Azt gondoltam, leírom nagyon részletesen egy napunkat. Afféle naplóként. Egy napos naplóként

Napló, 2011. október 30. Azt gondoltam, leírom nagyon részletesen egy napunkat. Afféle naplóként. Egy napos naplóként. A nap tartson 0-tól 24 óráig (azaz nem ébredéstől elalvásig). – végül 0-tól 22-ig tartott, mert most már lefeküdnék. Október 30., vasárnap. Nem átlagos nap, mert hétvége, és így Gábor napközben is itthon van, ráadásul ma hajnalban kellett előre állítani az órákat. Plusz Anikónak elég rosszul indult ez a nap, vagy inkább rosszul fejeződött be a régi. Éjféltől kettőig: Éjfélkor Anikó aludt (kb. fél tizenegytől), ahogy minden átlagos nap. De sajnos ma ez csak fél egyig tartott, mert akkor sírva ébredt, és nem tudtuk megnyugtatni. Én addigra már aludtam, Gábor volt az ügyeletes, de engem is felébresztett egy idő után a sírása. Ez (mármint hogy felkeltem) csak arra volt jó, hogy vitatkozhassunk azon, kell-e hőmérőzni, hogy kakilni tudjon vagy sem. Az egyértelmű volt, hogy a hasfájása ébresztette fel, de egy idő után a sírás oka szerintem az álmosság volt, nem a hasfájás. Végül fél kettőkor Gábor hőmérővel kisegítette a tényleg összekeményedett kakit. Továbbra sem értek egyet a hőmérős kakiltatással, de tény, hogy mindhárman megkönnyebbültünk. Hogy a kakilás volt-e az oka, azt nem tudom, de Anikó eléggé elfáradt addigra, hogy ne üvöltsön, nekünk meg nem kellett az üvöltést tovább hallgatni. Én reménytelennek láttam szoptatás nélkül az altatást, hiszen fél tízkor evett utoljára, de Gábornak sikerült cumival elaltatnia (meg kellett az is, hogy ezek után ne menjen be hozzá, ha nyafog). Mert ő meg a plusz etetés üdvös hatásában nem bízik, mert szerinte attól csak fáj a hasa. Sajnos, nagy a valószínűsége, hogy a napközben minden evés után adott Gastrotuss Baby volt a ludas a kaki-problémában. Ezt a szert a doktor néni ajánlotta, reflux-problémák és hasfájásos sírás ellen. A másik babáknak való emésztést segítő szer (Infacol) rendszeres szedésénél is felbukkant a súlyos szorulási probléma, ezért is hagytuk abba. Próbáltuk ezen kívül az Espumisant és a Gripe Watert is, de azokat nem rendszeresen. Én azt gondolom, hogy tény ugyan a hasfájás, de azért lett belőle ekkora cirkusz, mert Anikó zaklatott volt, valószínűleg a délutáni nem túl szerencsés temetőjárás miatt. Az én ötletem volt, hogy vigyük ki a temetőbe sétálni, egyben vigyünk virágot Gábor őseire Halottak Napja alkalmából. Végül nem jutottunk el a sírokig, átfagytunk, Anikót a temetőben kellett megetetnem, de túl meleg maradt a tápszer a termoszban, a gyerek ordított és a virágok is a nyakunkon maradtak (rátettem őket valami apácák sírjára). Én fél kettőkor újra aludni mentem (pontosabban tejet termelni). Valamikor éjszaka Gábor még kisterilizálta az előző nap használt baba-edényeket. Ez abból áll, hogy a használt cumisüvegeket stb. szét kell szedni, mosószeres vízben elmosni (a baba szivacsával vagy mosogatókeféjével), alaposan kiöblíteni, majd a mikrós sterilizálóban sterilizálni (ehhez desztillált vizet használunk, hogy ne vízkövesedjenek annyira a cuccok). Utána jön némi szárogatás és elpakolás. Ezután visszaállította Gábor az órákat, így most már az új időszámítás szerint írom a jegyzeteket. Aztán valamikor ő is lefeküdt. 1

Kettőtől ötig én aludtam, nagyon nyugtalanul, állandóan azt álmodtam, hogy a baba nagyon éhes, és nem kap enni. Egyébként elég sokat nyafogott is. Öttől nyolcig: Ötkor is babasírásra ébredtem. Félrenéztem az órát, azt hittem, hét óra van, és ugrottam felöltözni, mert a 7-8 közötti etetés a nappaliban van, nem éjszakai, hanem nappali üzemmódban. Aztán észrevettem a tévedésemet (az órám hatot mutatott, ami ugye most már öt órát jelentett: a karórámat Gábor nem tudta visszaállítani hajnalban), levetkőztem, és mentem Anikóért, hogy hozzam az éjszakai etetésre. Nem tudom, hogy fogjuk az éjszakai etetést kihagyni: ekkorra már annyira feszül, fáj a mellem a tejtől, hogy ha a baba nem ébred fel szopni, nekem kell majd felkelnem csak a fejés miatt. Anikó kb. fél órát evett, csak egy mellből, aztán beájult. Mikor vittem lefektetni, éreztem, hogy már megint rácsorgott a tej a másik mellemből, pedig most figyeltem is, csak én is el-elbóbiskoltam. Mindegy, nem öltöztettem át, annyira aludt, reméltem, a pólyában nem lesz baja (a múltkor átöltöztettem, aminek nagy ordítás lett a vége). Utána én kimentem fejni, mert a másik mellem annyira feszült, fájt. 110 millilitert sikerült lefejni, amit két adagba csoportosítva töltöttem cumisüvegekbe és betettem a hűtőbe. Elmostam a fejéshez használt tölcsért és cumisüveget, hogy ne száradjon rájuk-beléjük a tej. Ezután átöltözés: tejes melltartó, póló a szennyesbe, nekem tiszta keresése a szárítón (így nem kellett a szobában villanyt kapcsolnom). Aztán végre én is alhattam, kb. hattól nyolcig! Újabb rémálmok jöttek: azt álmodtam, hogy kint beszélgetek az utcán valakivel (nem ebben a lakásban), és amikor bejövök a szobába, a kislányom bebugyolálva hányja-veti magát az ágyon (mint tegnap a Discovery-n látott halak). Mikor közelebb megyek, látom, hogy fuldoklik, mert egy párna van a fején. Rémültem lekapom: még időben voltam, él, lélegzik. Ráripakodom a mellette fekvő 8-10 éves kisfiúra, hogy mit csinált. Ő ártatlanul mentegetőzik, hogy nem tudta, hogy egy kispárnától ne kapna levegőt, de olyan hangosan sírt... Annyira valósághű volt az álmom, hogy alig hittem el, amikor felébredtem, hogy nem történt meg. Nyolctól tizenegyig: Hallottam, hogy a baba nyöszörög, és még az álom hatása alatt siettem hozzá (felöltözve, ami egy nadrág és egy zokni felrántását jelenti). Kicsit sírós volt, de azért mosolyogni is próbált. Hunyorgott, ahogy felhúztam a redőnyt. Csendesen tűrte az öltöztetést (csak egy olyan rugdalózót találtam neki, ami kicsit túl díszes itthonra a pólyába, de ez van, a többi a szárítón maradt, olyan sok mosás volt pisi-kaki ügyek miatt) és a mérést is. Csendben, még behúzott függönyök mellett szoptattam a nappaliban. Ő maga nyűgöske volt, ficánkolt, fájt a hasa is, pukizgatott szoptatás közben is. Csak 35 percet evett, ez alatt 90 ml-t szopott. Nem adtam pótlást, és a tiltakozását is sikerült lecsillapítani. Büfiztetés után lefektettem a hempergőjébe, és én nekiálltam a reggeli teendőknek, amiket hangosan kommentáltam neki. Átlagos esetben ilyenkor fejni szoktam, de most a nemrégiben történt fejés miatt ennek nem volt értelme. Ezért először forraltam a babának friss vizet (a már több, mint 24 órája felbontott Jana-vizet felforralom, hogy az üvegre rá van írva), amihez ki kellett mosnom az ecetes vízbe áztatott lábosát. Aztán magamnak főztem friss szoptatós teát (az előző napi utolsó adagot mindig a másnapi 2

reggelihez iszom meg, ezután kancsómosás stb.). Majd jött a napi vizesüvegek előkészítése (ez azért érdekes, mert így mérem, megiszom-e szükséges mennyiséget egy nap), az előző napiak összetörése (ezt csak akkor csinálom, ha Anikó ébren van, mert nagyon zajos), és szemétbe dobása. Egyben a szemetek összeszedése az egész lakásból, és a csomag odakészítése Gábornak bejárati ajtóba. Kávéfőzés (előtte mosogatás). Friss sterilizáló oldat: vannak olyan dolgok, amik nem mikrózhatók, ezeket Cicco sterilizáló folyadékkal kezeljük. 24 óráig tárolható-használható egy oldat: ezt reggelenként állítom elő. És rögtön mehet bele a fejéshez használt tölcsér (a cumisüveg mikrózható, az tehát marad a sterilizálandó edények dobozban). Eddigre Anikó elaludt, úgyhogy vittem is lefektetni: ablak be a babaszobában (ahol eddig szellőztettem), roló le, baba az ágyba, jóéjtpuszi, bébiőr bekapcsolása, és ki az ajtón. Simán ment! Végre csinálhattam magamnak reggelit! Közben bevettem egy Elevitet, mert az utóbbi időben egyre többet szédülök, már szinte minden nap kóválygok, mint az őszi légy. A nőgyógyász a szülés után azt mondta, szedjek újra Elevitet és folytassam a vasat, de én nem tettem, mert féltem a székrekedéstől. Most az Elevitet újrakezdtem. És a reggelihez csinálok magamnak egy irinyó-pirinyó tejeskávét: ez jóformán az egyetlen tejmennyiség, amit eszem-iszom. Na, jó, ha nagyon kiborulok, akkor egy bögre meleg kakaó, illetve néha egy joghurt vagy egy kis tejföl-túró. De nem naponta. Itt most vagy zuhanyozás következett volna, vagy a szüleim felhívása, vagy mosás, ha az az időszerű stb. Helyettük most naplót írtam. Most 9:40 van. Anikó várhatóan 10-kor ébred (noha csak 11-kor kellene ennie, de 60 percnél tovább ritkán alszik nappal). Vagyis 20 percem van még bármit elintézni. Zuhanyozásra éppen elég, de kockázatos, ha csak 5 perccel előbb ébred, már nem biztos, hogy végzek a hajszárítással. Úgyhogy inkább lámpázni megyek: bioptron-jellegű lámpával is próbálom fokozni a tejtermelést. Közben telefonálni is tudok, noha csak halkan, mert Gábor dolgozószobájában állítottuk fel a lámpát, és onnan minden áthallatszik a gyerekszobába. Nos, ez nem jött össze, mire ezeket leírtam, Anikó hangos sírással ébredt. Siettem be hozzá: kisebb bajba keverte magát. Szétrúgta a pólyát, de a megkötözött szalagokat nem tudta kibontani, és beleakadt a lába, amit nem tudott kiszabadítani. Gyorsan kiszabadítottam, noha közben vissza kellett fojtanom a nevetésemet. Ugyanakkor bűntudatom is volt, hallva, hogy hogyan hörög szegénykém (nem kap rendesen levegőt), illetve mennyire alkalmatlan volt neki ez a díszes, melegebb rugdalózó. Ezért kibontottam, és először orrspray, orrszívás. Egy csomó váladék kijött (mosogatás, sterilizálás!). Anikó általában nem sír orrsprayzés és orrszívás alatt és után, csak előtte, de most utána is sírt, sajnos. Szóval ez nem segített. Átöltöztetés puhább, kényelmesebb rugdalózóba (volt tiszta, csak a szárítón, nem a szobájában). Nem segített. Pelenkázás, tornászás: nem segített. Melegített szőlőmagpárna. Nem segített. Ringatás, éneklés: nem segített. Fél óra múlva Gábor is felkelt, nem bírta tovább hallgatni az üvöltést. Jól összevitatkoztunk: megint. Gábor szerint fájdalmai vannak, azért sír, amiket meg kell szüntetni (=hőmérős kaki). Szerintem meg egyszerűen zaklatott (hasfájás, beakadt láb, fáradtság, plusz még a tegnapi temetői tortúra hatása), és nyugodtnak kell maradni, és meg kell nyugtatni. És szerintem a hőmérőzés többet árt, mint használ. Lehet, hogy aktuálisan kijön egy kis kaki, de ez ugyanolyan, mintha álladóan etetéssel próbálnám megnyugtatni: nagyon rossz beidegződéseket hoz létre. És igazából nem a gyerekről szól, hanem arról, hogy mi nem akarjuk hallgatni a sírást. Gábor azzal érvelt, hogy tegnap is segített a hőmérő. Szerintem éppen ez a csapda. A szoptatás is mindig segít vagy segíteni látszik. A matatás, 3

foglalkozás, a mi megnyugvásunk stb., szerintem ez az, ami segít valójában, nem a konkrét hőmérőzés. A vitatkozásunk közben hol egyikünk, hol másikunk karjában el-elaludt a bébi, de újra és újra felriadt, vagyis nem lett sem igazi nyugalom, sem megoldás. Tizenegytől kettőig: Tíz ötvenkor elvittem megmérni (csak pólyában sikerült), elővettem a hűtőből az egyik lehűtött tejadagot, arra számítva, hogy most vagy nem lesz elég tejem, vagy nem lesz türelme kiszívni, vagyis kelleni fog a pótlás, de még nem kezdtem melegíteni, hátha mégsem. És 30-40 perc alatt megetettem. 105 ml-t evett a mérleg szerint, így visszatettem a kivett tejet a hűtőbe. Gábor e közben a tegnap sütött süti tepsijét mosogatta, berakott egy adag ruhát a mosógépbe (mi ezt otthon úgy mondjuk, hogy betett egy kört a mosógépbe), és kenyeret sütött (vagyis elkezdte: persze még órákig fog sülni). A szoptatás után letennem nem sikerült Anikót, mert felsírt (a szoptatásba belealudt, de közben végig rotyogtatott). Így aztán folytattuk a szoptatást egy picit, mire végre úgy tűnt, tényleg jóllakott (tejjel vagy cicivel). De ezután nem bírt ébren maradni, így némi habozás és az elmúlt fél nap hisztijei után úgy döntöttem, inkább lefektetem, mint próbálom a hempergőben kicsit ébren tartani. Végül is két órája fent volt már. Ezért 11:45-kor lefektettem. Ez kb. negyedóráig tartott, amikor felsírt. Magától nem nyugodott meg, a cumit nem fogadta el. Végül visszaterítettük neki a csíkos pulcsit, amit én a kiságy egyik oldalára tettem, hogy legyen mit nézegetnie, ha unatkozna, Gábor meg levette, mert szerinte felzaklatja. Most úgy hagytuk ott (újabb jóéjtpuszival), hogy azt nézegette. Felkötöztük a kiságyra, nehogy magára rántsa valahogy. Tegnap úgy jártunk, hogy amikor beszaladtam, mert nagyon ijedten felsírt (egyik délutáni alvásból), a fején (egészen pontosan az arcában) ült egy plüss zsiráf. Egy 20-30 cm-es (vagyis jó nagy) zsiráf. A zsiráffal a pólyát támasztottam ki (ahogy már pár hete), hogy ne fordítsa jobbra a fejét, mert mind a koponyáján, mind a fülén látszik egy kis elfekvés, és a védőnő azt tanácsolta, támasszam ki. A zsiráf puha is, de azért eléggé ki van tömve ahhoz, hogy alkalmas legyen, pont van egy jó hajlata, ami illik ehhez a feladathoz, és elég nagy ahhoz, hogy ő ne tudja odébb mozdítani – gondoltam én. Hogy hogyan tette a pólya alól a feje tetejére, azt el sem tudom képzelni. Sajnos, rengeteg idő elmegy azzal, hogy lejegyzem, ami történik, olyan aprók az események, és emiatt olyan sok az írnivaló... Megpróbálom ezen a napon megtenni, aztán soha többet, főleg a magam okulásáért (utólag). Most 12:07 van. Várhatóan 13:00-kor kelni fog. Elvileg 14:00-kor eszik újra. Vagyis 13-14 között nagy eséllyel nagy sírás lesz. De lehet, hogy már most kezdődik, mert felsírt. Egyelőre várunk, hátha magától abbahagyja. Addig is elmegyek zuhanyozni. Gábor tartja a frontot. Írtam korábban, mennyire próbálok figyelni a tej elhagyására. Ugyanígy nem eszem nyers zöldpaprikát vagy általában zöldséget, a legtöbb féle gyümölcsöt, semmi fűszerest stb. De hiába, mert Anikónak így is csupa kiütés az arca kb. két hete. Amikor kezdődött (okt. 17-én), akkor rá 4

tudtam fogni az előző nap evett epres-málnás tortára, amit Gábor anyukájától kaptunk a házassági évfordulónkra. De az óta sem múltak el, sőt, szaporodtak, noha egyre szigorúbb a diétám. Nem tudom, hova lett az édes, tökéletes, gyönyörű, törékeny kisbabám?! Most meghízott, tokája van, puffancsok az arca helyén (és labda a hasa helyén), megnőtt a haja, de párhuzamosan kopaszodik is, ami nem túl szívderítő látvány, kiütéses az egész arca, amik kivörösödnek, ha sír (mármint a kiütések: mint egy pattanásos tinédzser, egészen úgy néz ki olyankor), elfeküdte a fejét és az egyik fülét, a tökéletes kis kerek fülecskéje helyén egy elf-szerű, hegyes, kiálló fül van! És olyan nagy és nehéz lett, hogy alig bírom megtartani, ha nagyon sír és dobálja magát a karomban. Igaz, hogy megtanult édesen mosolyogni, ezt el kell ismernem. Meg jó hangosan üvölteni is. Most is élesen, fájdalmasan felsírt: 12:45. Nem hagyta abba magától (ahogy néha igen), ezért Gábor bement hozzá, és kikapcsolta a bébiőrt, így nem tudom, mit csinálnak, de csend van... A hét nagyon zavarosan alakult: hétfőn este rábíztuk az anyósomra, mikor a hathetes nőgyógyászati kontrollra mentem, és Gábor elkísért. Kedden nagyon zűrzavaros napunk lett, mert mindannyian elaludtunk. Szerdán és csütörtökön bolondok háza volt, úgy üvöltött. Pénteken és szombat délelőtt mint a kisangyal: reggel mosolyogva fogadott, ha letettem aludni, mosolygott, ha felvettem, belefészkelte magát a karomba (könnyekig hatódtam!) és mosolygott... Ezért is mertünk úgy dönteni, hogy szombat délután sütés-főzés és temetői kirándulás. Vesztünkre: azóta megint áll a bál. A „kisfiú, aki veszélyes a kislányomra”-álom valószínűleg összefügg a hétfői bébiszitterkedéssel: a hét végére kiderült, hogy az anyósom valami vírusos hasmenéses betegséget kapott, ami már hétfőn is rossz közérzetet okozott neki, csak akkor még azt hitte, gyomorrontás (hétfőn vigyázott ő a babára). És a hétvégén volt itt a kisiskolás fiúunokája Ausztriából. Aki az iskolából könnyen hozhat akármilyen vírust, úgy is, hogy őt nem betegíti meg. Egyébként Anikónak kutyabaja (a kólikán és felfokozott nyugtalanságon kívül, úgy értem), vagyis nem kapott el senkitől semmit, noha Martinnal is találkozott. Ahogy Gábortól sem kapott el semmit, pedig amikor hazajöttünk a kórházból, Gábor nagyon beteg volt. Igaz, Gábor is és most az édesanyja is csak szájmaszkkal mentek a gyerek közelébe, és gyakran mostak kezet. Ennek ellenére az ember akaratlanul is igazolva látja azt a meggyőződését, hogy nem kell a gyereket ilyen pici korban tömeges vagy akár nem tömeges látogatásoknak kitenni. Ha másért nem, legalább azért, hogy nekem ne legyenek rémálmaim később. 13:00 óra. Megnézem, nem kell-e Gábort váltani, mert a baba az óta újra sír. Ismét vita lett, végül kompromisszumra jutottunk: én beláttam, hogy a hülye reflux-elleni szer szorulást okozott, amin a baba önállóan nem tud úrrá lenni, Gábor meg elfogadta, hogy ha nincs feltételezhető szorulás, akkor nem próbálunk hőmérővel segíteni kakilni, akkor sem, ha sír. Így most újra a hőmérő jött, és ettől először kemény, beszáradt, aztán híg, sötétzöld, kilövellően kitörő kaki jött (ami elöl éppen csak félre tudtam ugrani, hogy képen ne találjon). Ugye, mondtam, hogy ha mesélek, az főleg a kakiról szól? (Tényleg, aki nem mosott még igazán kakis ruhát, pelust, el tudja képzelni, milyen is az? Én nem tudtam, szerencsére. Mindenesetre hálát adok az égnek, 1) hogy van már eldobható pelenka, és nem úgy kell felnevelnünk a babákat, mint a szüleinknek kellett minket; 2) hogy nem a mosható pelenkát választottuk, mert ha beruházunk több tízezer Ft-ot az induló szettbe, biztos nehezen váltottunk volna eldobhatóra, kellemetlenségek ide vagy oda. Pedig haboztam rajta, környezettudatosság jelszóval.) 5

Kakilás után se lett nyugalom: Anikó tovább sírt. Magamhoz öleltem, úgy hurcoltam, cicit követelt, cumit kapott, amit úgy fogadott el, hogy teljesen belém bújt, a pólómba csimpaszkodott kézzellábbal, a cumit a mellemnek nyomta, és szívta teljes erőből. Kb. 15 perc után eldobta a cumit, és keservesen sírva rángatta a mellemet. Az a kísérlet jutott eszembe a majomcsecsemőkkel: drótanya-szőranya. Amikor a drótanyán műcicivel vagy a szőranyán lógtak a kismajmok. És borzasztóan éreztem magam. Ha a kisgyerekem simogatásért sírna, azt is megtagadnám nevelő célzattal? Hogy ne szokjon hozzá? Akkor a cicit miért tagadom meg nevelő célzattal egy csecsemőtől? Ilyenkor újabb kompromisszumot kötünk, ezúttal a lányommal. Rossz kompromisszumot, mert hamis az egész. Húzom az időt, míg elfogadható kajaidő nem lesz, és akkor megkapja a mellemet: enni. Most is ez lett. Kettőtől négyig: Igazából fél kettőkor elkezdtem szoptatni, így kettőre majdnem végeztünk. Most 90et tudott kiszívni. Most is kivettem a lefejt tejet fél órára a hűtőből, aztán felhasználás nélkül visszatettem (ennél a két napközbeni etetésnél szinte mindig kell pótlás, nem értem, most miért nem kellett!). A szoptatás után letettem a hempergőbe. Kb. 15 percet bírt ott csendben nézelődve: ez alatt mi meg tudtunk ebédelni. Tegnap Gábor nagyon finom zöldséges-marhahúsos valamit főzött, azt ettük ma is. Az eredeti ötletet a húgom egyik zöldséges körete adta, de Gábor már továbbfejlesztette több önálló étellé. És tegnap sütöttünk egy gyors túrós-gyümölcsös sütit is (anyukám receptje). Fél háromkor lefektettem Anikót a kiságyába, mert nagyon álmos volt már. Szokásától eltérően sírva fakadt, nem akart ott maradni (erre értem azt, hogy zaklatott valamiért általában, nem csak a hasfájás a gond). Öt percig hagytam sírni: addig kimentem folytatni a kimosását a kakissá lett pelenkáknak. (Előbb én súroltam őket, időközben, míg szoptattam, Gábor folytatta, most én befejeztem. Ha összegyűlik elég mosnivaló, mennek még a mosógépbe.) A várakozás nem segített. Így elővettem a napközben beváló taktikát (egyébként a kifárasztás is része volt): bemegyek, kedvesen, derűsen, kiveszem, kap vizet, felkínálom a cumit (ilyenkor nem fogadja el), mivel hányjaveti magát a karomban, míg sír, rászólok, hogy ha így folytatja, leteszem (és ha folytatja, akkor tényleg leteszem egy kicsit), énekelek neki egy dalt az altatóink közül, megpuszilom, és határozottan mondom neki, hogy leteszem és aludnia kell. Leteszem, sírdogál, de megsimogatom és megfeddem kicsit. Elhallgat, riasztó be, ajtón ki. Egy-két perc múlva egyszer hangosan felsír, de utána elalszik. Sajnos este ez nem jön be, nem tudom, miért. Nem győzi meg akkor a szigorom és határozottságom, Jogosan, mert mihelyt folytatja az üvöltést, tehetetlenné válok. Most 15:00 óra van. Gábor befeküdt a kádba valami Microsoft-könyvvel. Időközben végzett a kenyérsütéssel is. Én meg itt ülök, írogatok, és végre lámpázni kellene mennem. Ja, igen, még a 11 órás szoptatásnál bevettem a homeopátiás tejtermelést serkentő bogyókat (és majd a fürdetés utáni etetésnél veszem be a második adagot belőle). És figyelek rá, hogy rendszeresen igyak egy-egy pohár vizet és egy-egy bögre szoptatást segítő teát. Persze a sok ringatás, altatás stb. között el-elmarad az ivás... Eddig ma kb. 2 litert ittam meg. Talán ennyi összejött. Kb. 1 liter víz + kávé + teák. A cél a 4,5 liter / nap. (nap = felkeléstől lefekvésig, vagyis nem éjféltől éjfélig) 6

Megyek lámpázni (kétszer szeretnék egy nap, de egynél több nem nagyon jön össze). Viszem a bébiőrt, a telefonokat, és vár ott egy könyv, amit így, 10 oldalanként haladva olvasok: döbbenet, hogy milyen változtatásokra hajlandó az ember! Korábban csak az elejétől a végéig, egyhuzamban voltam hajlandó regényt olvasni. Na, ennek vége egy időre, azt hiszem. Anikó nagy eséllyel 15:40 körül ébred (vagy kicsit előbb: addigra éppen végezhetek a lámpával, ha végre elindulok), és 16:30-ig kell várnia a következő etetésre. Mindannyian nehezen fogjuk ezt kivárni. Ha nem kötünk megint kompromisszumot... Nos, 15:47-kor ébredt (sikerült lámpáznom: kétszer három egység, ha valaki tudja, mi ez). A sírást kicsit abbahagyta, amíg átpelenkáztam, de azt már nem volt türelme csendben kivárni, amíg megcsinálom a tápszert (mert ilyenkor azt kap): azt végigüvöltötte. Négytől hétig: 16:10-től negyedóra alatt behabzsolta a 120 ml tápot. Ezzel elérte a mai napon a félliternyi tejet. Kaja után a vállamról nézte a világot (büfizés címén, amit nem tett meg). Közben Gábor is kijött a fürdőből és olvasásból. Szegény babának már annyira eldugult az orra, hogy szinte röfögött lélegzés helyett. Orrspray és orrszívózás következett: rengeteg takony kijött!! (Ne felejtsem el majd kimosni, sterilizálni!) Vigaszképpen visszajöhetett a vállamra. Utána Gábor a hempergőben hasra fektette. Kivételesen elviselte vagy 10 percig: emelgette a fejét, nézegetett. Aztán még elvolt egy darabig háton. Közben bekapcsoltam egy digitális diktafont, és valamennyi hangfelvételt csináltam a gőgicséléséről. De ha figyelem, olyan halkan dünnyög, hogy nem biztos, hogy a gép felvett valamit. Amikor elért a harmadik ásításhoz, bevittem a helyére. Kb. 17:00-kor. Roló le, éjjeli lámpa be, jóéjtpuszi, riasztó be, ajtón ki. Öt perc múlva nagy sírás. Most várok: elmúlik-e. Ha igen, lenne egy óra alvásunk, és utána fürdetés, aztán indul a nap horror időszaka: ha sikeresek vagyunk, csak a 10-es etetésig sír, ha nem, akkor hajnali kettőig. De ha nem sikerül, a sírás-időszak már most kezdődik. Most bemegyek. Ki is jöttem: bébiőr ki, víz, gyengéd becézgetések (a kedvence az arany mazsolácskám: ezen mindig nevetnie kell), szigorkodó hang, simogatás, bébiőr újra be, ajtón ki. Kijövetel után egy perccel hangos felsírás, de csak egy-kettő, nem folyamatosan. Kis panaszkodás. Na, most megszegtük a szabályt, mert kicsit jobban sír, de még mindig értelmezhető a panaszkodás kategóriában. Magyaráz valamit inkább, mint sír. Elkiabáltam: most már sír. Ajaj! Van esély vajon, hogy megnyugszik, vagy menjek újra? Nem tudom akárhányszor eljátszani a szigorú anyukát! Olyan kis nyűgös szegény tegnap óta! Talán a nátha, talán valami hasfájás, nem tudom. Úgy csimpaszkodik belém: a tápszeres etetésnél is olyan erővel markolta a pólómat, hogy ki nem lehetett volna venni a kezéből. Nem volt ő ilyen csimpaszkodós! Mindig csak karon lenni akar. Már a hempergő sem igazán jó neki, pedig hogy szerette! 7

Na, jó, bemegyek. Félbeszakítottam a panaszos sírását egy csssss!-vel, megsimogattam a fejét, megvártam, amíg lassan lecsukódik a szeme, és kijöttem. Elmentem WC-re (erre időt találni se egyszerű!). Már közben hallottam a sírását újra. Megint bementem. Megsimogattam a fejét, kapott cumit. Először kiköpte, másodszorra bent maradt a szájában (de majd kiesik, és jön a sírás). A csíkos pulóvert eltettem, hátha mégis zavarja, ahogy Gábor állítja. Még várok. Nem akarok nekikezdeni valaminek, amit úgysem tudok befejezni. Vajon az egy óra alvás az altatás kezdetétől számít vagy a tényleges elalvástól? Ezt még nem jegyeztem föl eddig. Nem szoktam ennyire részletes jegyzetekre időt szánni (nem is éri meg, de most már befejezem ezt az egy napot, ha boszorkányok potyognak az égből, akkor is!). Most 17:25 van. 25 perce altatom. Közben, míg ki-bejárkáltunk a gyerekszobából, kihűlt a kenyér, és friss kenyeret uzsonnáztunk magában: Gábor (a szerencsés!) tejeskávéval, én szoptatós teával. Egyébként Gábor sincs valami jól. Most lefeküdt aludni. Remélem, nem a hasmenéses vírust kapta el! 17:35: nagy sírás. Mi lehet a baj? Be kell mennem. Persze, a cumi! El is felejtettem! Visszaadtam, jobb híján. És dúdoltam neki egyet az altató nótáinkból. Aztán kijöttem. Néha nem is veszi észre, hogy kiesett a cumi, már ha hajlandó azzal elaludni. Most megint elölről kezdem a 10 perc várást. Ha azt kihúzzuk, általában 45 percig már nincs sírás (persze lehet, hogy most ezt is elkiabáltam). 17:43: hangos, üvöltő sírás. Bemegyek, de csak tyúklépésekkel haladva, hátha elmúlik. Nem múlt el. Nem adtam vissza a cumit, inkább adtam egy kis vizet, és csss-k mellett kimenekültem a szobából. Hátha. Újra indul a 10 perc (már most nyöszörög). Gábor már horkol. Úgy szerettem volna én is ledőlni mellé egy kicsit! De hat után fürdetés, és már 17:48 van. És Anikó még mindig nem alszik. Ha úgyse mehetek már aludni, nekiálltam az orrszívót kitisztítani. Csak hozzáértem a csaphoz, meg se nyitottam, Anikó már felsírt. Most akkor is befejeztem legalább ezt a kimosást. Azt hiszem, most jobb, ha nem megyek be egy kicsit, már olyan mérges vagyok. 17:52 van, öt percig hagyom sírni. 17:56: jobban sír, mint eddig. Ez nem jön be. Közben elfogyott az első üveg (1,5 liter) víz! És a tea is majdnem. Vagyis Ajjaj, mennem kell. Teljesen behergeli magát. Mire odaértem, elhallgatott. Mire visszaértem, újra kezdte. Megőrjít ez a gyerek! Visszaadtam a cumiját. A legnagyobb szidás, ha buta macskának nevezem. Most megkapta! 8

Megtöltöm az üvegemet csapvízzel: egy 1,5 literes üveg ásványvíz + egy 1,5 literes üveg csapvíz a napi adag + egy liter tea + a szórványos dolgok (kávé, esetleg kakaó, esetleg leves stb.). Nem sok, de ennél többet én nem bírok. A normál adagom talán éppen egy liter / nap. Ez is leginkább tejeskávéból. 18:00-kor bementem (mert sírt). Csak odaálltam némán a kiságy mellé. Erre elhallgatott, és szépen elaludt egy perc alatt. Kb. 15 percet álltam ott. Percenként felébredt, és ellenőrizte, hogy ott vagyoke, aztán visszaaludt. Volt olyan, hogy alig bírta kinyitni a szemét, reszketett a szemhéja, nem tudott fókuszálni, de azért makacsul keresett a tekintetével. Mitől fél a kiságyában? Így megrendítette a zsiráf- és a pólyatámadás? Aztán feljött valami a gyomrából (fintorgott, próbált tőle megszabadulni a nyelve kitolásával, de nem sikerült), ettől erősen csuklani kezdett, végül sírni: ekkor felvettem a vállamra. Még le sem ültem vele, mikor már elaludt, és aludt annak ellenére, hogy elfelejtettem kikapcsolni a légzésfigyelő riasztóját, mire az felvisított, mire én felugrottam ijedtemben. A vállamon aludt kb. 20 percet, amikor egyrészt mocorogni kezdett, másrészt nekem is majd leszakadt a derekam, így mentünk felébreszteni Gábort, hogy fürdetés. Héttől éjfélig: Jött a fürdetés (igazából hét előtt elkezdtük, mondjuk háromnegyedkor?), szépen csendben-rendben, egy nyikk sem volt. Igaz, Gábor olyan álmos volt, hogy a szobában és a fürdőben is kifolyt a víz, és ettől jó mérges lett, de a bébi nem sírt. Mióta jó meleg vizet csinálunk és jó sokat, azóta szeret fürdeni. Aztán mérés (erre kis sírás), és utána vacsora (szoptatás). 110 milliliter az eredmény. Büfiztetés, aztán letettem aludni. 3 perc múlva sírt. Gábor most hurcolja fel-alá (most 19:55 van). 20:00. Csend. Elvileg legközelebb 22:00-kor enne, de persze olyan sokáig nem fog aludni (pláne, hogy megint sírdogál: Gábor bement és ki is jött, mert ettől már elhallgatott). Általában legkésőbb fél tízkor megetetjük, és utána jön az altatás. Mivel ez egy lassú, nyámmogós evés, eltart közel fél tizenegyig, és normális napokon ilyenkor nyomban elalszik. Közben azt elfelejtettem írni, hogy amikor annyira sírt fürdetés előtt, a pelust nem ellenőriztem, nehogy jobban felébredjen. Szaga nem volt, és mivel reggel mindig kiteszek nyolc db pelenkát egy dobozba a pelenkázóra, hogy ez a napi adag, és már csak egy volt, ezért biztos voltam benne, hogy nem felejtettem el etetés előtt vagy után cserélni, vagyis nagyon sok pisi se lehet. Persze, ha több kell, mint nyolc, akkor veszünk még elő, nem hagyjuk pisiben-kakiban a leányzót, csak így látható, hogy kb. hol tartunk. 20:11. Ha igazam volt az előbb, most már nem ébred fel 20:45-ig vagy 21:00-ig. Majd most meglátjuk, igazak-e még az eddigi általánosítások! Közben ez alatt a pár perc alatt megvacsoráztunk: még mindig volt Gábor tegnapi főztjéből. És desszert is jutott: a túrós-meggyes süti. Most odakuporodunk a tévé elé és lazítunk. Ugyan egy műsor se fog beleférni ebbe az időbe, de nem is ez számít, csak a kikapcsolódás. Most elég vidorak vagyunk! Még viccelődtünk is! Most éppen jó ez a nap!

9

20:47-kor ébredt. Egy igen nagy kaki sikerült ébredés után: megint mindent moshatunk! (Pár napja, amikor az édesapjához bújva kakilt a szülői ágyban az összes ruhán kívül a mi ágyneműnket is mosni kellett.). Negyed tíztől szoptattam kb. fél órát. 85 millilitert sikerült szopnia. Melegítettem neki még 30-at a hűtőben lévőből, addig Gábor szórakoztatta (az előző etetés alatt Gábor elkezdte a napi edények sterilizálását: még be kell fejezni az éjszaka, amikor Anikó már mélyebben alszik, hogy ne ébredjen fel a zajra). Tízkor letettem aludni: bevittem a vállamon a szobájába (kicsit sírdogált), lekapcsoltuk a villanyt, és fel-alá sétálva elmondtam az esti mesét, közben simogattam és nyugtatgattam. Mire a végére értem (kb. 10 mondat, én írtam, direkt neki), addigra igazából aludt. Letettem úgy, hogy picit felébredjen, és érezze, hogy letettem: ha álmában csempészem be az ágyába, tíz percen belül felriad, és nagy botrány van, úgyhogy ilyet inkább nem teszek. Most 22:11 van, és csend. Remélem, elaludt, és jó szokása szerint nem kel fel hajnali 3-4 előtt. Most hátra van még a sterilizálás, a legújabb kakis ruhák mosása, illetve a kenyérsütéskor lehullott egy morzsa, és arra elleptek minket a hangyák: ezt is kezelni kell. Ja, és még a hűtött anyatejeket újra kell osztanom, felcímkéznem és lefagyasztanom. Egyszer ki kellett öntenem egy anyatejet, mert nem volt felcímkézve, és nem voltam benne biztos, mikori, azóta nem követek el ilyen hibát. Remélem. És ezt a fájlt kellene befejeznem, de ha nem muszáj, nem maradok fenn csak ezért éjfélig. Úgyhogy tételezzük fel, hogy az itt leírt tervek megvalósításán kívül nem történik ma már semmi érdekes, és lezárhatom itt ezt a naplót. Kemény nap volt. Szerencsére ennél sokkal könnyebbek is vannak. Ja, igen, természetesen mindent adminisztráltam a füzetben szokás szerint. A nap összesítése:       

összes megivott kaja: 740 milliliter / 7 alkalomra elosztva (a kb. 4.6-os súlyához 690 milliliter / nap az a norma a védőnő szerint, ami a szintfenntartáshoz kell, szóval egészségesen iszik csak többet, nem ijesztően eszik sokat!) ebből tápszer: 120 ml / 1 alkalommal (ez tervezett volt; ami a meglepetés: csak a legutolsó szoptatáshoz kellett pótlás, az összes többi alkalommal elég volt a tejem: ilyen se volt még!) vagyis megivott 620 milli anyatejet és maradt még kb. 80 ml lefejt, azaz 700 millilitert termeltem kétszer orrspréztünk és orrszívóztunk három kaki volt, de ebből 2 hőmérővel a D-vitamint beadtuk ami a legérdekesebb és csak tegnap óta vezetem: ma 7-22 között 5 órát aludt, ugyanúgy, ahogy tegnap. Lehet, hogy sok sírás azért van, mert nem akar többet aludni? De mi benne lennénk, hogy ébren legyen, itt a nappaliban, de itt is nyűgösen sírni kezd! Újra kell gondolnom a napirendet...

Szép álmokat, jó éjszakát mindenkinek. (22:30-kor volt egy nagy felsírás, de egyelőre következmény nélkül.) 10