AZ UNIÓ KAPUJÁBAN Válogatás a PHARE-program projektjeibõl
TÉMAKÖRÖK Határõrizet 1. Határátkelõhely-fejlesztés 2. Hõkamerás gépkocsik, járõrhajók 3. A bicskei befogadóállomás bõvítése
Mezõgazdaság 4. 5. 6. 7.
Vasúti állat- és növény-egészségügyi határátkelõk Növényvédelmi karantén és kísérleti üvegház Elsõ magyar aukciós agrárbörze Erdészeti informatikai rendszer
Környezetvédelem 8. 9. 10. 11.
Tûzoltóbázisok modernizálása Hulladéklerakók Észak-pesti szennyvíztisztító Levegõminõség-ellenõrzés
Közlekedés 12. 13. 14. 15.
Esztergom-párkányi híd Budapesti Intermodális Logisztikai Központ Gyõr-péri repülõtér Összekötõutak építése és felújítása
Kis- és középvállalkozások 16. 17. 18. 19.
Nyúltartás fejlesztése Hústermelõtelep fejlesztése Inkubátorház vállalkozóknak Debrecen Ipari Park
Turizmus 20. 21. 22. 23. 24. 25.
Ormánsági falvak rehabilitációja Hollókõ turizmusának fejlesztése Minõségi borkülönlegességek Barokk fürdõváros Szórakoztató családi programok Gyógyturizmus fejlesztése
Esélyegyenlõség Nemzeti Fejlesztési Hivatal H–1133 Budapest, Pozsonyi út 56. Telefon: +36-1 237-4400 Fax: +36-1 329-3637 Internet: www.eutamogatasok.hu E-mail:
[email protected] Információs vonal: 06-40-2004-94
26. 27. 28. 29. 30.
Iskolabuszok beszerzése Erdei iskola Fogyatékkal élõk reintegrációja Átmenet a képzésbõl a munka világába Teleházakra épülõ kommunikációs rendszer
Köszöntõ
A
M
z Európai Unió sikeres tagja csak úgy lehetünk, ha Magyarország minden tekintetben felkészül a tagságra, és élni tud a tagság nyújtotta lehetõségekkel. Hazánk felkészülésében – az itthoni összefogás eredményei mellett – jelentõs szerepet játszott a PHARE elõcsatlakozási alap, amely immár több mint tíz éve támogatja Magyarország fejlõdését. E kiadványunk célja a PHARE-program magyarországi mûködésének bemutatása, amely méltán nevezhetõ sikertörténetnek, Magyarország ugyanis a rendelkezésre álló PHAREtámogatást szinte százszázalékosan felhasználta, és a jelenleg folyamatban lévõ programok szerzõdéskötési mutatói is jók. Az elmúlt években Magyarország jelentõs segítséget kapott az EU-integrációval kapcsolatos követelmények teljesítéséhez, fontos intézményfejlesztési feladatokhoz. PHARE-források segítették Magyarországot többek között a záhonyi vagy a gyulai határátkelõhelyek modernizálásához, a vámigazgatás vagy a Legfõbb Ügyészség teljes számítógépes felszereléséhez, a dunaújvárosi és salgótarjáni hulladéklerakók kialakításához éppúgy, mint az ózdi romakollégium vagy a Mária Valéria híd felújításához. E kiadványunkban összefoglalót adunk a PHARE-program segítségével megvalósult, sikeres projektekbõl. DR. BARÁTH ETELE politikai államtitkár
ost, hogy csupán néhány hónap van hátra Magyarország 2004. május elsejei EU-csatlakozásáig, nagy öröm számomra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala közreadja e kiadványt, amely a PHARE-program magyarországi eredményeit ismerteti.
„A több, mint tíz éve mûködõ magyarországi PHARE-program méltán nevezhetõ sikertörténetnek.”
A PHARE-programot eredetileg 1989-ben indítottuk útjára azzal a céllal, hogy segítsen Magyarországnak és más kelet-közép-európai államoknak megbirkózni mindazokkal a politikai és gazdasági változásokkal, amelyekkel akkor szembe kellett nézniük. A kilencvenes évek közepén a PHARE-t elõcsatlakozási programmá alakítottuk át, ami anynyit jelent, hogy azóta olyan projekteket finanszíroz, amelyek segítséget nyújtanak Magyarországnak, hogy felkészülhessen az EU-tagság által rá rótt kötelezettségekre, és teljes mértékben képes legyen kiaknázni annak elõnyeit. A PHARE-programon keresztül a jelenlegi EU-tagállamok mintegy 100 millió eurót biztosítanak évente magyarországi célokra. A mostani kiadvány átfogóan bemutatja az összes PHAREsikertörténetet. Az érintett területek között szerepel a határvédelem, a mezõgazdaság, az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem, a közlekedés, a regionális fejlesztés és a kisebbségi jogvédelem. E projektek eredményei mind értéket képviselnek önmagukban is, de legalább ilyen fontos az a tapasztalat, amelyre Magyarország szert tett a projektek tervezése, irányítása és végrehajtása során. E tapasztalatkincs létfontosságú lesz, amikor 2004-tõl kezdve Magyarország önállóan vállal majd felelõsséget az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjainak kezeléséért.
Miniszterelnöki Hivatal
A felkészülés az EU-csatlakozásra hatalmas feladat, és a magyarok joggal lehetnek büszkék arra, hogy sikeresen hajtották végre. A jelen kiadvány azt mutatja be, hogyan járult hozzá e folyamathoz a PHARE-program. Remélem, ezáltal a jövõre nézve is ihlettel és számos ötlettel szolgál majd. JÜRGEN KÖPPEN delegációvezetõ Az Európai Bizottság Magyarországi Delegációja
„A felkészülés az EU-csatlakozásra hatalmas feladat, és a magyarok joggal lehetnek büszkék arra, hogy sikeresen hajtották végre.”
Határõrizet
Külsõ határvédelem, gyorsabb átkeléssel A
z Európai Unióban az egyik legfontosabb szabadságjog az emberek szabad mozgása, ám ez nem jelenti azt, hogy bárki ellenõrzés nélkül áthaladhat a határokon. – Miközben a tagországok állampolgárait a belsõ határokon csak ritkán ellenõrzik, nagy feladat hárul az EU külsõ határait védõkre. Az átkelõk fejlesztése egyébként az unió bõvítésétõl függetlenül is idõszerû volt, ám az integráció és a PHARE-program lökést adott a beruházásoknak. Következetesen alkalmaztuk az EU határátkelõhelyek kialakítására vonatkozó szempontjait – mondja Magyari Adrienn pénzügyõr õrnagy, a vám- és pénzügyõrség határügyi és ügyeleti fõosztályának helyettes vezetõje. PHARE-programok keretében elsõsorban azokat az átkelõ-
„Az átkelõk fejlesztése az unió bõvítésétõl függetlenül is idõszerû volt, ám az integráció és a PHARE-program lökést adott a beruházásoknak.” Magyari Adrienn pénzügyõr õrnagy
helyeket fejlesztették, amelyek az európai tranzitútvonalakon helyezkednek el. A határátkelõk felújítása és áteresztõképességük növelése általában együtt járt a felszerelés korszerûsítésével, az informatikai háttér fejlesztésével is; a nagyobb határátkelõkön külön helyet biztosítottak a veszélyes anyagokat vagy az állatokat szállító tehergépkocsik ellenõrzéséhez. A gyulai határállomást három ütemben újították fel. A beruházás létjogosultságát Ladányi János határõr alezredes adatokkal támasztja alá: míg 1989-ben egy hónap alatt fordult meg 800 kamion a határátkelõn, manapság van olyan nap, amikor 24 óra alatt bonyolítunk le ekkora forgalmat – idézi a statisztikát az alezredes. Gyulán kilépõ irányban 24, a belépõsávokban 45 kamion részére biztosítanak parkolót. Az útlevél-ellenõrzés és a vámvizsgálat egy vonalba került, így már csak egyszer kell megállniuk az utazóknak. Ha pedig a határõrök vagy a vámosok alaposabb átvizsgálást látnak indokoltnak, az autót immár van hová félreállítani, hogy ne akadályozza a forgalmat. A vám- és pénzügyõrség a szakszerû és alapos átvizsgálást elõsegítendõ aknákat, kutatóhidakat, vizsgálócsarnokokat alakított ki, így már nem fordulhat elõ olyan eset, hogy az autót a szabad ég alatt kell tartani vagy autószerelõknél helyiséget bérelni a szét- és összeszerelésre. Az ukrán–magyar határ szintén az EU külsõ védvonalává válik. Záhonynál naponta átlagosan nyolcezren haladnak át, ez a szám alkalmanként azonban elérheti a 13 ezret is. Balázsi Attila határõr fõhadnagy emlékszik olyan idõszakra, amikor a kilépõknek hat órát is várakozniuk kellett a határon. Az utóbbi idõben havonta három-négy alkalommal fordul elõ
félórás várakozási idõ, ám ez jórészt abból adódik, hogy az ukrán oldalon feltorlódnak a gépkocsik. A mindennapok tapasztalatára támaszkodva a fentieket megerõsíti Zakar János határõr alezredes, a röszkei határforgalmi kirendeltség vezetõje is, aki úgy fogalmaz: mind a forgalmat, mind a munkatársi gárdát tekintve elmondható, hogy kinõttük a régi határátkelõt. Mindennapos gond volt a helyhiány, a zsúfoltság, ami egyrészt lassította az áthaladást, másrészt a munkatársaknak sem biztosította a megfelelõ munkafeltételeket. A röszkei határátkelõ felújítása után 2002 áprilisában adták át az új terminált. Jelenleg az öt-öt személygépkocsi által használható sávokat egy diplomatasáv és egy különleges helyzetekre fenntartott zóna egészíti ki. Mindemellett két-két buszsávon és két különálló kamionterminálon haladhatnak át a fuvarozók és az utazók. Röszkén a téli hónapokban naponta négy-hatezer személy halad át, nyáron ez a szám a 20-28 ezret is elérheti.
A projekt címe: Határátkelõhely-fejlesztés Tárgya: Röszke és Letenye határátkelõhelyek modernizációja, Záhony, Gyula és Ártánd határátkelõhelyek fejlesztése Ártánd Kezdet: I. ütem: 1993–1994 II. ütem: 1996–1997. 08. 11. III. ütem: 2001. szeptember Átadás: 2002. október 16. PHARE-támogatás: 230 176 500 forint vagy 920 706 euró Hazai forrás: 345 265 000 forint vagy 1 381 059 euró Gyula Kezdet: I. ütem: 1997–1998. II. ütem: 2001 Átadás: 2002. július 24. PHARE-támogatás: 200 869 000 forint vagy 803 474 euró Hazai forrás: 301 303 000 forint vagy 1 205 212 euró Letenye Kezdet: 2000. augusztus Átadás: 2002. március 18. PHARE-támogatás: 625 millió forint vagy 2 500 000 euró Hazai forrás: 1 165 millió forint vagy 4 660 000 euró Röszke Kezdet: 2000. Átadás: 2002. április 3. PHARE-támogatás: 1 125 millió forint vagy 4 500 000 euró Hazai forrás: 1 705 millió forint vagy 6 820 000 euró Záhony Kezdet: 2001. szeptember Átadás: 2002. július 25. PHARE-támogatás: 189 291 000 forint vagy 757 166 euró Hazai forrás: 283 938 000 forint vagy 1 135 750 euró
Határõrizet
A megszépült befogadóállomásra könnyebb vigyázni H
ello! – köszön rám egy fekete bõrû férfi, majd rögtön utána egy szorosra kötött fejkendõs asszony zdrasztvujtyét suttog felém; a barna copfos kislány köszönését már nem is értem. Algériából, Oroszországból, Irakból, Afganisztánból, Kamerunból, Szomáliából, Grúziából, Nigériából és Örményországból menekült emberek sétálnak el mellettem, s bár a menekült szóhoz egészen más képzeteket társítanék, mégis csupa vidám arcot, csevegõ, barátkozó társaságot látok. Bicskén, a menekülteket befogadó állomás „zárt egészségügyi blokkja” most éppen nyitva van. A százhatvan ember elszállásolására alkalmas épületben eredetileg azokat a mene-
„2004 nyarán tudunk majd újra nagyobb létszámban embereket fogadni: addigra már az egész tábor úgy fest majd, mint most az új egészségügyi blokk.” Horváth Lajos, a befogadóállomás igazgatója
külteket helyeznék el, akik frissen érkeztek: az egyfajta karanténként mûködõ, U alaprajzú földszintes házban addig kellene maradniuk, amíg a kötelezõ egészségügyi vizsgálat eredményei be nem bizonyítják, hogy az érkezettek nem szenvednek semmilyen fertõzõ betegségben. Nem valamilyen hanyagság vagy szándékos szabálysértés következtében áll nyitva a drótkerítés kapuja. A PHARE-program támogatásával 2002 augusztusára felújított blokk most maga a tábor, azaz a befogadóállomás: a felújítás 2003 õszén folytatódik, ezért az egykori munkásszálló többi – meglehetõsen lestrapált – épületét kiürítették, és most mindenki a karanténban lakik. Ám aggodalomra semmi ok: ezek az emberek biztosan egészségesek, hiszen átestek már a szûrõvizsgálatokon. Négyszáz személyt tudtunk elhelyezni az állomáson a legzsúfoltabb idõszakokban: a többségüket most átköltöztettük a debreceni táborba. Várhatóan 2004 nyarán tudunk majd újra nagyobb létszámban embereket fogadni: addigra már az egész tábor úgy fest majd, mint most az új egészségügyi blokk – büszkélkedik Horváth Lajos, a befogadó állomás igazgatója. Akinek egyébként meggyûlt a baja a tavalyi felújítás miatt. Amikor elmondta a táborlakóknak, hogy az építkezés miatt kissé összébb kell húzódniuk, pillanatok alatt elégedetlenség árasztotta el a tábort. Börtönviszonyokra panaszkodtak az emberek, és jobb körülményeket követeltek. Ahogy azonban elõrehaladtak a felújítási munkák, és egyre gyakrabban leskelõdtek be a lakók a felújítás alatt álló ház ablakain, hirte-
len megváltozott a hangulat: mindenki azt kérte, hogy ott lakhasson az új részben. Ami nem is csoda: a tábor még felújítás elõtt álló épületei nagyon rossz állapotban vannak: cserélni kell a fûtéscsöveket, a vizesblokkok berendezéseit, új padlóra, festésre, függönyökre van szükség, az utolsókat rúgják a konyhák berendezései is. A felújított épületben viszont minden vadonatúj. Ó, nagyon gyönyörû minden, igazán jól esik használni! – hámozom ki egy középkorú asszony vegyes orosz és angol nyelvû mondataiból, de leginkább a taglejtésébõl; szükséghelyzetben az emberek minden nyelven tudnak mutogatni. A hölgy Grúziából érkezett, és menekülése okaként világszerte egyezményes jelekkel válaszol: a szájára, majd a hasára mutat, végül összedörzsöli hüvelyk- és mutatóujját. Vagyis: az ok az ennivaló és a pénz hiánya volt. Bicskén hivatalos megfogalmazás szerint a befogadottak többsége gazdasági menekült. A véletlen által egymás mellé sodort, különbözõ nyelveken beszélõ, más-más vallású emberek az utóbbi években jól megférnek egymással, mióta jelentõsen felgyorsult ügyeik intézése, és többnyire csupán öt-hat hónapot kell a táborban tölteniük évek helyett. Aztán vagy megkapják a magyarországi tartózkodásra jogosító papírokat, vagy továbbutaznak. Addig is nézeteltéréseket többnyire az okoz, ki legyen a soros a takarításban, bár az új épületben már ez is könnyebben megy: a szépre a jelek szerint könnyebb vigyázni.
A projekt címe: Rendõrségi fogda és befogadóállomás rekonstrukciója Tárgya: A bicskei menekülteket befogadó állomás egészségügyi blokkjának bõvítése Helyszín: Bicske Idõtartam: 2001. október– 2002. augusztus Költségvetés: PHARE-támogatás: 169 656 000 forint vagy 678 623 euró Hazai forrás: 47 852 000 forint vagy 191 407 euró
Határõrizet
Hõkamerák, járõrhajók, rejtett figyelés 2003-ban lezárult a negyedik határõrségi PHARE-projekt is, és még két további, uniós forrásokon alapuló fejlesztési program elõkészítése folyik – közli Ritecz György, a Határõrség Országos Parancsnokságának osztályvezetõje. A Cop ’97, ’98, ’99 és 2000 elnevezésû projektek eredményeként a határõrségi technika jelentõs része néhány év alatt megújult, és olyan eszközök is megjelentek, amelyeket korábban egyáltalán nem használtak – hangsúlyozza az osztályvezetõ. Az új eszközök többségét a jövõbeni külsõ határszakaszokon hasznosítják. Az utóbbi néhány esztendõ egyik legfontosabb fejlesztése
„Nyolc átkelõnél stabil hõérzékelõ kamerákat telepítettek, a járõrök számára pedig csaknem kétszáz kézi hõkamerát vásároltak.” Ritecz György, a Határõrség Országos Parancsnokságának osztályvezetõje
a határregisztrációs rendszer kialakítása, amelyet részben EUpénzek felhasználásával valósítottak meg. A valamennyi átkelõre kiterjedõ informatikai hálózat kiépítésével a határõrség a korábbinál jóval nagyobb eredményességgel szûrheti ki a bûncselekmény miatt keresett – vagy más okból nem kívánatos – személyeket, illetve a körözött jármûveket. Az átkelõkön szolgálatot teljesítõ határõrök munkáját más eszközök is segítik. PHARE-támogatás révén szereztek be okmányvizsgáló berendezéseket, a kamionok ellenõrzését segítõ endoszkópokat, a zárt raktérben elrejtett migránsok felkutatását pedig CO-mérõ mûszerek teszik lehetõvé. Ritecz szerint a zöldhatárok õrizetében hasonló minõségi változást hozott a mobil hõérzékelõ rendszerek beszerzése: a huszonhat, hõkamerával felszerelt mikrobusz elegendõ ahhoz, hogy a legfontosabb migrációs útvonalakat folyamatosan ellenõrzés alatt tarthassák. Egy-egy ilyen jármûbõl akár tíz-tizenöt kilométernyi határszakaszt is megfigyelhetnek. Emellett nyolc átkelõnél – elsõsorban a keleti és a déli határszakaszon – stabil hõérzékelõ kamerákat telepítettek, a járõrök számára pedig csaknem kétszáz kézi hõkamerát vásároltak. A határõrök nagyobb mobilitása érdekében modern terepjárókat szereztek be, a vízi határszakaszokon új járõrhajókat vettek használatba, míg a mélységi ellenõrzések hatékonyságának javítására számítógéppel és más eszközökkel felszerelt mikrobuszokat állítottak rendszerbe. A terepen mozgó határõrök tájékozódásának elõsegítésére – és részben mozgásuk ellenõrizhetõvé tételére – szolgál az a közel hatszáz mûhol-
das helymeghatározó berendezés, amelyet néhány hónapja egyelõre kísérleti jelleggel használnak. Emellett a járõröket mára ezer hordozható számítógéppel is ellátták, és ezek egyharmada mobiltelefonon keresztül közvetlen kapcsolatba léphet a központi adatbázissal. Így a határõr a számára fontos információkhoz a közúti ellenõrzés során is azonnal hozzáférhet. A korszerûbb eszközök bevetésének eredményeként az utóbbi két évben a határsértõk száma folyamatosan csökken, mert az embercsempészek egyre kevésbé vállalják a megnövekedett kockázatot, inkább más útirányt választanak. A PHARE-támogatások felhasználásával számos olyan eszközt vásároltak, amely a határõrök munkakörülményeinek javítását is szolgálja: a járõrök kényelmesebben viselhetõ derékszíjat és sisakot, új bilincseket és gumibotokat, jobban használható kézilámpákat kaptak. Emellett uniós pénzekbõl más, kisebb léptékû fejlesztéseket is megvalósítottak, például a fedett akciók végrehajtásához szükséges gépkocsikat és más speciális eszközöket – többek közt a rejtett figyelést szolgáló berendezéseket – is vásároltak.
A projekt címe: Határõrizeti rendszer megerõsítése Tárgya: A ’97, ’98, ’99 és 2000 programok keretében a határforgalom-ellenõrzési rendszer, valamint a határõrizeti tevékenység hatékonyságát növelõ eszközök kerültek beszerzésre Idõtartam: 1997–2003. szeptember Költségvetés: PHARE-támogatás (megközelítõleg): 4 794 750 000 forint vagy 19 179 000 euró Hazai forrás (megközelítõleg): 4 179 125 000 forint vagy 16 716 500 euró
Mezõgazdaság
Agrárbörze: a jövõ zenéje E
zer vagon alma oroszországi exportjára kötött szerzõdést 2003-ban a SZEMA, azaz a Szabolcsi Elsõ Magyar Agrárbörze Beszerzõ, Értékesítõ és Szolgáltató Szövetkezet. Ez a hír – vagyis, hogy a hagyományos, de a rendszerváltozás óta leépült piacra ismét ennyi gyümölcsöt szállíthatnak a térség gazdaságai – önmagában jelzi: volt értelme az agrárbörze létrehozásának, az ehhez nyújtott PHARE-támogatásnak. Az pedig ennél is többet mond, hogy a SZEMA 2003ban, mûködésének harmadik évében már 800 millió forintos árbevételre számít. A kezdeményezés ötlete alig öt éve született. A PRIMOM Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vállalkozásélénkítõ Alapítvány berkeiben 1998-ban készült egy tanulmány – belga minta alapján – agrárbörze kialakítására. A következõ évben
„Az agrárbörze tulajdonképpen a nagybani piac legfejlettebb formája. Egyelõre fõként elõre lekötött szerzõdéseket teljesítünk.” Kovács István, a PRIMOR ügyvezetõje
az alapítvány, az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. valamint az akkor még önálló Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) nyíregyházi kutatóközpontja által létrehozott konzorcium pályázatot nyújtott be PHAREtámogatásra. Ugyanabban az esztendõben, tehát 1999-ben 115 termelõ már létre is hozta a SZEMA-t, amely a sikeres pályázat után a támogatás fõ kedvezményezettje lett. A szövetkezetalapítók elébe mentek az uniós kihívásoknak. A SZEMA ugyanis termelõ és értékesítõ szervezet, azaz tész – az EU-ban pedig az ilyen szervezõdések jelentik a piacszabályozás alapját. A tészek azért alakultak, hogy közös fellépéssel jobb árakat, kisebb költségeket, kedvezõbb tárgyalási pozíciót tudjanak elérni tagjaik hasznára. Az is fontos szempont, hogy az uniós agrártámogatásokat szintén a tészeken, ezeken az új típusú szövetkezeteken keresztül lehet igénybe venni. Aligha véletlen tehát, hogy a SZEMA taglétszáma mára jóval több, mint duplájára nõtt. A PHARE-program segítségével – és jelentõs állami támogatással – 2002-ben Nyíregyháza mellett, Napkor határában 250 milliárd forintos zöldmezõs beruházásban készült el a SZEMA korszerû hûtõházból, irodaépületbõl és börzeterembõl álló létesítménye. A PHARE-támogatásból fedezték a szakemberek képzésének költségeit, és jutott belõle a zöldség- és gyümölcstermesztés tudományos hátterének erõsítésére is. Az újfehértói kutatóintézet egy, például a betakarítás optimális idõpontjának meghatározását lehetõvé tevõ mobil vizsgálóállomást rendezhetett be. A DATE intézete a csíramentes vetõmag elõállítását szolgáló mûszerekhez jutott. Az agrárbörze tulajdonképpen a nagybani piac legfejlet-
tebb formája – foglalja össze az itthon még kevéssé ismert intézmény lényegét Kovács István, a PRIMOM ügyvezetõje, a SZEMA elnöke. – Egyelõre fõként elõre lekötött szerzõdéseket teljesítünk, például a konzerviparnak és külföldi kereskedõknek, de hamarosan valódi árubörzeként is mûködhetünk majd. A SZEMA borítékolható sikerétõl azt várják a szakemberek, hogy más térségek termelõinek is vonzó példát mutat, és így kialakulhat az agrárbörzék országos hálózata.
A projekt címe: Az elsõ magyar aukciós agrárbörze létrehozása Tárgya: Agrárbörze kialakítása, IT-berendezések, szállító- és emelõjármûvek, laboratóriumi eszközök beszerzése, képzés, tanulmányutak Helyszín: Nyíregyháza Idõtartam: 1999. szeptember 1.– 2002. december 31. Költségvetés: PHARE-támogatás: 63 millió forint vagy 252 000 euró Hazai forrás: 23,5 millió forint vagy 94 000 euró
Mezõgazdaság
Az unió növényvédelmi bástyája A
z egész kontinensen ritkaságnak számít az üvegház, amelyet PHARE-támogatással Hódmezõvásárhelyen építettek fel. A biológiai védekezési és karanténfejlesztési laboratóriumban olyan szaporítóanyagokat vizsgálnak, amelyekrõl feltételezhetõ, hogy valamilyen fertõzést hordoznak magukban. A laboratórium feladata a külföldrõl érkezõ vagy a határokon túlra irányuló szállítmányok növényvédelmi ellenõrzése. Hataláné Zsellér Ibolya, a laboratórium vezetõje kifejti: elsõsorban a Romániából és Szerbiából érkezõ szállítmányok mintáit vizsgálják. Ám elõfordult már, hogy környezettanulmányt készítve egy szlovákiai szamócaültetvényen kellett megállapítaniuk, hogy a magyar szaporítóanyag, vagy a helyi termelési körülmények miatt fertõzõdött-e el a tábla. (A vizs-
„Elõfordult, hogy egy szlovákiai szamócaültetvényen kellett megállapítani, a magyar szaporítóanyag, vagy a helyi termelési körülmények miatt fertõzõdött-e el a tábla.” Hataláné Zsellér Ibolya, a laboratórium vezetõje
gálatok akkor azt mutatták ki, hogy az a Lengyelországból érkezõ patak hozta a betegséget, amelybõl az öntözõvizet nyerték.) Mivel a 2004-es csatlakozás után Magyarország az Európai Unió keleti szélévé válik, a határvédelem szigorodásával párhuzamosan intézetünknek egyfajta növény-egészségügyi védbástyafunkciót is el kell látnia – fogalmaz a laboratóriumvezetõ. A magyar kivitelezõk által felépített üvegházban teljesen zárt rendszert alakítottak ki. Miután a vizsgált kórokozók légtérbe kerülése beláthatatlan gazdasági veszteséget okozhat a térség termelõi számára, a munkatársaktól nagyfokú fegyelmet követelnek meg. A szakemberek a kutatási területen csak speciális ruhában tartózkodhatnak, minden távozáskor fertõtlenítõ helyiségen haladnak át. A rendszer biztonságosságát jellemzi, hogy a növényekrõl a talajba kerülõ csurgalékvizet is külön tartályban gyûjtik, és az csak sterilizálás után kerülhet a szennyvízcsatornába. Az országos hatáskörû hatósági feladatok ellátásán túl a laboratórium kutatási célokat is szolgál. Mivel a különleges berendezések segítségével ellenõrzött klímát képesek kialakítani, az üvegház ideális terep különféle kórokozók kitenyésztéséhez és laboratóriumi körülmények közötti szaporításához. Megismerve egy-egy kártevõ életmódját, hatékonyabbá válhat az ellenük folyó védekezés, és a földeken nagyobb esélylyel tudják megelõzni a fertõzést. A laboratóriumot mind gyakrabban keresik fel nyugat-európai növénynemesítõk és forgalmazók. Az új üvegház lehetõséget nyújt a genetikailag módosított növények szaporítóanyagának különféle vírusokkal és gombákkal történõ mes-
terséges fertõzésére, hogy ezáltal fény derüljön ellenállóságukra. A Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat keretein belül mûködõ laboratórium oktatási célokat is szolgál. A vásárhelyi mellett a debreceni, gödöllõi és keszthelyi fõiskolákról és egyetemekrõl is rendszeresen fogadnak növényvédelmi szakmérnöknek készülõ hallgatókat, akik az intézetben megismerkednek a legújabb kutatási eredményekkel. A csatlakozás után várhatóan még szorosabbá válik az EU hasonló feladatot ellátó intézményeivel az együttmûködés, és más tagállamokban mûködõ képzõhelyek is elküldik diákjaikat Hódmezõvásárhelyre.
A projekt címe: Növényvédelmi szolgálat fejlesztése Tárgya: Karantén és kísérleti üvegház építése, informatikai rendszer fejlesztése Helyszín: Hódmezõvásárhely, Velence Idõtartam: 2001-2002. június Költségvetés: PHARE-támogatás: 675 millió forint vagy 2 700 000 euró Hazai forrás: 125 millió forint vagy 500 000 euró
Mezõgazdaság
A krumpli is útlevéllel utazik A
z EU-csatlakozás után Magyarország az unió külsõ határa lesz. Ennek megfelelõen a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium igazgatása alá tartozó Növény- és Talajvédelmi Szolgálat országos szervezete lesz felelõs azért, hogy megvédje a tagállamokat a harmadik országokból (például a tengerentúlról vagy Ukrajnából), a növényekkel, növényi eredetû termékekkel érkezõ károsítóktól. A rovarok, vírus-, baktérium- és gombabetegségek semmiképpen sem kerülhetnek be az unió területére, mert a kultúrnövényeken megtelepedve súlyos járványokat és jelentõs gazdasági veszteségeket okozhatnak. A csatlakozási tárgyalások megkezdésével egy idõben elindult Magyarországon a növény-egészségügyi hálózat fejlesztése is, amelyhez a PHARE-program jelentõs támogatást
„Egyes laboratóriumok a termelés helyén vizsgálják majd a terményeket. Az eredmények alapján kapják meg a termelõk a növény útlevelét.” Halmágyi Tibor, a Budapesti Központi Növényvédelmi Laboratórium igazgatója
adott az elmúlt években. A PHARE 2001. évi támogatási programja révén épül fel a károsító diagnosztikai laboratórium a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálatnál. A PHARE 2003-as programjából pedig a mûszereket és a bútorokat szerezhetik be ehhez. A központi károsító diagnosztikai laboratórium már most is több laboratóriumból áll: a mikológiai, a nematológiai, a rovartani, a virológiai és a molekuláris fejlesztõ laboratóriumból – amelyek a hagyományos és a legkorszerûbb diagnosztikai módszerek alkalmazásához szükséges mûszerekkel egyaránt jól felszereltek. A beruházás megvalósulása után új területekkel egészül ki a munka: a gyombiológia, az elektron mikroszkópia és a karantén laboratóriumi egységgel. Ebben az új laboratóriumi együttesben a legkorszerûbb technikákat alkalmazva, ember és környezet szempontjából nézve is biztonságos körülmények között látják majd el bizonyos szaporítóanyagok, növényi szállítmányok EU által elõírt, speciális felszereltséget igénylõ mûszeres vizsgálatát. A laboratórium ezenkívül az úgynevezett növény-egészségügyi szupervizsgálatokat is elvégzi: a hálózathoz tartozó rutinvizsgálati laboratóriumokban fertõzöttnek talált mintákat más, korszerûbb módszerekkel ellenõrzi. A két PHARE-projekt segítségével létrejövõ központi károsító diagnosztikai laboratórium és az említett diagnosztikai speciális laboratóriumok együtt egy (tervezett) háromszintû növény-egészségügyi diagnosztikai laboratóriumi hálózat harmadik szintjét képezik. Az elsõ szintet a növény-egészségügyi határállomások laboratóriumai jelentik, amelyek részben szintén PHARE-támogatásból létesülnek a csatlakozás idõpontjára. Ezekben a har-
madik országokból érkezõ, vizsgálatköteles növényi szállítmányokat, termékeket ellenõrzik egyszerû, gyors módszerekkel, és mintát vesznek a további vizsgálatokhoz. A tervek szerint a második szintû (regionális) laboratóriumokban zajlanak majd azok a rutinvizsgálatok, amelyek idõés munkaigényes elõkészítést és nagyobb mûszerezettséget igényelnek. E laboratóriumok a termelés helyén vizsgálják az EU-tagállamok védett zónáiba szállítandó szaporítóanyagokat, terményeket. Ennek alapján kaphatják meg a termelõk a növény útlevelét, amely biztosítéka az áru unión belüli, szabad mozgásának. A harmadik szint laboratóriumaiba azok a minták kerülnek, amelyeknek vizsgálatát csupán speciális feltételek mellett, csúcsmûszerezettséggel lehet elvégezni. E szint a másik kettõ eredményeinek megerõsítését is szolgálja, és alapvetõ feladata a nemzetközi kapcsolattartás a tagállamok hasonló szervezeteivel. A hálózat második szintjét, a regionális laboratóriumokat ez után alakítják majd ki.
A project címe: Állat-egészségügyi és növényegészségügyi intézmények fejlesztése Tárgya: Három állat- és növényegészségügyi, vasúti, határkirendeltség létesítése és a Központi Károsító Diagnosztikai Laboratórium felújítása Helyszín: Kelebia, Gyékényes, Eperjeske, Budapest Idõtartam: 2001. június 28.– 2004. november 30. Költségvetés: PHARE-támogatás: 1 423 750 000 forint vagy 5 695 000 euró Hazai forrás: 690 750 000 forint vagy 2 763 000 euró. A Központi Károsító Diagnosztikai Labornak csupán az építése szerepel ebben, a mûszerezés a 2003. évi projekt segítségével, várhatóan 2004 elején kezdõdik.
Mezõgazdaság
Erdõirányítás számítógépen A
z Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) már csaknem harminc éve számítógépen tárolja az erdészeti igazgatáshoz szükséges információkat. A PHARE-támogatással létrehozandó új erdészeti informatikai rendszer elõnye, hogy a már meglévõ, ám eddig elkülönített térképes és leíró – az erdõkészletrõl, erdõgazdálkodásról szóló – adatbázisokat országosan egységes, bárhonnan egyetlen alkalmazáscsomaggal elérhetõ adatbázisban egyesíti. Az elképzelések szerint a távolabbi jövõben e szolgáltatások meghatározott köre nemcsak a szûk szakma, hanem a külvilág számára is elérhetõ lesz. A program összköltsége négymillió euró, ebbõl 1,3 millió euró a nemzeti hozzájárulás. A két – egy szállítási és egy szolgáltatási – komponensbõl álló program megvalósítása 2000
„A program eredményeként az erdészeti igazgatás alkalmas lesz az EU-csatlakozásból adódó feladatok ellátására.” Csóka Péter, az ÁESZ fõigazgatója
márciusában kezdõdött, és jövõ márciusra kell befejeznünk – mondja Csóka Péter, az ÁESZ fõigazgatója. A program eredményeként az erdészeti igazgatás alkalmas lesz az EU-csatlakozásból adódó feladatok ellátására. A szállítási komponens informatikai és telekommunikációs hálózati eszközök, valamint alapszoftverek beszerzését tartalmazza, 1,3 millió euró értékben. A szolgáltatási komponens – amely az EU-belépést szolgáló jogszabályi, eljárási és intézményi fejlesztést biztosítja, összesen 2,7 millió euróból – több részbõl áll. Az erdészet 1,7 millió eurót fordít a jogharmonizáció, az eljárásrend és az informatikai rendszer fejlesztésére: szükség volt egy új, térinformatikai alapú szolgáltatás kidolgozására és üzembe helyezésére, az ÁESZ igazgatóságainak hálózati összekapcsolására. Az erdészeti térképek digitalizálását a kilencvenes évek elején kezdte az ÁESZ, és a munkát jelentõsen felgyorsította az uniós támogatás – két hónap múlva elkészül az ország kétmillió hektáros erdõállományának tízezres léptékû digitális térképadatbázisa. Az erdõtervezés térképészeti támogatására a Digiterra Map rendszert, míg a mindennapi térképhasználat és az egyszerû lekérdezések céljára egy internetes technológián alapuló új programot használnak majd. Az új rendszer egyrészt hatékonyabbá teszi az erdészeti igazgatási feladatok – mint például az erdõleltár és tervezés, az erdészeti statisztikai feladatok – ellátását, vagy az erdõk egészségi állapotának nyomon követését, illetve az ügyfelek (az erdõtulajdonosok és a gazdálkodók továbbra is ingyen juthatnak az õket közvetlenül érintõ információkhoz) igényeinek kielégítését. Másrészt a rendszer kapcsolódik majd az in-
gatlan-nyilvántartáshoz, és az összegyûjtött adatok megkönynyítik az együttmûködést a vidékfejlesztési támogatások kifizetõ ügynökségével, a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal is. Az új rendszer nagy segítséget nyújthat az erdészet elõtt álló legfontosabb feladatok megvalósításában; ilyen például az erdõvagyon megóvása és lehetõség szerinti bõvítése, a fenntartható erdõgazdálkodás megvalósítása, a vidék népességmegtartó képességének javításához való hozzájárulás. Ezért is fontos az EU-szabályoknak megfelelõ támogatási rendszer kialakítása és hatékony mûködtetése.
A projekt címe: Az erdészeti informatikai rendszer fejlesztése Tárgya: Az erdészeti szolgálat statisztikai, regisztrációs és információs rendszereinek modernizációja, az EU-elõírásoknak való megfeleltetése. A szükséges jogharmonizáció elõkészítésének és végrehajtásának elõsegítése Helyszín: Állami Erdészeti Szolgálat Idõtartam: 2000. március– 2004. március Költségvetés: PHARE-támogatás: 675 millió forint vagy 2,7 millió euró Hazai forrás: 325 millió forint vagy 1,3 millió euró
Környezetvédelem
Mentõbázisok konténerrel és daruval E
gyszerûnek tûnik: közlekedési balesetnél kijönnek a tûzoltók, a jármûben ragadt utasokat kiszabadítják, a kocsit kiemelik az árokból, és ha kell, eltávolítják a kifolyt veszélyes anyagokat. A valóság: Magyarországon a 2002-ben zárult PHARE-projekt elõtt csak kisebb balesetekhez való mûszaki és vegyi mentõfelszerelés állt rendelkezésre. 2003. májusában a siófoki vasúti átkelõnél történt szerencsétlenségnél már az uniós pénzbõl vett, hatvan tonna emelésére képes daruval mozgatták a vonattal ütközött német turistabuszt.
„A vegyi mentõfelszerelés fõként a Magyarországon átmenõ tranzitforgalom, a veszélyes anyagok szállításának növekedése miatt vált fontossá.” Kristóf István tûzoltó ezredes
A PHARE segítségével összesen kilenc mentõbázist létesítettek országszerte, amelyek egyenként 90 kilométeres hatósugárral az egész országot lefedik. Valamennyi bázis kapott egy mûszaki és egy vegyi mentõkonténert, a konténer szállítására alkalmas jármûvel, hat helyre nagy teljesítményû daru is került. Az egész projekt hatmillió euró uniós és 150 millió forint hazai forrást emésztett fel. De miért éri meg ilyen nehezen mozgatható, egyenként harmincmillió forintot érõ mentõkonténert tartani, mindössze kilenc helyen? Lássuk, mi mindenre van szükség – például – vegyi mentésnél. A legfontosabb szempont a tûzoltó személyzet védelme, ehhez pedig speciális felszerelés kell. Ha maguk a tûzoltók biztonságban dolgoznak, hozzá lehet kezdeni a sérültek kimentéséhez. Ezután kell beazonosítani a veszélyes anyagot, és dönteni a semlegesítés, felitatás, eltávolítás módjáról. Ha a helyszín már tiszta, végül fertõtleníteni kell a mentõfelszerelést is. Mire minden együtt van, megtelik a vegyi mentõkonténer. A mûszaki konténer épületomlás, kõtörés vagy nagyobb autóroncsok kezeléséhez tartalmaz – hasonlóan sokrétû – felszerelést. A vegyi mentõfelszerelés fõként a Magyarországon átmenõ tranzitforgalom, és ezen belül a veszélyes anyagok szállításának növekedése miatt vált fontossá – magyarázza Kristóf István tûzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságának fõosztályvezetõje, akinek fontos szerepe volt
a projekt létrejöttében. A PHARE-projekt eredetileg azért indult, hogy hazánk megfeleljen az unió Soveso nevû környezetvédelmi irányelvének. A kezdeményezést a második fázisban terjesztették ki a vegyi és mûszaki mentés egészére, s ekkor jött létre az egész országot lefedõ bázishálózat. A PHARE csupán az eszközök beszerzésére nyújtott keretet, a pénz elköltését szigorúan ellenõriztek Brüsszelbõl, a beszállítókat nemzetközi tender keretében, fõként a támogatást elõteremtõ EU-tagállamokból választották. A bázisokat üzemeltetõ, erre a célra kiképzett személyzetrõl, az eszközök fenntartásáról és a technikai fejlesztésrõl a magyar állam gondoskodik. Megfelelõ befektetéssel a bázisokat több célra is ki lehetne használni. Ez fõleg a konténerszállító autóra vonatkozik, amelyre nemcsak a mûszaki és vegyi mentõfelszerelést lehetne felszerelni. Jelenleg például tízkerekû monstrumok szállítanak egy egész városrész beterítésére elegendõ habképzõ anyagot, márpedig ezt konténerrel sokkal hatékonyabban meg lehetne oldani – hangsúlyozza Cziva Oszkár tûzoltó mérnök ezredes, a Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság fõosztályvezetõje.
A projekt címe: Kilenc katasztrófavédelmi bázis létesítése Tárgy: 6 nagy teljesítményû daru, 9 vegyi mentõkonténer, 9 mûszaki mentõkonténer, 10 szállítójármû beszerzése Helyszín: Budapest, Gyõr, Zalaegerszeg, Veszprém, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Szolnok Idõtartam: 1997–2002 Költségvetés: 1. fázis: 500 millió forint vagy 2 millió euró 2. fázis: 1 milliárd forint vagy 4 millió euró Hazai forrás: 260 millió forint vagy 1 040 000 euró
Környezetvédelem
Csurgalék és tömörített hulladék A
Sanyi gyerek ott dolgozik, és már hívott, hogy jöjjön, Józsi bátyám, nézze meg a telepet, de nem szeretek én ott zavarni, ahol annyian dolgoznak – meséli a hetvenegy esztendõs Buruncz József, aki alig egy-két kilométerre lakik a sárbogárd-kislóki új hulladéklerakó teleptõl. Józsi bácsi kislóki tanyáján ugyan nem sokat érezni a telep közelségébõl: mióta a régi lerakót betemették, még szagok sem jönnek abból az irányból. Vélhetõen ezért is nyugodott meg mára az alig néhány százlakosú falucska közvéleménye: három évvel ezelõtt, a telep építésének kezdetekor még közel sem fogadták ilyen békésen az új hulladéklerakó hírét. Csak téves információk miatt tiltakoztak néhányan az építkezés ellen: amikor elmondtuk, mit tervezünk, és hogy az elterjedt hírekkel szemben szó sincs dögkútról, megnyugodtak
„Csak téves információk miatt tiltakoztak néhányan az építkezés ellen: amikor elmondtuk, mit tervezünk, megnyugodtak az emberek.” Ferencz Kornél, az rt. sárbogárdi területi képviselõje
az emberek – mondja Ferencz Kornél, az új hulladéklerakó építését irányító, majd a telepet üzemeltetõ rt. sárbogárdi területi képviselõje. A 300 ezer köbméter tömörített hulladék befogadására tervezett telep tizenkilenc környékbeli község és Sárbogárd kommunális hulladékának elhelyezésére alkalmas, a számítások szerint 25 esztendõn keresztül. Bár Ferencz Kornél szerint negyedszázad alatt annyit fejlõdik a telep berendezése, annyira elterjed majd a szelektív hulladékgyûjtés és a hulladékok feldolgozása, hogy bízvást meghosszabbíthatják majd a mûködését. Nemhogy a Buruncz-tanyán, de még a telepen sem érezni a hulladék szagát és a legyek sem gyakoribbak, mint másutt. A lerakó ugyanis már az EU szabványainak megfelelõen épült, vagyis háromrétegû, vízzáró alapozásra mûanyag fóliát fektettek, a fólia alatt pedig külön mérõmûszer-hálózat figyeli, nem szivárog-e úgynevezett csurgalék víz a talajba. A telepen szétválogatott, lerakott és egy ötventonnás speciális géppel tömörített hulladékon átszivárgó esõvizet-hólét nevezik csurgaléknak: ezt külön csatornahálózat gyûjti össze, egy tárolómedencébe juttatja, ahonnan ezt a másra már használhatatlan vizet permetezik vissza a hulladékra, megelõzendõ az öngyulladást. A mérõmûszerekbõl minden négyzetméterre jut egy darab, így az esetleges szivárgás helyét azonnal és pontosan meg lehet határozni, hogy hozzáláthassanak a javításhoz. Az új telepnek legalább megvan az a haszna, hogy az építéséhez kiásott földdel betemették a mellette lévõ, régi szemétbányát – magyarázza Buruncz bácsi, aki még jól emlékszik a hetvenes években létesült, óriási mesterséges gödör-
ben mûködõ szeméttelepre. Ott minden mûszaki védelem, sõt tömörítés nélkül öntötték ki a szemetet, és mindössze egy vékony földréteggel takarták le. Az új telepre érkezõ hulladék harminc százalékát már szelektív gyûjtés után rakják le: a következõ években folyamatos fejlesztéssel kívánják növelni ezt az arányt, és a hulladékfeldolgozást is szeretnék bevezetni – avat be terveikbe Ferencz Kornél. Évente 14 ezer köbméter hulladékot helyeznek el a kislóki lerakóban. Fejér megye munkanélküliségtõl sújtott déli részén pedig az sem mellékes körülmény, hogy az új telep ötven embernek ad munkát.
A project címe: Hulladéklerakó építése Tárgya: Hulladéklerakó építése és csatornázás Helyszín: Sárbogárd-Kislók, Salgótarján, Dunaújváros, Mezõcsát, Vértestarcsa Idõtartam: 2000. március– 2001. szeptember Költségvetés: PHARE-támogatás: 1 125 millió forint vagy 4 500 000 euró Hazai forrás: 3 950 millió forint vagy 15 800 000 euró
Környezetvédelem
Több szennyvíz tisztul Észak-Pesten T
öbb mint kétszeresére nõtt az Észak-pesti Szennyvíztisztító kapacitása a 16 millió eurós PHARE-támogatásból megvalósított korszerûsítés nyomán. A fõvárosban ma is létezõ két szennyvíztisztító telep (a Dél-pesti és az Észak-pesti Szennyvíztisztító) az ötvenes években szovjet mintára épült és az idõk folyamán teljesen elavult, teljesítményük leromlott – közli Bódás Sándor, a Fõvárosi Csatornázási Mûvek (FCSM) fejlesztési igazgatója. 1998 és 2000 között világbanki hitelbõl mindkét telepen megkezdték a szükséges fejlesztéseket. A folytatás az Északpesti Szennyvíztisztító PHARE-támogatásból megvalósított,
„Növelték a telep mûszaki biztonságát, és a lakosságot védõ elõírásoknak megfelelõen a kellemtelen szagok megkötésére légtisztító berendezéssel látták el a létesítményt.” Bódás Sándor, az FCSM fejlesztési igazgatója
2001–2002-ben végrehajtott korszerûsítése volt. A beruházás támogatására a Fõvárosi Önkormányzat pályázott, és mivel õ volt a kedvezményezett is, a felújított szennyvíztelep a tulajdonát képezi. A telepet üzemeltetésre bérli az FCSM. Az Altera–OTV francia–német konzorcium által végrehajtott korszerûsítés elsõsorban egy új ülepítõ tartály és egy, a biológiai tisztításhoz használatos, úgynevezett levegõztetõ tartály megépítésébõl állt – mondja a fejlesztési igazgató. Az ülepítõ tartályban a szennyvízbõl leülepszik egy fõként biológiai szennyezõdésekbõl álló iszapréteg. Eközben az iszapot ártalmatlanításra egy másik tartályba vezetik, a víz átkerül a levegõztetõ tartályba, ahol eltávolítják belõle a szerves szenynyezõ anyagokat. Ehhez az eljáráshoz sok oxigénre van szükség, amit a tartály alján lévõ csövekbõl kiáramló levegõvel juttatnak a vízbe. A munkálatok során növelték a telep mûszaki biztonságát, és a lakosságot védõ elõírásoknak megfelelõen a kellemtelen szagok megkötésére légtisztító berendezéssel látták el a létesítményt. Közvetlenül a korszerûsítés elõtt, az eredetileg napi 140 ezer köbméter szennyvíz megtisztítására tervezett létesítmény csupán napi 70-80 ezer köbméter megtisztítására volt képes. A munkálatok eredményeként az észak-pesti telep most napi 150 ezer köbméter átlagos, és napi 200 ezer köbméteres csúcsra járatott tisztítóteljesítménnyel rendelkezik. Az észak-pesti tisztítótelep jelenleg az újpesti és kelet-pesti szennyvizeket kezeli, ami 480 ezer lakos által termelt szennyvíznek felel meg, plusz további 120 ezer ember termelésének
megfelelõ (lakosegyenérték) ipari szennyvíznek. A távlati tervek szerint ez a telep fogja megtisztítani néhány további városrész – jelenleg a Dunába ömlõ – szennyvizét is, amelyekhez még nem építették ki a megfelelõ csatorna-összeköttetést. Az EU-csatlakozási tárgyalások eredményeként megszületett környezetvédelmi megállapodás tartalmazza a 2010-ig megvalósítandó, hosszú távú csatornafejlesztési programot. Ezen idõszak végére a teljes csatornázottság mellett százszázalékos szintre kell fejleszteni a szennyvizek tisztítottságát. 1989-ben a két létezõ – már említett – szennyvíztisztító a fõvárosban keletkezett szennyvizek csupán húsz százalékát tudta megtisztítani. A rendszerváltás óta lezajlott ipari szerkezetátalakulásnak és a növekvõ víztakarékosságnak köszönhetõen jelentõsen csökkent az elvezetett szennyvíz mennyisége. A mostanáig elkészült korszerûsítések nyomán a két tisztítótelep együttesen a közel 500 ezer köbméternyi, naponta keletkezõ fõvárosi szennyvíz majdnem ötven százalékát képes megtisztítani. A maradék egyelõre változatlanul a Dunába ömlik. További beruházások eredményeként – elõreláthatólag EU-kohéziós alapból – épül majd meg a Csepel-szigeten a napi 400 ezer köbméter teljesítményû központi szennyvíztisztító telep, illetve Dél-Budán egy regionális tisztítótelep. E négy létesítmény együtt már képes lesz a fõváros teljes szennyvízmennyiségének megtisztítására.
A projekt címe és tárgya: a PHARE Large Scale Infrastructure Facilities (LSIF) keretében az Észak-pesti Szennyvíztisztító vízvonali fejlesztése Helyszín: Palotai sziget, Újpest Idõtartam: 2001–2002 (az elõkészítõ munkálatok a megelõzõ két és fél évben zajlottak) Költségvetés: PHARE-támogatás: 4 milliárd forint vagy 16 millió euró
Környezetvédelem
Mérõállomásokkal a tiszta levegõért M
agyarország nagyvárosaiban komoly gond a megfelelõ levegõminõség biztosítása a közlekedési, ipari és lakossági eredetû szennyezés miatt. A tiszta levegõ 78 százalék nitrogént, 21 százalék oxigént és tizenegyfajta egyéb gázt, vegyületet tartalmaz, ideális esetben a nitrogén-dioxid-tartalom a legcsekélyebb. Eddig ötvenkét hazai mérõállomáson mérték a levegõ egészségre ártalmas összetevõit és arányukat, egyes anyagok meghatározására azonban eddig egyáltalán nem – vagy csak kevés állomáson – volt lehetõség.
„Magyar szakemberek lehetõséget kaptak, hogy megismerjék az EU országaiban mûködõ légszennyezettség-mérõ hálózatok felépítését.” Vágvölgyi Györgyi, a Környezetvédelmi Minisztérium vezetõ fõtanácsosa
A hazánkban mûködõ automata monitoros mérõhálózat több mint tízéves, felújítása elkerülhetetlenné vált. A 2001 szeptemberében indult, PHARE-támogatással megvalósuló Twinning program során 2003 végéig olyan egységes légszennyezettségi mérõhálózatot építenek ki, amely már az Európai Unió követelményrendszerének is megfelel. A beruházáson belül eddig megtörtént a levegõ minõségét mérõ eszközök felülvizsgálata és korszerûsítése, s új állomások létrehozásával kiépült az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat (OLM). A projekt keretében létrejött az Országos Légszennyezettségi Adatközpont, regionális adatgyûjtõ és adatfeldolgozó alközpontokat is létrehoztak. A forrásokból továbbfejlesztették a levegõminõség-mérésekkel kapcsolatos minõségbiztosítási rendszert is. A mûszaki beruházásokon túl fontos volt a szakemberek továbbképzése is – mondja Vágvölgyi Györgyi, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetõ fõtanácsosa. – A Twinning program során magyar szakemberek lehetõséget kaptak, hogy megismerjék az EU országaiban mûködõ légszennyezettség-mérõ hálózatok felépítését és mûködtetési tapasztalatait. A szakmai konzultációkat egy német szakértõ, az úgynevezett elõcsatlakozási tanácsadó irányította, akit a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal jelölt ki. A továbbképzésen a Környezetvédelmi Felügyelõség valamennyi szakértõje részt vett.
A PHARE-beruházás elõnyeit a lakosság közvetlenül is tapasztalhatja: 2003 végéig kiépül egy olyan modern tájékoztató rendszer, amellyel a levegõminõségi információk széles körben eljutnak a nyilvánossághoz. Budapesten, Miskolcon, Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Gyõrött, Székesfehérváron és Szolnokon köztéri plazmaképernyõk mutatják majd a helyi mérõállomások légszennyezettségi eredményeit. De akár ki sem kell lépni az utcára, ha valaki a helyi levegõminõség helyzetérõl szeretne bõvebb információt: létrejött egy internetes oldal, amelyre a környezetvédelmi felügyelõségek légszennyezettségi adatai óránkénti frissítéssel felkerülnek, országos viszonylatban és az adott régióra vonatkozóan is.
A projekt címe: A magyar levegõminõségi monitoros mérõhálózat fejlesztése Tárgya: Automata monitoros mérõállomások mûszaki fejlesztése, adatgyûjtõ és feldolgozó központok felállítása Helyszín: országos Idõtartam: 2001. szeptemberétõl 2003 végéig Költségvetés: PHARE-támogatás: 750 millió forint vagy 3 000 000 euró Hazai forrás: 208 millió forint vagy 833 000 euró
Közlekedés
Esztergom–Párkány: híd és kapcsolat 2001 õsze óta ismét híd köti össze Párkányt Esztergommal. Ján Oravec, Párkány polgármestere az ötvenhét év után felújított átkelõ átadása elõtti napon úgy fogalmazott: „Végre átsétálhatunk az újjáépült Mária Valéria hídon Esztergomba, magyarországi rokonaink, barátaink pedig hozzánk.” Ez is jelzi, hogy a híd – bár léte száz kilométeres kerülõ úttól, kiadásoktól, a komp miatti hosszú várakozásoktól kíméli meg az utazót – nemcsak fizikailag teremt kapcsolatot a két város kö-
„Az újjáépítésben fontos szerepe volt annak, hogy az EU PHARE-forrásból öt-ötmillió euró támogatást adott Szlovákiának és Magyarországnak. ” Kenéz Gyõzõ, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fõosztályvezetõje
zött. Az átkelõ az összetartozó régiók és az ott élõk több évtizedes elszakítottságát feledteti. A Párkány és Esztergom közötti révhasználatról a legrégebbi írásos feljegyzés a Római Birodalom idejébõl maradt. A honfoglalás óta állandó rév mûködött itt, a budai pasa pedig 1585-ben hajóhidat építtetett, amely csaknem száz évig állt. 1893-ban elkezdõdött az állandó vashíd tervezése: a fél kilométer hosszú, 14 méter magas, 2500 tonnás acélszerkezetû átkelõ alig több mint egy év alatt készült el, és Mária Valériáról, Ferenc József császár egyik lányáról kapta a nevét. 1919 nyarán azonban – máig tisztázatlan körülmények között – a párkányi oldalon robbanás történt, a híd megsérült. Az átkelõt helyreállították ugyan, de 1944 decemberében a visszavonuló német csapatok a híd középsõ három nyílását robbantották fel úgy, hogy két pillér is súlyosan károsodott. Az újjáépítésre sokáig kellett várni – csaknem hat évtizedet. Végül a kilencvenes évek végéhez közeledve a szlovák és a magyar kormány szándékai találkoztak: 1999 szeptemberében Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök aláírta azt a kormányközi egyezményt, amely szerint 2001 végére újjá kell építeni az 1944-ben felrobbantott hidat. Kenéz Gyõzõ, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium segélykoordinációs és finanszírozási fõosztályának vezetõje
elmondja: az újjáépítésben kulcsfontosságú szerepe volt annak, hogy az Európai Unió még 1996-ban PHARE-forrásból öt-ötmillió euró térítésmentes támogatást adott Szlovákiának és Magyarországnak. Így végül a 12 millió euró összköltségû beruházáshoz egy-egy milliót kellett hozzátennie a magyar és a szlovák kormánynak. A munkálatokra kiírt nemzetközi versenypályázatot a Ganz Acél Rt. IS magyar–szlovák konzorcium nyerte el. A rekonstrukció során megtisztították a folyómedret, és törekedtek arra: minél több elemet használhassanak fel az eredeti híd maradványaiból, hogy az új átkelõ ne csak látványában és nevében emlékeztessen az elõdjére. Az újjáépített, 496 méter hosszú, úgynevezett ötnyílású, alsópályás, két járdás, kétszer egysávos ívhidat október 11-én adták át Günter Verheugen EU-bõvítési biztos jelenlétében. Még aznap csaknem tízezren sétáltak át a Mária Valéria hídon.
A projekt címe: Esztergom–párkányi híd újjáépítése Helyszín: Esztergom, Párkány Idõtartam: 2000. október 17.–2001. október 11. Költségvetés: összesen 3 milliárd forint vagy 12 millió euró, Magyarország: PHARE-támogatás 1,25 milliárd forint vagy 5 000 000 euró Hazai forrás: 205 millió forint vagy 819 000 euró
Közlekedés
BILK: raktárak, konténerek, bakdaruk T
izenhárom országos jelentõségû logisztikai szolgáltató központ kiépítését készítették elõ Magyarországon, egy részük építése már folyik. A központok tulajdonosai pályázati úton állami támogatást vehettek igénybe az infrastuktúra kiépítésére. Az állam maga is beszállt egy budapesti logisztikai szolgáltató központ kiépítésébe, amelynek átadását 2003 novemberére tervezték. A központ egészét három rendszer biztosítja: egy terminál-pályaudvar, valamint a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK) két különálló egysé-
„A pályaudvar kiépítéséhez szükség volt a Budapest– Kelebia vasútvonal Soroksárig tartó szakaszának felújítására.” Csaba Attila, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szaktanácsadója
ge, a kombiterminál és a logisztikai terminál. A terminál-pályaudvar tulajdonosa a MÁV Rt. A pályaudvar kiépítéséhez szükség volt a Budapest–Kelebia vasútvonal Soroksárig tartó szakaszának és állomásainak felújítására – mondja Csaba Attila, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közlekedéspolitikai fõosztályának logisztikai szaktanácsadója. A vasúti pálya és a felsõ vezeték rekonstrukciója 2001ben készült el 3,9 milliárd forint PHARE-támogatásból, illetve 3,4 milliárd forint költségvetési támogatásból. Maga a terminál-pályaudvar a soroksári állomást köti össze a BILK-kel: fogadja és indítja a vonatait. A pályaudvar tervezésére, a földterület megvásárlására és elõkészítésére, valamint a közmûvezetékek kiváltására 1997 és 2000 között hárommilliárd forintot fordított az állam. A vasútállomás bekötõ részére és villamosítására 1,3 milliárd forint PHARE-támogatás állt rendelkezésre. A terminál területén a vasútipálya-hálózat és annak villamosítása már elkészült, a forgalmi épületek részben felépültek. A kombiterminál – amely az átadás után teljes mértékben átveszi majd a józsefvárosi, az óbudai és a budafoki terminálok feladatait – 14,6 hektáros területen fekszik. A tulajdonos, a BILK Kombiterminál Rt. tagjai: a MÁV Rt., a MÁV Kombiterminál Kft., a Volán Tefu Rt., a GYSEV Rt. és a Hungarokombi Kft. A teljes beruházás 2004 és 2006 között fejezõdik be. A létesítmény a vasúti-közúti szállítás kapcsolódásakor szolgál
majd helyszínül. Teljes kamionszerelvények fel- és lerakását, valamint a konténerek rakodását végzi el két bakdaru. A terminál 170 ezer darab hússzor húszlábas szabványkonténert fogadhat be évente, a novemberi átadás után azonban még csak százezer darab lesz a várható éves forgalom. A logisztikai szolgáltató központ építõje és üzemeltetõje a BILK Logisztikai Terminál Rt., amelynek tulajdonosai a MÁV Rt. és a Volán Tefu Rt. A központnak egyelõre az elsõ raktára készült el, és 16 ezer négyzetméteres területén már árut tárolnak. Három raktárt terveznek jelenleg (ezek megépülte szintén 2004 és 2006 közé tehetõ), de igénytõl és pénztõl függõen akár ennél is több raktárhelyiség épülhet a jövõben. A logisztikai központ szolgáltatások széles körét látja majd el: többek között áruforgalom-szervezés, szállítmányozás, vámügynöki tevékenység, raktározás jelenti a feladatokat. Az átadás után a központ 16 ezer négyzetméteren évente 200 ezer tonna forgalommal számolhat vasúton. 2004ben húszezer négyzetméterrel bõvül a befogadó terület, és 2006-2008-ban már 240 ezer négyzetméter áll majd rendelkezésre. Jövõre kezdi meg mûködését a Magyar Nemzeti Bank BILK-i részlege: feladata lesz a pénz õrzése és annak elosztása is.
A projekt címe: Budapesti Intermodális Logisztikai Központ Tárgya: Országos logisztikai szolgáltató központ létrehozása Helyszín: Soroksár Idõtartam: 1997–2003 (bõvítéssel 2006–2008) Költségvetés: PHARE-támogatás: 5,2 milliárd forint vagy 20,8 millió euró Hazai forrás: 6,4 milliárd forint vagy 25,6 millió euró, (ebbõl 2,4 milliárd forint vagy 9,6 millió euró EBRD-hitel)
Közlekedés
Luxusgépek és ingázó mérnökök A
magánluxusgépek is felfedezték a Gyõr melletti Pér repterét, amely 2003 tavaszától éjjel-nappal fogadja a regionális méretû repülõket. A légikikötõ már a májusi átadás utáni napon menetrend szerinti járatot fogadott és indított: Magyarország legnagyobb exportõre, a reptérfejlesztést egymillió euróval támogató Audi Hungaria Motor Kft. vendégei, mérnökei és szakmunkásai a cég németországi anyaközpontjából, Ingolstadtból az autógyár által bérelt, naponta üzemeltetett kisgépen érkeznek Gyõrbe. Idõt és pénz takarítunk meg azzal, hogy Budapest és Bécs helyett a gyõri gyártól húsz kilométerre szállnak le német munkatársaink – mondja Lõre Péter, az Audi Hungaria kommunikációs igazgatója. Hozzáteszi, hogy az Audi vasúton bo-
„Az üzleti turizmus már használja a péri repteret, esetenként a legkorszerûbb luxuskisgépek szállnak le a betonon.” Vadász László, a repteret üzemeltetõ kft. ügyvezetõ igazgatója
nyolítja napi áruforgalmát, de logisztikai biztonságot is jelent számára a közelben mûködõ légikikötõ. Vadász László, a repteret üzemeltetõ kft. ügyvezetõ igazgatója szerint az ipari fejlettségérõl ismert régióban nagy az érdeklõdés a légi árufuvarozás iránt is. Emellett két idegenforgalmi irodával tárgyalnak arról, hogy a jövõ évtõl Pérrõl is induljanak charterjáratok Horvátországba vagy a görög szigetekre. Az üzleti turizmus már használja a péri repteret, esetenként a legkorszerûbb luxuskisgépek szállnak le a betonon. Hosszabb távon az olcsó, „fapados” járatokat közlekedtetõ társaságok is számolnak Pérrel, igaz, ezek a cégek akkor tudják igazán olcsón kínálni a szolgáltatásaikat, ha sok személyt szállító, nagy gépeket üzemeltetnek. Ezek fogadására a péri regionális reptér egyelõre nem alkalmas. A Gyõrhöz közeli repülõtér megvalósítási, hatás- és környezetvédelmi terveit az 1995-ben nyert PHARE-pénzekbõl készíttették. Az akkor megszerzett összeg 300 ezer euró volt. A 2000-es PHARE-pályázaton 2,2 millió eurót ítéltek oda a program megvalósítására. A program keretében megépült egy 1450 méter hosszú, harminc méter széles kifutópálya, három gurulóút és egy 12 ezer négyzetméteres forgalmi elõtér; zajvédõ falakat emeltek, kialakították a reptérhez vezetõ utat és az ehhez szükséges forgalmi csomópontot, megoldották a csapadékvíz-elvezetést, fénytechnikát szereltek fel. Az üzemeltetõ cég többségi tulajdonosa a város, az ingatlan azonban a megyei és a péri önkormányzat birtokában maradt. Szakács Imre, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnöke szerint a tulajdonosok a reptér további fejlesztésében gondolkodnak. Uniós pénzek felhasználásával
szeretnének olyan körülményeket kialakítani, hogy a nagy repülõk indítására és fogadására is képes legyen a regionális reptér Péren. Balogh József gyõri polgármester úgy ítéli meg: nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a regionális repterek jelentõsége egyre nõ. A tulajdonosok számításai szerint Péren öt-tíz év alatt nagy személy- és áruforgalmat bonyolítanak le. A polgármester hozzáteszi, erre azért is szükség van, mert Európa közútjai túlzsúfoltak, a légi közlekedés pedig vonzó távlatot jelenthet az árufuvarozóknak, a turistáknak és az üzletembereknek egyaránt.
A projekt címe: Gyõr-Pér repülõtér továbbfejlesztése Tárgya: Megvalósíthatósági tanulmány, környezeti hatástanulmány, a repülõtéri épületek felújítása, a repülõtér továbbfejlesztése Helyszín: Gyõr Ideje: 1999–2003 Költségvetés: I. ütem: PHARE-támogatás: 53,8 millió forint vagy 215 500 euró Hazai forrás: 45,6 millió forint vagy 182 500 euró, II. ütem: Phare-támogatás: 307,2 millió forint vagy 1 229 000 euró Hazai forrás: 726,7 millió forint vagy 2 907 000 euró
Közlekedés
dódott meg ezzel. Korábban hiába pályáztak magyar forrásokra, mert a több mint hat kilométeres útszakasz túl sokba került volna. Olyan pályázatokkal pedig, ahol az önkormányzatok számára kifizetendõ önerõ negyvenszázalékos volt, nem is próbálkoztak, hiszen nem tudták volna a saját forrást elõteremteni. Az avatás óta elsõsorban a csengeleiek élvezik a változás elõnyeit, mivel nekik a legközelebbi nagyobb település a korábban csupán földúton megközelíthetõ Kiskunmajsa. Béres László szerint azonban ha elkészül az M5-ös autópálya Szegedig tartó szakasza, Kiskunmajsától Csengele irányába is felerõsödik az új úton a forgalom.
Összekötött zsáktelepülések B
ács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében összesen nyolc összekötõ utat építettek, illetve újítottak fel a PHARE-program segítségével. A helyi lakosságnak, illetve a vállalkozásoknak eddig gyakran több tíz kilométeres kerülõt kellett tenniük, ha el akartak jutni a szomszédos településre, hiszen oda csak földút vezetett – ami néhol a laza homoktalaj, másutt a felázás miatt gyakran járhatatlan volt. Az út hiánya akadályozta a gazdasági kapcsolatokat, illetve a kisebb, zsáktelepülések lakói nem jutottak el a közelben lévõ, de jobban ellátott községek-városok üzleteibe. Különösen hátrányos helyzetû belsõ perifériának számított Csongrád megyében Tömörkény és környéke. A 2012 lako-
„Korábban hiába pályáztak magyar forrásokra, mert a több mint hat kilométeres útszakasz túl sokba került volna.” Béres László építési osztályvezetõ
sú községet az 1733-as lélekszámú szomszédos Pusztaszerrel összekötõ út hiányzó, 2,5 kilométeres szakasza PHARE-támogatással, 159 millió forintból épült. Ezzel két, eddigi zsáktelepülés között teremtettek összeköttetést. Tömörkénybõl kerülõvel, 35 kilométert megtéve lehetett csak eljutni az E5ös úthoz. Pusztaszer helyzete is javult, bár a Csongrád és Bács-Kiskun megye határán lévõ települést még Ópusztaszerrel (ez utóbbi helyen van a Nemzeti Emlékpark) is földút köti össze. Ezek nyáron a homok, télen a sár miatt nehezen járhatók. Tömörkényt a szomszédos Felgyõvel, illetve másik szomszédjával, Gátérral is csak földút köti össze egyelõre. Bánfi Sándor, Tömörkény község alpolgármestere elmondja: a Pusztaszerre vezetõ útból a közepén hiányzott 2,5 kilométer, mindkét végén volt köves út, amely különbözõ téeszmajorokhoz vezetett. Régóta tervezték az összekötésüket, valamikor a hetvenes években már a tükröt is kivágták, ám az építkezés akkor elmaradt. A Vidéki Feltáró Úthálózat Fejlesztés PHARE 2000 program keretében úgy nyertek uniós támogatást, hogy az érintett települések önkormányzatainak kellett megszerezni vagy kigazdálkodni a tíz százalék önerõt. Tíz százalék kevésnek látszik, de a kistelepülések költségvetése kicsi, és minden forintnak helye van az alapintézmények mûködtetésében. Ugyanebben a PHARE-támogatási csomagban készült el a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsát a Csongrád megyei Csengelével összekötõ 6,3 kilométer hosszú út is, bruttó 433 millió forintért. Béres László, a kiskunmajsai polgármesteri hivatal építési osztályvezetõje szerint több évtizedes probléma ol-
A projekt címe: Összekötõút a Dél-Alföldön Tárgya: Nyolc út felújítása/építése. A fejlesztés eredményeként erõsödik a regionális kohézió (a mezõgazdasági termelés, a feldolgozóipar és a turizmus feltételeinek javítása), valamint az egyes települések közötti közvetlen gazdasági együttmûködés Helyszín: Kiskunmajsa–Csengele, Mezõtúr–Szarvas, Bélmegyer–Mezõberény, Kalocsa–Foktõ, Békésszentandrás– Furugy, Sarkad–Méhkerék, Hunya, 4642. sz. út, Tömörkény–Pusztaszer Idõtartam: 2002. június vége– 2003. november Költségvetés: PHARE-támogatás: 1 250 millió forint vagy 5 millió euró Hazai forrás: 941 208 000 forint vagy 3 764 831 euró
Kis- és középvállalkozások
A projekt címe: A vállalkozó méretû és a természetszerû nyúltartás EU-konform fejlesztése és szervezése
„Happy” nyúltartás a Dél-Dunántúlon E
gyre többen nevelnek „happy”, azaz boldog nyulakat a Dél-Dunántúlon a PHARE-támogatásnak köszönhetõen. Az állatok természetszerû tartása mellett ez a hatékony, üzemi méretû termelés terjedését jelenti. Magyarország Európa egyik legnagyobb nyúlexportõreként komoly hagyományokkal rendelkezik a nyúltermelésben, ám az utóbbi években egyre elavultabbnak bizonyultak a nagyüzemek, illetve a termelés jelentõs részét adó, rossz hatékonysággal mûködõ családi vállalkozások.
„Az új technológiával humánusabbá és egyben eredményesebbé vált a nyúltartás. Nagyobb élettérben, klimatizált viszonyok között tartják az állatokat.” Molnár Béla, a PHARE-program menedzsere
A nyúl exportpiaca stabil, mivel a nyugat- és dél-európai „nagy nyúlevõ” országok többet fogyasztanak, mint termelnek. Az EU sem korlátozza a koleszterinszegény hús bevitelét. A magyar nyúltermelõk a biztos kivitel mellett számíthatnak az egészséges nyúlhús fogyasztásának itthoni terjedésére is. A PHARE-program megvalósulásával korszerûsödött és szervezettebbé vált a nyúltenyésztés a Dél-Dunántúlon – mondja Molnár Béla, a PHARE-program menedzsere. A projekt keretében bemutató nyúlistálló épült a Kaposvári Egyetemen, amely szaktanácsadással is segíti a térség nyúltermelõit, és további kutatásokat végez a témával kapcsolatban. Korszerûsítették két dél-dunántúli vállalkozás nyúltelepistállóit, és mesterséges megtermékenyítõ labort, szaktanácsadási központot hoztak létre Dombóváron. A beruházásoknak köszönhetõen mára a bikali telep integrációs központtá alakult, közel negyven vállalkozó termelését segítve. A térségben megnõtt a nyúltermelõ vállalkozások száma. Összesen három termelést integráló központ, új típusú termelõi csoport (BÉSZ) alakult, ahol együttesen harmincezer anyanyúl termelését és értékesítését szervezik. Ezek egységesen a Kaposvári Egyetem által kinemesített Pannon fehér nyúl szaporítását és hizlalását végzik korszerû tartástechnológiai berendezésekkel. Molnár Béla szerint az új technológiával humánusabbá és
egyben eredményesebbé vált a nyúltartás. Nagyobb élettérben, klimatizált viszonyok között, korszerû takarmányozással és szakszerû állat-egészségügyi felügyelet mellett tartják a tenyész- és hízóállatokat. Az üzemi méretek terjedésével öttíz év alatt megtérülõ beruházássá vált a nyúltermelés. A korszerûsített üzemek tapasztalatai szerint kétszáz anyanyúl tartása már biztos jövedelemhez juttatja a termelõket. A program fõ eredménye, hogy míg az elmúlt években csökkent a nyúlhústermelés Magyarországon, 2003-ban megfordult a tendencia, és növekedni kezdett az ágazat termelése.
Tárgya: Nyúlistállók építése, felújítása, modernizálása, mesterséges megtermékenyítõ labor kialakítása, tartástechnológiai tanulmányok készítése Helyszín: Bikal, Kaposvár, Pécs, Bükkösd Idõtartam: 2000. július 1.– 2002. október 30. Költségvetés: PHARE-támogatás: 53,25 millió forint vagy 213 000 euró Hazai forrás: 57,25 millió forint vagy 229 000 eruó
Kis- és középvállalkozások
Hagyományõrzés EU-konform borjakkal A
három család tulajdonában lévõ, pécsi bejegyzésû kft. korszerû hústermelõ szarvasmarhatelepet épített a Baranya megyei Tormás községben. A telep korábban téeszmajor volt, a kft. százmilliót fordított a régi épületegyüttes felújítására és bõvítésére. A beruházás a PHARE-tól 45 millió forint támogatást kapott, 55 milliót a kft. tulajdonosai saját forrásból és hitelbõl teremtettek elõ. A munkálatok során megújultak a régi istállók, épült egy 800 tonnás silótorony, a telep belsõ úthálózata szilárd burko-
„A telepen korszerû technológiával tartott szarvasmarhafajták húskihozatala, az innen exportált hús minõsége megfelel az EU szigorú követelményeinek.” Becker Leonóra, a kft. ügyvezetõje
latot kapott, és új szociális blokkot emeltek az itt dolgozóknak. A telepen három hizlaló- és egy borjúistálló sorakozik egymás mellett, ezek összterülete 3100 négyzetméter. A négy épületben 750 jószág fér el. (A felújítás elõtt a kft. háromszáz húsmarhát tartott a telepen.) A kft. a környék harminc agrárvállalkozásától és gazdálkodójától fõképp charolet és limusin fajtájú borjakat vásárol. Tartanak azonban még egy harmadik fajtát is, ez a magyar szürke és a charolet keveréke. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi fajta ellenállóbban viselkedik a betegségekkel szemben. Az egymázsásan megvásárolt borjakat általában egy évig hizlalják, ehhez a takarmányt a megye fél tucat cégétõl vásárolják. A tormási telepen tartott húsmarhák vágósúlya 650-700 kilogramm, a levágott jószágokat Olaszországba szállítják. Becker Leonóra, a kft. ügyvezetõje közli, hogy a tormási telepen korszerû technológiával tartott szarvasmarhafajták húskihozatala, illetve az innen exportált hús minõsége minden szempontból megfelel az EU szigorú követelményeinek. Így a kft. piaca stabil, ennek ellenére a cég csak akkor válik nyereségessé, amikor Magyarország belép az unióba. Addig ugyanis a húsért alacsonyabb árat kap, mint egy EU-tagállamban tevékenykedõ agrárcég. A csatlakozás után viszont a húsért a 2003-as ár csaknem dupláját fizetik majd ki a kft.nek.
A pályázat többek között azért nyerte el a PHARE tetszését, mert a cég – a borjak és a takarmány felvásárlásával – integrálja a környék termelõinek egy részét. Sokat nyomott a latban, hogy Tormás a baranyai Hegyhát tájegység egyik települése, és ebben a kistérségben komoly hagyományai vannak a szarvasmarha-hizlalásnak. A kft. tehát a Hegyhát agrárkultúrájának egyik tradicionális elemét õrzi meg és viszi tovább, immár korszerûbb technológiával, a mai piacok igényeinek messzemenõ figyelembevételével.
A projekt címe: Tormási hústermelõ szarvasmarhatelep fejlesztése Tárgya: Szarvasmarhatelep építése kiszolgáló egységekkel Helyszín: Tormás község, Baranya megye Idõtartam: 1999–2002. szeptember Költségvetés: PHARE-támogatás: 42 334 000 forint vagy 169 336 euró Hazai forrás: 48 957 000 forint vagy 195 828 euró
Kis- és középvállalkozások
Lenti vállalkozók inkubátorban A
mióta három évvel ezelõtt megnyílt a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány lenti inkubátorháza, folyamatosan legalább nyolcvanszázalékos telítettséggel mûködik – mondja Horváth András, a létesítmény igazgatója. A jelentõs PHARE-támogatással, valamint a lenti önkormányzat és a megyei területfejlesztési tanács hozzájárulásával megvalósult beruházás létjogosultságát igazolják a megnyitás óta eltelt három év tapasztalatai. Az inkubátorházban tizenhat különbözõ méretû helyiség áll a kezdõ vállalkozók rendelkezésére, akik három éven keresztül kedvezményesen bérelhetnek az épületben irodákat, üzlethelyiségeket. Valójában kettõs kedvezményrõl van szó, hiszen az álta-
„A kiválasztás során a kimondottan kereskedelmi profilú cégek helyett a szolgáltató vállalkozásokat részesítik elõnyben.” Horváth András, a létesítmény igazgatója
lunk megállapított bérleti díj elmarad a Lentiben kialakult piaci áraktól, ráadásul a hároméves bérleti szerzõdés alapján a bérlõk az elsõ évben harminc-, a második évben húsz-, a harmadik évben pedig tízszázalékos kedvezményt kapnak a bérleti díjból – meséli Horváth András. – A bérleti díj az elmúlt három évben alig emelkedett: a kezdõ vállalkozóknak (a kedvezmény levonása nélkül) jelenleg havonta ezerötven forintot kell fizetniük egy négyzetméterért. A bérlõk ezenkívül számos infrastrukturális szolgáltatást is igénybe vehetnek: így például telefonvonalhoz, internethez és ipari áramhoz is hozzájuthatnak. Az inkubátorház helyiségei eltérõ méretûek, alapterületük 16–52 négyzetméter között mozog. Az inkubátorházba pályázat útján lehet bejutni. Az ötfõs bírálóbizottságban a lenti önkormányzat és a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány képviselõi kapnak helyet. Az inkubátorházba csak zalai székhelyû vállalkozások kerülhetnek be. Horváth András szerint a kiválasztás során a kimondottan kereskedelmi profilú cégek helyett a szolgáltató vállalkozásokat részesítik elõnyben. Ennek következtében jelenleg csupán egyetlen kereskedelmi egység, egy kismamabolt található az inkubátorházban – míg a többi vállalkozó építészirodát, szoláriumot, egészségmegõrzõ központot, könyvelõi irodát, cserépkályha-bemutatótermet, gyógymasszázsszalont mûködtet az épületben. A három évvel ezelõtt beköltözött vállalkozók közül jelenleg még heten „laknak” az inkubátorházban, a mûködési szabályzat szerint ugyanis a hároméves szerzõdés lejárta után
további két évig (igaz, kedvezmények nélkül) bent maradhatnak a bérleményükben – teszi hozzá az inkubátorház vezetõje. – Azok közül sajnos akik idõközben elhagyták a létesítményt, nem mindenki tudott talpon maradni: nagyjából felefele arányban továbbfejlesztették a vállalkozásukat, illetve lehúzták a rolót. Az inkubátorházban jelenleg tizenhárom vállalkozás mûködik, a megüresedõ bérlemények két-három hónap alatt találnak gazdára. A szlovén bevásárlóturizmus látványos hanyatlása miatt az inkubátorház vállalkozóinak akkor van esélyük a hosszú távú mûködésre, ha elsõsorban a lenti termálfürdõ osztrák, német és szlovén vendégei számára tudnak megfelelõ színvonalú szolgáltatásokat nyújtani.
A projekt címe: Inkubátorház Lentiben Tárgya: Tizenhat vállalkozás elhelyezésére alkalmas inkubátorház kialakítása. A hasznos alapterület 609 négyzetméter Helyszín: Lenti Idõtartam: 1996–2000. május Költségvetés: PHARE-támogatás: 74 236 000 forint vagy 296 946 euró Hazai forrás: 45 156 000 forint vagy 180 623 euró
Kis- és középvállalkozások
Betongyár és sütöde a DIIP-ben N
em nehéz észrevenni a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park (DIIP) fejlõdését. Egész gyárnegyed nõtt ki az utóbbi években Debrecenben a Kishegyesi út és a Határ út által közrefogott, korábban meglehetõsen elhanyagolt, kubikgödrökkel tarkított területen. A fejlesztés nagyságrendjét jelzi, hogy a százötvenmillió forintos PHARE-támogatás szinte eltörpül a DIIP kialakításának, eddigi fejlesztésének teljes, 1,26 milliárd forintos költségeihez viszonyítva. Persze az a 600 ezer euró is jól jött ahhoz, hogy az idõközben újabb tizenhat hektárnyi területtel bõvített, eredetileg negyvenhektáros ipari park mára sikertörténet legyen. A PHARE-támogatás a közmûfejlesztés utolsó fázisának
„Mindent elkövetünk, hogy ne lankadjon az érdeklõdés irántunk: ahol lehet, jelen vagyunk, felhívjuk a figyelmet a lehetõségekre.” Percze István, a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. ügyvezetõje
megvalósítását segítette elõ. Ahogyan a pályázatban szerepelt: ennek a pénznek a segítségével épült ki az alig öt éve kialakított ipari park belsõ víz-, szennyvíz- és csapadékcsatorna-rendszere. A Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Parkba betelepült cégek között van az amerikai National Instruments, a világ egyik vezetõ informatikai cége, amely tízhektáros területen létesített nálunk üzemet. A Lasselsberger Hungária Kft. korszerû betongyárat épített itt fel. A holland tulajdonú Bumet Hungary Kft. üzeme gépipari alkatrészeket gyárt, fõként a DAF cégnek. A Hajdúsági Sütödék Rt., a megye egyik vezetõ élelmiszergyártó társasága is az ipari parkban vonja össze kisebb üzemeit, miközben új technológiát honosít meg. A DIIP-be költözött az ME Ipari és Kereskedelmi Szolgáltató Kft., amely az itt gyártott környezetvédelmi szûrõket, kipufogókat szinte teljes egészében az Audinak és a BMW-nek értékesíti. A legújabb megállapodást pedig a repülõgép-alkatrészeket gyártó Hungarotech Kft.-vel kötöttük – sorolja a DIIP-et választó cégeket a megyei jogú város önkormányzata által alapított Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. ügyvezetõje, Percze István. – Mindent elkövetünk, hogy ne lankadjon az érdeklõdés irántunk: ahol lehet, jelen vagyunk, felhívjuk a figyelmet az általunk kínált lehetõségekre – fûzi hozzá. A DIIP stratégiájának fontos része egy innovációs szolgáltató központ létrehozása, a belsõ szolgáltatások növelése érdekében. Ennek megvalósításához szintén igyekeznek EUforrásokhoz jutni. Nem titkolt célja volt a debreceni önkormányzatnak, hogy
a DIIP – amellett, hogy korszerû technológiákat honosít meg a hajdúsági megyeszékhelyen – minél több munkahelyet teremtsen. A kft. a Péterfia utcai vállalkozók házában huszonhat kis- és közepes vállalkozásnak nyújt komplex inkubációs szolgáltatást, s ezek a társaságok csaknem háromszáz embert foglalkoztatnak. A Kishegyesi út–Határ út közötti területen, az ipari parkban jelen lévõ cégek összesen máris háromszáz embert foglalkoztatnak, és a következõ évekre tett vállalásaik csaknem nyolcszáz dolgozóról szólnak. S ebben a számban még nincs benne a csak azután a DIIP-be települõk létszámigénye.
A projekt címe: Debrecen – ipari park kialakítása és fejlesztése Tárgya: Ipari park fejlesztése Helyszín: Debrecen Idõtartam: 2000. június 6.– 2001. december 3. Költségvetés: PHARE-támogatás: 150 millió forint vagy 600 000 euró Hazai forrás: 124,3 millió forint vagy 497 154 euró
Turizmus
Kicsinosított falvak Ormánságban O
rbán Sándor folytatni akarja a háza felújítását. Az ormánsági Cún községben élõ 49 éves férfi és felesége még 1983-ban vásárolta meg a templom szomszédságában azt az épületet, amelyben egykor a helyi iskola mûködött. A házat a múlt század elején emelték, vegyes technológiával – vagyis találunk benne kõ, tégla, vályog és vert falat egyaránt. Az öreg porta állapota az ezredfordulóra szánalmassá vált. Végül 2002-ben a 280 lelkes falu minden harmadik házát, összesen 33 épületet részlegesen tataroztak a PHAREprogram jóvoltából. Az egyik kedvezményezett porta Orbánéké volt. Igaz, a portánként adott 80 ezer forintnyi támogatásból
„Jelenleg három szoba van a házban, de az épület egyik szárnya még üres, ott további két szobát szeretnénk kialakítani fiainknak.” Orbán Sándor cúni lakos
csak arra telt, hogy a megõrzésre érdemes cúni házak új ereszcsatornát kapjanak, vagy bevakolják, lefessék utcai frontjukat. A kétgyermekes Orbán család házának utcai fala és a téglából rakott, alacsony kerítés akkor kapta a mostani zöldfehér színt. A városokban száz évvel ezelõtt dívó eklektikus ízlést utánzó épületnek jót tett a festés, a ház kellemes színfoltja a cúni Fõ utcának. Orbánék kedvet kaptak a ház teljes korszerûsítéséhez. Az oromfalat még az idén bevakolják, 2004-ben pedig belül akarják folytatni a munkákat. Jelenleg három szoba van a házban, de az épület egyik szárnya még üres, ott további két szobát szeretnének kialakítani fiaiknak. Orbánék fel szeretnék újítani az ingatlan gazdasági épületeit, az istállót és az ólakat is. A jövedelmük azonban kevés a gyors haladáshoz: a két szülõ rokkantnyugdíjas, a két, immár felnõtt fiú jövedelme sem sok: havi 60-70 ezer forint. Cúnban az emberek többsége kevés pénzbõl él, még Orbánéknál is jóval kevesebbõl. A munkanélküliség meghaladja az ötven százalékot. Jól jött tehát a PHARE-támogatás, amelynek révén a már említett 33 ház elülsõ fertálya kicsinosodott. Most sok család – Orbánékhoz hasonlóan – arra törekszik, hogy módot találjon a ház tatarozására. Ez a szándék érezhetõ azokban a környékbeli falvakban is, ahol szintén beszállt a PHARE a házak felújításába. A Baranya Megyei Önkormányzatok Társulásának gesztorságával megvalósított projekt tíz, ormánsági falut érintett. A program eredményeképpen elkészült Cún, Drávacsehi, Drávapiski, Hirics, Ipacsfa, Kisszentmárton, Kovácshida, Kórós, Lúzsok és
Sámod rendezési terve, s a felsoroltak közül nyolc községben 242, faluképi értékû portát és négy református templomot tataroztak. Emellett a községek fából faragott információs táblákat kaptak. Mindehhez a PHARE ötvenmillió forintnak megfelelõ forrást biztosított, a települések harmincmilliós önrésszel járultak hozzá a munkákhoz.
A projekt címe: Ormánsági falvak építészeti rehabilitációja Tárgya: Elkészült tíz falu rendezési terve, közülük nyolc község 242 faluképi jelentõségû házát és négy település templomát tatarozták. Egységes, faragott falutáblát kapott mind a tíz település. Helyszín: Cún, Drávacsehi, Drávapiski, Hirics, Ipacsfa, Kovácshida, Kisszentmárton, Kórós, Lúzsok, Sámod Idõtartam: 1999–2002. szeptember Költségvetés: PHARE-támogatás: 56 041 000 forint vagy 224 164 euró Hazai forrás: 32 519 000 forint vagy 130 077 euró
Turizmus
A cserépkályha nyugdíjazása
szel, télen és kora tavasszal is lehetõség van arra, hogy komfortos körülmények között megszálljanak a vendégek. Ám ahhoz, hogy az idelátogatók több napot is eltöltsenek Hollókõn, nem elég a skanzen látványa. A program részeként felújították a hegyen át Rimóc felé vezetõ, hat kilométeres kerékpárutat, pihenõparkot és tanösvényt alakítottak ki, és négy darab, kölcsönözhetõ kerékpárt vásároltak. A túralehetõségek mellett a környék látványosságait is öszszegyûjtöttük – folytatja Sztrémi Zsuzsanna –, ami a PHAREprogramban kistérségi vonzerõleltár-készítés címszó alatt szerepelt. Ennek eredményeként a Hollókõre érkezõknek figyelmébe tudjuk ajánlani például a rimóci tájházat, a leendõ varsányi múzeumot vagy a szécsényi intézmények aktuális programjait. Az elsõ eredmények máris mutatkoznak. Sztrémi Zsuzsanna szerint a szálláshelyek kihasználtsága éves átlagban ugyan alig több húsz százaléknál, de az olyan ünnepekre, mint például a szilveszter vagy a húsvét, ma már fél évvel korábban lefoglalják az összes szobát. A házakban kellemes meleg van. A vendég kérésére persze a cserépkályhába is begyújtanak – de most már csak azért, mert a tûz pattogása falusi hangulatot idéz.
É
vente száz-százötvenezer turista tekinti meg Hollókõ látványosságait. Ennél pontosabb adat nem áll rendelkezésre, hiszen az idelátogatók nagy része csupán egy napra érkezik, végigsétál az Ófalu házai között, rácsodálkozik a folklór részeként az utcán is népviseletben járó helybéli asszonyokra, megnézi a várat – azután továbbáll. A turisták számára leginkább az eladott parkolójegyek számából lehetne következtetni, azt azonban már senki sem tartja nyilván, hányan szállnak ki az autókból, pláne a buszokból. S akkor ott vannak még a kerékpárral érkezõ turisták, akik a parkolóknál nem jelennek meg. Így marad a becslés tág határok között. A hollókõi idegenforgalmi szezon éveken át jól behatárolható volt: húsvétkor kezdõdött, és addig tartott, amíg õsszel hidegre nem fordult az idõ. A legelsõ vendégek a hagyományos locsolkodási szokások kedvéért látogattak a faluba, Hollókõn ugyanis máig vödörbõl zúdítják nyakon a lányokat-aszszonyokat. A locsolkodást persze egész napos vásár, folklórmûsor és kézmûves-bemutató egészíti ki, hogy a másodjára érkezõk se unatkozzanak. Apropó, húsvét. A hollókõi idegenforgalom szezonális jellege ma is jellemzõ, a húsvéti locsolkodásra viszont évrõl évre többen érkeznek; legutóbb már tizenötezer turista szorongott a szûkös, macskaköves utcákon. Húsvétvasárnap és -hétfõn újabban mozdulni sem lehet a skanzen területén, ilyenkor a településen tartózkodók száma az állandó lakosok (360) körülbelül kétszázszorosa. A nyári nyüzsgés után azonban már csak néhány turista lézengett a korhûen kialakított házak között. Az õszi szezonzárás biztos jele volt, amikor hétvégeken az iskolai kirándulóbuszok begördültek a faluba. Hollókõ 1987 óta a világörökség részének számít. Idegen-
„A házakban cserépkályha volt, ami hangulatos ugyan, de több óra kellett ahhoz, hogy meleg legyen. ” Sztrémi Zsuzsanna, a PHARE-programért felelõs szervezõ
forgalmi szakemberek szerint a „hollókõi attrakció” elsõdleges turisztikai vonzerõnek számít, ám a skanzen kihasználtsága gyengének minõsíthetõ. A turizmus fejlesztésére az önkormányzat 1992-ben létrehozott egy közalapítványt, amely információs irodát nyitott a településen. A fejlesztéseknek komoly lendületet a PHARE-forrásokból nyert hatvanezer eurós támogatás adott. A Nógrád Megyei Önkormányzat és a helyi önkormányzat tíz vendégházat tart fenn Hollókõn, ezeket a közalapítvány üzemelteti – mondja Sztrémi Zsuzsanna, a PHARE-programért felelõs szervezõ. – A hagyományos fûtés azonban nem felelt meg a vendégek igényeinek. A korhû kialakítású házakban cserépkályha volt, ami hangulatos ugyan, de több óra kellett ahhoz, hogy a szobákban meleg legyen. Ha egy vendég este döntött úgy, hogy kivesz egy házat, abban reggelre lett kellemes a hõmérséklet. A fürdõszobába jobb híján hõsugárzót állítottak be, amit sok vendég bekapcsolva hagyott, a villanyszámla pedig több volt, mint a szállásdíj. A PHAREprogram keretében tíz háznál bevezettük a gázfûtést. Így õsz-
A projekt címe: Hollókõ világörökség minõségi turizmusának fejlesztése Tárgya: Falusi turizmusban szállást kínáló házak fûtéskorszerûsítése, pihenõpark-építés, marketing, kerékpárút Hollókõ és Rimóc között Helyszín: Hollókõ Idõtartam: 2000. július 1.– 2002. március 28. Költségvetés: PHARE-támogatás: 15 199 000 forint vagy 60 797 euró, Hazai forrás: 3 840 000 forint vagy 15 362 euró
Turizmus
Borkutatás – informatizált acéltartályokkal G
yöngyösön egy szõlõfeldolgozónak és bortárolónak alkalmas épület létrehozását támogatta a PHARE-program. A gyöngyösi fõiskola – amely a program kezdetén még a Szent István a Gödöllõi Egyetem része volt, ma viszont már önállóan, Károly Róbert Fõiskola néven mûködik – ezzel a létesítménnyel alapozhatta meg az észak-magyarországi fõiskolai szintû borászképzést, amelyet a tervek szerint 2004ben vezetnek be új szakként a felsõoktatási intézményben. Ezen túl az új mintapincészet azoknak a kísérleteknek a he-
„A mátraaljai tájhoz és a körülötte lévõ épületekhez illeszkedve a háztetõ nádból készült. Ez a megoldás még praktikus is, mert nem engedi felmelegedni az épületet.” Varga István, a fõiskola tanszékvezetõje
lye lesz, amelyek a védett eredetû, exportképes borkülönlegességek elõállítását célozzák a mátraaljai borvidéken. Varga István, a fõiskola kertészeti tanszékének vezetõje, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa igazi megszállottja a borászkodás elméleti tudományának. Így nem véletlen, hogy amikor lehetõség nyílt arra, hogy EU-támogatást szerezzen az ügynek, kidolgozója lett annak a projektnek, amely „A védett eredetû exportképes minõségi borkülönlegességek elõállítása a Mátraalján” címet kapta. Az elképzelés az volt, hogy a fõiskola kertészeti tanszékének épületei mellé egy nagyobb kapacitású, kutatási célokra alkalmas szõlõfeldolgozó és bortároló helyiséget hozzanak létre. A fõiskola rendelkezik ugyanis 25 hektár szõlõültetvénnyel, amely az intézmény tangazdaságnak része, és a szõlészet-borászat oktatását szolgálja a kertészeti szakon belül. A szõlõültetvény (a hozzá kapcsolódó létesítményekkel) a fõiskola tulajdonában lévõ kft. kezelésében van, ezért a mintapincészet támogatására is a társaság nyújtotta be az igényt – ismerteti a részleteket a tanszékvezetõ. A pályázat szerencsére zöld utat kapott a bírálóbizottságtól, így sikerült megvalósítani azt a 120 négyzetméteres alapterületû épületet, amely 2050 hektoliter borerjesztõ- és bortároló-kapacitást fogad be. Ennek költsége 40 millió forint volt, amit a PHAREprogram 23 millió forinttal támogatott. Az épület nemcsak hasznos, hanem igen kellemes lát-
ványt is nyújt: a mátraaljai tájhoz és a körülötte lévõ épületekhez illeszkedve a háztetõ nádból készült. Ez a megoldás az esztétikai élményen túl még praktikus is, mert a nyári kánikulában sem engedi felmelegedni az épületet – magyarázza a tanszékvezetõ. Az épületbe számítógéppel vezérelt acéltartályok kerültek, amelyek a kutatási célokra igen alkalmasak. Varga István kiemelte: a borászatokkal ellentétben ide több kisebb méretû tartály került, ami ugyan megdrágította a beruházást, de a kutatási célok ezt megkívánják. Itt készíthetik el majd a hallgatók a borászattal foglalkozó szakdolgozataikat is, a szakemberek pedig itt kísérletezhetik ki a mátraaljai borvidék borkülönlegességeit. A tanszékvezetõ ugyanis úgy véli, a bornak az agyban kell megszületnie, hiszen elõször azt kell eldönteni, milyen nedût is készítsünk: friss, üde, könnyû, vagy éppen testes, aromagazdag italt állítsunk elõ. Aztán kezdõdhet a kísérletezés, amelyhez elengedhetetlen egy minden szempontból jól kialakított és felszerelt pincészet. A közelmúltban átadott létesítmény alkalmas lesz arra is, hogy a következõ években megszülethessen a Mátraalján még hiányzó zászlós bor, és ez Varga István szerint nem lehet más, mint szürkebarát. Azt reméli, ennek kialakításban szerepet játszanak majd a fõiskoláról kikerülõ szakemberek is.
A projekt címe: Védett eredetû exportképes borkülönlegességek elõállítása a mátraaljai borvidéken Tárgya: Észak-magyarországi borászati mintaüzem létrehozása, amely az oktatást és a kutatást szolgálja Helyszín: Gyöngyös A beruházás átadása: 2002. július Költségvetés: PHARE-támogatás: 23,6 millió forint vagy 94 400 euró Hazai forrás: 15,342 millió forint vagy 61 368 euró
Turizmus
település abban a sajátos helyzetben van, hogy látogatói igen rövid idõt, egy-két napot töltenek a városban. Ezért arra törekedtünk az elmúlt években, hogy olyan beruházásokat tervezzünk, amelyekkel meghosszabbíthatjuk a vendégek tartózkodási idejét. Erre igen alkalmas az egészségturizmus, amelynek alapját az egri gyógyvíz adja. A további tervekrõl szólva a polgármester megemlíti, hogy a termálfürdõben – szintén EU-támogatással – valósul meg a régi, úgynevezett kertészház felújítása, amelyben pezsgõfürdõ, gõzfürdõ és szauna kap helyet, s teljes átalakításon megy át a gyógyvizes medence, amelyet 46 fokos, kénes, karbonátos gyógyvízzel töltenek meg. Ide új burkolatot építenek, a medence körül lévõ járdaszakasz pedig padlófûtést kap. A mozgásszervi betegségeket hatékonyan javító termálvíz télen is sok hazai és külföldi vendéget vonz a fürdõbe.
Egri vár a medencében A
kánikulai napokban hosszú sorok kígyóznak az Egri Termálfürdõ jegypénztára elõtt, a kisebbek fõként azóta szorgalmazzák a strandlátogatást, amióta elkészült számukra a gyermek-élménymedence. Korábban félszobányi méretû vízfelület jutott nekik egy elavult állapotú medencében – most viszont az egri várat jelképezõ, számtalan élményelemmel, csúszdával és vízsugarakkal felszerelt vízi paradicsom várja õket. Mindez egy korszerû, feszített víztükrû, vízforgató berendezéssel ellátott medencébe került. Erre a célra egy régi, felújításra szoruló medencét alakítottak át. A gyermek-élménymedence 2002 májusában készült el, éppen abban az évben, amikor Eger a vár török ostromának 450. évfordulójára emlékezett, így nem véletlen, hogy a me-
„A város adottságait használjuk ki akkor, amikor a fürdõkultúra és az egészségturizmus fejlesztését tûztük ki célul.” Nagy Imre polgármester
dence építményei a történelmi emlék bástyáira hasonlítanak. A létesítmény megvalósítását segítette a PHARE-pályázaton elnyert jelentõs támogatás, amellyel az egri strand rekonstrukciójának és fejlesztésének elsõ üteme valósulhatott meg. A beruházás alkalmas volt arra is, hogy megalapozza a fürdõ további fejlesztését, hiszen a PHARE-projektben szerepelt még a termálfürdõ területén megvalósítandó téli öltözõ és rekreációs centrum terveinek elkészítése is. Így készült el a négyszáz személyes öltözõ és a szintén látványelemekkel felszerelt, fedett és nyitott felnõtt medencéket tartalmazó hangulatos épület. A rekreációs centrum érdekessége, hogy nem csupán a strandról közelíthetõ meg, hanem a város felõl is van bejárata: az Érsekkertbõl az Eger-patakon átívelõ kis hidacskán keresztül juthatunk a bejárathoz. Az épület belsõ terét mozaikokkal és kerámiákkal fedték, a látvány a víz csobogásának hangjaival kiegészítve már önmagában pihentetõ, stresszoldó élmény. A város tulajdonában lévõ termálfürdõben megvalósult gyerekmedencét és a rekreációs központ terveit több mint 55 millió forinttal támogatta az Európai Unió a PHARE-programon keresztül. Ehhez ugyanekkora összeget tett hozzá a strandot mûködtetõ, önkormányzati tulajdonú kft. A termálfürdõ megújítása része a barokk fürdõváros fejlesztési programjának, amely Eger idegenforgalmának bõvítését célozza – mutat rá Nagy Imre, Eger polgármestere. – A város adottságait használjuk ki akkor, amikor a fürdõkultúra és az egészségturizmus fejlesztését tûztük ki célul. Eger az ország harmadik leglátogatottabb idegenforgalmi központja, igen népszerû a hazai és külföldi vendégek körében. Ám a
A projekt címe: Barokk fürdõváros fejlesztése Tárgya: Az Egri Termálfürdõ „gombás medencéjének” átalakítása gyermekélménymedencévé, téli öltözõ és rekreációs centrum terveinek elkészítése Helyszín: Eger Idõtartam: 2001. szeptember –2002. május 15. Költségvetés: PHARE-támogatás: 55,518 millió forint vagy 222 072 euró Hazai forrás: 77 398 250 forint vagy 309 593 euró
Turizmus
Vezérigazgató a csúszdán A
gyógyvizérõl külföldön is ismert Hajdúszoboszlón Közép-Európa egyik legmodernebb csúszdaparadicsoma szórakoztatja a vendégeket a helyi gyógyfürdõ Aquaparkjában. A harminchektáros strand tizenhárom medencéje nagy népszerûségnek örvend, mert a medencék között a gyermekektõl a nyugdíjasokig minden korosztály megtalálja a kedvére valót. A fürdõ egyik legnagyobb szenzációja a fövenyes parttal, kalózhajóval, világítótoronnyal és pálmasorral megépített mediterrán tengerpart, amely az ország legnagyobb épített strandmedencéje. E strand területén található a PHARE-támogatásból kivitelezett Aquapark, ahol összesen kilencféle csúszda található:
„A park a tervezettnél háromszor magasabb árbevételt ért el, így a 305 milliós beruházás már a mûködés elsõ éveiben megtérült.” Czeglédi Gyula, a gyógyfürdõ vezérigazgatója
négypályás versenycsúszda, kamikaze, hidrocsúszda, fekete lyuk, õrült folyam, óriás csúszda, Niagara, big hole és twister – ezek összhosszúsága meghaladja az egy kilométert. Az építõk gondoltak a legkisebbekre is: a tíz éven aluli gyermekek számára minicsúszdát, vízi várat és sodró folyót alakítottak ki. Az Aquapark látogatói természetesen igénybe vehetik a fedett gyógyfürdõt is, amelynek vize a magas jód- és egyéb ásványianyag-tartalomtól barnás színû. A fürdõ szakemberei negyvenféle kezelést alkalmazhatnak a reumatikus, ízületi betegségekben szenvedõknél. Czeglédi Gyula, a gyógyfürdõ vezérigazgatója elmondja, hogy az Aquapark látogatottsága az elmúlt években folyamatosan növekszik. 2000-ben 76 ezren, 2001-ben 88 ezren, 2002-ben pedig 115 ezren váltottak jegyet a különleges szolgáltatásokat nyújtó strandra – míg 2003-ban a vendégek száma már meghaladta a 120 ezret. Egy csúszdaparadicsommal kiegészített gyógyfürdõ vezérigazgatójának természetesen föl kell tenni azt a kérdést is, neki melyik a kedvenc csúszdája. Kiderül, hogy Czeglédi Gyula nagyon szeret az általa irányított parkban szórakozni, a kedvence a nagy négyes családi csúszda. Azt már valamivel szomorúbban teszi hozzá, hogy elfoglaltságai miatt egy szezonban csak kétszer-háromszor marad ideje arra, hogy ne öltönyben, nyakkendõben, hanem úszónadrágban mutatkozzon a beosztottai elõtt. A csúszdaparadicsom egyébként már akkor népszerû volt, amikor még el sem készült. A vezérigazgató tanúja volt annak, amint egy idõs német házaspár a félkész Aquaparkban
sétálgatva egyszer csak körülnézett, majd – látva, hogy tiszta a levegõ – gyorsan leszánkázott az egyenes kamikaze csúszdán. Czeglédi Gyula ebbõl arra következtetett, hogy az új létesítmény a vártnál is népszerûbb lesz. Amiben nem is tévedett. A park a tervezettnél háromszor magasabb árbevételt ért el, így a 305 milliós beruházás már a mûködés elsõ éveiben megtérült.
A projekt címe: Szórakoztató családi programok a hajdúszoboszlói régióban; hagyományokon alapuló, komplex turisztikai termékfejlesztési program a hajdúsági kistérségben Tárgya: Hajdúszoboszlói Aquapark, csúszdaparadicsom építése Helyszín: Hajdúszoboszló Befejezés: 2000. december 31. Költségvetés: összesen: 324 242 000 forint vagy 1 296 968 euró
Turizmus
Futópadok a kórházban A
hévízi Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház 1999–2001-ben részt vett egy PHAREtámogatással megvalósult mintaprojektben, amelynek keretében az intézmény beszerezhette az addig hiányzó rehabilitációs és balneoterápiás eszközöket, és kiépíthette a kórház minõségbiztosítási rendszerét. Vancsura Miklós fõigazgató szerint a program mindkét eleme jelentõs fejlõdést hozott a gyógyfürdõkórház számára. – Olyan speciális eszközöket vásároltunk, amelyeket korábban leginkább csak fitness- és konditermekben használtak – mondja a kórházigazgató. – Az azóta eltelt idõ bebizonyította, hogy a különbözõ izomerõsítõ gépek, futópadok, ame-
„Olyan speciális eszközöket vásároltunk, amelyeket korábban leginkább csak fitness- és konditermekben használtak.” Vancsura Miklós, a kórház fõigazgatója
lyek valamennyi izomcsoportot képesek megmozgatni, remekül alkalmazhatók a rehabilitációs kezelések során is. A minõségbiztosítási rendszer kiépítése az intézmény által használt terápiák, a kórházban gyakorolt tevékenységek írásba foglalását és ezek ellenõrizhetõvé tételét jelentette. – A kórháznak 2001-re készült el a minõségügyi kézikönyve, amely az intézményben folyó munka mindenre kiterjedõ szabályozásának alapdokumentuma – meséli Vancsura Miklós. – A minõségbiztosítási rendszer megteremtése persze nemcsak a követelmények felállítását jelenti, hanem azok állandó ellenõrzését is. A kórházon belül tíz belsõ auditor felügyeli a minõségi követelmények teljesülését, ezen kívül évente egyszer egy svájci auditor cég a minõségügyi kézikönyvben rögzítettek külsõ ellenõrzését is elvégzi. Maga a minõségbiztosítási rendszer nem a konkrét szakmai munka elemeit rögzíti – azaz nem tartalmazza például egy iszappakolás pontos leírását –, hanem azokat a folyamatokat szabályozza, amelyek alapján az intézmény mûködik. – Például az étkeztetés folyamatának minõségbiztosítása nem azt jelenti, hogy meghatározzuk, mennyire kell megsózni a krumplipürét – magyarázza a kórházigazgató. – Azt viszont rögzítettük, hogy csak olyan beszállítóktól vásárolunk élelmiszer-alapanyagokat, amelyek maguk is rendelkeznek ISOminõsítéssel. Az nem minõségbiztosítási kérdés, hogy a nõvérnek hová kell szúrnia az injekciós tût, de az már igen, hogy honnan szerezzük be a fecskendõt, milyen körülmények között tároljuk, illetve hogyan gondoskodunk a használt tû elhelyezésérõl.
A minõségbiztosítási rendszer extrém esetek szabályozását is tartalmazza, így például csak az elõírt módon lehet megszabadulni a Hévízi-tóban alkalmanként felbukkanó haltetemektõl. A kifogott döglött halakat mélyhûtõben kell tárolni egészen addig, amíg össze nem gyûlik belõlük annyi, hogy egy hulladékgazdálkodó cég speciális edényben elszállíthassa és megsemmisíthesse a haltetemeket. – A minõségbiztosítási rendszer évrõl évre fejlõdik, újabb és újabb minõségi célok megvalósítását tûzzük ki magunk elé – teszi hozzá Vancsura Miklós. – Jelenleg is folyik például a kórház egyes részlegeinek akadálymentesítése, az intézmény honlapjának fejlesztése, de a minõségi munka feltételeinek javítását szolgálják a munkatársak számára szervezett kommunikációs tréningek is.
A projekt címe: Minõségbiztosítási rendszer kiépítése, gyógyberendezések beszerzése Tárgya: A fürdõkórházban számos olyan rehabilitációs segédeszközt szereztek be, amelyek segítségével jelentõsen nõtt a kezelések hatékonysága Helyszín: Hévízi Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház Idõtartam: 2000 – 2001. december Költségvetés: PHARE-támogatás: 16 337 000 forint vagy 65 348 euró Hazai forrás: 13,03 millió forint vagy 52 120 euró
Esélyegyenlõség
Nõi Mikulás az iskolabuszon A
2700 lelkes Hajdú-Bihar megyei faluban, Pocsajon azt mondják, a PHARE-támogatással 2002-ben megkapott iskolabusszal a település tíz évet lépett elõre a fejlõdés útján. A román határ mellett fekvõ, forráshiánnyal küszködõ falu saját erõbõl ugyanis sohasem lett volna képes autóbuszt vásárolni – ami azt jelenti, hogy az új Renault jármû nélkül az elmúlt egy évben az óvodások nem jutottak volna el állatkertbe, az iskolások nem mehettek volna el tanulmányi versenyre, a pedagógusoknak pedig az okozott volna gondot, hogy elutazzanak egy-egy továbbképzésre. A pályázat programfelelõse Török Gergelyné, a helyi óvoda vezetõje volt, aki azt állítja: hihetetlenül hangzik ugyan, de
„Hihetetlenül hangzik ugyan, de az emberek jövõje múlhat egy-egy sikeres pályázaton.” Török Gergelyné óvodavezetõ
az emberek jövõje múlhat egy-egy sikeres pályázaton. – Nálunk nagyon szegény emberek laknak – magyarázza –, akik közül sokaknak anyagi gondot okoz, hogy a gyermeküket elvigyék Berettyóújfaluba logopédushoz vagy nevelési tanácsadóba. Nem tudják kifizetni a buszjegyet. De amióta megvan ez a gyönyörû, fehér Renault, minden rászoruló gyermek eljuthat szakemberhez. A jármûvet az önkormányzat üzemelteti, amely fõállású buszsofõrt is foglalkoztat. Az iskolabusz az elmúlt egy évben nem sokat pihent: az óvodások és az iskolások elutaztak vele Nyíregyházára, Szilvásváradra, Budapestre. A húszszemélyes busz különlegessége, hogy egyedi építésû, és kifejezetten a kicsik számára fejlesztették, ami azt jelenti, hogy minden egyes utas biztonsági övet csatolhat magára utazás közben. Török Gergelyné szerint nemcsak a falu 160 óvodásának és 360 iskolásának életében jelent sokat az autóbusz. – Azt vettem észre, hogy szakmai szenpontból is egyfajta pezsgést hozott az életünkbe – mondja az óvodavezetõ. – A kollégák egyre-másra jönnek hozzám az ötleteikkel, hogy miként lehetne a buszt hasznosítani. S vajon mire lehet használni egy autóbuszt? Az óvodából rendszeres „játékjárat” közlekedik a település romák lakta részébe. A jármûvet megrakják labdákkal, különbözõ játékokkal, ügyességi eszközökkel – no meg persze óvodásokkal –, és lerakodják õket a romák lakta utcában, ahol a cigány gyerekek is bekapcsolódhatnak a játékba. A legérdekesebb eset mégis az volt, amikor 2002 decem-
berében még a Mikulás is iskolabusszal érkezett. Igaz, a Renault elé nem kötöttek rénszarvast, és a Mikulást sem óvó bácsi, hanem óvó néni játszotta – de azért a produkció fergeteges sikert aratott. A legilletékesebbek, a gyermekek roppant elégedettek az új jármûvel. Amikor a négyéves Fruzsinát arról kérdezem, miért jó ez a busz, a kislány azt válaszolja: mert el tudtunk menni vele a nyíregyházi állatkertbe. Az ötéves Zsuzsitól az iránt érdeklõdtem, hogy ha választhatna, hová utazna a busszal – mire a nagycsoportos magától értetõdõ természetességgel vágja rá: a nyíregyházi állatkertbe!
A projekt címe: Iskolabuszprogram Tárgya: 17 darab húszszemélyes iskolabusz beszerzése és átadása üzemeltetésre Helyszín: Baktalórántháza, Csanádpalota, Csapi, Darány, Dombóvár, Dunavecse, Ibrány, Kevermes, Kisgörbõ, Kistelek, Marcali, Mórahalom, Nagykálló, Nyírtelek, Pocsaj, Tamási, Vilmány Befejezés: 2002. június 13. Költségvetés: PHARE-támogatás: 206 196 000 forint vagy 824 784 euró Hazai forrás: 112 247 000 forint vagy 448 990 euró
Esélyegyenlõség
„Perkelt torta” és vadles az erdei iskolában T
áboroztatnak, hogy bevételhez jussanak, és ebbõl késõbb a helybéli gyerekek is eljuthassanak a falujuktól messzebb lévõ vidékekre nyaralni: errõl szól a tiszaroffi erdei iskola. A Tiszaroff Gyermekeiért Alapítvány, a helyi önkormányzat és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) roma ügyekért felelõs politikai államtitkársága közösen mûködtette 2002 és 2003 között az erdei iskolát, ahová fõként hátrányos helyzetû, szegény településeken élõ gyermekek juthattak el egy-egy hétre nyaralni.
„Fõként cigány gyerekek jutottak el nyaralni Tiszaroffra, de más kisebbséghez tartozók is megfordultak az erdei iskolában.” Topa Csaba, az erdei iskola vezetõje
A PHARE-támogatás révén a nyaralás költségeit szinte a minimálisra csökkentették: a szülõknek csupán az egyheti szállásdíjat, 3800 forintot kellett kifizetniük. Topa Csaba, az erdei iskola vezetõje elmeséli, hogy 2003-ban százharminc csoport jelentkezett be hozzájuk, közülük huszonegyet tudtak fogadni, februártól szeptemberig, heti váltásban. A téli turnusok résztvevõi a befagyott Holt-Tiszán csúszkálhattak, míg a tavasszal és nyáron érkezõk kompozhattak a folyón. A tábor célja, hogy a helyi, hagyományos népi mesterségekkel megismerkedhessenek az ország távolabbi vidékeirõl érkezõ gyermekek is. Emellett népi játékokat tanultak, tûzzománc ékszereket készítettek, agyagoztak, festettek, vadlesre jártak, és megismerkedtek a környék egyik nevezetes jószágával, a szürke marhával is. Különleges ételeket is kóstolhattak, mint amilyen például a „perkelt torta” – az égetett cukorból és dióból készült, ropogós csemege. Topa Csaba szerint fõként cigány gyerekek jutottak el nyaralni Tiszaroffra – ahol az iskola tanulóinak negyven százaléka szintén roma –, de más kisebbséghez tartozók, például szlovákok, szlovének, németek és románok is megfordultak az erdei iskolában. Az alapítvány a mûködtetés költségeit PHARE-támogatásból fedezte, a befolyt szállásdíjból pedig a tiszaroffi gyerekek nyaralását, táborozását segítették. A következõ tanévre már nem kaptak ebbõl a pályázati keretbõl, így megpróbálják immár saját erõbõl fenntartani az erdei iskolát.
Mészáros László polgármester szerint az erdei iskola megtöltötte élettel az önkormányzat tulajdonában lévõ, korábban évekig üresen álló Kossuth téri épületet. A közel négyszáz négyzetméteres ingatlant még a kilencvenes évek elején vette meg az önkormányzat a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól. Eleinte úgy tervezték, hogy nyugdíjasotthont mûködtetnek majd itt, ám az erdei iskola kedvéért végül lemondtak errõl a szándékukról. – Jól tettük, hiszen így nemcsak más városok-falvak gyermekeinek, hanem a mi diákjainknak is biztosíthatjuk a gondtalanabb nyaralást – mondja a polgármester.
A projekt címe: Erdei iskola Tárgya: Erdei iskola kialakítása, ahol más települések hátrányos helyzetû, elsõsorban roma származású gyermekei táborozhatnak – a projekt bevételeibõl pedig a tiszaroffi roma gyermekek kirándulásokon, táborokban, erdei iskolákban való részvételét segítik Helyszín: Tiszaroff, Kossuth út 28. Idõtartam: 2002. október 1. – 2003. július 31. Költségvetés: PHARE-támogatás: 6,99 millió forint vagy 27 963 euró Hazai forrás: 2,16 millió forint vagy 8638 euró
Esélyegyenlõség
Munkalehetõségek fogyatékkal élõknek M
iközben az egészséges emberek is fenyegetésként élik meg a munkanélküliséget, a betegséggel vagy fogyatékkal élõk sokkal nehezebb helyzetben vannak, amikor állás után kutatnak. Az õ érvényesülésüket hivatott elõsegíteni az a PHARE-program, amelynek keretében négy dél-alföldi településen hoznak létre számukra munkahelyeket. Tapasztó Dénes projektmenedzser úgy fogalmaz: a beruházásokkal el szeretnék érni, hogy a megváltozott munkaképességûek és a fogyatékkal élõk az állami támogatással fenn-
„A programba összesen 104 értelmében akadályozott és húsz szenvedélybeteg embert vontak be. ” Bohdaneczky Mária igazgató-fõorvos
tartott, speciális foglalkoztatókon túl a nyílt munkaerõpiac által nyújtott lehetõségeknek is részesei lehessenek. Jó példa erre a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ által megpályázott program, amelyben egy magáncég bevonásával tizennégy mozgássérült embernek biztosítanak munkalehetõséget. Egy csomagolástechnikával foglalkozó cég vállalta: olyan szolgáltatórendszert és technológiát honosít meg üzemében, amelyben lehetõség nyílik mozgáskorlátozottak foglalkoztatására. Nem rejti véka alá Tapasztó Dénes, hogy bár a hasonló programokban való részvétel nagy felelõsséget és rendkívül szigorú elszámolási kötelezettséget ró a vállalkozásokra, a cégeknek megéri az együttmûködés. A fent említett cég például 90 százalékos PHARE-támogatással szerezhet be nyomdaipari berendezéseket, és a projekt az elsõ évben fedezetet nyújt az újonnan felvett emberek bérére. Az elsõ év lejárta után a vállalatnak ugyanakkor szerzõdésben vállalt kötelezettsége a fogyatékkal élõ munkásokat még legalább egy évig foglalkoztatni. Nagy fába vágta a fejszéjét a Bajai Kommunális és Szolgáltató Kht. is. A cég a pályázaton nyert összeg egy részébõl alkalmassá tesz egy üzemcsarnokot arra, hogy ott egy éven át adjon munkát olyan fiataloknak, akik tanulási nehézségekkel küszködnek. A fiatalok egy speciálisan számukra kidolgozott tanulási terv szerint haladó szakképzésben vesznek részt,
ezen felül pedig mentálhigiénés gondoskodás keretében felkészítik õket a felelõsségteljes munkavállalásra is. A tanfolyamot elvégzõ fiatalok elektronikai eszközök szétszerelésével, bontásával és újrahasznosításával látnak el környezetvédelmi munkakört. Mórahalmon tizennégy megváltozott munkaképességû embernek adnak olyan szakmát a kezébe, amivel a program lezárása után is esélyük lehet az elhelyezkedésre. A jelentkezõk egyrészt informatikai ismereteket szereznek, másrészt gyógymasszõrnek tanulhatnak. A Dél-Alföld legösszetettebb programjának levezénylését a Békéscsabán mûködõ Békés Megye Fogyatékosok Ápológondozó Otthona vállalta fel. Bohdaneczky Mária igazgató-fõorvos elmondja, hogy a programba összesen 104 értelmében akadályozott és húsz szenvedélybeteg embert vontak be. Az otthon kilenc társszervezettel együttmûködve vállalta: 96 – nagyobb részben intézményekben, kisebb részben önálló háztartásban élõ – embernek biztosítanak adottságaiknak megfelelõ fejlesztést, képzést és foglalkoztatási lehetõséget. Emellett 18 embernek segítenek elsajátítani azokat a készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkaadók potenciális dolgozókként forduljanak feléjük. A programban tíz szenvedélybetegnek segítenek, hogy ne veszítsék el már meglévõ munkájukat, hanem össze tudják egyeztetni azt a betegségükkel.
A projekt címe: Fogyatékkal élõ emberek munkaerõpiaci reintegrációja Tárgya: A fogyatékkal élõ és megváltozott munkaképességû emberek esélyegyenlõségének elõsegítése, a foglalkozási rehabilitáció eszköztárának rendszerszerû fejlesztésével Helyszín: Dél-Alföld Idõtartam: 2003. július 1. – 2004. december 31. Költségvetés: PHARE-támogatás: 208,23 millió forint vagy 832 922 euró Hazai forrás: 187,64 millió forint vagy 750 579 euró
Esélyegyenlõség
Önismereti játékok, utazó logopédusok A
felzárkóztatás, az esélyegyenlõségre törekvés nemcsak a földrajzi különbségeket tekintve fontos cél, hanem az egyes emberek szintjén is. Ezt jelzik azok a programok, amelyek a lemaradással küzdõ diákokat és tanáraikat segítik. – A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség koordinálásával a régióban a PHARE huszonhat olyan projektet támogat, amelyek az iskolai kudarcok kezelését, a pedagógusok továbbképzését és tanfolyamok szervezésével új ismeretek elsajátítását célozzák – mondja Ringler Ágnes programvezetõ.
„A felsõ tagozatosok körében szerzett tapasztalatainkat igyekszünk továbbadni a tanítóknak és az óvodapedagógusoknak is.” Thán Judit, a projekt gazdája
A huszonhat dél-alföldi program rendkívül széles körû skálán mozog. Ezt érzékeltetve említi Ringler Ágnes, hogy amíg az egyik projekt internetalapú képzési és támogatási lehetõségekrõl szóló adatbázis létrehozását célozza, addig a Tessedik Sámuel Fõiskola a tanyasi embereket segíteni képes szakembereket képez – de van olyan pályázat is, amely a folyók mentén fekvõ települések érintett gazdálkodóinak szervez továbbképzést a halastavak telepítésérõl és a horgászvizek kezelésérõl. Mórahalmi központtal huszonegy homokhátsági település általános iskolájában indították el a „Nem kukoricázunk” programot, amellyel a halmozottan hátrányos helyzetû, tanulási nehézségekkel küzdõ gyermekek felzárkóztatását segítik elõ. A baksi iskola koordinálásával tizenkét általános és négy középiskola negyven pedagógusának szerveztek tanfolyamot, amely során a tanárok fogékonyabbá váltak a lemaradó gyermekek problémáinak felismerésére és a segítségnyújtásra. Százhúsz gyereket vontak be, számukra egyénre szabott fejlesztõ programokat dolgoztak ki. A projekt gazdája, Thán Judit úgy fogalmaz: a fejlesztés túlmutat a PHARE által meghatározott 18 hónapos idõkereten, mert a tanfolyamon részt vett pedagógusok révén az iskolákban mindennapos gyakorlattá válhat, hogy a gyerekekre idõt szakítva önálló fejlesztési terveket dolgoznak ki. – A felsõ tagozatosok körében szerzett tapasztalatainkat igyekszünk to-
vábbadni a tanítóknak és az óvodapedagógusoknak is, hogy már az óvoda nagycsoportjától kezdve tudatosabban figyeljenek a gyerekekre, ezzel próbálva megelõzni a késõbbi tanulási problémákat – magyarázza Thán Judit. Mivel a program nem lehet hatékony szülõi támogatás nélkül, önsegítõ csoportot is próbálnak életre hívni, hogy a szülõkkel is megismertessék a projekt célkitûzéseit és munkamódszereit. Békés, Tarhos és Magyarbánhegyes általános iskoláinak felsõ tagozatosait is igyekeznek tanulni tanítani. Varga Sándorné projektvezetõ elmondja, hogy az osztályfõnöki órákon és a napköziben tartott, kreativitásra ösztönzõ foglalkozásokon önismereti játékok mellett tanulási technikákat mutatnak be a gyermekeknek. A végzõsök pályaválasztását segítendõ különféle foglalkozásokat igyekeznek bemutatni, megismertetve az egyes hivatások szépségét és árnyoldalait. A program keretében a kis településeken élõ, hátrányos helyzetû gyerekek számára olyan utazószolgálatot is szerveztek, amelyben logopédus és pszichológus segít az olvasás- és írászavarok leküzdésében, a magatartászavarok kezelésében.
A projekt címe: A képzésbõl a munka világába történõ átmenet támogatása Tárgya: Az iskolai lemorzsolódás és sikertelenség csökkentése, a tanulók középfokú iskolarendszerbe való sikeres bevonásának támogatása, a felnõttoktatás és élethosszig tartó tanulás lehetõségeinek javítása, pályaorientációs és pályaválasztási tanácsadó rendszer létrehozása Helyszín: Dél-Alföld Idõtartam: 2002. október 1.– 2004. március 31. Költségvetés: PHARE-támogatás: 324 449 000 forint vagy 1 297 798 euró Hazai forrás: 108 149 000 forint vagy 432 599 euró
Esélyegyenlõség
Teleház korrepetálással és stúdióval A
falvak teleházai ma már ezernyi szolgáltatást nyújtanak. A Baranya megyei Alsómocsolád teleháza például hírlevelet és honlapot szerkeszt, könyvtárat és adatbázist mûködtet, kulturális mûsorokat rendez, integrálja a község egyesületeit, állást keres a falu munka nélkül maradt lakóinak, pályázatokat ír, gyermekeket korrepetál, egészségügyi szûrést szervez – vagy ha kell, akkor éppen kiváltja a falubéliek receptjeit a városban. Minderrõl az alsómocsoládi teleház vezetõje, Balogh Anikó mesél. A teleházak többsége az elmúlt öt évben létesült, így e házak irányítói szinte folyamatosan tanulják, falujuk lakóinak igényeit miként tudják kielégíteni. A tanuláshoz a teleházak ve-
„A projekt digitális kamerával, monitorral, videofelvevõvel, feliratozó berendezéssel és számítógéppel gazdagította a baranyai falu teleházát.” Balogh Anikó, az alsómocsoládi teleház vezetõje
zetõi a PHARE-tól is segítséget kaptak. Még 1998-ban indult, és három évvel késõbb fejezõdött be a Teleházakra épülõ regionális kommunikációs rendszer címet viselõ projekt, amely azon túl, hogy hozzájárult az említett intézmények felszereléséhez, a teleház mûködtetõinek rendszeres képzést is biztosított. A projekt négy megye – Baranya, Somogy, Tolna, és Zala – tizenhárom településének teleházát pátyolgatta. Az egyik ilyen támogatott ház volt az alsómocsoládi. Az intézmény a PHARE-program segítségével hozott létre egy kábeltévé- stúdiót. A projekt digitális kamerával, monitorral, videofelvevõvel, editáló és feliratozó berendezéssel, számítógéppel és számítógépes programokkal gazdagította a baranyai falu teleházát. Balogh Anikó szerint azonban legalább ennyire fontosak voltak azok a kurzusok, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a teleházvezetõk felkészültebbek, tájékozottabbak, nyitottabbak legyenek. E képzések sokat segítettek abban, hogy megtanuljunk pályázatot írni, hiszen ez a tevékenység számos buktatót rejt magában – mondja az alsómocsoládi asszony. – Azóta a pályázataink több esetben eredményesek voltak, így tudtuk például a teleház honlapját létrehozni, és pályázati pénzek bevonásával sikerült megvalósítani a romaprogramokat is. Egyébként a PHARE-projekt képzései azért is hasznosak, mert egy-egy tanfolyam ismerkedési lehetõség is volt, és a képzés során szerzett kapcsolatainkat szinte naponta igénybe veszszük. Ez utóbbi megállapítást osztja Szõke Éva is, aki a teleházas PHARE-projekt gesztorának, a Baranya Megyei Önkormány-
zatok Társulásának hivatalvezetõje. Hangsúlyozza, hogy a kurzusokon résztvevõ teleházvezetõk között a kapcsolat máig élõ, így rendszeresen tájékoztatják egymást a pályázati lehetõségekrõl és fortélyokról. A teleházaknak megmaradt a jó kontaktusa a megyei társulással is. Azok, akik korábban a PHARE-projekt tanfolyamain részt vettek, érdeklõdnek a társulás által indított más képzések iránt is.
A projekt címe: Teleházakra épülõ regionális kommunikációs rendszer Tárgya: Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye tizenhárom településén teleházak kiépítése és korszerûsítése, a teleházat mûködtetõ helybéliek képzése Helyszín: Baranyában Alsómocsolád, Pécs, Sásd és Vásárosdombó, Somogyban Tab, Tolnában Nagyszékely, Zalában Gelse és környéke, illetve Lovászi és környéke Idõtartam: 1998. vége– 2001. december 30. Költségvetés: PHARE-támogatás: 23 537 000 forint vagy 94 150 euró Hazai forrás: 24 896 000 forint vagy 99 584 euró
