B
158
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
TAMÁS
Jo
ysor b g á b b ó
l tt 84–1503 közö
Bakócz mindig tudott alkalmazkodni a politikai helyzet változásához. Mátyás király egyik belső tanácsadójának számított, kezdetben Corvin János trónöröklését támo gatta, de II. (Ja gelló) Ulászló a főkancellári cím odaígérésével maga mellé állította. Az országos hatáskörű tisztségeken túl befolyása szinte mindenre kiterjedt, olykor a királyt megkerülve intézkedett fontos ügyekben. A tekintélyével együtt járó politikai tőkét sikeresen kamatoztatta. Egyrészt nem feledkezett meg családtagjairól, többeket jelentős egyházi méltósághoz juttatott vagy komoly anyagi támogatásban részesített. Győrből való távozása után a püspöki tisztségben testvére, Ferenc követte, a zágrábi püspökség pedig szinte a család hitbizománya lett, mivel az egyházmegye élére két unokaöccsét – Erdődi Jánost és Simont – is kinevezték. Másrészt módszeresen gyarapította birtokait, 1517-es végrendeletében jelentős részüket unokaöccsére, Erdődy Péterre hagyta, megalapozva ezzel a família felemelkedését és jövőjét. Bakócz politikai és egyházi ambíciói túlmutattak a középkori Ma gyar Királyság határain. A nemzetközi karrier első meghatározó lépését bíborosi kinevezése jelentette. VI. Sándor pápához a Velencei Köztársaság ajánlotta be, mert „lángoló buzgalommal szolgál-
BAKÓCZ
Bakócz Tamás érme
AMBÍCIÓK, TEKINTÉLY, SIKER
SZENDE LÁSZLÓ
Róma, 14
akócz nevének hallatán mindenkinek az esztergomi székesegyházban álló, Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolna jut az eszébe, amely a magyarországi reneszánsz egyházi építészet gyöngyszeme. Az egyházfő mindenhol megfelelő körülményekről gondoskodott maga és udvara számára. Egerben megkezdte a székesegyház középső kápolnájának építését, ahol saját költségén üvegfestő mestert alkalmazott. Esztergomban pedig Chiementi Camicia firenzei mestert bízta meg a várat ellátó vízműrendszer megtervezésével és a munkálatok kivitelezésével, illetve ő emeltette a rezidencia védelmét szolgáló legnagyobb bástyát. A személyéhez köthető kincsek közül főpapi lánca és mellkeresztje, kelyhe és egy miseruhája maradt fenn. A kutatás a családja nevével fémjelzi azt a kétkötetes, a mise énekeit összegyűjtő kódexet, amely a Jagelló-kori reneszánsz miniatúrafestészet egyik jelentős, ám talányos emléke.
a
páp
é l e ai trón f
1513. március 11-én a pápaválasztó konklávé Giovanni de’ Medici, a híres és nagy hatalmú firenzei család sarja mellett foglalt állást, aki X. Leó néven vette át II. Gyula pápa örökségét. Ebben nincs semmi különös, hiszen Szent Péter trónusán korábban már számos alkalommal ült itáliai származású egyházfő. Magyar szempontból mégis meg kell emlékeznünk az eseményről, mivel sokáig úgy tűnt, hogy Bakócz Tamás, egy kerékgyártó jobbágy fia kerül a római katolikus egyház élére.
ja a kereszténység érdekeit, és tekintélyénél fogva a magyar királyra döntő befolyást gyakorol”. A Signoria számára ugyanis létfontosságú volt, hogy II. Ulászló csatlakozzon a Velence, Franciaország és a Szentszék alkotta szövetséghez, mert az oszmánok már keleti birtokait támadták. A pápa is érezte, hogy Bakócz személye kulcsfontossá gú, ezért 1500. szeptember 20-án a bíborosi testület tagjai közé emelte, majd hét évvel később II. Gyula pápa a konstantinápolyi patriarkátus élére is kinevezte, ami a tisztséghez kap csoló dó jövedelmek miatt komoly fegyverténynek számított. Bakócz így óhatatlanul bekapcsolódott az Itáliát dúló háborúba, illetve próbált egyensúlyozni a gyakran változó összetételű koalíciók között. A keresztény világ érzékelte a török veszélyt, ezért a Német Birodalom és Franciaország 1508. december 10-én létrehozta a Cambray-i Ligát, amelyhez a pápa és más hatalmak is hamarosan csatlakoztak. A szövetségben azonban XII. Lajos magához ragadta a kezdeményezést, ami kiváltotta II. Gyula pápa ellenkezését, ezért az 1511-ben létrejövő új szövetkezés már egyértelműen franciaellenes vonalat képviselt. A zűrzavaron II. Gyula pápa az V. lateráni zsinat összehívásával próbált felülemel kedni. Az eseményen Bakócz Tamás képviselte a magyar egyházat. Bevonulásával mindenkit lenyűgözött, a rómaiak szinte nem is láttak ehhez fogható
KARRIERÚT Bakócz Tamás 1442 táján született a Szatmár megyei ErdŒdön, ezért kapta az ErdŒdi elŒnevét. Édesapja, Ferenc kézmıvesként gondoskodott családjáról, de Tamás neveltetésében meghatározó szerepet játszott bátyja, Bálint, aki titeli prépostként egyengette elŒmenetelét. Tanulmányait a krakkói és a bolognai egyetemen végezte, ez utóbbiban római és kánonjogi doktorátust szerzett, majd Ferrarában is hallgatott stúdiumokat. 1470-ben tért vissza Magyarországra, ahol Rangoni Gábor erdélyi püspök, titkos kancellár fogadta szolgálatába. Patrónusának köszönhetŒen 1480-tól a kancelláriai titkári tisztséget töltötte be. Közben folyamatosan ívelt felfelé egyházi karrierje: még 1480 Œszén elnyerte a titeli préposti széket, 1486-tól 1493-ig gyŒri, majd 1494-tŒl egri püspök volt, 1498-ban pedig megszerezte az esztergomi érseki széket. Ezzel párhuzamosan politikai befolyása is egyre nŒtt. 1491-tŒl 1503-ig az ország fŒkancellárjaként tevékenykedett, illetve 1493 és 1499 között Œ volt az egyik koronaŒr.
fényűzést. Szerémi György 1545 és 1547 között írt munkája szerint „drágakövekkel, aranyos öltözetekkel s más különféle ékességekkel megrakott [ti. Bakócz] tíz aranyos és díszes négyfogatú kocsit, s bele voltak rakva ágyneműi. Udvarának, na gyoknak-kicsinyeknek négyféle öltözet ruhát készíttetett. Először háromszáz cselédjének zöld színű aranyos bársonyból készíttetett ruhát, másodszor csináltatott háromszázat, különböző piros színű atlaszselyemből és aranyos bársonyból öltönyt, negyedszer készíttetett háromszáz személyre fekete bársonyból öltönyt. […] A pohárasztalra való kincsét tíz nagy szekérre rakatta fel. Amikor közel volt a Tiberishez, hogy hallották őt Rómába jönni, feldíszítették a város utcáit és tereit.”
A VÁLASZTÁS 1513. február 21-én meghalt II. Gyula pápa, s e tragikus fejlemény megnyitotta annak a lehetőségét, hogy Bakócz kerüljön a Szentszék élére. Az erőviszonyok azonban nem neki kedveztek, mivel ketten is – a bíborosi testület legrégibb tagjai – esélyesebbnek tűntek. Raffaele Riario ostiai püspök, a pápa unokatestvére, illetve Giovanni de’ Medici kardinális egyaránt népszerűek ek voltak a római lakosság körében. Bakócz Tamás Ebbe a közegbe robbant címere a Bakóczbe az esztergomi érsek, graduáléban aki nem titkolta hatal-
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
mas vagyonát, és megígérte, hogy pápává választása esetén minden erejét és jövedelmét a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére fordítja. A választásban 25 bíboros – 18 olasz, három spanyol, egy-egy magyar, angol, francia és svájci – vett részt, az előkészítést egy három tagból álló testületre bízták, amelyben Bakócz is helyet kapott. A választás megkezdése előtt, 1513. március 4-én a magyar prelátus mondta a nagymisét a Szentlélek segítségül hívására a Szent András-kápolnában. (A Szent Péter-bazilika szentélye ekkor már építési terület volt.) A szertartás után a spanyol Pedro Flores püspök emelkedett szólásra, hangsúlyozva, hogy olyan pápa mellett kell dönteni, aki helyreállítja Itália békéjét, elhárítja a török veszedelmet, és megjavítja az egyházi közállapotokat. Majd visszavonultak a vatikáni palota elzárható részébe. Március 5. és 9. között pontokba szedték azon követeléseket, amelyek teljesítését esküvel vállalták, bármelyikük is lesz a pápa, első helyen a török elleni harc szerepelt. Március 10-én elkezdődtek a szavazások, eleinte csak egymás szándékait puhatolták ki. Bakócz a források eltérő adatai szerint hét vagy nyolc voksot kapott, de egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges kétharmadot. Végül a fiatal bíborosok döntötték el a kérdést, mert meggyőzték az idősebbeket, hogy Giovanni de’ Medicit támogassák. Lorenzo de’ Medici és a római nemesi családból származó Clarice Orsini 37 éves fia már hatévesen megkapta a papsághoz tartozás jelét, azaz a tonzúrát, 14 évesen VIII. Ince bíborossá nevezte ki, tanulmányait a legkiválóbb firenzei humanisták között folytatta. A reneszánsz, művészetbarát nagyúr személyében a bíborosok olyasvalakit láttak, aki a békés fejlődés ígéretét hordozta ma gában. Az ered ményt, amely már este megszületett, másnap, március 11-én hirdették ki. Az új pápa a X. Leó nevet vette fel, s március 19-én hivatalosan is Szent Péter trónjára emelték.
APOSTOLI LEGÁTUS A magyar főpap kudarca kétségkívül sokakat elégedettséggel töltött el. 19. századi életrajzírója, Fraknói Vilmos szerint Bakócz
160
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
74∞&£∞§™
Bakócz Tamás esztergomi érsek címere. A család 1459-ben kapott nemességet Mátyás királytól
4∞
Bakócz Tamás kelyhe, 1500 körül. A talp egyik mezejében az érsek zománcos címere: kék mezŒben küllŒss félkeréken ágaskodó agancsos szarvas
74∞&£∞§™
Rómában akart maradni, mert „nem érezhetett kedvet, hogy szégyenpirral arczán jelenjen meg kárörvendő honfitársai között”. Elgondolkodtató a kortárs történetíró, Ludovicus Tubero közlése: „Szokás lett ugyanis a római egyházban, hogy aki a leggazda gabb volt a bíborosok között, azt tartották legalkalmasabbnak a pápai trónra. Ebből következett, hogy Rómában nem maradt helye a becsületnek, tudománynak. Mikor a római pápaságért járt, pompával és bőkezűséggel kereste ezt, ami teméntelen költségbe került.” A már idézett Szerémi pedig egy tanulságos történetet örökített meg Tamásról, a kerékgyártóról (a jelzővel is hangsúlyozza alacsony származását), aki csupán egyetlen szavazattal bukta el a pápaságot. De azt is magának köszönhette, mert kérkedésével – „Nekem annyi ezüstöm van, hogy kétszáz pénzverő sem tudná pénzzé verni két évig” – magára haragította legfőbb ellenlábasát, aki inkább a Medici sarjra adta voksát. Bármi is volt Bakócz elképzelése, a végső szót X. Leó pápa mondta ki, aki nem szívesen látta az Örök Városban egykori riválisát, ezért 1513. július 15én Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki, s rábízta a törökök elleni hadak toborzását és a hadjárat megszervezését. Az erről szóló pápai bullát 1514. április 9-én hirdette ki, de a Dózsa Györgyféle parasztháború kirobbanása miatt május 15-én visszavonta. A felkelés leverése után hozott törvények jobbágy származása miatt őt is megbélyegezték (paraszti származásút nem lehet püspökké emelni), mégis úgy tűnik, hogy a római és a hazai fiaskók csak ideigóráig csorbították tekintélyét a Magyar Királyság határain belül. Már 1515-ben tevékeny szerepe volt a Habsburg–Jagelló-szerződés és az azt megerősítő kettős házasság tető alá hozásában. II. Ulászló 1516-ban bekövetkezett halála után visszavonultan élt Esztergomban, de politikai befolyását élete végéig meg tudta őrizni. 1521. június 15-én távozott az élők sorából, de nem sokkal előtte a végvárak megerősítésére negyvenezer aranyat adományozott II. Lajos királynak. Ennek ellenére hatalmas vagyonát a kincstár lefoglalta és elárverezte, a pápajelölt maradványai pedig elenyésztek a török uralom alatt.
74∞&£∞§™
Bakócz Tamás miseruhája, 1500–1510 Egykor az esztergomi Bakócz-kápolna felszereléséhez tartozott
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
Bakócz Tamás 1515-ben kiadott oklevelén függŒ, mandorla alakú pecsétje. –––– A reneszánsz keretépítmény fölött, a pecsét csúcsán a Madonna félalakja látható, karján a gyermek Jézussal. Alatta, a középsŒ fülkében a fŒpapi öltözetı, bal kezében pásztorbotot tartó Szent Adalbert alakja áll. TŒle jobbra Szent János evangelista, baljában kehellyel, melybŒl kígyó távozik, lábánál attribútuma (jelvénye), a sas látható. A túlsó oldal fülkéjében a jobb kezében jogart tartó Szent István alakja áll. A három fülke elŒtt Bakócz Tamás térdeplŒ alakja látható. A pecsét alsó csúcsán a Bakócz-címer szerepel. –––– Körirat: Bakócz Tamás esztergomi bíboros és konstantinápolyi pátriárka Magyarország legátusának pecsétje.
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
163
