A fertõtlenítõ mosás A fertõtlenítõ mosás technológiai paramétereinek meghatározása ill. az alkalmazott segédanyagok megválasztása elõtt tisztázni szükséges a mosás és a fertõtlenítés során megoldandó feladatokat. Feladat: a kórokozó és az õt körülvevõ szennyezõdés eltávolítása. Kórházakban, egyéb egészségügyi intézményekben a fertõzött textíliák szennyezettségét az emberi testnedvek és váladékok adják úgy, mint a vizelet, hányadék, köpet, széklet, vér, stb. Mennyiségileg és mosástechnikailag a széklet és a vér a legjelentõsebb. Széklet: A széklet vizet (75%) és szilárd anyagot (25%) tartalmaz. A szilárd fázist elpusztult baktériumok,( a vastagbél baktériumflórája képes a cellulózt bontani és lúgos közegben a fehérjéket rohasztani ) szervetlen anyagok, elsõsorban rosszul oldódó sók, emészthetetlen rostok, igen kis mennyiségben fehérjék és lipidek, valamint levált hámsejtek, az emésztõnedvek komponensei és epefesték alkotják. A vér A vér vérplazmából és alakos elemekbõl áll. A vérplazma 90%-a víz, amelyben szerves és szervetlen anyagok vannak feloldva. A szervetlen anyagok vízben jól oldódó sók, a szerves anyagok közül a fehérjék jelentenek mosástechnikailag problémát. Az alakos elemek közül a vörös vértest a vér közel felét teszi ki. Jelentõségét a benne lévõ hemoglobin adja. A friss vér vízben oldódik, eltávolítása bõ vízzel megoldható. A véralvadás egy egymást erõsítõ reakciók sorozata, melynek végén a vér megalvad, és oldhatatlan fibrin keletkezik. Ezen részecskék oldatba vitele csak enzimek segítségével lehetséges.
A baktériumok kémiai összetétele Kémiai alkotórészeik tekintetében a baktériumok nagyjából hasonlatosak a magasabb rendû szervezetek sejtjeihez. Összetételüket azonban a környezet anyagai jelentõs mértékben befolyásolhatják. A baktériumsejt legnagyobb részét víz képezi, amely a vegetatív sejteknek 70—80%-át teszi ki, a spórák víztartalma azonban csak 50% alatt van. A szárazanyag legnagyobb része 50—80%-a — különbözõ fehérjékbõl áll. Feltûnõen nagy egyéb sejtekhez viszonyítva a baktériumok szénhidráttartalma, fõleg a sejtfal gazdag aminocukrokban. A baktériumok tokja különösen nagy mennyiségû szénhidrátot tartalmaz. Minden baktériumban találhatók különbözõ lipidek, mint neutrális zsírok, foszfolipidek, viaszok. A saválló baktériumok Iipid tartalma akár a 40%-ot is elérheti. Találhatók végül a szerves anyagok között különbözõ pigmentek is, mint az anyagcsere lényeges alkatrészei, továbbá aminosavak, vitaminok, stb. Az ásványi anyagok jelentõs része ugyancsak nélkülözhetetlen a baktériumok életéhez. Ezek a szárazanyagnak akár 10%0-át is kitehetik. Legnagyobb részük, Na, K, P, S, Fe, Ca, Mg és egyéb elem, amelyek különbözõ sók alakjában vannak jelen. Csak nyomokban szükségesek, azonkívül olyan fémek ionjai is, mint a mangán, cink, réz és kobalt. A fertõtlenítõ mosás elsõ lépése a kórokozó táptalajául szolgáló és az õt megvédõ szennyezõdések eltávolítása. Ezek: zsírok, oldható és fõleg oldhatatlan kicsapódott fehérjék, emésztetlen növényi rostok, sók, melyek többsége ugyan jól oldódik, de a felületaktív anyagokat a mosás során zavarják. Ezért az elsõ technológiai lépés egy bõ hideg vizes öblítés, segédanyagok nélkül, lehetõleg lágy vízzel. Az átnedvesedési idõ – alapanyagtól és szennyezettségtõl függõen – 5-7 perc. Ha szükséges, ezt a mûveletet meg kell ismételni. Mindaddig,
amíg darabos, a textília felületérõl viszonylag könnyen eltávolítható szennyezõdés van jelen nincs értelme mosószer adagolásának. Ezt követi az elõmosás. Az elõmosás során kell a zsírokat és a fehérjéket oldatba vinni. Mivel ezek a szennyezõdések hõérzékenyek és részben emberi eredetûek, az elõmosás hõmérsékletét a testhõmérséklet közelében kell tartani. Az alkalmazott segédanyagok hatékonysága nem minden esetben optimális ezen a hõmérsékleten, de a szennyezõdésekben magasabb hõmérsékleten visszafordíthatatlan folyamatok játszódnak le és ez elkerülendõ. Több kísérletben is sikeresnek bizonyult az elõmosás hõmérsékletének két lépcsõben történõ beállítása, 10 percig 35°C-on, majd a fürdõ leeresztése nélkül a hõmérsékletet 55°C-ra emeljük és további 10 percig mosunk. Nem mindegyik mosógép vezérlése teszi ezt lehetõvé, ezért a biztonság érdekében 40°C-on tartjuk a fürdõ hõmérsékletét. Még így is fennáll a veszély, hogy gõzfûtésû gépek esetén a fûtõzóna hõhatás övezetében helyenként a hõmérséklet 60°C fölé emelkedik. Az elõmosás során alkalmazott segédanyagok: Anionos- és nemionos tenzidek, enzimek. A lúgosító (anionos) anyagok a zsírokat elszappanosítják és az oldható fehérjéket feloldják, biztosítják az enzimek optimális kémiai környezetét és semlegesítik a savas szennyezõdéseket (Gyakoriak a savas szennyezõdések: a zsírok zsírsavat, a gyümölcsök gyümölcssavat, a fehérjék aminosavat tartalmaznak). A javasolt pH tartomány 10-11 között van. Az enzimek katalitikus úton lebontják a zsírokat (lipáz) és a fehérjéket (proteáz). A proteáz csak a fehérje peptidláncát bontja el, nincs szennyeltávolító hatása olajokra, színezõ anyagokra, stb. Mindezek ellenére segíti a zsír eltávolítását azáltal, hogy a szennyezõdés fehérje vázát szétroncsolja, így a zsír is könnyebben oldatba vihetõ. Ez egy idõben elnyúló folyamat. Ehhez legalább 15 perc szükséges, igen erõsen szennyezett textíliák esetén 25-30 perc, beégett fehérjék
esetén többórás áztatásra van szükség. Az enzimek hatása 40 – 55°C között optimális. A nemionos tenzidek a szennyezõdéseket diszpergálják, majd oldatban tartják. Köztes öblítés csak alantasabb textíliák (törlõrongyok) esetén szükséges, vagy ha az elõmosásban alkalmazott segédanyagok zavarják a fõmosást (magas pH, túlzott habzás, stb.). A fõmosás feladata a nehezebben oldódó szennyezõdések eltávolítása, a fehérítés és a fertõtlenítés. A gyakorlat számára figyelmeztetõ, hogy találtak olyan kórokozót, amelyik 24 órás forralást is túlélt. Ezért a vegyszeres fertõtlenítés az, amelyik megfelelõ biztonságot nyújt. Vegyszerek jelenlétében a kórokozók túlélési valószínûsége nagyon csekély. Vegyszeres fertõtlenítés esetén a fõmosás körülményeit a fertõtlenítõszerhez kell igazítani. A fõmosás során alkalmazott segédanyagok: Anionos és nemionos tenzidek, fehérítõ és fertõtlenítõ szerek, védõkolloidok, optikai fehérítõ, stb. A fõmosást mindig alacsony flotta mellett végezzük. A lúgosító (anionos) anyagok a fõmosásban segítik a nehezebben eltávolítható szennyezõdések oldatba vitelét. Megduzzasztja a pamutot, ez a jelenség segít abban, hogy a nehezen hozzáférhetõ részekrõl is a szennyezõdés eltávolítható legyen. A nemionos tenzidek szerepe hasonló, mint az elõmosásban. Ha alacsony adagolással dolgozunk, az oldatban lévõ szennyezõdés visszacsapódik a szálra. Ez a szürkülés leggyakoribb oka. Megelõzhetõ, ha megfelelõ alkalitással és lágyított vízzel dolgozunk, de ajánlatos szürkülésgátló védõkolloid adagolása is. Úgy mûködik, hogy adszorbeálódik a szálakon és az oldatba vitt szennyezõdésen is, így megakadályozva a visszacsapódást. Külön probléma a levérzés okozta összefogás megakadályozása. Az erõsen negatív töltésû ionok megakadályozzák a darabos, szemcsés szennyezõdések kicsapódását, de a színezékekkel kapcsolatos problémák megakadályozására nem megfelelõk. Az optikai fehérítõ az ultraibolya sugarakat teszi láthatóvá,
amelyek a látható fény tartományában a kék színhez esnek a legközelebb. Így pótolja a pamutból eredendõen hiányzó kék színt. Amíg a kék szín elnyeli az összes színt és kéket bocsát ki, az optikai fehérítõ az ultraibolya sugarakat nyeli el és kék színt bocsát ki, nem korlátozva ezzel a többi színárnyalatot. Optikai fehérítõ nélkül többször mosott pamut nagyobb részt nyel el a kék színbõl, mint a többi színbõl. Az optikai fehérítõk rendkívül drágák, de viszonylag kis mennyiség (<1%) is elegendõ. Hatása csak tiszta textílián jelentkezik. Ha a mosási technológia során optikai fehérítõ használata mellett döntünk, akkor az alábbiakra kell tekintettel lenni: - Különbözõ anyagokon az optikai fehérítõ hatása eltérõ. Ez a kevertszálas textíliák esetén jelent problémát. Azonos körülmények között a poliészteren gyengébb az optikai fehérítõ hatása, mint a pamuton. Külön probléma, hogy a kikészítés során a textília egy appretúrát kap, és amíg ez az anyag nincs eltávolítva, addig az optikai fehérítõ hatása nem érvényesül. - Az optikai fehérítõk erõsen hõfokfüggõk. Más típust kell alkalmazni 80°C-on, mint 35°C alatt. - Kémiai stabilitás és tartósság alapján is különböznek. Nem elegendõ, hogy felhúznak a textíliára, de tartósnak is kell lenniük. Néhány típusa az optikai fehérítõknek nem klórálló, ezért azokban a technológiákban, ahol hipót alkalmazunk, ennek megfelelõ optikai fehérítõt kell választanunk. Bizonyos színezékek, - fõleg a gyengébb minõségûek színe optikai fehérítõ hatására megváltozhat. A fõmosásban leggyakrabban alkalmazott fertõtlenítõszerek: a hipo és a perecetsav. Magas pH mellett a hipo aktivitása lassú, a legnagyobb pH 7 értéknél. Itt rendkívül agresszív és károsító hatású. (A nátriumhipoklorit mellett hipoklórsav is jelen van, melynek bomlásterméke a sósav. Ez az oka a károsító hatásnak). A hõmérséklet növekedésével szintén nõ az agresszivitása, ezért, ha magasabb hõmérsékleten dolgozunk, a pH növelésével lassítani kell a hipo bomlását. pH 9 értéknél alacsonyabb hõmérsékleten jobb hatást érünk el, mint magas pH tartományban magas hõmérsékleten.
A perecetsav vizes közegben ecetsavra és hidrogénperoxidra bomlik. Hasonlóan a peroxidhoz, a pH-val arányosan növekszik a fehérítõ hatása, az ideális érték alacsonyabb (pH 9 - 10). pH 9 alatt is aktív, de ilyenkor a perecetsav gõzök kijutnak a légtérbe és az engedélyezett határértéket (0,1ppm) túllépik. Az aktivitása 50°C-on jó. Általában a fõmosásban használjuk, ahol a hõmérséklet eléri a 70°C-t is, de itt a bomlási sebessége rohamosan gyorsul. Néhány szempont, amelyek alátámasztják a perecetsav alkalmazását: - Nem roncsolja az optikai fehérítõt, a kikészítés során nem károsítja a textíliát. - A klórhexidinnel nem lép reakcióba. Hátránya: - A vérnyomokat a textíliából el kell távolítani a perecetsavas kezelés elõtt. - Peroxidhoz hasonlóan a vasat, a rezet és ötvözeteit károsítja A fertõtlenítés körülményi függnek az alkalmazott fertõtlenítõszertõl, annak koncentrációjától, a hõmérséklettõl és a behatási idõtõl. Bármelyik körülményt is változtatjuk meg, bár a mozgástér nem túl nagy, a további paraméterek helyes értékei egy táblázat segítségével kiszámíthatóak, de ajánlásokat fogalmaz meg az MI-03-38-81 és az Ml-03-145-81 számú egészségügyi ágazati mûszaki irányelvek is.
A fõmosás utolsó fázisa a visszahûtés. Ez fõleg kevertszálas textíliáknál és 70°C felett szükséges. Feladata a szennyezõdések oldatban tartása és a „thermoshock” megakadályozása. Lényeges a visszahûtés sebessége. A helyes érték: 50°C-ig 4°C/perc. Ha öblítés céljára csak hálózati hidegvíz áll rendelkezésre, egy 90°C-os fõmosást követõ elsõ öblítés során nagy a veszélye, hogy visszahûtés nélkül a szennyezõdés visszacsapódik a textília felületére. Hasonló okokból 70°C feletti fõmosás után köztes centrifugálást ne alkalmazzunk. Az öblítések száma (3 – 5) idõ és a vízszint függvénye. Külön említést érdemel az utolsó öblítés. Feladata: semlegesítés, kondicionálás.
A semlegesítés savazással történik. A savazás célja, hogy semlegesítsük a szálakat. A visszamaradó alkáliák sárgítják a textíliát. Az ecetsav a legelterjedtebb semlegesítõszer. Ajánlatos az alkalmazása, ha oxidációs fehérítési eljárást alkalmaztunk. Az oldat pH-ja stabil, pufferként viselkedik. Illékony anyag, szárításkor az esetleg visszamaradt gõzök maradéktalanul eltávoznak. Kondicionálás feladata: puhítani a szálakat, statikus elektromosság csökkentése, szálak közötti dörzshatás csökkentése, vasalás megkönnyítése, kellemes illat A textilszálak mosás után nem a legjobb feltételek mellett várják a folytatást. Intenzív mosás során a pamut károsodik. A fibrillák összekuszálódnak, akár össze is csomósodnak. A kondicionálószer körülveszi a szálakat és "kenést" biztosít. Elõsegíti továbbá a szálak rendezõdését, és felveszi azok eredeti alakját. Minél nagyobb a szálfelület, annál kedvezõbb ez a hatás. Vasalásnál csökkenti a súrlódást a textília és az öltöztetõanyag valamint a vályú között. Ez az oka a könnyebb vasalásnak. Az adagolt mennyiség a szer töménységétõl függ. Túladagolás esetén víztaszítóvá válhat, ez fõleg törölközõ esetén okoz minõségi problémát. Az öblítési idõ legalább 5 perc. A centrifugálási idõ a gép G-faktorától, a textília alapanyagától és a további feldolgozástól függ. Felhasznált irodalom: Juhász Éva – Lelkesné Erõs Mária: Felületaktív anyagok Dr Ormai Sándor: Élettan-kórélettan Németh Béla: Kémiai táblázatok Nász István: Mikrobiológia DiverseyLever: Ajánlott technológiák
Szendrényi András
