B E V E Z E T Ô V I D É K F E J L E S Z T É S. A HOMOKHÁTI TANYAGONDNOKI MODELLPROGRAM BEINDÍTÁSA (Tóth Enikô Homokhátsági Kistérségi Iroda)

TARTALOMJEGYZÉK

2

BEVEZETÔ

3

Lukovich Tamás RAJTUNK MÚLIK: A JÖVÔ BUDAPESTJE

10

Miklóssy Endre BUDAPEST ELÔVÁROSI VASÚTI RENDSZERE

16

Molnár László AZ URBANIZÁCIÓ ÚJ KIHÍVÁSAI A VÁROSI KÖZLEKEDÉSSEL SZEMBEN

21

Meggyesi Tamás TELEPÜLÉSI SZÖVETTAN

28

Rácz Attila OKTATÁSI ÉS KONFERENCIAKÖZPONT MÓRAHALMON

33

A TÚRKEVEI GYÓGY- ÉS STRANDFÜRDÔ ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA

VIDÉKFEJLESZTÉS 34

A HOMOKHÁTI TANYAGONDNOKI MODELLPROGRAM BEINDÍTÁSA (Tóth Enikô – Homokhátsági Kistérségi Iroda)

37

TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME, MEGÓVÁSA – AVAGY EGY 2001-ES VFC PÁLYÁZAT MEGVALÓSULÁSA (Sebestyén Attila, vidékfejlesztési menedzser, DDREVI)

40

NYITOTT DUNASZEKCSÔ TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS HÁROM MEGYE HATÁRÁN (Sebestyén Attila vidékfejlesztési menedzser, DDREVI)

42

HÍREK Összefoglalók a TERÜLETI STATISZTIKÁ-ban megjelent területi jelentôségû tanulmányokból

A folyóirat támogatói: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mint a KTM jogutódja, Budapest Fôváros Fôpolgármesteri Hivatal, Magyar Urbanisztikai Társaság, BME Urbanisztikai Intézete, Központi Statisztikai Hivatal, Belügyminisztérium ■ Fôszerkesztô: Hörcher Ferencné ■ A szerkesztôbizottság tagjai: dr. Szaló Péter (a szerkesztôbizottság elnöke), Balogh Ottó, Balsay István, dr. Dorgai László, dr. Faragó László, dr. Jámbor Imre, dr. Kovács Tibor, dr. Meggyesi Tamás, Miklóssy Endre, Paksy Gábor, Schneller István, dr. Szabó Lajos, dr. Szegvári Péter, Szendrôné dr. Font Erzsébet, dr. Trócsányi László, Vajdovichné dr. Visy Erzsébet ■ A kiadó vezetôje: Szikla Gyula ■ Fotók: Dékány Tibor ■ Olvasószerkesztô: Körösmezey Lászlóné ■ Tervezôszerkesztô: Pintér József ■ Felelôs kiadó: VÁTI Kht., vezérigazgató: Paksy Gábor ■ A szerkesztôség és a kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy utca 30–32. Telefon: 356-9122, 375-5691 ■ Fax: 356-8003 ■ Nyomdai elôkészítés: Pala 11, TIMP Kft. ■ Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ■ ISSN: 1218-2613 A folyóirat évente tízszer jelenik meg, elôfizethetô a szerkesztôségben és a kiadóban.

TISZTELT OLVASÓINK!

Elôzô számunk könyvismertetése egy izgalmas gyüjteményes kiadást sejtet a szakma legkülönbözôbb területeit képviselô, ismert szakemberek tollából. Jelen számunk elsô írása „Rajtunk múlik Budapest jövôje” címmel fel kívánja kelteni a tisztelt Olvasó étvágyát e könyv többi írásának megismerésére. Lukovich Tamás tanulmánya egy kitûnô szeletét mutatja be ennek a gyüjteménynek, a tôle megszokott széles perspektívában, gondolatait kitûnô stílussal, mégis közérthetôen megfogalmazva. A fenti témához szorosan kapcsolódó vitaindító írásnak szántuk Miklóssy Endre tanulmányát. Ôszintén várjuk a közlekedési szakemberek megnyilvánulásait a cikkben felvetett témakörben. Szeretnénk, ha összecsapnának a nézetek egy olyan kérdésben, amely nem járta még végig a tervezés és egyeztetés bonyolult útjait, de igen sok hasznavehetô – a további tervezést orientáló – újszerû gondolatot tartalmaz. Molnár László írása a városi közlekedés számos megoldatlanságát széles összefüggésrendszerben tárgyalja. Tanulmánya elôremutató, nemzetközi tapasztalatokra épülô javaslatokat is tartalmaz, melyek alapos átgondolása hozzásegítheti az urbanizáció közlekedési kihívásaival szembenézni kényszerülô koncepcióalkotók, tervezôk gondolkodásának formálásához, továbbfejlesztéséhez, a közlekedésfejlesztési politika európai dimenziójú elmozdulásához. Nehezebb olvasmány Meggyesi Tamásnak a települési szövettannal foglalkozó didaktikus írása. De amint Miklóssy Endre rövid bevezetôje ezt jól érzékelteti, a települések tervezésével foglalkozó szakembereknek olyan ismeretekkel kell rendelkezniük, amelyek nélkülözhetetlen eleme annak az organizmusnak az alapos megismerése, amelynek formálására, alakítására a településtervezés és -fejlesztés vállalkozik. A mórahalmi példa Rácz Attila tollából szó szerint példaértékû. Fôként azok számára hord megszívlelendô üzenetet, akik szakmai elhivatottságuk oltárán saját magánéletükbôl is készek áldozni. Vidékfejlesztési rovatunk – mint máskor is – ízelítôt ad a magyar vidék életébôl és azokból a törekvésekbôl, amelyek az ország fejlôdése szempontjából kiemelkedô jelentôséget tulajdonítanak a vidéknek, a különbözô térségekben folyó élet alaposabb megismerésének. Híreink között új elem a KSH (közelebbrôl Kovács Tíbor) jóvoltából rövid összefoglaló ismertetések közlése a Területi Statisztika aktuális kiadványaiból, melyek szakmánk mûvelôi számára új információkat hordozhatnak. Olvassák az írásokat érdeklôdéssel és fôként jelezzenek vissza, különösen, ha véleményük eltér a cikkekben írottaktól. A fôszerkesztô 2

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

LUKOVICH TAMÁS ügyvezetô igazgató, Pro Régió Ügynökség

RAJTUNK MÚLIK: A JÖVÔ BUDAPESTJE Elôzô számunkban könyvismertetés formájában jeleztük, hogy Lukovich Tamás és Csontos János szerkesztésében 22 szakszerzô tollából a MI BUDAPESTÜNK címen könyv jelent meg a Pallas Stúdió kiadásában, melynek bemutatóját május hó 16-án tartották. A Kiadó egyetértésével kiragadva az írások egyikét, jelen számunkban szemléltetésképpen közöljük Lukovich Tamás „RAJTUNK MÚLIK: A JÖVÔ BUDAPESTJE” címû írását. Mint azt a könyvismertetô keretében már érintettük, a felkért szerzôk, illetve interjúalanyok a Budapest fejlesztéséért felelôsséget érzô értelmiség, illetve szakértelmiség reprezentánsai. Szükséges hangsúlyozni, hogy az elmúlt évtized folyamán nem született átfogó Budapest-vízió, fejlesztési stratégia. A kötet, amelybôl szemelvényt közlünk, ezt a hiányt kívánja szándékai szerint pótolni. „Ne készíts kicsinyes terveket; azokban nincs mágikus erô, hogy megpezsdítse az ember vérét, s minden bizonnyal soha nem is válnak valóra. Nagyszabású terveket készíts, reményeidben és munkádban magasra helyezd a mércét, emlékezve arra, hogy az a nemes és ésszerû városi mintázat, amelyet egyszer rögzítettek, soha nem fog elenyészni.” Daniel Burhnham

Bevezetés

dését, megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk híján a korabeli vízióknak sem. Természetesen vannak köztük olyanok, amelyek megrekedtek a gondolati szinten (ilyen például a mostani Nagykörút vonalába álmodott, a Dunából kiágazó mesterséges vízi út velencei vagy amszterdami hangulatot kínáló terve), de számos közülük meg is valósult, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a XIX–XX. század fordulóján Budapest nemzetközi hírnévre tett szert. (Utóbbi példák közül az Andrássy út és a kontinensen elsô millenniumi földalatti vasút, a Városliget együttese vagy a Wekerle-telep említhetô). Bár Ybl Miklós és kortársainak munkássága egyedi épületeikben testesült

Az 1893-as chicagói világkiállításon elhangzott híres Burnhambeszédben megfogalmazott gondolatokat – a tervezési folyamat demokratizálódásával párhuzamosan – már sokszor „ízekre szedték”. Érdemes mégis megfontolni az úgynevezett „szép város” mozgalom (City Beautiful Movement) elindítójának és apostolának szavait így, az ezredforduló Magyarországán, Budapest jövôjével kapcsolatban is. Különösen egy – oly régóta hiányzó – markáns jövôkép kialakítása kapcsán üzenhet nekünk, amely egyedi vízió nélkül a nagyvárosok globális versenyében Budapest nem lesz képes felkerülni a tôke, a kultúra és a turizmus világtérképére; mindezt persze úgy, hogy az itt élôknek is élhetôvé lehessen varázsolni a fôvárost. Budapest régóta lépéshátrányban van, így nem elegendôek a kis lépések a felzárkózáshoz: akkorra az elsô vonal már máshol tart. Kevés tehát a szürke munkálkodás, a mindennapi teendôk sorolása, a problémákra való reagálás. A stratégiai célokat „radikálisan” és feszítetten kell kijelölni, ezek alapján markáns prioritásokat kell megfogalmazni, amelyekhez aztán taktikusan lehet eszközöket választani. Lényegében ilyen olvasata (is) lehet most számunkra Burnham több mint százéves kiáltványának. Ha számba vesszük a Budapest „fôutcája”, a Rákóczi út pusztulását meg kell fôváros történelmi fejlôállítani - a fôutca a város vitalitásának szimbóluma FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

3

meg, ezek a Közmunkatanács által biztosított átfogó koncepcionális keretben, városépítészeti léptékben érvényesülhettek igazán. Ugyanakkor tudatában kell lennünk, hogy a fôváros a történelem során még sohasem volt olyan mozaikszerû és ellentmondásos, mint manapság: megtalálható benne a XXI. századi színvonalat képviselô Graphisoft Parktól kezdve a XIX. századi településviszonyokig szinte minden. Koncepcionális megfontolások A városok lényege több ezer éves történetük alatt nem változott: az anyagi javak és gondolatok, eszmék cseréjének kitüntetett (és megszentelt) helyszínei. Jelenleg a világ nagyvárosai fokozódó versenyben törekednek arra, hogy látható és láthatatlan globális hálózatok csomópontjaiként, önmagukat állandóan újradefiniálva, jelentôs pénzügyi, fogyasztási és szórakoztató központokká váljanak. Mindezek a folyamatok sajátos spekulatív projektekben manifesztálódnak; ezek a különféle áramlatterek, illetve témaparkok: repülôterek, bankközpontok, szálloda- és konferenciaközpontok, kaszinók, éttermek, vendéglátó, szórakoztató, kulturális, sport- és rekreációs komplexumok, bevásárlóközpontok, múzeumok. A városépítészet reakciója pedig a szervezett látványosság: az 1980-as évektôl kezdve az imázsjavítás és a városi látványosságok szervezése a tôke és a kívánatos osztályok vonzásának eszközévé válik. A nemzetközi referencia megszerzésének ma már szinte egyedüli módja annak bizonyítása, hogy az adott város képes jelentôs látványos rendezvényeket vonzani – például olimpiát (Barcelona, Sydney), Forma-I. Grand Prix-t (Monaco, Budapest), világkiállítást (Sevilla, Montreal), csúcsértekezleteket és kongresszusokat (Rio de Janeiro, Brüsszel, Helsinki), divat show-kat(New York, Párizs), mûvészeti fesztiválokat (Cannes, Salzburg) stb. Ezenkívül a sikeres városoknak igazi – történelmi és kortárs – egyéniségekre (híres karmesterekre, rendezôkre, képzômûvészekre, írókra, tudósokra, sportolókra) is szükségük van ahhoz, hogy megváltoztassák, felépítsék és eladják imázsukat (hasonlóan a sikeres labdarúgóklubokhoz). Christian Norberg-Shulz szerint a városépítészet a genius loci láthatóvá tétele; a városfejlesztô, a városépítész feladata pedig abban áll, hogy olyan tereket alkosson, ahol e szellem segíti az embereket abban, hogy otthonosan érezzék magukat. Az identitás persze nem feltétlenül egyenlô a PR-céllal létrehozott és eladott imázzsal. Kevin Lynch óta tudjuk, hogyan kell kognitív térképezéssel megfejteni a városok tudatalattiját. Egy komplex nagyvárosban a kulturális identitás kérdése is bonyolult. Felmerül a kérdés: kinek az identitás-elképzelése érvényesüljön? Azoké, akik a történelem összes relikviáját meg kívánják ôrizni, az utcákat kockakôvel akarják burkolni és virágládákkal szegélyezni; vagy azoké, akik a fejlesztések hatására növekvô telekárakkal és lakbérekkel költözésre kényszerítenek jelentôs rétegeket? Azoké, akik turistáknak komponálnak kereskedelmi imázst, illetve vásárhangulatot, vagy azoké, akik a málló vakolatban és „hrabali” hangulatú szegénységben vélik megtalálni a hely igazi identitását? Mára már a természetes identitás koncepciója is megkérdôjelezôdött, ami után csak az ember választotta kulturális identitás lehetôsége marad. A városok esetében pedig a kulturális identitás meg4

alkotói a különféle intézmények és médiumok (beleértve az építészetet és az építészeti lapokat is). Az urbanisztika számára a globalizációs dilemmák két okból is fontosak. Egyrészt az épített kultúra szempontjából eldöntendô, hogy érdemes-e kritikátlanul egy uniformizáló globális erôfeszítés mögé állni, amely végsô esetben magát az ezerszínû városi kultúrát semmisítheti meg; másrészt az utóbbi évtizedek azt mutatják, hogy a globalizálódó piac az egynemûséggel szemben felértékelni látszik az egyediséget. Ez az a jelenség, ami a posztmodern kor városépítészetében az emlékezetességre való törekvéssel jellemezhetô, ami – noha a világméretû turizmus hajtóereje – antiglobalizációs jellegû. A posztindusztriális nagyvárosok globális versenyében egyre inkább gazdasági gépezetként tekintünk e metropoliszokra (mint a beruházás és a fogyasztás központjaira), míg a múltban inkább társadalmi egységként kezeltük ôket. Az ezredforduló kommunikációs és gazdasági folyamatai példa nélküliek. Biztonsággal elôre jelezhetô, hogy az átalakulás nyertesei azok az egyének, szervezetek és városok lesznek, akik és amelyek képesek változni, tanulni és alkalmazkodni. Ehhez közös tanulási folyamatokra van szükség, amelyekben a kölcsönhatásban lévô különbözô kultúrák megtermékenyítik egymást. De a hálózati együttmûködésen alapuló „tudás-társadalomban” az együtt tanulás még fontosabbá válik, mint az egymástól tanulás. Tanuljunk tehát egymástól és együtt – egyrészt azért, hogy eddig soha nem látott kihívásokat és helyzeteket megoldhassunk; másrészt, hogy gazdag és sokszínû kulturális örökségünk tovább gazdagodhasson! A korszakot jellemzô rugalmas termelés és fogyasztás, valamint az ezeknek leginkább megfelelô rugalmas munkaerôpiac úgynevezett kreatív hálózatokat hoz létre, amelyek variábilis geometriája földrajzi távolságokat, kultúrákat ível át valós idejû kapcsolatokkal. A kreativitás a hálózatok szempontjából válik meghatározó komponenssé. Ez azt jelenti, hogy sok egymással kölcsönhatásban lévô, alapvetôen kisléptékû, helyi mûhelyjellegû üzleti tevékenység, illetve projekt (divat, multimédia, reklám, szoftver, televízió, film, újság, építészet) köré hálózatok szervezôdnek. Ezek aztán sokszor beszállítóivá válnak nagyobb léptékû hálózatoknak. Egy újfajta kézmûvesség – esztétikai tartalommal kapcsolatos mesterségek – reneszánszának vagyunk szemtanúi, a kultúra így egyszerre globalizálódik és lokalizálódik. A XXI. század gazdasági és kulturális értelemben meghatározó urbánus központjai azok a nagyvárosi régiók lesznek, amelyek az úgynevezett „kreatív hely” tulajdonsággal jellemezhetôek. (Ilyennek számítanak jelenleg többek között Los Angeles, a Szilíciumvölgy, Ottawa környéke, Párizs régiója vagy Lombardia térsége.) Természetesen egy kreatív hely kialakulása több feltétel szerencsés egybeesésének köszönhetô: ezek között említendôk a kulturális hagyományok (ôshonosaké vagy bevándoroltaké), a kedvezô regionális gazdasági kontextus, a hely intenzív bekapcsolása a globális infrastruktúrahálózatokba, a helyi hálózatok gazdagsága (urbánus terek és intézmények: gyalogosközpontok, kávéházak, kiállítótermek, egyetemek) a szemtôl szembe találkozások elôsegítésére, valamint az úgynevezett idegen elem jelenléte. A városfejlesztésre mindig megtermékenyítôen hatott az idegen, bevándorló elem – jó példa erre London, Hollywood, vagy New York. Bu2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

gek mellett London után köztudottan a legnagyobb összefüggô zsidó közösséggel rendelkezett. De kiválóak az adottságai (az öröksége) ahhoz is, hogy a kreatív találkozásokat elôsegítô urbánus helyi hálózatok minôségét megteremthesse, ahol az érdekelt szereplôk közötti kommunikációnak megvannak a megfelelô fórumai, hogy a gondolatok, jelek, képek és szimbólumok intenzív cseréje megtörténhessen. A XXI. század sikeres nagyvárosainak kulcsszava a minôség lesz: termelésben, életmódban és kultúrában egyaránt. Ha ehhez még hozzátesszük a demokratikus környezet kulcsszavát: a választás szabadságát, akkor már határozott értékek és vezérelvek mentén folyhat a jövônket alakító városfejlesztés. A választás szabadságának, a választéknak minden területre ki kell terjednie – a különféle kiskereskedelmi formák egymás mellett élésétôl (fôutcák kisüzletei, piacok, bevásárlóközpontok, elektronikus áruházak) kezdve a lakástípus- és lakóhelykínálaton át egészen a közlekedési módokig (egyéni közlekedés versus tömegközlekedés). Mindezekkel párhuzamosan két nagy kihívást is kezelni kell tudni majd a jövôben: az egyre dráguló nagyvárosi élet költségeinek fedezését, valamint a szabadidô értelmes eltöltése készségének és lehetôségeinek megteremtését. Mindehhez céltudatos fejlesztés, jelentôs projektek és elegendô tôke kell. Szó sincs azonban tôkehiányról globális méretekben. A Vajon a tervezett Madách sétány nem teszi-e tönkre veszély sokszor éppen az ellenkezôje: többek e zárt világ páratlan miliôjét? között az információs gazdaság eredményeA budapesti „Jewish Town” komplex rehabilitációja képpen virágzó globális feketegazdaság is egyegy kiaknázatlan, hatalmas idegenforgalmi lehetôség re inkább városfejlesztési (vagy inkább városdapestnek ezen a területen is ígéretesek a történelmi adott- formáló) tényezôvé válik. A csillagászati összegeket gyakorlaságai, hiszen a szerb, német, görög, szláv és cigány kisebbsé- tilag a fény sebességével mozgató világméretû pénzmosás FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

5

Gyöngyösig érnek; közvetett hatásai pedig akár ez ötszáz kilométer sugarú körben is kimutathatóak. Ugyanakkor Budapest nem lesz sem nagyrégiós pénzügyi központ, sem világváros (e kettô ugyanis összefüggés) – ez a tízmilliósok „klubja”: London, Párizs és kisebb mértékben Berlin szerepe az európai városhálózat elsô vonalában; de törekedni sem célszerû erre. A Javaslatok, gondolatok kétmillió alá csökkent lakosságszám miatt sem kell aggódni Budapest jövôjérôl gondolkodva – keretként – álljon itt mind- (Budapestet egyébként eredetileg hatszázezer emberre terjárt az elején az általam vezetett szakértôi csapat által a fôvá- vezték, s „nagyságának” csúcsán közel ötször ennyien használrost és Pest megyét magában foglaló Központi Régió nemrégi- ták): a kevesebb mint fele akkora Zürich vagy Sevilla jól kiben megfogalmazott stratégiai jövôképe. Mikor Magyarország dolgozott imázsukkal virágzó európai városok. Sokkal inkább már több éve tagja az Európai Uniónak, „a régió fejlôdésének a lakosság összetételével, valamint a minôségi életet megalafelgyorsulása a régión belüli cselekvô partnerségnek, a sokré- pozó gazdasági tevékenységekkel szükséges alaposabban fogtû hazai és hálózati együttmûködésnek, valamint a hatékonyan lalkozni. Egyrészrôl a városépítészeknek már ma is gondolniuk kell felhasznált európai uniós alapok gazdaságélénkítô hatásának köszönhetô. A hagyományos infrastruktúrák terén felszámol- arra, hogy újabb, ötven év feletti emberek tömege jelenik meg ta a legégetôbb kapacitáshiányokat, az információs társada- a maitól sokban eltérô lakó- és rekreációs igényekkel, illetve lom fejlesztésében pedig kihasználta regionális versenyelô- lehetôségekkel. Az úgynevezett szabadidô-gazdaság az egyik nyét. A tudásalapú emberi erôforrás- és gazdaságfejlesztés az pillére lehet a növekvô részesedésû szolgáltatási szektornak, üzleti szolgáltatásokra, a kutatás-fejlesztésre, a kulturális gaz- de az agglomeráció békés és tiszta települései a világ módodaságra és a szabadidô-gazdaságra koncentrál. Jelentôs nem- sabb magyarságának is kiváló helyet kínálhatna nyugdíjas-életzetközi figyelmet is keltô zászlóshajó-projektek valósulnak módfaluk számára, természetesen a rekreációra és a magas meg. Az átgondolt fejlesztés eredménye a többpólusú fejlô- szintû egészségügyi szolgáltatásokra fókuszálva. Másrészrôl dés és a koordinált területhasználat. A térség többféle társa- a gazdaságfejlesztés húzóágazatai az üzleti szolgáltatások dalmi rétegnek is vonzó életkörülményeket kínál. „Tehát: part- (pénzügyek, biztosítás, ingatlanpiac, szervezeti és jogi tanácsadás, marketing, PR, biztonságipar, információgyûjtés és -feldolgozás, vezetôi információs rendszerek, kutatás-fejlesztés) a speciális idegenforgalom (konferencia-, gyógy-, fesztivál-, vallási turizmus) és a kulturális gazdaság, azaz a kultúrával összefüggô iparágak és szolgáltatások lehetnek. Ez utóbbi különösen erôssége a magyar fôvárosnak, amelyre egyedileg építeni lehet. Idetartoznak mindazok a területek, amelyek szellemi, esztétikai tartalommal foglalkoznak: a reklám- és filmipar, CD- és könyvkiadás, szoftverkészítés, formatervezés, grafika, divat, zenei és építészstúdiók, fesztiválok (de idetartozik a kutatás-fejlesztés és a felsôoktatás is). Amellett, hogy ezek jelentôs gazdasági eredményt is létrehozhatnak, ezekre alapozva lehet olyan egyedi miliôt nyújtani, ami az üzleti szféra és a turizEgy multikulturális nagyváros szinte kötelezô alkotórésze mus számára is vonzó célpont. a China Town Budapest versenytársai közül már jó néhánynak sikerült felépítenie és sikenerség – hálózati együttmûködés – gazdaságfejlesztés – inf- resen eladni arculatát. Bécs a szecesszióra épített, mely témárastruktúra és információs társadalom – zászlóshajó-projek- ba komplex módon belefoglalta az építészetet, a képzômûvészetet és a zenét (utóbbit az operettôl az operabálig). A csátek. Nézzük a konkrétumokat. Budapest fejlesztése elképzelhetetlen a vele együtt élô agg- szárváros mindezt városépítészeti rekonstrukcióval nyomatélomeráció, illetve régió nélkül; csakis komplex egységben sza- kosította. Kisebb léptékben Salzburg is sikeresen épített a Mobad ôket kezelni. A lehatárolás persze problematikus (admi- zart-kultuszra, a zenei fesztiváltól a bonbonig. Prága a cseh nisztratív merevséggel nincs is értelme), hiszen a nagyvárosi irodalom klasszikusaira „játszik rá” sikeresen, a városarcularégió közvetlen hatósugara, illetve „csápjai” folyosószerûen tot „középkori skanzen” jelleggel alakítva. A Budapest-mítosz már régóta Gyôrig, Székesfehérvárig, Kecskemétig, illetve még várat magára, pedig van mibôl „gyúrni”: ha Bécstôl „csenegyik kedvelt eszköze a spekulatív ingatlanfejlesztés, ami az ingatlanpiacok instabilitását és a városalakzat hirtelen átalakulását okozhatja anélkül, hogy a helyi társadalom és gazdaság érdekeit, illetve hagyományait figyelembe venné.

6

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

ne”, jobb kiadású szecessziós város lehetne (gondoljunk csak Lechner Ödönre, Kós Károlyra, Róth Miksára, Csontváryra vagy a Zsolnay-porcelánra), de kiválóan építhet a zenére is (Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi minden nehézség nélkül értékesíthetô), beleértve a népzenét, a komolyzenét, az operettet, a cigányzenét és a kortárs könnyûzenét, illetve a dzsesszt. Valóságos csoda, hogy Budapesten egymással párhuzamosa legalább féltucatnyi építészeti (rész)hagyomány alakult ki, a pasaréti Bauhaustól Kós Károly budai, kispesti és állatkerti munkásságáig. Kínálja még magát – nem feltétlenül jelenlegi állapotában – az oktatás, a szakoktatás, az egyetemi képzés is („az egyetemi város”), de egyes szakírók szerint egzotikumánál fogva még a századfordulós szegénység is „értékes” lehet a nemzetközi turizmus szemszögébôl. Egy markáns Budapest-vízió strukturálisan az M0-s, illetve a fôváros körüli zöldgyûrû meghatározott pontjain tematikus kapukat jelölhetne ki, amelyeken keresztül történhet a párbeszéd a városkörnyékkel, a régióval. Az M1–M7-es vonalában Budaörsnél ez a téma már kézenfekvô: a kereskedelem, hasonlóan az M3-as bevezetô szakaszához; az M5-ös mentén a logisztika kínálkozik, a 11-es fôút és a Duna közötti sávban pedig a szabadidôsportok és a rekreáció kínálja magát lehetôségként. A Városliget és a Népliget után idôszerû lenne a „Második Millenniumnak” is elhelyeznie egy harmadik nagyszabású városi közparkot ehhez kapcsolódóan az Omszki tó – Lupa sziget sávjában. A Dunát pedig fel kell támasztani – vizuálisan és funkcionálisan is –, hogy ismét éljen: turisták, sportolók, helyi közlekedôk, éttermek, szállodák és szállítók számára egyaránt. Miért csak Zürichben vagy Sydneyben lehet igénybe venni a helyi tömegközlekedés, a vízi taxik vagy akár a hidroplánok számára az éppen aktuális vízfelületet? A city-funkciókat – a jelenleg a Las Vegas-i mintát követô – lineáris folyosószerû nyúlványok ellenpontozására (lásd a Váci út vagy a Budaörsi út egy telek mélységû spontán fejlôdését) a Csepel-sziget funkcionálisan és vizuálisan is értékes északi csúcsán lenne érdemes bôvíteni, tervszerû zöldmezôs beruházásokkal. A kiemelt közlekedési folyosók (Váci út, Üllôi út, Budaörsi út, Szentendrei út, Hungária körút) mentén a városkép megújításával kiemelten kell foglalkozni, hiszen az emberek többségének tulajdonképpen ezek jelentik a város mindennapi „arcát”: a látogatók, de a helyben közlekedôk döntô része ezek mentén haladva szerzi az elsô, vagy sokszor kizárólagos benyomásait a fôvárosról. Különösen igaz ez a Ferihegyi gyorsforgalmi útra, amely mind a forgalmi kapacitás, mind az utcakép szempontjából jelentôs beavatkozásra szorul. A repülôtér gyorsvasúti kapcsolatát a Belvárossal pedig a közeljövôben meg kell oldani. Ne felejtsük el, hogy Budapest nemzetközi repülôterének köszönhetôen a fôváros huszonhat nagyvárossal határos! A Belváros funkcionális kiürülésével már rövidebb távon számolni kell, hiszen a folyamat megindult: bankok, multinacionális vállalatok, médiastúdiók vonulnak ki külsôbb övezetekbe. A revitalizáció kulcsa a minôségi lakásellátás lehet, hiszen ez azon kevés városi funkciók egyike, amelyre hosszú távon is szükség lesz. A lakófunkció visszaállítása azonban csak annak ismeretében lehet sikeres, ha tudjuk, hogy a szuburbanizáció, a budai vagy észak-pesti zöldövezetekbe való kiáramlás világtendenciát követ. Természetesen ez a kiáramlás le fog FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

lassulni, sôt az elsô generációs kiköltözôk egy része kisvártatva vissza is áramolhat. A Belváros (az Andrássy út környéke, a Lipótváros) a második otthonok, egy új, polgárosodott kétlakiság terepe lehetne honfitársainknak és külföldieknek egyaránt. A szuburbanizáció fôvárosi változatával – az alapvetô infrastrukturális hiányokon is túl – gond van. Míg másutt a lakófunkció kiáramlása mellett a kereskedelem és a munkahelyek kitelepülését is regisztrálni lehet, addig nálunk a kereskedelem részben, a munkahelyek pedig alig mozdultak ebbe az irányba. A szuburbnaizáció – amennyiben irányított folyamat – nem feltétlenül káros: a világ korábbiakban említett legkreatívabb és ezáltal legsikeresebbnek tekintett helyei tulajdonképpen szuburbanizált tájak, illetve régiók olyan jellemzôkkel, mint a lakásválaszték, a fejlett helyi szolgáltatások, beleértve a rekreációt, a hálózati gazdasági együttmûködést, a tiszta környezetet, a környezettudatos életmódot és a magas szolgáltatási színvonalú közlekedési hálózatokat. A helyi közösségek identitásának szimbóluma pedig saját helyi urbánus, attraktív központjuk („kisvárosok a nagyvárosban”). Ez a „helyiérdekû” identitás megerôsíthetô és kiaknázható energia nemcsak az agglomerációban (például Szentendrén, Gödöllôn, Martonvásáron, Pilisvörösváron, Budakeszin), de a fôváros számos kerületében is: Pasaréten, Óbudán, Csillaghegyen, Pesthidegkúton, Budafokon, Újlipótvárosban, Zuglóban, Újpesten, Rákospalotán, Ferencvárosban, Kispest-Wekerle-telepen, Soroksáron, Csepelen. Budapest központrendszerével kapcsolatban érdekes sajátosság, hogy a budai oldalnak a mai napig nem alakult ki egy határozott központja. Tudatos fejlesztéssel azonban megerôsíthetô egy olyan belbudai lineáris központ, amelynek elemei – eddig elszigetelt projektekként – már megjelentek: vagy fejlesztési szándék formájában, vagy átadott létesítményként. Ezek láncolata: a Ganz Millenáris Park – a Mamut központok – a Moszkva tér – a Déli pályaudvar (lefedve városközponti funkciókat kínáló ingatlanfejlesztés számára) – a MOM Park. Furcsa kettôsége, hogy a nyitottabb, pesti, eredetileg kereskedôváros körülhatárolt központtal rendelkezik, míg a zártabb és védekezô Buda inkább lineáris központ mentén fejlôdik. Kulcskérdés Budapest hatalmas belsô területeinek megújítása. Ennek két kiemelt területe a közterület-revitalizáció és a bátor, innovatív projektek sorozata. A közszféra által finanszírozott közterületi revitalizáció (utcák, terek, sétányok, parkok, parkolók, kerékpárutak, burkolatok, szobrok, utcabútorok, teraszok, homlokzatok megújítása, illetve fejlesztése) húzóerejét nagyvárosi méretben Barcelona, de kisebb léptékben a BelsôFerencváros sikertörténete is megvilágítja. Bár közvetlen gazdasági haszonnal nem jár, a magánszektor beruházásait a kritikus tömeg elérése után láncreakciószerûen beindítja. Ez a fajta beavatkozás gazdasági szempontból is szerencsésebb, mint a tömbrekonstrukció (ami Budapesten pár tömb elkészülte után két évtizede gyakorlatilag leállt): olcsóbb, és gyorsabban vezet látványos eredményekhez. Gondoljunk csak bele, hogy ha az elszigetelt akcióként megvalósult Mikszáth tér vagy a Ráday utca hatása ekkora, egy nagyobb léptékû és tudatosan megkomponált program milyen pozitív fejlôdést gerjesztene a Nagykörúton belül és az azzal határos városrészekben. 7

lási kultuszhelyeivel – a budapesti „Jewish Town” a fôváros egyik büszkesége lehetne, s ez a metamorfózis a történelmi sebek begyógyításában is segítene. S mint ahogy mára a „China Town” attrakciója is kötelezô látványossága egy nagyvárosnak, fontolóra lehetne venni a „pozitív skanzenként” funkcionáló „Gipsy Town” létrehozását is, a világszerte érdeklôdést keltô cigány folklórra és muzsikára alapozva. Bátor és kreatív projektek kellenek tehát: olyanok, amelyek „lenyomatot” hagynak nemcsak a város szövetében, de a nemzetközi turizmus térképén is. (Meglepônek tûnhet azoknak az attrakcióknak a csokra, amelyek jelenleg Budapesttel ezt valamilyen mértékben teszik: a Pepsi-sziget, a Száztagú Cigányzenekar, a Kommunista Szoborpark, a Terror Háza, a Budapesti Tavaszi A lakófunkció az, amire hosszú távon is biztosan szükség lesz a Belvárosban Fesztivál, a Millenálehetôséget látva) elônyére fordíthatná a kínos hagyományt. ris Park és az Ecseri piac. Talán még a gyógyvíz. Egyelôre nem (A szlömösödés sehol sem vonz tôkét.) A hamburgi Reper- több.) Londonban és környékén se vége, se hossza az újszerû bahn, a londoni Soho, az amszterdami belváros, a sydneyi projekteknek: a Millenniumi Dómtól az Éden projektig (a Föld Kings Cross különleges – nemcsak „vigalmi igényeket” kiszol- éghajlati öveit bemutató könnyûszerkezetes sátorkomplexum). gáló – idegenforgalmi vonzerôvel bír, afféle „pozitív gettó”, át- Madrid az egyik pályaudvarát alakította át pálmaház hangulalátható helyzetet teremt és virágzó turizmust gerjeszt. Akinek tú botanikus kertté, kávéházakkal övezett új, szokatlan városi ez nem tetszik a helyi lakosok közül, az sem jár rosszul: koráb- fórumot kínálva; a gazdasági depresszióval és polgárháborús álban elértéktelenedett lakása hamarosan tízszeresét fogja ér- lapotokkal sújtott Bilbao pedig Frank O. Gehry sztárépítészt szerzôdtetve Guggenheim-múzeumot épített, amely több mint ni, s másutt kényelmesen megoldhatja ingatlangondjait. A „kisvárosok a nagyvárosban” (urban villages, Kultur- egymillió turistát vonz évente. Sevilla egy bô fél évszázadon bestraßen) nagyvárosi részidentitások szellemében például a lül kétszer rendezett (mindig újabb területét fejlesztve) világNépszínház utcát (amely adottságai páratlanok, hiszen az Em- kiállítást, majd 1999-ben atlétikai világbajnokságot; Gaudí és két köti össze a nemzeti sírkerttel, érintve a Teleki téri pia- Cerda Barcelonája pedig a sevillai világkiállítás évében (!) rencot) kivételes kisvárosi hangulatot árasztó világgá lehetne át- dezett olimpiát követôen újabb kreatív projektet valósított meg: formálni: fákkal, szeszélyes beugrókkal, kockás abroszú kis- az elsô hazai virtuális egyetemet. Az adottságok tematizálásának különleges példája a Cosa vendéglôkkel, villamossal színesített kispolgári életmód élô és Nostra központjának is tekintett és korábban rettegett szicífesztelen skanzenjeként. A hátrányok elônnyé formálása nagyobb léptékben is meg- liai Corleone kisvárosa, amely pontosan kínos hagyományaikísérelhetô; a szegregáció, a „gettósodás” okos várospolitikát ra épít, amikor – a múlttal leszámolandó – létrehozta a nemkövetve hallatlan érték is lehet. Például a Dob utca, Kazinczy zetközi szervezett bûnözés dokumentációs központját és a tuutca, Síp utca és Dohány utca egybefüggô környéke ma is pá- ristákat megcélzó maffiamúzeumát. Toulouse pedig „az euróratlan kulturális és civilizációs érték, amely mostanáig par- pai ûrtechnika fôvárosaként” tematizálja magát, a meglévô relagon hevert az idegenforgalom szempontjából. (A prágai get- pülôgépalkatrész-gyártásra alapozva, és ehhez igazítva fejlesztó kisebb, a velencei néhány háztömbnyi, a bécsi pedig egy vi- téseit. Ázsiában is hatalmas verseny folyik – csak más lépékgalmi negyed szomszédságában van.) Tudatos alakítással – a ben és hangsúlyokkal. Peking 2004-ben olimpiát rendez, a 14 maga etnokulturális világával, éttermeivel, kisüzleteivel, val- milliós Sanghaj pedig Hongkong mellett vezetô szerepre tör. Az innovatív projektek szerepérôl szólva az új gondolkodásmódnak reprezentatív pozitív példája lehetne a Józsefváros átformálása. Ahelyett, hogy a városrész a rendôrség és a kamerák segítségével a legigénytelenebb prostitúció fantomjával küzd, félretéve a nyárspolgári elôítéleteket (a problémában

8

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A városatyák a fejlesztésre és a városképformálásra 1800 milliárd forintnyi összeget tettek félre. A külföldi tôkebefektetés a magyarországinak több mint kétszerese. Magas irodaépületek tucatjai nônek ki a földbôl, két repülôterét hamarosan mágneses magasvasút köti össze, valamint egy 2,8 kilométer hosszú tenger alatti autós alagút is épül. Budapestnek már most temérdek látható és láthatatlan versenytársa van szerte Európában. A színfalak mögött öldöklô városverseny folyik a megarendezvények megszervezéséért. Minden aspiráns igyekszik jellegzetessé, összecserélhetetlenné tenni magát, bôséggel áldoz is a közfigyelemért. Glasgow – egy látványos városrehabilitációs program betetôzéseként – 1999-ben „az építészet és a formatervezés európai fôvárosa” volt. 2004-ben Barcelona lesz „a világ kulturális fôvárosa”. De a versenyben nemcsak megapoliszokat találunk. Az európai városrangsorban harmadrangú 680 ezres Wroclaw a szejm támogatásával a 2010-es világkiállításra pályázik. Budapest olimpiai álmaival kapcsolatban – támaszkodva a nemzetközi tapasztalatokra (lásd például Barcelonát) elmondható, hogy az ötkarikás játéksorozat a várospolitika és a városfejlesztés leghatékonyabb katalizátora lehet. Igazi, nemzetközi figyelmet vonzó zászlóshajó-projekt, amely egyrészt túlnyomórészt olyan fejlesztéseket generál, amelyekre a fôváros fejlôdésének amúgy is nagy szüksége van, másrészt finanszírozásába – kompetens programozással – jelentôs európai uniós forrásokat lehet bevonni. Ilyen léptékû tervek és fejlesztési szándékok hatékony megvalósításához szervezeti szempontból indokolt lehet átgondolni egy – a fôváros fejlôdésének „aranykorszakát” produkáló – Közmunkatanácshoz hasonló szervezet felállítását. Ez egyrészt képviseleti úton egy szervezetbe foglalhatná a fôváros, a kerületek és az agglomeráció településeinek, Pest megyének és az érintett minisztériumoknak a képviselôit, másrészt pedig hatékonyan koncentrálhatná a szükséges forrásokat és a döntéshozatali mechanizmust. Ez persze nem jelentené a részvételi demokrácia háttérbe szorítását. Például a még nálunk ismeretlen, „public debate” intézménye – amely még csak nyomaiban sem hasonlít a mi alibiszerû közmeghallgatásainkra – alkalmas lehetne egy közös jövôkép, a fejlesztési célok és a stratégia közös átgondolására. Nagyszabású városi showmûsorról van szó, amely több a nyilvános vitánál: színvonalas szakmai párbaj folyik két-háromezer fôs nyilvánosság elôtt, a média fokozott figyelmétôl övezve. (Londonban például Sir Peter Hall a Westminster Hallban tartott ilyen rendezvényen elôadást a kilencvenes évek végén). Egy biztos: az ilyen polgárosodott publikum egyszerûen nem tûri el, hogy milliárdos nagyságrendû közérdekû döntéseket félhomályos irodasarkokban hozzanak meg. Végszó Márai Sándor szerint: „Szeretni kell az életet, s nem kell törôdni a világ ítéletével. Minden más hiúság.” Ez egyik oldalról mélységesen igaz, ugyanakkor írásom többek között arról is szól, hogy a világ nagyvárosainak kontextusában elôször – nem kevés erôfeszítés árán – el kell foglalni méltó helyünket, hogy aztán majd ne kelljen törôdnünk ítéletükkel, és gondtalanabbul szerethessük fôvárosunkat. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

A Budapest jövôjével kapcsolatban felmerült gondolatok kiemelték a „stratégiai tervezés – kulturális gazdaság – zászlóshajó-projektek” hármasára épülô fejlesztés koncepcióját. Végszóként azonban emlékezzünk meg arról is, hogy a város minden idôben a kultúra foglalata, annak kifejezôdése. Kultúrát pedig kitalálni nem, csak folytatni lehet. Természetesen egy nagyvárost nagyon sokfajta kultúra kölcsönhatása alakít. Ha ránézünk Budapestre, és azt mondjuk: nem tetszik nekünk valamelyik része, vagy úgy egészben, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy nem tetszik a kultúrája, ami kialakította, illetve alakítja. A város tervezése egyenlô polgárai kultúrájának, illetve életmódjának tervezésével, és ez roppant felelôsség! Le Corbusier Párizzsal kapcsolatban elhíresült mondását megfordítva: Budapest tervezése sokkal fontosabb annál, mint hogy azt pusztán szakemberekre bízzuk. A települések legfontosabb tôkéje a fejlôdéshez (mint ahogy az egy fôépítészi konferencián szellemesen elhangzott): a mosoly. Nevezhetjük ezt emberi tényezônek és kreativitásnak is (jó példa erre az elmúlt évtizedben véghezvitt „ír csoda”), ami az intézményrendszernél és a pénznél is elôbbre való. Várost, vidéket vagy régiót igazán sikeresen csak pozitív energiát sugárzó, derûs és együttmûködô emberek tudnak fejleszteni – legyenek azok szakemberek, vállalkozók, civil szervezôdések vagy politikusok. És ahol nincs pozitív jövôkép, ott a közösség megsemmisül! Jó lenne, ha a mi Budapestünket igazán szeretnék a lakói, és a várost a kedvesség, az egymással törôdés és az együttmûködés – egyben jókedvû és optimista– kultúrája alakítaná a XXI. században. És akkor a siker – úgy mellékesen – nem fog elmaradni. Álom? Ahogy az amerikai költô, Robert Penn Warren fogalmazott? „Az álom hazugság, de álmodni igaz!” Irodalom Csontos J., Lukovich T. szerk. (1999): Urbanisztika 2000, Akadémiai Kiadó, Budapest Csontos J., Lukovich T. (2000): „Nyitva van az aranykapu?”, Magyar Nemzet, augusztus 5. Csontos J., Lukovich T. (2000): „Hétköznapi globalizmus”, Magyar Nemzet, szeptember 9. Csontos j. (2000): „Álom az olimpiáról”, Magyar Nemzet, november 25. Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (2001): A Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (2001): A Központi Régió Struktúraterve Moravánszky Ákos (1999): „Város-maszkok” arc’, február. Hall, Sir P. (1998): Cities in Civilization, Pantheon, New York Hámor Sz. (2001): „Az nyer, aki otthagyja a kaptafát”, Népszabadság, február 10. Lukovich T. (2001): A posztmodern kor városépítészetének kihívásai, Pallas Stúdió, Budapest Tillman J.A. (2001): „A nemzet rekonstrukciója” Népszabadság, március 17. Lukovich Tamás

9

MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsadó, FVM

BUDAPEST ELÔVÁROSI VASÚTI RENDSZERE Aki ismeri Miklóssy Endre szakmai tevékenységének igen széles skáláját, nem fog csodálkozni azon, hogy a közölt írása a fôváros közlekedési rendszerének az elôvárosi vasúti rendszer oldaláról történô megközelítésével foglalkozik. Mint azt ô maga is érinti bevezetôjében, írásának célja, hogy rögzítse azokat az elgondolásokat, szakmai véleményeket, amelyek a Magyar Urbanisztikai Társaság Budapest-Pest megyei csoportja és terület- és

Az elôvárosi vasúti rendszer alapadottsága

településfejlesztési tagozata rendezvénysorozatának keretében 2001. április 11-én az agglomeráció egységes elôvárosi vasúti közlekedésrendszerének a lehetôségeirôl elhangzottak. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a leírtak még nem képeznek „hivatalos” álláspontot, tehát vitaanyagnak tekintendôk. A felvetett javaslatok azonban mindenképpen mérlegelésre érdemesek és hozzájárulhatnak a fôvárosi agglomeráció hivatalos közlekedésfejlesztési koncepciójának kidolgozásához, illetve továbbfejlesztéséhez. a fôszerkesztô 10

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A Magyar Urbanisztikai Társaság Budapest-Pest megyei csoportja és terület- és településfejlesztési tagozata rendezvénysorozatot szervez az urbanisztikát érintô idôszerû kérdésekrôl abból a célból, hogy szakmailag alátámasztott bázist hozzon létre az elôttünk álló évek számára a felmerült problémák érdemi megoldásához. A rendezvényeken elhangzottakat ezért rögzítjük, archiváljuk és széles körben ismertetjük is. 2001. április 11-én volt az elsô ilyen rendezvény az agglomeráció egységes elôvárosi vasúti közlekedésrendszerének a lehetôségeirôl. A témakör felkért elôadói Miklóssy Endre (FVM), Molnár László (FôMTERV), Pápay József (MÁV), Várady Tamás ( Közlekedés Kft.) voltak. Az elôadások a szûk értelemben vett közlekedés témakörét jelentôsen meghaladták, és rámutattak a városfejlesztés általános kérdéseivel, az intézményi struktúrával, a gazdasági összefüggésekkel és a finanszírozással való kapcsolatokra. Az alapvetô új kihívás a térszerkezet megváltozása. Mind a gazdaság, mind a lakosság jelentôs ütemben költözik el a fôvárosból az agglomerációba, és ez mind a forgalmi viszonyokra, mind az ingatlanhasználatra lényeges hatással van. A jelenlegi folyamatok kedvezôtlenek, és rámutatnak arra, hogy valami baj lehet a fôvároson belüli viszonyokban. Kiemelhetô a tárgy szempontjából is a centralizáltság, ami alig-alig oldódik, és ami felelôs a közlekedési viszonyok romlásáért, a levegô szennyezôdéséért, városi fôútvonal-szakaszok szlömösödéséért, és másrészt a fôváros nagy területein az érték nélkü-

li területek hatalmas kiterjedéséért és az ingatlanok értékének az alacsonyságáért. Ugyanakkor a fôváros közlekedési adottságok tekintetében gazdagnak mondható. Óriási a felszíni kötöttpályás közlekedés hálózata, 3/4 km- nyi 1 km2-re vetítve, és a vonalvezetése is igen kedvezô. Nyilvánvaló a lehetôség a vasutak elôvárosi forgalmú felhasználására, ami mind az agglomeráció, mind a régi városhatáron kívül fekvô peremkerületek közlekedési viszonyait jelentôsen javítaná. Sôt, nyugati városok példái arra mutatnak, hogy a távolsági és a városi közlekedési rendszer mûszakilag egyesíthetô is, a vonatok a városi szakaszon akár villamosként is funkcionálhatnak és ez jelentôsen csökkenti az utazási idôt és növeli a kényelmet. A dél-budai térségre kidolgozott elôvárosi közlekedési rendszer a „távolabbi” csomópontoktól ( Pusztaszabolcs, Székesfehérvár, Tatabánya ) 40’ követési idôvel, a „közelebbiekrôl” (Százhalombatta, Martonvásár, Bicske ) pedig 20’ követési idôvel számolva ami hozzávetôleg megfelel a jelenleg Budapest–Vác közötti reláció forgalmi viszonyainak 34 milliárd Ft költséget igényelne, és mintegy napi 40–50 ezer fô számára javítaná lényegesen a közlekedési viszonyokat. Akadálya azonban mindennek a szervezeti-érdekeltségi rendszer, amin a tervezett „tarifaközösség” önmagában semmit sem javítana. Közlekedési szövetség kellene magára a kötöttpályás tömegközlekedésre, egy olyan szervezet, amelyben a MÁV részt vesz ugyan, de csupán egyike a résztvevôknek. Jelen írás az elhangzottak felhasználásával készült szakmai összegzô javaslat a közlekedési probléma lehetséges megoldására. A probléma

A budapesti metróhálózat alapadottsága FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

A peremövezetbôl naponta közel negyedmillió ember jár a fôvárosba, és a város több milliós napi „belsô” forgalmának a jelentôs része is arról az 1950-ben idecsatolt hajdani külterületrôl származik, amit a fôváros közösségi közlekedési alaprendszere csak fogyatékosan tár fel. Többféle okból, ráadásul ez a kívülrôl irányuló személyforgalom növekedik is. A megfelelô színvonalú közösségi 11

Számunkra jó példával szolgálhat London, a maga speciális sugaras-gyûrûs közlekedésszerkezetével. Itt a hatalmas kiterjedésû kertvárosokból nagyrészt sugarasan vezetô elôvárosi vasutak hozzák be az embereket a megfelelô metróállomásokig, itt vannak a nagy gépkocsiparkolók is. A metróhálózat viszont gyûrûs elrendezésû, érinti e frekventált csomópontokat, és bevezet a Citybe, ahol gyakorlatilag nem lakik senki, de naponta több mint 2 millió ember dolgozik.

A

Adottság Fôvárosunknak van egy elég jó vonalvezetésû „belsô” hálózata, nagyjából a Hungária-körúttal bezárólag, aminek a gerincét hálós törzsvillamos-rendszer és sugarasan kiépített földalatti metróhálózat adja. Fô fogyatékossága e rendszernek az, hogy alig tárja fel a peremkerületeket, az agglomerációról nem is beszélve, vagyis többszörös átszállásra kényszeríti az utasokat. Másrészt van egy igen jó vonalvezetésû vasúthálózat, 11 sugaras elrendezésû „behordó” vonallal, és két gyûrûszerû részelemmel.

C

A fejlesztés javaslata

G

F

E

Az elôvárosi vasutak kapcsolódása a fôváros belsô alaphálózatához

közlekedés híján a gépkocsihasználat ugrásszerûen emelkedik, fôképpen pedig romlik a Modal Split (nemrég még 80% fölött volt, ma már kevesebb mint 60%). Ennek többféle káros következménye van, romlik a megközelítési idô, kritikussá vált a levegô állapota, a bevezetô fôutak gyors ütemben szlömösödnek. A megoldási javaslat alapelve Nyilvánvalóan közlekedési eszközváltás szükséges, ôrzött külsô parkolók rendszerével, amelyekrôl azután közösségi közlekedéssel folytatható az utazás. A megfelelô színvonalat ehhez biztosítani kell, és erre alapvetôen a kötöttpályás közlekedés alkalmas felszínen, a gépkocsiforgalomtól elválasztott pályával, vagy pedig felszín alatt. Lényeges, hogy a rendszer a lehetô legkevesebb átszállással mûködjön, célszerû az, hogyha egy átszállással lehetôleg a város minden pontja elérhetô. Ehhez transzverzális vonalkapcsolatok szükségesek. 12

A megoldás lényege egy olyan egységes elôvárosi vasúti rendszer, amely az utazókat behordja közvetlenül a számukra legmegfelelôbb átszállási pontokra, ami esetünkben a fôváros „belsô” hálózatának a villamos- és metróvonalait jelenti. Ennek a rendszernek a kiépítése négyféle feladat megoldását igényeli.

1. Az elôvárosi vasúti rendszer kialakítása

Itt meg kell oldani a kétféle közvasúti és elôvárosi vasúti forgalom együttélését, ami a korszerû szabályozás számára nem gond, számos nyugati nagyvárosban mûködnek ilyen rendszerek. Az ehhez szükséges szervezeti feltételek alapját a MÁV tervbe vett reformja lehetôvé teszi a „pályavasút” és „vállalkozói vasút” intézményi elkülönítésével, amit az EUharmonizáció igénye követel meg. A „vállalkozói vasút” rendszergazdája az elôvárosi rendszert illetôen a Közép-magyarországi Régió tanácsa lehetne. Természetszerûleg meg kell oldani a tarifaközösséget is, de ez a legkisebb gond, egyébiránt már folyamatban is van. 2. Az átszállási pontok megfelelô kialakítása

Elsôsorban a belsô törzshálózat kiemelt fontosságú vonalaihoz való megfelelô kapcsolódást kell itt megoldani. Kiépíteni a 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A Kerepesi úti metrómegálló elôvárosi vasuti kapcsolata

megfelelô megállókat, mozgólépcsôkkel ellátni, mert többnyire szintkülönbségeket kell áthidalni. 3. Külsô ôrzött parkolók megépítése

Ezeknek frekventált megállóhelyek mellett kell lenniük, és megfelelô rávezetô utakat is biztosítani kell. 4. A belsô törzshálózat vonalvezetésének kiegészítése és korszerûsítése

A legfontosabbnak látszó feladatai a következôk: az 56-os villamos továbbvezetése, a Rákóczi úti és a Thököly úti villamos kiépítése az 1-es villamosnak a pályaudvarig történô vezetése, a 3-as villamos továbbépítése, a 2-es villamos egyesítése a csepeli gyorsvasúttal, a 4-es villamos kivezetése Budafokra, a 49es villamos korszerûsítése. A négy pont közül itt azonban csak az 1-essel, vagyis az elôvárosi vasút kialakításának a vonalvezetésével, és a 2-essel, vagyis az átszállókapcsolatok fejlesztésével foglalkozunk. A javaslatok csupán kézenfekvô feltevéseknek tekintendôk, a pontos kialakítás részletes és komplex vizsgálatokat igényel, amelyekben az utasforgalmi viszonyok mellett más szempontokat is meg kell vizsgálni. A javasolt relációk a következôk: 1. Esztergom–Újpest–Kerepesi út 2. Vác–(Nyugati pályaudvar ? Kerepesi út ? ) 3. Veresegyház–(Nyugati pályaudvar ? Kerepesi út ? ) 4. Gödöllô–Isaszeg–Kerepesi út 5. (Nagykáta )–Maglód–Kerepesi út FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

6. (Cegléd)–Monor–Nyugati pályaudvar (közös rendszerben a ferihegyi repülôtéri kapcsolattal) 7. Gárdony–Kelenföld–Kerepesi út 8. (Bicske)–Budaörs–Kelenföld–Kerepesi út Megjegyzendô, hogy a „Kerepesi út” megjelölés a Körvasútsor és a Keleti pályaudvar bemenô vonalainak az eszmei csatlakozási pontját jelöli csupán. Itt az északról érkezô elôvárosi vonalakat egybe lehet kapcsolni a délrôl érkezôkkel, és a kívánatos transzverzális átmenô vonal épp így alakulhat ki. Javaslatunkban a Kelenföldrôl érkezô relációknak az Esztergom és Vác irányába való vezetésével számolunk ( 1 ), míg a Gödöllô–Nagykáta–Monor irányokból érkezô vonatoknak a Nyugati pályaudvarra való vezetésével (2). Ezeket a felvetéseket a részletes tervezés nyilvánvalóan módosíthatja. Itt csupán az a cél, hogy a megoldásban rejlô lehetôségeket érzékeltessük. A tapasztalat szerint a közösségi közlekedésben való részvételtôl leginkább a sok átszállás riaszt vissza, ami a kényelmetlensége mellett az utazási idôt is növeli. Ezért az a cél, hogy az átszállásokat minimalizáljuk. A vázolt transzverzális megoldással a Hungária körúton belüli belsô Budapest egészében, a külsô kerületek pedig nagyrészt teljes egészében elérhetôek egy átszállással. A frekventált átszállási pontokat a következôképpen jelöltük meg. A. Újpest Városkapu B. Hungária körúti felüljáró C. Kerepesi út D. Kôbánya–Kispest vasúti megállóhely E. Üllôi út F. Soroksári út 13

G. Kelenföldi pályaudvar Az egyes átszállási pontokon szükséges átalakításokat külön ismertetjük. 1. Az észak–déli transzverzális vonal A vonal Esztergom–Vác felôl két irányból indul, majd a Körvasút soron át Kôbánya érintésével a Déli vasút vonalára tér, átmegy a déli összekötô hídon a Kelenföldi pályaudvarra, és ketté ágazik Budaörs–Bicske és Érd–Gárdony–Százhalombatta irányába. Nézzük meg az elsô frekventált, azaz a belsô városrészek közlekedési alapszerkezetéhez közvetlenül kapcsolódó átszállások megközelítési idejét. (Az agglomerációs térségben, a kisszámú megálló miatt 40 km/óra utazási sebességgel számolunk.) Soroksári út 2-es villamos, csepeli HÉV, ráckevei HÉV Bicske 40’ Budaörs 17’ Érd 22’ Gárdony 50’ Újpest–Városkapu 3-as metró Esztergom 38’ Pilisvörösvár 16’ Vác Dunakeszi -

Üllôi út 3-as metró, 3-as villamos 43’ 20’ 25’ 53’ Nyugati pu. 3-as metró, Nagykörút 35’ 20’

2. Az agglomeráció keleti részének a megközelítése Itt három vonal kiépítésével lehet számolni, a MÁV 80-as, Gödöllô–Hatvan, 100-as, Monor–Cegléd és 120-as, Maglód–Nagykáta (Újszász) vonalával. Mivel azonban Gödöllô elôvárosi vasúttal el van látva, a MÁV vonal igénybevétele csak akkor indokolt, ha Hatvanig vezet. Ez a megoldás ugyan elônyösnek látszik, de a realitását csak hosszabb távon véljük, és ezért itt most nem is foglalkozunk vele. Ugyanez a helyzet a 150-es, Kunszentmiklós–Kelebia vonallal is. Miután az a fô cél, hogy az elôvárosi vonalakról a belsô Budapest egy átszállással megközelíthetô legyen, ezeket a keletrôl érkezô vonalakat célszerû a Nyugati pályaudvarra bevezetni. Idekapcsolódik a Ferihegyi Repülôtér közösségi közlekedésbe való bekapcsolása is, ami mintegy 600 méternyi vasúti pálya megépítését igényeli a 100-as, ceglédi vonalhoz való csatlakozás esetén. A 120-as, nagykáta–újszászi vonalhoz csatlakozás ellenben jóval problématikusabb, 6 kilométer új vasúti pályát jelent, azonkívül a repülôterek teljes forgalmi rendszerének az átszervezését, mivelhogy a fogadóépületek forgalmával ellentétes irányról van szó. Az elsô fontos átszállási pont megközelítési ideje a következô: Kôbánya–Kispest 3-as metró Gyömrô Monor 20’

Kerepesi út 2-es metró 20’ 25’

Nyugati pu. 3-as metró, Nagykörút 30’ 35’

Az Ecseri úti metrómegálló elôvárosi vasuti kapcsolata

14

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

3. A meghatározó csomópontokon szükséges fejlesztések Az elôvárosi vasúti rendszer teljes kiépítése mintegy 25–30 megállót igényel Budapest közigazgatási területén. Ezeket ott kell kialakítani, ahol a városrészeket feltáró fontosabb forgalmi utak és a rajtuk vezetô közösségi közlekedési vonalak a MÁV vonalait keresztezik. Hét megállót ezek közül különösen fontosnak tartunk, mivelhogy a fôváros belsô területének a megközelítését ezek szolgálják elsôsorban. A velük kapcsolatos fejlesztések a következôk: A) Újpest–Városkapu A szentendrei vonal és a 3-as metró kapcsolatát biztosítja. Kiépített, lényegében rendben lévô csomópont. B) Hungária körúti felüljáró A váci vonal és a Hungária körúti 1-es villamos kapcsolatát biztosítja. Kiépíthetô állomás, mozgólépcsôk segítségével. Igen kedvezô lenne, ha az 1-es földalatti Kacsóh Pongrác úti végállomását is el lehetne innen érni, ez esetleg mozgójárda segítségével megoldható (mintegy 400 m a távolság). C) Kerepesi út A 2-es metró, valamint az 1-es villamos átszállását tudná biztosítani. A kelet–nyugati metró kialakításának van néhány alapvetô fogyatékossága. Az egyik az, hogy ezen a ponton nincsen megálló, és mind a Hungária körúti, mind a Pillangó úti megállók túlságosan messzire esnek. Igaz, hogy midôn építették, akkor még ez a közlekedési kapcsolati igény nem létezett. Mindazonáltal van megoldás, mert ez a két megálló úgyis a legnagyobb távolságra van egymástól, és ha új megálló épülne itt, a felezési pontban, akkor annak a távolsága a szomszédaitól megegyezne a metró belvárosi állomásainak a távolságával (Lehel tér–Nyugati pályaudvar–Arany János u.–Deák tér–Ferenciek tere–Kálvin tér stb.) A kialakítása is elég egyszerû, mivel itt már kéreg alatti vezetésû a metró. D) Kôbánya–Kispest Ez a vasútállomás és a 3-as metró közös megállóhelye. Kiépített, rendben van E) Üllôi út A 3-as metró és a 3-as villamos csatlakozási pontja. A metrómegálló Ecseri úti állomásának az átépítésével és az itt kialakított vasúti megálló mozgólépcsôvel való összekötésével megoldható.

ról érkezô elôvárosi forgalomnak ez a legfontosabb átszállási helye. Vasúti megálló építésével és mozgólépcsôvel az átszállás biztosítható. G) Kelenföldi pályaudvar Az épülô 1-es villamos, valamint a 49-es villamos kapcsolatát biztosítja, és itt van a helyközi autóbuszjáratok egyik végállomása is. Forgalmi rendezést igényel, de hozzávetôleg rendben van. A pénzügyi forrásokról A megvalósításhoz a biztosító berendezések kialakítása, az állomások megépítése, a kocsiállomány beszerzése és a meglévô közösségi közlekedés elemeinek átalakítása tartozik. Az itt leírt rendszer teljes költségigénye mintegy 120 milliárd Ft-ra becsülhetô, és körülbelül 2,7 millió ember közlekedési viszonyait javítja meg lényegesen. Az ingatlanértékekre gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen, mivel az egész térségben új fejlôdési dinamikát indíthat el. Az értéknövelô hatás ezer milliárd forintban kifejezhetô nagyságrendû. Lényeges további kedvezô hatást az, hogy a pesti oldalnak az ekképpen alapvetôen megjavuló közlekedési viszonyai segítséget jelenthetnek a budai oldal tehermentesítésében. Itt ugyanis hatalmas ingatlankereslet alakult ki, ami egyrészt veszélyezteti a fôváros „tüdejének” és legfontosabb rekreációs övezetének, az erdôknek és természetvédelmi területeknek a létét, másrészt a terepviszonyok miatt igen költséges infrastrukturális beruházásokat igényel a növekedô népesség ellátása – fôleg az ugrásszerûen növekedô gépkocsi-forgalom megfelelô elvezetése. A megvalósításhoz meg kell jegyeznünk még azt, hogy az 1990. évi LXV. önkormányzati törvény 8. §-a a helyi közlekedést a települési önkormányzat hatáskörébe utalta, míg a helyközi közlekedést állami feladatként határozta meg. Ugyanezen törvény a 64. §. (2)-ben a fôváros számára adható különleges fejlesztési támogatást olyan országos vagy regionális többletfeladathoz köti, amelynek az ellátására a fôvárosnak a saját erôforrásai nem elegendôek. Ebben az esetben a támogatási célt, a támogatás módját és pénzügyi eszközeit külön törvényben kell rögzíteni. Az itt vázolt regionális vasútrendszer ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tesz. A finanszírozás tekintetében kedvezô lehetôséget nyújt az Európai Unió ISPA támogatási programja, amit a felszíni közösségi közlekedés fejlesztésére és környezetvédelemre lehet igénybe venni. Tekintettel arra, hogy Budapest kedvezôtlen levegôállapota az éves országjelentésekben mint az egyik legkirívóbb környezeti probléma szerepel, az ennek a megjavítását célzó fejlesztés joggal számíthat vissza nem térítendô támogatásra, aminek a volumene több tíz milliárd Ft lehet (a költségek 50%-áig terjed ez a támogatás.)

F) Soroksári út A 2-es villamos, a csepeli HÉV és a ráckevei HÉV átszállási pontja a Lágymányosi kettôs híd pesti hídfôjében. A BudáFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

15

Molnár László, a FÖMTI Rt. vezérigazgatója

AZ URBANIZÁCIÓ ÚJ KIHÍVÁSAI A VÁROSI KÖZLEKEDÉSSEL SZEMBEN Mint az a jelen írást megelôzô – a Miklóssy Endre gondolatait tükrözô – tanulmány bevezetôjébôl is kitûnik, Molnár László is felkért hozzászólója volt az Urbanisztikai Társaság által megszervezett rendezvénysorozatnak. Írása azonban túlmutat a hivatkozott rendezvényen általa elmondottakon, hiszen európai dimenzióban szemléli a és közelíti a közlekedésfejlesztés terén megoldandó hazai problémákat. Az urbanizáció új kihívásaira reagáló szakmai álláspontja szintén vitaanyagnak tekintendô. Különösen azok számára hordoz jelentôs gondolatokat, akik az urbanizációs folyamat általános jelenségeivel és azok nemzetközi tapasztalataival is foglalkoztak.

1. A nagyvárosok növekedésének konfliktusai A világban zajló gazdasági, társadalmi, kommunikációs folyamatok napjainkra a városokat, különösen a nagyvárosi régiókat a fejlôdés soha nem volt jelentôségû kulcspozíciójába helyezték. A n a g y v á r o s o k a tudás, az innováció, a gazdaság, a kultúra, az egyre inkább nemzetközivé váló kommunikáció és együttmûködés központjai, a produktivitás, a dinamizmus, a f e j l ô d é s m o t o r j a i. A városok f e l e l n e k u g y a n a k k o r a v il á g e r ô f o r r á s - f o g y a s z t á s á n a k 7 5 s z á z a l é k á é r t, a nagyvárosok a zsúfoltság, a zaklatottság, a környezet szennyezésének és felélésének legfôbb okozói, a fejlôdés fenntarthatóságának legnagyobb akadályozói. Az elkövetkezô 20–25 évben a Föld városainak lakosságszáma várhatóan megkétszerezôdik és a mai 2,5 milliárdról 5 milliárdra nô. Ezzel a lakónépesség 60–62%-a városlakó lesz. Egy megfelelôen körültekintô várospolitika nélkül a városok terjeszkedése tovább fokozódik, a zsúfoltság, a szennyezés tovább nô, és végsô soron a növekedés, a lakhatóság akadályozójává válik. A világban ezért a j ö v ô egyik legnagyobb kihívása a városok problémájának m e g o l d á s a , növekedésének kordában tartása, illetve a nagyvárosok és régiói együttmûködésének, fejlôdésének kívánatos mederben tartása. 2000 májusában Berlinben az U R B A N 2 1 v i l á g k o n f e r e n c i a a Föld nagyvárosainak új perspektíváit, aggasztó problémáit, fenntartható fejlôdésének lehetôségeit helyezte az eszmecserék középpontjába. A konferencia egyik alapdokumentuma, a „World Report on the URBAN Future 21” az elkövetkezô 20–25 évre a népességnövekedés visszafogása és a környezetszennyezés csökkentése mellett, a v á r o s o k k ö zl e k e d é s é n e k m e g o l d á s á t jelölte meg a városi folyamatok kézben tartására meghatározott legfontosabb globális feladatok között. Az EU tagországok együttmûködésével több éven át készülô, az Európai Bizottság által 1999-ben elfogadott E u r óp a i T e r ü l e t f e j l e s z t é s i P e r s p e k t ív a ( E S D P ) szintén középpontba helye16

zi a városok fejlôdését, a fejlôdés elônyeit és veszélyeit. Rögzíti, hogy az európai területszerkezetet „a jó nemzetközi elérhetôséggel rendelkezô nagyvárosi régiók hatékony közlekedési rendszerrel összekapcsolt hálózata” alapozza meg, amely hálózatban a városok globális versenyképessége, egész Európa versenyképessége szempontjából meghatározó jelentôségû. Mind az európai dokumentum, mind az URBAN 21 konferencia külön figyelmet fordít a volt keleti tömb városainak fejlôdésére, speciális gondjaira. A gazdasági, kereskedelmi cselekvésekben, kapcsolatokban, kommunikációban felgyorsult és kibôvült világ új kihívásai a saját társadalmi átalakulásuk gondjaival k ü z d ô k e l e t európai városokat kettôs teher és nagy kihívás elé á l l í t j á k . E városoknak úgy kell a globális rendszerekhez gyors reagálással versenyképesen csatlakozniuk, hogy éppen a régi gazdasági, ipari szerkezet felbomlásának és egy új, a tercier szektort elôtérbe helyezô, „lazább” városgazdasági szerkezet kialakulásának korszakát élik, e folyamatnak a városi struktúrákat átalakító számos következményével.

1. ábra Integrált városi és regionális politika 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A 90-es éveket jellemzô gazdasági, társadalmi, területhasználati folyamatok a – fejlesztési elmaradásaiból és alulfinanszírozásából eredôen egyébként is válságos helyzetû – városi, városkörnyéki közlekedést a fenntarthatóságot veszélyeztetô kritikus helyzetbe hozzák. A f e n n t a r t h a t ó m o b i l i t á s egyik legfontosabb feltétele a terhelések egyenes arányú növekedése nélküli teljesítménynövekedés. K ö z l e k e d é s i k ö r n y e z e t ü n k e t u g y a n a k k o r é p p e n e k ív á n a t o s f e l t é t e l e l l e n k e z ô j e j e l l e m z i . Növekszik a közösségi közlekedés térvesztése és növekszik az autóhasználat, miközben n ö v e k s z e n e k az „egységnyi hozzáféréshez” s z ü k s é g e s u t a z á s i h o s s z a k é s u t a z á s i i d ô k i s . Tehát több, kedvezôtlen tényezô fokozza a mobilizáció terheit, miközben annak haszna (a kapcsolatépítés vagy a cserefolyamat intenzitása) változatlan, vagy alig változik. A z o k o k é s a z i n d o k o k , amelyek a megnövekedett igényû és távolságú mobilitást igénylik, a közlekedésen kívüliek. A k ö v e t k e z m é n y e k – tehát hogy az új mobilitási igények lényegesen fogyasztják az idô- és erôforrás-felhasználást – a közlekedésen belüliek, s abból erednek, hogy a k ö z l e k e d é s f e l t é t e l e i és lehetôségei – tehát a közlekedési rendszer eszköztára – az új feltételek követelte i g é n y e k t ô l e g y r e j o bb a n e l m a r a d.

az önmaga teremtette korlátokba ütközik. A k i s t e l e p ü l é s e k területük és lakosszámuk markáns növekedésével eredeti i d e n t i t á s u k a t , n y u g o d t s á g u k a t e l v e s z t i k , a n ö v e kv ô a u t ó h a s z n á l a t p e d i g a v á r o s b a v e z e t ô u t a k z s úf o l t s á g á t és a napi utazási idôt, illetve a költségráfordításokat lényegesen növelik. A két tényezô – a szuburbanizáció és a mobilitási igény – együttes növekedése jelenti a nagy veszélyt és kihívást a mobilitás kívánatos módjára, illetve befolyásolására vonatkozóan.

3. sz. ábra 2. Budapest és környéke közlekedését alakító új tényezôk B u d a p e s t é s k ö r n y é k e (a Budapest Agglomeráció, illetve a Közép-magyarországi Régió) helyzetét fentiek mellett sajátossá teszi a s z u b u r b a n i z á c i ó e g y r e n ö v e k v ô f o l y a m a t a . A s z u b u r b a n i z á c i ó a regionális tér kialakulásának kedvezôtlen – de valószínûleg elkerülhetetlen – velejárója. Indítékaik jórészt megegyezôek, a szabaddá vált kommunikáció nélkül a szuburbanizáció ereje és lehetôségei jóval visszafogottabbak lennének. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a városból történô kiköltözés igényét a városi élet költségeinek, valamint a v á r o s i k ö r n y e z e t t e r h e l é s é n e k n ö v e k e d é s e – ezzel együtt az ember elemi vágya a nyugodt életfeltételekre – lényegesen fokozza. A szuburbanizáció a városkörnyéket laza, szétterülô struktúra irányába alakítja, amelynek következménye az autóhasználat fokozódó igénye. A folyamat elôbb-utóbb

2. sz. ábra A mobilitás várható növekedése FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

Szuburbaniációs folyamat a Közép-magyarországi Régióban

Piliscsaba 1800 lakóházszáma az elkövetkezô 4–5 évben várhatóan 1000 házzal növekszik. Ez mintegy 3000 fôs lélekszám-növekedést jelent. Más megközelítésben – lakásonként másfél keresôvel számolva – ez 1500 napi munkába járót jelent, amelybôl a 2/3 rész bizonyára a fôvárosba jár vissza dolgozni. Tehát mintegy ezer ingázó hozzávetôlegesen másfél-két óra idôintervallumban terheli a 10. sz. fôutat, ami 600–700 többlet-személygépkocsit jelent. Egyetlen faluból! S tudjuk, hogy a 10. sz. fôút vonzáskörzetébe tartozik Üröm, Pilisborosjenô, Csobánka, Pilisvörösvár, Tinnye, Budajenô, Telki, Pilisszentiván.... Talán érzékelhetô, miért indokolt az esztergomi vasútvonal elôvárosi közlekedésre történô alkalmassá tétele, megteremtése a forgalmat széthúzó harántoló utak építése (M0), és egy hatékony „ráhordó” P+R hálózat.

A szuburbanizáció folyamatára lehet-e reális fékezô erô a közlekedési kapcsolatok lefojtása (nem fejlesztése), ezzel a város-városkönyék közötti fizikai kommunikáció ellehetetlenítése? Nem! Nem, mert akkor egyfelôl a régión belüli együttmûködések is lehetetlenülnek, másfelôl pedig – mint arra már van példa – a munkahelyek is a lakóhelyek után mennek, s a város tovább ürül. Az egyetlen lehetséges alternatíva ezért a v á r o s i é l e t f e l t é t e l e k , a városi környezet minôségének javítása, ezzel a b e n t m a r a d á s , s ô t a v i s s z a k ö l t ö z é s v o n z ó v á t ét e l e , s v é g s ô s o r o n e g y k i e g y e n s ú l y o z o t t f e l t é t elû, együttmûködô nagyvárosi térség létrehozása. Csak ez a fenntartható térségfejlesztési alternatíva, csak ez – tehát a városi életminôség és a városkörnyéki közlekedés együttes javítása – lehet a versenyképes régió létrehozásának lehetséges iránya. 17

A j ö v ô n a g y k i h í v á s a egy olyan belsô integrált közlekedési hálózat létrehozása, amely alkalmas a térség metropolizációs folyamatainak erôsítésére annak érdekében, hogy a regionális központi szerep ismételt betöltéséhez egy kellôen nagy területi kínálattal bíró, mûködésében hatékony, növekedésében fenntartható, kapcsolataiban v e r s e n y k é p e s , p o tens és kiegyensúlyozott szerkezeti egység jöjjön létre.

A Közép-magyarországi Régió

3. Kitörési lehetôségek a közlekedési krízis helyzetébôl A nagyvárosi régiók esetén, a minôséget és a megbízhatóságot közvetítô k ö t ö t t p á l y á s k ö z l e k e d é s i e s z k ö z n e m n é l k ü l ö z h e t ô . Nem véletlen, hogy az európai városok – gyakran korábbi közlekedéspolitikájukban gyökeres fordulatot eszközölve – nagy ütemben fejlesztik kötöttpályás rendszereiket. Új gyorsvasúti vonalak, elôvárosi rendszerek és metróvonalak épülnek, korábban megszüntetett villamosvonalak élednek új18

ra, a különféle kötöttpályás eszközök együttmûködésére alapozott k ö z l e k e d é s i s z ö v e t s é g e k a k o m p l e x s z o l g á l t at á s o k t á r h á z á t k í n á l j á k használóiknak. A k ö t ö t t p á l y á s h á l ó z a t o k s t r u k t ú r á t , s t a b i l i t á s t é s m e g b í z h a t ó s ág o t v i s z n e k a v á r o s f e j l ô d é s b e é s a k ö z l e k e d é s i r e n ds z e r e k b e . Általuk teremthetô meg a közösségi közlekedés egyéni közlekedéssel szembeni – minôségen alapuló – versenyképessége. Budapest és környékének meglévô közlekedésszerkezeti s t r u kt ú r á j a k i v á l ó l e h e t ô s é g e t t er e m t a k ö t ö t t p á l y á r a a l a p oz o t t t e r ü l e t f e j l ô d é s h e z é s k ö zl e k e d é s s z e r v e z é s h e z . A szervezési intézkedések és fejlesztések nyomán el kell érni, hogy a térség 11 MÁV vasútvonala és 3 BKV hév fejlesztett vonala képezze az agglomeráció kötöttpályás „gerinchálózatát”, és biztosítsa a közösségi közlekedés dominanciáját. Kívánatos eredmény, hogy a fôváros és környéke közötti forgalomban a kötöttpályás közlekedés aránya a mai 20–25%-ról 40% fölé emelkedjen. A város és városkörnyék integrált közösségi közlekedési rendszerében a M Á V h á l ó z a t (mint elôvárosi vasút), a m e t r ó (mint városi gyorsvasút) é s a v i l l a m o s (mint közúti vasút) egymással együttmûködô és nem egymással helyettesíthetô integráns rendszert képeznek. E rendszer, valamint az erre alapozott P + R h á l ó z a t, a belvárosi területek p a r k o l á s s z a b á l y o z á s a, valamint a város térszerkezetét javító, h a r á n t i r á n y ú k ö zú t h á l ó z a t együttesen jelentik a közlekedési rendszer alakításának azt a gerincét, amely – magas minôségû i n f o r m á c i ó s é s t e m a t i k a i s z a b á l y o z á s s a l mûködtetve – a város és környéke közlekedését a v á r o s p o l i t i k a , i l l e t v e a r e g i o4. sz. ábra n á l i s p o l i t i k a c é l j a i s z e r i n t a l a k í t j a é s e g y lakható, hatételepülésszerkezete kony, együttmûködô n a g y v á r o s i r é g i ó a l a p j a i t t e r e m t i m e g . Létrejöhet egy olyan integrált és szelektív közlekedési hálózat, amely alkalmas a térség m e t r o p o l i z á c i ó s folyamatainak erôsítésére annak érdekében, hogy egy kellôen nagy területi kínálattal bíró, növekedésében fenntartható, kapcsolataiban v e r s e n y k é p e s , k o o p eratívan együtt élô szerkezeti egység alakuljon ki. A versenyalkalmasság növelésének és a fenntarthatóság biztosításnak az á t f o g ó t e r ü l e t f e j l e s z t é s i é s o r s z á g o s k ö z l e k e d é s i p o l i t i k á b a á g y a z o t t l e g f o n t o s a b b e r e dményei lehetnek: 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

• A történelmi fejlôdés során kialakult hálózati struktúrák értékeinek megôrzése mellett – különösen a közútháló, zat esetén – a c e n t r á l i s s z e r k e z e t o l d ó d i k, a harántoló, a centrumot mentesítô, a fejlesztés lehetôségeit térben terítô, az egyes elemek horizontális kapcsolatait elôsegítô elemek fejlôdnek. • Létrejön a közösségi közlekedés integrált hálózata, megvalósul a helyváltoztatások magasabb szervezettsége és a mobilitási forma kívánatos alakítása. A különbözô szolgáltatók együttmûködésével a B u d a p e s t i K ö z l e k e d é s i S z ö v e t s é g teljes körû létrehozása megtörténik. • Megvalósul a természeti és épített környezet a d o t t s á g a i n a k , sajátosságainak megôrzése egy strukturált, kiegyensúlyozott területszerkezet létrehozása, valamint a környezeti terhelhetôség figyelembevételével a közlekedési, szállítási formák funkcionális sajátosságok szerinti alakítása. A régió kötöttpályás közlekedési rendszere kétféle szerke5. sz. ábra Budapest déli agglomerációjának vonzáskörzetei zeti elv alapján fejleszthetô. Az egymásra épített hálózati eleés az ingázó forgalom aránya meket és alágazati kapcsolatokat integráló hálózatszervezés az intermodális csomópontokra épít, amelyeken keresztül megvalósítható az integráció, amelyek alkalmasak egy-egy térség közlekedési folyamatainak összefogására és szervezésére és amelyek a közlekedési folyamatba épített napi szolgáltatások igénybevételének – ezzel a használó idômegtakarításának – színterei. Az átszállások minimalizálását szem elôtt tartó hálózatszervezés az átjárható kötöttpályás rendszerek kialakítását helyezi elôtérbe, ahol egy-egy kötöttpályás elem a városkörnyéki környezetbôl belvárosi környezetbe haladva, hosszú szakaszon elégíti ki a rá szervezett közlekedési igényeket. Az intermodális átszálló csomópontokra szervezett hálózat a rugalmasság feltételeinek jobban megfelel. Gazdaságosabb és a változó igényeket jobban követô rendszert alkot. Az átjárható hálózat ott indokolt, ahol a kiszámítható és intenzív áramlatokat tartósan ugyanolyan – vagy növekvô – igények indukálják. A k é t h ál ó z a t s z e r v e z é s i m ó d s z e r e g y ü t t es e n , e g y m á s t k i e g é s z í t v e l e h e t h atékony. A közlekedés javításának indítékai csak részben – sôt csak másodsorban – irányulnak közvetlenül a mobilitás minôségének javítására (gyorsabban, kényelmesebben, biztonságosabban utazhassak), sokkal inkább azon közvetett hatások érvényesítésére, amelyek során a k ö z l e k ed é s f e j l e s z t é s e s z k ö z t j e l e n t v a l amely egyetemesebb várospolitikai 6. sz. ábra c é l (hatékonyság, életminôség) é r v é n y e s í t é s é h e z. A k ö z l e k e d é s t e r v e Térségszervezô (intermodális) csomópontok z é s : a területhasználatot alakító h á l ó rendszere a fôvárosban FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

19

z a t t e r v e z é s és a mobilitás minôségét alakító f o r g a l o m t e r v e z é s összhangja. Ebben az átfogóbb megközelítésben más értelmet nyer a sebesség fogalma is. A közlekedési szolgáltatás sebessége az egyes közlekedési formák v e r s e n y é b e n e l s ô s z á m ú t én y e z ô . A sebesség természetesen azt (is) jelenti, hogy az adott eszközzel használója milyen gyorsan jut el kiindulási pontjától céljáig. De ennél többet is jelent, és e másodlagos jelentés a k ö z ö s s é g i k ö z l e k e d é s v e r s e n y k é p e s s ége szempontjából fontosabb. Nevezetesen, hogy a használó napi élettevékenysége során, napi tennivalóitól mennyi idôt vesz el a közlekedés passzív idejével, illetve fordítva: t e n n i v a l ó i b ó l m e n y nyivel többet tud elvégezni 7. sz. ábra e g y , a z é l e t r i t m u s á b a i l l e s zBudapest déli térségének jelenlegi kötöttpályás hálózata t e t t k ö z l e k e d é s s e l . („Az idô pénz” – mondják. De nem önmagától, hanem az elvégezhe- jával felemelô, nem pedig leromlottságával megnyomorító, tô vagy elmaradó hasznos tevékenységtôl.) S ezzel már ott integrált közösségi közlekedésnek ahhoz, hogy v a l ó s e s é vagyunk a közösségi közlekedés versenylehetôségének fel- l y e l e g y e n a v á r o s o k n a k a z a u t ó h a s z n á l a t n y ú j t o t t a e l ô n y ö k k o m p e n z á l á s á r a , és – árintézkedésekkel, tatételeinél: -ha a közösségi szolgáltatás p o n t o s , m e n e t r e n d s z e r û rifapolitikával kombinálva – a közlekedôk autóból történô kié s k i s z á m í t h a t ó , akkor a várakozás és késés nem csökken- szállítására. ti idôlehetôségeinket, napi feladataink jól tervezhetôk; -ha a közösségi eszköz kocsijában kényelmesen ülve a z u t a z á s t n a p i m u n k á n k r a v a l ó f e lk é s z ü l é s r e , jegyzeteink átnézésére, közelgô tárgyalásunk jegyzetének megírására fordíthatjuk, sok idôt nyertünk és „tevékenységsebességünket” fokoztuk; -ha az á t s z á l l á s u n k h e l y s z íne napi ügyintézéseinkhez olyan magasszintû szolgáltatást nyújt (napi bevásárlás, információhoz jutás, pénzkivétel, levélfeladás, lottó vásárlás, virág a randevúra vagy éppen kocsimosás, szervízelés a P+R parkolóban), amelyért külön-külön kellene egyébként utazni, kocsiból kiszállni, gyalogolni, ismét sok idôt nyerhetünk hétköznapjainkra a közlekedési szolgáltatással. E versenyképességet kell kínál8. sz. ábra nia a magas szinten szervezett, Budapest déli térségének tervezett kötöttpályás hálózata igényes környezetbe helyezett, a használót minôségével, esztétiká20

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

MEGGYESI TAMÁS egyetemi tanár, BME Urbanisztika Tanszék

TELEPÜLÉSI SZÖVETTAN Sajátos ellentmondás jellemzi ma a hazai várostervezést. Várostervezést mûvelni csak egyetemi végzettséggel szabad. Magyarországon ma a településtervezést egyetemi szinten az általános építészmérnök-képzés keretében tanítják, önálló településtervezési szak csak fôiskolai szinten létezik „településmérnök” néven. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzék, többféle dolgot kell tennünk. Egyebek között meg kell ismerkednünk ennek a hétezer éves szakmának az „anatómiájával”. Meggyesi Tamás ennek az alapvetését végezte el a „Városépítés” címû kéziratos egyetemi jegyzetében. Az „anatómia” neve itt: „települési szövettan”. Ennek egyik fejezetét közöljük az alábbiakban pusztán szemléltetésképpen. Részben azért is, hogy valaki kedvet kapjon ahhoz, hogy támogassa ennek a világviszonylatban is jelentôs érdeklôdésre számot tartó alapmûnek a megjelentetését. Miklóssy Endre

Bevezetés Minden mûszaki jellegû tevékenység és minden mérnöki vagy építészeti alkotás valamilyen értelemben meglévô természeti vagy települési tájban jelenik meg. Mindenfajta építés beavatkozás a meglévô környezetbe, és mindenfajta tervezés valójában településtervezés: jó vagy kevésbé jó értelemben hozzájárul a környezet továbbfejlesztéséhez vagy átalakításához. Ezért a településtervezés mint stúdium nem is kezdôdhet mással, mint annak leírásával, ami van. Ezt a stúdiumot települési szövettannak hívjuk, mert egy olyan valóságtartományt próbál feltárni, ami inkább hasonlít az élô szervezetekhez, mint az élettelen anyagokhoz. A települések felépítésében is azonosíthatók a sejtek, a sejtcsoportok, majd a különbözô szövetek, amik aztán szervekké állnak össze. De a település – miként az ember is – több, mint részeinek együttese: személyisége, arculata van. A települési szövettan csak a felépítés szintjeivel foglalkozhat, amit morfológiának, alaktannak, településszerkezetnek, idegen szóval struktúrának is neveznek. Ez a stúdium tehát alapvetôen leíró, és nem normatív jellegû. Ez a körülmény nem zárja ki a történetiséget: nemcsak azokat tekintjük létezô települési szövetmintáknak, amelyek az elmúlt századokban, hanem azokat is, amelyek a közelmúltban jöttek létre; a történelemnek a jelenkor is szerves része. A települési szövettant az is érdekli, hogy a különbözô szövetminták miért és hogyan jöttek létre. Ezzel óhatatlanul tervezéstörténettel is foglalkoznia kell, jóllehet a tervezéselmélet már egy másik, sorrendben ezt követô stúdiumnak a tárgya lesz. 1.0 A telek és beépítése A település alapsejtje nem az épület, hanem a terület, a földrészlet vagy a telek. A telek a földhasználat egyértelmûen lehatárolt egysége, és a telekhatár tulajdonjogi határ, amit kezdettôl fogva jelzésszerûen, árokkal, sövénnyel vagy fallal vettek körül. A telekrendszer lényege a magán- és közterületek egyértelmû szétválasztása. FelFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

Franciaországi települési táj (La Roche-suˆr-Yon) négyzeteshez közeli parcellákkal

tételezi egy települési közösség létezését, ami képes a magánés közérdekek megjelenítésére. A telek legôsibb formájában mezôgazdasági célokat szolgált. Létrejöttük történelmi körülményei alapján többféle telekrendszer is keletkezett, köztük a legfontosabbak a következôk: 1. A telekrendszer a határ tábláinak felparcellázásával jön létre. 2. A telekrendszer a beépítést követôen, utólag alakul ki. 3. A telekméreteket vagy a kiosztható területegységek nagyságát elôzetesen határozzák meg. 4. A telekrendszer a meglévô telkek felosztásával vagy összevonásával átalakul. A telekrendszer ismerete azért is fontos, mert számos település alaprajzán ma is az eredeti földhasználati forma tûnik át, a beépítés pedig a telekrendszer függvénye. 1.1 A telekformák keletkezése Közép- és Észak-Európában a faluközösségek a birtokba vett területet, a „határt” a földfelszín minôsége, természeti adottsá21

Szemes és határa: a táblák hosszúkás parcellákra oszlanak Nagykôrös egykori akolkertes övezetének telkei

gai (erdô, lápos terület, domboldal stb.) és termôértéke alapján kezdetben homogén részekre, táblákra osztották, majd a táblákat annyi sávra parcellázták fel, ahány család volt a faluban. Így minden családnak a határ mindegyik részén volt parcellája. A parcellákat csak a táblákat elválasztó dûlôutakról lehetett megközelíteni: a parcellák a földutakra merôlegesek „dûltek”, vagyis keskenyek és hosszúak voltak. A falu lakóterülete is egy ilyen táblában helyezkedett el, és bár késôbb sok helyen a táblákat a határban összevonták, „tagosították”1, a falu megôrizte korábbi szerkezetét. Mivel számos nagyobb település, város eredetileg mezôgazdasági település volt, a keskeny és mély telkek rendszere mind a mai napig meghatározza a település „kataszteri” állapotát, és ezen keresztül a beépítés jellegét. Ebben az esetben tehát a telekrendszer a mezôgazdasági jellegû határhasználatból származik. Az egykori magyar kertes, ún. kétbeltelkes települések a török hódoltság területén nem használhatták a határt oly módon, mint a Dunántúlon. A megélhetést is elsôsorban a rideg állattartás biztosította. Ezért a település belsôségében nem volt telekrendszer; az épületek szabadon, de sûrûn és halmazosan álltak egymás mellett. A palánkfallal körülvett belsôséget az állatok telelésére és a takarmány tárolására szolgáló kerített akolkertek gyû-

Kiskunhalas belsôsége: egykor halmazos beépítés utólag alakított telkekkel

22

Olynthos alaprajzi rendszere kettôs teleksorokkal és tömbök rövidebbik oldalán vezetett szélesebb utakkal

rûje vette körül; ezt övezték a közös legelô területek. Amikor a török kiûzése után újra mûvelés alá lehetett vonni az elvadult határbeli földeket, megindult a tanyásodás. Ennek az lett a következménye, hogy a belsôségek házait is körülkerítették: alkalmassá kellett tenni a háztáji gazdálkodásra, az egykori nagy kiterjedésû akolkerteket pedig fokozatosan felosztották. Így új típusú telkek születtek: a tanyás telkek és a hozzájuk tartozó, egy tagban kimért földterületek, az akolkertek osztódása során viszonylag nagy kiterjedésû, szabálytalan földrészletek, és a belsôség apró, de ugyancsak szabálytalan lakótelkei. Az akolkertes övezet és a belsôség szerkezete az idôk során nivellálódott, de még ma is megfigyelhetôk a méretbeli különbségek. Az egykori kétbeltelkes települések átalakulása azt a folyamatot példázza, amikor a telekrendszer a meglévô épületek körül utólag alakul ki. Az ókori civilizációk telepes városaiban a telekrendszer alapja általában egy meghatározott telekméret volt. A görög Olynthos alaprajzi rendszerének modulja pl. egy 20x20 m-es telek. A hippodamoszi rendszerben egy városon belül – pl. Miletosznál vagy a topográfiai adottságok miatt Alexandriában – többféle telekmérettel is dolgoztak, ami eltérô méretû tömbökbôl álló városrészekhez vezetett. Rómában a meghódított provinciák benépesítésére és a határvidék ellenôrzésére lét2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

Részlet az amerikai Reading város 1748-ban készített tervébôl: a város alaprajzát azonos méretû és arányú telkek kettôs sorai határozzák meg

Barcelona 1859-ben készített szabályozási tervének 100x100 m-es tömbjei alatt sok helyen megmaradt a korábbi mezôgazdasági telekrendszer, ami a városias beépítés alapjául szolgált

rehozott településekben élô katonák és családjaik számára a környezô területek „római” rendszere szerint osztottak földeket. Ennek alapja az ún. centuria volt. A centruria egyidejûleg jelentett egy 100 fôs gyalogos légiót, egy választási egységet (manipulus) és egy kb. 50 ha nagyságú területet, amit a légiósok között osztottak fel. Ez utóbbi 100 darab egyenként 720x720 m-es négyzetnek megfelelô területegységbôl tevôdött

össze. Ez a területfelosztás sok helyen – elsôsorban a latin országokban – a mai napig megmaradt, és ahol kisebb telkekre volt szükség, ott a centuriát osztották tovább. Ez a liberális módszer született újjá az Újvilágban, amikor Thomas Jefferson építészmérnök, az USA második elnöke kezdeményezte az egész ország területének mechanikus felosztását: ennek nyomait látjuk ma is a hosszú, sokszor sok száz kilométeres egyenes államhatárokon. Az amerikai telepesvárosok telekrendszerét vagy a területegységek továbbosztásával, vagy pedig úgy alakították ki, hogy meghatározták az optimális telekméreteket, a teleksorok megkettôzésével a tömbméretet, és ezek mechanikus ismétlésével az ismert derékszögû hálós ún. „sakktábla alaprajzi” rendszert. Ennek persze európai elôképei is voltak: a kora középkori bastide városok, vagy a telepített barokk rezidencia-városok alaprajzi rendszere is levezethetô az elôre meghatározott telekméretekbôl, mint ahogy a Mária Terézia korában az elnéptelenedett török hódoltsági területekre irányított német telepeseket is szabályos típustelkekbôl kialakított falvakban helyezték el. A fenti példák azt mutatják, hogy városok alapításánál a telekméreteket vagy elôre meghatározták, vagy egy nagyobb, átfogó területfelosztási rendszer részeként kezelték. Az egyszer kialakult telekrendszer történetileg rendkívüli stabilitást mutat. Ezen nem változtat az a tény, hogy a telkek sokszor tovább osztódnak, mert a tulajdonos birtokát utódai között szeretné felosztani, vagy pedig egy részét értékesíteni kívánja. Az osztódás következménye egyrészt a besûrûsödés, másrészt pedig az új telekrészek megközelíthetôségét biztosító zsákutcák vagy új utca-áttörések megjelenése. A telkek osztódása tehát a település szemszerkezetének átalakulásához vezethet. A település alaprajzán mégis a telekrendszer képviseli a folyamatosságot: ezért jelentôs a történeti térképek tanulmányozása. A budapesti Erzsébetváros egyes részein pl. még ma is kivehetôk az egykori mezôgazdasági parcellák határvonalai, és nyomon követhetôk a besûrûsödés fázisai. A rendszerváltás utáni spontán magánosítások során sok telektulajdonos eladta mély telkének hátsó felét, ahol elvileg több építési telek is kialakítható. Ez egyetlen új telekrész esetében ún. nyeles telek formájában még megoldható, de sokan – elôdeikkel ellentétben – nem gondoskodtak az új telkek közterülettel történô megközelítésérôl, vagy legalább magánút kialakításáról. Ez a helyzet ma elsôsorban a fôutak térségének rendezését nehezíti meg, de hasonló problémákat vet fel a nagyobb méretû tömbök belsôségén lévô telkek építési telkekké alakítása is. Másféle telekrendezési kérdéseket vet fel a telepszerû lakásépítés. Az 1963–1998-ig érvényben lévô építési szabályzat (az

A budapesti Király utca és a Dob utca közti szakasz egy részének fejlôdéstörténete belsô Erzsébetvárosban 1720 és 1840 között FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

23

1.2 A telek beépítése

Táblák és keskeny, hosszú parcellák tagosítás elôtt a tradicionális mezôgazdasági tájon

OÉSz) lehetôvé tette ún. tömbtelkek kialakítását. A tömbtelek olyan nagyobb méretû telek, ahol több fôépület is elhelyezhetô. Néhol egy egész lakótelepet tekintettek tömbteleknek, aminek egyetlen helyrajzi száma volt. Ma ez megnehezíti a magánosítást: ha egy épület lakói társasházzá kívánnak átalakulni, tisztázni kell, hogy mekkora telek tartozik az épülethez. Ennek a problémának a megoldását szolgálta korábban az ún. úszótelek bevezetése: az úszótelek telek a (tömb)telken belül, és általában éppen 1 m-rel szélesebb terület, mint amekkorát az épület elfoglal. Ez azt jelenti, hogy A telkek mélységi irányú beépítettsége csaknem osztódása Budaörsön; csak 100%, amit viszont az épínéhány helyen létesült nyetési szabályzatok nem enles telek, vagy magánút gedhetnek meg. A jelenlegi építési szabályzat (1997-tôl az OTÉK) mindkét telekformát eltörölte, de a nyugat-európai országok zömében ma is használják. A telekrendszer a közterületek, vagyis az utcahálózat rajzolatával együtt mindig fontos információkat tartalmaz a városrész történetérôl: ezért is fontos a különbözô idôponEsztergom királyi várostokból származó térképek rész jellegzetes telekoszösszehasonlítása. A teletása a sugárirányú utakkal kosztás jellege utalhat a terület egykori társadalmi státusára, a telkek alakja és nagysága árulkodhat keletkezésük körülményeirôl, valamint a terepalakulatokról, amikhez ôseink mindig gondosan alkalmazkodtak. A telekrendszer mintegy a település „tudatalattija”, minden késôbbi történés láthatatlan alapja, grafikus rajzolatuk szinte a városrészek kézjegyének tekinthetô. 24

A telek és beépítése közti viszony a tradicionális települések szemszerkezetének egyik legfontosabb tényezôje. Az egyes országok, régiók és történelmi idôszakok telekhasználati rendje és beépítési kultúrája igen változatos lehet, és még egy városon belül is csak több típussal írható le. 2 Mivel a legtöbb építési telek eredetileg mezôgazdasági célokat szolgált, a beépítési típusoknak fejlôdéstörténetük van, ami a falusitól a mezôvárosi állapoton át a villák és a városi bérház irányába tart. A csoportos települések telekhasználati rendje elsôdlegesen a gazdálkodási formától és a telek alaktani adottságaitól függ. A tradicionális falu lakóterülete üzemközponti szerepet tölt be: a beépítésnek a lakóházon kívül szerves részei a gazdasági épületek. A magyar falvak beépítésének alapvetô sajátossága – legalább is a típus továbbfejlôdése szempontjából – az épületek oldalhatáron, legtöbbször zárt sorban történô elhelyezése. A keskeny és mély parcellákra épülô Soros beépítés a lakásegyutcás falu telkei általá- ségeket kísérô közökkel, és ban három részre oszlaegy mai osztrák csûrös falu nak: az elsô rész a lakóudvar köré szervezôdik, a második az állattartás és a terménytárolás céljait szolgálja, a harmadik maga a kert. A három részt kerítés, de keresztbe állított épület is elválaszthatja egymástól. Eredetileg telepes hagyomány a termék tárolására szolgáló csûr keresztbe állítása: innen a csûrös falu elnevezés. A szomszédos csûrök csaknem zárt sora védelmi célokat is szolgálhatott: a falu biztonságát csak az utca két végén kellett felügyelni. Az épületeknek a keskeny telek oldalhatárán történô additív jellegû elhelyezése fontos ökológiai funkciót tölt be: ha a település fôutcája közel észak–déli irányú, akkor a rá merôleges telkek kelet–nyugati irányúak lesznek, vagyis az épületek déli homlokzatukkal néznek az udvar felé. Ez az elrendezés teszi lehetôvé a csak egyik oldalon megnyitható épületsor optimális tájolását, miközben a tornác – a nappálya dôlési szögének megfelelôen – a benapozásnak az évszakok szerint esedékes kondicionálását segíti elô. A fenti alaptípus változatainak tekinthetô a soros és a kétsoros beépítés. A soros beépítésû telkeken eredetileg elszegényedett kisnemesek vagy zsellérek házai helyezkedtek el zárt sorban. Gazdasági épületre nem volt szükség, hiszen lakóik földdel sem rendelkeztek, így nem volt mit betakarítani és tárolni. Egy telket eredetileg egyetlen nagy család tagjai ültek meg, de mára a lakók kicserélôdtek. Nem volt ritkaság a 1216 szerény, általában 2 osztatú házból álló soros telek sem. Az épületek elôtti apró kert ritkán van lekerítve, viszont a lakások megközelíthetôsége érdekében a telek átellenes hosszoldalán egy keskeny köz húzódik végig zsákutca jelleggel, ami 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

adott esetben kiköthet a szomszédos utcára is. A kétsoros beépítés alapvetôen eltér az elôbbi változattól. Lényege az, hogy a telken belül az eredeti „hosszúház”-zal szemben egy másik épületsor is létesül. Gazdagabb sváb falvak jellegzetessége, valójában generációs lakásforma. A második épületsor helyén sokszor eredetileg a nyári konyha állt, amit a fiatalok számára átalakítanak. Az utcakép sajátossága az épületek látszólagos megkettôzôdése: a 2. épületsor a szomszéd telek 1. épületsorához tapad: köztük alig marad egy 20–30 cm-es rés. Ez a megoldás nem tartozik a „fenntartható hagyományok” körébe. Az oldalhatáron álló beépítés a 19. században olyan átalakulásokon ment át, amely lehetôvé tette a típus továbbfejlôdését. Ezek közé tartozott a tornác megjelenése, ami elôször kifutó tornácként gazdagította az épület és az udvar, valamint az utca kapcsolatát, majd lehetôvé tette a tornác utca felôli szakaszának beépítését, vagyis a lakóépület egy újabb helységgel történô bôvítését. Ez elindította az oldalhatáron álló szárny „befordulását”, és az utcával párhuzamos gerincû bôvítmény megjelenését. A „hajlított ház” a mezôvárosi fejlôdés útját képviseli. Idetartozik a hézagosan zártsorú, majd a kisvárosi jellegû zártsorú beépítés, amiben a gazdálkodó életmódból az urbánus életmódba való lassú átmenet társadalmi folyamatai tükrözôdnek. Ahol a zártsorú beépítés az utcai szárny fokozatos bezáródásával jött létre, ott a kapu mindig a telek sarkába szorul, kétsoros beépítés záródása esetén a kapu az utcai homlokzat közepén marad. A hajlított házas fejlôdés sajátos változatai jöttek létre az alföldi volt kertes települések belsôségében, ahol a kisméretû telkek sok helyen kikényszerítettek egy jellegzetesen udvarházas jellegû beépítést. Ez utóbbinál gyakori a befelé, a telekvég mentén, valamint az U alakban történô építés, ami a zárt, falazott kerítésekkel együtt egy sajátos, a helyi klimatikus viszonyokhoz is alkalmazkodó, a mediterrán át-

háromosztatú ház

családi ház és villa

soros beépítés

hézagos zártsorú beépítés

riumra emlékeztetô intelligens beépítési kultúrát képvisel. A fejlôdés második ága, a kispolgári családi ház, majd a családi villák kialakulásában érhetô tetten. A kispolgári családi ház a hajlított ház önállósodása az oldalhatáron álló szárny elsorvadása mellett. Míg e típus nem veszti el végleg kapcsolatát a gazdálkodó életmóddal, addig a 19. század második felében épülô városi villanegyedekben a típus elszakad az oldalhatártól, és az oromfalat már csak építészeti játékként alkalmazza. A kispolgári családi házzal együtt ezekbôl alakul ki a mai egylakásos szabadon álló családi házas beépítés. A telek jobb kihasználása vezetett az ikerházas beépítés megjelenéséhez. A hazai beépítési típusok fejlôdésében a következô stádiumot a bérlakások iránti igény megjelenése teremtette meg. Elôször a mezôvárosi fejlôdés során feleslegessé vált oldalszárnyakban helyezték el a zselléreket és a bérlôket. E szárnyak körbeépítésével egy ma már ritka beépítési forma jött létre: a zártudvaros földszintes bérház. Az emeletes városi bérháznak is fejlôdéstörténete van, ami sajátos típusokat produkált. A 19. század második felében terjedt el a kisvárosokban 1–2, nagyvárosokban 4–5 emeletes körülépített udvaros (vagy zártudvaros, „gangos”) bérház; ezzel a típussal épültek be Budapest belsô kerületei. Az oldalhatárokon és a telekvégen álló szárnyak szélessége egytraktusos (kb. 5–6 m), az utcára nézô szárnyé kéttraktusos (11–12 m) lehetett. Az utcai fronton fekvô lakásoknak az utcára és az udvarra is nyílhattak ablakai: itt helyezkedtek el a jobb minôségû és nagyobb alapterületû polgári lakások. Ha ez utóbbi fôútra nézô reprezentatív homlokzattal épült, bérpalotának is hívták. Keskeny teleknél csak az egyik oldalhatár épülhetett be, míg mélyebb és szélesebb telkeknél sokszor egy középsô, keresztirányú szárny is létesült. Ez rokona a berlini bérkaszárnyának, ahol az átmenô telkeken több belsô keresztszárny is épült. 3 Elôfordul, hogy a be-

kétsoros beépítés

zártsorú beépítés

toldott tornácos beépítés

kétsoros zártsorú beépítés

valódi tornácos ház

egyemeletes zártsorú lakóházak

A magyar falusi ház fejlôdéstörténete és tipológiai állomásai. Az újabb típusok mindig a korábbi típus additív bóvítéssel jönnek létre. A rajzok az alaptípus mellett annak variációit is bemutatják. 1: oldalhatáron álló beépítés, 2: soros beépítés, 3: kétsoros beépítés, 4: toldott tornác, 5: valódi tornác, 6: kispolgári családi házak és villák, 7: hézagos zártsorú beépítés, 8: a kétsoros beépítés zártsorúvá válása, 9: a hajlított ház zártsorúvá válása, 10: a körülépített udvaros emeletes bérház megjelenése a korábbi telken. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

25

ruházó egy egész tömböt vesz meg, majd ennek telkeit összevonva egységes beépítést hoz létre; ez a tömbház. Ebben az idôszakban az építési szabályzatok csak az utcai front párkánymagasságát kötötték meg, a beépítés intenzitása ki volt szol-

egy sokkal egészségesebb lakókörnyezetet biztosított. A beépíthetô területsávnak vagy a mélységét határozták meg, vagy megadtak egy szöget, amin kívül nem lehetett építeni. A területsáv (14–16 m) minél jobb kihasználásának igénye vezetett a hallos lakások megjelenéséhez: a lépcsôházat, a hallt és a vizes helyiségeket lehetett a középsô, közvetlen megvilágítást nem igénylô zónában elhelyezni. A telekméretek és helyileg kis mértékben eltérô szabályozások az alaptípuson belül számos beépítési változat létrejöttéhez vezettek (pl. utca felé nyitott U alakú beépítés, vagy átmenô telek esetén több kereszt-

1: halmazos város szabálytalan alakú telkekkel és oldalhatáron álló, részben hajlított házas beépítéssel (Kiskuhalas); 2: középkori eredetû városi szövet (Budavár); 3: kisvárosi teleksor hézagos zártsorú beépítéssel; 4: zártsorú kisvárosi beépítés; 9: telepszerû többemeletes megnyitott keretes beépítés a II. világháború között; 10: sûrûs sorházas beépítés a II. világháború között; 11: családi házas beépítés falusi eredetû beépítés átalakulásával; 12: bérvillák

Körülépített udvaros bérházas beépítés külsô Józsefvárosban

gáltatva a telekspekulációnak. Ennek az áldatlan helyzetnek vetett véget az 1920-as évek szabályzata, amelyik megtiltotta belsô szárnyak építését, és ezzel létrehozta a csatlakozó udvaros beépítést. A telkek légtere a tömbbelsôben összeért, ami 26

irányú épületsáv). A bérlakásépítés sajátos, a város elegánsabb övezeteiben a két világháború között megjelenô formája az emeletes bérvilla. A bérvilla szabadonálló, de általában intenzív beépítés, ami nagypolgári igényeket volt hivatva kielégíteni. Mint beépítési forma a mai társasházak elôdje. A lakásépítési igények szervezett kielégítésének lehetôsége hozta létre a telepszerû beépítések változatait. A telepszerû építés lényege az, hogy egyetlen építési akció keretében, egy ütemben több lakóépület épül. A telepszerûség elve a terület, a teljes infrastruktúra és a telekrendszer teljes kiépítése mellett korlátozódhat az egyénileg építhetô lakóépületek típusainak megkötésére (pl. a budapesti Wekerle-telep egy része), kiterjedhet telkes lakások építésére (pl. az új angol városok zöme) vagy egyéni földrészlettel nem rendelkezô lakásokra (pl. a lakótelepek többsége), ezek egy területen történô keverésére, és magában foglal2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

5: többemeletes körülépített udvaros bérházas beépítés; 6: telepszerû világítóudvaros többemeletes bérházas beépítés; 7: sûrû csatlakozó udvaros beépítés (Szent István park); 8: levegôs csatlakozó udvaros beépítés (Kelenföld); 13: társasházas beépítés a budai hegyvidéken; 14: ikerházas beépítés; 15: 4 emeletes telepszerû lakásépítés a 60-as évekbôl; 16: középmagas telepszerû beépítés a 70-es évekbôl

hatja bizonyos alapfokú szolgáltatások megépítését is. A telepszerû lakásépítés beépítési formáinak változatossága rendkívül nagy. Ha formai oldalról nézzük, akkor e változatok három alaptípusra vezethetôk vissza. Megnyitott keretes, „szoc-reEzek a többemeletes és ál” beépítés (Kerepesi úti latöbblakásos szabadon álkótelep az 1950-es évekbôl) ló kocka-, ill. toronyházas beépítés, a földszintes vagy emeletes lakásegységeket lineárisan, mintegy zártsorúan ismétlô sávos beépítés (mint pl. a sorház és a láncház vagy a többszintes sávház), valamint a lakásegységeket szorosan egymáshoz építô szövetszerû (kevésbé szerencsés megnevezéssel: szônyegszerû) beépítés. Ez az osztályozás azonban problematikus, mert – ellentétben a tradicionális települések szemszerkezetével – a beépítési formát nem a magán- és közterületek strukturált viszonya, hanem a szabadon kezelt épülettömegek elvont térbeli rendszere hozza létre. A telepszerû lakásépítések története kezdettôl fogva terhes ezzel az ellentmondással. Egyetlen olyan telepszerû építési forma létezik, amelyik – legalábbis fejlôdéstörténetének kezdetén – még ôrzi a hagyományos városi szövet folytonosságát: ez a keretes beépítés. Ez utóbbi valójában a csatlakozó udvaros beépítés olyan változata, ahol az egyedi telkek helyett az egész tömb alkot egyetlen tulajdonjogi, építési, építészeti, üzemeltetési és hasznáAmsterdami keretes beépílati egységet, és ahol a tésû városrész FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

Szövetszerû, csoportos beépítési mintagyûjtemény egy angol szakkönyvbôl

tömbudvar megteremti a köz- és magánterület köztes változatát, a csoportzónát. Ez a jellegzetesen városi lakásépítési forma elôször a XX. század elején jelent meg Amsterdam déli városrészén, és azóta jelentôs karriert futott be a telepszerû lakásépítések történetében. A keretes beépítés és változatai a település szemszerkezetének egy újabb, minôségileg más szintjét képviselik, amivel a tömbrôl szóló fejezetben foglalkozunk.

27

RÁCZ ATTILA tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Szociológiai Tanszék

OKTATÁSI ÉS KONFERENCIAKÖZPONT MÓRAHALMON A Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszékén találkoztam Rácz Attilával. Akkor említette, hogy Mórahalom városával közösen egy, a szegedi egyetemhez kapcsolódó, de a vidékre kihelyezett kutatóközpont létrehozását tervezik. Errôl az „álomról” ír levelében Rácz Attila, melynek megvalósulásáról reméljük szintén kapunk híreket. Szikla Gyula

2001. januárjától augusztusig vidékfejlesztési menedzserként dolgoztam a Homokháti Kistérségben. A sors úgy hozta, hogy szociológusi végzettségembôl adódóan a tanyafejlesztési program kidolgozását megelôzô tanyafelmérés elemzésével kezdhettem a munkámat. Ez egy, a Homokháti Kistérség (15 település) tanyavilágát teljes mértékben átfogó, kérdôíves felmérés elemzését jelentette, amelyet dr. Duró Annamária kandidátussal együtt végeztünk kiváló munkakapcsolatban. Az adatfelvétel több szempontból is igen értékes információkat szolgáltatott az említett tanyaprogram kidolgozásához. Ennek egyik szelete a tanyán élôk szociális helyzete volt. A szociális problémák megoldására egy új modellprogram kidolgozását tartottuk szükségesnek, amelynek alapötlete Nógrádi Zoltán polgármestertôl származott, tehát elméletben létezett, azonban ki kellett dolgozni, hogy amint a szükséges források rendelkezésre állnak, a gyakorlatban is megvalósítható legyen. A projektet el is készítettük, amely lényegében nem más, mint az addig is igen eredményesen mûködô (Kemény Bertalan által létrehozott) falugondnoki szolgálat speciálisan tanyás településszerkezetre kifejlesztett változata. A projektet a Homokháti Kistérségi Iroda által szervezett konferencián ismertették. A Gr. Klebelsberg Kuno Kistérségi Oktatási és Konferencia Központról: Még fél évet sem dolgoztam a Homokhatságban, amikor a Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszéke részérôl igen tiszteletteljes felkérést kaptam tanársegédi állas betöltésére. Egyrészt nagyon örültem az ajánlatnak, másrészt sajnáltam, hogy választásra kényszerülök, hiszen ez alatt a fél év alatt nagyon megszerettem a Homokhatságot, és érzésem szerint igen jó kapcsolat alakult ki mind a kistérségi iroda munkatársai, mind a Polgármesteri Hivatal dolgozói és közöttem. A választás tehát nem volt könnyû, de a tanársegédi állás mellett döntöttem. Nem szerettem volna azonban végleg elszakadni Mórahalomtól, így felajánlottam a további együttmûködés lehetôségét Nógrádi Zoltánnak Mórahalom polgármesterének, aki nagy örömömre számított a munkámra. Így a Szociális és Családügyi Minisztériummal történt szakmai egyeztetést kö28

vetôen már az említett szociális modellprogram kidolgozásán dolgoztam. Elsô lépésként terepbejárásra indultam a mórahalmi tanyagondnokkal, és megfigyelôként elkísértem egy napi szolgálati útjára. Útközben jó néhány egykori tanyai iskolaépület mellett haladtunk el, amelyek a maguk idejében a tanyavilág szellemi bázisát jelentették, és nekem, mint tanárnak különösen szívszoríto látványt nyújtottak a pusztulófélben lévô iskolaépületek. Mindig nagy tisztelôje voltam Gr. Klebelsberg Kuno egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek és a vidék felemelésére tett erôfeszítéseinek. Már korábban is sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne ezeket a jobb sorsra érdemes, jórészt általa létrehozott iskolaépületeket a mai megváltozott kor kihívásainak megfelelôen hasznosítani úgy, hogy újra a vidék és a tanyai ember hasznára és javára szolgáljanak. Az egyik dûlôúton egy tanyaépület mellett haladtunk el a autónkkal. Az igen elhanyagolt épület udvaráról egy szobor talapzata emelkedett ki, tetején egy kôbôl készült turulmadárral. Az épületen egyértelmûen látszott, hogy valaha iskolaként mûködött, még a címer helye is látszott a homlokzaton. Legelôször a szobor ébresztett bennem különös kiváncsiságot, hiszen az ember nem állít szobrokat csak úgy, fôleg nem az „Isten háta mögé” a tanyavilág közepére. Megkérdeztem tehát a tanyagondnokot, hogy milyen szobor ez, és milyen funkciója van a tanyaépületnek. Ô elmondta, hogy ez az egykori királyhalmi iskola, amely jelenleg magántulajdonban van és lakatlan. Valamikor pedig I. Ferencz József magyar király és osztrák császár járt itt. Ezt hallván a döbbenet ült ki az arcomra és visszakérdeztem, hogy valóban lakatlan az épület? A válasz megerôsítô volt, és az épület, valamint az udvar állapota is önmagáért beszélt. Korábban már olvastam a Mórahalmi Kalendáriumban errôl a bizonyos királylátogatásról és a Királyhalom elnevezés ehhez kapcsolódó történetérôl, de legendának tartottam. Mikor a szomszédos tanyán megálltunk egy idôs néninél, akinek az ebédjét vittük, kiszálltam a kocsiból és csak néztem-néztem a volt legendás királyhalmi iskolát, és azon gondolkodtam, hogy hogyan és mit lehetne tenni. Itthon Szegeden aztán utánanézem a legendának és az 188384. évi napilapokban rá is bukkantam arra, amit kerestem: 1883. október 16-án az apostoli király fényes kíséretével kirándult a szegedi tanyákra is, és ezen utjában a tanyákon el2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

helyezett huszonegy iskola közül néhányat megtekintve, az Ásotthalmi iskolánál állapodott meg, mely a várostól (Szeged, Rácz) 31/2 órai távolságra van. Több mint tízezer tanyai lakos örömmel várta ott, és szívélyes lelkesedéssel üdvözlötte királyát, ki az iskola meglátogatása után szóba ereszkedett hû jobbágyaival, kik e ritka fejedelmi kegynek emlékét a késô unokák elôtt is fenntartani akarván, elhatározták, hogy eme örvendetes esemény megörökítésére az eddig Ásotthalmi, most már Királyhalminak nevezett iskola mellett ott, ama helyen, hol a király velük beszélt, emlékkövet állítanak le. Ezen 3 méter, 80 cm. magas emlékszobornak alapját téglarakás képezi, melyrôl szürke gránit alapzat emelkedik fel, betetôzve a királyt remekül ábrázoló vasöntvényû, bronzirozott mellszoborral. (A mellszobor idôvel eltûnt, ma a gránit alapzat tetején egy sas áll. Mögötte a királyhalmi iskola mai képe. Rácz) A talapzat elôrészében e fölirat van bevésve: „1-sô Ferencz József apostoli király 1883. évi október 16-án történt látogatása emlékéül.” A hátrészben e felirat olvasható: „E helyen üdvözölte a királyt Pálfy Antal kapitány, kinek kezdeményezésére az emlék emeltetett az alsótanyai lakosság hozzájárulásával 1884-ben.” Eme szép emlékszobor 1884. május 26-án nagy ünnepély mellett lepleztetett le gróf Tisza Lajos volt szegedi királyi biztos úr jelenlétében. A Német József csanádi püspöki helynök úr által sátorban eltartott szent mise, és Ivánkovits János hitoktató úr által elmondott alkalmi beszéd után az ünnepélyre megjelent 10–12 ezer hivô jelenlétében lett e szép szobor leleplezve, melynek talapzatára az iskolás gyermekek virágokat hintettek, tanyai leányok pedig koszorúkkal díszíték azt fel ; elôállott azután egy kis iskolás deputátió, és szónokuk Onozó György tanyai fiú bátor hangon, talpraesetten szép alkalmi költeményt szavalt el. Befejezte, s meg is koronázta a leleplezési ünnepélynek elsô részét Pálfy Antal pusztai kapitány keresetlen szivhez találó szónoklata. „Ô volt – úgymond – egyik oka annak, hogy a díszes társaság Ásotthalmára (melynek neve ezentúl Királyhalma lesz) a mai napon kirándult ; mert az ô eszméje volt az, hogy megörökíttessék az a hely, hol a jószívû király népével érintkezett. Ô üdvözölte akkor is a királyt, magyar nyíltsággal, ámbár néhány városi úr le akarta errôl beszélni. Ô azonban tudta, hogy a király elôtt kedves népe bármelyik tagjának szava, óhaja s üdvözölvén ôt, megkérte, hogy engedje meg azon magasztos idôt e helyen emlékszobrával megörökíteni. S a jó király ezt megengedte – polgártársaink lelkesedése, Szeged városának áldozatkészsége, Tisza Lajos pártfogása mellett pedig az emlékoszlop elkészült (zajos éljenzés). Itt áll és hirdetni fogja késôbbi korszakoknak is a király dicsôségét, ki népét bölcsôje mellett kereste fel. Üdvözli tehát mindazokat, kik a szobor elkészítésére befolytak, FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

Tisza Lajos grófot, Lechner min. tanácsost, Pálfy polgármestert, Szeged tanácsát s üdvözli mindazokat, kik a jelen ünnepélyre Ásotthalmára kirándultak.” Hosszas éljenzés követte e szavakat. Ezután következett a díszebéd, ennél a szebbnél szebb felköszöntések, ebéd után a népünnepély. A lakoma alatt gróf Tisza Lajos az ünnepély lefolyásáról sürgönyt küldött a királynak, ô Felsége válaszát – midôn a hazatérô vendégek a horgosi pályaudvarba érkeztek – itt az állomásfônök átnyújtá a szegedi grófnak, melyben a király meleg szavakban mondott köszönetet a jól sikerült fényes ünnepélyért, ezen örvendetes válaszról gróf ur azonnal értesité utitársait. Szegedi Napló, 1884. 120. sz. Adalék I. Ferenc József osztrák császár és magyar király királyhalmi látogatásához A császár és kísérete vonattal utazott Szabadkáig. Ez volt akkor a Királyhalomhoz legközelebb esô vasútállomás. Innen Királyhalomig hintókkal utazott a cs. és kir. család és udvartartása. Az út utolsó szakasza, a királyhalmi rész puha homok volt, amelybe természetes állapotában a hintók keskeny kerekei belesüllyedtek volna. Ennek megelôzése érdekében a fogadást szervezô bizottság kérésére a környékbeli gazdák vastag szalmaréteggel terítették be a királyhalmi útszakaszt, egészen az ünnepség helyszínéig. Ez nem engedte a kerekeket a homokba süllyedni, azon akadálytalanul és zökkenômentesen tudtak gurulni. A fenség megérkezésekor az út két oldalán fehérruhás Mária-lányok álltak egy-egy sorban és köszöntötték Ôfelségét. (A fentieket anyám mesélte nekem, aki szintén Mária-lány volt ifjúkorában, ô pedig az édesanyjától hallotta.) Mórahalom, 1998. november 8. Dr. Farkas Csamangó Lajos A történet tehát valahol itt kezdôdött. Már az egyetemen tartandó órámra készültem augusztus hó utolsó heteiben, amikor egy „nyárbúcsúztató baráti összejövetelre” voltam hivatalos az egyik tanyára, amelyet immár volt kollégáim és egyben barátaim szerveztek. Tangóharmonika szó és homoki bor

29

mellett beszélgettünk, ahol természetesen jelen volt Nógrádi Zoltán polgármester is.. Ebben az idôben hirdette meg a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a 2001. évre a VFC F/2-es vidékfejlesztési célelôirányzat pályázatot, amely a „a települések történelmi és építészeti emlékeinek megmentésére, helyrehozatalára” biztosított támogatást. Mikor a pályázati kiírásokat olvastam, azonnal a királyhalmi iskola jutott az eszembe, de Nógrádi Zoltán biotermék alapú élelmiszerek elôállítását támogató pályázat megírásával akart megbízni. Mit mondjak, szociológus-történész fejjel azt gondoltam, ez igazán nem az én asztalom, de úgy voltam vele, hogy ha kell, akkor valamilyen szinten ezt is kitanulom. Azért mégsem adtam fel az iskolák megmentésének reményét, és ezen a bizonyos nyárbúcsúztató összejövetelen, bízván a homoki bor jótékony hatásában is, megemlítettem a polgármester úrnak azt az ötletemet, hogy két iskolaépület és egy volt kisvasúti állomásépület felújításával egy, az egyetemhez kapcsolódó tanyai oktatási és konferenciaközpontot lehetne létrehozni. Persze jó polgármesterhez illôen azonnal rákérdezett, hogy: mibôl? Én mondtam erre, hogy a VFC F/2 pályázata pontosan erre adna 75% vissza nem térítendô támogatást, maximum 20 millió Ft-ig. Erre már egy meglepôbb kérdést intézett hozzám: És ha megnyerjük, odaköltözöl? Mire én – talán a homoki bor jótékony hatására – a magam számára is meglepô igent mondtam. Ôszintén szólva ezen késôbb sokat rágódtam – egy kicsit talán abban bízva, hogy ha még pályázunk is, úgysem nyerünk – , hiszen világ életemben városban laktam, és akinek elôálltam ezzel a tervvel, egy mai szófordulattal élve csak annyit mondott, hogy: „nincs ki az öt karikám”..., de aztán valami mégis arra sarkallt, hogy belevágjak. Így megszületett az alábbi pályázat, és az általam kidolgozott TERI-elvnek nevezett fejlesztési koncepció.

jelenleg jelentôs hiányt szenved. A Homokhátság speciális természeti, földrajzi, gazdasági, történeti és társadalmi adottságai bôséges kutatási lehetôséget kínálnak számos tudományterületen. A felsôoktatási intézmények és tudományos intézetek számára felkínált, helyi kutatási lehetôségek és programok révén a térségbe áramló szellemi tôke, és a helyben végzett kutatások eredményeinek hasznosítása révén jelentôsen növekszik a térség szellemi és kulturális felemelkedésének esélye. 2. A fejlesztés megvalósulásával elérjük, hogy az idelátogató, legnagyobb számban az ország más területén élô, vagy külföldi diákok és oktatók, itt eltöltve néhány napos szakmai gyakorlatukat, megismerve a homoki táj szépségeit és az itt élô embereket, kellemes élményeket szerezve, a jövôben már mint turisták térnek vissza városunkba. 3. Bár a fejlesztés nem turisztikai célú ez a fejlesztési stratégia elôsegíti a vidék népszerûsítését az ország területén, valamint külföldön. Ezáltal a turistaforgalom felélénkülhet, amely további új vállalkozás elôtt nyitja meg az utat, valamint a már mûködôk forgalmát is növeli. Ennek lehetôségét fokozza, hogy a támogatással felújítandó és egyben a pusztulástól megóvandó épületek fokozottan védett természetvédelmi területen, a „Móra túra” útvonalán helyezkednek el. 4. Az oktatási és konferenciaközpont többcélú hasznosítási lehetôsége újból megnyitja az utat az egykor létezô és szorosan a tanyai iskolákhoz kötôdô közösségi kulturális rendezvények elôtt. A tanyavilág innovatív jellegû kulturális újjáélesztése a gazdasági élénkülés elsôdleges feltétele. A rendezvények látogatói és szakmai gyakorlatukat végzô fiatal értelmiségiek, kutatók nem csak szellemi felfrissülést, hanem potenciális vásárlóerôt is jelentenek a település számára, élénkítve ezáltal a helyi gazdaságot. A fejlesztések alapelvei szavakkal is (a TERI-elv)

A fejlesztés átfogó céljai: Mórahalom külterületi közigazgatási területén épült a tájra jellemzô értékes építészeti és gazdag történeti múlttal rendelkezô, egykor volt tanyai iskolaépületek pusztulástól való megmentése, felújítása és a hagyományokhoz hû, de ugyanakkor új innovatív vállalkozásokat közvetve fejlesztô oktatási és közösségi jellegû funkciókkal való hasznosítása. A fejlesztési cél elsô, de nem utolsósorban a Szegedi Tudományegyetem közelségére, továbbá annak hazai és nemzetközi kapcsolataira alapozott vidéki tudományos konferenciák (tanyakonferenciák) és gyakorlati képzések, valamint helytörténeti kiállítások szervezése és rendezése. Cél továbbá azon kulturális hagyományok és speciálisan a tanyai hagyományokhoz kötôdô közösségi szervezôdések újjáélesztése, amelyeknek céljából egykoron ezek az iskolaépületek elkészültek. A fejlesztéssel megvalósuló célok: 1. A támogatásból felújítandó oktatási, valamint tudományos konferenciák rendezésére újra alkalmas épületek olyan szellemi tôkét, a helyi kulturális felemelkedés lehetôségét és egyben idegenforgalmi vonzerôt is jelentenek majd, amelybôl a térség 30

Hazánk történelmének a tanyavilággal kapcsolatos legtöbbek által ismert fejezete a tanyai iskolák felépítésének története. Ezen belül is kiemelt helyet kap a népszerû történelemoktatásban a Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterségének ideje alatt elindított és véghezvitt iskolareform és népiskolai program. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyetemi történelem felvételi feladatsorában szereplô kérdések egyike, amely általában így, vagy hasonlóképp szerepel: Hány iskolai tanterem épült 1922–1931 között Magyarországon? Ez a sokak által ismert, és az ország akkori nehéz helyzetében sikeres kiutat mutató fejlesztési program példaként szolgál számunkra pályázati céjainkat illetôen is az alábbi alapelvek mentén: Traditio Educatio Ratio Innovatio Traditio (átörökítés, hagyomány) Az egykori tanyai iskolák abban is különböztek más iskolától, hogy a tanító az iskolában lakott. Ebbôl adódóan nemcsak dol2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

gozója, alkalmazottja volt az iskolának, hanem leginkább gazdája. A tanyaiak így bármikor segítségét kérhették, és a tanító mindig készen állt szolgálni a „kintvaló népet”. A pályázati támogatással létrehozandó Gr. Klebelsberg Kuno Kistérségi Oktatási és Konferencia Központ leendô vezetôje újjáélesztve ezt a hagyományt, szintén nem csupán alkalmazottja, de egyben lakója is lesz az intézménynek. A tervezett oktatási és konferenciaközpont létrehozásának elsô alapelvhez igazodó pontjai: a) Az intézmény hasonló formában, mint az egykori tanyai iskola, de korunk elvárásaihoz igazodva képes legyen arra, hogy megtegye az elsô lépéseket, a klebelsbergi hagyományok folytatásának útján. b) Erre a hagyományra, és az újra mûködô, a szellemi fejlôdést megtestesítô multifunkcionális vidéki „tanyai iskolára” is építve a térség marketingstratégiáját, egyszerre érjük el a szellemi fellendülést, a turizmus fellendülését (tanyai konferenciaturizmus, nyári táborok, kutatási gyakorlatok) és ezzel együtt a gazdasági fejlôdést. c) A tanyai iskola, mint gazdag történeti múlttal rendelkezô lehetséges idegenforgalmi látványosság hasonló szerepet töltsön be, mint az Egri vár, az Ópusztaszeri Emlékpark a mohácsi csatamezô, vagy a nem régóta Kiskunmajsa határában létrehozott ‘56-os Múzeum, amelyeket évente ezrek látogatnak meg és a középiskolai kirándulások közkedvelt célpontjai is egyben. A klebelsbergi örökség ápolásával párhuzamosan a Királyhalmi Iskola történelmi múltjának népszerûsítése, ami amellett, hogy tanyai iskolaként mûködött egyben olyan történeti emlékhely, amely országos viszonylatban is talán egyedülálló. d) A tanyai iskolák és a királylátogatás történetének máig élô gazdag szájhagyományára és helytörténeti emlékeire bukkanhatunk a mórahalmi tanyavilágban. Ezeknek az emlékeknek az összegyûjtése részben már megtörtént, de kiállításukra csak igen behatárolt keretek között kerülhet sor. Ideiglenes és állandó kiállítások rendezésére szintén remek lehetôség kínálkozik a pályázati cél magvalósulása esetén. A Klebelsberg Kuno Kistérségi Oktatási és Konferencia Központ konferenciaterme, a rendezvények ideje alatt akár ideiglenes, akár állandó jelleggel is otthont adhat egy-egy kiállításnak, amely egyrészt prezentálná a résztvevôknek a település történetét, így népszerûsítheti a rendezvény színhelyét, másrészt pedig ugyancsak az idegenforgalom és tanulmányi kirándulások kedvelt célpontjává teheti a térséget. Educatio (nevelés) A klebelsbergi hagyományokhoz híven a pályázat célját képezô oktatási és konferenciaközpont megvalósításakor a nevelés és a „népnevelés” alapelvét kiemelten fontosnak tartjuk, és az alábbi pontok szerint kívánjuk érvényre juttatni: a) A szülôföld szeretetét és az ahhoz való ragaszkodást elsôsorban egy olyan jellegû neveléssel alapozhatjuk meg, amelyben kiemelt jelentôséget tulajdonítunk a helyi hagyományoknak, értékeknek, lakóhelyünk és szûkebb környezetünk történelmi múltjának. Ezt a nevelési elvet a legkönnyebben és a legnagyobb sikerrel akkor valósíthatjuk meg, ha magunk is példát mutatunk ezen értékek megôrzésében és ápolásában. b) A pályázati támogatással megmentendô történeti és épíFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

tészeti emlékek és a hozzájuk fûzôdô hagyományok fenntartása, amit ma fontosnak tartunk, nagy valószínûséggel a jövôben is, mint különösen fontos érték öröklôdik át utódainkra. Az utódok így tovább folytatják majd azt, amit mi elkezdtünk. c) Az oktatási és konferenciaközpont épületei és rendezvényei minden alkalommal nyitottak a helyi lakosság, valamint a térségben mûködô oktatási intézmények diákjai és tanárai számára. d) Az alsó-és középfokú oktatási intézmények diákjai egyegy rendhagyó tanóra, nyári táborozás alkalmával élménygazdag természeti és szociokulturális környezetben ismerkedjenek szûkebb hazájuk természetföldrajzával, kultúrájával, hagyományaival és történelmével. Ratio (ésszerûség) A pályázati támogatással megvalósítandó tervezet ezen alapelve a minél sokrétûbb ésszerû hasznosítás. Ennek értelmében kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a beruházás illeszkedjen azokhoz a már létezô rendezvényekhez, közösségi, kulturális turisztikai célú és egyéb más jellegû fejlesztésekhez, amelyek már korábban befejezôdtek vagy folyamatban vannak. Ez az alapelv biztosítja, hogy az új beruházás, mint egy alternatív jellegû „hozzáadott érték” jelenjen meg a település fejlôdésének elôsegítésében, az alábbi pontok szerint: a) A Mórahalmon immár hagyománnyá váló tanyakonferenciák népszerûségét fokozza, vonzóbbá tételét mindenképpen elôsegíti egy olyan kulturális környezetben lévô állandó helyszín létrehozása, amely infrastrukturális szempontból is kielégíti a konferenciákra érkezô vendégek igényeit. A Mórahalom külterületén létrehozandó oktatási és konferenciaközpont ennek a kívánalomnak a teljes mértékben eleget tehet. b) A Homokháti Kistérség turisztikai programcsomagja a „Móra túra” szintén vonzóbbá válik a tervezett fejlesztés megvalósulásával. A megvalósítandó beruházás ugyanis a túra útvonalán helyezkedik el. Egy élô kulturális központ, amely ráadásul kivételes történelmi eseményhez kapcsolódó mûemlékkel is rendelkezik, mindenképp fokozza az érdeklôdést a térség turisztikai programjai iránt. c) A településen a térségben egyedülállóan létezô tanyai képviselô-testület üléseinek szintén az egyik kedvelt helyszíne lehet a Gr. Klebelsberg Kunoról elnevezendô oktatási és konferenciaközpont, amelyen így a tanyai lakosság nagyobb számban részt tudna venni és ezáltal jobban tudná érvényesíteni közösségi érdekeit. d) A beruházás a tudományos jellegû és érdekképviseleti tanácskozások mellett lehetôséget teremt olyan népszerû külterületi kulturális rendezvények szervezésére és lebonyolítására, amelyen a tanyai lakosság örömmel venne részt. Ez pótolná azokat a hiányokat, amelyek lényegében a tanyai kulturális rendezvények tekintetében máig fennállnak az egykori közösségi központok – a tanyai iskolák – bezárása óta, és elôsegítené a társadalmi összetartozás újbóli kialakulását. Innovatio (újszerûség) Mivel a demográfiai viszonyok, valamint az idôk során erôsen központosított és ugyanakkor minôségében differenciálódott 31

oktatási struktúra szinte teljességgel kizárja a tanyai iskolák hagyományos formában való újjáéledését, ezért pályázatunkat egy innovatív alapelv mentén kívánjuk megvalósítani. Ennek az alapelvnek fôbb pontjai a következôk: a) A Homokhátság speciális természeti, földrajzi, gazdasági, történeti és társadalmi adottságai bôséges kutatási lehetôséget kínálnak számos tudományterületen. Felismerve a tudományos kutatások jelentôségét, és azok eredményeinek hasznosítási lehetôségeit a térségi területfejlesztési politikában, a térség területén végzendô kutatások ösztönzésésének, továbbá az ezekhez kapcsolódó konferenciák megrendezésének infrastrukturális alapját kívánjuk megteremteni. b) A Gr. Klebelsberg Kunoról elnevezendô oktatási és konferenciaközpont felállításával egy innovatív jellegû szellemi bázist teremtünk a Homokhátság területén végezhetô társadalom-, agrár-, valamint természettudományi kutatások, tudományos konferenciák és szakmai gyakorlatok számára, ezzel lehetôséget teremtve azon tudományos intézmények, egyetemek, fôiskolák oktatói kutatói és hallgatói részére, akik kutatómunkájukat, illetve szakmai gyakorlataikat a Homokhátság területén, a vizsgált terület közvetlen közelében szeretnék végezni. Ezáltal elérjük, hogy a szellemi tôke ismét tartósan gyökeret verjen a tanyavilágban.

c) Egy állandó kutatási területen mûködô konferenciaközpont folyamatosan biztosítja a lehetôséget rendezvények szervezésére. d) A tudományos kutatások eredményeinek egy-egy helyben megrendezett konferencián való ismertetése közvetlen közelbe hozza a legfrissebb kutatási eredményeket. Ezeket az „elsô kézbôl” kapott információkat kiválóan hasznosíthatjuk a térségi területfejlesztési politikában. e) Az egyetemi kutatási gyakorlatok közvetlenül megteremtik annak a lehetôségét, hogy tartós és gyümölcsözô kapcsolatokat építsünk ki, az itt dolgozó szakemberekkel, tudományos intézetek képviselôivel. f) A terepgyakorlatok ideje alatt itt dolgozó kutatók, és egyetemi hallgatók elvégzett munkája közvetlenül a települé32

sen kamatozik. A településfejlesztéssel kapcsolatos felmérések, környezettanulmányok folyamatosan Mórahalom rendelkezésére állnak, így az ilyen jellegû tanulmányok elvégeztetése terén jelentôs költségmegtakarítást jelent a város és az egész kistérség számára. A fejlesztés szükségességének indokoltsága A tanyavilág újjáélesztésének legfôbb akadálya ma is elsôsorban azokban a lerombolt, szétzilált társadalmi kapcsolatokban, értéktelenné degradált kulturális értékekben és eltûntetett kulturális intézmények hiányában keresendô, amelyek a vidék népének szellemi felemelkedését voltak hivatottak szolgálni. Az elmúlt 40 év során a városba kényszerített, mára már elöregedett nemzedék, ha vissza is költözik egykori lakóhelyére – márpedig a felmérések adatai ezt a feltételezést látszanak alátámasztani – életkorából adódóan nem képes a hatékony gazdálkodásra és elsôsorban a szociális ellátásra szorulók számát gyarapítják. Ez viszont a tanyás térségekben fokozottan nehéz és forrásigényes feladatot jelent az önkormányzatok számára. Az a néhány újonnan kiköltözô fiatal család pedig, amely megpróbál gyökeret ereszteni az alföldi tanyavilágban, még ma is a szellemi és kulturális elszigeteltséggel találja szembe magát. A mára már városokká és községekké fejlôdött egykori tanyaközpontok e téren némi elôrelépést mutatnak ugyan, de ez a fejlôdés ma még csak a belterületre, és azon belül is inkább a központi részekre koncentrálódik. A fiatal kiköltözôk gyerekei a lakóhelytôl távol járnak iskolába és szórakozni, társadalmi, közösségi kapcsolataik így a városhoz kötôdnek. Tanyai létüket a természeti környezet szépségének, nyugalmasságának elismerése mellett hátrányként élik meg elsôsorban a kulturális fogyasztás területén. Ezért tanulmányaik befejezése után legtöbben nem tervezik a tanyán maradást. Az itt felvázolt elképzeléseket a pályázati támogatás segítségével a még létezô történeti emlékhelyek megmentésével, megôrzésével, a hagyományok újbóli felelevenítésével, továbbadásával valamint az épületek multifunkcionális tartalommal való megtöltésével és hasznosításával kívánjuk megvalósítani. A 27 millió forintosra tervezett beruházásra a pályázat által 60%-os támogatást nyertünk el. A felújítási munkálatok folyamatban vannak, és elôreláthatólag a nyár végére befejezôdik az elsô ütem. Számos felsôoktatási, valamint alsó és középfokú oktatási intézménytôl, továbbá már mûködô népfôiskolától kaptunk támogató és együttmûködési nyilatkozatot. Én valószínûleg – ha Isten is úgy akarja – az új tanévet már, mint mórahalmi (királyhalmi) tanyai lakosként kezdem.

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

A TÚRKEVEI GYÓGY- ÉS STRANDFÜRDÔ ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA Phare HU 9705 program Az 1997-es területfejlesztési Phare program 22 millió euró támogatást biztosít területfejlesztési projektek megvalósítására az északkelet-magyarországi régió hat megyéjében. A régióban indult több mint 110 projekt 2002 végéig befejezôdik. A program keretében Túrkeve városában elkészült a fedett gyógymedence, az új gyógyászati egység és öltözôrendszer, amelyek ünnepélyes átadására került sor 2002. március 25-én. Túrkeve idegenforgalmi fejlesztési tervében központi helyet foglal el a város gyógyvízére épülô gyógyturizmus. A településen mûködik egy termálvizes strand, amelyen található gyermek- és gyógymedence, szórakoztató medence és 1980 óta uszoda is. A létesítmények azonban elavultak, nem rendelkeztek vízforgató berendezéssel, a medencék falai meszeltek voltak, az öltözôket a tavaszi belvíz tönkretette. Az 1997-es területfejlesztési Phare program keretében indult „Túrkevei termál- és gyógyturizmus fejlesztése” projekt közvetlen célja a Túrkevei Gógy- és Strandfürdô fejlesztése, korszerûsítése volt. A most megvalósult beruházás eredményeként a fürdô területén egy új központi épület létesült, kibôvítették a gyógyászati tevékenységeket, felújították és lefedték a meglévô gyógymedencét. A 74 C°-os hévíz hidrogénkarbonátos, jódos, szulfidos gyógyvíz a mozgásszervi, nôgyógyászati, bôrgyógyászati betegségek kezelésére kiválóan alkalmas. A gyógyfürdôben a jövôben új kezelések vehetôk igénybe, így szénsavkádas és víz alatti sugármasszázs kezelés, négyféle elektroterápia, orvosi masszázs, medencetorna, súlyfürdô és terápia a fedett gyógymedencében, amelyeket képesített munkatársak végeznek el, és rendszeres reumatológiai szakrendelést is tartanak. A gyógyfürdô fejlesztése szerves részét képezi a város komplex gyógyturisztikai programjának. Ez tartalmazza gyógyszálló építését, horgász- és csónakázótó, valamint lovarda kialakítását is a fürdô közvetlen közelében, továbbá mozgássérültek gyógyfürdôben történô gyógykezelését, mely Európa-szerte egyedülálló. A közel 100 millió forint összegû beruházás az Európai Unió Phare programFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

jának, a Megyei Területfejlesztési Tanács területkiegyenlítô, a Széchenyi Terv és Túrkeve Város Önkormányzatának támogatásával jött létre.

A beruházás költségvetése forint Phare támogatás 67.067.000 Saját erô 83.668.750 Összesen 150.735.750 Forrás: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság

euró 268.268 334.675 602.943

A Túrkevei Gyógy- és Strandfürdô ünnepélyes átadásán részvett: • Búsi Lajos, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke • Kékesi László, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára • Kóti Éva, a Miniszterelnöki Hivatal Segélykoordinációs Titkárságának fôosztyályvezetô–helyettese • Dr. Donáth Béla, a VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság irodavezetôje • Németh István, Túrkeve polgármestere A projektet Túrkeve Város Önkormányzata koordinálta, a megvalósításban együttmûködô partnerei voltak a Régió 2001 Személyszállító Kft. és a Tiszaform Idegenforgalmi Szolgálat. Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízása alapján a területfejlesztési Phare programok végrehajtó ügynökségeként a VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság. 33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A HOMOKHÁTI TANYAGONDNOKI MODELLPROGRAM BEINDÍTÁSA ELÔZMÉNYEK RÖVIDEN: 2000–2001. Kérdôíves térségi tanyafelmérés 2001. Homokháti Kistérségi Tanyafejlesztési Program 2001. Homokháti Tanyagondnoki Modell kidolgozása A HOMOKHÁTI TANYAGONDNOKI MODELLPROGRAM INDÍTÁSA: A program kísérleti jelleggel indul a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával négy település (Röszke, Mórahalom, Kelebia és Szatymaz) külterületeinek kijelölt körzeteiben. A PROGRAM ELÔZMÉNYEI A 2001-ben elkészült kistérségi SAPARD Agrárstruktúra- és Vidékfejlesztési Program a térség speciális adottságaiból adódóan kiemelt területként kezelte a tanyák helyzetét. Szükség volt

34

azonban arra, hogy a tanyafejlesztéssel ennél bôvebben foglalkozzunk, és mintegy a SAPARD program folytatásaként a tanyák helyzetét, fejlôdési irányvonalát, a szükséges fejlesztési lépéseket részletesebben és pontosabban meghatározzuk. A tanyafejlesztési program kidolgozása helyzetfeltárással és ennek keretében egy tanyai kérdôíves felméréssel kezdôdött. Ezt nemcsak a tanyai lakosok jelentôs száma és aránya tette szükségessé, hanem az a tény is, hogy nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre a tanyák helyzetérôl. A nagy távolságok, a viszonylagos elzártság és az alacsony népsûrûség, beépítettség miatt az információk, így a problémák is gyakran „helyben maradnak”. Ráadásul a statisztikai és egyéb felmérések is ritkábban terjednek ki a települések külterületeire. 2001-ben fejezôdött be a – mintegy 10 000 tanyát érintô – kistérségi tanyai kérdôíves felmérés, melynek eredményeként pontos helyzetképet kaptunk a térségben élô tanyai lakosok térkapcsolatairól, demográfiai viszonyairól, gazdálkodási szokásairól, életkörülményeirôl, infrastrukturális ellátottságáról. A tanya szerepét tekintve a közelmúltban 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

változáson ment keresztül. A gazdálkodói és lakófunkció mellett megjelent a hobbitanya és a vendégfogadásra használt tanya is. A tanyafelmérés eredményeit felhasználva dolgoztuk ki a Tanyafejlesztési Programot. A Homokhátság tanyavilágának fejlesztési stratégiáját a különleges adottságok, valamint az információs társadalom és az európai uniós csatlakozás követelményeinek fokozott figyelembevételével építettük fel. Az olyan innovatív gazdaság- és környezetfejlesztési alternatívák kaptak prioritást, amelyek kiemelten kezelik a terület sajátos földrajzi, környezeti, gazdasági, településszociológiai és társadalmi viszonyait. A tanyai lakosok helyzetének, a tanyának mint gazdálkodási és élettérnek a javítása terén nagyon fontos feladat a külterületi infrastruktúra, különösen a vonalas és a szociális infrastruktúra, valamint a humán erôforrás fejlesztése, az érdekképviseleti rendszer kialakítása. Szükséges a turizmus fejlesztése, a természeti és épített értékek védelme. A tanyafejlesztés operatív programjának egyik fontos területe a tanyai szolgáltatások javítása. A kérdôíves felmérés eredményei is felhívták a figyelmünket arra, hogy jelentôs azoknak a magányos idôseknek és kisgyermekes családoknak a száma, akik nagyon nehéz körülmények között élnek a tanyákon. Az elmúlt években jelentôsen emelkeFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

dett a könnyebb megélhetés reményében a nagyvárosokból – elsôsorban Szegedrôl – és a volt Jugoszlávia területérôl kitelepülô családok száma. Nekik nincsenek rokoni kapcsolataik a térségben és nincsenek gazdálkodói ismereteik sem. Az operatív programok között ezért kiemelten foglalkoztunk a tanyai szociális ellátás kérdésével. A falugondnoki rendszer külterületeken való mûködésének nehézségei motiváltak abban, hogy kidolgozzunk egy speciális falugondnoki-tanyagondnoki rendszert, mely a tanyán élô rászorulókról való személyes gondoskodást eredményesebben látja el. Ezt szem elôtt tartva készítettük el a Tanyagondnoki Szolgálat Homokháti Modelljét. A projekt elnyerte a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatását, és ezzel lehetôség nyílt a homokháti tanyagondnoki szolgálat kísérleti jellegû beindítására. Négy települést – Röszke, Mórahalom, Kelebia és Szatymaz – választottunk ki a térségbôl, amelyek a legkedvezôbb adottságokkal, feltételekkel rendelkeznek a sikeres mûködtetéshez. A minisztérium segítségével mintegy egy év áll rendelkezésre, hogy a modell igazolja az eredményekkel kapcsolatos elvárásaink realitását. A program mindenképpen példaértékû, a mûködése során szerzett tapasztalatokkal továbbfejlesztve bevezethetô lesz az állami finanszírozási rendszerbe is.

35

V

I

D

É

K

F

A TANYAGONDNOKI SZOLGÁLAT MÛKÖDÉSE A külterületi lakóhelyek, a tanyák nagy területen szétszórtan, egymástól viszonylag nagy távolságban helyezkednek el. Megközelítési lehetôségeiket az átlagosnál jobban befolyásolják az idôjárási és útviszonyok, a lakosság hatékony szociális és mentálhigiénés ellátását pedig az alacsony népsûrûség (a Homokhátság területén 21,9 fô/km2), továbbá az igen jelentôs számú magányosan élô, elöregedett népesség nehezíti. A nehézségeket tovább fokozza a könnyebb megélhetés reményében – de gyakran szociálisan hátrányos helyzetbe kerülô – kiköltözôk egyre nagyobb száma. A Tanyagondnoki Szolgálat Homokháti Kísérleti Modellje egy speciális rendszer, amely felépítésénél fogva gyorsítja az információáramlást, ezáltal nagyban növeli a rendszer hatékonyságát. A tanyai lakosok ellátását a külterületen élô tanyafelelôsök, a tanyagondnokok, valamint az operatív központban mûködô diszpécser és koordinátor közremûködésével oldja meg. A tanyafelelôs olyan állandó külterületi lakos, aki napi munkáját házi gazdaságában végzi. Nincs munkaviszonyban, de idôhöz nem köthetô állandó önkéntes szolgálatot vállal. Az operatív központnak egy szervezési tapasztalattal rendelkezô intézmény ad helyet, melynek vezetôje a koordinátori feladatokat is ellátja. A tanyás terület lakosai az ott helyben lakó tanyafelelôsnek jelzik szükségleteiket. A tanyafelelôsök ezeket naponta összegezve továbbítják a diszpécser közvetítésével a koordinátor felé. A diszpécser és a koordinátor a tanyafelelôsöktôl beérkezô információkat naponta rendszerezi és koordinálja, majd továbbítja a tanyagondnokokhoz. A tanyagondnokok ezekbôl az információkból pontosan tudják, hogy hol milyen jellegû segítséget kell nyújtaniuk, és ehhez mit kell magukkal vinniük. Így minden esetben a megfelelô személyzet tud a tanyagondnok segítségére lenni a külterületi lakosok ellátásában és a vonulási útvonal elôre tervezhetôvé válik. Ezáltal jelentôs többletköltség takarítható meg, az ellátás is gyorsabb és hatékonyabb lesz. A modell megoldást kínál olyan idôsek számára, akik különben szociális ellátóintézményekbe költöznének, mivel a külterületen, a lakóhelyükön nyújt szociális ellátást. A modell a már mûködô szolgáltatások hatékonyságát is fokozza, így például lehetôvé válik a riasztási rendszerbe bekapcsolódó külterületi lakosok sürgôsségi hívásainak kontrollja, az azonnali segítségnyújtás a tanyafelelôsök által. Tóth Enikô Homokháti Kistérségi Iroda

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

36

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME, MEGÓVÁSA – AVAGY EGY 2001-ES VFC PÁLYÁZAT MEGVALÓSULÁSA A bólyi Batthyány uradalom kialakulása 1703-ban kezdôdött. Batthyány Ádám a török elleni hadi sikereiért kapta az államtól a területet. Özvegy Batthyányné Strattman Eleonóra grófnô 1724-ben költözött Bólyra. Impozáns vadászkastély épült

1969-ben kialakításra került az idôsek gondozási központja, melynek bôvítése több lépcsôben 1993-ban fejezôdött be. A Vidékfejlesztési Célelôirányzat 2001–2002. évi pályázati kiírásában a települési arculat, épített elemek megóvása, fel-

Kastélyépület

számára, a mai kastély helyén. A jelenlegi kastélyt a XIX. század elején kezdték építeni klasszicista stílusban. Külsejében egyszerû, de belsô berendezésében annál nagyobb értéket képviselt. A kastély mellé a parkot 1809-ben létesítették. Rendezettségével a település legszebb dísze volt és az ma is. A Batthyány kastély melléképületében egészségügyi gyermekotthon kezdett mûködni 1956-ban. A nagy kastélyépületet 1961-ben hozták rendbe. 1973-ban a kastély mögött megépült egy pagodaszerû épület. Az 1976-os évben készült el ezen épület mögött egy újabb épület, a „kiskastély”. Az udvar déli oldalán FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

újítása és új közösségi funkciókkal való ellátása, a vidéki térségek revitalizációja támogatási jogcím tökéletesen illeszkedett a bólyi fejlesztési tervekhez. A város központjában a Batthyány-Montenuovo kastély déli oldalszárnyának felújítása, eredeti állapotba való visszaállítása volt a pályázat célja. A 200 éves épület megmentése, eredeti homlokzat és nyílászáró rendszer visszaállítása, összhangban volt az északi szárnnyal, melynek teljes felújítása, eredeti állapot helyreállítása a Szociális és Egészségügyi Minisztérium támogatásával együtt kerülhetett sor. Az épület visszaillesztése a természetvédelmi te37

V

I

D

É

K

F

Lóitató

rületként nyilvántartott 12 hektáros kastélyparkba, nyitott sétányok, pihenôk kialakításával, növényzet, park felújításával, növelve az épület kisvárosias megjelenését, turisztikai, idegenforgalmi vonzerejét. A belsô tér eredeti állapotba való helyreállításával, új funkciók bekapcsolásával a település életébe, közösségi funkciók betelepítésével, egyesületek és kulturális csoportok klubszerû mûködésének biztosításával kívánták a vidék szellemi és tárgyi örökségének védelmét. Az épületben a beruházást megelôzôen raktár, az éttermet kiszolgáló 30 éves vizesblokk, valamint „a hôskorból” fennmaradt használaton kívüli, komfortnélküli szobák voltak. Az épület felnedvesedett, salétromos vakolatú, dohos, vizes helyiségekbôl állt. Az elmúlt 50 év átalakításai, nyílászárói, beton padlóburkolata csak tovább rontotta a helyzetet. A szinte használaton kívüli épület rendkívül rontotta a Batthyány-kastély megjelenését, az elôtte kialakított elôkertet. Az épület külsô megjelenése, felnedvesedett vakolata elkeserítôen riasztó látványt nyújtott. Turisztikai-idegenforgalmi szempontból elengedhetetlen volt a mûemléki környezetben lévô épület – mely országos mûemléki védelem alá vonás alatt áll – eredeti állapotba való visszaállítása, felújítása. A belsô, rendkívül hangulatos, oszlopsoros terek rendkívül alkalmasak közösségi funkciók betöltésére, melyre óriási volt az igény. A fejlesztés az épület eredeti állapotba való visszaállítását, felújítását tartalmazta: falak alászigetelése, nedves vakolatok leverése, terrasan párologtató, sóle38

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

kötô vakolattal való helyreállítása, nyílászárók cseréje, eredeti homlokzat helyreállítása, belsô falak kibontása, a háromhajós, két homokkô oszlopsoros csehsüveges belsô tér bemutatása, padlófûtés kialakítása, rigipsz válaszfalakkal a belsô funkciók biztosítása, vizesblokk kialakítása. A párkány és a homlokzati díszek eredeti állapotú helyreállítása, lefestése. Az épület elôtti kastélyparkban burkolt sétány kialakítása padokkal, növényzet felújítása, újratelepítése volt a cél. A beruházás biztosította az új közösségi funkciók elhelyezését, fenntartását. A felújított épületrészben egy 120 m2 -es klubterem, 3 vizesblokk, iroda, orvosi szoba és kiszolgáló helyiségek kerültek kialakításra. A diabetes klub, a nyugdíjasok klubja, a nemzetiségi énekkar és táncklub, valamint a település egyesületei és civil szervezetei számára kultúrált és minden igényt kielégítô lehetôséget nyújt a színvonalasan felújított épület. Az alapvetôen többnemzetiségû kistérség német nemzetiségének kulturális értékeinek megôrzésében tud szerepet vállalni mind az épített kulturális örökség, mind pedig a közösségi funkciókon keresztül a szellemi örökség megôrzésében. Lehetôséget biztosít a kistérség településein mûködô csoportoknak a bemutatkozásra, együttmûködésre, a kulturális értékek átadására. Segítheti a kistérség aprófalvaiban hasonló kulturális csoportok létrejöttét, ezáltal a kistelepülések lakosságmegtartó erejét. Növeli a kistérségben élôk identitástudatát, önbecsülését. A kistérség fejlôdéséhez jelentôs mértékben járult hozzá a hajdani Batthyány-Montenuovo uradalom. A gazdasági, kulturális és oktatási feladatokban jelentôs részt és feladatot vállaló uradalom még most is nosztalgikus tiszteletnek örvend. Ezért az egész térség számára fontos, hogy az uradalom által épített kulturális épített örökség a kastély és különbözô majorságok megfelelô mûszaki állapotban és közösségi célokra felújítva fennmaradjanak és mûködjenek, erôsítve a térségben élôk kötôdését, múltjuknak megbecsülését. A fejlesztés forrásigénye megközelítette a 18 millió Ft-ot, amibôl a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

több mint 13 millió Ft vissza nem térítendô támogatást nyújtott. A minisztérium támogatásának és a Regionális Vidékfejlesztési Iroda segítségének, továbbá az itt élôk tenni akarásának, valamint szorgalmának köszönhetôen a pályázat 2001. októberi beadását követôen az épület átadása 2002. március 24én ünnepélyes keretek között megtörtént. Hárs József Bóly város polgármestere megnyitójában elmondta, hogy hosszú idôt kellett várni arra, hogy megfelelô pályázati forrást találjanak a beruházás kivitelezéséhez. A Vidékfejlesztési Célelôirányzat pályázati rendszere messzemenôen figyelembe vette a vidéki térségek népességmegôrzô képességének javítását, valamint

FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

a helyi adottságok felhasználását a hagyományok ôrzésével. A megfelelôen karbantartott, vonzó települések és az élô, mûködô közösségek, az új befektetések és kiegészítô jövedelemszerzési lehetôségek élénkülését eredményezhetik. Az épített és tágabb lakókörnyezet kulturált kialakítása, fenntartása és hasznosítása a környezet védelmének is fontos eleme. Sebestyén Attila vidékfejlesztési menedzser DDREVI

39

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

„NYITOTT DUNASZEKCSÔ” – TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS HÁROM MEGYE HATÁRÁN Dunaszekcsô a mohácsi kistérség legkeletibb részén fekvô 2300 lakosú település a Duna partján. A dunai partszakasz a Duna–Dráva Nemzeti Park része, melynek különleges növényés állatvilága, természeti ritkaságai különösen védettek. Ér-

dekes látványt nyújt a löszfalba vájt pincesor, melynek belsejében az eltérô klímaviszonyoknak köszönhetôen sok aranyérmes bor érlelôdik. Így jogosan tagja a település a Mohács–Bóly Térségi Fehérborút Egyesületnek. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium „Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztési modellek” országos tapasztalatcsere program keretében 2002. április 17-én a dunaszekcsôi Teleház és a falu büszkeségeit mutatták be. A rendezvényen több mint 50 fô meghívott vett részt. A térség polgármesterei, a dél–dunántúli régió teleházainak vezetôi és több civil szervezet képviselôi töltöttek együtt egy tartalmas napot. 2000. április 1-jén nyitotta meg a kapuit a Dunaszekcsô Emlékeiért és Jövôjéért Alapítvány keretében a Mûvelôdési Házban üzemelô Teleház, melynek vezetôje dr. Schmidt Józsefné. Tájékoztatójában kiemelte, hogy a Teleház akkor lesz „tele”, ha a helyiek saját ötleteikkel, elképzeléseikkel, javaslataikkal, terveikkel megtöltik. Egy ilyen informatikai infrastruktúra 40

alapfeltétele a helyi közösség kezdeményezéseinek a megvalósítása. A Teleház fôbb szolgáltatásai: • Irodatechnikai szolgáltatások (fénymásolás, nyomtatás, fax, szövegszerkesztés, plakátok, szórólapok, névjegykártyák tervezése, készítése). • Tanfolyamok lebonyolítása: számítástechnikai képzések felnôtteknek, gyerekeknek egyaránt; egyéb képzésekhez helyszín biztosítása. • A Teleházban mûködik a Falu-TV stúdiója, ahol a Teleház munkatársai néhány önkéntes fiatallal közösen készítik a heti rendszerességgel jelentkezô adásokat. A napi 24 órában üzemelô képújságban lehetôség van közérdekû, illetve üzleti jellegû hirdetések közzétételére. • A stúdió mûködése során szorosabbá vált az együttmûködés a helyi általános iskola, a civil szervezetek, illetve a Teleház között, hisz a különbözô programok megörökítésével nem csupán azok levetítése a cél, hanem pályázati referenciaanyagként is szolgál. • A munkához tartozik továbbá a különbözô pályázatok figyelése, közzététele, tanácsadás, illetve pályázatkészítés. • Nem csupán információs irodaként mûködik, hanem aktívan részt vesz a közösségi életben. A szolgáltatások nyújtásának alapfeltétele az anyagi háttér biztosítása. Ezek egy részét a helyi önkormányzat biztosítja (rezsi, kommunikációs költség, újságkiadás), a másik felét a pályázati támogatások mellett a szolgáltatásokból (Internethasználat, fénymásolás, könyvárusítás) fedezi a Teleház. A munkát négyen végzik, egy vezetô és két munkatársat a Mohácsi Munkaügyi Központ, egyet pedig a Szociális és Családügyi Minisztérium támogat. Az itt folyó munkát a Teleház alábbi hitvallásával foglalhatjuk össze: „Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem azért, hogy segítsünk nekik azt tenni, amit akarnak” 2002/5 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

A program további részében megismerhettünk egy olyan helyi közösségi kezdeményezést, amely sok kis településnek fejlôdési lehetôséget jelenthet. Mi is a célja az Együtt Dunaszekcsôért programnak? Az ötletet a Civil Társadalom Fejlôdéséért Alapítvány paksi mintája adta. Ez olyan helyi kezdeményezés, amelynek az az alapgondolata, hogy „a falu mindenkié – legyen mindenki a falué”. Ez év februárjában minden másnap egy-egy esti beszélgetésre hívták meg a falu lakóit, azért, hogy mindenki elmondhassa a településrôl a véleményét. Arra keresték a választ, hogy mitôl lenne jobb Dunaszekcsôn élni. Számtalan ötlet, elképzelés és javaslat fogalmazódott meg. Ezeket tematikus rendszerben összegezték és válogatták. Az eredményként elkészült egy 3 éves településfejlesztési stratégiai terv, amelynek minden pontja tisztán helyi kezdeményezés. A program nem szól másról, mint a dunaszekcsôiekrôl, akik nem mástól várják a segítséget, hanem maguk szeretnének tenni a településükért. Az elkészült programok jelentôs részéhez nem kell más, mint a helyi önszervezôdés ereje. Dunaszekcsô nemcsak a Teleházáról hanem a falusi vendéglátásáról is nevezetes. 1999-tôl foglalkoznak szervezetten a turizmus e fajtájával. Két éve nyitotta meg a kapuit a Keremaringó Családi és Napközi Tábor. Három fô cél vezette a szervezôt, Pappné Dobos Ildikót: FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/5

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

• A fiatal korosztály visszavezetése a természethez. • Gyermekeknek az iskolai szünidôben is tartalmas szórakozás biztosítása. • Különbözô korosztályok közösséggé kovácsolása. A 3–14 éves korosztály számára, óvodai és iskolai csoportoknak, szakköröknek és baráti társaságok tagjainak tartalmas szabadidôs programokat szerveznek, A bemutató két érdekes helyszínû kiállítás megtekintésével folytatódott. Egy helyi mûvész tárlatának az orvosi rendelô ad helyet, a másik helytörténeti és római kori kiállítást pedig az általános iskolában lehet megtekinteni. A programot borkóstoló és az Aréna Kempingben tett látogatás színesítette. A kemping országos hírét a Tamagouchi temetô, a Rizikó Tours (háborús turizmus) és a Haspárt megalakítása öregbíti, emelte ki tájékoztatójában Pazaurek Dezsô ötletgazda. A nap zárásaként a résztvevôk egy szobrász és festô kiállítás megnyitóján vehettek részt a Mûvelôdési Házban. Egybe-

hangzó vélemény volt, hogy sikeres és hasznos napot töltöttek együtt a vendégek. Dunaszekcsô a továbbiakban is nyitott minden építô ötlet, szándék, gondolat megvalósítására. Sebestyén Attila vidékfejlesztési menedzser DDREVI 41