70 év története
Balatonkenese elsõ óvodája
Balatonkenese elsõ óvodájának története A balatonkenesei Református Egyházközség presbiteri ülések jegyzõkönyvében nyomon követhetjük az építés szükségességétõl a megvalósulásig az eseményeket. Már 1933. jan. 18-i ülésen Molnár Gyula lelkész ismertette az Egyházkerületi Közgyûlés határozatát, mely szerint a Kerkapoly-Bodor alapítvány jövedelmének bizonyos hányadát (évi 1500 pengõ) ettõl az évtõl a Dunántúli Ref. Egyházkerületben óvodák felállítására lehet felhasználni. Amennyiben a presbitérium él ezzel a lehetõséggel vállalnia kell a fenntartás költségeit. Elõdeink nagyon bölcsen így határoztak: Eddig is nagy hiány mutatkozott, hogy sem községi, sem felekezeti óvoda nincs a faluban. Így a munkában elfoglalt szülõk kicsiny gyermekei nem részesülnek megfelelõ gondozásban és nevelésben. Fontosnak tartják az óvoda létesítését, így határozatban kimondják, hogy az alapítványi segélyt óvoda létesítésére igénybe vesszük. Feltétel:a politikai közösség vállalja a fenntartási költség fedezetét(1000-1400 pengõ) legalább addig amíg az egyház elõ tudja teremteni a szükséges összeget a fenntartáshoz. Így hozzájárul az elöljáróság, hogy más felekezetû gyerekek is felvehetõk legyenek a ref. óvodába. A községi elöljáróság elfogadta az ajánlatot és meghatározott idõre 1200 pengõ évi díjjal járultak a költségvetéshez. Így került beadásra a pályázat 1933. márc. 26-i jegyzõkönyv szerint. Négy év múlva, 1937. nov. 28-án kerül felolvasásra a püspöki hivatal 3303/1937 számú levele, amelyben az elnökség értesíti az egyházközséget, hogy rendelkezésre bocsátja az építkezéshez felhasználandó 15000 pengõt. Felhatalmazzák a lelkészt és a gondnokot a megfelelõ terv készíttetésérõl. A munkák elkezdését nehezítette, hogy ez év augusztusában a vármegye királyi Tanfelügyelete az iskola épületét életveszélyessége miatt bezáratta. Két tantermes iskolaépítésre adtak be pályázatot a kultuszminisztériumba. Az 1937-38-as tanévre Snuhr Simontól béreltek helyiséget (a volt vasutas vendéglõ). 1938. ápr. 1-jén bemutatták Palkovics István által készített „Óvoda tervrajzot” és Nagy Lajos gondnok és felesége Csaba Lídia, mint telektulajdonosok és az egyház mint vevõ közti adásvételi szerzõdést 242 pengõrõl (111 hrsz. 161 négyszögöl). Az eladók ezt az összeget, ami jóval kisebb volt a valós értéknél, visszaadományozták az egyháznak. A jegyzõkönyv külön megemlékezik a nemes gesztusról. „Az egyház iránti szeretetnek ez a meghatóan szép példája,legyen példaadás a jelenben és az utókor számára. A gyülekezet kicsinyeiért hozott nemes lelkû áldozat töltse meg az adományozók szívét mindenkor örömmel. Az épülõ új intézmény virágzásában és áldozathozatalú jutalmazó Isten áldásában lássák adományuk legáldottabb jutalmát.” 1938. máj. 29-én a kivitelezésre beérkezett pályázatok elbírálása volt. 3 enyingi, 2 kenesei kõmûves mester: Wörös István és Wolf János – az utóbbi nyerte el a megbízást azzal a feltétellel, hogy helybeli asztalosokat, Hõgyészi Jánost vagy Újvári Jánost bízza meg az asztalos munkákkal. Elkezdõdött az építkezés a már telekkönyvileg egyházi tulajdonba került telken a mai Óvoda út. 8 alatt. Wolf János építõmester és Újvári János asztalosmester keze nyomán. Az egyháztagok önként vállalt fuvarral és kétkezi munkával segítettek. 1938. augusztus 18. az óvodaépítési munkálatok úgy elõre haladtak, hogy rövidesen megkezdhette mûködését és így szükségessé vált az óvónõi állás meghirdetése, aki református vallású legyen. Fizetésének 20%-át vállalja az egyház, 80%-át államsegélyként kérték a minisztériumtól. A növendékek után havonként 50 fillért, esetleg 1 pengõt lehet beszedni (fûtés-világítás-takarítás ) céljára. A növendékek felekezeti különbség nélkül a napköziotthonos óvodában megfelelõ gondozásban és nevelésben részesüljenek. 1938. szeptember 11. A presbitérium a balatonkenesei református egyházi óvónõ részére a következõ díjlevelet állapította meg: 1.Természetben kettõ szobából álló lakás 2.Törvényes fizetésének 20%-át az egyház pénztárából 3.Törvényes fizetésének 80 %-át államsegélybõl
Kötelessége: törvényes rendelkezések értelmében és az óvoda felügyelõ-bizottságának utasítása szerint nevelni és gondozni az óvodába járó növendékeket, érdeklõdni a gyerekek szüleinek anyagi, vallási, erkölcsi és családi élete iránt, errõl jelentést tenni a felügyelõ-bizottságnak. Az egyházközség kulturális munkáiban részt venni s mindazon munkákat amelyeket a felügyelõ-bizottság rábízott elvégezni. A felügyelõ-bizottság tagjai között van: Molnár Gyuláné református lelkész felesége, Szabó Sándorné tanítóné asszony, Támadi Lajosné tanítóné asszony, Nagy Lajosné egyházi gondnok felesége valamint Jónás Jánosné, Öcsi Jánosné, Borsos Dezsõné, Kalmár Lajosné, özv. Csizmadia Károlyné, Rózsa Sándorné, Gáspár Sándorné (Kossuth utcai) és a község fõjegyzõje Szõnyi Antal és Öcsi János községi bíró. 1938. nov. 13. A gyûlésen bejelentik, hogy az épület elkészült, a berendezés úgy áll, hogy mûködését elkezdheti. A takarításban nagyobb iskolás leányok is részt vettek. A belügyminisztérium pótköltségként 498 pengõ államsegélyt adott, valamint az óvónõ 80 %-os fizetéskiegészítését is vállalta. A segélyek elnyerésében Rozsnoky Antal az óvodaügyi szakreferens segédkezett, jóindulatú gondoskodását hálával köszönte meg az elöljáróság. Kádár Ilonát okleveles óvónõt bízták meg a napköziotthonos óvoda vezetésével. Az ünnepélyes átadást 1938. nov. 20-ra tûzték ki. Templomi szolgálatra Bakó Zoltán bodajki lelkészt kérték fel. Az épület falára márványtáblát helyeztek el.
Az alapítók : Nagy Lajos és felesége Csaba Lídia
A még élõ, akkori óvodásokkal történõ beszélgetés során mindenki emlékezett valami másra is, végül összeállt egy csodálatos kép errõl a nagyszerû emberrõl. Kádár Ilona óvónõrõl legendákat mesélnek volt óvodásai és mindazok a szerencsések, akik közeli kapcsolatba kerültek vele. Szerénysége, szépsége, csodálatos csengõ énekhangja elbûvölt kicsit és nagyot. Valamennyien nagyon szerették õt. Õ is szerette a gyerekeket, ölébe vette õket, puszilgatta, úgy magyarázta el, hogy mit szabad és mit nem. Sok verset, éneket tanított, rajzoltak, tornáztak, sétáltak. Van, aki arra emlékszik, hogy az óvó néni tudott hegedülni és harmóniumon játszani. Az óvodások részt vettek a március 15-i ünnepségen, szüreti felvonulásokon, sok színdarabot, mesét játszottak, jelmezbál is volt és az évben tanultakról bemutatót tartottak, akárcsak ma. Mások arra emlékeztek, hogy a Soós-hegyre és a strandra is elvitte õket.
Azok a gyerekek is szívesen jártak, hozzá akik nem is voltak óvodások, és az iskolából haza menet útba ejtették az óvodát. Több családhoz is bejáratos volt, ahol mindig szívesen látták, segítették is õt pl. élelemmel. Arra is emlékeztek, hogy mivel súlyos cukorbeteg volt, nem ehetett kenyeret, és néha diót, szalonnát darabolt fel tányérjára, az volt a vacsorája. Az óvoda udvarán volt homokozó, hinta, a teremben szép bútorok, kiságyak, játékok voltak. Tízóraira frissen fejt tejet, kenyeret, kockacukrot kaptak a gyerekek. Tiszteletre méltó volt, ahogy bekapcsolódott a falu kulturális életébe. Megszervezte a Leánykört, szerepet vállalt színjátszók csoportjában.
Az elsõ óvónõ: Kádár Ilona
Kádár Ilona a növendékekkel
Református Leánykör
Kádár Ilona Támadi Lajosnéval
Szoros barátság fûzte Támadi Lajos tanító úrhoz és feleségéhez. A tanítóúr szervezte az elsõ anyák napi megemlékezést Kenesén, amit ezek után az óvodások is megünnepeltek. „Kádár Ilona a gyülekezet elsõ óvónõje hat évi áldásos és az egész gyülekezet számára feledhetetlen emlékû munkássága után, 1945 november 30-án súlyos betegségben visszaadta lelkét Teremtõjének. A sírjáról soha el nem fogyó virágok beszédes bizonyságai annak a gondoskodásnak, mellyel emlékét gyülekezetünk mindig õrizni fogja. Legyen ez a mai kegyeletes megemlékezés egy szerény csokor, amit mi is sírjára helyezünk, és egyúttal legyen bátorítás utódjának arra, hogy elhatározásait, álmait odaadó szeretettel végzett munkája községünkben megértésre és megbecsülésre tarthat mindenkor számot.” Fáber Kovács Gyula ref. lelkipásztor, felügyelõ bizottsági elnök rövid visszapillantást vet az elõzõ évek óvodát illetõ eseményeire.” (1948. júl. 4. Közgyûlés Jegyzõkönyv)
Kádár Ilona óvónõ után az óvónõi állás betöltésére semmiféle intézkedés nem történt, nagytiszteletû Molnár Gyula lelkipásztor súlyos betegsége és halála miatt. Amikor az új hivatali utód Fáber Kovács Gyula ref. lelkipásztor 1946. aug. 1-én átvette az ügyek intézését, legelsõ feladatának tekintette az óvoda-ügy mielõbbi rendezését. Minisztériumi válasz alapján elõször az óvodaépületet kellett üzemképes állapotba helyezni és csak utána lehetett szó az óvónõi állás betöltésérõl. „Az óvoda épülete pedig még rosszabb állapotban volt, mint a front átvonulása utáni közvetlen idõkben, mert gonosz és lelketlen kezek még azóta is ellopták és elpusztították az ostrom borzalmaiban megmaradt berendezések egyes értékes részeit.” (1948. júl. 4. Közgyûlés Jegyzõkönyv) Fáber Kovács Gyula Az elsõ feladat tehát ezeket pótolni. A község vezetõségének s a gyülekezetnek, különösen a „Leánykör” áldozatkész munkájának eredménye képen 1947 márciusára úgy az óvónõi lakás, mint az óvoda termei a legszükségesebb munkák elvégzésével használható állapotba kerültek. Az óvónõi állás megszûnése miatt tulajdonképpen újra kellett szervezni az óvodát, s az ehhez szükséges kormány hozzájárulás hosszú idõt vett igénybe, ezért a Felügyelõ-bizottság úgy határozott, hogy az óvoda élére ideiglenes vezetõt állít. 1947. május 1-én Botos Sándorné sz. Gyenge Margit okl. tanítónõ vállalta úgy az óvoda, mint a napköziotthon vezetését és mellé Öri Éva dajkát választotta a Fel.bizottság. Miután megérkezett a Népjóléti Kormány engedélye az állás betöltésére, a pályázatot törvényileg elõírt módon meghirdette és a beadott pályázati kérvények közül Bartalis Jánosné Gyõri Márta, Gyõri Irma és Tóth Lenke okl. .óvónõket terjesztette fel kinevezésre. „Többszöri személyes sürgetés és könyörgés után végre megérkezett a mindannyiunk számára a jó hír, hogy a Népjóléti Miniszter Úr balatonkenesei óvónõi állásra felterjesztettek közül Gyõri Irma okl. óvónõt véglegesen kinevezte.” (1948. júl. 4. Közgyûlés Jegyzõkönyv) 1948-ban az óvodákat államosították. A fõképp a presbitérium tagjaiból álló Felügyelõbizottság ezek után kibõvült a községi tantestület, politikai pártok és a óvodás gyerekek szüleinek képviselõivel. „Ennek értelmében a balatonkenesei áll. ovoda fel. bizottsága. 1948 július 4tõl kezdve a következõ képen alakul: fel. biz. elnöke: Fáber Kovács Gyula, jegyzõ: Gyõri Irma ovónõ, pénztárnok: Dull Ferencné, ellenõrök: Bántay János közs. vjzö. és Takács Istvánné. A fel. biz. tagjai pedig a következõk: Fáber Kovács Gyula elnök, Dr. Saáry István közs.t.fo., Bántay János közs. vjzö, Kiss József közs.biró, Öcsi János, Vági Gyula, Borsos Dezsõ, Bognár István, Cseszreghy Lajos, Csizmadia Károly, Gáspár Sándor, Hajda Gyula, Jónás János, Kalmár Lajos, Keresztes János, Öcsi Lajos, Patonai Lajos, Põcz Károly, Sári Lajos, Sipos F. Sándor, Somogyi Lajos, Harangozó Gyula, Bán Ferenc, Vajda János, Vörös Lajos; Egy. Munkáspárt: M.D.P.: Drencsán Péter, Wolf János, Hargithai Ferenc; Kisgazdapárt: Dull Pál, Ujvári János; Parasztpárt: Czeczõ János, Szombathi Kálmán; Magy. Vöröskereszt: Leipnig Dezsõ; Nõi tagok: Somogyi Károlyné, Parragh Kálmánné, Takács Istvánné, Répássy Jánosné, Jónás Gyuláné, Téli Jánosné, Fonyodi Antalné, özv. Öcsi Józsefné, Burdohány Józsefné, Vajda Jánosné, ifj. Dull Pálné, Dull Ferencné, Eichinger Józsefné, Hajda Dezsõné, Zsednay Józsefné, Tantestület: Német Árpád, Szücs Olga, Kecskeméti Tibor, Hegyi Jánosné, Bán Ferenc, Gyõri Irma (Részlet az 1948. júl. 4. Közgyûlés Jegyzõkönyvébõl.) A személyzetet illetõen ezen a közgyûlésen a következõképpen döntött a fel. biz.: dajkának továbbra is felkéri Öri Évát, fõzõnõnek és takarítónõnek pedig Apáti Mihálynét. Az elnök kéri: „amig az ovónõ fizetése rendezõdik a szülõk ajánljanak fel sorkosztot. Ezt ugy a bizottság, mint a szülõk készséggel meg is teszik.” A sorsdöntõ közgyûlés végén: „Bántay János közs. vjzö. emelkedik szólásra. Meleg szavakkal köszöni meg a gyülés nevében Fáber Kovács Gyulának azt a sok sok fáradhatatlan és erdményes munkásságát, amit már két éven keresztül az óvoda érdekében tett. Szeretete maradjon meg továbbra is és minden kezdeményezésén legyen mindig Isten segítsége és áldása.”
Az óvodáztatás ebben az épületben 1938. november 20-tól egészen 1989-ig tartott. 1958-tól Pup Elemérné, aki ugyanitt óvodás is volt vette át a vezetést Gyõri Irmától . A 1954-ben készült képen Bali Irma és Csipszer Rózsa óvónõk láthatók. A gyerekek között az álló sorban ott van két volt dolgozónk, Baranyai Ilona és Kósa Margit is.
Gyõri Irma a késõbbi Szabó Endréné néhány év kihagyás után 1964-tõl dolgozott újra az óvodában. A 1975-ben készült kép bal oldalán õ látható, majd Czupor Imréné, Pup Elemérné óvodavezetõ, Orbán Karolin és Burdohán Barnáné.
A régi óvoda emlékét az utca neve és az épületben található emléktábla õrzi, amely jelenleg is gyermekeket fogad, mivel gyermekorvosi rendelõ. Az óvoda 1989-ig mûködött, még ünnepelhette 50 éves fennállását. Az Óvoda utcai óvodánk dolgozói a kezdetektõl: Kádár Ilona, Szabó Endréné, Gyõri Irma, Bali Irma, Csipszer Rózsa, Pup Elemérné (Marika óvó néni), Garamszegi Aranka, Vértes Jenõné (Mária óvó néni), Czupor Imréné (Ili óvó néni) Pulai Istvánné (Irénke óvó néni), Lengyel Dezsõné (Andi óvó néni), Vaczola Kürthy Lajos tanácselnök ünnepi beszéd e 1989-ben Ferencné (Masi óvó néni), Berta Mariann, Czél Emese, Pup Rita, Kurucz Éva és Kerti Teréz óvónõk, valamint Öri Éva, Apáti Mihályné, Takács Sándorné, Tóth Etelka, Bakó Irma, Köntös Júlianna, Kósa Józsefné, Erdélyi Ágnes, Kalamász Katalin, Buzsik Béláné, Orbán Karolin, Aschenbrenner Miklósné, Beke Ferencné, Bögi Lajosné. Néhányan még ma is intézményünk dolgozói. Eközben 1977. november 7-én átadták a Bakó ligeti modern, négy csoportos óvodát. Ugyanakkor a már 23 éve mûködõ és a kenesei Általános Iskolához tartozó balatonakarattyai egy csoportos óvodát és az Óvoda utcai két csoportos óvodát egy intézménnyé (7 csoport) vonták össze Pup Elemérné vezetésével. Neveléstörténet dióhéjban: az óvónõk munkáját irányító elsõ tanügyi dokumentum „Módszertani levél” jelent meg 1953-ban. 1957-ben egy kézikönyv látott napvilágot „Nevelõ munka az óvodában” címmel, amely az óvodát, mint elsõsorban nevelõ intézményt határozta meg. 1971-ben „Az óvodai nevelés programja” címmel alapdokumentum került az óvónõk kezébe. Egyik nagy erõssége, hogy az óvónõk számára megadta az egyéni bánásmód lehetõségét. 1989-ben került kiadásra az Ünnepélyes átadás 1977-ben „Az óvodai nevelés programja„ amely az elõbbi továbbfejlesztett változata volt. Hangsúlyt adott az óvodák módszertani szabadságának, a családok irányába történõ nyitásnak. Közben, a rendszerváltozás következtében újító szándékú kezdeményezések kerülhettek felszínre. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja 1996. szeptember 1. napján lépett hatályba. 1999-ben az óvodák megalkották a helyi nevelési programjaikat. Thury Attiláné vezetése mellett ekkor született a kiválóra értékelt saját helyi óvodai programunk a Kippkopp Hop. Ebben az évben vettük fel a Kippkopp óvoda nevet is. Pup Elemérné 35 éven át vezette az óvodákat. Nyugdíjba vonulása óta, 1993-tól Thury Attiláné irányítása alatt mûködik a mára már több funkciót betöltõ intézményünk, a Kippkopp Óvoda és Bölcsõde. Szeretettel fogadjuk az óvodás korú gyermekeket a kenesei és az akarattyai óvodánkba, a kisebbeket pedig az óvoda Maci bölcsõdei csoportjába és a Tátorján Játékvárban lévõ Tátorján bölcsõdénkbe. Bölcsõdei csoportjaink EU-s pályázatból valósulhattak meg. Éttermünk és konyhánk közétkeztetési feladatokat lát el, valamint, nyári táborok étkeztetését, rendezvények szervezését is vállaljuk.
Pedagógiai hitvallásunkat híven tükrözi Váci Mihály gyönyörû gondolata: „Osztani magad, hogy így sokasodjál, Kicsikhez hajolni, hogy magasodjál, Érteni õket, hogy tudd a világot, Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz!”
Balatonkenesei Kippkopp óvoda: Elsõ sor: Andrejkáné Dalmann Szilvia óvónõ, Kerti Teréz óvónõ, Nagy Zoltánné élelmezésvezetõ, Galambos Lászlóné int. vez. hely., Hódos Zoltánné óvónõ, Mórocz Csabáné óvónõ, Vargáné Dobó katalin óvónõ Második sor: Hujber Mihályné dajka, Thury Attiláné intézményvezetõ, Zongor Györgyi dajka, Mórocz Kálmánné dajka, Monostory Anikó óvodatitkár
Kippkopp Bölcsõde: Nagy Endréné és Tóth Gézáné gondozónõk és Volein Erzsébet dajka
Konyhásaink: Pintér Sándorné, Németh Istvánné, Szõllõsi József fõszakács, Méregné V. Gyöngyi, Károlyi Gyuláné
Balatonakarattya Óvoda: Takács Sándorné dajka, Pulai Istvánné tag. óv. vez., Pillókné Molnár Éva óvónõ
Tátorján Bölcsõde: Dobsa Angéla csop. vez. gondozónõ, Krizsó Mónika gondozónõ, Máté Kálmánné dajka
A történeti áttekintést írt ák : Vér Lászlóné ny. tanítónõ, Pup Elemérné ny. óvodavezetõ, Thury Attiláné intézményvezet õ és Pulai Istvánné óvodapedagógus Kiadó: Kippkopp Óvoda és Bölcs õde és a Balatonkenesei Református Egyházközség Nyomás: Tradeorg Nyomda Kft., Balatonfûzfõ, 2008 • Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán
