Balogh Péter István Budapest, Erzsébet tér - Egy közpark születése
Budapest két, egymástól meglehetősen távol eső pontján jövő tavasszal egy időben kerül pont a Főváros egyik legendásan hosszan elnyúló történetének a végére: miközben a ferencvárosi egykori expo-telken felmegy a függöny az új Nemzeti Színházban, megnyitja kapuit az Erzsébet Téri Park. Az előbbi rövid, de annál viharosabb története jól ismert, az utóbbiról, amióta leállt az ide tervezett színház építése jóval kevesebbet hallani.
Vadonatúj közpark születik a város szívében, egységes egészet alkotva az Erzsébet térrel, annak évszázados fáival, létrehozva a Belváros legnagyobb összefüggő zöldfelületét. Azonban az összesen alig egyhektáros új park nem mindennapi körülmények között születik, hiszen egy félbehagyott színházépület alapjain létesülő föld alatti kulturális központ tetőkertjeként látja meg a napvilágot.
„A lipótvárosi Erzsébet teret és környékét (Deák tér, Károly körút, Váci körút) mindig előszeretettel preferálták a tervezők, ha középületek számára kellett helyet keresni a városközpont közelében.” 1 Igaz volt ez éppúgy a múlt századokban, mint a közelmúltban. Több pályázat foglalkozott többek között a budapesti Nemzeti Színház idetelepítésének lehetőségével, a két legutóbbi 1989-ben és 1997-ben. E legutóbbi ”külföldi szaktekintélyekkel megerősített zsűrije majdnem egyhangú szavazás alapján ítélte
győztesnek Bán Ferenc pályaművét. E terv alapján meg is kezdődött az építkezés, (…) Éppen kész volt az alapozás, amikor 1998-ban a választásokat követően új kormány lépett hivatalba, és egyik első ténykedéseként leállította az építkezést (…)”
2
Idézet egy napilapból: „A kormány (…) úgy döntött, hogy
a Városligetben épüljön föl az új Nemzeti Színház. A teátrum építésére új pályázatot írnak ki. A kormány javaslata szerint az Erzsébet téren mélygarázs, fölötte pedig park létesülne.” 3 Ez az első utalás a színház helyén létesülő parkra. A tájépítész társadalom ízlése és vérmérséklete szerint kétféleképpen reagált a hírre: akik eleve nem értettek egyet a tér beépítésével megkönnyebbültek, akik szerették a Bán-féle épületet bánkódtak kicsit; de abban mindenki egyetértett, hogy egy ilyen adottságú területre közparkot tervezni nagy szakmai kihívás.
„Szigeteléssel látták el és vízhatlan fóliával fedték be az Erzsébet téren a leállított építkezés alapjait, így védve az időjárás káros hatásaitól. Fűtésre külön nem költenek, a föld geotermikus energiáját használják fel hozzá. (…) A tér rendezése ősznél előbb semmiképp sem kezdődhet el, hiszen módosítani kell a rendezési tervet, majd új pályázatot szükséges kiírni.„ 4 Mégpedig kertépítészeti pályázatot, hihette ezek után az újságolvasó ember, hiszen valószínűnek tűnt, hogy a színház közel 11 méter mély alapját mélygarázsként fogják hasznosítani, s ennek födémén kell majdan egy új parkot létrehozni.
Szakértői vizsgálatok szerint azonban csak egy legalább 400 férőhelyes parkoló lenne képes saját építési költségeit kitermelni. „(…) A tanulmány részletesen vizsgálja a park kialakításának lehetőségeit is. Ha
három-szintes lesz a mélygarázs, kevesebb földet lehet ráhordani, és fákat csak akkor ültethetnek ide, ha egy másfél méteres dombot alakítanak ki az Erzsébet téren. A fákhoz ugyanis legalább 2 méter vastagságú földtakaróval kell befedni a parkolót.” 5 Egyértelművé vált tehát, hogy nyereséges, de legalább is nullszaldós parkoló-létesítmény nem helyezhető el a föld alatt, ezért egyre gyakrabban került szó arról, hogy a színházi alépítményt inkább valamely kulturális- vagy konferencia-funkció befogadására kell alkalmassá tenni.
„Az állam nem kíván konferencia-központot építeni az Erzsébet téri gödör helyére, az előírt határidőig viszont visszaadja a terület tulajdonjogát a fővárosnak. Fővárosi politikusok nem zárják ki, hogy az V. kerületi önkormányzat elvárásainak megfelelően park épüljön a kiásott alap helyére. (…) Az állam november 6-áig visszaadja a fővárosnak az Erzsébet tér tulajdonjogát, és a továbbiakban nem kíván vele foglalkozni, a főváros tegyen vele belátása szerint (…)” 6 cáfolta az elképzeléseket a területért felelős államtitkár, Várhegyi Attila. A tájépítész-remények szerint egyre közeledő pályázatra fejben vagy vázlatokon készülők dolgát megnehezítendő hozzátette még: „(…) a téren közpark és a millenniumi
emlékmű sziluettjét formázó szökőkút-kompozíció megvalósítását tervezik, továbbá szeretnék felállítani a parkban gróf Andrássy Gyula lovas szobrát. Schiffer János főpolgármester-helyettes viszont a lovas szobor helyett szívesebben látná a téren Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrát.” 7 1999 őszén megszületett a megállapodás a kormányzat és a főváros között: „Park lesz a színház helyén,
alatta pedig mélygarázs vagy föld alatti konferenciaterem. Bármit is alakítanak ki a félbemaradt teátrum alapozásából, semmiképp sem magasodhat egy méternél magasabb domb a téren.” 8 Úgy tűnt, véglegesen eldőlt tehát terület sorsa, a későősz és a tél folyamán tisztázódtak a jelenlegi és jövőbeni tulajdoni viszonyok: „Az önkormányzat az építkezés befejezését követő 90 napon belül nyílt nemzetközi
pályázatot hirdet az ingatlan eladására. Az értékesítésből befolyt nettó bevétel a Magyar Állam és Budapest Főváros Önkormányzata között egyenlő arányban oszlik meg.” , valamint elhárult az egyik utolsó komoly akadály is: „A korábbi elképzelésekkel szemben - az Erzsébet tér meglévő és tervezett park
részének együttes kezelése érdekében - mind a belföldi, mind pedig a nemzetközi járatok kitelepítenék.” 9 A 2000. áprilisában napvilágot látott tervezési pályázat a „tisztán” kertépítészeti kiírást várók számára csalódást okozott, a feladat a tér és park egységes kialakítása mellett komoly programtervet kért a meglévő „betongödör” valamint az autóbusz-pályaudvar épületének további hasznosításához: „A
tervpályázat célja: Az Erzsébet tér térszint alatti műszaki létesítményeinek olyan módon történő hasznosítása, hogy a felszínen e közben egy városi dísztér és közpark egységét biztosító terület jöjjön létre, amely a meglévő Erzsébet téri városi parkhoz szervesen kapcsolódik. (…) a tervpályázat célja a legjobb építészeti, kertépítészeti tervkoncepció kiválasztása, melynek szerzőjével a NKÖM szerződést kíván kötni a szükséges elvi építési engedélyezési, építési engedélyezési tervdokumentációja és a további tervek elkészítésére.” 10 Végleg eldőlt tehát, hogy tájépítészek illetve tájépítész irodák csak építész alkotókkal vagy irodákkal szövetkezve, leginkább azok partnereiként tudnak részt venni a pályázaton.
Önmagában ez a tény, illetve a pályázaton részt vevő, és később érvényes pályaművet beadó építészcsapatok alacsony száma miatt az Erzsébet téri pályázat nem válhatott a tájépítész szakma régen várt valódi „seregszemléjévé”, sőt: azon a szakág erősen alulreprezentált maradt.
„A pályázatra öt cég adta be pályaművét a 2000. július 17-i határidőig. (…) A pályázati anyagokból kitűnik, hogy az Erzsébet tér - Deák tér - Millenniumi Park téregyüttese olyan városszerkezeti egységet kell hogy eredményezzen, amely nem elsősorban homogén egységes teret, hanem szerkezetileg erőteljesen összekapcsolódó, egymást funkcionálisan kiegészítő tér-részek együttesét alkotja. (…) A Bírálóbizottság előtérbe helyezte azokat a pályaműveket, amelyek az új tér jelentős süllyesztése révén „agóra" jellegű megoldást javasoltak.”
11
A Bírálóbizottság döntése alapján nem díjakat osztottak ki, hanem négy terv megvétele után a kiemelt megvételben részesült Firka Építész Stúdió Kft-t bízták meg a teljes tervdokumentáció elkészítésével.
12
A
nyertes pályamű hűen tükrözi készítői tervezői felfogását „(…) ha munkáikat meghatározó esztétikai
elveket keresünk, akkor talán a letisztult, egyszerű konstruktivizmusban ragadhatjuk meg ezeket.” 13, s valóban, az erzsébet téri koncepciójuk éppen letisztultságával, a környező városi szövetre való semlegeshez közeli reakcióival tűnt ki a mezőnyből. A megbízás nyomán az építészek hozzáláttak a feladat méretéhez és rangjához méltó tervezőcsapat összeállításához14: a gépészek, statikusok, szerkezettervezők mellett nagy hangsúlyt fektettek a kerttervezők kiválasztására. Két céggel folytattak tárgyalásokat, végül a „belső pályázatot” a Sándor Kertépítészet Kft. nyerte Sándor János vezetésével.
15
Az ütemezés meglehetősen szoros volt: „Szeptember közepéig elvi építésiengedély-kérelmet, jövő
januárig pedig részletes kiviteli terveket nyújt be a „Nemzeti gödörként” elhíresült fővárosi Erzsébet tér beépítésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által létrehozott Erzsébet Téri Beruházási Iroda” Az első és egyben legfontosabb feladat az volt, hogy a tervpályázaton legjobbnak ítélt, de részleteiben nem kidolgozott környezetrendezési koncepció összhangba kerüljön az építészeti és szabályozási realitásokkal. „Az V. kerület rendezési tervének megfelelően az építmény teteje a 7,6 ezer
négyzetméternyi alapterület legfeljebb 40 százalékán lehet 1, további 10 százalékán 1,10 méterrel a terepszint fölött.” 16 Egymással párhuzamosan, folyamatos egyeztetések mellett készült a közpark és az annak alapját képező kulturális központ vázlatterve. A tervezőket látszólag egymásnak ellentmondó alapcélok vezérelték: amíg az építészek igyekeztek az igen nyomott belmagasságú, rengeteg meglévő kötöttséget magában hordozó föld alatti szerkezetbe a lehető legjobb arányú előcsarnokot, előadótermeket „belepréselni”, addig a kerttervezők egy nem tetőkert jellegű, teljes értékű városi parkról álmodtak. A tervezés közös alapját azok, a pályázati anyagból származó elemek biztosították, amelyek kiállták az idő és a bírálóbizottság, valamint az építészeti és kertépítészeti opponensek próbáját. Ilyenek a Deák tér felől levezető, növényekkel és vízzel díszített főbejárati lépcsősor, a kert és az épület állandó vizuális kapcsolatát biztosító, a statikusok és
szerkezettervezők számára igazi kihívást jelentő üvegfenekű bevilágító-díszmedence, vagy a mélygarázs vészkijárataiként és szellőzőiként is szolgáló üvegfalú kerti építmények. A legkomolyabb problémának a terület 25%-ra előírt kétméteres földtakarás megteremtése tűnt. Erre végül egy dobozszerkezetre hasonlító „gyűrt” födém teremtett megoldást. Ez után már csak az volt a feladat, hogy az ezeken a tetőterületeken található, a térszerkezetet biztosító nagyméretű lombos fák elhelyezkedésén ne legyen érezhető a szerkezetből adódó „eleve elrendeltetés”. Sok fejtörést okozott a burkolt felületek előírt aránya is, hiszen a terület központi fekvésére, valamint az épület és környezete összhangjára való tekintettel nem tűnt kedvezőnek a keskeny, kerti jellegű utak alkalmazása, sokkal inkább a tartózkodásra csábító, nagyobb, összefüggő terek létrehozása volt indokolt. Ha viszont az összes, potenciálisan jelentkező gyalogosirányt burkolt felülettel kell kiszolgálni, az kis híján az egész park leburkolásához vezetett volna. Az előírások és az épület diktálta realitások összevetése végül egy hatalmas központi gyepfelületet eredményezett, amelyet jórészt az egykori színház szorosan vett telkén kívül vezetett sétautak öveznek. A tervezés során folyamatos volt a megrendelői kontroll, állandó koordinátorként Filep Ákos építész biztosította a folyamatos kommunikációt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az építésziroda között. A szeptember elején elkezdődött közös munka nyomán született első vázlatterveket 2000. szeptemberének végén láthatták a szakemberek, minisztériumi és fővárosi véleményezés után október 16-án szállították le a beruházás elvi engedélyezési tervét. Ebben a dokumentációban a zöldfelületi tervezési terület még a teljes Erzsébet teret, tehát a jelenlegi parkot is magába foglalta, az új létesítmény-együttest mint a Belváros legnagyobb összefüggő zöldfelületének részeként vizsgálta. A nagyjából ez időtől „Erzsébet Téri Park” néven futó projekt teljes engedélyezési tervdokumentációja 2000. december 21-i dátummal látta meg a napvilágot. Az engedélyezési terv birtokában megkezdődhetett a beruházás lebonyolításának előkészítése. „A
budapesti Erzsébet téren megvalósítandó kulturális központ és millenniumi park építése várhatóan májusban kezdődhet meg (…) A nyílt rendszerű, kétfordulós tendernek várhatóan április közepére lesz eredménye. (…) A megegyezés szerint az állam 2002. április 15-ig rendezi az Erzsébet teret.” 17 Az új év első fele a kiviteli tervek elkészítésének jegyében telt. Bár az engedélyezési tervhez képest a park koncepciója már nem változott, rengeteg apró részlet várt kidolgozásra. Ekkor készült el a végleges növénytelepítési koncepció, tisztázódtak a pontos burkolati anyagok és rakásrendek, részletes tervek születtek az egyedi bútorokra és berendezési tárgyakra. Mégis a legtöbb időt a vízgépészettel is ellátott kerti objektumok „rabolták”: a nagy medence vízforgatása, a lépcsős bejárati tér vízlépcsői, a nagy gyepfelület tizenegy pontszerű szökőkútja és a teraszos pihenőtér vizes faragott kövei.
18
A kiviteli tervdokumentáció első üteme – amely a park terveit is tartalmazta – május legelején lett kész, ennek alapján már ki lehetett írni azt a közbeszerzési pályázatot, amely a kivitelező cég kiválasztását szolgálta. „Az Architekton Rt. a közbeszerzési határozat értelmében bruttó 1,5 milliárd forintért az év
végéig szerkezetkész állapotba hozza a Nemzeti Színház korábbi helyére tervezett épületet. (…) A
buszpályaudvar a Népligetbe költözik, az építkezés ott már meg is kezdődött a Ferencváros stadionjával szemben.” 19 Lapzártakor a kivitelező cég túlvan a bontási munkálatok nagy részén, decemberre ígéri a födém olyan szintű készültségét, hogy el lehessen kezdeni a speciális földkeverék betöltését és a burkolási munkákat. A kertészeti kiviteli munkákért felelős szakemberek20 a tervezőkkel egyeztetve megkezdték a park növényanyagának kiválasztását és a telepítésre való előkészítését. (2001. szeptember, TÁJÉPÍTÉSZET 2001/3)
1
VADAS Ferenc: Részlet a terület részletes rendezési tervéből, 1996 VARGHA Mihály: Az évszázad négy pályázata Bán Ferenc színháza, egy terv felidézése, Arturia Bt., 1999 3 Nemzeti-saga, Kormánydöntés: Elszállt az Erzsébet téri Nemzeti álma – Magyar Hírlap 1998. október 30. 4 Nemzeti-saga, Fóliacsomagolás alatt pihen a "Nemzeti" gödre - Magyar Hírlap 1999. január 5. - VAJTA Zoltán 5 Nemzeti-saga, Domb magasodna az Erzsébet téren (a Főber Rt. szakértői véleménye alapján) – Magyar Hírlap 1999. május 18., VAJTA Zoltán 6 Nemzeti-saga, Gödröt kap vissza a főváros – Magyar Hírlap, 1999. szeptember 17. - GRÉCZY Zsolt - VAJTA Zoltán 7 A Bajcsy-Zsilinszky-emlékmű kálváriája, Szobor gödörben BOROS Géza HVG - 1999/32. - 1999. augusztus 14. - 9294. oldal 8 Nemzeti-saga, Eltűnik a Nemzeti-gödör - Magyar Hírlap, 1999. október 9., VAJTA Zoltán 9 Erzsébet tér – megállapodás HVG - 2000/13. - 2000. április 1. - 13. oldal 10 Erzsébet téri Kulturális Központ és Millenniumi Park Kialakítása, Tervpályázati Kiírás, NKÖM Budapest 2000. április 17. 11 A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Sajtóirodájának közleménye, 2000. augusztus 11) 12 2,2 millió forintos kiemelt megvételben részesült az 5. bírálati sorszámú pályamű, melynek szerzői: Bánfalvi Koppány, Bikki István, Hadadi Péter, Horváth Attila, és építész konzulensként Ivány Inke (FIRKA Építész Stúdió Kft.) 13 KURUCZ Zsuzsanna: Firka Építész Stúdió, Beszélgetés Bánfalvy Koppány és Bikki István építészekkel, Építészfórum, 2000 szeptember 2
14 15
Ekkor kapcsolódott be az építészeti tervezésbe és lett az épület egyik „építész gazdája” Boór András
Az ettől az időponttól együtt dolgozó tájépítész csapat: Sándor János, Balogh Péter István, Bogner Zsuzsanna, Sándor Tamás 16 Gödörbeépítés HVG - 2000/33. - 2000. augusztus 19. - 14. oldal 17 Magyar Hírlap Online 2001-01-03 18
Vízgépész tervezők: Vass Ádám és Szűcs Sándor
19
Magyar Hírlap 2001-07-23
20
Lián Parképítő Kft.
