B. RÉSZ VIZSGÁLAT 4. SZAKASZ FELTÉTLEN KIZÁRÓ OKOK

Feltétlen kizáró okok

A BELSŐ PIACI HARMONIZÁCIÓS HIVATAL (VÉDJEGYEK ÉS FORMATERVEZÉSI MINTÁK) ÁLTAL A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYEKKEL KAPCSOLATBAN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS B. RÉSZ VIZSGÁLAT 4. SZAKASZ FELTÉTLEN KIZÁRÓ OKOK

A 4. szakasz (Feltétlen kizáró okok) 2013-ban felülvizsgált részei az 1-2.5 pontig terjedő részek (Általános elvek a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontjához). A fennmaradó pontok (a 2.6 - 2.12. pontig, a 7. cikk (1) bekezdésének f) pontjától az együttes védjegyekig) felülvizsgálata jelenleg folyik, és ezek 2014. év közepén kerülnek közzétételre.

A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat FINAL

VERSION 1.0

1. oldal 01/08/2014


Tartalomjegyzék 2.6. Közrend vagy közerkölcs, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja ... 4 2.6.1. „Közrend” ........................................................................................................ 4 2.6.1.1. 2.6.1.2.

Koncepció és kategóriák ............................................................................. 4 Növényfajta-megnevezések ........................................................................ 5

2.6.2. Közerkölcs ...................................................................................................... 7

2.7. Megtévesztő jelleg: a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja ........... 10 2.7.1. A megtévesztő jelleg vizsgálata ................................................................... 10 2.7.2. Piaci realitások és fogyasztói szokások és felfogás ..................................... 12 2.7.3. A bejelentő földrajzi helyével vagy az áruk/szolgáltatások származási helyével kapcsolatos földrajzi utalást közvetítő védjegyek .......................... 13 2.7.4. A „hivatalos” jóváhagyásra, jogállásra vagy elismerésre hivatkozó védjegyek ...................................................................................................... 14 2.7.5. Kapcsolat a KVR más rendelkezéseivel ....................................................... 14

2.8. A zászlók és más jelvények oltalma – a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontja ................................................................... 16 2.8.1. A címerek, zászlók, más állami jelvények, hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek védelme a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja, illetve a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése szerint ....................................... 17 2.8.1.1. 2.8.1.2. 2.8.1.3.

Az állami zászlóból álló vagy azt tartalmazó védjegyek vizsgálata ........... 20 A címerből és más állami jelvényből álló, vagy ezt tartalmazó védjegyek vizsgálata .................................................................................................. 23 A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeket és bélyegeket tartalmazó védjegyek vizsgálata ................................................................................. 26

2.8.2. Nemzetközi-kormányközi szervezetek címerének, zászlójának, egyéb jelvényének, rövidítésének és nevének oltalma a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja és a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján .......................................................... 26 2.8.3. A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkében nem említett kitüntetések, jelvények vagy címerek oltalma a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján ............................................................................................... 34

2.9. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja ............................................. 40 2.9.1. Bevezetés ..................................................................................................... 40 2.9.2. A KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának alkalmazása ............................. 42 2.9.2.1. 2.9.2.2. 2.9.2.3.

Az érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ........................................................................................ 42 Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke és a 110/2008/EK rendelet 16. cikke szerinti helyzetek .............................................................................. 44 A releváns áruk ......................................................................................... 53

2.9.3. Az 1308/2013/EU és a 110/2008/EK rendeletek alapján oltalmat nem élvező, oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ......................................................................................................... 56 2.9.3.1. 2.9.3.2.

A valamely uniós tagállamban nemzeti szintű oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ............................. 56 Harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ................................................................................. 56

2.10. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja ............................................ 58 2.10.1. Bevezetés ..................................................................................................... 58 2.10.2. A KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának alkalmazása ............................ 60 2.10.2.1. Az érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ........................................................................................ 60


VERSION 1.0

2. oldal 01/08/2014


2.10.2.2. Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdésének hatálya alá tartozó helyzetek ....................................................................................... 62 2.10.2.3. A releváns áruk ......................................................................................... 71

2.10.3. Oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések, amelyek tekintetében az 1151/2012/EU rendelet oltalmat nem biztosít ...... 75 2.10.3.1. A valamely uniós tagállamban nemzeti szintű oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ............................. 75 2.10.3.2. Harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések ................................................................................. 76

2.11. Együttes közösségi védjegy .................................................................... 78 2.11.1. Az együttes védjegyek jellege ...................................................................... 78 2.11.2. Tulajdonjog ................................................................................................... 79 2.11.3. Sajátosságok a feltétlen kizáró okok tekintetében ....................................... 80 2.11.3.1. Leíró jellegű megjelölések ......................................................................... 80 2.11.3.2. Megtévesztés fennállása a jelleget illetően ............................................... 81 2.11.3.3. A használatra vonatkozó szabályzat közrendbe vagy közerkölcsbe ütközése .................................................................................................... 81

2.12. Szerzett megkülönböztető képesség ...................................................... 82 2.12.1. Bevezetés ..................................................................................................... 82 2.12.2. Kérelem ........................................................................................................ 82 2.12.3. Az időpont, amelyre a bizonyítéknak vonatkoznia kell ................................. 83 2.12.3.1. Vizsgálati eljárás ....................................................................................... 83 2.12.3.2. Törlési eljárások ........................................................................................ 83

2.12.4. Fogyasztó ..................................................................................................... 83 2.12.5. Áruk és szolgáltatások .................................................................................. 84 2.12.6. Területi vonatkozások ................................................................................... 84 2.12.6.1. 2.12.6.2. 2.12.6.3.      

Az új tagállamok csatlakozására vonatkozó külön rendelkezések ............ 85 Térbeli védjegyek, színvédjegyek és ábrás védjegyek .............................. 85 Nyelvi terület.............................................................................................. 85 német ........................................................................................................ 85 görög ......................................................................................................... 86 angol ......................................................................................................... 86 francia........................................................................................................ 86 holland ....................................................................................................... 86 svéd ........................................................................................................... 86

2.12.7. Mit kell bizonyítani? ...................................................................................... 87 2.12.8. A bizonyítékok és értékelésük ...................................................................... 88 2.12.8.1. A benyújtható bizonyítékok jellege ............................................................ 88 2.12.8.2. A bizonyítékok összességében történő értékelése .................................... 89 2.12.8.3. Piaci részesedés ....................................................................................... 89 2.12.8.4. Közvélemény-kutatások és piackutatások ................................................. 89 2.12.8.5. Árbevétel és hirdetés ................................................................................. 90 2.12.8.6. A használat közvetett bizonyítéka ............................................................. 91 2.12.8.7. A bizonyítékok extrapolációja .................................................................... 91 2.12.8.8. A használat módja ..................................................................................... 91 2.12.8.9. A használat időtartama .............................................................................. 92 2.12.8.10. A benyújtási nap utáni időszakra vonatkozó bizonyítékok .................... 92

2.12.9. A szerzett megkülönböztető képesség következményei .............................. 92


VERSION 1.0

3. oldal 01/08/2014


2.6.

Közrend vagy közerkölcs, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja kizárja a lajstromozásból azokat a védjegyeket, amelyek a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköznek. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja mögött meghúzódó indok az, hogy ki kell zárni a lajstromozásból azokat a védjegyeket, amelyek esetében a monopólium ellentmondana a jogállamiságnak vagy közvetlenül a közerkölcsbe ütközne. A Hivatal megítélése szerint a „közrend” és a „közerkölcs” két, egymást gyakorta átfedő fogalom. Annak a kérdésnek, hogy a bejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy adott tagállam piacán jogszerűen kínálhatóak-e, nincs jelentősége azon kérdés tekintetében, hogy maga a megjelölés a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjába ütközik-e (a T-140/02. sz. „Intertops”-ügyben hozott 2005. szeptember 13-i ítélet 33. pontja). Azt, hogy egy védjegy a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik-e, a lajstromoztatni kívánt védjegyben rejlő tulajdonságok alapján, és nem pedig a védjegyet bejelentő személy magatartásával kapcsolatos körülmények alapján kell meghatározni (a T-140/02. sz. „Intertops”-ügyben hozott 2005. szeptember 13-i ítélet 28. pontja). A T-232/10. számú, a szovjet címerrel kapcsolatos ügyben hozott 2011. szeptember 20-i ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a közrend és a közerkölcs fogalmát „nem csak az Unió tagállamai összességének közös körülményeit, hanem az egyes tagállamoknak azokat a külön-külön figyelembe vett sajátos körülményeit is tekintetbe kell venni, amelyek az e tagállamok területén lévő érintett közönség felfogására befolyással lehetnek” (34. pont). Ezzel összefüggésben figyelembe vehető az egyes tagállamok jogalkotási és közigazgatási gyakorlata (pl. a szubjektív értékek értékelése tekintetében), nem azok normatív értéke miatt, hanem az adott tagállamban a közerkölcs felfogása értékelését lehetővé tevő tények bizonyítása céljából (a T 232/10. számú, a szovjet címerrel kapcsolatos ügyben hozott 2011. szeptember 20-i ítélet 57. pontja). Ilyen esetben a lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy jogszerűtlensége nem a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában döntő tényező, hanem a szóban forgó tagállam(ok)ban a közerkölcs felfogása tekintetében rendelkezik bizonyító erővel. Tekintve, hogy az egyes tagállamok egyedi körülményeit nem feltétlenül ismerik széles körben európai szinten, a kifogást közlő levélben ezeket a körülményeket egyértelműen ki kell fejteni annak biztosítása érdekében, hogy a bejelentő teljes mértékben megérthesse a kifogás indokát, és annak megfelelően reagálhasson.

2.6.1.

„Közrend”

2.6.1.1. Koncepció és kategóriák Ez a kifogás objektív kritériumok értékeléséből ered. A „közrend” a meghatározott területen érvényesülő uniós jogrendszerre, illetve a Szerződések és a másodlagos uniós jogszabályok meghatározta – egyes alapvető elvek és értékek, így az emberi jogok közös felfogását tükröző – jogrendre és jogállamiságra utal. A következőkben arra adunk néhány példát, amikor a megjelölés ebbe a tilalomba ütközhet.


VERSION 1.0

4. oldal 01/08/2014


1.

Az Európai Unió Tanácsa 2001. december 27-én elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 2001.12.28., 93. o.), amelyet a későbbiekben módosított a 2009/67/KKBP közös tanácsi álláspont (HL L 23., 2009.1.27., 37. o., online elérhető a következő címen: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:023:0025:0029:HU:PDF) , amelyben azon magánszemélyek és csoportok listája szerepel, akik/amelyek uniós területen terrorista cselekményeket segítenek elő, kísérelnek meg elkövetni, vagy követnek el. Minden olyan lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy, amely úgy tekinthető, hogy az említett listán szereplő magánszemélyt vagy csoportot támogat vagy az ő javukat szolgálja, közrendbe ütközőként elutasításra kerül.

2.

A náci szervezetek jelképeinek és elnevezésének használata tiltott Németországban (a német büntető törvénykönyv – dt. StGB - 86a. §, BGBl. Nr. I 75/1998) és Ausztriában (a hatalmi jelképekről szóló osztrák törvény – az öst. Abzeichengesetz – 1. §., BGBl. Nr. 84/1960 az osztrák tiltó törvény – az öst. Verbotsgesetz – 1. §-ával együtt, BGBl. Nr. 25/1947). Minden olyan lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy, amely ilyen jelképeket vagy elnevezéseket használ, közrendbe ütközőként elutasításra kerül.

3.

Szem előtt tartva, hogy a közrend fogalma lefedi az egy adott területen hatályos konkrét uniós jogszabályokat is, és mivel uniós rendelet és az Európai Unióra kötelező nemzetközi egyezmény is kizárja az Európai Unióban bejegyzett növényfajta nevében kizárólagos jogok biztosítását, ebből következően az európai közrendbe ütközik az Európai Unióban bejegyzett növényfajta elnevezésében kizárólagos védjegyoltalom biztosítása, amit ennélfogva jogi előírásnak lehet tekinteni.

2.6.1.2. Növényfajta-megnevezések A növényfajták neve élő növények vagy mezőgazdasági vetőmagok termesztett fajtáinak vagy alfajainak nevét írja le. A közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról (CPVRR) szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (a növényfajta-oltalmi rendelet) a növényfajtákhoz kapcsolódó ipari tulajdonjogok egyedüli és kizárólagos formájaként létrehozza a közösségi növényfajta-oltalmi jogok rendszerét (CPVR). A fajta megnevezésének biztosítania kell a fajta egyértelmű és kétségtelen azonosíthatóságát, és számos ismérvnek (a növényfajta-oltalmi rendelet 63. cikke) kell megfelelnie. A közösségi növényfajta-oltalom bejelentőjének olyan megfelelő fajtanevet kell megadnia, amelyet az Új Növényfajták Nemzetközi Oltalmi Uniójának (UPOV) valamely tagállama területén a fajta valamennyi forgalmazójának használnia kell, még a nemesítő jogainak lejárta után is (a növényfajta-oltalmi rendelet 17. cikke). Az Európai Unió 2005 óta tagja az új növényfajták oltalmáról szóló nemzetközi egyezménynek (az UPOV-egyezménynek), amely az Unió jogrendjének szerves részévé vált. Az UPOV-egyezmény 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a fajtát névvel kell megjelölni; ez a név lesz a fajta általános megjelölése. Emellett mindegyik szerződő fél biztosítja, hogy semmiféle, a fajtanévként lajstromozott megjelölést érintő jog nem akadályozza a névnek a fajtával kapcsolatos szabad használatát, még a nemesítői jog lejárta után sem.


VERSION 1.0

5. oldal 01/08/2014


Ennélfogva a növényfajta-oltalmi rendelet és az UPOV-egyezmény egyaránt kötelezettséget írnak elő a fajtanév használatára az oltalom alatt álló vagy azon fajták kereskedelmi forgalmazására, amelyek oltalma lejárt. A fajtanév használata lehetővé teszi az érdeklődők számára a használt vagy megvásárolt fajta, és esetlegesen a nemesítő és a fajta eredetének megismerését. A fajtanév használatára vonatkozó kötelezettség hozzájárul a piac szabályozásához és a mezőgazdasági és élelmiszer-ágazatban az ügyletek biztonságához, megelőzve a nagyközönség esetleges megtévesztését és a hamisítást. Ezért tehát közrendi és közbiztonsági kérdés a fajta tekintetében a megfelelő fajtanév használata. A növényfajta-oltalmi rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerint harmadik személy a fajtanévvel azonos elnevezésre vonatkozóan elnyert jogát kizárólag akkor használhatja a név szabad használatát akadályozva, ha e jogát még a fajtanévnek az ugyanazon rendelet 63. cikke szerinti kijelölését megelőzően nyerte el. Ugyanakkor a növényfajta-oltalmi rendelet 18. cikkének (2) bekezdése azt vonja maga után, hogy a fajtanévvel azonos megnevezés tekintetében nem szabad kizárólagos jogokat adni azt követően, hogy a megnevezést az említett rendelet 63. cikke szerint kijelölték. A BPHH ezért úgy ítéli meg, hogy a közösségi növényfajta-oltalom megadását követően közrendbe ütközne egy olyan közösségi védjegy lajstromozása, amely gátolná a fajtanév megfelelő fajtára való használatát. Ennek következtében az olyan megjelölésből álló vagy olyan megjelölést tartalmazó közösségi védjegybejelentésekkel szemben, amely lajstromozása esetén a közösségi növényfajta-oltalommal védett vagy ilyen oltalomban már nem részesülő fajta fajtanevének illetéktelen monopolizációját eredményezné, kifogást kell emelni amiatt, hogy azok a növényfajta-oltalmi rendelet növényfajta nevének harmadik személyek által magával a fajtával kapcsolatos szabad használatáról (azaz a leíró használatról) rendelkező 18. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében a közrendbe ütköznek. A Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) – amelynek székhelye a franciaországi Angers-ben található – a növényfajta-oltalmi jogok rendszerének végrehajtásáért felelős európai uniós ügynökség. A CPVO vezeti az oltalom alatt álló növényfajták nyilvántartását. Az oltalom alatt álló fajták és azon fajták között, amelyek közösségi növényfajta-oltalma már lejárt, keresni lehet a fajtanevük, illetve más keresési kritériumok alapján a CPVO Hivatal intranetjén elérhető fajtakeresőben1, amelyet az elbírálóknak referenciaeszközként használniuk kell minden esetben, amikor a közösségi védjegybejelentés tárgyát képező áruk, illetve szolgáltatások típusa azt szükségessé teszi. Különösen akkor, ha a közösségi védjegybejelentés termékleírása élő növényre, vetőmagokra, friss gyümölcsökre, friss zöldségekre vagy ezekkel egyenértékű megfogalmazásra vonatkozik, az elbírálónak ellenőriznie kell, hogy a védjegyet alkotó megnevezések nem ütköznek-e valamely bejegyzett fajtanévvel vagy olyan fajta nevével, amelynek védelméről lemondtak, vagy az megszűnt vagy lejárt. Az elbíráló ellenőrzi a CPVO-adatbázist és meggyőződik arról, hogy a közösségi 1

http://www.cpvo.europa.eu/main/en/home/databases/cpvo-variety-finder


VERSION 1.0

6. oldal 01/08/2014


védjegybejelentést alkotó megnevezések ütköznek-e a CPVO fent említett nyilvántartásába már bejegyzett fajtanévvel. A kutatást az Európai Unióban bejegyzett fajtanevekre kell korlátozni. Ha az ellenőrzés azt mutatja, hogy a lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy vagy annak egy része egy fajtanév (legyen az szóvédjegy vagy ábrás védjegy), az elbírálónak kifogást kell emelnie a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja alapján az adott növény, magok vagy gyümölcsök, illetőleg a szárított, tartósított vagy fagyasztott gyümölcsök tekintetében, mivel a fent említett uniós nyilvántartásban szereplő fajtanévből álló közösségi védjegybejelentés a közrendbe ütközik. Ha például a „virágokra” vonatkozóan lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy egy rózsafajta tekintetében egy fajtanevet tartalmaz, az árujegyzéket korlátozni kell a „rózsák” kizárása érdekében. Emellett, ha a lajstromoztatni kívánt közösségi védjegyben több fajtanév szerepel – például egy fajtanév az „alma”, egy pedig a „szamóca” tekintetében −, az árujegyzéket korlátozni kell az egyes fajtanevek által lefedett áruk, azaz az alma és a szamóca kizárása céljából. Végezetül, amennyiben a növényfajta megnevezése a piacon használatos, de a CPVO-ba nem került bejegyzésre vagy kihirdetésre, illetőleg a nemzeti fajtanevek esetében a 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja lehet alkalmazható (lásd a 2.3. és 2.4. szakaszt).

2.6.2.

Közerkölcs

Ez a kifogás szubjektív értékekkel kapcsolatos, de azt az elbírálónak a lehető legtárgyilagosabb módon kell alkalmaznia. A rendelkezés kizárja a közösségi védjegyként való lajstromozásból az istenkáromló, rasszista vagy diszkriminatív szavakat vagy kifejezéseket, de csak akkor, ha az adott jelentést a lajstromoztatni kívánt védjegy kétségtelen módon közvetíti; az alkalmazandó norma egy ésszerű, átlagos érzékenységi és tűrési küszöbbel rendelkező fogyasztó nézőpontja (a T-417/10. sz. „¡Que buenu ye! Hijoputa”-ügyben hozott 2012. március 9-i ítélet 21. pontja). Rendszerint azokat az árukat és szolgáltatásokat kell vizsgálni, amelyekre a védjegy lajstromozását kérik, mivel az érintett nagyközönség eltérő lehet másféle áruk és szolgáltatások esetében, és ezért eltérő küszöbök lehetnek abban a tekintetben, hogy mi minősül egyértelműen elfogadhatatlanul sértőnek. Például ahogy a nagytanács az R 0495/2005-G – „SCREW YOU”-ügyben hozott 2006. július 6-i határozatának 29. pontjában megállapította, egy olyan személy, aki kellően érdeklődik [a szexuális játékok iránt] ahhoz, hogy észrevegye a védjegyet, amely alatt azokat árusítják, valószínűleg nem tekinti sértőnek a tisztán szexuális felhangú megnevezést. Mindazonáltal, bár a Bíróság megállapította, hogy a lajstromoztatni kívánt áruk és szolgáltatások fontosak azon érintett nagyközönség azonosítására, amelyek felfogását vizsgálni kell, egyben leszögezte, hogy az érintett nagyközönség nem feltétlenül csak az, amely a védjeggyel jelölt árukat és szolgáltatásokat megvásárolja, mivel a megcélzott fogyasztóknál tágabb nagyközönség is találkozhat a védjeggyel (a T-526/09. sz. „Paki”-ügyben hozott 2011. október 5-i ítélet 17., illetve 18. pontja). Ennek megfelelően a védjegy kereskedelmi összefüggései – azon nagyközönség tekintetében, akiknek az áruk és szolgáltatások szólnak – nem feltétlenül meghatározó tényező abban, hogy a védjegy a közerkölcsbe ütközik-e (a T-417/10. Sz. „¡Que buenu ye! Hijoputa”-ügyben hozott 2012. március 9-i ítélet 24. pontja). Lásd még az R 2073/2012-4. sz. „CURVE”-ügyben 2013. március 15-én hozott határozat 1718. pontját (a folyamatban levő T-266/13. sz. ügy). A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat FINAL

VERSION 1.0

7. oldal 01/08/2014


Nem csak a negatív felhangú védjegyek lehetnek sértőek. Egyes, erősen pozitív töltetű megjelölések banális használata is lehet sértő (pl. a vallási jelentéssel bíró megnevezések vagy a spirituális és politikai értéket hordozó nemzeti jelképek, ilyen az „ATATURK” az európai török származású nagyközönség számára (az R 2613/2011-2. sz. „ATATURK”-ügyben 2012. szeptember 17-én hozott határozat 31. pontja). A KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja alkalmazhatóságához jogellenességnek nem kell fennállnia: vannak olyan szavak vagy megjelölések, amelyek nem eredményeznek hatósági vagy bírósági eljárásokat, de kellően sértőek a nagyközönség számára ahhoz, hogy ne legyenek védjegyként lajstromozhatóak (az R 0168/2011-1. sz. „Fucking freezing! by TÜRPITZ”-ügyben hozott 2011. szeptember 1-jei határozat 16. pontja). Emellett érdek fűződik annak biztosításához, hogy a gyermekek és fiatalok – még ha nem is képezik a szóban forgó áruk és szolgáltatások célközönségét – ne találkozzanak a nagyközönség számára nyitva álló üzletekben sértő szavakkal. A szótári meghatározások alapvetően adnak egy előzetes jelzést arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó szónak van-e sértő jelentése az adott nyelven (az R 0168/2011-1. sz. „Fucking freezing! by TÜRPITZ”-ügyben hozott 2011. szeptember 1-jei határozat 25. pontja), de a döntő tényező az érintett nagyközönség által azon konkrét összefüggésekben történő érzékelés, ahol és ahogyan az árukkal és szolgáltatásokkal találkozni fognak. Másfelől a Fellebbezési Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a KURO szó nem közvetítette a magyar nagyközönségnek a „kúró” jelentést, mivel az „ó” és az „ú” az „o” és „u” hangtól különböző hangok és kiejtésük is eltérő (az R 482/2012-1. sz. „Kuro”-ügyben hozott 2012. december 22-i határozat 12. és rákövetkező pontjai). Egyértelműen fennáll az a kockázat, hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjának szövegét szubjektíven alkalmazzák és kizárnak olyan védjegyeket, amelyek az elbíráló személyes ízlésének nem felelnek meg. Azonban ahhoz, hogy egy szó (vagy szavak) kifogásolható(ak) legyen(ek), annak (azoknak) egyértelműen sértő jelentéssel kell bírnia (bírniuk) az átlagos érzékenységű személyek számára (a T-417/10. sz. „¡Que buenu ye! Hijoputa”-ügyben hozott 2012. március 9-i ítélet 21. pontja). Az erkölcsnek a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti koncepciója nem a rossz ízléssel vagy egyesek érzéseinek védelmével kapcsolatos. Ahhoz, hogy egy védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjába ütközzön, azt az érintett nagyközönségnek vagy legalábbis a nagyobb részének közvetlenül a társadalom alapvető normáiba ütközőként kell érzékelnie. Nincs szükség annak megállapítására, hogy a bejelentő sokkolni vagy sérteni kívánja az érintett nagyközönséget – elegendő az az objektív tény, hogy a lajstromoztatni kívánt közösségi védjegy sokknak vagy inzultusnak tekinthető (az R 1805/2007-1. sz. „Paki”-ügyben hozott 2009. október 23-i határozat 27. pontja, ezt megerősítették a T-526/09. sz. „Paki”-ügyben hozott 2011. október 5-i ítélet 20. és rákövetkező pontjai). Végezetül a KVR 7. cikke (1) bekezdése f) pontjának alkalmazását nem korlátozza a szólásszabadság elve (az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke), mivel a lajstromozás elutasítása csak azt jelenti, hogy a megjelölés nem kap védjegyjogi oltalmat, és nem állítja le a megjelölés – akár üzleti – használatát (a T-417/10. sz. „HIJOPUTA”-ügyben hozott 2012. március 9-i ítélet 26. pontja).


VERSION 1.0

8. oldal 01/08/2014


Példák az elutasított közösségi védjegybejelentésekre (közrend, illetve közerkölcs) Megjelölés

Érintett fogyasztó

Közrend / közerkölcs

Ügyszám

BIN LADIN

Közerkölcs és közrend – a lajstromoztatni kívánt védjegyet a nagyközönség általánosságban a hírhedt terrorista szervezet, az al-Káida Fogyasztók általában vezetője neveként fogja érteni; a terrorista bűncselekmények a közrendbe és erkölcsi elvekbe ütköznek (17. pont).

R 0176/2004-2

CURVE 300

Közerkölcs – a „CURVE” román Fogyasztók általában nyelven sértő és közönséges szó (jelentése: „szajha”).

R 0288/2012-2

CURVE

Közerkölcs – a „CURVE” román Fogyasztók általában nyelven sértő és közönséges szó (jelentése: „szajha”).

R 2073/2012-4 (T-266/13 folyamatban)

Fogyasztók általában

Közerkölcs – a „fucking” angol nyelven sértő és közönséges szó.

R 0168/2011-1


Közerkölcs – a „HIJOPUTA” spanyol nyelven sértő és közönséges szó.

T-417/10

Közrend – a magyar büntető törvénykönyv tiltja egyes „önkényuralmi jelképek” használatát, ideértve a korábbi Szovjetuniót szimbolizáló kalapácsot és sarlót, valamint az ötágú Fogyasztók általában vörös csillagot. Ez a jogszabály nem normatív értékére, hanem az érintett nagyközönség általi felfogásra való tekintettel nem alkalmazható (59-63. pont).

T-232/10

Közerkölcs – a „PAKI” angolul egy rasszista sértés.

T-526/09

PAKI

SCREW YOU

FICKEN

ATATURK


Közerkölcs – Nagy-Britanniában és Fogyasztók általában Írországban az egyszerű polgárok (a szexuális jelentős hányada sértőnek és R 0495/2005-G termékek fogyasztói kifogásolhatónak találná a „SCREW kivételével) YOU” szavakat (26. o.). Közerkölcs – a „FICKEN” német Fogyasztók általában nyelven sértő és közönséges szó (jelentése: „közösül”). A török származású európai nagyközönséghez tartozó fogyasztók általában

A 7. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján az erősen pozitív felhangú megjelölések banális használata is lehet sértő. Az ATATURK az európai török származású nagyközönség számára egy szellemi és politikai értéket hordozó nemzeti jelkép.

T-52/13

R 2613/2011-2

Példák az elfogadott közösségi védjegybejelentésekre Megjelölés




VERSION 1.0

Ügyszám

9. oldal 01/08/2014


Megjelölés



Ügyszám

KURO

Az a tény, hogy egy külföldi megnevezés, név vagy rövidítés bizonyos hasonlóságokat mutat egy sértő szóval (mint amilyen a „kúró”) önmagában nem elegendő a lajstromoztatni kívánt közösségi Fogyasztók általában védjegy elutasításához (20. pont). A magyar „ó” és „ú” magánhangzók egyértelműen eltérnek az ékezet nélküli „o” és „u” magánhangzóktól. Emellett magyar szavak soha nem végződnek rövid o-ra (15-18. pont).

R 482/2012-1

SCREW YOU

A szexboltba belépő számára aligha Fogyasztók általában sértő egy nyers, szexuális töltetű (szexuális termékek nyelvezetet tartalmazó védjegy (26. fogyasztói) pont).

R 495/2005-G

DE PUTA MADRE

Noha a „puta” jelentése spanyolul CTM 3 798 469 „szajha”, a DE PUTA MADRE kifejezés Fogyasztók általában CTM 4 781 662 jelentése a spanyol szlengben „nagyon CTM 5 028 477 jó”.

2.7.

Megtévesztő jelleg: a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja

2.7.1.

A megtévesztő jelleg vizsgálata

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja előírja, hogy nem lehet lajstromozni az olyan védjegyet, amely alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatások fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében. Az első védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjához – amelynek megfogalmazása azonos a KVR 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megfogalmazásával – kapcsolódó ítélkezési gyakorlat szerint a lajstromozás megtagadásának a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt körülmények feltételezik a fogyasztó tényleges megtévesztésének vagy e megtévesztés kellően súlyos veszélyének fennállását (lásd a C-259/04. sz. „Elizabeth Emanuel”-ügyben hozott 2006. május 30-i ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A fentiek szerint a Hivatal a gyakorlatban azzal a kettős feltételezéssel él, hogy: 1.

nincs ok annak feltételezésére, hogy egy védjegyet szándékosan alkalmaznak a fogyasztók megtévesztésére. A megtévesztő jelleg miatt nem szabad kifogást emelni, ha a védjegy nem megtévesztő használata lehetséges a meghatározott áruk és szolgáltatások tekintetében: azaz a feltételezés az, hogy amennyiben lehetséges, a védjegyet nem megtévesztő módon fogják használni;

2.

az átlagos fogyasztó ésszerűen körültekintő, és nem tekinthető úgy, hogy különösen kiszolgáltatott a megtévesztésnek. Kifogás emelésére rendszerint csak akkor fog sor kerülni, ha a védjegy egyértelműen olyan elvárást idéz elő, amely nyilvánvalóan ellentétes például az áruk fajtájával, minőségével vagy földrajzi származásával.

A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

10. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Kifogást kell emelni akkor, ha az áru- vagy szolgáltatásjegyzék megfogalmazása miatt a védjegy nem megtévesztő alkalmazása lehetetlen. A következőkben két példát adunk olyan védjegyekre, amelyekről az összes igényelt áru vagy azok egy része tekintetében megállapítást nyert a megtévesztő jelleg 2. Védjegy és áruk

LACTOFREE az 5. osztályba sorolt laktóz tekintetében

TITAN (A „titánium” német megfelelője) mozgatható és szállítható épületek; szállítható moduláris épületegységek előre gyártott mozgatható épületek építéséhez; moduláris szállítható épületegységekből álló előre gyártott mozgatható épületek, amelyek egyike sem titánból készül, és titánt nem tartalmaz a 6. és a 19. osztályban

Indokolás

Ügy

A megjelölés jellege azonnal arra indítaná az érintett fogyasztót, hogy azt higgye, a szóban forgó termék – azaz a laktóz – nem tartalmaz laktózt. Egyértelmű, hogy ha a „LACTOFREE” megjelölés alatt forgalmazott áru maga a laktóz, a védjegy egyértelműen megtévesztő lenne. Megj.: A védjegy a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján is kifogásolható.

R 892/2009-1

A bejelentő a fellebbezési eljárásban a leíró jelleggel kapcsolatos kifogás megoldására tett kísérletként felajánlotta mindkét osztályban a termékleírás olyan módon történő korlátozását, hogy a megnevezést a végén kiegészíti az „amelyek egyike sem titánból készül, és titánt nem tartalmaz” megjelöléssel. A tanács megállapította, hogy egy ilyen korlátozás elfogadásának hatása az lenne, hogy megtévesztővé tenné a védjegyet a németajkú nagyközönség szemszögéből, mivel ők azt feltételeznék, hogy az áruk titániumból készülnek, holott a valóságban ez nem így van.

R 789/2001-3

Kifogást kell emelni, amikor a részletesen megfogalmazott áru- vagy szolgáltatásjegyzékben olyan áruk/szolgáltatások szerepelnek, amelyek tekintetében a nem megtévesztő használat nem lehetséges. A (kitalált) „KODAK VODKA” vodka, rum, gin, whisky tekintetében lajstromoztatni kívánt védjegy esetében kifogást kell emelni azon konkrét áruk tekintetében, amelyek esetében a védjegy nem megtévesztő használata nem lehetséges, azaz a rum, gin, whisky vonatkozásában. Ezek az esetek jelentősen (lásd itt később) eltérnek azoktól, amelyekben tág megfogalmazást/kategóriákat használnak, és amelyekben a megjelölés nem megtévesztő használata lehetséges. Például nem kerülne sor kifogás emelésére az alkoholos italok-ra lajstromoztatni kívánt „KODAK VODKA” esetében, mivel ennek a tág kategóriának része a vodka, amelynek vonatkozásában a védjegy nem megtévesztő.

2

Ezek a példák csak arra a kérdésre vonatkoznak, hogy a megtévesztő jelleg miatt kell-e vagy sem kifogást emelni. Ez a bekezdés nem foglalkozik a többi feltétlen kizáró ok miatt lehetséges kifogásokkal. Ezért itt nem taglaljuk azt a lehetőséget, hogy egy adott védjegy első ránézésre a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) és/vagy c) pontja (vagy erre vonatkozó más rendelkezése) alapján kifogásolható lehet.


11. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Nem kerülhet sor kifogásemelésre akkor, ha az áru- vagy szolgáltatásjegyzék tág megfogalmazása alapján lehetséges a védjegy nem megtévesztő alkalmazása. Amennyiben az áru- vagy szolgáltatásjegyzékben tág kategóriák szerepelnek, felmerül a kérdés, hogy kifogást kell-e emelni a teljes kategória ellen, ha a védjegy csak az adott kategóriába tartozó egyes áruk/szolgáltatások tekintetében megtévesztő. A Hivatal azt az irányelvet követi, hogy ilyen körülmények között nem emel kifogást. Az elbírálónak feltételeznie kell, hogy a védjegyet nem megtévesztő módon fogják használni. Másként megfogalmazva: nem fognak kifogást emelni a megtévesztő jelleg miatt, ha (egy kategóriában) rá tudnak mutatni nem megtévesztő használatra. Ezért az a szabály, hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja nem érvényesül, ha a termékleírás olyan tág kategóriákat tartalmaz, amelyekben vannak olyan áruk/szolgáltatások, amelyek tekintetében a védjegy használata nem lenne megtévesztő. Például a „borok”-ra lajstromoztatni kívánt „ARCADIA” védjegy esetében a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti kifogás nem lenne helyénvaló, mivel a borok tág kategóriájába beletartoznak az Arcadiából származó borok is (és mivel Arcadia – amely egy görögországi bortermelő régiót jelöl – nem egy közösségi szintű oltalom alatt álló eredet-megjelölés, a bejelentőt nem terheli kötelezettség a termékleírásnak csak az Arcadiából származó borokra való korlátozására).

2.7.2.

Piaci realitások és fogyasztói szokások és felfogás

Annak értékelésekor, hogy egy adott védjegy megtévesztő-e vagy sem, számításba kell venni a piaci realitásokat és a fogyasztói szokásokat és felfogást is. A védjegy megtévesztő jellegének a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti értékelése érdekében figyelembe kell venni a piaci realitásokat (azaz az áruk és szolgáltatások szokásos terjesztését, értékesítésre kínálását/vásárlását/nyújtását stb.), illetve a rendszerint jól tájékozott, figyelmes és körültekintő személyekből álló érintett nagyközönség fogyasztási szokásait és felfogását. Például a 30. osztályban a kávé, csokoládé, csokoládéhelyettesítőként használatos készítmények; tea, kakaó, cukor, rizs, tápióka, szágó; lisztek és más gabonakészítmények, kenyér, péksütemények és cukrászsütemények, fagylaltok; méz, melaszszirup; élesztő, sütőporok; só, mustár; ecet, fűszeres mártások; fűszerek; jégkrém tekintetében a (kitalált) „ELDORADO CAFÈ LATINO” védjegy vizsgálatának az alábbi következtetésekre kell jutnia: 

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti kifogás indokolt lenne pótkávéként használt készítmények, pótkávé, cikória, cikóriaízesítés esetében, mivel a védjegy használata ezeken a termékeken szükségszerűen megtévesztő lenne. A vásárló azt feltételezné, hogy kávét vesz, holott valójában nem ez a helyzet.



A KVR 7. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerinti kifogás indokolt lenne a csokoládé, a tea és a kakaó tekintetében is (feltéve, hogy ezekben a termékekben nincs kávé). Tekintve, hogy ezek az áruk a kávé csomagolásához eléggé hasonló csomagolásban árusíthatóak és azokat gyakran elég sietősen vásárolják meg, számos vásárló valószínűleg nem merül el a csomagolás


12. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


tanulmányozásában, csak leveszi a terméket a polcról abban a (hamis) hitben, hogy kávéról van szó. 

Azonban a kávét illetően nincs „egyértelmű ellentmondás” a kávéra vonatkozó igény és a „CAFÈ LATINO” megfogalmazás között, mivel a kávé általános kategóriájába tartozhat a latin-amerikai eredetű kávé is. Ennélfogva a kávé mint olyan tekintetében a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti kifogás nem merül fel. Ugyanez a logika érvényesül azon áruk vonatkozásában, amelyek kávéval ízesíthetőek (például a csokoládé, fagylaltok és a péksütemények és cukrászsütemények) – a nem megtévesztő használatot kell feltételezni, és nem merül fel szükségszerű ellentmondás az említett megfogalmazás és az áruk között.



Végezetül a fennmaradó árukat, azaz a mézet, kenyeret, ecetet stb. illetően a „CAFÈ LATINO” megfogalmazás semmiféle várakozást nem fog kelteni. Az ilyen áruk tekintetében ez a megfogalmazás egyértelműen nem leíró jellegű és ezért nem alkalmas a megtévesztésre. A „valós” piacon a kávét nem a kenyérrel, mézzel vagy ecettel azonos polcon helyezik el. Emellett a szóban forgó áruk megjelenése és íze eltérő, és rendszerint eltérő csomagolásban terjesztik azokat.

2.7.3.

A bejelentő földrajzi helyével vagy az áruk/szolgáltatások származási helyével kapcsolatos földrajzi utalást közvetítő védjegyek

Az olyan védjegyekkel kapcsolatban, amelyek bizonyos földrajzi utalást tartalmaznak a bejelentő földrajzi helye vagy az áruk/szolgáltatások származási helye tekintetében, a következőket kell megemlíteni. Általános szabályként a Hivatal nem fog megtévesztő jelleg miatt kifogást emelni a bejelentő földrajzi helye (címe) alapján. Valójában az ilyen földrajzi hely nem függ össze az áruk és szolgáltatások földrajzi származásával, azaz azzal a tényleges hellyel, ahol a védjeggyel jelölt árukat és szolgáltatásokat előállítják/kínálják. Példaként: a 25. osztályban a ruházati cikkek tekintetében egy svédországi székhelyű vállalat által lajstromoztatni kívánt ábrás védjegy, amelyben szerepelnek a MADE IN USA szavak, nem lenne kifogásolható a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján. Ilyen esetekben a Hivatal feltételezi a jogosult részéről a védjegy nem megtévesztő használatát. A megtévesztő jelleg mindazonáltal felmerülne abban az elméleti esetben, ha az egyesült államokbeli székhelyű vállalat a MADE IN USA szavakat tartalmazó védjegyet egy konkrétan lekorlátozott árujegyzékre jelentené be: Vietnamban készült ruházati cikkek – noha a gyakorlatban ilyen esetek előfordulása nem tűnik valószínűnek. Egyes esetekben a megjelölés a fogyasztókban valamiféle benyomást/várakozást kelthet az áruk vagy tervezőjük földrajzi származása tekintetében, ami nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Például az általában ruházati vagy divatcikkeket lefedő ALESSANDRO PERETTI vagy GIUSEPPE LANARO védjegy (kitalált példák) az érintett nagyközönségnek azt sugallhatja, hogy ezeket a cikkeket egy olasz tervező tervezte és állította elő, ami nem feltétlenül van így. Ez a körülmény azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a védjegyet megtévesztővé tegye. Valójában a védjegy keltette „hamis benyomások/elvárások” nem érnek fel a megtévesztő jelleggel, amikor a megjelölés pusztán felidéz valamit. A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

13. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Ilyen esetekben benyomás/elvárás amelyeket az jelöl.

2.7.4.

nincs egyértelmű ellentét a megjelölés által felidézett és azon áruk/szolgáltatások jellemzői/tulajdonságai között,

A „hivatalos” jóváhagyásra, jogállásra vagy elismerésre hivatkozó védjegyek

Meg kell említeni, hogy a Hivatal gyakorlata szerint elfogadhatóak azok a védjegyek, amelyek a hivatalos jóváhagyásra, jogállásra vagy elismerésre utalnak anélkül, hogy határozottan azt a benyomást keltenék, hogy az áruk/szolgáltatások állami szervtől vagy hatóságtól származnak vagy általuk jóváhagyottak. Alább található két példa arra, amikor az érintett védjegyekről utaló vagy sejtető jellegük ellenére a megtévesztő jelleg nem nyert megállapítást: Védjegy és szolgáltatások

THE ECOMMERCE AUTHORITY a 35. osztályban az üzleti szolgáltatások, nevezetesen az ekereskedelemben érintett eladók, áruk és szolgáltatások rangsorolása és azokról az interneten keresztül történő más információk nyújtása tekintetében, és a 42. osztályban az elektronikus kereskedelem területén kutatási és tanácsadó szolgáltatások és tájékoztatás nyújtása tekintetében.

egyebek mellett a 41. osztályban síoktatás tekintetében.

2.7.5.

Indokolás A tanács megállapította, hogy a védjegy nem volt megtévesztő jellegű, mivel nem közvetítette azt a határozott benyomást, hogy a szolgáltatások kormányzati vagy hatósági szervezettől származnak (a tanács azonban megerősítette a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján történő elutasítást azon indok alapján, hogy a védjegy nélkülözte a megkülönböztető képességet, mivel az angolul beszélők azt csak a szolgáltató kompetenciaszintjére vonatkozó, egyszerű önreklámozó állításként értékelnék).

Ügy

R 803/2000-1

A tanács megállapította, hogy a francia fogyasztók úgy értenék a védjegyet, hogy az arra utal, hogy a szolgáltatásokat Franciaországban egy francia oktatóközpont nyújtja, és R 235/2009-1 azok a „francia módon” történő síelés megtanulásához kapcsolódnak. megerősítette a Hozzátette, hogy a francia Törvényszék a T-41/10. sz. nagyközönségnek pusztán a ügyben háromszínű logó miatt (nem a francia zászló másolata) nincs oka azt feltételezni, hogy a szolgáltatásokat állami szervek nyújtják vagy akár engedélyezik.

Kapcsolat a KVR más rendelkezéseivel

A fenti magyarázatok célja, hogy meghatározzák a KVR 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának alkalmazási körét. Noha a következő rendelkezésekkel az iránymutatás megfelelő szakaszai foglalkoznak, a feltétlen kizáró okok vizsgálatával és a lehetséges megtévesztési esetekkel összefüggésben ezek különleges jelentőséggel bírhatnak.


14. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja A Hivatal jelenlegi gyakorlata szerint a leíró jelleggel, illetve a megkülönböztető képesség hiányával kapcsolatos kifogást követően a közösségi védjegy bejelentője korlátozásra tesz javaslatot a kifogás megoldására törekedve, és feltéve, hogy a javasolt korlátozás megfelel az előírt követelményeknek (feltétel nélküli kérelem és megfelelő megfogalmazás), az eredeti áru- és/vagy szolgáltatásjegyzék megfelelően korlátozásra kerül. Ha azonban a szóban forgó korlátozás (bár az eredeti kifogásra megoldást jelent) a lajstromoztatni kívánt védjegyet megtévesztő jellegűvé teszi, az elbírálónak kifogást kell emelnie a megtévesztő jelleg miatt a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján. Az esetet az alábbi példa szemlélteti: Az „ARCADIA” védjegyet eredetileg a 33. osztályban a borok, szeszes italok és likőrök tekintetében jelentették be. Az elbíráló kifogást emelt, mivel a védjegy a borok földrajzi származását leíró jellegű volt annyiban, hogy Arcadia a bortermeléséről híres görög régió (meg kell azonban jegyezni, hogy az Arcadia nem oltalom alatt álló földrajzi jelzés). A bejelentő felajánlotta a termékleírás Görögországban készült borok kizárása érdekében történő korlátozását, vagy csak az Olaszországban előállított borok felvételét, ha ez kedvezőbb megoldás. Az elbíráló megállapította, hogy a javasolt korlátozás a védjegyet megtévesztő jellegűvé tenné, mivel hamis információt közvetítene az áruk származását illetően. A tanács fellebbezésre megerősítette az elbíráló által adott indokolást (lásd az R 246/1999-1. sz. „ARCADIA”-ügyben hozott 2000. március 27-i határozat 14. pontját).

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja Ez a rendelkezés kizárja azon közösségi védjegyek lajstromozását, amelyek egyfelől államok, másfelől pedig nemzetközi-kormányközi szervezetek Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke szerint oltalom alatt álló zászlójából, címeréből és más jelvényéből állnak vagy azt tartalmazzák, és amelyek védjegybe való beépítését az illetékes hatóságok kifejezetten nem engedélyezték. A nemzetközi-kormányközi szervezetek zászlói, címerei és más jelvényei tekintetében felmerül az a probléma, hogy a nagyközönség tévesen azt hiheti, hogy az érintett áruk/szolgáltatások vonatkozásában kapcsolat áll fenn a közösségi védjegy bejelentője és azon nemzetközi szervezet között, amelynek zászlója, címere vagy jelvénye a közösségi védjegyben megjelenik.

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) és k) pontja (oltalom alatt álló földrajzi jelzések) Ezek a rendelkezések kizárják egyfelől a borokra vagy szeszes italokra, másfelől a más agrár-élelmiszerekre vonatkozó olyan védjegyeket, amelyek oltalom alatt álló földrajzi jelzésekből vagy oltalom alatt álló eredetemegjelölésekből állnak, illetve azokat tartalmazzák, amennyiben az érintett árujegyzékben nem szerepel, hogy az áruk a megjelölt földrajzi származással rendelkeznek. A vonatkozó uniós rendeletek e rendelkezéseket alátámasztó, közvetlen hatályú szabályai értelmében a Hivatalnak kifogást kell emelnie az olyan közösségi védjegybejelentésekkel szemben, amelyek visszaélnek az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel, vagy amelyek bármely más hamis vagy félrevezető jelzést közvetítenek az érintett áruk eredete, származása, jellege vagy alapvető tulajdonságai tekintetében.


15. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A KVR 17. cikkének (4) bekezdése (átruházás) E rendelkezés értelmében, ha az átruházási okiratok alapján nyilvánvaló, hogy az átruházás következtében a közösségi védjegy az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások jellege, minősége vagy földrajzi származása tekintetében a fogyasztók megtévesztését eredményezheti, a Hivatal az átruházás bejegyzését elutasítja, kivéve, ha a jogutód hozzájárul ahhoz, hogy az oltalmat azokra az árukra vagy szolgáltatásokra korlátozza, amelyek tekintetében a közösségi védjegy megtévesztő jellege nem áll fenn (lásd még: E. rész, 3. szakasz, 1. fejezet, 3.6. pont). A KVR 51. cikke (1) bekezdésének c) pontja (megszűnési okok) Mivel a védjegynek a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti vizsgálatakor az elbírálónak a megjelölés által az érintett áruk/szolgáltatások viszonylatában közvetített jelentés értékelésére kell szorítkoznia (ami azt jelenti, hogy a megjelölés tényleges használatának módja nem bír jelentőséggel), a KVR 51. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a megjelölés használatának módja a döntő, tekintve, hogy e rendelkezés szerint a közösségi védjegyoltalom megszűnését lehet megállapítani, ha a védjegy – a jogosult vagy az ő engedélyével más által használt megjelölés következtében – az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.

2.8.

A zászlók és más jelvények oltalma – a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontja

A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkének célja az olyan védjegyek lajstromozásának és használatának kizárása, amelyek valamiféle módon hasonlítanak állami jelképekhez vagy nemzetközi-kormányközi szervezetek jelképeihez, rövidítéséhez és nevéhez. „Ennek oka, hogy az ilyen lajstromozás vagy használat sértené az állam ahhoz fűződő jogát, hogy ellenőrizze szuverenitása jelképeinek használatát, és emellett félrevezethetné a nagyközönséget azon áruk eredete tekintetében, amelyekre az ilyen védjegyeket alkalmaznák.” [G.H.C. Bodenhausen Guide to the application of the Paris Convention for the Protection of Industrial Property as revised in Stockholm in 1967 (Útmutató az 1967-ben Stockholmban felülvizsgált, az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény alkalmazásához) című munkájának 96. oldala]. A származást e tekintetben úgy kell érteni, hogy az áru az adott államtól származik vagy az jóváhagyta, nem pedig úgy, hogy azt az adott állam vagy az Európai Unió esetében az EU területén állították elő. A 7. cikk (1) bekezdésének h) pontja ennélfogva a következő jelképekre vonatkozik:  

az államokhoz tartozó és a WIPO-nak bejelentett címerek, zászlók, egyéb jelvények, hivatalos megjelölések és fémjelzések, noha zászlók tekintetében ez a bejelentés nem kötelező. a nemzetközi-kormányközi szervezetekhez tartozó és a WIPO-nak bejelentett címerek, zászlók, egyéb jelvények, rövidítések és nevek azok kivételével, amelyeket már az oltalmukat biztosító nemzetközi egyezmény szabályoz (lásd például a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt Egyezmény 44. cikkét, amely


16. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


védi a fehér háttéren vörös kereszt emblémát, a Vöröskereszt vagy a máltai kereszt szavakat és az ezekkel egyenértékű jelképeket). A Bíróság egyértelművé tette, hogy ezek a rendelkezések attól függetlenül alkalmazhatóak, hogy a bejelentés árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozik-e, valamint hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdése h) és i) pontjának alkalmazási köre hasonló. Ezért feltételezni kell, hogy mindkét cikk legalább egyenértékű védelmet nyújt, mivel céljuk azonos, nevezetesen a konkrét közérdekű jelvények illetékes hatóságok engedélye nélküli használatának megtiltása (lásd a C-202/08 P. és C-208/08 P. sz. „RW feuille d’érable” egyesített ügyekben hozott 2009. július 16-i ítélet 78., 79. és 80. pontját).

2.8.1.

A címerek, zászlók, más állami jelvények, hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek védelme a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja, illetve a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése szerint

A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően az illetékes hatóság engedélye nélkül az unió (azaz azok az országok, amelyekre a Párizsi Uniós Egyezmény vonatkozik) bármely országa címerének, zászlójának és egyéb állami jelvényének, az általuk elfogadott hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeknek és bélyegeknek, valamint ezek bármilyen címertani utánzatának lajstromozását akár védjegyként, akár ezek alkotóelemeiként megtagadják. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamai ugyanezen oltalom alatt állnak a TRIPs-egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése szerint, amely előírja, hogy a WTO-nak be kell tartania a Párizsi Uniós Egyezmény 1-12. és 19. cikkét. Ezért a védjegy akkor ütközik a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjába, ha: 

kizárólag a fent említett utánzatából” áll;



tartalmazza a fent említett jelképek pontos másolatát vagy „címertani utánzatát”.

jelképek pontos másolatából vagy „címertani

Emellett az illetékes hatóság engedélyének is hiányoznia kell. A címerek egy pajzson ábrázolt mintából vagy képből állnak. Lásd az alábbi példát.

Bolgár címer – a 6ter. cikk szerinti adatbázis BG2. sz. tétele Az állami zászlók rendszerint a nemzet jelképeként használt jellegzetes négyszögű mintából állnak. Lásd az alábbi példát.


17. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Horvát zászló Az „egyéb állami jelvények” kifejezés meglehetősen pontatlan. Rendszerint ide tartozik minden olyan jelvény, amely a Párizsi Uniós Egyezmény részes állama szuverenitásának jelképe, ideértve az uralkodóházak címerét, illetve szövetségi állam tagállamának állami jelvényét is. Lásd az alábbi példát.

Dán állami jelvény – a 6ter. cikk szerinti adatbázis DK3. sz. tétele A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek célja annak tanúsítása, hogy az állam vagy az állam által arra a célra megfelelően kijelölt szervezet ellenőrizte, hogy bizonyos áruk megfelelnek bizonyos előírásoknak vagy egy adott minőségi színvonalat képviselnek. Számos államban vannak hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek a nemesfémekre vagy olyan termékekre, mint a vaj, sajt, hús, elektronikus berendezések stb. A hivatalos jegyek és bélyegek vonatkozhatnak szolgáltatásokra, például az oktatáshoz, idegenforgalomhoz stb. kapcsolódóan. Lásd az alábbi példákat.

Spanyol hivatalos exportpromóciós jegy, ES1. sz.

A platina cikkek egyesült királyságbeli fémjelzése, GB 40. sz.

Meg kell jegyezni, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke a fent említett jelképeket nem védi semmilyen más utánzástól, csak a „címertani utánzás”-tól. A címertani utánzás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy „… valamely jelvény utánzásának tilalma csak a címertani utánzásra vonatkozik, azaz arra, amely a jelvényt más A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

18. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


megjelölésektől megkülönböztető címertani jelentéssel bír. Így a címertani utánzattal szembeni védelem nem magára a képre utal, hanem annak címertani kifejezésére. „Annak meghatározása céljából, hogy a védjegy tartalmaz‑e címertani utánzatot, a szóban forgó jelvény címertani leírását kell megvizsgálni” (lásd az Európai Unió Bíróságának a C-202/08 P. és C-208/08 P. sz. egyesített ügyekben hozott 2009. július 16-i ítéletének 48. pontját). Ezért a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke értelmében vett címertani szempontú összehasonlítás végzésekor az érintett jelvény címertani leírását kell figyelembe venni, nem pedig ugyanazon jelvény geometriai leírását, amely jellegénél fogva sokkal részletesebb. Valójában, ha a védjegy geometriai leírását vennénk figyelembe, ez „… a grafikus leírás nagyon pontos jellegénél fogva a jelvény Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdése a) pontja szerinti védelmének az elutasításához vezetne a két leírás legkisebb eltérése esetén. Másrészt a védjegy által használt jelvénnyel való grafikus megegyezést már érinti e rendelkezés első része annyiban, hogy a »bármilyen címertani utánzat« kifejezést úgy kell érteni, hogy annak ezt meghaladó hatálya van” (lásd ugyanott, 49. pont). Például az elbírálónak az európai jelvény címertani leírását kell figyelembe vennie

– „azúrkék mezőben tizenkét ötágú arany csillag alkotta kör, a csillagok csúcsai nem érnek össze” – és nem annak geometriai leírását: „A jelkép kék színű téglalap alakú zászló, melynek hossza magasságának másfélszerese. A 12 aranysárga csillag egymástól egyenlő távolságra egy láthatatlan kör kerületén helyezkedik el, melynek középpontja egybeesik a téglalap átlóinak metszéspontjával. A kör sugara a zászló magasságának egyharmada. Mindegyik csillag ötágú, és az egyes csillagok csúcsai egy-egy láthatatlan kör kerületén helyezkednek el, amelynek sugara a zászló magasságának 1/18-a. Mindegyik csillag álló helyzetben van, azaz egyik csúcsuk függőleges irányú, két águk pedig egy láthatatlan vonal mentén a zászló magasságvonalára merőleges helyzetben áll. A körben a csillagok az óra számlapján található órajelölések helyét foglalják el, számuk nem változik.” Emellett a címereket és más címertani jelvényeket viszonylag egyszerű leírás alapján rajzolják meg, amely az elrendezésre, az alapszínre, valamint a jelvényt alkotó különböző elemek felsorolására (oroszlán, sas, virág stb.) – a színükre és a jelvényen belüli elhelyezkedésükre vonatkozó utalással – vonatkozóan tartalmaz adatokat. Ez a címertani leírás ellenben nem tartalmaz részletes adatokat a jelvény rajzára és az azt alkotó különböző elemekre vonatkozóan, így ugyanazon címertani leírás alapján egy és ugyanazon jelvény különböző művészi értelmezéssel bírhat. Bár ezen értelmezések részleteikben eltérők lehetnek egymástól, azok még az érintett jelvény „címertani” utánzatának minősülnek (a T-215/06. sz. ügyben hozott 2008. február 28-i ítélet 71. és 72. pontja). Ebből következik, hogy az állami jelvényt nem pontosan lemásoló védjegy is a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) pontja alá tartozhat, ha azt az érintett nagyközönség a jelvény utánzataként fogja fel. Az említett rendelkezésben szereplő „bármilyen címertani utánzat” kifejezéssel kapcsolatban azonban meg kell állapítani, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy és az állami jelvény közötti, címerművészeti szakértő által felfedezett bármilyen különbséget nem feltétlenül észleli az átlagos fogyasztó, aki a bizonyos címertani részletek szintjén fellépő eltérések ellenére a védjegyben a szóban forgó jelvény utánzatát láthatja (lásd az Európai Unió


19. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Bírósága által a C‑202/08 P. és C‑208/08 P. sz. egyesített ügyekben hozott 2009. július 16-i ítélet 50. és 51. pontját). Emellett a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásához nem feltétlenül szükséges megvizsgálni a védjegy által kifejtett teljes hatást a többi elemének (szavak, eszközök stb.) egyidejű figyelembe vételével. Valójában a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem csak a védjegyekre, hanem a védjegyek olyan elemeire is vonatkozik, amelyek állami jelvényeket tartalmaznak vagy utánoznak. A közösségi védjegyként történő lajstromozás elutasításához elegendő ezért, ha a lajstromoztatni kívánt védjegynek akár egyetlen eleme is ilyen állami védjegyet tartalmaz vagy utánoz (lásd a T-127/02. sz. „ECA”-ügyben hozott 2004. április 21-i ítélet 40-41. pontját).

2.8.1.1. Az állami zászlóból álló vagy azt tartalmazó védjegyek vizsgálata Az állami zászlóból álló vagy azt tartalmazó védjegyek vizsgálata három lépésből áll: 1. 2.

3.

1.

Az oltalom alatt álló zászló hivatalos példányának megkeresése. A zászló és a lajstromoztatni kívánt védjegy összehasonlítása. A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a (b) zászló pontos másolatából áll vagy azt tartalmazza? Vagy a védjegy kizárólag a (b) zászló címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza? Annak ellenőrzése, hogy van-e az ügyiratban bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az illetékes hatóság a zászló lajstromozását engedélyezte.

Az oltalom alatt álló zászló megkeresése

Ahogy az fentebb látható, az államok nem kötelesek zászlójukat szerepeltetni a WIPOnak bejelentett jelvények listáján. Ennek az az oka, hogy a zászlók általában jól ismertek. Ennek ellenére néhány zászló szerepel a listában, amely elérhető a WIPO által rendelkezésre bocsátott, a 6ter.. cikk szerinti strukturált keresőeszközben. Egyébként az elbírálóknak az állami zászló pontos másolatát az adott kormány hivatalos weboldalán, enciklopédiákban, illetve szótárakban kell megkeresniük.

2

A zászló és a lajstromoztatni kívánt védjegy összehasonlítása

a)

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a zászló pontos másolatából áll vagy azt tartalmazza? Ha igen, folytassa a következő lépéssel.

b)

A védjegy kizárólag a zászló címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza?

Zászlók esetében a védjegyet össze kell hasonlítani a szóban forgó zászló címertani leírásával. Például a T-41/10. sz. „ESF Ecole du ski français”-ügyben hozott 2011. május 5-i ügyben a francia zászló leírása: három azonos nagyságú, kék, fehér és vörös színű függőleges sávból álló négyszögletes vagy szögletes zászló. Az elbíráló a címertani utánzatra való következtetéshez a címertani leírást fogja használni, amely részletesen meghatározza az elrendezést és a háttérszínt, felsorolja A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

20. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


a zászlót alkotó különböző elemeket (oroszlán, sas, virág stb.) a színük, elhelyezkedésük és arányaik megadásával. Főszabályként a címertani utánzat megállapításához a zászlónak és a védjegynek (vagy a védjegy zászlót utánzó részének) eléggé hasonlónak kell lennie. Lásd az alábbi példán, amelyben a címertani utánzat megállapítást nyert: Zászló

Elutasított közösségi védjegybejelentés

Svájci zászló

Közösségi védjegybejelentés száma: 8 426 876

A zászló fekete-fehérben történő használata is lehet címertani utánzás, ha a zászló egyedi címertani jellemzőkből áll vagy ilyeneket tartalmaz. Például a kanadai zászlónak a következő példában fekete-fehérben történő megjelenítése címertani utánzásnak minősül. Zászló


Kanadai zászló


Másfelől a csak háromszínű (függőleges vagy vízszintes) csíkokból álló zászlók esetében a fekete-fehér másolatok nem fognak címertani utánzatnak minősülni, mivel az ilyen típusú zászlók elég gyakoriak. Amint az fentebb is látható volt, nincs jelentősége annak, hogy a védjegyben más elemek is jelen vannak. Ha egy elem nem zászló alakú (hanem pl. kör), ez nem minősül címertani utánzatnak. Más, címertani utánzatnak nem minősülő formák láthatóak az alábbi példákon:


21. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Zászló

Elfogadott közösségi védjegybejelentés


Olasz zászló


Svájci zászló


Finn zászló


Zászló


Svéd zászló



22. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Dán zászló


Francia zászló

Közösségi védjegybejelentés száma: 4 624 987, T-41/10. sz. ügy

Fel kell hívni a figyelmet a (megkifogásolt) 8 426 876. sz. és a (nem kifogásolt) 6 015 473. sz. közösségi védjegybejelentésekben vizsgált esetek közötti különbségtételre. Az utóbbinál azért döntöttek úgy, hogy nem emelnek kifogást, mert a védjegyben számos módosítás történt: megváltoztatták a formát (négyzetesről körre), az arányokat (a 6 015 473. sz. közösségi védjegybejelentésben a kereszt fehér vonalai hosszabbak és vékonyabbak, mint a zászlóban) és a színt, mivel a 6 015 473. sz. közösségi védjegybejelentésben a kereszt árnyékolt.

3

Annak ellenőrzése, hogy a lajstromozást engedélyezték-e

Ha az elbíráló megállapította, hogy a védjegy egy zászlóból vagy annak címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza, ellenőriznie kell, hogy az ügyiratban van-e azt igazoló bizonyíték, hogy a lajstromozást az illetékes hatóság engedélyezte. Amennyiben ilyen bizonyíték nincs, az elbíráló kifogást fog emelni a bejelentett védjegy lajstromozása ellen. A kifogásban szerepelni fog a hivatalos zászló színes képe és a kép forrása is. Az ilyen kifogástól csak akkor lehet eltekinteni, ha a bejelentő igazolást hoz az érintett állam illetékes hatóságától arra, hogy az a védjegy lajstromozását engedélyezte. Az elutasítás terjedelme: állami zászlók esetében a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjába ütköző védjegyet valamennyi lajstromozni kért áru és szolgáltatás tekintetében el kell utasítani. 2.8.1.2. A címerből és más állami jelvényből álló, vagy ezt tartalmazó védjegyek vizsgálata Az állami zászlóknál említett lépéseket kell követni olyan védjegyek vizsgálatakor is, amelyek címerből vagy más állami jelvényből állnak vagy ilyet tartalmaznak.


23. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Mindazonáltal az oltalomhoz a címereknek és más állami jelvényeknek szerepelniük kell a „címerek és állami jelvények jegyzékében”. Ez a jegyzék elérhető a WIPO által rendelkezésre bocsátott, a 6ter. cikk szerinti strukturált keresőeszközben a következő címen: http://www.wipo.int/ipdl/en/6ter./. A WIPO 6ter. cikk szerinti adatbázisa részletezi az írásbeli elemeket, és hivatkozik a bécsi osztályozási kód kategóriáira. Ezért a keresésnél a legcélszerűbb ezt az osztályozást használni. Ezekben az esetekben az oltalom alatt álló jelképnek – amely igen gyakran tartalmaz ismétlődő elemeket, így koronát, unikornist, sast, oroszlánt stb. vagy ilyenekből áll – és a védjegynek (vagy a védjegy jelképet ábrázoló részének) nagyon hasonlónak kell lennie. Ennek hátterét és a címertani leírásokat lásd a fenti 2.8.1.1. „Az állami zászlóból álló vagy azt tartalmazó védjegyek vizsgálata” pontban adott magyarázatban. Az alábbiakban két példa található arra, amikor egy állami jelvény címertani utánzata megállapítást nyert: Oltalom alatt álló jelvény


Brit jelvény: a 6ter. cikk szerinti listán GB4

Közösségi védjegybejelentés száma: 5 627 245, T-397/09. sz. ügy

. Kanadai jelvény: a 6ter. cikk szerinti listán CA2

Közösségi védjegybejelentés száma: 2 785 368 (a Bíróságon a C-202/08. ügy)

A Törvényszék megállapította, hogy az 5 627 245. sz. közösségi védjegybejelentésben a pajzsot tartó oroszlánok csaknem teljesen azonosak a GB4. megjelölés alatt oltalom alatt álló jelvénnyel. Az egyetlen eltérés a két megjelölés között a koronákban áll. Azonban a Törvényszék úgy döntött, hogy a védjegy és az állami jelvény közötti, címerművészeti szakértő által felfedezett bármilyen különbséget nem feltétlenül észleli az átlagos fogyasztó, aki a bizonyos címertani részletek szintjén fellépő eltérések ellenére a védjegyben a szóban forgó jelvény utánzatát láthatja. Ezért a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a tanács helytállóan állapította meg, hogy a A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

24. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


lajstromoztatni kívánt védjegy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke értelmében oltalom alatt álló GB4 jelvény címertani utánzatát tartalmazza (a T-397/09. sz. ügy 2425. pontja). Másfelől megállapítást nyert, hogy az alábbi védjegy (a 6 832 571. sz. közösségi védjegy)

nem tartalmazza a fent említett brit jelvény címertani utánzatát. Valójában – ahogy az korábban is látható volt – az oroszlán és az egyszarvú gyakran használatos az ilyen fajta jelképekben. Meg kell azt is jegyezni, hogy a címerek és más állami jelvények fekete-fehér másolata is tekinthető címertani utánzatnak, amennyiben az oltalom alatt álló jelkép egyedi címertani jellemzőkből áll vagy ilyeneket tartalmaz (lásd a kanadai jelvény példáját). Emellett nincs jelentősége annak, hogy az elutasított védjegyben más elemek is jelen vannak. Még az is címertani utánzatnak minősül, ha az oltalom alatt álló jelképet csak részben másolják le, amennyiben a részlegesen lemásolt rész az oltalom alatt álló jelkép jelentős eleme és egyedi címertani jellemző(ke)t képez. Alább látható egy példa a részleges címertani utánzatra, mivel az oltalom alatt álló jelkép lényeges eleme – a sas a jelvényen átívelő nyilakkal – egy egyedi címertani eszköz, és annak címertani jellemzőit a közösségi védjegybejelentés utánozza: Oltalom alatt álló jelvény

Az USA Igazságügyi Minisztériumának jelvénye; a 6ter. cikk szerinti száma: US40




25. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A következő példán az állami jelvény címertani utánzata nem valósul meg: Oltalom alatt álló jelvény


A 6ter. cikk szerinti száma: AT10


A 8 298 077. sz. közösségi védjegybejelentés nem az osztrák jelkép címertani utánzata, mivel alakja eltérő, és az osztrák jelkép fehér keresztjén belüli vonalak a közösségi védjegybejelentésben nem szerepelnek. Ha az elbíráló megállapította, hogy a védjegy jelképet vagy annak címertani utánzatát ábrázolja, ellenőriznie kell, hogy az ügyiratban van-e azt igazoló bizonyíték, hogy a lajstromozást az illetékes hatóság engedélyezte. Amennyiben ilyen bizonyíték nincs, az elbíráló kifogást fog emelni a bejelentett védjegy lajstromozása ellen. A kifogásban szerepelni fog az oltalom alatt álló jelkép, a 6ter. cikk szerinti listán szereplő számának megadásával. Az ilyen kifogástól csak akkor lehet eltekinteni, ha a bejelentő igazolást hoz az érintett állam illetékes hatóságától arra, hogy az a védjegy lajstromozását engedélyezte. Az elutasítás terjedelme: állami jelképek esetében a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjába ütköző védjegyet valamennyi lajstromozni kért áru és szolgáltatás tekintetében el kell utasítani. 2.8.1.3. A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeket és bélyegeket tartalmazó védjegyek vizsgálata Az elbíráló által követendő lépések megegyeznek a fentebb az állami zászlók, oltalom alatt álló címerek és egyéb állami jelvények tekintetében említettekkel. Az elutasítás terjedelme azonban korlátozott. A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek pontos másolatából / címertani utánzatából álló vagy ezeket tartalmazó védjegyeket csak azon áruk tekintetében utasítják el, amelyek az említett jegyekkel hivatalosan megjelölt árukkal azonosak vagy hozzájuk hasonlóak (a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkének (2) bekezdése).

2.8.2.

Nemzetközi-kormányközi szervezetek címerének, zászlójának, egyéb jelvényének, rövidítésének és nevének oltalma a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja és a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján


26. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően a nemzetközi-kormányközi szervezetek (amelyeknek a Párizsi Uniós Egyezmény egy vagy több tagországa a tagja) címerének, zászlójának és egyéb jelvényének, rövidítésének vagy nevének, valamint ezek bármilyen címertani utánzatának lajstromozását akár védjegyként, akár ezek alkotóelemeiként elutasítják, amennyiben azt az illetékes hatóság nem engedélyezte. A WTO tagállamai ugyanezen oltalom alatt állnak a TRIPs-egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely előírja, hogy a WTO-nak be kell tartania a Párizsi Uniós Egyezmény 1-12. és 19. cikkét. Emellett a védjegynek olyan jellegűnek kell lennie, hogy a nagyközönség számára azt sugallja, hogy kapcsolat áll fenn az érintett szervezetek és a címerek, zászlók, jelvények, rövidítések vagy nevek között, vagy pedig annak megtévesztőnek kell lennie a nagyközönség számára a jogosult és a szervezet közötti kapcsolatot illetően. A nemzetközi-kormányközi szervezetek körébe olyan szervezetek tartoznak, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Egyetemes Postaunió, az Idegenforgalmi Világszervezet, a WIPO stb. Ebben a vonatkozásban az Európai Uniót a szokásos értelemben nem lehet nemzetközi szervezetnek és államok szövetségének sem tekinteni, hanem inkább egy nemzetek feletti szervezetnek, azaz olyan autonóm jogalanynak, amely saját szuverén jogokkal és a tagállamokétól független jogrenddel rendelkezik, amelynek maguk a tagállamok és polgáraik is az Európai Unió hatásköri területein alá vannak rendelve. Egyfelől a Szerződések egy olyan független Unió létrehozását eredményezték, amelyre a tagállamok szuverén hatásköreik egy részét átruházták. Az EU-ra telepített hatáskörök igen eltérnek a többi nemzetközi szervezet hatásköreitől. Miközben az utóbbiaknak jobbára egyértelműen meghatározott, technikai jellegű feladataik vannak, az Uniónak vannak olyan felelősségi területei, amelyek együttesen az államiság alapvető jellemzőit alkotják. Másfelől az uniós intézmények is csak egyes területeken rendelkeznek hatáskörökkel, a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérésére. Nem választhatják meg szabadon célkitűzéseiket olyan módon, mint egy szuverén állam. Emellett az EU nem rendelkezik a szuverén államok átfogó joghatóságával és új felelősségi területek kialakítására vonatkozó hatáskörökkel („joghatósági hatáskör”). Az EU sajátos jogi jellege ellenére és kizárólag a 7. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az Európai Unió a nemzetközi szervezetekhez hasonló. A gyakorlatban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az EU tevékenységi területei olyan tágak (lásd a T-413/11. sz. „EUROPEAN DRIVESHFT SERVICES”-ügyben hozott 2013. január 15-i ítélet 69. pontját), hogy az elbíráló valószínűleg talál kapcsolatot a szóban forgó áruk és szolgáltatások és az EU tevékenységei között. Az alábbiakban láthatóak a legjelentősebb uniós zászlók és jelképek, amelyeket az Európai Tanács oltalomban részesít:


27. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


6ter. cikk szerinti száma: QO188


Az alábbiak a Bizottság tekintetében állnak oltalom alatt:




Az alábbiak az Európai Központi Bank tekintetében állnak oltalom alatt:



A nemzetközi-kormányközi szervezetek címerét, zászlóját vagy egyéb jelvényét tartalmazó védjegyek vizsgálata négy lépésből áll. 1.

Az oltalom alatt álló jelkép (amely lehet rövidítés vagy név is) hivatalos példányának megkeresése.

2.

A jelkép és a lajstromoztatni kívánt védjegy összehasonlítása.

3.

Annak ellenőrzése, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy azt sugallja-e a nagyközönségnek, hogy kapcsolat áll fenn a jogosult és a nemzetközi szervezet között vagy pedig félrevezeti-e a nagyközönséget az ilyen kapcsolat fennállását illetően.

4.

Annak ellenőrzése, hogy van-e az ügyiratban bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az illetékes hatóság a lajstromozást engedélyezte.


28. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


1.

Az oltalom alatt álló jelkép (rövidítés vagy név) hivatalos példányának megkeresése

A nemzetközi-kormányközi szervezetek jelképeinek az oltalomhoz szerepelniük kell a megfelelő jegyzékben. Az állami zászlók helyzetétől eltérően ez a követelmény a nemzetközi szervezetek zászlójára is vonatkozik. A vonatkozó adatbázis a WIPO által rendelkezésre bocsátott, a 6ter. cikk szerinti strukturált keresőeszközön keresztül érhető el. A kereséshez ebben az esetben is a legmegfelelőbb a bécsi osztályozási kód használata.

2.


A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a nemzetközi-kormányközi szervezet oltalom alatt álló jelképének pontos másolatából áll vagy azt tartalmazza, vagy pedig annak címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza? a)

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag az oltalom alatt álló jelkép pontos másolatából áll vagy azt tartalmazza? Ha igen, folytassa a következő lépéssel.

b)

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a címertani utánzatból áll vagy azt tartalmazza?

A vizsgálat megegyezik az állami zászlók és jelképek tekintetében követendővel, azaz az oltalom alatt álló jelképnek és a védjegynek (vagy a védjegy azon részének, amely az oltalom alatt álló jelkép másolata) nagyon hasonlónak kell lennie. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi-kormányközi szervezetek rövidítésére és nevére is (lásd a tanács R 1414/2007-1. sz. „ESA”-ügyben hozott határozatát). A következő védjegyeket elutasították, mivel az Európai Unió QO188. sz. oltalom alatt álló zászlója címertani utánzatát tartalmazónak tekintették:


Közösségi védjegybejelentés száma: 448 266



29. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0



Közösségi védjegybejelentés száma: 1 106 442 (a T-127/02. sz. ügy)

A közösségi védjegy száma: 4 081 014 (1640 C)

Közösségi védjegybejelentés száma: 2 180 800 (a T-413/11. sz. ügy)

Az Európai Unió zászlójának (a fenti QO188. sz.) címertani utánzatát illetően jelentősnek minősül, hogy a) a képen 12 ötágú csillag szerepel, b) a csillagok köralakban vannak elrendezve és nem érnek egymáshoz, és c) a csillagok elütnek a sötétebb háttértől. Különösen figyelembe kell venni, hogy a körben elrendezett tizenkettő csillagból álló alakzat az Európai Unió jelvényének (a jelvény) legfontosabb eleme, mivel erőteljes üzeneteket közvetít: a) az arany csillagok köre az európai népek közötti szolidaritást és harmóniát jelképezi, és b) a tizenkettes szám a tökéletességre, a teljességre és az egységre utal. A jelvény másik eleme az alakzatot megfelelően kiemelő háttérszín (lásd a Fellebbezési Tanács R 1401/2011-1. sz. ügyben hozott határozatának 21. pontját). A fentiekből következik, hogy az EU-zászló fekete-fehérben történő ábrázolása is címertani utánzatnak tekinthető, ha a csillagok a sötét háttértől olyan módon ütnek el, hogy az az uniós zászló fekete-fehér másolatának benyomását kelti (lásd a fenti 1 106 442. sz. közösségi védjegybejelentést). Ezzel szemben a következő példa azt az esetet szemlélteti, amelyben a kör alakban elrendezett csillagok fekete-fehér másolata nem kelti azt a benyomást, hogy ez az uniós zászló fekete-fehér másolatát ábrázolja:


30. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A következő három eset nem minősül az Európai Unió zászlója címertani utánzatának, mivel nem kör alakban elhelyezkedő tizenkét csillagot ábrázol (azaz mindhárom védjegy elfogadásra került):




A következő nem címertani utánzat, mivel – noha a csillagok sárgák – nincs kék (vagy sötét) háttér:

3.

Annak ellenőrzése, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy azt sugallja-e a nagyközönségnek, hogy kapcsolat áll fenn a jogosult és a nemzetközi szervezet között, vagy pedig félrevezeti-e a nagyközönséget az ilyen kapcsolat fennállását illetően.

A kapcsolat sugallása nemcsak akkor áll fenn, ha a nagyközönség azt hinné, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások az adott szervezettől származnak, hanem akkor is, ha a nagyközönség azt hiheti, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat a szervezet jóváhagyja, garantálja, vagy ahhoz egyébként kapcsolódik (lásd a Törvényszék T-413/11. sz. „EUROPEAN DRIVESHAFT SERVICES”-ügyben hozott 2013. január 15i ítéletének 61. pontját). A körülmények megfelelő értékelése érdekében az elbírálónak a következőket kell figyelembe vennie: 

a közösségi védjegybejelentés által lefedett áruk/szolgáltatások;



az érintett nagyközönség;



a védjegy által közvetített átfogó benyomás.

Az Európai Unió zászlóját illetően az elbírálónak értékelnie kell, hogy van-e átfedés az igényelt áruk, illetve szolgáltatások és az Európai Unió tevékenységei között, szem előtt tartva, hogy az Európai Unió számos ágazatban aktív, valamint az ipar és kereskedelem valamennyi területén szabályozza az árukat és szolgáltatásokat, amint A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

31. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


ez az elfogadott irányelvek nagy változatosságából is egyértelműen kitűnik. Az elbírálónak hasonlóképpen figyelembe kell vennie, hogy ezekről a tevékenységekről még az átlagos fogyasztó is tudhat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elbíráló az esetek többségében nagy valószínűséggel talál kapcsolatot. Végezetül, a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) pontjával ellentétben, amelynél elegendő, ha a megjelölés a jelvényből vagy a címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza, a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének c) pontja átfogó értékelést igényel. Ebből következik, hogy az állami jelvényektől és zászlóktól eltérően az elbírálónak figyelembe kell vennie a védjegyet alkotó más elemeket is. Emiatt nem zárható ki, hogy a megjelölés összes más eleme arra a következtetésre vezethet, hogy a nagyközönség nem kötné össze a megjelölést nemzetközi-kormányközi szervezettel (lásd a T‑413/11. sz. „EUROPEAN DRIVESHAFT SERVICES”-ügyben hozott 2013. január 15-i ítélet 59. pontját). Továbbra is az uniós zászlót illetően meg kell még jegyezni azt, hogy főszabályként a közösségi védjegybejelentésben a szóelemek – például az „EURO” és az „EURÓPAI” – még inkább utalnak a kapcsolatra, mivel az igényelt áruk és szolgáltatások tekintetében egy uniós ügynökség általi hivatalos jóváhagyás, minőségellenőrzés vagy garanciavállalás jeleként foghatók fel. A következőkben két példa látható arra, amikor az Európai Unióval való kapcsolat megállapítást nyert:

Áruk és szolgáltatások

16. osztály: Időszaki és egyéb kiadványok 42. osztály: Jelentések és tanulmányok készítése autókhoz, motorkerékpárokhoz és kerékpárokhoz kapcsolódóan

Indokolás

A védjegyet valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében elutasították a következő okokból: (26) A fogyasztók ezen a piacon tudatában vannak annak, hogy milyen fontos azon vállalatok hitelessége, amelyek olyan drága és potenciálisan veszélyes árukról készítenek felméréseket és jelentéseket, mint amilyenek a járművek. A fogyasztók annak is tudatában lehetnek, hogy maga az Európai Unió is folytat ilyen tevékenységet az Euro E.N.C.A.P-vel való társulása révén, amely független értékelést nyújt a járművásárlóknak az európai piacon eladott autók biztonságáról és teljesítményéről. E tényekre és arra a tényre figyelemmel, hogy a jogosult védjegyének része az európai jelvény felismerhető címertani eleme, valószínű, hogy a nagyközönség azt feltételezné, hogy a közösségi védjegyben található tizenkét sárga csillagot magába foglaló uniós jelvény a jogosult és az Európai Unió kapcsolatára utal.


32. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Áruk és szolgáltatások

Indokolás

4

9. osztály: Számítógépes hardverek, számítógépes szoftverek, adattároló eszközök. 41. osztály: Kongresszusok, kollokviumok, konferenciák, szemináriumok és szimpóziumok szervezése és lebonyolítása; oktatás és képzés; szakképzési és továbbképzési tanácsadás. 42. osztály: Számítógépes programok készítése, gondozása és frissítése; számítógépes programok tervezése; számítógépekkel kapcsolatos szaktanácsadás; hardver és szoftver bérbeadása; számítógépes adatbázis használati idejének értékesítése. A védjegyet valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében elutasították a következő okokból: a Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a bejelentő állításától eltérően volt némi átfedés a bejelentő által kínált áruk és szolgáltatások, valamint az Európa Tanács és az Európai Unió tevékenységei között. A Fellebbezési Tanács többek között hivatkozott az Európai Unió CD-ROM-on (azaz adattároló eszközön) is elérhető Hivatalos Lapjára, az Európa Tanács és az Európai Unió által változatos területeken kínált szemináriumokra, képzési programokra és konferenciákra, valamint az említett intézmények által a nagyközönség számára elérhető nagyszámú adatbázisra, különösen az EUR-Lex-re. Tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió által kínálható áruk és szolgáltatások széles választékára, a lajstromozni kért áruk tekintetében nem zárható ki, hogy az érintett nagyközönség azt hiheti, hogy valamiféle kapcsolat áll fenn a bejelentő és az említett intézmények között. Ennek megfelelően a Fellebbezési Tanács helytállóan állapította meg, hogy az igényelt védjegy lajstromozása valószínűleg azt a benyomást keltené a nagyközönségben, hogy kapcsolat áll fenn az igényelt védjegy és a szóban forgó intézmények között.


Amennyiben a bejelentett védjegy lajstromozásának engedélyezésére bizonyíték nincs, az elbíráló kifogást fog emelni a lajstromozás ellen. A kifogásban szerepelnie kell az oltalom alatt álló jelképnek, a 6ter. cikk szerinti listán szereplő számának megadásával. Az elbírálónak egyértelműen fel kell tüntetnie az elutasított árukat és szolgáltatásokat, és meg kell indokolnia, hogy a védjegy miért sugallja a nagyközönségnek az érintett szervezettel fennálló kapcsolatot. Az ilyen kifogástól csak akkor lehet eltekinteni, ha a bejelentő igazolást hoz az illetékes hatóságtól a védjegy lajstromozásának engedélyezésére. Az elutasítás terjedelme: a nemzetközi-kormányközi szervezetek zászlói és jelképei tekintetében az elutasításban meg kell határozni az érintett árukat, illetve szolgáltatásokat, azaz azokat, amelyek vonatkozásában a nagyközönség az elbíráló szerint kapcsolatot látna a védjegy és a szervezet között.


33. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


2.8.3.

A Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkében nem említett kitüntetések, jelvények vagy címerek oltalma a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján

A KVR 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának megfelelően nem kerülnek lajstromozásra azok a védjegyek, amelyek a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkében nem említett olyan kitüntetést, jelvényt vagy címert tartalmaznak, amelyekhez különleges közérdek fűződik, kivéve, ha a lajstromozásához az illetékes hatóság hozzájárult. Amint az fentebb látható, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja minden más olyan kitüntetésre, jelvényre vagy címerre utal, amelyet a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint nem jelentettek be, tekintet nélkül arra, hogy azok az említett Egyezmény 6ter. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett államok vagy nemzetközi-kormányközi szervezetek, vagy pedig az ugyanazon cikkben nem említett állami szervek vagy intézmények, így tartományok vagy önkormányzatok jelvényei. Emellett az ítélkezési gyakorlat szerint a KVR 7. cikke (1) bekezdése i) és h) pontjainak alkalmazási köre hasonló, és azok legalább egyenértékű védelmet biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontját nem csak akkor kell alkalmazni, amikor a fent említett jelképeket egy védjegy vagy annak egy része pontosan lemásolja, hanem akkor is, ha a védjegy e jelképek címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza. E rendelkezés bármely eltérő értelmezése következtében a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alacsonyabb szintű védelmet nyújtana, mint a 7. cikk (1) bekezdésének h) pontja. Ugyanezen érvelés mentén a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontját kell alkalmazni akkor is, ha a védjegy alkalmas a nagyközönség megtévesztésére a védjegy tulajdonosa és azon szervezet közötti kapcsolat fennállása tekintetében, amelyre a fent említett jelképek utalnak. Más megfogalmazásban a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjával nyújtott oltalom feltétele a védjegy és a jelkép közötti kapcsolat fennállása. Egyébként a KVR 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerinti oltalomnál tágabb oltalmat kapnának azok a védjegyek, amelyekre a közösségi védjegyről szóló rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja vonatkozik (lásd a T-3/12. sz. „MEMBER OF EURO EXPERTS”-ügyben hozott 2013. július 10-i ítéletet). A 7. cikk (1) bekezdésének i) pontja nem határozza meg a „különleges közérdek” fogalmát. Ésszerű azonban azt feltételezni, hogy ennek jellege változhat és magában foglalhatja például a vallási jelképeket, a politikai jelképeket vagy a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter. cikkében nem említett állami szervek vagy intézmények, így tartományok vagy önkormányzatok jelképeit. Mindenesetre a fennálló „különleges közérdeknek” nyilvános dokumentumban – például nemzeti vagy nemzetközi jogi eszközben, rendeletben vagy más normatív aktusban – kell megjelennie. A Törvényszék kimondta, hogy „különleges közérdek” áll fenn akkor, ha egy jelkép az egyik nemzetközi‑kormányközi szervezet valamelyik tevékenységéhez kapcsolódik (lásd a T 3/12. sz. „MEMBER OF EURO EXPERTS”-ügyben hozott 2013. július 10-i ítélet 44. pontját). A Törvényszék kimondta különösen, hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja akkor is érvényesül, ha a jelvény pusztán felidézi az Európai Unió valamely tevékenységi területét, és akkor is, ha ez a tevékenység csak egyes uniós tagállamokat érint (lásd ugyanott, a 45-46. pontot).


34. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Ez megerősíti azt, hogy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében tekintett oltalom azokra a jelképekre is vonatkozik, amelyekhez csak egyetlen tagállamban vagy annak egy részén fűződik különleges közérdek (a KVR 7. cikkének (2) bekezdése). Az olyan kitüntetést, jelvényt vagy címert tartalmazó védjegyek vizsgálata, amelyhez különleges közérdek fűződik, négy lépésből áll. 1

Azon jelkép megkeresése, amelyhez különleges közérdek fűződik.

2


3

Annak ellenőrzése, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy azt sugallja-e a nagyközönségnek, hogy kapcsolat áll fenn a jogosult és azon hatóság között, amelyre a jelkép utal, vagy pedig félrevezeti-e a nagyközönséget az ilyen kapcsolat fennállását illetően.

4

Annak ellenőrzése, hogy van-e az ügyiratban bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a megfelelő hatóság a lajstromozást engedélyezte.

1

Azon jelkép megkeresése, amelyhez különleges közérdek fűződik

Jelenleg nincs olyan jegyzék vagy adatbázis, amely az elbírálók számára lehetővé tenné annak megállapítását, hogy melyik jelképhez fűződik különleges közérdek, különösen valamely tagállamban vagy annak egy részén. Ezért valószínűleg továbbra is a harmadik személyek észrevételeiből fog eredni az ilyen jelképekkel szemben emelt számos kifogás. A vörös kereszt példa az olyan jelképekre, amelyekhez különleges közérdek fűződik; ennek oltalmát a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben aláírt Egyezmény (http://www.icrc.org/ és http://www.icrc.org/Web/Eng/siteeng0.nsf/htmlall/genevaconventions) biztosítja. A Genfi Egyezmény alapján a következő jelképek részesülnek oltalomban:

A jelképek mellett az elnevezések is oltalom alatt állnak (balról jobbra) a következők szerint: a vörös kereszt, a vörös félhold és a vörös kristály. Az olimpiai ötkarika egy másik példa az olyan jelképekre, amelyekhez különleges közérdek fűződik, az olimpiai jelkép oltalmáról szóló Nairobi Szerződésben meghatározottak szerint. A Nairobi Szerződésben szereplő fogalom-meghatározás szerint „Az olimpiai jelkép öt egymásba fűződő - balról jobbra haladva - kék, sárga, fekete, zöld és piros karikából áll. Kizárólag az olimpiai karikákból áll, függetlenül attól, hogy azok egy vagy több színből állnak-e.”


35. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A következő jelképet nem tekintették olyannak, amelyhez különleges közérdek fűződik:

Az újrahasznosítás jelképét (a bal oldalon) nem tekintették oltalom alatt állónak e rendelkezés alapján, mivel egy kereskedelmi jelképről van szó.

2

A jelkép és a lajstromoztatni kívánt védjegy összehasonlítása

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag azon jelkép pontos másolatából áll, amelyhez különleges közérdek fűződik, vagy azt tartalmazza? Vagy a lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a címertani utánzatból áll vagy azt tartalmazza? a)

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a jelkép pontos másolatából áll vagy azt tartalmazza? Ha igen, folytassa a következő lépéssel.

b)

A lajstromoztatni kívánt védjegy kizárólag a jelkép címertani utánzatából áll vagy azt tartalmazza?

A vizsgálat megegyezik a nemzetközi-kormányközi szervezetek zászlói és jelképei tekintetében követendővel, azaz a jelképnek és a védjegynek (vagy a védjegy azon részének, amely a jelkép másolata) meglehetősen hasonlónak kell lennie. A következő példákban szereplő védjegyek elutasításra kerültek, mivel a vörös kereszt jelképet vagy annak címertani utánzatát tartalmazták.


36. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Elutasított közösségi védjegybejelentések

WO 964 979



Másfelől számos jól ismert vörös keresztet hagyományosan használtak és még mindig használnak: ezeknek egy védjegybe való beépítése nem minősülne a „vörös kereszt” másolatának. Az ilyen híres keresztekre példák az alábbiak:

A Templomos lovagok keresztje

Szent György kereszt

A máltai kereszt

A következő védjegyet elfogadták, mivel az a templomosok keresztjének két másolatát tartalmazta.

Nem esik kifogás alá a keresztet fekete-fehérben (vagy szürkeárnyalatos változatban) tartalmazó védjegy. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján a vöröstől eltérő színű kereszt sem kifogásolható.


37. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Elfogadott közösségi védjegybejelentések


3



Annak ellenőrzése, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy azt sugallja-e a nagyközönségnek, hogy kapcsolat áll fenn a jogosult és azon hatóság között, amelyre a jelkép utal, vagy pedig félrevezeti-e a nagyközönséget az ilyen kapcsolat fennállását illetően.

A kapcsolat sugallása nem csak akkor áll fenn, ha a nagyközönség azt hinné, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások az adott hatóságtól származnak, hanem akkor is, ha a nagyközönség azt hiheti, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat a hatóság jóváhagyja, garantálja, vagy azok a hatósággal egyéb módon kapcsolatosak (lásd a Törvényszék T-3/12. sz. „MEMBER OF EURO EXPERTS”-ügyben hozott 2013. július 10-i ítéletének 78. pontját). A körülmények megfelelő értékelése érdekében az elbírálónak a következőket kell figyelembe vennie, a fentieknek megfelelően: 

a közösségi védjegybejelentés által lefedett áruk/szolgáltatások;



az érintett nagyközönség;



a védjegy által közvetített átfogó benyomás.

Az elbírálónak értékelnie kell, hogy van-e átfedés az igényelt áruk, illetve szolgáltatások és a szóban forgó hatóság tevékenységei között, és hogy erről az érintett nagyközönség tudomással bírhat-e. Az elbírálónak különösen az Európai Unióval kapcsolatban kell figyelembe vennie, hogy az számos területen aktív, amint ez az elfogadott irányelvek nagy változatosságából is egyértelműen kitűnik. Emellett az elbírálónak figyelembe kell vennie a védjegyet alkotó többi elemet is. Emiatt nem zárható ki, hogy a megjelölés összes más eleme arra a következtetésre vezet, hogy a nagyközönség nem kötné össze a megjelölést az érintett hatósággal (lásd a Törvényszék T‑3/12. sz. „MEMBER OF EURO EXPERTS”-ügyben hozott 2013. július 10-i ítéletének 107. pontját). Továbbra is az EU-t illetően meg kell még jegyezni azt, hogy főszabályként a közösségi védjegybejelentésben a szóelemek – például az „EURO” és az „EURÓPAI” – még inkább utalnak a kapcsolatra, mivel azok az EU általi jóváhagyás jeleként foghatók fel (lásd a Törvényszék T‑3/12. sz. „MEMBER OF EURO EXPERTS”-ügyben hozott 2013. július 10-i ítéletének 113. pontját). A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

38. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Például a Törvényszék (a T-3/12. sz. ügyben) megerősítette, hogy a következő védjegy (a 6 110 423. sz., a 9., 16., 35., 36., 39., 41., 42., 44. és 45. osztályra vonatkozó közösségi védjegybejelentés)

a KVR 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjába ütközik, mivel az „Euro” jelkép címertani utánzatát tartalmazta.

4


Van-e az ügyiratban bizonyíték arra, hogy a lajstromozást a megfelelő hatóság engedélyezte? Amennyiben ilyen bizonyíték nincs, az elbíráló kifogást fog emelni a bejelentett védjegy lajstromozása ellen. A kifogásban szerepelni fog a jelkép, és a bejelentő számára tartalmazni fog minden szükséges részletet, különösen az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a jelképhez miért fűződik „különleges közérdek” [ha például annak oltalmát nemzetközi instrumentum adja, az erre az instrumentumra való hivatkozással; a vörös kereszt esetében ez a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben aláírt Egyezmény (http://www.icrc.org/ és http://www.icrc.org/Web/Eng/siteeng0.nsf/htmlall/genevaconventions)]. Az ilyen kifogástól csak akkor lehet eltekinteni, ha a bejelentő igazolást nyújt be, hogy a megfelelő hatóság a védjegy lajstromozásához hozzájárult. Az elutasítás terjedelme: az olyan jelképek tekintetében, amelyekhez különleges közérdek fűződik, az elutasításban meg kell határozni az érintett árukat, illetve szolgáltatásokat, azaz azokat, amelyek vonatkozásában a nagyközönség az elbíráló szerint kapcsolatot látna a védjegy és a hatóság között.


39. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


2.9.

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja

2.9.1.

Bevezetés

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja azokra a közösségi védjegyekre vonatkozik, amelyek a borok és szeszes italok földrajzi jelzéseivel ütköznek. Még pontosabban előírja a borokra vonatkozóan az olyan közösségi védjegy elutasítását, amely szeszes italok földrajzi származására utaló jelzést tartalmaz vagy abból áll, feltéve, hogy az érintett bor vagy szeszes ital nem a jelzésnek megfelelő földrajzi területről származik. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja nem hivatkozik kifejezetten a borok és szeszes italok földrajzi jelzésének oltalmáról szóló konkrét uniós rendeletekre. A Hivatal ebben a tekintetben módszeres megközelítést követ és a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontját ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának megfelelően értelmezi. Azaz a Hivatal a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontját a borok és szeszes italok földrajzi jelzésének oltalmáról szóló konkrét uniós rendeletekkel, nevezetesen az 1308/2013/EU tanácsi rendelettel3 és a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel4 együttesen értelmezi. Az 1308/2013/EU rendelet 93. cikke szerint: „eredetmegjelölés”: valamely régió, meghatározott hely vagy – kivételes esetben – ország neve, amelyet olyan bor jelölésére használnak, amely megfelel a következő követelményeknek:

a)

i.

ii. iii. iv.

„földrajzi jelzés”: valamely régióra, meghatározott helyre vagy – kivételes esetben – országra utaló jelölés, amelyet olyan bor jelölésére használnak, amely megfelel a következő követelményeknek:

b)

i. ii. iii. iv.

3

4

a bor minősége és jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők; a szőlő, amelyből a bor készült, kizárólag a szóban forgó földrajzi területről származik; a termelés az adott földrajzi területen történik; és a bort a Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőfajtából nyerik;

olyan különleges minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkezik, amelyek e földrajzi eredethez kapcsolhatók; a készítéséhez használt szőlő legalább 85 %-a kizárólag e földrajzi területről származik; előállítását az adott földrajzi területen végzik; és a Vitis vinifera fajból vagy annak és a Vitis nemzetséghez tartozó fajoknak a keresztezéséből létrejött szőlőfajból nyerik.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1308/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról. Az Európai Parlament és a Tanács 2008. január 15-i 110/2008/EK rendelete a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.


40. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A 110/2008/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint a „földrajzi árujelző” olyan megjelölés, amely a szeszes italt egy adott ország területéről, vagy e terület régiójából vagy helységéből származóként azonosítja, ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek ezért a területtel való kapcsolatuk szorosabb. Ez a megkülönböztetés azonban nem érinti az oltalom körét, amely az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében azonos. Másként megfogalmazva, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja egyformán vonatkozik az 1308/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó valamennyi megjelölésre, tekintet nélkül arra, hogy azokat oltalom alatt álló eredetmegjelölésként vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzésként jegyezték-e be. A 110/2008/EK rendelet hatálya azonban csak az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre terjed ki, az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre nem. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések többek között annak érdekében részesülnek oltalomban, hogy védjék a fogyasztók és a termelők jogos érdekeit. Ebben a tekintetben ki kell emelni azt is, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés fogalma eltér a „földrajzi eredet egyszerű feltüntetésétől”. Az utóbbi tekintetében nincs közvetlen kapcsolat a termék minősége, hírneve vagy más jellemzője és konkrét földrajzi származása között, aminek következtében az nem tartozik az 1308/2013/EU rendelet 93. cikkének vagy a 110/2008/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (lásd értelemszerűen a C-312/98. sz. „Warsteiner Brauerei”-ügyben hozott 2000. november 7-i ítélet 43. és 44. pontját). Például a „Rioja” a borok oltalom alatt álló eredetmegjelölése, mivel a bort olyan sajátos tulajdonságokkal jelöli meg, amelyek megfelelnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölés fogalmának. Azonban a „Tabarca”-ban (egy Alicante közelében fekvő kisméretű szigetet jelölő „egyszerű földrajzi jelzés”) termelt bor konkrét követelmények teljesülésének hiányában nem minősülhet oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek. Az 1308/2013/EU rendelet 102. cikkének (1) bekezdése szerint a vonatkozó termékleírásnak nem megfelelő, oltalom alatt álló eredetmegjelölést vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzést tartalmazó, vagy ilyen eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből álló védjegynek, illetve a használata tekintetében a 103. cikk (2) bekezdésének hatálya alá eső, valamint a VII. melléklet II. részében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozó termékhez kapcsolódó védjegynek a lajstromozását el kell utasítani, ha a védjegy lajstromozása iránti kérelmet az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az oltalom iránti kérelem benyújtását követően oltalomban részesül. Továbbá a 110/2008/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint „el kell utasítani vagy érvényteleníteni kell az olyan védjegy lajstromozását, amely a III. mellékletben lajstromozott földrajzi árujelzőt tartalmaz vagy abból áll, ha annak használata a 16. cikkben említett bármelyik helyzetet idézné elő”. Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikkének (2) bekezdése és a 110/2008/EK rendelet 16. cikke határozza meg azokat a helyzeteket, amelyek az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekből és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekből eredő jogokat sértik: i. az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használata; ii. azok bármilyen A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

41. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése; iii. bármely más félrevezető gyakorlat. A KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának alkalmazhatóságához három feltétel együttes fennállása szükséges. 1.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/az oltalom alatt álló földrajzi jelzést uniós szinten kell bejegyezni (lásd a lenti 2.9.2.1. pontot).

2.

A borok tekintetében oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló vagy ezt tartalmazó földrajzi jelzésből, illetve a szeszes italok tekintetében oltalom alatt álló vagy ezt tartalmazó földrajzi jelzésből álló közösségi védjegy használatának az 1308/2013/EU rendelet 103. cikkének (2) bekezdésében vagy a 110/2008/EK rendelet 16. cikkében előírt helyzetek egyikét kell képeznie (lásd később a 2.9.2.2. pontot).

3.

A közösségi védjegybejelentésnek olyan árukat kell tartalmaznia, amelyek megegyeznek azokkal, amelyekre az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés kiterjed, illetve azokhoz „hasonlóak” (lásd lentebb a 2.9.2.3. pontot).

E három feltétel tekintetében az alábbiakban a következőkre hivatkozunk: i. melyik oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés adhat alapot a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti kifogásra; ii. a közösségi védjegy milyen körülmények között áll olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből, illetve tartalmaz ilyet olyan módon, hogy arra az 1308/2013/EU rendelet 103. cikkének (2) bekezdése vagy a 110/2008/EK rendelet 16. cikke vonatkozzon; iii. a közösségi védjegybejelentésen belül azok az áruk, amelyeket az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés tekintetében nyújtott oltalom érint. Végül az alábbiakban kitérünk arra is, hogy miként korlátozható az áruk köre ahhoz, hogy a kifogástól el lehessen tekinteni.

2.9.2.

A KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának alkalmazása

2.9.2.1. Az érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja akkor alkalmazandó, ha az (uniós tagállami vagy harmadik országbeli) oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések az 1308/2013/EU és a 110/2008/EK rendeletben megállapított eljárás szerint bejegyzésre kerültek. Az olyan harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében, amelyek az Európai Unió és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások révén az Európai Unióban oltalmat élveznek, lásd alább a 2.9.3.2. pontot. A borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléseire/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseire vonatkozó releváns információk megtalálhatóak a Bizottság által vezetett „E-Bacchus” adatbázisban, amely elérhető az interneten az alábbi címen: http://ec.europa.eu/agriculture/markets/wine/e-bacchus/. A szeszes italokra vonatkozó oltalom alatt álló földrajzi jelzések módosított jegyzéke a 110/2008/EK rendelet III. mellékletében található (a 110/2008/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdése) és A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

42. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


elérhető a következő címen: http://eurlex.europa.eu/Notice.do?val=464638:cs&lang=en&list=531377:cs,500631:cs,500623:c s,500621:cs,464638:cs,&pos=5&page=1&nbl=5&pgs=10&hwords=. A Bizottság is vezet egy „E-Spirit-Drinks” elnevezésű adatbázist, amely a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/agriculture/spirits/. Ez azonban nem hivatalos nyilvántartás, így csak tájékoztatási célt szolgál. Az oltalom kizárólag az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezésére vonatkozik, és nem terjed ki ipso iure az alrégiók nevére, az almegnevezésekre, az adott oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó területen belüli helyi közigazgatási területekre vagy településekre. E tekintetben megkülönböztetést kell tenni a Törvényszék T-237/08. sz. „Cuvée Palomar”-ügyben hozott 2010. május 11-i ítéletében megfogalmazott doktrína és a hatályos jogi keret között. Az ítélet a korábbi, már nem hatályos 1493/1999/EK rendelet szerinti, a borok földrajzi jelzései meghatározása tekintetében fennállt tagállami hatáskörök rendszerére hivatkozik. A 607/2009/EK bizottsági rendelet 67. cikke szerint (lásd még az 1308/2013/EU rendelet 120. cikke (1) bekezdésének g) pontját) a kisebb földrajzi területek neve most már csak a címkén nem kötelezően feltüntetendő adatnak minősülnek. Másfelől az Unió és harmadik országok között aláírt kereskedelmi megállapodásokhoz rendszerint mellékelik az Unióban bejegyzett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések listáját, amelyet a szóban forgó harmadik országban is oltalomban kell részesíteni (lásd a T-237/08. sz. „Cuvée Palomar”-ügyben hozott 2010. május 11-i ítélet 104-108. pontját és az R 1546/2011-4. sz. „FONT DE LA FIGUERA”-ügyben hozott 2013. június 19-i határozatot). Az elbírálóknak azonban nem szabad ezeket a listákat az uniós oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó információforrásként használniuk, hanem a fent hivatkozott megfelelő adatbázisokat kell igénybe venniük. Először is, azon uniós oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések köre, amelyeket külföldön oltalomban kell részesíteni, az egyes megállapodásokban eltérő lehet, a tárgyalások sajátosságaitól függően. Másodszor, a megállapodások mellékleteit rendszerint úgynevezett „levélváltások” útján módosítják és frissítik. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja csak olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében alkalmazandó, amelyeket a közösségi védjegybejelentés előtt jelentettek be és a közösségi védjegy vizsgálata idején szerepeltek a nyilvántartásban. A védjegy és az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés elsőbbségének megállapítása tekintetében irányadó időpont a közösségi védjegy bejelentésének időpontja (vagy az úgynevezett Párizsi Egyezmény szerinti elsőbbségi jog, ha igényelték), illetve az az időpont, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés oltalmát a Bizottságnál kérték. Ennélfogva nem kerül sor kifogás emelésére a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a közösségi védjegybejelentés benyújtási napja (vagy adott esetben elsőbbségi napja) után kérték. A borok esetében, ha az „E-Bacchus”-kivonatban nincs időpontra vonatkozó információ, azt jelenti, hogy a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés 2009. augusztus 1-jén – a nyilvántartás létrehozásának napján - már létezett. A borok későbbiekben felvett oltalom alatt álló eredetmegjelölései/oltalom alatt álló földrajzi jelzései tekintetében az „E-Bacchus”-kivonatban hivatkozás szerepel a Hivatalos Lapban történő közzétételre, A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

43. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


amely a vonatkozó információt megadja. Szeszes italok esetében a 110/2008/EK rendelet III. melléklete az első közzétételkor tartalmazta a szeszes italok vonatkozásában 2008. február 20-án – a rendelet hatálybalépésének napján - már létezett összes oltalom alatt álló földrajzi jelzést. A szeszes italok vonatkozásában a későbbiekben felvett valamennyi oltalom alatt álló földrajzi jelzés tekintetében a vonatkozó információk a megfelelő módosító rendeletben szerepelnek; A fentiek ellenére, és figyelemmel arra a tényre, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés iránti kérelmek nagy többsége már régóta bejegyzett, kifogás emelésére kerül sor, amennyiben az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a közösségi védjegybejelentés benyújtási napja (vagy adott esetben elsőbbségi napja) előtt kérték, de azt a közösségi védjegybejelentés vizsgálatakor még nem jegyezték be. Mindazonáltal, ha a közösségi védjegy bejelentője bejelenti, hogy a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése még nem történt meg, az eljárás felfüggesztésre kerül az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzési eljárásának befejeződéséig.

2.9.2.2. Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke és a 110/2008/EK rendelet 16. cikke szerinti helyzetek A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontját (feltéve, hogy a többi feltétel is teljesül) az összes alábbi helyzetben alkalmazni kell: 1.

2.

3.

4. 5.

a közösségi védjegy kizárólag egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll („közvetlen használat”); a közösségi védjegy egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből, valamint más szó- vagy ábrás elemekből áll („közvetlen vagy közvetett használat”); a közösségi védjegy valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzata vagy arra történő félrevezető utalás vagy ezeket tartalmazza; más félrevezető megjelölés és gyakorlat; az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés jó hírneve.

A közösségi védjegy kizárólag egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll („közvetlen használat”) Ez a helyzet az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közösségi védjegyként történő „közvetlen használatának” esetét fedi le, azaz a védjegy kizárólag az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezéséből áll. Példák Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

Közösségi védjegy

MADEIRA

MADEIRA

(PDO-PT-A0038)

(Együttes közösségi védjegy száma: 3 540 911)


44. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


MANZANILLA

MANZANILLA

(PDO-ES-A1482)

(Együttes közösségi védjegy száma: 1 723 345)

Ha a szóban forgó védjegy kizárólag az oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll, a közösségi védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá is tartozik, mivel ez a szóban forgó áruk földrajzi származása leírásának minősül. Ez azt jelenti, hogy az elbíráló kifogása egyidejűleg a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) és c) pontja szerinti feltétlen kizáró okot is felvet. Ez alól kivétel a KVR 66. cikkének (2) bekezdése szerinti eset, amikor a közösségi védjegy együttes védjegy, és a használatára vonatkozó szabályoknak részét képezik a 67. cikk (2) bekezdésében előírt adatok (az ellenkező helyzetre, amikor a védjegyet egyéni védjegyként jelentették be, lásd az R 1073/2005-1. sz. „TEQUILA”-ügyben hozott 2006. március 7-i határozat 15. pontját). Noha az érintett áruk (az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés leírásának való megfelelés érdekében történő) korlátozása rendszerint a kifogástól való eltekintés egyik módja a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerint (lásd később a 2.9.2.3. pontot), a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja tekintetében ez a korlátozás nem bír jelentőséggel. Például a „Bergerac” szóvédjegy borok-ra történő bejelentése egyidejűleg fogja a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) és c) pontja szerinti kifogás tárgyát képezni: kizárólag a „Bergerac” oltalom alatt álló eredetmegjelölésből áll, ezért leíró jellegű. Ha az áruk körét a későbbiekben a „Bergerac” oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő borok-ra korlátozzák, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti kifogástól el fognak tekinteni, de a védjegy továbbra is leíró jellegű marad, és azt továbbra is meg lehet kifogásolni a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, kivéve, ha a védjegy a KVR 67. cikke (2) bekezdésének megfelelő együttes védjegy. A közösségi védjegy egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből, valamint más szó- vagy ábrás elemekből áll („közvetlen vagy közvetett használat”) Ez a helyzet lefedi az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közösségi védjegyként történő olyan „közvetlen használatának” esetét, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezése a közösségi védjegyben más elemekkel együttesen jelenik meg. A következő közösségi védjegyek a KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának hatálya alá tartozónak minősülnek, mivel azokban szerepel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés teljes megnevezése. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


BEAUJOLAIS

BEAUX JOURS BEAUJOLAIS

(PDO-FR-A0934)

(A közösségi védjegy száma: 1 503 259)


45. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




CHAMPAGNE

CHAMPAGNE VEUVE DEVANLAY

(PDO-FR-A1359)


BEAUJOLAIS (PDO-FR-A0934)


A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján nem bír jelentőséggel, hogy a más szó- vagy ábrás elemek a védjegynek megkülönböztető képességet kölcsönözhetneke. A megjelölés egészében véve elfogadható lehet a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján, és ennek ellenére kifogásolható lehet (mint a fenti esetekben is) ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés „közvetett használata” valósul meg például akkor, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy összetett védjegyben jelenik meg (ilyen egy címke megjelenése) kisebb betűkkel, a termék származására vagy fajtájára vonatkozó információk vagy a termelő címének részeként. Ilyen esetekben a védjegy kifogásolható lesz, tekintet nélkül az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek a védjegy egészén belüli elhelyezkedésére vagy méretére, feltéve, hogy az látható. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


OPORTO (PDO-PT-A1540)

A közösségi védjegyek száma: 11 907 334 és 2 281 970)


46. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A közösségi védjegy valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzata vagy arra történő félrevezető utalás Az „utánzat” vagy a „félrevezető utalás” jelentését sem a KVR, sem pedig az 1308/2013/EU és a 110/2008/EK rendelet nem határozza meg. Ezek nagymértékben egymáshoz szorosan kapcsolódó fogalmak. A Bíróság szerint a „félrevezető utalás” azon esetet takarja, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe (a C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4-i ítélet 25. pontja és a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítélet 44. pontja). A fentiek azt jelentik, hogy szó lehet félrevezető utalásról, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy részét jeleníti meg, mint annak földrajzilag jelentős (egyik) szóelemét (nem generikus elem értelemben, mint a „cabernet” a „Cabernet d’Anjou” vagy a „ron” a „Ron de Granada” oltalom alatt álló eredetmegjelölésben/oltalom alatt álló földrajzi jelzésben), vagy akár csak egy szó egy részét, mint például a jellemző szótövet vagy végződést (erre példák a későbbiekben találhatók). Emellett az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 110/2008/EK rendelet 16. cikke az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket védi a visszaélésszerű használat, utánzás vagy idézés ellen, még akkor is, „ha a termék vagy a szolgáltatás tényleges származása fel van tüntetve, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezés fordítását használják, illetve ha azt a „jellegű”, „típusú”, „módszerrel készített”, „hasonlóan készített”, „utánzat”, „ízű”, „-szerű” vagy ezekhez hasonló kifejezések kísérik”, még akkor is, ha a fogyasztók megtévesztése nem valósul meg. A főtanácsnok (a C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben tett 1998. december 17-i indítvány 33. pontja) szerint a „félrevezető utalás” kifejezés objektív, azaz nem szükségszerűen jelzi, hogy a védjegy jogosultjának szándékában állt az oltalom alatt álló névre félrevezetően utalni. Ebben a tekintetben és a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásában a Hivatal ugyanilyen objektív módon fogja értékelni az alábbiakban ismertetett helyzeteket, tekintet nélkül a közösségi védjegy bejelentőjének tényleges szándékára. Emellett a Hivatal az „utánzás” és a „félrevezető utalás” kifejezéseket lényegében ugyanazon koncepció két folyományának tekinti. A védjegy „utánoz” (lemásol, részben lemásol stb.), azzal az eredménnyel, hogy „félrevezetően utal” (emlékeztet) az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés által jelölt termékre. A fentiekre figyelemmel a Hivatal az oltalom alatt álló eredetmegjelölés utánzását vagy az arra való félrevezető utalást állapítja meg, amennyiben: a)

b)

a közösségi védjegybejelentés az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés földrajzilag jelentős részét tartalmazza (nem generikus elemként); a közösségi védjegybejelentésben az azonos földrajzi származásra utaló melléknév/főnév szerepel;


47. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


c)

az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés le van fordítva; a közösségi védjegyben a „földrajzi helytől függetlenítő” kifejezés szerepel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy az arra vonatkozó félrevezető utalás mellett.

d)

A közösségi védjegynek része az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy része A Bíróság (a fent hivatkozott C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4i ítélet és a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítélet) szerint a közösségi védjegynek azon termék képét kell a fogyasztó előtt megjelenítenie, amelynek megnevezése oltalom alatt áll. A Bíróság leszögezte azt is, hogy „lehetséges az oltalom alatt álló megnevezésre való félrevezető utalás akkor is, amikor a releváns termékek összetévesztése nem valószínű” (C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4-i ítélet 26. pontja). Fontos, hogy a félrevezető utalást nem ugyanúgy kell értékelni, mint az összetéveszthetőséget (a C‑87/97. sz. „Cambozola”-ügyben tett 1998. december 17-i főtanácsnoki indítvány 37. pontja). Kapcsolatnak kell fennállnia azzal a termékkel, amelynek megnevezése oltalom alatt áll. Ezért annak elemzése, hogy a félrevezető utalás fennáll-e, nem az Európai Unió Bírósága által a C-251/95. sz. „Sabèl”-ügyben hozott 1997. november 11-i ítéletben megállapított elvek szerint történik. Amint az fentebb kiemelésre került, a félrevezető utalást nem csak arra az esetre kell érteni, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés földrajzi (tehát nem generikus) értelemben vett jelentős szavait (azok egyikét) tartalmazza, hanem akkor is, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés más részeit, így annak jellemző szótövét vagy végződését másolja le. Noha a következő példák élelmiszerekre vonatkoznak, ugyanúgy szolgálhatnak a borok és szeszes italok vonatkozásában az „utánzás” és a „félrevezető utalás” bemutatására. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

Magyarázat Védjegy A „chianti” megnevezés félrevezetően utal a „Chianti Classico” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre.

CHIANTI CLASSICO (IT/PDO/0005/0108) (CTM 9 567 851)

GORGONZOLA CAMBOZOLA (IT/PDO/0017/0010)

(az R 1474/2011-2. sz. AZIENDA OLEARIA CHIANTI ügy 14-15. pontja) „… az oltalom alatt álló megnevezésre valóban félrevezető utalás történik, amennyiben az adott termék megjelölésére szolgáló megnevezés ugyanarra a két szótagra végződik és azonos


48. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


számú szótagot tartalmaz, azzal az eredménnyel, hogy a két név között a fonetikus és a képi hasonlóság nyilvánvaló.” (a C-87/97. sz. ügy 27. pontja)

Ha az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés generikusnak minősülő termék nevét tartalmazza vagy arra utal, az oltalom a generikus elemre nem terjed ki. Például közismert tény, hogy a „Ron de Málaga” oltalom alatt álló földrajzi jelzésben a „ron” (spanyolul rum) generikus és ezért nem érdemes oltalomban részesíteni. Ennek megfelelően nem lesz kifogásolható az a puszta tény, hogy a közösségi védjegyben egy olyan generikus megnevezés szerepel, amely egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés része. Amennyiben az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés valamely elemének generikus jellege egyszerű szótári fogalommeghatározásból megállapítható, az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés származási országában a nagyközönség nézőpontja a meghatározó. Például a fent hivatkozott példában a generikus jellegre való következtetéshez elegendő, hogy a spanyol fogyasztók számára a „ron” megnevezés generikus, tekintet nélkül arra, hogy az Európai Unió más részeiben a nagyközönség azt érti-e vagy sem. Ezzel szemben, ha egy szokványos, jól ismert szótárban meghatározás nem található, a szóban forgó megnevezés generikus jellegét a Bíróság által lefektetett szempontok követésével kell értékelni (lásd a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítéletet és a T-291/03. sz. „Grana Biraghi”-ügyben hozott 2007. szeptember 12-i ítéletet). Ide tartoznak a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok, az, hogy a nagyközönség miként fogja fel a védjegyet, és a szóban forgó termék forgalmazásának körülményei. Végezetül egyes esetekben a közösségi védjegy egyidejűleg több oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közvetlen/közvetett használatát vagy ezekre való félrevezető utalást is megvalósíthat. Ez akkor valószínű, ha a közösségi védjegy olyan (nem generikus) elemet tartalmaz, amely több oltalom alatt álló eredetmegjelölésben/oltalom alatt álló földrajzi jelzésben is megjelenik.

Oltalom alatt álló RIOJA (PDO-ES-A0117) eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés SANTIAGO (chilei oltalom alatt álló földrajzi jelzés) Közösségi védjegy RIOJA SANTIAGO A lajstromozni kívánt védjegy tartalmazza a „RIOJA” és a „SANTIAGO” megnevezést, amelyek mindegyike egybeesik borok oltalom alatt álló eredetmegjelölésével, az első („RIOJA”) oltalmát az Európai Unió biztosítja, a második („SANTIAGO”) pedig egy Chiléből származó bor földrajzi jelzése, amelynek oltalma az Európai Unió és a Chilei Köztársaság közötti kétoldalú megállapodáson alapul (…) Magyarázat

Nem lehetséges olyan korlátozás elfogadása, amely magában foglalja a két eredetmegjelölés egyikének területéről származó „borokat”, mivel ez a korlátozás automatikusan kizárná a másik eredetmegjelölés helyéről származó borokat is, ami elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy a lajstromozni kívánt védjegy összetévesztést eredményez. Ugyanerre a mintára az árujegyzéknek a bármelyik eredetmegjelöléssel lefedett földrajzi területről származó borokra történő elméleti korlátozása – pl. a 33. osztályban a „Rioja


49. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


eredetmegjelölésű borok és a Santiago eredetmegjelölésű borok” – a KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának tilalmába ütközne annyiban, hogy az elkerülhetetlenül – és megtévesztő módon – a védjegyben szereplő eredetmegjelöléstől eltérő földrajzi származású borokat azonosítana. A cikk célja pontosan az ilyen eshetőségek megelőzése. (az R 0053/2010-2. sz. „RIOJA SANTIAGO”-ügy)

Feltéve, hogy a közösségi védjegy a releváns árukra kiterjed, kifogást kell emelni az összes érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés tekintetében. Azonban az elbíráló jelezni fogja, hogy a kifogás nem orvosolható, mivel az árujegyzéknek azon áruk egyikére vagy mindegyikére való korlátozása, amelyek megfelelnek az egyik vagy mindegyik oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek, szükségszerűen egy másik kifogást váltana ki a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján, mivel egy ilyen korlátozás elkerülhetetlenül és megtévesztő módon olyan földrajzi származással azonosítana borokat, amely eltér a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelöléstől/oltalom alatt álló földrajzi jelzéstől.


50. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Egyenértékű melléknevek/főnevek Az azonos származást jelző, egyenértékű melléknevek/főnevek használata az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre való félrevezető utalást valósít meg. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

Közösségi védjegy (kitalált példák)

Magyarázat

IBICENCO

Főnév az oltalom eredetmegjelölésben → közösségi védjegyben

alatt álló melléknév a

AÇORIANO



BORDELAIS



IBIZA (PGI-ES-A0110) AÇORES (PGI-PT-A1447) BORDEAUX (PDO-FR-A0821)

Lefordított oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések Hasonlóképpen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzása vagy arra való félrevezető utalás esete áll fenn, amennyiben a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bármely uniós nyelvre lefordított változatát tartalmazza részben vagy egészben.

Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés COGNAC


KONJAKKI (kitalált példa)

Magyarázat A „Konjakki” megnevezést tartalmazó közösségi védjegy finn nyelven a „Cognac”ra való félrevezető utalásnak fog minősülni.

A „Borgoña” a francia oltalom alatt álló eredetmegjelölés, a „Bourgogne” spanyol fordítása.

BOURGOGNE

CTM 2417269

Az ezeket a megnevezéseket tartalmazó védjegyeket a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) és c) pontja alapján egyaránt el kell utasítani és nem csak kizárólag a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján. A „földrajzi helytől függetlenítésre” használt kifejezések Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 110/2008/EK rendelet 16. cikkének b) pontja szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések védelmet élveznek a visszaélés, utánzás vagy idézés ellen, még akkor is, „ha a termék (…) tényleges származása fel van tüntetve, vagy ha az


51. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


oltalom alatt álló elnevezés(…)t a „jellegű”, „típusú”, „módszerrel készített”, „hasonlóan készített”, „utánzat”, „ízű”, „-szerű” vagy ezekhez hasonló kifejezések kísérik”. Ennélfogva az a tény, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést, amelyet a közösségi védjegyben leutánoztak, vagy amelyre abban megtévesztően utaltak, ezek a kifejezések kísérik, nem szól a KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának alkalmazása ellen. Másként megfogalmazva, még ha a nagyközönséget ez a termék tényleges származásáról tájékoztatja is, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének (j) pontja alapján kifogás emelésére fog sor kerülni. Ettől függetlenül a védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján megtévesztő lesz, mivel ellentmondás áll fenn a (konkrét oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre korlátozott) áruk és a védjegy által közvetített üzenet között (vagyis az áruk nem az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó „valódi” termékek), ami így szükségképpen további kifogás emeléséhez vezet az adott cikk alapján. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

Közösségi védjegy (kitalált példa)

RIOJA RIOJA STYLE RED WINE (PDO-ES-A0117)

Magyarázat

Az olyan kifejezést tartalmazó közösségi védjegy, mint a „Rioja Style Red Wine” a „Rioja” eredetmegjelölésre való félrevezető utalásnak fog minősülni, még akkor is, ha azt közvetíti, hogy a szóban forgó termék nem „valódi” Rioja eredetmegjelölésű bor.

A KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának értékelésekor nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő székhelye hol van. Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket bármely forgalmazó használhatja az olyan termékek esetében, amelyek a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készültek. Ennélfogva – feltéve, hogy az áruk megfelelnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának (amely az áruk körének megfelelő korlátozásával garantált) – nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő közösségi védjegybejelentésben feltüntetett jogi székhelye hol van. Például egy lengyelországi székhelyű vállalat tulajdonosa lehet egy Spanyolországban található szőlőültetvénynek, amely a „Ribera del Duero” oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő bort termel. Más félrevezető megjelölések és gyakorlatok Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontja, valamint a 110/2008/EK rendelet 16. cikkének c) és d) pontja védi az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a termék származására, jellegére vagy alapvető tulajdonságaira vonatkozó számos hamis vagy megtévesztő megjelöléssel szemben. Noha ez erősen függ az adott eset egyedi körülményeitől – amelyeket emiatt egyedileg kell értékelni –, a közösségi védjegy akkor tekinthető megtévesztőnek, ha például olyan ábrás elemeket tartalmaz, amelyeket rendszerint a szóban forgó földrajzi területtel társítanak (mint például egy jól ismert történelmi emlékmű). A fentieket megszorítóan kell értelmezni: kizárólag azokra a közösségi védjegyekre utal, amelyek egy jól ismert és egyedi képet ábrázolnak, amelyet általában az oltalom A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

52. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékek konkrét származási helye jelképének tekintenek. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

PORTO (PDO-PT-A1540)


Magyarázat

A Porto városában található „Dom Luís I Bridge”-t ábrázoló közösségi védjegy

A Dom Luís I híd és a folyópart Porto városának jól ismert emblémája. E képnek a nem a „Porto” oltalom alatt álló eredetmegjelölés hatálya alá tartozó borokra történő használata az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontja hatálya alá esne.

Tekintve a megtévesztően utaló ábrás elemek azonosításának eleve körülményes voltát – különösen a kevésbé nyilvánvaló esetekben –, a Hivatal ilyen esetekben elsősorban harmadik személyek kifogásaira fog hagyatkozni.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés jó hírneve Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a 110/2008/EK rendelet 16. cikkének a) pontja szerint a bejegyzett megnevezések védettek az oltalomban részesülő megnevezés hírnevét kihasználó használattal szemben. Ez az oltalom kiterjed még az eltérő termékekre is (lásd értelemszerűen a T-53/04-től T-56/04-ig terjedő, illetve a T-58/04. és T-59/04. sz. „Budweiser” egyesített ügyekben hozott 2007. június 12-i ítélet 176. pontját). Az ilyen oltalom terjedelmét azonban az 1308/2013/EU rendelet 102. cikkében adott felhatalmazásnak megfelelően kell értelmezni, amely a védjegyek elutasításának lehetőségét a VII. melléklet II. részében felsorolt termékekre korlátozza. Ennélfogva a Hivatal úgy ítéli meg, hogy a feltétlen kizáró okok vizsgálata körében az oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalma az azonos vagy hasonló termékekre korlátozódik. Azonban a jó hírnévvel rendelkező oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának kibővített körére a KVR 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben is lehet hivatkozni (lásd az iránymutatás C. részének (Felszólalás) 4. szakaszát (A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogok)).

2.9.2.3. A releváns áruk Hasonló termékek A KVR7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján kifogás csak a közösségi védjegybejelentésben szereplő konkrét áruk – nevezetesen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó árukkal azonos vagy azokhoz „hasonló” áruk – tekintetében emelhető. Az 1308/2013/EU rendelet 102. cikke (1) bekezdésének („a VII. melléklet II. részében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozó termék”) és 103. cikke (2) bekezdésének A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

53. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


(„hasonló termékek”) eltérő szóhasználatát a Hivatal azonos fogalmat jelölő szinonimaként értelmezi. Az egyszerűbb hivatkozás érdekében a VII. melléklet II. részében felsorolt kategóriák a következőképpen csoportosíthatók: i. borok; ii. habzó borok; iii. must; iv. borecet. A hasonló termékek fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az független az áruk hasonlóságának védjegyjogi elemzésétől. Ennek megfelelően a C-39/97. sz. „Canon”ügyben hozott 1998. szeptember 29-i ítéletben lefektetett szempontokat nem feltétlenül kell betartani, noha némelyikük hasznos lehet. Például tekintve, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés a termék földrajzi származásának és konkrét tulajdonságainak jelzésére szolgál, a termék jellegére vagy összetételére vonatkozó szempontok jelentősebbek, mint például az, hogy a termékek kiegészítő jellegűek-e vagy sem. Az Európai Unió Bírósága (a C-4/10. és C-27/10. sz. „BNI Cognac” egyesített ügyekben hozott 2011. július 14-i ítéletének 54. pontjában) különösen a következő szempontokat sorolta fel a termékek hasonlóságának meghatározásához: 

rendelkeznek-e objektíve közös jellemzőkkel (mint a termék megmunkálásának módszere, fizikai megjelenése vagy azonos nyersanyagok felhasználása);



az érintett vásárlóközönség szempontjából nagyjából azonos fogyasztási alkalmaknak felelnek-e meg;



azokat ugyanazokon a csatornákon keresztül értékesítik-e, és hasonló forgalmazási szabályok vonatkoznak-e rájuk.

Noha ebben az iránymutatásban nincs mód valamennyi lehetséges eset felsorolására, a következőkben a hasonló termékekre szerepel néhány példa. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékek

Hasonló termékek

Bor

Valamennyi típusú bor (ideértve a habzóbort); must; borecet; boralapú italok (pl.: a „sangría”)

Szeszes italok

Valamennyi fajtájú szeszes ital, szeszes italból készült italok

Az árujegyzék korlátozásai Az 1308/2013/EU rendelet 103. cikkének (1) bekezdése szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket bármely forgalmazó használhatja az olyan borok esetében, amelyek a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készültek. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja alapján emelt kifogások orvosolhatók, ha a releváns termékek köre a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának megfelelően korlátozásra kerül. A termékek korlátozása összetett feladat lehet, amely nagyban múlhat az eseti vizsgálaton.


54. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel/oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel jelölt termékekkel azonos fajtájú termékeket úgy kell korlátozni, hogy az megfeleljen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának. A helyes szóhasználat a „[a(z) „X” oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés] termékleírásának megfelelő [a termék neve]”. Más szóhasználatot nem szabad javasolni vagy megengedni. Nem elfogadhatóak az olyan korlátozások, mint „[a(z) „X” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel/oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel jelölt [a termék neve]” vagy „[helység megnevezése]-ból/ből származó [termék neve]”.

Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés a közösségi védjegyben

Elfogadható árujegyzék

Slovácká

A „Slovácká" oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő borok

(PDO-CZ-A0890)



Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékeket magában foglaló termékkategóriát korlátozni kell azokra a „borokra”, amelyek megfelelnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának. Szeszes italok esetében a korlátozásnak meg kell jelölnie azt a pontos termékkategóriát (pl.: a 110/2008/EK rendelet III. mellékletének megfelelően „whisky”, „rum”, „gyümölcspárlat”), amely megfelel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának.


TOKAJI (PDO-HU-A1254)



Eredeti termékleírás (nem elfogadható)


Magyarázat

A közösségi védjegyet A „Tokaji" oltalom alatt csak az oltalom alatt álló álló eredetmegjelölés eredetmegjelölés termékleírásának hatálya alá tartozó megfelelő borok borokra lehet elfogadni

Borok

A hasonló termékek azokra a termékekre korlátozandók, amelyekre a hasonló termékek kategóriáján belül az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya kiterjed.


MOSLAVINA (PDO-HR-A1653)

Eredeti termékleírás (nem elfogadható)


Magyarázat

Szeszes italok (a sörök kivételével)

A „Moslavina" oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő szeszes italok a borok kivételével

A közösségi védjegyet csak az oltalom alatt álló eredetmegjelölés hatálya alá tartozó, bortól eltérő szeszes italokra lehet elfogadni.

Lehetnek olyan esetek, amikor a kifogás korlátozással nem orvosolható, például amikor a bejelentett áruk között, noha azok „hasonlóak”, nem szerepel az oltalom alatt A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

55. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termék (például ha az oltalom alatt álló földrajzi jelzés a „whisky”-re vonatkozik és a bejelentett áru a „rum”).

2.9.3.

Az 1308/2013/EU és a 110/2008/EK rendeletek alapján oltalmat nem élvező, oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések

2.9.3.1. A valamely uniós tagállamban nemzeti szintű eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések

oltalom

alatt

álló

A Bíróság (a C-478/07. sz. „Bud”-ügyben hozott 2009. szeptember 8-i ítéletében) leszögezte, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek oltalom alatt álló eredetmegjelöléseinek/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseinek az (akkoriban hatályos) 510/2006/EK rendeletben megállapított uniós rendszere „kimerítő jellegű”. A Hivatal analóg megközelítést követ a borok és szeszes italok oltalom alatt álló eredetmegjelölései/oltalom alatt álló földrajzi jelzései tekintetében, az alábbi okok miatt. Az 1308/2013/EU és a 110/2008/EK rendeletek alapján jelenleg oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre jogosult borok és szeszes italok korábbi nemzeti szintű oltalma megszűnt azzal, hogy a földrajzi jelzéseket uniós szinten bejegyezték (lásd az 1308/2013/EU rendelet 107. cikkét és a 110/2008/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdését és 20. cikkének (1) bekezdését). Az 1308/2013/EU rendelet alapján jelenleg oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre jogosult és a múltban a nemzeti jogszabályok nyújtotta oltalomban részesült borok nem tartoznak a KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának alkalmazási körébe. Ennek megfelelően – hacsak nincsenek uniós szinten is bejegyezve – nem képezhetnek kizárólag ebből az okból a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti kizáró okot. Ezért ha például egy harmadik személy azzal érvel, hogy egy közösségi védjegy a borok olyan földrajzi jelzéséből áll, amely korábban egy uniós tagállamban nemzeti szinten volt bejegyezve, vagy ilyen jelzést tartalmaz, az elbíráló ellenőrizni fogja, hogy a földrajzi jelzés uniós szinten is oltalom alatt álló eredetmegjelölésként/oltalom alatt álló földrajzi jelzésként bejegyzette. Ha nem, akkor úgy fogja tekinteni, hogy a harmadik személy észrevétele nem vet fel súlyos aggályt a KVR 7. cikke (1) bekezdése j) pontjának tekintetében.

2.9.3.2. Harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések A következő helyzetek olyan harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkoznak, amelyeknek uniós szintű párhuzamos bejegyzése nem történt meg. A földrajzi jelzés csak a származási országban áll oltalom alatt, a nemzeti jogszabályok alapján. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja nem érvényesül, hiszen a harmadik országbeli földrajzi jelzés az uniós jogszabályok értelmében nem nyert kifejezett elismerést és oltalmat. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a TRIPsegyezmény rendelkezései nem keletkeztetnek olyan jogokat, amelyekre magánszemélyek a bíróságok előtt az uniós jog erejénél fogva közvetlenül A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

56. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


hivatkozhatnak (a C-300/98. és C-392/98. sz. egyesített ügyekben 2000. december 14én hozott ítélet 44. pontja). Mindazonáltal, ha a közösségi védjegy egy ilyen oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll vagy ilyet tartalmaz, a jelen iránymutatásban meghatározott általános szabályok szerint értékelni kell azt is, hogy a közösségi védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontja szerint leírónak és/vagy megtévesztőnek minősül-e. Például, amennyiben egy harmadik személy észrevételezi, hogy egy közösségi védjegy a „Murakami” (kitalált példa) megnevezésből áll, amely X ország nemzeti jogszabályai szerint szeszes italok oltalom alatt álló földrajzi jelzése, a fent kifejtett okok miatt a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontját nem kell alkalmazni, de meg kell vizsgálni, hogy a közösségi védjegy az érintett uniós fogyasztók számára leíró, illetve megtévesztő megjelölés-e.

A földrajzi jelzés olyan megállapodás alapján áll oltalom alatt, amelynek az Európai Unió szerződő fele. Az Európai Unió számos, földrajzi jelzések számára oltalmat biztosító kereskedelmi megállapodást írt alá harmadik országokkal. Ezek az eszközök rendszerint tartalmazzák a földrajzi jelzések jegyzékét, illetve az azoknak a védjegyekkel való ütközésére vonatkozó rendelkezéseket. Azonban a tartalom és a pontosság foka megállapodásonként eltérő lehet. A harmadik országbeli földrajzi jelzések a vonatkozó megállapodás hatálybalépése után állnak uniós szintű oltalom alatt. Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EU által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését közvetlenül alkalmazandónak kell tekinteni, amikor – a megállapodás szövegezésére, valamint céljára és jellegére tekintettel – megállapítható, hogy az világos, pontosan meghatározott és feltétlen kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktus elfogadásának nincs alárendelve (a C‑300/98. és C‑392/98. sz. egyesített ügyekben 2000. december 14-én hozott ítélet 42. pontja). Az oltalom alatt álló ezen földrajzi jelzéseknek a harmadik országok által biztosított oltalom terjedelmét az érintett megállapodás anyagi jogi rendelkezései révén határozzák meg. Míg a legrégebbi megállapodások rendszerint csak általános rendelkezéseket tartalmaztak, a szabadkereskedelmi megállapodások „legutóbbi generációja” az 1308/2013/EU rendelet 102. és 103. cikkéhez hasonló módon utal a védjegyek és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések kapcsolatára (lásd például az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás 210. és 211. cikkét, HL L 354., 2012.12.21.). Erre figyelemmel az olyan közösségi védjegyeket, amelyek olyan harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből állnak, amelynek oltalmát olyan megállapodás biztosítja, amelynek az Európai Unió szerződő fele (és az 1308/2013/EU rendelet alapján párhuzamosan nincs bejegyezve), illetve amelyek ilyeneket tartalmaznak, eseti alapon kell megvizsgálni a szóban forgó megállapodás ütköző védjegyek elutasítására vonatkozó különös anyagi jogi rendelkezéseinek megfelelően, figyelembe véve a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Az a puszta tény, hogy a harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés számára ezek az eszközök oltalmat biztosítanak, nem vonja automatikusan maga után azt, hogy el kell utasítani az oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből álló vagy azt tartalmazó közösségi védjegyet: ez a megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek tartalmától és alkalmazási körétől fog függeni. A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

57. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A földrajzi jelzés oltalmát a csak a tagállamok által aláírt nemzetközi megállapodás biztosítja A földrajzi jelzések két tagállam közötti megállapodások alapján történő oltalmát az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket szabályozó hatályos uniós rendeletek kizárják (lásd a C-478/07. sz. „Bud”-ügyben hozott 2009. szeptember 8-i ítéletben megjelenő doktrínát, amelyet a Hivatal analógiával a borokra és szeszes italokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre alkalmaz). Ezek a megállapodások redundánsak és joghatással nem rendelkeznek. A kizárólag a tagállamok által aláírt, harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásokat (különösen az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodást) illetően, és kizárólag a feltétlen kizáró okok vizsgálatának alkalmazásában az Európai Unió e megállapodásoknak nem szerződő fele, és azok az EU-ra semmiféle kötelezettséget nem rónak (lásd értelemszerűen a 812/79. sz. ügyben hozott 1980. október 14-i ítélet 9. pontját).

2.10.

A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja

2.10.1. Bevezetés A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja azokra a közösségi védjegyekre vonatkozik, amelyek mezőgazdasági termékek és élelmiszerek uniós szinten bejegyzett, oltalom alatt álló eredetmegjelöléseivel/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseivel ütköznek. Konkrétabban előírja azon közösségi védjegyek lajstromozásának elutasítását, amelyek az 1151/2012/EU rendeletnek5 megfelelően lajstromozott, a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből állnak, vagy ilyet tartalmaznak, ha az említett rendeletben foglalt esetek valamelyike áll fenn. Az 1151/2012/EU rendelet szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések alkalmazási köre azokra a termékekre terjed ki, amelyek esetében a termék vagy élelmiszer jellemzői és annak földrajzi eredete között szerves kapcsolat van. Konkrétabban: Az „eredetmegjelölés” elnevezés olyan terméket jelöl: amely egy meghatározott helyről, régióból vagy – kivételes esetekben – országból származik; amelynek minősége vagy jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők; valamint

1. 2.

5

Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 1151/2012/EU rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről. A rendelet felváltotta és hatályon kívül helyezte az 510/2006/EK rendeletet.


58. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


3.

amely előállításának valamennyi szakasza a meghatározott földrajzi területen történik.

A „földrajzi jelzés” elnevezés olyan terméket jelöl: 1. 2. 3.

amely egy meghatározott helyről, régióból vagy országból származik; amelynek valamely tulajdonsága, hírneve vagy más jellemzője alapvetően földrajzi eredetének tulajdonítható; valamint amely előállításának legalább egy szakasza a meghatározott földrajzi területen történik.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés azon élelmiszerek leírására szolgáló megnevezés, amelyeket egy adott földrajzi területen, elismert know-how felhasználásával termelnek, dolgoznak fel és készítenek. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés a területtel legalább a termelés, feldolgozás vagy elkészítés egy szakaszában fennálló kapcsolatot jelöli. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek ezért a területhez való kapcsolódásuk erőteljesebb. Ez a megkülönböztetés azonban nem érinti az oltalom terjedelmét, amely az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében azonos. Másként fogalmazva, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja megkülönböztetés nélkül vonatkozik az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó valamennyi megjelölésre, tekintet nélkül arra, hogy azokat védett eredetmegjelölésként vagy védett földrajzi jelzésként bejegyezték-e. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának célja az elnevezések tisztességes használatának biztosítása és a fogyasztók félrevezetésére alkalmas gyakorlatok megelőzése (lásd az 1151/2012/EU rendelet (29) preambulumbekezdését). Ebben a tekintetben ki kell emelni azt is, hogy a védett eredetmegjelölés és a védett földrajzi jelzés fogalma eltér a „földrajzi eredet egyszerű feltüntetésétől”. Az utóbbi tekintetében nincs közvetlen kapcsolat a termék minősége, hírneve vagy más jellemzője és konkrét földrajzi származása között, aminek következtében az nem tartozik az 1151/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének hatálya alá (lásd a C-312/98. sz. „Haus Cramer”-ügyben hozott 2000. november 7-i ítélet 43. és 44. pontját). Például a „Queso Manchego” egy sajtra vonatkozó védett eredetmegjelölés, mivel a terméket olyan sajátos tulajdonságokkal jelöli meg, amelyek megfelelnek a védett eredetmegjelölés fogalmának. Azonban a „Queso de Alicante” (egy „egyszerű földrajzi jelzés”) nem minősülhet oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek, mivel nem rendelkezik ilyen jellemzőkkel és követelményekkel. Az 1151/2012/EU rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint: „ha egy eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés e rendelet értelmében bejegyzésre került, az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel kapcsolatos bejegyzési kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően benyújtott minden olyan védjegybejelentést el kell utasítani, amelynek tárgya olyan megjelölés, amelynek használata ellentétes lenne a 13. cikk (1) bekezdésével, és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozik, mint a már bejegyzett elnevezés.” Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdése határozza meg azokat a helyzeteket, amelyek az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekből és az oltalom alatt álló A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

59. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


földrajzi jelzésekből eredő jogokat sértik: i. az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használata; ii. azok bármilyen visszaélésszerű használata, utánzása vagy az azokra való félrevezető utalás; iii. bármely más félrevezető gyakorlat. A KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának alkalmazhatóságához három együttes feltétel szükséges. 

A szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek uniós szinten, az 1151/2012/EU rendeletben megállapított eljárással kell bejegyzettnek lennie (lásd lentebb a 2.10.2.1. pontot);



A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek oltalom alatt álló eredetmegjelöléséből/oltalom alatt álló földrajzi jelzéséből álló vagy azt tartalmazó közösségi védjegy használatának az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt helyzetek valamelyikét kell kimerítenie (lásd lentebb a 2.10.2.2. pontot);



A közösségi védjegybejelentésnek olyan árukat kell tartalmaznia, amelyek megegyeznek azokkal, amelyekre az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés kiterjed, illetve azokhoz hasonlóak (lásd lentebb a 2.10.2.3. pontot).

E három feltétel tekintetében az alábbiakban a következőkre hivatkozunk: i. melyik oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés adhat alapot a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja szerinti kifogásra; ii. a közösségi védjegy milyen körülmények között áll olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből, illetve tartalmaz ilyet olyan módon, hogy arra az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdése vonatkozzon; iii. a közösségi védjegybejelentésen belül azok az áruk, amelyeket az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés tekintetében nyújtott oltalom érint. Végül az alábbiakban kitérünk arra is, hogy miként korlátozható az áruk köre ahhoz, hogy a kifogástól el lehessen tekinteni.

2.10.2. A KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának alkalmazása 2.10.2.1. Az érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja akkor alkalmazandó, ha az (uniós tagállami vagy harmadik országbeli) oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések az 1151/2012/EU rendeletben megállapított eljárás szerint nyilvántartásba vételre kerültek. Az Európai Unió és harmadik országok között kötött nemzetközi megállapodások révén az Európai Unióban oltalomban részesülő harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében lásd alább a 2.10.3.2. pontot. Az 1151/2012/EU rendelet szerint bejegyzett oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó információk a Bizottság által vezetett „DOOR” adatbázisban találhatók, amely az interneten keresztül az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/agriculture/quality/door/list.html.


60. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Az oltalom kizárólag a bejegyzett oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezésére vonatkozik (lásd az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdését), és nem terjed ki ipso iure az alrégiók nevére, az almegnevezésekre, az adott oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó területen belüli helyi közigazgatási területekre vagy településekre. E tekintetben megkülönböztetést kell tenni a Törvényszék T-237/08. sz. „Cuvée Palomar”-ügyben hozott 2010. május 11-i ítéletében megfogalmazott doktrína és a hatályos jogi keret között. Az ítélet a korábbi, már nem hatályos 1493/1999/EK rendelet szerinti, a borok földrajzi jelzései meghatározása tekintetében fennállt tagállami hatáskörök rendszerére hivatkozik. Másfelől az EU és harmadik országok között aláírt kereskedelmi egyezményekhez rendszerint mellékelik az Unióban nyilvántartásba vett oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések listáját, amelyet a szóban forgó harmadik országban is oltalomban kell részesíteni (lásd a T-237/08. sz. „Cuvée Palomar- ügyben hozott 2010. május 11-i ítélet 104-108. pontját és az R 1546/2011-4. sz. „FONT DE LA FIGUERA”-ügyben hozott 2013. június 19-i határozatot). Az elbírálóknak azonban nem szabad ezeket a listákat az uniós oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó információforrásként használniuk, hanem a fent hivatkozott adatbázisokat kell igénybe venniük. Először is, azon uniós oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések köre, amelyeket külföldön oltalomban kell részesíteni, az egyes megállapodásokban eltérő lehet, a tárgyalások sajátosságaitól függően. Másodszor, a megállapodások mellékleteit rendszerint úgynevezett „levélváltások” útján módosítják és frissítik. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja csak olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében alkalmazandó, amelyeket a közösségi védjegybejelentés előtt jelentettek be és a közösségi védjegy vizsgálata idején szerepeltek a nyilvántartásban. A védjegy és az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés elsőbbsége megállapítása tekintetében irányadó időpont a közösségi védjegy bejelentésének időpontja (vagy az úgynevezett uniós elsőbbség, ha igényelték), illetve az az időpont, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés oltalmát a Bizottságnál kérték. Ennélfogva nem kerül sor kifogás emelésére a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a közösségi védjegybejelentés benyújtási napja (vagy adott esetben elsőbbségi napja) után kérték. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejelentésének napjára vonatkozó adatok a „DOOR” adatbázisban megtalálhatóak. A fentiek ellenére és figyelemmel arra a tényre, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés iránti kérelmek nagy többsége már régóta nyilvántartott, kifogás emelésére kerül sor, amennyiben az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a közösségi védjegybejelentés benyújtási napja (vagy adott esetben elsőbbségi napja) előtt kérték, de azt a közösségi védjegybejelentés vizsgálatakor még nem vették nyilvántartásba. Mindazonáltal, ha a közösségi védjegy bejelentője bejelenti, hogy a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése még nem történt meg, az eljárás az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzési eljárásának befejeződéséig felfüggesztésre kerül.


61. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


2.10.2.2. Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdésének hatálya alá tartozó helyzetek A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontját (feltéve, hogy a többi feltétel is teljesül) az összes alábbi helyzetben alkalmazni kell: 1.

a közösségi védjegy kizárólag egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll („közvetlen használat”); 2. a közösségi védjegy egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből és más szó- vagy ábrás elemekből áll („közvetlen vagy közvetett használat”); 3. a közösségi védjegy valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzata vagy idézése; 4. más félrevezető megjelölés és gyakorlat; 5. az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés jó hírneve. A közösségi védjegy kizárólag egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll („közvetlen használat”); Ez a helyzet az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közösségi védjegyként történő „közvetlen használatának” esetét fedi le, azaz a védjegy kizárólag az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezéséből áll. Példák Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


DRESDNER CHRISTSTOLLEN (DE/PGI/005/0704)

DRESDNER CHRISTSTOLLEN (Együttes közösségi védjegy száma: 262 949)

PROSCIUTTO DI PARMA (IT/PDO/0117/0067)

PROSCIUTTO DI PARMA (Együttes közösségi védjegy száma: 1 116 458)

Ha a szóban forgó védjegy kizárólag az oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll, a közösségi védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá is tartozik, mivel ez a szóban forgó áruk földrajzi származása leírásának minősül. Ez azt jelenti, hogy az elbíráló kifogása egyidejűleg a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) és c) pontja szerinti feltétlen kizáró okot is felvet. Ez alól kivétel a KVR 66. cikkének (2) bekezdése szerinti eset, amikor a közösségi védjegy együttes védjegy, és a használatára vonatkozó szabályoknak részét képezik a 67. cikk (2) bekezdésében előírt adatok (az ellenkező helyzetre, amikor a védjegyet egyéni védjegyként jelentették be, lásd az R 1073/2005-1. sz. „TEQUILA”-ügyben hozott 2006. március 7-i határozat 15. pontját). Noha az érintett áruk (az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés leírásának való megfelelés érdekében történő) korlátozása rendszerint a kifogástól való eltekintés egyik módja a KVR 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerint (lásd később a 2. 10.2.3. pontot), a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja tekintetében ez a korlátozás nem bír jelentőséggel.


62. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Például a „PROSCIUTTO DI PARMA” kifejezésből álló, húsokra vonatkozó közösségi védjegy egyidejűleg kerül majd megkifogásolásra a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja és a 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján: kizárólag a „Prosciutto di Parma” oltalom alatt álló eredetmegjelölésből áll, amely hústermékek, nevezetesen egy különleges sonkaféleség vonatkozásában áll oltalom alatt, és ennélfogva leíró jellegű. Ha az áruk körét a későbbiekben a „Prosciutto di Parma” oltalom alatt álló eredetmegjelölés leírásának megfelelő sonkára korlátozzák, a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja szerinti kifogástól el fognak tekinteni, de a védjegy továbbra is leíró jellegű marad, és azt továbbra is meg lehet kifogásolni a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, kivéve, ha a védjegy a KVR 67. cikke (2) bekezdésének megfelelő együttes védjegy. A közösségi védjegy egy teljes oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből és más szó- vagy ábrás elemekből áll („közvetlen vagy közvetett használat”) Ez a helyzet lefedi az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közösségi védjegyként történő olyan „közvetlen használatának” esetét, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés megnevezése a közösségi védjegyben más elemekkel együttesen jelenik meg. A következő közösségi védjegyek a KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának hatálya alá tartozónak minősülnek, mivel azokban szerepel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés teljes megnevezése:



PROSCIUTTO DI PARMA

CONSORZIO DEL PROSCIUTTO DI PARMA

(IT/PDO/0117/0067)


DRESDNER CHRISTSTOLLEN (DE/PGI/005/0704)


PARMIGIANO REGGIANO (IT/PDO/0117/0067)



63. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




WELSH BEEF (UK/PGI/0005/0057)


A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján nem bír jelentőséggel, hogy a szóvagy ábrás elemek a védjegynek megkülönböztető képességet kölcsönözhetnek-e. A megjelölés teljes egészében elfogadható lehet a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján, és ennek ellenére kifogásolható lehet (mint a fenti esetekben is) a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés „közvetett használata” valósul meg például, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy összetett védjegyben jelenik meg (ilyen egy címke megjelenése) kisebb betűkkel, a termék származására vagy fajtájára vonatkozó információk vagy a termelő címének részeként. Ilyen esetekben a védjegy kifogásolható lesz, tekintet nélkül az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek a védjegy egészén belüli elhelyezkedésére vagy méretére, feltéve, hogy az látható. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


WELSH LAMB (UK/PGI/0005/0081)



64. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




QUESO MANCHEGO (ES/PDO/0117/0087)


A közösségi védjegy valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzata vagy arra történő félrevezető utalás vagy ezek valamelyikét tartalmazza Az „utánzat” vagy a „félrevezető utalás” jelentését sem a KVR, sem pedig az 1151/2012/EU és a 110/2008/EK rendelet nem határozza meg. Ezek egymáshoz szorosan kapcsolódó fogalmak. A Bíróság szerint a „félrevezető utalás” azon esetet takarja, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe (a C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4-i ítélet 25. pontja és a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítélet 44. pontja). A fentiek azt jelentik, hogy szó lehet félrevezető utalásról, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy részét jeleníti meg, mint annak földrajzilag jelentős (egyik) szóelemét (nem generikus elem értelemben), vagy akár csak egy szó egy részét, mint például a jellemző szótövet vagy végződést (erre példák a későbbiekben találhatóak). Emellett az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket védi a visszaélés, utánzás vagy idézés ellen, „még abban az esetben is, ha a termék vagy a szolgáltatás tényleges származása fel van tüntetve, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezés fordítását használják, illetve ha azt a „jellegű”, „típusú”, „módszerrel készített”, „hasonlóan készített”, „utánzat”, „ízű”, „-szerű” vagy ezekhez hasonló kifejezések kísérik” (kiemelés tőlünk), még akkor is, ha a fogyasztók megtévesztése nem valósul meg. A főtanácsnok (a C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben tett 1998. december 17-i indítvány 33. pontja) szerint a „félrevezető utalás” kifejezés objektív, azaz nem szükségszerű jelezni, hogy a védjegy jogosultjának szándékában állt az oltalom alatt álló névre félrevezetően utalni. Ebben a tekintetben és a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alkalmazásában a Hivatal ugyanilyen objektív módon fogja értékelni az alábbiakban ismertetett helyzeteket, tekintet nélkül a közösségi védjegy bejelentőjének tényleges szándékára.


65. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Emellett a Hivatal az „utánzás” és a „félrevezető utalás” kifejezéseket lényegében ugyanazon fogalom két folyományának tekinti. A védjegy „utánoz” (lemásol, részben lemásol stb.), azzal az eredménnyel, hogy „félrevezetően utal” (emlékeztet) az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés által jelölt árukra. A fentiekre figyelemmel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés utánzása vagy az arra való félrevezető utalás kerül megállapításra, amennyiben: a)

b) c) d)

a közösségi védjegybejelentés az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés földrajzilag jelentős részét tartalmazza (nem generikus értelemben); a közösségi védjegybejelentésben az azonos földrajzi származásra utaló melléknév/főnév szerepel; az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés le van fordítva; a közösségi védjegyben a „földrajzi helytől függetlenítő” kifejezés szerepel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy az arra vonatkozó félrevezető utalás mellett.

A közösségi védjegynek része az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy része A Bíróság (a fent hivatkozott C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4i ítélet és a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítélet) szerint a közösségi védjegynek azon termék képét kell a fogyasztó előtt megjelenítenie, amelynek megnevezése oltalom alatt áll. A Bíróság leszögezte azt is, hogy „lehetséges az oltalom alatt álló megnevezésre való félrevezető utalás akkor is, amikor a releváns termékek összetévesztése nem valószínű” (C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott 1999. március 4-i ítélet 26. pontja). Fontos, hogy a félrevezető utalást nem ugyanúgy kell értékelni, mint az összetéveszthetőséget (a C‑87/97. sz. „Cambozola”-ügyben tett 1998. december 17-i főtanácsnoki indítvány 37. pontja). Kapcsolatnak kell fennállnia azzal a termékkel, amelynek megnevezése oltalom alatt áll. Ezért annak elemzése, hogy a félrevezető utalás fennáll-e, nem az Európai Unió Bírósága által a C-251/95. sz. „Sabèl”-ügyben hozott 1997. november 11-i ítéletben megállapított elvek szerint történik. Amint az fentebb kiemelésre került, a félrevezető utalást nem csak arra az esetre kell érteni, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés földrajzi (nem általános) értelemben vett jelentős szavait (vagy azok egyikét) tartalmazza, hanem akkor is, amikor a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés más részeit, így annak jellemző szótövét vagy végződését másolja le.


66. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0



Védjegy

Magyarázat

A „chianti” félrevezetően utal Classico” oltalom eredetmegjelölésre.

CHIANTI CLASSICO (IT/PDO/0005/0108)


GORGONZOLA CAMBOZOLA (IT/PDO/0017/0010)

megnevezés a „Chianti alatt álló

(az R 1474/2011-2. sz. „AZIENDA OLEARIA CHIANTI”-ügy 14-15. pontja) „… az oltalom alatt álló megnevezésre valóban félrevezető utalás történik, amennyiben az adott termék megjelölésére szolgáló megnevezés ugyanarra a két szótagra végződik és azonos számú szótagot tartalmaz, azzal az eredménnyel, hogy a két név között a fonetikus és a képi hasonlóság nyilvánvaló.” (a C-87/97. sz. ügy 27. pontja)

NÜRNBERGER BRATWÜRSTE/NÜRNBERGER ROSTBRATWÜRSTE (DE/PGI/0005/0184)

NUERNBERGA (A közösségi védjegy száma: 9 691 577)

„A fonetikus egyezés miatt a NUERNBERGA a Nürnberger földrajzi jelzés értelmét nyeri el” (az R 1331/2011-4. sz. „NUERNBERGA”-ügy 12. pontja)

Ha az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés generikusnak minősülő termék nevét tartalmazza vagy arra utal, az oltalom a generikus elemre nem terjed ki (lásd az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének vége és a T‑291/03. sz. „Grana Biraghi”-ügyben hozott 2007. szeptember 12-i ítélet 58. és 60. pontja). Például a „Maçã de Alcobaça” és a „Jambon d'Ardenne” oltalom alatt álló földrajzi jelzésekben közismert tény, hogy a „maçã” (portugálul alma) és a „jambon” (franciául sonka) kifejezés általános és ezért oltalomra nem érdemes. Ennek megfelelően nem lesz kifogásolható az a puszta tény, hogy a közösségi védjegyben ezek a generikus megnevezések szerepelnek, amelyek egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés részei. Említésre méltó különösen az is, hogy a „camembert” és a „brie” megnevezés generikus (lásd a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítélet 36. pontját). További példák erre a „cheddar” és a „gouda” (lásd az 1107/96/EK rendeletben a „West Country farmhouse Cheddar” és a „Noord-Hollandse Gouda” védett eredetmegjelöléshez fűzött lábjegyzeteket). Ezért a következő esetben nem emeltek kifogást:


67. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




(nincs, mivel a „camembert” nem földrajzi jelzés, hanem generikus megnevezés)


Amennyiben az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés valamely elemének generikus jellege egyszerű szótári fogalommeghatározásból megállapítható, az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés származási országában a nagyközönség nézőpontja a meghatározó. Például a fent hivatkozott eseteknél a generikus jellegre való következtetéshez elegendő, hogy a „maçã” a portugál, a „jambon” pedig a francia fogyasztók számára generikus, tekintet nélkül arra, hogy az Európai Unió más részeiben a nagyközönség azokat érti-e vagy sem. Ezzel szemben, ha nem található meghatározás egy szokványos, jól ismert szótárban, a szóban forgó megnevezés generikus jellegét a Bíróság által lefektetett szempontok követésével kell értékelni (lásd a C-132/05. sz. ügyben hozott 2008. február 26-i ítéletet és a T-291/03. sz. „Grana Biraghi”-ügyben hozott 2007. szeptember 12-i ítéletet), mint amilyen a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok, az, hogy a vásárlóközönség miként fogja fel a védjegyet, és a szóban forgó termék forgalmazásának körülményei. Végezetül egyes esetekben a közösségi védjegy egyidejűleg több oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés közvetlen/közvetett használatát vagy ezekre való megtévesztő utalást is megvalósíthat. Ez akkor valószínű, ha a közösségi védjegy olyan (nem generikus) elemet tartalmaz, amely több oltalom alatt álló eredetmegjelölésben/oltalom alatt álló földrajzi jelzésben is megjelenik. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


Magyarázat

Amarene Brusche di Modena Aceto Balsamico di Modena Aceto balsamico tradizionale di Modena Cotechino Modena Zampone Modena


A közösségi védjegy tartalmazza a „MODENA” elemet, amely félrevezetően utal a „MODENA” tartalmú összes oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre

Prosciutto di Modena

Feltéve, hogy a közösségi védjegy a releváns árukra kiterjed, kifogást kell emelni az összes érintett oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés tekintetében. Azonban az elbíráló jelezni fogja, hogy a kifogás nem orvosolható, mivel az árujegyzéknek azon áruk egyikére vagy mindegyikére való korlátozása, amelyek megfelelnek az egyik vagy mindegyik oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek/oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek, szükségszerűen egy másik kifogást váltana ki a KVR 7. A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

68. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján, mivel egy ilyen korlátozás elkerülhetetlenül és megtévesztő módon olyan földrajzi származással azonosítana árukat, amely eltér a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelöléstől/oltalom alatt álló földrajzi jelzéstől. Egyenértékű melléknevek/főnevek Az azonos származást jelző, egyenértékű melléknevek/főnevek használata az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre való megtévesztő utalást valósít meg: Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés JAGNIĘCINA PODHALAŃSKA (PL/PGI/0005/00837)


Magyarázat

JAGNIĘCINA Z PODHALA

Melléknév az oltalom alatt álló eredetmegjelölésben → főnév a közösségi védjegyben

MEL ALENTEJANA

Főnév az oltalom alatt álló eredetmegjelölésben → melléknév a közösségi védjegyben

WILD SALMON FROM SCOTLAND

Melléknév az oltalom alatt álló eredetmegjelölésben → főnév a közösségi védjegyben

MEL DO ALENTEJO (PT/PDO/0017/0252) SCOTTISH WILD SALMON (GB/PGI/0005/00863)

Lefordított oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések Hasonlóképpen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés utánzása vagy arra való félrevezető utalás esete áll fenn, amennyiben a közösségi védjegy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés bármely uniós nyelvre lefordított változatát részben vagy egészben tartalmazza. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés


Magyarázat

ALSATIAN PASTA

Az „Alsatian Pasta” kifejezést tartalmazó közösségi védjegy félrevezetően a „Pâtes d'Alsace” oltalom alatt álló földrajzi jelzésre utalónak minősül

PÂTES D'ALSACE (FR/PGI/0005/0324)

Az ezeket a megnevezéseket tartalmazó védjegyeket a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) és c) pontja alapján egyaránt el kell utasítani és nem csak kizárólag a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján. A „földrajzi helytől függetlenítésre” használt kifejezések Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések védelmet élveznek a visszaélés, utánzás vagy idézés ellen, még akkor is, „ha a termék vagy a szolgáltatás tényleges származása fel van tüntetve, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezés(…)t a „jellegű”, „típusú”, „módszerrel készített”, „hasonlóan készített”, „utánzat”, „ízű”, „-szerű” vagy ezekhez hasonló kifejezések kísérik”. Ennélfogva az a tény, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést, amelyet a közösségi védjegyben leutánoztak vagy amelyre abban megtévesztően utaltak, ezek a kifejezések kísérik, nem szól a KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának alkalmazása ellen. Másként fogalmazva, még ha a vásárlóközönséget ez a termék tényleges származásáról tájékoztatja is, a KVR 7. cikke A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

69. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


(1) bekezdésének k) pontja alapján kifogás emelésére fog sor kerülni. Ettől függetlenül a védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján megtévesztő lesz, mivel ellentmondás áll fenn a (konkrét oltalom alatt álló eredetmegjelölésre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésre korlátozott) áruk és a védjegy által közvetített üzenet között (vagyis az áruk nem az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó „valódi” termékek), ami így szükségképpen további kifogás emeléséhez vezet a 7. cikk alapján. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés

FETA (EL/PDO/0017/0427)


Magyarázat

Az olyan kifejezést tartalmazó közösségi védjegy, mint a „Greek Style Plain Feta” GREEK STYLE PLAIN FETA vagy az „Arabian Feta” a „Feta” eredetmegjelölésre való megtévesztő ARABIAN FETA utalásnak fog minősülni, még akkor is, ha azt közvetíti, hogy a szóban forgó termék nem „valódi Feta eredetmegjelölésű” sajt.

A KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának értékelésekor nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő székhelye hol van. Az 1151/2012/EU rendelet 12. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket bármely forgalmazó használhatja az olyan termékek esetében, amelyek a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készültek. Ennélfogva – feltéve, hogy az áruk megfelelnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának (amely az áruk körének megfelelő korlátozásával garantált) – nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő közösségi védjegybejelentésben feltüntetett jogi székhelye hol van. Például egy litvániai székhelyű vállalatnak lehet a tulajdonában egy Spanyolországban található olyan gyár, amely a „Chorizo de Cantimpalos” oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek megfelelő termékeket gyárt. Más félrevezető megjelölések és gyakorlatok Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja védi az oltalom alatt álló eredetmegjelölést/oltalom alatt álló földrajzi jelzést a termék származására, jellegére vagy alapvető tulajdonságaira vonatkozó számos hamis vagy megtévesztő megjelöléssel szemben. Noha ez erősen függ az adott eset egyedi körülményeitől – amelyeket emiatt egyedileg kell értékelni –, a közösségi védjegy akkor tekinthető megtévesztőnek, ha például olyan ábrás elemeket tartalmaz, amelyeket rendszerint a szóban forgó földrajzi területtel társítanak (mint például egy jól ismert történelmi emlékmű) vagy ha a termék konkrét formáját másolja le. A fentieket megszorítóan kell értelmezni: kizárólag azokra a közösségi védjegyekre utalnak, amelyek egy olyan jól ismert és egyedi képet ábrázolnak, amelyet általában az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékek konkrét származási helye jelképének tekintenek, illetve olyan, a termékre jellemző egyedi formát, amelyet az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírása ismertet.


70. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0



MOULES DE BOUCHOT DE LA BAIE DU MONT-SAINTMICHEL (FR/PDO/0005/0547)

QUESO TETILLA (ES/PDO/0017/0088)


Magyarázat

A Mont-Saint-Michel apátság képe a normadiai Mont Saint Michel város és sziget jól ismert jelképe. E képnek a nem a „Moules de Bouchot de la Baie du A Mont-Saint-Michel apátság Mont-Saint-Michel” oltalom alatt álló képét tartalmazó közösségi eredetmegjelölés hatálya alá tartozó védjegy tengeri ételekre történő használata az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja hatálya alá esne. A termék egyedi formája le van írva a A sajt kúpos formáját ábrázoló „Queso Tetilla” oltalom alatt álló közösség védjegy eredetmegjelölés termékleírásában.

Tekintve a megtévesztően utaló ábrás elemek azonosításának eleve körülményes voltát – különösen a kevésbé nyilvánvaló esetekben –, a Hivatal ilyen esetekben elsősorban harmadik személyek kifogásaira fog hagyatkozni.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés jó hírneve Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a bejegyzett megnevezések védettek az oltalomban részesülő megnevezés hírnevét kihasználó használattal szemben. Ez az oltalom elviekben kiterjed még az eltérő termékekre is (lásd a T-53/04-től T-56/04-ig terjedő, illetve a T-58/04. és T-59/04. sz. „Budweiser” egyesített ügyekben hozott 2007. június 12-i ítélet 176. pontját). Az ilyen oltalom terjedelmét azonban az említett rendelet 14. cikkében adott felhatalmazásnak megfelelően kell értelmezni, amely a védjegyek elutasításának lehetőségét az „azonos típusú” termékekre korlátozza. Ennélfogva a Hivatal úgy ítéli meg, hogy a feltétlen kizáró okok vizsgálata körében az oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalma az azonos vagy hasonló termékekre korlátozódik. Azonban a jó hírnévvel rendelkező oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések oltalmának kibővített körére a KVR 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben is lehet hivatkozni (lásd az iránymutatás C. részének (Felszólalás) 4. szakaszát (A KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerinti jogok)). 2.10.2.3.

A releváns áruk

Hasonló termékek A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján kifogás csak a közösségi védjegybejelentésben szereplő konkrét áruk – nevezetesen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó árukkal azonos vagy azokhoz „hasonló” áruk – tekintetében emelhető. Az 1151/2012/EU rendelet 13. cikkében („… termékhez hasonlóak”) és 14. cikkének („ugyanolyan jellegű termék”) eltérő szóhasználatát a Hivatal azonos fogalmat jelölő szinonimaként értelmezi. A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

71. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A hasonló termékek fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az független az áruk hasonlóságának védjegyjogi elemzésétől. Ennek megfelelően a C-39/97. sz. „Canon”ügyben hozott 1998. szeptember 29-i ítéletben lefektetett szempontokat nem feltétlenül kell betartani, noha némelyikük hasznos lehet. Például tekintve, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés a termék földrajzi származásának és konkrét tulajdonságainak jelzésére szolgál, a termék jellegére vagy összetételére vonatkozó szempontok jelentősebbek, mint például az, hogy a termékek kiegészítő jellegűek-e vagy sem. Az Európai Unió Bírósága (a C-4/10. és C-27/10. sz. „BNI Cognac” egyesített ügyekben hozott 2011. július 14-i ítéletének 54. pontjában) különösen a következő szempontokat sorolta fel a termékek hasonlóságának meghatározásához: 

rendelkeznek-e objektíve közös jellemzőkkel (mint a termék megmunkálásának módszere, fizikai megjelenése vagy azonos nyersanyagok felhasználása);



az érintett vásárlóközönség szempontjából nagyjából azonos fogyasztási alkalmaknak felelnek-e meg;



azokat ugyanazokon a csatornákon keresztül értékesítik-e, és hasonló forgalmazási szabályok vonatkoznak-e rájuk.

Noha ebben az iránymutatásban nincs mód valamennyi lehetséges eset felsorolására, a következőkben a hasonló termékekre szerepel néhány példa. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékek

Hasonló termékek

Különleges húsok és különleges húskészítmények

Minden hús és minden húskészítmény (R 659/2012-5, 14-17. o.)

Tej

Sajt és egyéb tejtermékek

Friss gyümölcs

Tartósított, fagyasztott, szárított és főtt gyümölcsök (a zselék, dzsemek, befőttek nem „hasonló termékek”, de az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó gyümölcs lehet kereskedelmi jelentőségű összetevő, lásd lentebb az „Összetevőként használt termékek” alatt)

Friss zöldségek

Tartósított, fagyasztott, szárított és főtt zöldségek (a zselék, dzsemek nem „hasonló termékek”, de az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó zöldség lehet kereskedelmi jelentőségű összetevő, lásd lentebb az „Összetevőként használt termékek” alatt)

Az árujegyzék korlátozásai Az 1151/2012/EU rendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint „az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket minden olyan gazdasági szereplő használhatja, amely az adott termékleírásnak megfelelő terméket forgalmaz”.


72. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján emelt kifogások orvosolhatók, ha a releváns termékek köre a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának megfelelően korlátozásra kerül. A termékek korlátozása összetett feladat lehet, amely nagyban múlhat az eseti vizsgálaton. 

az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel/oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel jelölt termékekkel azonos fajtájú termékeket úgy kell korlátozni, hogy az megfeleljen az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának. A helyes szóhasználat a „[a(z) „X” oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés] termékleírásának megfelelő [a termék neve]”. Más szóhasználatot nem szabad javasolni vagy megengedni. Nem elfogadhatóak az olyan korlátozások, mint „[a(z) „X” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel/oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel] jelölt [a termék neve]” vagy „[helység megnevezése]-ból/ből származó [termék neve]”.

Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés a közösségi védjegyben WELSH BEEF

Elfogadható árujegyzék A „Welsh Beef” oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának megfelelő marhahús

(UK/PGI/0005/0057)

A szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékeket tartalmazó termékkategóriák a „DOOR” adatbázisban kereshetők meg. A hatályba tartozó pontos termék a Hivatalos Lapban történő közzétételhez csatolt bejelentési okmányban található meg, amely ugyancsak elérhető a „DOOR” adatbázison keresztül. 

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékeket magában foglaló termékkategóriát korlátozni kell azokra a termékekre, amelyek pontosan az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termékeket jelölik, és megfelelnek a vonatkozó termékleírásnak.

Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom Eredeti termékleírás alatt álló földrajzi jelzés a (amely nem elfogadható) közösségi védjegyben

WELSH BEEF Hús (UK/PGI/0005/0057)


Magyarázat

A „Welsh Beef” oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának megfelelő marhahús

A „Hús” magában foglal olyan termékeket is, amelyek (pl. a sertéshús) nem felelhetnek meg az adott, marhahúsból készült különleges termékeket lefedő oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának


73. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0



POMME DU LIMOUSIN Gyümölcsök (FR/PDO/0005/0442




Magyarázat

A „Pomme du Limousin” oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő alma

A „gyümölcs” kategória olyan termékeket – így körtét vagy őszibarackot is – tartalmaz, amelyek nem felelhetnek meg az adott, csak almára vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának

A hasonló termékek azokra a termékekre korlátozandók, amelyekre a hasonló termékek kategóriáján belül az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya kiterjed:


POMME DU LIMOUSIN (FR/PDO/0005/0442

Tartósított, fagyasztott, szárított és főtt gyümölcsök


Magyarázat

A „tartósított, fagyasztott, szárított és főtt gyümölcsök” közé tartoznak olyan, egyéb A „Pomme du gyümölcsből készült Limousin” oltalom termékek, amelyek nem alatt álló felelhetnek meg az eredetmegjelölés oltalom alatt álló termékleírásának eredetmegjelölés megfelelő tartósított, termékleírásának, fagyasztott, szárított amelyben csak alma és főtt alma szerepel. Egyben meg kell jegyezni, hogy a korlátozás nem vonatkozhat az „almára”.

Lehetnek olyan esetek, amikor a kifogás korlátozással nem orvosolható, például amikor a bejelentett áruk között, noha azok „hasonlóak”, nem szerepel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó termék (például ha az oltalom alatt álló eredetmegjelölés a „sajt”-ra vonatkozik és a bejelentett áru a „tej”). 

Összetevőként használt termékek: ha az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó áruk kereskedelmileg jelentős összetevőként használhatóak a közösségi védjegybejelentésben szereplő bármely áruhoz (olyan értelemben, hogy meghatározhatják a fő termék kiválasztását), akkor korlátozásra lesz szükség. Ennek oka az, hogy az 1151/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja kifejezetten kiterjeszti az adott termékek tekintetében bejegyzett oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés oltalmi körét, „ha e termékeket összetevőként használják”.


74. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




Magyarázat

Dzsemek és befőttek

A „Pomme du Limousin” oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának megfelelő almadzsemek és almabefőttek

A dzsemek és befőttek fő összetevője a gyümölcs

Pizzák

A „Prosciutto di Parma” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek megfelelő sonkát tartalmazó pizzák

Ez a feltét a pizza fő alkotóeleme és ez határozza meg a fogyasztó választását

POMME DU LIMOUSIN (FR/PDO/0005/0442)

PROSCIUTTO DI PARMA (IT/PDO/0117/0067)

A korlátozás nem szükséges, ha az oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés hatálya alá tartozó árukat az igényelt áruk másodlagos, kereskedelmileg nem jelentős összetevőjeként használják. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés a közösségi védjegyben

ACEITE DE LA ALCARRIA

Eredeti termékleírás

Péksütemények


Magyarázat

Péksütemények

Az árujegyzéket nem kell korlátozni azon puszta tény miatt, hogy készítésükhöz olajat használnak. Az „olaj” olyan másodlagos összetevő, amely kereskedelmi szempontból nem jelentős

(ES/PDO/0005/0562)

2.10.3. Oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések, amelyek tekintetében az 1151/2012/EU rendelet oltalmat nem biztosít 2.10.3.1. A valamely uniós tagállamban nemzeti szintű oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések A Bíróság (a C-478/07. sz. „Bud”-ügyben hozott 2009. szeptember 8-i ítéletében) leszögezte, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek oltalom alatt álló eredetmegjelöléseinek/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseinek az (akkoriban hatályos) 510/2006/EK rendeletben megállapított uniós rendszere „kimerítő jellegű”. Az 1151/2012/EU rendelet 9. cikke kimondja, hogy „A kérelmek Bizottsághoz történő benyújtásának napjától kezdődő hatállyal a tagállamok – kizárólag átmeneti jelleggel – nemzeti oltalmat biztosíthatnak az elnevezések számára e rendelet alapján. Ez a nemzeti oltalom az e rendelet szerinti bejegyzésről szóló határozat meghozatalának vagy a kérelem visszavonásának időpontjában szűnik meg.” A tagállami A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

75. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


intézkedések „csak nemzeti szinten járnak joghatással, és nem érintik az Unión belüli és a nemzetközi kereskedelmet”. A rendelkezés összhangban áll ugyanezen rendelet (24) preambulumbekezdésével, amely kimondja, hogy „annak érdekében, hogy az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések a tagállamok területén oltalmat élvezhessenek, azokat elegendő legyen kizárólag uniós szinten bejegyezni. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy – az Unión belüli és a nemzetközi kereskedelmet nem sértve – átmeneti jelleggel nemzeti oltalmat nyújtsanak az uniós szintű oltalom iránti kérelem benyújtásának időpontjától kezdődő hatállyal”. Hivatkozni kell továbbá a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendeletre. Az említett rendelet (amely az 510/2006/EK rendelet elődje volt, és amelyet az hatályon kívül helyezett) 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározta, hogy a tagállamoknak tájékoztatniuk kellett „a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül […] melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni”. A (3) bekezdés ezt kiegészítette azzal, hogy a „tagállamok mindaddig fenntarthatják az (1) bekezdésnek megfelelően közölt elnevezések nemzeti oltalmát, amíg a bejegyzés tárgyában nem születik határozat” (lásd e tekintetben a C-87/97. sz. „Cambozola”-ügyben hozott ítélet 18. pontját). Ennek következtében a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek korábbi nemzeti szintű oltalma megszűnt, amint azokat a földrajzi jelzéseket uniós szinten bejegyezték. Az ilyen jellegű termékek földrajzi jelzései, amelyek korábban nemzeti jogszabályok révén álltak oltalom alatt, nem tartoznak a KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának hatálya alá. Ennek megfelelően – hacsak nincsenek uniós szinten is bejegyezve – nem képezhetnek kizárólag ebből az okból a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja szerinti kizáró okot. Ezért ha például egy harmadik személy azzal érvel, hogy a közösségi védjegy mezőgazdasági termékek és élelmiszerek olyan földrajzi jelzéséből áll, amely korábban egy uniós tagállamban nemzeti szinten volt bejegyezve, vagy ilyen jelzést tartalmaz, az elbíráló ellenőrizni fogja, hogy a földrajzi jelzés uniós szinten is oltalom alatt álló eredetmegjelölésként/oltalom alatt álló földrajzi jelzésként bejegyzette. Ha nem, akkor úgy fogja tekinteni, hogy a harmadik személy észrevétele nem vet fel súlyos aggályt a KVR 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának tekintetében.

2.10.3.2. Harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölések/oltalom alatt álló földrajzi jelzések A következő helyzetek olyan harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre/oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkoznak, amelyeknek uniós szintű párhuzamos bejegyzése nem történt meg.

A földrajzi jelzés csak a származási országban áll oltalom alatt, a nemzeti jogszabályok alapján. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja nem érvényesül, hiszen a harmadik országbeli földrajzi jelzés az uniós jogszabályok értelmében nem nyert kifejezett A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

76. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


elismerést és oltalmat. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a TRIPsegyezmény rendelkezései nem keletkeztetnek olyan jogokat, amelyekre magánszemélyek a bíróságok előtt az uniós jog erejénél fogva közvetlenül hivatkozhatnak (a C-300/98. és C-392/98. sz. egyesített ügyekben 2000. december 14én hozott ítélet 44. pontja). Mindazonáltal, ha a közösségi védjegy egy ilyen oltalom alatt álló földrajzi jelzésből áll vagy ilyet tartalmaz, a jelen iránymutatásban meghatározott általános szabályok szerint értékelni kell azt is, hogy a közösségi védjegy a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontja szerint leírónak, illetve megtévesztőnek minősül-e. Például, amennyiben egy harmadik személy észrevételezi, hogy a közösségi védjegy a „Tea Murakami” (kitalált példa) kifejezésből áll, amely X ország nemzeti jogszabályai szerint oltalom alatt álló földrajzi jelzés, a fent kifejtett okok miatt a KVR 7. cikke (1) bekezdésének k) pontját nem kell alkalmazni, de meg kell vizsgálni, hogy a közösségi védjegy az érintett uniós fogyasztók számára leíró, illetve megtévesztő megjelölés-e.

A földrajzi jelzés olyan megállapodás alapján áll oltalom alatt, amelynek az Európai Unió szerződő fele. Az Európai Unió számos, földrajzi jelzések számára oltalmat biztosító kereskedelmi megállapodást írt alá harmadik országokkal. Ezek az eszközök rendszerint tartalmazzák a földrajzi jelzések jegyzékét, illetve az azoknak a védjegyekkel való ütközésére vonatkozó rendelkezéseket. Azonban a tartalom és a pontosság foka megállapodásonként eltérő lehet. A harmadik országbeli földrajzi jelzések a vonatkozó megállapodás hatálybalépése után állnak uniós szintű oltalom alatt. Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EU által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését közvetlenül alkalmazandónak kell tekinteni, amikor – a megállapodás szövegezésére, valamint céljára és jellegére tekintettel – megállapítható, hogy az világos, pontosan meghatározott és feltétlen kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktus elfogadásának nincs alárendelve (a C‑300/98. és C‑392/98. sz. egyesített ügyekben 2000. december 14-én hozott ítélet 42. pontja). Az oltalom alatt álló ezen földrajzi jelzéseknek a harmadik országok által biztosított oltalom terjedelmét az érintett megállapodás anyagi jogi rendelkezései révén határozzák meg. Míg a legrégebbi (különösen a borokra és szeszes italokra vonatkozó) megállapodások rendszerint csak általános rendelkezéseket tartalmaztak, a szabadkereskedelmi megállapodások „legutóbbi generációja” az 1151/2012/EU rendelet 13. és 14. cikkének rendelkezéseihez hasonló módon utal a védjegyek és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések kapcsolatára (lásd például az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás 210. és 211. cikkét, HL L 354., 2012.12.21.). Erre figyelemmel az olyan közösségi védjegyeket, amelyek olyan harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből állnak, amelynek oltalmát olyan megállapodás biztosítja, amelynek az Európai Unió szerződő fele (és az 1151/2012/EU rendelet alapján párhuzamosan nincs bejegyezve), illetve amelyek ilyeneket tartalmaznak, eseti alapon kell megvizsgálni a szóban forgó megállapodás ütköző védjegyek elutasítására vonatkozó különös anyagi jogi rendelkezéseinek megfelelően, figyelembe véve a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Az a puszta tény, hogy a harmadik országbeli oltalom alatt álló eredetmegjelölés/oltalom alatt álló földrajzi jelzés számára ezek az eszközök oltalmat A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

77. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


biztosítanak, nem vonja automatikusan maga után azt, hogy el kell utasítani az oltalom alatt álló eredetmegjelölésből/oltalom alatt álló földrajzi jelzésből álló vagy azt tartalmazó közösségi védjegyet: ez a megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek tartalmától és alkalmazási körétől fog függeni.

A földrajzi jelzés oltalmát a csak a tagállamok által aláírt nemzetközi megállapodás biztosítja A földrajzi jelzések két tagállam közötti megállapodások alapján történő oltalmát a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek oltalom alatt álló eredetmegjelöléseire/oltalom alatt álló földrajzi jelzéseire vonatkozó hatályos uniós rendeletek kizárják (lásd a C‑478/07. sz. „Bud”-ügyben hozott 2009. szeptember 8-i ítéletet). Ezek a megállapodások redundánsak és joghatással nem rendelkeznek. A kizárólag a tagállamok által aláírt, harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásokat (különösen az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodást) illetően, és kizárólag a feltétlen kizáró okok vizsgálatának alkalmazásában az Európai Unió e megállapodásoknak nem szerződő fele, és azok az EU-ra semmiféle kötelezettséget nem rónak (lásd értelemszerűen a 812/79. sz. ügyben hozott 1980. október 14-i ítélet 9. pontját).

2.11.

Együttes közösségi védjegy

2.11.1. Az együttes védjegyek jellege Az együttes közösségi védjegy olyan sajátos típusú közösségi védjegy, amely a KVR 66. cikkének (1) bekezdése szerint „alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse.” Az együttes közösségi védjegy célja a védjegyjogosult szervezet tagjai áruinak és szolgáltatásainak más olyan vállalatok áruitól és szolgáltatásaitól való megkülönböztetése, amelyek a szervezetnek nem tagjai. Ezért az együttes közösségi védjegy bizonyos áruk és szolgáltatások kereskedelmi származását jelzi azzal, hogy a fogyasztót tájékoztatja arról, hogy az áruk előállítója, illetve a szolgáltatások nyújtója egy adott szervezethez tartozik és jogosult a védjegy használatára. Az együttes közösségi védjegyet rendszerint a vállalatok saját egyedi védjegyükkel együtt használják annak jelzésére, hogy egy adott szervezet tagjai. Például előfordulhat, hogy a Cipőgyártók Spanyolországi Szövetsége be kívánja jelenteni az „Asociación Española de Fabricantes de Calzado” együttes védjegyet, amelyet valamennyi tagja használni fog, amíg a szervezetnek tagja. A szervezet tagja akár használhatja saját védjegyét az együttes védjegy mellett, például „Calzados Luis” formában. Az együttes védjegyek nem feltétlenül tanúsítják a termékek minőségét, de időnként ez is előfordul. Például a használati szabályoknak gyakorta képezik részét olyan rendelkezések, amelyek tanúsítják a szervezet tagjai áruinak és szolgáltatásainak minőségét, és ez elfogadható (lásd az R 1007/2011-2. sz. ügyben hozott 2012. május 10-i határozat 13. pontját).


78. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A bejelentőnek kell eldöntenie, hogy a védjegy az együttes vagy az egyéni védjegy követelményeinek felel-e meg. Ez azt jelenti, hogy alapjában véve ugyanaz a védjegy bejelenthető egyéni védjegyként, és az e fejezetben ismertetett feltételek teljesülése esetében együttes védjegyként is. Az egyéni és együttes védjegyek eltérései nem magában a megjelölésben rejlenek, hanem olyan más jellemzőkben, mint a védjegy tulajdonjoga vagy a használat feltételei. Egy szervezet bejelentést nyújthat be például a „Tamaki” szóvédjegy vonatkozásában egyéni vagy együttes védjegyként is, a védjegy szándékolt (csak a szervezet, illetve annak tagjai általi) felhasználásától függően. Ha a bejelentés együttes közösségi védjegyre vonatkozik, egyes további alaki követelményeknek kell teljesülniük, ilyen a használati szabályok benyújtása stb. A benyújtást követően a védjegy fajtáját illető változások (együttesről egyéni védjegyre és fordítva) csak bizonyos körülmények között elfogadottak (lásd az iránymutatás B. része (Vizsgálat) 2. szakaszának (Az alaki követelmények vizsgálata) 8.2.5. pontját). Az együttes közösségi védjegyekre a KVR rendelkezései vonatkoznak, amennyiben a rendelet 67-74. cikkei másként nem rendelkeznek. Az együttes közösségi védjegyekre vonatkozik egyfelől a közösségi védjegyek általános rendszere, másfelől pedig néhány kivétel és sajátosság. Először is a fentiekből következik, hogy az együttes közösségi védjegyekre nagyjából az egyéni védjegyekkel megegyező vizsgálati eljárás, illetve feltételek vonatkoznak. Általánosságban az áruk és szolgáltatások osztályozása, az alaki követelmények és a feltétlen kizáró okok vizsgálata az egyéni védjegyekre alkalmazott eljárás szerint történik. Például az elbírálók ugyanolyan módon fogják ellenőrizni az áru- illetve szolgáltatásjegyzéket vagy a nyelvi követelményeket, amint azt az egyéni védjegyek esetében teszik. Ugyanígy sor kerül annak vizsgálatra, hogy az együttes közösségi védjegy tekintetében fennáll-e a KVR 7. cikke szerinti valamely kizáró ok. Másodszor az együttes közösségi védjegy vizsgálata kiterjed az ilyen jellegű védjegyekre vonatkozó kivételek és sajátosságok vizsgálatára is. Ezek a kivételek és sajátosságok az alaki és anyagi jogi rendelkezéseket egyaránt érintik. Az alaki követelményeket illetően a védjegy használatának szabályozása például az együttes közösségi védjegyeknél jellemző sajátos előírás. [Az együttes közösségi védjegy alaki követelményeinek vizsgálatáról további részletekért – ideértve a védjegy használatának szabályozását – lásd az iránymutatás B. része (Vizsgálat) 2. szakaszának (Az alaki követelmények vizsgálata) 8.2. pontját (Együttes védjegyek)]. Az alábbiakban az együttes közösségi védjegyekre vonatkozó anyagi jogi kivételek és sajátosságok ismertetése következik.

2.11.2. Tulajdonjog Az együttes közösségi védjegy tulajdonosi köre a következőkre korlátozott: i. a gyártók, az előállítók, a szolgáltatást nyújtók vagy a forgalmazók olyan szervezete, amely a rá irányadó jogszabályok szerint saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést vagy más jogügyletet köthet, perelhet és perelhető, továbbá ii. a jogi személyiséggel rendelkező, közjogi szabályozás alá eső szervezet. Az első típusba tartozó jogosulti kör rendszerint a közös célokkal vagy érdekekkel rendelkező magánjogi szervezetekből áll. E szervezeteknek jogi személyiséggel és A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

79. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


jogképességgel, illetve cselekvőképességgel kell rendelkezniük. Ezért az együttes közösségi védjegy jogosultja nem lehet olyan magánjogi társaság, mint a sociedades anónimas, Gesellschaften mit beschränkten Haftung stb., a külön jogi személyiséggel rendelkező több bejelentő vagy vállalatok ideiglenes egyesülése. Az iránymutatás B. része (Vizsgálat) 2. szakaszának (Az alaki követelmények vizsgálata) 8.2.1. pontjában meghatározottak szerint „az együttes nem jelenti azt, hogy a védjegy több személyhez tartozik (társbejelentők/társtulajdonosok), sem azt, hogy egynél több országot jelöl meg/fed le”. A második típusú jogosulti kört illetően a „jogi személyiséggel rendelkező, közjogi szabályozás alá eső szervezet” fogalmát tágan kell értelmezni. A fogalom egyfelől magában foglalja a közjogi szabályozás alá eső társulásokat, társaságokat és egyéb szervezeteket. Példa erre a spanyol jog szerinti „Consejos Reguladores” vagy „Colegios Profesionales”. Másfelől beletartoznak más közjogi szabályozás alá eső jogi személyek is, például az Európai Unió, az államok vagy a helyi önkormányzatok, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek társasági vagy társulási struktúrával, de ennek ellenére együttes közösségi védjegyek jogosultjai lehetnek. Ezekben az esetekben nem érvényesül a KVR 67. cikkének (2) bekezdése szerinti, a tagság feltételeire vonatkozó követelmény (lásd az R 828/2011-1. sz. ügyben hozott 2011. november 22-i határozat 18. pontját és az R 1007/2011-2. sz. ügyben hozott 2012. május 10-i határozat 17. és 18. pontját). Azaz amikor az együttes közösségi védjegy bejelentője olyan közjogi szabályozás alá eső jogi személy, amely nem feltétlenül rendelkezik társasági vagy társulási struktúrával – mint az Európai Unió, valamely állam vagy önkormányzat –, a védjegy használatára vonatkozó szabályzatnak nem kell a tagságra vonatkozó részletszabályokat tartalmaznia.

2.11.3. Sajátosságok a feltétlen kizáró okok tekintetében A KVR 7. cikkének a feltétlen kizáró okokat felsoroló (1) bekezdése az együttes közösségi védjegyekre is vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy először e rendelkezések szerint vizsgálják meg ezeket a védjegyeket például annak ellenőrzésére, hogy fennálle azok megkülönböztető képessége, megtévesztő jellege vagy szokásos megjelöléssé váltak-e. Ha például a védjegy nem rendelkezik tényleges megkülönböztető képességgel a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, elutasításra fog kerülni (lásd az R 229/2006-4. sz. ügyben hozott 2008. július 18-i határozat 7. pontját). Van azonban néhány kivétel és sajátosság, amelyet a feltétlen kizáró okok együttes közösségi védjegyek tekintetében történő vizsgálatakor figyelembe kell venni. A közösségi védjegybejelentések tekintetében a KVR 7. cikke (1) bekezdésében szereplő kizáró okok mellett az elbírálók a következő sajátos okokat is vizsgálni fogják:   

leíró jellegű megjelölések megtévesztés fennállása a jelleget illetően a használatra vonatkozó szabályzat közrendbe vagy közerkölcsbe ütközése.

Ezek a konkrét kizáró okok a harmadik személyek által benyújtott kifogásoknak is alapját képezhetik.

2.11.3.1.

Leíró jellegű megjelölések

Együttes közösségi védjegyek lehetnek azok a megjelölések vagy jelzések, amelyek a kereskedelemben az áruk vagy szolgáltatások földrajzi eredetének jelölésére


80. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


szolgálhatnak (lásd a T-295/01. sz. ügyben hozott 2003. október 15-i ítélet 32. pontját és a T-379/03. sz. ügyben hozott 2005. október 25-i ítélet 35. pontját). Ennek következtében el lehet fogadni azt a megjelölést, amely kizárólag az áruk vagy szolgáltatások földrajzi eredetét írja le (és amelyet el kell utasítani, ha egyéni közösségi védjegyként jelentik be), ha i. arra együttes közösségi védjegyként érvényes bejelentést nyújtanak be, és ii. megfelel a KVR 67. cikkének (2) bekezdésében előírt használati jogosultsági feltételeknek (lásd az R 280/2006-1. sz. 2006. október 5-i határozat 16. és 17. pontját). E rendelkezés szerint a leíró jellegű együttes közösségi védjegy használatára vonatkozó szabályzatban lehetővé kell tenni mindazok csatlakozását a védjegyjogosult szervezethez, akiknek árui vagy szolgáltatásai az érintett földrajzi helyről származnak. Például az idegenforgalmi szolgáltatásokat leíró „Alicante” szóvédjegyet a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján el kell utasítani, ha azt egyéni védjegyként jelentik be, tekintve, hogy az a szolgáltatások földrajzi eredetét ismerteti. Azonban kivételként elfogadásra kerül a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, ha azt együttes közösségi védjegyként érvényesen jelentik be (azaz közjogi szabályozás alá eső szervezet vagy jogi személy jelenti be, és megfelel az együttes közösségi védjegyekre vonatkozó többi feltételnek), és a védjegy használatára vonatkozó szabályzatban szerepel a használat KVR 67. cikkének (2) bekezdésében előírt engedélyezése. Ez a kivétel kizárólag az áruk és szolgáltatások földrajzi eredete tekintetében leíró jellegű megjelölésekre vonatkozik. Ha az együttes közösségi védjegy az áruk vagy szolgáltatások más tulajdonságai tekintetében leíró jellegű, ez a kivétel nem érvényesül, és a bejelentés a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján elutasításra kerül. Például, ha a „Do-it-yourself” szóvédjegyet együttes közösségi védjegyként jelentik be a 7. osztályban szereplő szerszámok vonatkozásában, ez az áruk rendeltetése tekintetében fog leírónak minősülni. Mivel a megjelölés az áruk földrajzi eredetétől eltérő tulajdonsága tekintetében leíró, el fogják utasítani a KVR 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján annak ellenére, hogy azt együttes közösségi védjegyként jelentették be (lásd az R 934/2010-1. sz. ügyben hozott 2010. július 8-i határozat 35. pontját).

2.11.3.2.

Megtévesztés fennállása a jelleget illetően

Az elbírálónak el kell utasítania a bejelentést, ha a megjelölés az együttes közösségi védjegy jellegét vagy jelentését illetően alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, különösen, ha a fogyasztók másnak tekinthetnék, mint együttes közösségi védjegynek. A csak a védjegyjogosult szervezet tagjai által használható együttes védjegy akkor lehet megtévesztő, ha azt a benyomást kelti, hogy minden olyan személy által használható, aki képes bizonyos objektíven meghatározott előírások teljesítésére.

2.11.3.3. A használatra vonatkozó szabályzat közrendbe vagy közerkölcsbe ütközése Az együttes közösségi védjegybejelentést el kell utasítani, ha a védjegy használatára vonatkozó szabályzat a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik. A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

81. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Ezt a kizáró okot meg kell különböztetni a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjától, amely megtiltja olyan védjegyek lajstromozását, amelyek önmagukban a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköznek. A KVR 68. cikkének (1) bekezdésében előírt elutasítás olyan helyzetre vonatkozik, amelyben – a védjegytől függetlenül – a védjegy használatára vonatkozó szabályzat a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző rendelkezést tartalmaz, például a nem, vallás vagy faj alapján megkülönböztető szabályokat. Ha például a szabályzatban olyan rendelkezés szerepel, amely megtiltja a nőknek a védjegy használatát, az együttes közösségi védjegybejelentés elutasításra kerül akkor is, ha a védjegy maga nem ütközik a KVR 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjába. Az elbíráló kifogása orvosolható, ha a szabályzatot az ütköző rendelkezés elhagyása érdekében módosítják. A fenti példában az együttes közösségi védjegybejelentés elfogadásra kerül, ha a szabályzatból elhagyják azt a rendelkezését, amely megtiltja a nőknek a védjegy használatát.

2.12. Szerzett megkülönböztető képesség 2.12.1. Bevezetés A KVR 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a védjegy azon tény ellenére is lajstromozható, hogy nem felel meg a KVR 7. cikke (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjának, feltéve, hogy a megjelölés a lajstromozni kért „árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban […] folytatott használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet”. A KVR 7. cikkének (3) bekezdése kivételt képez a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában megállapított szabály alól, amelyek értelmében el kell utasítani az olyan védjegy lajstromozását, amely önmagában nélkülözi a megkülönböztető képességet, továbbá a leíró jellegű védjegyek és azon védjegyek lajstromozását, amelyek kizárólag olyan tartalomból állnak, amely az adott nyelvben, illetve a jóhiszemű, kialakult üzleti gyakorlatban már szokásossá vált. A használat révén szerzett megkülönböztető képesség azt jelenti, hogy noha a megjelölés eredendően nélkülözi a tényleges megkülönböztető képességet az igényelt áruk és szolgáltatások tekintetében, piaci használatának köszönhetően az érintett vásárlóközönség szemében a közösségi védjegybejelentésben igényelt áruknak és szolgáltatásoknak egy adott vállalkozástól való származását jelzi. Így a megjelölés képessé vált az áruk és szolgáltatások más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól való megkülönböztetésére, mivel azokat úgy fogják fel, hogy egy meghatározott vállalkozástól származnak. Ilyen módon azok a megjelölések, amelyek eredetileg a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja alapján nem voltak lajstromozhatóak, új jelentőséget nyerhetnek, hiszen a továbbiakban nem minősülnek pusztán leírónak, illetve megkülönböztethetetlennek, ami lehetővé teszi a védjegyként való lajstromozásuk tekintetében egyébként fennálló feltétlen kizáró okok orvoslását.

2.12.2. Kérelem


82. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A Hivatal a szerzett megkülönböztető képességet kizárólag a közösségi védjegybejelentő kérelmére vizsgálja, amely kérelem a vizsgálati eljárás során bármikor előterjeszthető.

2.12.3. Az időpont, amelyre a bizonyítéknak vonatkoznia kell A bizonyítéknak azt kell igazolnia, hogy a használat révén szerzett megkülönböztető képesség a közösségi védjegybejelentés benyújtási napja előtt megvolt. Nemzetközi lajstromozás esetében az irányadó időpont a Nemzetközi Iroda általi lajstromozás időpontja. Elsőbbség igénylése esetében az irányadó időpont az elsőbbségi nap. A továbbiakban mindezen időpontok a „benyújtás napjaként” szerepelnek.

2.12.3.1.

Vizsgálati eljárás

Mivel a védjegy a benyújtási naptól áll oltalom alatt, és mivel a lajstromozásra történő benyújtás napja határozza meg a védjegy más védjeggyel szembeni elsőbbségét, a védjegynek azon a napon kell lajstromozhatónak lennie. Ebből következően a bejelentőnek bizonyítania kell, hogy a védjegy használat révén szerzett megkülönböztető képessége a védjegybejelentés napját megelőzően már megvolt (a C-0542/07P. sz. „Pure Digital”-ügyben hozott 2009. június 11-i ítélet 49. és 51. pontja és a C-0108/05. sz. „Europolis”-ügyben hozott 2006. szeptember 7-i ítélet 22. pontja). A védjegy ezen időpontot követő használatára vonatkozó bizonyítékokat nem szabad automatikusan figyelmen kívül hagyni annyiban, hogy tájékoztató jelleggel információkat nyújthatnak a bejelentés napja előtti helyzetre vonatkozóan (a T-137/08. sz. „Green/Yellow”-ügyben hozott 2009. október 28-i ítélet 49. pontja).

2.12.3.2.

Törlési eljárások

Törlési eljárásokban nem törölhető az olyan védjegy, amelynek lajstromozására a KVR 7. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában foglalt rendelkezések megsértésével került sor, ha a védjegy a lajstromozás tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások tekintetében a lajstromozást követően folytatott használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet (a KVR 52. cikkének (2) bekezdése). Ezen előírás konkrét célja éppen az, hogy fennmaradjon azon védjegyek lajtromozása, amelyek a használatuk folytán időközben – azaz a lajstromozásuk után – megkülönböztető képességre tettek szert azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyekre lajstromozták azokat, azon tény ellenére, hogy a lajstromozás annak megtörténtekor a KVR 7. cikkébe ütközött (a T-237/10. sz. „Louis Vuitton”-ügyben hozott 2011. december 14-i ítélet 86. pontja és a T-405/05. sz. „Manpower”-ügyben hozott 2008. október 15-i ítélet 127. pontja).

2.12.4. Fogyasztó A megjelölés megkülönböztető képességének értékelését – ideértve a használat révén szerzettet is – a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagfogyasztója feltételezett felfogásával kapcsolatban kell végezni. Úgy tekintik, hogy ezek a fogyasztók szokásosan tájékozottak, ésszerűen figyelmesek és körültekintőek. Az érintett vásárlóközönség meghatározása az érintett áruk és szolgáltatások vásárlóközönsége A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

83. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


vizsgálatához kapcsolódik, hiszen a védjegynek e vásárlók tekintetében kell alapvető funkcióját betöltenie. Ebből következően egy ilyen meghatározást a védjegy alapvető funkciójára való hivatkozással kell meghatározni, amely nem más, mint a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások eredete azonosíthatóságának biztosítása úgy, hogy ezen árukat vagy szolgáltatásokat a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól egyértelműen megkülönböztethessék (a T-378/07. sz. „RED/BLACK/GREY (traktor felülete)”-ügyben hozott 2010. szeptember 29-i ítélet 33., 38. pontja). Az érintett fogyasztók közé ennélfogva nem csak azok a személyek tartoznak, akik az árukat és a szolgáltatásokat ténylegesen megvásárolták, hanem az esetleges érdeklődők is, szigorúan jövőbeni vásárló értelemben véve (a T-378/07. sz. „RED/BLACK/GREY (traktor felülete)” ügyben hozott 2010. szeptember 29-i ítélet 41. és azt követő pontjai). A jövőbeni vásárlók meghatározása a lajstromozni kért konkrét termék vagy szolgáltatás tekintetében történik. Ha az igényelt áruk vagy szolgáltatások köre tág (például táskák vagy órák), nincs jelentősége annak, hogy a megjelölés alatt kínált konkrét termékek rendkívül drága luxuscikkek – a vásárlóközönségnek részét fogja képezni a közösségi védjegybejelentésben igényelt áruk valamennyi jövőbeni vásárlója, beleértve a nem luxus és olcsóbb termékekét is, ha az igény tág kategóriára vonatkozik.

2.12.5. Áruk és szolgáltatások Mivel a védjegy egyik fő funkciója az áruk és szolgáltatások származásának garantálása, a szerzett megkülönböztető képességet a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében kell értékelni. Ezért a bejelentő bizonyítékának igazolnia kell a megjelölés és azon áruk vagy szolgáltatások közötti kapcsolatot, amelyekre a védjegyet bejelentették, rámutatva, hogy a személyek releváns osztálya vagy legalábbis annak jelentős hányada az árukat a védjegy miatt az adott vállalkozástól származónak fogja tekinteni (a C-0108/97. és C-0109/97. sz. „Chiemsee”-ügyben hozott 1999. május 4-i ítélet 52. pontja és a T-211/06. sz. „Cybercrédit et al.”-ügyben hozott 2009. május 19-i ítélet 51. pontja).

2.12.6. Területi vonatkozások A KVR 1. cikke szerint a közösségi védjegy egységes, és az Európai Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik. A KVR 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a védjegyet lajstromozását akkor is el kell utasítani, ha egy kizáró ok csak az Európai Unió egy részében áll fenn. Ennek logikus következményeként a szerzett megkülönböztető képességet azon az egész területen bizonyítani kell, ahol a védjegy eredetileg nem rendelkezett ilyen képességgel (a C-0025/05P. sz. „Sweet wrapper”-ügyben hozott 2006. június 22-i ítélet 83., 86. pontja; valamint a T-0378/07. sz. „RED/BLACK/GREY (traktor felülete)”ügyben hozott 2010. szeptember 29-i ítélet 30. pontja). Ennek az az oka, hogy a közösségi védjegy egységes jellege megkívánja, hogy a megjelölés tényleges vagy használat folytán szerzett megkülönböztető képességgel rendelkezzen az Európai Unióban mindenütt (a T-7/10. sz. „υγεία”-ügyben hozott 2011. május 17-i ítélet 40. pontja). Paradox lenne annak elfogadása egyfelől, hogy az első A Hivatal által végzett vizsgálatokra vonatkozó iránymutatás, B. rész, Vizsgálat

84. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a tagállamoknak el kell utasítaniuk a területükön megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelölés nemzeti védjegyként történő lajstromozását, és másfelől pedig, hogy ugyanennek a tagállamnak tiszteletben kell tartania az adott megjelöléshez kapcsolódó közösségi védjegyet azon egyetlen okból, hogy az más tagállam területén megkülönböztető képességre tett szert (T-237/10. sz. „Louis Vuitton”-ügyben hozott 2011. december 14-i ítélet 100. pontja).

2.12.6.1.

Az új tagállamok csatlakozására vonatkozó külön rendelkezések

Az uniós csatlakozási szerződések rendelkezéseinek megfelelően az egy adott tagállam csatlakozása előtt bejelentett közösségi védjegy csak olyan okból utasítható el, amely már a csatlakozás napja előtt is fennállt. Ennélfogva a Hivatal vizsgálati eljárásában a szerzett megkülönböztető képességet csak azon uniós tagállamok vonatkozásában kell igazolni, amelyek a védjegybejelentés idején tagok voltak, a később csatlakozott tagállamok vonatkozásában nem.

2.12.6.2.

Térbeli védjegyek, színvédjegyek és ábrás védjegyek

Ha a kifogás az egész Európai Unióra érvényes, mint rendszerint a kizárólag a szóban forgó áruk ábrázolásából álló térbeli védjegyek, színvédjegyek és ábrás védjegyek esetében, a szerzett megkülönböztető képességet a teljes Európai Unióra bizonyítani kell. A bizonyíték extrapolálásának lehetősége tekintetében lásd lentebb a 2.12.8.7. pontot.

2.12.6.3.

Nyelvi terület

Amennyiben a bejelentett védjegyet egy adott nyelvű jelentése tekintetében utasítják el, a használat révén szerzett megkülönböztető képességet legalább azon tagállamok vonatkozásában bizonyítani kell, amelyekben ez a nyelv hivatalos nyelv. Különös gondossággal kell eljárni, ha a nyelv több uniós tagállamban is hivatalos nyelv. Ilyen esetekben a szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró okok esetében a használat révén szerzett megkülönböztető jelleget minden olyan tagállam tekintetében bizonyítani kell, ahol az adott nyelv hivatalos nyelv (illetőleg minden más olyan tagállamban vagy piacon, ahol azt a nyelvet értik). a)

Példák azokra a nyelvekre, amelyek több uniós tagállamban is hivatalos nyelvek: 

német A német hivatalos nyelv Németországban és Ausztriában, valamint Luxemburgban és Belgiumban is. Mindezen országok tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi a német nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.


85. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0




görög A görög nem csak Görögországban, hanem Cipruson is hivatalos nyelv. Mindkét ország tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi a görög nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.



angol Az angol hivatalos nyelv az Egyesült Királyságban, Írországban és Máltán. Mindezen országok tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi az angol nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.



francia A francia nem csak Franciaországban, hanem Belgiumban és Luxemburgban is hivatalos nyelv. Mindezen országok tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi a francia nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.



holland A holland nem csak Hollandiában, hanem Belgiumban is hivatalos nyelv. Mindkét ország tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi a holland nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.



svéd A svéd nem csak Svédországban, hanem Finnországban is hivatalos nyelv. Mindkét ország tekintetében automatikusan meg kell vizsgálni minden olyan igényt, amelyben a használat révén szerzett megkülönböztető jelleg lehetővé teszi a svéd nyelvű szöveg jelentésén alapuló feltétlen kizáró ok orvoslását.

b)

Egy tagállam nyelvének megértése olyan tagállamokban, ahol az nem hivatalos nyelv

Azon tagállamokon kívül, ahol a megjelölés szövegének nyelve hivatalos uniós nyelv, vizsgálni kell azt is, hogy egy adott hivatalos uniós nyelvet más olyan tagállamban is értenek-e, ahol az nem hivatalos nyelv. Ez előfordulhat amiatt, mert a közösségi védjegybejelentésben igényelt áruktól és szolgáltatásoktól függően a nagyközönség az adott tagállamban alapszinten érti a szóban forgó nyelvet, vagy pedig mert az érintett vásárlóközönség olyan szakemberekből áll, akik értenek bizonyos szakkifejezéseket egy másik uniós tagállam hivatalos nyelvén. Ha így van, a szerzett megkülönböztető képességet bizonyítani kell e másik uniós tagállamok érintett vásárlóközönsége


86. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


tekintetében is, nem pedig csak azokban a tagállamokban, ahol az adott nyelv hivatalos nyelv. Példaként a Törvényszék megállapította, hogy az európai fogyasztók és szakemberek igen nagy hányada rendelkezik alapfokú angoltudással (a T-301/09. sz. „Citigate”ügyben hozott 2012. szeptember 26-i ítélet 41. pontja). Ennek megfelelően a szóban forgó áruk és szolgáltatások érintett fogyasztóitól és attól függően, hogy a megjelölés alapszintű angol szóból áll-e vagy sem, előfordulhat, hogy a szerzett megkülönböztető képességet további tagállamok tekintetében is értékelni kell. A Törvényszék – a nagyközönségtől az áruk és szolgáltatások szakmaibb vásárlóközönsége felé elmozdulva – megállapította, hogy egyes angol kifejezéseket orvosi területen (a T-242/11. sz. „3D eXam”-ügyben hozott 2012. március 29-i ítélet 26. pontja), műszaki területen (a T-172/10. sz. „Base-seal”-ügyben hozott 2012. március 9i ítélet 54. pontja) és pénzügyi területen (a T-301/09. sz. „Citigate”-ügyben hozott 2012. szeptember 26-i ítélet 41. pontja) az érintett szakemberek az egész Európai Unióban értenek, mivel ezeken a területeken az angol az általánosan használt szakmai nyelv. Másfelől, mivel a nyelvértést a földrajzi határok nem korlátozzák szigorúan, az is előfordulhat, hogy történelmi, kulturális okokból vagy a piac határokon átívelő jellege miatt valamely nyelv egyes (rendszerint alapszintű) szókészlete elterjedt és azt más tagállamok vásárlóközönsége is széles körben értheti, különösen a szárazföldön egymással határos tagállamok esetében. Példaként: a német nyelv Trentino-Alto Adige, a francia nyelv pedig a Valle d’Aosta olasz régióban általánosan használt.

2.12.7. Mit kell bizonyítani? A Bíróság útmutatást adott azon feltételek vonatkozásában, amelyek esetében meg kell állapítani, hogy egy védjegy használat révén szerzett megkülönböztető képességet: „ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy az árukat a személyek releváns osztályának jelentős hányada a védjegy miatt egy adott vállalkozástól származóként azonosítja, meg kell állapítania, hogy a védjegy lajstromozásának feltétele teljesül” (a C-0108/97. és C-0109/97. sz. „Chiemsee” egyesített ügyekben hozott 1999. május 4-i ítélet 45. és azt követő pontjai). Ennek megfelelően a bizonyítéknak azt kell igazolnia, hogy az igényelt áruk és szolgáltatások érintett vásárlóközönségének jelentős hányada a releváns területen a védjegyet úgy tekinti, hogy az egy konkrét vállalkozás áruit és szolgáltatásait azonosítja, vagy másként fogalmazva, a használat összefüggést teremtett az érintett nagyközönség gondolkodásában egy adott vállalat áruival és szolgáltatásaival, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a szóban forgó szöveg a használat hiányában nélkülözné az összefüggés megteremtéséhez szükséges megkülönböztető képességet. Azt illetően, hogy a védjegynek milyen mértékű piaci penetrációt és az érintett vásárlóközönség körében milyen ismertséget kell elérnie ahhoz, hogy használat révén megkülönböztető képességre tegyen szert, és ezáltal az árukat és szolgáltatásokat másokkal szemben egy adott vállalkozásnak tulajdonítsák, az ítélkezési gyakorlat nem ír elő rögzített százalékos mértéket az érintett nagyközönség általi piaci felismerésre vonatkozóan. Az adott piacon az érintett nagyközönség rögzített százalékos aránya helyett egy bizonyítéknak azt kell inkább igazolnia, hogy a védjegyet a nagyközönség jelentős hányada konkrét árukat és szolgáltatásokat azonosítóként fogja fel.


87. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Végezetül a bizonyítéknak a közösségi védjegybejelentésben igényelt minden egyes árura és szolgáltatásra vonatkoznia kell. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja szerinti feltétlen kizáró okokon alapuló kezdeti kifogást követően csak azok a bejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások válnak lajstromozhatóvá, amelyek tekintetében a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése bizonyítást nyert.

2.12.8. A bizonyítékok és értékelésük A védjegy használata révén szerzett megkülönböztető képesség megítélésénél tekintetbe vehető többek között a védjegy piaci részesedése, a védjegy használatának intenzitása, földrajzi kiterjedése és tartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozásába fektetett pénzösszeg, azon érdekelt nagyközönség hányada, akik a védjegy miatt úgy azonosítják az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok (a C-108/97. és C-0109/97. sz. „Chiemsee”-ügyben hozott 1999. május 4-i ítélet 31. pontja és a T‑378/07. sz. „RED/BLACK/GREY (traktor felülete)”-ügyben hozott 2010. szeptember 29-i ítélet 32. pontja). A Hivatal nem köteles vizsgálni azon tényeket, amelyek igazolják, hogy a bejelentett védjegy a 7. cikk (3) bekezdése értelmében használat révén megkülönböztető képességet szerzett, ha a bejelentő ezekre nem hivatkozik (a T-247/01. sz. „Ecopy”ügyben hozott 2002. december 12-i ítélet 47. pontja).

2.12.8.1.

A benyújtható bizonyítékok jellege

A szerzett megkülönböztető képesség igazolására alkalmas fenti tényezők közül egyesek vagy valamennyi fennállásának jelzésére alkalmas bizonyítékok például az értékesítési prospektusok, katalógusok, árlisták, számlák, éves beszámolók, árbevételadatok, reklámberuházási adatok és beszámolók, hirdetések (sajtótermékekből kivágott hirdetések, óriásplakátok, tévéreklámok) az intenzitásra és a hatókörükre vonatkozó adatokkal együtt, illetve az ügyfél- és/vagy piaci felmérések. A bejelentőknek gondosan oda kell figyelniük arra, hogy a bizonyíték ne csak a bejelentett védjegy használatát mutassa, hanem abból meg lehessen állapítani a használat időpontját és a használattal érintett, Unión belüli konkrét földrajzi területet. A nem keltezett bizonyíték rendszerint elégtelen a megkülönböztető képesség benyújtási nap előtti megszerzésének igazolására, és az Unión kívüli használatra vonatkozó bizonyíték nem igazolhatja az Unión belüli érintett nagyközönség általi szükséges piaci elismertséget. Emellett, ha a bizonyítékban keverednek az Unióra és a nem uniós területekre vonatkozó anyagok, és így a Hivatal nem tudja megállapítani a csak az Unióban megvalósuló használat mértékét, ez hasonlóképpen gyengíti a bizonyítéknak az érintett uniós nagyközönséget érintő bizonyító erejét. A KVR 78. cikkében szerepel a Hivatal eljárásaiban a bizonyíték nyújtására/szerzésére használható eszközök nem teljes körű listája, amely a bejelentőknek útmutatásként szolgálhat.


88. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


2.12.8.2.

A bizonyítékok összességében történő értékelése

Mivel a Hivatalnak a bizonyítékokat összességében kell értékelnie (az R 0159/2005-4. sz. „Metavit/MEXA-VIT C et al.”-ügy 37. pontja). Nem szükséges, hogy bármely bizonyíték önmagában képes legyen az adott kérdés bizonyítására. A bizonyíték származhat az összes benyújtott elem átfogó értékeléséből (a T-303/03. sz. „Salvita”ügyben hozott 2005. június 7-i ítélet 42. pontja és az R 0358/2004-4. sz. „MediQi/MEDICE”-ügyben hozott 2006. március 8-i határozat 34. pontja). Valamely irat bizonyító erejének értékeléséhez figyelembe kell venni annak hitelességét. Egyben figyelembe kell venni az irat származását, keletkezésének körülményeit, a címzett személyt, valamint azt, hogy az irat hihetőnek és megbízhatónak tűnik-e (a T-303/03. sz. „Salvita”-ügyben hozott 2005. június 7-i ítélet 42. pontja és a T-86/07. sz. „DEITECH” [ábrás védjegy] ügyben hozott 2008. december 16-i ítélet 46. és azt követő pontjai).

2.12.8.3.

Piaci részesedés

A védjegy piaci részesedése jelentőséggel bírhat annak értékelésében, hogy a védjegy a használat révén szerzett-e megkülönböztető képességet, annyiban, hogy a piaci penetráció mértéke lehetővé teheti a Hivatal számára azt a következtetést, hogy az érintett nagyközönség a védjegyet egy adott vállalkozás áruit és szolgáltatásait azonosítóként ismeri fel, és ezzel a védjegy megkülönbözteti ezeket az árukat és szolgáltatásokat más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. A igényelt áruk és szolgáltatások releváns piacán a hirdetés mennyisége (amelyet a védjegy népszerűsítését célzó reklámberuházás képvisel) is jelentős lehet annak értékelésében, hogy a védjegy a használat révén szerzett-e megkülönböztető képességet (a C-0025/05P. sz. „Sweet wrapper”-ügyben hozott 2006. június 22-i ítélet 76. és azt követő pontjai). Azonban a használat révén szerzett megkülönböztető képesség bizonyítását célzó számos kísérlet sikertelen amiatt, mert a bejelentő bizonyítékai nem elegendőek egyfelől a piaci részesedés és a hirdetés, másfelől pedig a fogyasztók általi érzékelés közötti összefüggés bizonyítására.

2.12.8.4.

Közvélemény-kutatások és piackutatások

A védjegy érintett nagyközönség általi, a szóban forgó piacon való felismerésének szintjére vonatkozó – megfelelően végzett – közvélemény-kutatás a bizonyítékok egyik legközvetlenebb fajtája lehet, mivel az az érintett nagyközönség általi tényleges érzékelést mutatja. Azonban nem egyszerű a közvélemény-kutatás olyan helyes megfogalmazása és végrehajtása, hogy az valóban semlegesnek és reprezentatívnak legyen tekinthető. Kerülendők a választ sugalmazó kérdések, a nagyközönségből való nem reprezentatív mintavétel és a válaszok szükségtelen szerkesztése, mivel ezek csorbíthatják a piackutatások bizonyító erejét. A Törvényszék megállapította, hogy nem lehet már eleve kizárni, hogy egy, a benyújtási időpontnál valamennyivel korábban vagy később végzett piackutatás hasznos információkkal szolgálhat, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy annak bizonyítóereje változhat annak függvényében, hogy az érintett időszak mennyire áll közel az adott védjegybejelentés benyújtási vagy elsőbbségi időpontjához. Továbbá a bizonyítóerő függ a piackutatás készítése során alkalmazott módszertől is (a T-277/04. sz. „Vitacoat”-ügyben hozott 2006. július 12-i ítélet 38-39. pontja).


89. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


Ennek megfelelően a közvélemény-kutatás bizonyítékként körültekintő értékelést igényel. Fontos, hogy a feltett kérdések relevánsak legyenek és ne sugallják a választ. A megkérdezettek körének kiválasztási szempontjait gondosan értékelni kell. A mintának a teljes releváns nagyközönséget képviselnie kell, és ezért véletlenszerűen kell kiválasztani. A független kereskedelmi szövetségektől, fogyasztói érdekképviseleti szervezetektől és versenytársaktól származó bizonyítékoknak is súlyt kell adni. A beszállítóktól vagy forgalmazóktól származó bizonyítékoknak általában kisebb súlyt szabad tulajdonítani, mivel kevésbé valószínű, hogy bizonyítékaik független harmadik személyek nézőpontját tükrözik. Ebben a tekintetben a függetlenség foka befolyásolni fogja, hogy a Hivatal milyen súllyal veszi figyelembe a bizonyítékot (a T-137/08. sz. „Green/Yellow”-ügyben hozott 2009. október 28-i ítélet).

2.12.8.5.

Árbevétel és hirdetés

Az árbevétel-információk a vállalatok számára a bizonyítás legkönnyebben elérhető formáinak egyikét képezik. Ugyanez igaz a hirdetési kiadások tekintetében is. Ezek a számadatok jelentős hatást gyakorolhatnak a bizonyíték értékelésére, de az esetek nagy többségében önmagukban nem elegendők a védjegy használat révén szerzett megkülönböztető képességének bizonyítására. Ennek oka az, hogy az árbevétel és a hirdetési költségek önmagukban, további megerősítő adatok hiányában gyakorta túlságosan is általánosak ahhoz, hogy azokból egy adott védjegy használatára vonatkozó konkrét következtetéseket lehessen levonni: lehetségesnek kell lennie a bejelentett védjegyhez kapcsolódó árbevétel/hirdetési adatok pontos meghatározásának, és a releváns áruknak és szolgáltatásoknak is azonosíthatóknak kell lenniük. Az árukat és szolgáltatásokat gyakran több védjegy alatt forgalmazzák, ami megnehezíti annak megítélését, hogy a fogyasztók a bejelentett védjegyet önmagában miként fogják fel. Továbbá az árbevételi/hirdetési adatok gyakran más védjegyek vagy a védjegy szóban forgó védjegytől jelentősen eltérő formái (például ábrás védjegy a szóvédjegy helyett, vagy az ábrás védjegyben változó szóelemek) eladásait és népszerűsítését is tartalmazzák, vagy pedig túlságosan általánosak ahhoz, hogy lehetséges legyen a vizsgált konkrét piac meghatározása. Ezért az átfogó, összevont árbevétel- és hirdetési számadatok nem feltétlenül elegendők annak bizonyítására, hogy a releváns nagyközönség a szóban forgó védjegyet a származás jelzéseként fogja-e fel vagy sem. Amennyiben árbevétel- és hirdetési számadatokat adnak meg, ezeknek nem csak a lajstromozni kért védjegyre kell vonatkozniuk, hanem konkrétan azokra az árukra és szolgáltatásokra is, amelyeket a védjegy jelöl. Ideális esetben az árbevételre vonatkozó számadatokat évenkénti és piaconkénti bontásban kell megadni. A bizonyítéknak igazolnia kell a konkrét használati időszako(ka)t (beleértve a használat kezdetére vonatkozó adatokat), lehetővé téve a Hivatal számára, hogy meggyőződjön arról, hogy a bizonyíték igazolja, hogy a védjegy a benyújtás napja előtt megkülönböztető képességre tett szert.


90. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


2.12.8.6.

A használat közvetett bizonyítéka

Bizonyíték lehet (teljes egészében vagy részben) a szerzett megkülönböztető képesség alapján elnyert tagállami lajstromozás. A nemzeti szinten benyújtott bizonyíték referencianapja rendszerint el fog térni a közösségi védjegybejelentés benyújtási napjától. Ezek a lajstromozások figyelembe vehetők, noha nem kötelező érvényűek, ha az elbíráló képes értékelni a szellemi tulajdonnal foglalkozó nemzeti hivatalhoz benyújtott bizonyítékot.

2.12.8.7.

A bizonyítékok extrapolációja

A bizonyítékok értékelése körében további fontos kérdés az, hogy a Hivatal egy kiválasztott bizonyítékból átfogóbb következtetésekre juthat-e. A kérdés itt az, hogy az egyes tagállamokban a használat révén szerzett megkülönböztető képességet igazoló bizonyítékokból milyen mértékben lehet következtetni a többi, a bizonyítékkal nem érintett tagállamban fennálló piaci helyzetre. A tágabb következtetések érdekében ilyen módon történő extrapolálás különös jelentőséggel bír a számos tagállamból álló, kibővült Európai Unió esetében, mivel elég valószínűtlen, hogy az ügyfél a teljes Európai Unió tekintetében képes lesz bizonyítékot szolgáltatni, hanem ehelyett egyes területekre fog összpontosítani. Homogén piac és legalább némi bizonyíték benyújtása mellett az extrapolálás lehetséges. A piaci viszonyoknak és a fogyasztói szokásoknak hasonlónak kell lenniük. Ezért különösen fontos, hogy a bejelentő adatokat szolgáltasson a piac méretét, saját és lehetőség szerint fő versenytársai piaci részesedését, illetve marketing ráfordításait illetően. A Hivatal az egyik terület eredményeit egy másik területre csak akkor extrapolálhatja, ha az összes adat összehasonlítható. Ha például a közösségi védjegyet a teljes releváns területen használják, de a bizonyíték annak csak egy részére vonatkozik, hasonló körülmények esetében a következtetés lehetséges. Ha azonban a közösségi védjegyet a releváns területnek csak egy részén használják (és a bizonyíték erre vonatkozik), általában nehézkes e tényeknek a terület más részeire történő extrapolálása.

2.12.8.8.

A használat módja

A bizonyítéknak példákat kell mutatnia a védjegy használati módjaira (prospektusok, csomagolás, termékminta stb.). Egy lényegesen eltérő védjegy használatának nem szabad bizonyító erőt tulajdonítani. Időnként előfordul, hogy az igazolt használat a bejelentetthez hasonló, de önmagában is megkülönböztető képességgel rendelkező megjelölésre vonatkozik. Ilyen esetekben a bizonyítékot figyelmen kívül kell hagyni. A szerzett megkülönböztető képességet azon megjelölés tekintetében kell igazolni, amelyre a bejelentés vonatkozik. A KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban azonban a megjelölés megkülönböztetésre alkalmas jellegét nem befolyásoló kisebb módosítások megengedhetőek (az R 0735/2009-2. sz. „PLAYNOW”-ügyben hozott 2010. január 15-i határozat és az R 1291/2009-2. sz. „EUROFLORIST”-ügyben hozott 2010. február 9-i határozat).


91. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0


A más védjegyekkel együttesen használt megjelölés szerzett megkülönböztető képességének bizonyítása lehetséges (a T-137/08. sz. „Green/Yellow”-ügyben hozott 2009. október 28-i ítélet 27. pontja), feltéve, hogy a releváns fogyasztó a szóban forgó megjelölésnek azonosító funkciót tulajdonít (a C-353/03. sz. „Have a break”-ügyben hozott 2005. július 7-i ítélet, a T-75/08. sz. „!” [ábrás védjegy] ügyben hozott 2009. szeptember 30-i ítélet 43. pontja; és a T-137/08. sz. „Green/Yellow”-ügyben hozott 2009. október 28-i ítélet 46. pontja).

2.12.8.9.

A használat időtartama

A bizonyítéknak tartalmaznia kell a használat kezdetének időpontját és igazolnia kell a folyamatos használatot, vagy ha a használat megszakadt, azt indokolnia kell.

2.12.8.10.

A benyújtási nap utáni időszakra vonatkozó bizonyítékok

A bizonyítéknak igazolnia kell, hogy a védjegy a benyújtás napja előtt szerzett használat révén megkülönböztető képességet. A bizonyíték azonban nem utasítható el pusztán amiatt, mert a benyújtási nap utáni időszakra vonatkozik, mivel utalhat a benyújtási nap előtti helyzetre. Ennek megfelelően az ilyen bizonyítékot értékelni kell, és annak megfelelő súlyt kell tulajdonítani. Például egy olyan védjegy, amely a benyújtási nap után néhány hónappal különösen jelentős piaci elismertséggel vagy igen jelentős piaci részesedéssel rendelkezik, már a benyújtási napon is megszerezhette a megkülönböztető képességet.

2.12.9. A szerzett megkülönböztető képesség következményei A KVR 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően lajstromozott védjegy ugyanolyan oltalom alatt áll, mint bármely más olyan védjegy, amelyet a vizsgálat során eleve lajstromozhatónak találtak. Ha a közösségi védjegybejelentés elfogadása a KVR 7. cikkének (3) bekezdésén alapul, ez az információ a Közösségi Védjegyértesítőben az 521-es INID-kód használatával közzétételre kerül.


92. oldal

FINAL

01/08/2014

VERSION 1.0

B. RÉSZ VIZSGÁLAT 4. SZAKASZ FELTÉTLEN KIZÁRÓ OKOK

Recommend Documents