22.0

1980

16.39

615,00

37.5

1990

4.06

383,51

94.5

2000

4.95

279,11

56.4

2005

7.31

444,74

60.8

2009

14.67

972,35

66.3

2010

20.19

1224,53

60.7

2011

35.12

1571,52

44.7

Source: own table based on information from http://www.silverinstitute.org/site/ and http://www.nma.org/pdf/gold/his_gold_prices.pdf - 191 -



The reduced monetary demand, they assumed, meant that the price would drop. They were proved wrong almost immediately, as gold moved up from $35/oz., in 1971 to over $850/oz. by 1979. The economists were proven wrong because people back then recognized the real situation, that dollars were defaulted contracts and fraudulent pieces of paper. But ultimately, the economists were proved correct as seen in the prices today. Today, few people own gold and silver and most people have forgotten the essential reasons why gold and silver are money. Then there is increased demand for gold, and reduced demand for the nearest real alternative, silver. The problem is that a lot of the world's gold has ended up in rather large hoards, owned by the central banks. Banks prefer gold over silver, because a large supply of silver is rather heavy and bulky and more costly to store, by comparison. The high price of gold compared to silver makes more sense if you simply do not know about the supply and demand fundamentals, or if you have high storage costs that you wish to avoid, or if you are a central banker. It makes sense if you are doing what everyone else is doing, and if you think you have the power to force the entire world to follow your actions. The high price of gold compared to silver does not make sense if you are a value investor. The value investor realizes that something is wrong, that conventional wisdom is wrong, that central bankers are wrong, that the world's leaders are wrong, that the world's most wealthy people are wrong, and that silver is seriously undervalued as compared to gold. The value investor realizes that the central bankers and politicians are not in control, because gold moved from $20/oz to $35/oz back in 1933, and because gold moved from $35/oz. to over $850/oz. in 1979, and silver hit $50/oz in 1980. Here are a few basic reviews: Gold silver ratio – That is, the spot price of gold vs. the price of silver per oz. The price per oz is historically 16 to 1. That means the price of gold is 16 times the price of silver. The ratio is a natural value argument for investing. Silver is mined seven times more than gold. If you are trying to make sense out of this golden mean, don’t. Better spend your time with quantitative valuations of stocks. Silver appreciates more than gold in times of uncertainty – Historically when there has been times of inflation or uncertainty actually silver and not gold appreciates more in value. So if you’re buying it on the rational that these are the times that try men’s souls, silver is your answer. Silver is lower priced and more volatile – Although an asset that is low-priced does not necessarily have greater volatility, it seems to be the case with silver. Greater risk, but also return (graph 1).

- 192 -


TPF

Graph 1: Silver price USD/oz. from 2002 to 2012

Source: http://www.investicnezlato.sk/articles/view/dlhodobe-ceny-striebra http://www.investicnezlato.sk/articles/view/dlhodobe striebra 4. Summary Analysts spend a great deal of time putting together metal reports that forecast silver production that will occur in the next decades. decades. They produce these reports from the information obtained from mining companies that have proven reserves and resources in the ground along with a timeframe to reach commercial production. There is little or no effort in analyzing on whether or not the the industry will have the required energy to run their operations. Silver is very good opportunity for investment, because there are many reasons for this. One is that silver is becoming a rare precious metal. Other precious metals, such as gold, on the other er hand, are in ample supply. Coupled with a rising demand in silver, the price of silver is expected to increase exponentially in a short period of time. Silver is in high demand because it is utilized in many of the products that are made all over the world. orld. Many electronic products are made with silver. Silver jewelry is in high demand. The precious metal even has medicinal value. Therefore, it is used across many different industries. For all of these reasons, the potential return from putting your money mon in silver is likely to be very high.

- 193 -



REFERENCES [1] KOSARE, M., J.: The ABCs of Gold Investing - How to Protect and Build Your Wealth With Gold. Omaha: Addicus Books, 1997. ISBN #1-886039-72-0 [2] RAUL, R.: Gold, Peace, and Prosperity: The Birth of a New Currency. 2. Edition Auburn, Alabama: Ludwig von Mises Institute 2011. ISBN: 978-1-61016-196-1 [3] VAJDA, V. – VRAVEC, J.: Gold price and investment in gold during the financial and economic crisis. In.: Euro, prices and price perception in Slovak republic during the global financial crisis. Faculty of management, University of Prešov in Prešov, 2011. ISBN 97880-555-0496-4 [4] VRAVEC, J.: Fundamental analysis – gold investment versus silver investment. In.: Conference almanac: Management 2012 Research in management and business in the light of practical needs. Faculty of management, University of Prešov in Prešov, 2012. ISBN 978-80-89568-38-3 [5] http://bullion.nwtmint.com/silver_history.php [6] http://ezinearticles.com/?Investing-in-Silver---A-Growing-InvestmentOpportunity&id=5938640 [7] http://goldratefortoday.org/category/fundamentals-of-gold-investment/ [8] http://www.getmoneyrich.com/which-is-better-gold-or-silver-investment/ [9] http://www.silverinstitute.org/site/2012/09/19/silver-continues-to-inspire-investors/

- 194 -


TPF

PRESENTATION OF THE CURRENT SITUATION OF AGRICULTURE IN DKMT EUROREGION Oana Ianosevici, Student Dr. Simona Martin, Lecturer Dr. Ioan Csosz, Professor Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Timişoara, Faculty of Agricultural Management The entire Euroregion and all its component regions should be able to ensure the basic nutrition from its own resources. Currently, in the Romanian side this does not occur. For the entire agriculture and food industry development in the Euroregion, a strong regional cooperation should represent a significant advantage, especially for the component regions unevenly developed (Hans, p. 14). The DKMT Euroregion, born from the desire to boost joint economy and mobilize Community funding for joint programs of European development, is characterized by an extraordinary agricultural potential with fertile lands. In order to prove its potential, we took into consideration the analysis of the population employed in agriculture, the contribution of agriculture to GDP, agricultural areas exploitation, the main cereals and fruits crop production, the wine growing situation and last but not least, meaningful comparisons of livestock in all three regions. They require an evaluation of the existing agricultural programs and projects for a development policy (or even of a program). One of the main objectives would be to assess the relevance of these projects and their impact, observed and expected, concerning the DKMT agriculture. A few perspectives: projects achievement, with high added value for red fruit culture, sericulture, apiculture, etc.; Euroregional products promotion, development of the cost farms by joining small farms, encouraging modern associative forms in agriculture and, last but not least, negotiating with the EU on the chapter “Agriculture” taking into account the real productive potential of agriculture, making easier Serbia’s accession to EU. Key words: agricultural potential, programs, production, livestock, counties Introduction The “Danube-Kris-Mureş-Tisza” (DKMT) Euroregion has been completed in November 1997 at the regional cooperation framework of Stability Pact. The region comprises the Romanian counties Arad (Arad), Caraş-Severin (Reşiţa) and Timiş (Timişoara), the Hungarian counties Bacs-Kiskun (Kecskemet) and Csongrad (Szeged) and, finally, the Serbian Autonomous Province of Vojvodina (Novi-Sad), as represented in Figure 1:

- 195 -

Presentation of the Current Situation of Agriculture in DKMT Euroregion

Oana Ianosevici – Simona Martin – Ioan Csősz

Figure 1. DKMT Euroregion The DKMT Euroregion represents an area of remarkable socio-cultural dynamism, an intersection of a larger economic interest network with local training effect, acceleration of European integration territories where they fit (Popa, 2006). According to the interview realized by Jean Louis Calderon High School in Timisoara with Mr. Zlat KASA, “The idea of a Euroregion was born from the desire of the participants to collaborate, the necessity to boost joint economy and create the support that allows the development of a suitable infrastructure for economic cooperation”. Statistical data from 2008 point out the following facts: the Euroregion has an area of 59,185 km2, a population of 4,411,997 inhabitants and a density of 77.5 inhabitants/km2. If we analyze each of its components, more than 2 million people (representing 45.5% of all population) live in Vojvodina (Serbian Banat) with an area of 21,506 km2 (36.3%), which shows a density of 93.3 inhabitants/km2. In the three Romanian counties, there are over 1.4 million inhabitants (32.6% of all Euroregion) on an area of 24,971 km2, which shows a density of 57.6 inhabitants/km2. In the two Hungarian counties, more than 950,000 inhabitants coexist (21.6% of all Euroregion) on an area of 12,708 km2, which shows a density of 81.7 inhabitants/km2. The specification of these figures is necessary, because the understanding of a spatial phenomenon is equally due to the previous knowledge of its physical dimensions (Popa, 2006). Materials and Methods The authors of this paper have completed two phases. In the first one, the preparatory phase, they needed a theoretical and bibliographical documentation concerning the DKMT Euroregion and statistic data. They defined the issue and formulation of the main hypotheses in order to constitute an explanatory and convincing model, inducing the importance and activity of the researched subject. In the second phase, they collected information. The drafting of this paper was made in the laboratory, based on statistics, the existing material and the bibliography. Results The region is characterized, mainly, by much extended surfaces, with extremely large areas of meadow - exposed to floods - which stretch along some typical plain rivers and

- 196 -


TPF

higher areas, often covered with loess. Common to the three regions is the foremost agricultural potential. The climate is characterized by rains during the vegetation period and dryness during the drought. On the western side of the Tisza River, during the summer, there is drought risk. Black earth soils of Bacica and from the western Banat area are among the most fertile agricultural soils in the world (Rieser, p. 2). The natural richness of this Euroregion relies on the fertile agricultural land, mentioning that they belong almost entirely to the private sector and less to the state sector. Regarding the population employed in agriculture, data show the following: for 2005, in the Romanian counties, the agricultural population represented 25.9% (Arad), 37% (CarasSeverin) and 24.9% (Timis); for 2009, in Vojvodina, the population employed in agriculture represented 21%; for 2000, in the Hungarian counties Bacs-Kiskun, agricultural population represented 8.7%, and in Csongrad, 7.5%. Although these regions have considerable agricultural potential, the percentage of the employees in agriculture is quite low, especially for Hungarian counties. A characteristic of agricultural production for Romanian and Hungarian regions is that their contribution to the gross domestic product (GDP) is higher than the national average. In 2005, in DelAlfold region, the contribution of agriculture to GDP was 11.4% and in 2007 it decreased to 11%; in Western Romania, in 2005, the contribution of agriculture to GDP was 10% and, in 2007, it decreased to 7.6% (Központi Statisztikai Hivatal, INS, 2010, p. 77). In order to emphasize this significant agricultural potential, we analyzed the agricultural area for each county separately, obtaining the following results, as presented in Figure 2: from the total area of the Autonomous Province of Vojvodina, 82% is occupied by agricultural land; in the Romanian region, the agricultural area of Timiş County shares 80% of the total county; and in the Hungarian region, the highest agricultural percentage is held by the Csongrad county, with 75%. Caras-Severin has the smallest agricultural area from the Euroregion, having mainly a mountaineous relief. The three regions that form the Euroregion have a total agricultural area of 4,237,297 ha, which represent 71.6% of the total area of the DKMT Euroregion. The percentages of agricultural area in the Euroregion can be seen in Figure 3, presented as: 41.49% Vojvodina, 37.9% for the Romanian side and 20.61% for the Hungarian side.

Figure 2. Agricultural area for each region

Figure 3. Agricultural area DKMT (%) 2008

Regarding the exploitation of agricultural areas, we can observe in Figures 4, 5 and 6 that the areas cultivated with corn, wheat and sunflower have almost the same values: Wheat: Vojvodina: 40.75%, Romanian side 32.97%, Hungarian side 26.27% Corn: Vojvodina: 63.32%, Romanian side 23.36%, Hungarian side 13.31% Sunflower: Vojvodina: 58.81, Romanian side 18.11%, Hungarian side 23.08%.

- 197 -



Figure 4. Area cultivated with wheat 2008 (%) Figure 5. Area cultivated with corn 2008 (%)

Figure 6. Area cultivated with sunflower (%) 2008

Figure 7. Area cultivated with potatoes (%) 2008

The area cultivated with potatoes has the following values: Vojvodina 37.25%, Romanian side 45.55%, Hungarian side 17.2% (Figure 7). Viticulture has a significant weight in the Timiş County, 39.51% of the total area being cultivated with vineyards, Bacs-Kiskun, 32.34%, Arad, 17.22%, the others having less than 5%, as Figure 8 shows. In the Hungarian region, there are the winegrowing areas Hajos-Baja, Kunság and Csongrad, where they make the best wines. In Romania, the Arad Vineyard and the hill areas of the Timiş County, where there are winegrowing areas like Recaş, Buziaş and Giarmata produce famous, high-quality wines.

Figure 8. Area cultivated with vine DKMT 2008 (%)

- 198 -


TPF

For the arable areas exploitation there are not significant differences. In all three regions, cereals give the determinant agricultural production. In the DKMT counties, less in Csongrad County, where the wheat culture is predominant, the maize culture is dominant, followed by wheat. In Figure 9, we can see that the higher corn production is found in Vojvodina, with 67.52% and the lowest, 1.51%, in the Caras-Severin County. Both the Hungarian and the Romanian sides present values just over 16%. In Figure 10, in terms of wheat production, we observe a similar situation: Vojvodina has a wheat production of 44.7% of the total, followed by the Hungarian counties with 29.25% and the Romanian counties with 26.05%. The lowest production is in Caras-Severin.

Figure 9. Total corn production (%) 2008

Figure 10. Total wheat production (%) 2008

For the sunflower production, Vojvodina holds the highest production with 61.01% (as we can notice in Figure 11) and the Caras-Severin County the lowest with only 0.19%. The Hungarian side holds 25.41% and the Romanian side, 13.59%. The situation changes a little in terms of potatoes production (Figure 12), such as the Romanian counties hold the highest weight of the total potatoes production in the DKMT Euroregion with the Caras-Severin County leading and also with the lowest production in the Arad County. Vojvodina shares 32.14% and the Hungarian side, 27.23%.

Figure 11. Total sunflower production (%)

Figure 12. Total potatoes production (%) 2008

In Timiş, there are more than 42,000 ha cultivated with barley and in Vojvodina more than 56,000 ha. Sugar beet cultivation is endangered in Hungarian and Romanian regions, trying to maintain in Arad on 639 ha, but still retains a considerable area in Vojvodina (59,137 ha in 2009). Regarding the area cultivated with oats, we note 5,110 ha in Csongrad, 4,221 ha in Bacs-Kiskun and only 1,174 ha in Vojvodina.

- 199 -



To better understand these total productions, we made a graph (Figure 13), where we note a significant difference in terms of potato production, sunflower, wheat and corn, Vojvodina leading the Hungarian and Romanian counties. It can be observed that the corn production is about 4 million tons, compared to the Caras-Severin County, with an annual production around 89,000 tons.

Figure 13. Total production in 2008 (tons) The biggest vegetable areas are in Vojvodina (18,673 ha), followed by Arad County with 15,363 ha and Timisoara with an area of 11,051 ha. For Hungarian Counties, the vegetables area is: in Bacs-Kiskun, 8300 ha and Csongrad, 4,300 ha. The smallest vegetable areas are in Caras-Severin County. The apple production was 56.74% in Vojvodina, followed by the Hungarian side with 30.58% and by Romanian side with only 12.67%. The lowest apple production was recorded in the Caras-Severin County (Figure 14). Concerning the pear production, we can see in the graph below (Figure 15) that Vojvodina deals 92.43% of the total production in Euroregion, followed by in Bacs-Kiskun County with a share of only 3.19%. In contrast, the peach production holds an prominent place in the Hungarian Counties, with a rate of 84.2% (Csongrad being the county with the highest production), followed by the Romanian counties and Vojvodina, each of them having more than 8% (Figure 16).

Figure 14. Apple production 2008 (%)

Figure 15. Pear production 2008 (%)

- 200 -


Figure 16. Peach production (%) 2008

TPF

Figure 17. Cherry production (%) 2008

For the cherry production, in the figure 17, we can see that the Hungarian counties share 50.50%, of which Bacs-Kiskun County shares 47.25%. Vojvodina shares 36.53% of the total cherry production in the Euroregion, followed by the Romanian side with only 12.9%, Arad County holding the lowest production. From the analysis of statistical data, we can notice that the Hungarian region owns a remarkably high value concerning the apricot production (over 9,400 tons), especially in the Bacs-Kiskun County and a low proportion in Romania, with only 750 tons. The graph (Figure 18) with total productions, concerning the main fruits, was made in order to be able to understand more detailed that the apple production in Vojvodina has the highest value, over 82,000 tons, compared to the Timiş County (Romania) with the lowest value, slightly above 2,500 tons. The same situation for the pear production: Vojvodina presents a much higher value than the other counties. The Hungarian counties, Bacs-Kiskun and Csongrad, present the highest peach production, the lowest production being in CarasSeverin County, with only 315 tons. For the cherry production, Bacs-Kiskun County ranks first in the Euroregion, with a production of almost 14,000 tons, followed by the cherry production of Vojvodina, with more than 10,000 tons. The weaker productions of Romanian counties reveal the current situation of today’s agriculture. Agricultural areas were crumbled, the cultivation methods made in cooperation are increasingly rarer, having as result the car park aging process and a surpassed production mode (Központi Statisztikai Hivatal, INS, 2010, p. 83).

- 201 -



Figure 18. Total fruit production in DKMT Euroregion, tons, 2008 Comparing 2000 and 2008, we can see that the number of cattle decreased in all the three regions. From the graph (Figure 19), we note that most cattle are in Vojvodina with over 100,000 heads, followed at a distance by Arad, Bacs-Kiskun and Timiş Counties. The Csongrad County recorded the lowest cattle value. Beef production was 4,745 tons in the Caras-Severin County and 4,228 tons in the Timiş County. Milk production was 1,134,000 l in Caras-Severin, followed by Timiş with 988,000 litres and by Vojvodina with 384,000 l.

Figure 19. Number of cattle

Figure 20. Number of swine

The situation concerning the number of pigs is not similar to that of the cattle because, in the Romanian counties, their number has increased compared to 2000 but declined in the Hungarian counties. The highest share is also that of Vojvodina, with more than 730,000 heads, followed by the Timiş County with 560,000 heads. The Caras-Severin County has the lowest value in swine number. Pork production was 11,645 tons in the Caras-Severin County and 60,167 tons in the Timiş County (Figure 20). In figure 21, we see that the Timiş County holds the highest value concerning the sheep number, with more than 510,000 heads, followed by both Vojvodina and Caras-Severin Counties, with more than 250,000 heads. The lowest value can be found in Csongrad County. There is an increase of the sheep number, compared to 2000 but with a slight decrease in the

- 202 -


TPF

Caras-Severin County. The sheep meat production has been 2,449 tons in Caras-Severin and 6,297 tons in Timiş County. The wool produced in the Timiş County reached 1,185 tons, followed by Vojvodina with 512 tons and by Caras-Severin with 492 tons.

Figure 21. Number of sheep Only in the case of poultry, the Hungarian region owns over 11 million, followed by the Romanian region with over 5,000,000 and Vojvodina with 3.5 million. Egg production was over 397 million in Vojvodina and over 330 million in the Romanian counties. In 2008, the honey production reached 1,173 tons in Caras-Severin, 414 tons in Timiş and 738 tons in Vojvodina. For the production structures, we found that, both for Hungary and Romania, the number of agricultural holdings belongs to the category of less than 0.5 ha. Discussion There is a significant agricultural potential in the Euroregion. How should it be exploited? Would a specific agricultural policy be a solution in the Euroregion? Therefore, it is necessary to evaluate the actual agricultural programs and make a thorough analysis of the agricultural potential in order to implement a development policy (or program). It is necessary to implement appropriate agricultural policies for the Euroregion space in order to support farmers, but taking into account the European and national policies. A strong regional collaboration represents a significant advantage, especially for the component regions, unevenly developed. Agricultural priorities that must be in accordance with European ones will be identified, and those related to the regional good agricultural practices in order to increase farm competitiveness, to ensure agricultural products, and to use biomass as an alternative energy. Acknowledgement The publication of this paper was financially supported by the project POSDRU/CPP107/DMI1.5/S/80127 “Doctoral studies for training in research (FOR-CE)”. I would like to thank Ms. Csilla BARDOS for providing all the Hungarian statistical data I needed. Also, I want to thank Ms. Eva FENYVESI, from the DKMT secretariat, for her time and for providing me the material related to the Euroregion.

- 203 -



REFERENCES Popa N., (2006), Deschideri şi reticienţe în România faţă de dezvoltarea fenomenului transfrontalier, Note de curs Rieser H. H., Dezvoltarea economică în Euroregiunea Dunăre-Criş-Mureş-Tisa. La ce ne putem aştepta şi ce este de făcut?, Redactat şi publicat: Friedrich-Ebert-Stiftung, Reprezentanţa în România, Bucuresti Stanciu, S., Land fusion – a priority in the Romanian agrarian policy action, Simpozionul Ştiinţific Internaţional „Managementul dezvoltării rurale durabile”, 14-15 mai 2009, USAMVB Timişoara, 2009 *** Asemănări şi deosebiri între regiunea ungară Dél-Alföld şi regiunea românească Vest, 2010, Központi Statistztikai Hivatal Szegedi Igazgatósága, Institutul Naţional de Statistică, 2010 *** Strategy for the Danube – Kris – Mures – Tisza Euroregion, Commissioned by DKMT Euroregion Development Public Benefit Company *** Institutul Naţional de Statistică, www.ksh.hu *** Institutul Naţional de Statistică, www.insse.ro *** Institutul Naţional de Statistică, www.rzs.rs.ba

- 204 -


TPF

Abstracts Transylvanian Autonomy and Regionalisation Plans After 1989 Andrea Miklósné Zakar The autonomy-possibilities of Transylvania has been analysed and discussed several times by experts, intellectuals and politicians. T his study tries to collect the autonomy plans imagined after 1989, the transition period of East-Central European countries. We divided these conceptions in two groups. In the first group we treat the plans of the decade of the 90’s which seemed to be a good base for the discourses and further theories concerning the autonomy of Transylvania. The second group of plans includes those theoretical approaches which were born after 2003 and represented a new aspect: the autonomy of Transylvania was included in the regional restructuring of the whole country. This meant a great leap forward regarding the problem of autonomy and indicated the influence of European processes. The paradigm focusing only on Transylvania or Székelyföld has been totally changed: the discourse emphasized the importance of the configuration of a regional model covering the whole country. Solving a Functional Equation Using the Determinant Method Nagy Noémi f x+y = g x +h x In this paper we deal with the equation which we get by taking the square of both sides of the Pexider-equation. This equation has solutions substantially different from the solutions of the original equation. We use a paper, published in 1964 by Endre Vincze ([8]), also dealing with the squared Pexider-equation, where he considers the determinant method, which we utilize in this paper in a clearer form. First we summarize those properties of the determinant method which we will use in our paper, then we show that the results of Endre Vincze are valid also in a more general setting. Finally, we give sufficient conditions and examples for certain spaces, which contain or do not contain unexpectedly structured solutions of the investigated functional equation. The Dilemmas of Research on the European Union: the Hungarian Case Mónika Pál In the study I look at the methodological problems, dilemmas of research on the European Union on the example of Hungarian politics. A conclusion can be reached that the character of the parties, party logic and the interplay of internal and external factors are all both responsible for the fact that the EU does not reach the average citizen, and it does occupy an eminent place on the political agenda. Quo Vadis, VAT? Suhányi Erzsébet – Jarmila Horváthová Large part of the state budget revenue comes from the Value Added Tax (VAT). The VAT was introduced in Slovakia in 1993, it replaced the Sales Tax which was valid for forty years. This paper consists of two parts. The first part includes the analysis of the introduction and evolution of VAT in Slovakia, with an emphasis on the changes made during the economic crisis. The second part of the paper deals with analysis and comparison of the control of VAT, of the VAT rate and of the VAT key within the European Union Member States. Thereafter, the development trends of the recent years are presented. The Value Added Tax is the only allowed General Sales Excise Tax in the European Union. Despite the fact that we are talking about the most coherent tax, it seems to be in front of crossroads of further development.

- 205 -

Abstract The Financial Statements Regulation and the Analysis of the Requirements for the Audit of the Financial Statements Suhányi Erzsébet – Ing. Jaroslav Korečko – Ing. Ján Vravec The paper analyses the financial statements prepared by the Slovak entities and the auditing obligations of the financial statements. The first part of the paper analyses the reporting obligations according to Slovak legislation. The second part examines the formation and the development of the accounting, and then analyzes the audit requirements of the companies' financial statements. The importance of the audit activities increased in recent years, but it will take a few more years to recognize its real importance. The audit helps in preventing risky situations; it represents a major part of many businesses and public sector impact. The Pedagogy of Art Olga Szűcs The study aims to prove the need for a basic philosophical approach as a return to reality in order help mankind to explore and solve the problems of our society. Taking into account that philosophy and classical art are two related modes of exploring reality, this article describes the value and importance of including classical art in pedagogy. Our thesis is that art constitutes the exploration of reality: its function is to mirror and model the way society functions. As such, classical art has the ability to question and overthrow the paradigm of postmodern subjectivism and of value relativism and to bring man back into a real problem-solving context. The study describes the consequences of the application of postmodern subjective idealism; the dangers it poses to the rational and objective thinking. The study recommends a philosophical approach as a solution to these problems. Regulations Concerning the Clerical Order Formulated at the Synods of the Diocese of Székefehérvár in the 20th century Bence Tokodi During the 19th and 20th centuries, owing to technical and scientific development, there was an unprecedented change in society leading to a realignment of different relationships. The detection of the effects of this development in terms of sociography can be based on any subsystem of society, from arts to offices of public authorities, transport or the formation of the identity and lifestyle of agricultural workers. In this present article we examine the material concerning the clerical order at three 20th-century synods of the Diocese of Székefehérvár. Global Frameworks of Memory and the Social Struggles Over the Past Máté Zombory All over the world, so also on the European continent, the social significance of the past has increased in recent decades well - demostrated by public debates on the state socialist period well demonstrate (such as the public, political, even juridical debates over the crimes, perpetrators and victims of communism). The article examines the aspects of social relations towards the past, of preserving and representing the past, that transcend nation-state borders (as the condition for the understanding the local pecularities). The presented research perspective aims to explain theoretically the formation and relation of memory groups excluding each other. One can observe a strengthening trend that social groups claim national and international recognition for themselves as victims of historical catastrophes and oppression, and as a consequence, groups struggle for recognition through the representation of their "own history" and suffering. As a negative outcome of this the recent past is reduced to the general human sufferng in which everybody is involved in the same way and even the former perpetrators speak as victims in the public sphere.


TPF

Mérlegen a valóság, avagy a hazai devizahitelezés nyertesei és/vagy vesztesei Holmár Krisztina E tanulmány célja az elmúlt években „áldatlanná” váló hazai lakossági devizahitel-piaci helyzet kezelése és kiszámíthatóbbá tétele érdekében hozott legjelentősebb hatású intézkedések értékelése a rendelkezésre álló statisztikák birtokában. Az esszé elsőként a devizahitelek kialakulásának, tömegessé válásának okait és e termékek veszélyeit foglalja össze, majd ezt követően a válságkezelő intézkedések közül a végtörlesztés és az új árfolyamrögzítési program hatásainak elemzésével foglalkozik. Megállapítható, hogy a végtörlesztésnek számos nyertese van, akik még előnyös körülmények között tudtak megszabadulni devizahitelüktől, de vannak olyanok is, akiknek a helyzete nem javult – esetleg romlott – a forinthitellel való kiváltással az emelkedő kamatok következtében. Az új árfolyam-rögzítési programnak köszönhetően pedig nem feltétlenül veszítettek, akik kimaradtak a kedvezményes végtörlesztés lehetőségéből, bár kétségtelen, hogy az új árfolyamgát számos pozitív hatása ellenére sem szünteti meg az árfolyamkitettségből adódó kockázatokat. Kedvezőtlen irányú árfolyamváltozás esetén ugyanis a devizahitel-adósok könnyen válhatnak nemteljesítővé a rögzítési időszak lejártával, további veszteségeket okozva bankjaiknak. Információ, a vállalkozások versenyképességi tényezője Iwona Gawron - Joanna Marcisz Az egyre erősödő piaci versenyben a vállalatok versenyképességük megőrzésének egyik feltétele a hatékony információ menedzsment. Habár a vállalatok információ ellátottsága bőséges, különös fontossággal bírnak a vevőktől közvetlenül származó információk. Ezen információknak köszönhetően a vevői igényekre gyorsabban és rugalmasabban lehet reagálni. Ez pedig lehetővé teszi a versenyelőny elérését, illetve megtartását. A vállalatok új együttműködési formát tudnak kialakítani az ügyfelekkel és az új termékeket gyorsabb módon tudják így bevezetni. Az agrárturizmus vidékfejlesztési szerepe az Alsó-Duna térségben, Szerbiában Boris Saulic - Deniz Ahmetagic A tanulmány elemzésének középpontjában a fenntartható vidékfejlesztés innovatív kihívásai Közép- és Kelet-Európában, az Alsó-Duna régió fő lehetőségeinek fejlesztésére irányuló agrárturizmus azonosítása és valorizációja által. A régió vidékfejlesztésének fő problémája kapcsolódik Szerbia gazdasági és mezőgazdasági problémáihoz, melyet Szerbia vidékfejlesztési stratégiájában rögzítenek, mint például a demográfiai trendek, az élelmiszerlánc vertikális integrációja, az infrastruktúra és a hasonló szempontok. Hozzáadva a társadalmi-gazdasági tényezőket, a biodiverzitás megőrzése, és a környezetvédelem problémáit a fenntartható vidékfejlesztéssel azonos szinten kezelik. Az elemzés eredményeképpen ajánlásokat fogalmazunk meg az agrárturizmus fejlesztésére és innovatív jövőképet vázolunk a vidékfejlesztési politikai döntéshozók számára helyi és regionális szinten egyaránt.

- 207 -

Abstract A pálmaolaj fizikai és kémiai vizsgálata Dan-Ștefan Clonda - Laura Corpas - Tiberiu Abraham - Nicoleta Hadaruga - Adrian Rivis A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgáljuk a pálmaolaj összetételét, milyen zsírsav-és fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Zsírsav meghatározás végeztünk a gázkromatográfiát kombinálva tömeg-spektrometriás készülékkel. Az eredmények azt mutatták, hogy a pálmaolaj fő összetevői: palmitinsav, az olajsav és linolsav; az összes zsírsav metil-észterben lett kifejezve. Szintén meghatároztuk és azonosítottuk a legfontosabb minőségi mutatót. A pálmaolaj ismert a kedvező biológiai hatásáról, E-vitaminban gazdag és kiváló antioxidánsként működik. A Szlovákiai önkormányzatok pénzügyi elemzése Marián Gál A pénzügyi elemzés fogalmat több módon lehet értelmezni, jellemezni. A cikkben összefoglalásra kerülnek a területi önkormányzatok pénzügyi elemzésének alapvető jellemzői, különböző szerzők által megfogalmazott jelentősége és hatása a pénzügyi- és adózási erő és önellátás értékelései során. A tanulmány továbbá tartalmazza Lőcse (Levoča) városának pénzügyi elemzését 2009. évtől 2011. évig terjedő időszakban. Végezetül előterjesztésre kerülnek a területi önkormányzat finanszírozásának javítására irányuló javaslatok. A közvetlen adók összehasonlítása Lengyelország és Szlovákia adórendszerében Jaroslav Korečko – Erzsébet Suhányi – Ján Vravec Az Európai Unióban zajló integrációs folyamat ellenére, a tagállamok adórendszereinek összehangolása stagnál. Ezt a tényt különösképpen a közvetlen adózás területén állíthatjuk. A tanulmány két tranzitív gazdaság, Lengyelország és Szlovákia, közvetlen adói szerkezetének hasonlóságait és eltéréseit elemzi. Elemzésre kerülnek a közvetlen adók konkrét típusai, a közvetlen adók részesedése a GDP-n, az adókulcsok mértékei, valamint a tagállamok által közelmúltban végrehajtott módosítások ezen a területen. Az IT kompetencia elemzése a területi önkormányzatok alkalmazottjai körében Martin Mudrík – Ladislav Suhányi A tanulmány a közigazgatási alkalmazottak információs technológiával való munkavégzés alkalmasságáról szóló bizonyítványok jelenlegi helyzetét tárgyalja. Összehasonlító módszerrel mutatja be különböző bizonyítványok elnyerésének lehetőségeit, amelyeket a közigazgatási alkalmazottak számítógépes ismerete szintjének növelésére szolgáló eszközeként kell tekinteni. A tanulmány utolsó részében áttekintést nyújtunk a közigazgatási alkalmazottak véleményeiről az információs technológia alkalmazásához szükséges képzettség igénye és e képzés elvégzéséhez való készség vonatkozásában.


TPF

Regionális önkormányzatok befektetési döntéshozatali folyamatának elemzése Ladislav Suhányi – Martin Mudrík A tanulmány célja a regionális önkormányzatok befektetési döntéshozatali folyamatának elemzése NUTS 3 szinten, három szomszédos európai országban. Az elemzett országok közé tartozik Szlovákia, Magyarország és Csehország. A tanulmány első része az önkormányzatok befektetési döntéshozatalának elméleti aspektusaira irányul és a magánszektorral való együttműködés szükségességét tárgyalja ezen a téren. A tanulmány további részei három elemzett ország elsődleges kutatási eredményeivel foglalkozik. Ezüst – Érdekes befektetési lehetőség Ján Vravec – Erzsébet Suhányi – Jaroslav Korečko A tanulmány az ezüstbe való befektetést tárgyalja, mint érdekes befektetési lehetőség a jövőre nézve. Az ezüst nagyon biztonságos kikötő lehet a pénzügyi és gazdasági válság időszakában. Az ezüst nemesfém és egyben ipari fém is, azonban mind a két szektor nagyon dinamikus és állandóan változó. Az ezüstnek úgy, mint más nemesfémeknek is, megvannak az előnyei és hátrányai. A pénzügyi és gazdasági válság időszakában sok nagy intézményi befektető, úgymint a kis befektető is, előnyben részesíti a nemes fémekbe történő befektetéseket, nagyon gyakran ezüstbe is. A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió mezőgazdaságának helyzetfeltárása Oana Ianosevici - Simona Martin - Ioan Csosz A bemutatott Eurorégiónak, akárcsak az azt alkotó régióknak, képesnek kellene lennie arra, hogy saját forrásból gondoskodhasson az alapélelmezésről. Ez azonban a romániai térségben jelenleg nem megoldott. Az Eurorégió agráriumának és élelmiszeriparának fejlesztése érdekében egy erős regionális együttműködésre lenne szükség, amely jelentős előnyöket jelentene az elmaradott régiók számára. A termékeny földdel rendelkező Eurorégió különleges mezőgazdasági ptenciállal bír. Ezt bizonyítandó a tanulmány elemzi az agráriumból élő lakossság helyzetét, az agrárium hozzájárulását a GDP-hez, a mezőgazdasági területek kihasználtásgát, a főbb gabona-félék és gyümölcs-félék termelését, a bortermelés helyzetét és nem utolsó sorban az állatállomány összehasonlítását mindhárom régióban. Mindehhez szükség van a létező agrár-programok és projektek kiértékelésére, és annak megfigyelésésre, hogy a DKMT Eurorégióban ezek milyen hatást érnek el.

- 209 -

TUDOMÁNYOS MOZAIK 9. kötet Második rész

Recommend Documents