BANYAMÜVELÉS ÉS VIZVESZÉLY MARTOS FERENC A kézirat beérkezett: 1976. január 15 én. -
Közismert tény, hogy Magyarország ásványi nyersanyagel őfordulásainak jelentő s része vízveszélyes. A vízveszélyesség különféle formái természetesen csak akkor képesek megnyilvánulni, amikor — a feltárás és a termelés érdekében — ezekben az el ő fordulásokban vagy azok környezetében földalatti üregrendszert alakítunk ki. Ilyenkor a veszélyezettség abból a körülményb ől következik, hogy a földalatti üregek — bányászati térségek — vagy azok egy része, az ásványi nyersanyagot kísér ő mellékkőzetekben tárolt víz nyugalmi szintje alatt helyezkedik el. Földalatti üregek kialakítása el őtt (és most ide lehet számítani a külszíni fejtések nagy munkagödreit is), tehát egy küls ő beavatkozástól mentes, zavartalan területen, még valamilyen relatív egyensúllyal jellémezhet ő állapotot lehet feltételezni, ha a tároló és egyben vízvezet ő kőzeteken belüli — első sorban a gravitáció hatására kialakuló — kisebb mozgásoktól, szivárgásoktól eltekintünk, és ugy an csak figyelmen kívül hagyjuk azokat a természetes potenciálkülönbségek miatt létrejöv ő jelentősebb vízáramlásokat is, amelyek túlnyomó része a küls ő domborzat által kialakított alkalmas helyeken a felszínre kerülve, szabad vízfolyásokká al akulnak át. Mindezeket a „mozgásokat" az adott környezetben állandóan jelenlevő tényez őknek tekintjük, s — többek között — ezért min ősítettük a bányászati m űveletekkel nem befolyásolt k őzetkörnyezetet viszonylagosan „egyensúlyban" lev őnek. Lényegében tehát csak azokkal, a bányászat tárgyát képez ő ásványi nyersanyagok kísérő kőzeteiben tárolt vizekkel fogl al kozunk, amelyek a bányászati m űveletek során létesített földalatti üregeinkkel képesek kapcsolatot találni. Ez a „kapcsolat" kett ős jellegű lehet, miután a bányászat a kutató, feltáró, termel ő műveletek folyamatában a víz. NME Közleményei, I. sorozat, Bányászat, 22 (1976), 131 148 -
131
zel kétféle módon is találkozhat. yszer mint a termelés tárgyát képez ő nyersanyaggal. amelyet ugyanúgy, mint bármely más nyersanyagot, társadalmi igények kielégítése céljából hoz a felszínre. Máskor pedig úgy találkozik vele, mint valamely ásványfeleség termelését kísér ő , járulékos jelensggel, s amely mint ilyen, a legtöbbször nehezíti, végy éppen veszélyezteti a munkát. Jelen el őadásban ezzel az utóbbi esettel foglalkozunk, ill. annak néhány részletével, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a már épül ő és a közeljöv ő re te rv ezett néhány új bányaüzemünket vízveszélyesnek min ő sített területre telepítjük. Elöljáróban azonban néhány szót a téma el ő zményeiről. A „közismert"-nek nevezett adottságok miatt Magyarországon a vízveszélyes területeken folytatott bányászatnak igen jelent ő s hagyományai vannak. Az els ő tapasztalati tényanyagból levont egyszer ű , de önmagukban már akkor is jelent ő s következtetések nagyjából a századfoduló idejére esnek. A tektonika szerepének felismerése, a tömítéssel való védekezés bevezetése, a vet ők menti védő pillérek méretezésének els ő , majd késő bb újabb matematikai képletekben való megfogalmazása, a fajlagos véd ő réteg fogalmának bevezetése csak kiragadott f őbb jellemz ői annak, a sok gyakorlati tapasztalatból lesz űrt általánosításnak, amely lehet ővé tette a bányam űvelés fejlesztését vizveszélyes területeken is. Az 50-es évek elejéig összegy űlt elméleti és gyakorlati anyag els ő összefoglaló és általános rendszerezését éppen Zambó János végezte el. „Fedü- és feküvízveszélyes vastag telepek fejtése" c. 1952-ben megjelent tanulmányát komplex, minden összefüggésre, valamennyi mértékadó tényez ő re kiterjed ő szemlélet jellemzi. A vízveszélyes területeken végzett bányaművelés minden sajátosságára kitér, a mélyfúrásos kutatástól a fejtésmódokig, a védekezés teljes módszer- és eszköztárának felsorakoztatásával, még ha helyenként csak rövid utalások formájában is. Ma is helytálló elvi megállapításait azzal a gondolattal fejezi be, hogy miután szénvagyonunk (de tegyük most hozzá: ásványi nyersanyagvagyonunk) igen jelent ős része vízveszélyes területen található, a gazdaságos és biztonságos lem űvelést lehet ővé tev ő megoldások fejlesztése érdekében a megfigyeléseket és a vizsgálatokat — tehát a tudományos kutatást is — tovább kell folytatni. Ez nemcsak „érdemes", de „kötelességszer ű " feladat is, írta akkor Zambó. A kutatás pedig valóban egyre szélesebb kör űen és sze rv ezettebben folyt és a viszonylagjelent ő s számú megfigyelés, mérés, tehát mennyiségi adat feldolgozása és értékelése valóban meghozta gyümölcsét. Ma sok mindenr ől: a tárolók ő zetek tulajdonságairól, a bennük végbemen ő folyamatokról rnegbízhatóbb, jobb ismeretekkel rendelkezünk. Ez azt is jelenti, hogy az új bányatelepítések tervezéséhez pontosabb adatokat tudunk szolgáltatni. A feladat nem kevés és ezért a megoldáshoz szükséges munka is igen nagyszabású. Sok szakember együttm űködése hozta meg az eddigi és fogja meghozni a további eredményeket. 132
Azokból mutatnék be most néhányat, amelyekre Zambó János is ráirányította
an nak idején a figyelmet, de amelyek ma nagyrészt a BKI szakembereinek közrem űködésével teljesedtek ki és váltak biztosabb alapjaivá an nak a törekvésnek, hogy a hazai ásványi nyers anyagokat fokozottabb an lehessen igénybe venni. Ezzel tulajdonképpen annak a valósabb szemléletnek az alakításához is hozzájárultak, hogy a megfelel ően célra irányított és alkalmas módszereket (az alaptudományokat s megfelel ő matematikai apparátust) is alkalmazó kutatás révén még ma is növelhet ő hazánk kitermelhető ásványi nyersanyagkészlete. A bányaművelés és a vízveszély sok alapvet ő és még több részletkérdésben kapcsolódik egymáshoz. Ezek szinte kivétel nélkül komplex földt an i, műszaki és gazdasági jellegűek. Az első dleges vizsgálódás modelljét egy egymással szoros összefüggésben és kölcsönhatásban álló, hármas tagozódású rendszer képezi, amelynek elemeí: — a víztároló (k) — a védőréteg — az üreg. A vizsgálatok egy jelent ős része az utóbbi id ő ben arra irányult, hogy lehet őleg minél jobban ismeretessé váljanak a víztároló és vízvezet ő kőzetek azon tulajdonságai, amelyek éppen a vízzel való kapcsolatuk szempontjából lényegesek és amelyek menynyiségi jellemzőkkel is kifejezhet ők. Igy válhatnak a lezajló folyamatok is számíthatókká. A téma szűkítése és a lehet őségekhez mérten elvégezhet ő aktualizálása érdekében csak a hasadékos, repedezett és egyben karsztosodott k őzettípusokról lesz szó. A karsztosodott-repedezett k őzetek szivárgási és vízszállítási jellemz ői Egy résrendszerben a kett ős jellegű — részben lamináris, részben turbulens — folyadékmozgás modelljét a Minszki]-féle energiaegyenlet egy egyszer űsített alakja a következő összefüggéssel írja le: q
R
27r (kM)
a
1
q2
1
(27r) 2 (kTM) 2 r
ahol s = a depresszió q = a vízhozam R = a depressziós kör sugara (kM) = a lamináris áramláshoz tartozó vízszállítási tényez ő (kTM) = a turbulens áramláshoz tartozó vízszállítási tényez ő . Az M a vízszállító résrendszer vastagsága, k ill. kT pedig a megfelelő szivárgási tényez ők. Szimbolikusan és egyszer űbben:
s-A o +Bq 2
133
1. ábra
Grafikusan (s, q); ill. (s/q, q) koordinátarendszerekben az összefüggéseket az 1. ábra mutatja. Az alapösszefüggés helyességér ől modellkísérletekkel is meggy őződhetünk. Az e rr e a célra szerkesztett és épített mode ll vázlatát a 2. ábra mutatja. A számított vagy a modellen mért eredmények alkalmazhatóságár ől végül is a valóságban végzett megfigyelések eredményei informálnak. Igy pl. egy nyírádi mérés, amelynek eredményeit a 3. ábra tünteti fel. A mode ll ben és a valóságban végzett vizsgálatok számunkra most abból a szempontból fontosak, hogy az idealizált rendszerre felírt fizikai mode ll alkalmas-e a karsztosodott, repedezett k őzetben végbemen ő folyadékáramlás megfelel ő közelítéssel való leírására. Amennyiben alkalmas, akkor ahhoz, hogy a kiindulási alapként használt és a be lő le leszármaztatott összefüggések más területeken is alkalmazhatók legyenek, els ő134
135
o4 ,^ ■^■■■^ ■\^■ ^ ^ ^ 1 ■■ ^^^^^ ■ ■■■■1 ■ 1 ^ o ■■■`^^^ ■■^ ^! 68 ^■^^^ m \ ■■■ 1 ■■■ _■^^■■►^■r^ ■■■1 10 ^^ ^^^^^^ ■■ 1
■■ ^ ■■■ \ií.h ■ . 8
Q
`
^`^^^^
■\ ^\^i^^=_
^
,
m3l minLV
^
6
..,"'
,,
`
^
OS
►
12
■■. ■■ ^^^\^ ■^ ■■^■^^ !!■■■ 1 ^^ N ■.^■^^^ ■■■Ii'.■\!^Í ''ö ■■■■■■ a ■■^^^■■■■■ \1=CR!■1 ■ N^=l^1=; N■ ^ 24 ^Í ú ^^ °^ ■■■■a Nr7 ©J■ ^ ■■L^1 . ■■^ !"\ ^1■1^71 o ^a ^C^.■■^^ ^^^ :
'^ 1
1
6
s
^
,5 ..
^
(m
3.
ábra
sorban a k ill. kT szivárgási vagy a (kM) ill. (kTM) vízszállítási tényez őket ke ll ismer-
nünk. Ezeket kútvizsgálatokból lehet meghatározni. Amikor azonban már nem az idealizált modellen, hanem a valóságos k ő zetben végzett mérések adatait használjuk, s azokkal végezzük a számításokat, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az adatok már statisztikai jelleg űek. Il yen adatokkal valószín űségi változókat viszünk be a függvénykapcsolatokba, s az így kapott eredményeket ennek megfelel ően is ke ll értékelni. Eddig e fizikai modellek és statisztikus vizsgálatok kombinációjából kapott eredményeket az utölagos mérések olyan hibahatárokon bel ől igazolták, amelyek megnyugtató alapot adnak további alkalmazásaikhoz. 136
Egy kútvizsgálat (próbaszivattyúzás) olyan jelleg ű görbéket ad, mint amilyenek a 3. ill. az 1. ábrákon láthatóak. Ilyenek birtokában a résméret, a résszám és a réstérfogat
már kiszámítható. Ehhez megfelel ő képleteket az immár b őséges irodalom szolgáltat [1]. Gyakorlati feladatokhoz azonban nemcsak egy pontban mért értékekre, hanem egy nagyobb területet jellemz ő adatcsoportra van szükségünk. Ilyen célra használható értéket már csak a vízszállítási tényez ő tapasztalati eloszlásfüggvényéb ől nyerhetünk. P( ) —
exp
1 rr a
[
in (1c31)— m] 2 2a2
A vízszállítási tényez ő eloszlásfüggvényeit néhány k őzettípusra a 4. ábra mutatja be.
4. ábra
A mértékadó vízszállítási tényez ő megfelel az egyes értékekb ől szerkesztett tapasztalati eloszlásfüggvény mediánjának: ln (kM)á
= m+
a2
ahol m = a sűrűségfüggvény momentuma a = a sűrűségfüggvény szórása.
137
(km0,dz2.8"10 1° neh (km) u= 1.8 I0 4 04 (kmb=1.72 - 10'm'h
Ikm1d= 3.05 • 10 1'm',
Ikm)
A recski szubrufkdni andezif ruszd!ludsi lén•es,;jének sürüségfr -iggvénye
5. ábra 138
A különböző valószínűségekhez tartozó konfidencia-intervallum: (kM)p % = (kM)6
1+
ahol: N = a mérések száma µ = a normális eloszlás valószín űségi függvénye ±o = a szórás relatív értéke. Végül jegyezzük még meg, hogy a lamináris és a turbulens vízszállítási tényez ők között korrelációs kapcsolat állapítható meg:
amely lehet ővé teszi egyik ismeretében a másik kiszámítását. Ily módon a tárolók őzet legje llemzőbb paraméterei meghatározhatók. A következőkben néhány oly an adatot mutatok be, amelyet mérések eredményeinek feldolgozásával kaptunk. Megjegyzend ő, hogy az összefüggések jellegéből, de lényegében a természet logikájából is az következik, hogy minél nagyobb a szórás, ill. minél kevesebb mért adattal rendelkezünk, annál nagyobbak az eltérések a számított és a valóságban ténylegesen várható jellemz ők értéke között. Van azonban egy oly an határ, amelynek elérésekor az adatok számának növelése már nem hoz lényegesen több új információt. E határérték megállapításához nemcsak elméleti, de gyakorlati, gazdaságossági megfontolásokból is fontos érdekek f űző dnek. A recski területen végzett vizsgálatok alapján közel 100 mért adatcsoport ismeretébe n voltak megszerkeszthet ők az 5. ill. 6. ábrákon látható vízszállítási, il l. szivárgási tényez ők eloszlásfüggvényei. A mészkő , a szkarn és a szubvulkáni andezit vízszállítási tényez őit jellemz ő görbék közel azonos értékeket mutatnak, eltekintve most attól, hogy a mészk őben egy második maximum is felismerhet ő , amely a szivárgási tényez ő ábráján az andezitben is megjelenik. A lefutás hasonlósága és az átlagértékek nem nagy eltérése, nagyságrendileg pedig kifejezett azonossága (kM 1 0-6 ; k-10-8 ), a különböző kő zettípusok esetében csak azzal a körülménnyel lehet magyarázható, hogy a mészk ő, a szkarnos zóna és az andezit tektonikája közel egyez ő , a bennük nagyjából azonos résrendszer alakult ki. Az viszont, hogy egyik-másik esetben a s űrűségfüggvények két-két maximális érték ű résméretarányt is jeleznek, gyakorlat il ag azt jelenti, hogy ezekben a k őzetekben ugyanennyi részhalmazzal, vagyis résrendszerrel v an dolgunk. A Dunántúli Középhegység, közelebbr ől a Nagyegyháza—Csordakút—Mányi térség hasonló adatainak értékelésére több mint 250 adatcsoport állt a kút-, vagy kútcsoportos
139
A recski mészkó szivrirgasl tenyezójének ss`itiyerfiiggvnye
II
1
I
'
+^
a
_
A recski szkarn nivdrpós+ten,veziilenek süniségfuggsenve
^ I ^
^ ;
•^
^;^
..G i
Ip "'
10 "
10 '
10
10 '
A recskr szubvulkani andezit sztwargdst tenyezdjének nirüségjüggrenve
6. ábra
140
k'
10-s 10-6 10 -3 1010 - ' to - ° lo - ' Nagyegyháza—Csordakút—Mdny terségében feltárt víztároló k őzetek sztvárgdsl tényez őjének stiniségfitggvenye
7. dbra
141
vizsgálatokból rendelkezésre. Ezekb ől egymással összehasonlítható módon és a földtani sorrendnek megfelel ően a 7. és 8. ábrák mutatják be a szivárgási, ill. vízszállítási tényez ők eloszlás-függvényeit. A felülről lefelé haladó sorrendben vizsgált görbék ismét csak mutatnak bizonyos hasonlóságot, s némileg jelzik az átlagértékek csökkenését is. (Az alsó sávban összehasonlításképpen néhány más je ll egzetesen hasadékos karsztosodott k őzettípus sűrűségfüggvényének ábrája is látható.) Megáll apítható, hogy az egymás felett települt víztároló k őzetek szivárgási tényezője lényeges eltérést nem mutat. Az áthalmozott dolomit szivárgási tényez ője a legkisebb. Egyes görbék itt is a több résrendszer jelenlétére utalnak. Schmieder ide vonatkozó részletesebb elemz ő vizsgálatai alapján [2] kimutathatta azt, hogy ezeket a tényez őket még ilyen kőzettípusok esetében is az anyagra jellemz ő állandóként lehet felfogni és így is lehet, i ll . kell azokat értelmezni. Ehhez az újszer ű szemlélethez egyébként az is alapul szolgálhat, hogy végül is a hasadékos k őzetek szivárgási tényez ője a felületi áttörtségt ől és a kőzet résrendszerének szabad felületét ől függ. Ami a jövendő nagyegyháza—mányi terület szempontjából eddigi ismeretek alapján megállapítható, az mindenekel őtt úgy foglalható össze, hogy a térségben feltárt víztároló kőzetek a hasadékos k őzetekhez hasonlóan viselkednek. Egyik k őzettípusban sem fejl ődött ki összefüggően karsztosodott k őzetöv. Ezért az áramlási veszteség nagy, a várható vízbetörések hozama pedig mérsékeltebb lesz. Utóbbi annál is inkább, hiszen a vízbetörések környezetében nemcsak lamináris, h an em turbulens áramlással is számolni lehet. Végül az itt következ ő táblázatban néhány hazai jellegzetes víztároló, ill. vízvezet ő hasadékos, karsztosodott k őzet vízszállítási és szivárgási tényez őjének, v al amint réstérfogatának átlagos értékeit mutatjuk be, megjelölve a mérések helyének átlagos mélységét is (1. táblázat). A védőréteg szerepének és hatásának komplex értelmezése A hármas rendszer második tagja a véd őréteg. Ez olyan k őzet, amely a víztároló és az üreg között helyezkedik el és megakadályozza vagy gátolja a víz beáramlását. Kézenfekv ő , hogy ennek a feladatnak a természetes k őzetek, bányászati üregekkel zavart területeken csak meghatározott feltételek teljesülése esetén tudnak megfelelni. Az is világos, hogy az alátámasztásától megfosztott fedürétegek töredezett, repedezett tartománya, a fedőben lev ő (vagy akár a külszíni) vizek szempontjából más elbírálás alá esik, mint a fekü kőzetei, ill. mint az üreget a feküben tárolt vizekt ől elválasztó feküvéd őréteg. A védőréteg, pontosabban a fajlagos véd őréteg fogalma, és annak hatását je ll emző , empirikus úton kialakított számok sokáig szinte a legfontosabb és gyakran a legmegbízhatóbb információt nyújtották a bányászat szempontjából vízveszélyes környezetr ől. Az utóbbi évek tapaszt al atai alapján jutottunk arra a megállapításra, hogy a véd őréteget összetettebb módon kell értelmezni és vizsgálni, mint oly an elemet, amely hatásában külön-külön vagy együttesen többféle funkciót lát el. A véd őrétegnek v an : 142
I0 '
I() '
I0
Nary egyhrizo C),Jakilt My rers0,2beri feltóri wrztároie)laYzerek )1zszállmisi tényez őinek sunis4Jiigg4trye
8. dbra
143
1. táblázat Néhány hazai hasadékos-karsztos k őzet átlagos vízszállítási tényez ője, szivárgási tényez ője és réstérfogata
A kőzet megnevezése Homokkő
Andezit
Kissé karsztosodott mészkő
Kissé karsztosodott dolomit Erősen karsztosodott mészkő Erősen karsztosodott dolomit
Földtani kora
A mérés helye
perm Mecsek oligocén Salgótarján k. miocén Kányás eocén, tömött miocén, kissé Recsk mállott k. triász Mecsek k. triász eocén Recsk Ajka, k. eocén Halirnba paleozoós és miocén Rábasömjén f. triász Németegyháza karni Rákhegy Iszkaszentgyörgy f. triász Dorog főkarsztvízTatabánya tároló f. triász Tatabánya főkarsztvízNyirád tároló
kMá mjs
zá m
ki mis
ni %
250 300 900
3.5.10-8 1,0 .10--6 5,0.10- 7 2,5.10- e
0,1
2,5•10 200 6,0.10 100 2,0.10-4 800
1,0.10-7 5,0.10 6 2,5.10- 7
0,2 0,3
2,0.10
150
5,0 -10-6
1,3
2,8.10 7,5.10-3 6,5.106,5.10-3 4,0.10-2
1500 350 300 200
1,0-10-6 8,0.10-6 1,3-10-5 1,7.10-5
2,0 1,5 1.6 1,6
400 250
-
4,0 10 2
2,0 2,0
1,5.10-2 7,7.10-2
250 150
1,5 • l Ő5 2,0.10 1,0.10-5 4,0-10-6
500
7,5-10 °
0,1 -
3,0 4,0
—tömít ő és —fojtó hatása és működhet mint —tartószerkezet. Általában megállapítható volt, hogy feküoldali vízveszély szempontjából kielégítően biztonságos tömítőhatást adó kőzetek egyben jó tartószerkezetek is. A fed ő oldali vízveszély megítélése szempontjából végzett vizsgálatok már az aláfejtés hatására kialakuló kőzetmozgás területére vezetnek, amir ől ugy an csak több közlemény található a szakirodalomban. Mint lényeges körülményt talán csak azt rögzítsük, hogy egy bizonyos fajta k őzet akkor vízzáró, ha az adott vagy létrejöv ő víznyomáskülönbség ellenére a k ő zetrétegen keresztül áramlás nem tud létrejönni. Más szóval: a vízáramláshoz szükséges hidraulikus gradiens egy adott, a védelem szempontjából szükséges méret ű tartományban és id ő tartamig nagyobb, mint az éppen valóságosan létez ő , tényleges fajlagos nyomáskülönbség.
144
Vagyis:
m ahol Ap = a rétegnyomás m = a védőréteg vastagsága lo = az áramlás megindulásához szükséges kezdeti hidraulikus esés.
Az
m
v
érték nem más, mint a fajlagos véd őréteg.
9. ábra.
További általános megállapítások helyett a 9. ábrán tömítési tényez őanyagokat mutatunk be, amelyeket a dorogi, a tatabányai és a várpalotai vízbetörések adataiból állítottak össze.
145
A tömítési tényez ő valószínű ségi függvény, amelynek jellegét a k őzetanyag inhomogenitása, a vízvezet ő járatok különböz ősége és a véd ő réteg vastagságának bizonytalansága befolyásolja. Az ábra szerint az egyre távolabbra nyúló görbék egyre rosszabb tömítőhatású k őzeteket je ll emeznek. A fojtási tényez ő változását a 1 D. ábra mutatja.
10. ábra
A görbéket regressziós úton vezették le. A dorogi és a tatabányai medence adataival az átlagos érték: 1
Ugyanez az összefüggés az eltöm ődött kő zetöv fojtóhatásából és az áramlási vesz teségekből is levezethet ő . A víz megjelenése a földalatti üregekben A vízveszéllyel kapcsolatos vizsgálatok célja végül is an nak megállapítása, vagy még inkább: annak megbízható prognosztizálása, hogy a víztárolóból összesen, vagy az idő egységben és egyben az id ő függvényében, m il yen mennyiségű víz kerülhet a földalatti üregrendszerbe. Ez lesz az a jellemz ő számérték (persze mint valószín űségi változó), amely a tervezett bányam űveletekkel kapcsolatos m űszaki és gazdasági döntések megho. zatalához a legfontosabb adatok egyikét fogja szolgáltatni. Az 1. ábra alapján felírt összefüggések megoldásaként — a részleteket most természetesen mell őzve — az összesített energiaveszteségekb ől felírható az összesített vízhozam képlete is, amelyet a
146
i=1
qi = Q(F)
formában csak azért mutatunk be, hogy kit űnjék hármas rendszerű modellünk (tároló — védő réteg — üreg) zárt összefüggése, vagyis az a körülmény, hogy a bányatérségbe beáramlö vízmennyiség a k őzetszállítási tényez ővel jellemzett tulajdonságaitól függ. Egyszerűbb formában:
ii
a
F)-X(E) '
ahol: ]'.(E) = a hidraulikai kölcsönhatási tényez ő , Q(F) = a turbulens vízmozgáshoz tartozó maximális felületi vízhozam, Q(kM) = a lamináris vízmozgáshoz tartozó maximális oldalirányü vízhozam. A X(E) hidraulikai kölcsönhatási tényez ő a víztároló oldalirányú és a véd őréteg felületi vízhozama közötti egyensúlyt fejezi ki. A 11. ábra a kölcsönhatási tényez ő változását mutatja.
A hidraulikai kölcsönhatísi tényez ő
11. ábra Ha a védőréteg vízzáró Q(1) = 0 és a X(E)= 1. N ővekvő átereszt őképességű védőréteget a X(E) csökken ő értékei jellemzik. E rövid és ezért nyilván hiányos ismertetés csak éppen jelezni kívánta azt a néhány eredményt, ame llyel az el ődök és kezdeményez ő k munkáját az elmúlt néhány év alatt vég147
zett kutatás kiegészítette, újabb adalékkal járulva hozzá a már 1952-ben Zambó János által is megfogalmazott „kötelezettségünk"-höz. Beigazolódott ezzel is an nak a szemléletnek a helyessége, amelyet kimondva vagy nem kimondva, de mindig vallunk, a amely úgy fogalmazható meg talán, hogy helyes következtetések levonásához ke ll ő mértékben kell ismerni a bányászat környezetének anyagi tulajdonságait. Az általános törvényszerűségek logikájára támaszkodva, összefüggésükben és kölcsönhatásukban, m űszaki, természettudományos és gazdasági tényez ők helyes egybevetése alapján lehet csak valósághű következtetéseket levonni dolgokról, folyamatokról, jelenségekr ől. A bányaművelés és a vízveszély összefüggéseir ől is.
IRODALOM [1] SCMIEDER—KESSERÚ—JUHÁSZ—WILLEMS—MARTOS: Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975. [2] SCHMIEDER A.: „A dunántúli barnaszénre telepítend ő bányák hidrogeológiai viszonyainak értékelése és a víz elleni védekezés optimális módszereinek és berendezéseinek meghatározása" című kutatási téma IV. fejezetébe tartozó „A Dunántúli Középhegység hasadékos-karsztosodott víztároló k őzetrendszerének hidraulikai paramétereinek meghatározása" cím ű résztéma. 13-6/1975. sz. kutatási zárójelentés. Bányászati Kutató Intézet, Budapest, 1975.
A szerző címe: Dr. Martos Ferenc old. bányamérnök, c. egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, igazgató, Bányászati Kutató Intézet, Budapest
148
