Ág Tibor L. Jóba Ferenc AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR Martos falu népzenei hagyománya

Ág Tibor L. Jóba Ferenc AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR Martos falu népzenei hagyománya

1

Kottagrafika: Huszár Ágnes Nyelvi korrektúra: Huszár Katalin

A kiadvány megjelenését támogatta: Duna Menti Múzeum, Komárom Martos község önkormányzata Csemadok martosi alapszervezete

ISBN 80 – 89001 – 35 – 1 © Ág Tibor © Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya 2

ÁG TIBOR L. JÓBA FERENC

AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR MARTOS FALU NÉPZENEI HAGYOMÁNYA

DUNASZERDAHELY, 2006 3

Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozat 36.

4

Népzenegyűjtés Martoson Népdalgyűjtés Martoson a XX. század első felében Martos hagyományőrző és hagyományápoló falu. Népviselete, díszítőművészete, népi építkezése, gazdag szokáshagyománya mellett népzenei szempontból is rendkívül értékes falu. Igaz ugyan, hogy a ma élő dallamkincsében elég kis százalékban van képviselve az ereszkedő régi stílus. Lehet, hogy a XIX. században még élénkebben élt az archaikus réteg, a régi stílus, de a XX. század második felében már csak néhány változatot sikerült lejegyezni. A XX. század első felében sem Bartók Béla, sem Kodály Zoltán, sem más a magyarországi népzenekutatók figyelmét nem keltette fel ez az egyébként hagyományokban gazdag falu. Ők bizonyára sokkal több archaikus népzenei anyagot találtak volna, mint a későbbi kutatók. Ennek ellenére van néhány adatunk szórványos, véletlenszerű gyűjtésről. Az egyes publikációkban Pongrácz Zoltán, Manga János és Volly István nevével találkozunk. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének népzenekutatással foglalkozó részlegén több százezer népdal gyűlt össze az adattárban. A nagy népdalgyűjtemény kiadása már az 1950-es évek elején elkezdődött. A Magyar Népzene Tára eddigi tíz kötetében már több ezer népdal jelent meg nyomtatásban. Ha egy kutató fel akarja mérni egy-egy település dallamkincsét, elsősorban arra kíváncsi, hogy napjainkig a publikációkban mennyire van képviselve az illető tájegység és a kérdéses település hagyománya. Kiknek, mikor és mit sikerült rögzíteniük a hagyományokból.

A Magyar Népzene Tára köteteiben található martosi népdalok Ha végiglapozzuk a Magyar Népzene Tára (a továbbiakban MNT) eddig megjelent tíz kötetét, Martos nevével ritkán találkozunk. A MNT eddig megjelent köteteiben a legtöbb Martoson gyűjtött dallam az I. kötetben (Gyermekjátékok) található. Összesen hét. A közölt dallamokat Manga János gyűjtötte és Balla Örzse (teljes nevén Makai Bálintné Balla Erzsébet) énekelte 1939 és 1942 között valószínűleg Ógyallán. Ugyanis Manga János akkortájt Ógyallán tanított. 5

A II. kötetben (Jeles napok) csak egy farsangi dallam szerepel Martosról. Azt is Manga János jegyezte fel, és valószínűleg Balla Erzsébet énekelhette, ámbár nincs feltüntetve az adatközlő neve. A III/A és III/B kötetben négy dallam található, mind a lakodalmi gyertyás tánc (árgyélus-tánc) dallama. Az elsőt Pongrácz Zoltán1 gyűjtötte 1932-ben. Énekelte Kalocsányiné Tóth Katalin akkor 55 éves asszony. Egy másik változatát Manga János2 1937-ben gyűjtötte, Tatai Gyuláné akkor 28 éves asszony énekelte. Egy harmadik változat is szerepel a kötetben, Volly István3 gyűjtéséből. Lelőhelyül három helység van megjelölve: Bart, Komáromszentpéter és Martos. Sajnos sem a gyűjtés ideje, sem pedig az énekesek neve nincs feltüntetve. A IV. és V. kötetben nincs Martosról származó népdal. A MNT további kötetei a szokásokhoz nem kötött dallamokat tartalmazzák, azokból is az ereszkedő régi stílusú dallamokat. Tekintettel arra, hogy Martoson a XX. század első felében nem volt módszeres népdalgyűjtés, s az a néhány régi stílusú dallam, amit megtaláltam a gyűjtések során, nem került el a MTA Zenetudományi Intézetének archívumába, a MNT köteteiben sem találhatók. A VI. kötetben nincs Martoson gyűjtött népdal. A VII. kötetben egy dallam található a jegyzetekben (Harangoznak estére, Szomjas György gyűjtése). A VIII. kötetben két dallam található szintén a jegyzetekben. A IX. kötetben nincs Martosról gyűjtés. A X. kötetben kettő. Mindkettő Szomjas György gyűjtése. Összegezve tehát a MNT-ban összesen csak 17 Martoson gyűjtött dallam található. Az MTA Zenetudományi Intézetének Népzenei Osztályán található, ma már több százezer dallamot tartalmazó adattárban valószínűleg számos Martoson gyűjtött dallam található, de bizonyára zömmel új stílusú dallamok. Az új stílusú dallamok tudományos feldolgozására és gyűjteményes közlésére még nem került sor.

Egyéb népzenei kiadványokban található martosi népdalok Kodály Zoltán A magyar népzene (a Példatárat szerkesztette Vargyas Lajos) című könyvében egy népdal sem szerepel Martosról. Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvében egyetlenegy martosi dallam sem szerepel. 6

Dobszay László A magyar népdaltípusok című kétkötetes több száz dallamot tartalmazó könyvében csak egy martosi dallam szerepel. Tehát a kottás kiadványokban, több tízezer dallamból csupán tizennyolc martosi dallam található. Ez azt bizonyítja, hogy a XX. század első felében nem kutatta senki Martos népzenéjét, és ha volt is ilyen tevékenység, nem került publikálásra.

Néprajzi gyűjtés és népdalgyűjtés Martoson 1930 és 1945 között „A népzene, anyagának természete szerint, a néprajz többi ágától aránylag legkönnyebben elkülöníthető, s kutatása is a különleges követelményeknek megfelelően a többi néprajzi szakcsoporttól meglehetősen függetlenül történik.”, írja Vargyas Lajos A magyar népzenekutatás című dolgozatában.4 A néphagyomány szempontjából a népzene is összefonódik a népélet más megnyilvánulásaival, mint az összes többi néprajzi jelenség. Martos népzenei hagyományán kívül népi építkezése, díszítőművészete, díszes népviselete és társadalmi élete is sok archaikus elemet tartalmaz. Dr. Fél Edit a budapesti Néprajzi Múzeum kutatója a második világháború idején a martosi nagycsalád jogszokásait kutatta. Többször, hosszabbrövidebb ideig tartózkodott Martoson, ahol egyik kitűnő adatközlője Balla szüle5 volt, aki annyira megkedvelte, hogy keresztlányául fogadta. Kutatásainak eredményét 1944-ben A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson című tanulmányában publikálta.6 Ugyancsak a SZMKE Kisalföld-kutató Intézetének kiadásában jelent meg 1943-ban dr. Kálmán Béla Martosról szóló publikációja: Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében.7

Népdalgyűjtés Martoson a XX. század második felében A népzenegyűjtés kezdete, háttere és célja Martoson először 1951-ben jártam. Az 1949-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a CSEMADOK a társadalmi és politikai tevékenysége mellett – a négy évig tartó jogfosztottság után – a magyarság kulturális életének újraszervezését is céljául tűzte ki. Fellegi István, a Csemadok akkori főtitkára egy hivatásos magyar népi együttes létrehozását is tervbe vette. Takács Andrással és Bočekné Gesztes Zsuzsával felada7

tul kaptuk a jövendő népi együttes műsorához szükséges hagyományanyag felkutatását. Mivel hozzáférhető publikációk nem álltak rendelkezésünkre, így kénytelenek voltunk kimenni a terepre és megismerkedni azzal a hagyománnyal, amiből később kialakítható lesz az együttes műsora. Első utunk Nyitragerencsérre, majd Kolonba vezetett. Akkoriba úgy véltük, hogy ott kell keresnünk a folklórhagyományt, ahol még él a népviselet. A későbbiekben rájöttünk, hogy ott is van értékes hagyomány, ahol már kivetkőztek a paraszti viseletből, csak a felszín alatt. Tehát mélyebbre kell ásni, hogy felszínre hozzuk. Tudtuk, hogy Martos értékes, egyedülálló, díszes népviselettel rendelkezik, amely még akkor virágkorát élte. Így Zoborvidék után Martos lett kutatásaink második állomása. Kétévi szorgos gyűjtő- és szervezőmunka után 1953 májusában megalakult a szlovák állami népi együttes, a SĽUK mintájára a magyar hivatásos népi együttes. Hivatalos nevén Maďarský ľudový umelecký kolektív, MĽUK. Szolgai fordításban: Magyar Népi Művészeti Együttes. Gyurcsó István javaslatára ezt a hosszú elnevezést NÉPES-re magyarosítottuk.

A NÉPES martosi kapcsolatai A NÉPES tánckarának egyik tehetséges és lelkes tagja, később az Ifjú Szívek szólistája, a martosi Jóba Lajos volt. A NÉPES megalakulása után a népviseleteket készítő varróműhelyben dolgozott Balla szülének, a martosi népzenei hagyomány legkitűnőbb képviselőjének leánya, Balla Mária.

A Martoson gyűjtött népdalok áttekintése A két világháború között népzenegyűjtést Martoson csak Pongrácz Zoltán és Manga János végzett. A háború befejezése után, a jogfosztottság éveiben nincs tudomásunk róla, hogy valaki népzenegyűjtéssel foglalkozott volna. Több mint ötven évvel ezelőtt, népzenei gyűjtőmunkám kezdetén Nyitragerencsér után Martos volt a második helység, ahol próbálkozásaimat kezdtem. Akkor még nem állt a rendelkezésemre hangfelvevő készülék, így az akkor összegyűjtött 36 dallam csak lekottázva maradt meg helyszíni lejegyzésként. Később 1957-ben már csak egy élt a régi adatközlők közül. Akkor már sikerült hangfelvételeket készíteni, de ezek minősége sajnos nem a legjobb. Saját gyűjtésemben 1951-1957 között 53 dallam szerepel, ebből 48 dallamot Balla szüle énekelt. 8

1951 és 2004 között 207 dallamot jegyeztem le Martoson, a következő időrendi sorrendben. 1951-1957 ............ 53 1970 ..................... 27 1976 ..................... 27 1977 ....................... 9 1987 ..................... 26 1988 ..................... 22 1994 ....................... 5 1995 ..................... 15 2004 ..................... 23 A gyűjtött dallamok zömmel új stílusú dallamok voltak, de akadt egy ereszkedő kvintváltó dallam is, a „Fujdogál a szellő” kezdetű. Az ötvenes évek végén Szomjas-Schiffert György, a zenetudományok kandidátusa csallóközi kutatásai közben Martoson is járt. A MTA Zenetudományi Intézetében archivált adatok szerint 82 dallamot jegyzett le, illetve vett fel magnetofonszalagra. Martosi gyűjtésének eredményeiről beszámolót is tartott a MTA Nyelvtudományi Intézetének ülésén. Ugyanakkor Martoson gyűjtött Hemerkáné Lagler Olga, a NÉPES volt korrepetítora és koreográfusa, aki a NÉPES feloszlatása után az SDĽUT (Slovenský dom ľudovej umeleckej tvorivosti) megbízásából végzett kutató- és gyűjtőmunkát Szlovákia magyarlakta vidékein. Gyűjtőterülete a gyermekjátékdalokon kívül a felnőttek dallamvilágára is kiterjedt. Gyűjtőmunkájának eredményét a pozsonyi Népművelési Intézet is kiadta belső használatra sokszorosított formában. Ez a kiadvány ma már nem hozzáférhető. Az 1980-as évben megszaporodott a Martoson gyűjtött népdalok száma. Jóba Ferenc a „Tavaszi szél, vizet áraszt” népdalverseny keretében meghirdetett népdalgyűjtő pályázatra 163 dallamot küldött be hangfelvételen. Ugyanebben az évben a Csemadok Néprajzi Szakbizottsága a komáromi járásban tartotta Nyári Néprajzi Szemináriumát. A szeminárium résztvevői, Ürge Mária, Jókai Mária, Weiszer Eszter, Szanyi Mária és Simon János, további 65 Martoson gyűjtött dallammal szaporították a Csemadok népzenei adattárát. Ürge Mária, ének-zene szakos pedagógus, a Légi Magyar Tannyelvű Alapiskola tanítónője, illetve a somorjai Csalló Népművészeti Együttes kísérőzenekarának, a Csalló zenekarnak volt vezetője. Főleg gyermekjáték9

dalok gyűjtésével foglalkozott. Gyűjtésének egy részét a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum 1987-es Múzeumi Értesítőjében publikálta. Jókai Mária, a Gímesi Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusa a nyári néprajzi összejöveteleken szintén gyermekjátékokat gyűjtött. Gímesen a Villő gyermektánccsoport megalakítója és vezetője volt. Az összegyűjtött folkóranyagokat saját munkájában is felhasználta. Nyitra-vidéki gyűjtése az AB ART kiadó gondozásában jelent meg: Andrásnaptól farsangig Nyitra-vidéken (2001), Zoboralji gyermekjátékok (2004), Szentivántól Kisasszonyig (2004). Simon János Füleken élő elektromérnök is a gyűjtők között volt. Különösen a saját régiójában gyűjtötte a népdalokat. Gyűjtését a Csemadok Losonci Területi Választmánya sokszorosított formában adta ki. Weiszer Eszter, csécsi pedagógus minden évben részt vett a Csemadok által rendezett néprajzi táborozásokon. Gyűjtési területe szintén a gyermekfolklór volt. A gyűjtött anyagot működési helyén az iskolai gyermektánccsoportokban használta fel. Dobi Géza zenetanár, a Komáromi Művészeti Alapiskola hegedű szakos tanára, több száz népdalt gyűjtött Martoson az 1980-as években. A martosi Egységes Földművesszövetkezet gondozásában 1984-ben Kismartos, jaj, de szép helyen van címen 117 népdal jelent meg. Majd Mikor engem besoroztak címen 77 katonadal jelent meg a KT Komáromi Kiadó gondozásában. Sárosi Bálint 1967-ben gyűjtött népzenét Martoson. Saját gyűjtéseimet, Jóba Ferenc pályázatra beküldött gyűjtéseit, az 1980ban rendezett Nyári Néprajzi Szeminárium gyűjtéseit és Dobi Géza két népdalkiadványát8 figyelembe véve, a Martoson gyűjtött népdalok száma összesen 629.

Martos népzenei hagyományának gyűjtői Manga János Manga János Ipolypereszlényben született 1906-ban, 1977-ben Budapesten halt meg. Tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktorátust szerzett 1941-ben. Tudományos kutató, folklorista, a történelemtudományok kandidátusa 1960-tól. A két világháború között Csehszlovákiában élt. Pozsonyligetfalun kezdte pályáját, majd több felvidéki magyar helységben tanított, többek között Ógyallán is. 1945 után Magyarországon telepedett le. Főleg az Ipoly és Garam mente, a Zoborvidék 10

és Mátyusföld magyarlakta községeiben végzett néprajzi gyűjtéseket. A pozsonyi rádió magyar adásának első szerkesztői között, már a harmincas évek derekán helyszíni közvetítéseket szervezett az Ipoly-vidéki népi szokásokról. Azokban az években, amikor még nem létezett hangfelvevő készülék, a helyszíni közvetítéseket telefonon keresztül bonyolították le. Tehát az egész helyszíni közvetítés élőadásban ment. A harmincas évek végén, amikor Ógyallán élt, került kapcsolatba a martosiakkal. A Martoson gyűjtött népzenei anyaga a MNT köteteiben jelent meg. Első népdalgyűjtésének eredménye Nótafa címen 1935-ben jelent meg Pozsonyban9. Foglalkozott a magyar és a szlovák népszokások interetnikus kapcsolataival és a magyarországi szlovákok néprajzával is.

Pongrácz Zoltán A Galánta melletti Diószegen született 1912-ben. A budapesti Zeneakadémián zeneszerzői szakon Kodály Zoltán növendéke volt. Ösztöndíjasként Bécsben, Salzburgban és Berlinben karmesteri tanulmányokat folytatott. 1939-ben Ferenc József-díjat kapott. A budapesti Operaház korrepetitora volt, majd a budapesti rádió zenei referense és karnagya lett. 1947-ben a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolán tanított. 1932-ben, valószínűleg Kodály Zoltán biztatására, szülőfalujában és a környező falvakban, valamint Csallóközben (Egyházkarcsán és Csenkén) gyűjtött. Kéziratos gyűjtésében, amelynek egy része a Csemadok diószegi szervezetének birtokában van, egy Egyházkarcsán gyűjtött új stílusú népdal, valamint Csenkéről származó karácsonyi ének található. Gyűjtésének eredménye a Magyar Népzene Tára köteteiben jelent meg. Martoson gyűjtött népdal, a lakodalmi gyertyás tánc dallama az MNT III/A kötetében, a 782-es szám alatt található.

Szomjas-Schiffert György Népzenetudós, a zenetudományok kandidátusa 1910-ben Dunakeszin született. A Szegedi Tudományegyetemen doktorált 1934-ben. Nyugdíjazásáig a MTA Kodály Zoltán vezette Népzenekutató Csoportjának munkatársa. Népzenegyűjtést végzett a Kiskunságban, a Csallóközben és a Lappföldön. Tevékeny munkássága során a finnugor, továbbá cseh-morva-magyar vonatkozásban végzett kutatásokat. Csallóközben 1957–1967 között több alkalommal járt népzenei gyűjtőúton. Kutatásai Csallóközön kívül kiterjedtek Martosra és Tardoskeddre. Főleg az éjjeliőrök énekes órakiáltásait és 11

a várvirrasztókat gyűjtötte, de figyelme kiterjedt az ütempáros gyermekjátékdalokra és a falu teljes népzenei hagyományára is. Kandidátusi munkája a Hajnal vagyon, szép piros… (Énekes várvirrasztók és órakiáltók) címen a budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1972-ben. A könyv második kiadása 1999-ben a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatában a szerző „Utam a népzenéhez” című utószavával.

Dobi Géza Dobi Géza, a Komáromi Művészeti Alapiskola nyugalmazott igazgatója. Martosi gyűjtése kapcsán megjelent munkái: Kis Martos, jaj de szép helyen van (1984), Martosi népdalok (2002), Megütik a dobot (2002).

Martos hagyományainak jeles őrzője: Balla szüle Amikor 1951-ben keresni kezdtem a hagyományőrző énekeseket Martoson, a legtöbb megkérdezett Balla szülét ajánlotta. Ugyanis a faluban mindenki csak Balla szüleként emlegette. (Martoson a férjes asszonyokat még ma is lánykori nevükön ismerik.) Teljes nevén Makai Bálintné Balla Erzsébet, született 1873-ban. Születési helyét és pontos dátumát sem tudjuk, mert a martosi református lelkészi hivatal anyakönyvében a keresztelésről nincs feljegyzés. Lehet, hogy katolikusnak keresztelték, hisz Martos „valaha teljesen református lakosságának immár több mint egyharmada katolikus” 10, írja Kálmán Béla 1943-ban. Egy azonban bizonyos, hogy 1957-ben 84 éves korában halt meg. A református lelkészi hivatal feljegyzése szerint 1957. november 1-jén volt a temetése, ahol Vecsey Viktor, akkori református lelkész kísérte utolsó útjára. Csak évekkel később derült ki, hogy Balla szüle már a harmincas években több alkalommal énekelt Manga Jánosnak, aki akkor Ógyallán tanított. Szintén csak később jutott tudomásomra, hogy Balla szüle nemcsak a népzenei hagyomány megőrzésében jeleskedett, de dr. Fél Editnek is egyik legmegbízhatóbb adatközlője volt.11 Fél Edit néprajzkutató ugyanis 1939 tavaszától 1943 nyaráig öt ízben végzett néprajzi gyűjtőmunkát Martoson. Munkája során a gyűjtő és az adatközlő olyan szoros kapcsolatba került, hogy Balla szüle keresztlányául fogadta a kutatót. Ez a fogadott komaság Martoson hagyományos szokás volt. Igaz, hogy semmire sem kötelezett, de 12

ezt a kapcsolatot komolyan vették. Népdalgyűjtő munkám során Balla szüle többször is megkérdezte, hogy ismerem-e Fél Editet, és arra kért, ha találkozom vele, mondjam meg neki, adjon hírt magáról. A keresztanyaságról Fél Edit tanulmányában a következőképp emlékezett. „ A gyűjtőt is meghívták egy keresztelőre, mert többen szerették volna keresztlányául fogadni. Miután ez nem történhetett meg, egy adatközlő minden arravaló alkalom nélkül szólította fel erre, s azóta keresztlányom, illetve keresztanyám megszólítás járja közöttük.”12 Nem tudom, hogy Balla szüle leszármazottai megőrizték-e személyi holmijait. Fogadott keresztlányának tanulmányában még egy Balla szülével kapcsolatos kedves emlék, a zsoltároskönyvbe írt szöveg13 szerepel: „Balla Erzsébet tulajdona ez az énekeskönyv. Vette 1907. november 14-én 3 korona 20 fillérér. E könyv az igazság tiszta tudománya, ez legyen életemnek míg élek kormánya, ez a könyv nem másé, hanem uráé, nevét így teszem ki, Balla Erzsébeté.”

Jegyzetek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Pongrácz Zoltán, zeneszerző, 1912-ben született Diószegen. A Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán növendéke volt. A MTA megbízásából Szlovákiában népzenei gyűjtéseket végzett. Manga János, 1906-ban született Pereszlényben, tudományos kutató, folklórista. A pozsonyi rádió magyar adásának első szerkesztőjeként kezdett népzenét gyűjteni. Volly István, tanár, folkórista, 1907-ben született Peregen. 1929-1948 között, mint a Néprajzi Múzeum zenei osztályának munkatársa népdalokat gyűjtött. Vargyas Lajos: A magyar népzenekutatás. Budapest. 1949. Makai Bálintné Balla Erzsébet, akitől Manga János is számos gyermekjátékdallamot jegyzett le. Kisalföldi közlemények 1.sorozat 2.szám. A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. Írta Fél Edit, Budapest, 1944. A SZMKE Kisalföld-kutató Intézetének Kiadása. Részben különnyomat az Új Magyar Museum II. Kötetének 2 (IV.) füzetéből Dobi Géza, komáromi zenetanár. „Kismartos szép helyen van” Kiadta a martosi EFSz, és „Mikor engem besoroztak, 77 katonadal” KT Kiadó Kft. Komárom 1998. Nótafa, Magyar népdalgyűjtemény. Összegyűjtötte Manga János. Bratislava 1935. Kálmán Béla: Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében. Kisalföldi közlemények. Érsekujvár 1942. (A SzMKE Kisalföld-kutató Intézetének kiadása.) Fél Edit (1910) etnográfus a történelemtudományok kandidátusa . Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. Budapest 1944. 11.o. (A SzMKE Kisalföld-kutató Intézetének kiadása.) u.o. 50.o.

13

vakat

Gyermekfolklór

vakat

16

Ütempáros gyermekdalok „A több százados daltöredék, mely a magyar gyermek ajkán mai napig zeng: Lengyel László jó királyunk, az is nekünk ellenségünk, azt bizonyítja, hogy valaha a köznépi költő messzebb kitekintett a haza történetére… ” (Kölcsey, Nemzeti hagyományok, 1826.) Kiss Áron volt az első, aki felhívta a pedagógusok figyelmét a falusi gyermekek énekes játékaira. Sőt 1883. évi Országos Tanítógyűlésen javasolta a gyermekjátékok gyűjtését. Indítványára a gyűlés résztvevői a következő tételeket fogadták el: „l. A játékoknak s az esetleg velök járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kell állniok, s ezért a játékokban a magyar jelleg megóvandó. 2. A gyermekek játékai s ezek dallamai a haza minden vidékén összegyűjtendők.” Kiss Áron könyvében 48 vármegyéből 214 munkatársat (gyűjtőt) sorol fel A 48 vármegyéből öt felvidéki (Pozsony, Nyitra, Bars, Hont és Gömör megye), melyekből csupán 14 munkatárs akadt. A gyűjteményben 15 dallammal közölt és 38 szöveges játék található az említett vármegyékből. Kiss Áron az előszóban felsorolja mindazon tanítók nevét és működési helyét, akik részt vettek ebben a gyűjtésben. Ma már nehéz lenne kideríteni, mi okozta a tanítóság közönyét ezzel a felhívással szemben. Tény azonban, hogy sajnos a mai Szlovákia területéről nagyon kevés gyermekjátékot küldtek be a tanítók. Pozsony vármegyéből például olyan három helységből küldtek be gyermekjátékokat, ahol nem éltek magyarok (Cseszte, Hochstetno, Modor). Abaúj megyéből Szináról, Bars megyéből Tild, Tököl és Garamvezekény, Gömörből Oldalfalva, Rimaszombat, Sajógömör és Horka, Hont megyéből Ipolybalog, Nyitra megyéből Gerencsér, Nógrádból pedig Losonc, Pálfalva, Sós-hartyán szerepel a könyvben. Annak ellenére, hogy szép számmal található a kötetben kottás lejegyzés, zömmel csak a dallamuktól megfosztott játékszövegeket tartalmazza. Kodály Zoltán többször is felhívta a népzenekutatók figyelmét a Kiss Áron gyűjteményében dallamuk nélkül közölt gyermekjátékok felkutatására és gyűjtésére. Nincs róla tudomásunk, hogy ennek a kutatásnak eredményét közölték volna. 17

A gyermekjátékdallamok első tudományos igénnyel szerkesztett kiadása 1951-ben látott napvilágot a Magyar Népzene Tára I. köteteként. Az ütempáros gyermekdalok következetes gyűjtése, a Csemadok népművelői munkájának köszönhetően, a fiatal pedagógusok segítségével indult meg. A Csemadok nyári néprajzi táborozásainak résztvevői, akik maguk is aktív vezetői voltak az iskolai folklórcsoportoknak, szép eredménnyel rögzítették a gyermekkor néphagyományait. Jókai Mária, Ürge Mária, Weiszer Eszter, Schuster Éva, Bors Éva és még sokan mások több ezer dallamot vettek fel hangszalagra, amelynek közkinccsé tétele még várat magára. Ez a gyűjtemény a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Titkárság Népzenei Adattárában található. Főleg nekik köszönhető, hogy a hagyomány átadása és átvétele már tudatosan folytatódott. A Csemadok által szervezett népművészeti találkozók és szemlék szintén tág teret biztosítottak a gyermekfolklór eleven továbbélésének. Martoson Kovács Dénesné Keszegh Gyöngyi, a helyi óvoda igazgatónője, és a helyi hagyományőrző csoport vezetője, a gyermekfolklór gyűjtője, őrzője és továbbéltetője, sok értékes gyermekjátékdallamot gyűjtött fel.

Az ütempáros dallamok szerkezeti és formai felépítése Az ütempáros dallamok, eltérően a zárt formájú strófás dallamoktól, rövid, egy-két ütemes motívumból vagy ebből alakult kettős motívumból állnak. Bartók Béla szerint ezek a primitív dallamok minden nép zenekultúrájában a legősibb réteget képezik. Ezt az ősi réteget a mai napig is őrzik a gyermekjátékdallamok és egyes naptári szokásokhoz kötött dallamok. Sajnos az utóbbiból csak egyet találtunk Martoson. (Lásd a kötetben szereplő újévi köszöntőt.) A gyermekjátékdalok a felnőttek népdalaitól szerkezetben és formai tagolódásban különböznek. A gyermekdalokban és egyes népszokásokhoz szorosan kapcsolódó dallamokban a legkisebb önálló egység nem a sor, mint a felnőtt kor dallamaiban, hanem az ütempár. Kodály Zoltán szerint „a népdal és a gyermekdal felépítése egymással ellentétes. Amott a külső keret állandó: a négy soros versszak (strófa), ezen belül az elemek, a sorok terjedelme sokféle. A gyermekdalnak a külső kerete, terjedelme változatos, de állandó az elem nagysága, az ütempár.” „Az ütempár ideje négy egyforma lüktetés két ütembe osztva. Szorosan mozgáshoz, primitív tánchoz kötött dallamvilág. Az ütempár két tánclépés18

nek felel meg: egy helyben mozgásnál jobb- és balláb felváltva lép a súlyos ütemtagra, míg a súlytalanra melléhúzódik a másik láb14. A népi gyermekjátékok, mondókák „valóságos tárháza, valóságos menedéke a népköltésnek.” „Ha szél éri, tördeli a népköltés valamelyik ágát, addig hajlik jobbra-balra, míg erre az ágra borul, a gyermekjátékféle ágra, ebbe aztán beleforr, ezért valóságos menedék.”15 „A hiedelmi és történeti elemek a felnőttek egykori szellemi és tárgyi tulajdonából szálltak alá a gyermekjáték világába, a néplélek ama rétegébe, ahol minden elkopott szemlélet, értelmevesztett képzet és szó a játék naiv, színpompás együttesében él. Egy-egy ritmikus verssorba rögződve, hagyományos játékszabály szívós foglalatába foglalva vagy valami játékszer kedvelt tárgyi alakjába formálva birkózik az enyészettel.”16 A gyermekkor költészetéről a legszebben Kodály Zoltán fogalmazott. Így hát őt idézzük: „A gyermekjáték mindennél mélyebb betekintést enged a népzene őskorába. Mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal. Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy a zenei formái is mintegy eleven zenetörténet, sőt bepillantunk általuk a zene történet előtti korába. A legkisebb, pár hangnyi motívum ismételgetésén kezdve előttünk áll a zene minden fejlődési fokozata az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig. (…) Itt, mint az apró balatoni kagyló, tapadnak össze a motívumok, mindig másképp, mint mikor álmunkban egy alak két vagy több személynek vonásait mutatja egyszerre, úgy rajzanak, egyesülnek, szétválnak a dallamatomok. A népköltés örök rejtélye: a szétporlasztott egésznek s az új egészekké tapadó heterogén elemek csodálatos rajzása. Ez a folyton forrongó kohó, melyben egyszerre születnek új szintézisek, és bomlanak föl régi egységek, egyszerre születik az új, és hal meg a régi – de újjászületik, ami benne maradandó, – az élet rajzásának sokkal hívebb tükörképe, mint a műköltés, műzene, a maga rögzített, változhatatlan formáival. Amelyek talán csak azért nem változnak, mert alkotójuk meghalt, vagy kihűlt benne az az érzés, amely a művet alkotta. Panta rei! S ez sehol annyira nem tapintható, mint a gyermekjátékban. Ez a kaleidoskopszerű tarkaság azért ritkán válik művészi formátlansággá. Inkább egy-egy rövidebb darabon látszik meg, hogy töredék vagy kopás. A gyermeki forma alapképlete az ütempár, két lépésnek megfelelő idő, mialatt mindegyik láb kétszer érinti a földet, a súlyos-súlytalan viszony 19

kétszer ismétlődik. Két 2/4-es ütem lesz a kótaképe. Ez megvalósulhat 3-9 fázisban, szótagban. A lépés tempója 108-126 közt mozog percenként. Ez a formája még a kiolvasóknak is, ami a gyermekdal egy – rendszerint dallamtalan – oldalhajtása. Ez a formája még a táncszóknak is, és itt érintkezik a felnőttek formavilága a gyermekével. Ritmusuk nem oly változatos, rendesen 7 vagy 8 szótag, de előadásmódjuk ugyanaz, mint a dallam nélküli kiolvasóké és egyéb mondókáké. Rendesen némi hangemelkedéssel végződnek, ami összeesik a dinamikai csúcsponttal, az utolsó hangsúlyos szótagon.”17 Borsai Ilona a gyermekkor költészetének kitűnő kutatója és ismerője, a játékdalok legjellemzőbb tulajdonságait a következőképpen összegezi: 1) régmúlt időkben gyökerező elemek megőrzése, 2) az egymásra épült rétegek sokszínű, gazdag világa, 3) az emberiség művészi megnyilatkozásainak ősi formája: költészet, ritmus, dallam, cselekmény (vagy funkció) együttes, komplex megjelenése, 4) az alapelemek állandósága mellett szüntelen átalakulás, megújulás, szabad rögtönzés lehetősége és jelenléte.18 „Nagy kincstől fosztanánk meg azt a nemzedéket, amely e világ ismerete nélkül nőne fel.”19 Amint azt már említettük, a gyermekjátékdalok minden nép népzenéjének legősibb rétegét képezik. A kis hangterjedelmű, néhány hangon mozgó, ütempárokból építkező primitív dalok betekintést engednek a zene fejlődésének legősibb korába. Gyűjteményünk első részében sok példát találunk az ilyen két-három hangon mozgó dallamokra. Ezek lehetnek egymás melletti hangok és különböző távolságra lévő hangok. Jelölésükre a hangmagasságot általánosítva a relatív szolmizációt használjuk. A két egymás melletti hang legtöbb esetben nagyszekund távolságra van. Ez többnyire (m r), vagy (r d) , (l s) betűkkel jelöljük. Az ilyen két egymás melletti hangon mozgó dallamokat bichord20 dallamoknak, a két távolabb álló hangot használó dallamokat biton dallamoknak nevezzük. Zenei anyanyelvünk tudatos átadásánál ezek a kis ambitusú, néhány hangon mozgó, rövidke dallamok a legalkalmasabbak. Gyűjteményünk első fejezetében az ilyen rövid és könnyen megtanítható dallamoknak gazdag választékát adjuk.

20

Jegyzetek 14. Bevezető a MNT I. Kötetéhez XIX. L. Budapest. 1951. 15. Kálmány: Szeged népe. 1881. 16. Dobszay László: A magyar dal könyve. Budapest. 1964. 17.o. (N. Bartha Károly: Játék. MN IV. 388.) 17. Kodály Zoltán: MNT I. Előszó, XIV. l. 18. Borsai Ilona: Népi gyermekjátékok, mondókák. In : Dobszay: A magyar dal könyve. 19. U.o. 20. A szakirodalom a számneveket a görögből kölcsönözte. Mono, bi, tri, tetra, penta, hexa. Ha a számnév „chord“-dal egészül ki, akkor diatonikus, ha „ton“-nal egészül ki, akkor hiányos sorral van dolgunk. Pl. trichord , három diatonikus hang (m r d). A triton már hiányos három hang (s m d , vagy l s m st) Ugyanígy a tetraton, a pentaton is hiányos dallamsor, ellentétben a tetrachord, pentachord vagy hexachord hangcsoporttal, amely diatonikus egymásutánja a hangoknak.

21

1. Hinna, barina

A felnőtt székre vagy padra ül, lábát keresztbe teszi, lábafejére pedig a kisgyermeket állítja, kezét megfogja, az ének ütemére lábával lóbálja, hintáztatja.

2. Húzz, húzz engemët

A felnőtt megfogja a kisgyermek hónalját vagy kezét, a dal ütemére dülöngnek. Az utolsó szóra leguggolnak.

22

3. Kis kacsa fürdik

Gyerünk „sudriznyi!” A kis leányok kézfogással körbe állnak, kezüket az ének ütemére lóbálva tánclépésben körben járnak. A „sudri”-nál egyszerre leguggolnak.

4. Haja bíbic, ki

„Gyerünk hajabibickézni!” Kisebb lányok és fiúk (néha a nagyobbak is) a pilikézésnél a körön belül leguggolnak, szoknyájukat a térdhajlásba szorítják, és az ének ütemére ugrálnak. 23

5. Csicseri borsó

A gyermekek körben forognak. „Pattantyú!”: mind leguggolnak.

6. Csólika borsó

A játszók két sorban állnak fel. Összefogott kezüket magasra tartják, s az egyik sor a másik sor feltartott karjai alatt kígyózva bújik át, „sövényt fonnak”. Azután a másik sor bújik. 24

7. Kenderbuga, mag van benne

25

Erre a dalra a leányok pilikézésnél táncolnak. Kézfogással kört alkotnak. A körön belül 3-4 pár táncol, „përëg”. Egyik leány a másiknak a vállára, az meg ennek derekára teszi a kezét, mint a csárdásnál, és frisset járnak, közben „hoppáznak”, ugranak. A kör énekel és tánclépésben mozog.

26

8. Kelj, kelj, sípom

9. Ess, eső, ess

27

10. Gólya, gólya, gilice

11. Kelj, kelj, sípom

28

12. Túrót ëttem, elejtëttem

*

* Balla Júlia (1933), Bahorec Júlia (1950), György Erzsébet (1921), Győrösi Mária (1952), Jóba Ilona (1928), Jóba Erzsébet (1955), Keszeg Katalin (1960), Kovács Mária (1957), László Hajnalka (1963), László Mária (1970), Varga Júlia (1938), Zsigó Anna (1962)

29

13. Bújj, bújj, zöld ág

14. Haja bíbic, ki

30

31

32

15. Haja bíbic, ki

33

16. Csólika borsó

17. Kendërbuga, mag van benne

34

2. Ezt szeretëm, ezt kedvelëm, Mëgfordítom, kitaszítom. Hej kacs, kacs, kacs, kacslilijom, Mëgdöglött a császár lova.

attaca

35

„Mentünk körbe. Összefogódzkodtunk, osztán gyerünk körbe, evvel a nótával. E’ csak ijen vót, ijen egyszerű.”

36

37

18. Hosszú úton jártamba

19. Kis kácsa fürdik

38


39

21. Kender buga

40

Az adatközlő szerint itt volt vége.

22. Hej, dunnám, rokolyám

41

42

23. Bújj, bújj, zöld ág

43


44

25. Dallamfüzér

45

46

47

Strófás szerkezetű gyermekjátékdalok 26. Körtefán terem

2. De mikor még ez az egy is sok, előbb-utóbb sírba vinni fog. 3. Furcsa Isten teremtése ő, reszketek, ha közelembe jő. 4. Gondoltam már, hogy megverem én, bírok vele, hiszen olyan vén. 5. Három ízben volt már félig holt, jaj, Istenem, de jó kedvem volt. 6. És az ördög mégsem vitte el, olyan rossz, az ördögnek sem kell. Nagyobb leányok páronként felállnak, egymással kezet fognak, és kaput tartanak. Ének közben az utolsó pár, majd a többi, a mindenkori utolsó pár a többiek feltartott keze alatt előre bújik, és kb. egy lépésre az első pártól feláll, feltartott kézzel. A párok egymás után bújnak.

48

27. Beültettem kis kertemet

2. Én megveszëm virágodat, ha eladod, Ha az árát nem is ojan nagyra tartod. Virágim kinyíltak mind, el szeretném adni mind, De most mingyár.

Pontos mását l. Kiss Áron 172. o. Komámasszony meg ne mondja az uramnak... szöveggel.

49

Ütempáros szokás-dallam 28. Újesztendő, vígságszerző

50

A felnőttek dallamvilága

51

vakat

52

29. Elmult már a rövid farsang, busulnak a lányok

30. Káka, buzogány

53

2. Búsul a fakó, Nincs rajta patkó. Ne legyen az öröm drága, Visszajön ő nemsokára.

31. Fujdogál a szellő

2. Már hiába ballag, Mikor ki is virrad, Kedves szeretője, Keveset mulathat.

54

32. Dudásom, dudásom

33. Haragszik a gazda,

55

2. Bánod, gazda, bánod, Hogy lányodho járok? De még jobban bánod, Hogyha véle hálok. 3. Ha lányodho járok, Annyi ríst csinálok. Nincsen annyi nádod, Mivel becsinálod. A keresztelőben, amikor már emelkedett volt a hangulat, az asszonyok összfogóztak, kört alkottak és erre a nótára járták a táncot. A többiek meg énekeltek.


56

2. Mëgvakult a kutyám, Két szëmére nëm lát. Sëgge vágányából, Idd ki a pálinkát. 3. Vágunk, vágunk nádot, Kilenc kéve nádot. Kivel mëgpörzsöljük, Az öreganyádot.


57


2. Vágok, vágok nádot Kilenc kíve nádot. Mivel mëgpörzsölöd, Az öreg anyádot. 3. Ángyom sütött ritest, Nëm adott belőle. Kivitte ja kertbe, Sárga keszkënyőbe.

58

37. Megöltek ëgy legényt

2. Tisza be nem vëtte, Partyára kitëtte. Ara mënt ëgy halász, Hálójába vëtte. 3. Ne vëgyél hálódba, Nem vagyok mëghalva, Szép gyolcs ingëm, rojtos gatyám Jéggé vagyon fagyva. 4. Ara mënt az annya, Kelt, azt nem hajja, Sarkantyús csizmája Lábára van fagyva. 5. Ara mëgy mátkája, Kelti, azt mëghajja: – Kejj fel , kedves rózsám, Borujj a vállamra! 59

38. Ángyom sütött rétest

60

39. Jó estét, jó estét

2. – Elmënt, fiam, elmënt, A magos hëgyekre. Gyöngyvirágot szennyi, Szűzkoszorút kötnyi. 3. Odamegy a leginy, De ott nem találjo. De hogy szomorúan Szólal az anyához. 4. – Nincsen ott, nincsen ott, Ismeretlen anyám, Hol vagyon, hol vagyon, Szép Mariska mátkám? 61

5. Már nem tagadhatom, Csak ki kell vallanom. Hogy megvagyon halva, Szép Mariska lányom. 6. Bemëgy a völeginy, A halottas házbo. Mëgáll az ajtóba, Sűrű zokogássó. 7. Fátyolok lebëgnek, A szent gyërtyák égnek, Körül pajtásnéji, Szűzkoszorút kötnek. 8. Öleli, csókolja, Kedvës mënyasszonyát, – Mért tiltották tőlem, Szép Mariska mátkám? 9. Testëm a testëteddel, Egy sírba nyugodjon, Vérem a véreddel, Ëgy patakba fojjon.

62


2. – Itthon van, itthon van, Az első szobábo, Jaj, de gyöngyen alszik a Zöldpaplanos ágybo. 3. – Mënjen be, költse fël, Eresszë el a bálbo. Tíz forintos cipőjét, Húzza föl a lábára.

63

4. – Jójcakát, jójcakát, Bíróné asszonyság, Holnap hat óráig, Még nem látja a lányát. 5. Jó estét, hangászok, Szép nótát húzzatok. Mert az én rózsámmal, Rëggelig mulatok. 6. – Eresszën ki picikét, Picikét pihenni, Tíz forintos cipőmből, Véremët kiönteni. 7. Nem szabad, nem szabad, Picikét leülni, Tizënhárom hangásznak, Nem szabad mëgállni. 8. Verjë mëg az Isten, Azt az édësanyát, Ki estétől rëggelig, Meg nëm nézi lejányát. 9. Hat óra, hat óra, Harangoznak hajnalra, Csáki biróné lányát, Most viszik mëghalva. 10. Most viszik, most viszik, A sir fenekére, De az a két bëtyár, Hever itt a börtönbe. 11. Sárgadinnye repëdj mëg, Börtönajtó hasadj mëg, De az a két bëtyár Sose szabaduljon mëg.

64


2. Itthon van, itthon van, A belső szobában, Jaj, de gyöngyön nyugszik a Zöldpaplanos ágyába. 3. Menjen be, keltse föl, Elmegyünk a bálba, Száz forintos cipőjét Húzza fel a lábára. 65

4. Nem keltem, nem keltem, Nem engedem a bálba, Száz forintos cipőjét Nem húzza a lábára. 5. Jó estét, kondások, Húzzátok, húzzátok, Csáki biró lányának Reggelig húzzátok. 6. Megányi, megányi, Cseppecskét pihennyi, Száz forintos cipőmből Véremet kiöntenyi. 7. Nem szabad megányi, Cseppet se pihennyi, Száz forintos cipőből Vért nem szabad öntenyi. 8. Fölkelt már, fölkelt már, El is ment a bálba, Száz forintos cipőjét Húzta a lábára. 9. Hat óra, hat óra, Harangoznak hajnalra, Csáki bíróné lányát Most viszik meghalva. 10. Meghalt már, meghalt már, El is lett temetve, De az a két bëtyár Szenved a börtönben. 11. Most teszik a földbe, Aranyos kerítésbe, De az ő szíp neve Sose lesz elfelejtve. 12. Sárgadinnye repedj meg, Börtönajtó hasadj meg, 66

De az a két bëtyár Sose szabaduljon meg. 13. Verje meg az Isten Azt az idesanyát, Ki estétől reggelig Nem nézi meg a lányát.


2. Itthon van, itthon van, Az első szobába, 67

|: Jaj, de szépen nyugszik a Zöldpaplanos ágyábo. :| 3. Költse fel, költse fel, Küldje el a bálbo. |: Száz forintos cipőjét, Húzza föl a lábáro. :| 4. Húzzátok cigányok, Rëggelig húzzátok. |: Csáki biró lányánok Rëggelig húzzátok. :| 5.Hadd el, cigány, hadd el, Hagy menjek pihenni. |: Száz forintos cipőmből Véremet kiönteni. :| 6. Átkozott az apa, Százszor mëg az anya, |: Aki a lejányát Szabadro bocsájtja. :| 7. Estë lebocsájtjo, Rëggelig nem látjo. |: Rëggel hat órakor Halva viszik haza. :| 8. Harangoznak délre, De nem délebédre. |: Csáki bíró lejányát Most viszik mëghalva. :| 9. Meghalt már, meghalt már, El is van temetve. |: Hej, de az a két bëtyár Szenved a börtönbe. :| 10. Sárgadinnye repëdj mëg, Börtönajtó hasadj mëg. |: No, de az a két bëtyár Sose szabaduljon mëg. :| 68


2. Itthon van, itthon van, Az első szobába, Jaj, de szépen aluszik Zöldpaplanos ágyába. 3. Menjën be, keltse fël Szép Mariska lányát Húzza föl a lábára Tíz forintos topánját.

69

44. Mit nízël, të kislány

45. Rakd mëg, babám, rakd mëg

70

2. Megraktam a tüzet, Már el is aluszik. Nincs az a szerelëm, Aki el nem múlik.

46. Tilalom, tilalom

71


2. Itthon van, itthon van, Az első szobában, Jaj, de szépen aluszik Zöldpaplanos ágyába. 3. Menjen be, keltse fel, Szép Mariska leányát, Húzza a lábára Tíz forintos topánját.

72

4. Jócakát, jócakát, Sági biró asszonyság,

Holnap nyóc óráig, Nem látja a lányát. 5. Hangászok, hangászok, Szip nótát húzzatok, Sági biró lányának Rëggelig húzzátok. 6. Erësszen leülni, Picikét pihenni, Tíz forintos cipőmből Véremët kiönteni. 7. Nem szabad leülni, Picikét pihenni, Tizënhárom hangásznak Nem szabad mëgállni. 8. Hat óra, hat óra, Harangoznak hajnalra, Sági biró leányát Most viszik meghalva. 9. Most viszik, most viszik A sir fenekére, De az a két betyár Szenved a börtönbe. 10. Átkozott az apa, Ezerszer az anya, Aki a leányát Szabadra bocsajtja. 11. Szabadra bocsajtja Egész écakára, Másnap hat órára Már halva találja. 12. Meghalt már, meghalt már, El is van temetve, De a mi szívünkbe Nem lesz elfelejtve. 73

13. Sárgadinnye repëdj meg, Börtönajtó hasadj meg, De az a két bëtyár Sohase szabadul meg.

48. Kedves feleségem

74

2. Terremtëtte emberének, Hol van ott a katonaló? A tehenet eresztëtte Ki a szolgáló. 3. – A tehenet szarva nélkül, Ó, ki látott már? Mőte fönt áll a magas ég És a nagyvilág. 4. – Kedves feleségem! – Mi bajod, angyalom? – Mit keres a sarkantyús csizma Az asztalomon? 5. – Teremtëtte emberének, Hol van ott a sarkantyús csizma? Teje köcsögöt raktam Én az asztalra. 6. Tejes köcsögöt sarkantyúval, Ó, ki látott már? Mőte Fönt áll a magas ég És a nagyvilág. 7. –Kedves feleségem! – Mi bajod, angyalom? – Mit keres a katonaruha Az én ágyamon? 8. – Teremtëtte emberének, Hol van ott a katonaruha? A szolgálót fektëttem le Én az ágyomba. 9. – A szolgálót pörge bajusszal, Ó, ki látott már? Mőte fönt áll a magas ég És a nagyvilág.

75

49. Harangoznak délre

2. Felálltam a székre, Tekintëk az égre. Jaj, Istenem, sok rablásim, Most jutnak eszëmbe. 3. Kocsmárosné hallja, Van-ë veres bora? Megkinálnám a vármëgyét, Hogyha meg nem fogna. 4. Huncút a vármëgye, Nem ivott belőle. De a szegény Bogár Imre Most került kezére.

76


2. Duna bë nem vëtte, Partjára kitëtte. Arra gyütt ëgy hajóslegény, Hajójába vëtte. 3. Në vegyél hajódba, Nëm vagyok mëghalva. Szép gyolcs ingëm, rojtos gatyám, Jéggé van az fagyva. 4. Harangoznak délre, Fél tizenkettőre. Azt mondja a Komiszáros, Álljak föl a székre. 5. Fölálltam a székre, Fölnéztëm az égre. Jaj, Isten, sok rablásim Most jutnak eszëmbe. 77


2. Duna be nem vette, Partjára kitette. Arra jött egy hajóslegény, Hajójába vette. 3. Ne vegyél hajódba, Nem vagyok meghalva. Szép gyolcs ingem, rojtos gatyám, Jéggé van már fagyva.

78

52. Kocsmárosné hajja

53. Elszaladt a lovam

79

2. Ne keresd a lovad, Mer meg van az fogva. A szép pallós istálóba Szól a csengő rajta. 3. Ismerem a lovam Csengő szólásáról. Ismerem a kedves kisangyalom Büszke járásáról.


80

2. Ne keresd a lovad, Mer az meg van fogva. A szép pallós istálóba Szól a csengő rajta. 3. Ismerëm a lovam Csengő szólásáról. Ismerem a kedves kisangyalom Büszke járásáról. 4. Szabad a madárnak Ágról ágro szállni? – Szabad-ë, százados úr, A lányokhoz járni. 5. Szabad, fiam, szabad Első októberig, Már azután úgy sëm szabad Három esztendeig.

81


2. Në keresd a lovad, Mert mëg van az fogva. A szép pallós istálóba Szól a csengő rajta. 3. Ismerëm a lovam Csëngő szólásáról. Ismerem a kedves kisangyalom Büszke járásáról. 4. Szabad a madárnak Ágról ágra szállni? – Szabad-ë, százados úr, A lányokhoz járnyi. 82

5. – Szabad, fiam, szabad Első októbërig, Már azután úgysëm szabad Három esztendeig.

56. Tizënhárom fëcske

2. Nem gyüttem én gyalog, A gőzkocsi hozott. Csalfa volt a kisangyalom szëme, Sej, azzal csalogatott ide. 3. A sirom teteje, Rózsával ültetve. Arra járnak (a) martosi kislányok, Sej, rólam szëdik a virágot. 83

4. Szedjétëk, szedjétëk Rólam a virágot. Csak azt a szép fehér liliomot, Sej, rólam le ne szakijjátok. 5. Ha lë szakijjátok, El ne hërvasszátok. Ültessítëk (a) sirom tetejére, Sej méjen a fekete földbe.

57. Harangoznak estére

2. Még csütörtökön délbe, |: Vígan ment a pincébe. :| 3. Mondja neki az anyja: |: Gyere haza jó fiam. :| 84

4. Nëm mëgyëk én még haza, |: Vérbe fürdök én még ma. :| 5. A kendërës végibe, |: Négy legény áll elibe. :| 6. Három mindjár gyilkolja, |: Negyedik csillapítja. :| 7. Ott a Zsitva melléke, |: Mér hagytál el ennyire? :|

58. Estë van, estë van

85

2. Bemëgy a szobábo, Ráül a díványro. Búnak hajtja a fejit, hullajtja a könnyeit Babájo válláro. 3. Istenëm, Istenëm, Mi lësz majd énvelëm? Elvisznek katonánok, Itthagyom a babámot (a) Fiatal gyerekëk számáro.

59. Tizënhárom fëcske

2. Nem jöttem én gyalog, A gőzkocsi hozott. Csalfa volt a kisangyalom szëme, Sej, azzal csalogatott ide. 86

60. Dënka szőlő, de ídës

2. Piros alma csutkájo, Sebës a rúzsám szájo. Meg köll annak gyógyúnyi, Ha mëg akar csókúnyi.

* Bahorec Júlia (1950), Balla Júlia (1933), György Erzsébet (1921), Győrösi Mária (1952), Jóba Erzsébet (1955), Jóba Ilona (1928), Keszeg Katalin (1960), Kovács Mária (1957), László Hajnalka (1963), László Mária (1970), Varga Júlia (1938), Zsigó Anna (1962) 87

61. Vasfazekam, rézedény

2. Ha bemégy a templomba, Vöss kerësztët magadra. Keresztët nem vetëk én, kálomista vagyok én, Kálomista vagyok én. 3. Hej, Budapest, Budapest, Feküdj mellém gyënge tëst, Nem fekszëm én kend mellé, csak a kend lánya mellé, Csak a kend lánya mellé. 4. Hëj, búbánat, búbánat, Nëm vágunk má több nádot. Ha vágunk is kevesët, jaj, de csekéj kevesët, Jaj, de csekéj kevesët. 88

62. Menyasszonyunk ojan szép

2. Kelj föl kocsis ëtetnyi, Mënyasszonyér köll mënni. Levelibe van, levelibe van, Lëjány a leginy ölibe van.

89

63. Dunnám, párnám, de puha

2. Dunnám, párnám, de hajlik, Eressz be rózsám a falig. Eressz be rózsám, sej, a falig, Nálad maradok én hajnalig.

64. A Csicsóné három lánya

90

65. Barna kislány bí kötínyë

91

66. Jaj, de szípen harangoznak

2.

2. Sírhat az az ídësanya, Kinek két fija katona. ëgyik tüzér, a másik baka, Jaj, de szip ëgy pár katona.

92

67. Jaj, de szépen harangoznak

2. Bárcsak addig el në vinnék, Mig az udvarába érek. Vállaira ráborulnék, Jaj, de keservesen sirnék. 3. Sírhat az az édesanya, Kinek két fia katona. Egyik tüzér, másik baka, Jaj, de keservesen várja. 4. Sírhat az az édesanya, Kinek fia csizmadia. Azt së tudja milyen tájba, Esik a csirizes tálba. 93

68. Áldjon meg az Isten anyám

2. Mëgesküdtem Isten előtt, A martosi templom előtt, Hogy nem tartok több szretőt, Csak mindën ujjamra kettőt. 3. Nyisd ki anyám a kapudat, Ereszd be ja galambomat. Hoztam egy jó segitséget, Nékem pedig feleséget.

94

69. Ëgy kis kertët kerítëttem

2. Mikor én aztot mëgtudtam, A bíróúrnak föladtam. Mer a bíró is azt mondta, Lëányt illeti a rózsa. 3. Lënyt illeti a rózsa, Legényeket a bokréta. Mënyecskéket a kórója, A legszárazabbik ága.

95

70. Tisza partján elaludtam

2. Zsandár urak mit akarnak, Talán vasalni akarnak? Nem akarunk mi vasalni, Szilaj csikót vásárolni. 3. Szilaj csikó nem eladó, Nem is zsandár alá való, Mert ha arra zsandár ülne, Szárnyas madár is rab lenne.

96

71. Azt gondoltad mindig így lësz

72. Angyal Bandi, mit gondolt ő magába

97

2. Rákötötte felesígë nyakáro, nyakáro, Úgy húzta föl a mestërgerendábo. 3. – Édesanyám, adjon isten, jó estét, jó estét, Hazahoztam a kend lánya holttestét. 4. Öltöztësse fel kend itët biborba, bársonba, Tëmessë el rozmaringszál bokorba. Az énekes valószinűleg más tájegységben tanulta, amelyre a ballada töredékes volta is utal, valamint, hogy változata a történeti Komárom vármegyében nem került elő.

73. Aki dudás akar lënnyi

98


2. Én is oda karok mënnyi, Sej, én is oda karok mënnyi, Sej, én is oda karok mënnyi.


99

2. Én is az akarok lënnyi, Sej, pokolba akarok mënnyi, Sej, pokolba akarok mënnyi.

76. Fújnak már a bőjti szelek

2. Én ültettem a rózsafát, Más szakítja le virágát, Én szerettem szőkét, barnát, Más éli vele világát. 100

3. Három ágú rozmaringszál, Bolond az, ki leányhoz jár, Lám én menyecskéhez járok, Ha akarok, véle hálok.

77. Bujdosik az árva madár

2. Látod milyen rossz az idő, Látod, hogy esik az eső. De én azér fölkereslek, Mer én igazán szeretlek.

101

78. Udvaromon jár a pósta

79. Egy kis kertët keritëttëm

102

2. Mikor én aztot mëgtudtam, A biróúrnak fëladtam, De a biró is azt mondta, Leánt illeti a rózsa. 3. Leánt illeti a rózsa, Legényeket a bokréta, Mënyecskéket a kórója, A lëgszárazabbik ága. A pillikézésnél énekelték. Az énekes szerint erre szoktak „ugorni”.

80. Be van a falu kerítve

103

2. Hazám, hazám, édës hazám, Bárcsak határidat látnám, Látom füstjét, de csak alig, Fent az égen lengedezik. Hv.: 1. Szülőföldem Magyarország, Bárcsak határidot látnám, Látom füstöd, de csak alig, Fönn az égen lengedëzik. 2. Mëg van a gőzös tehelve, Én ülök az elejibe, Az van a csákómra írva, Három évig lëszëk oda.

81. Fekete főd nyijj két felé

104

Ugyanerre a dallamra énekelte: 1. Zöld asztalon ig a gyërtya, Barna kislány gyújtogatja, Hol eloltja, hol mëggyujtja, Csak a szivem szomorítja. 2. Ne szomorídd, ne szomorídd, Fekëte gyászba në borídd, Meg van az má szomorítva, Fekëte gyászba borítva.

82. Kicsiny vagy a házasságra

105

2. Székët teszëk a lábad alá, Úgy rúglak az ágyam alá, Hej, dunna, dunna, de rövid vagy, Kisangyalom, de hűtlen vagy.

83. Azért adtam egy petákot

106

2. Azért adtam három pëngőt, Vegyél rajta selyëmkendőt, Sej, haj, levelës a nád, göndör a babám, Szerët engëm igazám.

84. Este későn ne járj hozzám

107

85. Túlsó soron van a mi házunk

2. Túlsó soron esik az eső, Ne menj arra, kisjány, eleső, Sáros lësz a piros kis csizmád, Mëgver este az idësanyád.

86. Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj

108

2. Kismartos, jaj, de szép hejen van, A Zsitva, a Nyitra között van, A Zsitva, a Nyitra között lakom én, Betëg a szeretőm a szegény.

87. Erre gyerë rózsám, nincsën sár

109

2. A martosi csárdo zsindëlyës, Bënnë ja galambom a szobamindenës, Rá van a kezére sör, bor, mindën bízva, Csak a szerelëm, van eltiltva. 3. Aki a szerelmët eltiltja, Az Istën áldása soha nincs rajta, Mert a szerelemnél nincsen nagyobb titok, Érted kisangyalom meghalok.

88. Nem messze van ide Kismargita

2. Innén alól jönnek a zsandárok, Még messziről fénylik a csákójuk. Elől mëgy a zsandárok káplárja, Igenëst a lëbuki csárdába. 110

3. Jó estét hát lëbuki csárdásné, Hát ez a szép pejparipa kijé? Jó bort iszik ennek a gazdája, Most jött ide nincs egy fél órája. 4. Küldje ki hát ennek a gazdáját, Mutassa mëg az igazolványát, – Ki sëm mëgyek, meg sem adom magam, Ha úgy tetszik, vigyék el a lovam. 5. A lovamot nem annyira bánom, Csak a nyerëg szërszámot sajnálom, Szűgyellőben a bugyëllárisom, Abba vagyon százezër forintom. 6. Száz forintot adtam ëgy pejlóért, Másik százat rávaló szërszámért, Harmadikat ëgy szép barna lányért, Azt is csak ëgy éjjeli hálásért.

89. Gyënge az ág, lehajlik a földre

111

2. Minek varrják nékem a gyolcsgatyát, Ha ja nevëm katonának írják. Ha mëgvágnak, jó lesz a sebemre, Ha mëghalok, eltemëtnek benne. 3. Iszogatom a jó bort kedvëmre, Keservesën nyúlok a zsebëmbe. Sëm bankó, sem ríz píz nincsën bennë, Mégis ád a csaplárosné telë. A pillikézésnél szokták dalolni.

90. A körtefa fehéret virágzik

112

2. Emlékezzél kisangyalom, szentëm, Ott álltunk a kaputokba kettën, Most is hallom az akáclomb rezgését, Fájó szíved panaszos verését. 3. Szépen megy a gőzhajó a vízën, Szépen legël a lovam a rétën, Szépen szól a csëngő a nyakábo, Tiéd leszëk babám nemsokára. 4. Szépen szól a negyvennyolcas banda, Magyar huszár masírozik rajta, Masírozik idegën országbo, Bosznyák ország széles határábo. 5. Jaj, Istenëm, hogy kell azt megszokni, Hogy kell a bosznya lánt megölelni, Ha ölelëm, nem hajlik a karom, Ha csókolom, fáj a szívëm nagyon.

91. Mit ér nékem a martosi határ

113

2. A cipőmnek së sarka, së talpa, Elmúlattam a múltkor a bálba. Maj’ lësz annak talpa is, sarka is, Van szeretőm szőke is, barna is. 3. Gyerë kislány a szekerëm után, Maj’ fëlveszlëk valahol az utcán. Nem mëgyek, mer ihajja, sokan mëglátnak, Elárulnak az édësanyámnak. 4. Szíp a kislány ideig, óráig, Szíp a kislány húszéves koráig. Húsz év után síratja az édesanyja, Hogy a lánya nem mëgy férjhez soha.

92. Körülbelül tízesztendős voltam

114

2. Nézlëk babám, de hiába nézlëk, Nem való vagy të szegíny legényhez. Mer én szegíny, te pedig gazdag vagy, Igy hát babám nëm hozzám való vagy. 3. Őszi szellő lëngeti a fákot, Temetőbe egy mély gödröt ásnak. Hulló levél takarja be hantját, De jó volna, hogyha nekëm ásnák.

93. Varsó mellett van egy kerëk erdő

115

2. Köpönyegem gyászos szëmfödelem, Nem szép hazám földje takar engëm. Olaszország földje borult reám, Sírhatsz, ríhatsz szëgény édesanyám. 3. Édesanyám ne keressen engëm, Sok a halott, úgysem talál engëm. Nincsen kerëszt síromnak elején, Mint a vadak, elásva vagyok én.

94. Rózsa, rózsa, százlevelű rózsa

116

2. Ne menj fírhö csárdás kisangyalom, Várd mëg azt a harminchat hónapot, Ezerkilëncvenöt nap van benne, Ha mëgvárnád de jó szived lenne.

95. Barna kisjány majd fogsz te még sírni

2. Barna kislány kimënt a harctérre, Hogy a babáját ott fölkeresse. Én Istenëm, merre, hová lëgyek, Kedves babám, merre keresselëk? 3. Barna kislány kimënt a harctérre, Egyenest a százados elejbe. – Százados úr, merre a kedvesëm? Három éve hiába keresem. 117

96. Minek nekem a martosi határ

2. Szép a kislány ideig, óráig, Szép a kislány húszéves koráig, Húsz év után siratja az édesanyja, Hogy a lánya nem megy férjhez soha.

118

97. Szépen úszik a kácsa ja vízën

2. Sokat mondtam, szerëlmes nem leszëk, Parancsolni fogok a szívemnëk, De már látom nem lëhet mëgtënnyi, Igy is, úgy is szerelmes köll lënnyi. 3. Látod babám, azt a száraz ágot, Ha ki zöldűl, akkor leszëk párod, Ha pediglen nem fog kizöldűnyi, El kell nekëd engëm felejtenyi.

119

98. Van nekëm szeretőm nëm tagadom

2. Elmennék hozzátok szombat este, Ha az a gyorsvonat el nëm vinne. Majd ha a gyorsvonat Gyallán mëgáll, Nyújtom a jobb kezëm, szervusz babám.

99. Szabó Vilma kimënt a kiskertbe

120

2. Szabó Vilma nem vëtte tréfáro, Be is mënt a becsali csárdábo. Kocsmárosné mondja a lányánok, Egy ice bort hozzon a Vilmánok. 3. Szabó Vilma a bort mëg sëm itta, Kilenc zsandár az ajtót rányitja. Elkiáltja a csendőrkapitány, – No legínyëk fogjátok mëg Vilmát. 4. Szabó Vilmát hat zsandár kiséri, Rózsa Sándor ablakon kinézi. – Ne nízd rózsám gyászos életëmet, Mind teirtëd szenvedëm ezëket. 5. Szabó Vilmát hat zsandár vallatja, Rózsa Sándor ablakon hallgatja. – Vald ki Vilma minden bűneidët, Hová tettëd három gyermekëdet? 6. Kettőt tëttem cédrusfa tövébe, ëgyet meg a Tisza fenekébe. Negyediknek is gyilkosa leszëk, Amíg ílëk örök rabja leszëk.

121

100. Nincsen nékem nagyobb ellensígëm

2. Kocsmárosné ejnyë, ejnyë, ejnyë, De szënnyes a kötínye elejë. Mossa ki a kötínye elejét, Úgy várja (j)a régi szeretőjét. 3. Felesigëm oklevelës bábo, Gyűjti a pizt a láda fiába. Të csak gyüjtsëd, én majd elmulatom, Holnapután tőled elbúcsúzom.

122

101. Pozsony város régi hírës város

2. Vas rostély van ablakomra rakva, Még az eget sem láthatom rajta, De minek nézném én az eget, Nem szánhat meg az ég sem engemet. 3. Spanga Palit hat zsandár kíséri, Szeretője az ablakon nézi, Ne nézd rózsám gyászos életemet, Mind teérted szenvedtem ezeket. 4. Utána megy barna szeretője, Könnytől ázík patyolat kendője, Az is csak azt, csak azt sóhajtozza, Ó, bár soha ne születtél volna.

123

102. Szépen mëgy a gőzhajó a vízen

2. Szépen szól a negyvennyolcas banda, Magyar huszár masírozik rajta, Masírozik idegën országbo, Bosznyák ország széles határábo. 3. Jaj, Istenëm, hogy kell ott megszokni, Hogy kell a bosznya lánt megölelni, Ha ölelëm, nem hajlik a karom, Ha csókolom, fáj a szívem nagyon.

124

103. Cserfa, mogyorófa ez az erdő

2. Bort ittam az estë, boros vagyok, Hazamennék rózsám, de nem tudok, Gyerë, rózsám, kisérj el haza, Hogy mëg ne lássanak a faluba.

125

104. Gyënge a nád, lëhajlik a földre

105. Gyënge a nád, lehajlik a földre

126

2. Mëgszabadulok, mëg is házasodok, Azt veszëk el, akit én akarok, Elveszëm a falu legszëbb lányát, Kivel élem a világ boldogságát. 3. Gyënge a nád, lëhajlott, lëhajlott, A szeretőm ëlhagyott, ëlhagyott, Nem hagyott el, csak a világ mondja, Azt fogadta, hogy nem hagy el soha.

106. Lemenőbe van a nap az égen

127

2. Lement a nap a maga járásán, Sárgarigó szól a falu dërkán, Sárgarigó, fülemüle, Szép a babám, hogy váljak el tőle. 3. Isten velëd szép Martos faluja, Már én többet nëm leszëk lakója, Inkább lëszëk zöld erdő bëtyárjo, Még sem leszëk a császár katonájo. 4. Mëg fogom a napjaim számlálni, Meddig fogok rózsám hozzád járni, Hány szëm búza ëgy kërësztbe, Annyiszor jussak rózsám eszëdbe.

107. Én is iszom véletëk, véletëk

128

2. Hej, ha mindig így lënne, így lënne, Ingëm, gatyám sëm lënne, eszëmadta, Eszëmadta terëmtëtte, barna fattya, De sok csókot adtam rája, de mihaszna. Keresztelőkor vagy disznótorban szokták dalolni. Az énekes ott tanulta.

108. Az én babám grenadér ruhába

129

109. Széles a Duna, magas a partja

2. Letëszi szűrét (Tisza) partjára, Lehajtja fejét Marcsa vállára, Marcsa jár utána, étëlt hord utána, Az ám a lejány.

130

110. Édesanyám nádfödeles háza

2. Hajnalodik, pirkad az ég alja, Fölszabadul még a magyar újra, Zászlónk alá annyi magyar álljon, mint a levél a zöldelő ágon, Mint a fűszál szép Magyarországon.

131

111. Barna kisjány bű szoknyája, sárirom

2. Nem a kapufa fogta mëg, sárírom, Szeretője rántotta mëg, sárga lilijom. 3. Ereszd, rúzsám, a szoknyámat, sárirom, Ne szomorítsd az anyámat, sárga lilijom. 4. Nem eresztëm a szoknyádat, sárirom, Szomorítom az anyádat, sárga lilijom.

112. Barna kislány bő szoknyája, sárirom

132

2. Nem a kapufa fogta meg, sárirom, Szeretője rántotta meg, sárga lilijom. 3. Eriszd, rózsám, a szoknyámat, sárirom, Në szomoríd az anyámat, sárga lilijom. 4. Nëm erisztëm a szoknyádat, sárirom, Szomorítom az anyádat, sárga lilijom.

113. Barna kislány bű szoknyája, sárirom

2. Nem a kapufa fogta meg, sárirom, Szeretője rántotta meg, sárga lilijom.

114. Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe

133

2. Kis pej lovam patkószëge de fényës, Kocsmárosné csárdás jánya de kényës, Kócos haját fésüli a vállára, ëgy szép hatos kendőt köt a nyakára. 3. Kis pej lovam arra vagyon szoktatva, Többet szalad éhezve, mint jóllakva, Mégis megáll mindën ëgyes kocsmába, Míg gazdája bemëgy egy icce borra.

115. Ezernyolcszáznegyvennyolcba születtem

134

2. Huszár vagyok, nem bakancsos katona, Mer a bakancs nëm illik a lábomra, Nem martosi legény lábára való, Az alá csak szilaj paripa való.

116. Dombon van a Vittënburgi kaszárnyo

135

2. Este, este, jaj, de szerelmes estë, De szerelmës lánynál voltam az estë, Rám hajlott a cserësnyefa levelë, Babám karján aludtam el az estë. 3. Sárga tolla van a a sárgarigónak, Jó dolga van a martosi birónak, Szereti a mënyecskékët, lányokot, De ha lehet meg is csalja azokot. 4. Nincs édesebb a hevesi almánál, Nincs büszkébb jány a martosi kisjánynál, Ojan büszke, alig léphet a földre, Mégsë talál egy igaz szeretőre. 5. Nincs édesebb a hevesi dinnyénél, Nincs szëbb legény az első szeretőnél, Kék a szëme, szemöldöke fekete, Édësanyja de kedvemre nevelte.

117. Esik eső, szép csëndësen csepereg

136

2. Túl a Tiszán van ëgy kopár legelő, Közepibe gyöngyvirágos temető, Arra járok, arra hajtom a gulyám, Fölkeresëm régi babám sirhalmát. 3. A sírjára nëfelejcset ültettem, Mindën estë könnyeimel öntöztem, Ráborulok, rajta sirok sokáig, Mig a feketë föld sárrá nem válik.

118. A martosi zöld erdőbe’ születtëm

137

2. Mind azt mondják, nem szerët a galambom, Míg a göndör hajam lë nëm vágatom, Kíszebb lëszëk a göndör hajam lëvágni, Mind tetőled kisangyalom elválni. 3. Mind azt mondják, nem leszëk a babámé, Pedig én má úgy së leszëk a másé, Mëgmutatom ennëk a betyár világnak, Párjo leszëk én a kedves babámnak.

119. Kalapomnál a nemzeti lobogó

2. Komáromi vöröstéglás kaszárnyo, Rózsa nyílik annak anégy sarkábo, Rózsa nyílik közepébe, sarkábo, Abba leszëk három évre bëzárvo. 138

120. Hótól fehér a martosi temető

2. A búzában konkojvirág, jaj, de sok, Énrám az én rózsám mëgharagudott, Talán azér’ haragudott meg énrám, Hogy egy picit szëbbet látott nálomnál. 3. Kiskertëmet kanálisviz hasítja, A szivemët barna legíny búsitja, Akkor lesz még a szivem fájdalmának, Hogyha mënye leszëk rózsám anyádnak.

139

121. Piros pántlikás a babám köténye

2. Megölelëm, mert szeretëm igazán, Csókjaidat nemtom elfeledni már, Közel van már, az én időm letelik, Már az elválásom is közeledik. 3. Vannak még a faluba szép lëányok, A legényëk mégse igën találnak, Nem a szépet, nem a valót kerësik, Gazdagságért, még, ha vak is, elvëszik.

140

122. Piros pántlikás a babám köténye

2. Vannak a faluba sok lejányok, A legényëk még së igen találnok, Nëm a szépet, sem a jót keresik, Gazdagságér, még, ha vak is, elvëszik.

123. Piros pántlikás a babám kötője

141

2. Megölelem, mert szeretem igazán, Csókjaidat nemtom elfeledeni tán? Közel van má, az én időm letelik, Már az elválásom is közeledik.

124. Ferenc Jóska mesztéláb megy sétálni

142

2. Most jöttem én a bosznyiai csatából, Megismerni a kis pej lovam lábáról, Kis pej lovam körme eltöredezëtt, Énrólam a babám elfelejtkëzëtt.

125. Komárom mëgye közepén születtëm

143

2. Hozd ki jó anyám pántlikás kalapom, Ez lesz hozzád az utolsó szólásom, Mert të, jó anyám, oka vagy mindënnek, Mért neveltél föl katona gyerëknek. 3. Sírhat, jajgathat az az édesanya, Kinek a fia háborús katona, Kezét vagy lábát golyóval ellövik, Mëg se halt szegény, mégis eltëmetik.

126. Kiskertembe hármat ugrott a kocsi

2. Kiskertembe megérett a paprika, Haragszik a szeretőm, a Juliska, Ha haragszik, leszedjük a paprikát, Még az éjjel megcsaljuk a Juliskát. 144

3. Kis paprika, nagy paprika, de erős, Szomszédasszonynak a lánya viselős, Úgy köll neki, mért nem vigyáz magára, Mért hallgat egy barna legény szavára.

127. Kék pántlika a harisnyám kötője

2.Alig várom, hogy a nap lënyugodjon, Hogy az égën páros csillag ragyogjon, Ragyogj csillag, páros csillag sokáig, Kisérj el a szeretőm kapujáig. 3. Betëg vagyok, gyógyítani nem lehët, Maj’ mëggyógyít a jó Isten, ha lehët, Maj’ mëggyógyít a koporsóm dëszkája, Maj’ ha ja föld zuhog az oldalára. 145

128. Barna Jancsit arra kérte babájo

2. Véres lett a Barna Jancsi gatyájo, Majd kimossa az ő kedves babájo – Mosd ki, babám, ingëm, gatyám fehérre, Holnap megyëk csëndbiztos úr elejbe. 3. – Csëndbiztos úr, adjon Isten jó napot. – Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod? – Csëndbiztos úr szívem nyomja a bánat, Ëgy kislányért megöltem az anyámat. 4. – Kár volt néked Barna Jancsi azt tënni, Ëgy kislányért az anyádot megölni. – Csëndbiztos úr régen volt ellenségem, Az a kislány sose lesz feleségëm. 5. Arra alá faragják a bitófát, Amire a Barna Jancsit akasztják, Fújja a szél (a) fekëte göndör haját, Más öleli Barna Jancsi galambját. 146

129. A dánosi pusztánok az aljábo

2. Péntek este kilencre járt az óra, Alvóra tért az asszony és Teruska, Szarvas uram ëgyedül van magábo, Várja, tán jön még vendég a csárdábo. 3. Nem is sokáig kellet neki várni, Mert nemsoká jött egy cigány ármádi, Italt kértek a cigányok szaporán, Pedig vérre volt szomjas az a karaván. 4. Szarvas uram borért ment a pincébe, E közbe nagy sikoltás jött fülébe, Sijetve tért vissza ő a lakásbo, Feleségét már akkor halva látto. 5. Lejánya is szintén ki volt végezve, Tejes kocsis ott hevert a söntésbe, 147

Szarvas uram midőn ezeket látto, Bemenekült a hátulsó szobábo. 6. A vad banda gyorsan rohant útáno, Az sem használt, hogy az ajtót bezárto, Mer’ baltával azt is gyorsan felvágták, Szarvas uram életét kioltották. 7. Mikor a négy élettel így végeztek, Minden értékes holmit összeszedtek, Mint aki jól végezte jel munkáját, Ráadásul felgyújtották a csárdát.

130. A dánosi pusztánok az aljábo

148

2. Péntek este kilëncre járt az óra, Alvóra tért az asszony és Teruska, Szarvas uram ëgyedül van magábo, Hallja, tán jön még vendég a csárdábo. 3. Nem is soká kellët neki várnia, Mer nemsoká jött egy cigány ármádia, Italt kértek a cigányok szaporán, Pedig vérre volt szomjas az a karaván. 4. Szarvas uram borér mënt a pincébe, Eközben nagy sikoltás jött fülébe, Sietve tért vissza ja lakásbo, Feleségét már akkor halva látto. 5. Lejányo is szintén ki volt végezve, Tejes kocsis ott hevert a söntésbe, Szarvas uram midőn ezekët látto, Bemenekült a hátulsó szobábo. 6. A vad banda gyorsan rohant utáno, Az sëm használt, hogy az ajtót bëzárto, Mert baltával azt is gyorsan felvágták, Szarvas uram életét kioltották. 7. Mikor a négy élettel így végeztek, Mindën értékes holmit összeszëdtek, Mint aki jól végezte el a munkát, Ráadásul felgyújtották a csárdát.

149

131. Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út

2. Kocsmárosné adjon Isten jó estét, Adjon i az uraknak szërencsét, Kocsmárosné ne kívánjon szërencsét, Még az éjjel szívébe szúrom a kést. 3. – Maris lányom, eredj le a pincébe, Hozzál föl bort az aranyos iccébe, – Nem köll nekëm sëm a lánya, se bora, Csak a pénzét rakja az asztalára. 4. Kocsmárosné kisétál a kiskerbe, Föltekintëtt a csillagos egëkre, – Jaj, Istenëm, hogy kell nékem meghalni, Hogy kell ezt a három árvát itthagyni. 5. Kocsmárosné kisétál az udvarra, A két kezét a fejére kulcsolja, |: Jaj, Istenëm vedd hozzád a szívemët, Hogy ne ontsák ki a piros véremët. :| 150

132. Nyerít a ló, érzi már az abrakot

2. A ló hátán marsolnak a huszárok, Nincs előttük së kerítés, sem árok, Az ajkukról szól a nóta ügyesen, Sok kisjánynak (a) szíve táját ostromolja sebesen.

151

133. Jaj, de sokat áztam, fáztam

2. Hideg sincsen, mégis befagyott a tó, Ihatnék a kis pej lovam, a fakó, Gyere babám vágjál léket, kereket, Hej, hagy igyon a kis pej lovam eleget. 3. Én az éjjel nem aludtam egy órát, Hallgattam a kisangyalom panaszát, Éjfél tájba mondta meg, hogy mi baja, Hej, férjhez menne, de az anyja nem hagyja.

152

134. Piros buzát vetëttem a földembe

2. Nincs idesëbb a fekete szőlőnél, Nincs szëbb legíny az első szeretőnél, Mert az első tud igazán, csuhaj, szeretni, A többire nem érdemes ránízni. * Bahorecc Júlia (1950), Balla Júlia (1933), György Erzsébet (1921), Győrösi Mária (1952), Jóba Erzsébet (1955), Jóba Ilona (1928), Keszegh Katalin (1960), Kovács Mária (1957), László Mária (1963), Varga Júlia (1938), Zsigó Anna (1962)

153

135. Erdélyország fővárosa Kolozsvár

2. Bús az idő, bús vagyok én magam is, Valamennyi szép kislány van, mind hamis, Szeretëte nem állandó, Mint az idő változandó a nyáron. 3. Elvenném én a kend lányát, de baj van, Nem dologra nevelte föl az anyja, Nekëm pedig dologra köll az asszony, A kend lánya elhërvadna a nyáron.

154

4. Budapestën csináltattam ëgy házot, Ablakot rá háromezër-hatszázot, Közepibe tükör szobát, Kibe babám fësti magát vasárnap.

136. Lassú vizën sebesën megy a hajó

2. Elmehetsz már akár alá, akár föl, Szeretődet úgysë találod már föl, Van is annak göndör haja, karcsú dërëka, Jaj, de gyöngyen rëng a farán a szoknya. 3. Elmehetsz már akár alá, akár föl, De a magyart úgysë találod már föl, Mer a magyar, ha térdig jár, csuhaj, a vérbe, Mégse sóhajt föl a csillagos égre.

155

137. Fejëm fölött hiába zörög az ég

2. Kutya zsidó, nem iszom pálinkádot, Inkább iszom Nyitra vizit, tisztábbat, Nyitra folyik sebesen, csak a babám szeressen, Hogy a babám soha el në felejtsën.

156

138. A gyallai állomáson këresztül

2. Gyáva legény, kinek nincs szerëtője, Nincs is annak kivarrott zsebkëndője, Kivarrom én a rózsámét csipkésre, rózsásra, Ki mëglátja, fáj a szíve utána.

157

139. El kell menni katonának messzire

2. Hazajöttem kedves pajtás messziről, Add vissza az én kedves szeretőmet, Hét vármegyét, kilencvenöt várost bejártam, Szeretőmnek párjára nem találtam.

158

140. Elmehetsz már akár alá, akár fö(l)

2. Elmehetsz már akár alá, akár föl, Mer’ a magyart úgyse találod már föl, Mer’ a magyar, ha térdig jár, csuhaj, a vérbe, Mégse sóhajt föl a csillagos égre. 3. Lassú vizen sebesen megy a hajó, Ferenc Jóska, mér’ vagy olyan szomorú, Hogy ne vónák, fiaim, olyan szomorú, Szerbiánál megállott a gőzhajó.

159

141. Barna legíny hová hajtod az ökröt

2. – Ha lëtöröm, megfizetëm az árát, Adjál kaszát, hagy vágjam lë az ágát, Ritka a fű, nem lehët rendre vágni, Nehéz tőled barna kislány elválni. 3. Csípős csóvány csípte meg a kezemët, Barna kislány csalta mëg a szívemët, Barna kislány mér’ csaltad mëg árvo szívemët, Én akartam mëgcsalni a tiedët.

160

4. Két szerelmës kimënt a temetőbe, Mind a kettő letérgyepel egy kőre, Sírva mondja: – Tán nincs Istën az égbën, Mért nem könyörül a szerelmesekën.

142. Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út

2. Hosszú útról visszatérni nem lehet, Régi babám nem szeretsz már engemet, A szerelem szélesebb a tenger vizénél, Árvább vagyok a lehulló levélnél. 3. Sólyom madár fészket rak a kősziklán, Lenn a völgyben sírva nézi egy kislány, De jó neked, sólyom madár, van párod, Akivel a nagy világot bejárod.

161

143. Tele van a mély árok esővízzel

2. Hogyha én már nem köllök katonának, Gondját viselem az édesanyámnak, De már látom, nem viselem gondját szegénynek, Oltalmára bízom a jó Istennek.

162

144. Korán rëggel föltekintëk a polcra

2. Kis pej lovam a födeles rajcsúrba,1 Azt is tudja, hogy rëgruta ül rajta, Vigyázz lovam, kis pej lovam vigyázzál a povelra,2 Jobban tudod, mint ëgy bundás rëgruta. 3. Látod pajtás, én már könnyen beszélek, Nemsokára lëtöltöm az időmet, Itt hagyom a vakarómat, bevágom a sarokba, Sírva vëszi föl ëgy bundás rëgruta. 1 – rajcsúr (németből) = lovarda 2 – povel (csehből) = vezényszó

163

145. Korán rëggel babám jut az eszëmbe

2. Jaj, Istenëm, hol fogok én mëghalni, Hol fog az én piros vérem elfolyni, Szerbiai csatatéren lesz sírom, a sírom, Megüzenëm a babámnak, në sírjon.

164

146. Ha én aztat tudtam vóna előre

2. Komáromi laktanya tetejére, Három tüzér magyar zászlót kitűzte, Fújja a szél, fújja, lengeti a tetejét, a tetejét, De sok barna kislány siratja a kedvesét.

165

147. Ha bemëgyek a martosi csárdábo

2. Nem jó csillag lëtt volna énbelőlem, Este későn nem ragyognék az egën, Éjfél tájbo mëgkerülném a kék egët, Fölkeresném a kedves szeretőmet. 3. Én Istenëm, elvisznëk katonánok, El egész az olasz határro, Olvasd, anyám, a szomorú levelëmet, Dél-Tirolba hagyom az életëmet. 4. Ha fölmëgyëk a Tiroli hëgyekbe, Föltekintëk a csillagos egekre, Csillagos ég, messze van a magyar hazám, Messze sirat engëm az édesanyám. 166

148. Megütik a dobot falu közepébe

149. Az ökör a földet nem magának szántja

167

2. Az ökör a földet nem magánok szántjo, Az anya a lányát nem magánok szánjo, Ha magánok szánjo, zárjo kalitkábo, Në erëssze el őt legínnyel a bálbo. 3. Az ökör a földet nem magánok szántjo, Az anya a lányát nem magánok szánjo, Szípen fölneveli, szárnyáro ereszti, Könnyes szëmmel nézi, hogy más üti-veri. 4. Istenëm, Istenëm, mi bajom énnékem? Talán a szeretőm anyja átkoz engëm? Në átkozzon engëm senki édësanyja, Mer’ én az ő jányát nem szerettëm soha.

150. Fekete faluból fehér torony látszik

168

2. Nem zörög a falevél, ha (j)a szél nem fújja, Minek nékem olyan kislány, kit az anyja tiltja, Tilos a szerelëm, félek az anyádtól, Azt hallottam, babám, hogy elválunk egymástól. 3. Erdőbe, erdőbe, szép kerek erdőbe, Rózsát szëd a babám mind a két kezébe, Szëdjed, babám, szëdjed, hogy el në hërvadjon, Hogy a mi szerelmünk félbe në maradjon. 4. Feketë ja kötény, fehér a virágja, Bort iszik a babám, piros az orcája, Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa, Pedig a szerelëm lángja lobog róla. Dobi Géza gyűjtésének 3. versszaka: 5. Fekete a kökény, fehér a virága, Sört iszik a babám, fehér az orcája, Azt hiszik a lányok, fehér őszirózsa, Pedig a szerelem hervasztja le róla.

169

151. Kövecses kis kútnál sírdogál valaki

2. Ismertëm a csengőt, volt is a kezëmbe, Gyulai vásáron vëttem az ökrömre, Száz forint az áro, rózsám a gazdájo, Aranyos betűvel nevë rá van vágvo.

152. Bëültettëm kis kertëmet a tavasszal

170

2. Én megveszëm virágodat, ha eladod, Ha az árát nem is olyan nagyra tartod, Virágim kinyíltak mind, el szeretném adni mind, De most mingyárt.

153. „A menyasszonytánc nótája”

171

154. Komáromi fëgyház kővel van kirakva

2. Amerre én járok, még a fák is sírnak, Hulló levelei mind engëm siratnak, Hulljatok levelek, rejtsetëk el engëm, Mert akit szerettem, mást szeret, nem engëm.

155. Felszántatom, babám, a martosi utcát

172

2. Ősszel érik, babám, a fekëte szőlő, Nem vagy, babám, igazi szerető, Bocsásd mëg, ha vala-valaha vétëttem, Ellenëdre, babám, rosszat cselekëdtem. 3. Kinek varrod, babám, azt a slingőt kendőt, Néked varrom, hogy legyél szeretőm, Négy sarkába négy szál szagos rozmaringot, Közepibe, babaám, hogy szeretőd vagyok.

156. Fekete gőzös, jaj, de szépen robogott

173

2. Jaj, de sokat áztom, fáztom, fáradtom, Mikor én a Fölvidékët bëjártom, Eszëmbe jutott, hogy van mëg nekëm hazám is, Sej, ahol vár rám ëgy kökényszëmű kislány is. 3. Pestën csináltattam házat, palotát, Közepibe ja huszonkettős laktanyát, Abba vannak a fëlvidéki derék gyerekëk, Komáromi lányok nem beszílek veletëk.

157. Szerelëm, szerelëm, átkozott gyötrelëm

174

2. Én már szakajtottam, de elszalajtottam, Utána futottam, de el nem foghattam, Te voltál szívemnek az első s legutolsó, Készül már a számomra a fekete gyászkoporsó.

158. Elmegyëk az ácshoz fejfát csináltotnyi

175

159. Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni

2. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Mért nem termettél te minden fa tetején, Minden fa tetején, cédrusfának a levelén, Hagy szakajtott volna rólad minden legény. 3. Én már szakajtottam, el is szalajtottam, Utána futottam, de le nem foghattam, Te voltál a szívemnek első meg a legutolsó, Készül már a számomra a fekete koporsó.

176

160. Barna mënyecske fehérre meszelt házo

2. Barna mënyecske írt egy gyászos levelët, Gyerë haza, kedvës párom, ha lehët, Hazamënnék, de nincs annyi dollárom, Amivel én (a) hajójëgyet kiváltom. 3. Barna mënyecske mit ér a te életëd? Ha nincs itthon a te édes kedvesëd. Nincsën itthon, kimënt Galiciábo, Ott sütögeti fegyverét a csatábo.

177

161. Két szál rozmaring, földre hajlik az ága

2. Ez a barna lány azt mondja, hogy vëgyem el, Azt sëm kérdi, hogy miből tartsam én el, Lopok annyit a sötét éjszakába, Jó bort iszok én, mëgílëk a világba. 3. Két ablak közé besütött a holdvilág, Az én babám abba fésüli magát, Göndör haját százfelé fújja ja szél, Látod, kedvesëm, nem igazán szerettél. 4. Két ablak közé besütött a holdvilág, Az én babám most tartja lakodalmát, Én is elmëgyek a lakodalmába, Mëgölelëm őt szép mënyasszony korába. 178

162. Az árgyélus kismadár nem száll mindën ágro

2. Az én kedves (kicsi) vacsorám, csak egy piros alma, Az én kedves (kicsi) nyoszolyám csak ëgy marék szalma. Szánj mëg, váj mëg,fordulj hozzám, csókolj mëg. 3. Megirëtt a csërësznye, hullik a levele, Ennek a szép kislánynak van már szeretője. Szánj mëg, váj mëg, fordulj hozzám, csókolj mëg.

163. Sej, haj, harmatos a kukorica levele

179

2. Sej, haj, meggondoltam, hogy bevesznek huszárnak, Jobb dolgom van, mint a rongyos bakának. Nem pucolom senki rongyos bakancsát, Sej, haj, jó éjszakát, kisangyalom, megbocsáss.

164. Házunk előtt, sej, haj, folyik el a kanális

180

2. Házunk előtt, sej, haj, van egy kerëk halastó, Abba fürdik, sej, haj, három kácsa anyastó. Három kácsa elmaradt a párjátú(l), Én is elmaradtam az én kedves babámtu(l). 3. Házunk előtt, sej, haj, ven egy kerëk halastó, Abba úszik, sej, haj, gyászfekëtë koporsó. El van abba a boldogságom temëtve, El vagyok én, sej, haj, a rózsámtú felejtve.

165. Az árgyélus kismadár nem száll mindën ágro

2. Mëgírëtt a csërësnye, hullik a levele, Ennek a szíp kisjánynak van szíp szeretője. Szánj mëg, báj mëg, fordulj hozzám, csókolj mëg. 3. Az én kedves vacsorám csak egy piros alma, Az én kedves nyoszolyám csak egy marík szalma. Szánj mëg, báj mëg, fordulj hozzám, csókolj mëg. 181

166. Édes, kedves anyám, de rossz lehët magának

2. Édes, kedves anyám nincs énnékëm szeretőm, Ki mossa ki fehérre a zsebkendőm? Mosd ki, anyám, olyan legyen, mint a fehér hó, Mëgfújják a strajgot, hallik már a zeneszó. 3. Édes, kedves anyám, ha fel akarsz keresni, Románia határába gyere ki. Mëgtalálsz ëgy csipkebokor rózsafa alatt, Édes, kedves anyám, kisirhatod magadat.

182

167. Haragszik a szomszédasszony, de nem tudom, mér

168. Bözsike, ha bemegy a gyöngybokrétás bótba

183

2. Ennek a kisleánynak dombon van a házo, Harminchárom fodros annak a szoknyájo. Elől rövid, hátol nagyon hosszú, Ennek a kisleánynak nem köll gyöngykoszorú.

169. A martosi nagy híd alatt haboznak a vizek

184

2. Komáromi kikötőbe áll egy hadihajó, Négy sarkába ki van tűzve a nemzeti zászló. Közepibe rezes banda, jaj, de gyöngyen játszik, A szeretőm, az a csalfa, énrám várakozik.

170. Édesanya tejjël, mézzel neveli a fiát

2. Ne sírjon, kend, édesanyám, hogy katona vagyok, Mëgálmodta az én rózsám, hogy kiszabadulok, Majd letëlik énnékem is a három esztendő, Akad kislány a faluba, ki lësz a szeretőm. 185

171. Már minálunk a barátok facipőbe járnak

2. Messze mentem házasodni, bár në mentëm volna, Édes, kedves felesigëm, csak ott vesztél volna, Elvëttem én egy vén leánt, meg is estëm véle, Csiszeg-csoszog a papuccsal, jaj, dë félëk tőle. 3. Vajon esküdt, vajon bíró válasszon el tőle, Isten uccse, teremt uccse, meg nem élek véle, Ha az ördög olyan volna, taligára tënné, Mennél jobban sikojtana, anná jobban vinné.

186

172. Barna legíny ablakimon jó estít kopogtat

2. De tígëd a szíp szavadér mégis bëengedlek, Mert én tígëd, barna legíny, igazán szeretlek. Cifra csíkos dunnám alá, alá is erësztlek, Ha mëgtudná ídësanyám, szíve mëgrepëdne.

173. Jaj, de gidres, jaj, de sáros a martosi utca

187

2. A martosi nagy kaszárnya sárgára van fëstvë, De sok barna kislejánynak benne a kedvese, Az enyém is bennë hërvad, de már az elhagyott, Fáj a szivem, kisangyalom, talán mëg is halok.

174. Mikor engëm besoroztak, virágzott az erdő

188

2. Komáromi nagy kaszárnyo, de sok ablak rajta, De sok barna kisleánynok bennë a galambja, Az enyim is bennë hërvad, de már elhagyott, Fáj a szívëm bánatába’, talán meg is halok.

175. Dombon van a, dombon van a kisangyalom háza

2. Udvaromtól nem messzire van egy kerek erdő, Az én kedves kisangyalom benne a kerülő, Rám is becsültették ezt a sűrű kerek erdőt, Megfogadtam, már ezután nem tartok szeretőt. 189

176. Édesanya levelet ír katona fiánok

2. Édesanya levelet ír katona fiánok, Gyerë haza, édës fiam, apád halálára. Hazammëgyëk, ha lëhët, megköszönöm hűséged, Édes, kedves szülőanyám, tőlem azt megérdemled.

177. A martosi, a martosi torony tetejébe

190

2. A martosi, a martosi temető árkába, Rozmaringot ültettem sorjába. Öntözzétek, hogy el ne hervadjon, Árván maradt szíveteken bánat ne maradjon. 3. Megkötötték, megkötötték nékem a koszorút, Ága-boga a vállamra borul. Kötényembe hullik a levele, Jöjj el hozzám, jöjj el hozzám most szombaton este.

178. A martosi faluban mindig rólam beszélnek

191

2. Oj, ja, jaj, jaj, ja-ja, jaj, jaj, annak az anyának, Aki gazdag legénynek neveli föl a lányát, Szegény legényt megveti, nem is hagyja lányát véle beszélni, Pedig a szegény legény igaz szívvel szereti.

179. Édesanyám rózsafájo, én vagyok az ágo

192

2. Mikor mentëm Galicia felé, még a fák is sírtak, Rezgő nyárfo hulló levelei mind engëm sirattak. Sirass, sirass, rezgő nyárfo, borulj a babám gyénge válláro, Súgjad néki belë a fülébe, fáj,fáj, fáj a szívem értëd, babám, fáj, fáj, fáj a szívëm érted.

180. Lekaszálták már a rétet, nem hagytak rajt virágot

2. Ajtóm előtt vadalmafa, három bimbó van rajta, Azt mondaj a kisangyalom, hogy ő azt leszakítja. Ne szakítsd le, kisangyalom, kinyílik nemsokára, Majd, ha hullik a gyöngyharmat annak virágjára. 193

181. Jaj, de szépen zongorálnak bécsi kaszárnyábo

2. A martosi, a martosi torony tetejére Szállt ëgy madár tiszta feketébe, Szárnya alatt van az a gyászlevél, Nëm katona, csak rëgruta a martosi legény.

182. Elmúlt a tél szíp csendesën, tavasz akar lënni

194

2. El köll menni katonánok három esztendőre, Itt köll hagyni szeretőmet a legszebb idejébe. Búcsúzok a hazámtól, az én kedves babámtól, Testvéreim, jó pajtásim váljunk el egymástól.

183. Lëkaszálták már a rétet, nem terëm több virágot

195

2. Ajtóm előtt vadalmafa, három bimbó rajta, Azt mondja a kisangyalom, hogy ő azt lëszakajtja. Në szakajtsd lë, kisangyalom, kinyílik nemsokára, Majd ráborít a gyöngyharmat annak a virágjára. 3. Kék szivárvány, kék szivárvány koszorúzza az egët, Elrabolták, eltiltották tőlem a szeretőmet. Elrabolták, eltiltották tőlem az ëgyet is, Rabolják el, rabolják el árva életëmet is.

184. Barna kislány, barna kislány, gyere ki a szőlőbe

196

2. Barna kislány, barna kislány, gyerë ki a kiskerbe, Szedünk rózsát, szedünk rózsát bécsi piros kendőbe, Nem mëgyëk én, nem mëgyëk én, nem szeretëm a rózsát, Szegény vagyok, árva vagyok, nem illëk én tehozzád.

185. Ajtóm előtt ëgy rózsafa, három bimbó van rajta

2. Lëkaszálták már a rétët, nem terëm több virágot, Azt mondja a kisangyalom, hogy én más lányho’ járok. Në haragudj, kisangyalom, në hallgassál sënkire, Hogy én tégedet szeretlek, esküszöm az egëkre. 197

3. Kék szivárvány, kék szivárvány koszorúzza az egët, Mëgtudta az édësanyám, hogy én tégëd szeretlëk. Mëgtudta az édësanyám, hogy én tégëd szeretlëk, Kitagadott a szívéből, hogy el në vëhesselëk.

186. Magosan repül a daru, de nagyokat kurjongat

2. Ha bemëgyek, he bemëgyek a martosi csárdábo, Rézfokosom, rézfokosom vágom a gerëndábo. Aki meri, az vëgye ki, aki huszár, az pëngeti, Még az éjjel legény vérrel pingálom a csárdát ki. 198

187. Szállj el páva, szállj el páva, (a) szép Magyarországra

188. Darumadár, darumadár fölszáll a levegőbe

199

2. Zöld buzába, barázdába szépen szól a pacsirta, Ne szomorítsd a szivemët annyira. Úgysë soká búsítod az árva szivemët, Úgyis tudom, nemsokára halva találsz engemët. 3. Halva vagyok, kisangyalom, mert megöl a szerelëm, A faluba legszëbb legényt szeretëm. Úgy szeretëm, szóval ki së, ki së mondhatom, Fáj a szívem bánatába, ha egy nap nem láthatom.

189. Kitették a, kitették a koporsót az udvarra

200

2. Feltëttem a, feltëttem a levelëm a póstára, Megérkezett, megérkezett pünkösd első napjára. Olvasd, anyám, a szomorú levelem, Komáromi kaszárnyába töltöm az életëmet.

190. Ha hazamész, kedves pajtás, mondd meg a jó anyámnak

201

191. A martosi csárda előtt kilenc cigány hegedül

2. Húzzátok rá, ti hangászok, a martosi jányoknak, Legényëknek, mënyecskéknek, öregebb asszonyoknak. Húzzátok rá, ti hangászok, húzzátok rá, de keservesen, Feszti Árpád nagy urunknak a földön párja nincsen. 3. Feszti Árpád nagyságos úr emlékbe, emlékbe fog maradnyi, Fiatalja, öregjei meg fogják emlëgetnyi. A sok jó szívességéjér’ elfeledni soha nem lehet, Feszti Árpád nagyurunkot a jó Istën áldja meg.

202

192. A martosi csárda előtt nyóc szál cigány hegedül

2. Fëszti Árpád nagyságos úr emlékbe fog maradni, Büszkesígit és jóságát mëg fogjuk emlëgetni. Hűségéért, jóságáért áldja meg őtet a jó Isten, Fëszt Árpád nagy urunknok a földön párja nincsën.

203

193. Magosat repül a daru, de nagyokat kurjongat

2. Ha bemegyek, ha bemegyek a martosi csárdába, Rézfokosom, rézfokosom vágom a gerendába. Aki meri, az vëgye ki, aki legény, az pengeti, Még az éjjel zsandár vérrel pingálom a nevemet. 3. Magosan repül a daru, párosával a gólya, Aki ötöt, hatot szeret, annak van csak jó dolga. Lám, én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek, Ez a fene csalfa legény csalta meg a szívemet.

204

194. Magasat repül a daru, párosával a gólya

195. Házunk előtt, házunk előtt folyik el a kanális

205

2. Vagy megírom, vagy megüzenem a martosi bírónak, Márványkővel, márványkővel rakassa ki az utat. Rakassa ki simára, simára, de simára, Jön a kedves kisangyalom, csikorog a csizmája. 3. Vagy megírom, vagy megüzenem, vagy meg magam is megmondom, Hogy az Isten, a jó Isten több árva legényt ne tartson. Mert az árvát az ég is,elhagyják a lányok is, Így, hát, kedves kisangyalom, árván maradok magam is.

196. Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fejin

206

197. Mély a Nyitrának a széle, tiriririrárom, tirárom

2. Bazsarózsa në nyiladozz, tiriririrárom, tirárom, Énrám rózsám në várakozz, tiriririrárom, tirárom. |: Mer’ ha énrám várakozol, hej, tirárom, tirárom, Soha meg nëm házasodol, tiriririrárom, tirárom. :| 207

198. A martosi kertëk alatt, tiriririrárom, tirárom

2. Errë gyerë, në mënj arra, tiriririrárom, tirárom, Jobb út van errë, mint arra, tiriririrárom, tirárom. Errë gyerë, ne mënj arra, hej tirárom, tirárom, Jobb út van erre, mint arra, tiriririrárom, tirárom.

208

199. Ez a kisjány rózsás levelet ír, ráborul az asztalra

2. Jaj, de szépen, de szépen hirdetnek a martosi templomba, De már engëm a régi babámhoz nem hirdetnëk ki soha, Édesanyám, kedves anyám, te vagy az oka, Hogy engemët a régi babámmol nem hirdetnek ki soha.

209

200. Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán mandulafa virágzik

2. Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán jegënyefa virágzik, Jegënyéje, jegënyéje, jegënyéje vízbe hullik, elázik. Terëm még a jegënyefa jegënyét, Özvegyasszon, páros asszon, özvegyasszon neveli a szép legényt.

210

201. Kismartoson van egy malom, bánatot őrölnek azon, csuhajja

2. Szomszédomba van egy asszony, annak van egy göndör haju szép jánya, Fújja a szél göndör haját, jobb vállárol bal vállára dobálja. Én is voltam neki babájo, jaj, de sokat jártam utáno, Verjë mëg a jeges eső, mossa lë ja göndör haját simáro.

211

202. Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán mandulafa virágzik

2. Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán jegënyefa virágzik, Jegënyéje, jegënyéje, jegënyéje vízbe hullik, elázik. Terëm még a jegënyefa jegënyét, Özvegyasszony, páros asszony, özvegyasszony neveli a szép legínyt.

212

Adattár

213

vakat

214

Hatháza Kismartos, jaj, de szép helyen van, A Zsitva, a Nyitra között van, A Zsitva, a Nyitra között lakom én, Beteg a szeretőm, a szegény. A „Magyarország vármegyéi és városai” című monográfiában, amely a XIX. század végén jelent meg, Martosról a következőket olvashatjuk: „Hajdan az árvizektől sokat szenvedett, annyira, hogy alig volt év, melyben nagyobb árvízveszély ne fenyegette volna. Rudnai érsek át is akarta a lakosokat telepíteni biztosabb helyre, de a martosiak ebbe nem egyeztek bele, azt mondván, hogy ők csak itt maradnak, ahol a víz van és ahol halászhatnak.” Martos község, ahogy a nótában éneklik, a Zsitva és a Nyitra folyók között van. A község a Nyitra és a Zsitva összefolyásából alkotott félszigeten fekszik. A levéltári adatok szerint a faluról szóló első írásos emlék 1487-ből származik. A lakosok a tatárok elől menekültek a falu mostani helyére, amely akkoriban szinte hozzáférhetetlen ingovány volt. A falu a török világban elpusztult, és 1576-ban mindössze tíz lakható háza volt. A néphit azonban csak hat házról beszél, ugyanis Martos egyik részét a mai napig is Hatházának nevezik. Sahin Ferencné Jóba Klára (1916) így mondta el ennek történetét: „Valamikor azt beszétík, hogy voltak itt törökök, és hogy akkor a nádasokba köllött bujdosni a nípeknek. És mikor már elmëntek innen, kiszabadútak a rossz hejzetbű, akkor csinátak ott hat házat, mert csak hat család maradt mëg. Errű elneveztík eztët a dombot „Hatházánok”. Arra a kérdésre, hogy milyen nevezetűek voltak ezek a családok Sahinné a következőket mondta: „Vótak ott György nevezetűek, Jóbák, mëg Keszëgek. Ëbbű állt, mëg Miklós Ferencék, ezek is ott voltak a Hatházán. Mëg a Szalacsiék.” A gyakori árvizek miatt a mezőgazdasági termelés elég bizonytalan volt, ezért a martosiak fő kereseti forrása a halászat volt. Egy-egy árvíz több hasznot hajtott nekik halbőségével, mint amennyi kárt okozott. Egyik adatközlő, id. György János 1952-ben mesélte, hogy a Nyitra és a Zsitva folyók szabályozása előtt a martosiak kocsiszámra hordták a halat a környező falvakba, ahol gabonára cserélték. Ugyancsak tőle tudtam meg, hogy a martosiak a halászathoz a legősibb halászszerszámokat is használták. 215

A varsán (verse,vörse) kívül a „vaisz” nevezetű halcsapda is használatban volt. Ez az egyik legősibb halászati eszköz, amelynek az elnevezése is finnugor eredetű. Györgyék a templom mögött, egy mesterséges dombra épített házban laktak. Nagyapi mesélte, hogy ha nagy víz volt, „az ablakból lehetett halászni.” A gyakori árvizek emléke a martosi népdalokban is fennmaradt: A Kismartost elöntötte a víz, Mind elvitte az eleje legínyt. Én is elmëgyek, kifogom a párom, Mer’ én mással nem íllem világom. A községtől Imely felé néhány kilométerre fekvő szőlővel betelepített homokdombot Abának nevezik. A szájhagyomány azt tartja, hogy itt telepedett meg Aba vezér néhány száz honfoglaló vitézzel. Ezt szintén Sahinné Jóba Klára mesélte: „A szőllő, a mëg Abán van. Azt meg arrú neveztík el, hogy valamikor volt egy Aba Sámuel nevű vezír, és az ott harcót, és ott esëtt el. A monda ezt mondja, és errő nevezik szőleinket Abának.” E hagyományt támogatni látszik az a tény is, hogy a homokdomb keleti részén 1899-ben szőlőforgatás alkalmával ősmagyar sírokra találtak.

Kelj, kelj, sípom (sípkészítő mondóka) Sárosi Bálint beszélgetése az énekessel. Elmondta Pinke Zsigmond, 61 éves. Sárosi B.: Kik és mikor szokták ezt a mondókát mondani? Pinke Zs.: Amikor az iskolábó kigyüttünk, mentünk a libákat őriznyi, ott csináltuk a sípot. Vertük a fűzfahajat, és akkor mondtuk. Sárosi B.: Sípot mikor szabadott készíteni? Pinke Zs.: Addig nem vót szabad kíszítenyi, míg a libák ki nem keltek a tojásból. Mert azt mondták az öregek, az apáink, hogy akkor belefulnak a kislibák a tojásbo, hogyha addig megfújjuk a fűzfasípot, míg ki nem kelnek. 216

Kúriázás - Pillikézés Ez az eredetileg böjti leánytánc valamikor Komárom környékén szélesen elterjedt szokás volt. Imelyen, Naszvadon, Hetényben, Kurtakeszin, Komáromszentpéteren, Madaron is járták a tilalmi időszakban, amikor nem lehetett zenés mulatság. Általában a templomnál kezdték, és végigvonultak a falun. A martosi pillikézés vagy kúriázás tulajdonképpen karikázótánc, amelyet a böjti időszakban mindig egy meghatározott helyen jártak. Maga a böjti leánytánc a környező településeken is szokásban volt. Sok helyen egy megadott helyről kiindulva végigvonultak a falun énekelve, táncolva. A dallamfüzér, amelyre táncoltak, egyaránt tartalmazott ütempáros és strófás szerkezetű dalokat. Többnyire a katolikus falvakban tartották ezt a szokást, ezért is érdekes, hogy egy többségében református lakosságú helységben, mint Martos, ez a szokás a XX. század közepéig még élt. A szakirodalom szerint a karikázás az európai középkor uralkodó (lánctánc) formája volt, mely táncforma maradványait a Kárpát-medencében a magyar, szlovák, román és délszláv énekes körtáncok képviselték. Dr. Martin György szerint: „A tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő karikázó főleg a böjti időszak és mulatság nélküli ünnepnapok tánca volt. (Innen a böjti leánytánc elnevezés.) (...) A karikázó kísérete mindig egyszólamú énekszó. Fontosabbik eleme a dal, s így nem a lépések váltakozása a lényeges, hanem a számtalan szövegstrófával egymás után sorakozó lírai daloké. A karikázó egyöntetű, szabályozott szerkezetű tánc, mert a lányok zárt, kör alakú lánca nem ad teret egyéni rögtönzésre. A lépések sorrendje meghatározott, de az ismétlés mennyisége, a részek terjedelme a pillanatnyi hangulattól függően – de mindenkire érvényesen – változhat. A láncalkotás módjai: az egyszerű és az elől vagy hátul keresztezett kézfogás, a karolás, valamint a váll- vagy derékfogás. A táncoló kör térbeli mozgásának típusai és kapcsolódó lépésfajták: 1. A szűkülő-táguló körmozgás a befelé és kifelé irányuló lépések váltakozásából adódik (babázás, lépő). 2. A kör ingadozásait a szimmetrikus motívumok – az egy- és kétlépéses csárdás – eredményezik. A legjellemzőbb haladó ingamozgás esetén a kör lassan – kis megtorpanással –, de mégis állandóan egy irányba forog. 3. A kör egyirányú haladása, folyamatos forgása a lassú karikázóban mindig a nap járásával megegyező, a gyors résznél viszont a forgásirány váltakozhat.” Eredetileg általában egy, a szokáshoz kötött dallamfüzérre járták, később Martoson már alkalomhoz nem kötött dallamokat is énekeltek a tánchoz. 217

A „Kenderbuga, mag van benne...” kezdetű dallamfüzér, amely egyformán tartalmaz ütempáros gyermekdalszerű részeket és strófás szerkezetű dallamokat, minden kétséget kizáróan a pillikézés kísérő dallama volt. Ezt bizonyítja Manga János feljegyzése, amely a Magyar Népzene Tára I. kötetében található. Itt a következő utalást találjuk: „Erre a dalra a leányok pillikézésnél táncolnak. Kézfogással kört alkotanak. A körön belül 3-4 pár táncol, ‚perëg’. Egyik leány a másiknak vállára, az meg ennek derekára teszi kezét, mint a csárdásnál és frisset járnak, közben ‚hoppáznak’, ugranak. A kör énekel és tánclépésben mozog.” Manga János feljegyzése 1942-ből való, s mivel a szokást jelen időben írja le, feltehető, hogy akkor még élő szokás volt. A leírásban említett ugrás valószínűleg azonos a lakodalomban táncolt „asszonyok ugrós táncával.” *** „Bőjt első vasárnapján kezdődött. Attól kezdve minden este összejött ott a fiatalság, szép népdalokat énekeltünk körbe menve. Vasárnap délután a legkisebbek is részt vettek a kúriázáson.” „A Martos közepén van két tó. Egyik Héder tó, a másik Horvát tó. A Héder tó azért volt Héder tó, mert ott egypár (néhány) Héder család lakott és a Horvát tó pedig azért, mert ott Horvát János lakott. Ott a Horvát János portája mellett ültették el valamikor az ezredéves fákat. Ott az ezredéves fáknál, itt lett az a kúria. Akkora nagy kör volt vasárnap, még a fák is bele lettek véve a kúriázásba.” Erre gyere, rózsám, nincsën sár, Nincsën az ajtómon sëmmiféle zár. Kinyílik az ajtó magától, magától, A szeretőm gyënge karjától. „Ebben a játíkban a lányok felállnak kettesével egymás mögé. Egyik lány a jobb, másik lány a bal kezét nyújtva megfogják egymás kezét fenntartva, és kicsit széjjel állnak. A két sor között egy alagút forma nyílás képződik, a hátsó pár bújik a sorfal alatt. Amikor kiérnek a lukból, újra felállnak, és jön utána a többi, míg el nem fogy a dal. Mikor vége a dalnak, akkor párosával körbe állnak, úgy, hogy egyik lány a másik előtt áll, és a következőt éneklik. Egy lány a kör közepén áll, és minden szótagnál egy másik lányra mutat, így: Beültettem kis kertemet a tavasszal, Rózsa, szëkfű, lilijom és nëbáncsmaggal. 218

Virágim kinyíltak mind, el szeretném adni mind, De most mingyár. Akire az utolsó szótag esett, akkor, aki a középen állt, és dalolva mutatott a sorba, a kör hátsó felére jön és megfogja a annak a lánynak a kezét, akire a dal utolsó szótagja esett, és eldalolják: Én megveszëm virágodat, ha eladod, Ha az árát nem is olyan nagyra tartod. Virágim kinyíltak mind, el szeretném adni mind, De most mingyár. Akkor ez a két jány fut a kör háta mögött ellenkező irányba egymással, s amelyik hamarabb ér vissza az ott megmaradt jányhoz, az áll a háta mögé, vagyis azé lesz a jány, mint virág. A másik jány pedig bemegy a kör közepibe, és kezdődik újra, ezzel a nótával, amit az előbb énekeltem, a játék tovább. Vagy pedig szorosan összefogódznak úgy, hogy megfogják egymást tenyerénél fogva, a kettőjük között levő lány mögött. Minden lány ezt teszi. S akkor egy szilárd kört képezve jobbra-balra mozdulva éneklik, hogy Barna kislány bű szoknyájo, sárirom. Mikor tovább éneklik, hogy Megakadt a kapufába, akkor már élénken mennek körbe, balra, és a Sárga lilijomnál ugranak is. Tovább folytatva a nótát, hogy Nem a kapufa fogta meg, erre megint álló helyben dalolva, jobbra-balra dülve, mozdulva dalolnak. Arra, hogy Szeretüje rántotta meg, akkor már megint élénken mennek körbe, balra. A Sárga liliomnál ugranak is.” Denka szőllő, de ídës, Ez a kislány, de kínyës. Azér’ van olyan nagyra, Barna legíny a galambja. Ennek a dalnak két első sorát énekelve, jobbra-balra mozdulva, mikor azt éneklik, hogy Azír van olyan nagyra, akkor már mennek körbe élénken, mikor odaérnek, hogy Barna legíny a galambaja, akkor már ugranak. Ebben a játékban derékban fogják össze egymást a lányok és a fiatal menyecskék. Ezt abbahagyva és egymás kezét csak tenyérbe fogva könnyedén kúriáznak. Kúriázni lépésben kell, menni körbe, kezüket lendíteni előre és hátra, dalolnak. Nagyon fontos, hogy egyformán lépjenek, keze az egész körnek egyenletesen lendüljön, mert csak úgy szép a kúriázás, ha szépen nótára lépnek ki. A kézlendítés is nótára történik. 219

Erdély ország fővárosa Kolozsvár, Volt szeretőm, néha ötven, néha száz. Volt szeretőm néha száz is, De jó volna most csak ëgy is, ha vóna. „A sok szép népdalból egymás után dalolnak, míg meg nem únják, és valaki ezt 9-10 óra felé el nem kiáltja: Haza! Igy Martoson a bőjti időszakban divatban voltak. Hamvazószerda után való vasárnap kezdődött, és folytatódott délután, az istentisztelet után 9-10 óráig, egész húsvétig. Ha jó idő volt, minden köznap este is. Este a legények bementek a lányok közé kúriázni, mert ott szerelmek is kötődtek abban az időben.” Jóba Ferenc (1913), 1988. 9. 29. *** Sahin Ferencné Jóba Klára (60 éves) arra a kérdésre, hogy mikor szoktak pillikézni, a következőket mondta: „Hát bizony azelőtt bőjtbe. Bőjt első vasárnapján. Akkor megkezdtük a pillikét, osztán hét hétig mindig pillikéztünk. Akkor aztán husvít lett, nos, abbahagytuk.” Szerinte minden korosztály ott volt a pillikézésen: „Hát pillikéztek ojan kicsinykék is meg nagyok is meg mënyecskék is.” Arra a kérdésre, hogy mit szoktak olyankor dalolni a következőket mondta: „Hát akkor mindenféle nótát: Kenderbuga, mag van benne, Piros pántlikás a babám kötínye.” Kenderbuga, mag van benne, Ha kiütjük, nem lësz benne. Kendërmorzsa, szíp mënyecske, Ölelj, csókolj, hogyha szeretsz. Ezt szeretëm, ezt kedvelëm, Megfordítom, kitaszítom. Hej, kacs, kacs, kacs, kacs liliom, Mëgdöglött a császár lova. Majd folytatólagosan egy ütempáros dal következett: Hej, dína, rokona érik a mezőbe, Szép asszony szeretőm lakik borsos Győrbe, Van nëki kontya, az egeket hajtja. Héla, héla, héluska, Nímet Ferenc jánya, 220

Adta vín kutyájo, nëm vagyok oka sëmminëk, Anyám az oka mindënnek, mér’ nëm adott engëm férfinek, fekete szëmű legínynek. Hej, rózsa, rózsa piros vagy, hajnali álom édes vagy. Mikor a mënyasszonyt eskünnyi viszik, akkor a vőlegínyt ágy alá tëszik. Hëgyire, tövire, apró gombostüre, a fene se eszi ki azt belüle. „Mentünk körbe. Azzal nëm csinátunk mást. Ësszefogóckodtunk, osztán gyerünk körbe evvel a nótával. E csak ijjen vót, ijen egyszerü.”

Lakodalom A lakodalmi szokások hosszas történeti fejlődés eredményei. Eredetükben főleg két ősi mozzanatot őriznek. A szokások egyik része társadalmigazdasági-jogi vonatkozású. Az egyik közösségből való kiválás, másikba való felvétel, közösségeknek egymással való kapcsolata, gazdasági kérdések elrendezése, amely természetszerűleg szintén telítve volt varázsló eljárásokkal. A másik része ősvallási szertartás, amely részint védekező volt, védelem az ártó hatalmak rontásai ellen, részint aktív tevékenység, varázsló eljárás, s ezzel főként a termékenységet, szerencsét, boldogságot akarták biztosítani. Ezekből formálódott ki a lakodalom szokásköre. A XX. század első felében még sok helyen éltek a hagyományos lakodalmi szokások. A második világháború után a falu polgárosodása, a lakosságcsere, a deportálás, a szövetkezetek kialakítása fellazította, majd teljesen megszüntette a hagyományt. Szerencsére Martoson akadt egy lelkes ember, Jóba Ferenc, aki vette magának a fáradságot, hogy leírja saját lakodalmának menetét, a leánykéréstől kezdve egész a lakodalmi vigadalomig. A lakodalom egyes mozzanatai: I. Előzmények: Hány éves korban lép eladósorba a lány, házasulandó sorba a legény? Milyen volt a lányokhozjárás? Szabadon választanak-e a fiatalok? II. A házasságkötés előkészítése: Szerepel-e közvetítő a házasság előkészítésében? Mi a leánynéző célja? Bejelentik-e előre a kérést és ki? Ki megy kérőbe (egyedül a vőlegény vagy anyjával, a leendő násznaggyal)? Szokás volt-e a háztűznéző? Mikor és kik állapítják meg a vagyoni kérdéseket, móringot? Mikor tartják az eljegyzést? Mi a neve? Volt-e és milyen eljegyzési lakoma? 221

III. Lakodalmi előkészületek: Hogyan nevezik a várakozási időt? Mikor mennek iratkozni? IV. Mikor és kiket választanak ki lakodalmi tisztviselőknek? Hányszor és mikor hívogatnak?

Gyertyás tánc „A XVII. századtól ismert szertartásos lakodalmi tánc” – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikon II. kötetében. Főleg a magyar nyelvterület északi területein maradt fenn. Rendszerint éjfélkor járták a fektetést és a kontyolást megelőzően. A gyertyás táncot néhány Komárom megyei helységben árgyélus-táncnak is nevezik. Martoson a gyertyás táncot nemcsak a vőfély járta a menyasszonnyal, de az egész lakodalmi vendégsereg. A tánc kísérő dallama közismert az egész történelmi Komárom megyében. Kodály Zoltán 1924-ben Etén jegyezte fel egy változatát. A MNT III/A kötetében tizenkét változata található. A szakirodalom szerint az „Árgyélus” régi műdal eredetű táncdallam. A dallam legrégibb alakjában a Lányi Zsuzsánna-kódexben található. Közölve Kodály Magyar táncok 1729-ből című művében található. A dallam az elején levő sajátos dór fordulattal minden kétséget kizáróan ugyanaz, bár az ismétlőjel a kódexben az egész dallamra vonatkozik (ABAB), míg a népi változatoknál a dallam első és második fele külön ismétlődik (AABB). A martosi változatban nem mindig ismétlik a harmadik sort, így háromsoros dallamnak hat. A dallam utolsó sorát is oktávtöréssel éneklik, amely annyira hagyománnyá vált, hogy az egyik martosi énekes, akinél megpróbáltam helyrebillenteni az oktávtörést, kijelentette, hogy bármit is fogok tenni „a kottán ő nem fog változtatni”. A dallam régiségét szövege is bizonyítja. A XVI. század irodalmában ugyanis gyakran előfordulnak a társadalmi bajokat állatok szerepeltetésének leple alatt ostorozó költemények (vö. B.M.N.I.730. l.7.j). A lakodalom jelképrendszerében is sűrűn előfordul a madárszimbólum (pl. a kikérésnél, az elveszett madár párjának keresése vagy a menyasszonybúcsúztató után az „Elment a madárka”- féle szövegek stb.). Ilyen lakodalmi szimbólum lehetett a szövegben előforduló „Árgyélus kis madár” is, amelynek jelentését azonban egyelőre nem ismerjük. A dallamhoz fűződő tánc lakodalmas szerepéről első adat Réső Ensel Sándortól származik. „A tánczolás így tart éjfélig, akkor a sajátságos Árgyílustáncz után a menyasszonyt kiszöktetik 222

a kamrába, és felkontyozzák. Ha ez megtörtént, a párta bemutatása után ismét behozzák, és a vőfél tánczol vele ismét először. A tánczolás pedig most szakadatlanul egész reggelig tart, mikor az egész vendégsereg jó kívánások közt szétoszlik, magára hagyván az párral, az új párral szaporodott házat...” A fenti leírás és még számos más adat bizonyítja, hogy a dallam táncdal, amelyet a vacsora után a menyasszony táncra való kikérése alkalmával vagy utána, fektetés előtt, mint gyertyás táncot, alkalmaztak a régi (több napig tartó) lakodalomban. Az újabban egynapos lakodalomban, amelyben a menyasszonyfektetés nem szerepel, az „Árgyílustánc” elvesztette eredeti szertartási jelentőségét, és a kikérés elé került, mint a gazdasszonyok mulató nótája illetve tánca. Népdalgyűjtéseink során a dallam változatait Naszvadon, Hetényben, Komáromszentpéteren, Kurtakeszin, Marcelházán, Madaron, Csallóközaranyoson, de még északabbra Udvardon és Zsitvabesenyőn is lejegyeztük. Tudomásunk szerint a martosi gyertyás tánc dallamát először Pongrácz Zoltán diószegi születésű zeneszerző (Kodály Zoltán tanítványa) jegyezte fel 1932-ben. Énekelte Kolecsányiné Tóth Margit, akkor 55 éves martosi aszszony. Öt évvel később 1937-ben Manga János is felgyűjtötte a dallamot. Az árgyélus kis madár nem száll minden ágro, Én sëm fekszëk mindenkor a paplanyos ágybo. Szánj mëg, váj mëg, fordulj hozzám csókulj mëg. Az én kedves vacsorám csak ëgy piros alma, Az én kicsi nyoszojám csak ëgy marék szalma. Szánj mëg, váj mëg, fordulj hozzám csókulj mëg. Arra a kérdésre, mikor szokták ezt énekelni Sahin Ferencné Jóba Klára 60 éves martosi asszony a következőket mondta: „Mikor a menyasszonyt vacsorára elviszik, aztán föltettík a fejére a koszorút, és akkor úgy körbe gyertyávó táncótak, a két vőfíny meg a többi nép járták körű az árgyélust. Bujkáltak egymás keze alatt. Amikor vacsorához vittík a menyasszonyt, akkor szokták dalónyi, hogy a Menyasszonyunk ojan szíp…” Menyasszonyunk ojan szíp, Szëme, szájo csak úgy íg. Levelibe van, levelibe van, Kisjány a legíny ölibe van. Kelj föl kocsis ëtetnyi, Mënyasszonyér köll mennyi. 223

Levelibe van, levelibe van, Kisjány a legíny ölibe van. Arra a kérdésre, hogy milyen dallamra járták a menyasszonytáncot, a következő választ kaptuk: „A menyasszonytáncnál nem szoktunk dalónyi, csak a zenészek, a cigányok szokták húznyi”. A menyasszonytánc dallama egész Csallóközben szélesen elterjedt. „Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő” kezdetű szövegre éneklik. „A lakodalom előtt szokták még dalónyi, hogy: Sëj, ablakomba ëgyetlenëgy pohár van, Poharamba ëgytlenëgy virág van. Virágomnak az a neve, nefelejcs, Sëj, mír hitëget, ha igazán nem szeret. Sëj, sír a kisjány, mikor eskünnyi viszik, De még jobban, mikor lëkötelezik. Në kötelezzétek lë a jányságom, Sëj, még a nyáron hagy élëm a világom.”

A menyecsketánc dallama:

224

A martosi lakodalom leírása

225

vakat

226

Én, L. Jóba Ferenc martosi 275-ös házszám alatti lakos, ki 73 évet töltöttem be Isten kegyelméből, és születtem 1913. év december 14-én. Házasságot kötöttem 1936. október 22-én Martoson. Az én legénykoromban lányos este lányokhoz jártunk. Lányos esték voltak: kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Már tizenhat esztendős korban elkezdtünk csávárkodni, azaz lányokhoz járni. Hát, így kezdtünk udvarolni, ha ezt annak lehet nevezni. Nem gondoltuk még akkor, hogy az a lány feleségünk is lehet. Volt olyan este, hogy egy lánynál tízen vagy még többen is összejöttek, vagy jöttünk ilyen vigécek, serdülő gyerekek, hogy már nem volt még ülőhely sem. Itt megjegyzem, hogy az egyik lányos este már voltunk vagy tizenketten egy lánynál, vasárnap este volt, és már tényleg nem volt hely és hallottuk, hogy kívül zörgés van, valaki jön. A lány apja nem volt otthon. A lányék szomszédasszonya is ott volt, és vártak az asszonyok. A zörgésre azt mondja a szomszédasszony, hogy jön az öreg Ferenc, így hívták a lány apját. Hát, amint nyílik az ajtó, még három ilyen kis legény tolakodik be az ajtón. Erre a lány édesanyja azt mondja mérgesen, hogy jön az Istennek a hátulsó saragrája. Akik aztán először mentek oda a lányos házhoz, azok kezdtek elmenni sorba, és a lány ment ki utánuk. De én akkor, mikor a lány anyja ezt mondta, nem vártam semmit, hanem intettem a haveromnak, és gyorsan távoztunk a lányos háztól. A legények után a lány ment ki a konyhába, vagy ahogy akkor nevezték a pitarba, s ott még valamit beszéltek, társalogtak, aztán elmentek a legények. Visszatérve még a konyhára vagy pitvarra. A pitart nem is lehet a mai konyhához hasonlítani. Az akkori épületformák, az épület eleje egy szobából állt, a konyha is tulajdonképpen szélességben egyenlő volt az első és hátsó szobával vagy kamrával. Néhol a hátsó szobát kamrának használták, ha nem volt külső kamra. A pitvar az épület hosszában még egy keresztfallal el volt rekesztve. A belső fele volt a kéményalja, a külső fele volt a pitar vagy pitvar. A kéményalja négy fala részére egy összecsapolt koszorúgerendát helyeztek kb.12x15 cm-es gerendákból. A koszorúgerendát 20 cm távolságban körül kifurkálták, s a lyukakba állították a minél hosszabb fűzfakarókat. A karók nyersfából, héjas nyersfából kellett, hogy legyenek, hogy hajlíthatók legyenek. Ezeket nyers fűzfavesszővel befonták, ez lett a ház kéménye. Ha valamelyik karó rövidebb volt, azt pótolták, hosszabbították és össze toldták. A kémény teteje átmérője, aminek ki kellett érni a tető legmagasabb pontjánál is magasabbra, esetleg csak egy méter legyen. A kémény sipjának a tetejétől számítva lefelé kb. 2 m-re két keményfakarót vagy gerendát helyeztek el. Ez arra szolgált, 227

hogy ezekre a gerendákra, fákra aggatták fel a télen a megfüstölni való húst, sonkákat és kolbászt. Mikor mindezzel megvoltak, akkor ezt az összefont kéményt kívül-belül megtapasztották jó, lábbal gyúrott sárral, hogy tűzmentes legyen. A kémény alá jött aztán a szoba búbos kemencéjéből a füst a kemence száján. A kemence szája és a keresztfal közé építették vályogból (nyers téglából) be a katlant, amiből aztán a füst megint a kéménybe távozott. Az első és hátsó szobákból a sparheltok luka megint a kémény alá volt vezetve, és így a felaggatott húsféle minden felügyelet nélkül könnyen megfüstölődött a kémény felső részibe beépített gerendákon. Ha jónak hagyták, akkor létráról levágták, és vagy padlásra vagy kamrába aggatták. A konyha hátsó része volt a kéményalja, az első része volt a pitar, ahol a legény vagy legények a lánnyal még elbeszélgethettek. Olyan huncutság (tréfa) aztán megtörtént, hogy az egyik legény a sötétben odament a kémény alá, ahol bőven volt korom, amint a kemencéből vagy a katlanból jött ki a füst és a láng, ott meghúzkálta a tenyerét és a kormos tenyérrel előre ballagott, és kérdi, hogy hol vagytok, a sötétben keresve tenyerével az arcukat és összekente kormos tenyérrel azokat. Ebből aztán lett nagy nevetés később. Hát, így kezdődött az udvarlás, mert amint ment az idő a lány is meg a lány szülei is kimutatták, hogy melyik fiú, legény tetszene, vagy tetszik nekik, és ha a legénynek is tetszett a lány, akkor később már egyedül járt oda,és a többi legény el is maradozott onnan. S ha már egyedül járt lányokhoz, és ha este távozott, bőven sok mindenről beszélgethettek a pitarban, konyhában, ami kettőjükre tartozott. S az akkori múlató helyek, bálok, lakodalmak bőven adtak alkalmat az együttlétre, beszélgetésre. Még az is jó volt ebben a divatban, jobban a szülők előtt történt, és talán a fiatalok sem únták meg egymást (mint most, hogy mikorra összekerülnek, egymást megunva sokan nemsoká el is válnak). Nálunk Martoson már 1936-tól volt kultúrház, ahol voltak szindarabpróbák és többször eljátszott szindarabok, meg sokszor a két-három évi lányokhoz járás, ahol jól lehetett egymást megismerni és egymással szórakozni. Nem mondom, talán mikorra elértem azt a kort, hogy az első sorozáson már átmentem, gondoltam már lányra is, hogy jó volna feleségnek, de én szegény legény voltam, és azt elhalászta előllem egy gazdag legény, aki gazdagnak mondatott az akkori mód szerint. Amikor én azt megtudtam teljesen, hogy az már nem lesz az enyém, én isteni beavatkozásnak mondanám, ami történt az életemben. 228

Az történt ugyanis, hogy jó apám elküldött egy gazdához masinázni (gabonát elcsépelni), ahol én kévehányó lettem, a cséplőgépre. Amint én hányom a kévéket, odajön a háznak a szomszédasszonya egy kötény körtével, és rám köszön, hogy jó napot stb. És azt kérdezi, hogy nem-e kell körte. Hát jól meg is lepődtem, és azt mondtam, hogy kell körte. Aztán elfogadtam a körtéket a zsebeimbe. Az asszony nem ment el mindjárt, és azt is mondja, hogy máma voltam Komáromba és a szép szalagos rekruta fényképed ki van téve a Vojtovic fényképész kirakatába. Ez is megdöbbentett, mit akarhat ez az asszony velem, aki akkor gazdagnak számított. Aztán ő lassan elpárolgott onnan. Én meg elkezdtem gondolkodni, napokon keresztül. Az asszonynak volt helyes lánya. Apám a szegénységben részarató ember volt, volt határcsősz is. Én meg szolgagyerek is voltam a közeli faluba, Szentpéteren, ahol a gazda még a lányát is nekem igérte, ha ott maradok. Ez volt 1931-ben. Nem volt nagyon gazdag lány, akitől el kellett maradnom, de én szerettem, többje lehetett, mint nekem, de én annélkül is szerettem volna. De mindegy, azt már nem lehetett, mert szegény voltam. Gondoltam egyet és a következő vasárnap elmentem lányokhoz, az én körtét adott asszonyom lányához, eléggé félve és idegesen. A legnagyobb meglepetésemre nagyon szívesen fogadtak, úgy láttam a lány is (noha csak 13 éves volt) meg az apja, annya is. Csak egy lány volt a feleségem, mert három év múlva ő lett a feleségem. Azt is mondhatom, hogy nagyon szép és helyes lány volt, ezt igazolhatom az akkori fényképpel is, amit aztán később összecsináltattam, vagy csináltattunk, ahol egy fényképen egymás mellett állunk. Én születtem 1913. december 14-én. Feleségem született 1921. január 18án. Házasságot kötöttünk 1936. október 22-én. A házasságunk ötvenedik évfordulóját, aranylakodalmunkat most ünnepeltük meg 1986. október 22-én, aminek előestéjén engem be kellett vinni az érsekújvári kórházba. De már hála Istennek gyógyulva itthon vagyok. Az én anyagi helyzetem elég rosszul állt a házasságkötés idején. Huszonhárom éves voltam, mikor megesküdtem ősszel a feleségemmel 1936-ban. 1936 májusában ágyba szólított a betegség. Május 19-én megbetegedtem, tífuszba estem. Tíz hónapig nyomtam az ágyat, már az orvosok is lemondtak rólam, és mégis megmaradtam. Egy másik tíz hét kellett ahhoz, hogy felépüljek, és valamit tenni tudjak. Édesanyámnak mellettem kellett maradni, éjjel-nappal vizes lepedőbe csavarni, hogy a magas lázamat enyhíteni tudja, de még így sem tudta. Volt idő, amikor valamellyik rokon virrasztott mellettem, hogy édesanyám valamit pihenjen. Még valamennyi időre ápolót 229

is fogadtak mellém. Egyszóval az egész nyarat átbetegeskedtem, még csak részt sem arathattam, hogy valamit kereshessek. Apámnak három holdacska földje volt, az édesapám az öcsémmel aratták le, ami azon termett. Tehát szüleim sem bírták az orvost sem fizetni, ha kijött. Volt egy nagyon jó lelkű orvos Naszvadon, aki kijárt hozzám, és azt mondta, hogy valahogy az orvosságot vegyék meg a szüleim, az övé majd meg lesz valamikor. Tehát semmim sem volt, amikor a feleségemmel házasságra léptem, csak jó szüleim, és jött a tél. A feleségem tizenhat éves volt egészen, hát neki sem volt semmije. Szüleinek volt tizenhárom kat. hold földje, egy háza, amit azóta 1952-ben teljesen újjáépítettünk. Volt egy pár ló, lovas fogat és tehén. A jövedelmük annyi volt, hogy megéltek belőlle. Adósság nem volt, de pénzük sem volt. Mikor összeházasodtunk, egy évet az én szüleimnél töltöttünk 1937-ben, és egy gazdának az összes gabonáját részibe learattuk, ami akkor 235 keresztet tett ki. Hárman arattuk le, mi ketten a feleségemmel és az öcsémmel. Én a huszonnegyedik évemben, feleségem a tizenhetedik évibe és öcsém a tizennyolcadik évibe volt. Ezt a gabonát be is kellett hordani a gazdával, s még a gazda azt is megtette, hogy hordjunk a lovain, mert neki más ügyei vannak stb. Ilyenkor aztán az öcsémmel is hordtunk. Ez nem kis teljesítmény volt, ha azt nézzük, hogy ma mellyik három ilyen korú tenné meg. Az 1936-os évben abból éltünk, amit jó apám meg a testvérem betermeltek vagy bekerestek. Mikor aztán 1937-ben sikerült jól dolgozni, 15-16 q gabonát megkeresni és napszámozni is, és ’37 őszén eljöttünk a feleségem szüleihez, akkor meg adtunk el gabonát, hogy kifizethessük ’36os évi betegségemből adódó költségeket, és többi munkánk gyümölcsét is otthon hagytuk. Akkor meg ide a feleségem szüleihez nem hoztunk semmit, télen abból éltünk, amit termeltek. Igaz, talán úgy gondolom, hogy akkor én már dolgoztam minden nap annyit, amennyi értéket fogyasztottunk. Mikor aztán itt, a feleségem szülei házánál megkapaszkodtunk, volt föld, amin termelhettünk, akkor kezdtünk gyarapodni, amint múlt az idő, új épületeket építettünk, még földet is vettünk, még gazdasági felszerelést is. A lánykérés a mi esetünkben egy nyárvégi este történt, amit én már nem tudok pontosan leírni, 1936-ban midenféle ceremónia nélkül. Egy este, mikor ott voltam náluk, lányoknál, apósom, anyósom és feleségem jelenlétében, megkértem a feleségem kezét. 1933 nyarán kezdtem lányokhoz járni a feleségemékhez, udvarolgattam, tehát több mint három évig udvaroltam, de úgy, annyira, hogy télen, mikor disznót vágtak, már elhívtak segítteni a disznóvágásban, mert a család gyen230

ge volt rá. Igy aztán nem volt nagyobb gond a lánykéréssel. Jobban csak megbeszélés, hogy mikor és hogy legyen a lakodalom. De előzőleg még megemlítem, hogy kb. a lakodalmunk előtt egy évvel én már vettem egy aranygyűrűt a feleségemnek. Akkor még nem volt olyan szokás, mint most, hogy menyasszonynak, vőlegénynek gyűrűje van, és ünnepet sem tartottunk rá. Én akkor a feleségemet bicigli vázára ültetve elvittem Komáromba az aranyműveshez, és megvettem neki a gyűrűt, ami paszolt az újjára. Annak azért már hire ment a faluba, hogy ezek meg ezek már megvették a gyűrűt, tehát jegybe járnak. Mikor aztán megbeszéltük a lakodalom napját, azután valamellyik nap a vőlegény és a menyasszony szülei (édesanyjai) elmentek Komáromba jegyet vásálni. Komáromba volt a Lilabolt, Raab Dávid volt a tulajdonosa. Csakis itt lehetett ezt a martosi jegyet megvenni. Mikor ez az üzlet megsemmisült, aztán a komáromi tulajdonos átadta egy martosi zsidó Brael Dávid vegyes kereskedőnek falusi kis boltjába, aztán már csak itt lehetett ezeket az aranycsipke dolgokat megvenni, addig, amíg a zsidókat 1942-ben el nem hurcolták. Ezután már ezeket sehol sem lehetett megvenni, és meg is szűnt a martosi ezen viselet. A következőkből állt a jegy: két fiketőből, vagyis két fikető felöltöztetéséből. A fiketőt martosi asszonyok varrták össze kemény papírból a kontyra. Az egyik fiketőn volt kis és nagy aranycsipke pintlivel. A nem annyira ünnepélyes másik fiketőn kis aranycsipke volt és vendégcsipke. Ezt az újasszony köznap hordta, míg újasszonynak számított. A fiketőt a kontyra behelyezett görbefésű fogta fel. Aztán két jegykendő fejre, egy selyemkendő és egy tilángli. Ezek szélére szép pántlika és aranycsipke került. Ezekkel nem közönségesen be volt az asszony feje kötve, hanem majdnem kifelejtettem, hogy mindkét jegykendőhöz és fikötőhöz, ha ezekbe akart öltözködni, pintli is kellett, aminek elöl csipkés volt a része, és a fejre hajtották, az asszony arca körül csipkével volt kerítve, ki voltak tűzve, amit nekem nagyon nehéz volna úgy leírni, hogy azt el lehessen képzelni. Azt látni kell. Amit ma már nagyon nehéz meglátni, mert nem hordják. A menyasszony pedig jegyinget vett a vőlegénynek, ami vitt varással volt elöl megvarrva, és sima pántlikával befűzve. Aztán a vőlegény még kapott a menyasszonytól két darab kivarott zsebkendőt, amit csak látva lehet elképzelni vagy megtudni, hogy milyen volt. A menyasszony még a vőfények részére is varott kivarott zsebkendőket, amit virágkötéskor a vőfényeknek kötöttek fel. Úgy a vőlegény, mint a vőfények kalapjához a menyasszony bokrétákat is vett pántlikával lelógósan 231

és búza aranykalásszal. Úgy a vőlegény, mint a vőfények kabát bal felére, a gombra szép rózsás pántlikát is vett a menyasszony, s az így felöltöztetett vőlegény és vőfények szépek voltak. Még kicsit késve, de megemlítem, hogy gyerekkoromba szüleimtől hallottam, hogy még az ő fiatal korukba volt leánykérés. S történt úgy is, hogy kiadtak a kérőn, azt mondta a lány, hogy nem megy férjhez. De szerintem elég gyenge legény lehetett, hogyha előre nem tudta megbeszélni azzal a lánnyal és szüleivel, hogy fogadják-e a kérőjét. De ha ez így volt, hogy előre nem tudatta a legény, akkor ott semilyen ünnepély nem lehetett. S én hallottam valamit abból a versből, amivel megkérték a lányt. Tőlem is kértek Komáromba, hogy nem-e tudnék ilyen kérő verset írni. Én hát leírok valamit, amit hallottam és amit összehoztam. Kedves András bátyám (vagy más megszólítás.)! Én azért jöttem most ide önökhöz, hogy György János öcsém részére megkérjem Júlia lánya kezét. Apa mondja, hogy én odaadom, hogyha ő, a lányom is akarja és elfogadja férjeurául azt a fiatalembert. Hát akkor, kedves Julika, el-e jösz feleségül az én János öcsémhez? Juliska mondja: Igen, elmegyek. Hát akkor, szép leány, hallgass beszédemre, Nézz ide, füleddel hajolj erre. Gyönyörködik öcsém a te szépségedbe, Ő lészen tenéked az úrad, azért hát ötet úraljad. Azért hát én most azt mondom neked, hogy Jól meggondold elejét, útólját, Hogy mivel kötöd be két szemed világát, Mert nem lesz tiszta búza, hogy learathassad, Sem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad. Lassan közeledik az a séta, Melyben elindultok egy hosszú útra, Nem tudni virágokkal hintett úton haladtok-e, Vagy szúrós tövisekkel találkoztok-e. Legyetek megelégedve a magatok sorsával, Ha lesz kunyhótok, ne törődjetek más palotájával. Legyetek az életben mindig takarékosak, Mert nem elég a vagyont halomra hordani, Szükséges azt bölcsen megtakarítani. Csak az Isten tudhatja, mit hoz a jövendő, 232

Sok darab kenyeret kiván az esztendő. A távoli maradék nem szerez szükséget, De ha nem gyűjtötök a tél megtanít titeket. Legyetek boldogok, és az Isten áldása legyen rajtatok. Ámen. (Leánykérő vers) Mikorra aztán megbeszéltük a lakodalom napját, egy hónappal előtte elmentünk, a vőlegény és a menyasszony, a parókiára a tiszteletes úrhoz, paphoz, hogy össze akarunk házasodni, hirdessen ki minket háromszor a templomba. Aztán a lelkész három vasárnap kihirdette a házasulandó feleket a templomba. És harmadik vasárnap megtartottuk a virágkötést. A kihirdetés, az törvény volt, és a lelkész kihirdette, hogy akinek ezen házasság ellen valami törvényellenes észrevétele van, az jelentkezzen lelkésznél, mert hogy közeli rokonoknak nem volt szabad házasságot kötni. A harmadik vasárnapi kihirdetés volt a virágkötés napja. A virágkötés abból állt, hogy amint akkor vasárnap, akik azon vasárnap a templomba voltak, hazamentek a templomból, megebédeltek, és mentek a menyasszonyos házhoz virágot kötni és festeni. Ilyen téli zöldről, mint buxus-, cédrusfáról zöld ágakat vágtak, és az aranyporos olajjal festették a levelét. És ezt lányok a mellükre vagy legények a kalaphoz tűzték. Várták a vőlegényt és a vőfényeket. Ezek a vőlegényes háznál ebédeltek, és szép sima fekete posztóruhába jöttek a menyasszonyos házhoz. A vőlegény is a rokonai közül választott magának vőfényt meg násznagyot meg a menyasszony is. A vőlegény vőfénye volt a nagyvőfény. A menyasszony vőfénye volt a kisvőfény. Mikor odaértek a menyasszonyos házhoz, akkor a nagyvőfény köszöntött be a menyasszonyos házhoz a virágkötésbe a következő verssel: Tisztelt házi gazda és szeretett családja, Elmondom röviden miért jöttem be ezen tisztes házba. Míg elvégzem itten csekély beszédemet, Kérem tisztelettel szives figyelmüket. Ezen tisztes házhoz úgy, mint követeket, György András bátyánk küldött tisztelettel minket. Megtiszteli szépen egy kis mennyegzőre Általam kegyelmeteket a jövő csütörtökre. Ha a nagy Úr Isten megengedi érnünk, Minden bajt és veszélyt eltávolít tőlünk. 233

Akként állította meg az ö szándékát, Hogy a jövő csütörtökön tartja fia lakodalmát. Étellel, itallal szolgál ő szivesen, Mindezekkel várja vendégeit készen. Szivesen fogadná, ha nála megjelennének, S az említett jókból, ha részt vennének. Ha fáradságukat nem fogják sajnálni, Megelégedéssel fogják tapasztalni. E szóm és mondásom ezen tisztes háznál. (Lakodalomba való meghívó) Ezzel a verssel hívták meg a vőfények a lakodalomba az egyes családokat. De virágkötéskor is ezzel a verssel köszöntött be a nagyvőfény a menyasszonyos házhoz. Ezután leültették őket a menyasszonyos háznál (a virágkötésbe) a régi sarokpadokra. A vőlegény, a vőlegénykisérő (ez a vőlegény barátja volt) és a két vőfény (kis- és nagyvőfény) körülülték az asztalt. Most jöttek a vőlegényes háztól ebédről. A menyasszonyos háznál volt a virágkötés. Itt aztán feltűzték a vőlegénynek kalapjához a bokrétát pántlikával, ami lelógott a bokréta mellől. A kabátjára meg a nagy rózsás pántlikát csokorba (piros és kék pántlikát), bal felől a szív alá. A kalapnál pedig jobb felől volt a bokréta és a pántlika, ami a bokréta alatt lelógott alá. A vőlegény szép kivarott fehér batiszt zsebkendőt kapott a kabátja felső zsebébe. A vőlegénykisérőnek is tűztek a kalapjához bokrétát. A vőlegénynek szintén feltűzték a kalapjához a bokrétát pántlikával. A kabátjukra pedig a csokorba kötött pántlikát bal felől a mellükre a szív alá. Csak a vőfények bokrétája és pántlikája kisebb volt, mint a vőlegényé. A vőfénybotra pedig feltűzték a szép kivarott zsebkendőt pántlikával. A virágkötés a lakodalmat megelőző vasárnap volt megejtve, a templomban való harmadik kihirdetés után való vasárnapján, a rozmaringnak is nagy szerepe volt virágkötésbe és lakodalmakba, aranyozták is. Az én részemről mint vőlegénynek, hogy meglegyen az alsó és felső ruhám, és az esküvői fekete posztóruhámat lakodalmunk előtt varattam, és új csizmát is csináltattam. Huszonhárom éves koromra én mindezeket kikerestem. Más vagyonom akkor nem volt. Volt azonban olyan testem és lelkem, ami nem óhajtotta sem a nikotint, sem az alkoholt életemen keresztül. Csak minden időben szerettem dolgozni. A feleségemnek, vagyis a menyasszonyomnak is a szülei minden ruhát 234

elkészítettek, hogy tizenhat éves korban úgysem tud az ember még sokat teljesítteni. Házasságkötés után tovább dolgoztunk együtt. A menyasszonyi kelengye, a menyasszonynak megvolt a ruhája, ágya, amibe később együtt aludtunk, míg az első gyerekünk meg nem született. Mikor már az első gyerek megszületett, akkor az édesanyám nekem is készített párnát, dunyhát, két vánkost, amibe idáig is fekszem. Édesanyám azt mondta, hogy fiam a gyereknek most már az anyja mellett a helye, te aludj külön ágyba. Meg tíz darab készre varrott zsákot is adott. A menyasszony még sublótot is kapott, amibe elhelyezte a ruháit. Különben semmiféle írásbeli megegyezés, megállapodás nem volt. S hát, azért is volt a virágkötés, hogy itt lettek a vőlegény és a vőfények díszbe öltöztetve (szokták mondani). Mikor az elmondottakkal végeztek, akkor a vőfények elindultak meghívni a lakodalmas népet, rokonokat, barátokat stb. Mikorra behívták a lakodalmas népet, akkorra este lett. Aztán bementek abba a kocsmába, ahol a vőlegény várta őket. Előre megbeszélve, hogy hol lesz a találkozó. Ide már a menyasszony ment el értök a barátnőjével, és így mentek el a menyasszonyos házhoz vacsorára. Mikor a vőfények elindultak hívni a lakodalmas népet, utánna felkötötték a menyasszonynak a menyasszonyi koszorút, a nyoszolyóslányoknak a koszorúkat, és elindult a menet az ott való lányokkal és menyecskékkel a templomba a koszorús menyasszonnyal az élen. Ezután a vőlegény is elindult a barátjával a templomba. Igy a menyasszony a koszorúslányokkal és a vőlegény a barátjával részt vettek a vasárnapi délutáni istentiszteleten. Aztán a következő héten keddre, csütörtökre vagy szombatra volt kitűzve a lakodalom napja. A mi lakodalmunk idején a vendégek 9-10 óra között jöttek, a normális dolog az volt, hogy minden család hozott egy darab élő tyúkot, de azt már lakodalom előtti napon elvitték, nagy lakodalmas tálon két egész rétest vittek az egyik túrós, a másik lehetett mákos, darás vagy káposztás is. A menyasszonynak még 10-20 koronát is adtak ajándékba. A vőlegénynek nem volt szokás. A vendégeket mindig a menyasszony vagy a vőlegény édesannya fogadta. Ők tudták, ki mit hoz, hozott, és ellenkező esetben mit kell viszaadni. A nyoszolyóslányok feltették koszorúikat, ami már virágkötés napján is fel volt téve. A nyoszolyóslányok tűzték fel a násznagy mellére a násznagyvirágot meg a vendégvirágokat, amikor már az is volt, a násznagy 20 koronát, a vendégek 2-3 koronát adtak. De régebben vendégvirág nem is volt. A 235

vőfények a mestergerenda fölül elővették a vőfénybotjukat. Virágkötéskor mindenki megtudta, mi a kötelessége, és hova tette a feldíszítőjét. Jegyajándékvitel nem volt, mert az már előzőleg át volt adva, ahogy már leírtam. A menyasszony öltöztetését egy közeli rokon, asszony végezte. Esküvőre majd a nagyvőfény kéri ki a násznagytól a menyasszonyt. Régebben a lakodalom napján, amikor még (talán a szegénységtől) olyan volt a divat, hogy csak a vőlegény fogadott zenészeket a lakodalomba. A menyasszony vőfénye úgy reggel 9-10 óra tájba elment a vőlegényes házhoz zenészekért, s ott a következőket mondta (zsebében fél liter pálinkával és a vőfényboton kúcsos kaláccsal): Édes násznagy uram! A mi menyasszonyunk ezen csekély, de szíves ajándékával is kíván szolgálni kigyelmeteknek. Amellyet is vett a földnek zsirjából és az égnek harmatjából, és általam kivánja, hogy aki ebből részesül, az Isten szolgáltassa friss és jó egészségéül. Adom tisztességgel. (Kúcsos felett) Akkor a vőlegény letette a kúcsos kalácsot a vőfénybotról az asztalra a násznagy elé. Mert a násznagy, akiről még szó sem esett, padsarokba ült. Esetleg a valamikori kérők is a násznagyok voltak (tanúk a lakodalomba). A vőfények mondókáiban most már ők lesznek a főszereplők. Aztán elővette a fél liter pálinkát a zsebéből, amit a menyasszonyos háztól hozott a vőfény, és a következőket mondta az asztalnál a násznagy felé: Milyen csodálatos az isteni bölcsesség, Hogy mit művel általa az emberiség, Hogy a pálinkát miből nem készítti, Mi által az embert úgy megrészegíti. Elfogyván ereje, elhagyja az esze, Magát megtekintve csak semmivé leve. De a józan ember jól tud vele élni, Nem is lehet ebből semmi rosszat vélni. Én sem fogom el hát e lakodalmi nyájtól, Hagy legyen jó kedvük nekik is ezáltal. Tessék, násznagy uram, kóstolja meg a mi menyasszonyunk pálinkáját is. (Pálinka felett) 236

Akkor a kisvőfény megkínálja a násznagyot a pálinkával, ami a kezében van. De az nem fogadja el. Azt mondja, lehet abba, vőfény uram, méreg is, kóstolja meg maga, vőfény uram (még méreg is stb., viccelnek). Addig, hogy a vőfény újra kezébe fogja a pálinkás üveget, és verset mond ujra: Uraim, a pálinkát a doktorok szokták orvosságul használni, mikor az országba behozták. Azért, akinek a hasa fáj, igyék belőlle, meggyógyul mindjárt. (Pálinka felett) Akkor kocintanak, az üvegeket cserélik, a vőfény a vőlegény pálinkájával, a násznagy a menyasszony pálinkájával kocint is, mind a ketten isznak, vőfény és násznagy. Ezután a móka után a kisvőfény parancsolt egy talpalávalót a zenészeknek. Egyet táncolt, mert régi időben már tíz órára a lakodalmas nép ott volt a lakodalomba, és volt kit táncba hívni a vőfénynek. Ezután a tánc után a vőfény odamegy a násznagyhoz, és ezt mondja az asztalnál: Édes szerető násznagy uram! A mi menyasszonyunk tiszteli a kigyelmetek vőlegényét és a mi násznagy urunk kigyelmetek násznagy urát, és arra kéri, hogy lennének szívesek egypár szál zenésszel (cigánnyal) megajándékozni a mi tisztes menyasszonyunkat. (Zenészek kérése a menyasszonyhoz) Ilyenkor azt mondja a násznagy: Hát csak tessék, vőfény uram, válogasson belőlük. A zenekarvezető aztán elosztja két csoportra a zenekart, és a kisvőfény elvonult a kapott zenészekkel a menyasszonyos házhoz. Igy lettek a menyaszszonyos háznál is zenészek. Múlathattak, táncolhattak úgy a vőlegény, mint a menyasszony vendégei is. Ezután a nagyvőfény (vőlegény vőfénye) megy el a kúcsos kaláccsal a boton, pálinkával a zsebében a menyasszonyos házhoz. Verset mond az asztal sarkán a menyasszony násznagya felé: Édes szerető násznagy uram! A mi vőlegényünk ezen csekély, de szíves ajándékával is kíván szolgálni kigyelmeteknek. Amellyet is vett a földnek zsirjából és az égnek harmatjá237

ból, és általam kivánja, hogy aki ebből részesül, az Isten szolgáltassa friss és jó egészségéül. Adom tisztességgel! (Kúcsos felett) S leteszi a botról a kúcsos kalácsot a násznagy elé az asztalra. Aztán verset mond a zsebéből kivett pálinka felett: Ahol vígan vannak leányok, legények, Ha szerét tehetem, oda én betérek, Mert ott pálinka van, azt már bizton tudom, Mert erről szörnyű nagy a tapasztalatom. Nem csoda, ha a pálinkát szeretem, Szent Borbála napján a pincébe születtem. Nagyapám kántor volt, apám kefekötő, A pálinkát csap alól itta mind a kettő. Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna, Sírjában mindkettő rögtön megfordulna. Én az Úr Istentől most csak azt kivánom, Fúljak egy hordóba, az legyen halálom. Húsz akós nagy hordó pálinkával tele, Ha vesztemet érzem, abba ülök bele. Kitátom a szájam, dül a pálinka belé, Ha megfúltam, lelkem röpül az ég felé. Angyalok visznek fel a menybe, mint dukál, Szent Péter pedig a kapunál szalutál. Uram, fogadd ezt a te kebeledbe, Éltében a vizet a csizmájában sem tűrte. No, de most már talán elég is lesz ebből, Nem szeretek sokat hozni egy sütetből. Nehezen forog a nyelvem, nem áll a ritmus felé, Biz’ Isten nem tudom, mi üthetett belé. A fejem meg szédül, forog az egész világ. Keresse meg, násznagy uram, az üveg száját. Tessék násznagy uram!

(Pálinka felett)

Kinálja a vőfény a menyasszony násznagyát, de az szintén nem iszik. Viccelnek, lehet abba méreg is, vőfény uram stb. S utána megint verset mondott a vőfény, kánciót a pálinka felett: 238

Te pálinka, te pálinka, mi az tebenned, Hogy az embernek elméjét úgy felkevered. A minap is úgy megszégyenítettél, Lányokkal és menyecskékkel kinevettettél. A héten is úgy meggyaláztál, Más jó barátommal a sárba hurcoltattál. De azért én most tetőled nem félek, Számra veszlek és lenyellek. Mars az áristomba.

(Pálinka felett)

Ekkor aztán iszik a pálinkából, és így iszik a násznagy is. Ezután parancsol egy nótát a zenészeknél. Táncol egy-egy nótát esetleg a menyasszonnyal. Aztán megbeszélik, megbeszélték a kisvőfénnyel, násznaggyal esetleg a fő gazdasszonnyal, hogy áll az ebéddel, mikor lehet az esküvő. (Mert a menyaszszonyos háznál esküvő előtt ebéd szokott lenni és csakis ebéd, vacsora nem.) És most egy verssel kikéri a násznagytól a menyasszonyt esküvőre: Édes szerető násznagy uram! Figyelmezzen kérem rövid beszédemre, Elmondom röviden miért jöttem ide be. Jól tudják, akik itt körül állnak, Hogy szép virágszálát ezen tisztes háznak, Minthogy a mi vőlegényünk megszerette, És őt hites társául már el is jegyezte. E jeles nap arra lett kitűzve, Hogy a két szív egymásnak hűséget esküdne. Azért hát mi kigyelmeteket arra kérjük, Hogy midőn mi az ő vőlegényét az Úrnak szent házába felkisérjük, Úgy önök is az ő menyasszonyát oda kisérnék fel. Hogy ott szent esküvéssel bebizonyítsák, hogy Ők egymást igazán szeretik, Össze teremtette őket az Istenség, Szálljon hát rájuk áldás és békesség. E szóm és mondásom ezen tisztes háznál. (Esküvőre való meghívó a menyasszonyos háznál) Ezután a nagyvőfény visszament a vőlegényes házhoz. Aztán a régi időkben a menyasszonyos ház vendégei megebédeltek esküvő előtt. Mert itt csak 239

ebéd volt, vacsora nem. (A menyasszonyos házat kiadós háznak mondták.) A vőlegényes háznál pedig vacsora volt, ebéd nem. Az esküvőről aztán már nem mentek vissza a vendégek a lakodalmas házakhoz, hanem az esküvőről ment a lakodalmas nép a kocsmába, amelyik kocsmárossal meg volt beszélve, hogy odamennek és ott múlattak estig. A vőlegényes ház vendégeiből aztán visszahívták a közelebbi rokonokat a kocsmától ebédre (egy kis tyúklevesre). Csúnya szokás volt, kiválogatták a népüket. Mikor az én lakodalmam volt, én két birkát vettem Imelyen Lövinger Béla zsidó embertől, és abból egy hagymás-borsos leves jutott ebédre is mindenkinek. Meg is dicsértek érte a vendégeink, hogy szegény létünkre nem tettünk különbséget a vendégek között. Abban az időben csak a násznagy előtt volt rendes asztal. Vagyis a mindenkori sarokpadokhoz tartozó asztal. A többi vendégek előtt csak mosószékekre feltett szélesebb deszkából volt asztal. (A mosószék egy nyár- vagy fűzfa padlóból készült, négy befúrt lábakkal ellátott, 30 cm széles és egy méter hosszú szék volt, 75-80 cm magas. Ilyen alkotmányon mosták az asszonyok a szapúlt fehérneműt.) Az üllő helyek szintén hasonló formájú (bakszékek) bakszékekre feltett padlók voltak. Ilyen asztalra tették fel először a leves ételt, tyúklevest tyúkhússal, azokból a tyúkokból, amit a vendégek vittek a lakodalomba. Lehetőleg minden személyre egy darab tyúkhús volt a tálban. Tehát négy darab, mert négyen ettek, vagy kanalaztak egy tálból. A másik tál ételt, ami rendszerint kocsonya volt, szintén négyen ették egy tálból. A kocsonyás tálakra aztán két kúcsos kalács volt rátéve, és úgy vitték be a vendégek elé. Mivel négyen ettek egy tálból, hát mindenkinek fél kúcsos kalács jutott. A kocsonya marhakörmökből készült, ami lakodalom előtt meg volt rendelve a komáromi vágóhídon. Sütemény, torta sehol sem volt, csak kúcsos kalács meg a vendégek által vitt rétesből volt az asztalon. Ezeket lehetett fogyasztani. A vőfény hozza az ebédet, verset mond a leves felett: Édes szerető násznagy uram! Az első tál ételt behoztam, Hogy el ne essek, mindig imádkoztam, A szakácsné asszonyokkal jól megfűszerszámoztattam. Örülök, ha viszem ki a tálat majd üresen, Fogjanak hát uraimék hozzá, de frissen. 240

Adom tisztességgel, éljék egészséggel, Jó étvágyat kivánok mindnyájuknak az ebédhez. Mikor fel van tálalva az első tál étel (leves), akkor a násznagy imát mondott, mindenki felállt. Szent Isten, szentelj meg bennünket, Szenteld meg eledelünket, Itt való ételünket, Atyafiságos beszélgetésünket, Szent fiadért, az úr Jézus Krisztusért. Ámen. Jó étvágyat kivánok mindnyájuknak az ebédhez. (Násznagy imája ebéd felett) Ha a vendégsereg végzett az első tál étellel, akkor a vőfény hozza, és hozatja a második tál ételt (előzőleg kivitték a leveses tálakat): kocsonyát tálakba kúcsos kaláccsal a tetején. Mindenkire fél kúcsos kalács jutott, amit hazavihetett. Uraimék, hogy mi történt a konyhába, Jéggé fagyott a leves a tálba. Azért én ajánlom, hogy ki ne menjen senki, Mert az orra rögtön lefagy neki. Ezen kedves étel nem tudom, mért remeg, Talán a szakácsné asszonyunk ijesztette meg. Cifra kúcsost boritván rája, Tessék, násznagy uram, jó étvágyat kivánok hozzája. (Kocsonya felett, vőfény mondja) A kúcsos kalács egy kelt tésztából, kalácstésztából elnyújtott összefont lukacsos kalács volt. (Látni kellene!) Mikor ezzel is végeztek, akkor a násznagy imát mond ebéd után: Sok jó áldásidért, Úr Isten, Mellyekkel tápláltál minket ez életben, Neved legyen dícséretben, Most és minden időben. Ámen. Jó egészségére kivánom mindnyájuknak az ebédet. (Ima ebéd után) 241

Ebéd után a vőfény felszólította a lakodalmas népet, hogy készüljenek fel esküvőre. A vendégek mentek a csaposhoz (pálinkakezelő), és kis kékittős, decis üvegekbe vittek pálinkát magukkal esküvőre, ezzel kinálták meg az úton az ismerősöket. Az akkori világban csak az a 30%-os, fokos sima pálinka volt a lakodalomba, szeszpálinka. Sem bor, sem sör, sem málna nem volt. Mielőtt elindultak volna az esküvőre, a násznagy kéri, vagy szóllítja a menyasszonyt vagy a vőlegényt, vagy ha úgy került, hogy egy helyen mind a két lakodalom, akkor mind a kettőt. A következőket mondja egyes vagy többes számban feléjük vagy nekik: Kedves öcsém! Kedves húgom! Kedves gyerekek (vagy ahogy szólítja)! Eljött ez az óra, Melyben elindultok egy hosszú útra. Nem tudom, virágokkal hintett úton haladtok-e, Vagy szúrós tövisekkel találkoztok-e. Ma megváltozik a ti életetek útja, Vagy holtig örömre vagy örökös búra. A minden élőknek Istene, Legyen mindenkor veletek. Legyen mindig boldog a ti házaséltetek, Legyen szerencsés boldog utazástok, Örömmel bevégzett pályafutástok. De mielőtt elindultok jó szüleiteknek is fogjátok meg a kezeit, Csókoljátok meg, és hullasszátok rá a hála könnyeit. Aztán induljatok el békével egy boldog esküvőre, Kedves gyerekek az én és mindnyájunk áldása kisérjen titeket. Sok szerencsét kivánunk tinektek. Ámen. Most már felállva esküvőre indulnak. Az a násznép indul elő, amelyik hátrább lakott a templomtól, és útjába ejti a másik népet. Vagy pedig egy megbeszélt helyen bevárják egymást. Dalolva, zenével mentek, mikor odaértek a másik násznép házához. Aztán együtt mentünk szépen felfejlődve az esküvőre az összesített zenekarral, nótával, hogy:

242

Jaj, de szépen harangoznak, Talán az én galambomnak. Most viszik az esküvőre, El sem búcsúzhatok tőle. vagy Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fején, Megy az Isten házába, ráborul az Úr asztalára. Vagy szépen, vigan, de dalolva a templomig, ami most nincs már. Esküvő előtt a vőfények megbeszélték a lelkipásztorral, kb. mikor fognak érkezni az esküvőre. Mikor aztán a násznép odaért a parókiához, akkor lelkipásztornak (papnak) vittek jó rétest és pálinkát a násznagyok feleségei. Akkor a vőfények, vőlegény, menyasszony a koszorúslányokkal bementek a lelkipásztorhoz (paphoz), és a vőfény így szóllítja a lelkipásztort: Mélyen tisztelt tisztelendő úr! Egész alázattal arra kérjük önt, hogy lenne szives az Urnak szent házába bejönni, s ott az egybe kelendő személyeket a szent hitnek és szeretetnek arany láncával egybekötni sziveskedjék. Igy mentek be a templomba a lelkész vezetése alatt, ahol a lakodalmas nép a huszonötödik zsoltár éneklésével várta őket. Régebbi időben az esküvő délután két óráig meg szokott történni. Mikor kijöttek a templomból, a menyasszony a vőlegénnyel bementek a lelkésszel a lelkészi hivatalba, ahol anyakönyvezték a házasságkötést. Mert polgári esküvő akkor nem volt. Csak később kaptunk értesíttést arról, hogy házasságkötésünk az állami anyakönyvbe be lett vezetve. A lelkész értesítette az állami anyakönyvvezetést. S amig ők, az új pár, a lelkésszel ezt intézték, addig a lakodalmas nép táncolt a templom és iskola udvarán. A zenészek tették kötelességüket. Az esküvő után aztán a lakodalmas nép ment a kocsmába, és ott múlattak estig. Este aztán alkonyatkor innen mentek a siratóba, a menyasszonyos házhoz, ahol a nagyvőfény elbúcsúztatta a menyasszonyt a szüleitől. A sirató abból állt, hogy a nagyvőfény a szobába az asztalnál búcsúztatta a menyasszonyt. A menyasszony pedig összeborúlt az édesanyjával, és hát sírtak. Amig a búcsúztató tartott addig a zenészek az udvaron húzták a talpalávalót. Mivel a szoba kicsiny volt arra, hogy a sok nép be nem fért volna a szobába, azért húzták a zenészek, hogy táncoljon a nép kint az udvaron, 243

mert úgyis sokan voltak odabent, akik végig akarták nézni a menyasszony búcsúztatását. A menyasszonyos háznál a násznagyok beültek siratókor az asztalhoz. A kisvőfény bevezette a menyasszonyt a búcsúztatóhoz, és ezt mondta: Menyasszony beadása búcsúztatóhoz (menyasszony vőfénye mondja): Édes szerető násznagy uram! (menyasszony násznagyához) Behoztam a mi tisztes menyasszonyunkat, Hogy az én kezességem alól áttadjam Násznagy uram kezessége alá. Tessék, násznagy uram, fogjon vele kezet. Erre a menyasszony násznagya feláll, és az asztalon keresztül megfogja a menyasszony kezét, és így búcsúztatja: Hát, te szép menyasszony, Elérkezett az elvállás órája, Hogy itt hagyjad jó szüleidet hosszas bánatára. Azért hát én hozzád intézem Ezen gyülekezet előtt az intésem. Hogy az a szeretet, amely összefűzött, Sírig tartó legyen mindkettőtök között, Egymást az életben mindig szeressétek, Egymásnak a terhét együtt viseljétek, Egymásnak hibáit békével tűrjétek, Igy boldogok lesztek, míg a földön éltek. A nagy Isten pedig adjon áldást rátok, Hogy szerencsés és hasznos legyen munkátok, Az életet ti soha meg ne únjátok, Sokáig éljetek, szálljon áldás rátok. Szüleitekre is gondot viseljetek, Amiképpen ők is tettek tiveletek. Adjon az Ur Isten egészséget néktek, Mindenhol szerencsét, akármerre léptek. Az öröm és béke házatokra szálljon, Sokáig éljetek szivemből kivánom. Ámen. Tessék, násznagy uram. (Menyasszony násznagyának búcsúja) Ezzel a menyasszony násznagya áttadja a menyasszony kezét a vőlegény 244

názsnagyának. Aki a következőképpen búcsúztatja. Ez is fogja a menyaszszony kezét, amíg búcsúzik tőle. Azt kérdem tetőled szép leány, El-e jösz ezen tisztes kompániával, aki most érted fáradozik? Menyasszony feleli: Igen! Hát akkor, szép leány, hallgass beszédemre, Nézz ide, füleddel hajolj erre. Feledkezzél a te nemzetedről, Atyád házát is vesd ki az eszedből. Gyönyörködik férjed a te szépségedben, Mert ő lészen tenéked az urad, Azért hát őtet uraljad. A te most elhagyandó szüleid helyébe, Majd magzatokat ád tenéked az Isten. Én azért most azt kivánom neked, hogy Az Isten áldjon, áldjon meg titeket az Isten, Egymást igazán szerető szívvel és lélekkel, Munkálkodástokra elégséges erővel, Fáradságtok után bőséges haszonnal. Végezetül pedig részeltessen titeket az Isten Az igazaknak elkészített örök boldogságában. Ámen. Tessék, vőfény uram, halljuk bucsuszavát! (Vőlegény násznagyának búcsúja) Ezután a menyasszony az édesanyja keblére borul, a nagyvőfény pedig így bucsuztatja: Tisztelt vendégkoszorú! Engedelmet kérek mindnyájuktól sorba, Legyenek csendesen ezen tisztes házba, Míg beszédem végzem, addig figyeljenek, Az Isten áldja meg mind jó embereket. E tisztes menyasszonyt mielőtt e helyről elvinnénk, Átadta bucsúját, felkért mint vőfényét, Hogy mondjam el bucsuját, bucsuzó szavait, Hallgassák meg tehát ő sóhajtásait. Zengj hát bucsuszavam, hullanak könnyeim, Mert tőletek válok, kedves jó szüleim. Hatalmas Ur Isten, világ teremtője,

245

Tekints le méltatlan, bűnös gyermekedre, Tekints le ezen kedves jó szülőkre, Áldásid harmatként szállítsd le fejökre, Kik által engem e világra helyeztél, S e jelen korig szépen felneveltél, De számomra most már más utat jelöltél, E páros életre engem segítettél. Azért buzgó szívvel hálát adok néked, És örökké áldom szent gondviselésed. Buzgó szívvel kérem isteni felséged, Hogy lelkem üdvére adtad e páros életet. Hol vagy hát jó apa (atya), leányod nevében Szóllok egyet-kettőt, végyed tiszteletben. E felvirradt mával örömmel szól hát szám, Köszönő bucsuszót, kedves édes apám. Gyermeked mondja ezt, te jó szivvel veszed, Hisz szerető szivvel áldott meg Istened, Szerettél mindenkor, mint jó atya leányát, Gondosan őriztél, mint a szemed világát. De eljött az idő, hogy tőled elmegyek, Szerető férjemmel új életet kezdjek, Azért hát mielőtt házadtól indulok, Könnyező szemekkel kebledre borulok. Mert most válik sorsom, nem tudom, mely útra, Vagy holtig örömre vagy örökös búra. Azért hát, jó atyám, nyújtsad a kezedet, Hagy hullassam rá hála könnyeimet. Adjon az ég szép kort, hogy sokáig lássalak, Mint édesapámat, úgy szolgálhassalak, Hátra levő időd vigasságba teljen, Bú, bánat vagy inség soha ne terheljen. Még egyszer neked köszönetet mondva, Isten veled, megyek a férjem házába. El kell mennem, köszönöm hűséged, Kedves édesapám, Isten, Isten legyen veled. Édesanyám, kedves édesanyám, Hát hozzád hogy szóljak éltem ezen pontján. Édesanyám, kedves édesanyám, 246

Hogy menjek ki házadnak ajtaján, Hogy hagyjam itt ezt a kedves helyet, Búcsúzó szavaim, hogy kezdjem el veled. Ki engem dajkáltál, igazán szerettél, Mint életed virágát, engem úgy neveltél. Kedves édesanyám, itt állok, leányod, leányod, Utolsó pontjára lépett leányságom. Rátaláltam én már szeretett páromra, Eddigi helyemet újjal cserélem ma. Bocsáss el hát, anyám, szárnyamra, Kisérjen engem áldásod útamra. Köszönöm azt a sok fáradságodat, Hogy múlasztottál értem, sok szép édes álmokat, Ápoltál gondosan, örömmel neveltél, Igaz szeretettel mindig körülvettél. Azért hát most, amidőn végzem leánysági pályám, Hogy hagyjalak hát itt, kedves édesanyám. Ezt a tizennyolc évet, mit veled töltöttem, Ez lesz életemnek a legszebb emléke, Leány életemnek a szép napjait töltém Itt a te házadnál, kedves édes szülém. Hisz édesanyám kért szeretettel téged, Azért most tetőled nehezen válok meg. Oh, de el kell mennem, ez az életpálya, Ez most kezdődik, ez lesz az élet iskolája. Jóságodért most mást nem adhatok néked, Ezt fogadd tőlem, ez az őszinte köszönetem, Az Isten áldását kérem életedre, Kivánom, hogy ez boldogul follyon le. Most még arra kérlek, nyújtsad a kezedet, Hagy csókolhassam meg még egyszer ezeket. S még egyszer neked köszönetet mondva, Isten veled, megyek a férjem házába. El kell mennem, köszönöm hűséged, Kedves édesanyám, Isten legyen veled. Isten veled, óh, hányszor öleltél Engemet, míg ennyire felneveltél. Kedves jó testvéreim, fogjátok meg kezem, 247

Mert tőletek vállásom esik csak nehezen, Látok szemetekbe csillogó könnyeket, Ebből tudom, hogy mi a testvéri szeretet. Szeressük, s ha kell ápoljuk majd a mi kedves szüleinket, Együttes erővel szolgáljuk majd őket. Igy áld meg minket a mennyei Atya, Szálljon rátok az Isten áldása. Kedves öreg szüleim, hozzátok fordulok már, Mert tudom, hogy szivetek tőlem bucsuzást vár. Áldjon meg titeket a jóságos Atya, Aki a magas egek seregit odafent forgatja. Ha pedig majd eljön ama végső óra, Könnyeket hullatok a ti koporsótokra. De azt akarom, hogy legyen az sokára, Hogy unokátok könnye hulljon koporsótokra. Most már Isten veletek, óh, hányszor öleltetek Engemet, mig ennyire felneveltetek. Leányok, hol vagytok kedves lány barátim, Ekképen halljátok bucsuzó szavaim. Leány barátim, akik csak voltatok, Igaz szivetekből, óh, megbocsássatok, Meg tudtok bocsáttani, tudom, hisz ismerlek titeket, Ismerem igaz lelki hűségteket. Az Ur Isten adjon nektek erős tiszta szivet, Hogy a gonosz ellen bátran küzdhessetek, Mert a leányélet csak úgy szép, ha az kedves, S ha tisztán tartják, akkor már kellemetes. Istennel ajánlak most már lány barátim, Isten már veletek minden jó pajtásim, Leány barátim szerencsét nyerjetek, Isten legyen mindenkor veletek. Végre jó szomszédaim jönnek elő rendel És minden rokonom e tisztes vendégsereggel. Kedves jó szomszédok és minden rokonom Az Isten áldja meg általam.

248

Legeslegutoljára mélyen tisztelt násznagy uram, Kigyelméhez hangzik végbucsuzó szavam.

Jól esett e szives pártfogása, Szálljon ezért önre az Isten áldása. Visszanézek még egyszer e háznak küszöbén, Mert biztatja szivemet még az oly kétes remény. Kedves jó szüleim, Isten már veletek, Vége már bucsumnak, és én már elmegyek. Az ittmaradottakhoz is intézem szavamat, És emelem hozzájuk rövid bucsuszómat. Ha valakit megbántottak ajkaim, Bocsássák meg kérem véletlen hibáim. Már most mindnyájukra jó éjszakát mondva, Az Isten áldását kérem mindnyájukra. Ámen. Ezután a vőlegény megkereste menyasszonya szüleit, és megköszönte apósának, anyósának, hogy feleséget neveltek számára. Ezután a vőlegény vagy hát ezután a vő a felesége szüleit apámúramnak meg anyámasszonynak szóllította. A menyasszony pedig vagy hát a feleség a férje szüleit édes apámuramnak, meg édes anyámasszonynak szóllította. Amikor a siratónak vége volt, utánna a menyasszony a koszorúslányokkal a kisvőfény vezetése alatt elmennek a vőlegényes házhoz. A vőlegény is mehet velük, vagy ha van még elintéznivalója, később is mehet, mert a menyasszony násznagyát és annak feleségét, apósát, anyósát meghívja hozzájuk vacsorára. Ekkor már az összes zenekar zeneszóval és a vőlegény lakodalmas népével, nótaszóval elvonultak a vőlegényes házhoz. Ott vacsorára várják őket. Abban az időben a menyasszonyos ház kiadós lakodalmi ház volt. Mikor elvonult a vőlegény népe a zenekarral, menyasszonnyal, csak a menyasszony vendégei maradtak zene nélkül. Vendégek még nótáztak, de ott már vacsora nem volt. Még pálinkával kinálták, kúcsos kaláccsal meg rétessel, abból, amit a lakodalmas nép vitt. De éjfélre onnan már mindenki hazament. Úgy szokták mondani, hogy mink csak a kiadóba voltunk hivatalosak. Vagyis, aki a lányát abban az időben férjhez adta, azt mondták, hogy kiadót csinált. Este a menyasszonyt a vőlegényes háznál várták. Úgy, ahogy elindultak a siratóból a kisvőfénnyel, koszorúslányokkal. Anyósa a gazdasszonyokkal. Mikor odaértek, kisvőfény beköszönt, utánna a menyasszony, hát megkerült, hogy seprűt is dobtak eléje. Talán azért, hogy bizonyítsa be, hogy tud-e 249

seperni. Aztán vagy sepert, vagy nem, hogy milyen leleményes volt, hogy tudta felváltani a szót, vagy hogyan volt kioktatva stb. Aztán hát csókolódzás az anyóssal, gazdasszonyokkal, mert hisz ezek mind rokonok voltak, lettek. S ekkor mondta meg a menyasszony az anyósának, hogy engedje az Isten, hogy jó szófogadó menye lehessek kendnek, kedves ides anyámasszony stb. Aztán bevezették a hátsó szobába vagy kamrába a koszorúslányokkal, és kínálták rétessel. Közben aztán megérkezett a lakodalmas nép a zenészekkel és a vőlegény a násznagyával. A násznagy beült az asztal belső részébe, és a lakodalmas nép is foglalta el az elkészített (vacsorához elkészített) helyeket. A vőlegény felkereste a menyasszonyt és csoportját. A vőfények intézkedtek, hogy a menyasszony, vőlegény, nyoszolyóslányok meg, ha jön a menyasszony násznagya feleségével meg a menyasszony anyjával, annyi hely ne legyen elfoglalva, hogy azok le ne ülhessenek. Az udvaron az ég alatt is csináltak helyet a lakodalmas népnek vacsorához, de ha a rossz idő miatt (eső miatt) nem készíthettek az udvaron, akkor két szakaszba vacsoráztak. Akinek először jutott hely, azok, ha megvacsoráltak, kiszálltak, és azok ültek be, akik még nem vacsoráztak. A zenészek muzsikáltak, a nép táncolt, vagy dalolhatott, ki, hol érte. Tehát mikor a vőlegény násznagya helyre ült, vacsorához, vagyis a helyek foglalva lettek, múlattak, nótáztak. Mikor megérkezett a menyasszony násznagya, örömanya (menyasszony anyja), násznagyné, akkor így köszöntött be a szobába a menyasszony násznagya a vőlegény násznagyához: Édes szerető násznagyuram! Valamint a három királyok elindultak Krisztus Urunk keresésire, Ugy mi is a mi tisztes menyasszonyunk keresésire jöttünk. Miután már magunkat otthon jól kipityeregtük, Hát elhatároztuk, hogy őtet fölkeressük. Örömmel betértünk vidám hajlékukba, Ha befogadnak vig mulatságukba, De ha be nem fogadnak múlatságukba, Akkor megfordulunk, és keseregve megyünk vissza. Ekkor már a bent ülő vőlegény násznagya mondja:

250

Befogadjuk, kedves násznagy uram, hogyne fogadnánk be, foglaljanak helyet nálunk stb., és leülnek a számukra fenntartott helyekre. Ezután a nagyvőfény bevezette a menyasszonyt, vőlegényt nyoszolyóslányokkal és a következőket mondja: Édes szerető násznagy uram, Behoztam a mi tisztes menyasszonyunkat, Akiért olyan sokat fáradoztunk, Az Ur Isten megengedte érni, hogy haza is hozhattuk. De most az én kezességem alól áttadom Násznagy uram kezessége alá, Egy tisztességes vacsorára, De csak kinálgassák kigyelmetek, Mert bizony ezek igen szemérmetesek. (Menyasszony beadása vacsorához) Ekkor aztán leül a menyasszony, vőlegény a nyoszolyóslányokkal vacsorázni. Ilyenkor aztán már magas fokon szokott szállni a dal, hangulat, daloltak, nótáztak, pl.: Menyasszonyunk olyan szép, Szeme, szája csak úgy ég. Levelibe van, levelibe van, Szip lány a legíny ölibe van. Kelj föl kocsis etetni, Menyasszonyért kell menni. Levelibe van, levelibe van, Leány a legíny ölibe van. S hát nótáztak a szebbnél szebb dalokból, s hordták a vőfények a pálinkát az asztalokra, a vőfények a pálinka feletti versekből szavaltak. A vőfény, hogy szórakoztassa a vendégeket, elmondott egy tréfás verset vacsora előtt: Tisztelt uraim, jó asszonyaim, Kik jól tudják, hogy nemsokat tanúltam, Az iskola mellett sokszor elszaladtam, De néha közbe, korba aztán be-be is fordúltam, Imitt, amott aztán valamit mégis csak tanultam. Vőfények érkeztek hires Perzsiából (ma Irán), 251

Követeket küldtek hozzánk Szittyiából. Utánam irkeznek megterhelt tevéim, Elszámlálom hát sorba pompás étkeim. Az első tál étel lesz bagolynyerítés, Utánna érkezik a kemencenyögés, Csirkeordítás meg borjúköhögés, És végül érkezik az üres kocsizörgés. Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, Háromszáz esztendős kerekeknek agya, Rókáknak foga, cinegemájjal jól meg nádmézelve, Beteg ökör szarva. Levesnek is ázik egy puttony macskaszőr, Annyi a sült egér, hogy beérné vele Győr. Zsákkal hordom a jó sört, Rostával a jó bort, Lakjuk el hát ezen vig lakodalmi tort. De mivel, hogy gazdánk akaratja, hogy Vendégei vigan legyenek, általam biztatja, Általam üzeni, hogy készen a vacsora, Csapra is van ütve a pálinkás hordója. De hogy én itt sokat ne papoljak, Megyek a konyhára a jó étkek drága illatára. Majd visszatérek, hamarjába, Jövő esztendőbe habakuk napjára. (Vacsora előtt való kánció) Az utolsó szavakat már akkor mondta vissza, amint ment kifelé, hogy hozzák be az első tál ételt, a levest. Mert amikor ő bent mondta a verset, a gazdasszonyok tálalták a levest. S amint kiért a konyhába, amint lehetett, hát a vőfények vezetése alatt hozták a gazdasszonyokkal a levest.

252

Behoztam a levest, ételek vezérét, Nagy magyar szakácsnék világi cimerét. Nincsen olyan vacsora, hol ez hiányozna, De még oly ember sem, aki ellene szólna. Azért hát mielőtt hozzá nyúlnának, Az Úrnak buzgó szívvel hálákat adjanak. De hogy én itt sokat ne bókoljak, Ezen forró tálból sebeket ne kapjak, Vegyék el kezemből ezen forró tálat,

Amit az ujjaim tovább már nem állnak. Hátam mögött is vagy húsz szakács vagyon, Ezeknek a kezét is süti igen nagyon. Ne is tántorogjon énelőttem senki, Mert biz’ én a nyakát hamar leforrázom neki. Ti is, szép lányok, ne beszélgessetek, Hanem ebből az ételből jóízűn egyetek, Mert ha ebből nem esztek, soha férjhez nem mentek. Tessék, násznagyuram, vegye el már tőlem, Ne terheltesse már vele tovább gyenge két kezem. Tessék, násznagyuram, jó étvágyat kivánok mindnyájuknak a vacsorához. (Leves felett mondandó vers) A leves beadása után a násznagy imára szóllítja fel a vendégeket. Édes Atyánk, jó Istenünk, Ki asztalt terítettél az égi madárnak, Terítst asztalt terítő szegénynek, árvának. Nyisd meg, atyánk, nyisd meg jóságos kezedet, Áld meg ezt a lakodalmi gyülekezetet, Hogy ételben, italban legyen most is részünk, Gondviselő édes Atyánk, könyörögve kérünk. Jó étvágyat kivánok mindnyájuknak a vacsorához. Ámen. (Vacsora felett való ima) Mikor a levest ették, a vőfény mondott egy kánciót szórakoztatásképpen: Tisztelt háznép, tisztelt vendégsereg, Jól tudják, hogy nem vagyok már mai gyerek. Igy szólt a múltkor az apám az anyámhoz, Ez a gyerek hozhatna már menyecskét a házhoz. Hát persze én is ott voltam a közelben, Mindjár meg is hallottam, Háztüzet nézni mindjárt el is indultam. Vettem egy tarisznyát, a hátamra tettem, De előbb magam otthon jól teliettem. Bejártam tíz várost, harminchárom falut, De biz’ én leányt nem találtam sehol nekem valót. Az egyik csúnya volt, a másik meg szegény,

253

Harmadikat, láttam, ölelte egy legény, De a negyediket szörnyen megszerettem, Harminchárom percig a bolondja is lettem, De azt el nem vehettem ám, Mert száz évvel vénebb volt, mint az öreganyám. Igy hát, tisztes háznép, most is legény vagyok, Reggeltől napestig lányokra gondolok. Ha valaki tudna egyet, aki hozzám jönne, Megtartanánk a lakodalmat a jövő esztendőbe.

(II. kánció)

Ennek a versnek is az utolját már kifelé menet mondta el a vőfény, és utána hozta a másik tál ételt. Mondjuk kocsonyát a marhakörmökből vagy ritka esetben pörköltet. A pörkölt csak a második világháború után jött divatba. Háború előtt csak a kocsonya volt a divat Martoson. Hoztam sültet, föltet, számtalan sokfélét, Köszörülje meg hát mindenki az evőkését, Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét, Huzza kend rá, komám, rekedt hegedűjét. Nincs párja az ételek között a jó pörköltnek, Mert ez egészséget csinál az embernek, Ősapáink miért voltak olyan vének, Mert jó pörköltel és pecsenyével éltek. Ime, ezen gyenge birka(borjú)pörkölt, mit hoztam kaláccsal, Talán csak harminc tavaszon járta az annyával, Gyengesége miatt a szénát nem ehette, Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte, Cifra kúcsos bort iván rája, Tessék, násznagy uram, jó étvágyat kivánok hozzája. Vagy ha tornyos kalács van, akkor igy: Itt a kakas sűve-főve, nem ül többet az üllőre. Hanem ül az asztalfőre, násznagy uram eleibe. Tessék, násznagy uram, jó étvágyat kivánok hozzája. (Pörkölt feletti vers) A tornyos kalács egy kúcsos kalács alapjára, három 30-40 cm-re vágott nádból képzett három lábú kúp volt, és felül összekötötték a nádszálak, ez 254

be volt vonva nyersen kúcsos kalács tésztával, és úgy sült meg a kemencébe. Lakodalom estén vacsora előtt a tetejére volt felrögzítve egy kakasfej. Hát kb. így ment végbe a vacsora. S ha mindenki megvacsorázott, egy-két tánc után a nagyvőfény odament az asztalhoz, és a következőket mondta a násznagy felé, kikérte a menyasszonyt árgyélushoz: Édes szerető násznagy uram! Jól emlékezhetnek kigyelmetek rája, Hogy azon tisztes személyeket, akiket áttadtam Násznagy uram kezessége alá, Most vissza szeretném venni, Megpróbálni nincs-e bennük valami hiba, Majd visszahozom ép abba a szembe, főbe, Csak más öltözetbe. (Menyasszonykikérő árgyélushoz) Régebben ilyenkor egy tréfás jelenet következett. A vőfény egy csárdást parancsolt a zenészeknek, és ő jól megforgatta a menyasszonyt, tánc közben a vőfény megbotlott. Erre azt állította a vőfény, hogy a menyasszony botlott meg. Mert hogy sánta a menyasszony, nem jól vigyáztak rá a násznagyok, mióta átadta nekik vagy neki, a vőlegény násznagyának. A násznagyok erősítgették, hogy nem sánta a menyasszony, különösen a menyasszony násznagya, hanem a vőfény uram a sánta. Aztán a menyasszony násznagya azt mondta, hogy próbálja ki a mi vőfényünk, az is vőfény, próbálja ki az. Annak meg már nem volt sánta. Aztán mondja a násznagy, lássa vőfény uram, hogy nem sánta a menyasszony. Vicceltek, tréfálkoztak stb. Ezután kimentek a konyhába (pitarba), s ott a nagyvőfény vezetése alatt felsorakoztak az árgyélus-tánchoz. Igy álltak fel: nagyvőfény, aki vezette az árgyélus-táncot. Utána a menyaszszony, kisvőfény, koszorúslányok. Lehetőleg egy férfi (legény), egy nő (lány). Lehetett felsorakozva 20-25 személy is. Vagy még több is, összefogódzva. Kezekkel felfelé tartva, kézzel összefogódzva. S minden összefogott kézben volt egy kis karácsonyfa gyertya égve. Mikor készen voltak és minden páros kézben égett a gyertya, akkor a vőfény megindult a konyhából be a szobába, szépen lejtve és dalolva, hogy Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra.

255

Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra, Én sem fekszek mindenkor a paplanos ágyba. Szánj meg, várj meg, fordulj hozzám, csókolj meg. Az én kedves vacsorám csak egy piros alma, Az én kedves nyoszolyám csak egy marék szalma. Szánj meg, várj meg, fordulj hozzám, csókolj meg. Megérett a cseresznye, hullik a levele, Ennek a szép kislánynak leszek szeretője. Szánj meg, várj meg, fordulj hozzám, csókolj meg. Az árgyélus-tánchoz láncszerűen kapaszkodtak össze. A lánc fordult jobbra, fordult balra, esetleg bújtak egymás karja alatt. S végül is a vőfény kivezeti a láncot a konyhába, mert már az egymás karja alatti bújkállásban a lánc elszakadozott. Az árgyélus-táncot háromszor megismételték zeneszókisérettel. Ezt is úgy lehet megérteni, hogy látni kell. Pénzgyűjtés a lakodalmon dolgozóknak nem volt. Ha ennek is vége volt, akkor a menyasszonyt elvezették valamellyik szomszédba, ahol feltették fejére a fiketőt (kontyot). A haját kontyba fonták, és egy görbe fésűre rakták. Ez a konty tartotta meg a fiketőt egy görbe fésű segítségével. Ekkor lett a menyasszonyból újasszony, menyecske. Új beavatása a házasok közé már nem volt. Templomi avatás sem volt. Ezután következett a menyasszonytánc vagy újasszonytánc vagy menyecsketánc. A vőfény bevezette az ujasszonyt a szobába a násznagyok elé és a következőt mondta: Édes szerető násznagy uram! Visszahoztam a mi tisztes menyasszonyunkat, Épp abba a szembe, főbe, csak más öltözetbe. De mivel, hogy menyecskefejjel először múlasson, Minden vendégének egy nótát juttasson. Készítse elő mindenki hatosát, bankóját, Tömjék tele vele az uj menyasszony markát, Mert bizony ennek a cipőjét drágáért varták. Az asztal közepén áll egy üres tányér, 256

Én kezdem a táncot a többi még ráér, Húzd rá, cigány, húzd rá az új házaspárért. (Vers menyasszonytánchoz) Akkor a zenekar kezdett egy csárdást muzsikálni, és a nagyvőfény megkezdte a menyasszonytáncot. Perdült, fordult az ujasszonnyal, és az asztalon levő tányérba tette a pénzbeli ajándékát, utánna pedig a kisvőfény vitte táncba az ujasszonyt. Aztán az ujasszony minden vendégét táncba vitte egy fordulóra, s mindenki a tányérba tette az ő pénzbeli ajándékát. A vőfények pedig minden vendéget zsebkendővel (varrottal) elfogtak, hogy nagyon ki ne fárasszák az ujasszonyt. Ezzel aztán be is fejeződött a lakodalom fontosabb része. Még múlatnak reggelig, vagy ki meddig birja. A háziak ameddig lehet, visszatartják. Megtörtént, hogy olyan lány ment férjhez, aki árva volt, vagy az egyik vagy a másik szülő hiányzott vagy mind a kettő. Ilyenkor máskép kell bucsuztatni. Tisztelt vendégsereg! Engedelmet kérek mindnyájuktól sorba, Legyenek csendesen ezen tisztes házba, Menyasszonyunk búcsúzása végett, Tartsanak egy kis figyelmetességet. Búcsúzásom rövid, de annál nehezebb, Mert nem tudom, hogy kinek nyújtsam a kezemet, Hiába keresem kedves szüleimet, Kezet fogni nekem ővelök nem lehet. Nyílj fel hát temető halált jelző hantja, Engedd el bucsúmat atyámhoz a sírba, Ki oly mélyen nyugszik búd sirja fenekén, Engedd, hogy bucsummal hagy keressem fel én. Mert ott az idegen föld rögén, Ott halt meg jó apám, a harcok mezején, Hogy hol lelte halálát, ott alussza örök álmát, Olaszország határába, Lövész árok oldalába. Kedves édesapám, itt állok, leányod, Utolsó pontjára lépett leányságom, Rátaláltam én már szeretett páromra, De terád többé nem talállok soha, 257

Te már sirba nyugszol régen elköltöztél, Földi szenvedésnek már régen véget vetettél. Te már sírba nyugszol, és én már elmegyek, Illő, hogy tetőled rövid bucsút vegyek. Könnyes szemmel nézek körül e tisztes seregen, De nem látom közte, ki oly hűn szeretett. De ez volt az Isten hatalmas végzése, A megpróbáltatást, hogy reám így mérje, Hogy úgy éljem leányságom, mint árva, Ez volt az Úr Isten reám mért csapása. Ha pedig majd eljő ama végső óra, Hogy feltámad lelkünk egy jézusi szóra, Ujra látjuk egymást majd egy szebb életben. Kedves édesapám, nyugodjál békében, Nyúgodjál békével temető lakója, Áldás és béke legyen meghült poraidra. Édesanyám, kedves édesanyám, Hát, hozzád hogy szóljak éltem ezen pontján, Ki engem dajkáltál, igazán szerettél, Mint életed virágát engem, úgy neveltél. De a halál erős karja téged elragada, Engem gyámol nélkül árvaként itt hagya. Istenem, Istenem, mily nehéz sorsa is lehet egy árvának, Kitől a gondozó karok elragadtatának, Nincsenek védői, mint védetlen várnak, Kitől őrizői messze távozának. Fogdd hát el bucsumat te bús temetőkert, Ki tőlem elraboltad minden örömömet, Szerető jó anyám, ki már ott porladoz, Fogadd el bucsuját kedves leányodnak. Tíz éve már, hogy ő eltávozott, Engem nyolcéves árvaként itt hagyott, De bármiként szóljak is, csak elhangzó szó ez, Jó anyám, szavamra te már úgysem ébredsz. Nem is kivánhatok neked más egyebet, Minthogy legyen áldott a föld, amely közt pihengetsz, Béke és nyugalom legyen sirod felett, Ezt kivánja neked a hű lányi szeretet. 258

Emlékedet pedig a szivembe hordom és véstem, Addig, míg tart e földi éltem. Ha pedig majd eljön ama végső óra, Hogy feltámad testünk egy jézusi szóra, Nyugodjál békével temető lakója, Áldás és béke a te meghült poraidra. És most jertek ide, ki jó szüleim helyett, Énreám szivesen gondot viseltetek, Isten félelmében engem neveltetek, Fizesse meg az Úr nemes tetteteket. Kedves jó testvérem, jer közelebb hozzám, Mutassuk ki a testvéri szeretetet miben áll, Mint árva gyermek, úgy éltem veletek máig, Ne hagyjuk el egymást koporsónk zártáig. Családoddal együtt az Isten legyen veled, Kedves jó testvérem, én most már elmegyek. Férjeddel együtt ez a köszönetem, Áldjon meg titeket a jóságos Isten. A többi ugyanaz, mint a másik bucsuztatónál.

(Árva lány búcsúja)

*** Amit tudtam, leirtam, lehetőleg sorjába a saját udvarlásom és saját lakodalmam. A lakodalmunk pontos időpontja 1936. október 22-én, a cselekményeket sorrendbe irtam. Ahol akkor a lakodalmunk volt, az a porta most az öcsémé, L. Jóba Lászlóé, a 171-es házszám alatt Martoson van. Még megvan a ház, amibe a lakodalom történt, csak át van alakítva, meg van nagyobbítva. Ahol a menyasszonyos ház volt, az a porta most Martoson a 275. számú épület. Az a ház, amibe a menyasszony lakodalma volt, az már nincs meg, el van flanérozva az udvarba. De helyette áll egy másik, amit 1942-től 1951-ig építettünk. Itt volt a feleségem lakodalma, és itt lakunk most a feleségemmel. A cselekményeket 50-55 év távlatából jól leírtam. A szövegeket és verseket is. Az étrendet és az egyes ételeket is leírtam. 259

Vőlegény volt L. Jóba Ferenc, Martoson a 275-ös házszám alatt lakik. Született 1913. december 14-én Martoson. Menyasszony volt György Julianna, Martoson 275-ös házszám alatt lakik. Született 1921. január 18-án Martoson. Vőlegény vőfénye volt György János (onokatestvérem volt), született 1911-ben. Meghalt. Vőlegény násznagya volt Sz. György Mihály (sógorom volt), született 1906-ban. Meghalt. Vőlegény szakácsa volt Cseh Ferencné (keresztanyám volt). Meghalt. Cigány zenészek ógyallai lakosok voltak. Meghaltak. Hogy hány személy volt, nem tudom, de úgy tudom, 67 ház volt meghíva a lakodalomba. Menyasszony vőfénye volt Héder Ferenc (második unokatestvér), született 1921-ben. Még él. Menyasszony násznagya volt id. Keszegh János, született 1908-ban. Meghalt. Menyasszony szakácsa volt György Jánosné. Meghalt. A menyasszonyos ház meghívott ház száma 100-ig volt. Nem voltak közös költségek. A vőlegény és a menyasszony külön tartották a lakodalmat, és így mindenki a magáét fizette. A vendégek csak azzal járultak hozzá, amit a lakodalomba vittek. Martos, 1987. január 29.

260

Mutatók

261

vakat

262

Dalszövegmutató Gyermekfolklór Kezdősor: Dallamszám: Beültettem kis kertemet .................................................................. 27 Bújj, bújj, zöld ág ........................................................................... 13 Bújj, bújj, zöld ág ............................................................................. 3 Csicseri borsó ................................................................................... 5 Csólika borsó .................................................................................... 6 Csólika borsó .................................................................................. 16 Dallamfüzér .................................................................................... 25 Ess, eső, ess ...................................................................................... 9 Gólya, gólya, gilice ......................................................................... 10 Haja bíbic, ki..................................................................................... 4 Haja bíbic, ki................................................................................... 14 Haja bíbic, ki................................................................................... 15 Hej, dunnám, rokolyám .................................................................. 22 Hinna, barina .................................................................................... 1 Hosszú úton jártamba ..................................................................... 18 Húzz, húzz engemët .......................................................................... 2 Kelj, kelj, sípom................................................................................ 8 Kelj, kelj, sípom...............................................................................11 Kenderbuga ..................................................................................... 21 Kenderbuga, mag van benne ............................................................ 7 Kendërbuga, mag van benne .......................................................... 17 Kis kacsa fürdik ................................................................................ 3 Kis kacsa fürdik .............................................................................. 20 Kis kacsa fürdik .............................................................................. 24 Kis kácsa fürdik .............................................................................. 19 Körtefán terem ................................................................................ 26 Túrót ëttem, elejtëttem .................................................................... 12 Újesztendő, vígságszerző................................................................ 28

263

A felnőttek dallamvilága Kezdősor: Dallamszám: A Csicsóné három lánya ................................................................. 64 A dánosi pusztánok az aljábo........................................................ 129 A dánosi pusztánok az aljábo........................................................ 130 A gyallai állomáson këresztül ....................................................... 138 A körtefa fehéret virágzik ............................................................... 90 A martosi csárda előtt kilenc cigány hegedül ............................... 191 A martosi csárda előtt nyóc szál cigány hegedül .......................... 192 A martosi faluban mindig rólam beszélnek .................................. 178 A martosi kertëk alatt, tiriririrárom, tirárom ................................. 198 A martosi nagy híd alatt haboznak a vizek ................................... 169 A martosi zöld erdőbe’ születtëm ..................................................118 A martosi, a martosi torony tetejébe ............................................. 177 A menyasszonytánc nótája............................................................ 153 Ajtóm előtt ëgy rózsafa, három bimbó van rajta .......................... 185 Aki dudás akar lënnyi ..................................................................... 73 Aki dudás akar lënnyi ..................................................................... 74 Aki dudás akar lënnyi ..................................................................... 75 Áldjon meg az Isten, anyám ........................................................... 68 Angyal Bandi, mit gondolt ő magába ............................................. 72 Ángyom sütött rétest ....................................................................... 38 Az árgyélus kis madár nem száll mindën ágro ............................. 162 Az árgyélus kis madár nem száll mindën ágro ............................. 165 Az én babám grenadér ruhába ...................................................... 108 Az ökör a földet nem magának szántja ......................................... 149 Azért adtam egy petákot ................................................................. 83 Azt gondoltad mindig így lësz ...................................................... 071 Barna Jancsit arra kérte babájo ..................................................... 128 Barna kisjány bű szoknyája, sárirom .............................................111 Barna kisjány majd fogsz te még sírni............................................ 95 Barna kislány bí kötínyë ................................................................. 65 Barna kislány bő szoknyája, sárirom .............................................112 Barna kislány bű szoknyája, sárirom .............................................113 Barna kislány, barna kislány, gyere ki a szőlőbe .......................... 184 Barna legíny ablakimon jó estít kopogtat ..................................... 172 Barna legíny, hová hajtod az ökröt ............................................... 141 Barna mënyecske fehérre meszelt házo ........................................ 160 264

Be van a falu kerítve ....................................................................... 80 Bëültettëm kis kertëmet a tavasszal .............................................. 152 Bözsike, ha bemegy a gyöngybokrétás bótba ............................... 168 Bujdosik az árva madár .................................................................. 77 Cserfa, mogyorófa ez az erdő ....................................................... 103 Darumadár, darumadár fölszáll a levegőbe .................................. 188 Dënka szőlő, de ídës ....................................................................... 60 Dombon van a Vittënburgi kaszárnyo ...........................................116 Dombon van a, dombon van a kisangyalom háza ........................ 175 Dudásom, dudásom ........................................................................ 32 Dudásom, dudásom ........................................................................ 34 Dudásom, dudásom ........................................................................ 35 Dudásom, dudásom ........................................................................ 36 Dunnám, párnám, de puha .............................................................. 63 Édes, kedves anyám, de rossz lehët magának .............................. 166 Édesanya levelet ír katona fiánok ................................................. 176 Édesanya tejjël, mézzel neveli a fiát ............................................. 170 Édesanyám nádfödeles háza ..........................................................110 Édesanyám rózsafájo, én vagyok az ágo ...................................... 179 Egy kis kertët keritëttëm ................................................................. 79 Ëgy kis kertët kerítëttem ................................................................. 69 El kell menni katonának messzire ................................................ 139 Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni ........................................... 159 Elmegyëk az ácshoz fejfát csináltotnyi ........................................ 158 Elmehetsz már akár alá, akár fö(l) ................................................ 140 Elmúlt a tél szíp csendesën, tavasz akar lënni .............................. 182 Elmult már a rövid farsang, busulnak a lányok .............................. 29 Elszaladt a lovam ............................................................................ 53 Elszaladt a lovam ............................................................................ 54 Elszaladt a lovam ............................................................................ 55 Elvágtam az ujjam, ja, de fáj .......................................................... 86 Én is iszom véletëk, véletëk ......................................................... 107 Erdélyország fővárosa Kolozsvár ................................................. 135 Erre gyerë rózsám, nincsën sár ....................................................... 87 Esik eső, szép csëndësen csepereg ................................................117 Este későn ne járj hozzám .............................................................. 84 Estë van, estë van............................................................................ 58 Ez a kisjány rózsás levelet ír, ráborul az asztalra ......................... 199 Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fejin ..................... 196 265

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe ..........................................114 Ezernyolcszáznegyvennyolcba születtem......................................115 Fejëm fölött hiába zörög az ég ..................................................... 137 Fekete faluból fehér torony látszik ............................................... 150 Fekete főd nyijj két felé .................................................................. 81 Fekete gőzös, jaj, de szépen robogott ........................................... 156 Felszántatom, babám, a martosi utcát ........................................... 155 Ferenc Jóska mesztéláb megy sétálni ........................................... 124 Fujdogál a szellő ............................................................................. 31 Fújnak már a bőjti szelek ................................................................ 76 Gyënge a nád, lehajlik a földre ..................................................... 105 Gyënge a nád, lëhajlik a földre ..................................................... 104 Gyënge az ág, lehajlik a földre ....................................................... 89 Ha bemëgyek a martosi csárdábo ................................................. 147 Ha én aztat tudtam vóna előre ...................................................... 146 Ha hazamész, kedves pajtás, mondd meg a jó anyámnak ............ 190 Haragszik a gazda ........................................................................... 33 Haragszik a szomszédasszony, de nem tudom, mér ..................... 167 Harangoznak délre .......................................................................... 49 Harangoznak délre .......................................................................... 50 Harangoznak délre .......................................................................... 51 Harangoznak estére......................................................................... 57 Házunk előtt, házunk előtt folyik el a kanális .............................. 195 Házunk előtt, sej, haj, folyik el a kanális ...................................... 164 Hótól fehér a martosi temető ........................................................ 120 Jaj, de gidres, jaj, de sáros a martosi utca ..................................... 173 Jaj, de sokat áztam, fáztam ........................................................... 133 Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út............................................. 131 Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út............................................. 142 Jaj, de szépen harangoznak ............................................................. 67 Jaj, de szépen zongorálnak bécsi kaszárnyábo ............................. 181 Jaj, de szípen harangoznak ............................................................. 66 Jó estét, jó estét ............................................................................... 39 Jó estét, jó estét ............................................................................... 40 Jó estét, jó estét ............................................................................... 41 Jó estét, jó estét ............................................................................... 42 Jó estét, jó estét ............................................................................... 43 Jó estét, jó estét ............................................................................... 47 Káka, buzogány .............................................................................. 30 266

Kalapomnál a nemzeti lobogó .......................................................119 Kedves feleségem ........................................................................... 48 Kék pántlika a harisnyám kötője .................................................. 127 Két szál rozmaring, földre hajlik az ága ....................................... 161 Kicsiny vagy a házasságra .............................................................. 82 Kiskertembe hármat ugrott a kocsi ............................................... 126 Kismartoson van egy malom, bánatot őrölnek azon, csuhajja ..... 201 Kitették a, kitették a koporsót az udvarra ..................................... 189 Kocsmárosné hajja .......................................................................... 52 Komárom mëgye közepén születtëm ............................................ 125 Komáromi fëgyház kővel van kirakva.......................................... 154 Korán rëggel babám jut az eszëmbe ............................................. 145 Korán rëggel föltekintëk a polcra ................................................. 144 Körülbelül tízesztendős voltam ...................................................... 92 Kövecses kis kútnál sírdogál valaki.............................................. 151 Lassú vizën sebesën megy a hajó ................................................. 136 Lekaszálták már a rétet, nem hagytak rajt virágot ........................ 180 Lëkaszálták már a rétet, nem terëm több virágot.......................... 183 Lemenőbe van a nap az égen ........................................................ 106 Magasat repül a daru, párosával a gólya....................................... 194 Magosan repül a daru, de nagyokat kurjongat .............................. 186 Magosat repül a daru, de nagyokat kurjongat............................... 193 Már minálunk a barátok facipőbe járnak ...................................... 171 Megöltek ëgy legényt ..................................................................... 37 Megütik a dobot falu közepébe .................................................... 148 Mély a Nyitrának a széle, tiriririrárom, tirárom ........................... 197 Menyasszonyunk ojan szép ............................................................ 62 Mikor engëm besoroztak, virágzott az erdő ................................. 174 Minek nekem a martosi határ ......................................................... 96 Mit ér nékem a martosi határ .......................................................... 91 Mit nízël, të kislány ........................................................................ 44 Nem messze van ide Kismargita .................................................... 88 Nincsen nékem nagyobb ellensígëm ............................................ 100 Nyerít a ló, érzi már az abrakot .................................................... 132 Piros buzát vetëttem a földembe ................................................... 134 Piros pántlikás a babám köténye .................................................. 121 Piros pántlikás a babám köténye .................................................. 122 Piros pántlikás a babám kötője ..................................................... 123 Pozsony város régi hírës város ..................................................... 101 267

Rakd mëg, babám, rakd mëg .......................................................... 45 Rózsa, rózsa, százlevelű rózsa ........................................................ 94 Sej, haj, harmatos a kukorica levele ............................................. 163 Szabó Vilma kimënt a kiskertbe ..................................................... 99 Szállj el páva, szállj el páva (a) szép Magyarországra ................. 187 Széles a Duna, magas a partja ...................................................... 109 Szépen mëgy a gőzhajó a vízen .................................................... 102 Szépen úszik a kácsa ja vízën ......................................................... 97 Szerelëm, szerelëm, átkozott gyötrelëm ....................................... 157 Tele van a mély árok esővízzel ..................................................... 143 Tilalom, tilalom .............................................................................. 46 Tisza partján elaludtam ................................................................... 70 Tizënhárom fëcske .......................................................................... 56 Tizënhárom fëcske .......................................................................... 59 Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán mandulafa virágzik ......... 200 Túl a Tiszán, túl a Dunán, túl a Tiszán mandulafa virágzik ......... 202 Túlsó soron van a mi házunk .......................................................... 85 Udvaromon jár a posta .................................................................... 78 Van nekëm szeretőm nëm tagadom ................................................ 98 Varsó mellett van egy kerëk erdő ................................................... 93 Vasfazekam, rézedény .................................................................... 61

268

Szótagszám-mutató Kétsoros dallamok: 11, 13 14, 14

111, 112, 113 029

Háromsoros dallamok: 7, 7, 7 8, 6, 11 8, 9, 9 13, 13, 11

57 072 73, 74, 75 162

Négysoros dallamok: 5, 5, 8, 8

30

6, 6, 6, 6 6, 6, 7, 7 6, 6, 8, 5 6, 6, 8, 6 6, 6, 10, 9 6, 6, 7+7, 6 6, 7, 7, 6 6, 7, 7, 7

31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 44, 45, 46 43 48 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55 56, 59 58 42 40, 41, 47

7, 7, 7, 7 7, 7, 5+5, 9 7, 7, 7+7, 7 7, 8, 10, 9

60 62 61 63

8, 8, 8, 8 8, 8, 9, 8 8, 8, 7+5, 7

64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 76, 77, 78, 79, 80, 81 82 83

9, 9, 9, 9 9, 9, 11, 9 9, 11, 12, 9

85 86 87 269

10, 10, 8, 10 10, 10, 9, 10 10, 10, 10, 10

106 103 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102 10, 10, 10, 11 104, 105 10, 10, 12, 11 108 10, 10, 15, 5 109 10, 10, 10+10, 10 110 10, 11, 12, 12 107 11, 11, 8, 11 11, 11, 11, 11 11, 11, 11, 12 11, 11, 11, 15 11, 11, 13, 11 11, 11, 14, 11 11, 11, 7+7, 11 11, 11, 15, 11 11, 11, 16, 13 11, 11, 17, 11

135 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131 133, 160, 161 132 134, 136, 139, 140, 141, 142, 143 147 137 144, 145 146 138

12, 10, 12, 10 12, 10, 12, 12 12, 12, 12, 12 12, 12, 12, 14 12, 12, 13, 13 12, 12, 13, 14 12, 12, 7+7, 4 12, 12, 14, 14

153 155 148, 149, 150, 151, 154 157 156 158 152 159

13, 10, 10, 10 13, 10, 12, 13 13, 11, 13, 13 13, 13, 11, 11 13, 13, 11, 13

167 168 163, 166 165 164

14, 10, 10, 14 14, 14, 14, 14 14, 14, 7+7, 14

177, 181 169, 170, 171, 172, 173, 174, 175 182

270

14, 14, 7+7, 15 14, 14, 18, 14 14, 14, 18, 29

176 178 179

15, 11, 13, 15 15, 15, 11, 16 15, 15, 7+7, 15 15, 15, 14, 17 15, 15, 15, 15 15, 15, 6+9, 18 15, 15, 16, 15 15, 15, 17, 15 15, 15, 18, 15

188 189 195 190 180, 183, 184, 185 187 194 191, 192 186, 193

16, 16, 18, 16

196

17, 17, 13, 17 17, 17, 15, 17

199 197, 198

19, 19, 11, 19 200, 202 19, 19, 10+9, 19 201 Hatsoros dallam: 8, 8, 8, 8, 8, 9

84

271

Kadencia-mutató Kétsoros dallamok: (1) (5) (8)

29 111 112, 113

Háromsoros dallamok: 2 (2) V (3) 5 (5) 9 (5)

162 72 73, 74, 75 57

Négysoros dallamok: b3 (V) 1

83

1 1 1 1 1

(1) (1) (1) (1) (1)

V 1 2 3 5

1 1 1 4 5 5

(1) (1) (1) (1) (1) (1)

6 7 8 1 1

195 101, 159, 175, 176, 186, 193, 194, 164 169, 170, 189, 201 157, 196 37, 99, 118, 133, 135, 156, 171, 179, 187, 190, 191, 192, 197, 198, 199 158 180, 183, 185 69, 79, 182, 200, 202 89 109 64, 65, 107

V V 2 2 2

(2) (2) (2) (2) (2)

VI 1 2 5 8

VII (b3) 1 VII (b3) 4 1 (b3) V 272

48 139 152 153 165 53 49, 50, 51, 52 144

1 1 1 1 1 8

(b3) 1 (b3) 2 (b3) b3 (b3) 5 (b3) 7 (b3) 1

30 129, 130 163 106, 145 46, 119 120, 062

b3 4 4 5

(4) (4) (4) (4)

7 b3 4 1

126 82 32, 33, 34, 35, 36 38, 044

VII 1 1 1 1 1 1

(5) (5) (5) (5) (5) (5) (5)

1 1 2 b3 3 4 5

1 1 1 1 1 1 b3 3 4 4 5 5 5 5 7 8

(5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5) (5)

b6 6 7 #7 8 9 8 V 4 5 1 b3 4 5 b3 4

54, 55 56, 59, 100, 114, 128, 134, 168, 178 92, 093, 094, 103, 127, 131, 136, 138, 140, 148 61, 68, 80, 95, 188 66, 067, 105 47, 97, 104, 110, 116, 149, 155, 160, 161, 172, 184 58, 60, 63, 70, 81, 91, 96, 98, 108, 115, 123, 125, 143, 151, 154, 167 147 71 141, 142, 166 87 45, 086, 132, 150, 177, 181 121, 122, 124, 173, 174 90, 102 137 77, 78 117 146 76 40, 41, 42, 43 88 85 31

5 (6) 5

39

Ötsoros dallamok: 11 (6) 8 5

84

273

Az énekesek névsora Balla Mihály (1926) Czibor Ferenc (1918) György Lászlóné Erzsébet (1921) Jóba Andrásné Jóba Ferenc (1913) Jóba Ferencné György Julianna (1921) Kontás Andrásné Jóba Julianna (1925) Jóba Istvánné (1924) Jóba Júlia (1924) Jóba Sándorné Kiss Erzsébet (1905) Keszegh Ferencné Kalocsányi Erzsébet (1902) Keszegh Mihályné Endrédi Julianna (1914) Kiss Istvánné Sahin Erzsébet (1887) Kiss Istvánné Sahin Erzsébet (1915) Kovács Andrásné (1902) Kovács Dénesné Keszegh Gyöngyi (1957) Miklós Jánosné Nagy Erzsébet (1911) Miklós Jánosné Nagy Erzsébet (1911) Papp András (1910) Miskovics Valéria (1935) Özv. Makai Bálintné Balla Erzsébet (1875–1957) Papp András (1910) Pinte Zsigmond (1906) PinteZsigmondné Kiss Júlia (1907) Sahin Ferencné Jóba Klára (1917) Tatai Gyula (1902) Tatai Gyuláné Jóba Erzsébet (1909)

Asszonyok közös éneklése: Kovács Mária (1957), Keszegh Katalin (1960), Jóba Ilona (1928), Varga Júlia (1938), Balla Júlia (1933), György Erzsébet (1921), Bahorec Júlia (1950), László Mária (1970), László Hajnalka (1963),Jóba Erzsébet (1955), Zsigó Anna (1962), Győrösi Mária (1952)

A gyűjtők névsora Ág Tibor, Dobi Géza, Hemerka Olga, Manga János, Sárosi Bálint, Simon János, Szomjas-Schiffert György

274

Tartalom Népzenegyűjtés Martoson (Ág Tibor)............................................... 5 Népdalgyűjtés Martoson a XX. század első felében .................. 5 Népdalgyűjtés Martoson a XX. század második felében ........... 7 Martos népzenei hagyományának gyűjtői ................................ 10 Martos hagyományainak jeles őrzője: Balla szüle ................... 12 Gyermekfolklór (Ág Tibor).................................................................. 15

Ütempáros gyermekdalok ......................................................... 17 Strófás szerkezetű gyermekjátékdalok ..................................... 48 Ütempáros szokásdallam .......................................................... 50 A felnőttek dallamvilága (Ág Tibor) ............................................... 51 Adattár (Ág Tibor) ........................................................................ 213 Hatháza ................................................................................... 215 Kelj, fel, sípom ....................................................................... 216 Kúriázás - Pillikézés ............................................................... 217 Lakodalom .............................................................................. 221 Gyertyás tánc .......................................................................... 222 A martosi lakodalom leírása (L. Jóba Ferenc) ............................ 225 Mutatók ......................................................................................... 261 Dalszövegmutató .................................................................... 263 Gyermekfolklór ................................................................. 263 A felnőttek dallamvilága .................................................... 264 Szótagszám-mutató ................................................................. 269 Kadencia-mutató ..................................................................... 272 Az énekesek névsora ............................................................... 274 A gyűjtők névsora ................................................................... 274

275

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban megjelent: 1. Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, gyűjtötte és válogatta: Ág Tibor, 1992 2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994 3. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék, Helytörténet két egyházi könyv köré építve, 1995 4. Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996 5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás története Nagymegyeren, 1996 6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996 7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák; Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe, 1997 8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997 9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997 10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998 11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998 12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998 13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének és a Nagymegyeri járás Csemadok-szervezeteinek története, 1999 14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk gyermekbábcsoportoknak, 1999 15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999 (MC melléklettel) 16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének megalakulása és tevékenysége napjainkig, 1999 *** Száraz Pál: Kilométerkő, Novellák, 1999 17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával (Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös kiadásban, 2000 18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000 19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000 20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből, Összeállította Ág Tibor, 2001 21. Sidó Zoltán–Őszi Irma: Ötven év szolgálat, A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001 22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, (CD, MC melléklet) 23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők kézikönyve, 2001 (MC melléklet) 24. Henkey Gyula: A Csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alistál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány, 2002 25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világháború áldozatai és hősei Nagymegyeren, 2002 26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi vadásznapló, 2002 27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban, 2003 28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003 29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004

276

30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004 31. Köszöntsük a Jézuskát, Régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűjtötte és válogatta Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004 32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza, 2004 33. A Népes, írta és összeállította Takács András, 2004 *** Száraz Pál: Beszélő fények, Kisprózák, egyéb szövegek, versek, 2004 34. Fügedi János–Takács András: A Bertóké és társai (Jóka falu hagyományos táncai), 2005 35. Kovács Ferenc: 40 év és a kiwi megérett, 2006 36. Ág Tibor: Az árgyélus kismadár, Martos község népzenéje, 2006

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek hangzó-anyag sorozatban megjelent: 1. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000 2. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, MC-CD, 2001 3. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001 4. Bíborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorának élőfelvétele, MC, 2002 5. Bárdos Ágnes: Tánc-lánc, MC-CD, 2002 6. Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, CD, 2004 7. Szerelem, Csanaky Nóra–Écsi Gyöngyi, Válogatás a XX. század magyar szerelmi lírájából és népdalainkból, CD, 2004 8. Hommage a József Attila (Szlovákiai magyar verséneklők József Attiláról), CD, 2005

277

vakat

278

Ez a könyv a VALEUR KFT NYOMDÁJÁBAN készült 929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Múzeum u. 208/4 Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18

A KIADÓ CÍME: Csemadok Területi Választmánya, Dunaszerdahely P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda Tel: +421/31/552 24 78 Fax: +421/31/550 98 30 E-mail: [email protected] WEB INFO: www.csemadok.sk ISBN 80 – 89001– 35 – 1 Ág Tibor L. Jóba Ferenc

AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR Martos falu népzenei hagyománya Kiadta a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya • A kiadásért a Csemadok területi választmányának titkára, Huszár László felel • A nyomdai előmunkálatok Dunaszerdahelyen, a Csemadok területi választmányán készültek • Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen, 2006-ban • Megjelent 500 példányban. 279

Ág Tibor L. Jóba Ferenc AZ ÁRGYÉLUS KISMADÁR Martos falu népzenei hagyománya

Recommend Documents