Budapest, 2015. november 8. Vasárnap 10 óra Somogyi Péter lp.
BÁRÁNYBŐRBE BÚJT FARKASOK Lekció: Mt 7,15–20 Alapige: Mt 7,15–16 „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” Báránybőrbe bújt farkasok – szinte közmondásszerű kifejezés ez nyelvünkben, értjük, és mégis meg kell értenünk még jobban és tisztábban Jézus Krisztus kijelentése által. A világban, az élet minden területén hemzsegnek a szélhámosok, az álcázás művészi fokot ölt, tökéletesednek a módszerek, egy „nagy átverésshow” részesei vagyunk. Marketingfogás, milyen kifinomult kifejezés ez a tulajdonképpeni rászedésre. A mai újságírás egy része sem mentes a céltudatos tematizálástól, ferdítéstől. A cél szentesíti az eszközt – ez is közmondásszerű, szomorú, hogy a jezsuiták jelmondata volt és Loyolai Ignáctól származik. És itt már közelebb értünk magunkhoz, az egyházhoz, Jézus tulajdonképpeni kijelentéséhez. Mert nem mentes a keresztyén közösség sem attól, hogy becsapottak legyünk. Jézus óva int, mert tudja, hogy
2
jönnek hozzánk hamis próféták. Ő pontosan tudja és látja ezt, milyen kegyelem, hogy ki is jelenti megelőző szeretetből az övéinek. Nem véletlenül halljuk ezt a széles és a keskeny út hasonlata után, hiszen a keskeny úton járókat is megkísérti az álcázott hamisság, ami látszatra nagyon megnyerő, de valóságában nagyon veszélyes, a juhok ragadozó ellensége jelenik meg benne. A Jó Pásztor védi juhait, Szava, hangja ismerete segít a megkülönböztetésben. Ezért kell a most elhangzott Szavára is nagyon figyelni. A keskeny úton csak az Ő nyomában lehet úgy járni, hogy a kísértések között is megmaradjunk és előbbre jussunk. Ő mondja önmagáról: „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” (Jn 10,4–5). Az Úr Jézus Krisztus tanítása nyilvánvalóvá teszi, hogy jönnek báránybőrbe bújva farkasok hozzánk. Mindenekelőtt azt jelenti ez, hogy megnyerő módon érkeznek. Ha ijesztenének, akkor bizonyos értelemben, természetes módon megijednénk tőlük. Ha riasztanának, akkor elriadnánk tőlük, de nem így jelentkeznek. Hozzánk hasonlók, sőt megnyerők, vonzók, ügyesek, rutinosak, szuggesztívek is akár. Legalábbis annak tűnnek, ilyen a fellépésük, hasonlóságuk megtévesztésig meggyőző. Ezért kell óvakodnunk, ébernek lennünk, vagyis élesíteni és használni kell a kritikai érzékünket, és meg kell vizsgálnunk őket. Az utolsó idő felé haladva egyre komolyabb a kihívás, ahogyan erről tanít a Szentírás. Már Pál apostol idejében is ott volt az elhajlás, és ő erre nézve figyelmeztetett is és tanított a többi apostollal együtt. Az apostoli levelek szinte mindegyike utal erre: „Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a
3
tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.” (ApCsel 20,29–32). Itt látjuk konkrétan azt, hogy Jézus szavai beteljesednek, de azt is, hogy az intés, a tanítás megelőzi ezt, sőt a reménység is egyértelmű. Nem taszításról hallunk, hanem vonzásról, ahogyan a tanítványokat magukhoz vonzzák azok, akik közéjük jönnek. Pál azonban Istenre bízza őket és kegyelme Igéjére, ez az ő reménysége. Milyen ez a vonzás? Mi benne a hamisság? Különös, de két ellentétes dolog jelenik meg általában. Az egyik a szélesítés, a másik a szűkítés. Kell még más, mint ami az alapot jelenti. Több minden szükséges, és több minden belefér, a keskeny út szélesedik. A másik éppen az, hogy még ennél is szűkebb az ösvény, sokkal szigorúbb a dolog, gúzsba köt ez a szemlélet. Pedig a keskeny út határai egyértelműek: „Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle!” (5Móz 13,1). Ez megjelenik a Biblia három fő részében, a történeti, a tanítói és a prófétai könyvekben is. Egyértelmű jelzés ez, bármi, ami ezt túllépi vagy szűkíti, hamis. Pál így fogalmaz ezzel kapcsolatban, amikor a gyakorlatban megjelent: „Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.” (Gal 1,6–7). Később így kiált fel: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket...?” Döbbenetes hallani, hogy más evangéliumról olvasunk, vagyis egy másik örömhírrel álltak elő az igézők. Számítanunk kell erre, résen kell lennünk, józanul és az igazság mind mélyebb megismerése által
4
készülnünk kell erre és meg kell vizsgálnunk a hozzánk érkezőket! Az Úr Jézus Krisztus szavai azonban arról is beszélnek, hogy hogyan lehet felismerni a hamisságot. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Kétszer is elhangzik ez mondanivalójában. Nagyon egyszerű és nagyon gyakorlatias az, amiben segít Jézus hasonlata. „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” Nyilvánvaló, hogy minek mi a következménye, egy növény nem terem mást, mint amilyen a növény. Ízletes, édes gyümölcs nem várható a tüskebokorról, a bogáncskóróról, szőlő terem szőlőt és fügefa fügét. A lényege szerint hamis nem eredményez igazat, semmilyen látszat ellenére. Az azonban ebben a hasonlatban is hangsúlyos, hogy ennek van egy fontos tényezője, tudniillik az idő. Hiszen nem azonnal látható a következmény egy hamisság esetében sem, idővel derül fény arra, hogy mit eredményezett. A megkülönböztetéshez tehát éberség, kitartás, türelem kell amellett, hogy a kritériumokkal is tisztában kell lenni, vagyis azzal, amivel mérhetjük a dolgokat. „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.” (17–19. versek). Itt az Úr Jézus Krisztus arról is beszél, hogy a vége sem kétséges annak, amelyik nem terem jó gyümölcsöt: az ilyen fa élettelen, meddő, pusztulásra való. A rossz gyümölcs, vagyis a rossz következmény is nyilvánvalóvá lesz idővel, és arra való, hogy elkülönüljünk tőle, hiszen ennek rossz hatása lehet, akár megmérgezhet egy közösséget vagy szétszakít, el kell távolítani, ha látjuk világosan a rossz jeleket. Milyen területeken jelentkezhet a rossz gyümölcs, a hamisság? Az egyik terület a jellem, az életmód kérdése. Milyen életet él az, aki nagy dolgokat hirdet? A test
5
cselekedetei vagy a Lélek gyümölcse jellemzik? Egy másik fontos terület az indíték, a célkitűzés kérdésköre. Miért jön, mit akar elérni? A hamis embert a haszonlesés jellemzi, a nyereségvágy, a hatalomvágy. Nem szolgálni akar, hanem uralkodni. Végül a hatása is jellemző, vagyis az, ami az előbb is elénk került. Rossz következményei vannak annak, amit tesz, amit hirdet. Lényegében nem növekedés, hanem éppen fogyatkozás jelenik meg, mert elszakít, kiszakít a közösségből. Megzavar és elragad, hiszen ragadozó farkas és nem valódi bárány. Hamis próféták, hamis tanítók, sőt hamis krisztusok támadnak, akik meg akarják téveszteni a választottakat is, hamisságuk a hazugságra épül, ferdítésre, ravaszságra, szélhámosságra. Jézus és az apostolok intenek minket, hogy vigyázzunk velük, legyünk óvatosak, éberek, józanok, felkészültek, kritikusak és türelmesek. Nem félnünk kell, hanem készülnünk és figyelnünk elsősorban Jézus Krisztusra, a teljes Kijelentésre, és akkor nem fogunk meglepődni és alul maradni, mert felismerjük az idegent. S miért válik még ez is javunkra? Azért, mert ez segít bennünket még tisztábban megismerni az igazságot, vizsgálatra késztet, önvizsgálatra és minden megvizsgálására, alázatra tanít és türelemre, az igazság melletti bátor kiállásra, érettebbé formál, hogy Isten dicsőségére élhessünk. Mert minden próba a valódi érték megmutatkozása is, a kipróbáltság lehetősége.
Budapest-Fasori Református Egyházközség | H-1071 Budapest, Városligeti fasor 5. Tel.: +36 1 322 4499 Fax: +36 1 413 1092 | E-mail:
[email protected] | Web: www.fasor.hu
