Barázda V. évfolyam 7. szám december

Barázda | V. évfolyam 7. szám | 2012. december

Önkormányzat

2-3.

Múltidéző

10-13.

Mezőgazdaság

18.

Civil fórum

4-8.

Sulivilág

14-15.

Gyermeksarok

19.

Ép testben ...

16-17.

Tarkabarka-Magazin

20.

Hitélet

10.

1

ÖNKORMÁNYZAT


CSENDESEBB, SZEBB JÖVŐ Egyed József

Ebben a nagy politikai ös�szevisszaságban, a mindennapi eszeveszett rohanásban néha kellene egy hely, ahol az ember megpihenhet vagy elmélkedhet egy kicsit. A székely ember régen a elképzelésem szerint a templom padjaiban vagy a Libánból hazafelé bandukoló szénás szekér tetején tudott egy kicsit elmélkedni. Minap megfogadtam magamnak, hogy én is kiszakadok egy kicsit a hétköznapok sodrásából, így a nyakamba akasztottam a puskámat és irány az én, ha nem is a templomom, de kis kápolnán, az erdő. Kiérve a természetbe gyönyörű látvány fogadott, mert ilyenkor ezer színben pompázik az erdő, nehéz betelni a látvánnyal, mert a barna színtől az égő pirosig minden megtalálható – így mutatja be a természet az ő nagyságát, szépségét. A késő esti lemenő nap fényében bakancsommal a levélszőnyegen taposva megindulok az etető fele, mélyen magamba szívva a már hideg és karcos őszi levegőt és vele a csendet, a halálos nyugalmat. Felnézek a magányomból és a vastag bükkfatörzsek körül makk után kutató disznók nyomait vélem felfedezni. Mint minden álmodozó vadász, én is magam elé képzelem a már téli bundába öltözött hatalmas kan alakját. De hamar el is hessegetem a gondolatot, mert engedéllyel a zsebben és puskával a háton az ilyen találkozás esélye egyenlő a hatos lottó számainak a kitalálásával. Viszont az elmélkedésnek ez is a lényege, hogy olyan dolgokról gondolkodjon az ember, ami

2

nem hétköznapi. Utamba ejtem a sózót, mert a bőgésből visszatért fáradt szarvasbikák teljesen elnyalták a sót, és már a csutakot is lassan kezdték szétrágni. Már majdnem beesteledik, mire az etetőhöz érek. Látom a medve mindennapos nyomait. Disznó is járt erre, és egy malacos koca nyomait vélem felfedezni meg egy igen pici nyomot, amely hasonlít a medve nyomához. Gondolom hát, megnézem, mi is ez az élőlény, így komótosan felmegyek, kinyitom a magasles ajtaját, és hosszan nézek végig az egész völgyön, amely úgy néz ki, mintha pihenőre térne, de egy természetjárónak tudni kell, hogy ilyenkor elevenedik meg az erdő. Eszembe is jut a gondolatok egyike, miszerint az idén nagyon sokat kellett fizetni a juhokra. Régen az idősek szerint nemhogy a fejőre nem kellett fizetni, hanem még egy üvecset is megőrzött maga mellett. Most viszont más világ van, de ha rágondolok, mit veszekedtünk a pásztorokkal egész nyáron és mégis tele volt az erdő, mező hányódó állatokkal. Elzavarni? Hiába tenném, mert kereshetnék más pásztort, ami ritka, mint a fehér holló és fényesebb a tolla, mint valaha. A nyáron, amikor az őrizetlen állatokat láttam nem értettem, hogy nem szedi össze őket a medve? Lehet, hogy a pásztor könnyebb préda lenne, mert részegen feküdt a bokor alatt. Az is lehet, hogy a medve is halad a korral és finomult az ízlése, mert a kollektív idején évente olyan is volt, hogy harminc állat végezte a karmai között, vagy a vezérek asztalán és csak a cím volt a medvekár. Igaz ezen kár rágódni, mert már csak egy legenda. Megérkezik közben a kis barátom, a fényes bundájú borz, mely


szas szakmai munkával választottunk ki a tizenkét pályázóból. Nem is volt olyan egyszerű, mert a cégek fele, felére leszorított árakon jöttek és komolyan kellett ellenőrizni, hogy vajon az általuk hozott amúgy is leszorított árból képesek-e elvégezni a munkálatokat olyan formában, ahogy a kivitelezési terv írja. Most már van aki dolgozzon, még ha nem

is a legolcsóbbat választottuk, mert az „olcsó húsnak híg a leve” mondást figyelembe véve inkább kerüljön kicsit több pénzbe, de a munka legyen minőségi. A télre való tekintettel idén már nem adunk kezdési parancsot, majd tavasszal fogunk neki, amúgy is 8 hónap kivitelezési időt vállaltak, így ha minden jól megy, akkor jövő télen már a

ÖNKORMÁNYZAT

munkálatok utolsó simításait kell végezni. Lassan visszaértem az autóhoz, bepakolok és indulok vissza a családhoz. Lehet, hogy már mélyen alszanak és álmodnak egy csendesebb, szebb jövőről mely hasonlít az őszi tájhoz, ami egyszerre színes, nyugalmat sugárzó, fenséges és mégis eleven, szorgalmas.

TÁNCOKTATÁS ÉS GASZTROTURISZTIKAI BEMUTATÓ KISKUNHALASON Dósa Katalin

a fejét ide-oda billegtetve odacammog a kukoricára, és komótosan ropogatni kezdi, majd hirtelen elszalad. Igazi remekműve ez a kis állat a teremtés Istenének. Mátyásmadár, mely elcsen egy-két szemet, majd egy mókus is részt vesz a lakomán, de már teljesen besötétedett, így lemászok a lesből, és visszabandukolok az autóhoz. A gondolataim egyből visszatérnek a világi dolgokhoz, a munkához és azon gondolkodom, hogy valamit kellene mondani az embereknek a csatornázásról, mert nagyon várják már az első kapavágást. Tudom, az emberek látni akarják a gépeket, amint ásnak, és talán nem is kíváncsiak a részletekre. Magamban meg is értem őket, mert úgy vannak, mint a libániak, akik már a felállított villanyoszlopok láttán sem hiszik a karácsonyi villanygyújtást, igaz kaptak is kampányígéretet az elmúlt 22 év során. Viszont csak el kell mondanom az embereknek a tényt, miszerint építkezési engedélyünk van már a csatornázási munkálatokra és kivitelező cégünk is, melyet hos�-

2011 decemberében átadásra került a Turisztikai Információs Iroda, sokszor sokmindent hallottunk róla, úgy érzem, most ideje beszámolnunk tevékenységünkről, valamint konkrét eredményekről. Az idei év áprilisában a kiskunhalasi oktatási intézmények vezetői, igazgatók, tanárok látogatták meg településünket azzal a céllal, hogy megismerjék vidékünket, életmódunkat, hagyományainkat, valamint a Határtalanul program keretén belül tanulmányi kirándulásokat szervezzenek vidékünkre. Konkrét eredményként számolhatunk be arról, hogy szeptemberben közel 100 fő, tanár és diák, látogatott hozzánk 4 napos tanulmányi kirándulásra, körbejárva a települést, megtekintve a vidék látványosságait. A 2013-as év májusában a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium 50 fős csoportja, diákok es tanárok, ugyancsak a Határtalanul program nyerteseiként látogatnak majd településünkre. Az iroda tevékenységének ered mé nyeként könyvelhetjük el azt is, hogy a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium szervezésében november 5. és 9. között táncoktatásra került sor. A Katorzsa Néptánceggyüttes veztője, Deák László, valamint egy táncospár,

Elekes-Köllő Szilamér és Birton Bernadette felcsikí táncokat oktatott a gimnázium diákjainak tornaórán és szünetben. Délután a környező iskolák diákjai tanulták a néptánc lépéseit. A rendezvény záróprogramjaként gyergyóújfalvi gasztroturisztikai bemutatóra került sor az Aranyász Egyesület jóvóltából, melynek Jére Hajnal és Deák Enikő volt a képviselője. A gasztroturizmus számunkra új kifejezés, amelyre számos definíció létezik. Gasztroturizmusról akkor beszélünk, ha a turisták ételeket kóstolhatnak és/vagy tapasztalatokat szerezhetnek az adott régióra jellemző ételekről. Kiváltságos helyzetben van Gyergyóújfalu főleg annak köszönhetően, hogy külterülete az erdei gyümölcsök tárháza. Tavasztól késő őszig a természet gazdagon ellát minden földi jóval: bodza, málna, szeder, fekete áfonya, csipkebogyó, illetve a gombák közül: vargánya, rókagomba, fenyőalja. A tapasztalt és leleményes házias�szonyok mindezeket a kincseket ízletes finomságokká varázsolják: szörpök, lekvárok, szárított gyümölcsök, és így kerülnek az éléskamra polcaira. A székely ember számára természetes és a mindennapi élet része begyűjteni és feldolgozni a termést. Nagy örömünkre szolgált, hogy épp nekünk, újfalviaknak jutott ez a feladat: oktatni táncunkat, meg-

ízleltetni az erdőink gyümölcseit, bemutatni az általunk képviselt értékeket. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a Turisztikai Iroda, külhoni képviselőnk, Miklósi Mihály, az Aranyász Egyesület, a Katorzsa Néptáncegyüttes és minden egyes lakos, aki hozzájárul, hogy a településünk érték- és érzésvilága a határon túl is ismertté váljon.

3

CIVIL FÓRUM


„SZÁLLÁST ADTUNK HŰSÉGES MAGYAR VÉREINKNEK” KÖNYVBEMUTATÓ KILYÉNFALVÁN Gál Katalin

Bensőséges hangulatú könyvbemutatóra került sor november 11-én vasárnap a kilyénfalvi templomban. Buczkó József könyve került bemutatásra, amely az 1916-1918 között Hajdúnánásra menekült székelyek sorsáról számol be Szállást adtunk hűséges magyar véreinknek címmel. Az eseményre a délelőtti szentmisét követően került sor. Jelen volt a szerző, Buczkó József néprajzkutató, Juhász Ferenc hajdúnánási római katolikus plébános, aki szentbeszédet mondott, több meghívott, valamint a kilyénfalvi hívek igen nagy számban. Az ünnepség Marthy Ágota szavalatával kezdődött, majd a házigazda, Fejér Lajos plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Mindezek után Buczkó József aprólékosan ismertette könyvét. „Nem az a fontos, hogy olvassák, amit írunk, hanem hogy valahol le legyen írva, amikre egyébként nem emlékeznénk.”áll a könyv első lapján Dr. Nagy András csíkszeredai orvosprofesszor, szak-és emlékiratíró gondolata. Valóban, nem is választhatott volna megfelelőbb mottót a szerző, aki -néprajzkutató lévén- tudatában van annak, hogy a száraz történelem nem sarkall mindenkit olvasásra. De ez a könyv más. Komoly kutatómunka eredménye, telve hiteles hivatkozásokkal, levéltári anyagokkal, minden egyes állítása alátámasztott korabeli forrásokból, és mégis… Ha kézbe veszi az olvasó, mintha időutazást élne át: visszaröpül 1916-ba, átéli a sok borzalmat,

4

fájdalmat, szenvedést, amely a székelyeket sújtotta, és nem tudja letenni a könyvet, amíg el nem olvasta teljesen. Én magam is így jártam, és olvasás

közben egyre csak az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy milyen erősek, kitartóak és bátrak voltak elődeink, hogy ennyi megpróbáltatás után is hittek, bíztak, és hazajöttek. Meggyőződésem, hogy ma nem tudnánk ilyen bölcsen elviselni a sors eme csapását. Mit pakolnánk össze, ha néhány óra múlva indulni kellene? Azt hiszem, érdemes ezen kicsit rágódni, ha nem másért, hát azért, hogy életünk valódi értékeit felkutathassuk… De visszatérve a könyvre, elmondhatjuk, hogy a szerző igen nagy alázattal közelít a témához. Kutatóként tudja, hogy az a jó mű, amelyben nincs mellébeszélés, és a tények megragadják az idézett kort. A felhasznált szakirodalomban 26 művet találunk meg, míg az adatközlők száma 27. A bensőséges ismertetés után lehetőség adódott könyvvásárlásra, és megtörtént az, ami ritkán szokott előfordulni könyvbemutatókon, nem volt elég a rendelkezésre álló könyvmen�nyiség. A szerző ígéretet tett arra, hogy még küld könyvet, amelyek eladásából befolyt ös�szeget nagylelkűen a kilyénfalvi egyházközségnek ajánlotta fel. Minden jelenlévő ajándékba kapta a Közoktatás 2012. novemberi számát, amelyben Varga Gabriella cikke olvasható a hajdúnánási eseményekről, illetve Buczkó József életének, munkásságának főbb mozzanatai is megtalálhatóak benne. A lap Varga Gabriella ajándéka. Összegzésként elmondhatjuk, hogy egy tartalmas, tanulságokkal telt könyvbemutatón vehettek részt az érdeklődők, akik egy jó tarisznyára valót kaptak szeretetből a büszke hajdúktól.


CIVIL FÓRUM

„A GAZDÁLKODÁS BONYOLULT ÉS ÖSSZETETT DOLOG” György Gizella óvónő

A gyergyóújfalvi 1-es számú óvoda óvodásai szüleikkel együtt részt vettek a XV. Gyergyóalfalvi Gazdanapi Sokadalom rendezvényén. Tartalmas és ismeretszerzésre alkalmas programokat figyelhettünk meg. Ilyen volt a birkavágás, a prímástalálkozó, a kisállat-kiállítás, a helyi termékek vására és kiállítása, az állatszemle, a főzőverseny és a termések szekere. Betekintést nyertünk a kovácsmesterség fortélyaiba is. A gyerekek különböző nagyságú kalapácsokat emelgethettek meg, és végig tudták nézni a patkó elkészítésének folyamatát. Megfigyelhettük Alfalu legnagyobb zöldségeit. A heti témánk amúgy is Az őszi zöldségek voltak, így jobban elmélyülhettek a tevékenységek alatt szerzett ismereteink. A termésekből alkotott termésbábuk voltak számunkra a rendezvény legnagyobb látványossága. Mindenkinek jutott a 16 méteres túróspuliszkából, amit szívesen fogyasztottunk. Jó volt megtapasztalni, hogy óvodán kívüli tevékenységbe is szívesen bekapcsolódnak, besegítenek a szülők.

5

CIVIL FÓRUM



HA A TÁNCOS TÁNCOL, A NÉPVISELET KOPIK!

A KATORZSA NÉPTÁNCEGYÜTTES A KISKUNHALASI BIBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUMBAN Deák László

Deák László

Az ősz folyamán községünkbe látogattak a kiskunhalasi Bibó Gimnázium diákjai. A kirándulás délutáni programja a táncoktatás és táncház volt, igaz, eleinte kissé vonakodtak, idegenkedtek a tánctól, de egy kis idő elteltével szerre beolvadtak a csoportos tánctanulásba. A gyerekek annyira megkedvelték a táncot, hogy hazatérésük után a szülők rákérdeztek a szervezőre: mit tettek a gyerekeikkel, hogy hazatértükkor ilyen nagy örömmel újságolták a tánctanulást. Így aztán meghívást kaptunk egy anyaországi táncoktatásra, úgyhogy ElekesKöllő Szilamér, Birton Bernadette és jómagam el is utaztunk Kiskunhalasra. Amikor elindultunk, nem is

A Katorzsa néptánccsoport 2005-ben alakult 3 pár táncossal, de tagjainak sora mára már 50 párra gyarapodott. Azóta nagyon sok fellépésünk volt falunapokon, helyi és idegenbeli rendezvényeken, többek között az Ezer Székely Leány napján, ahol első díjazást kapott a népviseletünk, továbbá Magyarországon és Szlovákiában is volt fellépésünk. Ahhoz, hogy még több ilyen vendégszereplésünk legyen, szükség van még ruhákra, mert a sok használattól a ruha kopik. Így aztán amikor Hargita megye tanácsa 2012 áprilisában meghirdette a székely népviseletre szóló pályázatot, mi igenis kaptunk az alkalmon, mivel nekünk nagyon fontos a népviselet. Igaz némi nehézséggel,

gondoltuk, hogy mi vár ránk, ugyanis érkezéskor megtudtuk, hogy 400-450 gyereket kell oktatni. Kissé meglepődtünk, de hála Istennek nagyon ügyesek voltak, nagyon odafigyeltek és

6 pár be is tanulta Székelyföld táncainak figuráit és rejtélyeit. Jó élménnyel jöttünk haza és a tánccsoport meghívást kapott a kiskunmajsai Lurkó néptánctáborba.

CIVIL FÓRUM

de sikerült letenni a pályázatot, amire kedvező elbírálást kaptunk a csoport nagy örömére. A megyei tanács 5.000 lej értékben hagyta jóvá a pályázatot, amiből 4000 lejt ad a megyei tanács és 1.000 lej önrész. Az-

tán elkezdtük a szövés, varrás megszervezését, ami nem is volt olyan könnyű, de sikerült. A Katorzsa néptánccsoport köszöni a lehetőséget, hogy új ruhákkal gyarapodhatott a ruhatára.

IDE EGY vagy FELOLDALAS CIKK MÉG ELFÉR //// VAGY KELL MÉG JÓPÁR FOTÓ en cikket javasolnám vagy az emlitett táblázatot

6

7

CIVIL FÓRUM


A TEKERŐPATAKI SPORT KLUB KÚTFŐ MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE Bálint Tivadar

A tavasz folyamán elhatároztuk, hogy valamit kezdenünk kell a régi Sportegyesülettel, nem szabad hagynunk, hogy Tekerőpatakan megszűnjön a sportélet. A polgármester úr segítségével sikerült elindítani az új csapatot, a közgyülés megválasztotta az új vezetöséget és a tagokat, anyagilag közösen hozájárultunk a klub megalapításához. A folyamat nagyon hosszadalmas volt, de most már kijelenthetjük, hogy a Sportminisztérium által bejegyzett SPORT KLUB vagyunk. Egyesületünk a volt jegyzői lakban kapott helyet. Csapatunk a megalakulás után hamar elkezdett tevékenykedni. Tavasszal Kútfőben megtisztítottuk és megtakarítottuk síugró körüli terület nagy részét. Meghívásomra hivatalos látogatást tett nálunk Paul Ganzenhuber osztrák síugró szakértő, edző és a helyszínen ígéretet kaptunk arra, hogy ha sikerül újra elindítani a síugrást Tekerőpatakon, akkor ők segítenek, hoznak befektetőt. De ehhez rengeteg helyi segítségre is szükség lesz, főként abban, hogy a gyerekekkel újra megismertessük a síugrást. A Tekerőpataki Sport Klub Kútfő első hivatalos sportrendezvénye a Kútfő Kupa volt idén szeptember 29-én, a Tarisznyás Márton

8

Általános Iskola udvarán. A gyerekeknek ügyességi labdajátékokat szerveztünk, a fiatalok pedig fociban mérhették össze tudásukat. Három csapat nevezett be: a tekerőpataki ROYAL, a csomafalvi RÉDOSZ és kilyénfalvi fiatalok csapata. A Kútfő Kupát a tekerőpataki ROYAL csapata nyerte. Nagyon jól szórakozott mindenki, külön köszönet az iskola vezetőségének az együttműkö-

désért és a tekerőpataki közbirtokosságnak, aki támogatta rendezvényünket. Ezek után az a megtiszteletés ért minket, hogy felkértek a XXVII. Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia megszervezésére. A konferencia megszervezését nagyban támogatta a

polgármesteri hivatal és a Pro Tekerőpatak egyesület. Az ősz folyamán elkezdtük a futballpálya kerítését helyreállítani. A munkában az alábbiak támogattak: - Polgármesteri hivatal: 6 m3 kertdeszka, - tekerőpataki közbirtokosság: kertcsapos - Gal Forest: 20 kg szeg. Reméljük, hogy sikerül teljes egészében viszaállítani a rendet a pálya körül. A klub célja az, hogy az összes sportágnak, amit falunkban kedvelnek, űznek és hagyománya van, feletételt teremtsen, megszerettesse a gyerekekkel, versenyeket rendezzen és azokat promoválja. Településünk nagyon sok kiváló sportolóval büszkélkedhet, és reméljük, hogy a sorozat nem szakad meg. Októberben sikerült egy pályázatot leadni a LEADER 41-323 kiíráson belül. A pályázat a kútfői síugrósánc környékének az átalakítását, a parkolók és lelátók kiépítését, valamint területrendezést foglal magába a K15 síugrósánc körül. Bízunk a pályázat sikerességében. A pályázat összes anyagi költségét az önkormányzat fedezte, amit ezúton is köszönünk. Köszönjük mindenkinek, aki bármivel segítetett bennünket és kérünk mindenkit, ha bármi ötlete van, keressen a sport klub hivatalos FACEBOOK oldalán: http://www.facebook.com/SportKlubTekeropatakKutfo


HITÉLET

KARÁCSONYI MEGÚJULÁS Csedő István plébános

Szent János apostol karácsonyi örömhíre lélegzetelállítóan szép, mély igazság, mely végtelen szeretetből fakad: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Milyen tömör és megrendítő megfogalmazása a karácsonyi eseménynek! Ám a Szent Lukács-féle megfogalmazásban van valami megható, valami szívet melengető és szorongató. Benne van a gyermekkorunk, a még zsenge, kedves, még érintetlen és érdek nélküli hitünk. Benne van karácsony minden kedvessége és szépsége. Az ember szív-lény. S a „szíves” embernek jólesik, hogy az angyali szó nem a főpapok palotáiban és nem Heródes tróntermében jelenti be a Messiás születését, hanem még a nép szemében is legkivetettebb embereknek, az akkori szegénylegényeknek, a pásztoroknak. A másik, ami megható ebben a történetben, hogy egy GYERMEK, és nem egy idea, nem egy eszme született meg! Nem egy nagy gondolkodó fejéből kipattant gondolat, filozófiai rendszer jött a világra, hanem egy GYERMEK. Egy kicsi gyermek, és éppen ott, ahol a legkevésbé várták, ott, ahol a legkevésbé gondolták. Egy gyermek, aki sír, mert éhes, s aki már akkor, azok helyett is sír, akik azóta éheztek, ma éheznek, vagy a jövőben lesznek éhesek valahol a világban. De nemcsak értük sír, hanem azokért is, akik túlságosan is jóllakottak és nem látják meg az éhségtől beesett arcokat, a némán kérő szemeket, s csak a lélekben kinyújtott kezeket. Egy kicsi Gyermek, aki felnőtt, és aki szenvedett, akit meg lehetett ostorozni, alázni, töviskoronát lehetett a fejére tenni, és keresztre lehetett feszíteni mindazo-

kért, akikkel mindez megeshet és meg is esik naponként. A közelmúltban az Egyházak Világtanácsa összehívta az európai országok szaklelkészeit egy a meg nem született gyermekekről szóló konzultációra. A megnyitón az ülésvezető elnök azt mondta: „Azért vagyunk együtt, mert egy Gyermek született nekünk! A mi Urunk Jézus Krisztus gyermeknek született meg. Felelősek vagyunk a megszületett, de a MEG NEM SZÜLETETT gyermekekért is. Az a Gyermek született meg, aki később nem véletlenül mondta: »Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.« Ennek a Gyermeknek a születését ünnepeljük karácsonykor. De hogyan? Mikor lesz igazán karácsony a karácsony? És mitől lesz ünnep, mi teszi azzá? A karácsonyi események alapján próbálok válaszolni rá: Ha a pásztorok végighallgatják az angyalok szózatát, hogy megszületett az Úr Krisztus Dávid városában, és mindezt tudomásul véve ott maradnak a he-

lyükön, akkor még nem lett volna karácsony a karácsony! Akkor ők csupán „meghallgatták a karácsonyi prédikációt.” Mert az angyali szózat volt az első karácsonyi igehirdetés a világon. Ha ők szépen ott maradtak volna a helyükön, ahol voltak, akkor másnap minden folyt volna tovább, félelmetesen és félelmek között, ugyanúgy, mint addig. Valahogy úgy, mint ami életünkben, amikor karácsony csak egy templombamenetel a számunkra, a kevés közül egy az évben, amikor elmegyünk szentmisére. De ettől még nem karácsony a karácsony. Vagy ha a pásztorok elmentek volna - ahogy el is mentek - a jászolhoz, ahová vitték ajándékaikat, és ahol át is adták azokat, akkor az lett volna az első szenteste, amikor ajándékozás történt. De ez még mindig nem karácsony! Mert visszamentek volna miután megajándékozták Jézust,- talán egymást is-, s folyt volna minden tovább, úgy mint azelőtt. Ahogy a mi életünkben is lenni szokott… A karácsony akkor lett igazán

9

HITÉLET / MÚLTIDÉZŐ

karácsony, amikor a pásztorok, azok a tanulatlan, lenézett emberek, akik ritkán mentek be a városba, s ha be is mentek, elkerülték őket -, amikor ezek az emberek visszafelé jöttek: „Dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.” Nos, ők nemcsak végighallgatták a világ első karácsonyi prédikációját, nemcsak elzarándokoltak a bölcsőhöz ajándékaikkal, hanem visszafelé egészen másképp mentek, mint odafelé! Visszafelé menet bekopogtak a kapukon, beszóltak az emberekhez, és elmondták, ahogy a Szentírás mondja: „amit láttak és hallottak, és az emberek el-


csodálkoztak.” Nemcsak azon, amit hallottak, hanem azon is, hogy éppen ezek az egyszerű emberek hirdetik az örömhírt: megszületett a Messiás! Nem attól karácsony a karácsony, hogy elmegyünk a templomba és meghallgatunk egy prédikációt – bár az is hozzá tartozik. Nem attól karácsony a karácsony, hogy elzarándokolunk a bölcsőig – bár zarándokoljunk el! És nem attól, hogy megajándékozzuk a gyermekeinket, egymást – bár adjunk ajándékot, tegyük meg ezt is. Hanem attól lesz KARÁCSONY A KARÁCSONY, ÜNNEP ,JÉZUS SZÜLETÉSE, hogy másképp indulunk visszafelé, mint ahogyan,

amilyen lélekkel odamentünk. Attól, hogy másképp érkezünk haza, és más lesz az életünk, mint amilyen addig volt. Ez a MÁSKÉPP teszi a karácsonyt igazán karácsonnyá, ez a lényege karácsonynak, ezért született meg Jézus gyermekként Betlehemben. Adja Isten, hogy a község minden lakójának, minden olvasónak, és minden jóakaratú embernek legyen igazi KARÁCSONYA. Hogy mindannyian más emberekként térjünk a jászoltól haza, és boldogan hirdessük mindenkinek szavainkkal, de mindenekelőtt életünkkel: Krisztus megszületett! Krisztus él bennünk és általunk a világban!


MÚLTIDÉZŐ

magyarok közötti feszültségekre, habár kivételek akadtak még. Általában együtt dolgoztak és élték az életüket, amilyen volt, de a több évszázados, többé-kevésbé békés együttélés óvakodásra int még mindig, amikor interetnikai konfliktusról beszélünk. Nagyban függ az adatközlő személyiségétől és tapasztalataitól, hogy hogyan beszél a románokkal való kapcsolatáról: „Jók voltak

voltak...” (H. E.) De azért, hogy ne keserű szájízzel zárjuk ezt a témát, említésre méltó egy idős hölgy véleménye: „Mindenkivel jól egyeztünk, csak az anyósokkal nem éppen jól!” (B. E.) Mihelyt befejeződött a parasztokkal vívott „titkos háború”, ami a szovjet mintára épített kollektivizálás bevezetésével végződött, a falusi emberek kezdtek beletörődni az új társadalmi realitásokba, megpró-

négy, majd nyolc, manapság pedig már tíz osztályig. Az iskoláztatás kötelessége, illetve ingyenessége kellemes emlékeket hagyott maga mögött a kollektív emlékezetben, majdnem mindenki számára az iskolás évek voltak a legkellemesebbek. A gyergyóújfalvi iskola diákjai által kikérdezett adatközlők is ezt mesélték. Kevés kivétellel az iskolás életről szóló emlékek kellemesek, még

a kapcsolatok a románokkal, nem voltak veszekedések.” (E. L.) „Általában jók voltak a kapcsolatok, mert ugyanabba’ az országba’ élünk, itt születtünk mind.” (K. V.) „Akkor jobban egyeztünk, mint most...” (M. A.) Egyes adatközlők szívesebben kerülték a témát, mások meg nem óvakodtak rátapintani a kényes pontra, ami mégis arra utal hogy azért bizony léteztek feszültségek is: „Hát, a megegyezés érdekébe’ jól voltunk egymással...” (H. J.) „Soha nem voltunk jó kapcsolatba.” (L. J.) „Nem igazán értettünk egyet, a románok elég agresszívak

bálva alkalmazkodni és egy új életet építeni. De, mint minden építmény esetében, a jövő biztosítása az alappal kezdődik, ebben az esetben az iskoláztatással. Mint minden kommunista országban, Romániában is az oktatási rendszer külön figyelmet kapott, ami már az első évekből figyelemre méltó fejlődést hozott minőségi is és mennyiségi szempontból is. Köztudott, hogy az iskoláztatás nagyon fontos volt, illetve az analfabetizmus megszüntetése volt az egyik legjelenősebb kitűzött cél, így az iskola kötelezővé vált eleinte

akkor is, ha sokszor a két világháború közötti időszakig kellett vis�szamenni: „Az élet az iskolába’ nagyon szép volt!” (E. R.) „Jó volt, de negyedik osztályba’ eljött a háború és az erdőkbe kellett meneküljünk.” (H. J.) „Én nem tudok csak szép dolgokat mondani az iskoláról.” (M. K.) „Nagyon jó volt, ha tudnék, most is mennék iskolába!” (M. A.) Az adatközlők személyisége erősen befolyásolja az iskolás évekről alkotott képet. Mindenki más aspektust próbált feleleveníteni: „Az osztályközösségek jók voltak. Szép volt, mert voltak sporttevékenysé-

A SZÜLEINK MÚLTJA GYEREKSZEMMEL III Elekes Dániel László

Habár a vallomások nem ezt igazolják, nagyon sok ember az ipar és a város felé vette az irányt, munkahelyeket keresve a gyárakban, a szolgáltatásokban vagy a bányákban. Szerencsére bőven akadtak ilyen lehetőségek a környékünkön: egy felszíni kőbánya Újfaluban, amely egy egész hegy eltörlése mellett sokaknak munkahelyet biztosított sokáig, egy gépgyár, egy bútorgyár és egy lengyár Gyergyószentmiklóson és környékén, egy rézbánya Balánbányán stb. Ezek a lehetőségek nem jöttek áldozat nélkül: az illetők vagy városba költöztek vagy ingáztak – a hírhedt „navéta” –, ami így is, úgy is visszafordíthatatlan változásokat hozott a falusiak életébe: „Mi nem dolgoztunk a kollektívába...” (M. K.) „A mi életünk is megváltozott. Ott hagytuk a mezőgazdaságot és elkezdtünk gyárakba’ dolgozni...” (K. I.) „Mi nem dolgoztunk a kollektívbe’, mert nem volt földünk. Navétáztunk.” (J. L.) A velejáró nehézségek ellenére az ingázás megadta az emberek-

10

nek azt a megnyugtató érzést, amit egy biztos munkahely adhatott, és ezt a tényt minden adatközlő hangsúlyozta. Egyébként ezt szokták a legtöbbször szóba hozni, amikor a kommunista időszak iránti nosztalgiáról van szó. Soha sehol nem volt könnyű dolgozni, de úgy tűnik, a navétázás nem jelentett a megkérdezettek számára nagy áldozatot. „Sokan navétáztak, de dolgozni se’ volt könnyű.” (E. R.) „Nehéz volt a mezőgazdaságba’ is és a bányába’ is.” (L. M.) „Navétáztunk. Sokszor szombaton is és vasárnap is kellett dolgozni.” (K. B.) „Igen, navétáztunk, nehéz volt. Hetente négy, öt vagy még több napot dolgoztunk.” (F. F.) „Navétáztunk és három váltásba’ dolgoztunk. Sokszor minden második vasárnap is kellett menjünk munkába.” (M. A.) De addig, amíg volt egy munkahely, minden rendben volt: „A munkakörülmények jók voltak, mert sok munkahely volt, lehetett dolgozni.” (K. V.) „Mindenkinek volt biztosítva munkahely”. (K. J.) „A munkahely biztos volt. A munkakörülmények megfelelőek...” (K. I.) Nem hiányzik

némi irónia sem a tanúvallomásokból: „Én nem navétáztam. Csak a mezőre jártam. Esetleg a boltig...” (B. E.) Mivel egy székely kultúrában élő társadalomról van szó, az említett időszakban mérvadóak voltak a más közösségekkel való kapcsolatok is, illetve a más nemzetiségűekkel való érintkezés, főleg a románokkal – akik nem is voltak annyira kevesen – de másokkal is, mint például a szászok vagy a cigányok. Hogyha volt valaha is egy pozitív következménye a kommunista rendszernek, az a különböző etnikumok közötti kapcsolatok erősítése volt. Mindenki ugyanazokkal a problémákkal küszködött, és egyformán kizsákmányoltak mindenkit, mindegy, hogy milyen nemzetiségű volt. Ha félretesszük a kommunista kormányok nemzetpolitikáját, mely főleg a magyarok ellen irányult (a katolikus és református vallásgyakorlat felszámolása, a magyar nyelv betiltása az iskolákban és a közigazgatásban, a magyar nyelvű sajtó betiltása) nem léteztek nyilvánvaló okok a románok és a

11

MÚLTIDÉZŐ

gek és ehhez hasonlók.” (J. L.) Íme egy sokat mondó kép a diák életről: „Csizmákba jártunk iskolába, táblákra írtunk. Nehéz volt, mert kellett dolgozzunk a mezőn, az iskola után kellett dolgozzunk a mezőgazdaságba’.” (F. F.) Az akkori iskolai életet is a mai realitások szemszögéből adták elő az adatközlők, érthető módon, ha arra gondolunk, hogy pár probléma a mai napig megmaradt, mint pél-


dául a román nyelv tanulása. „Az orosz és a román voltak az idegen nyelvek.” (K. V.) De akadtak különbségek is: „A diákélet nagyon szigorú volt, nem mint most. Egyenruhát viseltünk...” (E. L. ) „Akkor a szigorúság nagy volt.” (H. E.) A kisebb személyes problémáknak sikerült megkeseríteni egyes esetekben a diákéletet a diáktársak hozzájárulásával: „Dadogtam, nem tudtam jól beszélni, és a töb-


biek kinevettek, lökdöstek. Ezért a szabadidőben is olvastam, hogy tudjam javítani a beszélgetést.” (L. M.) Az ilyen esetek viszont kivételek voltak, általában a kollektív emlék egy szép képet fest a diákéletről, ahogyan ez kivehető a következő vallomásból is: „Az iskolás élet, az volt a legjobb!” (B. V.) A következő számokban visszaemlékezünk a szabadidőtöltésre és a hagyományokra.

KILYÉNFALVA KITÜNTETETT SZEREPE HAJDÚNÁNÁSON Varga Gabriella

Mint arról novemberben beszámoltunk, a II. Székely Menekültek Emléknapját Hajdúnánáson idén szeptember 30-án tartották és az ünnepi szentmise bemutatására ezúttal Fejér Lajos kilyénfalvi plébánost kérték fel. Őt az eseményre elkísérte még Czirják Áron és felesége, Mária, valamint Gál Ernő, a helyszínen pedig a Jakab Antal Keresztény Kör képviseletében csatlakozott a kilyénfalvi küldöttséghez e sorok írója is. Azok között a falak között, ahol a két éven át tartó együttélés ideje alatt oly sokat imádkoztak a székely menekültek – köztük a hétéves fiúcska Jakab Antallal – s ahol most is megtöltötték a padokat a helyi hívek és a vendégek, ez alkalommal Fejér Lajos hirdetett igét. A Buczkó József kötetének előszavában írtakhoz a szerző a székely menekültekről és az őket befogadó nánásiakról ezt írja: „Úgy érzem, létezik valamiféle láthatatlan kapocs, amely ezt a két, hasonló lelkületű társadalmat összeköti” – a kilyénfalvi plébános hozzátette: e kapocs ápolásának igen szép és meg-

12

ható példáját adták a nánásiak 1916-ban, amikor „szállást adtak hűséges magyar véreiknek”, és napjainkban is, amikor a Székely Menekültek Emléknapját évenként megszervezik. Elmélkedésében a szónok ráirányította a figyelmet arra a két „kiváló erdélyi főpapra”, akiknek a főpásztori szolgálatuk „emberpróbáló nehéz időre esett”: Isten szolgája Márton Áron és dr. Jakab Antal példáját idézte fel „továbbelmélkedésre”. Az őket méltató gon-

dolatok után beszédét így folytatta: „Ilyenekre van szüksége ma is népünknek és a világnak. Sok olyan emberre, akik elkötelezettek, akik nem hátrálnak meg a nehézségek, akadályok láttán, akik nem futnak meg a munka elől, akik készek az Istentől kapott tehetségüket kibontakoztatni a maguk és embertársaik javára. A két főpap életét is a fáradhatatlan küzdelem jellemezte. Erőt merítettek Isten kegyelméből és győztesen kerültek ki a harcból.

Példát mutatnak nekünk kitartásból és helytállásból. Reméljük, és imádkozzunk is, hogy a jó Isten ajándékozzon meg sok ilyen egyéniséggel és tegyen minket is olyanokká, akik nemes eszmékért, Isten országáért, embertestvéreik boldogulásáért tudják szentelni életüket.” Sokak szemébe könnyeket csalogatott, amikor a szentmise végén, az áldás után elindultak az oltár felé a Vitéz Makláry Lajos Énekkar tagjai, ajkukon a Hej én édes jó Istenem ősi himnuszunkkal. Mint elmondták, annak idején a menekültek gyakran énekelték e templom falai között ezt a csodaszép éneket, ennek emlékére hangzott fel ismét a városi énekkar előadásában. A szentmise után a Varga Miklós karnagy által vezényelt kórus ünnepi műsorral örvendeztette meg a jelenlévőket. Szeretethídon lépdeltünk A megemlékezés a templomkertben folytatódott ünnepi beszédekkel és az emlékjelek megkoszorúzásával. Bevezetőszavaiban Buczkó József itt is hangsúlyozta: „Az akkoriak emberbaráti cselekedetükkel, amikor székely testvéreikkel megosztották haj-

lékukat és utolsó falatjukat, egyben hidat is építettek a hajdúk és a székelyek között: a szeretet, a befogadó szeretet hídját, s föléje templomot is emeltek: az összetartozás templomát, amely most itt, Isten háza előtt is fölénk tornyosul. Egy évvel ezelőtt ezt a hidat, ezt a templomot kívántuk újjáépíteni, s ma, a 96. évfordulón ezen a felújított szeretethídon lépdelünk az összetartozás templomának boltozata alatt.” Holocsi Mária Anna versszavalata után – Szélyes Sándor: Székely karácsony – elsőként Gacsályi Gábor hajdúnánási református lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, majd Szólláth Tibor országgyűlési képviselő, Hajdúnánás polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Hozzájuk hasonlóan Bodó Sándor, Hajdú-Bihar megye önkormányzatának elnöke is az összetartozás érzésének fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a múltból táplálkozva közös jövőt kell építenünk. Kassay L. Péter, a Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont igazgatója tolmácsolta Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök üdvözletét, majd beszédében kiemelte, hogy múltunk ismerete nélkül szegényeb-

MÚLTIDÉZŐ

bek lennénk, s hogy nemcsak a nyelv, hanem a történelem is összeköt, a nemzeti szolidaritás alapja pedig a közös múlt, a kollektív történelmi tudat. Bokor Sándor parajdi és Szőcs László kőrispataki polgármesterek is őszinte szívvel és szavakkal köszönték meg a hajdúnánásiak 1916-os magatartását. A Székely Menekültek Emlékkeresztje lábánál lévő kőurnába Gál Ernő kilyénfalvi, Mikó Éva pedig csíki földet helyezett el – hogy az itt nyugvók érezzék szülőföldjük közelségét és melegségét. A koszorúzók sorában a feszületnél Kilyénfalva község nevében Czirják Áron és felesége, Marika, valamint Fejér Lajos plébános helyezték el az emlékezés koszorúját. Az emlékoszlopnál a Jakab Antal Keresztény Kör nevében, szintén a kegyelet Székelyföldről hozott koszorújával – Gál Ernő és Fejér Lajos plébános által kísérve – e sorok írója hajtott fejet az egykori menekültek és a nánási befogadók előtt. Az emléknap eseményeihez kapcsolódott még a Részletek varázsa: szív-motívumok Székelyföldön című fotókiállítás is a helyi Kéky Lajos Városi Művelődési Központban. Megnyitóbeszédében Márton Ildikó építészfényképész hangsúlyozta: ez az alkalomhoz igen találó kiállítás, „hiszen a szívünknél többet mi egyebet adhatunk mi most a valamikori 1916-os hajdúnánási befogadásért...” Hajdúnánás egy év óta mind a lakói, mind pedig a ma élő székelyek számára más jelentést hordoz, mint azelőtt: e településnév emberek tíz- és százezrei számára telt meg az együvé tartozás erőt adó érzésével, a kölcsönös megbecsülés és az egymáshoz ragaszkodás tudatával. Akik ott voltunk az emléknapon, tanúsíthatjuk: azóta is, valahányszor a hajdúnánásiakra gondolunk, úgy érezzük, szeretethídon lépdelünk…

13

SULIVILÁG



LEVÉL EGY NAGYSZERŰ EMBERNEK.... Kedves Gáll Kati néni!

Furcsa érzések keringenek bennem, mert olyan feladatra vállalkozom, amely egy nagyszerű pedagógus távozását hívatott méltatni. Nem is tudom mit kellene kiemelni sok éves, áldozatos munkásságodból. Generációk sokaságát nevelted a magyar irodalom szépségeire, játékos tanítási módszereiddel megkönnyítetted megismerni nyelvünk titkait. Elindítója voltál a minden évben megszervezett karácsonyi szavalóversenynek, megszeretetted ezáltal a verset és a versmondás művészetét. Tanulóiddal minden évben részt vettél a tantárgyversenyeken, iskolánk jó hírnevét öregbítve. Az újfalvi gyermekekből színházlátogató és színházat szerető embereket neveltél. Kedves Kati néni, nagy űrt hagysz nyugdíjba vonulásod után bennünk. Te jelentetted az egyensúlyt a tanári karban. Te voltál az a kapocs, aki

nagyszerű pedagógus vagy, hanem kiváló családanya is. Három gyermeket neveltél, és indítottál el az élet útjain. Segítettél, és ma is segítesz az unokák emberré válásának nagyszerű munkájában. Az újfalvi tantestület nevében, boldog és hosszú nyugdíjas éveket, erőt, egészséget és sok örömet kívánok, családod és unokáid körében eltölteni. Aranyozza be napjaidat szeretteid mosolya és szeretete. “Amíg… tanított, azt teljes szívvel cselekedte. Emberszámba vette tanitványait, ugyanakkor igényes és következetes volt. Nemcsak oktatott, nevelt is…” (Balázs Mihály) Olaru Cristina összefogta a fiatalokat az idősebbekkel, jó tanácsaiddal segítetted a fiatalok beilleszkédését közösségünkbe. Nagyszerű kolléga voltál, tapasztalatod, tudásod hiányozni fog mindannyiunk számára. Nem csak

A Barázda szerkesztősége is ezúton köszöni meg Gáll Katalin tanárnőnek a lap szerkesztésében kifejtett áldozatos munkáját, és kíván neki örömteli, hosszú nyugdíjas éveket egészségben eltölteni!

TÁJÉKOZÓDÁSI VERSENY REMETÉN Laczkó – Dobos Csaba

A Dancurás Hegyimentő Szolgálat ebben az évben november 10-én szervezte meg hagyományosnak nevezhető tájékozódási versenyét a Gyergyó-körzeti általános iskolások számára. A gyergyóújfalvi Elekes Vencel Általános Iskola minden osztályát egy csapat képviselte, így hét csapatunk vett részt a vetélkedőn. A tekerőpataki általános iskolából három csapat volt jelen. Remetén, a Görgényi-havasok aljában, a Veszes patak mentén zajlott a verseny, amely nemcsak tájékozódási ismereteket, hanem állóképességet és gyorsaságot is igényelt a résztvevők részéről. A teljesítendő táv körülbelül 8 km volt, és az eddig megszervezett három verseny közül ez volt a legnehezebb, hiszen

14

itt volt a leghosszabb a táv, valamint legmegerőltetőbb a terep. Iskolánk mindhárom évben képviseltette magát a Hegyimentő Szolgálat által szervezett versenyeken, így kön�nyedén összehasonlítható mindhárom pálya. A nehézségek ellenére tanulóink jókedvvel és kalandvág�gyal telve indultak útnak. Az eredményhirdetés csak részleges volt, ugyanis a helyszínen csak az első három helyezettet díjazták. Így elsőként egy remetei csapat, másodikként egy szárhegyi, harmadikként ismét egy remetei csapat ért célba. A tájékozódási verseny a Barangolás Székelyföldön pályázat része volt, és fő célkitűzései közé tartozik, hogy a gyerekek tanuljanak meg tájékozódni a természetben, valamint ismerjék meg szülőföldjüket.

SULIVILÁG

TÁJÉKOZÓDÁSI VERSENY Fórika Szabolcs, Tódor Zsolt-Csaba, Fórika István V. osztály

A gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Egyesület szervezésében 2012. november 10én Remetén egy tájékozódási versenyen vettünk részt, melyre Kolumbán Csaba igazgató úr vitt el minket. A versenyen 75 csapat vett részt, Tekerőpatakról három csapat volt: Fórika Szabolcs, Tódor Zsolt-Csaba, Fórika István, Molnár Csaba (V-VI. osztály), Fórika Csaba, Sára Arnold, Péter Szabolcs, Varó Csaba (VII. osztály), Bokor Rajmond, Csibi Norbert, Benedek Norbert, Molnár Attila (VIII. osztály). A csapatok számai 1, 7 és 17. Időre kellett versenyezzünk. Ha elértük az ellenőrző pontokat, levontak 20 másodpercet. Voltak kérdéses pontok, és voltak olyan pontok, ahol nem kellett semmit tenni. El kellett menni Kecskekőre, ami 1841 m magas volt, abban a magasságban már

hó is volt. Azután jött az erőpróba, ahol 200 fekvőtámaszt kellett végezni. Ezután még két ellenőrzőpont következett. A 17es számú csapatunk beért elsőnek, de végül negyedikek lettek. A 7-es számú csapat a mi csa-

patunk volt. Már a hatodik pontnál jártunk, aztán egy pontot elrontottunk. Hegyimentők jöttek értünk. Másnap mindenkinek izomláza volt, de megérte elmenni a tájékozódási versenyre.

KI MIT TUD? Fórika Mária Magdolna, Sajgó Réka, Fodor Boglárka VI. osztály Október 13-án (szombaton) Kolumbán Csilla tanárnő elvitt egy nagyon érdekes vallásversenyre Csomafalvára. Sok csapat volt a Gyergyói-medencéből, öt fordulós volt a verseny. Az első fordulóban bemutatkoztunk. A második fordulóban egy rejtvényt kellett megfejteni. A harmadik fordulóban egy fogalmazást kellett elkészíteni azzal a témával, hogy hogyan teszünk tanúságot a hitünkről. A negyedik fordulóban versmondás volt a hitről. Az ötödik fordulóban fogalmazást kellett készíteni arról, hogy mit jelent számunkra „A hit kapuja”. Nagyon jó volt a verseny. III. helyezést értünk el. A mi csapatunk neve Goretti Szent Mária, csapattagok: Fórika Mária Magdolna, Sajgó Réka és Fodor Boglárka. Köszönjük Kolumbán Csilla tanárnőnek, hogy felkészített a versenyre.

15

ÉP TESTBEN...


AZ ÉRSZŰKÜLETRŐL RÖVIDEN… Dr. Kelemen Madarász Enikő

Az érszűkület kóroktana - Az érelmeszesedés és érszűkület úgy alakul ki, hogy a verőerek falán káros, zsírtartalmú anyagok rakódnak le, amik az erek falának rugalmatlanságát okozzák, majd megvastagodását, később csontszerű meszes kemény anyag kialakulását eredményezik az érfalon. Ez hosszú folyamat eredménye, az életkor és a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás és stressz nagy szerepet játszik benne. Az erek elmeszesedése különböző mértékben érintheti a szervezetet, az érrendszert, gyakorlatilag bárhol kialakulhat. Leggyakrabban a főverőér, koszorúér, agyi erek falán és a láb ereinél jelentkezik az elváltozás. Az érszűkület rizikófaktorai: magas vérnyomás, dohányzás, örökletes hajlam, cukorbetegség, magas vérzsír és koleszterinszint, mozgásszegény életmód, mikró-rázkódással és üléssel járó munkakörök (járművezetés, motorfűrészelés), hosszan fennálló magas szénhidrát- és zsírtartalmú és kevés nyers zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó étrend kevés folyadékfogyasztással. Az alsó végtagi érszűkület legjellemzőbb tünetei  járástávolság csökken - bizonyos távolság megtétele után a végtag izmaiban az érszűkület helyétől és mértékétől függően, főként a lábikrában fájdalom vagy görcs jelentkezik, mely megállásra kényszeríti a beteget. Rövid pihentetés után ismét ugyanazt a távolságot meg tudja tenni.  végtagi fájdalom, végtagzsibba-

dás, sápadt, elfehéredő, hideg végtag, éjszakai végtagi fájdalmak vagy görcsök, amik felkelésre, járkálásra csökkennek.

 nehezen gyógyuló seb vagy se-

bek a végtagon

16


GYERMEKHOKI CSAPATOK, TORNÁK ÉS BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉSEK

ÉP TESTBEN

Kiadja: Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala Felelős kiadó: Egyed József polgármester

Czirják Kinga

Szeptember elejétől ismét beindult az idei hokiszezon, mely március végéig tart majd. Bár még nincs hó és hideg, a kis hokisok szorgalmasan edzenek a gyergyószentmiklósi műjégpályán. Idén négy korosztályra osztódott az újfalvi hokisok tábora: U8, U10, U12 és U14. A betegség mindaddig nem okoz súlyos tüneteket, amíg az ereken átjutó vér még el tudja látni a szövetek oxigénszükségletét, ezért a felismerést nehezíti ebben a stádiumban a panaszmentesség. A betegség második szakaszában jelentkeznek – a szűkület helyétől függően – az alsóvégtagi fájdalmak, a csípőtájéki fájdalmak. Később már fárasztóvá válik a járás is, ugyanis a vádliban vagy a combban, a csípőtájékon is jelentkezik a többnyire görcsös fájdalom. Az érszűkület súlyosságát mutató jel lehet a láb zsibbadása, ha hűvösebb tapintású az egyik láb, fehérebb, vagy éppen lilásabb, mint a másik. A lábak hőmérséklete egyenesen arányos az érrendszer egészségi állapotával, ha csökken a szállított vér men�nyisége, csökken a láb és a bőrfelület hőmérséklete. Sürgetővé válhat az orvosi kivizsgálás, ha a fenti panaszok bármelyikét észleli magán valaki, mert a későn diagnosztizált érszűkület nemcsak az érelzáródást okozhat, hanem akár az érintett végtag amputációját is szükségessé teszi. A kezdeti stádiumában felismert érelmeszesedést, érszűkületet ma már jól lehet kezelni, javítható az állapot, és életmódváltással meg is tartható.

Agyi erek szűkülete - első jelei a memóriazavar, emlékezőtehetség gyengülése, lehet szédüléses tünet is, megjelenhet fülzúgás, látásromlás. Az agyi érkatasztrófák gyűjtő neve a stroke vagy szélütés. A szív koszorúereinek szűkülete - szívérgörcsöt, szívinfarktust okoz. A szívinfarktus, amely a szív vérellátásáért felelős valamelyik ér, koszorúér elzáródásának a következménye, nagyon komolyan veendő egészségügyi esemény, számos halálesetért felelős. Bélrendszer érszűkülete - és elzáródáskor a bélrendszer szövetének elhalása következik be. A tünetek zömében a már súlyos, előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor a bél képtelen a perisztaltikus mozgását végezni. A belek működésének lassulása miatt mutatkoznak a tünetek: kezdetben étkezés utáni görcsös fájdalmak, melyet a bélfal elhalása követ. Az elhalt bélszakasz gyors műtéti eltávolítása életmentő, mert a megnövekedett bélsárnyomás hatására az elhalt bél perforálódik, a széklet a hasüregben hashártyagyulladást és gyors vérmérgezést okoz, ami pár napon belül halálhoz vezet.

Az U8-as csapatban jelenleg 8 újfalvi jégkorongozó van, továbbra is várják a „korisuliba” a korcsolyázni tanulókat, netán hokizni vágyókat. Az érdeklődők Molnár Szabolcstól kérhetnek további információt a 0745 410964-es telefonszámon. Fontos megjegyeznem, hogy a gyergyóújfalvi Önkormányzat is támogatja a hokisokat azzal, hogy heti 3 alkalommal vállalja a sportolók szállítatását. Az U8-as és U 10-es korosztály hamarosan, azaz December 1.-2.-án a gyergyószentmiklósi

MIKULÁS KUPÁN vehet részt. Az U10-esek nemrég Csikszeredában az UPC Kupán – a nemzetközi kölyöktornán vettek részt további 16 csapattal közösen. Gyergyóújfaluból 6 kishokis szerepel ebben a minicsapatban. Az U12-es és u 14-es korosztály már az országos bajnokságokon vesz részt, náluk már természetesen számít az eredmény, így a szezon végére ös�szegyűjtött pontszámok alapján dől el, ki a győztes csapat. Mindenesetre aranyosak ezek a kis reménységek, ahogy a korongot kergetik, Ők jelentik azt az utánpótlást, amelyből majd az évek során kinőhetnek az igazi tehetségek. Ahogy a tornákon is látszik, egyre több gyereket vonz a hoki világa. Remélhetőleg az időjárás nemsokára kegyes lesz e sporthoz, sikerül itthon is jeget készíteni, és így hazai nézősereg előtt mutathatják meg ügyességüket gyerekeink.

Szerkesztőség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212 szám Tel: 0266-350.004, 350077 [email protected] Rovatszerkesztők: Önkormányzat Egyed József Albert Katalin Civil fórum Czirják Kinga Lukács Róbert Fodor Annamária Deák László Gál Katalin Páll Emilia Mezőgazdaság Horváth Nina Hitélet Gál Katalin Múltidéző Elekes Dániel László ifj. Sólyom István Deák Csaba Gyermeksarok Fodor Annamária Gál Katalin Sulivilág Fodor Annamária Csíki Ibolya Ép testben … Horváth Nina Czirják Kinga Deák Csaba Tarkabarka – Magazin Gál Katalin Czirják Kinga

17

MEZŐGAZDASÁG


JÓ TUDNI… LOVAS GAZDÁKNAK ÉS TEHENÉSZEKNEK

A lovak azonosítását („csippezését”) a körzeti állatorvosok végzik, viszont az útlevél kiállítása és az adatbázis napirenden tartása az Állatnemesítő Hivatal szakembereinek a feladata. Rövid összefoglaló a bírságokról melyeket a jelenlegi törvény szabályoz: 1. 500 – 1000 lej bírság jár azoknak a gazdáknak, akik:  nem viszik a lovat beazonosítani („csippezni”)  a ló levágása után 7 napon belül nem adják le az útlevelét az Állatnemesítő Hivatalhoz  a lovat útlevél nélkül szállítják (vágóhídra, piacra, vásárra stb.) vagy ha a ló útlevél nélkül közlekedik az úton, pl. szekérbe befogva 2.

18

800 – 1200 lej bírság jár

azoknak a gazdáknak, akik:  útlevél nélkül vásárolnak vagy adnak el lovat  a vásárt követően nem jelentik az Állatnemesítő Hivatalnál a gazdacserét, hogy az adatbázisban is átírják a lovat az új gazda nevére 3. 1200 – 1600 lej bírság jár azoknak a gazdáknak, akik:  az élő állatból eltávolítják vagy tönkreteszik az azonosítót („csippet”) 4. 1000 – 1400 lej bírság jár azoknak a gazdáknak, akik:  megtagadják a ló útlevelének megmutatását az ellenőrző szerveknek 5. 1600 – 2000 lej bírság jár azoknak a gazdáknak, akik:  megtagadják, ellenzik, vagy gátolják az ellenőrző szer-

vek munkáját 6. 3000 – 6000 lej bírság jár azoknak a vágóhidaknak, amelyek:  útlevél nélkül veszik át a lovat  nem ellenőrzik az azonosító számát és tulajdonosát  a vágástól számított 48 órán belül nem adják át az útleveleket az Állatnemesítő Hivatalnak Ugyanakkor a jelenlegi törvény szabályozza, hogy amennyiben bármilyen változás történik a szarvasmarha-állományban és a tulajdonos vagy a felhatalmazott állatorvos elmulasztja az adatbázisban napirendre hozni a változásokat (15 napon belül), a bírság értéke 1000 – 2000 lej között van. Az ellenőrzést az Állategészségügyi Igazgatóság szakemberei végzik.

GYERMEKSAROK

TALÁLÓS KÉRDÉSEK KEDVES GYEREKEK! Régen a népi közösségek életében fontos szerepet töltöttek be a találós kérdések, hiszen mondták őket lakodalomban, mulatságban, összejöveteleken, de közös munkák idején is (fonóban, kukoricafosztáskor, kaszáláskor, házépítéskor). Főként az idős személyek mondták a találós kérdéseket, mivel ők tudták a legtöbbet. Éppen ezért e személyek nagy tisztességnek örvendtek, és jutalmazták őket étellel, itallal. E műfaj ma is él, hiszen naponta újabbnál újabb találós kérdések születnek, nemcsak a felnőttek körében, hanem a gyermekek is hamar átveszik a találós kérdések nyelvezetét és meglepő könnyedséggel találnak ki újakat. Gyakori, hogy a találós kérdések szójátékon alapulnak. Mivel szóbeli műfaj, írásos formában nehezebb visszaadni, de ezek nagyszerű alkalmak a magyar nyelv rugalmasságának érzékeltetésére. JÓ SZÓRAKOZÁST!

Dr. Horváth Nina állatorvos

Az 191-es törvény értelmében, amelyet 2012. október 30-án hagytak jóvá és 2012. november 5-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben és a 2010-es 23-as számú Kormányhatározatot módosítja, újabb rendelkezések léptek érvénybe, amelyeket jó, ha a lovas gazdák tudnak. Ugyanis egyik legfontosabb rendelkezés az, hogy tilos az ország területén olyan lovakat szállítani vagy szekérbe befogni, amelyek nincsenek beazonosítva. Az ellenőrzést végezhetik az Állatnemesítő Hivatal szakemberei és az Állategészségügyi Igazgatóság szakemberei (inspektorok, körzeti állatorvosok, hatósági állatorvosok).


1. Mikor fél a nyúl? (Amikor a felét már megették) 2. Meddig megyünk befelé az erdőbe? (Amíg a közepéig nem érünk, mert utána már kifelé megyünk belőle) 3. Mindig nyílik, sosem virágzik. Mi az? (Ajtó) 4. Orra van, de nem szagol. Füle van, de nem hall. Mi az? (Csizma) 5. Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra. Mi az? (Füst) 6. Tolluja van, nem madár. Négy lába van, mégsem jár. (Ágy) 7. Vízen megyen, nem zuhog, sáron megyen, nem cuppog, eső veri, nem ázik, ha fagy éri nem ázik. Mi az? (Árnyék) 8. Vízben síkos, kézben habos, piszkos kezet tisztára mos. (Szappan) 9. Van négy tipi-topja, két fényes gombja, meg egy hos�szú rúdja. Mi az? (Macska) 10. Csupa fog, mégsem rág. Mi az? (Gereblye)

Bernád Gergő

11. Meddig van a ló lábán patkó? (Ameddig a kovács ráteszi, mert utána a ló van a patkón) 12. Ha elveszik belőle, nagyobb lesz. Ha teszek hozzá, kisebb lesz. Mi az? (Gödör) 13. Apa a fiával, nagyapa az unokájával, hány személy? (Három) 14. Hány gyermeke volt az anyának, aki így válaszolt: Hatvankilenc volt, hatvanhárom meghalt. (9 gyermeke volt, mert: hat van, kilenc volt. Hat van, három meghalt.) 15. Hány ujja van a kabátnak? (3: a két ujja és a hátulja) 16. Hány betű van a Bibliában? (6, mert 6 betűből áll a biblia szó) 17. Ha ezerből elveszek egyet, mennyi marad? (Semmi, ha az 1-et elveszem) 18. Két lába van, mégis haton jár. (Lóhátas) 19. Két füle van, mégsem hall. Mi az? (Fazék) 20. Melyik ló Arisztid barátja? (Tasziló) 21. Melyik ló való meneteléshez? (induló) 22. Melyik ló diák? (tanuló) 23. Melyik ló kopíroz? (másoló) 24. Melyik ló ellensége egymásnak? (rabló és a poroszló) 25. Melyik ló szórja a pénzt? (pazarló) 26. Melyik ló takarékos? (spórló) 27. Melyik ló újító? (feltaláló) 28. Melyik ló recseg? (padló) 29. Melyik ló simít? (vasaló) 30. Melyik ló eszik mohón? (faló) 31. Melyik ló muzsikál? (cselló) 32. Melyik ló kredenc? (tálaló) 33. Melyik ló előleg? (foglaló) 34. Melyik ló beszédes? (felszólaló) 35. Melyik ló kövérít? (hízlaló) 36. Melyik ló gyalogol? (talpaló) 37. Melyik ló gazember? (csaló, áruló) 38. Melyik ló őröl? (daráló) 39. Melyik ló repül? (holló) 40. Melyik ló nem bánja, ha kilógatják a torony ablakából? (a zászló)

Gál Sámuel

Gyűjtötte: Fodor Annamária

Bernád Balázs

19

TARKABARKA – MAGAZIN


ANGYALKÁS TOLLPIHE, CSIPKEMASNIVAL DÍSZÍTVE Kovács Hajnal- HajnalDekor

Karácsonykor nemcsak a szeretet, de a jó ételek is összehozzák az embereket. Fontos ilyenkor különös figyelmet fordítani az ünnepi terítékre. Íme egy ötlet: egy arany-bronz-fehér kompozíció. Szakítva a hagyományokkal, az idén kicsit másképpen díszítettem a karácsonyi asztalomat, úgy ne-

20

vezném:” Harmónia és Elegancia”. Már az abrosz színe és mintázata megadja az alaphangulatot, a díszeket is hozzá igazítottam. Adventi koszorúm kicsit más, mint az eddig megszokott, nem körformájú, hanem egekbe magasló, kiemeli az asztal szépségét. Ugyanakkor beragyogja a gyertyák fényei az egész szobát. A fenyő örök szépsége mellett megjelenik a tollpihe és a csipke, mely egy kis romantikusságot, sza-

badságot ad díszemnek... A fehér szín remekűl kiegészíti a karácsonyi dekoráció egyéb kellékeit. Az arany és bronz színkavalkád nagyszerűen harmonizál a fehérrel, mintha puha felhőkön megpihennének ezek a csillogó gömbök. Ehhez a csipkés, tollas romantikus hangulathoz mindenképp kell egy kis mosolygás, ezért szelíd és huncut angyalkákkal tettem még érdekesebbé az ünnepi asztalt.

Barázda V. évfolyam 7. szám december

Recommend Documents