BábosHázi Figyelő 2014. január- február Online kiadás
A jó szándékú negatív hős
A Tündérléptefű című előadásunk két nagyváradi bábszínész együttműködésével valósult meg. DARÓCZI ISTVÁN volt közülük az egyik, akire alkati adottságai miatt negatív hősöket vagy apa szerepet osztanak szívesen a rendezők.
István életének legfontosabb eseményei születésétől fogva 1967-től szeretett városához, Nagyváradhoz kötődnek. Itt végezte iskoláit, és fejezte be tanulmányait a főiskolán, ahol hittan tanári-szociális munkás szakon szerzett diplomát. A bábszínházhoz vezető utat sok kis mellékösvényen tette meg, volt kisegítő tanár, mezőgazdasági termelőszövetkezetnél könyvelő, újságkihordó, sorkatonai szolgálatos… A színház szele még főiskolás korában csapta meg, ahol egy amatőr színjátszókör tagjaként a nagyváradi Szigligeti Színház szilveszteri előadásában statisztált. Olyannyira megszerette a színházi munkát, amely nem mellesleg anyagilag is kisegítette diákként, hogy három évig, mint segédszínész folyamatosan közreműködött a teátrum előadásaiban. Az volt a terve, hogy diploma után szakmájához közeli munkát keres, de a sors másként osztotta a lapokat, és 1996-ban, abban az évben, amikor lediplomázott, egyik színészbarátja hívására az akkoriban újonnan alakuló bábtagozathoz szerződött. A véletlenszerű találkozás élete legmeghatározóbb eseménye lett. Hivatását azóta semmi mással nem cserélné el. A bábszínházhoz kikacsintásai ellenére is hűséges maradt. Szinkronizált olykor, valamint műsorszerkesztőként és bemondóként a helyi rádiót erősítette. Amikor a rengeteg elfoglaltság miatt választás elé került, melyik szakmát folytassa tovább, ő egyértelműen a bábozás mellett döntött. A színházcsinálás minden fázisa izgatja, szereti átlátni egy előadás megszületésének egész folyamatát. Egyszer rendezőként is volt alkalma bábáskodni egy előadás (A király új ruhája) világra jötténél. Szereti a szakmáját, mert „jó dolog játszani, és játszva tanítani. Amikor a semmiből létrehozunk egy előadást olykor kínkeserves munkával, olyan mintha egy gyermeket nevelnénk fel. A bemutató alkalmával épp ezért némi üresség érzés mindig marad bennem, hiszen azzal, hogy átnyújtjuk a közönségnek az előadást, egy kicsit el is veszítjük azt.” – vallja. Mély hangja és termetes alkata eleve predesztinálta negatív hősök megformálására, amely azonban soha nem aggasztotta, sőt egyenesen jól érzi magát ezekben a szerepekben, melyek lehetővé teszik számára, hogy kiélhesse azt a „huncutságot”, ami benne van. Véleménye szerint sokkal könnyebb, sőt hálásabb a „rossz szereplőt” eljátszani egy gyerekelőadásban. „Minden felnőttben létezik rossz, csak megtanuljuk elrejteni azt, és ettől
képmutatóan viselkedünk. A gyerekek ezt nem értik meg, számukra a jó az jó, a rossz az rossz. A negatív karakterek megformálásánál fontos, hogy megtaláljuk azt az egyszerűséget, amelyet mondjuk egy ötéves is megért. Egy kicsit az életre készítjük fel őket azzal, amikor bemutatjuk nekik, hogy létezik ugyan a rossz, de egyúttal le is győzhető.” Ha nem épp az árnyoldalt képviseli a színpadon, akkor apát játszik. Két kamasz fiú édesapjaként ez nem is esik nehezére. Debreceni kollégákkal együtt most először lép színpadra a Tündérléptefű című előadásban. Arra a kérdésre, hogy az előadásban mely karakter áll a legközelebb hozzá, a vakondanyó figuráját említi, „aki mindenütt ott van, mindent hall, mégis ritkán szólal meg, de amit mond, az igazán fontos.” A próbafolyamatra jóérzéssel gondol vissza: „Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot a kollégákkal, attól függetlenül, hogy előzőleg még soha nem dolgoztunk együtt.” Az előadást a legkisebbeknek ajánlják és az idei évadban még számtalan alkalommal lesz látható a debreceni és nagyváradi deszkákon.
Egy intelligens madárijesztő
Tündérléptefű című előadásunk a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Bábtársulatának két tagjával együttműködve született meg, akik közül most a madárijesztőt alakító HANYECZ D. RÓBERTET mutatjuk be.
Arany János szülővárosában Nagyszalontán látta meg a napvilágot 1978 áprilisában. Itt töltötte ifjúkorát, végezte tanulmányait, mígnem a helyi vendéglátó ipari szakközépiskolában le nem érettségizett. Innen aztán egyenes út vezethetett volna a pincérek, szakácsok világa felé, de Robi egy nagy vargabetűt téve a barátai unszolására, akikkel a középiskolai évei alatt együtt járt színjátszó-körbe, elment felvételizni a nagyváradi Szigligeti Színházba. Az akkori társulatvezető fiatalkorára hivatkozva először elutasította, majd látva Robi elszántságát, meggondolta magát, és mégis felvette. 1997-ben egy véletlen folytán került a Lilliput Bábtársulatba, melynek azóta is a tagja. A társulatban épp üresedés volt, Robi pedig kihasználva az alkalmat jelentkezett, „versenyvizsgája” alapján pedig tökéletesen meg is felelt.
Az évek alatt felhalmozott szakmai tudását a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ötéves bábszínész szakán szerzett diplomájával koronázta meg 2013 nyarán. A bábozás és az iskola mellett időnként szinkronizált, olykor pedig egy amatőr színjátszó csoportban is felbukkant. Arra a kérdésre, hogy mi foglalkoztatja, érdekli ebben a műfajban, így válaszol: „Az élőszínész és a bábszínész közti különbséget abban látom, hogy míg az előbbinek az a célja, hogy minél jobban belebújjon a megformált karakter bőrébe, addig az utóbbi azt a távolságot próbálja megtartani, ami elkülöníti őt a bábtól. A közönségre egyrészt hat a báb, mint képzőművészeti alkotás, másrészről az a viszony, amely a báb és a színész között fennáll. Változatos, kihívásokkal teli ez a szakma, mivel minden egyes bábtechnika más-más kapcsolatot alakít ki a mozgató és a mozgatott között.” A Tündérlépetű című előadás szereplői közül az általa életre keltett madárijesztővel tud a leginkább azonosulni, akit „művelt, mély érzésű, egy valaha jobb időket látott, mára már elmagányosodott figuraként” jellemez. A próbafolyamatra nagy kíváncsisággal tekintett, hiszen ez az első közös munkája saját társulatán kívüliekkel, akiket magas szintű profizmussal jellemzett. „Hamar kiderült, hogy közös nyelvet beszélünk a bábok révén. A szakmaiság felülkerekedik ilyen helyzetekben az ember személyiségén.” Az előadás vojtinás bemutatóját csakhamar követte a nagyváradi is, ahol a partiumi gyerekek mellett minden bizonnyal Robi kétéves ikergyermekei is ritmusra tapsoltak Cókmók vándormanó nótájára.
Maskarádé XIV. Debreceni Maskarádé – avagy Konc Király és Cibere Vajda ütközete
Kicsi hölgyek, kicsi urak, erre, csak erre! Nagyra nyissák szemeiket, szélesre tárják füleiket, mert ilyet még nem pipált az öregapjuk se! A 2014-es esztendőben, február hónapjának l8-19-20-21. napján kiseprűzzük a telet Debrecen városából. Február 18-19-20-án 10.00 és 14.00 órától tanúi lehetünk Konc Király és Cibere Vajda viadalának, s a városhírű komédiások – az ORT-IKI, a Szeredás és a Vojtina Társulat bűvös-bábos csepűrágói csapnak olyan csinnadrattát, hogy a jelenlévő sokaságnak kétfelé áll majd a füle. A gólyalábas csepűrágók és a tavaszt váró aprónép elől a Tél fejvesztve menekül! Február 21-én délután 16.00 órára várjuk a városi sokadalmat a Kossuth térre, ahol talán az utolsó ütközetét vívja a két hadúr Konc Király és Cibere Vajda, s a tél maradéka is elégetik mindazzal együtt, amitől a jelenlévő gyülekezet szabadulni kíván. Négy napig gördül a kacaj, gurul a nevetés a Vojtina falai és a Kossuth téren gyülekező sokaság között, elvárunk hát mindenkit, aki jöveteli szándékát jelzi a Vojtina figurásainál a 418-160-as telefonszámon vagy a
[email protected] e-mail címen! a Maskarák
Vojtinás bábok kiállítása Pécsen Bábszínházunk 2013-ban hivatásossá válásának huszadik évfordulóját ünnepelte, melynek tiszteletére Idő-Élmény címmel rendeztünk kiállítást tavaly ősszel. A húsz év bábfiguráit bemutató tárlat egy részét a napokban a pécsi Bóbita Bábszínházban fogjuk kiállítani, melyet Asbóth Anikó, bábosházunk igazgatónője és Sramó Gábor, a Bóbita Bábszínház igazgatója nyitott meg január 11-én, szombaton 15 órától. A kiállítás április 20-ig látogatható. Bővebb információkért keressétek fel a Bóbita Bábszínház honlapját. A megnyitón készült fényképeket megnézhetitek képgalériánkban: http://www.vojtinababszinhaz.hu/index.php?option=com_phocag allery&view=category&id=228 Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt!
„Vojtinaságok” a világhálón Bábszínházunk a Korngut-Kemény Alapítvánnyal közösen összefogva egy olyan pályázatban vesz részt, melynek célja, hogy a magyar kulturális értékeket digitális formában feldolgozva és megőrizve a nagyközönség számára elérhetővé tegye. A MANDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet) által meghirdetett projektre különböző kulturális intézmények pályázhattak: színházak, könyvtárak, múzeumok, egyházi intézmények, különböző művészeti tevékenységet folytató alapítványok. A Vojtinában négy munkatársunk április 30-ig folyamatosan tölti fel a MANDA adatbázisába a bábszínházról és az általa kiadott dokumentumokat, publikációkat, melyek elérhetőségéről hamarosan hírt adunk majd.
Holland vendégek a Vojtinában Főszerepben a hétköznapi tárgyak
A holland TAMTAM Színház vendégszerepel bábszínházunkban 2014. február 24-én, hétfőn 10 és 14 órától, valamint március 2-án, vasárnap 10 órától az Enyém-Tiéd (Történet fából, vasból és...) című szöveg nélküli, hétköznapi tárgyak felhasználásával készült előadásával, melyre 5 éves kortól várunk mindenkit szeretettel. A holland házaspár alkotta társulat a héten GENEZIS címmel work-shopot is tart a nagyváradi Lilliput Bábtársulat és a Vojtina bábszínészei számára, mely során a tárgyanimációval kapcsolatos tapasztalataikat kívánják megosztani a résztvevőkkel.
Láposi Terka elismerései
Láposi Terka bábosházunk igazgatóhelyettese a napokban két elismerésben is részesült. A Nemzeti Kulturális Alap Színházés Táncművészet Kollégiuma tagsági feladatainak ellátására kapott felkérést, valamint a Magyar Kultúra Napján „Debrecen Kultúrájáért Díjat” vehet át a Déri Múzeum Munkácsy termében. A díjat a társadalom- és természettudományok, a kulturális élet, az irodalom, a művészetek terén művészi színvonalú alkotó tevékenységért; a közművelődés területén éveken keresztül maradandó értéket teremtő kimagasló munkáért; valamint átfogó életmű elismeréseként adományozza a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma.
Módszertani segédlet a bábjáték és a bábkészítés tárgyak tanításához
A bábjáték és a bábkészítés, valamint a dráma és színjáték tárgyak tanításához szükséges módszertani segédletet tett közzé honlapján az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A segédlet bábjátékra és bábkészítésre vonatkozó fejezet társzerzője, bábszínházunk igazgatóhelyettese, Láposi Terka. A hiánypótló írás elsősorban az alapfokú művészeti iskolákban az érettségiig tanító művésztanároknak ad útbaigazítást. A módszertani segédlet itt tölthető le: http://www.ofi.hu/alapfoku-muveszetoktatas
Varázsceruza Gyermekrajz pályázat
Legújabb Varázsceruza pályázatunkat játszószínházi kamarajátékunk ihlette.
A
kiskakas
gyémánt
félkrajcárja
című
A kiskakas a szemétdombon kapirgálva egy csillogó-villogó gyémánt félkrajcárt talált. Megtudta ezt a gonosz törökcsászár, és erőnek erejével meg akarta szerezni a kiskakastól az ő kincsét. Kútba vetette, majd kemencébe, aztán méhkasba, végül mérgében még a bugyogójába is betette, de a bátor kiskakas minden próbát kiállt, és megtartotta a kincsét. Ezúttal arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehet az a kincs, amiért Ti is bármilyen próbát kiállnátok, hogy megtaláljátok, és ha már a tiétek, bármit megtennétek, hogy a tiétek is maradjon. Ragadjatok papírt, színes ceruzákat, és rajzoljátok le nekünk, hogy mi a Ti nagy kincsetek, mi a Ti „gyémánt félkrajcárotok”! Alkotásaitokat 2014. február 14-ig személyesen vagy postai úton juttathatjátok el a Vojtina Bábszínházba (4026 Debrecen, Kálvin tér 13.). Képeitek hátoldalára ne felejtsétek el ráírni saját neveteket, életkorotokat, címeteket, iskolátok nevét és címét, otthoni telefonszámotokat vagy egyéb elérhetőségeteket, illetve a rajzpályázat címét: Az én „gyémánt félkrajcárom” Képeitek közül Barkó Réka, Magi Krisztina, Sőrés Róza és Vad Réka az előadásban szereplő színészek választják majd ki a számukra legkedvesebbeket. A díjazottak jutalma egy 3 fős családi belépő A kiskakas gyémánt félkrajcárja című kamarajátékunk március 9-én (vasárnap) 10.00 órakor kezdődő előadására, valamint az előadásról készült fotómontázs, melyet az alkotók és a színészek aláírásukkal látnak el. Jókedvű rajzolást kívánunk!
