Bánáti Tibor. Bajai arcképcsarnok

Bánáti Tibor

Bajai arcképcsarnok 2.

BANATI TIBOR

Bajai arcképcsarnok 2.

1I1 11 1111[I�lllm��"'II II I I Ml' F.��r" IMr'll'i K""Y'lt4r E'P jR

2O O

Bajai Honpolgár Könyvek

1.

Megjelent 2004. január 22-én, a Magyar Kultúra Napjára

BÁNÁTI TIBOR

Bajai arcképcsarnok 2.

Baja

•

2004

Sorozatszerkesztő:

Kedves OlvasóI

Mezei Lajos

A szöveget sajtó alá rendezte: Karl(JVitz Margit

A kötet megjelenését támogatta Baja Város Önkormányzata Bajai Honpolgár Alapítvány

ISBN 963 2142 640 ISSN 178S-430X

1 5 évvel ezelőtt, 1989-ben egy lelkes, városát szerető csapat határozta el, hogy létrehoz egy fUggetlen város- és környezetvédő újságot, amely a városról, a városért szól. A lap kiadója 1992 -től a Bajai Honpolgár Alapítvány, melynek gondozásában most új kiadványsorozat indul Bánáti Tibor könyvének megje­ lentetésével. Az Olvasó 1996-ban vehette kézbe Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok című kiadványát, amely 40 bajai születésű, illetve Baján jelentős munkásságot foly­ tató híres ember életrajzát tartalmazza. A most megjelenő könyv ennek az igen komoly kutatást igénylő munkának a folytatása abban a reményben, hogy a felnövekvő nemzedék emlékezete Ba­ ja jelentős személyiségeit megőrzi. Olyan kiváló emberek szerepelnek a kiadványban, akik az élet különböző területein bajaiként, Bajáért dolgoztak, és a város jó hírét elvitték szerte a vi­ lágba. Ma is nap mint nap találkozhatunk azokkal az értékekkel, amelyeket ezek a kiváló emberek hoztak létre. Közöttük olyanok is vannak, akik a közel­ múltban hunytak el, sokan még ismerhettük őket, de életrajzuk elolvasása döbbent rá mindannyiunkat, hogy mit teremtettek, mit adtak nekünk, mit is hagytak ránk. Ha kézbe veszi az Olvasó a kiadványt, gondoljon azokra az emberekre, akik még köztünk élnek, némelyek csendesen, szerényen "csak" dolgoznak az élet minden területén, nem "nagyot" tesznek, de értünk teszik. Becsüljük meg őket életükben - erre a felismerésre döbbentsen rá Bánáti Tibor könyve!

Allaga Géza (1841-1913) A Dalmáciából származó család egyik őse, Péter 1 722. július IS-én cÍmeres ne­ meslevelet kapott. Nemesmiliticsen (ma Svetozár Miletity) telepedett le. Testvére, Antal Katymáron. A fóldbirtokos nemes­ levelét 1723. április 3-án, Baján is kihir­ dették, Bács vármegye itt tartott részleges közgyűlésén. A család tagjai közül kiemelkedő sze­ repet játszott az l 8B-ban született Alla­ ga Imre (meghalt Baján 1893. augusztus l 2-én). Jómódú ügyvéd volt, akit Regőce (ma Rigyica) választókerületében, 1848ban népképviseleti országgyűlési képvi­ selőnek választottak. Kossuth kormánybiztosaként tevékenykedett az új honvédség szervezése érdekében, és ott volt Magyarország fliggetlensége, és a Habsburgok trónfosztásának kikiáltásánál. A szabadságharc után vagyonát elvesztette, 1 850-ben a haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, de amikor Haynau kegyvesztett lett - a nyugdíjazása előtti napon a nemtetszése első indulatában, ugyanazon év július 5-én, 30 hasonló sorsra váró fogolytársa számára is - enyhébb ítéletet szabott ki. Allaga a felmentettek között volt, hazajöhetett rabságából. Eltiltották az ügy­ védeskedéstől, de tiszta szívéből a sok csalódás sem irtotta ki az emberekbe ve­ tett bizaimát. Gazdálkodni próbált, és borral kereskedett, majd 1861-ben ismét a rigyicai választókerület képviselője lett. Ez a tisztség akkor nem járt fizetség­ gel, csak 5 forintos napidíj jal, de számára jobb volt az ügyvédeskedésnél. Ké­ sőbb megyei állást vállalt, előbb Hercegszántón volt szolgabíró, végül Baján lett 1873-tól főjegyző. A délceg magyar egyik rokona - özv. Horváthné Allaga Franciska - kommen­ dált neki egy lányt, magániskolájába járó kedvencét, a nemesi származású Faze­ kas Imre lányát, Emmát, akit feleségül is vett, és magával vitte, amikor még az óbecsei járás esküdtbírája volt. A Tisza és a Ferenc-csatorna között lévő Óbecsén (ma Stari Becsej) született 1841. március 25-én idősebb fia, Allaga Géza. Házasságukból rajta kívül még Öccse Ottó, valamint négy lány - Blanka, Bella, Emma és Flóra - született.

7

Kicsiny, törékeny alkatú, mozgékony anyjuknak lelke, esze, acélos akarattal párosult, szeretettel kapcsolta egybe a család tagjait a nehéz időkben. Allaga Géza szülőhelyén járt elemi iskolába, majd 1851-től az akkor meg­ nyíló Bajai Főgimnáziumba. Városunkban anyai nagyapja családi otthonában (ma helyén a Tóth Kálmán tér 3. sz. alatti háromemeletes ház áll), majd az ap­ ja által 1 850-ben vásárolt, egyik sarkával a Rókus temetőre néző, egy granári­ ummal szembeni házában laktak (ma Czirfusz Ferenc u. 1 .). Itt labdázott, ját­ szadozott utóbbi otthonuk melletti dombon testvéreivel és pajtásaival a dim­ bes-dombos, orgonabokrokkal szegélyezett, hasított tölgyfakerítésű temető körül. Öccse jegyezte le róla: "Géza bátyám volt minden játék főrendezője. Volt egy kis zöld kocsija, ebbe ültünk bele egyenként, a többi pedig vágtatva húzta a sírkert körüL". Kedvtelései közé tartozott a barkácsolás, valóságos ezermester volt. Apja egy kis műhelyfélét is berendezett számára. Megtanulta a papírstanicli-készítést, a könyvkötést. Az eleven, tréfára is hajlamos ifjú papírzacskó készítési tudomá­ nyát tréfás cselekedetek megvalósítására is gyakran felhasználta. Megtömte a tölcsér alakú tasak okat értéktelen anyagokkal, hogy azok elvesztettnek hitt cse­ megeárunak látszódjanak, és elhelyezte a járdán. Azzal nevettette játszótársait, hogy a padlásablakból figyelték a becsapott delikve�sek zavart viselkedését, amikor a talált tárgyat felvették. Csúfolódni is tudott. Occsét - izzadtságos, pör­ senéses, piros árnyalatú arca miatt, kit a lánypajtásai széles, kihajtott inggallér­ ja miatt Petőfinek szólítottak - vörös Petőnek, kutya Petőnek csúfolta, amikor megharagudott rá. Sohasem maradt tétlen, 12-13 éves korára már gőzhajómo­ dellt készített, gyűjtött növényeket, bogarakat, de segített szüleinek is. Szorgal­ masan házhoz szállította öccsével és kis kocsijával apja dinnyefóldjéről az édes gyümölcsöket. Szülei sokszor muzsikáltak, apja fuvolán játszott, anyja zongorázott, ám Géza még nem mutatott különösebb hajlamot a zenéléshez, pedig szülei kevés sikerrel - korán kezdték taníttatni zongorázni, hegedülni és énekel­ ni. Annyi vonzódás azonban látszott rajta, hogy amikor talált egy csen­ gettyűt, vett hozzá más-más nagyságú magasan csengőt és mélyebben bon­ gót, és egy gerendán sorba rögzítve azokat ütögetve " játszott " rajtuk. Ami­ kor 1 855-ben gordonkázni kezdett, rövid idő múltán már házi muzsikálá­ sok is előfordultak a kertjében, udvarában és szobáiban illatozó, sok virág­ gal teli házuk poétikus hangulatában. Bella énekelt, Blanka zongorán, Gé­ za csellón kísérte. Mindinkább kedvet kapott a zenetanuláshoz, s nagy igyekezettel csellózott. Szülei beleegyezésével 15 évesen 1 856-ban kilépett a bajai feltanoda ötö­ dik osztályából, és a bécsi zenekonzervatóriumba iratkozott. Ott Svhesinger

8

Károly gordonkatanárnál fejlesztette hangszertudását, Simon Sechternél pedig zeneszerzést tanult. Apja kérésére - hogy legyen egy rendes szakmája is - némi ideig jogot is hallgatott, hiszen olyan időben választotta a zenész pályát, amikor az inkább lebecsüléssel, mint megbecsüléssel járt. Mégis ze­ nész lett. Ötévi bécsi tartózkodása alatt szép haladást ért el, első zsengéje Szerelmi ábránd című szerzeménye a konzervatóriumi versenypályázaton kitüntetésben részesült. Sajnos szüleinek anyagi helyzete miatt tanulmánya­ it nem tudta befejezni. A kettétört pálya tudatával tért haza 1 861-ben. Ez a törés minden bizonnyal őrlően hatott életére, annak tragikus végét jelezte. A különböző feltűnési allűröket magára szedő, dacos ifjú hazaérkezését ép­ pen a bajai farsangi mulatság idejére időzítette. Bécsben készíttetett egy ma­ gyaros öltözetet. Abban utazott Szegedig vasúton, ott fogadott egy négylo­ vas szánkót, és azzal jött Bajára. Nem is egyenesen haza, hanem Hengl Adolf lakására, akinek otthona évtizedekig találkozóhelye volt a zenekedvelőknek, aki a hatvanas évek elején alakult vonósnégyesben és kamaraegyüttesben csellózott, aki feltehetően tanította is gordonkázni Allagát Baján. Hozzá Bécsből a nyári szünidőkben, bajai tanárkodásának évében, de még operahá­ zi gordonkásként is vissza-visszajárt. Baján nem hagyta abba a gyakorlást. Szigligeti A cigány című népszínművé­ ben még eljátszotta a bajai műkedvelőkkel a címszerepet, köztük egy húgával és öccsével; mert hogy akkortájt a műkedvelők közkedvelt tagjai az Allaga család­ ból kerültek ki, majd Budára ment. Először 1861-től a budai Népszínháznál működött a húsztagú zenekar gor­ donkásaként. Több ott előadott színdarabhoz zenét is komponált, szerb nép­ dalokat és táncok at is beleszőtt zenéjébe. Időnként hangversenyeken is fellé­ pett. Ábrányi Kornél írta róla nagy pátosszal, 1865-ben a Zenészeti Lapok­ ban: "Gordonkájának bájos hangjaival akármelyik társaság apraját és nagyját képes indiai mákony nélkül is olyan felmagasztosult szerelmi és mennyei bol­ dogságot lehelő mámorba ringatni, hogy a prózai fóld egészen eltűnik a lá­ bunk alól. " Első igazi zeneszerzési kísérlete, a Bajai emlék rokonának, Tóth Kálmán költő Hölgyfutár című lapja 1860. évi egyik száma mellékletében je­ lent meg nyomtatásban. A Nemzeti Színház 1863 szeptemberében a már jó nevű muzsikust gordon­ kásnak szerződtette, de hamarosan kilépett a zenekarból. Néhány zenésztársá­ val vonósnégyest alakított, és vidéki hangversenyekre indultak. Szerepeltek Ba­ ján, Zomborban, Pécsett stb., majd 1866-ban a színészből színházi igazgatóvá lépett Szigethi Imre színtársulatának karmestere lett. Egy ideig a pécsi színház­ ban volt karnagy, majd Szabadkán zeneiskolai tanári állást vállalt, és az ottani dalegylet karnagya lett.

9

Szabadkán vette feleségül ponori Thewrewk Rózsát 1867-ben. Házasságukból két gyermek született, a kiskorában elhunyt Dezső és Vilma, aki 1868. május 1jén jött a világra. (Később Csapody István szemész orvosprofesszor neje lett, re­ gényeket, novellákat is írt.) Szabadkán számos kórusművet szerzett. A Baján megnyílt Állami Tanítóképző Intézet tanárává nevezték ki 1870-ben, ahol lelkesen tevékenykedett, vokális misét és más műveket is komponált. Bármennyire kedvelte, s szinte szülővárosaként szerette Baját, arra vágyott, hogy ismét a zenei élet áramlatába kerüljön, mégis Budapestre szerződött a Nemzeti Színház zenekarához. Ott muzsikált folyamatosan - ahol operaelőadá­ sokat is tartottak -, majd 1884. szeptember 27-én automatikusan a megnyíló operaházi zenekarnak lett tagja 1 898-ig. A cimbalommal, ezzel az ősi hangszerrel 1 880-ban kezdett foglalkozni. Meg­ szerette, segítette tökéletesítését. A Nemzeti Zenede 1800. június 29-i választ­ mányi ülése elhatározta a hangszer rendszeres tanítását. A cimbalomtanszék ve­ zetésére őt kérték fel, azt 1902-ig vezette. Mindezen idő alatt 260 növendéket ta­ nított kottából cimbalmozni. Ki kell emelni, hogy kottából, mert 1 883-ban Allaga így panaszkodott Elméleti és gyakorlati cimbalomiskolája harmadik ki­ adásának előszavában: "Azon kétes dicsőséget, hogy a hangjegy nélküli zenélés a czivilizált országok közt ma már csak nálunk járja, ki sem fogja tőlünk elvitat­ ni, irigyeIni még kevésbé." Legjobb tanítványa Sey Dezsőné volt. Chicagóból is jött egy hölgy, akit két évig tanított. A legfelsőbb körökből nála tanult cimbalmozni Thurn-Taxis Al­ bert herceg, József főherceg veje. Egy új járványként fellépő influenza következtében 1908-ban meghalt fele­ sége. Második házassága Szévics Dömötör és Atanackovics Katalin 1 847-ben született lányával, Szévics Lillával nem volt felhőtlen, nem tette őt igazán bol­ doggá. Élete vége felé még több csapás is érte, 1912-ben meghalt veje. Korá­ nak előrehaladtával a nyugdíjas mester szokott mértéket meghaladó energiá­ ja, magatartási normái, mint pl. az akaraterő, a kitartás és a kötelességtudás er­ nyedni kezdtek, véglegesen visszavonult a magánéletbe. Írt még néhány mű­ vet, és a meglévőket rendezgette. Köszvény kínozta, látása rohamosan gyen­ gült. A legtöbb adót fizető bajai polgárok közé tartozó, ügyvéd foglalkozású öccse Ottó, rábeszélte, hogy a Vaskúti úton lévő belső szőlőjébe jöjjön - hiszen tudta, hogy fővárosi Logodi utcai lakásukat nem szerette -, és nála pihenve gyógyulhatna. Bajára költözött feleségével és 1909. október végétől állandó la­ kója lett testvére 126 holdas szőlőjének. Öccse naponta látogatta, segíteni igyekezett volna gyógyulását, de azt alig engedte. Görcsök gyötörték, állapota romlott. Később Bella húga is szeretettel és aggódó türelemmel segítette a szinte mozgásképtelenné váló testvére ápolását. Létrehozott ugyan még egy-

10

két szerzeményt, de szemének gyengülése lassan tétlenségre ítélte. "A kótapa­ pirosra himnuszt kellene írnom a legmélyebb testvéri szeretetről, mely ben­ nünket összefűz, s azt magammal viszem a sírba. " - írta. Amikor lánya négy gyermekével, 1913-ban Baján nála töltötte a nyarat, rábe­ szélte, hogy majd hozzá költözzön Budapestre. Apját beleegyezésének tudatával hagyta itt, aki el is búcsúzott bajai rokonaitól augusztus 18-án. Még a vasútállo­ másra vivő fiákert is megrendelte, és másnap, augusztus 19-én véget vetett éle­ tének. A halotti anyakönyv 213. sz. bejegyzése szerint 1913. augusztus 19-én, de. 6 órakor halt meg Allaga Géza 72 éves, római katolikus vallású, a magyar kirá­ lyi operaház zenekarának nyugdíjas tagja, az Allaga Ottó-féle szőlőben. A halál oka: öngyilkosság lövés által. Temetése augusztus 21-én volt. A Rókus temetőben helyezték végső nyughe­ lyére atyja, anyja mellé, a kápolna közelében. A Bajai Független Újság augusztus 22-én címlapján írta - röviden életrajzát ismertetve - többek között az alábbiakat: "Allaga Géza agyonlőtte magát. Vala­ mikor országosan ismert név volt az Allaga Gézáé, de a rohanó lét elhagyta, a fi­ atalok elfelejtették, és ma már csak a lexikonok őrzik, kik látták, ismerték őt a dicsőség napjaiban. " Második neje túlélte és 1942-ben, 9S éves korában hunyt el. Magam is ismer­ tem a matrónát, aki a Czirfusz utcai szülőházam melletti harmadik házban la­ kott idősebb korában. Allaga Gézának nagy szerepe volt a Schunda V. József hangszerkészítő által 1874-ben feltalált hangtompítós, négy oktávos hangterjedelmű, kromatikus hangolású, lábakon álló pedálcimbalma népszerűsítésében. Megalkotta játék­ technikáját, és finomította előadásának stílusát. A reformhangszer perspektívá­ ját illetően így fogalmazott: "A használatban lévő hangbeosztások legtűrhetőb­ bike (szigorúan rendszeres cimbalom lehetetlen) és a négyoktávos, chromatikus hangterjedelem minden zöngéje jól érthető s ép, eléggé egyenletes hangot ad. Ennél többre ez irányban nincs kilátás. " A szalonképessé vált speciális magyar hangszeren - melyet elsősorban zeneka­ ri hangszernek tartott - megtanult művészi fokon játszani. Négy részből álló cimbalomiskolát írt, mely�t több nyelvre lefordítottak, és 1906-ig 10 kiadást ért meg. Sok hívet szerzett a cimbalomnak - Czirfusz utcában lakó apám húga még Allaga özvegyétől vásárolt Schunda-féle cimbalmon játszott - nemcsak azzal, hogy tanította a Nemzeti Zenedében (hatására 1897-ben a Zeneakadémián is be­ vezették), hanem azzal is, hogy megteremtette a hangszer irodalmát. Írt tanulás­ ra, gyakorlásra való cimbalom etűdöket és népdalábrándokat. Szerkesztette a Schunda cég által kiadott Czimbalom a családi körben című folyóiratot, melynek 14 évfolyamában 128 fiizete jelent meg. Megírta az első cimbalomkoncertet.

II

Gordonka és cimbalomművész, zeneszerző volt, a magyar zenei élet sokolda­ lú egyénisége. Bravúrosan játszott igazi hangszerén a gordonkán. Egy kiváló magyar hangszerkészítőtől - Nemessányi Sámueltől - vett egy csellót, majd vá­ sárolt egy cremonai olasz mestertől származó, Ruggierio-féle gordonkát. Játszási technikájának fejlesztése, szinten tartása érdekében képes volt napi 810 órát is gyakorolni. Erős dohányos lévén szenvedélye és gyakorlási igénye egyidejű kielégítése érdekében égő pipáját egy szék karfájára helyezte, s azt egy hozzákapcsolt gumicsővel szívta, miközben csellózni is tudott. Több színdarabhoz komponált zenét. Így pl. Kempelen Győző Szép Mara CÍ­ mű háromfelvonásos színművéhez, Bényei IstvánA szerelmes kántor cÍmű, kísér­ leti egyfelvonásosához - ennek több dalát szerzője nyomtatásban is kiadta, me­ lyekkel országos hírnevet szerzett, mint pl. a leghíresebbé vált Szeretlek én egyet­ len egy virágom cÍmű dalával. Bényei István Zeneszerző, Kempelen Győző A dró­ tos tót cÍmű népszínművéhez is zenét szerzett. Az utóbbi pályázaton 50 aranyat nyert, ebben énekelték Tóth Kálmán versére írt, Befútta az utat a hó cÍmű dalát. Együttműködött Tóth Kálmánnal, kora népszerű lírikusával, Baja szülöttével. Dobó Katica vagy az egri szép napok cÍmű történelmi népszínművéhez írt zenéje volt az alig húszéves Allaga első színpadi műve. A második a költő Ördög párná­ ja népszínművéhez komponált zenéje, melynek 1875. évi bemutatóján, a Nép­ színház színpadán először lépett fel Blaha Lujza. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde színjátékához is írt kísérőzenét. A hazai dalirodalom korának kimagaslóan jelentős szerzője volt. Dalai nyom­ tatásban és kéziratban egyaránt elterjedtek, számuk - beleszámítva a színpadi művek számára írottakat is - százon felül van. Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mi­ hály, Czuczor Gergely, Arany János, Jókai Mór, Kempelen Győző, Bényei Ist­ ván, Váradi Antal, Szigligeti Ede, Rákosi Jenő és Tóth Kálmán költeményeit zenésítette meg és saját dalszövegeket is írt. A legszebbek talán Tóth Kálmán verseire írt dalai. Komponált kórusműveket is, mint pl. férfikarra aMatrózdalt, Vadászdalt, Rá­ kóczi imáját, női karra - saját szövegére - a Suzon dalt. Amikor 1867 karácsony­ kor Szabadkáról Bajára utazott, megihlette az alvó természet, a hótakarós bács­ kai fóld látványa. Akkor írta saját szövegére a Téli dal cÍmű, férfikarra kompo­ nált kórusművét. Meg kell említeni Királyhimnuszait, amelyek pályázatra készültek a Gott, erhalte (osztrák császári himnusz) közvélemény által nemigen szeretett himnu­ szának helyettesítésére. Komponált néhány instrumentális zenét és zongoradarab ot. Hangszeres műveiből megemlítjük a három vonósnégyesre, zongorára és harmónium ra írt darabját, és a román királyi pár magyarországi látogatására szerzett

12

Zongoradarabjai közül kiemeljük a Szerelmi ábránd cÍmű zongo­ ra művét, a későbbiek közül a Talánykeringőt, amelynek tempójelzéséből, és a téma kezdő hangjaiból Allaga Géza nevét lehet kibetűzni, valamint a Bajai emlék címűt. Főművének azt a 20 kottafUzetet tekintette, amelyet Eredeti ma­ gyar rapszódia saját dalaimból címmel 1904-1910 között adott ki. Ezeknek dal­ formái háromszakaszos szerkezetűek: lassú bevezető után következnek a hall­ gatók, majd a gyors feldolgozású záró tételek. Könnyen zongorázhatók. A rap­ szódiák közül tizenkilencet bácskai családja tagjai számára ajánlott, a husza­ dikat Fodor Józsefnek, a magyar egészségtudomány hazai meghonosítója em­ lékének szentelte, kit még Bécsből ismert. "Ez a lelkem mélyéből fakadt gyászinduló a hattyú-dalom, melyet fél lábbal a sírban és csaknem megvakul­ va írtam, most 70. évemben." - írta. Ízig-vérig magyar, bácskai, a nemzeti ügyért küzdő személyiség volt. Vonós­ négyesének vidéki útjain - melyeket az általa kvartettre feldolgozott Himnusz nyitott meg, és a Szózat zárt le -, kizárólag magyar műveket mutattak be. A Nemzeti Színház zenekarának tagjai számára, akik közül alig akadt, aki tudott magyarul, magyarnyelvi kurzust szervezett nyelvünk elsajátítása érdekében. Tagja volt annak az 1882 februárjában megalapított magyar zenepártoló szövet­ kezetnek, amelyet hét lelkes magyar zenész hozott létre. Ez a művésztársaság a magyar zene kizárólagos ápolását és pártolását tűzte ki céljául. Első hangver­ senyükön a Vigadó kistermében 1882. március l 2-én bemutatták Allaga négy tételből álló, Magyar szerenád cÍmű szerzeményét is, amelyet cimbalomra és vo­ nós hangszerekre komponált. Sűrűvérű, forrószívű, lelkesülő, erős jellemű, jókedvű és sokat dolgozó em­ ber, sokoldalú művész volt, aki nehezen tudott alkalmazkodni. Amikor kom­ ponált, lázas izgalmában szótlan ná vált, nem evett, nem aludt. Kiváló rajz­ �észséggel is rendelkezett, humoros képsorozatait megcsodálták. Hosszú ide­ Ig ragyogott neve a magyar zenei életben, nem felejthetjük el művészetét, erős bajai kötődését és működését, amely egybeforrott a magyar zeneművészettel. Karig Emil zenetanár, az egykori Bajai Liszt Ferenc Kör igazgatója írt róla születésének 100. évfordulója alkalmából 1941. június 7-én, a Baján rendezett Allaga emlékhangversenyre. Az ő sírkövére is ráillett volna ez a felirat: "Mint a fáklya másoknak világított, önmaga pedig elhamvadott! " Romanesca-t.

13

Amler Antal (1868-1937) Nem Baja szülötte. A túlnyomórészt né­ met lakosságú, szepességi Szomolnokon jött a világra 1868. január 31-én. A többsé­ gében, a magyarsággal együtt érző zipser (szepességi) nép leszármazottja. Apja Amler Antal, anyja Wikán Vincencia. Ta­ nítói foglalkozást űző apja volt első tanító­ ja. A Gömör megyei iskola és bányaváros­ ban Rozsnyón, a premontrei rend - fő­ ként tanítással foglalkozó katolikus szer­ zetesrend - gimnáziumában kezdte el kö­ zépfokú tanulmányait, majd a Hernád­ parti Igló, nagy múltú gimnáziumában végezte. Ebben, az évszázadok óta ismert iskolavárosban iratkozott be az állami tanítóképzőbe 1882-ben s ott szerzett diplomát 1 886-ban. A premontrei rend gimnáziumában eltöltött idő erősítette vallásos meggyőződését, a tanítóképző pedig, az apjától öröklött pedagógus pá­ lya iránti elkötelezettségét növelte. Gyermekkora óta fontos szerepet játszott életében a zene. A tanítói képe­ sítés megszerzése után, 1 887-1 888 között Nagyrőce városkában zenetanítás­ sal foglalkozott. A Gömör-Szepesi-érchegység keleti részében fekvő bánya­ városban, Alsómecenzéfen tanított 1 887-tőI 1898-ig. 1 890-ben kinevezték az iglói római katolikus iskola tanítójának. Csendesen, a társas élettől vissza­ húzódva tanított itt 1 895-ig, és saját elhatározásból tovább képezte magát. A budai tanítóképző keretei között működő intézet, a Paedagogium tanfolya­ main vett részt. Magánúton végezte el a nyelv-történelem szakot, megsze­ rezte a polgári iskolai tanári oklevelet, valamint a tanítóképző intézeti zene­ tanári képesítést. Szakmai fejlődésének eredményeként megteremtődött a feltétele, hogy ki­ nevezést kaphatott az általa szeretett - a Szepesség kultúrközpontjának szá­ mító -, Igló város állami tanítóképző intézetébe. 1895-1902 között segéd ta­ nárként, majd 1906-ig rendes tanárként tevékenykedett. Nagy hivatástudat­ tal végzett tanítói és nevelői munkájában, a magyar nemzeti szellem egyre szélesebb körben való terjesztését állította előtérbe, s ezzel vált példaképévé az idegen nyelvű, de magyar lelkületű szepesi zipser tanítványainak.

14

A vallás- és ,közoktatási miniszter 1906. július 7-én helyezte át Bajára, a Ma­ gyar Királyi Allami Tanítóképző Intézetbe. Nehezen vált meg szűkebb pátri­ ájától, és lelkileg mindig hű maradt a Szepességhez. Baján tíz évig működött tanárként és sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Tantárgyain kívül tanította a magyar irodalmat, a német nyelvet, az alkotmánytant, a szervezettant és a szlöjd (a kézügyességet fejlesztő oktatás svéd neve) tantárgyat. Különös kedv­ vel vezette a tanítóképzős énekkart, s ezáltal is megbecsülést szerzett intézeté­ nek. Igazgatóhelyettes lett 1915-ben, majd Bellosits Bálint igazgató halálát követően, aki - rövid intézményi működése után - 1916. június IS-én el­ hunyt, igazgatói kinevezést kapott. A tanári kar 1916. szeptember 20-án tartott évnyitó tanácskozásán ik­ tatták be tisztségébe. Székfoglalójában hivatkozott több mint húszévi ta­ nári és összesen majd három évtizedes pedagógiai pályafutására. Új prog­ ramot nem adott, hangsúlyozta, hogy a primus inter pares elvet (első az egyenlők között) betűről betűre meg fogja valósítani, és neves elődei nyo­ mán fog haladni. Olyan korban vette át az intézet vezetését, amikor a háború kedvezőtlen hatásai sok megpróbáltatást hoztak, melyek a preparandiát (tanítóképzőt) sem kímélték. Világítási, fűtési, élelmezési és egyéb nehézségek közepette, küzdelmek árán kellett biztosítania az intézet fennmaradását. Súlyosbítot­ ta a helyzetet, hogy tanárai, tanítványai nagy része a harctéren volt, az in­ ternátus összes helyiségét - más helyiségekkel együtt -, a háború kitörése­ kor vöröskeresztes kórház céljára rendezték be. Még ilyen nehéz körülmé­ nyek között is menedéket tudott nyújtani néhány hónapig, a székelyke­ resztúri állami tanítóképzőnek. A győzelemmel végződő háború reményé­ ben munkálkodott, de helyette a gyászos vereség következett be. A háború vége sem hozott enyhülést, mert 1918. november 13-tól l92l. au­ gusztus 20-ig Baja szerb megszállás alá került. Vezetésével az intézmény a körül­ mények ellenére is megőrizte belső önállóságát, elhárította az ügyeibe való be­ avatkozást. Hiába csillogtatták előtte a szerb vezetők az előnyöket, amelyek ab­ ban az esetben illették volna meg, ha hűségesküt tesz az új vezetésnek. Tánto­ rít?atadan híve maradt a magyar államnak, nem vállalta még egy szerényebb nyIlatkozat letételét sem a szerb királyságnak. Ezek után felfüggesztették az intézet működését, majd oly módon működhe­ tett újra, hogy beszüntették az anyagi támogatást, lefoglal ták és e1szállították a felszerelést és bútorzatot. A m egszállás három évében magára maradt igazgató a nehéz körülmények ellenére is elvégezte kötelességét. Nagy áldozatok árán is gondoskodott a tantes tület megélhetésének biztosításáról, az intézet működéséhez szüksé-

15

ges fenntartási költségek megszerzéséről. Neki tulajdonítható a tanítóképző intézet fennmaradása. Továbbtanulási lehetőséget biztosított azoknak a bácskai leánynövendékek­ nek, akik a megszüntetett szabadkai állami tanítóképzőben, illetve a kalocsai ta­ nÍtónőképzőben (Baja és Érsekcsanád között húzódó demarkációs vonal miatt) nem tudták folytatni tanulmányaikat. Igazgatósága alatt az intézet négy évfolya­ mát megnövelték ötre. A város megszállás alóli felszabadulását követően újjászületett az intézet, és hamarosan országosan elismert intézménnyé vált. 1923-ban díszzászló­ avatási ünnepséget, majd 1926-ban az intézet 55 éves fennállásának jubileu­ mi ünnepségét szervezte meg. A közoktatásban eltöltött 42 éves, értékes munkájának elismeréseként címzetes főigazgatóvá nevezték ki. Az 1928. ja­ nuár l -jével nyugdíjba vonuló Amler Antalt, február 28-án ünnepség kere­ tében búcsúztatták. Ezután sem szakította meg a kapcsolatot az intézettel, súlyos betegsége mel­ lett is állandó figyelemmel kísérte működését. 1936-ban valósulhatott meg régi álma, elkészült az intézet hősi halottainak emlékműve. A szobor, egy ifjút ábrá­ zol, aki könyvpajzsot tart maga előtt. A kor egyik kiváló szobrászának, Medgyessy Ferencnek alkotása. A május 3-án tartott szoboravató ünnepségen már nem vehetett részt, a szoboravatásra megírt beszédét Czhobodiczky Alajos tanár olvasta fel. Életének utolsó szakaszában, betegsége miatt nem mozdult ki Zombor u. 1. szám alatti lakásából, de tanártársai rendszeresen meglátogatták. Körükben ér­ te a haIá169 éves korában, 1937. március 5-én 18 óra körül, egy pénteki napon, amikor a látogatására érkező barátaival beszélgetett, s eközben szívbénulás okozta halálát. A nyugalmazott igazgató temetése óriási részvét mellett zajlott. Felesége Breznyák József és Hirkulányi Júlia leánya -, az 1869. február 2-án született Breznyák Apollónia (1869-1952), leánya, Amler Irén (1889-1978) gyászolták. (Fia, az ifjú Amler Antal a kassai 9. honvéd gyalogezred hadnagya, 1915-ben el­ tűnt a harctéren, később életjelt adott magáról, de végül egy szibériai hadifo­ golytáborban 1915. május 16-án elhunyt.) Több ezren kísérték utolsó útjára, a Rókus temetőbe. A gyászszertartást dr. Gonczlik Kálmán belvárosi plébános végezte, négy pap segédletével. A Bajai Daloskör gyászdalokat énekelt. Tordai Ányos gimnáziumi igazgató, dr. Holló József a Tóth Kálmán Polgári Kaszinó elnöke és Chobodiczky Alajos egyko­ ri tanítványa és tanártársa búcsúztatta. Chobodiczky beszédében megemlítet­ te, hogy Amler Antal utolsó kívánságának eleget téve a feje alá és szívére szü­ lőhelyének, Szomolnoknak fóldjéből tettek.

16

Lelki üdvéért gyászmisét a belvárosi templomban, és a Ferenc-rendiek temp­ lomában is celebráltak. A barátok templomában azért, mert az elhunyt a lelki barátjuk, konfráterük (olyan személy, akit a szerzetesrend tiszteletbeli tagul vá­ laszt) volt. Amler Antalt 1916-ban avatta a szerzetesrend tiszteletbeli tagjává Unghváry Antal tartományfőnök, egy rendházi vizitáció alkalmával. , Amler Antal nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendett Baja városában. Eletének utolsó éveiben is részt vett a város társadalmi életében és a várospoli­ tika alakításában. Két évtizedig választott tagja volt a város törvényhatósági, va­ lamint a közigazgatási bizottságának. Világi elnöke volt a Baja belvárosi római katolikus egyházközségnek. Évtizedekig elnöke, majd díszelnöke a Tóth Kál­ mán Kaszinónak, és tagja a Nemzeti Kaszinó választmányának. Megszervezte katolikus eszmék terjesztésére a Katolikus Népszövetség Helyi Csoportját, melynek elnöke lett. Kezdeményezte a régi Bajai Dal- és Zeneegylet feltámasz­ tását, és Bajai Daloskör néven újjáalakította, 1908-tól 1915-ig első karnagya volt. Tagja volt a Tanítóképzők Országos Egyesületének. A város közelében található Aligvárta nevű csárdában, fehér asztal mellett gyűltek össze barátaival, és megalakították "Aligvárta eszmei községet" . Saját szabályok szerint működő, "igazi, alkotmányt játszó" község " főbírája" (díszel­ nöke), mindenki Tóni bácsija volt.

17

Bende Imre (1824-1911) A bajai belvárosi plébánián őrzött - a kereszteltek nyilvántartásait tartalmazó anyakönyv 1924. évi, 231. folyószámú be­ jegyzése szerint 1824. augusztus 28-án jött a világra. Atyja Bende József, anyja Istvancsevics Teréz. Az egykori Gyász ut­ ca (ma Batthyany utca) 23. vagy 25. szá­ mú házban született. Az újszülött ke­ resztapjának utónevét kapta. Keresztszü­ lei Berkes Imre és Barakovics Veronika voltak. A régi anyakönyv szüleinek fog­ lalkozását nem tüntette fel. Keresztapja uradalmi tiszttartó volt Grassalkovich J ó­ zsefhercegnél, Baja valamikori fóldesurá­ nál. Hogy ilyen rangbéli személy lett az újszülött lelki gyámja, arra lehet követ­ keztetni, hogy szülei nem voltak sem zsellérek, sem fóldjüket művelő parasz­ tok, hiszen az akkori kasztokra tagozódó társadalomban élő tiszttartó, nem vállalta volna a keresztapaságot. A szülői ház közelében lakó Klein Emília tanítónő réges-régi visszaemlékezése szerint Bende Imre apja pintérmester volt. Állítá­ sát megerősíti egy Bende Imre pályafutása a pintérségtől a besztercebányai és nyitrai püspökségekig címmel, egy bajai lapban 1935-ben megjelent cikk, mely szerint apja civis (sem nemes, sem jobbágy), feltehetően kereskedő vagy iparos volt. A pintérmester foglalkozást űzte, és valószínűleg az uradalom szolgálatában állt. Baja ekkor az egyik központja volt a borkereskedelemnek, s a kádáripar vi­ rágzott. Egy leány testvéréről tudunk, aki egy Újpesten élő, Koppel nevű kádár­ mesterrel kötött házasságot. Bende József a bajai királyi nagygimnázium eminens tanulója volt. Már nem éppen fiatal korában így idézte emlékezetébe szülővárosát, és bajai diákéveit: " Kegyeletérzésétől áthatva emlékezem meg Baja szab. kir. városról, mint szülő­ városomról, gyermek és ifjú korom eseményeinek színhelyéről. Az a kegyelet, mely múltamhoz köt, fúz engem szülővárosom rom. kath. gymnásiumához is,

18

hol az Istenbe vetett erős bizodalom 's a hazaszeretet érzelmeinek csírái fogam­ zottak meg lelkemben! " A gimnázium elvégzése után a kalocsai szeminárium ba került, majd a Páz­ mány Péter által alapított papnevelő intézetbe, a bécsi Pázmaneumba végezte hittudományi tanulmányait. Teológiai doktorátust szerzett. Kalocsán szentel­ ték pappá 1847. augusztus 29-én. Egy ideig segédlelkész, 1848-tól a kalocsai papnevelő prefektusa volt, az egyházjog és lelkipásztorkodás tanáraként végez­ te munkáját. Káplánként került be az érseki udvarba, ahol 1852-ben érseki le­ véltárnok, 1853-ban szentszéki jegyző lett. Futakon (Futok) 1 854-ben választották meg plébánosnak, 1858-tól érseki . Jegyző az alsó-bácsi kerületben, 1864-ben esperes lett. A vajdasági Kulpin (Kölpény) országgyűlési választókerületében 1865 novemberére tűzték ki a k?vetválasztásokat, ahol Di �itrevics Milos szolgabíró 455 szavazattal győ­ . zott Bende plébános ellen. Ujvidéken (Novi Sad) 1869-ben lett plébános és megkapta az "Isten áldásáról" címzett apátságot, címzetes apát lett. Ettől az időtől kezdve felgyorsult karrierje. Újvidéki apátplébánosként az 1878. évi augusztusi országgyűlési képviselőválasztásokon megválasztották képviselő­ nek. �hhoz a Szabadelvű Párthoz csatlakozott, mely a Monarchia megőrzé­ , es sere erősítésére jött létre, a Deák Párt és a balközép egyesüléséből 1875től, és mintegy három évtizedig Magyarország kormányzó pártja volt. Az 1 � 84. é;ri júniusi választásokon újra megválasztották. Az országgyűlés tagja­ kent hlven képviselte az újvidéki kerületet, sokat buzgólkodott a Délvidék magyarosítása érdekében. Kalocsai kanonokká 1886-ban nevezték ki. Az érsekség mellett működő ta­ , adó testületben nacs káptalani tisztsége 1886. június 30-1886. november 8. kö­ zött "ifjú mester". � 886. november 8-án megbízást kapott a régi Zólyom vármegyei püspöki s�e� hely, Besztercebánya (Banska Bysrica) megyéspüspöki feladatainak ellá­ �a�ara. Ebből az alkalomból városunk polgármestere a közgyűlés nevében, l;asban köszön tötte, melyre az alábbi választ adta: Tisztelt Polgármester " U: ! B�ja város mélyen tisztelt Közönsége! Folyó hó 16-án tartott közgyűlés­ b�l nyllvánított igen megtisztelő és megörvendeztető nagybecsű üdvözletük - es szíves jó kívánataikért, fogadják kérem mélyen érzett hálámat, és őszin­ te . köszönetemet! Szülő városomnak szellemi 's anyagi jóléte szívemen fek­ sZlk! és bizonyára életem legszebb örömei közé fog tartozni, ha szülő váro­ som felvirágoztatásához tehetségem szerint járulni szerencsés lehetek. Ki eg!'ébként szeretett szülő városom mélyen tisztelt közönségére Isten áldását . SZlvboNl o'h aJtva vagyok hazafias tisztelettel. Budapest, 1 886. december 31-én. Bende Imre s.k. "

19

Kalocsán úgy búcsúztatták, hogy tiszteletére fáklyás menetet rendeztek. Ezen az eseményen Mócsi Lajos képzőintézeti igazgató tolmácsolta a város rokon­ szenvét és számos küldöttség is tisztelgett nála. Felszentelése 1887. március 17-én történt, püspöki székhelyére május 24-én tartotta bevonulását. Útjában lelkes ünneplésben részesült pl. Hnojdikon (Farkasfalu) nagy küldöttség élén az alispán, Kremiekán (Kiskörmöc) bandéri­ um várta, Radvao nad Hrodomban (Radvány) a kerületi főszolgabíró fogadta. Legimpozánsabb fogadtatása püspöki székhelyén volt, ahol a polgármester üd­ vözölte. A székesegyházi ünnepség után fogadta a küldöttségeket, majd dísz­ ebéd következett, este a várost kivilágították. Az installáción Baját Berényi Dá­ niel apátplébános képviselte, aki a beiktatás keretében tartott ebéden felköszön­ tőt mondott. Püspöki székét május 25-én foglalta el. Ebbéli beosztásában még erőteljesebben fejtette ki hazafias és a nemzeti kultúrát felkaroló tevékenységét. Tizenhárom templomot és plébániát állíttatott helyre, egy új templomot építte­ tett, canonica visitatiot (vallási ellenőrző vizsgálatokat) tartott, egyházmegyéje minden iskoláját meglátogatta. Amikor Nyitrán előde, Roskoványi Ágoston elhalálozott, I . Ferenc József a Vatikánnal kötött konkordátum alapján áthelyezte Nyitrára (ma Nitra). 1883. január 4-től lett megyéspüspök. (Utóda Besztercebányán 1883. május 23-tól Rimey Károly lett.) A Zobor-hegy tövében fekvő, Nyitra városában 1896-ban, nemcsak a honfog­ lalás nemzeti emlékünnepségével kapcsolatban rendeztek ünnepségeket a város egyházi és világi intézményei, hanem saját történeti életük ezredik évforduló­ ját is megünnepelték. Augusztus 30-án a honalapítás emlékére felavatták a Zobor-hegyen az ezredéves emlékoszlopot, mely mellett Bende Imre nagy papi segédlettel misézett és főpásztori beszédet mondott. Nyitrán ünnepelte meg 1 887-ben első miséjének és papságának 50. évfordulóját, szeptember 8-án aranymisét tartott. Ez alkalommal jótékony célokra 1 52 OOO koronát adott. Ér­ demeiért kitüntették a Ferenc József Rend nagykereszt jével, és Nyitra város díszpolgárává avatta. Jubileuma alkalmával - még augusztus 20-án - 20 OOO ko­ ronás alapítványt létesített a bajai katolikus gimnáziumi tanulók támogatására, mely a későbbi koronaromlás idején elértéktelenedett, de még 1930-ig is töb­ ben részesülhettek belőle. Erre az ösztöndíjra alapító levele szerint a gimnázi­ um tanári kara tehetett javaslatot, kezelését a kalocsai főkáptalanra bízta. Az alapító okirat s. §-a alapján, mint írta: "Az ösztöndíj adományozását - még élek - magamnak tartom fenn, halálom után pedig ezen jog a Méltóságos és főtisz­ telendő kalocsai Főkáptalant fogja megilletni, mely az ösztöndíjállomásokat je­ len rendelkezésem szorgos figyelembevételével, a bajai rom. kath. gymnasium tanári kara javaslatának és véleményének meghallgatása után adományozza. "

20

A magyar kereszténység kilenc százados ünnepe, a szentév alkalmából orszá­ gos, nagy nemzeti zarándoklatot rendeztek 1900-ban Rómában. Április havá­ ban a püspöki kar vezetésével, köztük Bende Imrével - melyet a gyengélkedő hercegprímás helyett Császka György kalocsai érsek vezetett -, mintegy l 300 zarándokkal érkeztek Rómába. XIII. Leo pápa április 29-én - más hitbuzgalmi csoportokkal együtt - fogadta a nagy küldöttséget a Szent Péter bazilikában és külön, rövid kihallgatáson a magyar püspököket is. A pápa 1901-ben római gróffá és pápai trónállóvá nevezte ki, 1904-ben elnyerte a valóságos belső titkos tanácsosi rangot. Gróf Batthyány Vilmost 1904. november 30-án a segédpüspö­ ki tevékenység ellátásával bízták meg. Magas kora miatt - megyéspüspöki címét megtartva -, 1910. április IS-én lemondott egyházi joghatóságáról és a püspöki uradalmak feletti rendelkezési jogáról segédpüspöke javára. Nyitrán hunyt el 191!. március 26-án. Halála gyászba borította egyházmegyéje híveit. Baja váro­ sa, Ujvidék, Futak és az egész megye fájdalommal vett tudomást nagy fiának ha­ láláról. Baja közönsége koszorút helyezett el szülötte ravatalán. (Utóda 1901. március 26-tól Batthyány Vilmos gróf lett.) Nyitrai működése alatt is részt vett a helyi és országos közéletben. 1893-1910 között püspökként tagja volt a főrendiháznak is. Székhelyén polgári leányisko­ lát építtetett, és naponta 40 szegény tanulót élelmezett. Plébániákat és iskolákat állíttatott helyre. Puritán lelkű, jótékonykodó személyiség volt. Az emberbará­ tain mindig szívesen segítő főpap, az egyházi művészet színvonalának emelésé­ re is ösztönzött, evégett pályadíjat tűzött ki. A hittudor, alapító tagja volt a Bács­ Bodrog Vármegyei Történelmi Társulatnak és évekig munkatársa a Religio cí­ mú lapnak. A hajdan volt Oroszlán utcát Baján még elhunyta előtt, 1903-ban ró­ la nevezték el. A nevét viselő utca, 1948-tól Kunfi Zsigmond utca lett, mára visszakapta eredeti, ősi nevét. Munkái: Főpásztori szózat. (Megjelent a "Religio"-ban, 1887.); Egyházi be­ széd Szent István király ünnepén. (Bp. 1 885.); Vlast' a Svet. (1887); Arci­ pastierska rec... (Besztercebánya, 1887.); Főpásztori beszéd ... püspöki széké­ nek elfoglalása alkalmával (Besztercebánya, 1893. Szlovákul és latinul is.; Truchlorec nad mohylou neb Gabrics? Baross de Bellus. (Fordította Rocska ZSi?mond, Trencsén, 1893.); Beszédei. (Összegyűjtötte Jeszenszky Alajos. Nyitra, 1897 .)

21

Berényi Dániel (1835-1895) Felmenő ági előde Carolus Hertlein, bor­ bélyinasként települt Bajára, a Hessen tar­ tománybeli Rüsselsheim helységből. A tá­ voli múltban - amikor a bajai útvonalaknak még német nevük volt - a Sankt-Antoni­ Gasse-nak hívott utcában (ma Szent Antal utca) lakó borbély orvoslással is foglalko­ zott, sebészként működött városunkban. Mihály nevű fia, a magyar, német és rác nemzetiségűek köréből választott városi hatóságban német szenátor és kamarai tag volt, később a bírói szerepkört is betöltötte. Fia, Hertlein Dániel Baján született 1835. november 23-án, anyjának leánykori neve Eibach Borbála. (A Bajai Belvárosi Plébánia anyakönyvében utónevét Fe­ rencként jegyezték be.) Hertlein Dani az elemi ismereteket városunkban sajátította el, majd az 1845/46-os tanévtől kezdve - amikor az 1 845. év második felétől a latin helyett a magyar lett a tanítás nyelve - a helyi királyi nagygimnázium nyelvészeti osz­ tályában folytatta tanulmányait. A testi és szellemi fejlődés tetszetős jeleit mu­ tató, fogékony és szorgalmas tanuló bizonyítékát adta tehetségének, minden osztályt kiváló eredménnyel fejezett be. A vallásos érzelmű fiatalember a papi pályára készült. Teológiai tanulmánya­ it Kalocsán kezdte és Bécsben abszolválta. Papnövendékként kitűnt szerénysé­ gével, lankadatlan buzgalmával, melyek egyéniségének haláláig jellegzetes vo­ násai maradtak. A Pázmány Péter által alapított bécsi magasabb papnevelő - a Pázmáneum - intézetének kitűnő növendékét Kalocsán, 1858. november 24-én szentelték áldozárrá. Pappá avatása után egy rövid ideig Újvidéken és Palánkán volt segédlel­ kész, majd 1 863. szeptember 24-i hatállyal kinevez ték a bajai főgimnázium hittanárává. A tanintézetnél 1 5 éven át 1878-ig működött, közben 1 872-ben családi nevét Berényire magyarosította. Tanárként érvényesítette tulajdon­ ságainak értékeit, melyre részben tudásának mélysége, ismereteinek gazdag­ sága és elhivatottsága tették képessé. A tanintézet igényeinek megfelelően a hittanon kívül tanította a magyar és német nyelvet, az ifjúsági segélyegylet-

22

nek elnöke volt, továbbá 1866-ban mint helyettes igazgató intézte az iskola ügyes-bajos dolgait. A bajai német-magyar egyházközség plébánosává 1876-ban választották meg egyhangúlag. Még ugyanabban az évben a bajai tankerület esperesévé, a főgim­ názium érseki biztosává, a tanítóképző intézet igazgatói tanácsának rendes tag­ jává nevezték ki. A Bajavidéki Rk. Tanítóegylet egyházi elnökévé, később a vá­ rosi törvényhatósági bizottság tagjává választották meg. Rábízták az elemi iskolai tanügyet. Tizenhét évi igazgatósága alatt szakértelem­ mel és buzgalommal irányította a helyi katolikus iskolákat, és a városi hatósággal együttműködve korszerűen fejlesztette a felső- és alsóvárosi tanintézeteket. Az elemi iskolai oktatásügy legbuzgóbb igazgatójának tevékenységét így jel­ lemezték: "Berényi Dánielnek, mint a tanítói kar igazgatójának legfőbb vezér­ eszméje volt a közszellem megőrzése és fejlesztése és egy, a hivatása magaslatán álló testület nevelése. E kettős czélt a tanítótestületi havi értekezletek által töre­ kedett biztosítani. Alatta ezen értekezletek szakszerű jelleget nyertek. Berényi D. mint ember, kiváló egyéni tulajdonságaival tűnt ki. Nyugodt ítélkezés, hu­ mánus bánásmód, szeretetre méltó modor, eszélyesség, tapintat, mindenek fö­ lött pedig ritka szívj óság jellemzik őt. Ritka ember az [ ... ], aki mint Ő, az ember­ ben csak az embert szerette, ki bár hű és odaadó szolgája volt egyházának - nem ismert különbséget felekezet és felekezet, szegény és gazdag között... Ő volt a "pax" jeligének legőszintébb hirdetője és követője, összetartani a társadalmat, megadni mindenkinek, a mi őt illeti, ezt tekintette egyik életfeladatának. " Páratlan buzgósággal, önfeláldozással és jártassággal irányította a katolikus is­ kolákat, a tanulók úgy szólították: "a jó nagyságos úr" . Az egyetértést kedvelő, higgadt természetű, erkölcsös életű pap létét tartósan zavarta, hogy egyik nőrokona Budán becstelen életet folytatott, így rokonságá­ nak egy részével nem volt jó viszonyban. Ezen felül kisebb összezördülései vol­ tak harangozój ával. Kiegyensúlyozott anyagi helyzetben élt, jó egészségnek ör­ vendezett, csupán kisebb bajokkal járó gyengélkedéseinek gyógyítása érdeké­ ben vált szükségessé, hogy kondíciójának erősítése végett betegszabadsági enge­ délyeket kérjen az érseki hatóságtól. Így pl. 1882-ben Balaton-vidéki hideg für­ dőbe, 1886-ban a budai hévizek forrásaihoz telepített Császár-fürdőbe, 1890ben a világhírű karlsbadi fürdőhelyre. �áplánja barátjához írt magánleveléből tudjuk, hogy egészsége 1895 elején mlként romlott meg. Tüdőgyulladást kapott, láz gyötörte, fel is vette a halotti szentségeket, de állapota március 3-án kissé jobbra fordult. Az érsek az alábbi SZövegű táviratot küldte a plébániának: Szívemben megrendülve vettem ked­ v�s apátom haldoklásának hírét, őt Isten" irgalmába és a Szent Szűz oltalmába , m, és a)anlo főpásztori áldásban részesítsem" .

23

Kuts János kerületi esperes plébános bejött Bácsbokodról Bajára, hogy mel­ lette legyen, ám háromheti betegségének ideje alatt jobbléte csak átmeneti volt, 1 895. március 1 7-én délelőtt 10 órakor, 60 éves korában az esperes plébá­ nos elhunyt. Kuts írásban jelentette az érsekségnek az apátplébános halálát s azt is, hogy végrendeletet hagyott hátra (rokonsága hagyatéka ügyében később pereskedett), és megbízta Rakitz László káplánt a plébánia ideiglenes vezetésével. Temetése a március 19-én tartott gyászmise után volt. Boromisza Tibor kalocsai kanonok vezetésével adták meg a végtisztességet az elhunyt számára. Az 1881-ben címze­ tes ugrai apátsággal megtisztelt, 1889-ben pápai arany érdemkereszttel kitünte­ tett apátplébános temetésén, lerótták kegyeletüket a bajai iskolák, a város veze­ tése és lakossága is. Ravatalára a zirci apát is koszorút helyezett, sírjánál a tanító­ képző énekkara - Bene Gyula zenetanár vezényletével - gyászdalt énekelt. A törvényhatósági bizottság 1895. május 1 8-án tartott rendes közgyűlésén, dr. Ladányi Mór bizottsági tag kegyelettel emlékezett meg Berényiről, a testület el­ hunyt tagjáról. Többek között ezt mondta róla: "Berényi Dániel az ő egyházi ál­ lásában, békés és békülékeny lelkületével, meleg szeretetével, példás becsületes­ ségével, megingathatatlan jellemszilárdságával, jóakaratával oszlopa, záloga volt városunk társadalmi, városunk felekezeti nyugalmának és békéjének. " A bizott­ ság egyhangúlag határozta el, hogy a lelkipásztor és a közügyek lelkes bajnoká­ nak elhunyta felett érzett mély fájdalmát és gyászát, a közgyűlési jegyzőkönyv­ ben megörökíti. Tiszteletére a valamikori Schulengasse utcát (Iskola utca) Berényiről nevezték el. (1948-ban átkeresztelték Martinovics Ignác utcára.) Berényi végrendeletében 200 arany forintot adományozott a gimnáziumnak, olyan tanulók jutalmazására, akik példás erkölcsi viselkedés mellett kitartó szorgalommal tanultak. Emlékére Berényi Dániel-féle alapítványnak nevezték el, kezelője a kalocsai alapítványi pénztár volt. Kamataiból évenként egy arany­ nyal jutalmazta a tanári testület az arra érdemeseket. Emlékének megörökítésére - aki a társadalmi életben is sok érdemet szerzett - a bajai Casinó tagjai gyűjtést rendeztek. Eredményeként 1 168 korona gyúlt össze. A Casino 1 895. május 5-én tartott választmányi ülés én ebből: 18 koronát a helybéli polgári iskolának adományozott, 50 koronát az 1894/95. évi iskolai tanévre a főgimnázium segélyezésére, 1 1 00 koronát pedig örök időkre a főgim­ náziumnak, kikötve, hogy az alapítvány "A bajai Casino által gyűjtött Berényi Dániel-féle ösztöndíj-alapítvány" elnevezése legyen. Berényi életében - mint érseki biztos -, folyamatosan gyakorolta a jótékony­ ságot, évenként egy arany jutalomban részesítette az arra érdemes tanulókat. Harminchat évi nyilvános pályája alatt a katolikus pap egyházi, tanügyi téren és a társadalmi életben olyan érdemeket szerzett, hogy emlékét hasznos feleleveníteni.

24

Bérci László (1909-1997) Békés megyében, a Kis-Sárrét táj egy­ ségben, a Sebes-Körös holtágának partján van Vésztő község. Azon a Dél­ Tiszán túli tájon, ahol a századelőn Bartók Béla és Kodály Zoltán oly sok népdalt , gyűjtött. Ahol általános volt az elmara­ dottság és az ínség, amelynek újabb kele­ tú táj fogalmi megnevezését Féja Géza, a népi írók körének harcos publicistája 1937-ben írott, azonos című, jelentős, összefoglaló szociográfiai munkája segí­ tett elterjeszteni, a múlt század második felében kibontakozó agrár és más balol­ dali mozgalmakra utalva. A település ér­ dekes volta agrármozgalmi jellegéből és lakói közösségének kialakult szoká­ saib ól adódo tt. Bérci László iparos családból származott, apai nagyapja kalaposmester volt Sarkadon, anyai nagyapja kovácsmester Füzesgyarmaton. Édesanyja Makai Er­ zsébet, a háztartási teendők gondjaival és gyermekeinek felnevelésével foglalko­ zo�t: Apja fényképész mesterséget folytatott Vésztőn, de különbözött iparos tár­ saltol abban, hogy festegetett is. A század elején, évekig a nagybányai szabadis­ k?la tanítványa volt. Ott került jó barátságba a nagybányai születésű Tersánszky . Jenőv JO�Sl el is, aki eredetileg festőnek készült. Edesapja az első világháborúban katona volt. Amikor 1917-ben néhány napos sZabadságra hazaengedték, a család ezt megünnepelte. Bérci, a nagy mesemon­ , d�, a meséhez hasonló gyermekkori élményét - mert ehhez nagy tehetsége volt, hl�zen a sok mesét tudó és szívesen mesélő régi öregektől hallott kisfiú korában T�ltosokról, Dobozi Jankókról stb. - röviden így mondta el: ,Nacsora után a két naszuram egymás mellett ült és borozgattak. Egyszer apai nagyapám odafordult a másik nagyapámhoz és nagyon fontoskodva azt mondta: tudja kedves nász­ uram én "székely magyar" vagyok. A másik szülő azt válaszolta hasonló nyoma­ , kal, tek hogy "én meg dalárdista". Hát akkor stimmen vagyunk - mondták és it­ tak, beszélgettek tovább. " . �érci László apja, Buzi László fotográfus munkájához szükséges, nappali vllagítású helyisége Vésztőn volt. Fényképezésből és festegetésből csak szeré-

25

nyen tudott megélni az ötgyermekes család, a három fiú és a két lány, akik is­ koláztatásuk idején, különböző időpontokban, családneveiket megváltoztat­ ták. Öccse, Barnabás - akiből ismert szobrászművész lett - nevét Buzára vál­ toztatta, kisebbik öccse, Zoltán vezetékneve Bánfi lett, és a puskaműves mes­ terséget választotta. Két húga, Katalin és Erzsébet a Bihari vezetéknevet vet­ ték fel. Az előbbi lány folytatta Vésztőn apja fényképészmesterségét, az utób­ bi színiiskolát végzett. Az elsőszülött fiú, az édesapja keresztnevét viselő László 1909. március 7-én született Vésztőn, családnevét Bércire változtatta. A legidősebb fiú, az első vi­ lágháború idején vált tankötelessé. Vésztőn akkortájt az iskolákba hadikórházat telepítettek, kivéve a zsidó elemit. Így a mintegy 10-12 izraelita vallású tanulón kívül, 8-10 református társával és a 3-4 katolikussal együtt zsidó elemibe járt. Emlékezete szerint ott mindig egymás megbecsülésére tanították, nádpálca nél­ küli humánus nevelést kapott. A család 1 921-ben Sarkadra költözött, ott járt polgári iskolába. Közben apja megtanította a fényképezés alapelemeire és vizuális típusú fiatalember­ ré nevelte. László fia sokat segített apjának, aki nappali világítással készítet­ te felvételeit és azokat piros fényű petróleumlámpánál dolgozta ki. Gyakran elment vele családi események - lakodalmak, keresztelők, temetések stb. fényképezéseire is. Olyan időkben került el otthoni környezetéből 16 évesen, amikor már érezni lehetett a közelgő gazdasági válságot, amikor már a fényképészek­ nek is kevés munkája akadt. Előbb 1926-ban Békéscsabára ment Ábrahám Bélához, ott gyarapította az apjától elsajátított szakmát. Később Hódmező­ vásárhelyen Till Viktornál, Hajdúböszörményben Brassai Zoltánnál, majd Veszprémben Kollár Adolf fotográfusnál dolgozott. Budapestre 1 930-ban került, Brunnhuber Béla híres-neves egykori udvari kamarai fényképész­ hez, ahol két évig dolgozott. Sok szakmai dolgot sajátított el, rájött olya­ nokra is, hogy bizonyos eljárásokat - ha önálló lesz - másként fog csinál­ ni. Utána Balatonfliredre, Kurtsweil műtermébe került, ahol a műtermi munkák mellett, gyors riportfelvételek készítésére is rákényszerítették. Ott tanulta meg, hogy a nyári kirándulókról készített képeket a felvétel után egy óra múlva át kell adni. A Balaton-parti városban ismerkedett meg az öreg Bláthy Ottó Titusszal, az elektronika egyik úttörőjével, és Asbóth Oszkárral, a helikopter magyar feltalálójával, és más-más kiváló emberrel, akiket nem csak fényképezett, hanem akikkel beszélgető viszonyba is ke­ rült. Balatonfuredről visszament a fővárosba, ott a Hársfa utcai kollégiumban la­ kott mintegy másfél évig, többek között Kovács Imre népi íróval. Akkor a fény-

26

képezés mellett Aba Novák Vilmos magán rajziskolájába is járt, bár erős önbí­ rálatával azt tartotta magáról, hogy "kritikám erősebb volt, mint rajztudásom" . Rajztehetségének és képzőművészeti tanulmányainak a fotós szakmában nagy hasznát vette, kár hogy képzését anyagi okok miatt abbahagyta, s egy ideig nép­ konyhai ebédelésre is kényszerült. Akkoriban, a Budapesten élő fotográfusok az Erzsébet körúti KIOSZ-ba (Kisiparosok Országos Szövetsége), majd a Damjanich utca 30. szám alatti pad­ lás-műterembe és Illés Árpád szürrealista festőhöz jártak, és itt megismerked­ hetett a korszak jellegzetes irányzatával, a népi mozgalommal és több jeles kép­ viselőjével is. Iparengedélyt 1934-ben szerzett és Isaszegen nyitotta meg első önálló mű­ termét. Az üzlet gyengén ment és rövid ideig tartott. Rákospalotán 1935. november 25-én feleségül vette a Karcagon, 19l3. októ­ ber l -jén született Szecskó Piroska fényképészt, akit még Brunnhuber műhe­ lyében ismert meg. Új munkahelyük Pestszentlőrinc lett, Kiss István országos hírű nagy fotóműhelyébe kerültek, egy olyan céghez, ahol fényképészek részé­ re készítettek különleges munkákat, mint pl. reprodukciókat, kirakati képeket, színes képeket, fotómontázsokat stb. Nyolc évig éltek Pestszentlőrincen, ezen idő alatt kitartó, szívós munkájuk eredményeként nívós fotós felszereléseket és berendezéseket vettek. Ez idő tájt alakult ki szorosabb kapcsolata, barátsága az ugyancsak békési származású Püski Sándorral - akinek a Szerb utcában volt a Magyar Élet ne­ vű kiadóvállalata - és személye révén, a köréhez tartozó, inkább csak alap el­ vekben egységes nézetű népi írókkal. Püski műveiknek közzétevője és ter­ jesztője volt. Püskivel, Számadó Ervinnel és Szerető Sándorral már 1930ban találkozott Sarkadon, mert azok eljártak festegető apjához és művésznö­ vendék öccséhez, így a kapcsolat és barátság régebbi keletű volt. Tudott a né­ pi írókról azáltal is, hogy vásárolta, olvasta könyveiket. Dr. Püski javaslatá­ ra, annak Ráday utcai, ötödik emeleti lakásában, nappali világítás mellett kezdte el őket fényképezni beszélgetés közben, úgy, hogy szinte nem is tud­ ták mikor készítette. A portrékból nagy sorozatban képes-Ievelezőlapokat csinált. Az írók saját kezű névaláírásainak kép alá másolása Bérci ötlete volt. A szükségletek szerint készültek az íróportrék. Előfordult, hogy hetenként több száz is kellett. Idők folyamán mintegy 19-21 ezer darabot hoztak létre, az írók népszerűsíté­ se érdekében igen olcsó áron, darabonként 9-12 fillérért, melyeket Püski 50 fil­ léres áron forgalmazott. Voltak az írók között olyanok - pl. Móricz Zsigmond, Németh László vagy Erdélyi József -, akiket lakásukon fotózott, voltak olyanok, akik ezt sem engedték meg.

27

Bérci feleségével eljárt a Kossuth utcában lévő Honszeretet nevű kulturális egyesületbe, ahol a művészet valamelyik ágában tevékenykedő fiatalok mutat­ koztak be hetenként egy-két alkalommal, köztük a népi írók is. Balatonszárszón már 1942-ben rendeztek egy ifjúsági tábort, azon nem volt jelen. A következő évi szervezése, a Püski által kezdeményezett kedvező könyv részletfizetési akcióban résztvevők köréből indult ki. 1943. augusztus 23-29. kö­ zött Balatonszárszón a Magyar Élet Kiadó Vállalat könyvbarátainak társasága és a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége által rendezett szár­ szói konferencián már részt vett. Püski hívta őt. Egy feszült politikai helyzetű időben, különböző foglalkozású és világnézetű személyek előtt, a népi írók tar­ tottak előadásokat az ország jövőjéről. Éjszakákba nyúló vitákkal, Bérci szerint lelkes és bizakodó hangulatban, egymás véleményét tiszteletben tartva. Szár­ szón mindenki egyet akart, "békés és új demokratikus Magyarországot". A konferencián mintegy 70 felvételt készített az egybegyűlt barát és ismerős népi írókról és a résztvevőkről. Az előbbiek közel álltak hozzá, hisz jórészt azon a vidéken nőttek fel mint ő. Hogyan került Bajára? A főváros környékén próbálta önállósítani magát. Hírt kaptak arról, hogy városunkban kiadó műterem van. Eljöttek, megtekintették, de nem vették ki. Mégis úgy határoztak 1943-ban, hogy itt telepednek le. Két­ szobás lakást béreltek a Budapesti úti 18. számú emeletes házban (ma a Dózsa György úti zeneiskola épülete). Ott volt fotóműhelyük is. Lassanként jelentkez­ tek a kuncsaftok. A gyermekét váró feleségét kénytelen volt magára hagyni, mert bevonuI­ tatták Baján katonának. Hudozsnyik voltam a birodalomban címmel a Nap­ óra című kiadványban megjelent sajátos hangvételű cikkében ezt így kezdte leírni: "Minthogy 1909-ben születtem Vésztőn, a hozzám hasonló korúakat 1930-ban sorozták. Az akkori zsoldos hadseregnek azonban nem volt szük­ sége - aki egykor voltam - vékonyka fényképész legényre. Már Baján lak­ tunk, amikor a következő sorozásra 1943-ban sor került. Több százan vár­ tunk az orvosi vizsgálatra, ami egy kézfogásból állott. Készülődhettünk a bevonulásra" . Említett cikkében vázolta, hogyan került Németországba, ho­ gyan lett a Szovjetunióban hadifogoly, ahol kamatoztathatta rajztudását óri­ ásplakátok rajzolgatásával, amiért hudozsnyiknak (általános értelembe vett művész) hívták. Éppen László napra érkezett haza a hadifogságból 1947 . jú­ nius 27-én. Távolléte alatt még a fényképezőgépeit is elvették a szakmát folytatni akaró feleségétől, majd ezen megszakítás után visszakapta, és abbahagyott cselekvé­ sét tovább végezhette. Később üzlethelyiséget is bérelhetett a Haynald utca (ma Táncsics utca) 6. számú százban. Amikor a bérleti viszonyt felmondták,

28

a Szentháromság tér és Árpád utca sarkán lévő, úgynevezett MABI-ház első emeletén kaptak lakást és a fóldszinten műtermi célra helyiséget. Nehéz kö­ rülmények között, két gyermekével helyt állt Bérciné férje távollétében, s mi­ re a hadifogságból hazajött, berendezett műteremmel várta. A fotótermet 1954-ben államosították. Ajánlatot kapott, hogy vezesse a pécsi fotós szövetkezetet, de lakáscsere problémák miatt Baján maradtak, csupán az első emeletről kellett felköltözniük a másodikra és a műtermi munkákat ott vé­ gezhették, mind az ideig, amíg saját házat nem vásároltak a Szent Antal utca 7. szám alatt. Ott volt a műterem is Bérciék működtetésében. Házasságukból négy gyermek született: László 1941-ben, Ildikó 1943-ban, Virág 1951-ben, és Zsuzsanna 1953-ban. Bérci László 1997. július 27-én tért örök nyugovóra Baján, 88 éves korában. Nem volt bajai születésű, kacskaringós úton jutott városunkba, ahol vég­ leg letelepedett és bajaivá vált, eleven kapcsolatot létesítve a várossal. Felele­ venítettem röviden életútját kiemelve, hogy ismeretségben, barátságban volt a két világháború között létrejött, irodalmi-politikai csoportosulás sok­ színű közösségének egyes személyiségeivel (elsősorban Sinka Istvánnal), s így a népi írók fotográfusa lett. Féltő gonddal megőrizte a róluk készített ké­ peket. Nagy érdeme, hogy portréfelvételeivel, szociofotóival és más munká­ ival, elhivatottságot érezve, szinte megszállottan járta körbe kiállításaival az országot. Legalább 60 alkalommal, lebilincselő közvetlenségével, beszédé­ nek sajátos, békési zamatú nyelvhasználatával, kiváló emlékezőtehetségével felelevenítette a népi írókkal és Balatonszárszóval kapcsolatos személyes emlékeit, amelyekből mindig valami újat, tanulságot meríthettek hallgatói. Ismertem 1947-től, barátságban voltam vele éppen SO évig, érzékelhettem, hogy a hosszú, megpróbáló bajai évek alatt nemcsak szemlélője, bírálója volt városunk életének, hanem szavakkal és tettekkel is szolgálta lakhelyét. Az ő segítségével jártak pl. a népi írók Bajára, a Móricz Zsigmond Népi Kollégi­ umba, melynek nevelője, majd igazgatója voltam. Az is igaz, hogy a kollégi­ um sajátos atmoszféráj ú autonómiája vonzotta, odatartozónak érezte magát. Az intézmény és családom " házi fotósa" is ő volt. Fényképei tetten érték Ba­ ja népének tovatűnő pillanatait, azokat mozdulatlanságba foglalta, a város életén ek krónikásává vált. Bérci László a bajai fényképészek nesztora, a fényképészmesterek országos közösségének oszlopos erőssége, művésztípu­ sa egy hagyo mányos, kihalóban lévő fotográfus szakrnának talán utolsó, nagy kép viselője, mestere volt. Olyan jóindulatú, segítőkész személyiség, ak i az elmondottakon kívül motorbiciklis hobbijának is rabja volt. Olyan ember, aki tudásával, tapasztalataival megteremtette saját világát, amelyben tetten érhető, hogy rajzolási és festészeti készségét is felhasználta munkái-

29

ban. Alapító tagja volt a helyi Duna Fotóklubnak, kiállításain "versenyen kívül" szerepelt. " A fényképészet utolsó mohikánjá "-nak - ahogyan Kincses Károly fotó történész nevezte - nagy, önálló kiállítását (és családjáét) csak 1992-ben rendezték meg Baján. Egyébként mindig megengedhette magá­ nak, hogy csak akkor állítsa ki képeit, amikor ahhoz kedvet kapott és soha­ sem igényelte, hogy művésznek tartsák. " Sokan, sokfélével próbálkoznak mostanában a fotóművészetben, csak a cél ugyanaz: valami olyat kitalálni, ami még másnak nem jutott az eszébe. Nem fontos, hogy gondolatot is hor­ dozzon az eredmény: csak a forma legyen egyedi! Ha sikerül, akkor művész­ nek hívják. Ezért nem igénylem, hogy engem művésznek tartsanak. Csiná­ lok valamit, ami az én misszióm és nem kérdem, miként vélekednek rólam. Szívből teszem, hátsó gondolatok nélkül. " - nyilatkozta 1982-ben. A kifor­ rott mester tudásával támasza volt a fotóamatőröknek is. Szakmai nagysága mellett jellembeli szilárdságát élete végéig megőrizte. Képei fontos doku­ mentumai az irodalom- és fotótörténetnek, a néprajznak és Baja városának. A város mindenkor tisztelettel adózott személyiségének, aki megmaradt egyszerű embernek és bajainak.

30

Bogdanovics Lucián (1867-1913) A szerb pátriárka édesapja, Bogdanovics Sándor kiskereskedő és felesége, Létics Milica - a régi Bács-Bodrog vármegye zen­ tai járásában lévő, ókanizsai pópa árvája a Zengő-hegy lábánál fekvő Pécsváradról, az 1850-es években települt át Bajára. Vá­ rosunkban a helypénzszedői foglalkozást űzte apja, és az 1870-80-as években egy kis szatócsboltja is volt az egykori Bárány ut­ cai (ma Táncsics utca) Kis-Bárány előtti ingatlanon. Két fiúgyermekük született, a fiatalabb fiútestvére Milos Baján, 1877. szeptember 4-én. Fivére az orvosi pályát választotta, Budapesten praktizált, majd 1921-től a belgrádi egyetem rendes tanára lett. Bátyja Bogdanovics Lucián, a Kis­ Bárány előtti házacskában (feltételezhető­ en a mai Táncsics u. 271b. számú ház he­ lyén álló épületben) született 1867. május IO-én. A keresztségben tulajdonképpen a , , Laz ar nevet kapta, csak amikor a későbbiekben belépett az ortodox egyház pa­ . PI rendj ébe, akkor vette fel a Lucián keresztnevet. A bajai szatócs fia itt járt szülővárosában elemi iskolába. Az 1877/78-as tanév­ ben kezdte meg tanulmányait a Bajai Királyi Katolikus Főgimnáziumban, és az � 884/85-ös tanév végén - amikorra már a ciszterci rend irányítása alatt állt az I�tézmény - érettségizett. Közepes rendű diák volt. Nyolcadikos gimnazista ko­ r�ban, a bajai születésű Vujity Joakim - a szerb színházi élet kiemelkedő egyé­ nIsége - által a görögkeleti vallású, szerb nemzetiségű tanulók jutalmazására lé­ tesített alapítványától pénzjutalmat kapott. A Karlócán (ma Sremski Karlovci) működő papnevelő szemináriumban 1 889-ben fejezte be teológiai tanulmányait, főiskolai jogi studiumait pedig Egerben, az érseki Liceumban . . Nagy p api karrier elé nézett. Egyrészt anyjának előkelő papi rokonsága, pálya Irán t érzett elhivatottsága, öntudata révén, de szelíd, barátságos, megnyerő mo-

31

dorával is népszerűséget szerzett. Az egyházi hierarchián alapuló rangfokozato­ kat egymás után nyerte el. A vajdasági Beocsintól északra álló - még a XVII. században alapított - beocsini kolostorban, Popovics Nikanor kolostorfőnök előtt, 1891. július 16-án tett szerzetesi fogadalmat. A diakonust (szerpapot) 1 891. július 21-én a Rakovác kolostorban hierodiakónussá avatták. Ugyanazon év október 6-án, a szerémségi Sremska Mitrovicán megkapta a protodiakonusi, a Duna menti Dálya mezővárosban 1894. virágvasárnapján az archidiakonusi (az első papság elöljárója) rangot. Amikor szerzetesi pappá szentelték, mindjárt syncellusi rangot adományoztak számára a karlócai székesegyházban. A proto­ syncellusi méltóság 1 895. december 19-i odaítélésével, az egyházi főméltóság titkárává lépett elő, december 29-én pedig kinevezték a beocsini kolostor archi­ mandritájává (rendfőnökévé). Előléptetései, felszentelése ügyében Brankovics György karlócai pátriárka intézkedett. Miután szerzetesi fogadalmat tett, Újvidéken a bácskai püspökség aljegyzője­ ként működött, és 1892 decemberétől 1894 júniusáig hitoktató volt az ottani tanintézetekben. Karlócán - a pravoszláv-szerb Rómában, amely a görögkeleti szerb nemzeti egyház legfőbb vezetőjének székhelye, a szerbség szellemi köz­ pontja volt az első világháború végéig - folytatta működését az egyház szolgála­ tában. 1894. április l -jétől az érseki hivatal jegyzőjeként tevékenykedett, egyhá­ zi éneket is tanított a papneveldében. Magyarevics Jeremiás, bátaszéki születésű, budai szerb püspök halálával megüresedett püspöki széke a XIX. század végén. Ezen papi méltóság legesé­ lyesebb várományosa lett Bogdanovics. (Egyrészt azért is, mert nőtlen volt, ami előfeltétele a püspöki tisztségnek, másrészt szerzetesi fogadalmat tett, leg­ többször közülük választották ki a püspököket.) Nem érte még el a püspöki rang betöltéséhez megkívánt harmincadik életévét, így előbb pátriárkai man­ datárius (megbízott) lett Karlócán, majd 1 896. november l O-től a budai püs­ pökség adminisztrátoraként, a görögkeleti egyházmegye ideiglenes vezetője­ ként intézte az ügyeket. 1897. december 6-án a karlócai zsinaton választották meg egyhangúan bu­ dai püspökké. A püspökszentelést 1898. március l 3-án Brankovics György szerb pátriárka, Gruity Mihail felsőkarlócai és Zmejánovity Gavrilo verseci püspök végezte. Munkássága nagy hatással volt az egyházmegye kulturális és anyagi életére is. Pártfogásba vette a fővárosi püspökség ügyeit, viszonylag ke­ vés hívő és sok munka várt rá. Felekezeti iskoláik leromlott állapotban voltak, közbenjárására a következő években 1 00 OOO koronát költöttek fenntartásuk­ ra. Igény jelentkezett arra is - melyet ő is szorgalmazott -, hogy bizottságot ál­ lítsanak fel olyan céllal, hogy az iskolák építéséhez szükséges pénzt össze­ gyűjtsék. A pátriárka maga 10 OOO korona hozzájárulásával lett a legnagyobb

32

adományozó. A csobánkai templomot is saját pénzéből újíttatta fel. Az Tököly­ Popovics Száva által tett alapítványból a pesti egyetemen tanuló szerb nemze­ tiségű diákok számára létesített intézetet, a Tökölyánumot teljesen újjáépítet­ ték és új berendezésekkel látták el. Amikor a szerb felekezeti iskolák bezárá­ sa kilátásba került, Bogdanovics püspök az egész karlócai érsekség nevében tiltakozott a parlament felsőházában a törvénytervezet ellen. Popovics Nikador temesvári püspök halála után, a kormány előterjesztésére a király kinevezte a temesvári szerb püspökség adminisztrátorává, az egyházme­ gye ideiglenes vezetőjévé 1901. szeptember l -től, mely tisztségét 1904 tavaszáig, dr. Létics György megválasztásáig töltötte be. Brankovics György karlócai szerb pátriárka 1907. évi halálával megüresedett a pátriárkai szék. Széll Kálmán miniszterelnöknek Bogdanovics Lucián volt a jelöltje a főpapi méltóság betöltésére. A szerbeknek volt ellenjelöltje, Zme­ janovics Gábor verseci ortodox püspök személyében. Nevezett el is nyerte a kar­ lócai nemzeti egyházi kongresszuson a többség szavazatát, amelyet a király regulázva a szerbség kiváltságait - nem hagyott jóvá és egy császári pátenssel 1908 áprilisában kinevezte Bogdanovicsot a patriárkátus adminisztrátorává és valóságos belső titkos tanácsossá. Amikor Bogdanovicsot a király megbízta a karlócai pátriárkai teendők veze­ t�sével, és egyben kinevezte belső titkos tanácsosává, dr. Werner Adolf a bajai ciszterci rendház nevében üdvözölte, amelyet Karlócáról keltezett levélben kö­ szönt meg ekképpen: "Nagyságos és Főtisztelendő Úr! A belső titkos tanácsosi méltóság legke­ gyelmesebb adományozása, valamint a karlócai szerb patriarkátus adminiszt­ rátorává való kineveztetésem alkalmából kegyes volt Főtisztelendőséged úgy saját, mint rendtársai nevében is szerénységemet szívélyes gratulációjával ki­ t�ntetni; fogadják ezért legmélyebb köszönetemet. Legyen meggyőződve Fő­ tJsztelendőséged, hogy én mindig büszke voltam arra, hol gimnáziumi tanul­ ?: ányaimat a vezetésök alatt álló intézetben végeztem, hogy csakis a szépre, lora és nemesre, de legfőként a lángoló hazaszeretetre oktattak bennünket, amiért is örök hálára kötelezték tanítványaikat, kik közé magamat is első sor­ ban helyezve vagyok Főtisztelendőségednek s szeretett rendtársainak igaz hí­ ve: Bogdanovics Lucián püspök. " Bogdanovics kinevezésekor már 40 ezer hold föld jövedelmével rendelke­ zett. Készült az új kongresszusra, ahol az 1908 augusztus-szeptember között �egtartott egyházi kongresszuson elnyerte a szükséges többségi szavazatot, Igy 1908 szep tember 22-én választották meg szerb pátriárkának. Legnagyobb ellenfele - akit nem tudott a maga számára megnyerni - Markovics Miklós, egy szerémségi zárda kalugyere (szerzetese) volt. A szerbekkel való konfliktus

33

kezdetei közé tartozott Markovics magatartása, s az is gyanítható lehetett, hogy bosszút forralt az új metropolita ellen, ezért fegyelmileg megfosztották állásától, aki azután Belgrádban lett könyvtáros. Nem volt könnyű a helyzet a karlócai érsekségben megválasztásakor, ennek nehézségeivel Bogdanovics is tisztában volt. A problémák megoldásához kez­ dett tanácsadói segítségével. A sok gond, amely ránehezedett a görögkeleti szerb egyház viszontagságos életére, röviden az alábbiakban vázolható: Egy 1868. au­ gusztus 10-én kelt leiratban, a király megerősítette az 1864-1865. évi szerb nem­ zeti egyházi kongresszus határozatait a görögkeleti szerb egyházi és iskolai ügyek szabályozásáról, megteremtve ezzel a görögkeleti szerb egyház autonómi­ ájának alapjait. Ezen kívül 1871 májusában az uralkodó megerősítette a szerb nemzeti egyházi kongresszuson elfogadott egyházi és iskolai szabályzatokat, 1875 májusában pedig az 1874. év augusztus havában tartott karlócai nemzeti egyházi kongresszus döntéseit. Ezen intézkedések nagy befolyást biztosítottak az egyházi kormányzásban a laikusok számára, a legfőbb egyházi testületben 2/3 részben volt képviseletük. Előde Brankovics György pátriárka, működésének idején érte el a hierarchia és a nép közötti küzdelem tetőfokát. Ennek következményeként többször ösz­ szehívták a kongresszust, de az egyház végleges belső felépítését nem tudták megvalósítani. Bogdanovics kormányzása alatt szentesítette a püspöki zsinat szervezeti szabályzatát. Egy királyi leirat 1912. június l l-én felfüggesztette a szerb nemzeti egyházi önkormányzatot, lényegében a szerbség elvesztette ez­ zel autonómiáját a karlócai érsekség területén. Részbeni oka lehetett ennek, hogy a pátriárka nem egyezett bele, hogy világi hatóságok állandó megfigye­ lőt küldjenek mellé. Ez a leirat meghagyta ugyan épségben az 1868. évi leira­ tot, de hatálytalanította az összes ezután kapott jogokat, ami új bonyodalmak forrása lett, melynek csak az első világháború vetett véget. Trianon után, ha­ zánk új határai között a szerb egyházból csak az 1 552 óta fennálló budai püs­ pökség maradt meg. Megszűnt a karlócai érsekség, az újjászerveződött patri­ arkátus részévé vált 1920-ban. Bogdanovics 1913 szeptemberében Ausztria elsőszámú, divatos, téli-nyári üdülőhelyén, Bad Gastenben tartózkodott gyógyulása, pihenése céljából. Ott szeptember l -jén vagy hatodikán eltűnt, állítólag egy véletlen baleset következ­ tében az Aache patakba fulladt. Holttestét csak szeptember 28-án találták meg egy szakadék vízesésében. Rejtélyes halála óriási szenzációt keltett, többféle feltételezés keringett a ha­ lálesetről. A csendőrség egyrészt kizártnak tartotta, hogy bűntény áldozata lett volna, de a bűncselekményt sem tartották lehetetlennek. Megírta egy külföldi lap, hogy nem halt meg, kiment Amerikába, ott látták, ahol egy pénzintézetnél

34

vállalt hivatali állást. Pázmándy Dénes politikus és publicista azt írta, hogy nem lett öngyilkos, balesetet sem szenvedett, hanem egy kalugyer (görögkeleti szer­ zetes) megölte, aki Bogdanovics ellenfele volt, s akivel még a világháború kitö­ rése előtt találkozott Belgrádban. Nevezett Markovics Miklós - állítólag később magyarországi szerbekből egy osztrák-magyar hadsereg ellen harcoló komitácsi bandát szervezett -, el­ árulta a publicistának, hogy ő volt, aki Bogdanovicsot egy reggeli sétáján a zu­ hatagba taszította. A háború során Markovicsot lelőtték, nem derülhetett ki állításának igaza. Az utóbbi időkben izgattak is Bogdanovics ellen. A szerbség tudatában erő­ sen érvényesült az a sejtés, hogy a kormánynak az a célja, hogy a pátriárka szék�elyét Pestre helyezze át s ezzel elvágja a vajdasági, nagyszámú szerbség­ től. Erdekükben állt tehát, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szerb egyházi vezető nélkül maradjon. Olyan hírt is terjesztettek, hogy elméje elborult és öngyilkos lett. Óhatatlannak tűnik, hogy az idő mindent kiderít, ámde ennek a tragédiának okát egészen bizonyosan sohasem tudták megállapítani, máig is homály borít­ ja. Bizonyosra talán csak az vehető, hogy egy 46 éves, 200 ezer forint jövedelmű, derűs nyugalmú férfiú nem dobhatta el magától a neki kedvező életet. Váratlan tragédiájáról értesült a bajai olvasóközönség is, mert a helyi újsá­ gak megírták a gyászos hírt. Ezt közölte többek között a Független Magyar­ ság című lap: ,Nillámgyorsan terjedt el városunkban a tragikus hír, és minde­ nütt nagy érdeklődés t és igaz, mélységes részvétet ébresztett. Minket, bajaia­ kat közelebbről érint a szerencsétlenség mint másokat, mert mi nemcsak az embert sajnáljuk Bogdanovics Lucián esetében, nemcsak az illusztris egyház­ főt, hanem e város nagynevű szülöttének megrendítő balvégzetét. [ ... ] Sokan is merték nálunk, sok barátja, iskolatársa él ebben a városban, sokan szerették, és sokan gondolnak rá itt szívesen és hálával. És ő is szeretett bennünket, ő is meleg érzéssel gondolt ránk. Bajai, ha hozzáfordult meghallgatásra, támoga­ tásra talált. Fényes egyházfejedelmi állásában is barátságos, nyájas és szolgá­ latra kész volt mindenkivel szemben. " A megrendítő körülmények között meghalt utolsó karlócai szerb pátriárkát szállító halottvivő vonatot Újvidéken nagy küldöttség fogadta, november l-jén délelőtt érkezett meg a karlócai pályaudvarra. A pátriárkai rezidenciára vitték, ahol Gruics adminisztrátorral az élen a teljes püspöki kar fogadta. Vasárnapi na­ pon, nagy gyászoló tömeg kísérte utolsó útjára. A karlócai felsővárosi templom­ ?an temették el. A temetésen Baja város törvényhatóságát dr. Purgly Sándor fő­ lspán, dr. Hegedűs Aladár polgármester, Vojnics Dániel apátplébános és Origievics Milutin szerb pópa képviselte.

3S

Bogdanovics sokat áldozott a pravoszláv egyház céljaira, hagyatéka 275 ezer korona volt - a terhek leszámításával - tisztán 100 ezer korona. Fiatalabb évei­ ben egyházi publicisztikai tevékenységet is folytatott. A görögkeleti metropoli­ ta és szerb pátriárka, egyházi méltósága révén tagja volt a főrendiháznak, birto­ kosa a Szent Száva-rend nagykeresztjének. Papi pályája során - elődjéhez ha­ sonlóan - szolgálta a magyar állam érdekeit, de harcolt a szerbek jogaiért és önállóságáért is. Mindent megtett azért, hogy ápolja egyháza és az állam közöt­ ti jó viszonyt, állhatatosan igyekezett szilárdítani a szerbek és magyarok közöt­ ti egyetértést.

36

Dr. Brnszt Pál (1906-1979) Bruszt Simon és Eisner Katalin Rozá­ lia hét gyermeke közül, a dunakeszi szü­ letésű Bruszt Lázár (1866-1936) Baját választotta állandó lakhelyéül. A tiszti főorvos 1894-ben terjesztette be a letele­ pedett orvosdoktor oklevelét meghirde­ tés céljából, aki több mint 40 évig orvos­ fogorvosként praktizált. Szentistvánon majd Baján, a Kossuth Lajos utca 4. szám alatt lakott, később új otthont teremtett magának az Attila utca 6. szám alatt, az általa 1912-ben megvásá­ rolt házzal. Stern Lipót faddi tanító, Fischer Jettivel kötött házasságából származó, Fadd köz­ ségben született lányát, Stern Katalint (1874-1954) vette feleségül 1905-ben. Egy lány és három fiúgyermekük született. A lányka korán meghalt. Bruszt Pál 1906. június 21-én jött a világra Baján. A házasságból még két fiú­ gyermek származott, idősebb fivére Bruszt (Búzás) Lajos (1895-1944) divatke­ reskedő volt, és testvéröccse Bruszt József (1898-1944), aki mérnök lett. Két fiú­ testvérét a fasiszták pusztították el. Bruszt Pál elemi iskolába és gimnáziumba is városunkba járt. Az 1916/1917. tanévtől kezdve a helyi III. Béla Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmá­ nyait. Jó tanuló volt, alapítványból jutalomdíjat is kapott. Jelesen érettségizett 1924 júniusában. Budapesten folytatta tanulmányait az orvosegyetemen. 1931. február 14-én kapott orvosi diplomát. A fogorvosi szakképesítés megszerzése érdekében 1 93 l/1 932 -ben a bécsi fogászati klinikán töltött egy évet, mely annak idején az . e�lk legj obb hírű, tanulási és kutatási célokat szolgáló egyetemi fogászati kór­ haz volt. Pichler, Gottlieb, Orbán professzorokkal és olyan tanársegédi testület­ tel,dolgozott együtt, akikből professzor lett valamelyik európai egyetemen. Edesapj a 66 éves korában fogorvosi széke mellett esett össze. Betegsége miatt fia hazajött Bajára, átvette atyja praxisát, aki magánrendelőt tartott fenn, mert a

37

fokozott jogfosztottságok korában másutt állást nem is remélhetett. Katonai újonckiképzésen volt 1937. október 5-december 20. között, 1940. július l -től ok­ tóber l -ig egy zászlóaljnál egészségügyi szolgálatot teljesített. 1942. június 17től 1943. március l -ig munkaszolgálatos volt. Topolyára internálták 1944. ápri­ lis IS-én, majd Csehországba deportálták. 1944. december 7-től 1945 áprilisáig a hitleri fasiszta rendszer egyik hírhedt németországi koncentrációs táborába Bergen-Belsenbe, majd a legnagyobb csehszlovákiai táborba Terezinben (erede­ ti nevén Theresuenstadt) hurcolták édesanyjával együtt, de szerencsére mind­ ketten túlélték a deportálást. 1946-ban megnősült. Budapesten vette feleségül a Kecskeméten, 1924. január IS-én született Szigeti Annát, Rosenthal Irma és dr. Szigeti Mihály lányát, akinek apja fogorvos volt s' kinek szülei 1944-ben Auswitzban életüket vesztették. Az or­ vosfeleség vizsgázott fogorvosi asszisztens volt, segítette munkáját. A három nyel­ vet beszélő, rokonszenves asszony 1963. július 2-től 1979. június 30-ig kórházi könyvtárosként is működött Baján, akit nemcsak megnyerő magatartása, hanem az orvosok munkáját segítő, külhoni nyelvekből való fordításai miatt is kedvelték. 1945 után a szakorvost a posta betegbiztosítási intézete szerződtette, majd 1947-ben Baja városa megbízta az iskolafogászati rendelő újjász.eaezésével és vezetésével, melyet mintaszerű egészségügyi intézménnyé fejlesztett és vezetett 1953. szeptember l-ig. 1949-ben vállalta a városban állomásozó honvédség fogá­ szati ellátását is, szerződéses fogorvosuk volt 1956. február 31-ig, 1952. április 1jétől a kórház főorvosává nevezték ki, ugyanabban az évben főstomatológusi tanfolyamon vett részt. Dr. Bruszt volt az első stomatológus főorvos Baján, 1974. június 7-ig, akkor ment nyugdíjba. Két utóda született, 1947-ben István, akiből fogorvos lett Budapesten, és 1953-ban matematikus lánya Vera, aki jelenleg Amerikában, egy kaliforniai kö­ zépiskolában, haladók számára tanít algebrát. 1979. november 21-én, 73 éves korában hunyt el Baján. Halála előtt kb. két héttel még részt vett a Fogorvosi Szemle szerkesztőbizottsági ülés én, melynek tagja volt. Életvesztése előtti napon még közlendő hírt küldött a szaklap főszer­ kesztőjének, akihez több évtizedes barátság [Űzte. Halála után a főszerkesztő a nekrológ írására Bánóczky Jolán professzort kérte meg, akivel dr. Bruszt életé­ nek utolsó szakaszában tudományosan szorosan együttműködött. Tudományszerető, értékes eredményeket felmutató személyt vesztett el a fogorvosi társadalom és Baja városa. A Fogorvosi Szemlében Bánóczky Jolán dr. írta többek között búcsúztatójában: "Ismét olyan nagyratartott és szeretett barátunkat vesztettük el, akinek életútját a fogászati gyakorlat és tudomány iránti olthatatlan érdeklődés jellemezte, akinek életcélja a gyakorlat és tudo­ mányos tevékenység összekapcsolása volt. Szakmai és tudományos munkássá-

38

gát többnyire magára hagyottan, néha mostoha körülmények között, de még­ is elismerten magas szinten végezte. [ ... ] Több évtizedre nyúló munkássága idején ismételten kollaborált egyetemi klinikákkal is, a közös munka során önzetlenül adta át tapasztalatait, Budapesten és vidéken a fiatal kollégákat egyaránt a szakma szeretetére stimulálta, feltárva előttük az önálló klinikai kutatás szépségeit. " . . Még szakképesítése megszerzésének ideje alatt két előadást tartott a Verein Osterreichisher Zahnarzte tudományos gyűlésén és ezen értekezései megjelen­ tek nyomtatásban. Több dolgozatát közölték 1944-ig. Tudományos munkássá­ gának zöme azonban a második világháború utánra esett. Külfóldön publikált tanulmányai alapján nemzetközi elismerést nyert azzal, hogy 1954-ben meghív­ ták az ORCA ((Europaische Arbeitsgemeinschaft fur Kariesprophylaxe und Fluorforschung) tagjává, melynek több konferenciáján vett részt és három alka­ lommal előadást is tartott. A fogászati rendellenességek kutatásában elért ered­ ményei alapján 1948-ban választotta a GIRS (Groupement International pour la Re�herche Scientifique en Stomatologia) rendes tagjává. Erdeklődésének egyik fő témája volt a fogszú, (caries-epidemiológia) betegség egelőzésére, leküzdésére irányuló tevékenysége (profilaxis), melyre részben � k l gorvosi működése, részben dr. Barka Imre megyei és dr. Mihály Gyula -f �� � � � Ja�aSl foorvosokkal közösen szervezett falusi szűrővizsgálatok adtak anyago t. Tlz�nháromezer személy fogazatának komplex szűrését végezte el. Szűrővizsgá­ l�tamak eredménye volt a dávod-püspökpusztai magas fluorid-tartalmú gyógy­ VlZ felfedezése, nevéhez fűződik az ivóvíz fluórral való dúsítás ának érdekében in dított mozgalom. �egírta 1955-ben a Fogszuvasodás elterjedése Magyarországon CÍmű alap­ veto munk áját, melyben fóldolgozta a fogszuvasodás történetét a Kárpát­ me�enc ében, több ezer koponya vizsgálata alapján, az őskortól a XIX. szá­ zadlg. �igyelmet fordított a koponyák vizsgálatánál a fogszuvasodásra. Egyik bajai tamntézetben torzított hun koponyát fedezett fel. Zalotay Elemér régész, a Türr I�tván Múzeum egykori munkatársa így írt erről, a Baja népe az óskortól a kö­ zepkorig CÍmű munkájában: A tanítóképző szertárában lappangó torzított ko­ " Ponyát dr. Bruszt Pál fogorvos fedezte fel a tudományos világ számára, és sze­ rezte meg a múzeum számára. " 1932 és 19:4 között magyarul 78, németül 44, angolul-franciául 2 1 , spanyolul l dolgozata Jelent meg. Több ízben a Tudományos Akadémiától és az ETT-től ta, mo�atást, két ízben prémiumot kapott. Kb. 60 előadást tartott, főleg hazai fog­ �:;�Sl tanácskozásokon, de néhányat külfóldön is. A Találmányi Hivatal egyik uJltasát országos érdekűnek nyilvánította.

39

Vezetőségi tagjává választotta a Magyar Fogorvosok Egyesülete, tagja volt a Táplálkozástudományi Társaságnak, a Biológiai Társaság Gerontológiai cso­ portjának. Elnöke - 1952-1959 között - a Bajai Kórház Tudományos Bizottsá­ gának, majd tagja. Tagja lett a Fogorvosi Szemle szerkesztőbizottságának. A fogszuvasodás kutatása terén végzett vizsgálataiért 1960-ban érdemes orvos kitüntetést kapott. 1970-ben az akkori tanácsi végrehajtó bizottság javaslatára, fiíszpolgári címet adományoztak számára. A Tudományos Minősítő Bizottság még 1953-ban feljogosította, hogy a kandidátusi címet egy dolgozatával megpá­ lyázhassa. Nyilvános vitán 1975-ben, az opponensek és a bizottság tagjai meg­ szavazták a tudományos minősítést. Nagy késéssel kapta meg életművének elis­ meréseként - ilyen módon fogorvosként egyetlenként -, az orvostudomány kandidátusa fokozatot. Honi háttérbe szorulását korrigálták azzal, hogy disszer­ táció benyújtása nélkül, csupán több évtizedes tudományos munkásságának megírt tézisei alapján (megjelent 1975-ben), megkapja az akadémiai tudomá­ nyos fokozatot. Orvosi tevékenységének jelentőségteljes értéke: lényeges szakmabeli, tudo­ mányos munkálkodása és érdek nélküli közegészségügyi beállítottsága. Évtize­ deken át díjmentesen oldotta meg a kórházi dolgozók fogászati problémáit. Fogorvosi tevékenységét egész élete során Baján gyakorolta, életének csaknem utolsó percéig a fogorvosi szék mellett fáradozott, ennek ellenére nemzetközi szinten lépést tudott tartani szakmájának fejlődésével. A stomatológusok élme­ zőnyébe tartozott. Bánóczky Jolán dr. nekrológja végén így írt róla: "Bruszt Pál élete példa mindannyiunk számára, hogyan lehet belső indítéktól hajtva, kedvezőtlen kö­ rülmények között is művelni a szaktudományt, a szakma szeretetét környezeté­ nek, kollegákn ak, barátoknak tovább adva alkotó módon élni. " Jellemábrázolásához tartozik alkotásra irányuló hajlama. Szerényen tartóz­ kodó, kissé zárkózott ember volt, aki szerette a művelt beszélgetést, akitől a szellemesség sem volt idegen. Kedvelte a külföldi utazgatásokat, de örömét lelte az ártéri erdők zöldellő látványában, a vizek és vízpartok által kínált örö­ mökben. Múltból származó helytörténeti dokumentumokat, szerzők alkotása­ it gyűjtötte és ajándékozta közgyűjteményeknek. Erős hivatástudata mellett többféle hobbija volt. Jeleskedett a fényképezésben 1949-től. _Tagja volt a bajai Duna Fotóklubnak. Vizuális benyomásait, jelentős arányú beleélő képességgel rögzítette. Legin­ kább színes, de fekete-fehér képeivel sikeresen szerepelt - díjat is nyert - helyi, hazai tárlatokon, nemzetközi kiállításokon is. Zenerajongó volt, erről bővebben kell szólni. Nemcsak kompozíciók hall­ gatója, de zeneművek előadója is volt. Gimnazista kora óta tanult gordo n-

40

kázni Kiss Á. József tanítóképző intézeti tanártól, aki a helyi Liszt Ferenc Kör alelnöke volt. Orvostanhallgató korában két évig zeneakadémiai tanár­ tól tanult csellójátékot. Mindenesetre önképzéssel is olyan szintre emelte hangszertudását, hogy a Liszt Ferenc Kör szimfonikus zenekarában, külön­ böző helyi zenekarokban és kamarazenei együttesekben - főleg vonósnégye­ sekben - közreműködése nélkülözhetetlenné vált. A legszínvonalasabb sze­ replései közé tartoztak a Liszt Ferenc Kör hajdani filharmonikus zenekará­ nak hangversenyei, melynek karnagya Szántó Jenő hegedűművész, zeneis­ kolai tanár volt. Magam is játszhattam vele helyi zenekarokban, fogalmat alkotva zeneszerete­ téről és játéktudásáról, de erről dr. Abonyi József - aki több szállal kötődött Bruszt Pálhoz - érzékletesebb leírást tud adni: "Közismert, hogy Baján a két háború között élénk zenei élet volt és ezen be­ lül kitüntetett szerepe volt a házimuzsikálásnak. Számos amatőr vonósnégyes muzsikált akkor a városban, tagjai önmaguk szórakoztatására jöttek össze zenél­ ni egymás otthonába. Palival együtt magam is több ilyen quartettnek voltam egyidejűleg tagja. Számomra legemlékezetesebb az a vállalkozásunk volt, ami­ kor nekiveselkedtünk Beethoven összes vonósnégyesének és elhatároztuk, hogy a magunk színvonalán végigjátsszuk azokat. Az ötlet Palié volt, nem véletlenül, mert ezekben a quartettekben a cselló igen gyakran jut kiemelkedő szerephez. Kemény faladat volt, de mi, afféle félelem, de nem gáncs nélküli lovagok (Nagy András szellemes jellemzése egykori magunkról) teljesítettük. Dr. Bernhart Sándor expolgármester volt a primárius, jómagam a másodhegedűs, Nagy And­ rás brácsázott, Pali pedig a csellószólamban jeleskedett. Felejthetetlen délutáno­ kat töltöttünk együtt és úgy érzem, akkor kerültem legközelebb Bruszt Pálhoz, az emberhez. " A muzsika elsőrendű igénye volt, ezért kapcsolódott be tanácsadói szerep­ körrel - majd három évtizeden át - az Országos Filharmónia és a József Atti­ la Művelődési Ház által szervezett bajai hangversenysorozatok programjainak kialakítását segítő megbeszélésekbe. Szakmai tevékenységének felvázolása mellett, kedvtelései felemlítésével is­ merhetjük meg dr. Bruszt Pál igazi humanista, bajai polgár arckép ét.

41

Dr. Cseh Imre (1906-1990) A Cseh család őse Cseh Lőrinc, Abafi (I.) Mihály erdélyi fejedelemtől vitézségé­ ért 1662-ben armálist kapott - István, András, Pál és János fiaival együtt -, azaz nemesi levelet és címert. A fejedelmi ok­ irat kiegészítéseként mellé birtokot nem juttatott. Mivel az armalista család őse Szent Katolnán született, illetékességi he­ lyéről kapta a nemességet jelző, megkü­ lönböztető szentkatolnai előnevet. Cseh Lőrinc egyjk fiú utóda Cseh Pál, az ojtozi szoroshoz közeli, Háromszék megyei ma­ gyar faluba, Gelencére házasodott, felesé­ gül vette Nyerges Margitot és annak jószá­ gára, Gelencére költözött. Ebből a frigyből alakult ki a familia gelencei ága. Az egyik leszármazott, az 1880-ban született szentkatolnai Cseh Imre János, érett­ ségizett adóhivatali tisztviselő foglalkozású utód és Bozsik Mária, tanítói okle­ véllel rendelkező anya elsőszülött fia Imre Lajos, Sépsiszentgyörgyön (ma Sfin­ tul-Gheorge) született 1906. április 8-án. JRajta kívül szülei még három gyerme­ küket - Máriát (szül: 1908), Erzsébetet (szül.: 1909) és Lajos Istvánt (szüL: 1911) nevelték fel. Imre fiúk elemi népiskolába 1912-1916 között járt. Középiskolai tanulmá­ nyait Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön végezte. Az utóbbi helyen, a székely Mikó Kollégiumban (a Mikó Imre gróf által alapított főtéri gimnázi­ um) tett érettségit 1924-ben. Alsó és középfokú tanulmányait végig kitűnő eredménnyel végezte. Erdélyből a Trianon által megcsonkított Magyarországra szökött 1924 őszén. Részben azért, mert szeme előtt lebegett szüleinek "renitens módú" vi­ selkedése, hogy szembekerülve a rájuk nehezedő hatalommal, nem tették le a hűségesküt és olyan okból is, hogy li katonai behívást elkerülje. Hét ifjú tár­ sával, más célzattal is szöktek, mert eljutott hozzájuk olyan értesülés, hogy Pé­ csett ösztöndíjban részesülnek az erdélyi, egyetemre járó diákok. A hír igaz volt, de mire a városba érkezett, az erre szánt létszámot már betöltötték. Csa­ ládja anyagilag nem tudta segíteni, reménye a továbbtanulásra már foszladoz­ ni kezdett, de Pekár Mihály - a Pozsonyból menekült Erzsébet Egyetem át-

42

mentője, az élettan professzora, a diákjóléti ügyek intézője, a tanintézetben mindenki Miska bácsija -, aki az egyetemi ifjúságot minden ügyes-bajos dol­ gában jóakarattal támogatta, könnyített helyzetén. A Nagy Lajos Kollégium és a menza vezetőjeként lehetőséget adott számára, hogy a kollégium alagso­ rában ingyen szállást kapjon, étkezéséért pedig az első évben nem kellett fi­ zetnie, mert a menzán felszolgált. Beiratkozhatott a pécsi Erzsébet Tudo­ mányegyetem Orvosi Karára. A további években menzakosztját a Kronfeld­ alapítványból fizették, egyéb szükségleteinek feltételeit pedig házitanítóként, középiskolások korrepetálásával teremtette elő. Ilyen kedvezőtlen életfeltéte­ lek mellett is mindvégig kiváló tanulmányi eredményt ért el, tandíjkedvez­ ményt kapott. A nyári hónapokban nem voltak tanítványai, hazalátogathatott Erdélybe. Mindaddig, amíg fájdalmas fordulópontként kénytelen volt látoga­ tásait 1936-ig abbahagyni, mert megtudott idejében egy titkolt dolgot, hogy a hazalátogató, szökött székely diákokat katonaszökevényeknek nyilvánították, és a hatóságok megfosztották személyi szabadságuktól. Ám nyaranta, tanítvá­ nyok nélkül, az amúgy is szűkölködő egyetemista nyomorgott. Az anatómiai intézetben, az 1925-1926-os tanévben már szemléltető bemuta­ tfsoknál, díjazás nélkül, demonstrátorként segédkezett a tehetséges medikus. Látva helyzetét Entz Béla professzor, 1927-ben kórbonctani intézetébe hívta, ét­ kezését is fizette. Így lett később szűkebb szakmája a pathológia. Orvosdoktorrá 1930 júniusában avatták. A várakozás ellenére - hiszen ele­ mista kora óta mindvégig, minden tárgyból kitűnő osztályzatai voltak - kor­ mányzói kitüntetéses, kormányzógyűrűs doktor lehetett volna, de egy belgyó­ gyászati vizsgán előre nem várt, oktalan véletlen miatt nem lehetett. Doktorrá avatása után az egyetem kórbonctani intézetével munkaközösségben�űködő, törvényszéki orvostani intézetben díjtalan, később díjazott gyakornok, majd ta­ n�rsegéd lett. Hat éven át tevékenykedett a baranyai fővárosban, közben mintegy fél esztendőt - Budapesten a lipótmezei Országos Ideg- és Elmegyógy­ intézetben és az Igazságügyi Orvostani Intézetben is eltöltött. Megszerezte 1934-ben a kórszövettani és kórvegyi vizsgálati szakorvosi képesítést, és ugyan­ abban az évben törvényszéki orvosi vizsgát is tett. Pécsett egy PEAC futballmérkőzésen ismerkedett meg a barcsi születésű Zádori Anna medikával, kinek szülei már 1932 óta az egyetemi városban laktak. Az ismeretségből később szerelmi házasság lett, Pécsett a 31 éves orvos 1937. jú­ lius 3-án feleségül vette a 25 éves medikát, akinek már az abszolutóriuma is megvolt, de nem szerzett orvosi diplomát, a főfoglalkozású feleség, háziasszony és anya státust választotta. Két gyermekük született: Anna Mária Makón, 1938. április 28-án, és Imre Baján, 1943. április 16-án. Lányuk KÖJÁL főmunkatárs, fiúk orvos, egyetemi tanár lett.

43

Miután 1936 decemberében pályázata révén, laborvezető-korboncnok főorvo­ si kinevezést kapott a makói megyei kórházba, őt követve oda költözött 1937ben felesége is. Pályázati folyamodványt adott be a bajai kórházhoz, az ugyanolyan fel­ adatkörrel meghirdetett állás elnyerésére, melyet meg is kapott. 1941 júniu­ sában kinevezték a város kórházához. Az Országos Közegészségügyi Intézet ' Bajai Állomásának megszűnéséig a vezetői tisztséget látta el, a törvényszéki orvosi teendőket a járásbíróság mellett, és 1948-tól laboratóriumi szakorvos­ ként a bajai rendelőintézetben is dolgozott. A pécsi egyetem orvosi Era 1948. július 9-én, tudományos munkásságának bonorálásáért - amelyet már Pécsett megkezdett -, egyhangúan egyetemi magántanárrá minősítette, fel­ jogosítva ezzel arra, hogy szakterületén egyetemi előadásokat tarthasson. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának szakreferense­ ként is működött 1956 eleje óta. 1960-ban automatikusan a közegészségügyi és járványügyi laboratóriumi vizsgálatok szakorvosává nyilvánították. Katonai szolgálatát még 1938-ban elkezdte, a pécsi 8. gyalogezrednél része­ sült újonckiképzésben. Utána többször behívták, így tizedesi rendfokozattal 1 940 nyarán kórboncnok volt egy katonai bakteriológiai állomáson, akkor lé­ pett elő tartalékos orvos-zászlóssá. 1941 nyarán az IlII. huszárosztály vezető �orvosa, 1944. október S-től kezdve, a bajai 5390-es hadikórház laboratóriumá­ nak vezetője. Alakulatával 1944 decemberében Németországba telepítették, ahol 1946 végéig dolgozott. Ide követte felesége is a két gyermekükkel. Meg­ volt a lehetősége annak, hogy az erlangeni egyetemen oktatói állást kapjon, de honvágya - mikor elbocsátották amerikai hadifogságából - hazahozta. Meg­ döbbenve tapasztalták amikor május elején hazaérkeztek, hogy a Szenthárom­ ság tér 7. számú, első emeleti lakásukból minden ingóságukat eltulajdonítot­ ták. Régi otthonuk helyett, a Szent Antal utca I S. szám alatti házban kaptak elhelyezést, s csak 1955-ben költözhettek vissza a MABI palotába. Hazatérvén a helyi igazolóbizottság igazoltnak nyilvánította, tovább dolgozhatott eredeti beosztásában. Meghagyták alhadnagyi rangját is, de katonai szolgálatot többé nem teljesített. _A bajai kórház igazgató főorvosává 1958. május 26-án nevezték ki. Veze­ tői tisztségéből saját kérésére mentették fel 1969-ben. Nyugdíjba ment 1975-ben, de szakmája szeretetéből fakadóan lakóhelyén, Baján és más helységekben, rendszeresen ide-oda utazgatva vállalt kórházi munkákat. Rövid betegség után, 84 éves korában - három hónappal vasdiplomájának kitűzött átadási határideje előtt -, 1 990. június 16-án hunyt el Baján. A kór­ ház saját halottjának tekintette, és július 6-án kísérték utolsó útjára a Ró­ kus temetőbe.

44

A bajai főorvosi nemzedék egyik erősségének, Entz Béla (1877-1959) pécsi egyetemi tanár, akadémikus, a kiváló orvosnevelő volt tanítómestere, akinek személyisége a pályakezdőt nemcsak arra ösztönözte, hogy szakterületét megvá­ lassza, hanem arra is, hogy annak alapos ismerője, hivatásszerű művelője, szak­ értője, tudós kutatója legyen. Tőle nemcsak a szakma lényegbevágó ismeretei szintjét meghaladó tudást sajátíthatott el, professzorának humanista világnéze­ ten alapuló magatartása is példát mutatott számára. Születése századik évfordu­ lójának évében, orvosi hetilapban emlékezett meg varázslatos, szép szavakkal, hosszan pathológus mesteréről. Tudományos témájú írásművei magyar szaklapokban: Orvosi Hetilap, Nép­ egészségügy, Orvos történeti Közlemények, Gyógyászat, Gyógyszerek, Ideg­ gyógyászati Szemle stb., továbbá a Vigiliá-ban, Minerva-kötetben, egyetemi ki­ adványokban és német orvosi szaklapokban, valamint a bajai kórházi évköny­ vekben jelentek meg. Az utóbbi nyomdatermék, és a Bajai Honpolgár is közöl­ te a bajai kórház történetéről írt munkáit. Az 1930-1975 évek közötti időből, mintegy SO publikációjáról van adat, melyből négyet társszerzővel írt. Bepillantva írásaiba megállapítható, hogy élményt nyújtó magyarsággal for­ málta meg szakcikkeinek mondatait is. Dr. Trencséni Tibor, az Orvosi Hetilap felelős szerkesztője 1977-ben, egy Orvosi Hetilapban megjelent írása kapcsán hozzá küldött levelében tudtára adta, hogy kéziratának egyetlen betűjét sem kellett törölni, az egy remekmű. Később úgy nyilatkozott, hogy a Semmelweis boncolási jegyzőkönyvről írt munkája olyan, amilyet csak egy Entz tanítvány tud megcsinálni. Egész élete folyamán alkotott művei közé tartoznak azon - az elemző munká­ al : és teljes erkölcsi felelősségérzettel készített - szakvélemények, melyeket �.gazságügyi orvosi szakértőként fogalmazott, amelyek eljutottak a peres és bűn­ ugyekben ítélkező legmagasabb igazságügyi testületekhez is. Egyre szélesebb kiterjedésű, szakmai érdeklődésének kielégítése érdekében, al, dozatos munkával - sokszor orvosi segítség nélkül, egyedül - mindent meg­ tett azért, hogy eredményre juthasson. Proszektúrájának működtetésével, szű­ �ebb pathológiai szakterületén oda hatott, hogy értékálló minőséget képvisel­ Jen a gyógyintézet közösségében. Kórházigazgatói tevékenységének ideje alatt a: egészségügyi intézmény jelentős fejlődésen ment át. Új osztályokat hozott letre és a meglévők korszerűsítésében is jelentős eredményeket ért el. Sokat foglalkozott a fiatal orvosok és az úgynevezett középkáderek nevelésével, hi­ vatásérzetük elmélyítésével . k Baja v�ros egészségügyének fejlesztésében, az ellátás kiterjesztésében és haté­ , nak onysaga növelésében végzett eredményes tevékenységéért, tudományos munkásságáért kitüntetéseket kapott. Érdemes orvos" 1956-ban lett, a Kivá" "

45

ló orvos" címet 1966-ban kapta meg. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1972-ben vette át és a város megbecsülését kifejező "Baja díszpolgára" címre is � érdemessé vált 1973-ban. Nem könnyű feladat jellemét hitelt érdemlően ábrázolni. A közösségi és ma­ gánéletben egyaránt jellemző volt alapossága, jó szándékú, emberséges törocle­ l tartózkodó, szerény viselkedésű, humanista műveltség- se. Minden dicsekvéstő gel rendelkező, tisztelettudó személyiség volt. Roppantul szerette szakmáját. Orvos fia így nyilatkozott erről: "Édesapám kórboncnok volt. agyon szerette ezt a szakmát, hivatásának tekintette és a családban olyan felfogás uralkodott az orvosi hivatásról, amely ma már sajnos kiveszőben van. Ebben nőttem fel, s tu­ dat alatt valószínűleg már egészen kiskoromban erre készültem. " Cseh Imre egész lényéből önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem áradt, de szókimondó, vitázó is tudott lenni. Hazája és népe iránti szeretete és odaadá­ sa nem mutatkozott meg látványosságokban, lényege magas erkölcsi értékren­ dű volt, erdélyi gyökerekből eredeztethető. Család és természetszerető léID'ét vonzotta a víz, a Duna, a hegyek, a Mecsek, Mátra, Bükk, a zempléni hegyvi­ dék, az erdélyi havasok világa. Kedvenc időtöltésül, felüdülés végett kirándulá­ sokat, túrákat tett ezen vidékeken. Szenvedéllyel űzött kedvtelése elsősorban szakmája volt. Életét annak szen­ telte, hogy emberségből szolgálja az orvostudományt.

Dr. Cserba Elemér (1876-1936) A bajai gabonakereskedelem múlt szá­ zadi virágzásának idején - a város Duna melléki fekvésének köszönhetően -, gaz­ dag eredményeinek szakaszában élt a ga­ bonaforgalomból kifejlődött dunai vízi­ molnárság. Amikor 1857-ben már 2 gőz­ malom dolgozott, mellette még 103 hajó­ malom működött a Dunán. A molnárcsa­ ládok legtöbbje jómódban töltötte életét, tekintélyt szerzett, jelentős szerepe volt a közéletben. Dr. Cserba Elemér ősei is tehetős du­ nai vízimolnárok voltak. Dédapja, Cser­ ba Ferenc (1800-1879) vízimolnár volt. Solymos Ede, a néprajztudományok kandidátusa írta A Dunai malmok kora Baján című cikkében többek között: "A malmok és a molnárok egyre szaporodtak, s 1815-ben " a bajai érdemes mol­ nár céh" megkapta szabadalmát. Az alapító mesterek 19-en voltak. 1875-ig 1 82 mes ter nevét jegyezték fel a céhkönyvbe. Voltak olyanok, akik csak be­ , I�P tek aztán soha többé nem hallattak magukról, mások évtizedeken keresz­ tul szerepelnek, egyrészt tagdíjfizetéskor, másrészt inas, legény szerződése­ �r, szabadításkor. Ezek között is Cserba Ferenc viszi el a pálmát, aki 1827tol 1874-ig 47 éven át molnármester, s ezalatt 24 segédet szabadít fel. " Cserba Ferenc Noszián Annával kötött házasságából született Istvánmegyében - a Duna közelében lévő híres, halász, hajós és molnár lakosságú telepek gYl. k , n -, amely egykor önálló község volt, majd Bajához csatolták és egyik ,� :IV�gl városrészünk lett. Nagyapja, Cserba János (1822-1896), aki a bajai ki­ :alYl nagygim náziumban végezte el 10 éves korától kezdve a 6 grammatikai 2 �u mán osztályt. Az ilyenféle iskolázottságú és eminens diák, mint Csera J an os - az akkori időkben megszokottól eltérően -, apja mesterségét, a �l�árságo t folytatta. Mestervizsgát tett, céhmester lett. Első feleségével, �e���. Rozáliával (1823-1 859) kötött házasságából 7 gyermekük született, kd?ZUI U� 4 fiatalon meghalt. Latin szótárába jegyezte be gyermekei születési atumau.

�

�s �

46

47

Cserba János és Széiig Rozália fia, Cserba Ferenc királyi járásbírósági albí­ ró - később ítélőtáblabírói címmel és hatáskörrel felruházott járásbíró -, 1847. augusztus 30-án született, és 25 éves korában nőül vette az ugyancsak bajai il­ letőségű Bozsek József és Pankovics Ida 1850. április 9-én született lányát, a 22 éves Bozsek Olga Juliannát. Házasságkötésük a bajai belvárosi római kato­ likus, Szent Péter és Szent Pál templomban volt 1872. november 20-án. Baján a 239. számú házban (ma Szeremlei utca) laktak. Három gyermekük született, Lenke, Dezső és Elemér. Cserba Elemér Ferenc Sándor világrajöttének ideje 1876. március 15. A bajai ciszterci főgimnáziumba járt az 1886/1887-es tanévtől kezdve, és elvégzett 4 osz­ tályt. Közepes osztályzatú tanuló volt a reál és humán tantárgyakból egyaránt. Dolgozatainak külső alakjára is elégséges osztályzatot kapott. A harmadik és ne­ gyedik osztályban latinból elégtelenre vizsgázott. Tanulmányait a hódmezővá­ sárhelyi gimnáziumban fejezte be, ahol sikeresen érettségizett 1894-ben. Középiskolai tanulmányait lezáró vizsgája után a gödöllői járásbíróságon díj­ nokoskodott. Aztán közjegyző mellett írnokként dolgozott, majd ügyvédi iro­ dában lett kezdő - nem véglegesített - alkalmazott. Kitartó szorgalommal, buz­ gón végezte munkáját, s mellette jogi tanulmányokat folytatott Kolozsváron és Budapesten. Jogi doktorátust szerzett és ügyvédi vizsgát tett. Ügyvédi oklevelet kapott 1903-ban Budapesten. Huszonhat éves volt, amikor megnyitotta ügyvé­ di irodáját Újpesten. Ugyanabban az évben - 1903. május 23-án - megnősült. Feleségül vette - runyai Zsoldos János Újpest akkori főjegyzője és neje, Király­ mezei Ilona lányát - a Csőváron 1884. december 8-án született Zsoldos Ilonát, akivel házassági közösségben, boldog 33 évet töltött el. Házasságukból négy fiú született. Jólnevelt gyermekeik valamennyien egye­ temi diplomát szereztek. Orvosegyetemet végzett dr. Cserba Zoltán (19041958), jogi doktori oklevelet dr. Cserba György (1905-1949), dr. Cserba Mátyás (1908-1968) és dr. Cserba László (1910-1976). A négy fiútestvértől 10 gyermek származott, akik a férjénél tovább élő - Rákospalotán 1962-ben elhunyt nagymamájukat Bigi néninek szólították, akárcsak egykori bajai rokonsága körében. Cserba Elemér négyévi újpesti ügyvédeskedése után, 1907-től Rákospalota nagyközségben folytatta jól menő ügyvédi gyakorlatát. Húsz évig, 1903-1923 között ügyvédként működött. Az Újpest melletti Rákospalotának, a földműves lakosságú palóc községnek fejlődése lassú tempójú volt. A 19. század végén tisztviselők és munkás foglal­ kozású rétegek csoport jaival bővült a lakosság. Megindult a tevékenység an­ nak érdekében, hogy a település várossá alakulhasson. A dinamikusabb fejlő­ dést az új betelepülők idézték elő, amelyről az 1898. évi április 9-iki községi

48

közgyűlés jegyzőkönyve azt írta: "Úgy látszik, hogy a helybeli "csizmások" nagyon idegenkednek a " jöttmentek"-től, mert az egyik helyi lapban ezt ol­ vassuk erre vonatkozóan: «A községnek fejlődés ét nagyban előmozdítanák, ha ezen újabb polgárok a községnek társadalmilag is azt tapasztalhatnák, hogy nem tekintik a község kötelékében idegeneknek.» De nemhogy azoknak tekintették, de még a pótadók kivetését is azoknak tu­ lajdonították. Pedig, ha nem kerültek volna a községbe azok a "jött-mentek", akkor még ma is 5 petróleumlámpa pislogna a Sándor utcában, melynek fel­ állítását az 1901. évi október 31-iki közgyűlés szavazott meg nagy vita után" ­ olvasható a Rákospalota és Rákosvidék című monográfiában. A betelepült dr. Cserba Elemér 1908-ban bekapcsolódott a község társadal­ mi érdekeivel összefüggő tevékenységbe, tanújelét adta szervezőkészségének, tehetségének. Ilyen előjelek alapján sikeres érvényesülésének esélyét sejtették számára. Csakhamar tagja lett a községi képviselőtestületnek, valamint egy­ szerű tagja és tisztségviselője is több társadalmi, politikai, kulturális egyesü­ letnek. Híve volt minden közösségi tevékenységének. A Palo taújpest című lap 1912. március végén adott hírt laptársa, a Rákospa­ lotai Hírlap március 31-iki megjelenéséről. Már az is sokat mond számunkra, hogy - a főszerkesztő, főgimnáziumi igazgató mellett - felelős szerkesztője dr. Cserba Elemér főjegyző lett, aki céljai megvalósításának segítésére állította be publicisztikai tevékenységét. Legnemesebb törekvése azon gondolata volt, hogy tevékeny közreműködésével hozzájáruljon ahhoz, hogy Rákospalota vá­ rosi rangot kapjon. Ennek érdekében írt gyakorta cikkeket, és lakóhelye kö­ Zössége érdekét érintő ügyeknek megszakítás nélkül protezsálója volt. Cselek­ vési folyamatát ideiglenesen az első világháború kitörése megszakította. Bevo­ nult katonának 1915-ben. Az első honvéd gyalogezred kötelékében teljesített katonai szolgálatot 1917 augusztusáig, ahol egy véletlen szerencsétlenség kö­ vetkeztében megsebesült. Ennek okából felmentették a további katonai köte­ lezettség teljesítése alól. Aztán végre elérkezett 1923. június 30. Ezen a nevezetes napon, egy rendkí­ v��i közgyűlésen nyilvánosságra hozták azt a 63 .075/1923. számú belügyminisz­ tenumi rendeletet, amellyel a nagyközséget rendezett tanácsú várossá minősÍ­ t�tték. Megválasztották szeptember l -jén a képviselőket, és néhány nap múlva v�lasztás útján - hét pályázó közül - egyhangúlag az idegen születésű dr. Cser­ bat, a város első polgármesterének. . E�mondott programbeszédében ismertette konkrét terveit, majd lelkes erő­ kIfe jtéssei, nagy tettvággyal vezette az új várost, gyorsan fejlődő ipari és lakó­ el epp é. A közigazgatási pályán kifejtett kiváló tevékenysége, magatartása el­ � Ismeréséül tüntették ki 1935 novemberében a magyar királyi kormányfőtaná-

49

csosi címmel. A kitűntetés átvétele után azonban, néhány hónap múlva 1936. április 22-én elhunyt. A Rákospalota és Rákosvidék című 1938-ban megjelent monográfiában ír­ ták róla többek között: " ...polgártársainak egyhangú bizalma és szeretete egy­ másután kétszer emelte a polgármesteri székbe. Cserba Elemérben nem is csa­ lódtak sohasem polgártársai. A köznek igazán lelkes harcosa, a városnak való­ ban szorgalmas első tisztviselője volt, aki példát mutatott Rákospalotán min­ denkinek, hogyan kell eredménnyel és sikerrel dolgozni. Cserba polgármes­ ternek köszönheti Rákospalota rendezett utcáit, modern, új vágóhídját, polgá­ ri fiú- és leányiskoláit, amelyeket mind ő létesített és megteremtette az Orszá­ gos Stefánia Szövetség Fiókját, ezenkívül különböző közhasznú intézmények egész sorát. Programjának egyik legfontosabb pontja az volt, hogy Rákospalo­ ta csatornázását és vízszolgáltatását a mai kor követelményeinek megfelelően rendezze. " Cserba Elemér nevéhez kapcsolódik egy korszerű, helyzetével elégedett vá­ rosi település képződése, fokozatos fejlődésének alakulása, gyarapodása. Az iránta érzett tiszteletből 1991-ben ismét utcát neveztek el róla, akiről a máso­ dik világháború előtt már volt utca elnevezve. A Rákospalotai Kaszinóban halála után avatták fel arcképét. A portré lelep­ lezése alkalmából Szedresi János választmányi tag mondott beszédet a Kaszi­ nó néhai díszelnökéről. Szónoklatában szólt arról, milyen személyiség volt polgármesterük. Ebből idézünk egyedi mivoltára jellemző mondatokat: " ... hazafias, vagy kulturális megmozdulását szellemi és erkölcsi súlyával és bőke­ zű áldozatkészségével mindenkoron támogatta... ellenszolgáltatást nem váró jogi tanácsadója volt, a harctérre szólított, itthonmaradt, " jogi tanácsra szo­ rult" családtagjainak is ... Számos jogi vonatkozású előadásával gazdagította a Kaszinó kultúrtevékenységét... Ezen szellemi és erkölcsi tőkét vitte magával akkor is, midőn, mint nemesen gondolkozó lélek Rákospalota város egész la­ kosságának intézője lett... lényéből kisugárzó finomságával a szó igaz értelmé­ ben vett első polgára volt... Rákospalotának egyéniségéhez hasonló városi köz­ igazgatást teremtett, amely ővele együtt a város fejlődésének és a polgárok jó­ létének állott szolgálatában ... A szükséges anyagiak előteremtése és azok el­ osztásának súlyos gondja a város első polgárának a vállára nehezedett. Hogy ezen a téren nehéz feladatát tökéletesen megoldotta, igazolja az a kirobbanás­ mentes lelki nyugalom és bizalom, amelyben a város más szegényebb rétegei részéről is egész polgármesteri működése alatt része volt... minden társadal mi egyesületet, így Kaszinónkat is a megsegí tők sorába állította, hogy a város minden áldozatkész polgára által szívesen nyújtott tekintélyes összegű kész­ pénz és természetbeni adományok azoknak jussanak, akiknél a szükség a leg-

50

nagyobb volt... Rákospalota majdnem minden társadalmi egyesületének ki­ emelkedő tagja volt. " Az egykori Wagner Manó Reálgimnázium (ma Dózsa György Gimnázium) 1935-1936-os évkönyvében így emlékeznek róla: " Puritán ember volt. Nem szerette az ünneplést, nem kedvelte a zajos formaságokat. Életeleme a munka volt. " A bajai születésű, rokonlátogatásokra hazajáró egykori polgármester még megélhette, hogy Rákospalota területéből 1910-ben kivált Pestújhely, Buda­ pest észak-keleti peremén fekvő egykori városát 1950-ben Nagy-Budapesthez csatolták Pestújhellyel együtt. Ma Budapest XV kerületének városrésze. Dr. Cserba Elemér, a társadalmi középréteg ama tehetséges törzshajtásai kö­ zé tartozott, aki saját erejéből - nem protekcióval -, kitartó odaadással és küz­ deni akarással került tekintélyes tisztségbe.

51

Dr. Csörsz Károly (1892-1935) A Hajdú-Bihar megyei hétholdas, szi­ kes talajon gazdálkodó Csörsz Albert és Tanka Zsófia református szülők gyerme­ keként, a Berettyó folyó melletti Esztáron született 1892. július l -jén. Egy nőtestvé­ re volt. Gyermekkora óta betegeskedett, tüdejét gümőkór támadta meg. A földmű­ velésből élő szülők fiúgyermeküket édes­ anyja testvére, id. Szécsi Sándorné Tanka Eszter felügyeletére bízták, aki hasonló­ képpen tüdőbaj ban szenvedett, ezáltal a mezei munkában nem vehetett részt. Ott­ tartózkodása alatt nagynénjétől sok életbölcsességet tanulhatott, aki bibliás­ ként megtanította őt bibliát olvasni. Az elemi iskolában már megmutatkozott észbeli tehetsége. Hamar észrevette ezt nemcsak tanítója, hanem a falu református lelkésze és földesura, akik szülő­ faluja elöljáróságával hozzásegítették, hogy Debrecenben, a református gimná­ ziumban tanulhasson és a történelmi nevezetességű, régi hagyományú Refor­ mátus Kollégiumban lakhasson, olyan Nyilas Misihez hasonló, szegény szolga­ diákként. A főgimnáziumban minden tantárgyból jeles osztályzatot kapott. A hódme­ zővásárhelyi gimnáziumban tett 1912-ben érettségi vizsgát jeles eredménnyel. Taníttatásának viszonzásául a szokásoknak megfelelően, a lelkészi pályát kel­ lett volna választania. El is küldték Hollandiába, ahol egy évig tartózkodott, majd az orvosi foglalkozás iránti erősebb elhivatottság érzését követve, beirat­ kozott a kolozsvári Ferenc J ózsefTudományegyetem Orvosi Karára, mivel Deb­ recenben akkor még nem volt orvosi fakultás. Egyetemi tanulmányai közben látása fokozatosan romlott, a tananyagot felol­ vasás útján sajátította el. Dr. Aszalós Imre Hajdú-Bihar megyéből származó ba­ jai szemorvos - aki évfolyamtársa volt az egyetemen - elmondta, nemcsak rosSZ látása, hanem fejfájásai is szükségessé tették, hogy többször ő is felolvassa szá­ mára a tananyagot: "úgy látszott, hogy Károly alszik, és kiderült, jobban tudja az anyagot, mint én, aki felolvastam". Első szigorlatát kitűnő, a másodikat jó, a harmadikat ismét kitűnő eredmény­ nyel tette le. Tanulmányiból kihagyott egy-egy szemesztert, hogy tanulási költ-

52

ségeinek fedezésére munkát vállalhasson. Orvosdoktorrá Kolozsvárott avatták 1918. június 22-én. Később erős akarattal megtanulta a Braille-írást és olvasást, hogy tudományos munkásságát - majdnem teljesen vakon - folytathassa. Dr. Czeizel Endre írta róla ezzel kapcsolatban Az emberi öröklődés cÍmű könyvében, hogy tapintóér­ zékét oly mértékben fejlesztette, mely által a mellkasi zörejeket is tapintó kezé­ vel érzékelte. �Ietrajzi vázlatát dr. Aszalós Imre írta, mely szerint, mint szigorló és gyakor­ lo, eves orvos, a Jancsó professzor igazgatása alatt álló klinikának, Elfer profesz­ szor által vezetett osztályán igyekezett ismereteit bővíteni. 1918 novemberétől 1 ?21 novemberéig a debreceni városi közkórház belgyógyászati osztályának se­ gedorvosa volt. 1921. november l -től 1922. február l -ig a Benedek professzor vezetése alatt álló debreceni ideg- és elmegyógyászati klinikán gyakornok, 1922. �ebruár l -től 1928. február l-ig ugyanott II. tanársegéd, 1928. február l -től 1929. J anuár l -ig I. tanársegéd. 1922 július és augusztusában a C. Winkler professzor , vezetet altal t utrechti klinikán, 1922. október 20-tól 1923. május l -ig pedig a L. B?um�n p�o�e szor által igazgatott amszterdami (Valerius plein) elme- és ideg­ � kortam khmkan volt tanulmányúton. 1927 szeptemberében mint az emberi örö�léstan legszorgalmasabb magyar kutatója, állami ösztöndíjjal részt vett a berhm. nemzetközi örökléstani és az amszterdami nemzetközi embertani kong­ �e�sz�son. Az utóbbi helyen előadásban ismertette egy alföldi magyar község oro. klestani és alkattani földolgozására irányuló vizsgálatainak egy részét. 1927ben a �. Kir. Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium, illetőleg az egészségügyi :eformlroda útján hazai Rockefeller ösztöndíjat kapott. 1928. december hó 10en A� örökléstan és alkattan, különös tekintettel az elme és ideggyógyászatra cÍ­ N �u targykörből a debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem orvosi ka­ :an eg!etemi magántanárrá habilitáltatott. (Miniszteri megerősítés 1929. febru­ ar 28 an) A debreceni Tisza István Tudományos Társaság öröklés és alkattani � kU��tasal értékének elismeréséül még tanársegéd korában, 1927 őszén rendes tagJavá választotta. bb�1 az lképzelésből k�in �ulva, ho y �olyama os n rosszabbodó egészségi : � . � . , tehet a bajai áh1 J potanak �Jot kornyezet, es Itt kutatasaIt IS könnyebben folytat­ at)a, dr. Aszalós Imre barátja Bajára hívta. Dr. Kőhegyi Károly után dr. Csörsz , oly Kar - Baján az első egyetemi magántanár - lett 1928-tól a közkórház ideg- és eImeosztályának főorvosa. �e�zásy Gyula orvos, Szent Antal utca 14. számú lakásán ismerkedett meg � eJv�dek ről áttelepült jövendőbelijével. Baján vette feleségül 1930. június 18Olah Zoltán községi segédjegyző és neje, Lux Katalin 1896. március 16-án, ombor mellett fekvő Csonoplyán (ma Eonoplja) született, római katolikus

�

g:. :i

53

beteglátoga­ vallású lányát, Arankát. Házastársa mindenben segítette, elkísérte és végnapjai­ tó útjaira, megtanulta a gépírást, hogy férje dolgozatait leírhassa ban is ápolta. tt - 180 A városunkban eltöltött hét év alatt, nagy főorvosi elfoglaltsága melle tu­ keny termé és ív ágyas osztály és 178 személyes családi ápolású telep -, intenz is ásait előad dományos munkásságra is képes volt, a docentúrával járó egyetemi olatot tar­ megtartotta, a szegedi és pécsi egyetemekkel is állandó, szoros kapcs t elő­ tartot is Baján os, főorv tott fenn, karainak gyakori előadója volt. A tudós esztő etterj ismer i orvos adásokat - a városháza közgyűlési termében rendezett l zajátó le előadássorozat keretében az átöröklődésről. A közéleti fórumok másfé n teljese irtózott, elvonultan, csendben munkálkodott. Amíg nem vonult vissza volt Nem elt. szerep zésein mérkő a társas élettől, a Bajai Sakk Körnek volt tagja, szórakoztató egyoldalúan beállított személyiség, ha nem fájt a feje, víg kedélyű, i tudott. is tudott lenni. Hét emberrel játszott szimultán sakkpartiban is győzn svéd Agyalapi mirigy tumora miatt orvostársai 1927-ben, Herbert Olivecrona elhárította agysebész professzorral szerették volna megműttetni, de nevezett i díjat műtét t yűjtöt magától végrehajtását, mert az orvostársai által erre összeg ng Cushi ly kevesellte. Később 1930-ban kikérték a Svájcban tartózkodó Harve ta. amerikai agysebész véleményét, aki már megműthetetlennek tartot alatt le­ idő rövid halál a s ett, élked A humán genetikus régebb idő óta gyeng sa mi­ bbodá rossza os gyűrte a veseb ajjal is birkózó főorvost. Állapotának roham t­ küzdö al att 1935. augusztus 26-án beszállították a kórházba, ahol na�y gondd József egye­ tek orvostársai kollégájuk megmentéséért. Pécsről még dr. Angyán t rajta segí­ tudot sem szor profes temi tanárt is áthívták, de a belgyógyász orvos ában. urémi an, koráb teni, augusztus 30-án délután Ih S órakor meghalt 43 éves ot­ szállít ra Holttetemét még aznap este Mészáros Lázár utca 29. számú lakásá mber 1ták, majd a református templomban ravatalozták fel. Temetése szepte őbe kí­ jén, vasárnap volt. A református egyház szertartása szerint a Rókus temet kép­ tének közéle és sérték, amelyen az egyetemek, a megye, a város társadalma dalu­ viselői is nagy számban jelentek meg, s amelyről a helyi napilapok címol kór­ kon számoltak be. Az örökléstan professzorának sírjánál dr. Róna Dezső e dy Imr házigazgató, dr. Máday István debreceni egyetemi tanár és dr. Szecső budapesti főorvos mondtak gyászbeszédet. zték Abban az évben ragadta el a halál, amikor felfelé ívelt karrierje és kineve ve­ Buda II. kerületében, Lipótmezőn lévő Országos Ideg- és Elmegyógyintézetfővá­ a zetőjévé, egyúttal az Orvostudományi Egyetem előadójává. Felesége már táról. rosban keresett lakást, amikor váratlanul értesítették súlyos állapo sem Egyetlen gyermeke - az orvosi hivatást választó Karola lánya - születését érhette meg, aki 1935. december 2-án jött a világra.

54

A fiatalon elhunyt professzor debreceni és bajai betegei meséltek a tanár úr emberségéről. Arról, hogy ragaszkodott ehhez a megszólításhoz a rászorultak iránti jóindulata és segítőkészsége megnyilvánulásairól, anyagi�kkal nem tö­ rődő voltáról. B dapesten 1938-b�n emlékülést rendeztek tiszteletére, amelyen még szülei . � IS r�szt veh�ttek, majd nevé� méltánytalanul a feledés homálya borította be, ped�g a le�kepz�t�e�b orvosamk közé tartozott, aki már 36 éves korában egye­ temi magantanan cimet szerzett. Genetikai alapkutatásainak egész sora jelent meg szaklapokban, magyar és ne, I?et nyelven. Kiváló családfa analíziseket végzett. Nevéhez kapcsolódnak az Ikerkutatások. Elsőként gyümö!csöztette a genetikai-biometriai módszert Fő műve az 1926-ban megjelent Statisztikai, alkattani és örökléstani vizsgálatok az Alf�ldön című tanulmánya, az első magyar népesség örökléstani munka. Genetikai táblázatainak elkészítéséhez, dolgozatainak megjelentetéséhez anyagi támogatást nem kapott, úgynevezett "tudományos adósságokból" fe­ �ezte költségeit, melyeket a halála utáni években is kénytelen volt törleszteni oz�eg�e. Mun�ái � is ő őrizte. Levelezett dr. Sántha Kálmán ideg- és elme­ . gyogyasz akademlkussal megjelentetésük ügyében, de a közbe jövő háború . magántanár - aki főorvos­ egyetemi László Tokay Dr. sikerült. nem ez Iatt � k��t ut��a �ett Bajá? - 197�-ben kérte rövid életrajzi adatait lányától publi­ , k�as :el�abo1, mire megIrhatta volna a szegedi egyetemen tevékenykedő . d� eloadok eletrajzan, elhunyt. Dolgozatainak, genetikai táblázatainak nagy ré­ sze elveszett, a megmaradtakat dr. Bruszt Pál bajai orvos őrizte, végül dr. . Czeizel Endréhez kerültek. A magya� lexikonok - kivéve az Új Idők Lexikonát - nevét nem említik, csu­ , dr. Czeizel Endre Az emberi öröklődés című, 1976-ban megjelent könyvé­ pan �en írt róla m �ntegy másfél oldalnyit, és dr. Rapcsányi Jakab Baja monográfiá­ Jaban :I,�sornyIt. Halálának SS. évfordulóján a Szabad Európa Rádióban hirte­ len elotUnt neve, megemlékeztek róla. A ren delkezésre álló, róla alkotott írásos értékítéletekből válogatunk. �anhossék Mihály a hazai anatómia és szövettan néhai professzora a MTA aso delnöke így Ír: "Csörsz dr. úr nagy terjedelmű irodalmi működé;t mutat­ at fel nemcsak a szoros értelemben vett elmekórtan terén hanem különösen egy, hazánkban kevéssé ápolt, de külföldön, különösen Németországban az Utóbb'I l' dokben nagy Jelentosegre szert tett modern tudománynak, az orvosi l ttannak örö l sta nak terül tén. M d n [ ... ], be utatta első fáradtságos, � ? . : � � �� � rece� �ornyeken vegzett cs�l:dk,utatasI v�zsgalatamak eredményeit, látva , e en I anyara' arra Igyekeztem őt ösztönözni, hogy hivato ttsag�t a k tataso � � � , , � kutatasaIt. , azota folYtassa eZIranyu nagy és elismerésre méltó tuCsorsz dr. ur

�

�:�

.

N

'

,

55

dományos működést fejtett ki ezen a téren, s teljesen beigazolta a hozzáfűzött reményeket." Dr. Huzella Tivadar debreceni, majd budapesti orvosbiológus, egyetemi tanár írja róla: "Csörsz úr igen értékes, páratlan hivatottsággal, lelkesedéssel és szor­ galommal folytatott kutatásait debreceni idejéből ismerem és tanúja voltam küzdelmeinek, melyek alapján imponáló eredményeit elérte..." Dr. Benedek László ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár Debrecen, Bu­ dapest: " Dr. Csörsz Károly 192 1 . október 15. óta állott a vezetésem alatt ál­ ló debreceni ideg-elme klinikán 1929. január l-ig, mint tanársegéd, később mint magántanár és tanársegéd szolgálatban. Ezen idő alatt rendkívüli szor­ galmat, páratlan önzetlenséget, szaktudományának problémái iránt nagy, odaadó érdeklődést és kiterjedt kivételes sikerrel bíró, önálló tudományos tevékenységet mutatott be, amely az öröklés-biológiai vonatkozásokban, több tekintetben kezdeményező jelentőséggel bír. [ ... ] Igen jelentős öröklés­ tani és alkattani adatokat halmozva fól a magyar Alfóld területéről, jeles munkásságát külfóldi szak író k is többen elismerték. Ezenkívül sikeresen foglalkozott laboratóriumi munkálatokkal is. Tudományos tevékenysége mellett nem hanyagolta el a betegágyat sem, sőt ellenkezőleg, minden beteg sorsa iránti meleg, odaadó érdeklődésével különösképpen kitűnt. Elfoglalt­ ságom esetén, előadásaimon helyettesített. Mint kitűnő előadó volt ismere­ tes, nemcsak az orvostanhallgatók előtt, hanem nagyszámú előadásai révén, a tudományos értekezleteken és egyesületekben is. Nem szenvedhet kétsé­ get, hogy dr. Csörsz Károly egyike a hazai újabb elme- és ideggyógyász gen­ eratio legértékesebb tagjainak. " Dr. Laky Dezső műegyetemi tanár, a MTA tagja: " Dr. Csörsz tanárnak külö­ nösen azok a rendkívül nagy fáradságra, eredeti szempontok beiktatásával vég­ zett munkálatai keltették fel a figyelmemet, melyekben sok évtizedekre vissza­ nyúló vizsgálatainak eredményeit foglalta össze a Magyarországon, sajnálatra­ méltón elhanyagolt, illetőleg nem művelt örökléstani problémákra vonatkozó­ lag. Tudomásom szerint dr. Csörsz tanár azon kívül, hogy anyagi viszonyaihoz mérten súlyos áldozatokat hoz avégből, hogy Debrecenben meghirdetett elő­ adásait megtartsa, a szegedi egyetem orvostudományi karának is meghívott elő­ adója és ezenkívül sűrűn tart előadásokat a pécsi egyetemen, valamint a buda­ pesti tudományos társulatokban is. " Dr. Szabó Zoltán belgyógyász, kandidátus, egyetemi tanár, később egészs�g: ügyi miniszter: "Dr. Csörsz Károly főorvos és egyetemi magántanár úr eddigi tudományos és irodalmi munkásságát ismerem, és tudom, hogy Magyarország nincsen bővében olyan klinikusoknak, akik tudományos munkásságuk tenge­ lyéül az örökléstant választották."

56

Dr. Róna Dezső, a bajai közkórház volt igazgatója: "Nevezett főorvos úr mi­ ként ismeretes is, hosszú idő óta intensiven foglalkozik örökléstani kutat;sok­ kal s e tudományos munkásságát az itt eltöltött hét év alatt megszakítás nélkül csodálatram �lt? buzgalommal és lelkesedéssel és dacára a nagy nehézségeknek: m,elyeket a vIdeken tartóz�odás a búvár elé hárít - nagy eredménnyel. Erről ta­ �u��o?nak azon dolgozatal, melyeket bemutatott, s melyek bajai működésének IdejeboI származnak. Csörsz tanár úr mint vérbeli kutató, elsősorban a helyi vi­ �zon �o� és kö�ny�ki adottságokhoz alkalmazkodva, e vidék népességén végzett Igen ertekes vIzsgalatokat [ . .] Dr. Csörsz Károly egyetemi magántanár, főorvos urat a hét éves együttműködési idő alatt nemcsak kitűnő és értékes munkássá­ gú tudósnak ismertem meg, hanem kitűnő osztályos főorvosnak, jó administra­ to�nak, �orr:ct g�ndolkodású, puritán lelkületű embernek, s jó collégának is, akI szerenysege, tlszteletadása és fegyelmezettsége révén minden testületben a legharmonikusab,ban elhelyezkedik ..." Az Uj, Magyar Eletrajzi Lexikon (2001) többek között ezt írja róla: "Mo.-on a ko�szerű hum�n�enetik�i �izsgál�tok elindítója. Családfa-anaIíziseket végzett; az IkerhaJI. �� or?. kletesseget 151 Iker családjának vizsgálatával bizonyította be. . �. el�okN �ozott Igazolta, hogy az ember esetében is érvényes az összefuggés az o�ok es utodok élettartama között. Felismerte, hogy a klinikailag azonosnak tű­ n? kórképek etiológiai differenciál-diagnózisában a genetikai elemzés is szol­ galhat alapul. Mo.-on ő indította meg a populációgenetikai vizsgálatokat." .

57

Dr. Ditelján István (1880-1944) Ditelján Marián és Kricskovics Erzsé­ bet egybekeléséből született apja, Ditelján Jakab Bikityen (Bácsbokodon), 1840_ július 25-én. Városunkba került, ahol pandúrmesterként szolgált. Felesé­ gül vette 1858. év október 28-án Csilics Antal és Gugánovics Mária lányát, Csilics Petronellát, aki Baján, 1838. március 9-én jött világra. (A Rókus temetőben lévő sír­ kövére vésett, 1840. évi születési esztendő téves.) Baján, a Homokváros városrész 38 . számú lakóépületében, 1880. augusztus 18-án megszületett egyetlen fiúk, aki a keresztségben István Gyula nevet kapta. Három leánytestvére - Anna (Fehérváry Antalné), Ilona (Kemény Simon­ né) és Matild (Surányi Józsefné) - is ebből a házasságból származott. Édesany­ juk 1894-ben elhunyt. Apjuk 1896-ban másodszor is megnősült, nőü1 vette a Bajaszentistvánon, 1848. február l -jén született Karajkó Máriát, Agatity Jó­ zsef özvegyét. A négy Ditelján édestestvér apja, a Szent Antal utca 97. szám alatt lakó nyu­ galmazott városi őrmester szép kort ért meg. Betöltötte 93. évét, 1933. novem­ ber B-án hunyt el Baján. Az elemi iskola négy osztályát elvégző kisiskolást Istvánt, az 1890/1891. tan­ évben beíratták a Ciszterci Rend Bajai Főgimnáziumába. Itt végezte el az alsó négy osztályt, a fekete-fehér reverendás szerzetesek irányításával. N em tartozott a legkitűnőbb tanulók közé, de folyamatosan javultak érdemjegyei, negyedik osztályos korában már kizárólag jeles és jó érdemjegyei voltak. Jutalomban is részesítették. Harmadikosként a borsodi és katymári Latinovics János-féle ala­ pítványból jutalmazták, majd a negyedik osztály elvégzése után a Miszura­ Módrics alapítványtól kapott 39 korona 54 fillért, továbbá a Vajda Ödön-féle adománytól i aranyat. Határozott szándékkal a papi pályát választotta, ezért a Jézus Társasági Kalo­ csai Érseki Főgimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait, növendék­ papként, jó eredménnyel. Kalocsán többek között az iskolai szépirodalmi kör versenyében volt sikeres, a magyar szent korona emlékünnepének tiszteletére

58

rendezett szavalati versenyen szerepelt, ahol a zárszót is ő mondta. Nyolcadi­ kosként első lett osztályában, versmondásban és Csillagászati apróságok cím­ mel, 1897. december 30-án megrendezett csillagászati estélyen Nagy és kicsiny címmel tartott értekezést. Jelesen érettségizett 1898. június 6-7-8. napján. A papnövendék az egyházi pályát választotta, továbbra is papnak készült. A középiskola elvégzése után az egyházmegye teológiájának szeminaristája lett Kalocsán, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen látogatta a bölcsészeti fakultást. Már teológus korában vezető szerepet játszott a kalocsai hittudományi főiskolai egyesületek életében. Kiváló tanulmányaiért érseki ki­ küldetésben volt Rómában. A papnövendéket 1902. június 24-én avatták egyhá­ zi szolgálatot végző diakónussá (szerpappá) és hitoktató lett Szabadkán. Nem­ sokára - 1902. december 20-án - pappá szentelték. Áldozópapként latin és ma­ gyar szaktárgyakból középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Katymáron volt káplán 1903-1907-ig, ottani munkálkodásának idején kapta a tartalékos katonai kápláni megbízást. Katymári áldásos működésének legna­ gyobb sikere az volt, hogy lelkipásztori tevékenységével - szerb-horvát nyelvtu­ dásának segítségével - útját állta a községben megkezdődött hitszakadási moz­ galomnak. Kibékítette a viszálykodó nemzetiségieket, megakadályozta az eklé­ zsia elszakadni vágyó híveinek különválását. Garán volt adminisztrátor 1907. május S-től 1908. április IS-ig, majd rövid ideig az Apatintól keletre fekvő, akkor még főleg német ajkúak által lakott Bácsszentivánon (Prigrevicán) teljesített szolgálatot. Ezután ismét Szabadkára került, ahol éveken át a főgimnáziumban tanárko­ dott, a magyar irodalmat is tanította, tevékeny munkása volt a katolikus saj­ tónak, elnöke a Katolikus Leányegyletnek és intenzíven foglalkozott a zene­ szerzéssel. A háború előtt amíg lehetett, beutazta Európát, Itáliától kezdve Norvégia legészakibb fokáig. Az első világháború alatt a hadseregben szolgált, mint tábori pap és több kitüntetést is kapott, mert a legénységnek valóságos atyja volt a harctéren. Életének nagy részét Szabadkán töltötte, szerette a ta­ nítást. Talán sohasem vált volna meg az ottani katedrától, ha nem jön a tria­ noni országcsonkítás. Amikor a fegyverszüneti aláírás előtt a szerb hadsereg bevonulásával a délvidék elszakadása ténnyé vált, és a híres magyar város, Szabadka elszakítása is konkrétum lett, a szerb közigazgatás hazafiúi magatar­ tása miatt 1919-ben kiutasította, mert nem akart hűségesküt tenni, hogy meg­ maradhasson állásában, mely biztos kenyeret adott számára. Mint menekült ideiglenesen Szegeden helyezkedett el, ahol a Keresztény Ma­ gyar Internátus felelős vezetője, a Magyar Nemzeti Szövetség szervezetének ügy­ vezető igazgatója, majd az állami reáliskola tanára lett. Irodalmi működése a sze­ gedi irredenta Új Nemzedék című lapban és a fővárosi újságok hasábjain folyt.

59

Vojnics Dániel nyugalmazásával 1921-ben a paptanár pályázott a megürese­ dett bajai belvárosi plébánosi állásra. Folyamodványt nyújtott be a tisztség el­ nyerésére, rajta kívül még Czeizlinger Lajos adminisztrátor, dr. Gonczlik Kál­ mán érseki magántanár, Kvanduk János kalocsai hitoktató és Szabó Árpád csengődi plébános. A városi parlament titkos szavazásának eredménye szerint a lokálpatriotizmus elve, hogy a helyi születésű kultúrértékeket képviselő Diteljánt itthon kell tartani, alulmaradt. 1922. március 31-én a szavazás ered­ ménye alapján (a 44 szavazatból 21 Gonczlikra, 16 Diteljánra, 7 Czeizlingerre esett). Dr. Gonczlik Kálmánt ajánlotta a közgyűlés relatív többsége plébános­ nak. A választást az érsek megerősítette. A szegedi tanár és római katolikus áldozópap családi körétől és jó barátaitól, ismerőseitől 1923. november 3-án búcsúzott el, hogy Amerikába utazzon. Azzal a céllal, hogy nem mindennapi talentumával a magyar haza érdekeit képviselje az odaszakadt magyarok között. A Magyar Nemzeti Szövetség rá (és Körössy Endrére) bízta az előreláthatóan több hónapra szóló küldetést. Először Detroitban, az amerikai magyar telepek egyik fontos központjában lelkészkedett, az ottani magyarság szellemi vezére lett. Jó ideig a detroiti Szent Keresztről elnevezett magyar katolikus hitközségnél működött, a plébá­ niatemplom karnagyi tisztségét látta el, növendékeket oktatott zenére. Detro­ itban zenei doktorátust szerzett, melynek hű fordítása az angol nyelvből (hi­ telességét a magyar konzulátus 1929. december l O-én igazolta) az alábbi: " Ezen oklevél kiadatott DITELJÁN J. ISTVÁNNAK a Detroiti Zene Kon­ servatorium részéről annak tanujeléül, hogy kielégítően befejezte az előírt tantárgyakat a ZENE DOCTORA cim és az azzal járó összes jogok, kiváltsá­ gok, és méltóságok elnyerésére. Minek hiteléül szolgáljon az Intézet pecsétje, valamint az Intézet elnökének és titkárának sajátkezű aláírása az Ur 1927-ik évében. J unius 24-ik napján. Pecsét helye. Francis L. York sk. elnök, James H. Bell sk. titkár. " /Sic!/ Rövid passaici működése után Newarkba ment, ahol nehéz viszonyok kö­ zött szervezte és fejlesztette egyházát. Newark katolikus magyarsága szeren­ csés volt, hogy Diteljánt kapta meg plébánosnak, mert finom modorával, oda­ adó buzgó munkájával össze tudta hozni a szétszóródott magyarságot, képes volt fenntartani és fejleszteni a kis plébániát, mely nélküle talán meg is szűnt volna. Az amerikai katolikus magyarság és papság büszkesége lett, aki beszélte ma­ gyar anyanyelvén kívül a német, szerb-horvát, olasz, francia, angol és lengyel nyelvet. Kiváló szervezőképességgel rendelkezett. Sajnos fehérvérűségben meg­ betegedett. Sok barátja, ismerőse és híve sietett véradással segíteni rajta. A newarki St. Michael Kórházban kitűnő kezelésben részesült, orvosai minden t

60

megtettek, hogy megmentsék. Hosszú betegsége alatt sokat szenvedett, 55 vér­ átömlesztést kapott. Az utolsó hónapokban dr. Tibor Alfréd magyar orvos ke­ zelte, de a gyógyíthatatlan plébános két évi betegeskedés után, 1944. október 14én, egy szombati nap estéjén örök álomra hunyta le szemét 64. életévében s el­ költözött a jó pap az örökkévalóság honába. A Central Avenuen lévő katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra október 18-án. Említést nyert már, hogy Detroitban ellátott karnagyi tisztséget, zenét okta­ tott és a zenetudományokból doktorátust szerzett. Sajnos semmi forrásanyag nem található arról, hogy alap, közép és magasabb zenei műveltségét, hegedű, zongora és orgonatudását miként, hol szerezte meg. Feltehető, hogy mindeze­ ket részben önképzés útján sajátította el. Sógora, Kemény Simon Csonka Bács­ ka Tükre című könyvében írta róla: "Zenével már gyermekkora óta foglalkozik , hogy már ötödik ugy, gimnazista korában, a kalocsai érseki főgimnázium énekkarának karnagya és orgonistája. Már ebből az időből való kompozíciói feltű­ nést keltettek. " A különböző tanévekben megjelent gimnáziumi évkönyvekben nincs erre utaló adat, pedig Baján és Kalocsán is volt fakultatív zeneoktatás és mindkét helyen énekkarok és zenekarok is működtek. Egy newarki magyar nyelvű lap méltatása szerint már fiatal korában zenei ta­ n�lmányokat folytatott, művésziesen játszott zongorán, hegedűn és orgonán. A visszaemlékező szerint ifjú pap korában - amikor nyári vakációit Baján, szülei­ �él töltötte - szokása szerint a Szent Antal templom régi, nagybecsű orgonáján Jatszott és játékával mindenkit elbűvölt. Szegeden Lányi Ernő zeneiskolai igazgatósága, egyházkarmestersége és kar­ nagysága alatt lírai tenorként tagja volt a férfikarnak és elsőhegedűse a zenekar­ nak. Bácskai hangversenykörutat is tett. Műdalokat, színdarabokhoz zenét, mi­ , et komp sek onált. Az utóbbiakat Szabadkán és Szegeden is előadták. Ameriká­ ban 1923 -ban hangversenykörúton vett részt, és 1926-28 között Európában járt zenei tanulmányúton. Midőn Bécsben töltötte szabadságát, Sauer Emil osztrák ��ngoraművésznél csiszolta zongorajátékát, akihez barátság [Űzte. Amikor a Ba­ Jai Liszt Ferenc Kör igazgatója, Karig Emil megtudta, hogy 88 éves édesapja meglátogatására, karácsonyra hazajön Bajára, levélben megkérte egy hangver­ seny megtartására, melyet készséggel elvállalt. Egy belépődíj nélküli házi zene­ est keretében lépett fel a Liszt Ferenc Kör rendezésében, a Nemzeti Szálló nagytermében 1927. december 28-án. Muzsikáról, muzsikusokról címmel sza­ �adelőadást tartott, majd a Stenway zongorán megszólaltatta Beethoven Pathé­ tIque szonátáját, Chopin egyik scherzóját és Weber Felhívás keringőre című mŰvét. Románc című kamarazenei darabját a bajai vonósnégyes (dr. Bernhart, �un, Karig és Kiss) adta elő, majd Hiindel Sarabadé-ját, Paderewski Menüett­ Jet, Grieg Solvejg dalát és Sauer Zenélő óráját játszotta. Liszt II. Rapszódiájával '

61

fejezte be nagysikerű hangversenyprogramját. Saját népdalfeldolgozásaival kö­ szönte meg a közönség ovációit. A Liszt Ferenc Kör babérkoszorúval hálálta meg fellépését. Amerikai művészi sikereiről is van még némi képünk. New Yorkban, a Stein­ way Hall pódiumán mutatkozott be az előkelő Georg Leyden College meghívá­ sára, ahol műsorán Beethoven, Chopin, Sauer, McDovell, Liszt és saját zongo­ raszerzeményeivel szerepelt. Detroitban, a Szent Keresztről elnevezett új kato­ likus templom felszentelésére a zenés misére hatvan tagú énekkart tanított be. Különböző összejövetelekhez, bankettekhez csatlakozó zeneestek, hangverse­ nyek rendezője, ének- és zenekarok vezetője, valamint az előadott ének- és ze­ nekari szerzemények letétjeinek szerzője. Főiskolán és érseki teológián is taní­ tott zenét. Zeneműveket szerzett, és két magán zeneiskolája is volt. Szereplései kimagasló események voltak az amerikai magyarság körében. Jelentősebb szerzeménye közé tartozik a doktori disszertációjára komponált Krisztus király cÍmű hatásos misztériumjátéka, és a Caprice antic cÍmű zongora­ műve. Kvartetteket, triókat írt vonós hangszerekre, továbbá rapszódiákat, rög­ tönzés-szerű magyar fantáziákat, úgynevezett ábrándokat. Lelkipásztori munkásságát a jólelkűség, szelídség, önzetlenség és szerénység és mély vallásos érzelem jellemezte. Keresztényi életet élt. Tántoríthatatlan ha­ zafi volt. Igen széles látókörrel rendelkezett, jóformán minden témához szólni tudott, nyugat-európai értelemben vett kultúrált caseur, szellemes egyéniség és képzett muzsikus volt. Nemcsak lelkipásztorként szerzett népszerűséget itthon és messze idegenben a paptanár, zenei téren is jelentős eredményeket produkált. Ritkaságszámba menő nyelvtudással rendelkezett, elsőrendű szervező, kiváló szónok volt, és fogékony a művészetek iránt. Főleg a zenéhez vonzódott. Túlju­ tott a polgári zenedilettantizmus házi zongorázási kultuszán, művésziesen ját­ szott. Hazánkban és az Újvilágban is jelentős sikereket ért el zenei téren fóldink. A magyar szellemi munkások elitjéhez tartozott.

62

Idősb. ényi Dömötör Pál (1770-1847) A Bars megyéből származó család őse, Dömötör György 1 6 l 3. március 16-án kapott dmeres nemeslevelet II. Mátyás magyar királytól. (Címerük: kékben, hármas zöld halomból kiemelkedő, görbe kardot tartó koronás farkas /?/. Sisakdísz: kinövő pajzsaiak.) Bizonyos idő múlva a kiterjedt csa­ lád szétszóródott Nyitra, Pest, Veszprém és Tolna megyébe. A Tolna vár­ megyébe települtek 1793. május 7-én kapták meg megyéjüktől a bizony­ ságlevelet. A református vallású id. ényi Dömötör Pál l 770-ben született. Debrecenben jogi akadémiát végzett. A régi nemesi világ ügyvédje Bács-Bodrog, Baranya, Tolna, Temes és Máramaros vármegyék tiszteletbeli táblabírája lett. A feleskü­ dött ügyvéd a Tolna megyei Dunaszentgyörgyről - feltételezett szülőhelyéről -, a Dömötörök nemesi fészkéből költözött Bajára. Itt telepedett le Tótt Mi­ hály fiskális ajánlására az 1700-as évek legvégén, vagy az 1800-as évek elején a hercegi uradalomnál. A nemességét igazoló Tolna megyei hivatalos irat alap­ ján 1805. május 24-én, Bács-Bodrog vármegyében is kihirdették a kiváltságos osztályhoz való tartozását. A Jókai regényben megörökített régi jó táblabíró világ típusábrázolásához ha­ sonló személyiség - az 1840. évi nagy bajai tűzvész előtti - a Zöldfa utcában (ma Tóth Kálmán utca), a horti és rigyicai Kováchok valamikori nagy nemesi kúri­ ájában lakott. Ehhez egy szőlőlugasokkal is beültetett, dús növényzetű, nagy kert tartozott halastóval, gyümölcsfákkal körülölelve. Közepét átszelte a Ken­ deres-patak. A háznak udvarra nyíló, nyitott ámbitusa is volt, ahol a latinos mű­ veltségű fiskálist gyakran és sokan felkeresték. Összejárva a Kováchokkal és vendégeivel itt diskurálhatott s képzeletével felidézhette a Pindarosz görög köl­ tő költeményeiben megénekelt tájat. A ház udvarán állt egy nyolcszögletű, kupolás, gótikus, színes üvegablakú monumentum, amelyet Olympusnak nevezett. A tetején egy érclemezből ké­ szített lovas huszár állt, alakja a lova előtt fekvő török katonára sújtott. Belső ol dalfalain mitológiai jeleneteket, görög isteneket és istennőket ábrázoló fal­ festmények voltak. A legnagyobb, a mennykövet szóró Jupitert jelenítette meg, de nem hiányzott közülük a vezetéknevéhez hasonló Démétér sem, a gö­ rög termékenység istennője, akit a rómaiak Ceressel azonosítottak. Itt tartot­ ta a táblabíró gyűjtött régiségeit, okiratait, itt alkotott a falakon ábrázolt óko­ ri istenek és mitoszi jelenetek között. Ebben a különös építményben írta meg a Hellasz romjai-t hexaméterekben és a Kétágú korbács-ot jambusokban, me-

63

lyekben az akkori idők közigazgatási és igazságszolgáltatási bürokratizmusá­ nak hibáit, torzulásait ostorozta. Pártolója volt Thália papjainak, kedvelte a színjátszást. Udvarháza egyik épü­ letrészében egy kis színpad állt, ahol színielőadásokat tartottak. A bajai görög­ latin műveltségű urak görög tragédiákat is előadtak. Mindezek után is fogalmat alkothatunk arról, hogy kiváló szellemi tulajdon­ ságokkal volt felvértezve, nem szorította ki tudását az akkori idők jellemző élet­ módja, sőt annak értékét növeini is tudta. Első felesége Bács vármegye elhunyt főügyészének, Vargay Mihálynak özve­ gye, nagyabonyi Csiba Mária volt, akit 1797. július 23-án vett nőül. Felesége ha­ lála után második neje - a jóval fiatalabb - Menyhárt Mária lett, aki megözve­ gyülése után 54 éves korában hunyt el Baján, 1868-ban. A megbecsülésre méltó ügyvéd, táblabíró, költő és író 1847. január 7-én hunyt el sárgaságban. Egyszerű, vörös márványból készült, szerény sírköve, a Kálvá­ ria temető oldalán lévő, a reformátusok számára fenntartott sírkerti parcellában áll, borostyánnal sűrűn benőtt, amelyre az alábbi - ma már alig olvasható - szö­ veget vésték: "Itt várja boldog feltámadását ts. Dömötör Pál dr. ts. Báts és több vármegyéknek tábla bírája. Meghalt életének 77dik évében. Temettetett 1847dik évi februárius 1 5di�én örökségül hagyván érte kesergő feleségét Meny­ hárt Máriát és gyermekeit, Odönt, Zuárdot, Hugót, Móricot, Pált és Annát. " A jobb oldalról közvetlenül mellette álló, hasonló anyagú és formájú sírkő fe­ lesége Menyhárt Mária nyugvóhelyét jelöli. Rávésődtek az elhunyt édesanya hét gyermeke közül azok, akik még anyjuk halála előtt eltávoztak az élők sorá­ ból, valamint azok házastársainak nevei. Ott nyugszik Pál (meghalt 4 és fél hó­ napos korában), Anna (aki 14 évet élt), Ödön aki (23) és Móric aki (24) éves ko­ rában halt meg. A megbecsülés babérkoszorúja helyett, az elmúlás és elfeledettség jutott osz­ tályrészéül. Az egykori Bajai Független Újság 1920-ban azt írta: "Az érdem a Dömötör vagyont nem hagyott hátra, családi ház, hat gyermek, egy csomó irat és 100 pen­ gő forint. Ezek voltak �.zok, amik a derék táblabíró után maradtak." G yer�ekei közül - Odö.n, Zuárd, Hugó, Móric, Pál és Anna - majd min d­ . , t tt szert lfodalm�rként, jogászként, újságíróként. A legidő­ egylk hlf�evre � . sebb, a szep remenyekre Jogosító Odön, kinek pályáját kettészakította, hogy a Bach-�orszakban nem alkalmazták tanárnak. Költeményeket írt, fiatalon h alt meg Occ�ét, Zuá�dot csí �ytevései miatt kicsapták a bajai gimnáziumból. A : . tulajdonsagatt tekmtve Mlkszáth tolla alá való személy volt ötvös inas laka­ tos, csapos, kalligrafikus, egy grófi huszár ezredes őrmester� műkedvelő szí­ nész, színdarabíró, kataszteri biztos, az első lapszerkesztő vá;osunkban, aki a

64

Baja című hetilapot szerkesztette egy ideig. Fiatalon halt meg Óbecsén. Hugó a nagykőrösi gimnázium egykori híres tanárainak tanítványa volt. Később jegyzőgyakornok lett, a liberális nemesség egyik vezetője, Pest megye alispán­ ja Nyári Pál mellett. Ő is rendelkezett költői kvalitásokkal, Ceres álnéven köl­ teményeket írt, Budapesten hunyt el. Fiai közül a legtehetségesebb, apja írói hajlamát leginkább ifjabb Dömötör Pál örökölte, kinek biográfiáját - édesapja és testvérei életrajzától elválasztva különállóan szükséges ismertté tenni. Id. Dömötör Pál nemcsak kiváló jogász volt, hanem kedvelője az irodalom­ nak, a művészeteknek. Író és költő volt, hőskölteményeket, útirajzokat írt. Id. Kovách József böIcsészdoktorral, vármegyei főszolgabíróval együtt be­ járta Magyarországot. Megfordultak 1823-ban Berzsenyi Dánielnél is. Ezt a látogatást igen szépen megírta. Kolmár József - a bajai főgimnázium egykori tanára, az első bajai magyar nyelvű hetilap szerkesztője - Úti képek a jó ma­ gyar világból címmel megírt útirajz kéziratát sajtó alá rendezte, de nem jelent meg, sőt a Kováchok tulajdonában lévő, egy kötetnyi kézírással készült írás­ mű később el is veszett. Mutatóul a Bajai Közlöny közzé tett belőle az 1860,. év június 10. számában egy részt. Az Ország Világ is megjelentetett ebből az l800-as években részleteket. Korának több, kiváló írójával állt összeköttetésben: Kazinczy Ferenccel, Virág Benedekkel, Kis Jánossal. Utóbbinak Dömötörhöz írt levelét a Kisfaludy Társa­ ság őrzi, és itt tartják az ugyancsak hozzá írt ódáját is, amely ekként kezdődik: "Magyar Dömötöröm, téged egy szer láttalak A vár, királyi vár alatt. "

A Berzsenyinél tett látogatásáról írtakat mutatványul megjelentette a Hölgy­ futár 1860. évi 75. száma. Kazinczy Ferencnek 1814. június I S-én Dömötörhöz írt levelét a Vasárnapi Újság 1863. évi 42. száma közölte. Pesten megjelent 1825-ben Szűnő bánat és fakadó öröm című kötete, amely rad­ ványi gróf Győry Ferenc, Bács-Bodrog vármegye főispáni székébe való beiktatá­ sának alkalmára írt, s amelyben báró Podmaniczky József főispántól búcsúzott. Műve értékes korrajzi tényeket tartalmaz, bemutatja a megye régi közéletét. Az 1823-ban elhunyt báró Podmaniczky Józseffőispánról így írt: " Kinek nagy, kinek jó vala minden tette, Révedez a hajó, eltörött kormánya... "

Az új főispán i installációra többek között ezt írta: " Gyáryvel-e? Nagy név! Gyémánt kalapáccsal Ván e név bevágva a haza egébe, És arany betűkkel Ferdinánd könyvébe Írva, - s e híres név ölelkezik Bácscsal. "

65

Kéziratban maradtak meg - a már említett - Hellasz romjai és a Kétágú korbács című művei és a Szabad sajtó című publikációja. Kisebb költeményei kötetének kéziratát idősb. báró Rudits József vármegyei főispánnak ajánlotta. első oldalára Kis János, az akkor Sopronban élő költő és evangélikus püspök írt szép bírálatot. Pilinszky Ferenc tudós régész és országgyűlési képviselő is elismeréssel nyilatkozott róla. Mégsem jelent meg, elkallódott a Ruditsokhoz került kézirat. Szilády Áron irodalomtörténész Dömötör Hugó nevű fiától ér­ deklődött holléte felől, de azok elvesztek az irodalomtörténet számára. Próbálkozott lapalapításokkal is, de igazi népszerűségét a kalendáriumokkal szerezte meg. Kiemelhető közülük a Kecskeméti Nagy Képes Naptár első évek­ ben általa szerkesztett megjelent példányai, melyek várostörténeti szempontból is eredeti közleményeket tartalmaztak. Lelkesedéssel fáradozott azon, hogy a bajai református hívők részére szerve­ zett közösséget alakítson. Nemcsak összeírta a városban szétszórtan élő refor­ mátusokat, kezdeményezte imaház építését is. Létesítésének gondolatában Szentgyörgyvölgyi Szabó Ferenc volt a társa. Dömötör saját házának kertjét jelölték ki erre a célra, tervrajzot is készíttettek. Aztán 181 1. március 12-én megegyezett a talányos életű keresztesi Deák Jánossal - Grassalkovich herceg uradalmi főtiszt jével, aki idős kora ellenére vállalta az egyházközség kurátor­ ságát -, valamint Göbölös Istvánnal. Hárman összeadtak fejenként kétezer fo­ rintot, mely összegből már telket is vehettek a leendő imaház részére. Elsősor­ ban Dömöt�r Pál kiemelkedő érdeme az egyházközség 1 8 1 1 -ik évi megalap í­ tása. Széles Aron református lelkész írt a bajai református egyház történetéről 1 880-ban. Ebben közli a Dömötör által írt, a kiadvány alapgondolatának szánt mottóját: "A tapasztalás tanúja, hogy a bajai kis reform ekklézsia olyan meteor volt a publicum egén, mely csak akkor fénylett, amikor épen támadott, mivel az óta szüntelen hányattatásban van." Hogy milyen igényes volt egyházközsége első lelkészének kiválasztásá­ ban, azt Tormássy János püspök és Báthory Gábor jegyzőhöz írt - a leen dő prédikát�r kijelölése érdekében - leveléből tudjuk. Olyan papot szeretett volna, akI " egy belső- és külsőképen szép, nőtlen, deák, görög, zsidó nyel­ veken kívül l :gal �bb né metül is értő és beszélő, józan filosofiáju, bátor, de . nem vakmero, kmek-kmek rangjára vigyázó, társalkodó s a társaságban kellemetes, józan, a papi tudományokon kívül az ékesen való írásban szó­ lásban, historiában, a természet és országok ismeretében, statistik �ban, m ��al � an, �z énekl � s m �st:rségébe� jártas férfiu legyen, ha lehet, kevéssé , a torvenyt es muzsIkat IS ertse; a km ek a mostani esztendőben fizetésére és tartására rendelünk 1000 frtot fekete bankót czédulákban. "

66

Ámde hol volt található ilyen, a megszokottól igencsak eltérő, ideális sze­ mély? A magas kívánságot a reformátusok szuperintendánsa nem tudhatta teljesíteni. Be kellett érni egy olyan első pappal, mint Menyhárt József, aki ezt a szigorú, magas követelményt nem érte el. Nagy szerepe volt Dömötörnek a vármegye és Baja közelében is. Baráti viszony fűzte a Kovách-családhoz, s id. báró Rudics József főispánhoz akinek nagy támogatója volt a vármegyei közgyűléseken - és másokhoz is. Sokat fáradozott azon, hogy Jánoshalmát mezővárosi rangra emelje. Ami­ kor báró orczi Orczy László, a jankováciak fóldesura 1 804-ben megbízta, hogy terjesszen elő számára egy véleményt " ezen Helységnek Pallérozása módjáról " , Dömötör ezt meg is tette írásban. Véleményét a báró elfogadta és lépéseket tett a megvalósítás érdekében. Végül báró Orczy Józsefné ké­ relmére Bécs, 1 807. december l l-én keltezett királyi privilégiummal Já­ noshalmát városi rangra emelte, s az ottani tisztújítást, 1808. november 1 jén is Dömötör fiskális tartotta meg. Baja régi kórháza egyik épületének falán volt az a ma már nem található két sorból álló disztichon, amelyet ő fogalmazott meg: " Kit-kit büntetlenül balsorsa levert, menedékül E kegyes intézet békés ölébe vonul. "

Ő fogalmazta az 1803 óta működő, és 1 830-tól új helyre települt lőkertünk egyik kőépületének eresz alatti falán egykor ékeskedő egyesületi célt hexam­ éterekben: "Polgár légy haza véd! e szép czélt érni tanuld itt. "

Amikor az 1 840. évi tűzvész után 1 845-ben befejezés előtt állt a munka a zsidótemplom újjáépítésén verset kértek tőle a zsinagóga homlokzatá­ ra. Azt válaszolta, nem vers kell oda, hanem a zsidó vallásra annyira jel­ le mző mondatot írják rá - amely még mindig ott ragyog - " Egyedül az Is ten nek. " Kitű nő szónoki tehetséggel, szervezői képességgel és népművelői véná­ val is megáldott, jóravaló, becsületes, fennkölt gondolkodású és magas műveltségű, szeretetreméltó egyéniség volt. Kitartó tevékenységet folyta­ tOtt nemzeti önállóságunk megteremtéséért. Szolgálatkész, buzgó segítője volt nem csak a megye, hanem Baja város közösségét érintő ügyek nek is. Nem csupán az irodalom, hanem minden más nemes törekvés iránti haj­ lan dÓ Ság jellemezte. . Baján - in statu nascendi - a művelődési élet születése és kibontakozása Idején, őt megelőzve is voltak olyanok, akik foglalatoskodtak vers faragás­ �al, írogatással, de minden bizonnyal idősb. Dömötör Pál fogadható el Ba­ Ja első, figyelemreméltó írójának, akiről elődeink utcát is elneveztek.

67

Ifjabb ényi Dömötör Pál (1844-1920) Apja, idősb Dömötör Pál nem csupán jogász, tekintélyes közéleti személyiség, a bajai kálvinista egyházközség egyik meg­ alapítója, hanem író és költő is volt. Hős­ költeményeket, útirajzokat írt. A valóság­ nak kétségtelenül megfelel, hogy legin­ kább ő tekinthető Baja első jelesebb írójá­ nak, költőjének. Menyhárt Máriával kötött második há­ zasságából, 1844. július 14-én született Baján, a horti és rigyicai Kováchok kúri­ ájában fia, ifj. Dömötör Pál. Fiúgyerme­ kei közül az írói hajlamot leginkább ó örökölte poéta apjától. Ilyen készséggel nemcsak testvérei, hanem közeli rokonai is rendelkeztek. Így pl. Dömötör László ügyvéd, gazdasági szakíró vagy Dömötör János, a Kisfaludy Társaság tagja, aki el-

sősorban kritikus és költő volt. Édesanyja 1 847-ben özvegyen maradt, így kisgyermek korától kezdve anyjára hárult, református vallású, árván maradt legkisebbik fiának neve­ lése. Az ifjú eredetileg könyvnyomdásznak készült. Emellett vasszorgalom­ mal tanulta a gimnázium tananyagát. Páratlan buzgósággal tette le egymás után a bajai városi, majd állami főgimnázium osztályainak vizsgáit. Az 1 864-6S-ös tanévben - hetedik osztályosként - már jeles bizonyítványt szerzett és az iskola Vörösmarty-féle ösztöndíjából kapott 20 forintot. A nyolcadikat 1866-ban - 21 éves korában -, kitűnő eredménnyel fejezte be és érettségit tett. A jogot a pesti egyetemen végezte, majd ügyvédi irodát nyitott Baján. Mintegy két évig itt tevékenykedett, de a fiskális munkakört csakhamar felcserélte a bíróival. Zomborban lett királyi aljárásbíró 1 88S-tól, majd 1 887-től vezető bírája a járásbíróságnak 1910-ig, ahol ítélő táblabíró i rangra és címre emelkedett. Első felesége Balás Matild volt, aki Zomborban halt meg 1901. április 24-én. Másodszor 61 éves korában, 1904. szeptember lO-én nősült meg Baján.

68

Feleségül vette a bajai Koller László városi írnok és az 1866-ban született Vilcsek Lujza 39 éves, római katolikus vallású lányát, Koller Antóniát. Az első világháború szörnyűségeit elviselni kénytelen és hosszabb idő óta betegeskedő Dömötör Pált, szenvedéseitől a halál 1920. április 24-én váltot­ ta meg. Zomborban tem ették el. Két fiúgyermeket hagyott hátra. Aladárt, akiből ügyvéd lett, majd járásbírósági elnök Apatinban és Győzőt, aki Buda­ pesten az ügyvédi pályán tevékenykedett. Özvegye hazaköltözött Bajára, a Czirfusz Ferenc u. 10. szám alatti szülői házba, és itt hunyt el 1923. január 7-én, S6 évesen. Városunk szülötte veleszületett hajlamai révén vonzódott a költészethez. Már kora ifjúságában verseket írt. Ki lehetett volna más eszményképe ifjúko­ ri ábrándjainak, törekvéseinek, idealizmusának poétája, mint korának bajai születésű, koszorús költője Tóth Kálmán, akinek első daloskönyvét már gim­ nazista korában lelkesen olvasgatta. Nagy hatással volt rá a Tóth Kálmán ál­ tal 1861-ben alapított Bolond Miska című, hetente megjelenő, páratlan humo­ rú élclap főalakja, Kipfelhauser, illetve a Kipfelhauser versei címmel 1864ben külön kiadásban, nagy példányszámban megjelent fUzet. Belső tulajdonságainak összessége sokban megegyezett Tóth Kálmánéval. A költő iránti rajongó szeretete arra indította, hogy a főgimnáziumban - önkény­ uralmi időkben - megalakítsa a Tóth Kálmán Önképzőkört, melynek vezető tagja volt. Hatással volt rá Arany, Petőfi, Vörösmarty és Jókai, a külfóldiek közül Hein­ rich Heine német író, a fájdalom és szomorúság költője, továbbá a kálvinista vallású, skót költő Robert Burns. Fiatalkori első kinyomtatott zsengéje a Vasárnapi Újság-ban, 1863-ban meg­ jelent költeménye volt. A Fővárosi Lapok című szépirodalmi napilapban 1865től publikált, és állandó munkatársa lett. Megjelent első versei a figyelmet ma­ gára vonó feltűnést keltettek. Tóth Kálmán is írt néhányszor buzdító levelet, te­ hetséges ifjú fóldijéhez. Szépirodalmi és divatlapok sokaságában jelentek meg 1867-től lírai költemé­ nyei. Így A divat, a Budapesti Szemle, a Családi Kör, a Hazánk és Külfóld, a Hét, a Képes Világ, a Koszorú, a Magyar Szalon, a Magyarország és a Nagy Vi­ lág, a Nefelejts, az Ország Világ, a Vasárnapi Újság című lapokban, valamint né­ hány Bács-Bodrog megyei lapban: a Bácska, a Zombor és Vidéke és a Bajai Hír­ adó CÍmű lapban. Nemcsak termékeny költő volt, műfordítással is foglalkozott, melyeket ma­ gyar újságokban - főleg budapestiekben - és kiadott verseskötetében jelente­ tett meg. Értekezéseket írt a nemzeti kisebbségekről, Nemzetiségek, vagy: hor­ Vát, oláh, tót, szerb és németség! Legyen velük áldás és békesség címmel (Bp. 1890.).

69

Mint irodalmár és a társadalommal foglalkozó ember sokat tett a szerbek és magyarok közötti távolság leküzdéséért, egymás megismeréséért. Hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség megismerje a szerb irodalmat. Magyarra fordított egy vaskos, önálló kötetre való szerb nép dalt és nép költeményt, vala­ mint Jovanovics Jovan Zmaj, Radicsevics Branko, dr. Kosztics Lázár, Katyan­ szki Vladimir, Popovics Döme, Petar Predanovics és Stevan Kadanszki verseit. Néhány esztétikai témájú cikke is megjelent. Írt kritikákat is a Magyar Szem­ le, a Bácska és a Zombor és Vidéke című lapban. Zomborban jelentős közéleti szerepet töltött be, részt vett a város társadal­ mi életében. Tagja volt a szabad királyi város törvényhatósági bizottságának. Megalapította 1 869-ben az elnökletével működő Zombori Tóth Kálmán Iro­ dalmi és Zenekedvelő Társaságot. Tagja volt a Bács-Bodrog vármegyei Törté­ nelmi Társulatnak, a Magyar Olvasókörnek, az egykori Zombori Ifjúsági Dal­ körnek és vezető tagja a zombori szabadIíceumnak. Amatőr színjátszóként is szerepelt. Kisfaludy Károly Csalódások cÍmű vígjátékában, Scribe és Dalasinger A diplomata cÍmű kétfelvonásosában és Barrie Tűz a zárdában cí­ mű egyfelvonásos vígjátékában. Alkalmi és hazafias verseket írt. Így pl. a szabadságharc idején az 1849. július 14-én Hegyes falu környékén vívott dicsőséges ütközet csataemlékének leleple­ zésére a Hősök emléke című versét, amelyet a történelmi emlékhelyen felállított emlékmű 1887. évi július l 7-i leleplezésekor dr. Lovászi Márton szavalt. A Jó­ kai jubileum alkalmából a Zombori Magyar Olvasókörben rendezett ünnepé­ lyen - 1894. január 6-án - Ünnepi óda Jókai jubileumára címmel írt versét Kiss Béla főgimnáziumi tanár mondta el. (Ezen ódája a Kassai Irodalmi Társaság ju­ talmat nyert pályaműve volt.) Erős része volt abban, hogy szeretett költőjének - aki először ismerte fel benne a tehetséget -, Tóth Kálmánnak szobrot állítsa­ nak Baján. A szobor 1894. június 3-án tartott leleplezésére megírta Tóth Kálmán emlékezete című versét - amely a bajai hölgyek jutalmával díjazott pályamű volt - a szerző maga adta elő. Az általa 1893-ban alapított Zombori Tóth Kálmán Zenei és Irodalmi Műkedvelő Kör megnyitó ünnepélyére készített prológusát, Rácz Soma főgimnáziumi tanár, a kör főtitkára szavalta 1894. június l O-én. A Zombori Magyar Olvasókör 50 éves fennállásának jubileumi ünnepélyére írt ódáját 1894. december 14-én mondta el a szerző. A zombori színház 1 882. no­ vember 25-i megnyitójára készült alkalmi prológját dr. Margalits Ede - egyko­ ri bajai tanár és újságszerkesztő - mondta el. Ezen ódájának utolsó előtti vers­ szakában a szerb-magyar testvériségről szólt. A zombori Rákóczi-szobor 1912. június 9-ei leleplezési ünnepségére alkotott ünnepi ódáját Jászai Mari, a Nem­ zeti Színház művésze szavalta. Egy publicista barátomnak címmel verset írt. dr. Margalits Edéhez is, akihez sírig tartó barátság fűzte.

70

Ifjabb Dömötör Pál, aki a jogászság mellett író, költő, esszéíró volt, bensősé­ ges, meleg hangú, igazi Iírájával tűnt ki, költeményei bensőséges családi meg­ hittségükkel hatottak olvasóira. Egész életét végigkísérte Tóth Kálmán tisztelete. Megírta 1914-ben életraj­ zát is Rákosi Jenő, személyes jóbarátja és tisztelőj ének kérésére. Csoda szépen jellemzi Tóth Kálmánt, korának vezető Iírikusát. Méltó emléket állít a Tóth Kálmán emlékalbumban Tóth Kálmán halálára cÍmű költeményében. Irodalmi érdemeiért a Kisfaludy Társaság tagjai közé fogadta. A dal címet vi­ selő költeménye a Társaság 1887. évi pályázatán dicséretet kapott, az 1888. évi közgyűlésen fel is olvasták. Főbb munkái: Dömötör Pál költeményei (Zombor, 1876.), Újabb költemé­ nyei (Zombor, 1884.), A perlekedő atyafiak (Budapest, 1885.), Az újonc szöke­ vény (Budapest, 1885.), Bácskai nóták (Budapest, 1886), A váltó, vagy őrizked­ jél az uzsorástól (Budapest, 1886.), Költemények (Győr, 1888.), A selyembogár (Budapest, 1889.), Hazugság a bűnök anyja (Budapest, 1889.), A javulás útja, vagy a családi élet boldogsága (Budapest, 1890.), Őszi rózsák (Zombor, 1895.) Több költeménye jelent meg különféle antológiákban, a Koszorú, a Virágos kert, A magyar költészet kincsesháza, a Költők Albuma című és az Un sere K�nst in Wort und Bild című bécsi kiadványban. Osszefoglalva irodalmi munkásságát - amelynek főbb témái a nép, a ha­ za, a család, a szülőváros - mély érzésű, érzékeny gondolataiba mélyedő, fi­ nom intellektusú, hazafias és lokálpatrióta jellemvonású költő és író, iro­ dalmi munkásságát az irodalomtudomány elismeri. Elsődlegesen evégett, de közéleti tevékenysége miatt is - mert sokat tett Zombor és Baja városok társadalmi érdekeivel összefüggő gazdasági és kulturális kapcsolataink szorosabbá téte1éért - nevét megőrzi, megóvja a feledés től szülővárosa, amelyet annyira szeretett és verseiben többször megénekelt.

Dömötör Pál: Nem óhajt úgy a madár a fészkére...

Nem óhajt úgy a madár a fészkére, Mint a hogy én születésem helyére. Oda vágyom a bajai homokra, - Megnyílik-e temetője számomra?

71

Oda vágyom apám, anyám házába, Sugovica zöld szigetes tájára, Az erdőbe, a mezőre, a porba... - Megnyílik-e temetője számomra? Hogy elváltam hej? megbántam ezerszer! Úgy szeretnék visszatérni még egyszer, Leborulni még egyszer a hantokra... - Megnyílik-e temetője számomra?

72

Gáspár János (1874-1947) Apai és anyai ágon nagyszülei selmec­ bányai születésű, szlovák és német nem­ zetiségűek voltak. Apjának és anyjának születési helye Selmecbánya. Gasparik János (szül. 1845. február 16-án) 1873. február lO-én kötött házasságot, feleségül vette Schmidt Viktória Antóniát (szül. 1 847. május l O-én). Frigyükből négy gyermek született: Lujza, Auguszta és Margit nevű leányaik és a legidősebb fiúk Gasparik János, aki Selmecbányán (ma Banská Stiavnica) 1 874. április B-án jött a világra. (Nevét 1900. május 25-én Gáspárra magyarosította.) Szülővárosa nagyhírű iskolaváros volt. Katolikus és evangélikus gimnáziu­ mai, rajztanodája mellett, híres-nevezetes, főiskolai jellegű bányatisztképző is­ kolája Mária Teréziától 1770-ben akadémiai rangot kapott, majd 1807-ben erdé­ szeti akadémiával is bővítették. A vidám kedvű akadémista diákok - akiknek szokásait Mikszáth is megörökítette - rendszeresen felkeresték a diákkocsmá­ kat. Az Akadémia tanári testületének tudós professzorai sem vetették meg, pi­ henést, felüdülést jelentő szórakozásként, a vendéglők látogatását. Idősb Gasparik János tehetős vendéglős volt. A városka főterén lévő, ven­ dégmarasztaló kocsmájában diákok, tanárok egyaránt megfordultak. Nem cso dálható, hogy ilyen ismeretség alapján apjának óhaja az volt, hogy fiából akadémista legyen. Az elemi iskola, majd a gimnázium elvégzése, és érettségi letétele után azon­ ban fia, szülői segítség igénybevétele nélkül, inkább Budapestre ment, ahol 1892-ben beiratkozott az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajzta­ nárképző felsőfokú intézetébe. Székely Bertalan, a XIX. századi magyar festé­ Szet egyik kimagasló alakja volt mestere, akinek művelt volta, a képzőművészet különböző ágaiban folytatott alkotói tevékenysége nagy hatással volt rá. Főisko­ lai évei alatt kereseti lehetőségek vállalásával - többek között gyorsírói tevé­ kenységgel - gondoskodott saját eltartásáról. Diplomája megszerzés e után vállalhatott volna rajztanári állást Temesváron, de inkább Baját választotta. Vajda Ödön zirci apát a jelentkezők közül szemé­ lye mellett döntött, így 1896-tól a bajai ciszterci főgimnáziumban, a Délvidék

73

egyik legjobb iskolájában lett világi tanár, ahol előtte Molnár Gyula műkö­ dött, ugyancsak világi rajztanárként. Az első, l 896/97-es tanévben geometria és szabadkézi rajz mellett az első osz­ tályban mennyiségtant is tanított, továbbá rendkívüli tantárgyként szabadkézi rajzot kezdőknek és haladóknak, heti 2-2 órában. Származási helyén, szülei házának szomszédságában lakó Jahn Vilmos szabó­ nak és feleségének, született Westerlöv Alojziának I I gyermekük volt: két fiú, a többi leány. A pozsonyi születésű szülők leányait és fiait gyermekkora óta is­ merte, játszótársai voltak. Az egyik Jahn lánnyal, Jozefinnal egy évi bajai tanároskodása után Selmecbányán, 1897. július l l-én házasságot kötött, majd ifjú nejét Bajára hozta az Özvegy (ma Jókai) utcai lakásába. Világi tanárként, egyfolytában, egy munkahelyen, megingathatatlan lelke­ sedéssel, idealista eszményének rajongó és önzetlen szolgálatával és egyénisé­ ge más minőségű testi-lelki adottságaival tanított 35 évig a ciszterek gimnázi­ umában. Rajztanárként szaktárgyai mellett tanította az alsóbb osztályokban a számtant és a gyorsírást is. Ráruházták az órarendkészítés feladatát, mely megbízását óriási rutinnal még nyugdíjazása után is szívesen teljesítette. Je­ lentős szerepe volt az intézet életében, így pl. az iskolaépület 1931. évi átépí­ tési és bővítési tervének kialakításában, szertára és szemléltető eszközeinek fejlesztésében, az ifjúsági színdarabok díszleteinek elkészítésében, rendkívüli tárgyak tanításában stb. Baja szerb megszállása sok bajt zúdított az intézetre, de a ciszterek hivatástudatán és hazaszeretetén megenyhültek a rossz helyzet hullámai. Azon csökönyösök közé tartozott, akik nem tettek hivatali esküt a szerb hatóságoknak, így közel három évig tanított fizetés nélkül a Szerb Vaj­ daság tanügyi hatóságainak illetékessége alatt álló gimnáziumban. Ezen ne­ héz évek alatt rákényszerült arra, hogy Madarász Pál csizmadiától megtanul­ ja a cipészetet, hogy ebbéli tevékenységéből tarthassa el családját. Önzetlen, hűséges házastársa teljes mértékben kiszolgálta, vezette a háztartást. Kosztos diákokat tartottak és rokonságukból is laktak náluk Baján tanuló diákok, a Szent Antal u. 53. szám alatt lévő házukban. Amikor saját kérésére, erejének teljében nyugdíjba ment - mert régóta han ­ goztatta, mihelyt betölti szolgálati éveit, átadja helyét egy elhelyezkedni nehe­ zen tudó fiatalabb tanárnak - egykori tanítványát, ifj. Éber Sándort bízták meg rajztanárnak, egyelőre helyettes tanári minőségben. A ciszterci reálgimnázium 1931/1932-ik tanévtől kiadott évkönyve így írt róla: "A tanári testület és az ifjúság először gyűlt össze az új torna-díszteremben de­ cember 6-án, hogy együttesen mondjon búcsút a szeretett kartársnak, a köteles­ ségtudó lelkes tanárnak, a becsületes jó embernek. Aki 35 évvel ezelőtt, 1896-

74

ban, testben és lélekben ifjú erővel, telített tudással, a művészet múzsájának csókjával homlokán lépett be iskolánkba, hogy mint a felkelő nap termékenyí­ tő sugara életre serkenti a mezőket, erdőket, ringó kalászokat, úgy serkentse ki­ fejlésre, munkára, gazdag virágzásra a magyar ifjúság lelkében szunnyadó s nagyrahivatott erőket. Aki 35 éven át nem lankadó buzgósággal, nem fáradó energiával és mindig méltányos bánásmóddal tanította-nevelte az új és új gene­ rációkat, felsőbb hatóságainak mindig megelégedésére, nekünk tanártársainak mindig buzdító példakép gyanánt. Aki a hosszú három évtized alatt valósággal összeforrott ezzel az iskolával, akinek áldott keze nyomát ott láttuk az öreg épü­ let minden fordulóján, minden folyosóján, minden termében, akinek a szíve ép­ pen ezért nem fog egészen elszakadni a megújult iskolától sem utolsó dobbaná­ sáig. Földi javakat, fóldi kincseket nem szerzett a mi jó kartárs unk a lefolyt 35 év alatt, de megszerezte a Ciszterci Rend és a tanügyi hatóságok igaz becsülését, a tanítványok ezreinek hálás emlékezetét, Baja város egész társadalmának tisz­ telő méltánylását." A ciszterci rend becsülő háláját az intézmény kegyura, dr. Werner Adolf zirci apát fejezte ki írásos átiratában, valamint külön dr. Kaufmann György tankerü­ leti főigazgató is. Egykori gimnáziumi tanítványa, Miskolczy Ferenc festőművész-tanár többek között így emlékezett róla: " Kiváló mestere rajzkultúráját hozta magával. Har­ mincöt évig tanította a bajai ciszterci gimnáziumban a szabadkézi és mértani rajzot. Az utolsó félszázad nemzedéke Baján rajzra, szép műveltségre az ő kezén nevelődött. 1.. ./ Nemzedékek szívébe oltotta bele a szép, nemes, a művészet iránt való tiszta vágyat. A gimnázium folyosóin fuggtek az ő szorgalmas gyűjtő mun­ káj a nyomán a világ, a magyar képzőművészet alkotásai, hogy ezen jeles alkotá­ sok láttán nevelődjön az ifjúság. Fáradhatatlanul rajzolta meg oktató faliképeit: "Magister docet Sextum! " A ciszterek nem feledve, hogy a megszállás alatt díjtalanul tanított, hálából rendkívüli előléptetésekben is részesítették. Nyugdíjazás után hivatásérzetből tovább tanított óraadó ként a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Isko­ lanővérek apácarendje által vezetett tanítónőképzőben és polgári iskolában, va­ lamint a kertészképzőben. Valamennyi gyermeke Baján született. Vallásos ember lévén a magyar szentek keresztneveit adta gyermekeinek. Mindegyiküket taníttatta. László (1898-1927) erdőmérnök, Erzsébet (1899- 1989) tanítónő, Margit (1901-1989) védőnő, Imre ( 1900- 1996) jogot végzett pénzügyi titkár lett. A családi hagyomány szerint tót és német származása ellenére, a szlovákul és németül is beszélő, magyar érzésű tanár azt vallotta, hogy a magyarnak négy gyermeket kell felnevelnie: kettőt a hazának, kettőt a szülők pótlására. Szerette családját, második családja a ciszter-

7S

ci rend volt. A tanárok közül a legjobb barátság dr. Horváth Jeromos ciszter, és Vágó Rezső világi tornatanárhoz fűzte, de több bajai polgár bizalm át és ragasz­ kodását élvezte. Szerette a társaságot, de nem volt mulatós típus. A családi, ba­ ráti, kollegális és szomszédaival tartott összejöveteleket kedvelte, amelyek házá­ ban - jó időben, udvari lugasában voltak -, ahol néha-néha a hegedűszó és a tamburazene is megszólalt. A magas termetű tanár kedvét lelte a természetjárásban, szép lepke- és bogár­ gyűjteménye volt. A dohányipari termékek közül a szivarfajtákat - köztük leg­ jobban a "senoritas" -t - szerette, gyűjtötte a szivargyűrűket is. Sohasem cigaret­ tázott. A híres selmecbányai cseréppipákra való emlékezést úgy ápolta, hogy pi­ patóriuma volt, összesen nyolc pipával. Minden napra egy-egy, vasárnapra egy és még egy tartalékpipa. Ez a dohányzási eszköz elmélkedéseihez jó segítséget nyújtott. Társaságban szivart szívott, otthon pipázott. Megviselte legidősebb fiának korai halála, de komolyabb betegsége nem volt. Nem is katonáskodott, mégis a háború tette tönkre. A családjáról való gondos­ kodást, a menekült rokonok fogadását, az 1945 utáni helyzetet már nehezen tudta elviselni. Gyomorvérzést kapott, a kórházban hunyt el 73 éves korában 1947. október 6-án. Jelentős volt közéleti szerepe Baján. Rendes tagja lett 1929-ben a választá­ sok útján először létrehozott katolikus hitközségi képviseletnek. Egyik alapí­ tója és titkára volt az 1903-ban létrehozott Bajai Állatvédő Egyesületnek. Tag­ ja az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, a Magyar Rajztanárok Egye­ sületének, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak. Ügyvezető alel­ nöke - 1939-1943-ig elnöke - a helyi Daloskörnek. Tagja a cserkész intézőbi­ zottságnak, az állami elemi népiskolai gondnokságnak, és az iskolán kívüli népművelési bizottságnak. Tiszteletbeli tagja és pénztárosa a Nemzeti Kaszi­ nónak, és mintegy 20 évig a Nőegyletnek is. Az elismerés vitte be a városi tör­ vényhatósági bizottságba. A kiváló tanférfiú kitűnt szerénységével, őszinte barátságaival, szívósságával, nemcsak az iskolában, a köz- és magánéletben, hanem a képzőművészeti élet­ ben is. Nemigen szerette, ha művésznek hívják. Nem volt műterme, háza beépí­ tett folyosójának végén volt egy festőállványa, ott dolgozott vagy a szabadban . Önálló kiállítása nem volt, nevét lexikonok címszavai nem őrzik, igazi műkri­ tika, értékelő bírálat sohasem jelent meg róla, csupán gimnáziumának évköny­ vei, egy-két régi bajai újság és városunkról szóló könyv említi röviden nevét, rajztanárként és kiváló akvarellfestőként, aki munkáival részt vett a Nemzeti Szalon bajai és budapesti tárlatain, valamint más helyi kiállításokon. Baján élő művészekkel - Nagy István, Ágoston Vencel, Balogh S. Károly, Czegléri Nagy József, Szommer Géza és másokkal - közösen, főként üde frissességű akvarell

76

képeivel. Többször olyanokkal állított ki, akik egykoron növendékei voltak, tő­ le tanulták a művészet szeretetét, így Miskolczy Ferenc festőművész-tanárral, Miskolczy László és Spitznagel (Szöges) János építésszel, akik épületterveiket tették közszemlére. A bajai képzőművészek doyenje, B. Mikli Ferenc festőmű­ vész elmondta, hogy 1945 után, a bajai művésztelep tagjainak kiállításán - a ba­ jai rajztanárokkal együtt - szerepelt utoljára alkotásaival, és előttük is többször kinyilvánította, hogy ő rajztanár kinek alapvető életfelfogása az, hogy kinyissa a szemeket és megtanítson látni. Étékes egyéniség, ízig-vérig bajai polgár volt, aki elsősorban rajzpedagógiai tevékenységével emelkedett ki a polgárok sorából. Egymást felváltó generáci­ ók ezreinek formálta műveltségét, ízlését oktató, nevelő tevékenységével, szó­ val, szemléltető képeivel és alkotásaival. Tőle tanulta meg szinte az egész vá­ ros a művészet szeretetét, egyik szellemi apostola volt a képzőművészetnek. Könyvtárát is az érdeklődők rendelkezésére bocsátotta, és kivitte diákjait a szabadba, hogy a természet szemléletén nevelődjenek, ami akkortájt újításnak szám ított. Valósághű ábrázolásra törekedett. Nem igényelte a modernista megújulást, nem volt formabontó törekvése, a szélsőségek távol álltak tőle. Realista ábrázo­ lás jellemzi műveit, színeit - első benyomásait vázlatokkal is rögzítette -, a fi­ gyelemfelkeltő rajzi vagy színbeli blickfangokat is kerülte. Elsősorban akvarell­ festő volt. Ezzel a festési móddal - részletes látásmódú kidolgozással, néha me­ reven is, de mindig festőien - a csend világát, a Duna és a Sugovica csillogó víz­ tükrét, a vadregényes holtágakat, a régmúlt hangulatát felidéző bajai házakat �estette. Változatos színeivel, sötét, világos, mély és levegős tónusaival és formá­ �val készült alkotásai szelídek, megnyerők és megnyugtatók, életszeretetet arasztanak. Olajfestési eljárással ritkábban dolgozott. Ezzel a technikával meg­ :endelésekre portrékat, szentképeket is festett, műalkotásokat is másolt. Csend­ e�eteket, zsánerképeket is festett. Amikor idősebb korában szembajával operál­ tak, már csak ritkán nyúlt az ecsethez. TeVékenységének emlékét a temetésén 1957. szeptember 20-án elbúcsúzó öz­ vegye és elhunyt gyermekei őrizték. Ma nyolc élő unokája és dédunokái őrzik a�kotásait. A Türr István Múzeumban Drescher Edéről készített olaj portréja, v�zfestményei, ceruza és szénrajzai találhatók. Neve a város kulturális életéből kItörölhetetlen.

77

Herr György (1888-1960) A bajai tanítóképző intézet ének-zene tanára, karmester, zeneszerző atyja, a fel­ sőbányai születésű Herr Ödön. Évtizede­ kig a piaristák vezetése alatt álló nagy­ becskereki főgimnázium tanára volt, 191 1-ben hunyt el. Édesanyja Kersch Ce­ cília, 1853-ban Bácsalmáson született, hí­ res-neves Kersch Ferenc zeneszerző, egy­ házi karnagy családjának származékai kö­ zé tartozott, "ki az említett gimnázium­ ban tanított, majd Nagyváradon lett szé­ kesegyházi orgonista, később karnagy, vé­ gül az esztergomi bazilika orgonistája, ze­ neszerzője és haláláig karnagya. Herr György a Bánságban, az egykori Torontál vármegye székhelyén, a csa­ tornázott Béga folyó melletti Nagybecskereken (ma Zrenjanin) született 1888. o� tó� er l :-én. Nőtestvére Herr Anna (1 887-1960), Lendvay Márton főgimná­ ZlUml tanarhoz ment feleségül. � zene m;gsze:et.tetésében kora ifjúságától kezdve nagy szerepe volt szü­ lel � ek. �lso talllto, l a, a zene gyakorlati művelésére felkészítő je apja volt, m,a l,d aposa, a Kerch muzsikus família tagjai révén gyarapíth atta zenei tu­ d �sat. � nagybecskerekei főgimná ziumban tett érettségi vizsgát 1 906. jú­ nIUS 6-an. Tanulm ánya� t a �ővárosba folytatta, beiratkozott a tudomán yegyetemre � . nyelv szak os bolcseszhallgatonak. Egyetemi évei alatt bekapcs olódha tott abba , a tevékenység? e m �lyet Kersch Fere?c Esztergomban a katolikus . . , ; vegzett, mmt e�yhaz� �ene re�orm laert pl. a lIturgia megújít ása. Középi s ko­ laI ta � an �lapvlzsg�t �ett 191,0' április 23-án, majd befejezve filológiai ta­ . nulmanyaa, 191 1 . IUlllUS 16-an, a magyar, valamint a latin nyelv és iroda­ lomból abszolutóriumot szerzett. Végb i�onyít;ánya elnyerésének évében, 191 1 . szeptember l -től 160 koro. na haVI llletmennyel, helyettes tanárként alkalmazta'k szu" I ovarosa N , glmnazlurna'b an. A �áborús kés�lődé� s�r�n, a részleges szerbiai mozgósításkor teljesítette tartalekos katonaI szolgalau Idejét. "

78

.

Nagybecskereken tanított mindaddig, amíg az első világháború kitörésé­ nek kényszerhelyzetéből eredően, 1914. június 27-én be kellett vonulnia ka­ tonai szolgálatra és még ugyanabban az évben megkapta a Signum Laudisz katonai kitüntetést. Az orosz hadszíntérre került és Galiciában 1915 augusz­ tusában orosz fogságba esett. Hadifogságáról, az Oroszországban eltöltött mintegy 10 év alatti tartózko­ dásáról, ottani életmódjáról keveset tudunk. Dél-Oroszországtól kezdve Szi­ bériáig több táborban megfordult. A fogolytáborok megszüntetése után ven­ déglátó üzletekben, kávéházakban zongoristaként működött, karmesterként is tevékenykedett a szibériai Tomszkban. Zenei tanulmányait folytatta, és az ottani zeneiskolában tanárkodott is. Tomszki tartózkodásának ideje alatt megnősült 1918-ban. Feleségül vette Leidich Albert és Jasevic Anna lányát, a lengyel Leidich Máriát. Rejtély maradt, hogy a többszöri uralomváltáson átment Kovnoban (Kaunas, ma a Litván Köztársaság városa, az ország füg­ getlenségét 1919-ben nyerte el, 1940-től a Szovjetunió részévé vált, és 199 1 től ismét független állam lett) 1888. február 8-án született felesége miként került Tomszkba. Moszkvában, 1921-ben operai karmesteri kurzuson vett részt, utána 1922ben a nova-nikolajevszki operaházhoz került, 1924-ben a Belorusz főváros­ ba, Minszkbe szerződött operakarmesternek. Hadifogsága, illetve Oroszországból való visszatérése után Baján telepe­ dett le, mert 1925. szeptember 6-tól a tanítóképző intézetben óraadó tanár­ ként alkalmazták, mert Karig Emil a tanítóképző ének-zene tanára végleg nyugállományba vonult, és nyugdíjasként már csak a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. évi megalapításával, működtetésével és hangversenysorozatainak szer­ vezésével foglalkozott. A tanítóképzőben tanított 1904-től a jó szevező ké­ pességű, kitűnő zenepedagógus, ifj. Kersch Ferenc zenetanár is, kinek veze­ tésével fejlődésnek indult a helyi zenekultúra, és a zongoratanítás szem­ pontjából is jelentős szerepe volt. Csak betegsége és 1907. évi korai halála akadályozta meg nagyra törő tervei megvalósítását. Nem csoda, hogy az új ének-zene tanár megérkezéséhez - a róla elterjesz­ tett hírekről hallván várakozással tekintettek -, működéséhez nagy remé­ nyeket fűztek. Herr György részt vett az Országos Magyar Dalszövetség 1926. évi kar­ nagyképző tanfolyamán, és 1927-ben a Magyar Királyi Zeneművészeti Fő­ is kola énektanítói tanfolyamán. Énektanításra képesítő vizsgát tett Buda­ pesten az országos vizsgabizottság előtt 1927. március 30-án. Már Bajára ér­ kezésének évében, 1925-ben Tomcsányi Aladár helyett karnaggyá választot­ ta a Bajai Daloskör. Ezzel olyan kezekbe tették az énekkar művészeti veze-

79

tés ét, mely a dalárdisták szorgalmát és odaadását feltételezve, magában hor­ dozta a sikert. Fiatal, egészséges szervezetű és idegzetű, zenei tudású és hal­ lású előtanulmányai, rátermettsége és gyakorlata révén tekintélyes karveze­ tőt állítottak a kóta ismerőkből és zenei analfabétákból álló kórus élére, aki emberfeletti teljesítményt nyújtva művészettel telítette meg a férfi kart. Gondot fordított a ritmikus, melodikus és harmonikus hallás fejlesztésére, hangképző gyakorlatokat vezetett be és igyekezett az énekkartól egyöntetű hangszínű kórust faragni, mely a legmostohábban kezelt oldala volt a da­ lárdai karvezetésnek. A kórusművek betanítása során nagy gondot fordított a tempóra, a szöveg­ mondásra, a frazírozásra és dinamikára is. A Liedertafel stílusú, ritmust ve­ zénylő kezdetleges és megszokott dalárdavezénylés helyett bevezette az ütemvezénylést. Roppant temperamentummal dirigált, egyéniségének meg­ felelően nagy szerepet tulajdonított az arcjátéknak, és dirigálás i módszeré­ hez tartozott, hogy alkalmanként olyképp brillírozott, hogy beintés után, vezénylése nélkül énekeltette a kórust. Ilyen énekkari képzés folyamatos bevezetésének körülményei között kez­ dett kibontakozni - 1925-1935, 1938-1939 és 1940- 1945 közötti karnagysá­ gának ideje alatt - a dalárda fénykora. Az 1927. évben pl. I I alkalommal szerepeltek városunkban és ugyanebben az évben Szegeden, a könnyű mű­ dal csoportban - melyben 36 énekkar versenyzett - megnyerték az első dí­ jat, és részt vettek a Budapesten szegedi győztesek fővárosi bemutató hang­ versenyén is. A vezetése alatt álló kórus fejlődésének eredményekben gazdag korszaká­ ból kiemelhető pl. az 1929. évi debreceni dalosverseny, melyen a nehéz mű­ dal kategóriában versenyző 32 együttes közül első díjat nyertek, továbbá az 193 1 . évi pécsi kerületi dalosverseny első díja, az 1935. évi szegedi kerületi dalosverseny harmadik díja - ahol betegsége miatt Sass József vezényelte az általa felkészített kórust -, az 1940. évi győri országos dalosverseny, ahol 34 dalárda közül a másodikak lettek stb. 1945 után hosszabb-rövidebb megszakításokkal is karmestere volt a da­ loskörnek, de kórusvezetői munkáját akadályozta, hogy hivatalos tolmács­ ként működött a főispáni hivatal és az orosz városparancsnokság mellett. A Bajai Daloskör 1949. január 10-én, a zeneiskolában tartott választmányi ülésén döntött arról, hogy a taglétszám csökkenése miatt beolvad a helyi szakszervezeti énekkarba. Ezzel a Bajai Daloskör megszűnt, de felkérésre to­ vábbra is karnagya maradt az egyesített énekkarnak. Sikerrel szerepeltek a nyilvánosság előtt, ezek közül kiemelhető az 1949. évi hódmezővásárhelyi dalosversenyen való részvételük, ahol karmesteri irányításával Kodály: Fel-

80

szállott a páva cím ű, férfikarra írt, a capella kórusművének színvonalas in­ terpretálásával a harmadik díjat nyerték el. Buzgó, muzsikus-féle emberek, lelkes szervező munkával Népbolt Dalárda névvel próbálták még fenntarta­ ni az énekkart. Oda hatottak, hogy Herr György maradjon a karmester, ám­ de a művészi teljesítmény megtartására, emelésére már kevés lehetőség adó­ dott, egészségi állapota is megromlott, így 1955-től már nem vállalta a kórus vezetését. Karmesterségének évei alatt a kórustagok derűs hangulatban vettek részt a próbákon, vidámak voltak, ő maga is a tréfálkozás nagymestere volt, ami­ kor emelkedett hangulatba került a próbákon kívül is barátkozott dalosai­ val. A krónikaíró feljegyezte, hogy: " Herr György karmester is szerette a jó­ kedvet, a tréfát, de a jó borokat sem vette meg. Szokás volt, hogy próbákon az újoncokat és a későn jövőket ülőhellyel kínálták meg. Aki leült, azt az est elnökévé választották, és a próba után elnöki jogánál fogva S-től 10 liter bort kellett fizetnie a kar tagjainak. Voltak olyan tagok is, akik jól ismerték ezt a szokást, mégis beültek az elnöki székbe. " Zeneszerzői tevékenysége alig ismert. Egyes hírforrások szerint 1930-ban szerzői estet rendezett kompozícióiból. A hagyatékában maradt alkotásainak sorsáról olyan információk vannak, hogy azokat dr. Vargha Károly tanítókép­ ző intézeti tanár vette magához, azóta lappanganak vagy elvesztek. Saját kezé­ vel kottázott, Zányi Lajos versére komponált Dal című művét, Pálné Fogt Leának ajándékozta 1949-ben, aki megőrizte. Ez az egyetlen mű, melyhez Pálné jóvoltából hozzájuthattunk. Az biztos, hogy szerzeményei közé tartozik a Diffuza est Gratia című kórusműve - mert diák kórusában énekelhettem egyik szólamát -, továbbá az Ave Maria és Pater noster című egyházi kompozí­ ciók. Dr. Vargha Károly verssoraira írta a Bokros nyírfa, a Szaporán című mun­ káit és az Elballagnak ... című, végzős diákok számára szerzett ünnepélyes is­ kolabúcsúztató dalát. Farkas Nándor versére komponálta a Kuvikmadár, Nechanszky Lajoséra pedig az Est dalokat. Fúvószenekarra hangszerelte az úgynevezett Prepa-indulót, az Erdélyi és aJogász-indulókat. Férfikarra kompo­ nálta dr. Varga szövegével a Hunyadi-indulót. Az általam összegyűjtött és felso­ rol t művek csak töredékei komponista munkásságának. Zongorára, kórusra Írt még műveket és több ének- és zenekari átirat alkotója. A bajai dalárda vezetése mellett zenekart is szervezett. Vezényelte pl. Mu­ Szorgszkij: Éj a kopár hegyen című zenekari művét, vezénylésével adták elő Joh ann Strauss: Cigánybáróját. Társkarnagya volt az Országos Magyar Dalszövetségnek, a zombori da­ lárdának. Tagja a Bajai Polgári Olvasóegyletnek, a Magyar Tanítóképzőin­ tézeti Tanárok Egyesületének, titkára a Légoltalmi Liga helyi csoportjának.

81

Nem volt anyagias, lelkesedése a zene iránt erősebb volt a kereseti lehetősé­ gektől. Kórusvezetéséért - megszakításokkal - szerény tiszteletdíj at kapott. Ezt bizonyítja az énekkart fenntartó egyesület máig megmaradt pénztárkönyve. Kénytelen volt zongoraórákat adni. Idéztem már az énekkari krónikaíró fel­ jegyzéseiből. Dr. Fátrai Klárától tudom, hogy amikor zongorázni tanította, szü­ lei kitettek a hangszerre egy üveg bort. A zongoraóra addig tartott, míg a palack­ ból a bor el nem fogyott. Tanári állásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, miután 1928. június elsejei hatállyal rendes tanári kinevezését megkapta a Bajai Magyar Királyi Állami Tanítóképzőbe. Szaktárgyai voltak az ének, a latin és magyar nyelv. Tanított zenét, egyházi ének- és zenét, német nyelvet, gyorsírást is. Volt osz­ tályfőnök, ha szükség volt rá vezette a tanári testület jegyzőkönyveit, irodai segéderőként is tevékenykedett. Vezette az iskolai ének- és zenekart. Töké­ letesen ismerte a német, orosz és lengyel nyelvet, tudott egy kissé franciául is. Állása a tanítóképzőhöz kötötte, hivatástudattal tanított nemzedékeket a jó felkészültségű, alapos tudással rendelkező, jóindulatú, oktató nevelő munkáját odaadással végző tanár, a magánéletében kissé könnyelmű, kedé­ lyes művészember. Ebben az intézetben működött 1957. augusztus 3-án dá­ tumozott végleges nyugdíjazásáig. Az is tény, hogy tanári pályájának utolsó szakaszában nem mindig állt hivatása magaslatán. Tanítványaként 19401945 között tapasztalhattam, hogy a kezdetekhez viszonyítva a szükségesn él mindinkább kevesebbet tanulhattunk tőle. Nikotinéhségét csillapítva pl. még kézzel sodorított cigarettáira is rágyújtott tanórákon, és a tavaszi év­ szaktól kezdve őszig bezárólag ének-zeneóra helyett gyakran az intézeti gya­ korlókertbe küldte ásni a prepákat. Negatív tulajdonságainak említésével nem kívánom hibáit bebalzsamozni az utókor számára, hisz mindezeket ta­ pasztalva diákjai ennek ellenére szerették. Anyagi körülményei soha nem voltak jók, bérlakás ait gyakran változtatta. Bajára költözött özvegy édesany­ ja eltartását is vállalnia kellett, feleségének nem volt kereső foglalkozása. A nagy szívjóságú, sok mindent átélt tanárról, komponistáról és karmesterről sok anekdota maradt fenn. Életének utolsó szakaszában elhagyottan, gondokkal küzdve, káros szen­ vedélyeinek következményeként súlyos egészségügyi állapotban élt Desz­ kás utcai lakásában, a nyilvánosságtól visszahúzódva. Hajlott hátú alakja, szájában az örökösen égő cigarettával, lassacskán eltűnt a városból. Alkal­ manként régi diákjai, dalosai, jó akaratú segítői felkeresték. Az ilyen láto­ gatások derűssé tették, ám az oda járókat a látott siralmas körülmén yek el­ keserítették. Az elhagyott környezetben élő, súlyos beteg házaspárt kórh áz­ ba kellett szállíttatni, ahol Herr György 1 960. február 2-án - mint ahogyan

82

ezt a napot előre megjósolta - elhunyt. Szülőfóldjéről elszakadó hűséges fe­ lesége, az örökké mosolygó lengyel asszony, Manya néni - aki anyanyelvén kívül németül és oroszul beszélt, de magyarul sohasem tanult meg hibátla­ nul - nem tudta elviselni férje halálát és pár nap múlva, február 8-án követ­ te. A gyermektelen házaspárt a Rókus sírkertben helyezték örök nyugalom­ ba. Egykori diákjai által állíttatott márvány sírkő jelzi emlékét. Herr György tanárról, karmesterről és zeneszerzőről a Bajai Független Magyarság 1930 októberében írta: "Oly név, melyre méltán büszke lehet nemcsak a Bajai Daloskör, nemcsak Baja, hanem az egész zeneirodalom. " Jó énekkarokra a magyar zenekultúrának nagy szüksége volt, Herr György el­ évülhetetlen érdeme, hogy karvezetői és iskolai oktató-nevelő munkájával fá­ radhatatlanul mindig erre törekedett, igazi művészettel telítette meg dalosait és tanítványait, rajtuk keresztül a népét.

83

Hirmann Ferenc (1855-1939) A törökök végleges kiűzése után, az el­ néptelenedett déli országrészbe a XVIII. század elejétől kezdve szerbeket, bunyevá­ cokat és németeket is telepítettek. A Hir­ mann elődök Bajorországból vándoroltak be. Nyomát találni annak, hogy az egyik felmenő ági ős - Johann Hirmann - 1803ban Baján, az egykori Neuweltgasse (Újvi­ lág) utca nyugati részén (ma Madách Imre utca), az 1417. számmal jelölt házban la­ kott. Egyik származéka, az 1825. február 16-án itt született Hirmann József gomb­ kötő és paszománykészítő mester, 1847. augusztus l O-én, Baján feleségül vette az ugyancsak helyi illetőségű, 1830. május 7én született Freidich Teréziát. Házasságukból született Baján - a szülőház he­ lyét ma már nehezen azonosítható Istvánmegyei út (ma Madách Imre utca észa­ ki része) az 1 899. számú házban - Hirmann Ferenc, 1855. október 9-én. Világra­ jöttének napján megkeresztelték. Volt egy Paula nevű leánytestvére is, aki fele­ ségül ment Mészáros János polgárhoz. Édesapjuk korán - még amikor gyermekei iskolás korúak voltak - el­ hunyt, édesanyjuk szép kort ért meg. Az apa halála után rokonok lettek az elárvult család tanácsadói és rokonokhoz illő segítői, elsősorban Heller Já­ nos bajai harangöntő mester lánya és ügyvédi foglalkozású férje. Amiko r a négy elemit és a négy osztályos ipari-kereskedelmi iskolát az ifjú elvégezte, beállt Heller híres harangöntödéjébe inasnak. Nagy kedvvel és szorgalo m­ mal nála tanulta 1 869. január 16-tól 1 873. március 3-ig, a nem könnyen el­ sajátítható harangöntő mesterséget és 18 esztendős korára felszabadult. A fémöntő és megmunkáló szakmai képzésben részesült Hirmann Feren c ré­ szére, a városi tanács bélyegzőjével is ellátott, német nyelven, kézíráss al ki­ állított elbocsátó levelének okmányát mestere írta meg. Ezután a régi szokásoknak megfelelően a szakmát kitanult segéd külföldre indult, hogy ismereteit gyarapítsa. Ehhez a bajai városi hatóságtól 1873. m ár­ cius 3-án beszerezte l l/873. számú vándorkönyvét. Wanderbuch okirata a ha­ rangöntő személyét így írta le: születési helye Baja, vallása r.kath., eszten dej e

84

1855., termete magas, ábrázatja gömbölyű, haja barna, szemöldöke dettó, sze­ me ? arna, homloka, orra, szája rendes, bajusza vagy szakálla nincs, különös je­ gyeI nincsenek. Szakmai vándorútja 1 873. március 3-tól 1879. december 19-ig tartott. Elő­ ször Bécsbe ment, ott március ! 7-től június 9-ig egy tűzoltókészülékeket gyártó cégnél és egy részvénytársaságnál dolgozott. Gyalog indult tovább Münchenbe, ahol ugyancsak két üzemben tevékenykedett 1873. június 25től 1 874. május 30-ig, és elsősorban szakmáját, a harangöntés német techno­ lógiáját tanulmányozta. Ismét gyalogosan és alkalomszerű járművekkel Sv�jc� a � en � ott csak rövid ideig - június 15-28-ig - vállalt munkát egy bá­ . . zelI cegnel. Ujra megjelent Németországban a Majna-parti Offenbachban ahol 1 874. július 10-1875. március l 3-ig két gáz, víz- és gőzvezetékeket gyár� t� fémöntödében volt alkalmazásban. Innen útra kelt Belgiumba, ahol már­ CIUS 22-május 1 7. között Namur és Brüsszel városokban tartózkodott. Ván­ dorútjának következő állomása Párizs. A városban - 1 875. augusztus 1-1878. szep tember 1 6. között - három víz- és gázszerelvényeket gyártó üzemben vég�ett munkát. Magyar voltát a franciák nem vették figyelembe, s párizsi tartozkodása közben 1877. május 29-én besorozták Achille Cadet szolgálat­ ra, s csak 1 878. május 4-én engedték el. Idegen szolgálatból való elbocsátása Utá� még egy pár hónapot dolgozott. Párizsban, szabadidejében eljárt az ot­ �an � Magyar Egyletbe is, amelynek Munkácsy Mihály volt az elnöke. Egy I �eI� egyesületi jegyzői feladatot is ellátott. Ott szerette meg a festészetet, s kesobb műpártoló és műgyűjtő lett. Munkácsy egy vázlatát neki ajándékoz­ ta. Párizsb ól hajóval útra kelt Londonba. Állást nem vállalt de nem maradt tétlen, néhány gyárat megnézett. 1 879. november elsején m ár Hannoverben tev�kenykedett egy vasöntöde- és gépgyárban 1899. március 22-ig. Március 2�-en hazafelé vette útját, de közben elment Berlinbe, ahol május l O-től jú­ nIUS 2 1 -ig két helyen gáz- és vízszerelvényeket, gőz-armatúrákat réz- és acélgyártmányokat készítő üzemben dolgozott. Drezda, Prága, Bécs: Szeged, Zombor érintésével 1879 karácsonyára hazaérkezett anyjához, szülővárosá­ ?a Bajára. Igazolójegyét Baja város rendőrkapitánya 1 879. december 19-én all íto tta ki. ,A külföldjáró vándorlegény hazatérte után Budapesten önállósította ma­ g�t. 1 880 május havában a Külső Dob utca 27. számú ház alatti pincehelyi­ segben fémö tő műhelye t hozott létre a vándorútról hazahozott mintegy ? . 50� fOnntnYI megtakarított pénzéből. A megnyitáskor a reklám szövegét, . saJat fogalmazásával magyar és német nyelven - többek között - így irta: " ... e��bekötve gőz, víz és légszesz vezetékekhez szükségeltető rézmunkák gyár­ tasaval... " . Akkortájt a magyar fémáru-szükségleteket csak a magas fokon ál-

85

ló osztrák ipar elégítette ki, kockázatos volt vele a versenyt felvenni. Szem­ benézett ezzel a gonddal, bátran cselekedett, Magyarországon elsőként meg­ kezdte a szerelvények gyártását. Minta, vagy rajz után dolgozott, javításokat is vállalt. Az első időszakban ereje teljes megfeszítésével öntötte mintáit és megmunkálta. Rövid idő múlva tanoncokat is felvett, segéddé nevelte őket. Első sikerei közé tartozott, hogy megkedvelték, megvették áruit és ezzel el­ nyerte az Országos Iparegyesület ezüstérmét. Virágzásnak indult vállalata lehetővé tette 3 1 éves korában nősülését. Felesé­ gül vette 1887. február 15-én Burgos István Sándor - budapesti húsfUstölő-hen­ tesmester, nagytétényi sertéshizlaldás - és Engelhardt Mária ipolysági születé­ sű házaspár lányát, a 20 éves Burgos Júliát, aki Pesten 1867. december 24-én jött a napvilágra. Vezetékneve elárulja, hogy felmenői spanyolok voltak. Az ifiasszony még csupán 12 éves volt, amikor apja 1879-ben meghalt és any­ ja egyedül maradt három gyermekével. Hamar megtanult szívósan dolgozni, és pénzügyi érzékkel is rendelkezett. Jó feleség, anya és segítőtárs, a későbbiekben kitűnő üzletasszony lett belőle. A Hirmann vállalkozás kezdeti éveiben eszter­ gályos képesítést is szerzett, erről oklevelet talált családja. A Csányi u. 7. számú bérház első emeleti 3 szobás lakásában éltek. Nyolc lá­ nyuk született. Rózsika és Kamilla csecsemőkorukban meghaltak, később Gab­ riella és Margit is tífuszjárványban. A felnőttkort megért négy lánya Klotild, Mária, Emília és Ilona az élénk tevékenységet folytató vállalatnak aktív dolgo­ zói lettek, mind az ideig, amíg férjhez nem mentek. A cég 1889-ben átköltözött a megvásárolt Csányi u. 9. szám ú házba, ahol a központi iroda és az üzlet az államosításig működött. Formaraktárában, 1908 februárjában tűz keletkezett, az egész család részt vett az oltásban. A gyermeket váró Hirmanné is, aki másnap hajnalban megszülte nyolcadik lá­ nyát Ilonát, kit okkal neveztek tűzrőlpattantnak. Férjezett Klotild és Mária lányuk halála megviselte a szülőket. Az üzlet forgalma fellendült . Hirmann 1901-ben, a VII. kerületi Huszár utca 7. szám alatt nagyobbfajta műérc-öntödét helyezett üzembe. Előtte is foglalkozott kisebb műtárgyak, köztük szobrok öntésével, itt már köztéri �z?� �ok előá�lítás,át is. vállalta. Műhelyében öntötték a régi Erzsébet híd onaSl bronzon tvenyelt, a Köröndön álló Bocskay-szobrot az amerikai Clevland-ben lévő Kossuth-szobrot és még sok műalko tást. H irmann azon­ ban fő feladatának az iparosodást tekintette, abbahagyta a tetszetősebb lát­ ványt nyújtó szoboröntést, és műhelyét 1 903. március 3 1 -én eladta Harasz­ ti József szobrász- és bronzöntő nek. Budapest Székesfőváros Vízműveivel 1905. április 6-án' több évre szóló szerződést kötött szerelvények gyártására.

86

Elismert, 200 munkással dolgozó gyáros lett 1908-ra. Működésében új kor­ szak kezdetét jelentette, hogy megvásárolta a Váci út 1 19. szám alatti ingat­ lant, ahol korszerű gyárat létesített. Egyre tökéletesebb színvonaion készített, legfontosabb gyártmányai voltak: szerelvények, lakásfelszerelési tárgyak, ve­ retek, kilincsek, mezőgazdasági, kertészeti és borászati felszerelések, szivaty­ tyúk, tűzoltókészülékek, súlyok, mérőeszközök, vagonfelszerelések. Megvette a gyár melletti bérházat is irodák és szolgálati lakások számára. A központi irodák azonban továbbra is a Csányi utcában maradtak. Gyárának jelentős szerepe volt az első világháború éveiben is. Lányai segítet­ ték apjukat, de férjhezmenetelük után nem találta meg bennük munkásságának folytatóit, ezért vejeit rábeszélte, hogy kapcsolódjanak be a vezetési munkába, de a végső döntés jogát mindig a kezében tartotta. A harmincas években cégé­ nek neve: "Hirmann Ferenc Fémöntöde és Vagonfelszerelési Gyár" lett, és kb. 500 főt foglalkoztatott. Gyártmányai európai szabályok szerint készültek. A gazdasági válság ne­ héz helyzetbe hozta, a tőzsdén is veszteség érte, de a csődhöz közel álló vál­ lalat problémáit megoldották, újra fejlődésnek indulhatott. Ezt elősegítette, hogy magyar tengerjáró hajókkal közel-keleti országokba jelentős mennyi­ ségű árut szállíthatott, továbbá az, hogy felesége évek alatt megtakarított pénzét is felhasználhatta. Amikor 1935-ben 80 éves lett, ünnepélyes keretek között a miniszterelnök, az iparügyi miniszter kíséretében nyújtotta át számára az ezüst Baross-láncot. Aranylakodalmát 1937-ben ünnepelte. Kereskedelmi tanácsosi címet kapott 1938-ban a Statisztikai Értékmegállapító Bizottságban kifejtett sikeres munká­ jáért, de rangjának megnevezését nem használta. Egykori munkása, Bodicsi Sándor bajai harangöntőmester - aki nála is tanul­ ta a szakmát - 1935 októberében verset írt hozzá. Váll alatának gyakorlati irányítása 83 éves korában is kezében összponto­ sult, fokozatosan osztotta meg a vezetési feladatokat. Alig egyhavi beteges­ kedés után 1939. szeptember 2-án, életének 84., házasságának 53. évében el­ hunyt. Szeptember 5-én helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben lévő családi sírboltba. M unkásságának .!lismeréséül - a már említetteken kívül - megkapta 19 30- ban a Ferenc József Érdemkeresztet, az Országos Iparegyesület ezüst, majd aranyérmét. A különböző kiállításokon gyártmányaiért okleveleket kapo tt. Nem zárkózot t el a közügyektől, elsősorban szakmájának problémái fog­ lal ko ztatták. Többféle tisztséget viselt. Így pl. tagja volt a VII. kerületi kép­ vis előtestületnek. A Vas-és Fémiparosok Országos Szövetségének elnöke,

87

az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja, majd alelnöke, a Baross Szö­ vetség igazgatósági tagja, a Fémművesek Ipartestületének díszelnöke volt. Kevés beszédű, határozott jellemű ember volt. Életében a család és an­ nak összetartozása nagy szerepet játszott. Munkája mellett szívesen kirán­ dult családja tagjaival, elment velük Abbáziába, hajóútra, strandra is. Na­ gyon szeretett Gödöllőn vett nyaralójában tartózkodni. Sem ott, sem laká­ sán nem zavarta unokái?ak nyüzsgése. Képes volt nyáron Gödöllőről na­ ponta ki és beutazni HEV-vel, mert személyautót csak a harmincas évek végén vett. Egyik gyengéje volt a fiatal festők segítése, néha rásóztak ér­ téktelen vásznakat is. Jótékonykodva megvett ilyeneket is, de jó érzékkel értékes alkotásokat vásárolt. Szerette a finom ételeket. Fogyasztotta a ha­ lakat, gyümölcsöket, a retket, hagymát és fokhagymát. Az utóbbiból min­ dennap bekapott legalább egy gerezdet. Polgári jólétben élt, kerülte a fe­ lesleges fényűzést. Ideje legnagyobb részét Csányi utcai irodájában töltötte, de gyárát még idős korában is látogatta. Gyakran bejárt, személyesen ismerte legtöbb mun­ kását és alkalmazott ját. Családi esemény, betegség, lakásépítés kapcsán ka­ matmentes hitellel, szükség esetén ajándékkal segítette alkalmazottait, külö­ nösen a pályakezdő fiatalokat és szociális érzékenysége révén a sokgyermekes családokat. Törődött dolgozói fizetésének folyamatos javításával is. A világot járt, több nyelvet beszélő, széles látókörű és gazdag ismeretekkel rendelkező gyárigazgató sikerének három titka: józan optimizmusa, bátor­ sága és kiváló szaktudása. Az európai piac helyzetét jól ismerte, a hazai le­ hetőségeket hozzá igazította. A magyar ipar nagy fejlesztője megmutatta, hogy a változó piachoz alkalmazkodva, becsületes munkával is lehet sikert elérni. Nem gyűjtött nagy vagyont, inkább gyárát tökéletesítette, hogy ki­ szoríthassa a külfóldi konkurrenciát. Nagy szerepe volt abban, hogy szak­ emberek generáció it tanította, nevelte. Az épületszerelvények azonosítására akkoriban még nem volt magyar kifejezés, nagy részének elnevezése is tőle származik. Baján szőtte ifjúkori álmait, hogy harangöntő lehessen, és kismesterből lett fémáru gyáros. Vállalatának folytonos növelésével, korszerűsítésével fejlesz­ tette ki a magyar fémipar alapját. A magyar ipar történetének legnevezetesebb alakjai közé tartozik. Özvegye kézzel írt fogalmazványában, többek között így szólt családjához fér­ jéről: "Tudás és akaraterő párosult benne, mindenki a korrekt nagyiparost tisz­ telte és becsülte benne. Lányait, vőit és unokáit is erre nevelte és azzal halt meg 84 éves korában: »fejlesszétek a magyar ipart és dolgozzatok igazságban és egyetértésben, mindenkor a haza javáért.«"

88

Halála után özvegye, aki 1942-ben kapott iparengedélyt, férje helyébe lé­ pett, vejei és legidősebb unokája segítségével vezette a céget. Ez már egy másik történet. A feladatát nagyszerűen ellátó asszony 80. születésnapját az iparostársa­ dalom 1947-ben, a Gellért Szállóban ünnepelte, de még utána is részt kért a vállalat munkájából. A gyár leépülésének folyamata 1948-ban kezdődött meg, ugyanazon év nagypéntekén kártalanítás nélkül államosították. A gé­ peket nemsokára leszerelték, az épületeket az Elzett-gyár kapta - egy rész­ lege ma is ott működik -, kisebb részben a Mosonmagyaróvári Fémfeldol­ gozó Vállalat. A magyar szerelvénygyártás centenáriumára a mosonmagyaróváriak szimpoziont rendeztek, és emléktáblát avattak a Váci út 1 19. szám ú épület kapujánál, ahol a Hirmann-féle gyár az államosítás ig működött. A Baráth Lajos győri ötvösművész által tervezett, és a csornai öntödében készült érc­ tá� lán ez volt olvasható: ,,1 880-1980 100 éve ezen a helyen kezdte meg a ha­ �al nagyüzemi épületszerelvénygyártást Hirmann Ferenc sárgarézműves Iparos. Megemlékezésül a Mosonmagyaróvári Szerelvénygyár. " A táblát ismeretlen okból leszerelték és eltűnt. Összetörve találták meg l ?96-ban az Elzett pincéjében. A Hirmann utódok összefogásával, 1997. jú­ ni US 27-én újra fekete márványból készült emléktáblát avattak a régi helyén.

89

Horváth Iván (1890-1945) Apja Horváth János, Szabadkán szüle­ tett 18S2. június IS-én. Hozzáértéssel ren­ delkező, megbízhatóan tevékenykedő tisztviselő volt. Fiatalon hunyt el Buda­ pesten 1897. november 2-án. A katolikus vallású hivatalnok 1887. augusztus 2-án vette feleségül a Kulán, 1863. március 4-én született, evangélikus vallású Kiss Ilonát, aki Budapesten hunyt el 1928. szeptember l l-én. Baján nyugszanak mindketten a Rókus temetőben. Édesanyjának ősei a családi hagyomány szerint egy francia herceg (Guise) utódai voltak, akik a hugenotta üldözések elől menekültek Magyarországra, felvették a Kiss vezetéknevet, és magyar nemességet is kaptak. Az egyházi életben tekintélyes szerepet játszó evangélikusok voltak, és el­ sőrendű mérnökök kerültek ki felmenő ági rokonaik közül, mint pl. Kiss József zombori kincstári mérnök, aki belvízrendezési és hajózási célokkal az 1802-ben üzembe helyezett Ferenc-csatornát tervezte és építette, valamint Kiss Gábor, II. J ózsef császár hadmérnöke. Házasságukból négy lány született Budapesten: 1888-ban Irén, 1 891-ben Ka­ talin, 1892-ben Ilona és 1894-ben Kornélia. Egyetlen fiúgyermekük Horváth Iván, 1890. április 16-án jött a világra Budapesten. Hétéves koráig Budán laktak a Margit körút és a Horvát utca sarkán álló emeletes házban, az úgynevezett Sichter udvarban, majd a Vérmező úton, egy elemi népiskola mellett, ahol első osztályosként megtanult írni és olvasni. Ak­ kor még az r hangot hibásan képezte. Hétéves volt, amikor meghalt édesapja. Magára maradt özvegye, öt gyermekével Bajára jött lakni, hogy helyzetét könnyítse, mert városunkban akkor olcsóbb volt a megélhetés, és itt élt ro­ konsága is. Az özvegyen élő anya az Özvegy utcában (ma Jókai utca) vett egy kis házat, és szerény özvegyi nyugdíját kosztos diákok tartásával egészítette ki. Később elhelyezkedett sógoránál, Dely Géza fatelep tulajdonosnál, Júlia nevű nővére férjénél.

90

A fiatal, szép és művelt özvegy a családjának élt, de hasznára volt pénztá­ rosként a Dely-cégnek is. Hamarosan a Deszkás utcába költöztek. Fia Baján fejezte be az elemi iskolát, majd a Bajai Ciszterci Katolikus Főgimnázium­ ban folytatta tanulmányait. J ó tanuló volt. Diákok korrepetálását vállalva segítette keresetével édesanyját. Az iskola alapítványokból támogatta jó eszű tanulóját. Az ügyes kezű diáknak érzéke volt mindenféle javításhoz, foglal­ kozott az elektromossággal, telefonvonalakat szerelt fel lakóházukban. A te­ lefonról dolgozatot is írt az iskolai önképzőkör számára, mellyel díjat nyert. Pákolitz Józseftől, a Kollár könyvkereskedő cégnél megtanulta a könyvkö­ tést. Gyűjtötte a bélyegeket, a bélyeggyűjtés felnőtt korában is passziója ma­ radt. Vízfestést is tanult, főként Duna-táji akvarelljei arattak tetszést. Meg­ takarított pénzéből alkalma volt a gimnázium által szervezett olaszországi kiránduláson is részt venni. Dr. Borbíró (Vojnics) Ferenc, Baja egykori polgármestere írta: "Minden bajai diák életébe beleszövődik a Duna, az azzal kapcsolatos élmények. Iván is eljárt kirándulni osztálytársaival vagy testvéreivel. Csónakkal bánni, úsz­ ni minden bajai fiú tudott. Ismerte a közeli szigeteke t, Duna-ágakat. Ezek csen djében, szépségei között, sok természetszeretet, lelki szépség született, de mély kedély és vidámság is. Az egész napos kirándulások, halevések, leg­ szebb élményei lettek. Aztán kezdték el építeni a bajai hidat. A technika iránt érdeklődő ifjú egész nyarát a hídépítésnél töltötte, az ő kitartásával napról-napra minden mozzanatát figyelve az építésnek. " Írásbeli érettségi vizsgája után váratlanul bekövetkezett egy szerencsétlen­ ség, amikor 1908. június 30-án egy dunai kiránduláson a társaságában lévő fürdőző lányokat magával ragadta a hullámzó víz sodrása, és Irén nővére vízbefulladt. Csak fuldokló húgát tudta kimenteni. A tragédia utáni nagy bána tban is támasza tudott lenni édesanyjának, családjának és július köze­ pén az érettségi vizsgán is megfelelt, jó eredménnyel érettségizett. 1908 őszén már műegyetemi hallgató volt Budapesten és a Szent Imre Kollégium lakója. 191 2-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt is komolyan és folyamatosan foglalkozott a francia és német nyelv tanulásával. Szívesen vett részt a társas életben, szeretett táncolni, a sportágak közül a teniszjátékot, a kor­ csolyázást és a ródlizást kedvelte. Színház, mozi és hangverseny látogatásra, szépirodalom olvasására fiatal korától kezdve kevesebb időt tudott fordítani. Egyetemi évei alatt találtak egymásra későbbi feleségével, az 1894. szeptember lO-én Budapesten született, evangélikus vallású Horváth Erzsébettel. Találkozá­ sukra alkalmat adott az a tény, hogy két Horváth család hosszú idő óta ismeret­ ségben volt egymással. Egyetemi éveinek nyarait gyakornokként különböző

91

üzemekben töltötte: Zólyomban (ma Zvolen) a MÁV fűtőházban, Resi­ cabányán (ma Resita) a Stég gyárban, egy nyáron pedig Piskitelepen (ma Sime­ ria). Mindenütt újabb ismereteket és ismeretségeket szerzett. A katonai behí­ vást - özvegy anyjának egyetlen fiaként - egyelőre elkerülte. Állást vállalt. 1912-ben Újpesten, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szerkesztési osztályán kezdte pályáját, majd a GANZ Villamossági Gyárban folytatta, ahol abba az irodába került, ahol villanytelepek létesíté­ sének tervezésével foglalkoztak. Minden elismerést megkapott ezen a mun­ kahelyen, csak a véglegesítést nem, mert a háború előtti időkben, a romló gazdasági helyzet miatt véglegesen nem alkalmaz ták a fiatal mérnököt, ami házasságát is késleltette, mert leendő apósának az volt a kikötése, hogy nyugdíjas állása legyen. 19l5-ben besorozták póttartalékos katonának, ahol a vékony termetű, 191 cm magas, tornából mindig felmentett újonc igyekezett a kiképzésben helytállni. Előbb a budapesti 4. árkász zászlóaljhoz kapott beosztást, később a Monarchia egyetlen gáz-zászlóalj ába került. Az orosz és az olasz harctéren szolgált, gáztá­ madásokban is részt kellett vennie, de derűs emlékei is voltak a harctérről, amikor ő gondoskodott a tiszti konyháról, s még egy kis veteményes kertje is volt a front közelében. Harctéri érdemeiért ezüst és bronz vitézségi érem­ mel, a Károly csapatkereszttel jutalmazták, és megkapta a Signum Laudist a kardokkal. Esküvői szabadságra hazaengedték, és végre 1917. április 9-én, Budapesten fe­ leségül vette Horváth Erzsébetet. 1918-1919 évek eseménydús kezdeti napjaiban szabadságon volt, majd had­ ügyminisztériumi szolgálatra osztották be. Katonai átirányítása kedvezőbb helyzetet biztosított számára. Leszerelése után visszakerült a GANZ gyárba, a műszerlaboratórium vezető­ jeként dolgozhatott. Ez időtájt költöztek feleségével a budai Alkotás utca, az egykori Mozdony ut­ ca később Fery Oszkár utca sarkán álló házba. A GANZ gyár ajánlatára egy francia alapítású vidéki gyárba, Sárvárra ke­ rült 1923-ban, az ottani Műselyemgyár Rt. műszaki osztályának üzemfőnö­ ke lett. Akkor már két fia volt, a három éves 1920-ban született Gyula, és az újszülött Iván. A gyár elsősorban vegyészmérnök ök alkalmazását igényelte, de a nagyüzem megkívánta gépészmérnök jelenlétét is. A jól menő gyár francia igazgatója - akivel franciául beszélgetett - megismerte tudását, mun­ kabírását és az ipari üzem megszűnésekor 1926-ban - rövid szolgálata elle­ nére - magas végkielégítésben részesítette. Közben Budapesten világra jött Erzsébet lányuk is 1926-ban.

92

Nem maradt munka nélkül, mert már régóta foglalkozott Baja villamos í­ tásával. Többször is tárgyalt a város polgármesterével ebben a témában, ter­ veket is készített, míg meghívást nem kapott, hogy meg teremtse városunk­ ban a közvilágítást és a közüzemet. Nem várható el villamosításunk kanyar­ gós történetének részletes leírása, csak vázlatosan említhetők lényeges moz­ zanatai. A törvényhatósági bizottság már 1913. november 28-án tartott köz­ gyűlésén határozott nyilvános versenytárgyalás meghirdetéséről, hogy azon a telken, ahol később a Bajai Finomposztó Vállalat létesült - áramot termelő telep létesüljön, egyelőre városi szükségletek kielégítésére. A ver­ senytárgyalás 1914. március 21-én volt, hét ajánlat érkezett, köztük a GANZ gyár részletesen kidolgozott terve, melyet Horváth Iván készített. Ezt, a leg­ nagyobb alapossággal kidolgozott tervet választotta a város. A rokoni látoga­ tásra 1924-ben Bajára érkező sárvári üzemfőnököt, dr. Borbíró polgármester bevonta az előkészítő munkába és a gépészmérnök szakvéleménye alapján, az 1925. szeptember 29-én tartott közgyűlés, a komlói szerződéstervezetet ajánlotta elfogadásra. Beleegyeztek a Komló-Baja távvezeték és a bajai elosz­ tóhálózat építésébe. 1926. április 20-án Horváth Iván elfoglalhatta a közüzem i igazgatói állást, ezen a napon kezdte meg működését a városi villamosművek - a gázgyár meg­ léte okán - Városi Gáz- és Villamosművek Baja néven. Horváth Iván szárnyaló fantáziájával, nagy munkabírással, rendkívül sok nehézséggel megküzdve, a polgármesterrel szorosan együttműködve terem­ tette meg a villamosüzemet. 1927. február 1 3-án megkezdődött Baján a vil­ lan yvilágítás. Előzményeihez tartozik, hogy a háború és a szerb megszállás után, először meg kellett hiúsítani azoknak az üzletembereknek és tőkéseknek mesterkedése­ it, akik Baja villamosítását mint üzletet, maguknak akarták megszerezni, meg­ fosztva ezzel a várost Kalocsa és Bács-Bodrog megye későbbi ellátásának lehe­ tőségétől. Ebben a küzdelemben szakértői segítségével a város vezetősége elér­ te, hogy pénzkölcsönből, saját vállalkozásában, tehát külső érdekek befolyásától mentesen valósítsa meg a villamosítás t. A Baja tulajdonában lévő közüzem jö­ vedelméből nehézség nélkül törleszthette adósságát, majd jelentős városi beru­ házásokat is (Kórház stb.) finanszírozott. A villamosüzemből származó jövede­ lem hozzájárult ahhoz, hogy a város mindig fizetőképes maradt, és a kivetett pótadó is alacsony lehetett. Nevéhez fűződik a Komló-Baja, Pécsvárad-Bonyhád, valamint a Baja-Kalo­ csa közötti nagyfeszültségű távvezeték létesítése, és Baranya megye észak-kele­ ti részének villamosítása. A bajai villamosmű vezetőjének szaktudására és ered­ ményeire országos viszonylatban is felfigyeltek, és más tervezői megbízatásokat

93

is kapott. A bajai üzem szolgálatában végzett becsületes munkájának, többlet­ munkájának és takarékoskodásának eredményeként vásárolhatott 10 kat. h. fól­ det Decsen, és a budai családi villája emeletráépítését is megvalósíthatta. Amikor szabadságot engedhetett meg magának, családjával külfóldre is el­ juthatott: így pl. Ramsauba, a Dachstein-hegységbe, Münchenbe, a bajoror­ szági Bershtesgadenbe, a Chiem-tóban lévő Herrenchimsse-szigetre, vala­ mint Jugoszláviába. Baján töltött nyarait széppé tette a víziélet, mororcsó­ nakkal járhatta be és fotózhatta a vizeket. Parancsnoka volt 1927-től a hivatásos tűzoltóságnak és a mentőegyesület­ nek, társelnöke 1932-től az önkéntes tűzoltóegyletnek. Vezetése alatt az el­ hanyagolt, elavult fólszerelésű tűzoltóság alig több pénzből mint amennyit a város szokásosan ráfordított korszerű, motorizált felszerelést kapott, ke­ zelői hozzáértő kké váltak. A második világháborús harctér közeledtével a közüzem i munkák foly­ tatása mind nehezebbé vált, sőt a kiürítési rendelkezés értelmében értéke­ it Dunántúlra kellett menekítenie. Családja nőtagjait Budapestre küldte, fiai katonáskodtak, majd amikor az oroszok Hidast, az utolsó kirendeltsé­ get is elfoglalták, maga is a fővárosba, Társ utcai kertes lakóházukba ment, annak pincéjében élte át az ostromot. Háza teljesen lerombolódott és köz­ ben megbetegedett. 1945 március végén házkutatást tartottak nála bajai kezdeményezésre és városunkba hozták. Egy koholt vádakon alapuló kon­ cepciós per vádiratát egykori munkatársai közül is néhányan kényszerb ől aláírták, de bírósági tárgyalásra nem kerülhetett sor, mert állapota rosszab ­ bodott. Kórházba kellett szállítani, ahol megoperálták, de három nap múl­ tán, 1945. június 27-én meghalt. A boncolás a halál okát hasfali tájogba n és szívszélhűdésben állapította meg. Baján temették el a Rókus sírkertben lévő családi kriptában. Dr. Borbíró Ferenc polgármester nyilatkozta: "Tudtommal Baja volt az első magyar város, mely nemcsak saját ellátását, de - maga építvén meg a távvezetéket - környékének energiaszolgáltatását is komolyabb mértékb en kezébe vette. " Ebben szerzett elévülhetetlen érdemeket Horváth Iván.

94

Jánossy Dénes (1891-1966) Tanító foglalkozású nagyapja Jánossy Antal, a valamikori apatini járásban le­ vő, Bácskertes községben (Kupusinán) született, nagyanyjának leánykori neve Allaga Mária. Apja, Jánossy Mihály Máté (1 856-1915) jogász, királyi tör­ vényszéki bíró is Bácskertesen jött a vi­ lágra, és súlyos betegség következmé­ nyeképpen Baján halt meg 59 éves korá­ ban. Édesanyja, a bajai születésű Scherer Anna (1867-1963) hosszú évtizedekig tartó özvegység után hunyt el. Mind­ ketten az egykori Tóth Kálmán utcai családi házukhoz meglehetősen közeli Rókus sírkertben, a Scherer-féle családi sírboltban nyugszanak. Szülei 191 8-ban kötöttek házasságot, abból született egyetlen fiúgyer­ mekük Jánossy Dénes, 1891. szeptember 25-én Baján. .Az 1905-1906-os iskolai évtől kezdve a Bajai Ciszterci Főgimnázium ötö­ dIke s tanulója. Minden évben jeles bizonyítványa volt, csak a mennyiségtan tantárgyból kapott jó osztályzatokat. Hatodikos és hetedikes korában tagja az is ��lai Segítő Egylet választmányának. Az intézethez tartozó Tóth Kál­ mán On képző körben - a kör vezetőtanárának javaslatára - előbb lap kezelő­ nek, aztán ellenőrnek, majd nyolcadikos korában elnöknek választották meg. Jelentős szerepe volt az október 6-ai és március IS-ei iskolai ünnepé­ lyek szervezésében, miután ezt önképzőköri feladatnak szabta meg az isko­ lavezetés. A jó előadókészséggel rendelkező ifjúról, a Bajai Független Újság 190 7. március 17-ei száma írta: " ... Jánossy Dénes VI. o. t. szavalta el han­ gulatosan és élénk színezéssel Csaby Ö. remek költeményét a Kuruc Keser­ gót." Az iskolai színjátszó csoport által bemutatott Eötvös Károly Az utolsó kuruc brigadéros című egyfelvonásos történelmi tárgyú színdarabjában diák szerepet játszott, hetedikesként Csiky Gergely Mukányi című négyfelvoná­ sos �ígjátékában, Várkonyi Endre fővárosi miniszteri hivatalnok szerepét a�akl totta. Több önképzőköri pályázaton is sikert aratott. Először a népélet­ rol szól ó témában meghirdetett pályázaton - amelyen senki sem nyert díjat - a megdicsértek között volt. Aztán a szabadságharcot dicsőítő Visszaemléke-

9S

című pályadíjnyertes dolgozatát már felolvashatta a március IS-ei isko­ lai ünnepélyen. A Hamlet és Elektra értekezésével is díjat nyert. Elsőhege­ dűsként hatodikos korától kezdve tagja volt az intézet zenekarának. Minden évben - szorgalmáért, magaviseletéért, az egészségtan tantárgyban tanúsí­ tott eredményéért, jótanulásáért - pénz és könyvjutalmat kapott, Kuts Kár­ oly 10 koronás és egy ismeretlen személy 10 koronás aranyát, az Országos Közegészségügyi Egylet Fodor-jutalmát, az 1848-1 849-es Honvédalapítvány kamatából képzett jutalmat, a Baja város által létrehozott Tóth Kálmán Ala­ pítványból egy Körmöcbányán vert magyar aranypénzt stb. Jó eredménnyel érettségizett és a jogi pályára készült. Felsőfokú tanulmányait Budapesten végezte a tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ahol 1914-ben jogtudomán yi, 1916-ban államtudományi doktorátust szerzett. Hivatali pályáját joggyakornokként kezdte 1914-ben, a budapesti közpon­ ti járásbíróságo n. Rövidesen katonai szolgálatra kellett bevonulnia, ahol 1914-ben hadnagyi rendfokozatot kapott. A Magyar Országos Levéltárhoz került 1916-ban gyakornoknak, miután féléves írástörténeti - a régi írások megfejtésével foglalkozó paleográfiai tanfolyamon vett részt a bécsi egyetemen (Institut für Österreische Geschischforschungban). 191 8-ban megnősült. Feleségül vette az eredeti nevén Kobelrausch, vala­ mint az Allaga családok leszármazott ját, Boros Berta Magdolna Margito t ( 1 895-1962), aki Boros (Kobelrausch) Tóbiás (1823- 1 902) fia, dr. Boros J ó­ zsef ( 1 858-1924) ügyvéd és dr. Allaga Ottó (1845-1920) ügyvéd - Allaga Gé­ za cimbalom- és cselló művész, zeneszerző öccse - és neje, Allaga Margit (1871-191 8) lánya volt. Házasságukból két fiúgyermek származott. Dr. Jánossy Tibor (Baja, 1919. április 1. - Budapest, 1991. október 9.) városunk szülötte, aki szülész és nő­ gyógyász volt a fővárosban és ifjabb dr. Jánossy Dénes, aki már Budapesten, 1926. március 24-én jött a világra, és a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani Osztályának nyugdíjas muzeológusa, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Madártani Egyesület tiszteletbeli elnöke. Elhivatottságot érzett az archivátusi foglalkozás iránt. 1919-ben kezelői, 1922ben pedig fogalmazói levéltárosi szakvizsgát tett. Egyre előbbre jutott a levéltá­ rosi pályán, országos levéltárnokká nevezték ki 1923-ban. Az öt nyelvet beszélő levéltárost - aki külföldi tapasztalatokat már a hábo­ rú előtt szerzett - a kultusztárca az 1926-1927 évben egy évre Amerikáb a küldte. New York-ban a Columbia University Teacher's-ben a Columbia Egyetem tanárképző főiskoláján tanulmányozta a tanügyi közigazgatás t és pedagógiai előadásokat hallgatott. Az előbbi témában a hazai viszonyokról zés

96

előadásokat is tartott, valamint az amerikai hivatalos és magán levéltárak­ ban, okmánytárakban összegyűjtötte Kossuth 1851. és 1852. évi a� gliai és amerikai útjának, valamint az akkori emigrációnak fellelhető adatalt. Hazatérte után miniszteri biztosnak nevezték ki a klinikai élelmezés meg­ szervezésére, hogy érvényesítse amerikai tapasztalatait, amelyeket az ottani egyetemek adminisztrációinak tanulmányozása során szerzett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték át 1928-ban mint miniszteri tit­ kárt, a külföldi kulturális kapcsolatok érdekében végzett tevékenység ellátá­ sára. Kezdeményezésére új irattári rendszert vezettek be a minisztériumban, amit róla neveztek el. Az 1929 augusztusában Budapesten rendezett Magya­ rok Világkongresszusán, a tanácskozás kulturális szakosztálya részére ismer­ tette azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek a külfóldön élő magyarság megtartását és az anyaországgal való kapcsolatát hathatósan előmozdíthat­ nák. Javasolta, hogy New York székhellyel kultúrközpontot szervezzenek, amelynek feladata lenne a magyar kultúra iránt érdeklődő k számára, infor­ matív jellegű szolgáltatás megteremtése, a hazai hivatalos kulturális szer­ vekkel tudományos és társadalmi egyesületekkel a közvetlen kapcsolat fennta;tása. A határozati javaslatot elfogadták, a felállítandó amerikai Col­ legium Hungaricum vezetésére Jánossyt jelölték, aki amerikai tartózkodásá­ nak ideje alatt a sajátos feladatok ellátására tervezett intézmény létesítését már előkészítette. Nem rajta múlt, hogy az elképzelés nem valósult meg. 1930-ban visszakerült az Országos Magyar Gyűjteményegyetem státusába, de nem az Országos Levéltárhoz, hanem mint kormánymegbízott a bécsi levéltár­ hoz mint országos levéltárnok, de megtartva a miniszteri titkári címét, majd 1930-ban elnyerte a miniszteri osztálytanácsosi címet is. Bécsben a magyar de­ legáció tagjaként - a bádeni kultúregyezmény értelmében - a Magyarországnak átadandó kultúrjavak ügyeit rendezte, az államközi egyezmény értelmében 1930-1936 között, ahol az újkori magyar történet alapvető forrásait őrizték. Fő feladata közé tartozott a monarchiabeli iratok osztrák és magyar részre való SZétválasztása. Országos levéltári osztályigazgatóvá nevezték ki 1934-ben. Bécsből 1936-ban tért vissza Budapestre az Országos Levéltárba, ahol 1941ben megkapta a levéltár-igazgatói címet, majd 1942. február 8-tól - Herczog József halála után - az intézmény főigazgatója lett. Levéltári vezetői beosztá­ sának megtartása mellett, 1945 nyarán 6 évre kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum közös címébe foglalt nagy kulturális intézmények elnökének is. 1949-ben a budapesti államügyészség koholt vádat emelt ellene az Eszter­ házy kincsek ügyében, és bűncselekmény gyanúja miatt személyes szabad­ s ágától is megfosztották, hetekig előzetes letartóztatásban tartották a Gyors­ kocs i utcai börtönben. Bírói határozat szerint azonnali hatállyal megfosztot-

97

ták állásától és " méltányosságból" 58 éves korában nyugdíjazták. Értékes életét a politika kettétörte, tudományos tevékenységét a kényszerítő körül­ mények folytán abbahagyta. Kénytelen volt szűkös anyagi helyzetben egy­ szobás budai lakásban, visszavonultan élni feleségével és idős édesanyjával. Fatelepeken éjjeliőri állást vállalt, német és angol nyelvórákat adott és mé­ hészkedéssel is próbálkozott, hogy szűkös anyagi helyzetén javítson. Istenhívőként sorsában megbékélve, hosszabb betegség után halt meg Bu­ dapesten 1966. január 22-én. Baján nyugszik a Rókus temetőben, az Allaga­ Jánossy sírboltban. Levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának 1940 óta. Az MTA 1949-ben új alapszabályt fogadott el, átszervezés címén eltávolították a testület közösségéből 122 tudós társával együtt. Az Akadémia 1989. május 8-án és 9-én tartott közgyűlése hatálytalanította az 1949. október 3 1 -ei ren­ delkezést, és folyamatosnak nyilvánította tagságukat, köztük a Társadalmi­ történeti Tudományok Osztályának levelező tagját, Jánossy Dénest is. Reha­ bilitációját már nem élhette meg. Történészi érdeklődése volt az a vonzerő, ami arra késztette, hogy becses iratok megőrzésére létesített intézmény levéltárosa legyen, ahol mindenek­ előtt tudományos kutatással óhajtott foglalkozni. Kívánalma teljesült, ilyen tevékenységet folytathatott magyar, osztrák, német, olasz, francia és amerikai levéltárakban. Irodalmi és történetírói tevékenysége a jog- és diplomácia tör­ ténelem és a levéltártan körére terjedt ki, elsősorban az 1848 utáni idők poli­ tikai, diplomáciai történetére. Főleg a Kossuth-emigrációval foglalkozott, amelyhez az Amerikai Egyesült Államokban, Bécsben - majd a második vi­ lágháború után 1947-ben kapott rendkívüli utazási engedélyével - Párizsban, Londonban, Torinóban gyűjtött értékes adatokat, egyidejűleg a háború alatt megszakadt tudományos kapcsolatokat is felvette külfóldi nagy levéltárakkal és múzeumokkal. Erről írta fő művét, a háromkötetes forráskiadványt - bevezető tanul­ mánnyal - 1940-1948 között, melyet a kritika elismeréssel fogadott. Folyta­ tására is szerzett anyagot, de közzétételére már nem került sor. Tanulmányo­ kat írt az 1 849-es orosz beavatkozásról, a Monarchia és Szerbia viszonyá nak kérdéseiről, a Monarchia háborús felelősségéről, kisebb műveket a diplomá­ ciatörténetről. Levéltári főigazgatóként megkezdte a levéltári munkák szer­ vezettebbé tételét, központosította a kutató és kölcsönző szolgálatot. Ren d­ be hozatta az erdélyi országos központi szervek levéltárait, nem engedte a le­ véltári anyag nyugatra szállítását. A hadműveletek idején családjával beköl­ tözött az Országos Levéltár épületébe, az ostrom alatt megakadályozta a na­ gyobb pusztítást, majd fő feladatként elindította az újjáépítést. Gondot for-

98

dított a levéltári őrzőhely technikai fejlesztésére, beruházásokkal magas színvonalúvá tette a fotóműhelyt. Megindította és vezette a hazai levéltár­ ügy kodifikációs munkáit, melynek eredménye lett a levéltári törvény meg­ alkotása, melyet az 1947. évi XXI. t.c.-ben foglalt össze. A Nemzeti Múze­ um autonóm tanácsában is ellenszegült annak a parancsnak, hogy kultúrér­ tékeket nyugatra szállítsanak, amiért a Szálasi rezsim internálási parancsot adott ki ellene, melyet csupán hirtelen távozásuk miatt nem hajthattak vég­ re. A múzeum elnökeként értékes kiállításokat szervezett, így pl. bemutatás­ ra kerülhettek a Szovjetuniótól diplomáciai tárgyalások révén visszakapott 1848-as szabadságharcos magyar zászlók. Gazdag ismeretekkel rendelkező, csiszolt magatartású, udvarias modorú személyiség volt, aki segítette a fejlődés jeleit mutató munkatársainak ki­ bontakozását, osztozott nehezen megoldandó problémáikban, megszerezte ezzel tiszteletüket, bizalmukat és szeretetüket. A magyar és külfóldi tudo­ mányos világ számos magasabb beosztás ú és tudásával kimagasló személyi­ ségét tekinthette barátjának. Hagyatékát fia 1990-ben, az Országos Levéltár­ nak ajándékozta. Fő művei: Die russiche Intervention in Ungarn im Jahre 1849. (Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 1 931.) Die Geheimpliine Kossuths für einen zweiten Befreiungsfeldzug in Ungarn 1849-1854. (Bécs, Jahrbuch des Gr. Kuno Klebelsberg Ints./Jg. 1 936.) Great Britain and Kossuth. (Bp. 1 93 7.) Das Archivgesetz in Ungarn. (Sonderabduck aus der Festschift des Haus-, Hof- und Staatsarchivs 1 949. I. Band.)

99

Kardos Gyula (1857-1908) A Trencsén megyei Kardos (alias Janc­ sich, vászkai és kardosfalvi) nemesi fa­ mília családfája visszavezethető az 1592. évre. Az ősapától származó rokoncsalá­ dok az idők folyamán, házasságkötésük révén elágaztak, más-más vidékekre ke­ rültek. Kardos vezetéknevű nemesek már a XIX. század elején laktak Baján. A későbbi (1841-től) bácskai nemesi csalá­ dok összeírásában is szerepelt nevük. Apja, Kardos György (1 822-190 l ) föld­ birtokos, Kovachich Zsuzsannával 185 3. augusztus l l-én kötött házasságot Baján. Három fiú és három leánygyermekük született: Irén 1 854., Gyula 1857., Kál­ mán 1 859., Mária 1 86 1 ., László 1863. és Zsuzsa 1865. Elsőszülött fiúgyermekük Kardos Gyula Mihály, a bajai belvárosi plébánia megkereszteltek anyakönyvének 96/1857. évi bejegyzése szerint Julius Michael, 1857. február 20-án született Baján. Kurka Károly a városi, majd állami főgim­ názium akkori paptanára keresztelte meg. Az elemi iskola elvégzése után a nyolcosztályos Bajai Királyi Katolikus Fő­ gimnáziumba járt. A jobb tanulók közé tartozott, az iskolai önképzőkör párto­ ló tagja volt. Hetedikes korában betegeskedése miatt több tárgyból (latin, görög, mennyiségtan, természettan) a tanév végén nem osztályozhatták, végül 1874ben tett záróvizsgával befejezhette gimnáziumi tanulmányait, elvégezte a nyolc osztályt. Ezek után beiratkozott a fővárosban, 1871-ben létesített Magyar Királyi Or­ szágos Mintarajziskola és Rajztanárképezdébe, a Magyar Képzőművészeti Főis­ kola elődjébe. A pesti stúdiumok elvégzése után tanulmányainak befejezése ér­ dekében Münchenben, az ottani híres képzőművészeti akadémián (Akademie fúr bildene Künste) hat évet töltött 0877-től 1883-ig) művészi tehetségének formálása érdekében. Amikor visszatért Budapestre nem tudott műteremhez jutni. Az ugyanabban az időben Münchenből visszajövő Benczúr Gyula (aki a Müncheni Akadémia

1 00

tanára volt) 1 883-ban alapított mesteriskolájában dolgozott, mintegy három évig. Tanítványa lett. Később a mesteriskolából kiválva újra felkereste a bajorországi fővárost, ott alkotott. A nem közönséges tudással és talentummal rendelkező festő, szerencsejáték szenvedélyének kielégítése érdekében telente Monte Carloba utazott. Legutol­ só montecarloi útját két pénzember finanszírozta. Becsületességében bízva át­ adtak számára egy tekintélyes összeget, olyan megállapodással, hogy majd egyenlően osztoznak a biztos szisztémája alapján megszerzett nyereményen. Gyötrelmes időket töltött a játékasztaloknál, a szerencsehajszolók kavargó nem­ zetközi forgatagában, ám számítása nem vált be a játékteremben, hűtlenkedett szerencséje, nem tudta valóra váltani ígéretét. Búcsúlevelet írt, melyben beje­ lentette, hogy önként válik meg életétől, nincs reménye ahhoz, hogy visszaadja a kapott összeget. Testi ereje is cserbenhagyta, vizenyős betegsége miatt már alig tudott járni. Öngyilkos lett, főbe lőtte magát 1908. január 26-án. Monte Carlo Don Quijoteja - a hírneves festő - életével fizetett tévedéséért, ott pihen valahol a Riviéra kék ege alatt, az öngyilkosok sírkertjében. Élettörténete teljesebbé válhat azzal, hogy furcsa egyéniségéről is említést te­ szünk. A művészek bohém életét élte. Fiatal korában vívóbajnok volt, lehet, hogy ez okból lovagias ügyekben eljáró, keresett párbajsegéd lett. Katonás járás, kipödört bajusz jellemezte a kék szemű, rövidlátó férfiút, aki még a legnagyobb kánikulában is nagy karimájú, szürke cilinderben járt. Bőbeszédűség jellemez­ te, ebben nem gátolta nagyfokú dadogása sem. Vitákat provokáló, mindenhez hozzászóló, de egyoldalúságából fakadóan a leggroteszkebb szempontból látott embereket, dolgokat. Nem szerette az opera előadásokat, csak a balettet. Idejé­ nek javát két "találmánya" foglalta le. Kidolgozott egy biztos tippet a rulett já­ tékhoz. Ehhez egy próbagépet szerkesztett, melyet folyton-folyvást tökéletesí­ tett, és tanúk előtt szisztémáiról statisztikákat is összeállított. Elméleti játékain állandóan nyert, próbagépén bevált megfigyelésein alapuló számítása. Gazdag­ ságról, nyerésről álmodozott kopár műtermében, de szegény maradt. Állandó szűkölködését panaszszó nélkül, a spanyol nemzeti eposz romantikus lovagjá­ nak Cidnek méltóságtudatával viselte. Pedig egy időben kis képeiért óriási ÖSszegeket kapott. Ám ez csak arra volt elég, hogy egész évben tengődjék és Monte Carloba utazzék azzal a biztos tudattal, hogy milliomosként tér majd vissza. Másik gyermekded találmánya egy repülőgép volt, melynek csak papí­ ro� készítette el alapvázát. Nyereményéből szándékozott megépíteni. Abrándjainak lovagja volt. Egyszer megkérdezték tőle, mit csinál majd, ha nyer. A műcsarnoki művészekkel foglalkozó Képzőművészet CÍmű folyóirat­ ban, 1932-ben Gergely István barátja erre a kérdésre adott válaszát így írta le:

101

"Meghívom barátaimat a télen Assuanba - nagyon tudott fázni és mindig a nap után ábrándozott -, ott leülünk a Szahara szélén egy padra a fasorban és majd nézzük az angol ladyket, akik arra lovagolnak. Mert imádta a női szé�séget és kis gukkeren keresztül nézte a kávéházból a járdán elhaladó hölgyeket. Es a Sza­ harát, mint valami negatív Erzsébet promenádot képzelte el magának, amelyet fasorok szegélyeznek, lovasok és járművek számára. De jellemző, hogy mindig barátaira gondolt ez az aranyos szívű ábrándozó, aki valahogyan ferdén látta és hamisan hallotta az életet, de mindig ép és nemes maradt szíve érzésében, nem­ különben érzékeny és erős a maga hótiszta becsületérzésében. " Benczúr Gyula mesteriskolájában többé-kevésbé követte tanítómesterének a magyar akadémizmus legjelentősebb jének - müncheni realizmusát. Az ott töl­ tött évei alatt készültek nagyobb szabású művei, mint pl. a bibliai Jóbról kom­ ponált akt ja. Ezzel a realista alkotással tűnt fel Budapesten a műcsarnoki kiállí­ táson, melyért a Műcsarnok díját kapta. Ebben a szellemben alkotta meg az ókori görög mitológia embertörzsű és halfarkú tengeristenének alakját Szerel­ mes triton címmel, továbbá Krisztus gúnyoltatása című művét. Az utóbbit I. Fe­ renc József a budai királyi palota részére megvásároltatta. Amikor visszatért Münchenbe, a világszerte divatos miniatűrfestészetre tért át. Medaillonkeretbe foglalható képecskék helyett, valamivel nagyobbakat ké­ szített. Egyéniségének ez, a káprázatos technikát, hajszáléles rajzot és eleven szí­ nezést igénylő, akkoriban kedvelt piktori műfaj jobban megfelelt. Az ilyen di­ vatos művek a legmagasabb áron keltek el Münchenben, Párizsban, London­ ban és Amerikában. A miniatűrfestési technika erős szemüveg, nagyítóüveg használatára kényszerítette, keserves önsanyargatással létrehozott munkái rö­ vidlátóvá tették. Idetartozó nevezetesebb művei pl. a Hegedúvirtuóz, A felolvasó, a Randevú, a Spanyol nemes stb. A kissé édeskés miniatűr képecskék gyakran francia történelmi öltözetekben hetykén viselkedő, udvarló gavallérokat - néha egyedül, néha mint előkelő dámák széptevő szeladonjait - ábrázolták. A XIX. század elején kezdődött különböző stílusirányzatok - melyek a ma­ gyar pikturát is átjárták - nem voltak hatással rá, megmaradt saját kifejezőmód­ jánál. Művei a tárlatok képerdőjében szerény vendégek voltak, de több kismé­ retű alkotását külföldi műkereskedők vették meg. A Lyka Károly által szerkesztett, Művészet című folyóirat Hazai krónika ro­ vatában olvasható róla 1908-ban, közvetlenül halála után: "Utóbbi években tár­ latokra már alig küldött valamit s azelőtt is nem a szaporaság, nem a termelés bősége volt az, amivel a figyelmet magára vonta. Lassan és keveset dolgozott, aminek oka, legalább e végső esztendőkben, legyengült, beteg szervezete. Az­ előtt pedig az ok talán a "szép élés", az ökonomikusan konstruált, számítással keresett és szürcsölt gyönyörűségek, amelyekről mondják, hogy igen precíz te-

102

óriákat tudott maga és mások elé szabni, de amelyeknek ő maga inkább csak ál­ modója, csendes fantasztája volt, semmint részese, gazdag és pazarul tékozló fi­ úja. Azok közé tartozott, akik egész galériákat gondolnak el, de ami utánuk ma­ rad, abból nem telnék kis galériára való. Azok közé tartozott, akikben bár heves a művészi vágy, aki telefesti a levegő végtelen régióit, lankadó karokkal és me­ redt szemekkel néznek maguk elé, amikor a megcsinálás hosszú és izgalmas fo­ lyamata, a munka gyötrelmes, fizikailag fárasztó pillanatai közelítenek. Kifelé, a világnak, az embereknek, kollégáinak, akik csak távolról, műhelynyelven szólva perspektívából szemlélték, s nem kerültek vele intim közelségbe, amit így "ad oculus" demonstrált, az egy finom úr, gáláns allűrökkel fellépő alakja. Valójában pedig úgy vonult át az életen, mint oly sokan mások, bús lovagok, Schlemilek, akik legtöbbet saját árnyékukkal disputáltak, problémákat akarnak megoldani, s fennakadnak a legelső problémán, önmagunkon. " Az egyik legjelentősebb miniatűrfestőnk munkái közül kevés került Magyar­ országra. Köztük a Meglepetés, és az Érdekes olvasmány. Több művét vásárolták meg magyar arisztokraták. A Nemzeti Galéria tulajdonában is megtalálhatók al­ kotásai, melyek közül a bajai múzeumban (egy régebben rendezett tárlaton) ki­ állították a Tanulmányfej című, olajfestési eljárással készült vásznát és a Fuvolás címet viselő, 9xl l cm-es miniatűrjét. Kardos Gyula egy jelentős, de igazán boldogulni nem tudó festő volt, semmi más.

103

Karig Sára (1914-1999) A Magyar Nagylexikon 2000-ben ki­ adott XI. kötetében, néhány rövid sorban leírt címszó szól Karig Sáráról, városunk szülöttéről, a József Attila-díjas költőről, íróról, múfordítóról. Aki tisztában van személyiségének jelentőségével, alkotó életének viszontagságokkal teli sorsával, annak illik pályafutásáról többet tudni. Magáról személyes jellegű emlékirato t nem írt, ezért lettem regénybe illő sorsá­ nak biográfusa. Élettörténetének tömör megírását segítették a róla megszerezhető dokumentumok, de személyes ismeretsé­ gem is vele, valamint édesapjával. Apja Karig Károly (1883-1948), Karig Móric és Scharbert Emma fia, a családi hagyomány szerint hugenottáktól származik. A mai Szlovákiában, a Pozsony közelében fekvő Bazinban született. Polgári iskolai és tanítóképző intézeti magyar-német és zene szakos tanári oklevelet Budapesten szerzett 1905-ben. Pályáját a soproni evangélikus, majd a temesvári állami tanító­ képzőben kezdte, Baján 1907-től tanított a helyi képezdében 1925-ig, akkor nyugdíjazását kérte és magán zenei tanfolyamokat szervezve tanított. Az ő kezdeményezésére jött létre a Liszt Ferenc Kör 1926-ban, majd 1929-ben annak zeneiskolája. Mindkettőnek igazgatója lett. Létrehozta továbbá a vá­ ros szimfonikus zenekarát. Több egyesületnek volt tagja, a bajai lapok állan­ dó zenei kritikusa, és a Liszt Ferenc Kör által kiadott Filharmónia címú időszaki kiadvány felelős szerkesztője. Hangversenyszervezői,tevékenységé' vel - Kun Imre bajai származású fővárosi hangversenyrendező segítségéve! - élénk hangversenyélet jött létre Baján. Természetes, hogy lánya zenét tanult, aki apja zenei szervezkedését így deklarálta: " Édesapám zenetanár volt, azt vallotta, hogy aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet. Ezért nálunk Baján ugyanúgy megfordultak a néger énekesek és a francia zongoristák, mint a világjáró magyar művészek és a Zeneakadémia növendékei ... " Az evangélikus vallású zenetanár, 1910. december 22-én Baján feleségü l vette Moravcsik Ödön törvényszéki elnök és Drégely Julianna katoli kus

1 04

vallású lányát, Moravcsik Janka Berta tanítónőt (188 1-1961). Az elvált asz­ szonynak ez volt a harmadik házassága. Karig Sára szüleinek Tóth Kálmán utca 29. szám alatt lévő, egykori első ba­ jai otthonában jött a világra 1914. június B-án. (Volt még egy fiútestvére Emil Ubul (19 1 1-1981) és egy leánytestvére, Julianna (1913-1976). Sára volt a legfi­ atalabb. Mivel édesanyja katolikus, édesapja evangélikus volt, a szülők meg­ egyezése alapján katolikus iskolába járatták, de evangélikus vallásoktatásban részesült. Internacionalista nevelést kapott. A kálvinista reformáció francia híveitől származó Karig familia minde.n tagja több nyelven beszélt. Sára már bajai otthonában elsajátította nagyjából a német nyelvet, valamicskét bunye­ vácui is megtanult. Pozsonyban - apja rokonainak háromnyelvű városában'­ szinte mindenki tudott magyarul, németül és sz1ovákul, ezt magától értetődő­ nek tartották. Azon csodálkoztak, miért nem tanult meg a kis Sára otthon szlovákul is. A német mellett - egy átmeneti évre - megkezdődött a francia nyelv otthoni tanulása, mert édesanyja jól ismerte ezt a nyelvet. A szülők gondos iskolai nevelést biztosítottak a legkisebb lány számára. Furcsa dolog, hogy akkortájt egy pedagógus házaspár nem tudta bejuttatni egyik jó nevű magyar, női tanítói szerzetesrendi intézetbe sem lányát, mint pl. a Sacre-Ceur Sophianum tanítórendi nyolcosztályú gimnáziumba, vagy az Ango lkisasszonyokhoz. Kénytelenek voltak német nyelvterületen tanít­ tatni. Neuhaus-am Inn kolostorában kezdte tanulását. Ebben a bajororszá­ gi, az Angolkisasszonyok által működtetett leányiskolában oktatták három évig, ahol egyik nap angolul, a másik nap németül folyt a tanítás, s ráadásul sok kal kevesebbe került ottani taníttatása mint fővárosunkban. Amikor visszajött, Szegeden folytatta középiskolai tanulmányait latin-görög szakos­ ként és a franciát is újra kezdte elsajátítani. Tanulmányait a szegedi egyete­ men folytatta, két évig magyar-német szakon tanult és fakultatíve angolul. I\özben többször elutazott Angliába. Szorgalmas diákéveiről így vallott: "En általáb an nagyon korán kezdtem el utazni, és nagyon önálló voltam, min dig sokat kerestem. Órákat adtam és ösztöndíjam volt, nagyon stréber voltam azt hiszem, úgy visszatekintve elég kibírhatatlan osztálytárs és bent­ lakó, internátusban lakó voltam. " A szegedi egyetem után Budapesten, a Kereskedelmi Akadémián tanult 1933-34-ben. Szegedi évei alatt került ba­ rátságba Szent-Györgyi Albert családjával, akinek első felesége Baja polgár­ mes terének, dr. Borbíró Ferencnek elvált lánya volt. Márta asszony tanácsá­ ra angol nyelvtudásának tökéletesítésére három évet töltött Angliában, B urham város és London egyetemein 1934-1937-ben. Minden lehetősége meg volt, hogy idegen nyelvekkel találkozzon, az irodalom iránt pedig min­ dig is érdeklődött.

105

Diák korában költő akart lenni, de hamar rájött, hogy Magyarországon nem lehet csak költészetből megélni. Azt vallotta magáról, hogy anarchistá­ nak indult és mindenféle lázadó momentumok történtek életében. Pl. ami­ kor a negyvenes évek végén és 45 után is kérdezgettéK milyen származású, azt mondta, hogy félvér, mert katolikus az anyja és evangélikus az apja. Ezeknek a lázadásoknak egyik gyökere az volt, hogy nem tartotta egyértel­ �űnek, hogy mi, miért van és nem volt hajlandó elfogadni egyes dolgokat. Igy lett egy kicsikét anarchista. Amikor Angliában volt, kapcsolatba került a brit reformista, szocialista értelmiség mozgalmával a Fábiánus Társasággal, akik jelentős hatással vol­ tak az Angol Munkáspárt politikájára. Hallgatta'az alapító Webb és felesége Beatrice előadásait. Nagy-Britanniában főiskolai végzettségnek számító an­ gol egyetemi okmányt, nyelvtanári oklevelet kapott. Hazájába visszajőve 1937-tőI 1944-ig a Salgótarjáni Vas- és Gépgyár, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és budafoki Somich Borkereskedelmi Rt­ nál dolgozott tisztviselőként. Első munkahelyén angol-német levelező volt. Egy szobában dolgozott Justus Pál politikus, költő és műfordítóval, akit ak­ kor, ugyanott magántisztviselőként alkalmaztak, aki szociáldemokrataként főleg elméleti kérdésekkel foglalkozott. Egymással szemben ültek, ráérő ide­ jükben Justus segítette munkatársnőjének francia nyelvtudását fejleszteni, Justus haKarig Sára pedig angoira tanította kollégáját és sokat vitatkoztak. tására 1943-ban belépett a SZDP-ba. A német megszállás után, Karig Sára Ponty utcai lakása embermentő köz­ ponttá alakult Budapesten. Néhány lakást is bérelt olyanok számára, akiket üldöztek. Összeköttetésben volt Szlavits Károllyal, a magánjog egyik kiemel­ kedő művelőjével, aki hamis okmányokat gyártott az üldözötteknek. Segítet­ te az akkor Budapesten tartózkodó Evelyn Gore-Synes közbenjárásával, né­ met hadifogságból szökött angol hadifoglyok mentését. Amikor kitették állá­ sából, a svéd követség budapesti, Eskü téri gyermekosztályán tevékenyke dett Asta Nilsennel, aki már az első világháborúban is magyar gyermekeket men­ tett és azért jött ismét Magyarországra, hogy gyermekmenhelyet létesítsen. Begyűjtötték a gondozásra, támogatásra szoruló gyermekeket, megtanították őket imádkozni, ellátták élelmiszerrel stb. Átvészelte az 1944-1945-ös időszakot, nem volt kapcsolata a németekkel. Lakásán illegális nyomda is működött. Felszólították arra, hogy változtassa meg régi protestáns, biblikus keresztnevét, mert az egy zsidó név, de erre nem volt hajlandó. Embermentő akciói során, olyan szakértők segítségével, mint pl. Szlavits Károly professzor, nyolc házasságot kötött. Volt ugyanis akkor le­ hetőség arra, ha valaki hazajött a frontról, kaphatott 24 órás engedélyt, nem

1 06

�ellett kivárni a 8 napos kihirdetést ahhoz, hogy valaki házasságot köthessen.

Igy különböző fővárosi kerületekben hamisított okmánygarnitúrákkal kötött névházasságokat. 1945-1946-ba? a Hazahozatali Kormánybiztosságon dolgo­ zott, végigjárta Nyugat-Európa hadifogolytáborait, hogy hazahívja az erőszak­ kal elhurcoltakat vagy a háború miatt nyugaton menedéket keresőket. 19461947 között Budapesten a British Councinál idegen nyelvű levelezőként, elő­ adóként és tanulmányi titkárként dolgozott. Már 1945-ben és 1947-ben is II. kerületi választási munkákkal bízta meg a szociáldemokrata pár�. Olyan dolgokat tapasztalt az utóbbi évben, amelyek törvényszegők voltak. Ezeket leleplez te. J elentést tett a választásvezetőknek és dr. Riesz Istvánnak - aki akkor szociáldemokrata igazságügyminiszte: volt -, a "kék cédulákkal " történő választási visszaélésekről. A posta olyan összeköttetést alakított ki választókerületében, hogy amikor felvette a tele­ fonkagylót, minden szavazatszedő részleg halotta, amit mondott. Másnap el­ tűnt Budapestről, hasztalan kutattak utána. Keresőit később bebörtönözték, k?ztük Justust kihallgatása közben agyonverték. Nem volt többé - családja kIvételével -, aki számon tartotta volna ügyét. Az elhatalmasodott önkény­ uralom első áldozatai közé tartozott. Karig Sárát a Szovjetunióba hurcolták, ahol a személyi kultusz idején kevés híján hét esztendőt (1947-1953) töltött a vorkutai javító-nevelő munkatáborban. Ez a Sztálin-ellenes értelmiségi réteg számára létesített, szigorított munkatábor az északi sarkköri övezetben, a száraz éghajlatú jég hazájában volt. Nem elítélt­ �én� száműzték oda, ami egy fokkal rosszabb volt, mert az ítélettel sújtott poli­ tIkaI elítéltek legalább egy kicsit bizonyosak lehettek abban, hogy mikor szaba­ dulnak. Fegyelmezettségével, testi higiéniájára gondosan vigyázva, megnövelt l�lkie:e!ével elviselte a szenvedéseket, a munka életben tartotta. Barátságot kö­ tOtt knunő orosz elítéltekkel, akik sokat segítették abban is, hogy fogságát elvi­ selje. Akikben szerinte úgy általában minden nagy volt: hibáik, nacionalizmu­ suk, érzéseik, irodalmi és művészi alkotó tevékenységük és egyebek. �ztálin halála után került haza 66 %-os rokkantként. Egy évig rokkantnyug­ d�,Jat kapott, több műtéten is átesett, hogy fagyott végtagjainak mozgásképessé­ . get vIsszanyerhesse. Politikai rehabilitációja is megtörtént, új életet kezdett. Visszaemlékezve erre az időszakra azt mondta egy interjúban: "Én vagyok a szerencse lánya" . Hozzátette mennyire jellemző a magyar nyelvre, hogy nem a nők pártját vállalja, mert a népi szólás is csak a szerencse fiát említi. Azt is kifejtette, amennyiben nem vitték volna el, mit lehessen tudni, hogy nyelVI. és külfóldi neveltetése, múltja miatt ne� lettek volna e konfliktusai, ezek kitűnő alapot szolgáltathattak akkoriban egy esetleges ellene irányuló koncepciós perhez.

1 07

Régi barátja Ortutay Gyula, megélhetése számára a műfordítást ajánlotta, de hiába beszélte anyanyelvi szinten az angolt, a németet és tudott franciául is, önző fordítói csoportok nem engedték be körükbe. A Corvina Kiadó számára pl. csak olyanokat fordíthatott, amit mások nem vállaltak. 1956-tól az Új Ma­ gyar Könyvkiadó munkatársa lett, amelyet az orosz és szovjet irodalom kiadá­ sára hoztak létre. Lágerélete alatt jól megtanult oroszul. Mint vallotta: " Ké­ sőbb lett nagy "kénytelen szerelmem" az orosz nyelv, és ezen hatalmas, gaz­ dag, sokszorozó nyelvi kultúrán át a szláv világ. Az életemnek nagyon nehéz pillanataiban olyan korlátok fólé emelt az orosz nyelv, hogy megtudtam a szel­ lemi szabadságnak milyen korlátlan lehetőségei vannak. " Hiába tudott oro­ szul közölték vele, ha egy éven belül megtanul bolgárul felveszik az 1957-ben alapított Európa Könyvkiadóhoz (az előbbiekben említett kiadó jogutódjá­ hoz). Eddig csak északi szláv nyelvekkel ukránnal, belorusszal, orosszal talál­ kozott ( l973-ban az észtet is tanulni kezdte), meg egy kicsit a cseh és szlovák nyelvvel. Megtanulta a bolgárt (32 könyvet fordított le bolgárból), a második szellemi otthona lett Bulgária. Az Európai Kiadó szerkesztőjeként dolgozott 1989-ig, ugyanattól az évtől kezdve az Új Tükör rovatszerkesztője lett, és in­ dulásától kezdve külső munkatársa a Nagyvilágnak. 1956-ban maradt ideje arra is, hogy foglalkozzon saját munkásmozgalmi em­ lékeivel, újra levonja a következtetéseket politikai tevékenységének múltjából ­ melyben voltak megszakítások -, de baloldali gondolkodású maradt. Azt vallot­ ta, hogy nem a személye, hanem az események voltak azok, amelyek előírták, hogy neki mit kell csinálnia. Saját szavait idézve azt mondta: "tehát sokkal jobb, ha az ember ellenzéki bévülről, mint sem, hogy ha kívülrőL " Összeállította Fehér éjszakák címmel verseskötetét is azokból a költői műve­ iből, amelyeknek megírásához deportálása idején is volt lelkiereje. Meg volt ehhez - ha nem is az utcán, hanem a havon vagy az örök jégen hevert - a té­ ma. Úgy érezte, hogy életfilozófiájával nem volt teljesen összeegyeztethető kö­ tetének akkori megjelentetése. Műfordítói tevékenysége mellett verseket írt, melyek megjelentek az Ú j Tükörben, a Kilátóban és az Élet és Irodalomban. Sokirányú fordítói, szerkesztői és kultúrdiplomáciai tevékenységét csak jelezhetjük. Ő szerkesztette pl. a Népek meséi sorozat 75 kötetét, a Finn Iro­ dalom Könyvtára sorozatot, a bolgár, ukrán és a lett irodalom mintegy 100 kötetét, az Égtájak c. évente megjelenő világirodalmi antológiát, Károlyi Mihály és Károlyi Mihályné emlékiratait. Egyaránt fordította nagy és kis országok irodalmát, nem sikerült felmér­ nem hány kötetre valót. Jártas volt az indiai Rabindranath Tagore prózai írásműveinek világában, az orosz Mihail Bulgakov regényeiben is. Azonkí-

108

vül - kiragadva néhány nevet - talán legkedvesebb szerzői partnerei voltak a bolgár Jordan Javkov, Jordan Radicskov és Blaga Dimitrova, az ausztrál Alan Marshall, a japán Abe Kobo, a nigériai Chinua Achebe és folytathat­ nánk: Emil Manov, Atanasz Dalcsev, Szavva Dankilov, Vlagyimir Laskov, Sean O' Casey, Oleg Rosszija, Jurij Scserbak, Vaszil Szimonenko, Patrick White, Michael Wilding s mások köszönhetik egyszeri vagy többszöri meg­ szólaltatás ukat magyarul. Azt nyilatkozta egyszer: " .. ahogy Bloktól tanultam oroszul és Jakovtól bolgárul, fordítás közben mindig újra tanulok Kosztolányitól magyarul " . Közéleti személyiség volt. A magyar Pen Club tagja, a Modern Filológi­ ai Társaság intézőbizottságának, és az Írószövetség külügyi bizottságának tagja. Többször képviselte külfóldön a magyar írókat. Elnöke volt a Magyar Uk­ rán Társaságnak, titkára a Károlyi Mihály Alapítványnak stb. Sok kitüntetést kapott. Azt szokta mondani, hogy ő a legjobban dekorált magyar műfordító. Megkapta a legnagyobb bolgár kitüntetéseket és díjakat, kétszer is a Cirill és Metód érdemrendet. A zsidó állam jeruzsálemi J ad Vash em intézet a "Népek igaz embere" címet adományozta részére. Brit ál­ lami kitüntetésben is részesült. Megkapta kiváló munkájáért adományozha­ tó munkaérdemrend több fokozatú kormánykitüntetéseit, a Művészeti Alap irodalmi díját, József Attila-díjat és a Demény Pál emlékérmet, hogy csak néhányat említsünk a hazaiak közül. Karig Sára hosszan tartó betegség után 1999. február 2-án, életének 85. évé­ ben hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben vettek tőle búcsút rokonai, barátai és pályatársai. Szülővárosában, Baján a Rókus sírkertben lévő családi sírboltban helyezték végső nyugalomra február 21-én. Ott alussza örök álmát, ahol álmainak őrzője a síremlék posztamentumán álló, kőből faragott szárnyat viselő angyal áll. A részvét kifejezésére koszorút küldött sírjára többek között a Magyar Köztársaság akkori elnöke Göncz Árpád, és a különböző nagykövet­ ségek is. Tandori Dezső 1984-ben őt köszöntve "magyar Világirodalmunk Karig Sárájának" nevezte fóldinket, aki átélt tragédiákat, de megpróbáltatásokat és átl agon felüli terheket vállalva sikereket is. Szerette pályáját, a sors nagy ajándékának tartotta, hogy azzal foglalkozhatott, amihez kedve volt. Soha­ sem ment férjhez, minden idejét az irodalomnak szentelte.

1 09

!(eresztesi Deák János (1754-1832) A Kálvária sírkert délkeleti vége felöli oldalának egyik legmagasabb pontján - a temető elkülönülő református részlegében - az átlagosnál sokkal nagyobb, körülbelül négy méter magasságú, sóskúti homokkő tömbökből faragott, figye­ lemre méltó síremlék áll. A fölfelé kissé vékonyodó építmény törzsén található az elhunyt domborúan kiemelkedő nemesi címere. A monumentumot felül nö­ vényi formájú ornamens díszítőelemek egymás melletti sora, és a tetejére helye­ zett kőváza zárja le. Az elhunyt Keresztesi Deák János sírjának megjelölésére özvegye által emeltetett építészeti alkotáson a vésett szöveg ma már alig-alig ol­ vasható. Nagyjából felfedi az oda temetett kilétét és erősíti az érdeklő dés t a szó­ ban forgó személy iránt. A sírfelirat az alábbi: "Keresztesi DeákJánosnak Bács Bodrog vánnegye

Ki e' sírban száltával

táblabírójának,

Jóltevő intézetet tett életre kelt.

ki 1 755 ben Nagykállóban született.

Istenben boldogult özvegye Galambos Johanna

Európa sok jeles tartományain

Élve tisztelő Sámuel testvérök

át az egyenlítő nagy tengeren

S' távol lévő rokoni

nyugot India derék foldét

Hiv szeretetnek s' mély tiszteletnek

megjárá.

Örök hálájoknak

Királyának a hadi és polgári pályán

Elhunytából eredt

hiv jobbágya

S elfelejthetetlen fájdalmaknak

Hazájának buzgó fia

Ez emlékét

Vallásának erős oszlopa

Siránkozva szemelék.

Feleinek boldogítója volt,

Meghalt Baján aug: 20 1832"

A vérrokonsági alapon összetartozó, azonos nevű - eredetileg Deák Szabó ve­ zetéknevű - család a Szabolcs megyei Nagykállóban kiterjedt nemzetség volt. A réges-régi télepülés hajdani végvára és katonáskodó népe jelentős szerepet ját­ szott a török időkben és a kuruc-labanc harcokban, érdemeiket leginkább ne­ mesi levelekkel ismerték el. Ezen armálisok nemesi levelet és címert adományo­ zó királyi okiratok voltak, kiegészítésként nem tartozott hozzájuk pénzbeni vagy természetbeni adomány. Ilyet kaptak ősei is 1625-ben. Keresztesi Deák János - szülőhelyének anyakönyvi bejegyzése szerint Nagykállóban született 1745. július 16-án. CA sírfeliraton közölt évszám téves.) Apja, Deák Szabó Ferenc régi kisbirtokos nemes, a szülőhelyén lévő reformátuS egyházközségnek megbízott alkalmazottja, gondnoka volt. Tehetős személy le-

1 10

hetett, mert tapasztalva a fiában megmutatkozó értelmi adottságokat, nemcsak meghitt környezetet nyújtó otthonában gondoskodott lelkiismeretesen fia ne­ veltetéséről, hanem elvégeztette vele a helyi iskolát, amely a debreceni kollégi­ um fióktanodája volt, melyet a XVIII. század elejére már teljes gimnáziummá fejlesztettek. Az eminens tanulót ezért apja a Debreceni Református Kollégium­ ba küldte, ahol többek között olyan kiváló tanárok hatottak rá mint Hatvani Ist­ ván (17l8-1786), a legendás hírű polihisztor, a kollégium matematika-fizika és kémiatanára, a világi dolgokat helyesen értékelő, felvilágosultságú Simai Mik­ lós (1730-1808), de Maróthy György is (17l5-1744), akinek "Arithmetica vagy számvetések mestersége" című, 1743-ban kiadott tankönyvét használták a kol­ légiumban az oktatáshoz, mely népszerűen ismertette a számtan alapjait. A ma­ tematikán kívüli érdeklődése széles körű volt, kedvelte pl. a történelmet, a föld­ rajzot, valamint a képzeletbeli világot ábrázoló, és az érdeklődést lekötő úti­ könyveket. A mathézis akkortájt is sok diák számára nehéznek mutatkozott, ne­ ki azonban mint önéletrajzi versében említi: "Főbb gyönyörűségem nékem minden felett. Tiszta igazságot én abba találtam". A matematika tananyaga szá­ mára értékesebb és nagyobb jelentőségű volt minden tantárgynál, mert ugyancsak az életrajzi versében - elárulta, hogy a különböző nézetekkel szembe helyezkedve, ez a szaktudomány volt segítőtársa. Verses önéletrajzi könyvecské­ jében írta 1817-ben: "Libellus Ps. Dni. J. Deák Hungaro Mater erat, Pater Hungarus, Hungarus ipse. ?a tudni kívánod Élő! hogy ki voltam? Ertsd meg én magamtól, azért hogy meg hóltam. Igazat szól s beszél a' Halálnak Révén Lévő Ember, végső, Adieu ét vévén. Magyar vólt az Anyám, Magyar a ki nemzet, Minden Rokonságom régi Magyar Nemzet. Mind Atyám s mind Anyám Nemes vérből vóltak 's Mint Jó Keresztények éltek, meg is hóltak. Nagy Kálló Várossa Zabólcs Vármegyébe Régi Hires Város a' Nemes Megyébe Vólt az a Kedves Hely, holott születtettem. s Reformáta Hitbe, fel is neveltettem Ezer Hét Száz Ötven és Ötbe születtem Te meg Élő tudod mikor hóltá lettem Te tudod, de én nem, hány Esztendőt éltem

III

Azt sem tudom már én, vólt é Létem s Éltem? Kissebb Classissaim Kállóba végeztem s A nagyobbakat meg Debreczenbe keztem. Mely sok féle holott látván a' Tudomány Ki igy hiszi, ki ugy, máskép tarya meg hány Ily kétségek között, az egy Mathezis lett Főbb gyönyörüségem nékem minden felett. Tiszta Igasságot én abba találtam Azért is tsak azon Tudományhoz álltam. Bétsi katonai Académiába Azon szép Tudomány, tett még más formába Mert nem tsak Földet, de még a' Tengert is El mentem visgálni s láttam vad embert is ff sok Járás, Látás osztán Gazdává tett Éltemnek, s Létemnek igy végre VÉGE lett. *

"Nec puer aut mulier, nulla est Ancilla nec Infans "Nec s era nec clavis, nec canis atque Calix Nincs Fiam, 's Leányom, Asszonyom szóigállom Zár Kultsom Poharom, s Kutyám Ajtón állom Ha eztet Homerus, magáról mondotta Barátom! meg ne szóly, ha nekem 'sem atta. Az őrők Végzés Javát vesztegetve Ha meg elégedtem nem vóltam meg vetve 'Sokkal birt Nagy Sándor de mégis a Halált El nem kerülhette a midőn elő ált Krésus Kintsére is, semmit se tekintet A Halál, nincs nálla Irgalom 's Tekintet Az Arany sárga kő, fejér kő az Ezüst Gyémánt porba terem, Bölts előtt e mint Füst Oktalan Állatnak bőre szőre Ruhád Ez hát kevéjségre Böltsnek okot nem ád Ingó, és ingatlan Jószágod nem késér Holtak Országába tehát semmit sem ér E Világra bennünk Anyánk szült meztelen Ugy is hagygya eztet, Nemes és Nemtelen Hóltak Országába osztán Porrá válunk Óh Végzés' igaz é hogy még elő álunk. Deák János"

1 12

(Verses életrajzában - az anyakönyvi bejegyzéssel ellentétben - kideríthetet­ len okból az 174S-ös időpontot jelölte meg világra jötte évének.) Életéről, tevé­ kenységéről szóló verssoraiból tudhat juk, hogy nem a papi pályát választotta, inkább a matematika iránti lelkes érdeklődésének és hajlamának megfelelően, a bécsi Katonai Akadémián folytatta tanulmányait és hadmérnök lett. Megada­ tott számára a sorstól, hogy kisnemesi származása, református vallása ellenére azon kevesek közé tartozhatott, akik ilyen rangos intézmény akadémistái lehet­ tek. Nem ismert hogyan élt Bécsben, milyen tanuló volt, tanulmányai befejezé­ se után mit csinált. Szóba hozza ez időszakot említett sírfelirata. A bajai refor­ mátus egyház anyakönyvi bejegyzéséből is megtudhatunk egy kevéskét utazása­ iról: "... az Adriai, Földközi, Vörös és Arab-tengereken áthajózva az Egek 6-ik Grádusa alatt megjárta Napnyugoti India derék fóldjét" . (Bizonyára hibás a be­ jegyzés, mert feltehetően Napnyugoti-India alatt Amerikát kell érteni, ha meg tényleg Indiában járt, akkor Kelet-Indiát kellett volna említeni.) Katonaként és magánemberként is gyakran utazgatott. Megjárta Európát és "át az egyenlítő nagy tengeren" - eljutott Dél-Amerika északkeleti részén lévő Suriname-be - az akkor Holland-Guyana néven ismert gyarmatra -, amint azt a "Libellus" -ban írta: "Mert nem tsak a Földet, de még a' Tengert is Elmentem visgálni s láttam vad embert is ff sok Járás, Látás osztán Gazdává tett. " (Vademberek nyilván a dél-amerikai ország őserdővel borított, tagolt domb­ vidékén élő " surina" indián törzs tagjai lehettek, a "Gazdává tett" pedig meg­ gazdagodását jelenti.) Utazásai rejtélyekkel teliek és titkoltak. Nem tudjuk mi volt feladatköre, mi­ lyen ügy érdekében, kiknek a megbízásából utazott, mert ezekről hallgatott, így azok időtartama és célja nem feltárt. Feltehető, hogy összefuggött hadmérnöki képesítésével. Elképzelhető, hogy titkos megbízatások teljesítése végett járta a vi­ lágot és közben jelentős vagyonra tett szert, de nem tudni mi volt meggazdago­ dásának forrása. Utazásainak még fól nem derített titokzatos összefüggései miatt a személyéhez fűződő, mesés elemeket is tartalmazó mendemondák terjedtek el Nagykállóban és Baján. Talán gazdaggá válása a magyarázata annak, hogy élet­ módot változtatott, szakított a katonáskodással, az utazásokkal, polgári foglalko­ zásként gazdálkodási tevékenységbe kezdett szülőhelyén, és megnősült. Feleségül vette a római katolikus vallású Galambos Johannát, aki Vácon szü­ letett 1763. február B-án. A gyermektelen özvegy, a katolikus egyház jótevője 78 esztendős korában, 1841. június 20-án hunyt el. Végső nyughelye a Kálvária­ dombi temetőkápolna kriptájában van, amelyet egy oltár melletti márványtáb­ la jelez. Azt, hogy pontosan mikor (hozzávetőlegesen az 1790-es évek elején) és ho­ gyan, milyen kapcsolatok révén került Bajára a Grassalkovich-család birtokára,

113

ahol uradalmi tiszttartó volt nem tudni. A Bajai Közlöny 1897. évi szeptember 19-ei száma írta: ,,valószínűleg sok baj volt az uradalomban 1782. évben ..." . Le­ hetséges, hogy úgy érezték, hogy a bajai uradaimat a rossz állapotból a gazdag tapasztalatokkal rendelkező Keresztesi kijuttatja. Ki tudja? Elégedettek voltak felfogadói bajai főinspektori tevékenységével. A különle­ ges talentumú egyéniség és tulajdonában lévő javai biztosították megbecsülését. Rokonszenvet keltő férfiú volt, haladó eszméket vallott, mégis vallásos volt. Bács-Bodrog vármegye tiszteletbeli, választott táblabírói címmel is kitüntette, a vármegye egyik vezető szerepű személyét. A bajai Ferenc-rendiek kolostorának falai között (l773-1774-ben) élő Martinovics Ignác - a jakobinus mozgalom ve­ zéralakja - által szervezett köztársasági mozgalommal másokkal összhangban tevékenykedett. Koszta István, a bajai református egyház néhai lelkésze írta ró­ la, hogy "Példás, munkás életével, új szellemet hoz a tunyaságba süllyedt, vadá­ szó, kártyázó, tivornyázó bajai és bácskai nemesek közé. Öntudattal vallja "Aut nomen, aut more muta - vagy a neved, vagy a szokásod változtasd meg! " Eleven közéleti tevékenységet folytatott, különösen nagy szerepe volt a bajai református egyházközség szervezésében, létrehozásában. Jelentős összegeket adományozott imaház és iskola létesítésére, és idős kora ellenére elvállalta az egyházközségi kurátorságot. Bőkezűen támogatta szülővárosát, rokonságát, 30 ezer forintos alapítványt tett taníttatásra. Baján, a Grünbaumgasse (Zöldfa, ma Tóth Kálmán u.) utca 1583. számú tel­ ken állt belső háza, az Antoningasse (Antal, ma Szent Antal u.) közlekedési út­ vonalon a másik. A Vaskúti út mellett volt pajtája, a Vásárálláson kisebb major­ ja, Istvánmegyében nagyobb majorja, a Mateovitsi-pusztán 30 hold kasz��ója stb. Pesten - a Ferencvárosban - 1807-ben vett házat, Pollák Mihály (1773 1855) neves építész, a klasszicizmus első hazai hírnöke építette 26 450 forintért. Házai, azok berendezései, fegyverei, kocsijai, lovai, arany- ezüst tárgyai, ruhái és más-más dolgai - nem utolsó sorban könyvei - igényességéről tanúskodnak, az ezekről l 821-ben készített vagyonjegyzéke ránk maradt. Az összes bajai nemeseket megelőzően neki volt a legértékesebb magán­ könyvtára. Könyveit az l 830-ban készített végrendeletében a debreceni Alma Materére hagyta. Sok könyvének kellett lenni, mert a készülő debreceni könyv­ szekrényekre 500 forintot, a könyvtár gyarapítására 1800 forintot rendelt vég­ rendeletében. A könyveket a civis város kollégiuma már nem kaphatta meg csak az erre a célra készített tékák készültek el -, mivel az 1840. évi nagy bajai tűzvészben elégtek. Az egyik régi bejegyzésre szolgáló bajai egyházi anyakönyvbe - halála idő­ pontjától számított későbbi időpontban - beír ták az alábbiakat: "Tekintetes Ne­ mes, Nemzetes és Vitézlett Keresztesi Deák János Úr, Tekintetes Nemes Báts

1 14

B?d�og Vármegye és a Dunamellyéki Fő Tiszteletű Superinten denti BIrája - Ki ezen Bajai kisded Siónt Sok jótéteményeivel gazdagított a Tábla a - 1832-dik Eszt�ndőben 20-a Aug. napjánn meg Halván - méltónak itélem ide jegyzékbe tenDI, ho9y olyan Temetési Pompája volt - amit Baja ő előtte még " nem Széles Aron egykori bajai református lelkész - amikor 1832-ben Bogárlátott. di Mé­ s�öly S�ndor jött Bajára prédikátornak - ezt írta: nem sokka l a pap megérke­ " zese utan � ug. 20-án bevégezte fóldi életét az egyháznak halha tatlan pártfogója, KereszteSI Deák János. Temetésére a halasi iskola énekkarát hozták nak mind n előkelő, valláskülönbség nélkül, sokan díszmagyar el, a város­ � ruhában jelen­ tek me�. SIrJa. felett hatalmas emlékoszlop áll, de sokkal szebb emlék kis reformatus egyha, z, mely az ő karjain épült s áll fenn mind a mai a bajai napig. " Az elhunyt kiváló személyiség sírkövére vésték az alábbi - Horat ius ódájából való - idézetet: "Quem mortis tinuit gradum, Qui Siccis ocutis montra natantia, Qui vidit mare turgidum Et Infames scopulos acroceraunina?" Az életére és utazásaira utaló idézet magyarul így hangzik: "A halál melyik fokától félhet Az, aki könnytelen szemekkel látta f;.z úszószörnyetegeket, a hullámzó tengert, Es Ceraunia öblének rosszhírű szikláit?"

� versben említett acroceraunina görög szó, annyit jelent mint villámok or­ " I?a ,.' E� egy magas hegy Epirusban, amelybe a villám előszeretettel becsapott. AtvItt ertelemben veszélyes helyet vagy vállalkozást jelent. Horátius ódáját ah­ ho� a hajóhoz írta, amely Vergiliust Athénbe szállíto tta, s így megfosztotta őt le�Jobb barátjától, amikor az tengerre szállt. Az óvó és felelőssé tevő ódát az e�esz emberiség féltésévé teljesítette ki a latin költő, féltette a bánattól és a ha­ laItól, mint önmagát. Jóval kisebb jelentőségű, de lélekben hasonló volt Keresztesi Deák János, an­ nak ellenére, hogy valami misztikus fluidu m vette körül személyét.

1 15

!(oczka Antal (1868-1928) A tömegszórakoztatás ősi műfaja, az em­ beri test erejét, ügyességét és szépségét be­ mutató mutatványok kezdete a távoli év­ ezredek ködébe vész. A maga nemében tel­ jes cirkuszi előadás az ókori görög és ró­ mai népek kulturális hagyományaiból származik. A római császárok uralkodásá­ nak korában a circus volt az a kör alakú pályatér, ahol ünnepi formaságokkal ösz­ szekötve, a különféle látványos játékokat, versenyeket rendezték. Eleinte még a vad­ állatokkal életre-halálra küzdő gladiátori viadalokat is a circusban tartották, majd azok helye a nagy befogadóképességű, el­ lipszis alakú porondból, lépcsőzetes néző­ térből álló, fedetlen amfiteátrum épülete lett. A sokféle ókori játék, mindinkább megnyerte a játékra is hajlamos rómaiak tetszését, ilyen módon szorongva már rég, szinte egyebet sem kívántak. Juveniális szállóigévé vált mondás szerint is mint "panem et cirsenses"-t, vagyis kenyeret és cirkuszi játékokat. A mai értelembe vett első cirkusz a 18. század harmadik negyedében keletke­ zett, és az angol Philipp Astley műlovar nyitotta meg Londonban. Lovasiskolát alapított, majd tetőt építtetett lovardája fölé, ahol az uralkodó szerepet játszó lo­ vas produkciók mellett, a szünetekben akrobaták, clownok (cirkuszi bohóc), árnyjátékosok, állatidomárok is szerepeltek. Azután lassacskán szerte a világon a nagyobb városokban megteremtődtek a cirkuszművészet számára a feltételek, az állandó fa- és kőépületek. Pesten az első cirkuszszerű deszkabódét már 1783-ban megnyitották a mai Deák téren. Megjelentek a nagy utazócirkuszok is. A 19. század harmincas éveitől kezdve a legnagyobb európai cirkuszok hazánkban is turnéztak. A 20. század elej én már több tucat utazócirkusz járta az országot, és három állandó is műkö dött a fővárosban. Neves vándorcirkuszok voltak az Antalek-, Czája-, Donn ert-, Dubovszky-, Gazdag-, Richter-cirkusz stb. Hogy nem soroltam közéj ük a Koczka-cirkuszt - holott annak bajai és szeremlei vonatkozásai is vannak - az az oka, hogy a következőkben részletesebben is leírom a Koczka-dinasztiáról mindazt, amit kiderítettem.

1 16

A bajai újságok és okiratok között ráakadtam többféle dokumentumra. Így pl. a Független Magyarság című helyi napilap 1928. március l l-én, vasárnap meg­ jelenő számában Meghalt Koczka cirkuszigazgató című közlésére: " Koczka An­ tal cirkuszigazgató pénteken de. l l-kor Baján hirtelen, szervi szívbajból eredő szívszélhűdés következtében, vejének, Tóth Istvánnak Rókus u. 43. szám alatti lakásán meghalt. Koczka a napokban érkezett Bajára Londonból, hogy cirkuszi felszereléseket, amik még itt vannak Baján, magával vigyen. Koczka cirkusz­ igazgató a télen 12 oroszlánnal Oroszországban működött, s onnan Londonba ment. Koczka egyik lánya Czája Jánoshoz, a híres birkózóhoz ment feleségül, a másik Tóth Istvánhoz. Londonban időző feleségét és Lajos fiát kábelen értesí­ tették a haláláról. Temetése vasárnap du. lesz a Rókus temetőben. " Ugyanez a lap március 16-án írta: ,Nasárnap du. 5 órakor tem ették el Baján nagy részvét mellett a leghíresebb magyarországi cirkusz-vállalkozót, Koczka Antalt a Rókus temetőbe. Érdekes és nevezetes ember volt Koczka, aki bejár­ ta cirkusz-truppjával és állatseregletével Európa minden országát. A cirkusz jelenleg Londonban van, s ezért sem Lajos fia, sem felesége nem jöhettek el a temetésre. " Az anyakönyvi bejegyzés megerősíti az újsághíreket, hogy 1928. március 9-én de. l l-kor hunyt el, 59 éves korában Baján, a római katolikus vallású, �auischbirkenben született, csehszlovák állampolgárságú, állatsereglet- és cIrkusztulajdonos, akinek Panek Jozefin volt a felesége, Koczka Anton az apja, anyja - a bejegyzés szerint - ismeretlen. A Rókus sírkertben megtalál­ tam a 3356. számú sírhelyen lévő sírkövét is. Felcsigázhatják az érdeklődést az elmondottak, vajon miféle okból, miért ép­ pen a mi városunkban hunyt el egy nem magyar állampolgárságú, híres-neves cirkuszigazgató, milyen emberi kapcsolatai voltak errefelé, amelyek kiváltották a bajaiak együttérzését. A Koczka-család harmadik nemzedéke az Osztrák-Magyar Monarchia idején, Magyarországon folytatta cirkuszi tevékenységét, majd - az akkori évek legna­ gyobb vadállat-cirkuszának tulajdonosai - 1909-ben, a megvásárolt bajai Rókus Utca 43. számú házban telepedtek le. Visszatekintve múltjukra, illik elmondani, hogy ez a nagyobb cirkusz már az 1 8 10-es években is működött Franciska Musil vezetése alatt, kinek tulajdo­ nát képezte az utazó menazséria. Franciska Musil lánya, az 1845-ben született Anna Musil és férje, az 1844-ben Wiillischbirkenben született Anton Koczka - ak inek szülei jómódú vásári kereskedők voltak, s így már gyermekkorában megis merte az artistavilágot - artista lett, később már "Utazó Állatsereglet és Vadállatok Cirkusza"-ként (Reisende Menagerie und Zoologischen Zirkus) folytatták és gyarapították a vállalkozást. Koczka előbb állatmutatványos volt,

1 17

majd 200 különböző állatból álló hatalmas állatseregletével járta az országot. Az 1 860-as évek től kezdve turnézott Magyarországon a társulat, a század vé­ gén " Koczka Antal és Fia Első és Legnagyobb Osztrák-Magyar Utazó Mena­ zsériája és Vadállatok cirkusza" (Erste und Gröste Reisende Managerie und Zoologischen Zirkus von Anton Koczka Sohne) elnevezéssel. Tavasztól a tél beálltáig járták az országot, cirkuszuk és vadállataik téli lera­ kodóhelye Baján volt, a Kálvária-dombi temetőkápolna közelében lévő, már említett Rókus utcai házukban és annak nagy kertjében, amely akkor elért a mai Ősz utca emeletes házáig. Trszkits Józsefnek, a ház mai tulajdonosának szülei és Klossy Irén grafikusnak, a szomszédos Zsivkovics-féle házban lakó édesanyja is meséltek utódaiknak az ott tanyázó, jól elzárt és a szabadon is sé­ tálgató cirkuszi állatseregletről, melyek sokszor ordítva várták az élelmet gaz­ dájuktól. A Koczka família férfi tagjai unokatestvérüknél, Hagenbeck Károlynál ta­ nulták az állatidomítást, aki az idő tájt a világ legnagyobb állatsereglet-keres­ kedésének tulajdonosa volt, aki vadállatok fogására - főleg Afrikába - expedí­ ciókat szervezett és évenként 4-S szállítmányt vitt Hamburgba. Tőle vették a Koczka család tagjai cirkuszuk számára a vadállatokat. Hamburgban kötöttek ismeretséget a századforduló egyik legtekintélyesebb idomárnőjével, az aradi illetőségű miss Józsával, a Hagegbech módszer kitűnő alkalmazójával. Az 1 880-ban született Panek Jozefa (miss Józsa) 1896-ban gyereklányként, sport­ lovasként került a " Barnum Vadállatok Utazó Cirkuszá"-ba. Ott idomárkod­ tak saját állataikkal az idősebb Anton Koczka és fia, Anton Koczka. Miss J ózsa az első magyar oroszlánszelídítő kitűnt nyugalmával, és az állatok felet­ ti biztos uralkodni tudásával. Az idomítás könnyű feladatnak tűnt számára. Télen, amikor egy 6 oroszlánnal készülő csoportos produkció kialakítását vé­ gezte, állatvásárlás céljából megjelent - mint korábban apjával máskor is - az ifjabb Anton Koczka, azaz Koczka Antal. Megvették az idomítás alatt álló 6 oroszlánt, és meghívták a lányt, hogy dolgozzon náluk. A meghívott 1 898-ban lépett fel először Fogarason, a mutatványra betanított 6 oroszlánnal . Sokolda­ lú találékonysággal, humán dresszúra alkalmazásával formázta meg az állat­ idomítás többféle gyakorlatát: a karikaugrást, az oroszlánok piramisba állítá­ sát, a körrács elé helyezett emelvényre történő felugratásukat, utána az "hoch" helyzetbe hozás ukat - amikor egyenesen ülve felemelik mellső lábaikat, maj d a porond közepén egymás mellé sorakoznak - és más mutatványokat. Legen­ dás produkciója volt a ló hátán lovagló oroszlán, amely akkortájt az idom ítáS szenzációjának számított. Az állatait dresszírozva csak egy - a lóidomítás nál is használatos - puha, hosszú ostorral jelezte az állatoknak a kívánt mozgások irányát.

1 18

A szép és fiatal, szőke hajú lány, amikor nem vett részt az állatok etetésében, lovaglónadrágban vagy könnyű fehér ruhában, vastag aranyIánccal a nyakában - melyen foglalkozásának jelképe, egy oroszlánfog csüngött - sétált az állatket­ recek között, s nem lehet csodálkozni azon, hogy a bohém hajlamú ifjabb Anton Koczka beleszeretett, és feleségül is vette a 17 éves lányt. Házasságukból két lány és egy fiú született. Az asszony volt a család irányítója. Lányait zárdában taníttatta, fiából jeles állatidomárt nevelt. Rekord ideig, 32 évig dolgozott orosz­ lánokkal. Többször rátámadtak az állatok, de mindig úrrá tudott lenni rajtuk, támadásaikat kisebb sérülésekkel megúszta. Telenként, amikor szüneteltek uta­ zócirkuszuk előadásai fiával, Koczka Lajossal Európa legnagyobb cirkuszaiban lépett fel, mint " Leonida and Berberias" . Ők képviselték a szelíd idomítást ak­ kor a világon, elérték karrierjük csúcsát, s több évi angliai szereplésükkel gya­ rapították vagyonukat. Amikor fiát baleset érte, még SO évesen is kezébe vette az állatok serkentésére szolgáló puha fonadékú szíjostorát, és fellépett saját cir­ kuszukban. Bejárta az egész világot, 94 évesen halt meg Németországban. A cir­ kuszművészet klasszikus korának nagy idomárja szállt vele a sírba. Férje Koczka Antal - mint már említettem - Baján halt meg, a vagyont szét­ osztották. Anton Koczka és Panek Jozefin lányai, iskoláik elvégzése után férj­ hez mentek. Az idősebb lány, Koczka Jozefin Czája Lajossal, a birkózó világ­ baj nokkal kötött házasságot, s az ő tulajdonába került a Koczka Cirkusz, melyből Czája Cirkusz néven világhírű cirkuszt hoztak létre. Három gyerme­ kük született: ifj. Czája János, Czája Mátyás és Czája Ottó. Artistának nevel­ ték őket, légtornász számokban szerepeltek a Czája Cirkuszban. Mátyás test­ nevelés i főiskolát végzett, tornatanár lett Budapesten. A fiatalabb lány Kocz­ ka Mária, egy rövid ideig műlovarnőként szerepelt a porondon, majd felesé­ gül ment egy szeremlei illetőségű gazdálkodó fiához, Tóth Istvánhoz, aki ne­ vét később Tasnádira változtatta, és többé nem artistáskodott. Férje később volt fakereskedő, erdőkitermelő, borkereskedő, halászbérlő. Mária néni 98 évet élt meg, 1999-ben hunyt el s Szeremlén temették el. Az örökségből a ba­ jai házat kapta, Szeremlén élt. Két fiúgyermeküket már nem vonzotta az ar­ tistafoglalkozás. István, az idősebbik előbb könyvelő lett, majd kisebb vállal­ kozó. A fiatalabb Kálmán az atlétika kiváló művelője volt egykor, és lett belő­ le testnevelő foglalkozású vidéki, virtigli pedagógus. Koczka Antal helyét fia, Koczka Lajos foglalta el. Özvegy édesanyjával szere­ peltek Európa nagyobb cirkuszaiban, oroszlánokkal birkózott. Aztán abbahagy­ ta az oroszlán idomítás t, krokodil, kígyó és majomidomítással kezdett foglalkoz­ ni. Ő örökölte az állatállományt és a vagyon többi részét. 37 éves korában a GUzsvári artista család lányát vette feleségül, aki segítőtársa lett mutatványai­ nál. Vele együtt lépett fel, összejárták a világ legnagyobb cirkuszait. Baján is lát-

1 19

hattuk az Eros Cirkusszal szerepelni, Karah Khavak művésznéven krokodil hipnotizőrként. Két gyermekük született Koczka Antal és Lajos, akik ugyan­ csak krokodilokkal dolgoztak mint apjuk. Az idősebbik fiú Antal, a németor­ szági Sarasan Cirkuszban lépett fel, többször szerepelt Magyarországon is. Test­ vére Lajos, évek óta a párizsi Moulin Rougetban, egy nagy üvegmedencében birkózik - a víz felett és alatt - krokodilokkal. Láthattuk az MTV l Euroshow műsorában, ahol külfóldi világsztárokkal lépett fel. A mai korban sem áldozott le a cirkuszművészet szerencsecsillaga, a társada­ lom minden rétege megtalálja benne szórakozását, magáénak érzi, és a cirkusz megújult ősi játéka folyik tovább.

1 20

Kodály Zoltánné Schlesinger Emma (1863-1958) Egy régi összeírás jegyzőkönyve szerint dokumentálva van, hogy Schlesinger Mojses zsidó kereskedő városunkban élt, akinek az akkori 991. számú telekkönyvi nyilvántartás szerint, ingatlana volt a Her­ rengasse (Úri utca) nyugati oldalán (ma: Tóth Kálmán tér 2.) és a 903. számmal jel­ zett Wespengasse (ma: Darázs utca) déli oldalán. Minden bizonnyal nevezett ala­ píthatta Baja egyik legrégibb és legjobban felszerelt üzletét 1 8 l3-ban, majd a Haupt­ platzon (ma: Szentháromság tér 3.) felépí­ tette mai formátumú emeletes házát, aho­ vá vasüzletét is telepítette. A jómódúvá vált Schlesinger család később vezetékne­ vét Sándorra magyarosította. Felmenői ágából származott Schlesinger Emma, aki Baján született 1863. március 17 -én. Nem volt mód arra, hogy kiderítésre kerüljön, hol és milyen tanintézetek­ be járt, ám kitűnő nevelésben részesülhetett, mert nemcsak idegen nyelveket beszélt, de jól zongorázott és a komponálásban is járatos volt . Feleségül ment Gruber Henrik gazdag budapesti kereskedőhöz, aki később elszegényedett. Az Andrássy út 41. szám alatti, első emeleti lakásuk valóságos zenei szalonná vált, ahol a legtehetségesebb magyar zeneművészek, és a zene pártolói talál­ koztak. Gyakori vendége volt pl. Mihalovich Ödön zeneszerző, a Zeneakadé­ mia igazgatója, Kerner István karmester, Popper Dávid gordonkaművész, Thomán István zongoraművész, úgyszólván a századforduló körüli Budapest legfontosabb személyiségei. Az egész hazai zenei élettel kapcsolatban állt a művelt, érdekes jellemű és vendégszerető Emma asszony, aki zongorázni és énekelni is tanult. Zeneszerzésre előbb Dohnányi Ernő, majd 1903-tól Bartók Béla, 1905 februárjától 1906 márciusáig pedig Kodály Zoltán tanította. Emma asszony szalonjában mutatta be Herzfeld Viktor zeneszerző, tanár Kodálynak. Tanár elődei külfóldi szerepléseik miatt rendszeres képzését nem folytathat­ ták, ezért új tanárt kellett beajánlania Kodály Zoltán személyében. (Kodály is Em ma asszonynál ismerte meg Bartók Bélát 1905. március 8-án, addig még sohasem találkoztak.)

121

Kodály Zoltán február 28-án kezdte el, heti két-három óra adásával tanítását, főleg Bach és Beethoven műveit elemezte, magyarázta. A komoly és nehezen feloldódó, hallgatag mester szigorú tanár volt, Gruber Emma pedig lelkiismere­ tes tanítvány. A huszadik óra után - amikor egyszer Bartók és Kodály együtt ebédeltek az okos, jól társalgó és kitűnő háziasszonynál - Bartók ösztönösen fel­ ismerte a két, kissé különc egyéniség egymásrautaltságát. A tanár-tanítvány kö­ zötti kapcsolat iránya - nagyjából hasonelvű nézeteik hatására is - előbb jóbará­ tivá, majd fokozatosan szerelemmé hevült. Az Énekszó, az I . vonósnégyes és a gordonka-zongoraszonáta ajánlása már Emmának szólt. Kodály külföldi utazá­ sairól, népdalgyűjtési útjairól leveleket küldött Emma asszonynak, melyekbe mind több személyes hang vegyült. Így írt pl. 1908 tavaszán: " Mindig feketében látlak magam előtt - és jóformán reggeltől estig látlak - abban a fekete ruhában, amelyik rajtad volt, amikor először találkoztunk ősszel, amikor újra fölfedezte­ lek - amelyekben legtöbbször láttalak télen - mialatt egyre jobban szerettelek. " Gruberék házasságát 1910. július 16-án hivatalosan is felbontották. Kodály még az év augusztus 3-án feleségül vette az elvált asszonyt. Bartók nászajándé­ ka az Op. 9-es, Vázlatok című sorozatának 3. darabja volt, az "Emmának és Zol­ tánnak" ajánlott Lento. Dr. Kodály Zoltán 1907-től tanára volt a Zeneakadémiának, fizetése már biz­ tosabb megélhetést nyújtott számára. Így korábbi legénylakása helyett, nagyobb lakást bérelhetett a város zajától kissé távolabbi, a rózsadombi Áldás utca l l . számú ház második emeletén. Új otthonuknak barátságos kertje volt, ablakai­ ból szép kilátás nyílt. A lakást körülvevő környezet segítően hatott Kodály al­ kotó munkájára, és a tudós örömét fokozta egyéni boldogsága. A több nyelvet beszélő, művelt, jól zongorázó, zeneelméletben jártas, a ze­ neszerzésben is tehetséges és emberséges egyéniségű Emma, megérezte férje rendkívüli tehetségét. Nem akart zeneszerzői karriert, egyéni ambícióit ezért korlátok közé szorítva, minden energiáját annak szentelte, hogy tevékeny közreműködésével segítse munkáját. Szinte élete végéig odaadó segítőtársa lett mindenben, a kottamásolásoktól kezdve, a népdalgyűjtésig (népdalgyűjtő úton volt 1912 nyarán Bartókkal és férjével) a válságok elviseléséig. Emma asszony hajthatatlan jellemszilárdságát, vélekedését tükrözi egy, a francia nagykövetségen rendezett fogadás, ahol Rákosi üdvözlésére a résztvevők sor­ falat álltak, hogy kézfogással köszöntsék. Kodályékon kívül ott volt többek között Lajtha László zeneszerző és népdalkutató, aki kibújt a fogadás elől, át­ ment egy másik szobába. A zeneszerző fiától tudjuk, hogy hallotta, amint a nagyothalló Emma elkiáltotta magát a nagyteremben "Zoltán nehogy kezet fogjon ezzel a nagy kommunistával. " Egyébiránt a csípős megjegyzések általában is jellemezték.

1 22

Amikor csak lehetett együtt voltak, együtt üdültek és pihentek. Így pl. 191 1ben a svájci Waidbergben, 1912-ben Olaszországban, 1914-ben Lausenneban, 1926-ban Dél-Olaszországban és Szicíliában, 1925-ben egy adriai szigeten, Lussingrandéban, 1926-ban Dél-Olaszországban, Szicíliában és Veldes (Bled) furdőhelyen. Egyik-másik külföldi hangversenykörútján is elkísérte férjét pl. Párizsba, Londonba, New Yorkba, Moszkvába. 1938-tól kezdve Kodály semmiféle meghívást nem fogadott el, a háború végé­ ig nem hagyta el az országot, nem hagyta magára feleségét. Áldás utcai lakásukból, annak tulajdonosa már 1923 májusában ki szerette vol­ na lakoltatni őket, ezért 1924. október 14-én az Andrássy út 89. számú házba köl­ töztek. A Szálasi-féle nyilas hatalomátvétel után, 1944-ben ezt a lakást (ma: Ko­ dály körönd 1 .) lezárták és egy hűvösvölgyi kerti házban húzódtak meg, ahonnan feleségét a nyilasok el akarták hurcolni, de Kodály erőteljes fellépésével ezt meg tudta akadályozni. Mivel a Hűvösvölgyben ezután már nem lettek volna bizton­ ságban, elfogadták Kodály egykori tanítványa,Járdányi Pál zeneszerző és néprajz­ kutató meghívását és egy hetet töltöttek Járdányiék otthonában (ma: Cházár András utca), majd az Irgalmas Nővérek zárdájában (ma: Hegedűs utca) laktak. A bombázások idején óvóhelyre vonultak. A zsúfolt pincéből, az Operaház még zsúfoltabb pincéjében találtak menedéket az ostrom végéig. 1945. március 12-én költözhettek vissza lakhatóvá tett Andrássy úti otthonukba. 1954 augusztusában Emma asszony virágszedés közben a Szabadság-hegyen elesett, combnyaktörést szenvedett. Kodály beköltözött felesége mellé a kórház­ ba, ideje nagyobb részét ott töltötte. Amikor feleségénék állapota javult, alkotó­ készsége is visszatért. Amikor a beteg állapota megengedte, elutaztak Galyate­ tőre ahol máskor is, többször pihentek. Ott érte őket 1956-ban a forradalom hí­ re. Budapestre csak 1957 januárjában tértek vissza, ahol Emma asszony szüle­ tésnapján, március 17-én Kodály saját versére írt kis háromszólamú kompozíci­ óját énekelte el feleségének, Kodály három egykor kedves tanítványa. Közöttük volt a bajai származású Katanics Mária. . , Majd négy évig élt Kodály abban a tudatban, hogy a veg barmlkor bekovetkezhet. Fájdalma mégsem volt kisebb, amikor boldog házasságu�. 49. éV,éb�n 1958. november 22-én 95 éves korában felesége elhunyt. Megrendulten bucsu­ zott tőle, maga írta ;ársának gyászjelentését: ",élete� és munká� hű �á�sa Schlesinge! Emmának született Kod�ly Zoltánne. :. mm,den hala�do utols,o ut­ jára tért... Elete útján áldást hozott mmden vele talalkozora. Ahova ragyogo sze­ mének egy sugara elért, ott világosság, melegség, élet. fakadt. Mert sZ,e�éből végtelen jóság és szeretet áradt. Gyászolja mindenki, ak! szeretete me�egeb?l v�­ lamit is megérzett. De legjobban az, akire a legtöbbet paz,ar�.lt�, akmek eletet fóldi paradicsommá tette. " A Farkasréti temetőben helyeztek orok nyugalomra. "

.

1 23

Temesváry János írta róla: "Életét arra szenteli, hogy Kodály zavartalanul dolgozhasson. " "Nem magamnak néked írtam, nem magamnak néked éltem" - írta Kodályné naplójában. Házasságuk a harmónia mintaképe maradt. Kodályék egykori lakásán létesített Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archí­ vumban (ma Kodály körönd 1.) 1992-ben járván, több kéziratos és nyomtatott műről készítettem jegyzéket. Egyrészt ott található saját műveiről, másrészt azokról, amelyeket zeneszerzők Emma asszonynak ajánlottak. Az utóbbiakból említek meg hármat. Michalovich Ödön Toldi szerelme című háromfelvonásos alkotását így ajánlotta: "Gruber Emma zeneszerző kollégám­ nak tiszteletem és barátságom jeIéül." Seiber Mátyás magyar származású angol zeneszerző There was a king in Thulle művén a szerző kézírásával ez áll: "Em­ ma asszonynak szeretettel Matyi." A humor sem hiányzik Dohnányi Pas­ salcaglia című, darabjának ajánlásából, mely a következő: "Emma úrhölgynek ajándékozta hosszú szenvedés után a szerző." A teljesség igénye nélkül említhetők sikerei és művei. Első zeneszerzői de­ bütálása 1906. május 4-én volt a Zeneakadémia tanári összejövetelén, ahol Thomán István zongoraművész felesége mutatta be néhány dalát. 1927. már­ cius 17-én, egy a Zeneakadémián rendezett Kodály dalesten Kászoni tánc cí­ mű zongoradarabját Kentner Lajos zongoraművész játszotta. Egy pályázaton a Kászoni tánc és Gyermekdal című zongoraműveivel díjat nyert Londonban, Párizsban meg egy keringőkre kiírt zeneszerzői pályázaton 1923 novemberé­ ben a második díjat kapta. Az ő alkotása Bartók A gyerekek című művében a Szól a duda és az Árvagyerek; Kodály r. vonósnégyesének fináléjában az ötny­ olcados variáció. Egyik keringőjét, a Várj meg madaram című ének-zongorára és zenekarra írt művében dolgozta fel Kodály. Egyik témájára, Dohnányi Er­ nő zongoraváltozatokat írt. Komponált két kézre egy Berceuse, továbbá Scherzo és Változatok címmel két zong�.raművet. Több kompozíciója jelent meg a Süd­ deutscher Musikverlangban. Onálló népdalgyűjtő munkát is végzett. Műfor­ dítóként Kodály számos vokális kompozícióját ültette át német nyelvre. Az archívumban található Emma Gruber szerzőnek egy francia címfeliratú, In­ termezzo című és Emma Kodálynak az angol címfeliratú Hungarien contry dance címmel írt kottája. Daloskönyvében gyűjtötte az általa kedvelt szerze­ ményeket.

124

Kőszegi Károly (1858-1919) A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1991. december 13-1992. március 31. kö­ zött, időszaki kiállítást rendezett a ma­ gyarországi mezőgazdasági gépversenyek és bemutatók múltját idézve. A közszem­ lére bocsátott dokumentumok nyilvánva­ lóvá tették, hogy a hazai gépesítés fejlődé­ sében szerepe volt a különböző gazdasági egyesületek, intézmények által szervezett kiállításoknak és versenyeknek. Hazánk­ ban több nagybirtokos már a XIX. század kezdetétől felhasználta a főleg német és angol gépi eszközöket. Az első gépbemuta­ tót és próbaszántást, a Széchenyi István gróf által létesített Magyar Gazdasági Egyesület (MGE) szervezte 1842-ben. Egy viszonylag nagyobbat rendezett, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Pesten 1857-ben. Az utóbbin a külfóldiek mellett magyar gépgyártók is megjelentek. Az 1870-es években - már ipari jelleggel - beindult a honi me­ zőgazdasági gépgyártás. Az 1 885. és 1896. évi országos kiállítások idejére, a ma­ gyar mezőgazdasági gépek gyártása európai szintűre növekedett nemcsak a fő­ városban, de vidéken is. A legelső szántóversenyt 1909-ben rendezte meg az OMGE, a budapesti Mű­ egyetem és a Magyaróvári Gépkísérleti Állomás Mezőhegyesen, ahol nemcsak gépek, hanem nagyobb hatásfokú belsőégésű motorral működő erőgépek is részt vettek. Ez volt a világon az első szántógép-verseny, melyen jelen volt a ba­ jai feltaláló Kőszegi Károly talajmaró gépe is. Kőszegi, aki a bajai Szűcs Ödön és Társa-féle gépjavító és gépgyár üzemveze­ tőjeként dolgozott, észrevette és megfigyelte a magyarországi szántógép-kísérle­ tek mozzanatait. A kísérleteket Mechwart András, Ganz Ábrahám budapesti gyárának gépészmérnöke (később vezérigazgatója) kezdeményezte, kinek talál­ mányai között szerepelt a körforgó (rotációs) gőz, majd petróleum üzemű szán­ tógép, de nagy súlya és üzembiztonsági problémák miatt tömeggyártására nem került sor. Mechwart alapötletéből kiindulva Kőszegi 1907-ben létrehozta a benzinmo­ toros, rotációs kapaszerkezettel egyesített talajművelő gép mintapéldányát. A

125

Baja melletti Koppány-pusztán volt a sajátos célú gépezet prototípusának be­ mutatója, 1907. szeptember 7-én. A kísérleti géppel 25-35 cm-es mélységben, egy óra alatt felszántottak 1250 négyszögöl területet, mely úgy volt megformál­ va, hogy a szántáson kívül alkalmazhatták cséplőgéphajtásra, darálásra, takar­ mány-előkészítésre, vontatásra és ellátták vetőmagszekrénnyel is. A bajai gépész szenzációs alkotásának feltűnést keltő híre hamar szóbeszéd és újsághírek témája lett. A Bajai Független Újság 1907. október 25-én ezt ír­ ta: "A helybeli főgimnázium felsőbb osztályainak ifjúsága, az igazgatónak s tíz tanárnak vezetésével, tegnap délután tanulmányi kiránduláson volt Bajaszentistvánon, hol megtekintette a Kőszegi Károly-féle "egyetemes talaj­ megművelő gép"-et. A helyszínen, hol más érdeklődők is megjelentek, maga a föltaláló magyarázta a gép szerkezetét és előnyeit. Majd pedig megindítot­ ta a gépet s a nagyszámú ifjú néző érdeklődve kísérte jobbról-balról a gépet, figyelmét főleg a hat kapa szabályos és tökéletes működésére fordítva. Egy órai ott időzés után az ifjúság visszatért a városba, magával hozva tapasztala­ tain kívül azt a lelkesítő hatást is, melyet a magyar elmének itt Baján oly si­ keresen megvalósult vívmánya keltett az ifjú lelkekben. " Megtekintették működését Baján az OMGE tagjai és angol szakemberek is, élükön a világhírű Clayton és Shuttlenwort cég egyik beltagjával. Kőszegi olyan talajmegművelő gépet alkotott, mely a mezőgazdaságban való­ ságos forradalmat idézett elő. Még 1907-ben a kereskedelemügyi minisztérium­ tól megkapta a motoros üzemű, magánjáró, kombinált talajt megmunkáló és ve­ tőgépre a szabadaimat, majd további 32 országban szerzett kizárólagos jogot gyártására és forgalmazására. A szenzációs alkotás arra késztette a Bács megyei gazdaközösséget, hogy iparvállalatot alapítson a feltaláló által konstruált gép előállítására. A várme­ gyei gazdasági egyesület vállalkozott az ügy megvalósítására és az 1907. de­ cember 18-án, Zomborban összehívott gyűlésen megkezdték az alapítási ter­ vezet előterjesztését az érdeklődő gazdaközösségeknek. Kőszegi 1908. január 28-án kérelmezte Baján az ipari tevékenység folytatására jogosító állami enge­ délyt, melyet 1908. február S-én az iparos szakember megkapott. Hamarosan megalakult a " Kőszegi-féle Szabadalmazott Motoros Talajművelő Gépgyár �észvén�társaság" 250 ezer koronát kitevő részvénytőkével, melynek vezér­ l��z��t?) a K�s�egi let�� eln?ke pedi� gróf Széchenyi Emil. A részvények jegy­ . , kornyekbehek ZOl kozott ba) a1ak es IS voltak. Egyelőre szerény keretek között, a Szűcs-féle gépjavító műhelyben kezdte meg működését. A kereskedelem­ ügyi minisztérium is támogatta a gyárat fejlődésében. A Duna-parti elhagyot­ tan álló, volt Spitzer Jenő-féle szeszgyár ökröket hizlaló istálló iból kialakított, régi épületben rendezkedett be később az iparvállalat. A fejlődés reményében

1 26

1910 decemberében már földterületet is igényeltek a gyár bővítésére és mun­ káslakások építésére. 191 1 februárjában kiütött tűztől a tűzoltóság mentette meg az üzemet. A gépeket folyamatosan továbbfejlesztették, ellátták 60 LE-s Kamper-féle négyütemű benzinmotorokkal, és több műszaki változtatást vé­ geztek rajtuk. Mintegy ötvenet készítettek. Kilenc, folyamatosan tökéletesített gépével végeztek kísérleteket az ország különböző vidékein. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia Műszaki Tanszék­ ének tanára, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás vezetője, a Köztelek című hetilap szerkesztője, ifj. Sporzon Pál gépészmérnök A Kőszegi-féle talajművelő gép és annak jelentősége tanulmányának bevezetőjében írta 191O-ben az alábbi­ akat: "Kőszegi Károly Baján egy olyan talajmívelő gépet talált föl, mely úgy munkaköltség, mint munkaminőségben messze felülmúl minden eddig ismert talajmívelő eszközt s gépet, az általános érdeklődés nálunk szokatlanul fordult a gép felé. Őszintén megvallva, nem fogadtam valami szívesen a feltaláló t addig, míg ideáját maga meg nem magyarázta előttem. Ettől a percztől fogva kezdtem hinni találmánya értékében. A három éven át végzett kísérletei hitemet meg­ győződéssé erősítették s ma még nagyobb biztonsággal s még nagyobb meg­ nyugvással hirdetem és vallom, hogy a Kőszegi-féle talajmívelő gép egy olyan korszakot alkotó találmány, mely a talajmívelés terén eddig fennállott s elfoga­ dott tanok és szokások jó részét halomra dönti." Rázsó Imre gépészmérnök, mezőgazdász, a magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára - később az MTA tagja, aki jelentős szerepet játszott a mezőgazdaság gé­ pesítésében - 191O-ben írta A Kőszegi-féle talaj mívelő motorral végzett kísérle­ tek eredményei című írásában többek között: "A múlt évi nemzetközi motoros talaj mívelő-verseny lezajlása óta a gazdaközösség figyelme fokozott mértékben irányult a Kőszegi Károly-féle motoros talajművelőgép iránt, mely azóta teljes mértékben magára vonta a német és amerikai gazdák érdeklődését is, mert a külföldi kísérletek és bemutatók alkalmával bebizonyosodott, hogy a Kőszegi­ gép javított 191O-iki alakjában a magajáró robbanó motoros talajművelőgépek között az első helyen áll, számottevő versenytársa ez idő szerint sem hazánkban, sem külföldön egyáltalán nincs s hihetőleg egyelőre nem is lesz. " Leírta, hogy a kísérleteket esetről-esetre más helyi viszonyoknak megfelelő beosztás szerint végezték Hont, Szatmár, Trencsén, Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Bodrog megyékben, eltérő éghajlati- és talaj viszonyok között, majd levon­ ta a szakmai következtetéseket. A szerző a kísérleteket 1909-ben kezdte őszi bú­ zával, őszi rozzsal, tavaszi árpával, zabbaI, cukorrépával, kukoricával és rizzsel. A Köztelek című lap 1910. és 191 1. évi számaiban, különlenyomatként is meg­ jelent tanulmánya, olyan találmány megerősödését mozdította elő, mely a ma­ gyar névnek nemcsak hírt, de világszerte elismerést szerzett.

127

A gyár létrejötte után rövidesen problémák jelentkeztek. Kétségbe vonható nézetekkel is akadályozták találmányát. Arról beszéltek a részvényesek, hogy a gépek tökéletesítésére túlontúl sokat költöttek. Az első mérlegnél többen csak azt látták, hogy a számadás veszteséggel zárult. Felvetődött, hogy beolvaszt ják a budapesti GANZ gyárba, elviszik Bajáról. Egyszerre csak megvonták találmá­ nyának támogatását, beszüntették a bajai üzemet, irodáját Budapestre vitték, a gyártást pedig 1912-ben a németországi Mannheim városban működő Lanz gyárra bízták. Német megrendelésre a kispesti Hofherr-Schantz-Clayt Shuttel­ wort Rt. géptípusából készített több darabot, de továbbfejlesztésének hiánya miatt hazai gyártása abbamaradt, nem tudott elterjedni. Németországban 1921ig Kőszegi-Lanz-féle talaj marógép néven gyártották és forgalmazták, az ekés művelés helyett alkalmazták. Magyarországi bukásának okai között említhető még, hogy szélesebb körben nem tudták értékesíteni, a kisebb gazdaságok részére drága volt beszerzése, s csak néhány nagybirtokos vette meg. Az első világháború közeledte is akadályo­ zó szerepet töltött be eladásában. Hiába jutott el híre külföldre, melyről Félix Bornemann 1913-ban megjelent szakkönyvében azt írta: "Németország legkü­ lönbözőbb területein végzett nagyarányú kísérletek bebizonyították az elv he­ lyességét és a talajmarógép fölényét a szántással szemben." A magyar mezőgazdasági technika jelesének életéről keveset tudunk, hosszas kutatással sem lehetett róla több, hitelt érdemlő adatot szerezni. A bajai és bajaszentistváni katolikus, az evangélikus, református és zsidó anyakönyvek be­ írásait áttekintve sem lehetett nevét megtalálni. Nem tudott életrajzi adatot szolgáltatni a németországi Hohenheimben működő híres mezőgazdasági főis­ kola és múzeum sem, ahol azoknak az arcképsorozata látható, akik kiemelkedő eredményeket értek el az eke- és szántógépek fejlesztésében. (Viszont tájékoz­ tattak arról, hogy a magyar gépkonstruktőr által kifejlesztett és Heinrich Lenz által Mannheimben felépített talajmaróról van egy kép az 1987-ben megjelen t "Landtechnik" c. szaklap egyik számában, de arcképe - melyet állítólag Rázsó Imre kiküldött számukra - nincs meg.) A Mezőgazdasági technika 1962. évi 7. számában D.K. monogrammal aláírt cikk (a szerző teljes nevét nem tudtam fel­ deríteni) közli a 32 munkatársával ábrázolt csoportképből kiemelt portréj át, melyet itt is felhasználtunk. A Magyar Agrártörténeti Életrajzok című kiadványban - mely 1988-ban je­ lent meg - a Kőszegiről írt rövid életrajzban határozottan leírta a névtelen szerző, hogy 1858. szeptember 24-én Baján született és 61 éves korában, 1919ben hunyt el Baján. Am ez utóbbi bejegyzés sem található az anyakönyvek­ ben. Más információk szerint 191 1-ben halt meg. Egy idős helyi iparos emlé­ kezete szerint, az 1930-as évek elején még látták Baja környékén, ahol a leg-

nagyobb nyomorban tengődött. Meglehet, hogy nem Baján keresztelték meg és nem városunkban hunyt el. A születéséről és haláláról 1988-ban közölt adatokat (1 858-1919) kell elfo­ gadnunk, ezen dátumok ellenőrizhető, pontos ideje már csak egy véletlen sze­ rencse folytán állapítható meg. Ahhoz nem fér kétség, hogy elemi iskoláit szü­ lővárosában végezte és itt szerezte meg géplakatosi szakmai ismereteit is. Itt kapott iparengedélyt az a feltaláló, akinek életéről vajmi keveset tudunk, aki a magyar névnek, és városunknak hírnevet szerzett, aki megérdemli, hogy ne­ vét Baján egy utca viselje.

,

1 28

129

Dr. [(ubinszky Mihály (1824-1881) A Kalocsától 13 kilométerre Északra fekvő, Dunapataj községben született 1824. augusztus l-jén. Atyja, Kubinszky Mátyás seborvos, anyja Kröwlik Erzsé­ bet. Ifjabb életszakaszában Baján, Kalocsán, Szegeden és Egerben járt iskolába. Akkortájban a bajai hatosztályú nagygimnáziumban összesereglettek különbö­ ző helyekről származó tanulók. Orvoslással foglalkozó apja városunkban tanít­ tatta fiát, a fellelhető dokumentumok szerint az 1837/38-as tanévben itt járt a harmadik grammatikai osztályba. Kalocsán lett papnövendék 1844-ben, majd a pesti Központi Szemináriumba irányították, és az egyetemen hallgatta a hittudományokat, hogy egyetemi vég­ zettséget szerezzen. Pappá 1848. július S-én szentelték. Ezt követően néhány hó­ napig a Bajához közeli Bikityen (Bácsbokodon) lett segédlelkész, de 1849-ben további tanulmányok végzésére az I. Ferenc által alapított magasabb papnevelő intézetbe, Bécsbe küldték, ahol egyetemet végzett s már felszentelt papként ké­ szült a teológiai doktorátusra. Ott, a Szent Ágoston latin egyházatyáról elneve­ zett intézményben, az Augustineumban szerzett hittudományi doktori címet. Majd kinevezték 18S1-ben spirituálisnak - a kalocsai papnevelő intézet elöljá­ rójának -, a papnövendékek lelki ügyeinek vezetőjévé. A nagyszemináriumi lel­ kiatya ugyanott 18S2-ben a teológia tanára lett. A papi hierarchia ranglétráján fokozatosan előrehaladva, 18S6-ban császári­ királyi tiszteletbeli udvari káplán címet kapott. 1860-ban teológus kanonok, a nagyszeminárium igazgatója, 1865-ben apát, 1867-ben a budapesti Központi Szeminárium rektora, 1869-ben pápai káplán, 1873-ban érseki főtanfelügyelő, 1875-ben a kalocsai nagyszeminárium prodirektora lett. Káptalani (a kanonokok testülete) tisztségei: 1860. augusztus 2. tiszai főes­ peres; 1865. augusztus 30. bácsi főesperes; 1 866. október 15. székesegyházi főes­ peres; 1968. november 16. bácsi kisprépost; 1869. szeptember 29. éneklő; 1875. június 5. olvasó kanonok volt. Részt vett a kalocsai nőképző mellé szervezett, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek polgári iskolai tanítóképzőjének megalapításá­ ban 1876-ban, majd óvónőképzőjük felállításában 1878-ban. Tinnini püspökké szentelték fel 1876-ban. Az egyik legrégibb horvát telepü­ lés �ek. az ut�ls� horvát nemzeti királynak székhelye volt Tnin. Az ősrégi tin­ . � .. nm� puspokseg Itt volt, de a törökök megsemmisítették. Az elpusztított valami­ kon magyar egyházmegyék emlékének megtartására, hazánkban az egykori püspökségek címét a király adományozta úgy, hogy a jelölt felterjesztését a pá-

1 30

pa felé engedélyezte. Ezen címek képviselőit - kivéve a belgrádit és a tinninit nem szentelték fel, választott püspöknek nevezték őket. Kubinszky ezzel a ka­ locsai érsek helyettese (in Pontificalibus) lett, megillette őt az illustrissime meg­ szólítás, a piros gombos reverenda a zöld zsinóron, és a mellkereszt is. Az 1861-ben Pesten alakult Szent László Társulat alapítója, alelnöke, 1880-tól elnöke volt. Az egyesület azzal a céllal működött, hogy az ország keleti részén lakó magyar katolikusok lelki szükségleteiről gondoskodjon, számukra iskolá­ kat, templomokat építsen, és a meglévőket fenntartsa, oda magyar tanítókat és papokat küldjön hitük és magyarságuk megtartásának segítésére. A gondosko­ dás elsősorban a Bukovinában, ill. Moldvában lakó csángó magyar népcsoport­ ra terjedt ki. Kubinszky odaadó igyekezettel vett részt az egyesület törekvései­ nek megvalósításában, kétszer járt köztük, hogy helyzetükről személyesen is meggyőződjön, melyről jókora terjedelmű jelentést tett a társulat 1868. és 1880. évi nagygyűlésén. Nagyobb utazásokat tett, járt Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Hollandiában és Németországban, ahol az egyházi viszonyo­ kat, a katolikus papnevelést, a papnevelő intézetek működését és a közoktatást tanulmányozta. Elhunytáig tanára volt a kalocsai nagyszemináriumnak, a taní­ tóképzőben a nevelés- és módszertan tantárgyat tanította. Érsekmegyei főtanfelügyelőként - dacolva a rideg évszak időjárásával - hiva­ talos tanügyi útra kelt. Bácsbokodon - ahol pályáját kezdte - rosszul lett, és 57 éves korában Baján, a belvárosi parókián hunyt el 188 l . február 23-án, tüdővi­ zenyő következtében. Még utolsó perceiben is a tanüggyel foglalkozott. A halálos ágya köré gyüleke­ ző férfiaknak megtört hangon, a gyermeknevelés ügyét kötötte szívükre. Az álta­ la kedvelt, őt ápoló Petrovácz József segéd-főtanfelügyelőt és Berényi Dániel ba­ jai apátplébánost arra kérte, közöljék Haynald Lajos bíboros-érsekkel végrendel­ kezését, mely szerint a kalocsai egyházmegye tanügyeit a bíboros főpap további kegyeibe és jóindulatába ajánlja. Utolsó perceiben jelen volt testvérbátyja, Kubinszky Lajos nagyváradi püspökuradalmi főügyész, Bende József kanonok, kalocsai plébános és dr. Szabó Ferenc érseki orvos. Február 25-én temették el óri­ ási gyászpompával. A belvárosi templomban tartott ünnepi rekviemet Bende Jó­ zsef pápai prelátus, kanonok, 16 áldozópap segédletével celebrálta, kivitték a templomtérre, majd a főtérre, ahol helyi és vidéki papok, tanítók, a bajai iskolák tanulói, a különböző helyi és kalocsai hatóságok és egyesületek képviselői, a ko­ rabeli adatok szerint mintegy 6-8 ezres sokaság gyűlt össze búcsúztatására. A gyászmenet a Rókus temetőbe vezetett, ahol ugyancsak nagy tömeg várta, és a sírkert 2489. számú parcellájában - a temetőkápolnától délre - helyezték örök nyugalomra.

131

A Bajavidéki Rk. Néptanítói Egylet 1892-ben emlékére gyűjtést rendezett Kubinszky érmet is veretett -, és márvány obeliszk síremléket állíttatott ham­ vai fölé, melyre személyi adatain kívül az alábbiakat vésték: "A kath. tanítóegy­ letek létesítőjének és apostolának, a nagy tudósnak és tanférfiúnak. A lángbuz­ galmú segédpüspök és iskolaigazgatónak, gyermekek s tanítók feledhetetlen ba­ rátjának és atyjának kegyelettel emelték a kalocsai egyházmegyei kath. tanító­ egyesületek. 1882. " A márvány síremlék másik oldalán olvasható: "Itt nyugszik békén, aki nem tudta soh se pihenni, lángolván mindig mennyei czélok után! Ő porlad, de a népnevelés-ügy, melyre hevített, állni, virágzani fog tettei fénye nyomán. Áldott emlékét kegyelet s hálával övedzik a nevelés és társult őrei s bajnokai. " Szép sírmomentumát vasrács öleli körül. A hajdani, kiváló egyházmegyei főtanfelügyelő érdemei közé tartozott, hogy ráirányította a megyei főpásztor, dr. Haynald Lajos figyeimét Bajára. Amikor Latinovics Aurélia 6000 forintot hagyott zárdaiskola létesítésének céljaira, Hay­ nald 20 OOO forintot - Kubinszky 8000 forintot - adományozott megvalósításá­ hoz. Kubinszky a szó nemes értelmében a munka embere volt. Feltűnően élénk tevékenységet folytatott, úgy hitte keveset dolgozik, környezetét is fokozott buzgalomra késztette. Sokféle tevékenységet végzett, főként iskolai nevelésnek élt. Az érseki megyében hat tanítói egyesületet hozott létre, alig volt esperes-ke­ rületi tanítógyűlés megtartva nélküle. Szavaiban, írásaiban a rövidség jellemez­ te, modorát meleg érzelem kevésbé hatotta át, de eljárásai bizalmat keltőek vol­ tak. Egyszerű életmódot élt. Főleg a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Sze­ gény Iskolanővérek intézeteinek létesítését és működését karolta fel. Nem volt barátja a magántanulásnak, ösztönözte az egyházi intézetek működtetését, de többféle világi egyesületnek, intézménynek is tagja vagy támogatója volt, még városunk állami tanítóképzőjének önképzőköre is tiszteletbeli tagjává fogadta. Bajához sok szállal kötődött, itt is járt iskolába, iskolaalapításokat kezdemé­ nyezett - a Szent László Általános Művelődési Központ előde - a bajai zárdata­ noda létesítésében jelentős szerepe volt - iskolaügyeket intézett. Mindig azt kí­ vánta, hogy Baján óhajtaná fáradalmait kipihenni. Óhaja megvalósult, végső pi­ henőhelye városunk lett. Cikkei j elentek meg a Munkálatok (1846), a Religio (az 19S0-es években), a Magyar Allam (1870) című folyóiratokban. Szerkesztette és kiadta Kalocsán 1867 júliusában a Társulati Értesítő, mint Jézus Szent Szíve Hírnöke című két­ hetente, majd havonta megjelenő folyóiratot. Létrehozta Kalocsán 1868-ban a Fasciculi Ecclesiastici vállalkozást. Művei: Memoriale Sacrorum Exercitiorum in alma dioecesi Csanadiensi asservatorum (Kalocsa, 1859.), Szentek élete. (Vogel Máté után fordította, Kalo­ csa, 1865.). Allocutio ad alumnos seminarii centr. Pestiensis dum regimen eius-

1 32

dem capesseret. (Pest, 1867.). Két korszerű kérdés: aJ Mire való az apáca a föl­ dön? bJ Mire valók az iskola-nénék Szabadkán? (Kalocsa, 1873.). Tanügyi ta­ pasztalatok egybe állítva néhány Kalocsa-főmegyei paptanító által. (Szulik Jó­ zseffel együtt, Kalocsa, 1873.). Kiadta A tökéletességnek és keresztény erények gyakorlása című, három kötetes művet, melyet Rodriguez Alfonz után Jáky Fe­ renc és Tóth Mike fordítottak (Kalocsa, 1874.). Munkáinak egy része névtelenül jelent meg, mint pl. Keresztúti ájtatosság, Jé­ zus szent szíve tisztelete, Az olvasó imádság, A káromkodás ellen. Vita Alexan­ dri Csajághy, A kalocsa-vidéki római katolikus egyletek Értesítője I-VIII., Tan­ ügyi képviseleti gyűlés Kalocsán I-III., Az imaapostolság, A Szent Vince­ Egylet, Az iskolanénék tízévi működése a kalocsai egyházmegyében. Nagy része volt az 1873. évi kalocsai zsinat dokumentumainak megalkotásá­ ban s az 1876. évi püspöki tanterv készítésében.

1 33

Lovas Andor (1891-1954)

Az elemi iskola alsó négy osztályának elvégzése után, a Bajai Városi Polgári Fiúiskola tanulója lett az 1901-1902-es tanévtől. A polgári iskola elsős tanulójá­ nak atyja, Lagner József 1902. február 26-án, viszonylag fiatalon, 53 éves korá­ ban, tüdőbajban elhunyt Flórián utcai otthonában. Özveggyé vált édesanyja gyermekei eltartása érdekében - kénytelen volt bolt megnyitásához kiskereske­ dői engedélyt szerezni. Az adókivető bizottság harmadosztályú kereseti adót ve­ tett ki kicsinyke, fólvégi szatócsboltjára, mely később egy tűzesetben elpusztult. A polgári iskola négy osztályának sikeres elvégzése után, az 1905/1906-os tan­ évre beiratkozott a Bajai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetbe, ahol az lia. osztály tanulója lett. Kideríthetetlen okból osztályt ismételt, mert a fellelhe­ tő dokumentum szerint az 1906-1907-es tanévben ismét elsős volt, akkor azon­ ban már az I/b. osztályban. Nevét - fiútestvéreivel együtt - 1907-ben Lovasra magyarosította. Elsősként ifj. Kersch Ferenc segédtanár tanította énekre, zené­ re. Másodikos prepaként már Karig Emil ének- és zenetanár is oktatta, tagja lett az intézeti ifjúsági zenekarnak, ahol a második hegedűszólamot játszotta és nagybőgőzött. Harmadikosként - 1908. december 24-én - egy karácsonyi há­ rom felvonásos énekes, zenés előadás került bemutatásra az intézetben A betle­ hemi bakter címmel. A zenés darab énekeseit, zenekarát Lovas Andor tanította be. Negyedikes volt, amikor ifj. Kersch Ferenc tanár elhunyt. Egynéhány hóna­ pig Ehrlich Antal, majd Riszner Ede tanította énekre, zenére, azonban a legna­ gyobb hatással Karig Emil zenetanára volt rá, aki észrevette a zene iránt meg­ mutatkozó hajlamát, és megkülönböztetett módon foglalkozott vele. Eredmé­ nyeként több vonós és fúvós hangszeren tanult játszani, alkalmanként az inté­ zeti ének- és zenekar karmesteri irányítását is elláthatta. A tanítóképzőben ak­ kortájt a gyakorlati zeneoktatás kiterjedt az összes hangszer megismerésére, ke­ zelésére, elsősorban hegedű, orgona, az egyházi ének és zene tanulására, mivel a tanulók kántori képzést is kaptak. A negyedikes preparandista az éneklésben ta­ núsított szorgalmáért - mint azt dokumentum bizonyítja -, 10 korona jutalmat is kapott Nádas Sándor nyugalmazott tanítóképző-intézeti tanár alapítványá­ ból. A IV/b. osztályt rendes tanulóként elvégezte, és a záróértekezlet határozata szerint "tanítóképesítő vizsgálatra bocsáttatik. " - A bizonyítványt Scherer Sán­ dor igazgató és Karig Emil osztályfőnök írták alá. (Karig Emillel - miután Ba­ jára került kántornak - barátságuk halálukig megmaradt.) Továbbtanulni nem tudott, mert a félárva, még nőtlen ifjú tanítónak édesany­ ja és annak mozgássérült nőtestvére eltartását is segítenie kellett, így iskolai végzettsége az 1910-ben megszerzett tanítói képesítés lett, és kántori oklevelet is szerzett "római katolikus egyházi ének- és orgonálásra. " Első tanítói működési helye Jánoshalmán volt a Községi Elemi Népiskolá­ ban, ahol - későbbi apósa - Zámbó Ignác volt az igazgató és a templom kán_

A családban ma is élő hagyomány sze­ rint, a felmenő ági ősapa francia szárma­ zású. Feltehetően a napóleoni háborúk idején maradt a horvátországi Eszék kör­ nyékén. Eredeti neve Laguerre volt. Ve­ zetéknevét a falusi plébános tévesen rög­ zítette, így lett személyneve Lagner. (Lo­ vas Andor egykoron Szabadkán élő uno­ katestvére, Lagner János mutatta meg a családnak a régi keresztleveleket, amelye­ ken mindkét vezetéknév változat szere­ pelt.) Szlavóniából a bácskai Szabadkára költöztek felmenői. Ott telepedtek le, ma­ lomtulajdonosok és fóldbirtokosok vol­ tak. Örökösödéssel kapcsolatos családi vi­ ta miatt minden bácskai rokoni kapcsola­ tot megszüntettek, és az 1800-as évek kö­ zepe táj án Bajára települtek, ahol apja, Lagner Józseffelvételt nyert a vízimol­ nár céhbe. Vízimalmuk volt a Dunán, amely a tekintélyt szerző vízimolnár­ mester haláláig működött. Lagner József feleségül vette Orosz József asztalos és Kincses Anna lányát, Orosz Katalint. Tíz gyermekük született, közülük ha­ tan élték meg a felnőtt kort: József, Gyula Béla és Andor fiaik, Viktória és Ka­ talin lányaik. A sokat és kitartóan dolgozó házaspár fiúgyermekei t taníttatta, J ózsef banktisztviselő lett Baján, Gyula katonatiszt, aki ezredesként ment nyugdíjba 1942-ben, és vele dolgozott a Kerepesi úti huszárlaktanyában Béla testvére. A szülők hetedik gyermeke Lagner András György - a belvárosi plébánia 1 83. sorszámú 1891. évi bejegyzése szerint - 1891. április 22-én született Baján, Fló­ rián utcai házukban. Másnap keresztelték meg a Szent Péter és Szent Pál-plébá­ niatemplomban. A Flórián utca 57. szám alatti házban lakó fiúgyermek, a szülőháza utcájában lévő felsővárosi iskolában lett első osztályos tanuló az 1897-1898-as tanévtől, ahol Lissák György néptanító kezdte meg tanítását. Az iskolai anyakönyvi nap­ lóban, a keresztségben kapott András György utóneve helyett már Andor ke­ resztnéven szerepelt.

1 34

1 35

tora. A tanítás mellett énekkart és zenekart létesített egyházi célok érdekében, és hangszereken játszó diplomásokból életre hívott egy muzsikálásra alkalmas kamarazenekart is. Jánoshalmáról vonult be a kecskeméti 30. honvéd gyalogezredhez. A bukovi­ nai orosz, a román és olasz fronton harcolt 1918 őszéig. A háború végén had­ nagyként szerelt le. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal és a pánttal, a kis­ ezüst és bronz vitézségi érmek, a Károly csapatkereszt, a világháborús emlék­ érem és a sebesülései érem. Három ízben sebesült meg, két esetben gránáttűz te­ mette be, egyszer két kezével társát kiásta. Váll- és comblövést kap�tt, a gránát­ tűz egyik fulére megsüketítette. Kórházvonattal vitték a fővárosba. Erdekes epi­ zódja életének, hogy amikor Budapesten a kórházban lábadozott, heccből el­ ment egy operaházi énekes felvételi vizsgára. Olyanokkal felvételizett, mint Pal­ ló Imre és Kóréh Endre, akik később híres operaénekesek lettek, mégis ő kap­ ta a zsűriként működő bizottságtól a legtöbb pontszámot. Nagy volt a megdöb­ benés, amikor megtudták, hogy a sebesüléseiből lábadozó hadnagy kántortaní­ tó Jánoshalmán. Biztatásuk ellenére nem volt akkora jövedelme, hogy még nem eléggé képzett hangját magasabb zenei feladatok teljesítésére formáltathassa. Háborús kitüntetései alapján kérhette volna vitézzé avatását, de mint mond­ ta: "Mit csináltam volna a fólddel, nem nekem való ez a vesződség." Felgyógyulása után visszatért Jánoshalmára tanítani, ahol 1920-ban pótló foglalkozásokat is szervezett azok számára, akik a háború miatt kimaradtak az iskolából. Ezért a községi elöljáróság dicséretben részesítette. Ugyanebben az évben - 1920. november 23-án - Jánoshalmán megnősült. Feleségül vette Zámbó Ignác és Csepy Laura 1900. június 8-án, Jánoshalmán született lányát, Zámbó Irént. Házastársának szülei régi nemesi családok leszármazottai. A Zámbó nemzetség tagjait 1327-ben I. Károly emelte a nemesek sorába, a XIX. században kerültek házasodás útján az Alfóldre. A várbogyai előnévvel ren­ delkező Csepy család 1680-ban kapta I. Lipót császártól a nemességet. (A ma­ gyar nemesség genealógiájával foglalkozó Nagy Iván alapvető kézikönyvéből ezen családokról többet lehet megtudni.) Jánoshalmán született két gyermekük: György (1924. január 6-án) és Laura (1927. június IS-én). György az állatorvosi pályát választotta, Laura - örökölve apjának zenei hajlamait - énektanár lett. Amikor apósa meghalt, kántorrá választották és kántortanítóként működött Jánoshalmán 1928-ig. A megüresedő bajai belvárosi templom kántori állásának betöltésére 192 7ben pályázatot írtak ki. Feltételek voltak: jó énekhang és orgonajáték, blattolás, improvizációs készség, a latin nyelvű szertartásrend tökéletes ismerete, kórus és zenekarvezetői gyakorlat, valamint referenciák eddigi tevékenységéről. Nem

1 36

volt túl nagy érdeklődés az állás iránt a hátrányos kezdő fizetés miatt, mert a pá­ lyázók eddigi működési idejét nem számították be sem a fizetésbe, sem a nyug­ díjba. Az aspiránsok között volt Lovas Andor is, akinek tízéves tanítói és hét­ éves kántori szolgálata volt. Személyéről a legjobb tájékoztatást dr. Gonczlik Kálmán bajai apátplébános adhatta, aki a kalocsai érseket többször elkísérte vi­ déki bérmálási útjaira, így Jánoshalmán tanúja lehetett az ottani énekkar és ze­ nekar szertartásokon produkált színvonalas közreműködésének. A hét pályázó közül egyhangú szavazattal elnyerte a belvárosi nagytemplom főkántori állását. Bajára költözött családjával. A templom kegyuraként a város a Haynald utca (ma Táncsics utca) 16. számú, a város tulajdonában lévő, a templomhoz közel eső, műemléki házban biztosított számára szolgálati lakást. (Később, 1941-ben vásárolta meg a Petőfi Sándor utca 29/a. számú saját házát.) A kegyúri kántor Baján hamar megtalálta helyét a szakmai érvényesülés és társadalmi kapcsolatok terén. Családapaként feleségének szelíd, komoly egyé­ niségét vidámsága, örökös derűje egészítette ki. Lakásán, házában a korabeli lemezjátszóról gyakran szólt a zene. Otthonát a papok is sűrűn látogatták, ahol énekeltek, zongoráztak, és még magyar nóták, korabeli slágerek tetszetős dallamainak improvizációit is kérték kántoruktól. Lukin László szerint dr. Gonczlik Kálmán prelátus "barokk főpapot formázott", méltóságteljes járásá­ val és hanghordozásával, de szerette, ha kántora egyes operák zenéit is játszot­ ta az általa celebrált szertartásokon is. Az esküvőkön is megszólaltak a temp­ lomban operák andalító áriái. Számtalanszor játszottam vele hegedűn ilyene­ ket a házasulandók kérésére, Bandi bátyám orgonakíséretével. Nem mondha­ tó el, hogy az egyházi zenei elvek, és törvények szabályait a liturgiai gyakor­ latban mindenben betartotta, de ez akkor bocsánatos bűnnek számított, s Gonczlik is elnézte. Utóda, Garai Béla apát felfogása ezzel ellentétes volt, még J. S. Bachot is száműzte volna a templomból, olyan indokkal, hogy zenéje nem való katoli­ kus templomba. Bajai működésével fellendült a zenei élet. Erről oldalszámra lehetne emlé­ kezni. Egyházi vegyes kart, zenekart szervezett, amelyek minden nagyobb ün­ nepen és szertartásokon közreműködtek. Tódultak a hívek a zenés nagymi­ sékre. Kalocsán az volt a szólás, ha az érsek szép misét akar hallani, akkor Ba­ jára megy. Sokoldalú kulturális tevékenységet folytatott, egyleti, iskolai, üze­ mi zenekarokat, énekkarokat szervezett, zenei produkcióival közreműködött az úgynevezett "liceális előadások" nyitó és záró számaként. Tanított fúvós- és mandolinzenekart, iskolában éneket, segítette a tanítóképzős kántorjelöltek képzését, akik feljártak a kórusra orgonálni és kántorságot tanulni. Megked­ vel tette a bajaiakkal a könnyű műfajt, ismert darabokat írt át könnyebb zenei

1 37

letétekre. Szinte minden évben a Szent Margit Leányegylet és a Legényegylet színjátszóival előadtak egy zenés darabot. Cikkeket írt helyi újságokba mint egyházi központi adókezelő, és városi tisztviselő is volt. Amikor elkezdődött a zsidók deportálása, az üldözöttek részére - a plébánia iratait és pecsétjét felhasználva - ellenszolgáltatás nélkül állított ki keresztleve­ leket. Családja öt zsidó munkaszolgálatost bújtatott, zsidó vagyonokat őriztek meg. Folytathatnám ... A negyvenes években "inaskodtam" mellette. Tapasztalhattam kisebb-na­ gyobb gyengeségeit, de erényeit is - amit még ellenségei is elismertek róla -, hogy jószívű, humanista, mindig mosolygós, örökvidám és jókedvű, művelt, mély lelkivilágú, páratlan aktivitású és munkabírású ember. Biztos alapképzett­ séggel rendelkező kiváló zenész volt, aki zongorán, orgonán, csellón és nagybő­ gőn egyaránt jól játszott, és a kiváló komponista, különösen nagy jártasságot szerzett a hangszerelésben. Tudását autodidaktikus módszerrel fejlesztő zenész volt, kiválóan rögtönzött, és hallás után hosszú dallamokat is lejátszott kívánsá­ gára, azokat lekottázta. Érces bariton hangjában, orgonajátékában sokan gyö­ nyörködhettek. Rendkívül sokat tett a város egyházi és világi zenéjének fejlesz­ tése érdekében. 1937-ben tartalékos főhadnaggyá léptették elő, 1939-től minden évben több hónapos katonai szolgálatot kellett teljesítenie Baján. A front közeledtével 1944 nyarán ismét behívták, majd egy katonai alakulattai Bajáról Bátaszékre vezényelték. Mivel tanítási szünet volt, vele ment lánya is. Nem szándékozott elmenekülni, felesége és nagynénje bajai otthonukban maradt. Vissza, Bajára azonban már nem tudtak jönni, mert német katonák ezt megakadályozták, így mint "tiszti családi tábor" végül gyaloglással és vonaton Ausztriába kerültek, majd angol hadifogságba estek. Amikor a tábort feloszlatták, augusztus l O-től november 2-ig egy osztrák faluban tartózkodtak, ahol kántori állást és lakást is felajánlottak számára, de hazakívánkoztak. November 7-én megérkeztek Bajára, kifosztott lakásukba, ahol orosz katonák tüzelőnek használták köny­ veit, kottáit, kéziratait, újságkivágásait és az apja céhládájában őrzött családi iratokat is. Hazajövetele után a helyi Igazoló Bizottság határozatával, egy 1945-ös rendelet értelmében "igazoltnak" jelentették ki. Majd egy évig fizetés nélkül kántorkodott. Lassanként elmaradoztak egyházi kórusának tagjai, megfogyatkozott zenekara. Jól emlékszem, hogy utolsó nagyobb templomon kívüli nyilvános szereplései, melyek voltak: 1946. február l -jén zenei betaní­ tóként ő vezényelte a Kereskedelmi Leányközépiskola tanulói által, a volt ipartestületi székház színháztermében előadott Poldini-Váradi Vadrózsa cÍmű zenés tündérjátékot, továbbá 1947. június elsején a zárda udvarán, az egyház­ községek hangversenyét, mely zenekaroknak elsőhegedűse voltam.

1 38

Egészsége fokozatosan romlott, 1952-ben elkéstek gyomorműtétével, de va­ lamelyest felépült. Még szervezte a templomi zenés alkalmakat, szerepelt a vasutasok mandolin zenekarával, majd 1954-ben a gyomorrák ágyba döntötte, és 1954. június 7-én elhunyt. Temetésén - ahogy mondják - a " fél város ott volt" , elkísérték mindenki Bandi bácsiját. Súlyos szívbeteg özvegye Budapest­ re költözött lányával és annak férjével. 1973. június 6-án halt meg a főváros­ ban, a Farkasréti sírkertben nyugszik. A bajai Rókus temetőben lévő, Dunaiszky Lőrinc által, még 1854-ben készí­ tett Génius szobrászati alkotással díszített, gazdátlan ná vált síremlék fia tulaj­ donába került, aki ugyanott nyugszik mint apja, Lovas Andor. A régi síremlék­ re vésett felirat megmaradt: "Ő nem halt meg csak alszik Földanya mély ölén. " Az elhunyt főkántor, zeneszerző és karmester személyiségére is igaznak te­ kinthetők e szavak. Emlékét megőrzik a bajaiak, aki utolsó éveit leszámítva megelégedett, boldog, sikeres embernek tűnt, aki a meglévő lehetőségek között a legjobb tudása szerint szolgálta egyházát és városát. Alkotásai nincsenek összegyűjtve, rendszerbe foglalva. Részben leánya és fia közléseire szorítkozva, valamint az általam gyűjtött forrásértékűnek tekinthető emlékanyagra, és saját felidéző képességeimre támaszkodva közlöm - esetleg hi­ bákkal és többször a zenei műfaj megjelölése nélkül, egyáltalán nem teljesség­ gel - munkáit: Miséi: a C-dúr, a Szent Imre és a Lizői Kis Szent Teréz misék. Misztériumai: a Zámbó B. Géza szövegére írt Szent Anna, a Latinovits Szaniszló szövegére komponált Jerikó elfoglalása és Calderon spanyol író mon­ danivalójára alkotott, A szentmise titkai cÍmű misztériumok. Világi művei: a Bácsország és Diákbár cÍmű operettek. (Dalbetéteinek szöve­ gét dr. Zámbó László, sógora írta.) Egyéb művei: Immakuláta szobor előtti Jézus szíve szobor előtti De la con­ fession (három hangszerre, hegedűre, csellóra és orgonára írt zenemű); a Bács­ ka dala és a Talpra magyar cÍmű alkotásai.

1 39

Dr. Margalits Ede (1849-1940) Nem Baja szülötte, Zágrábban jött a vi­ lágra 1849. március 17-én. Margalits And­ rás szabó foglalkozású atyja után horvát, anyja révén magyar származású volt. A ró­ mai katolikus vallású ifjút - feltehetően a magyar nyelv pallérozása érdekében - a bajai gimnáziumba küldték, mivel ezen tanintézet nemcsak a bajaiak iskolája volt. A vidéki tanulók aránya akkortájt az 50-60 %-ot is elérte. Az 1860/1861-es tanévben íratták be a nyolcosztályos, városi fenntartású, Kirá­ lyi Katolikus Főgimnázium első osztá­ lyába. A régi anyakönyv tanúsága szerint tandíj mentességet kapott. Gyurgyek An­ tal tanító Baja, 242. számú otthonában lakott. Az egyházi életpályára készü­ lő jeles tanuló, Baján végezte el a főgimnázium öt osztályát. Negyedikes ko­ rában kiváló előmeneteléért és dicséretes erkölcsi magatartásáért, a Ráday Mihály ügyvéd által alapított ösztöndíjból pénzjutalmat kapott. Arról nincs adat, hogy a Baja városát 1 865-ben elhagyó, kitűnő rendű tanuló a VI., VII. és VIII. osztályt hol végezte, mely tanintézetben érettségizett. Feltételezhe­ tő, hogy összevont vizsgát tett, mert bécsi egyetemi tanulmányait 1 870-ben, 2 1 éves korában fejezte be. Az 1870/1 87l-es tanévben már a bajai állami ta­ nítóképző első tanáraiból álló testületnek lett rendes tagja, a "vidéki szláv nyelvek" oktatójaként. A Czirfusz Ferenc igazgató vezetése alatt működő, a tanítóképzés érdekében alapított tanintézetben egy évig tanított. A fiatal, kezdő tanárra, már november 25-én rábízták "A bajai állami képezde tanár­ testülete tanácskozványai" jegyzőkönyveinek vezetését, majd a december 30-ai rendes ülés dokumentuma szerint, az elnöklő igazgató javaslatba hoz­ ta: "hogy állandó jegyző választassék, kinek teendője leend az iskolai év fo­ lyamán tartandó tanácskozmányokról rendes jegyzőkönyvet vezetni. " A ta­ nácskozást követő döntést Margalits a jegyzőkönyvben így fogalmazta meg : "A határozat szerint a testület egyhangúan Margalits Edét jelöli ki, s kéri fel e terhes hivatal viselésére." Nemcsak vezette a jegyzőkönyveket, véleményét is nyilvánította és a tanítói póttanfolyam ügyében hozott rendelet folytán

1 40

1 87 l . március 29-én, a jegyzőkönyv szerint: "... a II.dik osztályzatra a testü­ let Margalitsot jelöli ki. " Az l 871/1872-es tanévtől kezdve a bajai királyi katolikus főgimnáziumban lett a magyar irodalom tanára, de tanította a görög nyelvet és rendkívüli tan­ tárgyként a franciát is. Baján, kezdeti tanárkodása éveiben sokoldalú tevékenységet fejtett ki 1879. évi távozásáig. A budapesti egyetem bölcsészkarán doktori címet szerzett 1875-ben. Az ille­ tékes minisztérium 1876-ban ösztöndíjjal Párizsba küldte, ahol egy évig a Sornonnen egyetemen tökéletesítette francia nyelvtudását. A főgimnázium önképzőkörének 1871-től elnöke volt, 1872-ben - önálló kö­ tetben - Paul Károly nyomdájában kinyomatta az iskolai önképzőkör diákjai­ nak legjobb dolgozatait, verseit. Pályadíjakat is kitűzött, pl. a legjobb eposzi, és szónoki munkáért, Tompa Mihály költészetének esztétikai fejtegetéséért. Az 1873-1874-ben megalakult ifjúsági segélyegylet alapszabályait dolgozta ki, veze­ tője volt az iskolai könyvtárnak. A hetvenes évek végén egy újabban megjelen ő helyi újságban, a Baja című, vegyes tartalmú hetilapban kezdett cikkezni és 1878. október l 3-án a lap szerkesztője lett. Bajai tanárkodás a idején ismerte meg Juray Antal jómódú fűszerkereskedő Stróbentz Katalinnal kötött második házasságából, az 1855-ben született Iza­ bella keresztnevű lányát. A 27 éves, immár doktori címmel is rendelkező tanár Baján, 1876. július 8-án a Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplom oltárához vezette Juray Izabellát, ahol Berényi Dániel apátplébános előtt esküdtek örök hűséget egymásnak. Apósának az akkor 547. számmal jelzett, közvetlenül a bel­ városi templom melletti házában laktak (ma emeletes ház, fóldszintjén fűszeres csemegekereskedéssel). 1878. november 29-én itt született fiúgyermekük, aki a keresztségben az Ede József utóneveket kapta, s a későbbiekben a jogászi pályát választotta. Bajáról 1 879. október I S-én, a Zombor város által alapított magyar-szerb gimnáziumba került. A közoktatási minisztérium által, a szerbek számára kontemplált állami gimnázium 1872. november l l-én nyílt meg l-IV osz­ tállyaI, majd 1 876-1 877-re új évfolyamok létrejöttével, fokozatosan főgimná­ ziummá fejlődött. Az intézmény első 25 tanára között volt dr. Margalits is, majd l 8 86-tól 1 891-ig az intézmény igazgatója. Zomborban is kitűnt iskola szervezői munkájával. Kezdeményezője volt Zomborban - Újvidéken is - új gimnáziumi épület létesítésének. Igazgatóként, előde Radics György emlé­ kére, létrehozott 100 forint alaptőkével egy alapítványt, és különböző diák­ szervezeteket, melyek közül a legnagyobb létszámmal az irodalmi kör mű­ ködött.

141

Szerteágazó, iskolán kívüli tevékenysége közül említhető pl., hogy a zombori városi színház 1882. november 25-ei ünnepélyes megnyitóján a bajai születésű, ifjabb ényi Dömötör Pál által, ez alkalomra írt prológusát mondta el. A lírai köl­ temény utolsó előtti versszaka a szerb-magyar testvériségről szól. Zomborban 1883. május l l-én alakult meg a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat olyan céllal, hogy a megyei régió, régi korokból származó tárgyi emlékeit gyűjt­ se, földrajzi, történelmi múltját, jelenét, néprajzát, továbbá ismeretlen vagy lap­ pangó dokumentumait felderítse, vizsgálja. A társulat első titkára Margalits Ede lett. Már 1884-ben felhívást írt a megye lapjaiban, egy megyei múzeum alapítá­ sára A megyei múzeum érdekében címmel, mert a Társulat első feladatainak te­ kintette múzeum létrehozását Zomborban. Cikkének mottója volt: "A megyé­" ben a hazát szeretni, e mondatban van kifejezve korszerű haladásunk titka. Felhívásának eredményeként jelentős számú adomány érkezett - melyhez Mar­ galits is hozzájárult egy IV. Béla korából származó rézpénzzel -, mellyel l 884ben megalapozta a Társulat múzeumát. A zombori városháza fóldszintjén jutta­ tott helyiségük rövid időn belül, már 1887-re szűknek bizonyult a gyűjtemény tárolására. Margalits szerkesztette a Társulat évkönyveit, írta a titkári jelentése­ ket, részt vett az alapszabály kidolgozásában, történelmi repertóriumot közölt. A zombori állami gimnázium igazgatójává történt kinevezése és ezen állással járó nagymértékű, hivatásszerű elfoglaltsága minden idejét lekötötte, így három és fél évig tartó titkári teendőitől megválni kényszerült, utóda Iványi István lett. 1891. szeptember 14-én kinevezték a budapesti horvát internátus igazgatój á­ vá, majd 1895-től a budapesti egyetemen a szerb-horvát nyelv nyilvános rend­ kívüli, majd 1899. szeptember l l-én a nyilvános rendes tanárává. Egyidejűleg megtették a dél-magyarországi szerb iskolák felügyelőjévé. A felügyeleti munka könnyebb végzése érdekében ismét Zomborba költözött. Hetenként utazott a fővárosba, hogy három napon át megtarthassa előadásait az egyetemen. Zom­ borban saját háza, szállása (tanyája), baráti társasága volt. Margalits az első ta­ nára volt az egyetem délszláv tanszékének 1915-ig, amikor nyugdíjba vonult. A professzor - a zombori Anyakönyvi Hivatal dokumentuma szerint - 1940. júni­ us 23-án reggel 9 órakor hunyt el, 92 éves korában Zomborban, a Samko Radosavljevity utca 6. szám alatti házában. (Nem Budapesten, mint egyes forrá­ sok tudni vélik.) Zomborban temették el a Szent Rókus temetőben, ahol sírem­ léke ma is áll. A középiskolai tanárból lett bölcseleti doktor, a későbbi tekintélyes, jeles tu­ dós, a budapesti egyetem tanára, irodalomtörténész, filológus, műfordító, író aki a szlavisztikával is foglalkozott - meggyőződéses barátja volt a szerbeknek, de érzelmei szerint magyarnak vallotta magát. Tiszteletbeli tagja volt a budai, szerb polgárok által 1826-ban alapított - de már a XIX. század közepe óta Új vi-

142

déken székelő - Matica Srpska (Szerb Anyácska) szerb irodalmi és közművelő­ dési egyesületnek. Hithű katolikusként, a katolikus írók és hírlapírók érdekvé­ delmére alapított Országos Pázmány-Egyesület elnökévé választották. Több kitüntetésben részesült, 1884-ben a koronás arany érdemkereszttel ki­ rályi elismerést nyert, 1902-ben a Szent Gergely-rend lovagkeresztjét kapta meg. Írásai a Baja c. lapban, Bács-Bodrog vármegyei újságokban, a bajai és zom­ bori főgimnáziumok értesítőiben, a Magyar Nyelvőrben, az Egyetemes Filo­ lógiai Közlönyben, a Pesti Hírlapban, a Katolikus Szemlében, a Századokban, az Etnográfiáb �n, a Budapesti Szemlében, a Nyelvtudománri Közlemények­ ben, a Magyar Allamban és a Zombori Történelmi Társulat Evkönyveiben je­ lentek meg. Sokirányú tudományos munkásságot folytatott. Fontosabb irodalomtörténe­ ti, nyelvészeti munkái és műfordításai: Az ellenállás és rombolási ösztön (1875), Párhuzam Vörösmarty és Arany, mint eposzköltők között (1875), Egy lap Baja sz. k. város történetéből (1875), Emlékbeszéd Deák Ferenc felett (1876), Lucanus Pharsaliája (1876), Bácskai közmondások és szólásmódok (Türr Ist­ vánnak ajánlva, 1877), Hősi eposzok meséi a világirodalomban (középiskolai se­ gé�könyv 1881), Három év után (beszélyek és hírlapi cikkek, 1884), Zrínyi MIklós a költő (1893), Páter Lukács a sólyom, Szlavónia felszabadítója (1894), Florilegium proverbiorum universae, latinitatis, Proverbia, proverbioles, sen­ tentiae gnomaeque classicae, mediae et infinimae latinitatis (13 458 közmon­ dást tartalmazó mű, 1895), Csengics-Szmail aga halála (Mazsuranity Iván hor­ vát költő eposzának - fő művének - fordítása, 1896), Márk királyfi (délszláv népballadák fordítása szerbből és horvátból, 1896), Emlékbeszéd Szabó István magyar hellenista fólött (1897), Zrínyi Péter és Frangepán Katalin (1897), A ri­ gómezei ütközet (szerb népdalok fordítása, 1899), Horvát-magyar és Magyar­ horvát zsebszótár (1899), Horvát történelmi repertórium (1899), Roskadozó kastélyok (Leskovár Jánkó elbeszéléseinek fordítása horvátból (1900), Magyar tudományosság (1891). Egyik - talán legkiemelkedőbb - műve a Magyar közmondások és közmon­ dásszerű szólások című munkája, mely 1897-ben jelent meg. Gyűjtését 1864-ben kezdte el, I I nyelvre terjed ki, 20 ezer közmondást tartalmaz. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozatában 1991-ben ismét megjelentette.) Kéziratait a Zombori Történelmi Levéltár őrzi önálló személyi fondban.

143

Miskolczy Ferenc (1899-1994) A jánoshalmi, közismert Miskolczi Gólya ragadványnevű - család leszárma­ zotta, akik vezetéknevüket még Miskolczi alakban írták. Nagyapja és nagyanyja, apai ágon Miskolczi Pál földműves és Brecska Ilona jánoshalmi, anyai ágon Nagy-Czirok Sándor gépész iparos és Ludvig Mária kis­ kunhalasi lakosok. Paraszti származású apja (Jánoshalma, 1866-Baja, 1950) pályafutásának első sza­ kaszát a földművelő életmóddal kezdte. Amikor bevonult katonának és letöltötte kötelező katonaéveit, bezupált (hivatásos katona lett). Tovább szolgálatának ideje alatt a paraszti életformából kiválni akaró ifjú erős törekvéssel, magántanulóként elvégezte a négy középiskolai osztályt. Számvevő huszár altisztként szerelt le. Befejezett egy telekkönyvvezetői tan­ folyamot, és telekkönyvi tisztviselőként dolgozott a fővárosi törvényszéken Vácon, majd a bajai járásbíróságon. Iroda főtisztként vonult nyugdíjba 1924ben. Az ismeretek szerzésére irányuló erős vágya élete végéig megmaradt, fő­ leg természetrajzi témák érdekelték. Efféle tárgykörben - pl. nemesített gyü­ mölcsökről - önálló és más szerzőkkel közös írásai nyomtatásban is megjelen­ tek. Méheket tenyésztő szakember volt, megalakította a Bácskai Méhészeti Egyesületet, annak elnöke lett. Anyja - Nagy-Czirok Ilona (1876-1915) - fiatalon halt meg. Apja ismét meg­ nősült, feleségül vette Katona Erzsébet Mária (1878-1970) kalocsai születésű öz­ vegyet 1918-ban. Apjának csak az első házasságból származtak gyermekei, négy fiú. Az els ő­ szülött Dezsőből (Baja, 1894-Budapest, 1978) orvosprofesszor, állami díjas a��dé�iku�, a másodszülött Sándorból (Baja, 1896-Brezla, 1916), aki az első vIlaghaboruban elesett kertész, a legkisebb Lászlóból (Baja, 1900-New York, 1974) Kossuth-díjas építészmérnök lett. A negyedik - születési sorrendben a . . harmadIk - MIskolczy Ferenc volt, 1899. február 2 1 -én Vácon született. Gyer­ mekkorában került Bajára, itt nőtt fel, ebben a városban járt a tanítóképző gya-

1 44

korló népiskolájába. Az 1910/191 1-es tanévben iratkozott be - László öccsével együtt - a Bajai Ciszterci Főgimnáziumba. Nem tartozott a legjobb tanulók kö­ zé, de legszebb diákéveit Baján töltötte. Kivált gimnáziumi évei voltak rá jelen­ tős hatással. A rajzot tanító Gáspár János világi tanár irányításával fejlesztette rajzkészségét. Erről 1986-ban így nyilatkozott: "Én jó rajzoló voltam, s amikor görög-pótló órán Dante Divina Commediáját olvastuk, megfogalmazódott ben­ nem, ha én festő lennék, ezeket a jeleneteket lefesteném. " A zene iránt is érdeklődő ifjú hegedülni is tanult. A közepesnél is gyengébb hangszertudása volt. Ezt később, különböző helyi együttmuzsikálási alkalmak­ kor magam is tapasztaltam. Ennek ellenére már diákkorában, szinte akarnok­ ként próbálkozott közös zenéléssel, 1917-ben egy fiatalokból álló kvartett - Bel­ lo�ics Flóra (zongora), Miskolczy László (fuvola), Bellosics Imre . (cselló), MIskolczy Ferenc (hegedű) - tagja lett. Az iskolapadból hívták be hetedikes gimnazista korában katonai szolgálatra 1917. október l -től, a 30-as honvéd gyalogezredhez. Szerencséjére nem került a frontra és érettségit is szerezhetett, mert rendelet volt arra, hogy katonának szó­ lított tanítványok, rendkívüli időben és módon, csak szóbeli vizsgálatból álló vizsgát tehetnek egy rövidke előkészítő tanfolyam segítségével. Katonaként és magántanulóként így még osztálytársainak érettségije előtt, 1918. április 27-én hadiérettségizett Baján, ahol érettnek minősítették. Ezután szerelt le 1918. ok­ tóber 20-án karpaszományos tizedesként. Jelentkezett Budapesten, a felsőfokú képzést nyújtó Képzőművészeti Aka­ démiára, sikeres vizsgát tett Balló Edénél és felvételt nyert 1918-ban, ahol négy évet töltött. Az előbbi festőművész-tanár hírnevét leginkább portréi és régi mesterművekről készített másolatai őrizték meg, akitől főleg az olajfestés technikáját sajátíthatta el. Másik mestere sokrétű munkásságából eredően el­ sősorban monumentális, szimbolikus, sokalakos ábrázolású műa1kotásai melyek hatására még tanulóévei alatt freskótervi elképzelései születtek -, va­ lamint tájkompozíciói hathattak rá. A művészettörténetet tanító Lyka Károly - de ugyanúgy Réti István -, az impresszionista irányzatot is hirdették, ennek tartós befolyása alá került. Apja és második felesége kérésére 1922-ben Bajára jött, és idejének jó részét a Tóth Kálmán utca 36. szám alatti házban töltötte. Az első világháborút követő válságos évek után jól érezte magát vidéki környezetben, ahol a művészet két színül tig teli forrásából, a falu és a természet gyökérszálaiból eredtek első alko­ tásai - impresszionista hatás alatt - Jánoshalmán, Ócsényben és Baján. A sza­ badban plein air ábrázolással készültek önálló munkái. A fővárosban lakó építészmérnök öccsét gyakran meglátogatta, mert termé­ Szetes művészeti központnak tekintette Budapestet. Kapcsolatba került Rózsa _

1 45

Miklós művészeti íróval - aki a magyar impresszionista festészetről könyvet írt - és a Nemzeti Szalon köreivel. A bajai gimnáziumban előtte végző Oltványi (Artinger) Imrével is ápolta ismeretségét. Ez a barátivá váló kapcsolat a későb­ biekben, a bajai képzőművészeti gyűjtemény létrehozásához vezetett. Tudásvágya arra késztette, hogy tanulással szerzett ismereteit ne csak főváro­ si művészkörökben forgolódva gyarapítsa, hanem hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányutakkal - mint akkortájt a legtöbb pályakezdő képzőművész - fejlőd­ jön. Abban az időben még erős vágyálmát így fogalmazta meg: "Bevallom őszintén, az élet titkos vágyat öntött belém. Hogy művész legyek, nagy hatalmas alkotásokkal gazdagítsam az emberiséget. " Alkotásaiból szerzett első kereseteiből - pl. az Uránia moziba készített szob­ rászati díszítőmunkák tiszteletdíjaiból - építész öccsével együtt, mintegy félév­ re Németországba, tanulmányútra ment. Többek között eljutott Berlinbe, Nürnbergbe, majd Münchenbe. Bajorország fővárosában folytatta festészeti ta­ nulmányait, az ott letelepedett Kubinyi Sándor festő és grafikus festőiskolájá­ ban, akihez Rózsa Miklós ajánlotta be. Nála fejlesztette rézkarc technikáját. Kubinyi tanácsára jelentkezett Hans Hoffmann szabadiskolájába, akinél plein air tanulmányokat folytatott és megismerhette a húszas évek elején kibontako­ zó irányzatokat, a különböző technikákat. Így a művész belső, szubjektív komp­ lexusait kivetítő expresszionizmust, a szélsőséges törekvésű - a múlt, jelen és jö­ vő jelenségeit egyidejűleg képbe sűrítve megjelenített - futurizmust és a termé­ szeti ábrázolást elvető, helyette a tárgyakat geometriai alapformákra visszaveze­ tő kubizmust jelenítette meg alkotásaiban. (Németországban 1930-ig még több­ ször körülnézett.) Hazajövetele után, 1924-ben még itthon készült főleg jánoshalmi, őcsényi né­ pi témájú és feltűnő színhatású olaj, pasztell és rézkarc technikájú alkotásaiból - köztük 1920-ban festett fiatalkori művét "Jégverem a Pandúr-szigeten" c. ba­ jai képét is -, 71 munkáját mutatta be a Nemzeti Szalon 325. kiállításán. Debü­ tálása anyagi és erkölcsi elismerést is hozott. Első fővárosi szerepléséről Ybl Er­ vin művészettörténész a Budapesti Hírlapban írt november l -jén. Pasztelljei­ nek harmonikus finomságát, rézkarcainak gondolatgazdag tartaimát elismerés­ sel emlegette. Grafikai munkáit Budapesten dolgozta ki - ahol műterme volt 1935-ig a N agymező utcában -, a Münchenben megismert irányzatok hatása alatt. Így ké­ szült műalkotásai sokszorosító eljárással jelentek meg három sorozatban, ame­ lyekhez Rózsa Miklós írt előszót. A korabeli lapok ezekről kedvező kritikával beszéltek. Önálló mappája az Egy ember élete c., véletlen egybeeséssel Kassák Lajos ugyanolyan CÍmű önéletrajzi könyvével egyidejűleg látott napvilágot. Ilyenek voltak még a Szerelem örök történet és a Jézus élete c. albumai.

1 46

Dezső bátyja Rockefeller-ösztöndíjat kapott Spanyolországba 1925-ben. Meg­ hívta, hogy menjen vele, ketten is megélnek abból. Az ott töltött egy év alatt ta­ nulmányozta Hispánia művészetét - átruccant Franciaországba is - és a külön­ böző izmusok hatása alatt festette tájképeit. Ott-tartózkodásának ideje alatt egy az öccse által is pártolt a legitim izmust valló magyarországi csoport kérésé­ re - a Lequeitióban tartózkodó Ottó királyfi portréját festette meg Zita király­ né engedélyével. Egy rézkarcot is készített róla. Hazatérve a Nemzeti Szalonban rendezett 345. tárlat keretében mutatta be spanyolországi akvarelljeit, olajképeit, pasztelljeit és rézkarcait, mindösszesen 41 munkáját, amelyek már az általa megismert különböző irányzatok stílusában készültek. Alkotásai elnyerték a szakmai körök tetszését, kedvező sajtóvissz­ hangra találtak. Marjay Ödön kritikus írta erről a Napkelet CÍmű szépirodalmi folyóirat hasábjain: "Az öt festő között messze kiemelkedik Miskolczy Ferenc munkássága. Izgalmas, harsogó színekkel festett spanyolországi tájképei lebi­ lincselően érdekesek. Vad kékségű égbe hasítanak bele a szinte forró olvadt ara­ nyat szuggeráló sárga házak, a piros tornyok, a déli architektúra vakmerő alko­ tásai, különösen regényes tájakon vetik meg vaskos lábukat az ősi római hidak, és csodálatos arabeszkek nyelvén beszélnek a mór építészek dús kőbe valósult álmai. " Lyka Károly, a magyar művészettörténet-írás klasszikusa azt írta róla, hogy feltűnő tehetség. Élete késői szakaszában elmesélte, hogy megtekintésre kiállították Ottó ki­ rályfiról készített rézkarcát is. A tárlatot megszemlélte Horthy Miklós kor­ mányzó. Pár szót váltott is vele az arcképről: "Odament ehhez a rézkarchoz és nézegette. Én ott álltam mellette, és azt mondja: Na mit csinál az Ottó? Mon­ dom neki, hogy Ottó kerékpározik és tanul magyarul. Jól tud már magyarul. [ ..] Én egy kicsit megijedtem, hogy nem lesz-e bajom belőle, mert aztán minden­ honnan kizártak. Egyik barátom írta a magyar művészet történetét, és engem kihagytak belőle. " Habsburg Ottó az Európa Tanács tagja, a Pán-európai Unió elnöke 1991. no­ vember 2-án járt Baján. Több mint hatvan és fél évtized után ismét találkoztak. Még egy nagyobb tanulmányút ja volt. Elnyerte Baja város által, a római Collégium Hungaricumba hirdetett ösztöndíjat 1929-ben. Eddigi sikeres és nagyobb reményekre jogosító pályafutását Baja olyan értékűnek tekintette, hogy a város költségén egy évre Rómába mehetett, hogy Itáliában gyarapítsa tudását. Az ösztöndíj nem kötötte az Örök Városhoz, körüljárhatta egész Olaszországot. Elsősorban a falfestészet fajtáit, főleg a freskó-technikát tanul­ mányozta - hiszen fővárosi műtermében már foglalkozott freskófestészettel ­ és vázlatokat készített. A Collégium Hungaricum épületében lévő műtermek­ ben ismerkedett és barátkozott, a klasszicizáló formarendi stílusban alkotó .

147

Pátzay Pál szobrásszal, és az eredeti tehetségű Aba Novák Vilmos festő és gra­ fikussal, akik a magyar intézet ösztöndíjasai voltak. A külföldön - Varsóban és Krakkóban, valamint Stockholmban és Velencé­ ben - rendezett nemzetközi tárlatokon is szerepeltették képeit 1927-1929 kö­ zött. A Rómában festett Madonna című alkotásáért hazajövetele után, 1930-ban a Székesfőváros legmagasabb fokozatú festészeti díját kapta meg. Külföldi útjai segítették sokoldalú felkészülését, jelentős tudást szerzett, amely befolyásolta stílusának alakulását, érlelte művészetét. Mégis arra kény­ szerült, hogy a sikeres indulás után feladja pesti műtermét, és Bajára jöjjön. Kö­ rülnézett külföldön - magába szívogatta az alkotó-művészethez szükséges, szel­ lemét gazdagító táplálékot - és 1933-ban végleg hazatelepedett. Nagy szerepe volt ebben apjának és szeretett mostohaanyjának, akik azt kívánták, hogy leg­ alább egyik fiúk Baján éljen. Emberbaráti érzéseiből fakadóan 1932-től, a bajai ínségmunkások részére lé­ tesített szőnyegszövő műhelyt vezette díjtalanul 1937 -ig, hogy az első világhá­ borúban özvegyen maradt asszonyok keresethez juthassanak. Alkalmi - húsvé­ ti, karácsonyi stb. - vásárokra készített rézkarcainak, gipsz plakettjeinek stb. el­ adásából élt, és kereste kibontakozásának útját. Művészi tevékenysége nem vált öncélúvá. Vállalkozott kisebb-nagyobb helyi megbízások teljesítésére, és életé­ nek alakulása nem volt mentes eredeti, jó ötleteinek megvalósításától sem. Lappangó, titkos reménye, hogy nagy művészként nagy alkotásokat hozzon létre, lassacskán szertefoszlott. Erről így vallott: "Mikor Baján telepedtem meg, csendes munkában még reméltem, hogy mindezt elérhetem, de már megvilágo­ sodott lassan az is, hogy nagy nem lehetek ezen az elhagyott helyen. Kiépült bennem új törekvés-érzés, hogy ha már ide sodort a sors, arra törekedjem, hogy városomat és embertársaim életét magam módján tegyem széppé-naggyá, azzal a tapasztalt tudással, amit éppen Baja város ösztön-díja révén is szerezhettem meg a hazában és hosszú világjáró külföldi utaimon. " Tanárként működött 1935-től az iparitanuló iskolában. Ehhez 1936. júni­ us hó 23-án, Budapesten rajztanári oklevelet szerzett, majd egy székesfehér­ vári tanfolyam elvégzése után, közismereti tárgyak oktatására is jogosítványt kapott 1936. augusztus 6-án. Különböző pedagógiai és természettudományi témájú tanfolyamok elvégzésével előbb óraadóként, majd helyettesként, vé­ gül 1939. július 23-tól rendes tanárként taníthatott az intézetben szabadkézi és mértani rajzot, a közismereti tárgyak közül magyart, számtant, történel­ met, fizikát és földrajzot is, ha kellett. Kétéves egyéni tanulással 1952-ben, fizika szaktantárgyból kollokvált Pécsen. Végül a tanítóképző intézet tanára lett 1953-tól, ahol rajzot és műhelygyakorlatot tanított 1960-ig, nyugdíjazá­ sáig.

1 48

A festés és tanárkodás mellett jutott ideje arra, hogy részese legyen a város múzeumalapításának, a képtár anyagának gyűjtésével. Befejezhette otthonának, a "Bagolyvár" -nak nevezett műtermes háza építését, a Sugovica part Szurdolia felőli meredélyén 1937-ben. Az úri társaságban forgolódó, akkor még egy keve­ set németül, olaszul és spanyolul is beszélő, nőtlen festőművész-tanárnak lett már szeretetből fakadó, tréfás bajai ragadványneve is. Apja után - aki méhészet­ tel is foglalkozott - a kedveskedő modorú, öltözetével festői külsőt adó' társaságbeli urat mézes-mázolónak szólították. Lett már otthona, fizetett állása, megnősülhetett. Dezső bátyja révén, 40 évesen ismeretséget kötött a tanítói családból szárma­ zó, Soroksáron 1904. január 18-án született Mózer Emíliával, akit Szegeden 1939. július 29-én feleségül vett. A bajai 16-os határvadász zászlóaljhoz átképzés címén hívták be. Katona lett ismét, de csak 1940. július 2-től augusztus l -ig tartó rövid időre. Lakóhelyét a front közelsége miatt feleségével 1944. október 19-én elhagyta. Szekszárd, Sió­ maros, Dombóvár helységekbe menekültek. Egy szénbányában is dolgozni kényszerült 1945. március IS-től június l -ig. Ajka-Csinger völgyben hadimun­ kát végeztettek vele. Amikor visszatérhettek Bajára, az I. számú Igazoló Bizott­ ság 1945. július 16-án "igazoltnak" nyilvánította, de vezetői állásra alkalmatlan­ nak találta, mivel Dunántúlra távozott. Életének társa sokat gyengélkedett, hosszú évekig ágyban fekvő, orvosi keze­ lés alatt álló beteg volt, végül 1956. november 22-én elhunyt. Második feleségét - az 1916. január IS-én Felsőszentiván községben született J uhász Ilona, Baján 1935-ben végzett tanítónőt - 1955-ben ismerte meg és 1957. december 19-én nőül vette. Általában köztudott, hogy Déri Frigyes 1920-ban megváltoztatta szándékát és gyűjteményét nem Bajának, hanem Debrecennek ígérte, akkortól kezdve több lelkes bajai arra törekedett, hogy mégis legyen a városnak múzeuma. Miskolczynak Oltványi (Artinger) Imrével - aki Baján bátyjának gimnáziumi osztálytársa volt - szoros kapcsolata révén elmondta ezt a szép ideát. Az álom­ ból valóság lett 1936-ban, mert Oltványi tevékeny gyűjtő és ügyes szervezői közreműködésével - magángyűjtők (a legtöbbet sajátjából) és művészek ado­ mányaiból -, egy 52 képből és 12 szoborból álló, jelentős kortárs gyűjteményt kapott a város, mely megalapozta a múzeum megnyitását. Ennek folyamatos gyarapítás�t végezte Miskolczy Ferenc élete végéig, és rendezte a múzeum ki­ állításait. Aldozatkész munkásságának betetőzéseként 1988. november 4-én, félszáznál több alkotását és akkor kb. 2 millió 500 ezer forintra becsült műter­ mes házát a városnak ajándékozta azzal a céllal, hogy alkotásai számára múze­ umként hasznosítsák.

149

95 éves korában ért véget földi pályája a szelíd, kedves, szerény és dolgos, gyermektelen egyéniségnek, rövid szenvedés után hunyt el 1994. május IS-én. Baja város saját halottjának tekintette, május 19-én temették el a Rókus temető­ ben lévő családi sírboltba. Neve összeforrott a megye és a város közéletével, közművelődésével. Ennek érvényességét bizonyítják a számára adott fontosabb elismerések : a Baja váro­ sért díj (1974), Bács-Kiskun megye Művészeti Díja (1976), Baja díszpolgára ki­ tüntető cím (1980), SZOT Bács-Kiskun megyei Művészeti Díj (1982) és az Áp­ rilis Negyedike Érdemrend (1985). Egyéniségéről tájékoztatnak az 1949-1955 közötti időben rögzített írásos isko­ lai minősítései is. Ezeket olvasgatva válogatok belőle elfogadhatónak tartott vé­ leményeket. Ilyen a munka szerelmese, szenvedéllyel végzi munkáját, végtelen szorgalmú, buzgalma kifogástalan, önzetlen, tárgyi tudása és módszere jó, sze­ retettel foglalkozik diákjaival. Baja történetének kutatója, néprajzi gyűjtést foly­ tat, berendezte a szertárat, szemléltető eszközöket készített, a díszterembe secco vázlatot és dekorációkat alkotott, önzetlen, fizetség nélküli szakembere a múze­ umnak stb. Ám az is igaz, amit Pécsett, egy hónapig tartó nyári tanfolyam vé­ geztével az értékelő feljegyzésekben írtak róla, hogy klerikális beállítottságú. Igaz vallásos volt, vallásos témájú műveket is alkotott, és akkor ezt hátrányos jellemvonásnak tekintették. Nem lehet mosoly nélkül olvasni, hogy leírták, miszerint ezen rövid időszak alatt nem is fejlődött. Sokirányú közéleti, a társadalom érdekében díjtalanul vagy csekély tisztelet­ díjért és önként vállalt tevékenységeiből a javát válogat juk. Elsősorban egyre növekvő múzeumi szervező, gyűjtő, kiállításrendező tevékenységét emeljük ki, amelyet hajlott koráig múzeum-felügyelői, képtárfelügyelői feladatköreiben végzett. Rendszeres előadója volt ismeretterjesztő rendezvényeknek - főleg kép­ zőművészeti és pedagógiai témákban -, hosszú ideig elnöke a Bajai Szabadmű­ velődési Tanácsnak, alelnöke a helyi MSZBT-nak. Tanulmányozta a népművé­ szet jelesebb értékeit, barkács-fafaragó szakkört vezetett, grafikát és iparművé­ szetet tanított a Rudnay Gyula Szabadakadémián, majd a képzőművészeti kör­ ben. Számos testületben vállalt tagságot, pl. a Tóth Kálmán Társaságban, a TIT-ban, a pedagógus szakszervezetben. Eredeti ötlete alapján kezdte szervezni a Művelődés Bajai Barátainak Körét, majd a Nagy István Társaságot. Az előb­ binek titkára, az utóbbinak elnöke lett. .. Alkotásaival számos helyi, területi, országos és külföldi tárlaton vett részt. Onálló kiállításai voltak: 1924-ben Budapesten, a Nemzeti Szalonban. Váro­ sunkban, a múzeumban 1944-ben, 1955-ben, 1968-ban, 1986-ban és l 994-ben . Baján a Szakszervezeti Művelődési Házban 1957-ben, 1979-ben. A III. Béla Gimnáziumban 1987 -ben. Külföldön 1967-ben Sremska Mitrovicán.

I SO

Irodalmi tevékenységet is folytatott. Hagyatékában megtalálhatók nem pub­ likálásra szánt, főleg személyes témájú versei. Megjelent cikkei közül a jelen­ tősebbek:, Spanyolországi furcsaságok (Ma este 1925), Naplóm Lequeitióból (Bácskai Elet, 1927), Ahol először tanított Gárdonyi Géza (Baja-Bácska, 1935), Vallásos é,s új művészet (Széphalom, 1932), Miskolczy Ferenc spanyolországi naplója (Artér, 1991). Kéziratban őrzi a múzeum Baja képzőművészetéről a századfordulóig és Baja képzőművészetéről a XX. századig címmel írt tanul­ mányait, de Magyarság az iparban, Játszó és alkotó gyermek, Szépművészet, Modern bútor, Művész szemmel külföldön és A képzőművészet új irányai té­ májú dolgozatairól is tudunk. Kezdeményezésekkel, tervekkel és megvalósított munkákkal gazdagította magát. A teljesség igénye nélkül soroljuk főleg plasztikai munkáit. Mészá­ ros Lázár, Telcs Ede és Türr István domborműves emléktábláit készítette el szülőházaikra (az utóbbit más alkotó munkájával kicserélték), a kórház szü­ lészeti osztályának déli homlokzatára került Anyaság CÍmű plasztikája, és belső terében elhelyezett dr. Burg Ete domborműves emléktáblája. A vízkö­ pő Mercurius színes beton szobor az ő munkája (jelenleg a Nagy István Kép­ tár udvarán áll). A Kertészlány, és a Tinódi Sebestyén című színes beton szobrokat is ő alkotta. (Az előbbi sorsa ismeretlen, a kertészképzőben állt, a másik a tanítóképző gyakorlóiskolájában volt, megsérült, majd ellopták.) Több emlékplakettet készített, és egy üvegfestményt Liszt Ferencről a régi, Táncsics utcai zeneiskola folyosóján. (Az utóbbit összetörve, de megőrizte a jogutód gyermekintézmény.) Ő alkotta a kiscsávolyi Szent Szív templom freskóit. A másokkal együtt létrehozott munkái közül megemlítjük, a Déri-kertben lévő első világháborús hősi emlékművet (Miskolczy László és Padányi Gulyás Jenő), valamint a Rókus temetőben Nag� Márton által tervezett hősök sírját, amelynek díszítéseit ő készítette, és az Agoston Vencel által tervezett nagy­ baracskai hősök szobra kivitelezését. A Vörös-híd mellvédjére Kender István­ nal közösen alkották a Horgászfiú szobrot, mely az 1956-os árvízben pusztult el és a Nagy András tervei szerint épített Türr István-emlékmű bronz reliefes márványtábláját. Egyedülálló nagylelkűségét bizonyítja, hogy felkérésre három tervet is készí­ tett a felállítandó Jelky-szoborra, de magától híresebb szobrászt ajánlott megal­ kotására. Medgyessy Ferenc Jelky-szobránál csak a négyzetes, lépcsőzetes alap­ ra állított földgömb az ő munkája. Megnyerte a tanítóképző pályázatát első vi­ lágháborús hősi emlékműre. Annak készítését is felajánlotta Medgyessynek, csak az eredetileg vörös márvány posztamens és a szobor előtti szökőkutas ta­ vacska készült az ő tervei alapján. (A tavacskát megszüntették.)

151

Korai műveiben a szecesszió és a posztimpresszionista hatások érvényesül­ tek, őcsényi és jánoshalmi képeinél dominál főleg a plein air ábrázolás. Kép� alkotó művészetében felhasználta a szélsőséges avantgardista hatások formai újításait. Kísérletezett szőnyegtervekkel, a geometrikus mintájú, színes toron­ táli mintákat igyekezett alakos elemekkel fejleszteni. Az ötvenes években kezdte el fafaragással készített kisebb szobrainak alkotását. Már olaszországi útja előtt is érdekelték a falfelületekre festett képek. Rómában a Palazzo Fal­ conieri, azaz a Római Magyar Akadémia műteremházában dolgozó ösztöndí­ jas magyar festőkhöz hasonlóan elmélyülten foglalkozott falfestéssel. Teljesí­ tett egyházművészeti megbízásokat. A Nemzeti Szalonban is kiállított vallá­ sos témájú olajfestményeket, többek között a Patrona Hungariae címűt, amely a Gellért-hegyi sziklakápolna oltárkép pályázatán, kitüntető elismerést nyert. Erős törekvése volt, hogy ha nem is falon, de a lehetőségek szerint legalább táblaképeken megismételve - másképp, sajátos képi közlési módján - kísérle­ tezzen freskó festéssel. Kevés sikerrel, sokat fáradozott ezzel, monumentális freskóterveit csak kis részben tudta megvalósítani. Aztán hajlottabb korában mindinkább a vízfestés műfajára tért át. Megpróbálta a mindenkori hatalmi rendszerhez igazítani tevékenységét, ami csökkentette alkotói munkájának színvonalát. Maga írta le: "Ma már mű­ vészi nagy alkotó vágyam elveszett. [ ... ] Új életet nem kezdhetek! De megma­ radt bennem továbbra is a szilárd meggyőződés, hogy városomért dolgozzam, építsek a megmaradt üszkös romokon, mert az még szép és valamikor naggyá tehet. " A halála után, általam írt nekrológból idézek: "Mindig ide tért haza, hogy munkájával, tudásával Baját szolgálja. Pedig tehetsége révén, jobb érvényesülé­ se érdekében mehetett volna úgy, [ ... ] mint híres, állami-díjas orvosprofesszor Dezső bátyja, vagy Kossuth-díjat kapott, építészmérnök László öccse ezt meg­ tette. Maradt, mert szerette Baját minden bajával egyetemben. Itt álmodott, al­ kotott, vágyódásait itt szegezte szembe a valósággal. Becsülhetjük hűségét, mert nem könnyű egy vidéki kisvárosban lokálpatrióta művészként élni. [ ... ] Hálatelt szívvel köszönjük, hogy ismerhettük mint olyan férfit, aki élete során az elisme­ rés és tisztelet koszorúját kiérdemelte, akit nemcsak a halál tett naggyá. Sirat­ hatjuk hiányát egy olyan jellemes és nemes erkölcsi elveket valló, hozzájuk ra­ gaszkodó, bölcs és köztiszteletben álló, az utóbbi évtizedek óta piedesztálra emelt személyiségnek, aki a képzőművészet, a tanári pálya és a közélet nagy te­ kintélyű egyénisége volt, kinek legigazibb valója a jótett, hiszen bőven merítet­ te az adakozás erkölcsi és anyagi forrásait. Akit nemcsak művészete, hanem cse­ lekedetei, szavai tettek mind tökéletesebbé."

1 52

Miskolczy László (1900-1974) Nagyszülei apai ágon, Miskolczi Pál és Brecska Ilona jánoshalmi földművesek, anyai ágon Nagy Czirok Sándor gépész­ iparos - és nagyanyja, Ludvig Mária kiskunhalasi illetőségűek voltak. Apja, Miskolczi Ferenc (1860-1950) is a föld­ műveléssel kezdte. Kötelező katonai szol­ gálatának letöltése után, továbbszolgáló altisztkén t középiskolai végzettséget szerzett, majd leszerelését követően, egy tanfolyam elvégzése után telekkönyvi tisztviselőként dolgozott Budapesten, Vá­ con és városunkban. Irodai főtisztként ment nyugdíjba Baján. Olyan ember volt, aki tudását önképzéssel fejlesztette. Főleg természettudom�nyokkal kapcsolatos tárgykörök érdekelték. Ilyen témakö­ rökben - mint a gyümölcstermesztésről, a méhek tenyésztéséről - publikált is. Szerzett ismereteit elsősorban méhészként hasznosította, megszervezte a Bácskai Méhészeti Egyesületet is, annak elnöke volt. Anyja az 1876-ban szü­ letett Nagy Czirok Ilona, fiatalon - alig 45 évesen - hunyt el Baján 1915-ben. Négy árva ifjút hagyott hátra: Dezsőt (Baja, 1894. - Budapest, 1978), Sándort (Baja, 1896. - Brezla, 1916.), Ferencet (Vác, 1899. - Baja, 1994.) és Lászlót. Apja 1918-ban újból megnősült. Katona Erzsébet Mária (1878-1970) kalocsai özvegyet vette feleségül. Házasságukból gyermek nem származott. Mostohafi­ ai " kisanyát" nagyon szerették. A Miskolczy fiútestvérek - akik vezetéknevüket már y-nal írták - közül a ker­ tész pályát választotta Sándor, elesett az első világháborúban. Dezsőből híres­ neves orvosprofesszor lett. Ferencből képzőművész-rajztanár. A legkisebb és legelevenebb fiúcska László, Baján született 1900. augusztus 9-én. Az elemi osztályokat a bajai Tanítóképző Gyakorló Iskolájában végezte el, majd a Bajai Ciszterci Főgimnáziumba járt. Minden évben kitűnő év végi bizo­ nyítványa volt, így elsős korától kezdve, minden tanév végén jutalmazták a Markovics-féle alapítványból, a Kutas János-féle adományból, a Juray Antal-fé­ le jutalomdíjból és az ifjú br. Rudics József-féle ösztöndíjból. A tanulás mellett, a dr. Böröcz Marcell tanár által vezetett, Tóth Kálmánról elnevezett iskolai ön-

1 53

képző körnek buzgó tagja volt. Az 1915. október 6-án megtartott díszközgyűlé­ sen Vörösmarty Mihály A hontalan című versét szavalta, a kör ellenőrei közé választották, majd tanára őt nevezte ki a csoport ifjúsági elnökévé, mely tisztsé­ get ellátta bevonulásáig. Tagja volt az intézeti Segélyező Egylet választmányá­ nak. Zenélni tanult, fuvolán játszott. Bajai diákkorában résztvevője volt egy amatőr kvartettnek, melyben Ferenc bátyja hegedült. Az 1900-ban született he­ tedikes és nyolcadikos gimnazistákat bevonultatták, katona lett 1918. március l -től november l -ig. Tűzmesterként szolgált a 32. tüzérezredben, az olasz front­ ra is kikerült. Azok a tanulók, akik a népfólkelői bemutató szemlén katonai szolgálatra beváltak és bevonultak - annak érdekében, hogy tanulmányi szem­ pontból hátrányt ne szenvedjenek - külön érettségi vizsgát tehettek, egy előtte elvégzett rövid tanfolyam után, így 1918-ban kitűnő eredménnyel úgynevezett "hadiérettségi" vizsgát tett. Leszerelése után, Budapesten a József Nádor Műegyetemen tanult 1908-1922 között. Kitűnő eredménnyel szerezte meg az építészmérnöki oklevelet. Építő­ mesteri gyakorlatát Baján, Spitznagel Jánosnál és Budapesten, Csonka László vállalkozóknál töltötte, 1926-ban építőmesteri jogosítványt kapott. 1923. április l -től 1926. február l -ig Budapesten, Csonka László okleveles mérnök vállalatá­ nak tervezője, majd társa lett. A Magyar Magas- és Mélyépítő Rt. műszaki veze­ tője 1926. március l-től 1938. december l -ig. A Bükk hegység keleti lábánál lé­ vő, belga érdekeltségű Egercsehi Kőszénbánya és Portland-cementgyár alkal­ mazásában állt műszaki igazgatóként, 1938. december l -től 1948. április 6-ig, melyet ügyvezető igazgatóként is irányított. Amikor a cementgyárat államosí­ tották, a Mész- Cementipari Központ vezérigazgatójává nevezték ki, onnan sa­ ját kérésére a budapesti Állami Várostervező Irodához került csoportvezető fő­ mérnöknek. Ott alkalma nyílt számos gyár, középület, új városrész (Kazincbar­ cika, Komló, Dunaújváros) tervezésében részt venni. Elhagyta az országot 1956-ban, Amerikába költözött családjával, és 1971-ig Wallace K. Harrison és Max Abramovitz építészeti irodájában dolgozott kü­ lönféle terveken. Nagyra becsülték tudását és bár 65 év a nyugalomba vonulás kora örültek, hogy 71 éves koráig ott dolgozott. A New York-i építészi okleve­ let 1959-ben kapta meg. Eszter lánya erről azt nyilatkozta, hogy talán ő volt az egyetlen, aki ebben akkor részesült, melyhez nehéz, hosszú vizsgákat kellett tennie, de önállóan már keveset tervezett. Tanított a NY Institute of Technol­ ogyban, majd háromévi Parkinson betegség után, 1974. augusztus 20-án el­ hunyt New Yorkban. Amerikai tevékenységéről, halála után két nappal a New York Times is beszámolt. Miskolczy László felesége Kónya Klára, Szolnokon született 1916. november 24-én. Budapesten végezte el a színiakadémiát és Marosvásárhelyen élt. Erdély

1 54

visszacsatolásakor Kolozsváron szerepelt Herczeg Ferenc Bizánc című három­ felvonásos színművében, Iréne császárnét alakította. Kolozsvári szerződésének lejárta után Budapesten játszott, Vörösmarty Csongor és Tünde című ötfelvoná­ sos mesejátékában. Egy utazás alkalmával a vonaton találkoztak, amikor Lász­ ló az akkor Kolozsváron élő egyetemi tanár bátyját, az Ideg- és Elmeklinika ve­ zetőjét ment meglátogatni. Marosvásárhelyen házasodtak össze 1942. július 14én, s e friggyel felesége felhagyott a színészi pályával. 1996. október 27-én hunyt el. Két lányuk született: Eszter 1943. június 21-én (Esther Pásztory, a New York-i Columbia Egyetem művészettörténésze) és Krisztina 1945. április 23-án (Kristina Taylor üzletasszony, művészi kerámiagyártással foglalkozik). Sokszínű egyéniség volt Miskolczy László. Szerette a zenét, főleg Wagner mű­ veit. Sokat utazott. Sportolt: evezett, sportként űzte a vívás t (egyszer kardpár­ baja is volt), Svájcban síelt és Delmár Walterrel autóversenyzett az Alpokban. Vele 1932. augusztusában megnyerték a Münchenből - Meranon, St. Moritzon és Grenoblén át - San Remoig vezető úton az Alpesi Kupát, olasz Lancia autó­ jukkal. Remekül táncolt, jókedvű, praktikus és szellemes társasági ember volt. Szerette a vicceket, gyűjtötte a vicces könyveket. Nem siette el a nősülést, 42 éves koráig nőtlen maradt. Eszter lánya idősebb hölgyektől informálódott arról, hogy legendásan nagy életet élt, sokan szerettek volna feleségül menni hozzá. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy tökéletes német és francia nyelvtudással ren­ delkezett (Amerikában az angolt is jól megtanulta), nem is lehet csodálkozni azon, hogy a partiképes, tetszetős külsejű fiatalember személye vonzaimat kel­ tett a nőkben. Örömét lelte a vidéki életben is, gyakran járt szülővárosában és gyermekeivel is Baján. Külfóldre távozása előtt, majd minden nyarukat itt töl­ tötték apja és "kisanyó", Tóth Kálmán u. 36. számú házában és a Bagolyvárban, ahol disznóölésekkor nagy szakértelemmel töltötte a hurkát és kolbászt. Amikor New York-i építészeti engedélyét kérelmezte, barátai többek között ekként jellemezték. Padányi Gulyás Jenő építész - aki az Építészet című folyó­ irat egykori szerkesztője volt 1941-1944 között - azt mondta róla, hogy építésze­ te a "leggondosabb és legmegbízhatóbb, személye őszinte, kétségtelenül becsü­ letes." Orgyay Aladár - a fiatalabb, modern építészgeneráció tehetséges tagja, aki már 1947-ben az USA-ba távozott, s 1930-tól ismerte - referált róla a "kelle­ mes és becsületes személyről, ami által építészeti körökben nagyon szerették. " Több építészettel kapcsolatos téma érdekelte, a tervezés és irányítás, az építő­ anyagok és építőelemek, a népi építkezés. Tanulmányutakat tett külfóldön. Né­ metországban 1922-ben és 1923-ban, Olaszországban 1924-ben, Ausztriában 1925-ben. Németországban 1928-ban a betonépítkezést tanulmányozta és szál­ lodaépítési kérdéseket vizsgált Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Fran­ ciországban az 1930-as években. Ugyancsak szállodaépítési tapasztalatszerzési

155

úton volt az Alpokban 1932-ben. Műtörténeti tanulmányúton járt Észak-Fran­ ciaországban a Rajna-völgyben, és Belgiumban 1935-ben. A magyar népi építé­ szet szépségeit kutatta. Nemcsak feltárásával, megóvásával, de fejlesztésével is foglalkozott. A népi építészetről előadásokat tartott Budapesten és cikkeket írt. New York-ban, a 84. utcában lévő Magyar Házban is tartott előadásokat a mo­ dern építészetről. Újságcikk is dokumentálja, hogy a József Nádor Műegyetemen 1937-ben megüresedett középítési tanszék vezetői állására kiírt pályázaton is jelölték. A Művészet című folyóiratban, 1974-ben írta róla képzőművész bátyja, Miskolczy Ferenc: "Miskolczy László több évtizeden át, különböző munkate­ rületeken szerzett tapasztalataival, gondos, pontos adatgyűjtésével arra töreke­ dett, hogy kialakítsa a korszerű építészet valamennyi kérdését felölelő épület­ szerkezet-tanát." Legnagyobb igyekezete az volt, hogy az anyag, a cél és korsze­ rű épületek a magyar fóld és éghajlati adottságait, valamint hagyományainkat is maximálisan számba vegyék. Így szakelőadói tevékenységében a magyar népi építészet ismeretének igyekezett megvetni az alapjait, melynek eredményeként fiatal, haladó szellemű építésztársaival (Padányi Gulyás Jenő, Tóth Kálmán) a magyar népi építészetet feltáró és ismertető társulást alakított. Kiadványsoroza­ tuk egyik köteteként jelent meg a Palóc vidék népének építészete 1937-ben. Ezen könyvsorozat negyedik könyve - amelynek kép- és rajzanyagát, az 1938. és 1939. évi gyűjtő- és kutatómunkájuk eredményeként, Vargha László néprajz­ tudóssal állított össze - Nagykunság vidék népeinek építészete címmel jelent meg 1943-ban. A Tisza bal partján elterülő táj színmagyar népének építkezését mutatták be könyvükben, ahol a fő építkezési anyag a fóld volt. Szakírói tevékenységéhez tartozik, hogy egyetemi tankönyvek szerzője is volt 1937-ben. Kiadták Épületszerkezet tan I. fejezet: Földmunka a magasépítésben és Épületszerkezet tan II. fejezet: Alapozás a magasépítésben című egyetemi jegyzeteit. Munkáját elismerték. Több pályázaton vett részt terveivel. Így a Nyugati pályaudvar előtti tér rendezésénél, irodaház és szálloda terveivel nyert díjat Módosi Ferenccel. Második díjat kapott a Margit-híd átalakítására benyújtott pályázati tervéveI 1936-ban. Az egykori Boráros téri, Horthy-hídra (ma Pető­ fi-híd) tervezett haditengerészeti emlékmű létesítésének érdemeiért, még az Osztrák-Magyar Monarchiában alapított érdemjellel, a Signum laudisszal tüntették ki a legfelsőbb elismerés jeléül. A Magyar Építőművészek Szövetsé­ gének Hauszmann-díját vette át 1939-ben. A Komló Építéséért Emlékérem ezüst fokozatávaI 1953-ban, a Kazincbarcika Építéséért Emlékérem arany fo­ kozatával 1955-ben jutalmazták. A Kossuth-díj III. fokozatát vehette át a par­ lamentben 1955. március IS-én. Ezzel a kitüntetéssel, mint a Lakóépület Ter-

156

vező Vállalat építészmérnökét jutalmazták, mert a lakóházak és lakótelepek, korszerű, gyors és gazdaságos megépítése érdekében kidolgozta a tömeges elő­ gyártásra alkalmas szerkezeti elemek műszaki terveit, köztük a legjelentőseb­ bet - az import faanyagot teljes mértékben helyettesítő - az előre gyártott vas­ beton fedélszék terveit. A díj átvétele után az Esti Budapestnek tett nyilatko­ zatában már arról beszélt, miként kísérleteznek új, a téglát pótló eljárással vagy a fát helyettesítő anyagból, ablakok készítésével. Sok köz- és magánépületet tervezett: a budai Duna-strandfurdőt 1923-ban, a Gellért-hegyi Csonka-villát 1928-ban, Budán az Ujlaki mélyuszodát 1925-ben, Mátraházán a Baán-villát 1930-ban. Megtervezte a Kékestetőn lévő Kékes Szál­ ló összes épületét és berendezését 1931-1932-ben (később a luxusszállodát sza­ natóriummá alakították át). Baján a Déri-kertben álló első világháborús hősi emlékművet 1933-ban (Padányi Gyulyás Jenővel és Miskolczy Ferenccel közö­ sen) készítette. Csepelen a községházát és berendezéseit 1936-ban, a Szerb utca 19. szám alatti bérházat készítette el l937-ben, a Kékes Szálló további bővítési terveit 1937-ben. Legnagyobb és legjelentősebb munkája a Kékes Szálló volt, melyről képek és tervrajzok is megjelentek külfóldi folyóiratokban. Amerikában építészeti engedélyt szerzett, de önállóan keveset tervezett, csak egyetlen házat, barátjának Ráth Istvánnak New-Yersey államban. Sok átalakí­ tással foglalkozott2 köztük a Magyar Ház épületével. Az őt alkalmazó cégnél dol­ gozott mindenféle terven, a Columbia jogi egyetem, a Lincoln Center Opera, Albany (New York állam fővárosa) középületein. Nem ő volt a főtervező, csak a tervezésben vett részt. Ipari és gazdasági épületek elgondolásait is megrajzolta, Willmann János mátételki birtokán gazdasági épületekét 1924-ben, a Rico Köt­ szergyár vasbetonvázas gyárépületét, a Gamma Finommechanikai Üzem Fehér­ vári úti gyártelepét 192�-ben, a Bárdi József-féle autó-behozatali cég műhelyeit és garázsait 1936-ban. Epítésvezetői munkásságának felsorolását mellőznünk kell. Megemlíthető még, hogy 1929-től kezdve saját cégét is vezette, ezalatt az idő alatt tervezte többek között, a budapesti repülőgépgyárat és a német AEG cég budapesti gyárát. Sajátos építési kifejezésmódjában a Walter Gropius által alapított, új stílust te­ remtő Bauhaus iskola hatása érezhető. Igényelte az anyagi világból származó természetes anyagokat, mint pl. a nyers épületkövek díszítőelernkénti használa­ tát. Építészetében kerülte a bonyolultságot és túldíszítést, az ízlésesen könnyed megoldások híve volt. Gondot fordított arra, hogy a tervezett objektum illesz­ kedjen az építésre választott meghatározott térbe, a városképbe. Tervezésében az egyszerűségre és a gyakorlati hasznavehetőségre törekedett, s népi építészetből is merítette a célszerűséget úgy, hogy rendeltetésének és esztétikai igényeknek is megfelelő épületeket tervezzen. ,

1 57

Nagy András (1898-1979) Budapesten született a józsefvárosi, Práter utca 74. sz. házban 1898. novem­ ber S-én. Édesapja Nagy Ernő (18741962) asztalos művezető volt, Blander Henrik asztalosműhelyében. É desanyja Zofáhl Aranka (1874-1907 ). Alig volt egy éves, amikor a nyolcadik kerületi Szesz­ gyár utcába költöztek. Ott éltek ötéves koráig, ott született Ilona húga 1901-ben, majd öccse Ernő 1902-ben. Emlékezete szerint onnan jól lehetett látni a budai hegyeket és a Gellért-hegyet. Megőrizte annak emlékképét, hogy a Baross utcában a villamos már járt akkortájt, de a közúti forgalom még lóvontatású járműveken zajlott, s azt, miként szoktatták bevásárlá­ írták, mit kell hoznia. É desany­ cédulákra sokra oly módon, hogy kezdetben ja, aki varrni tanult, nemcsak magának és gyermekeinek, hanem nyolc élő testvérének is varrta a ruhákat, nagynénjei ezért sokszor jártak hozzájuk. Amíg anyja varrogatott, András fia gondtalanul játszadozhatott a bérházi ftig­ gőfolyosón és az udvaron. A játékot csak akkor hagyta abba, amikor megérke­ zett a verklis és kerekeken guruló sípládáját megszólaltatta. Ámulva hallgatta a muzsikát s bámulta, amint az asszonyok a gangról ledobálták a papírba cso­ magolt krajcárokat a verklisnek. Anyai nagyapja, Zofáhl András a Dréher Sörgyár főpénztárosa volt, nagyany­ ja Schilling Katalin német asszony, aki leginkább németül beszélt, mint akkor­ tájt sokan a fővárosban. Kőbányán laktak. Szülei is elhagyták rövid időre Jó­ zsefvárost, és Kőbányára költöztek 1903-ban, a jobb levegő utáni vágyuk kielé­ gítése érdekében, mert öccse beteges gyerek volt. Szülei sokszor elvitték maguk­ kal sétáikra, többször eljutottak kedvenc úticéljukhoz, a cinkotai "nagy iccé"-be szüleinek kedvenc szórakozóhelyére, ahol cigányzenekar játszott a kerthelyiség­ ben és kellemesen tölthették idejüket. (Az anekdota szerint a cinkotai kántort talpraesett válaszaiért Mátyás király jutalmaznia akarta. A borissza kántor csu­ pán azt kérte, hogy Cinkotán nagyobb legyen az icce, mint másutt. Azóta a cinkotai icce nem két, hanem három meszely űrtartalmú.)

158

Kőbányán kezdett elemi népiskolába járni. Nemsokára, 1905-ben mégis visz­ szaköltöztek Józsefvárosba, a Baross utcába. Ott a Csobánc utcai iskolában lett elemista. Nem tartozott a legjobb tanulók közé - játszani jobban szeretett -, de rajzból és énekből mindig az első volt. Apai nagyapja önálló molnármester volt, akinek özvegye Miskolcon lakott. Ottani nyaralásaik alkalmával kezdték úszni taníttatni. Elemista emlékei közé tar,tozik a Népliget - ahol apjától elsajátíthatta a korcsolyázást - és a vurstli. Edesanyja 1907. március S-én meghalt - amikor harmadikos elemista volt -, ezt a megrázó eseményt nehezen viselte el. Az anyátlan árvákat átmenetileg édesapja Stefi nevű húga látta el. 1908-ban ismét elköltöztek a Dobozi utcába. Német nyelvtanulás végett egy évre kivitték a csehországi érchegységben fekvő Pressniztbe, ahol nagybátyja zeneiskola-igazgató volt. Ott kezdett el hegedülni tanulni. Közben apja ismét megnősült, 1908-ban felségül vette a balassagyarmati ille­ tőségű Zrínyi Ilonát. Az új feleség nagy szeretettel fogadta férje gyermekeit, akit András gyerek anyuskának hívott. Andrást ugyanazon évben beíratták a Horánszky utcai főreáliskolába, ahol már az iskolai zenekarban is játszhatott. Ismét költöztek 191O-ben, ezúttal Pest­ szentlőrincre. A zenetanulást egy lőrinci tanárnál folytatta, aztán Kispesten egy jobb szakembernél. A nyarait testvéreivel Balassagyarmaton töltötte szeretett nagymámájánál, ahol már jól megtanult úszni az Ipolyban. Apja betegeskedett, operálni kellett. Ennek okából és a háborús viszonyok miatt, 1914-ben a ferenc­ városi Mester utcába költöztek, ahol végre - a petróleumvilágítás után - először lett villanyvilágításuk. Innen nagy, sokszor 20-25 km-es gyalogtúrákat tettek, egyszer-másszor a családjával és osztálytársaival. Negyedik reálista volt, amikor 1916 áprilisában besorozták katonának a 32. közös gyalogezredbe. Leérettségiztették 1916-ban, majd június 29-én beköltö­ zött a Mária Terézia laktanyába. A kiképzés után a 23. gyalogezredhez került Zomborba, káplári rangot szerzett. Galiciába vezényelték 1916 decemberében és a következő év májusában a harctérre, majd egy csendesebb frontszakaszra. Aztán 1918 tavaszán az olasz frontra vitték, ahol bal vállán megsebesült. Haza­ szállították és a kórházban meggyógyították. Ismét bevonultatták Zomborba, ott felmentést kaptak a katonai eskü alól, és 1919 januárjában tartalékos zászlós­ ként szerelhetett le. Idejét ezután muzsikálással, fotózással és rajzolással mulatta és eldöntötte, hogy nem gépészmérnök, hanem építészmérnök lesz. Gyakorlatszerzés mi­ att napszámosságot vállalt, hogy a vasbeton-építést megismerje. Ezenkívül télnek idején - a némafilmek korában - az EMKE mozi kis együttesében he­ gedült.

159

A Magyar Királyi József Nádor Műegyetemre 1920-ban iratkozott be. A bajai születésű Major Máté, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tan­ székének nyugdíjas professzora, Férfikor Budapesten című, 1978-ban megjelent könyvében írta róla: "Nagy András egyébként talán két évvel járt előttünk. Hallgató korában "kisördög" néven, egyszemélyes céget alapított, tuskihúzó kö­ szörülés és körzőjavítás céljából, és körüljárta a rajztermeket, hogy begyűjtse a rendeléseket. "Itt a Kisördög! " - jelentkezett minduntalan. Persze amikor ta­ nársegéd lett a céget feloszlatta. " Hozzátehetjük még, hogy nyugdíjas apjának segítségével vonalzókat is javított és rajzkészítéseket is vállalt. Kitüntetéssel lett építészmérnök 1924. április l l-én. Egyetemi tanulmányainak befejezése után, Sándy Gyula professzor épület­ szerkezeti tanszékén lett tanársegéd. Itt tevékenykedett 1924-1928-ig. N em csak a tanársegédi munkát végezte, hanem Sándy magánmunkáinak részlet­ rajzain is dolgozott. Így pl. a kispesti evangélikus templom, a Krisztina kör­ úti posta vezérigazgatóság épülete, a genfi Népszövetségi Palota tervpályáza­ tán. A kaposvári evangélikus templom, a soproni evangélikus teológia épüle­ tén, az újpesti postaépületen, a miskolci avasi templomtorony felmérési és res­ taurálási tervein is dolgozott. Ebben az időben Irsik László tanársegéd társá­ val közös megbízás alapján, saját terve már a Budapesti Tanáregyesület szék­ háza és egy tervpályázaton díjat nyert épülete, az 1929-ben elkészült új hatva­ ni templom volt. Kérte magát kétszer is a berlini Collégium Hungaricumba, hogy Németországban doktorálhasson, de professzora ezt megakadályozta, ezért az 1928. év végére felmondott. Tőry-Pogány építészek irodájában vállalt munkát. Irodavezető és tervezőépítészként, kivitelezésre nem került terveken dolgozott, pl. bérház a kecskeméti református egyház részére, az Országos Le­ véltár tornyának átalakítási terve. Apjáék időközben Balassagyarmatra költöztek, így garzonlakásban lakott. Az építési iroda munkája egyre kevesebb lett. Eljutott hozzá a hír, hogy váro­ si főmérnököt keres Sándy professzor valahova vidékre. Javasolta menjen le Bajára, s ha tetszik a hely, ajánlani fogja. Elvállalta a posztot és 1929. június I S-én elfoglalta helyét a bajai városi mérnöki hivatalban. Közvetlen építész­ mérnök előde Nagy Márton volt 1925-l929-ig, aki ugyancsak a Sándy-tan­ székről került ki. Baján már várták, mert sok munka halmozódott fel. Hor­ váth Béla mérnök, a műszaki osztály akkori vezetője, dr. Borbíró (Vojnics) Fe­ renc polgármester, valamint a számvevőszék ben dolgozók lassan bevezették az ügyek titkaiba. Lakást is szereztek számára, és a "Bibic" nevű dublójának (kétpárevezős csónak) is jutott hely a Bajai Evezős Egyletben. Nem utolsó sor­ ban dr. Bernhart Sándor, Somogyi Elemér, dr. Bruszt Pál vonósnégyesükbe is bevették, ami munkáját ösztönzően befolyásolta. A nőtlen, zenéhez, sporthoz,

1 60

képzőművészethez egyaránt értő fiatalember, a város társadalmi és művelődé­ si életében hamar megtalálta helyét, és jókedvűen látta el sűrű feladatkörét. Hamarosan esedékessé vált öt óvóda, egy tanyai és egy belvárosi iskola terve­ zése, amelyben segítségére volt az akkor végzett ifj. Bayer (Bacsfay) Gyula épí­ tész. Akkortájt a Rókus utca 17. szám alatt bérelt lakást Beck néniéknél, ahol igen jól érezte magát. Életét nemcsak a szakmai munka és a vonósnégyesben va­ ló részvétel töltötte ki. A Liszt Ferenc Kör Zeneiskolájában tovább tanult hege­ dülni Szántó Jenő kiváló hegedűművész től, és a Kör zenekarában is játszott. A vízisportokat és a turisztikát sem hanyagolta el. Beck néni lakásában 1935-ben már arról ábrándozott, hogyan lehetne ott a Mincinek becézett Rákos Hermin­ nel kettesben berendezkedni. Rákos (Rinler) József takarékpénztári tisztviselő és Fischer Margit lányát (Baja, 1 899. február 18. - Baja, 1985. május 3.) - aki fő­ ügyész mellett volt adminisztrátor, majd 1936-tól a városi gazdasági hivatalban dolgozott gépíró- és ügyintézőként - 1936. január l-jén jegyezte el és 1936. jú­ nius 16-án felségül vette. A fiatal házasok Beck néninél éltek. Házasságáról így vallott: " Születésem óta ez volt életem egyetlen legnagyobb eseménye és maradt is halálomig. " Munkával le nem kötött idejükben kirándultak, nyáron főleg eveztek, télen társaságba jártak. Gyermekkori, csehországi útja után először 1926-ban járt külfóldöu, Ausztriában és Bajorországban. 1933-ban Ausztriában és Észak­ Olaszországban, ahol azt a harcmezőt is megnézte, ahol fegyveres küzdésre kényszerült és megsebesült. Feleségével 1934-ben részt vettek egy al-dunai és Fekete-tengeri társasutazáson. Dr. Miskolczy Dezső orvosprofesszorral és an­ nak első feleségével (a bajai polgármester lányával) részt vettek egy Balaton körüli és bakonyi kerékpártúrán, amelyet kettesben feleségével 1937-ben megismételtek, megtoldva egy Duna menti, esztergomi és balassagyarmati út­ tal. A bajai kórház szülészeti osztályának tervezése és építése komoly stádium­ ba került 1937-ben. A tervezésért kapott összegből, megspórolt pénzükből és bankkölésönből felépíthették házukat a Rókus u. 7/b. szám alatt, ahová 1938 augusztusában beköltöztek. Bandi fia - akiből építészmérnök lett, s jelenleg az USA-ban tanár - 1939. ja­ nuár S-én született. Felesége a szülés után súlyos beteg lett, nyugdíjazását kér­ te. Második gyermeke Eszter, már apja által tervezett új szülészeti épületben jött a világra 1940. október 8-án, később laboratóriumi asszisztensként dolgozott. A második világháború zűrös eseményei arra késztették, hogy 1944-ben átme­ netileg egy-két hónapig Szeremlén lakjanak, majd visszajöttek Bajára. Október­ ben a dunántúli Dombóvár melletti, Döbröközbe menekítette családját, de ő maga Baján maradt, csak október 19-én hagyta el a hivatalos közegekkel együtt a várost. Házát dr. Gondos Lászlóra és Grünhut Miksára bízta, akik ott húzód-

161

tak meg, miután a nyilas éra napjaiban megszöktek a munkatáborból. A polgár­ mester hívására, 1945. január 18-án visszajött Bajára. Egy ideig a házában be­ szállásolt idegen katonák mellett, a hadifogságból Baján megszökött öccse is ná­ la lakott, az övéi május első napjaiban jöttek haza Dunántúlról. A munkába álló mérnöknek meg kellett szervezni a műszaki hivatalt és a "ro­ botmunka hivatal"-t is, ahogyan a civil munkaerő szervezésének intézményét találóan nevezte, mert tarthatatlan volt, hogy a katonaság vaktában szedte össze a járókelők közül a neki szükséges munkaerőt. Előfordult - amikor nem tudtak elég embert munkára kiállítani -, hogy büntetésből őt is kirendelte a rendőrség munkára, de boldogabban végezte, mint az idegőrlő munkát a "robotmunka hi­ vatal"-ban, amely 1945. augusztus 20-án meg is szűnt. Munkásságának első szakasza 1929-1945-ig tartott. Igaz, az eltöltött 16 év alatt sem volt minden fenékig tejfel, de mindig helytállt. Jellemző, hogy kezdetben tintát adott a város a kalamárisokba, de tollat, tollszárat már nem, így a terve­ zéshez szükséges jobb minőségű ceruzát, tust, radírt stb. az építmények hitelé­ be kellett belevinni. A kisebb-nagyobb problémák mellett a tervezési, kivitele­ zési munkák viszonylag jó körülmények között folytak. Részt vett - az Állam­ építészeti Hivatal főnöke, Bencze Béla javaslatára, 1935-ben létrehozott - a Ba­ jai Mérnökök Baráti Egyesülete közösségének tevékenységében. Ez a néha együtt is vacsorázó, 60-65 tagú kedélyes társaság is bizonyítéka annak, hogy mi­ lyen élénk műszaki élet volt a városban. Még 1940-ben is megvolt a 40-es tag­ létszámuk. Működésének második szakasza 15 évében - 1945-1960 között - az europé­ er mérnök nehezen viselte az ellentmondást nemigen tűrő irányítást, a felvo­ nulásokat, a sajtófélórákat, a hivatalára testált dekorációkészítéseket stb. Szá­ mára ezek az évek a megalkuvás kényszerét is jelentették, hiába próbálkozott politizálni - 1945-ben belépett a Polgári Demokrata Pártba -, az ilyenféle te­ vékenység sehogysem illett egyéniségéhez, ezért a párt megszűntetése után pártonkívüli maradt. Olyan érzelmek birtokában volt mint a kötelességtudás, a precízség, a hig­ gadtság, a szeretetteljesség és udvarias modor, az őszinteség, a finom ízlés, ki­ műveltség és a vallásosság. Talán ezek a kiemelhető jellembeli tulajdonságai. Sokoldalú tehetségű ember volt. Kiváló fotográfus, nagy tehetséggel megáldott amatőr képzőművész, akinek rajzai és akvarelljei gyönyörködtették nézőit. A művészeti ágak közül leginkább a zenét szerette, színvonalas hegedűjátékáról ­ vele n�ha együtt muzsikálva - magam is meggyőződhettem. Az Artér című bajai kulturális szemle 1997/1. száma írta róla többek között: A " bácskai kisváros európai műveltségű polgára, aki kiválóan muzsikál - kvar­ tettben hegedül -, rendszeresen fordít németből. Angolul is tud. Körséta a vá-

1 62

rosban című írása pedig írói vénáját bizonyítja. E remeklés az 1934-ben kiadott Rapcsányi Jakab-féle Baja monográfiában szerepel. Egy kisváros nagy építészének értőn és féltőn szerető vallomása városáról, mely boldog lehet, hogy keze nyomát magán viselheti. Munkái példaértékűek. " Egy tervbe vett alma­ nach számára írt 1951-ben, egy 10 oldalas publikációt Baja 1945 előtti iparáról, ami kéziratban maradt meg. Hajnóczy J. Gyula bajai születésű egyetemi tanár írta: "Olyan értékes városi mérnökké lett, mint azóta senki ..." Major Máté akivel levelezett, 1978-ban írta róla a már említett könyvében: már nyugdíjban van ugyan, de olyan lokálpatrióta, hogy bármely aktív Most " bennszülöttnek dicséretére válnék." Élete végéig muzsikált, hegedült és szükség esetén brácsán is játszott vonós­ négyesben dr. Abonyi Józseffel, dr. Bruszt Pállal, Böröcz Jenővel és dr. Magoss Jánossal együtt, felváltva egymás lakásán. Utóbb főleg Mozart kvintetteket ját­ szottak. A bajai házi muzsikálás szép hagyományú eseményeit lezáró epilógusai voltak ezek a zenélési alkalmak. Tüdőgyulladásban halt meg 1979. június 2-án. Baja városa, elhunyta után megbecsülte azzal, hogy utcát nevezett el róla 1988-ban. Baján, a város részére hivatali kötelességei folytán 1929-1960 között készült sok terve közül - amelyekben kisebb-nagyobb átalakítások tér- és utcarendezések, járdaépítések, nem szerepelnek - csak néhányat emelünk ki. (Az 1950-es években a n,agyobb tervezéseket a város már a Szegedi Tervező Irodával végeztette.) Uj óvoda építése a Damjanich, Fehérló, Madách utcákban és Kiscsávoly­ ban, a Szegedi úton; hat tantermes belvárosi iskola a Deák Ferenc utcában és a Csávolyi úti tanyai iskola 1930-1931-ben. A gázgyár üzemi lakóháza a Szentjánosi úton 1932-ben. A sporttelep tribünje és pályakiépítése 1933ban. A Déri-emlékmű, Somogyi Pál építész eszméje alapján 1934-ben. A Türr Istv_án-emlékmű a Duna-parton 1934-ben. A Déri-kert díszkapuja és rá­ csa 1935-ben. Ingyenes népfürdő a Sugovica-parton, halcsarnok és lejárók a hídra 1935-ben. Sokgyermekesek szociális lakásai: 5 db Zichy-ház; 5 db Szent István-ház 1936-37-ben; 4 db Rausberger-alapítványi ház 1940-1941-ben; 24 db aNCSA-ház 1940-41-ben. A kórház szülészeti osztálya 80 ágyas új épülete, és új gépház 1938-1939-ben. A bajaszentistváni új hat tantermes iskola 1939-ben. A régi Latinovits-kúria melletti ház emeletráépítése és toldalék épülete 1940-ben. A régi városi bérház emeletráépítése a Bartók utcában 1940-ben. A Türr István Múzeum lépcsőháza 1948-ban. Árkádos emlékcsarnok kivitelezése a Zsinagóga udvarán, Czukor Sándor elgondolása szerint 1949-ben. A Déri-kert új kerítése vázákkal, és a főtér fóldalatti illemhely 1957-ben. Új piactér kialakítása, kapuk és ellenőrzőház 1957-1959-ben.

163

Sass Józse! Béla (1915-2003) Sass János és Bodossi Anna fia, Sass Jó­ zsef a Háromszék megyei Brassótól észak­ ra fekvő Baróton (ma Baraolt) született 1875. március 2-án. Az erdélyi városból Bajára került pénzügyőri felvigyázó foglal­ kozású férfi, amikor városunkban vizsgá­ latot tartott Guggenberger Gusztáv főtéri éttermében, találkozott 1905 táján a ven­ déglős lányával, Irmával. Udvarolni kez­ dett a remekül zongorázó lánynak, aki az egykoron városunkban tanároskodó Kerch Ferenctől tanult zongorázni. Gyö­ nyörűen énekelt, és zongoratanítással is foglalkozott. A pénzügyőr közben a Bács­ ka középső részén található Kulán kapott munkabeosztást. Amikor visszahelyezték városunkba a 39 éves, római katolikus vallású felvigyázót, 1912. november 14én végre feleségül vehette az 1876. december 14-én Baján született, evangélikus vallású Guggenberger Irmát. Ifjabb Sass József Béla 1915. január IS-én született Baján, a Flórián utca 6. számú házban. Alig telt el egy fél év világrajötte után, amikor édesapját áthe­ lyezték Lajtaújfaluba (ma Neufeld), ahol pénzügyi felvigyázóként működött. Nagynövésű fiát, öt és fél éves korában beíratta a lajtaújfalusi osztatlan elemi népiskolába, ahol német nyelvtudást is szerzett. Trianon következtében el­ hagyták a falut, pedig az osztrákok magasabb beosztást ígérve hívták apját, hogy maradjon Ausztriában, ámde az ő válasza az volt, hogy: "én székely ma­ gyar vagyok" , és nem maradt ott. Pénzügyőri szakaszát a Győr-Sopron megyei Pinnyére helyezték, majd a kisalföldi városba, Csornára. Ifjabb Sass József az elemi népiskola elvégzése után, Csornán polgári iskolá­ ba járt, ahol a tanintézet kórusában is énekelt (még 14 éves korában is a szop­ rán szólamot) és tagja lett a cserkészcsapatnak. Csornán édesanyja a moziban zongorázott, a némafilmek hangulatának megfelelő, aláfestő zenét játszo tt. Pénzkereseti tevékenysége néha-néha fiának "vendégszerepléseivel" is párosu lt, aki improvizálni próbált, ámulatba ejtve a nézőközönséget. Apja már 53 éves korában nyugdíjba mehetett, és 1928-ban Bajára költöztek, nyugodt hátteret

1 64

biztosítva gyermekü� továbbtanulásához. Fiúk elvégezve a polgári iskolát, a Ba­ jai Magyar Királyi Allami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetben - ahol kántori képzés is volt - folytatta tanulmányait az 1928/1929-es tanévtől. Az in­ tézet hivatalos évnyitó miséjét a belvárosi templomban tartották, ahol feltűnést keltő dolgot művelt, amikor az orgonálásra kijelölt tanítóképzős diák, a Him­ nusz kottáját elfelejtette magával hozni, s helyette ő orgonált. A Veni Sancte-n történtekről így emlékezett vissza: ,,[ . . . ] Veni Sancte volt a belvárosi plébánia templomban. A Himnusz kottáját az orgonista nem találta. Elsős prepa létemre vállalkoztam, hogy kísérem a kórust. Pedált használni akkor még nem tudtam. Lábaimat remegve a peremre raktam. Nagyot bámult az egész iskola, hogy az életében először orgonához ülő elsős prepa biztos kézzel, fejből játszva szólaltat­ ta meg a himnusz akkordjait." A tanítóképzőben Herr György volt zenetanára, akitől privát órákat is vett havi 10 pengő ért, aki a zongorázáson kívül zeneszerzésre, karmesteri ismere­ tekre is oktatta, és tőle tanulta meg Bachot stílusosan játszani. Tagja volt az in­ tézet szimfonikus zenekarának, cserkész fúvószenekarának, ahol előbb Esz­ hangolású trombitán, később helikonon játszott, alkalmanként bombardont is fújt és nagybőgőse lett a diák cigányzenekarnak. Zongoradarabok előadásá­ val közreműködött az önképzőköri rendezvényeken. A ferencesek templomá­ nak karnagyától, Schmidt Ferenctől rövid idő alatt megtanult gitározni, hogy Schmidt gitárzenekarának előadásain is részt vehessen. (Nagy hasznát vette ennek, mert később jó mellékkereseti lehetőséget jelentett számára a gitárok­ tatás.) Sokszor játszott orgonán a belvárosi templomban, főleg a vasárnapi "szagosmisén" szeretett orgonálni. Házitanítóskodott, zongoratanítványai is voltak. Petris Brúnó fővárosi tánctanárnak a nyaranta, a Nemzeti Szállodában tartott tánciskolájába járt. A tánctanár később felkérte, hogy zongorázzon órá­ in, így tánciskolai kereseteiből évente új öltönyt vásárolhatott magának. Rendszeres)átogatója volt a bajai Liszt Ferenc Kör által rendezett hangverse­ nyeknek. Az ott szerzett élmények nagy hatással voltak rá, ösztönözték a gya­ korlásra és az önképzésre. Kikölcsönözte az iskola könyvtárából a zenei vo­ natkozású könyveket, és még diákkorában elsajátította a zeneakadémiai felvé­ teli vizsga anyagát. Autodidaktaként, 19 évesen megtanult fúvószenekarra hangszerelni, ebben Schmidt karnagy segítette, aki atyai jó barát jává fogadta és pártfogolta. A közismereti tárgyak közül nem szerette a kémiát, elsős korában meg is bukott e tantárgyból, de pótvizsgája sikerült. Ügyetlen volt tornaórákon, de mivel a cserkészcsapat fúvószenekarában részt vett, és kísérte az intézeti tor­ nabemutatókat, megkapta testnevelésből is a jobb osztályzatot. Ötödéves volt, amikor megválasztották az iskolai önképzőkör egyházi karmesterének, és el-

165

végzett egy cserkész segéd tiszti tanfolyamot. Cserkész segédtiszt lett. Részt vett 1933-ban Gödöllőn, a cserkészjamboree-n (cserkésztalálkozón). A tanintézet ifjúsági Segítő Egylete a másodikos diáknak 10, az ötödikes taní­ tójelöltnek 30 pengő segélyt adományozott. Tanítói oklevelet 1933-ban kapott, és képesítést nyert római katolikus egyhá­ zi énekből és zenéből is. Pályázhatott tanítói és kántori állásra. Folyamodványt nyújtott be soltvadkerti pedagógusi és kántori állásra, de - amint közben kide­ rítette - ez együtt járt volna azzal, hogy a pap unokatestvérét kellett volna fele­ ségül vennie, így Baján maradt. A kertészképző énektanítója, énekkarvezetője és a leventezenekar vezetője lett, játszott tánczenekarban. Rendszeresen helyettesítette a Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomban Lovas Andor, és a Szent Antal-plébániatemp­ lomban Schmidt Ferenc főkántorokat. Szerzeményeit először Könnyű László költővel, tamási tanítóval - volt taní­ tóképzős évfolyamtársával - közösen mutatták be Baján 1934. május 12-én, a Központi Szálloda különtermében rendezett szerzői esten. Zenei-irodalmi szer­ zői estjükön a bevezetőt Chobodiczky Alajos volt tanítóképző intézeti tanára, a zárszót dr. Gondán Felicián cisztercita tanár mondta. A tehetséges ifjak bemu­ tatkozását a közönség lelkesen ünnepelte. Kivívta a tetszést a Baján még isme­ retlen költő, megtapsolták a közreműködőket. Lelkes ünneplésben részesítették Sass Józsefet, aki másokkal együtt fellépett zongoristaként saját szerzeményei előadásában, majd előadta Nocturne és Májusi álom CÍmű zongoraszerzeménye­ it. A bemutatkozásról többek között ezt írta május l 7-én az egyik helyi lap: " Sass József zeneszerző, aki rutinosan játszik a zongorán; vannak érzései, han­ gulatai, melyeket kifejezően vet kottára; az ütemekben van valami szokatlan, egyéni, dalai hangulatosak. Szorgalommal, munkával az ország neves zeneszer­ zői és muzsikusai közé fog felemelkedni. " Részt vett egy országos nótapályázaton, melynek sikeres eredményéről a vá­ rosházát is értesítették. Egyrészt ennek, másrészt egykori zenetanára ajánlásá­ nak köszönhetően, a megbetegedett Herr György helyett, a Bajai Daloskör kar­ nagyává választották 1935. január l-jén. Két éven át volt karmestere az énekkar­ nak, és a férfikar mellett, vegyes kart is szervezett. Elért sikerei közül most csupán a Szegeden, 1935. június 2-án rendezett ke­ rületi dalosversenyt említjük, ahol a nehéz műdal csoportban 1 82 pontot kap­ tak az elérhető 186-tal szemben. Liszt Ferenc születésének 125. évfordulója al­ kalmából Baján, 1936. augusztus 20-án tartott hangversenyüket a rádió is köz­ vetítette. A Bajai Daloskör 1937. évi április 22-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyve így emlékezett meg munkájáról: "A Gondviselés, amit 75 éves fennállása alatt

1 66

soha, most sem hagyta cserben egyesületünket, hitet, bizakodást csepegtetett a dalostársak lelkébe. Nem széledtünk szét, mint a pásztor nélkül maradt nyáj, hanem a legmostohább körülmények között sem adva fel reményünket, tovább­ ra is együtt maradtunk a bajai dalkultúra ápolására. Meghívtuk karnagyul Sass József okleveles tanítót, aki ifjúi lelkesedéssel, duzzadó ambícióval, tehetsége teljes odaadásával szolgálta attól kezdve egyesületünk örök célját, a magyar dal minél magasabb fokon való ápolását. Megelégedéssel állapíthat juk meg, hogy nevezett kétévi karnagysága ideje alatt tudását fáradhatatlan buzgalommal szen­ telte a daloskörnek. Lelkességével, munkabírásával magas színvonaion műkö­ dő állapotban tartotta fenn a Daloskört, és azzal a lendülettel végezte a kar ve­ zetését, amelyhez daloskörünk a múltban is hozzászokott. Indítványozza a vá­ lasztmány, hogy a közgyűlés Sass Józsefnek, a Daloskör volt karnagyának két­ évi sikeres és fáradhatatlan karnagyi működéséért köszönetét fejezze ki, és őt er­ ről jegyzőkönyvi kivonattaI értesítse. " A közgyűlés a választmány indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Sass József 1937 januárjában tanítói állásra pályázott, és Kisújszállás-Csorba tanyára került helyettes tanítónak, ahol mint "Hóman boly" havi 80 pengő fi­ zetésért tanított elsős és másodikos tanulókat. 1937. október I S-én Szekszárdra hívták be katonai szolgálatra, majd hat hét után áthelyezték a bajai helyőrséghez, ahol leszolgálta tényleges katonaidejét. Kitűnő hangszertudása miatt kedvezményt kapott városunkban, mert század­ parancsnoka Madaras Vilma bajai lánynak udvarolt - később színésznő lett -, akit Sass József zongorán kísért fellépésein. Otthon lakhatott szüleinél, csak reggelente kellett a kaszárnyába bemennie. Tényleges katonai szolgálata 1938 decemberéig tartott. Leszerelése után, 1939. január 9-én került az Érd-Tusculánumi iskolába, ahol a második osztályt tanította, és házakhoz járt zongorát tanítani. Ezenkívül or­ gonált a templomban, egy kis egyházi kórust is alakított, a zárdaiskolában pe­ dig éneket tanított, hangversenyeket szervezett. Élénk zenei életet alakított ki. Még Baján ismerkedett meg a Szegeden, 1917. július 28-án született Mittler Ida Máriával, aki a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek által vezetett tanítónőképzőbe járt. A Mittler család szerette a zongoraszót, és a szépen játszó ifjú csakhamar bejáratos lett a Madách utca 28. számú Mittler ott­ honba, s hamarosan megnyerte a lány szívét is, akinek vőlegénye lett, majd 1939. augusztus 7-én Baján feleségül vette. Esküvőjükön Lovas Andor főkántor orgonált. Érden laktak már, amikor tartalékos tisztként harctéri szolgálatra vonult be. 1943. januártól 1944. március 17-ig. Csehszlovákián, Lengyelországon keresztül került Ukrajnába. Háborús viszontagságokban bővelkedő katonaélet után, 1944 .

167

tavaszán leváltották egységét, hazatérhetett Érdre, ahol civilként élt októberig, majd ismét behívták. Katonai alakulata számára elrendelték az Ausztriába vo­ nulást. Változatos élmények sorát élte át, míg amerikai fogságba nem került. Végül Komáromban leszerelték a tartalékos hadnagyot. Megkapta a Tűzk;reszt első fokozatát a kardokkal, és az Erdélyi Emlékérmet. Visszatérhetett Erdre, ahol folytathatta polgári foglalkozását. Hazajövetele után felkereste szüleit, ám nem sokáig járhatott hozzájuk, mert édesanyja 1946-ban elhunyt. Egy ideig együtt lakott a Mittler családdal, majd 1947-től a hozzá költöző, megözvegyült édesapjával egy kiutalt egyszobás lakás­ ban. Apja 1947-ben halt meg. Feleségétől elvált. Pedagógusi tevékenysége 1948ban fejeződött be Érden, a Központi Állami Általános és Polgári Iskolában. Pályázatot nyújtott be a budapesti Piarista úti általános iskolához, ott tanított 1948. október l 3-tól, és párhuzamosan (1948-1950 között) a budafoki Szent Ist­ ván Gimnázium énektanára lett. 1949. szeptember l l-től a Lónyai utcai, 1953. augusztus 25-től a Bartók Béla utcai, 1957. szeptember l -től pedig a Thallóczy utcai általános iskolában tanított. Az utóbbit zenei általános iskolának nyilvá­ níttatta. A kántortanító képesítésű pedagógus, zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Ze­ neakadémián fejezte be. 1958-1963 között szerzett középiskolai énektanári és karvezetői diplomát. Eredeti célja az volt, hogy a bajai tanítóképzőben lesz énektanár - ezt a bajaiak 1948-ban felajánlották számára -, de akkor már a fő­ városban volt alkalmazásban, ezért Budapesten maradt. Mint már említésre került, Budafokon a Szent István Gimnáziumban is taní­ tott, ott ismerte meg az akkor nyolcadikos, muzikális, jó hangú, karcsú és ele­ gáns megjelenésű szép diáklányt Várady Saroltát, aki később a felesége lett. Az egykori diáklánynak is volt egy himnusszal kapcsolatos élménye, melyre így emlékezik vissza: "Budafokon jártam gimnáziumba. Készültem egy hegedülni tudó osztálytársnőmmel az 1948/1949. tanév évnyitójára, Veracini Largo cÍmű művével. Amint gyakoroljuk a darabot, odajön egy lobogó hajú, magas, csinos fiatalember, mondja ő az új énektanár. Gyors, határozott mozdulattal rám néz, tegezve kérdi, tudod a himnuszt játszani? Válaszolom: nem. Fel sem ocsúdtam, amikor kezével egy elsöprő mozdulatot tett felém ... és határozottan megszólal­ tak ujjai alól a himnusz bevezető akkordjai. Na ezt a férfit megkértem, vegyen el feleségüL" Hamarosan feleségül is vette az 1959-ben érettségiző, Nagykárolyban (ma Carci) 1931. február 1 7-én született, vonzó külsejű lányt. A Kálvin téri anya­ könyvi hivatalban kötöttek házasságot 1950. május 6-án. Mivel Sassnak elvált státusa volt, elmentek a bazilikába is, ahol saját akaratukból, egyénileg fogadtak egymásnak örök hűséget.

1 68

Férjhezmenetele után is házastársának tanítványa maradt, de még javában járt éneket tanulni. Sokszor szerepeltek együtt a magánének-, zongora-szolfézs­ tanári diplomát szerző, hangversenyező énekművész feleség és a férj. Lányuk Sass Sylvia Judit, 195 1 . július 12-én született. Világhírt szerzett ope­ raénekes (szoprán) lett. Festőművészi tehetségét is kibontakoztatta önálló kiál­ lításai vannak 1985 óta. Zenepedagógusként is működik, zeneszer�éssel is fog­ . (Dalokat komponál Ady Endre és József Attila verseire.) Jelenleg lalkozlk. Franciaországban él. Sass József húsz éven át - 1962. július l -től 1982. június végéig - a budai Jó­ zsef Attila Gimnáziumban tanított, egyúttal a Kaffka Margit Gimnázium ének­ tanári feladatkörét is betöltötte öt éven át. Közben mint karnagy a Philaxia, Remix vállalatnál vezényelt énekkart, zenekart és énekes szólistákat is képzett. A Fővárosi Művelődési Ház által működtetett operabrigád opera-keresztmet­ szeteket adott elő. Hosszú éveken át vállalta betanításukat, kíséreteiknek ellátá­ sát, és egyéb műsorok zongorakísérője is volt. Felesége révén - aki koloratúr­ szoprán énekesnő - közelebb került az operák világához és korrepetitorként olyan énekszakkört létesített iskolájában, melynek tagjai szólóéneklésre szín­ padi szerepek eljátszására is képesek voltak. Szerepeiket szakköri keretek�n be­ lül gyakoroltatta. Amikor lánya a József Attila Gimnáziumban - ahol tanított - gimnazista lett, kialakította it tanintézet operaegyüttesét, és 17 éven át, évente egy-egy operát adtak elő növendékeinek szereplésével, zenekarukkal, a rajz tagozatos diákjaik által tervezett és kivitelezett díszletekkel. Előadták pl. Adam: Nürnbergi baba, Britten: A kis kéményseprő, Gluck: Május királynője és A rászedett kádi, Haydn: A patikus, Mozart: Nicole és Nicolette, Weber: Abu Hassan cÍmű mű­ veket, Horváth Árpád rendezésében. Hangszereken tanuló diákjaiból alakított zenekarral és az énekkarral hangversenyeket rendeztek, felléptek a Zeneakadé­ mián, a Rádióban, a keszthelyi Helikon Ünnepségeken és másutt. Díjakat, juta­ lomnyaralásokat nyertek, és részt vettek nyári zenei táborozásokon. A szereplésekhez úgy toborozta a diákokat, hogy beiratkozások alkalmával minden új, elsős tanulót magához kéretett, és megvizsgálta zenei képességüket. Módszere bevált. Dr. Kárpátiné Lovas Laura, a bajai belvárosi templom egykori főkántorának lánya, Baján volt énektanár. A fővárosba került, s mint a XI. kerületi iskolák szakfelügyelője, hivatalból is meggyőződhetett Sass József kiváló ének-zenei munkásságáról. Mindkét gyermekét tanította Sass tanár úr négy-négy évig. Többek között így emlékezik vissza erre az időszakra: "A XI. kerület, de egyben Budapest egyik legjobb gimnáziuma volt. [ . . . ] Sen­ kit sem ismertünk ott, csak annyit tudtunk, hogy közel 1200 gyerek jár oda. 8-

1 69

10 párhuzamos osztály is működik évfolyamonként. [ . . . ] Fiamat megénekeltet­ te, az eredmény nem valami fényes, éppen mutált a hangja. Majd meghallva, hogy hegedülni tanult, kezébe nyomta a hegedűt, a pultra kitett néhány kottát: Játsszál fiam - mondta. Ez már jobban sikerült. Mától a zenekar tagja vagy fi­ am! Ezen a cédulán megtalálod az első próba időpontját, helyét, ezt pedig ta­ nuld meg, és felkészülve gyere a próbára - mondta és átadott néhány hegedűs­ timmet. A fiam a fellegekbe érezte magát. Minden félelme eltűnt, boldogan ment a " rendes" beiratkozásra. " Négy évig játszott a zenekarban, megismerte az együttmuzsikálás örömét. Sass József saját kérésére 1982. szeptember l -jétől nyugdíjba ment. Kisegítő­ ként 1981-től Érden, a zeneiskolában tanított magánéneket és kamarazenét. Ezt a tevékenységet nyugdíjazása után is folytatta. 1982-1984 között a Lágymányo­ si Közösségi Ház operastúdióját vezette. Életrajzának nagyobb egységét képez­ hetné a József Attila Gimnáziumban eltöltött 20 év. Az erről írt könyve kiadás­ ra vár. 2003 májusának utolsó napján - már otthon a lakásán - kötelességtudóan fe­ jezte be a tanévet, pedig már alig tudta vonszolni magát, enni nem tudott, csak folyadékon élt, de még azzal búcsúzott növendékeitől, hogy szeptemberben új­ ra várja őket. Hosszú szenvedés után, 2003. június 20-án hunyt el, életének 88. évében. Gazdag és nehéz életpálya volt az övé, a tanárok körében az elsők között volt a helye, de nem halmozták el kitüntetésekkel. 1979-ben Kiváló Pedagógus ki­ tüntetést kapott, és a jubiláló pedagógusoknak adományozható díszoklevelek lehettek az övéi. Mindig nagy figyelemmel kísérte Sylvia lánya zenei fejlődését - díjnyertes énekversenyeit, operaházi szerepléseit -, aki lehetővé is tette, hogy szülei szá­ mos országban láthassák, hallhassák. Alkotó ember volt, dalokat, zongoradarabokat, egynemű és vegyes karra írt kórusműveket, ifjúsági daljátékokat és más zeneműveket komponált. Érdekes mozzanatként említhető, hogy szerzeményeinek szövegírói között bajai tanító­ képzős osztálytársai (Auer Imre, Bali Vendel, Bárdos Ferenc, Könnyű László, Visnovszky László) és az ugyancsak bajai Hódsághy Béla tanár is szerepeltek. Jól zongorázott, zeneművek közönség előtti bemutatását (hangszeres kíséretét) művészi tehetséggel szólaltatta meg. Tartós építkezéssel és fanatikus hittel, ha­ láláig folytatta sokoldalú zenei oktató-nevelő tevékenységét. Elsősorban az alsó­ és középiskolai zeneoktatásban, de a felületes zenei műveltségű felnőtt emberek oktatásában is jelentős szerepe volt. Ahol tanított, ott széleskörű zenetanulást, jelentékeny zenei életet alakított ki, ott nagyra nőtt a zenei kultúra. Ilyen ember volt Sass József, akinek emlékét szülővárosa is megőrzi.

1 70

Schwerini Kohn Götz (1760-1852) Atyja Kohn Sámuel, egy szorgalmas, istenfélő, jómódú, lószállító foglalkozá­ sú, hirtelen haragú ember, a Warthe folyó melletti kisvárosban, Schwerinben (lengyel nevén Skierzyna) élt. Anyja Rachel, megbecsülésre méltó, lemondó asszony volt, aki életét teljesen családjának áldozta. Leányuk volt a legidősebb gyermek és apjának túlzottan kényeztetett kedvence. Öt fia közül Götz a legidő­ sebb, aki 1760-ban született Schwerinben. Amikor ifjan elhagyta szülővárosát vezetékneve mellé megkülönböztetésül a talmudiskolákban a "schwerini"-t ag� gatták, amelyet később fel is vett. Nővére őt, majd legidősebb öccsét elüldözte a háztól. Götz 12 éves volt, amikor megszökött, és minden anyagi segítség nélkül, talmudtanulóként elindult vándorútjára. Tudásvágya Posenba, az ottani hitköz­ ség talmudiskolájába vezette, mert már gyermekkorában be lett avatva a biblia és a talmud elsajátításának fontosságába. Két évig tanult Posenban, hazulról semmiféle támogatást nem kapott. A talmudiskola vezetője - amikor Schwerin­ ben járt - elismerően nyilatkozott tanítványának tehetségéről és szorgalmáról. Megtudta, hogy a fiú atyja egy tehetős ember, így megvonták tőle a segélyezést. Götz nem tudta rászánni magát, hogy atyjától támogatást kérjen, inkább 15 éve­ sen ismét vándorlásba kezdett. Nem ismertek útja állomásai, de az biztos, hogy olyan helységeken vezetett át, ahol jelentékeny talmudiskolák voltak. Egyik községben sem volt sokáig. Pozsony városa vonzotta és az ott élő híres Barby­ Meir tevékenysége. A mester tanítványainak egyike lehetett az 1778-ban Po­ zsonyba érkező Götz, és a rabbinikus tudomány pozsonyi mesterénél 7 évig ta­ nult, csakhamar kedvence lett rabbi Meirnek. Egy Dembitz Jehuda nevű hit­ községi tagnak, a tehetséges bachurok (talmudisták) bőkezű pozsonyi mecéná­ sának előkelő házában otthonra is talált, akinek Dávid fia az idő tájt nősült. A fiatal férj mellé alkalmazták tanítónak és társalkodónak. Pozsonyban megala­ pozta talmudi tudományát, de elsajátította a német-zsidó (askenázi) dialektusú beszédet is, kiejtési módja élete végéig ilyen is maradt. Pozsonyból, 22 éves korában Prágába ment Meir ajánlólevelével, ahol a val­ lási kérdések - talmud és rabbinikus irodalom - tanulmányozása mellett ter­ mészettudományi, történelmi ismeretanyaggal is tüzetesen foglalkozott, meg­ próbálta a francia nyelvet is elsajátítani. Ott tanult meg sakkozni. Ezt az elme­ mozdító játékot vénségében is szívesen űzte. A fiatal talmudtudós szokatlan általános műveltsége, és Meir ajánlólevele révén jutott be a legelőkelőbb prá­ gai zsidó házakba. Megalapozódott Prágában talmudtudósi híre, nyilvános előadásokat is tartott. (Ottani tanítványai annyira tisztelték, s nem feledték,

171

hogy később - az 1840. évi bajai tűzvész után - bőkezűen támogatták váro­ sunk hitközségét, amelynek rabbija lett és magát Götzöt is.) Tekintélyt szer­ zett, jó viszonyok között élt Prágában. Közben atyja - amikor 1792. április 21-én, egy lószállítmánnyal át akart kel­ ni a Netze folyón - a vízbe fúlt. Némi apai örökséghez jutott, és megtakarított pénze révén jómódú fiatalember hírében állt, neve a prágai zsidó hitközség leg­ előkelőbb nevei között szerepelt. Baja mezőváros, csaknem húszezer lakosával élénk kereskedelmi település volt, sűrűn tartott vásárait messze fóldről látogatták. Nemcsak a közelben lakó zsidókat vonzotta a város, hanem a távolabbi vidékekről is települtek ide. A kez­ deti szakaszában lévő bajai hitközség egyik legtekintélyesebb tagja volt Müller Mairer Lót terménykereskedő, egy gazdag, jámbor férfi, aki szabadidejét a rab­ binikus tudományok tanulmányozásának szentelte és nagyon szeretett vitat­ kozni. Tudása és éles elméje miatt tisztelték. Az volt a vágya, hogy egyetlen lá­ nyát, Reizelt jól kiházasítsa. Egy kiváló talmudistát, "egy finom báchurt" fogad­ jon vejévé, aki világi műveltséggel is rendelkezik. Egy bonyhádi, Preisinger Dávid nevű iskolamester - aki házasságközvetí­ téssel is foglalkozott -, fóldije volt Götznek és Meir tanítványaként még Po­ zsonyból ismerte, Kohn Götzöt ajánlotta Müllernek szóban, majd levélben. Éleseszű tudósnak, kitűnő világi műveltségűnek jellemezte, akinek jó stílusa van, több nyelvet is beszél, nem is szegény, legalább 100 arany készpénze van. Említette azt is, hogy egy gazdag Peszl nevű kalocsai asszony is spekulál Götzre. Tanácsolta, hogy mielőbb Pesten kellene találkozni vele. Müller egy­ előre habozott, amíg egy új, tekintélyes talmudtudóstól és közvetítőtől, Kalir Eleazartól nem szerzett információkat, aki ismerte Kohnt, egykor tanulótár­ sa, ifjúkori barátja volt. Kalir kollini rabbi levélben ideális férj-jelöltnek tün­ tette fel Kohnt. Megállapodtak abban, hogy a legközelebbi pesti vásár alkal­ mával találkoznak Kalir, Müller és Kohn. Ha megtetszik az ifjú Müllernek, egyenesen Bajára utaznak az eljegyzés megtartására, ha nem, 10 aranyat kell kifizetnie Kohnnak útiköltsége fejében. A József-napi vásáron, 1796 márciu­ sában létrejött a találkozó Boskovitz Wolf pesti rabbi házában. Napokig tartó talmud vita fejlődött ki Müller és Kohn között a rabbi lakásán, és Müller pes­ ti nővérének házában. Az önfejű, rátarti bajai kereskedő nehezen viselte el, hogy a fiatal Kohn megcáfolja állításait. A vitában emberére akadt nővére sze­ rint is. A sértő modorú vita miatt, Kohn többször be akarta fejezni a szellemi küzdelmet, de kétségtelen, hogy a hiúságában sértett Müller végül elismerte ellenfele fólényét. Hozzájárult ehhez vitájuk tanúj a, Boskovitz rabbi is. Kü­ lönb vőt nem találhatott magának a gazdag Müller, így magával hozta Götzöt Bajára.

1 72

Nincs adat a fiatal pár első találkozásáról, a közöttük kifejlődött viszonyról. Fennmaradt annak emléke, hogy mintegy hat-hétig még igen heves viták vol­ tak Baján is, a jövendőbeli vőlegény és az apósjelölt között. Eljegyzésüket 1796. május 2-án tartották, megállapodtak abban, hogy az örömszülők házában lak­ nak majd, és Müller gondoskodik mindenről, hogy Götz csak a tóra tanulmá­ nyozásának élhessen "tanulhasson és taníthasson". Götznek is kellett vállalást tenni a házassági szerződésben. Kohn Götz még visszament Prágába ügyeit rendezni, majd - saját feljegyzé­ sei szerint - 1797. augusztus 17-én "találta meg életének társát, a nőt, kit lelke szeretett" . Amikor nősült a 35. évében járt, menyasszonya 18 éves volt. Házas­ ságuk ennek dacára hosszú és boldog lett, nyolc gyermekük született, akik kö­ zül kettőt kiskorukban elveszítettek. Mindkét fiát, három idősebb lányát és öregkorának legifjabb leánygyermekét egymásután kísérte apjuk az esküvői mennyezet alá. Leszármazottai közül a leghíresebb unokája, dr. Kohn Sámuel (1841-1920) jeles tudós és pesti főrabbi lett. Baján Moorberg Jesájá - ahogy akkor Jesájá Káhána magát nevezte - volt a rabbi, aki Krieshaber Izsák helyére jött Bajára 1794 táj án. Az ifjú férj ünne­ pelt tudósként élt, tekintélyes tagja volt a hitközségnek, a "Chevra Kadisá"­ ban (Szentegylet-ben) a legmagasabb tagdíjat - 18 Ih váltó forintot - fizette. Az akkori viszonyok miatt a rabbi, valamint Kohn és Müller között feszültség keletkezett. Egyrészt az utóbbiak tudása miatt, másrészt, mert Jeséja Káhána kabalisztikus tanulmányokat is folytatott. (Családja szerint halála órájában előre látta a bajai tűzvészt.) 1 805 táján inkább lemondott a rabbi és Újvidékre költözött. Utódjául a fiatal, tiszta jellemű Asch Meirt hívták meg 1807 körül, akivel Kohn Götz ideális barátságba jutott, mert talmudikus tudománya, szi­ gorú vallásossága és jelleme már sejtette vele a későbbi tudóst. Kohnhoz Prágából, tudásvágyó ifjak folyamatosan jöttek talmudtanulónak Bajára, akiket a hitközségi tagok láttak el. Így telt el első 10 éve Baján, mely idő alatt már három gyermeke volt. Az apósával folytatott viták nem értek véget egyszer emiatt házát is elhagyta egy rövid időre -, de nagyjából gondtalanul élt, amíg Müller 181O-ben el nem veszítette vagyonának nagyobb részét. Elkerülhetetlenné vált ezután, hogy Götz rabbi állást vállaljon. Ezt ellenez­ te apósa, aki kereskedőnek szánta, mert véleménye szerint ehhez tehetsége volt. Így beszélt róla: "Meglássátok az én Götzömből még olyan "szócnér" (kereskedő) válik, aki Kelet- és Nyugat-Indiával fog kereskedést folytatni. " Götz először elfogadta az ajánlatot, hogy kereskedő lesz. Írt is egykori tanuló­ társainak, tanítványainak bel- és külfóldre egyaránt üzleti leveleket, hogy kü­ lönféle Bács megyei termékeket fog számukra vásárolni, és Pestre szállítja át­ vételre, amiért kevés jutalékot kér, de ajánlataira kitérő, visszautasító válaszo_

1 73

kat kapott. Mint pl. a csehországi Bielitzből: " Ki kezeskedik nekem szeretett és híres tanÍtómnak a kereskedői szakértelméről, úgy, mint bizonyos vagyok becsületessége felöl?" Mégis rabbi lett - mert nem értett a kereskedéshez - a szabadkai hitközség meghívására. Kohn belső szükségletei alapján szerezte meg tudományát, ma­ gántudósként élt, tanulmányairól nem volt bizonyítványa. A szerény Meir rabbi úgy érezte nem méltó oklevelet kiállítani az őt tudományban felülmúló Götznek, majd ismételt unszolására csak kiadta az okmányt. Amikor 1812 tá­ ján elfoglalta Götz a rabbi állást Szabadkán, már 5 1 éves volt. Közben 1 815. március 26-án apósa elhunyt, gyámolításra szoruló anyósa pedig Baján akart maradni, ahol férje vagyonának romjait ráhagyta. Látván a családi problémát Asch Meir, önzetlenül más rabbiállást keresett Ungváron, hogy a magáét át­ adhassa Kohn Schwerin Götznek, aki 1815 vége felé el is foglalta a bajai rab­ bihivatalt. Kohn 60 évi távollét után ellátogatott szülővárosába Schwerinbe, hogy ta­ lálkozzon testvéreivel, rokonaival, akiket gyermekkora óta nem látott és fel­ keresse szülei sírját. Útra is kelt 1834 tavaszán, Baján élő egyik fivérével Sutkinddal. Nem postakocsival, hogy kényelmesebben utazhasson, hanem felfogadott egy bátaszéki zsidó fuvarost, aki két hét alatt elvitte - Pest, Komá­ rom, Nikolsburg, Boroszló és Posen érintésével - szülővárosába. Mindenütt szívélyesen fogadták. Rövid tartózkodás után hazafelé Dunaszerdahelyen ke­ resztül jöttek, hogy megismerje ott lakó, egyik jövendőbeli menyét és annak szüleit. Az 1840. évi tűzvész idején a 81 éves rabbit a Duna-partra menekítették, ne­ je egy szomszédos faluban nyert oltalmat. Leégett a zsinagóga, a vele szembe­ ni hitközségi ház, a rituális ftirdő, az átutazó szegények számára létesített szál­ lás és kórház, az iskolaépület. Götznek is elpusztult a hitközségi házban lévő lakása, anyósától örökölt háza. Elhamvadt gazdag könyvtára, írásai, kézirat­ ban lévő terjedelmes munkái, levelezése. Menedéket először vejénél, Lőwy Fülöpnél kapott, később egy leégett házban rendeztek be számára ideiglenes lakást. Hívták Bonyhádra, hogy ott lakjon a helyreállítások idejéig, de nem hagyta el Baját. A Bács megyei Duna-Cséb faluban lakó öccse, Sándor (Gutkind) jómódú ke­ reskedő volt, és tetemes segélyt adott számára. Schwerini fivérei, volt tanítvá­ nyai, barátai és tisztelői is segítették, így 10 hónappal a tűzvész után, 1841 már­ ciusában új ház építéséhez foghatott. Kedvezőtlenebb helyzetben volt hitközsége, de lankadatlanul írta a felhívá­ sokat bel- és külföldre s jelentékeny adományokat kaptak. Újjáéledhetett a hitközség, felépülhetett az új zsinagóga, berendezésének kialakítása nagy vitát

1 74

váltott ki. Sokkal könnyebben egyeztek meg az új, templomi "rendszabály­ zat" -ban. A zsinagógát magyar ünnepi beszéddel avatták fel 1845. szeptember 26-án. Kohnnak csak olyan szerep jutott ebben, hogy a szokásos áldás elmon­ dása mellett az "örök lámpá" -t meggyújtsa, ami kínosan érintette őt, mert ké­ szült héber és bővített német fordítású beszéddel is az ünnepségre, ám annak elmondására az aradi Steinhardt rabbit kérte fel a hitközség elöljárósága. A bajai zsidóság többsége a magyar szónoklatot nem értette, de kedvező alka­ lomnak találták a templomavatást arra, hogy propagandát fejtsenek ki magya­ rosítási törekvéseik mellett, mert azt üdvösnek tartották, hiszen a bajai "izra­ elita német-magyar primar iskolá" -ban, már a negyvenes évek elején a magyar nyelv kötelező tantárgy volt. Kohn alapjában nem ellenezte a magyar felavató beszédet, nem volt vallásos aggálya miatta. Buzgó magyar hazafivá vált. A hazafiságot nemcsak gyerme­ keiben, hanem hitközsége tagjaiban is igyekezett erősíteni. Magyar magánok­ tatást adott már 30 évvel azelőtt, magyar tanítót alkalmazott gyermekei szá­ mára, amikor még igen kevés zsidó gondolt erre. Két fia nemzetőrként részt vett a szabadságharcban. Ő maga és családja ékszereket adományozott a haza oltárára, s majd minden bajai fegyverforgató zsidó ott volt az ókéri táborba in­ duló nemzetőrök között 1848 júliusában, amikor támadás indult a szerbek szenttamási földsánc erőssége ellen. Az előrenyomuló szerbek közeledtére Kohn rabbi Sükösdre menekült, de a bácskai nemzetőr csapatok hősiesen visszaszorították őket, s ismét Bajára jöhetett. Idős korára újabb megpróbáltatások kísérték életét. Meghalt legidősebb lánya Hanna, alig 40 évesen. Elhunyt felesége 1848. március l -jén - akivel közel 52 évig élt hűségesen - 90 éves volt, és ekkor hirtelen elhunyt ifjú menye is. Komoly beteg sohasem volt. Veszéllyel fenyegette sérve, de mindig kihever­ te a bajt. Agg korára nehéz hallás mutatkozott nála. Ráncok alig barázdálták arcát. Nem használt szemüveget, pedig apró betűkkel írt, és éjjelente dolgo­ zott. Végrendeletet készített 1847 körül, amely így kezdődik: "Minthogy a föld olyan, mint egy szinpad, a hol minden ember eljátszsza a maga szerepét embertársainak majd tetszése, majd gáncsolása és rosszalása közt: az én im­ már 84 évi és 4 hónapi földi szereplésem fölött kortársaim fognak itélni. Any­ nyit tudok, hogy a legutolsó 35 év, amelyben, mint rabbi kellett szerepelnem, azok, kik őseink szent vallásához ragaszkodnak, és azok, a kik attól elpártol­ nak, különbözően itéltek meg. De azért úgy tudom, hogy becsületes és egye­ nessen gondolkodó emberek mindig szerettek és tiszteltek, a miért egész szivemből hálát mondok a világ mindenható kormányzójának. " Ezután házá­ ról és vagyonáról rendelkezett, majd a végrendeletet 1850. március l -jén tol­ dalékkal is kiegészítette. Gyengesége miatt 1852. január B-án már nem hagy-

175

hatta el ágyát, és 1852. január IS-én délután % S órakor elhunyt, kilencven évét túlhaladva. Élete - amely egy kissé korkép is a Délvidék zsidóságának egykori életéről - a talmudi képbeszéd szerint úgy aludt ki, mint a mécses, mely felemésztette az utolsó csepp olajat. Temetése január l 8-án vasárnap volt. Számos gyászoló - köztük keresztény polgárok - kísérték a város legöre­ gebb polgárát a sírkertbe. A magyar rabbik nesztora feletti kegyelet megnyil­ vánult abban is, hogy régi megyénkben a halála után született fiúk nagy részé­ nek a Götz nevet adták, amely a polgári életben a Géza névnek felel meg, s Dél-Magyarországon a leggyakrabban előforduló zsidó keresztnév lett. Egyik kiemelkedő rabbinikus tekintély volt hazánkban. Egyszerűen csak schwerini Götz rabbi"-nak hívták korának ünnepelt talmudistáját. Amióta " városunkban l 8 lS-től rabbiként működött, "bajai Götz rabbi "-nak szólították Baján és Bács-Bodrog vármegyében is, amelynek főrabbijává választották. (Sírkövének héber és német feliratául azt vésték, hogy SS évig vezette a bajai hitközséget, tehát 1797. évi házasságkötésétől számították tevékenységét, de l 8 lS-ig magántudósként élt Baján.) Rabbinikus tekintélye alapján több ízben szerepelt országos zsidó jogi ügyekben, mint pl. a hírhedt csabai (egykori fel­ ső-magyarországi falu) rabbi pörben - amely az európai zsidóságot is foglal­ koztatta - vagy a hazai rabbik nesztoraként az 1 844. évi paksi rabbigyűlésen. Személyéről, jelleméről és tudományáról tisztelettel beszéltek. A magántudós­ ból lett rabbi 37 évi működése idején, a bajai hitközség Bács-Bodrog várme­ gye legvirágzóbb, legtekintélyesebb hitközségévé fejlődött. A Délvidéken - Bács-Bodrog vármegye területén - viszonylag igen kevesen laktak zsidók, egyik helyen sem alkottak közösséget. Nagyobb számmal az l699-iki karlócai béke után kezdtek letelepedni, főleg az északi megyékből, Cseh- és Morvaországból. A bevándorlók szórványosan, apróbb csoportokban éltek, a rájuk kivetett türelmi adó bő alkalmat szolgáltatott civódásokra, s az eb­ ből származó pereket a hatóságilag is elismert rabbi elé vitték. Egyhangúlag l 827-ben a megye főrabbijának nevezték ki. A "tanítás és tanulás" mellett val­ lásos, kérdésekben dönteni volt hivatva, amelyhez akkor jogi kérdések is tartoz­ tak. Itélkezéseit vallási, házassági és egyéb viszályokban tisztelte és tekintélyé­ vel támogatta a megyei gyűlés is. Hivatalnokoskodása alatt elintézett ügyeinek száma több ezerre tehető. Élete fő feladatának a rabbinikus irodalom és a talmud tanulmányozását tar­ totta, de becsülte, megszerezte a világi tudást is. Működése hasznos befolyást gyakorolt a zsidók kedvezőtlen helyzetére, nemcsak megyéjében, hanem az egész Délvidéken. Tudományának híre Bajára vonzott sok fiatalt. Összes iratait elpusztította a tűzvész, tanulmányainak eredményeit nem lehetett nyilvánosságra hozni,

1 76

csak néhány levél és responsum jelent meg tőle - a tudta nélkül -, különböző héber könyvekben. Nem volt híve a fölösleges vallásos megszorításoknak, rabbinikus tekintélyek döntéseit sem tekintette megmásíthatatlan normák­ nak, de a szabadelvűséget visszautasította. Koránál, neveltetésénél és küllem é­ nél fogva is "orthodox" rabbi volt, a 18. század fia, aki még bírói hatalommal is rendelkezett. Kérlelhetetlen szigorúsága mellett, bátorsággal a régi forráso­ kat önállóan is értelmezte, de egészséges konzervatizmusa mellett sejttette egy új, haladóbb szellemű kor közeledtét.

177

Szarvas Gábor (1832-1895) " Születtem 1832. márc. 22. Adán Bács megyében, anyám tól. Apám törvényes céhbel i kovács volt, anyám kovácsné. Lak­ tunk a nagy kocsmának vizávi, melynek bora, a mint emlékszem, híres volt Tisza­ víz-ízéről. Hat éves koromban anyám un­ szolására, a ki belőlem mindenáron püspö­ köt akart csinálni, Bajára költöztünk, a hol tudvalevőleg gimnázium volt s Tóth Kál­ mánt követnek megválasztották. Itt tanul­ tam olvasni, írni, labdázni; itt jártam a gimnáziumba s a franciskánusokhoz mi­ nistrálni... " Így kezdődött a hetvenes években papír­ ra vetett rövidke életrajz, amikor életének történetéről adatokat kértek tőle a Ma­ gyarország és a Nagyvilág CÍmű lap számára. Világrajövetele idejéhez volt egy tréfát tartalmazó kijelentése is: "abban a pillanatban születtem, mikor Goethe fölkiáltott: Mehr Licht! " (Több fényt!). Apja a Tisza-menti Adán, szűkösen élő kovácsmester volt. Édesanyja - leány­ kori nevén Jámbor Anna - Baján született. Kilenc fiúgyermekük közül korán meghalt öt. Gábor volt a családban az elsőszülött gyermek, a kedvenc, a legoko­ sabb. Az ő neveltetésével törődtek a legtöbbet, a többi gyermeküket mesterség­ re fogták. Adáról átköltöztek 1838-ban Bajára. Ennek megtörténtében része volt Baja akkori kedvező gazdasági helyzete miatti vonzó hatásnak - fellendült a kézmű­ ipar -, miáltal apja biztató kilátással folytathatta kovácsmesterségét városunk­ ban. De az itt lévő királyi nagygimnázium iránti igény is megnőtt. Nemcsak a helybeliek, hanem a messziek számára is vonzaimat keltett ez az iskolatípus. Az iparosok is megengedhették maguknak gyermekeik taníttatását, a bajai nyilvá­ nos jellegű, hat osztályos királyi gimnáziumban, ahol abban az időben a Szent Ferenc-rend tagjai tanítottak. Végül anyja szülővárosa iránti sóvárgása is segí­ tett áttelepülésükben. Itt érte őket az 1840. évi nagy tűzvész. Ezt a bajt - és a nagy pusztítással já­ ró tűzesetet követő nehéz időket - szerencsésen átvészelték. "A karcsu,

1 78

nyulánk, inkább alacsony mint magas termetű fiúcskát kondor fekete haj, élénk tüzes, bogárszem, tömött, sötét szemöldök, szépen hajlott, kissé horgas orr és értelmes arckifejezés jellemezték. " Ilyennek ábrázolta őt Vikár Béla írá­ sában, amelyet királyi tanácsossá történt kinevezése emlékére adtak ki barátai és tisztelői 1890-ben. A kisfiút szülei 1842 októberében beíratták a gimnáziumba, ahol a Kaul Ge­ deon által vezetett, első nyelvészeti osztályba került. Már az első osztályban a legjobb tanuló volt, 50 váltó forint jutalmat is kapott Miszura Istvánnak, a vá­ ros külső tanácsosának 2000 forintos alapítványa kamataiból, mivel latinul értő közösség előtt elsősként latin párbeszédet tudott folytatni vetélkedő társával. Abban az időben - amikor egy tanár tanított minden tárgyat -, szűkebb terület­ re korlátozódott az iskola képzése, de tagadhatatlan, hogy jól megtanították a la­ tin nyelvet. Eminens tanuló maradt végig. A hatodikban a poétikai osztály ve­ zetője. Nagy Rókus oktatta, aki a környék elismert irodalmára volt, alkalmi ver­ seket, epigrammákat, eklogákat írt latin nyelven. Amikor a tankerületi főigaz­ gató látogatást tett Baján, tiszteletére előadták egyik eklogáját a ferenciek előtti téren. A pásztori költészet alakzatának előadásán Szarvas Gábor is részt vett jel­ mezes öltözetben. Volt osztálytársa ekként jellemezte: "Jó tanuló, csöndes gyerek volt; ha olyan magam fajta pajkos fiú volt volna, többet tudnék felőle mondani. " Vikár írta: " Szabad óráiban, leckéi végeztével, szivesen olvasgatott jó könyveket... Kiváló­ an szép, magas, csengő hangja s finom zenei hallása volt. A professzorok egyike hetenkint egy órában harmónium kísérettel gyakorolta az ifjúságot, az egyházi énekekben a jobb hangú tanulók előéneklése mellett, a kik között Szarvas az el­ ső volt. Ekkor fejlődött ki szeretete az ének iránt; később mint professzor szíve­ sen énekelt az egri székesegyház kórusán, ..." Az 1948-as események miatt főigazgatói intézkedésre a tanévet június 31. he­ lyett már június l D-ére befejezték, hogy "mind a szülék a honnak mostani ide­ jében megnyugodhassanak mind a tanárok a jövendő tanrendszer előkészítésé­ ben, amennyiben fel fognak szólíttatni, közremunkálkodhassanak. " Magától ér­ tetődik, hogy sem a szülők nem nyugodtak meg, sem a tanárokat nem kérték fel közreműködésre - a szabadságharc bukása után - az ausztriai középiskolák sza­ bályzata alapján alakították át nyolcosztályos főgimnáziummá a bajai iskolát. A szerb mozgalmi tevékenység hatására megindult a nemzetőrség szervezése, Baján is folyt a toborzás. Említett önéletrajzában Szarvas Gábor erről ezt írta: "A hat osztályt Baján elvégezvén, 1848-ban be akartam állani nemzetőrnek, de a kapitány összeszidott s kikergetett. Én aztán bosszúból benediktinus lettem, de még azért is, mert hallottam, hogy ott a kanál is cukorból van s ebéd végével azt is megeszik. Ez nagyon tetszett nekem."

179

Fiatal kora miatt a nemzetőrségtől elutasított, a szegények sorsában osztozó, 16 éves fiatalembernek pályát kellett választani. Szülei papnak szánták - s mi­ vel a gimnázium könyvtárában is örömét lelte Czuczor Gergely költeményei­ ben, aki bencés szerzetes volt -, gyors elhatározással újonc szerzetes lett. Igaz­ gatójának ajánlatára 1848-ban felvették a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, s a győri bencés gimnáziumban tanult tovább. Négy év múltán megelégelte a noviciátust. Erről ezt írta: " . . . egész ottlétem alatt, négy évig, hiába lestem a cu­ korkanalakra. Végre is meguntam a hosszas várakozást s ott hagytam őket fa­ képnél, a mint az érettségi vizsgálatot 1852-ben leraktam. " Hazajött Bajára övéihez, majd Sey Lajos pécsi ügyvédnél volt nevelő 1852. október hónapjától 1853 júniusáig. Balsikeres pályaválasztása után orvos szeretett volna lenni, de barátainak késztetésére jogot kezdett tanulni. Itt sem tudott, nem is akart igazán maradni, csak öt félévig. Erről humorosan így írt: "Öt szemestrist szerencsésen le is ká­ véházaztam, s épen otthon csodáltattam magamat - vakáció lévén - a jogászo­ kért rajongó lányoktól, mikor egy istentelen sárgadinnye tönkre tette legszebb kilátásaimat s legalább egy kétemeletes háztól fosztott meg. Neki köszönhet­ tem, hogy nem lettem ügyvéd meg egyéb valami. " Betegsége idején hosszabb időt töltött Baján szüleinél. Lábadozásakor megis­ merkedett a gimnázium neves tanáraival Stoczek Györggyel, Kolmár Józseffel és Klamarik Jánossal, akikkel közösek voltak hazafias érzéseik és mindannyian szerették a magyar dalt, a többszólamú éneklést, ezáltal jó barátok lettek. A gim­ názium 1856-57. évi értesítvényében olvasható: "Meg kell itt emlékeznünk Szarvas 4 évi jogász úrról is, ki itthon létének néhány havában, még mielőtt in­ tézetünkben világi dalokra kerülhetett a sor, bájosan csengő, kedves hangját s a szabályos műéneklésbeni kitűnő jártasságát 12 nagyobb tanulónk tanítására, tudtunk nélkül, önként felajánlotta s csak akkor lepett meg minket az ered­ ménnyel, midőn már vagy 20 jeles, remek darabot műértő szabályossággal éne­ keltette velök. Vegye forró köszönetünket." Az iskolai kamarakórus vezetésénél, már az előző tanévben is közreműködött Stoczek tanárral együtt. Ámde a következő tanévben a műének óraadó tanára­ ként - dr. Godán Felicián egykori ciszterci tanár Szarvas születésének 100. évfor­ dulójára írt dolgozatából tudhatjuk, s ahogyan az iskola emlékét megőrző táblán is jelzik az évszámot - a "négyesiskolát" és a délutáni énekpróbákat egyedül ve­ zette. Ez olvasható az iskolai értesítvényben: "Műének. Szarvas Gábor jogász szakértő vezetése mellett, hetenkint háromszor gyönyörű sikerrel, mely legin­ kább a templomi énekek bájos, szívet-lelket ragadó zengéseiben tündöklöt." Tanári pályáját megelőzően már önzetlenül vezette egykori alma materének énekkarát.

1 80

Nem volt tanári képesítése, de akkoriban kevés vizsgázott tanár működött. Miként lett tanár? Ezt a Három tanács CÍmű Klamarik János tiszteletére 1894ben megjelent írásából tudjuk, amely így kezdődik: " ... Klamarik egy séta alkalmával így szólt hozzám: - Mondanék neked valamit. - Figyelek. - Nem volna kedved tanárnak lenni? Szemem-szám elállott bámulatomban e kérdésre. Én és tanár?" �kkor még ügyvéd akart lenni, nem érzett felkészültséget a pályához. Eppen akkor hirdettek meg egy helyi pályázatot. Addig dicsérte a tanári pá­ lyát Klamarik, míg rászánta magát. Az igazgató is magához kérette ugyanezen ajánlattal, sőt még Kümmel Henrik szerzetes apátnak, kerületi iskolai tanácsos­ nak is bemutatták e célból. De - ilyen a sors keze - egy vizsgázott tanár kérvé­ nye buktatta meg majdnem biztos kinevezését. Egy másik pályázat alapján he­ lyettes póttanárnak választották meg Egerben a ciszterciták, hiszen nem kellett a tanársághoz feltétlenül tanári vizsga. Elég volt, ha hivatást érzett a pályázó a tanításra. A fizika és matematika volt többek között kedvenc tantárgya diák ko­ rában, ezt kívánta volna tanítani Egerben. Klamarik lebeszélte és a klasszika-fi­ lológia (görög-latin filológia) tanításának vállalására biztatta, mivel latinul és görögül is tudott. Fiatalon úgy érezte, bármely tantárgy tanítására vállalkozhat­ na. Volt is_elbizakodottságának némi alapja, hiszen ismerte olyan ügyvédek, or­ vosok, papok és tanárok tudásszintjét, akik mint hírneves tanárok működtek imitt-amott. Csak később, amikor Pozsonyba került - ahol a könyvtárat is gon­ dozta -, akkor ijedt meg ifjúbbkori magától, "csak akkor láttam át, hogy tudat­ lanságom, akkora volt, hogy a bajai piac közepén felállíthatták volna obeliszk­ nak" - írta. Egerben levelezője lett a Hölgyfutárnak, amelynek szerkesztője régi bajai is­ kolatársa Tóth Kálmán volt. A lapjában P-e, Paprika és Pap Rika aláírással je­ lentek meg szellemes, fanyar, humoros levelei és első nyelvészeti témájú cikke. Mivel a számára Baján kilátásba helyezett másik állás betöltésére hívták Csamáry József 1 859. év végén betegsége miatt lemondott -, ígéretéhez hí­ ven megpályázta. El is nyerte - másfél évi egri tanári működés után - a meg­ üresedett állást, 1 860. március S-től átvette Csamáry heti 1 8 órájának tanítá­ sát. Osztályfőnök volt, tanította - különböző osztályokban - a magyar, lat,in és görög nyelvet, a bölcseleti előtant és a világtörténelmet. A bajai gimnázi­ umban oktatott rendes tanárként az 1860-1861. tanévben. Határozott, kö­ vetkezetes magatartású, szigorú tanár volt, aki nem szerette a tudatlanságot és nagy fegyelmet tudott tartani. A tanulók kedvelték, tréfálkozva szarvas­ bogárnak nevezték.

181

Tanártársa Kolmár József, Petőfi és Jókai barátja megindította az első, ma­ gyar érzelmű, hazafias hangvételű, magyar nyelvű bajai hetilapot 1860 elején - Szarvas szerint " de a saját bajára" -, melynek címét Aldunai Lapok-ra vál­ toztatták. Professzorkodása mellett tevékenyen részt vett a lapszerkesztésben és Pap Rika néven közrebocsátotta benne vidámságot keltő elbeszéléseit és ki­ sebb írásait. Irodalmi tevékenysége miatt a Kolmár, Klamarik, Szarvas triumvirátus szembekerült nemcsak az iskolaigazgatóval, de a kinevezett idegen osztrák­ cseh polgármesterrel, schwarz-gelb érzelmű kollégáikkal és másokkal. Hama­ rosan eltiltotta őket a temesvári helytartótanács a szerkesztéstől, végül tanári állásukból is elmozdították Kolmárt és Klamarikot. Szarvast csak szóban in­ tették meg, de áthelyezését kérte, és az 1861-es tanév kezdetén már Pozsony­ ban lett tanár. Elkeseredésében hagyta itt városunkat, nem érhette itt meg azt a sorsdöntő változást, hogy az ország részekre osztása után, a vármegyerend­ szer visszaállításával - megszabadulva az idegen cseh és német hivatalnokok­ tól - a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság Magyarországgal való újraegyesítésé­ vel, visszakebelezték Magyaroszágba Baját is. Pozsonyban megpróbálkozott a drámaírással is. Egyik melodrámája pálya­ díjat is nyert, de megbukott hiába dolgozta át később. Pozsonyi Lapok cím­ mel l865-ben hetilap kiadásával kísérletezett, de csak két szám jelent meg. Ugyanabban az évben latinból és görögből tanári vizsgát tett. Első nagyobb értekezése Magyartalanságok címmel jelent meg a pozsonyi királyi katoli­ kus főgimnázium 1866/1 867. évi értesítőjében. Ez volt az első, igazi nyelvé­ szeti jellegű tanulmánya, amelyben állást foglalt az erőszakos nyelvújítás, a barbarizmusok ellen. E munkája által figyeltek fel rá a Tudományos Akadé­ mián is. Nyolcévi pozsonyi működése után, 1 869. július 24-én kinevezték rendes ta­ nárnak a pesti királyi főgimnáziumhoz. Ott tanított 1 88 1 . december 6-ig, nyugdíjazásáig. Budapesten indult meg igazán tudományos tevékenysége. Nyelvészeti munkásságának elismeréséül 1871-ben levelező tagjává választot­ ta a Magyar Tudományos Akadémia és megbízta 1 872-ben, a Magyar Nyelvőr című nyelvvédő és nyelvművelő folyóirat szerkesztésével, amelyet haláláig teljes odaadással végzett. A folyóirat köré tömörítette a nyelvtudomány akko­ ri tehetségeit: Simonyit, Szinnyeit, Munkácsit, Bernátot stb. Súlyos betegség támadta meg gerincét 1877-ben és 1 879-ben, minek következtében látása is mindinkább gyengült, ezért hosszabb szabadság után kénytelen volt a tanári pályától visszavonulni. Szívós természetével felvette a harcot betegségével, sőt 50 évesen, 1 882. június havában meg is nősült. Feleségül vette Harrer Paulát, aki támogatta munkáját és önfeláldozóan ápolta testileg és lelkileg. Amikor

1 82

nem-látóvá vált, felolvasott neki és leírta, amit tollba mondott. Az Akadémia 1884-ben rendes tagjává választotta, 1889-től pedig a helsigforsi finnugor tár­ saságnak lett külső tagja. Királyi tanácsosi címmel 1890-ben tüntették ki. Éle­ te vége felé már ritkán hagyta el otthonát. Egyik legkedvesebb élvezetétől, az operaelőadások látogatásaitól is búcsút vett. Budapesten hunyt el 1 895. októ­ ber 12-én, ahol a főváros által, a Kerepesi temetőben adományozott díszsírhe­ lyen temették el. Emlékét szobor őrzi Budapesten és Adán. Baja sok jeles személyiséget adott a hazának. Szarvas Gábor nyelvész, a ma­ gyar nyelvművelés nagy tudósa nem volt városunk szülötte, mégis bajainak tartjuk. Ezért is közöltünk többet itteni életéről és tevékenységéről, hiszen itt laktak szülei, e helyen töltötte gyermekkora nagyobbik szakaszát és ifjúkorát. Baján finomodott anyanyelve és csiszolódott gondolkodása. Gimnáziumunk egykori tanítványa volt, majd tanára. Részt vett a helyi lap szerkesztésében, írásait abban közzétette. Tulajdonképpen Baján kapott indíttatást arra, hogy tanár legyen, hogy írja össze és bocsássa közre a nyelvhelyességi hibákat. Így lett később nyelvtudománnyal foglalkozó kutató. Nyelvünk lelkes őrének em­ lékét, egykori bajai lakóházán (Szabadság u. 22.) és iskolájában emléktábla őr­ zi, utcát nevezett el róla a város. A kitűnő nyelvész tudományos tevékenységét összefoglalni nehéz feladat, arról már életében eltérő véleményeket alkottak, lehettek tévedései is. Mun­ kásságát irQdalmárként kezdte, a kiegyezés idejére esik nyelvészeti működé­ sének igazi kezdete. Az általa létrehozott és szerkesztett, a nevével összeforrott Magyar Nyelvőrben jelent meg legtöbb írása. Ezeknek a száma - nem szólva a névtelenül tett apróbb közléseiről -, mintegy 282 körüli. A Magyar Nyelv­ őrön kívül is megjelentek munkái különböző lapokban. Ezek közül érdekes­ ségként kiemelhető Egy veszélyes eset című vígjátéka (1862), amelyet később Galambposta címmel adtak elő Debrecenben és Kassán. A Becsület és szere­ lem (1 864) című darabját a Nemzeti Színházban mutatták be. Fontosabb művei: akadémiai pályamunkája A magyar igeidők (1872). Érteke­ zést írt A nyelvújításról címmel (1875). Kiadott latin tankönyvet és olvasóköny­ vet (1869). Simonyi Zsigmonddal együtt szerkesztette a Magyar Nyelvtörténeti Szótár 1-3. kötetét (1890-1893). Eredeti magyar tehetség volt s tudósként rendkívüli helytállással, nemhiába munkálkodott a magyar nyelv tisztaságáért. Tevékenysége kedvezően hatott nyelvünk fejlődésére. Simonyi Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémián 1897. október 25-én tartott, Szarvas Gábor emlékezete címmel mondott emlékbeszédében így szó­ nokolt róla: "Ő is, mint szellemi életünk annyi jelese, alacsony sorsból küz­ dötte fel magát, s ezt ma kétszeres nyomatékkal kell kiemelnünk, az osztály-

183

gőg újjáéledése korában. Szarvas Gábor a nép fia volt, a népből emelkedett föl, hogy megbecsülhesse a nép lelkében rejlő kincseket, s a mit a néptől tanult a nemzet közkincsévé tegye. " Sokoldalú nyelvészeti munkásságának részletesebb ismertetése helyett ki­ emelhető, hogy nemcsak megalapítója volt a magyar nyelvművelésnek, hanem Simonyi Zoltán szavaival: ,Yalósággal iskolát nevelt e téren, és Budenz (Ma­ gyarországra települt nyelvész) mellett első sorban neki köszönhetjük, hogy műveltségünknek legvirágzóbb, legtiszteltebb, külföldön is legtöbb elismerést arató ága a magyar nyelvtudomány." Utóhangként megemlíthető, milyen érdekes a sors, hogy a Szarvas Gábor ál­ tal alapított Magyar Nyelvőr című, a vártnál nagyobb hatást keltő folyóirat szer­ kesztését - Szarvas Gábor és Simonyi Zoltán nagy korszaka után - a nyelvtudo­ mány azon jeles képviselője Balassa József vette át, aki l 864-ben Baján született és ő írta, nyomtatta 1930-1940-ig.

1 84

Szöges János (1898-1981) Tehetős építőmesteri családból szárma­ zott. Nagyatyja Spitznagel Lőrinc ács­ mester, 1 814. augusztus 4-én a bácskai Hódságon (ma Odaci) született, ahol ak­ kortájt a Mária Terézia által odatelepített thüringiai svábok éltek. Új, állandó lakó­ helye Baja lett. Itt alapította meg építő­ ipari vállalatát 1 844-ben, itt hunyt el 1 889-ben. Cégének vezetését a városunkban 1 857. október 4-én született, kőművesmester foglalkozású fia, Ferenc vette át, aki 41 éves korában a Baján, 1871. október 25-én világra jött, 28 éves Ludvig Emmával (meghalt 1925-ben) kötött házasságot 1898-ban. (Az ő személye révén rokon­ ságba került a neves bajai Miskolczy fa­ míliával, akiknek nagyanyja Ludvig Má­ ria, Ludvig Emma testvére volt.) Spitznagel Ferenc és Ludvig Emma házasságából született Baján, a Tóth Kál­ mán utca 18. szám alatti házban, 1898. november 5-én délelőtt 9 órakor fiúk, aki a keresztségben a János Lőrinc utóneveket kapta. (Egy nőtestvére volt, Margit (1896-1983). Nyolcéves elemista kisdiák volt, amikor 1906-ban elveszítette apját. Az 19091910-es tanévben.kezdte meg tanulmányait a Bajai Ciszterci Főgimnáziumban. A ciszterci szerzetesrend által vezetett iskola diákja hatodikosként, Vigyázó Vendelnek - bácskai Dernye (ma a Vajdasághoz tartozó) község plébánosának 20 koronás adományát nyerte el. Az első világháború okozta rendkívüli viszo­ nyok között 1916. március 5-én, sorozáson kellett részt vennie a vele egy évben született gimnazista ifjakkal együtt, ahol katonai szolgálatra való alkalmasságu­ kat vizsgálták. Az úgynevezett "népfölkelői szemlén" alkalmasnak találták, és rövid ideig katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton. Tartalékos hadnagy­ ként szerelt le. Az iskolája által szervezett előkészítő tanfolyam elvégzése után 1916. augusz­ tus 29-én, jó eredménnyel érettségi vizsgát tett.

1 85

A háború utáni összeomlást követően, Baja 1918 . november B-án szerb meg­ szállás alá került. A megszállókat kijátszva átszökött a várostól északra húzódó demarkációs vonalon és Budapestre ment, hogy továbbtanulásra képesítő gim­ náziumi vizsgája után, megkezdje egyetemi tanulmányait. Érettségijének idején gépészmérnök akart lenni - feltehetően szülői ösztönzésre -, mégis az új Mű­ egyetem építészmérnöki fakultására került, ahol építészmérnöki diplomát szer­ zett 1921-ben. Az első világháború után - egy kis megszakítást követően - életre keltette Ba­ ján a nagyapja által alapított és apjától örökölt vállalatot. 1922. április ID-én nősült meg Baján. Feleségül vette az itt született Schwarcz Erzsébet Izabellát. A szépséges lány szülei bácskaiak voltak, apja Schwarcz Mihály (1871-1963) Regőcén született, foglalkozása szabómester volt, akinek árusító sátrát hetipiacok alkalmával ott lehetett látni a Szenthá­ romság téren; anyja a bezdáni születésű Homolka Ilona (1880-1965). Ma a helységek a Vajdasághoz tartoznak. Frigyükből két fiúgyermek származott a Baja, Jókai Mór utca 2/a. számú egy­ kori szülőházukban - ahol a fal síkját megtörő beugró két oldalán ma is látha­ tók a mérnöki munkát megjelenítő szerény építészeti faldíszek, sejtetve, hogy ott egykoron mérnök lakhatott - Ferenc 1923. január 31-én, aki 1947-ben el­ hagyta az országot és jelenleg az Egyesült Államokban él. Öccse, János 1926. ja­ nuár 18-án, ő 1956-ban hagyta el végleg hazánkat s jelenleg Kanadában és Flo­ ridában lakik. A család 1933-ban vezetéknevét Szögesre magyarosította. A második világháború előtti időben az apa vállalata fellendülőben volt, tag­ ja lett a budapesti mérnöki kamarának, a legnagyobb adót fizető polgárok közé tartozott, virilista jogcímen tagja lett az önkormányzati képviselőtestületnek. Nemcsak Baján szaporodtak meg munkái, másutt is kapott építési feladatokat. Közben volt pangási időszak is, amikor az egyik évben csupán egy munkája akadt, a Déri-kerti hősi emlékmű építése. A szaporodó munkaalkalmakat köve­ tő gyors fejlődés, a bonyolultabb munkafolyamatok arra késztették, hogy 1938ban Budapestre költözzön, mert az építkezéseket Bajáról irányítani már nehe­ zen tudta. A Gellért-hegyi Minerva utca 9. szám alatt épített szép villát, annak földszintjén kezdte meg cége működését, majd egy-két év után a Gellért tér 3. szám alatti épület második emeletén fejtette ki tevékenységét a " Szöges János építészmérnök, építőmester, építési vállalkozó" cég. (Cégbélyegzőjén ez volt ol­ vasható.) Sajátos feladatokat ellátó tervezőinek, technikusainak, irodai alkalmazottai­ nak létszáma elérte a mintegy 30 főt, köztük dolgoztak rokonai, pl. leánytestvér­ ének fia, Máriai Pál. Kivándorlásáig nála tevékenykedett az 1945-ben építész­ mérnöki diplomát szerzett idősebb fia. Szívesen fogadta a bajaiakat is, pl.

1 86

Miskolczy Lászlót a későbbi Kossuth-díjas építészt - építőmesteri gyakorlatát még Baján nála töltötte -, aki később fiának lett mentora Budapesten. A bajai Bálint Mária volt a cégvezető 1940-től a vállalat államosításáig. Családjával szerencsésen túlélte Budapest ostromát és az átélt szörnyűségek után, jövőbe vetett hittel, lendületesen belekezdett a második világháború okoz­ ta károk helyreállításába, vállalkozásának újjáélesztésébe. Jó szervezőmunkával elérte a reménykeltő megerősödést, de 1948 március végén a magántulajdonban lévő vállalatot államosították. Az állami tulajdonba vétel után traumát átélő mérnök, a mohácsi, majd az egykori sztálinvárosi építkezéseken dolgozott. Az ötvenes években az Iparterv alkalmazottja, osztályvezetője. Egészségi állapota közben gyengült, a korosodó mérnök végleges külföldi letelepedés szándékával, feleségével együtt kivándor­ lási engedélyt kért és kapott. Az akkortájt a Belga Kongóban dolgozó fia repü­ lőjegyet küldött szülei számára 1956 októberében, de a forradalmi helyzet más­ képpen alakította hazájuk elhagyását, gyalog lépték át 1956 decemberében a ma­ gyar határt, és Bécsből utaztak tovább repülőgéppel Brüsszelbe. A belga fővá­ rosban, új rokonainál - fia belga lányt vett feleségül -, egzisztencia nélkül, fran­ ciául nem tudva, kedvetlen kedélyállapotban, idegenül éltek. A küzdelmekre és újrakezdésre még elég életerő volt benne ahhoz, hogy be­ kapcsolódjon a gyors fejlődésű német gazdaság életébe, munkát szerzett Mün­ chenben. Előbb alkalmazottként, majd önálló építési konzultánsként tevékeny­ kedett, amíg nyugállományba nem vonulhatott. Az ottani biztosítási rendszer révén olyan nyugellátásban részesült, mely gondtalan öregkort nyújtott számá­ ra. Hangversenyekre, kirándulásokra és síelni járt, barátokat szerzett, fiait is meglátogatta Amerikában. A viszontagságos évek után szellemiekben és élet­ örömökben gazdag, új szakasz kezdődött életében. Volt érzéke a művészetek iránt, if)úként kedvelte a zenét, jól hegedült, Münchenben festeni kezdett. Amatőrök kiállításain vett részt, díjakat is nyert, sok képet hagyott maga után, egyik alkotása a muncheni városi múzeumba került. Felesége 1974-ben elhunyt, egyedül maradt, fiai is távol éltek tőle, de nagyfo­ kú életszeretete következtében kilábalt nehéz helyzetéből. Feleségét 1981-ben követte a sírba. Münchenben vannak eltemetve távoli felmenői, rokonai bajai Rókus temetőben lévő borostyánnal borított, fekete gránit sírjától. Nehéz jellemezni, hogy milyen ember volt. Kisiskolásként, kisebbik fiának osztálytársaként Jókai utcai házukban résztvevője voltam gyerekzsúrokna�, ahol mindig szívélyes fogadtatásban részesültem, és önfeledten játszhattunk Uj (ma József Attila) utcai telepükön. Volt egy kis szőlője is az egykori Korsós utca végén kezdődő dűlőú� mellett, és egy kis nyaralója a bátai szigeten. Egykori munkatársa röviden úgy ) ellemez-

1 87

te, hogy legfőképp munkájának élt. Anyagi vonatkozásban feltörekvő, jó főnök és kiváló szervezőképességgel megáldott, magas- és mélyépítésben kiemelkedő szakmai képzettségű és gyakorlatú, udvarias, kevés humorérzékkel rendelkező, a lármás mulatozásokat kerülő személy volt. Bajai kapcsolatait a fővárosba költözése után is ápolta, így Bajai Ernővel, aki­ vel egy-egy munka elvégzésére is társult. Pesten többek között Padányi Gulyás Jenő, Miskolczy László építészek is baráti köréhez tartoztak. Keresztfia, nővérének fia Máriai Pál, egy az ötvenes évekre jellemző esetet mesélt róla. Az államosítás után Minerva utcai villájuk kertjében 20-30 méhcsa­ láddal méhészkedett, azokat vándoroltatta egyik méhlegelőről a másikra. Kará­ csony előtt a Ferenciek terén lévő áruházban adta el a lépes mézet és állami fel­ vásárlóknak a minőségi mézet. Feljelentették 1953-ban annak gyanújával, hogy a kaptárakban dollárt rejteget. Letartóztatták, feleségét is faggatták a titkolt va­ lutáról. Késő éjjel Szöges János módosította addigi tagadó vallomását, azt állí­ totta, hogy azok valóban a kaptárakban vannak, de átvitt értelemben, oly mó­ don, hogy az eladott jó minőségű mézért az állam dollárbevételhez jut. Mind­ azonáltal még az éjszaka házkutatást tartottak, ott meglátták a pár napja kapott kitüntetését, és elbizonytalanodva telefonálgattak. Végül az előkerített méhész­ szel - aki nem tanácsolta a betelelt méhek zavarását - felbontattak egy kaptárt. Találtak benne vázlatot olyan bejelöléssel, hogy melyikben vannak a dollárok, de ott csak dühös méhekre leltek. Az 1840. évi nagy bajai tűzvész után sok munka akadt a város újjáépítésében: 1282 leégett lakóházat és 812 melléképületet kellett pótolni. Lehetséges, hogy ezen munkalehetőségek voltak indítóokai annak, hogy nagyapja itt telepedett le és építőipari szervezetet alapított. Nem ismerjük, melyek az általa létrehozott bajai építmények. Hírlapi forrásból tudjuk, hogy a Vojta Antal által tervezett, zombori színház egyik kivitelezője volt Hunyadi Antallal együtt. Apja építette többek között a Tóth Kálmán téri régi, földszintes kaszinót, a tanítóképző kétemeletes internátusát, az egykori városi polgári fiúiskolát. Mun­ kálkodott a posztógyár fejlesztésén (evégett az összes építési feladat elvégzésére társulási szerződést kötött az Antalffy és Mátyai cégekkel), elvégezte a Bárány fogadóból női felsőkereskedelmi iskolává alakított épület munkálatait, nevéhez fűződik a Szabadság úti (60 évvel ezelőtt leégett) fonoda létesítése stb. Szöges János helyi munkája volt a Duna-parti FUTURA közraktár építése (28 vállalkozói ajánlatot megelőzve nyerte a 263 343 pengős munkát), felépítette csonka Bács-Bodrog vármegye bajai megyeházát, a ciszterci rend székházának új szárnyát, a zárdaiskola valamikori (már lebontott) kápolnáját, a kórház TBC osztályának régebbi (lebontott) pavilonjait, a tűzoltólaktanyát, a Széchenyi ut­ cai banképületet, a régebbi sugovicai betonhidat, a Deák Ferenc-zsilip csatorna

1 88

oldalán lévő hidat, a Szegedi és Dózsa György út sarkán álló kétemeletes és a Gaál Péter utcában lévő két egyemeletes épületet, a Padányi Gyulyás Jenő, Miskolczy László és Miskolczy Ferenc által tervezett Déri-kertben álló első vi­ lágháborús hősi emlékművet, kaszárnyákat, családi házakat. A fővárosban a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házat, a Láng Gépgyárban az új mintaraktárat és folyamatosan végezte a háború utáni helyreállításokat, a nagyvásártelep tönk­ rement és megsérült vasbeton héjszerkezetének újjáépítését, a GANZ-MÁVAG­ ban az öntéshez szükséges vasbeton homoktárolókat. Vidéken a nagyváradi re­ pülőtér bővítését, Szolnokon gabonaraktárat, Szajolon utat, több helyen (me­ gyénkben is) mezőgazdasági épületeket, lakóházakat és sok más munkát. A Spitznagel építési vállalkozó dinasztiának jelentős szerepe volt Baja gazda­ sági életében. Minden bizonnyal ez a család emelte három nemzedéken át a leg­ több építményt városunkban.

1 89

Tartalomjegyzék

Allaga Géza cimbalom- és csellóművész, zeneszerző . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Amler Antal tanítóképző intézeti tanár, igazgató . . . . . . . . . . . . ". . . . . . . . .14 Bende Imre megyéspüspök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Berényi Dániel esperesplébános . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Bérci László fotográfus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Bogdanovics Lucián szerb pátriárka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . J I Dr. Bruszt Pál gyógyító, kutató fogorvos, Baja díszpolgára . . . . . . . . . . . . J 7 Dr. Cseh Imre orvos, kórházigazgató, Baja díszpolgára . . . . . . . . . . . . . . . .42 Dr. Cserba Elemér Rákospalota polgármestere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 Dr. Csörsz Károly orvos, humángenetikus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .52 Dr. Ditelján István r.k. pap, zeneszerző, zongorista . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Id. ényi Dömötör Pál ügyvéd, táblabíró, költő, életrajzíró . . . . . . . . . . . . . .63 Ifj. ényi Dömötör Pál ügyvéd, járásbíró, író, műfordító . . . . . . . . . . . . . . . 68 C , , J'anos lestomuvesz-tanar G aspar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 Herr György karnagy, zeneszerző, tanár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .78 Hirmann Ferenc gyáralapító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84 Horváth Iván gépészmérnök, közüzemigazgató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90 Jánossy Dénes áz Országos Levéltár főigazgatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95 Kardos Gyula festőművész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 Karig Sára költő, író, műfordító, szerkesztő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .104 Keresztesi Deák János hadmérnök, utazó, uradalmi inspektor . . . . . . . . . 1 10 Koczka Antal állatidomító, cirkuszigazgató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 16 Kodály Zoltánné Schlésinger Emma zeneszerző, műfordító . . . . . . . . . . .12l Kőszegi Károly feltaláló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Dr. Kubinszky Mihály címzetes püspök, érseki főfelügyelő . . . . . . . . . . . 130 Lovas Andor főkántor, zeneszerző, karnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .134 Dr. Margalits Ede egyetemi tanár, irodalomtörténész, író, műfordító . . . . 140 Miskolczy Ferenc képzőművész-tanár, Baja díszpolgára . . . . . . . . . . . . . .144 Miskolczy László Kossuth-díjas építész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .153 Nagy András városi főépítész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .158 Sass József Béla zeneszerző, karnagy, ének- és zenetanár . . . . . . . . . . . . . .164 Schwerini Kohn Götz talmudtudós, rabbi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17l Szarvas Gábor nyelvész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Szöges János építészmérnök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .185 H

H

'

,

191

Kiadta a Bajai Honpolgár Alapítvány Felelős kiadó: Mezei Lajos a kuratórium elnöke Nyomdai munkák Arculat Nyomda Kft. Felelős vezető: Csuvár Zoltán